TANULMÁNYOK CSÖNG RÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL V.
TANULMÁNYOK
CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL v.
SZEGED 1981
TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL
Szerkesztő bizottság B arna L ászló, B arta L ászló , B lazovich L ászló, G aál E ndre , T amasi M ihály
Szerkesztette: BLAZOVICH LÁSZLÓ
Lektorálta: G yimesi S ándor K abos E rnő Serfőző L ajos Szabó F erenc U rbán A ladár
Műszaki szerkesztő: GAÁL ENDRE
ISSN 0133—414X © Blazovich László, 1981
Kiadja a Csongrád megyei Levéltár
BARTA LÁSZLÓ
AZ 1828. ÉVI ORSZÁGOS ÖSSZEÍRÁS CSONGRÁD VÁRMEGYÉBEN
Az országos összeírás Az 1828. évi országos összeírás (Regnicolaris Conscriptio) célja az volt, hogy számbavegye a Magyarország (Erdély nélkül) adóalapját képező jövedelmeket. Végrehajtására akkor került sor, amikor a feudalizmus válságjelei már szembetűnően mutatkoztak, de magának az összeírásnak az előzményei messzebbre nyúlnak vissza.1 Az adózók az állandó hadsereg fenntartásához szükséges hadiadót (contributio) és hadisegélyt (subsidium) fizették. Az évi adóösszeget vagy az országgyűlés vagy a Helytartótanács osztotta fel a törvényhatóságok (vármegyék, kerületek, szabad királyi városok) között. Az adókivetés alapja az adóköteles telek (porta) volt, s az adót úgy számították ki, hogy az országra kivetett adót elosztották az országban levő porták számával, a hányadost megszorozták a törvényhatóságban fekvő portákéval: ezt kellett behajtania a törvényhatóságnak. A 18. század folyamán a telki állomány változott. A század végére szükségessé vált az 1767. évi úrbéri rendelet végrehajtása nyomán kialakult új helyzetet számbavenni, ezért az 1791:67. törvénycikk szerint megalakult bizottságok egyik feladata lett az országos összeírás előkészítése. Az 1802. évi országgyűlésen elfogadták a végrehajtási utasítást (Instructio) és az űrlapmintát. A francia háborúk és az abszolút kormányzás egyéb gondjai miatt csak az 1825—27. évi országgyűlés rendelete el a végrehajtását (1827:7. te.). Ennek értelmében az országos összeírást a legközelebbi országgyűlésre (1830) kell elkészíteni. Lebonyolításának legfőbb irányítója József nádor (palatínus). Munkájában az Országos Bizottság (Regnicolaris Deputatio) segíti. Ennek alá vannak rendelve a saját kebeléből alakult Országos Albizottságok (Regnicolaris Sub-Deputatio). Az összeírást a törvényhatóságok (jurisdictio) hajtják végre összeíró biztosok által. Az országgyűlés után a törvényhatóságok közgyűlést hívnak össze, és ezen megválasztják az összeíró biztosokat: két biztost a belső, kettőt pedig egy másik törvényhatóság területén végrehajtandó összeírásra. (A második biztos az elsőnek a helyettesítője annak akadályoztatásakor.) Az összeíró bizottság tagjai: a törvényhatóság belső biztosa (conscriptor intraneus), egy másik törvényhatóság külső biztosa (conscriptor extraneus), az illető járás szolgabírája (judlium) — ha megyéről van szó — és a járás esküdtje (jurassor). Munkájukat 1828. április 14-én 1 Az országos összeírás történetének és módszereinek összefoglalásában Bottló BÉLÁnak Az 1828. évi országos összeírás c. tanulmányát használtam fel. (Megjelent A történeti statisztika forrásai c. kötetben, a Közgazdasági és Jogi Kiadónál. Bp. 1957. Szerkesztette K ovacsics J ózsef.) Az összeírás módszerének követésében nélkülözhetetlen munka, elemzi az összeírás történelmi for rásértékét, és felhasználásához is hasznos tanácsokat ad. Hasonlóan alapvető műnek számít H. P álfy I lona három cikke Székesfehérvárról, Veszprémről, ill. Szombathelyről a Magyar Statisz tikai Szemle 1936—37. évi számaiban.
5
kezdik el, és folyamatosan végzik, amíg be nem fejezik. Közvetlenül a nádornak vannak alárendelve, és kéthavonként jelentést tesznek neki a törvényhatóság közve títésével. Kétségeiket felterjesztik, s problémáikat a nádor utasítása szerint oldják meg. Működésük során szoros kapcsolatban vannak a törvényhatósággal. Az összeíráskor a bizottságon kívül jelen van még a földesúr vagy megbízottja, a helység bírája (judex), jegyzője (nótárius), egy esküdtje (juratus), egy tehetős, egy közepes vagyonú, egy szegény jobbágya (colonus), egy zsellérje (inquilinus) és egy házatlan zsellérje (subinquilinus). Ha a helység több kerületre (sectio) vagy tizedre (decima) oszlik, az összeírásban a kerület választott képviselői (electi) is részt vesznek. A fölsoroltak mind esküt tesznek, majd a házak sorrendjében elkezdik és folytatják az összeírást. Az elkészült összeírásokat és a bizottság jelentéseit a törvényhatóság tárgyalja meg, és észrevételeit mellékelve fölküldi a nádornak. A nádor az Országos Bizottság nak adja át fölülvizsgálatra, ez a részletes vizsgálatot valamelyik Albizottságra bízza, amelynek előadói részletes véleményt írnak róluk. Ezek az észrevételek — a szolgálati utat visszafelé járva végig — újra a törvényhatóságokhoz kerülnek vissza. A törvényhatóság összeíró bizottsága elvégzi a szükséges javításokat, és a kijavított és letisz tázott táblázatok végül elnyerik a nádor jóváhagyását.2 Ennek a bonyolult, de logikus mechanizmusnak a fölvázolása szükséges az összeírás tartalmának a megértéséhez is, ezért — úgy érzem — nem mellőzhetjük. Az összeírás elveit tartalmazó Instructio és a magyarázatul kidolgozott útmutató (Inviatio)3 szerint az összeíró biztosok nyomtatott űrlapokra vették föl az adózók adatait. A táblás űrlapnak 14 rovata van. (Ezek ismertetésében mellőzzük azokat a részleteket, amelyek Csongrád megyére nem vonatkoznak. Szeged szabad királyi város volt, nem tartozott a megyéhez.)
A Csongrád megyei összeírás Csongrád vármegyében 1827-ben próbaösszeírást tartottak.4 A nádori észrevéte lek5 birtokában az 1828. január 10-én tartott megyei közgyűlés megválasztotta külső összeírónak Esztergom megyébe Klauzál Gábor táblabírót, s tudomásul vette, hogy a Komárom megyei Ordody Bálint táblabíró lesz itt működő külső biztos.6 (Az össze írást azonban már nem ő kezdte el, még csak nem is a helyettese, hanem Kürthy Alajos Komárom megyei jegyző.) Belső biztostársa Nagy Ferenc megyei tiszti főügyész és táblabíró lett. A vármegyében 35 helységet írtak össze. 3 mezővárost (oppidum Csongrád, Hódmezővásárhely, Szentes); 6 községet (possessio Algyő, Horgos, Kistelek, M ind szent, Szegvár, Tápé); 26 pusztát (praedium Ányás, Baks, Bánomhegy, Belsődóc, Berk, Buzgány, Buzsák, Csany, Dongér, Ellés, Fehértó, Felgyő, Felsőszentgyörgy, 2 A Csongrád megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára —• a továbbiakban CsmL (SzF) — egyike annak a 12 megyei levéltárnak, ahol a teljes táblázatos anyag megmaradt. Megtalálható: IV. A 12. Csongrád vármegye adószedőjének iratai 1714— 1848, b) Regnicolaris Conscriptio 1828: 1—72. kötet. A teljes táblázatos anyag latin nyelvű, ezért adjuk tájékoztatóul az összeíró biztosok által használt kifejezéseket. 5 A pontos, de hosszú latin címek az említett BoTTLÓ-tanulmány 4. lábjegyzetében vannak. 4 Táblázatos anyaga hiányzik. 5 CsmL (SzF) IV. A 3. Csongrád vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1790—1848, a) 36. Közgyűlési jegyzőkönyv 1828: 197. sz. 8 Uo. 207. sz.
6
Hantháza vagy Külsődóc, Homok, Kenderes, Kovászd, Mártély, Pusztaszer, Sám son, Sasülés, Síróhegy, Sövényháza, Szentgyörgy, Szentpéter és Tés). Az összeírás 1828. április 16-án kezdődött, s a biztosok az 1829. január 12-én tartott megyei közgyűlésen jelentették be, hogy munkájukat befejezték.7 Ez azonban még nem jelentette az összeírás végét, mert a közben fölmerült vitás kérdésekre meg kellett várni a nádor válaszát, utána kellett járni a nádori észrevételeknek, ha pl. a dikális (rovásos) adóösszeírásokhoz képest eltérés mutatkozott, vagy ha a biztosok tévedtek a számolásban. Az utómunkálatokra a megye belső biztosokat nevezett ki Nagy Ferenc és Klauzál Gábor személyében, ők 1832-re végezték el a szükséges igazításokat.8 Az összeírás itt feldolgozott dokumentumaiban már a kijavított számok találhatók. A Csongrád megyei összesítő táblázat9 a következő adatokat tartalmazza a rova tok szerint (ezek a számok némileg eltérnek a Tagányi Károly által közöltektől10; ennek az okát nem tudnánk biztosan megmondani. Tagányi adatait zárójelben közöljük). 1. rovat: A z adózók neve (nomina contribuentium). Ide írták a családfő nevét. Nem vették föl a nemesek, a lelkészek, a tanárok, a tanítók, a kántorok nevét, a a földesúri malmok és kocsmák bérért dolgozó működtetőit, a földesúri tisztviselőket és cselédeket, a honoráciorokat, a jegyzőket, az elbocsátott katonákat, a kereskedel met és ipart űző nemeseket, a tehetetleneket és gondnokság alatt állókat — mind ezeket, ha nem volt adóköteles vagyonuk. De fölvették őket, ha adóköteles vagyonuk volt; vagyonuk beszámított az adóalapba, de adót ők nem fizettek. Természetesen fölírták a jobbágyok, a zsellérek, a házatlan zsellérek, a kereskedők, az iparosok, a dohánykertészek, a napszámosok és az izraeliták nevét. Csongrád megyében 13 437 adózó családfőt írtak össze (közülük 7 városi vagy községi communitas, 1 pedig Algyő jegyzője). 9090 városi, 2867 községi, 1480 pusztai adózó háztartás volt. 2. rovat: A mindkét nemű, házas, vagy szabad adózók személyei életkoruk 18. évétől kezdődően és 60-ig bezáróan (personae contribuentium...). Ebbe a rovatba került a családfővel egy kenyéren élők száma, a megadott korhatárokon belül. Ha maga a családfő elmúlt 60 éves, ezt a Megjegyzés rovatban az öreg (senex) szóval jelölték. Csongrád megyében 28 777 (28 291) ilyen korú és állású lakos volt. 3. rovat: A 2. rovat részletezése, de csak az összeírásban érdekelteké. Ide írták az okleveles értelmiségi családfőket (honoratiores) — 8 (7), a telkes gazda családfőket (coloni) — 3110 (3110), a házas zsellér (inquilini) — 7081 (7086) és a házatlan zsellér családfőket (subinquilini) -— 3176 (3120), a testvéreket (fratres) — 244, a fiúkat (filii) — 3284, a leányokat (filiae) — 414, a család cselédeit (servi) — 1011 (1013) és cselédlányait (ancillae) — 182 (182), a főfoglalkozású iparosokat (opifices) — 821 (973) — a Megjegyzés rovatba írták, hogy milyen ipart űz, hány segéddel és az év mekkora szakaszában —, a kalmárokat, vagyis a boltos kereskedőket (mercatores) — 25 (25) és a kereskedőket, akik általában üzlethelyiség nélkül űzték mesterségüket (quaestores) — 32 (32)
7 CsmL (SzF) IV. A 3. a) 37. Kgy. jkv. 1829: 2. sz. 8 CsmL (SzF) IV. A 3. a) 40. Kgy. jkv. 1832: 913/c. sz. 8 CsmL (SzF) IV. A 3. h) Vegyes összeírások 1832: 263. sz. Summarium... Újabb helye: Feudális conscriptiók gyűjteménye, 11. d. 263. sz. 10 T agányi K ároly : Az 1828-iki országos összeírás végleges eredményei cím alatt a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1896. évi kötetének 110—113. lapján.
7
4. rovat: Házak, amelyek után adót fizetnek (domus a quibus census solvitur). Ebben a rovatban összeírtak — a középületek és a mentesített ingatlanok kivételével — minden állandó lakhelyül szolgáló házat. A bérelt házak mellett az évi bérleti összeg 1/10-ét tüntették föl. Csongrád megyében 10 157 (10 167) házat írtak össze 993 Ft 14 kr cenzussal. 5. rovat: Belső telkek (fundi intravillani). Csongrád megyében ezeket nem írták össze. 6. rovat: Gabonatermés (procreatio seminaturae). Csongrád megyében a nemesek használatában volt 72 3/8 úrbéres telek, az adózók használatában 2488 1/8 Az adózók által művelt szántó: 86 608 4/8 pm (86 581) a szántók bérleti értéke: 32 859 Ft kr (32 876 Ft 54 kr) a szántók tiszta termése: 227 585 3/5 pm (227 541 pm) a tiszta termés pénzértéke: 157 513 Ft 39 2/5 kr a szántók tiszta haszna: 52 763 Ft 44 2/8 kr a szántók tiszta vesztesége: (Algyőn) 2093 F t 59 2/5 kr 7. rovat: Rétek (prata) Csongrád megyében volt az összeíráskor 54 626 (54 609 kaszás (falcastrum). 1 kaszás = 1,5 pm bérleti értéke: 31 326 Ft 32 3/8 kr (31 317 Ft 10 kr) a rétek tiszta haszna: 115 026 Ft 50 2/5 kr 8. rovat: Szőlők (vineae) Csongrád megyében volt 1190 2/20 pm = 5153 kapás, lat. fossor (1190 pm) bérleti értéke: 662 Ft 27 9/20 kr (663 Ft 52 kr) terem bort 7618 1/5 (7618) vödörrel (urna), a termés értéke: 10 440 Ft 20 5/28 kr (10 319 Ft 20 kr) a tiszta haszon: 1798 Ft 50 ■“ kr 9. rovat: Gyümölcsösök és szilvások (pomaria et pruneta) Csongrád megyében nem írtak össze ilyeneket. 10. rovat: Nagyobb állatok (pecora) — vagyis igás ökrök (boves jugales) — 7930 (7930), fejős vagy borjas tehenek (vaccae foetae, aut matres) — 4858 (4858), a tehenek tiszta haszna 5870 Ft 35 | | kr, a tehenek tiszta vesztesége 493 Ft 28 4/5 kr, meddő tehenek (vaccae steriles) — 2831 (2831), 3 évnél idősebb tinók és üszők (juvenci et juvencae 3 annos superantes) — 1890 (1890), 2 évnél idősebb tinók és üszők — 2483 (3493), 3 évnél idősebb igás- és méneslovak (equi curriferi et armentales) — 11 822 (11 822), 2 évnél idősebb igás- és méneslovak — 1561 (1561). 11. rovat: Aprómarhák (pecudes) — vagyis egy évnél idősebb juhok (oves) — 44 998 (44 998), egy évnél idősebb sertések (setigeri) — 4145 (4145), egy évnél idősebb kecskék (caprae) — 0. 12. rovat: Erdők (silvae). Nem írtak össze erdőt. 13. rovat: Kocsmáltatás (educillum). Ide írták a helység közös kocsmáltatásból származó jövedelmeit. Ezek Csongrád megyében évi 2102 Ft 28 kr-ra rúgtak (12 Ft). 14. rovat Megjegyzések (observationes). A lap szélén az illető sor folytatásaként a sor valamelyik rovatának magyarázata vagy néhányszavas kiegészítése. Az összeíró kötet — nagyobb helységek esetében az utolsó kötet —- végső lapjain hosszú és részletes rovat van Megjegyzések ...-hez (Observationes quoad...) címmel. Ebben Csongrád megyére nézve a következők vannak:
8
Rendkívüli bevételi forrásokból 3586 Ft 25 1/6 kr jövedelmük van az adózóknak. Rendkívüli veszteségük: 565 Ft 11 2/5 kr. Ráfizetés a katonatartásra 3 év alatt: 11 475 F t 50 5/6 kr. A szántók, rétek, szőlők, tehenek és rendkívüli bevételek tiszta haszna: 178 916 Ft 18 2/8 kr. Ugyanezek tiszta vesztesége: 15 095 Ft 53 4/8 kr. Gyümölcsös, szilvás, kecske, erdő nincs. Elhagyott jobbágytelek (deserta sessio) nincs. Az adózók 10 675 5/6 öl gátat javítanak és tartanak karban az árvizek ellen. (Az országos összeírás rovatai és a rovatokban foglalt megyei adatok akkor világosodnak meg egészen, amikor egy helység — a mi esetünkben Szentes — össze írását ismertetjük.) Az országos összeírás adatait kiegészíthetjük a vármegye által évente végrehajtott népességösszeírás 1828. évi adataival.11 A belőle nyert értesüléseket több célra is fölhasználhatják a helytörténészek. A megye településeinek fölsorolásában az adó összeírásban nem szereplő helységneveket is találunk: Kiskőrös, Földvár és Derekegyház; valamint összeírták a Szegeden lakó nemesek nem nemes, nem szegedi illető ségű szolgáit is. Csongrád vármegyében van 3 város, 6 falu és 26 puszta (Berk, Kovászd és Kende res egy sorban van fölvéve, Sasülést nem említi, nyilván beleérti Pusztaszerbe). A megyei összesítésben van ház (domus) család (famíliáé) A férfiak közül tisztviselők, értelmiségiek (oficiales, honoratiores) iparosok (opifices) nemesek szolgái (servi nobilium) parasztok (rustici) zsellérek, dohánykertészek (inguilini et subinquilini, hortulapromiscuae conditionis) fiúk (filii) A női nemhez tartoznak (foeminae generatim) A fölsoroltak összesen (summa praedicatorum) A férfiak közül 1—17 évesek 17—40 évesek közülük házasok (uxorati) nőtlenek (caelibes) és özvegyek (vidui) 40 év fölöttiek katolikusok evangélikusok reformátusok görögkeletiek
10 256 13 247 51 835 524 3124 11 021 26 184 40 671 82 410 21 260 13 169 9 776 3 393 7 028 24 578 504 15 820 555
11 Summarium Comitatus Csongradiensis Populáris Conscriptionis pro Anno 1828 peractae. Készítette 1829. január 12-én Szomor József számvevő. CsmL (SzF) IV. A 3 , h) 1828: 91. sz. Újabb helye: Feudális conscriptiók gyűjteménye, 11. d. 91. sz. A nemesek adatait nem tartalmazza. Nem adóösszeírás, inkább az újoncozás előkészítését szolgálta.
9
zsidók távollevők (absentes) kiszolgáltak (capitulantes emeriti) nem helyi illetőségűek (extranei) 1828-ban születtek (nati) meghaltak (mortui)
204 268 78 9 4 473 2 833
A vármegye évről évre elkészítette a maga rovásos (dikális) összeírását. Ebben számba vettek mindenkit és mindent, aki, ill. ami adó alá esett: személyeket, állatokat, földeket, malmokat, mindenféle jövedelmeket és haszonvételeket. Ezekre adóértékük arányában bizonyos számot (dika) róttak ki. Amikor 1830-ban — föltehetőleg már az országos összeírás alapján — Csongrád vármegyére 33 057 Ft 51 kr hadiadót rótt ki a kormány, a közgyűlés egy küldöttséget bízott meg ennek és a 43 882 Ft 28 1/8 kr megyei háziadónak a fölosztására.12 Az aprólékosan kidolgozott adókirovási kulcson13 rajta van az 1 rovásra eső hadiadó (1 Ft 36 kr) és a háziadó (2 Ft 7 kr), ezeket az összegeket úgy kapták meg, hogy a megyére portaszám szerint kivetett összeget elosztották a dikák (rovások) számával (20 731 7/8). Az egyes adózók állami és megyei adóját tehát úgy számították ki, hogy a rovások számát megszorozták az egységnyi hadi-, ill. háziadóval (1 Ft 36 kr-ral, ill. 2 Ft 7 kr-ral). Az összeírások betöltötték feladatukat: az adót ki lehetett vetni a következő katonai évre.14 Szentes mezőváros összeírása Szentesen 1828. augusztus 14-én kezdődött. Az összeíró biztosokon kívül jelen voltak a tiszántúli járás főszolgabírája és annak szentesi kerületi esküdtje, a Károlyi uradalom itteni tiszttartója és Szentes választott képviselői: id. Lakos Mihály bíró, Boros Sámuel jegyző, Sebők János esküdt, Horváth László jegyző és Piti József másodbíró. Mivel Szentesen négy kerület volt, az egyes kerületek választott képviselői is segítették az összeírást: az 1. kerületben Dezső Mihály esküdt, Oláh Mihály, Keresztes János, Szépe János és Füsti Sámuel telkes gazdák, Czakó András és Mari András zsellérek, Szilágyi István házatlan zsellér; a 2. kerületben Horváth István esküdt, Szabits József, Grétzi Péter és Koncz István telkes gazdák, Jeney István és Sziládi Mihály zsellérek, Rab Mihály házatlan zsellér; a 3. kerületben Kátai József esküdt, Pászti Mihály, Vetseri Dániel, Mezei János és Janó Pál telkes gazdák, Szarvadi István és Molnár Sándor zsellérek, Elekes István házatlan zsellér; a 4. kerületben Kováts István esküdt, Dömsödi Antal és Szántó Márton telkes gazdák, Rúzs János zsellér, Szíjjártó Imre házatlan zsellér. Ez a népes küldöttség még kiegészült, amikor szóba került a Tisza és a Kurca közé eső rétek használata: az tudniillik, hogy a város urbáriumában ezek nádló rétként vannak följegyezve, és bizonyára kaszálóul is szolgálnak —- tehát a város 12 CsmL (SzF) IV. A. 3. b) 1830: 1171. sz. Tekintetes Nemes Csongrád Vármegye Hadi és Honnyi adójának Fel osztása az 1830/31-ik Esztendőre. 13 Az 1828-ban készült adókirovási kulcs: CsmL (SzF) IV. A 3. b) 160. d. 1828: 1051/a sz. 14 A katonai év nov. 1-én kezdődik.
10
jövedelmét növelik—, ennek a kérdésnek a tanulmányozására és megoldására mind a négy kerületből újabb választott lakosokat vontak be. Az 1. kerületből Berényi Péter esküdt, Páli Balog István, Szigeti János és Felső Lakos János telkes gazdák; a 2. kerületből Vas Pál esküdt, Korsós Tóth István és Kristó Nagy István; a 3. kerületből Böszörményi Mihály, Kiséri Pólya János, Elekes Mihály, Pete József, Szabó Ferenc és Páll József; a 4. kerületből Kováts István, H. Szabó Ferenc, Szeder István és Pataki Imre lettek új tagjai a biztosok munkáját segítő küldöttségnek. A táblázatos összeírás összesített adatait (summa) a 8. szentesi kötetben találjuk meg.15 adózó családfő 2. 18—60 éves adózók 3. közülük honorácior telkes gazda zsellér házatlan zsellér testvér fiú leány cseléd cselédlány iparos kalmár kereskedő 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
2878 + a község (communitas) 5948 5 625 1491 729 53 428 100 253 70 320 részletesen a Megjegyzések ben) 7 (részletesen uo.) 17 (részletesen uo.) 2117 (a census 58 Ft 28 kr);
ház a belső telkeket nem írták össze; a gabonatermést a Megjegyzésekben részletezzük; a rétek hasznát is ott; a szőlőkét is; gyümölcsösöket és szilvásokat nem írták össze; a nagyobb állatok közül igás ökrök 1378 tehén 902 meddő tehén 486 3 éven fölüli borjú 328 414 2 éven fölüli borjú 3 éven fölüli ló 2255 2 éven fölüli ló 422 11. az aprómarhák közül 1 éven fölüli juh 11 755 1 éven fölüli sertés 8 867 1 éven fölüli kecske 0 12. erdőt nem írtak össze; 13. a kocsmáltatás jövedelme 12 Ft 14. megjegyzések.
15 Ternio VIIIus Oppidi Szentes. Anno 1828. CsmL (SzF) IV. A 12. b 30. k.
11
Az utolsó kötet végén levő Megjegyzések a Szentes mezővárosban folyt országos összeíráshoz (Observationes Conscriptionis Regnicolaris Oppidi Szentes) című rovat ismertetésében az adatközlésen kívül igyekszünk bemutatni azt a módszert is, ahogyan az összeíró biztosok kiszámították a szántók, a rétek, a szőlők és a tehenek hasznát.16 Helyenként más forrásból pótoljuk a hiányzó adatokat. Szentes úrbéres telekállományát az 1772. évi úrbérrendezés (urbárium) és az ezzel kapcsolatos egyéb intézkedések 558 telekben állapították meg. A város határában levő földeket az 1. osztályba sorolták, egy telek belső állományát 1 holdban, külső szántóit 34 holdban, rétjeit 22 holdban határozták meg, úgy, hogy 1 hold 2 pozsonyi mérőt számít, területe pedig 1100 négyszögöl. Akkor — 1781-ben — 540 4/8 telket valóban kimértek a jobbágy és nemes lakosok közt, 17 4/8 telket a község magának tartott meg. Holdakban kifejezve 31 806 hold volt a szentesi úrbéres határ, ebből szántó 19 530, rét 12 276 hold, a rétből a városé 1000 hold. Ez az állomány 1928-ig némileg módosult, hogy mennyire, azt pontosan meg tudjuk állapítani. 1836-ban 554 4/8 telek volt, ebből a jobbágyok 515 3/8-ot, a nemesek 39 1/8-ot használtak.17 Máshol 554 7/8 telket számolnak, ez pontosan megegyezik az 1828. évi összeírás pozsonyi mérőbe átszámolt adataival. Az ilyen egyezés azonban igen ritka. Az összeíró biztosok mérőben számoltak. A pm eredetileg űrmérték: 62,5 liter. Területmértéknek is használták: akkora szántó, amekkorába 1 pm gabonát vetnek, általában 600 négyszögöl. Szentesen azonban, ahol a szántókat az 1. osztályba sorol ták — termékenységük miatt —, 2 pm területű föld 1100 négyszögöl volt ( = 0,6875 katasztrális hold = 0,3956 hektár). Szentesen 1828-ban a nemesek együttesen 36 1/8 úrbéres telket bírtak, vagyis — az ugar leszámításával — 1228 4/8 pm szántót és 794 6/8 kaszás, vagyis 1192 1/8 pm rétet. Az adófizetők 518 6/8 telket használtak, vagyis — az ugar leszámításával — 17 637 4/8 pm szántót és 11 412 4/8 kaszás, azaz 17 118 6/8 pm rétet. A határ nem volt nyomásokra (calcatura) fölosztva, a földművelők telekjáran dósága egy-egy tagban volt kiosztva (természetesen a szántó). Mivel Csongrád megyé ben általában kétnyomásos gazdálkodás folyt, a szántóknak csak a felét vetették be adóköteles gabonával, a másik fele ugar (vervactum) maradt. Ezért az összeíró biztosok annyi pm szántóföldet vettek föl, ahány hold volt: az ugar nem volt állami (és földesúri) adó alá vetve, Pedig az ugar sem maradt parlagon, sőt egyes adatok azt sejtetik, hogy jövedelme nagyobb volt, mint a szántóké: zöldséget, gyümölcsöt, ipari és kapásnövényeket termesztettek benne. A szántóföldeket (agri) termékenységük szerint 3 osztályba sorolták (azon belül, hogy az egész határ 1. osztályú volt). Ezek az osztályok értékkategóriák voltak, minősítő kulcsként azt a pénzösszeget adták meg, amennyiért bérbe adták vagy adhat ták volna (census). 1. osztályú volt — 24 krajcár bérrel — 4409 3/8 pm, összesen 1763 Ft 45 kr bérrel; 2. osztályú volt — 18 krajcár bérrel — 4409 3/8 pm, összesen 1322 Ft 48 6/8 kr bérrel; 16 A feldolgozás módszerében két mű adott példát a már említett BoiTLÓ-tanulmányon kívül: S chneider MiKLÓsnak A nógrádi adózó nép viszonyai 1828-ban (Salgótarján, 1972) c. kötete és Bohony NÁNDORnak a Visonta gazdasága és társadalma az 1828-as összeírás tükrében (Agrártör
téneti Szemle 1978: 3—4. sz.) c. cikke .Ez utóbbi „szerény kísérlet a megoldási lehetőségek felderí tésére” — ahogy a szerző írja. Számítási módszereit kitűnően lehet használni a mi esetünkben. 17 Számos levéltári és egyéb helyről. Együtt vannak az adatok B arta L ászló : A szentesi örökváltság c. tanulmányának 15., ill. 29., 40. lapján. (Csongrád megyei füzetek 10., Szeged, 1979.; a Somogyi-könyvtár kiadványa).
12
3. osztályú volt — 12 krajcár bérrel — 8818 6/8 pm, összesen 1763 Ft 45 kr bérrel. Ha az adófizetők 17 637 4/8 pm szántójának összes föltételezett bérleti díját összeadták, összesen 4850 Ft 18 6/8 kr-t kaptak (1 F t= 6 0 k r). Némi eltérés volt, ha a bérleti díjat másként számították ki. A 24 kr, a 18 kr és a kétszer 12 kr összeadva 66 kr, ezt néggyel osztva megkapták az átlagos censust, 16 2/8 kr-t. (Rosszul számoltak, helyesen 16 2/4 kr.) Ezzel megszorozva az összes szántó — 17 637 4/8 pm — 4776 Ft 49 3/8 kr-t ad. Ez utóbbi számokat írták be a 6. rovat (rubrica) 1. és 2. oszlopába (columna). A szántók terméséből eleve leszámították a vetőmagot és a természetben fizetett földesúri kilencedet (nona). Az egyházi tizedet (decima) pénzben váltották meg az uradalomtól, amely a kegyúri jogokat gyakorolta. A vetőmag és a kilenced leszámí tása után úgy vették, hogy minden Szentesen termesztett gabonafajta, tehát a búza (triticum), az árpa (hordeum), a kettő keveréke, a kétszeres (mixtum) és a zab (avena) egy pm földön 2 7/27 pm termést hoz átlagosan. (1 pm = 62,5l., búzából 50 kg, árpából 35 kg, kétszeresből 43 kg, rozsból 45 kg, zabból 25 kg. Természetesen más értékekkel is lehet számolni. A termésátlagnak és az átlagos áraknak a kiszámításához az 1820-tól 1826-ig eltelt hét év közepes értékét fogadták el. így az átlagosnak vett 2 7/27 pm-t megszoroz ták a szántóterületet pm-ben megadott nagyságával, és megkapták a 17 637 4/8 pm szántó tiszta termését: 39 847 H pm-t. Ezt is írták a 3. oszlopba. Ebből búza árpa kétszeres zab
7969 £ pm 7965 f| pm 7969 H pm 15 939 2/23 pm
A számolgatások menetét itt átmenetileg megszakítva rá kell mutatnunk arra, hogy tulajdonképpen csak azt tudtuk meg, hogy mekkora volt a szántóterület, milyen gabonát termesztettek rajta. De nem tudjuk, mennyi az egyes gabonafélék vetésterülete, mennyi a hozamuk fajtánként, melyikből mennyi termett abszolút mértékkel mérve, hiszen minden kiszámított érték csak össze nemigen vethető számok átlaga. Tovább folytatva a számolást, az összeírok kiszámították a tiszta termés pénz értékét. Figyelembe vették, hogy a legközelebbi állandó piac Szegeden van, 3 postaállomásnyi (statio) távolságra. így 1 pm búza 1 pm kétszeres 1 pm árpa 1 pm zab
1 Ft 8 4/5 kr 51 3/70 kr 24 i! kr 76 !? kr
Ez összesen 2 Ft 51 3/20 kr, vagyis 168 kr. (Itt a biztosok rosszul számoltak, rejtély, hogy nem vették észre később sem.) Ezt négy felé osztva megkapták 1 pm gabona átlagos árát, 42 | | kr-t. Ezzel megszorozták a tiszta termést (39 847 || pm), így 28 416 Ft 22*j| kr-t kaptak. Ez a szám került a 4. sorba. Ebből még levonták az egyházi tizedet, 360 Ft-ot, tehát maradt 28 056 Ft |- | kr. Ez azonban még nem a tiszta haszon (purum lucrum) volt. Egy pm szántó átla gosan 2 7/27 pm szemet hozott tisztán. Ezt megszorozták 1 pm gabona átlagos árával, 42 | | kr-ral, és megkapták 1 pm szántó tiszta hozamának pénzértékét, 1 Ft 36 2/3 kr-t.
13
Ebből még le kellett vonni a termelési költségeket. Szentesen ősszel és tavasszal egy-egy szántás volt, vagyis évi átlagban egy: ez 36 kr. A vetés, boronálás 12 kr, a trágyázás 11 5/17 kr, egy pm szántó megmunkálási költsége 59 5/17 kr. Tehát 1 pm szántó tiszta jövedelme 37 19/51 kr. Ha ezt megszorozzuk az egész szántóterülettel — 17 637 4/8 pm —, 10 985 Ft 58 ~ kr jön ki. Ebből még levonták az évi tizedváltságot, és megkapták a teljes vetésterület tiszta hasznát: 10 625 Ft 58 17/51 kr-t. Az úrbéres telek réti állományát — mint már említettük — az 1772. évi urbárium 22 holdban állapította meg. Egy hold réti föld is 1100 négyszögölből állott. Az össze írok azonban nem holdban, hanem kaszásban (falcastrum) számoltak. A kaszás vagy embervágó területi mértékegység: amennyit egy ember egy nap alatt lekaszál. Ez a terület változó nagyságú, Csongrádon pl. 1200 négyszögöl, Szentesen 1100, tehát azonos a holddal, Szentesen az adófizetők használatában 11 412 4/8 kaszás rét volt, azaz 17 118 6/1 pm. Csongrád megyében ugyanis egy kaszás másfél pm-nek számított, tehát egy pm a szentesi réten nem 550, hanem 825 négyszögöl volt. Való színűleg a Csongrád megyei rossz minőségű rétek miatt használták ezt az átszámítási kulcsot. A 7. rovat 1. oszlopába pm-ben írták be a szentesi úrbéres állományt. A szentesi rétek — a szántókhoz hasonlóan — 1—2—3. osztályúak voltak, s az összeírok a bérleti díjat (census) pm-nként átlagosan 16 2/4 kr-ban állapították meg. (Itt jól számoltak.) Ezzel megszorozták a rétek pm-ben megadott mennyiségét, ez adta a teljes censust: 22 282 Ft 54 3/8 kr-t. Ez került a 2. oszlopba. A rétek termésértékének kiszámításakor abból indultak ki, hogy mennyit hozna a rét, ha szántóként hasznosítanák. Mivel a megtermelt szemmennyiséget úrbéres szolgáltatás nem csonkította, a szorzószám nem 2 7/27, mint a szántóknál, hanem 2 2/3 a vetés levonása után. Ezt megszorozták a gabona átlagos árával, 42 kr-ral, és így jött ki 1 Ft 54 1/10 kr mint a pm rét tiszta hozamának pénzértéke. Ez azonban még nem a tiszta haszon. Le kellett vonni belőle a ráfordított munka értékét (kaszálás, gyűjtés, boglyába rakás, behordás), ez 54 kr-t tett ki kaszásonként vagyis pm-enként 36 kr-t. Ennek levonása után megmaradt 1 pm rét tiszta haszna: 1 F t 18 1/10 kr. Mivel az adózók 17 118 6/8 pm rétet használtak, a teljes tiszta haszon 22 282 Ft 54 3/8 kr volt. Szőlő 149 pm volt a szentesi határban. Minthogy az összeírok a szőlők minőségét a szántókéval vetették össze, 1 pm szőlő bérét (census) az 1. osztályú szántóéval tartották egyformának, és 24 kr-ban állapították meg, és a két szám szorzata — mint az összes szőlő censusa — 59 Ft 36 kr lett. Ezeket a számokat a 8. rovat 1. és 2. oszlo pába írták. Egy pm szőlő 6 kapásból (fossor) állt, tehát Szentesen 894 kapás szőlő volt (3. oszlop). Egy kapás szőlő — ha levonjuk a természetben beszolgáltatott kilencedet és tizedet •— 1 vödör (urna) bort adott, összesen tehát 894 urna volt a teljes tiszta termés; ezek a számok a 4. oszlopba kerültek. (1 urna — 1 pm = 62,5 1). 18 Egy urna bor ára 1 F t 52 kr, az egész termésé tehát 1668 Ft 48 kr (5. oszlop). Ez természetesen még nem a tiszta haszon, ebből még levonták a termelési költségeket: a négyszeri kapálásért 1 Ft 7 1/5 kr-t, a metszésért 14 2/5 kr-t, a kötö zésért 8 kr-t, összesen 1 F t 29 3/5 kr-t. Tehát maradt 1 kapás szőlő tiszta haszna 22 2/5 kr, az összes szőlőké 333 Ft 45 3/5 kr. A szőlők összeírt termőterülete némi kétséget kelt. Az 1772. évi úrbérrendezés szerint Szentes közvetlen határában, valamint a Berekben, Hékéd pusztán és Szent18 Bohony N ándor idézett cikkének 25. lábjegyzete szerint. Ez azonban kétséges. T agányi K ároly említett cikke akónak fordítja az u rn át: de annyiféle akó volt, hogy rajtunk ez sem segít.
H a a pozsonyi mérő mintájára a pozsonyi akót fogadjuk el, akkor 1 urna = 60 icce =48 1. Az is lehet, azonban, hogy egyik feltételezésünk sem jó.
14
lászló pusztán 1384 kapás (fossor) szőlő volt.1819 Az 1830-as évek közepén kb. 1000 hold szőlőt műveltek a szentesi szőlősgazdák, és 1320 Ft dézsmaváltságot fizettek,20 tehát úrbéres szőlők voltak, nem majorságiak. Föltűnő, hogy egy pm = 6 fossor; 1 fossor 91,66 négyszögöl volt, és ez annyit termett, mint egy csongrádi fossor (=150 négyszögöl).
Sor szám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 23. 27. 28. 29. 30. összesen
A mesterségek magyarul
festő szabó ács csizmadia bognár, kerék gyártó kalapos, süveges késes szűcs kovács szíjgyártó asztalos takács molnár tímár ács lakatos szűrszabó fazekas kötélverő kötélverő fésűs kőműves csatos(?) építész kádár, pintér mészáros gombkötő könyvkötő serfőző tímár
latinul
ÖszKét Segéd Egy Mes szes segéd segéd ter Segéd nélkül ipar dé] del űző
tincnor sartor faber lignarius cothurnarius
1 16 5 73
_
rotarius pileator cultrifex pellio faber ferrarius lorarius arcularius textor molitor cerdo asciarius serrarius gausapearius figulus restiarius funifex pectinifex murarius clipiclapot... architector dolarius lanio nodularius compactor librorum braxator coriarius
15 3 1 9 19 4 17 29 12 9 2 3 3 3
4 3
— 2
—
3 1 16
— 8 13
— 4 14 1 6 3 2
— — 1 1 1
— —
— — — — — — — — —
232
83
1
1 1 1
— 1 1
_ — — — _ — — — — — —
i
_
i
19 6 89
3 1 16
22 7 105
19 6
4 3
23 9 1 25 45 4 25 60 14 21 8 10 3 3 2 7 2 1 1 4 1
1
— 8 13
1
17 32 4 21 44 13 15 5 6 3 3 1 4 1 1 1 2 1 1 1 1 1 1
5
320
1
— — — 1
— — — 1
— — — 1
— 1
— — 1
— 4 16 1 6 3 4
— — 1 3 1
— — 2
— 2
—
2 2
1 1 3 3
93
413
— —
A 902 tejelő és borjas tehén tiszta hasznának kiszámításakor a biztosok föl jegyezték, hogy a szentesi tehenek öt hónapig, vagyis 152 napig adtak tejet. Egy tehén től naponta 2 icce (media) tejet fejtek, egész évben tehát 304 iccét (1 icce =0,81). Egy icce tej ára 4/5 kr, egy tehén évi tejhozamának értéke 4 Ft 3 1/3 kr. Felszámol tak még tehenenként egy borjú (vitulus) szaporulatot 1 Ft 48 kr értékben, az évi trágyát (fimus) 24 kr-ra becsülték. Egy tehén tehát egy év alatt 6 Ft 15 1/5 kr értéket termelt. 18 Szentes Városa Szabad Menetelű Lakossinak Urbarioma 1772. CsmL (SzF) V. 102. Szentes város Tanácsának iratai 1703—1848, d) Úrbéres és váltsági iratok 10. k. 768. sz. Újabb helye: Feudális conscriptiók gyűjteménye 18. d. 10. sz. 20 Lásd a 17. jegyeztet.
15
Ebből vonták le a takarmányozás költségeit, 4 Ft 48 kr-t, egy tehén tiszta haszna tehát 1 Ft 28 1/5 kr, a 902 tehéné 1310 Ft 54 2/5 kr volt. Kalmár, vagyis boltos kiskereskedő 7 élt Szentesen. Közülük egy 1. osztályú (1 segéddel), kettő 2. osztályú, négy 3. osztályú volt. Volt 17 egyéb kereskedő is. Közülük egy 2. osztályú, kettő 3. osztályú, tizen négy pedig 4. osztályú volt. A z iparosokat — akik egész évben vagy az év nagyobb részében űzték foglal kozásukat — külön táblázatban foglalták össze. (Az utolsó három oszlopot mi tettük hozzá, hogy könnyebben át lehessen tekinteni.) Az utasítás (Instructio) 23. §-a értelmében az összeíró biztosok 14 kérdést tettek föl a lakosok által választott bizalmi férfiaknak. A válaszokból érdekes értesüléseket szerezhetünk. 1. Rendkívüli jövedelem nincs. 2. A föld termékenysége közepes. Szentes területe sík, helyenként emelkedik, máshol a Tisza felé lejt. Ki van téve a Tisza, a Kurca, a Veker és a Kórógy áradásainak nak. Emiatt a határ egy része szikes, salétromos, szerfelett terméketlen, különösen az 1816. évi nagy árvíz óta. 3. Búzát, kétszerest, árpát és zabot termesztenek, őszit és tavaszit. 4. A szántóföldet trágyázzák, egy egész telekből évente 8 pm-t. 5. Kétszer szántanak, ősszel és tavasszal, 3 pár ökörrel. 6. Állandó piac (emporium) legközelebb Szegeden van, 3 stáció távolságra Szentestől. 7. A gabona átlagos ára — figyelembe véve a Szegedtől való távolságot — 42 kr pm-enként. 8. A bérelt (árendált) úrbéres jövedelmekből a város évente 400 forintot szed be, a boltok árendája 48 Ft, a nádlásé 110 Ft. Van a városnak 1000 hold rétje, ennek az évi jövedelme 412 F t 30 kr. 9. A Tisza árvizeket okoz. Hasznot is hajt (beneficium) mert 30 vízimalmot működtet. Hátránya még (maleficium), hogy a lakoscknak 1242 4/8 öl töltést kell karbantartaniuk (1 öl = 1,8965 m). 10. Lásd a 14. pontban. 11. A közjövedelmek nem fedezik a község költségeit, ezért a lakosoknak hozzá kell járulniuk a házipénztárhoz (cassa domestica). 12. A postahivatalon kívül más közintézmény nincs a városban. Olykor itt tart ják a megyei közgyűléseket. 13. Az úrbéres helyek (porták) gyarapítása az uradalomtól függ. 14. Az átmenő katonaságnak nyújtott természetbeni szolgáltatásokért (transenna) kapott térítés és a piaci árak közti különbség — tehát a lakosság tiszta ráfize tése (deperdita) — az utóbbi három évben összesen 5187 Ft 29 4/8 kr volt. Ezután az összeíró biztosok aláírásukkal és pecsétjükkel hitelesítették az elké szült munkát. Az összesített adatok már a kijavított végeredményt tartalmazták. A vármegye közgyűlési anyagában — a jegyzőkönyvek és az iratok segítségével — jól követhető az összeírás folyamata is. A számos fölvetődő kérdésből kiragadunk egyet: a Tisza és a Kurca közé eső rétek ügyét. A két összeíró biztosnak nehézségei támadtak, nem értettek egyet. A megyegyűlés által választott bizottsághoz írt levelükből21 színesebbé válik a szentesi határ képe: 21 CsmL (SzF) IV. A 3. b) Közgy. ir. 1828: 1001. és 1002. sz.
16
Tekéntetes Csongrád Vármegye által az Országos Öszveirás dolgában kinevezett Tekéntetes Küldöttség eleibe terjesztett nehézségei a külső öszveírónak. Tekéntetes Kiküldöttség! Szentesen az Országos Öszveírásnak folytatása alatt főképpen pedig a haszonvételeknek, és kár vallásoknak ki munkálásakor a két rendbéli nehézségek adták elő magokat: lör. Fen említett Mező Városbéli Lakosok által birt, és Esztendőnként kaszáltatni szokott Rétségnek az ö kaszáltatása szerént való öszveírását végben vinni az Instructionak 15dik Czikkelye értelmében, melly a Kaszálló, és Rétség köztt semmi különbözést nem tészen, kívánván azon tekéntetböl is, mivel az említett Lakosok a kérdéses rétséget ámbátor az nékiek az Uraság által egy rész ben a legelőnek pótolása, más részben pedig a nádat termő helyeken az illető Urbariális nádiás fejé ben adattatott légyen, azt mind azon által ők nem mint legelőt, hanem kaszálót esztendőnként ka szálni szoktál, és így az Instructio 23ik Czikkelyének 8ik pontya szerént annak kaszáltatása mint extra seriale beneficium felveendő lenne, ezt hónnyi Öszveíró Ur ellenzetté azon oknál fogva, hogy azon rétséget, nem mint Kaszálót, hanem legelőt természete szerint tekénteni kelletik, és amúgy is annak tsekély hasznát: tsáté, káka, czetkény nagyobb részben teremvén benne, és az is akkor tsupán, midőn a gyakori kiáradásoknak vizei lefutnak róla, kaszáltatható lévén, a Lakosok szokták venni figyelmet, és tekéntetet nem érdemel. Hónnyi Öszve író Urnák ebbéli okait arra, hogy a többször elő hozott kétségnek felvévén anna knagyobb kiterjedését, haszna az öszveírásból ki hagyattasson, és egészlen elhalgattathasson, elegendőnek lenni nem vélem, annál is inkább, mivel ezen kérdés amint értettem, több öszveirandó helyeken is elő fogja magát adni, de e mellett Csongrádon is tekéntetbe vétetődtöt — úgy szinte 2or Hónnyi Öszve író Ur a Szengesi Községre nézve azoknak maleficiumjai közé számláltattn1 kívánta azon Summa pénzt, melly a Község által Gróf Keglevichtöl árendába bírt Pusztáért esztendőnkint fizetendő 4300 ezüst ftokbéli arendájából azon pusztán levő, és ezen egynéhány holdra menő közönségessen használt Legelőre esend — Mivel azonban a Szentesi Község azon haszon bérbe bírt pusztán lévő Szántó földeket a legelőt közösen használásra magának fen tartván, ujjonnan több oda való Lakosoknak, s szinte kibérlette, azon kibérelök pedig az egész arendális Summát meg adják és így a legelő ingyen marad, Hónnyi Öszve író Urnák fentebb kijelentett kívánságára, melly az Instructio 20ik Czikkelyére nem alkalmaztatható, reá nem állhattam. Ezen két rendbéli nehézségeket a Tettes Küldöttség eleibe az e végre a Tettes Karok és Rendek által hozott Kegyes Végzésnek értelmében terjeszteni, Véleményének a Tettes Karokhoz leendő be mutatása végett kötelességeim közé számoltam — maradván A Tekéntetes Küldöttségnek Szegváron September 15-én 1828. K ürthy A loysius pm
Külső Conscriptor. Tekéntetes Csongrád Vármegye által az Országos Öszveirás tárgyában állandólag Kinevezett Küldöttség eleibe terjesztett Észrevételei a Megyebeli Öszveírónak. Tekéntetes Kiküldöttség! Szentes Várossában folytatott Országos Öszveírásbeli munkálkodásunk alkalmával Külső Conscrip tor Urnák nehézsége támadott a Tisza, és Kurcza Vizei kiöntései által formált Nádas Kákás Czetkényes és Sásas Réten, a Lakosok által gyakoroltatni szokott kaszállas felett, annyira hogy azt, extra seriale beneficiumul akarja vetetni, mondván: hogy az Instructionak 15-ik Czikkelye, a Ka szálló és Rétség között semmi különbséget sem teszen, és ámbár azon Rét a Lakosoknak egy rész ben Legelőül, mvs részben Urbariális Nádiás fejében adatott; még is azt úgy használják mint kaszállót, és így ugyan azon Instructio 23-ik Czikkelyének 8dik Pontja szerént annak használtatásat 2
17
extra seriate beneficiumul annyival is inkább fel kelletik venni mivel ez e féle kaszállás Csongrádnál is tekéntetbe vetetni rendeltetett. Ezen Nehézségre az én alázatos észrevételem ez; Szentes Városának Urbarialis Fajzása nem lévén; azért nekie az Urbárium behozása alkalmával, a meg határozott terhek viselete mellett a helyett a Nádiás engedtetett meg, ésúgy; Mivel a Nádiás a Fajzásnak Analoguma annak, a mi erről igaz, amarról is igaznak kelletik lenni. ... Ha Szentes Városának illyen különös Erdőhöz, hasonló különös Nádas Rétje volna, s vele kereskedsét űzne, lehetne talán csak mind a mellett hogy az Instructio a Nádas Rétekről nem is emlékezik, következést formálni; de mivel neki olly Rétje nincs, és csak Urbarialis Nádlása van, mellyet teher mellett használ mikor lehet és a viz engedi, — ez annál kevésbé vevődhetik extra seriale beneficiumnak; mennél világosabb reá nézve mind az, hogy azon használat se nem ingyen esik, se pedig belölle a kereskedés nem üzettetik; sött még fordítva, ma guknak a Lakosoknak annyira kevés, hogy épületjeiknek Fedelékéül a szomszéd HelységekbölNagy Munkával költséggel és fáradozásokkal kéntelenek Nádat, és Gyékényt szerezni; mivel már, a folyvásti Árvizek iszapolása által hozzá járulván a Periodicus szárasságok égető melege, s a Ser tések turkálásai ezen Nádas Rét természetében annyira változott, hogy nagy részében belőlle a Nádhelyett Czetkény, Káka, Sás, Vízi Bürök, s más haszontalan giz gaz teremjen, mellyek semmi tekéntetben a Náddal és Gyékénnyel haszon vételekre nézve éppen nem hasonlíthatók. ... Azon ellenve' tésre végre, hogy az e féle kaszállása a Nádas rétnek Csongrádnál is tekéntetbe vevődött; az a meg jegyzés, hogy ott a helyheztetés más, s ott is csak a Legelő bérieléséből származó Maleficium enyhí tőkéül, mint pascummi pótolék vetetni rendeltetvén; ide rólla a következtetés még akkor sem lenne alkalmaztatható, ha az előbb ki fejtett princípiumok helyt nem álnának... Ami további ezen Szentes Várossá által arendelt Fábján Pusztából a Közönséges és Domesticum Pascumhoz ki vágott 1003. Ingerumbol álló Legelőt illeti: ha szinte igaz legyen is a z : hogy ezen említett Pusztának többi részét biró Gazdák a Városnak mind ki árendálonak az egész árendás Summát 4300 ezüst ft ban meg fizessék: még is mivel az ezen Pusztában biro Gazdáknak Marhái s Jószágai a Conscriptioba bejöttek, az 1003 Hóidból álló ki szakasztott Legelőt pedig egye nesen hogy a Városnak ingyen maradjon ök fizetik meg: az Egyenesség kívánja hogy az ezen Le gelőre a 4300 fntbol eső tehet az Ö felírott Marháiknak, fel veendő haszonvételéből le huzodjonKölt Szegváron, 15n 7bris 828 N agy F erenc
Megyebeli Első Conscripto
Az 1828. évi népességösszeírás Szentesen Az országos összeírással párhuzamosan megtartott megyei népösszeírás össze hasonlítható adatai Szentesen is eltérnek némileg az adóösszeírásban ismertetett adatoktól. Megismerésük és felhasználásuk azonban így is nyereség lehet, mert új konkrét értesüléseket nyújtanak. Szentesen van ház család A férfiak közül tisztviselők, értelmiségiek iparosok nemesek szolgái parasztok zsellérek fiúk
18
2 282 2 979 5 236 130 593 2 572 4 741
A női nemhez tartoznak A fölsoroltak összesen A férfiak közül 1—17 évesek 17—40 évesek: özvegyek és nőtlenek házasok 40 év fölöttiek katolikusok evangélikusok reformátusok görögkeletiek zsidók távollévők kiszolgáltak 1828-ban születtek meghaltak
7 857 16 134 4 057 941 1 612 1 562 2 499 197 5 298 178 76 123 29 820 501
Az 1830. évi adókivetés Szentesen A megyei rovásos (dikális) összeírás, az országos adóösszeírás és a népc...>zeírás föltárta az adóalapokat. A vármegye közgyűlése által megválasztott küldöttség el készítette a megyére kirótt hadiadó és a megyei háziadó fölosztásának és kirovásának tervezetét. A személyek, állatok, földek, malmok és mindenféle egyéni és közös haszonvételek és jövedelmek számbavétele után Szentes városának 4512 7/8 volt a rovásán. Ezt 1 Ft 36 kr-ral szorozva megkapták az évi hadiadó, 2 Ft 7 kr-ral szorozva pedig a megyei háziadó (honnyi adó) összegét. Ez 7220 Ft 36 kr, illetve 9552 Ft 15 1/8 kr, összesen 16 772 Ft 51 1/8 kr lett az 1830/31. katonai esztendőre.22 íme, elértünk a bonyolult számolgatások végére: most már csak be kellett hajtani az adót. Nem is keveset. Szentes minden adófizető lakosára — beleértve az újszülötteket és a halni készülőket is — több mint egy ezüstforint jutott, több mint a megyei átlag.
Az összeírások történeti forrásértéke „A helytörténetek monografusai a történeti irodalomban az összeírás adatait — legtöbbször az összeírás céljának és egyben forrásértékének minden magyarázata nélkül közük, és ezért az ilyen forrásközlésben szereplő adatok alig használhatók” — írja Bottló Béla elemző tanulmánya végén. A rengeteg adatból sok szempontból valósághű társadalomkép rajzolódhat ki. A termelésről és annak jövedelmezőségéről is sokat megtudhatunk, ha elvégezzük a lehetséges sokféle átszámolást, összehasonlítást. A helytörténetírók Bottló Béla, Bohony Nándor és FI. Pálfy Ilona cikkeit használva részben föltárhatják városuk vagy falujuk gazdasági és társadalmi struktúráját. 22 Lásd a 12. sz. jegyzetet. 2*
19
De csak részben. Mert hány olyan gazdasági és társadalmi jelenség van, aminek nincs helye az összeírásban! Csak két példát. A nemességről szinte semmit sem tudunk meg belőle. A termesztett kultúrnövények többségéből egy szó sincs benne. És amit megtudunk — olykor százezred krajcár pontossággal —, azt bemondás és becslés alapján állapították meg. Márpedig a tájékoztatást adó adózóknak is, az összeírást végző megyei uraknak is, az uradalom képviselőjének is az volt a célja, hogy az összeírt adóalap minél kisebb legyen. így — noha mindenki esküt tett az igazságra — aligha hihetjük, amit a megsárgult írás állít. De a helytörténetírók majd összevetik más forrásokkal is a Regnicolaris Conscriptio anyagát, és közelebb jutnak a történelmi igazsághoz.
A Csongrád megyei települések összeírása Sorravesszük az akkori vármegye településeit, közöljük az összeírások legfon tosabb adatait, néhány mondattal felvázoljuk az összeírásban ismertetett képüket. Az összeírások részletes táblázatos és egyéb anyaga a szentesi levéltárban a kutatók rendelkezésére áll. A telki állományra: a Tiszán innen a csongrádi, a Tiszán túl a szentesi adatokat lehet használni. CSONGRÁD mezőváros (oppidum Csongrád)23 A z összeírás kezdete: 1828. ápr. 16. A város 5 kerületre van fölosztva. Telkeinek száma 355 1/8; ebből a nemesek használtak 6 6/8 telket, vagyis — az ugar leszámításával — 288 pm szántót és 176 kaszás, azaz 264 pm rétet; egy telek 36 hold szántó és 22 hold rét; egy hold 1200 négyszögöl. Az adófizetők 346 3/8 telket használtak, vagyis 12 303 pm szántót és 7518 4/8 kaszás, azaz 11 277 6/8 pm rétet. Elhagyott telek nincs. A szántók nincsenek nyomásokra osztva, egy-egy tagban vannak kimérve. Van a városnak 166 4/8 pm szántója és 151 5/8 pm rétje, ezek évi tiszta haszna 246 F t 3 6 f i ^ k r . Saját legelőik elégtelen volta miatt a Károlyi-uradalomtól bérelnek legelőt igásállataik számára évi 1733 Ft 43 kr-ért. A Jászföldön is legeltetnek, és jószágaik után darabonként 36 kr-t fizetnek. A 14 kérdésre: 1. Rendkívüli jövedelem nincs. 2. A határ nagyobb része sík, de van homokdombos része is. A homok egy része fekete, más része sárga, szikesekkel keveredik. A szikes, sós talaj inkább terméketlen. 3. Tavaszi és őszi gabonát vetnek: kétszerest, árpát, zabot. 4. A szántókat négyévenként trágyázzák, egy egésztelkes gazda évente 6 pm-t. 5. 4 ökörrel szántanak; a szikeseken — különösen tavasszal — 6 ökörrel. Ősszel kétszer, tavasszal egyszer szántanak. 6. Állandó piac (emporium) a szomszédban nincs, Kecskemét 5 mérföldnyire esik (1 mf=7585,94 m). 23 CsmL (SzF) IV. A 12. b) 38-42. k.
20
7. A gabonaárak hétéves átlagban (1820— 1826) a következők: a kétszeres 41 4/7 kr, az árpa 20 1/4 kr, a zab 19 6/7 kr. 8. Az úrbéres kocsmák bérléséből a városnak évi 320 Ft haszna van. Egyéb ö vedelme nincs. 9. A város területe mellett folyik a Tisza, abba pedig — éppen a várossal szem ben — beletorkollik a Körös. Évente kiáradnak, olyankor még a belső legelőket is elárasztják. A folyók közelségének az az egyik hátránya (maleficium), hogy a kétszeri, őszi és tavaszi áradás miatt az utakat és a gátakat javítani és tölteni kell. A csong rádiak 2951 2/6 öl gátat tartanak karban (1 öl = 1,8965 m). Hasznuk (beneíicium) annyi van belőle, hogy a Tisza 51 vízimalmot hajt, ezekért egyenként 12 Ft 48 kr-t és 2 pm árpát fizetnek a lakosok az uradalomnak. Van 2 szárazmalom is, ezek bére (census) egyenként 8 Ft és 2 pm árpa. 10. Lásd a 14. pontban. 11. A közjövedelmek nem fedezik a kiadásokat, ezért a lakosoknak hozzá kell járulniuk a házipénztárhoz (cassa domestica). 12. Egyetlen közintézmény van a városban: a posta egy mellékvonalának a hivatala. Ebből azonban semmi jövedelme nincs a városnak. 13. Az úrbéres helyek (porták) gyarapítása az uradalomtól függ. 14. Az átmenő katonaságnak nyújtott természetbeni szolgáltatásokért (transenna) kapott összeg és a valóságos ár közötti különbség az utolsó három évben 4587 Ft 46 4/8 kr volt, tehát az évi veszteség (deperdita) 1529 Ft 15 4/8 kr. Az összesített adatok: Az adózó lakosság teljes létszáma: 11 319; 1. családfő: 1737+a község; 2. 18—60 éves: 4186; 3. ebből honorácior 0, telkes 350, zsellér 854, házatlan zsellér 534, testvér 38, fiú 643, leány 85, cseléd 152, cselédlány 23, iparos 102, kalmár 6, nagykereskedő 1; 4. ház: 1184 (a cenzus 1/10 része 5 Ft 50 4/10 kr); 6. szántó: 12 303 pm 3 osztályban, átlagos cenzusa 26 kr = 533 Ft 18 kr, 2 ffszeres termést hoz, összesen 35 087 pm-t, az átlagos ár 27 4/21 kr, összesen 15 900 Ft 32 5/21 kr. a kilencedet természetben fizetik, a tized 283 Ft 30 kr, a tiszta haszon 28 kr, összesen 5848 Ft 49 9/21 kr, a tized levonása után 5565 Ft 18 9/21 kr; 7. rét: 7518 4/8 kaszás, azaz 11 277 6/8 pm, cenzusa 26 kr, ossz. 4887 Ft 1 2/4 kr, a tiszta haszon 1 Ft 6 ^ kr, ossz. 12 380 5 kr; 8. szőlő: 308 p m = 1232 kapás, cenzusa 36 kr, ossz. 184 Ft 48 kr, kapásonként 1 6/64 urna bor, ossz. 1347 urna, 1 urna bor ára 1 Ft 32 4/7 kr, ossz. 2079 Ft, a tiszta haszon 17 V, ossz. 336 Ft 31 1/5 kr, a szőlőt trágyázzák; 10. nagyobb állatok: igás ökör 1436, tehént 526, meddő 575, 3 éves tinó 178, 2 éves 299, 3 éves ló 1522, 2 éves 141; a tehenek 5 hónapig tejelnek, naponta 2 icce, ossz. 304 icce, a tej ára 6 Ft 4 kr, a borjúé 3 Ft 36 kr, a trágyáé 30 kr, ossz. 9 Ft 10 kr, a tartási költség 4 Ft 24 kr, egy tehén tiszta haszna 4 Ft 46 kr, ossz. 2116 Ft 43 kr; 11. aprómarhák: juh 8303, sertés 860; 13. kocsmáltatás: 320 Ft.
21
Az iparosok Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.
A mesterségek magyarul
latinul
takács varga kovács bognár, kerékgyártó kalapos, üveges csizmadia kádár, pintér molnár ács asztalos lakatos kötélverő szűrszabó SZŰCS tímár szabó szíjgyártó üveges festő fazekas
Összesen
textor sutor faber ferrarius rotarius pileator cothurnarius vietor molitor faber lignarius arcularius serrarius funifex gausapearius pellio cerdo sartor lorarius vitrarius tinctor figulus
Két Segéd Egy Mes segéd segéd nélkül ter Segéd Össz. del del 6 1 5 4 — 2 1 42 6 2
2 —
_
—
8 1 9 5 3 3 2 43 9 2 1 2 2
—
—
—
—
—
4 1 1 1 1
—
10 1 14 6 8 5 3 44 12 2 2 2 3 3 2 6 1 1 1 1
4
102
25
127
—
3 1 1
1 —
2 1
—
1 1 3 —
— — —
1
—
—
—
2 1 1 2 2 1 1 1 1
—
—
—
81
17
—
—
1 1 —
2 — —
—
— —
2 —
5 1 5 2 1 1 3 —
1 —
1 1 2 2 — — —
A kalmárok közül három 3. osztályú, kettő 4. osztályú. Van egy 2. osztályba sorolt kereskedő is.
Nehézségek a csongrádi rétek körül Tettes Ns Csongrád Vgye Karjai és Rendjeihez Észrevételes Jelentése az itthoni Öszveíronak Tekéntetes Karok és Rendek! Csongrád Mező Várossának Országos Öszveírása alkalmával, azon kérdés adván elő magát; ha valyon azon Térföld, mellyet a Csongrádot félben körül folyó Tisza minden Esztendőben magasra nevekedni szokott árjával el boríttani, ezen ár pedig rajta gyakran egész késő őszig, mindenkor pedig a Hátassát is értve, Julius derekáig meg maradni szokott: azon ókból: hogy azt a Hátjainn körös körül, mikor a víz engedi néha néha a lakosok egymás között fel osztva meg kaszálják oly Extra Seriale beneficiumul vevődhetik é, mint a millyenről az Instructio 23dik paragrafusa azt mondja hogy annak Esztendei jövedelme jó lélekkel felvetetvén a Summás Öszveírás utolsó Rubricájában ki tétessék? Minthogy ezen kérdés megfejtésében Külső Öszveiro Tisztársammal egyértelemben nem lehetek s monthogy ezen tárgy eránt mind a jelen volt Uradalmi Tisztarto Ur, mind az Esküdtek egyenlően oda nyilatkoztatták ki magokat, hogy a kérdéses, nagyobb részben mély fenekes, Nádat, és Gyékényt termeni szokott Plága, a Városbelieknek olly Urbarialis Nádlásul szolgáljon, melytől a ki szabott Urbarialis tartozást a Mlgos Uraságnak meg adni tartoznak, azon kevesebb részében pedig melly hátasabb, és körül a Tisza part oldalát teszi, a különben igen szűk, és köz tudományra egyrészzen Tavasszal ár vízzel elboríttatni szokott, más részben székes, sovány, álló vizekkel el termékenytelenittetett, majd sivány homokkal el boríttatott igen rossz minémiségű, majd ismét ezentúl
22
árenda mellett, birt Köz Legelőjüknek potolékja mint valóságos Köz Legelő úgy birattasson, Hogy tehát ezen kérdésbe vett Plágát azon 23. § phus 8dik pontja értelme alá nem tartozni véljen okaim e következendök l or A Köz Legelő, egy Közönségnek különös, és rendenkivül való Haszonvételét, azon 8dik pont értelme szerént nem teheti. 2or Azon Plágát azon környűlállás, hogy néha a még rajta levő vízzel felütödött, apadás után pedig Gyom gyanánt hirtelen buján felnevelkedett, Czetkény, Káka, Sás, Bürök, Virádits, lekaszáltatik Legelői minémüségiböl nem vetkőzteti: sött 3°r Ezen le kaszállás teszi legeltethetővé, és legelői minémüséggel birhatóvá: és feltévén: de meg nem engedvén azt, hogy azon említett lekaszált, alig tized részben használható marhát kinzó giz gaz, még is valamely tekéntetet érdemelne: de 4er Ha felvesszük annak a legnagyobb s legsürgetősebb dolog idejére eső kaszállását, gyűjtését öszverakását, és ha felvesszük azt, hogy ezen munkánkat, a gizgazzal együtt, egy nem igen ritkán történni szokott rohanó ár viz semmivé teszi, ha végre felvesszük hogy ezen Köz Legelői rész egé szen Őszig, mint ollyan nem használható, azon rajta kaszált Csuhé éppen nem leszen pótolékja, az annyi ideig el mulasztani kénytelenittetett legeltethetésnek: pedig hogy ezen rész valóságos Közlegelö legyen minden kérdésen kívül való 5or Csongrádon mint az Öszveírási Tabellának Észrevételes Rubricája mutatja a Borjas és Fejős Teheneknek Haszon vétele azon ókból rug olly magosra; mivel azoknak nyári és téli tartássokra, nem tanyai jó féle széna mint másutt hanem illyen nemű igen csekélyre árrositott Csuhé vagy csádé vétetett; melly nagyra ütő Tehén haszon; ha csak ugyan különös haszonvételnek lehetne tartani a kérdésbe vett kaszállást minden esetre még is az azt eléggé vissza pótolni. Melly alázatos Észrevételem benyújtása mellett, mély tisztelettel vagyok. A Tekéntetes Karoknak és Rendeknek H. M. Vásárhelyen 16n July 828 legalázatosabb szolgája N agy F erenc
Tiszti Fö Ügyész, Tábla Biro mint Itthoni Orsz. Öszveiró” Tttes Nemes Csongrád Vármegye Tttes Rendjeihez Észre vételes Jelentése a Külső Öszve írónak. Tekintetes Karok és Rendek! Csongrád Mező Várossában az Országos Öszveirásnak folytatása alatt azon nehézség adván elő magát, hogy, midőn én fen említett Mező Város lakossainak nagyobb Ki terjedésű Rétségit, (m ely nek egész kiterjedéseit és mennyiségit azonban a Honnyi Öszveiró Urnák vélekedésemben való meg nem egyezése miatt voltaképen ki nem tanálhattam:) az Instructionak 15'k Czikkelye értelmében, mel a Kaszálló és Rétség közt semmi külömbséget nem tészen, annak használása szerént felvenni, és öszveirni szándékoztam volna azon tekintettböl is, mivel említett lakosok a kérdéses Rétséget, ámbátor ugyan az nékiek az Uradalom által egy részben legelőnek pótolása, más részben pedig az illető Nádiás Fejében az Urbarialis Tabellának bizonyítása szerintis adatott légyen, aztat mindazon által ők nem mind legelőt hanem kaszállót akkoron midőn a Tiszának kiaradott vize le foly, ren dessen fel osztván magok közt, használni szokták, mellett pedig ugyan azon lakosoknak Maleficiumjai köztt azon nevezetes summa pénzeket is, mellyeket azok a legelőnek szűk volta miatt az Uradalomnak szomszéd Pusztájában kibérlet legelőért, úgy szinte a Jászok földin ugyan legelőért Szettnek, fel jegyezvén, azon kérdéses Rétség ha nem is tekintettnék úgy mint kaszálló, tehát mind extra seriale beneficium az Inviatio 23ik Czikkelyinek 8Ik pontja szerént e néző pontból is öszveirandó lenne, a Honnyi Öszveiró U r annak használtatása szerint való felvitelit és öszve írását ellen zetté azon okokból; mivel hogy sokszor érintett Rétséget nem mind kaszállót hanem legelőt ren
23
deltetése szerént tekinteni kölletik, de amugyis annak csekély hasznát, Csádé, és Káka teremvén benne, a lakosok tsupán akkoron, midőn a viz mely majd minden esztendőben el szokta borítani, róla le fut, veszik: Honnyi Öszveiró Urnák ebbéli okait elegendőknek lenni, arra hogy többször előhozott Rétség az Öszveirásból ki hagyatasson, nem Ítélvén, és ezen nehézséget a Tttes K arok s Rendek eleibe terjeszteni kötelességemnek tartván, oda megy ez hivatalos kérésem, hogy aztat a Tttes Karok s Rendek Ö Császári Királyi Hertzegsége, Országunk Nádor Ispánnya eleibe, az illető meg bírálás végett terjeszteni méltóztassanak leg méllyebb tartozó tisztelettel maradván — A Tttes Karok s Rendeknek Mező Vásárhelyen Julius 16án alazatos Szolgájok K ürthy A loysius pm
Külső Conscriptor2425
A népösszeírás (csak az adófizetőké!) adatai: ház 1183, család 1582; férfiak: tisztviselő, értelmiségi 6, iparos 167, nemesek szolgája 56, paraszt 470, zsellér 1998, fiú 3250; nő 5372; összesen 11 319; férfiak: 1—17 éves 3022, 17—40 éves nős 1327, egyedülálló, özvegy 488, 40 év fölötti 1064, katolikus 5989, evangélikus 1, reformá tus 0, görögkeleti 2, zsidó 25, távollevő 23, kiszolgált 21, nem helyi 0, 1828-ban született 719, meghalt 475. Adókivetés az 1830/31. katonai évre: 2651 6/2 rovás után a hadiadó 4242 Ft 48 kr, a megyei háziadó 5612 Ft 52 2/8 kr, összesen 9855 Ft 40 2/8 kr. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY mezőváros (oppidum Hód Mező Vásárhely)26 Az összeírás kezdete: 1828. október 27. A város 5 tizedre van fölosztva. Telkeinek száma 1161; ebből a nemesek használnak 26 telket, vagyis — az ugar leszámításával — 884 pm szántót és 572 kaszás, azaz 858 pm rétet; egy telek 34 hold szántó és 22 hold rét; 1 hold 1100 négyszögöl. Az adófizetők 1135 telket használtak, vagyis 38 590 pm szántót és 24 970 kaszás, azaz 37 455 pm rétet. Megjegyzik, hogy egy 1776-os helytartótanácsi intézkedés szerint 1360 7/8 teleknek kellene lennie. Elhagyott telek nincs. Ősszel és tavasszal vetnek. Az őszi vetés 1/3 része búza, 2/3 része kétszeres. Tavasszal árpát és zabot vetnek fele-fele arányban. A kilencedváltság egy telek után 1 Ft 36 kr, a tizedváltság 1/4 köböl (cubulus = pm =62,5 liter) kétszeres és 1/4 köböl árpa. A szántók nincsenek nyomásokra osztva. Három osztály van: a szántók 1/3-a első, 1/3-a második, 1/3-a harmadosztályú föld. Bérelt legelőt nem használnak. Van a városban 62 6/8 szárazmalom — évi jövedelmük 529 Ft 11 1/2 kr — és 20 4/8 vízimalom — jövedelmük 157 Ft 51 kr. A 14 kérdésre: 1. Különleges jövedelem nincs. 4. Háromévenként meg kellene trágyázniuk az összes szántót, de mivel a trá gyát tüzelésre is használják, csak 8 pm-t trágyáznak, a szántóföld nyolcad részét, vagyis a bevetett föld negyedét. 24 CsmL (SzF) IV. A 3. b) Közgy. ir. 1828: 777. sz. 25 CsmL (SzF) IV. A 12. b) 1—11. k.
24
5. Ősszel és tavasszal szántanak, 3 pár ökörrel. 6. Állandó piac Szegeden van, 1 3/4 stáció távolságra. 7. A búza ára 1 Ft 7 kr, a kétszeresé 56 kr, az árpáé 22 kr, a zabé 28 kr pm-enként. 8. A bérelt úrbéres javadalmakból is van jövedelme a városnak: a lótartásból (equillatio) 860 Ft, a nádlásból (arundinatio) 173 Ft 26 2/5 kr. Ezeken kívül a köz ségnek van 17 6/8 telke, ennek a teljes tiszta haszna 1621 Ft Hl kr. 9. A külső és a belső legelő homokos, sík terület. A rétek jórészt szikesek, gyak ran belvizek borítják őket. A tájat dombocskák, nádas szigetek tarkítják. A talaj sós, különösen Kutas körül. Mártély felé dombocskák vannak. A többi sík, salétromos vidék. Szikhantháza táján lyukacsos, agyagos, sós, majd fekete homokos a talaj. A vadvizekkel borított területeken nád van, a nádlásért úrbéres szolgáltatással tartoznak. Egyes belső területeket 3299 2/6 öl gáttal védelmeznek. Ezeket a gátakal és a 2815 ölnyi közutat karban kell tartaniuk. A Tiszából nincs más hasznuk, mint hogy vízimalmokat hajtatnak vele. 11. A város kiadásai fölülmúlják a bevételeket. 12. Közintézmény nincs; a megyegyűléseket olykor itt tartják. 13. Az úrbéres helyek gyarapítása az uradalomtól függ. 14. Az utolsó három évben 4160 Ft 28 1/3 kr-t fizettek rá az átmenő katonaság ellátására. Van a városnak 1000 hold kaszálója az ott állomásozó katonaság tar tására. Összesített adatok: Az adózó lakosság teljes létszáma: 28 316; 1. családfő: 4472 + a község; 2. 18—60éves: 9264 3. ebből: honorácior 3, telkes 1164, zsellér 2275, házatlan zsellér 1024, testvér 82, fiú 1108, leány 112, cseléd 420, cselédlány 76, iparos 339, kalmár 10, kereskedő 7; 4. ház: 3429 (a cenzus 1/10 része 33 Ft 1 kr); 6. szántó: 38 590 pm 3 osztályban, átlagos cenzusa 24 kr, összesen 15 456 Ft. háromszoros termést hoz, összesen 115 770 pm-t, az átlagos ár 44 2/4 kr, összesen 85 802 Ft 45 kr, a tiszta haszon 54 5/8 kr, összesen 35 132 Ft 58 6/8 kr, a kilenced és a tized 2601 Ft 2 1/2 kr, a végső tiszta haszon 32 531 Ft 56 2/8 kr; 7. rét: 24 970 kaszás, azaz 37 455 pm, cenzusa 24 kr, ossz 14 982 Ft, a tiszta haszon 1 Ft 48 f” kr, ossz. 67 946 Ft 16 ^ kr; 8. szőlő: 389 2/4 pm = 1558 kapás, cenzusa 36 kr, ossz 4393 Ft 33 2/5 kr, kapásonként 2 urna bor, ossz. 3116 urna, 1 urna bor ára 2 Ft 49 1/5 kr, ossz. 4393 Ft 33 2/5 kr, a tiszta haszon 38 4/5 kr, ossz. 1019 Ft 46 3/5 kr, a szőlőt nem trágyázzák; 10. nagyobb állatok: igás ökör 2716, tehént 1735, meddő 816, 3 éves tinó 927, 2 éves 1008, 3 éves ló 3972, 2 éves 848; a tehenek 4 hónapig tejelnek, naponta 2 icce, ossz. 244 icce, a tej ára 3 Ft 15 1/5 kr, egy borjúé 1 Ft 36 kr, a trágyáé 24 kr, össze sen 5 F t 15 1/5 kr, a tartási költség 5 Ft 12 kr; egy tehén tiszta haszna 3 1/5 kr, ossz. 92 Ft. 11. aprómarhák: juh 17 114, sertés 1744.
25
A mesterségek magyarul latinul
Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27.
üveges varga festő szabó ács csizmadia bognár, kerékgyártó kalapos késes SZŰCS
nyerges kovács szíjgyártó asztalos takács molnár tímár ács lakatos szűrszabó fazekas kötélverő kötélverő szitás fésűs kőműves rézműves
Összesen
vitrarius sutor tinctor sartor faber lignarius cothurnarius rotarius pileator cultrifex pellio ephypiarius f.ferrarius lorarius arcularius textor molitor cerdo asciarius serrarius gausapearius figulus restiarius funifex cribrarius pectinifex murarius ascenarius
segéd nélk. 1 1
1 se 2 se géd géd del del
_
_
_
_
—
—
—
—
—
—
1 4
—
16 19 49 16 5 2 20 1 32 5 11 30 82 7 2 3 3 2
—
—
6 2 —
—
315
—
1 —
5
3
—
—
1 22
—
—
1 —
6 —
2 2
—
—
—
—
—
—
—
_ —
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
1
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
—
1
—
1
13 —
—
1
—
16
—
4 1 3
3 se 4 se géd géd del del
—
1
—
1 82
—
—
6
2
— —
1
mes ter segéd i i i 21 19 66 22 7 2 34 1 40 5 13 52 82 13 2 6 5 2 1 4 1 3 1 1 406
_ —
1 7 —
18 6 2
O SSZ.
1 1 2 28 19 84
3 1
28 9 2 49 1 51 5 16 74 82 19 2 12 7 2 2 4 4 3 4 2
104
510
—
15 —
11 —
3 22 —
6 —
6 2 —
1 — — —
A kalmárok közül három 2., kettő 3., öt 4. osztályú. A kereskedők közül kettő 3., öt 4. osztályú. A népösszeírás adatai: ház 3441, család 4405; férfiak: tisztviselő, értelmiségi 20, iparos 385, nemesek szolgája 75, paraszt 1165, zsellér 2304, fiú 9379; nő 14 388; összesen 28 316; férfiak: 1— 17 éves 7043, 17—40 éves nős 3476, nőtlen, özvegy 956, 40 év fölötti 2401, katolikus 3087, evangélikus 277, református 10 161, görög keleti 351, zsidó 52, távollevő 80, kiszolgált 0, nem helyi illetőségű 7; 1828-ban született 1663, meghalt 1144. Adókivetés az 1830/31. katonai évre: 9222 3/8 rovás után a hadiadó 14 744 Ft 48 kr, a megyei háziadó 19 520 Ft 41 5/8 kr, összesen 34 276 Ft 29 5/8 kr. ALGYŐ község (possessio All Gyeö)26 Kezdete 1828. július 17. A Tisza mellett terül el. Ennek az az előnye, hogy a folyó hajtja a vízimalmokat. Hátránya, hogy a belső legelőnek alig egyharmada marad ép, a többit minden esztendőben árvíz szokta pusztítani az év elejétől július végéig. Telkeinek száma 39 1/8, nemesi használatban 0, üres telek nincs. 28 Uo. b) 56. k.
26
Nyomások nincsenek, a jobbágyok szántói egy-egy tagban vannak kimérve. Van a községnek 19 pm szántója, erre ráfizet évi 27 Ft 6 2/5 kr-t, és van 16 2/4 pm rétje, ennek évi tiszta haszna 15 Ft 24 kr. A 14 kérdésre: 1. Különleges jövedelem nincs. 2. A föld salétromos, meddő. Nem trágyáznak, mert a jószágok a Tiszán túli bérelt uradalmi legelőn járnak. 3. Ősszel kétszerest, tavasszal zabot vetnek. 4. Nem trágyáznak. 5. Hat ökörrel szántanak. 6. Állandó piac Szegeden van, 1/2 stáció távolságra. 7. Az árak: a kétszeresé 59 kr, a zabé 29 kr pm-enként. 8. A község jövedelme 140 Ft. 9. A Tisza és a Maros áradásai végzetesek. Van két vízimalom, ezekért az ura dalomnak 50 váltóforint ( = kb. 20 Ft) bért fizetnek. 10. Az átmenő katonaság nem szokta terhelni a falut. 11. A lakosoknak hozzá kell járulniok a házipénztárhoz. 12. Közintézmény nincs. 13. Az úrbéres helyek nem szaporodnak. 14. Az előfogatolásokat teljesítik, vagy pénzzel megváltják. A katonaság ellá tásából nagy veszteségük van. A területükön keresztülvezető utakon kívül még 260 öl hosszú gátat kell karbantartaniok. Házbérlet nincs. Az összesített adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 1428; 1. családfő: 269 + a község + a jegyző; 2. 18—60 éves: 528; 3. ebből honorácior 0, telkes 78, zsellér 165, házatlan zsellér 23, testvér 1, fiú 86, leány 9, cseléd 9, cselédlány 1, iparos 4(1 kalapos, 1 takács, 1 kovács, 1 kerékgyártó), kalmár, kereskedő 0; 4. ház: 243; 6. szántó: 1467 pm, osztályokra osztva nincs, cenzusa 36 kr, 1 3/5-szörös ter mést hoz, ossz. 2348 2/5 pm-t. az átlagos ár 44 kr, ossz. 1722 Ft 9 3/5 kr, a kilencedet és a tizedet természetben fizetik, a tiszta ráfizetés 1 Ft 25 3/5 kr, ossz. 2093 Ft 59 2/5 kr; 7. rét: 849 6/8 kaszás, azaz 1274 7/8 pm, cenzusa 36 kr, a tiszta haszon 56 kr, ossz. 1189 Ft 39 kr; 8. szőlő: 33 2/4 pm, azaz 134 kapás, cenzusa 36 kr, 17 pm tápai lakosok haszná latában van (102 tápéi bír 202 kapás szőlőt). kapásonként 1 ~ urna bor, ossz. 334 ^ urna, 1 urna bor ára 36 kr, ossz. 203 Ft 3/5 kr, a tiszta veszteség 40 1/2 kr kapásonként, ossz. 236 Ft 21 kr, a szőlőt nem trágyázzák; 10. nagyobb állatok: igás ökör 194, tehén 106, meddő 91, 3 éves tinó 90, 2 éves 96, 3 éves ló 219, 2 éves 22; a tehenek 3 hónapig tejelnek, naponta 1 icce, ossz. 91 icce, ennek ára 54 3/5 kr, a borjúé 2 Ft, a trágyáé 6 kr, ossz. 3 Ft 3/5 kr, a borjúé 2 Ft, a trágyáé 6 kr, ossz. 3 Ft 3/5 kr, a tartási költség 4 Ft, a ráfizetés 59 2/5 kr, ossz. 104 Ft 56 2/5 kr,
27
11. aprómarhák: juh 956, sertés 38. A népösszeírás adatai: ház 242, család 274, férfiak: tisztviselő, értelmiségi 1, iparos 0, nemesek szolgája 17, paraszt 59, zsellér 143, fiú 500; nő 708; összesen 1428; férfiak: 1—17 éves 409, 17—40 éves nős 184, nőtlen, özvegy 39, 40 év fölötti 85; katolikus 717, zsidó 3, távollevő 3, 1928-ban született 59, meghalt 43. Adókivetés: 327 rovás után 523 Ft 36 kr a hadiadó, 692 Ft 40 6/8 kr a megyei háziadó, összesen 1216 Ft 16 6/8 kr. HORGOS község (possessio Horgos)27 Kezdete: 1828. július 23. A terület fekvése — különösen az úrbéres földeké — egyenetlen. Emelkedők, völgyek, fekete, sárga homok és futóhomok, kevéssé termékeny. Inkább a szelek játékszerének, mint gabonatermesztésnek való föld. Telkeinek száma 100, ebből adóköteles 99; 4/8 telket a plébánia, 4/8-ot a tanító használ. Nemesi használatban levő vagy üres telek nincs. Három nyomás van. A szántókat két osztályba sorolják: kétharmada 1., egyharmada 2. osztályú. A községnek van a földesúrtól 27 pm szántója és 16 2/4 pm rétje, ezek évi tiszta haszna 22 Ft 44 1/4 kr. A 14 kérdésre: 1. Különleges jövedelem nincs. 2. Területe sík, talaja homokos, kevéssé termékeny. Ősszel és tavasszal vetnek kétszerest, árpát és zabot termesztenek. 4. Háromévenként trágyáznak, de mivel nincs elég trágya, csak 2 pm-t. 5. Ősszel kétszer, tavasszal egyszer szántanak, 4 ökörrel. 6. Állandó piac Szegeden van, távolsága 1/4 stáció. 7. A gabonaárak: a kétszeresé 59 kr, az árpáé 29 kr, a zabé 30 kr pm-nként. 8. A községnek a kocsmáltatáson kívül más jövedelme nincs, ez évi 35 Ft 12 kr. 9. A Tisza folyik a falu mellett, se hasznot, se kárt nem okoz. 10. A 14. pontban. 11. A közjövedelmek nem fedezik a kiadásokat, ezért a lakosok hozzájárulnak a házipénztárhoz. 12. Közintézmény a postahivatal, de ott gyakran az előírt öt helyett tíz lovat kell tartaniok. 13. Az úrbéres helyek gyarapítása az uradalomtól függ (a Kárász család). 14. Az ott állomásozó katonaság ellátása az elmúlt három évben 658 Ft 7 kr, tehát évente 219 Ft 22 1/3 kr veszteséggel járt. Házbérlet nincs. Az összesített adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 2089; 1. családfő: 326; 2. 18—60 éves: 685; 3. Ebből honorácior 0, telkes 211, zsellér 57, házatlan zsellér 55, testvér 7, fiú 85, leány 7, cseléd 34, cselédlány 0, iparos 6 (4 kovács, 1 lakatos, 1 kerékgyártó), kalmár, kereskedő 0; 4. ház: 268; 27 Uo. b) 60. k.
28
6. szántó; 3564 pm — az egyharmad rész ugar levonása után —, ebből 2376 pm 1. osztályú, 1188 pm 2. osztályú, átlagos cenzusa 28 kr, átlag 1 5/8-szoros termést hoz, ossz. 5791 1/2 pm-t, ebből kétszeres 2368 6/8 pm, árpa, ill. zab 1711 3/8 pm, átlagos ár 38 7/9 kr, ossz. 3743 Ft 1 kr, a nyolcadot (tized+ kilenced) természetben fizetik, a tiszta haszon 21 ^ kr, ossz. 1277 Ft 55 ~ kr; 7. rét: 2178 kaszás, azaz 3267 pm, cenzusa 30 kr, a tiszta haszon 29 5/9 kr, ossz. 1609 Ft 18 kr; 8. szőlő: 27 2/4 pm, azaz 110 kapás, cenzusa 30 kr, kapásonként 6/7 urna bor, ossz. 94 2/7 urna, 1 urna bor ára 1 Ft 18 kr, a tiszta veszteség 16§§ kr kapásonként, ossz. 31 Ft 3 5/7 kr; 10. nagyobb állatok: igás ökör 172, tehént 88, meddő 28, 3 éves tinó 2, 2 éves 7, 3 éves ló 418, 2 éves 14; a tehenek 6 hónapig tejelnek, naponta 2 icce, összesen 364 icce, ennek az ára 4 Ft 51 1/5 kr, a borjúé 2 Ft 24 kr, a trágyáé 12 kr, ossz. 7 Ft 27 1/5 kr, a tartási költség 4 Ft 48 kr, egy tehén tiszta haszna 2 Ft 39 1/5 kr, ossz. 233 Ft 29 3/5 kr; 11. aprómarhák: juh 779, sertés 63. A népösszeírás adatai: ház 266, család 293; a férfiak: tisztviselő, honorácior 5, iparos 4, nemesek szolgája 36, paraszt 125, zsellér 221, fiú 694; nő 1004; összesen 2089; férfiak: 1-—17 éves 530, 17—60 éves nős 304, nőtlen, özvegy 69, 40 év fö lötti 178: katolikus 1081, zsidó 4, távollévő 4; 1828-ban született 86, meghalt 49. Adókivetés: 506 2,8 rovás után 810 a hadiadó, 1071 Ft 33 6/8 kr a megyei háziadó, összesen 1881 Ft 33 6/8 kr. KISTELEK község (possessio Kiss Telek)28 Kezdete 1828. július 3. Van a községnek egy 3 holdas erdeje, amelyet a futóhomok ellen ültetett, de ebből faizás nincs. Rendkívüli teher a község számára, hogy 4 mérföld közutat és 137 öl gátat kell karbantartaniok. Nyomások nincsenek. A jobbágyföldek egy-egy tagban vannak kihasítva. A föld nincs osztályozva, futóhomok borítja a szántókat és a réteket is. A nemesek 11/ 4 telket használnak, vagyis 52 4/8 pm szántót és 27 4/8 rétet (ezek szerint egy telek állománya 42 hold szántó és 22 hold legelő). Van egy benépesítetlen telek, a földesúr (Szeged szabad királyi város) használja. Bérelt legelőt nem használnak. A 14 kérdésre: 1. A lakosoknak nincs más állandó jövedelme, mint a földművelés. A zsellérek részben a mezőgazdaságból, részben az iparból élnek. Némelyek sziksót gyűjtenek, de ez maguknak is kevés. 2. Földjük szerfölött terméketlen, futóhomok borítja. 3. Ősszel és tavasszal vetnek, rozsot és zabot termesztenek. 4. A szántókat 3 évenként trágyázzák. 5. Ősszel és tavasszal szántanak, 4 ökörrel. 6. Szegeden van állandó piac 4 mérföldnyire. *8 Uo. b) 58. k.
29
7. A rozs ára 38, a zabé 25 kr. 8. A negyedévi kocsmáltatás haszna évi 24 Ft. 9. Folyója nincs. 10. Jelenleg nem viselik az átvonuló katonaság ellátásának terhét, de amikor igen, akkor ez a teher igen súlyos. 11. A lakosoknak hozzá kell járulniok a házipénztárhoz. 12. Közintézmény egy van, a postahivatal, és olykor itt tartják a megyegyűlést. 13. Az úrbéres helyek gyarapítására nincs lehetőség. 14. A postaúton az előfogatolásokat rendelet szerint teljesítik, részben pénzben megváltják. A katonaságnak nyújtott természetbeni szolgáltatások miatti veszteségük évente 40 Ft 42 kr, az utolsó 3 év alatt 122 Ft 7 4/8 kr. Házbérlet nincs. A z összesített adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 2624; 1. családfő: 448; 2. 18 — 60 éves: 811; 3. ebből honorácior 0, telkes 116, házas zsellér 254, házatlan zsellér 67, testvér 2, fiú 83, leány 9, cseléd 33, cselédlány 6, iparos 8 (1 szabó 1 segéddel, 1 kovács 1 segéddel, 2 kovács segéd nélkül, egy kötélverő, 1 mészáros, 1 csizmadia 1 segéddel és 1 serfőző 1 segéddel), kalmár 1 (4. osztályú évi 300 Ft-nál kevesebb jövedelemmel); 4. h á z :372; 8. szántó: 4084 4/8 pm, nincs osztályozva, cenzusa 12 kr, fele rozzsal, fele zab bal van bevetve, átlag 1 ~ -szeres termést hoz, 7594 pm-t, az átlagos ár 31 1/2 kr, ossz. 3987 Ft “ Ükr; a nyolcadot természetben fizetik, a tiszta haszon 21 kr, ossz. 1445 Ft 12 kr; 7. rét: 2139 4/8 kaszás, azaz 3209 2/4 pm, cenzusa 12 kr, a tiszta haszon 6 kr, ossz. 371 Ft 4 ^ kr; 8. szőlő: 48 2/4 pm, azaz 234 kapás, cenzusa 12 kr, kapásonként 2 urna bor, ossz. 468 urna, 1 urna bor ára 36 kr, ossz. 280 Ft 48 kr, a tiszta veszteség kapásonként 51 3/5 kr, ossz. 201 Ft 14 2/5 kr. 10. nagyobb állatok: igás ökör 192, tehén 151, meddő 62, 3 éves tinó 14, 2 éves 35, 3 éves ló 198, 2 éves 7; a tehenek 5 hónapig tejelnek, naponta 2 icce, ossz. 304 icce,ennek ára 2 Ft 1 3/5 kr, a borjúé 2 Ft, a trágyáé 12 kr, ossz. 4 Ft 13 3/5 kr, a tartási költség 4 Ft 48 kr, egy tehénre a ráfizetés 34 2/5 kr, ossz. 86 Ft 34 11. aprómarhák: juh 2120, sertés 96. A népösszeírás adatai: ház: 379; család 454; férfiak: tisztviselő, honorácior 5, iparos 37, nemesek szolgája 3, paraszt 112, zsellér 388, fiú 812; nő 1267; összesen 2624; férfiak: 1—17 éves 661, 17—40 éves nős 282, nőtlen, özvegy 105, 40 év fölötti 301; katolikus 1346, evangélikus 1, református 2, zsidó 3, távollévő 19, kiszolgált 5, nem helyi illetőségű 2; 1928-ban született 116, meghalt 80. Adókivetés: 596 1/8 rovás után 953 Ft 48 kr a hadiadó, 1261 Ft 47 7/8 kr a megyei háziadó, összesen 2215 Ft 7/8 kr. MINDSZENT község (possessio Mind Szenti29 Kezdete: 1828. okt. 9. 4 kerületre van osztva. Legelőt nem bérelnek. s9 Uo. b) 47—49. k.
30
530 1/6 öl gátat tartanak karban: évente kétszer javítják. Telkeinek száma 160 2/8, nemesek nem használnak telket. Üres telek nincs. Bír a község 60 holdat vagy kaszást az uradalomtól, ebből 38 hold szántó, 22 hold rét. Ezek tiszta haszna 5 Ft 13 1/4 kr, ill. 37 Ft 45 9/20 kr, összesen 42 Ft 58i°kr. A 14 kérdésre: 1. Rendkívüli jövedelem nincs. 2. Sík vidék. A föld egy része fekete, más része szikes, homokos, — ezeken a helyeken inkább terméketlen. 3 . Ősszel búzát és rozsot, tavasszal árpát és zabot vetnek. 4. Háromévenként trágyáznak, egy telekből 1 pm-t. 5. A homokot 4, a többi szántót 6 ökörrel szántják. 6 . Szeged 4, Kecskemét 7 mérföldre van, állandó piac közelebb nincs. 7. A búza ára 1 Ft 12 kr, a rozsé 37 kr, az ápráé 27 kr, a zabé 28 kr pm-nként. 8 . Van a községnek egy vízimalma, ennek az évi jövedelme 71 Ft 4 2/5 kr. 7. A búza ára 1 Ft 12 kr, a rozsé 37 kr, az árpáé 27 kr, a zabé 28 kr pm-enként. A félévi kocsmabérlet évi haszna 230 Ft 24 kr. 9. A Tisza mellet van. A folyón van 17 vízimalom, ezekért darabonként 20 Ft-ot fizetnek a Károlyi uradalomnak — kivéve a község malmát. 10. Átmenő katonaságot nem kell ellátniuk. 11. A házipénztárhoz hozzá kell járulniuk a lakosoknak. 12. Közintézmény nincs. 13. Az úrbéres helyek gyarapítása az uradalomtól függ. 14. A megyei közgyűlések és törvényszékek idején, amikor az utak állapota a téli és a tavaszi hónapokban a legrosszabb, nagy terheket viselnek. A katonaság ellátására 1árom év alatt 1015 Ft 38 kr-t fizettek rá. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 5030; 1. családfő 854+a község; 2. 18 — 60 éves: 1989; 3. ebből honorácior 0, telkes 367, zsellér 274, házatlan zsellér 213, testvér 25, fiú 267, leány 17, cseléd 30, cselédlány 0, iparos 20 (8 takács, 2 csizmadia, 3 kovács, 1 kerékgyártó, 3 szűcs, 1 asztalos, 1 tímár és 1 kádár), kalmár 1 (2. oszt.); 4. ház: 607; 6 . szántó: 5751 pm, 1/4 része 1. oszt., fele 2. oszt., 1/4 része 3. oszt., az átlagos cenzus 22 1/20 kr, az átlagos hozam 2 1/4 pm, ossz. 12 980 1/4 pm, a tizedet és a kilencedet természetben fizetik, a tiszta haszon 8 1/4 kr, ossz. 793 Ft 14 1/4 kr; 7. rét: 3535 4/8 kaszás, vagyis 5288 2/4 pm, cenzusa 22 1/20 kr; a tiszta haszen 1 Ft 8 ~ kr, ossz. 6050 Ft 38 kr; 8 . szőlő: 84 2/5 pm, vagyis 422 kapás, cenzusa 33 kr, kapásonként 1 1/4 urna bor, 1 urna bor ára 1 Ft 30 6/7 kr, ossz. 798 Ft 47 1/7 kr, a tiszta haszon kapá sonként 5 4/7 kr, ossz. 39 Ft 11 1/7 kr; 10. nagyobb állatok: igás ökör 826, tehén 186, meddő 144, 3 éves tinó 46, 2 éves 65, 3 éves ló 746, 2 éves 22; a tehenek 4 hónapig tejelnek, naponta 11/2 icce, összesen 183 icce, ennek az ára 2 Ft 26 2/5 kr, a borjúé 2 Ft, a trágyáé 30 kr, ossz. 4 Ft 56 2/5 kr, a tartási költség 4 Ft 48 kr, egy tehén tiszta haszna 8 2/5 kr, ossz. 26 Ft 2 2/5 kr; 11. aprómarhák: juh 2163, sertés 112. 31
A népösszeírás adatai: ház 536; család 776; férfiak: tisztviselő, honorácior 2, iparos 0, nemesek szolgája 13, paraszt 378, zsellér 440, fiú 1740; nő 2457; összesen 5030; férfiak: 1—17 éves 1297, 17—40 éves nős 648, nőtlen és özvegy 208, 40 éven felüli 394, katolikus 2541, református 5, görögkeleti 1, zsidó 20, távollévő 2, kiszol gált 9; 1828-ban született 302, meghalt 190. Adókivetés: 1187 3/8 rovás után 1899 Ft 48 kr a hadiadó, 2513 Ft 16 5/8 kr a megyei háziadó, összesen 4413 F t 4 5/8 kr. SZEGVÁR község (possessio Szeghvár)30 Kezdete: 1828. október 6 . Telkeinek száma 79 5/8, ebből 2/8 nemesi használatban (8 1/2 pm szántó és 5 4/8 kaszás rét), üres telek nincs. Nyomások nincsenek, a telkek egy-egy tagban vannak kimérve. Van a községnek 100 holdja, ebből 61 szántó, 39 rét, tiszta hasznuk évi 73 Ft 14 4/9 kr. Bérelt legelőt nem használnak. A 14 kérdésre: 1. Különleges jövedelem nincs. 2. A föld inkább terméketlen. Sík vidék, a mélyebb részeket gyakran belvizek borítják. 3. Tavasszal és ősszel vetnek, kétszerest, árpát, zabot. 4. 3 évenként trágyáznak, egy telekből egy pm szántót. 5. Ősszel kétszer, tavasszal egyszer szántanak, 6 ökörrel. 6 . Állandó piac Szegeden van, ide 5 mf-re. 7. A gabonaárak: a kétszeres 50 kr, az árpa 26, a zab 27 pm-enként. 8 . Az egyetlen közös jövedelem a féléves kocsmáltatás, évi tiszta haszna 136 Ft 52 kr. 9. A község a Tisza és a Kurca mellett fekszik. A legelőt a nyár közepéig víz borítja. A Kurcán levő híd javítása évi 168 Ft 35 kr-ba kerül váltópénzben (kb. 70 ezüstforint). 10. Az átmenő katonaság nem terheli a falut. 11. A lakosoknak hozzá kell járulniuk a házipénztárhoz. 12. Itt szokták tartani gyakran a megyegyűléseket és a törvényszéket, de ebből a lakosoknak nincs jövedelmük, ii kább terhük van a börtön fenntartásából. 13. Az úrbéres helyek aligha fognak gyarapodni. 14. Az előfogatolásokat szakadatlanul teljesítik. A közutakat is karban kell tartaniuk. Az összesített adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 3977; 1. családfő: 607+ a község; 2. 18—60 éves: 1159; 3. ebből honorácior 0, telkes 155, zsellér 272, házatlan zsellér 175, testvér 11, fiú 107, leány 7, cseléd 16, cseléd’ány 1, iparos 7 (3 kovács, 1-1 asztalos, csizmadia, kötélverő, takács segéd nélkül), kereskedő 1 (2 . oszt.); 4. ház: 423; 6 . szántó: 2692 pm, 1-2-3. osztály egyforma terjedelemben, az átlagos cenzus 32 2/3 kr, 2 2/3-szoros termést hoz, összesen 7196 2/3 pm-t, 30 Uo. b) 52—53. k. 32
az átlagos ár 35 1/3 kr, ossz. 4238 Ft 2 4/9 kr, a kilencedet természetben fizetik, a tiszta haszon 10 kr, ossz. 449 Ft 40 kr; 7. rét: 1746 2/8 kaszás, vagyis 2619 3/8 pm, cenzusa 32 2/3 kr. a tiszta haszon 1 Ft 4 ** kr, ossz. 2824 Ft 10 kr; 8 . szőlő: 33 pm, vagyis 132 kapás, cenzusa 42 1/2 kr, kapásénként 1 1/2 urna bor, ossz. 198 urra, 1 urra bcr ára 1 Ft 24 kr, ossz. 227 Ft 12 kr. a tiszta haszon 18 kr kapáséi ki nt, ossz. 39 Ft 36 kr; 10. nagyobb állatok: igás ökör 158, tehén 104, meddő 71, 3 éves tinó 37, 2 éves 33, 3 éves ló 447, 2 éves 20; a tehenek 5 hónapig tejelnek, naponta 1 icce, ossz. 152 icce, ennek az ára 2 Ft 1 3/5 kr, a borjúé 1 Ft 36 kr, a trágyáé 30 kr, essz. 4 Ft 7 3/5 kr, a tartási költség 4 Ft 48 kr, egy tehénre a ráfizetés 40 2/5 kr, ossz. 70 Ft 1 3/5 kr; 11. aprómarhák: juh 1301, sertés 65. A népösszeírás adatai: ház 456, csa’ád 678; férfiak: tisztviselő, honorácior 1, iparos 0, nemesek szolgája 59, paraszt 179, zsellér 523, fiú 1276; nő 1939; összesen 3977; férfiak: 1— 17 éves 1021, 17—40 éves nős 472, nőtlen, özvegy 181, 40 év fölötti 337; katolikus 1992, evangélikus 2, református 17, zsidó 20, kiszolgált 7; 1828-ban született 206, meghalt 88 . Adókivetés: 679 4/8 rovás után 1087 Ft 12 kr a hadiadó, 1438 Ft 16 4/8 kr a megyei háziadó, összesen 2525 Ft 28 4/8 kr. TÁPÉ község (possessio Tápé)31 Kezdete: 1828. július 21. Telkeinek száma 13, nemesek nem használnak jobbágytelket, üres telek nincs. Őszi kétszerest vetnek a föld 2/3 részébe, tavaszi zabot 1/3 részébe. A gyakori árvizek miatt nincs osztályozva a szántó. Az igás ökrök számára legelőt bérelnek, és fizetnek érte 1 Ft 7 1/5 kr-t. A 14 kérdésre: 1. A lakosok gyékényt szőnek és halászatot bérelnek. 2. Földje mélyen fekszik, és nedves. A Tisza és a Maros kisebb-nagyobb mér tékben el szokta önteni. Olykor a magasabban fekvő részeket, így a templomot is, csak csónakkal lehet megközelíteni. A földek termése bizonytalan, a föld erősen terméketlen. 3. Ősszel kétszerest, tavasszal zabot vetnek. 4. Az árvizek m iatt nem trágyáznak. 5. 6 ökörrel szántanak. 6 . Állandó piac legközelebb Szegeden van. 7. A kétszeres ára 1 Ft, a zabé 30 kr pm-nként. 8 . A község a féléves kocsmabérletből 40 Ft évi jövedelmet húz. A község bérli földesurától, Szeged sz. kir. várostól az úrbéres jövedelmeket. Jelenlegi szer ződése 6 évre szól. 9. A Tisza hajózható, a lakosok bérlik a halászatot. 10. Az átmenő katonaság nem terheli a falut. 11. A közjövedelmek nem fedezik a házipénztár kiadásait. 12. Közintézmény nincs. 13. Az úrbéres helyek aligha gyarapodnak. 31 Uo. b) 62. k. 3
33
14. Amikor a tápai jobbágyoknak Szegedre kell menniök szolgálatot teljesí teni, az 1/4 stáció utat sem oda, sem vissza nem számítják be nekik. Az összesített adatok: Az adózó lakosság teljes létszáma: 1853; 1. családfő: 3 5 8 + a község; 2. 18—60 éves: 753; 3. ebből honorácior 0, telkes 41, zsellér 268, házatlan zsellér 49, testvér 4, fiú 89, leány 18, cseléd 10, cselédlány 2, iparos, kereskedő 0, 4. ház: 310; 6 . szántó: 494 pm, cenzusa 48 kr (!), a kétszeres 2 7/27-szeres, a zab 1 ^-szeres termést ad, átlag 1 ~ -szeres, ossz. 969 \\ pm, az átlagos ár 42 ~ kr, ossz. 693 Ft 36 ^ kr, a tizedet természetben fizetik, a tiszta haszon 9 ^ 20 kr, ossz. 74 Ft 27 kr; 7. rét: 284 kaszás, azaz 429 pm, cenzusa 48 kr, a tiszta haszon 52 5/36 kr, ossz. 372 Ft 44 H kr; 8 . szőlő: 34 2/4 pm, azaz 138 kapás, cenzusa 48 kr, ezen fölül 12 pm, azaz 68 kapás Algyőn, kapásonként 1 7/9 urna bor, 1 urna ára 36 kr, a tiszta ráfizetés 59 3/5 kr kapásonként, ossz. 137 Ft 4 4/5 kr; 10. nagyobb állatok: igás ökör 378, tehén 264, meddő 92, 3 éves tinó 115, 2 éves 219, 3 éves ló 88 , 2 éves 32; a tehenek 45 napig tejelnek, naponta 2icce, ossz. 90 icce, ennek az ára 1 F t 12 kr, a borjúé 1 Ft 24 kr, ossz. 2 Ft 36 kr, a tartási költ ség 3 Ft 31 1/5 kr, ráfizetés 55 1/5 kr, ossz. 222 Ft 38 2/5 kr; 11. aprómarhák: juh 0, sertés 96. A népösszeírás adatai: lá z 317, család 346; férfiak: tisztviselő, honorácior 0, nemesek szolgája 0, paraszt 43, zsellér 253, fiú 615; nő 942; összesen 1853; férfiak: 1— 17 éves 503, 17—40 éves nős 245, nőtlen, özvegy 36, 40 év fölötti 127, katolikus 911; 1828-ban született 48, meghalt 36. Adókivetés: 280 7/8 rovás után 449 Ft 24 kr a hadiadó, 594 Ft 31 1/8 kr a megyei háziadó, összesen 1043 Ft 55 1/8 kr. Az országos összeírás során a puszták közül a dohánykertészségeket írták össze. Ezek az önkéntes társulások allodiális földre települtek, szerződést kötöttek a földesúrral, annak lejártakor szabadon elköltözhettek. A dohánytermesztésen kívül más jövedelmük nem volt, csak a megyei hatóságoknak teljesítettek előfogatolást, katonatartás nem terhelte őket, közjövedelmeik nem voltak, alakosok hozzájárultak a házipénztárhoz. Ezeket külön nem írtuk le minden kertészségnél. CSANY és RÁVÁGY puszta (praedium Csany et Rá ágy )32 A szokásos éves szerződés szerint bérelnek földet az uradalomtól. Dohánykertészséggel és állattartással foglalkoznak a lakosok. Az uradalomtól bérelnek legelőt évi 100 Ft-ért. Ez a legelő nem elég, ezért a szomszédos pusztán is legeltetnek, itt egy pár ökörért 1 Ft 4 4/4 kr-t, egy tehénért 8 kr-t fizetnek. A z összesített adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 1621; 1. családfő: 269; 2. 18—60 éves: 597; 33 Uo. b) 64. k. 34
3. ebből honorácior 0, telkes 0, zsellér 190, házatlan zsellér 79, testvér 4, fiú 68 , leány 4, cseléd 2, a cselédlány 1, iparos 9 (4 kovács, közülük egynek van 1 segédje, 1-1 szűcs, mészáros, csizmadia, 2 kerékgyártó, az egyiknek van 1 segédje), kereskedő 1 negyedik osztályú; 4. ház: 209; 6-7-8. szántó, rét, szőlő 0; 10. nagyobb állatok: igás ökör 42, tehén 113, meddő 53, 3 és 2 éves tinó 0, 3 éves ló 314, 2 éves 3; a tehenek 4 hónapig tejelnek, naponta 1 icce, összesen 122 icce, ennek az ára 2 Ft 26 2/5 kr, a borjúé 2 Ft 24 kr, a trágyáé 12 kr, összesen 5 Ft 2 2/5 kr, a tartási költség 3 Ft 20 kr, a tiszta haszon 1 Ft 42 2/5 kr, összesen 192 Ft 51 1/5 kr; 11 . aprómarhák: juh 0 , sertés 8 . A népösszeírás adatai: ház 168, család 230, tisztviselő, honorácior 0, iparos 4, nemesek szolgája 2, paraszt 0, zsellér 260, fiú 560, nő 795, összesen 1621; férfiak: 1— 17 éves 519, 17—40 éves nős 215, nőtlen, özvegy 47, 40 év fölött 41, katolikus 822, távollévő 2, kiszolgált 4; 1828-ban született 72, m eglalt 41. Adókivetés: 164 4/8 ro\ás után 263 Ft 12 kr a hadiadó, 348 Ft 11 4/8 kr a megyei háziadó, összesen 611 Ft 23 4/8 kr. FELGYŐ puszta (praedium Fel-Gyeő)33 Szabad allodiális puszta, a földesúr bérbe adja 1828 végéig a szokott szerződés forma szerint. A megállapított év eltelte után a pusztáéul a fóldesúr szabadon rendel kezik. Azokért az épületekért, amelyeket a lakosok a szerződésen kívül emeltek, a földesúr térítéssel tartozik. Ezek a házacskák az Utasítás szerint az összeírandó javak közé tartoznak. Legelőt nem bírnak az uradalomtól, ezért bérelni kénytelenek. A legeltetésért fizetnek: egy pár ökörért 511/5 kr-t, egy lóért vagy tehénért 6 4/5 kr-t. 24 5/6 öl töltést tartanak karban, ez 3 mérföld távolságra van. Az összesített adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 586; 1. családfő: 102 ; 2 . 18—60 éves: 2 22 ; 3. ebből honorácior 0, telkes 0, zsellér 72, házatlan zsellér 30, testvér 1, fiú 32, leány 8 , cseléd 2 , cselédlány 0 , iparos, kereskedő 0 ; 4. ház 73; 10. nagyobb állatok: igás ökör 62, tehén 55, meddő 27, 3 éves tinó 1, 2 éves 13, 3 éves ló 148, 2 éves 6 ; a tehenek 4 hónapig tejelnek, naponta 1 icce, összesen 122 icce, ennek az ára 1 Ft 37 3/5 kr, a borjúé 3 Ft 12 kr, a trágyáé 12 kr, összesen 5 Ft 1 3/5 kr, a tartási költség 3 Ft 18 4/5 kr, a tiszta haszon 1 Ft 42 4/5 kr, összesen 94 Ft 14 kr; 11. aprómarhák: juh 0, sertés 5. A népösszeírás adatai: ház 63, család 92, tisztviselő, honorácior 0, iparos 1, nemes szolgája 1, paraszt 0, zsellér 103, fiú 196, nő 285, összesen 586; férfiak 1—17 éves 187, 17—40 éves nős 75, nőtlen, özvegy 16, 40 év fölötti 20, katolikus 298, kiszolgált 3; 1828-ban született 18, meghalt 10. Adókivetés: 46 2/8 rovás után 74 Ft a hadiadó, 97 Ft 53 6/8 kr a megyei háziadó, összesen 171 Ft 53 6/8 kr. 33 Uo. 3*
35
F E H É R T Ó p u szta (p r a e d iu m F e h é r t ó ) 34
Éves szerződéssel bérli 15 dohánykertész. A szerződés lejártával az uradalomtól, ill. a bérlőktől függ, hogy maradnak-e a kertészek. Állataik számára legelőt bérelnek. Fehértóval együtt vették fel Bánomhegy és Síróhegy adatait. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 125; 1. családfő: 15; 2. 18—60 éves: 35; 3. ebből zsellér 12, házatlan zsellér 3, testvér 1, fiú 8 , leány 0. 4. ház: 12; 10. nagyobb állatok: igás ökör 18, tehén 9, 3 éves ló 25; a tehenek 4 hónapig tejelnek, naponta 1 icce, összesen 122 icce, ennek az ára 2 Ft 26 3/5 kr, a borjúé 2 F t 24 kr. a trágyáé 12 kr, összesen 5 Ft 2 2/5 kr, a tartási költség 2 Ft 48 kr, a tiszta haszon 2 Ft 14 2/5 kr, összesen 20 Ft 9 3/5 kr; 11 . aprómarhák: 0 A népösszeírás adatai: ház 10, család 12, zsellér 20, fiú 40, nő 65, összesen 125; férfiak: 1—17 éves 23, 17—40 éves nős 14, nőtlen, özvegy 14, 40 éven felüli 9, kato likus 60; 1828-ban született 6 , meghalt 3. Adókivetés: 8 rovás után 12 F t 48 kr a hadiadó, 16 Ft 56 kr a megyei háziadó, összesen 29 Ft 44 kr. BÁNOMHEGY puszta (praedium Bánomhegy)35 12 éves szerződéssel, 1820-tól 1831-ig bérli 10 dohánykertész. A szerződés lejár tával az uradalomtól, ill. a kertészektől függ, hogy maradnak-e. 2 ölnyi töltést gondoznak. Adataikat Fehértóval és Síróheggyel együtt vették föl. Az összeírt adatok Az adózólakosság teljes létszáma: 76; 1. családfő: 10 ; 2 . 18—60 éves: 2 1 ; 3. ebből zsellér 10, fiú 2; 4. ház: 10; 10. nagyobb állatok: igás ökör 0, tehén 3, meddő 2, a tehenek hasznát Síró heggyel együtt számították ki; 3 éves ló 13, 2 éves 2; 11. aprómarhák: 0 . A népösszeírás adatai: ház 8 , család 9, zsellér 12, fiú 28, nő 36, összesen 76; férfiak: 1—17 éves 18, 17—40 éves nős 10, nőtlen, özvegy 7,40 éven fölüli 5, katolikus 40; 1828-ban született 4, meghalt 2. Adókivetés: 4 1/6 rovás után 6 Ft 36 kr a hadiadó, 8 Ft 43 7/8 kr a megyei háziadó, összesen 15 Ft 19 7/8 kr. SÍRÓHEGY puszta (praedium Síróhegy)36 5 éves szerződéssel, 1825-től 1829-ig bérlik dohánykertészek. A szerződés lejár tával az uradalomtól, ill. a kertészektől függ, hogy marad 'uk-e. 16 5/6 ölnyi töltést gondoznak. 34 Uo. b) 66. k. 36 Uo. 36 Uo. 36
Adataikat Fehértóval és Bánomheggyel együtt vették föl. A z összeírt adatok: Az összeírt lakosság teljes létszáma: 404; 1. családfő: 6 8 ; 2. 18—60 éves: 146; 3. ebből zsellér 61, házatlan zsellér 7, testvér 1, fiú 1, leány 0; 4. ház: 61; 10. nagyobb állatok: igás ökör 20, tehén 18, meddő 12, 3 éves ló 64; az ide számított 3 bánomhegyi tehénnel 21 fejőstehén 4 hónapig tejel, naponta 1 icce, össze sen 122 icce, ennek az ára 2 Ft 26 2/5 kr, a borjúé 2 Ft 24 kr, a trágyáé 12 kr, összesen 5 Ft 2 2/5 kr, a tartási költség 2 Ft 24 kr, a tiszta haszon 2 Ft 38 2/5 kr, összesen 55 Ft 26 2/5 kr; 11 . aprómarhák: 0 . A népösszeírás adatai: ház 45, család 53, zsellér 75, fiú 134, nő 195, összesen 404; férfiak: 1— 17 éves 118, 17—40 éves nős 45, nőtlen, özvegy 20, 40 év fölötti 26, kato likus 209; 1828-ban született 24, meghalt 10. Adókivetés: 27 7/8 rovás után 44 Ft 36 kr a hadiadó, 59 Ft 1/8 kr a megyei háziadó, összesen 103 Ft 36 1/8 kr. DONGÉR puszta (praedium Dongér)37 14 1/6 öl köztöltést gondoznak. Felsőszentgyörggyel és Bakssal együtt vették föl az adatokat. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 380; 1. családfő: 54; 2. 18—60 éves: 107; 3. ebből zsellér 53, házatlan zsellér 1, fiú 18; 4. ház: 53; 10. nagyobb állatok: igás ökör 2, tehén 8 , meddő 4, 3 éves ló 51; a tehenek haszna, mint Síróhegyen, vagyis tehenenként 2 Ft 38 2/5 kr; 11. aprómarhák: 0 . A népösszeírás adatai: ház 33, család 43, zsellér 73, fiú 137, nő 170, összesen 380; férfiak: 1— 17 éves 109, 17—40 éves nős 48, nőtlen, özvegy 18, 40 éven felüli 35, katolikus 210, távol van 5; 1828-ban született 16, meghalt 11. Adókivetés: 21 4/8 rovás után 34 Ft 24 kr a hadiadó, 45 Ft 30 4/8 kr a megyei háziadó, összesen 79 Ft 54 4/8 kr. FELSÖSZENTGYÖRGYpuszta (praedium felső St: György)38 4 öl köztöltést gondoznak. Gongérrel és Bakssal együtt írták össze. A z összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 151; 1. családfő: 18; 2. 18—60 éves: 29; 3. ebből zsellér 18, leány 2; 4. ház: 18; 37 Uo. 38 Uo. 37
10. nagyobb állatok: tehén 4, meddő 3, 3 éves ló 21; a tehenek haszna, mint Síróhegyen, vagyis tehenenként 2 Ft 38 2/5 kr; 11. aprómarhák: 0 . A népösszeírás adatai: ház 15, család 18, zsellér 24, fiú 55, nő 72, összesen 151; férfiak: 1—17 éves 45, 17—40 éves nős 17, nőtlen 7, 40 éven fölüli 10, katolikus 79, távol van 2; 1828-ban született 9, meghalt 5. Adókivetés: 7 7/8 rovás után 12 Ft 36 kr a hadiadó, 16 Ft 40 1/8 kr a megyei háziadó, összesen 29 Ft 16 1/8 kr. BAKS puszta (praedium Baks)39 14 3/6 öl köztöltést gondoznak. Dongérrel és Felsőszentgyörggyel írták össze. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 431; 1. családfő: 60; 2. 18—60 éves: 130; 3. ebből zsellér 49, házatlan zsellér 11, testvér 1, fiú 15, leány 1; 4. h á z :50; 10. nagyobb állatok: igás ökör 8 , tehén 11, a tehenek haszna, mint Síróhegyen, azaz tehenenként 2 Ft 38 2/5 kr, meddő 10, 3 éves tinó 1, 2 éves 3, 3 éves ló 72; 11. apróm arhák: 0 , A népösszeírás adatai: ház 38, család 50, nemesek szolgája 3, zsellér 85, fiú 135, nő 208, összesen 431; férfiak: 1— 17 éves 120, 17—40 éves 57, nőtlen, özvegy 21, 40 éven felüli 25, katolikus 223, távol van 1; 1828-ban született 30, meghalt 12. Adókivetés: 14 1/8 rovás után 38 Ft 36 kr a hadiadó, 51 Ft 3 7/8 kr a megyei háziadó, összesen 89 Ft 39 7/8 kr. BELSŐDÓC puszta (praedium Belső Dócz) 40 Legutóbbi szerződésüket 10 éve kötötték. Köztöltést nem gondoznak. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 436; 1. családfő: 79; 2 . 18—60 éves: 163; 3. ebből zsellér 73, házatlan zsellér 6 , testvér 1, fiú 23, leány 2; 4. ház: 73; 10. nagyobb állatok: igás ökör 6 , tehén 27, 3 hónapig tejelnek, napi 1 1/2 icce, összesen 138 icce, a tej ára 1 Ft 22 4/5 kr, a borjúé 1 Ft 36 kr, a trágyáé 6 kr, összesen 3 Ft 4 4/5 kr, a tartási költség 3 Ft 12 kr, a veszteség 7 1/5 kr, összesen 3 Ft 14 2/5 kr; 11. aprómarhák: 0 ; A népösszeírás adatai: ház 76, család 90, zsellér 76, fiú 155, nő 205, összesen 436; férfiak: 1— 17 éves 138, 17—40 éves nős, 47, nőtlen, özvegy 7, 40 éven felüli 39, katolikus 231; 1828-ban született 7, meghalt 3. Adókivetés: 34 4/8 rovás után 55 Ft 12 kr a hadiadó, 73 Ft 1 4/8 kr a megyei háziadó, összesen 128 Ft 13 4/8 kr. 39 Uo. 40 Uo. 38
P U S Z T A S Z E R é s S A S Ü L É S p u sztá k (p r a e d iu m P u s z ta Z e r e t S a s ü lé s )41
Legutóbbi szerződésüket 1828. április elsején kötötték, mindössze hét hónapra szól. 8 5/6 öl köztöltést gondoznak. Elléssel együtt írták össze. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 185; 1. családfő: 2 1 ; 2. 18—60 éves: 48; 3. ebből zsellér 21, fiú 10; 4. ház: 21; 10. nagyobb állatok: igás ökör 44, tehén 32, meddő 11, 2 éves tinó 2, 3 éves ló 42, 2 éves 2; a tehenek haszna, mint Dongéren, vagyis tehenenként 2 F t 2/5 kr, összesen 84 Ft 28 4/5 kr; 11. aprómarhák: sertés 9. A népösszeírás adatai: ház 20, család 20, zsellér 40, fiú 61, nő 84, összesen 185; férfiak 1— 17 éves 50, 17—40 éves nős 18, nőtlen, özvegy 11, 40 éven fölüli 22, kato likus 101; 1828-ban született 7, meghalt 5. Adókivetés: 13 5/8 rovás után 21 Ft 48 kr a hadiadó, 28 Ft 50 3/8 kr a megyei háziadó, összesen 50 Ft 38 3/8 kr.
ELLES puszta (praedium Ellés)4142 Mindössze két házból álló puszta. 2 4/6 öl köztöltést gondoznak. Pusztaszerrel és Sasüléssel együtt írták össze, de a csongrádi normák szerint. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 37; 1. családfő; 4; 2 . 18—60 éves 9; 3. ebből zsellér 2, házatlan zsellér 2, fiú 1, leány 1; 4. h á z : 2; 10. nagyobb állatok igás ökör 8 , tehén 4, 2 éves tinó 6 , 3 éves ló 3; a tehenek haszna, mint Csongrádon, tehát tehenenként 4 Ft 46 kr, összesen 19 Ft 4 kr; 11. aprómarhák: juh 15, sertés 4. A népösszeírás adatai: ház 2, család 3, zsellér 5, fiú 16, nő 16, összesen 37; férfiak: 1—17 éves 10, 17—40 éves nős 6 , nőtlen, özvegy 2, 40 év fölötti 3, katolikus 21; 1828-ban született 3, meghalt 2. Adókivetés: 4 1/8 rovásra 6 Ft 36 kr a hadiadó, 8 Ft 43 7/8 kr a megyei háziadó, összesen 15 Ft 19 7/8 kr. KÜLSŐDÓC vagy HANTHÁZA puszta (praedium Külső Dócz seu Hantháza )43 10 éves szerződésük van. Ennek leteltével az uradalom tetszésétől vagy köl csönös megállapodástól függ, hogy maradnak-e. A homokiakkal, a berkiekkel, a kovászdiakkal és a kenderesiekkel együtt 24 5/6 öl köztöltést gondoznak. 41 Uo. 14 Uo. 45 Uo. b) 68. k. 39
A z összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 672; 1 . családfő: 130; 2. 18—60 éves: 275; 3. ebből zsellér 102, házatlan zsellér 28, testvér 2, fiú 28, leány 15, cseléd 5, cselédlány 1, iparos 1 (kovács); 4. h á z :102; 8. szőlő: 11 1/4 pm, vagyis 45 kapás, cenzusa 36 kr, kapásonként 1 6/8 urna bor, összesen 78 6/8 urna, 1 urna bor ára 36 kr, ossz. 47 Ft 15 kr, a termelési költség 1 kapás után 1 Ft 11 1/5 kr, a tiszta veszteség kapásonként 8 1/5 kr, ossz. 6 Ft 5 5/8 kr; mindez az algyői norma szerint; 10. nagyobb állatok: igás ökör 110, tehén 115, meddő 74, 3 éves tinó 34, 2 éves 6 6 , 3 éves ló 203; a tehenek 6 hónapig tejelnek, naponta 2 icce, összesen 230 icce, a tej ára 4 Ft 52 4/5 kr, a borjúé 2 Ft, a trágyáé 12 kr, összesen 7 Ft 4 4/5 kr, a tartási költség 4 Ft, a tiszta haszon 3 Ft 4 4/5 kr, összesen 395 Ft 12 kr; 11. aprómarhák: juh 0, sertés 30. A népösszeírás adatai: ház 101, család 119, nemesek szolgája 13, zsellér 105, fiú 225, nő 329, összesen 672; férfiak: 1— 17 éves 189, 17—40 éves nős 93, nőtlen 21, 40 év fölötti 40, katolikus 343; 1828-tan született 23, meghalt 11. Adókivetés: 60 rovás után 96 Ft a hadiadó, 127 Ft a megyei háziadó, összesen 223 Ft. HOMOK puszta (praedium Homok )44 1819-től 1835-ig érvényes szerződésük van. A hantháziakkal, a berkiekkel, a kovászdiakkal és a kenderesiekkel együtt 24 5/6 öl köztöltést gondoznak. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 718; 1. családfő: 113; 2. 18—40 éves: 246; 3. ebből zsellér 99, házatlan zsellér 14, testvér 1, fiú 37, leány 0, cseléd 3, cselédlány 1, iparos 1 , (kovács); 4. h áz:99; 8 . szőlő: 39 2/4 pm, vagyis 158 kapás, cenzusa 36 kr; kapásonként 1 6/8 urna bor, ossz. 276 4/8 urna, 1 urna bor ára 36 kr, ossz. 290 Ft (ez az összeg hibás: az összeírok 1 kapás szőlő termésének árával, vagyis 1 Ft 3 kr-ral szorozták meg az urnák számát, nem 36 kr-ral, — a helyes összeg majdnem 166 Ft), a termelési költ ség 1 kapás után 1 F t 11 1/3 kr, a tiszta veszteség kapásonként 8 1/5 kr, ossz. 21 Ft 35 3/5 kr, mindez az algyői norma szerint; 10. nagyobb állatok: igás ökör 70, tehén 97, meddő 59, 3 éves tinó 32, 2 éves 56, 3 éves ló 2C0, 2 éves 3, a tehenek öt hónapig tejelnek, naponta 1 1/2 icce, össze sen 228 icce, a tej ára 3 Ft 2 2/5 kr, a borjúé 1 Ft 36 kr, a trágyáé 4 4/5 kr, összesen 4 F t 43 4/5 kr, a tartási költség 2 Ft 38 kr, a tiszta haszon 1 Ft 55 4/5 kr, ossz. 186 Ft 14 2/5 kr; 11. aprómarhák: juh 0, sertés 40. A z összeírás adatai: ház 99, család 108, nemesek szolgája 10, zsellér 118, fiú 245, 41 Uo. 40
nő 345, összesen 718; férfiak: 1— 17 éves 211, 17—40 éves nős 92, nőtlen, özvegy 26, 40 év fölötti 44, katolikus 373; 1828-ban született 13, meghalt 8 . Adókivetés: 65 3/8 rovás után 104 Ft 36 kr a hadiadó, 138 Ft 22 5/8 kr a házi adó, összesen 242 Ft 58 5/8 kr. SÖVÉNYFIÁZA puszta (praedium Sövényháza)45 Szerződésük két év múlva jár le, akkor szabadon mehetnek. Köztöltést nem gondoznak. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 328; 1. családfő: 55; 2 . 18—60 éves 126; 3. ebből zsellér 49, házatlan zsellér 5, fiú 17, leány 4, cseléd 12; 4. ház: 52; 8 . szőlő: 7 pm, vagyis 28 kapás, kapásonként 8 1/5 kr a ráfizetés, ossz. 3 Ft 49 3/5 kr (mint Homokon); 10. nagyobb állatok: igás ökör 14, tehén 42, meddő 40, 3 éves tinó 15, 2 éves 41,3 éves ló 98, 2 éves 2; a tehenek tiszta haszna 1 Ft 55 4/5 kr, ossz. 80 Ft 38 2/8 kr (mint Homokon); 11. aprómarhák: juh 0 , sertés 20 . A népösszeírás adatai: ház 51, család 53, nemesek szolgája 1 zsellér 52, fiú 115, nő 160, összesen 328, férfiak: 1— 17 éves 98, 17—40 éves nős, 43, nőtlen, özvegy 11, 40 éven fölüli 16, katolikus 168; 1828-ban született 14, meghalt 6 . Adókivetés: 31 7/8 rovás után 51 Ft a hadiadó, 67 Ft 28 1/8 kr a megyei háziadó, összesen 118 Ft 28 1/8 kr. BERK, KOVÁSZD és KENDERES puszták (praedia Berk, Kovászd, et Kenderes)46 Az algyői norma szerint írták össze őket. Hantházával és Homokkal együtt 24 5/6 öl köztöltést gondoznak. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 32; 1. családfő: 13; 2 . 18—60 éves 26; 3. ebből zsellér 10, házatlan zsellér 3, fiú 3, leány 1; 4. ház: 10; 10. nagyobb állatok: tehén 4, meddő 5, 2 éves tinó 4, 3 éves ló 12, 2 éves 2é a tehenek 3 hónapig tejelnek, napi 1 icce, ossz. 91 icce, a tej ára 54 3/5 kr, a borjú; 2 Ft, a trágyáé 6 kr, ossz. 3 Ft 3/5 kr, a tartási költség 4 Ft, a ráfizetés 59 2/5 kr, ossz. 3 Ft 57 3/5 kr 8 11. apró marha: 0 ; A népösszeírás adatai: ház 9, család 12, zsellér 9, fiú 1, nő 10, összesen 32; férfiak 1—17 éves 9, 17—40 éves nős 8 , nőtlen, özvegy 1, 40 éven fölüli 4, katolikus 22; 1828-ban született 4, meghalt 2. Adókivetés: 7 6/8 rovás után 4 Ft 24 kr a hadiadó, 5 Ft 49 2/8 kr a megyei házi adó, összesen 10 F t 13 2/8 kr. 45 Uo. 46 Uo. 41
BUZSÁK, SZENTPÉTER és BUZGÁNY puszták (praedia Buzsák, St. Péter et Buzgány)47 Éves szerződésük van. 9 öl köztöltést gondoznak. Az összeírt adatok. Az adózó lakosság teljes létszáma: 205; 1. családfő: 34; 2. 18—60 éves: 72; 3. ebből zsellér 33, házatlan zsellér 1, fiú 12, leány 3; 4. ház: 33; 10. nagyobb állatok: tehén 22, meddő 2, 2 éves tinó 7, 3 éves ló 53; a tehenek haszna, mint Horgoson, vagyis 1 tehéné 2 Ft 39 1/5 kr, ossz. 58 Ft 22 2/5 kr; 11. aprómarhák: 0 ; A népösszeírás adatai Buzsákon: ház 6 , család 7, zsellér 7, fiú 11, nő 25, összesen 43; férfiak: 1—17 éves 9, 17—40 éves nős 4, nőtlen, özvegy 1, 40 éven fölüli 4, kato likus 18; 1828-ban született 6 , meghalt 2; Szentpéteren: ház 20, család 21, zsellér 19, fiú 4 5 nő 45, összesen 118; a férfiak: 1—17 éves 31, 17—40 éves nős 12, nőtlen, özvegy 6, 40 éven fölüli 15, katolikus 45, görögkeleti 19; 1828-ban született 4, meghalt 3; Buzgányban: ház 10, család 12, zsellér 8 , fiú 19, nő 17, összesen 44; férfiak: 1— 17 éves 13, 17—40 éves nős 7, nőtlen, özvegy 2, 40 éven fölüli 5, katolikus 27; 1828-ban született 3, meghalt 2. Adókivetés Buzsákra: 4 2/8 rovás után 6 Ft 48 kr a hadiadó, 8 Ft 59 6/8 kr a a megyei háziadó, összesen 15 Ft 47 6/8 kr; Szentpéterre: 9 5/8 rovás után 15 Ft 24 kr a hadiadó, 20 Ft 22 3/8 kr a megyei háziadó, összesen 35 Ft 46 3/8 k r ; Buzgányra: 4 3/8 rovás után 7 Ft a hadiadó, 9 Ft 15 5/8 a megyei háziadó, összesen 16 Ft 15 5/8 kr. TÉS puszta (praedium Thés)48 1828. szeptember 9. Szelevényi bérlők. 40 3/6 öl köztöltést gondoznak. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 362; 1. családfő: 52; 2 . 18—60 éves 124; 3. ebből zsellér 39, házatlan zsellér 13, testvér 1, fiú 14, leány 3; 4. ház: 39; 10. nagyobb állatok: igás ökör 22, tehén 27, meddő 15, 3 éves tinó 8 , 2 éven 7, 3 éves ló 69, 2 éves 7; a tehenek tejelnek 3 hónapig, napi 2 icce tej, összesen 182 icce, a tej ára 2 Ft 25 3/5 kr, a borjúé 1 Ft 36 kr, a trágyáé 24 kr, ossz. 4 Ft 25 3/5 kr, a tartási költség 3 Ft 12 kr, a tiszta haszon 1 Ft 13 3/5 kr, ossz. 33 Ft 7 1/5 kr; 11. aprcmarhák: juh 418, sertés 27. A népösszeírás adatai: ház 40, család 49, zsellér 54, fiú 128, nő 180, összesen 362; férfiak: 1—17 éves 113, 17—40 éves nős, 42, nőtlen, özvegy 10, 40 éven fölüli 17, katolikus 143, református 39; 1828-ban született 19, meghalt 6 . Adókivetés: 40 5/8 rovás után 65 Ft a hadiadó, 85 Ft 59 3/8 kr a megyei háziadó összesen 150 Ft 59 3/8 kr. 47 Uo. 18 Uo. b) 70. k. 42
S Z E N T G Y Ö R G Y p u szta (p r a e d iu m S t. G y ö r g y ) 49
Éves szerződéssel. 4 öl közgátat gondoznak. A z összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 79; 1 . családfő: 10 ; 2 . 18—60 éves: 19; 3. ebből zsellér 9, házatlan zsellér 1, fiú 5; 4. ház: 9; 10. nagyobb állatok: igás ckör 6 , tehén 3, meddő 1, 3 éves tinó 1, 3 éves ló 11; a tehenek 5 hónapig tejelnek, napi 1 icce, ossz. 150 icce, a tej ára 2 Ft, a borjúé 1 Ft 36 kr, a trágyáé 30 kr, ossz. 4 Ft 6 kr, a tartási költség 4 Ft 38 kr, a ráfizetés 42 kr, ossz. 2 Ft 6 kr; 11. aprómarhák: sertés 3. A népösszeírás adatai: ház 9, család 11, zsellér 14, fiú 29, nő 36, összesen 79; férfiak: 1—17 éves 17, 17—40 éves nős 7, nőtlen, özvegy 9, 40 éven fölüli 10, katolikus 43; 1828-ban született 5, meghalt 3. Adókivetés: 2 6/8 rovás után 4 Ft 24 kr a hadiadó, 5 Ft 49 2/8 kr a megyei háziadó, összesen 10 Ft 13 2/5 kr. ÁNYÁS puszta (praedium Ányás)60 Éves szerződéssel. Legelőt Pusztaszeren az uradalomtól bérelnek 666 váltó Ft-ért (kb. 264 ezüst Ft), ezt is gyakran elönti a víz. 53 3/6 öl köztöltést gondoznak. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 738; 1. családfő: 118; 2. 18—60 éves: 265; 3. ebből zsellér 95, házatlan zsellér 23, fiú 31, leány 3. család 13; 4. ház: 95; 10. nagyobb állatok: igás ökör 28, tehén 90, meddő 70, 3 éves tinó 33, 2 éves 41, 3 éves ló 143, 2 éves ló 1; a tehenek 3 hónapig tejelnek, napi 2 icce, ossz. 182 icce tej, a tej ára 3 Ft 38 2/5 kr, a borjúé 2 Ft 24 kr, a trágyáé 24 kr, ossz. 6 Ft 26 2/5 kr, a tartási költség 5 Ft 27 ^ kr, a tiszta haszon 59 ^ kr, ossz. 88 Ft 33 kr; 11. aprómarhák: sertés 36. A népösszeírás adatai: ház 110, család 119, tisztviselő, honorácior 1, nemesek szolgája 1, zsellér 123; fiú 250, nő 363, összesen 738; férfiak: 1— 17 éves 189, 17—40 éves nős 79, nőtlen, özvegy 32, 40 éven fölüli 71, katolikus 371, zsidó 4; 1828-ban született 30, meghalt 9. Adókivetés: 69 5/8 rovás után 111 Ft 24 kr a hadiadó, 147 Ft 22 3/8 kr a megyei háziadó, összesen 258 F t 46 3/8 kr. 49 Uo. 60 Uo. 43
M Á R T É L Y p u szta (p r a e d iu m M á r t é ly ) 51
Éves szerződéssel, ennek lejártakor az uradalom dönti el, hogy maradhatnak-e. Legelőt az uradalomtól bérelnek 276 váltó Ft-ért (kb. 110 ezüst Ft). 11 öl köztöltést gondoznak. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 156; 1. családfő: 35; 2 . 18—60 éves: 8 6 ; 3. ebből zsellér 21, házatlan zsellér 14, fiú 13, leány 2, cseléd 8 , iparos 2 (a ko vács, 1 molnár); 4. ház: 21; 10. nagyobb állatok: igás ökör 20, tehén 25, meddő 18, 3 éves tinó 18, 2 éves 17, 3 éves ló 45, 2 éves 2; a tehenek 5 hónapig, azaz 152 napig tejelnek, napi 1 1/2 icce, ossz. 228 icce tej, a tej ára 3 Ft 2 2/5 kr, a borjúé 1 Ft 48 kr, a trágyáé 24 kr, ossz. 5 Ft 12 4/5 kr, a tartási költség 4 Ft 18 2/9 kr, a tiszta haszon 56 8/45 kr, ossz. 23 Ft 24 4/9 kr; 11. aprómarhák: juh 70, sertés 7. A népösszeírás adatai: ház 21, család 36, zsellér 35, fiú 39, nő 82, összesen 156; férfiak I—17 éves 30, 27—40 éves nős 22, nőtlen, özvegy 8 , 40 éven fölüli 14, kato likus 74; 1828-ban született 6 , meghalt 4. Adókivetés: 22 7/8 rovás után 36 Ft 35 kr a hadiadó, 48 Ft 25 1/8 kr a megyei háziadó, összesen 85 Ft 1 1/8 kr. SÁMSON puszta (praedium Sámson)51 3 évvel ezelőtt kötötték legutóbbi szerződésüket. Ennek az érvénye 1828. október 16-án, éppen az összeíráskor járt le. Minthogy ők az uradalom feltételeit nem fogadják el, se az uradalom nem akarja őket visszatartani, egyhangúlag elhatározták, hogy innen elvándorolnak. 28 4/3 öl köztöltést gondoznak. Az összeírt adatok Az adózó lakosság teljes létszáma: 1402; 1. családfő: 219; 2. 18—60 éves 440; 3. ebből zsellér 153, házatlan zsellér 66 , testvér 8 , fiú 35, cseléd 7, iparos 2 (1 kovács, 1 csizmadia); 4. ház: 154; 10. nagyobb állatok: tehén 85, meddő 21, 3 éves tinó 1, 2 éves 18, 3 éves ló 264; a tehenek 5 hónapig, vagyis 152 napig tejelnek, napi 2 icce, ossz. 304 icce tej, a tej ára 4 Ft 3 1/5 kr, a borjúé 2 Ft, a trágyáé 24 kr, összesen 6 Ft 27 1/5 kr, a tartási költség 2 Ft 24 kr, a tiszta haszon 4 Ft 3 1/4 kr, ossz. 334 Ft 32 kr; 11. aprómarhák: sertés 15. A népösszeírás adatai: ház 155, család 229, tisztviselő, honorácior 1, iparos 1, nemesek szolgája 18, zsellér 212, fiú 443, nő 727, összesen 1402; férfiak: 1— 17 éves 379, 17—40 éves nős 175, nőtlen, özvegy 36, 50 éven fölüli 85, katolikus 369, evan gélikus 22, református 280, görögkeleti 4; 1828-ban született 102, meghalt 58. Adókivetés: 90 4/8 rovás után 144 Ft 48 kr a hadiadó, 191 Ft 33 4/8 kr a megyei háziadó, összesen 336 Ft 21 4/8 kr. 51 Uo. 62 Uo. 44
KISKŐRÖS puszta (praedium Kiskőrös, Kiskőrrös) Az országos összeírás során nem vették fel, valószínűleg az összeírás után alakult kertészség volt. A népösszeírás adatai: ház 19, család 20, zsellér 20, fiú 36, nő 49, összesen 105; férfiak: 1— 17 éves 34, 17—40 éves nős 16, nőtlen, özvegy 2, 40 év fölötti 4, katolikus 56; 1828-ban született 7, meghalt 3 .53 Adókivetés: 6 3/8 rovás után 10 Ft 12 kr a hadiadó, 13 Ft 29 5/8 a megyei háziadó, összesen 23 Ft 41 5/8 k r .54 FÖLDVÁR puszta (praedium Földvár) Az országos összeírás során nem vették fel, valószínűleg az összeírás után alakult kertészség volt. A népösszeírás adatai: ház 2, család 2, zsellér 2, fiú 4, nő 9, összesen 15; férfiak: 1— 17 éves 4, 40 éven fölüli 2, katolikus 6.55 Az adókivetés listáján nem szerepel, talán akkorra meg is szűnt. DEREKEGYHÁZ puszta (praedium Derekegyház) Az országos összeírás során nem vették fel, mert lakói nemesek szolgálatában álló tisztviselők és olyan állandó éves szolgák, cselédek voltak, akik kizárólag és állandóan a földesúr allcdiális birtokán dolgoztak. A népösszeírás adatai: ház 24, család 52, tisztviselő, honorácior, 4, nemesek szolgája 56, zsellér 28, fiú 58, nő 140, az összes lakos 286; férfiak: 1—17 éves 46, 17—49 éves nős 54, nőtlen, özvegy 33, 40 év fölötti 13, katolikus 124, evangélikus 4, református 18, távollévő 4; 1828-ban született 20 , meghalt 6.63*66 Az adókivetés listáján nem szerepel, mert lakói nem kötelezhetők adózásra. A SZEGED városában lakó nemesek nem nemes szolgái. Az országos összeírás során bizonyára Szegeden vették fel őket. A népösszeírás adatai: nemesek szolgája 30, nő 80, összesen 110; férfiak 1— 17 éves 8, 17—40 éves nős 20, nőtlen, özvegy 2, katolikus 30.57 Az adókivetés listáján nem szerepelnek.
63 L. a 11. jegyzetben. 54 L. a 12. jegyzetben. 55 L. a 11. sz. jegyzetben. 66 Uo. 57 Uo. 45
SZÁNTÓ IMRE
SZEGED 1848 NYARÁN
1. A szerb nemzetiségi ellentétek éleződése A pesti március 15-i forradalmat s annak vívmányait nemcsak a vidék magyar lakossága, hanem az ország határai között élő nemzetiségek nagy része is lelkesen köszöntötte. A márciusi törvények nagyszerű határozatai az ország minden lakosára vonatkoztak. A nemzetiségek körében élt a várakozás, hogy a „szabadság, egyenlőség, testvériség” polgári demokratikus jelszavai az ő számukra is meghozzák az elnyomatás megszűntetését és követeléseik teljesítését. Az országban uralkodó forradalmi han gulat magával ragadta a Magyarország déli részén élő szerbeket is .1 Bács-Bodrog, Temes és Torontál megyék szerb lakta központjaiban (Újvidéken, Pancsován, Zimonyban) a szerbek és magyarok gyűléseiken hitet tettek a szabadság, a polgári fejlődés mellett. Djordje Stratimirovic kulpini birtokos kiáltványában annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a forradalommal „a szabadság... a mi országunkban is felállította oltárait .” 2 A márciusi visszhang azt az illúziót keltette a magyar nemességben, hogy az or szág lakossága nyelvre való tekintet nélkül a forradalom oldalán sorakozik fel. A márciusi forradalom azonban a nemzetiségi kérdést érintetlenül hagyta. Ezért a pesti 12 pontot és a pozsonyi törvényeket nemzetiségi oldalról méltató hangok közé már a kezdet kezdetén belevegyültek olyan hangok is, amelyek a nemzetiségi kérdés rendezésének, a nemzeti egyenjogúsíttatás igényét fejezték ki. Megfogalmazódtak azok az igények, amelyekben politikai nemzetként való elismerésüket követelték. A szerbek pesti gyűlésükön már március 17—19-én a józsefnapi országos vásár alkalmából 12 pontba foglalták nemzeti követeléseiket, kiemelve, hogy egyáltalán nem kívánják lazítani „azon legszentebb kapcsolatot”, amely a magyarországi szerbe ket „a közös magyar hazához fiúi szeretettel...köti.” Azt sem sérelmezik, ha a magyar 1 A nemzetiségi kérdés 1848—49-i alakulását átfogóan tárgyaló feldolgozások közül emlí tendő: I. T óth Z oltán : Kossuth és a nemzetiségi kérdés 1848— 1849-ben. Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. II. Bp. 1952. 248—341.; UŐ: A nemzetiségi kérdés Magyarországon 1848—1849-ben. Magyarok és románok. Bp. 1966.; A r a t ó E n d r e összefoglalása a Ma gyarország története című egyetemi tankönyv III. kötetében. Tankönyvkiadó, Bp. 1961.; K o v á c s E ndre : A forradalom és a nemzetiségek. A negyvennyolcas forradalom kérdései. Bp. 1976.; UŐ: Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1977.; Spira G yörgy : A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1980. 2 Vukovics Sebő: Emlékiratai. Sajtó alá rendezte Bessenyei Ferenc. Bp. 1894. 104— 105.; T him J ózsef : Délmagyarország önvédelmi harca 1848—1849-ben. I. Zombor 1887. 4—5.; Uő: A magyarországi 1848—49-iki szerb fölkelés története. II. Bp. 1930. 36., 15. sz. jegyzet.; Vö. G latz F erenc : Történetíró és politika. Akadémiai Kiadó, Bp. 1980. 39—57. A szerb kérdés és Thim József.; Balázs J ózsef: A délvidéki hadműveletek 1848 nyarán és őszén. HK VII. évf. (1960) 2. sz. 24.; A rató E ndre : Nemzetiségi mozgalmak 1848 tavaszán és nyarán. In : Magyarország története 1790—1849. Egyetemi tankönyv II. Tankönyvkiadó, Bp. 1961. 416—418.; S pira G yörgy : A testvér harc küszöbén. Sz 111. évf. (1977) 4. sz. 681.; Uő: Polgári forradalom (1848—1849). In: Magyarország története 6/1. 1848—1890. Akadémiai Kiadó, Bp. 1979. 152. 47
nyelv továbbra is Magyarország egyedüli hivatalos nyelve marad, igényt tartanak viszont többek között arra, hogy magyar részről ismerjék el a szerb nemzetnek, mint önálló nemzetiségnek a létét, hogy a magyarországi szerbek belső ügyeiket anya nyelvükön intézhessék, s hogy egyházi és világi képviselőik évente nyilvános kong resszusra gyűlhessenek össze.3 A magyar liberálisok azonban sehogy sem akarták belátni, hogy törekvéseik sikereit a nem-magyarok elégedetlensége éppúgy veszélyeztetheti, ahogy a jobbágy felszabadítás elmaradása esetén netán a jobb ágy tömegek elégedetlensége veszélyez tethette volna. Bár a magyar kormány bizonyos — kulturális és egyházi jellegű — engedményekre hajlandónak mutatkozott, de a nemzetiségek politikai nemzetként való elismerésétől mereven elzárkózott. A nemzetiségi mozgalmak iránti szűkkeblűség azonban nemcsak a magyar liberálisok, hanem a magyar forradalmi baloldal eljárását is jellemezte. így alakult ki a szerb—magyar ellentét 1848 márciusában, pedig a pesti szerb követelések tárgyalásai alapul szolgálhattak volna a megegyezéshez. Ezeket a köve teléseket azután nagyjából magáévá tette és ugyancsak petícióba foglalta a délvidéki szerbek március 27-én Újvidéken lezajlott gyűlése is. A 16 pontból álló petíció vilá gosan kimondotta, hogy a feudális viszonyokat a határőrvidéken is fel kell számolni, és a jobbágyokhoz hasonlóan a határőröket is földjeik teljes jogú tulajdonosaivá kell tenni. Ugyanakkor viszont nem ismételte meg a pesti petícióból azt a kívánságot, hogy az évenként rendezendő szerb nemzeti kongresszusok kérelmeiket — az országgyűlés és a kormány mellőzésével — közvetlenül az uralkodó elé terjeszthessék.4 A magyar kormány azonban a szerbek jogos kívánságainak kielégítésével nem használta ki idejében a szerb nemzeti mozgalom megegyezési kísérleteit. Ez meg könnyítette az osztrákbarát elemek felülkerekedését. „.. .a szerbek között megelégedés s az akkoron oly jogosan várhatott honszeretet jelei helyett — írja Vtkovics Sebő emlékirataiban -— borús mozgalmak tünedeztek fel, s előbb egyes durva kihágá sokká, majd rövid időn véres és kegyetlen néplázadássá fajultak el.”56 Hogy a márciusi biztató kezdet után az események ennyire elfajultak, abban több kényszerítő körülmény játszott közre. A magyar liberálisok nem ismerték el a nemzetiségek önálló nemzeti létezését, és nem biztosították anyanyelvűk teljes egyen jogúságát a magyarral. A magyar politika kiemelkedő egyéniségei úgy vélték, hogy a szabadságot jelentő márciusi törvények a haza minden polgárának meghozták a felszabadulást. Ezzel szemben el kell némulnia a nemzetiség jelszavának. Kossuth több ízben is igen határozottan kinyilvánította ebbeli meggyőződését.0 A nemzetiségi mozgalmak nagyrészt a parasztokra építettek, arra a parasztságra, amely minden további lépését attól tette függővé, hogy a volt jobbágyok sérelmeinek orvoslása meddig megy el a felszabadító törvény végrehajtásában. A jobbágyfelszaba dítás keltette első örömmámor lecsillapultávai az országot egyszerre elborították a 3 A rató E n d re : i. m. In: Egyetemi tankönyv III. Bp. 1961. 419.; Spira G yörgy : i. m. Sz 111. évf. (1977) 4. sz. 681—682., 690.; Uő: i. m. In: Magyarország története 6/1. Bp. 1979. 154., 167.; Uő: i. m. Bp. 1980. 17—18. 4 Az újvidéki petíciót reprodukcióban közli R ózsa G yörgy és Spira G yörgy (szerk.): Negyvennyolc a kortársak szemével. Bp. é. n. (1973) 272. sz.; A rató E ndre : i. m. In: Egyetemi tan könyv III. Bp. 1961.419—420.; K ovács E n d re : i. m. Bp. 1977. 254—255.; S pira G yörgy : i. m. Sz 111. évf. (1977) 4. sz. 682—683.; Uő: i. m. Magyarország története 6/1. Bp. 1979. 154— 155.; Uő: i. m. Bp. 1980. 18. 5 Vukovics S ebő : i. m. Bp. 1894. 121. 6 I. T óth Z o ltán : Kossuth és a nemzetiségi kérdés 1848—1849-ben. Kossuth Emlékkönyv II. Bp. 1952. 249., 266.; K ovács E ndre : Magyar—délszláv megbékélési törekvések 1848/49-ben. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 5. Akadémiai Kiadó, Bp. 1958. 55—59' 48
parasztmozgalmak hullámai. Csak antifeudális követeléseket foglaltak magukban a Bács-Bodrog megyei moholi, sztanisicai parasztmozgalmak is, amelyekben szerb és magyar parasztok együttesen léptek fel a földesurak ellen. Ezek a mozgalmak a korábban jogtalan il kisajátított paraszti földek vissza szolgáltatási igénye mellett a kcntraktualisták felszabadítását és a nincstelenek földhöz juttatását célozták, továbbá hogy a határvidéken szintén meg kell szüntetni mindennemű feudális köteléket. Szerém megye több községében a parasztok elvették az úrbéri pöriratokat, fegyveresen elfoglalták a görögkeleti klérus jószágait, az ura sági földeken és erdőkben legeltetni kezdték marháikat. Rajacié érsek birtokát a szerb parasztok földfoglaló mozgalmaival szemben a magyar kormány védte meg. Ezeket a parasztmozgalmakat, akár tartalmaztak nemzeti célkitűzéseket, akár tisztán paraszti jellegűek voltak, a magyar kormány egyformán elnyomta, s hosszú hónapokig semmit sem tett az orvosolatlanul hagyott paraszti sérelmek orvoslására. A határőrvidéken csak május végén elégítette ki a határőrök szociális követeléseit, amikor már késő volt .78 A nem-magyar parasztok körében tehát egyre inkább gyökeret verhetett az a nézet, hogy pártfogókat a maguk számára kizárólag a nemzetiségi politikusok között találhatnak .9 A magyar kormány szűklátókörű nemzetiségi politikája aztán lehetővé tette a bécsi reakciónak, hogy a magyarság forradalma és szabadságharca ellen fordítsa a saját nemzeti szabadságukért küzdő horvátokat és szerbeket, sőt részben a románokat és szlovákokat is. A délvidéki szerbek küldöttsége Djordje Stratimirovié vezetésével április 8-án megjelent Pozsonyban, hogy az országgyűlés elé terjessze az újvidéki petíciót. Ugyan akkor biztosítani szerette volna a törvényhozást a polgári átalakulás szerb híveinek a magyar forradalom iránti lelkesedéséről és bizalmáról. Amikor azonban a küldöttek felvetették a magyarországi szerbek és a szerb fejedelemség egyesítésének a lehető ségét, Kossuth kijelentette, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet létezik. A küldöttek, akik a fegyvertársi kapcsolatok kiépítésének a szándékával érkeztek Pozsonyba, alig két nap múlva már úgy távoztak onnan, hogy nemzeti törekvéseiknek a magyar forradalom táborán belül nem szerezhetnek érvényt, tehát azt „másutt fogják keresni.” Amire Kossuth indulatosan azt felelte: „Ez esetben a kard fog dönteni .” 10 A nemzetiségek vezetői 1848 tavaszán aztán egyre inkább eltávolodtak a magyar forradalom táborától, majd a teljes szakítás és nyílt szembefordulás útjára léptek. A magyarországi ortodox egyház székhelyének, Karlócának a lakói április 14-i gyűlésükön immár meghatározták a nemzeti mozgalom irányát és területi aspirációit. Azt hangoztatták, hogy a Bácskából, a Temesközből, a Szerémségből és Baranyából
7 A szerb és a horvát parasztok felszabadulásával és mozgalmaival foglalkozik L őrincz P é Adalék a vajdasági agrárkérdés történetéhez 1848—1849. Növi Sad 1956. 36.; T him J ózsef: i. m. II. Bp. 1930. 55. Az újvidéki szerb hitközség előterjesztései. Újvidék, 1848. márc. 27. 8 Bona G ábor : Szerb—magyar szakértői konferencia az 1848—49-es szerb—magyar kap csolatok témájáról Sz 113. évf. (1979) 6. sz. 1108—1110. Spira György hozzászólása.; A határőr falvak lakóit időközben teljesen áthatotta az a vélekedés, hogy a végvidéken nemcsak a kincstári robot fog megszűnni, hanem többé egyáltalán „nem lesz földesúrként működő katonai kincstár.” Vö. Spira G yörgy : i. m. Sz 111. évf. (1977) 4. sz. 699. 9 A rató E ndre : i. m. In: Egyetemi tankönyv III. Bp. 1961. 425.; Spira G yörgy : i. m. In: Magyarország története 6/1. Bp. 1979. 173—176. 10 Spira G yörgy : i. m. Sz 111. évf. (1977) 4. sz. 688—689.; Mindezekről S iegfried K apper : Die serbische Bewegung in Südungarn. Ein Beitrag zur Geschichte der ungarischen Revolution. Berlin 1851. 57—59.
t er :
4
49
alakítsanak különálló szerb vajdaságot, s azt egyesítsék a Magyarországtól kor mányzati tekintetben teljesen elkülönítendő Háromegy Királysággal.11 A bécsi udvar iránti illúziók és a magyar-ellenesség különösen akkor kezdték magukat befészkelni a nemzetiségi mozgalmak soraiba, amikor az uralkodó április 25-én ideiglenes alkotmányt bocsátott ki Ausztria számára, amelyben Ausztria valamennyi népét — legalább is papíron — biztosította nyelvének és nemzetiségének sérthetetlenségéről. A császári udvar „divide et impera” taktikája többek között azt eredményezte, hogy a szerbség körében megnőtt az osztrákbarát elemek politikai súlya. Az események mozgatói között pedig — Rajacic pátriárka és Jellacic mellett — ott volt mint értelmi szerző Mayerhofer belgrádi osztrák konzul is .12 Az újvidéki gyűlés után a temesvári főhadparancsnokság területén és részben az ezzel szomszédos péterváradi főhadparancsnokság körzetében is megkezdődtek a zavargások: április 24-én Nagykikindán, 26-án Óbecsén, majd Moholon, Szenttamá son, Kulpinon és Földváron .13 Ezeken a helyeken szabályos parasztháború volt kibontakozóban. Kikindán elűzték a magisztrátust, követelték a községi földek újrafelosztását, a földbérleti feltételek javítását. Ugyanakkor elégették a magyar nyelvű görögkeleti szerb anyakönyveket és kitűzték a nemzeti színeket. E megmozdulások azonban nem a szerb nemzetiségi mozgalom provokációja nyomán robbantak ki, mert a tömeg a szerb, német és magyar földesurakat egyaránt megtámadta: „Üssétek agyon az urakat, a magyarokat és a németeket” — hangzott a jelszó. „Az úri házak rombolásában — írja Vukovics Sebő a kikindai eseményekről — a tömeg arra, hogy magyar vagy szerb érzelmű-e tulajdonosuk, nem tekintett .”1415 Batthyány Lajos miniszterelnök a kikindai események hírére április 26-án a szerb származású Csernovics Pétert, Temes megye főispánját mint teljhatalmú királyi biztost küldte Torontál és Bács megyébe, hogy a fellázadt területeken a katonaság segítségével „a közcsend, rend-, személy- és vagyonbiztonság teljesen helyreállíttassék .” 18 Csernovics a zavargókat rögtönítélő bíróság elé állította, közülük néhányat ki is végeztetett, sokukat pedig fogságra vetett. Kiss Ernő ezredesnek, az e vidéken állomásozó 2 . huszárezred parancsnokának feladatává tették a rend helyreállítását.16* De Csernovics Péter királyi biztos hiába ígért, kérlelt, a hangulat a nemzeti egyenjogúság elismerésének késése miatt egyre ellenségesebb lett. A magyar hatóságok idővel megpróbálták ugyan feltartóztatni a nem-magyar paraszttömegek és a nemze tiségi mozgalmak egymáshoz való közeledését, de ilyen irányú intézkedései részint megkéstek, részint pedig félrendszabályoknak bizonyultak. Ilyen feszült kedélyek között ült össze május 13— 15 közt Karlócán a szerb nemzeti kongresszus. Itt a nagy számban megjelent papok, a környező városok polgársága, szerbiai fegyveres önkéntesek, határőrtisztek, sőt ekkor már az egy szerű falusiak, a falvak parasztküldöttei teljesen szakítottak a magyarokkal. A gyűlés kitűzte az önálló szerb vajdaság megalakulásának programját. Ez magában foglalta 11 Spira G yörgy : i. m. Sz 111. évf. (1977) 4. sz. 689.; U ő: i. m. In: Magyarország története
6/1. Bp. 1979. 165. 12 Spira G yörgy : i. m. Sz 111. évf. (1977) 4. sz. 700. 13 T him J ózsef : i. m. I. Zombor 1887. 35.; O lchváry Ö d ö n : A magyar függetlenségi harc
1848—1849-ben a Délvidéken. Bp. 1909. 15. 14 Vukovics S ebő : i. m. Bp. 1894. 149. 15 V arsányi P éter : A magyar szabadságharc ismeretlen dokumentumai 1848-ból. A hód mezővásárhelyi Bethlen Gábor gimnázium évkönyve 1976. Hódmezővásárhely 1976. 29—30.; Várady G éza : Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. Magyar História. Gondolat, Bp. 1976. 80—81. 16 N emeskürty I stván : „Kikérted haltak, szent Világszabadság.” Magvető Könyvkiadó, Bp. 1977. 110—111. 50
a Szerémséget a határőrvidékkel, Baranyát, Bácskát a csajkás zászlóaljjal, a Bánságot a határőrvidékkel és a kikindai kerülettel. Az egyik határozati pont kimondta, hogy a vajdaság a nemzeti egyenjogúság alapján szövetségre kíván lépni Horvátországgal. Josip R.ajacicot, a karlócai metropolitát pátriárkának ,17 Stevan Supljikac ezredest pedig a megszervezendő vajdaság fegyveres erőinek vezérletére vajdának kiáltották ki .18 A vajdaság közigazgatását a magyar kormánytól függetlenül működő, választott testületre, a főodborra bízták, melynek Stratimirovic lett az elnöke. A gyűlés ezután követeléseinek elismerése és megerősítése végett a bécsi udvarhoz fordult annak a „szeretetnek és ragaszkodásnak” a tolmácsolásával, amellyel a szerb nép az uralkodó ház iránt viseltetik. A Bécsbe érkezett küldöttségre azonban csalódás várt, mert az uralkodó elutasította kívánságaikat. A továbbiakban minden tárgyalás, minden békítő törekvés fennakadt azon, hogy a szerb nemzeti mozgalom szilárdan kitartott a Vajdaság elszakítása mellett. A karlócai szerb nemzeti gyűlés végzéseit a magyar kormány nyomban érvénytele neknek nyilvánította, s Rajaciéot a szerb főodbor feloszlatására utasította. A magyar kormány a lázongások letörésére az erős kéz politikáját alkalmazta; a veszélyeztetett területekre kormánybiztost küldött ki, s rögtönítélő törvényszékeket állított fel. Szemere Bertalan belügyminiszter május 23-án megszabta Csernovics Péter kormánybiztosnak az elvégzendő feladatokat: meg kell büntetni a magyar anya könyveket elégető, a nemzeti színeket megbecstelenítő személyeket, meg kell aka dályozni, hogy idegen területről fegyveresen jöjjenek be, a karlócai gyülekezetét törvénytelennek kell nyilvánítani. De a kormánybiztos és a megyei tisztviselők nemcsak az anyakönyveket égető, a nemzeti színeket megbecstelenítő szerbeket tekintették ellenségnek, hanem a jobbágyfelszabadító törvények rendelkezéseivel elégedetlenkedőket, a földfoglaló mozgalom résztvevőit is .19
2. A fegyveres harc 1848 nyarán A délszláv mozgalom tehát a leghatározottabban kinyilvánította az elszakadást Magyarországtól. A karlócai főodbor május végén és június elején közzétett kiáltvá nyaiban immár azonnali felkelést hirdetett „Ferdinánd császár és király trónjának, valamint a szerb nemzetiségnek a védelmére.”20 A szerbek a karlócai gyűlés után igyekeztek helységeiket védelmi szempontból megerősíteni. Djordje Stratimirovié, a felkelők főparancsnoka, május 24-én az egész szerb népet fegyverbe szólította, és három felkelő tábort hoztak létre, mégpedig Karlóca környékén, továbbá a Temesköz délnyugati szélén, a német bánsági határőrvidéken fekvő Periasz tájékán, valamint a Bácska délkeleti szögletében húzódó római sáncok mögött.21 Június közepén már 15 ezernél több felkelő — főleg szerb
17 Rajacic „Magyarországot már fiatalságában ismerte, tanuló lévén a Szegedi Lyceumban.” Lásd Vukovics Sebő: i. m. Bp. 1894. 169. 18 A rató E ndre : i. m. In: Egyetemi tankönyv III. Bp. 1961. 426—428.; S pira G yörgy : i. m. Sz 111. évf. (1977) 4. sz. 704—706.; Uő: i. ni. In: Magyarország története 6/1. Bp. 1979. 184—185. 19 Varsányi Péter : i. m. Hódmezővásárhely 1976. 32—33.; Várady G éza : i. m. Bp. 1976. 82 20 S pira G yörgy: i. m. Sz 111. évf. (1977) 4. sz. 716. 21 T him J ózsef: i. m. I. Z ombor 1887. 67—70.; Balázs J ózsef : i. m. HK VII. évf. (1960) 2. sz. 24—26.; Spira G yörgy : i. m. Bn. 1980. 68. 4*
51
határőr és paraszt — állt fegyverben. Ezekhez Stevan Knicanin ezredes vezetésével a szomszédos Szerbiából 10— 12 ezer fegyveres önkéntes csatlakozott.22 Csernovics Péter kormánybiztos június 7-i jelentésében azt közölte a belügy miniszterrel, hogy a péterváradi és a pancsovai határőrezredek, valamint a sajkás kerület fellázadt, és a szerbiai fegyveres csapatok is készen állnak arra, hogy benyo muljanak az ország területére. Azt is jelezte, hogy a katonai erő kevés a Délvidéken, ezért sürgős intézkedések megtételét kérte a minisztertől.23 A magyarok és a magyarországi nem-magyarok közötti ellentétek elhatalma sodása a Délvidéket tette a rendkívül kíméletlen fegyveres harcok színterévé. E dics telen villongások paradox drámáját hűen érzékeltetik Csernovics Péter július 12-i proklamációjának következő sorai: „Egy részről azt kiáltják: jönnek a magyarok, akik el akarják rabolni templomainkat, testvéreinket, asszonyainkat, gyermekeinket leöldösni, mire a szerbek csoportosan fegyvert fognak. A magyarok pedig, hallván ezt, megijedve kiáltják: jönnek a szerbek, hogy a magyarokat agyonverjék, leöldössék, s megijedve szintén fegyvert fognak a maguk védelmére. Ily módon a gyűlölet és ijedelem folyton nagyobbodik, mindkét fél fegyverkezik, maguk sem tudva, m iért ...” 24 A magyar kormány hozzálátott a szerbek — és a Jellacic — részéről fenyegető fegyveres felkelés leküzdésére szolgáló haderő megszervezéséhez. Részint honvéd zászlóaljakkal, részint pedig nélány hetes tábori szolgálatra kirendelt — egymást váltó — nemzetőri alakulatokkal kezdte meg a délvidéki haderő megerősítését.25 A 3. honvéd zászlóalj szervezése Szegeden A szerb mozgalmak veszélyességéről már május 15-én este megérkezett Hrabovszky altábornagy jelentése Pestre. A tudósítás hamarosan rémhírré dagadt, hogy tudniillik a szerbek Zimonynál 50 ágyúval betörtek az országba. A minisztertanács határozatot hozott a délvidéki várak háborús készenlétéről, s a Szeged táján felállítandó táborról. Egyben döntés született arról is, hogy haladéktalanul meg hirdetik a 10 ezer főből álló önkéntes reguláris sereg toborzását.26 A Batthyány-kormány tevékenységének szinte első heteiben, párhuzamosan a nemzetőrség szervezésének kezdeti szakaszával, megkezdték a három évi szolgálatú önkéntesek toborzását. Ez a forma szerint a nemzetőrség egy osztályaként felállított, 10 ezer főre tervezett önkéntes sereg lett a szabadságharc honvédseregének magva.27 Már május közepén világossá vált, hogy Bécs nem fog hozzájárulni a Birodalom különböző tartományaiban állomásozó magyar ezredek hazatéréséhez. A Batthyány22 S pira G yörgy : A magyar forradalom 1848—49-ben. Gondolat, Bp. 1959. 225.; Uő: In: Magyarország története 6/1. Bp. 1979. 229—230.; Bona G ábor : i. m. Sz 113. évf. (1979) 6. sz. 1110—1111. E Szerbiából átszivárgón fegyveres felkelőknek (szerviánusoknak) politikai és katonai súlyuk, befolyásuk a magyarországi szerb nemzeti mozgalom jelentős tényezőjévé vált, „igen nagy szerepet játszottak abban, hogy — a békülésre és együttműködésre törekvő hazai szerb csoportok kal szemben —- a szerb nemzeti mozgalom olyan gyorsan és élesen magyarellenes irányt vett.” 23 T him J ózsef: i. m. II. Bp. 1930. 359.; Szőcs Sebestyén: A kormánybiztosi intézmény kiala kulása 1848-ban. Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 65. Akadémiai KiadóBp. 1972. 93.; Varsányi P éter I stván : A karlócai ütközet. H K XXVII. évf. (1980) 3. sz. 455—, 464. 24 T him J ózsef : i. m. II. Bp. 1930. 537—538. Csernovics Péter királyi biztosnak a békés meg oldás érdekében kiadott proklamációja a szerb néphez. Pétervárad, 1848. júl. 12. 25 Spira G yörgy : i. m. Sz 111. évf. (1977.) 4 sz. 711.; Uő: i. m. Bp. 1980. 68. 26 U rbán A ladár : A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Akadémiai Kiadó, Bp. 1972. 228.; Spira G yörgy : i. m. In: Magyarország története 6/1. Bp. 1979. 201—204. 27 Vukovics Sebő : i. m. Bp. 1894. 176. 52
kormány — felismerve magára utaltságát — az önkéntes nemzetőrség szervezésével megtalálta az átmeneti megoldás módját .28 Batthyány Lajos miniszterelnök még május 18-ánmegküldte a hadfogadóhelyül kijelölt városoknak a toborzási felhívás nyomtatott példányait, hogy azokat a helység „leggyakoroltabb gyülhelyein” ragasszák ki .29 A toborzási utasítás szerint a kor határ (18 év) alacsonyabb volt, mint a nemzetőrségnél, másrészt — és ez a lényege sebb — a honvédségnél nem volt cenzus. A Batthyány kormány a cenzust illetően lényegében végrehajtotta a nemzetőrség felállításáról szóló 1848. évi XXII. te. korrek cióját, s párhuzamosan a nemzetőrség szervezésének kezdeti szakaszával megkezdték a három évi szolgálatú önkéntesek toborzását. A 3. zászlóalj gyülekezési helyéül Szegedet jelölték ki. Ide kellett egybegyűlniük a Nagyvárad, Arad, Gyula vidékének önkénteseinek is .30 A vidéki zászlóaljak tobor zása elsősorban a Tiszántúlon járt gyors eredménnyel. A 3. honvéd zászlóalj számára a toborzás Szegeden Osztróvszky József és Rengey Ferdinánd irányításával május 21-én vette kezdetét. A kormány felhívására a szegedi hadfogadóhelyen olyan fiatal ság jelentkezett honvédnek, mely „a társadalom és foglalkozás minden rendét és ágát” képviselte. Az önkéntesek között jelentős számban voltak ügyvédek, jurátusok, gazdatisztek, papnövendékek, tisztviselők, tanulók, iparosok, „kik páratlan önmeg tagadással vetették magukat alá új sorsuk szigorú körülményeinek, büszkén nélkü lözve a korábbi jólétet s kényelmet.” „Szavainkat valósággá emelték számos művelt ifjaink, kik között ügyvéd, mérnök és orvos is van. Ezek és a nép soraiból is sokan örömmel gyűlnek a ministerialis felszólítás következtében zászló alá .”31 A legtöbbje a belépéskor járó 20 forint felpénzt is a haza oltárára ajánlotta fel, lemondva még a napi zsoldról is. A begyakorlásukat végző Don Miguel ezredbeli altiszteket óránként egy forinttal a sajátjukból díjazták .32 A honvédek száma, miután rövidesen megérkeztek a Gyulán és Nagyváradon toborzott önkéntesek is, hamarosan felülhaladta az ezer főt. Ezeknek az átvétele, elhelyezése és ellátása — a jelentések szerint — elég sok gondot okozott a városnak. Ezért megalakították az ideiglenes hadi bizottmányt, melynek tagjaiul Korda János ezredest, Dietzgen József, Molnár Pál és Misics Dániel kapitányokat, Kunszt József főhadnagyot, Tokár József zászlótartót, Gombás József kapitányt, továbbá Steinhart Antal és Ignác orvosokat nevezték ki. Az önkénteseket — különösen a vidékieket — a felső- és alsóvárosi zárdában, a minorita atyák kolostorában szállásolták el.33 Mészáros Lázár hadügyminiszter június 5-i rendelete értelmében június közepén a toborzást berekesztették.34 A hadfogadó június 26-án kelt jelentése szerint az idő közben már kiindított 3. honvéd zászlóalj létszáma 1018 fő volt. Ehhez már a tábor ban csatlakoztak a Nagyváradról és Aradról késve érkezett újoncok, akikkel 1146 főre emelkedett a létszám. A későbbiek során a Szegeden besorozott honvéd önkén teseket a 8 . zászlóaljhoz rendelték.35 A 3. zászlóalj csak azután vált teljessé, hogy Szegedről kiindult. Hat századra oszlott, egy század teljes létszámmal — a tisztekkel
28 U rbán A ladár : i. m. Bp. 1973. 225., 263—269., 353—354. 29 U rbán A ladár : i. m. Bp. 1973. 242. 30 R eizner 1884. 146.; U rbán A ladár : Honvédtoborzás a Tiszántúlon 1848 nyarán. HK II. évf. (1955) 3—4. sz. 134—166. 31 PH 1848. jún. 1 .—-7 1 .sz .— pag.: 500., 2. hasáb. 32 R eizner 1884. 146—147. 33 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 1., 31. sz.; V u k o v i c s Sebő: i. m. Bp. 1894. 176. 34 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 118. sz. 35 U rbán A ladár : i. m. Bp. 1973. 255—257. 53
együtt — 250—300 főből állt. Később azonban a súlyos vérveszteségek következtében létszámuk jelentősen leapadt.36 A 3. honvéd zászlóalj újoncainak felruházása égető szükségként jelentkezett. Szeged város polgármestere június 2-án kelt levelében azt kérte a miniszterelnöktől, hogy sürgősen küldjenek kész ruhákat, „mert az ide gyülekezett sereg oly rossz ruhá zatban van jelenleg, hogy a féreg elterjedésétől köztök tartani lehet.” A Batthyány miniszterelnököt helyettesítő hadügyminiszter június 5-én mind a fegyverzetet, mind a ruházatot illetően türelemre intette a várost. Szeged nem tehetett mást, vállalta — a hadipénztárból remélve a költségek megtérítését — „az öltözet tetőtől talpig való elkészítését.” 37 A kormány felszólította az ország lakosságát a honvédelmi célokat szolgáló adományokra és kölcsönre. Szeged város május 25-i közgyűlésén ismertették Szemere Bertalan belügyminiszternek május 19-én kibocsátott rendeletét, amely „minden igaz hazafit” a haza oltárára teendő áldozatra hívja fel. E felhívás folytán a nemzetőrség összeírására kirendelt bizottmányok a város lakosait adakozásra szólították fel. A 3. honvéd zászlóalj ellátásáról — felsőbb utasítás hiányában — Szeged város maga gondoskodott, mégpedig az összegyűjtött — részint természetbeni, részint pénzbeli — adományokból.38 Sorra érkeztek a legkülönbözőbb felajánlások. „Mi készek vagyunk vérünkkel s vagyonúnkkal megváltani a földet — tudósította Varga Sándor május 28-án Szeged ről a Pesti Hírlapot —, mellyen kívül nincs számunkra hely ...”39 Hódy Imre nyugal mazott tanácsnok „a veszélyben forgó szeretett haza oltárára” évi 400 forintnyi nyugdíjából 100 forintot, ugyanakkor Rengey Ferdinánd tanácsnok fizetésének egytized részét, Bérczy Antal tanácsnok természetben három köböl búzát, Korda János, a polgári őrsereg ezredese, két őrseregi vitéznek két évre járandó díját ajánlotta meg.40 Tóth Mihály főbíró, „arany, ezüst, egyéb drágaságokkal, úgy kész pénzzel jelenleg szűkölködvén”, a város által megvásárolt házának árából ezer forintot ajánlott fel.41 A június 13-i közgyűlésen Fotti János két vitéznek három évi, a június 19-i közgyűlésen Götz János és Lefter Mihály „a veszélybe forgó szeretett haza oltárára” ugyancsak két-két vitéznek három évi tartásdíját, Steinhardt Antal egy vitéznek, a július 10-i közgyűlésen Kiss József két vitéznek két évi tartását vállalta. Ezen felül nagy mennyiségű gabona és élelmiszer gyűlt egybe. A városi tanács „a haza szük ségeire” történt gyűjtés eredményeként 3742 forintot szolgáltatott be a sópénztárba .42 Minthogy „hazánk jelen veszély kétes percei” a segélynyújtás azonnali meg tételét kívánták meg, Szeged város közönsége június 1-én tartott rendkívüli köz gyűlésén 50 ezer forintot mint ajándékot a haza oltárára, majd Kossuth Lajos pénzügyminiszter felszólítására 100 ezer forintot öt százalékos kamatfizetés mellett
36 R eizner 1884. 149.; Uő: 1899. II. 88.
37 CsmL Biz. közgy. ir. 1848: 1635/174. Id. U rban A ladár : i. m. Bp. 1973. 301., 70. sz. jegy zet.; Közlöny. 1848. jún. 16. — 8. sz. — pag.: 31. „A haza oltárára gyűjtendő adakozások végett kirendelt küldöttségek hivatásukban szorgalmasan járnak el.” 38 R eizner 1884. 147—148.; Uő: 1899. II. 87.; U rban A ladár : Az 1848. május 10-i katonai vérengzés a budai várban. HK I. sz. (1958).; Uő: Agitációs és kormányválság 1848 májusában. TSz 1970. 3. sz.; P ap D énes : Okmánytár Magyarország függetlenségi harcának történetéhez. 1838— 1849. I. Pest 1868. 142—144. 39 PH 1848. jún. 1. — 71. sz. — pag.: 500., 2. hasáb. 40 CsmL Közgy. jkv. 1848. május 25., 14. sz. (1326. ikt.) 41 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 1., 35. sz. (1397'. ikt.); R eizner 1884. 144—146. 42 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 125—126. sz.; R eizner 1884. 144—146. 54
történő kölcsön adását ajánlotta meg. Addig pedig, amíg ezt a kamatra felveendő kölcsönösszeget rendkívüli adó útján a város adózóira kivetve beszedhetik, „a hazá nak eme szent ügyében a városi közönségnek segédkezeket nyújtani óhajtó hitelező ket” a városban falragaszok által hívták fel. Ugyanakkor a céhbiztosok által a céh testületeket is közös adakozásra szólították fel.43 Testületek s magánosok részint kamatmentesen, részint kamatra jelentős köl csönöket ajánlottak fel. A fazekas céh 120 forintot, a kalapos és sarus céh 40 forintot, a csizmadia céh 400 forintot. A kölcsönjegyzés valóságos népmozgalommá nőtte ki magát. A július 10-i közgyűlésen Kovács Ferenc 400, Tóth István 200, Waldmüller Lénárd özvegye 1000, Maróthy Mátyás 40 forintot, a július 24-i közgyűlésen Pollák Simon örökösei 500, Kohem Ábrahám 500, Hanka Mihály 400 és Körösy József 8000 forint kölcsönt ajánlott fel .41 Amikor Osztróvszky József és társai a július 10-i közgyűlésnek jelentést tettek „a haza segedelmére a város lakosai által tett különféle ajánlásokról, adakozásokról és kölcsönzésekről”, a készpénzben befolyt 4687 forintból 997 forintot a helybeli sókincstárba szolgáltattak be, a megmaradt összeget pedig „az ide sereglett önkéntes nemzetőrség ruházatjára és élelmezésére” fordították .45 A 3. honvéd zászlóalj kenyeret az éléstárból kapott, egyébként pedig Szeged várcs gondoskodott eltartásukról. Nyári „tábori” egyenruházatuk biztosítására a várban elhelyezett olasz politikai foglyok — a különböző forradalmi megmozdulások, tüntetések, politikai cselekmények miatt elítélt, többnyire polgári személyek46 — 7817 rőf vitorlavászcn készletét 2340 forint értékben a város átvette, s ebből 1181 darab kabátot, s ugyanannyi nadrágot készíttetett a honvédek számára .47 Ezt az egyenruhát, a bakancsokat, valamint egyéb felszerelésüket is a szegedi iparosok állító tták elő, fehérneműiket pedig a városi nőtársulat „honleányi buzgalma” terem tette elő.48 Fegyvert, dobot s más eszközöket ugyancsak a város szerzett be a 3. honvéd zászlóalj részére. Akinek fegyver nem jutott, azt kaszával szerelték fel.49 Az Országos Haditanács elnöke, Baldacci, június 18-án kelt levelében csak dicsérni tudta „a városi tanácsnak tett fáradozásait az ott levő honvéd zászlóaljnak czélszerű f< lruláztatásátan .” 50 A városi tanács a táborba induló sereghez két seborvost, s egy segédet rendelt, hogy az orvosi szolgálatot addig is ellássák, amíg a kormány honvédorvosokat nevez ki .51 43 CsmL Biz. közgy. ir. 34—35. sz. Sz. kir. Pest városa közönségétől Sz. kir. Szeged városa.; Uo. Népgy. ir. 1848—1849. Iratok. 17 113—IV. B. 1102.; R eizner 1884. 145—146.; S pira G yörgy : i. m. In: Magyarország története 6/1. Bp. 1979. 204—206. 44 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 24., 232. sz. 45 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 10., 194. sz.; Vadász Manó polgármester az 1849. febr. 17közgyűlésnek jelentette, hogy az 1848. év június hó 1-én hozott közgyűlési határozatnál fogva a köz szükségek fedezésére részint 6%-os kamatfizetés mellett, részint pedig kamat nélkül 59 093 forint 29 4/10 krajcárt vettek fel. Az „álladalmi ügyekbe” fizetett összeg 33 935 forint 26 6/10 krajcárt, a város által kiállított önkéntesekre fordított költségek pedig 13 332 forint 2 2/10, krajcárt tesznek ki. Az önkéntesek kiállítására kivetett segélyadó fejében Í849. febr. 17-ig csak 6131 forint 51 2/10 kraj cárt hajtottak be. Lásd CsmL Biz. közgy. jkv. 1849. febr. 17., 33. sz. 46 A Szegeden senyvedő olasz elítéltek iparos munkát is végeztek a hadsereg számára. Kisza badításuk után jelentkeztek a honvéd hadseregbe. 47 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 3., 174. sz. 48 A nőtársulat később „Testvér-egylet” néven állandóbb jelleget öltött, és a kórházak felsze relése, s a sebesültek ápolása körül buzgólkodott. Vö. R eizner 1884. 148.; SzH 1875. év. 15. sz. 49 R eizner 1884. 148.
50 CsmL Biz. közgy. ir. 174/1848. Az Országos Haditanács elnöke Szeged k. város tanácsának. Bp., 1848. jún. 18. 61 CsmL Biz. közgy. ir. 203/1848. Baldacci (az Országos Nemzetőrségi Tanács) Szeged városa tanácsának. Pest, 1848. júl. 6. 55
Joggal tekintette Szeged a 3. honvéd zászlóaljat a magáénak, mert azt a város toborzottá, eltartásáról, felruházásáról, s felszereléséről maga gondoskodott. Csuha Antal őrnagy június 19-én felszólítást kapott Csermelyi Lajos főhadnagy tól, a hadügyminiszter segédtisztjétől és futárától, hogy „valami sereggel” Óbecsére siessen.52 A szervezés alatt álló szegedi 3. zászlóalj mintegy 920 honvédjével, három századdal a Ferenc Károly főherceg nevét viselő ezredből, egy század Don Miguelkatonával és egy fel üteggel június 21-én gőzösön indult el Szegedről.53 „Igen örömmel értesültem Csermelyi Lajos vezérkari főhadnagy úrnak június hó 17-ről hozzám intézett abbeli jelentésére — írja Mészáros Lázár hadügyminiszter június 23-án Vadász Manó polgármesternek —, miszerint Szeged város érdemes tanácsa és ...pol gármester úr fáradságos és költséges közbenjárása mellett 24 óra alatt 1400 embert és 3 álgyut állított ki Ó-Becsére a lázongok fékezésére; — mellyért is fogadja... hazánk nevében köszönő nyilvánításomat.” 54 A 3. honvéd zászlóaljat oly hirtelen vezényelték az óbecsei táborba, hogy még felszerelésüket is utólag, részletekben küldték utánuk, „ ...a szegényebbek ingbe, gatyába, mezítláb — kaszával, részint pedig kevés lőszerrel ellátva, a hideg éjjeleket a szabad ég alatt az őrtanyákon töltik” -— írja Csuha őrnagy június 23-án Csernovics Péter királyi biztosnak .55 A szegedi önkéntesek oly hiányos ruházatban indultak a Délvidékre, hogy a várostól sürgősen 500 pokrócot kértek, minthogy kellő felszerelés nélkül a szabadban voltak kényetlenek tanyázni.56 Csernovics Péter június 24-én az alábbi levelet intézte Knézy Antalhoz, Bács megye első alispánjához: „Csuha őrnagy úr... panaszolja, hogy a polgári törvényhatóság igen hanyagul gondoskodik a parancsnoksága alatti legénység számára szükséges’ elszállásolás, s élelmezés kiszolgáltatásáról; nehogy tehát eme hanyagság kicsapongásokra szolgáltasson alkalmat, hivatalosan megkeresem Alispány Urat; miszerint azonnal egy különös erélyességéről ösméretes Tisztviselőt küldjön Becsére, ki nevezett Őrnagy Úrral egyetértőleg a katonaság számára szükségesek hiány nélküli kiszolgáltatását tettlegesen eszközölje... ”57 Csermelyi és Csuha Óbecsére történt levonulási döntéséről a kormány sem tudott. Erre utal a miniszterelnök június 29-ig utasítása Mészáros Lázár hadügy miniszterhez, hogy a 3. zászlóaljat haladéktalanul rendeljék vissza Szegedre. Mészáros Lázár hadügyminiszter azt válaszolta, hogy a nevezett egységet híre és tudta nélkül szállították táborba Szeged sürgetésére, illetve azon kényszerítő körülmény folytán, hogy „az ellenség mozdulatai Óbecsének rögtöni megszállását igényelték.”58 A június közepén Szegedre érkező, s a 3. zászlóaljhoz kinevezett Damjanich János őrnagy is „meglepetve hallotta zászlóaljának távozásáról szóló híreket.” 59 Damjanich kemény kézzel teremtett rendet zászlóaljánál. Amikor július 5-i jelenté-62*47 62 BpH 1848. jún. 28. — 873. sz. — pag.: 611. Csermelyi főhadnagy jún. 20-án este érkezett Szegedre, „és fegyveres segítséget kívánt Ó-Becse számára.” 53 BpH 1848. jún. 28. — 873. sz. — pag.: 611. Június 21-én „a helybeli katonaság nagy része és az önkéntesek, összesen 1400 ember 3 ágyúval, zene és örömujjonáás mellett szállíttattak 4 gőzö sön Becse felé.” ; KH 1848. júl. 1. — 1. sz. — pag.: 3., 2. hasáb.; Varsányi P éter : Adalékok Cser novics Péter kormánybiztos és a délvidéki katonai vezetők kapcsolatához 1848 nyarán. HK XXV. évf. (1978) 3. sz. 364. 64 CsmL Biz. közgy. ir. 239/1848. Mészáros Lázár hadügyminiszter Szeged városa tanácsának és Vadassi (?) polgármester úrnak. Bp., 1848. jún. 23. 55 Varsányi P éter : i. m. H K XXV. évf. (1978) 3. sz. 364— 365. 66 U rbán A ladár : i. m. Bp. 1973. 301., 72. sz. jegyzet. 67 Varsányi P éter : i. m. HK XXV. évf. (1978) 3. sz. 365.
58 Uo. 367—368. 59 R eizner 1884. 157. 56
sében a zászlóaljához került büntetett előéletű kiszolgált katonákra tett panaszt, akik „a zászlóaljnak csak gyalázatára vannak”, a Nemzetőrségi Haditanács úgy dön tött, hogy a javíthatatlanokat „dolgozó házakba” kell küldeni. A belügyminiszter arra utasította a 3. zászlóalj parancsnokát, hogy a javíthatatlanokat a szegedi dolog házba szállítsa. Ám ekkor kiderült, hogy Szegeden nincs dologház. A várban levő, az olaszokat őrző „deportált intézet” parancsnoka viszont nem vette át a felküldött egyéneket. Szeged város tiltakozott a megterhelés ellen, és törvénytelennek tartotta „vala mit vizsgálat és elítélés nélkül munkára szorítani.” Ezért intézkedést kért, hogy elbocsáthatja-e őket, vagy pedig küldje vissza zászlóaljukhoz. Végül is szeptember végén Pestre szállították őket.80 A szegedi nemzetőrség 1848 nyarán Az 1848: XXII. te. 22. §-ának értelmében a nemzetőr csak községének határain belül tartozik szolgálni. De ha a közcsend és béke valamelyik községben a helybeli nemzetőrökkel nem állítható helyre, akkor „más községbeli nemzeti őrség is fel szólítható, s felszólítása következtében tulajdon községének határain kívül is tartozik szolgálatot tenni.” A délvidéki szerb felkelés gyors kibontakozása miatt hamarosan felmerült a nemzetőrség táborba szállításának (mobilizálásának) gondolata. A tábori szolgálat kezdetben csupán rendőri vállalkozásnak ígérkezett, később azonban katonai akciókra is igénybe vették őket. A mobilizáció rendjét a miniszterelnök július 5-én kelt rendelete szabályozta. Meghagyta, hogy a kialakuló nemzetőrséget a törvényhatóságok időről időre váltsák fel újakkal. Határidő ugyan nincs, csupán egyetlen kikötés, nevezetesen az, hogy a táborban levő csapatok helyeiket addig nem hagyhatják el, amíg a váltás meg nem érkezik. A költségek (lakóhelyen kívül) az országos pénztárt terhelik. A tábori szolgálatra rendelt nemzetőrség fizetése és élelmezése a honvédeknek megállapított kulcs szerint történik .661 0 A délvidéki polgárháborús veszély miatt a rendőri tevékenységre szánt nemzet őrséget tábori szolgálatra kellett irányítani, még mielőtt az fegyverrel kellően ellátva és kiképezve lett volna. A húsvét hétfőjén Nagykikindán lezajlott véres eseményeket megtárgyaló április 26-i minisztertanács kimondta: „Az országbani mozgalmak vészteljes természete szükségessé tevén egy mozgó nemzetőrség felállítását, vagy egy önkéntes őrsereg kiállítását.”62 Mivel a tétovázó, sőt a későbbiek során szabotáló katonai vezetés nem tudott a helyzet urává válni, ezért a felkelők erejének ellensúlyozására egyre inkább szükség volt a nemzetőrség tábori szolgálatára is. De minél tovább tartott a rövidre tervezett „hadjárás”, annál terhesebb lett a nemzetőrök számára a nyári dologidőben — aratás és betakarítás időszakában — végzett tábori szolgálat, az államnak a gyakori felváltások költsége, a katonai vezetés számára pedig az új és teljesen tapasztalatlan emberek foglalkoztatásával együtt járó zűrzavar és bizonytalanság. A mobilizáció elleni hangulatot növelte az is, hogy egyes hatóságok megenged ték, hogy a vagyonosabbak maguk helyett mást állítsanak. Ugyanakkor a szolga bírók és megyei esküdtek erőszakkal kényszerítették kiindulásra a nemzetőri szolgá latra nem is kötelezett zselléreket, béreseket. S ha az első kiindulás nehézségekbe 60 U rban A ladár : i. m. Bp. 1973. 315. 61 Közlöny. 1848. júl. 7., 28. sz.; U rban A ladár : i. m. Bp. 1973. 147. 62 U rbán A ladár : i. m. Bp. 1973. 226. 57
ütközött, a rövid — rendszerint 3—4 hetes — szolgálati, tábozozási idő m iatt még nehezebben ment a váltás megszervezése. „A nemzetőrségek nem felelhettek meg a czélnak olly szabályosan, mint a ren des katonaság — írja Vukovics Sebő emlékirataiban —, mind a mellett szolgálatok a harcz kezdetében, midőn az ellenség csoportjainak nagy része gyakorlatlan népgyűjtelékből állt, s a háborúi működések még rendes alakot nem öltöttek, teljesen haszonvehető volt .”63 így az adott körülmények között fenn kellett tartani a nemzet őrség tábori alkalmazását is. A nemzetőrség — nem állván fegyelmezett katonai elemekből — harci bátorság és elszántság vonatkozásában nem érte el a szerb polgári csapatok harci szellemét.64 A probléma megoldását a honvéd zászlóaljak jelenthették volna, ha van idejük fel készülni, és ha már kezdetben nagyobb számmal jönnek létre. A nemzetőrség szervezése Szegeden is új szakaszba lépett, s eljutott a mobili záció küszöbére. Mivel pedig a kimozdított nemzetőrség már a hadügyminiszter hatáskörébe tartozott, Mészáros Lázár ebben az ügyben megkereste a hatóságokat. A Duna-Tisza köze és a Tiszántúl megyéihez és városaihoz június 10-én intézett fel hívásában sürgette a nemzetőrség felállítását, rendezését és felfegyverzését. A hadügyminiszteri rendelet alapján a Szeged táján elrendelt toborzás rende zésére a város részéről a június 13-án tartott közgyűlésen egy állandó hadi bizottmány alakítását tartották szükségesnek, Vadász Manó polgármester elnöklete alatt. A bizott mány tagjai: Tóth Mihály főbíró, Osztróvszky József, Schmidt Ferdinánd, Dáni Ferenc, Rengey Ferdinánd, Lengyel Pál Leffter Mihály, Bérczy Antal, Vékess Ferenc tanácsnokok, továbbá Kárász Benő, Rónay Mihály, Korda János, Somogyi Antal, Molnár Pál, Dietzgen József, Réh János, Szivits János, Körösi József, Zombori János, Fodor Ádám Ferenc, ifj. Dobó József, Gombás József, Varga Vendel és Túri György képviselők .65 A nemzetőri szolgálat iránt nem volt jelentéktelen Szegeden — különösen a tanyai lakosok között — az idegenkedés sem. Gombás József nemzetőr százados írja : „Midőn a törvény kihirdetésekor az első századokat megalakítottuk, a fegyver fogástól igen sokan, de különösen a tanyákon lakó mezei gazdák elannyira idegen kedtek, hogy alig reméltünk jó sikert, most azonban mindenki csak fegyverért kiáltoz .”66 Jelentős volt azok száma, kik anyagi képesítettségük eltitkolásával az összeírásból kimaradtak .67 Ezekre a július 10-én tartott közgyűlés 50 forint bírság, esetleg egy hónapig terjedhető fogságbüntetés kiszabását rendelte el. A parasztság egy része még korántsem volt hajlandó felsorakozni a kiváltságosok oldalán. A nincs teleneket nem elégítette ki a jobbágyfelszabadítás adott módja .68 A szegedi nemzetőrség magvát a polgári őrsereg, vagyis az egyenruhás polgárság alkotta .69 Az egyenruhás polgárokat az egyes városrészek szerint nemzetőr-száza63 V u k o v i c s S ebő : i . m. Bp. 1894. 186.; U rban A ladár : i. m. Bp. 1673. 143., 152—153 64 T him J ózsef : i. m. I. Bp. 1940. 177., 4. sz. jegyzet.; P ethő Sándor : A szabadságharc eszméi. Bp. 1916. 137. 65 CsmL Biz. közgy. ir. 47/1848. A hadügyminisztertől Szeged város közönségének. Bp., 1848. jún. 10. 66 KH 1848. aug. 26. — 49. sz. —■pag.: 223., 2—3. hasáb. 67 R e i z n e r 1899. II. 80—81. 68 Vö. Spira G yörgy : A vezérvármegye forradalmi választmánya 1848. tavaszán. In: Spira G yörgy : A negyvennyolcas nemzedék nyomában. Elvek és utak. Magvető Kiadó, Bp. 1973. 218— 219. 69 Szeged város tehetős polgársága — elkülönülési szándékának megfelelően — május 1-én vadászszázad felállítására nyújtott be kérelmet. A miniszterelnököt helyettesítő Deák Ferenc azon ban elutasította a kérelmet: „...a nemzetőrségben semmi nemű elkülönözött és így castszinezetű osz58
dókba osztották szét. Az 1848. évi júniusi kimutatás szerint a szegedi nemzetőrség létszáma 5682 fő volt. Ebből a Belvárosra 1209, Felsővárosra 1262, Rókusra 542, Alsóvárosra 1093, a felső tanyákra 611, az alsó tanyákra pedig 965 fő esett.70 Egy másik adat szerint a belterületi nemzetőrség létszáma 4600 főt, a külterüle teké pedig 2000 főt tett ki .71 Augusztus közepén is a 24 gyalogos és három lovas szá zadba beosztott létszám 6000 főn felül volt.72 A városokban 4— 17 százalék között mozgott a nemzetőrök aránya, de a tíz százalékon felüli eredmények elég ritkák voltak. A 17 százalékot elért Szomolnok bányaváros után mindjárt Szeged követ kezett 15,3 százalékos aránnyal.73 Május végén a nemzetőrség már szervezetten, felesketve várta Szegeden a kiindulást.74 Összesen 27 gyalogos és négy lovas századból állt. A századok létszáma 118—369 között váltakozott. Minden századhoz egy századost, egy főhadnagyot, két hadnagyot, a különböző létszámú altiszteken kívül a gyalogságnál két dobost és két ácsot, a lovasságnál pedig egy vagy több kürtöst osztottak be. A nemzetőrségi egyenruhát igen kevesen —• főként csak a törzstisztek — viselték. A nemzetőrök megkülönböztető jele — miként azt március 16-án Pesten elhatározták — nemzeti színű rózsa a kalapon, a „három szín szalag” a balkaron. A szegedi nemzetőrség őrnagya Korda János volt, segédtisztje Lász Flórián. Kordának mint egyúttal térparancsnoknak segédtisztjei Gombás József és Varga Sándor voltak. Kordával csaknem egyidőben nevezték ki a szegedi nemzetőrséghez Szilaveczy Ágoston nyugalmazott kapitányt, kinek segédtisztje Vidovich Antal volt .75 A századok kapitányai sűrűn változtak, ami többnyire lemondásukból adódott. A nemzetőrségnek nemcsak kinevezett törzstisztjei, hanem választott tisztjei is voltak. A tanyai századoknál az is előfordult, hogy a százados urat „lecsapták”, s helyette mást választottak .76 A nemzetőrség szervezésének egyik legsúlyosabb gondját a fegyverek beszerzése jelentette. A szegedi nemzetőrségnek kezdetben egyáltalán nem volt rendes fegyver zete; összesen mintegy 500 darab szuronyos puskával rendelkezett, amit az egyen ruhás polgári őrseregtől vett át. Ez még a helyi szolgálat ellátására is kevésnek bizo nyult. A nemzetőrök megfelelő felfegyverzése a helyi hatóságok feladata és gondja is volt. Ezért a városi tanács Tóth Mihály vasárustól 118 darab, Róth kereskedőtől pedig mintegy 100 darab szuronyos lőfegyvert vásárolt. A polgármester a június 19-én tartott közgyűlésen a Kiss István szíjgyártó által az 1500 darab őrseregi puskára készített szíjak árának kifizetésére 499 forintot utalt ki .77 Mivel a városi tanácsnak a nemzetőrség felfegyverzése ügyében a kormányhoz tályok már csak a kimondott egyenlőség elvénél fogva is fenn nem állhatnak, mennyivel inkább nem pedig azért, mert a nemzetőrségre nézve veszélyes utánzásokra adnának alkalmat.” Lásd R eizner 1884. 141.; U rban A ladár : i. m. Bp. 1973. 65. ,0 R eizner 1899. II. 81. 71 Közlöny. 1848. év 11. sz.; Ellenőr. 1848. jún. 25. — 30. sz. — pag.: 118., 3. hasáb.; Szeged nemzetőrségének létszámát nem összeírásból, csak nemzetőri ezredesének jelentéséből ismerjük: 4525 gyalogos és 1300 lovas, a tanyavilággal együtt 5933 gyalogos és 460 lovas nemzetőr. Vö. U r ban A ladár : i. m. Bp. 1972. 67., 172. sz. jegyzet.; A Szeged városi levéltárban levő, 1848. jún. 8—10 között készült összeírások 7644 főnyi nemzetőrségről szólnak. Vö. R eizner 1884. 139. 72 KH 1848. aug. 26. — 49. sz. — pag.: 223., 2 —3. hasáb. Gombás József nemzetőr-százados írja aug. 20-án: „Nemzetőrségünk áll jelenleg 24 gyalog és 3 lovas századból, s ezeknek összes száma a 6000-et jóval meghaladja.” 73 U rbán A ladár : i. m. Bp. 1973. 71. 74 BpH 1848. május 30. — 849. sz. — pag.: 514—515. 76 R eizner 1884. 140—141. 76 R eizner 1884. 139—140. 77 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 132. sz. 59
több ízben tett felterjesztése csekély eredménnyel járt, ezért júliusban Deiszler Görgy vállalkozótól ezer darab kaszát vásároltatott, amelyet később a mezei századok használatára engedtek á t .78 A földrajzi helyzete folytán katonailag jelentős Szeged 6511 főnyi nemzetőrségé nek még 1848 szeptemberében is csak 2500 fegyvere volt, míg a többi nemzetőr számára „kiszegzett” kaszát tartottak készenlétben. Szeged azt jelentette, hogy „a szabály szerinti ruházatban eddigelé még úgyszólván semmi sem történt .”79 A nemzetőrök fegyverzetének sokféleségén és minőségén nem szabad fennakadnunk. Ha ideiglenesen is, de meg kellett elégedni a legkülönbözőbb harceszközökkel, amennyiben a hatóságok és a kormány azt akarták, hogy „a nemzetőrség fegyveres testület és alkalmasint karhatalmi feladatokra alkalmazható legyen.”80 A fegyverek beszerzéséhez — a nemzetőrség sorsa és jövője szempontjából — hasonló fontosságú volt a tisztek és a kiképzők biztosítása. A szegedi nemzetőrség kiképzését a Ferenc Károly főherceg nevét viselő 54. gyalogezred, s a Don Miguel portugál trónköveteiéről elnevezett ezred itt állomásozó zászlóaljának tisztjei és altisztjei végezték. A 10— 16 napot igénybe vevő kiképzés céljára fapuskákat készí tettek, amelyekre azután szuronyokat vasaltak fel. A délvidéki szerb lázadás hírei hamarosan eljutottak Szegedre is. A polgármester Zenta, Kikinda városok hatóságai, valamint a Vukovics Sebő kormánybiztos által kiküldött futárok útján már június 10-én értesült arról, hogy a szerbek az Újvidék hez közeleső ún. „római sáncok”-ból több ezres tömegben Óbecse felé, Torontál megyében pedig Nagybecskerek felől Kikindára vonulnak. A csajkások nyíltan a felkelőkhöz csatlakoztak, s mindenekelőtt Kikindát akarják elfoglalni, onnan pedig a magyar városok ellen intéznek támadásokat .81 E hírek vétele után Szeged város polgármestere még ugyanazon éjjel ülésre hívta egybe a tanács tagjait, ahova meghívta Eder Frigyes tábornok várparancsnokot is. A tanács a tábornokot felkérte, hogy a veszélyben forgó Kikinda segítségére a helyőrségből 150 főnyi gyalogságot, és a környéken beszállásolt lovasságból 400 főnyi csapatot küldjön. Torontál és Bács megyébe pedig kémek kiküldését rendelte el, hogy a szerbek szándékairól biztos tudomást szerezzenek. Bérczy Antal és Nagy Pál képviselőket mint futárokat még azon éjjel útnak indították Pestre, hogy a tanács határozatairól a kormánynak jelentést tegyenek, és szorgalmazzák a 3. honvéd zászlóalj teljes felszerelését, továbbá a nemzetőrség fel fegyverzését. S ha a szerbek valóban Szeged ellen nyomulnának, akkor biztosítsák a mielőbbi segítség küldését. Végül, hogy a várban levő nagyszámú olasz fogolynak máshova történő elhelyezését eszközöljék ki, mivel azok őrzése a nemzetőrség jelentős számát állandóan lekötve tartja .82 Mészáros Lázár hadügyminiszter a sajkás támadás hírére június 12-én Csuha Antal őrnagyot, a Nemzetőrségi Haditanács osztályfőnökét azonnal Szegedre küldte, hogy ott a nemzetőrség parancsnokságát vegye át, és tegye meg a védelmi előkészüle teket. Néhány nap múlva követte Csermelyi Lajos hadügyminiszteri segédtiszt, aki 78 CsmL Biz. közgy. ir. 235 1848.; R eizner 1899. II. 83—84.; U rban A ladár : i. m. Bp. 1973. 101. Szeged 4267 főnyi nemzetőrsége július elején csak 1500 fegyverrel rendelkezett. 79 U rban A ladár : i. m. Bp. 1973. 102., 112— 113. A 6511 főnyi szegedi nemzetőrségből 5933 gyalogos mellett 590 (646) főnyi volt a lovasok száma. 80 Varsányi P éter I stván : A hódmezővásárhelyi nemzetőrség 1848-ban. Különlenyomat a
Vásárhelyi Tanulmányok IX. kötetéből. Hódmezővásárhely, 1979. 188. 81 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 13., 41. sz.: Vukovics Sebő: i. m. Bp. 1894. 186. 82 CsmL Biz. közgy. ir. 75/1848.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 13., 77. sz.; R eizner 1884. 156.; Uő: i. m. 1899. II. 92—93. 60
már azt az utasítást hozta Csuhának, hogy intézkedjék, nehogy a szerb felkelők a hír szerint elfogott gőzhajóval Szeged ellen induljanak. Csuha őrnagy Szeged város nemzetőrségét kérte segítségül, de a város inkább az egyre nagyobb gondot jelentő honvédeket ajánlotta .83 A tanács Osztróvszky József indítványára a nemzetőrség mozgósítását egyelőre elhalasztotta, s abban állapodtak meg, hogy a harci vágytól égő, s már jóideje Szegeden tartózkodó 3. honvéd zászló aljat indítsák Óbecsére. Intézkedés történt, hogy a nemzetőrség adja át fegyvereit a honvédeknek, és azonnal lássák el őket a legfontosabb szükségletekkel. A többi fel szerelést aztán majd hajón küldik utánuk .84 A 3. honvéd zászlóalj megjelent a városháza előtt, és nagy zaj közepette azt követelte, hogy a nemzetőrség helyett őket küldjék a szerbek ellen. A tanács Utassy Károly főhadnagyot, mint a zászlóalj azideig megérkezett egyetlen tisztjét kinevezte a zászlóalj ideiglenes parancsnokává, és utasította, hogy szervezze meg a zászlóalj századokra osztását, s a legénységből ideiglenes tiszteket és altiszteket nevezzen ki. Csak négy századnak jutott nemzetőri fegyver, a többi honvédet kaszával látták el.85 A 913 főnyi ruhátlan és fegyvertelen zászlóalj — a szegedi nemzetőröktől köl csönzött puskákkal — június 21 -én a hölgyek virágzápora között tomboló örömmel indult gőzhajóval Óbecsére, hogy azt megszállva akadályozhassa a szerbek esetleges támadását. Kíséretében volt a szegedi sorezredi helyőrség 300 főnyi katonája és egy fél ágyúüteg is.86 A honvéd zászlóaljak közül tehát elsőként — mégpedig miniszterelnöki utasítás nélkül — a szegedi indult táborba .87 Ezért Batthyány Lajos június 29-én ismételten kijelentette, hogy a nemzetőrség és honvédség minden ügyében magának tartja fenn az intézkedés jogát. Utasította a hadügyminisztert, hogy az Óbecsére szállított 3. honvéd zászlóaljat küldjék vissza Szegedre, hogy ott kellően szervezve és felszerelve, tisztjei által „katonai rend, fegye lem s oktatásira bevezettessék.” Mészáros Lázár július 3-án válaszolt a miniszterelnöki „eligazításra.” Azt javasolta, hogy a 3. zászlóaljat az időközben Szegedre érkezett 2 . honvéd zászlóaljjal váltsák fel, mert Óbecsét, „azon igen nyomós tiszai pontot fegyveres erő nélkül hagyni nem lehet .”8889 A június 10-i szegedi közgyűlésen felolvasták Torontál megye levelét, amelyből Uzdin, Padina, Antalfalva, Debeljács községek feldúlását és lakóinak keserves szenvedéseit ismerhették meg. A levél Szegedet segítségnyújtásra szólította fel.80 Szeged város közgyűlése Torontál megye bizottmányi ülésének kérésére a következő választ adta: „Miután városunk természeti helyzeténél fogva nemcsak a szomszéd bánsági részről fenyegetődző veszély tekintetétől, hanem az alvidéken mutatkozó lázadások miatt is határőrségül és fő táborhelyül lévén kijelölve, ennélfogva önmagá nak gondoskodását szem elől nem téveszthetné, de külömben is nemzetőrségünk a rendkívüli körülményekben súlyosan terheltetvén, a helybeli várban létező nagyobb 83 CsmLBiz. közgy. ir. 116/1848. A hadügyminiszter Szeged város közönségének. 1848. jún. 14.; Vukovics Sebő: i. m. Bp. 1894. 265.; U rban A ladár : i. m. Bp. 1973. 320. 84 R eizner 1884. 155. 85 R eizner 1884. 156—157.
86 Reizner János Csuha és Csermelyi érkezését összekeveri és a kiindulást jún. 14-re teszi. Vö. U rban A ladár : i. m. Bp. 1973. 347., 309. sz. jegyzet. 87 Az óbecsei táborban tapasztalható elkeserítő állapotokról számolt be Csuha Antal őrnagy júl. 4-i jelentése Szeged polgármesteréhez: CsmL ÉGI 1848—1849. 11/1848. Csuha őrnagy Vadász polgármesternek. Óbecsei tábor, 1848. júl. 4.; V. Waldapfel E szter : A forradalom és szabadságharc levelestára. I. Közoktatásügyi Kiadó Vállalat, Bp. 1952. 359—363. Egressy Gábor júl. 30-án Óbecséről kelt levele feleségéhez. 88 U rbán A ladár : i. m. Bp. 1973. 320. 89 Közlöny. 1848. júl. 15. — 36. sz.— pag.: 155—156. 61
számú olasz és rácz foglyok őrizetével, valamint állandóan állomásozó katonaság hiányában .”90 De ekkor Dáni Ferenc tanácsnok lángoló szavakkal tolmácsolta századának „hazafias készségét, hogy a veszélyben forgó honért kész a csatamezőn szembeszállni közös ellenségünkkel, megvívna a szabadságért, mellyet ezer éven keresztül ezer ármánnyal küzdött őseink, az óriás ozmán hatalom ellenében is fenntartottak .”91 A közgyűlés — főként a belvárosi 2. nemzetőr század önkéntes jelentkezésére — mégis kimondta a nemzetőrség mozgósítását, mégpedig olymódon, hogy a kiindulás csak az önként ajánlkozó nemzetőrökre vonatkozzék. A közgyűlés a „mozgó” nemzetőrök részére az állam által a kenyérrészlet mellett fizetendő nyolc krajcár napi zsoldon kívül még 30 krajcár pótdíjat szavazott meg. Ezenkívül azt is kimondta, hogy a harcban elesett vagy megsebesült nemzetőrök árváinak és özvegyeinek ellátásáról gondoskodni fog .92 A június 13-án összehívott közgyűlésen a futárok beszámoltak arról, hogy külde tésüket teljesítették; a miniszterelnöknél jelentést tettek a városi hatóság intézkedései ről. Visszatérésük alkalmával kapcsolatba léptek Kecskemét város hatóságával is, amely biztosította őket, hogy veszély esetén Szeged bizton számíthat az ottani nemzet őrség testvéri segítségére. Az elnöklő polgármester közölte, hogy a nemzetőrség összeírásával megbízott tanácstagok — „a hazát veszély fenyegető körülményeket szemügyre véve” — minden egyéb hivatalos teendő félretétel ével az összeírást igye kezzenek befejezni.93 Az elnök jelentette, hogy a helyben már besorozott mozgó őrsereg számára mintegy 114 darab fegyvert és több fapuskát osztottak ki. Egyúttal ezer darab kaszá nak a vásárlását is elrendelte.94 Korda János őrseregi ezredes pedig azt terjesztette elő a közgyűlésen, hogy a nemzetőröket a szükséges fehérneművel, lábbelivel, könnyű nyári öltönnyel és sapkával közadakozásból lássák el.05 A magyar és szerb lakosság között fennálló békés egyetértés felbomlása A délvidéki szerb fegyveres akciók felbomlasztották a Szeged magyar és szerb lakossága között fennálló békés egyetértést. Szeged lakosságának számát — népszámlálás hiányában — az adóösszeírások ból történő számítások alapján az 1840-es években általában 40—50 ezerre becsül ték .96 Az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc időszakában a szerbek száma 1500—1700 körül mozoghatott, akiknek legnagyobb része a Palánk nevű városrészben lakott .97 90 CsmL Biz. közgy. ir. 208/1848. Torontál megye közönsége Szeged város tanácsának. Nagybecskerek, 1848. júl. 6.; KH 1848. aug. 26. — 49. sz. — pag.: 223., 2—3. hasáb. Gombás József nemzetőr százados írja aug. 20-án: „Szolgálatunk az olasz rabok őrzésével igen terhes, mert na ponként csupán az őrállomások elfoglalására 240 ember szükséges. Nincs nap továbbá, hogy 40—50, sőt 100 nemzetőr is el ne küldessék ágyú, puskapor, fegyverek, kaszák vagy rabok kíséretére.” 91 Közlöny. 1848. júl. 15. — 36. sz. — pag.: 155—156. 92 R eizner 1884. 159—160.
93 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 13., 42. sz. 94 R eizner 1884. 157.
95 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 13., 46. sz. 96 R eizner 1884. 85—86.; K ovács J ános : Szeged és népe. Szeged 1901. 124.; F ényes E lek : Magyarország geographiai szótára. III. Pest 1851.76. — csak 35 861 lélekre becsüli Szeged népességét (ebből 1589 nem egyesült óhitű=rác). 97 R affai E r n ő : A szegedi nemzetiségi kérdés történetéből 1848—49-ben. AJu Sectio Historica, Tom . VII. Szeged 1975. 164.; O ltvai F erenc ; Szeged írott emlékekben 122—1945. Szeged 1968. 125. „Szegednek 1848-ban — jegyzi meg Oltvai — mintegy 1500 szerb lakója volt.” 62
A szegedi polgárság soraiban még az 1840-es években is elég szép számmal for dultak elő szerbek és németek. De amíg „a német polgárság némi zárkózottságában külön testületté, s majdnem külön német polgársággá fejlődött”, s nem igen sajá tította el a magyar nyelvet, addig „e városban lakozó rácz ajkúak egyszersmind a magyar nyelvet is jól beszélnék.”98 A szegedi magyar lakosság a legnagyobb türelem mel viseltetett irányukban, sőt a szerbek — számarányuk ellenére is — a régibb idők ből származó előjogaikban háborítatlanul megmaradtak; a városi tanácsban és a hivatalokban több szerb is helyet kapott.99 A délvidéki szerb nemzeti mozgalmakkal szemben azonban a szegedi magyar lakosság részéről kemény kifakadások hangzottak el, különösen azok ellen, akik a szerb mozgalmak iránt rokonszenvet tanúsítottak. Egy ifjú jogvégzett szerb állítólag kijelentette, hogy ő, mint nemzetőr, fajtí stvéreire nem fog lőni, sőt mi több, „...esengve várja jövetelüket.” A tanyai szerb ajkú lakosok — a július 25-én tartott hadi bizottmány jegyzőkönyvi kivonata szerint — kijelentették, „...akár mibe fog nekik kerülni, esküjük szerint védelmezendik lázongó csoportjaikat.”100 Egy Szremac Roman nevű szerb ellen a városi tanács már vizsgálatot is tartott, mert áldozó csütörtökön a mulatozó tanyai népre állítólag azt kiáltotta: „Csak egyetek, igyatok, őszre fejeiteket úgyis vasvillára aggatjuk.”101 A békés egyetértés ily módon teljesen felbomlott; szenvedélyes ingerültség kapott lábra a magyar és a szerb lakosok egy része között. „Pár nap óta e város falai között ránk nézve sajnos dolgok történnek — írja a szegedi palánki görög nem egyesült hitközség a városi közgyűlésnek. — Egyikünk másikunkrul lázító hírek költetnek, s e pontbul kiindulva ellenünk községbeliek ellen ellenséges szellem élesztetik, veszedelmes fenyegetések hangoztatnak. Néhányuk kivégzése vagy mindnyá junk felkoncoltatása mint valami elhatározott dolog híreszteltetik.”102 A június 13-án tartott közgyűlésre beadott nyilatkozatukban hiába bizonygatták a szegedi szerbek, hogy ők „minden álpróféták dacára a király, haza, s alkotmánynak hű őrjei, elszánt védelmezői”, s hogy semmiféle összeköttetésben nem állanak a dél vidéki mozgalommal.103 A bizalmatlanságból fakadó fenyegetőzések kölcsönösek voltak. „Most egyszerre hideg, idegenkedő, visszataszító s itt-ott komor, vésztjósló tekinteten kell megütköznünk.” Bár a városi tanács a szerb hitközséget minden bántalom esetén oltalmáról biztosította, a szegedi szerbek közül egyre többen hagy ták el a várost, mert attól féltek, hogy a magyarok rajtuk torolják meg a Délvidéken elkövetett kegyetlenségeket.104 Az ingerültség különösen Petrovics István volt tanácsnok és a szerb lelkész ellen nyilvánult meg, akik az újvidéki és karlócai szerb gyűlésekre több alkalommal leutaztak. Petrovicsot a május 23-án tartott tanácsülés felszólította, hogy elmaradt jelentéseit, s az általa kezelt titkos levéltári iratokat szolgáltassa be. A felhívás azon ban eredménytelennek bizonyult, mert Petrovics június 15-ről 16-ra virradó éjjel 98 CsmL Biz. közgy. ir. 139/1849. Indorsatum. Szeged, 1849. május 21-én tartott közgyűlésből.; R eizner 1884. 18. 99 R eizner 1884. 161.
100 CsmL ÉGI 1848—1849. 19/1848. 1848-ik évi júl. 25-én sz. kir. Szeged városában tartott hadi bizottmány jegyzőkönyvének kivonata. 101 R eizner 1884. 161. 192 CsmL Biz. közgy. ir. 57/1848. Szegedi palánki görög nem-egyesült község a tisztelt közgyűléshez. 103 Hazánk (Győr). 1848. aug. 1. — 14. sz. — pag.: 55—56.; KH 1848. júl. 30. — 26. sz. —pag.: 117., 2—3. hasáb. 104 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 3., 57. sz.; R eizner 1884. 161., 266—267. Okmánytár 7. sz.; Uő: 1899. II. 96—97.; T h i m J ózsef : i. m. I. Zombor 1887. 74.; Uő: i. m. II. Bp. 1930. 185. 63
elhagyta Szegedet. Erre a városi tanács elrendelte javainak zár alá vételét, sőt magát pedig az ország déli megyéiben köröztette is. Petroviccsal együtt elszökött a városból neje, Vlahovics Mária és leánya, Mirkovics Anna is.105 Ugyanakkor távozott Szegedről a szerb lelkész, és még mások is, közöttük Veszelinovics Bazil főjegyző.106 A július 3-án tartott közgyűlés hivatalától megfosz totta, s főjegyzőnek Molnár Pált választotta meg.107 Veszelinovics volt főjegyző Belgrádból július 27-én írt nyilatkozatában azt állította, hogy „fenyegetődzés és terrorismus által kénytelenítettve, becsületének és személyének biztosítása tekinte téből” kényszerült „idegen földön menedéket keresni.”108 A szerbek titkos távozása oly tömeges méreteket öltött Szegedről, hogy magának a polgármesternek kellett közbevetnie magát, ki az útlevélért folyamodókat a távo zásról többnyire le tudta beszélni. A hatóság pedig kiáltványt tett közzé, amelyben a szerbeket a bántalmazások ellen védelméről biztosította.109 Szemere Bertalan belügyminiszter azzal az indokolással, hogy „az ország különböző részeiben az alattomos bujtogatások vak eszközeivé aljasult míveletlen nép egy része sem a szabadság valósításában őszinteséget, sem a közös jog tiszteleté ben készséget, sem a törvények s azoknak végrehajtói iránt engedelmességet nem tanúsít” —, június 12-én elrendelte, hogy Szeged város azonnal állítson fel rögtön ítélő bíróságot. A június 19-i közgyűlés a rendelet kihirdetésére küldötteket nevezett ki soraiból, de e mellett a rendeletet ezer példányban kinyomatta és kifüggesztette.110 A székely katonaság segítségül hívása A további izgalmat Szegeden a székely katonaság fogadásának kérdése idézte elő. A miniszterelnök még május 19-én megbízottakat küldött Erdélybe, hogy a „Szeged táján” felállítani tervezett táborba székely határőröket hívjanak segítségül. Szemere Bertalan belügyminiszter pedig június 11-én arra kérte a nádort, hogy „kegyeskedjék meghagyni Erdélyből a székely katonaság egy részének kijövetelét.» A nádor a kérelmet továbbította Mészáros Lázár hadügyminiszternek, aki utasította Puchner Antal erdélyi főhadparancsnokot, hogy haladéktalanul adjon parancsot „a székely nemzetnek”, hogy „a körülményekhez képest minél nagyobb számban Magyarországra, Szeged városába siessenek.”111 A június 19-i közgyűlésen már ki is hirdették, hogy a székely határőrség útban van Szeged felé. Ezért a közgyűlés előzetes intézkedéseket foganatosított a székely katonaság vendégszerető fogadtatására, úgyszintén az Aradtól elindult Don Miguelek 3. zászlóaljának és a pesti honvédzászlóalj 1200 főnyi csapatának ellátására.112 105 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 7., 250. sz.; R eizner 1884. 162—163.; Uő: 1899. II. 97— 98.; Thim J ózsef: i. m. II. Bp. 1930. 448., 598. 106 Közlöny. 1848. júl. 3. — 24. sz. — pag.: 95. 107 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 3., 133. sz. Közlöny. 1848. júl. 9. — pag.: 121.; Közlöny. 1848. júl. 3. — 24. sz. — pag.: 95. 108 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 7., 251. sz.; R affai E r n ő : i. m. AJu Sectio Historica, Tom. VII. Szeged 1975. 173. 109 R eizner 1884. 163., 1. sz. jegyzet. A két kiáltvány az Okmánytár 6. és 7. sz. alatt található.; Közlöny. 1848. júl. 3. — 24. sz. — pag.: 95. A cikk a proklamáció szövegét is közil. 110 CsmL Biz. közgy. ir. 110/1848. A nádori irodából Szeged város közönségének. Bp. 1848. jún. 12.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 110. sz.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 7. 253. sz. 111 P ap D énes : i. m. I. Pest. 1863. 140.; Szeremlei Samu : M agyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéből. I. Pest 1867. 103. és 123.; R eizner 1884. 152—153.; Uő: 1899. II. 91.; U rban A ladár : A székely katonaság segítségül hívása 1848 májusában. HK XXVII. évf. (1980) 3. sz. 405—423. 112 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 122. sz.; R eizner 1884. 152—153. 64
Július és augusztus hónapokban az I. és II. székely gyalogezred, a II. román gyalog ezred egy-egy zászlóalja és a székely huszárok egy osztálya (2 százada) indult ki a szegedi táborba. Szeged katonai jelentősége A Maros vonalától is védett Szegednek érthetően nagy katonai (stratégiai) jelentősége volt a Délvidéken. A „fölkelés vonalába eső” Szeged lett a hadszervezés főhelye, ahonnan a csapatokat a Tiszán hajóval gyorsan Óbecsére lehetett továbbí tani.113 „Óbecse a bácsi oldalon a magyar had legfontosabb pontjá' á lön — írja Vukovics Sebő emlékirataiban —. Oda indítattak tehát a rendes és önkéntes seregek, a hadi és élelmi készletek.”114 Szemere Bertalan belügyminiszter június 14-i keltezéssel hivatalosan értesítette Csernovics Péter kormánybiztost, hogy a királyi biztosság körébe eső megyékre és királyi városokra nézve a törvényes rend érdekében Szeged körül tábort állítanak fel. A Szegeden és környékén összevonandó katonaság parancsnokává Stevan Jovic báró vezérőrnagyot nevezte ki, a Szegeden összevonandó önkéntes nemzetőrök parancsnokává pedig a Jovic parancsnoksága alatt működő Csuha Antal őrnagyot tették meg.115 A hadügyminiszter Csuha őrnagyot, a Nemzetőrségi Haditanács nemrég kine vezett osztályfőnökét Szegedre küldte a nemzetőrség — tulajdonképpen a „szegedi tábor” — szervezésére.116 Szemere Bertalan belügyminiszter június 11-én arról értesítette Csernovics Pétert és Vukovics Sebőt, hogy „sorkatonaság és rendezett őrsereg Szegednél fog össze vonatni.” Ennek az úgynevezett „szegedi tábor”-nak az ellátásáról gondoskodni szükséges, ezért Arad, Csanád és Csongrád megyékre és az ezekben a megyékben levő szabad királyi városokra nézve, „...a mennyiben a tábor Önök rendelkezései szerint e körben teszi mozgásait” — írja a belügyminiszter — „...polgári biztosul, azaz, a ki a tábor szükségeseiről, fizetéséről, szállításáról gondoskodik”, Török Gábor aradi polgármestert — korábban Arad megye liberális alispánját — nevezték ki.117 A belügyminiszter a polgári biztosság létrehozásáról az érdekelt törvényhatósá gokat — így Szegedet is — azonnal értesítette, hiszen ezek megfelelő közreműködése nélkül a polgári biztosság m m tudott volna eleget tenni feladatának.118 A biztosság közvetlen irányítása kezdettől fogva Török Gábor kezében volt, aki június 15-én Szemerétől arra is felhatalmazást kapott, hogy „személyzetet a teendők gyors végre hajtására nézve magának alakítson.” A polgári biztos maga mellé vette Somogyi Lászlót, ki mint százados „több francia s orosz táborozásokban a katonaság ellátásá ban sok jártasságot szerzett.”119 Török Gábor mindjárt működése kezdetén szék helyét Aradról Szegedre helyezte át.120 Ezalatt a szerb lázadás veszélye mind fenyegetőbbé vált. A szerbek kegyetlen pusztításokat vittek véghez a délvidéki magyar községekben. A kortárs és szemtanú 113
O
l c h v á r y
Ö
d ö n
: i. m .
Bp. 1901.
8.
114 Vukovics Sebő : i. m. Bp. 1894. 265. 115 V arsányi P éter : i. m. HK XXV. évf. (1978) 3. sz. 363—364. 116 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 116—117. sz.; U rban A ladár : i. m. Bp. 1973. 145.,
16. sz. jegyzet. 117 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 113. sz.; Szőcs Sebestyén: i. m. Bp. 1972. 94. 118 CsmL Biz. közgy. ir. 48/1848. Szemere Bertalan Szeged város közönségének. Bp. 1848. jún. 11. 119 KH 1848. júl. 1. — 1. sz. — pag.: 3., 2. hasáb. 120 Szőcs Sebestyén: i. m. Bp. 1972. 117—119. 5
65
Haan Lajos elborzadva ír e gazdag vidék pusztulásáról, az öldöklésekről, a követke zőkben éppenséggel a magyarok fosztogatásáról: „A hogy a katonaság elvonult, jöttek a szomszédos magyar falu lakosai kocsikkal, a házakat mind kirablották, még a harangokat és a toronyórát is elvitték, a házakban, boltokban még egy szeg sem maradt. A házi állatokat, libákat, csirkéket, malaczokat, mellyek már a kocsira nem fértek, agyon verték s elvetették, úgy hogy Neninától Becskerekig az országút tele volt döglött libával, csirkével, malacczal... Ilyen borzasztó idő volt ez...”121 Bács megye közönsége június 17-én Zomborban tartott bizottmányi üléséből tudósította Szegedet a megye szélén kiütött veszedelemről, és felszólította a várost, hogy „küldjenek erejükhöz képest minél előbb fegyveres csapatokat.” „Minden perc ben attól lehet tartani — írja Bács megye közönsége —, hogy e dühös népcsoport megyénkbe berohanván, a veszedelem nélküli vidéket borzasztó pusztítás és öldöklés színhelyévé fogja változtatni.”122 Szeged város a június 19-én tartott rendkívüli közgyűlésből Bács megye fel hívását sietve felterjesztette „czélszerű intézkedés tétel miatt” a hadügyminiszterhez, hogy az egyes törvényhatóságok felszólítása nyomán „a még a fegyver gyakorlatban tökéletesen ki nem képzett erőnek” mindenfelé történő felhasználásából eredhető zavarokat elkerülhessék.123 A Würtemberg király nevét viselő huszárezrednek a galíciai Marionopolban beszállásolt egyik százada annak tudatában, hogy a haza veszélyben van, „a haza megmentésének szándékától vezéreltetve” Lenkey János kapitány vezérlete alatt szökve Máramarosszigetre érkezett. A század hazatérésének híre széliében elterjedt, s a közvélemény országosan melléjük állt. Szeged város június 19-i közgyűlése a nádorhoz feliratot intézett, melyben a Lenkey-század részére „kegyelmet” kért.124 Minthogy Szegeden nagyobb számú lovas és gyalogos katonaságnak kellett rövidebb-hosszabb időre lakást adni, ezeknek elhelyezésére a hadi választmány szük ségesnek találta a városnak mind a négy részében külön szállásolási biztosokat kinevezni, akik kötelesek a naponként beérkező lovas és gyalogos katonaságot az albírák és esküdtek segítségével a házaknál beszállásolni.125 Az elnöklő polgármester a június 19-i közgyűlésen az itt toborzandó lovasezredek lovainak elhelyezése céljából az istálló felállításának költségvetését terjesztette elő. Mivel azonban a város közönsége nagyobbrészt tanyai gazdákból állt, és istálló majd minden háznál volt, ezért a közgyűlés minden költségeskedést feleslegesnek tartott, s „tekintve a város lakosainak hazafias érzelmüket”, a Szegedre érkező lovas ezredek lovai számára a város lakosai istállóik egy részét készségesen átengedték.126 Gombás József százados június 20-án azt jelentette a hadi választmánynak, hogy a helybeli katcnai élésházi tiszt el van látva annyi liszttel, hogy a helybeli rendes katonaságot és mintegy ezer főnyi mozgó őrvitézt naponként kenyérrel augusztus végéig élelmezni tudja. De ha nagyobb számú katonaság érkezik Szegedre, akkor 2600 porció kenyérnél többet nem süthet naponként, mivel csak két kemencével rendelkezik. Ha a városba vagy környékére ennél nagyobb számú katonaság érkezik, 121 Id. K övér L ajos : A nemzeti—nemzetiségi kérdés Deszken a polgári forradalom és sza badságharc időszakában 1848—1849. c. kéziratában. Szeged 1980. 5.; H aan L ajos : Békéscsaba története. Kéziratmásolat, 153—154. 122 CsmL Biz. közgy. ir. 122/1848. 123 R eizner 1884. 159. 124 CsmL Biz. közgy. ir. 123/1848.; U o. Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 123. sz; U rban A la d á r : Lenkey százada. ÉT 1962. 17. évf. 10. sz. 291—295. 125 CsmL Biz. közgy. ir. 274/1848. A hadiválasztmány megbízásából Gombás József százados és hadiválasztmányi tag körözvénye. Szeged, 1848. jún. 20. 126 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 121. sz. 66
akkor múlhatatlanul szükségessé válik a minisztériumokat megkérni, hogy tábori sütő kemencékről gondoskodjanak.127 Ami pedig a lovas katonaság részére szükséges zabot, szénát és szalmát illeti, arra nézve az élésházi tiszt úgy nyilatkozott, hogy bármennyi katonaság telepedjék is meg a városban, azt a szükségesekkel el fogja látni. Bár a budai katonai főkormány széktől parancsot kapott, hogy Szegedről 6000 pozsonyi mérő búzát küldessen Sziszekre, mivel azonban híre érkezett, hogy a „felizgatott” szerbek a Tiszán lemenő hajókat elfoglalják, ő ezt a parancsot további rendeletig nem teljesíti.128* Török Gábor polgári biztos június 22-én részletes utasítást küldött Csongrád, Csanád és Arad megyékhez, valamint Szeged és Arad városokhoz, amelyben tájé koztatta az illetékeseket a tábor ellátásával kapcsolatosan rájuk háruló feladatok ról.128 A szegedi városi tanácsot is felszólította, tájékoztassa, hogy a város milyen tényleges erőforrásokkal és anyagiakkal rendelkezik a mintegy 12 ezer főből álló tábor ellátásához. A vidéken összeírták a lakóházakat, a vonó erőt, malmokat, hajókat, sütőket, a gabona-, széna- és tűzifa mennyiséget, a magánosokat pedig uta sították, hogy lássák el magukat liszttel. A kompokat, átjárásokat helyezzék jó karba.130 A hivatalos jelentéstételre kötelezett Farkas József főkapitány és Körösi József maguk elé rendelték a szegedi hajótulajdonosok közül Zsótér Jánost és Ábrahám Józsefet, akik kijelentették, hogy Szegeden több mint 140 hajó van, s bár a tulaj donosok szállítmányok végett kereskedőkkel szerződésben állanak, mégis „hajó iránt sem gabona, vagy termesztvény, sem pedig embereknek ált szállításokban fogyaték vagy szükség nem lehet.” Arra vonatkozólag, hogy mennyi lisztet, búzát, zabot, árpát, szénát, szalmát és fát lehetne készpénzért beszerezni, a jelentés készítői úgy vélekedtek, hogy a város saját terméséből az elősorolt terményeket nem tudja előteremteni, de „szerentsés kereske dési elhelyeztetésénél fogva elég vállalkozók lesznek, kik a szükségeseket ki fogják állítani mind lisztbe, mind pedig búzába, s más termesztményekbe, mihelyt abból nyereséget várhatnak.” Egyébként a vidéki kereskedőknek jelenleg is 42 ezer pozs rnyi mérő búzája van itt készenlétben, kik az egészet örömmel átadják, csak hogy az új termést ott ne érje. Zab és árpa is van, de kis mennyiségben. Liszt egyeseknél készen nincs, de a Tiszán a város alatt levő mintegy 87 vízimalomban minden 24 óra alatt megőrölhetnek hat vagy hét vékát. Tűzifa szintén van helyben 2CC0 öl, de azt is folytonosan szállí tanak a kereskedők, ha a vízállás engedi. így sem lisztből, sem tűzifából nem lehet fogyatkozás. Ami a szénát, szalmát illeti, az előző évről már kevés maradt, de az új széna betakarításával a hiányt mindenkor pótolhatják. Arra vonatkozólag, hogy a helybeli pékek és sütőasszonyok hány ezer embernek tudnak naponta kenyeret sütni, az derül ki, hogy a pékek naponta 3500 darab kenye ret süthetnek ki, „ide nem értve az ezer főre menő sütögető asszonyokat.” Ha netán rögtön nagyobb csapatok érkeznének, abban az esetben szükséges intézkedni, hogy a kívánt anyagokat minél előbb megszerezhessék. Egyébként a városnak még olyan raktárja sincs, ahova a szükséges anyagokat el tudják helyezni. Végül a jelentés előadja, hogy a felsővárosi monorita zárdában 208, az alsóvárosi barátok zárdájában 290 és a katonai kórházban 110, összesen tehát 608 beteg fér el. 127 CsmL ÉGI 1848—1849. 7/1848. Gombás József százados és hadválasztmányi t? 'elentése a hadi választmánynak. Szeged, 1848. jún. 20. 128 Uo. 139 Szőcs Sebestyén: i. m. Bp. 1972. 127. 130 KH 1848. júl. 1. — 1. sz. — pag.: 3., 2. hasáb. 5*
67
E hivatalos jelentés készítői azzal zárták soraikat, hogy a kiadások fedezésére a tábor nagyságához és sokaságához képest 40 vagy 50 ezer forint állandó készen tartására lenne szükség.131 A szegedi tábor ellátására kinevezett polgári kormánybiztos, Török Gábor, június 27-én felszólította a város közönségét, hogy a mintegy 12 ezer főből álló tábor ellátására szükséges jó minőségű élelmiszerekről — marha-, sertés-, és juhhúsról, zsemlyéről, borról, pálinkáról, sörről, ecetről stb. —, és a katonaság számára szük séges olyan apróságokról, mint pl. a cérna, tű, gomb, csizmamáz, kréta, viasz, vászon, talp, pléhkanál, kés, villa, fésű, tükör stb., oly módon intézkedjék, hogy ezeket a cikkeket ne csak a városban és a főtáborban, hanem a táborozás minden részében is kellő minőségben és mennyiségben pénzért „jutányos áron” meg lehessen kapni. Ezért a kapitányi hivatal közhírré tétel útján felszólította a vállalkozókat — leginkább a házaló kereskedőket —, hogy a szükséges cikkeket a táborban árulják.132 A Szegeden és környékén állomásozó katonaságnak és honvédségnek kenyérrel, zabbal, szénával és szalmával való ellátását Lichtenberger Ábrahám, Schwarzenfeld és társa, Kohén A. és fia és Auer Samu szegedi kereskedők július 10-től kezdve három egymás után következő hónapokra szerződésileg magukra vállalták. Török Gábor tábori kormánybiztos felhívta a polgármestert, hogy a Szeged határában működő molnároknak hagyja meg, hogy az említett kereskedőknek a tábor számára őrlés végett a malmokba küldendő gabonájukat másokét megelőzve azonnal őröljék meg. Ugyanakkor az említett kereskedőket az e célból alkalmazott cselédjeikkel együtt mentse fel mindenféle nemzetőri szolgálat alól, s a tábor ellátására szállított gaboná jukra nézve \ ámmentesítő irattal lássa el.133 A májusban tervezett „szegedi tábor” valójában nem Szegeden jött létre; a magyar táborok középpontja Verbász, illetve Nagybecskerek lett. Szeged 1848 nyarán inkább „hátország” volt, mint frontvonalban levő tábor. Eddig jártak felülről a gőzösök, itt rendezték be a kórházakat. 134 Betegellátás A délvidéki csatározások folytán egyre nőtt a sebesültek, a betegek száma. Előrelátható volt, hogy a több ezerre rúgó rendes és önkéntes katonaság betegeinek elhelyezésére, ellátására az itteni vidéken levő katonai kórházak elégtelenek lesznek. Ezért Mészáros Lázár hadügyminiszter felszólította Szeged város közönségét, hogy az illető kormánybiztossal egyetértésben minden tőle telhető gondossággal és erélyességgel tegye meg a szükséges intézkedéseket a betegek befogadására és ellátására.135 Szeged közönsége — költséget és fáradságot nem ismerve — „hazafias elhatáro zással, saját ösztöne, s legjobb belátása szerint járt el.” így a július 10-én tartott közgyűlésen a felsővárosi zárdában 150 ággyal felszerelendő katonai kórház nyitását rendelték el. Az alsóvárosi zárdát is katonai kórházzá rendezték be. A július 24-i
131 CsmL Népgy. ir. 5/1848. sz. Szeged, 1848. jún. 25. 132 CsmL Biz. közgy. ir. 199/1848. Szegedi tábor ellátására kinevezett polgári kormánybiztos, Török Gábor Szeged sz. kir. város közönségének. Szeged, 1848. jún. 27.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 10., 199. sz. (1706. ikt.) 133 CsmL ÉGI 9/1848. sz. Török Gábor szegedi tábori kormánybiztos a polgármesterhez. Sze ged, 1848. jún. 30.; Szőcs Sebestyén: i. m. Bp. 1972. 119. 134 Július hónapban szóba került a fegyvergyáraknak Nagyváradról Szegedre való áttelepítése is. Lásd R eizner 1884. 188—189. 135 CsmL ÉGI 4/1848. A hadügyminiszter Szeged város közönségének. Bp., 1848. jún. 15.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 19., 120. sz. 68
közgyűlésre beterjesztett jelentés szerint a felső- és alsóvárosi zárda ekkor már 530 sebesült befogadására volt felszerelve. De még ez sem bizonyult elégségesnek, mert ugyanezen az ülésen a terjedelmes „nagy kaszárnya” épületének kórházi célokra leendő átengedését és kiürítését határozták el, „minthogy jelenleg helyben csekély számú sorkatonaság” állomásozott.136 De még ez sem bizonyult elegendőnek. Az augusztus 13-i közgyűlésen a főgimná zium, s az ezzel összefüggő elemi iskolai tantermek, valamint a kegyesrendi tanárok lakóházainak a kiürítését és kórházzá alakítását határozták el.137 A szomszédos algyői uradalmat is megkeresték, hogy néhány terjedelmesebb gazdasági épületét ideiglenes katonai kórház céljára engedje át. Palásthy József, Algyő és Mindszent uradalmi igazgatója, Szeged város megkeresésére augusztus 24-én kelt levelében azt válaszolta, hogy a düledező állapotban levő algyői urasági lak „csekélysége és alkalmatlan volta miatt” kórházzá nem alakítható át.138 Mivel Szeged városa a kormánybiztosi rendeletek folytán a tábor szükségéhe2 mérten kórházak felállítása céljából már minden nyilvános épületet igénybe vett és felszerelt — úgymint két katonai laktanyát, három zárdát, s a lyceumot —, ezért a szeptember 3-i közgyűlésen újból felvetette, hogy a helybeli várban még több beteget el lehetne helyezni, ha az ott levő olasz foglyokat más helyre tennék át. Addig is, amíg ezt sikerül végrehajtani, hivatalosan megkeresték Csongrád megyét, hogy a helybeli várban fenyíték alatt levő 84 honvéd rabot a szegvári vagy vásárhelyi tömlőé ben helyezzék el.139 A hadügyminiszter szeptember 18-án azt válaszolta Szeged város közönségének, hogy a helybeli várban bebörtönzött olasz foglyokat nem tudja máshova áttenni, mert az aradi, temesvári és komáromi várak szerb lázadókkal tele vannak, így kérelmük nem teljesíthető.140 Török Gábor tábori ellátási kormánybiztos távollétében helyettese, Somogyi László, szeptember 2-án kelt levelében elismeréssel adózott Szegednek a kórházak felállítása és felszerelése ügyében kifejtett áldozatos buzgalmáért: „A fenn tisztelt város közönsége eddigelő olly fényes jeleit adta a Haza iránt viseltetett áldozati készségének, és nemes önmegtagadással a közügy előmozdításában olly megkülön böztetést vívott ki magának a többi törvényhatóság felett, hogy méltán első helyre tétetik.”141 Ugyanakkor azonban a kórházak felszereléséhez a szükséges eszközök még mindig hiányoztak. Ezért a kormánybiztos helyettese annak a reményének adott kifejezést, hogy „Szeged város lelkes polgárai ez alkalommal sem fogják segéd kezüket vész fenyegette Hazánktól megvonni.” A közgyűlés egy vegyes választmányt ala kított, hogy a kívánt kórházi eszközöket beszerezze. Egy szeptember 8-án kelt kimutatás szerint a szegedi kórházakban elhelyezett sebesültek száma már elérte a 900-at.142 De a kórházakon kívül magánházakban,
136 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 24., 233. sz. 137 CsmL Biz. közgy. ir. 287/1848. Szegedi tábor ellátási kormánybiztos helyettese (Somogyi László) Szeged város h. polgármesterének. Szeged, 1848. aug. 13. 138 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. szept. 3., 309. sz. (2179. ikt.) 139 Uo. 140 CsmL Biz. közgy. ir. 378/1848. A hadügyminiszter Szeged város közönségének. Bp., 1848. szept. 18. 141 CsmL Biz. közgy. ir. 310/1848. Tábor ellátási kormánybiztos helyettese (Somogyi László) Szeged város közönségének. Szeged, 1848. szept. 2.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. szept. 3., 310. sz 142 R eizner 1884. 164— 165., 2. sz. jegyzet. 69
rokonoknál és ismerősöknél is igen nagy volt a sebesültek száma. A „testvér-egylet”, s a „jótékony nőegylet” tagjai egymással vetélkedve gyűjtötték össze az ágyneműt, kötszereket, élelmet, egyszóval mindazt, ami enyhítette a szenvedők állapotát.143 Megegyezési kísérlet a szerbekkel Bár a magyar—délszláv viszony mindkét fél mulasztásainak következtében az ellentétek kiéleződésének irányában haladt, a magyar kormány nem vetette el végleg a megegyezés lehetőségét. Ennek következménye, hogy Csernovics Péter kormánybiztosnak sikerült a szerb főodbor képviselőivel rövid ideig tartó fegyverszünetre lép ni.144 A kormánybiztos június 18-án kezdett tárgyalni a „lázadási főnökökkel.” Június 24-én Újvidéken meg is született a fegyvernyugvásról szóló megállapodás Csernovics és Hrabovszky altábornagy, valamint a Djordje Stratimirovié vezette szerb felkelők között. A békés megállapodás sikere érdekében Csernovics igyekezett minden ingerültséget, összeütközést előidéző magyar katonai akciót leállítani. A kormánybiztos június 23-án a következő sorokat írta Csuha Antal őrnagynak, a szegedi önkéntes sereg főparancsnokának: „panaszoltatván előttem, miszerint a Becsén levő különbféle őrseregek a Becsei Szerb lakosokat különbféle méltatlan ságokkal illetik; midőn tehát az efféle csak kölcsönös vissza torlásokra alkalmul szolgáló tetteket szigorúan eltiltani kérem, egyszersmind felszólítom Fő Parancsnok Urat, hogy miután a Miniszteri rendeletek szerint Ön a Szegeden öszvehúzni rendelt Tábor Vezérévé neveztetve ki, az én felszólításomra leendő előmozdulásokra lön utasítva, s ennek ellenére mint hallom már Becsére nyomult elő... további rendeletemig több erőt Szegedről útnak ne indítson.”145 Csuha Antal felismerte Csernovics idegenkedésének okát. Rokonához írt leve lében olvashatjuk: „Csernovics felelet terhe alá húzott, hogy miért indultam el Szegedről, s tiltakozott minden lépés ellen Ó Becséről, ne hogy a munkába vett Béke kötést hátráltassam.”146 Amikor július 4-én a fegyverszünet tíz napja lejárt, s a szerb felkelők táboraikat — a megállapodással ellentétben — nem számolták fel, Csernovics szemrehányására éppen az ilyen katonai akciókra hivatkoztak Karlócán: „...a nép szétoszlatására felhatalmazottaknak annyival inkább nem tartják, mivel a magyarok is minden felől Táborba szállván, saját biztosításokról gondoskodniok kelletik.”147 A magyar csapat szemdáttára még aznap Szenttamáson megalakult a szerb tábor.148 A politikai izgatottság első jeleire június 26-án Csuha őrnagy hívta fel Csernovics figyelmét: „Mái napon megjelenvén a Szent-Tamási bíró jelentette, hogy az ottani magyarság egészen elcsüggedett, és a vész miatt már eddig sokan oda hagyták családjukat és vagyonukat, ne hogy azon rabló csoporttól lekoncoltassanak, — ennél fogva kérem a királyi biztos urat, méltóztassék Szt. Tamásra sor katonaságot küldeni, nehogy ezen igazán hazáját szerető népnek élete és vagyona kockáztassák.. .”149 Nem valószínű, hogy a szegediek csapatmozdulata futtatta zátonyra Csernovics Péter kormánybiztos békés megegyezési kísérletét, de kétségtelen, hogy a szerb
143
R
e iz n e r
1884. 166.
144 K ovács E n d re : i. m. Bp. 1958. 62. 145 Varsányi P éter : i. m. HK 1978. 3. sz. 365—366.
146 Uo. 366. 147 Uo. 366. Csernovics Péter jelentése a belügyminiszternek 1848. júl. 9-én. 148 T h i m J ózsef : i. m. II. Bp. 1930. 133.; Varsányi P éter : i. m. HK 1978. 3. sz. 373—374. 149 Varsányi P éter : i. m. HK 1978. 3. sz. 373. 70
felkelőknek kiváló ürügyet szolgáltatott. A szerbek a július 4-t határidő letelte után sem oszoltak szét, ami Csernovics helyzetét tarthatatlanná tette. A kormánybiztos békítő szándékú ajánlatai mögött a karlócai skupstina és a felszított szerb közhangulat csupán a gyengeség jelét vélte felismerni, holott ő a megfélemlítő esetleges erőfitog tatás helyett elsők között figyelmeztetett arra, hogy az értelmetlen harc és gyilok nem hozhat mást, mint szenvedést és nyomorúságot.160 A szegedi nemzetőrség tábori alkalmazása A Délvidéken dúló szerb felkelést nem sikerült egyhamar elfojtani. A magyar katonai vezetés számos hibát követett el, amikor gyakran szétaprózta erőit. Ahol viszont elég nagy létszámú volt a katonaságunk, ott hiányzott a szükséges minőség. Ahol a minőség adva volt, ott nem voltak elegendő számban a szerbekkel szemben, akik főleg a védelemben jeleskedtek.161 A felkelőkkel titkon összejátszó temesközi főhadparancsnok, Anton Piret báró altábornagy csapatait a fenyegetett települések védelmezésének ürügyén eléggé szétszórta, ahelyett, hogy összpontosított támadá sokat intézett volna a felkelők egyes csapatai ellen.162 Mészáros Lázár hosszas keresgélés után június 14-én a fcács—bánsági hadak élére a kassai hadosztályparancsnokot, báró Bechtold Fülöpöt nevezte ki. A had ügyminiszter június 27-én kelt rendeletében utasította a királyi biztosokat, hogy a Szeged és Szabadka között „öszve sereglendő” tábor fővezérévé kinevezett Bechtolddal értekezzenek, ha bárhova katonai erő elhelyezését látják szükségesnek.163 Mészáros Lázár június 28-án felhívta Szeged város közönségét, hogy a már megalakult, s különösen lőfegyverekkel ellátott nemzetőrségének számjegyzékét Bechtcld fővezérnek Szabadkára terjessze elébe. A nemzetőrség egy része a rendes katonaság kimozdultával a vár őrzésére osztassák be, a másik része pedig a fővezér első parancsára induljon rendeltetési helyére.114 Szeged város nemzetőrségének tehát részben a vár őrzésére, részben a kiindulásra kellett fe lkészülnie.166 Bechtold Fülöp altábornagy július 1-én utazott le Szegedre, ahol a szállása ormán kifüggesztett terjedelmes nemzeti lobogóval, s hazafias nyilatkozatokkal igyekezett népszerűségét megteremteni. Július 9-én kelt levelében „élénk érzelemmel” előterjesz tette Szeged városának, hogy „a hazánk délnyugati határain felmerült események üdvös átalakulásunkat, sőt hazánk fennállását is veszéllyel fenyegetik.” Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a törvényhatóságok és hazafiak a nagy cél érdekében „életekkel és vagyonukkal is adózni készek leendenek.” A közgyűlés Dáni Ferenc tanácsnok elnöklete mellett a fővezérhez küldöttséget nevezett ki „a városi közönség nevében hasonló lelkes érzelmek kinyilatkoztatására s viszon zására.”1501234*156 Azt híresztelték Bechtoldról, hogy a Szegeden átutazó tiszteknek kijelentette: a magyar hazát és alkotmányt kötelességük védeni, s aki ezt elmulasztja, annak
150 T him J ózsef : i. m. II. Bp. 1930. 146—147.; I gnjatovic , J akov : Szerb rapszódia. Bp. 1973.
117—118. 151 Uo. 211. 152 Spira G yörgy : i. m. Bp. 1980. 68. 153 Vukovics Sebő : i. m. Bp. 1894. 211.
154 CsmL Biz. közgy. ir. 183/1848. A hadügyminiszter Szeged város közönségének. Bp., 1848. jún. 28.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 3., 183. sz. 165 Közlöny. 1848. aug. 1. — 53. sz. — pag.: 246.; U rban A ladár : i. m. Bp. 1973.147. 156 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 10., 221. sz. (1817. ikt.) 71
részére „minden helységben van egy oszlop s egy darab kötél.”157*A fővezér úgy tüntet te fel magát, mint aki a magyar seregek leghivatottabb vezére, holott tétlenségével már-már bizalmatlanságot keltett személye iránt.168 Egyelőre a szegedi nemzetőrség önkéntes mozgósítására sem került sor. Bechtold altábornagy ugyanis kijelentette, hogy a táborban elegendő erő van, azért a nem zetőrség csak teljesítse helyben szokott szolgálatait. Ha a szükség mégis úgy hozná magával, ezer ember legyen készenlétben, hogy parancsára „legelső dobütésre” bár m ikor elindulhasson.159 A július 10-i városi közgyűlés tanácskozásának tárgya a Bechtold felszólítása nyomán mintegy ezer főnyi felfegyverzett nemzetőrnek indulásra készen tartása volt. A városi hadi választmány azt javasolta, hogy a nemzetőröket a törvény által meg határozott nyolc krajcár napidíjhcz a városi pénztárból még 20 krajcár hozzáadásával szólítsák fel önkéntes menetelre. Távollétük alatt családjukról a város gondoskodjék. A harcban elnyomorodottak a várostól életfogytiglan bizonyos fizetést kapjanak. A csatában elesettek özvegyeit a város tartsa el. De a város még ily kedvező feltételek felajánlása mellett sem remélte, hogy ezer nemzetőrt elmenetelre ki tud állítani. Ezért elhatározta, „hogy más, nemzetőri képes séggel nem bíró egyének is, fentebbi ajánlat mellett, a kiindulandó nemzetőrségbe besorozhatok.”160 „Üdv nektek Szeged lelkes polgárai ezen nemeslelkű határozato kért ! — lelkesedik a korabeli sajtó. — Vajha e hon minden községe illy nemesen gon dolkodnék s illy áldozattal lelkesíthetné fiait csatára, úgy e nyolcszázados hon bát ran az egész világgal dacolhatna.”161 Bechtold Fülöp fővezér egy teljes hónapig, július 14-ig mit sem csinált, mint tervezeteket készített. Perczel Mór már július 10-én azt jelentette Batthyány Lajos miniszterelnöknek, hogy Bechtold minden ok nélkül ide-oda hurcolgatja a csapato kat.162 Ekkor Mészáros Lázár hadügyminiszter erélyesebb lépésre határozta el magát. Július 10-én leküldte Vukovics Sebő királyi biztost Szegedre, hogy Bechtoldot a déli táborba, Szenttamás alá küldje. Amint híre futott annak, hogy a fővezér július 13-án Szegedről a délvidéki táborba indul, a város népe az értesülést határtalan örömmel fogadta. Előző este nagyszerű fáklyásmenetet rendeztek tiszteletére. Bechtold fővezér Dáni Ferenc tanácsnok üdvözlésére lelkesülten újból azt hangoztatta, hogy a királyért, hazáért és az alkotmányos szabadságért kész vérét is ontani. Erre a tüntetők „a tisztes őszt” vállukra kapra körülhordozták. A tisztelgők éjfélkor fáklyafény mellett kísérték a fővezért a gőzhajóra, melyen kora hajnalban Óbecsére indult. Ezután a tömeg zene kísérettel Eder Frigyes helybeli várparancsnok lakásához sietett, s őt is „a szeretet és bizalom kitörő nyilatkozataival jutalmazta.”163 Bechtold július 14-én végre támadást indított a szerb felkelők legfőbb erőssége. Szenttamás ellen. Mielőtt azonban a támadás komolyabban kibontakozhatott volna.
157 Nemzeti. 1848. jú l. 19. — 59. sz. — pag.: 231., 1. hasáb.; Ellenőr (Kolozsvár). 1848. júl. 25. — 47. sz. — p ag .: 186., 3. hasáb. 168 R eizner 1884. 158— 159. 159 Nemzeti. 1848. jú l. 18. — 58. sz. — p ag.: 226—227.; R eizner 1884. 159. 160 PH 1848. júl. 19. — 111. sz. — p a g .: 669., 2. hasáb.; U rbán A ladár : i. m. Bp. 1973. 178., 400. sz. jegyzet. 161 Nemzeti. 1848. jú l. 18. — 58. sz. — pag.: 226—227. 1 6 2 T h i m J ó z s e f : i . m . I. Bp. 1940. 176. 163 KH 1848. júl. 18. — 16. sz. —• pag.: 68., 3. hasáb.; Hazánk (Győr). 1848. júl. 20. — 9. sz. — p a g . : 35—36.; R e i z n e r 1884. 160., 3. sz. jegyzet.; Uő: 1899. II. 96.; T h i m J ó z s e f : i . m . Bp. 1940.
176. 72
máris visszavonulásra adott parancsot. A 3. honvéd zászlóalj itt esett át a tűzkereszt ségen.164* Ezután Bechtold heteken keresztül tétlenül szemlélte a felkelés terjedését. Szeged város július 24-én tartott közgyűlése alkalmával indítványozták, hogy a számos tagból álló hadi választmányt kevesebb tagból alakítsák meg.166 A közgyűlés megállapodott abban, hogy a 12 tagból álló hadi választmány tagjaiul Vadász Manó polgármester elnöklete mellett Tóth Mihály főbírót, Farkas János főkapitányt, Dáni Ferenc, Lengyel Pál, Bérczy Antal tanácsnokokat, továbbá Korda János, Nagy Pál, Gombás József, Réh János, Körösi József és Fodor Ádám Ferenc kép viselőket nevezik ki. Elrendelték az ülések zárt ajtók mellett történő tartását is.166 Június végétől augusztus végéig nagy számban özönlött a fegyveres erő Szegeden keresztül a Délvidékre. A belügyminiszter már június végén Szegedre rendelt 3000 gyalogos sorkatonát, 1200 honvédet, 3000 huszárt, és a Kunságból s más helyekről néhány ezer nemzetőrt.167 Szegedről aztán rendszerint gőzhajón szállították le a katonaságot és a nemzetőrséget Óbecsére és Verbászra. A beszállásolás kellemetlen ségeit Szeged lakossága páratlan türelemmel viselte, sőt egymással vetélkedve meleg vendégbarátsággal fogadta az ifjú harcosokat.168 „Úgy élünk itt — írják Szegedről július 12-én —■, mintha háború környezne. Vizen, s szárazon folyvást fegyveres csapatok érkeznek, részint katonaság, részint nemzetőrség, s habár a beszállásolás sűrűn éri polgártársainkat, s a szokatlan napi s éjőri szolgálat naponként mintegy 200 polgártársat elfoglal, mivel a városon kívül lovas éjőreink járják be a körtért; még is mind e mellett a lakosság legkevésbé sincs lehangolva, sőt szives odaadással teljesíti kötelességét, s a keresztül utazó csapatok nemcsak minden szükségesekkel kellőleg elláttatnak, hanem gyakran meg is vendégeltetnek.”169 Mészáros Lázár hadügyminiszter június 24-i rendelete értelmében a Ferdinánd főherceg nevét viselő huszárezrednek július 4-én, 6-án és 13-án Szegeden átvonuló egyes osztályait kellett a városban elhelyezni, élelmezésükről és ellátásukról gondos kodni.170 Július 13-án délelőtt a Vilmos ezred három százada, s még ugyanaz nap délután az ezred két százada érkezett Szegedre.171 Július 17-én a Csongrád megyei őrsereg Kirschner őrnagy vezetésével 1300 emberrel érkezett meg.172 Szegedről július 28-án írják az Alföldi Hírlapnak: „Városunk táborilag néz k i; naponként érkeznek a lovas és gyalog katonák, érkeznek az önkénytes honvédek. Számos élelmi tár, s 3 kórház állíttatott fel, s az élelmiszerek s egyéb készletek min denfelől szállíttatnak, szóval mindenfelől hadi készületek tétetnek Török Gábor kir. biztos erélyes vezérlete alatt.”173 Augusztus első napjaiban összesen 7900 ember volt beszállásolva a városban, mégpedig a veszprémi 6. honvéd zászlóalj, amelynek 4-én a belvárosi templomban 164 R e i z n e r 1884. 150.; Uő: 1899. II. 88—89. 185 Hazánk (Győr). 1848. aug. 1. — 14. sz. — pag.: 55—56. 166 CsmL Biz. közgy. ir. 325/1848. 1848-ik évi július hó 24-én sz. kir. Szeged városban tartott közgyűlés alkalmával.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 24., 234. sz. 167 Nemzeti. 1848. júl. 2. — 45. sz. — pag.: 174., 3. hasáb. 188 R eizner 1884. 153.
169 Nemzeti. 1848. júl. 18. — 58. sz. — pag.: 226—227.; Nemzetőr. 1848. aug. 10. — 8. sz. — 124—125. hasáb. 1,0 CsmL Biz. közgy. ir. 182/1848. A hadügyminiszter Szeged város közönségének. Bp., 1848. jún. 24.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 10., 204. 171 Nép-Elem Radical Lap. 1848. júl. 20. — 22. sz. — pag.; 88., 1. hasáb.; Figyelmező. 1848. júl. 21. — 2. sz. pag.: 7., 2. hasáb. 172 Közlöny. 1848. júl. 27. — 48. sz. — pag.: 228. 173 KH 1848. aug. 9. — 34. sz. — pag.: 155., 2. hasáb. 73
volt a zászlószentelése,174 továbbá a 2. székely határőrezred egyik zászlóalja, a heves nemzetőrök, a debreceni honvéd zászlóalj, a román határőr századból ezer ember, a pesti önkéntesekből 600 fő, s végül a Würtemberg huszárokból Lenkey Jánosnak „a hon szeretet buzgalma által vezéreltetett” százada.175 Lenkey huszárjait Szeged város közönsége ének- és zeneszóval fogadta, a nép utca hosszat virágkoszorúkat hintett eléjük.176 Szeged tehát eléggé zsúfolt volt, s így helyhiánnyal, ellátási gondokkal küszkö dött. A hatóságnak óriási gondot okozott a nagyszámú, sűrűn előforduló fuvarokat pontosan kiállítani. Szeged a szállítások gócpontja volt, s bár a szállítások legnagyobb részét gőzhajóval a Tiszán bonyolították le,177 de azért sűrűn felmerült a fuvarok kiállításának szükségessége Szabadka, Hódmezővásárhely, Kistelek és Kikinda irányában.178 Csernovics Péter lemondása után a nádor mint királyi helytartó Szemere Ber talan belügyminiszter ellenjegyzése mellett július 24-én királyi biztossá Szentkirályi Móricot nevezte ki egyrészt a tábor támogatására és lelkesítésére, másrészt a polgári intézkedések irányítására Bács, Torontál, Csongrád, Csanád megyékben, továbbá Zombor, Szabadka és Szeged királyi városokban.179 A Csernovicsot felváltó Szentkirályi kormánybiztosi működése sem hozott eredményt, sőt még tovább rontotta a helyzetet.180 Mészáros Lázár hadügyminiszter a délvidéki táborba tett látogatása alkalmával augusztus 9-én gőzhajón Szegedre érkezett. Itt nagy lelkesedéssel fogadták, a hölgyek virágzáporral árasztották el. A hadügyminiszter mindenekelőtt a kórházakat láto gatta meg, ahol mindenütt rendet tapasztalt. A képviselőházban augusztus 16-án tett jelentésében kiemelte a szegedieknek a sebesültek ápolása körül tanúsított haza fias buzgalmát. Majd több küldöttséget fogadott Szegeden, közöttük az éppen akkoriban ide érkezett erdélyi 2. román határőrezred egyik zászlóaljának tisztikarát.181 Este a polgárok fáklyásmenetet akartak rendezni Mészáros tiszteletére, de ő ezt kereken megtiltotta. Mikor azonban éjfélkor a gőzhajóhoz indult, mégis fáklyasor között tette meg a parton az utat. A „Neptun” gőzhajón válogatott nemzetőr dísz kíséret mellett Óbecsére távozott.182 Alig tette ki a lábát Mészáros Lázár hadügyminiszter Szegedről, amikor újabb izgalom támadt a városban, amit az augusztus 9-én érkezett erdélyi román határ őrezred 2. zászlóaljának a Bánságba történt szökése okozott. A zászlóaljnak augusz tus 13-án hajón kellett volna Óbecsére indulnia, de azon a hajnalon a tiszai hídon
174 Közlöny. 1848. aug. 16. — 68. sz. — pag.: 332., 2—3. hasáb.; A veszprémi 6. honvéd zászlói alj alá egy csapat szegedi ifjú — többnyire tanuló — csapott fel. 1.5 Nemzeti. 1848. aug. 16. — 82—83. sz. — pag.: 327., 2. hasáb.; R e i z n e r 1884. 154.; Uő: 1899. II. 91—92.; CsmL Biz. közgy. jkv. 226/1848. Mészáros Lázár hadügyminiszter Szeged városa közönségének. Bp. 1848. júl. 16. 1.6 Nemzetőr. 1848. aug. 10. — 8. sz. — 124—125. hasáb. 177 Szemere Bertalan belügyminiszter júl. 21-én közölte Szeged város közönségével, hogy a Dél vidéken kiütött lázadás elnyomására a Dunán és Tiszán egy „Mészáros” nevű gőzhajó fog járni: CsmL Biz. közgy. ir. 231/1848. Szemere Bertalan belügyminiszter Szeged város közönségének. Bp. 1848, júl. 21.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 24., 231. sz. (1924. ikt.) 178 R e i z n e r 1884. 191. 179 CsmL Biz. közgy. ir. 256/1848. Szemere Bertalan belügyminiszter Szeged város közönségé nek. Bp. 1848. júl. 24.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 7., 256. sz. is° K o v á c s E n d r e : i . m. Bp. 1958. 59. 181 Nemzeti. 1848. aug. 16. —• 82—83. sz. — pag.: 327., 2. hasáb. 182 R e i z n e r 1884. 166—167.; Uő: 1899. II. 101. 74
keresztül Újszegeden át „a legkisebb zaj nélkül” Szőregre vonult, ahol a szerbek ir.ár kocsikkal várták őket, és segítségükkel Nagykikindának tartva elszöktek.183 A hír villámgyorsan bejárta a várost; árulásról és nagy veszedelemről suttogott mindenki. Attól féltek, hogy a szökevények vagy a nagybecskereki magyar tábort, vagy Szegedet támadják meg, vagy pedig az óbecsei közlekedést szándékoznak elzár ni. A helybeli nemzetőrséget azonnal fegyverbe szólították, és Szőreg felé állandó őrjáratokat indítottak. Az összes vízi járművet, a hajókat, vízimalmokat mind a jobbpartra rendelték, s a hajóhidat minden éjjelre felnyitották.184 Az aznapra egybehívott közgyűlés rögtön futárokat küldött a kormányhoz és Kiss Ernő tábornokhoz, a becskereki tábor parancsnokához, hogy az esemény hírét tudtul adják. A kormányhoz küldött futárokat megbízták azzal is, hogy három ágyút kérjenek Szeged számára, és sürgessék a várbeli olasz foglyoknak, s az itt fogva tartott 103 kikindai szerb lázadónak mielőbbi eltávolítását.185 A szomszédos megyéket és városokat pedig felkérték, hogy nemzetőrségüket tartsák készenlétben, és veszély esetén indítsák Szegedre. Ám a legnagyobb izgalmak közt eltelt néhány nap után meggyőződhettek arról, hogy Szegedet semmiféle veszély nem fenyegeti.186 Ä szegedi nemzetőrök mozgósítására, illetve táborba küldésére augusztus derekáig nem került sor, „tekintve azt, hogy Szeged a bánáti részről egészen kör nyezve van ráczokkal, s a kiket bizonyosan csak a szegedi nemzetőrök itthonléte tart korlátok között...”187 E nyugtalan napok alatt azonban mégis bekövetkezett Szegeden a nemzetőrség mozgósítása. Török Gábor ellátási kormánybiztos Bechtold altábornagy és fővezér felhívására augusztus 15-én elrendelte, hogy egy zászlóalj (hét század) nemzetőr augusztus 17-én induljon Becsére, ahol szeptember 4-én fog sor kerülni felváltásukra.188 „Sorshúzás ejtetvén” — 24 óra alatt 1500 nemzetőr állt készenlétben.189 A hatóság csak komoly erőfeszítés árán tudta a hiányos fegyverzettel ellátott nemzetőröket a legnagyobb dologidőben az ellenség elé vezetni. Vadász Manó polgármester felszólította a város lakosait, hogy „a házuknál levő magány fegyvere ket” az otthon maradó őrsereg részére adják át addig is, míg a városból a nemzet őrök másik része a táborban lesz.190 De közvetlenül a közgyűlés befejezése után, a legnagyobb előkészületek közepette megérkezett Batthyány Lajos miniszterelnök augusztus 13-i rendelete, melyben a nemzetőrség mozgósítására vonatkozó addigi szabályzatot hatályon kívül helyezte, és a törvényhatóságokat arra szólította fel, hogy a nemzetőrökből önként ajánlkozó, 183 Nemzeti. 1848. aug. 18. — 85. sz. — pag.: 334—335.; Ellenőr. 1848. aug. 22. — 63. sz. — pag.: 249., 3. hasáb. 184 Nemzeti. 1848. aug. 18. — 85.sz. — pag.: 334—335.; R e i z n e r 1899. II. 101—102.; Szőregen, e „szép fekvésű rácz—magyar faluban” ebben az időben 1030 katolikus magyar, 1380 nem egyesült görögkeleti (óhitű) szerb és 20 zsidó lakott. Lásd F é n y e s E l e k : Magyarország geographiai szótára. III. Pest. 1851. 158. 185 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 16., 301. sz.; Kossuth a mintegy 500 olasz deportáltat 1848. október 4-én szabadnak nyilvánította. Később sokan közülük beálltak az olasz légióba. Lásd S z e r e m l e i S a m u : i. m. I. Pest. 1867. 248—249.; R e i z n e r 1884. 177. 186 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 13., 286. sz.; Nemzeti. 1848. aug. 18. — 85. sz. — pag.: 335., 1. hasáb.; R e i z n e r 1884. 167—168. 187 KH 1848. aug. 26. — 49. sz. — pag.: 223., 2—3. hasáb. Gombás József nemzetőr százados írja aug. 20-án. 188 CsmL Biz. közgy. ir. 92/1848. Szegedi tábor ellátási kormánybiztostól Szeged városbeli polgármesternek. Szeged, 1848. aug. 16. 189 A szegedi nemzetőrök indulása előtti napon, aug. 16-án a közgyűlés a nemzetőrség ellátása, özvegyeik s árváik sorsának biztosítása érdekében megújította a júl. 10-i közgyűlés határozatait. 190 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 16., 299. sz. 75
erős, egészséges, a nagyobb fáradalmak elviselésére edzett és kész egyénekből külön „mozgó” csapatokat alakítsanak. Ezeket a csapatokat rendszeresen kiképzik, teljes katonai fegyelem alatt állnak, és szolgálatuk által az egész nemzetőrség mozgósításá nak szükségességét mellőzhetik.191192 Ennek következtében Szegeden másnap ismét közgyűlést tartottak, ahol elha tározták, hogy az indulásra kész hét század nemzetőrt visszatartják, és hogy mielőbb kiállítják az önkéntes mozgó csapatot. Az önkéntes csapatba belépőknek a honvé dek számára biztosított fizetésen, tartáson és felszerelésen kívül 100—100 váltó forint díjat tűztek ki, melynek egynegyedét a belépéskor, a hátralékot pedig a feloszláskor fizetik ki a városi pénztárból. Ha pedig a belépő iparos, a feloszlás után — amennyi ben a vándoréveket m ár kitöltötte — a mesterek közé való felvételét a remekelés és a szokásos díjak elengedésével igényelheti. Korda János elnöklete alatt azonnal megalakították a toborzó bizottságot. A csapat létszámát 600 főben állapították meg. Az önkéntes nemzetőr alakulatok felruházása és felszerelése a hatóság feladata volt. Egy vitéznek a felszerelését 20 forintjával számították ki, s így a felszerelésre, tartásra és egyéb kiadásokra 40 ezer forintra lett volna szükség. Ezt az összeget az azévi hadiadó arányában pótkivetés útján szándékoztak előteremteni.191 Augusztus közepétől szeptember elejéig a toborzott önkéntes nemzetőr csapat létszáma 242 főre emelkedett. Batthyány Lajos miniszterelnöknek augusztus 27-én kelt intézkedése folytán az önkéntesek nem vonultak közvetlenül a hadműveleti területre, hanem előbb országrészenként kijelölt táborokba kellett gyülekezniük.193 Miután a szegedi csapatot kellően felszerelték, Szolnokra küldték Görgey Artúr őrnagyhoz, ahol a Tiszán-inneni mozgó nemzetőrség 1. zászlóaljába osztották be őket.194 A 242 főnyi szegedi önkéntes mozgó csapat tökéletes felszerelése, katonai fegyelme és szelleme annyira meglepte Görgeyt, hogy erről a Kossuth Hírlapja 75. számában közzétett nyilatkozatában Szeged hazafiságát a többi törvényhatóság elé követendő példaként állította.195 A délvidéki táborba érkező Mészáros Lázár belügyminiszter Bechtold fővezért Szenttamás ostromának megismétlésére utasította. Bechtold augusztus 19-én másod szor is támadást intézett Szenttamás ellen, de a támadás az ő árulással felérő hanyag sága miatt ezúttal is kudarcba fulladt. így a délvidéki harcok döntés nélkül folytak tovább ezután is, egyre több szenvedést okozva mind a magyaroknak, mind a szerbeknek.196 Augusztus 31-én megindult az ellenforradalom összpontosított rohama. Bechtold altábornagy, miután teljes fejetlenséget idézett elő a Délvidéken, ugyanezen a napon váratlanul lemondott a sereg parancsnokságáról. A bomlást Mészáros Lázár hadügy miniszter igyekezett megfékezni, aki elfogadta Bechtold lemondását, s ideiglenesen átvette a parancsnokságot. Majd rövid tájékozódás után Eder Frigyes dandárprancsnokot állította Bechtold helyére. 191 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 17., 303. sz. „...ezen hadseregbeliek mind addig, míg a harc tart, vagy a haza szolgálatokat igényleni fogja, magukat a kormány rendelete alá helyezni köteleztessenek... ” 192 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. aug. 17., 304. sz. 1 9 3 U r b a n A l a d á r : i. m. Bp. 1973. 185. 194 BpD 1848. szept. 28. — 13. sz. — 205. hasáb. „Szeged városa 242 főnyi egyenruházott, föl szerelt és fegyverzett önkénytes csapatával első jelent meg a tiszáninneni mozgó nemzetőrséS táborá ban, Szolnokon.” ; R e i z n e r 1884. 168—169.; Uő: 1899. II. 102—103. 1 9 5 R e i z n e r 1884. 170. Okmánytár 8 . s z . 1 9 6 S p i r a G y ö r g y : i. m. Bp. 1959. 226—227.; Uő: i. m. In: Magyarország története 6/1. Bp. 1979. 229—230. 76
Az önkéntes nemzetőrség gyors megszervezésével a kormány bebizonyította, hogy úrrá tud lenni a nehézségeken. Ezek az önkéntes alakulatok ősszel maguk is szerves részei lettek a honvéd hadseregnek. Az önkéntes nemzetőrségek hetek alatt kiállított alakulatai tették lehetővé, hogy szeptember közepén nem kellett a déli táborban levő honvéd zászlóaljakat a Dunántúlon előnyomuló Jellacic ellen segít ségül hívni, ami kétségkívül a Bácskában és a Bánságban a védelem összeomlását, esetleg Szeged közvetlen veszedelmét eredményezte volna.197
19’
U
r b a n
A
l a d á r
:
i. m. Bp. 1973. 353. 77
VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN
HONVÉD EGYLET HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN 1848—1849-BEN
1.
1848. szeptember 11-én, Jellacié támadásával, kezdetét vette az ellenforradalom nyílt katonai akciója. Kossuth Lajos ebben a helyzetben a következő taktikát java solta: „...ki jót akar a hazának, annak egy politikát kell követni, mellynek két teen dője van. Az egyik az: oda vinni a dolgot, hogy az ármány és árulás... legyen kény telen lemondani feltett céljáról... Ennek kieszközlésével sokat nyertünk. A másik: hogy míg a nemzet ezt eszközölné, addig készüljön...”1 Ezt a felkészülést szolgálták — többek között — Kossuth alföldi toborzóútjai (szeptember 24—27. illetve szeptember 29—október 5.), valamint az a felhívás, amely a Kossuth Hírlapja 1848. szeptember 20-i számában jelent meg: „Én tehát a haza szent nevében szólítok fel minden embert, a ki hazáját szereti, a kiben a magyar becsületnek egy szikrája él: alakítson városon ként, vidékenként társaságokat a haza védelmének előmozdítására”.2 Kossuth felhívása nagyon gyorsan visszhangra talált Hódmezővásárhelyen. 1848. szeptember 24-én a helyi Polgári Kör termében3 megalakult a Honvéd Egyesü let, s megválasztották az ideiglenes vezetőséget is Páka Sándor (1814—1853) ügyvéd4 és Vincze Sándor (? — 1882) gimnáziumi tanár5 személyében. Póka Sándor „...fel hívd a jelen volt polgárokat, közre mur.kálni a nagy hazafival, a vészben forgó haza megmentésin, Honvédelmi Egyesület létre hozatala által”. Az Egyesületnek az a célja, hogy a lakosságot kellőképp felvilágosítsák az országot ért támadásról, annak következményeiről, következésképp „...minél több hazafit föllelkesíteni a legszen tebb kötelességre, a vész környezte hont fegyverrel megvédeni, szóval megtenni mind azt, mit a szorongatott haza megmentése igénybe vehet". A hódmezővásárhelyi Honvéd Egyesület 85 oldalas jegyzőkönyvét az Országos Levéltár őrizte meg.6 Az első bejegyzés dátuma 1848. szeptember 24., az utolsóé 1849. március 8. Valamennyi „honvédelmi gyűlés” és választmányi gyűlés fontosabb napirendi pontjai, határozatai megtalálhatók a város története szempontjából rend kívül fontos hagyatékban.
1 KLÖM XII. 969—970. Idézi S p i r a G y ö r g y : A magyar forradalom 1848—49-ben. Gondolat kiadó, Bp. 1959. 260. old. (A kiemelés tőlem — V. P . /.) 2 KLÖM XII. 997. old. 3 A „polgári kör” székháza feltételezhetően az akkori Nagyutcai Erbert-házban volt, a ké sőbbi Andrássy (ma: Lenin) utca 20. sz. alatt. Lásd: S z e r e m l e i S a m u : Hód-Mező-Vásárhely törté nete IV. kötet. Hódmezővásárhely, 1911. 22. old. 1 Póka Sándor a negyvenes években a vásárhelyi kulturális élet ismert egyénisége volt: az 1843-ban megjelenő első helyi újság, a kézzel írt „Emlényke” egyik szerkesztője, írója; maga is mű kedvelő színész. Az 1845 januárjában megalakult kaszinó könyvtárosa. 5 Vincze Sándor 1847—49 között a gimnázium rektora, később makói tanár, battonyai lel kész, békési közgyám, tanügyi író. 6 Országos Levéltár. HMV Honvéd Egyesület jegyzőkönyve. 1848—1849. H. 156. 79
00
o
>3
§N 0
£ «5,
í
5 ffc"
Qi
1
1O". §2
Az alapszabály szerint az Egyesület rendes közgyűléseit minden kedden reggel 9 órakor tartják a város „közházánál”, a rendkívüli gyűlések idejéről és helyéről a tagokat időben értesítik. 1848. szeptember 24. és 1849. március 2. között tizenhat közgyűlést hívtak össze, közülük csak háromnak nem a városháza volt a színhelye. 1849. február 6-án — valószínűleg a szerb támadás veszélye7 miatt — a piac; február 20-án és március 2-án a református ótemplom udvara adott helyet a gyűlésnek. Az utóbbi témája — a márciusi forradalom közelgő évfordulójának megünnepléséről lévén szó — szintén jelentősebb tömeget érdekelhetett. A „hcn édelmi gyűlések” rendjében hosszabb szünet csak 1848. október 1. és november 19. között tapasztal ható. Magyarázatként Póka Sándor „...elébb az öszves népnek kétszeri, majd a nemzetőrségnek kimozdítása által fölmerült akadályokat” említette. Október 3-án ugyanis Kossuth Lajos járt — toborzóútja során — Hódmezővácárhelyen, ezt követte az „öszves népnek” felkelése,8 illetve a „nemzetőrség ki mozdítása”. A választmány (mely az elnökön és jegyzőn kívül még hét tagból állt) feladata „...a haza dolgait éber szemmel kísérni, ha az egyesület czéljára tartozó bár melly fontos dolognak jut esméretére valamellyik tag, azt az elnökkel tüstént tudatni” (az alapszabály IV. 4. pontja). Üléseinek helye a már említett „polgári kör”. A jegy zőkönyv szerint 1848. december 8. és 1849. március 8. között ugyancsak 16 választ mányi ülés volt. Most e két fórumon készített jegyzőkönyvek segítségével kíséreljük meg rekonst ruálni a hódmezővásárhelyi Honvéd Egyesület tevékenységét.
2. A Honvéd Egyesület alakuló jegyzőkönyvét 1848. szeptember 24-én hatvanketten írták alá, ezzel „...hazafiúi legtisztább készséggel fel ajánlják magokat” a neve zett Egyesületnek. Köztük olyan — Hódmezővásárhely történetében ismert — személyek neveivel találkozunk, mint Gaál Dániel (1796— 1863) református lelkész, Csernovits Péter délvidéki kormánybiztos egykori nevelője; Matók Béla (1831—1897) ügyvéd, később a szabadságharc honvédseregének főhadnagya; Medveczki Antal ügyvéd, 1849-ben törvényszéki elnök; Szabó Mihály (1821-1899) ügyvéd, 1849-ben polgármester; Szilágyi Virgil (1824-1892) publicista, a Kossuth Hírlapja vásárhelyi levelezője. 7 Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1849 januárjában határozta el, hogy a tavaszi ellentámadás előkészítésére Perczel, Klapka, Görgei hadtestét, valamint a délvidéki csapatokat Szolnok térségében vonja össze. Január 20-án Vécsey Károly hadosztálya a Bácskából — Hódmezővásárhely érintésével — vonult a főhadszíntér felé. Ezzel viszont megnyílt az út a szerb felkelők előtt Szeged, Makó, Hódmezővásárhely irányába. Az OHB — egyébként helyes —■lépéséről a falragaszként is terjesztett 1868/e. sz. rendeletében értesítette a megye, így Vásárhely lakosságát (vö. Csongrád me gyei Levéltár 1848—49. IV. 101. b. 3. sz.). Zombor eleste után lett ideges a hangulat a városban. Segítségért ostromolták Vécsey tábornokot, az Országos Honvédelmi Bizottmányt (Hódmezővásár helyi Levéltár II. 18 — 1848—49. sz.). A szerb támadás végül is elmaradt, de az események válto zatlanul foglalkoztatták a Honvéd Egyesület tagjait. 1849. február 13-i közgyűlésen Póka Sándor ismertette a Szegedet és Ó-Aradot ért szerb támadás fejleményeit, felhívta a lakosságot, hogy „...mind a mozgó csapatok szaporításában, mind az ujonezok kiállításában serénykedjenek”. Február 20-án felolvasták az OHB fent említett tájékoztatóját is. 8 Részlet a Kossuth Hírlapjában 1848. október 28-án megjelent vásárhelyi tudósításból: „Kos suth lelkes felhívása folytán folyó hó 5-én indult Dunához megyénk föllelkesült népe... Lélekemelő volt látni elindulásunk reggelén, milly hazafiúi lelkesedéssel, milly roppant számmal tódult össze a nép kivált szegényebb része...”. Az Országos Honvédelmi Bizottmány azonban Szabadszállásról visszaküldte a népfelkelőket, így azok október 8-án már itthon is voltak. 6
81
Az Egyesület alakuló ülésén néhány fontos szervezési, mindenekelőtt a taglét szám növelésének módját érintő kérdésben is döntöttek. Először is a lelkészeket kívánták az ügynek megnyerni, hogy azután szószékekről ők fejtsenek ki propagan dát. Ezzel párhuzamosan „...a társulat czélját tartalmazó, a nép nyelvin sz rkeszett” aláírási ívet szándékoznak köröztetni, illetve a templomok előtt felolvastatni. A siker érdekében az alakulásról a „felszólító nagy hazafinak” (Kossuth Lajos) és az országgyűlési képviselőnek (Török Bálint) „tudomás nyújtassék”. Ugyanakkor érintkezésbe szeretnének lépni a „középponti egyesülettel”, hogy működésükhöz „irányt ’’kap janak. Vincze Sándor ideiglenes jegyzőt bízták meg azzal, hogy személyesen keresse fel Kossuth Lajost. (Maga Vincze Sándor szeptember 27-én a Kossuth Hírlapjában írt cikkben, mely október 5-én jelent meg, tudósít az Egyesület megalakulásáról, s arról, hogy keresik a kapcsolatot a „középponti társulattal”.9) Október 1-én — ami kor az egyesületi közgyűlésen pesti útjáról beszámolt -— elmondta, hogy „...magá al Kossuth Lajos Úrral személyesen értekezett, de tölle általános részletes utasítást elfoglaltsága miatt nem nyerhetett”. Kossuth Lajos hírlapja szerkesztőségéhez küldte, ahol kapott néhány példányt a néphez intézett szózatából, ami azután Vásárhelyen „osztatlan figyelem kíséretében felolvastatott”. A Honvéd Egyesület így teljesen magára hagyatva kezdte meg munkáját. A magára hagyottságra utal Vincze Sándor november 20-án elhangzott panasza is. A Kossuth Hírlapja szerkesztőségétől arra kaptak ígéretet, hogy rendszeresen tájékoztatják a vásárhelyieket az országos szer vezet intézkedéseiről. „Azomban az mindekkorig elmaradt annyira, hogy jóformán azt sem tudjuk, váljon áll é az vagy sem?”. A Honvéd Egyesület alapszabálya 1848. november 20-ra készült el és került jóváhagyás céljából a közgyűlés plénuma elé. Az Egyesületnek mindenki tagja lehet, aki „...az egyesület által kitűzött czélra felvilágosulás után m gnyerve, magát az egyesület tagjai közzé beírja” (ILL). A tagok kötelessége a gyűléseken részt venni, az ott hozott döntéseket, határozatokat terjeszteni, a rendeleteket végrehajtani (H.2.). Az Egyesület tisztviselői: az elnök, az alelnök, jegyző, aljegyző, pénztárnok, választ mányi tagok (IV.). A város tizedeiben megbízottakat (úgynevezett tizedeseket) nevez tek ki, akik a tagságot alkalmanként mozgósították (IV. 6.). Ezt az alapszabályt 1848. november 25-én 483 személy írta alá — értelmiségiek, földművesek és iparo sok; férfiak és nők10; idősek és fiatalok vegyesen — azt bizonyítva, hogy a Honvéd Egyesület szervezete és tevékenysége Hódmezővásárhelyen széles társadalmi bázisra támaszkodva bontakozott ki. Említettük, hogy 1848. szeptember 24-én ideiglenesen Póka Sándort elnöknek, Vincze Sándort jegyzőnek választották meg. Véglegesítésükre október 1-én került sor. A rendes tisztviselőkar a következőkből állt: elnök Póka Sándor, helyettese (alelnök) Fekete Mihály városi jegyző; az Egyesület jegyzői Vincze Sándor (őt november 25-én Bán Zsigmond váltotta fel) és Kocsis Dániel. December 5-én — az elnök és a helyettes nemzetőrszolgálata idejére — ideiglenesen Schéner Ferenc mér9 Kossuth Hírlapja szerkesztőségi üzenete: „...igen czélellenes dolgot mívelnének (mármint a vásárhelyiek — V. P . /.), ha működésük megkezdését a központból várt utasítás megérkezésétől függesztenék fel. Most roppant fontossága van minden pereznek, halasztani való idő nincs” (1848. október 5.). 10 Az 1848. december 5-i közgyűlésen Kocsis Dániel jegyző arról szólt, hogy milyen „hatást gyakorolhatnak a felvilágosodott nők szegény elárult árva hazánk megmentése körül”, s hogy az Egyesület céljainak többségét csak a nők segítségével érhetik el. Kérte a gyűlést, hogy ne rekessze ki a nőket soraiból. Az előterjesztést „ ...a gyűlés éljen kiáltások közt helyeslé”. December 21-én a hon védeknek begyűlt szakadt ruhákat foltozás céljából kiadták „a várni ajánlkozó nők kezébe”. E mun kára elsőként az Egyesület vezetőinek feleségei: Gaál Dánielné, Nagy András Jánosné, Póka Sándorné és Jeszenszki Lászlóné jelentkeztek. 6*
83
nőkre bízták az Egyesület vezetését. Ugyancsak december 5-én kapott pénztárosi megbízatást Sztéhló Károly uradalmi inspektor. A választmány magját a következők alkották: elnöke Gaál Dániel, tagjai: Szabó László, Sztéhló Károly, Jeszenszki László, Vincze Sándor (1848. november 20.). Rajtuk kívül Újvárost Nagy Pál ügyvéd; a Kis utcai tizedet Kovács Ferenc; a tabánit Revesz Pál mészáros; a tarjánit Kamocsai Ferenc gazda képviselte. Tizeden kívüli tag lett Nagy András János gazdálkodó (1848. december 5.). Az Egyesület héthónapos működése során az egyik legfontosabb feladatának tekintette a lakosság politikai tájékoztatását és felvilágosítását. Érdemes idézni Kocsis Dániel jegyző december 5-én elhangzott szavait: „...boldog azon nép, melly nem kénytelen a kebelében keringő híreket... az utsza szegletén ácsorgó ámítóktól elferdítve hallani, hanem van honvédelmi Egylete, hol minden héten magyaráztatnak azok”. A kiáltványok, hivatalos levelek (például több Kossuth-levél) ismertetése mellett rendszeresen olvastak fel és magyaráztak cikkeket a Kossuth Hírlapjából, a Közlönyből, az Életképekből, a Népbarátból. E tevékenységében az Egyesület a központi utasításhoz tartotta magát. A Kossuth Hírlapja 1848. október 5-i számában ugyanis az alábbi üzenet érkezett a vásárhelyiekhez: „Tartsatok azonnal népgyűlést, és mondjátok el, magyarázzátok meg a népnek, mit eddig tudtok. Világosítsátok és lelkesítsétek, ebben van minden”. Miután további utasítás nem jött, az Egyesület maga határolta körül tevékeny ségének területét, határozta meg elvégzendő feladatait. Ezek közül kiemelkedik a hondvédségnek szánt gyűjtések szorgalmazása (pénz, ruhanemű, tépésnek való stb.), közreműködése a város védelmének megszervezésében (sáncolási munkák, fegyverek beszerzése, ágyúöntés, tüzérek kiképzése11). Ezenkívül harcolt a nemkívánatos jelen ségek (pl. spekuláció, kémkedés, rémhírterjesztés12) ellen, és magára vállalta a jelen tősebb ünnepek rendezését (pl. az 1849. március 15-it).
3. Véleményünk szerint a hódmezővásárhelyi Honvéd Egyesület léte és működése a szabadságharc vidéki történetének sajátos és érdekes színfoltja. Mivel a „felszólító nagy hazafi”, s a központi egyesület (ha egyáltalán volt ilyen) a szeptemberi krízis el múltával már érdektelennek tartotta a vidéken megalakuló társadalmi szervezeteket, azok kénytelenek voltak más mintához igazítani működésüket. A vásárhelyi Egye11 Póka Sándor hat legény Szegedre küldését indítványozta tűzértanfolyamra (1848. december 19.). A választmányi gyűlés Imre Gábor 29. zászlóaljbeli honvédet (egykori vásárhelyi diákot) ajánlja a tüzérek parancsnokául, mert „...a tüzérben meg kívántató mérnöki tudományban meglehe tős jártassággal bír” (1848. december 21.). December 12-én a harangok — ágyúöntés céljára történő — felhasználásával kapcsolatban a következő javaslat született: „...a harangok leszedésével megmér vén annak súlyát és béke idején épp oly súlyú harangot adjon a város az illető Egyháznak, vagy pe dig mostani értékében számítva fontját fizesse vissza”. Jeszenszki László december 19-én jelenti a közgyűlésnek, hogy a sáncolás és a harangok tárgyában a városi tanácsnál a szükséges intézkedéseket megtette. 1849. január 8-án a választmányi gyűlés a harangok levételével foglalkozó református egyházi határozatot tárgyalta. 12 Az Egyesület vezetőinek tudomására jutott, hogy egyes kereskedők a katonai szempontból létfontosságú cint olcsón felvásárolják, s azt magasabb áron adják el az Országos Honvédelmi Bi zottmány megbízottainak. Javasolják az OHB-nak, hogy az így felvásárolt cint vagy kobozzák el, vagy bízzák meg az Egyesületet azok beváltásával (1848. december 12.). Egy hét múlva arra kérik az OHB-t, hogy „...tudassa városi hatóságunkkal mind azon szükségét az országnak, mi kebelünk ben kapható, hogy annak lehető legolcsóbban megszerzéséről gondoskodhassék” (december 19.). 85
sülét esetében tulajdonképpen a nagy francia forradalom egyik plebejus intézményé nek, az 1793 után születő Forradalmi Éberségi Bizottságnak magyar és helyi változa tával van dolgunk. A francia bizottságok felügyeltek a külföldiekre, összeállították a gyanús személyek listáját, harcoltak a mérsékeltek és az arisztokraták ellen.13 Szelídebb formában ugyan, de hasonló intézkedésekkel Hódmezővásárhelyen is találko zunk. 1849. január 13-án szervezték meg a posta ellenőrzését, mert „tapasztalt dolog”, hogy ezek segítségével „...hazánk ellensége minden intézkedéseinkről tudósításokat vesz”. Január 29-én „...jelen háborús időben fortélyos ellenségünk czéljai kivitelére használt ármányainak gátlása tekintetéből” a Honvéd Egyesület költségére olyan „fürkészek” kinevezését indítványozták, kik a városban éjjel-nappal őrködnének, s a „...minden felsőbbi engedelem nélkül itt tartózkodókat, az ellenségről ijesztő híreket hozókat, vagy az ellenség ámító írásait terjesztőket azonnal hatósági kezekbe bevinnék”. (Kovács Ferenc szolgabíró e javaslatokat feleslegesnek találta, s az Egyesü let ajánlatát elutasította.) A jegyzőkönyv arról is tanúskodik, hogy az Egyesület tagjai „kémgyanús” személyt is jelentettek fel az alispáni hivatalnál. Olyan személyről volt szó, aki az ellenséges területen levő Pestre utazott, amit „kormányi rendeletnél fogva tenni tilalmaztatik” (1849. február 7.). Amikor híre jött, hogy Csongrád megye volt konzervatív-reakciós képviselője, Babarczy Antal Windischgrátz szolgálatába szegő dött, azonnal intézkedtek: „...hogyha e város kebelében akárki, Babarczi nevében ámító fölszóllításí kát terjesztene, azt azonnal elfogni, és a hatóságnak átadni tartsa legszentett polgári kötelességének”. Ezek, s a hasonló intézkedések — a jelek szerint — gyanakvást vagy ellenszenvet válthattak ki a város vezető köreiben. A december 21-én tartott választmányi ülés ugyanis szükségesnek 1ártotta kinyilvánítani, hogy az Egyesület nem „...egyik vagy másik tisztviselőnek, vagy közpolgárnak személye üldözését vagy tetteibeni gancsoskodását tűzte volna ki czélul”, hanem azt tekinti feladatának és szent kötelességének, hogy „...mind azt, mi szegény árva hazánk javára van, megtenni”. A népgyűlések hangulatáról, ugyanakkor az említett feszült ségről szól a Kossuth Hírlapjában 1848. december 24-én megjelent tudósítás: „A hely beli honvédelmi egyesület nyilvános gyűlései nagy rckonszenvre találtak a népben; minden gyűlés alkalmával, melly a városház udvarán tartaték, nagyobb meg nagyobb közönséget lehet látnunk; ma is két ezer subás embernél több jelent meg. A kaputosokra14 panaszunk van, ők feléje sem jőnek, majd gondunk lesz rá, hogy megismer tessünk titeket e néppel...”15 Említettük, hogy a francia Forradalmi Éberségi Bizottságok harcot indítottak az ancien regime hívei vagy képviselői, a mérsékeltek és az arisztokraták ellen. Antifeudális megnyilvánulások a hódmezővásárhelyi Honvéd Egyesület dokumentumainak olvasásakor is megfigyelhetők. De ahogy ellentmondásos és felemás volt a polgári átalakulás 1848-ban, ugyanúgy ellentmondásosak a vásárhelyi viszonyok is. 1848. december 5-én Kocsis Dániel jegyző azt remélte, hogy az Egyesület tevékenységének eredményeképp „...a nép törvénytelenséget követelni nem fog, mert föl lesz világosít va, de nyakába sem róhat robotot többé senki, legyen az Gróf vagy bárki, mert a 1 3 A l b e r t S o b o u l : A francia forradalom története 1789—1799 Bp. 1974. 286. pld. 14 A kaput hosszú kabát, a városi ember korabeli viselete. 16 A Kossuth Hírlapja vásárhelyi tudósítója Szilágyi Virgil volt. Merész hangvételű írásaival a városi tanács többször foglalkozott. íme az 1848. november 9-én tartott tanácsülés jegyzőkönyvé nek 982. sz. bejegyzése: „Az elöljáróságnak a Kossuth hírlapjábani rágalomteljes meggyaláztatása tárgyában szükséges elégtétel sürgettetvén”. Amikor kiderült a tudósító kiléte, a személye ellen „el követni szándéklott merényt” csak a városi „csendbizottmány” akadályozta meg (Kossuth Hírlapja, 1848. december 23.).
86
felvilágosodott ember karját elszikkasztotta ugyan a 300 évi terhes robot, de egyszers mind megaczélosította azt”. Midőn Jeszenszki László evangélikus lelkész (a szabad ságharc idejének egyik legradikálisabb vásárhelyi személyisége) az 1849. február 13-i közgyűlésen „...országunkat pusztító ellenségeink álnokságáról, ámításáról, tsalárd hitszegéséről” beszélt, elmarasztalóan szólt a „nemesség és parasztság közt volt régi viszonyokról” is. Ezt már nem tűrhette megjegyzés nélkül Póka Sándor elnök. Szerinte a nemesség „tiszta honszeretetnek, valódi nagylelkűségnek” adta tanújelét, amikor elvállalta a közterhek viselését, amikor önként lemondott adómentességéről. Figyelmeztette a lelkészt, hogy „...ezáltal a néptől méltó hálát érdemelt nemesség irányába soha nem illik, sőt nem szabad ingerlőleg szólnunk vagy tennünk”. A vitá ban (amit „a nép komoly figyelemmel hallgatott”) Jeszenszki László hátrált meg.16 A hódmezővásárhelyi Honvéd Egyesületet — igaz, hogy Kossuth felhívására — végeredményben társadalmi kezdeményezés hívta életre. Hasonló jellegű honvédelmi egyesületről ezideig nemigen tudunk. Ahol működtek rokon szervezetek, azok vagy Kossuth szeptember 19-i felhívása előtt alakultak meg (mint például a pozsonyi Hazafiúi Egylet), vagy nem társadalmi egyesületek, hanem közigazgatási feladatokat ellátó testületek voltak (ahogy a négy megyei honvédelmi bizottmány: a pozsonyi, az abaúji, a háromszéki és a bácsi). Végül még annyit kívánunk megjegyezni, hogy a vásárhelyi Egyesület tagjai nemcsak szónokolni, hanem szükség esetén tenni is tud tak. A 483 beírt személy közül — a birtokunkban levő adatok szerint — ötvennégyen öltötték magukra a honvéd egyenruhát. Néhányuk fényképe — Plohn József (1869— 1944?) fényképész jóvoltából — ránk maradt, így mellékelhetjük munkánkhoz. Ezek is értékes kortörténeti dokumentumok.17
16 Idézet a Csongrád megyei Állandó Bizottmány 1849. január 2-i ülésének jegyzőkönyvéből: ’’Szilágyi Gyula, Szathmári Sámuel, Engenthaler Ferencz, Duzs Josef és Poka Sándor előterjesztik, miként Jeszenszky László Vásárhelyi Evangelicus pap olly beszédeket tart, melyek nem csak bizodalmatlanságot, hanem kicsapongásokat is szülhetnek, mivel a reactionak leg nagyobb szolgálatot tesz”. Ezért „Fő Szolgabíró Mikecz Lajosnak vizsgálatra kiadatik — jelentését igényesen Első A1 Ispánnak (Rónay Mihály) bemutassa” (CSmL Közgyűlési jegyzőkönyvek, 1849. január 2. 25. sz.) A lelkész további sorsáról csak annyi kívánunk megemlíteni, hogy a forradalom-szabadságharc alatt tanúsított hazafias magatartásáért 1849 augusztusában elfogták és halálra ítélték. Egyházi felette sei eszközöltek ki számára kegyelmet. 17 A 131 darabot kitevő sorozat őrzési helye a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, írod.: D ö m ö t ö r J á n o s : A Plohn gyűjtemény. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, Szeged, 1968. A 18X24 cm-es üveglemezekről az itt mellékelt illusztrációkat Dömötör Mihály készítette. 89
VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN
AZ 1848-AS NEMZETISÉGI MOZGALMAK ISMERETLEN DOKUMENTUMAIBÓL (Magyarországi szerb és román állásfoglalások a forradalom kezdeti szakaszában) 1848. április 26-án a „Torontálmegyében kiütött lázongás” lecsendesítésére1 Batthyány Lajos miniszterelnök Csernovits Pétert2nevezte ki királyi biztossá. Az volt a feladata, hogy a rendelkezésére bocsátott két zászlóalj gyalogsággal, s a „rögtönítéleti parancs” segítségével Nagykikindán3 „...a közcsend, rend-, személy- és vagyonbátorság teljesen helyreállíttassék”, s a vétkesek érdemük szerint elnyerjék bünte tésüket.4 Május 15-én Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter a június 27-re meghirdetett „görög nem egyesült” vallásúak kongresszusára „álladalmi biz tosi” teendők ellátásával is megbízta Csernovitsot.5 A szerb származású, de a magyar forradalom programját elfogadó Csernovits Péter azzal az elhatározással utazott állomáshelyére, hogy megegyezésre jusson az egyre erősödő, terebélyesedő szerb nemzeti mozgalom vezetőivel. „Korcs volna az, ki efféle mozgalmak és változások mellett hideg vérűén maradna nemzete irányában — utalt 1848. április 29-i kiáltványában a szerb követelések jogosságára —, s az a kormány, mellynek eféle gond gyanús lenne, nem érdemelné a kormány nevét”.6 Kinevezésével együtt kaphatta kézhez azokat a szerb petíciókat, amelyeket az érin tett terület városai (Nagybecskerek és Zombor)7 a márciusi eseményeket követően nyújtottak be a kormányhoz. E petíciók 1848 júniusában újabbakkal szaporodtak, amelyekre kormánybiztosi tevékenységének iratairól, intézkedéseiről vezetett úgy nevezett „Kivonatában” utal.8 1 Nagykikindán 1848. ápr. 24-én agrármozgalomból kibontakozó zavargások kezdődtek. 2 Csernovits Péter 1810. március 13-án az Arad megyei Mácsán született. Politikai pályafutása az 1843—44-es országgyűlésen kezdődött, ahol Arad vármegye követeként liberális programmal vett részt. Tagja volt az Országos Védegyletnek, az ellenzéki táborban Batthyány Lajos mellett találjuk. Kormánybiztosi tisztségéből 1848. júl. 24-én mentették fel, de a szabadságharc ügyének az után sem fordított hátat. 1848. nov. 12-én a lippai csatában személyes bátorságával tűnt ki, 1849 augusztusában az ő kocsiján hagyta el Kossuth az országot. 1849. okt. 6-án éjjel a két vértanú, Dam janich János és Lahner György holttestét titokban kihantoltatta, és birtokán temettette el. A császári hatóságok börtöneit Csernovits is megjárta (1849—1851). 1864-ben bekapcsolódott Almásy Pál Habsburg-ellenes szervezkedésébe. 1861-től három cikluson át országgyűlési képviselő. Egyetlen műve jelent meg ,,A nemzetiségi kérdés a jelen és a jövő szempontjából” címen Pesten 1861-ben. 1862-ben lapot alapított („Jövő”). 1892. ápr. 27-én hunyt el Fény községben. 3 Nagykikinda Torontál megyei mezőváros, a kikindai szabadalmas koronái kerület köz pontja. Ma: Kikinda — Jugoszlávia. 4 D r . T h i m J ó z s e f : A magyarországi 1848—49-iki szerb fölkelés története. Budapest, 1930. II. 137. old. 5 P a p D é n e s : Okmánytár I. Heckenast G. kiadó, Pest, 1868. 135. old. 6 Csernovits Péter kormánybiztos 1848-i iratai. A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimná zium könyvtára. 2. sz. irat (fogalmazvány). 7 Nagybecskerek Torontál megyei mezőváros. Ma: Zrenjanin — Jug. Zombor — Bács-Bodrog megye székhelye. Ma: Sombor — Jug. 8 Csernovits iratai 1. sz. Teljes címe: „Kivonatja Az országos belcsend helyre állítására ki ren delt Teljhatalmú Kir. Biztossághoz intézett, s ez által hivatalosan kibocsátott Irományoknak”.
91
Az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc nemzetiségi politikáját vizsgálva a figyelem fő iránya általában a magyar és nem magyar népek kapcsolatára irányul. A Csernovitshoz küldött beadványokból a görögkeleti egyházon belüli szerb és román érdekellentétek körvonalai tapinthatók ki. Mindez azzal magyarázható, hogy a szerb nemzeti mozgalom vezetői először is a magyar uralkodóosztállyal szemben kívánták biztosítani vezetőszerepüket; másodsorban a szerb papi hierarchia uralmát a délvidéki románság felett. Ez a magyarországi románok vallási és nemzeti önérzetét egyaránt sértette. 1975-ben a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium könyvtárában nap világra került Csernovits Péter kormánybiztosi iratainak egy része.9 Köztük számos olyan dokumentumra bukkantunk, amelyek tovább gazdagíthatják, árnyalhatják az 1848-as forradalom nemzetiségi mozgalmaira vonatkozó ismereteinket. Közlemé nyünkben a szerb és román nemzetiségek kívánalmait tartalmazó beadványokat adjuk közre, többségüket teljes terjedelmükben. Eltekintünk az olyan petíciók pub likálásától, amelyek Pap Dénes Okmánytárában (1868) vagy Thim József gyűjte ményes kiadványában (1930) megjelentek, de amelyeknek egy-egy példánya a Csernovits-iratok között is megtalálható. (Ilyen például a magyarországi románok nyilatkozata 1848 májusában.) A „pesti, budai és a magyar királyság vidékéről Pesten tartózkodó” szerbek 1848. március 17—19. között gyűlést tartottak. Azon vitatták meg és fogadták el azt a 17 pontot, amelyet a királynak, a nádornak s az első felelős magyar kormány elnö kének óhajtottak felterjeszteni. Mindezzel párhuzamosan „...elhatároztatott ezeknek azonnali kinyomatása és az összes szerb községeknek való megküldése”.10 Thim József „A magyarországi 1848—49-iki szerb fölkelés története” című művében közli a pesti pontokat, s az újvidéki szerb hitközség 1848. március 27-i — hasonló szellemű — előterjesztését.11 Elsősorban ezek voltak hatással Délvidék többi szerb hitközségének határozataira. A nagybecskereki beadvány érdekessége, hogy március 26-án keletkezett, egy nappal megelőzve a mintául szolgáló újvidékit.
N agybecskerek községének beadványa az országgyűléshez 1848. március 26. Hol a nép szava nyilvánul, ott az örök igazság előbb, utóbb, de minden esetre győz. Magyar hon, szeretett hazánk összes fiait egy szeretettel öleli. Kegyelmes Királyunk hű népe kívánatit meg hallgatta, és az átalakulási kérdések szerencsésen oldatnak. Ledűltek immár a testvért testvérétől elválasztó százados falak, és az igazság alapján épül az egyenlőség, a haza összes fiait, vallás és osztály külömbsége nélkül egy érdekhez: a Thrón és hazához kötendő.
A pontos utalás: „A Magyar Országos G. n. e. román nemzetnek az első független felelős magyar ministeriumhoz be adott, s ez által használat végett a királyi biztoshoz át tett kérelme — 8 darabban”. 9 Vö. Varsányi P éter I stván : A magyar szabadságharc ismeretlen dokumentumai 1848-ból. A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium Évkönyve 1976. 29—39. old.; V. P. I. Adalékok az 1848-as délvidéki harcokhoz. Századok, 1977. 4. sz. 735—748. old.; V. P. I. Adalékok Csernovits Péter kormánybiztos és a délvidéki katonai vezetők kapcsolatához 1848 nyarán. Hadtörténelmi Köz lemények, 1978. 3. sz. 363—384. old. 10 T him id. m. II. 34. old. 11 Id. m. II. 26—35., ill. 49—56. old. 92
Üdvözlik e téren a g. n. e. magyar honfiak e hon minden ajkú népeit, kiknek apái minden viszontagságokban a haza oltárára vért együtt ontottak; kikkel együtt a Király és haza védelmére költsönös szeretetben életüket áldozták. Újjá születésünk e korszakában felhívjuk testvéreinket ama költsönös szeretet megújítására, melyet a hazának veszedelme perczében egymás eránt tanúsítánk Hála neked népek Istene! oly korszakot élünk, melyben az egy hazában élő népek közt a vallás külömbséget nem tesz. Az idők feltartózhatlan hatalma elveszi az alkalmat, és szükségtelenné teszi az 1792-ik év 10-ik törv(ény) cikkre121314ezentúli fölhivatkozásunkat, mert hazáját hűn szerető polgá rok között nincs többé külömbség. Nem is aggódunk ezeránt, de vannak kívánatink vallásunk és nevelésünk tekintetében a hon atyái eleibe terjesztendők: (...) Ama szent kötelesség, mely szerint a haza fölvirágoztatására közremunkálnunk kell, igényli felszólamlásunkat. A haza érdeke nem engedi tovább eddigi szomorú állapotunkbani mara dásunkat. A mit a Királyi szó, és Király által szentesített fél százados törvény ígért, ennek már most teljesedésbe menni kell, s azért kívánatinkat következőkben pontosítjuk: 1- ör Kívánjuk azon jognak törvény általi kimondását, mely szerint Egyházi nép gyülekezete ket evangilicusok példájára a kormány által nevezendő biztos jelenlétében évenkint tart hassunk, sőt tartani kötelességünk legyen. E nép gyülekezet 175 képviselőből álland, és pedig: a nép által választandó 100 világi, a világi papok részéről 25, és a végvidékből11 30 polgári, és 20 a katonai osztályból. E népgyülekezet feladata legyen: a) a vallást illető összes tárgyakat szabadon elintézni. b) az úgy nevezett nép javadalmakról, ide tartozván a klastromok is -— és az iskolai alapítványi tőke miképi kezeléséről, és a jövedelmek hová fordításáról rendelkezni. c) Egyházak elemi iskolák, és más nevelő intézetek felállítása, és szabad belrendezése. d) A megürült Érseki szék szabad választás útjáni betöltése. e) e gyülekezet ülései nyilvánosak legyenek. f ) határozatait nyomban sikeresíthesse is. 2- or Hogy egyházi nyelvünk a törvény által biztosítassék. 3- or Kívánjuk: hogy a szentszékeinknél világi bírák is aránylag alkalmaztassanak, szavazati joggal. 4- er Hogy papságunk a többi bevett vallások papjaival egyenlő jogokban részesíttessék. 5- ör A fent elősorolt körülményeknél fogva kérjük, hogy a gyülekezet a jövő ország gyűlése előtt össze hívassák, miszerint még a jövő ország gyűlésnek is leendő kívánatit előter jeszthesse. Nagy Becskereken 1848-ik évi Mártius hó 26-án tartott G. n. e. Község Gyülekezetéből A Tekintetes Országos Rendeknek alázatos szolgái Nagy Becskereki G. n. e. község”
12 A kiemelés tőlem — V. P . I. 13 Az 1792: 10. te.: „Az illyr kanczellária eltörléséről, továbbá a nem egyesült görög szertartású püspökök szavazat- és ülésjogáról”. 14 Végvidék: az ország déli részén katonailag megszervezett és közvetlenül a bécsi udvari hadi tanács irányítása alá helyezett határőrvidék. 93
2 ZOMBOR FELTERJESZTI A SZERB NEMZET KÍVÁNALMAIT BATTHYÁNY LAJOS MINISZTERELNÖKNEK
1848. április 1. Nagyméltóságú Gróf Batthyány Lajos Úr Magyarországi Ministerium Elnökéhez — nagy kegyességű urához Zombor Szabad királyi városának görög nem egyesült szerb községe benebbi törvényes, és alázatos kívánatait tellyesülés végett hódolva előterjeszti. Nagyméltóságú Minister Elnök Úr! Miket a Magyar nemzet nagyobb része rég óta epedve várt, meg adá a Martius 15-e. Tagadhatlan bizonysága ez ö Felsége atyai szeretetének és népeit boldogítani vágyó szándékának. Hazánk poli tikai szabadsága és a lakosok közt behozott egyenlőség által mindenki erősen lekötve érzi magát, és a legvetemedtebb áldozatokra kész ott, hol ezeket édes Honja, és hűn szeretett királya megkí vánja. így érez a magyar nemzet, így érezünk mi, mint azon nemzetnek rég óta, és mindenkor hű tagjai. Az átalakulás napja fényes, és elfelejthetetlen idő pontot képez magyar országban, és a reformra külön ajkú honfiak függesztvén szemeiket, attól reményeik tellyesülését várják. És noha nem kételkedünk, hogy a reform általánosan véve a hon minden lakosira üdvesen fog hatni, még is lehetnek különös, és törvényes kívánatai egy, vagy más ajkú honfiaknak, mellyek tellyesíttetlenül hagyatva, az illetőket sokkal rosszabb állapotba sodornák, mint a reform előtt vala,15 Ha tehát szerb ajkú honfiak a törvényekben gyökerezett azon különös kívánataikat, mellyek vallásukhozi, nyelvükhözi, és régen nyert szabadságukhoz! hű ragaszkodásából, és dolgaiknak valahára jobb lábra leendő állításából kiserkedtek, a méltányosság, és törvényesség alapján, mellyek puszta szavak nem lehetnek, az Ország színe eleibe hódolva vinni sietik, ezen lépésüket — úgy hiszszük — senki szeréntelenségnek, annál kevésbé magyar nemzet elleni törekvésnek tartani nem fogja.
Szerb nemzet kívánságai 1. A Szerbek a Magyar nyelv, s nemzetiség elsőbbségét, és uralkodását minden országlási és köz hazai viszonyokban Magyar országban örömest el ismerik, de viszont azt kívánják, és óhajtják: hogy az ö nemzetiségök is ismertessék el, és minden dolgaikban, és tanácskozásaikban, úgy szinte az isteni szolgálatban is nyelvök szabad használata törvényleg biztosítassék. 2. Vallásunk függetlensége, szabadsága, s más hazai keresztény vallásokkali viszonyos egyenlősége (...) — Szent Egyházaink, iskoláink, népnevelési intézeteink, elidegeníthetetlen, s más nemzeti alapítványaink nemzeti Congressusunk által szabad s független rendszerítése, igazgatása és rendel kezése. 3. Jövendőben az Egyházi szabályokban meghatározott egy évi szünidőn túl meg ürülve egy püs pökség se hagyassék, és ennek következtében a megürült Bácsi püspökségi hivatal tüstént még a nemzeti Congressus előtt töltessék be. 4. Zárdáink birtokai törvényleg biztosítassanak, az elvett birtokaik adassanak vissza, és mind rendeltetésük, mind igazgatásuk módja a nemzeti Congressus által határoztassék meg. 5. Mind első, mind felebbviteli Biroságú Szent Székeinkhez aránylagos számmal világi egyének
15 A kiemelés tőlem — V. P. I. 94
is alkalmaztassanak, s minden ügyekben, melyek nemzeti szerb nyelvünkön, mint eddig, viendők, szavazati joggal ruháztassanak fel. 6. G. n. egyesült vallás bármilly vallási, kiváltképen pedig Sz(ent) unió kicsapongásai ellen biztosítassék, és erőszakosan, vagy ámítással elfoglalt Szent Egyházak görög n. e. híveknek tüstént adassa nak vissza. 7. Nemzeti Congressusunk évenként September ho 1/13 napján,16 mint Szfent) Egyházunk új Esz tendején, állandóan, és minden elöleges felsőbb engedelem, és összehívás nélkül Újvidéken, mint nevezetesb községeink egyikében, tartassák, és ezen Congressusunkrai követeink választásában mind azck részesüljenek, kik papi adót fizetnek. 8. Nemzeti Congressusnak késedelem nélkül még a mostani országgyűlés be végzése, vagy minden esetre a jövő ország gyűlés összeülése előtt, hivatassék össze, és abban világiak osztályából Száz, egyházfiak közül huszonöt, határvidékből pedig ötven képviselő, és pedig ezen utóbbiak közül húsz katonai, harmincz pedig polgári rendű egyén választassák; hasonlókép Dalmat ország részéröl tíz követ küldessék. 9. Nemzeti Congressusunkon nem csak az Érsek és Püspökek, hanem a nemzeti Iskolák főfelügye lője, és az úgy nevezett nemzeti, s iskolai alapítványok felett őrködő segédek (assistensek) választas sanak, kik is mint felelős igazgatók, számadásukat a nemzeti Congressusnak évről évre előterjesz teni tartozzanak. 10. Congressusban a tanácskozmányok nyilvánosan tartassanak, hatásköre pedig, valamint az első Congressusban meghatározandó alkotása országgyűlésileg törvénybe igtattassék. 11. Érsekünknek, s Püspökeinknek országgyűlési szavazat, és ülési jog méltóságaikhoz képest, és hivataloskodási kor szerént a R(ómai) Cath. Érsekek, s püspökek közt adassák meg. 12. Az 1792. 10-ik és 1844. 5-ik t. czikkek17 értelmében a szerbekre magasabb törvény- és közható sági tisztviselők kinevezésében méltó gond fordítassék, és a jelen környülményekben azokról alkalmas egyének tettlegesen alkalmaztassanak. 13. A kikindai és Tiszamelléki kerületek18 országgyűlésre követeket tek. KK és RR táblájához sza vazattal küldhessenek. 14. A katonai őrvidékben is minden vallási és Iskolai dolgok, valamint az iskolai Igazgatók kine vezése a nemzeti Congressustól függjön. Egyeberánt a katonai őrvidék politikai tekintetben is az országgal egy lábra állítassék, s meg szüntetvén a feudális viszonyok, a határ őrségnek is földére nézve tulajdonjog megadassák, s az a közszabadság részesévé tetessék. 15. Az örvidékiek, csak midőn valóságos katonai szolgálatban vannak, hadi törvények alatt áljának, s ezen szolgálatban mind azon jogokat élvezzék, mellyek a nemzeti örsereget törvények értelmében illetni fogják, különösen pedig az örvidékiek tisztjeiket szabadon válasszák annyival is inkább, mi vel eme joggal nyert kiváltságainál fogva nemzetünk az előtt is élt, s csak idő fogtával attól foszta tott meg. 16. Az 1844:3. t. czikk a R Cath. vallásból egyébb keresztény vallásokrai átmenet, és a vegyes há zasságok tekintetében a görög n. e. vallásúakra is törvényleg kiterjesztessék. 17. Kérelem jog, miszerént nemzeti Congressusból bármily petitio Ö Felsége elébe terjesztetthessék. Könyörögvén Nagyméltóságod előtt, miszerént Nagyméltóságod tekintve a Szerbhonfia ren díthetetlen hűségét, őseiknek tagadhatlan érdemeit, melyeket ez úttal elöszámlálni nem akarunk — és a felséges Trónhoz, és a magyar nemzethezi hű ragaszkodását nem különben tekintve azt: hogy alázatos kívánataink a fenlevö világos, de fájdalom életbe nem ment törvényeken alapulván, és így .gazságosak, szint azoknak leendő tellyesülését nagy kegyesen kieszközölni méltóztassék; hogy 'kkép nekünk is az átalakulás országos ünnepét valósággal dicsöítni lehessen.19 19 A kettős dátumozás a Julianus és a Gregoriánus naptár közötti különbségre utal. 17 Az 1844: 5. te.: „A nem-nemeseknek is minden közhivatalokra lehető alkalmazásáról” . 95
A kik egyébiránt nagy kegyességébe ajánlottak hódoló tisztelettel maradunk. Kelt Sz. kir. Zombor városában 1848. évi April 1-én tartott görög n. e. szerbajkú község és egye temes lakóság üléséből. Nagyméltóságodnak legalázatosb szolgái Sz. Kir. Zombor városa g. n. e. községe A thanatzkovits kapitány m int helyi községi elnök.
Szükségesnek tartjuk megemlíteni azt, hogy ez az utóbbi petíció nem mondható éppen „minimalistának”. A zombori szerb hitközség egy ponttal megtoldotta az újvidékiek kéréseit, azaz a pesti szerb határozat — a magyar kormány és közvéle mény által joggal sérelmezett — 11. pontjával. (A pesti változat: „...jogunk legyen nemzetgyűlésünkből a nemzet minden kérelmét egyenesen őfelsége elé terjeszteni”.1819) Ez, s a zomboriak 17. pontja tulajdonképpen a magyar kormány megkerülését jelentené. Az egyfázi kongresszusra vonatkozó kívánság viszont meghallgatásra talált. Az 1848: XX. te. 8. §-a az állam felügyelete mellett biztosítani kívánja a „görög nem egyesültek” vallási és iskolai jogait. E célból „...a magyar felelős ministerium lehető legrövidebb idő alatt, minden esetre pedig a legközelebb tartandó országgyűlés előtt, egybehív ar.dja az összes felekezet által választandó egyházi gyülekezetei (Congressust)”. A kijelölt időpont: 1848. május 27. A zombori szerbek — amint ezt a kiemelt szövegrész is bizonyítja — meg voltak győződve arról, hogy kéréseik nem teljesítése még az 1848 márciusa előtti állapotok hoz képest is visszalépést jelentene. Zombor szabad királyi város ugyanis azzal büsz kélkedhetett (és büszkélkedett is!), hogy falai közt nem dúltak nemzetiségi viszályok, „...az itt élő felekezetbeli lakosck közt a testvéri szeretet, és baráti kapocs mindég a legnagyobb fokon uralkodott”. Ez a megállapítás valamivel később, 1848. május 22-én hangzott el egy választói ülésen Petar Konjovic városi képviselőtestületi tag beszédében. Érdekesek az érvei is: nem lehet elválasztó erő az, hogy a városban ki milyen nyelven (magyarul, németül vagy szerbül) „imádja istenünket” ; ugyanakkor „...nyelvre nézve sem vagyunk idegenek egymástól”, hisz alig volt a választói gyűlés közönsége közt olyan, ki Konjovic szerb szavait ne értette volna. Következtetése: a hagyományos szeretetet és barátságot a „szabadság és egyenlőség új korszakában” is fenntartsák és erősítsék.20 Úgy ítéljük meg, hogy ezek a gondolatok összecsengenek az általunk közölt beadvány néhány kitételével. 1848 tavaszán, amikor a Délvidék három pontján (az úgynevezett „római sáncok” mögött, azaz Csurog, Káty és Goszpodince térségében; Periasz mellett és a szerémségi Katlócán) megalakultak a szerb felkelők táborai, valamint a szerb fejedelemségből beszivárgó fegyveresek részéről megindult a szervezkedés és agitáció,21 a zombori városi közgyűlés e hagyományok erejében bízva remélte a nemkívánatos hatások elhárítását, semlegesítését (idézet Csernovits — június 10-én kelt — felhívá18 A XVIII. századtól Magyarország déli részén a kikindai és a tiszai koronái terület kiváltságos helyzettel bírt. E kerületek lakosai nem élveztek egyéni nemességet, s kollektív nemességet sem. A feudális kor végéig bizonyos önkormányzati jogokkal rendelkeztek, de nem voltak kivéve a vár megyék joghatósága alól. V ö . C s i z m a d i a A n d o r : A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. század tól a tanácsrendszer létrejöttéig. Akadémiai Kiadó, Bp. 1976. 47. old. 19 T him id. m. II. 33. old.
20 Istorijski Arhiv, Sombor. Fond magistrata 653. sz. 21 Vö. Vukovics Sebő királyi biztos levele Torontál megye törvényhatósági elnökének 1848. június 1-én. Arhiv Vojvodine, Torontalska zupanija 1848. 137. doboz 75. sz. (Sremski Karlovci) A versecieknek írt — hasonló tárgyú — levelét közli T h i m id. m. II. 330. old. 96
sára adott válaszból: „Az e városban eddigelé dicséretesen fenntartott közbéke, s csend a kívülről jöhető veszély meggátlásának is egy hathatós eszköze lévén...”).22 Végül azt is érdemesnek tartjuk megjegyezni, hogy a fentiekben említett és idézett Konjovic a későbbi események során sem távolodott el szabadságharcunk ügyétől. Azok között olvashatjuk nevét, akik Zombor város közönsége nevében elfogadták 1849. május 1-én és 2-án a Függetlenségi Nyilatkozatot, és üdvözölték Kossuth Lajost.23 3 A TEMESVÁRI PÜSPÖKSÉG ROMÁNJAINAK KÉRELME E ö t v ö s J ó z s e f v a l l á s - és k ö z o k t a t á s i m in is z t e r h e z 1848. május 18. Alól írottak, mint a Temesvári Püspökségből, a fenséges Nádor által f. évi Május 15-re24 kitűzött Napkeleti n. egyesültek egyházgyülekezetére küldendő követek választására e Püspöki Megye minden Esperességeiből mai napra Temesvárott összehívott és megjelent román képvisellői, közös tanácskozás és megállapodás utánn magunkat elhatározván, hogy az érintett választást mai napon semmi szín alatt véghez ne vigyük, valamint annak meg nem tartására magunkat felhí vottaknak érezzük, végeztük: hogy a megyés püspök úrnak e részben írásilag tenni ígért felterjesz tése mellett, e választás meghiúsítására elhatározó okainknak a Cultus Minister Úr25 elibe leendő vitelére körünkből egy küldöttséget választván, azt az iránt imént tisztelt Minister Úrhoz egy utal azon utasítással küldjük, hogy nevünkben következő kérelmeket is eiőterjeszsze: 1ör Hogy a Minister Úr eszközölni méltóztassék, miképp a közelgő egyházi gyülekezet, mely a fentebbi okokból bizonnyal el fog halasztatni, ne Kárloviczon,26 hanem Temesvárott tartassák. 2or Tapasztalván mi, hogy az Érsek metropolita úr27 által a követek számának felosztása sem a törvény, sem a ministeri rendelet értelmében nem tétetett, méltóztassék a Minister Úr megparan csolni hogy ezen felosztás minden püspöki megyében létező lelkek száma arányához való tekintettel, és különössen mindenik megyében lakó románok és szerbek száma közötti arány szoros figyelembe vételével történjék. 3or hogy a Minister Ú r tanátsában az ó hitű n. egyesült egyháziak a román ajkú részére, egyházi s nevelési ügyeik vezetésére egy külön osztályt fel állítani, és abban valóságos román egyé neket alkalmaztatni méltóztassék. E czélból követeinknek köz megegyezéssel: Illiev István gyárkülvárosi esperesi helyettest, — Bogdán Vincze ügyvédet, Jorgován Miklós Jegyzőt és Czarán Miklós kereskedőt választottuk, őket ezennel tellyessen felhatalmazván, hogy érintett kérelmeinket, valamint egyébb vidékekből és Pestre már elküldött többi román követekkeli tanátskozás utánn, a fentebbiek szellemében, a köz román nemzet javára szolgáló egyébb kérelmeket is, nevünkben azon szilárd bizodalommal, mellyet a Minister Úrnak loyalitása, és igazság-érzetében hellyezünk, felterjeszszenek. Kelt Temesvárott Május 6/18. 1848 P itrovits D emeter Lippai Esperes G ruits K onstantin lelkész28
22 I. A. Sombor, Fond magistrata 1848. 69. sz. 23 T him id. m. III. 691. old. 24 Május 27. 25 Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter. 28 Karlóca szabadalmas katonai város a péterváradi határőrvidéken. Ma: Sremski Karlovci — Jug. 27 Josif Rajacic karlócai görögkeleti metropolita. 1848—1849-ben a szerb mozgalom egyik ismert egyénisége. 28 Rajtuk kívül még harmincötén írták alá a beadványt.
7
97
4
A
TEMESI ROMÁNOK A KONGRESSZUSI VÁLASZTÁSOK RENDJÉNEK FELÜLVIZSGÁLÁSÁT KÉRIK A KULTUSZMINISZTERTŐL
1848. május 22. Magyar Országos Cultus Ministeréhez Báró Eötvös Jósef Úrhoz nyújtandó Tisztelet teljes Kérelme a temesi püspöki megyebéli napkeleti n. e. román népnek. Tisztelt Minister Úr! Az 1848: XX. tör. czik 8-ik §-ának rendeletéhez képest, a napkeleti n. e. szertartásnak Ön által f. hó 15/27-ére kitűzött egyházgyűlésére küldendő követek megválasztása végett, Önnek tör vényszerű rendelete folytán a Temesvári Püspöki megye Óhitű n. e. lakóssai az illető püspök úr23* által öszszehivatván a f. hó 6/18-án választó megbízottaik által a püspöki lakban megjelenvén miután ezen megbízottak román ajkú része, a nyilvánosan felolvasott érsek-metropolitai összehívó körlevél tartalmából azon meglepő tudomást merítette, hogy az egyház-gyűlésen résztveendő követek szá mának megyeszerénti felosztása az érsek-metropolita által sem az említett, s a külömböző ajkú né pességre való tekéntettel a kellő igazságos arányt addig is, még az egyház-gyűlés szerkezete törvény által szabatosan rendeztetni fog, megtartatni rendelő t. ez. sem pedig ennek alapján kibocsájtott ministeri rendelet értelmében nem tétetett; sőt ezen összehívó körlevél szerint — Zsinórmértékül az 1836/37-ik évi Schaematismust véve — a Kárloveczi érseki megyéből 159 723 lélek után 12 az aradi püspökéből a bácsiból a budaiból a károlvárosiból a pakrácziból a temesváriból a versecziből
324 689 lélek után 121 595 lélek után 21 227 lélek után 225 851 lélek után 105 239 lélek után 469 026 lélek után 289 347 lélek után
12 14 6 13 13 17 15
követ, s így a budai megyéből 3 537, a pakrácziból 8 142 lélek utánn egy; holott ellenben majd egé szen, majd pedig nagyobb részt román ajkúakkal tőit verseczi megyéből 19 289, az Aradiból 23 192, s a temesiből 27 060 lélek utánn egy képviselő hivatván: az egyházi és nevelési ügyeink vezetése magát hívatlanul, s a népjogok letiprásával feltolt, s a lejárt bureaucratiai rendszer hősei által istápolt szerb Hyerarchia által irányunkban most is, a szabadság és egyenlőség jelszavát megváltó ként hirdető dicső korszakban, a hajdan-kor nyűgeit csodamódon szét tört élő törvény ellenében, a gondolható leg nagyobb jogtalanság követtetik el: ez által az említett román ajkú választók ma gokat a választás félbehagyására felhívottaknak érezvén, s ebbéli szándokukat az elnöklő püspök úrnak kijelentvén, ezúttal a választás nem tsak magunk, hanem az ezen szembe szökő aránytalan ságot szinte elesmerő szerb atyánkfiái részekről is meghiúsult. E választás azomban törvényszerű ministeri meghagyás folytán rendelve lévén, nehogy ezen mulasztási léptünket a feletünk még mindég gyámszínű uralást gyakorlani igyekvő Szerb Hyerarchia e törekvésének ezútali hiúsulása feletti elkeseredetségében akár makatsági színnel ábrázolhassa, akár pedig a törvény s illyszerű rendelet elleni ellenszegülésnek bélyegezhesse: küldötteink a ./. alati eredeti, és a .//. alatt diplomaticai nyelvre fordított megbízásnál30 fogva indokainkat általunk mint saját kebelükből választott megbízottak által kívánták Ön elébe terjeszteni (...)
23 Pantelejmon Zivkovic temesvári görögkeleti püspök. 30 Lásd a fent közölt temesvári román beadványt! 98
Ezeknek előre bocsájtása után, megbízatásunknak az egyház-gyülekezet elhalasztását s Temes várra áttétetését tárgyazó első pontját tekintőleg, a közohajtás önnek e részben tett intézkedése által már megelőzve lévén: ez iránt kifejtett reményünk, s Önnek loyalitásában helyezett bizodalmunk csak megerősödött, — ha ugyan még erősödhető vala — kebleinkben azomban a legöszintébb hála-érzet támadott. Megbízatásunk második pontját illetőleg, az érsek-metropolita úr által az egyes püspöki me gyékre tett aránytalan s ekként törvénytelen felosztása fentebb hiteles adattal kimutatva lévén (...) az újjabbi választást mindezeknek, valamint az egyházi, úgy a világi és vég-őrvidéki követekre nézve szoros megtartásukkal elrendeltetni kérjük, küldőink szellemében, s nevében kinyilatkoztat ván, hogy e külömböző nyelvű két nemzet közötti aránynak, a románokat is magok rovatában ösztönszerűleg fölírni megszokott s legnagyobbrészt szerb, s ekként érdekelt esperesek és papok általi följegyzését hite1esnek elismerhetni semmi kép sem fogjuk. Az előterjesztettekből eléggé kitetszvén, hogy mi egyházi, nevelési közoktatási, s alapítványi ügyeink szerb hitsorsosink általi kezelésében meg nem nyugodhatunk: ezeknek kezelésére a román ajkúakra nézve egy külön osztályt alakíttatni, s abban közbizalomban álló valóságos román ajkú nem egyesült egyéneket alkalmaztatni kérünk, valamint utasításunk folytán, a többi román kül dőt társainkal tartott tanácskozmány után f. hó 21-röli gyűlésükben megállapított, és az összes Ministeriumnak benyújtott kérvény magunkal közöltetvén: e kérvényben előterjesztett s különössen a cultus ministerium köréhez tartozó többi kérelmi pontokat is magunkéivá teszszük, nem külömben végre, az abban kifejtett kiindulási-elveket küldőink szellemében mi is osztyuk. Költ Pesten Május 22-én 1848. I lliev I stván alesperes és Szent Szék Ülnöke J orgován M iklós népjegyző N ikolae C zarán kereskedő B ogdán Vincze ügyvéd.”
A temesvári és a „Temes püspöki megyebeli” románok folyamodványa — támo gatást remélve — a magyarországi románok pesti gyűlésének asztalára került 1848. május 23-án. A következő határozat született: „Jelen folyamcd\ ány a Temesi püspöki megye öszves nép küldöttei által a Magyar honi románok küldötteinek Pesten alóli írt napon tartott gyűlésének mellék leteivel egyetemben bé m utattat\án, minekutána e tárgy iránt az öszves képviselők hason nemű határozatot tettek, s azzal a Cultus Ministeriumhoz már járulandok valának: a két levelet, s annak irányát magunkévá tévén, a Temesi püspöki megye beli nép jelen kérelmét öszves kívánatunktól kiegészítve terjesztjük fel. Költ Pesten Május 23-án 1848. Gozsdu Manó választott elnök Drágos János tollvivő.”31 A kikindai zavargásokra hivatkozva rendelte el István nádor és Eötvös József, hogy az egyházi kongresszust egy hónappal későbbre, azaz „ó szertartás szerint” június 15-re (vagyis 27-re) tegyék át; s azt ne Karlócán, hanem az 1790-i kongresszus helyén, Temesvárott tartsák meg.32 31 Gozsdu Manó ügyvéd; loan Drago? (1810—1849) román nemzetiségű Bihar megyei szolga bíró, a népképviseleti országgyűlésen liberális képviselő. 33 Magyar Országos Levéltár 1848—49. H. 58 7. kútfő 3. c. /1848. g. n. e. sz. A határozatot közli P ap D énes id. m. I. 111— 112. old. 7*
99
5 A
MAGYARORSZÁGI ROMÁNOK KÉRIK IOAN D r AGO§ KINEVEZÉSÉT ISKOLÁIK IGAZGATÓJÁVÁ
1848. május 20. Méljen tisztelt Minister Úr! Az alkotmány utat nyitott, hogy a nép igazságos kérelmét s követelését nyilván kifejezhesse, üdvözöljük a kort, melly ezt előidézte, s örömmel karoljuk a szabadságot és az institutiot, melly azt biztosítani termett. Minekünk rövid, de alapos és igazságos kérésünk van, esedezünk egész tisztelettel méltassa azt figyelemre, s legyen kegyes megadni, mi, kik kérünk, és az kiért kérünk tellyesen megérdemlik azt. Bihar Megyének Szolgabírája Drágos János Úr mindnyájunk által egy szívvel, lélekkel tisz telt s bizalommal övedzett polgártársunk, nemzetünk javát, felekezetűnk üdvét tellyes erejéből gyá molította mindég, — mindég a Nép embere volt, mit rólla még ellenei is kénytelenek megesmerni; a politikai Conjuncturák nem engedték ugyan, hogy nyilvános szavát azokéba olvassza, kik a K or mány ellen harczoltak, de ezt eszélyesen cselekedte, mert született, s edzett Oláh, a Magyarhonban pedig az Oláh Nemzet gyenge lévén arra, hogy másokkal versenczhessen, mint igaz honfi, hű nem zettag nem is tehetett eszélyesebben mind azt, hogy a hatalom előtt tegye eltűrővé óhitű oláh polgár társait, mert a gyanú, hogy az óhitűek idegenek a magyar elemtől az egész felekezetre nehézkedvén, becsület kötelessége volt az Oláhok figyelmét a Sz(ent) korona tiszteletére irányozni; melly iránt mi mindnyájan követtünk, s követtyük ma is tellyes örömmel ölelvén a formát, melly azt jelenben kör nyezi, s melly alkalmat nyújtott megmutatni minékünk Oláhoknak, hogy az Oláh nemzet óhitű ugyan, de magyarhonfi, s annak polgára tud is, akar is lenni.33* Nem harczolt tehát a Kormány ellen, de a nép mellett tett; s oskolák előállításában, felsegítésé ben ernyedetlen buzgalommal működött, miről Bihar megye Jegyzőkönyvei tanúskodhatnak — s azért Ezen férjfiút óhajtanok az oláh oskolák Igazgatójának látni, és tisztelni, nem csak azért, mivel hozzá ragaszkodunk, hanem azért mivel erélyeségétől s szorgalmától sokat remélünk, — és mert e hivatásban a Honnak s Nemzetnek tehetne szolgálatot, — pedig hogy az óhitű oláhajkú honfiaknál illyen ember leg szükségesebb az fájdalom, de igaz. — Mélységes tisztelettel esedezünk tehát, hogy nevezett Drágo? János polgár társunkat az érin tett állomásba lehető minél elébb béiktatni,s minekünk arra, hogy az idővel haladhassunk alkalmat nyújtani méltóztassék. — Lévén egyébiránt egész tisztelettel Nagy Váradon Május hó 20-án 1848. Minister Úrnak méljen tisztelő polgárok Sztupa M ihály nemzeti örsereg századosa
s a N. Váradi G. n. e. Község megbízóija P opovits T heodor Szörényi lelkész J ankovits K oszta Velenczei képviselő” .31
A kérés — a forradalmi idő új' szokásához illően — népgyűlés elé került jóvá hagyásra (Várad—Velence, 1848. május 20.). E fórum végzése; „Ezen petitio, fel olvasása után mind az Egyházi, mind a világi osztályból egybe gyülekezett öszvesség által köz örömmel fogadtatván, és szavazás alkalmával nevek 33 A kiemelés tőlem — - V. P. I. 31 Rajtuk kívül még 144 képviselő és lelkész aláírása, pecsétje, illetve kézjegye olvasható a beadványon.
100
és pecsétekkel erősítetvén meg; az egybegyülekezett öszvesség kívánatához képpest Báró Eötvös Josef Úrnak Cultus ministerének felterjesztendő. Kelt az Egyházi gyülekezetre (congressusra) felküldendő követek megválasztása alkalmával 1848-ik év Május hó 8/20-án — Várad-Velenczén tartott népgyűlésből Nagyváradi G.n.e. Consistorium.” Ugyanez a konzisztórium 1848. május 22-én — értesülvén Csernovits Péter megbíza tásáról — „...örömét jelenti ki a Kir. Biztosnak a G.n.e. Congressusra is Kir. biztossá lett kineveztetésén”.35 Érdemes egy pillanatra elidőzni loan Drago? személyénél, sorsának későbbi alakulásánál (bizonyítandó, hogy a beadványban foglaltak fedték a valóságot). A Bihar megyei szolgabíró 1848 szeptemberében a pénzügyminisztérium titkára lett, 1849. február 21-én kormánybiztos az aradi egyházmegyében. Április 14-én tárgyalá sokat kezdett az Avram láncú vezette román felkelőkkel, akik Hatvani Imre meg gondolatlan katonai akcióját követően — szószegéssel gyanúsítva — megölték, így lett loan Drago§ a magyar—román megbékélési kísérletek mártírja. A magyar forradalom és szabadságharc további menete, s abban a nemzetiségek szerepe ismeretes. Közleményünkben idézett és ismertetett okmányok viszont még a békés megegyezésre törekvés dokumentumai; igazolva azt, hogy 1848 tavaszán voltak olyan szerb és román politikai tényezők, amelyek az együttműködést keresték, hogy még nem volt az ügy vesztett helyzetben. Még lett volna lehetőség az események kedvezőbb irányba fordítására. E vonatkozásban tartjuk érdemesnek és indokoltnak az eddig elfekvő iratok közkinccsé tételét.5
55 Csernovits iratai, ill. Kivonat 186. sz.
101
HERCZEG M I H Á L Y
A CSELÉDEK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN A KAPITALIZMUS 1914-IG TERJEDŐ SZAKASZÁBAN 1. Cselédtartók és cselédek a város társadalmában A Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. kötete közölte a „Szolgák, cselédek Hódmezővásárhelyen 1848 előtt” című szerény írásomat. Ebből kitűnik, hogy a vásárhelyi jobbágygazdák már a 18. században kétféle idegen munkaerőt alkalmaztak: idénymunkásokat és állandó cselédséget. Ez utóbbi réteg élet- és mun kakörülményeit próbáltam fölvázolni. Határozottan kidomborodott, hogy a cseléd ség életkorhoz kötött kategória volt. A cselédség összességében hosszú ideig válto zatlan összetételű, de a személyében állandó és gyors a mozgás. Talán a hadsereghez lehetne némiképp hasonlítani. Szolgának, cselédnek mindig a legmunkabíróbb fiatal nincsteleneket alkalmazták a gazdák. A cselédek felől nézve is a 10—24. év az az idő, ameddig szolgálni érdemes. Egyrészt a szülő család tehermentesül a kosztolástól és ruházástól, másrészt a családalapításhoz gyűlik össze valamicske. Házasodás után a nagy többség nem szolgál, hanem a földmunkás, napszámos rétegben keresi a meg élhetést. Bár az 1848-as törvények jelentős változást idéztek elő, ebben a kérdésben — úgy tűnik, — minden maradt a régiben. A cselédek, pásztorok bérlevelei úgy mutat ják, semmi se változott. A volt jobbágygazdák továbbra is ugyanannyi cselédet alkalmaztak, ugyanannyi bérért, ugyanolyan feltételek mellett. Az 1849—1914 közötti vásárhelyi mezőgazdaság zömében a hagyományos pa rasztgazdaságok termelő tevékenységével volt azonos. A haszonbérlő, tőkés elem az uraság nagybérlői képében ugyan itt is föltűnt, de számarányát, súlyát tekintve ele nyésző volt. A közlegelő kiosztása 1851-ben azt eredményezte, hogy nagyobb terü leten folyt a hagyományos földművelés. A gabonakonjunktúra hatására egyre kiszé lesedő szemtermesztés növelte ugyan a munkaerőszükségletet, de továbbra is csak a munkacsúcsok idején kötötte le a föld nélkül maradt házatlan zsellérek széles tö megét. (1. sz. függelék.) A Puszta és a Rét kiosztása mélyreható változást eredményezett az állattartás ban. 1848 előtt a baromgazdaságokba szervezett jószággal a viszonylag nem nagy számú pásztornép elboldogult. Most a tanya körüli „gyöpre” , tarlókra, árokszélre, szikes legelőkre visszaszorult állatok mellé lényegesen több őrizőre lett szükség, ne hogy azok kárt tegyenek a vetésben, a szomszéd földjén. Ebben az időben növeke dett meg ugrásszerűen a tanyai lakosság. (2. sz. függelék.) A tanyára költözéssel magyarázható, hogy a nagy változás ellenére sem alkal maztak sokkal több cselédet. Ahol csak tudták, a családi munkaerő maximális igénybevételével igyekeztek megoldani a jószágok őrizését, hiszen a cselédtartás költségei észrevehetően csökkentették a gazdaság jövedelmét. Az állattenyésztés kezdeti vissza esését rövidesen erős föllendülés követte, amely szinte az első világháborúig töretle nül fölfelé ívelt. A gabonatermesztés mellett a tanyásgazdálkodás jelentős állati 103
eredetű árut produkált. Hódmezővásárhelyen az ezer lakosra jutó állatlétszám ma gasan fölülmúlta az országos átlagot. (3. sz. függelék.) A hosszú ideig tartó gabonakonjunktúra következményeként felgyorsult a gaz dasági és társadalmi átalakulás. Emelkedtek a földárak, növekedett a földvásárlási láz. Garzó Imre 1875-ben ezt írta: „A vagyon és gazdagság napról napra kevesebb kézben gyűlik össze, a sokaság pedig napról napra szegényebbé válik... Máris évenkint több-több jómódú gazda jut arra a szomorú sorsra, hogy földjeit eladni kénytelen és lesz elkeseredett szegény emberré...” 1 Hát még a volt házas zsellérek, akiknek 1/8 telekje után kimért kis legelőjárandósága előbb-utóbb a módosabb gaz dák kezére került. Ugyan mit is kezdhettek volna a 25—30 km távolságban kiosztott I— 1 1/2 kh holdnyi „birtokkal” ? Kopáncs kiosztásakor (1863-ban) került szóba, hogy egyes gazdák „százszámra vásárolják össze” a házas zsellérek réti illetményét. (4. sz. függelék.) A birtokváltozások vizsgálata azt mutatja, hogy a legtöbb változás az 1—5 kh kategóriában történt. A földek összevásárlására törekvő nagygazdák malmára hajtotta a vizet a meg megújuló sok elemi csapás, mely a tartalékokkal nemigen rendelkező volt házas zselléreket egykettőre tönkretette. A Tisza-szabályozás után belvizek, vadvizek pusz tították a pusztaiak és kopáncsiak termését. 1862/63-ban aszály károsított. Ennek emléke a nép tudatában szinte napjainkig tovább élt.2 Tízezrek küszködtek az éhség gel. A tanács kölcsöngabonát hozatott, amelynek árát évtizedek múlva is eredmény telenül követelte a nélkülöző családokon.3 A város 1873-ban törvényhatósági jogot nyert. Ez újabb kiadások özönét vonta maga után, melyek pótadóként az adófizetőkre nehezedtek. Ugyancsak a pótadóból kellett fedezni a regale-váltságot, mely végülis a kialkudott 430 ezer forint vételár helyett a sok kamat miatt 1 millió forintjánál többe került a városnak. (5. számú függelék.) Az említetteken kívül még egyéb terhek is nehezítették az életet. Évtizedekig hú zódott a szőlődézsma váltság összegének behajtása. A Tisza szabályozási, illetve rét szárítási költségek törlesztése is sokáig nagy gondja volt az érdekelt birtokosoknak. E terhek alól az uradalom igyekezett kibújni... (Az ármentesítő társulat elnöke gróf Károlyi György, alelnöke a parasztgyűlölő Horváth László uradalmi ügyész)... A vásárhelyi gazdák súlyos terheire Garzó Imre is felfigyelt: „... a 15 holdasnál na gyobb birtokosok is szinte az ötven holdasokig elég biztosan, de csak nagy erőfeszí tésekkel élhettek a terhek miatt, amelyet viselniük kellett. Ugyanis eltekintve attól, hogy a termésből vetőmagot és aratói részt kell adniok, hogy jószágot és cselédet kell tartaniok, a nyilvántartott földbirtok után le nem tagadható mindenféle adók szer telen magosak, melyek együtt a határnak nagy részében haladják a kataszteri tiszta jövedelmet. Nevezetesen amely hold földnek kataszteri tiszta jövedelme 8 Ft-ban van megállapítva, ennek egy negyed része egyenes állami adó, ennek meg 3/4-e városi pótadó, hozzájárul az állami jövedelmi pótadó, állami és városi útadó, továbbá egy1 Hód-Mező-Vásárhely 1875. július 4. szám. 2 Tunyogi Bálint 80 éves csomorkányi parasztember említette a hatvanas évek végén, hogy még a nagyapjától hallotta kisgyerek korában, miért nevezik a kapcsos ülést a vásárhelyiek „hatvan hármas ülésnek” . Abban az évben annyi gaz (értsd: gabonaszár, szalma) sem termett, hogy ülésbe gyűrhettek volna, mint az addig szokásos volt. Pach Zs. Pál is utalt a nagy szárazság proletarizáló hatására: „A szárazság miatt a legelő is tönkrement, az állatok ezrei pusztultak el. Mivel a földjeit és állatait elvesztett szegényparasztok sem a lassan fejlődő iparban, sem a mezőgazdaságban nem ta láltak munkalehetőséget, gyorsan tömegméretűvé vált a mezőgazdasági tartaléksereg” . (P ach Z s . P á l : A z eredeti tőkefelhalmozódás Magyarországon. Budapest, 1952. 68. p.) 3 1892-ben a városi ügyész 2464 családon közadók módjára kérte behajtani az 1863-as ínséges gabona tartozást, amely ekkor még 5745 Ft. 104
házadó és még ármentesítési adó, mely mélyebb fekvésű részeken a kataszteri tiszta jövedelemnek minden forintja után 36-ra, — sőt a Szárazérhez is tartozóknál 59 krajcárra is — fölemelkedik” ...4 A sok nehézség ellenére mégis azt kell mondanunk, hogy a kiegyezés utáni tő kés föllendülés Vásárhelyt is elérte. Megjelentek a hitelintézetek, kisebb tőkés vállal kozások keletkeztek, föllendült a kereskedelem. 1870-ben készült el a Nagyvárad— fiumei vasútvonal Vásárhelyt érintő szakasza. Ezzel megnyílt a lehetőség távolabbi piacok elérésére. A gazdasági megerősödés lendületét csak az 1870-es évek derekától mutatkozó gabonatermelési válság fékezte. A válságról így írt a vásárhelyi sajtó 1876-ban: „Ma már az amerikai yankee búzáját olcsóbban adja a mi piacainkon, mint mi a saját termésünket. Az ausztráliai gyapjú saját juhaklainkból kiszorít ben nünket. A verseny összeomlással fenyeget...”5 A mezőgazdaságból élő vásárhelyi lakosság differenciálódását a kevés statisztikai felmérésből csak fő tendenciájában tudjuk követni (Ismeretes, hogy az 1890. évi földbirtokstatisztikát már Ormos Ede annak bizonyítására használta föl, hogy Vásárhelyen a földbirtok elaprózódik.67) Akkor ad valóságos képet a kimutatás, ha nem egyetlen évet vizsgálunk, hanem hosszabb időszakot vetünk össze. A földbirtokok száma Hódmezővásárhelyen7 1851-ben 5 holdon aluli 5—30 kh 30—200 kh 200 kh felett Összesen
1870-ben
2869 981 115 35
3243 1846 928 18 (??)
5000
6035
1895-ben 5782 3351 904 31 10068
Akármilyen csábító a gyors következtetés levonása, óvatosnak kell lennünk. Erre az időszakra nagy változások esnek. 1863-ban a Rét kiosztásakor egy egész házhely után 7 hold földet mértek. A Nagy- és Kistó fenekét pedig egységesen 19 1/2 négyszögöles parcellákra, úgynevezett „tói földek”-re mérték szét. Tehát maga a földosztás belejátszott a birtokok szaporodásába, illetve elaprózódásába. A szőlőföldek is a törpebirtokok számát növelték. Maga a birtokszám egyébként sem tükrözi híven a birtokosok anyagi helyzetét.8 Nem is beszélve arról, hogy a kisbirtok nem azonos a parasztbirtokkal. A 19. század második felében 900— 1000 között mozgott az önálló iparosok száma. Általában ők is szereztek némi földtulajdont. Az 1870. évi statiszti kát elemezve már Garzó Imre arra a megállapításra jutott, hogy a főid minőségét tükröző jövedelem szerinti csoportosítás megfelelőbb volna. 4 G arzó I mre : Életem és abból merített gondolatok. Szerk. Blazovich László—Varsányi Pé ter István. Budapest. 1978. 210. p. 6 Hód-Mező-Vásárhely 1876. augusztus 20. sz. 6 D r . O rmos E d e : Á szocializmusról, különös tekintettel a hódmezővásárhelyi munkáskér désre. Hódmezővásárhely. 1896. 143. p. 7 CsmL (HF) Hódmezővásárhely város Telekhivatalának iratai. 1851. — A Hód-Mező-Vásár hely 1875. július 20. számában G arzó I mre elemezte az 1870. népszámlálás adatait. — A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája III. kötet. A gazdaságok megoszlása jelleg és nagy ság szerint. Budapest, 1900. 8 Szabó I stván : A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. Buda pest, 1972. Második kötet 17. p .: „A társadalmi rétegződés vizsgálatához, bár elengedhetetlenül szük séges, nem elég a földbirtok területi megoszlásának figyelembe vétele” ... „Különösen a sajátosan ma gyarjelleget képviselő nagy határú alföldi városokban fordult elő, hogy nem parasztoknak is jelen tős számú kisbirtokuk volt” . 105
A birtokok megoszlása kát. tiszta jövedelem szerint9 50 50— 100 100— 200 200— 500 500—1000 1000—3000
és annál kevesebb
o. é. o. é. o. é. o. é. o. é. o. é.
Ft. Ft. Ft. Ft. Ft. Ft.
kataszt. kataszt. kataszt. kataszt. kataszt. kataszt.
tiszta jöved. tiszta jöved. tiszta jöved. tiszta jöved. tiszta jöved. tiszta jöved.
Összesen
3590 849 872 591 109 24
birtok birtok birtok birtok birtok birtok
6035 birtok
A továbbiakban leszögezte: „Itt tehát szertelen a törpe gazdaságok mennyisége, a 2000-nél kisebb azon földdel bírók száma, akik pusztán a földjükből mégha ma guk művelik is azt, megtakarítást tehetnének félre. Az összes 6035-ből pedig 4000-en lehetnek olyanok, akik egyedül a földbirtokjuk után meg nem élnek.” Az 1895. évi mezőgazdasági statisztika mutatja a tőkés korszak vásárhelyi mezőgazdaságának szerkezetét. Lényeges módosulás ebben korszakunk végéig (1914) már nem történt.910 Birtokkategória kh-ban 10 kh alatt 10—50 50—100 100—500 500— 1000 1000 kh felett Összesen:
Gazdaságok száma Hmvásárhelyen 5024 2334 352 142 8 1 7861
Az összes gazdaság %-ában Hmvásárhely Magyarországon 63,91% 29,69 4,48 1,80 0,10 0,01 100,00
72,77% 24,73 1,51 0,70 0,13 0,16 100,00
Az 5024 tiz kh alatti gazdaságból öt kh-nál kisebb területű volt 4052. Ezek a tö redék birtokok nem igazi parasztgazdaságok. Közülük 1631 az 1 kh-on aluli, szántó föld nélküli kert. A kertek közt szerepelnek a tó kiosztásakor juttatott 19 □ -öles parcellák is! A törpebirtokok 49,16%-a nem rendelkezett 1 kh földdel. Hódmezővásárhely birtokmegoszlása eltér a közismert magyarországi állapotoktól, ahol az összes bir tokos 0,99 %-a tartozott a 100 kh-on felüli kategóriába, de ez a vékony réteg magáénak mondhatta az ország művelhető területének 56,84%-át. Hódmezővásárhelyen a 100 kh-on aluli birtokok voltak többségben a területarányban is. A birtokok számá nak 1,91 %-át kitevő 100 kh-nál nagyobb birtokok 1895-ben Vásárhelyen csak a ter mőterület 26,62%-át uralták. Ez az arány 1848 óta lényegesen módosult. Az 1851-i birtokmegoszlás szerint 129 volt jobbágy gazda gazdálkodott 100 kh-nál nagyobb birtokon, vagyis az összes birtok 8,01 %-a 20 949 kh-t tartott kezében, de ez az akkor művelt 56 009 kh-nak a 37,40%-át jelentette.11 Mindez a saját munkaerőre támasz kodó parasztgazdaságok térnyerésének, szaporodásának a bizonyítéka. A kapitalista gazdálkodás előrehaladtával egyre több ügyvéd, orvos, kereskedő szerzett magának házasság útján, vagy felhalmozott tőkéjéből földvagyont. Ez a 9 Hód-Mezö-Vásárhely 1875. június 13. szám. 10 A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája IV. kötet. A gazdaságok meg oszlása jelleg és nagyság szerint. Budapest 1900. Táblás kimutatások 38. p. 11 CsmL (HF) Hódmezővásárhely város tanácsának iratai 1848—1872 6. 1930. 106
folyamat a századforduló körül felgyorsult. Gyáni Gábor Hódmezővásárhely virilistáinak vizsgálata közben arra a fölismerésre jutott, hogy a földtulajdon a tőkés virilis vagyonnak is része. Az általunk vizsgált korszakról Gyáni táblázata a követ kezőt mutatja:12 A virilisek közül földbirtokos tőkés középrétegbeli 1888. 1908. 1915.
72 54 42
9 18 23
19 28 35
Nyilván ez a jelenlevő tőkésbirtokos réteg adja legtöbbször haszonbérbe a föld jét, bár akadt köztük nem egy, aki cselédek alkalmazásával „házi kezelésben” tar totta birtokát. Ugyanígy éltek a módosabb parasztság többnyire második, harmadik generációbeli tagjai, akik a századforduló táján „kezdenek fölhagyni a parasztizálással” , vagyis egész évben városi házuknál tartózkodnak, a munkából semmi részt nem vállalnak. Az ilyen birtokon a haszonbérlő is gyakran cselédek alkalmazá sával győzi elvégezni a munkákat. A cselédek többsége mégsem ezeknél a „nagy” gadaságoknál szolgál, hanem a számbelileg sokkal szélesebb 30—200 kh-asok kate góriájába tartozóknál. Ezek nemcsak „megengedhették” maguknak a cselédtartást, hanem a jószágtartás és földművelés szerteágazó tevékenységei meg is követelték tőlük az idegen munkaerő igénybevételét. Persze óriási különbség volt az egyes gaz daságok közt a föld minősége és jövedelmezősége szerint. Jó fekete földön vagy a város közelében egy 20—30 holdas gazda magasabb szinten élt, mint a távoli „Rossz pusztán” egy 70—80 holdas. Jól szemlélteti ezt a művelési áganként és osztályonként a kataszter tisztajövedelemről készített kimutatás (1914). Eszerint Hódmezővásárhelyen: Művelési ág
Terület kh
Átlagos kát. tiszta jövedelem (fillérben)
szántó kert rét szőlő legelő nádas erdő
105 910 701 3 275 848 13 956 65 191
1709 2067 665 2165 384 1535 313
Összes művelhető terület:
124 946
1537
A cselédek oldaláról nézve bármilyen fáradságos is a cselédélet, a szűkölködő családon való segítés vágya kényszeríti őket a szolgálat vállalására. Mivel a munkavállalalók száma egyre nagyobb, mint az igény, még „örülhet” is, aki így munkához, kenyérhez jut. A birtokmegoszlás áttekintése után vegyük szemügyre a lakosság foglalkozását, különös tekintettel a cselédnépségre. Mint az alábbiakbóí kitűnik, a cselédek számát 12 G yáni G ábor: Hódmezővásárhely legnagyobb adófizetői (1888—1941). In. Történelmi Szemle 1977. 3—4. szám 626—-640. p. Gyáni csak azokat a legtöbb adót fizető „virilis nagygazdákat”
vette be a kimutatásába, akik ténylegesen részt vettek a város irányításában. 107
az ellentmondó egykorú hivatalos adatok miatt eléggé bizonytalanul lehet koronként megállapítani. A hiányosan ránk maradt 1851. évi összeírás 3000 háztartásának vizs gálatából megállapítható,13 hogy milyen rétegek tartottak cselédet.
Volt jobbágy gazdánál K anász és béres Szolgálólány Összesen:
Házas zsellérnél
898 341
219 109
1239
328
Házatlan zsellérnél 36 41 77
összesen 1153 491 1644
A rendelkezésünkre álló háztartások adatai szerint a családoknak több, mint fele tartott cselédet. A cselédek 3/4 része gazdasági, külső cseléd. A házas zsellérnek nevezett kategóriában tartották nyilván az iparosokat, kereskedőket is. Az 1851. évi összeírás végösszege alig különbözött az 1857. évitől, ezért elegendőnek tartjuk az utóbbi bemutatását. (Kár, hogy egészen más kategóriákat használtak, mint a ké sőbbi felmérések, — így összehasonlításuk csak hozzávetőleges lehet.)14 Hódmezővásárhely lakossága foglalkozás szerinti megoszlása 1857. pap hivatalnok tudor ügyvéd,jegyző egészségügyi földbirtokos mezőgazd. segédm. ház- és járadékbirt.
16 68 59 18 24 3993 1067 751
iparos ipari segédmunkás kereskedő keresk. segédmunkás halász napszámos másféle szolga egyéb 14 éven felüli férfi nők és gyermekek
1 025 600 149 76 77 2 529 1 260 2 107 28 543
Összesen:
42 292
Figyelembe kell vennünk, hogy az agrárlakosságon belül kereső férfi 8849 fő. A napszámosokat is beszámítva az agrárkeresők 54,8 %-a agrárproletámak tekint hető. A napszámos és a „másféle szolga” az összkeresők 32,6 %-a, az agrárnépesség keresőinek 42,8 %-a. Feltehető, hogy a mezőgazdasági segédmunkások kategóriájá nak egyik — talán a nagyobb — része szintén a cselédeket jelenti, másik részük pedig a nem önálló, de már nagykorú férfi családtagokból állt az önálló parasztgazdaságok ban. Fia e kategóriának csak a felét számítjuk cselédnek, akkor is 1800 fő körűire kell tennünk az 1857. évi vásárhelyi cselédszámot. Az 1869. évi (ad 1870) statisztikai felvétel szerint Vásárhely lakossága 48 811 fő. A cselédek száma 3090, a növekedés igen nagy. Az összeírás részletes eredményei mutatják, hogy a cselédek felét kint írták össze a tanyákon. De a belterületen össze írt cselédség jórésze tavasszal szintén kikerült a határba a gazda házanépével együtt.15 13 CsmL (HF) Népszámlálási iratok és összesítések (IV. A. 1106 C. 6.) 14 Uo. 15 Uo. 108
A cselédek megoszlása Hódmezővásárhely területén 1869-ben I. tizedben II. tizedben III. tizedben IV. tizedben V. tizedben Összes belterületi
294 fő 191 fő 656 fő 266 fő 128 fő 1535 fő
Tanya határrészen Puszta határrészen Rét határrészen Gorzsa határrészen Össz. külterületi cseléd Cseléd összesen
1244 fő 262 fő 12 fő 37 fő 1555 fő 3090 fő
A következő évben hivatalosan közzétett statisztikában az alábbi összevont adatokat közölték: birtokos haszonbérlő gazdatiszt éves szolga napszámos
3655 54 14 5955 4142
Ugyanebben az időben a birtokok száma 6035, tehát az 1857. évihez képest 1035tel növekedett, a birtokosok száma viszont 338-cal csökkent. Az imént láttuk, hogy 3090 cselédet mutattak ki. Az 1869. évi „éves szolga” átfogóbb kategória lehetett. Hasonló összevonást alkalmazott az 1891. évi statisztika is.16 összes kereső mezőgazdasági népesség Hódmezővásárhelyen 1891-ben önálló földbirtokos Bérlő mezőgazd. segédszemélyzet Összesen:
5 900 131 5 649 11 680
De a „mezőgazdasági segédszemélyzet” a korabeli szóhasználatban távolról sem azonos a cselédséggel!17 A mezőgazdasági segédszemélyzet megoszlása 1891-ben Szolga napszámos családi kisegítő
2228 974 2442
összesen
5644
Igen részletgazdag az 1900. évi statisztikai felmérés. Hódmezővásárhely lakos sága keresőkre és eltartottakra bontva az alábbi képet m utatta: 16 Magyar statisztikai közlemények. A magyar korona országaiban az 1891. év elején végre hajtott népszámlálás eredményei. II. 17 Uo. 109
Kereső össznépesség Ebből — mezőgazd. — iparos — kereskedő — közlekedés — közszolg. és szabadfog!. — véderő — napszámos — házi cseléd — egyéb és ismeretlen
Eltartott
25 789 fő 16 432 3 655 877 279 1 723 59 1 171 1 560 1 028
35 094 fő 24 686 4 666 1065 642 1 274 3 1 465 38 1 249
Számunkra itt most nélkülözhetetlen a „mezőgazdasági népesség” további bontása: Kereső önálló önálló segítő családtagja mezőgazd. tisztviselő mezőgazd. cseléd mezőgazd. munkás
El tartott
5 501 2 793 6 2718 5 414
összesen
13 244 —
2 2 127 9 307
16 432
24 680
Az 1910. évi statisztika szerint a város lakossága 62 445 fő. Hódmezővásárhely lakosságának megoszlása 1910-ben: Kereső
Eltartott
27 757
34 688
A keresők 61 %-a a mezőgazdaságban dolgozott, ezek eltartottja az összes eltar tott 66,3 %-a. Az őstermelésben foglalkoztatottak közül 1910-ben önálló földműves tisztviselő egyéb segédszemélyzet
6 254 7 10 630
Összesen
16 891
1900-hoz viszonyítva 459-cel nőtt a mezőgazd. keresők száma. Az „egyéb segédsze mélyzet” megoszlása 1910-ben:
segítő családtag segédmunkás, napszámos szolga
férfi
nő
összes
2710
449
3159
4514 2800
123 34
4637 2834
Ha csak azt nézzük, hogy a cselédek 53,8 %-a a mezőgazdaságban helyezkedett el, a napszámosoknak pedig 60,3 %-a, akkor azt emeltük ki hangsúlyosan, hogy Vásárhely parasztváros. De ha azt vizsgáljuk, hogy a 31%-nyi nem paraszti keresők foglalkoztatták a cselédek 46,2 %-át, akkor meg éppen arra vetettünk fényt, hogy a 110
nem-parasztok nagyobb arányban használtak föl idegen munkaerőt, mint a még min dig a családi munkaerőre támaszkodó paraszti gazdaságok... A vizsgált hat évtized 5 időmetszete azt mutatja, hogy a mezőgazdasági cse lédek száma általában 2—3000 közt ingadozott. Ez érthető, hiszen a paraszti gaz daság csak ott és addig alkalmazott cselédet, ahol és ameddig elkerülhetetlenül szükséges volt. A cselédtartás növelte a termelési költségeket, melyek pedig úgyis magasak voltak. Bár a város ebben az időszakban lényeges változáson ment át, mezőgazdasága számos lépést tett a szakszerű gazdálkodás felé, mégis messze elmaradt az európai belterjes gazdálkodástól. Termékeinek minősége megfelelő, sőt kiváló volt, pl. liszt, sertés, szarvasmarha, baromfi. Munkaalkalmat azonban nem tudott elegendőt nyújtani, a termelési költségek magasak voltak. A mezőgazdasági munkásokat csak munkacsúcs idején tudta bekapcsolni a termelésbe. Nem volt túl magas az éves cselédek száma. A századforduló táján egyre világosabban látszott, hogy a bajok egyik forrása az, hogy hiányzott a modern nagyipar. A feszültség Szántó Kovács mozgalmában érte el robbanáspontját. A paraszti munkamegosztás valóságos hierarchiáját alakította ki az évi munkáknak. Az időszakos munkások rövid ideig, de maximális munkaintenzitással dolgoztak a termés betakarítása körül. A cselédek egész éven át végezték a paraszti gazdaság mindennapi teendőit. Mellet tük ott találjuk a segítő családtagokat is. Beleépültek a családi munkaszervezetbe. A kapitalizmus előrehaladtával a gazda—cseléd viszony egyre többet veszített pat riarchális színezetű hagyományaiból. Egyre nyíltabban csak a cseléd munkaerejének kihasználása nyomult előtérbe, amint azt Arany Tóth Pál egykori cselédember meg fogalmazta : „Nem azér fogatták a cselédöt, hogy a tükör előtt üjjön, vagy politizájjon, hanem, hogy miné többet dógozzon...”
2. A cselédség rétegei és azok bérezése A cselédek munkábaállítása a paraszti gazdaságokban bizonyos munkamegosz tást tett lehetővé. A 18. század közepe óta több forrásból világosan kimutatható, hogy télen az állatokat a szálláson a gazda fiával együtt, vagy anélkül, a szolga látta el, a házi munkákat a szolgáló végezte. A szemtermelés térhódítása és ami azzal együtt járt, az istállózó állattenyésztés előtérbe nyomulása méginkább továbbfej lesztette a cselédek munkakörének „specializálódását” . Ez arányban állt a munka végzés nehézségével és bérezésével is. A földművelés munkái közül cselédekre bízták a szántást, a boronálást, olykor a vetést, kapálást és szinte mindig a trágyázást. Ők végezték a termények mozgatását, szállítását, a takarmány rendben tartását, a szénakészítés munkáit. A jószágok etetése, itatása, tisztogatása, a tiszta alom behordása, a trágya kihordása, az állatok legeltetése, mind-mind a cselédek feladata. Ha más munka nem akadt volna, a tanya körül kellett rendet, tisztaságot tartaniuk, morzsolni, a földművelés eszközeit kar bantartani, javítgatni. A női cselédek látták el az aprójószágot és a háztartás legtöbb munkáját, oly kor a sürgős paraszti munkából is részt kellett vállalniuk. A vásárhelyi cselédek életét, differenciált munkáját Kiss Lajos örökbecsű művében, a „Szegény emberek életé ben” , utolérhetetlen hűséggel leírta... Mi itt most csak futó pillantást vetünk rájuk. 111
Férfi cselédek a) Kanász, kiskanász A cselédélet alsó foka, inas ideje a kanászkodás. A 19. században már az egészen kicsi, 6—8 éves fiúkat szokás volt elállítani cselédnek. Nyolc-kilencéves koráig jószerint csak az „étiért” szolgált. Amelyik néhány osztályt kijárt, tízesztendős korában az is kanásznak állt. Elsősorban a disznók ellátása lett volna a feladata, de segítenie kellett úgy a béres, mint a gazdaasszony munkájában is. Valóban „mindönki lábakapcájá”-nak tekintették. A hajnali jászoltakarítás az ő dolga volt. Segített a ta karmányt a „jószág elé vetni”, majd kihajtotta a disznókat. Néhol más jószágot is rábíztak, tehenet, birkát, lovat, — ami igen megnehezítette munkáját. „Flöstök” és délebéd idején se sok nyugta maradt, csakúgy, mint a jószág esti behajtása után. Főbb tennivalói: óltisztítás, tojásszedés, aprójószág itatása, tűzrevaló behordása stb. A szegényember gyereke 14—15 éves koráig volt kanász, utána béres, csordás, eset leg mindenes lett. Az átlagos vásárhelyi gazda egy kanászt és egy bérest tartott. Szol gáló már csak módosabb helyre került. Amelyik családnak megfelelő fiúgyermeke volt, nem alkalmazott cselédet, mert saját gyermekei kanászkodtak. A kanász évi pénzbére a korszak elején 20 Ft körül mozgott. A „Cselédek bérezése” jegyzőkönyv 1860. évi egyik bejegyzése:: „Kerekes József 2812. sz. a. (lakos által) kanásznak fogadott Kis Antal bére 10 osztrák értékű forint, 2 véka búza, 2 véka árpa, 1 pár csizma, 1 tavaszi malac, 1 kocsi gané, 1 db szappan” .18 Csak az 1890-es években emelkedett a kanászok pénzbére 30—50 forintra. Ga bonából átlag 2 köbölet kaptak, aminek fele búza, fele árpa volt. Kapott egy kocsi szálas tűzrevalót, ami lehetett szalma vagy izikcsutka. Még a gané is sokáig előfordult. Kaptak ezen kívül 1 pár csizmát, 1 kg szappant. Elmaradhatatlan a választási malac, melyet majd a szülei fölneveltek, meghizlaltak. Takarékos szülők a gyerek bérét félretették, hogy mire a katonaságtól leszerel, legyen miből családot alapítania. b) Mindenes A mindenes elnevezésnek többféle jelentése volt Vásárhelyen. Eredetileg és első sorban a 60—70 éves magános öreg cselédet hívták annak, aki főleg kereskedőknél mindenféle udvari munkát elvégzett. Ezeket többnyire havonta fizették. De ugyanígy nevezték a kanász és béres közt korban és fizetésben középen álló legénykét is. Kiss Lajos szerint: „Tanyára az olyan idejű gyereket fogadták meg mindenesnek, aki ka násznak idős, béresnek fiatal (15— 16 éves). Mindenes névvel fogadta a gazda, hogy a gyerek ne vegye ledegradálásnak, ha egyszer kanásznak állítja a jószág mellé, más kor meg mint bérest lóhajtónak ültetik a második kocsira, ha több kocsival mennek. Szánt, vet, boronái, s a szükséghez képest végzi a kanász dolgát, meg a béresét. Különösen kisebb gazdaságban alkalmazták, hogy ne kelljen neki olyan sok bért adni, mint a béresnek.”19 így pl. Tárkány Szűcs József gazda szívesen fogadott a béres mellé mindenest.
18 CsmL (HF) Hódmezővásárhely Városi Rendőrkapitányi Hivatal iratai. Cselédek bérezésé ről vezetett jegyzőkönyv 1059. sz. 19 Kiss L a j o s : A szegény emberek élete. Budapest, 1955. 103. p. 112
Nála 1880-tól 1900-ig alkalmazott mindenesek bére így alakult: Év
Pénzbér (Ft)
Gabona (köböl)
1880. 1881. 1882. 1883. 1884. 1885. 1885. 1886. 1887. 1888. 1889.
20 30 27 30 34 34 34 35 22 18 22
2 3 10 4 4 4 4 3 10 2 2
1890. 1891. 1892. 1893. 1894. 1895. 1896. 1897. 1897. 1898. 1898. 1899. 1900.
18 30 25 10 30 25 28 34 30 33 30 25 50
2 3 3 1 3 10 3 2 2 4 4 2 4
Tűzrevaló (kocsi) 1 1
— 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
Malac (db)
Csizma (pár)
Szappan (kg)
1
_
_ —
1 1 1 1
2 2 2 1
0,5 1 1
—
—
—
1 1 1 1 —
1 2
1 1 1 1 1
1
—
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
— 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
— 1 1 1 1 2 1 2 2 2 1 1 2
A pénzbér és gabonajárandóság kölcsönösen függött egymástól. Amikor szem betűnően alacsony mindkettő, nem egész évig tartott a szolgálat. Az egy kocsi tűzrevaló mindegyiknek járt. Szappant csak 4-nck nem adott, a többieknek mindig 1—2 kg-ot. Malacot csaknem minden esetben kapott a mindenes. Magasabb gabonajá randóság mellé 3 esetben nem adott csizmát.20 c) Csordás gyerek A kanászkodásból kinőtt 14—18 éves fiú vállalkozott a csordásságra. Két-három évig csinálta. Csak olyan helyen volt rá szükség, ahol nagyobb számban marhát tartott a gazda, vagyis a 80— 100 holdasoknál. Egész évre fogadták. Munkája ta vasztól őszig a marhák legeltetése volt. Télen is talált dolgot a jószág körül: 20—30 marhát etetni, itatni, tisztán tartani éppen elég dolog. Kiss Lajos adatai szerint bére zése nem mutatott csökkenő tendenciát, sőt, ellenkezőleg! 1870-ben 40—60 Ft mellé 5 köböl életet (gabonát) kapott, 1 pár csizmát, 1 db félesztendős malacot, 1 kocsi izikcsutkát, 2 db szappant, 1 pár gatyát, 1 kék inget és 1 kék kötőt. 1900-ben 80—100 korona a pénzbére, 8 köböl élet a gabonajárandósága. Kapott még ezen kívül 8 véka kukoricát, 2 választási malacot, 1 kocsi tűzrevalót, 1 db szappant, 1 gatyát, két inget, 1 szűrt, 1 kék ujjast, 1 vattás nadrágot és egy pár bocskort. d) Béres A kanász mellett a legelterjedtebb cselédtípus. A cselédtörvényt magyarázó vá sárhelyi rendőrkapitány definíciójával szólva: „Béres az a cseléd, aki előre meghatá20 CsmL (HF) Tárkány Szűcs József gazdálkodó följegyzései 1880—1943. (Kézirat). 8
113
rozott bérért egész éven át jószággal bánik, szánt, vet, kapál, kaszál, egyszóval min denféle munkát végez a gazdaság javára.”21 A 14—15 éves fiú kisbéresnek állt el. Csak ott használták a megkülönböztető kis jelzőt, ahol öregbéres is volt, egyébként csak simán béres a neve, mégha fiatal is. Anol kisbéres és öregbéres volt, ott a béresek közt is bizonyos munkamegosztásra került sor. A kisbéres lassan tanult bele a munkába. Eleinte olyat bíztak rá, amit nem ronthatott el, pl. ugarolást, boronálást, fattyazást stb. Lassan belenevelődött a föld művelés minden fogása: hogyan kell vakborozda nélkül szántani, egyenletesen ka szálni a füvet, és a gabonát, arányosan szórni a vetőmagot, alaposan megkapálni a kukoricát, kiverni a csutkatövet, boglyát rakni, nyomtatni, dudvázni, kukoricát töl tögetni stb. Az öregbéres többnyire katonaviselt ember, nős, családos. Ő helyette síti a gazdát, irányítja a gazdálkodást. „Az öregbéres olyan a gazdálkodásban, mint az őrmester katcnáéknáí: mindenütt ott van s ahova csak bekukkan, mái látja a hibát, semmi sem kerüli el a figyelmét. Csak úgy hull belőle a parancs. Utánanéz, idejében eszik, iszik-e a jószág, alj van-e, mi van elhajítva, a szerszám hol szakadt el, hogy áll a trágya környéke, hát a szénáé, tiszta-e a gyöp, milyen állapotban van a kerék, van-e hiány a bolondkocsi és a hozzátartozó szerszámnál, hogy végzik a szán tást, szalmarakást? Legtöbb gondja van arra, hogy a szénát jól összeszedjék. Ha észreveszi, hogy a kanászok játszanak, rájuk kiabál... A kaszálók, kapálok azon veszik észre, hogy nyomukban van és mondja ám vékonyát-vastagát, hát ez is munka? Vagy kell, vagy nem, de ortájozik (ordítozik), hogy a gazda a tanyában is hallja, milyen erélyes.” 22 A tanyabeli munkák úgy specializálódtak, hogy a legfontosabbakat maga az öregbéres végezte. Ő bánt az ökrökkel, az övé a szántás munkája, de méginkább a vetés. Liatalabb bérest csak azért vesz maga mellé, hogy betanítsa. Kapáláskor ő kapál elől, felügyel a többiekre. A boglya- és kazalrakás is az ő tiszte. Betanította a fiatal állatokat. Tavasszal herült. A gabona és kukorica hazafuvarozása nála nélkül nem történhetett meg. Ősszel mag alá szántott. Még a téli napok sem teltek dolog talanul. „A serény béresnek olyan a tanya tájéka, vetése, jószága, hogy öröm nézni. Az istállóban szép vastagon aljazva, járda fölsöpörve, a rácsban takarmány, széna tartóban széna. A jószág fényes, tiszta. A gané kihordva. Az istálló fala meszelve. A szerszám megkenve, csattjai ragyognak.”23 Az öregbéres „bérös gazda” , vagy béres tanyás lakást is kapott a gazda tanyájá tól pár lépésre álló kislányában. Lizetése is előmunkás szerepének megfelelően vala mivel magasabb a többi béresénél. Éppen ezért kell csínján bánni a cselédbérek vizs gálatával. Az öregbéres fizetése félreértésre adhat ckot, hiszen ők tették ki a cselédség kisebbik hányadát. A Gazdasági Lapok tudósítója 1857-ben úgy látta, hogy Vásár helyen igen magasak a cselédbérek, mert a Tisza-szabályozás igénybe veszi a mun kásokat. Azt állítja, hogy Vásárhelyen egy 150 holdas gazdaság öregbéresének összes juttatása többre rúg évi 600 forintál. „Pénzbére 150 váltó forint, hat és fél köböl búza, hat és fél köböl árpa, egy szűr, egy végiggombos szűrnadrág, egy nagy kankó, egy db kétesztendős ártány, két pár új csizma, egy pár bocskor, négy kocsi tűzrevaló, két font szappan, egy hold kukoricaföld minden termékével, ennek szállítása; egy hold feles (ti. kukoricaföld) napszám nélküli (nálunk ti. egy hold feles kukoricaföldér 4—5 napot szokott a felesbe mívelő dolgozni.) Egy házutáni 3 1/2 hold (1200 négy-
21 Szalai J ózsef : A z új cseldétörvény ismertetése. Hódmezővásárhely, 1907. 6. p. 22 Kiss L ajos im. 81. p. 23 Kiss L ajos im. 87. p.
114
szögöles hold) nyomási föld minden munkája, termésének learatása, elnyomtatása, családja számára őrlés, végre saját magának egész éven keresztüli élelmezése.”21*24 Néhány évvel korábban Galgóczy Károly az egész akkori Magyarország bér viszonyait áttekintette. Szerinte is az Alföldön sokszorosa a bérezés a hegyvidékinek. Néhány idevágó példa: „Honiban Vámos Mikolán kivált jóra való cselédet nehéz kapni. Évi bére egy benntartott béres szolgának 130— 140 váltó forintra rúg, s ezen kívül ha helybeli és földje van, azt meg szokta a gazda neki szegődményben szán tani, s ha a cseléd ruháját nem a gazda házánál mossák, a mosónénak egy szekér fát köteles a gazda adni... Ipoly-Pásztón könnyű cselédet fogadni... Egy béres szolga bére: 100—130 vft., s mind benn tartósak... Liptóban közönséges cselédbér egy bé resnek 100 vft körül és tartás; maga kosztján 15—20 vft készpénz, 21 pozsonyi mérő gabona, 25 font só, 20 font zsiradék, egy hordó káposzta, 2 vagy 4 pár bocskor, egy pár csizma, egy kevés krumpli és len alá való föld” ... „Csongrád megyében Szegváron egy öregbéres bére benntartáson kívül is felmegy 400 vft-ra, s több kevesebb készpén zen kívül szokott lenni a szegődségben: egy egész ruha, ebben ruhát, egy kankót, egy szűr nadrágot, vagy posztó gombos nadrágot (reithosen), 2 pár csizmát, kalapot 2 pár fehér ruhát értve, 10—12 köböl gabona, fele búza, fele árpa, egy harmadfű üsző, egy esztendős disznó, 2 db marha teleltetés, 2 kocsi tűzrevaló, 1/4 hold kukoricaföld (1 lánc) szántással és kazaltakarítással. Semmivel sem olcsóbb, sőt drágább ennél a cseléd Vásárhelyen.” 25 A helyi források ezeknél jóval alacsonyabb bérezést mutatnak, s az országos átlagba jobban beleillenek. 1852-ben Peleskei János városi rendőrbiztos felsőbb uta sításra kimutatást készített a vásárhelyi cselédbérezésről. Szokásos módon három kategóriába sorolta őket. Pénzértékre átszámított béreket közölt.26 Cselédek évi bérezése Hódmezővásárhelyen
szakácsnő szolgáló béres kocsis
I. oszt.
II. oszt.
240 96 480 360
180 84 300 240
III. oszt. 120 60 180 216
Sós János 1856-ban a Dezső gazdaságban a következő bérért szolgált: 130 vft, 9 köböl élet, — fele búza, fele árpa, — egy pár új csizma, másik fejelés, 2 kocsi tűzre való, 2 db szappan, 7 Ft ára kukoricaföld, esztendős süldő, feles kukorica föld. Vízi Ferenc bére ugyanitt: 135 vft, 11 köböl élet, -— fele búza, fele árpa —, esztendős süldő, három kocsi tűzrevaló, 2 db szappan, 10 Ft. ára kukoricaföld és feles kukorica, két hét engedelem, két pár csizma, — egyik fejelés. Bár nem említik, de a bér után ítélve Vízi lehetett az öregbéres.27 1860-ban Lengey József mérnök bérese volt Somogyi István, akinek pénzbeli bére 90 vft, azonkívül 9 köböl élet — fele tiszta búza, fele kétszeres, 4 köböl árpa, 72 itce főzelék, 70 font szalonna, 2 malac tartása, őrlés, tűzrevaló.28 21 Gazdasági Lapok IX. évfolyam 1857. február 12. 25 G algóczi K ároly : Magyarország, — a Szerbvajdaság s Temesi bánság mezőgazdasági
statisztikája Pest, 1855. 197 és 200. p. 26 CsmL (HF) IV. B. 1106. b. Hódmezővásárhely város tanácsának iratai 2090/1852. 27 CsmL (HF) Dezső-gazdaság számadás könyve. 28 CsmL (HF) Hódmezővásárhely város Rendőrkapit. Hiv. Cselédek bérezéséről vezetett jkv. 1066. szám. Hód-Mezö-Vásárhely 1875. július 4. számában. 8*
115
1880-ban Tárkány Szűcs József Becsei Jánosnak 45 forintot, 7 köböl életet (fele búza, fele árpa), két pár csizmát (egyik új, másik fejelés), fél hold kukoricaföldet, két kocsi tűzrevalót, egy malacot és 2 db szappant adott egyévi béreskedésért. 1891-ben ugyanez a gazda Hellembai Sándor nevű béresnek 35 forintot, 4 köböl életet, egy pár csizmát, egy malacot, egy kocsi szalmát, egy kiló szappant fizetett. 1901-ben Győri Lajos béreskedett nála. Az ő bére 47 forint, 5 köböl élet (3 búza, 2 árpa), 1 pár csizma, 1 kocsi szalma, egy malac, 2 kg fehér mosószappan. Érdekes változás figyelhető meg a bérezés összetételében: a pénzbér aránya fokozatosan növekedett! A korszak elején még teljes ruházatot adtak a bér mellé. Hódi István gazdálkodó az 1850-es években béreseinek kalapot, bekecset, kankót, szűrt, nadrágot, csizmát adott. Amikor a béres ruháját otthon mosták, szappant is adott. A tűzrevalót ganéban szolgáltatta ki. Több bérlevél említi, hogy kukoricaföld is jár a cselédnek (10 forint ára, 5 forint ára, ami 1/2— 1 holdnak felelhetett meg), de ezen kívül gyakran kialkudták a feles kukoricaföldet is. A századfordulóra a teljes ruházat adása háttérbe szorult. Még a lábbeli megmaradt a bérezésben. Közben amit lehetett, lefaragtak a bérből. A szokásos két pár csizmából 1 pár lett, a 2 kg szappan ból 1 kg, a féléves malac választásivá zsugorodott. A pénzbér viszont valamivel föl felé emelkedett. A cselédek bére az alábbiakból tevődött össze: pénzbér+ gabona+ malac+ csizma+ tűzrevaló + szappan Összehasonlításul bemutatjuk egy nagyobb és egy kisebb parasztgazdaság bére seinek évi bérét 1880-tól 1900-ig. G abona (köböl)
Malac (db)
45 46 42 50 40 50 50 55 56 50 35 45 50
7 7 6 6 8 8 1/2 8 8 9 7 1/2 4 — 6
1 — 1 1 1
26 32 40 45 35 22 40 20 20 45 30 30 25
2 1/2 3 4 5 4 2 5 1/2 6 2 5 3 3 3
1 1 1 1 1 1 1 1
Pénzbér (Ft)
Csizma (pár)
Tűzrevaló (kocsi)
Kukorica föld (hold)
Szappan (kg)
Hódi Istvánnál
116
1
1
1
1 1 1
2 — 1 1 1 1 1
2 2 — 2 1 — 1
1/2 — — — 1/2 — 1/2 1/2 — — — — —
1 1 — — 2 1 2 1 1 — 1 — 1
— — — — — — — — — — — — —
1
1 — 1
1
1 1 1 1
2 2 2 2 2
1 2 — 1 1
1 1 1 1 1 — 1 1
2 2 2 2 2
2 1 1 1 1 1 2
1 1 2 2 1 1 1 1 1 1 1 2 1
1
2 1 1 (ápr. 10-én állt be.) 1 1
Pénzbér
Gabona
Malac
Csizma Tűzrevaló Kukorica föld
Szappan
Tárkány Szűcs Józsefnél 42 30 33 30 26 35 35 32 32 40 40 48 22 32 48 45 50 50 55 55 44 50 45
5 3 5 5 3 4 4 4 3 5 4 6 2 4 6 4 6 7 2 6 5 5 5
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
1/2
1 — — —
1 —
1 — — —
1 1
— —
1/2
1/2 1/2
—
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
— —
1 1 —
1 — — — —
1 1 1 2 1 1 1 1 1 2 1 2 1 1 1 2 1 1 1 1 1 1 1
— — — — — — — — — — — — ------— — — — — — — — — —
1 1 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 (helyette híg szappan 2 kg) 1 2 (egyik lúg) 2 (egyik lúg) 2 (egyik lúg) 2 (egyik lúg) 2 (egyik lúg) 2 (egyik lúg) 2 (egyik lúg) 2 (egyik lúg)
A kiragadott konkrét példák nem látszanak alátámasztani, hogy a cselédbérek a század végére nagyon nagy mértékben csökkentek volna. A bérezés mindig is össze tett dolog, sok mindentől függött. Az egyedi eltérésnek számtalan oka lehetett. Az alacsony bér mögött esetleg rövidebb szolgálati idő húzódott. Ugyanebből az évből néha igen eltérő bérezésre bukkanunk. A Hódmezővásárhely c. lap szerint 1875-ben egy jómódú gazdánál egy 18 éves legény (béres) évi díja a tartáson kívül: 45 ft, 9 köböl gabona (fele búza, fele árpa), két pár csizma (5—5 Ft.) két kocsi szalma (7 Ft), 2 font szappan (80 kr.), egy tavaszi malac és tartása 8 Ft.), 1 hold kukoricaföld szánt va (12—15 Ft.). De van ilyen bér is: 200 forint, 14— 16 köböl gabona, 3 pár csizma, 4 kocsi tűzrevaló, 1 db 1—2 éves disznó, 2 hold kukoricaföld... Ormos Ede szerint egy öregbéres évi bére 60 Ft készpénz, 6 q búza, 4 q árpa, 2 pár új csizma, 1 hold kukoricaföld, 1 süldő, 2 kg szappan, 2 kocsi tűzrevaló és évi élelem. Pénzértéke összesen 275 Ft. „E részletezett bérre egy éppen nem szocialista gazdálkodó tette a következő meg jegyzéseket: Előszöris öregbéres mindig családos ember, tehát nem bennkosztos és így évi élelmet nem lehet számítani. Ezt a bért tehát, ha így megadódik is, csak olyan nőtlen béres kapja, aki egyúttal részes is és a részt a gazda kapja, ami kitesz annyit, mint a bérgabona bizonyosan. Ez tehát a bérből leszámítandó, mert a béres különben nem szokott arató munkát végezni. Éppen így egyenlítődik ki a különbség, hogy a béres egész évre kap biztos keresetet, de a legnehezebb dologidőben nem szenved.” ...29 A polgármester évi jelentéseiben elvétve megemlékezett a cselédbérekről is.30 29 O rmos E de im. 17. p. 30 CsmL (HF) Polgármesteri évi jelentések. 117
Férfi cselédek évi bére 1998 (Ft) átlagos minimum maximum
150,— 80,— 240,—
1899 (Ft) 150,— 80,— 240,—
1900 (K) 300,— 160,— 480,—
1901 (K) 300,— 160,— 480,—
A béres munkaviszony általában Vízkereszttől Szilveszterig tartott. A feleséges, kommenciós öreg béres Szent Mihálytól Szent Mihályig szolgált. A béresmunka specializálódásaként alakult ki a kocsis-béresség. Kocsisbéres a kisbéresből lehetett. Csak egészen nagy gazdaságban, vagy úri birtokosnál volt rá szükség. A fő munkája a fogat rendbentartása. A ház körül is mindig akadt számára munka. Nagy dologidő ben be kellett kapcsolódnia a tanyai munkákba is. Kocsisbéres csak addig maradt a legény, míg meg nem nősült. Aztán napszámos lett, vagy kubikos. Elvétve, — ha sikerült hely, — parádés kocsisnak állt. Parádéskocsisból nem sok kellett, mert csak nagy urak, nagy gazdák tartottak ilyet. Egyéb dolga nem volt, mint a parádés lovakat gondozni, a fogatot ragyogóan útrakészen tartani és természetesen hajtani. A nőtlen kocsis bentkosztos, a feleséges „komenciós” . A bérezés is ettől függött. A feleséges kocsis évi bére 1882-ben: 100 Ft, 20 mázsa élet, két hold kukorica, egy kövér disznó, egy tábla szappan, fél hold veteményföld, egy rend parádésruha, egy rend igásruha, egy cifraszűr használata, négy rőf kapca, egy pár csizma, egy véka szemespaszuly, két véka köles. A nőtlen kocsis 60 Ft-ot kapott, 12 köböl életet, egy hold kukoricát, három darab szappant, egy kocsi szalmát, egy pár csizmát, két pár alsóruhát, egy nyári vá szonruhát és egy malacot.31 Számbelileg talán az igáskocsisokból volt legkevesebb, hiszen őket többnyire csak uradalmakban alkalmazták. Vásárhelyen pedig abból alig lehetett találni mu tatóba egyet-kettőt. Esetleg nagybérlő alkalmazott igáskocsist. Ennek a fő feladata a hurcolkodás. Sokkal gyakoribb Vásárhelyen a már említett bérestanyás, másként tanyásbéres. Erre a szerepre főleg a kocsisbéres vállalkozott, miután megnősült. Mindig a nagytanyán lakott. Minden előforduló munkát elvégzett. Munkafelvigyázó és előmunkás. Az épületek karbantartása is az ő dolga. Felesége mindenben segít neki. A bérezés azért magasabb valamicskével, mert latensen a felesége munkája is benne foglaltatott: lakás mellett tűzrevaló és jószágtartás járt neki. Az általa gon dozott disznó szaporulatából minden negyedik malac az övé. Saját eleségén ő is tart hatott egy kocát a szaporulatával. Aprójószágot feliből nevelhetett. Fia ügyes volt a felesége, öregségükre a jószágból össze tudtak kaparni egy kis házra valót. A legin kább életre való béresek néhány évi tanyáskodás után felesbérletet vállaltak. A kistanyás érdekes átmeneti cselédtípus: csak hét hónapig lekötött cseléd, októtóber 1-től május 1-ig, míg a jószág a gazda kistanáyján gondozásra szorult. A kistanya többnyire a pusztai járandóságon, esetleg a gazdaasszony örökségén álló szobakonyhás épület, mellette istálló, karámok. Tavaszi kihajtás után arra mehetett munkát keresni, amerre akart. Az egész évi lakásért köteles volt a kistanyát rendben tartani, tapasztani, meszelni. Szalay rendőrkapitány szerint nem is tekinthető cse lédnek, inkább csak lakónak. A lakbér fejében tartotta rendben a tanyát. A jószág téli gondozásáért ellenszolgáltatást kapott.32 Mindkét fajta tanyás azért mégis több szálon fügött a gazdától. Legtöbb gazda alkuba kötötte, hogy beállítja magához ka31 Kiss L ajos i. m. 96. p. 33 SzálAi J ózsef i. m. 7. p. 118
násznak és libapásztornak való gyerekét! Az is előfordult, hogy a gazda „jóba vót”a tanyásnéval. Ha a tanyás ezt panaszolta, hamar kitelt az esztendő. A cselédtörvény kimondta, hogy a gazda a „közegészség követelményeinek megfelelő elhelyezésről gondoskodni köteles”. Vásárhelyen a törvénynek a sajátos körülmények miatt csak félig tettek eleget. A bérestanyás a törvényben előírtnál jobb körülmények közt lakott családjával együtt. Itt nem voltak közös konyhára nyíló „cselédházak” , mint a nagy uradalmakban. A többi cseléd meg semmilyen külön lakást nem kapott. A ha gyományoknak megfelelően istállóban, vagy a „ház előtt” vackon, vagy szalmán alud tak. Megjegyzendő, hogy ahol cseléd nem volt, sok helyen a gazda, vagy annak fiai ugyanilyen nomád körülmények közt aludtak, ami a jószágra való őrködéssel magyarázható... Női cselédek a) Libapásztor A szegényember lánya libapásztorkodással kezdte megismerni a cselédéletet. Régebben már 5—6 éves korában elállították. A századfordulón a nagy átlag 10 éves korában kezdte a szolgálatot. Akkoriban nemigen akadt olyan tanya, ahol 20—50 libát föl ne neveltek volna. Nagygazda helyen százszámra tartották. Ilyen tanyában két libapásztort is fogadtak. A libapásztorkodás fárasztó és felelősségteljes foglalko zás volt. Sok szaladgálással járt, a kártétel sok súrlódásra, veszekedésre adott okot. A libapásztort Szent György naptól Szent Mihályig fogadták, néhol november elejéig. A kisebbek jóformán étükért szolgáltak, a nagyobbak 1—2 forintot kaptak havonta, esetleg néhány ruhadarabot. Gyakran még cselédkönyvet se váltottak számára, hi szen nem „éves cseléd”, csak „nyári pásztor” ... A város szélén is libafalkák legeltek, de azokat nem fogadott libapásztorok őrizték, hanem a tulajdonos gyerekei. Kisebb gazdák a libapásztor kezére adták a pulykákat is. Nagyobb gazdaságban külön 10— 12 éves lányt fogadtak mellé. A pulykapásztornak nehezebb dolga volt, mint a libapásztornak, mert a pulyka meg nem állt, s ha kárba tévedt, kis idő alatt tetemes kárt csinált, amiért aztán szorult a pásztor. b) Peszra A libapásztorságból kinőtt 12— 14 éves lányból olykor peszra lett. Kis gyermek (3 éven aluli) mellé fogadták, de közben sok más ház körüli dologra is befogták. A bé rezése néhány forint havonta, kevés ruhadarab és a kosztja. Nem túl gyakori fog lalkozás. c) Szolgáló Amint a fölserdült fiú kanászból béressé lépett elő, úgy lett általában a pásztor lányból szolgáló. Előfordult, hogy nem liba mellé fogadták meg a 10 év alatti kislányt, hanem „kis szolgálónak” ... „Ilyen kis lányt olyan helyre fogadnak, ahol az asszony gyenge, beteges és kicsije is van, tehát sok a szaladgálni való.”33 Takarítás, mosogatás, fűtés, kisebb mosás, kerti munka, piaci cipekedés mind az ő dolga. Tizenhat éves ko rától nagy szolgálóként szolgált a lány. Őrá már a főzést, tehénfejést, kenyérsütést is rá merték bízni. Azonkívül mosott, meszelt, káposztát savanyított, jószág körül „végződött” stb. (elvégződött = megetette, megitatta, trágyáját levetette) A tanyai szolgálót a házi munkákon kívül időnként a kinti dologba is bevonhatták. Kiss Lajos 33 Kiss L ajos i. m. 307. p. 119
ezért külön kategóriába sorolta őket: „A tanyai szolgáló élete külön fejezetet érde mel, mert mindazokat a tudnivalókat, melyekre az életben elkerülhetetlenül szüksége van a szegény asszonynak, inkább tanyán sajátítja el, mivel a tanyai élet egyszerűbb, a szolgáló közelebb van a paraszti munkához.” 34 Kutatásai szerint egy jó, derék, erős szolgáló bére 1860—1890-ig körülbelül egyforma volt: 80 forint, egy pár cipő, két darab kötő, miskolci ruhára való matéria és egy pár papucs. A hozzáférhető források alapján nekünk úgy tűnt, hogy ennél alacsonyabb bér ért is szolgáltak 1860 előtt. A pénzbér átlag 25—60 forint. Ehhez jött egy pár csizma, egy pár topánka (később: papucs), kendő, kötő, esetleg fehér ruha, vagy ágytoll. Például 1860-ban Herczfeld Jakabnál szolgált Béres Viktória. Évi bére 50 osztrák értékű forint, egy 5 o. é. ft-os kendő, 1 fejre való kendő, 1 pár csizma, 2 konyhakötő, 1 „fonyat” pántlika.35 Harmincöt bérlevél vizsgálata azt mutatja, hogy a századfordulóra a pénzbér növekedett, a természetbeni juttatás csökkent. A pénzbér és természetbeni bérezés alakulása Hódmezővásárhelyen 1870—1890
1891—1900
Pénzbér
Pénzbér
nagysága forintban 31—40 41—50 51—60
esetek száma 6 9 6
Természetbeni
nagysága forintban 41—50 51—60 61—70
esetek száma 6 7 1
Természetbeni
m egnevezése
esetek szám a
2 db konyhakötő papucs strimfli (harisnya) toll 2 pár csizma miskolci ruha nagykendő fejrevaló kendő bakancs pántlika
17 1 6 6 3 2 1 9 9 1
m egnevezése
1 db konyhakötő papucs strimfli toll
esetek szám a
9 6 2 2
— — —
— —
—
A szolgálók kosztolása az esetek többségében megfelelő volt. „Lakásviszonyaik” viszont mostohábbak, hiszen külön helyiséget nem kaptak. A libapásztor éjszakára sok helyen a „toli ágyba” került, vagy a konyhában a „vacok”-ra. Ugyanígy aludt a szolgáló is. A tanyai szolgálónak sokat kellett ugyan dolgoznia, de legalább jó kosztja volt és az esetek többségében meg is becsülték. A városban, polgári családnál cselédeskedők az úrhatnám gazdaasszony szeszélyének voltak kiszolgáltatva. A korabeli pol gári sajtó sokat foglalkozik a „rossz” cselédekkel. „Midőn a cseléd helyre áll a tensasszony megkezdi vele szemben a lenéző modort gyakorolni. De hiszen hogy ne kezdené, hiszen nem aljasulhat le hozzá. Megkezdi a 31 Kiss L a j o s i . m . 347. p . 35 CsmL (HF) Hódmezővásárhely város Rendőrkap. Hiv. Cselédek bérezéséről vezetett jkv. 1060. sz.
120
parancsolást, szidást, s utána az agyabugyálást... Szaladgáltatja jobbra, balra, boltba, piacra, s azt kívánja tőle, hogy otthon is elvégezze a dolgát. Méltánylattal nincs iránta. Ebéd után (és ma már divatba kezd jönni délelőtt is) látogatóba megy az úrnő, s kiadja a cselédnek a parancsot, hogy őrködjék a gyermekeire, vigyázzon az apró jószágra, söpörje ki a szobát, udvart, súroljon, apró ruhát mosson stb., stb.” A ba rátnőnél a beszélgetés a „rossz cselédek”-ről folyik, „ ...a múltkor is megparancsolták hogy a gyerekekre úgy vigyázzanak, mint a szemök fényére, a kútra is elmenjenek, mert nincs víz, a padláson a ruhákat is szedjék össze és mángorolják ki, a könyvvel menjenek el a boltba is és uram fia, amint késő este hazamennek, a kis babus sír, a mama nevét kiabálja, a játéka szerte-széjjel van, a konyha söpretlen. Persze, hogy mindjárt fejbe verték a haszontalan rossz cselédet. De ők nem is tudják, mit csi náljanak ezekkel a szolgálókkal, nem lehet azokra bízni semmit, mindennap jól el kell verni...”36 3. A cselédügy jogi szabályozása, igazgatása A feudális időkben a cselédek jogviszonyaival országos szabályozás nemigen foglalkozott. A törvény itt-ott megemlítette őket, pl. a szökésüket, vagy a kártérítési kötelezettségüket. Elsősorban vármegyei statútumok szabályozták a cselédek bére zését, jogviszonyait. A megyék, városok kölcsönösen átvették egymástól ezeket a ha tározatokat. Egységes rendet II. József akart teremteni, — cselédrendeletét azonban nem hajtották végre. 1848 törvényalkotása nem ért rá e kérdés rendezésére. 1849 után Vásárhelyen az óbudai és pesti rendőrkerület számára készült „Cselédrendszert” fogadták el. Megjegyzendő, ez a cselédrendszer alig különbözött az előző korszak vármegyei és városi statútumaitól, azok szemléletétől, sok helyen még a szövegezésé től sem. E cselédrendszer szerint a szolgálatba lépéssel a cseléd a „házi társaság tagja” lesz, a szolgálatadó felügyelete alá kerül. Legfőbb kötelességei: hűség, szorgalom, szolgálati készség. A tiszteletadás kötelessége szolgálatadója minden hozzátartozó jára kiterjed. A rendőrség is fenyítéssel fenyegeti a „kellő tiszteletet megsértő” , vagy engedetlen viseletét”. Vonakodás nélkül kellett végeznie minden munkát. Ha valami kárt okozott, azt meg kellett térítenie. „A szolgálatadó tudomása vagy engedelme nélkül a cselédnek a háztól eltávozni nem szabad.” Nem szabad volt más cseléd láto gatását fogadni stb. A házon kívül éjszakázó cselédre börtön várt. A gazda köteles ségei a pontos fizetésre, erkölcsi felügyeletre, vallásos életre, takarékosságra, kórházi ápolásra terjedtek ki. Szigorúan ügyelt a hatóság, nehogy eltűnjön valaki. Még a szol gálatkeresés néhánynapos idejére is be kellett szerezni a „cs(ászári) és kir(ályi) Ren dőr Biztosság” bizonyítványát. Ha valaki nyolc nap alatt nem szegődött el, henyélés gyanújába esett és munkakényszerítő intézetbe került. Cselédügyi hatóság a rendőrhatóság. Szolgálati és bérrel kapcsolatos jogvitáik kal oda kellett fordulniok. Csak ha már ott nem tudtak barátságos úton kiegyezni, terjeszthették ügyüket a törvény elé. A cselédrendszer 57. §-a szerint „A rendőrható ságok fenyítésbeli eljárási rendelvénye elleni felszólalás a cselédnek meg nem enged tetik.”37 1856-ban a „síkföld” számára megjelent az „Ideiglenes cselédrendtartás” Hangsúlyozza, hogy a szolgálati szerződés létrejöttének feltételei „mind a két fél szabad egyezkedésétől függnek” . A szerződés az érvényességét a foglaló adásától, 36 Heti Lapok (Hódmezővásárhely) 1881. január 23. sz. 37 CsmL (HF) Hódmezővásárhely város Rendőrkapitányi hivatalának iratai 3045/852, Cse lédrendszer az óbudai és budapesti rendőrkerület számára.
121
illetve elfogadásától nyeri. Ha a gazda mégsem fogadja be a cselédet, elveszti a fog lalót s némi kártérítést fizet. De ha a cseléd vonakodik beállni, „büntetendő s a gazda kívánata folytán a beállásra kényszerítő módokkal is szorítandó” . Természetesen a hűség, szorgalom, tisztelet, mint a cseléd legfőbb kötelessége, ismét hangsúlyosan sze repel. Gazdájának nemcsak parancsait, hanem intéseit, feddéseit is kellő tisztelettel kö teles fogadni. Zúgolódás nélkül kell végezni nemcsak a szerződésben kikötött mun kákat, hanem a „gazdája kívánatára egyéb szolgálattételeket elvállalni”. Látogatókat nem fogadhat, ha gazdája ahhoz nem járul hozzá. Kerülnie kell a „viszonyaihoz nem illő ” költekezést úgy ruházatban, mint kedvtöltésben. Ládáinak, bőröndjeinek s egyéb tartályainak a gazda részéről maga s egy tanú jelenlétében „megmotozását tűrni tartozik” . A testi fenyítést az Ideiglenes Cselédrendtartás is megengedhetőnek tar totta, azzal a megszorítással, hogy „a házi fegyelem szigorúbb eszközeit mérséklett és a cseléd egészségére ártalmatlan módon kell alkalmazni” ... A cselédkönyvek hasz nálatát ez a rendtartás is előírta. A 35. §. szerint cselédkönyv nélkül a gazda nem fo gadhat cselédet. A cselédség fölötti felügyelet a szolgabíróság joga, városban ezt a cs. kir. rendőrhatóság gyakorolja.38 Az itt említett Ideiglenes Cselédrendtartást Hód mezővásárhelyen 1856. október 11-én vezették be: „Elnök Polgármester úr előterjeszti, hogy a cselédrendszer behozatal felsőbb határozattal f(olyó) év október elején életbe léptetendő, melynek kezelése a cs(ászári) k(irályi) Szolgabírói hivatal által a városi Elöljáróságra ruháztatott, ezen hivatalnak kezelése pedig egy egyénnek teendőit igénybe veszi. Eszerint a cselédek összeírásával és a cselédkönyv kiosztásával Horváth József Tanácsnokot megbízni... véleményez tetik” ...39 Bérleveleken láttuk a nyomát, hogy valóban ismerték, használták a cseléd könyvet. Ilyen bejegyzéseket találtunk: „cselédkönyvre 30 krajcár” stb. 1857-ben megjelent az „Ideiglenes Cselédrendtartás Erdély nagyfejedelemségre nézve”. Tartal milag nem sok újat adott. A kiegyezés után ismét a vármegyei és városi statútumok szabályozták a cse lédtartást. Ezek a partikuláris szabályzatok némileg figyelembe vették ugyan a helyi szokásokat is, de zömében inkább csak az előbb említett cselédrendszereket másolták szolgai módon. Érdemes ebből az időből Hódmezővásárhely rendezett tanácsú város cselédrendszabályát szemügyre venni, melyet a város szervezeti szabályai közt adtak közre. Csongrád vármegye 119/1443/1872. szám alatt azzal az indoklással hagyta jóvá, „minthogy a megyének eTekintetben kidolgozott szabályrendeletével teljesen összehangzó” . Mindenekelőtt meghatározta a gazda és a cseléd fogalmát. Szerinte „Cseléd nevezet alatt értetnek azon személyek, akik meghatározott szolgálat bér, vagy egyéb feltételek, úgymint: élelem, ruházat stb. vagy ezek nélkül is rövidebb vagy hosszabb időre magánegyéneknél szolgálatba állanak” . Az 1. szakasz az elszegődés és félfogadás körülményeit taglalta. A cseléddé szegődés, illetve félfogadás az érdekelt felek között „szabad egyezkedés által” történt, de a nem teljeskorú személyeknél szükséges a szülő, vagy a gyám beleegyezése. A szerződés érvényessége a foglalóadástól függött. Nem lehetett több a foglaló a kialkudott évi bér huszadrészé nél. Cselédnek csak az mehet, akinek birtokában van a rendőrkapitány által kiállí tott cselédkönyve. Aki nem állt a szegődéskor más szolgálatában, az leadta a cselédkönyvét. Ebbe bejegyezte a gazda a szegődés keltét, a szolgálat minőségét, időtartamát, a foglalót és a szolgálati idő kezdetét. Aki már előzőleg másnál állt szolgálatban, az köteles volt 3 8 L ő r i n c z E r n ő : A munkaviszonyok szabályozása Magyarországon 1840—1918. Budapest. 1974, 37. 39 CsmL (HF) Hódmezővásárhely város tanácsának iratai Tü. 16/1856. okt, 11.
122
előző gazdájától „felmondási igazolványt” hozni. Beszegődéskor tartozott a cseléd nek bérlevelet adni a gazda, amibe be kellett volna írni az összes időközben kiszolgál tatott juttatást. Ha a gazda olyan cselédet fogad, akinek nincs cselédkönyve, elveszti adott foglalóját a szegényalap javára és nem követelheti a cseléd „helyre állítását” . A szabályszerűen beszegődött és kifogástalan cselédet köteles volt befogadni a gazda, különben az éves cselédnek egy havi bérét, a hónaposnak a havi bér 1/4-ét kellett volna kifizetnie, bár még ez alól is volt kivétel. A cseléd kötelességei közt az engedel mességet, szorgalmat, hűséget, tiszteletet és igazlelkűséget említették. A gazdája és annak hozzátartozója iránt illedelemmel tartozott. A többi cselédekkel „megférő lenni, a minden civódástól, szószátyárkodástól, s gazdájának és családjának megszólásától őrizkedni” . Alá kellett vetni magát a gazda által megszabott házi rendnek, a gazda parancsait, intéseit, feddéseit gorombaság nélkül tisztelettel és szerénységgel tartozott fogadni. A csak bizonyos foglalkozásokra fogadott cseléd is tartozik gaz dája kívánatára korához és erejéhez mért egyéb szolgálattételeket is elvállalni, ha az halaszthatatlanul szükséges. Vasár- és ünnepnap a közönséges házi munkák és a halasztást kár nélkül nem tűrő munkák végeztethetők. Nincs joga a cselédnek a rábízott munkát mással végez tetni. Saját ügyében nem mehet el a háztól gazdája engedelme nélkül. Ugyanez áll fenn a látogatókra is. Tilos a cselédnek „az Ő viszonyaihoz nem illő költekezés, akár ruházatban, akár kedvtöltésben” ... Mindenben köteles a gazdája javára törekedni, a károkat elhárítani! Különösen a gyúlékony eszközökre kellett vigyáznia. „A többi cselédség észrevett csalásait és elidegenítéseit gazdájának bejelenteni tartozik” . A ma ga által okozott károkért jótáll. Ruháit és egyéb holmiját a házon kívül nem tart hatta.” Ládáinak, bőröndjeinek a gazda részéről megmotozását tűrni köteles. A cseléd a szolgálatba lépés által a háznép tagja lesz, s annálfogva a gazdának külö nös felügyelete alatt áll. A szabályzat a gazda kötelességévé tette a cselédet „erkölcsös és illedelmes” magatartásra szorítani. Ha szelídebb feddések, dorgálások nem hasz nálnak, a „házi fegyelem szigorúbb eszközeit — mérsékleti és a cseléd egészségének ártalmatlan módon alkalmazva, jogosítva van.” Nem szabad oly bántalmazásig ter jedni, mely által a megfenyített testében sérelmet szenvedne. Különösen figyelmébe ajánlja a szabályzat a gazdának, hogy cselédjét ösztönözze a vasárnapi istentisztelete ken részvételre, de mindjárt meg is mutatja a kibúvót: „ha a házi foglalatosságok engedik...” Homályos a munkával terhelhetés szubjektív mértéke is: annyit szabad rábízni a cselédre, amennyit erejéhez képest teljesíteni képes. A bér kiadásánál a helyben szokásos bért és fizetési időt tekintették alapnak. A 20. §. szerint „Az eleség egészséges és elegendő legyen. — A ruházat és fehérnemű — hol kialkudva van — a szolgáló osztály viszonyaihoz mérve szolgáltassák ki”. A gazda a munkában meg betegedett cselédet ápoltatni és gyógyíttatni tartozik. A költségeket a bérből levon hatja „ha a cseléd saját hibája miatt betegült volna meg”. Ha a betegség kifejezetten a gazda vétkéből következett be, nem lehetett bérlevonást alkalmazni. Kölcsönös egyetértés mellett a szolgálati szerződés bármikor felbontható. A gazda felmondás nélkül tüstént elbocsájthatta cselédjét, ha 1. bármily okból teljesen használhatatlan a szolgálat teljesítésére 2. a gazdáját szolgálati kötelességében durván megsérti, vagyis a parancsnak ellenszt gül 3. gazdáját vagy hozzátartozóit erőszakos tettekkel, mocskolódó és szitkos sza vakkal, becsületsértő kifejezésekkel megbántja, cselédtársait a gazda ellen felbujtja. 4. lopás, csalás, sikkasztás bűnébe esik 123
5. vigyázatlanul bánik a tűzzel, a jószágot romlani hagyja rossz gondviselésével, gazdája tulajdonát elrontja 6. pénzt vagy árut kölcsönöz gazdája rovására 7. nyolc napnál hosszabb fogságra ítélik 8. részegeskedésre, szerencsejátékra, egyéb erkölcstelenségre vetemül 9. éjszaka kimarad a gazdája engedelme nélkül, vagy idegeneket hálásra befogad 10. önhibájából ragályos vagy undort keltő betegségbe esik 11. a gazda vétke nélkül két évnél tovább betegeskedik. A cseléd is elhagyhatja a gazdáját a szolgálati idő letelte előtt, ha 1. egészsége rontása nélkül nem tudná a szolgálatát folytatni 2. a gazda a testi fenyíték határát annyira áthágja, hogy azáltal élete vagy egész sége veszélyeztetik 3. a gazda a cselédet erkölcstelen vagy törvénytelen cselekményre csábítja. A szolgálati idő letelte előtt törvényes ok nélkül elbocsátott cselédnek ha egy évnegyednél több volna még hátra a szolgálati időből, egy hónapra kárpótlást fizet a gazda. A szolgálati idő letelte előtt helyét törvényes ok nélkül elhagyó cselédet a szabályzat sokkal súlyosabban ítélte meg: „...a rendőrkapitánynak bejelentendő, ezáltal üldözendők, s a gazda kívánatára kényszerítés által is szolgálatukba leendő visszatérésre szorítandók. Az ilyenek ezenkívül még illő büntetés alá is veendők, s a szolgálat tilos elhagyásából keletkezett károkat megtéríteni köteleztetnek” . A sza bályszerű felmondás alkalmával felmondási igazolványt kellett adni a cselédnek. A szolgálati idő végleges lejáratakor cselédkönyvét ki kellett adni, s a szolgálati idő ről szóló bizonyítványt beírni. A szökött cseléd befogadása büntetendő. A büntetés azonban nem haladhatja meg a 10 forintot. A cselédkönyveket a rendőrkapitány adja ki. A cselédkönyvek kiadásáról a rendőrkapitány jegyzéket vezet.40 1873-ban Hódmezővásárhelyt a törvényhatósági joggal felruházott városok közé emelte az 1872: XI. te. Ettől kezdve a szervezeti szabályok nem foglalkoztak cselédüggyel, hanem átutalták az egészet a rendőrkapitány hatáskörébe. Az országos cselédviszonyokat az 1876: XIII. te. rendezte. A törvény vitájában a haladó és maradi nézetek csaptak össze. Hosszan elvitáztak a cseléd szó jelentésén, fogalmán. Arra a kérdésre, hogy a gazdáját elhagyó cseléd kártérítést fizessen-e, vagy visszavezessék, Tisza Kálmán úgy válaszolt, hogy a visszavezetés a cselédnek is jobb, mert aztán „megnyugodva szolgál tovább” ! Irányi Dániel javasolta, hogy az „egészséges lakás hoz való jog” is kerüljön bele a szövegbe. Azzal utasították el, hogy ez nem e törvény be illő kritérium. „A közegészségügyi törvény gondoskodik, hogy egyáltalán min denütt egészségesek legyenek a lakások és a politikai hatóságok joga és kötelessége lesz mindazon esetben, midőn a gazda által a cselédnek egy helyen való túlságos összezsúfolása, vagy földalatti helységekbeni elhelyezése történik: őt rendre utasítani” . Erre csak annyit felelt Irányi:: „Látszik, hogy urak készítették!” Mocsáry Lajos méltányosságot emlegetett a cseléd osztállyal szemben, mert az a törvényhozásban nincs képviselve. A törvényhozók hajthatatlanul szigorúk voltak. Hozzáállásukat Kállay Ödön szavai fejezték ki: „Szentimentalizmusnak nincs helye a cselédtörvény ben” ... Irányi magárahagyottan szónokolt: „Sok szegény család gyermeke jól nevelt leánya kénytelen szolgálatba lépni, ki meglehet jobb nevelésben részesült, mint azon gazda, kihez szolgálatba áll. Ha már ezek kénytelenek minden durva megbecstelenítő kifejezést eltűrni nemcsak, sőt cselekményeket is, tehát verést, ha ezt aztán demokrat intézkedésnek méltóztatik nevezni: akkor nekünk igen különböző felfogásunk van 40 (CsmL HF) Hódmezővásárhely város tanácsának iratai 284/1872. közgy. sz. 124
a democratiaról és humanitásról” ...41 Valóban, az első' cselédtörvény mindennek ne vezhető, csak humánusnak nem. Ami jogot biztosít a cselédnek, az is mind csak for mális. Mindig és mindenben a gazda érdekét tartotta szem előtt. Szövege egyébként nem sok újat hoz. Belekerültek a II. József óta folyton felbukkanó regulációk, a ko rábbi törvényekben szétszórtan a cselédekre is utaló szabályok. De megtaláljuk benne a pátens rendelkezéseit csak úgy, mint a vármegyék, városok szabályrendeleteinek ha tását. „Fejlődés” a cseléd elbocsátásának tételes felsorolásában mutatkozik: II. Jó zsefnél 6, az 1857. évi pátensben 11, az 1876. évi törvényben 13 ilyen okot találunk. Érdekes módon keveredett a törvényben a régi gyakorlat a modern kapitalista szem lélettel. Mindjárt az 1. § úgy fogalmazza a cseléd és gazda közötti jogviszony alapját, hogy az „közös megegyezéssel létrejött írás- vagy szóbeli szolgálati szerződésen ala pul”. A foglaló most már nem lényeges kelléke a szolgálati szerződésnek, csak annak bizonyítékául szolgál, hogy a szerződést tényleg megkötötték. A foglaló egyoldalú visszaadása a szerződés érvényességét nem szüntette meg. Többszörös leszerződés esetén a cselédet megbüntették. A 21. § öt esetet sorol fel, melyekre hivatkozva nem köteles a gazda a cselédet elfogadni, a szerződés megkötése ellenére sem. A 22. § ugyanígy a cselédre nézve intézkedik. A gazda kötelességeit kilenc pontba foglalták. Az egyik szerint köteles a gazda aként intézkedni, „hogy cselédje — anélkül hogy kötelességét mulasztaná, — időről időre a saját hitfelekezeti istentiszteletben részt vehessen” . Annak idején a törvényjavaslat vitájában Irányi ezt az „időről-időre” kifejezést kifogásolta, mondván, hogy akad majd gazda, aki ezt csak a sátoros ünnepekre ér telmezi. Jellemző módon valaki közbe kiáltott: „Az is elég!” A cseléd kötelességei nek felsorolásakor kizárólag a gazdaság érdekét nézték. Még olyan munka elvégzésére is kötelezhető volt, amire nem szerződött el, ha cselédtársa bármi okból távol maradt. Ha ezt nem tette volna, a hatóság „kényszerrendszabályokat alkalmazhat, ily cseléd a gazdának okozott károkat megtéríteni tartozik” (36. §) A cselédnek nem állt jogában a neki kiadott munkát mással végeztetni. A 38. §. szerint mindazon károkért, melyeket gazdájának rosszakarat, hanyagság, vagy vi gyázatlanságból okozott, kártérítéssel tartozott. Társai hűtlenségét köteles gazdájá nak feljelenteni, különben az esett kárért ő is felelőssé tehető, mégpedig nemcsak kialkudott bére erejéig, hanem az „egyéb vagyonából pótlandó”. A ház rendjéhez alkalmazkodni köteles volt. A gazda jóváhagyása nélkül nem mehet ki a városba, látogatót nem fogadhat. Ládáját, ruháit a gazda házánál köteles tartani, aki gyanú esetén azt át is vizsgálhatja a cseléd jelenlétében. Ha az tiltakozik, csak hatósági kö zeg jelenlétében tehető meg. Belekerült a törvény szövegébe a fenyítésre feljogosító homályos szöveg is: „A cseléd a gazda parancsait tisztelettel és megadással fogadni tartozik, kifejezések és cselekmények, melyek a család és háznép keretén kívül más személyek között sértőknek tekintethetnek — a gazda irányában nem támasztják a vélelmet, hogy a cselédet becsületében érinteni szándékozott volna” (47. §). Igazság talan fenyítés esetén a hatósághoz fordulhatott gazdája ellen a cseléd. Az eddigiek minden cselédre érvényesek. A Különleges intézkedések c. fejezet a külső gazda sági cselédekről külön is megemlékezik. A külső cselédet vagy kizárólag, vagy „fő leg” gazdasági munkára fogadták, — a belsőt a házban és akörül, vagy a család egyes tagjainak kiszolgálására. A törvény most már országos érvényt szerez a cselédkönyv használatának. A gazda a cselédkönyvbe nemcsak a szolgálati adatokat tartozik beírni, hanem a minősítést is. A parlamenti vitában Mocsáry ezt is kifogásolta. Gulner válaszából a tőkés osztály érdeke meztelenül kirajzolódott: szükséges a minő41 Képviselőházi Napló 1876. március 14. 282. p. 125
sítést beírni „már csak a későbbi gazdák megkárositása kikerülése szempontjá ból is” ...42 A Tisza-kormány az első cselédtörvényt a belső elnyomás eszközének szánta Az 1876: XIII. te. keretében az időszaki munkások és napszámosok megrendszabályozására is sor került. Megtiltotta a mezőgazdasági munkásoknak a munka meg. kezdésének megtagadását, annak önkényes abbahagyását, a munkahely elhagyását. A hatóságok a munkások távozásának megakadályozása, illetve az eltávozottak visszatérése érdekében kényszereszközöket is kilátásba helyeztek. A visszajött m un kásokra az elmulasztott napokért többszörös kártérítést róttak ki. Szigorúan büntet ték azt, aki mást munkabeszüntetésre ösztönzött. Az agrárszocialista mozgalmak elnyomására szavazta meg a törvényhozás a „rabszolga-törvényt”, amelyben a nem cseléd minőségben mezőgazdasági munkát vállalók jogviszonyait „rendezték” . Az 1905—1906. évi arató és cselédsztrájkok megfékezésére hozott ún. második cselédtörvénynek alig leplezett célja az agrárproletárok mozgalmának lehetetlenné tétele volt. Az 1907: XIV. törvény a gazdasági cselédeket kiemelte az 1876. cse lédtörvény hatálya alól. Ugyanakkor a háztartási cselédek megmaradtak annak sza bályozása alatt. Az 1907. évi törvény is definícióval kezdte: „gazdasági (külső) cseléd az, aki szerződéssel kötelezi magát, hogy valamely gazdaságban személyes és folytonos szolgálatokat bérért teljesít legalább is egy hónapon át” .43 A vásárhelyi rendőrfőkapitány terjedelmes magyarázatot fűzött a törvény szö vegéhez, melyet a helybeli Gazdasági Egyesület ki is nyomtatott.44 Szerinte az új cse lédtörvény „sok emberséges újítást léptetett életbe” ... és ha mindkét fél megtartja, „sokat javul a nagyon megromlott cselédügyi állapot”.45 Új a cselédtörvényben az, — hogy a cseléd költözéséhez a gazda igát ad... — hogy a cseléd háziállatait csak akkor viheti a gazda tanyájába, ha arra külön megegyeztek. A gazda hatósági állatorvosi bizonyítványt is megkövetelhet... — hogy ha a cseléd vonakodik helyre állni, és a karhatalom vezeti a gazdához, „ezen eljáráson a hatóságnak semmiféle intézkedését nem lehet megfellebbezni” ... — hogy a társa hűtlenségét nem köteles bejelenteni, mint eddig... ■ — hogy a gazda nem motozhatja meg a cseléd holmiját, csak a csendőr... — hogy ha sem a cseléd, sem a gazda nem oka a cseléd megbetegedésének, akkor az ottlétei utáni 15. naptól kezdve a gazda viseli a gyógyítás költségeit, de csak a 45. napig, mert akkor felmondhat neki munkaképtelenség címén... — hogy a cseléd feleségét és 12 éven aluli gyermekét a gazda gyóg) íttatja, — de csak akkor, ha azzal egy háztartásban, egy födél alatt él... „mert éppen Hódmező vásárhelyen fordul elő, hogy a férj kint cselédkedik a tanyán, felesége meg a vá roson lakik, vagy hogy a rendszerint bentkosztos parádés kocsis az úr konyháján étkezik, míg a felesége másutt” ... „Az ily asszonyok gyógyítási költségeit termé szetesen nem a gazda fizeti...” — hogy drága orvosságot nem szabad a cseléd számára kiírni, mert „ha az orvosok és gyógyszerészek a szabályok megszegése folytán a gazdának kárt okoznak, azt megtéríteni tartoznak” ... — hogy a cselédnek egészséges lakás jár, de csak ha nős, illetve családos, akkor jár neki külön szoba és kamra... 42 43 44 45 126
Uo. 1876. m árcius 16. ülés. 1907. évi XLV te. 1 §. SZALAI JÓZSEF im. SzálAi J ózsef im. 9. p.
— hogy az iskolaköteles gyermek tandíját a gazda tartozik fizetni, de „Hódmező vásárhelyen az elemi iskolákban behatási és tandíj nincs” ... — hogy a gazda csak a 18 éven aluli cselédet verheti meg, és ha a gazda „túlmegy a határon”, bírósághoz lehet fordulni... — hogy a cseléd részére nem lehet útlevelet kiállítani gazdája beleegyezése nélkül... — hogy a cselédkönyvbe minősítést ne írjon be a gazda... A szerződés egy hónapi felmondással való megszüntetése kb. olyan okokkal tehető meg mint a vásárhelyi szabályrendelet szerint. Az 1876. évi törvény a viták elintézésére, a törvényszerű megtorlásra első fokon a rendőrkapitányt, másodfokon a városi tanácsot jelölte meg rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban. Ugyanitt az 1907. évi cselédtörvény az első fokú hatósági eljárást a polgármesterre, illetve a tanács erre kijelölt tagjára bízta. A másodfokú eljárás ren dezett tanácsú városban az alispán, thj. városban a tanács feladata. Száz koronán felül a kártérítés a királyi bíróságokra tartozott. A törvény felhatalmazta a törvényhatóságokat, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő szabályrendeletet alkossanak a gazda és a cseléd közti jogviszonyokban. A gyakorlatban az első cselédtörvény előtt is a rendőrkapitány hatáskörébe tartozott a cselédügy. Hódmezővásárhelyen a Rendőrkapitányi Hivatalnak az 1852. évből fönnmaradt „Napi események jegyzőkönyvé” -ből látjuk, hogy szinte hetenként-kéthetenként foglalkoznak valamilyen cselédüggyel. Egyszer a gazda jelenti, hogy cselédje megszökött, máskor a cseléd panaszolja, hogy nem kapta meg bérét. Gyakori a szolgálat önkényes abbahagyása. Volt aki kárt okozott, a másikat gazdája verte meg, avagy nemi erőszakot követtek el rájta.46 A rendőrkapitányi hivatal vezette a cselédek bérezéséről szóló jegyzőköny veket. Szerepelnek benne a pénzbér mellett a naturálék is.47 A kiállított cselédköny vekről lajstromos kimutatást vezetett a rendőrakpitány.48 A váltott cselédkönyvek száma elsősorban az újonnan szolgálatba lépők számát mutatja. Meglehetősen rit kán fordul elő elveszett cselédkönyv pótlása. Hódmezővásárhelyen 1879—1899. közt 11714 cselédkönyvet állított ki a rendőrhatóság, — vagyis húszévi átlagban évi 557-et. Bár a kezdő 725 db-ról 1899-re évi 472-re apadt a számuk, mégse beszélhetünk egy szerűen csak csökkenő tendenciáról. Két szélsőséges adat 1880-ból: a legfiatalabb cseléd 7 éves, a legöregebb 70. Nem tükrözi a fenti kimutatás a valóságban szolgálatot teljesítők életkor szerinti meg oszlását. Az egyszer kiváltott cselédkönyvvel évekig, évtizedekig szolgáltak. Arra nem találtunk számszerű adatot, hogy évente hányán álltak ki a cselédsorból férjhezÉv
Kiállított cselédkönyv:
Év
1879 1880 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1887 1888 1889
726 610 633 613 565 467 659 520 534 549 538
1890 1891 1892 1893 1894 1895 1296 1897 1898 1899
Kiállított cselédkönyv 552 499 546 515 559 535 504 525 594 472
46 CsmL (HF) Hmvhelyi Városi Rendőrkapit. Hiv. Napiesemények jkv. 47 CsmL (HF) Uo. A cselédek bérezéséről vezetett jegyzőkönyv. 48 CsmL (HF) Uo. Cselédkönyvlajstrom. 127
Érdekes megfigyeléseket tehetünk a cselédek életkoráról. A cselédkönyvet váltók életkora:
1880 férfi
1899 nő
férfi
cseléd
nő cseléd
_
10 éven aluli 11—20 éves 21—30 éves 31—40.éves 41—50 éves 51—60 éves 61—70 éves
13 216 52 20 21 9 4
5 206 44 9 8 2 1
205 14 6 10 4 3
i 199 14 7 7 2 —
Összesen:
335
275
242
230
menés, kiöregedés, más kereseti lehetőség (pl. napszámosság, kubikmunka, mosónő stb.) választása miatt. Az bizonyosnak látszik, hogy a cselédség zömét a jó munka bírású fiatalok alkották. Mivel a törvény tiltotta a tizenkét éven aluli gyermekek szolgálatba állítását (1907: XIV. te. 3. §), sok helyen cselédkönyv nélkül fogadtak ún. „nyári pászto rokat”. A cselédek bérük visszatartása miatt gyakran fordultak a rendőrkapitányhoz. Legtöbb esetben a gazda valamilyen kártételükre hivatkozott. Ugyancsak sok pörpatvarral járt az orvosi ellátás kérdése. A gazda igyekezett a betegséget a cseléd hibájából keletkezettnek beállítani, hogy ne kelljen fizetnie. Máskor azt bizony gatta a gazda, hogy már a szolgálatbalépés utáni első két hétben történt a betegség, ami szintén a cseléd költségére történt. Kevesebbszer reklamálták a rossz kosztolást. Kisebb gazdánál együtt evett gazda és cseléd. Nem is sajnálták tőle az ételt, hiszen jó munkát csak akkor várhattak tőle, ha fizikailag erős. A korszak vége felé főleg nagy gazda helyen előfordult, hogy külön főztek a cselédek számára. A Szántó Kovács mozgalom okait fürkészve a rendőrkapitány megállapította: „Gazdálkodóink egy kis része cselédjeikkel szemben az emberies bánásmódot megtagadják, csaknem kime rültségig dolgoztatják a lehető legrosszabb élelmezés mellett, amely igaz tények szin tén befolyással vannak a szocializmus tévtanának a mezei munkásaink közötti terje désére, s ezt fennen is hangoztatják, hogy a robot és potomon felül még gyermekeik munkaerejét is kizsákmányolják gazdáik” .49 Az 1880-as években Vásárhelyen cselédszerző irodát nyit egy élelmes vállalkozó. A nagyobb profit érdekében monopolisztikus helyzetet követel magának: „Ehhez mindenek felett megkívántatódik, hogy a Tekintetes Tanácsgyűlés végzésileg hatá rozza el, miszerint minden férfi és nő cseléd, ha nem ezen intézet által lett is szol gálatba állítva, elállása után tartozik 24 óra alatt cselédkönyvével együtt az intézetben behatást végett megjelenni. Magától értetődik, hogy ezen beíratásért mindenik tar tozik a rendes 10 krajcár beíratási díjat megfizetni.”50 Amikor 1895-ben a vásárhelyi törvényhatósági közgyűlés a „mezei munkásmozgalommal szemben teendő intézkedéseket” fontolgatta, fölmerült a hű és szor galmas cselédek jutalmazásának gondolata. A tanácsülés utasította a számvevőséget, hogy erre a célra vegyen fel a költségvetésbe 300 forintot. Összeállítottak egy bizott ságot, amelyik majd a cselédek részére megszavazott összeget kiosztja. „Minthogy 49 CsmL (HF) Szántó Kovács kigyűjtött iratok 7384/1894. 50 CsmL (HF) Hódmezővásárhely város tanácsának iratai II. 2614/1883.
128
azonban a költségvetésben e címen fedezet nincs” , — törölték az 1895. évi költségvetésből. 1895. decemberében jelenti a főszámvevő, hogy „a hű és szorgalmas cse lédek megjutalmazására megállapított 300 forint az 1896. évi költségvetésbe felvéte tett ugyan, de a közgyűlés által töröltetett.”51 Évek múlva, 1899-ben a földművelésügyi miniszter rendeletet hozott, hogy a 40. évi szolgálat után díszérem jár a cselédnek. Vásárhelyről ezt válaszolták: „Ezideig azonban a rendőrkapitánynál a díszérem elnyerése végett senki sem jelentkezett. De a beérkezett jelentés szerint a kapitányi hivatalnak nincs is tudomása olyan gazda sági cselédekről, — vagy egyéb alkalmazottakról, akik szolgálati idejüknél fogva a díszéremre jogot formálhatnának.”62 Később magánhagyatékból mégiscsak sor került a cselédek jutalmazására, — dehát mit ér a csepp a tengernek? Ismeretes, hogy a Viharsarokban milyen óriási szerepe volt az agrárproletárok öntudatra ébresztésében, szervezésében az SZDP-nek. Közismert a Szántó Kovács vezette agrárszocialista megmozdulás is. Mi a cselédek szerepe ezekben? Mint külön réteg nem jelentkeznek. Megkötöttségük — gazdájuk engedelme nélkül el se hagy hatták szolgálati helyüket —, munkával való agyonhalmozásuk még a lehetőséget is kizárta annak, hogy ilyen olvasókörökbe, népgyűlésekre eljussanak. De szüleiken, testvéreiken keresztül a cselédek is értesültek mindenről. Kisebb korukban maguk is részt vettek május elsejei felvonuláson. Elvétve akadt olyan cseléd is, aki szabad napot kért május elsejére, s ezt a szerződéskor ki is kötötte. A cselédélet sok keserű sége olyan nyomot hagyott, hogy annak bilincseiből kiszabadulva keresni kezdték az agrárproletárok kilátástalan életéből kivezető utat, a politikai mozgalmakat. Burzsoá jogi szerzők is megsejtettek valamit az idők változásából. Szakmai munkáikban hangot adtak annak a fölfogásnak, hogy a szolgálati szerződés inkább megbízás, mint bérleti szerződés.53 Felismerték, hogy a cselédkérdés kinőtt a magánjog keretei közül, társadalmi kérdéssé vált. Dr. Meszlényi Artúr szerint: „Ma már a társadalmi osztályharcok korát éljük, amelyben a küzdelem a kivívott jogi egyenlőségen túlmenve a társadalmi egyenlőség körül folyik, amelyben munkavállaló és munkaadó mint két szorosan szervezett ellenséges tábor áll egymással szemben mindenütt, ahol csak szolgálati szerződést kötnek.” ...54 Az már más lapra tartozik, hogy a cselédkérdés gyökeres megoldása csak egy egészen új társadalmi közegben vált lehetségessé, a cselédség intézményének felszá molásával.
16CsmI (HF) Uo, 3787/1895 62 CsmL (HF) Hódmezővásárhely város főispánjának iratai 156/1899. 53 G r o s s c h m i d t B é n i : Emlékkönyv. Budapest, 1912. 16. p. 51 M e s z l é n y i A rtúr : A cselédszerződés magánjogpolitikai szempontból (in Jogállam) Buda pest 1905. 104. p.
9
129
FÜG GELÉK
1. A művelődési ágak változásai Hódmezővásárhelyen Szántó kh
Rét kert/kh
Szőlő kh
Legelő kh
Erdő kh
Nádas kh
Nem termő kh
1852 1862 1890
52 847 57 057 95 418
2042 2039 2062
29 149 26 761 11 073
143 163 57
11 010 1 201 29
? 5998 3042
1895
99 821
16 421 12 771 4 056 705 3 714 585
1490
13 782
58
30
3107
2. A tanyák száma Hódmezővásárhely határában 1851 1853 1875 1900 1906
1782 1950 3500 4365 5100
A városi és tanyai lakosság számának változása Év
A városi lakosság az összlakosság A tanyai lakosság száma hány %-a száma
az összlakosság hány %-a
77,00 66,2 63,5 61,9 60,4
23,00 33,8 36,5 38,1 39,9
1852 1869 1891 1900 1910
29 789 32 537 35 240 37 713 37 745
8 910 16616 20 243 23 170 24 700
3. Az állatok számának alakulása Hódmezővásárhelyen Év 1828 1857 1869 1895 1910
Ló
Sz. marha
4 820 7 623 13 859 17 246 17 714
Szamár
_
7 202 6 346 10 955 14 328 17 707
12 —
16 24
Sertés
Juh
1 744 12 327 13 377 41 024 62 941
17 714 2 937 2 916 12 330 13 104
A z állatfajták létszámának változása 1857— 1911 ■ig %-ban
130
Év
Ló
Szarvasmarha
Sertés
Juh
1857 1869 1895 1911
100 181 226 232
100 172 225 272
100 108 332 510
100 99 419 446
Kecske
_ 1 88 8 158
4. Birtokváltozások száma Hódmezővásárhelyen 1853/54 1855/56 1856/57 1857/58 1858/59 1859/60 1860/61 1861/62 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1872 1873 1874
1875 1876 1877 1878 1879 1880 1881 1882 1883 1884 1885 1886 1887 1888 1889 1890 1891 1892 1893 1894
4119 1863 1606 957 1015 1492 1072 884 498 591 1035 700 498 503 406 464 1282 1284 1857 1182
423 494 686 1200 973 1290 668 1061 1132 431 919 2951 2317 2575 3631 3631 5320 5566 5474 4564
5. Hódmezővásárhely állami adójának és városi pótadójának növekedése Év
1877 1880 1883 1886 1889 1891 1897 1900 1903 1906 1909 1912 1914
9*
Állami adó Ft-ban 343 031 344 586 349 273 500 923 482 981 597 183 453 108 919 025 919 953 1 436 334 1 015 515 1 040 870 1 101 206
1877-hez viszonyítva 100,— 100,4 101,8 146,0 140,8 174,1 132,1 267,9 268,2 418,7 296,0 303,4 323,6
Városi adó Ft-ban 165 069 160 510 186 235 207 264 170 696 265 956 437 511 778 231 790 339 863 894 811 172 866 685 1 008 767
1877-hez viszonyítva 100,— 97,2 112,8 125,6 103,4 161,1 265,0 471,5 478,8 523 3 491,4 525,8 609,9
131
GAÁL ENDRE
A SZEGEDI NYOMDAI MUNKÁSOK SEGÉLYZŐEGYLETÉNEK MEGALAKULÁSA
A 18. század utolsó harmadában meginduló angliai, majd a 19. század első felé ben a kontinens egyes országaiban is megkezdődő tőkés ipari forradalom által elő idézett társadalmi változások egyik fontos jelensége volt az ipari munkások külön böző típusú tömörüléseinek megjelenése, gyarapodása, erősödése. A hagyományos városi szakipari ágazatokban (asztalos, cipész, kalapos, kőfaragó, kőműves, nyom dász, rézműves stb.) dolgozó munkáltatók és legényeik munkája iránti keresletet meg növelte a városi lakosság számának gyors növekedése. Helyzetükben tehát akkor még nem az erőgéppel hajtott technikai eszközök versenye, hanem a szolgáltatásaik iránti igény kiszélesedésével járó nagyobb igénybevétel idézett elő rosszabbodást. Az ipari forradalom megindulása során keletkezett gyárakban pedig a tőkések profitéhsége taszította igen nagy nyomorba a munkásokat.1 Mindez szükségszerűen kiváltotta a proletariátus védekezési törekvéseinek kü lönböző formáit. Legkönnyebben a városi kézműipar munkásai voltak tömöríthetők, amit a középkorba visszanyúló primitív szervezeteik léte is megkönnyített. Ennek foly tatásaként elsősorban betegsegélyző, jótékonysági egyleteket hoztak létre, amelyek megóvták valamelyest a munkást betegség, baleset folytán bekövetkezhető éhezéstől. A gyári munkások csak jóval később léphettek a szervezkedés útjára. Kivétel Anglia, ahol a 18. század utolsó évtizedében a kézműipari szakmák munkásszervezetei mellett megjelentek a nagyipari (elsősorban textilipari) munkások szervezetei is.2 Az angliai szakmai tömörülések egynémelyike már a 18. század utolsó évtizedei ben túllépett a védekezés keretein és támadó mozgalmakkal igyekezett javítani a mun kások helyzetét. E szervezetek már a modern szakszervezeti mozgalom előfutárszer vezetei voltak. A régi típusú, az egyházi, állami vagy munkáltatói befolyás alatt álló segédegyletek osztályharcos alapra helyezkedésének jó példája a Londoni Szedők Társasága (The London Society of Compositors). Ez a 17. századi eredetű alakulat a munkáltatókat a legényekkel egyesítő, állami ellenőrzés alatt álló társaságból vált ki. A 18. század folyamán egyre nagyobb mérvű nyomtatványszükséglet kielégítése céljából a londoni nyomdákban fokozódó kizsákmányolás csökkentése érdekében már az 1780-as évek közepétől — a betegség és vándorlás idején történő segélyezés mellett — béremelésre, a munkaidő szabályozására, a mnkások egymás közötti konkurrenciájának csökkentése érdekében a tanoncok számának korlátozására töre-
1 E. J. H obsbawn: A forradalmak kora (1789—1848). Budapest, 1964. 229.1. A. L. M orton— G eorge T até: The British Labour Movement 1770—1920. London, 1956. 19. 1. G . D. H. Cole and A. W. F ilson : British Working Class Movements. Select Documents 1789—1875. London, 1951. 19—20. I. 2 A llen H u t t : British Trade Unionism. A Short History 1800—1961. London, 1962. 8. 1. — A folyamatot először F riedrich E ngels írta le A munkásosztály helyzete Angliában c. művében. 133
kedett. Hasonló célú nyomdászszervezet alakult Manchesterben 1797-ben, majd más angol városokban is.3 A szí kkípzett kézműipari és a szakképzetlen gyári munkások egy-egy helységre korlátozódó szervezetei gyengék voltak, céljaik megvalósításában igazán számottevő eredményt nem tudtak elérni. Ráadásul az angol kormány 1799-től 1825-ig illegali tásba szorította őket: a rendelkezés káros hatása elsősorban a gyári munkások szer vezeteit sújtotta. A Combination Act hatályon kívül helyezése után azonban tömege sen alakultak immár egyes országrészeket, sőt az egész országot átfogó szakmai szer vezetek, amelyek közül nem egy már iparági szövetség volt mint pl. az Építőmunkások Szövetségi (Operative Builders’ Union). 1830-ban pedig 150 egyesített szakszervezetet tömörített az Egyesült Királyság Nagy Általános Szövetsége (Grand General Union of the United Kingdom).4 Mindez előkészítője volt a forradalmi szakszervezeti tö megmozgalom ang iái kibontakozásának az 1830-as évek első felében. Az osztállyá szerveződés említett fontos állomásai a szakmai szervezetek legtöbbjét nem csupán „a háború iskoláivá”, hanem a politizálás iskoláivá is tették. E szervezetek nem elé gedtek meg többé a korábbi kisszerű, „rongyos szándékkal”, a gazdasági helyzet pillanatnyi javításával, hanem egy új, a munkás milliók jogait, szabadságát és bol dogulását biztosító társadalmi berendezkedés, „a viszonyok másféle rendjének” meg valósítását akarták.5 A cél ekkor még nem pontosan körvonalazott, tudományosan sem megalapozott; nem is lehetett az. A munkásosztály történelmi hivatását, társa dalmi-politikai céljait, a célck elérésére szolgáló eszközöket csak az 1840-es évek fo lyamán, a tudományos szocializmus elmélete tudta helyesen megfogalmazni és öszszegezni. Az 1840-es években keletkezett angliai országos szakszervezetek már eltértek a társadalmi forradalom céljaitól, csupán a munkások gazdasági érdekeinek védelmére szorítkoztak. Ezeknek az új típusú szakszervezeteknek a sorába tartozott az 1849-ben létrejött, a területi nyomdászszervezeteket egységbe fogó National Typographical Association. (Nemzeti Nyomdászszövetség).6 A forradalmi szakszervezeti tömegmozgalomnak a fentebb vázolt kibontakozása a 19. század első felében egyedül csak Angliában volt lehetséges, abban az országban, amely politikai rendszerének kiépítését tekintve már korábban, gazdaságilag pedig ekkor vívott ki magának különleges helyzetet a gépesítéssel és az ipari tömegtermelés sel. A kontinens és a tengerentúl azon országaiban is, ahol már a 18. század végéig győzött a polgári forradalom, méginkább azonban a feudális abszolutisztikus viszo nyok között élő Közép- és Kelet-európai országokban a tőkés gazdaság elemei csak igen nehézkesen, erősen korlátozva fejlődtek. A tőkés fejlődés elmaradottsága miatt a német fejedelemségek többségében, a Habsburg monarchiában kevés volt az össznépességhez képest a városi lakos és a kereső népességen belül az ipari proletariátus számaránya. Ennek megfelelően a munkásmozgalom a jelentősebb gazdasági cent rumokban is alacsony szinten mozgott, többnyire a céheken belül, a céhatyamester által irányított legényegyletek formájában öltött szervezeti kereteket. Kiváltképpen érvényes volt ez Magyarországon. Itt csak kevés, a hagyományos kézműipari ágak 3 A. E. M usson : The Typographical Association. Origins and History up to 1949. London— New York—Toronto. 1954. 24—25. 1. 4 A llen H u t t : Id. mű 14., 16. 1. 5 Uo. 17., 18.1. „A viszonyok más rendjének” megvalósítását mint célt a Robert Owen vezette, félmilliós taglétszámú Grand National Consolidated Trades Union 1834. évi programjának 46. pontja tartalmazza. •— A forradalmi szakszervezeti tömegmozgalom kialakulásához hatékonyan hozzájárult a korszak legbefolyásosabb radikális lapja, a Poor Man’s Guardian is. 6 A. E. M usson : ld. mű 91—92.1. 134
egynémelyikében fordult elő a céhvezetőségtől független, a legények kedvezőbb élet' körülményeit szorgalmazó rövidéletű tömörülés. Az említett területeken, ott is, ahol a tőkés iparfejlődésnek már nem voltak feudális korlátái, a munkásmozgalom leginkább a viszonylag kislétszámú szakmunkásokra épült. E kezdeti időszakban számos országban ott találjuk az első szervezetalakítók között a nyomdai munkás ságot, e magasan kvalifikált, jól fizetett, intelligens rétegét az ipari munkásoknak. Az Egyesült Államokban már 1785-ben sztrájkot szerveztek Philadelphiában és ugyanott alakították meg 1794-ben első osztály harcos helyi szervezetüket.7 Kanadá ban 1827-ben, Belgiumban 1842-ben, a széttagolt német területeken szintén az 1840-es években a nyomdászok hozták létre az első országos (német fejedelemségek esetében több fejedelemség munkásait összefogó) szervezetüket.8 A 19. század első felében Magyarországon a gazdasági élet általános — Ausztriá hoz képest is nagymértékű -— elmaradottsága miatt a nyomdaipar is lassan fejlődött. Igaz ugyan, hogy a nemzeti kultúra nagy fellendülése, a közigazgatás polgári mód szereinek lassú térhódítása, a tőkés mezőgazdaság és ipari termelés megjelenése és fejlődése megkívánta a nyomdaipar növekedését, mindez azonban inkább csak néhány fővárosi nyomda (elsősorban az Egyetemi Nyomda) megerősödésében, továbbá egyes vidéki gazdasági és kulturális centrumban történő nyomdaalapításban jutott kifeje zésre.9 Az alkalmazott munkások száma azonban a legjelentősebb nyomdaközpont ban, Pest—Budán is csekély: amikor 1848. június 1-én megalakult A Pest—Budai Könyvnyomdászok Viatikum-, Beteg és Segélyző Egyesülete, 232-en léptek be. A fővárosi nyomdászsegédek száma ekkoriban 236 volt.10 A vidéki nyomdák közül a nagymúltú debreceni nyomdában 1845-ben 12 segéd és 8 tanuló, a közepes nagyságúnak számító szegedi nyomdában 1844-ben 7 segéd és 2 tanuló dolgozott.11 A feudális abszolutizmus rendszerének megőrzésére törekvő kormányszervek az osztrák császárság területén — amennyire csak lehetett — akadá lyozni igyekeztek a polgári nézetek terjedését, a nyomdászatot szigorú ellenőrzés alatt tartották, új nyomdák alapítására csak vonakodva és erős megkötésekkel adtak engedélyt a 19. század első felében. Éppen ezért jelentősebb mértékben csak a kor mány közvetlen irányítása alatt álló budai egyetemi nyomda fejlődhetett. Ilyen körül mények között a nyomdai munkások szervezkedése Magyarországon csak nagyon körülményesen, nehézkesen indulhatott meg: számos városi kézműipari céhes szak ma legényei a 19. század első felében már sokkal erősebb, hatékonyabb, sztráj kok, bojkottok vezetésére alkalmas szervezeteket is tudtak létrehozni (pl. a cipészés kalaposlegények).12 A nyomdai munkások szervezkedése — eltérően a fejlettebb országokétól — az osztrák császárság területén jóval később indult meg mint más szakmáké. 1848 elejéig hazánkban mindössze három nyomdász-segélyzőegyletről tudunk. Ezek is tevékeny7 Nyomdász Évkönyv és Útikalauz 1930. Szerkeszti L erner D ezső. Budapest, 1930. 82. J. 8 W illiam Z. F oster : A világ szakszervezeti mozgalmának története. Budapest Bratislava, É. n. [1956] 56., 61., 67., 71., 72., 73. 1. s Ä vonatkozó adatokat lásd G aál E ndre—Szabó F erenc : Adatok a szegedi Grünn-nyomda történetéhez 1811—1847. =TanuImányok Csongrád megye történetéből. XIX. század. Szerkesztette F arkas J ózsef. Szeged, 1978. 5—7.1. —Az Egyetemi Nyomdára: K äfer I stván : Az Egyetemi Nyom da négyszáz éve (1577—1977). Budapest, 1977. Különösen 128—181. 1. 10 N ovitzky N. L ászló : Egyesült erővel. A magyar könyvnyomdászok ötven évi szakszer vezeti tevékenységének története. Budapest, É. n. [1912]. 43., 49. 1. 11 Debrecenre: B enda K álmán—I rinyi K ároly : A négyszáz éves debreceni nyomda története 1561—1961. Budapest, 1961. 130.1. Szegedre: G aál E ndre—Szabó F erenc : Id. mű. 7. 1. 12 D óka K lára : A munkásszervezkedés kezdeti szakasza Magyarországon 1830—-1872. Bu dapest, 1972.
135
ségüket csupán egy-egy nyomdára kiterjesztő laza tömörülések, amelyek útisegélyt és betegsegélyt fizettek, a nyomdatulajdonosok vagy nyomdavezetők irányítása alatt ál lottak. 1807-től már létezett ilyen ún. „házipénztár” a budai Egyetemi Nyomdában, 1830-tól a debreceni, 1846-tól a brassói nyomdában.13 Azon túlmenően, hogy ezek voltak a legelső szervezeti formák a nyomdai munkások körében, más is említésre méltóvá teszi őket: tagjaik már olyan munkások, akikben nem élt az önállóvá válhatás reménye. A nyomdaüzem felállítása sokkal több pénzbe került, mint pl. egy ci pész- vagy szabóműhelyé. A nyomdai munkához szükséges kellékek (betűk, metsze tek, léniák, szedhető ornamensek, a tárolásukhoz szükséges szekrények, szedőhajók, szedőállványok, sorjázok, nyomóprések, simítógépek, különféle minőségű papírok, kötészeti anyagok és eszközök stb.) önmagukban is sokba kerültek, ezen kívül a privilégium megszerzése is jóval drágább volt, mint az egyszerű, a céhekben kiadni szokott mesterleveleké. Egy-egy város tanácsa abban az esetben segített kieszközölni az engedélyt a nyomdaalapításhoz, ha a vállalkozó — szakismereteinek igazolása mellett — megfelelő vagyonnal rendelkezett, feddhetetlen előéletű volt, és ha a város közügyeinek intézésében is szerepet játszott. Amikor 1836-ban Konrád Keresztély a második szegedi nyomda megalapításának kérelmét előterjesztette, a városi tanács nemcsak azt állapította meg, hogy a nyomda létesítése nemzeti és helyi gazdasági-, kulturális érdekből fontos, hanem azt is, hogy a folyamodónak kb. 15 000 váltófo rintra becsülhető ingatlan vagyona van és „személyes tulajdonságai” is alkalmassá teszik arra, hogy nyomdát állíthasson. (Konrád Keresztély 1833 óta a város nagyobb tanácsának is tagja volt.)14 Ennek ellenére a Helytartótanács nem engedélyezte 1836ban a második szegedi nyomdát. Ilyen körülmények között hazánkban 1848-ig érdemleges nyomdai munkásmozgalomról nem beszélhetünk. Az 1848-as forradalom azonban e tekintetben is gyökeres fordulatot hozott. A forradalmi időszak — amint azt már a 18. század végi nagy francia forradalom története is bizonyította — rendkívüli mértékben megnöveli a nyomtatványszükségletet. A polgári forradalmak a gondolatközlés, a sajtó szabad ságát is proklamálták; a forradalmak sodrában kiformálódó politikai áramlatok többek között a nyomtatványok különféle fajtáinak megjelentetésével és terjesztésé vel is igyekeztek táborukat szélesíteni, az eseményeket — osztályhelyzetükből adódó érdekeiknek megfelelően — befolyásolni. így volt ez az 1848-as forradalom idején az osztrák birodalomban, ezen belül Magyarországon is.15 A forradalom győzelme, a cenzúra eltörlése, a közvélemény formálásának szük ségessége nagymértékben növelte a monarchia nagy városaiban, főleg Bécsben, Po zsonyban, Brünnben Prágában, Pest-Budán a nyomtatványkiadást. A nyomdákban felhalmozódott munka a segédek korábbinál nagyobb mérvű igénybevételét vouta maga után. Ugyanakkor a nyomdai alkalmazottak maguk is felismervén a jó üzleti konjunktúra által megnövelt keresletet a munkáskéz iránt, Bécsben már 1848. áp rilis 10-én mozgalmat indítottak, amely a munkások elért követeléseit árszabályszer ződésben (a nyomdaiparban hosszú időn át így nevezték a kollektív szerződést) rögzítette.16 A bécsiek példájára a pozsonyi nyomdászok is mozgalmat kezdtek és április 23-án felhívták a pest-budai kollégákat, hogy fogjanak össze és követeljék a 13 N ovitzky N. L ászló : Id. mű 42. 1. 14 G aál E ndre— Szabó F erenc : Id. mű. 17—18., 32—35. 1. 15 A polgári forradalmak említett hatására A nthony S m it h : The Newspaper. An International
History. London, 1979. 88—89., 116—117.1. — Az 1848. évi magyar törvények által biztosított sajtószabadságról és annak korlátáiról: A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. Az államalapítástól 1849-ig. Összeállította: K ovács M áté. Budapest, 1963. 591—594., 610—615. 1. 16 N ovitzky N. L ászló : Id. mű. 35.1. 136
magasabb béreket, rázzák le a munkáltatók zsarnokságát annak tudatában, hogy ők keresik meg a kenyeret a nyomdatulajdonosoknak. A pest-budai nyomdamunkások 9 tagú árszabálybizottsága kidolgozta a követeléseket és a mozgalmat győzelemre vezette. Ezt rögzítette az 1848. május 13-án — a forradalmi ^magyar kormány kép viselőinek közbejöttével — aláírt magyar és német nyelvű Árjegyzék (Preis-Tarif). A minisztériumi egyeztető bizottság május 19-én azt jelentette Klauzál Gábor föld művelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek, hogy a bérek — jóllehet a segédek engedtek eredeti követeléseikből — magasabbak, mint a Bécsben megállapítottak.17 A pesti szerződés napi 10 órás munkaidőt rögzített a munkások számára és a bérezés alapjává a teljesítményt tette. A fejlettebb országokban már a 18— 19. század fordu lójától elterjedt volt a szedők 1000 n számításával történő díjazása. (1000 betű, egy betűnek számítva a szóközöket is.) Ez a díjazási rendszer az egyes betűfokozatoknál más-más összeget állapít meg; a legáltalánosabban használt kenyérbetűk (a 8, 10, 12 pontosak) szedése könnyebb volt mint pl. a legkisebb (4, 5, 6 pontos) vagy gyor sabb, mint pl. a 16, 20 pontos betűké. Az 1000 n szerinti bérezés a szorgalmas, jó munkás számára több keresetet biztosított, míg az átlagbér (ami 1848 előtt a fővárosi nyomdák egy részében is uralkodott) nem tette lehetővé a munka nehézsége szerint differenciált díjazást, nem is szólva arról, hogy a kisebb felkészültségű, kevésbé szor galmas munkás is hasonló díjazást kaphatott. A teljesítmény szerinti számolás akkor már nem ismeretlen hazánkban (pl. a Trattner—Károlyi nyomdában alkalmazták), de nem volt általános. Mindezek alapján az 1848. május 13-i szerződést a monarchia nagyobb városai nyomdamunkásainak összefogása révén elért kiemelkedő sikerként értékelhetjük. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a fővárosi nyomdai munkásság az itteni munkásmozgalom élvonalába került. Mivel pedig Magyarországon figyelem re méltó munkásmozgalom ekkor csupán Pest-Budán folyt, hazai sajátságként emel hetjük ki, hogy a nyomdai munkások csak a forradalmi események során, akkor azonban egycsapásra a mozgalom jelentős tényezőivé váltak. Az 1848-as nyomdászmozgalom következménye volt, hogy a nyomdatulajdono sok, illetve nyomdavezetők a május 13-i tárgyaláson összesen 400 Ft-ot ajánlottak fel egy nyomdász segélyzőpénztár céljára.18 Szándékuk egyértelmű: anyagi függésbe hozni a munkásokat és ezen keresztül a munkáltatók befolyását érvényesíteni a moz galomban, hogy az 1848. tavaszi meglepetéshez hasonló ne érhesse őket. 1848. jú nius 1-én — mint említettük — megalakult a Pest-Budai Könyvnyomdászok Viatikum-, Beteg- és Segélyző Egyesülete, amelynek Heckenast Gusztáv nyomdatulaj donos lett az elnöke. Ez a segélypénztár egyesítette a fővárosi nyomdák házipénztá rait és alapszabálya pontosan meghatározta a segélyezés fajtáit (útisegély, betegse gély, teljes munkaképtelenség esetén „nyomorenyhítő segély”) és a segélyezési össze geket. Beteg és nyomorenyhítő segélyt csak a fővárosban tartózkodó egyleti tagok kaphattak, míg útisegélyben az átutazó „műtársak” részesülhettek.19 Ez a segeiyegylet azonban csak nagyon szerény tevékenységet fejtett ki, mert nem volt meg felelő anyagi alapja; a főnökök pl. még 1851. februárjáig sem fizették be az 1848-ban megajánlott összegeket. Másrészt a katonai és polgári kormányzóság — attól félve, hogy a pest-budai segélyegylet a berlini Gutenberg-egylethez hasonlóan — szocialista 17 Munkásmozgalmak 1848—49. Iratok a magyar munkásmozgalom történetéhez. Az anyagot összegyűjtötte és a Bevezetést írta M érei G yula . Budapest, 1948. 211.1. — A bécsi példának Brünnben, Prágában, Pozsonyban érvényesülő hatására Uo. 13., 196— 199. 1. — A kollektív szerződés szövegét először N ovitzky N. L ászló közölte, reprodukálva a június 2-i dátummal ellátott ki nyomtatott példányt is. Az irat szövegét lásd még M érei G yula Id. művében 207—208. 1. 18 Uo. 212. 1. 18 N ovitzky N. L ászló : I. m ű 43—48. lapjain közli az alapszabály szövegét. 137
eszméket terjeszthet, 1853. április 11-én elrendelte feloszlatását. A nyomdatulajdo nosok vállalták, hogy a segédek által befizetett járulékokat az eredeti célokra fordít ják.20 Ez más szóval azt jelenti, hogy a segélyezés ügye visszacsúszott az 1848 előtti házipénztári szintre és a fővárosi nyomdák segédeinek egységes segélyzőszervezete — főleg az önkényuralom kedvezőtlen viszonyai miatt — szétesett. A neoabszolutizmus válsága idején, 1860. decemberében a fővárosi nyomdák segédei kérelmezték a Helytartótanácsnál beteg vagy munkaképtelen társaik segélye zésére, a meghaltak eltemetésére szolgáló egylet engedélyezését. Mivel azonban a ter vezett egylet a segédek irányítása, a pénz kezelése többségében segédekből álló bizott mány kezében lett volna és a nyomdatulajdonosokat kötelezte volna az egylet anyagi támogatására, Pest város tanácsa a kérelem elutasítását javasolta. A Helytartótanács 1861. május 29-én ennek megfelelően határozott. Végül 1862. május 28-án a nyomda tulajdonosok és segédeik a segélyzőegylet engedélyezése iránt együttes kérelmet nyújtottak be a Helytartótanácshoz. Az indokolás egyik lényeges pontja az volt, hogy „Az alapszabályok meghatározása, valamint az egylet ügykezelésének felső vezetése a főnök urak, művezetők úgy a könyvnyomdái küldöttségből választott egy elnökkel bíró bizottmány tiszte”. A folyamodványt Kozma Vazul, az egyik legjelentősebb fő városi nyomda tulajdonosa írta alá. Végül a Helytartótanács — hosszas huza-vona után — 1863. július 17-én az egylet alapszabályát megerősítette.21 A segélyzőegylet elnöke az 1890-es évekig mindvégig nyomdatulajdonos volt. Ennek ellenére olyan szervezetként jellemezhetjük, amely kiindulópontja lett a magyarországi nyomdai munkások országos szervezkedésének. A megbetegedés valamennyi szakma munkásá ra rendkívül súlyos csapás volt, magát és családját koldusbotra kárhoztatta. Éppen ezért a betegsegélyezés volt az a körülmény, ami legkönnyebben bevonhatta és meg tarthatta a szervezetben a munkásokat. Úgyis mondhatnánk, hogy a különféle segélyzőegyletek, mind a fejlettebb országokban, mind Magyarországon a leggya koribb kiinduló formái voltak a munkások szervezeteinek.22 A nyomdászszakszervezet a segélyegylet 1862. évi újjáalakulását tekintette (s te kinti) születésnapjának. Ennek 50. évfordulójára készült Novitzky N. László emlí tett történeti munkája is. Bár ez az álláspont nem igazolható — hiszen munkáltatók vezette egyletet nem tekinthetünk szakszervezetnek — az vitán felül áll, hogy a se gélyzőegylet, amelyet a következő évtizedekben a mozgalmi köznyelv méltán neve zett anyaegyletntk, nyújtott szervezeti keretet olyan tömörülésre, amely megkezdte a tényleges szakszervezeti tevékenységet és amely önállósulva létrehozta a segélyegylet tel párhuzamosan fennálló és működő nyomdászszakegyletet. A segélyzőegyletek alakulását követően a német, az osztrák majd a magyar nyomdászok körében munkásvezetés alatt álló, osztályharcos tevékenységet is ki fejtő önképzőegyleteket kezdtek alakítani. A bécsi nyomdászsegédek még 1848. ok tóber 1-jén létrehozták a Gutenberg önképzőegyletet, amelyet azonban az 1850-es 20 Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849— 1867. Iratok. Összegyűjtötte és szerkesztette S a s h e g y i O s z k á r . Budapest, 1959. 76. 1. 21 Uo. 306—309. 1. — Az alapszabály szövegét közli N o v i t z k y N. L á s z l ó : Id. mű 61— 64. 1. 22 Többnyire segélyező jellegűek, emellett —• ritkábban •— esetenként a munkaviszonyok javí tását célzó szervezetek voltak a 19. század első felének és az 1850-es éveknek a hazai munkásegyletei, még abban az esetben is, ha nem a munkáltatók, nem a céhmesterek vezetése alatt állottak. Lásd pl. a pesti kőműveslegények 1819 óta fennálló egyletére vonatkozó dokumentumokat. (Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon. Id. mű 192—195. 1.) —• Angliában már 1803-ban 9600 friendly society (segélyzőegylet) működött, amelyekben 700 000 munkás tömörült. Ezeket — elté rően a Közép-európai segédegyletek nagy részétől — mind munkások alapították. Közülük sok a Combination Act időszakában, osztályharcos tevékenység fedőszervévé vált. (W. O. H e n d e r s o n : The Industrialization of Europe 1780—1914. London, 1969. 145. 1.) 138
évek elején a kormány feloszlatott. Új önképzőegyletüket 1863-ban alakították meg. Részben ennek, részben a lipcsei önképzőegylet alapszabályának mintájára az 1865. október 1-jén tartott nyomdászgyűlés által kiküldött 11 tagú bizottság dolgozta ki a Pest-Budai Könyvnyomdászok Önképzőegylete alapszabályát. A pesti önképzőegy let létrehozásának fő kezdeményezői Buschmann Ferenc, Hirsch Lipót és a szegedi születésű, 1856— 1860 között Burger Zsigmond nyomdájában tanult, majd a főváros ba került és a Wodianer-, utóbb a Heckenast nyomdában dolgozó Bendtner József voltak. Az alapszabályt 1866. június 10-én hagyta jóvá a Helytartótanács.23 A ma gyarországi gazdasági, társadalmi, politikai viszonyok ekkor már lehetővé, egyben szükségessé tették a nyomdamunkások olyan szervezetének létrehozását is, amely független volt a munkáltatóktól, a nemzetközi munkásmozgalom egyes irányzatai nak képviselői számára vitafórumot, művelődési lehetőséget biztosított, fejlesztette az osztályöntudatot, a munkások összefogásának megvalósításával az anyagi hely zet javítását is elősegíthette. A tőkés gazdaságnak az 1850-es évekhez képest jóval erőteljesebbé válása az 1860-as években, a szellemi kultúra növekedése, az iskolai oktatás valamelyes szélesedése, a politikai élet pezsgése, az olvasóközönség számának gyarapodása (ami pl. az 1860-as években jelentős számban alakult egyletek tevékeny ségében is tükröződött), a könyv- és lapkiadás fellendülése, mind olyan tényezők voltak, amelyek a nyomdaipar fejlődését meggyorsították. 1848-ban az ország 53 városában 82 nyomda, (közüli'k 8 Pesten és 2 Budán), 1866-ban már 55 városban 126 kő- és könyvnyomda működött. (Pesten 34, Budán 4).24 Szembeötlő a pesti nyom dák számszerű gyarapodása, de hozzá kell tennünk, hogy a 34-ből 17 csupán kőnyom da volt. Ebből az is következik, hogy a kisebb, elsősorban alkalmi nyomtatványok elő állítására szolgáló nyomdák száma nőtt (a gazdasági élet szükségleteinek megfelelően), a segédek számának gyarapodása nem állott arányban a nyomdák számának növe kedésével. Novitzky N. László szerint Pest-Budán a nyomdászsegédek száma 1848 és 1863 között 236-ról 298-ra nőtt. Mellettük 198 tanonc dolgozott. A nyomdamun kások életkörülményei rendkívül rosszak voltak: a nyomdák egy része (különösen a kisebbek) nedves, egészségtelen pincehelyiségekben működött. Ennek következté ben a tbc. nagy mértékben terjedt a munkások között. Súlyosbította ezt az ólommal való foglalkozás, ami roncsolóan hatott a szervezetre. Igaz, hogy a nyomdászok job ban fizetettek voltak más szakmák munkásainál, de átlagéletkoruk rövidebb egyéb szakmabeliekénél. A munkaidő megrövidítése éppen ebben az iparágban — elsősor ban a munkás átlagéletkorának meghosszabbítása céljából — elengedhetetlen köve telmény volt. Az életkörülmények megjavítása a nyomdászatban is csak szervezkedés, mozgalom útján volt lehetséges. Az anyagi érdekek védelmét is szolgáló önképzőszervezet lehetőséget adott — éppen a művelődési cél megvalósításán keresztül — a munkások szocialista ne velésére. Az önképzőegylet alapítói között számos szocialistát is találunk, olyanokat, akik Ferdinand Lassalle tanainak hívei voltak, akik a lassalleanizmus sajátos, osztrák változatát ismerték meg. Ez az irányzat a politikai jogokért való harc mellett hangoz tatta a gazdasági harc és a gazdasági szervezkedés szükségességét (Hirsch Lipót, Ihrlinger Antal stb.). Ezt hirdette az önképzőegylet által 1869. május 1-én megindí tott Typographia c. szaklap is. A nyomdai munkások önképzőegylete volt az első szo cialista szakmai szervezet Magyarországon, lapja pedig az első szocialista szakköz23 Az előadottakra részletesen: N o v i t z k y N. L á s z l ó : Id. mű 72—84 1. Közli az alapszabály szövegét is. 24 Az 1848. évi adat: A könyv és könyvtár a magyar társadalom életében. Id. mű 594. 1., az 1866. évi adat: Kimutatása a magyarországi összes könyv- és kőnyomdáknak. Statisztikai és Nem zetgazdasági Közlemények, 1867. 83—89. 1. 139
löny. Már első számában Sauervein Géza szerkesztő által írt Műtársainkhoz! című vezércikkben ezt olvassuk: „Önképzőegyletünk, mely tagjainak szellemi fejlődését s anyagi érdekeinek óvását tűzte ki céljául, rövid fennállása óta máris szép eredményekre utalhat. Ugyanis találunk egyletünkben egy több száz kötetből álló könyvtárt, számos politikai, szépirodalmi s szaklapokat; vannak tanóráink magyar, német s francia nyelvből stb. Anyagi érdekeink óvását illetőleg úgy véljük, elég lesz megemlítenünk, miszerint a legutóbbi árfelemelési mozgalom kezdeményezése, valamint rendzavarás nélküli si keres bevégzése csakis önképzőegyletünknek köszönhető. (Az 1868. évi fővárosi ár szabálymozgalomra utal, amely azonban csak szerény javítást hozó kollektív szerző dést eredményezett. G. E.) Mindez azonban még nem elégséges s még mindig távol állunk kitűzött célunktól. Ennek elérhetésére szükséges, hogy hazánk összes nyom dászai öntudatra ébredjenek.”2526 Az önképzőegyletben kibontakozott politikai viták Lassalle és Schultze-Delitsch hívei között nagymértékben hozzájárultak az első magyarországi szocialista politikai szervezet, az Általános Munkásegylet 1868. évi meg fakulásához. Az ÁME vezetői között többen a nyomdász önképzőegylet vezetői is voltak. E politikai egylet mind nagyobb súlyt helyezett szakmai szervezetek alakítására s tagságának jelentős része a szakmai tömörülések legöntudatosabb képviselőiből állott. A Typographia cikkéből idézett rész utolsó mondata nagyon fontos gondolat: a szervezkedés országossá tétele. A lap kiadásával — többek között — ennek elő mozdítása volt az önképzőegylet célja: ezért szorgalmazta — kiindulópontként — a már meglevő, 1850 után alakult helyi segélyzőegyletek (1851: Temesvár, 1862: Kolozsvár, Zágráb) erősítését, új helyi egyletek alakítását. Az 1867. évi kiegyezéssel életbe lépett polgári alkotmányos kormányzás, a libe rális politikai törekvések hangoztatása a kormány részéről, a kiegyezést követő évek nagy gazdasági fellendülése a megelőző éveknél kedvezőbb lehetőségeket teremtett a munkásszervezkedés számára. Már a Typographia c. szaklap megjelenése előtt, 1867—1868-ban keletkezett néhány jelentősebb vidéki nyomdavárosban nyomdászsegélypénztár (1867: Újvidék, 1868: Arad, Nagyszeben, Pozsony, Sopron), ezek azon ban alig tartottak kapcsolatot a fővárosi szervezettel. A Typographia megjelenése javított ezen a helyzeten, de még az 1870-es években is nem egyszer olvashatunk a szaklapban a vidéki segélyzőegyletek közönyös, elzárkózó magatartásáról. Az 1868— 1873 között évenként megrendezett osztrák—magyar nyomdászkongresszusckon a hazai vidéki szervezetek alig képviseltették magukat. Legjobb volt e tekintetben a helyzet az 1870. évi Pesten tartott III. kongresszus esetében; vidékről Arad, Debre cen, Győr, Kassa, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Sárospatak, Sátoraljaújhely és Ungvár, Sopron, Szeged, Vác, Zágráb 1—1 küldöttel voltak jelen.26 A küldöttek egyleteket képviseltek, eszerint tehát ekkor már 13 vidéki városban létezett a nyomdászsegédek házipénztári jellegű vagy a város valamennyi nyomdászsegédét egyesíteni kívánó tö mörülése, köztük Szegeden is. A szegedi küldött Bendtner József volt, akit a szegediek — mint a fővárosban dolgozó nyomdászt — megbíztak a képviseletükkel. Ez a meg bízatás arra enged következtetni, hogy az akkor meglevő két szegedi nyomda (Bur ger Zsigmond és Bába Imre tulajdona) munkásai között már akadtak olyanok, akik figyelemmel kísérték a nyomdászok fővárosi szervezkedését, kapcsolatban álltak a 25 Typographia, 1869. május 1. Műtársainkhoz! — Az 1868. évi mozgalom történetét részle tesen leírja N ovitzky N. L ászló : Id. mű. 93—109. 1. 26 Az 1870. augusztus 14— 15-én Pesten tartott harmadik általános nyomdászgyűlés tárgyalásai. (Melléklet a Typographia 31., 32. és 34. számához). 1. 1. 140
pesti önképzőegylettel. A kongresszusi jegyzőkönyv tanúsága szerint a tanácskozás főszereplői az ausztriai, a csehországi és a pesti küldöttek voltak, a hazai vidéki kül döttek csak kis mértékben vettek részt a vitákban. A helyi egyleti viszonyokat tár gyaló harmadik napirendi pont keretében csupán Pozsony és Zágráb képviselője ismertette a hazai, vidéken folyó helyi egyleti életet. A jegyzőkönyvnek a tanácskozást ismertető részében Bendtner József neve csak egyetlen alkalommal szerepel, akkor, amikor az ötödik napirendi pontként tárgyalt tanonckérdésben névszerinti szavazás sal hoztak döntést. A bécsi egyletnek az volt az indítványa, hogy szorgalmazni kell az eddigi tanoncrendszer megszüntetését és mindenik, valamely nyomdába belépő, kellő szakismerettel bíró fiatalembert azonnal segédként alkalmazzák és díjazzák. A kongresszus 24 szavazattal 11 ellenében elfogadta a javaslatot. Bendtner József — véleményünk szerint helyesen — a bécsi indítvány ellen szavazott. Ez ugyanis nem tartalmazta, hogy a fiatalok miként tanulhatnák meg a szakmát, nem tekintett túl az alkalmazásban álló segédek pillanatnyi anyagi érdekein.27 Nem találtunk adatot arról, hogy Bendtner József mikor, hogyan számolt be megbízóinak a kongresszus határozatairól. A szegedi nyomdászsegédek egy részének a közügyek iránti ekkori érdeklődését az is mutatja, hogy 1870. május 1-jétől havonként háromszor Savanyú címmel nyomdászélclap jelent meg a városban Daday Géza szerkesztésében; kiadója Bába Imre nyomdatulajdonos. A lap 1870 végén szűnt meg.28 A III. osztrák—magyar nyomdászkongresszusnak a szervezet fejlesztését szol gáló legfontosabb határozata az volt, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia fővárosai nak nyomdászegyletei a meglevő vidéki nyomdászegyleteket tartományi egyletekbe szervezzék. Ezáltal a vidéki szaktársak a nyomdai munkások közös ügyeinek támo gatására megnyerhetők lennének. Ahol egy-egy nyomdáé árosban oly csekély a nyom dászsegédek száma, hogy önálló segélyzőpénztárt nem tudnak alakítani — a tarto mányi szervezés segítségével — a már fennálló segélyzőegyletekbe veendők fel.29 Ausztriában már 1869. decemberében jóvá hagyta a kormány a tartományi egy letek alapítására vonatkozó alapszabályt; a tartományi, másszóval kerületi szervez kedés Alsó-Ausztriában, Sziléziában, Csehországban már folyt 1869 végén.30 A megvalósítás azonban vontatottan haladt. Ezért a III. kongresszus mindkét főváros nyomdászegyletei számára kimondta a tartományi szervezés előmozdítását. A cél az volt, hogy a „tartományok” (kerületek) a későbbiekben országos — külön osztrák és külön magyarországi — szervezetekké egyesüljenek. A kerületi szervezke dés útján történő országos szakszervezet kiépítés ebben az időben már nem mondható új jelenségnek a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Angliában pl. már az 1830-as években a helyi nyomdászegyesületek kerületekbe tömörültek, gyakorlatilag létrejött öt kerület, ezek egyesültek az 1844— 1848 között fennálló National Typog raphical Association-ban. Ez az országos szervezet azután megtartotta a kerületi felépítést.31 A magyarországi kerületi szervezés azonban döntően különbözött az angliaitól, közelebb állt az osztrák császárság területén folyóhoz abban, hogy nálunk 1870-ben még igen kevés helyi nyomdászegylet működött: magának a kerületnek 27 Uo. 6—8. 1. — A munkáltatók a tanoncok számának növelésével csökkentették a segédek bérszínvonalát. 28 N ovitzky N. L ászló : Id. mű 169 1. — R eizner J ános: Szeged története. III. köt. Szeged 1900. a 359. l.-on említi Dadai (így) Géza nevét a szegedi sajtóban dolgozók sorában, de a helyi élclapok között a Savanyút nem nevezi meg. 28 N ovitzky N. L ászló : Id. mű 150.1. 30 Az 1870. augusztus 14— 15-én tartott... nyomdászgyűlés tárgyalásai. Id. mű 2—3. 1. 31 A. E. M usson: Id. mű 56—57.1. 141
kellett volna előmozdítania azonos célú helyi csoportok megalakulását. Angliában zömükben már meglevő helyi csoportok — önállóságuk megtartásával, azonos célok elismerésével és azonos gyakorlati munkával (munkaidő- és munkabérek szabályo zása, a tanonclétszám meghatározása a segédek száma alapján, a nyomdákban alkal mazott gőzgépkezelők munkaviszonyainak meghatározása, sztrájkok szervezése és vezetése a jobb munkafeltételekért, vándorlók segélyezése) — alkották a kerületet, tehát meg volt a kerületnek a tényleges szervezeti és cselekvési alapja. A III. osztrák—magyar nyomdászkongresszus határozata folytán a pesti segélyzőegylet „Szervezési bizottság”-ot küldött ki, amely elkészítette és a Typographia 1870. november 10-i számában közzé tette az ország megyéit földrajzi alapon 6 ke rületbe soroló beosztást. (Erdélyt és Horvátországot figyelmen kívül hagyta). Szege det a Délkeleti Magyarország nevű kerületbe sorolták: ide tartozott Bács-Bodrog, Csanád, Csongrád, Arad, Zaránd, Krassó, Temes és Torontál vármegye. A kerület székhelye Temesvár. Az utóbbi város kerületi központtá nyilvánítása indokolt, mert a felsorolt megyékben levő városok közül itt volt a legfejlettebb a nyomdaipar (1866 végén három nyomda létezett, míg Szegeden csak kettő) és itt már 1851 óta nyomdászsegélyző egylet működött.32 Noha a Typographia éveken át felszínen tartotta a kerületi szervezkedés ügyét, 1873-ban kénytelen volt megállapítani: „Az osztrák tartományokban megalakultak és működnek a tartományi egyletek, hazánkban azonban oly kevés érdekeltséggel indult meg és folyik a szervezkedés, hogy még a legcsekélyebb reményeknek sem felel meg.”33 Egyedül a Közép-Magyarország kerület tud eredményeket felmutatni, mert ennek központja, Pest — erélyes szervezési munkával — több vidéki nyomda városra ki tudta terjeszteni befolyását (Vác, Eger, Székesfehérvár, Komárom, Esz tergom, Besztercebánya). A tagok száma e kerületben 500—520. Viszont olyan jelen tős városok — folytatja a szaklap idézett cikke •—, mint Arad, Szeged, Temesvár, ahol számos nyomdai munkás van, nem tájékoztatják a fővárosi központot és meg elégszenek azzal, hogy van saját helyi segélyezőegyletük, a szűkkörű szervezkedésen nem lépnek túl, nem törődnek a kerülettel. Pedig helyzetükön — a többi szervezettől különválva — nem javíthatnak. A szervezkedés, a munkásszervezetek létrehozása ekkor már valóban kényszerítő szükség volt és megteremtésükre lehetőség is kínálkozott. Azonban a vidéki nyomda ipar viszonylagos fejletlensége — ami a vidéki tőkés fejlődés általános elmaradott ságának következménye —, továbbá a politikai viszonyok az idézett cikk megírása kor inkább csak a helyi egyletek megalakítását mozdíthatták elő. A kerületi szervez kedés — erős helyi egyletek hiányában — nem is lehetett életképes. Másrészt irreális volt a Typographia cikkének befejező részében az a felhívás, hogy a vidéki nyomdász segédek abba az egyletbe lépjenek be, amely kerületük központja.34 Bár e tekintetten ekkor is, később is akadt bírálnivaló, mégsem volt egészen helyes az említett vidéki nyomdaközpontok nyomdászainak teljes közönyösségéről beszélni: amikor a könyvnyomdászat magyarországi meghonosításának 400 éves évfordulóján a Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Egylete 1873. szeptember 7—8-án ünnepséget ren dezett, azon öt vidéki város, köztük Szeged nyomdászai is képviseltették magukat.35 32 Igaz, hogy 1866 végén Aradon és Újvidéken is 3—3 nyomda taláiható, de ezek a temeváriakhoz képest kisebb üzemek, továbbá a városok földrajzi fekvésük miatt sem voltak eléggé kedvezőek a kerületi központi szerep sikeres betöltésére. Vö. Kimutatása a magyarországi összes könyv- és kő nyomdáknak. Id. közlemény. — A temesvári egyletre: G ábriel J ózsef— M angold Sándor : A te mesvári könyvnyomdász egylet története (1851—1887). Temesvár, 1890. 33 Typographia, 1873. augusztus 8. 31 Uo. 35 N ovitzky N . L ászló : Id. m ű 179.1. 142
Mindenesetre a budapesti egylet erőteljesebbé vált szervező munkájának, a vi dék számára nyújtott nagyobb segítségnek az eredményeként 1872-ben Debrecenben, Kassán alakult nyomdász segélyzőegylet, sőt Debrecenben ugyanebben az évben önképzőegylet is. A fokozódó segítséget bizonyítja a Typographia 1873. augusztus 8-i számának Szervezkedésünk kérdéséhez c. cikke. Az említett folyamatnak a része a Szeged Városa Könyv- és Kőnyomdászsegédeinek Segélypénztára elnevezésű szer vezet megalakítása.36 E helyi hatókörű, működését csupán Szeged városára kiter jesztő szervezet alapszabályát az 1873. március 20-án tartott „alakuló rendkívüli közgyűlés” fogadta el. A gyűlés jegyzőkönyvi kivonata szerint Koncsek Sándor elnö költ, a jegyző Szandaváry Ede volt. A résztvevők számát a dokumentum nem említi, de azt elmondja, hegy »Miután a fölolvasott alapszabályokat a jelen volt összes tagr k egyhangúlag elfogadták, az egylet a következő címen: „A szegedi könyv- és kőnyomdászek egylete” megalakultnak nyilváníttatott.« A gyűlés megbízta az el nököt, hogy az alapszabály szövegét három példányban a város köztörvényhatósági bizottságához terjessze be. A jegyzőkönyvi kivonatot Etoldinger József ellenőr és Szűts József választmányi tag hitelesítették. Az alapszabály szövegét, amely már „A Szegedi Könyv- és Kőnyomdászek Segélyezőpénztárának alapszabályai” címet viseli, Koncsek Sándor és Szandaváry Ede írták alá.37 Érdemes utalnunk arra, hogy az elnök személye talán azonos azzal a Kontsek Sándorral, aki egyik tagja volt az 1869. május 12-én tartott pécsi nyomdászegylet ülése által az alapszabály elkészítésére kiküldött bizottságnak.38 Lehetséges, hogy 1873-ig Szegedre került, és mint a szervezkedésben járatos személyt az egylet elnökévé választották. A segélyegylet megalakításakor valószínűleg az történt, hogy a Burgernyomdában levő házipénztárat Szeged valamennyi nyomdászsegédére kiterjedő, erő sebb alakulattá igyekeztek fejleszteni. Ez gyakorlatilag a Bába Imre-féle nyomda sze mélyzetének bevonására, ezen keresztül nagyobb segélyalap teremtésére, tehát a ha tékonyabb, többoldalú segélyezés megvalósítására irányuló törekvés lehetett. (Az 1873-ban keletkezett harmadik szegedi nyomda, a Traub Bernát és Sártory Istvánféle közös vállalkozás — „Könyvnyomda Buchdruckerei Traub és Sártory” cég — csak később, a nyár folyamán keletkezett: a tulajdonosok a polgármesternek június 17-én jelentették a nyomda felállítását a Iskola utcai Traub-ház I. emeletén. A be jelentők megjegyezték, hegy a nyomda június 25-ig végleg be lesz rendezve. A szegedi váltótörvényszéktől való cégbejegyzési bizonylat július 3-i keltezésű,).39 Az alapszabály szövegét 1873. augusztusban nyújtotta be Koncsek Sándor Pálfy Ferenc polgármesterhez, aki azonban augusztus 19-én visszaadta, mert a mi nisztériumba való továbbításhoz az alapszabályt elfogadó gyűlés jegyzőkönyvi ki vonata is szükséges volt. Ennek és az alapszabály három példányának benyújtására utasította a polgármester az egyleti elnököt, aki a felszólításnak augusztus 23-án tett
36 G aál E n d re : A szegedi ipari munkásság 1905 előtti szocialista szakmai szervezkedésének néhány kérdése. = Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, Tomus XIX. 6—7. 1. 37 OL K 150 BM ált. 1874— III. 4. — 35 936. 1. sz. 38 Válogatott dokumentumok a baranyai — pécsi munkásmozgalom történetéhez. I. 1869— 1918. Szerkesztették D r . Babics A ndrás és D r . Szita L ászló. Pécs, 1968. 15.1. — E kötetben kö zölt Typographia cikkben azonban Konstsek név szerepel, a kötet névmutatójában Kontsek. A sze gedi elnök sajátkezű aláírása szerint Koncsek a családi neve, de a Typographia néha Kontseknek (1874. február 13.), néha Koncseknek írja (1876. április 7.). A szegedi egylet vezetőségébe 1877-ben még beválasztották választmányi tagként. (Typographia, 1877. május 11.) 88 CsmL Szeged polgm. ein. ir. 1873—449. sz. — A vállalathoz Traub Bernát könyv és papír kereskedő adta a pénzt, a helyiséget, Sártory István pedig elsősorban a nyomdai szakismereteket. 143
eleget. A városi tanács augusztus 25-én felküldte a dokumentumokat a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumba megerősítés végett.40 A minisztérium 1873. szeptember 4-én kiadta a „kebelbeli számvevőségnek” az alapszabályt számszaki vizsgálatra, tehát annak megállapítása céljából, hogy az alapszabály szerint várható bevételek és kiadások egyenlege meg van-e, vagyis az egy let életképes-e. A számvevőség 1873. szeptember 15-i véleménye szerint 50 tagot szá mítva, a tervezetben bevételi forrásként („Tartozik” rovat) megjelölt osztrák értékű 2 Ft-os beíratási díjak, a tanoncok 10 xr-os felvételi díjai, a főnökök által minden segédjük után befizetendő heti 10 xr-os járulék, végül a tagok személyenként heti 30 xr-os befizetései és a mindezek alapján összegyűlő alaptőke évi 5 %-os kamata szerint az évi bevétel 625 osztrák értékű Ft lehet. A „Követel” rovatban, tehát kiadásként feltünteti a segédek beiratási díjait 100 Ft, 25 %-os megbetegedést és egy-egy esetre 21 napot, összesen tehát 273 betegsegélyezési napot (191 Ft 10 xr) számít, továbbá 9 %-os halálozási arányt és 2 halálesetet (60 Ft), összesen tehát 351 Ft 10 xr-t kalkulál. Mindezek figyelembe vételével marad évente 273 Ft 10 xr, amiből könnyen fedezhető a vándorlók segélyezése, az egyleti orvos fizetése és a kezelési költség. A számvevőség tehát az egyletet számszakilag életképesnek nyilvánította. Az más kérdés, hogy a szám vevőség csupán a benyújtott alapszabálytervezetből indult ki, és indokolatlan volt pl. 50 egyleti taggal számolnia, hiszen az alapszabálytervezet készítésének időpont jában a két szegedi nyomda alkalmazottainak száma segédekkel és tanoncckkal együtt 40 fő körül mozoghatott. Másrészt pedig a minisztérium 1873. október 31-i keltezésű, a város közönségéhez intézett leiratában jogosan mutatott rá az alapszabály tervezet nek több hiányosságára, pl. olyanokra, amelyek a pénzügyi részt is erősen érintették. A tervezet 12—19. §-aiban részletezett betegsegélyezéshez, a 20—24. §-aiban leírt vándorpénzbiztosításhoz, a 25. §-ban érintett özvegysegélyhez szükséges pénzvagy ont nem egymástól elkülönített pénzkezeléssel teljesítené. Ez a körülmény esetleg, ked vezőtlen körülmények között, oda vezethetne, hogy pl. a betegsegély felemésztené az összes pénzvagyont, így a közben felmerülő többi és alapszabályilag biztosított segélynemet az egylet nem tudná folyósítani. A tervezet 4. §-a szerint minden, Szegeden alkalmazásban levő könyv- és kőnyomdászsegéd „kötelezve van” az egyletbe belépni. E tétel azért hiba, mert senkire a törvényben meg nem határozott kötelezettséget nem lehet rákényszeríteni, az egy letnek tagja tehát csak az lehet, aki önként belép. A 4. § azt is tartalmazza, hogy az alapszabály 1873. április 6-tól lép életbe. A minisztérium véleménye, hogy a fennálló rendelkezések szerint az egylet csak a minisztériumi jóváhagyás után kezdheti meg működését. Az alapszabályban említett dátum egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy nyomdászsegélypénztár Szegeden már eddig is működött, megfelelő pénz\ agyena is halmozódott fel erre az időre, ami lehetővé tette volna az alapszabály szerinti segé lyezés megkezdését. Az eredeti alapszabályszöveg értelmében a meglevő szegedi nyomdák mindenikében (másszóval mindkettőben) a tagoknak egyleti pénztárnokot kellene választa n a k (7. §), ámde ■— a minisztérium helyes véleménye szerint — sem annyi nyomda, sem annyi esetleges tag nincs Szeged városában, hogy ez indokolt lenne, azon felül az egyleti ügyek sikeres intézését is nehezítené. A tagdíjak pontos beszedésére inkább az egyleti választmány tagjainak szaporítását ajánlja, akik elszámolnak az egylet pénztárnokának. 40 A szegedi könyv- és kőnyomdászsegédek segélypénztárának keletkezésére vonatkozó ira tok: OL K 150 BM ált. 1874—III. 4. 35 936.1. sz. — Itt jegyezzük meg, hogy az alapszabálytervezet ben és a később jóváhagyott alapszabályban előforduló osztrák értékű forint 60 krajcárból állott; ezt a krajcárt xr-rel rövidítették. 144
Lényegesebb volt a minisztériumnak az az állásfoglalása, amelyet a tervezet 11. § 2/a pontjához fűzött. E pont ugyanis az egyleti vagyon képzésének eszközei között említi a jelenleg fennálló, valamint a jövőben felállítandó könyvnyomdák főnökei által minden foglalkozásban álló segéd után fizetendő 10 xr-t. (Nem tűnik ki a ter vezet szövegéből, hogy ez egyszer s mindenkorra vagy bizonyos időszakonként — hét, hónap, év — esdékes összeg-e.) A minisztérium azonban nem ezt tette szóvá, hanem azt, hogy a szerinte hetenként 10 xr fizetésére sem a jelenlegi, még kevésbé a még nem is létező nyomdák tulajdonosai nem kötelezhetők. Ez azonban nem zárja ki, hogy a munkáltatók önkéntesen heti, havi stb. összeg; kkel ne támogathassák az egyletet. Ugyancsak nem kötelezhetők a tanoncok sem befizetésekre, amelyet az alapszabály tervezet 10 Fr-os felvételi illetékként kötelezően előír. A minisztériumi leirat a továbbiakban a tervezetnek a címét (jusson benne ki fejezésre, hogy csupán a segédeket kívánja egyesíteni), majd néhány paragrafusát pontosabban akarja megfogalmaztatni az esetleges félreértések k'küszöbölése érde kében. Végül felszólítja az egyesületet a fenti észrevételek alapján új alapszabály készítésére és a város közönsége útján történő újabb felterjesztésre. A minisztériumi leirat végeredményben két fő részben (I. Az egylet életképessé gére; II. Az alapszabálytervezet alaki részére nézve) tett észrevételeket, a második részben 17 pontban. Kétségtelennek látszik, hogy a kormányzat képviselői az ekkor még gyakorta hangoztatott liberális szemlélet politikai vonatkozásait is igyekeztek érvényesíteni; úgy tűnik, hogy a leirat érdemi része valóban a jobb, pontosabb működés, a tagok szabad akaratának, önkéntességének biztosítása céljából és nem kicsinyes gáncsoskcdásból fakadt. A megállapított hiányosságok, pontatlanságok, ellentmondások felszámolása a betegsegélyzőpénztár eredményes működéséhez va lóban hozzájárulhatott. A segélyzőpénztár vezetői megkezdte'k az alapszabály leirat szerinti átdolgo zását, nem feledkezve azonban meg arról sem, amit a budapesti kénye nyomdászok segélyzőegyletének alapszabálya tartalmazott, ti. a kölcsönösség hangsúlyozását a hasonló célú nyomdai munkásegyletek között. A kölcsönösség gondolata az első ter vezetben csak bizonytalanul jutott kifejezésre: a vándorpénz kifizetéséről szóló rész ben az olvasható, hegy „Átutazók, kik oly helyeken foglalkoztak, hol pénztárak lé teznek, ottani tagságukról magokat kellőleg igazolni tartoznak”. (20. §) Noha nem mondják ki az utazók segélyezésére vonatkozó 21—24. §-ok, a szövegből nyilvánvaló, hogy az osztrák értékű 1 Ft útisegélyt csak azok kaphatják meg, akik valamely nyomdászsegélypénztár ellenőrétől kapott utalványt bemutatják a szegedi egylet pénztár nokának. Olyan átutazók, akiknek igazolványai kellőképpen nincsenek rendben, vagy a pénztár irányában kötelezettségük állna fenn, útisegélyt nem kapnak. (24. §) A se gélyezési kölcsönösség elvét az átdolgozott alapszabály — még ismertetendő módon — határozottabban fogalmazta meg. Figyelembe vette a Pest-Budai Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélypénztárának 1871. májusában jóváhagyott alapszabályát, továbbá az 1873. november 1—2-án Bécsben tartott VI. (egyben utolsó) osztrák—magyar nyomdászkongresszusnak a segélyezésről szóló határozatait. Ez a kongresszus, ame lyen a szegedieket Patzauer Lipót képviselte, a betegsegélyt illetően Bécs és Budapest részére heti 12 Ft-ot, a tartományi fővárosok részére heti 11 Ft-ot, a többi városok részére heti 10 Ft-ot állapított meg. Azt is kimondotta, hegy a befizetési évek száma nem gyakorolhat befolyást a megállapítandó segély nagyságára.41 A helyi nyomdász segélyegyletek közötti kölcsönösség, tagjaik kölcsönös segélyezése vándorlás, munkakeresés terén olyan tényező volt, amely szervezetileg hozzásegített már a második 11
10
N
o v it z k y
N.
L
á s z l ó
: Id .
mű 175—176. 1. 145
(1869. évi) osztrák—magyar nyomdászkongresszuson elfogadott határozat megva lósításához: külön ausztriai és külön magyarországi nyomdászszervezet létesítéséhez. Az alapszabály szövegének átdolgozása idején is működött a szegedi segélyegy let. Ezt bizonyítja az 1874. január 18-án megtartott közgyűlésről szóló tudósítás. Eszerint Koncsek Sándor elnök beszámolt az egylet addigi működéséről és arról, hogy az egyleti pénztár 234 Ft 8 xr-ral rendelkezik. Elnökké ismét Koncsek Sándort vá lasztották, pénztárnok Patzauer Lipót, jegyző Szandaváry Ede, ellenőr Holdinger Jó zsef lett. A korábbi pénztárosnak, Kováts Eleknek, aki az egyleti pénzeket ’’igen hosszú időn át hűen és pontosan kezelte”, valamint a többi korábbi tisztségviselők nek is fáradságukért a gyűlés jegyzőkönyvi köszönetét mondott.42 Az 1874. február 8-i közgyűlés elfogadta a módosított alapszabályszöveget és határozatot hozott ar ról, hogy a helyi hatóság útján fel kell azt terjeszteni a minisztériumba, megerősítés végett.43 Az egyleti életnek egy másik, 1874. szeptember elejéről származó dokumentu mából is úgy tűnik, hogy a Burger-féle nyomda házipénztára a szegedi nyomdák mun kásainak segélyzőegylete szerepét igyekezett betölteni. Az ilyen tevékenységet azon ban a minisztérium említett leirata is tilalmazta. Az 1874. szeptember 6-án tartott egyleti gyűlésen Bendtner József, aki nemrégiben került vissza Szegedre és itt belé pett a nyomdászsegédek segélyzőegyletébe, kijelentette, hegy »veszélyes játékot űzünk akkor, midőn szentesített alapszabály nélkül mint „egylet” működünk; holott az alapszabálymódosító miniszteri leirat világosan azt mondja, hogy anélkül működni nincs az egylet jogosítva.«44 Ezért Bendtner József azt javasolta, hegy amíg a minisz tériumban záradékolt alapszabály meg nem érkezik, folytassák igyan az alapszabály ban rögzített módon a betegsegélyezést, amelyhez a szükséges tőkét mint önkéntes adományokból összegyűlt összeget kezeljék, ne pedig mint heti járulékokat. Az ilyen önkéntes pénzgyűjtést nem tilthatja senki. Ezt a jelenlevők közhelyesléssel elfogadták és a határozatot aláírták. A tudósításból kiderül, hogy az egyleti pénztár 259 Ft-tal rendelkezik. Ugyanez a gyűlés az alapszabály 33. §-a értelmében egyleti orvost is választott dr. Kleinmann Lipót személyében, és írásbelileg felkérte a nyomdafőnökö ket, hogy a pénztárt tetszés szerinti összeggel támogassák. Az utóbb említett két moz zanat arra utal, hogy a Burger-féle házipénztár felkészült, hogy az alapszabály szen tesítése után mint városi hatáskörű egylet azonnal megkezdhesse működését. Az egy leti vezetők jogosan remélték, hogy a minisztérium — a kívánságé knak pontosan megfelelő alapszabályt, amelynek szövegét három példányban, 1874. március 1-i dátummal eljuttatták a város polgármesteréhez — jóváhagyja. A városi tanács 1874. augusztus 24-i határozatából a polgármester észrevétel nélkül felterjesztette a bel ügyminisztériumba. Ott viszonylag gyorsan, ugyancsak megjegyzés nélkül 1874. szeptember 15-én záradékolta Zeyk Károly államtitkár. Ezzel a Burger-nyomdában működött házipénztár — inkább csak a neve alapján -— Szeged városára kiterjedő nyomdász segélypénztárrá vált. Az immár jóváhagyott alapszabállyal bíró szegedi kc'nyv- és kenyomdászsegédek segélypénztárának tevékenysége gyakorlatilag még jóidéig csak a Burger-nycmda sze mélyzetére támaszkodott: A Bába-, valamint a Traub és Sártory-nyomdák alkalma zottai külön segélypénztárt, azaz házipénztárt tartottak fenn. Erre enged következ tetni a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1870-—1875. évekre vonatkozó, a kam arai kerület kézmű- és gyáriparáról szóló jelentésében szereplő adatsor. A 42 Typographicc, 1874. február 13. ■— A tudósító Szandaváry Ede jegyző. 43 CsmL Szeged tan. ir. 1873—5785. 1. sz. 44 Typographia 1874. szeptember 11. A gyűlési tudósítást közli VDCSMMT 1868—1917. 77—78.1. 146
szegedi nyomdák 1875. évi állapotát feltüntető adatok szerint az ekkor már öz vegy Burger Zsigmondné tulajdonában levő nyomdában (32 férfi, 4 nőmunkás) betegsegélyzőegylet, a Traub- és Sártory-féle nyomdában (11 férfi, 1 nőmunkás) beteg- és utassegélyzőegylet, Bába Imre nyomdájában (6 férfi- és 1 nőmunkás) ugyancsak beteg és utassegélyzőegylet működik.45 Ez a körülmény magyarázatot ad arra, hogy a „szegedi egylet” taglétszáma 1875-ben is csak 10—16 között mozgott, 1876 végén még mindig csak 18 fő.46 Kétségtelen, hegy történt kísér let a két utóbbi nyomda személyzetének bevonására, azonban az eredmény nem volt tartós: 1875-ben a Bába-féle személyzet „elpártolt” az egylettől, amelyet a nyomdatulajdonosck közül ekkor még csupán özv. Burger Zsigmcndné támegatott, heti 1 Ft segéllyel.47 1876. júniusa óta azonban a Traub- és az Endrényi Lajos és társa cég is (utóbbi az eredetileg a Bába Imre-féle nyomdát vette át 1876-ban) heti 50—50 krajcár segélyben részesítették a pénztárt.48 L'gy tűnik, hegy az ekkori helyi nyomdák tulajdonosainak a nycmdászsegélycgylet támogatásába \aló bekapcsoló dásával a nyomdánkénti házipénztár megszűnt; a házipénztárakat ugyanis a tulaj donosok is támogatták. Ezentúl e támogatás már a város egészére kiterjedő hatókör rel bíró segélyegylet támogatásának formáját öltötte. A hozzájárulás többszöri ké relmezésével tehát a segélyegylet vezetői elérték, hegy csak egyetlen nyomdászpénz tár legyen Szegeden. Azt azonban — a helyi nyomdai munkások nagyobb részének közönyössége miatt — nem sikerült egyelőre biztosítani, hegy a segédek többsége belépjen az egyletbe. (A közönyösségről több Szegedről szóló tudósításban is szó esik a Typographiában az 1870-es években). A Traub-nyomdából pl. egy tag volt 1877. április végén, az Endrényi-nycmdából egy sem. Az ekkor kimutatott 18 egyleti tag még a Burger-nyomda személyzetének is csak egy részét fogta össze, tehát a szer vezettség — a legalsó, a segélyezési fokon is -— nagyon elmaradott volt. A második fontos vonás, hogy a szegedi segélypénztár a munkások kezdeményezésére és vezeté sével jött létre, és így is működött 1876 közepe tájáig, vagy végéig, amikor nyomda tulajdonosi vezetés alá került. Az 1876. február végén tartott egyleti közgyűlés még Bendtner Józsefet, a Burger-nyomda üzletvezetőjét választotta elnökké, a vezetőség tagjai kivétel nélkül munkások voltak (Kleinnann Frigyes jegyző és pénztárnok, Koncsek Sándor ellenőr, Holdinger József, Birnbaum Gcdcfréd, Schirmer Vilmos, Enchényi Lajos, Löwy Lajos és Kohn Ferenc választmányi tagok).49 Valószínűleg az 1876. évi rendkívüli közgyűlés (amelynek csak ténye ismert, ideje és tárgya nem) választotta elnökké Burger Gusztávot. Mindenesetre biztos, hegy az 1877. április
45 A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése... a budapesti kamarai kerület kézműés gyáriparáról az 1870— 1875. években. Budapest, 1877. 322—323.1. -— E jelentés azon adatai, ame lyek az üzemtulajdonosok közlésein alapulnak, néha pontatlanok: pl. a szegedi nyomdákban nem mutat ki tanoncokat, pedig tudjuk, hogy Ábrahám Sándor és Fürtös Sándor 1874-ben szegődtek el tanulónak a Traub és Sártory-nyomdába és itt szabadultak fel 1878-ban. (Ekkor már Traub B. és társa a cég neve. A társ Löwy Herman volt). 46 VDCSMMT 1868—1917. Id. mű 85. 1. 47 Typographia, 1876. április 7. 48 Uo. 1877. május 11. ■— A Bába-féle nyomdának Endrényi Lajos és társa (Bába Sándorné sz. Balajthy Ilona) társascég kezére jutását pontatlanul írta le R e i z n e r J á n o s : Id. mű III. köt. 351. 1. Téves azonban az az állítása (Uo. a 2. sz. jegyzetben), hogy a három szegedi nyomda segédsze mélyzete segélyzőegyletet alapított, amelynek alapszabályát a belügyminiszter 1874. március 1-én megerősítette. Mint fentebb láttuk, a segélyegylet alakulásakor még csak két nyomda volt a város ban, az egyletet a Burger-nyomda házipénztárának vezetői kívánták megalapítani, ők dolgozták ki az alapszabályt, amelyet a belügyminisztérium nem 1874. március 1-én, hanem szeptember 15-én hagyott jóvá. 49 Typographia, 1876. április 7.
10*
147
29-i közgyűlést mint elnök Burger Gusztáv nyitotta meg.60 Megkönnyíthette ezt a fordulatot Bendtner József Budapestre történt távozása is.6162 E kis kerülő után visszatérve a minisztériumban jóváhagyott és már publikált alapszabályra,52 kiemeljük, hogy ez a szervezet volt az első olyan munkástömörülés Szegeden, amely országos mozgalom részeként, munkáskezdeményezésre jött létre. Igaz, hogy a segélyezés különböző formáinak megvalósításán túl egyéb célkitűzése nincs megfogalmazva: a megbetegedett tagoknak orvosi segélyt és betegpénzt kíván nyújtani, az átutazó szaktársakat ellátja útipénzzel, a meghalt tagokat illendően el temetted, azok özvegyeit esetenként meghatározott, egyszer s mindenkorra adandó összegekkel segélyezi. Mivel az egyletnek — amint szó volt róla — ekkorra már je lentős vagyona gyűlt össze, lehetővé vált annak rögzítése, hogy a betegsegély folyó sítása az alapszabály szentesítése után azonnal megkezdődhessen. Félévig heti 4 Ft 90 kr, egy napra 70 kr betegsegélyt biztosított, ha azoban a tag betegsége 26 hétnél tovább húzódik, a 27. héttől kezdve hetenként 2 Ft 46-kr-t kap (13. §). A betegsegély ben részesülőknek nem kell a heti 20 kr járulékot fizetniük betegségük időtartama alatt (14. §). A betegsegélyezési alapot a 2 Ft-os beíratási illetékekből és a heti járu lékokból alakítják ki (9. §). Az alapszabály biztosítékokat állapít meg arra, hogy a betegsegélypénz csakis jogosan legyen felvehető. A 12. § kimondja, hegy az egyes nyomdákban dolgozó vá lasztmányi tagok az előforduló megbetegedési esetet bejelentik az egyleti orvosnak és az ellenőrnek, közölve a megbetegedett szaktárs pontos nevét és lakcímét. Az adott nyomda tagjai pedig minden harmadik nap meglátogatják a beteget, meggyőződnek annak hogylétéről, arról, hogy az orvosi előírásokat betartja-e, az orvosilag előírt gyógykezelésnek eleget tesz-e. Ha úgy látnák, hegy a beteg nem hagyja magát gyó gyítani, vagy nem a megkívánt módon viseli magát, vagy az orvost és az ellenőröket kötelességük teljesítésében akadályozná, akkor az elnök a betegsegély kifizetését fel függesztheti vagy a betegség egész időtartamára megtagadhatja; utóbbihoz azonban az elnök és a választmány kölcsönös beleegyezése szükséges. A pénztár az elutazókat — ha úti igazolványaik rendben vannak — 1 Ft ván dorpénzzel segélyezi (18. §). A szabályzat azonban a visszaélést itt is igyekezett ki küszöbölni: ha valamely utazónak a vándorpénzt már kifizették, de mégis sikerül neki Szegeden munkához jutnia, a vándorpénzt négy héten belül köteles visszafizetni ( 20 . §).
Az özvegysegélyt annak az elhunyt tagnak a törvényes házasság után maradt neje kaphatja meg, aki 10 éven keresztül a pénztári járulékot pontosan fizette. Az öz vegysegély összegét a közgyűlés állapítja meg. A meghalt tag családjának fizetendő temetkezési segély összege 30 Ft (17. §). Az alapszabály nem tartalmaz utalást arra, hogy a pénztár vezetésében főnöki irányítás érvényesülne. De nem is zárja ki ennek lehetőségét, amennyiben a segély alap képzésében az egylet meglevő vagyona, a heti járulékok, a tagok beíratási ille60 Uo. 1877. május 11— E közgyűlés Burgert újból elnökké válaszotta, aki — évenként újra választva — 1882-ig töltötte be a szegedi egylet, attól kezdve 1885. március 8-ig a kerületi szervezet elnökének tisztét. (VDCSMMT 1868— 1917. 101. 1.) 61 Budapestre való visszatérése után először a Kunossy-nyomda, majd 1878-tól a Légrádynyomda üzletvezetője. Rövid ideig nyomdatulajdonos is volt. Ő írta az 1878. évi I. magyar nyomdász kongresszus idején rendezett nyomtatványkiállításról szóló magyar—német nyelvű könyvet, továbbá A nyomdaipar az 1880-i Alsó-Ausztriai iparkiállításon c. kiadványt. Kiterjedt szakirodalmi tevé kenységet folytatott, szakcikkei jelentek meg a Magyar Nyomdászat és a Nyomdászok Közlönye c. folyóiratokban. Mozgalmi kérdésekkel foglalkozó írásai a Typographiában láttak napvilágot. Vö. P u s z t a i F e r e n c (szerk.): Nyomdászati enciklopédia. Budapest, 1902. 494. 1. 62 VDCSMMT 1868—1917. Id. mű 78—85.1. 148
tékei mellett feltünteti „a netáni ajándékokat és hagyományozásokból” származó összeget is. Ilyen pénzre leginkább a nyomdatulajdonosok részéről lehetett számítani, és mint láttuk, 1876-ban már mindhárom szegedi nyomda tulajdonosa anyagilag tá mogatta a segélypénztárat. A segélyegylet ügyeinek intézése azonban — az alapszabály szerint— a közgyűlés, által választott tisztségviselők kezében volt (elnök és helyettese, pénztárnok, ellenőr, magyar—német jegyző, 6 választmányi tag, 3 számvizsgáló). A közgyűlés a tisztségviselők feladatait, az alapszabály 24—32. §-ai határozzák meg. A vezetőség tagjainak díjazásáról nem történik említés, mert a 25. § szerint „minden tagnak erkölcsi kötelessége a reá eső választást a lehetőséghez képest elfogadni”. (Kiemelés: G. E.) Az erkölcsi kötelesség nyilvánvalóan nemcsak az elfogadásra, ha nem az alapszabályban megállapított kötelességek maradéktalan teljesítésére is vo natkozott. Nagyon fontos vonásként említjük meg a munkásdemokrácia megvalósulását az egylet vezetésében, életében. Az alapszabály ezt is több vonatkozásban rögzíti: a legfontosabb kérdésekben a segélyezőegylet tagságának összessége dönt, a vezető ség a tagok közvetlen ellenőrzése alatt végzi munkáját. (Tisztségviselők megválasz tása, a tagság szabad betekintésének biztosítása a különféle címen befolyt összegek könyvelésébe, a heti járulékok összegének megállapítása, rendkívüli általános gyűlés összehívása, ha a tagok 1/;j-a kéri, az ülésekről szóló jegyzőkönyveket a következő üléseken a jelenlevőknek hitelesíteniök kell, a közgyűlésekre a tagokat legalább 14 nappal előbb meg kell hívni, mindenfajta gyűlésen -— közgyűlés, választmányi ülés — szavazattöbbséggel hozzák a határozatokat, az egyletet érintő ügyeket nemcsak a választmány, hanem egyes tagok is a közgyűlés elé vihetnek). Mindez a demokrácia legegyszerűbb megnyilvánulási formája, amelyben tulajdonképp semmilyen lényeges, a segélypénztár működését érintő kérdést nem hagynak a vezetőség belátására. A ve zetőség ténylegesen csak a közgyűlés akaratát hajtja végre, így — legalábbis az alap szabály szerint — tiszta formában valósul meg az, hogy a szervezetbe tömörültek maguk igazgatják saját dolgaikat, jelen esetben a segélyezés különböző formáinak keretében. A befolyt pénzalap is természetszerűleg a tagság közös tulajdona. A kül földön előfordult néhány rossz tapasztalat alapján (egyes segélyzőegyletek pénztárosai elsikkasztották az egyleti pénzvagyont) a szegedi segélyzőpénztár alapszabálya azt is előírja — a közösség vagyonának biztosítása érdekében —, hogy a pénztárnok a házipénztárban legfeljebb 10 Ft-ot tarthat (28. § djpont), az egyleti pénzvagyon többi részét takarékpénztárban kell elhelyezni. A pénzügyi biztonság egyik legfontosabb előfeltétele volt a tagság megtartásának és újabb tagok nyerésének.53 Ugyancsak kiemelést érdemlő vonása az alapszabálynak más, a monarchia terü letén működő nyomdászszervezetekkel való kölcsönösség megállapítása. E tekintet ben a 4. § utolsó mondata (amely szerint az olyan belépni szándékozó segédeknek, akik már valamely kölcsönösségen nyugvó pénztárhoz tartoznak, beíratási díjat nem kell fizetniük), a 6. § utolsó bekezdése (eszerint a Szegedről elutazó egyleti tagok tag ságukról megfelelő igazolást kapnak) és a 22. § (amely az átutazók útisegéllyel való ellátásnak feltételét tartalmazza) emelhető ki. Valamennyi érintett pont az utazási segéllyel kapcsolatos, más szóval a munkanélküli segélyezés kezdeti formájának a nyomdászegyletek közötti kölcsönös biztosítására vonatkozik. Talán természetes is, hogy az osztrák—magyar nyomdászkongresszusokon megfogalmazott nagyobb szer vezet kialakításának elsődleges módjaként jelentkezett a vándorló segédek kölcsönös 53 A munkásszervezetekben érvényesülő demokrácia kezdeti és fejlettebb fokokon is érvényesü lő formáinak egyetemes érvényű törvényeit hatalmas anyag feldolgozásával, angliai példákon mu tatja be S i d n e y és B e a t r i x W e b b : Munkásdemokrácia c. nagyértékű munkája. Budapest, 1909. 149
segélyezése, amely ilyen formán a magasabbrendű szervezet felé vezető út egyik kez deti lépése. így volt ez a fejlettebb országokban, egyéb szakmákban is.64 A Szeged Városa Könyv- és Kőnyomdászsegédeinek Segélypénztára alapszabá lyában rögzítette a kormány felügyeleti jogát is: az alapszabályon történő módosítás csakis a belügyminisztérium hozzájárulásával léphet életbe (35. § utolsó bekezdése). A magyar kormány különösen 1871-től kezdve igyekezett minél jobban megszorítani a munkásszervezkedést. 1870-ben még jóváhagyta az Általános Munkásegyletnek az egész országra kiterjedő szervezkedését rögzítő alapszabályát, az 1870-es évek elejé től a legtöbb munkásszervezet országos működését egy ideig lehetetlenné tette. A he lyi hatókörű egyletek esetében is kifogásolta, ha a szervezetek a segélyezést és ön képzést össze akarták kapcsolni. Ez a körülmény szintén közrejátszhatott, hogy a szegedi nyomdászsegédek egylete csupán segélyezési célt tűzött maga elé. Következés képpen szocialista nevelőmunkát nem végezhetett, nem törekedhetett a munkások gazdasági helyzetének javítására irányuló harc vezetésére, nem tekinthető tehát szo cialista, osztályharcos szakegyletnek. Mivel taglétszáma az 1870-es években mindvégig csekély volt, hatása kevés mun kást érintett. Nem csoda, hogy amikor a Magyar Kir. Statisztikai Hivatal 1878-ban bekérte az adatokat a Szegeden működő egyesületekről, társulatokról, a szegedi vá rosi tanács által 1879. február 20-án felküldött kimutatásból hiányzik a nyomdász segédek segélyzőegylete. (Kimaradt a Munkás Betegsegélyző és Rokkant Pénztár szegedi előhelye is.) Pedig szerepelniük kellett volna az első helyen levő egyletcsoport ban, az „Önsegélyző Egyletek” között.5455* Elsősorban a városi tanács pontatlan eljárása miatt maradt ki a nyomdászegylet a Vargha Gyula összeállításában megje lent, az 1878. évi magyarországi egyleteket bemutató statisztikai kiadványból is.66 Az 1879. márciusi árvizet követő újjáépítési időszak kezdetén, e körülmények között lehetséges pontos adatgyűjtésre törekvő Farkas Antal helyi reáliskolai tanár 1880. évi Szegedi Kalauza viszont ismerteti az egylet főbb adatait, noha taglétszámát nem említi.57 Pedig több figyelmet érdemel ez a segélyzőegylet. Ha más korabeli szegedi munkássegélypénztárral hasonlítjuk össze, pl. a Bakay Nándor-féle kötélkészítő üzem ben 1875-ben már létező „segélyalapítvánnyal”, akkor előnyei szembeötlők. A Bakay-üzem segélypénztárára vonatkozó tételek az Egyezség és gyári házrend Bakay Nándor gyárában c. dokumentum részét alkotják.58 Ez a pénztár kizárólagosan a munkáltató irányítása alatt áll, a munkásoknak csak annyi jogot biztosít a szabály zat, hogy választott képviselőik útján „ellenőrizhetik”, hogy a munkáltató által őrzött pénztár és a munkafelügyelő által vezetett számadás „tisztán kezeltetik”. A pénztári ügyek megbeszélésére -— a szabályzat 11. pontja szerint ■ — a munkások havonként 54 Csupán egy-két példa: az 1822-ben alakított The Friendly Smiths’ Society (Derby), az 1824ben létrehozott The Mechanics Friendly Institution (Leeds) alapszabályai részletesen ismertetik az utassegélyezést, amely — a szabályzatokból idéző szerző megállapítása szerint — összekötő kapcsot jelentett egy bizonyos terület azonos szakmájú munkásokat tömörítő szervezetei között. ( A n g e l a T u c k e t t : The Blacksmiths’ History. London, 1974. 401—405. 1.) 55 CsmL Szeged tan. ir. 1879—1402. 1. sz. 66 Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban. Szerkesztette D r . V a r g h a G y u l a . Budapest, 1880. — A Szegeden működő egyletek nevét, alakulási évüket, taglétszámukat, a tagdíjakat, vagyoni állapotukat a 468—471. l.-on közli. A Vargha Gyula-féle kimutatás azonban a tanácsi felterjesztés hez képest romlott. 43 egyletet mutat be, holott a tanácsi adatszolgáltatásban még 47 egylet van meg nevezve. 67 Szegedi Kalauz 1880. Szerkeszti F a r k a s A n t a l . Szeged, 1879. 66—67. 1. —- Téves azonban az a megállapítása, hogy e betegsegélyző egyletet 1874. március 1-én alapították. 68 Közli VDCSMMT 1868—1917. 89—92. 1. 150
egyszer rendes értekezletet tartanak, de csakis az üzemben és a munkáltató engedé lyével, a munkáltató vagy annak jóváhagyása alapján a felügyelő elnökletével. A pénz tárhoz minden állandó munkás köteles heti 10 kr-ral, mindenik ideiglenes munkás napi 2 kr-ral hozzájárulni: az előbbiek napi 1 Ft-os, az utóbbiak napi -— egyéni egyez ség szerint — 60—90 kr-os keresetükből. Cserébe mindössze 14 napig tartó orvosi ellátást, gyógyszert és házi élelmezést kapnak. Ha a betegség hosszabb és súlyosabb, a munkáltató intézkedik a betegnek közköltségen való további ápolásáról. Azon kí vül a „nehezebb betegség után” 8 napi élelmezésre 3 Ft-ot biztosít a pénztár az „üdü lőknek” (azaz a lábadozóknak). A szabályzat — amely a munkások munkaidejét nem állapítja meg — azt bizonyítja, hogy a munkásoknak érdemi beleszólása a pénz tárügyekbe nem lehetett, maga a pénztár a munkáltató érdekét szolgálta, amennyi ben odakötötte a munkást az üzemhez, ezzel lehetővé tette kizsákmányolásának fo kozását, jóllehet megszövegezése a munkáltató atyai jóságát, az alkalmazott mun kások sorsának javítására irányuló látszatot keltett.5960 A nyomdászsegédek segélypénztára egészen más természetű volt. A közölt ada tokból is kitűnik, hogy a segélyezésnek sokkal jelentősebb formáit tette lehetővé, mint a Bakay-üzem segélypénztára. Igaz, hogy a nyomdászsegédek heti 20 kr-t fizet tek járulékként, de a keresetük is lényegesen magasabb volt más szakmák munkásai nál. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1870— 1875. évekről szóló kimutatása szerint a nyomdászsegédek napi 10 órában dolgoztak, keresetük 1875-ben özv. Bur ger Zsigmondné nyomdájában heti 3—22 Ft, Traub és Sártory nyomdájában heti 2— 14 Ft, Bába Imre nyomdájában heti 2—13 Ft. A legmagasabbnak jelzett bérek bizonyára a nyomdavezetőkre, a legkisebbek a nőmunkásokra és a kimutatásban egy általán nem szereplő tanoncokra vonatkoztak. Novitzky N. László 1876-ból való adatai szerint a szegedi nyomdai munkások heti átlagbére 9 Ft, akárcsak Deb recenben, Nagyváradon, Temesvárott, Sopronban, Szebenben. (Ugyanakkor Buda pesten 14, Pozsonyban 13 Ft, Aradon 12, Brassóban 12, Győrben 11 Ft.) Helyesen jegyzi meg Novitzky, hogy ezekben az átlagokban a jobban díjazottak bérei is benne vannak, a kimutatott átlagkeresetből tehát 2 Ft-ot levonhatunk. Ennek alapján Sze geden az átlagbér heti 7 Ft körül lehetett a nyomdai munkások nagyobb része szá mára. A munkanapok száma évente csak 300 volt a szegedi nyomdákban, így a mun kások 6 nap alatt napi 10 órás munkaidőben legalább annyit kerestek, mint jónéhány üzem — többek között Bakay üzemének — munkásai meghatározatlan napi munka időben 7 nap alatt. A nyomdászsegélypénztár által fizetett betegsegély összege az első 26 héten megközelítette az akkori időszak legnagyobb munkáslétszámmal dol gozó helyi ipari üzemének, az 1875-ben 594 munkással működő Szegedi Gyártelep rt munkásai közül a szeszipari részben dolgozóknak az 5,60 Ft-os, meghaladta a fa ipari részben dolgozók 3,40 Ft-os heti bérét, amelyet 7 napi munkával értek el napi 12 órás munkaidő alatt.80 Ebben a fafeldolgozó és szeszipari üzemben még gyári segélypénztár sem működött. (A kamarai jelentés részletesen bemutat 41 szegedi üzemet, ezek közül ■— beleértve a 3 nyomdát is— csak 7-ben működött segélyzőpénztár 1875-ben). De a gyári segélypénztárak által nyújtott támogatás is — amennyire ismerjük — messze alatta maradt a nyomdászsegélyzőegylet által adott támogatás nak: a Pálfy-féle gépjavító- és vasöntödében a beteg munkás csupán ingyenes ápo59 Ezt a látszatot magáévá tette Szilágyi Gábor is a Szegedi Kenderfonógyárról szóló igen adatgazdag, értékes tanulmányában, noha írásának más helyén megállapította, hogy az 1890-es években a gyár vezetősége akadékoskodásokkal, mondvacsinált okoskodásokkal igyekezett meg nem téríteni a munkások gyógykezelésével kapcsolatos kiadásokat. ( D r . S z i l á g y i G á b o r — D r . K á p o s z t á s I s t v á n : A Szegedi Kenderfonógyár története 1877—1977. Szeged, 1976. 24., illetve 49. 1.) 60 A Budap esti Kereskedelmi és Iparkamara jelentése az 1870—1875. évekről. Id. mű 101. 1.
151
lásban részesült, de betegsegélyről már nincs említés. Egyéb segélynemekről szintén nem esik szó.61 Ezeknek az adatoknak a fényében különösen kiemelkedő jelentőségű a szegedi nyomdászsegélyzőegylet alapszabályában rögzített segélyezési rendszer. Igazi jelen tőségét azonban az adta meg a szervezetnek, hogy vezetői állandó kapcsolatban ál lottak a Budapesti Könyvnyomdászck és Betűöntők Egyletével, a Typcgraphia c. lap szerkesztőségével. A még 1874-ben megválasztott orvos, dr. Kleinmann Lipót fivére, Kleinmann Frigyes nyomdász mint egyleti tisztségviselő számos tudósítást küldött a szaklap számára. Az egylet őt küldötte ki a szegediek képviseletében az I. magyar nyomdászkongresszusra 1878-ban.62 E kongresszus határozatai új fejezetet nyitottak a vidéki, köztük a szegedi segélyzőegylet életében is. Anélkül, hogy ez al kalommal módunk volna a kérdésbe belebocsátkozni, csupán arra utalunk, hogy a budapesti központtal való kapcsolat révén a helyi hatókörű, a szocialista nézetektől távol álló, polgári befolyás alá került egylet fokozatosan a munkások munkáltatók kal való szembefordulásának, az osztályharcnak, a szocialista nevelőmunkának a szervezetévé vált. Ez a körülmény adta meg az igazi jelentőségét a szegedi nyomdai munkások segélypénztára megalakításának: e pénztár volt az a mag, amelyből a helyi nyomdászsegédek szocialista szervezete fokozatosan kifejlődött.
61 Uo. 167.1. 62 Dr. Kleinmann Lipót egyleti orvossá választására: Typographiei, 1874. szeptember 11. — E tisztséget haláláig, 1876-ig ellátta. Az 1876. évi februári rendes közgyűlés dr. Altwer Ármint válasz totta meg helyére. (Uo. 1876. április 7.) — Kleinmann Frigyes küldötté választásáról Uo. 1878. áp rilis 5. Széleskörű műveltségéről, kitűnő szakmai felkészültségéről, az 1880-as évek elejétől a fővá rosban kifejtett tevékenységéről: 1473—1801—1973. A magyarországi könyvnyomtatás 500 éves évfordulóján kiadja a Szegedi Nyomda. Szeged, 1973. 23. 1. 152
SÍPOS JÓZSEF AZ ÉPÍTŐIPARI MUNKÁSOK HELYZETE ÉS MOZGALMAI SZEGEDEN A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG KEZDETÉN
1929 őszén mintegy 1600 építőipari munkás élt Szegeden. Ebből szeptemberben 375 volt szervezett — 367 segéd és 8 tanonc — közülük csak 243-an tudták fizetni a tagdíjat.1 Ők tagjai voltak a Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSz) szegedi csoportjának és a Fodor utca 10. szám alatti épületben külön munkásotthonuk volt. Á szegedi munkásság e jelentős rétegének a 20-as években végzett gazdasági, társadalmi és politikai tevékenységével általánosságban már fog lakozott a helytörténeti szakirodalom, és az 1929—33-as világgazdasági válság idő szakára sok, fontos adatot feltárt.2 Önálló, részletes feldolgozására azonban még nem került sor. Pedig csak így volna lehetséges megbízható következtetéseket le vonni a helyi munkásmozgalom e kétségtelenül fontos szerepet játszó rétegének két világháború közötti élet-, munka-, társadalmi és politikai viszonyaira. A téma nagy ságára való tekintettel egyelőre mi is csak arra vállalkozhatunk, hogy a világgazda sági válság kezdetén megvizsgáljuk a szegedi építőipari munkásság gazdasági hely zetét, társadalmi és politikai tevékenységét. 1. A M ÉM O SZ szegedi kerületi titkárságának megszervezése A kerületi titkárság megalakulásának előzményeit vizsgálva, időben vissza kell nyúlni 1929 elejére. Ekkor, január 27-én a MÉMOSZ szegedi csoportja évi közgyű lésén az előző vezetés munkájával elégedetlen építőmunkások baloldali szakszer vezeti vezetőséget választottak. A szegedi épitőmunkás mozgalom és témánk szem pontjából rendkívül jelentős, hogy Ladvánszky József (1889—1940) kőművessegéd lett a MÉMOSZ helyi csoportjának elnöke.3 Addigi tevékenysége — a proletárdikta túra idején végzett munkája, az első, illegális kommunista sejt megszervezése, a lebu kás és börtönévek, a helyi MSZMP vezetésében szerzett tapasztalatok — alapján4 már nagy tekintélye volt a szegedi munkásmozgalomban, az építőmunkások köré ben pedig az egész Dél-Alföldön ismerték. Az új vezetőség az 1929. január 31-i ülé sén elhatározta a szervezeti élet rendszeresebbé tételét: A vezetőségi üléseken — 1 Csongrád megyei Levéltár Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége Szegedi Csoport iratai (továbbiakban: CsmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir.) 1925—1938. X. 102. 1. doboz. Levelezés 1929. Titkári jelentés 1929 szeptemberéről. 2 Soós K a t a l i n : A munkásság helyzete és sztrájkharca Szegeden az 1920-as években. (Acta Historica, Tom 1. Szeged, 1957); S e r f ő z ő L a j o s : A munkásság helyzete és a kommunisták tevé kenysége Szegeden az 1929—1933-as gazdasági válság idején (Acta Historica, Tom. 6. Szeged, 1959.) és VDCSMMT 1977. 3 VDCSMMT 1977. 131. sz. dokumentum = MSZMP KB Párttörténeti Intézetének Archí vuma (továbbiakban: PIA) 666. f. I. 1919/20. old.)
153
minden csütörtökön 18 órakor — a vezetőségi tagok meghívó nélkül is kötelesek voltak megjelenni. A taglétszám emelése érdekében elhatározták a tagdíjfizetéssel elmaradt tagok visszavételét és a kimaradt tagokkal való személyenkénti elbeszélge tést. Elfogadták Ladvánszky indítványát, hogy agitációs bizottságot hozzanak létre. A MÉMOSZ központnál kezdeményezték a kerületi építőmunkás értekezlet össze hívását. A helyi szakszervezeti bizottságba pedig Ladvánszkyt és Hegedűs Istvánt, az újonnan megválasztott egyik alelnököt delegálták.45 Ladvánszky József és az új vezetőség tavaszi-nyári tevékenysége még feltáratlan. Mégis valószínű, hogy a január 31 -i határozataikat végrehajtották, munkájukat nagy aktivitás és kezdeményezőkészség jellemezhette. Ezt bizonyítja, hogy a szegedi csoport 1929. július 8-án rendkívüli közgyűlésén — ahol Ladvánszky a rendkívüli országos küldöttgyűlésről, illetve a MÉMOSZ „Alapkő” nevű építőipari társulatának pénzügyi katasztrófájáról számolt be -— az új vezetőségbe négy tag kivételével a régi vezetőségi tagokat választották. Ladvánszky József megköszönte a bizalmat, prog ramjukat három jelszóban foglalta össze: „szervezni a tömegeket, oktatni a tagokat és küzdeni a kizsákmányolás ellen.”6 A szegedi csoport munkájának eredményességét jelezte az is, hogy 1929 július végére a megvalósulás küszöbéhez ért az a régebbi indítványuk, hogy Szegeden kerületi titkárságot állítsanak fel. Javaslatuk az volt, hogy annak fönntartásához a MÉMOSZ központ bizonyos ideig — „amíg a csoport anyagilag meg nem erősödik annyira, hogy teljesen a saját erejéből tartsa fönn a titkárságot” — 50%-kal járuljon hozzá. A MÉMOSZ központi vezetőség július 28-án tárgyalta az indítványt és elv ben azt magáévá tette azzal, hogy „Pál János szövetségi titkárt (akihez a város és a dél-alföldi kerület tartozott) leküldi Szegedre, hogy a helyszínen tanulmányozza a kérdést és észleleteiről, tapasztalatairól tegyen jelentést és egyben javaslatot is.”7 Pál János augusztus 11—15-ig tartózkodott Szegeden. Tárgyalt a vezetőséggel és 13-án „Az építőmunkások gazdasági helyzete” címmel előadást tartott egy jól láto gatott nyilvános építőmunkásgyűlésen. Figyelmeztette a szatkársakat, hogy „hely zetükben javulást csak abban a mértékben remélhetnek, amilyen mértékben a szer vezetkiépítésének munkálataiban részt vesznek.”8Megjegyezzük, hogy augusztus 11 -én reggel a szegedi vasútállomáson Szakasits Árpád, a MÉMOSZ elnöke — átutazóban Hódmezővásárhelyre — találkozott és szervezeti ügyekről tárgyalt Ladvánszkyval.9 Úgy gondoljuk, e megbeszélés szoros kapcsolatban volt a kerületi titkárság kérdésé vel. Szakasits Árpád és Ladvánszky József egyébként régi barátok voltak, 1908—10 között ismerkedtek meg és Bokányi Dezső tanítványainak tekintették magukat.10 E tárgyalások azonban még nem vezettek eredményre, a legfőbb probléma az volt, hogy a szegedi csoport ekkor még elzárkózott attól, hogy saját kebeléből vá lasszon kerületi titkárt, a MÉMOSZ központban pedig nem tudtak erre a feladatra 4 Soós K a t a l i n : T í z é v a s z e g e d i k o m m u n i s t a m o z g a l o m t ö r t é n e t é b ő l . 5 VDCSMMT 1977. 131. sz. dokumentum 2. lábjegyzetét, 266. p. 6 Elnök: Ladvánszky József; alelnökök: Bottyánszky András és Farkas János; pénztárosok: Gombai Mihály és Komócsin Mihály; jegyzők: Bozóki József és Magyari Ferenc; ellenőrök: Gyólai István és Kiss Sándor; könyvtárosok: Ordódi Gáspár és Solymosi István; választmányi tagok: Zombori István, Gárgyán Ignác, Mészáros István, Józsa Antal és Bakacsi Ferenc. Lásd: Építőmunkás, 1929. aug. 1. 2—3. p. 7 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. 3418/1929. sz. irat. = VDCSMMT 1977 143. sz. dokumentum. 8 Építőmunkás, 1929. szeptember 1. 5. p. 9 CSmL MÉMOSZ Szegedi csop. ir. Levelezés 1929. 3124/1929. sz. irat. 10 Pusztai (Pipicz) József szegedi veterán szóbeli közlése, aki Ladvánszky József tanítványa volt. 154
alkalmas embert. A titkárság szükségességét Pál János is fontosnak tartotta, vissza utazása után tárgyalt Szakasitssal. Ennek eredményeként augusztus 27-én írta a sze gedi csoportnak: „Vissza-vissza tér a gondolat, hogy legjobb volna ,ha Önök közül vállalná valaki a titkári teendőt. Több szempontból igen előnyösnek tartanám. A helybeli szaktárs ismeri a viszonyokat és az embereket is személy szerint és a család ja is ott él és képességét minden egyéb szempontoktól mentesítve fordíthatná a moz galom fejlesztésére.”11 A levél hatására a szegedi építőmunkás csoport vezetősége módosította állás pontját, és a kerületi titkári állásra Ladvánszky Józsefet választotta meg. Ezt szep tember 2-án a MÉMOSZ elnöksége jóváhagyta, és megbízta Szakasits Árpádot, hogy „a titkári kérdés végleges elintézése, illetve most már a feltételek megállapításának” érdekében 6-án utazzon Szegedre. Erről Pál János levélben tájékoztatta a szegedieket, és kérte, hogy hívjanak össze taggyűlést, melyen Szakasits előadást kíván tartani.12 A megállapodás szerint a MÉMOSZ „központi elnökség a Központi Vezetőség utólagos jóváhagyása reményében hozzájárul a szegedi építőmunkás titkárság föl állításához azzal, hogy fönntartásának költségéhez 50%-kal, de legföljebb heti 40 pengővel hozzájárul. Tudomásul veszi a központ, hogy a szegedi építőmunkás cso port vezetősége a titkári állásra Ladvánszky József szaktársat választotta meg, ezt a választást jóváhagyja. Kiköti azonban, hogy ennek a választásnak hatálya csak 1929. évi szeptember 8-tól december 8-ig terjed, amikor is a szegedi építőmunkás csoportnak és a szövetségi központnak Ladvánszky Józseffel szemben minden néven nevezendő kötelessége megszűnik, hacsak a központi vezetőség az elért eredmények alapján állásában meg nem erősíti.” E dokumentum általánosságban tartalmazta a mindenkori szegedi kerületi titkár kötelességeit. A hatásköre szerint: „Köteles a szak titkár a központ utasításai értelmében az alföldi építőmunkás csoportokat is meglá togatni, ellenőrizni, szervezeti szempontból támogatni és mindenben szükségükre lenni. Természetesnek tartjuk, hogy elsősorban a Szeged és környéke építőmunkás ügyeit in tézi.” A megállapodást a MÉMOSZ központ részéről Szakasits Árpád elnök és Pál János titkár, a szegedi csoport vezetőségéből pedig Komócsin Mihály pénztáros és Gyólai István ellenőr, valamint Ladvánszky József írták alá.13 A MÉMOSZ szegedi kerületi titkárság felállítása jelentős eseménye a helyi munkásmozgalomnak. Különösen fontos a helyi és a dél-alföldi építőipari munkás ság további szervezkedése szempontjából. Mindezeken túl azért is lényeges, mert Ladvánszky József személyében egy képzett, nagy tapasztalatokkal és tekintéllyel rendelkező, kommunista meggyőződésű vezető kezébe került a dél-alföldi munkásmozgalom irányításának egy fontos területe. 2. Az építőipari munkásblokk megalakítása A kerületi titkárság felállítása nagy lendületet adott a szegedi építőipari mun kásság osztályharcos szervezkedésének is. Ladvánszky József fontos feladatának te kintette a nagytömegű szervezetlen építőmunkások megnyerését és aktivizálását. Ennek egyik megnyilvánulási formája volt, hogy agitációs iratot fogalmazott, és azt 300 példányban stencilezték, melyet szétosztottak a szervezetlen építőmunkások között. E dokumentumot—agitatív ereje miatt és mert jól tükrözi Ladvánszky marxista 11 CSmL. MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. 3298/1929. sz. irat. 12 Uo. 3256/1929. sz. irat. 13 Uo. 3418/1929. sz. irat. = VDCSMMT 1977. 142. sz. dók. 155
felkészültségét, elkötelezett osztályharcos álláspontját — érdemes részletesebben ismertetni. A szerző az építőmunkások nehéz életének bemutatása után megkérdezte: „Gondolkoztatok-e már azon, hogy mindez miért van így? ... Mi lesz veletek, ha megrokkantok, ha már ma is csak máról-holnapra tengetitek nyomorúságos élete teket, amikor még munkaerőtök a kizsákmányolásra alkalmas áru?! ... Gondolkoz tatok-e már azon, hogy milyen sokan vagytok és milyen kevés azok száma, akik kizsákmányolnak benneteket?” ... Úgy válaszolt, hogy „mi felismertük helyzetün ket... De küzdelmünk eredménytelen marad, mert nálatok nélkül gyengék va gyunk. Ti pedig nem törődtök saját sorsotokkal, közömbösek vagytok irántunk és osztályharcos szervezetetek iránt, ahelyett, hogy a Szövetséget, mely egyedül és csak értetek küzd naggyá és hatalmassá tennétek óriási táborotokkal. ... Ami itt történik az a tagok többségének akarata, és ha ez nektek nem volna jó, jöjjetek be, változtas suk meg úgy, hogy mindenki meg legyen elégedve. De hogy ez így legyen, akarni is kell. Gondolkozzatok és legyen egy az akaratunk, and más nem lehet, mint annak elérése, hogy egyszer már legyen ember az építőmunkás is, ne csak a tőke leigázott és kizsákmányolt páriája. ... Ember legyen, akinek joga van élvezni mindazokat a javakat, amiket saját munkája alkotott. Olyan ember legyen, aki az egész szenvedő emberiséget megváltja és egy kizsákmányolás nélküli, boldogabb jövőt — a szo cializmust felépíti.”14 A tagtoborzó röplap hatása ma már természetesen felmérhetetlen. Azt tudjuk, hogy szeptemberben 8 új tagot vettek fel a MÉMOSZ szegedi csoportjába. A vezető ség — Ladvánszky József irányításával — tovább javította a szervezeti életet; szep temberben tartottak 4 vezetőségi, 2 összvezetőségi, 4 bizalmi és 1 kulturbizottsági értekezletet. Ezek eredményeként rendeztek 2 taggyűlést (az egyiken — szept. 6-án vagy 7-én — Szakasits Árpád tartott előadást!), 1 politikai nyilvános gyűlést és 11 műhelyértekezletet az építkezéseken. A szervezettségüknek köszönhették, hogy négy esetben megakadályozták a munkaidő meghosszabbítását. Mindezek mellett megkezdték a saját dalkaruk, az ifjúmunkás csoport és az építőipari munkásblokk szervezését.15 Ez utóbbiról Steinherz Simon írt először a Szakszervezeti Értesítő 1929 májusi számában. Ebben megállapítja, hogy „Figyelve azt a tevékenységet, amelyet a kapi talizmus fejt ki újabban a munkaszervezés, racionalizálás, a technikai újítások alkal mazása és nem utolsó sorban a munkássággal szembeni agresszivitás tekintetében, ... ezen tevékenységnek az összmunkásság sorsára gyakorolt káros hatását, meg állapíthatjuk, hogy az azonos termelési ágazatokban működő szervezetek számára elérkezett az idő, hogy a közös érdekvédelem terrénumát kiterjesszék és megvizs gálják, melyek a közösen megoldandó föladatok.” E gondolat megvalósítását a szerző különösen fontosnak és aktuálisnak tartja az építőiparban, ahol egy nagyobb épít kezésen húsznál több iparág munkásai is tevékenykednek. Indokolja ezt az is, hogy „már évekkel ezelőtt megalakult az építőipari szakmák munkáltatóblokkja, kifelé azzal a céllal, hogy közösen védekezzenek az ,indokolatlan sztrájkok” ellen, a való ságban azon törekvéssel, hogy lerontsák azon szakmák béreit és munkaviszonyait, is, amelyek eddig még némileg lépést tartottak az élet követelményeivel.” Ezért az épületeken dolgozó összes szakmák munkásainak ezzel szemben kötelességük, hogy szorosabbra vonják az együvétartozás kötelékeit. E célból az épület, mint munka hely, ugyanolyan elbírálás alá vonandó, mint a gyár, vagy a műhely. Bizalmitestület, 14 Uo. 12/1929. sz. irat. Ugyanez Ladvánszky József, Szeged aláírással — szinte szó szerint — megjelent az Építőmunkás, 1929. dec. 1. 4. p. 15 Uo. 24/a 1929 sz. irat. Ladvánszky József titkári jelentése 1929 szeptemberéről. A dalkar és az ifjúmunkás csoport szervezéséről külön fejezetben írunk. 156
szakmaközi értekezletek éppúgy ki volnának építendők, amiként a stabil munka helyen megvan ... A nagytőke törekvéseivel szemben a közös célért való közös tevé kenység színhelyévé kell tenni minden építkezést.”16 E cikk alapján 1929 nyarán Budapesten megalakult az építőipari munkásblokk. Pál János szeptember 21 -én írt leveléből— melyben Gombai Mihály pénztárostól aznap kapott érdeklődő levélre válaszolt — tudjuk, hogy a budapesti építőipari blokkhoz tartoztak: az építő-, fa-, vas- és üvegiparhoz tartozó munkások szövetsége és a helyi csoport egy rendes és egy póttagja. Hetenként ülést tartottak, és kizárólag az épü leteken dolgozók szervezésével foglalkoztak. Az egyes épületeken dolgozó összes ipari és segédmunkások részére együttes ülést tartottak, ahová előadókat két-három szakmából küldtek ki. A budapesti építőipari blokk elnöke Széli Mihály MÉMOSZ titkár volt. A blokk elnöksége akciókat folytatott a városnál a munkák megindítása és a szociálpolitika megvalósítása érdekében és a gazdasági mozgalmat együtt foly tatták.17 Mindez persze azt is jelenti, hogy a MÉMOSZ szegedi csoportjának vezetősége ismerte Steinherz Simon cikkét és Szakasits Árpáddal és Pál Jánossal már szep tember elején tárgyalniok kellett a blokk megalakításáról és összetételéről. Annak előkészítését csak ezek alapján tehették meg, hiszen Pál János szeptember 21-én írt levelét már nem tudták hasznosítani.18 Az alakuló nagygyűlést a Széchenyi (mai Fáklya) moziban tartották, mintegy 400 építőmunkás jelenlétében. A gyűlés elnökeinek Olejnyik Józsefet és Farkas Já nost, jegyzőnek Bozóki Józsefet és Arany Imrét választották meg.19 Olejnyik meg nyitó szavai után — melyben vázlatosan ismertette azokat az okokat, amelyek szűk ségessé teszik a különböző építőipari munkásszervezetek szorosabb együttműködését -— Ladvánszky József ismertette a napirendet.20 Beszédében rámutatott az építőipari munkások nyomorúságára és azokra a nehézségekre, amelyeket a közelgő tél hoz magával. Szegeden már most is — amikor pedig nagymennyiségű, de mégsem ele gendő építkezés folyik — 150 kőművesnek és ácsnak nincs munkája. A munkanélküli építőipari munkások létszáma — a festőket, cserepeseket, betonosokat, vasasokat és famunkásokat is vizsgálva — a munkaidény alatt is meghaladja a 300-at. „A város illetékes hatósága is a legridegebbül a munkáselnyomás alapjára helyezkedve, a mun káltatók érdekeit védi. ...A munkaidő 10—11 órás, a vad akkord is nagyban folyik és ez a két tény nagy mértékben emeli a munkanélküliséget.” Az épületasztalos 25, a vasmunkás 40, a kőműves, ács, festő stb. 60, a segédmunkások 15—20 filléres fize tése lázító a legmérsékeltebben gondolkodó munkás számára is. Ladvánszky szerint növelte a munkanélküliséget és az elnyomatás lehetőségeit a mesterséges tanonctenyésztés is. Szegeden fordult elő az, hogy 3 segéddel és 20 tanonccal építettek föl egy nagyobb házat. Statisztikai adatokat olvasott fel az építőipari balesetekről, a halálo zás emelkedéséről, a növekvő drágulásról és az életszínvonal süllyedéséről. Rámuta tott, hogy az építőiparban a rendet, az emberséges munkaviszonyokat a munkásság
16 Szakszervezeti Értesítő, 1929. május. XXXVI. évf. 8. p. és az Építőmunkás. 1929. november 1. 22. sz. 4. p. 17 CSmL. MÉMOSZ Szegedi Csop. ír. Levelezés 1929. 3578/1929. sz. irat. 18 Ezt bizonyítja a Délmagyarország 1929. szeptember 20-i számában megjelent újsághír is, amely már közli, hogy 22-én (vasárnap) de. 10 órakor a Széchényi Moziban nyilvános gyűlés kereté ben megalakítják az építkezésekkel kapcsolatos foglalkozási ágak munkásai az építőipari munká sok blokkját. Lásd Délmagyarország, 1929. szept. 20. 6. p. 19 CSmL. MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. Jegyzőkönyv. VDCSMMT 1977. 143 sz. dokumentum. 20 Délmagyarország, 1929. szept. 24. 2. p.
157
egységes és erős szervezkedése és lankadatlan küzdelme teremtheti meg.21 Befejezés ként szólt az építőipari munkások blokkja megalakításának szükségességéről, és vé gül 11 pontból álló határozati javaslatot terjesztett elő. Javasolta a nagygyűlésnek, mondja ki: hogy az építőiparban foglalkoztatott munkásság érdekeinek megvédése céljából megalakítja a „Szegedi Építőipari Munkások Blokkját”, amelyhez az építő-, vas-, fa- és földmunkás szakcsoportok tartoznak. A blokk egységesen küzdjön a munkanélküliség ellen és az állandó munkaalkalmak megteremtéséért, a pinceoduk és egészségtelen lakások megszüntetéséért valamint új lakások építéséért; követelje kedve ző kölcsönök nyújtását a magánépítkezések támogatására, a községi házadó elenge dését az új építkezéseknél, hathatós munkásvédelmet és a balesetek elhárítását, a mun kaalkalmaknál a helyi munkások alkalmazását, a tanonctenyésztés megszüntetését és törvényes szabályozását, a nyolc órás munkanapot; harcoljon a munkaadók bérdiktatúrája, a vad akkord és a partieführer-rendszer ellen, a kollektív szerződésekért, az állami munkanélküli segélyezésért, a bérházak progresszív megadóztatásáért, mely adó a középítkezések fellendítését szolgálja. A határozati javaslatot a nagygyűlés elfogadta. Dáni János, Horváth József és Gyetvai József a vas-, fa- és földmunkás szakcsoportok elnökei bejelentették csatlakozásukat a blokkhoz.22 Ezután Lajer Dezső a szociáldemokrata párt titkára tartott nagy beszédet. El mondotta, hogy a szegedi munkásság tíz év óta meggyőződhetett önmagára utaltságá ról. Bejelentette, hogy a nagygyűlés határozatairól memorandumot terjeszt majd a város hatóságához, melyben kérni fogja, hogy „a város a jövőben a helybeli munká sok foglalkoztatására szerződésileg kötelezze az építési vállalkozókat, és a városi munkákat csak olyanoknak adja ki, akik aláírták a munkásokkal a kollektív szer ződést.”23 A blokk vezetősége az építőipari munkások súlyos helyzete miatt szeptem ber 25-én beadványt fogalmazott a város polgármesteréhez, illetve a törvényhatósági bizottsághoz. Ennek bevezetőjét érdemes idézni: „Az elmúlt kegyetlen és hosszú tél annyira kimerítette az építőipari munkásságot, hogy a folyó gazdasági esztendőben még azok sem voltak képesek adósságaikat rendezni, zálogtárgyaikat kiváltani, hiá nyaikat pótolni és a most jövő télre szükségleteiket beszerezni, akik az egész szezon alatt dolgoztak. De sokan vannak (kőművesek, ácsok, festők, kőfaragók, tetőfedők, épületasztalosok, bádogosok, szerelők, segédmunkások stb.), akik az egész munka idény alatt csak pár hónapot, sőt vannak, akik csak néhány hetet dolgoztak. Ezek a múlt téltől teljesen kimerítve tengették át magukat a nyári munka idején is és most élelmiszer, ruha és tüzelőszer nélkül köszönt rájuk egy újabb zord tél.” Rámutattak, a helyzetet súlyosbítja, hogy „azok a gyári üzemek is, melyek az építőipari munkások egy részének családtagjait foglalkoztatták és 14—20 pengős heti keresetet nyújtottak, 21 Ladvánszky beszédét lásd: Építőmunkás, 1929. okt. 10. 6. p. (A tudósítást ő írta, ezt bizo nyítja a CSmL. MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. 3616/1929. sz. irat. Ebben Knittelhoffer Ferenc, a MÉMOSZ titkára és az Építőmunkás szerkesztője október 8-án közli Ladvánszkyval, hogy „Az építőipari munkásblokk megalakítására vonatkozó gyűlési tudósítást egy igen csekély statisztikai módosítással közöljük az Építőmunkás legközelebbi számában. A blokk céljait azonban nem közöltük, mert annak nem akartam egy pontját sem kihagyni, de ha közöltem volna, akkor különösen egy pontját ki kellett volna hagyni, ez a 3-ik pont. Nem lehet kedves Ladvánszky szaktárs a mi célunk az, hogy a magántőke számára mi küzdjünk kölcsönökért. A magántőke nem egyéb, mint maga a kapitalizmus. A blokk egyéb céljai különben igen szépek és éppen ezért nagyon he lyesnek vélném, ha Ladvánszky szaktárs ezekről a kifogásolt pontok (?) kivételével egy külön cikket írna.” (Megjegyezzük, hogy Ladvánszkytól ilyen cikket az Építőmunkás 1930 februárjáig nem közölt!) 22 CSmL. MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. A határozati javaslatot közli VDCSMMT 1977. 143/3. sz. dokumentum és rövidítve a Délmagyarország, 1929. szept. 24. 2. p. 23 Délmagyarország, 1929. szept. 24. 2. p. 158
redukált létszámmal dolgoznak és a munkások további elbocsátása is folyamatban van.” A munkanélküliség súlyos problémájának enyhítésére a vezetőség javasolta, hogy 1. a város teremtsen annyi alapot, melyből „azok az építőipari munkások, akik saját hibájukon kívül a munkaidény alatt csak rövid ideig dolgozhattak, és ennek következtében családjukkal együtt nélkülöznek, segélyben legyenek részesíthetők” ; 2 . a jövő esztendőre a tervezettnél nagyobb arányú építkezési programot dolgoztassa nak ki; 3. az állami és a városi munkák versenytárgyalásainál részesítsék előnyben azt a vállalkozót, aki kötelezettséget vállal, hogy „mindaddig, míg Szegeden munkanélküli építőmunkás van, vidéki munkást nem alkalmaz, ... és a vállalt munkánál maximálisan csak napi nyolc órán keresztül fog dolgoztatni és az akkord-munkát mellőzi.” A munkásblokk vezetősége elismerte, hogy javaslataik megvalósítása egye dül nem alkalmas a munkanélküliség súlyos problémájának a megoldására, de hang súlyozták, hogy a „munkanélküliek nélkülözésein mégis enyhíteni fog .” 24 E bead ványt október 5-én adták át a polgármesteri hivatalnak .25 Dr. Somogyi Szilveszter polgármester 1929 december 21 -i válaszából tudjuk, hogy az építőipari munkások helyzetének javítására nem folyósítottak munkanélküli segélyt, mert azt ő nem tar totta célravezetőnek (!). Sajnálattal közölte: nincs kilátás arra, hogy 1930-ban oly nagyarányú építkezések történjenek Szegeden, mint amilyen 1929-ben volt; az egye temi klinikák legnagyobb része felépült, s gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a költségelőirányzatból törölni volt kénytelen több épület építtetését, mert e munká latok elvégzésére nem áll kellő fedezet a rendelkezésére. Ugyanakkor megígérte, hogy a jövőben figyelembe veszi a vezetőség harmadik pontban foglalt kérését, és olyan vál lalkozónak adatja ki a munkát „aki, amíg csak lehetséges (!) helybeli építőipari munkást foglalkoztat” és kötelezettséget vállal, hogy az akkord-munkát mellőzi.26 3. Az építőmunkások helyzete és mozgalmai Az építőipari munkások helyzetének megértése szükségessé teszi, hogy röviden utaljunk a szegedi általános gazdasági, társadalmi és politikai viszonyokra. 1929 szeptemberében már Szegeden is érzékelhető volt a gazdasági viszonyok rosszabbo dása. Ez elsősorban a kevésbé fontos fogyasztási cikkeket előállító fa- és kenderipar ban éreztette hatását, melyek ebben az időszakban már egyre kevesebb megrendelést kaptak. Szeptember 22-én ezért mondtak fel ideiglenesen munkásaiknak az összes szegedi fűrészgyárak. Ezzel indokolták döntésüket az újszegedi kendergyár vezetői is, amikor 25-én — a kéthetes felmondási idő betartásával — felmondtak 120 mun kásnak .27 A késztermékek értékesítési lehetőségeinek csökkenése és ugyanakkor az élelmi szerárak, elsősorban a kenyér olcsóbbodása miatt szeptember végén Wimmer Fülöp, a Kenderfonógyár vezérigazgatója javasolta a Munkaadók Szövetségének a munka bérek 8 százalékos leszállítását. Lájer Dezső a szegedi szociáldemokrata párt titkára elismerte az élelmiszerárak csökkenését, de bejelentette a Munkaadók Szövetségének, hogy a Szakszervezeti Bizotűág a munkásság nevében tiltakozik az 5%-on túli bér csökkentés ellen. A Munkadck Szövetsége október 4-én úgy határozott, hogy a munkásság kívánságát honorálja, és október hónapra is a szeptemberi index alapján 24 Uo. Levelezés, 1929. sz. irat. 25 Uo. Levelezés, 1929. Titkári jelentés 1929 októberéből. 26 Uo. Levelezés 1929. 33.360/1929. sz. irat. 27 Délmagyarország, 1929. október 24. 2. p. és október 26. 5. p. 159
fizetik ki a munkabéreket. Ez azt jelentette, hogy csak az alapbérből vonják le az 5 százalékot, míg a Wimmer által kért további 3 százalékos bérleszállítástól a Szövet ség eltekintett. A provizórikus megoldás azért történt, mert a Munkaadók Szövetsége időt kívánt nyerni az új Szerződések megkötésére irányuló tárgyalások lefolytatására .28 „Wimmer sokallotta ezt az engedményt. Ő azonnal le akarta szállítani a béreket, és ki is lépett a Munkaadók Szövetségéből. Még nála is türelmetlenebb volt a fűrész gyárak kartellje. Ez már októberben 10%-os bérleszállítást rendelt el. A munkások 5%-os csökkentésbe hajlandók voltak belemenni. A kartell azonban nem engedett, mire a Silvánia fűrészgyár ICO munkása október 4-én sztrájkba lépett. Október 7-én a Lippai -fűrészgyár, majd 8 -án a Winkler-fatelep munkásai is beszüntették a mun k á t .” 29 A 400 fűrészgyári munkás érdekében a szociáldemokrata vezetőség október 14-én interpellált a polgármesternél, és felkérték közvetítésre a munkások és munkaadók között. A 15-i tárgyaláson azonban nem tudtak megegyezni. így a munkások három heti sztrájk után kényszerültek munkábaállni, „anélkül, hogy a munkabérük elleni tőkés támadást sikerült volna kivédeniük .” 30 A kiéleződő gazdasági harc jól tükröződött Szeged társadalmi és politikai életé ben. Ekkor már teljes erővel folyt a törvényhatósági választások előkészítése. Meg kezdődött a választási harc: a szegedi szociáldemokrata párt a városi liberális kispol gárság radikális ellenzéki szárnyával szövetségben — Szövetkezett Városi Balpárt elnevezés alatt— küzdött a városi közgyűlésbe való bejutásért. Az országos, de a helyi hangulatot is jól jellemzi azM SZDP országos pártválasztmányának 1929 .október 11-én hozott határozata: „A magyar munkásosztály örömmel lát minden ellenzéki harcbaszállást és készséggel veti latba erejét, egy komoly ellenzéki front alakítására, amelynek célja a Bethlen-kormány megbuktatása, az általános, titkos választójog megvalósítása, az országgyűlés feloszlatása és új választások kiírása lehet. A pártvá lasztmány ellenállásra és harcra szólítja a munkásosztályt a reakció: a Bethlen-rezsim ellen .” 31 Mindezek a körülmények természetesen meghatározták az építőipari munkások gazdasági és politikai harcát is. A Munkaadók Szövetségének ismertetett határozata után október 7-én a Szolcsányi—Takács cég bejelentette, hogy a rókusi iskola épít kezésén dolgozók béréből 8—10%-ot le fog vonni. Az itt dolgozó 30 kőművessegéd, 6 ács és 50 segédmunkás fél órai sztrájkja után azonban visszavonták bejelentésüket. Október 14-én napi 5—-30 filléres levonással hozakodtak elő, a 45 kőművessegéd, 1 ács és az 55 segédmunkás háromnegyed órás sztrájkja után azonban ismét meghát ráltak .32 E kis küzdelmekben — melyet a szegedi építőmunkások még megnyertek — csupán az elkövetkezendő nagy harcok előjátékát kell látnunk. Mindenesetre jelzik az építőmunkások szervezettségét, összetartozását. Ez pedig a vezetőség munkájával is kapcsolatban volt: októberben 6 vezetőségi, 4 bizalmi, 2 műhely és 4 építkezésen tartottak üléseket. Volt 4 tag- és 2 politikai gyűlés.33 Milyen volt valójában a szegedi építőipari munkásság helyzete 1929 októberé ben? Hány építőmunkás dolgozott ekkor Szegeden és milyen szakmákban? Hány munkanélküli volt? Milyenek voltak a munkaviszonyok, és mennyi pénzt lehetett 28 Délmagyarország, 1929. október 3. 3. p., október 4. 2. p. és október 5. 3. p. 29 Serfőző L ajos : lm . 21—22. p.
30 Uo. 22. p. Az interpelláció szövegét lásd a Délmagyarország, 1929. október 15. 2. p. A t ár gyalásról: Délmagyarország 1929. október 17. 2. p. 31 Délmagyarország, 1929. október 12. 1. p. 32 CSmL. MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. Titkári jelentés 1929 októberéről. 33 Uo. 160
keresni? Ezekre a kérdésekre Ladvánszky József statisztikai kimutatásaiból kapunk feleletet, melyeket minden hónapban elkészített a MÉMOSZ központnak. Október ben 1621 építőipari munkás volt Szegeden, 1322 segéd (ebből 325 szervezett munkás) és 241 tanonc, (ebből 45 ifjúmunkás) és volt 58 vidéki. Az 1322 segédből: 850 kőmű ves, 230 szobafestő és mázoló, 160 ács, 35 kőfaragó, 17 tetőfedő és 30 kövező. A 241 tanoncból: 120 kőműves, 70 szobafestő és mázoló, 30 ács, 6 kőfaragó, 3 tetőfedő és 12 kövező. Az 58 vidékiből 25 kőműves, 10 szobafestő és mázoló, 15 ács és 8 kő faragó. A 325 szervezett segédből: 192 kőműves (!), 57 szobafestő és mázoló, 29 ács, 32 kőfaragó (!), 7 tetőfedő és 8 kövező. A 45 ifjúmunkásból: 32 kőműves (!), 12 szoba festő és mázoló és 1 ács. Az építőipari munkások között októberben 160 munkanélküli volt; 95 kőműves, 20 szobafestő és mázoló, 30 ács, 8 kőfaragó, 2 tetőfedő és 5 kövező. Akiknek volt munkájuk, átlagosan 9 órát, a kövezők 9— 12 órát dolgoztak. A se gédek közül átlagban a kőműves 105, a szobafestő és mázoló 85, az ács 90, a kőfaragó 100, a tetőfedő 90 és a kövező 100 fillért keresett óránként. A tanoncok közül átlagban a kőműves 30, a szobafestő és mázoló 20, az ács 25, a kőfaragó 25, a tetőfedő 25 és a kövező 35 fillért keresett óránként. A kőművesek néha kaptak 15% magassági pótlékot, túlóra nem volt, és a kőművesek 70, a kőfaragók és a kövezők 90%-a akkord ban kényszerült dolgozni. 44 nyilvántartott üzem volt, 34 a kőműves, 3 a szobafestő és mázoló, 5 az ács és 2 a kőfaragó szakmában. Szerződésük csupán a szobafestő és mázolóknak valamint a kőfaragóknak volt. A munkaviszonyok általában rosszak voltak. Munkalehetőségekre — a kőfaragó szakma kivételével — volt kilátás .3435 A szegedi építőmunkások gazdasági helyzetének rosszabbodása, a munkanélküli ség növekedése és a baloldali osztályharcos vezetőség tevékenysége valószínűleg nö velte e réteg aktivitását a törvényhatósági választási harcban. Bizonyosak lehetünk abban, hogy az építőmunkások nagy számmal vettek részt a Szövetkezett Városi Balpárt szeptember—októberi választási agitációs gyűlésein.36 Ezek eredményeként — november 1-én írt jelentésében — Ladvánszky József is optimistán ítélte meg a hely zetet.36 Ezzel szemben a november 3-án megtartott városi törvényhatósági választáson a 75 mandátumból a Szövetkezett Városi Balpárt jelöltjei csak 15-öt szereztek. A szociáldemokratákból 6 -an jutottak be a városi törvényhatósági bizottságba: Dáni János, Lájer Dezső, Müller Dezső, Olejnyik József, Papp József és dr. Valentiny Ágoston .37 Ezt még Lájer Dezső, a párt titkára is keveselte. Ázzál próbálta vigasztalni magát és megnyugtatni a munkásságot, hogy „talán még így is sok lesz ez a szociál demokrata csoport azoknak, akik félnek a szocializmus nagy igazságaitól.” 38 Lájer és a többi jobboldali vezetőségi tag azonban nem tudta leszerelni a bal oldal elégedetlenségét. Az építőipari blokkba tömörült építő-, vas-, fa- és földmun kások és vezetőik többsége a törvényhatósági választások eredményét a mun kások szempontjából sikertelennek ítélte meg, és ezért Lájer Dezső titkárt és a párt
34 Uo. Levelezés 1929. Statisztikai kimutatás a szegedi építőipari munkaviszonyokról. 36/1929. sz. irat. 35 Az elsőt augusztus 24-én Rókuson a X. kerületben tartották. Lásd Délmagyarország, 1929. augusztus 25. 3. p., a Móravárosban szeptember 11-én. Lásd Délmagyarország, 1929. szeptember 12. 6. p., szept. 15. 26. október 6-án 6 gyűlést 12-én szintén 6, 19-én, 20-án, 26-án és 27-én és 29-én volt az utolsó. (Lásd a Délmagyarország megfelelő számait). 38 CSmL. MÉMOSZ szegedi Csop. ir. 36/1929. sz. irat. Titkári jelentés 1929. októberéről. 37 VDCSMMT 1977. 143. sz. dokumentum 1. lábjegyzetét. 38 L ájer D ezső : Választás után c. cikke. Délmagyarország, 1929. november 5. 5. p.
11
161
Végrehajtó Bizottságát hibáztatta. Nem lehetett mellékes szempont az sem, hogy egyetlen építőmunkás sem jutott be a törvényhatósági bizottságba .39 Ladvánszky József és harcostársai elérkezettnek látták az időt, hogy a jobboldalt kiszorítsák a helyi szociáldemokrata párt vezetéséből. A MÉMOSZ szegedi csoportjának vezetői és a párt jobbszárnya között már korábban is komoly ellentétek feszültek. Ezt bizo nyítja Ladvánszky 1929. szeptember 16-án a párt VB-nek írt levele. Ebben az építőmunkás csoport vezetősége nevében követelte, hogy a közöttük és Zsarnóczay Béla, illetve a jobboldali nyomdász szakszervezet között fölmerült vitás kérdés (?) eldöntésére hivatott választott bíróságban elfogultságuk miatt „sem az építők szakcsoportja, sem a nyomdász szakszervezet, sem pedig a Végrehajtó Bizottság, úgyszintén az Ellenőrző Bizottság” ne vegyenek részt.40 Az építőmunkás csoport vezetősége és a Szakszervezeti Bizottság közti ellentéteket mutatja Lájer Dezső október 1-én írt levele is. Ebben tiltakozott a csoport vezetőségének azon határozata ellen, amely megtagadta a helyi Szakszervezeti Bizottság részére a heten ként és szervezett építőmunkásonként addig fizetett 6 fillér fizetését, és annak újratár gyalását kérte.41 Mindkét eset hozzájárulhatott, hogy Ladvánszky kezdeményezésére november közepén az építőmunkás-otthonban rendezett értekezleten elhatározták, hogy a 18-ra összehívott összvezetőségi ülésen bizalmatlansági indítványokat nyújtanak be Lájer Dezső titkár és a párt VB ellen.42 A Lájer elleni bizalmatlansági indítványt Ladvánszky barátja, S téhli István festőmunkás, a szegedi kommunista mozgalom harcosa terjesztette be. Ebben a kö vetkezőket állították: Tekintettel arra, hogy a november 3-án43 „lefolyt községi kép viselőválasztás megdöbbentő vereséggel végződött a szervezett munkásságra nézve, mert csak hat mandátumot nyert, ami annak tudható be, hogy a titkárság a választási kampány levezetését és irányítását kisajátította. A hivatott fórumokat mellőzte, a polgársággal kötött paktumot károsan rossz feltételekkel, a választási küzdelmet a leg rosszabb taktikával bonyolította le, ami a munkásságnak a polgárság által való be csapását és a választásokban való súlyos elbukását eredményezte. Továbbá a tit kárság súlyos és sorozatos mulasztást követett el azzal, hogy a kerületi pártszervezete ket nem építette ki, sőt a meglevőket is szét hagyta zülleni, ami pedig minden politikai mozgalomnak a bázisa kell, hogy legyen. Ugyancsak sorozatos mulasztásokat köve tett el a titkárság a gazdasági mozgalom levezetésében is. Mert a szakszervezetek kiépítését és a tömegek megszervezése érdekében semminemű akciót nem kezdemé nyezett. Sőt ez irányban nem tett semmit, aminek következtében a munkásságnak mindennemű gazdasági harca szükségképpen elbukott. A jelenlegi titkárság egész 39 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. 58a/1929. Titkári jelentés 1929 no vemberéről. 40 Uo. 7/1929. sz. irat. Jellemző Ladvánszky Józsefre a levél utóirata: „Mi egyáltalán nem is gondoltunk arra, hogy bírák még elfogultak is lehetnek, mert mi el sem tudjuk képzelni, hogy a munkásmozgalomban meggyőződött szocialisták ne mindig a mozgalom szentségének áldozzák minden egyéni képességüket. Mi csak azt tudjuk, hogy egy szocialista lehet ugyan elfogult, de ez csak kizárólag a munkásmozgalom érdekében, annak ellenségeivel szemben lehet, de nem egymással vagy bizonyos csoporttal szemben. Hogy mi mégis foglalkozunk ezzel a kérdéssel, erre Zsarnóczay elvtárs kényszerít minket. Mind ezek után mi most is hajlandók vagyunk a békés elintézésre.” 41 Uo. 15/1929. sz. irat. 42 VDCSMMT 1977. 146. sz. dokumentum, 298. oldalán levő lábjegyzet. = Vö. PIA 666. f. I. 1919/20. d. Ladvánszky József szerepét bizonyítja az is, hogy a CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929 dossziéban 48/1929 és 49/1929. sz. kézzel írt határozati javaslatokat kétségtelenül ő írta. 43 A törvényhatósági választások ekkor voltak, nem pedig 6-án, ahogy a határozati javaslat ban áll. 162
működése alatt alig volt mozgalom, mely el ne bukott volna. Továbbá a jelenlegi titkárság nem rendelkezik a tömegek részéről azzal a bizalommal, mely a tömegek megszervezése és összetartásához elengedhetetlenül szükséges. Ez onnan adódik, hogy Lájer Dezső titkár elvtárs a magánéletben olyan körökkel tart fenn kapcsolatot és oly módon érintkezik, ami a munkásság általános ellenszenvét váltja ki, ami a mun kásmozgalom stagnálását, sőt lezüllését eredményezi. Mindezek után a szegedi mun kásság sem a jelenben, sem a jövőben, de különösen a közeledő nemzetgyűlési válasz tásokra való tekintettel, nem lát garanciát arra, hogy a munkásmozgalom a munkás ság egyetemes érdekeinek jegyében folyik le. Ezért az összvezetőség Lájer Dezső tit kár elvtársnak bizalmatlanságot szavaz, és felszólítja, hogy állásáról mondjon le.” A párt VB elleni bizalmatlansági indítványt Bozóki Lajos famunkás nyújtotta be: Tekintettel arra, hogy az 1929. év november hó 3-án „lefolyt községi képviselőválasztás meglepően rossz eredménnyel végződött, mert a szervezett munkásság csak hat mandátumot nyert, ami annak tudható be, hogy a végrehajtó bizottság nem tar tott permanens üléseket. Sőt az utolsó két hét alatt nem is tartott ülést. Ezzel a vá lasztási kampány levezetését és irányítását, mely kötelessége lett volna, a titkárságra hárította. Viszont a titkárság, a végrehajtó bizottság döntő befolyása nélkül, egyol dalúan, sőt rosszul vezette le a választás küzdelmeit. Ezért az összvezetőség bizalmat lanságot szavaz a végrehajtó bizottságnak és felszólítja a lemondásra .” 41*44 A bizalmat lansági indítványokat az összvezetőség szótöbbséggel elfogadta: Lájert 41:32, a VB-t 43:18 arányban szavazták le.45 Ez a helyi szociáldemokrata párt jobbszárnyának vere ségét és a baloldali, osztályharcos irányzat nagy győzelmét jelentette. Ezt november 21 -én a MÉMOSZ szegedi csoportjának vezetőségi ülésén Ladvánszky József bejelentette. Egyben közölte, hogy választott bíróságot kér fel Lájer ellen azon kijelentéséért, hogy az „építőmunkásoknál tartott megbeszélés értelmi szerzője ellen eljárást indít, továbbá Horváth József ellen is, ki bolsevista mozgalomnak minő síti az összejövetelt, mellyel a párt megbontására törekedtünk .” 46 A szociáldemokrata párt helyi titkársága és a Végrehajtó Bizottság egyébként november végéig semmiféle intézkedést nem tett a 18-i összvezetőségi ülés határoza tának végrehajtása ügyében. Ezért az építőmunkás csoport november 28-án meg tartott vezetőségi ülése levélben kérte a VB-t, hogy „haladéktalanul hívjon össze rendkívüli párttaggyűlést a munkásmozgalom akadálytalan továbbfolytatása érde kében .”47 Levelükre Lájer Dezső december 2-án azt válaszolta, hogy „a további in tézkedéseket az országos pártvezetőség fogja megtenni.” 48 Erre a bizalmi kérdést felvető osztályharcos baloldali ellenzék — az építőmun kások, vasasok, bőrösök, szabók és a famunkások szakszervezeti vezetőinek több sége — beadványban kérte az MSZDP Országos Vezetőségét, hogy vizsgálja meg a szegedi pártvezetőséggel kapcsolatos problémákat. A központ azonban a Lájerék által összehívott gyűlés — a magántisztviselők, a kereskedelmi alkalmazottak, a nyom41 VDCSMMT 1977. 145/aés 145/b dokumentumok. 45 Uo. 58a/1929. sz. irat. Titkári jelentés 1929 novemberéről. = VDCSMMT 1977. 147. sz. dokumentum. 46 VDCSMMT 1977. 146. dokumentum. = PIA 666. f. I. 1919/20. d. Lájer Dezső, Horváth József és Zsarnóczay Béla kijelentéseivel szemben Ladvánszkyt a MÉMOSZ vezetősége az 1930. január 16-i vezetőségi ülésen védelmébe vette. (Uo.) A választott bíróság január 14-én alakult meg, Ladvánszky dr. Czibula Antalt és Stéhli István, Lájer Eidus Bentiant és Varró Kálmánt nevezte meg bírónak. Ez utóbbiak azonban 15-én lemondtak és Takács Ferenc sem vállalta az elnöki tisztet, így a 2 ügy még február 15-én sem zárult le. = Id. MFMTO dr. Czibula Antal hagyatéka. Pártügyek. XXXIV. dosszié. 47 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. 52/1929. sz. irat. 48 Uo. 55/1929. sz. irat.
11*
163
dászok és a famunkások szakszervezeti vezetőinek többsége — bizalmi szavazását vette tudomásul. így Lájer és a VB is a helyén maradt .49 A Ladvánszkyék által kezdeményezett mozgalom — melynek ki nem mondott célja az volt, hogy a baloldal a szegedi munkásmozgalom vezetését a kezébe vegye — tehát nem érte el célját. Pedig a szegedi munkásság megélhetőségi lehetőségei to vább romlottak, és a gazdasági harc fokozódása miatt szükségük lett volna egy baloldali, osztályharcos vezetőségre. Az építőmunkások munka- és kereseti lehetősé gei — az iparág idényjellegéből adódóan is — különösen kedvezőtlenekké váltak. A munkanélküliek száma novemberben 160-ról 764-re emelkedett. Ebből 450 kőmű ves, 135 festő és mázoló, 110 ács, 28 kőfaragó, 10 cserepező, 16 kövező és 15 cementes volt. A dolgozók munkaideje 8 órára csökkent, a segédek órabére átlagosan 10 fillér rel lett kevesebb mint októberben volt. Túlóra nem volt, a kőművesek 20, a kőfaragók 90, a kövezők 95 és a cementesek 30%-a akkordban volt kénytelen dolgozni. Szerző désük csak a szobafestőknek és a kőfaragóknak volt. A munkaviszonyok továbbra is rosszak, a munkaalkalmak pedig minimálisak és bizonytalanok. Jelentősebb bérmoz galmak nem voltak .50*A MÉMOSZ szegedi csoportjának szervezeti élete november ben is mintaszerű: volt 5 vezetőségi, 4 bizalmi és 2 kulturbizottsági ülés. Rendeztek 4 műhelyértekezletet, 2 taggyűlést, 1 oktató előadást, 4 tanoncoktatást és megtartották a harmadik negyedévi közgyűlést. Taglétszámuk 370-ről 364-re csökkent. Ennek oka valószínűleg az eddig Szegeden dolgozó vidéki építőmunkások hazautazása volt. A fokozódó munkanélküliség hatására 245-ről 205-re csökkent a fizető tagok száma. Ennek tudható be, hogy a vezetőség fölszólítást intézett a nem fizető tagokhoz, hogy tagdíjjárulékukat rendezzék .61 Bizonyára a növekvő munkanélküliség és a nehezedő megélhetési viszonyok következménye is volt, hogy Szegedről „több régi és még mindig fizető szaktárs meg bízásából” névtelen levelet küldtek a MÉMOSz központi vezetőségének. Ebben le írták, hogy a tagdíjfölemelés mellett elsősorban „a vezetőség maga iránti bőkezűsége készteti a tagokat a félrevonulásra, mert akkor, amikor egy legjobb kőműves sem bír hetenként 50 pengőt keresni, akkor egy vezetőségnek 80—100 és 120 pengő heti fizetést adnak... És itt vannak az öreg alapító, rokkant tagok, akik lelkes katonái voltak a szövetségnek és m o st... ezek egy egész évre kapnak 110 pengőt, amiből még a száraz kenyerüket sem tudják megszerezni. Úgy tudjuk — írták — hogy az 1928. évi rendes küldöttközgyűlés úgy határozott, hogy „aki 960 hetet befizetett, annak évi rokkantsegély 160 pengő” ... Majd kijelentették, hogy „a küldöttközgyűlés ha tározatának még ez ideig érvényt nem szereztek... A befizetett filléreinket a központi vezetőség emészti fel, ... mérsékeljék a központi alkalmazottak fizetését is, akkor célt fognak érni, kibírunk gázolni ebből a szerencsétlen helyzetből, amibe a volt ve zetőség belerántott, úgy akkor megint egy hatalmas nagy, erős és virágzó szövetség nek örvendünk .” 52 __ Pál János a MÉMOSZ központi titkára november 9-én küldte el a levél szó sze rinti másolatát a szegedi csoporthoz azzal a kéréssel, hogy lehetőleg nézzenek utána, kitől vagy kiktől származik. Megjegyezte, hogy a központi vezetőség a névtelen leve let az Építőmunkás c. lapban leközli, és kemény kritikát fognak gyakorolni a levél49 VDCSMMT 1977. 145/b. sz. dokumentum. 249. old. 2. lábjegyzet. Lásd még: Soós K a t a l i n : A munkásság helyzete és sztrájkharca Szegeden az 1920-as években. 53. old. = MFMTO. dr. Czibula Antal hagyatéka, Pártügyek. XXXIV. dosszié. 50 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. Statisztikai kimutatás a szegedi építő ipari viszonyokról, 1929 novemberéről. 61 Uo. Titkári jelentés 1929 novemberéről. 52 Uo. 38/1929. sz. irat. 164
írók felett.63 Ladvánszky a november 21-i vezetőségi ülésen ismertette a névtelen levelet, és kérte, hogy annak íróját keressék meg.54 Az ügy befejezéséről nem tudunk beszámolni. Mégis szükségesnek tartottuk e névtelen levél közlését, mert úgy véljük, jól mutatja a szegedi idős, megrokkant építő munkások anyagi gondjait a központi vezetőséggel szembeni fenntartásait és a moz galom iránti elkötelezettségüket. Ide kapcsolható az is, hogy Bitó István festőmunkás októberben azt terjesztette Ladvánszkyról, hogy fizetése heti 80 pengő. Ladvánszky október 21-én levélben kérte a csoport vezetőségét, hogy Bitó ellen választott bíróságot hívjon össze, mert valótlan hírei alkalmasak arra, hogy a „szaktársak bizalmát megrendítse irántam .” 55 Az építőmunkások döntő többségének bizalma nem rendült meg vezetőjükben. A MÉMOSZ központ kérésére a szegedi csoport vezetősége és a taggyűlés december 13-án foglalkozott a kerületi titkárság további fenntartásának kérdésével, amit szük ségesnek láttak és ehhez kérték a központi vezetőség hozzájárulását.56^ A MÉMOSZ központi elnöksége úgy döntött — és ezt Szakasits Árpád írta meg — hogy a központi vezetőség javasolni fogja a szegedi kerületi titkárság fenntartását. Az elnökségnek az volt a felfogása, hogy „pályázat kiírása csak akkor volna szüksé ges, ha a szegedi csoport vezetősége határozott bizalmatlansággal viseltetne Ladvánsz ky József szaktárs személyével szemben.” A december 23-án írt levélben kérték, hogy a legközelebbi vezetőségi ülésükön, Ladvánszky jelenléte nélkül, lehetőleg titkos sza vazással döntsenek arról, hogy Ladvánszky, „akivel szemben egyébként a központi elnökség teljes bizalommal viseltetik, ugyanúgy bírja-e a csoportvezetőség bizalmát.” 57 A csoport vezetőségének állásfoglalását nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a sze gedi építőmunkások 1930. január 10-i taggyűlésükön egyhangúlag Ladvánszkyt je lölték továbbra is kerületi titkárnak. A MÉMOSz központi vezetősége ezt elfogadta, és július 1-ig meghosszabbította a titkári státusz érvényét.58 Mindez azt jelentette, hogy a szegedi építőmunkások tömegei helyzetük rosszab bodásával párhuzamosan radikalizálódtak, és egyre jobban felsorakoztak hivatott vezetőjük, Ladvánszky József és a baloldali, osztályharcos vezetőség mögé. Szükség is volt erre, hiszen a munkanélküliség növekedésével arányosan a gazdasági harc egyre jobban kiéleződött. Decemberben 1592 építőmunkás volt Szegeden. 1352 segéd (ebből 322 szervezett munkás) és 241 tanonc (ebből 63 ifjúmunkás). Közülük 1046-nak (680 kőműves, 160 szobafestő, 125 ács, 30 kőfaragó, 13 cserepező, 18 kövező és 20 ce mentes) nem volt munkája. Akik dolgozhattak, szerencsésnek tarthatták magukat: a segédek átlagban 83, a tanoncok 26 fillért kerestek óránként. Túlórázásra, szerző déskötésre és munkaalkalomra kilátás sem volt .59 Ebben a hónapban 6 vezetőségi, 2 bizalmi és 2 kulturbizottsági ülést tartottak. Volt még 2 taggyűlés, 2 oktató előadás és 4 előadás az ifjúmunkásoknak. A taglét szám 385-re, a fizető tagok száma 213-ra emelkedett.60 A munkanélküliség növekedése, a fokozódó nyomor egyre jobban aktivizálta a szegedi munkásságot. December 4-én véres harc volt a kendergyári sztrájkoló mun-634*89 63 Uo. 43/1929. sz. irat. Az Építőmunkásban aztán mégsem közölték a névtelen levelet. 64 VDCSMMT 1977. 146. sz. dokumentum 66 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. 33/1929. sz. irat. 56 Uo. 233/1929, a 4352/1929 sz. iratokat és Ladvánszky erre írt levelét: 62/1929. sz. irat. 87 Uo. a 4439/1929. sz. irat. 68 VDCSMMT 1977. 142. sz. dokumentum 288 oldalon levő 1-es lábjegyzet. 69 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. Statisztikai kimutatás a szegedi építő ipari munkaviszonyokról 1929 decemberéről. 60 Uo. Titkári jelentés 1929 decemberéről. 165
kások és a sztrájktörők között. 3 sztrájkoló munkást 1 hónapra és 14 napra ítéltek .61 A munkásság elkeseredése miatt — az újabb összetűzéseket elkerülendő — a rendőr ség nem engedélyezte a szociáldemokrata párt december 8 -ra, Újszegedre, a Csanádi utca 8 . sz. alatti vendéglőbe tervezett nyilvános gyűlését.62 Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy másnap, 9-én mintegy 100 munkanélküli gyűlt össze a városháza bejá ratánál, és Kenyeret! Munkát! követelve tüntetni kezdtek. Az őrszobából kivezényelt rendőrosztag felszólítására többségük szétoszlott, egy kisebb csoport azonban továbbzajongott. Hegedűs Miklós 32 éves kőművessegéd odakiáltotta a rendőröknek: „Nem minket, hanem a tisztviselőket kellene a Tiszának hajtani!” Ezért előállították és osztályellenes izgatás miatt (!) a rendőrség megindította ellene az eljárást.63 A mun kanélküliség és a szociális feszültség csökkentésére a város vezetése december 12 -én szükségmunkát hirdetett. 6 óra alatt 600 munkanélküli jelentkezett, amire még nem volt példa a város történetében. Erre nem volt felkészülve a munkaközvetítő hivatal sem. Dr. Somogyi polgármester utasítására azonban minden szegedi jelentkezőt fel kellett fogadni. 13-án 650 munkanélküli állt munkába, köztük sok diplomás is. A la páttal, ásóval felszerelt munkások 38, akik talicskát is vittek magukkal, azok 42 fillér órabért kaptak .64 A szegedi munkásság szomorú helyzete, elkeseredett fellépései és a baloldal novemberi fellépése aktivizálta a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőit is. Memo randummal fordultak a város vezetéséhez; munkát, segélyt, a középítkezések foly tatását kérték. (Ezek eredményének is tekinthetjük a szükségmunkák megindítását). A munkanélküli munkásoknak december 16-ra gyűlést szerveztek,65 amelyet azon ban a rendőrség csak 2 2 -én (amikor a munkanélküliek már megkapták a szükségmukáért járó pénzt!) engedélyezte. Lájer Dezső itt „radikális” beszédet mondott. Kije lentette: „Nem tűrhető a mai állapot, hogy az emberek ezrei maradjanak munka nél kül.” A baloldal érveit kisajátítva, sürgette a kerületi pártszervezetek kiépítését és a munkaalkalmak teremtését. A Délmagyarország karácsonyi számában megjelent cik kében pedig azzal foglalkozott, hogy „Lehet-e és szükséges-e a munkanélküliség ellen védekezni?” Ebben megállapította, hogy Szegeden a „munkanélküliek száma ma már 4000 körül mozog .” 66 Ilyen helyzetben kezdődött el december 6 -án a szegedi kőfaragók öthetes sztrájkja. Ennek előzménye volt, hogy a Fischer—Fellegi cég kőfaragó üzemében október elején fölrobbant az üzemet hajtó gép, aminek következtében október 31-én be kellett szün tetni a termelést. Az ott dolgozó 16 kőfaragómunkást „sétára” küldte a munkáltató azzal, hogy pár hét múlva készen lesz a gép, és mindenki mehet dolgozni. Öt hét múlva — december 6 -án — amikor kilátás volt arra, hogy az üzem megindulhat, Fellegi azt üzente a munkásoknak, hogy a munkát rövidesen elkezdhetik, de csak azok, akik hajlandók 10%-os bérredukció mellett dolgozni. Akinek pedig ez nem tetszik, az mehet a munkakönyvéért, mert elbocsájtják. A kőfaragómunkások tár gyalni kezdtek Fellegivel és fölajánlottak 5% bércsökkentést. A munkáltató hallani sem akart erről, sőt a kövek méreteivel kapcsolatban újabb követeléseket támasztott, ami szintén 5— 8 %-kai csökkentette volna a béreket, amelyet a kőfaragók természe61 Délmagyarország, 1929. december 5. 3. p. 62 Délmagyarország, 1929. december 8. 7. p. 63 Délmagyarország, 1929. december 10. 3. p. Valószínűnek tartom, hogy a december 9-i tün tetést —- a háttérből — Ladvánszky irányította. 64 Délmagyarország, 1929. december 12. 3. p., december 13. 3. p. és december 14. 3. p. 65 Uo. 1929. december 14. 3. p. A Népszava, 1929. december 29-i számában (2. p.) megjelent cikk szerint a hónapban 5 gyűlést nem engedélyezett a rendőrség Szegeden. 68 Uo. 1929. december 24. 5. p. és a december 25. 17. p. 166
tesen nem fogadtak el. Erre a cég december 18-án minden fölmondás nélkül (8 napi fölmondási idő járt volna!) kiadta a munkakönyvüket. A kőfaragók példás összetar tásának eredményeként az iparfelügyelőség békéltető tárgyalásra hívta össze a fele ket. A munkások azonban nem mentek bele további engedményekbe, és kijelentették, ha kell, májusig is kitartanak, mert „ha a sok ezer építőmunkás kibírja a munkanélküliséget, mi is ki fogjuk bírni.” 67 A kőfaragók bérharcát Ladvánszky irányította, indulás előtt arról tájékoztatta a MÉMOSZ központot, ahol Szakasits Árpád is hozzá járult a sztrájkhoz azzal, hogy „az a szövetségre most télvíz idején lehetőleg ne okoz zon anyagi megterhelést.” 68 Á MÉMOSZ központ egyébként a budapesti ügyvezető titkárságot és a kőfaragók szakosztályát is értesítette a szegedi esetről.69 A budapesti kőfaragó szakosztály felhívására a vidéki csoportok pénzt gyűjtöt tek a szegedi kőfaragóknak, melynek segítségével sztrájkolni tudtak. Érdekükben a Fischer-Fellegi-üzemben dolgozók 2 szimpátia sztrájkot is rendeztek .70 Fellegi látva a munkások kitartását, engedményeket tett. Végül is január 18-án, a 7-ik tárgyaláson megegyeztek abban, hogy „az akkordárak átlag 5%-kai, az órabérek szintén 5%-kal leszállíttatnak. A munkások közül senkit sem lehet elbocsátani azért, mert a mozga lomban részt vett, még akkor sem, ha az üzem termelése csökkenne .” 71 Közben — januárban — a munkanélküliség tovább növekedett. A város által meghirdetett ínségmunkára — a Kálvária tér feltöltését határozták el — január 10-ig 2365 munkanélküli jelentkezett. Közülük 235 szakmunkás, 90 fuvaros, és kb. 500 kubikus volt. Mivel a város ilyen tömeget egyszerre nem tudott foglalkoztatni, ezért 3 turnusra osztották a jelentkezőket, és mindenki csak egy-egy hétig kapott munkát.72 Az építőmunkások közül 1270-nek (820 kőműves, 215 szobafestő, 150 ács, és 85 egyéb szakmába tartozó!) nem volt munkája. A MÉMOSZ szegedi csoportjának 383 tagja volt, és csak 201 tudta fizetni a tagdíjat.73 Ebben a helyzetben szükségessé vált az építőipari munkások vezetőségének kibővítése és így szervezeti egységének megerősítése. A blokkba tömörült csoportok elnöki értekezlete elhatározta, hogy mindegyik csoport nyolc-nyolc tagot (négyet a vezetőségből és négyet a tagok kö zül) fog jelölni az építőipari munkásblokk létrehozandó bizottságába, amely így 32 fős lesz. Ennek alakuló ülését 1930 .január 8 -án tartották. A blokkbizottságba az építőmunkás csoport Gyólai Istvánt, Bozóki Józsefet, Farkas Jánost, Gárgyán Ignáczot, Ladvánszky Józsefet, Kronenberger Jánost, Stéhli Istvánt és Galiba Imrét; a vasmunkás csoport Kiss Jenőt, Kovács Istvánt, Kopasz Józsefet, Bär Jánost, Deák Józsefet, Durst Jakabot, Kopasz Györgyöt és Soós Károlyt; a famunkás csoport Keresik Ferencet, Kocsis Mátyást, Szabó Jánost, Burunka Pétert, Ördögh Ferencet, Varró Kálmánt, Horváth Józsefet és Hegyesi Pált jelölték. A földmunkások részéről későn érkeztek, és bejelentették, hogy a névsort még nem állították össze. Az intézőbizottság elnökévé — vita után — Ladvánszkyt választották, jegyzőknek Bozóki Jó zsef szobafestőt és Kopasz József vasmunkást. Ladvánszky megköszönte a bizalmat, ismertette a bizottság feladatait és működési körét, majd javasolta, hogy a gazdasági 67 Építőmunkás, 1930. február 1. 2. p . Vö. VDCSMMT 1977. 153. sz. dokumentum 311. oldlevő 1-es lábjegyzetével. 68 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ír. Levelezés 1929. 4428/1929. sz. irat. és a Titkári jelentés 1929 decemberéről. 69 Uo. 4913/1929. sz. irat. 70 Uo. Levelezés 1930. Titkári jelentés 1930 januárról. = VDCSMMT 1977. 310. old. 71 Építőmunkás, 1930. febr. 1. 2. p. A cikket Ladvánszky József írta, a kéziratot lásd a CsmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1930. A kőfaragók sztrájkjáról és a megegyezésről lásd még a Délmagyarország 1930. január 18. 3. p. és a jan. 19. 13. p. 72 Délmagyarország, 1930. január 1. 10. p.; jan. 8. 3. p. és jan. 11. 3. p. 73 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1930. Titkári jelentés 1930. januárjáról. 167
helyzet megvitatására január 12 -én délelőtt 10 órakor nyilvános nagygyűlést hívja nak egybe. Horváth József a famunkáscsoport elnöke, Soós Károly vasmunkás, Lájer Dezső párttitkár és még néhány hozzászólás után elfogadták Ladvánszky javas latát. Elhatározták még, hogy a szűkebb körű előkészítő bizottságba a négy csoport elnöke (Farkas János, Dáni János, Horváth József és Gyetvai József) és a két titkár (Lájer Dezső és Ladvánszky József) tartozzon .74 A 12-i nagygyűlés megtartását azonban — a feszült hangulat miatt— a rendőrség nem engedélyezte.75 A munkásblokk intézőbizottsága — Ladvánszky, Dáni és Varró volt jelen — január 15-én elhatározta, hogy ezt megfellebbezi. Újabb nyilvános gyű lést készít elő. Ezzel kapcsolatban 20-ra a Szakszervezeti Bizottság, 21-re pedig az intézőbizottság teljes ülésének összehívását kérte, hogy ezek is állást foglalhassanak a kérdésben.76 A MÉMOSZ szegedi csoportjának január 24-i taggyűlésén Ladvánszky József — 80 tag jelenlétében — beszámolt arról, hogy a „két bizottság ismételten megteszi a lépéseket a nyilvános taggyűlés megtartása” érdekében, amit február 2 -ra terveznek .77 Az építőipari munkásblokk gyűlését a Széchenyi moziban rendezték. Farkas János munkaalkalmak biztosítását, a munkaidő redukálását, Dáni János 8 órai mun kaidőt, munkanélküli segélyt, Horváth József sajtó- és politikai szabadságot, Gyetvai János általános, titkos választójogot követelt. Lájer Dezső kijelentette, hogy a város nak 10 millió pengőt kellene fordítania a munkaalkalmak teremtésére, hogy meg szűnjön a munkanélküliség 1930-ban.78 A naggyűlés folytatásának is tekinthető a MÉMOSZ Szegedi Csoportjának feb ruár 7-én megtartott beszámoló- és vezetőségválasztó taggyűlése. A dalkar szereplése után Farkas János elnök üdvözölte a nagy számban megjelenteket, ismertette a napi rendet, majd korelnöknek Kálmán Józsefet, a szavazatszedő bizottságban Komócsin Illést, Hőgye Gyulát és Mucsi Gyulát ajánlotta, akiket a közgyűlés megválasztott. Ezután Komócsin Mihály pénztáros tette meg jelentését az 1929. évről. Bevétel: Maradvány az 1928. évről 691,55 P. Szakmunkás hetijárulékból 3322,18 P. Segéd munkás hetijárulékból 11,52 P. Beiratkozásból 114,40 P. Tagkönyvekért 140 P. Özvegysegélyalapra 2990,80 P. Helyi járulékból 3375,08 P. Játékszerekből 771,35 P. Az építőmunkásotthon bére és járulékai 2769,76 P. Különfélékből 218,58 P. A Hét vezér utcai Munkásotthon-alapra 56,40 P. Könyvtári büntetés 6,23 P. Összesen: 14 467,84 P. Kiadás: Készpénz a központnak 2990,80 P. Ügykezelésre 293,16 P. Hírlapok, oktatás, agitáció 370,68 P. Könyvtár: 266,26 P. Rendkívüli segély 71,30 P. Az építőmunkás-otthon karbantartása, adó, biztosítás 2176,83 P. Szakszervezeti járulék 1685,75 P. Fűtés, világítás 751,58 P. Személyzet illetménye 879,68 P. Pénztá ros tiszteletdíja 166,75 P. Különfélék 276,75 P. Maradvány 1930. évre 950,18 P. Összesen: 14 467,84 P. Az ellenőrök jelentése után a könyvtáros, majd a titkár jelen tése következett, amit Ladvánszky József terjesztett elő nagy részletességgel. A cso port szervezeti életével kapcsolatos adatok után kiemelte, hogy 1929-ben átlagban 222 fizető tag volt, és 143 új tag lépett be a szervezetükbe. Segélyeket fölvettek 132 esetben, 4454,46 P összegben, a befolyt szövetségi járulék és özvegysegély együttes 74 CSmL MÉMOSZ Szegedi C s ő d . év. Levelezés 1930. Vö. VDCSMMT 1977. 151. sz. 75 Délmagyarország, 1930. jan. 12. 5. p. 78 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. év. Levelezés 1930. jegyzőkönyv. 77 VDCSMMT. 1977. 253. sz. dokumentum. 78 Délmagyarország, 1930. jan. 29. 7. p .; febr. 1. 7. p. és a gyűlésről a febr. 4. 2. p. A gyűlésen Ladvánszky József nem vehetett részt, mert — mint kerületi titkár — a békéscsabai építőmunkás csoport megalakulásának 25 éves jubileumára volt hivatalos. Lásd: Építőmunkás, 1930. febr. 15 2. p. 168
összegének 67%-át. Ezután statisztikai adatokat olvasott fel a szegedi építőipari munkaviszonyokra. Hangsúlyozta, hogy Szegeden 1243 munkanélküli építőmunkás van, és semmi kilátás sincs munkaalkalomra. A vezetőség jelentését a közgyűlés — hozzászólás nélkül — elfogadta, és a vezetőségnek a fölmentést megadta. Az új vezető ségbe a következőket választották: Elnök: Farkas János kőműves, Alelnök: Szili Ferenc szobafestő és Galiba Imre kőműves, titkár: Ladvánszky József kőműves, pénz tárosok: Komócsin Mihály cserepező és Gombai Mihály kőműves, jegyzők: Bozóki József szobafestő és Makra Sándor kőműves, ellenőrök: Gyólai István kőműves és Kakuszi József kőműves, Könyvtárosok: Szeles István kőműves és Solymosi István szobafestő, választmányi tagok: Hódi Imre kőfaragó, Stéhli István szobafestő, Bakacsi Ferenc ács, Mészáros József kőműves és Vetró János ács. Ezután Ladvánszky tartott előadást az építőmunkások gazdasági helyzetéről és a munkanélküliségről. Rámutatott, hogy a „munkáltatók ki akarják használni a nagy munkanélküliséget, hogy a munkabéreket jelentékenyen leszállítsák, amit csak erős szervezkedéssel és ellen állással lehet megakadályozni” . Majd a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „Megállapítja a közgyűlés, hogy a mai súlyos gazdasági helyzetben a munkanél küliség óriási arányokat öltött és a nyomor sokkal elviselhetetlenebb, mint az előző évek bármelyikében is volt. Ennek okozója: a kevés munkaalkalom, a hosszú munka idő és az alacsony munkabér. Ezért követeli a taggyűlés Szeged város hatóságától, hogy munkaalkalmakat teremtsen, olymódon, hogy a közmunkákat haladéktalanul kezdesse meg, továbbá kötelezze a háztulajdonosokat arra, hogy a közegészségre és biztonságra káros épületeket haladéktalanul javíttassák ki. Követeli a közgyűlés a kormánytól a 8 órás munkanap törvénybeiktatását, a tanoncügy és a tanonctenyésztés törvényes szabályozását, és a munkanélküliség esetén való segélykérés törvényes biz tosítását.” A javaslatot egyhangúlag elfogadták, a közgyűlést a dalkar éneke zárta .79 A szegedi építőmunkásság gazdasági- és politikai harcainak további vizsgálata (amit egyébként feladatunknak érzünk!) már túllépné e tanulmány terjedelmi lehe tőségeit. Most célunk is csak az volt, hogy az 1929—1933-as világgazdasági válság kezdetén mutassuk be a helyi munkásság e jelentős rétegének helyzetét és mozgalmait. Fontosnak véltük ezt, mert a témában való elmélyülés során meggyőződésünkké vált, hogy 1929-re a szegedi építőmunkásság a helyi munkásmozgalom egyik baloldali avantgardja lett. Vezetőik — elsősorban Ladvánszky József — az építőmunkások blokkja létrehozásával példás tömegkapcsolatokat, széles társadalmi bázisra támasz kodó demokratikus mozgalmat alapoztak meg. Mint láttuk, az MSZDP országos vezetősége megakadályozta, hogy ez az osztályharcos baloldal átvegye a szegedi munkásmozgalom irányítását. Mégis megállapítható, hogy a kommunista baloldali szociáldemokrata ellenzék aktivitása, kezdeményezőkészsége — főleg a mögöttük álló tömegek miatt — meghatározó erőként volt jelen a város munkásmozgalmában. És ez sem elméleti, sem gyakorlati-politikai szempontból nem jelentéktelen fejle mény! Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy Ladvánszky József és harcostársai — fel használva a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt nyújtotta lehetőségeket — példamutatóan oldották meg a legális és az illegális munka összekapcsolását. így — leszámítva a jobboldali szociáldemokrata vezetőket -— szinte mindenkivel jó kap csolatokat tudtak kialakítani. Lehetővé tették a helyi munkásmozgalom baloldali, ellenzéki és kommunista erőinek hatékony együttműködését. Ez azt is jelentette, hogy a politikai gyakorlatban Ladvánszkyék — évekkel megelőzve a Komintern 79 CS = L MÉMOSZ Szegedi Csop. év. Levelezés 1930. Titkári jelentés 1929 évről és az Építő munkás, 1930. febr. 15. 3. p. 169
VII. kongresszusának határozatait — egy antifasiszta népfrontos mozgalom alapjai nak lerakására vállalkoztak .80 Milyen volt Ladvánszky József kapcsolata az illegális KMP-vel? A kérdés bo nyolult és jellemző a kor kommunista mozgalmára. Mindenekelőtt meg kell álla pítani, hogy Ladvánszky kommunista volt. A KM P budapesti vezetői is őt tartották a dél-magyarországi kommunista mozgalom vezető emberének. Ezt bizonyítja, hogy 1929 őszén, amikor a KMP vezetői elhatározták, hogy a dél-magyarországi kommu nista mozgalmat újjászervezik, őt keresték meg. A párt Rosner Jenő 17 éves kárpitos segédet (a későbbi Kovács Istvánt) küldte le Szegedre a mozgalom újjászervezésére, és irányítására. Október végén, egy vasárnap délután ő és még egy pesti küldött Gombai Mihály lakásán tárgyalt Ladvánszkyval, Stéhli Istvánnal, Gladics József hentessegéddel és Gera Sándorral (ez utóbbiak Ladvánszky mozgalmi tanítványai voltak). A pesti küldöttek Ladvánszkyt akarták megnyerni arra, hogy a szegedi szer vezkedést vegye kezébe.” Ő azonban, mivel a rendőrség nagyon figyelte, nem vállalta a vezetést. Abban viszont „a jelenlevők mind egyetértettek, hogy a szervezkedést a sejtrendszer alapján meg kell kezdeni. Ladvánszky és Stéhli arra vállalkoztak, hogy az ifjúmunkásoknak előadásokat fognak tartani, amelyeken „azokat a kommuniz mus tanaival megismertetik és akiket beszervezésre alkalmasnak találnak, azokra fel fogják hívni a vezetők figyelmét.” (Ezután Ladvánszky és Stéhli rendszeresen tartot tak ilyen előadásokat az ifjúmunkásoknak.) Az október végi összejövetelen „csak elvi megállapodás történt a szervezkedésre vonatkozólag,” mert Gladics József — akit szintén figyelt a rendőrség — sem vállalta az illegális munka vezetését. „A buda pesti kiküldöttek ezután többször megfordultak Szegeden, de a tulajdonképpeni szer vezést” csak 1930 tavaszán kezdték meg, amikor „Gladics hosszas unszolásra mégis elvállalta a vezetést.” 81 Közben Rosner Jenő hatására Gladics és Gera szembefordultak Ladvánszkyval. „Ők telítve voltak forradalmi illúziókkal, s gyanakvással viseltettek Ladvánszky elvtárs erőviszonyokkal számoló, az embereket jól ismerő mozgalmi tevékenységével. Ladvánszkyt opportunizmussal vádolták, elhíresztelték róla, hogy „lefeküdt” a szo ciáldemokraták titkárának, Lájer Dezsőnek.” 82 Ebben a helyzetben történhetett meg, hogy 1929 októberében Pusztai (Pipicz) József, aki — az MSZMP szervezkedésben való részvétele miatt — ekkor szabadulta börtönből is összekülönbözött Ladvánszkyval (akinek egyébként ő is mozgalmi ta nítványa volt!), „mert ő kirohant Sztálin ellen. Ugyanazokat mondta el róla, amiket a XX. Kongresszus kipellengérezett.” Hogyan történhetett ez meg? Ladvánszky és Rosner ellentétben Kun Béla és Landler Jenő mozgalmi-taktikai ellentéte tükröződött vissza. Ladvánszky, Landler koncepciója alapján állott, „a politikai helyzet felmérésének és értékelésének kérdésé ben elhatárolta magát a forradalmi romantika keltette illúzióktól, tudatában volt an nak, mily erős a reakció, és csak lépésről-lépésre lehet előrehaladni, nincs forradalmi helyzet.” 83 A szegedi kommunista mozgalomban, tehát ellentétek is voltak. Ladvánszky azonban — mint láttuk — ebben a helyzetben is jól végezte vállalt feladatát.
80 P usztai J ózsef : Munkásmozgalmi emlékeimből — Somogyi Könyvtár híradó 1971/140.
81 VDCSMMT 1977. 162. dokumentum = PIA 651. f. 2./1930 — 1 — 5352. 8—9. 1. A perre lásd még Serfőző L ajos : I. m. 33—36. 1. 82 P usztai J ózsef : i. m. 40. p.
83 Uo. 170
FÖLD VÁRINÉ KOCSIS LUCA
AZ 1929— 1933-AS VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG KIBONTAKOZÁSA SZEGED GAZDASÁGI ÉLETÉBEN 1. A z 1929—1933-as világgazdasági válság magyarországi hatása
Az 1929— 1933-as gazdasági válság a kapitalizmus általános válságának talaján lezajlott első világgazdasági válság volt, amely minden korábbi periodikus válságnál mélyebbnek, pusztítóbbnak bizonyult, és új gazdasági, társadalmi és politikai folya matokat bontakoztatott ki világszerte.1 A kapitalizmus történetében a két világháború közötti időszakot a növeke dés megtorpanása, lelassulása jellemezte. Magyarország — amely a kapitalista fej lődés közép-európai, porosz útját járta, ahol a polgári forradalom a feudális ma radványokat nem tudta maradéktalanul felszámolni — e két évtizedben Európa leg lassabban fejlődő országai közé tartozott, és gazdasági elmaradottsága a közepesen fejlett agrár-ipari országok sorában fokozódott. Két mutató, a nemzeti jövedelemnek a háború előtti időszakhoz viszonyított alakulása és az egy főre jutó nemzeti jövedelem mértéke európai összehasonlításban, jól bizonyítja e megállapítás helyességét. A nemzeti jövedelem emelkedési szintje 1929ben, a húszas évek második felét jellemző mérsékelt konjunktúra csúcspontján csupán 10%-kal volt magasabb, mint a háború előtti utolsó békeévben, 1913-ban. A válság okozta visszaesés nyomán 1933-ban a nemzeti jövedelem névleges értéke az 1929. évi 55% -ára zuhant. A harmincas években a lassú előrehaladás, a válságból való kilábalás eredményeként a nemzeti jövedelem reálértéke 1938-ban is csak 6,7%-kal volt a vál ság előtti szint felett. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem Magyarországon 1937— 1938-ban 120 dollárt tett ki, ez jóval alatta maradt a 24 európai ország átlagos 200 dolláros nemzeti jövedelmi szintjének, és alig 1/3—1/4-ét jelentette a legfejlettebb európai országokénak. E lassú növekedési ütem és konzerválódó közepes fejlettségi szint ellenére pozitív változás ment végbe a gazdaság szerkezetében, ugyanis a nem zeti jövedelem termelésében e két évtized alatt a mezőgazdaság részesedése 42%-ról 37%-ra csökkent, az iparé pedig 30%-ról 36%-ra emelkedett.2 A trianoni béke által meghatározott új országhatárok között Magyarország gazdasági talpraállása és az 1926—1929 között tapasztalható mérsékelt fellendülése az önálló nemzetgazdaság kiépítésére való törekvés és a környező országok részéről is jelentkező protekcionista, védővámos gazdaságpolitika jegyében történt. A ma gyar gazdaságban a meghatározó jelentőségű ágazat a mezőgazdaság volt. A mezőgazdaság termékeinek nagyrésze exportra került. Az európai piacokon azonban vál lalni kellett a tengerentúli országok sokkal fejlettebb technikával, olcsóbban elő állított mezőgazdasági termékeivel a versenyt, amely élesen világított rá a magyar mezőgazdaság elmaradottságára. A 20-as évek második felében kedvezően alakuló 1 Varga J enő : A jelenkori kapitalizmus és a gazdasági válságok. (Válogatott művek) Kossuth, 1964. 106—110. old., 165—166. old. 2 BR 182—186. old. 171
értékesítési lehetőségek és világpiaci agrárárak még életlehetőséget teremtettek a feu dális maradványokkal terhelt, krónikus válsággal küszködő mezőgazdaságnak. A tő kés világpiac első megrendülése azonban teljes erővel felszínre vetette a magyar mezőgazdaság struktúrájában gyökerező valamennyi ellentmondást, és elhúzódóvá, hosszadalmassá tette a válság okozta veszteségek felszámolásának folyamatát. A ma gyar protekcionista vámvédelem a könnyűipar fejlődésének adott igazán lendületet, biztosította számára a belső piacot.3 A Szovjetunió közelségében elhelyezkedő, új államhatárok között stabilizálódó Közép-Kelet-Európa országai, köztük Magyarország erősödését segítették azok a nagy összegben folyósított hosszú, de főleg közép és rövid lejáratú kölcsönök, ame lyeket az európai konszolidáció biztosítására a tőkés nagyhatalmak, az Egyesült Államok és Kanada folyósítottak elsődlegesen politikai megfontolásból. Magyarország 1924— 1931 között rendkívül nagy összegű külföldi hiteleket vett fel. Az ország tartozásállománya 1931 nyarára 4,3 milliárd pengőre duzzadt.4 A nagy kölcsönök gazdaságfejlesztési lehetőségei kihasználatlanok maradtak. Túlnyomó részüket nem produktív beruházások emésztették fel. A beruházási célokra számításba vehető hosszú lejáratú hiteleknek csupán 20%-a jutott termelő beruházásokra, 1/3-át a városok és megyék szétaprózva hasznosíthatták, közel 25%-át az államapparátus bővítésére, luxusépítkezésekre fordították .5 A kedvezőtlen feltételekkel elnyert és rosszul felhasznált hitelek a magyar gazdaság pénzügyi kiszolgáltatottságához ve zettek. E tényre, Magyarország eladósodására és pénzügyi függésére vezethető vissza, hogy az ország a tőkés világgazdaságban jelentkező pénz- és hitelválság hatásaival szemben védtelennek bizonyult. A gazdasági katasztrófákat előidéző lavinát 1929 október utolsó napjaiban a New York-i tőzsdén lezajló események indították el. Az értékpapírok árfolyamának óriás mértékű zuhanásai a tőkés világ gazdasági egyensúlyának megbillenését tük rözték .6 A válság magyarországi hatásaként a legsúlyosabb pusztítás és ennek leghosszadalmasabb felszámolása a mezőgazdaságban következett be. A túltermelés tünetei már az 1928—1929-es mezőgazdasági évben jelentkeztek árcsökkenés és értékesítési nehézségek formájában. A kiviteli felesleggel rendelkező magyar mezőgazdaságra, amelyre az egyoldalú szemtermelés volt jellemző, különösen katasztrofá lis volt a gabona nagyarányú áresése. Pl. a búza nagykereskedelmi ára a következő képpen alakult :7 1924—28-as évek átlagára
100 %
1931 1933
42,3% 35,6%
3 Az 1924: XXI. te., amely 1925. január 1-én lépett életbe 2244 vámtételt tartalmazott. A vám emelések mértékéről és hatásáról lásd B erend T. I ván—R ánki G yörgy : Magyarország gazdasága az első világháború után 1919—1929. Akadémiai K. Bp. 1966. 168—170. old. 4 Ezt az összeget 1,3 milliárd pengő névértékű hosszú lejáratú, 1,7 milliárd pengő névértékű áru, közép és rövid lejáratú hitel, háború előtti adósság és a felgyülemlő kamatok tették ki. A köl csönök kedvezőtlen feltételei, magas kamatai következtében állott elő az a helyzet, hogy végül a hosszú lejáratú kölcsönök felét kamatfizetésre és törlesztésre fordították. BR. 125—-127. old. 5 Uo. 6 Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon. Szerkesztette: I ncze M iklós . Akadémiai K. Bp. 1955. 3—4. old. 7 Szuhay M iklós : A z állami beavatkozás és a magyar mezőgazdaság az 1930-as években. Akadémiai K. Bp. 1962. 36. old. 172
Az áresés azonban más terményekre és az állati termékekre is kiterjedt. A növényi eredetű termékek áresése 1929—1933 között 54%-os, míg az állatok és állati termékek árcsökkenése 48%-os volt, ha az 1924—1928-as átlagárat 100%-nak vesszük.8 A világ piaci árzuhanást a mezőgazdasági termékeket importáló országok a belső piac monopolizálásával kivédhették. A tengeren túli gabonaexportáló országok gépesített mezőgazdaságának kisebb önköltsége, és bővebb belső piaca némileg ellensúlyozhatta az árzuhanást, és a piacok szűkülését. Magyarország mindkét országcsoportnál előny telenebb helyzetben volt. Mezőgazdasága még a 20-as évek konjunkturális viszonyai közepette (1926— 1929) is alig haladt előre a technikai fejlődés, a terméseredmények, a termésátlagok és a bevetett terület struktúráját illetően, sőt az állattenyésztésben visszafejlődés figyelhető meg.9 A válság körülményei között a mezőgazdaság elmara dottsága fokozódott, külterjesebbé vált. Bár az alacsony terményárak, a mezőgazda ság fix költségei és a földjáradék állandósága a termelés fokozására késztette a ter melőket, a növénytermesztés terén stagnálás, az állattenyésztés terén pedig folytatódó visszaesés tapasztalható a válság éveiben.10 Az áresés miatt csökkent a mezőgazdaság pénzbevétele. A nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás 1933-ban az 1928. évinek csak 40%-át tette ki. A megcsappant pénz bevételekkel szemben megnőtt az adósságteher, mivel a stabilizáció után nagyará nyú eladósodási folyamat indult, amelyet a konjunkturális viszonyok erősítettek. A válság éveiben a tartozásállomány megkétszereződött, és több mint kétszeresen haladta meg a pénzbevétel mértékét.11 A mezőgazdaság válsága tehát az árak, a jöve delmek és az adósságok közti kiáltó ellentmondások formájában jelent meg. A szélesre nyílt agrárolló, mely a mezőgazdasági és az ipari áralakulás ellent mondására vet fényt, a válság fontos sajátossága. Bizonyos fokú agrárolló már a 20-as években is tapasztalható volt, de míg 1928-ban az agrárolló 1913-hoz képest nem egé szen 6 %-os volt, 1930-ban 47%, 1933-ban pedig 70%. A környező exportáló országok kal összehasonlítva Magyarországon alakult legkedvezőtlenebbül a mezőgazdaság nak az iparhoz viszonyított árhelyzete.12 A válság mélypontját az 1933-ban legszéle sebbre nyílt agrárolló jelezte. A válság felszámolását elősegítő állami beavatkozási politika, amely már a válság kezdetén megfigyelhető volt, a mezőgazdaság területén bontakozott ki leg sokrétűbben, és 1934-től felgyorsult. Bár a termelés területén is jelentős intézkedésekre került sor, az állami beavatkozási politika tengelyében mégis a mezőgazdasági ter ményértékesítés állami támogatása állt. Az értékesítés előmozdítására fordított összegek alakulása jelzi ezt a tendenciát :13 1929—1930 380 000 pengő 1932—1933 5— 6 millió pengő A magyar gazdaság megrázkódtatásait fokozta a mezőgazdasági válság talaján 1929- től kibontakozó ipari válság. Első jelei áresések formájában jelentkeztek, 1930- tól pedig m ár az ipari válság legjellemzőbb tünete, termelésvisszaesés is m utat kozott. A termelésvisszaesést a fogyasztópiac szűkülése, és az ennek ellenére mester ségesen magasan tartott monopolárak nagymértékben előidézték. E tünet azonban nagyon eltérő arányban és időtartammal jelent meg a gyáripar három nagy ágazatában. 8 B e r e n d T. I ván— S z u h a y M iklós : A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848— 1944. Kossuth K.—Közgazd. és Jogi K. Bp. 1973. 229. old. 9 Szuhay i. m. 23. old.
10 Uo. 40. old. 11 B erend T. I ván—Szuhay M iklós : i. m. 230. old. 12 S zuhay i. m. 37. old. 13 B e r e n d T. I ván— S z u h a y M iklós : i. m. 243—244. 173
A legnagyobb mértékű termelésvisszaesés a termelőeszközöket előállító ipar ágakban, a vas- és fémipar, gépgyártás, építőanyagipar, faipar területén volt tapasz talható. Ezek együttes termelése 1932-ben az 1929. évinek felére esett vissza. Az ipar e döntő ágai a beruházási tevékenység szünetelése, az építkezések leállása, a közleke dés és a mezőgazdaság beszerzéseinek csökkenése miatt szinte megbénultak. A súlyos és elnyúló nehézipari válságban szerepet játszott az a körülmény, hogy a gyáriparon belül ez az iparág volt a legteljesebben monopolizált terület. A monopóliumok árszabályozó szerepe következtében a nehézipari árak csupán 3—4%-os csökkenést mutattak, míg az ipari árak átlag 25%-kal estek. Az élelmezési és az egyéb fogyasztási cikkeket gyártó iparágak is közvetlenül megszenvedték a fizetőképes kereslet csökkenését. A tömegek amúgy is alacsony életszínvonaluk következtében a válság kibontakozásával — bércsökkenések, elbocsátá sok, keresetnélküliség — még a legszükségesebb ruhadarabok beszerzéséről, sőt az élelmiszerek egy részéről is le kellett, hogy mondjanak. így az élelmezési és egyéb fogyasztási szükségletek kielégítésére szolgáló iparágakban is számottevő, kb. 23%-os termeléscsökkenés mutatkozott. A könnyűipari ágazatok (textil-, bőr-, papíripar) alig érezték a válság hatását. Ezek, különösen a textilipar, már a 20-as évek közepétől vámvédelemben részesültek. A válság éveiben erősödő állami beavatkozás, behozatali korlátozások révén privilégizált helyzetet élveztek a belső piacon, amelynek szűkülését a külföldi áruk kiszorítá sával ellensúlyozták. Termelésük még 1930-ban is meghaladta az 1929. évi szintet. 1931—32-ben tapasztalható ugyan 2—4%-os visszaesés, de már 1933-ban több mint 10 %-kal meghaladta teljesítményük a válság évének termelési mutatóit. A gyáripari termelést összességében vizsgálva a visszaesés 1932-ben érte el a mély pontját, 24%-kal maradva el az 1929-es csúcspontot jelentő termelési színvonal mö gött. Az ipari válság hosszas elhúzódására utal, hogy míg a többi országban általá ban 1933-ban kezdődött a javulás, addig Magyarországon ekkor még további áresé sek voltak. A termelés szintje csak 1936-ban érte el, ill. haladta túl 3%-kal az 1929-es szintet. A könnyűipar egyes ágazatainak kifejlődése javította ugyan az ipari szer kezet korábbi aránytalanságát, ez azonban kevéssé változtatott a magyar ipar elma radottságán, és alig tette lehetővé a válság hatásainak tompítását .14 2. Szeged helye, szerepe az ellenforradalmi Magyarországon az 1920-as években. Gazdasági és társadalmi struktúrájának jellemző vonásai Szeged vonzási körzetét, amely a közigazgatási határain mindig túlterjedt, a trianoni határmegállapítás mindenekelőtt gazdasági szempontból zsugorította. Bács ka, Bánát mezőgazdasági nyersanyagtermelő területeinek elvesztésével Szeged fő iparágát, az élelmiszeripart (malom- és húsipar) érzékeny veszteség érte. A határvá rossá lett Szeged megőrizte, illetve ide menekítette a több megyényi hatáskörrel mű ködő ipari és kereskedelmi hivatalokat, államhatalmi és államigazgatási szerveket, továbbá kulturális intézményeket. 1920-tól a kolozsvári egyetem Szegedre telepítése növelte a város kulturális jelentőségét. A Csanádi püspök Szegedre költözése után (1923-tól) a római katolikus egyházi szervezet keretébe püspöki helynökség székhe lyeként illeszkedett be .1 14 Uo. 230—233. o l d . , t o v á b b á I n c z e i . m . 198—199. old. 1 A k a to lik u s e g y h á z a tria n o n i h a tá rm e g á lla p ítá s k ö v e tk e z té b e n k e t,
s z á m s z e rin t ö tö t,
té b e , z ó a n .
174
ezzel
is
k ife je z v e
k ö z tü k
a
ig é n y é t
C san ád i p ü sp ö k sé g e t és
h a n g o z ta tv a
is ,
p ü sp ö k i
jo g fo ly to n o s s á g á t
c so n k á n
m a ra d t p ü sp ö k sé g e
h e ly n ö k s é g k é n t v o n ta a z
e lc s a to lt
b e
te rü le te k re
sze rv ez e v o n a tk o
A Horthy-korszakban Szeged lakosságának létszámát figyelembe véve az ország második városa volt. Lakóinak száma a következőképpen alakult :2 1920 1930 1940
123 565 fő 135 071 fő 136 752 fő
„Fél megyényi nagyságú tanyás határával volt sokáig az ország második legna gyobb lélekszámú városa . ..” 3 Nagykiterjedésü, 141 789 kát. hold (816km2)-nyi terü lete két irányban — nyugatra Alsótanya, észak-nyugatra Felsőtanya irányában — mélyen benyúlt Csongrád vármegye területébe, úgy, hogy legtávolabbi pontjain (40— 50 km-re a város központjától) Bács-Kiskun vármegyével volt határos. Tanyavilágában a lakosság egyharmada, 45 450 fő élt, akiknek csaknem kizáró lag a mezőgazdaság nyújtott megélhetést.4 A külterület igazgatását két tanyaközpont ból látta el a város. Alsó- és Felsőközpont faluszerű településekké váltak. E helyeken templom, plébánia, iskola, közigazgatási hivatalok épültek és tanyai kapitányság, orvos, szülésznő működött. Ezeken kívül még két helység, Röszke és Szentmihálytelek emelkedett ki a tanyai telepek sorából .5 A külterületi népesség kulturális helyzete is kedvezőtlenebb volt. A 6 évnél idő sebbek közül a belterületen 94,8%, a külterületen csak 89% tudott írni, olvasni.6 Szeged belterületét a körtöltés határolja. A töltésen belüli és a nagykörúton kí vüli területet, az ún. külvárosi övét a kiskörútról ágazó sugárutak hét negyedre ta golják. E külvárosrészek képe egymástól igen eltérő, „egyik szegényebb, másik ran gosabb” . A közéjük ékelődő telepekkel együtt sok helyen falusias jelleget öltenek .7 Szeged belvárosát a nagykörút egy „demarkációs vonal” -hoz hasonlóan választja el a városi közművesítésben alig részesülő külső városrészektől, a „paraszt- és prole tárnegyedektől”. A régi szegedi belváros, a Palánk, modern polgári jellegűvé az 1879es árvíz utáni újjáépítés következtében vált. Ekkor alakult ki a körutakkal és sugár utakkal tagolt, emeletes házakat, nagy tereket és parkokat magába foglaló városkép. „...Szegednek van két nagy vigasztalása: a növény, s az utcák széles, nagy lélegzete. Gyönyörűen befásították a belső várost és Új-Szegedet, májusban csodálatosan szép a Tisza mindkét partja. A másik vigasz pedig az utcák nagy lélegzete, a széles nyílegye nes sugárutak. A nagy lélegzetek azonban egy-kettőre elakadnak, ha a külső város részekbe térünk ...” 8 2 Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok. (Magyar^ Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 83. köt.) Bp. 1932. 15. old.; Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam XLIX. 1941. Bp1943. 9. old. 3 E r d e i F e r e n c : Város és vidéke. Szépirodalmi K. Bp. 1971. 59. old. 4 A külterületi népesség 21 499 fő keresője közül 19 800 fő, a külterületi kereső népesség 92%-a a mezőgazdaságban talált megélhetést. Az 1930. évi népszámlálás. II. rész. Foglalkozási adatok. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 86. köt.) Bp. 1934. I. rész. 46—47. old., II. rész. 47—48. old. 5 A külterületi népesség megoszlását Alsó- és Felsőtanya igazgatási körzetébe tartozó települé sek között lásd: Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok. (Magyar Statisztikai Köz lemények. Új sorozat 83. köt.) 160—162. old., 339. old. 6 Itt azonban megjegyzésként kívánkozik, hogy a belterületi, tehát a tulajdonképpeni Szeged városi lakosság írni-, olvasnitudása is lemarad a th. jogú városok átlagához viszonyítva (95%). Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új so rozat. 83. köt.) 29., 32. old. 7 P r i n z G y u l a : Szeged. (Csongrád megyei füzetek.7 .sz.) Szeged, 1954. 8—12. old. A belterü leti népesség megoszlását igazgatási körzetenként lásd Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográ fiai adatok. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 83. köt.) 160—162. old. 8 F é j a G é z a : Viharsarok. Magvető K. Bp. 1958. 356. old.
175
A belváros építése és szépítése az ellenforradalom berendezkedése után lázas ütemben folytatódott, de nem a „nagyvárosi létfeltételek” megteremtése céljából. Szegednek a kultúra terjesztésében való elhivatottságát, a kultúrfölényt hirde tő neonacionalista ideológiát reprezentálták azok a költséges építkezések, amelyek a gazdasági megfontolásokat mellőzve, „a belvárost kacsalábon forgó kastéllyá” kí vánták varázsolni. A Palánk lebontásra ítélt lakóházai helyén épülő egyetemi lé tesítmények, közintézmények láttán így ír a korabeli szerző: „...Trianon meg hozta a sóvárgott egyetemet. De elhelyezése gondot okozott. Kiszorították helyé ből a felsőipariskolát, az egyik gimnáziumot, megszüntettek egy népiskolát. Sze ged egy terjedelmes városrészének, a Rókus városrésznek egyáltalán nincs népis kolája .” 9 Az ellenforradalmi propaganda szolgálatában Szegedre rótt megkülönböztetett szerep ellentmondásos, a város teherbíróképességét jóval meghaladó voltára így figyelmeztetett a Délmagyarország tudósítója: „...Hiányoznak a városiasság leg elemibb feltételei. Nyitott árkok, döglött állatokkal díszítve, kövezetlen utcák víz nélkül, csatorna nélkül. 1929-ben az egész város kövezésére 30 000 P jutott, ezzel szemben „rálátásra” (értsd: szépészeti célokra) van 91 000 P ...” 10 Miközben a fogadalmi templom körül — az utókor csodálatát is kiváltó — „műpatinás tégla” -építmények készültek, a szegedi lakóházak falazata és tetőzete a következő képet mutatta (1930-ban):11 Szeged 100 lakóházából 24,1 % kő vagy tégla 30,7% kő, téglaalappal vályog vagy sár 44 ,5 % vályog vagy sár 0,7 % fa vagy más % lakóház cserép, pala vagy bádog 5,4% zsindely vagy deszka 28,6% nád vagy zsúp
f i t ' alaza u ,
66
l
J
tetőzetű
Szeged kiemelt szerepe a 20-as évek Magyarországának vidéki városai között elsődlegesen a bővebben juttatott állami támogatásokban, és az ezek segítségével meg valósuló reprezentatív középítkezésekben jutott kifejezésre. A „szegedi gondolat” névadó városa a 20-as évek második felében elsősorban a katolikus kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó révén került az ellenforradalmi pro paganda szimbólumrendszerébe. Szeged kulturális- és közintézményeinek fejlesztése a kultúrfölényt a szomszéd népekkel szemben hirdető tételnek külsőségekben meg nyilvánuló szolgálatára rendeltetett. Szeged város „előkelősége” azonos politikai és ideológiai elvektől vezérelve, igyekezett méltó lenni a kiemelt szerephez. A stabilizációs kölcsönök és néhány ked vezőnek mondható gazdasági év (1926—1928) költekezővé, a kormányjavaslatait és „adományait” fenntartás nélkül elfogadóvá tette Szeged város vezetését. Gazdasági megfontolások diktálták, hogy a Speyer-kölcsön felhasználásával 1927-ben kis vasútat létesítsenek, s az elcsatolt területek helyett az Alsótanya körzetét fokozottab ban bekapcsolják a város gazdasági életébe. 9 C z i b u l a A n t a l : A gazdag város szegénysége. Szeged, 1927. 40—41. old. 10 DM, 1929. júl. 14. A „rálátás” és a külváros. 11 Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam XL. 1932. Bp. 1933. 19. old. — Az adatok a szegedi törvényhatóság területére vonatkoznak, tehát a tanyákkal együtt értendők.
176
Klebelsberg „népiskolai akció” -ja, mely a „kultúrfölény” -t hirdető propaganda alátámasztását is szolgálta, kétségtelenül gyarapította az elemi iskolák számát Sze geden és környékén, de jelentős terheket rótt a város adófizetőire. Túl nagy áron, a tanyai és városi szegények nyomorúságos helyzetben tartásával váltotta meg Szeged városa a kormány „adományait” . Somogyi polgármester kifakadása az 1929 szep temberi közgyűlésen a város gazdasági erejének megroppanását jelzi: „Nekünk újab ban igen sokba kerül az, amit a kormánytól kapunk ...” 12 A város gazdasági erejét meghaladó vállalkozásra számos példa említhető: Szeged város törvényhatósága 1925-ben kötelezettséget vállalt arra, hogy 50 éven át évi 25 vagon búza egyenértékével járul hozzá a város közönsége az egye temi negyed és a klinikák építési költségeihez.13 A felsőbalástyai elemi iskola létesítésére 1929 elején kultuszminiszteri leirat alapján került sor, a követkekző feltételekkel: a költségek 30%-át, a terület és a be rendezés biztosítását Szeged városnak kellett vállalnia, az államkincstár az építési költségek 70%-ára ígért fedezetet.14 A József főherceg-telepen létesítendő elemi iskolát eredetileg, „vallás-erkölcsi és szociális okokból” az apácák vezetésére kívánták bízni, és építését 30 000 pengő segély kiutalásával az egyházközségre ruházták. Miután az apácák nem vállalkoztak az iskola átvételére, a kiutalt segélyt Szeged városa főispáni utasításra „átvehette”, a községivé nyilvánított új elemi iskola létrehozásának összes többi gondjával és költségeivel, mégpedig „a helyi lakosok kérésére” -indoklással.15 Az 1928/29 és 1929/30-as városi költségvetést terhelte annak a 6 óvodának a költsége, amelyek közül hármat a város „fontos kulturális és nemzeti érdekből” apácák kezébe adott azzal a megjegyzéssel, hogy „mindazon hozzájárulást biztosítja, mint az állami óvodáknak ” .16 A tehertételek növekedését érzékelteti a Fogadalmi templom villamosáramfogyasztási költségeinek 1000 pengőt meghaladó külön tételként való beállítása az 1929/1930-as költségvetésbe.17 1929 februárjában tárgyalta a közigazgatási bizottság Klebelsberg gazdasági szakiskolák létesítésére vonatkozó újabb javaslatait. E terv, mely Alsóvároson, Felsővároson, Újszegeden, Csengéién és Röszkén kívánta felállítani a gazdasági iskolákat, kezdeti stádiumában elakadt.18 A Pesti Napló 1929. augusztus 18-i számában megjelent Klebelsberg-i nyilat kozat „... bevallotta, hogy anyagi eszközök hiánya miatt nem tudta az iskolaépítési programot teljesíteni, de hasonló okokból nem is tudja folytatni. E nyilatkozat tu lajdonképpen epilógus volt az iskolaépítési tervekre vonatkozóan. A Népszövetségi kölcsön felhasználása és a dolgozó tömegek súlyos megadóztatása következtében, a Bethlen-kormány idején a korábbi időszakokhoz képest viszonylag jelentős előre haladás történt a külvárosi és tanyai iskolák építése terén. Az iskolaépítés üteme és mennyisége azonban messze elmaradt a szükségletek mögött...” 19
12 DM, 1929. szeptember 6. Az útépítési programban megint megfeledkeztek Szegedről13 DM, 1925. március 25. Tízmillió nyolcszázezer koronába kerül a szegedi egyetemi telep felépítése. 11 CsmL Szeged Th. biz. ir. Közgyűlési jkv. 1929—106. sz. 15 CsmL. — Uo. 1929—222. sz. és Szeged Főisp. ir. 1929—138. sz. 16 CsmL Szeged Th. biz. ir. Közgyűlési jkv. Az 1929. szept. 25-i közgyűlés. 17 CsmL Uo. 1929—346. sz. 18 CsmL Szeged főisp. ir. 1929—74. sz., DM, 1929. aug. 7. 19 B alogh S á n d o r : A bethleni konszolidáció és a magyar neonacionalizmus. TSZ 1962. 3—4. sz. 434. old.
12
177
A városi kölcsönt a gazdaságossági szempontok nélkül, improduktív módon fel használó, Klebelsberg révén a kormány feltétlen támogatására számító szegedi gaz daságpolitika elhibázott voltát az országra nehezedő gazdasági válság élesen vetette felszínre. „A jövő Nagy-Szegedének egyik legelső előfeltétele az, hogy mindég legyen egy Klebelsbergünk...” 20 A tervezgetések közepette még a közigazgatási határok Csongrád megye rovására történő kiterjesztésének, Szeged megye létrehozásának követelése is elhangzott, amely természetesen a Csongrád vármegyei közigazgatási hatóságok élénk tiltakozását váltotta ki. A gazdasági Szeged megye tervét azonban tovább melengették. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara 1929 nyarán a városhoz intézett átiratban fogalmazta meg Szeged forgalmának fellendítésére teendő intéz kedéseket :21 a városból kivezető utak és utcák megjavítása jobb vasúti összeköttetés létesítése Szeged és a Csongrád vármegyei városok között motoros körforgalom megindítása Szeged—Kiskunfélegyháza—Csongrád— Szentes—Hódmezővásárhely—Szeged útvonalon az algyői híd és a bajai műút építésének szorgalmazása a kormánynál. Amikorra a gazdasági fejlesztés körülményeit és lehetőségeit mérlegelő javasla tok hangot kaptak, akkorra a gazdasági válság jelentkezése, az állami támogatás csökkenése majd megszűnése lehetetlenné tette a gazdaságpolitika korrigálását. A válság a társadalmi és politikai ellentmondásokat is pattanásig feszítette. A Bethlen-kormány bukása után Klebelsberg Kunó is kimaradt a kabinetből. Kegyvesztetté válásához hozzájárult az a hírverés, amelyet a „Magyarság”, a beth leni konszolidációt jobbról támadó napilap csapott a kormány és személy szerint Klebelsberg költekezése körül .22 A „gondolatot”, amely elsődlegesen a „felüllévők”, a szegedi uralkodó osztály, a város vezető tisztviselői, virilisei, egyházi méltóságai érdekeinek kifejezője volt, nem sikerült huzamosabb időre kiterjeszteni a helyi tár sadalom szélesebb rétegeire, a munkásokra, kis- és szegényparasztokra, kisbérlőkre, a néphez ragaszkodó értelmiségre. „A két világháború közötti ellenforradalmi kor szakban is felfelé ívelt Szeged pályája. Nem a .szegedi gondolattal’, mert az elköltö zött Szegedről, s tulajdonképpen sohasem is volt honos itt ...” 23 A nagy hagyományú, harcos jelenő baloldali munkásmozgalom Szegeden a válság éveiben országos jelen tőséggel bíró eseményeket jegyzett be a korszak történetébe.2425 A népiességet és a munkássággal való azonosulást egyesítő szegedi irodalmi hagyományoknak (Móra Ferenc, Juhász Gyula) folytatásaként „...a 20-as évek végén, a 30-as évek elején épp Szeged lehetett egy provoncializmus keretein túllépő, a parasztsággal és munkásság gal szövetséget kereső baloldali jellegű művészeti-politikai mozgalom fölnevelője.” 26
20 Szegedi Szemle, 1928. ápr. 7. Gondolatok az Egyetemi Építő Bizottság határozata után. 21 A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara 1929. évi közgyűléseinek jegyzőkönyvei. II. 4— 11 old., továbbá DM, 1929. júl. 2., és júl. 5. sz. Szeged megye — megye nélkül. 22 Mindez éppen azokban a napokban történt, amikor az államháztartás csődje az ország leg szélesebb közvéleményét foglalkoztatta. Szegedi Szemle, 1931. szept. 15. Két válasz a „Magyar ságának „Az eladósodott Szeged” c . cikkére — „Velünk (értsd: Szegeddel) akarja ütni Klebelsberg grófot?” 23 E r d e i F e r e n c i. m. 153. old. 24 Erről bővebben lásd S e r f ő z ő L a j o s : A munkásság helyzete és a kommunisták tevékeny sége Szegeden az 1929—33-as gazdasági válság idején. AH VI. Szeged, 1959. 15—43. old.; továb bá T a m a s i M i h á l y : A dolgozók harca a nyomor és a kizsákmányolás, az ellenforradalmi rend ellen, 1929—1935. (Csongrád megye munkásmozgalmának története) Szeged, 1971. 16—54. old. 25 C s a p l á r F e r e n c : A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Akadémiai K. Bp. 1967.19. old. 178
Szeged városnak, mint a kapitalista Magyarország egyik gazdasági és társadalmi egységének sajátos vonásait lakosságának foglalkozási adatai tükrözik .26 Ezen adatokból Szeged gazdaságának mezőgazdasági jellege domborodik ki. A szegedi mezőgazdaságban foglalkoztatottak 36,4%-os aránya jóval meghaladja a törvényhatósági jogú városok 11,5 %-os átlagát, ugyanakkor alatta marad az 51,8 %-os országos átlagnak. Ez utóbbi tényt többek között az egyéb, iparon kívüli foglalkozási ágakban elhelyezkedők országos átlaghoz viszonyított magas számaránya indokolja (40,2%). A mezőgazdasági népesség vagyoni viszonyait a birtokstruktúra elemzése tárja fel.27 A birtok megoszlás mind a bérlők, mind a birtokosok kategóriájában a kisegzisztenciák túlsúlyát, a kis- és szegényparasztság nagy számarányát tükrözi (0— 10 holdig terjedő területen gazdálkodott több mint 80%-uk). Ugyanakkor az összes bir tokosok közel felét (44,6%) kitevő gazdálkodók, a 0—1 holdasok az összes birtokok területének csak 1,3%-át vallhatták magukénak. További aránytalanságot jeleznek a számarányukat tekintve kicsiny, de a bir tokolt terület nagyságát alapul véve jelentősnek mondható (25%) gazdagparaszti birtoktestek. Szeged városa a megművelt földterület 45,3%-ával, 64 143 kát. holddal rendelkezett. Birtokának jelentős részét, 45 183 holdat felaprózva, kisbérietek for májában hasznosította .28 Ezzel a rendszerrel a szegedi és a Szeged környéki föld műves nép alapproblémáján, a földéhségen enyhített ugyan, de a kisbérlők gazdasági erőtlensége következtében a mezőgazdaság termelékenysége nem volt biztosított, a bérelt városi földek nagy részén uzsoragazdálkodás folyt. A belterületen az ipar igen erősen túlsúlyban volt a mezőgazdasághoz viszo nyítva, ugyanis a belterületi kereső népesség 36,2%-a az iparban, a mezőgazdaságban csak 8,3 %-a talált megélhetést. Nem ilyen kedvező a kép, ha a nem termelő ágazatok ban foglalkoztatottak számarányához viszonyítjuk az ipari foglalkoztatottak számát, ugyanis a közszolgálat, véderő, nyugdíjas és egyéb kategóriába tartozó kereső népesség számaránya a belterületen csaknem elérte (30% körül) az iparban foglal koztatott belterületi kereső népesség számarányát.29 Szeged ipara nagyrészt a helyi vagy a nem nagy távolságból ideszállított nyers anyagok feldolgozására, illetve a városi és környékbeli szükségletek kielégítésére szorítkozott. Ez a magyarázata annak, hogy elsősorban a könnyűipar ágazatai, ezen belül is az élelmiszeripar és a textilipar dominálnak, továbbá igen jelentősnek mondható az építőipar és a fogyasztási szükségleteket ellátó szolgáltató ipar. Az ipari koncentrációt korszakunkban vizsgálva szélsőségeket tükröző adatokra bukkanunk: egyfelől kis- és kézműipari műhelyek sokasága (a segéd nélküli vállala tok száma az összvállalatok 55,4 %-át teszi ki), másfelől a többszáz munkást alkalmazó, a korszerű technika legújabb vívmányait is hasznosító néhány nagyüzem található. (A 20-nál több segéddel dolgozó vállalatok száma az összes vállalatok 1,3 %-át tette ki, ugyanakkor ezekben koncentrálódott a szegedi ipari munkásság fele.)30 Az ipari
26 Lásd az I. sz. táblázatot. 27 Lásd a II. sz. táblázatot. 28 Magyarország földbirtokviszonyai 1935. évben. Magyar Statisztikai Közlemények. Új soro zat. 99. köt. Bp. 1936. 12—16. old. 29 Ezen összehasonlításhoz lásd Az 1930. évi népszámlálás. II. rész. Foglalkozási adatok. (Magyar Statisztikai Közlemények Új sorozat. 86. köt.) Bp. 1934.1. rész. 46—47. old., II. rész. 47— 48. old. 30 Az ipari vállalatok nagyságára és segédszemélyzetük létszámára vonatkozóan lásd a III. sz. táblázatot. 12*
179
termelés szerkezete meghatározta a szegedi munkásság összetételét: a kis- és kézmű ipari műhelyek dolgozói mellett a néhány nagyüzemben jelentős létszámú modern ipari proletariátus sorakozott fel. 3. A válság jelentkezése a szegedi mezőgazdaságban Az a tény, hogy Szeged gazdasági életében a mezőgazdaság ma is meghatározó jelentőségű, indokolttá teszi, hogy a gazdasági válság kibontakozását először a me zőgazdaság területén vizsgáljuk. A szegedi földbirtokstatisztika adatai 1 azt tükrözik, hogy a mezőgazdaság elem zésekor külön figyelmet kell szentelnünk a város tulajdonában levő területen, az összes földbirtok területének közel felén, folytatott gazdálkodás módjára és termelé kenységére. A Szeged területén levő földbirtokok, valamint a városi tulajdonban levő terü letek hasznosítására vonatkozó összehasonlító adatokkal a 20 -as évek közepéről és 1935-ből rendelkezünk .2 Ezek a szántóföldi növénytermesztés túlsúlyát tükrözik mind a városi, mind a magántulajdonban levő birtokok területén. Az intenzívebb mezőgazdasági kultúra a hasznosított terület egytizedén honosodott meg. E téren lényeges változás az elkövetkezendő 10 évben sem tapasztalható .3 A városi birtokok legnagyobb részén, 45 183 kát. holdon haszonbérleti gazda ságok létesültek. Ezek létrejötte a múlt század második felében kezdődött, és az I. világháború után nagy lendületet vett folyamatnak az eredménye, melynek során a korábban legeltetésre és erősítésre használt földeket, a földéhség és a városi pénz szükséglet kielégítésére árverésen 10—25 évig terjedő időre bérbe adták. A bérlet nagyságát (1—10 hold) és a bérleti díjat (évente 13,1—34,1 pengő holdanként) a talaj minősége határozta meg. A földhözjutás ezen egyetlen lehetősége és az árverés jellege ar ra kényszerítette a földet igénylő tanyai népet, hogy egymásra licitáljanak. Miután ki költekezve hozzájutottak a bérlethez, többnyire tőke hiányában, a kedvező időjárás re ményében, munkaerejük megfeszítésével a rendelkezésre álló idő alatt igyekeztek minél többet kihozni a bérelt földből. Különösen vonatkozott ez az ún. külső homoki övezetben elterülő silány talajon gazdálkodó kisbérlőkre. Gazdálkodásukat a várostól 30—40 km távolságban a külterjesség, kevés állat tartása, a piacra termelés szinte lehetetlen volta jellemezte .4 A városi bérföldek nagyobb része, kb. 35 000 kát. hold e külső övezetben terült el, ahol a bérelt föld kb. 20 000 főt kitevő tanyai lakosság egyedüli megélhetési forrását jelentette. A város körüli feketeföldeknek a város tulajdonában levő kb. 10 000 kát. holdnyi területén (Rókus, Felsőváros, Bodom) rendkívül elaprózott bérleteken olyan városi emberek gazdálkodtak, akiknek a bérlet csak kiegészítő jövedelemforrása volt .56 A feketeföldek nagyobb részén és az ún. belső homoki övezetben helyezkedtek el a magántulajdonban levő birtokok. Ezeken a területeken a jobb talajviszonyok, a város közelsége, kedvezőbb értékesítési és szállítási lehetőségek, az állattartás jelen1 Lásd a II. sz. táblázatot. 2 Lásd a IV. sz. táblázatot. 3 Lásd az V. sz. táblázatot. 4 Csongrád vármegye. Sajtó alá rendezte ográfiák I.) Szeged 3— 129. old.: 8. old. 6 Uo. 15—16. old. 180
C
s ík v á r i
A
n t a l
felelős szerk. (Vármegyei szoci
tősége következtében belterjesebb mezőgazdasági kultúra kialakulásának jeleit figyel hetjük meg. Az Alsótanya városhoz közel eső területeinek jelentőségét a paprika-, gyümölcs- és szőlőtermesztés biztosította, a kisvasút felépülése után azonban távo labbi területeinek gazdasági körülményei és értékesítési lehetőségei is javultak a Felsőtanyáéhoz viszonyítva. A Felsőtanyán elterülő csengelei bérföldek ügye, melyről a helyi lapok cikkei tudósítanak, 1928-ban került a város, majd a kormány illetékeseinek asztalára; reformterveket és iratkígyókat indítva le és fel. Ez hozzájárult a felsőtanyai bérlők szövetkezeti mozgalmának kibontakozásához 1929-ben. Pereket és rendőri beavat kozásokat vont maga után, majd 1930 végén a „Magyarság” c. lap e tanyai körzetbe látogató munkatársainak jóvoltából az országos közvélemény érdeklődését is a szegedi földbérleti rendszer problémáira irányította. E problémákat vitatva — ame lyeket a gazdasági válság következtében előállt áresések, értékesítési problémák és pénztelenség helyezett éles megvilágításba — a magyar mezőgazdaság alapellent mondására, a nagybirtok és az életképtelen kisbirtok ellentétére, illetve a mezőgaz dasági népesség földéhségének csillapíthatatlan voltára is fény derült. A csengelei földbérlők panaszaikat Szeged város ellen 1928 októberében így fogalmazták meg: „Igaz, hogy a jövedelmek száz százalékban való behajtása naggyá, erőssé és fényessé tette a várost, de a nép, a tanyai magyarság, mely a jövedelmet adta, elszegényedett, lerongyolódott... A 10 000 bérlő közül 2800 bérhátralékban van. Vannak olyan bérlők, akik 5—6 —7 félévi bérrel tartoznak, pedig folyton fizetnek. Az igaz, hogy néha 2 év egész termése is kevés ahhoz, hogy egy évi bért is kifizessenek. Miután a bérlők legnagyobb része hátralékban van, a város bármelyiket kiteheti. Ezt tudva a bérlők ennek megfelelő gazdálkodást folytatnak. Élnek máról-holnapra. Legtöbb bérlőnek kétszer-háromszor annyi bérhátraléka van, mint amennyi az összes vagyona ...” 6 E panaszt Szeged város elleni feljelentés formájában a csengelei földbérlők eljut tatták a belügyminiszterhez. Szól e nehézségről a Szegedi Szemle cikkírója is: „A fize tett bérösszeg búzában kifejezve kát. holdanként általában 1—3 q között van. A meg előző évek kedvező értékesítési viszonyai már megszűntek, s a bérbevevők bérfizetési kötelezettségüknek az egymásra licitált magas bérösszegek miatt, a termelőerőben elszegényedett talajon már eleget tenni nem tudnak... a talaj 3—5 q bruttó rozs hozama tiszta jövedelemmel nem jár és megélhetésre is alig elegendő ...” 67 A krónikus válság állapotát tükrözi az az 1929. február 9-i válaszlevél, amelyet a polgármester arra a rendőrségi tudósításra küldött, amely a szegedi földbérlők kor mányzóhoz eljuttatott panaszát jelezte: „A nem fizető bérlőkkel is szinte túl kíméle tesen bánunk el. Különösen ilyen rossz gazdasági esztendőben mint a múlt évi is volt, aki kér, halasztást kap. Jégverésnél több évre osztjuk a bérösszeget. Nem is pereljük mindjárt, hiszen most is 600 000 P a bérhátralék. Vannak sokgyermekes apák, akik 1—2 év óta semmit sem fizetnek... A város körül sehol sem helyezkedhet nek el a folyton szaporodó földművesek. Sőt a környékről, a Pallavicini-uradalomtól, Kistelekről, Dorozsmáról és mindenfelől ideözönlenek, mert csak Szegeden vannak kisbérietek, amelyeket kivehetnek. Sokan lesznek cselédekből s azok gyermekeiből, kapásokból, mezőgazdasági munkásokból bérlők, akik azonban még azzal a leg kisebb tőkével sem bírnak, ami egy 10 holdas bérlethez szükséges... a földművesek
6 CSmL Szeged főisp. ir. 1931—453. sz. 7 Szegedi Szemle, 1928. november 5. Szeged szab. kir. város földbérletrendszere. —■Megoldás ként a cikkíró városi mintagazdaságok létesítését javasolta. 181
folyton szaporodnak, a mi földünk pedig nem lesz több, a fenyegető' bajt, a föld ínséget meg kell előzni ezen a legsűrűbben lakott területen ...” 8 A törvényhatósági bizottság (jóllehet 1924— 1929 között háromszor került sor bérrevízióra és a haszonbérek leszállítására) üléseinek napirendjén 1929-ben meg szaporodtak a haszonbérleti szerződések ismételt felülvizsgálását sürgető kérvények tárgyalásai, a bizottság tagjai is kezdeményeztek a földbérleti rendszer megváltozta tására irányuló intézkedéseket.9 Csengele, Átokháza és Csórva kb. 25 000 holdas homokföldjén gazdálkodó kisbérlők egy része (1200 fő) 1930 nyarán a Szegedi Földbérlők Szövetkezetébe tömö rülve, a szövetkezet közvetítésével próbált a várossal kapcsolatba lépni. A peres eljá rások, árverések és kilakoltatások felfüggesztését kérvényezték, a haszonbérhátralé kok elengedését, a szövetkezet által egyetemlegesen új haszonbérleti viszony kiala kítását javasolták .10 A szövetkezet működése azonban kiváltotta a hatóságok gya nakvását, és gyűléseiket tiltó rendelkezésekkel akadályozták .11 A 10 pengős üzlet részek megfizetését a csatlakozott bérlők több mint fele nem tudta vállalni, ugyan akkor a szövetkezet vezetői a bérlők keserveit politikai karrierjük biztosítására hasz nálták fel. A város következetesen elzárkózott a szövetkezet közbenjárásának elfo gadásától, és gazdasági szakértők kirendelésével, a th. bizottság tagjainak tanyai kirándulásaival és újabb haszonbérleszállításokkal kísérletezett a bérleti rendszer válságának megoldásán .12 Miután 1930 őszén a „Magyarság” szerkesztőjének a felsőtanyai határban tett „tanulmányút” -ja és annak tapasztalatai nyomán született cikkek révén a szegedi földbérlő-válság az országos érdeklődés tárgya lett, a földművelésügyi minisztérium és a Faluszövetség a város hatóságának segítségével igyekezett hivatalos megoldást találni. A polgármesternek igen kedvezőtlen időpontban — 1930/1931 telének kü szöbén, nélkülözések fenyegető előszelében — kellett a város politikáját az ország közvéleménye előtt védelmébe venni: „Lehetetlen állítás..., hogy a szegedi egyetem hez a maltert ezek az elégedetlen haszonbérlők kisajtolt nedve adta volna ...” 13 A sajtópolémia folytatódott, a szegedi tanyákról mint „az elégedetlenség és a forradalmi mozgolódások fészkéről” tettek említést a fővárosi lapok. A helyi sajtó a várospoliti kát védelmezve próbálta szépíteni a helyzetet: „Összegezve: a szegedi tanyán tör ténteket és a bérlőközösség mozgolódásait, nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy a szegedi tanyavilágban nincs több baj, gazdasági szempontból természetesen, mint az ország akármely vidékén... Le kell szögeznünk, hogy noha a helyzet rendkívül komoly, szociális és nemzetvédelmi szempontból nagy gondot jelent a bérlőkérdés megoldása a város számára, mégsem olyan súlyos, mint ahogy egyes újságok felületes cikkeiben az ország közönségével elhitetni szeretnék ...” 14 8 CsmL Szeged polg. ir. Ein. Biz. 1929 — 7. sz. 9 CsmL Szeged Th. Biz. ir. Közgy. jkv. 1929 — 71. sz., SZUN, 1929. szept. 26. Vita a th. bizott ságban a tanyai bérlők sorsáról. 10 SZUN, 1930. júl. 27. A 25 000 hold homokon gazdálkodó szegedi bérlők szövetkezetileg akarják rendezni a bérfizetésüket. — 1930. aug. 13. Még árveréssel sem lehet behajtani a városi földek haszonbérhátralékait. A Földbérlő Szövetkezet egyezséget ajánlott a városnak. 11 SZUN, 1930. október 16. Borbola rendőrtanácsos feloszlatta a földbérlő szövetkezet enge dély nélkül összehívott közgyűlését — 600 főnyi bérlőtömeg vett részt a Bruckner-kertben hirdetett gyűlésen. 12 SZUN, 1930. nov. 30. A városi közgyűlésben egyetlen pártolója sem akadt a Földbérlő Szö vetkezet mozgalmának. Elutasították a Szövetkezet nagybérleti ajánlatát. — 1930. nov. 18. A th. biz. 44 tagja vett részt a vasárnapi csengelei bérlőgyűlésen. 13 SZUN, 1930. nov. 6. Somogyi polgármester kimerítő cikkben válaszolt azokra a támadá sokra, amelyek a földbérleti mizériák miatt kellemetlen beállításban mutatják a várost. — 1930. nov. 9. Nem késik sokáig a szegedi bérlőbajok hivatalos orvoslása. 14 SZUN, 1930. dec. 7. Szeged város bérlői. 182
A szegedi földhaszonbérlők panaszainak országos fontosságúvá válását tükrözi a BM-hez küldött polgármesteri levél, amely 1931. dec. 23-án, a főispán többszöri sürgetésére, tulajdonképpen a csengelei földbérlők 1928 végén elindított panasza ügyében folytatott vizsgálatok nyomán készült el. A polgármesteri összegzés a város bérleti politikájának válságát a következő okokban jelölte meg:15 1. A gazdasági válság következtében előállt helyzet, a gabona áresése, értékesítési nehézségek, pénztelenség. 2. Szeged város földje a folyton szaporodó bérlőknek már kevés. Eddig még úgy ahogy levezette a földéhséget. A szomszédos Pallavicini-hitbizomány nem szívja fel a munkaerőfelesleget. „Ha ez a zsilip (értsd: a Szeged melletti 50 000 holdas nagybirtok) megnyittatnék, nem fordulna elő, hogy a város 10 holdas bérletén 5 család is nyomorog.” 3. A város elérkezett a bérleszállítások határához, a békebeli 2 millió aranypengő bérjövedelme 950 000-re csökkent. A vezető kisgazdapárti politikus, Eckhaidt Tibor 1932. június 23-án parla menti interpellációban — politikai demagógiájának egyik adalékaként -— tette szóvá a szegedi földbérlők ügyét, a túl magas haszonbérek, a nemfizetők kilakoltatása, a hátralékosok aratás előtti perlése miatt. A polgármester telefonüzenetben a földbérleszállításokra, a hátralékokra adott fizetési haladékra és az árverések felfüggeszté sére hivatkozva próbálta az interpelláció élét csorbítani .16 A haszonbérleszállításokról készült kimutatás adatai 17 a város földbérleti gaz dálkodásának már a húszas években is csökkenő, a válság éveiben pedig különös élességgel megnyilvánuló alacsony termelékenységi szintjéről tanúskodnak. A ha szonbérhátralékokkal terhelt kisbérlők nagy része (a csengeleiek 70%-a) még ezen leszállított haszonbéreket is képtelen volt a gazdasági válság éveiben megfizetni. Emiatt a th. bizottság 1931-ben a haszonbérhátralékokra, mintegy 900 000 pengő összegre, 40 félévi részletfizetési lehetőséget biztosított. „Ez az intézkedés a szo ciális béke megóvása érdekében elengedhetetlenül szükséges volt...” 18 1933-ban a kisbérlők nem szűnő pénztelensége miatt a th. bizottság bevezette az 1932 első félévi és a korábbi tartozások fele részének tanyai útkezelési munkálatokkal történő ledőlgozási rendszerét. Némileg enyhített a bérlők létbizonytalanságán 1932 után az árverések háttérbe szorulása, és gazdasági szakértő véleményétől függően a lejárt bérleteknek a régi bérlők kezén hagyása .19 Ezek az intézkedések azonban nem oldot ták meg a szegedi földbérleti rendszernek a magyar mezőgazdaság birtokstruktúrájá ban gyökerező krónikus válságát. A termelési struktúra elemzése azt tükrözi, hogy a döntően szántóföldi művelés sel hasznosított földterületen egyoldalúan szemtermelésre rendezkedtek be .20 A 20-as években a burgonyatermesztés, az egykor híres dohánytermesztés, továbbá a nagy szegedi kendergyárak ellátását biztosító len- és kendertermesztés erősen hát térbe szorult. E kedvezőtlen változás mellett a paprikatermesztés bővülését figyel-
15 CsmL Szeged főisp. ir. 1931 — 453. sz. 18 SZUN, 1932. jún. 23. Eckhardt Tibor ma mondja el interpellációját a szegedi földbérlők ügyében. A miniszteri válasz adatait Somogyi Szilveszter polgármester telefonon mondta be a bel ügyi államtitkárnak. 17 Lásd a VI. sz. táblázatot. 18 CsmL Szeged polgm. ir. 1933 — 5698. sz. 19 C síkvári i. m. 17. old.; SZUN, 1931. jún. 4. Készül a városi földekre a bérleti szerződés ter vezete. A májusi közgyűlés egy 8 tagú gazdasági bizottságot alakított. 183
hetjük meg, 1928-ban 4000, 1929-ben közel 8000 holdon .2021 Az egyre kisebb terü letre szoruló szőlőtermesztés22 csak a szőlőterületek 25%-án felelt meg az intenzí vebb, karós művelés követelményeinek. A gyümölcstermelés, bár a gyümölcsfaállomány szám szerint nagyobb volt, minőségileg nem tudta felvenni igazán a versenyt a másik nagy alföldi konkurenssel, Kecskeméttel.23 A sokféle fajtájú, leginkább férges és hosszú ideig el nem tartható gyümölcsök értékesítési lehetőségei igen korlátozottak voltak belföldön is .24 Még az újszegedi magán faiskolák facsemetéi sem állták az 1930-tól megnehezülő export próbáját. Mivel pajzstetűvel voltak fertőzve, a földművelésügyi miniszter eltiltotta külföldi árusításukat .25*Klebelsberg kultuszminiszter 1929-es újévi köszöntőjében a szegedi gyümölcstermesztés fejlesztésére, Kecskemét utolérésére buzdított, és a felsőtanyai gazdasági népiskola felállítását gyümölcstermelési szakkal tervezte.20 Nagy vitákat váltott ki a gyümölcstermelés érdekében tervbe vett törzsgyümölcsös és gyümölcsfa-telep felállításának kérdése a törvényhatósági bizottságban. Az 1500 holdra kiterjedő egységes gyümölcsfa-kertészet terve végül két, Alsó- és Felsőtanyán létesítendő 10— 10 holdas gyümölcsfa-telep tervére redukálódott, és további halasztást szenvedett.27 A növényvédelmi eljárások hiányos volta, a védőszerek drágasága ron totta a Szeged környéki gyümölcs exportképességét. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg a korabeli újságíró, hogy „Szeged nem tudja kihasználni azt az előnyt, hogy itt a gyü mölcs 8—10 nappal előbb érik mint Kecskeméten ...” 28 A gyümölcsértékesítést megnehezítette a szegedi piac Mars térre történő áthe lyezésének és a piactér kikövezésének éveken át húzódó megoldatlansága, továbbá a tanyai úthálózat, különösen a felsőtanyai utak kiépítetlen volta. A szatymazi gazdák nem tudták terményeiket a rossz utak miatt Szegedre szállítani.29 Az utak elhanyagolt állapota általánosságban hátráltatta a belterjesebb mezőgazdaság kialakulását. „Jó utak nélkül, mikor a városnak 40—50 km-es külsőségei vannak, lehet-e fejlettebb gazdasági kultúra? Mit termeljen hát az átokházi, király halmi, csorvai gazda, amit épen és rendes időben a szegedi piacra vihet? M ikor fogják belátni az illetékesek, hogy az utakra fordított befektetés néhány év múlva több jö vedelmet hozna a városnak, mint a bérpaloták ?”30 20 Lásd a VII. sz. táblázatot. 21 KJ 1930. 18. old. — A szegedi paprikatermelés Kalocsához viszonyított jelentőségét jól mutatja a következő adat: az ország őrleményprodukciója: 215 vagon (1928/29-es idényben) Szeged őrlemény produkciója: 159 vagon Kalocsa őrleményprodukciója: 56 vagon 22 Lásd a VIII/a. sz. táblázatot. 23 Lásd a VIII/b. sz. táblázatot. 24 SZUN, 1929. jan. 13. Miért árulnak karácsonykor a szegedi piacon amerikai almát? — „Tarthatatlan állapot, hogy Szeged környékén pl. 32 fajta almát, 25 fajta körtét, 11 fajta őszi barackot, 3 fajta szilvát stb. termelnek...” KJ 1930. 15. old. 25 SZUN, 1932. márc. 1. Aigner Károly dr. főispán feliratban kéri a földművelésügyi minisz tert, hogy tegye lehetővé újból a szegedi gyümölcsfacsemeték exportját. 28 SZUN, 1929. január 5. Klebelsberg kultuszminiszter Szeged fejlődéséről és jövőjéről. 27 SZUN, 1929. máj. 26. Hogyan kapcsolódhatik bele a szegedi gyümölcs a világkereskedelem be? Miért van óriási jelentősége az 1500 holdon való egységes gyümölcstermelésnek — 1929. jún. 4. Gyümölcsfatelepet nem lehet máról-holnapra létesíteni — 1931. dec. 25. A jövő év nem hoz fej lődést Szeged számára — 4 holdon gyümölcsfacsemete kertészet létesült — 1932. aug. 3. A megvaló sulás stádiumába jutott a város nagyszabású gyümölcsfatelepítési akciója. 28 SZUN, 1931. aug. 9. Szegeden kevés az exportképes gyümölcs. 29 SZUN, 1929. júl. 30. A polgármester a Mars téri tanyai kocsitábort visszahelyezte a Rudolf térre — 1932. szept. 13. A polgármester a Mars térre helyezte a kocsipiacot — 1929. szept. 10. Szép sikerrel zárult a szatymazi gyümölcs-, bor- és terménykiállítás. 30 SZUN, 1931. jan. 3. Új esztendei gondolatok Alsótanyán. 184
A növénytermesztésben uralkodó termékek, a gabonafélék terméseredményeit vizsgálva sem kapunk kedvezőbb képet a szegedi mezőgazdaság helyzetéről. Ezeknél az időjárási és a talajviszonyok által leginkább befolyásolt, extenzív gazdálkodással termelt növényeknél a termésátlagok csökkenő, többnyire az országos átlag alatt maradó eredményt mutatnak időjárási szempontból eltérő években is :31
1928 1929 1930
q/hold országos átlag Szeged vidéki átlag országos átlag Szeged vidéki átlag országos átlag Szeged vidéki átlag
búza
rozs
9,3 9,2 7,8 6,7 7,8
7,3 7,4 7,0 6,7 6,4 4,0
6,0
árpa 9,3 7,2 8,2 6,0
7,5 4,0
zab kukorica 8,7 6,8 6,5 nincs adat 7,8 9,2 5,5 6,0 7,7 6,1 2,0 nincs adat
A gyenge termésátlagok a talajerőgazdálkodás hiányosságaira és rossz vetőmag vak felhasználására vezethetők vissza.32 A túltermelési válság éveiben, a 20-as éveket jellemző egyoldalú szemtermelésre alapozott extenzív növénytermesztési struktúra lényegében változatlan maradt.33 A gabonaáresések következtében csökkenő bevételt nagyobb mennyiségű termék piacra dobásával, minél nagyobb terület bevetésével próbálták ellensúlyozni. Az in tenzívebb termelés előnyei a válság éveiben váltak igazán nyilvánvalóvá, megvaló sításának azonban évekre gátat szabott a mezőgazdasági pénzbevételek apadása, a hitel drágulása és hiánya. 1929-ben a műtrágyahasználat egynegyedére esett vissza a szegedi kamarai körzetben, 1930-ban pedig a traktorszántás háttérbeszorulásáról számolnak be a korabeli források .34 A mezőgazdaságot általában, az extenzív növénytermesztést különösen jellemzi az időjárás viszontagságainak való kiszolgáltatottság. Az 1930-as aszály kapcsán rá világított erre a korabeli újságíró is: „...a trianoni Magyarország nem életképes. Nem életképes, mert akár egy tartós szárazság, akár egy rendkívül hosszú esőzés alapjaiban rendítheti meg az agrár Magyarország egész gazdasági létét ...” 35 A gazdasági válság éveinek szegedvidéki időjárási krónikája önmagában is nagy pusztítás képét vetíti elénk. A mezőgazdaság válságos esztendőinek sorát a rendkívül szeszélyes időjárású 1928-as év nyitotta meg. Főleg a kapásnövények sínylették meg a nagy szárazságot, de a takarmányfélék és kaszálók is gyenge termést adtak, a legelők pedig kiégtek.36 1929 tavaszán a hideg veszélyeztette a vetések fejlődését, de lényeges kár nem kelet kezett. Aratás után azonban a gabonaárak zuhanni kezdtek, a termelők nagyon sikertelennek tekinthették az évet.37 1930 május közepén 1400 holdon jégverés pusztított a szegedi határban, majd az aszály tette tönkre az őszi veteményeket és a legelőket.38 1931. június 25-én több mint 10 000 holdon 100%-os károkat okozott a
31 G u n s t P é t e r : A mezőgazdasági termelés története Magyarországon (1920—1938) Akadé miai K. Bp. 1970. 131., 144., 155., 163., 174.; CsmL Szeged főisp. ir. 1928 —• 378. sz.; SZUN, 1929. aug. 24. A szárazság sokat ártott a szegedi gabonatermésnek — nov. 3. Szeged mezőgazdasági élete az elmúlt nyáron — 1930. júl. 10. Közepesen jó termést adott a búza, de annál rosszabbul áll a szá razságtól pusztuló őszi kapás vetemény. 32 DM, 1929. aug. 24. Gyengébb a termés a rossz vetőmag miatt — SZUN, 1932. júl. 24. Alsóés Felsőtanyán 60%-os a gabona-rozsdakár. 33 Lásd a IX/a., b. táblázatokat. 34 K J 1929. 16. old.; 1930. 24. old.
185
jégeső és a szélvihar Nagyszéksós, Röszke, Feketeszél, Gyálarét körzetében .3637839 1932 májusában 1700 holdat tett tönkre a jég, amelynek hatásait a feltörő vadvizek sú lyosbították .40 A 20-as években alacsony szinten stagnáló növénytermesztés a gazdasági válság mostoha időjárással tetézett éveiben a termésátlagok tekintetében visszaesést, válto zatlan termelési struktúrát, a talajművelés tekintetében visszafejlődést mutatott. A mezőgazdaság másik ágának, az állattenyésztésnek a háború előtti szinthez viszonyított hanyatlása már a 20 -as évek elejétől megfigyelhető volt országszerte és Szeged vidékén is. Az állomány számszerű csökkenése mind a négy fontosabb te nyésztett állatnál kimutatható .41 Legszembetűnőbb a juh- és a sertésállomány apa dása. A juhtenyésztés háttérbe szorulása a közlegelők feltörésével és Szeged területén a nagybirtokok hiányával magyarázható. A sertésállománynak a válság éveiben foly tatódó visszaesése 1932-ben és 1933-ban szembetűnő.42 Ennek oka az 1931-ben pusz tító sertésvész volt, melynek következményeként a sertésállomány fele elhullott. A járvány lokalizálása nem sikerült, Szegedet és a tanyai körzeteket egyaránt behá lózta, és — mivel az elszegényedett kisgazdák a védőszérum megfizetésére képtelenek voltak, a város zilált pénzügyei is akadályozták az erre fordítandó összeg (7500— 9000 pengő) biztosítását — több hónapig elhúzódott.43 A szegedi sertésállomány azon ban e járványtól függetlenül is az országos átlag alatt maradt. A lóállomány csökkenése igen mérsékeltnek mutatkozik, és a négy állatfajta közül ez közelíti meg leginkább az országos átlagot. Minőségileg azonban igen ala csony szintet ért el, a szegedi kisbirtokosok igavonó állatként és közlekedésre, fuva rozásra tartották .44 A szarvasmarhaállomány száma erősen az országos átlag alatt maradt, fogyat kozási üteme az országos átlag alakulásához hasonló. Ha a fejt tehenek számarányá ból (43%) az állomány minőségére következtetünk, akkor a szegedi szarvasmarha állomány számszerű lemaradása mellett minőségileg kissé kedvezőbb képet mutat mind országos (34%), mind alföldi (35%) viszonylatban.45 Ez a megállapítás azonban nem cáfolja azt a tényt, hogy a szarvasmarhatenyésztés, a ló- és sertéstenyésztéshez
36 SZUN, 1930. júl. 16. Aszály — A nehézségek megoldásának módjára is rámutat, egyesítve az időszakra oly jellemző Trianon feletti siránkozást és a kardcsörtető revíziós propagandát: „Ha szépszerével nem megy, nekünk előbb-utóbb fegyverrel kell tágítani a csonka határokon, mert semmiképpen sem akarunk egy szárazság miatt elpusztulni...” 36 CsmL Szeged főisp. ir. 1928 —- 378. sz. 37 SZUN, 1929. ápr. 18. A szegedi közigazgatási bizottság áprilisi ülése — 1929. aug. 24. A szá razság sokat ártott a szegedi gabonatermésnek — 1929. szept. 4. A szegedvidéki gazdák a szoron gató gazdasági helyzet miatt olcsó áron kénytelenek eladni az új termést. 38 SZUN, 1930. máj. 15. 150 alsótanyai bérlő termését elverte ajég — 1930. júl. 10. Közepesen jó termést adott a búza, de annál rosszabbul áll a szárazságtól pusztuló őszi kapásvetemény. Ki égtek a legelők és már a téli takarmányon tartják a jószágot. 39 SZUN, 1930. jún. 27. Több mint 10 000 holdat tett tönkre a csütörtöki borzalmas jégveréses vihar. — Ebben az évben is nyomor szakadt a város bérlő társadalmára. 40 SZUN, 1932. máj. 13. A vasárnapi jégverés 1700 hold vetést pusztított el Alsótanyán — 1932. máj. 24. Elengedik az adóját a vadvíz és ajég által sújtott gazdáknak. 41 Lásd a X/a. sz. táblázatot. 42 Lásd a X/b. sz. táblázatot. 43 SZUN, 1931. júl. 28. Sertéspestis és sertésorbánc lépett fel Szegeden és a tanyákon, ami a sertések felét elpusztította — 1931. júl. 29. A városnak nincsen pénze a védőszérum beszerzésére — 1931. szept. 4. Újult erővel lépett fel Szegeden a sertésvész. 44 Szeged monográfia. 170. old. 15 Lásd a X/c. sz. táblázatot. 186
hasonlóan a szegedi mezó'gazdaság hanyatló, az intenzív tenyésztés eljárásait nem alkalmazó ágazata volt. A minőségi állattenyésztés hiányát tükrözi az 1930-ban történt eset. Egy angol cég sertésvágó-üzemet indított be Szegeden. A vállalkozás azonban anyaghiány miatt meghiúsult, mert a szegedvidéki gazdák nem vállalták az angol hússertés tenyésztésére való áttérést, amely finomabb takarmányozást (lucerna, árpakorpa) igényelt volna, mint az általuk kedvelt, igénytelen, a kukoricát jól hasznosító mangalica.46 Természe tesen az intenzívebb állattenyésztésre való áttérést nem a belátás, hanem az anyagi eröforrások hiánya akadályozta. Igen jól rámutatott erre 1930 novemberében egy felszólaló a királyhalmi népkörben, ahol ismeretterjesztő előadáson az előadó a válságból kivezető útként az állattenyésztésre, többek között a hússertés tenyésztésre való áttérést jelölte meg: „Szép szavak és sok jó akarat. De hol itt a kivezető út? Mikor a rozs árához mért magas bérüket sem tudják fizetni a bérlők. Miből szerezze nek tehát tenyészállatot? ... A kátyúba rekedt szekeret tessék csak szép szavakkal ki csalni, és azzal az Ígérettel, hogy milyen vígan gördül majd tovább ha köves útra kerül...”47 A tanyai gazdálkodás keretében kis költséggel megvalósítható, a válság éveiben is jövedelmezőnek mondható baromfitenyésztés állapotáról a Szegedi Alföldkutató Bizottság 1931-es jelentése a következőket rögzítette: „Habár a baromfi- és tojás export jelentékeny, a baromfiállomány silány, a baromfibetegség pusztítása hallat lanul nagy...”48 A válság körülményei közepette az állattenyésztés külterjesebbé válása Szeged vidékén így tükröződik: „Sajátos jelenség, hogy a szegényebb néposztály körében a tehenekkel szemben a kecsketenyésztés térhódítása mutatkozik, ami az elszegénye dés jele...”49 Az állattenyésztés 20-as években tapasztalt hanyatlásának okaként a közlegelők feltörését, a növénytermesztés egyoldalú szemtermelésre való berendezkedését, a takarmánytermesztés háttérbe szorulását említhetjük. A növénytermesztés mellett kiegészítő ágazatként szereplő állattartás intenzívebb állattenyésztéssé fejlesztésének gátat szabott az életképtelen kis- és törpebirtokokat magába foglaló birtokstruktúra. A válság hatásai, a külső és belső piac szűkülése, az állatáraknak a növényi termékek nél is nagyobb mértékű zuhanása következtében az állattenyésztést még a növény termesztésnél is mélyebb kátyúba vetették vissza. E téren is fokozta a nehézségeket a kedvezőtlen időjárás: a száraz nyarak következtében kiégett legelőkről az állatok korán a a téli takarmányra szorultak. A legeltetés elmaradása növelte az állattartás költségeit, nehezítette a kisgazdaságok amúgy is ingatag helyzetét. A krónikus válsággal küszködő magyar mezőgazdaságban már az 1928/1929-es gazdasági évben jelentkeztek a túltermelési válság tünetei. A szegedi közigazgatási bizottság 1928 szeptemberi ülésén is szóbakerültek e tünetek: a gabona áresése, a gabonaneműekkel való üzérkedés, különösen a búzaspekuláció, az állatárak zuha nása, az áron aluli értékesítés nehézségei, az állattartás fenyegető katasztrófája takar mányhiány miatt. Mindezek a tünetek — az előbbiekben már említett rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette — kb. 25%-os terméscsökkenést okoztak.
SZUN, 1930. márc. 12. Jól menne Szegeden a baconsertés vágás, ha lenne hússertés. 47 SZUN, 1930. nov. 26. sz. 48 SZUN, 1931. márc. 15. Az Alföldkutató Bizottság termékeny vitája Szegeden Klebelsberg Kunó gróf jelenlétében. 49 K J 1933—1934. 17. old.
187
Az 1928—1929 telén bekövetkezett fagykárok a következő év kilátásait is borússá tették.80 1929-ben az áresések folytatódtak és az értékesítés nehézségeivel párosulva a mezőgazdaság jövedelmezőségét aláásták. A mezőgazdasági pénzbevétel csökkenése és bizonytalanná válása a hitel drágulásához és hiányához, a földárak hanyatlásához, a gazdák kamatterheinek és eladósodásának fokozódásához vezetett.81 „A gazda megcsökkent vásárlóképessége visszahat az iparra és a kereskedelemre, és kimélyíti az általános gazdasági válságot...”82 A mezőgazdasági válság összefonódása az ipari válsággal, a lakosság fogyasztóképességének csökkenése, a külföldi mezőgazdasági termékelhelyezési piacok elzáródása83 már 1929-ben oly élesen jelentkezett, hogy a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara ez évi jelentését így összegezte: „... gaz dasági válságunknak mélypontját már elértük és erről a mélypontról az út már felfelé vezet.”84 A mezőgazdasági termékek áralakulása cáfolja ezt a megállapítást. A növénytermesztés fő terményeinek, a gabonaféléknek és az állati termékeknek árai 1933-ig süllyedő tendenciát tükröznek.88 A szegedvidéki gabonaárak a hivatalos tőzsdei ár folyamoknál mindig 1—2 pengővel alacsonyabban alakultak. Pl. 1929-ben a legala csonyabb búzaár 21 pengő volt, Szeged piacán ekkor 19 pengőért kelt mázsánként, 1930-ban a legalacsonyabb búzaár 15,30 pengő volt, Szegeden 14 pengőért adták vették.88 Ez az árcsökkentés a szegedvidéki búzával kapcsolatos minőségi kifogások mellett a gabonaüzérek alkudozásainak eredménye volt. A gabonából származó ár bevétel további csökkenését idézte elő a Szeged külső homoki körzeteiben termeszt hető gabonafélének, a rozsnak még a búzánál is nagyobb arányú áresése. Az országos átlagnál kedvezőtlenebb képet kapunk akkor is, ha a szegedi állatárak alakulását vizsgáljuk. Az 1929 július végi országos szegedi állatvásáron a fejős tehén 300—700 pengőért cserélt gazdát, 1932 nyarán ugyanezen alkalommal 80 pengőért is alig kelt el. Az igavonó ló ára 150—300 pengőről 70 pengőre esett vissza, 1929-ben a süldő 120 pengőt ért, 1932-ben 16 pengőért lehetett venni a választási malac párját.5760*247 60 CsmL Szeged főisp. ir. 1928 — 378. sz. KJ 1929. 7. old. 51 SZUN. 1929. okt. 18. Egy év alatt 35%-kal esett a mezőgazdasági termények ára — 1929. szept. 18. Nyomasztó pangás a gabonaértékesítés terén. Az olcsó árak dacára sem veszik a búzát; „A helyzetet súlyosbítja a hitel megszorítása és a drága kamat. A váltókamat 12—18% között mozog...” — 1930. júl. 10. A Szeged vidékén kiosztott OFB földek vételárának ötven százalékos mérséklését javasolja a miniszteri kiküldött. A földkonjunktúrában megállapított magas vételárak kal tönkremennek a gazdák. „... az elmúlt 3—4 év alatt a földárak 40—60%-kal estek...” — KJ 1929. 17. old.: „A földbirtok értékének csökkenése a mezőgazdasági válság egyik jelensége, 25— 30%-kal esett a föld értéke... nehezen értékesíthető és mint hitelbiztosíték különösen csökkent ér tékű...” — SZUN 1929. szept. 4. A szegedvidéki gazdák a szorongató gazdasági helyzet miatt ol csó áron kénytelenek eladni az új termést. (Ennek az eladási kényszernek az oka az volt, hogy a pénz intézete kfizetésre szólították fel adósaikat, hosszabbítást nem adtak. Az eladósodás 30 pengős búza árak mellett kezdődött és nagy veszélyt jelentett az adósságnak 13—15 pengős búzaár melletti törlesz tése. Ez elsősorban a kisbirtokot veszélyeztette, mert a kisbirtok képes legkevésbé törlesztéses adósság fedezete lenni.) 62 KJ 1929. 9. old. 53 SZUN, 1929. szept. 4. „Az exportkereslet egészen minimális és a legjelentősebb vásárló Ausztria és Csehország alig érdeklődik terményeink iránt. A svájci és a délnémet vásárlások kis méretűek...” — DM, 1929. aug. 29. Paprikapiac: kis vételkedv — nagy kínálat (A paprika export 1929-ben az 1928. évinek 62%-ára esett vissza. K J 1931. 22. old.) 64 KJ 1929. 10. old. 55 Lásd a XI. sz. a., b. táblázatokat. 5 8 D á n o s Á rp ád : Magyarország 1930-ban. 62. old. 67 DM, 1929. júl. 30. Elénk forgalom, csöndes rendőri krónika a vasárnapi országos vásár eredménye — SZUN, 1932. aug. 2. A rendkívül olcsó árak mellett sem sikerült a nyári országos 188
Az áresés minden termékre kiterjedt, még a minőségi szempontból kifogástalan, márkás szegedi kultúrnövény, a paprika sem volt kivétel. A paprika áringadozása, illetve árzuhanása is a külföldi piacok bizonytalanná válásának következménye volt. A válság éveiben végbement a paprikaexport irányának átrendeződése. 1926— 1929 között a fő exporterület Jugoszlávia, Románia, Ausztria és Csehszlovákia volt. 1929-ben a Jugoszlávia felé irányuló export megszűnt, 1930-ban pedig Románia zárta el piacait, háromszorosra emelte a paprika vámját és önmaga próbálkozott termelésével. Az Ausztria felé irányuló kivitel megnövekedett (1926-ban a kivitel 25%-a, 1929-ben 51%-a irányult Ausztriába), de legfigyelemreméltóbb — mintegy a magyar külkereskedelem új orientációját előre jelezte — a németországi export megnövekedése (1926-ban a kivitel 4%-a, 1929-ben 18%-a). Az új orientáció azonban a válság éveiben, szinte azonos termékmennyiség mellett, igen lecsökkent volumen ben tette lehetővé a paprika értékesítését, az édesnemes paprika túlnyomórészt bel földön került fogyasztásra.58 A paprika export legnehezebb időszakát az 1931/1932-es idényben, a devizakor látozó rendeletek életbeléptetése következtében élte át. A Csehszloávkiába irányuló exportot a Nemzeti Bank cseh deviza kifizetését megtiltó rendelete bénította meg, Ausztriával pedig klíringelszámolás létesült, ami hosszadalmassá tette a kereskedők számára a paprika ellenértékének realizálását. Mindez a paprikakivitel megszűnését, árzuhanást, a szegedi paprikások (paprikatermelők, kikészítők és kereskedők) kb. 20 000 főt számláló táborának megmozdulását vonta maga után.59 „Szeged a pap rikával áll vagy bukik” jelszóval járult a Klebelsberg Kunó és Somogyi polgármester által vezetett szegedi küldöttség Purgly földművelésügyi miniszter elé a paprikaexport megindítását kérvényezve. A kivitel megindulásáról 1932. szeptember 29-én adott hírt a szegedi sajtó.60 A válság előtt, de még 1929-ben is a jövedelmezőség és a termékstruktúra átala kítása szempontjából Szegeden sokat emlegetett csemegeszőlő értékesítési nehézségek kel küszködve 1930—1931 között 50%-os áresést szenvedett (30—40 fillérről 15 fillérre esett kilónkénti ára), úgyhogy termelése ráfizetéssel járt.61 Az 1929-ben még élénk keresletnek örvendő szegedvidéki gyümölcs exportja 1930-ban elakadt, az expor tőrök minőségi kifogásai szaporodtak, a gyümölcsárak csökkentek. A legfőbb sze gedi export-gyümölcs, az alma kilónkénti egységára a következőképpen alakult:62
vásár (E cikk tudósítója írja le, hogy a felhajtott állatok legnagyobb részét visszavitték a gazdák. Kevesebb adásvétel jött létre, mint 1931-ben. A tanya népepedig nagyrészben elmaradt a kirakodó vásárról.) 58 Lásd a XII. sz. a., b., c. táblázatokat. 59 1931. dec. 30-án a szegedi paprikások 300 tagú küldöttsége kérte a főispánt, hogy a deviza nehézségek megoldására vonatkozó feliratukat juttassa el a pénzügyminiszterhez. A főispáni felter jesztés 1932. jan. 9-én megtörtént, miközben több száz paprikakikészítő munkást a munkanélküliség réme fenyegetett. CsmL Szeged főisp. ir. 1931 — 458. sz. — SZUN, 1931. dec. 31. A devizakorlátozó rendelet miatt megszűnt a szegedi paprika exportja. Ezekben az években a paprikapiac monopolizálására irányuló terv és a paprikaboletta bevezetésének terve (amely a paprikát kilónként 15 filléres vegyvizsgálati díjjal és propaganda-költséggel célozta megterhelni) a szegedi közvélemény ér deklődését és a paprikások heves tiltakozását váltotta ki. Miután a törvényhatósági bizottság is a paprikaboletta bevezetése ellen foglalt állást, a földművelésügyi miniszter elejtette a tervet. 60 SZUN, 1932. szept. 1. A külkereskedelmi tárgyalások során megfeledkezett a kormány a szegedi paprikásokról — 1932. szept. 23. Klebelsberg Kunó gróf vezette a szegedi paprikatermelők küldöttségét Purgly miniszter elé —- 1932. szept. 29. Tizenöt vagon paprika kivételét biztosította a földművelésügyi miniszter. 81 KJ 1931. 14. old. 62 DM, 1929. aug. 8. Nagyarányú gyümölcsexport volt a szerdai hetipiacon — SZUN, 1932. aug. 24. A rossz termés és a devizakorlátozás miatt alig volt az idén gyümölcsexport Szegedről. 189
1929 csíkos alma fontos alma tombác alma
15—20 fill. 20—40 fill. 20—25 fill.
1931 12—14 fill, 16—20 fill, 12— 16 fill.
1929 nyarán még Szeged az ország egyik legnagyobb gyümölcskiviteli piaca volt. Egy-egy hetipiacos napon 9—13 vagon alma és egyéb gyümölcs indult útnak Német ország, Ausztria, Lengyelország felé.63 1930-ban a gyümölcskivitel elakadt, összesen 30 vagon alma talált külföldi vevőre. 1931 augusztusában a bankkifizetések korláto zása miatt az exportőrök nem tudták a gyümölcsöt felvásárolni, a piacra hozott gyümölcs megromlott a gazdák tulajdonában. 1932-ben a rossz termés és a devizakorlátozás együttesen járult hozzá a gyümölcsexport kedvezőtlen alakulásához, augusztus végéig 15 vagon almát exportáltak összesen.64 Az értékesítés nehezebbé válásakor éles fény vetődött a szegedvidéki gyümölcs rossz minőségére. A minőség javítására irányuló törekvések helyessége a válság évei ben vált legnyilvánvalóbbá, de megvalósításukat a befektetésekhez szükséges anyagi eszközök hiánya gátolta. Jelentős gátat képezett az az agrárolló, amely a mezőgazdasági termeléshez szükséges iparcikkek árai és a mezőgazdasági termékek termelői ára között nyílt ki.65 A lakosság fogyasztóképességének, a belső piac bővülésének pedig az az „olló” szabott gátakat, amely a mezőgazdasági termékek és a belőlük készülő élelmiszeripari termékek árai között keletkezett. Ez az „olló” 1933-ban nyílt legszélesebbre. Ekkor a mezőgazdasági termékárak már 52%-kai voltak alacsonyab bak az 1929. évinél, viszont az élelmiszeripari termékek még csak 8%-kai olcsóbbod tak.”66 A pénzbevételek megcsappanása következtében növekedtek az adósságterhek. Mivel az adósságok a 30 pengős búzaárak mellett szaporodtak fel, a felére szállt árból származó bevételekből törleszthetetlennek bizonyultak. Míg 1928-ban az adósságteher a mezőgazdasági termelésből származó pénzbevételnek 78%-ára rúgott, 1930— 1931-ben már 80%-kal, 1932— 1933-ban pedig 229%-kal haladta meg a pénz bevételt. Ebben az évben csak a kamat és törlesztési teher a bevételek 25%-át emész tette fel. Még jobban érzékelhetőek az adósságterhek a birtok-kategóriánkénti ada tok tükrében: a 100 holdon felüli birtokosok holdanként 95 pengős adósságterhével szemben a 20 holdon aluli birtokon 1 holdra 217 pengő adósság, az 5 holdon aluli törpebirtokra pedig holdanként 448 pengő adósság jutott.67 Ezen utóbbi adat igen figyelemre méltó a szegedi birtokok zömét kitevő kis- és törpebirtokok válság éveiben megroppant gazdálkodásának vizsgálatánál. 1930. április 5-én a polgármester előtt megjelenő tanyai küldöttségek elviselhe tetlenné váló terheik enyhítését kérték. A pusztamérgesi kisbirtokosok a kisvasúti hozzájárulás 56 000 pengős rájuk eső részéből a hátralevő 30 000 pengő elengedését, a szentmihálytelekiek út- és kifolyóépítés 6000 pengős költségének elengedését kér63 KJ 1929. 15. old., DM , 1929. aug. 4. Szombaton kilenc vagon gyümölcsöt exportáltak Sze gedről -— 1929. aug. 8. Nagyarányú gyümölcsexport volt a szerdai hetipiacon is. SZUN, 1929. aug. 18. Szegedről szombaton 15 vagon gyümölcs ment külföldre. 64 SZUN, 1930. szept. 4. Megakadt a szegedi gyümölcsexport. KJ 1930. 16. old. — SZUN, 1931. aug. 9. A város hatósága feliratot intéz a kormányhoz a gyümölcsértékesítés érdekében. — 1932. aug. 24. A rossz termés és a devizakorlátozás miatt alig volt az idén gyümölcsexport Szegedről. 65 I ncze i. m. 232. old. 66 Uo. 236. old. Igen szemléletes példa erre a búza áresése és a liszt- valamint a kenyérárak alakulásának ellentmondása, amely a válság éveiben állandóan vitatott kérdésként tükröződött a szegedi sajtóban. 67 Szuhay i. m. 42. old. 190
vényezték fizetésképtelenségükre hivatkozva. Ugyanekkor a királyhalmi és átokházi földbérlők adó- és bérhátralék terheik könnyítését próbálták elérni.68 A kisvasúti hozzájárulást májusban elengedte a város, mivel a holdankénti 2—4 pengő behajt hatatlannak bizonyult.69 1930-tól az adómérséklésre vonatkozó kérvények is szaporodtak a pénzügyigaz gatóság előtt.70 Az 1929-es évet 300 000 pengő, az 1930-as évet 533 000 pengő adóhát ralékkal zárták Szegeden.71 1931-ben egymás után érkeztek a városi közgyűlés előtt tárgyalandó felirati kérelmek, amelyek a magánjogi és a köztartozások végrehajtásá nak felfüggesztését sürgették.72 1931 első felében kormányzati segítséggel kedvező kölcsönfelvételi lehetőségek megnyílását remélték a szegedi birtokosok.73 A pénzügyi válság és a vártnál jóval kisebb összegű francia kölcsön után nem volt kétséges, hogy a mezőgazdaság mentését a kormánynak tűzoltó munkában kell elvégezni.74 E mentési munkálatok szegedi jelei közé tartoznak az alábbiak. 1931 őszén a kormány adósvédelmi rendeletére hivatkozva azok a szegedi gazdák, akik jégkárt szenvedtek, kérték esedékes adójuk elhalasztását az 1932-es aratásig.75 210 jégkáro sult családot a város képviselőinek közbenjárásával — az 1931-es országgyűlési választások közepette felkorbácsolt ellenzéki politikai hangulatban — olcsó búza, kukorica kiosztásával és némi készpénzsegéllyel az éhhaláltól mentettek meg. A kormánytámogatás a város által igényeltnél jóval kisebb volt. A 40 000 pengős vetőmagsegélyből mindössze 10 000 pengős segély lett, 1932 szeptemberéig enge délyezett törlesztési haladékkal.76 Az elszegényedés azonban olyan általános és olyan nagymértékű volt, hogy a vetőmagsegélyezést a földművelésügyi miniszternek és az városnak az új termés biztosítása érdekében ki kellett terjeszteni. 1931 tavaszán a város által lebonyolított burgonyavetőmag akció 12 000 pengős költségeit az új ter mésig előlegezték a gazdáknak. Az 1932-es burgonyavetőmag akcióból Szeged csak úgy részesülhetett, hogy a hitelképtelen gazdákért a város vállalt garanciát 25 000 pengő erejéig.77 A földteherrendezési törvény és a gazdaadósságok rendezésére vonatkozó ren deletek az örökföldön gazdálkodó birtokosok helyzetén próbáltak segíteni. Nem vonatkoztak viszont a városi földön gazdálkodó kisbérlőkre, akiknek fizetésképtelen sége a városi költségvetés megrendüléséhez, a városi hitelnyújtás lehetetlenné válásá68 69 70 71
SZUN, SZUN, SZUN, SZUN,
1930. ápr. 6. Gazdabajok és tanyai küldöttségek a polgármester előtt. 1930. május 22. A kisvasúti hozzájárulást egyelőre nem hajtja be a gazdáktól a város. 1930. aug. 10. Adómérséklést kérnek a szárazságtól sújtott szegedi gazdák. 1931. jan. 200 000 pengővel több 1930-ban az adóhátralék Szegeden, mint 1929-ben
volt. 72 SZUN, 1931. szept. 29. Indítvány érkezett a közgyűléshez, hogy moratóriumot kérjen a kor mánytól : ,Ne hajtsák végre az adósokat a múltért, így eleget tudnak tenni jelen és jövőbeli kötelezett ségeiknek...” 73 SZUN, 1931. márc. 8. A szegedi gazdák is kapnak a földbirtokok megmentésére előirányzott 200 millió pengős kölcsönből. 74 SZUN, 1931. okt. 9. Az „átfogó” program — A korabeli újságíró szavaival ,,... Ma gyors segítségre van szükség és nem hosszú évekre kiterjedő gazdaságpolitikai koncepciókra... A kormány helyzete, feladata hasonlatos ma a szemfüles tűzőrséghez, az önkéntes mentők mindig kivonulásra alkalmas készenlétéhez. Menteni ahol még lehet, ahol erre szükség van...” 76 CsmL Szeged főisp. ir. 1932 —• 30. sz. 76 SZUN, 1931. júl. 15. Végső kimutatás szerint 12 000 hold föld termését tette tönkre a bor zalmas jégverés. 210 gazdacsalád lett kenyértelen — 1931. júl. 12. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter közbenjárására a miniszteri tanács olcsó búzát utalt ki a jégkárosult gazdáknak — 1931. szept. 25. 10 000 pengő vetőmagsegélyt kaptak a jégkárosult gazdák. 77 SZUN, 1931. márc. 11. Tíz vagon nyírségi burgonyát rendelt a város az egyik nyírségi gaz daságtól — 1932. márc. 2. Az elszegényedett gazdák burgonya-vetőmag hiteléért a város vállal ga ranciát a földművelésügyi miniszternél. 191
hoz vezetett. Emiatt a polgármester az állam segítségét kérte a 900 000 pengőt kitevő haszonbér hátralékok fedezésére.78 A város lényegében fedezet nélküli kölcsöne mellett eltörpülnek a kormányzat részéről Szegednek segélyakciókban juttatott hitelek összegei. Az alacsony termelési szintű mezőgazdaság megsegítésének szükségessége és ennek lehetőségei, különösen a 20-as évek konjunkturális viszonyainak romlása idején élénk vitákat váltottak ki. A „lappangó agrárválság” talaján született intéz kedések az állami beavatkozási politika előzményeinek tekinthetők. Ezek közé az értékesítés elősegítésére megszervezett terményfelvásárlások és a termelés minőségé nek javítását célzó, a mezőgazdasági termelőeszközök kedvezményes beszerzését hirdető „akciók” tartoznak. A gazdaságpolitikai koncepció teljes hiányát tükröző, rögtönzött, elsődlegesen propaganda célokat szolgáló „akciók” igen kis hatásfokúak voltak.79 1929 januárjában a földművelésügyi miniszter 100 vagon rézgálic november 1-i határidővel történő hitelezését hirdette meg. A szegedi th. bizottságban és a Szegedi Gazdasági Egyesületben lezajló viták és felmérések után a szegedi szőlősgaz dák 2 és fél vagonra (250 q) nyújtottak be igényt, amelyért a th. bizottsággal együtt közösen vállalták a kezességet. Az egyesület májusi ülésén szóvátették, hogy csak 28 q rézgálicot szállíttatott a miniszter.80 Nem jártak nagyobb sikerrel a termékszerkezet átcsoportosítását, új növények termelésének bevezetését, az intenzív állattenyésztésre való áttérést célzó programok sem, amelyeket a városháza nagytermében népes propagandagyűléseken, a Szegedi Gazdasági Egyesület szervezésében, a főispán elnök letével kormányzati kezdeményezésre hirdettek meg. E tervekkel kapcsolatban je gyezte meg a Szegedi Új Nemzedék vezércikke 1929. jún. 27-én: „Sajnos Mayer Já nos (a földművelésügyi miniszter) csak utólag állapít meg bajokat és akkor kezd be szélni termelésátszervezésről, amikor már bekövetkeztek a bajok...”81 A kormányzat terveinek és intézkedéseinek helyi szószólója, a Szegedi Gazdasági Egyesület „repre zentatív” elnökökkel az élén az elkövetkező években egyre csökkenő népszerűséggel tevékenykedett.82 Az 1928-ban alakult Szegedi Alföldkutató Bizottság termelési kísérletei (rizs, rózsaburgonya, szójabab, gyümölcsnemesítés), az 1931 végén Klebelsberg nevével elindított tanyamentő mozgalma (tanyakiállítások, mintatanyák szervezése, országgyűlési képviselőket mozgató vándorgyűlések) következtében a Szeged vidéki mezőgazdaság válságos helyzete országos érdeklődés kereszttüzébe került.83 A javulás fo lyamata és eredményei csak néhány évvel később váltak érzékelhetővé. A Szegedi Alföldkutató Bizottság tevékenységének támogatása, továbbá az Újszegeden mű ködő Alföldi Mezőgazdasági Intézet búzakísérleteinek finanszírozása84 a kormányzat azon intézkedéseinek sorába illik, amelyek a minőségi termelés előmozdítását, a vál ságból való kijutás egyfajta lehetőségének megteremtését célozták. 78 CsmL Szeged polgm. ír. 1933 —- 5698. sz. 79 I n c z e i. m. 243—244. old. 80 CsmL Th. Biz. ir. Közgy. jkv. 1929 — 74. sz. SZUN, 1929. jan. 18. A földművelésügyi mi niszter a kedvezményes rézgálicért a várostól kér garanciát — 1929. máj. 5. A szegedi gazdákat sú lyosan érinti, hogy csak 28 q rézgálicot kaptak. 81 SZUN, 1929. február 10. A Szegedi Gazdasági Egyesület nagyszabású programot dolgozott ki erre az évre. — 1929. jún. 27. Az átszervezés. 82 SZUN, 1930. jan. 9. Aigner főispán megalakítja a Dél magyarországi Gazdák Szövetségét—■ 1930. febr. 11. Az Alsótanyai Gazdablokk vándorgyűlése Szentmihályteleken — 1932 júl. 3. Fodor Jenő ny. h. polgármestert választotta elnökének a Szegedi Gazdasági Egyesület (Mindössze 18-an voltak jelen a tisztújításon, az Egyesület újjászervezésére van szükség.) 83 A Szegedi Alföldkutató Bizottság tevékenységéről részletes beszámoló hangzott el 1931. március 15-én az Alföldkutató Bizottságok Szegeden tartott első közös ülésén. (SZUN, 1931. márc. 192
A nemesített vetőmagvak kiosztására irányuló kedvezményes hitelakciók, amelye ket még a válság jelentkezése előtt meghirdettek, a minőségi termelést szolgálták volna. Az 1931— 1932-ben Szegedenkis mennyiségben és ínségenyhítő akcióban kiosztott búza és burgonya az élelemhiány enyhítését célozta. Csekély eredményt hozott Szegeden a kormányzat 1930-ban tenyészállatok beszerzésére indított kamatmentes hitelakciója. A jelentkező 68 gazda közül csak 15 vehette igénybe, mivel a Szegednek engedélyezett 3000 pengőből többnek nem tellett. Az eset kapcsán mondott véleményt a korabeli újságíró a kormányzat akcióiról: „A Népbank még egy 160 holdas bérleten gazdálkodótól is megtagadta a hitelt... Ez a jellemző eset is igazolja azokat, akik régen hangoztatják, hogy a csigalassúságnál nehézkesebb tempóban folyó földművelési reorganizáció jóformán semmit sem segít a gazdákon...”85 Az állami beavatkozási politika a válság éveiben a terményértékesítés területén bontakozott ki legsokrétűbben. Ez az állami termékfelvásárlások folytatásában, gabonatárházak, gabonacentrumok kialakításában és a szövetkezeti szervezkedés előmozdításában nyilvánult meg. A hivatalos fórumokon nagy propagandával szer vezett tanyai gazdaszövetkezés 1932 végére a szatymazi gyümölcstermelő gazdák körében járt eredménnyel.86 A válság idején a legnagyobb arányú állami beavatkozás a búza árának a boletta révén történt támogatása volt, amely négy éven keresztül, 1930 nyarától 1934 nyaráig volt érvényben.87 A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara, amely az ország többi iparos és keres kedőérdekeltségéhez hasonlóan, heves ellenzője volt a bolettának, évi jelentéseiben értékelte a boletta szerepét: „Nagyon kétségesnek látszik, hogy a boletta megfelelő eszköz volt-e a mezőgazdasági válság enyhítésére...” — „... Ezt az árkiegészítést a kormányzat a fogyasztó közönséggel fizettette meg. Négy év alatt 390 millió pengőbe került a rendelet, ennyivel drágította a belföldi fogyasztást... csupán bizonyos ter melőkategóriák javára szolgált... A kisebb gazdáknak, akik nem élvezték a boletta rendszer előnyeit, a mezőgazdasági válsággal szemben egyetlen védekezése volt, igényeiknek és szükségleteiknek szinte a nélkülözés határáig való leszorítása...”88 A boletta-törvényjavaslat tárgyalása idején Szegeden bolettaellenes mozgalom bontakozott ki. A törvényhatósági bizottság ülésén a boletta bevezetése ellen tilta kozó határozatot hoztak. A törvényhatósági bizottság gazdavezérei azonban meg fellebbezték a boletta-ellenes határozatot (mondván: „... a közgyűlés idején... még
15. Az Alföldkutató Bizottságok termékeny vitája Szegeden Klebeslberg Kunó gróf jelenlétében) — SZUN, 1931. dec. 5., 16. Az Alföldkutató Bizottság tanyamentő akciója — 1932. febr. 6. Mintata nyákat létesít az Alföldkutató Bizottság a tanyavilágban — 1932. jún. 19. Országos érdeklődés kíséri az Alföldi Bizottság mai szegedi vándorgyűlését — 1932. szept. 13. 20 000 látogatója volt az első nagysikerű tanyakiállításnak. 81 SZUN, 1930. aug. 2. Egy hold szegedi földben húszmázsás termést hozott a bánkúti búza (az Alföldi Mezőgazdasági Intézet búzakísérletéről). 85 SZUN, 1930. okt. 8. Csak 3000 penőg áru állami tenyészsertést kaphatnak a szegedi gazdák. — Feltételezhető, hogy ez az elégtennek bizonyuló állami hitelakció lebegett a királyhalmi Népkor keserű hangú felszólalója előtt 1930. novemberében, amikor a válság megoldására irányuló intézke désekről, mint a kátyúba rekedt szekér szép szavakkal történő kicsalogatásáról beszélt. (Lásd a 47. sz. jegyzetet.) 86 SZUN, 1930. máj. 10. A kormány négy gabonacentrumot létesített (Barcs, Sopron, Miskolc, Pécs) —- 1930. júl. 3. Gyümölcsértékesítő Szövetkezetét alapítottak a szatymazi gazdák — 1932. febr. 27. Szövetkezeti gazdaszervezkedés a szegedi tanyavilágban — 1932. szept. 13. Megalakult a Szeged Vidéke Gyümölcstermelők Egyesülete. 87 A bolettáról, az állami boletta-alap bevételeiről és kiadásairól, a kedvezmények birtokkate góriánkénti alakulásáról bővebben lásd I ncze i. m. 250—251. old. 88 KJ 1931.9—10. old. — 1933—1934. 8—9. old. 13
193
senki sem volt tisztában azzal, hogy milyen mértékben használ vagy árt a boletta az országnak...”), ig y a kormánynak címzett tiltakozó felirat elküldésére nem került sor.89 Az 1930. július 16-án életbe lépő' boletta szegedi premierje sikertelennek bizo nyult. A spekuláns gabonakereskedők kihasználták a szegedi gazdák tájékozatlan ságát. A bolettát levonták a búza árából, így a régebbi — 17 pengős ár helyett 14 pengőt adtak érte mázsánként, erre ígérve „nagylelkűen” a 3 pengős bolettát.90 Egy héttel később „... a lelkiismeretlen ügynökök úgy csapják be a gazdákat, hogy a mázsánként járó 3 pengős gabonajegy helyett csak 30 fillérest nyomnak a gyanút lan és tájékozatlan tanyai magyar m arkába...”91 A boletta adófizetésre történő kipróbálása sem járt mindig sikerrel, ugyanis régebbi bírságok fedezésére is bevonhatták.92 A Szegeden 1930-ban befolyt 5 965 059 pengő adónak csak kis százalékát, 98 416 pengőt fizettek bolettával.93 Rendkívül megnövelte a városi elöljárósági hivatal munkáját a boletta törvénynek az a rendel kezése, amely a részesgabona bonyolult adatszolgáltatással járó igazolását írta elő.94 A boletta-visszaélések sorába illik a megyéspüspök pásztorlevelének az a figyel meztetése, hogy a papság a haszonbérleti szerződéseknél tisztázza a boletta kérdését is: „... leghelyesebb, ha kikötik, hogy a fizetendő búza- és rozs-haszonbéreken kívül, a boletta is a haszonbérbeadót illeti meg...”95 Ily módon a boletta-törvény a kizsák mányolás újabb, burkolt lehetőségét teremtette meg a nagy földbirtokkal rendelkező egyház számára. A szegedi mezőgazdaságot a 20-as években extenzív gazdálkodás, az időjárási és talajviszonyok által nagyban befolyásolt egyoldalú szemtermelés, kiegészítő ágazat ként űzött hanyatló állattenyésztés, technikai elmaradottság; országos jelentőségű paprikatermesztés és a gyümölcstermelés fellendítésére irányuló nagy tervek jelle mezték. A városi birtokpolitika eredői a krónikus válsággal küszködő magyar mezőgaz daság ellentmondásaiban gyökereztek, amelyeket az 1929—1933-as gazdasági válság éles megvilágításba helyezett. A válság hatásainak fékezésére, a válságból való ki jutás lehetőségeinek megteremtésére a szegedvidéki mezőgazdaság is képtelennek bi zonyult, és oly nagy megrázkódtatásokat szenvedett, hogy a válság elmúltával hoszszantartó depressziót követően tudott csak a válság előtti szintre felvergődni.96
89 SZUN, 1930. jún. 22., jún. 29., júl. 1., júl. 8. 90 SZUN, 1930. júl. 17. Veszedelmes bolettaszélhámosság ütötte fel a fejét a szegedi piacon: „A roppant komplikált gazdasegítő ötlet nyomán született bolettarendeletet a gazdák még nem értek rá áttanulmányozni, és így könnyen félrevezethetek...” 91 SZUN, 1930. júl. 22. 92 SZUN, 1930. júl. 20. Egy felsővárosi gazda szombaton fizetett először az adóhivatalnak bolettával. 93 SZUN, 1931. jan. 10. 200 000 pengővel több 1930-ban az adóhátralék Szegeden mint 1929ben volt. 94 SZUN, 1939. júl. 26. Háromezer szegedi aratómunkás várja, hogy mikor kapja meg az elöl járóságtól a boletta igazolványt. 95 SZUN, 1931. jan. 10. Megjelent a megyéspüspök VIII. sz. pásztorlevele. 96 A válságból való kilábalás időszakára vonatkozóan lásd H e g y i A n d r á s : Szeged mezőgaz dasága és parasztságának helyzete a Gömbös-kormány időszakában (1932—1936). AH Tom. XLV. Szeged, 1973. 194
4. A válság jelentkezése a szegedi iparban és kereskedelemben Az ipari válság mélységét mindenekelőtt az a körülmény határozta meg, hogy krónikus agrárválság talaján bontakozott ki. A szegedi ipar válság alatti helyzetének megítélésénél is ezt a körülményt kell hangsúlyoznunk. A szegedi gazdaság agrár ipari jellegéből adódóan korán jelentkezett, és éles megvilágításba került a mezőgazdasági népesség megroppant vásárlóereje következtében csökkenő kereslet, és a bővítés irányzatát mutató ipari termelés közötti ellentmondás. A válság iparra gyakorolt hatásának mérlegelését két szempont szerint végezzük el. Egyrészt szükséges bemutatnunk, hogy milyen arányú ipari fejlődés ívét törte meg a válság Szegeden, másrészt vizsgálat alá kell vennünk az egyes iparágakat, amelyek nek helyzete a válság éveiben különbözőképpen alakult. A szegedi ipari struktúra fő jellemzőit, továbbá a kis- és nagyüzemek egymáshoz viszonyított arányát már vázlatosan ismertettük. Plasztikusabb kép bontakozik ki, ha az ipari keresők iparáganként megoszlását vesszük figyelembe, mégpedig az 1920-as és 1930-as adatokat összevetve.1 Legszembetűnőbb a ruházati ipar keresőinek a többi iparághoz viszonyított nagy számaránya. Az élelmezési ipar ennek kb. felét teszi ki. Valamivel kevesebb a fonó-, szövőiparban és az építőiparban foglalkoztatottak száma. A felsoroltak azonban egyenként is meghaladják az egyértelműen nehézipari ágazatnak tekinthető vas- és fémipar, továbbá gépgyártás keresőinek számarányát. E rendelkezésünkre álló adatokból messzemenő következtetést nem vonhatunk le, azt azonban megállapíthatjuk, hogy a hagyományos ipari struktúra a 20-as években alig változott. A gépgyártás, a vas- és fémipar, továbbá a korábban vezető könnyű ipari ágazat, az összeszűkült területre túlméretezett élelmiszeripar visszaesését figyel hetjük meg az országos összképpel egyezően. Az élelmiszeripar mellett vezető könnyűipari ágazat, a textilipar mérsékeltebb fejlődést mutatott a 20-as években Szegeden, mint országos viszonylatban. Míg orszá gosan a textilipari munkáslétszám megháromszorozódott a 20-as években, Szegeden a textiliparban foglalkoztatottak száma néhány százalékos emelkedést mutatott. E mérsékeltebb fejlődést azonban az a tény is indokolja, hogy a szegedi ipari struktúrá ban a textilipar már a háború előtti időszakban megközelítette az élelmiszeripar ará nyát. Országos viszonylatban alacsonyabb szintről indulva, csak a 20-as évek végére vált az élelmiszeripar utáni legerősebb iparággá.2 A két nagy kenderipari vállalat nyersanyagtermő területeinek 90%-át vesztette el a határrendezés következtében, és csak a 20-as évek második felére tudott úrrá lenni a nyersanyagbeszerzési gondokon. Erősen exportra orientált termelésük miatt a belső vámvédelem előnyeit sem élvezhették úgy, mint a textilipar egyéb ágazatai. A hagyományos piacok egy részének elvesztése miatt termékelhelyezési nehézségek kel is küszködtek. Megemlítendő azonban, hogy a 20-as évek második felében végrehajtott rekonstrukciók gyorsabb fejlődés lehetőségét teremtették meg.3 Az iparban végbemenő tőkés fejlődés jellemzésére szolgálnak az ipari vállalatok számarányának 1920-as és 1930-as alakulását tükröző adataink.4 Legszembetűnőbb a segédnélküli, tehát a kisműhelyek számának visszaesése, továbbá a gyárszerű válla latok segédszemélyzetének gyarapodása. Ezen adatok a tőkekoncentráció lassú előrehaladásának bizonyítékai, de lényegében azt tükrözik, hogy a szegedi ipart a 1 Lásd a XIII. sz. táblázatot. 2 B erend T. I ván—R ánki G yörgy : i. m. 361. old. 364. old., továbbá a XVI. sz. táblázat.
3 Szeged monográfia. 210. old.; Szabolcsi G ábor : A Szegedi Kenderfonógyár 75. éve. Szeged, 1958. 26—27. old.; Az Újszegedi Kender- és Lenszövő Vállalat 70 éves fejlődésének története (1888—■ 1958) Összeállította: K ónya Sándor Szeged, 1958. 11. old. 4 Lásd a XIV. sz. táblázatot.
13*
195
válság küszöbén is kisműhelyek, kis- és középüzemek sokasága Jellemezte. Ezen kis vállalatok fó'leg a hagyományos szegedi szolgáltató és fogyasztási cikkeket gyártó iparokat képviselték, amelyek kínálata a legerősebben függött a szegedi és a Szeged környéki, döntően mezőgazdasági jellegű népesség keresletétől. Az ipari „kisegzisztenciák” csökkenését (kb. 600 fő) és az ipari segédmunkások létszámának 10 év alatt közel 3000 fős gyarapodását tükröző adataink a gyáripar izmosodását bizonyítják.5 A gyáripar vezető ágazatait és reprezentáns üzemeit a foglalkoztatott munkások számaránya szerint vesszük sorra.6 Hétszáz főt meghaladó munkáslétszámával első helyen említendő a Szegedi Kenderfonógyár Rt. Közel ennyi főt foglalkoztatott együttesen a másik két kender-, len- és jutaipari üzem: a Magyar Kender- Len- és Jutaipari Rt. újszegedi gyára és a Hazai Textilipari Rt. örököse, az 1929-ben angol érdekeltséggel újjászervezett An gol—Magyar Jutafonó és Szövőgyár Rt. Nagyságrendben kisebb létszámú üzemek képviselik az élelmiszeripart, azonban mind a foglalkoztatottak, mind a vállalatok számát tekintve a textiliparnál nagyobb súlyt képviselnek. Ide sorolandó az állami Dohánygyár 300 főt meghaladó munkáslétszámával. A legnagyobb húsipari üzem, a Pick- Szalámigyára két világháború k ö zött fokozatosan a magyar élelmiszeripar egyik legjelentékenyebb üzemévé vált. A nagymúltú Back-malom mindvégig kihasználatlan kapacitással működött. Fontos szerepet töltöttek be a város iparában az építőipar és a vele kapcsolatos iparágak: az építőanyagipar, üvegipar, továbbá a faipar. Ezen iparágak idényjellege, konjunktúrától erősen függő foglalkoztatottsága, a változó létszámmal dolgozó kisés középvállalkozások sokasága a pontosabb becslést nem teszik lehetővé. Kisebb súlyt jelentettek a szegedi ipari életben a bőripari, sörteipari és nyomda ipari üzemek. A szegedi könnyűipari üzemek sorában szinte eltűnnek a nehézipari üzemek. A kisebb vas- és fémipari műhelyek mellett külön érdemelnek említést az egyenként száznál több munkást foglalkoztató vasúti műhely, gázgyár, gyufagyár. A 20-as években felbukkanó gyáralapítási tervek is a könnyűipari ágazat bőví tésére, mezőgazdasági eredetű nyersanyagok feldolgozására vonatkoztak.7 1929 tavaszán igen foglalkoztatta a közvéleményt egy papírgyár Szegedre telepítésének közeli megvalósulást igérő terve, azonban ezen próbálkozás a bizonytalannak mu tatkozó nyersanyagellátás (kukoricaszár) miatt megbukott.8 A város 1929 őszén — attól a gondtól vezérelve, hogy a befejezésükhöz közeledő Fogadalmi templom és egye temi építkezések mellől felszabaduló munkaerő elhelyezését biztosítani kell — egy angol tőkeérdekeltség ajánlatával, bacon sertésvágó és húsfeldolgozó üzem létesíté sének tervével foglalkozott. 1930 márciusában az Auspacher Hermann cég próbaüzemelést kezdett, és kb. 20 000 db hússertés felvásárlására jelentette be igényét. A szegedi húsiparosok azonban felléptek „az agyonfavorizált és túlvédelmezett bacon export ellen”, ami m iatt ők távolabbról, költségesebb szállítással tudták csak a hízó-
6 Lásd a XV. sz. táblázatot. 6 Lásd a XVI. sz. táblázatot. 7 1923-ban cérnagyár és konzervgyár, 1927-ben lendamasztgyár létrehozása került szóba. Tonelli Sándor szerint mindössze két számottevő alapításra kerül sor a háború után, mégpedig 1921ben a Hütőház és Élelmiszerszállító Rt. továbbá 1929-ben az Angol—Magyar Jutafonó és Szövőgyár Rt. létrehozására. — T o n e l l i S á d n o r : A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara ötven éves története 1890—1940. Szeged, 1940. 69—70. old. 8 SZUN, 1929. márc. 15. „...a cellulózé gyár nem látja biztosítva a kért kukoricaszükségletet... A környékbeli uradalmak és gazdák ugyanis nem voltak hajlandók kukoricaszártermésük átenge désére, mert az, mint mondták, takarmányozásra és tüzelésre kell...” 196
sertést beszerezni. A terv kudarcához még az is hozzájárult, hogy a Szeged környéki gazdák nem tudtak megfelelő mennyiségű és minőségű hússertést biztosítani a cég számára.9 1932-ben felröppent egy konzervgyár létesítésének híre.10 A következő években már nincs több szó gyáralapítási tervekről. A búza- és lisztfeleslegek feldolgozása érdekében a tarhonyakészítő háziipar támogatásáról, továbbá — a szegénység és a munkanélküliség enyhítése végett — egyéb háziiparok fellendítéséről (kosár-, szalma-, kukoricaháncs-, gyékényfonás, seprőkészítés) tanács koztak a városházán. Az ipari és kereskedelmi válság tünetei már 1929-ben megnyilvánultak. A szegedi kamarai jelentés bevezetője „az általános bizonytalanság esztendeje” -ként emlegeti, és az ipari és kereskedelmi válság fő okaként a hitelhiányt és a mezőgazdasági lakos ság vásárlóképességének csökkenését említi. Visszaesésről számol be mindazon ipar ágakban, amelyek a lakosság közvetlen szükségletének kielégítésére szolgáltak, és különösen szomorúnak nevezi az alföldi mezőgazdasági jellegű városok és falvak kisiparának helyzetét.11 Legszilárdabban állták a válság megrázkódtatásait a nagy szegedi textilgyárak. A Szegedi Kenderfonógyár Rt. termelésének alakulásáról pontos adatok állnak rendelkezésünkre.12 év
össztermelés tonnában
1913
4016
1923 1924 1925 1926
2072 1733 1985 2315
1929 1930 1931 1933
2906 2883 2861 2409 20%-os csökkenés
A gyár a 20-as évek közepétől egyenletesen emelkedő termelést mutatott, amely csúcs pontját 1929-ben érte el. A növekvő termelés egyrészt annak volt köszönhető, hogy a gyár kistermelőkkel kötött szerződések révén biztosítani tudta a megfelelő mennyi ségű kenderkórót, mégpedig az általa diktált alacsony átvételi árakon. 1927-ben, sa ját kendertermő területeinek13 eladásából származó tőkével megkezdődött az üzem modernizálása, villamosítása, amely olcsóbb energiát jelentett, gazdaságosabb ter melést biztosított. Az elveszett piacok pótlása, illetve új piacok meghódítása érdeké ben a gyár csatlakozott a világkartellhez, amelyben a versenytárs olasz, svájci és 9 SZUN, 1930. júl. 11. A nagy reklámmal beharangozott bacon hússertés-export a teljes csőd elé jutott. 10 SZUN, 1932. ápr. 29. Budapesti és francia tőkével nagy konzervgyárat akarnak létesíteni Szegeden — Konzervgyár létrehozására 1940-ben a W. M. Művek alapításában került sor. 11 KJ 1929. 5—6. old. 12 D r . S z i l á g y i G á b o r — D r . K á p o s z t á s I s t v á n : A Szegedi Kenderfonógyár története. 1877—1977. Szeged, 1976. 154. old. Az 1913-as adat ismertetése annak érzékeltetését szolgálja, hogy a háború utáni helyzetváltozás milyen arányú termeléscsökkenést eredményezett. 13 A Rt. leányvállalataként fenntartott Mezőgazdasági Kenderipari Rt. 4200 hold területének eladásáról van szó. 197
osztrák kenderfonóüzemek vettek részt.14 A válságot megelőző' években termékeinek 60%-át helyezte el külföldön, 40%-át belföldön. A válság kezdetét 1929-ben a vállalati nyereség 50%-os csökkenése jelezte.15 év tiszta nyereség pengőben 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933
329 492 603 351 628 896 369 595 50%-os csökkenés 303 044 126 580 264 092 179 326
Az értékesítési nehézségek mind belföldön, mind külföldön jelentkeztek. A belföldi szükséglet 40%-os csökkenését 1929-ben azzal magyarázhatjuk, hogy a gyár termé keinek fő fogyasztója a mezőgazdaság volt, amelynek krízise korábban bekövetke zett, iparcikkek iránti kereslete leszűkült. A külföldi piacokon az új versenytársakkal (Olaszország, Belgium, Németország) csak úgy tudott megbirkózni, hogy olcsóbban dobta piacra áruit. Az 1929-ben exportált termékek 60%-át alacsony áron értékesítet ték. A belföldi kereslet további szűkülése miatt az exportált mennyiség fokozására tö rekedett az Rt. igazgatósága, 1930-ban már a termelés 70%-át helyezte el külföldön, ahol az eladási feltételek tovább rosszabbodtak. A belföldi eladási árakat fenntartot ták, számtalanszor komoly árharcban védelmezték, a készárukészletek halmozódása ellenére. 1930 júniusától 5 napos munkahétre tértek át.16 A Szegedi Kenderfonó Rt .példáján is lemérhető a válság azon sajátossága, hogy a tőkések egyrészt a munkások rovására (üzemredukció, bérleszállítás) kerestek kiutat a válságból, másrészt pedig az ipari termékek árait a monopolizált iparágakban kartellmegállapodásokkal igyekeztek a korábbi magas színvonalon tartani, ami azt eredményezte, hogy tovább szűkült a belső piac, a válság még jobban elmélyült és elhúzódott.17 A gyár termelésének visszaesése 1931—1933 között a legszámottevőbb (az 1929es termeléshez viszonyítva 20%). Bár a tiszta nyereség már 1929-ben felére zuhant, mégis nyereséges tudott maradni a válság éveiben is. Termékei keresettek maradtak a válság sújtotta nemzetközi piacon, mégha kevesebb haszonnal is lehetett azokat ér tékesíteni. Kétségtelen, hogy az üzem korszerűsítése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nagy mennyiségű, olcsó termékekkel állt elő az exportpiacokon. A Szegedi Kenderfonó Rt. nyereségének, termékei versenyképességének elsődlegesen az olcsó ár volt a magyarázata, amelyet a kendertermelők kíméletlen kizsákmányolása tett lehetővé. A kendertermelőkkel kötendő szerződéseknél, a kisgazdák szorult helyzetét kihasználva, a Szegedi Kenderfonó Rt. kínálta fel a legalacsonyabb átvételi árat. 1930—1931-ben, az értékesítési gondokra és a késztermékek árcsökkenésére hivat kozva olyan alacsony árakat ajánlott a gazdáknak, hogy azok egy része lemondott a kendertermelésről.18 1 4 S z a b o l c s i i. m. 33—34. old. — Emellett más monopolszervezeteknek is tagja volt, amelyek nemcsak a kívülállókkal, hanem egymás között is állandóan versenyeztek. 15 A Szegedi Kenderfonógyár története. 59—60. old. 16 KJ 1929. 39. old., 1930. 37. old., 1931. 34. old. 17 I n c z e i. m. 130. old. 1 8 S z a b o l c s i i. m. 43. old., KJ 1930. 36. old. 1931. 34. old.
198
A Magyar Kender-, Len- és Jutaipari Rt. 1925-ben alakult a Juta- és Kenderipari Rt. újszegedi gyára és a Magyar Kender- és Lenipari Rt. pesterzsébeti jutagyára egyesülésével. Az újszegedi textilgyár budapesti központból irányítva igyekezett ki használni az 1920-as évek második felének konjunkturális viszonyait. Új jaquardgépek és revolvergépek beállításával finomabb minőségű szövetek gyártása került előtérbe. Új szövők tömeges kiképzésével és uradalmakkal kötött kendertermelési szerződésekkel a munkaerő- és nyersanyagutánpótlást biztosítani tudták. Ezen ígéretes fejlődési feltételek közepette jelentkezett az ipari válság 1929-ben értékesítési nehézségek formájában. A kamarai jelentés 1931-ben némi javulást jelez, amit az idézhetett elő, hogy a gyár új cikkeket (selyem és selyemszerű szövetek) állított be termelési programjába. Az 1933-as évet már nyereséggel zárta. Üzleti kimutatásai 1933-ban 28 450 pengő, 1934-ben 60 389 pengő nyereséget regisztráltak.19 Kedvezőtlenebb kép alakult ki az Angol—Magyar Jutafonó és Szövőgyár Rt. vál ság alatti helyzetéről, bár részletes adatok nem állnak rendelkezésünkre. A gyár ko rábban Hazai Textilipari Rt. néven működött, és a legjobban felszerelt jutagyárak közé tartozott, de állandó pénzügyi nehézségekkel küzdött. 1929-ben fizetésképtelen séget jelentett be. A gyár felszámolásának megakadályozása politikai kérdéssé vált, közel 400 főt fenyegetett az utcára kerülés 1929—1930 válságosra forduló telén. A fő ispán kérésére, és Klebelsberg Kunó közbenjárására, a pénzügyminiszter a gyár 72 000 pengő adótartozásából 40 000 pengőt elengedett. Ezután folyamatos üzemeléssel került át egy angol érdekeltség tulajdonába.20 Termelésének alakulásáról nincse nek adataink. Az értékesítési gondokat jelzi, hogy 1931-ben 50%-os forgalomcsök kenésről és 3 napos munkahétre való átállásról kapunk tudósítást.21 A belföldi érté kesítés nehézségeivel függ össze, hogy éppen a válság éveiben élénkült meg exporttevékenysége. Míg 1929-ig csak közeli európai országok, 1931—1932-ben távolabbi, sőt tengeren túli országok piacain is megjelentek a gyár termékei. A válság évei alatt és után a távolabbi piacok szerepe országos viszonylatban is megnőtt.22 A szegedi jutagyárak példája is bizonyítja, hogy a tőkések a válság éveiben mo nopolszervezetek alakításával próbálták az árak és a piacok feletti uralmukat őrizni. A Kender-, Juta-és Textilipari Rt., a Magyar Kender- Len- és Jutaipari Rt. és az An gol—Magyar Jutafonó és Szövőgyár Rt. 1930-ban ún. bizományi szerződést kötött, melynek célja a szerződésen kívülálló szakmabeli gyárak és kereskedőcégek verseny ből való kizárása volt.23 Jó minőségű, de drágábban előállított termékeket kínált, főleg hazai vevőknek a többi, kisebb szegedi textilüzem. A Varga Mihály Kenderkikészítő-, Kötélárugyár és Mechanikai Hálógyár cég raktárában már 1929-ben felhalmozódtak az eladhatat lan zsinegek és zsákkészletek. A környékbeli gazdák elszegényedése miatt e cikkek még olcsó áron is nehezen találtak vevőre.24251929-től üzemszünetet tartott az Ariadne kötött- és szövöttáru gyár. 1931-ben sikertelen kísérlet történt ismételt beindítá-
19 Az Újszegedi Kender- és Lenszövő Vállalat 70 éves fejlődésének története (1888—1958) Összeállította: K ó n y a S á n d o r . Szeged, 1958.11—12. old., H e g y i A n d r á s : Szeged gyáripara a Göm bös kormányzat idején 1932—1936. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. 1974—1975/1. 220. old. 20 Szeged főisp. ir. 1929 — 506. sz. KJ 1929. 44. old. SZUN, 1930. márc. 12. A pénzügyminisz ter az adóhátralékok elengedésével segít a szegedi textiltelepen. 21 KJ 1931. 34—35. old. 22 Az exportrádiusz meghosszabbodásának összefüggéseiről lásd I n c z e i. m. 329—330. old. 23 G á t i G y - n é : Adalékok az Angol—Magyar Jutafonó történetéhez. Szeged, 1969. 12., 15. old. — Idézi H e g y i A n d r á s : Szeged gyáripara ... 220. old. 21 KJ 1929. 41. old. 25 SZUN, 1931. jún. 28. Szünetel a szegedi Ariadne gyárüzem. 199
sára.25 A „Gábor” keleti szőnyeg- és textilszövődejó minőségű áruiból 1929-ben még sikerült exportálni, de az értékesítés egyre nehezebbnek bizonyult. Árcsökkentésre pedig, a külföldi vevő megtartása érdekében — eltérően a nagy gyáraktól — nem vállalkozhatott, hiszen már 1929-ben adóhátralék miatt eljárás indult a tulajdonos ellen.26 Néhány nagymúltú kisvállalkozást (Kirchenmayer János és Társa, Zwickl Ferencné cégeket), melyek kötöttárukat, férfi és női ruházati cikkeket gyártottak, csődbe juttatott az üzlettelenség. Ennek oka a helyi és környékbeli lakosság vásár lásainak visszaszorulásában keresendő. Összegzőén megállapíthatjuk, hogy a szegedi textilipar, bár a többi iparágnál könnyebben vészelte át a válság viharait, az országoshoz viszonyítva súlyosabb megrázkódtatásokat szenvedett. Ennek oka termékeinek jellegében és piaci helyzeté ben rejlett. A város iparában legnagyobb súlyt képviselő élelmezési ipar a textiliparnál job ban megsínylette a válságot. Ennek előzménye az ország iparában az első világháború utáni határok miatt jelentkező strukturális válság volt, amely elsődlegesen az élelmi szeripart sújtotta. A malomipar őrlőkapacitása kihasználatlan maradt, mivel Bácska, Bánát gabonatermelő területei a határon kívül estek. A húsfeldolgozó ipar a leszű kült területen is tudta valamelyest pótolni nyersanyagveszteségeit. Az élelmiszeripar modernebb ágazatai, a konzervgyártás, a tej-, tejtermék-, baromfifeldolgozás a válság küszöbén a tervezés, illetve a kísérletezés stádiumában voltak Szegeden. A háború utáni időszakban négy szalámigyár volt üzemben városunkban.27 Közülük csak a Pick-gyár lett úrrá a nyersanyagutánpótlás és a kedvezőtlen szállí tási tarifák okozta nehézségeken, és a magyar szalámiiparban szinte versenytárs nélküli nagyüzemmé nőtte ki magát. A Pick-szalámigyártás fellendülése 1927-től figyelhető meg, amely elsősorban a belső fogyasztás kedvező alakulásával volt össze függésben. 1928-ban az exportlehetőségek javultak, a sertéshús árának csökkenése pedig gazdaságosabb termelést tett lehetővé. A termelés mennyisége még 1929-ben is növekedett, de a kamarai jelentés a fogyasztóképesség csökkenését, az exportpiac rosszabbodó feltételeit regisztrálta.28 1930-ban több tényező kedvezőtlenül hatott a szalámiiparra. A sertésárak esése miatt a gazdáknak nem volt kifizetődő az ipari sertéstenyésztés, az ország erőltetett élősertéskivitele veszélyeztette a nyersanyagellátást, továbbá a sertéshús és a szalonna áresése csökkentette a szalámifogyasztást. A termelés visszaesése 1933-ban érte el a mélypontot.29 Az élelmiszeripar kiviteli gondjai 1931-ben súlyosbodtak. Ausztria csökkentette a beviteli kontingenst, Csehszlovákiával szerződésen kívüli állapot állt elő, az Olasz országba irányuló marhaexport leállt. Az állatárak esése és az állati termékek olcsóbbodása nem eredményezte a fo gyasztás jelentősebb bővülését. A rossz kereseti viszonyok gátat szabtak a fizetőké pes kereslet javulásának. Hiába csökkent a szalonna kilónkénti ára 2,20 pengőről 1,30 pengőre 1929-ben, a szegedi közvágóhídon eladatlan készletek halmozódtak fel. M íg 1928-ban 25—30 vagon szalonnát sóztak le az aratómunkások számára, 1930ban 3—5 vagon is csak veszteséggel volt eladható.30 A vágóhídon levágott állatok 28 KJ 1929. 44. old., SZUN, 1931. okt. 25. Felmentették a G ábor szőnyegszövő üzem munkás nőit a hatósági közeg elleni erőszak vádja alól. (18 munkásnőre vonatkozott a felmentő ítélet, akik felháborodva az üzemben foglalás céljából megjelenő végrehajtók durvaságán, megverték azokat). 27 Szeged monográfia. 209. old. 28 KJ 1929. 34. old. 29 M a n n M i k l ó s — S í p o s P é t e r : A szegedi szalámigyár száz éve. Szeged, 1970. 19—20. old. 30 Indoklásul a kamarai jelentés a következőket hozza fel: „... az a munkás, akinek azelőtt fő tápláléka szalonna volt, az elmúlt 1929. évben az olcsó gyümölccsel érte be...” K J 1929. 37—38. old. — KJ. 1930. 34. old. 200
számának csökkenése is jól jelzi, hogy húsnak, a zsírnak a többi élelmiszerhez viszonyítva jelentősebb olcsóbbodása31 ellenére a lakosság fogyasztása nem bővült, hanem csökkent: Év 1929 1930 1931
A szegedi közvágóhídon levágott állatok száma32 63 711 db 53 419 db 49 932 db
Az élelmiszeripar másik ága, a malomipar a 20-as években krónikus kapacitás kihasználatlansággal küzdött. Különösen vonatkozott ez a legnagyobb szegedi gőz malomra, a Back Bernát és Fiai Rt-ra, amely elsődlegesen exportra őrölt. Valamivel kedvezőbb volt a kisebb vámőrlő malmok helyzete, amelyek a közvetlen környezetük ből származó őrlési forgalmukat a válság évei alatt is megőrizték, csak az 1932-es rossz kenyérgabonatermést érezték meg erősebben.33*35A 12 kisebb gőzmalom telje sítőképessége kb együttesen érte el a Back-malom teljesítőképességét.31 A gabona áresése, a gabonapiac kedvezőtlen alakulása miatt már 1929-ben bizonytalanná vált a Back-malom üzemeltetése. Az év első felében a kereskedelmi malmok egymás közti versenye miatt az őrlési haszon csökkenéséről, az év második felében az exportlehe tőségek bővüléséről, de az amerikai olcsó liszt európai piacokon való megjelenéséről számolt be az Rt. jelentése.33 A következő válságos esztendőben mind a belső, mind a külső feltételek rosszabbodtak, a nagy malom leállt.36 Az Ausztriába irányuló lisztkivitel csökkenése, a lisztimportot megakadályozó csehszlovák törvény életbeléptetése 1931-ben az export hanyatlásához vezetett. 1933— 1934-re a lisztkivitel az 1929—1930-as évek kiviteléhez viszonyítva egyötödére csök kent a szegedi kamarai körzetben.37 A malomipar súlyos helyzetét elsődlegesen az export elmaradása idézte elő a válság éveiben. A liszt és kenyérfogyasztás nem esett vissza olyan nagymértékben, mint a húsfogyasztás, mivel a liszt és a kenyér a burgonya mellett a legfontosabb tömegélelmezési cikk volt.38 A szegedi sütőipar adatai a lakosság tömegeinek elsze gényedését tükrözik. A kenyérfogyasztás 50%-ra, a péksütemény-fogyasztás 70%-ra esett vissza 1931-ben. A pékek számára a házisütések megszaporodása nehezen kivéd hető csapást jelentett, 20%-uk megszüntette iparát.39 A szegedi élelmezési ipar helyzetében az 1933— 1934-es esztendő sem hozott javulást, kivéve a szalámiipart, ahol mind a belső, mind a külső kereslet kedvezőbbre fordult.40 A szegedi és környékbeli lakosság vásárlóerejének gyengülése és a hitelhiány okozta az egyéb fogyasztási szükségleteket kielégítő és a szolgáltató iparok 1929-től 31 Az élelmiszerek áralakulására vonatkozóan lásd I n c z e i. m. 197—198. old. 33 KJ 1930. 44. old., 1931. 31. old. 3 3 I n c z e i . m . 191. o l d . 3,1 Szeged monográfia 208. old. 35 KJ 1929. 31. old. 36 KJ 1930. 27. old. 37 KJ 1933—1934. 21. old. — E sokatmondó adathoz a Back-malom Rt. jelentése még hozzá teszi, hogy a lisztexport hanyatlásának oka az, hogy a kormány a lisztkivitelt nem favorizálja úgy mint a búzakivitelt. 3 8 I n c z e i. m. 192. old. 33 KJ 1931. 29. old. 40 KJ 1933—1934. 23. old. 201
nyomon követhető válságát. A ruházati-, a cipó'-, a bőrfeldolgozó-, a bútor-, az aszta los- és nyomdaiparban a gyárszerű vállalatok 1929—1930-ban termékeik olcsósága, nagyobb hitelképességük, illetve külföldi kiviteli lehetőségük miatt viszonylag ked vezőbb helyzetben voltak. Az 1931— 1932-ben megcsappant forgalom termeléscsök kentésre, üzemredukcióra késztette a nagyobb üzemeket is, és normális üzletmenetük nehezen állt helyre. Az 1929-es kamarai jelentés szerint: „... az építőipar mellett, amely az egész év folyamán az általános pangás képét mutatta, talán a ruházati iparoknak kellett a legnehezebb viszonyokkal megküzdeniük...”41 Az 1928-as „lanyha üzletmenet” után a férfiszabók, az 1929-es jó terméskilátások alapján, sok vevőre számítottak. A gabonaáresések azonban e reményeket meghiúsították, a szabóknál nagy mennyi ségű áru maradt vissza, emiatt hiteleik törlesztése nehézségekbe ütközött. A gyengébb szabómesterek fizetésképtelenséget jelentettek be, lehúzták a redőnyt.42 A női szabó ipar forgalma az 1928-as amúgy is gyenge forgalomnak alig felét érte el.43 1930-ban az értékesítési gondok már az olcsóbb minőségű készruhákat előállító, gyárszerű üzemekre is átterjedtek, az őszi hónapokban fél üzemmel dolgoztak. Karácsony heté ben a ruházati üzemek megrendelés hiányában leálltak.44 A lábbeli készítő iparban dolgozó cipészek, csizmadiák és papucsosok annak ellenére, hogy a bőrárak estek, 1929-ben a gyári áruk versenyével sikertelenül bir kóztak. A cipészek elbocsátották munkásaikat a legtöbb műhelyből, még tanoncokat sem vettek fel. Jórészt javító munkából próbálták fenntartani üzletüket. A csizmadia ipart a cipő, mégpedig a gyári cipő viselésének elterjedése, a papucsos ipart az olcsó vászon- és gumicipők térhódítása kihalással fenyegette.45 A gazdasági válság mélyülését jól jelzi a gyári jelleggel dolgozó legnagyobb cipőipari vállalat üzletmenetének alakulása. Az első Szegedi Cipő-, Csizma- és Papucsipari Szövetkezet 1929. június 15-ig cipőkereskedők megrendelésére dolgo zott, raktárra nem. 1929 első felében a lakosság vásárlóerejének meggyengülésével párhuzamosan a kereskedők megrendelései visszaestek, sőt fizetési kötelezettségeiket is nehezen teljesítették. A belföldi kereslet visszaesése üzembeszüntetés rémét idézte fel, ami 150—200 fő kenyér nélkül maradását jelentette volna. Ezt elkerülendő, az üzemet 1929 közepén átszervezték Kisiparosok Egyesült Cipőipari Szövetkezete néven. Ennek során 80 000 pengő értékben új gépekkel szerelték fel, Budapesten ex portirodát nyitottak külföldi vevők megnyerése érdekében. A külföldi eladások lehe tővé tették, hogy az üzem kapacitásának 80%-át kihasználják. A modernizálás kö vetkeztében a termelt áruk forgalmi értéke az első félévi 484 000 pengőről 700 000 pengőre nőtt 1929 második felében. E termelésbővülés a válság kibontakozása miatt csekély eredményt hozott. 1930-ban a Szövetkezet a külföldi piacon kiéleződött ver senyt nem állta, a kivitelt beszüntette. Az állami megrendelések elmaradása miatt helyzete súlyosbodott. A forgalom visszaesésén kívül 20%-os áresés is nehezítette rentábilis üzemeltetését. 1931-ben a lábbelikészítő ipar exportjának teljes megszűné séről adott hírt a kamara.46 41 KJ 1929. 44. old. 42 KJ 1929. 45. old. — A szabóipar helyzetének bemutatására álljon még itt két példa: A sza bók 1929. május 4-én tartott gyűlésükön elhatározták a „fekete könyv” vezetését, hogy a nemfizető vevőkkel szemben védekezni tudjanak. Egy szegedi szabómester vidéki vevői számára jelentékeny részletfizetési kedvezményt biztosított. A részletek 1929 második felében olyan lassan csordogáltak be, hogy 71 vevőnek részletfizetési felhívást küldött. 62 felszólítás válaszolatlanul maradt. (Uo.) 43 Uo 46. old. 44 KJ 1930. 39. old. 45 KJ 1929. 46. old. 46 KJ 1929. 47—48. old., 1930. 40. old. 1931. 37. old. 202
A cipők iránti kereslet megcsappanása éreztette hatását a bőrfeldolgozó ipar ban is. 1929-ben a készbőrbehozatal csökkentése, a nyersanyag- és készbőrárak esése még biztosította az Orion Bőrgyár Rt. normális forgalmát. Az év végén azonban termelésének korlátozásával igyekezett az árubőséget megakadályozni, az árak to vábbi hanyatlását fékezni.47 Az asztalosiparosok közül az épületasztalosok helyzete már a válság kibontako zása előtt nehezebbnek bizonyult. A magánépítkezések 1928-ban leálltak hitelhiány és a kevés rendelkezésre álló hitel drágasága miatt. A még folyamatban levő állami és középítkezéseknél pedig az asztalosmunka minden áron való elnyerése érdekében a mesterek a vállalási ár leszorításával tudtak csak megrendeléshez jutni a versenytárgyalásokon. Az egyetemi építkezéseknél 1930-ban 30—40%-os vállalási árcsök kentések történtek. Ilyen árleszállításra a kevesebb segéderővel dolgozó asztalosok képtelenek voltak. A megrendelések elmaradása következtében 1931-ben a korábban 15—20 alkalmazottat foglalkoztató üzemek 1—2 munkással dolgoztak, vagy beszün tették üzemüket. A kenyér nélkül maradt segédek azután a javítási munkák elválla lása miatt zúdították magukra az asztalosmesterek haragját. Egyes mesterek tanoncaik 12—14 órás dolgoztatásával kísérelték meg munkavállalási áraik alacsonyan tartását.48 A bútorasztalosok az új bútor iránti kereslet megcsappanásáról panaszkodtak 1929- ben. A Szegedi Bútorgyár Rt. ez évben még növelte termelését, termékei azon ban csak az exportpiacon találtak vevőre növekvő arányban. A belső értékesítés nehézségeit jelezte, hogy a bútorkereskedők egyre nagyobb hiteligényekkel léptek fel, ugyanis többnyire részletre történő eladásaik őket is hitelnyújtásra szorították. 1930- ra, az új bútor iránti keresletet háttérbe szorította a használt bútorok adás-vétele. A bútorasztalosok forgalma 1931 végén az 1926—1929-es évek átlagának mindössze 15%-át tette ki.49 A szegedi nyomdaipari vállalatok megrendelései is csökkentek 1929-ben. A konkurencia éleződését jelzi a nyomdatulajdonosok tiltakozása az ellen, hogy az ügyvédi nyomtatványokat az állami fegyintézetben rabokkal készíttessék el. Az ala csony vállalási árak munkabérekből való kigazdálkodása a nyomdaiparban nehe zebbnek bizonyult. A nyomdák nagy része ugyanis szervezett munkásokkal dol gozott, akik ragaszkodtak a kollektív szerződésekben rögzített bérekhez. A munka adók 1930-ban meg-megújuló támadásokat indítottak a kollektív szerződések meg változtatásáért. 1931-ben a megrendelések ritkasága miatt a munkaidő kötelező ér vényű redukálásával (heti 36 óra) kísérelték meg üzemüket fenntartani.50 Az előzőekben tárgyalt fogyasztási cikkeket előállító és szolgáltató iparágakhoz viszonyítva a beruházási jellegű ágazatokhoz sorolható építő- és építőanyagipar még inkább megszenvedte a válság megrázkódtatásait. A szegedi építőipar helyzetének alakulását az országossal összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy itt az építőipari konjunktúra egy-két évvel tovább tartott. A húszas évek közepén indult nagysza bású középítkezések jórészt 1929—1930 folyamán fejeződtek be.51 Az építkezések
47 KJ 1929. 52. old. 48 KJ 1929. 48. old., 1931. 40. old. 49 KJ 1929. 49—50. old., 1931. 40. old. 50 KJ 1929. 60. old., 1930. 45—46. old. 1931. 42. old. 51 1929-ben került átadásra 3 klinika, kirajzolódtak a Fogadalmi templom körüli épülettömb körvonalai, felépült a szegedi ipartestület székháza és egy városi bérház. 1930-ban a Fogadalmi templom, a rókusi iskola és 2 városi bérház építésének befejeződésével lezárult a középítkezési hullám. KJ 1929. 107. old., SZUN, 1929. szept. 17. A munkanélküliség Szegedet nem fenyegeti egyelőre — mondja Somogyi Szilveszter dr. polgármester. 203
építőanyag- és munkaerőigénye azonban 1929-től csökkent. A szegedi téglagyárak 1930-ban 40—60%-os forgalom apadásról számoltak be a téglaárak 25—30%-os esése mellett.52 A városi téglagyár eladása, illetőleg az eladásával kapcsolatos köz gyűlési viták, már 1929 első felében előrevetítették a középítkezések befejezésével előálló építőipari krízis árnyékát.53 1929—1930-ban még tervezgették a „torony alatt” új építkezések folyamatba helyezését. „Feliratozott” a város a korábban tervbe vett állami építkezések — posta palota, bajai műút, algyői híd — megindításáért.54 1930-ban egyetlen városi épít kezés (Belvárosi leányiskola) indult, amelyhez igen kedvezőtlen kölcsönfeltételek vállalásával és némi állami támogatással fogtak hozzá.55*Ingyen telek juttatásával próbálták elősegíteni az OTI-székház, továbbá a püspöki Iparos-Tanoncotthon elkészülését. Az OTI-székház építkezés halasztást szenvedett, a Tanoncotthon 1931ben felépült.58 Ez évben a Tanítók Háza és „a városkapu” építésének megkezdése volt még kilátásban Klebelsberg Kunó elképzelései és, az 1930 októberében szegedi választóinak tett ígérete alapján. A kormányból kiszoruló gróf ezen terveire azon ban már nem talált pénzügyi fedezetet, így ezek az építkezések is elhalasztódtak.57 Az 1931-ig több mint 22 millió pengőt felemésztő egyetemi építkezések befeje zése után a város ínségmunkák indításával próbált az építőipari munkanélküliségen enyhíteni, de a szükséges összegek előteremtése nehézségekbe ütközött.58 1932-ben ínségmunkák keretében került sor a Mars tér feltöltésére, a Kisbúvártó betemeté sére, aszfaltjavítási, iskolafelújítási és egyéb renoválási munkálatokra. Míg a középítkezések hullámának válság alatti teljes elapadása az építőmunká sok százainak jelentett kenyérkereset nélkül maradást, az építőipari kis- és középvállalkozók számára elsősorban a magánépítkezések 1929-től tapasztalható szüne telése jelentett veszélyt.59 A város külső körzetében folyó lakóházépítkezések száma 1929 második felében erősen lecsökkent, elsősorban a hitelhezjutás nehézségei miatt. A Szeged környéki házak és tanyaépületek építésének visszaszorulására 1929-ben az e házak burkolására szolgáló szalagcserép előző évhez viszonyított 40%-os forgalomeséséből következtetünk.60 A városi mérnöki hivatalhoz hetenként beérkező építésre vagy épületbővítésre vonatkozó kérvények száma 50—70%-os csökkenést tükröz 1930-ban.61 52 KJ 1930. 43. old. 53 SZUN, 1929. jan. 29., febr. 17., ápr. 23. sz., továbbá DM, 1929. júl. 6. sz. A belügyminiszter jóváhagyta a városi téglagyár eladását. 61 CsmL Szeged főisp. ir. 1929 — 344. sz., Szeged Th. biz. ir. Közgyűlési jkv. 1929— 311. sz. 55 A város 100 000 pengős függőkölcsön felvételét vállalta, és Kelbelsberg Kunó révén 80 000 pengős állami támogatást kapott. SZUN, 1930. márc. 22. 66 SZUN, 1930. aug. 29. Hivatalosan bejelentette a Társadalombiztosító, hogy nem építi fel a szegedi székházat. — 1930. aug. 14. Megkezdődött az Iparostanoncotthon építése. — A megyés püspök újévi körlevele rávilágít a Tanoncotthon elkészülésének politikai indokaira: „... az új intézet egyúttal központja lesz a keresztény szellemű ifjúmunkás mozgalmaknak, aminek fontosságát ebben az időben, melyben a felforgatás szelleme épp az iparos ifjúság megrontása révén kívánja a társa dalmat sarkaiból kiemelni, nem lehet eléggé hangsúlyozni...” SZUN, 1932. jan. 14. 57 SZUN, 1930. okt. 11., 1931. aug. 22. „Bizonytalan ideig halasztást szenved a városkapu és a tanítói internátus felépítése. Az építőmunkások munkanélkülisége ismét hatalmas arányban meg növekedett.” 68 SZUN, 1931. jún. 7. Kelbelsberg Kunó gróf kultúrminiszter hároméves munkaprogramot adott az egyetemi építőbizottság szombati ülésén. — 1932. márc. 11. A város feliratban kéri a nép jóléti minisztertől a Kisbúvártó feltöltéséhez megígért 34 000 pengő kiutalását. 59 1930. december 10-én 90 építőmester nevében 6 tagú küldöttség járt a polgármesternél azzal a kéréssel, hogy juttassa a város őket keresethez, mivel a 90 építőmester „valósággal nyomorog és napról-napra küzd a legszűkösebb megélhetésért.” SZUN, 1930. dec. 11. 60 KJ 1929. 61. old. 61 SZUN, 1930. máj. 9. Nincs építkezés Szegeden.
204
A város 1930-ban a magánépítkezések előmozdítására 25—30 évre szóló adómentességet igyekezett kieszközölni az építtetők számára, továbbá 2 millió pengős épitési kölcsön megszerzésével próbálkozott az Angol—Magyar Banknál — siker telenül. Az állami magánépítkezési akció keretében 1932 januárjában megszületett a dohánygyári telek, továbbá a Kis- és Nagybúvártó felparcellázásának terve. Az építtetők a 80 négyszögöles parcellákat a közművek költségeinek kifizetésével (1800— 2000 pengő) átvehették volna. 261 telek várt gazdára, 3 hónap alatt mindössze 56 építtető akadt.62 A szegedi építőipar válsága, a köz- és magánépítkezések szünetelése tartósnak bizonyult, a későbbi éveken is végighúzódott és számos kapcsolódó iparág pangását vonta maga után. A város iparában kisebb jelentőségű nehézipari ágazatot, a gépgyártást, mint országos viszonylatban is, a legsúlyosabban érintette a gazdasági válság. A helyileg legnagyobb gépgyártó üzem, a több mint száz munkást foglalkoztató Ferrária vas árugyár 1929-ben bezárta kapuit. A kamarai jelentés ezen kívül még több „gyársze rűség határán álló” középvállalat működésének megszűnéséről tudósít.63 1931-ben a csökkentett létszámmal és rövidített munkaidővel dolgozó üzemek az 1929-ben eladott áruk értékének egyharmadát termelték meg.64 Ez a kamarai körzetre vonat kozó adat a gépipari termelés gyorsabb ütemű visszaesését jelzi az országoshoz viszonyítva. Igaz, a magyar gyáripar ágazatai közül a gépgyárak termelése zsugoro dott össze legnagyobb mértékben, az azonban 1933-ra érte el mennyiségben a 45, értékben a 36%-ot. Ha figyelembe vesszük, hogy 1931-ig a gyári eladási árak alig csökkentek, a termelt áru értékének egyharmadára történő visszaesése, hasonló mér tékű termelésvisszaesést tükröz. Ez a nagyarányú és gyors gépipari termelésvissza esés azzal magyarázható, hogy vidékünkön főleg mezőgazdasági gépgyártó üzemek működtek. A mezőgazdasági gépek iránti kereslet pedig korán lecsökkent. A szegedi Tóbiás Márton fiai vas- és fémárugyár 1929-ben már csak kapacitásának egyharmadát használta ki, eladhatatlan készletei háromszorosra növekedtek. A szállítási és gyárzási költségek fedezéséhez hitelre szorult, a kamatterhek miatt viszont tovább nehetültek a tőkéhez jutás feltételei.65 A vidéki gépipar helyzetének lehetetlenné válásához hozzájárult a RimamuránySalgótarjáni Vasmű Rt. árdiktatúrája. A vezetése alatt álló kartell volt a kizárólagos ellátója a vasfeldolgozó- és gépgyáraknak. A vasfélgyártmányok árainak magasan tartását a kedvezőtlen szállítási tarifák is befolyásolták. A kartell a kereslet csökke nését az árak magasan tartásával és a termelés visszaszorításával igyekezett kiegyen súlyozni. Ez a gazdaságpolitika, melynek következményeit a többi termelési ág síny lette meg, mélyítette és elhúzódóvá tette a válságot.6667 A szegedi kereskedelmi élet válságjelenségeinek számbavételénél két jelleg zetességre kell tekintettel lennünk: a kereskedelem agrárszínezetére és túlnyomórészt kiskereskedelmi jellegére. Az 1232 kereskedelmi vállalat közül mindössze 6 vállalat 62 SZUN, 1932. jan. 24. A pénzügyi és műszaki bizottság elfogadta Kertész K. Róbert állam titkár terveit a dohánygyári telek és a Kis- és Nagybúvártó beépítésére. — 1932. márc. 11. 56 jelent kező van eddig a házhelyparcellákra. 63 Felszámolt a válság éveiben Hodács János és Hodács Andor, valamint Mandel kocsigyára, a Pálfy-testvérek, Kecskeméti Antal, továbbá Szvaton és Kucses vasárugyára. KJ 1929. 31. old. és H e g y i A n d r á s : Szeged gyáripara... 221. old. 64 KJ 1931. 41 .old. 65 KJ 1929. 50. old. 06 I n c z e i . m. 146—148., 150—151. o l d . 67 Lásd a XVII. sz. a. b. táblázatokat. 205
foglalkoztatott 20-nál több segéderőt. A segéd nélküli vállalatok száma 761 volt, az összes kereskedelmi vállalatok 61,8%-a.67 Az 1929-től jelentkező nehézségek a fogyasztóképes kereslet csökkenésére, és a megcsappant forgalmú kereskedelem fenntartásához nélkülözhetetlen hitelforrások elapadására vezethetők vissza. A kereskedelmet korábban is akadályozó kedvezőtlen viszonyok hatása a válság éveiben megsokszorozódott. A tiszai rakodópart felszere lésének elavultsága, a forgalmasabb utak elhanyagolt állapota, a piac elhelyezésének ideiglenessége, a bajai műút és az algyői híd építésével kapcsolatos huza-vona a vál ság éveiben állandósuló panaszok tárgyát képezte a kereskedelmi és iparkamara, továbbá a városi iparhatóság ülésein. Sikertelenül indítottak mozgalmat a szegedi iparosok és kereskedők a szénszállítási tarifák leszállítása, továbbá a posta - és telefon díjak mérséklése ügyében is.68 A vidéki vásárlóközönség „Szegedre csalogatását” szolgálták volna az 1929-től évenként megrendezett egyhetes ipari városok. A forga lom ingadozását tükrözik az alsótanyai kisvasút teheráruszállítmányára vonatkozó adataink:69 Év T eherszállítmány (tonna)
1927
1928
1929
1930
1931
19 853
46 642
26 165
20 850
30 601
1930—31-ben lekerült napirendről a kisvasút Öttömösig történő meghosszab bításának terve, továbbá a Szeged—Félegyháza—Szentes—Vásárhely—Szeged kö zötti körhálózat létrehozásának ügye.70 Többször híre kelt a ráfizetéses alsó- és felsőtanyai autóbuszjáratok megszüntetését célzó terveknek 1931-ben, végül 1932 m ár ciusától került sor az alsótanyai járat megszüntetésére.71 A kereskedelmi üzletmenet bizonytalanságát a kamarai jelentések minden ága zatban regisztrálják 1929—33 között. A gabona- és terménykereskedelmet az árak nagyarányú hullámzása, nagymennyiségű termény gyors piacra dobása miatt raktá rozási nehézségek, külföldi piacok elvesztése folytán megnövekedett szállítási költ ségek, a bolettával és az exportszindikátussal kapcsolatos visszaélések miatt kiélező dött konkurrenciaharcok nehezítették meg. Némi javulásról az 1934-es gazdasági évtől adnak hírt a korabeli források.72 Az egyes gazdasági ágazatok válság alatti hely zetét vizsgálva felsoroltuk a kapcsolódó kereskedelem nehézségeit jelző tényezőket is. A mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem válságának összefonódását a szegedi Brukner Testvérek vaskereskedelmi cég jelentéséből vett idézettel érzékeltetjük: „... a termények ára hihetetlenül alacsonyra szállt... A termények árából vásárolja a gazda a vasárukat... sajnos a gazda nagyon keveset tudott az elmúlt évben beszerezni a vaskereskedésben, — amit vett, abból sem volt köszönet, mert annyira alkudozik és kétszer elmegy, míg harmadszorra egy cikket megvesz...”73 A szegedi kereskedelem hanyatlását tükrözi a kereskedelmi iskolák létszámcsök kenése 1929— 1934 között. Az iparos és kereskedőtanoncok számának megfogyatko-
68 SZUN, 1930. nov. 18., 1932. ápr. 19. sz. 69 KJ 1931. 70. old. 70 SZUN, 1930. jan. 24. Nem hosszabbítják meg a kisvasutat Öttömösig — 1930. aug. 30. Nem létesítenek körforgalmi vasúti hálózatot. 71 SZUN, 1932. jan. 22. Az autóbuszüzem igazgatósága március 1-től mesgzünteti a Szegedalsótanyai autóbuszjáratokat. 72 KJ 1929. 67—70. old., 1930. 50—51. old., 1931. 46. old., 1933—34. 33. old. 73 A továbbiakban az agrárkereskedelem 20—25 %-os forgalomcsökkenését regisztrálja a ka marai jelentés. KJ 1929. 91. old.
206
zása pedig jelzi a kisiparosok és kiskereskedők megnehezült helyzetét.74 A rossz üzlet menet miatt ugyanis a tanonctartás költségeitől is szabadulni igyekeztek, és család tagjaik bevonásával tettek erőfeszítéseket az üzlet fenntartására. A válság leginkább a „kisegzisztenciákat” sújtotta. Nem véletlenül állt az ipari és kereskedelmi követelések élén a kisipari és kiskereskedelmi hitel ügye. A kevésbé tőkeerős vállalkozók nehezebben és kedvezőtlenebb feltételekkel jutottak hitelhez, mint tőkeerősebb társaik, akik a hitel fedezetét biztosítani tudták. A Szegedi Keres kedők Szövetsége 1929-ben a város segítségét kérte a kiskereskedőknek nyújtandó hitel ügyében.75 A kormány által ez évben megindított hitelakció keretében 830 000 pengő jutott a szegedi kamarai körzetre, melyből egy kereskedő 3000 pengőig vehe tett fel. A kölcsön kamatfeltételei a legszegényebbek számára voltak legkedvezőtle nebbek.76 1931-ben már csak 413 000 pengő hitel állt a kisipar és kiskereskedelem ren delkezésére, de ennek alig több mint felét vették igénybe a magas kamat és a gyors visszafizetési kötelezettség miatt.77 A következő évben a szegedi kisiparosok és kis kereskedők az árverések felfüggesztését és — a gazdaadósságok kormány által bizto sított moratóriumára hivatkozva — az ipari és kereskedelmi tartozások moratóriu mát sürgették.78 A szegedi kereskedelem bénultságára világít rá a kiskereskedők és a város kö zött a szeretetcsomagok kiosztásának odaítélése ügyében kipattant botrány. A város ugyanis a privilégizált helyzetű Szegedi Kereskedők Árubeszerző Szövetkezetét bízta meg a nevezett üzlet lebonyolításával. A Szövetkezet 15%-ot, 30 fillért zsebelt be csomagonként. A kiskereskedők 10%-kal olcsóbban vállalták volna, csakhogy némi kereseti lehetőséghez jussanak.79 A válságba került szegedi gazdaság helyzetét súlyosbították az 1932-ben végre hajtásra kerülő állami takarékossági intézkedések. Ezek során számos állami intéz mény megszüntetésére, illetve Szegedről való áthelyezésére került sor. 1932 februárjában hiábavalónak bizonyult Szeged ellenforradalmi érdemeire való polgármesteri hivatkozás, a közigazgatási bizottság felterjesztése, a főispán egy órás kihallgatása Károlyi Gyula miniszterelnöknél és a város országgyűlési képviselői nek személyes közbenjárása is. Megszűnt az erdőigazgatóság és a vasúti leszámoló hivatal. Az államépítészeti hivatalt Szentesre helyezték át. A csendőrkerületi iskolát áttelepítették Makóra, a szegedi kerületi rendőrkapitányság átszervezése számos tiszt viselő fővárosba, illetve vidékre költözését vonta maga után. Áthelyezésre került a méhészeti felügyelőség is.80 Mindezek a több megyényi hatáskörrel rendelkező közintézmények a 20-as években növelték Szeged város vonzáskörét, pezsdítették gazdasági vérkeringését. A legnehezebb gazdasági feltételek között ezek elvesztésével is szembe kellett nézni. 74 Lásd a XVIII. sz. a. b. táblázatokat. 75 SZUN, 1929. márc. 5. A Szegedi Kereskedők Szövetsége kereskedelmi hitelt kér a várostól. 76 Az ingatlanfedezetet nyújtók 9, a kezest állítok 10, a többiek 11% kamatteherrel juthattak kölcsönhöz. SZUN, 1929. júl. 12. A csongrádi kereskedők nem lelkesednek a túl drága kiskeres kedői hitel iránt. 77 K J 1931. 77. old. 78 SZUN, 1932. ápr. 19. Wimmer elnök munkaprogramjának bejelentése: küzdeni a kis emberekért...” 79 SZUN, 1932. febr. 10. A szegedi kereskedők többsége erőteljes mozgalmat indít a szeretet csomagok mai kiosztási rendszere ellen. 80 SZUN, 1932. febr. 11., 12., 16., ápr. 1., 2., máj. 29., júl. 27-i számai. — A polgármester a következő szavakba öntötte méltatlankodását: „Az állami takarékosságnak Szeged kárát látja... Ez annál is inkább sajnálatos, mert a mostani kormány Szegednek köszönheti létezését, itt szervez kedett és innen indult el a nemzeti hadsereg...” SZUN, 1932. febr. 12. 207
Összegezésként megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági válsággal összefonódó ipari válság tünetei korán, 1929 végén 1930 elején jelentkeztek a szegedi gazdaságban értékesítési nehézségek és hitelhiány formájában, majd 1931-től a termelés csökke nésében. A nehézségek különböző mértékben érintették az egyes szegedi iparágakat, ezek vizsgálata az országos összképpel egyező, illetve a legtöbb ágazatban kedvezőt lenebb helyzetet tükröz. A válság hatásainak kivédésére kezdetben a nagy gyárak és gyárszerű üzemek vállalkozhattak, azonban a válság mélyülésével ezek is meg rázkódtatásokat szenvedtek. A szegedi iparban és kereskedelemben nagy súllyal szereplő kisüzemek és kisvállalkozások azonban már az első válságos években katasztrofális helyzetbe kerültek, és — mivel a válság hatásai tartósnak bizonyultak — sok közülük a válság ideje alatt megszűnt. A gazdasági válság kibontakozása és mélyülése az ország és Szeged gazdasági életében szoros összefüggést mutatott a hatására megindult társadalmi és politikai mozgalmakkal, a hatalmi viszonyok 1931— 1932-es átrendeződésével. I. sz. táblázat: A szegedi népesség foglalkozási adatai 1920-ban és 1930-ban a th. jogú városok átlagához és az országos átlaghoz viszonyítva Szeged
Őstermelés Ipar Keresk. hitelélet Közlekedés Közszolgálat és szabad fogl. Véderő Kül. ágbeli és napszámos Tőkés és nyugdíjas Házi cseléd Egyéb és ismeretlen
(%) 1920
Th- j°gú vá‘ országos átrosok átlaga lag 1930 1920 1930 1920 1930
1920
1930
36,1 22,6 6,8 7,9 7,0 5,3 3,8 4,2 2,4 3,9
36,4 23,4 1 6,5 >37,3) 34,7 4,8 1 8,1 1 2,6 K 40,2 I 3,5 í 8,3 2,2 1 4,2
12,4
11,5
55,7
51,8
57,0
55,4
30,1
32,8
11 3,5 1,6 4,9 4,7 4,9
11 1,8 2,1 7,8 5,1 5,3
4,7 1,6 1,2 2,5 2,2 2,0
5,0 0,8 1,4 4,2 2,3 2,2
(Magyar Statisztikai Évkönyv. Űj folyam XLI. 1933. Bp. 1934. 18. old.) II. sz. táblázat : a) A földtulajdon megoszlása Szegeden 1935-ben Birtoknagyság csoport kát. hold. 0—1 szántó nélkül szántófölddel 1—5 szántó nélkül szántófölddel 5— 10 10—20 20—50 50— 100 100—200 200—500 500— 1000 1000—3000 3000 felett Összesen: 208
A földbirtokok száma 4 595 1 793 292 3 549 1 834 1 342 779 105 28 4 — —
1 14 322
Aránya az összes birtokok %-ában
A földbirtokok területe (kát. hold)
1 26,9 12,8 9,4 5,4 0,7 0,2 0,0 — — 0,0
971 878 561 8 973 12 995 18 829 22 654 6 853 3 425 1 106 — — 64 143
100
141 388
1 44,6 i
Aránya az összes bir. területének %-ában
\ 1,3 / \ / 6,8 9,2 13,3 16,00 4,9 2,4 0,8 — — 45,3 100
(Magyar Statisztikai Közlemények. Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. II. köt. Bp. 1937. 15. old. —■Ezen adatfelvétel szerint, melyben egy tulajdonos különböző terüle teken fekvő birtokait egy birtokegységnek vették, a birtokok számát lényegében azonosíthatjuk a tulajdonosok számával. Közli Fehér István: Gazdasági és társadalmi változások Szegeden a felszabadulás után 1945—1962. Akadémiai K. Bp. 1973. 83. old.)
b) A bérleti gazdaságok megoszlása 1935-ben Birtoknagyság csoport (kát. hold)
Bérleti gazd. száma
A bérleti gazdasáságok %-ában
6 003 4 084 2 398
0—5 5—10 10—25
A bérlet területe (kát. hold)
1 80,7 / 19,3
1 39 658 1 8 069
12 485
összesen:
47 727
(Szabó István: Szeged mezőgazdaságának és dolgozó parasztságának helyzete 1941—1945 közötti időszakban. Doktori értekezés. Kézirat a JATE tud. szoc. könyvtárában 12. old.)
III. sz. táblázat: a) A tulajdonképpeni ipari vállalatok és segédszemélyzetük a vállalatok nagysága szerint (1930)
2 084 1 679
100 % 55,4% 44,6%
1 segéddel dolgozó ipari vállalat 2 segéddel dolgozó ipari vállalat 3—5 segéddel dolgozó ipari vállalat 6— 10 segéddel dolgozó ipari vállalat 11—20 segéddel dolgozó ipari vállalat
742 372 354 119 40
19,7% 9,9% 9,4% 3,2% 1,1%
1—-20 segéddel dolgozó ipari vállalat 0—20 segéddel dolgozó ipari vállalat 20-nál több
1 627 3 711 52
43,3% 98,7% 1,3%
ipari vállalat összesen ipari vállalat segéd nélkül ipari vállalat segéddel
3763
b) Az ipari vállalatoknál alkalmazott segédszemélyzet összesen: 8494 fő 1 segéddel dolgozó vállalatnál van alkalmazva 2 segéddel dolgozó vállalatnál van alkalmazva 3—- 5 segéddel dolgozó vállalatnál van alkalmazva 6—10 segéddel dolgozó vállalatnál van alkalmazva 11—20 segéddel dolgozó vállalatnál van alkalmazva 20-nál több 1—5 segéddel 6—20 segéddel 1—20 segéddel
742 fő 744 fő 1 308 fő 875 fő 597 fő 4 228 fő
8,7% 8,8% 15,4% 10,3% 7,0% 49,8%
2 794 fő 1 472 fő 4 266 fő
32,9% 17,3% 50,2%
(Az 1930. évi népszámlálás. VI. rész. Magyar Statisztikai Közlemények. 114. köt. Bp. 1941. 134—135. old.) 14
209
IV .
sz. tá b lá z a t: a) A S z e g e d te r ü le té n le v ő fö ld b ir to k o k h a sz n o sítá s a ö ssze h a so n lítv a a v á ro s tu la jd o n á t k é p e z ő te r ü le te k h a sz n o sítá s á v a l*
A területhasznosítás módja szántó kert rét, kaszáló legelő szőlő nádas terméketlen erdő
Hasznosított összterület (kát. hold)
Hasznosított összterület %-a
89 061 969 17 406 2 912 12 496 455 9 192 7 559
63,58 0,74 12,42 2,06 8,90 0,38 6,54 5,38
140 050
összesen:
Városi birtokok hasznosított területe (kát. hold) 40 294 —
6 332 1 800 —
405 8 351 7 452
100%
64 634
Kiss Ferenc—Tonelli Sándor—Sz. Szigethy Vilmos: Szeged.íBp. 1927. Magyar Városok Monográfiája I. (A továbbiakban: Szeged monográfia.) 159. old. Hozzávetőleges adatok! * A pontos kimutatást nehezítő tényként és a teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a város tulajdonában még idegen közigazgatási területen elhelyezkedő birtoktestek is voltak, amelyek az a) táblázatban nem szerepelnek. Ezek hasznosítási módja azonban nem változtat a kialakít ható összképen. b) Id e g e n k ö z i g a z g a t á s i te r ü le te n le v ő v á ro si tu lajdon te r ü le té n e k h a sz n o sítá s a Az idegen A területhasznosítás közigazgatási területen levő módja szegedi birtokok területe (kát. hold) szántó rét, kaszáló legelő erdő nádas terméketlen
2 898 1 191 375 306 58 411
Összesen:
5 239
(Szeged monográfia. 159. old.) V. sz. tá b lá z a t: A z ö ss zte r ü le t é s a v á ro si tu la jd o n b a n le v ő te r ü le te k h a s z n o sítá s á n a k v á lto z á s a
A területek hasznosításának módja szántó kert rét szőlő legelő erdő nádas földadó alá nem eső Összesen:
Az összterület 1927
(kát. hold) 1935
Városi birtok terület (kát. hold) 1927 1935
89 061 969 17 406 12 496 2 912 7 559 455 9 192
81 889 1 711 15 684 9 729 10 779 8 290 777 12 529
40 294
1 800 7 452 405 8 351
32 653 803 3 529 2 614 6 391 8 015 472 9 676
140 050
141 388
64 634
64 153
—
6 332 —
Szeged monográfia. 159. old. 1927-ből hozzávetőleges adatok! Magyarország földbirtok viszonyai az 1935. évben. Bp. 1936. (Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat. 99. köt.) II. rész. 162—163. old., 698. old. Hivatalos adatok! 210
VI. sz. táblázat: A városi földek haszonbérleszállításai 1924— 1934.
1924 1925—26 1928 1929 1930 1931 1932 1933—34 kb.
56 654,72 P 199 228,67 P 106 753,19 P 11 035,82 P 119 906,80 P 54 264,41 P 85 375,60 P
Összesen:
643 219,21 P
10 000,— P
Csongrád vármegye. Sajtó alá rendezte Csíkvári Antal fel. szerk. (Vármegyei szociográfiák I.) Szeged 3—129. old. 17—18.old.
VII. sz. táblázat: A szántóföldi növénytermesztés szerkezete (a szántóterületek %-ában) 140 050 kát. hold 89 061 kát. hold
A hasznosított összterület: szántó szántóterület az összterület %-ában: A termesztett szántóföldi növények fajtái rozs tengeri búza lucerna burgonya paprika árpa takarmányrépa zab őszi káposzta zabos bükköny kertiek a szántón csalamádé dinnye takarmány rozs bab köles maglucerna mohar borsó cirok tök mák lencse egyéb
63,58% A szántóterület (89 061. kát. hold) %-ában 26,7 25,2 21,— 5— 5 ,4,8 3,1 2,1 1,8 0,9 0,9 0,8 0,6 0,5 0,4 0,2 0,2 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1 0,1
100% (Szeged monográfia. 179. old. ) 14*
211
Vili. sz. táblázat: a) A szőlőterület csökkenése a szegedi th. területén 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1935
12 496 kát. 11 951 kát. 11 883 kát. 10 372 kát. 10 318 kát. 10 295 kát. 10 259 kát.
hold hold hold hold hold hold hold
9 729 kát. hold
(Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam. XXXVI—XLI. köt. 1928— 1933. 6 köt. 91., 79., 74., 86., 92., 99. old.)
b ) A szegedi gyümölcsfaállomány 1929-ben almafa körte cseresznye meggyfa őszibarack kajszibarack szilvafa diófa mandula eperfa egyéb gyümölcs összes gyümölcsfa:
62 842 17 526 18 114 26 379 17 046 14 459 33 215 9 958 737 49 163 1 052
Összehasonlítható adatok 1000 kát. hold területre esik: Kecskemét: 1 704,3 db gyümölcsfa Szeged: 2 091,9 db gyümölcsfa Baja: 2 933,5 db gyümölcsfa Bp: 3 323,5 db gyümölcsfa Győr: 4 427,1 db gyümölcsfa Pécs: 5 238,9 db gyümölcsfa
250 491
(Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam. XXXVII. 1929. Bp. 1930. 82. old.)
IX.
sz. táblázat: a) A bevetett szántóföld területe (hektár) főbb terményenként Szegeden (1928—1933)
Főbb termények
1928
1929
1930
1931
1932
1933
őszi búza tavaszi búza őszi rozs tavaszi rozs őszi árpa tavaszi árpa zab szemes tengeri burgonya cukorrépa dohány takarmányrépa tavaszi bükköny lóhere lucerna
7 202 237 14 749 121 707 653 1 359 8 169 3 964 16 — 1 320 47 402 713
6 883 85 16 222 144 720 491 1 278 8 401 3 982 10 — 1 316 35 345 534
7 154 443 16 309 81 624 528 1 290 8 000 3 570 19 — 1 423 31 427 464
6 309 36 16 168 42 767 586 1 084 8 521 3 873 50 — 1 444 18 724 476
7 557 38 16 557 31 804 306 796 8 944 4 899 51 — 1 498 20 641 608
7 076 48 17 238 44 931 335 791 9 003 5 074 51 — 1 352 27 460 821
(Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam. XXXVI—XLI. 1928—1933. 6 köt. 83, 71, 86, 77, 82, 89. old.) 212
b)A bevetett szántóföd területe ( kát. hold) gazdaság-nagyság csoportok szerint
5-nél kevesebb kát. hold 5— 10 10—20 20— 100 100— 1000 1000-nél több összes bevetett szántóföld
1928
1929
1930
1931
1932
1933
együtt 45 895
együtt 47 070
együtt 46 753
25 429 2 679 —
25 016 2 916 —
25 717 2 930 —
14 143 13 458 18 559 25 592 3 040 —
23 059 12 752 16 772 23 710 3 071 —
21 902 12 593 18 159 24 321 2 908 —
74 003
75 002
75 400
74 792
79 364
79 883
(Uo. 84., 72., 67., 78., 83., 90. old.) X. sz. táblázat a) Az állatállomány alakulása Szegeden 1847—1933
ló szarvasmarha juh sertés
1847
1897
1911
1926
1933
5 583 8 960 61 460 1 651
11 000 15 682 24 521 40 322
11 691 14 608 26 434 34 952
12 535 13 816 19 069 24 110
10 995 11 994 10 025 15 345
(Szeged monográfia. 170. old., Csíkvári i. m. 17. old.) X.
sz. táblázat: b) Az állatállomány alakulása a válság éveiben Szegeden az országos átlaghoz viszonyítva Ló
Szarvasmarha
Sertés
Juh ,,, , állomány szama
ezer ,ak()sra j(U
12 824
102,6
állomány száma
ezer lalkosra jut
állo mány száma
ezer lakosra jut
1928 (országos átlag)
12 491
99,9
12 299
98,4
1929 (országos átlag)
12 133
1930 (országos átlag)
11 158
82,6 (205,5)
13 017
96,3 (99,1)
20 854
154,3 (271,9)
13 075
96,8 (168,6)
1931 (országos átlag)
11 982
88,2 (207,5)
11 360
83 (98,9)
21 318
156,9 (310,5)
14 331
105,5 (164,8)
1932 (országos átlag)
10 747
78,7 (207,1)
10 020
80,7 (96,3)
12 899
94,5 (268,8)
11 549
1933 (országos átlag)
11 989
87,2 (191,9)
10 337
75,2 (92,7)
8 077
58,8 (214,9)
10 280
(210,6) 96,4
állomány , e“ r száma 25 521
(209,9)
92,2
(182,1)
(309,3)
(106,7) 11 605
204,1
22 368
177,8
14 081
(181,5)
(298,0)
(102,9)
111,9
84,6 (137,8) 74,8 (119,5)
(Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam. XXXVI—XLI. 1928— 1933. 6 köt. 101., 89. 83., 97., 104., 112. old.) 213
X. sz. táblázat: c) Szarvasmarhaállomány és a tehenek tejelése gazdaság nagyságcsoportok szerint 1930-ban Szeged
Szarvasmarha állomány (db)
20-nál kevesebb kát. hold. terjedelmű gazdaságban 20— 100 kát. hold terjedelmű gazdaságban 100— 1000 kát. hold terjedelmű gazdaságban 1000-nél több kát. hold terjedelmű gazdaságban összes gazdaságokban
Fejt tehenek (db)
7 426 3 508 522 —
345 1 241 95 —
11 456
4 881
1000 kát. hold földre számítva Szeged szarvasmarha áll. 1000 kát. hold földre számítva alföldi szarvasmarha áll. 1000 kát. hold földre számított országos átlag
80,8 88,7 116,1
34,4 Össze31,2 hasonlító 40,4 adatok
(Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam. XXXVIII. 1930. 86—87. old.) XI.
sz. táblázat: a ) A növényi termények és az állati termékek áralakulása 1930—1934 Év
A növényi termények árindexszámai
1930 1931 1932 1933 1934
73 72 68 46 56
Az élőállatok és és állati termékek 1929 = 100 86 69 59 52 49
(Szuhay Miklós: Az állami beavatkozás és a magyar mezőgazdaság az 1930-as években. Akadémiai K. Bp. 1962. 36. old.) b ) A gabonanemüek évi átlagos ára 1913, 1924—1928 és 1929—1933 közötti években (pengő!q)
1913 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933
Búza
Rozs
Árpa
Zab
Tengeri
25,74 27,07 36,90 31,51 31,87 29,95 23,61 19,11 12,78 12,74 10,83
20,60 23,60 28,94 20,09 27,85 27,88 18,85 10,65 11,31 10,62 5,66
18,59 24,33 24,83 19,12 24,51 27,84 21,16 14,34 16,76 13,30 7,99
22,01 23,65 28,40 19,71 23,30 29,01 20,44 15,39 20,36 15,97 8,08
17,92 20,99 20,92 17,94 22,40 28,70 23,75 13,58 14,55 13,41 7,34
(Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam. XXXVI . köt. 1928. 132. old.; XLI. köt. 1933. 143. old.) XII. sz. táblázat: a ) A szegedi édesnemes paprika áralakulása (kg!pengő) 1929--1933
214
1929 (máj—dec.) 1930 1931 1932
5,70--2,50 4,80--2,30 2,50--1,30 0,60
5,70—0,60 árcsökkenés
1933
3,00
0,60-—3 árnövekedés
b ) A paprikakülkereskedelem alakulása (1926 — 1931)
Összes őrlemény mennyisége (vagon) 1926 1927 1928 1929 1930 1931 (jan—szept.)
Behozatal (q)
258 311 266 254 277 —
Kivitel (vagon)
2 2
110 124 109 68 78 54
c) A szegedi édesnemes paprika külföldi és belföldi értékesítésének arányai (1928— 1931)
1928/1929 1929/1930 1930/1931
összes édesmenes őrlemény (vagon)
Ebből export (vagon)
128 188 164
35 60 45
Belföldi , (vagon)
Belföldi ért. aránya az összes mennyiség %.ában
93 128 119
73% 68% 73%
(KJ 1929. évi: 25. old., 1930. év: 23. old., 1931. év: 22. old., 1933— 1934. év: 13—14. old.)
XIII. sz. táblázat: Az ipari keresők megoszlási aránya iparáganként Általában a tulajdon képpeni iparra esett az összes keresők: Vas és fémipar Gép és hajógyártás Kő, föld és agyagip. Fa-, csontipar Fonó-, szövőipar Ruházati ipar Élelmezési ipar Építőipar Vendéglős Egyéb
23,56 %-a 1920-ban 1,88 2,15 0,29 1,85 2,29 6,77 3,28 2,25 1,39 1,41
25,23 %-a 1930-ban -1,75 -1,51 0,44 2,30 2,64 7,25 -2 ,9 4 3,08 -1 ,3 4 1,98
(Az 1930. évi népszámlálás. VI. rész. Magyar Statisztikai Közlemények. 114. köt. 116— 117. old.) XIV. sz. táblázat: A tulajdonképpeni ipari vállalatok száma a vállalatok nagysága szerint 1920 4 680 segéd nélküli 1 segéddel 2 segéddel 3—5 segéddel 6— 10 segéddel 11—20 segéddel 20 fölött
2 905
1930 3 763 A vállalatok %-ában 62,1
2 084
A vállalatok %-ában 55,4
855 333 368 113 53
18,3 7,1 7,9 2,4 U
742 372 354 119 40
19,7 9,9 9,4 3,2 1,1
53
1,1
52
1,3
215
20-nál kevesebb segéddel dolgozó váll. segédszem.
20-nál több segéddel dolgozó váll. segédszem.
4 444 fő
4 266 fő
—4%-os csökkenés
4 013 fő
4 228 fő
5,3%-os növekedés
(Az 1930. évi népszámlálás II. rész. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 86. köt. 72—73. old.)
XV. sz. táblázat: A kereső népesség alakulása ipari főosztályok szerint 1920 Tulajdonképpeni ipar Háziipar Vándoripar
14 511 147 22
1930 16810 49 9
A tulajdonképpeni ipari népesség foglalkozási viszony szerint
önálló Tisztviselő Segédszemélyzet együtt: férfi nő
1920
1930
3 952 415 10 144 7 585 2 559
3 380 610 12 820 9 453 3 367
1920
1930
83 328 7 112 2 087 534
81 214 10 278 1 575 672
csökken növekszik
A segédszemélyzet részletezése
Segítő családtag Művezető, előmunkás Segédmunkás Tanonc Sofőr, szolga
3000 fős gyarapodás!
(Az 1930. évi népszámlálás II. rész. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 86. köt. 64—67. old.)
XVII. sz. táblázat: a) A kereskedelmi vállalatok száma a vállalatok nagysága szerint Kereskedelmi vállalatok összesen:
1 232
100%
Segéd nélküli vállalat Segéddel dolgozó vállalatok 1 segéddel dolgozó vállalatok 2 segéddel dolgozó vállalatok 3—5 segéddel dolgozó vállalatok 6— 10 segéddel dolgozó vállalatok 11—20 segéddel dolgozó vállalatok
761
61,8%
182 93 136 39 15
14,8% 7,5% 11,00% 3,2% 1,2%
0—20 segéddel dolgozó vállalatok 20-nál több segéddel dolgozó vállalatok
1 226 6
99,5% 0,5%
(Az 1930. évi népszámlálás VI. rész. Magyar Statisztikai Közlemények. 114. köt. 136— 137. old.) 216
Segéd 701— 1000 fő
Segéd 501—700 fő
36 42 27 85 52 21 29
1
41
27 25 145 36 42 86 299 52 21 29 77 127
21 25 144 34 33 72 285 50 21 29 69 51
1
23
1 1 1
23 764 36
351 35
23 413 1
3 2 2
701 56 52
315 8 3
386 48 49
3 1 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1
146 54 27 212 45 345 21 26 54 164 134 24 113
112 50 25 211 8 108 19 26 52 156 49 24 110
34 4 2 1 37 237 2
1 1
1 1
59 74
1
145
1
140
77 86 1
1
36
2 2
56 52
2
47
1
27
1
45
1 1
21 26
l
92
1 1
99 54
1
59
1
1
274
1
1
335
153 1
1
764
345
54 1 1
164 134
1
113
24
segéd
1 1 1 2 2 1 1
1 1 1 1 1 2 4 2 1 1 1 2
Összes váll.
27 25
Váll. száma
1 1
Váll. száma
44
1 | Váll. száma
49
Váll. száma
2
I
Összesen ipari váll.
Segéd 301—500 fő
Segéd 201—300 fő
Segéd 101—200 fő
49
Váll. száma
2
Váll. száma
Segéd 21—50 fő
1. Lakatosárugyár 2. Vas és fémárugyár 3. Gépjavítóműhely 4. Vasúti műhely 5. Áramfejlesztő 6. Kőfaragó 7. Téglagyár 8. Gőzfűrész 9. Asztalos 10. Bútorgyár 11. Kosárfonás 12. Bőrgyár 13. Kefegyár 14. Szőnyeg, textilszövöde 15. Kenderkikészítés 16. Kötélárugyár 17. Kender, len, jutafonó 18. Kötszövőgyár 19. Női szabó 20. Cipész csizmadia 21. Gőzmalom 22. Sütőüzem 23. Szalámigyár 24. Tejtermékgyár 25. Dohánygyár 26. Szikvízgyár 27. Vízmű 28. Közvágóhíd 29. Gázgyár 30. Gyufagyár 31. Kotrótelep 32. Köztisztasági 33. Nyomda, könyvkiadó 34. Szálloda és vendéglő 35. Gőzfürdő
Segéd személyzet
Váll. száma
Segéd 51— 100 fő
XVI. sz. táblázat: A 20-nál több szem élyt alkalmazó ipari vállalatok részletezése
á
1
—
5 6 —
1 2 9 14 14 2 — —
8 76
—
2 8 85 —
3
2
70
2
70
42
28
3 1
114 32
3 1
114 32
64 17
50 15
33
1007
4228 fő
2663 férfi
1565 nő
9
654
6
849
1
274
2
680
1
(Az 1930. évi népszámlálás. II. rész. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 86. köt. 264—267. old.)
764
52 váll.
b ) A 20-nál több szem élyt alkalmazó kereskedelmi vállalatok
Vállalat Segéd Vállalat Segéd 50— 21— 100 fő 50 fő Gabonakereskedés Vaskereskedés Kézmű és rövidáru kereskedés F űszerkereskedés Élelmiszer-, húsáru kereskedés
2
Összesen
5
1 1 1
28 24 58 27
Összesen V.
1
73
1 1
28 24 58 27 73
1
73
6
210
1 1
2
137
s.
| férfi | nő 22
6
19 16
25 35
5 42 2 38
117
93
(Az 1930. évi népszámlálás. II. rész. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 86. köt. 264—267. old.) X V I I I . sz . tá b lá z a t: a ) A s z e g e d i k e r e s k e d e lm i is k o lá k ta n u ló in a k lé ts z á m a la k u lá s a
(1929—1935) Tanév
Állami fiú felső kér. isk.
Városi női felső kér. isk.
1929/30 1930/31 1931/32
201 165 125
234 191 145
1933/34 1934/35
91 109
106 148
(KJ 1930. 91. old., 1931. 92. old., 1933/34. 70. old.) b ) Ip a ro s- é s k e r e s k e d ő ta n o n c o k lé tsz á m á n a k a la k u lá s a (1 9 2 9 — 1 9 3 5 )
Tanév
Iparostanonc (fiú)
Iparostanonc (lány)
1929/30 1930/31 1931/32
1473 1276 935
524 504 560
187 148 125
1933/34 1934/35
712 671
445 463
93 97
Kér. tanonc
(KJ 1930. 94. old., 1931. 94. old., 1933/34. 70. old.)
217
RÖVIDÍTÉSEK
AH AJP AJu Biz. közgy. ir. BD BpH BR CsmL DM ÉGI EH ÉT HK KH KJ KLÖM XII. KLÖM XIII.
KLÖM XIV.
Közgy. jkv. MFM TO MN Nemzeti Népgy. ir. OL PD PH R
e iz n e r
SkM Sz SzH SZUN Th. biz. ir. TSZ VDCSMMT 1969 VDCSMMT 1977. VDCSMMT 1980.
Acta Universitatis Szegediensis — Acta Historica Acta Universitatis Szegediensis — Acta Juridica et Politica Acta Universitatis Szegediensis — Acta Juvenum Szeged Város Bizottmányi közgyűlésének iratai Budapesti Divatlap Budapesti Híradó B
e r e n d
T .
I
v á n
— R
á n k i
G
y ö r g y
:
A
m a g y a r
g a z d a sá g
sz á z
éve.
Bp. 1972. Csongrád megyei Levéltár (Szeged) Délmagyarország Egressy Gábor szegedi és tiszavidéki kormánybiztos iratai 1848—1849 Esti Hírlap Élet és Tudomány Hadtörténelmi Közlemények Kossuth Hírlapja A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése a kerület 1929. évi közgazdasági viszonyairól. Szeged, 1930. Kossuth Lajos összes Munkái X I I . Sajtó alá rendezte S i n k o v i c s I s t v á n . Bp. 1957. 969—970. Kossuth Lajos összes munkái. Kossuth Lajos 1848/49-ben. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Első rész 1848 szep tember—december. Sajtó alá rendezte B a r t a I s t v á n . Akadémiai Ki adó, Bp. 1952. Kossuth Lajos összes munkái. Kossuth Lajos 1848/49-ben. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. Második rész 1848. január 1—április 14. Sajtó alá rendezte B a r t a I s t v á n . Akadémiai Kiadó, Bp. 1953. Szeged város közgyűlési jegyzőkönyve Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztály Magyar Nemzet Nemzeti Politikai Hírlap Népgyűlési iratok Magyar Országos Levéltár (Budapest) Pesti Divatlap Pesti Hírlap R e i z n e r J á n o s : A régi Szeged I. Szeged 1884. Szeged története. Szeged 1899—1900.1—-IV. kötet. Somogyi-könyvtári Műhely Századok Szegedi Hírlap Szegedi Új Nemzedék Törvényhatósági bizottság iratai Történelmi Szemle Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának tör ténetéből 1917—1919. Szerkesztette, a bevezetést és a dokumentumok jegyzeteit írta G a á l E n d r e . Szeged, 1969. Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának tör ténetéből 1919—1944. Szerkesztette, a bevezetést és a dokumentumok jegyzeteit írta S e r f ő z ő L a j o s . Szeged, 1977. Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1868—1917. Szerkesztette, a bevezetést és a dokumentu mok jegyzeteit írta G a á l E n d r e . Szeged, 1980.
219
TARTALOM B a rta L á s z ló :
Az 1828. évi országos összeírás Csongrád vármegyében ........................................
5
S z á n tó Im r e :
Szeged 1848 n y a rá n .......................................................................................................
47
Honvédegylet Hódmezővásárhelyen
1848—1849-ben.............
79
Az 1848-as nemzetiségi mozgalmak ismeretlen dokumentumaiból ........
91
V a rsá n y i P é te r Istvá n : V a rsá n y i P é te r Istvá n : H e rc ze g M ih á ly : G a á l E n d re:
Cselédek Hódmezővásárhelyen a kapitalizmus 1914-ig terjedő szakaszában 103
A szegedi nyomdai munkások segélyzőegyletének megalakulása
........................ 133
építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén ......................................................................................................................................... 153
S ip o s J ó z s e f: A z
Az 1929—1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasá gi életében .................................................................................................................. 171
F öld vá rin é K o csis L u ca :
221
Felelős
k ia d ó : B
l a z o v ic h
L
á s z l ó
81-1940 — Szegedi Nyomda Felelős vezető: D o b ó J ó z s e f igazgató A kézirat nyomdába érkezett: 1981. — Megjelent: 1982. Terjedelem 19,5 A/5 iv — példányszám 500 Készült monószedéssel, íves magasnyomással az MSZ 5601—59 és az MSZ 5603—55 szabványok szerint
