Tankerületi költészetnapi vetélkedő „…százlátó üveg” címmel 2017.
(Versek a vetélkedő feladataihoz)
1
Pósa Lajos: Tavaszkor Itt a tavasz, itt van itt! Mesélek hát valamit. Méhe mondja: "Züm, züm, züm, Teljél, teljél, kis köpüm!" Kutya mondja: " Ham, ham ,ham, Dongó ne bántsd a farkam!" Macska mondja: "Mióka, Biz a tejföl jó vóna!" Tehén mondja: "Mú, mú, mú, Szopjál, szopjál kis borjú!" Csikó mondja: "Nyehehe, Kizöldellt már a here!" Tyúk azt mondja: "Kot, kot, kot, Ide csirkék, jót kaptok!" Csirke mondja: "Csip, csip, csip, Aki fürgébb, többet csíp!" Pulyka mondja: "Rut, rut, rut, Juj, a méreg hogy elfut!" Liba mondja: Gigágá, Pásztorleány, vigyázz rá!" Kecske mondja: "Mek, mek, mek, Nem ugrálok én kendnek!" Kacsa mondja: "Tas, tas, tas, Kis tavacskám, csak ringass!" Kis fürj mondja: "Pitypalatty, Szép tavasz, nyár, itt ne hagyj!" Gyerek mondja: "Ott kinn jobb, Nádparipám, hopp, hopp, hopp!"
2
Osvát Erzsébet: Gólya a réten Tágas réten egymagába, mintha volna rét királya, fehér tollú gólya lépked keres, kutat eleséget két éhes kis kelepének. Csőrében a csemegével nagy kevélyen tekint széjjel. Egy szarkaláb mosolyog rá kék szemével.
Osvát Erzsébet: Szitakötők Rét fölött, tó fölött, szitakötő körözött. Szárnya, mint a selyemfátyol. Fénylett a nap aranyától. Mintha volna tündérlányka, úgy bámulta száját tátva békák apraja és nagyja, fűszálak közt a sok hangya. Rét fölött, tó fölött szitakötő röpködött. És röptében bekapott négy legyet, hat szúnyogot. Aztán rárepült a sásra, ahol várta már a párja. Égszínkék volt az a másik. Együtt repültek hazáig.
3
Rónay György: Mondd, szereted az állatokat? Mondd, szereted az állatokat? A kutyát, macskát, csacsit, lovat s a madarakat: a verebeket, rigót, galambot, pintyeket, akik a Földön veled élnek, s bundájuk, tolluk melegében nekik is van szívük, csak éppen nem beszélnek? Mondd, szereted az állatokat, s figyelted őket néhanap: hogy mit csinálnak, hogyan élnek, s a maguk nyelvén mit mesélnek, vagy miről hallgatnak, mikor komor csöndjükbe burkolódzva ülnek, és titokzatos, hallgatag külön világukba merülnek? Én szeretem az állatokat. Elnézem őket, ha játszanak, alszanak, vagy tűnődnek titkaikon és a világon. Hidd meg, barátom, nekik is vannak titkaik, s csak annál nehezebb talán számukra ez a sok talány, mert nincsenek rá szavaik.
4
Tamkó Sirató Károly: Eszkimóka Grönlandban egy jeges tóba, párás, forró forrás mellett fürdött egyszer két szép fóka. A gleccserről nézte őket három apró eszkimóka. Ebből lett a csuda móka: pengett a jég, zengett a szél. Táncolni kezd a két fóka. Fütyült nekik, dalolt nekik a három kis eszkimóka. Békességben élt a világ. Az eszkimók hahotáztak, a fókák bukfencet hánytak. Pengett a jég, zengett a szél… Grönlandban a gleccserek közt vígan így eszkimókáztak.
Csanádi Imre: A hegyek királya Hegyek királya, én vagyok, a sas, - nekem adózik húst - vért a havas. Szirtek fölött kóválygok, mint a nap, alig lebbentve roppant szárnyamat, eltűnök a kékségben odafenn, mégis a prédát látja sas-szemem, magasból rá, zuhanva, lecsapok, űzök, ha kell, fárasztok, zaklatok, "megvagy!" - kurjantom, csontig markolom, mert vaskapocsként zár a sas-karom, és táplálékom már a friss tetem, horgas csőrömmel lassan tépkedem. Mit szörnyülködtök? Nem legelhetek, ha sas vagyok, csak hússal élhetek. Lesújtok rókakölyköt, őzgidát, fajdot, foglyot, füttyentő mormotát, egy-egy bárányt is, ha elkujtorog, egy-egy zergét, mert vén, vagy támolyog. Igen, vegyetek róla tudomást: pusztít a sas, - de jobbára mi mást? satnyát, nyavalyást, kórsághurcolót, szabad életre végképp nem valót. 5
Nemes Nagy Ágnes: Madarak Mennyi fényes, szép madár! Nem tudod, hogy merre száll? Honnan jönnek? - Nem tudom. Merre mennek? - Nem tudom. Égre, földre, vízre szállnak? Nádba bújnak? - Nem tudom. Mennyi fényes, szép madár! - Isten áldjon, kishúgom, merre mennek, megtudom, fára mászom, vízbe úszom, nád bugáját széthúzom. Jaj, ne menj el, mért beszéltem, megfázol az őszi szélben! - Meg se fázom, meg se érzem, merre mennek, megtudom, és ha bírom, elmesélem.
6
Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató (részletek) Megy a hajó, nézd a nyulat, Lepencéig rajta mulat. De a dühös orángután Kiszáll nyomban Horány után. Apám, így szólt a kis bálna, Hadd mehessek el a bálba! Nem mehetsz el, fiam, Péter, Nem vagy még egy kilométer. Szorgoskodnám, szól a hangya, Ha a tücsök békén hagyna. De rázendít folyton újra, Táncolunk a rock and rollra. Mért cikáznak a kis fecskék? Hogy az eget kékre fessék. S ha elfogyott minden festék, Kész a tavasz! Jelenthessék.
Kányádi Sándor: Sáska Egy butácska sáska, kinek anyja hiába magyarázta: szökkenjen szépen a sásra, s ne kívánkozzon másra, beleugrott egy zsákba. (A zsák egy néninek volta zsákja.) Ott magát jó mélyre ásta. De beleakadt egy ráncba. Megszeppent erre a butácska sáska. De a zsákot hiába kaparászta. A néni hazavitte. Otthon kirázta. Szaladt a majorság apraja-nagyja, s a kakas, a nyakas sáskát bekapta.
7
