Tanulmányok A temetőárok tanúságai Árpád-kori temető Nagyszénás Vaskapu lelőhelyen

Tanulmányok A „temetőárok” tanúságai Árpád-kori temető Nagyszénás Vaskapu lelőhelyen Rózsa Zoltán – Lichtenstein László – Marcsik Antónia agyszénás-Vaskapu lelőhely régóta ismert a régészeti szakirodalomban. A mai településtől délre lévő Hajdú-ér déli természetes parti gátját hívják Vaskapunak. Ezt a jelentős homokhátat 1935ben vágták át, amikor az utat építették Orosháza és Nagyszénás között. A későbbi híradások, visszaemlékezések ekkor lovas temetkezések előkerüléséről számolnak be, ami nem kizárt, ám nem is bizonyított. Mindenesetre Párducz Mihály, szarmata kori leleteket bemutató gyűjteményes kötete említést tesz a szentesi múzeumban lévő, ismeretlen nagyszénási lelőhelyről származó szarmata kori tárgyakról, melyek előkerülése véleményünk szerint ehhez az építkezéshez köthető.1 Újabb vaskapui szarmata kori temetkezések egy bő évtizeddel később váltak ismertté, melyek egy magán homokbánya terjeszkedése nyomán kerültek elő. A temető értékelését Nagy Dániel Sándor végezte el, míg a temetőhöz tartozó telepnyomokat Lichtenstein László ismertette.2 A negyvenes évek végén végzett feltárásokat Nagy Gyula, az orosházi múzeum igazgatója, majd Zalotay Elemér vezette. Zalotay Elemér 1950 októberében, miután az út keleti oldalán több szarmata kori sírt nem talált, az út nyugati oldalán

N

1 2

Párducz 1944, 18, 26. tábla 1–3. Nagy 2003; Lichtenstein 2011.

dolgozott.3 Ennek eredményeként egy erősen bolygatott Árpád-kori temető részletére talált kutatóárkaiban. Előkerült három magában álló koponya, az egyik S-végű hajkarika töredékével, egy csecsemőváz csontváza, valamint egy váz alsó végtagjai, láthatóan nyugat-keleti irányításban.4 A Szántó Kovács Múzeum 2004-ben ásatásokat folytatott a közeli svábföldi részen, ahol pogány magyar temető hitelesítését végeztük el.5 Majd ettől a kis családi sírkerttől mintegy 600 méterre, ugyanazon a dombháton elhelyezkedő vaskapui lelőhely hitelesítő feltárására vállalkoztunk 2005. és 2008. években.6 Az ásatások az eddig is felvetett kérdéseket nem oldották meg, ezzel szemben még tovább bonyolították az eddig ismert képet.7 3

Érdemes megemlíteni, hogy a nagyszénási feltárás volt múzeumunk – akkori nevén Juhász Balázs Múzeum – első önálló ásatása. 4 Dienes 1965, 155–157. 5 A kis temető feldolgozását Lichtenstein László végzi. Első említés: Dienes 1965, 155. 6 A 2005.07.31.–08.11. közti ásatás (1–11. sír; RégKut 2006) során segítségünkre voltak: Bagyinszki Mariann, Benedek András, Csizmadia István, Csőke Dénes, Csuthy András, Gyenge Antal, Kovács Orsolya, id. Lichtenstein László, Nagypál Attila, Szabó Ádám, Sziráki Szabina, Tompa György, Tugya Beáta és Tugya Gábor. A 2008.09.22.–10.03. közti feltárásokat (12–14. sír; RégKut 2009) az NKA támogatta. A munkát Nagyszénás Önkormányzata is segítette: ásatási munkásaink Boldis Pál, Kenyeres Mihály, Tóth András és Tóth László voltak. Segítőink munkáját ezúton is köszönjük! 7 Az ásatásaink során megtaláltuk Zalotay Elemér kutatóárkait. Ny–K-i kutatóárkokat használt, amiből egyértelműen következik, hogy szarmata kori sírokat keresett. Azt azonban a bolygatások miatt nem lehet tudni, hogy pontosan mit talált. Megfigyelései és a mi későbbi eredményeink is elégtelenek annak eldöntésére, hogyan viszonyul egymáshoz a szarmata és a kora Árpád-kori temető. Az ugyanis elég sarkalatos megállapítás, hogy a szarmata sírok az út keleti, míg az Árpád-koriak a nyugati oldalon helyezkednek el.

3

Tanulmányok 11.

9.

1.

2. 4/1.

10. 7.

6.

8.

5.

3. 14.

13.

4/2.

12.

2005 és 2008. évek egyesített temetőtérképe Az elsődleges problémát az jelentette, hogy a feltárt sírok közül csak az 5. sír került elő eredeti helyzetben. A dombvonulat magasabb pontjain előkerült sírok mindegyike erősen bolygatott volt. Ezek a bolygatások nagyrészt a szőlő aláforgatáshoz kapcsolódnak.8 Az ép sír a domb aljához közelebb eső részen került elő. A domb kopása miatt itt az egykori sírmélység gyakorlatilag nagyobb, emiatt maradhatott meg a temetkezés épségben. A Vaskapu vonulata itt, közvetlenül az út nyugati oldalánál a legmagasabb. A nagyobb magasság oka, hogy ezen a részen egy kurgán helyezkedett el. A kurgánnak ma már csak a nyugati része létezik. Középső részét eldózerolták, hogy a nagy szintkülönbség ne okozzon problémát a mezőgazdasági művelés számára. Ennek az lett a következménye, hogy a dombvonulat legtetején kitűzött szelvényeink gyakorlatilag üresek voltak. Vagy a dózerolás, vagy pedig a szőlő aláforgatásnak estek az itt lévő sírok áldozatul. De az is biztos, hogy itt, a domb tetején is számolnunk kell egykori temetkezésekkel, hiszen szórvány embercsontok rendre előkerültek ezekből a szelvényekből is. 8

A homokhát déli és helyenként északi oldalát korábban szőlő borította.

4

Zalotay Elemér leírásából tudjuk, hogy itt a 19–20. század fordulóján kiterjedt erdők voltak. 2005. évi ásatásainkat az ott lévő gyümölcsöskert fái nagyban nehezítették. 2008-ra már a kert fáit kivágták, azóta a területet szántóként hasznosítják. 2008. évi ásatásaink során pedig friss szalmával töltött gödörként találtuk meg azt a fakiszedő gödröt, amely elérte a sárga altalajt. Az útépítéshez kapcsolódó átvágáshoz legközelebb eső résznél pedig a nyolcvanas években lefektetett vízvezeték árka bolygatta meg a területet. Ez mind nehezítő tényező volt, melynek eredménye a nagyon rossz állapotban megmaradt temetőrészlet. További problémát jelent, hogy a sírok mindegyike melléklet nélküli volt. Pontosabban nem találtunk mellettük leletanyagot. Egyetlen – bár kétségkívül szerencsés – leletünk egy, a szőlő aláforgatással bolygatott 7. sírból származó Salamon király által veretett denár volt csupán.9 A fentiek miatt azonban nem lehet tudni, hogy ez a leletszegénység valóban így is volt eredetileg. A 2005. évi ásatás egy igen érdekes részlettel szolgált. A feltárt terület északi részénél egy szabálytalan oldalfalú és mélységű árok vált ismertté. Legnagyobb 9

SzKM Ltsz.: 2005.7.1. CNH.I.22. H.17. Az érem meghatározását Tóth Csabának köszönjük!

Tanulmányok

Az 5. sír szerencsés körülmények között maradt meg, az eke éppen nem érte el.

Az épen maradt 5. sír. A szelvény metszetfalában jól látszik a földmunkagépek pusztításának mélysége.

Az út mellett magasodó kurgánt nagyrészt megsemmisítették.

A 2005. évi feltárás 7. szelvénye. Itt még láthatóak a fák a területen.

A vízvezeték árka miatt az út, azaz kelet felé értelmetlen tovább kutatásokat folytatni.

A metszetfalon látszik a szántás mélysége (9. sír), g yakorlatilag minden információt megsemmisítő módon.

5

Tanulmányok

A 7. sír felsőtestének csontjai között előkerült Salamon-veret. Fotó: Verók Balázs. meglepetésünkre ebben az árokban embercsontokat, emberi vázakat találtunk. Az 1, 2, 3. váz erősen bolygatott volt, míg a 4. sír anatómiai rendben feküdt, jóllehet térdtől fölfelé eső részét a térdtől lefelé esőtől két méteres hiátus választotta el, mely közé az erősen bolygatott 3. sír csontjai ékelődtek be. Az árok vélhetően nem a temetőt kerítette, mint azt iránya sugallja. A temetőnél részben későbbi, és mint látni fogjuk nagy valószínűség szerint rabló tevékenységként értelmezhető. Amint említettük, az 1–3. sírok erősen bolygatottak voltak, ezek mindegyike az árok vonalába esett.10 Ugyanígy az árok vonalát követte a 4. számú sír, annak két részlete egyaránt. Ásatási naplónk adatai alapján azonban tudjuk, hogy a 4. sír az altalajon feküdt, irányítása alapján eredeti helyzetben. A kibontott árok vonalán látszik, hogy a kanyargó árok a sír felső részét nem bolygatta meg, az épségben maradt meg helyén.11 Miután az alsó lábszárak csontjai eredeti helyzetben maradtak meg, ez csak egyetlen egyet A szelvényt szerencsésen/szerencsétlenül tűztük ki. Az 1– 4. sírok egyike sem terjedt a metszetfal alá. A meghagyott metszetfalon az árok betöltése homogén. 11 Az, hogy a felsőtest irányítása egybe esik az árok irányával, az csak a véletlen eredménye. 10

6

jelenthet: a bolygatás nem sokkal a temetés után történt. A váznak a lábrészét találhatták meg a bolygatást végzők, s miután azok még összetartozók lehettek, az alsó lábszár csontjai anatómiai rendben, jóllehet a testtől távolabb kerültek az árokba. Nagyszénás-Vaskapu lelőhelyen az erősen bolygatott kora Árpád-kori temetkezés csontvázainak vizsgálatára is sor került.12 Ezeket a vizsgálatokat az általánosan használt antropológiai módszerekkel végeztük,13 kivételt képez Márk László biokémiai módszere a nemiség meghatározására vonatkozóan.14 Nevezett területről 14 sírszámhoz kötött csontvázat tudtunk azonosítani. Az eltemetettek száma azonban jóval több lehetett, ugyanis ezekből a sírokból is, de főleg a különböző szelvényekből nagyon sok szórvány csont került elő, melyek azonosítását – az összeillő csontok hiányában – nem, illetve csak részben tudtuk megvalósítani. Az eltemetettek száma kb. 20-ra becsülhető. A csontvázak (csontok) megtartási állapota hiányos/töredékes, csupán két-három esetben beszélhetünk jobb megtartású csontvázról. Az elhalálozási életkor becslésére különböző jellegeket kell figyelembe vennünk (pl. a csontok méreteit, tej- és maradó fogak kibúvási sorrendjét, az egyes csontok közép- és végrészeinek összecsontosodási mértékét, a hosszúcsontok szivacsos állományának felritkulását stb.). Minél több jelleg áll rendelkezésünkre, annál pontosabb az életkor meghatározása. Töredékes csontvázak esetében a jellegek száma nagy mértékben csökken, így nagyobb életkori intervallumokat, vagy életkorcsoportokat tudtunk megállapítani.15 Nagyszénás-Vaskapu anyagában – a szórványleletekkel együtt – összesen 17 esetben lehetett az életkorra vonatkozó vizsgálatokat elvégezni. 12

A szórvány embercsont anyagot semmi esetre sem lehet régészeti korszakhoz kötni. Az erősen bolygatott sírok nagy valószínűség szerint kora Árpád-koriak, de előfordulhat közöttük szarmata kori temetkezés is. 13 Acsádi–Nemeskéri 1970; Alekszejev–Debec 1964; Éry 1998, 9–89; Finnegan–Marcsik 1979; Lipták 1965, 169–183; Martin–Saller 1957; Ortner 2003. 14 Márk Lászlónak (PTE ÁOK Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet) a vizsgálat elvégzéséért és az adatok közreadásáért köszönetünket fejezzük ki! SzKM RégAd.: 426/2009. 15 Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az életkor/csoport meghatározás az ember biológiai életkorára vonatkozik.

Tanulmányok Ásatás

Vaskapu 2005.

Vaskapu 2008.

Sírszám 2. 3. 4/1. 4/2. 5. 7. 8. 9. 10. Sz. 7. Sz. 4. szelv. Sz. 4.vagy 1. szelv. Sz. 2. szelv. 12. 13. 14. Sz. 1. Sz. 2.

Morfológiai nem Nő Férfi???? Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi

Nő Férfi Nő Férfi Nő

Feltűnő, hogy gyermekek és a fiatalkorúak száma nagyon kevés (3), a felnőttek (egy kivételtől eltekintve) az idősebb korosztályt képviselik (13). A legidősebb az 5. sír egyéne a gégeporc elcsontosodása alapján kb. 70 éves lehetett. A nemek meghatározása – morfológiai jellegek alapján – az ember másodlagos nemi jellegein alapszik, amelyek a csontokon is kifejezésre jutnak. Így, természetszerűleg, a nemek megállapítása általában a felnőttekre vonatkozik (vagy 15 éves kortól abban az esetben, ha a nemi jellegek kifejezésre jutnak). Ennek a vizsgálatnak eredményeként említjük, hogy anyagunkban a férfiak száma jóval nagyobb, mint a nőké (17-ből 11 férfi, 5 nő, 1 meghatározhatatlan nemű gyerek).16 Márk László elvégezte a szteroid hormonok alapján az un „kémiai” nem meghatározását. A 17 egyén 18 mintájából (4/1-4/2) 13 férfi, miszerint valóban erős férfi többletről beszélhetünk.17 16

17

A temető erős bolygatottsága miatt messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Mégis fel kell erre a tényre hívnunk a figyelmet a közösség hagyományrendszerének szempontjai miatt is. A „kémiai” nem meghatározása egyezik a morfológiai eredményekkel.

„Kémiai” nem Nő Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi Nő Férfi Nő Férfi Nő

Életkor 30-35 40-45 60-x 60-x 60-x 50-60 50-59 45-55 20-22 23-x

Felnőtt 23-x 40-59 Felnőtt 23-x 23-x

A csontvázak vizsgálatának nagyon fontos területe a metrikus/morfológiai elemzés, vagyis a koponya és elsősorban a hosszú csontok mérése. Ha elegendő adat áll rendelkezésünkre, akkor a megfelelő méretekből számított középértékek alapján jellemezni tudjuk a közösséget. A számítás alapfeltétele azonban a nagyszénás-vaskapui sorozatban nem áll rendelkezésünkre. A metrikus és morfológiai adatokra épülő taxonómiai elemzés öt egyén esetében körvonalazható. Valamennyi europid jellegű. A női koponya (2. sír) a mediterrán csoportba tartozik (gracilis mediterrán), termete 157 cm. Erre a típusra jellemző, hogy a koponya és az arc (fej) alkotása gracilis, kifinomult és jellemzők a kis koponya/fej méretei. Arcuk közepesen széles, és mérsékelten hosszúfejűek. A ma élőket a világos barna/barna színkomplexió jellemzi.18 A férfi koponyák a cromagnoid csoportba sorolhatók (4, 5, 8. sír).19 Ennek a csoportnak három változata van, anyagunkban az úgynevezett „A” típus a jellegzetes. Erre a típusra jellemző a nagyközepes/ magas termet, kiálló, egyenes/hajlott orrhát, a 18 19

A színkomplexió a szem, haj, bőr színére vonatkozik. A 8. számú rendkívül erőteljes csontozatú.

7

Tanulmányok koponya hosszú/közepes méretű, az arc alacsony, széles/közepes és szögletes, a szemüreg szintén szögletes (téglalap-alakú). A ma élőket a világos színkomplexió jellemzi, az egyenes vagy mérsékelten hullámos haj, az erőteljesebb arc- és testszőrzet. Az említett sírszámúakon kívül még a 9. számú sír esetében lehetett némi megállapítást tenni taxonómiájára vonatkozóan. Széles arc és inkább rövid koponya főleg europid jellegekkel, azonban vannak olyan jellegek a koponyán, melyek a mongloidok sajátosságai.20 Anatómiai variációk különösebb jellegzetességet nem mutatnak. Kóros elváltozások közül említhetjük a csigolyák degeneratív porckopását 5 egyénnél.21 Traumás eredetű a csigolyaív szakadása a 4, 7, 9. számú sírok ötödik, illetve harmadik ágyéki csigolyáján. A kulcscsont törése egy esetben figyelhető meg (7. sír). Vágás/ütés vagy egyéb külső hatás érhette a 8. sír combcsontját, melynek következtében csonthártya-, csontvelő gyulladás, izomelcsontosodás alakult ki. Megerőltető munka hatása érződik két egyén csontjain. A Nagyszénás-Vaskapu területről feltárt embertani anyag kis létszámú, nem tükrözi a teljes közösséget. Erre utal a széria eltérő demográfiai profilja (vagyis a gyermekek hiánya és az eltérő nemi arány). A taxonómiai kép alapján illeszkedik a dél-alföldi temetők 10-12. századi anyagához (Orosháza-Rákóczitelep, Békés-Povádzúg, Kardoskút-Fehértó).22 Külön meg kell említenünk a 4. sírszámú különleges fekvését. Utaltunk arra a tényre, hogy eme sírszámú comb- (4/1) és a sípcsontjai (4/2) között a 3. sírszámú összekevert csontjai feküdtek. Annak ellenére, hogy a nevezett hosszú csontok ízületi felszínt alkotó részei az eltemetés után károsodtak – tehát a térdízület teljes mértékben nem rekonstruálható –, azonban az egyes hosszú csontokból (4/1, 4/2, 3.) becsült termetérték alapján feltételezhető, hogy a 4/1. és 4/2. számmal jelzettek tartozhattak ugyanazon egyénhez. Márk László kémiai (tömegspektrometriás) vizsgálata hasonló feltétele20

Sulsus prenasalis, kitöltött fossa canina, torus mandibularis, kettős foramen mandibulae. 21 Főleg az ágyéki szakaszon, erőteljes az 5. és a 8. számúaknál. 22 Lipták 1983.

8

zésre vezetett, tehát a 4/1. és 4/2. sírok egy egyéntől származhatnak (férfi), míg a 3. sír anyaga ettől eltérő egyéntől. Ezt bizonyítja a főbb alkotók relatív arányainak hasonlósága a 4/1 és 4/2 sírok esetében.23

Összegzés A Nagyszénástól délre húzódó homokdombon három régészeti lelőhely található, melyek nyilvánvalóan kapcsolatban állnak egymással. A svábföldi, vaskapui és a Dózsa-erdői24 lelőhelyek a korai magyar évszázadokba engednek betekintést nyújtani. Abba az időszakba, amikor a pogány temetők átadják helyüket a keresztény temetőknek, a társadalomban jelentős változások kerülnek nyugvópontra egy folyamat eredményeként. Jelen dolgozatunk a vaskapui soros temetővel foglalkozik. Mint láttuk nagyon kevés információ áll a rendelkezésünkre. Egyet azonban minden kétséget kizáróan elmondhatunk. A temetőbe a 11. század 70es éveiben még temetkeztek. Az előkerült Salamon pénz csak ezt a datálást engedi meg a számunkra. A feltárt szabálytalan árok – a benne lévő bolygatott vázakkal, a 4. sír sajátosságaival – nagy valószínűség szerint egy korabeli rablótevékenység maradványa, amely tevékenység pedig történeti alapon feltételesen a pogánylázadásokkal köthető össze. Jól ismert Szent István király törvénye, mely szerint minden tíz falu építsen egy templomot. Néhány évtizeddel később László király törvényei már a halottak templom köré történő temetéséről rendelkeznek. A Dózsa-erdőben feltárt templom építését az ásató Szatmári Imre a 11. század végére, a 12. századra tette.25 A Salamon pénz alapján a vaskapui soros temetőt a 11. század 70-es éveiben használták. Feltételezhető, hogy Szent László törvényei vidékünkön is éreztették hatásukat. A vaskapui ásatás eredményeinek értékelése kapcsán azonban egy megoldatlan, 23

A vizsgálatok eredményeinek kiértékelésekor a talaj kontamináló hatásától eltekintett, amely az azonos beágyazódás miatt valószínűleg nem jelenthet nagy differenciát, azonban bizonytalansági tényezőként szerepelhet. 24 Szatmári 2000, 5–128. 25 Szatmári 2005, 138.

Tanulmányok

1. Nag yszénás-Svábföld, Szabó Ferenc-tanya (Dienes 1965, 155); 2: Nag yszénás-Vaskapu; 3: Nag yszénás, Dózsa-erdő (Szatmári 2000). A térképet készítette Horváth Zsolt. ám igen jelentős kérdéssel állunk szemben. A soros temetőt pogány vagy keresztény közösség használta? Illetve elképzelhető-e az, hogy a pogányként induló soros temető időközben kereszténnyé válik? Ha elfogadjuk azt, hogy az árokban rögzített jelenségek a pogánylázadáshoz köthetőek, akkor az ismert történeti adatok alapján az 1046, vagy az 1061. évi eseményekhez kell kapcsolnunk a temető bolygatását. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy itt, a pogánylázadás során megbolygatott keresztény temető feldúlásáról lehet szó, melybe a rend helyreállta után még egy rövid ideig temetkeztek.26 26

Kérdés, hogy a közeli Újkígyós, Skoperda-tanya mellett folytatott régészeti feltárás eredményei mennyire adaptálhatóak a mi lelőhelyünkre (Medgyesi 2002). A nyilvánvalóan pogány temetőként induló sírmező utolsó, pénzzel keltezhető sírjaiban Salamon király érmei voltak. Nem tudjuk, hogy ezek a kései, éremmel keltezett sírok pogányok voltak, avagy sem, mindenesetre a vaskapui példa alapján bennük inkább keresztények nyugodhattak. Jóllehet a Skoperda-tanyánál feltárt temető sem került teljesen feltárásra, de gyanítható, hogy sokkal tovább azt a temetőt sem használták, s az egyik közeli – időközben felépülő – templom köré temették ott is a közösség halottait.

Sajnos, mint azt a bevezetőben írtuk az ásatás csak újabb kérdéseket vetett fel, megoldások nem születtek, mert nem születhettek. A kérdések megválaszolásához a természettudományos vizsgálatok révén sem jutottunk előbbre. Dolgozatunk tehát megmarad a problémafelvetés szintjén.27 Rózsa Zoltán [email protected] Lichtenstein László [email protected] Marcsik Antónia [email protected]

27

A dolgozatot Révész László lektorálta, a temetőtérképet Kovács Orsolya rajzolta, a térképet Horváth Zsolt készítette. Fogadják ezúton is köszönetünket! Révész László lektori véleményében hangot adott azon észrevételének, hogy a végkövetkeztetést csak erős fenntartásokkal tudja csak elfogadni. Pogánylázadáshoz kapcsolható bolygatást eddig valóban nem jegyzett föl a magyar régészet. Éppen ezért igyekeztünk óvatosan fogalmazni, a kérdést szerencsésebb ásatási megfigyelések esetére nyitva hagyni.

9

Tanulmányok

A rabló árokban lévő 4/1, 3, 4/2. sírok. A rabló árokban lévő 2, 4/1, 3. vázak.

A rabló árok bontás alatt. Előtérben az 1. számú sír.

A kibontott rablóárok a sírokkal (1, 2, 4/1, 3, 4/2 sírok).

A 7. sír esetében a szántás iránya is látható. Ez a sír tartalmazta egyetlen leletünket a Salamon érmét.

10

A szántás nag yon sok kárt okozott a temetőben. A legtöbb sírt szinte csak rögzíteni tudtuk (10. sír).

Tanulmányok

A 8. sír kibontva. A koponya a váz felett helyezkedett el, ami nagy valószínűség szerint a korabeli bolygatás eredménye.

Csuthy András, Sziráki Szabina és id. Lichtenstein László az ásatáson az 5. sír mellett.

Ennyi maradt a 13. sírból.

A 14. sírnak csak a lábfejei maradtak meg épségben. A sír többi része megsemmisült.

2008. évi ásatásunk alkalmával megtalált egykori árok és újkori leletanyaga. Az árok valamelyik Zalotay-féle kutatóárok lehetett.

A 2008. évi ásatás nyugati metszetfalán a bolygatások alatt rajzolódó árok vélhetően Zalotay Elemér kutatóárka.

11

Tanulmányok IRODALOM- ÉS

RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

Acsádi–Nemeskéri 1970 Acsádi, György – Nemeskéri, János: History of Human Life Span and Mortality. Akadémiai Kiadó. Budapest 1970. Alekszejev–Debec1964 Алексеев, Валерий Павлович – Дебец, Георгий Францевич: Краниометрия. Изд.: Наука, Москва 1964. — Alekszejev, V. P. – Debec, G. F.: Kraniometrija. Nauka, Moszkva 1964. Dienes 1965 Dienes István: A honfoglaló magyarok. In: Orosháza története. Szerk.: Nagy Gyula. Orosháza 1965, 136–174. Éry 1998 Éry, Kinga: Length of limb bones and stature in ancient populations in the Carpathian Basin. Humanbiologia Budapestiensis 26 (1998) 9–89. Finnegan–Marcsik 1979 Finnegan, Michael – Marcsik, Antónia: A non-metric examination of relationship between osteological remains from Hungary representing populations of Avar period. Acta Biologica Szeged 25 (1979) 97–118. Lichtenstein 2011 Lichtenstein László: 2-3. századi szarmata településnyom Nagyszénás határában. Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából 4 (2011) 3–9. Lipták 1965 Lipták, Pál: On the taxonomic method in paleoanthropology (historical anthropology). Acta Biologica Szeged 11 (1965) 169–183. Lipták 1983 Lipták, Pál: Avars and Ancient Hungarians. Akadémiai kiadó, Budapest 1983. Martin–Saller 1957 Martin, Rudolf – Saller, Karl: Lehrbuch der Anthropologie. Bd. 1. Stuttgart 1957. Medgyesi 2002 Medgyesi Pál: Az Újkígyós, Skoperda-tanyánál feltárt 10-11. századi temetőrészlet. — Friedhofsteil aus dem 10-11. Jahrhundert, der bei dem Skoperda-Bauernhof in Újkígyós freigelegt wurde. BMMK 23 (2002) 145–219. Nagy 2003 Nagy Dániel Sándor: Nagyszénás-Vaskapu lelőhely szarmata sírjai. — Sarmatian graves from Nagyszénás-Vaskapu. Barbarikumi Szemle 1 (2003) 53–65. Ortner 2003 Ortner, J. Donald: Identification of Pathological Conditions in Human Skeletal Remains. Second Edit. Academic Press. Amsterdam–Tokyo 2003. Párducz 1944 Párducz Mihály: A szarmatakor emlékei Magyarországon II. — Denkmäler aus der Sarmatenzeit Ungarns II. ArchHung 28 (1944). RégKut 2006 Lichtenstein László – Rózsa Zoltán: Nagyszénás, Vaskapu. Régészeti Kutatások Magyarországon 2005 (2006) 280. RégKut 2009 Rózsa Zoltán: Nagyszénás, Vaskapu. Régészeti Kutatások Magyarországon 2008 (2009) 235–236.

12

Tanulmányok Szatmári 2000

Szatmári 2005

ArchHung BMMK NKA PTE ÁOK RégAd. SzKM

Szatmári Imre: Újabb ásatások Nagyszénáson. Árpád-kori település temploma és temetője a Dózsa-erdőben. In: Nagyszénás. Fejezetek a község történetéből 7. Szerk.: Czeglédi Mihály. Nagyszénás 2000, 5–128. Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai. ― Mediaeval Churches in Békés County. Békéscsaba 2005. Archaeologia Hungarica (Budapest) Békés Megyei Múzeumok Közleményei (Békéscsaba) Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest) Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Kar Régészeti Adattár Szántó Kovács Múzeum (Orosháza)

13