TÁM TÁMOGATÓ SZOLGÁLTATÁS. Készítették: Arany Amália Helmeczi Erika Kanyik Csaba Dr. Szabó Miklós. Szociális és gyermekvédelmi szabályozók

Szociális és gyermekvédelmi szabályozók

TÁM TÁMOGATÓ SZOLGÁLTATÁS

Készítették: Arany Amália Helmeczi Erika Kanyik Csaba Dr. Szabó Miklós

TÁM.doc

Létrehozás dátuma: 2007.03.11.

31/1. oldal


Tartalom 1. Bevezetés................................................................................................................................ 3 1.1. Támogató szolgáltatás célja ............................................................................................ 4 1.2. Kapcsolat a többi normatív szabályozóval...................................................................... 7 2. Európai kitekintés................................................................................................................... 8 3. A támogató szolgáltatás működésének általános feltételei .................................................. 15 3.1. Meglévő hazai szabályozások ....................................................................................... 15 3.2. Dokumentáció ............................................................................................................... 17 4. A támogató szolgálat általános tevékenysége, feladatai ...................................................... 17 4.1. A támogató szolgálat általános tevékenysége ............................................................... 17 4.2. Személyi segítő tevékenységei...................................................................................... 21 4.3. Speciális szállítás tevékenységi köre............................................................................. 21 4.4. Információnyújtás-tanácsadás ....................................................................................... 23 5. Problémafelvetések, ajánlások ............................................................................................. 23 6. Fogalmi megközelítés .......................................................................................................... 29

TÁM.doc


31/2. oldal


1. BEVEZETÉS A szociális alapszolgáltatásokat tekintve a Támogató Szolgálat a legfiatalabb szolgáltatási formák közé tartozik, hiszen mindösszesen 3 év tapasztalat áll a rendelkezésre az eddigi működését figyelembe véve. Először 2003-ban nyílt lehetőség arra, hogy törvényi keretek között, az állam által elismert és finanszírozott formában végezhették hiánypótló munkájukat azok a szervezetek, akik mindaddig pályázati forrásból, adományokból, és egyéb más bevételekből valósították meg tevékenységüket. A szolgáltatók jellemzően a non-profit szektorban tevékenykedő szervezetek köréből kerültek ki. A normatív háttér kialakítását megelőzően modellkísérleti program keretében a már működő szolgálatokat monitorozták, tapasztalataikat mind szakmai, mind pénzügyi szempontból górcső alá vették. A szolgáltatások „intézményesítése” során azonban nem sikerült a meglévő „értékeket” úgy megmenteni, hogy az ügyfelek és a szolgáltatók ne szenvedjék el ennek „káros” hatásait. E röpke 3 év alatt a Támogató Szolgálatokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések folyamatosan és koordinálatlanul változtak, nem sikerült olyan szabályzói háttér kialakítása, amely segítette volna a szolgáltatók munkáját. Szakértői munkánk során az első és legfontosabb megállapításaink közé tartozott az a tény, hogy a szakmai fejlődés legnagyobb gátját a jogszabályi diszharmónia okozza. Ennek a diszharmóniának legnagyobb vesztesei az ügyfelek, akik az állandó jogszabályi változások következtében kiestek, vagy kiesnek a szolgáltatás célcsoporti köréből. A változtatásoknak nem volt az a célja, hogy az ügyfelek számára magasabb színvonalú szolgáltatást nyújthassanak a szolgálatok, hanem mindig pénzügyi megszorítások miatt hoztak korlátozó intézkedéseket és bürokratikus változtatásokat az érintett irányító minisztériumok. Munkacsoportunk nem kívánja elemezni és feltárni a jelenlegi jogszabályi elégtelenségeket. Ha erre vállalkoztunk volna, akkor tekintélyes gyűjtemény állna a rendelkezésünkre. Úgy gondoljuk, hogy ezek megoldása, új jogszabályi környezet kialakítása nem a mi kompetenciánk és nem a mi feladatunk.

TÁM.doc


31/3. oldal


Munkacsoporttagjaink abban megegyeztek, hogy az általunk készített szakanyag „csupán „ irányelveket fog tartalmazni, ami a csoportban dolgozó szakemberek közös konszenzusos véleményét tükrözi. A különböző fejezetekben leírásra került megállapítások, javaslatok nem követik minden esetben a jelenlegi szabályzók alapján kialakított fogalmakat, de nem is erre törekedtünk.

1.1. Támogató szolgáltatás célja Az 1993. évi III. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján: „65/C. § (1) A támogató szolgáltatás célja a fogyatékos személyek lakókörnyezetben történő ellátása, elsősorban a lakáson kívüli közszolgáltatások elérésének segítése, valamint életvitelük önállóságának megőrzése mellett a lakáson belüli speciális segítségnyújtás biztosítása révén. (3) A támogató szolgáltatás feladata a fogyatékosság jellegének megfelelően különösen a) az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása (speciális személyi szállítás, szállító szolgálat működtetése), b) az általános egészségi állapotnak és a fogyatékosság jellegének megfelelő egészségügyiszociális ellátásokhoz, valamint a fejlesztő tevékenységhez való hozzájutás személyi és eszközfeltételeinek biztosítása, c) információnyújtás, ügyintézés, tanácsadás, a tanácsadást követően a társadalmi beilleszkedést segítő szolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása, d) a jelnyelvi tolmácsszolgálat elérhetőségének biztosítása, e) segítségnyújtás a fogyatékos személyek kapcsolatkészségének javításához, családi kapcsolatainak erősítéséhez speciális, önsegítő csoportokban való részvételükhöz, f) egyes szociális alapszolgáltatási részfeladatok biztosítása a fogyatékos személyek speciális szükségleteihez igazodóan, g) segítségnyújtás a fogyatékos emberek társadalmi integrációjának megvalósulásához, valamint a családi, a közösségi, a kulturális, a szabadidős kapcsolatokban való egyenrangú részvételhez szükséges feltételek biztosítása,

TÁM.doc


31/4. oldal


h)

a

fogyatékos

személy

munkavégzését,

munkavállalását

segítő

szolgáltatások

elérhetőségének, igénybevételének elősegítése.” Támogató szolgáltatás célcsoportja Mindazon fogyatékos személyek (mozgássérült, látássérült, hallássérült, értelmisérült, halmozottan sérült, autista személyek), akik a fogyatékosságuk jellegéből, annak mértékéből adódóan hátrányt szenvednek egészséges embertársaikhoz képest a társadalmi beilleszkedés tekintetében, valamint abban az esetben, ha mindennapi életvitelük csak hiányzó képességeik pótlásával, segítség igénybevételével lehetséges. Koncepció, szükségesség Jelenleg a fogyatékos emberek száma közel 600 ezer fő. Túlnyomó többségük mozgássérült, testi fogyatékos személyek, arányuk 43,6%, a vakok és gyengénlátók aránya 14,4%, értelmi fogyatékosoké pedig 21% hallás-, és egyéb fogyatékos személyeké is 10-10%. Mind gazdasági aktivitás, mind pedig a képzés, munka, az élet szinte minden területén lemaradás tapasztalható a nem fogyatékos embertársaikéhoz képest. A fogyatékos emberek az alkotmány és a törvények rendelkezései alapján a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit meg illető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. Hátrányaik

enyhítése,

esélyegyenlőségük

megalapozása,

illetve

a

társadalom

szemléletmódjának alakítása ügyében a támogató szolgáltatás az egyik legfontosabb szociális szolgáltató szervezet. A támogató szolgálatok tekintetében a fogyatékos személyek társadalmi integrációjának szintjét alapvetően három tényező együtthatása határozza meg: a) a társadalmi kirekesztést erősítő körülmények: –

maga a fogyatékos állapot, illetve annak súlyossága,

–

az alacsony iskolázottsági szint,

–

a kevés jövedelem,

–

a tartós munkanélküliség stb.

b) a társadalmi beilleszkedés érdekében –

a fogyatékos személy,

–

a fogyatékos személy családjának és közvetlen környezete, valamint

TÁM.doc


31/5. oldal


–

az érdekképviseleti és szolgáltató szervezetek erőfeszítései;

c) a társadalmi befogadás eszközei: –

a fizikai és kommunikációs akadálymentesítés,

–

a szolgáltatások hozzáférhetőségének biztosítása.

A három tényező együtthatásának eredményeként az állapítható meg, hogy napjainkban Magyarországon a fogyatékos személyek társadalmi integrációjának szintje alacsony, tehát egy nagy, sérülékeny társadalmi csoportról van szó. Nem lehet elfelejtkezni ugyanakkor a fogyatékos személyek hozzátartozóira nehezedő feladatokról sem (a fogyatékos személyek 22,7%-a él egyedül, 57%-a másodmagával, 10,5%-uk többedmagával él). A fogyatékos személyek 17%-a születése óta szenved fogyatékosságban, nagyobb arányuk tartós betegség következtében válik fogyatékossá. A fogyatékosság illetve az azzá válás változást okoz az embernek önmagáról és a környezetének róla alkotott véleményében. A fogyatékos személy (különösen, ha élete során válik fogyatékossá) az esetek többségében lelki válságba kerül. A krízis helyzet egyénenként változó súlyosságú és időtartamú. Ez az állapot gyakran zavart okoz a személyes kapcsolatokban és kapcsolatkészségekben is. A KSH kutatói 2004 - 2005. években végzett felmérései szerint az emberek ma Magyarországon egyre zárkózottabban élnek. A kutatók azt állapították meg, hogy a családi, baráti kapcsolatok hálója az utóbbi években ritkult, lazult. A felnőtt férfiak és nők 60-60 százaléka azonban heti rendszerességgel találkozik a tőle külön háztartásban élő szülőkkel. A barátokkal, kollégákkal, ismerősökkel ápolt kapcsolatok az úgynevezett gyenge kötések kategóriájába sorolhatók, pedig érzelmi és gyakorlati szempontból (ide tartozik a szabadidő közös eltöltése, a munkahelyi gondok megbeszélése) egyaránt fontosak. Az utóbbi esztendőkben mind szélesebb körben tapasztalható individualizálódás azonban elért már idáig, így ezek a kötődések mind szegényesebbek lettek. Mind a férfiakra, mind pedig a nőkre igaz, hogy az ezredfordulón több időt töltöttek egyedül, mint másfél évtizeddel korábban. Ezek az adatok az izoláció fokozottabb veszélyére irányítják rá a figyelmet a fogyatékos ellátás területén is. Ezért

fontos

a

segítségnyújtás

a

fogyatékos

emberek

társadalmi

integrációjának

megvalósulásához, valamint a családi, a közösségi, a kulturális, a szabadidős kapcsolatokban való egyenrangú részvételhez szükséges feltételek biztosításáról, a családi, baráti, közösségi kapcsolatainak erősítéséhez.

TÁM.doc


31/6. oldal


1.2. Kapcsolat a többi normatív szabályozóval A támogató szolgáltatáshoz kapcsolódó szolgáltatási standardok, irányelvek, protokollok: I. Strukturális standardok 1. Felvétel, elbocsátás (FEB) 2. A szolgáltatáshoz kapcsolódó dokumentáció (DOK) 3. A szolgáltatásokat igénybevevők jogai, tájékoztatás, adatkazalés (ETA) 4. Vezetés, igazgatás (VEZ) 5. Humán erőforrás-menedzsment (HEM) 6. Dolgozói/munkatársi jogok, egészségvédelem, kockázatkezelés (DEK) 7. Minőségmenedzsment, minőségfejlesztés (MIN) 8. Kommunikáció, információ, marketing (KOM) 9. Épületek és berendezések működtetése és biztonsága (ÉBM) 10. Rendszer-együttműködés (REN) II. Szolgáltatási standardok/irányelvek: 11. Otthoni vagy családi önálló életvitelt segítő szolgáltatások (NAP) - Szociális alap- és nappali szolgáltatások 12. Ápolás-gondozás-fejlesztés (ÁGF) 13. Rehabilitáció (REH) 17. Rászorultak elérése (RÁSZ) 23. Információszolgáltatás ((INF) - Igénybevevő szerint protokoll/irányelv-csoportok: 26. Fogyatékossággal élő emberek és krónikus betegek részére nyújtott szolgáltatások (FOGY) III. Eredmény standardok: 34.Szolgáltatást igénybevevő szerinti (szolgáltatási) eredmények (SZER) 35. Felhasználói/hozzátartozói elégedettség (FHE)

TÁM.doc


31/7. oldal


36. Társadalmi/közösségi elégedettség és érdekképviseletek elégedettsége (TKE) 37. Dolgozói/munkatársi elégedettség (DOE) 38. Tulajdonosi/fenntartói elégedettség (TFE)

2. EURÓPAI KITEKINTÉS A fogyatékosság alternatív definícióinak a fogyatékos emberek érdekében hozott intézkedésekre gyakorolt politikai vonzatai igen nagy jelentőségű azok számára, akik érdekeltek a fogyatékos embereket szolgáló közös cselekvés jövőjében. A fogyatékosságot meghatározó definíciók és kritériumok, amelyeket a nemzeti törvények és más

szabályozói

szintek

rögzítenek,

nagymértékben

különböznek

egymástól.

A

diszkrimináció-ellenes jogszabályokban használatos definíciók általában elég tágak, és potenciálisan kiterjednek a kisebb fogyatékossággal élő emberekre is. Ezek a törvények inkább a diszkriminatív cselekményre koncentrálnak, mint a személy egészségi állapotára. A szociálpolitikában használatos definíciók ennél megszorítóbb értelműek, hiszen abban a folyamatban használják őket, amelynek során a szűkös forrásokat elosztják azok között, akiknek rászorultságát elismerték. A képességcsökkenésre támaszkodó definíciók, amelyek a fogyatékosság egészségi állapothoz, sérüléshez kapcsolódó százalékos mértékének megállapítására a fogyatékosságot a munkaképtelenségi juttatások és járadékok, valamint foglalkoztatási kvótarendszerek szempontjából határozzák meg. A munkakörnyezeti személyes problémák elemzése is megtalálható a munkaképtelenségi leírásokban (akár a személy korábbi munkahelyével, akár az általánosabb értelemben vett munkaerő-piaci követelményekkel összefüggésben), ugyanakkor számos gondozással és támogatással kapcsolatos intézkedés (pl. gondozási biztosítás) a személy mindennapos tevékenységei folytatásához szükséges képességekre koncentrál. Az európai tagállamokban a munkaképtelenség megközelítése nem a károsodottságról vagy korlátozottságról készített „pillanatfelvételen“ alapul, hanem magában foglalja a rehabilitációs lehetőségek folyamatos felkutatását és megfelelő foglalkoztatási intézkedések meghozatalát. A fogyatékos embereket érintő foglalkoztatáspolitika a kvótarendszerek kivételével általában nagyfokú rugalmasságot tanúsít a fogyatékosság definíciója tekintetében, ennél fogva az

TÁM.doc


31/8. oldal


egészségi állapotot más olyan tényezőkkel együtt veszi figyelembe, mint például a szaktudás és az iskolázottság, amelyek szintén befolyásolják a foglalkoztatási kilátásokat. A különféle szakpolitikákhoz a fogyatékosság különféle definíciói tartoznak, és azok a kísérletek, amelyek arra irányulnak, hogy a szakpolitikák széles körében ugyanazt a definíciót használják, korlátozott jelentőségű definíciók alkalmazásához vezetnek, ami azt jelenti, hogy a szakpolitikai intézkedések csak kevéssé célirányosak lehetnek. Az a tény, hogy a használhatóság biztosításához a definíciók sokaságának alkalmazása szükséges, felveti a fogyatékosságpolitika koherenciájának fontosságát. Az egyes embereket az egyik szakpolitika fogyatékosnak tekinti, a másik nem, és ennek eredményeként az intézkedésben hézagok keletkeznek. Külföldi példák a jogosultság megállapításához Általánosan tapasztalható az a tény a külföldi gyakorlati példákat tekintve, hogy a szolgáltatásokra való jogosultsági meghatározásokat nem a szolgáltatók végzik. Erre van egy megfelelő szakértői háttér bevonásának lehetősége, akik a megállapításokat végzik. Az adható támogatások formája országonként változik, vagy pénzbeli, vagy természetbeni –szolgáltatási csomag-, amit a fogyatékos személy a szolgáltatás megvásárlására fordíthat. Bizonyos szempontokat figyelembe véve a bevont szakértők személyi állománya a következő szakemberekből állhat: - orvosokból, ápolókból, foglalkoztatási szakértőkből, rehabilitációs terapeutákból, szociális munkásokból, multidiszciplináris munkacsoportokból és/vagy tisztviselőkből és adminisztratív munkatársakból. Fontos szempont az, hogy rendelkezésre álló szakemberek megfelelő szakképzettségűek, és szakmai gyakorlatban résztvevők legyenek. A személynek és körülményeinek együttes vizsgálata Mind a foglalkoztatási, mind a mindennapos tevékenységek ellátásához adott támogatások esetén a döntnöknek lehetősége van, hogy az adott személyt megfigyelje a szóban forgó munkahelyi vagy otthoni tevékenységek végzése közben. A jövedelempótlás terén nincs ilyen nyilvánvaló megfigyelési terep, a döntnök azonban figyelembe vehet olyan sajátos tényezőket is, mint a vizsgált személy munkavégzési előélete, iskolai végzettsége és szakképzettsége, egyéb személyes és társadalmi körülményei. A fogyatékos személy szerepe. A jövedelempótlás területén a fogyatékos személynek azon kívül, hogy beadja a kérvényét és együttműködik a vizsgálatban, mint annak alanya általában

TÁM.doc


31/9. oldal


nincs szerepe abban a folyamatban, amelyben eldől, hogy fogyatékosnak minősítik-e vagy sem. A foglalkoztatás területén azonban a fogyatékos személynek messzemenő szerepe lehet a folyamat előrevitelében, az általa kívánatosnak tartott elhelyezésével kapcsolatos preferenciák megjelölésében. A mindennapos tevékenységek ellátása és a független életvitelt segítő támogatások területén a fogyatékos személy saját szükségleteinek meghatározásában különösen fontos szerepet tölthet be. A

mindennapos

tevékenységek

ellátásához

adott

támogatás

odaítélésére alkalmas

fogyatékosság-definíció az egészségi állapot és az alapvető feladatok ellátására való képesség közötti kapcsolat megállapításán nyugszik. A mindennapos tevékenységek ellátásához adott támogatások területén az egészségi állapot és az igények közötti összefüggés teljesen természetesnek tűnik. Ha valaki segítségre szorul az önellátás olyan alapelemeiben, mint az étkezés, a mozgás és a személyes higiénia, annak közvetlen oka általában egészségügyi problémákban gyökerezik. Ezekről a dolgokról az emberek, hacsak nem szélsőségesen barátságtalan környezetben élnek (például hajléktalanok) és nem kisgyermekek, rendszerint maguk gondoskodnak. Ezért a tevékenységek e szűk körének ellátásához igényelt segítség felmérése a fogyatékosság felméréseként is értelmezhető. Az európai államokban azonban a mindennapos tevékenységek ellátásához adott támogatásra való jogosultság rendszere sok tekintetben eltér ettől a természetes mintától. Azonban a mindennapos tevékenységek ellátásának támogatás iránti igényre alapozott fogyatékosság-definíció alkalmas a támogatást nyújtó szolgáltatásokra való jogosultság megállapítására. A különböző országok nem pontosan ugyanazt a fogalmat használják a mindennapos tevékenységek ellátásának meghatározásához. Egyes alapvető fogalmak használatának hosszú története van, általában ezek közé tartozik az ülés, lefekvés és felkelés („helyzetváltoztatás“) képessége, a személyes higiénia fenntartása, az öltözködés és étkezés. Más kevésbé konkrét megfogalmazásokba beletartozik a mozgás- és közlekedés-képesség, a széles értelemben vett társadalmi“ tevékenységek, mint a házimunka, a háztartás vezetése, a kommunikáció és a társadalmi részvétel más vonatkozásai.

TÁM.doc


31/10. oldal


Ez utóbbiakat néha úgy emlegetik, mint a Mindennapi Élet Instrumentális Tevékenységeit, hogy

megkülönböztessék

őket

az

alapvető

mindennapos

tevékenységek

ellátása

tevékenységektől. Vannak egyes helyzetek, amelyekben a szűken értelmezett mindennapos tevékenységek ellátásához felmérést használják az igények széles körével összefüggő juttatások odaítélésére. Például ez a felmérés magába foglalhatja annak megállapítását, hogy az adott személy tud mozogni házon belül („helyváltoztatás“), de azon kívül nem, noha a juttatás fogalmilag egyaránt kiterjed a házon kívüli és a házon belüli mobilitásra. Láthatjuk, hogy egy - a mindennapos tevékenységek ellátásához - felmérés felhasználható az emberek fogyatékos (vagy súlyosan fogyatékos) kategóriába sorolásához, anélkül, hogy meglenne a természetes kapcsolata azokkal az igényekkel, amelyeket ki kell elégíteni, legalábbis ahogy azt első látásra elképzeljük. A felmérés az igények mutatóit keresi, ahelyett, hogy pontosan megállapítaná annak az igénynek a mibenlétét, amelyet ki kell elégíteni. A nyíltan „indikatív“ megközelítés meghökkentő példája a „főzés teszt“, amelyet az Egyesült Királyságban használnak arra, hogy megállapítsák a Fogyatékos Életvitel Támogatás alacsonyabb szintű gondozási ellátására való jogosultságot. Ez a teszt azt vizsgálja, hogy az adott személy meg tud-e főzni egy személyre egy főétel fajtát hagyományos konyhai eszközökkel. A teszt magában foglal olyan elemeket, mint a hús kiklopfolása, a zöldségek megtisztítása, forró serpenyőben pirítás, annak felismerése, hogy az étel megfelelően elkészült-e. A teszt szempontjából érdektelen, hogy az illető szokott-e főzni, vagy akar-e főzni; abból a feltételezésből indulnak ki, hogy aki nem tud főzni, az meg akarja tanulni. Az a személy, aki rendszerint mikrohullámú sütőben melegített konyhakész ételeket eszik, ettől még támogatásra jogosult lehet, ha megbukik a főzés teszten, azaz nem képes megfőzni egy főételt. Továbbá nem elvárás, hogy a készpénz-támogatást arra fordítsák, hogy segítséget vegyenek igénybe az ételek elkészítéséhez, vagy a készételek beszerzésének pluszköltségét fedezzék belőle. Általában a készpénztámogatás esetén fennáll az a lehetőség, hogy a pénzt más célra használják, nem arra, hogy támogatást vásároljanak a miden napos tevékenységek ellátásához. A súlyos öltözködési, vagy étkezési nehézséggel küzdő személy, aki arra kapja a támogatást, hogy abból segítséget szerezzen magának e tevékenységek ellátáshoz, megteheti, hogy segítség nélkül küszködik az öltözködéssel és étkezéssel, és a pénzt valami másra fordítja. TÁM.doc


31/11. oldal


Ez a lehetőség alapvető kérdéseket vet fel. Egyrészt az önállóság elve azt sugallja, hogy a személynek képesnek kell lennie arra, hogy saját preferenciái szerint használja fel a pénzt. Másrészt, ha a pénzt nem gondozásra költi, akkor felmerülhet a gyanú, hogy az eredeti igényfelmérés nem volt megalapozott, és a pénztámogatást meg kell vonni. Ez a kérdés számos államban különböző módon vetődött fel, és különféle megoldásokhoz és kompromisszumokhoz vezetett. Egyes államok a „laissez fair“ megközelítést követve elfogadták a személyes autonómiát, noha ez vélhetően afelé tendál, hogy egy nem megfelelő juttatási szinttel kapcsolódjon össze. Ausztriában például a gondozási biztosítás felmérése olyan táblázaton alapul, amely specifikus gondozási támogatásokat sorol fel, a hozzájuk tartozó időigény megjelölésével együtt.

Elismert

tény

azonban,

hogy

az

egyes

gondozási

szintekhez

nyújtott

készpénztámogatás általában nem fedezi annak a gondozási időtartamnak a költségét, amely pontosan

megfelelne

a

felmérésben

kijelölt

gondozás-típusnak,

illetve

formának.

Németországban a gondozási támogatás kedvezményezettjei egy szolgáltatáscsomag, vagy készpénztámogatás között választhatnak, mely utóbbinak összege jóval alacsonyabb, mint a csomagban nyújtott szolgáltatás elvi költsége. A készpénzes változat igen népszerű. Egyes kommentátorok szerint ez a nyújtott szolgáltatás minőségére adott elutasító reakció; mások arra a lehetőségre mutatnak rá, hogy a készpénzt nem gondozás megvásárlására, hanem más célokra lehet fordítani. Minden esetre azoknak, akik a készpénzt választják, meg kell nevezniük egy gondozót, és rendelkezés írja elő a megnevezettek ellenőrzését. Megint más országokban arra törekedtek, hogy a fogyatékos emberek preferenciáit a felmérés keretein belül tartsák, és az ellátásokkal megkísérelték összebékíteni az önállóságot és az adminisztratív ellenőrzést. Például Belgiumban a Flemish Fund közvetlen kifizetéseiből származó támogatások odaítélésénél a kérelmező fogyatékosságának mértékét a képességcsökkenésre vonatkozó egyéb

információk

mellett

-a

mindennapos

tevékenységek

ellátásához

-táblázat

alkalmazásával állapítják meg. Ezt az információt arra használják, hogy a kérelmezőt elhelyezzék valamelyik költségvetési kategóriában. Ezután támogatási terv készül, ami azt jelenti, hogy lehetővé teszik a fogyatékos személy számára, hogy jelezze, hogyan akarja megszervezni az életét.

TÁM.doc


31/12. oldal


A skandináv államok ebben az irányban haladva számos intézkedést is elfogadtak, például a fogyatékos személyt megtették a gondozó munkaadójává, aki jogosult meghatározni, milyen szolgáltatást és ki nyújtson. A mindennapos tevékenységek ellátásához -támogatás odaítélésének nem fogyatékossági kritériumai: Már megjegyeztük, hogy a támogatás nyújtása más feltételektől is függhet, nevezetesen például bizonyos fajta nyugdíjakra való jogosultságtól. Van két másik fő kritérium, amely érintheti a juttatás odaítélését. A támogatás függhet jövedelem-tesztektől, és lehet a támogatás igénybevételének korhatára is. A korhatárok kérdése: Bőséges példák vannak arra, hogy a „fogyatékos“ minősítést csak bizonyos kor, gyakran 65 év alatt alkalmazzák (a minősítés általában csak 65 éves kor alatt megszerezhető, de ha egyszer valaki megkapta, akkor arra 65 éves kor után is vonatkozik). Dániában például a Szociális szolgáltatásokról szóló törvényben a mozgásképességre, a társadalmi kapcsolatra és a szaktudás fejlesztésére vonatkozóan megfogalmazott jogok korhatárhoz kötöttek Az Egyesült Királyságban a 65 alattiak a mindennapos tevékenységek ellátásához támogatás (fogyatékosok életjáradéka) mindkét elemére, a gondozási és a mozgásképességi elemre is jogosultságot szerezhetnek, míg a 65 éven felüliek ellátása a gondozásra korlátozódik. Egyes államokban az időskorú fogyatékosok igényeit kisebb mértékben elégítik ki, mint a fiatal fogyatékosokét, de nem kifejezetten az igények körében differenciálnak, hanem egyszerűen kisebb összegű ellátásokat adnak. Egyes juttatások esetében ez a helyzet például Franciaországban és Belgiumban. Ezeknek a különbségeknek az egyik magyarázata az, hogy azoknak a szokásos tevékenységeknek a köre, amelyek mindennapos tevékenységeknek minősülnek, az életkortól függően változik. Itt különösen arról van szó, hogy a 65 év felettiek esetében abból indulnak ki, hogy ők már nem dolgoznak, ezért a munkába járáshoz nincs szükségük segítségre. Egyes államokban eleve magasabb szintű szolgáltatással számolnak azok számára, akik dolgoznak, mert számolnak a munkába járással kapcsolatos költségekkel (például az utazással). Dániában a Szociális szolgáltatásokról szóló törvény értelmében adott juttatások az aktív embereket célozzák, a nyugdíjasok a Szociális nyugdíjakra vonatkozó törvény szerinti,

TÁM.doc


31/13. oldal


kevésbé bőkezű ellátásokat kapnak. Hollandiában nincs korhatár, de a mozgásigényt minden egyedi esetben külön vizsgálják, aminek következtében eltérő szociális normákat alkalmazhatnak a felmérésbe bekerülő idősebb és fiatalabb emberek esetében. A közelmúltban Hollandiában a munkaképes korúakra és az időskorúakra vonatkozó eltérő rendelkezéseket összevonták a WVG (a fogyatékosokra vonatkozó törvény) bevezetésével, amit a fogyatékosokat képviselő érdekcsoportok bizonyos fenntartásokkal fogadtak. Amiatt aggódnak, hogy az időskorúak igényei csökkenthetik a fiatal fogyatékosok számára rendelkezésre álló forrásokat. A Szociális szolgáltatásokról szóló finn törvény is bizonyos mértékig hihetővé teszi az efféle aggodalmakat, ugyanis az sem ír elő korhatárt, és sok bírálat érte amiatt, hogy a források jelentős részét az időskorúak szállítására irányozza elő. Az életkor szerinti megkülönböztetésnek ettől valamelyest eltérő logikája következik abból a szemléletből, amely az egyenlőséget a „teljes életre“ vonatkoztatja. Eszerint az öregekkel és a fiatalokkal szembeni eltérő bánásmódnak nincs morális jelentősége, ha mindenkivel egyaránt törődnek akkor is, amikor fiatal, és akkor is, amikor öreg. Ezzel szemben a nem kompenzált fogyatékosság a fogyatékos személy számára rosszabb életminőséget eredményez, mint amilyen az egész élete során képességei birtokában levő személy életminősége. Ezért fontos különbséget tenni a „normális“ öregedésből fakadó (a széles körben egyformán jelentkező és ezért külön kompenzálást nem igénylő) szükségletek, és a ”fogyatékosságnak“ minősülő rendkívüli állapotokból fakadó szükségletek között. Mindazonáltal az európai államokban használt fogyatékosság-fogalomban találhatók a rendes és a kivételes körülmények megkülönböztetéséhez szükséges elemek. A normális öregedés és a fogyatékosság közötti különbségtétel olyan orvosi mutatók alkalmazásával lehetséges, mint például a betegség és a képességcsökkenés. Franciaországban például a munkaképes korú emberek ACTP (kompenzációs segély az egyik a fogyatékosság orvosi megállapítása, a másik az igények felmérése. A PSD (speciális eltartotti járadék) jogosultság vizsgálata az időskorúak esetében csak igényfelmérésből áll.

TÁM.doc


31/14. oldal


Ezzel szemben a gondozási ellátásokról Írországban folyó vitában, a kormány azt hangsúlyozta, hogy nehéz különbséget tenni a fogyatékos és a törékeny egészségi állapotú öregek között, ezért nem törölhető el a jövedelem-teszt a gondozási juttatás odaítélésénél. Egyes rendszerekben a korhatár alkalmazása összekapcsolódik a jövedelem-tesztek használatával, úgy, hogy az öregségi ellátások többnyire a jövedelem-teszttől függnek. Továbbá, a teljes élet figyelembe vételének gondolata ennek a rendszernek az ésszerűsítését igényelheti. Míg a fogyatékosság-politika célja az lehet, hogy a fogyatékos emberek életszínvonalát arra a szintre emelje, amelyet akkor érnének el, ha nem lennének fogyatékosok, addig az öregségpolitika célja ennél jóval szerényebb, még pedig egy elfogadható életszínvonalminimum biztosítása mindenkinek. Jobbára ez a helyzet Svédországban. A Svédországról szóló nemzeti jelentés azt sugallja, hogy igen erős a nyomás a fogyatékossá minősítés iránt a jövedelemteszthez nem kötött juttatások megszerzése érdekében, és a helyi hatóságok erre válaszképpen fokozottabb mértékben folyamodnak orvosi igazolásokhoz. A fentiekben felsorolt példák bemutatását azért tettük meg az általunk készített anyagban, mert szerettük volna érzékeltetni azt a tényt, hogy milyen nehéz mindenki számára megfelelő döntéseket hozni a fogyatékosság és a hozzá kapcsolódó kompenzációk tekintetében, és láthatóvá kívántuk azt is tenni, hogy mennyire bonyolult ennek a kérdéskörnek az országonkénti meghatározása és törvénybe ágyazása, mik a buktatói.

3. A TÁMOGATÓ SZOLGÁLTATÁS MŰKÖDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS FELTÉTELEI

3.1. Meglévő hazai szabályozások 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról (és annak módosításai) –

szociális törvény hatálya (1. Fejezet, II. cím)

–

szociális igazgatás szabályai (I. Fejezet, III. cím)

–

támogató szolgálatok célja, tevékenysége (IV. Fejezet, II. cím)

TÁM.doc


31/15. oldal


–

szociális szolgáltatások engedélyezése (IV. Fejezet, VII. cím)

–

Intézményi jogviszony (ellátás igénybevételének módja, annak megszűnése, ellátottak, és szociális szolgáltatást végzők jogai, térítési díjra vonatkozó szabályok, stb.) (V: Fejezet)

1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről (és annak módosításai) Általános működési feltételek: (I. Fejezet): –

általános tárgyi feltételek

–

általános működési feltételek

–

általános személyi feltételek

–

általános szakmai feltételek

–

a támogató szolgálatról (II. Fejezet, 6. cím)

–

szabályzatok (1. számú melléklet)

–

előírt szakmai létszámnormák (2. számú melléklet)

–

képesítési előírások (3. számú melléklet)

188/1999. (XII. 16.) Korm. rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről (és annak módosításai) –

szociális szolgáltatások működésének engedélyezése és megszűnésére vonatkozó szabályok

–

az állami normatíva támogatás feltételei

–

igénylésének menete

–

eljárás rendje

81/2004. (IX. 18.) ESzCsM rendelet az egyes szociális szolgáltatásokat végzők képzéséről és vizsgakövetelményeiről (és annak módosításai) –

képzésre vonatkozó szabályok (I. Rész)

–

egyes képzések speciális szabályai (II. Rész)

TÁM.doc


31/16. oldal


3.2. Dokumentáció Személyi segítés esetén 2007. január 01.-vel a következő dokumentumok vezetése kötelező: –

Megállapodás

–

Gondozási napló

–

Gondozási terv

–

Számlatömb

–

Információs napló

–

Egyszerűsített előgondozási lap

–

Kérelem

–

Értesítés

–

Igazolás

–

Nyilvántartási lap

Szállítás esetén –

Megállapodás

–

Menetlevél

–

Számlatömb

–

Megrendelő lap

4. A TÁMOGATÓ SZOLGÁLAT ÁLTALÁNOS TEVÉKENYSÉGE, FELADATAI

4.1. A támogató szolgálat általános tevékenysége A fentiek figyelembevételével tehát a támogató szolgálatok egyik alapvető feladata a fogyatékos személyek társadalmi integrációjának, valamint rehabilitációjának elősegítése. Kapcsolatkészségük javítása, családi kapcsolataik erősítése során, a munka, képzés, oktatás, TÁM.doc


31/17. oldal


sport, szabadidő, kultúra világába történő bekapcsolásuk, segítve továbbá a speciális, önsegítő csoportokban való részvételüket. A támogató szolgáltatás, komplex tevékenység keretében segít: –

az önállóság, önálló életvezetés megtartásában (nem a szolgáltatást igénybevevő helyett, hanem vele együtt végzett tevékenység során)

–

társadalmi, közösségi beilleszkedésben

–

a fogyatékos személy otthonában maradásának elősegítésében

–

család tehermentesítésében, munkában maradásuk elősegítésében

–

a kliens önrendelkezési jogának megtartásában

–

életterük kiszélesítésében, izoláció csökkentésében

A fogyatékos személyek társadalmi beilleszkedését döntően az önálló életvitel elsajátítása segíti elő, figyelembevéve a fogyatékosság jellegét, súlyosságának mértékét. A társadalom világába történő integráció segítése történhet lakáson belül, valamint lakáson kívül, mely a támogató szolgálatok esetében személyi segítés és speciális szállítás útján valósul meg, maximálisan figyelembe véve és alkalmazkodva a fogyatékossági célcsoportok egyéni igényeihez. A támogató szolgálat feladatai a segítő tevékenység során: –

a helyzet, igények feltárása, megismerése

–

a segítő tevékenység és az igények összehangolása, segítő folyamat megtervezése, annak megállapodásban történő rögzítése

–

későbbiekben, alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez, helyzethez, a segítő folyamat újragondolása

Izoláció csökkentése érdekében során a segítő feladata: –

helyzet feltárás,

–

a megváltozott élet helyzet elfogadtatása,

–

mentális segítségnyújtás,

–

a szükséges családsegítés.

TÁM.doc


31/18. oldal


A fogyatékos ember számára fontos a családi kapcsolatok erősítésén túl a sorstársakkal való kapcsolatteremtés, valamint a közösségi kapcsolatok kialakításában történő segítségnyújtás. Ebben az esetben a támogató szolgálat feladata: –

helyzet felmérés,

–

tájékoztatás,

–

a motiváció erősítése,

–

a kapcsolat keresés és kapcsolat teremtés segítése.

Mindezeken túl a támogató szolgálatok elsősorban az alábbi feladatokat kötelesek ellátni: a) az ügyfél körükbe tartozó személyek közösségi, kulturális és szabadidős szükségleteinek illetve igényeinek a megismerése; b) az igények bővítésének motiválása, c) a szűkebb és tágabb értelemben vett lakókörnyezetben (községben, városban, kistérségben, megyében) az ügyfelek számára megfelelő integrált és speciális lehetőségek folyamatos figyelemmel kísérése, d) a fogyatékos személyek rendszeres tájékoztatása a rendelkezésre álló lehetőségekről, az ügyfelek fizikai és lelki felkészítése az adott programokon való részvételre, e) a közösségi, kulturális és szabadidős programokon való egyenrangú részvétel elősegítése szállítással, személyi segítéssel valamint egyéb eszközökkel. f) a közösségi, a kulturális, a szabadidős kapcsolatokban való egyenrangú részvételhez szükséges feltételek biztosítása A fogyatékos személy munkavégzését, munkavállalását segítő szolgáltatások elérhetőségének, igénybevételének elősegítése A támogató szolgálat –

feltárja a munkavállalási képességeket és igényeket,

–

kapcsolatot tart fenn a felnőttképző és foglalkoztatási rehabilitációs intézményekkel,

–

munkaügyi

központ

Rehabilitációs

Információs

Centrumával,

rehabilitációs

megbízottakkal, –

a rehabilitációs foglalkoztatókkal és a védett szervezetekkel.

TÁM.doc


31/19. oldal


Rendszeresen tájékozódik a –

képzési és átképzési lehetőségekről

–

munkavállalást segítő tréningekről és egyéb szolgáltatásokról

–

munkavállalási lehetőségekről.

A támogató szolgálat mindezekről tájékoztatja az álláskereső ügyfeleit, valamint elkíséri és szállítja a képző és foglalkoztatási szervekhez, szükség esetén személyi segítést nyújt. A támogató szolgálat ügyfélkörében figyelemmel kíséri a munkavállalási igényeket. Az igények kielégítése céljából keresi a képzési és munkavállalási lehetőségeket, ennek keretében kapcsolatot tart fenn –

a fogyatékosok érdekvédelmi szervezeteivel,

–

a felnőttképző intézményekkel,

–

az alternatív munkaerőpiaci és a foglalkozási rehabilitációs szervezetekkel,

–

a munkaügyi központ kirendeltségeivel, Rehabilitációs Információs Centrumával és rehabilitációs megbízottaival,

–

az akkreditált munkáltatókkal, a rehabilitációs foglalkoztatókkal és a védett szervezetekkel.

A támogató szolgálat

a

fentiek szerint feltárt képzési, átképzési és elhelyezkedési

lehetőségekről folyamatosan tájékoztatja a munkát kereső ügyfeleit, valamint a képzésre illetve munkára vállalkozó fogyatékos személyeket elkíséri illetve elszállítja a képző illetve foglalkoztatási szervekhez, szükség esetén személyi segítést nyújt részükre. Jelnyelvi tolmácsszolgálat elérhetőségének biztosítása Siket és súlyosan nagyothalló kliensek kommunikációjának elősegítése céljából a legfontosabb a jelnyelvi tolmácsszolgálat elérhetőségének megszervezése, esetleg annak biztosítása. Ez történhet a hivatali ügyek intézése, kulturális, szabadidős programokon stb. történő részvétel során.

TÁM.doc


31/20. oldal


4.2. Személyi segítő tevékenységei Alapvető szükségletek kielégítése Személyi higiéné során nyújtott ápolási, gondozási, segítségnyújtási feladatok: –

tisztálkodás (mosakodás, fürdés, hajápolás, stb.)

–

öltözködés

–

étkezés,

–

bevásárlás (a fogyatékos személy állapotától függően, lehetőség szerint együtt)

–

felügyelet stb.

Közvetlen környezet higiéné biztosítása során a fogyatékos személlyel, illetve ellátásával kapcsolatos, azzal összefüggő tevékenységek, többek között: –

közvetlen környezet rendbetétele: ágyneműcsere, mosogatás, mosás stb.

Kísérés –

közszolgáltatásokhoz, egészségügyi, szociális szolgáltatásokhoz, intézményekbe

–

vásárlás (klienssel együtt)

–

útvonal betanítás

–

szabadidős, sport, kulturális, egyéb tevékenységek esetén stb.

Ügyintézés –

szociális ügyintézés során (segélyek, közgyógyellátás, ápolási díj, fogyatékossági támogatás, rokkantsági járadék, magasabb összegű családi pótlék. stb.)

–

bizonyos esetekben a nyomtatványok beszerzésében, kitöltésében történő segítségnyújtás

–

gyógyászati segédeszközök beszerzése, annak használatának betanítása, gyakoroltatása

4.3. Speciális szállítás tevékenységi köre Közszolgáltatásokhoz hozzájutást segítő tevékenység:

TÁM.doc


31/21. oldal


–

polgármesteri hivatalba

–

gyámhivatalba

–

munkaügyi központba

–

APEH kirendeltségekbe

–

Társadalombiztosítási szervekhez

–

Bíróság, rendvédelmi és más hatóságokhoz stb.

Egészségügyi, szociális intézményekhez jutás biztosítása: –

háziorvoshoz, szakrendelésre

–

munkaképesség

csökkenést

véleményező

és

egyéb

felülvizsgáló

szakorvosi

bizottságokhoz –

gyógytornára, gyógymasszázsra

–

fizioterápiára, uszodába

–

nappali ellátást nyújtó intézménybe

–

családsegítő és gyermekjóléti szolgálatokhoz

–

fogyatékosokat segítő támogató szolgálathoz stb.

Az oktatás, munka, iskola, kultúra világába történő integrálás segítése: –

alsó- közép- vagy felsőfokú oktatási intézménybe,

–

átképzést biztosító intézménybe,

–

könyvtárba, múzeumba,

–

kulturális, szabadidős és sport rendezvényekre,

–

érdekképviseleti szervekhez,

–

leendő vagy már meglévő munkahelyre,

–

a postára, a bankba,

–

bevásárló központokba és önkiszolgáló boltokba,

–

a fogyatékossággal kapcsolatos egyéb ügyintézések során (pl. látszerész, segédeszköz szakboltok stb.).

A szállítás egyénileg vagy csoportosan történhet.

TÁM.doc


31/22. oldal


4.4. Információnyújtás-tanácsadás Az információnyújtás és tanácsadás széleskörű biztosítása történhet –

szociális, egészségügyi, kulturális, sport, szabadidős és egyéb lehetőségekről

–

munka, oktatás és képzéssel kapcsolatos információk biztosítása során

–

gyógyászati segédeszközök beszerzésének lehetőségéről stb.

Tanácsadás keretében: –

életviteli tanácsadás

–

jogi tanácsadás

–

szociális intézmények szolgáltatásai

–

hozzátartozóknak nyújtott tanácsadás céljából.

5. PROBLÉMAFELVETÉSEK, AJÁNLÁSOK A jogi szabályozások anomáliái, túlszabályozottsága mind ellentmondanak az eredeti elképzeléseknek, melyek a támogató szolgáltatások létre jöttét kezdeményezték. Azt tapasztaljuk, hogy az intézményesülés fokozódásával, a célcsoport igényeihez alkalmazkodó minőségi szolgáltatásnak nincs meg a rugalmas jogi feltételrendszere. A fentiek tükrében a szolgáltatást igénybevevő érdekeit szolgáló minőségi szolgáltatás egyes elemeit gyűjtjük egybe, a jelenlegi rendszer általános problémáin keresztül: 1. Ajánlás-érintettek bevonása Minőségi támogató szolgáltatás a fogyatékos személyek ellátása területén nem képzelhető el az érintettek megkérdezése nélkül. Csak az ő igényeik megismerése, feltérképezése jelenthet alapot az őket érintő szolgáltatások, ellátások megszervezésében, szolgáltatások nyújtásában. A támogató szolgálat, mint speciális alapellátási forma, jelenleg egyedülálló módon, közvetlenül segíti a fogyatékos személyeket mindennapjaikban, komplex, azaz az élet szinte minden területére kiterjedően. Javaslatunk, hogy készüljenek felmérések, kutatások, és a jogalkotók szenteljenek nagyobb figyelmet a fogyatékos személyeket és érdekeiket érintő szolgáltatások jogi hátterének megalapozásában. TÁM.doc


31/23. oldal


2. Ajánlás - Támogató szolgáltatás pontosabb definiálása Fontosnak tartjuk élesebb választóvonal meghúzását más szociális és egyéb (egészségügyi, idősellátás stb.) szolgáltatóktól. Mindezt a következő néhány fontos mutató újragondolása mentén képzeljük el: –

Szolgáltatás, szolgáltató célja

–

Célcsoport, annak ellátási igényei

–

Feladatkör

–

Kliensre fordított ellátási idő, egyéni igények (fogyatékosság típusa, súlyosságának mértéke) tekintetében stb.

3. Ajánlás - önként vállalt, kiegészítő feladatok Az alapellátási feladatokon túl, igazodva a fogyatékos személyek igényeihez, kiegészülhetne az önként vállalt feladatokkal, melynek előnye, hogy akár kisebb, akár nagyobb létszámú szolgálatok is végezhetnék, ugyanakkor lehetőség adódik szélesebbkörű igények kielégítésére is: –

információs-tanácsadás

–

sorstársi tanácsadás

–

életvezetési tanácsadás

–

munkavállalási tanácsadás

–

jogi tanácsadás

–

munkaközvetítés

–

csoportos szolgáltatások

–

gyógyászati segédeszközök kölcsönzése

egyéb: –

pszichológiai tanácsadás

–

gyógytorna szolgáltatás elérhetősége

Ezek figyelembevételével gondos, jól körülírt, megtervezett együttműködések születhetnek Önkormányzatokkal,

Munkaügyi

Központokkal,

Háziorvosi

Szolgálatokkal,

Családsegítőkkel, otthonápolási szolgálatokkal, egyéb intézményekkel. TÁM.doc


31/24. oldal


4. Ajánlás - Önkormányzati, civil, és egyházi intézmények tekintetében Kincstári, módszertani ellenőrzések azonos szakmai alapokon nyugvó, egyenlő elbírálása az önkormányzati, civil és egyházi fenntartású szervezetek finanszírozási, ellenőrzési rendszerében. Többek között, a kötelező éves 2300 óra teljesítése nem kötelező az állami fenntartású támogató szolgálatok esetében, ezáltal mások az ellenőrzési szokások, elvárások. Súlyos diszkrimináció a civil fenntartókkal szemben továbbá, hogy azonos tevékenységért jóval kevesebb kiegészítő támogatást kapnak. Javasoljuk, hogy egy jól átgondolt, a jogi és szakmai háttér megfelelőségén nyugvó szabályozás vegye kezdetét. Ez ne az önkormányzati, civil, egyházi fenntartású szolgáltatók közötti határvonalak mentén tegyen különbséget, hanem szakmailag is alátámasztott egységes követelményrendszer alapján. 5. Ajánlás - Városi, kistérségi támogató szolgálatok működési feltételeinek, annak különbségeinek újragondolása Jelenleg az egységes minőségfejlesztési standard rendszer – a támogató szolgáltatásokat tekintve - nem vezethető be a városi és kistérségi működési feltételek különbségeinek figyelembevétele nélkül. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a KSH. 2001. évi településszerinti megoszlás adatai szerint a fogyatékos emberek magasabb arányban élnek a községekben (40,3%), mint a fővárosban (14,2) és más városokban (26,9%). Nehézségek a kistérségben működő szolgálatok esetében: –

Ellátó és ellátott közötti nagy távolságok

–

A kistérségi központban jobban hozzáférhető az ellátás, amely diszkriminációs lehetőséget rejt, a kapacitások függvényében a központtól távolabbi település lakói számára.

–

Sok a nem ellátottra fordított idő, mely az utazásból és a rendkívül magas adminisztrációs terhekből adódik.

–

Magas rezsiköltséggel működő szolgáltatás (szállítás: sok igénybevevő nélkül futott km, személyi segítés: az ellátotthoz eljutás sok időt, magas költséget jelent. Az ellátottra terhelni nem lehet ezt a költséget.)

TÁM.doc


31/25. oldal


–

Magas amortizációs költség az eszközök fokozott igénybevétele miatt (pl. gépkocsi)

–

Kevés a szakmai létszám stb.

A következő mutatók figyelembevételét javasoljuk: –

mennyiségi, minőségi feltételek

–

a település szerkezete

–

rászorulók száma

–

költségigény

–

rászorulók igényei stb.

Javasoljuk a kistérségi modell figyelembevételét, melynek célja a szociális alap és szakellátás feladatainak integrált megvalósítása jellemzően a kistelepülések körében: –

a megvalósulás helye az egymással természetes kapcsolati-közösséget alkotó települések összefogásából életrehívott, „konzorciumi” formában működő társulás

Előnyei: –

különböző ellátási szintek között kíván kapcsolatot kiépíteni

–

hálózatépítés keretében bővülhetnének egyes kapacitások

–

nőne a szociális intézményekhez történő hozzáférés lehetősége

–

növekvő ellátási biztonság

–

Eu-s pályázati lehetőségek jobb kihasználhatósága

–

többlábú finanszírozhatóság

–

megvalósuló szubszidiaritási elv

Hátrányai: –

szervezési nehézségek a többszereplő okán

–

eltérő érdekek

A támogató szolgáltatás ebben az esetben megvalósulhat –

integrált szolgáltatási formában, (szállítási szolgálat optimalizálásának lehetősége)

–

kiszerződött formában (több szolgáltatás bevonásával, az igénybevevő szükségletei mentén, a verseny hatékonysági előnyét kihasználva)

TÁM.doc


31/26. oldal


A problémák kezelési módja alternatív finanszírozási modell bevezetése, mely a fentieket figyelembe veszi. Ajánljuk továbbá a minimum standardok kidolgozása mentén történő szabályozást, mely minimum standardok megfelelnek a városi és kistérségi szolgáltatások esetében is. 6. Ajánlás - A dokumentáció egységesítése, egyszerűsítése Elfogadhatatlannak tarjuk a jelenlegi, a szolgáltatást igénybevevők speciális igényeihez nem alkalmazkodó, életszerűtlen, a klienst is megterhelő, gyakran elijesztő dokumentációt: –

sokszor felesleges adatok

–

ellenőrzést is megnehezíti.

Természetesen indokoltnak tarjuk az átláthatóságot, és ellenőrizhetőséget, ám ezt megvalósíthatónak gondoljuk a dokumentáció egységesítése és egyszerűsítése mentén is az adminisztrációs terhek csökkentésével. Itt is fontosnak tartjuk a gondozási szempontú személyi segítés értelmezéssel való szakítást. Javasoljuk, ezért pl. a Gondozási Napló és Gondozási Terv eddigi elnevezése helyett a Szolgáltatási Napló és a Szolgáltatási terv elnevezést. 7. Ajánlás - Képzési anyag átdolgozása, a támogató szolgálathoz kapcsolódó feladatok és az ehhez társított végzettségek problémaköre Szükségesnek tartjuk a képzési anyag átdolgozását, miután tapasztalataink azt mutatják, hogy a kötelező képzés elvégzése után is sok tekintetben a tanácstalanság a jellemző. Jelenleg még a rövid képzési idő sem ad okot arra, hogy a képzés rendje a támogató szolgálatok specialitásaira fókuszáljon. Amennyiben a fogyatékos személy igényeire próbálunk választ adni, és komolyan gondoljuk a minőségirányítás feltételrendszerének megteremtését, nagyobb figyelmet kell szentelnünk a munkatársak, leendő személyi segítők, munkatársak kiválasztásában. Nagyobb hangsúly kell, hogy legyen a hozzáálláson, empátián és segítőkészségen, rugalmasságon. Sajnos mindezek, jelenleg, csak másodlagos követelmények. Ezért javasoljuk, különös tekintettel a működtetési (dokumentáció-vezetés), valamint a gyakorlati ismeretek bővítését. Javaslatunk, hogy az 1/2000 SZCSM rendelet alapján a nem szakirányú végzettségeknek minősülőket is elfogadják a szakirányú végzettség körébe és a szolgálatvezető nagyobb szabadságot kapjon a személyi segítők és gépjárművezetők kiválasztásában. Kapjon nagyobb hangsúlyt az e területen végzett gyakorlat, tapasztalat is. TÁM.doc


31/27. oldal


Ajánljuk továbbá, hogy a szociális alapvégzettséget adó képzések keretében kerülhessen sor a támogató szolgáltatás, személyi segítés képzés bevezetésére, illetve annak felvételére. Javasoljuk továbbá a távoktatási forma bevezetését. Ez a módszer annál is inkább szükséges, mert a jelenlegi kötelezően elvégzendő képzési rend nem szentel kellő figyelmet a szolgáltatás folyamatos biztosításának feltételeire, azaz jelenleg a szolgáltatás minden munkatársa, egyidőben kerül beiskolázásra, kockáztatva ezzel a szolgáltatás folyamatos biztosítását. Nagy gondot jelent ez által a kötelező óraszám teljesítése is. 8. Ajánlás- Ellátotti kör, jogosultság kérdése, kompetenciák A jelenlegi jogi szabályozás révén számos olyan „fogyatékos személy” került ki a klienskörből, akik önálló életvitelükben segítségre szorulnak, de nem rendelkeznek az ellátásukhoz szükséges előírt igazolásokkal, ugyanakkor egyéb intézmény sem tudja ellátásukat megoldani. Az ellátotti kör meghatározása korábban sem volt egyértelmű, így a támogató szolgálatok tevékenysége gyakran fedte az idősgondozás, egészségügy területét, összemosva ezzel a gondozási központok, egészségügyi intézmények munkájával, tevékenységi körével. A fentiekben az európai példákon keresztül mutattuk be, milyen megoldások születtek már ennek a problémának az áthidalására. A szolgáltatók feladata a jelenlegi 1993-as törvény szerint a Támogató szolgálatok segítségnyújtására azok az emberek jogosultak, akiket a törvény különböző elbírálási metodika szerint jogosultnak tekint. Úgy véljük, hogy a szociális szolgáltatók nem arra jöttek létre, hogy a különböző közpénzek elosztási politikájának színterei legyenek. A szolgáltatók feladata az kellene legyen, hogy más hatóság alapján meghozott döntést követően biztosítsák a fogyatékos személynek az általa igényelt szolgáltatást a szerint, ahogyan azt a szociális szolgáltatók a jogszabályokban meghatározott keretek között a potenciális ügyfélkörnek nyújthatják. Amennyiben végre a szolgáltatók nem a „hatósági munkát” végzik majd elsősorban, hanem a szolgáltatás színvonalára koncentrálnak, majd akkor lehet igazán minőségbiztosításról, az ügyfelek által elvárt mértékű és egyéni igényekhez igazodó professzionális munkát képzett segítőkkel végezni. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a mai magyarországi körülmények között alkalmazott, szolgáltatókra vonatkozó normatív támogatási politika sem szolgálja az ügyfelek érdekeit.

TÁM.doc


31/28. oldal


Számos tanulmány és már működő külhoni példa mutatja be, hogyan érdemes a támogatási metodikát a potenciális igénybevevő célcsoport támogatásához igazítani, nem pedig a szolgáltatók támogatására fektetni a hangsúlyt. Azzal a ténnyel tisztában vagyunk, hogy minden egyes ország esetében a nemzeti szociálpolitikai hagyományok befolyásolják az alkalmazott módszerek kiválasztásának és működtetésének színterét, de érdemes figyelembe venni azt a tényt, hogy a már kipróbált és bevált modellek hasznos információkkal és tapasztalatokkal ellátva bennünket segíthetnek a helyes politikai taktika kiválasztásához, és igazodni a kitűzött „igazi célhoz”, vagyis a szociális ellátó rendszer eredetileg meghatározott célkitűzéseihez. Úgy gondoljuk, hogy ennek ellenére munkánk elején megfontolandó példákat és módszereket soroltunk fel a működő gyakorlatokból, amivel azt szerettük volna elérni, hogy a szolgáltatásokat nyújtó szervezetekről” vegyék le „az igénybe vételt meghatározó hatósági döntési kompetenciát”. Ezt végezze az erre kijelölt szervezet, és a szolgáltatók már kész döntések alapján végezhessék mindennapi tevékenységüket. Ezzel kikerülhetjük a fennálló jelenlegi problémákat a szolgáltatók és ellátottak, valamint a szolgáltatók és az ellenőrzést folytató hatóságok között.

6. FOGALMI MEGKÖZELÍTÉS Társadalmi integráció Az a folyamat, amelynek során az egyén, vagy egy csoport a tágabb közösség részévé válik, tagjaihoz hasonló jogokat érvényesít, illetve kötelezettségeket teljesít. A fogyatékos személy társadalomba való sikeres beilleszkedéséről, integrációjáról akkor beszélhetünk, ha a következő területek együttesen eredményesek: –

a fogyatékos ember különböző szükségleteit nem külön, hanem lakókörnyezete megfelelő intézményeiben elégítheti ki (az oktatási intézmények, az orvosi ellátás, ahol a munkahelyek nem szegregáltak),

–

a sérült személy közvetlen társas környezetének keretein belül zajló kapcsolatai működnek

és a fogyatékos személyek hátrányait kompenzáló intézményrendszer

elérhető, TÁM.doc


31/29. oldal


–

a fogyatékos ember számára különösen fontos személyekkel, családtagokkal, barátokkal, sorstársakkal együtt alkotott, életkorának és egyéb személyes körülményeinek megfelelő privát szféra megléte és normális működése,

–

az önálló döntési jogok gyakorlásának és a társadalmi életben való aktív részvételének lehetősége fennáll.

A támogató szolgálatok működtetése során törekednünk kell arra, hogy a sérült emberek olyan életkörülmények között éljenek, mely a normális életfeltételekhez a lehető legközelebb állnak. Rehabilitáció: Az egészségügyi, mentálhigiénés, oktatási, képzési, átképzési, foglalkoztatási, szociális rendszerekben megvalósuló folyamat, amelynek célja a fogyatékos személy képességének fejlesztése, szinten tartása, a társadalmi életben való részvételének, valamint önálló életvitelének elősegítése. Személyi segítés: Speciálisan képzett személyek által, a fogyatékos személyeknek közvetlen módon nyújtott segítési forma. Figyelembe veszi fogyatékosság jellegét, annak súlyosságát és tiszteletben tartja az egyén önrendelkezési jogát. A személyi segítés térítési díj ellenében nyújtott, támogató szolgálaton belül végzett szolgáltatási tevékenység. Speciális szállítás: A fogyatékos személyek (különösen mozgás-, halmozottan sérült, illetve látássérült személyek, csoportos szállítás) helyváltoztatását, szállítását elősegítő támogató szolgálaton belül, térítési díj ellenében végzett szociális tevékenység, melynek feltétele, a speciálisan átalakított gépjármű. Célja a fogyatékos személyek önrendelkezésén alapuló, önálló

életvitelének

megkönnyítése,

elsődlegesen

a

lakáson

kívüli

szolgáltatások,

intézmények elérését segítve. „Speciális” információnyújtás-tanácsadás Az információhoz való hozzáférés alapvető joga a fogyatékos embernek. A speciális információ-tanácsadás nyújtása az önálló, mindennapi életvitel könnyítését kell, hogy elősegítse. A fogyatékos személyeket, és azok hozzátartozóit közvetlenül érintő információnyújtás, tájékoztatás a szociális, egészségügyi, oktatási, intézményi, szociális juttatásokról, ellátási formákról, azok változásairól, működő intézményekről, érdekképviseleti szervekről stb. az egyik legfontosabb feladatnak tekintjük.

TÁM.doc


31/30. oldal


Tapasztalataink szerint speciális információk hiányában az érintettek kevésbé jutnak hozzá a rendelkezésre álló anyagi és egyéb forrásokhoz. A tanácsadás a fogyatékos személy életterének kiszélesítése, komfortérzetének biztosítása, valamint a hozzátartozók segítése is a gyakran megváltozott életkörülményekhez történő alkalmazkodás céljából. Az információnyújtás-tanácsadás legtöbbször telefonon, személyesen, levél, illetve e-mail útján történik. A támogató szolgálatok felelőssége ugyanakkor, hogy szolgáltatásainak lehetősége eljusson az

érintettekhez,

hogy

az

azokhoz

történő

hozzáférés

megvalósulhasson.

Ennek

megvalósulása történhet akár elektronikus formában, akár szóróanyag, tájékoztató füzetek kibocsátásával, akár a média közreműködésével.

TÁM.doc


31/31. oldal

TÁM TÁMOGATÓ SZOLGÁLTATÁS. Készítették: Arany Amália Helmeczi Erika Kanyik Csaba Dr. Szabó Miklós. Szociális és gyermekvédelmi szabályozók

Recommend Documents