A versek szárnyalása

A versek szárnyalása

2010 2010-01-01 Újév csodák is várnak ez évben vagy csak szürke mindennapok bár bearanyozhatja azt is az öröm mit eddig megéltem már köszönöm történt velem annyi jó több mint ami rossz bár hatalmas erejű és gyakran fölénk kerekedik a gonosz de ha tiszta a gondolat mi irányít és mutatja az utat a sok jó amit tanítottak kik ilyenre neveltek megvéd és rosszirányba nem enged 2010-01-01 Esti köd első napja véget ér ez évnek most nagy a csend a ködök völgybe értek betakarják az álmos estét elnyelik a közelit s a távolt csak sejteni lehet az utat merre tovább ebben az évben hinni kell újra meg újra a reményben amit nem lelünk meg itt a földön keressük magunkban s megleljük odaát az égben 2010-01-02 Kik nagyon hiányoznak nap ragyog a szobámba süti melegíti a hátam elbódít csukott szemmel várom a csodákat megjelensz gondolatomban látlak szelíd emlékek cikáznak és átjár az öröm az öregszív vadlovak vágtájaként dübörög lobog a sok sörény mindegyik a te hajad smaragd vízbe robognak ami a szemed színe karcsú nemes testük képe egyre távolodik ahogy eltűnnek szétfoszlanak a semmibe

2010-01-02 Lovakról az emlékezésben az is jó sorra vonul elém a sok ló kik elmúlt életem meghatározták sok örömét szép percét hozták tanítóim voltak mindahányan s én ha máshol nem is itt szorgalmas jó diák voltam kinyílt a szívem és azt megtanultam hogy fogadni kell minden apró jelet mert titkukat csak így érhetem meg érzékenységük viselkedésük mozgásuk finom rezdüléseik értelmet kapnak visszafelé is előremutatnak kitárják kapuját a múltnak s onnan az ősi időkig ellátni újra a természet részévé válni ez az ő üzenetük igéje 2010-01-02 Temetőből jövet lelkem most nyugodt jártam nálatok most a szél száguld vadul bőszen irgalmatlanul szaggat tör ágat s mindent mi útjába kerül mitől őrült így meg ő tudja egyedül megállni is alig lehet nemhogy járni felhőket kerget s megremegteti a házat átfújja egyik sírról másikra a virágot fölkavarja a közönyös világot 2010-01-03 Nyugtalan éjszaka bolyong az éjszakában a megvadult északnyugati szél üvöltésének hangjajai hallhatók felriaszt nem dúdol altatót elűzi a születő álmot helyette másikat hoz majd ezt is elfújja megint akkora a káosz pihenni nem enged aludni nem hagy inkább felkelek és nézem az ablakon át hogy kavarja a havat űzi el az éjszakát

2010-01-03 Várakozás valami örömre várom hogy lássalak újra a sok ünnep mindig elrejt előlem emlékmorzsákon tengődik az éhező vágy csak az alvás hoz vigaszt ha veled álmodom az ébrenlétben nem történik semmi se rossz se jó tél van ilyenkor nincs köröttem sem gyerek sem ló 2010-01-04 Hiányodtól dideregve bokor mélyében alszik a rigó ez az idő most nem dalolásra való a madár kint én itt bent didergek nem történik velem semmi miről énekeljek lassan de biztosan visszatér a tél ónos esőt havazást ígér meg záport azután szelet nem ette még meg a kutya a telet bár kakaslépésnyit hosszabbak a nappalok telhetetlenül már a tavaszra gondolok 2010-01-04 Várakozás vízkereszt előtt lámpaoszlopnak támaszkodva áll glóriája az utcai lámpa fénye hópelyhek rajzolják körbe szárnyát összegömbölyödve felborzolt tollal mint didergő nagy fehér madár olyan ez az angyal éjszínű arcában két csillag a szem egyiket becsukja a másik fölragyog a három királyokat várja s ha majd int én is velük indulok

2010-01-05 Készülődés hallgatom a hajnali csendet metronómként órák ketyegnek ritmusát szívemnek megadják ne száguldozzon mert indulok hozzád talán ma látlak újra megcsodállak s jóllakik éhező tekintetem a vágy ménesét meglegeltetem talán egy mosolyt is kapok többre most nem gondolok 2010-01-05 Sugallat tükröt tartott elém arcát és együtt sírt velem révülés volt ez vagy csak sejtelem sugallja mit írjak és örül nekem míg rigóként dalolok tudva végzetem 2010-01-05 Az élet értelme szalad előlem és futok utána belébotlok mindenbe hóba és virágba ágba és kövekbe bodros fellegekbe tejút csillagába bukom föld porába pokol mély éjbe míg elérek megpihenni szíved rejtekébe 2010-01-05 Havas háromkirályok behavazott három király néz a magas égre hópelyhek kavarognak könnyező szemébe lesné a csillagot mi utat mutatna s árkon bokron keresztül a jászolhoz jutna ahol fekszik a világ aranyalmája ki a remény fényét hozza a világba

2010-01-06 Ima égbolt magos magasságában trónoló csillagban csillogó fenséges szentanya csodák nagyasszonya koronánkkal koronázott gyermeke ott ül a karjában ő tekint le ránk ide a világba várjuk már nagyon kívánjuk nékünk megjelenjék hozva hazánkba hitet reménységet áldást békességet 2010-01-06 Ez évben először láttalak láttam a csillagot mi szívemben felragyog tökéletes formád ékességed régi pompájában földi szépséged égi királynő ki közénk leszállva kincseit hozza csodálásra csillogó szép szemed ragyogó jelenség betlehemi csillag ami után mennék s tudom odatalálnék nyomodban járva a földre érkezett Istenkirályra 2010-01-06 Pici dal köd borítja be az eget megint a magánytól szenvedek ha átölelne valaki szeretve talán a nap is kisütne elolvadna a hó szívemet kihűtő beborító lenne ott egy zöldvizű tó szemed színéhez hasonlító

2010-01-07 A bak jegyében téli álmát alussza a teremtő erő az élet csak vegetál semmi jó nem jő nem kerül utamba boldogság kevés a kapható öröm kint kering az élet a legkülső körön ballag a Szaturnusz csillagködbe veszik halovány gyűrűje a bak uralkodik most úgy tűnik örökre kövekből faragott virág a világ a vízöntő ha jön elmossa s alakítja tovább 2010-01-08 Éjszaka az éjszaka hatalmas szárnya alatt kuporgok összegömbölyödve mint parányi gyermek anyaölként rejt el az ágy velem van sok régi és új szorongásom a jövőtől félek a múltat bánom hogy itt hagyott magányban ennyire árván sokszor fölvillan pár gyönyörű megélt kép az álom és ébrenlét határán 2010-01-09 Madárszerelem ha hozzád repülhetnék ablakodba szállnék nézném ahogy felfigyelsz dalomra s tudnád ez neked ajándék énekelném madárhangon mennyire szeretlek mint a napot mint a magot amin fölneveltek 2010-01-09 Főzés után este ötre végeztem pihenőmhöz érkeztem leülök most verset írni mert nem tudok hegedülni az igaz hogy írni se de ez nem bánt engem se eggyel több vagy kevesebb amihez nem értek érték vagy nem érték nehéz a versmérték

2010-01-09 Anya emléke gyere elém fogj kézen vezess mint régen keresztül mindenen réten és rengetegen házak és emberek között a rettegés belém költözött amióta nem vagy velem elgyöngültem nincs már helyem a világ nagyon üres bennem is űr van káosz de emléked rászorít daloljak rigóként ki gyász-fekete mégis vidám az éneke ilyenkor télen nem hallani de látni reménykedve dalát várni annyi mint hinni a tavaszban s a feltámadásban 2010-01-10 Pécs 2010 kintről hallom s a tv-ben nézem durrog és fölfénylik a tűzijáték a téren a város mi annyi kor kultúráját látta most a ma élők tetteit várja az indulás szép volt és emelkedett kultúránk napja égre emelkedett ebből születik a jelen reménye s az igaz múltból vett jövő 2010-01-11 Kékmadár fészkét hol találom nem keresem szúrós ágon magas fákon szívem mélyén megtalálom oly parányi ez a madár öregfészek fiókája szívem már a túlvilágon mire repülni tud

2010-01-11 Este keserűn nagyon várom a tavaszt bezár és megfojt a tél az élet unalmas üres a magány a torkomig ér éveim lerázni nem tudom szárnyalni már nem merek este keserűn fekszem az ágyba folyton azt remélem majd holnap reggel valami csodára ébredek 2010-01-11 Anya sírjánál a megfagyott szép virágok veled mentek odaátra sírodon nagy halomba egymásba gabalyodva vártak a fagyos éjszakára nem akartalak egyedül hagyni csak álltam ott némán vártam talán szóltok hozzám ebben a dermedt délutánban szívem elásva veletek s azóta egy öreg vekker üres bádogbögrébe téve zörög zakatol helyette 2010-01-13 Úgy vágyom már ló közelbe úgy vágyom már ló közelbe szinte fáj a tétlenség jelenébe bezárva az öregedés minden baja megtalál emlékeimben sorra vágtatnak elő élőként a rég eltávozottak ménesnyi négylábú jó barát érzem szőrük simaságát üde leheletük melegét izzadságuk nemes páráját s látom értelmességet sugárzó tekintetük ütemük ritmusára vert szívem ahogy köröztek köröttem a futószár köldökzsinór volt mi a munkában összeköt leszakadt róla a múlt összes lova

csak állok a kör közepén egyedül 2010-01-14 Kihűlő nap rejtett fényem nem látod belül égek parázslok lassan kihűlő nap vagyok poros földi mennybolton hagyott a kör tökéletes de bezár kedvem és lehetőségem sincs szökni már bolygókként keringtek köröttem lovak most egyedül állok itt mint az elszédült vak ki nem tudja merre van kijutás a szabadulás útja elzárva végtelen a kozmosz magánya köröttem és bennem ki lecsendesülve várom lesújtson mennyköve elhozva halálom 2010-01-14 óóó minden mozdulatra sajog a kar kezem fölemelni is alig bírom recseg a térdem és nyilall bezárva testemben az öregség fagya marja minden porcikám de azért sem adom magam gyalogolok cipekedek és dolgozom kettő helyett mert nem győzhet le a tél a szerelem napja világít utat lelkit és világit s ezen haladok a tavaszba 2010-01-15 Téli este ki a természet változását minden idegszálával érzi mert benne és belőle él az már tudja parányi jelekből hogy lassan de múlik a tél bár még tombolhat zúdíthat nyakunkba havas förgeteget hosszabbak már a nappalok

rövidül az éjszaka s gyöngül az északi évszak zordságos hatalma az asztalon pogácsa s három piros alma pohárban bor tálkában tört dió halma 2010-01-16 Ha kinyílik az öröm kapuja télben is virágzik a lélek piciny fája boldogság napsugár süt reá érlelőn s termővé varázsolja a tett a hétköznapok munkájából kikristályosodik a felismerés ember és ló közös gyakorlása tudássá érik gyümölcsöt terem és aki fájáról eszik gyarapodik testben lélekben értelemben 2010-01-17 Örökké nagy a némaság vasárnap reggel csak a nap teszi dolgát és felkel szürke égen át halványan világít nem ígér semmit azzal sem ámít hogy ma látlak messze vagy nagyon csak a hiány és vágy lát el odáig miért mindig azért él s hal a szerelemes ember kinek nem is fontos akinek nem kell eszébe sem jut soha rám nem gondol s mégis csak őt vágyom ostobán bolondul őrült szenvedéllyel az öreg test már csak erre képes még jó hogy az élet véges bár érzem szinte tudom halálom után is szeretni fogom 2010-01-18 Fekete fehér rajz hóval rajzolt faágak fekete fehér grafikák mint egy távol-keleti tusrajz olyan a világ a magány belül dermeszt szívemben is ilyen a táj kietlen fagy van eltűntél s megint hiába vár

2010-01-18 Üzenet szakadt papírlapok a nappalok történések ráfirkantva rögzítik a múló időt mállik életem házfaláról a vakolat kilátszik a téglák résébe dugdosott üzenet majd elolvassa egy erre járó amikor már nem leszek 2010-01-19 Felismerések megint a földre sújtva elesve fölborulva feküdtem a hideg kövön egy pillanat volt ügyetlenség vagy jel mert el kell hinnem végre milyen törékeny ennyire egyedül földi létem közelebb kerültem a porhoz amiből vétettem lealázva rájöhet aki magába kutat keresve összefüggéseket megsejtve titkokat s az apró magot amire megtalálja juthat a felismerések birtokába 2010-01-19 Esendően ijedség fájdalom keserűség átfonja a délutánt nyomorítja az estét mikor összekotortam magam éreztem nincs nagyobb bajom csak elfelejtenem nem szabadna ügyetlenségem és korom 2010-01-20 Ébredő emlékek sűrű bozótos tüskés rengeteg már előre félek s attól rettegek mikor majd felkel a nap s az álom itt hagy előrontanak a szoba sok zugából szekrények mélyéről fényképek lapjáról befészkelik magukat agyamba bennem élnek s itt is maradnak az emlékek apróvadjai

vannak kedvesek és szörnyűségesek s amikor rájuk gondolok megfagy a szívem és nem dobog 2010-01-20 Az esés másnapján még hogy én gerinctelen vagyok akkor most mi fáj annyira úgy sajog alig állok alig járok derekamon ül az átok a hátamon boszorkányok lovagoló varjúlányok hja elég egy rossz mozdulat de melyik a jó már alig emlékezem mozog a fantáziám s a képzeletem csak már a csípőm nem mozog velem ez így nagyon sekély csekély már az esély nincs már kéj csak nyugtalan álmú éj és fájdalom erről szól most fájó dalom 2010-01-21 Sorsunk sodrásában egyszerű annyira hogy szinte érthetetlen a csoda megfejthetetlen mert ami történik körötted s veled akár tudod vagy csak sejted merre a helyed úgyis odasodor végzeted s hogy sima vagy göröngyös az addig vezető utad kiszabva rád már földre jutása előtt tudja a szárnyaló lélek csak testünk tévelyeg földhözragadtan 2010-01-22 Fehér takarásban fohász mögé rejtem a titkos vágyat ahogy kint szűz hó takarja el a tájat ezer színe most fehérre a gyarló ember angyallá változott attól hogy ismer téged attól hogy szeret az élet egyik nagy titka ez ki értheti meg hideg tisztaság s a parázsló buja vágy így fér meg egy testben ahogy meleg lámpafény sugárzik fagyos téli esten

2010-01-22 Városi kép télen autók nyomától zebracsíkos téli táj tiszta de hideg a levegő a hóesés elállt már bokrok mélyéről rigók a hó alól a tavaszt bányásszák elő 2010-01-22 Ablakon kinézve itt csak utcai lámpák a csillagok fényükben kristályként hó kavarog alig látni az eget szürke óriásként toronyház didereg eltakarva holdat csillagot mit ilyenkor jól rejt az ég ki télen is eget kémlel az tavaszt remél 2010-01-23 A megismerés járni elrejtett ösvényein csak akkor lehet ha nemcsak tudás de a lélek vezet elég parányi megingás és tüskés bozót terem utad elzárva fordulhatsz vissza már s előröl kezdheted 2010-01-23 Igazán fontos vállamra sohasem ül cikázva elrepül mindig másnál látom nem érem el csak vágyom messze tőlem akár az ég kékjébe merül s elvegyül a rengeteg kékbe a boldogság madara biztos furcsa de nembánom nem a beteljesülést kívánom mi igazán fontos az a szerelem erről szól minden dalom s az életem

2010-01-24 Vasárnapi újság hideg a reggel föltűrt gallérú kabátban sietnek a percek csukott szemű ablakok zárva a sok redőny néha busz surrog el a kapualjból macska bukkan elő röpke hét és vége a januárnak felgyorsult az idő egyre közelebb érek a nagyúthoz de előbb még a tavasz és rigódal jön 2010-01-25 Ave Mária ősi imákat mormolok ahogy a szív dobog olyan a ritmusa miképpen lélegzik a lélek úgy száll az égbe az ének s a föld belsejébe ahol örök tűz lobog mint a végtelen kozmosz éjébe a Nap ragyog 2010-01-25 Most gondoltam már végeztem pedig csak most kezdem el igazán itt és most kell tenni nem lehet halasztani kibúvókra lelni akarni és menni elébe kényszer várni már vártam elégszer int a múló idő és az utolsó alkalom megtalálni örömöm s eldobni bánatom

2010-01-26 Kővé fagyott kőangyal ereszkedj le hozzám vagy emelj föl magadhoz hogy érhetek közeledbe másképp fohászkodok fölnézve rád segíts kijutni posványból mocsárból jelenem elnyelő bűzös ingoványból ki meglátod a rosszban is a jót s kezed nyújtva adsz kapaszkodót 2010-01-27 Előre – hátra torzult tükörben látom életem tettem e olyat amiért küldettem vagy csak szaporítom kik itt lézengenek tétova bolygóként keringenek kibillenve a szokott körforgásból lelek e helyet a világban hol azt érezhetem nem vagyok eldobott elhasznált lepusztult játék kopott törötten is arra várnék vegyen valaki kézbe szorítson magához csendesítse szívem s örökös magányom 2010-01-27 Vivaldi: Négy évszak hegedűn zeng az ősz kint zord tél van a szívem a nyarat várja a lelkem a tavaszt 2010-01-27 Valami készül tapogatózó holnapok sok mindent sejtek de nem tudok érzem valami készül fortyog a felszín alatt mint a ködben ahol ugyanúgy ott van minden mint máskor csak nem látni sűrű párafátyolától a bizonytalanság sziklaperemén egyensúlyozni már ügyetlen vagyok én

2010-01-28 Elköszönő talán valaminek vége lehet ezzel kezdődik az az út amelyre lépve eltávolodva tőled a lélek a pokolra jut mi tart majd vissza ha húz a mélybe a közöny örök veszélye csak az hogy most is tovább szeretlek kevesebbet látlak többet képzeletben találkozom majd veled szabadabban és örök rabként ez segít tudom tisztának maradni hogy makulátlan maradjon a szó a gondolat mikor leírom mi emlékedből maradt 2010-01-28 Csak te megmaradj csak te megmaradj múzsámnak tovább is ha sorsom elsodor sebesebb minthogy ellenálljak tehetetlenül úszom most az árral mi visz aztán majd visszahoz mert ilyen az élet tetteket követel és tiszta gondolatot írok ameddig bírok és te elolvasod addig van értelme dalolni s élni ha ez is elveszik már nincs mit remélni 2010-01-28 Negyvenedik zsoltárra várva vártam egy jelet odaátról tudva megérzem ha onnan jön üzenet de álmatlan az éjszaka s a nappal sem mutatott mást mint máskor talán ma éjszaka kapok biztatást vagy intést hívót vagy elbocsájtót egy új megbízatást feladatot várva várom a jelet megálmodom s tudom majd mit tegyek

2010-01-29 Álomdzsungel furcsa megfejthetetlen álmok dzsungeléből nehezen találok kiutat emlék indák fojtogatnak kiálló kígyózó gyökerek nekik is fáj mikor rájuk esek madarak rikoltoznak nagyvadak morgását hallom mindent elmondanék már de nincs mit bevallanom inkább csöndben botladozom tovább egyszer csak kiérek ott messze világosodik már 2010-01-29 Mezsgyén mikor beáll a nagy csönd tengermély a magány az este átsétál az éjszakába s vele megyek birodalmába hol megtörténhet minden a volt a lesz s a sosem lehet majd reggel mikor ébredek köröttem már senkit nem találok elvitte őket az álom csak pár halovány kép marad mit továbbrajzol az emlékező gondolat 2010-01-30 Lefelé ballagva a hegyről nagyon kevés az igazi öröm ha jön elébe megyek köszöntöm nagyon hiányzik ha nincs velem ha nem magammal törődöm meglelem várni is jó rá a bölcs nyugalom megtermi gyümölcsét lefelé ballagok már a hegyről lassan az aljára érve az idő múlásával közelebb jön az örökké tartó lelki béke

2010-01-31 Hófúvás után reggelre a szél elfáradt most álmosan szunyókálgat néha -néha fölriad nyugtalan álma miatt nyújtózkodva fúj nagyot lendül a karja fákat hajlít a havat kavarja majd újra elcsendesül s a tavaszról álmodik szemtelenül 2010-01-31 Esti havazás bevilágítja a hó az estét rétek mezők utak jéghideg testét magas és mély a hó semmit sem talál enni a feketerigó utcai lámpafényben csillogó hulló fehér csillagok parányi kavargó porcukra az égnek táncuk addig látszik még a lámpák égnek 2010-02-01 Néma napok mintha már eltemetett volna a hó üres papírlapok a napok nincs rajtuk se dal se szó fagyott a néma lélek bolyongok magamba zárva ilyen magányos mind aki árva emlékeimből merítek erőt gyökereimet nem téptem el borostyánként kapaszkodik belém a múltam visszanézve araszolok előre ha a tavasz jön megtalálnak

2010-02-01 Zöld izzás toporog jelenésére várva a mai múló nap éjszakája sötét ruháját most nem díszíti csillag sem a hold sápadt ezüst fénye halovány folt elrejtve merre ballag kitudja eltűnik az éj fekete maszkja mögött koromsötét áloméjben izzik a remény pokol mély kéjben s világít a holdig utat 2010-02-02 Égre néző száguldó ménesnyi fellegek az égre néző elmereng kék és fehér sima kék és bodros fehér fönt a tenger hullámzik lent az ember elvágyik a messzeségbe ringó tengermélybe oda föl és ide le 2010-02-02 Kitaszítva látlak és hallak s nem vagyok bolond de annyira hiányzol hogy hiányod idevarázsol folyton a folyosót látom és elsuhanó képed élő freskó vagy szívem falán régi képeidet nézem gyógyítom sebeim mert vérzem a sok elmulasztott pillanat mit bepótolni nem lehet időm sem maradt már rá kitaszítva bolyongok bezárva az emlékektől zsúfolt magányba

2010-02-03 Szerelem a sokadik látásra el úgysem rejthetem a vágyat nézlek és csodállak mintha most látnálak először hidegségedtől fellobbanva okos szavaid előtt meghajolva szépségedtől elolvadva gyönyörű szemed s mesés szájad a rejtett csodákat sejtető tájak s kisugárzásod ellen nincs védelem aurád és hajad aranyfénye az ébredő nap új reménye 2010-02-03 Ihlető látványod és szép szemed mondja tollba a verseket én csak ámulok s leírom amíg élek amíg bírom ez a legszebb feladatom biztos ezért is születtem szenvedni boldognak lenni s vágyától piruló kamaszként szeretni 2010-02-04 Örök álom az elhasznált öreg test ami gátol de a lélek szárnyal a szerelmi láztól vágyam izzik ha csak rád gondolok az eszem tudja milyen bolond dolog kicsi gyerekként bújni elérni karodba simulni öledbe békésen megpihenni a folyton vágyott tájon elképzelni is jó bár csak örök álom

2010-02-05 Biztatás lemetszve a tőkéről ami eddig táplált lassan sorvadni kezdek s nincs megállás múlik kedv és idő a múlt vissza nem jöhet és mit hoz a jövő sok talányt betegségeket tehetetlenséget és még nagyobb magányt de nem adom ilyen könnyen magam küzdök mindenért amim van mert nem veszhet el az kinek a lelke szárnyal elbukhat sokszor de madárdal vigasztal és jönnek még lovak prüszkölve nyerítve robognak hozzám nem hagyva egyedül s lobogó sörényükön a szél hegedül 2010-02-05 Rideg való ha eljön az este és vége a napnak visszanézve felmérem ma mit adtam és kaptam e én is egy jó szót legalább egy mosolyt vicsorgást vagy bájolgó vigyort miközben kése a hátamba hatolt de nem történt ilyen s a szívem mégis üres mert a közönyből megint a magány üzen írjam tele magam üres papírt adott s lássam végre tisztán a rideg valót 2010-02-06 Kék és fehér hinti az ég porcukrát a tájra hajnal van nem jár senki kint a szűz havat megőrzi most a sötét bár fénylően világít a kéken a fehér

2010-02-06 Hó alatt lassan belep mindent a hó eltűnik a szürke bánat bár még sötét van bevilágítja szobámat csalóka tisztaság ez álca alatta a szennyet most senki nem látja kell néha hogy megtisztulva lássa az is ki piszkot szór smaragdzöld tavába hó alatt pihen a születő élet mire elolvad a sok mag felébred 2010-02-07 Avatar kusza gubancos kibogozhatatlan titkos és megfejthetetlen a múlt belőle épülünk s velünk fut a jövő fölfelé az ág ami a gyökérből nő mellé temetve a mélybe sok ereklye és prófécia bölcsességek halmaza fon át indaként amin lendülhet föl az égbe a lélek mert az ág az égbe tör a gyökér kapaszkodik a földbe közötte van az élet örök reménye 2010-02-07 Avatar (2) egy új tudás birtokában többé már nem lehetsz csak régi önmagad megtisztulsz a katarzistól új utakra visz annyi a nekem is szóló üzenet melynek kódjait most fordítja az agy a lélek ha megnyílik lecsupaszítja a kavargó történetet s a lényeg lüktető erezetén áramlik a sok új eddig soha nem volt felismerése 2010-02-08 Jó reggel mézet csorgat az ébredés ha rólad szólt az álom várlak már akár a tavaszt annyira kívánom összefűzött tekeintettel

át hetedhét határon rohan vágy megszűnik minden jajom virágzó fákat látok s a rigó dalát hallom 2010-02-09 A nagy sötét este az elmúlt nap történései madárként bezárva a nagy sötét este kalickájába s könyvlapok közé téve sok emlék mi szép volt és virult még nem rég most mint préselt virágok hervadnak kifakulnak emlékük megkopik s ha néha illata és pár villanásnyi kép előbújik azután elmúlik akár a remény 2010-02-10 Álmodj napsütésről arra vártam ma lássalak ahol most vagy oda nem mehetek lennék csak rigó rögtön hozzád szállnék nézném láztól csillogó szemed halk dalt dalolnék altatónak szűnjön meg minden fájdalom álmodj napsütésről régi Ledinádról játszóterekről alant a gyár sok kéménye füstöl s enyhet ad lázas homlokodon anyukád hűs keze 2010-02-10 Friss hó szakad a hó beburkol mindent szűz fehér palástja tiszta lelked éjszakája gondolatod ha most nálam járna látná ahogy rajongva rád gondolok vágyam olyan tisztán látszik mint madárlábnyom a friss havon

2010-02-10 Reggelre eltemet össze-vissza kuszálva belegabalyodtam az idő fonalába eleje nincs és kitudja hol a vége karácsonyi a táj február elejébe rejti a parázsló vágyat fagyott fehér lepedő borít tájat és ágyat nyugtalan az éj ébren és álomban bukdácsolok a hóban s reggelre eltemet valóban 2010-02-11 Sok néma nap sok néma nap magányába falazva omló vakolattal borítva csöndes köröttem minden elhalt már a külvilág zaja bezárva önmagamba mint tigris ketrecébe marcangolom a rácsokat csak nekem fáj senkinek eszébe sem jutok ha ledől majd ez a fal vele pusztulok 2010-02-11 A nap vége ilyen hát az öregség magánya saját magammal összezárva koldulni sem tudok kitől se szót se érintést egy biztató hangot zeng bong bennem az üresség mint nyelvnélküli harangok zúgnak akkora csend mint hó temette sírban odalent 2010-02-12 Busó biztató űzzétek el a telet húzzatok álarcot nagy szőrős bundákban vívjatok harcot szóljon a kereplő duda is visítson táncotok riassza

csörgőbottal verjed a borút a havat el a hideggel 2010-02-12 Busó tánc járja táncát a busó mint egy szőrös medve két lábon áll úgy billeg kereplőt tekerve maszkja foga vicsorog bajszán jó bor lecsorog cuppan rajta egy két csók széplányt megölelve 2010-02-12 Búsnak nem mondható hova merre búj a tél ha kergeti a sok búsnak nem mondható kurjongató nagybundájú szörnyálarcos kereplős múlató busó búsulhat már mert ez a vége máglyára kerül a tél jelképe 2010-02-13 Szélviharban látom tarajos hullámait érzem közeledtét ablakomnak vágódva megráz üveget redőnyt erejével szinte arcul csap s kint táncol az utcai kis fenyő őrülten kábulatban tekereg erején felül vad táncosa a szél csak cibálja meddig bírja még törékeny kis teste a kegyetlen rángást vonaglik tekereg csapkod minden ága ahányszor erre jár eszelős táncosa őt mindig felkéri egy vad szeánszra 2010-02-13 Behavazott sírotoknál erre most nem jár senki érintetlen az út szél formázta a díszeket

s a jeges hóból szobrokat faragott zizegnek fagyott virágok bokáig ér a hó arcomra dermed a könny is végre nálatok vagyok csak ez a vigasztaló 2010-02-14 Talány folyton kinyílnak apró zsilipek a múltra közelire és a régen voltra elég ha megpendít szöveg vagy látvány s már zuhanok mélyébe keresem és megélem más életét is újra meglelem e mi volt mozgatórugója a tettnek a gondolatnak amitől most más a jelen s bár tudom nem irányíthatom talán megérthetem 2010-02-14 Hóvirág tarkák lesznek a szürke napok mint virágokkal telerajzolt lapok sok színes gyerekrajz a tavasz s ha kibújik a föld alól a hóvirág még sápadt hóhoz hasonló a színe csak szára teteje és szép zöld levele üzen az alvó tájnak itt az ideje az ébredésnek és szól az ibolyának 2010-02-15 Naphimnusz mint hófúvásban kint rekedt kutya a ház melegébe annyira vágyom újra közelébe látni téged megfürdetni fáradt arcom tekinted zöld tavába gyönyörködni tested ezer ívébe hajlatába hallani a hangod akár korhol vagy dicsér ez a pár pillanat a mennyekkel felér

2010-02-15 Lökött sorok jönnek e még olyan percek mikor nem csak azt hallom ahogy a szú perceg de történik valami értelmes kézzelfogható s kedélyem megnyugszik végre mint viharban hullámzó tó az emberek öröké nyüzsgő rohanó hangyák hordják a sok életmorzsát összegyúrják újra ép kenyérré s a hangyabolyban dagadunk szép kövérré 2010-02-16 Lehetek boldog még csak tőlem függ tarka vagy szürke lesz a nap felpörgök vagy elhagyom magam magányom ha elborít lehangolódom mint könyvekkel telepakolt zongora falshangok sora gördül ilyenkor papírra s tiszta fejjel tudom semmi sem változik meg de ha elvesztett szeretteimre gondolok szívem folyton ökölbe szorul ha rigó dala ébreszt tudom a nap vidám és szép lesz lehet még az is hogy látlak ha máshol nem képeken megcsodállak írok hozzád rólad pár verset leírom mennyire szeretlek eszembe jutnak azok a percek mikor gyerekek és lovak körülvesznek színes tarka lesz a kép a remény is előbújik s lehetek boldog még

2010-02-16 Majdnem ingyen fogynak a napok és fogy az élet néha elmerengek ezen néha félek merre sodor a gyönge ár s a pislákoló fény lángra gyúl tán jobb ezeket nem tudni sejteni mi fontos még el tudjam rejteni van hogy annyira sikerül magam sem találom sokáig őrzöm aztán elherdálom sok értékemet adni öröm így hát adok nem várok semmit érte már megszoktam én semmit sem kapok 2010-02-17 Elmúlás habfehér blúzodon tarka őszi levelek de rég volt már hogy láttam elmúlt ez a jó is mint minden mit szeretek pocsolyákban látom tükröződni az eget úsznak benne megsárgult képek levelek terveznek e valamit vagy már eldobtak az égiek mint letört faág a tócsában lebegek ég magasába zuhanok a mélybe 2010-02-17 Mi igaz mi nem bezárva dogmák börtönében sok valósága a történelemnek formázták múltban és jelenben faragtak belőle ragasztottak hozzája ahogy a pillanat érdeke kívánta s az igazságot senki sem bánta mit sokan szajkóznak biztos igaz bár maguk is tudják mi a való s mi a gaz hazug már telve van vele a földön minden zug a fejekben nagy a káosz s ki a kozmosz rendjét hirdetni meri szerintük az a gonosz

2010-02-18 A tél vége eső mossa a tél szennyesét viszi a havat siratja idejét csorgatja fagyott könnyét tócsákba az eresz tüskéskoszorújával átkarol fogva tart s nem ereszt a magány a csönd átfon belegabalyodok belém szúr ha menekülök nem tudva hol kezdődött de a vége az érkező tavasz reménye 2010-02-18 A Mester és Margarita megrendülök az ilyen csodákon holdsugárösvényen lopózom utánuk a vörös bélésű fehérköpenyes és a sebzett arcú kékchitonos előttem jár nagyon messze inkább csak érzem ottlétüket árnyék nélkül a világ csak vakító fény de élettelen kell a sötétség is igen kell mert csak fekete mellett világít igazán a fehér amióta létezik az élet van rossz és jó döntés és ítélet minden éjjen átmegy a lélek s álmunkban ott időzünk elmúlásban és öröklétben 2010-02-19 Éled a tavasz elébe kell menni a tavasznak a sündörgő komisz kamasznak kigombolt dzsekiben szaladnak a napok az égen madárrajok röppennek piruló szélfelhők alatt néha látni a gyengécske napot még nem melegít de már ragyog megszólal egy feketerigó dala a derű üde dallama

2010-02-19 Megkésett találkozás a jelennek örülök a múltat köszönöm szép volt a kölcsönösen elrejtett érzés szivárványhídján sétálni visszanézni is jó rá mert nem kell semmit megbánni oly tiszták maradtunk mint a frissen leesett hó s így most is szerethetjük egymást s ez vigasztaló 2010-02-20 Hétköznapi csodák néha a szemünk előtt több történik mint amit látunk egyszerű hétköznapi cselekvések mindennap csodáljuk de nem tartjuk csodának természetes hogy ember és ló így kommunikálnak mégis több ez mint a látszat játszhat velünk a gondolat mi irányíthatja e dolgokat két különböző akarat értelem és tömeg együtt mégis közös összhangot teremt reflexeken és bioáramkörökön át hozzák létre ezt a gyönyörű ritmust ütemes táncot a harmóniát 2010-02-21 Ébredő vágy tarka madarai az ébredő vágynak iderepülnek a vállamra szállnak tollászkodnak dalolnak néha odébb állnak itt hagyva másoknál járnak nem panaszkodom várok egész életemben mást sem csinálok 2010-02-22 Titkok, apró csodák folyton valami újat keresek s mindig mást találok könnyűt s nehezet ritkán azt a keveset is megtalálom

mi régóta ragyogja be minden álmom a valóról sokszor beszélni sem való a titkos vágyakban elforduló örömöt kincsként őrzöm tovább s bearanyozzák napjaimat ezek az apró csodák 2010-02-22 Itt ülök és nézem elmosódó képek őrzöm és félek egyszer eltűnik minden ami volt mint üres papíron a láthatatlan írás olyan a jövő fölös minden tenni akarás megteszi helyettem már más néma telefon hallgatag tárgyak vesznek körül a belenyugvó itt ül s már nem menekül 2010-02-23 Őszi és tavaszi levelek habfehér blúzodon tarka őszi levelek nagyon régen volt az mikor engem is szerettek vártak kívántak féltettek csodáltak most mikor már senki sem szeret a tavasztól várok pár zöld levelet s a reményt hogy találkozom veled 2010-02-24 Tavaszi álom a régi kertről az álom és ébrenlét között szívembe vidámság költözött ilyenkor minden megtörténhet s ha nem tetszik visszalépek az ébrenlétbe a régi kertből hallom a rigók dalát látom tavalyi leveleken zöldhajtás tör át apró lándzsáját kidugja a jácint friss borostyánlevélen napfény játszik tekereg hajad aranyhullámot vetve közeledsz felém vidáman nevetve tarka szép álom után

szürke ébrenlét köszönt ha örökre elalszom majd visszaköltözöm 2010-02-25 Az első szép tavaszi napon az első szép tavaszi napon ragyog a fény a nyitott ablakon röpködnek táncolnak ahogy a szél dalol az égen parányi felhőangyalok érezni ébred a természet véget ért a szürke enyészet lejárt ideje a didergő magánynak a télnek a bezártan vergődő remény kiszabadult végre s szökken a fákra zöldülő levélnek 2010-02-26 Péntek délután borús az ég és hangulatom nem keres senki csak a hiány ül mellettem hallgatagon hosszú és üres hétvége vár mikor történik valami már ami vidítana megtöltené életem mosollyal örömmel talán ha újra kisüt a nap s a tócsákban tükröződik az ég oda vágyom már rég 2010-02-26 Altató eső magányos délutánon begubózva vággyal és magánnyal szobámban sok néma tárggyal emlékek ők egy szebb szakászáról a létnek mikor tudtam örülni annak is hogy élek ilyenkor ha magamra maradtam néztem a kertet s a sok madarat ablakomban jöttek ettek elrepültek akár azok az évek már csak a múltamban élek

2010-02-26 Reinkarnáció mi lehettem előző életemben nem is sejthetem ember vagy más lény esetleg növény akármi voltam most ez vagyok élek és sokszor boldog vagyok néha elkeseredett ilyennek alkotott aki küldött tervezett e velem valami fontosat nem tudom csak annyi bizonyos itt most az ingyen kegyelmet tanulom 2010-02-27 Szakadozott álmok az álmot formázza a kinti idő most a szél az úr és szakad az eső tépett emlékek szállnak mint szakadt papírok röptükben eláznak ahogyan sírok tócsákban papírhajók lesznek ki zátonyra fut kik partra eveznek így telik a szakadozott éjjel hajnalban a szél a sötétet tépi széjjel 2010-02-27 Csillagom nem sejthetem merre csak azt tőlem messze szívemben a képed lelked kitudja hol repül lehet csendesen otthon ül mennyire szeretnélek már látni hallani hangod tested csodálni nem kívánom jussak az eszedbe azt a helyet ezer más tölti be porszem vagyok csak a szoknyád szegélyén te nekem az égbolt ezernyi csillaga

2010-02-28 Február (sánta)búcsúja derű és ború így köszön el a február sietve szalad a január után röptében köszön a fütyülő kamasznak a márciusi zöldbe öltözött tavasznak ígérik még visszalátogatnak bár sokáig itt nem maradhatnak hoznak kis hideget lehet hogy havat de a meleg már nem nekik való január február hideg téli hó(nap) 2010-03-01 Anya születésnapjára valamikor a ház e napon tele volt virággal könnytől csillogó mosollyal boldogsággal szereteted ilyenkor rád visszasugárzott annyi örömöt adtál kérés nélkül önzetlenül magad voltál az egyszerű a jóság nem egyszeri de mindennapi valóság a kerti virágok is szerettek neked virágoztak veled nevettek 2010-03-01 Anya a kőangyal régi arcán szelíd mosolyodat láttam fölvágytam oda mellé de csak lentről csodáltam tudtam nem tévedés az hogy rád hasonlít más ki ilyen tiszta és valódi angyal még éltél is az voltál és most odaát te tanítod őket megérteni az emberi csodát

2010-03-02 Tavasz anya kertjébe együtt babráltunk az ébredő kertben őszi levet és letört gallyat szedve szabadítva az avar alól kibújó rügyeket fölöttünk a fenyőfán rigó dalolt s a frissen ásott földből gilisztát szedett idilli volt a tavaszi kert aki itt járt egy életre elég örömöt lelt aprólékos munkánknak hála sok színes virág bújt ki a világra fürdött a napfényben esőben ázott lelkünk is vele virult ahogyan pompázott 2010-03-02 Rejtőző merre rejt az élet hiányod éget üres napok botlik a láb a szív dadog majd a tavasszal megjössz mint az elveszettnek hitt remény addig meg mindenhol látni véllek a fölhevült lélek folyton téged keres pedig tudja az ész a sors kijátszhatatlan elé hiába mész bolygóként keringek de napom most másfelé néz 2010-03-03 Tudálékos magyarázás nincsenek értelmes érvek megmagyarázni minek és kinek csak körülírható az érzés sejtés és rejtelem nincs semmi jelem most merre tovább állok és várom hoz e valami változást a következő perc vagy óra mi a mozgatórugója a vágynak ha tőlem olyan messze jársz hogy lassan elfogy az élet mire a közeledbe érek

2010-03-03 Varázsfényű éj a hold ezüstje szétfolyt fákon és járdákon hideg fényfelhő lebegett a tájon ezüstarcú emberek siettek az utcákon hol narancsszín labdaként libegtek a lámpák árnyékuk a házfalnak dőlt mint aki vár rám induljak el a varázsfényű éjjen oda föl holdsugárösvényen 2010-03-04 Az idő ritmusa elkorhadt lépcsőin a kornak óvatosan lépkednek a napok bár kint verőfény van e kopott úton sötétben kaptatok araszol az idő aztán meg ha jó elrohan össze-vissza jár akár az öregszív kiismerhetetlen ritmusa van 2010-03-04 Jajok irányít és osztja a figyelmeztetést tudjam mértékét a parányi létnek megmosolygok mást aztán mikor én kerülök hasonló helyzetbe már hiába szégyellem magam gyenge a test sokszor megtréfál gorombán becsap s mikor jajgatva szenvedek gyámoltalan vagyok akár egy kisgyerek 2010-03-05 Nyamvadtan nyamvadt sérülékeny a test egy parányi életszilánk ha rossz útra téved fölborul az ingatag anyagcsere és vele összeomlik a rend ami hajtja táplálja a gépezetet s mind kiből a gonosz kiszívja az erőt elgyengülve vonszolom magam hangot sem hallok a rohanó szív zaja

hatalmas robajjal dübörög talán még kint is hallható nem csak ebben az ócska bőgőtokban ami vagyok csak a lélek fegyelme lendíthet át ha ebben a szétzilált rendben meglelem a harmóniát 2010-03-05 Tinnyei séta barázdált szántott arcán a tájnak Ribizli és Kócos a két kusza kutya már messzire jutott szinte földig ért a hasa kis lábain Ubika mellettünk futott a bokrok tövén még hó fehérlett védett takarásban hova nem ért a szél kiérve dühödten támadt csapkodta arcunk keréknyomokban bukdácsolva fakasztott könnyet s fagyott nevetést ördögszekeret gurított a három kutya utána loholt 2010-03-10 Újra tél van nem tudok írni csak jajgatni sírni végtelen napok sorjáznak öl a magány a bánat a fájdalom ha alábbhagy akkor az idő támad visszajött a gonosz hideg a föld hó alatt didereg reszketnek a bokrok mélyén megbújó madarak süvöltő szél nyeli el dalukat a tavaszról ki mer most bátran vallani mégis kell mert csak a remény olvaszt havat jeget hinni kell bízni és jön a kikelet 2010-03-13 Földközelben gyermekkorom idilli idejében hemperegtem fűben megbújtam bokrok mélyében lapulevél adott árnyat közben papsajtot ettem uzsonnának

közelről láttam a sok szorgos hangyát gilisztákat kik a földet bújták a füvek és virágok ismerősök közeli barátok lettek csak emlékük maradt meg azok az idők messze mentek 2010-03-13 Hiábavaló magyarázkodás mikor elszakad a türelem hajókötele mert nem cérna amint függ az enyém de vannak helyzetek amikor nem hunyhatok szemet és látva a fölös és tehetetlen akciót az vált ki belőlem ilyen reakciót az igazságért kiállva kiabálva kiborulok és aztán magamat utálva befele fordulok mert aki szószólója vagyok az nem tehet semmit csak tűr és elvisel mindent mert csak egy ló 2010-03-13 Beégés reméltem valamiben jó vagyok de csak egy hisztis vén bolond pojácát csináltam magamból s el sem rejthetem mert más is hallotta látta ahogy kiborultam pedig nyelhettem volna mert ezzel semmi sem lett jobb csak sütöttem magamra egy újabb kitörölhetetlen bélyeget 2010-03-14 Fél március az idei március csupa negatív rítus mint Cézárnak az akkori idus nincs más csak betegség rossz hangulat és gyötrelem haragban magammal tetteimet restelem ki megbékít és segít ő is késik akár a tavasz 2010-03-14 Úgy lent mint fent reggeli kávézásnál ha tenyerembe szórom a három fehér édesítő bogyót

összerázva a három parányi korong felsorakozik akár a milliárdnyi között az égen az Orion övének három csillaga 2010-03-16 Március idusa sok pici szív versenylázban dobogott fölötte a fekete zakón kokárda virított dobogtak prüszköltek alattuk a lovak s mosolygó kipirult gyerekarcok erdejébe nyerítettek a tiszta hideg égre nem mondott senki semmit a természetes ősi és igaz jött elő megfoghatatlan ünnepi érzés volt táncoló lovak és sok boldog kamasz s megidéződött az akkori tavasz 2010-03-17 Történelmünk szédülve nézni mélyére a sötétben rejtőző emlékbe a messzi múlt ezernyi csodája mit betakar az idő homálya ha megszólal az égre tör a világ tisztább lesz és kiderül sok gyönyörű titok a lélek kiszabadul bezárt sötét börtöne megtelik fénnyel az ingyen kegyelem ígéretével testé válik az ige s minden igazság és gazság felszínre kerül 2010-03-17 Térj vissza boldogságot hozva csak múlik az idő s te nem kerülsz elő rejtőzöl szigorú zord munkád nem engedi hogy most ilyen bohóságra gondolj mint az én verseim pedig nagyon hiányzol hogy jobbakat írjak most arra tanít az életem hogy kínokat bírjak tűrni és fölidézzem a képed mosolyod s a többi szépet mi teljessé tesz és vonzóbbá mindenkinél vágyom hogy lássalak és visszatérj boldogságot hozva életembe akár a jó idő a napos tavasz

2010-03-18 Tavaszi délelőtt simogat a nap helyetted is anya ügyesen főztem többfélét finomat de ki dicsérné senki sincs csak mikor megeszem jön elő az ízekből az emlék mit te főztél olyan természetesen ahogy megöntözted a virágot szedted a gazt s szeretted körötted a világot 2010-03-19 Rigók szerelmes dala rigók szerelmes dala köszöntött a nap ragyogott és a kék égen fehér fátyolként úsztak a felhők az éjjel mint annyiszor most is a régi kertben jártam ültem a padon s rád vártam pedig te sohasem jártál arra nem ismerted milyen volt akkori életem mosolygó arca de rágondolva is eltölt az öröm emlékvirágait csokorba kötöm virítson tavaszi illatot lehelve szobádba 2010-03-19 Üdvözletek szeretet árad győzöm befogadni sohasem hittem volna mennyi embernek vagyok fontos évek óta s a névnap jó alkalom éreztetik meg kell hallanom és el akarom hinni nincs ez másképp máskor ha ölel a magány és magához szorít majd erre gondolok s a remény föltámad és kinyílik a világra a barátság sok tarka virága

2010-03-25 Nem is te találsz rám nyugtalan vibráló érzések megmagyarázhatatlan szorongás remegő gyomor s ez nem kitalálás mitől van nem tudom fékezni akarom de dübörög minden mint üstdobok a némaság körbefog elszakadt valami kötés tépett szalagjai lobognak a szobában lengenek folyton beléakadok bukdácsolok a fojtó magányban mintha megmérgeztek volna keserű a szám hiányodtól elpusztulok és nem is te találsz rám 2010-03-26 Füledbe sugdostam sok őrült álom között volt pár pillanat mikor arcodhoz közel hajolva éreztem arcodat illatát bőröd selymét hangod varázsát szőke aranyfényed sugárzását ami körülvett és ragyogott sötét éjszakámba hogy a reménnyel kézen fogva lépjek át a mába 2010-03-26 Húsvét előtt várlak tudom ha hozzád készülök csöndesül bennem a vihar már csak távolról mennydörög csitul vágtája dübörgő szívemnek itt ott a távolban fény is derenghet de annyira messze vagy és én nagyon vágyom hogy tekintetem végre megtaláljon érezhessem a jelenléted ahogy a megváltást is vezekelve várjuk

2010-03-28 Öröm, csak jönne már csak érne ide hozzám az öröm kedves vendégként várom és köszöntöm elhelyezném lelkem otthonába ahol a rólad őrzött képeket nézem mostanába olyan ritkán látogat meg a felhőtlen igaz boldog álom az ébrenlétben meg évek óta hiába várom beburkol néha korom magánya csüggedten nézek múltam távolába ahol dereng a halvány öröm fénye ami hajdan láttam anyám szép szemébe most a tiéd nyújt annyi örömöt amit ha látok boldogan köszönök 2010-03-28 Tavaszi advent ragyogott s csendben eltelt a nap sütött ünnepi kalácsot felhők raktak rá mázat habos torta volt a tavaszi ég messze a tegnapi ború és szürkeség ünnep közeledik tarka hímes virágruhába a húsvét érkezik s a megváltás csodája 2010-03-28 Virágvasárnap egyedül jöttél be a kapun nem szamárháton csak gyalog messziről Lévi Máté követett ő pompát látott s hozsannázó híveket mert tudta ezt érdemelnéd királyi díszt és kíséretet te előrenézve pár nappal a folytatást az árulást kínokat megaláztatást kínhalált s amit senki nem sejthetett a megváltás csodáját az üres sírbolt üzenetét az utat ami jön már virágvasárnap a húsvétra láttál

2010-03-29 Utazás közben napsugár simít végig arcán a tájnak a szántó traktorok nyomában gólyák járnak pockot szednek és egeret a fák tetején ölyvek mint őrszemek lesnek minden rezdülést odébb frissen zöldel a vetés március vége van gyönyörű ébredés 2010-03-30 Teliholdas éj barkákat és nárciszokat világít a húsvétot jelző telihold fénylik a szoba az álom már csak volt nappali a fény körülölel a csönd az éj a függönyön átsütő hold csipkés szemfödéllé változtatja a takarót 2010-03-30 A beteljesedés útja sötétkék palástú éji ég rajta milliárd csillag hidegfénye ég a hold kerek korongja az égbolt némán zengő gongja körötte fénylő udvara felhő mögé rejtve a nagycsütörtök olajfakertje ahol elfogják ki erre vár a sors beteljesedése már úton a Golgotára 2010-03-31 Hiába várlak parányi batyuba kötöm a szívem ezentúl ott dobog neked adom ha kell te vidd ameddig bírod az üresen maradt öreg dobozban csak a lélek csikorog fogatlan szájjal vicsorog nincs kedve szívtelen cipelni már ül az ablak előtt és vár csak vár

2010-04-01 Nagycsütörtök könnyezik az érkező április nem bohókás most az árulás napján nagycsütörtök is ez az elseje a kertkapu nyitva már várja az esti érkezőket a bokrok alján madarak lapulnak hangjuk nincs az árulásra néma az éj a telihold világít óriási árnyékok szabdalják szét a fényt rácsaik között bezárva a lelkünk csak te szabadíthatsz meg minket a hamis csókkal elárult ha nyomodban járva eljutunk szívünkben megtisztulva a fogságból a halálon át a feltámadásig 2010-04-01 Triduum sacrum csütörtök testvér a test és vér öröksége a földi lét utolsóvacsorájának napja esti fohász közben az olajfaligetben testvéri csókkal elárulnak elvisznek elvesztek veszettek péntek a test megkínozva a serleg csordultig tele a bor a vér belőle kicsorog a korona tövisei átfonják homlokunk összekötnek nem eresztenek soha te nem hagysz el hozzád tartozunk életben halálban a másikban és ebben a világban szombat a feltámadásnak még nincs itt az ideje pedig nagyon várjuk folyton kételkedünk hitünk ereje véd csak s ha néha a dolgok mögé látunk kishitűségünk foglyai vagyunk

2010-04-01 Teliholdas álmodás a csoda csak addig tart amíg hiszünk benne mert hit nélkül nincs semmi amitől odaátra vágynék jó itt a régi helyeken bár visszatalálnék a szép gyerekkor idejébe hol a biztonság és szeretet átölelt parányi örömök nőttek óriássá s nagy dolgok törpültek semmivé teliholdas éjszakákon ha végre előjön az álomból a régmúlt a szív ujjong s boldog mint akkor volt 2010-04-01 Égi jelenés csillagfényes mélykék köntösét válladra teríti most az ég szőke hajad köré a teliholdfénye rajzol glóriát napot az éji égre olyan messze vagy és hiába vágylak álom vagy már csak képzelem hogy látlak 2010-04-02 Időzavar a megkavart idő nem ereszt kusza órák a kozmosz rendjébe megint belebabrált az okoskodó életünk ritmusa kibillent s nem talál kapaszkodót előretolt nappal rövidülő éj egyensúlyát veszti inog a káoszban a zavaros lét

2010-04-02 Vártam a holdat vártam a holdat nyitott szemmel de nem jött csak az álom nappallá vált az éjszaka s valósággá az álom egyedül ültem a kertben vártam jöjjön valaki leülve mellém rigódalt hallgatni nézni ahogy a méhek szállnak virágról virágra ezerszínű volt a kert mint az ifjúság színes szép világa 2010-04-05 Evilági gondok feltámadás után nem kell hogy eljöjjön értem ha ideje jön elébe megyek akkor már csak visszanézek a jövő s a holnap nem nekem köszön minden útnak egyszer a végére érünk a csoda kapujához ahol megmérik majd amit itt tettünk s megítélik eldöntve mi lesz a folytatás ettől nem félek csak az úttól ami odáig elvezet mennyi súlyt kell még addig vinnem s lesz e majd valaki aki eltemet 2010-04-11 Költészet napján nem bánt ha nem tetszik ez az életem amit leírok ha egyszer megváltozik köröttem az élet más lesz a vers s más amit megélek témája változhat de a tiszta lélek és az igaz szó marad a lényeg akkor jó a dal ha természetes mint a rigóének

2010-04-11 Igaz szó a holnap ajtaja bezárva nem engedi ki a tegnapot kell valaminek történnie már hisz az eltemetett múlt feltámadásra vár s talán nemhiába ha a tiszta szó lesz az erény az igazság ege kiderül s méltó helyére a tündöklő tiszta kék égre kerül 2010-04-11 Vers születik a vers önmagát hozza létre sorjázó szavakból születik a gondolat van hogy napokig formálódik míg a másik megszületik egy pillanat alatt a tövist sem kerülheti ki a kéz ha a rózsát magának akarja 2010-04-12 Reggeli eső kint az utcán őszi az idő nem fénylő a reggel esik az eső ázott bokrok mélyén hallgat a rigó csak a tócsába hulló cseppek halk csobbanása hallható 2010-04-21 Haláltánc mindenen átrohan a múló idő reszket a magányos szív a halál bújik elő minden sarokból szekrényből ágy alól némán összezárt szájjal dalol táncol nesztelenül és láthatatlanul csak ódon illatát érzem fullasztón torkomra szorul kemény csontkeze mozdulni sem tudok de ha táncba hív menni kell vele

2010-04-22 Rosszkedvű ébredés éjjel kifújt belőlem mindent szél üres termeimben bolyong a lelkem semmit sem talált már a régi helyén emlékeimet hiába kerestem az újnak sok helyet hagyott történik e még olyan mivel kitölthetem 2010-04-23 Sajgó ébredés boszorkányok lovagoltak rajtam az éjjel nem kéjjel de nyargaló szenvedéllyel minden csontom fáj a hátam majd beszakad jajong minden mozdulatra ez az öreg doboz nyikorognak az ízületek a fejem búbjától a talpamig sajog senki nem véd meg és nem simogat miközben szenvedve hallgatok 2010-04-23 Fájdalom délutánja torzulnak az órák fájdalmas percek ölelnek akár a magány de ez másképpen fáj szúr a hát és a váll a nyakam mereven forog agyonázott madárijesztő mozog így ha a szél tekeri rajta a szakadt kabátot kitárt kezével a napot hívja a madarak messze elkerülik ahogy engem az öröm

2010-04-24 Beletörődés jó lenne messze menni elhagyni mindent mi fáj de akkor az nem én lennék s annak mi értelme már kár hogy mindig mást akar az ember mint ami előtte áll bár ez viszi előre napjainkat a sors órája erre a rugóra jár 2010-04-24 Szent György éj fénnyé válva éji erdőn bolyonganék tekergőn berepülve barlangokba tátongó szakadékokba tükröződnék patakokba bokrok alján sok madárnak hold lennék éjszakádban világítnék emlékedben megjelennék s szólna madárdal ott ahol csak fényem szárnyal 2010-04-25 Kaposvári idill simogatta fájó hátam a nap a lelkemet a sok vidám gyerek a négyszög mellett több ló legelt néha fölnéztek oda hol a másik még rajzolta a feladat vonalait a vakító homokba a lombosodó fákról madarak dalolták a tavasz minden örömét ők a dallamát s szívem dobolta ritmusát a gyerekek és lovak közös táncának 2010-04-26 Az orgonaillatú kert ablakomba hajlott ága a virágzó lila orgonafának illata emlék a rég és a nemrég kavarog mint a szél fölverte por apró szemcséi az időnek

leülepedik vékony rétegére rajzolni lehet virágot szívet mindent mit a múlt üzen 2010-04-26 Pitypang jártunk a tavaszban bódító illatát beszippantva megrészegedve kószáltunk cél nélkül a réten a gyerekkor idilli idejében szedtünk pitypangot fújtuk apró ejtőernyőit széjjel útra küldve a sok pici magot a cirógató tavaszi széllel szárát virágát egymásba fűzve sárga zöld koszorúba fejünkre nyakunkba raktuk kutyatejtől piszkos kezünk ruhánkba töröltük vagy zsebünkbe dugtuk 2010-04-29 Átláthatatlan kideríthetetlen a jövő a beborult ég átláthatatlan villámlásnak és mennydörgésnek van csak esélye széttörni a sötétet előbb káosz jön majd a kozmosz rendje helyreáll s a tévelygő ember addigra tudja már honnan sodorja tovább a változó szél s hol folytathatja megrekedt életét 2010-04-30 Két Hold a teliholdat ablakom elé löki ezüstbe öltözik a szoba az álomnak vége mintha útra készülődnék majd egyszer így is lesz holdba bámulva nyitott szemmel de nem jön vele reggel s ébredés szemeimben két hold tükröződik ki rám talál lezárva ő űzi el

2010-05-01 Május herceg virágpompás zöldruhában hatalmas zöldlombú fa - lován ágán sok mosolygó gyerekkel nők szívét pezsdítő szerelemmel lovak vérét vidító szellővel lombokba búj madarak dalával a tavasz üde illatával megérkezett Május herceg 2010-05-03 Csak az eső kopog nem tudom mitől romlott el a kedvem vagy nem is volt jó vagy eddig csak színleltem eső esik itt fönt lent menőautó vágtat szirénázva vijjogó hangja bele jajong a megriadt rigó dalába 2010-05-04 A gondolatok csillagpora megismerni köröttem a világot működésének rendjét titkát okát a mozgató forgó kerekeket amin áthalad az idő megőrölve megtörtént tetteink a gondolatok csillagporát külön zsákba rakva magunkkal visszük s hintjük a Tejútra milliók fénylő tette és a tiszta ész hozta létre rajta át vágtat a lélek az öröklétbe 2010-05-05 Ébredés után kavarog ezer gondolat van mi előretörekszik több háttérben marad de ott motoszkál folyton nyugodni nem hagy szinte szédülök tőlük ahogy pörög az agy mint egy processzor

száguld a tárolt adatokon át jó volna töredezés - mentesíteni már sorba rakni mi kell és mi az mit eldobhatnék végre legyen örömnek és a reménynek helye és esélye 2010-05-06 Szűnik a sötét orgonaillat lengett függönyként a nyitott ablakon éji órákban még zengett a rigók éneke s elszenderültek saját dalukon 2010-05-07 Hiányzik nekem a régi kert ilyenkor pünkösdirózsa bimbóján ünneplőbe öltözötten masíroztak csillogó fekete hangyák rigókat figyeltek a lustálkodó macskák nem vadászva csak úgy megszokásból olvastam a fenyőfa alatt a padon az orgona illata bódított és mindig valakire vártam s mikor megjött mellém ült szebb lett a délután s még jobban örültem kertnek és virágnak 2010-05-07 Pap Gábor ma 71 éves a tanulni tőle a világot hogy működik és mi mit tehetünk érte értünk mindenkiért mert tudunk ha nem vagyunk gyávák és vállalni merjük magyarságunkat nem sunyi napi sikerek érdekek érvei mögé bújva de megtisztulva az ingyen kegyelem Krisztusi útját járjuk

2010-05-12 Hív húz vonz elfáradtam már hosszú volt míg idáig értem az úton sokat láttam árokba buktam néha eltévedtem sok mindent megértem gondolatban ég magasba értem múltamba lenézve gyönyörködtem édesanyám virágzó kertjébe akármerre nézek most sírotokat látom hív húz vonz folyton oda vágyom 2010-05-13 Kegyetlen álom és valóság szakadt tépett álmok álnok hazugságok kergetik egymást agyamban arcomat karmolják testem görcsbe rántják felriasztanak majd újra ölbe kapnak visznek a csodák világába hol láthatlak és veled lehetek teljesül minden vágyam s az izzó szerelem aztán továbbsodor akár az ébrenlétben s már nem érhetlek el 2010-05-17 Bokatörés (1) lesújtott rám mikor igazán nem vártam elterültem a másodperc tört része alatt kitekeredett lábbal a márványos fémes vizes járdán a bolonyai árkádok alatt körbeálltak fölsegítettek csodáltam hogy állok elindultam vitt a fájdalom titkoltam amíg lehetett aztán két napra rá teljesen leterített és azóta is rivalizálnak szívem és begipszelt lábam melyikük nehezebb

2010-05-18 Bokatörés (2) leszek e még régi önmagam kitudja mikor kezdődött pusztulásom és ez a baleset vajon most hányadik stációja járni a krisztusi úton ez a tisztaélet záloga és ha elérem a végét megláthatom az égi békét és visszanézhetek mielőtt a mérlegre állok felemelnek e vagy lelöknek a mélybe ez a két lehetőség lesz a vége 2010-05-17 Olasz táj az ablakból nézem hajladozik a ciprus a pinea felhőként terül föléje a pálmának csak pár ágát látom s az ég kékjéből parányi háromszöget 2010-05-18 Bokatörés (3) itt fekszem begipszelt bokával olasz földön a pineákkal övezett kertben az eső szakad és nincs térerő hogy hívhatnék valakit telefonon akinek elmondhatom vagy megírom mi történt velem dörög az ég felriadva megrettenek elrejti a sors mint viharfelhő a napot mit mér ki rám még a titkokkal terhes jövő 2010-05-20 Bokatörés (4) vigyázz most rám angyal tört lábbal biceg a szó a rím csöndes belenyugvással élem óráim perceim felgyorsult köröttem az idő tudom ami történt minden figyelmeztetés az alázatot tanulom folyton mióta elterveztem

hogy majd hozzátok megyek maradnék még tennem kellene még a jót a keveset amire születtem s a többit amit vérével anyám adott mosolyát őrzöm a szívemben mint a folyton világító napot 2010-05-20 Bokatörés (5) most még nem én szenvedek itt hol a testi fájdalom sistereg a levegőben reggel majd én is kapok belőle bőven s nem csak kóstolót mert ki eddig nem járt tövises krisztusi úton itt annak is meg kell tanulni idővel 2010-05-22 Bokatörés (6) sötét alagútból jön elő a fájdalom vibráló áramütése végig cikázik bár útja alig van csak kezdete és kisülése az agy tudja hogy így természetes de úgy van kitalálva a gyarló ember hogy retteg de menekülni nem mer 2010-05-22 Bokatörés (7) a csapás ha jön nincs sok lehetőség a test törékeny és össze is törik vele a lélek saját csapdájába kerül a fájdalom és a kiszolgáltatottság keserű kelyhét kortyolja szüntelenül megnehezül a lét az apró tettek megoldhatatlan feladatokká lesznek messze nézve a végtelenbe alig múlnak a percek

2010-05-23 Bokatörés (8) pünkösdi szózat volt minden szó sebemet gyógyító lelkem vigasztaló kerted illatát éreztem szemed mosolyát láttam tiszta zöldvizű tavába fürödettem szenvedő arcom veronika kendő rajzaként íródott a kék égre tudtam te látod és ez a jövő reménye 2010-05-23 Bokatörés (9) ha törött a test parányi darabja a lélek is gyarlón a földhöz ragad nem szárnyam szegtem mégis jajong a szó sántít a rím a járásom akadozó mankókkal biceg a test és elrejtve minden egyéniség itt ha elesetten ember maradsz már az is nagy érték 2010-05-23 Bokatörés (10) múlnak az ünnepek ötven napja már a feltámadásnak de a krisztusi úton járjuk tovább hétköznapi golgotánkat apró keresztjeinkre szögezve jajong parányi létünk elesetten gyáván remegve várjuk újraszülető földi reményünk 2010-05-26 Sötét üzenethozók varjúcsőrből varjúkár karcos hangja szúr mint ár sötétfelhő a varjúhad fekete zászlóként hat befeketíti az eget ragasztva rá szomorú bélyeget

2010-05-28 Belső viharok törött bokával tollát hullatta szárnnyal csonka kedvvel a lélek röpülni alig mer a gondolat röpte a napi gondok rengetegében mankózik bicegő a nappal s nyitott szemű az éjjel vágyak bimbóznának az álmok elmaradnak a mozdulni alig képes test visszafogja s a csöndben villámok cikáznak az égzengést elnyomja szívem fülemben döngő hangja 2010-05-29 Tanítás tanít az alázatra még mindig kevesli amit eddig adott az úr ki nem büntetőm csak nevelőm az úton most megállított kezdjem talán újra tiszta lappal minek tetejére nevem írta az angyal ki már belefáradt annyit vigyázott rám mikor elbuktam fölemelt de a baj úgy zúdult rám mire feleszméltem átalakított jelent és holnapot de mutatott egy új tiszta termet ahol a lélek megtelt szeretettel s kiszorult belőle a magány 2010-05-31 Május végén hatalmas zöld madár tolla az ázott fák sűrű lombja mozdulatlan csöndben szürkeségben fogyó fényben elrejti minden szépségét így búcsúzik már a május 2010-05-31 Gyászolók esőt sír az ég zöldruhás fák állnak ázott lombruhában május temetésén ki pompában érkezett

és sírva távozik életemből itt hagyva a fájdalommal és kusza történésekkel zsúfolt napokat amire örökké emlékezni kell mert sokat tanítottak nekem a tűrésről és az ingyen kegyelemről 2010-06-04 Türelmetlenség nehezen múlnak a napok a gipszelt láb nem sajog csak a türelmetlenség jajong mikor lesz végre vége folyton ezt kiáltom hangtalanul az égbe de semmi sem segít odakint nyüzsög az élet itt bent csak cammog 2010-06-05 Napsütésben kitárja fényes szobája felhőablakát a nap rigók dalolnak zöldlombok alatt tócsák rezgő tükrében nézi magát az ég végre jó idő van örül minden mi él 2010-06-05 A hold meséi köntösöd alatt kék felhőben ballag a hold mesél a nappalról ami elmúlt írt történeteket jót és szépeket mit álmodnak a tisztalelkű gyerekek ha az éjszaka beburkolja csillagpalástjába a tájat rigók dalolnak altatót a tegnapnak s köszöntőt a mának 2010-06-06 Képben szóban hangban míg gyógyul a test törött parányi darabja a tétlenség az időt megfagyasztja dermedt állapotában röptét próbálja a lélek

egy új szárnyalásra a múltból merít erőt és tapasztalatot tanulja a rendet mit anyanyelvem adott s örökül hagyott 2010-06-09 Fehércsizmában a gondolatok cikáznak a felpolcolt láb nem mocorog a súlyos fehércsizma nem kellemes viselet a nyárban néha egy telefon e-mailban levél s ha vendég jön az kincset ér mert csak vánszorognak a monoton napok a türelmet tanulom és az alázatot miközben tombol a szilaj nyár a rigók éneke hív kint minden üde zöld s várnak valahol messze a lovak vajon mikor látom újra gyönyörű táncukat mosolygó gyerekekkel a hátukon már nyitott szemmel is erről álmodom 2010-06-10 Esti fohász kereslek ott ahol a lélek éje lakik a szív legmélyébe már oly rég láttalak csak a kívánás emléke támogat visszahozva a csodás pillanatokat amiért megéri élni és táplálni belőle a múlhatatlan vágyat hogy majd megtalállak s nem veszik el az élet kavalkádjában s a hétköznapok kálváriájában a remény 2010-06-11 Úttalan úton máshol mással nem velem didergek a forróságban ha hiányod itt terem végtelen fagyos hómező a jövő botorkálok gipszelt lábbal mi már a torkomig nő

vakító fehérség súlyos minden lépés s nem látszik út merre menjek lehet csak körbejárok feléd megyek e vagy egyre messzebb 2010-06-11 Volt … kivágott öreg diófám nagyon szerettelek mi készült belőled vagy tán eltüzeltek ilyen nyári estén susogtak a lombok rigók énekeltek macska dorombolt néztem hogy jön föl az égre a hold most csak szívem sajog mindez csak volt 2010-06-12 Az ilyen csöndes reggelen az ilyen csöndes reggelen mikor a rigófütty terem a fákon hársfavirága illatoz az égen fátyolfelhő botladoz madarak röptét simítja a szellő a gondolat még friss szökellő mint bohókás csikó rohangál a réten megáll bámészkodik majd újra száguld megfeledkezve a test minden bajáról 2010-06-12 Kör/oszt egymást metsző két ággal a kör osztva négy égtájra négy ágvégen négy alma piros mint az ég alja váltópontjai az évnek kettő mikor nap és éj egyforma s kettő a napfordulót mutatja a négy cikkely négybe vágva a tizenkét hónap akár mint az óra lapja erre járva az időt mutatja

s álló csillagképeket köröttük hét bolygó kereng az ember csodálja elmerengve ez így a teremtés rendje 2010-06-13 Délutáni álom illatoznak a hársfák a hűs fák alatt várlak rigók dalolnak csöndesen elmerengek már ősz van leesett a hó is de hiába várlak 2010-06-14 Ébresztő varjú ébresztett azzal hogy kár pedig remélem pár nap már és járógipszet kapok kiszabadulva a szobafogságból a kényelemmel teli bezártságból hogy érezzem közelről a hársfa illatát nézzem madarak röptét lányok ringó derekát s többi csodáját a szabadságnak mit alig lát meg akkor az ember ha baja nincs és bicegni sem kell csak járni mire nem figyelünk oda hisz természetes akár a levegővétel de most a fehér csizma fogságában csak araszolgat az élet 2010-06-14 Éjszakai utas ha eljön a nap vége és átkarol az álom angyala megsimítja homlokom csillagot tesz a közepére lássak csukott szemmel messzire odaátra előre is visszafelé a múltba jövőbe és a mába utazom a szél segíti nagy szárnya csak néha lebben úszik mint a felhők fönt az égen minden madárnál kecsesebben

2010-06-15 Belemagyarázom pár mondat tőled egy jelzés gondolsz rám érezzem kicsit talán lehet de nem nagyok feléd a gondok s az ilyen idealista bolondok csak várnak hátha létezik még csoda ebben a káosztól zilált világban 2010-06-15 Ha engednéd hogy nézzelek ha engednéd hogy nézzelek bámulva mint egy kisgyerek virágokat és lepkéket föld fölött cikázó fecskéket a sok furcsa alakú siető felhőt az égen hanyatt fekve illatos füvű réten nem tudva még semmit a szerelemről ahogy most ebben a korban vágylak és szeretlek ártatlan tiszta szívvel 2010-06-19 Lovas-kép sűrű lombú fák között utat tör a nap lovak szőrén rajzol fényfoltokat a feketén kéken villan a vibráló izmokon bronz és aranysárga csillan a mozgás ritmusát fénymetronómként mutatva 2010-06-21 Ítéletek jönnek annyira hosszú az éj s az ébrenlét a társam kint fúj a szél hideg van a nyárban kisejti mit hoz a holnap sötétfelhő csomagjában

ránk zúdít esőt vagy jeget pusztítva mindenünk amit még lehet attól vesz el akitől nem kellene mert nekik kevés van de a bűn akkora ki vétkes és ki nem csak fénylő kardja és mérlege választja el de az már nem a földi lét ítélete itt most szenvedni és vezekelni kell 2010-06-21 Szél eső hideg vizes sörényüket rázó zöld lovak a fák hajladoznak áznak a júniusi télben fáznak vagy inkább ősz haragvó bősz ítélet bünteti a földet s nincs ígéret hogy másként is lehet hónapok óta tart ez a kiszámíthatatlan idő pusztít a jég mindent elönt a zúduló eső 2010-06-21 Elkezdődött nagy a csönd bennem de nyugalmam nincsen miért bünteti teremtményeit most ennyire az isten köröttünk termés pusztul víz alatt van az élet itt a természet böjtje az ítélet ellene tettünk számos éve belepiszkáltunk ősi működő kozmikus rendjébe ezért mér rosszul jelen s jövő időt

2010-06-22 Hívott a szél éjjel a szél hívott táncba begipszelt lábbal pörögtem az ágyban kint süvöltött tombolt hogy mégsem mentem inkább veled álmodtam újra szerettél és én még jobban szerettem 2010-06-22 Mit aratunk harangok zúgnak itt a dél az idő olyan mint a tél pusztulást hoz a szél az égből jég és eső ömlik a gabona fekszik a földeken letarolt kertekben levert éretlen gyümölcs és letört faág terem szántóföld helyén most tó született elnyelve termést a gabonatábla békát nevel elkésett vezeklésünk imánk hozzászáll Sarlós Boldogasszony ha aratni jön mit talál 2010-06-22 Magányos esti fohász szelíden mint egy angyal várom megvigasztalj hozzád száll imám és fohászom az esti magányban ha fázom és nincs senki aki megsimogat csukott szemem megcsókolva reményt ihletet ad és nyugalmat hogy újra higgyem nem cél nélkül teremtett engem sem az isten küldetésem ha semmi más csak hogy szeresselek és várjak rád akkor már nem születtem hiába ide ebbe a kaotikus világba

2010-06-23 Ablakban annyira kívánkozom a szabadba ahol most a nap süt szél simogat a nyitott ablakon kihajolok és irigylem akik odakint járnak mennek lépkednek szaladnak s én itt bent bicegek bár egyre ügyesebben és érzem óráról órára gyógyulok csak türelmem volna több s múlnának gyorsabban a napok 2010-06-23 Jó és rossz ha a nap süt és madár dalol boldogabb az ember mint bármikor mert annyi volt eddig az eső és a szél mi ítéletet sejtetett de most véget ért azért nem lehet csak úgy túllenni rajta tőle kapjuk most a jót is ki azt adta mert így billen egyensúlyba a mérleg jó és rossz menny és föld összeérnek 2010-06-24 Szent-Iván reggelén ma leghosszabb a nappal együtt keltem vele mikor átfordult a mába már ébren vártam azután álmomban messze jártam földi zöld- és égi felhőréteken szálltam járni is tudtam ám minden éber pillanatban éreztem lábamon a gipszet ez folyton visszahúz s nem ereszt mint repülő papírsárkányt fogva tartja a zsineg

2010-06-24 Ragyogj fel süss fel Igazság Napja ma a te ünneped fényed borítsa be az agyonázott földet ragyogja be sivár életünket ne büntess vétkeinkért hozzád száll minden fohász ima mentsd meg ami megmaradt érték mert te magad vagy mérték a szeretetet földre hozó remény az ingyen kegyelem apostola 2010-06-25 Ti ketten… akkor is átrendezi életünket ha nem közvetlenül sújt a változás elmozdítják azokat akiket szeretünk s ettől kuszává válik a jövő az övé súlyosabban a miénkben ottmarad hiányának krátere nem növi be soha moha és fű mindig ürességet érez az kinek gyökereivel indáival összefonódott és együtt nőtt 2010-06-26 Megsebzett fantom lelkünkben élnek furcsa lények fantomok s képzelt remények hangunkon szólnak zengnek akár csak kristályserleg ha koccintunk vele tele vérszínű vörösborral hogy elfojtsuk magunkban a furcsa torz lényt ki előbújik és érzékenységünkből rak magára fehér maszkot elrejtve a kívánást az őrjítő buja vágyat mi folyton felszínre tör ha a magány támad s védettségünk álarcát letépve kilépünk a hétköznapi létbe

2010-06-28 Fénylő jelenés nézni hajad aranyfürtjeit lebbenő szélben ringó szoknyád íveit ahogy körberajzolja tested mi szebb mint a nyári ragyogásban gyönyörködni ebben az isteni látomásban feloldódni a napasugárban s fénnyé változni egy sóhajtásban 2010-06-29 Éjszaka napja éjszaka napja telihold arcomat most fénybe vond fájó testem hagyd árnyékba ezüstmaszkot rakj álmomra aranyruhát kedvesemre akit várok reggel este s egésznap rágondolok de hatalmasak arra a bajok hogy marad a holdfényes álom ahol mindig megtalálom 2010-06-29 Negyvenötödik nap préselt szárazvirágok a napok megtalálom őket ha a lapok között kutató kezem megáll és majd visszagondolok ha elmúlnak ezek az unalmas nappalok végtelen éjszakák végre újra szabadon járhatok ha újból haladékot kapok s még kóborolok közöttetek utcák erdők puszták terek 2010-06-30 Gondolatok kertje röpköd a gondolat szerte-széjjel mint virágmagok a lenge széllel megmaradnak e s kivirágozva díszítik a lelket örömöt hozva vagy csak gyom születik mit irtani kell mert ha hagyod a földre taszít benő folyondárjaival átfon gyökereivel elemésztődsz köztük otthagy s föl nem emel

2010-06-30 Kontinuitás lassanként elballagnak az évek a megélt szépségek vissza-vissza térnek újra felidéződik az idő mikor még minden közel van és elérhető ezt hittem mindig ifjú szívvel és ilyen is maradtam aki korosodó aggyal sem rest ábrándozni és terveket szőni ki azt tartja csak így érdemes várni a holnapot s menni a régi úton amin sorsom elindított 2010-07-01 Találkozás hosszú idő után mélyben őrzött kívánás és féltés rejtett titkolt érzés öleli vállad derekad a képzelet gyönyörködő tekintetem arcod simítja mennyire jó nekem mert végre közelről nézhetem a sok csodát csak téged látlak a tömegben szépséged szolid fényét szemed mosolyát 2010-07-03 Sírotoknál lépteim zaját elnyeli fenyőtüske avarja a lélek csöndjét semmi sem zavarja távoli múltba lát ott a teljesség kristálygömbje ragyog együtt vagyunk szívünket nem érik fagyok dermesztő magány ideér mikor a gondolat a valóságba visszatér hallhatóvá válik a környező élet zaja szarkák nagy zajt csapva röppennek tova

2010-07-04 A friss széna illata friss szénában elfeküdni égre nézve szenderülni mosolygó álomra melletted fölöttünk fecskék rebbennek cikázva mint a toll fut a papíron mikor ezeket leírom imaként hozzád mert nagyon hiányzol mint friss széna illata a nyári délutánból 2010-07-06 A lelassult idő talán már tudnom kellene ilyen idősen mi újat hoz a nap s mit rejt az éj de akinek az élete így lelassult időzavarba kerülve már semmit sem ért átértékelődött minden eddig ismert mérték kezdetét értem de sejteni sem tudom a végét sikerül e kivárni aludni nem tudok csak hang nélkül kiabálni mint aki lassan az őrületbe érve a múlt folyondárjaiba kapaszkodva araszol az égbe de folyton visszaránt a mindennapi való mert tudom van még dolgom itt s ez az egy vigasztaló 2010-07-06 Nem vagyok eladó mert rólam szól én csak ilyet bírok egy sort vésnek síromra abból amit írok szokványos kaland nélküli életem nem érdekes azt tehetném még ami most sikeres hazugsággal csalással jól keres ki a tisztességet hírből sem ismeri kinek más a kijelölt útja a pillanatnyi sikert hajszolja néha el is éri

s utólag már minden mondható új és régi történelmet is könnyebb kitalálni s írni mint az igazit felkutatni dicsérni leírni tudva honnan hova tart az élet ha az Igazság Napja vezérel 2010-07-07 Monotónia el kellene fogadni végre most ennyire telik csak belül történik minden nem köröttem csak az órák mutatják ahogy múlik a nap meg a száguldó felhők a változó égen a felbukkanó és eltűnő nap alatt ülök az ablaknál vágyódva nézem a legkisebb mozgást a véletlenül feltűnő embereket az írás sem köt le hisz nincs miről itt bent minden mozdulatlan némák a kedves tárgyak én élni szeretnék újra és örülni sok ébredő vágynak 2010-07-07 Ég az ég ilyenkor este ha megy le a nap utolsó fénysugarától az égbolt kigyullad lángra kap ég az ég aztán kihamvad s lassan jön az éj mily sötét és mély mint a vágy mint a kéj 2010-07-08 Tüskék mennyi ajtón állok kívül soha nem léphetek be életedbe kizárt a kizáró angyali lét felhők fölött figyeli merre lépek képek vannak rólad kiszögezem minden beszögelésre tüskék állnak kifelé folyton elakadok összevérzek minden utat sebeket okozni nem akarok

csak visszanézni látni ahogy visszanézel 2010-07-08 Gyerekjáték őrült sikongás játékrohanás elbukó bokrok állnak utadba vijjog a kislányok csöndrobbanása anyák halkan szólnak rigók riadtan rebbenek a pad átszalad előtte s fa mögé áll 2010-07-08 Vágyam hozzád látogat magasra száll itt kering nekem csak int betájolja merre lehetsz máris hozzád röppen odaérve megsimogat némán gyönyörködik majd halkan füledbe súg dúdol ismerős dalokat megállsz egy pillanatra mérleg vagy meghallgatod amint elmondja legújabb versemet amit róla írtam neked aki már régen tudod ebből soha ki nem gyógyulok hiába telnek napok évek vénen is kamasz maradok ameddig élek 2010-07-08 Álomcirkusz rigó tolla az éj az élet aludni tér festett díszlet az álom színpadán ott bohóckodom minden éjszakán színes parókában kifestett vigyorgó pofával könnyes arccal dühöngő daccal makacs akarattal míg föl nem ébredek egyedül vagyok nincs velem senki csak a képzelet

2010-07-09 Ma este kifordított dobozok a napok összerakom széttépem eldobom este előkeresem újra szakadt papírok lepréselve rajtuk virág és más képek vannak köztük épek lelépek ébren álmodó nyitott szemű éjszakák nézik a csillagokat utcai lámpa vakít valakit hallok nekem hozza a csöndet rigófüttybe csomagolva 2010-07-10 Néma nap vannak ilyen néma napok csak itt nincs sötét ez a kripta naptól ragyog akkora benne a csönd hogy szinte fáj a magány a szívem szorítja már 2010-07-11 Összegyűrt borítékban a jövő hullámzó érzelmek tengeribetege eláztak már mind a papírhajók nem utazom most sehova ideköt a sántaság vasgolyója bezárt borítékban a jövő kinyitni mikor merem talán hajnalban ha egy boldog álom fölbátorít vagy arra hogy összegyűrve elhajítsam van amit jobb nem tudni előre hátra már úgy sincs túl sok a rigófüttyös reggelekből több az éjszaka mint a nappal a kor elbillent s rosszul méri az időt

2010-07-11 Az ötödik elem csak koronája kúszik az égbe és gyökere a mélybe közötte törzsként az életem feszül napjai egymásra rakódva mászik fölfelé és süllyed lefelé két irányba haladva lehet jutni csak mennybe vagy pokolra egyik tettem fölröpít a másik lehúz és már égek de olyan nincs hogy csak egyfelé mész akarod vagy nem ilyen az élet 2010-07-12 Korai ébredés didergőn reszket a forró éjszaka hajnalodik most ér útjának végére az éj bársonyfeketéje szürkére fakul a felhők késpenge csillogással nyílnak meg kiszabadítva a felkelő napot 2010-07-12 Csörömpöl a csönd szakadnak a türelem papírjai születésre váró sorok gombóccá gyúrva kerülnek zsákba csörömpöl a csönd a gondolatutazás hűsítő szele kavarog elvágva a menekülés földi útja sodor az idő elnyel sötét alagútja a fohász segít ha megnyílik a lélek s kitárt mezítelen szívvel suhan tova ahol fogad a fény mert ez az ő otthona

2010-07-13 Néztük a kertet ekkora melegben jó volt a kertben harmat gyöngyözött minden levélen a virágok lassan ébredeztek macskák az árnyékban hevertek rigók tollászkodtak a nagy fenyőn s az árnyékliliom nagy levelei alatt szorgoskodott a hangyahad meggyfán lakmároztak a verebek búgtak a gerlék a villanydrótokon sorba ültek majd a diófára átrepültek anyával néztük a teraszon reggelizve régen volt elszállt ez is messze-messze 2010-07-13 2006-07-13 négy éve már hogy itt lakom szeretem is nagyon csöndes csinos lakályos otthonom csak amiért ide kellett jönnöm azt tudnám feledni a sok sebet amit túlélni alig lehet folyton erről szólnak a versek ha nem is a felszínen de rejtve mint búvópatak tűnik el a hegybe majd újra a felszínre tör a múlt elvesztett csodái s az a béke ami már nem tér vissza soha annak az időnek vége 2010-07-13 Nem ér el hozzád a szó papírmadarak égnek el a napon lehulló foszlányaikon új versé állnak össze a szavak jobbá mint amit írtam rigókat tanítok nem ablakodba szállnak hogyan üzenjek annyira hiányzol mint a teljes élet s elvesztett szabadságom

2010-07-14 Előre nézve a holnap talán jobb lehet most csillagos éjszaka vár felvillan a kékben pár világító fénybogár az égen távoli messzeségben élő óriások mutatnak fénylő utat amin elindulhat az aki folyton bízik s mindig új reményt kutat 2010-07-15 Rák havában hatalmas sugárban özönlik a fény ragyog a nap a remény visszatér éjjel is világítani fog nem nyeli el a sötét mert a Világ Világossága itt van érzem áldó kezét tudom megérdemlem sorsomat jót és rosszat egyaránt tanítja oktalan gyermekét az Isten nem büntet csak vezet a jó útra vezekelni kell az a megváltás kulcsa nem lázadom elfogadom a döntést az alázat segít tovább és az érzés hogy aki kap az ingyen kegyelemből annak továbbadnia kötelesség mert csak így épül a nemzet ha működik benne az üdvösség 2010-07-16 Örökségem ha már az ember eddig elér sóvárogva folyton visszatér a gyermekkor idilli idejébe hol önfeledt kiscsikóként bóklásztam az életbe ha baj ért visszafutottam az otthoni istálló melegbe örömöt és biztonságot adott bőkezűen ez segít most is mikor körbefon a kor és a kór de erőt ad az emlék új reményt a kapott szeretetből másnak is adni még

2010-07-17 Öreg gyermek gyermeknek maradni öregen nagyfeladat s nem mindig sikerül több már a csönd kívül is s nem csak belül mi körülölel gondolkodni bölcsen ösztönösen őszintén élni és rugalmasan reggel várni hogy megérkezzen és este búcsúztatni a fényt ez a dolga az embernek ki a múltba nézve látja tudja merre visz tovább az útja s a nap járásához igazítja a holnapot 2010-07-18 Megjött a szél megjött a szél az enyhet adó port és szennyet felkavaró űzi a megrekedt meleget kaptunk belőle többet mint eleget száguldanak a fellegek mint fogócskázó gyerekek kergetik egymást s áldják a szelet bezzeg a fák gorombán intenek menekülniük nem lehet kötik őket a gyökerek ágaikat rángatja cibálja surrogva sziszegve tekeregve vonaglanak a megvadult táncosuk diktálta ütemre 2010-07-18 Én mindig gondolhatok rád te szívemnek oly kedves ott távolban messze jutok e eszedbe egy villanásra ha rigódalát hallod vagy lovak dobogását előbányászol valahonnan hova azok az emlékek kerülnek akik nem tartoznak másra s a mindennapokhoz ha néha egy ismerős szófordulat vagy hangzás pillanata megidéz ez elég is hisz én mindig gondolhatok rád

2010-07-18 A régi kertből egy régi fáról levelet hozott a szél egy faágról apró gallyat négy kicsi zöld levéllel honnan repült ide nem tudom s kiküldte talán angyalom a régi kertből egy régi fáról mikor a nyitott ablakon beszállt derűsebb lett a napom s elszállt a magány 2010-07-19 A versek szárnyalása papírdarvakat hajtogatok a versekből amiket írtam így legalább formájuk lesz klasszikus hisz ez a minta több ezeréves azóta hajtja így gyerek öreg és én is szeretem mert ha tovaszállnak talán új olvasókra találnak s ha olyan messzire jutnak hol nem ismerik anyanyelvemet akkor marad a puszta forma vagy papírgombócként végzi a szemétbe dobva 2010-07-20 Álmodozva élni végre csöndes zápor esik frissül a levegő fölszabadul lihegő fektéből a meleg miatt henyélő gondolat tunyán hevert mintha nem lenne semmi dolga pedig csak telnek a napok az élet csöndes múlását a naptár mutatja nem történik szinte semmi se rossz de jó sem nincs mit tenni a magány nem hoz változásokat parányinak is örülnék nem is várok sokat mert bezárkózva lelassul a lélek röpte s már csak az álmok izgalma hívogat

2010-07-20 A zöld bányató völgy mélyében zölden csillan a bányató a kedves szeméhez hasonló keresem azt a hajdani kertet hol annyi pajzán csoda termett szép és izgalmas órák drága emlékű hangulatok a messzeségben kutatom őket mint ahogy visszanéz a napra a tó 2010-07-24 A régi álmokat újra élni a gyermekkorból nézett messzinek tűnő út egyre rövidebb szinte már látni a végét pedig volna még mit megélni mert így nagy csalódottság lesz elmenni hogy abból amit szerettem volna nem teljesült szinte semmi igaz kaptam mást lehet értékesebbet de amit célként egyszer megjelölt az ember örökké azt szeretné bár tudja esélye nincs bezárul már a lehetőség mégis ezt kívánná ez számára a cél a kincs 2010-07-24 Kérdések válaszok minden nap kérdések ezreit hozza kapok e némelyre választ valaha titkok maradnak előttem örökre mélyükre nem jutok soha kevés vagyok ehhez dörzsölt sosem voltam az ügyeskedéshez nem értve de a természettel együtt élve a kozmosz rendje igazgat mert a káoszt az érdek s a hazugságokból szőtt pénzfonál tartja össze és szövi át

2010-07-25 Átutazva a régi utcán brazil dokumentumfilmben látott s kacatokból összetákolt kalyibákból dobáltak valamit ide Pécsre a szívemnek örökemlékű Török utca négybe semmisem emlékeztetett a régre arra a sok szépre csak kerti ciprusom és fenyőfám égbenyúló képe 2010-07-26 Török utca 4. ma inog köröttem minden a semmiben kapaszkodom mert egyebem nincsen tegnap megláttam régi otthonom vázát a családunk régi házát és ekkora pusztulás láttán könny gyűlt a szemembe káosz mindenütt hol régen a szerénységben is rend honolt most a lim-lomok között nem is sejthető a régi szépség tisztaság egyszerű tisztesség amire annyira büszkék voltunk anyával messzebb a kertben látom égre kiáltó mementóként áll nyurga ciprusom és büszke fenyőfám 2010-07-26 Holdsugárvonzás óriás fénylő labda a hold bevilágítja a hűvös éjszakát a függöny mintáit vetíti rám arcomra fénymintát tetovál utazásra hívja a lelket aki folyton odaátra készül a csillagok közé családlátogatásra újra meglelném minden kincsemet mit elrabolt tőlem a halál a földi létben koldussá téve elárvult szívem

2010-07-26 Káosz a rend helyén belém égett ez a látvány s tudom nincs hozzá közöm a kacatokból épített barikádok a foghíjas tetőn a szél és eső jár át az ablak zárva redőny leeresztve jó hogy csak az autóból néztem így is megdöbbentett már annyira hiányzott most aztán láttam no hát nem erre vágytam de nekem ez a múltam 2010-07-27 Hajóút az élet mint egy nagy hajó siklik véges vizeken már nagyon régen úton vagyok múlik napra nap egyforma minden óra csak a víz háborgása változó toronymagasan átcsapó hullámokat vet aztán apró habot majd tükörsima lesz a víz ahogy a hold és a szél akarja ez a kettő irányít unom már parányit már mennyit megyek és sehova sem jutok 2010-07-27 Csöndfurulya mikor öregeste az ember egyedül marad a magányból a csöndből furulyát farag játszik rajta búsat könny hullatósat a beborult égből esőt csurgatósat siratja az időt a pusztuló világot az elmúlt szép napokat s a fényes ifjúságot

2010-07-28 Alkony és este beleszeretett az alkonyat az estébe piros szegélyű felhők hátára írta üzenetét várta már nagyon a találkozást a nap útja végére érkezett s a világra sötét ereszkedett elmúlt ez a nap is akár a tegnap s a tegnapelőtt és így lesz majd holnap is addig míg lesz holnapom 2010-07-29 Álomszép álmok hangulataimnak foglya vagyok bezárva a szomorú reggel hozta sötét magányba benépesült álmaim szereplői már elmentek haza ki ahol most is él mások messzebb át oda s majd csak újabb álmom hívja vissza idézi meg őket és nappal az emlék még jó hogy éjjel átélhetem milyen boldog is voltam nemrég 2010-08-02 Graffiti mindenütt rajz és firka mint a betelt irka telefestve összevissza irkálva bekenve és firkálva zagyva cifra jelekkel ostoba üzenettel ez inkább kosz és káosz a falakon kerítéseken buszokon és mindenen ez bugyuta mázolt szenny terem

2010-08-03 A festett a firkát eszi robog a busz a hegyre fel a tűzfalra festett kék zsiráf betűt legel pedig állnak ott fák szép sűrű lombok őt nem érdeklik ilyen földi dolgok csak a firkálmányt falja nyeli magába a kék zsiráf már csak ilyen álltalába 2010-08-03 Szél és a képzelet a nyitott ablakon besüvölt a szél távoli menydörgés zaja kísér odalent zúgnak a harangok közeledik az este lassan ideér alacsonyan repülnek a fecskék az égen villámok cikáznak akár a képzelet ami gyorsabb mint a szél most még itt van majd a múlt kútjába zuhan felszáll és már odaát járva minden elvesztett örömömet megtalálja 2010-08-04 Fohász időváltozáskor kérlek angyal ha már békává lettem ki megérzi ha az idő változik legalább adj enyhülést néha a kín úgyis újra eljön sajog a csavar és a lemez mintha kívül volna a lábamon páncélként szorít nem ereszt ilyenkor a fájdalom tudom vezekelni egyedül kell s ezt mással meg nem oszthatom csak valami örömöt kárpótlásként parányit amilyen nekem való én becsülni tudom azt is ha jön valaki rám tekint s velem mosolyog

2010-08-04 Felix Felicis kívánom mint a mennyet pedig pokollá lesz ha jön a pillanat amikor minden sikerül tiltott vad szilaj buja vágy és kívánás s könnytől ázott lelkem lángra kap és eléri titkos rejtett célját amit évek óta remélt de nem hitt rettegve óhajtom félem kívánom s ha beteljesül lehet ez lesz a halálom 2010-08-06 Kaland kezded már sejteni mi vár árnyék sem születik ha nincs fénysugár mi körberajzol s kivetíti képedet amerre haladsz a többit csak képzeled a tett előtt szörnyű a várakozás sokkal jobb ha belezuhansz akkor már tudod hova jutottál és hogyan menj tovább tüskék állnak ki amerre jársz feltépik húsod és ruhád megszaggatva el sem rejtheted hol jártál és miért de akiért odamentél az örül tudja hogy érte jöttél ha sikerül magaddal viszed teljes valójában ha nem akkor a kaland emlékét lelked kincstárában 2010-08-11 Könny arcodon mint gyémánt csillog a könny a lélek tiszta tava bánat és öröm égi és földi

csoda hit várakozás csönd és kiáltás születés és elmúlás minden összegyűjtve a nap is elfér benne s az élet maga 2010-08-12 Elvarázsolva mikor a bánatra nincs gondja a hang a csöndet szétbontja apró csengői a szélnek a madarakkal beszélnek esőről napról szivárványról az életet átszelő fénysugárról mi megcsillan majd az égen csillagokkal egy füzérben a hold önt folyékony ezüstmaszkot arcomra mit bekormoz majd az éj s ha a hajnal int a nap tüzes fényében megfürdet s ha életre ítél felkelt megint 2010-08-13 Hajad látványa ihlette mint gyors patak hullámzó tükre mikor az alkonyi nap nézi rozsdás felhők közül arcát olyan volt ma hajad fodra tajtékos hullámain siklott tekintetem gyönyörű arcodat keretbe fogta a természet része vagy nekem 2010-08-15 Idő-járás zúgnak a harangok köszöntik Mária ünnepét borult az ég a kint és bent párában úszik újból visszatért a sötét alattomos erői is itt küzdenek sajog a láb lassul a légzés félelemes bizonytalan érzés kérdés kezd e hullani az ég áldásos könnye vagy csak szenvedünk tovább izzadva vezekelve Mecsek ölelő öble védi

a várost már örökre minden bajtól s néha a jótól nagy viharoktól enyhítő záporoktól elkerüli az esőfelhő s odaát a hegyen túl zuhog itt már kék az ég arcunkról veríték csorog 2010-08-16 Legundorítóbb a szürkeség inkább a sötétség lássam merre a gonosz megmutatva pokoli arcát áthatolhatatlan feketeségét ráfolyatja a világra legundorítóbb a szürkeség rejtőző mis-más alakok kik állandóan átváltoznak elbújnak a ködben áthatolhatatlan feketeségük megmutatkozik az igazi fényben mikor rajtunk átömlik a napból született Nagyboldogasszony kegyelme 2010-08-17 Kételkedés miért csak engem mér s más bűnösként is büntetlen marad én meg roskadozok a rám rakott terhek alatt egyenesbe így sohasem jutok mindig kifoszt az ingyen áldozat annyit adtam már mit nem kapok itt a földön vissza soha s nem tudom jó vagyok vagy csak buta barom akit nekivezet jósága minden falnak annak jobb e aki mindenkinek ad vagy azoknak akik egész életükben csak kérnek és folyton kapnak

2010-08-17 Hársfa utcai séta magányos esti léptek a hársfák alatt fölöttük a hold mutatja az utat azóta eltelt sok év s az életem java akkor minden szép volt most a jó is mostoha ridegen bánik velem mert elhagytam régi életterem bár belül most is lüktet dobog édes volt az ifjúság minden perce hiába siratom hetyke tervekkel teli múltamat a megszökött boldogságot keresve 2010-08-18 Robogó autóból robogó autókat látok suhannak házak tájak emberek fogynak a kilométerek araszolva majd száguldva újra távolodva új célok felé mint egy mozgalmi dal szavak sorjáznak itt egymás mellé fohászok és káromlások sokkoló másodpercek és helyzetek s az életed egy hajszálon lebeg 2010-08-19 Álmomban elárultál csukott szemeim alá varázsolt képek velük a múltba s a jövőbe lépek álmodom veled messzi tájakon járok soha meg nem élhető történetet látok kegyetlen játékai ezek léleknek agynak elárulnak cserbenhagynak kigúnyolva szánalmasan kiröhögve ébredek és nem értem majd megtörténik ez velem vagy már megéltem

2010-08-19 Pátyi este messzi csöndek fölött magasodik a hegy csillagok fénypöttyei szentjánosbogarakként világítanak alszik a Pilis ezer titka ősi hősi időkről álmodik mikor lódobogás ébresztette a vadakat nyerítő száguldás porfelhőjébe burkolózott hírhozók vágtattak keresztül itt 2010-08-20 Pátyi hajnal vert csipkeként világlik át a fák koronája a hegyvonulat ormán ébrednek a lovak prüszkölnek nyihognak nyerítve dobognak a holdból nagy falatot harapott az éjszaka s lenyelte az ablak peremén fénylő gyöngyszemekként csillog páracseppeken a fény 2010-08-23 Jó lenne újra veled annyi jut most nekem hogy néha látlak nem küzdök már a korral lemondások járnak haldoklik az öröm egy néma zugban zúgva robog alatta az elmúlás folyója hömpölygő áradat sodorja megélt napjaim sorolja keserű s édes perceit de fölötte múlhatatlan szerelmem főnixmadara kering röpte fiatalos és tüzes mint az érzés mert a vágy hevíti s az örök remény

2010-08-24 Találkozás a kék zsiráffal vakolaton a tűzfalon virít a kék zsiráf nyaka feje festett fal nyal betűket mit mellé írtak de lejjebb a testét hiába keresnéd az belül van a falon hogy ott mit csinál csak sejthető fotelban ül kanapén fekszik vagy talán négy lábával ebben a melegben négy lavór vízben áll 2010-08-25 Ott fönt a tenger sötétkék óriás felhőbálnák úsznak az égen ahonnan tovább haladnak ott van vége az éjnek a szél korbácsától vonagló hullámzó zúgó tenger az ég kikötő csak a túlvilágon van hajóm lassan odaér de előbb még itt lent lesz pár tajtékos pajkos napom nem tékozlom el az életem bár vágyom hozzájuk nagyon folyton vonz a magasság a mélység mindez csak ábránd inkább mint valós érzés 2010-08-25 Bábfesztivál (a szél) ez az őrült bábos játszónak nem játszó zseni vagy bolond rángatja a fákat nem látszó fonalon a zenét is ő fújja süvöltve dudálva nekiröpül falnak befúj a szobába bábjai a fák görcsben tekergőzve vonaglanak az őrült keringőre egyhelyben rángnak kifacsart karokkal hulló levelekkel letört gallyaikkal semmi sem érdekli a szélbábost művésznek hívják pedig csak szélhámos és otromba üres madárfészket sodor az utamba

2010-08-26 Torz arcú éjszaka torz arcú éjszaka kerge álmok nem lehet rajtam folyton átok egyszer kitalálok labirintusából hol az árva magára maradt bolyong vár valami jobbra de csak bal jön még mit remélek szerelmet társat ábrándos boldog perceket a holdat nézem nyitott szemmel s kint az élet részegen ténfereg 2010-08-26 Bábfesztivál (a séta) napok sütnek fénylő forróság de tiszta világos a tér a járda s a sok színes ruhás vendég belakja velünk járja csodálja mindenütt történik valami utcai bábjáték élő szobor mind a léleknek ajándék a fanyalgóknak semmi sem jut sem mosoly sem játék 2010-08-27 A versem útja a versbe írt a gondolat amikor elindul nem tudni azt még hova jut van e eltervezett útja szeretik vagy kinevetik s lesz e olyan ki befogadja lehet kint didereg a magányos éjben hogy szégyenkezve s pirulva reggel visszatérjen 2010-08-27 A vágy kanyargó ösvényén kanyargó ösvényein a vágynak a magányosok gyakran járnak várnak valami jelet valakit aki nekik integet hív és vonz a lehetőség elég volt a keserűség pohárból kortyolt bánat jöjjön jókedv új öröm

a magány úgyis a börtönöm megszokásból épített fala átkarol bezár csönd és üresség van benne kihalt bazár ahol egykor nyüzsgött zajlott az élet most papírszemetet sodor a szél minden papírra vers van írva rólad és a vágy kanyargó ösvényeiről 2010-08-28 Séta régen régi Király utcai üzletekben járok én a kisfiú anyukája kezét fogva illatos édességboltba lépve csoki-hegyek közé jutva csak ámulok azután mellette a trafik apának Club pipadohányt veszünk megbámulom a széken álló fonnyadt arcú idős törpét az elegánsan öltözött Darányi bácsit de már jön a sárga csilingelő villamos és tovaröpít s vele robognak messze az évek és emlékeim 2010-08-28 Programváltozás szétmosta az eső a holnapi versenyt a fölázott talajon nem ficánkolnak a lovak sok kedves látvány és találkozás így bizony elmarad csalódott gyerekek az ablakon kinézve arra gondolnak és még a vakációnak is ez a szomorú vége s lehet már a nyár is esőt könnyezve búcsúzik 2010-08-29 A pimaszság és a dölyf egyszer eljutok az Óperencián túlra az üveghegyen átlátok már régóta hisz ez a legnagyobb baj velem nem kajálom be bárki főztjét pedig naiv vagyok és jóhiszemű

de ez már annyira szembeszökő a pimaszság és a dölyf mennek feltartott fejjel nyakkendősen telefonálva mikor lefele mennek a lépcsőn hogy esnének pofára persze ők nem a hátsólépcsőre születtek csak nem gondolom hogy emberszámba vesznek de szerencsémre továbbra sem egy úton megyünk sohasem találkozhatunk az enyém odaát a fényhonba vezet 2010-08-29 Nyárvég vonulásra készülnek a madarak ez is mutatja végét a nyárnak elmennek ahol melegebb van ahol nincs télen sem fehérruhája a fáknak nem válnak görcsös karommá a most még dúsan lombos ágak itt befagynak a tavak megdermed elcsöndesül az élet s meleg kemencének dől mint az öregember aki megköszönti minden reggel a felkelő napot és köszöni azt hogy az elmúlástól haladékot kapott 2010-08-29 A hatvanharmadik előestéjén csöndek hallgató néma örömök elülök itt a tücsökzenében és mindent köszönök a békét a lelkemben a tiszta életet mit eddig megéltem s értem már azt is amit eddig nem kértem még kis időt hogy végére érjek a megkezdett útnak s ha kapok boldog vagyok nem akarok nagyobb lenni jó nekem hogy Bazsi vagyok

2010-08-30 Álomfejtés (karamellizált szilvalekvárszínű vonat) egy magas palánk résén átbújok menekülve egy töltésre jutok ménesnyi lovat hoz a hajnali vonat alattam goromba kutyák vonyítanak ők őrzik a múltam miből folyton tovább utazom a lovakkal együtt egy irányba vezet ez az út a hajnalfényű vonat hova jut azt nem sejthetem a jövő előttem is titok de egy már most megmondható a fény felé utazik amíg él folyton ember és ló 2010-08-30 Bölcs belenyugvással elmúlik ez is mint a többi nap percek alatt elém jött az ősz ilyen hirtelen fordít hátat a tegnap a mának és megy is tovább majd egy éjszakán az álom visszalopja s valódibb lesz mint volt talán és akkor megértem miért ezt kaptam a sorstól és nem azt amit kértem amire mindig vágytam elmaradt de a amire kiválasztott abban is teszem a dolgom és jól érzem magam 2010-08-30 A szél és a kékzsiráf hívatlan látogató a szél dobol az ablakon bejönne ide is susogna pletykákat merre s miket látott újságpapírt sodort és letört pár száraz ágat de nem ezekre büszke inkább arra hogy a kékzsiráffal beszélt tegnap hajnalba

megfejtették a falra festett jeleket s ezen mindkettő nagyot nevetett és az ablakomon kívül rekedt szél most erről a titkosírásról mesél 2010-08-31 Se füle se farka (zongora a téren) csak a kezdet nehéz aztán már megy minden magától magától tőled tőlem vagy mástól és mi az ami a kezdetkor nehezebb mint a végén a cselekvés nem lehet mert el a végére fáradok főleg ha ilyen se füle se farka verset olvasok 2010-08-31 Régi álmodás álomban megszerelmesedtem amit akkor láttam abba szerettem fűzfa földig hajló ezer ága volt ennek a titoknak mindent rejtő sátra köröttünk búzamező aranylott a nyárba pipacsok pirultak tested látványára fénylettél mint a gyöngyház fényű hold pedig nappal volt déli harang szólt örökös gyönyör és semmi kétkedés elszólított tőlem azóta ezernyi ébredés 2010-08-31 Vacsora hármasban messzi fények világítanak de közelről arcod tükörképe sugároz ránk nőiességed finomsága szépsége ezer arcod villantod félénk s körötted a világra gyönyörködöm csöndben s bámullak éjszaka sötétszirmú virága nesztelen röptű fekete bársonyszárnyú lepke csillogásod glóriaként marad emlékeimbe

2010-09-01 Éjszaka ébren vagy jöjjön csöppnyi álom vagy bíborló hajnal mikor a gond szűnik s nyitott szemű virrasztásom fölváltja a nappal szél kopogtatja ablakom nyugalmam elviszi tovaröppen vele odébb leteszi és mire visszatalál addig a lelkem üresen tátong járkálok a sötétben az ablakhoz állok nézem ahogy lassan dereng fölöttem a háborgó égi tenger vonulnak hatalmas felhőalakok a házak tetején megállnak s tócsákba pottyant lámpafényt halásznak 2010-09-01 Szeles játék zörög minden csörömpöl az ablakon dörömböl nem engedem be hát bömböl szalad bambán bugyután a röpülő kuka után megvárja míg földre esik fölkap és továbbröpít már a föld fölött lebegek ha letesz jól pofára esek 2010-09-01 Audiencia a kékzsiráfnál jártam ma nála meglátogattam bár közelről néztem nem zavartam zöld levele halovány ezért koronás .zs. betűt evett és ami még mellé van angolul írva ha nem értem szép ha értem durva de egy graffitinál ezt meg kimondja ha más nem is sejti de álltalába a kékzsiráf az tudja

2010-09-02 Látványok és óhajok hideg a reggel mint novemberben sápadtan fátyolba rejtve kel a nap vörös fényszegélye van a fáknak lehet könnyező szemem látja így nagyon sokat ellopott tőlem ez a nyár és adott helyette keservet és kínt megvárom míg felragyog a nap színesre festi a fák leveleit átsüt a még zöld fákon árnyékot terít a szívemre megint kellene egy szó mi megerősíti születő a gondolatot egy biztatás őszintén kimondva ha fájna is inkább dorgálna tanulnék a hibákból de ez a csönd a közöny a legrosszabb vélemény 2010-09-03 Angyalvár (Szent Mihály) pedig milyen közel voltam mégsem jutottam oda pedig képen mindig csodáltam felhők közötti szent angyal félkörívű ormon állva kardját hüvelyéből kirántja s lecsap az égi gonoszra ki az eget ostromolja tisztaságát védi az angyalok honának a földi sárkányt meghagyja Szent György lándzsájának az ég őrzője ő a hit bástyája pallosa a végső megítélésnél mérlegére kell állni s ő dönt hova kerül a lélek fölszáll vagy pokolra zuhan 2010-09-12 Egy meg egy bolyongj velem öröm legyél te a társam itt kullog a magány bár elzavartam százszor de hűséges mint a kutya ki a gazdához kötődik

ha észre sem veszem hozzám bújik elhitetve másra ne is vágyjak jól megvagyunk ketten csak ő meg én hiába intem ez mégis csak egy tanuljak meg számolni mondja s legyint 2010-09-12 Furulyázik az öröm száraz már napraforgó ízletes a papramorgó néha iszom belőle bátrabb leszek tán tőle sok pimasznak gazságát leleplezem hazugságát tisztát s jót mondok az igaznak megértést adok vigasznak meleg szavakat annak aki belül fázik remény virága a gondolat elillanó verssor a pillanat angyalszárnya alá bújok és tavaszig itt lapulok 2010-09-13 Őszi fény ázott színes falevelek járda-albumba ragasztva lábnyomokkal bélyegezve egymásra tapasztva zöldekre a tavaszról sárgára a nyárról a vörösre szerelemről az aranyszínűre hajadról vannak írva a sorok s a fák ága között átlopózva lépked halkan az őszi fény tarka versszőnyegén

2010-09-13 Nagy a csend a szívemben nyugalom és béke azt gondolom ezzel vége valamikor abba kell hagyni a küzdelmet a harcot s nem várt diadalt arat aki most arcát a napra emelve vágyik föl a fellegekbe ahol rálelhet mindenre és mindenkire kiket elvett tőle az életet irányító sors kezében ott a teremtés ereje születés és halál hatalma a kozmosz rendje a káosz riadalma s kiérve az örök végtelenbe keringek megfagyva csillaggá dermedve 2010-09-14 Sokadik vallomás számtalan szépség és öröm kötődik hozzád nem is keresem a kezdetét nem mérem a hosszát leírhatatlan amit érzek ha véletlen meglátlak átitatódok fényeddel vallásos áhítattal csodállak kivirágzik bennem a hit megtisztulok tőled szeretlek semmi sem torzíthatja el a képet amit rólad magamban őrzök 2010-09-14 Esti imádság csöndet parancsol a zajnak ritmust farag a dalnak az éneknek dallamot szöveget mi nem dadog folyékonyan szól beszél harangként zúg mint a szél mennydörgésként zeng megremeg az esti ég gyertyalángja hajlik múlik a sötét

2010-09-14 Hétköznapok menekülni nem érdemes úgyis utolér a végzet könyvekben régóta meg van írva eljön az ítélet napja mindennap az csak néha elfelejtjük tesszük fontosnak hitt dolgunk aztán meg csodáljuk hogy máshova érünk folyton megváltozik a cél ki az égbe indult el hajdan gyakran földi pokolba tér 2010-09-15 Az éjszaka hossza éberen az éjszaka szinte végtelen hosszát megnyúlt percek mérik a fohász is itt marad nem ér az égig fájdalmak erősödnek ideérnek a bajok némán forgolódva hangtalanok a jajok aztán a fáradt test elszenderül álmokat szőnek a pillanatok elvarázsolt a világba kerülök itt gyógyult és boldog vagyok 2010-09-15 Sárba taposott blues bújok hozzád mert nagy a magány bújok hozzád mert nem vagyok vagány csak egy kóbor állat néha simogatnak még enni is adnak de be nem fogadnak esős őszi napon bolyongok magamba zavartan mosolygó könnyes vizes arccal verseimet nyáron levelekre írtam most lehulltan fekszenek a színes avarban

2010-09-15 Őszi találkozás szelíd őszi fények ragyognak színeket festenek a fákra vörösen vadszőlő fut a falra elmész mellettem nézek utánad karcsú vagy és sudár apró lófarokba fogva hajad ezer hulláma bodra a szőke Tisza habos fodra megcsillan rajta a napsugár ő is szépséged foglya 2010-09-15 Esti séta nagy sötét szárnyát az este ráborította a tájra a szívemmel látlak felfénylik arcod rajza ha tehetném odafutnék kertedben meglapulnék mint sötét árnyéka a fáknak tovább megyek itt nincs helyem mert vannak fák akik járnak 2010-09-19 Hetvennyolc százalék az esővíz csorog szívem szaggatott ritmusára a csatornából zörögve tocsog csobbanva tócsákba gyűlik és eláztatja minden jónak ígérkező napom csak a vádló gyanúsítgatás rágalmait kapom csak zuhog az eső s tisztára mégsem mos hiába ázom el megalázva kullogok haza megint elveszett örökre egy tiszta öröm jóvá nem tehetem vezekelek azért mit nem én rontottam el de jobb ha hallgatok

2010-09-20 „kabátlopásba keveredve” elázott örömök tócsákban tocsogó sáros lovak cuppogó ügetés fröcskölő vágták csobbanó zaja megdobálva a rágalom sarával ázott bemocskolt lélekkel várok bizonyságra napsütésre tisztára ebből már senki sem mos 2010-09-21 „ A tónknál” a tó felett pára libegett a vízben vadkacsák úsztak maguk után v betűs hullámot húztak a nap fénye előlünk futott elérve a hegyet mögé bukott vitte magával a cirógató meleget vörösen izzott és lebegett akár a pára a tó felett 2010-09-21 Parányi lények parányi pók fut a fehér falon útjának rajzát követni sem tudom gyors mégis végtelenül esendő egy lehelet is elfújja ilyen porszem vagyok mégis egész kozmosznak alkotott a teremtő 2010-09-21 Őszi kertem hervadt virágú kertek a most születő versek múlnak a nyarak akár az élet szavakat gyomlálok sorokat tépek csak az maradjon ami haldokolva is a nyarat idézi illatozva

2010-09-22 Séta itt a parkban hol az arany levelek sütkérezve hevernek az őszi verőfényben lehullva felizzik csillogásuk mint utolsó üzenete a nyárnak melegíti a szívet a hátat hátrahagyva kullog a múlandóság és a bánat átkarolom emléked elűzöm vele a magányt mellém ül két bronzgalamb kávémba kortyol s tovarepül velük a délután 2010-09-23 Amerre sokat jártam régi utcákon át robogok sorra tűnnek elő emlék darabok bukdácsol a lélek tokjában alig fér el a szív úgy dobog elénk szalad sok régi pillanat elgázolt érzelmeimmel karambolozok 2010-09-23 Komlói temetőben óriás tuják és karcsú ciprusok tövében meglapuló sírok változatos díszes és egyszerű mint az élő ember volt míg nem volt holt és azok kikre az itt maradás terhe nehezül föld és márvány súlyú emlékeket viszünk többnyire egyedül 2010-09-25 Orfűi edzés tarka már a táj ónosan olvadó fémként fénylik a tó zöldfüvű réten a sok táncoló ló

lendületes vágták szép ívű ugrások szinte szárnyalások hosszú lebegések méltó vetélytársai mind az őszi szélnek 2010-09-25 Madarász ülj vállamra kékmadár milyen régen várom már hosszú röptöd véget érjen boldogságom ideérjen lassan elfogy az utam nincs több esélyem s már több időm ha most is elkerülsz és más vállára ülsz 2010-09-25 Napelem a régi kertben gödröt ástam az aljára tükröt raktam a nap fényét csalogattam napsugarat gyűjtöttem a zord időre mikor kihűl a szív csak az emlék melege s a hosszú éjszaka marad kertem már nincs s a gödörbe sem napfény kerül csak én ha kihuny napom de addig magamban gyűjtöm éltető sugarát fényét s ha elmegyek neked adom 2010-09-26 Reggeli lázadás sötét a reggel az éjjel esett felrobban bennem a csönd ahogy felébredek kalapál dübörög a megszokott rend ellen lázad de kitörni képtelen megszokott mozgások tettek visznek sodornak s már a megszokott mederben csorog tovább az élet a folyton más utakat is kereső lélek

beletörődve megnyugszik a sorsom teremtette rendbe 2010-09-27 Kőangyalok éjszakája éjszaka rejti nappal felfejti állnak várnak a sötétben az ormokon a kőangyalok s a fészerben megbújva a kopott esőverte régiek földre szállott égiek szerények összetörtek sok mindent megéltek ők láttak hallottak és hallgattak eleget s most sötét hidegben bízva az örök reményben eljöveteledre várnak 2010-09-28 Ködben rejtőző nem tudni mikor jövök feléd sejteni sem lehet elkerül a nap csak eső és szél áll utamba ködben tapogatok mint akitől ellopták a fényt sötét jeleket írok mert a fehéret befalja a köd titkokat rejtegetek az ősz kabátja alá bújtatva fűtöm elmúlt örömökkel a jelen időt suttogva forró szavakat lehelek a hideg levegőbe fázó madarakat melegítek vele 2010-09-28 Ecce Homo lenéz egy fénylő csillag mélykék éji égből hallom elveszett hangod a messzeségből akár a világ teremtőnek vagy csak Józsefnek fia voltál szavad és tetteid így is örök példák kétezer éve már hitünk reményünk vagy úgy a mennyben mint itt a földön is

2010-09-30 Földben levegőben szövik láthatatlan kezek a takarót mi majd beföd a mozdulatlan mélyben a fehérporcelán hűvösében fűzöld lesz köröttem minden lovak legelnek fölöttem léptük alatt döng a föld ez lesz a szívverésem inkább azt kérem szórjanak el majd a szélben millió porszemként repülök aztán végleg eltűnök 2010-10-01 Ugye megteszed értem gyűjtöm kavicsokként életem színes perceit sok van drágakő közöttük az a kevés mikor arcod közelről láttam mosolyodba szédültem gyönyörű formáid csodáltam de utánam majd mi marad a színes perckavicsokat szétszórják hevernek parlagon és némán talán majd keresni kezded és ha összeszedsz pár szebb darabot akkor őrzöl belőlem annyit hogy amíg te élsz addig én is itt a földön maradok 2010-10-01 Önkritika nem több mint egy árnyék hangtalan szárnycsattogás röpte láthatatlan dala sem halható ettől még nem halhatatlan költőnek hiszi magát érzi milyen merész ez a kijelentés bezárva versei ketrecébe reménnyel eteti folyton önmagát

2010-10-01 Temetőből jövet (B.L. költő a buszon) ki ennyit megírt már közelebb van a halhatatlansághoz nyitott kapuján jár ki be temetésen volt én nálatok jártam tudtam ki ő neki annyi voltam akár a többi ember mint az őszi szél s az elmúlás két különböző fáról hulló levele 2010-10-01 Ha hihetnék végre magamban kapnék egy parányi biztatást korszerű biztos nem vagyok akármennyire ziláltak is néha a sorok előbb megélem amit utána leírok 2010-10-04 Öt éve már áldozati bárány lett egy köznapi ember ki mikor felkelt a napba nézve jó reggelt mondott elkezdte munkáját mit a mindennap elé hordott a tettet a feladatot mi megadatott és nem irigyelte el senki mindenkinek volt mit tenni és ettől enni is jutott csöndes boldogságban teltek a napok mikor még az isten simogatott és nem büntetett téged és minket is megóvott kíntól bajtól és jajtól

2010-10-04 2005- október - 5 mélybe zuhant a jelen a múlt szakadt fényképein őrzöm a bizonyosságot hiányod átírta jövőm csonka minden öröm napfogyatkozás sírotoknál a gyónás dicsértek vagy megaláztak melléd feküdnék mert már alig szeretek élni egy amire készülök ez sarkal tiszta életre ott a másik dimenzióban a találkozás 2010-10-05 Sirató közös emlékeink pislogó gyertyalángba szórva lakásod lakásom itt ülsz velem hallom a hangod ordítanak a csöndek vonyít a szűkölő hűség szénporos arcon könnypatak csorog eső mossa de nem tűnik el soha aknaként tátong hiányod 2010-10-12 Vándormadarak madarak akik messze szálltak vajon odaértek már vagy merre járnak vágyam velük repülne de gondolatom s szívem ideköt mert ez a táj az otthonom enyémek a felhők a nap s az itt maradt madarak

2010-10-12 A küzdelem örök gombóccá gyűrt versem odébb rúgja porba tiporja lealázza eláztatja akár papírt az eső de az örök pofára eső fölkel mert továbbmenni s tenni kell a dolgom mit más nem mondhat és írhat csak aki megéli fülében hallja vérét dübörögni bent a test dzsungelében vad harcosok extázisban tombolnak közben kint az arc azt mutatja béke van nincs harc pedig a küzdelem örök 2010-10-13 Kék zsiráf és az ég eget kémlel a kék zsiráf kéket éket ver közéjük sok faág integetnek az égnek a kéknek a zsiráf az eget kérdi ki festette talán aki őt mennyivel nagyobb lenne ha nem falra festették volna kékre hanem fölötte az égre 2010-10-13 Édes ábrándozás virágokat varrok köntösömre lehullott száraz levelekből vetek ágyat rólad álmodom benne s ábrándozva várlak elringat a képzelet együtt szendergek veled puha karod átölel most megáll az ész s nem felel magáért a tett ha elragad a szenvedély s átsöpör rajtunk a kéj fülemben száguldozva dalol a vér öledben elégek felolvadok mint a fém s az átélt gyönyörtől ragyogok megébredve boldog álmomból a magánytól vacogok

2010-10-14 Kinek szól a vers estémet megvilágítja az emlék a régen történt és a nemrég megélt pillanatok egymásmellé ülnek mind mond valami lényegest ha mást nem akkor annyit hogy ez ma már nem is érdekes túlhaladt rajta az idő most más a mérce ész az kell hozzá hogy megértse kinek szól ha megszületik a vers percnek pillanatnak éveknek addig míg itt vagyok nekem s talán senkinek ha én tovább mentem 2010-10-15 Az ősz példájára tarka őszi levelek gyönyörködöm bennetek színes búcsúzását a nyárnak irigylem s másolni próbálom szebb így elmenni mint ködbe veszve szürkén lehullni elfeledve inkább vidáman ezer színben pompázva büszkén mosolyogva hetykén várni az elmúlásra 2010-10-19 Szélcsend vacsorázni ment a szél nem zörög már nem zenél részeg dzsesszdobos tombolása lecsöndesült az este vállára ült szürke felhőből nagyot harapott esőt kortyolt rá fogpiszkálónak letört ágakat kapott földig hajoltak előtte a fák piros levelek színezték italát

2010-10-19 Táncba hív a szél visszajött s már a redőnyöket rázza felriaszt minden pihenőt s őket főként a nőket felkéri táncra forog az ágyban minden ember álomban és ébren az ébenfekete éjben nem lel nyugalmat senki ha táncba hív a szél nem lehet nem menni 2010-10-19 Egy szál rózsa szélben rezgő ruhámba rejtőző zöldbehajló fehérrózsa soha nem hervadó szára szirma friss zöld tüskéje sebző vérzés fájó de boldog érzés fölnyílik annyira kívánlak Isten mosolyog rám amikor látlak 2010-10-20 Fekete lovon ballag az éjszaka fekete lovon ballag az éjszaka nem mosolyog nem vicsorog sötét arcán eső csorog szél csapkodja köpenyét a csillagtalan eget teríti szét tócsákba gyűjtött lámpafény világítja meg az utat tegnapból a mába mutat 2010-10-21 Mikor nincs miről írni tartalommal megtölteni nem egyszerű a verset kusza sorokat bogozni mikor a gondolat másirányba kerget tekergett ezerfelé ezerféle mi sül ki ebből és mikor lesz vége csak akkor mondhatom ha eszembe jut végre valami más is mit leírok ezt meg abbahagyom máris

2010-10-22 Távlatok ködpaplant húznak magukra fázósan a házak fönt a magasban a fekete égen csillag csillan egyedül merészen mutatva hogy lent akár mennyire is átláthatatlan az élet odafönt az égben minden jól működik most is akár az idő kezdetében 2010-10-22 Csöng bong a csönd csengője az este nagy feketemadár összegömbölyödve alszik szárnya alá dugott fejjel egy lábon egyensúlyozva már a lehullott levelek halma a parkban barna tarkabarka az utcai lámpák sápadt fénye arannyá olvasztja 2010-10-23 Ködben a jövő haloványan látszik inkább csak sejtem merre indulok mit kell ma tennem mikor nincs komolydolog az idő bőségében ellepnek a gondok a bajok előbújnak a rossz előérzetek a jövő nem túl biztató keserű torzképe ködén át látom mit kell majd megélnem talán kisüt bennem újra a nap ez az egy reményem 2010-10-23 Élménytelen események nagy mesemondó az élet ígér ezer csodás élményt miből alig valósul meg egy is de az ígéret biztatás egy parányi remény hogy velem is történik

valami új regény de csak múlnak egyre a napok mások azt mondják milyen érdekes vagyok mennyi utazással élménnyel teli az életem nekem úgy tűnik eseménytelen én vagyok ennyire telhetetlen vagy kitudja megmondani milyen élményre várok mi nekem is tetszik s mire annyira várok 2010-10-23 Üres percek üres percek egymásutánja szalad előttem mászok utána így múlik több óra történésnélküli napok töltik ki az életem mióta egyedül vagyok 2010-10-23 Színes ősz minden fényt és nyári színt magukba gyűjtöttek a fák az őszi napsütésben vörös és aranyszínben pompázva állnak lehullott leveleiket küldik a széllel üzennek vele az elmúlásnak aztán itt is mindent színtelenre fest a köd s fehérre a hó pár sárba taposott levélcsontváz marad a járdán emléknek való 2010-10-25 Hivalkodó nők most a fák nagyon színes most a táj festett ruhájukban a fák pompáznak hivalkodnak kelletik magukat a napnak s csupaszra vetkőznek majd a fagynak mezítelen testtel dideregnek a jeges szél korbácsától kéjesen borzongva vonaglanak tekeregnek

2010-10-26 Magányos őszi este nagy a kétség van e még reménység csöndekben nagyobbat dobban a szív az órák hangosan ketyegnek leterítve már a nappal sötét takaróval a lekapcsolt lámpákban aludni tér a fény az ágy mellé letett könyvön a szemüveg csukott szemem mögött álmomban történik tovább a regény 2010-10-27 Íz érintés színes kép előttem lebegnek el sohasem érem elmúlt gyermekkorom megélt sok szép évem színes üveggömbök tündöklőek épek de azonnal elpattannak mikor visszanézek meg sem fordulhatok mert arcomba robban szemem könnybe borul ezer emlékszilánkba lépek darabokra tört életemből ha ide visszatérek 2010-10-28 Zúg az éjszaka beborít a csönd zúg bennem az álmatlan éjszaka agyonnyom fülemben morajlik a tenger dübörög az áramló vér fölkelek s az ablakon át látom ahogy a hideg éjszaka köde mindent átfon betemeti a bokrokat a fákat lámpák fénye rajzol sápadt glóriákat lebegnek testetlenül a térben világló biztatásként a magányos éjben

2010-10-28 Gondolat erre arra csavarog örvénylik kavarog meglódul bambán áll leragad tova száll már messze jár pár pillanat alatt nem is sejthető merre kószálhat ő az ég tudja csak s a pokolba hulló mennykő 2010-10-30 Mindenszentnek tüzek lobognak emléketekre arcom pirul lelkem melegszik sok éve hogy a magány hideg keze szívem markolja s csak akkor ereszti ha rátok gondolva megterítem s körülüljük az emlékek asztalát ahol együtt van mindenki és amit elvett az idő ki begyűjti amit csak lát minden kell neki harácsoló telhetetlen de mégis inkább kegyetlen mert elvesz vissza semmit sem ad csak ilyenkor ezen az egy napon de én folyton becsapom mert az álmot nem veheti tőlem el így ott mindig veletek vagyok 2010-10-31 Mindenszentek a fák lombján a levelek közötti résen fénypászmákat küldött a nap így üzent a fénnyel a sírokon megpihenő ragyogás ünnepelt a föld az éggel hirdette az emlékezés erejét ami az itt maradottaknak ad hitet s a visszatérés reményét

2010-10-31 Találj meg hiszem hogy rám talál az örömöt hozó a kedves mosolyú a biztató aki megsimogatja az arcomat könnyemet lecsókolva nyújt vigaszt mellém ül és együtt nézzük az eget a felhőkből formálódó képeket sétálunk megállunk mindennek örülünk s megcsodáljuk mintha sohasem láttuk volna pedig itt élünk már évek óta de most egész más minden mert az ő szemében látom amit láttam ezerszer 2010-10-31 Túl odaát amiről szinte semmit sem tudunk csak sejtésünk van mert kell az újrakezdés hitéhez a újratalálkozás reményéhez létezik e az élet vagyunk e mekkora színjáték sokszor az egész s ha nincs akkor a halál sem igaz csak kegyetlen játék de amit megélünk az ajándék ha jó ha fáj s kiket eltemettünk mi most ők is vagyunk míg játszunk ezen a színpadon itt visszük őket magunkkal tovább 2010-11-01 Jel jelet várunk egész életünkben ami irányt mutat a tetthez a hithez a gondolatnak legalább a jó úton menjünk tovább ne tévelyegjünk ostobán félre és megvezetve hamis hazug próféciák nyomába mert sok a látványos színes jelzés ami mögött csak feketeség tátong mi beszippant minden fényt kiszívja belőlünk az örömöt és a hiányérzet ürességét kapjuk cserébe

2010-11-09 Csordultig megtelt lehet hogy lekicsinylik vagy tudomást sem vesznek róla talán ez volna a jobb az alkotást a véletlen kényszere hozza létre és az a tudat hogy el kell mondanom ha kibuggyan a csordultig megtelt lélekcsupor s a felszínre törve már nem uralhatom csak irányítom terelgetem csöndesítem szelídítem ne harapjon olyan vadul ahogy az indulat kiszabadul mert az káromkodás és átok s aki dühét zúdítja a világra magát mérgezi halálra 2010-11-09 Madarak szállnak délre madarak szállnak délre mi itt maradunk a télre dideregve fázva enyhülésre várva tavaszt megidézve álmodva remélve most hideg az este fölmelegítene ha hozzám simulna forró teste magányomra enyhülést keresve 2010-11-10 A vágy képei ha az isten is akarja akkor ma látlak gyönyörködve megcsodállak szépséges alakod körül száz bámuló angyal röpül nézik a tökéletes formát s az alkotót magasztalják lesik a sok csodás völgyet dombot min a tekintet elkalandoz csak neki szabad a simogatni kész sóvárgó kéz fegyelmezi magát ökölbe szorítva

2010-11-10 Már közel jár hozzám az álom már közel jár hozzám az álom rétek fölött szállok hegyek tetején havat találok befúrom arcom a hideg párnába behúzott szárnnyal zuhanok odaátra hátra sem nézek már nem fáj amit itt hagytam hisz nincs már itt szinte semmi mindenem ott túl van oda kell hát menni bolyongok és keresem elvesztett életem de meg itt sem lelem azt mondja egy dallal fölöttem egy angyal röpüljek gyorsan vissza hisz van itt még kincsem ha nem keresem nincsen ha keresem megtalálom olyan ez mint némely álom kusza kibogozhatatlan mint az élet ébrenlétben 2010-11-11 Beégve szerelmes reménykedés egész napom várom feltűnj a folyóson erről szól minden pillanatom megnézni megkérdezni nem merem mert a bizonytalan várakozás is jobb mint tudni hogy ma nem vagy itt velem aztán csalódottan ballagok el haza beégve de már várom a holnapot találkozást remélve 2010-11-11 Téli égbolt már a téli égbolt csillaga ragyog az Orion öve homályban volt a máskor ragyogó három csillagot fátyolfelhő rejtette s az ezüstfényű Hold

2010-11-11 Őszi edzőtábor a Koronában visszafordulva s a múlt arcába nézve sorolom tetteim mérlegre téve a jót mit kaptam gyerektől lovaktól s adtam e annyit érte amitől egyensúlyba kerül a mérce vagy csak én viszem magammal a múlthét örömét könnyesen kacagva szívem polcára téve 2010-11-11 Fénymásolt életem egymást másoló indigós napok egyformaságukból kitörni akarok ismétlődik a magány millió perce bár veled lehetnék néhány napra pár órára és sok hosszú percre fénymásolt életem kupacából kirántva egy lapot írok rá rólad hozzád kívánva vágyva hogy megtaláljam azt a szót a sort a rímet amiért ideszülettem a közeledbe hogy nappal napom éjjel csillagom légy s láthassam néha az arcom fénylő zöld szemedben 2010-11-12 Éjszaka éberen a kagyló-mély csöndben fülemben zúg búg a tenger az álom messze elkerül éberen sok gondolatszörnyem az ágyamra ül otthagyva őket fölkelek egy félórát nettelek azután visszatérek fáradt szemem talán elvisz az alvásba mert pihenne a test de az agy kattog zakatol vonat a sínen mi messze robog viszi hozza fáradt éjjelem s álmomat mit ellopott

2010-11-12 Hírek elgázolnak az információk átrobognak rajtam is száguldva a gondolatot felpörgetik százhúszra röptetik és már utol sem érem száll és húz magával a súlytalan térben jobb időben megszökni az ilyen kísértéstől mert inkább legyek saját gondolataim tornyába zárva (itt ugyan alig történik valami vagy inkább sok semmi) mégis jobb ez mint hazugságokat hinni felkavarón a semmit magyarázzák amiben régóta hiszek elhallgatják vagy legyalázzák legyek inkább tudatlannak mondott naiv barom mint másokat utánozó gyalázkodó majom 2010-11-13 Süt ragyog őszi fényben pompáznak a nappalok a levelek már szinte mind lehullottak a fákról a muskátli még bimbókat bont akárcsak nyáron a rigók még az erdőkben dalolnak nem vendégei még csupaszágú bokroknak nem dalolnak a télnek siratókat s a tavaszváró reménynek biztatókat csak süssön még így az őszi nap az elmúlás úgyis elragadja a játszó vidámságot örömöt s adja helyette a mindent beborító ködöt 2010-11-13 Alkony és este között piros felhők karéjában a Mecsek alatta a fényfüzért öltött város a másikoldalon ellátni kéklő hegykoszorúba fonva a Dráván túlra csodás ez a novemberesti látomás denevérek röpködnek a sötét semmibe a Havi hegyen fehérlő kápolnában véget ért a szentmise

2010-11-14 A reggel öröme gyengén mint az imbolygó gyertyafény világít bennem valahol mélyen a remény elrejt előlem minden harsány örömöt de ezt a csöndes nyugalmat is köszönöm boldog a reggelem felébredtem s még van itt terem hol tehetem tovább a dolgom ahol minden zajlik tovább megvannak a tegnapi gondok és a jó sem veszett el az éjjel bár küzdöttem érte álmomban szenvedéllyel 2010-11-14 Tavaszi dal novemberben mintha tavasz jönne s nem a tél a napsütés erről mesél bizony csak hihetetlen mese ez fürdik a napfényben sok lehullt aranyszínű levél pár pillanatra visszatér a remény hogy talán visszafelé halad és az életre még sok idő marad beteljesíteni küldetésem s van vissza még pár boldog évem hiszen annyi mindent kellene még tenni tanítani írni szeretni 2010-11-14 A nevető angyal jó volna megélni az elismerést a sikert ennek ára van amit fizetni kell igyekezetemen gyávaságomon nagyot derül s mit kellene adnom érte ő tudja egyedül leírva mindez ostobaság de érzem mégis hogy ez az igazság s az ingyen kegyelmet ha mégis megkapom tudom el nem fogadhatom

2010-11-14 A jövő kísértete gyávaság menekülni jobb volna szembenézni mert csak sejtelem s ettől gyötrelem mit hoz a holnapom ha ott leszek megtudom ki lesz a győztes még nem tudom megyek a sorsom elé 2010-11-15 Ébredés hétfőn a függöny résein át dereng és lassan belopózik a reggel álmaim könyvét becsukom s kezdem a napot mi tele van rejtelemmel hoz e újat rosszat s még inkább valami jót amiért érdemes volt otthagyni az álmot és felcserélni vele a valót 2010-11-15 Blackbird a holnapi ébredés akkor lenne jó ha dalolna reggel a feketerigó a felkelő hajnali nap izzó piruló bámulón elnémul a feketerigó télben mindent fehérre fest a hó bokrok mélyén gubbaszt sok feketerigó szerelmesen gyönyörködve benned verset írni jó mikor szívemben dalol a feketerigó 2010-11-16 Árnyékom mögött az örök rejtelmek oly mélyen vannak leásva árnyékom mögé bújnék de hiába elárulom folyton önmagam lopózik lassan vissza a vágy elég egy perc ha látlak tombol bennem a kamasz aztán megtisztul felfénylik mint a szent grál majd otellóként a féltékeny buja vágy sötéten ágaskodik s örökké kíván

2010-11-17 Derengés a tenger fölött hajnali sötétben zúg a fülemben a csönd morajlik a tenger mélyebben mint ahova eljuthat valami is a külvilágból ez olyan érzés mintha üzennének odaátról elmerülve mint víz alatt csak itt nem úsznak aranyhalak csak buborékok pattannak szét a csöndben lassan beszűrődik a külvilág hangja közben még itt is és túl is vagyok ahogy a gondolat cikázik belül s az angyalok üzeneteként odakint feldereng az ég peremén a reggeli világosság a magány tengerén 2010-11-17 Novemberi időben az évszaknak megfelel az idő de nem nekem megszokta az őszi napsütést öregkandúr természetem süttettem hátamat eddig a nappal most szürkeségbe borul a nappal szemerkélő ködöt sírnak a hajnalok akár a délutáni alkonyok 2010-11-18 Elmúlt szép napok a gyásza fátyolban mint egy gyászoló nő áll ködös sötéten a házak között a késő őszi este fájdalmas gyászában rázza így öklét az itt maradt ember tehetetlen dühvel keserűséggel pörben és haragban az égi mindenséggel ahogy most a lombjuk vesztett fák nyújtják karmos ágaikat az égre az utcai lámpák homályos fényű imbolygó lángú gyertyák az elmúlt szép napok a ravatalán

2010-11-18 Sötétedik felhőkalapját földobta az égre az este ködös párákba burkolt teste fázósan siet a házak közé bekúszva minden parányi résbe mint présbe szorítja a nyirkos hideget 2010-11-19 Órák ketyegnek órák ketyegnek s van amelyik hang nélkül méri az időt egyforma lassúsággal a vége felé inkább gyorsasággal egy boldognak képzelt jövő volt régen s már csak a megélt múlt maradt sok jót nem remélek amíg lehet tenni akarok érte hogy ne csalódottan menjek el maradjon utánam valami apró érték pár sor esetleg fénykép vagy csak egy gesztus amivel hasznára voltam valakinek sohasem tudjuk megítélni tettünk értékét súlyát de a ketyegő órák akkor is tovább járnak ha már nem nekem mérik a földi időt 2010-11-20 Hajnalban túl a városon a keleti égen piroslik a hajnal s húzza nagy serényen a sötétség leplét a tájról az éjszakába burkolt titkokkal teli világról 2010-11-20 Virágzás novemberben virágoznak novemberben ablakomban a parányi kertben két virágláda muskátli csupán ennyi jár most a csodás kert után sok mindentől megfoszt az idő egyre ritkábban látlak s kitudja

mit hoz a jövő ha küldhetnél egy mosolyt egy szemvillanást én is kivirulnék most szombat délután 2010-11-20 Elértelek e vadul dobogó szívvel piruló arccal ébredek csak egy kis szundítás lehet csak pár pillanat mégis egész történetet álmodtam ezalatt egy szobában asztalok labirintusában lovagolt pár ismerős gyerek én a vágtató lovak között próbáltam továbbjutni ahogy lehetett messze tőlem ott álltál a fényben mentem feléd a kusza kaszáló káoszban a lólábak folyton mozgó dübörgő erdejében 2010-11-21 Mikor nagy a csönd és magány dübörgő robogás zeng a réten akár viharfelhők fönt az égen nyerítve vágtatnak a telivérek az égi ménes förgeteg mennydörgéstől megremeg a sok érzékeny csikó villámfényénél jött elő ez a megfestett kép a lelkemben őrzöm még 2010-11-21 Lovak a téren nyirkos novemberi vasárnap dideregve ballagunk a téren megmutatom ami nekem örök emlék marad a vágtázó bronz huszárlovat megsimogatom

mint mindig ha erre járok megnézem a tornyot és az órát aztán a képeken a lovakat ma láthatók itt utoljára Hunyadi büszke lova alatt soha még nem volt ennyi ló a téren mint a sok kiállított képen s az ember aki érdeklődve nézi nem is gondolja át neki ez miért tetszik génjeibe kódolva hordja hogy évezredek óta rója útját ember és ló együtt 2010-11-22 Amit elszalasztottunk vagyunk így páran kik csak emlékek maradunk jók és egykor fontosak de tovább sodort bennünket a sors és máshol kötött ki az életünk de ha visszatérünk és találkozunk elég egy villanásnyi pillantás és tudjuk kit veszettünk el akkor és átérezzük teljes súlyát annak milyen is az amikor a párhuzamos sínek a váltóhoz érkeznek s aztán más irányba futnak 2010-11-23 Novemberi késődélután ernyő alá bújik a délután eső mosdatja az utcák kövét s a téren apró patakokba gyűlve csorog akár a kalapom karimájából elém állom de zsebemben sem találom hova tűnt az a boldog napsütéses szép idő mikor piros fényben pompáztak a fák és aranytallérrá változott minden levél ki fizetett most ezért mert én nem kértem mégis ezt kapom a szürkeség mocska folyik a házakon és az égen aztán este lesz s bekormozódik egészen

2010-11-24 Álmatlanság dideregve álmatlanul szorongva ennyi kellemetlenség ért most a nyomomba szűkölő ebként vonyítva kotródik tovább az álom bebújik minden sarokba a hideg téli éjszaka nyomasztó sötétje rossz gondolatokat kerget agyamba csak felkelni és írni ez talán segíthet ha a megfogalmazás rendje fegyelme elűzi a káoszt és helyette helyreáll a rend és a nyugalom a fejemben és visszatérve az ágy melegbe elringat a megnyugvás kegyelme 2010-11-24 Szorongások furcsa szorongásos napok az éjjelek nyugtalanok álmatlan vagyok előjönnek a régi szenvedések aggódások sok féltés és szomorú pillanat újra átélem amit öt éve megéltem honnan jött most elő igazán nem értem de remegek és didergek belül mint akkor a magányos élet kapujában olyan mélyre ásta a gyógyító idő most itt van újra s fölsebzett szívem ökölbe szorítja 2010-11-25 Kanyarok mint a Mecsekre fölvivő szerpentin úgy kanyarog most sorsom útja néha nagy messzeségbe látva kitárul a jövő panorámája aztán szürke sziklafalak komorsága jön és sűrű erdő a fák között elveszik a fény úttalan ösvényeken bukdácsolgat a gondolat mélyre ássa a pozitív dolgokat és csak akkor derül föl az élet ha fordul az út a sors s újra a fénybe érek

2010-11-25 Névnapodra a halovány pasztellszínű mikulásvirág szelíd üzenete él még a vágy s mert rejteni kell nem lángolhat pirosan lobogva örökmécsesként ég alkonyatkor elég az ég mikor a nap a föld túlsó oldalára ér az árnyék itt marad és ő lesz az éj így élek remélek s naponta elégek 2010-11-27 Napsütés öröme süt a nap nyoma sincs esőnek hónak riogattak hogy itt a tél de minket most még megkímél bolond aki bánja a napsütés a mindenem bevilágítja életem a szürke közönyt messze űzi fényvirágát az égre tűzi 2010-11-27 Kör és csiga kezdet és vég sokszor összeér mikor a saját testéből formál zárt kört a kígyó pörgő tekergő hullámzó alakzata ő a gyorsan változó míg a csigaház bezártsága a megkövült idő a gondosan megszervezett rend építészete védtelen parányi eltaposható s még így is a tökéletesség látszik minden szilánkon és az hogy Isten az alkotó 2010-11-28 Fákká vált angyalok angyalok csontvázai a fák bár ők hallhatatlanok de kik itt lent végzik dolgukat azok idővel halandókká vállnak mert az emberekhez

már közelebb állnak mint az éghez vigyázzák életünket és kósza lépteinket botorfővel botorkálunk hevült aggyal fülünkben zengő tenger morajjal megpihenni egy fatörzsének támaszkodunk s együtt ringunk a szélben feltöltődünk angyali energiákkal és újraszülető reménnyel 2010-11-28 Advent első vasárnapja a csodavárás nyitánya eső mossa szél zilálja napunk sűrű sötétben rejtőzik felhők mélyében egy gyertya világít helyette csak az érkezőnek egyaránt a hívőnek és a kétkedőnek 2010-11-29 Holdas hajnalon a hold az éjszaka napja fénylő ezüst teste mélykék bársonyra akasztva alatta futó felhőket kerget a szél múlik az eső akár a sötét 2010-11-29 Most megint itt kell lenni hétköznapi létezésem gondjai legyűrik éltető közegemet és ide visszatérve érzem ebből még sok minden lehet jó és rossz bánat és felszabadult öröm de most a titkos szorongó kétkedés jár át s bezárja átjáróját szabadon lélegző életteremnek ahol jól és felszabadultan létezhetem - a misztikus közegnek 2010-11-29 Nem szabad fülemben bong a csönd harangja jövőképem elmaszatolta a pillanat sodródom s kitudja merre és hol kötök ki egyik este

rongybábú vagyok becsípve egy fiókba félig kilógva várva vegyen ki valaki örömmel vagy kiabálva 2010-11-29 Mire ideér az égi kis királyfi csodákat remélve várom a holnapot a jelen nem fénylik nem ragyog esik és mossa szennyesét a tájnak koszos leve lefolyik a tisztulásnak itt marad utána a szívekben a rend óhajtása vágya hogy jászla melegében mindenkinek legyen kenyere s ágya 2010-11-29 Téli éjben hozd közelebb az örömöt érezhessem hihessem létezését mert kétségek gyötörnek zsebeim megrakva útjelző kavicsokkal ne tévedjek el a bánat sűrű erdejében hol nem dalol madár és a fák fekete csontkarjai rázzák öklüket a föltámadó szélben a dermesztő magányos novembervégi éjben 2010-11-29 Szeles dallam hallgatom zenéjét a zúgó szélnek ághúrokon játszó vad zenésznek ami most zeng-bong az nem altató fölriad hangjától a feketerigó 2010-11-30 Karácsony előtt értem harcolsz vagy ellenem már a kérdést is restelem megkérdeznem mégis muszáj tudnom kell mennyi vagyok közelednek felém a bajok a magány hadserege jól ismeri gyenge pontjaim tudja kívülről gondolataim félelmeimet zászlójára tűzte rohamra indul nyugalmam elűzve

2010-11-30 Verseket olvasva olvasom igazi költők verseit nagyon pici vagyok ők nagyok életük vagy a szavuk ők ők én meg én vagyok 2010-11-30 Apa emlékezetére a távoli múltba gurítókba vágatokba földalatti odúkba bújva örökmécses bányászlámpa felakasztva egy támfára keskeny sínen csillét húzva jajszó nélkül emlékezve nyári rétre fellegekre a föld mélyébe térve fölláttál a csillagokig egy bányaló fátyolos szemébe nézve 2010-12-01 Első hó hull a hó de nem takar házak között az aszfalton mit akar itt nem marad belőle semmi csak vizes latyak néhány fehér foltban 2010-12-02 Pompi a macska sötétszürke volt mint egy keménykalap padon ült a méltóságos a diófa alatt fölötte madarak röpdöstek néha megnézte őket ahogy férfiak stírölik a nőket aztán tovább szundított miről álmodott arról senki sem tudott

mi etettük és nálunk lakott amit ő elfogadott a jó tartást nem köszönte és hálát sem mutatott de olyan apró gesztusokat kaptam cserébe érte ami figyelmem csiszolta más észre sem vette volna 2010-12-08 Kötetem eljön a pillanat elszabadulva útjára engedem lelkem ménesének lovait a verseket gyűrűket rajzolva csobban a tóba dobott kavics a gondolat mindenki mást olvas ki a sorokból kibújva a csigaháznyi kerek sarokból állok majd a közöny elutasítás és befogadás sűrűjében mint útszéli kőkereszt esőben szélben 2010-12-09 Mikor sok a szöveg leszállni a buszról föl a gallért fejre a kapucnit fülbe fülhallgatót kizárva a külvilágot zenét hallgatva gyalogjárdán gyalog járni csak a szem pásztázza a környezetet falnak menni így is lehet csodákban hiszünk reménykedünk s állandóan eltévedünk ebben az életnek nevezett rengetegben bukdácsolunk kiálló gyökerekben próbáljuk kikerülni a temérdek szúrós ágat s az arcunkba csapódó szennyes dumákat

2010-12-09 Téli tánc angyalszárny fehér bokrok a hóban mozdulatlan áhítattal állnak dermedten valami muzsikára várnak meg is hozza most a szél redőnyön dobol úgy zenél táncol rá sok ördöggyerek sok tekergő villásfarok vadul játszó Luciferek 2010-12-10 A csapat így utoljára nem játék pedig játsszuk bolondozunk közben zokogunk visszanézünk kacagva könnyes szemmel a közelmúltba az is rég volt el mégsem tűnik mert a miénk megéltük s megéri mindig emlékezni örömmel telve boldogan 2010-12-11 Karácsonyfadísz arany és ezüst nap és hold meleg és hideg fény és gödörmély sötét így telnek napjaim ez maga az egyensúly kitárázza életem a mérleg kiért megszülettem s akiért kamaszként rajongva élek 2010-12-11 Karácsonyfadíszek (1) szaladnak apró kiskutyaként a hűség és szeretet jelei felém díszítik elárvult életem perceit a ragaszkodás és a bizalom szirmaiból színes virágokat rakok koszorúba kötöm és közben karácsonyi dalokat dúdolok apró gyertyáit meggyújtja a remény a magány perceit is beragyogja a fény

2010-12-12 Karácsonyfadíszek (2) apró titkaink hógolyóit markunkba rejtjük olvadnak a csepegő víz elárulja merre jár a gondolat nyomában az ember de elszalad az örömmel a röpke pillanat s a bánat itt marad jéggé dermedve a csillagos egű hidegbe 2010-12-13 Karácsonyfa díszek (3) a múlt kincseiben megtalálni az üzenetet mi a jelennek íródott az eszmélés idejében kiforratlan bátor néha botor ötletek hemzsegtek agyamban az ismeretlen vonzott s az utamba kerülő értékeket heverni hagytam a földön most már hiába keresem csak emlékük dereng mind utcai lámpafénye sűrű hóesésben 2010-12-14 Mézes sütés sok csillagom karácsonyfadíszeim barnára sült mézízeim fényes mázú szíveim kedvesen mosolygó kincseim illatozó mézest sütő édeseim 2010-12-15 Köd előtte köd utána kiegyenesedik végre talán az év végére sok kacskaringója ez évnek biztos lenne még ezer érve ha vissza volna ezer éve így ha sokat beszélne elküldhetem a fenébe vagy inkább a csudába hol ki akarja csudálja már csak pár napja van hátra aztán köd előtte köd utána

2010-12-15 Színház után – Gettó hiába moralizálsz ha mögötted ott ólálkodik a halál minden percedet ajándékul kapod ki a boldogabb a túlélő vagy a halott sodortatod magad a többiek sorsával csordogálsz vagy hömpölyögsz az áramlással ki a jegyet viseli annak nincs semmi esélye a pillanatnyi jólét a gyilkosok szeszélye pusztulás vagy a megmaradás latolgatása itt hasztalan könyörtelenül lemészárolnak s meghalsz akár a többi arctalan 2010-12-16 Színház nem állíthatod meg a történést mint a filmet itt menni is együtt kell egyazon levegőt szívva ugyanúgy szívdobogva szorongva nem választ semmi el néha föl és lemegy a függöny a lebegést és a zuhanást szakaszolva hogy el ne merülj és bele ne halj 2010-12-17 Közel a tenger egymást kergető hangulatok lepnek meg ha magam vagyok a múlt fájdalma felszínre tör megélem halálom csak az hoz újra vissza a hétköznapi földi mennybe hogy egyszer eljutok karodba s ott megpihenve közelről láthatom a zöldvizű végtelen tengert a szemedbe

2010-12-17 Hébe – hóba fekete lelkem fekete kertem hébe-hóba tisztítom a hóba azaz tisztítanám hogyha volna lelkem vagy havas kertem így kert nélkül a télben tisztán látható a megfeketedett lélek a hófehéren 2010-12-18 Fagyban hóesésben az ablakon át hébe-hóba kitekintek az éjben szakadó hóra sűrűn esik kavarog bevilágítva az éjszakát ezüstfényével ragyog a hideg fehérségben lábnyom sem látszik dermedt némaságban a fagy citerázik 2010-12-18 Úgy mentél el a fecske száll ha jön a perc már indulni kell aki itt marad annak csak a tél jut s reménykedve vár egy tavaszi percet de most távolodik tőlem a parányi remény sejtem ez évben már nem látlak én 2010-12-19 Elmúltak azok az évek elvesztettem egy csillagot egy ló homlokán ragyogott fehéren mint hóban a fölröppenő angyal homlokom a homlokához nyomtam elmúltak azok az évek elsodort az élet homlokunkról az a csillag az éji égen csillog fönt nagy messzeségben

2010-12-20 Ami itt mindig a remény csak hitben és csodában bízva élhetjük túl ezt a pár földi napot mikor az ördög sötét zsebében rejti el az éltető fényt a Napot visszaszállnak e és mikor a fénylények az angyalok s visszaköltöztetik e újra kit a sötétség ura ellopott a száműzetésbe távozott Napot ami itt mindig a remény mert a karácsonyi születés a húsvéti megváltás ígérete 2010-12-21 Őrület elszakadt köntösét ki stoppolja meg elkockázott életünknek mások mérik ki ránk az ütlegeket s mi megbocsájtást keresünk nekik bár felmenteni már nem bírjuk tetteik alól nem bújhatnak ki megsebzett testünk sajog de az összetört lélek fájdalma a legnagyobb jajong a szó dől a panasz és a vád s ha nem is bírod tovább akkor is vidd terhedet mert el nem dobhatod az életedet mit anyád és apád adott őket lopod meg ha megtagadod s a hit kegyelmét odaát sem kapod 2010-12-22 Karácsonyi készülődés készítjük szívünket a befogadás örömére várakozással telnek az órák nézzük lelkünk égboltját mikor nyílik meg a csillagok milliárdjával díszített mélykék bársonykárpit a közénk születő fénykirályt földre bocsájtva nagy itt a sötét feldúlt lelkünk éhezik a fényre s a megváltó reményre

2010-12-23 Húsz sem kelt el fejen áll minden bennem a talpam közel az éghez vonz a delej majd fejre ejt s az lesz az enyém koppanok mint annyiszor ha hittem magamban ingyen semmit sem kaptam se lentről pláne föntről most is restelem hogy mint egy pojáca mondom mint saját udvari bolondom mindenkinek - megjelent a kötetem kinek jelent és ki és minek majd elfér itthon a polcon a több száz darab hisz húsz sem kelt el már több mint egy hét alatt 2010-12-24 Szenteste feldíszíteni a lélek karácsonyfáját parányi apró örömeim gyűjtöm össze szenteste visszanézve ezer apró gyémántmorzsa csillog a fán fényt ontva földereng pár kedves arc megvigasztal ilyenkor is mikor magadra maradsz 2010-12-24 Az angyal szárnya alatt régi karácsony esték most ide szállnak emlékük benépesíti üres szobámat hatvanhárom évem összes fenyőfája fölérne az égig egymás hegyibe állva itt van mindenki aki számít összebújik velem aki él és aki volt együtt énekelünk mennyből az angyal szárnya alatt senki sem fázik

2010-12-24 Három négy három mécses aranyfényű lánggal ég melegítve az egyet kinek az volna minden vágya hogy a három legyen újra négy 2010-12-25 Úton merre van az erre ellenkező irányba mint az arra ha másfelé kerülnék végül mégis ideérnék így csak visznek gyakran nem sejtem hol is járok ha kitesznek az útszélére talán haza sem találok örökre csak az utakon kószálok 2010-12-26 Régi családi fénykép valaki ha mellém ülne vagy fülembe hegedülne megfogná fagyos kezem vagy keblére vonná a fejem arcomat megsimogatva magányom messze szaladna nem ülnék itt könnyes szemmel fényképemmel a kezemben amin a boldog gyerekkor megkövült darabja látszik fekete-fehérben is színesen pompázik 2010-12-26 Merre tovább? csillogó pillanatai az ünnepnek de hamar kihunynak marad a csönd beburkol a téli este új örömökre semmi esély távolban autók lámpája villódzik suhanó fényjele felíródik az égre ki olvasni tud ebből ezt a verset leírhatná helyettem

2010-12-26 Téli éj hulló parányi csillagok az este a hótól világít ragyog csillogó szikrázó gyémántmorzsa leszórva az égből a földi porba angyalszárnya ily fehér mint most ez a téli éj 2010-12-30 A pici fedelesben jégvirágok nyíltak a tükrökön a lovak lehelete volt a fűtés elmúlott minden didergés mert a gyerekek és a lovak minden szavamra reagálva rajzolták a figurákat a hideg homok rajzlapjára kígyóvonalak körök átlók patanyomokból alakult ábrák lépés ügetés vágta íródtak át a lovarda végeztével harmóniára 2010-12-31 Utazás haza az út szürke szalagja és a mellette sorjázó dérlepte fák a hatalmas mindent beborító ködben ennyi volt a látható világ mögötte a való hétköznapi kép amire ráfolyt a szürkeség vagy ott túl már a semmi lebegett lehet ez is de más is lehetett 2010-12-31 Tűzben hiányod éget látni fényben már a sötétet csillagok pattognak durrogva ott túl a lángon parázson kiégett zsarátnok roskad elégett farönk gúlája ráomlik a lángra elnyomja szétteríti egy szélfuvallat az egekig röpíti

föltámadva lobog szerelmem tűzpiros virága kinyílik téged újra látva 2010-12-31 Töredék eldobott napok gyűrt papírlapok ráírva egy sor pár szó mit jelent nincs meg az eleje és a vége ami megmaradt belőle titok vagy senkit sem érdeklő hír ki eldönthetné nem találja kiesett a zsebéből és az életéből ez a pár óra ez a pár perc ez a senkinek sem hiányzó ember