(Tájékoztatások) AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK EURÓPAI BIZOTTSÁG

HU

2012.4.19.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 115/1

IV (Tájékoztatások)

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

EURÓPAI BIZOTTSÁG Iránymutatás az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az épületek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására szolgáló összehasonlító módszertani keret meghatározásával történő kiegészítéséről szóló, 2012. január 16-i 244/2012/EU bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelethez (2012/C 115/01) TARTALOMJEGYZÉK Oldal

1. CÉLOK ÉS TÁRGY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

2

3. REFERENCIAÉPÜLETEK MEGHATÁROZÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3

4. ENERGIAHATÉKONYSÁGI ÉS MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOKON ALAPULÓ INTÉZKEDÉSEK, INTÉZKEDÉS CSOMAGOK ÉS VARIÁNSOK MEGHATÁROZÁSA MINDEN EGYES REFERENCIAÉPÜLETRE . . . . . . . . . . . . .

5

4.1.

A figyelembe veendő lehetséges energiahatékonysági és megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedések (intézkedéscsomagok, variánsok) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

6

4.2.

A kombinációszám – és ezáltal a számítási mennyiség – csökkentésének módjai . . . . . . . . . . . . . . . . .

8

4.3.

Beltéri levegőminőség és a beltéri komfortszintekkel összefüggő más kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8

5. AZ INTÉZKEDÉSEK ÉS AZ INTÉZKEDÉSCSOMAGOK REFERENCIAÉPÜLETEKRE TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁ SÁHOZ TÁRSULÓ PRIMERENERGIA-IGÉNY SZÁMÍTÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

8

6. A GLOBÁLIS KÖLTSÉG MEGHATÁROZÁSA NETTÓ JELENÉRTÉKEN MINDEN EGYES REFERENCIAÉPÜLETRE 13 6.1.

A költségoptimalitás fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14

6.2.

Költségkategóriák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15

6.3.

A költségadatok összegyűjtése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

17

6.4.

A diszkontráta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

18

6.5.

Az épületek és az épületelemek kezdeti beruházási költségeinek számítása során figyelembe veendő költ ségelemek indikatív jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

6.6.

Az időszakos csereköltségek számítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

20

6.7.

A számítási időszak és a becsült élettartam viszonya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

21

6.8.

A számítás kezdőéve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

22

HU

C 115/2


2012.4.19.

Oldal

6.9.

A maradványérték számítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

22

6.10. A költségek időbeli változása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

22

6.11. A csereköltségek számítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

23

6.12. Az energiaköltség számítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

23

6.13. Az adók, a kedvezmények és a villamosenergia-átvételi árak figyelembevétele a számításban . . . . . . . . .

23

6.14. Az energiatermelésből származó bevételek figyelembevétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

23

6.15. Az ártalmatlanítási költségek számítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

24

7. A KÖLTSÉGOPTIMÁLIS ENERGIAHATÉKONYSÁGI SZINT MEGHATÁROZÁSA AZ EGYES REFERENCIAÉPÜ LETEKRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 7.1.

A költségoptimális tartomány azonosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

24

7.2.

Összehasonlítás a hatályos tagállami követelményekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

25

8. ÉRZÉKENYSÉGVIZSGÁLAT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

26

9. AZ ENERGIAÁRAK HOSSZÚ TÁVÚ BECSÜLT ALAKULÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

26

1. CÉLOK ÉS TÁRGY Az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 5. cikkének és III. mellékletének megfelelően a 244/2012/EU bizottsági felhatalmazáson alapuló rendeletet (2) (a továbbiakban: rendelet) az épületek és az épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek számítását szolgáló összehasonlító módszertani keret meghatározásával kiegészíti az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet. A módszertan azt határozza meg, hogy az energiahatékonyság és a végrehajtással összefüggő költségek szempontjából hogyan kell összehasonlítani egymással az energiahatékonysági intézkedéseket, a megújuló energiaforrásokat tartalmazó intézkedéseket, valamint az ilyen intézkedésekből álló intézkedéscsomagokat, és hogyan kell ezeket az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek azonosítása érdekében a kiválasztott referenciaépületekre alkalmazni. A 2010/31/EU irányelv III. melléklete értelmében a Bizottságnak – annak érdekében, hogy a tagállamok megtehessék a szükséges lépéseket – iránymutatást kell adnia az összehasonlító módszertani kerethez. A 2010/31/EU irányelv III. melléklete szerinti iránymutatást e dokumentum tartalmazza. Ez az iránymutatás jogilag nem kötelező, ugyanakkor azonban fontos kiegészítő tájékoztatást ad a tagállamoknak a rendelet alapján elvégzendő költségszámítások elfogadott elveiről. Az iránymutatás célja tehát a rendelet alkalmazá sának segítése; jogi szempontból ugyanakkor kizárólag a rendelet kötelező és alkalmazandó közvetlenül a tagállamokban. A tagállamok munkájának megkönnyítése érdekében ez a dokumentum szigorúan követi a módszertani keretnek a rendelet I. melléklete szerinti felépítését. A Bizottság az iránymutatást – a rendelettől eltérően – időről időre, a módszertani keret alkalmazása kapcsán a Bizottság és a tagállamok által szerzett tapasztalatok gyarapodásával át fogja dolgozni. 2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK A rendelet 2. cikkében található fogalommeghatározások némelyike esetében érdemes további pontosítá sokat tenni. A globális költségekbe a telekköltség nem tartozik bele. Ha azonban egy tagállam úgy látja jónak, a kezdeti beruházási költségben – és ezáltal a globális költségekben – figyelembe veheti a hasznos alapterület azon költségét, amely bizonyos intézkedések megtételéhez szükséges, és így helyigényüknek megfelelően rangsort állíthat fel az egyes intézkedések között. Az épületek esetében a primer energia az épület által igénybe vett energia előállításához felhasznált energiát jelenti. Számítása az energiahordozók bevitt és kivett mennyiségeiből, primerenergia-átváltási tényezők alkalmazásával történik. A primer energia a nem megújuló és a megújuló energiaforrásból előállított energiát egyaránt magában foglalja. Mindkettő figyelembevétele esetén a mennyiség összes primer energiának nevez hető. (1) HL L 153., 2010.6.18., 13. o. (2) HL L 81., 2012.3.21., 18. o.

2012.4.19.

HU


A makrogazdasági költségoptimum számítása során a tagállam a globális költségek között a kibocsátásárak mellett más külső (például környezeti vagy egészségügyi) költségeket is figyelembe vehet. Az éves költségek számítása kapcsán azt kell kiemelni, hogy a Bizottság által bemutatott módszertan nem tartalmaz egyértelműen meghatározott kategóriát a tőkeköltségek számára, mondván, hogy ezt a költsége lemet a diszkontráta már figyelembe veszi. Ha egy tagállam kifejezetten számításba kívánja venni azokat a kifizetéseket, amelyek egy adott időszak alatt felmerülnek, akkor a tőkeköltségeket például az éves költségek között szerepeltetheti, és így ezekre a költségekre is vonatkozni fog a diszkontálás. A hasznos alapterület számításának módját nemzeti szinten kell meghatározni. A módszerről egyértelmű információkat kell szolgáltatni a Bizottság felé. A költségoptimalizálásban a primer energia nem megújuló részét kell figyelembe venni. Megjegyzendő, hogy ez nem mond ellent a primer energia fogalmára az irányelvben adott meghatározásnak – az épület egészének energiahatékonysága kapcsán az épület működtetéséhez kapcsolódó primer energia nem megújuló részéről és teljes mennyiségéről egyaránt kell adatokat szolgáltatni. A megfelelő primerenergia-átváltási tényezőket nemzeti szinten, a 2006/32/EK irányelv (1) II. mellékletének figyelembevételével kell megállapítani. Az energiahatékonysági intézkedések egyetlen intézkedést vagy intézkedéscsomagot egyaránt jelenthetnek. Az intézkedéscsomag szélső esetben az épület egy variánsát is jelentheti – azon intézkedések, intézkedéscso magok összességét, amelyek az energiahatékony épület meghatározásához szükségesek, és amelyek a külső térelhatárolókra vonatkozó intézkedéseket, passzív módszereket, az épületgépészeti rendszerekkel kapcso latos intézkedéseket és megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedéseket egyaránt tartalmazhatnak. Az energiaköltség a 2010/31/EU irányelv hatálya alá tartozó, az adott épület esetében tipikusnak tekinthető valamennyi energiafelhasználási forma költségét tartalmazza. Nem tartozik tehát az energiaköltségbe az épületekben üzemeltetett berendezések által felhasznált energia (és annak költsége); a tagállamok ugyanakkor dönthetnek úgy, hogy a rendelet nemzeti alkalmazása során ezeket is figyelembe veszik. 3. REFERENCIAÉPÜLETEK MEGHATÁROZÁSA A 2010/31/EU irányelv III. mellékletének és a rendelet I. melléklete 1. szakaszának megfelelően a tagálla moknak a költségoptimalizálási módszertan alkalmazása keretében referenciaépületeket kell meghatározniuk. A referenciaépületek meghatározásának elsődleges célja az adott tagállam tipikus és átlagos épületállo mányának leírása, figyelemmel arra, hogy minden egyes épület esetében lehetetlen volna meghatározni a költségoptimális helyzetet. Ebből következik, hogy a meghatározott referenciaépületeknek a lehető legpon tosabban kell jellemezniük az adott tagállam tényleges épületállományát, hiszen a módszertan csak így képes reprezentatív számítási eredményeket szolgáltatni. Ajánlatos, hogy a referenciaépületek meghatározása az alábbi két módszer valamelyikével történjék: 1. egy olyan valós példa kiválasztásával, amely jól jellemzi az adott épületkategória legtipikusabb épületét (figyelembe veendő szempontok: hasznosítás típusa és jellemző igénybevételi minták, alapterület, a külső térelhatárolók felületének és az épület térfogatának hányadosaként számítható „zömökség”, a külső térel határolók szerkezete és U értéke, épületgépészeti rendszerek, energiahordozók és részarányuk az összes energiafelhasználásban); 2. egy olyan „virtuális épület” összeállításával, amely az 1. pontban felsorolt összes releváns szempontot tekintve a legáltalánosabban használt anyagokat és rendszereket tartalmazza. A fenti két lehetőség között szakértői vizsgálatok, a rendelkezésre álló statisztikai adatok minősége stb. alapján lehet választani. Különböző épületkategóriák esetében különböző módszerek használhatók. A tagállamoknak adatokat kell szolgáltatniuk arról, hogyan választották meg az egyes épületkategóriákon belül a referenciaépületek meghatározásának módját (lásd még a rendelet III. mellékletében meghatározott adatszolgáltatási minta 1.4. pontját). A tagállamok a költségoptimalizálási számítások céljára már meglévő referenciaépület-katalógusaikat és -adatbázisaikat is – akár változatlanul, akár kiigazított formában – szabadon felhasználhatják. Hasznos kiindulópont lehet emellett az „Intelligens energia – Európa” program keretében elvégzett munka, különösen pedig a következő két kezdeményezés eredményei: — TABULA – Typology approach for building stock energy assessment (Tipológiai megközelítés az épület állomány energetikai értékeléséhez): http://www.building-typology.eu/tabula/download.html, — az ASIEPI projekt – A set of reference buildings for energy performance calculation studies (Referencia épületek energiahatékonyság-számítási vizsgálatokhoz): http://www.asiepi.eu/wp2-benchmarking/reports. html. (2) (1) Az Európai Parlament és Tanács 2006/32/EK irányelve (2006. április 5.) az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 114., 2006.4.27., 64. o.). (2) Az ASIEPI projekt csak épületgeometriákat határoz meg, melyek önmagukban nem elegendőek a számításhoz.

C 115/3

HU

C 115/4


A rendelet értelmében a tagállamoknak a következő kategóriák mindegyikében legalább egy referenciaépü letet kell meghatározniuk az új épületekre, és legalább kettőt a meglévő, jelentős felújításra várókra: — családi házak, — többlakásos épületek és társasházak, — irodaépületek, valamint — a 2010/31/EU irányelv I. mellékletének 5. pontjában felsorolt azon további, a lakóépületeken kívüli kategóriák, amelyekre külön energiahatékonysági minimumkövetelmények vonatkoznak. A rendelet értelmében a tagállamok választhatnak, hogy vagy: — a lakóépületeken kívüli épületkategóriák mindegyikére – de legalább azokra, amelyekre külön energia hatékonysági minimumkövetelmények vonatkoznak – külön-külön határoznak meg referenciaépületeket (ez esetben is egyet az újonnan épülő, kettőt a már meglévő épületekre), vagy — a lakóépületeken kívüli többi épületkategóriában úgy határozzák meg a referenciaépületeket, hogy egyegy referenciaépület több kategóriát is leírjon. Ezzel csökkenthető az elvégzendő számítások mennyisége, azaz végső soron az adminisztratív teher. Bizonyos esetekben az is lehetséges lehet, hogy egy tagállam a lakóépületeken kívüli épületkategóriákban az összes referenciaépületet egyetlen olyan referenciaépületből származtassa, amely irodaépületet ír le. Ez azt jelenti, hogy ha egy tagállam olyan irodaépületeket határoz meg, amelyek a lakóépületeken kívül minden más épületkategóriában felhasználhatók, akkor összesen kilenc referenciaépületet kell meghatároz nia. Ha nem így jár el, a referenciaépületek száma természetszerűleg ennél nagyobb lesz. Megjegyzés: A 2010/31/EU irányelv III. melléklete és a rendelet I. mellékletének 1. szakasza értelmében a tagállamoknak nem kell alkategóriákat meghatározniuk, csupán referenciaépületeket. Az egyes épület kategóriák alkategóriákra bontása ugyanakkor hasznos közbenső lépése lehet a legjellemzőbb referencia épületek meghatározásának.

Különböző épületállományok különböző kategóriák felállítását teszik szükségessé. Előfordulhat, hogy egyik országban az építőanyag szerint, egy másikban pedig az épületek kora szerint célszerű kategóriákat meghatározni. Fontos, hogy a Bizottság felé teljesítendő adatszolgáltatásban minden tagállam egyértelműen magyarázza el, hogy a kiválasztott kritérium miért ad reális képet az adott épületállományról. A meglévő épületállomány tekintetében hangsúlyozzuk az átlagos jellemzők fontosságát. Az épületkategóriák alkategóriákra bontása során figyelembe veendő kritériumok kapcsán a következőket érdemes megfontolni: Kor

Ezt a kritériumot olyan országokban lehet érdemes figyelembe venni, ahol a meglévő épületállományt nem újították fel, ezért az épületek eredeti kora még ma is jól meghatá rozza az energiahatékonyságot. Ott, ahol az épületállomány nagy részét már felújították, a különböző korcsoportok mára akkora változatosságot mutatnak, hogy leírásuk lehe tetlen egyedül a kor alapján.

Méret

A méretkategóriák annyiban érdekesek, amennyiben mind energetikai, mind költségszem pontból alkategóriákat határozhatnak meg.

Éghajlati viszonyok

Több tagállamban a nemzeti követelmények különbséget tesznek különböző éghajlati zónák vagy területek között. Azt ajánljuk, hogy ilyen esetekben a referenciaépületek egy-egy adott éghajlati zóna vagy terület szempontjából legyenek reprezentatívak, és a referenciaépületek energiafogyasztá sának számítása minden éghajlati zónára külön-külön történjék. Azt ajánljuk, hogy amennyiben a nemzeti építésügyi előírások ilyen különbségtétellel élnek, az éghajlati viszonyok leírása az EN ISO 15927 „Épületek hő- és nedvességtech nikai viselkedése. Éghajlati adatok kiszámítása és bemutatása” szabványsorozatnak megfelelően, országos átlagértékek vagy éghajlati zónánként vett értékek segítségével történjék. A fűtést igénylő napok száma az Eurostattól szerezhető be. Indokolt esetben a hűtést igénylő napok számát is ajánlatos lehet figyelembe venni (megadva a számítá sokban feltételezett alaphőmérsékletet és időlépcsőt).

2012.4.19.

2012.4.19.

HU

Tájolás és árnyékviszo nyok


Az épület geometriájától és az ablakok méretétől, elhelyezkedésétől és tájolásától függően az épület tájolása és árnyékviszonyai (a közeli épületek vagy fák árnyékoló hatása) jelentős mértékben befolyásolhatják az energiaigényt. Ebből a szempontból azonban nehéz „átlagos” helyzetet meghatározni. Ha a nemzeti minimumkövetelmények ezt a szempontot figyelembe veszik, akkor érdemes lehet egy „valószínű” helyzetet meghatá rozni a vidéken, egy másikat pedig a városi övezetben fekvő épületekre. A referenciaépület(ek) tipikus elhelyezkedését a tájolás, a napsugárzás kedvező hatásai, az árnyékviszonyok, a mesterséges megvilágítás iránti igény stb. meghatározásában is indo kolt figyelembe venni.

A teherhordó szerkezetet és más szerkeze teket alkotó építési termé kek

A külső térelhatároló szerkezetbe beépített építési termékek hozzájárulnak az épület hőtechnikai viselkedéséhez, és befolyásolják energiaigényét. Például a nagy anyagtömeg csökkentheti a nyári hűtési energiaigényt. A referenciaépületek meghatározása során minden bizonnyal érdemes lesz különbséget tenni különböző épülettípusok (például nagy tömegű épületek és könnyű épületek, teljes üveghomlokzattal és részleges üveghom lokzattal ellátott épületek) között, ha ezek az adott ország épületállományában érdem leges részarányt képviselnek.

Örökségvé delem alatt álló épületek

Azoknak a tagállamoknak, amelyek nem vették ki a számításból az örökségvédelem alatt álló épületeket (2010/31/EU irányelv 4. cikk (2) bekezdés), indokolt lehet olyan alkate góriákat is felállítaniuk, amelyek a védett épületek tipikus jellemzőit veszik figyelembe.

Általános szabályként feltételezhető, hogy több referenciaépület (és alkategória) valósághűbb leírását adja az épületállománynak, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a számításból adódó adminisztratív terhek nagysága is összefügg az épületállomány reprezentativitásával. A változatosabb épületállomány valószínűleg több referenciaépület meghatározását teszi szükségessé. Az új és a meglévő épületek esetében alapvetően egyformán történik a referenciaépületek meghatározása, azzal a különbséggel, hogy míg a meglévő épületek esetében a referenciaépület teljes körű kvalitatív leírást ad a tipikus épületről és épületgépészeti rendszerekről, addig az új épületekhez tartozó referenciaépület csak az adott tagállamban előforduló épületek alapvető geometriáját, jellemző funkcióját, jellemző költségstruk túráját, földrajzi elhelyezkedését és kül- és beltéri klimatikus viszonyait határozza meg. 4. ENERGIAHATÉKONYSÁGI ÉS MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOKON ALAPULÓ INTÉZKEDÉSEK, INTÉZ KEDÉSCSOMAGOK ÉS VARIÁNSOK MEGHATÁROZÁSA MINDEN EGYES REFERENCIAÉPÜLETRE

A 2010/31/EU irányelv III. melléklete és a rendelet I. mellékletének 2. szakasza értelmében a tagállamoknak meg kell állapítaniuk a meghatározott referenciaépületekre alkalmazandó energiahatékonysági intézkedése ket. A számításokban előirányzott intézkedéseknek a 2010/31/EU irányelv 6. cikkében felsorolt, majd a 7. cikk utolsó bekezdésében ismét hivatkozott technológiákra kell kiterjedniük: a decentralizált energiaellá tásra, a kapcsolt energiatermelésre, a távfűtésre és a távhűtésre, valamint a hőszivattyúkra. A rendelet I. melléklete 2. szakaszának 3. pontja értelmében a tagállamoknak számításaikban megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedéseket is figyelembe kell venniük. Megjegyzendő, hogy a megújuló energiaforrásokon alapuló megoldások nem feltétlenül kapcsolódnak közel nulla energiaigényű épületek létrehozásához. Megemlítendő még, hogy az egy bizonyos rendszeren alkalmazott intézkedések más rendszerek energiaha tékonyságát is befolyásolhatják. Például a külső térelhatárolók hőszigetelése befolyásolhatja az épületgépé szeti rendszerek kapacitását és méreteit. Az intézkedéscsomagok és a variánsok meghatározása során foglalkozni kell a különböző intézkedések ilyen jellegű kölcsönhatásaival. Ennek alapján az intézkedéseket ajánlatos intézkedéscsomagokba és/vagy variánsokba szervezni, hiszen az intézkedések kellően végiggondolt kombinációi olyan szinergiákat teremthetnek, amelyek végső soron kedvezőbb eredmények elérését teszik lehetővé (a költségek és az energiahatékonyság szempontjából), mint az egyes intézkedések önmagukban. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazásában „variáns”: „intézkedések/csomagok teljes készletének globális eredménye és meghatározása, amely a külső térelhatá rolókra vonatkozó intézkedések, passzív módszerek, épületgépészeti rendszerekre vonatkozó intézkedések és/vagy megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedések kombinációiból állhat”. Jóllehet sokszor nehéz élesen elhatárolni egymástól az intézkedéscsomagot és a variánst, nyilvánvaló, hogy a variáns a megoldások olyan hiánytalan együttesét jelenti, amely a meglévő épületek energiahatékonyságának javításához szükséges. A variánsok kapcsán érdemes figyelembe venni a már széles körben alkalmazott

C 115/5

C 115/6

HU


építési stratégiákat (tanúsított ökocímkés épület, passzív ház, háromliteres ház stb.) és az intézkedések minden más olyan együttesét, amely bizonyítottan nagy energiahatékonyságot biztosít. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a költségoptimalizálási módszertan célja a különböző technológiák közötti tisztességes verseny biztosítása, nem pedig csupán a már alkalmazott és bizonyítottan jó intézkedéscsomagok, illetőleg variánsok globális költségének megállapítása. Az intézkedéscsomagokon és a variánsokon belül a költséghatékonyságot biztosító energiahatékonysági intézkedések – a „totális épület” koncepció jegyében – lehetővé teszik olyan más intézkedések jelenlétét is, amelyek önmagukban nem költséghatékonyak, de jelentős mértékben javíthatják a primerenergia-felhasz nálást vagy csökkenthetik a szén-dioxid-kibocsátást – mindaddig, amíg a teljes csomagnak az épület vagy az épületelem teljes élettartamát tekintve több a haszna, mint a költsége. Az intézkedéscsomagok, illetőleg variánsok számának növelésével (és az értékelt csomagokban figyelembe vett intézkedések különféle változatainak vizsgálatával) növelhető az optimumszámítás pontossága. A végül kiválasztott csomagok és variánsok meghatározása valószínűleg iteratív eljárást fog igényelni, amelyben az elsőként kiválasztott csomagokon és variánsokon elvégzett számítások olyan újabb csomagok figyelembevételének szükségességét jelzik, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy pontosan hol és miért vannak hirtelen „ugrások” a globális költségekben. Ennek alapján tehát olyan újabb csomagok határozhatók meg, amelyek alapján megállapítható, melyik technológia okozza a nagyobb globális összkölt séget. Az egyes intézkedéscsomagok és variánsok leírásához ismerni kell az egyes alkotóelemek energetikai visel kedését. A rendelet mellékletében található adatszolgáltatási minta 3. táblázata áttekintést ad azokról az alapvető műszaki paraméterekről, amelyek szükségesek az energiahatékonysági számítások elvégzéséhez. A nemzeti számítási módszertan rögzítésekor a tagállamoknak ajánlatos törekedniük arra, hogy a meghatá rozott intézkedések, intézkedéscsomagok és variánsok vizsgálatának sorrendje ne determinálja előre a végeredményt. Ezért a tagállamoknak célszerű óvakodniuk olyan szabályok felállításától, mint például hogy a külső térelhatárolókon alkalmazott intézkedéseknek mindig meg kell előzniük az épületgépészeti rendszerre irányuló intézkedéseket. 4.1. A figyelembe veendő lehetséges energiahatékonysági és megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedések (intézkedéscsomagok, variánsok) A számítás keretében számos intézkedés szolgálhat kiindulópontul az intézkedések, intézkedéscsomagok és variánsok meghatározásához. Az alábbi felsorolás nem terjed ki minden szempontra, és a benne szereplő különböző intézkedésekről nem szabad azt feltételezni, hogy minden országban és mindenféle éghajlati körülmények között egyformán alkalmasak a célra. Figyelemmel a 2010/31/EU irányelv 9. cikkére és a közel nulla energiaigényű épületek fogalmának meghatá rozására, amely az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrásokat egyaránt figyelembe veszi, a számításban a megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedések lehetőségét is meg kell fontolni. Ilyen intézkedések különösen akkor lehetnek szükségesek, amikor a jövőben a 2010/31/EU irányelv 9. cikkében a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozóan előírt követelmények teljesítése lesz a cél, bár már ezt megelőzően is adhatnak költségoptimális megoldást. Az alábbi felsorolás csupán jelzi a megfontolásra érdemes lehetséges intézkedéseket. Épületszerkezet: — Új épület teljes falszerkezete vagy meglévő falak kiegészítő hőszigetelése (1) — Új épület teljes tetőszerkezete vagy meglévő tetők kiegészítő hőszigetelése — Új épület összes födémlemezének hőszigetelése vagy meglévő födémlemezek kiegészítő hőszigetelése — A földszinti padlószerkezet és az alapozás valamennyi részének a referenciaépület szerkezetétől különböző megválasztása vagy meglévő padlószerkezet kiegészítő hőszigetelése

(1) A hőszigetelés vastagságának növelése általában lépcsőkben vagy fokozatosan történik. Minden épületelemhez maxi mális vastagság fog tartozni. Figyelemmel kell lenni a nemzeti jogszabályokban vagy műszaki szabványokban előírt vagy ajánlott U értékekre. A hőszigetelés kívül, belül vagy mindkét felületen egyszerre, a falfelület különböző részein alkalmazható (figyelemmel kell lenni a rétegek közötti és a felületi páralecsapódás kockázatára).

2012.4.19.

2012.4.19.

HU


— A hőmegtartó képesség növelése nagy tömegű építőanyagok burkolás nélküli alkalmazásával az épület belső tereiben (csak bizonyos éghajlati viszonyok mellett) — Jobb nyílászárótokok alkalmazása — Jobb nappal szembeni árnyékolás (rögzített vagy mozgatható, kézi vagy gépi mozgatású árnyékolók, ablaküvegre felvitt védőréteg) — Nagyobb légtömörség (a technológiai szempontból lehetséges maximális légtömörség alkalmazása) — Az épület tájolása, a benapozás javítása (csak új épületek esetében alkalmazható intézkedés) — Az átlátszó és az átlátszatlan felületek egymáshoz viszonyított arányának módosítása (az üvegfelület és a teljes homlokzatfelület hányadosának optimális megválasztása) — Nyílások az éjszakai szellőztetéshez (kereszt- vagy aknás szellőztetés) Épületgépészet: — Fűtőrendszer beszerelése vagy korszerűsítése (fosszilis vagy megújuló energiaforrásból előállított energia alkalmazása, kondenzációs kazán, hőszivattyúk stb.) teljes körűen — Kijelzők és mérőeszközök a légtér- és a vízhőmérsékletek ellenőrzés alatt tartásához — Melegvíz-rendszer beszerelése vagy korszerűsítése (fosszilis vagy megújuló energiaforrásból előállított energia alkalmazása) — Szellőztetőrendszer beszerelése vagy korszerűsítése (hővisszanyerős gépi, természetes, kiegyensúlyo zott gépi, elszívó rendszerű) — Aktív vagy hibrid hűtőrendszer beszerelése vagy korszerűsítése (pl. levegő-talaj hőcserélő, hideg vizes hűtés) — A nappali természetes fény jobb hasznosítása — Aktív világítórendszer — Fényelektromos rendszer beszerelése vagy korszerűsítése — Gépészeti rendszer energiahordozójának megváltoztatása — Szivattyúk, ventilátorok cseréje — Csövek hőszigetelése — Közvetlen vízmelegítés vagy közvetett víztárolás különböző energiaforrásokkal fűtve, esetleg termikus napenergiával kombinálva — Napenergiát hasznosító hűtő- és fűtőrendszerek (különböző méretben) — Intenzív éjszakai szellőztetés (csak lakóépületektől különböző épületekben, nagy tömegű építőanyag jelenléte esetén és egyes éghajlati helyzetekben) — Kapcsolt üzemű energiatermelő mikroegységek különböző energiahordozókkal — Fontos megjegyzés: a megújuló energiaforrások felhasználásával a közelben előállított energia (például kapcsoltan előállított hő- és villamos energia, távfűtés és távhűtés) csak akkor vehető figyelembe, ha az energia előállítása és az adott épületben történő fogyasztás egymással szoros kapcsolatban van — A 2010/31/EU irányelv 6. cikkében felsorolt és más hasonló alternatív rendszerek (decentralizált energiaellátás, távfűtés, távhűtés, kapcsolt energiatermelés stb.) Széles körben alkalmazott, bizonyítottan alkalmas variánsok: — Létező intézkedéscsomagok, illetve variánsok: nemzeti ökocímkék és más, bizonyítottan kis vagy közel nulla energiaigényű épületek, például a passzív ház

Fontos hangsúlyozni, hogy sohasem szabad eleve feltételezni, hogy egyedül a meglévő variánsok képvisel hetnek költségoptimális megoldást, akkor sem, ha az eddigiekben költséghatékonynak, vagy akár költségop timálisnak bizonyultak.

C 115/7

C 115/8

HU


4.2. A kombinációszám – és ezáltal a számítási mennyiség – csökkentésének módjai A számítási módszertannal kapcsolatban az az egyik legnagyobb kihívás, hogy egyfelől minden olyan intézkedés figyelembevételre kerüljön, amely befolyásolhatja az épület primer- vagy végsőenergia-felhaszná lását, másfelől viszont a számítási munka mennyisége kezelhető és a kitűzött céllal arányos maradjon. Csak néhány variáns néhány referenciaépületre történő alkalmazása is hamar rengeteg számítást eredményezhet. A Bizottság által elvégzett próbaszámítások ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy minden egyes referenciaépület esetében – a viszonyítási eset mellett – várhatóan legalább tíz további intézkedéscsomag vagy variáns vizsgálatára lesz szükség. A számítási munka mennyisége különböző módszerekkel csökkenthető. Egyik lehetőség, hogy az energia hatékonysági intézkedéseket tartalmazó adatbázis mátrixként való szemléltetésével ki lehet szűrni az egymást kölcsönösen kizáró technológiákat, és ezzel minimalizálni lehet a végrehajtandó számítások mennyiségét. Például a helyiségek fűtésére alkalmazott hőszivattyút nem kell együtt megvizsgálni a nagy hatásfokú központi fűtési kazánnal, hiszen a kettő kölcsönösen kizárja egymást, együttes alkalmazásuknak nincs értelme. A figyelembe veendő lehetséges energiahatékonysági és megújuló energiaforrásokon alapuló intéz kedéseket (intézkedéscsomagokat, variánsokat) tehát célszerű egy olyan mátrixba rendezni, amelyből kikü szöbölhetők a lehetetlen kombinációk. Általában minden egyes referenciaépület esetében elsőként az adott országban legjellemzőbb technológiákat célszerű megvizsgálni. A teljes energiahatékonyság szintjén bizonyítottan alkalmas variánsokat ezen a ponton kell figyelembe venni olyan megoldáscsomagként, amely teljesíti a teljesítendő kritériumok összes ségével kifejezett elvárt célt, beleszámítva a nem megújuló energiaforrásokból származó primer energiát is. Az energetikai viselkedés számítása során bizonyos kiválasztott intézkedések külön-külön történő és együttes alkalmazása hatásainak bemutatására eredményesen alkalmazhatók a sztochasztikus módszerek. Ily módon meghatározható az a néhány ígéretes intézkedés, amelyet érdemes tovább vizsgálni. 4.3. Beltéri levegőminőség és a beltéri komfortszintekkel összefüggő más kérdések A rendelet I. melléklete 2. szakaszának 6. pontja szerint a számításban figyelembe vett intézkedéseknek teljesíteniük kell az építési termékekre (305/2011/EU rendelet), valamint a beltéri levegő minőségére és a beltéri komfortszintekre irányadó, európai uniós és nemzeti szinten meghatározott hatályos alapkövetelmé nyeket. A költségoptimalizálási számítást továbbá úgy kell végrehajtani, hogy a levegőminőségben és a komfortszintekben beálló különbségek egyértelműen érzékelhetőek legyenek. A beltéri levegő minőségével vagy más hasonló kérdésekkel összefüggő szabályok súlyos sérülése esetén az adott intézkedés kizárható az adott tagállam által elvégzett számításból és követelmények közül. A beltéri levegőminőséggel kapcsolatban általában minimális levegőcserélődési sebességet szokás előírni. A szellőztetés előírt mértéke függhet a szellőztetés típusától, és változhat annak megfelelően (természetes elszívás vagy kiegyensúlyozott gépi szellőztetés). A nyári komfortszintekkel kapcsolatban – különösen a déli országokban – tanácsos lehet kifejezetten figyelembe venni a helyes épülettervezéssel nyerhető passzív hűtést. A számítási módszertant ekkor úgy kell alkalmazni, hogy minden intézkedés, intézkedéscsomag és variáns esetében figyelembe vegye a túlmele gedés kockázatát és az aktív hűtőrendszer szükségességét. 5. AZ INTÉZKEDÉSEK ÉS AZ INTÉZKEDÉSCSOMAGOK REFERENCIAÉPÜLETEKRE TÖRTÉNŐ ALKALMA ZÁSÁHOZ TÁRSULÓ PRIMERENERGIA-IGÉNY SZÁMÍTÁSA

A számítási eljárás célja a primer energiában kifejezett éves teljes energiafelhasználás meghatározása, amely tartalmazza a fűtésre, a hűtésre, a szellőztetésre, a meleg víz előállítására és a világításra felhasznált energiát. Ennek során elsősorban a 2010/31/EU irányelv I. mellékletére kell támaszkodni, amely a költségoptimali zálás módszertani keretére is teljes mértékben alkalmazandó. A 2010/31/EU irányelvben található meghatározások szerint a háztartási készülékek és a hálózati csatlako zókra kötött terhelések beleszámíthatók az energiafogyasztásba, de ez nem kötelező. A tagállamoknak az energetikai viselkedéssel kapcsolatos számításaikban ajánlatos a CEN által kiadott szabványokat követniük. Az épület-energiahatékonysági irányelv és az európai energiaügyi szabványok közötti általános kapcsolatot a CEN által kiadott TR 15615 műszaki jelentés (az ún. átfogó dokumentum) adja. Emellett az EN 15603:2008 szabvány meghatározza az energetikai számítások általános rendjét, és a következő fogalmakkal él:

2012.4.19.

2012.4.19.

HU


Az EN 15603:2008 energetikai vonatkozású fogalommeghatározásai: — energiaforrás: olyan forrás, amelyből közvetlenül, átalakítás útján vagy feldolgozási eljárás alkalma zásával hasznos energia nyerhető ki vagy vissza, — energiahordozó: olyan anyag vagy jelenség, amely felhasználható mechanikai munka vagy hő előál lítására vagy vegyi vagy fizikai folyamatok fenntartására, — rendszerhatár: az a határ, amely az épülethez kapcsolódó, akár azon kívül, akár azon belül elhelyez kedő mindazon területeket foglalja magában, ahol energia fogyasztása vagy előállítása történik, — fűtési, hűtési energiaigény: a kívánt hőmérsékleti viszonyok egy adott időszakban történő fenn tartása céljából egy kondicionált térbe továbbított vagy onnan elvont hő, — a használati meleg víz előállításának energiaigénye: a szükséges mennyiségű használati meleg víz hőmérsékletének a hideg hálózati hőmérsékletről az átadási pontban az előre meghatározott átadási hőmérsékletre történő növelése céljából leadott hő, — a helyiségfűtési, helyiséghűtési, melegvíz-előállítási célú energiafelhasználás: a hűtő-, a fűtővagy a melegvíz-rendszernek átadott, a fűtéshez, a hűtéshez vagy a meleg víz előállításához szükséges energia mennyiségével megegyező mennyiségű energia, — szellőztetési célú energiafelhasználás: a szellőztetőrendszerbe a levegő szállítása és hővisszanyerés céljából bevitt villamos energia (a levegő előfűtésére szolgáló energiabevitel nélkül), — világítási célú energiafelhasználás: a világítórendszerbe bevitt villamos energia, — megújuló forrásból származó energia: az olyan forrásokból származó energia, amelyek kiterme léssel nem meríthetők ki, így például a (termikus és fényelektromos) napenergia, a szélenergia, a vízenergia és a megújuló biomassza (a fogalommeghatározás eltér a 2010/31/EU irányelvben alkal mazottól), — bevitt energia: a rendszerhatáron keresztül az épületgépészeti rendszereknek a figyelembe vett használati módok (fűtés, hűtés, szellőztetés, használati meleg víz, világítás, berendezések stb.) igénye inek kielégítése céljából szolgáltatott, energiahordozónként kifejezett energia, — kivett energia: a rendszerhatáron keresztül az épületgépészeti rendszerek által továbbított és a rendszerhatáron kívül felhasznált, energiahordozónként kifejezett energia, — primer energia: az az energia, amely semminemű átalakításon vagy feldolgozási eljáráson nem esett át.

A rendelet I. mellékletének 3. szakasza értelmében az energetikai számítások keretében elsőként a fűtési és a hűtési célú végsőenergia-igényt, ezt követően a többi energiafelhasználási forma végsőenergia-igényét, végül pedig a primerenergia-igényt kell meghatározni. Ez azt jelenti, hogy a számítás az igények felől a források felé, azaz az épület energiaigénye felől a primer energia felé halad. Az épület határain belül a villamos rendszereket (például a világítást, a szellőztetést vagy a segédberendezéseket) és a hőtechnikai rendszereket (fűtés, hűtés, használati meleg víz) elkülönítetten kell kezelni. A költségoptimalizálási módszertan alkalmazása során a helyben rendelkezésre álló megújuló energiaforrá sokból történő helyszíni energia-előállítást nem kell beleszámítani a bevitt energia mennyiségébe, ami azt jelenti, hogy a figyelembe veendő rendszerhatár eltér az EN 15603:2008 szabványban javasolttól. Ez a módosított rendszerhatár lehetővé teszi, hogy a költségoptimalizálási módszertanon belül minden energiafelhasználás egyetlen primerenergia-mutatóval legyen kifejezhető. Ennek következtében a megújuló energiaforrásokon alapuló aktív technológiák közvetlenül versenyezhetnek az igényoldali megoldásokkal, ami összhangban van a költségoptimalizálási számítás céljával és szándékával, vagyis annak a megoldásnak a meghatározásával, amely a globális költségeket minimalizálja úgy, hogy közben egyetlen technológiának sem kedvez és egyetlen technológiát sem hoz hátrányos helyzetbe. Ebből következően előfordulhat, hogy a megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedések némelyike költ séghatékonyabbnak mutatkozik, mint egyes energiaigény-csökkentő intézkedések, miközben az általános képnek mégis annak kell lennie, hogy az energiaigényt csökkentő intézkedések költséghatékonyabbak azok nál, amelyek a megújuló energiaforrások hasznosításával az energiakínálatot növelik. Ily módon nem sérül az épület-energiahatékonysági irányelv legfontosabb alapelve, az energiafelhasználás-csökkentés primátusa, és teljesül a közel nulla energiaigényű épület fogalommeghatározásában szereplő kritérium is (igen nagy energiahatékonyságú épület, melyben a felhasznált közel nulla vagy nagyon kis mennyiségű energia jelentős részben megújuló forrásokból származik).

C 115/9

C 115/10

HU


Ha egy tagállam mindenképpen el szeretné kerülni, hogy a megújuló energiaforrásokat hasznosító aktív technológiák az energiaigényt csökkentő intézkedések rovására érvényesüljenek, a költségoptimalizálást végezheti úgy, hogy a rendszerhatárt az 1. ábrán jelzett négy szint figyelembevételével fokozatosan bővíti (energiaigény, energiafelhasználás, bevitt energia, végül primer energia). Ily módon világossá válik, hogy egyegy intézkedés és intézkedéscsomag költség- és energetikai szempontból hogyan veszi ki a részét az épület energiával való ellátásából. Az épületbe bevitt energia egyebek mellett az épületgépészeti rendszerek működésének biztosításához az épület által felvett hálózati villamos energiát és gázt, valamint a felhasznált olajat és pelleteket jelenti (mindegyiket a maga primerenergia-átváltási tényezőjével figyelembe véve). Az energiahatékonysággal kapcsolatos számításokat a következőképpen ajánlatos elvégezni: Az energiahatékonyság számítása: a nettó energiaigénytől a primerenergia-felhasználásig 1. Számítsuk ki az épület nettó hőenergia-igényét, azaz azt a hőenergia-mennyiséget, amely kielégíti az épület használói által támasztott igényeket. A téli energiaigényt úgy kell meghatározni, hogy a külső térelhatárolókon és a szellőztetőrendszeren keresztül távozó energiából levonjuk az épületen belül keletkező hőt (berendezések és világítórendszerek, az épületben tartózkodók), valamint a „természetes” hőnyereséget (passzív napsugárzás melegítő hatása, passzív hűtés, természetes szellőzés stb.). 2. Az 1. pont szerinti értékből vonjuk le a helyszínen előállított és felhasznált, megújuló energiafor rásokból származó hőenergia mennyiségét (pl. napkollektorok) (1). 3. Az előállítási, az elosztási, a kibocsátási és a szabályozórendszerek jellemzőinek (szezonális hatásos ságának) figyelembevételével számítsuk ki az energiafelhasználást minden egyes végfelhasználásra (helyiségek fűtése és hűtése, meleg víz, világítás, szellőztetés) és energiahordozóra (villamos energia, fűtőanyag). 4. Az energiafelhasználásból vonjuk le a helyszínen előállított és felhasznált, megújuló energiaforrá sokból származó villamos energia mennyiségét (pl. fényelektromos panelek). 5. A megújuló energiával nem ellentételezett energiafelhasználások összegzésével számítsuk ki minden egyes energiahordozóra a bevitt energia mennyiségét. 6. A nemzeti átváltási tényezők alkalmazásával számítsuk ki a bevitt energiához tartozó primerenergiamennyiséget. 7. Számítsuk ki a piacon való hasznosítás céljából kivett energiához tartozó primer energia mennyi ségét (amely lehet például megújuló energiaforrásokból vagy kapcsolt energiatermelő egységekkel helyben előállított energia). 8. A 6. és a 7. pont szerinti mennyiségek különbségeként határozzuk meg a primerenergia-felhasz nálást.

(1) Megjegyzendő, hogy a Bizottság a 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.) keretében hamarosan közzéteszi a hőszivattyúkból származó energiamennyiség figyelembevételét szolgáló módszer tanát.

2012.4.19.

2012.4.19.

HU


1. ábra A számítási folyamat vázlatos szemléltetése

Ahhoz, hogy az eredmények megbízhatóak legyenek, a következőket célszerű megfontolni: — Érdemes egyértelműen meghatározni a számítás módszertanát, figyelemmel a nemzeti jogszabályi előírásokra is. — Érdemes egyértelműen meghatározni a számításban figyelembe vett rendszerhatárokat. — Érdemes a számítást úgy végezni, hogy az évet számítási egységekre (például hónapokra, órákra stb.) bontjuk, és minden számítási egységben az adott egységre jellemző értékeket vesszük figyelembe, majd az energiafogyasztást a számítási egységekre kapott értékek összegzésével határozzuk meg. — A melegvíz-előállítási célú energiaigényt érdemes az EN 15316-3-1:2007 szabvány elvei alapján meghatározni. — A világítási célú energiaigény becslését érdemes az EN 15193:2007 szabványban javasolt gyors módszerrel vagy részletesebb számítási módszerekkel végezni. — A szellőztetési célú energiaigény meghatározása során érdemes az EN 15241:2007 szabványra támaszkodni. — Az EN 15232 szabvány alkalmazásával érdemes lehet figyelembe venni a különböző rendszerek szabályozását egyesítő integrált szabályozórendszerek hatásait.

A fűtési és a hűtési energiaigény számításához az épület és a benne lévő gépészeti rendszerek energia mérlege szolgáltat alapot. Az EN ISO 13790 szabvány szerint a számítás a következő lépésekből áll: — a számítási módszer típusának megválasztása, — az épület határainak és hőtechnikai övezeteinek meghatározása, — a belső és a külső (időjárási) körülményeket meghatározó adatok felvétele, — az energiaigény meghatározása időlépcsőnként és hőtechnikai övezetenként,

C 115/11

C 115/12

HU


— a visszanyert rendszerveszteségek levonása az energiaigényekből, — a hőtechnikai övezetek és/vagy gépészeti rendszerek közötti kölcsönhatások figyelembevétele. Az első és az utolsó lépés tekintetében a CEN által kiadott szabványok különböző módszereket javasolnak: — egyfelől három különböző számítási módszert: — teljes mértékben előre meghatározott, hónapos bontású, kváziállandó állapotokat feltételező számí tási módszer, — teljes mértékben előre meghatározott, órás bontású, egyszerű dinamikus számítási módszer, — részletes (például órás bontású) dinamikus szimuláció, — másfelől az épület és az épületgépészeti rendszerek közötti kölcsönhatások figyelembevételének két különböző módját: — holisztikus megközelítés: a fűtési és a hűtési energiaigényben az épülethez és az épületgépészeti rendszerekhez tartozó összes hőtani nyereséget figyelembe vesszük, — egyszerűsített megközelítés: az épületgépészeti rendszerek hőveszteségeinek visszanyert részét, amelyet a visszanyerhető rendszerveszteségeknek egy előre meghatározott átszámítási tényezővel való szorzásával határozunk meg, minden egyes gépészeti rendszer esetében közvetlenül levonjuk a hőveszteségből. Ahhoz, hogy a költségoptimalizálási számítások eredményei megbízhatóak legyenek, a következőket célszerű megfontolni: — Érdemes a számítást dinamikus módszerrel végezni. — Érdemes a peremfeltételeket és az alapul vett igénybevételi mintákat a számítási eljárásnak megfele lően, egy adott referenciaépület esetében minden számítássorozatra egységes módon meghatározni. — Érdemes rögzíteni a felhasznált időjárási adatok forrását. — Érdemes a hőkomfortot a beltéri működési hőmérséklettel (télen 20 °C, nyáron 26 °C) és célértékek kel, egy adott referenciaépület esetében minden számítássorozatra egységes módon meghatározni. Ezen túlmenően a következőket is célszerű megfontolni: — A holisztikus megközelítés alkalmazásával érdemes lehet figyelembe venni az épület és az épületgé pészeti rendszerek közötti kölcsönhatásokat. — Érdemes lehet dinamikus szimulációkkal ellenőrizni a természetes fénnyel történő nappali megvilá gítás stratégiáinak hatásait. — Érdemes lehet bemutatni a berendezések villamosenergia-felhasználását.

A helyiségfűtési, melegvíz-előállítási és helyiséghűtési energiaigény, valamint a megújuló forrásokból előál lított energiamennyiség (hő és villamos energia) számításához vagy figyelembe kell venni az egyes gépészeti rendszerek szezonális hatásosságát, vagy dinamikus szimulációt kell alkalmazni. Ennek során a következő európai szabványokból lehet kiindulni: — helyiségek fűtése: EN 15316-1, EN 15316-2-1, EN 15316-4-1, EN 15316-4-2, — meleg víz: EN 15316-3-2, EN 15316-3-3, — légkondicionáló rendszerek: EN 15243, — megújuló forrásokból előállított hőenergia: EN 15316-4-3, — megújuló forrásokból előállított villamos energia: EN 15316-4-6, — kapcsolt energiatermelő rendszerek: EN 15316-4-4, — távhő- és nagy kiterjedésű rendszerek: EN 15316-4-5, — biomassza-égető rendszerek: EN 15316-4-7. A távfűtő és a távhűtő rendszerek, valamint a decentralizált energiaellátás a rendszerhatáron kívülről bevitt villamos energiához hasonló módon kezelhető, azaz külön primerenergia-átváltási tényezőt kell hozzájuk rendelni. Ezen primerenergia-átváltási tényezők megállapításával ebben az iránymutatásban nem foglalko zunk, értékük külön meghatározást igényel.

2012.4.19.

2012.4.19.

HU


A primerenergia-felhasználást az aktuális nemzeti átváltási tényezők alkalmazásával, a 2006/32/EK irányelv II. mellékletének figyelembevételével kell megállapítani (1). Ezeket az értékeket a 2010/31/EU irányelv 5. cikkében és a rendelet 6. cikkében előírt jelentéstételi kötelezettség teljesítése keretében be kell jelenteni a Bizottságnak. Számpélda: Tekintsünk egy Brüsszelben álló irodaépületet, amelynek éves energiaigénye: — a helyiségek fűtésére: 20 kWh/(m2 év), — a használati meleg víz előállítására: 5 kWh/(m2 év), — a helyiségek hűtésére: 35 kWh/(m2 év), éves energiafelhasználása pedig: — szellőztetésre: 7 kWh/(m2 év) villamos energia, — világításra: 10 kWh/(m2 év) villamos energia. Az épületben gázkazán üzemel, amely fűtési és melegvíz-előállítási célokat egyaránt szolgál, és amelynek szezonális hatásfoka 80 %. Nyáron mechanikus hűtőrendszert alkalmaznak: a teljes hűtőrendszer (előál lítás, elosztás, kibocsátás, szabályozás) szezonális jóságfoka 175 %. Az épületen található napkollektorok 3 kWh/(m2 év) hőenergiát állítanak elő, melyet használati meleg víz előállítására használnak fel, a napenergiát hasznosító fényelektromos rendszer pedig 15 kWh/(m2 év) villamos energiát termel, melyből az épületen belül 6 kWh/(m2 év)-et használnak fel, 9 kWh/(m2 év)-et pedig betáplálnak a hálózatba. A villamos energia esetében a bevitt és a primer energia között 0,4-es átváltási tényező feltételezhető (primer/bevitt = 2,5). Az energetikai számítás eredményei: — fűtőanyag-felhasználás a helyiségek fűtésére: 20/0,80 = 25 kWh/(m2 év), — fűtőanyag-felhasználás a használati meleg víz előállítására: (5 – 3)/0,80 = 2,5 kWh/(m2 év), — villamosenergia-felhasználás a helyiségek hűtésére: 35/1,75 = 20 kWh/(m2 év), — a bevitt fűtőanyag energiatartalma: 25 + 2,5 = 27,5 kWh/(m2 év), — a bevitt villamos energia mennyisége: 7 + 10 + 20 – 6 = 31 kWh/(m2 év), — a primerenergia-felhasználás: 27,5 + (31/0,4) = 105 kWh/(m2 év), — a piacon történő hasznosítás céljából kivett energiához tartozó primer energia mennyisége: 9/0,4 = 22,5 kWh/(m2 év), — a nettó primerenerga-felhasználás: 105 – 22,5 = 82,5 kWh/(m2 év).

6. A GLOBÁLIS KÖLTSÉG MEGHATÁROZÁSA NETTÓ JELENÉRTÉKEN MINDEN EGYES REFERENCIAÉPÜ LETRE

A 2010/31/EU irányelv III. melléklete és a rendelet I. mellékletének 4. szakasza értelmében a költségopti malizálási módszertani keret globális költségeket vesz figyelembe nettó jelenértéken. A globális költségek a kezdeti beruházás költségét, az évenkénti költségeket és a végértéket, valamint az esetleges ártalmatlanítási költségeket tartalmazzák, mindegyiket a kezdőévre vonatkoztatva. A makrogazda sági költségoptimum számításában a globális költségek egy további költségkategóriával, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának (ÜHG-kibocsátás) költségével bővülnek, amely az épület energiafogyasztásának betudható CO2-kibocsátás környezetkárosító hatásainak pénzben kifejezett értékét jelenti. A globális költségszámítás végeredménye az egy meghatározott időszakban felmerülő költségek nettó jelen értéke, amely a hosszabb élettartamú berendezéseket maradványértékkel veszi figyelembe. Az energiakölt ségekre és a kamatokra vonatkozó előrejelzések a számítási időszakra korlátozhatók. (1) A Bizottság 2011. június 22-én jogalkotási javaslatot terjesztett elő az irányelv felülvizsgálatára (COM(2011) 370 végleges). Az átváltási tényezők a javaslat IV. mellékletében találhatók.

C 115/13

C 115/14

HU


A globális költségszámítás előnye, hogy – szemben az annuitási módszerrel – lehetővé teszi a számítási időszak egységes kezelését (azzal, hogy a hosszú élettartamú berendezéseket maradványértékükkel veszi figyelembe), valamint hogy lehetőséget ad az életciklusra vetített költségmeghatározási módszerek alkalma zására, amely ugyancsak a nettó jelenértékekből indul ki. A „globális költség” fogalma az EN 15459 szabványból származik, és ugyanazt jelenti, amit a szakirodalom általában teljes életciklusra meghatározott költségnek nevez. Megjegyzendő, hogy a rendelet alkalmazásában a globális költségszámítás – a 2010/31/EU irányelv alkal mazási területéhez igazodva – csak az energiaköltségekre terjed ki, más típusú költségekre (például a víz költségeire) nem. Megjegyzendő továbbá, hogy a globális költségszámítás nem teljesen felel meg a teljes életciklus-értékelés koncepciójának, amely az életciklus teljes egésze során jelentkező valamennyi környezeti költséget figyelembe venné, beleértve az úgynevezett „szürke energia” költségeit is. A tagállamoknak ugyan akkor jogukban áll kiterjeszteni a módszertant a teljes életciklus-értékelés irányába, amivel kapcsolatban az EN ISO 14040, 14044 és 14025 szabványokból lehet érdemes kiindulni. 6.1. A költségoptimalitás fogalma A 2010/31/EU irányelvnek megfelelően a tagállamoknak az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimális szintjeit kell megállapítaniuk. A módszertan a tagállamoknak szól (nem pedig a beruhá zóknak), és a költségoptimális szint megállapítása nem minden konkrét esetre történik, hanem az általá nosan alkalmazható nemzeti szintű szabályozás kidolgozása céljából. A valóságban minden beruházó esetében más és más a költségoptimális szint, hiszen ez függ az adott épülettől, valamint attól, hogy az adott beruházó mit tekint elfogadható beruházási feltételeknek. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy a megálla pított költségoptimális szintek nem lesznek szükségképpen költségoptimálisak minden épület és minden beruházó esetében. Ha azonban a referenciaépületek meghatározása kellően szilárd alapokon nyugszik, akkor a tagállamok biztosíthatják, hogy a követelmények az épületek legtöbbjére jó eredményt szolgáltas sanak. Miközben érdemes tudatában lenni a bérbe adott épületek sajátos helyzetének, például az eltérő érdekek kérdéskörének vagy azon helyzet következményeinek, amikor a bérleti díj rögzített és bizonyos mértéket nem léphet túl (szociálpolitikai okokból), nem volna kívánatos különböző követelményeket meghatározni attól függően, hogy az épület bérbe van-e adva vagy sem, hiszen az épülethasználat jogcíme független a számítás középpontjában álló épülettől. Lehetnek ugyanakkor olyan beruházói csoportok, amelyek nem lesznek képesek teljes mértékben élni a költségek szempontjából abszolút optimumot jelentő beruházás lehetőségével. Ezzel a problémakörrel, mely „tulajdonos-bérlő dilemma” néven is ismert, a tagállamoknak az energiahatékonysággal és a szociálpolitikával kapcsolatos tágabb célkitűzések keretében kell foglalkozniuk, nem a költségoptimalizálási módszertanon belül. A számítás ugyanakkor információkat szolgáltathat a tagállamok hatóságainak az egyes beruházói csoportok esetében meglévő gazdaságossági különbségekről, és ezáltal irányt szabhat bizonyos szakpolitikai döntéseknek. Például a makrogazdasági szintű költségoptimum és a beruházói szintű költségoptimum közötti különbség jelzést adhat arról a többletfinanszírozásról, amely ahhoz szükséges, hogy a beruhá zóknak valóban megérjék az energiahatékonysági célú beruházások. Amellett, hogy több – és vélhetően nagyszámú – különböző nézőpont és beruházói várakozás van jelen a piacon, megfontolást érdemel a figyelembe vett költségek és előnyök köre is. Csak a beruházási döntés közvetlen költségeit és hozadékait tekintjük (számviteli perspektíva), vagy más olyan közvetett költségekre és előnyökre (az úgynevezett externáliákra) is gondolunk, amelyek következményei az energiahatékonysági beruházásnak, és amelyek a beruházótól eltérő piaci szereplőkre fejtik ki hatásukat (makrogazdasági szem lélet)? Mindkét perspektívának megvan a létjogosultsága, és mindegyik különböző kérdésekre irányítja rá a figyelmet. A makrogazdasági szintű számítás célja az általánosan alkalmazandó energiahatékonysági követelmények megállapításának megalapozása, ezért a közjó tágabb értelemben vett fogalmán alapul, és ennek megfelelően az energiahatékonysági célú beruházás és a kapcsolódó költségek értékelése más szakpolitikai alternatívákkal szembeállítva, az externáliák figyelembevételével történik. Így az épületek energiahatékonyabbá tételére irányuló beruházás alternatíváját más olyan szakpolitikai intézkedések képezik, amelyek az energiafelhasz nálás, az energiafüggőség és a CO2-kibocsátás csökkentését célozzák. Ez a széles látókörű beruházási szemlélet viszonylag jól illeszkedik ahhoz, hogy az energiahatékonyságot primer energiában fejezzük ki, miközben a tisztán magánberuházói perspektíva a primer energia és a bevitt energia mennyiségének figye lembevételét egyaránt indokolhatja. A gyakorlatban azonban nem lesz lehetséges minden közvetlen és közvetett társadalmi előnyt megragadni, hiszen több közülük nem kézzelfogható és nehezen számszerűsíthető, vagy pénzben nem kifejezhető. Mindazonáltal bizonyos külső előnyök esetében létezik olyan széles körben elismert számszerűsítési eljárás és költségkalkulációs módszer, amelynek segítségével ezek közvetlenül is figyelembe vehetők.

2012.4.19.

2012.4.19.

HU


C 115/15

A másik oldalról a magánberuházói perspektíva rámutat a beruházó mozgásterének korlátaira például akkor, amikor társadalmi szempontból ugyan szigorúbb energiahatékonysági követelmények volnának indokoltak, ezek azonban beruházói szemmel nézve nem költséghatékonyak. A rendelet értelmében a tagállamoknak a költségoptimalizálást egyszer makroszinten (az adóterhek, például a héa, valamint a támogatások és az ösztönzők figyelmen kívül hagyásával, de a szén-dioxid-kibocsátás költségeinek beszámításával), egyszer pedig a beruházó szintjén (a végső fogyasztó által fizetett, az adóter heket és az esetleges támogatásokat is tartalmazó árak alapján, de az ÜHG-kibocsátások mérséklésével kapcsolatos további költségek nélkül) kell elvégezniük. Megjegyzés: Amikor mindkét számítás kész, a tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy melyiket alkalmazzák nemzeti referencia-költségoptimumként.

A rendelet szerint a makrogazdasági szintű költségoptimum meghatározása során az ÜHG-kibocsátás költ ségeit úgy kell figyelembe venni, hogy évenként képezni kell az éves ÜHG-kibocsátások mennyisége és az ÜHG-k adott évben kiadott kibocsátási egységeinek várható, egy tonna szén-dioxid-egyenértékre vetített egységára szorzatát, majd ezeket az értékeket az adott időszakra összegezni kell. A számításban a kibocsátási egységek várható ára tekintetében – igazodva a Bizottságnak a kibocsátáskereskedelmi rendszerben érvénye sülő valós, 2008. évi állandó értéken kifejezett kibocsátásiegység-árakra vonatkozó aktuális előrejelzési forgatókönyveihez – 2025-ig legalább 20 EUR/tonna CO2-egyenérték, 2030-ig legalább 35 EUR/tonna CO2-egyenérték, 2030 után pedig legalább 50 EUR/tonna CO2-egyenérték alsó árkorlátot kell feltételezni. Az árakat mindenkor a számítás időpontjához és a választott módszertanhoz kell igazítani. Ha a tagállam a költségoptimum számítását felülvizsgálja, akkor ennek során aktualizált előrejelzési forga tókönyveket kell figyelembe vennie. A tagállamok a rendeletben meghatározott minimális egységáraknál nagyobb költségeket is feltételezhetnek, így például követhetik a 2009/33/EK irányelv mellékletének 2. táblázatában javasolt 0,03–0,04 EUR/kg árat is. Végül a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy az ÜHG-kibocsátás költségeit tartalmazó költségkategó riát a szén-dioxid-kibocsátásokról más szennyező anyagokra is kiterjesszék; ezt ismét csak a 2009/33/EK irányelv (1) mellékletének 2. táblázatából kiindulva, az alábbiak szerint tehetik meg: A környezeti költség számításában figyelembe veendő minimális környezeti költség jelenértéke egységnyi kibocsátásra vetítve: NOx

nemmetán szénhidrogének

szálló por

0,0044 EUR/g

0,001 EUR/g

0,087 EUR/g

Megjegyzendő, hogy a beruházói szintű számítás esetében a pénzügyi helyzet valósághű leírásához (az adók és a különféle kedvezmények mellett) a rendelkezésre álló támogatási rendszerek figyelembevétele is szük séges. Mivel azonban ezek a támogatások gyorsan változhatnak, a tagállam úgy is dönthet, hogy nem veszi őket figyelembe, amikor a magánberuházó szemszögéből végzi számításait. Amennyiben az adott tagállamban nincsenek héaalapú kedvezmények és támogatási intézkedések, a számítás egyszerűsíthető azáltal is, hogy a héát teljes mértékben kivesszük a globális költségszámítás valamennyi költségkategóriájából. Azoknak a tagállamoknak ugyanakkor, amelyekben vannak héaalapú támogatási intézkedések, illetőleg amelyek ilyen intézkedések bevezetését tervezik, a héát minden költség kategóriában figyelembe kell venniük, hiszen csak így tudják ezeket az intézkedéseket figyelembe venni számításaikban. 6.2. Költségkategóriák A rendelet I. mellékletének 4. szakasza szerint a tagállamoknak a következő alapvető költségkategóriákat kell alkalmazniuk: kezdeti beruházási költségek; fenntartási költségek (beleértve az energiaköltségeket és az épületelemek időszakos cseréjének költségeit is); ártalmatlanítási költségek (szükség esetén). A makrogazda sági szintű számításban a felsoroltak mellett az ÜGH-kibocsátások költségeit is figyelembe kell venni. A rendelet az energiaköltségeket – az adott szempontból vett fontosságukra való tekintettel – külön kategóriaként említi, annak ellenére, hogy általában a működtetési költségek között szokás őket számon tartani. Másfelől az épületelemek cseréjének költségeire nem karbantartási költségként tekintünk (ahogyan az más költségstruktúrákban néha előfordul), hanem külön kategóriába soroljuk őket. A fentiek szerinti, a minimumkövetelmények költségoptimális szintjeire vonatkozó számítás során figye lembe vett költségkategóriák az EN 15459 szabványon alapulnak, és kismértékben eltérnek az életciklusra vetített költségmeghatározás kapcsán szokásosan figyelembe vett kategóriáktól (vö. ISO 15686-5:2008 „Épületek és építmények tervezése használati időtartamukra. 5. rész: Az életciklusra vonatkozó költségek számítása”). Az alábbi ábra összefoglalja a figyelembe veendő költségkategóriákat. (1) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/33/EK irányelve (2009. április 23.) a tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdításáról (HL L 120., 2009.5.15., 5. o.).

C 115/16

HU


2. ábra Költségkategóriák a módszertani kerethez

Hangsúlyozni kell, hogy a rendelet a költségkategóriák teljes körű felsorolását tartalmazza. Ha azonban egy adott tagállam a minimumkövetelmények költségoptimális szintjeinek számítása során más költségkategó riákat (például más környezetszennyező anyagok költségeit) is fontosnak tart, akkor ezeket is figyelembe veheti (lásd részletesebben a 6.1. szakaszban). A rendelet nem tekinti külön költségkategóriának az energiahatékonysági beruházások finanszírozásának tőkeköltségeit. Ezeket a költségeket ugyanakkor a tagállamok más költségkategóriában, például az éves költségek között figyelembe vehetik, és ezáltal biztosíthatják a diszkontálásukat. Az energiaköltségek a fogyasztástól, az épület méretétől, valamint a mindenkori aktuális és várható egység áraktól függnek, és közvetlenül meghatározzák az energiahatékonysági számítás eredményét. Ez azt jelenti, hogy az energiaköltségek az épület rendszerjellemzőitől függnek. Minden más költségelem, például a beruhá zási költség, a karbantartási költség, a csereköltség stb. elsősorban az épület konkrét elemeihez tartozik. Ebből következően a globális költségek meghatározásához az épületet kellő mélységben különálló elemekre kell „szétszedni” ahhoz, hogy az egyes intézkedések, intézkedéscsomagok és variánsok közötti különbségek megjelenhessenek a globális költségszámítás eredményében. A nem fűtőanyagfüggő működési és karbantartási költségeket gyakran nehezebb megbecsülni, mint más költségeket, hiszen az üzemeltetés minden épület esetében más és más időütemezés szerint zajlik. Még az egyazon kategóriába tartozó épületek között is igen nagyok az eltérések. Ezért egyes kategóriák és alkate góriák esetében az egy négyzetméterre jutó átlagos költség valósághű meghatározásához adatgyűjtésre és célirányos felmérésekre lehet szükség. A rendelet elvi szinten „teljesköltség-alapú megközelítést” ír elő mind az új építés, mind a jelentős felújítások esetére. Ez azt jelenti, hogy a referenciaépületen alkalmazott összes intézkedésre, intézkedés csomagra és variánsra meg kell határozni mind az építés (vagy jelentős felújítás), mind pedig az azt követő használat teljes költségét. Mivel azonban a cél az intézkedések, intézkedéscsomagok és variánsok egymással való összehasonlítása (nem pedig a beruházót és az épület használóját terhelő összes költség meghatá rozása), a következő költségelemek a számítás során figyelmen kívül hagyhatók: — az olyan épületelemekkel kapcsolatos költségek, amelyek nincsenek hatással az épület energiahatékony ságára, például a padlóburkolás, a falfestés stb. költsége (feltéve, hogy az energiahatékonysági számítások nem mutatnak ki különbséget ebben a tekintetben),

2012.4.19.

2012.4.19.

HU


— azok a költségek, amelyek az adott referenciaépülethez tartozó összes intézkedés, intézkedéscsomag és variáns esetében azonosak (még akkor is, ha olyan épületelemhez kapcsolódnak, amelyek hatással vannak vagy lehetnek az épület energetikai viselkedésére). Mivel ezek a költségelemek nem játszanak szerepet az intézkedések, intézkedéscsomagok és variánsok egymással való összehasonlításában, nem szükséges őket figyelembe venni. Példák: — új építés: földmunka és alapozás, lépcsők, felvonók költségei stb. – feltéve, hogy ezek a költsége lemek minden intézkedés, intézkedéscsomag, illetőleg variáns esetében azonosak, — jelentős felújítás: állványzat költsége, bontási költség stb. – ismét csak akkor, ha ezek a költségelemek az értékelés tárgyát képező intézkedések, intézkedéscsomagok, illetőleg variánsok esetében azonosak. Megjegyzendő, hogy a rendelet nem teszi lehetővé az úgynevezett többletköltség-számítási módszer (1) alkalmazását. Ez az eljárás a minimális energiahatékonysági követelmények költségoptimumának számítá sában a következő okokból nem alkalmazható: — A standard épület jellemzői befolyásolják a költségoptimum-számítás eredményeit. — A többletköltség-számítás nem alkalmas az értékelés tárgyát képező intézkedések, intézkedéscsomagok és variánsok teljes spektrumának leírására, hiszen számos energiahatékonysági intézkedés az épület tervezését is érinti. Különösen igaz ez azokra az intézkedésekre, amelyek a „passzív hűtéssel” függnek össze, mint például az ablakok relatív összfelületének felvétele, az ablakfelületeknek az épület tájolásához igazodó kiosztása, az építőanyagok tömegének figyelembevétele a hőháztartásban, az éjszakai szellőz tetéssel kapcsolatos intézkedések stb. A többletköltség-számítás megnehezíti az épület egyes tulajdon ságai közötti kölcsönhatások megragadását: például bizonyos típusú homlokzatok alkalmazásának statikai előfeltételei vannak, a termoaktív hűtési és fűtési rendszerek bizonyos minimális nettó energia igényt követelnek meg stb. Ha a többletköltség-számítás keretei között mindezeket a lehetséges kölcsön hatásokat figyelembe kívánjuk venni, akkor a számítás rendkívül bonyolulttá, áttekinthetetlenné válik. — A többletköltség-számítás keretében részletekbe menően meg kell határozni, hogy mely költségek tartoznak a rendes felújításhoz, és melyek a kiegészítő energiahatékonysági intézkedésekhez. Ez a különválasztás néha nem könnyű. 6.3. A költségadatok összegyűjtése A rendelet előírásai szerint a költségadatoknak piaci alapúaknak kell lenniük (azaz piaci elemzésből kell őket nyerni), továbbá arról is gondoskodni kell, hogy a beruházási költségek, a fenntartási költségek, az energi aköltségek és az esetleges ártalmatlanítási költségek hely és idő szempontjából egymással összeegyeztethe tőek legyenek. Ez azt jelenti, hogy a költségadatokat a következő források valamelyikéből kell összegyűjteni: — nemrégiben végrehajtott építési projektek értékeléséből, — az építőipari vállalkozások standard ajánlatainak elemzéséből (az ajánlatoknak nem kell feltétlenül megvalósult építési projektekhez kapcsolódniuk), — olyan meglévő költségadatbázisokból, amelyek piaci alapú adatgyűjtés nyomán keletkeztek. Fontos, hogy a forrásokban a költségadatok olyan szintű bontásban álljanak rendelkezésre, amely szükséges az adott referenciaépülethez tartozó különböző intézkedések, intézkedéscsomagok, illetőleg variánsok egymással való összehasonlításához. Ezért az épületek beruházási és üzemeltetési költségeinek durva becs lésére széles körben alkalmazott „felülről lefelé építkező” referencia-adatbázisok, mint például a BKI adat bázisa (2) vagy az OSCAR (3) nem használhatók a költségoptimalizálási számításokban, mert a bennük szereplő adatok bontása nem elegendő az épületek energiahatékonyságának vizsgálatához. Ezekben az adatbázisokban az adatok bontása túlságosan durva, ezért a különböző intézkedések, intézkedéscsomagok és variánsok költségeinek összehasonlításában nem lehet őket felhasználni. (1) Ez az eljárás abban áll, hogy a költségszámítást egy standard épületből (olyan épületből, amely megfelel a hatályos minimumkövetelményeknek) kiindulva végezzük el, amelyen kiegészítő intézkedéseket tételezünk fel (jobb hőszigete lés, árnyékolás, hővisszanyerős szellőzőrendszer alkalmazása stb.). A költségek összehasonlítása a beruházási több letköltségben és a fenntartási költségekben mutatkozó különbségek alapján történik. (2) Baukosteninformationszentrum Deutscher Architekten (BKI): Statistische Kostenkennwerte für Gebäude, 2010, www.baukosten.de. (3) Jones Lang LaSalle: Büronebenkostenanalyse OSCAR 2008, Berlin, 2009. Megrendelhető a következő internetcímen: www.joneslanglasalle.de.

C 115/17

HU

C 115/18


6.4. A diszkontráta A diszkontráta reálértéken van meghatározva, ezért inflációt nem tartalmaz. A makrogazdasági és a beruházói szintű számításban alkalmazandó diszkontrátát a tagállamnak kell meghatároznia oly módon, hogy minden számításhoz legalább két különböző ráta feltételezésével érzékeny ségvizsgálatot kell végeznie. A makrogazdasági számításhoz tartozó érzékenységvizsgálat egyik rátájának 4 %-os reálrátának kell lennie. Ez összhangban van a Bizottságnak a hatásvizsgálatokra vonatkozó 2009. évi iránymutatásával, amely 4 %-os társadalmi diszkontráta alkalmazását javasolja (1). A nagyobb – tipikusan infláció nélkül 4 %-nál nagyobb, és általában a nem lakóépület-célú épületek és a lakóépületek között differenciált – ráta tisztán üzleti, rövid távú szemléletet tükröz a beruházás értékelésé ben. A kisebb – tipikusan infláció nélkül 2 %-tól 4 %-ig terjedő – ráta jobban megragadja az energiahaté konysági intézkedéseknek az épülethasználók szempontjából a beruházás teljes élettartama alatt érvényesülő előnyeit. A diszkontráta tagállamonként is eltérő lesz, hiszen értéke bizonyos mértékig nemcsak a szak politikai prioritásoktól függ (a makrogazdasági számításban), hanem a különböző finanszírozási környeze tektől és az ingatlan jelzáloggal való megterhelésének különböző lehetőségeitől is. A diszkontráta alkalmazásához általában ki kell számítani egy diszkonttényezőt, amely aztán közvetlenül felhasználható a globális költségek számításában. Az i-edik évhez tartozó diszkonttényező r diszkontráta esetén a következőképpen számítható: 9p 8 > > 1 > > > Rd ðpÞ ¼ > ; : 1 þ r=100 ahol:

p az időszak kezdetétől eltelt évek száma; továbbá r a diszkontráta reálértékben. Megjegyzendő, hogy a beruházói szintű számítás sajátosságaiból következően a globális költség kisebb diszkontráta esetén nagyobb lesz, mert a jövőbeni költségek (elsősorban energiaköltségek) diszkontálása kisebb rátával történik, ami megnöveli a globális költségek jelenértékét. 6.5. Az épületek és az épületelemek kezdeti beruházási költségeinek számítása során figyelembe veendő költségelemek indikatív jegyzéke Az alábbi felsorolás nem feltétlenül teljes körű és naprakész, célja csupán a figyelembe veendő költségelemek jelzésszerű megemlítése. Külső térelhatárolók A külső térelhatárolók hőszigetelése:

Nyílászárók:

— Hőszigetelő termékek

— Üvegfelületek (tulajdonságaik javítása is)

— Kiegészítő termékek külső térelhatárolók hőszi — Tokok geteléséhez (mechanikus rögzítőelemek, ragasz — Tömítések tószalagok stb.) — Tervezési költségek

— Beszerelési költségek

— A hőszigetelés beszerelési költségei (ideértve a párazáró rétegek, az időjárásálló burkolatok, a légtömörséget és a hőhidak kedvezőtlen hatása inak csökkentését célzó intézkedések költségeit is)

A műszaki termékek és rendszerek, valamint az épületelemek leírása például a CEN/TC 33 („Ajtók, ablakok, redőnyök és szerelvények”) és a CEN/TC 89 (lásd fent) által kidolgozott szabványokban talál ható meg.

— Más építőanyagok energetikai vonatkozású költ ségei (ha alkalmazandó)

(1) http://ec.europa.eu/governance/impact/commission_guidelines/docs/ia_guidelines_annexes_en.pdf. Az USA Energiaügyi Minisztériumának szövetségi energiagazdálkodási programja keretében a teljes életciklusra vonatkozó költségelemzések céljára közzétett 2010. évi energiaár-indexekből és diszkontszorzókból 3 %-os diszkontráta vezethető le: http://www1.eere.energy.gov/femp/pdfs/ashb10.pdf.

2012.4.19.

2012.4.19.

HU


— Az épületre vonatkozó más olyan intézkedések, amelyek kihatnak az épület hőháztartására. Lehetséges példák: külső árnyékolók, benapo záscsökkentő rendszerek, máshol nem tárgyalt passzív rendszerek. A műszaki termékek és rendszerek leírása például a CEN/TC 88 („Hőszigetelő anyagok és termékek”) és a CEN/TC 89 („Épületek és épületszerkezetek hőtechnikai viselkedése”) által kidolgozott szabvá nyokban található meg. Épületgépészeti rendszerek Helyiségek fűtése:

Használati meleg víz:

— A hőtermelés és a tárolás berendezései (kazán, — Előállítás és tárolás (naphőenergia-rendszerek, kazán, tárolótartály, a hőtermelés szabályozói) tárolótartály, a hőtermelés szabályozói) — Elosztás (keringetőszivattyú, a keringetőkör — Elosztás (keringetőszivattyú, a keringető kör szelepei, keverőszelepek, szabályozók) szelepei, szabályozók) — Hőkibocsátók (fűtőtestek, mennyezet- és padló — Melegvíz-kibocsátók (csapszelepek, padlófűtés, szabályozók) fűtés, ventilátorkonvektor, szabályozók) — Tervezési költségek

— Tervezési költségek

— Beszerelési költségek

— Beszerelés (ideértve a rendszer és a csövek hőszigetelését is)

A műszaki rendszerek leírása például a CEN/TC 228 („Fűtési rendszerek épületekben”) és a CEN/TC 57 („Központi fűtési kazánok”) által kidolgozott szabványokban (pl. EN 15316-2-1 CEN/TC 247, EN 12098, EN 15500, EN 215, EN 15232) talál ható meg.

A műszaki rendszerek leírása például a CEN/TC 228 („Fűtési rendszerek épületekben”), a CEN/TC 57 („Központi fűtési kazánok”) és a CEN/TC 48 („Háztartási gáztüzelésű vízmelegítők”) által kidol gozott szabványokban található meg.

A komfortérzettel kapcsolatos referenciafeltételeket az EN 15251 „Épületek energia-teljesítőképes ségének tervezésére és becslésére, levegőminő ségére, hőmérsékletére, fény- és akusztikai viszo nyaira vonatkozó beltéri bemeneti paraméterek” szabvány vagy más azzal egyenértékű előírás alapján kell felvenni. A szellőztetés rendszerei:

Hűtés:

A kényelmes beltéri hőmérséklet biztosítása szem A beruházásokkal kapcsolatban a mechanikus szel pontjából az adott éghajlati viszonyoktól függően a lőztetőrendszerek költségét kell értékelni. A termé passzív és az aktív hűtési rendszereket külön-külön szetes szellőzés lehetőségei a referenciaépület és együtt (a fennmaradó hűtési igény kielégítésére) meghatározásában szerepelnek. is figyelembe kell venni. Ebben a kategóriában csak az aktív hűtés költségei szerepelnek. A passzív A beruházási költségeknek tartalmazniuk kell a hűtés vagy a referenciaépület megválasztásában következőket: (pl. az épület tömege), vagy pedig a „hőszigetelés” (pl. tetőszigetelés a hűtési igény csökkentésére) vagy — Hőtermelő és hővisszanyerő berendezések „az épületre vonatkozó más olyan intézkedések, (hőcserélő, előfűtő, hővisszanyerő egység, a amelyek kihatnak az épület hőháztartására” (pl. hőtermelés szabályozói) külső árnyékolók) kategóriában szerepel. Az aktív hűtéssel kapcsolatos beruházási költségek közé — Elosztás (ventilátorok, keringetőszivattyúk, tartoznak a következők: szelepek, szűrők, szabályozók) — Kibocsátók (vezetékek, kibocsátó elemek, szabá lyozók) — Tervezési költségek — Beszerelési költségek

C 115/19

C 115/20

HU


A műszaki rendszerek leírása például a CEN/TC — Az előállítás és a tárolás berendezései (generá 156 („Épületek szellőzése”) által kidolgozott szab tor, hőszivattyú, tárolótartály, a hőtermelés ványokban található meg. A komfortérzettel szabályozói) kapcsolatos referenciafeltételeket és a szellőzéssel — Elosztás (keringetőszivattyú, a keringető kör kapcsolatos igényeket az EN 15251 szabvány szelepei, szabályozók) vagy más azzal egyenértékű előírás alapján kell — Hőkibocsátók (mennyezet/padló/gerendák, felvenni. ventilátorkonvektor, szabályozók) — Tervezési költség — Beszerelés A műszaki rendszerek leírása például a CEN/TC 113 („Hőszivattyúk és légkondicionáló berendezé sek”) által kidolgozott szabványokban található meg. A komfortérzettel kapcsolatos referenciafelté teleket az EN 15251 szabvány alapján kell felvenni. Világítás:

Épületgépészeti berendezések szabályozása:

A beruházásokkal kapcsolatban a mesterséges vilá gítás aktív rendszereit, valamint a nappali termé szetes fény hasznosításának fokozását szolgáló alkalmazásokat kell értékelni. Az épület külső térel határolóinak elrendezésével és geometriájával kapcsolatos intézkedések (ablakok mérete és kiosz tása) a referenciaépület meghatározásában szerepel nek. A beruházási költségeknek tartalmazniuk kell a következőket:

A beruházási költségeknek tartalmazniuk kell a következőket: — Felügyeleti funkciót is tartalmazó épületgépé szeti szabályozó rendszerek (a független rend szerszabályozók költségeit az adott rendszer költségei tartalmazzák) — Műszaki intelligencia, központi szabályozó

— A fényforrások és a világítótestek típusa

— Szabályozók (előállítás, elosztás, kibocsátók, keringetőszivattyúk)

— Kapcsolódó szabályozó rendszerek

— Kapcsolók (előállítás, elosztás, kibocsátók)

— Alkalmazások a nappali természetes fény hasz — Összeköttetések (vezetékek, adatátvitel) nosításának fokozására — Tervezési költségek — Beszerelés — Beszerelési és programozási költségek A komfortérzettel kapcsolatos referenciafeltételeket A műszaki rendszerek leírása például a CEN/TC és a követelményszinteket az EN 12464 „Fény és 247 („Épületgépészeti berendezések szabályozása”) világítás. Munkahelyi világítás. 1. rész: Belső téri által kidolgozott szabványokban található meg. munkahelyek” szabvány alapján kell felvenni. A világítórendszerekkel szemben támasztott energe tikai követelményeket az EN 15193 szabvány ismerteti. Csatlakozás az energiaellátó rendszerekhez Megújuló energiaforrásokból származó energián alapuló decentralizált energiaellátási rendszerek: (hálózat vagy tárolók): A beruházási költségeknek tartalmazniuk kell a A beruházási költségeknek tartalmazniuk kell a következőket: következőket: — Az energiahálózatra való rácsatlakozás költségei — (pl. távfűtés, fényelektromos rendszer) — — Fűtőanyag-tárolók — — Szükséges segédlétesítmények —

Előállítás Elosztás Szabályozók Beszerelés

6.6. Az időszakos csereköltségek számítása A kezdeti beruházási költségek és a fenntartási költségek mellett az időszakos csereköltségek is fontosak. Miközben a kisebb javítások és a fogyóeszközök költségei általában a karbantartási költségek között jelennek meg, az időszakos csere egy-egy teljes épületelemnek az elöregedés miatt szükséges helyettesítését jelenti, amelyet külön költségkategóriában tartunk számon. Az időszakos cserék időpontja az épületelem élettartamától függ. A csereköltség a globális költségek között az élettartam végén jelenik meg. Példa: A 15 év becsült élettartamú hővisszanyerő készülék költségét 30 éves számítási időszak esetén kétszer kell figyelembe venni a globális költségek számításában: először az időszak elején kezdeti beru házási költségként, másodszor pedig 15 év elteltével csereköltségként.

2012.4.19.

2012.4.19.

HU


Az egyes épületelemek és a teljes épület becsült gazdaságos élettartamának meghatározása a tagállam feladata; a meghatározás során a tagállamok az EN 15459 szabványra (az épületek energiarendszerei tekintetében) és más szabványokra támaszkodhatnak. A számításban figyelembe vett élettartamoknak azonban valószerűeknek kell lenniük. A csereköltség általában egyenlő lesz a kezdeti beruházási költséggel (reálértéken!). Arra az esetre azonban, ha a következő tíz-tizenöt év folyamán nagyobb árváltozás várható, a rendelet lehetővé teszi – sőt, bátorítja – a csereköltség hozzáigazítását az új technológiák beérése nyomán bekövetkező árváltozásokhoz. 6.7. A számítási időszak és a becsült élettartam viszonya A tagállamoknak az épületek és az épületelemek becsült élettartamát a nettó jelenértékekkel végzett számí tási időszak hosszától függetlenül kell felvenniük. A becsült élettartam hosszabb is, rövidebb is lehet a számítási időszaknál. Ha a meglévő épületek esetében egy referenciaépület-kategória meghatározása úgy történik, hogy a referen ciaépület élettartamából még hátralévő idő rövidebb a számítási időszaknál, akkor ebben az esetben számí tási időszakként az élettartam még hátralévő része vehető fel. Az épületelemek műszaki értelemben vett élettartama valójában csupán igen korlátozott mértékben befo lyásolja a számítási időszakot. A számítási időszak hosszát sokkal inkább az épület úgynevezett felújítási ciklusa határozza meg, vagyis az az időszak, amely után az épületen jelentős felújítást hajtanak végre, és ennek keretében a teljes épület állapotát feljavítják, és az épületet hozzáigazítják az időközben megváltozott használói elvárásokhoz (ebben különbözik ez a tevékenység az egyszerű cserétől). A jelentős felújítást általában különböző okok teszik szükségessé, amelyek között csak egy az épületelemek (például a homlok zat) elöregedése. A különböző épülettípusok esetében a felújítási ciklusok között jelentős az eltérés (ez az oka annak, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktus a számítási időszak tekintetében különbséget tesz a lakó- és a középületek, illetve a nem lakáscélú és a kereskedelmi épületek között); a felújítási ciklusok között tagállamonként is van eltérés, és hosszuk szinte sohasem rövidebb 20 évnél. A 3. ábra egy olyan épületelem (például a homlokzat vagy a teherhordó szerkezet) esetét szemlélteti, amelynek hosszabb az élettartama a számítási időszaknál. Ha 40 éves élettartamot és lineáris értékcsökke nést feltételezünk, akkor a 30 év elteltével, azaz a számítási időszak vége után fennmaradó maradványérték a kezdeti beruházási költség 25 %-a. Ezt az értéket a számítási időszak elejére kell diszkontálni. 3. ábra Épületelem maradványértékének meghatározása abban az esetben, ha élettartama hosszabb a számítási időszaknál

A 4. ábra a maradványérték kiszámításának módját szemlélteti abban az esetben, ha az épületelem (például egy fűtőkazán) élettartama rövidebb a számítási időszaknál. Ha az épületelem feltételezett élettartama 20 év, akkor ennek az időtartamnak a végén cserére szorul. A csere után új értékcsökkenési időszak kezdődik. Ebben az esetben 30 év elteltével (azaz a számítási időszak végén) az épületelem maradványértéke a csereköltség 50 %-a. Ezt az értéket most is diszkontálni kell a számítási időszak elejére.

C 115/21

C 115/22

HU


4. ábra Épületelem maradványértékének meghatározása abban az esetben, ha élettartama rövidebb a számítási időszaknál

6.8. A számítás kezdőéve A rendelet szerint a tagállamoknak azt az évet kell számításaik kezdőévének tekinteniük, amelyben a számítást végzik. Ennek a szabálynak az a legfontosabb célja, hogy a különböző intézkedések, intézkedés csomagok és variánsok költségoptimalitásának vizsgálata a mindenkori árak és költségek mellett történjék (annyiban legalábbis, amennyiben ezek az adatok hozzáférhetők). A tagállamoknak ugyanakkor arra is lehetőségük van, hogy a számítást a kezdőév alapján (a számítás éve alapján, például az első számításkor 2012-re vonatkoztatva) végezzék el, miközben az energiahatékonysági minimumkövetelményt olyan köve telményekhez viszonyítva határozzák meg, amelyek már definiálva vannak és előreláthatólag a közeljövőben kerülnek bevezetésre (például amelyeket 2013-tól kell kötelezően alkalmazni). 6.9. A maradványérték számítása A rendelet szerint a globális költségek számításában a maradványértéket is figyelembe kell venni. Az épületnek a számítási időszak végén érvényes maradványértéke az összes épületelem maradványértékének összege. Egy adott épületelem maradványértéke a kezdeti beruházási költségtől, az értékcsökkenési időszaktól (amelyet az adott épületelem élettartama határoz meg), valamint az épületelem eltávolításának esetleges költségétől függ. 6.10. A költségek időbeli változása Az energiaköltség és a csereköltség kivételével a rendelet nem írja elő a reálérték csökkenésének vagy növekedésének figyelembevételét. Ez azt jelenti, hogy a többi költségkategória esetében (működtetési költség, karbantartási költség) azt feltételezzük, hogy az árak az inflációval együtt változnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az új technológiák ára piaci elterjedésükkor gyorsan lecsökken – ez jól megfigyelhető volt például az energiahatékonyabb kazánok vagy a kettős üvegezés elterjedésekor. Mivel a legtöbb beruházás a legelső évben történik, a technológiaárak későbbi változásai nem befolyásolják jelentős mértékben a költségszámításokat. Ezt a fajta árcsökkenést azonban feltétlenül figyelembe kell venni a számítások következő elvégzésekor, a bemenő adatok áttekintése és naprakésszé tétele kapcsán. A tagállamok esetleg egy innovációs vagy alkalmazkodási tényezőt is szerepeltethetnek a számításukban, amely biztosítja a költségek dinamikus változásának figyelembevételét. Az energiahordozók és a szén-dioxid-kibocsátás költségének időbeli változásával összefüggésben a tagállamok felhasználhatják számításaikban a rendelet II. mellékletében található információkat, de támasz kodnak más előrejelzésekre is. Ennek alapján és más információforrások felhasználásával a tagállamoknak saját forgatókönyveket kell kidolgozniuk a költségek időbeli alakulására. Az energiaköltségek változásait minden olyan energiahordozó esetében figyelembe kell venni, amelyet az adott tagállamban jelentős mennyiségben használnak fel, ideértve egyebek mellett a bio-energiahordozók különféle hasznosítási módjait, a cseppfolyósított földgázt, valamint a távhő- és a távhűtési szolgáltatást is.

2012.4.19.

2012.4.19.

HU


Fontos megjegyezni, hogy a különböző fűtőanyagokra feltételezett forgatókönyveknek valószerűeknek kell lenniük, és egymással összhangban kell állniuk. Ugyanígy a villamosenergia-árak tekintetében a tagállam által előre jelzett változásoknak is valószerű módon kell igazodniuk az általános folyamatokhoz, azaz azokhoz a tendenciákhoz, amelyeket az adott országban a villamos energia előállításához felhasznált energiaforrások árváltozásai mutatnak. Árváltozások indokolt esetben a csúcsterhelési díjak tekintetében is feltételezhetők. 6.11. A csereköltségek számítása A csereköltségekkel összefüggésben lehetőség van arra, hogy a tagállamok egyes épületelemek kezdeti beruházási költségéhez képest kiigazított értéket vegyenek figyelembe a csereköltség meghatározása céljából abban az esetben, ha a következő évek során jelentősebb technológiai fejlődés várható. Példa: A fényelektromos rendszer csereköltségéről feltételezhető, hogy kisebb lesz a kezdeti beruházási költségnél, hiszen a technológia fejlődésének köszönhetően jelentősebb költségcsökkenésre lehet számí tani. Ugyanez más, megújuló energiaforrást hasznosító technológiák, az épületgépészeti berendezések automatikus szabályozása, az új generációs kazánok stb. esetében is igaz lehet. 6.12. Az energiaköltség számítása Az energiaköltségekben mind a szükséges kapacitás, mind a szükséges energia árának meg kell jelennie. Az energiaköltségnek lehetőség szerint súlyozva kell tartalmaznia a végfogyasztó által fizetett alap- és csúcs terhelési díjakat (előbbiek változóak, utóbbiak általában rögzített költséget jelentenek), továbbá tartalmaznia kell valamennyi költséget és adót, valamint a szolgáltató haszonrését. A 2010/31/EU irányelv I. mellékle tének hatálya alá tartozó energiafelhasználások mindegyikét figyelembe kell venni. 6.13. Az adók, a kedvezmények és a villamosenergia-átvételi árak figyelembevétele a számításban Az adókötelezettségeket (héa és más), a támogatási rendszereket és a különféle ösztönzőket teljes körűen figyelembe kell venni a beruházói szintű költségoptimum meghatározásában, nem kell azonban figyelembe venni makrogazdasági szinten. Ez különösen – de nem kizárólag – a következőket érinti: — az energiahordozók árának energiaadó-, illetőleg szén-dioxid-adó-tartalmát, — az energiahatékony technológiák alkalmazásához és a megújuló energiaforrások hasznosításához nyújtott (és ettől függő) beruházási támogatásokat, — a megújuló forrásokból előállított energia szabályozott minimális átvételi árait. A rendelet szerint a tagállamoknak a fogyasztók által fizetendő adókat kötelezően figyelembe kell venniük a beruházói szintű számításaikban, a támogatások és az ösztönzők ugyanakkor figyelmen kívül hagyhatók, mert gyorsan változhatnak. Ezért nincs értelme annak, hogy a tagállamok az igénybe vehető ösztönzőket és támogatásokat arra a teljes időtartamra figyelembe vegyék, amelyre a költségoptimalizálási számítások kijelölik a nemzeti referenciaértékeket. Az sem volna ésszerű ugyanakkor, hogy a referenciaértékeket minden olyan esetben felülvizsgálják, amikor változás áll be a támogatások és az ösztönzők rendszerében. Az éppen hatályos támogatási rendszer indokolatlan állandósításának elkerülése érdekében hasznos lehet, ha a tagállamok a támogatások nélkül is meghatározzák a beruházót terhelő költségek reálértékét, és ezzel kimutassák a különbségeket, miközben a jövőbeni támogatási intézkedések irányainak kijelölését is segítik. Ha egy tagállam a beruházói szintű számításban nem veszi figyelembe a támogatásokat, akkor biztosítania kell, hogy ne csak a technológiákra igénybe vehető támogatásokat és kedvezményeket hagyja el, hanem az energiaárakban megjelenőket is, ha vannak ilyenek. 6.14. Az energiatermelésből származó bevételek figyelembevétele Ha egy tagállam a számításokban „adott esetben” (ahogyan a 2010/31/EU irányelv III. melléklete fogalmaz) figyelembe kívánja venni a megújuló energiaforrásokból előállított energia értékesítéséből származó bevéte leket, akkor törekednie kell arra, hogy minden igénybe vehető támogatást és kedvezményt szerepeltessen (mind a villamos energia, mind pedig a hőenergia esetében, továbbá a megújuló energiaforrások hasznosí tásával és az energiahatékonysággal összefüggésben is). Ha a számítás például csak az előállított villamos energia átvételi árát tartalmazná, akkor a más típusú támogatások és kedvezmények és az ezek révén ösztönzött technológiák hátrányt szenvednének, és a számítás eredménye indokolatlanul kedvező színben tüntetné fel a figyelembe vett támogatásokat. Különösen kell ügyelni arra, nehogy a fűtési és a hűtési igény csökkentéséhez képest a villamosenergia-előállítás túlzott hangsúlyt kapjon. Az előállított energia értékesítéséből származó bevételek levonhatók az éves költségekből. Az előállított energia miatti bevételek szerepeltetése természetszerűleg minden más olyan adó, díj és támogatás figyelem bevételét is magával vonja, amely szükséges a pénzügyi terv kiteljesítéséhez.

C 115/23

C 115/24

HU


6.15. Az ártalmatlanítási költségek számítása A rendelet nem követeli meg, hogy a globális költségszámítás az ártalmatlanítási költségekre is kiterjedjen. Ha indokoltnak tartják, a tagállamok figyelembe vehetik ezeket a költségeket, de csak akkor, ha képesek reális becslést adni összegükre. Az ártalmatlanítási költségeket a számítási időszak végére kell diszkontálni. Az ártalmatlanítási költségek a globális költségszámításon belül elvben a következő két hely valamelyikén vehetők figyelembe: — Először, és ez a gyakoribb, az épület élettartamának végén jelentkező költségek között, ahol a bontási költségek, valamint a keletkező hulladék ártalmatlanításának költségei és a leszerelési költségek is szere pelnek (az élettartam végén jelentkező különböző költségekkel kapcsolatos pontos fogalommeghatá rozásokat az ISO 15686 szabvány tartalmazza). Az élettartam végi költségek hatása két tényezőtől függ: egyfelől a költségek abszolút értelemben vett nagyságától, másfelől – és ez a fontosabb – attól az időponttól, amikor várhatóan jelentkezni fognak. Ebben az összefüggésben fontos megjegyezni, hogy az élettartam végi költségek nem a számítási időszak végén, hanem az épület élettartamának végén merülnek fel. Ebből következik, hogy meg kell becsülni az épület egészének élettartamát (amely nem azonos az egyes épületelemekével). Ez az élettartam függ egyfelől az építési módtól (például előre gyártott kontra helyszínen épített épületek), másfelől a rendeltetéstől (például egy kiskereskedelmi ingat lannak általában rövidebb az élettartama, mint egy lakóépületnek). Az épület élettartamát a tagállamok szabadon választhatják meg, de a különböző épületkategóriákban feltételezett élettartamoknak valószerű módon igazodniuk kell egymáshoz. — Másodszor, az ártalmatlanítási költségek a csereköltségekkel együtt is figyelembe vehetők, tekintettel arra, hogy egy elavult épületelem szétszerelése vagy bontása is költséget jelent. Ezt a fajta költséget általában nem vesszük figyelembe akkor, amikor a csereköltséget a kezdeti beruházás költségével azonos szinten vesszük fel (reálértéken nem tételezünk fel sem költségcsökkenést, sem költségnövekedést). Ezért lehe tőség van arra, hogy a globális költségszámításban a cserével kapcsolatos költségek figyelembevétele érdekében bizonyos összegű többletköltséget szerepeltessünk. Az ártalmatlanítási költségekkel kapcsolatban a legnagyobb kihívást a megbízható piaci alapú költségadatok beszerzése jelenti. Az építőiparban az ártalmatlanítási költségeket általában csak közelítve, az épület térfo gatából kiindulva, bizonyos esetekben pedig az építési mód szerint differenciálva szokás figyelembe venni. Megjegyzés: Ha az épület feltételezett élettartama meghaladja az ötven-hatvan évet, akkor a diszkontálás miatt az ártalmatlanítási költség csak marginálisan befolyásolja a végeredményt. 7. A KÖLTSÉGOPTIMÁLIS ENERGIAHATÉKONYSÁGI SZINT MEGHATÁROZÁSA AZ EGYES REFERENCIA ÉPÜLETEKRE

7.1. A költségoptimális tartomány azonosítása A primerenergia-felhasználásra (3. lépés) és a globális költségekre (4. lépés) vonatkozóan a különböző intézkedések, intézkedéscsomagok, illetve variánsok feltételezésével (2. lépés) a meghatározott referencia épületeken (1. lépés) elvégzett számítások alapján minden referenciaépülethez hozzárendelhető egy olyan görbe, amely a különböző megoldások esetében szembeállítja egymással a primerenergia-felhasználást (x tengely, kWh primer energia / m2 hasznos alapterület / év) és a globális költséget (y tengely, EUR / m2 hasznos alapterület). Az értékelt intézkedésekből, intézkedéscsomagokból, illetőleg variánsokból megrajzol ható a költséggörbe (a különböző variánsokhoz tartozó adatpontok által kijelölt terület alsó határvonala ként).

2012.4.19.

2012.4.19.

HU


5. ábra Különböző variánsok a görbén, valamint a költségoptimális tartomány (1)

A görbe legalacsonyabban található pontját a legkisebb költségű intézkedéscsomag-együttes (a fenti ábrán a 3-as számmal jelölt intézkedéscsomag) adja. E pont vetülete az x tengelyen automatikusan megadja az energiahatékonysági minimumkövetelmények költségoptimális szintjét. A rendelet I. melléklete 6. szaka szának 2. pontja szerint ha több intézkedéscsomagnak azonos vagy közel azonos a költsége, akkor a költségoptimális szint meghatározása során lehetőleg a legkisebb primerenergia-felhasználású intézkedés csomagot (a költségoptimális tartomány bal oldali határát) kell alapul venni. Megjegyzés: Még közel azonos eredmények esetén sem szabad megfeledkezni arról, hogy a szükséges beruházási igény azonos energiahatékonyság mellett is lehet különböző, ami az ösztönzők megerősítését teheti szükségessé.

Az épületelemek esetében a költségoptimális szintet az összes paraméter rögzítésével (egyik lehetőség: a költségoptimálisnak talált variánsból kiindulva; másik lehetőség: különböző variánsokból kiindulva, és a kiadódó értékek átlagát felhasználva), majd egy adott épületelem energiahatékonyságának változtatásával határozzuk meg. Ennek alapján az energiahatékonyság szemléltethető egy grafikon formájában, a globális költség függvényében (x tengely: például tető esetén W/m2K; y tengely: EUR/m2 hasznos alapterület) A költségoptimális szintet azok az épületelem-jellemzők adják, amelyekhez a legkisebb költség társul. Ha különböző épületelem-jellemzőkhöz azonos vagy közel azonos költség tartozik, akkor a költségoptimális szint meghatározása során lehetőleg a legkisebb primerenergia-felhasználású épületelem-jellemzőt (a költ ségoptimális tartomány bal oldali határát) kell alapul venni (figyelemmel arra is, hogy ilyenkor nagyobb összegű kezdeti beruházás szükséges). Fontos megjegyezni, hogy a környezetbarát tervezést szabályozó irányelv (2) keretében folyamatban van a kazánok és más szerelt berendezések és készülékek energiahatékonysági minimumkövetelményeinek meghatározása. 7.2. Összehasonlítás a hatályos tagállami követelményekkel A hatályos tagállami követelményeket össze kell hasonlítani a számított költségoptimális szinttel. Ennek érdekében a hatályos szabályozást alkalmazni kell a referenciaépületre, és ennek során a 3. lépés szabályait követve meg kell határozni az épület primerenergia-fogyasztását. Ezt követően az alábbi összefüggés felhasználásával meg kell határozni a jelenlegi szint és a meghatározott költségoptimális szint közötti különbséget. (1) Forrás: Boermans, Bettgenhäuser et al., 2011: Cost-optimal building performance requirements – Calculation metho dology for reporting on national energy performance requirements on the basis of cost optimality within the framework of the EPBD, ECEEE. (2) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

C 115/25

C 115/26

HU


A különbség meghatározása: Különbség (%, a referenciaépület szintjén) = (költségoptimális szint [kWh/m2 év] – hatályos energiaha tékonysági minimumkövetelmények [kWh/m2 év]) / költségoptimális szint [kWh/m2 év]) × 100 %. Az épületelemekre ugyanezt a különbséget a következőképpen kell meghatározni: Különbség (%, az épületelemek szintjén) = (költségoptimális szint [az energiahatékonyság mérőszámának mértékegysége (1)] – hatályos energiahatékonysági minimumkövetelmények [az energiahatékonyság mérőszámának mértékegysége]) / költségoptimális szint [az energiahatékonyság mérőszámának mérték egysége]) × 100 %. Az energiahatékonysági minimumkövetelmények számított költségoptimális szintjeinek és hatályos szintje inek különbségét az összes hatályos energiahatékonysági minimumkövetelmény átlaga és az összes egymással együtt kezelhető vizsgált referenciaépületre és épülettípusra meghatározott költségoptimális szintek átlaga közötti különbségként kell meghatározni. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy egyegy épületnek (és az azzal összefüggő követelménynek) az adott tagállamban való viszonylagos fontosságát súlyozás útján figyelembe vegyék. Erről a tagállamoknak a Bizottság felé teljesített adatszolgáltatás keretében egyértelmű tájékoztatást kell adniuk. A 2010/31/EU irányelv (14) preambulumbekezdésének megfelelően a költségoptimalizálás eredménye és a mindenkor hatályos tagállami energiahatékonysági minimumkövetelmények közötti különbséget akkor kell jelentősnek tekinteni, ha ez utóbbiak 15 %-kal kisebbek a költségoptimumnál. 8. ÉRZÉKENYSÉGVIZSGÁLAT Az érzékenységvizsgálat az előzetes elemzések szokásos lépése minden olyan esetben, amikor a végered mény olyan alapparaméterek feltételezett értékétől függ, amelyeknek a jövőbeni alakulása jelentős mértékben befolyásolhatja a végeredményt. Ezért a rendelet érzékenységvizsgálatok elvégzésére kötelezi a tagállamokat: úgy rendelkezik, hogy legalább egy érzékenységvizsgálatot kell végezni az adott tagállam szempontjából fontos összes energiahordozó árára vonatkozó különböző forgatókönyvek, továbbá legalább kettőt-kettőt a makrogazdasági, illetve a beruházói szintű költségoptimum-számításban alkalmazott diszkontrátákra vonatkozó forgatókönyvek alapján. A makrogazdasági számításhoz tartozó diszkontrátákkal végrehajtott érzékenységvizsgálat egyik rátájának 4 %-os reálrátának kell lennie. (2) A tagállamoknak az érzékenységvizsgálat elvégzését követően minden számításhoz meg kell határozniuk a legalkalmasabb diszkontrátát, majd a költségoptimalizálás során ezt a rátát kell alkalmazniuk. A tagállamoknak továbbá más felhasznált paraméterek vonatkozásában is indokolt lehet ilyen vizsgálatokat végezniük, például az épülettechnológiák és az épületelemek beruházási költségeinek várható alakulásával, illetve más olyan felhasznált paraméterek várható alakulásával kapcsolatban, amelyek az adott tagállam megítélése szerint jelentős mértékben befolyásolják a végeredményt (primerenergia-átváltási tényezők stb.). Bár kétségkívül igaz, hogy az árak jövőbeni alakulása nem befolyásolja a számítási időszak elején jelentkező kezdeti beruházási költségeket, a szakpolitikusok számára mégis rendkívül fontos információkkal szolgál annak vizsgálata, hogy a különböző technológiák piaci elterjedése hogyan befolyásolja árukat. A technoló giaárak alakulására vonatkozó ilyen típusú információk, ha máshol nem is, legalább a költségoptimalizálás céljából végzett számítások felülvizsgálatakor hasznosak lesznek. Az erre a két alapparaméterre vonatkozóan elvégzett érzékenységvizsgálatok mellett a tagállamoknak jogukban áll további érzékenységvizsgálatokat is végrehajtani különösen azon paraméterek vonatkozásában, amelyeket a számítás során a költségek szempontjából meghatározónak találtak (fontosabb épületelemek kezdeti beruházási költsége, az energiafelhasználó épületgépészeti rendszerek karbantartásával és cseréjével összefüggő költségek stb.). 9. AZ ENERGIAÁRAK HOSSZÚ TÁVÚ BECSÜLT ALAKULÁSA Az energiaárak várható alakulásáról a rendelet II. mellékletében adott információk a kőolaj, a földgáz, a szén és a villamos energia árának becsült hosszú távú alakulásáról adnak képet. A tagállamoknak a költségop timalizálási számításokban figyelembe veendő energiahordozó-költségek meghatározása során ezeket az információkat figyelembe kell venniük. (1) Például a tető U értéke esetében [W/m2K]. (2) Ez a ráta, amelyet a Bizottságnak a hatásvizsgálatokra vonatkozó 2009. évi iránymutatása is alkalmaz, lényegében megfelel az EU-ban az 1980-as évek eleje óta kiadott hosszabb lejáratú államkötvények átlagos reálhozamának.

2012.4.19.

HU

2012.4.19.


C 115/27

A rendelet II. mellékletében található információk a PRIMES modell (egy, az EU-27 egésze és a huszonhét tagállam energiapiaci kereslete és kínálata közötti piaci egyensúly szimulációján alapuló modellezési rend szer) alapján meghatározott energiaár-forgatókönyvekből származnak. Ezeket a tendenciákat az Európai Bizottság évente kétszer naprakész formában közzéteszi; a legutóbbi változat a http://ec.europa.eu/energy/ observatory/trends_2030/index_en.htm internetcímen olvasható. A legfrissebb aktualizált adatok (1) a gázárakban 2,8 %-os, az olajárakban ugyancsak 2,8 %-os, a szénárakban pedig 2 %-os éves növekedést mutatnak. Amíg hosszabb távú előrejelzések nem állnak rendelkezésre, addig a 2030 utáni időszakra vonatkozóan ezekből az adatokból lehet extrapolálni. Ezek az előrejelzések magasabb kőolajárakat vesznek alapul, mint a korábbiak, és adataik jó egyezést mutatnak más források adataival. Az EU-27 számára feltételezett, referenciaként szolgáló árak olyan világ szintű energiapiaci modellből (a PROMETHEUS globális sztochasztikus modellből) származnak, amely a világ energiarendszerének fejlődésére vonatkozó szokásos elképzelésekből kiindulva határozza meg a kőolaj, a földgáz és a kőszén árának várható alakulását. Az előrejelzéssel érintett időszakban az energiahordozók világpiaci árai várhatóan folyamatosan nőni fognak. A kőolajárak 2020-ig hordónként 88 USD-re (73 EUR), 2030-ig hordónként 106 USD-re (91 EUR) fognak növekedni, a gázárak – az olajár trendjét követve – hordó olajegyenértékre vetítve 2020-ig 62 USDre (51 EUR), 2030-ig pedig 77 USD-re (66 EUR) nőnek, míg a szén ára a gazdasági élénkülés időszakában ugyancsak nőni fog, és hordó olajegyenértékre vetítve 2020-ra csaknem 26 USD-t (21 EUR) fog elérni, utána viszont 2030-ig 29 USD (25 EUR) értéken fog állandósulni (az említett árak mindenütt 2008-as pénzben értendők). A villamos energia területén az EU-27 villamosenergia-ágazatában várható változások nagymértékben ki fognak hatni az energiaköltségekre és a villamos energia árára. A 2006–2030. időszak villamosenergiatermelési célú beruházásainak összértéke 2008-as pénzben kifejezve várhatóan eléri az 1,1 billió EUR-t, miközben a villamosenergia-árak mind a mostani árakhoz, mind pedig a 2007. évi referenciaárakhoz viszonyítva jelentős mértékben nőni fognak. A villamos energia árának e növekedését több más tényező mellett az aukciós kiadások, a növekvő tüzelőanyagárak és a nagyobb tőkeköltségek (a megújuló energia források és a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás miatt) magyarázzák. Az aukciós kiadások nélkül számított átlagos villamosenergia-ár 2020-ig 108,4 EUR/MWh-ra, 2030-ig 112,1 EUR/MWh-ra fog nőni (reálértékben, 2005-ös pénzben), tehát – a nagyobb tőke-, üzemeltetési és karbantartási költségek, valamint a nagyobb tüzelőanyagárak és változó költségek miatt – a jelenlegi érté kekhez képest folyamatosan emelkedni fog. Az aukciós kiadások az adózás előtti átlagos villamosenergiaárak 9,4 %-át teszik ki. Táblázat Az adózás utáni villamosenergia-árak becsült hosszú távú alakulása (EUR/MWh, a 2009-es árakhoz viszonyítva) 2000

2005

2010

2015

2020

2025

2030

Átlag

96

104

110

127

140

146

144

Ipar

59

71

77

92

101

104

98

Szolgáltatások

123

124

124

139

152

159

159

Háztartások

127

133

144

164

180

191

192

A lakóépületek esetében a háztartásokra vonatkozó árelőrejelzéseket, a többi épület esetében pedig a keres kedelmi árakat ajánlatos figyelembe venni. A tagállamok a számítási időszakra a feltételezett energiaárakat a – például az Eurostatnál beszerezhető – jelenlegi költségszintekből is származtathatják. Az Eurostat a szállított mennyiségek alapján különbséget tesz háztartási és ipari árak között. Ugyanígy a 3. fejezetben ismertetett referenciaépületek esetében is különböző árszintek figyelembevétele szükséges. (1) Forrás: EU Energy Trends to 2030, 2009. évi aktualizált adatok, Európai Unió, 2010. Lásd: http://ec.europa.eu/energy/ observatory/trends_2030/doc/trends_to_2030_update_2009.pdf

C 115/28

HU


Más energiahordozók ezekhez a feltételezett ártendenciákhoz igazíthatók (ahogyan például a földgáz ára igazodik az olajárakhoz), vagy felvehetők más országos vagy nemzetközi előrejelzések alapján. Mivel számos energiahordozó (mint például a biomassza, a távhő vagy a geotermikus energia) árára nagy hatással vannak az országos, a regionális, sőt, sokszor a települési szintű feltételek, helyes, ha ezek az előrejelzések hosszabb távú politikai és gazdasági folyamatokat is figyelembe vesznek. Például a távhő esetében az infrastruktúra szükséges változásainak (távhőrendszerek mérete, a hálózat egy méterére jutó szállított energiamennyiség) lehetséges hatásait is helyénvaló figyelembe venni. Fűtőolaj: A fűtőolaj az épületek kályháiban és kazánjaiban használt, kis viszkozitású, gyúlékony folyadék. Mivel a nyersolaj lepárlási terméke, ára óhatatlanul követi a nyersolaj árát. Árát emellett más tényezők, köztük a kereslet és a kínálat viszonya, a szezonális hatások, a dollár-euró árfolyam és a logisztikai költségek is befolyásolják. Példa: Az Egyesült Királyságban készült becslések (1) azt jelzik, hogy a fűtőolaj ára mintegy negyedével haladja meg a Brent nyersolaj árát, de ez más tagállamok esetében másként fog alakulni. A villamosenergia-előállítás hatásfoka a felhasznált primer energiahordozók típusától és az alkalmazott berendezésektől függ. Ezek a jellemzők erőművenként és tagállamonként eltérőek. Bizonyos országokban például nagy részarányt képvisel a vízenergia, míg másutt több szenet használnak fel, vagy jelentős mértékben támaszkodnak az atomenergiára. A tagállamoknak a referenciaépületekben felhasznált villamos energia mennyisége és az igénybe vett primer energia mennyisége közötti átszámítást biztosító szorzót hozzá kell igazítaniuk saját viszonyaikhoz.

(1) Lásd: http://heating-oil.blogs-uk.co.uk/

2012.4.19.

(Tájékoztatások) AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK EURÓPAI BIZOTTSÁG

Recommend Documents