Talajdegradációs folyamatok és a talaj szélsőséges vízgazdálkodása, mint környezeti problémák a Kárpát-medencében Várallyay György MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet, Budapest Az emberi élet minőségének kritériumait illetően a különböző társadalmak tagjainak véleménye, a természeti és gazdasági viszonyoktól, emberi karakterüktől, szociális körülményeiktől, lehetőségeiktől, történelmi hagyományaitól, befolyásoltságuktól, egyéni és csoportérdekeiktől függően nagymértékben különbözik, s időben is jelentősen változik. Három feltételt illetően azonban szinte teljes az egyetértés. Ezek a következők: – megfelelő mennyiségű és minőségű, egészséges élelmiszer; – jó minőségű víz; – kellemes környezet. Mindhárom szoros és sokoldalú összefüggésben van a talajjal, valamint annak használatával. Ennek alapján fogalmaztuk meg 1997. évi „Föld–napi” üzenetünkben: „Talaj és vízkészleteink ésszerű és fenntartható használata, megóvása az életminőség javításának fontos feltétele, ezért össz-társadalmi érdek!” (Várallyay, 2000a). A fenntartható fejlődés megkülönböztetett jelentőségű elemei a Kárpátmedencében talajkészleteink, illetve ökoszisztémáink (felszín közeli geológiai képződmények–talaj–víz–élővilág–felszín közeli atmoszféra kontinuum) ésszerű hasznosítása, védelme, állagának, kedvező „minőségének” megőrzése, sokoldalú funkcióképességének fenntartása, ami az egész társadalom részéről különös figyelmet igényel, átgondolt és összehangolt intézkedéseket tesz szükségessé (Várallyay, 2001, 2002b). 1. A talaj jelentősége és funkciói A Kárpát-medence, de különösen – az egyéb természeti kincsekben szegény – Magyarország, megkülönböztetett jelentőségű, feltételesen megújuló (megújítható) természeti erőforrását a talajkészletek képezik. A társadalom a Kárpát-medencében is egyre inkább és egyre sokoldalúbban veszi igénybe a talaj különböző funkcióit, amelyek közül legfontosabbak a következők (Várallyay, 1997, 2000a,c, 2002b): – Feltételesen megújuló természeti erőforrás. – A többi természeti erőforrás (sugárzó napenergia, légkör, felszíni és felszín alatti vízkészletek, biológiai erőforrások) hatásának integrátora, transzformátora, reaktora. Ily módon biztosít életteret a talajbani élettevékenységnek, termőhelyet a természetes növényzetnek és termesztett kultúráknak. – A primér biomassza-termelés alapvető közege, a bioszféra primér tápanyagforrása. – Hő, víz és növényi tápanyagok természetes raktározója. – A talajt (és terresztris ökoszisztémákat) érő, természetes vagy emberi tevékenység hatására bekövetkező stresszhatások puffer közege. – A természet hatalmas szűrő- és detoxikáló rendszere. – A bioszféra jelentős gén-rezervoárja, a biodiverzitás nélkülözhetetlen eleme. – Földtörténeti és történelmi örökségek hordozója. E funkciók fontossága, jelentősége, „súlya” térben és időben egyaránt változott és változik ma is. Hogy hol és mikor melyik funkciót hasznosítja az ember az adott szocioökonómiai körülményektől és politikai döntésektől, az ezek által megfogalmazott céloktól, „elvárásoktól” függ.
2. Talajkészletek a Kárpát-medencében A Kárpát-medence (elsősorban az alföldek) általában kedvező agroökológiai adottságokkal (klíma, talaj, vízkészletek) rendelkeznek, s jó lehetőséget nyújtanak élelmiszer-, takarmány-, ipari nyersanyag-, esetleg energia célú biomassza-termelésre. Ezek a kedvező adottságok azonban térben és időben egyaránt igen nagy változatosságot mutatnak, szélsőségekre hajlamosak, szeszélyesek, ezért nehezen előrejelezhetőek, s érzékenyen reagálnak természeti okok miatti, vagy az emberi tevékenységből adódó stressz-hatásokra (Láng et al., 1983; Várallyay, 2002c, Várallyay et al., 1979, 1980). A viszonylag kedvező adottságokat elsősorban az alábbi 3 talajtani tényező veszélyezteti: 1. Talajdegradációs folyamatok. 2. Talajtani okok miatti szélsőséges vízháztartási helyzetek. 3. Elemek (növényi tápelemek, szennyező anyagok) kedvezőtlen biogeokémiai körforgalma. Mindezek felmérése és sokoldalú hatásainak elemzése a kárpát-medencei országok regionális tudományos együttműködésének egyik vonzó feladata lehet. 3. Talajtermékenységet gátló tényezők A Kárpát-medence jelentős területén fordulnak elő különböző talajtermékenységet gátló tényezők, illetve hatnak a talaj sokoldalú funkcióinak zavartalanságát veszélyeztető talajdegradációs folyamatok. Ezeket mutatjuk be az 1. ábrán, a térkép területi adatait pedig az 1. táblázatban (Szabolcs & Várallyay, 1978). A bemutatott kép a Kárpát-medence többi részére vonatkozóan sem kedvezőbb, sőt ellenkezőleg! A fenntartható talajhasználat kétféleképpen reagálhat a korlátozó tényezőkre: – vagy igazodik, alkalmazkodik az adott helyzethez megfelelő művelési ággal, vetésszerkezettel, agrotechnikával; – vagy megváltoztatja e tényezőket talajjavítással, meliorációval (táblásítás, vízrendezés, talajjavítás, talajvédelem). 4. Talajdegradációs folyamatok Talajdegradációs folyamatok természeti okok miatt, vagy a sokoldalú emberi tevékenység közvetlen vagy közvetett hatásaiként; tudatos vagy nem kívánt (ismert, kiszámítható vagy váratlan) következményeiként egyaránt bekövetkezhetnek. A talajdegradációs folyamatok a talaj anyagforgalmának számunkra kedvezőtlen irányban történő megváltozását jelentik, amelynek következményei: területveszteség és/vagy a terület értékcsökkenése; zavarok a talaj funkcióiban; a talaj termékenységének csökkenése; talajökológiai feltételek romlása (→ gyengébb növényfejlődés → kisebb biomasszahozam → kisebb termés); kedvezőtlenebb körülmények az agrotechnikai műveletek időben és megfelelő minőségben történő energiatakarékos elvégzéséhez; nagyobb termelési ráfordítások (növekvő energia-, vízellátás és vízelvezetés-, valamint tápanyagigény stb.); káros környezeti mellékhatások (például árvíz- és belvízveszély fokozódása; felszíni és felszín alatti vízkészletek szennyezése; táj-rombolás stb.) A különböző emberi beavatkozások közvetlen vagy közvetett hatásaira bekövetkező talajdegradációs folyamatok általában nem szükségszerű és kivédhetetlen következményei az intenzív mezőgazdasági és ipari termelésnek, valamint az általános társadalmi fejlődésnek, hanem többnyire megelőzhetők, kiküszöbölhetők, de legalább bizonyos tűrési határig mérsékelhetők. A talajok degradációs folyamatokkal szembeni érzékenységének elemzése és értékelése e „tűrési határ” meghatározásához nyújt egzakt tudományos alapokat.
A Kárpát-medencében, s benne Magyarországon a legfontosabb talajdegradációs folyamatok a következők (Várallyay, 1989, 1999, 2000b): – Víz és szél okozta erózió. – Savanyodás. – Sófelhalmozódás, szikesedés. – Talajszerkezet leromlása, tömörödés. – A talaj vízgazdálkodásának szélsőségessé válása. – Biológiai degradáció: kedvezőtlen mikrobiológiai folyamatok, szerves-anyagkészlet csökkenése. – A talaj tápanyagforgalmának kedvezőtlen irányú megváltozása. – A talaj pufferképességének csökkenése, talajmérgezés, „toxicitás”.
1. ábra A talajok termékenységét gátló tényezők Magyarországon. 1. Nagy homoktartalom. 2. Savanyú kémhatás. 3. Szikesedés. 4. Szikesedés mélyebb talajrétegekben. 5. Nagy agyagtartalom. 6. Láposodás, mocsarasodás. 7. Erózió. 8. Felszín közeli tömör kőzet. 1. táblázat. A talaj termékenységét gátló tényezők Magyarországon (1:500 000 térkép területi adatai) A talaj termékenységét gátló főbb tényezők 1. Nagy homoktartalom 2. Savanyú kémhatás ebből erodált felszín közeli tömör kőzet 3. Szikesedés 4. Szikesedés a mélyebb talajrétegekben 5. Nagy agyagtartalom 6. Láposodás, mocsarasodás 7. Erózió ebből savanyú kémhatású 8. Felszín közeli tömör kőzet ebből savanyú kémhatású Összesen
Terület 1000 hektárban 746 1200 348 67 757
Mező- és erdőgazdaságilag művelt területek %-ában 8,9 14,3 4,2 0,8 9,0
Magyarország összterületének %-ában 8,0 12,8 3,7 0,7 8,1
245
2,9
2,6
630 161 1455
7,5 1,9 17,4
6,8 1,7 15,6
348 217
4,2 2,6
67 4996*
3,7 2,3
0,8 59,5*
0,7 53,5*
Az utóbbi években a térinformatika és a számítógép-technika robbanás-szerű fejlődése lehetőséget adott az elmúlt évtizedek eredményes talajfelvételezési/talajvizsgálati /talajtérképezési információ anyagának korszerű digitális adatbázisokba szervezésére. Az ezirányú nemzetközi programokba Magyarország is tevékenyen bekapcsolódott. Közép-keleteurópai koordinátorként vettünk részt a GLASOD (GLobal Assessment of SOil Degradation), SOTER (SOil and TERrain Digital Database) és SOVEUR (SOil Vulnerability of EURopean Soils) programok munkálataiban. A PHARE–MERA (MARS/Monitoring Agriculture with Remote Sensing/and Environment Related Applications) Projekt Talajdegradációs Szubprojektjének (Szabó et al., 1998; Várallyay, 1999, 2002b) keretében például kidolgozásra került a talajdegradációs folyamatok regionális lehatárolásának, valamint osztályozásának módszertana, amelynek vázlatát a 2. ábrán mutatjuk be. 1. Országos adatbázis létrehozása
INTEGRÁLT TALAJDEGRADÁCIÓS GIS
- A meglevõ adatok összegyûjtése és a talajdegradációs folyamatok szempontjából releváns adatok rendszerbe foglalása
5. Eredmények
2. Talajdegradáció regionalizáció - A degradációs régiók lehatárolása - Reprezentatív mintaterületek kiválasztása
a) b) c)
3. Referencia adatok gyûjtése
d)
Potenciális Degradáció
Referencia Adatok
- 1:500.000 térkép a potenciális és aktuális degradációs régiókról - Ûrfelvétel-térképek (1:100.000) a mintaterületekrõl a degradációs típusok szerinti osztályozással
Osztályozott Degradáció Aktuális Degradáció
- A mintaterületek részletes adatbázisának létrehozása 4. Ûrfelvételek feldolgozása - Az ûrfelvételek elõfeldolgozása - Az ûrfelvételek spektrális analízise - Az ûrfelvételek degradációs típusok szerinti osztályozása
2. ábra. A Phare MERA talajdegradáció–térképezési projekt módszertana
A kidolgozott módszer és az országban meglévő valamennyi talajtani információ felhasználásával elemeztük Magyarország talajainak „környezeti érzékenységét” az alábbi talajdegradációs folyamatokkal szemben: – víz és/vagy szél okozta talajerózió; – talajsavanyodás; – sófelhalmozódás, szikesedés; – fizikai degradáció (szerkezet-leromlás, tömörödés); – felszín alatti vízkészlet tápanyagterhelése, -szennyezése. 5. Szélsőséges vízháztartási helyzetek A Kárpát-medence természeti adottságai között nagy biztonsággal előre-jelezhető, hogy az élelmiszer- és környezetbiztonságnak, a korszerű mezőgazdaság- és vidékfejlesztésnek, valamint a környezetvédelemnek egyaránt a víz lesz egyik meghatározó tényezője, a vízfelhasználás hatékonyságának növelése, ennek érdekében pedig a talaj vízháztartásszabályozása megkülönböztetett jelentőségű kulcsfeladata (Antal et al., 2000; Cselőtei & Harnos, 1994; Somlyódy, 2000; Várallyay, 2002a, 2004a, 2005a). Vízkészleteink ugyanis korlátozottak.
A lehulló csapadék a jövőben sem lesz több (sőt a prognosztizált globális felmelegedés következtében esetleg kevesebb) mint jelenleg, s nem fog csökkenni tér- és időbeni változékonysága sem. A Kárpát-medencében – elsősorban annak alföldi területein – pedig éppen ennek van megkülönböztetett jelentősége. Az átlagos 550 mm évi csapadékmennyiség ugyanis – optimális eloszlásban – a jelenleginél nagyobb biomasszahozamok előállításának vízigényét is fedezné. Az átlagos csapadékmennyiség azonban többnyire roppant szeszélyes időbeni és területi megoszlásban hull le, s gyakran csupán szerény hányada jut el a növényig. Ezért adódik gyakran zavar a növények vízellátásában, s van, vagy lenne szükség a hiányzó víz pótlására, illetve a káros víztöbblet eltávolítására – esetleg ugyanabban az évben, ugyanazon a területen. A legfájdalmasabb példát erre a kilencvenes években egymást követő száraz évek utáni csapadékosabb periódus; illetve – még szélsőségesebben – a nagyon csapadékos 1999. évi őszt és 2000. évi tavaszt követő nyári–koraőszi szinte csapadékmentes periódus szolgáltatta pusztító árvizeket, belvizeket, talaj-túlnedvesedést, majd súlyos aszályt és komoly aszálykárokat eredményezve (Várallyay, 2004a, 2005a,b). A Kárpát-medence vízháztartási szélsőségességét a szeszélyes csapadékviszonyok mellett két további tényező súlyosbítja: – a makrodomborzat tekintetében sík Alföld heterogén mikrodomborzata (padkákkal, hátakkal, erekkel, laposokkal, semlyékekkel); és – a térség talajviszonyainak igen nagy változatossága, helyenként mozaikos tarkasága, valamint a talajok jelentős hányadának kedvezőt-len fizikai–vízgazdálkodási tulajdonságai. Felméréseink szerint Magyarország talajainak mintegy 43 %-a kedvezőtlen, 26 %-a közepes és csak 31 %-a kedvező vízháztartású (Várallyay, 1985, 2002a; Várallyay et al., 1980). Szemléletesen mutatja ezt a 3. ábra kördiagramja, amelyen a talaj kedvezőtlen, közepes vagy kedvező vízháztartásának fő okait is feltüntettük. Hasonló összeállítást mutatunk be megyékre vonatkozóan a 4. ábrán. A talaj szélsőséges vízháztartásának/nedvességforgalmának főbb okait és következményeit foglaltuk össze vázlatosan az 5. ábrán. Fenti okok gyakran eredményeznek szélsőséges vízháztartási helyzeteket (egyaránt nagy árvíz-, belvíz- és túlnedvesedési veszély, valamint az aszály-érzékenység) mindezek kedvezőtlen, sőt káros környezeti/ökológiai következményeivel (talajdegradációs folyamatok, felszíni és/vagy felszín alatti vízkészletek minőségének romlása, biomasszahozam és biodiverzitás csökkenése stb.) együtt. Márpedig a korszerű „fenntartható” talajhasználatban megkülönböztetett jelentősége van a termesztési kockázatok csökkentésének, a talajvédelemnek, a szélsőséges vízháztartási és ökológiai stressz-helyzetek megelőzésének, kiküszöbölésének, mérséklésének. Ez a Kárpát-medence alföldi területein kétirányú vízháztartásszabályozást tesz szükségessé (Várallyay, 2001, 2002a), amelynek alaptétele nem lehet más, mint – a talaj felszínére jutó víz talajba szivárgásának, és – a talajban történő hasznos (a növények számára felvehető formában történő) tározásának elősegítése, illetve – a felesleges vizek talajból és területről történő eltávolítása. E célok lehetőségeit foglaltuk össze a 2. táblázatban, utalva arra, hogy a vízháztartásszabályozási beavatkozások túlnyomó része egyben hatékony környezetvédelmi intézkedés is (Várallyay, 2005a). A növekvő vízigények kielégítése a várhatóan nem növekvő (sőt esetleg csökkenő vízkészletekből, a várhatóan jelentős mértékben növekvő más irányú vízigények kielégítése mellett csak a vízfelhasználás hatásfokának növelésével képzelhető el és valósítható meg, amelynek egyik alapvető eleme a talaj vízháztartásának, nedvességforgalmának hatékony szabályozása. A talaj ugyanis hazánk legnagyobb kapacitású természetes víztározója (Várallyay, 2001, 2005c). Felső egy méteres rétege mintegy 30–35 km³ víz befogadására és
3. ábra Kedvezőtlen, közepes és jó vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező talajok megoszlása Magyarországon. 1–5. Kedvezőtlen vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező talajok (43 %). A kedvezőtlen tulajdonságok oka: 1. Szélsőségesen nagy homoktartalom (10,5 %). 2. Szélsőségesen nagy agyagtartalom (11 %). 3. Szikesedés (10 %). 4. Láposodás (3 %). 5. Sekély termőréteg (8,5%). 6–8. Közepes vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező talajok (26 %). Oka: 6. Könnyű mechanikai összetétel (11 %). 7. Agyagfelhalmozódás a talajszelvényben (12 %). 8. Mérsékelt szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben (3 %). 9. Jó vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező talajok (31 %).
4. ábra Kedvezőtlen, közepes és jó vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező talajok megoszlása megyénként. 1–6. Különböző okok miatt kedvezőtlen és közepes vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező talajok. A kedvezőtlen és közepes vízgazdálkodási tulajdonságok oka: 1. Nagy homoktartalom. 2. Nagy agyagtartalom. 3. Agyagfelhalmozódás a talajszelvény egyes rétegeiben. 4. Szikesedés. 5. Láposodás. 6. Sekély termőréteg. 7. Jó vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező talajok. A) Vízátnemeresztő réteg (kéreg) a talaj felszínén a) b)
sókkal összecementált kéreg (nátriumsók, gipsz, mész) helytelen agrotechnikával összetömörített réteg – túlművelés, nehéz erőgépek – helytelen öntözés
B) Sekély beázási réteg (kis vízraktározó képesség) a) szilárd kőzet b) tömör „padok” (vaskőfok), orstein mészkőfok, összecementált kavics stb.) c) kicserélhető. Na+, agyag, CaCO3 vagy más anyagok által összecementált réteg d) helytelen művelés következtében loalakuló réteg („eketalpréteg”)
⇒
Szélsőséges vízgazdálkodás [túlnedvesedés, aerációs problémák) belvízveszély [felszíni lefolyás, vízeróziós károk aszály- (szárazság) érzékenység
5. ábra A víz talajba szivárgását korlátozó tényezők 2. táblázat. A talajvízháztartás szabályozásának lehetősége, módszerei és környezeti hatásai
Módszerek
Környezeti hatások
talajvédő gazdálkodás: beszivárgás időtartamának növelése (lejtőszög mérséklése; állandó, zárt növénytakaró megtelepítése; talajművelés); beszivárgás lehetőségeinek javítása (talajművelés, mélylazítás) beszivárgás gyorsítása (talajművelés mélylazítás); felszíni vizek összefolyásának megakadályozása talaj víztartó-képességének növelése; repedezés (duzzadászsugorodás) mérséklése szivárgási veszteségek mérséklése; talajvízszint-szabályozás szivattyúzás, drénezés) felszíni lefolyás csökkentése (lásd fent) talaj vízraktározó-képességének növelése (beszivárgás elősegítése, talaj víztartó-képességének növelése); megfelelő művelési ág és vetésszerkezet (növény megválasztás); talajjavítás; talajkondicionálás öntözés
1,1a 5a, 8
Lehetőségek Felszíni lefolyás
Megakadályo-
Felszíni párolgás Talajon keresztüli talajvíz-táplálás Talajvízszint emelkedés Talajba szivárgás Talajban történő hasznos tározás
zása vagy mérséklése elősegítése
Hiányzó víz pótlása (öntözés) Felesleges és káros vizek felszíni elvezetése felszín alatti
felszíni
2,4 5b, 7 2,3 5b,5c 1,4,5a, 7 4,5b,7
4,7,9,10 1,2,3,5c,6,7, 11
vízrendezés (drénezés)
felszín alatti
Kedvező környezeti hatások Az alábbi káros környezeti mellékhatások megelőzése, megszüntetése vagy mérséklése 1. Víz okozta talajerózió; talajfolyás 2. Másodlagos szikesedés 3. Láposodás, vizenyősödés, belvízveszély 4. Aszályérzékenység, repedezés 5. Kijuttatott tápanyagok 5a. bemodósása (→ felszíni vizek eutrofizáció) 5b. kilúgzódása (→ felszín alatti vizek) 5c. immobilizációja 6. Fitotoxikus anyagok képződése 7. Biológiai degradáció 8. Árvízveszély a vízgyűjtőterületen
Kedvezőtlen környezeti hatások
9.
Túlnedvesedés (belvíz-érzékenység; elvizenyősödés, láposodás-mocsarasodás) 10. Tápanyag-kilúgzódás 11. Szárazság-érzékenység
25–30 km³ víz raktározására képes. Ennek mintegy 55–60 %-a a növény számára nem hozzáférhető „holtvíz”, 40–45%-a pedig „hasznosítható víz”, amelyre vonatkozóan pontos területi adatok állnak rendelkezésünkre. Mindez azt jelenti, hogy a lehulló csapadék több mint fele (!) egyszerre „beleférne” a talajba, ha beszivárgását nem akadályozná a talaj – víz tározására alkalmas pórusterének vízzel telítettsége („tele palack effektus); – felső rétegének átfagyása („fagyott palack effektus”); – felszínén, illetve felszín közeli rétegeiben kialakuló lassú víznyelésű réteg, amely megakadályozza vagy lassítja a talaj potenciális nedvességtározó terének feltöltését („ledugaszolt palack effektus”) (5. ábra) (Várallyay, 2004a, 2005c, 2006). Ilyen területeken a talaj még a hosszabb–rövidebb belvízborítás alatt sem ázik be mélyen, nem „használja ki” legalább a felső egy méteres réteg víztároló kapacitását. Ezért fordul elő azután – egyre gyakrabban és egyre nagyobb területeken – az a helyzet, hogy a belvizek természetes eltűnése vagy mesterséges eltüntetése után a csapadékszegény nyári időszakban a talaj viszonylag vékony rétegében tározott csekély vízmennyiség csak rövid ideig képes a növényzet vízigényét kielégíteni, s a tavasszal belvizes vagy túlnedvesedett területek tekinté-
lyes részén komoly aszálykárok jelentkeztek, ami sajnos jellemzője a Kárpát-medence alföldi területeinek. A kis víztartó képességű homoktalajokra jutó víz egy része csak átszalad a talajszelvényen, ott nem raktározódik, s teszi a talajt ugyancsak aszályérzékennyé („lyukas palack effektus”). E tényezők által veszélyeztetett területeket mutatjuk be a 6. ábrán.
6. ábra A talaj vízraktározó képességét korlátozó tényezők
6. A korszerű talajtan kulcskérdése a talajfolyamatok szabályozása A talaj funkcióképességét, funkcióinak zavartalanságát, a talajtulajdonságok összhatása határozza meg, ami viszont a talajban végbemenő anyag- és energiaforgalmi, talajképződési és talajpusztulási folyamatok eredménye. A talajfolyamatok szabályozása a korszerű talajtan egyik legfontosabb feladata, amelyre egyre inkább van szükség, de egyre inkább van lehetőség is (Várallyay, 2000a, 2004a, 2005a). Bár az erősödő kedvezőtlen hatások kivédése, megelőzése egyre nehezebb, mégis ki lehet és kell mondani azt az alaptételt, hogy talajkészleteink minősége, funkcióképessége, termékenysége megőrizhető, fenntartható! Sem a különböző civilizációs ártalmak, sem a talajhasználat nem vezet szükségszerűen és kivédhetetlenül talajkészleteink állapotának romlásához: hisz a talaj megújuló természeti erőforrás. Ez a megújulás azonban nem megy végbe automatikusan, hanem állandó és tudatos tevékenységet követel (Várallyay, 2004b, 2002b). Mindez csak körültekintő és alapos hatáselemzések és reális prognózisok rendszerére alapozva lehet a kívánt mértékben céltudatos, eredményes és hatékony. Ezek ma a kutatások – feltétlenül prioritásként kezelendő – legfontosabb feladatai.
7. Zárókövetkeztetés A talajdegradációs folyamatok és szélsőséges vízháztartási helyzetek megelőzése, kivédése, megszüntetése, vagy bizonyos tűréshatárig történő mérséklése csak tudományosan sokoldalúan megalapozott, multidiszciplináris és nemzetközi összefogással az egész Kárpát-medencére kidolgozott és végrehajtott intézkedés/beavatkozás rendszerekkel lehet a kívánt mértékben hatékony és szolgálhatja eredményesen a fenntartható fejlődés mindkét elemének érvényesítését, megvalósítását. Irodalom Antal E., Járó Z., Somogyi S. & Várallyay Gy., 2000. A XIX. századi folyószabályozások és ármentesítési földrajzi és ökológiai hatásai Magyarországon. MTA Földrajztud. Kut. Int. Budapest. 302 pp. Cselőtei L. & Harnos Zs. (Szerk.), 1994. Éghajlat, időjárás, aszály. I. MTA Aszálybizottság. Budapest. 129 pp. Láng I., Csete L. & Harnos Zs., 1983. A magyar mezőgazdaság agroökológiai potenciálja az ezredfordulón. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Somlyódy L., 2000. A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései. „Magyarország az ezredfordulón” – Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. MTA Vízgazdálkodási Tudományos Kutatócsoportja, Budapest. 370 pp. Szabó, J., Pásztor, L., Suba, Zs. & Várallyay, Gy., 1998. Integration of remote sensing and GIS techniques in land degradation mapping. Agrokémia és Talajtan. 47. 63–75. Szabó J., Várallyay Gy., Pásztor L. & Suba Zs., 1999. Talajdegradációs folyamatok térképezése országos és regionális szinten térinformatikai és távérzékelési módszerek integrálásával. Agrokémia és Talajtan. 48. 3– 14. Szabolcs I. & Várallyay Gy., 1978. A talajok termékenységét gátló tényezők Magyarországon. Agrokémia és Talajtan. 27. 181–202. Várallyay Gy., 1985. Magyarország talajainak vízháztartási és anyagforgalmi típusai. Agrokémia és Talajtan. 34. 267–298. Várallyay, Gy., 1989. Soil degradation processes and their control in Hungary. Land Degradation and Rehabilitation. 1. 171–188. Várallyay Gy., 1997. A talaj és funkciói. Magyar Tudomány. XLII. (12) 1414–1430. Várallyay Gy., 1999. Szikesedési folyamatok a Kárpát-medencében. Agrokémia és Talajtan. 48. (3–4) 399–418. Várallyay Gy., 2000a. Talajfolyamatok szabályozásának tudományos megalapozása. Székfoglalók 1995–1998. III. kötet. 1–32. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. Várallyay, Gy., 2000b. Risk assessment and prevention of soil degradation processes in Hungary. In: Foresight and Precaution. (Eds.: Cottam, Harvey, Pape & Tait). 563–567. Balkema. Rotterdam. Várallyay, G., 2000c. Soil quality in relation to the concepts of multifunctionality and sustainable development. In: Wilson, M. J., Maliszewska–Kordybach, B.: Soil quality, Sustainable Agriculture and Environmental Security in Central and Eastern Europe. NATO Sci. Ser. 2. Env. Security. Vol. 69. 17–33. Kluwer Acad. Publishers. Várallyay Gy., 2001. A talaj vízgazdálkodása és a környezet. Magyar Tudomány. XLVI. (7) 799–815. Várallyay Gy., 2002a. A Tiszántúl talajainak kétarcú vízgazdálkodása és környezeti hatásai. JUTEKO 2002 Konferencia, Szarvas, 2002. aug. 29–30. Abstracts. 233–234. Várallyay, Gy., 2002b. A talaj multifunkcionalitásának szerepe a jövő fenntartható mezőgazdaságában. Acta Agronomica Suppl. (2002. XI. 19-i Jub. ülés), Martonvásár, 13–25. Várallyay, Gy., 2002c. A talajok környezeti érzékenységének értékelése. Agrártudományi Közlemények, Debreceni Egyetem. 9. 62–74. Várallyay Gy., 2004a. A talaj vízgazdálkodásának agroökológiai vonatkozásai. „AGRO-21” Füzetek. 37. szám 50–70. Várallyay Gy., 2004b. Control of extreme moisture events and soil degradation processes as priority tasks of soil conservation in the Carpathian Basin. In: Proc. 4th Intern. Congress of ESSC, 25–29 May, 2004. Budapest. 148–152. Várallyay Gy., 2005a. A talaj vízgazdálkodása és a környezet. In: A talaj vízgazdálkodása és a környezet. (Szerk.: Németh T.) 15–30. MTA TAKI. Budapest.
Várallyay, Gy., 2005b. Soil physical/hydrophysical characteristics and extreme moisture events in Hungary. In: Review of Current Problems in Agrophysics. (Eds.: Jozefaciuk, G., Slvinski, C., Walczak, R. T.) 323– 329. Institute of Agrophysics. P.A.N. Lublin. Várallyay, Gy., 2005c. Magyarország talajainak vízraktározó képessége. Agrokémia és Talajtan. 54. 5–24. Várallyay, Gy., 2006. Soil degradation processes and extreme soil moisture regime as environmental problems in the Carpathian Basin. Agrokémia és Talajtan. 55. 9–18. Várallyay Gy. & Láng I., 2000. A talaj kettős funkciója: természeti erőforrás és termőhely. Debreceni Egyetem Agrártudományi Közlemények. 5–19. Várallyay, Gy., Szabó, J., Pásztor, L. & Michéli, E. 1994. SOTER (Soil and Terrain Digital Database) 1:500 000 and its application in Hungary. Agrokémia és Talajtan. 43. 87–108. Várallyay Gy., Szűcs L., Murányi A., Rajkai K. & Zilahy P. 1979. Magyarország termőhelyi adottságait meghatározó talajtani tényezők 1:100 000 méretarányú térképe. I. Agrokémia és Talajtan. 28. 363–384. Várallyay Gy., Szűcs L., Murányi A., Rajkai K. & Zilahy P. 1980. Magyarország termőhelyi adottságait meghatározó tényezők 1:100 000 méretarányú térképe. II. Agrokémia és Talajtan. 29. 35–76. Várallyay Gy., Szűcs L., Rajkai K., Zilahy P. & Murányi A., 1980. Magyarországi talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak kategória-rendszere és 1:100 000 méretarányú térképe. Agrokémia és Talajtan. 29. 77–112.
