Ta r ta l o m j e g y z é k

Tartalomjegyzék Eredeti közlemények Pethes Ákos: Válogatott mûkorcsolyázók kinesztéziai paraméterei jobbak-e a hasonló életkorú kontroll csoportnál? Lelovics Zsuzsa: Cukorbeteg sportolók dietoterápiájának elmélete és gyakorlata

Szabó György: got, gpt, ggt, mcv és cdt értékek változása doppingoló és nem doppingoló sportolók vérszérum mintáiban

Fórum – hozzászólás Jákó Péter: Saját felelôség vagy korlátlan felelôtlenség? Kolláth György: Sport – egészségügy és versenyzôi önrendelkezés

Beszámolók Beszámoló az „Atlétika és sportorvoslás” valamint a „Vízi sportok és sportorvoslás” továbbképzô konferenciákról

Farkas Anna: Beszámoló a XXV. Gyermek munkaélettani Szimpózium 2009. évi Franciaországban megrendezett ülésérôl

51. évfolyam 1. szám (2010/1)

Tartalomjegyzék / Contents MST hírek Dobos József: Saluti Lectorem!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Dobos József: Beszámoló a Magyar Sportorvos Társaság 2009. évi közgyûlésérôl és Dalmady emlékülésrôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Szponzorált közlemény / Sponsored paper Porta S., Gell H., Pichlkastner K., Cichocki G., Desch W., Schappacher W., Korisek G., Grieshofer P., Stelbrink U.: Direct correlation between Mg++ changes and awarded scores in military steeplechase (HIB) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Eredeti közlemények / Original papers Pethes Ákos, Kiss Rita M.: Válogatott mûkorcsolyázók kinesztéziai paraméterei jobbak-e a hasonló életkorú kontroll csoportnál? / ANGOL CIM. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Lelovics Zsuzsanna, Vági Zsolt, Jákó Péter: Cukorbeteg sportolók dietoterápiájának elmélete és gyakorlata / Theory and practice of nutrition of athletes with diabetes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Szabó György, Szabó Gergely, Emil Fraenkel, Környei László, Bajnóczky István, Jegesy Andrea, Huszár András, Lengyel Gabriella, Prof. Fehér János: GOT, GPT, GGT, MCV és CDT értékek változása doppingoló és nem doppingoló sportolók vérszérum mintáiban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Fórum / Forum Jákó Péter: Saját felelôség, vagy korlátlan felelôség?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Kolláth György: Sport – egészségügy és versenyzôi önrendelkezés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Sportorvoslás Malomsoki Jenô: Régebben Kutató Osztály is volt a Sportkórházban . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Beszámolók Pavlik Attila, Dobos József: Beszámoló az „Atlétika és sportorvoslás” valamint a „Vízi sportok és sportorvoslás” továbbképzô konferenciákról. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Farkas Anna: XXV. Gyermek – munkaélettani Szimpózium (International Symposium of Pediatric Work Physiology) 2009. évi Franciaországban megrendezett ülésérôl . . . . . . . . . . . . . . . 36 Sportorvosi Szemle

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

3

Impresszum

Szerkesztôbizottság elnöke / Chairman of Editorial Board Berkes István Felelôs szerkesztô / Editor in Chief Dobos József Szerkesztôbizottság / Editorial Board Farkas Anna Halasi Tamás Hidas Péter Jákó Péter Martos Éva Mikulán Rita Pavlik Attila Pavlik Gábor Pucsok József Radák Zsolt Tanácsadó testület / Advisory Board Norbert Bachl (Ausztria / Austria) Frenkl Róbert (Magyarország / Hungary) Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland) Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia) Tihanyi József

(Magyarország / Hungary)

Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland)

HU ISSN 0209-682 x

Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság 1123 Budapest Alkotás út 48. Kiadásért felel: Berkes István Design, nyomdai elôkészítés: Krea-Fitt Kft. Nyomdai munka: Mackensen Kft. 4

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

Sportorvosi Szemle

s a l u t i

l e c t o r e m

Saluti lectorem!

A tavalyi, jubileumi év után elkezdjük a Sportorvosi Szemle következô, remélhetôleg szintén 50 éves szakaszát. Nagy örömömre szolgált, hogy a két, Szemle 50 éves fennállását ünneplô „különkiadásunk” igen kedvezô fogadtatásban részesült. Számos telefonos, SMS-ben illetve e-mailben küldött valamint szóbeli elismerést kapott a Szerkesztôség a jubileumi számokért. Ez a visszajelzés nem meglepô módon fôleg az idôsebb kolléganôk és kollégák részérôl érkezett, akik aktív részesei, formálói voltak az elmúlt évtizedek sportorvosságának. A fiatalabbak talán nem olvasták a 2009/2 szám „Saluti lectorem”-t, ahol vállaltam, hogy szaklapunk régi számainak lapozgatása közben szerényebbé váltam. Felelôs szerkesztôként remélem, hogy a 2009. évi „Nemessúridíj” odaítélésénél a kedves Olvasók a szavazólapok kitöltése során a reprint cikkeket sem felejtik el, hiszen igen értékes és gondolatébresztô írásokat olvashattunk. Gondolok akár azokra is – nem csak magyar szerzô(k) tollából származókra! – , melyekben a szûk szakmai tanulmányokon túl a sportorvoslás szakmai és társadalmi presztízsét, a sportolókkal és edzôikkel, sportvezetôkkel való együttmûködés akadályait, buktatóit, az adott pillanatban válságosnak tartott helyzetét elemzik. Ugyanakkor a fenti nehézségek korábbi megléte (és késôbbi leküzdése) adhat okot némi optimizmusra is. Jelenleg a mindennapi munkával kapcsolatos nehézségek mellett egyéb komoly problémákkal is meg kell küzdeni a sportorvos társadalomnak – többek között az utánpótlás hiánya, infrastruktúra színvonala bizonyos tekintetekben nem hogy nem tudja követni a fejlôdést, de az 5 – 10 évvel korábbi szintet sem éri el, az élsportolókat körülvevô jószándékú okoskodók valamint önreklámozó sarlatánok, (negatív) szenzációt keresô, alkalmanként kreáló bulvármédiumok, esetenként megalapozatlan, túlzott elvárások. Amennyiben 20–30 éve is nehéznek, kritikusnak ítélték elôdeink, idôsebb kollégáink a helyzetet, de a sportorvoslás úrrá lett a nehézségeken, túlélte a krízishelyzeteket, bízzunk abban (ÉS TEGYÜNK ÉRTE!), hogy ez most is sikerülni fog. A nehézségek nem kímélik a Szemlét sem. A Társaság nehéz anyagi helyzete miatt fennáll a veszély, hogy rákényszerülünk egy összevont szám kiadására. A Társaság vezetôségének erôfeszítései révén valószínûleg sikerül forrásokat biztosítani idén is 4 szám megjelentetésére, de ez jelenleg még nem biztos. Ugyanakkor kedvezô fejlemény, hogy mostanában valamivel több közlemény vár megjelenésre, ismét kopogtatnak munkáikkal a külföldi szerzôk.

Sportorvosi Szemle

Megkerülhetetlen kérdés, hogy a lap alkalmanként miért jelenik meg komoly idôbeni csúszásokkal. Nem tagadva ebben a kérdésben bizonyos mértékig a magam felelôsségét sem, sajnos egyes, megígért idôpontokkal és a naptárral tisztában nem levô szerzôk kiszolgáltatottá tesznek valamint az elôbb említett probléma miatt igen fontos reklámozók is alkalmanként csak komoly késéssel biztosítják az anyagot. Ezen lehetôségeimhez képest feltétlenül változtatni kívánok. Az idei tervekben szerepel, hogy (kellô anyagi háttér megléte vagy szponzor felbukkanása esetén) az elsô 30 év tartalomjegyzékét szupplementumként megjelentetjük. Ismét köszönöm a Szerzôk valamint Apor Péter, Jákó Péter és Haász Péter támogatását. Kérem a tagokat, hogy a hazai sportorvoslás színvonalának emelése érdekében tudásukat, tapasztalataikat osszák meg, tegyék mások számára is ismertté közlemény, tanulmány formájában vagy kommentálják a már megjelent írásokat, erôsítsék meg vagy vitatkozzanak a szerzôk megállapításaival, szóljanak hozzá a Fórumhoz.

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

Dobos József fôszerkesztô

5

m s t

Beszámoló a Magyar Sportorvos Társaság 2009. évi közgyûlésérôl és Dalmady emlékülésrôl 2009 december 17.-én a Testnevelési Egyetem Aulájában tartotta az MST 2009 évi közgyûlését. A közgyûlés elején megemlékeztünk Csépe Imre és Juan Carlos Crespo körünkbôl távozó tagtársainkról majd Berkes István megtartotta elnöki beszámolóját, amit a közgyûlés egyhangúlag elfogadott. Ezt követôen hangzott el a 2009. évi pénzügyi beszámoló és 2010. évi költségvetési tervezet. A beszámolót a Felügyelô bizottság elfogadásra javasolta és a közgyûlés 1 tartózkodással el is fogadta. A 2010. évi költségvetési tervezet ismertetése során a pénztáros jelezte, hogy a tagdíjfizetési morál javulása ellenére a Társaság pénzügyi helyzete nem megnyugtató. Ennek oka az, hogy 2009-ben az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumtól a korábbiaktól kisebb támogatás érkezett, a 2007–2008 évekre szerzôdés szerint biztosított 2.000.000,- forintnak csak a fele jelent meg a Társaság számláján, azaz a bevételek jelentôsen csökkentek, ugyanakkor az ÁFA törvény változása miatt a kiadások nôttek. Ezek összesen kb. 2.000.000,- Ft-al csökkentették a Társaság vagyonát. A pénztáros kiemelte és megköszönte a MOB stabil, kiszámítható támogatását. Ezt követôen került sor a Dalmady emlékülésre. Ennek elsô részében az MST díjait adták át. Az olvasók a Sportorvosi Szemle 2008. évi közleményei közül a szavazatok 36 %-val a „Év közleménye/referátuma – Nemessuri Mihály” díjat a második számban megjelent „A krónikus betegségek kezelése edzéssel” címû áttekintô közleménynek ítélték, így a díjat Apor Péter nyerte. 25 %-ot és ezzel második helyet ért el a 2008/3 számban közölt „Szomatizációs tünetképzés pszichodinamikus háttere ifjúsági sportolók esetében” címû tanulmány. Szerzôje Budavári Ágota. Harmadik a szavazatok 15 %-ával a 2008/2 számban megjelent „Injuries in elite cable-wakeboarding” címû közlemény lett, melynek szerzôi Pánics Gergely és Berkes István voltak.

Az MST Emléklapját dr. Varga Lehel és dr. Tállay András nyerték el. A „Sportorvoslásért” Emléklapot dr. Papp Erzsébetnek, Csinády Emléklapot dr. Lénárt Ágotának ítélte a Jelölô Bizottság. A Társaság legmagasabb kitüntetését, a Dalmady Emlékérmet, dr. Ékes Erzsébet nyerte el. Az ünnepséget Dr. Ékes Erzsébet „Teljesítménydiagnosztika és élettani vonatkozásai a sportorvosi gyakorlatban” címû Dalmady emlékelôadása zárta. Az elnöki beszámolót következô számunkban tervezzük közölni.

A Fiatal Orvosok Pályázatának eredménye: Az elsô díjat Udvardy Anna PhD hallgató (SE) nyerte el az „Edzettség, edzhetôség genetikai háttere” c. pályamûvével. Második helyezést ért el Dr. Pucsok József Márton „A fizikai terhelés hatása a szteroid hormonokra, különös tekintettel a dehidro-epiandroszteron profiljára, mûködésére” c. munkájával.

6

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

Sportorvosi Szemle

s z p o n z o r á l t

k ö z l e m é n y

Direct correlation between Mg++ changes and awarded scores in military steeplechase (HIB). S. Porta1,2, H. Gell3, K. Pichlkastner3, G.Cichocki3, W. Desch4, W. Schappacher4, G. Korisek5, P. Grieshofer6. U. Stelbrink1 1

Institute of Applied Stress Research, Bad Radkersburg, Austria Institute of Pathophysiology, Medical University, Graz, Austria 3 Theresianische Militärakademie, Wiener Neustadt 4 Institute of Mathematics and scientific computing ,Karl Franzens University, Graz, Austria 5 Rehabilitation Clinique of the AUVA, Tobelbad, Austria 6 Rehabilitation Clinique Judendorf Strassengel, Austria 2

A magnézium szint változás és elért teljesítmény közötti összefüggés katonai akadályfutóknál. 14 személynél vérbôl határozták meg a laktát és magnézium szintet 3 -5 perces terhelés (katonai akadályfutás) elôtt és után. Arra a következtetésre jutottak, hogy a magnézium szint nem csak a laktát szinttel változott nagyon szoros összefüggésben, hanem az elért futóteljesítménnyel és az akadálypályán elért pontszámmal is. A magnézium szintjének legkisebb változásával rendelkezô személyeknek volt a legnagyobb esélyük a legalacsonyabb futóidô és legnagyobb pontszám elérésére. A magnézium szint szembetûnô emelkedése vagy csökkenése nagymértékben függ a gyakorlat elvégzéséhez szükséges erôkifejtéstôl. A laktát és magnézium kölcsönhatásairól szóló adatok összegyûjtése során arra a következtetésre jutottak, hogy lehetséges alacsony pontszám elérése nagy erôkifejtéssel és alacsony pontszám elérése alacsony erôkifejtéssel. Másfelôl úgy tûnik, hogy azoknak a személyeknek, akiknek alacsony a magnézium alapszintje, nagyobb az esélyük az alacsony pontszám melletti aránytalanul magas laktát szint emelkedésre, ez típusos az alacsony pontszámúaknál. Kulcsszavak: Mg++ változás, akadályfutás teljesítménye, laktát-Mg++ fordulópont

Introduction The direction of changes of blood magnesium after exercise has been discussed unequivocally. Increases as well as decreases in Mg++ have been described, whereby exercise duration, intensity and basal Mg values seemed to be involved (3,4,5,6). We tried to participate in the endeavour of clearing up at least a small part of Mg dynamics by using the model of a highly intensive,

Sportorvosi Szemle

Lactate and Mg++ were determined from the blood of 14 probands before and after an exhausting military steeplechase of about 3-5 minutes’ duration. It turned out, that Mg++ changes not only correlated with lactate changes in a highly significant manner, but also with the running times and the awarded scores in a polynomial curve, so, that subjects with the smallest deviation of blood Mg++ had the highest chances of scoring high with shortest running times. Outstanding Mg++ increase or decrease during this exhaustive exercise seems to depend largely upon the effort needed to overcome the distance. By pooling information about lactate- and Mg++ interaction it became also possible to discern low scorers with high efforts and low scorers with low effort. Moreover, subjects with low Mg++ basal levels seemed to have higher chances of disproportionately high lactate increases, typical for low scorers.

Keywords: Mg++ changes, steeplechase scores, polynomial correlation, lactate – Mg++ turning point

short term exercise. Comparison of Mg++ and lactate changes after the exhausting experience of a military steeplechase should provide information about Mg++ behaviour during uncommonly high efforts. The common denominator of a short term, extremely exhaustive exercise should – as we thought – grant a well standardized ground for studying Mg++ behaviour as far as possibly removed from personal idiosyncrasies.

Material and Methods About 100 microliters of capillary blood of 14 officer trainees of the Austrian Army have been analyzed for ionized magnesium and lactate before and after a military steeplechase using a CCX analyzer (NOVA Biomedical) and CSA (Clinical Stress Assessment) software by PLK, Judendorf – Strassengel, Austria, (1,2,10)). The running time (roughly between 3 and 5 minutes) was recorded and – accordingly – points

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

7

out of a score between 50 and 100 (best score) were awarded. Calculations of delta values (values before exercise minus values after exercise), averages, standard errors of means (SEM) and linear correlations with regression coefficients were software immanent, polynomial correlations have been calculated using Excel spreadsheets. All participants volunteered after being carefully informed about aim and risks of the study according to the Helsinki Charter.

fig. 1. Abscissa: Testing time (before or after exercise) / Ordinate: lactate in mM/l / Dark top of columns: standard error of means (SEM)

Results 1. Average lactate values(fig. 1.) Not unexpectedly, a considerable increase in lactate after steeplechase was evident. 2. Average values of ionized magnesium (fig. 2.) On the other hand, no significant difference in Mg++ group averages evolved. 3. Nevertheless, individual changes in Mg++ within the group were considerable (fig. 3.): 4. Changes in Mg++ (delta values) and changes in lactate (delta values) did show a highly significant positive linear correlation (p<0, 01). This means that in our case lactate increases beyond 11mM/l correspond with Mg++ increase, lactate increases below 11 mM/l correspond with Mg++ decreases in the blood of our test persons (fig.4). 5. No correlation existed between lactate changes and running times or scores awarded: (Linear correlation between running times and lactate changes: p>0,01; linear correlation between scores awarded and lactate changes: p> 0,1) 6. However, a highly significant polynomial correlation (p<0,01) existed between the scores awarded and Mg++ changes (delta values). This means, that the greatest changes in Mg++, either positive or negative, are generally associated with the lowest score (fig. 5.). 7. Polynomial correlations with Mg+++ changes and running 8

fig. 2. Abscissa: Testing time (before or after exercise) / Ordinate: ionized Mg in mM/l / Dark top of columns: standard error of means (SEM)

fig. 3. Abscissa: Testing time (before or after exercise) / Ordinate: ionized Mg in mM/l / Black lines: individual Mg++ changes by exercise

fig. 4. Abscissa: Mg++ changes (delta values: Mg++ before exercise minus Mg++ after exercise) / Ordinate: Lactate changes (delta values: lactate before exercise minus lactate after exercise)

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

Sportorvosi Szemle

fig. 5. Abscissa: Mg++ changes (delta values) / Ordinate: scores awarded

times were of similar significance (p<< 0,05). 8. A highly significant linear, positive correlation (p<0,01) evolves, if one compares Mg++ basal values with lactate changes, meaning that those subjects with the lowest basal Mg++ values tend to have the highest lactate increase due to the steeplechase. Discussion A test in military steeplechase is one of the standard workloads in NCO and CO training. Rather pronounced efforts, which led to an average lactate increase from about 2 to about 14 mM/l had to be made by the participants to cope with the difficulties of the course within 3 to 5 minutes. Both, the exceptionally high energy demand and the short time of the performance led to high lactate increase (4). Although individual Mg++ changes were rather pronounced, no corresponding average Mg++ increase or decrease was visible because Mg++ changes often pointed in opposite directions. This individual behaviour of the Mg++ changes however correlates highly significantly with lactate changes. Higher lactate increases beyond 11 mM/l correspond with Mg++ increase, lactate changes below that value corresponds with Mg++ decrease in blood. That lactate changes do not correlate with both awarded scores and running time is not surprising, since Sportorvosi Szemle

it is common knowledge that subjects with better fitness may score higher with less lactate increase than less well trained subjects with higher lactate increase (3). But unexpectedly, Mg++ changes did correlate with awarded scores and running times as well highly significantly in a polynomial curve of the 2nd order. Since changes in blood Mg++ are to be considered as subtractions of Mg++ influx from tissue and Mg++ redistribution (5) by clearance from the blood, people with the best balanced Mg++ in- and efflux show nearly zero deviation. And it is exactly this group that was shown to have the best chances for highest scores and shortest running times. Moreover, the supposed unpredictability of positive or negative Mg++ changes, at least during short term exercise with high energy turnover, may be qualified by the existence of this polynomial correlation between both scores and running times and the Mg++ changes in question. Distinctly increased Mg++ blood concentrations therefore, went along with the high lactate increases beyond 11 mM/l, mostly in participants with low scores. Similarly low scores and long running times went together with pronounced decreases in Mg++ along with comparatively low lactate increases otherwise seen in high scorers, but then with hardly any Mg++ changes. Thus, a typical combination of lactate and the obviously quicker Mg changes is characteristic not only for high- or low scorers, but

also provides more information about the reason for low scoring, when one combines the information of fig.4 and fig.5: High Mg++ increase is mostly associated with pronounced lactate increase and pronounced Mg++ decrease with a relatively small lactate increase for this demanding kind of exercise. All the high lactate increases therefore are on the side of Mg++ increase and vice versa. Moderate lactate increase, along with moderate Mg++ change seem to characterize the reaction of a well trained subject. One is tempted to deduce, that in our short and demanding exercise the mark of an average delta value of 11mM/l of lactate may be the turning point between a preponderance of Mg++ clearance from the blood during the first stages of the exercise and a consecutively increased Mg++ influx into the blood, overcoming the clearance rate, because of considerably increased demand upon muscular tissue. This turning point should be demonstrable by a polynomial curve, which indeed it has been. It furthermore may even serve as a kind of standardization mark, beyond which additional lactate increase does correspond less and less with additional effectiveness. A possible practical application of the combined information of fig.4 and fig.5 could be i.a. an objectivation of subjective adjudications of a subjects` effort and success. Hitherto, mostly increases of Mg++ blood concentrations during short term exercise have been advocated (4,6), while Mg++ decrease has been mainly associated with longer lasting workloads (7) Biphasic Mg++ changes, at least during short term exercises have not been described up to now. The problem of the unpredictable direction of Mg++ change may therefore be perhaps more generally approached by an algorithm consisting of effort, exercise duration (both together could be characterized as exercise dose) and basal Mg++ values, partly discussed by Westmoreland et al.(8,9), perhaps even by multiple correlation analysis (11).

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

9

The doubtless interesting question, whether pre exercise values could give a hint about the individual coping capability with the exercise is – with the limited statistical material on hand – to be discussed with caution: Although some high scorers did show low Mg++ basal values along with comparatively low lactate increase, a highly significant correlation between low Mg++ basal levels and uncommonly high lactate increase (characteristic for low scorers) exists all the same, with a rather high R2 of 0,37. The possibility of low scoring therefore seems to be much higher in subjects with low basal Mg++ values. In summary, it turned out that: 1. Blood Mg++ does rise or fall individually even during short exercise, correlating quantitatively with lactate changes. 2. While there was no correlation between lactate increase and success (e.g. running time) the smallest Mg++ changes correlate significantly with the best running times. Correspondingly, low scorers were prominent in the groups showing high Mg++ and lactate changes. 3. Subjects with low Mg++ pre exercise levels have a higher probability of exceptional lactate increase during exercise, typical for low scorers. 4. Well trained subjects with a higher probability of scoring high are characterized by both moderate lactate increase and moderate Mg++ changes.

10

References 1. Porta S, Temmel W, Gifford T, Rand J, Westmoreland D, Sima, A, Pfannhauser W, Bacher H. Human field experiments about the interrelationship of magnesium, electrolyte and blood gas changes proportional to the intensity of accumulated workload – a diagnostic approach. Magn-Bull. 1999. 21: 61–69. 2. Wurzinger S., Bratu M., Wonisch W., Wintersteiger R., HalwachsBaumann G., Porta S. Interdependency of the oxidizability of lipoproteins and peroxidase activity with base excess, HCO3, pH, and magnesium in human venous and capillary blood. Life Sciences, 2006; 78:1754–1759. 3. Franz KB, Ruddel H, Todd GL, Dorheim TA, Buell JC, Eliot RS. Physiological changes during a marathon, with special reference to magnesium. J Am Coll Nutr. 1985. 4: 187–194. 4. Deuster PA, Dolev E, Kyle SB, Anderson RA, Schoomaker EB. Magnesium homeostasis during high-intensity anaerobic exercise in men. J Appl Physiol. 1987. 62(2): 545–550. 5. MH Hsu, JM Wang, MS Lee, CP Lee, FC Cheng, MT Lin, SM Cheng, Changes in serum concentrations in trained and untrained subjects after exercise, J biomed Lab Sci 2007 Vol 19 No1 pp 25–29 6. Bohl CH and Volpe SL: Mg and exercise. Crit.Rev.Food Sci Nutr. 2002; 42(6): 533- 63 Nielsen FH, Lukaski HC: Update in the relationship between Mg and exercise Mg Res. Mg low impairs exerc perform. 2006; 19(3):180–89

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

7. Laires MJ and Alves F: Changes in plasma, erythrocyte, and urinary magnesium with prolonged swimming exercise. Magn. Res 1991; 4:119–22 8. Westmoreland D, Porta S, Leitner G, Knapp M, Spencer K, Merback J, Leitner T. The effect of magnesium supplementation on exerciseinduced plasma magnesium shifts and lactic acid accumulation in female youths. Trace Elem Elec. 2004a; 21: 95–98. 9. Westmoreland D, Orland U, Porta S. The diurnal rhythm of plasma magnesium and its probable influence on the execise-induced plasma magnesium shift. Trace Elem Elec. 2004b; 21: 185–189. 10. Bahadori B.,, Korisek G., Bratu M. M., ,Porta S., Gasser R., Trace Elem Elec, 2008,25: 143–146. Blood Mg+++ and K+ changes in male and female probands before and after workload. 11. Desch,W., Schappacher, W., Schappacher, G., Wintersteiger, R., Ecker,m., Köhler,U., Korisek,g., Porta,S. An attempt to quantify the influence of some IC parameters upon the levels of ionized Mg in blood.Trace Elem Elec 26; 2/2009 89–94 Author: Sepp Porta, PhD Institute of Pathophysiology, Centre for Molecular Medicine Medical University of Graz Heinrichstrasse 31a, 8010 Graz, Austria Phone: +43 /(0)316 380 4291 Fax: +43 /(0)316 380 9640 Email: [email protected]

Sportorvosi Szemle

e r e d e t i

k ö z l e m é n y

Válogatott mûkorcsolyázók kinesztéziai paraméterei jobbak-e a hasonló életkorú kontroll csoportnál? Pethes Ákos1, Kiss Rita M.2 1

Budai Irgalmasrendi Kórház Kht Ortopédiai Osztály, 2Budapesti Mûszaki Egyetem Hidak és Szerkezetek Tanszék közleménye

A gyerekkor óta rendszeresen, naponta több órát egyensúlyozási képességet, más szóval dinamikus stabilitást fejlesztô gyakorlatok végzésével töltô válogatott sportolók járásvizsgálata sportélettani szempontból fontos. Nem foglalkozott eddig még tanulmány válogatott korcsolyázók, vagy hasonló fokozott egyensúlyi képességet igénylô sportág sportolóinak járás paramétereinek vizsgálatával. Kutatásunk célja, hogy összehasonlítsuk a válogatott mûkorcsolyázók és a hasonló életkorú kontroll csoport dinamikus stabilitását jellemzô paramétereket, és a lépések megismétlésének pontosságát, vagyis a lépések fluktuációját. A kutatásba 19 rendszeresen nemzetközi versenyen induló válogatott mûkorcsolyázót és 19 hasonló életkorú és nemû egészséges kontroll személyt vontunk be. Az ultrahang-alapú ZEBRIS CMS10 mérômûszerrel határoztuk meg a kijelölt anatómiai pontok térbeli koordinátáját mozgó és stabil lapon (PosturoMed) történô helyben járás közben, amelyekbôl számítottuk a térdízület egy pontjának mozgását, valamint a medenceöv és vállöv mozgást jellemzô rotációt és billenést. Ezekbôl az értékekbôl számítottuk minden egyes személy összes járásciklusából az adott személyre jellemzô átlagot, szórást és variációs tényezôt, majd ezekbôl csoport átlagot és szórást képeztünk. A nemzetközi szinten rendszeresen versenyzô korcsolyázók dinamikus stabilitását jellemzô értékei nem a várt módon és mértékben múlták felül a hasonló életkorú kontrollcsoport értékeit. Korcsolyázók oldalirányú kilengése – gondoljunk a vékony korcsolyapengén való csúszás közben bemutatott nehéz technikai elemekre – szignifikánsan kisebb járás közben, mozgó plató esetében mindkét oldalon (domináns oldalon p=0,02, nem domináns oldalon p=0,04), fix platón csak domináns oldalon (p=0,03). A sportolók térdeinek vertikális mozgásait (fix platón pdom =0,03 és pnemdom =0,03, mozgó platón csak pnemdom =0,04) tekintve a lépéseket kevésbé pontosan ismételték meg: kisebb mozgásamplitudó mellett is nagyobb variációt mutattak a járásban. A medencerotációt és billenést illetôen szignifikáns különbséget nem találtunk. A vállmozgásokat vizsgálva csak a kontroll csoportnál mutattunk ki szignifikáns eltérést (p=0,047) a rögzített és a mozgó plató között a vállbillenésnél. A mozgó platón járáskor a vállrotáció mindkét vizsgált csoportban csaknem a felére csökkent (p=0,03).

The examination of gait parameters of those top athletes who spend hours everyday with training to develop balance, or in other words dynamic stability is important from the aspect of sportphysiology. So far no study has studied the gait parameters of top figure skaters or athletes with similar sport activity demanding such a high measure of balance. The aim of our study is to compare the parameters describing dynamic stability and the variability of the gait, i.e. the fluctuation of the strides. 19 professional top figure skaters and 19 asymptomatic people with age-matched were selected for our study. The coordinates of the identical anatomical points were examined by a Zebris CMS 10 ultrasound-based measuring system, connected to a Zebris PosturoMed device with fixed and a moving examining plate. From the collected data the standard deviation and variance of all gait cycles for each subject were calculated, and from these numbers group means and deviations were calculated. Our results suggest that the gait parameters related to dynamic stability show unexpected differences between figure skaters competing on the international level regularly and the age-matched control group. The lateral sway of skaters’ knees – think of the difficult technical elements performed during sliding on the thin blade – is significantly smaller during walking in case of mobile plate on both sides (dominant side p=0,02, non-dominant side p=0,04) while in case of rigid plate it is only on the dominant side (p=0,03). The gait cycles when repeated were less alike in case of the vertical movements of the athletes’ knees: they showed greater variance in movements with lesser amplitude (on rigid plate: pdom =0,03 and pnondom =0,03, on fixed plate only nondominant side (p=0,04). No significant differences were found when pelvis rotation and tilting was measured. It was only in the control group where a significant difference was found between the fixed and mobile plate reflecting shoulder tilting (p=0,047). Walking on mobile plate the shoulder rotation decreased almost by half in both groups (p=0,03).

Kulcsszavak: mozgásanalízis, járás, kinesztézia

Keywords: Motion analysis, Gait, Kinaesthaesia

Sportorvosi Szemle

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

11

Bevezetés A járás az egyik legtöbbet gyakorolt motoros funkció, ezért nem meglepô, hogy a járáshoz kapcsolódó biomechanikai mérések nagyon alacsony variációt mutatnak (pl. a variációs koefficiens ~3%) (1,2). A járás közbeni dinamikus stabilitás egy olyan képesség, amelyre szükség van a biztonságos helyváltoztatáshoz. A dinamikus stabilitásra következtethetünk a járás közbeni kinematikai paraméterek variációjából, vagyis a lépések megismétlésének pontosságából. A stabilitás egyfajta olyan képességként definiálható, amely a kinematikus zavarok megléte és kontroll mechanizmusok hiányosságai ellenére fenntartja a funkcionális mozgást (3). A kinematikus variáció és a stabilitás különbözô fogalmak. A stabilitás becslésére egyes tanulmányokban távolság- és idôjellemzôk variációját alkalmazták. A variációt jellemezhetjük a szórással vagy a variációs tényezôvel (szórás és az átlag százalékos hányadosa). Régebben figyelmen kívül hagyták a lépésrôl-lépésre történô fluktuációt és csak a lépések átlagát, a „tipikus lépést” vették figyelembe (4). Gyakran feltételezik, hogy a távolság- idôjellemzôk megnôtt variációja csökkent stabilitást jelent, pedig ez kissé más, mint a stabilitás. Ésszerû feltételezni, hogy minden lépésciklus hasonlít a többire. A meglevô variáció, a mechanikai zavaró tényezôknek (pl. a talaj egyenetlenségei) és a kontroll mechanizmusok hibáinak köszönhetô. Ezek a zavaró tényezôk idôvel legyengülnek az idegi és vázizom rendszer kontroll mechanizmusai révén, amelyek a stabil járási mechanizmus fenntartásáért felelôsek. A stabilitásra a kinematikai variáció idôfüggô növekedésébôl vagy csökkenésébôl is következtethetünk (3). Dingwell és mtsai. kimutatták, hogy szabadon választott járássebességnél a legalacsonyabb a távolság és idô jellemzôk variációja, de gyorsabb és lassabb járástempó mellett is nô, mégpedig négyzetesen (5), azaz bizonyos szempontból ilyenkor a legstabilabb a járás (6). Az emberi járás stabilitá-

12

sa a térbeli variabilitás elemzésébôl megbecsülhetô. (3) Az irodalmi adatok bizonyították, hogy idôsebb, degeneratív mozgásszervi károsodással rendelkezô vagy neurológiai deficittel rendelkezô betegek járása bizonytalanabb, a lépések ritmusa, a járás sebessége, a mozgást leíró jellemzôk szórása, variációs tényezôje szignifikánsán különbözik az egészséges populációtól. Például idôs felnôttek elesésének valószínûségét jelzô biomechanikai marker lehet a lépések kinematikájának variációja, vagyis a járás közben vizsgált kinematikai paraméterek nagyobb variációja esetén gyakrabban esik el a vizsgált személy (7-9). A fenti módszerek azonban csak a szabad járás vagy futószalagon való járás közben elemezték a járás variációját, és ebbôl következtettek a dinamikus stabilitásra. A dinamikus stabilitás sok gyakorlással fejleszthetô is, illetve bizonyos sportágakban a legeredményesebb versenyzôknél elengedhetetlen, hogy ez a képesség az átlagtól lényegesen kedvezôbb legyen. Ennek eldöntéséhez azonban nem elegendô a hagyományos vizsgálati eljárás, hanem ezt ki lehet egészíteni a több kompenzációt igénylô mozgó lapon történô járással is. Ezért a vizsgálatainkat nemcsak rögzített, hanem mozgó lapon is elvégeztük. Kiss és mtsai. [10,11] kidolgoztak egy komplex mérési módszert, amely lehetôvé teszi a járás legfontosabb biomechanikai paramétereinek meghatározását mozgó és stabil lapon történô helyben járás közben. E módszerrel vizsgáltuk feltételezésünk szerint kiváló képességû, professzionális mûkorcsolyázók járási paramétereit. A kapott eredményeket ös�szehasonlítottunk hasonló életkorú kontrollcsoport eredményeivel. Kutatásunkban célul tûztük ki annak kimutatását, 1) hogyan befolyásolja az alsó végtag kinematikai paramétereit (térd, a vállöv és a medenceöv mozgásai) az éveken át rendszeresen végzett mûkorcsolyázás, 2) hogyan befolyásolja a folyamatos tréning a dinamikus stabilitást, amit a mozgó lapon történô járással modellezünk, 2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

3) a folyamatos tréning hogyan hat a távolság és szögjellegû paraméterek variációjára.

Anyag és módszer Vizsgált személyek 19 felnôtt és junior korú (átlag életkor:21,15±5,24 éves, átlag testtömeg: 61,10± 9,62kg, átlag testmagasság: 170,89± 8,1 cm) rendszeresen nemzetközi versenyeken résztvevô válogatott mûkorcsolyázót és 19 hasonló életkorú és nemû kontroll személyt (átlag életkor: 23±5,90 éves, átlag testtömeg: 61,71±12,97 kg, átlag testmagasság: 174,14±10,03 cm) vizsgáltunk. A vizsgált személyek mind tünetmentesek voltak, neurológiai vagy ortopédiai betegségben nem szenvedtek. A vizsgálatba személyes ismeretség alapján felkéréssel válogattuk be az alanyokat, a mérés megkezdése elôtt tájékoztatva ôket, hogy a vizsgálat önkéntes és a vizsgálatból semmilyen elônyük vagy hátrányuk nem származik. Mérési módszer A járás paramétereinek meghatározásához szükséges térbeli koordinátáit és az azokból számolt távolság- és szögjellegû jellemzôket

1. ábra Zebris Posturomed® minden irányban azonos erôvel, rugókkal biztosított mozgó plató

Sportorvosi Szemle

Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján található CMS-10 kereskedelmi forgalomban kapható ultrahang-alapú mérôrendszerrel és a hozzátartozó, felhasználók által bôvíthetô, Zebris WinPosture mérést vezérlô programmal határoztuk meg. A helyben járás Zebris Posturomed® rendszeren történt, amelynek a lényege, hogy a merev lapot (járófelületet) nyolc különbözô irányú, de minden irányban azonos erôsségû rugóval függesztjük a merev keretre (1. ábra). Ez lehetôséget biztosít arra, hogy a helyben járás stabil (elmozdulás mentes) és mozgó lapon történjen (1. ábra). A járás sebessége lényegesen befolyásolja a járás biomechanikai paramétereit (10,11). A jellemzôk csak akkor hasonlíthatóak össze, ha a járás sebessége azonos, vagy közel azonos (10,11), és a vizsgálatok ugyanolyan pontosságú mérôrendszerrel történnek. A járás sebességének standardizálását metronóm segítségével végeztük, a vizsgált személyek 60/ perc lépésszámmal jártak a stabil és a mozgó lapon. A mérési program a vizsgált anatómiai pontokra helyezett érzékelô térbeli helyzetét határozza meg, a vételi frekvencia 100 Hz. A módszer részletes leírása megtalálható a (12,13) -ben. Az alsó végtag tesztje

során a térd mozgásait a tuberositas tibiae mozgásaival jellemezzük. A vállöv-medence öv tesztje során, a vállöv és a medenceöv mozgását a spina iliaca anterior superior, valamint a vállövön az acromion scapulae térbeli helyzetébôl számoljuk. Mindhárom anatómiai pont jól meghatározható és a bôrön keresztül kitapintható (2-3. ábra). A jeladókat a csontos anatómiai helyek felett levô bôrre helyezzük mindkét oldalán ragadó ragasztócsíkkal. A bôrmozgás az eredményeket nem befolyásolja, a mérések reprodukálhatóak (14).

Eredmények

3. ábra A vállöv és medenceöv teszteléséhez használt anatómiai pontok 1. spina iliaca anterior superior l.d., 2. spina iliaca anterior superior l.s., 3. acromion scapulae l.d., 4. acromion scapulae l.s.

A vizsgált anatómiai pontok térbeli koordinátáiból a következô kinematikai paramétereket számítottuk [12,13]: • a térdízületi mozgástartomány • a medenceöv rotációjának mozgástartománya • a medence billenésének mozgástartománya • a vállöv rotációjának mozgástartománya • a vállöv billenésének mozgástartománya

2. ábra Az alsó végtag teszteléséhez használt anatómiai pontok 1. tuberositas tibiae l.d., 2. tuberositas tibiae l.s.

Sportorvosi Szemle

ciós tényezôjét számoltuk és késôbb ezeket az adatokat dolgoztuk fel. A variációs tényezôt a szórás és az átlag százalékos arányaként definiáljuk. Az adott csoporthoz tartozó egyének értékeibôl ismét átlagot, szórást határoztunk meg, és a különbözô csoportok biomechanikai jellemzôinek feldolgozása és statisztikai elemzése MS Excel Analysis Tool Pak program segítségével történt. A szórások azonosságát F-próbával ellenôriztük, az azonos paraméterek átlaga közötti különbség szignifikancia szintjét szimmetrikus kritikus tartomány alkalmazásával, kétmintás t-próbával határoztuk meg. Két csoport ös�szehasonlításánál a szimultán többszörös összehasonlítást végeztünk variánselemzéssel (ANOVA). Az eredmények statisztikailag szignifikánsan különbözôek, ha p <0.05.

Statisztikai elemzés Minden vizsgált személynél a felvett összes mozgásciklusok mérési eredményeibôl számolt kinematikai jellemzôinek átlagát, szórását, variá-

A jobb áttekinthetôségért a mozgást jellemzô kinematikai paramétereket táblázatokban foglaltuk össze (1–3. táblázat). A kapott eredményeket elemezve a normál járásnál szignifikáns különbség mutatkozik a normalizált szórásban mind a rögzített, mind a mozgó platón a horizontális síkú x tengellyel leírt oldalra elmozdulások esetében a sportolók és a kontroll csoport között. Mindkét platótípuson a hivatásos sportolók sokkal „keskenyebb nyomtávon” jártak, azaz a térdmozgás x irányú komponensének átlaga kisebb volt, de a különbség csak a mozgó platón volt szignifikáns (p=0,02 a domináns oldalon, p=0,04 a nem domináns oldalon). A domináns oldal szórása (p=0,04) és normalizált szórása (p=0,007) is kisebb volt. A rögzített platón csak a normalizált szórás volt szignifikánsan kisebb a domináns oldalon (p=0,03). A kontroll csoport oldalra való kilengéssel jobban próbálja segíteni a helyben járást fôleg a bizonytalanabb mozgó platón. Érdekes, hogy a kontroll csoportnál mind rögzített, mind mozgó platónál a domináns oldalon nagyobb a kompenzációs oldalra lengés, de az

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

13

eltérés nem szignifikáns, a sportolóknál ilyenfajta oldalkülönbséget nem észleltünk. A kontroll csoportnál mozgó platón a nem domináns oldalon szignifikánsan nagyobb kitérés jelentkezett a rögzített platóval összehasonlítva (p=0,02). Ugyanakkor a mozgás megismétlésének pontosságával fordítottan arányos variációs tényezô sportolóknál mindkét plató típusnál a domináns oldalon szignifikánsan magasabb a kontroll csoporthoz képest (pfix=0,03, pmozgó=0,007), tehát a sportolók járás közben különösen mozgó platón oldalirányban kevésbé ismétlik a korábbi lépéseiket. A horizontális síkban az elôrehátramozgást az y tengelyen történô változás írja le. Ezzel a mozgással a térd flexió-extenzió modellezhetô. Itt a legnagyobb a kitérés abszolút értékében és a mozgás megismétlésének pontosságában szignifikáns eltérés a vizsgált csoportok között nem igazolódott. A vertikális síkban történô elmozdulást a z tengelyen történô változás mutatja. Ebben a síkban is a mozgás megismétlése, vagyis a variációs tényezô szignifikánsabb alacsonyabb, tehát az ismétlés pontosabb a kontrollcsoportnál, fix platónál mindkét oldalon (domináns: p=0,03, nem domináns: p=0,03), mozgó platónál csak a nem domináns oldalon (p=0,04). A kontroll csoportban a domináns oldal mozgástartomá1. táblázat

14

nya szignifikánsan nagyobb a nem domináns oldalhoz képest mindkét platótípuson (fix plató: p=0,04, mozgó plató: p=0,01), ugyanilyen oldalkülönbség a sportolóknál nincs. Tehát a nem sportolók némi meglepetésre nagyobb mozgás amplitudó mellett - mely szignifikánsan a domináns oldalnak köszönhetô -, is alacsonyabb variációs értékeket mutatnak, vagyis a vertikális irányú mozgások megismétlése pontosabb. A kontroll csoportban a szórás és a variációs tényezô szignifikánsan nagyobb a domináns oldalon a mozgó platón a rögzített platóhoz képest (p=0,04). Ugyanez a különbség a nem domináns oldalon vagy a sportolóknál nem jelentkezik. A kompenzációs mozgást legjobban a medence és a vállöve billenése, rotációja jellemzi. A medenceöv billenése és rotációjának mozgástartományában szignifikáns különbséget kimutatni nem tudtunk a két csoport között. A vállmozgásokat vizsgálva szintén nem volt különbség a hivatásos korcsolyázók és a kontroll csoport között. A mozgó platón helyben járás közben a rögzített platóhoz képest a vállrotáció szignifikánsan csaknem felére csökkent mindkét vizsgált csoportban (p=0,003, p=0,003), ugyanez igaz a szórás értékeire is (psportoló=0,008, pkontroll=0,003). A vállbillenés átlag értékében (p=0,047) és a variációs tényezôjében (p=0,01) azonban

csak a kontrollcsoportnál volt szignifikáns különbség a kétféle platótípus között, mégpedig a vállbillenés nagysága szignifikánsan csökkent, variációja meg nôtt, sportolóknál pont fordítva, de nem szignifikáns mértékben.

Megbeszélés A dinamikus érzékelés, azaz a mozgó testrészek egymáshoz való viszonyának érzékelése, a mozgás megismétlésének pontossága a kinesztézis, míg a propriocepció a nyugalmi testhelyzetben a testrészek egymáshoz való viszonyának érzékelése. Bizonyos sportágakban a sporttevékenységhez jól fejlett propriocepció és kinesztézis szükséges. Egyes sportágakban ezeknek kiemelt jelentôsége van, pl. tornagyakorlatok során igen fontos, hogy a tornász tisztában legyen az egyes testrészeinek helyzetével, hogy megfelelô, rövid idô alatt jól be tudja fejezni az egyes nehéz elemeket. Hasonló sportág a mûkorcsolyázás is, ahol a különbözô bonyolult mozdulatokat, ugrásokat, forgásokat a választott zene ütemére kell hibátlanul végrehajtani a jégen, vékony pengén egyensúlyozva. Hausdorff (1,7,8 ) hívta fel a figyelmet, hogy általában a járás vizsgálatánál csak a lépések során mért paraméterek átlagát, az ún.

Térdmozgás fix és mozgó platón történô járás esetén (csoport átlag±szórás)

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

Sportorvosi Szemle

„tipikus lépést” vizsgálták. Nem fordítottak különösebb figyelmet az egyes lépések közötti fluktuációra, variációra. A korábban zavaró tényezônek tekintett lépésrôl-lépésre történô fluktuáció és ennek változásának vizsgálata hasznos lehet a járás fiziológiájának megértésében, a kortól függô és patológiai elváltozások kvantifikálásában. A központi idegrendszer érettsége és annak különbözô betegségei (pl. Parkinson, Alzheimer), a kardiovaszkuláris állapot, a szívritmus, vizuális és akusztikus ingerek (pl. metronóm), az alsó végtagi ízületek artrózisa, izomerô befolyásolják a járás fluktuációját. Például idôsebb, gyakrabban elesô betegek távolság és idô paramétereinek variációja szignifikánsabb nagyobb, mint a fiatalabbaké (4). Kang és Dingwell (15,16) megfigyelték, hogy fiatal felnôttek lépései lassabb járási sebességnél variábilisabbak, azaz a távolság és idô paraméterek variációja nô. A fentiek miatt tartottuk fontosnak, hogy a kinesztézis vizsgálatánál ne csak a „tipikus lépés” jellemzôit vizsgáljuk, 2. táblázat

a függôleges irányú mozgásaiban (1. táblázat). Ez azonban a vártnak a fordítottja, mert mind a szórás, mind a variációs tényezô értéke kontroll csoport esetén a kisebb. Ennek vélhetô magyarázata, hogy a sportolók esetében a járás sebessége lassabb volt, mint a szabadon választott járás sebessége. Kang és Dingwell szerint ebben az esetben a járás távolság-idô paramétereinek variációja növekszik (15,16). Heiderscheit 2000-ben leírta (17), hogy szemben a távolság-idô paraméterek variációjának járásstabilitással történô fordított arányos összefüggésével az ízületi szögek kinematikai értékeinek magasabb variációja nagyobb járásstabilitásra utal. Az ízületi szögek kinematikai értékei az alsó végtagi ízületi mozgások flexibilitására utalnak, ami lehetôséget biztosít a folyamatos korrekcióra, koordinációra, vagyis a végtagi mozgásokat lépésrôl-lépésre való megismétléséhez (17, 18). A sportolók esetében vállöv mozgása és annak variációja a mozgón platón való járáskor szignifikánsan na-

kineszteziológiai paraméterei nem a várt módon és mértékben mutattak eltérést a hasonló életkorú kontrollcsoport értékeihez képest. Sportág specifikus képességként értékelendô, hogy a korcsolyázók oldalirányú kilengése – gondoljunk a vékony korcsolyapengén való csúszás közben bemutatott nehéz technikai elemekre – szignifikánsan kisebb járás közben, különösen mozgó plató esetében. Ezenkívül bizonytalan talajon való járás közben a korcsolyázóknak a növekedett vállöv mozgások, és azok megnövekedett variációja segíti a lépések pontosabb megismétlését. A térdízület horizontális és vertikális síkban történô mozgásának variációja a kontroll csoport szignifikánsan alacsonyabb, vagyis a kontroll csoport egymást követô lépései jobban hasonlítanak egymásra, szignifikánsan pontosabbak. Ennek vélhetô oka az, hogy a sportolók esetében a metronómmal beállított járássebesség lassabb volt, mint a preferált választott, kényelmes sebességük.

Medencemozgás fix és mozgó platón történô járás esetén (csoport átlag±szórás)

hanem a járást jellemzô paraméterek variációját is. A „tipikus lépés” távolság jellegû paramétereinél (térdízület mozgása) összehasonlításánál jól látható (1. táblázat), hogy a két csoport között szignifikáns különbség mozgó platón történô járáskor az oldalirányú térdízületi mozgásban van. Ennek magyarázata az, hogy a bizonytalan talajon való mozgás esetén is a korcsolyázóknak a minimális oldalirányú kilengést kell biztosítaniuk. A járás variációját leíró paraméterek esetén (szórás és variációs tényezô) már szignifikáns különbséget találunk a fix platón történô járáskor a térdízület oldalirányú és Sportorvosi Szemle

gyobb, mint a fix platón való járáskor (2. táblázat). Ez azt mutatja, hogy a sportolók esetén, a bizonytalan talajon való járáskor az egyensúlyozási mechanizmus beindul, a járás stabilitása nô. A kapott eredmények azt is mutatják, hogy a stabilizálás a vállöv szerepe nô meg a kompenzációban, ami már a sportág specifikusságot is jól mutatja. Vélhetôen a kontrollcsoporthoz képest növekedett vállöv mozgásával és annak növekedett variációjával tudják biztosítani a csökkent oldalirányú térdízületi mozgást. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi szinten rendszeresen versenyzô korcsolyázók

Köszönetnyilvánítás A kutatást a T-49471 tematikus OTKA pályázat támogatja.

Irodalom 1.

2

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

Hausdorff J.M., Purdon P.L., Peng C.K., Ladin Z., Wei J.Y., Goldberger A.L.: Fractal dynamics of human gait: stability of long-range correlations in stride interval fluctuation. J. Appl Physiol. 1996 May, 80 (5):1448-57. Winter D.A.: Biomechanical motor patterns in normal walking. J. Mot. Behav. 1983 Dec., 15 (4): 302-30.

15

3

4

5

6

7

8

9

16

England S.A., Granata K. P.: The influence of gait speed on local dynamic stability of walking. Gait&Posture. 2007 Feb, 25 (2) 172-178. Hausdorff J. M.: Gait dynamics, fractals and falls: Finding meaning in the stride-to-stride fluctuations of human walking. Human Movement Science. 2007 Aug, 26 (4): 555-589. J. B. Dingwell, L. C. Marin: Kinematic variability and local dynamic stability of upper body motions when walking at different speeds. J. Biomech 2006, 39 (3): 444-452 K. Jordan, J.H. Challis, K. M. Newell: Walking speed influences on gait cycle variability. Gait& Posture. 2007 June, 26 (1) 128-134. Hausdorff J. M., Edelberg H. K., Mitchell S.L., Goldberger A.L., Wei J.Y.: Increased gait unsteadiness in community-dwelling elderly fallers. Arch Phys Med Rehabil. 1997, 78:278-283. Hausdorff J. M., Rios D. A, Edelberg H. K.: Gait variability and fall risk in community-living older adults: A 1-year prospective study Phys Med Rehabil. 2001, 82: 1050–1056. Maki B.E.: Gait changes in older adults: Predictors of falls of indicators of fear? J Am Geriatr Soc. 1997; 45:313-20.

10 G.Möckel, C.Perka, K.Labs, G.Duda: The influence of walking speed on kinetic and kinematic parameters in patients with osteoarthritis of the hip using force-instrumented treadmill and standarised gait speeds. Arch Ortop Trauma Surg. 2003, 123: 278-282. 11 Bejek Z, Paroczai R, Illyes A, Kiss RM.: The influence of walking speed on gait parameters in healthy people and in patients with osteoarthritis. Knee Surg. Sports Traumatol. Arthrosc. 2006 Jul; 14 (7): 612-622. 12 R.M. Kiss: A propriocepció és a kinesztézis vizsgálata In L.Kocsis, R.M. Kiss & Á. Illyés editors. Mozgásszervek biomechanikája (Budapest: Terc Kiadó), 2006, 204-214. 13 R. M Kiss, Measuring of Proprioception and kinaesthesia. Proceedings of the third Hungarian Conference on Bomechanics (Budapest, 2008. július 4-5) pp. 119-126. 14 Bejek Z., Paróczai R., Illyés Á.: Arthrosisos betegek járásának biomechanikai paraméterei a járás sebességének függvényében. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet és Plasztikai Sebészet 2006, 49(4): 349-359.

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

15 Kang H.G., Dingwell J.B.: A Direct Comparison of Local Dynamic Stability During Standing and Walking. Exp Brain Res. 2006; 172:35–48 16 Kang H.G., Dingwell J.B.: Separating the Effects of Age and Speed on Gait Variability During Treadmill Walking. Gait& Posture. 2008; 27:572–577. 17 Heiderscheit B.C., Movement variability as a clinical measure for locomotion. J Appl Biomech 2000, 419–427. 18 Beauchet O., Allali G., Berrut G., Dubost V.: Is low lower-limb kinematic variability always an index of stability? (Letter to Editor) Gait& Posture. 2007 July, 26 (2): 327-328. Author: Pethes Ákos Budai Irgalmasrendi Kórház Kht Ortopédiai Osztály

Sportorvosi Szemle

e r e d e t i

k ö z l e m é n y

Cukorbeteg sportolók dietoterápiájának elmélete és gyakorlata Lelovics Zsuzsanna 1; Vági Zsolt 2; Jákó Péter 3 1

Egészséges Magyarországért Egyesület, Budapest; 2 Nemzetközi Táplálkozáskutató Intézet; 3 Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest

A cukorbetegek számára ugyanúgy vannak a sportnak jótékony hatásai, mint az egészséges populáció körében. A cukorbeteg sportolók kivételes feladatot és kihívást jelentenek a kezelô teamnek és a sportolónak egyaránt, figyelembe véve gyógyszeres, valamint diétás kezelésüket, oktatásukat és a testmozgásra vonatkozó javaslatokat. A cukorbetegek rendszeres fizikai aktivitásának elônyös voltát szinte mindenki evidenciaként kezeli, miközben a cukorbeteg (él)sportolók megosztják a szakembereket. A cukorbeteg sportolók teljesítménye általában gyengébb, mint a nem cukorbetegeké, de vannak világklasszis cukorbeteg sportolók, akik teljesítményükkel szeretnék igazolni, hogy ez az állítás kétségbe vonható, sôt, egyenesen cáfolható. Az élsport kizárólag megfelelôen oktatott, jól együttmûködô beteggel képzelhetô el. A dolgozat a cukorbeteg sportolók dietoterápiájának elméletét és gyakorlatát foglalja össze.

Theory and practice of nutrition of athletes with diabetes. In the same way diabetics are the benefits of sport as a healthy population of people. Diabetic athletes are an exceptional job and challenge to the management team and the athlete as well, taking into account medical and dietary treatment, education and physical activity recommendations. A regular physical activity is clearly treating diabetes beneficial for people with diabetes, while the diabetic athletes share of professionals. The athletes’ performance is generally lower in diabetics than in non-diabetic patients, but there are some world class athletes have diabetes, those who want to demonstrate their performance, that this claim is in doubt, indeed, even can be disproved. The professional sport is imagined just with an excellent teaching, patient co-operating. The essay is summarized of the athletes’ nutrition diabetes therapy, theory and practice.

Kulcsszavak: diabetes mellitus, sportolók, dietoterápia, fizikai aktivitás

Keywords: Diabetes Mellitus, Elite Athletes Nutrition, Diet Therapy, Physical Activity and Exercise

Bevezetés A cukorbeteg sportolók kivételes feladatot és kihívást jelentenek a kezelô teamnek és a sportolónak egyaránt, figyelembe véve gyógyszeres, valamint diétás kezelésüket, oktatásukat és a testmozgásra vonatkozó javaslatokat. A cukorbetegek rendszeres fizikai aktivitásának elônyös voltát szinte mindenki evidenciaként kezeli, miközben a cukorbeteg (él) sportolók megosztják a szakembereket. Szakirodalmi áttekintô dolgozatunkban sportoló alatt azt a személyt értjük, aki rendszeresen mérséklet-intenzív fizikai aktivitást végez, és akinél ennek mértéke eléri azt a szintet, hogy az edzések/edzettség hatására a szénhidrát-anyagcsere egyensúlyi állapotot elôsegítse, illetve jobb anyagcserehelyzetet eredményezzen. Sportorvosi Szemle

Egy metaanalízis keretében 14 klinikai vizsgálat – összesen 377 résztvevô – eredményeit összegezve arra a megállapításra jutottak, hogy naponta 3-4 km-t gyaloglás megfelelô és elegendô lenne rendszeresen végzett fizikai aktivitásként ennek a szintnek az eléréséhez (1). Ez természetesen szinte összehasonlíthatatlan pl. Matthias Steiner osztrák származású német olimpiai bajnok súlyemelô eredményével, illetve az azt feltételezô edzésmunkával. Steiner a 2008-as Pekingi Olimpiai Játékokon nyert aranyérmet súlyemelésben szupernehézsúlyban (105 kg), aki akkor nyolc éve szenvedett IDDM-ben. Az aerob sportágat ûzôk közül pedig említhetjük Kris Freeman sízôt, akit úgy tartanak számon, mint az elsô cukorbeteg (szintén 1-es típusú DM) atlétát, aki embert próbáló, tökéletes álló-

képességet követelô sportágban versenyzett a 2010-es Vancouveri Téli Olimpián. A cukorbetegség a krónikus hiperglikémia állapota, amely abszolút inzulinhiány, csökkent inzulinérzékenység vagy a kettô kombinációjának következménye. A cukorbetegség lehet 1-es típusú, ilyenkor nincs endogén inzulintermelés, vagy 2-es típusú, ilyenkor a sejtek inzulinérzékenysége nem megfelelô és nincs fiziológiás kompenzáció. Áttekintésünk elsôsorban a testmozgásra adott fiziológiás választ vizsgálja mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegségben, és így a megfelelô táplálék- és folyadékbevitelt, az orvosi elôírásokat, a szûrôvizsgálatokat, a következményeket, valamint a komplikációk megelôzésének lehetôségeit a cukorbeteg sportolók körében.

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

17

A fiziológiás glükoneogenezis fizikai aktivitás hatására A vegetatív idegrendszer és számos hormon, mint az inzulin, a glukagon és adrenalin összetett hatásának következtében nyugalmi állapotban a glükózszint szûk határok között mozog. A mozgás elindítja a máj glükóz termelését, ami felülszabályozott és az izmok több glükózt vesznek fel a vérbôl, valamint több endogén glikogént használnak fel. A nem észteresített zsírsavak szintén segítenek a munkát végzô izmok tápanyagellátásának növelésében. Az inzulintermelés alulszabályozott annak érdekében, hogy elkerüljük a hipoglikémiát a glükóztermelés gátlása és a szövetek emelkedett glükózfelvétele miatt. Mozgás után a glikogénraktárak kimerülnek, az inzulin hatását gátló hormon serkenti a májban a glukoneogenezist. Késôbb a következményes hiperglikémiának és az izmok glükóz ürítésének köszönhetôen normál állapotban az inzulintermelés nô (2, 3). Sportolás 1-es típusú diabetes mellitussal Az 1-es típusú cukorbetegségben nincs inzulintermelés a hasnyálmirigy sejtek pusztulása miatt, melyek fiziológiás esetben ellátják ezt a feladatot. Megközelítôleg fiziológiás inzulinkoncentrációra van szüksége az 1-es típusú cukorbetegeknek, melyet exogén inzulinbevitellel lehet elérni. Intenzívebb mozgás, illetve edzés közben relatív hiper- vagy hipoglikémia léphet fel. Ha túl sok az inzulin, hipoglikémia jelentkezik a mozgás alatt vagy után, a hepatikus glukoneogenezis gátlása és a megemelkedett glükózfelvételen keresztül, a glükóz-transzporter4-típusú receptor serkentése miatt – a mozgásra adott válaszként – inzulin és kalcium szabadul fel a szarkoplazmatikus retikulumból (4, 5). Inzulinhiány esetén a relatív hiperglikémia és hiperlipidémia ketózishoz és kómához vezethet. Ha a mozgást megelôzôen viszonylagos hiperglikémia és kóma áll fenn, a mozgás tovább ront a helyzeten a 18

kortizol- és glükagonszint növelésével és a – következésképpen – nem észteresített zsírsav termelésével (5). Edzés közben az intenzitás növelésével a hipoglikémiára adott normál válaszreakciók elfedettek (6). A reggel végzett testmozgás (és a mozgást megelôzô alkoholfogyasztás) növeli a hipoglikémia tüneti gátlásának valószínûségét a testmozgás alatt. A sportolás után fellépô hipoglikémia és a késleltetett hipoglikémia a mozgás után csak késôbb és leggyakrabban alvás alatt jelentkezik (3). A szignifikánsan emelkedett szubjektív fáradtság érzet hátterében ez az éjszakai glikémia állhat (7). A hiperglikémia – fôként dehidrációval együtt jelentkezve – gyorsan diabetikus ketoacidózishoz vezethet a már vázolt folyamatok eredményeképpen. A mozgás közbeni hiperglikémia szintén a szövetek túlzott glükolizációjához vezethet. Így a többszervi elégtelenség rizikóját növeli (8, 9). Emiatt fontos, hogy edzés közben a vércukorszintet ellenôrzés alatt tartsuk. Általánosan elfogadott, hogy az 1-es típusú cukorbetegek nem végezhetnek testmozgást a lehetséges komplikációk miatt, ha a vércukorszint az 5,5 mmol/l alatti és 10 mmol/l feletti tartományba esik (3). Megfelelôen kell alakítaniuk az inzulin-, folyadék- és táplálékbevitelüket az egyéni válaszreakció, az idôtartam, az intenzitás és az edzéskörülmények maximális figyelembevételével. Az 1-es típusú cukorbetegek rendszeres vércukorszint-mérése elengedhetetlen, fôként edzés kezdetén. Többféle étrend ajánlható attól függôen, hogy inzulinpumpát, kis dózisú hosszú hatású inzulint vagy gyorshatású inzulin analógokat alkalmaz a cukorbeteg. Amíg a beteg rendszeresen méri vércukorszintjét, és jól tájékozott, a hiperglikémiás és hipoglikémiás epizódok elkerülhetôk (10). A táplálkozás tudatosítása testmozgás elôtt, alatt és után különösképp fontos 1-es típusú cukorbetegeknél. Szükséges, hogy legalább 50%-ban alacsony glikémiás indexû szénhidrátot tartalmazó ételt fogyasszon az edzés megkezdése elôtt legalább 2 2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

órával. Edzés alatt a szénhidrátbevitel fontos a hipoglikémia elkerülése érdekében. Edzés után, különösen alvás elôtt szintén fontos a szénhidrát bevitelének növelése és az elôírt inzulin mennyiségének csökkentése, hogy fenntartsuk a normoglikémiás állapotot és elkerüljük az edzés utáni és a késleltetett hipoglikémiát (11). Általánosan elfogadott, hogy legalább 60 perccel edzés megkezdése elôtt szükséges az inzulin beadása, így a vércukorszint stabil marad. A fehérjebevitel szintén fontos a cukorbeteg sportolóknál, ennek érdekében 0,6–1,2 g/ttkg/nap fehérje felvétele szükséges. A telített zsírsavbevitel legfeljebb 40 g/nap mennyiség legyen mind az 1-es, mind pedig a 2-es típusú cukorbetegeknél – függetlenül attól, hogy sportolnak-e vagy sem (3, 8, 11). A bevitt folyadék mennyisége szintén lényeges tényezô: a normális homeosztázis fenntartása, valamint a testmozgás lehetséges kedvezôtlen hatásainak elkerülése érdekében az 1-es és 2-es típusú cukorbetegek körében egyaránt (11). A 2-es típusú cukorbetegek rendszeres sportolása A 2-es típusú cukorbetegek edzésre adott válaszreakciója eltérô, köszönhetôen a relatív inzulin rezisztenciának, ami ennek az állapotnak a legfôbb ismérve. A 2-es típusú cukorbetegek általában 35 évnél idôsebbek, és erôs összefüggés mutatható ki az elhízás, a fizikai aktivitás és családi kórtörténet között (3). Ellentétben az 1-es típusú cukorbetegekkel, itt a mozgás a betegség lefolyását vissza tudja fordítani a testtömeg csökkenésével és rendszeres fizikai aktivitással (8, 12). A 2-es típusú cukorbetegségben a testmozgás önmagában súlyos hipoglikémiát vagy hiperglikémiát okoz, ahogy az egyén megpróbálja átvészelni a hiperglikémiás, hiperinzulinémiás állapotot a csökkent inzulinérzékenységgel a májban és a vázizom szövetekben. Edzés alatt és néhány nappal utána a 2-es típusú cukorbeteg sportoló elér egy élettanilag sokkal jobb állapotot, Sportorvosi Szemle

melyben a perifériás szövetek inzulinérzékenysége nô, ami valószínûleg a GLUT-4 transzporter felülszabályozásának köszönhetô (12, 13). A testmozgás azért is fontos, hogy megôrizzük az izomtömeget, és lehetôleg csökkentsük az elhízás mértékét, vagy annak kialakulásának kockázatát. Legalább 4,5 kg zsírszövet csökkenéssel megelôzhetô a rejtett cukorbetegség és magas vérnyomás kifejlôdése (14). Néhány gyógyszer, mint például a szulfanilureák szedése összefüggést mutat a hipoglikémia megjelenésével megnövekedett aktivitás esetén (15). A metformin szedése összefügg az intenzív mozgás végzése közben létrejövô tejsavas acidózissal (16). Ezen hatóanyagok használatát szorosan kell ellenôrizni a 2-es típusú cukorbeteg sportolóknál.

Cukorbeteg sportolók dietoterápiájának gyakorlata Sportolás során IDDM-ben és NIDDM-ben is az alapvetô feladat, hogy a beteg megôrizze optimális vércukor-értékeit, elkerülje mind a hiper- mind a hipoglikémiát. Ez utóbbi a jól karbantartott cukorbeteg sportolók körében is gyakrabban alakul ki. 1-es típusú cukorbeteg sportolók szoros kapcsolata elengedhetetlen a kezelô személyzetükkel. A sportolás megkezdése csak jó kezelt állapotban javallt. Követelmény, hogy a beteg megfelelôen tudja mérni a vércukorszintjét, a diurnális ingadozásnak megfelelôen egy viszonylagos normoglikémia álljon fenn (5,5–10,0 mmol/l), és a ketontestek szérumszintje normális legyen. Az edzés optimális körülmények között célszerû étkezés után legalább egy órával megkezdeni, hiszen a postprandiális vércukor-emelkedés ekkor a legnagyobb. Nem célszerû elkezdeni az edzés gyors hatású inzulin beadása után sem. Ha a beteg edzés elôtti és közbeni vércukorszintje 5,5 mmol/l feletti, a beadott inzulin már elérte hatásgörbéjének csúcsát, és az edzés közepes intenzitáson, maximum fél órán át tart, akkor nem szükséges kiegészítô Sportorvosi Szemle

szénhidrátpótlást végezni. Amen�nyiben a vércukorszint már az edzés kezdésekor a határérték alatt van, és az edzés tovább tart mint fél óra, valamint hatásfoka is nagyobb, akkor az edzés megkezdése elôtt 10–15 g nagy keményítôtartalmú szénhidrát fogyasztása javasolt. További 10–15 g-os adagok vihetôk be az edzés alatt is. Az edzés után akkor kell csak folytatni a szénhidrátpótlást, ha a betegnek hipoglikémiája van. Ha az edzés közepes vagy annál nagyobb intenzitású, és egy óránál tovább tart, akkor az aktuális vércukorszinttôl függetlenül, edzés elôtt, és edzésóránként 3 alkalommal 20 g szénhidrát-kiegészítés javallt. Ez szintén abbahagyható az edzés utáni normoglikémia esetében, ha az adott inzulin már kifejtette hatását, és várhatóan nem csökkenti erélyesen tovább a vércukorszintet. A pótolt szénhidrátok fajtájára merev szabályok nincsenek. Figyelembe kell venni az egyéni toleranciát, és az edzés minôségét, azonban edzés elôtt és után célszerû lassan felszívódó szénhidrátokat fogyasztani a vércukorszint stabilizálása végett, edzés közben pedig a nagyobb egyszerûcukor-tartalmú élelmiszereket a gyors hatásgörbéjük miatt. Ilyen esetekben a maltodextrintartalmú sportélelmiszerek is javasoltak. 2-es típusú cukorbetegek sportolására szigorú szabályok nincsenek, a fent leírt általános kívánalmakon kívül hangsúlyozandó a gyakori vércukorszintmérés, ami hipoglikémia esetén 20 g szénhidráttal korrigálandó. Mindkét típusnál fontos, hogy a kezelôorvos a fizikai aktivitás ismertében határozza meg mind az orális antidiabetikumok, mind a beadandó inzulin mennyiségét (17).

Szûrôvizsgálatok a szövôdmények kialakulásának megakadályozása érdekében A sportolók rendszeres szûrésének a sportolás megkezdése elôtt, felnôtteknél pedig évente van szerepe. Az orvosi elôírások betartása

fontos, hogy megelôzzük a lehetséges – egészséget károsító – következményeket. A szûrés azért is fontos, hogy azonosítsuk a cukorbetegség már meglévô vagy kifejlôdô szövôdményeket, továbbá ezek hatását az edzés tûrôképességére és az elôírásokra. A diabetes mellitus szövôdményei sokrétûek: szinte törvényszerûen fordulnak elô egy idô után makro- és mikrovaszkuláris eltérések, perifériás idegrendszeri panaszok. A cukorbetegség az ischaemias szívbetegség egyik fô kockázati tényezôje, miközben a cukorbetegek leggyakoribb haláloka a szívizom-infarktus, de a mortalitásban nagy szerepe van a cerebrovascularis atherosclerosis következményeinek (szélütés), továbbá a vese- és szívelégtelenségnek is. A cardiovascularis betegségekbôl eredô mortalitás 1,5–4,5-szeres a nem cukorbetegekhez viszonyítva. Cukorbetegségben egyértelmû a kapcsolat a hyperglykaemia és a diabetes mikro- és makrovaszkuláris szövôdményeinek kockázata között. A hyperglykaemia csökkentésével, a glikémiás kontroll biztosításával ezek veszélye csökken. Diabetesben a makrovaszkuláris elváltozások kockázatának csökkentésére két támadási pont vehetô bizonyítottnak, így a vérnyomás normalizálása, valamint a koleszterinszint csökkentése. A mikrovaszkuláris szövôdmények rizikójának csökkentése cukorbetegségben szintén két tényezô befolyásolása útján igazolt. A hatásos antihipertenzív terápia mellett a vércukorszint javításával érhetô el kedvezô irányú változás (18). A nephropathia az 1-es és 2-es típusú cukorbetegek körülbelül egyharmadát érinti, és szoros ös�szefüggést mutat a hipertóniával. A rendszeres testmozgás hosszú távon csökkentheti a vérnyomást, és segít megelôzni a renalis szövôdményeket (19). Edzés alatt a folyadékháztartás egyensúlya kérdéses (stabil marad-e): elkerülhetô-e a kiválasztó szervrendszerre gyakorolt káros hatás. A sportolóknál gyakran alkalmazott nonsteroid gyulladáscsökkentô gyógyszereket – amennyiben lehetséges – mellôzni kell, lehetséges vesekárosító hatásuk miatt. Ha a

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

19

vesefunkciók romlanak, az edzés intenzitását mérsékelni kell annak érdekében, hogy a további károsodást megelôzzük. A magas vérnyomás, cardiomiopathia, ischemias szívbetegségek és az atherosclerosis elôfordulása legalább kétszer olyan gyakori, mint a nem cukorbetegek körében (20). A mozgás kedvezôen hat a testösszetételre (zsír%), és csökkentheti a vérnyomást, ahogy arra már korábban utaltunk (21). A hipertonia, az ortostatikus hipertonia, a szívelégtelenség és a nyaki verôér szûkület szûrése az orvosi vizsgálat részét kell képezze. További tesztek, mint például a terheléses vizsgálatok akkor szükségesek, ha egyéb szív-ér rendszeri rizikófaktorok vannak, a beteg 35 évnél idôsebb, ha 1-es típusú cukorbetegsége több mint tíz éve (2-es típusú cukorbetegsége 15 éve) fennáll, vagy nagy intenzitással sportolnak vagy élsportolók (22, 23). Az edzés körülményei (intenzitás, idôtartam stb.) a szûrés eredményein és felírt gyógyszeres kezelésen alapulnak, így például a blokkolók csökkentik a teherbíró képességet. A cukorbeteg sportolók orvosi vizsgálatának része kell hogy legyen a retinopátia szûrése. Cukorbetegeknél a retinopátia lehet non-proliferatív vagy proliferatív késôbbi súlyosabb következményes érrendszeri károsodásokkal. A nonproliferatív retinopathia rendszeres ellenôrzése szükséges a folyamat elôrehaladásának megfigyelésére. Proliferatív retinopathia esetén mellôzni kell az intenzív sportokat, mint a nehéz domborzati körülmények közötti futás vagy a súlyemelés. Ezek a vérnyomást emelik, ami gyorsítja a retina betegségének elôrehaladását és retina leváláshoz vezethet (3, 22, 23). A cukorbeteg sportolóknál a vegetatív és perifériás neuropathiák szûrése szintén fontos, mivel a betegek egyharmadánál elôfordul. A vegetatív neuropathiák halálos kimenetelûek is lehetnek a testmozgással együttesen a szív-ér rendszerre gyakorolt hatásuk miatt, ezért rutinvizsgálattal szükséges szûrni (24). A vegetatív neuropathia késleltetett 20

gyomorürülést és fokozott verítékezést produkálhat. Ha a perifériás neuropathia jeleit fedezik fel az orvosi vizsgálat alkalmával, akkor a vegetatív funkciókiesések tesztelése is szükséges lehet, mivel ezen betegek körében az elôfordulása 50%-os (3). A perifériás érrendszer betegségeire gyakran kell szûrni a cukorbetegek körében, közöttük is fôként a súlyfelesleggel rendelkezô cukorbetegeknél, mivel a láb fekélyesedése jellemzô náluk. A futók megfelelôen bélelt cipô választása és a rendszeres, körültekintô lábápolás például segít a láb sérüléseit megelôzni (25). A sportolás következményeként meg kell említenünk a sérüléseket is, mint „szövôdményeket”. A cukorbetegek lassabban gyógyulnak, mint a nem cukorbetegek, és náluk a fertôzések kialakulására is nagyobb az esély. Az altatóorvost tudatni kell, arról, hogy valaki cukorbeteg, hogy megfelelô ellátásban részesüljön a mûtét alatt.

Következtetések és összefoglalás Összegezve, a cukorbetegek számára ugyanúgy vannak a sportnak jótékony hatásai, mint az egészséges populáció körében. Az általános elôírásokat – a bemelegítésre, levezetésre és a sérülések megelôzésére – ugyanúgy be kell tartani, mint más sportolóknak. Általában elmondható, hogy a cukorbeteg sportolók teljesítménye gyengébb, mint a nem cukorbetegeké, de vannak világklasszis cukorbeteg sportolók, akik teljesítményükkel szeretnék igazolni, hogy ez az állítás kétségbe vonható, sôt, egyenesen cáfolható. Az 1-es típusú cukorbetegeknek szükséges mérniük és ellenôrizniük a felvett energia mennyiségét (kJ, kcal), az inzulinadagolás elôírásait, a folyadék bevitelt és természetesen a vércukorértékeket. Ideális esetben az 1-es típusú cukorbeteg társakkal edz, akik felismerik a hipo- és hiperglikémia jeleit. A 2-es típusú cukorbetegeknek szintén figyelni 2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

kell, hogy a gyógyszeres kezelés megfeleljen a mozgás intenzitásának és a folyadékháztartás egyensúlyának fenntartására. A 2-es típusú cukorbetegek rendszeres sportolása elengedhetetlen ahhoz, hogy elérhetôk legyenek a betegséggel szembeni jótékony hatások, mint amilyen a zsírösszetétel kedvezô változása és a megnövekedett inzulin érzékenység. A megbúvó szövôdmények szûrése szintén fontos, hogy minimalizáljuk a rizikótényezôket, mert ezek kialakulását az intenzív sporttevékenység felgyorsíthatja. Az élsport kizárólag megfelelôen oktatott, jól együttmûködô beteggel képzelhetô el. Bátorítani kell a cukorbetegeket, hogy megfelelô szinten végezzenek testmozgást, a jótékony fizikai és pszicho szociális hatási miatt, amikor is elsôsorban az egészségüket tartják szem elôtt a versenyen elért helyezéssel szemben. A verseny okozta pszichés stressz hatása a cukoranyagcserére minden esetben kérdéses.

Irodalom 1. Thomas DE, Elliott EJ, Naughton GA: Exercise for type 2 diabetes mellitus. Cochrane Database Syst Rev. 2006 Jul 19; 3:CD002968. 2. Goodyear LJ, Kahn BB: Exercise, glucose transport, and insulin sensitivity. Annu. Rev. Med., 1998: 49: 235–261. 3. Peirce N: Diabetes and exercise. Br. J. Sports Med., 1999, 33(3): 161–173. 4. Wasserman DH, Abumrad NN: Physiological bases for the treatment of the physically active individual with diabetes. Sports Med., 1989, 7(6): 376–392. 5. Wasserman DH, Zinman B: Exercise in individuals with IDDM. Diabetes Care, 1994, 17(8): 924–937. 6. Nermoen I, Jorde R, Sager G, Sundsfjord J, Birkeland K: Effects of exercise on hypoglycaemic responses in insulin-dependent diabetes mellitus. Diabetes Metab., 1998, 24(2): 131–136.

Sportorvosi Szemle

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

King P, Kong MF, Parkin H, Macdonald IA, Tattersall RB: Well-being, cerebral function, and physiological fatigue after nocturnal hypoglycaemia in IDDM. Diabetes Care, 1998, 21(3): 341–345. Eriksson JG: Exercise and the treatment of Type 2 diabetes mellitus. Sports Med., 1999, 27(6): 381–391. White RD, Sherman C: Exercise in diabetes management: maximizing benefits, controlling risks. Phys. Sportsmed., 1999, 27(4): 63–76. Jörgens V, Grüsser M, Bott U, Mühlhauser I, Berger M: Effective safe translation of intensified insulin therapy to general internal medicine departments. Diabetologia, 1993, 36(2): 99–105. Zinker BA: Nutrition and exercise in individuals with diabetes. Clin. Sports Med., 1999, 18(3): 585–606, vii–viii. Zonderland ML, Dubbeldam S, Erkelens DW, van Haeften TW: Lower beta-cell secretion in physically active first-degree relatives of type 2 diabetes patients. Metabolism, 2000, 49(7): 833–838. Ivy J: Role of exercise training in the prevention and treatment of insulin resistance and non-insulindependent diabetes mellitus. Sports Med., 1997: 24(5): 321–326. Sheps SG, Dart RA: New guidelines for prevention, detection, evaluation, and treatment of hypertension: Joint National Committee VI. Chest, 1998, 113(2): 263–265.

Sportorvosi Szemle

15. Gudat U, Bungert S, Kemmer F, Heinemann L: The blood glucose lowering effects of exercise and glibenclamide in patients with type 2 diabetes mellitus. Diabet. Med., 1998: 15(3): 194–198. 16. DeFronzo RA, Goodman AM: Efficacy of metformin in patients with non-insulin-dependent diabetes mellitus. The Multicenter Metformin Study Group. N. Engl. J. Med., 1995: 333: 541–549. 17. Jákó P: Sportbelgyógyászat. In: Jákó P. (szerk.): A sportorvoslás alapjai. Sárbogárd: Print City, 1998. 79–116. o. 18. Matos L: Advance: elôny a hypertoniás cukorbetegeknél. Orvostovábbképzô Szemle, 2007. Különszám: 21–26. 19. Diabetes Complications and Control Trial Research Group: The effect of intensive treatment of diabetes on the development and progression of long-term complications of insulin dependent diabetes mellitus. N. Engl. J. Med., 1993: 329: 977–986. 20. Goldstein D: Clinical applications for exercise. Phys. Sportsmed., 1989: 17(8): 83–93. 21. Halle M, Berg A, Garwers U, Baumstark MW, Knisel W, Grathwohl D, König D, Keul J: Influence of 4 weeks’ intervention by exercise and diet on lowdensity lipoprotein subfractions in obese men with type 2 diabetes. Metabolism, 1999, 48(5): 641–644. 22. ADA/ACSM : Diabetes mellitus and exercise joint position paper. Med. Sci. Sports Exerc., 1997: 29: 1–6.

23. Albright A, Franz M, Hornsby G, Kriska A, Marrero D, Ullrich I, Verity LS: American College of Sports Medicine position stand. Exercise and type 2 diabetes. Med. Sci. Sports Exerc., 2000: 32(7): 1345–1360. 24. Naka M, Hiramatsu K, Aizawa T, Momose A, Yoshizawa K, Shigematsu S, Ishihara F, Niwa A, Yamada T: Silent myocardial ischemia in patients with noninsulin-dependent diabetes mellitus as judged by treadmill exercise testing and coronary angiography. Am. Heart J., 1992, 123(1): 46–53. 25. Chantelau E, Kushner T, Spraul M: How effective is cushioned therapeutic footwear in protecting diabetic feet? A clinical study. Diabet. Med., 1990: 7(4): 355–359. Author: Lelovics Zsuzsanna Egészséges Magyarországért Egyesület, Budapest email: [email protected]

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

21

e r e d e t i

k ö z l e m é n y

GOT, GPT, GGT, MCV és CDT értékek változása doppingoló és nem doppingoló sportolók vérszérum mintáiban Szabó György dr.1, Szabó Gergely 2,Emil Fraenkel dr.3, Környei László dr. 6, Bajnóczky István dr. 4, Jegesy Andrea dr. 4, Huszár András dr. 4, Lengyel Gabriella dr. 5, Prof. Fehér János dr.5 1

Háziorvosi szolgálat, Enese; Sportorvosi rendelô, Csorna; 2Orvostanhallgató; 3I-st Department of Internal Medicine UPJŠ Košice; 4PTE ÁOK Igazságügyi Orvostani Intézet; 5SOTE II. Belklinika, Budapest; 6Széchenyi István Egyetem, Gyôr

A szénhidrátszegény transzferrin (CDT: carbohydrate deficient transferrin) meghatározása a napi 60g-nál több alkoholt fogyasztók körében volt használatos, elsôsorban biztosítás-orvostani szempontok miatt, mivel annak szintje 2-3 héttel a fogyasztás befejezése után is informatív értékû. A CDT% meghatározására sportolóknál - akik nem fogyasztanak alkoholt- eddig még nem történt meg. Ezért érdemesnek tartjuk eredményeink ismertetését egy tisztán sportoló és nem tisztán sportoló csoportról. Célkitûzés: A CDT% meghatározása májenzimek monitorozása mellett a kétfajta sportolói csoportban. Esetismertetés: A sportolók közül sokan használnak táplálék kiegészítôket és gyógyszernek nem minôsülô anyagokat, amelyek a sportteljesítményt növelik és részben a dopping listákon is szerepelnek. Következtetés: Mivel mindkét csoportban a májenzimek és MCV értékek alapján kizárható az alkohol abusus, a CDT% szignifikáns eltérése valószínûsíti, hogy a nem tisztán, esetlegesen a doppingszereket használó sportolók kiemelkedôen magas értékei az általuk használt ún. táplálék kiegészítô és nem gyógyszerként használt készítmények következménye. A bodybuildereknél használt szerek miatt a CDT% átlagban több mint kétszeresére emelkedett a tiszta sportolókhoz viszonyítva. Kulcsszavak:

CDT, szénhidrátszegény transzferrin, tiszta sportoló, bodybuilder, táplálék kiegészítôk, nem gyógyszerként használt készítmények

Bevezetés A szénhidrátszegény transzferrin (CDT%) meghatározása a tartósan napi 60 g-nál nagyobb alkoholfogyasztás kiszûrésére alkalmas, akár 2–3 héttel a fogyasztás befejezése után is. Bár az irodalom döntô része alátámasztja, hogy a CDT koncentrációja a szérumban egyenes arányban van az alkoholfogyasztás mennyiségével, a diagnosztikában való alkalmazása az etanol eredetû májbetegség alátámasztására még 22

Alterations of AST, ALT, GMT, MCV and CDT levels in the peripheral blood sera of clean and doping athletes. The determinantion of carbohydrate deficient transferin (CDT) concentration is primarily used in social security studies as a proof of regular alcohol consumption exceeding th amount of 60 gramms per day. The increase in CDT is informative even 2-3 weeks after finishing alcohol consumption. The way CDT concentrations are influenced by various medications and chemical agents still requires clarification. The present study was meant to investigate how CDT values are effected by the so-called food supplements and chemicals included in doping lists. The investigation was carried out among 15 bodybuilders of two sport clubs and among 10 boxers, all sportsmen were male. CDT, MCV, ASV, ALT and GGT values were measured. We found significant differences between the two groups only in CDT, there were no differences in other parameters. Relying on MCV and GMT values alcohol abusage could be excluded in both groups of sportsmen, and the case histories provided no reason to suspect hematological or hepatitic diseases. The finding suggest that the procedure may be suitable for prescreening in doping tests.

Keywords: carbohydrate deficient transferin (CDT), body-builder, food supplements

vita tárgyát képezi [1,2,3,4,5]. Ennek egyik oka, hogy a különbözô gyógyszerek, ill. vegyszerek hatása és annak mechanizmusa a CDT% értékek alakulására még nem tisztázott. Az alkoholfogyasztás objektív megítélése bizonyos esetekben nagyon fontos lehet a klinikai orvostudományban, valamint az igazságügyi orvostanban. Ezért a CDT% értéke szükséges lehet az alkoholfogyasztás tényének bizonyítására a gasztroenterológiában, hepatológiában, kardiológiában,

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

neurológiában, pszichiátriában, az életbiztosítási orvostanban, továbbá az igazságügyi orvostanban, a foglalkozás-egészségügyi orvostanban, valamint a sportorvostanban [6,7,8,9,10,11,12]. Jelen munkánkban néhány elôre sejtett, de nem várt eredmény elemzését kíséreljük meg. Sok adat gyûlt össze arra vonatkozólag, hogy az alkoholfogyasztás mellett más anyagok is befolyásolhatják a CDT% értékének változását. A teljesítmény fokozó szerek fogyasztása szempontjából tiszta és nem tiszta sportolók között eddig nem Sportorvosi Szemle

folytak vizsgálatok a CDT% meghatározására és tudomásunk szerint a szakirodalomban erre vonatkozólag nincsenek közölt adatok. Ezért, mivel elsôként tudtuk összehasonlítani a két sportolói csoport CDT% eredményeit, azokat közlésre érdemesnek tartjuk.

Vizsgálati személyek és módszerek Vizsgálatainkat két sportegyesület sportolói körében végeztük önkéntes alapon. A sportolók egy része ökölvívó, másik része testépítô (bodybuilder). A vizsgálatban résztvevô személyek a vizsgálathoz hozzájárultak. Az epidemiológiai kutatást az Egészségügyi Tudományos Tanács és a Regionális Kutatás Etikai Bizottság jóváhagyásával végeztük (hiv. szám: 76/1–19/2006.) Jelen tanulmányunkban 25 sportoló vett részt, akik közül 10 ökölvívó volt (átlagéletkoruk 25,1 év) és 15 testépítô volt (átlagéletkoruk 30 év). A vizsgálatban résztvevô személyek valamennyien férfiak voltak. Vizsgálati módszerünk a jelenleg legkorszerûbb immunturbidimetriás teszt volt, amely anioncserélô kromatográfiás

szeparálást követôen a CDT%-ot méri immunturbidimetriás módszerrel (Tina-quant %CDT 2nd generation test, Roche Diagnostic GmBH Mannheim), méréseinket Roche Hitachi Modular P automata készülékkel végeztük [13,14]. A CDT meghatározása a kaposvári Kaposi Mór Kórház Központi Laboratóriumában történt. Vizsgálataink számításait a Kruskal-Wallis ANOVA módszerrel végeztük (1. sz. táblázat).

Eredmények Az ökölvívók MCV értéke átlagosan 80 fL, minimum: 31 femtoliter, maximum: 89 femtoliter. A CDT% átlagosan 2,45, minimum: 1,54, maximum: 3,70. A GOT átlagosan: 27U/L, minimum: 18U/L, maximum: 37U/L. A GPT átlaga: 29 U/L, minimum: 16 U/L, maximum: 85U/L. A GGT átlagértéke: 42U/L, minimum: 12 U/L, maximum 231U/L. (1. számu táblázat). A testépítôk MCV értéke átlagosan: 88 femtoliter, minimum: 86 femtoliter, maximum: 90 femtoliter. A GGT átlag 20 U/L, minimum: 16 U/L, maximum: 28 U/L. A GOT

1. táblázat

Nem doppingoló sportolók adatbázisa / Database of clean sportsmen

2. táblázat

Testépítôk adatbázisa / DDatabase of doping sportsmen

Sportorvosi Szemle

átlag: 44 U/L, minimum: 21 U/L, maximum: 41 U/L. A GPT átlag 64U/L, minimum: 14U/L, maximum: 76U/L. A CDT% átlag: 5,41, minimum: 3,26 U/L, maximum: 7,31 U/L (2. sz. táblázat).

Megbeszélés A rendszeres alkoholfogyasztás mennyiségének megítélése az anamnézis felvételekor a beteg elmondása alapján rögzítendô adat. Bizonyos esetekben azonban az emberek az alkoholfogyasztás mértékét érdemlegesen nem közlik az orvosukkal. Sajnos ezt nagyon sokszor eltitkolják, megnehezítve ezáltal a kórkép etiológiájának tisztázását. Sportolók esetében, ha a vizsgálat nem betegség miatt történik, a CDT% meghatározásával a használt anyagok hatását tudjuk kimutatni. A hasznos információkhoz hozzá tartozna a táplálék kiegészítôk és a nem gyógyszerként használt szerek ismerete, hiszen ezeknek a szervezetre gyakorolt káros hatásait jobban meg tudnánk határozni. Ezen adatoknak azonban a sportolók egy része nem tulajdonít jelentôséget, esetleg a legkülönbözôbb okokból el akarja ôket titkolni. Jelenleg sok sportoló a jobb kondíció és a nagyobb teljesítôképesség eléréséhez, olyan táplálék kiegészítôket és nem gyógyszerként használt készítményeket vesz magához, amelyek hatásait nem ismerjük pontosan. Jelen munkákban jól látható, hogy mindkét sportoló csoport eredményei szignifikáns módon csak a CDT% értékében különböznek egymástól. Egyéb laborparaméterekben szignifikáns eltérést nem találtunk, ezen felismerést annak tulajdonítjuk, hogy a vizsgált személyek nem voltak alkohol abusôrök (1,2,3,4,5) Laborparamétereik közül a dolog természetébôl fakadóan a GGT és az MCV eredményeket tartottuk érdemesnek ismertetni, jóllehet ezeknek értékeiben sincs szignifikáns különbség. Az ökölvívók a táplálék kiegészítôk és a gyógyszernek nem minôsülô anyagok használatát illetôen hagyományosan a tiszta sportolók közé tartoznak, mivel általános tapaszta-

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

23

Köszönetnyilvánítás Hálával tartozunk a Roche Magyarország Kft-nek és Lukács Júlia dr. termékfelelôsnek a vizsgálatok elvégzéséhez nyújtott támogatásért, továbbá azon sportegyesületeknek, amelyek vezetôsége és tagjai számunkra önként és nagyvonalúan a segítségüket felajánlották.

Irodalom

1. ábra Nem doppingoló és doppingoló sportolók

latuk alapján ezek „lassítják” ôket A testépítôk viszont testük formájának és erejének nagymérvû megváltoztatására törekedve ezeket a szereket saját belátásuk szerint nagy mennyiségben fogyasztják. Mivel a CDT% értéke nem csak az alkoholnál, hanem más vegyi anyagoknál is változhat, nagyon találó Jakab doktor megjegyzése „a CDT jelenségrôl”, amely szerinte is a szervezet védekezô, elhárító reakciója során zajló nagyon összetett történés egyik láncszeme. (6, 7, 8, 14). A két sportoló csoport MCV, GGT és CDT értékei kizárják az alkoholfogyasztás tényét (2. számú ábra). Az általunk eddig vizsgált 1300 ember 1350 mérési eredménye alapján sikerült meghatározni korra és nemre vonatkoztatva a referencia értékeket és sok vegyi anyag hatását a CDT%-ra és a transzaminase enzimekre (13, 14, 17, 18, 19, 20). Az anamnézis felvételekor nem derült fény arra, hogy sportolóink munkahelyi vegyszer expozíciónak lennének kitéve, illetve olyan betegségek sem derültek ki, amelyek indokolhatták volna a táplálék kiegészítôk és a gyógyszernek nem minôsülô szerek használatát. A CDT % rendkívüli megemelkedése a testépítôknél egyértelmûvé teszi, hogy a marker használható lenne dopping szerek elôszûrésére. A rutin- és az általunk most bemutatásra érdemesnek tartott laborparaméte24

reknél – amelyek alkohol és sok más vegyszer hatásánál jó szignálként mûködnek – most nem észleltünk szignifikáns eltérést (9,10,11,12,). A talált, a normál értékeket legfeljebb 50%-kal meghaladó értékeket legfeljebb tendenciózusnak nevezhetjük. Ezen nem szignifikáns változások oka nagy valószínûséggel a táplálék kiegészítôkben és a nem gyógyszerként használt készítményekben rejlik. Természetesen egyéb, itt nem részletezett expozíciók is valószínûleg befolyásolhatják a CDT% értékét (15, 16).

Következtetetés A testépítôknél és a mai versenysportolóknál a felkészülés bizonyos stádiumaiban használatosak a különbözô táplálék kiegészítô és nem gyógyszernek minôsülô anyagok a sportteljesítmény paramétereinek lehetôleg gyors és hathatós növelése érdekében. E ténynek morális és etikai kommentálása nem feladatunk, de orvos szakmailag közismertek és bizonyítottak az emberi szervezetre kifejtett káros hatásaik. A CDT% mérése esetleg elôszûrô tesztként hasznos lehetne, mert bár a specificitásáról még nem tudunk részletesen nyilatkozni, de szenzitivitása figyelemre méltó és a doppingellenes szûréseknél költséghatékony lehet.

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

1. Stibler, H., Allgulander, C., Borg, K. G. és mtsai: Abnormal microheterogeneity of transferrin in serum and cerebrospinal fluid in alcoholism. Acta Med. Scand., 1978, 204, 49–56. 2. Arndt, T.: Carbohydrate deficient transferrin as a marker of chronic alcohol abuse: a critical review of preanalysis, analysis, and interpretetion. Clin. Chem., 2001,47, 13–27. 3. Chrostek, L., Cylwik, B., Szmikowski, M. és mtsa:The diagnostic accuracy of carbohydrate deficient transferrin, sialic acid and commonly used markers of alcohol abuse during abstinence. Clin. Chim. Acta, 2006, 364, 167–171. 4. Golka, K., Sondermann, R., Reich, S. E. és mtsa: Carbohydratedeficient transferrin (CDT) as a biomarker ind persons suspected of alcohol abuse. Toxicol Letters, 2004, 151, 235–241. 5. Fehér J., Lengyel G., Szabó Gy.: A szénhidrátszegény transzferrin mint az alkoholfogyasztás jelzôje. Orv. Hetil., 2006, 147, 1915–1920. 6. Schaper, M. Demos, P: Colourvision and occupotional toluine exposure result of repeted examinations. Toxicol lett., 2004, 15. 7. Arndt, T., Keller T.: Forensic analysis of carbohydrate-deficient transferrin (CDT) : implementation of a screening and cofirmatory analysis concept is hampered by the lack of CDT isoform standards. Forensic Sci. Int., 2004. 146, 9–16. 8. Bilban, M., Vrhovec, S., Karlovsek, M.Z.:Blood biomarkers of alcohol abuse. Arh. Hig. Rada Toksikol., 2003, 54, 253–259.

Sportorvosi Szemle

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16. 17.

18.

Pérez-Cerdá, C., Quelhas, D., Vega, A.I. és mtsai: Screening using serum percentage of carbohydratedeficient transferrin for congenital disorders of glycosylation in childre with suspected metabolic disease. Clin. Chem., 2008, Jan, 54(1), 93–100. Epub., 2007.Nov.16. Anton, R. F., Youngblood, M.: Factors affecting %CDT status at entry into a multisitc clinical treatment trial: experience from the COMBINE Study. Alcohol Clin. Exp, Res., 2006, 11, 1878–1883. Biffi, S., Tamarv, G., Bortot, B. és mtsai: Carbohydrate-deficient tansferrin (CDT) as a biochemical tool for the screening of congenital disorders of glycosylation (CDGs). Clin. Biochem., 2007, 40, 1431–1434. Bergström, J.P., Helander, A.: Influence of alcohol use, ethnicity age, gender BMI and smoking on the serum transferrin glycoform pattern: Implications for use of carbohydrate – deficient transferrin (CDT) as alcohol biomarker. Clin. Cím. Acta, 2008, 388, 59–67. Stibler, H., Borg, S., Joustra, M.: Micro anion exchange chromatography of carbohydrate deficient transferrin in serum inrelation to alcohol consumption (Sxedish Patent 8400587–5) Alcohol. Clin. Exp. Res., 1986, 10, 535–544. Myrick, H., Henderson, S., Anton. R.F.: Utility of a new assay for carbohydrate-deficient transferrin (BIORAD %CDT TIA) to monitor abstinence during treatment outcome study. Alcohol Clin. Exp. Res.,2001, 25, 1330–1334. Szabó Gy., Környei L., Keller É. és mtsai: A szénhidrátszegény transzferrin szintje a magyarországi népességben a nem és kor viszonylatában Orv.Hetil., 2007, 148, 1409–1413. Jakab T.: A szénhidrátszegény transzferrin kórtani vonatkozásai. Orv.Hetil., 2007, 148, 2202. Cylwik, B., Chrostek, T., Jakimiuk, B. és mtsai: Serum level of sialic acid (SA) and carbohydrate deficient transferrin (CDT) in type 2 diabetes mellitus with microvascular coomplications. J.Clin.Lab.Anal., 2006,20,68–73. Figlie, N.B., Benedito-Silva, A.A., Monteiro, M.G. és mtsai: Alcohol. Clin.Exp.Res.,2002, 26, 1062-.

Sportorvosi Szemle

19. Fleming, M., Mundt, M.: Carbohydrate deficient transferrin: Validity of new alcohol biomrker in a sample of patients with diabetes and hypertension. J.Am.Board Fa. Pract., 2004, 17, 247–255. 20. Obtsuka, T., Tsutsumi, N., Fukumura, A. és mtsai: Use of serum carbohydrate-deficient transferrin values to exclude alcoholic hepatitis from nonalcoholic steatohepatitis: a pilot study Alcohol Clin. Exp. Res., 2005, 29 (12 Suppl.), 236–239. 21. Steiskal, D., Ruzicka, V., Fanfrdlova, G. és mtsai:High adiponeetin and TNF-alfa levels in moderate drinkers suffering from liver steatosis: comparison with non-drinkers suffering from similar hepatopathy: Biomed. Papers, 2005, 149, 93–99. 22. Chrostek, L., Cylwik, B., Poplawska, A. és mtsai: Serum sialic acid and carbohydrate-deficient transferrin concentration in Type 2 diabetes mellitus with and without macrovascular complications. Diabetes Nutr. Metab., 2004, 17, 371–373. 23. Whitfield, J.B., Fletcher, L. M., Murphy, T. M. és mtsai: Smoking, obesity and hypertension alter the dose-response curve and test sensitivity of carbohydrate-deficient transferrin as a marker of alcohol intake. Clinical Chemistry, 1998, 44, 2480–2489. 24. Kaukiainen, A., Vehmas, T., Rantala, K. és mtsai: Results of common laboratory test sin solventexposed workers. Internat. Arch. Occup. Environ. Hcalth, 2004, 77, 39–46. 25. Tompa A.: Kémiai biztonság és toxikológia, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2005. 26. Anton, R.F., Dominick, C., Bigelow, M. és mtsai: Comparison of BioRad %CDT TIA and CDTect as laboratory markers of heavy alcohol use and their relationships with gamma-glutamyltransferase. Clin. Chem., 2001, 47, 1769–1775. 27. Niemela, O.: Biomarkers in alcoholism. Clin. Chim. Acta, 2007, 377, 39–49. 28. Szabó Gy., Keller É., Környei L., Lengyel G., Fehér J.: A szénhidrátszegény transferrin szintje a magyarországi népességben nem és kor viszonylatában. Orv.Hetil. 2007. 30. 1409–1413.

29. Szabó Gy. Keller É., Környei L., Lengyel G., Fehér J.: A szénhidrátszegény transferrin vizsgálat eredményei munkahelyi vegyszer expozíció után. Orv. Hetilap 2008. 9. 413–417. 30. Szabó Gy. Keller É., Szabó G., Lengyel G., Fehér J.: A szénhidrátszegény transferrin szint testépítôknél megemelkedik. Orv. Hetilap 2008. 44. 2087–2090. 31. Hungarian Medical Journal 2008. 4. 623–628. Author: Szabó György dr., Enese, Szabadság út 18. 9143. email: [email protected]

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

25

f ó r u m

A sérült vagy beteg sportoló önrendelkezési jogáról, annak korlátairól Saját felelôség, vagy korlátlan felelôség? A Sportegészségügyi Szakmai Kollégium 2005-ben hozott irányelvei szerint a „sportorvosi alkalmassági és idôszakos szûrôvizsgálatok célja betegségek, sérülések, illetve ezekre hajlamosító tényezôk kiszûrése, azon elváltozások felismerése, amelyek megléte esetén a versenyszerû sport, illetve egy adott sportág folytatása egészségkárosító hatású lehet. Alapvetô célja tehát a sportoló egészségének védelme.” A sportorvosi minôsítés lehet alkalmas/versenyezhet (korlátozás nélkül, vagy egy bizonyos idôtartam után kontrollra visszarendelve), nem alkalmas/nem versenyezhet (esetleg újabb vizsgálatok, vagy kezelés után lehetséges más döntés, illetve bizonyos sportágakra vonatkozóan végleges a döntés). Ha a sportoló a sportorvos döntésével nem ért egyet kérheti másodfokon a megyei, vagy fôvárosi vezetô fôorvostól annak felül bírálatát, s amennyiben ezzel sem ért egyet fordulhat az Országos Sportegészségügyi intézet szakrendelésének vezetôjéhez, illetve amennyiben válogatott keret tagja, az országos intézet fôigazgató fôorvosához. A kérdés tehát véleményem szerint jól szabályozott. A sportorvosi vizsgálat céljával minden józanul gondolkodó embernek egyet kell értenie, aminthogy csaknem szó szerint megegyezik valamennyi nemzetközileg tekintéllyel bíró sportorvosi szervezet ebben a témában hozott állásfoglalásának megfogalmazásával. A Szakmai Kollégium irányelvei részletezik a szükséges vizsgálatok menetét, s ez is mindenben megfelel a nemzetközi irányelveknek, sôt némely tekintetben (kötelezô 12 elvezetéses EKG), még meg is haladja azokat. A sportorvosi döntés felül bírálatának módja is rendezett, akár a legmagasabb szintû konzilium igénybe vételére is van lehetôség. Mindezeket elôrebocsátva, azonban szükségesnek vélek néhány kiegészítô megjegyzést. Bizonyos sportágakban (küzdô sportok + súlyemelés) a versenyszerû sportolást megelôzôen kötelezô alkalmassági vizsgálat, amelynek célja annak megállapítása nincs-e olyan elváltozás, amely kizárja adott sportág ûzését. Ezt a fiatal sportoló, vagy a szülô általában minden vita nélkül tudomásul veszi és elfogadja, ha más sportág felé orientálják. Azokban a sportágakban, ahol ez nem kötelezô, az elsô sportorvosi vizsgálatnak kell ezt a szerepet betöltenie. Ez involválja, hogy ennek a vizsgálatnak minden tekintetben igen alaposnak kell lennie, hiszen amennyiben nem deríti ki azt a kóros elváltozást, ami kizárja a sportág ûzését, s erre csak késôbb, esetleg már válogatott sportolóként derül fény, sokszor nehéz a döntésnek érvényt szerezni, annál is inkább, mert ez többnyire egzisztenciális következményekkel járhat. Következésképpen a lehetô legnagyobb mértékben kell arra törekedni, hogy a sportolással kapcsolatos korlátozó tényezôk minél hamarabb kerüljenek diagnosztizálásra. További kérdés a szakkonziliáriusok szerepe. A legtöbb 26

félreértés e téren észlelhetô. A – sokszor a szakmai hierarchia csúcsán lévô – konziliárius gyakran úgy véli neki kell eldöntenie engedélyezhetô-e a versenyszerû sportolás, avagy nem. Holott az ô feladata a korrekt diagnózis felállítása, amelynek a alapján a sportorvos hozza meg a döntést. Ha tehát egy fellebbezési folyamatban felmerül konzilium szükségessége, ez csak a diagnózis helyességének kérdésében dönthet, nem pedig a versenyzési engedély megadását illetôen. Ez utóbbi a sportorvos joga, aki a szakmai irányelvek alapján hozza meg döntését, viselve annak felelôsségét. Nem könnyû feladat, de a sportorvosoknak minden presszióval szemben - jöjjön ez akár a sport, akár orvosszakmai oldaltól – ragaszkodnia kell az általa meghozott helyes döntéshez. Ebben a relációban merül fel a felelôsség kérdése. Egy a közelmúltban történ tragikus sportolói halál kapcsán hangzott el a médiában annak a szakmai tekintélynek a nyilatkozata, arról hogy ô a felelôs a bekövetkezett halálért, akinek véleménye alapján történt a sportorvosi döntés megváltoztatása, s a versenyzési engedély - bizonyos korlátokkal való – megadása. A kijelentés korrekt, mert elismerte, hogy a sportorvosok eredeti eltiltása szakmailag helyes volt, azonban ez a felelôsség fentiekbôl következôen csupán morális, de nem jogi. Bár triviálisnak tûnt, mégis elgondolkodtató az egyik újságíró kommentárja, aki szerint övé a felelôsség, de a sportoló halt meg. Számomra értelmezhetetlen a szabadidô sportra – ahol nem kötelezô a sportorvosi vizsgálat – való hivatkozás. Egyrészt mert voltaképpen bármilyen intenzívebb sporttevékenységet folytató egyénnek, különösen bizonyos életkor felett, ajánlatos lenne sportorvossal való konzultáció. Másrészt a versenysport a maga szabályozottságával, felkészítési módszereivel, szervezeti rendjével, versenyrendszerével teljesen más kategóriát képez. „Saját felelôsség” alapján történô részvétel versenysportban örökzöld, azonban nem létezô fogalom. A versenyzô nem versenyezhet sportorvosi engedély nélkül. Az engedély megadásának pedig vannak szigorú szakmai kritériumai, amelyek alapján dönt a sportorvos. A felelôsség, amint azt már említettem, a versenyzési engedélyt megadó sportorvosé, s ez alól semmiféle nyilatkozat nem menti fel. Ha ezt a kategóriát vezetjük be, akkor a sportorvosi vizsgálatok eddigi jogszabályokban rögzített rendjét kellene alapvetôen megváltoztatni. Nincs értelme a kötelezô sportorvosi vizsgálatoknak, ha ezek semmi konzekvenciával nem járnak. Ebben az esetben kvázi tanácsadó szolgáltatásként mûködhetne a sportorvos, akinek a véleménye semmire sem kötelez. Erre is van példa a nemzetközi gyakorlatban, azonban a sportban észlelhetô halálesetek arra intenek, nem ez a követendô út.

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

dr. Jákó Péter

Sportorvosi Szemle

f ó r u m

A sérült vagy beteg sportoló önrendelkezési jogáról, annak korlátairól kót vállaló egyéné, hanem a többieké (is). Esetünkben e Sport – egészségügy és versenyzôi önrendelkezés sportoló „csak” a saját bôrét viszi a vásárra. Kitûnô vitacikket tett közzé Dr. Dobos József fôszerkesztô „A sérült vagy beteg (sportoló) önrendelkezési jogáról, annak korlátairól” címmel. Köszönöm a felkérést egy rövid hozzászólásra. Ennek - a szakmai részletek mellôzésével - a következôkben teszek eleget. Egy-két ezer karakterben kifejezhetô reflexió alig(ha) nyújt teljes, igazi megoldást. Ellenben támogathat és árnyalhat egy összetartó, közös gondolkodást, s ahhoz kijelölhet fundamentumokat. Alapelvek, lényegi keretek és igazodási pontok jogi vonatkozásban is vannak. Sôt, egy alkotmányos jogállamban ezek elsôbbséget élveznek más megfontolásokkal szemben. Miért? Azért, mert kijelölik (baj esetén beüzemelik) azokat a normákat, amelyekhez jogkövetkezmény tapad. Tehát megszabják egy ember sorsáról születô döntés alanyát, keretét, feltételét, módját és rendjét, méghozzá eleve számolva az esetleges káros eredménnyel. Mindez a normasértésért viselt felelôsség, s a várható szankció tételezéséig húzódik. Egyszerûsítsük le, s egyben tegyük általánossá a kiindulópontot, annak tényállását! Megjelenik a sportorvosnál egy válogatott sportoló és verseny-engedélyének idôszakos meghosszabbítását kéri. (Aleset, ha az aktuális lejárattól függetlenül érkezik ugyanô szûrôvizsgálatra, mivel szuper kvalifikált, a sport-tevékenységet de facto élethivatásszerûen folytató versenyzô. A vizsgálat során nem nüánsznyi, hanem komoly bajt, egészségügyi kockázatot találnak nála, ezért nem kap(hat)ja meg a csont nélkül az „alkalmas” minôsítést. (A vitacikkben pl. 80 %-os látáscsökkenés szerepel az egyik szem vonatkozásában.) A dilemma: ez a kvázi eltiltás ôt földönfutóvá teheti, ámde a változatlan sporttevékenység az ô sportágában teljes vakságát válthatja ki. Elképzelhetô ennél tragikusabb végkifejlet is. Ha jó esetben nincsen olyan közbülsô megoldás - amely védôeszköz használatával, a rizikót jelentôsen csökkentve utat enged a sportoló (és csapata, klubja, etc.!?) kívánságának, holott erre még a küzdelmes kézilabdázásban is van konkrét lengyel példa - akkor végsô soron ki dönt, milyen alapon és ki visel mindezért felelôsséget? Mit jelent itt az „eltiltás”, és hogyan lehet szerepe a saját felelôsségére való sport-tevékenységnek, a folytatásnak? Mellékszálként, analógiaként szóba jöhetne itt még az autóvezetôk, a pilóták, a vadászok stb. alkalmassági vizsgálata, de a különbségek jelentôsek, ezért ezeket a sporttal összemosni nem érdemes. A fô különbség ott van, hogy az iménti példákban a kockázat nem csupán, talán nem is elsôsorban a rizi-

Sportorvosi Szemle

Az emberi jogot tisztelô jogállamban talán a legfôbb alapjog az élethez és (!) hozzá szorosan tapadóan az emberi méltósághoz fûzôdik. E kettô együtt elméletben abszolút jog, s mint ilyen, korlátozhatatlan. Az emberi méltóság joga - az egészséggel való összefüggésében - kettôs természetû, mert egyfelôl maga is alapjog, s belôle származóan további rész-jogosítványok forrása, másrészt önálló, nevesített betegjog. Az emberi méltóság alkotmányos alapjoga magában foglalja az önrendelkezés jogát, szabadságát. Ez utóbbi így igen nagy fokban kizárná, illetve szûk területre szorítaná vissza, hogy kívülrôl-felülrôl, bárki, jót akarva ugyan, mégis paternalista módon megszabja: mi történjék mással. Ugyanerre következtethetünk abból az alkotmányos elvbôl kiindulva is, mely szerint az alkotmányos alapjog sérthetetlen és elidegeníthetetlen, annak szabályozása törvényben lehetséges, ám lényeges tartalmát még törvény sem korlátozhatja. Mindenki alkotmányos emberi joga ugyanakkor csak odáig terjedhet, amíg az nem sérti más ugyanilyen jogát, és nem kerül ellentétbe a korrekt törvényben jól, pl. a szükségesség-arányosság mércéjének is megfelelôen megállapított közérdekkel. Visszakötve a példánkhoz: a versenyzôi alkalmasságot elbíráló sportorvos egy jogállami szisztémában valójában nem eltilt, hanem kellô okkal, biztos szakmai alapon - itt és mostban, azaz sportág-specifikusan – arról állít ki közokiratot, hogy XY nem felel meg a feltételeknek, „nem alkalmas”. Magyarázatot sem igénylô eset volna itt az, ha eme sportoló azért nem alkalmas, mert kockázatot, veszélyt jelent(h)e(t)ne a többiekre nézve. Más eset az, ha errôl nincsen szó, „csupán” önmaga egyészségét veszélyezteti, ill. azt tenné immár kellô felvilágosítás után is, tudottan jelentôsen kockázatosabbá. Az öntudatánál lévô személy a saját maga egészségével kapcsolatos döntéseket önmaga hozza meg: kevés kivételt engedô fôszabályként. Ám ilyen kivétel mégis csak van és kell is hogy legyen: a biztonsági öv kötelezô használatának világszerte legitimált szabályától ez a zóna egyes szûrôvizsgálatokig, illetve kiutazáshoz kötôdô oltásokig terjed. Néha, bizony az embert - az ô valóságos, felismert és védett érdekei mentén – a saját butaságával, felelôtlenségével, rögeszméivel vagy ártó csökönyösségével szemben is meg kell védeni: ilyenkor az önrendelkezése meghátrál az ôt óvó-védô állami intézkedéssel szemben. Erre mondja helyesen a magyar Alkotmánybíróság is, hogy az államnak életvédelmi kötelezettsége van. 3 dolog létfontosságú ilyenkor: egyrészt, hogy az önren-

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

27

f ó r u m

A sérült vagy beteg sportoló önrendelkezési jogáról, annak korlátairól delkezés alóli kivétel elkerülhetetlenül szükséges és arányos, és egyben kivételes és adekvát legyen. Másrészt, hogy szakmai bázisában „bombabiztos” legyen /ne pedig valami félôs, kudarckerülô attitûdre épülô prognózis/, egészen odáig, hogy - ha lehet – szinte %-osan számolják is ki a rizikó-növekedés mértékét, idôszerûségét, pro és kontra feltételeit, tényezôit. Harmadsorban pedig: olyan kiegyensúlyozott, jogállami tétel és eljárási rend rendezze ennek normatív infrastruktúráját, amely sem orvos-, sem betegpárti, hanem a szakma szabályait hozza összhangba az emberi joggal és a jogi felelôsséggel. Ergo: ha sportorvos bizonyos feltételekkel adta meg az alkalmas minôsítést, avagy ezt nem tehette meg, mert a versenyzô állapota ezt kizárta, akkor ebbôl orvosi „kázus” ne képzôdjék. Ilyenkor egy fô jogállami kritérium van: legyen intézményesített apelláta az elsô fokú, esetleg nem 100 %-ig alapos megállapítás ellen. Következésképpen, innen nézve 3 eset lehet: XY alkalmas, az itt jelölt feltételekkel, alkalmas, avagy .. ideig, netán végérvényesen nem alkalmas. Felülvizsgálat: … napon belül, itt meg itt. Ez, illetve ennyi a reális szereposztáshoz kötött sportorvosi közremûködés és felelôsség modellje.

28

Mármost, nem makulátlan orvosi minôsítés után, azaz necces esetben már részben a versenyzô, részben a versenyt kiíró szövetség kompetenciája, hogy engedi-e a sportolót rajthoz állni úgymond a saját felelôsségére vagy sem. Ha ôk hibáznak, az ilyenkor már semennyire sem az orvos „foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetési” jogi felelôssége. Ellenben, ha kellô könyörgés és megszánás után az orvos mégis csak enged, amivel összefüggésben a halál bekövetkezik, az orvosi (intézményi) felelôsség vizsgálata elmaradhatatlan. Hogy ez mégsem így volt nemrég, több ízben is itthon? Magyarország a norma-erózió terén is (sport)nagyhatalom: nemzeti sport az elôírás-gyártás, a hozzá rendelt, élô és számon kért felelôsség nélkül.

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

Kolláth György alkotmányjogász, az ELTE és a TF c. egyetemi docense

Sportorvosi Szemle

s z p o n z o r á l t

Magnézium és pótlása A magnézium egy olyan ásványi anyag, amely nélkülözhetetlen az élettani folyamatok fenntartásához. A csontok szilárd vázát alkotja, emellett az anyagcserében, valamint az idegrendszeri- és izommûködésben elsôdleges szerepet játszik. A magnéziumot 1808-ban fedezték fel, azonban csak 1933-ban vált egyértelmûvé élettani jelentôsége. Egy olyan ásványi anyagról van szó, amely nélkül nem tudunk élni, bevitelérôl nap, mint nap gondoskodnunk kell. Jóllehet a magnéziumkészlet fele a csontjainkban foglal helyet, másik felének 90%-a a sejtjeinkben, pozitív töltésû ion (ú.n. kation) formájában. A vérben mért szintje jelzi, hogy optimális-e a magnézium mennyisége egész szervezetünkben. Jóllehet a szervezet össz-magnéziumtartalma és a sejteken belüli magnézium mennyiség nem függ szorosan össze, azonban a szérum magnézium jelentôs csökkenése utal a szervezet magnéziumraktárainak kiürülésére. A vérpályában a magnéziumkészlet egyharmada szabadon, kétharmada fehérjéhez kötötten kering. A szabad magnéziumiont a vese választja ki.

A magnézium élettani szerepe

A magnézium nélkülözhetetlen szerepet tölt be az élettani folyamatokban. Fontos aktiváló ion, számos enzim (ATP-áz, foszfatáz stb.) mûködéséhez elengedhetetlen. Elsôsorban az idegrendszert szabályozza, a mozgató idegvégzôdésekre közvetlenül fejti ki hatását. Nagyon lényeges azonban, hogy csak a kalciummal együtt tudja szabályozni az idegrendszeri mûködést. Számos tudományos vizsgálat bebizonyította, hogy a magnézium az érfalra is kedvezô hatást gyakorol. Szívbetegségben szenvedôk életminôsége javítható magnéziumpótlással (Shechter et al. 2003). A szervezetünkben optimálisan fele annyi magnézium található, mint amennyi kalcium. Ha megváltozik a magnéziumszint, akkor a kalcium is hozzá igazodik. Például ha több magnézium van jelen, mint amennyire szükség van, akkor a kalciumszint visszaszorul (mindez hormonális szabályozás alatt áll).

i s m e r t e t ô

Intenzív edzésprogram alatt és természetesen az élsportban jelentôsen megnövekszik a magnéziumszükséglet, amelynek a megnövekedett izommunka és az anyagcsere-folyamatok felgyorsulása az oka. Ahhoz, hogy az izmok, idegek regenerálódni tudjanak, szintén szükség van magnéziumra. Élsportolók és aktív szabadidô-sportolók körében gyakran jelentkezô tünet a lábikragörcs, amely a magnéziumhiánynak tulajdonítható. Ha túl sok…

Magnéziumtöbblet általában súlyos betegség, veseelégtelenség talaján alakul ki, amikor a felhalmozódott, felesleges magnéziumot nem tudjuk kiüríteni. Ilyenkor izomgyengeség, kábultság, zavartság jön létre, legsúlyosabb esetben szívmegállás, légzôizom bénulás következik be.

Természetes magnéziumforrások

A klorofilban bôvelkedô leveles, zöld növényekben (pl. paraj), valamint a tökmagban, mandulában, dióban, mákban, mogyoróban, müzliben, szezámmagban, tejtermékekben (sajtban,

túróban, tejben), kagylóban, banánban, mazsolában lelhetô fel nagyobb mennyiségben. Törekedni kel arra, hogy a magnézium bevitel legalább az ú.n. javasolt napi bevitel (RDA) értékét érje el, amely az új állásfoglalás szerint 375mg naponta.

Mikor indokolt a magnézium készítmény szedése?

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon érdemes magnéziummal kiegészíteni az étrendünket? A válasz egyértelmûen igen, leginkább az aktívan sportolók, élsportolók, fogyókúrázók, hashajtót rendszeresen alkalmazók, leromlott fizikai állapotú egyének, tejcukor érzékenyek, bizonyos betegségekben szenvedôk esetében. Emellett gyermekkorban és várandósság esetén szintén megnövekedik a magnézium igény. Idôs korban pedig az egyoldalú és sokszor mennyiségileg nem elegendô étkezés miatt szintén szükség lehet magnéziumpótlásra. Érdemes az olyan készítményeket alkalmazni, amelyek hatékonyságát klinikai vizsgálatok is alátámasztják.

Néhány készítmény magnézium-ion tartalma (forrás: Forrás: Dr. Kuti Vilma: Az élet sója – a magnézium szerepe az egészség megôrzésében (kiadó: Anonymus, 2010)

Ha túl kevés…

Mikor alakulhat ki magnéziumhiány? Elsôsorban alultápláltság, hashajtók tartós alkalmazása, folyamatos hasmenés, várandósság, szélsôséges diéták, fogyókúrák, stressz, egyoldalú táplálkozás, rossz konyhatechnika valamint számos betegség alakíthatja ki. Ilyenkor izomgörcs, remegés, fokozott ingerlékenység jelentkezik. Súlyosabb esetben zavartság, rángatózás és egyéb kóros idegrendszeri tünet jön létre.

Sportorvosi Szemle

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

29

s p o r t o r v o s l á s

Régebben Kutató Osztály is volt a Sportkórházban . . . Emlékezzünk rá, a teljesség igénye nélkül! Az osztály mint kutató laboratórium már a Sportkórház megalakulása elôtt létrejött az Állami Kórház keretei között, az Alkotás utcai oldalon lévô szélsô épület végében. Az épületet a háború után rohamtempóban építették újjá a romokból. Késôbb, egy vihar alkalmával belecsapott a villám és a tetô kigyulladt. A tûzoltók ugyan eloltották a tüzet, de az esemény maradandó nyomokat hagyott hátra. A laboratóriumot Grubich Vilmos fôorvos vezette, aki az indulás nyújtotta anyagi elônyöket igyekezett kihasználni és a laboratóriumot jól felszerelni. A nehézség az volt, hogy a kereskedelemben elsôsorban a rutin laboratóriumok számára szükséges pipetták, büretták, kémcsövek, vízmelegítôk stb. voltak beszerezhetôk, s így a metodikai lehetôségek igen szûk korlátok között mozogtak. A Sportkórház 1951-ben alakult meg, s ezt követôen a kutató laboratórium annak kereti között mûködött. A kórház elsô igazgatója Balassa Sándor fôorvos volt, aki a laboratórium szakmai tevékenységébe gyakorlatilag nem szólt bele. Egyebek között bôr-hômérsékletet mértünk (kölcsön kapott mûszerrel), majd nagyon korszerû elképzelés volt a kataláz és a peroxidáz enzimek vizsgálata. Az eljárások bonyolultsága és a hiányos mûszerezettség miatt azonban ezek a kutatási módszerek sportolók edzettségének jellemzésére nem váltak alkalmazhatóvá. A nagy erôt igénylô sportágak versenyzôinek vizsgálatára Grubich dr az ún. spirotonometriát dolgozta ki, mely hasonlított a Valsalva-próbához, jól bevált a gyakorlatban és éveken át alkalmazták. Idôközben a laboratórium vezetését Kereszty Alfonz professzor vette át, aki fôállásban a Testnevelési Fôiskola orvosi tanszékét is irányította. Egyéb elfoglaltságai és sajnálatos betegsége miatt azonban tisztségérôl rövid idôn belül lemondott, s ismét Grubich fôorvos állt a kutatások élére. Irodalmi adatok és saját elgondolások alapján világossá vált, hogy a sportolók edzettségének, fizikai teljesítôképességének fontos mutatója a szervezet erôkifejtés alatti oxigén-felvevôképessége, az ún. aerob kapacitás. Kezdetben az iparban alkalmazott interferométerrel mértük az oxigénfelvételt, majd miután sikerült beszereznünk az Európában akkoriban legmodernebb oxigénmérô analizátort a Jäger-cégtôl, egy komplex eljárást dolgoztunk ki, mely egyes alkati paramétereket, a nyugalmi légzésfunkciót, és biokémiai – az anaerob anyagcserét szintén jellemzô – változásokat is magában foglalt. 30

Külön említést érdemel Csinádi Jenô professzor munkássága. Ô az idegrendszeri aktivitás jellemzésére a reakcióidô-mérést alkalmazta. Módszerét az erôkifejtés alatti reakcióidô mérésével továbbfejlesztve alakult ki a ma is alkalmazott, a sportolók edzettségét jellemzô korszerû eljárás. 1956 után a laboratórium vezetését Nemessuri Mihály fôorvos vette át, aki a laboratórium kapacitásának jelentôs részét a keringés vizsgálatára összpontosította. Az edzettség és a szívfrekvencia változása közti összefüggés volt munkásságának súlypontja. Sajnálatos, hogy ennek a korszaknak nem a szakmai eredmények, hanem az intézet igazgatója és a laboratórium vezetôje közötti személyes ellentétek a fô jellemzôi.

A laboratórium mûködését döntôen befolyásolta az Alkotás utca szélesítése, mert a kórház utcafrontra nézô épületsorát – benne a kutató laboratóriumot is – le kellett bontani. Az ún. visszapótló épület a bontás megkezdéséig nem készült el, és ezért a laboratórium az intézet egész területén szétszórva és más létesítményekben (pl. a Népstadionban) kapott elhelyezést. Több mint két éven át a laboratórium rendkívül mostoha körülmények között látta el feladatát. A visszapótló épületbe az akkor már osztállyá fejlôdött laboratórium 1978-ban költözött be, s az osztály vezetésével Pucsok József professzort bízták meg, aki korábban a Kórélettani Intézetben dolgozott, s akinek munkássága a zsíranyagcserére és általában a táplálkozási kérdésekre irányult. Az osztály modern fejlôdése, munkaterv szerinti mûködése ezekben az idôkben indult meg. Az új vezetô – megtartva és támogatva az addig elért eredményeket – a kutatási munka szervezettségével biztosította a Kutató Osztály mûködésének magas szakmai színvo-

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

Sportorvosi Szemle

nalát. Az osztályhoz tartozott a dopping-ellenôrzô laboratórium is, de ezt késôbb (egy olimpiai dopping-botrány miatt) elszervezték az osztálytól. Említésre méltó kutatási témák ezekbôl az idôkbôl például a redox rendszer, a szabadgyökök és gyökfogók alakulása sportolás, fizikai erôkifejtés során, illetve a genetikai adottságok és a sporttevékenység összefüggésének vizsgálata. A modern mûszerek megjelenése a kereskedelemben az osztály alkalmazott élettani tevékenységét segítette. Az 1970-es években vértejsav szint meghatározásához még mintegy 3 ml vénás vérre és 2 napi laboratóriumi munkára volt szükség, s ezek segítségével kaptuk a megkérdôjelezhetô eredményt. Az eljárás tehát a napi rutinmunkában, esetleg több sportolón egyidejûleg végzendô vizsgálatra nem volt alkalmas. Ma 1 csepp (!) hiperémizált kapilláris vérbôl (pl. fülcimpából nyerve a mintát) 1 percen belül (!) reprodukálható tejsav értéket kapunk. A vérgáz analizátorok az erôkifejtés utáni acidózis pontos mérésével pedig a már kifejlesztett komplex eljárás értékét csak tovább növelték. Elôsegítendô az alkalmazott élettani munkát a pályán vagy tornateremben is elvégezhetô, aránylag egyszerû – a keringést és az anaerob anyagcserét az erôkifejtés függvényében vizsgáló – eljárást dolgoztak ki az osztály munkatársai, és ezzel egy 2 órás edzés alatt 18–20 sportoló (gyakran labdarúgó) volt vizsgálható. Különösen nagy szerepe volt ebben a mobil laboratóriummá átalakított lakókocsinak, mellyel a kórház Volga gépkocsija Sportorvosi Szemle

Soprontól Nyíregyházáig látogatta a sportpályákat. Az osztály tudományos kutatói státuszban lévô munkatársai eredményeiket külföldi és hazai szakfolyóiratokban publikálták (lásd a könyvtárban található több száz közleményt!), illetve kongresszusokon (pl. MÉT) adták elô és tették ki azokat az élettan és a kórélettan más területén dolgozó kollégáik bírálatának és kritikai megjegyzéseinek. A Sportorvosi Szemle szintén a kutató osztály szervezésében – elsôsorban Grubich fôorvos munkásságának köszönhetôen – lett rendszeresen megjelenô szakfolyóirat. Természetes, hogy az évtizedek során tudományos minôsítések is születtek (akadémiai, kandidátusi és PhD fokozat). A sportorvos-képzésben és -továbbképzésben, a magyar és külföldi medikusok oktatásában, a másoddiplomások és a munkavédelmi szakmérnökök képzésében az osztály szintén jelentôs szerepet vállalt. Mérlegre téve a laboratórium több évtizedes múltját elkerülhetetlen a megállapítás, hogy jobban is lehetett volna csinálni. Igaz, hogy a személyes és politikai intrikák gyakran gátolták a fejlôdést, a nagyobb problémát azonban, ha nem is mindig, de sokszor (és ôszinte tisztelet a kevés kivételnek!) az edzôk és a sportolók, sôt esetenként még a sportorvosok részérôl is megmutatkozó érdektelenség jelentette. A sokszor elhangzó szlogen az volt, hogy „Ti tudományt csináltok, és az minket nem érdekel!”. Ezzel szemben az igazság az volt, hogy a jobb sportteljesítmények elôsegítésének érdekében tudományosan megalapozott módszereket alkalmaztunk, melyek megértéséhez és az eredmények gyakorlati hasznosításához alapvetô matematikai, fizikai és biokémiai, illetve élettani ismeretekre lett volna szükség. Fájdalmasan kevesen vették a fáradságot, hogy ezeket az alapvetô ismereteket felelevenítsék vagy korábbi ismereteiket ezekkel bôvítsék. Ôszintén remélem, hogy ez a probléma az új generáció számára és az élethosszig tartó tanulás szellemében már ismeretlen lesz. Egy ilyen félévszázados visszatekintés során sok nehézség, különféle események jutnak az ember eszébe. Végezetül szeretnék ezek közül egyet, egy „sztorit” megosztani az Olvasóval. Egyik délután a Jäger-készülék meghibásodott, és a hibás alkatrészt egyértelmûen azonosítani tudtuk. Kínos volt, hogy másnapra a válogatott labdarúgó keretet

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

31

vártuk és már lemondani sem volt idô a vizsgálatokat. Rendelkeztünk azonban Erich Jägernek, a gyár tulajdonosának a felhatalmazásával: baj esetén telefonáljunk neki a würzburgi gyárba. Azon a délutánon ez meg is történt. Jäger úr, átérezve a helyzet súlyosságát, azt ígérte, hogy mindent el fog követni a probléma megoldásának érdekében. Másnap reggel korán csengettek a lakásom ajtaján. Egy német kamion állt a ház elôtt, és

32

a vezetôje elmondta, hogy Jäger úr személyesen adta át neki a csomagot Würzburgban a benzinkútnál, miután tisztázták, hogy a fuvar Budapest felé tart, és ráadásul éppen a házunk elôtt fog elmenni. Így aztán idôben vehettem át a német sofôrtôl az új alkatrészt, ami abban az idôben, amikor az expressz futárszolgálatokat még hírbôl sem ismertük itt Magyarországon, nagyon nagy dolognak számított, nem beszélve a német igazgató személyes közremûködésérôl. A címben az szerepel, hogy volt egy Kutató Osztály. Úgy gondolom, hogy lesz is kutató osztály. A teljesítmény-élettan egyre inkább bekerül a medicínába, elsôsorban a kardiológiába. A tudományos szemlélet, a kutatás igénye minden politikai, vezetôi és gazdasági válságot túl fog élni.

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

Malomsoki Jenô

Sportorvosi Szemle

b e s z á m o l ó

Beszámoló az „Atlétika és sportorvoslás” valamint a „Vízi sportok és sportorvoslás” továbbképzô konferenciákról A Testnevelési Egyetem aulájában tartották meg 2009 november 6-án az „Atlétika és sportorvoslás”, 2009 december 10-én pedig a „Vízi sportok és sportorvoslás” továbbképzô konferenciákat az Önkormányzati Minisztérium anyagi támogatásával a Magyar Sportorvos Társaság és Sportkórház közös rendezésében. A rendezvény célja sportorvosok valamint az atlétikában és a („medencés”) vízi sportokban tevékenykedô edzôk továbbképzése illetve a mai magyar sportorvoslás lehetôségeinek ismertetése volt. A két konferencia harmadik és negyedik része volt a különbözô sportágcsoportok sportorvosi vonatkozásait elemzô és a tervek szerint a továbbiakban folytatódó rendezvénysorozatnak. Az atlétikát érintô rendezvényt a vártnál is nagyobb érdeklôdés kísérte (közel 80 regisztrált résztvevô), a vízi rendezvényen valamivel kisebb volt a jelenlét. Az elôadások az orvostudomány és sportorvoslás széles spektrumát fogták át. Mindkét rendezvényen téma volt az újraélesztés, a hirtelen szívhalál, táplálkozás, pszichológia, túlterheléses és vállízületi sérülések, megelôzésük, kezelésük valamint a teljesítménydiagnosztikai lehetôségek. Az atlétikai rendezvényen szó volt még a kiválasztás ortopéd szempontjairól, alsó végtagi „overuse” okozta elváltozásokról, terhelések biomechanikai hátterérôl. A vízi sportokat érintô konferencián téma volt még a vízi sportolók szívparamétereinek és keringésének vizsgálati lehetôségei. Ezt követte a sportolók táplálkozásának vizsgálatáról és a táplálkozási tanácsadás lehetôségeirôl, majd az egyéni és a csapatsportágak sportpszichológiai különbségeirôl és a vízben gyakran

elôforduló szemészeti problémákról szóló rész. Késôbb az úszók terhelhetôségérôl a különbözô életkorokban és a vízi sportolók fül-, orr- gégészet problémáiról hallhattak a résztvevôk. Az elmélet mellett gyakorlati képzésre is volt lehetôség: újraélesztést, proprioceptív prevenciós gyakorlatokat és a relaxációt lehetett gyakorolni, megtanulni. A programban szereplô elôadók kiválasztásánál nagy szerepe volt az adott sportokkal való személyes kapcsolat, aminek következtében az elôadások színvonala és hitelessége biztosított volt. Az elôadók és gyakorlatvezetôk

Szavazás Tisztelt Olvasónk!

Kérjük, szavazatával segítse annak eldöntését, hogy 2009-ban melyik eredeti közlemény, folyóirat referátum illetve áttekintô közlemény nyerje el a „Nemessúri” díjat. Közlemény címe: ...................................................................................................................................................................... Elsô szerzô: .............................................................................................................................................................................

A szavazócédulát kérjük a fôszerkesztô nevére, a szerkesztôség címére (Dobos József, Sportorvosi Szemle, 1123 Budapest, Alkotás u 48 vagy [email protected]) elküldeni. A szavazók között 1 évi tagdíj jóváírást sorsolunk ki, de lehet névtelenül is szavazni. Fénymásolt szavazólapot is elfogadunk.

Sportorvosi Szemle

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

33

b e s z á m o l ó fôleg a Sportkórház és TF kötelékébôl kerültek ki (dr. Barcza, dr. Bárczi, dr. Budavári, dr. Dobos, dr. Györe, dr. Halasi, dr. Harasztiné, Moldvay I., dr. Pavlik A., prof. Pavlik G., dr. Sipos, dr. Sós, dr. Tállay, prof. Tihanyi,), rajtuk kívül az OÉTI fôigazgatója (dr. Martos É.) mellett a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központja (prof. Merkely), Szív- és Érsebészeti Klinika (dr. Bárczi) és Transzplantációs Klinika (dr. Tóth Sz.) valamint János (dr. Illyés) és Péterfy S. u-i (dr. Hajós) kórház képviselôi is tartottak elôadást illetve gyakorlatot. Az egész napos rendezvények a hallgatók által meglepôen nagy százalékban kitöltött értékelô lapok szerint is sikeresek voltak, az elôadások színvonalát túlnyomó többségben magasnak, az elôadásokat hasznosnak ítélték annak ellenére, hogy a vegyes összetételû hallgatóság miatt az elôadóknak választani kellett: orvosok vagy edzôk számára fogalmaznak, milyen szakkifejezéseket használnak. Mint az atlétikai konferencia moderátora az összefoglalóban megjegyezte, a hallgatóság nagy százaléka jegyzetelt, a teremben csak az elôadók hangját lehetett hallani. Az értékelésben néhány hasznos észrevételt is közöltek a hallgatók, melyeket a további konferenciák szervezôi minden bizonnyal fel is fognak használni. A „Vízi sportok és sportorvoslás” konferenciával záródott a 2009 évre tervezett konferenciák sorozata. Összefoglalva elmondható, hogy a különbözô sportágak számára szervezett konferenciákon a részvétel, az érdeklôdés megfelelô volt, úgy gondoljuk, hogy a sportszakemberek és sportorvosok számára hasznos elôadások hangzottak el. A Magyar Sportorvos Társaság és az Országos Sportegészségügyi Intézet jól szervezett, hasznos továbbképzô kurzusokat tartott, melynek gazdasági hátterét az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériummal kötött támogatási szerzôdés biztosította. Pavlik Attila, Dobos József

Szavazás Tisztelt Olvasónk!

Kérjük, szavazatával segítse annak eldöntését, hogy 2009-ban melyik eredeti közlemény, folyóirat referátum illetve áttekintô közlemény nyerje el a „Nemessúri” díjat. Közlemény címe: ...................................................................................................................................................................... Elsô szerzô: .............................................................................................................................................................................

A szavazócédulát kérjük a fôszerkesztô nevére, a szerkesztôség címére (Dobos József, Sportorvosi Szemle, 1123 Budapest, Alkotás u 48 vagy [email protected]) elküldeni. A szavazók között 1 évi tagdíj jóváírást sorsolunk ki, de lehet névtelenül is szavazni. Fénymásolt szavazólapot is elfogadunk.

34

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

Sportorvosi Szemle

K

Sportorvosi Szemle

o n g r e s s z u s

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

35

b e s z á m o l ó

XXV. Gyermek – munkaélettani Szimpózium (International Symposium of Pediatric Work Physiology) 2009. évi Franciaországban megrendezett ülése A konferencián Magyarországot heten képviseltük. A TF-rôl fôállásúként – az MST tagságot is képviselve Dr. Faludi Judit, Dr. Farkas Anna, Dr. Szmodis Márta és Dr. Uvacsek Martina, a PhD hallgatók képviseletében Mészáros Zsófia és Polydoros Pampakas, valamint az aktuálisan külföldön, a jyvaskyla-i egyetemen tartózkodó Völgyi Eszter vett részt. A népes magyar delegáció 2009 szeptember 29.-én. érkezett meg a csodás tengerparthoz közeli fekvésû La Touquet Paris Plage településre, a valamikori angol felsôbb körök egykori üdülôhelyére. A konferencia elôadások helyszíne a település színházterme volt, a poszter bemutatásokra pedig, napi „forgással”, a tágas és mutatós elôtérben került sor. A szimpózium tematikája meglehetôsen tág teret nyújt minden, a gyermekekkel kapcsolatos tanulmány ismertetésére: az egészséges sportoló és nem sportoló, krónikus betegségekben szenvedô gyermekek fejlôdésérôl illetve a fejlôdô gyermekek különbözô szempontú vizsgálatáról kaphattunk – nemzetközileg is elismert elôadók beszámolói alapján – átfogó, gondolatébresztô információkat. A konferencia jellegzetessége, hogy minden elôadás plenáris ülésen hangzik el, és a posztereket is az arra fenntartott idôkeretben mutatják be a szerzôk, párhuzamos szekciók nélkül. Ez a sajátos tanácskozási forma lehetôvé teszi mindenki számára, hogy ne csak a szûk érdeklôdési körébe tartozó szekciókat látogassa, hanem betekintést nyerhessen más témájú kutatások eredményeibe is. Az informális társaság szokásrendje szerint a rendszeres részvétel íratlan követelmény a konferencia ülésein. A szimpóziumon összesen 66 posztert mutattak be és több mint 60 elôadás hangzott el a legkülönbözôbb témákban. Az alábbi felsorolás ízelítôt ad a sokszínû megközelítésbôl: • keringési rendszeri edzésadaptáció, • aerob-anaerob teljesítmény gyermekkorban, • fáradási mechanizmus gyerekeknél, • légzôrendszeri betegségek és teljesítmény, • túlsúlyos és kövér gyermekek és a fizikai aktivitás, • szívbeteg gyerekek teljesítôképessége, • sportági teljesítôképesség sajátosságai, • a metabolikus szindróma gyermekkorban, • a fizikai fittség jellemzôi, nemi különbségek, • gyermekkori stressz és sport,

36

• • • • • • •

az érés és az izomerô kapcsolata, biomechanikai vizsgálatok gyerekeknél, a fejlôdést és teljesítményt limitáló tényezôk – krónikus betegségek, a csontrendszer fejlôdési jellemzôi, a teljesítmény biokémiai összetevôi gyerekeknél, életmód, táplálkozási szokások és táplálkozási hibák gyermekkorban, testalkati és hormonális változások.

A konferencia további sajátossága, hogy egy fél napos kirándulás is szerepel a programban, amely keretében ezúttal egy nemzeti park csodálatos helyszínére látogatva, szakavatott vezetôk közremûködésével figyelhettük meg az ott élô néhány emlôs-, de fôleg madárfajokat, természetes környezetükben. A magyar, illetve Magyarországot képviselô résztvevôk által tartott elôadások és poszterek címei: • Dr. Faludi Judit: „Endurance performance and HRV data of young swimmers” • Dr. Farkas Anna: „Physical characteristics of young handball player girls” • Dr. Szmodis Márta: „Body composition and nutrition in active and non-active pre-school children” • Dr. Uvacsek Martina: „Comparing physical activtity levels of Hungarian boys and girls during weekdays” • Mészáros Zsófia: „Effects of attending elevated levelschool physical education in 7-to-11-year-old boys” • Polydoros Pampakas: „Physique, body composition and running performance in 6- and 7-year-old Cypriot and Hungarian boys” • Völgyi Eszter: „Long term leisure time physical activity has effect on pesk bone mass gain in girls” Ezúton köszönöm meg a Magyar Sportorvos Társaság utazási költségeimhez való hozzájárulását.

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

Dr. Farkas Anna

Sportorvosi Szemle

f e l h í v á s

Felhívás szerzôinkhez

Notes for authors

Az évente 4 számban megjelenô Sportorvosi Szemle eredeti cikkeket közöl a sportorvoslás területérôl. A szerkesztôségünkbe két példányban küldött kéziratot kettes sorközzel, csak az egyik oldalán gépeltessük. Az elsô oldal címmel kezdôdjék, amely alá "dr." jelzés nélkül kerülnek a szerzôk, ez alá pedig annak vagy azoknak az intézeteknek a neve, városa és az állam megjelölése, amelyben a szerzôk munkájukat végezték, illetve végzik. Egy-egy gépelt oldal maximálisan 60 betûhelyes 30 sorból állhat. A dolgozat terjedelme ne haladja meg a 20 oldalt táblázatokkal és ábrákkal együtt. Szürkeárnyalatos ábrák használata tanácsolt, a színes ábrák minôségéért felelôsséget nem tudunk vállalni. A táblázatokat és az ábrákat a szövegtôl elkülönítve külön mellékeljük két példányban. Külön lapra kerüljenek az ábra- és táblázatcímek, illetve magyarázatok magyar és angol nyelven. A cím után összefoglaló következzék, mely a kérdésfelvetést, az eredményeket és a következtetést tartalmazza. Az összefoglalás végén a dolgozat tárgyából maximálisan 5 kulcsszót jelöljünk meg. A dolgozat címét, az összefoglalót, valamint a kulcsszavakat kérjük angol nyelven is megadni. Tagoljuk a dolgozatot bevezetésre, a módszerek, majd az eredmények ismertetésére, az utóbbiak megbeszélésére, majd a következtetések összefoglaló tárgyalására. A dolgozat végén az irodalmat közöljük, szerzôk neve, kettôspont, a dolgozat címe (eredeti nyelven), utána a folyóirat rövidített neve, évfolyam- (vagy kötet-) szám tól-ig oldalszám és évszám. Könyv esetén a szerzô nevét, a könyv címét, a kiadás számát, a kiadó nevét és városát, valamint a megjelenés évét jelöljük. Folyóirat és könyvreferálás esetén az irodalmi hivatkozáshoz hasonlóan járunk el, kiegészítve a referált mû magyar címével. A szerzôk 5 különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kéziratokat nem ôrzünk meg és nem küldünk vissza.

The quarterly issued Hungarian Review of Sports Medicine accepts original articles on topics of sports medicine. Manuscripts (2 copies) should be typewritten on one side of the paper, double spaced through-out. The paper should begin with the title of the article, the name(s) of the author(s) without the abbreviation dr underneath, below it the department and the institution in which the work was done including city, state and country. One typewritten page should not exceed 30 lines, 60 characters each, including spaces between the words. The extent of the manuscript should not surpass 20 pages inclusive of tables and figures. The use of grayscale figures is recommended, the quality of color illustrations is not guaranteed. Tables and figures (illustrations) should be submitted separately from the text in duplicates and the legend of figures and tables should be typed on separate sheets. After the title an abstract should be written which contains the purpose of the study and the results (summerizing important numerical data). Supply at the end of the abstract a list of words or short phrases (no more than 5) on the topics of the article. The following arrangement of the manuscript is recommended: introduction, methods, results and discussion, conclusions and summary. References should be typed on a separate sheet, arranged alphabetically on the following order: Name(s) of autor(s) and initials, title of article (original language), abbreviated name of the Journal, number of volume, number of inclusive pages and year. Books should be referensed as follows: Name(s) of author(s): title of the book, number of publication, city and name of publisher, year of publication. 5 reprints will be supplied free of charge, no more reprints is to be claimed at present. Manuscripts will not be preserved and retutned.

A szerkesztôség címe: Sportorvosi Szemle, 1123 Budapest, Alkotás u. 48. OSEI. Telefon: 488-6100, Fax: 375-3292, Dobos József fôszerkesztô, e-mail: [email protected]

Title of the editor: Hungarian Review of Sports Medicine, Budapest 1123, Alkotás u. 48. NISM Tel.: (361) 488-6100, Fax: 375-3292 Jozsef Dobos, Editor-in-chief, e-mail: [email protected]

Sportorvosi Szemle

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

37

s z p o n z o r á l t

Arnica Montana – az alapszer Fôbb alkalmazási területei •

• • • •

Baleseti sérülések azonnali kezelése, szövôdmények megelôzése (fejsérülések, bevérzés, eszméletvesztés, rándulások, szakadások, sokk) Trauma által kiváltott lelkiállapot azonnali kezelése Fizioterápia kiegészítése Sérülések, mûtétek utókezelése, elôkészítése (rehabilitáció ideje akár a felére is csökkenhet) Heveny mozgásszervi betegségek kezelése

Az Arnica Montana, azaz a hegyi árnika a homeopátiás elsôsegély-csomag legfontosabb szere, de a népi gyógyászat és a fitoterápia egyik legismertebb gyógynövénye is. A gyógynövény sokféleképpen hat a sérülésekre. Poliszacharidjai gyorsítják a tisztító falósejtek mûködését, helenalintartalma csökkenti a gyulladást, illóolajtartalma fertôtlenít. Sajnos növényként csak külsôleg alkalmazható. Ezért a sportorvoslásban gyakran használják az ARNICA MONTANA-t külsôleg, krém formájában, és belsôleg, homeopátiás gyógyszerként egyidôben. Homeopátiás higításban az Arnica montana gyógyhatása fokozódik, sérülések fô szere, minden homeopátiás elsôsegély alapja. Minden balesetnél az elsô szer, hemosztatikus, sebgyógyító hatása mellett sokk oldására is nagyszerûen használható. A sérülés súlyosságától függôen a 30 CH vagy a 200 CH higítás javasolt, 1–2 alkalommal 5 golyót kell elszopogatni. Mûtétek elôtt szedve gyorsítja a felépülést és csökkenti a beavatkozás alatti vérzést. Ilyenkor a mûtét elôtt 4–5 nappal adjuk a 30 CH hígítású Arnica montanat, napi 1 alkalommal, és folytassuk öt napon át a mûtétet követôen.

38

i s m e r t e t ô

Az Arnica hasznos duzzanatok, hematómák, horzsolások kezelésére is, enyhíti az izomlázat. Ilyenkor a 15 CH, vagy 9 CH hígítás javasolt, kúraszerûen. Referenciák Az Arnica hatásos hosszútávfutók izomfájdalmai kezelésére

Maratoni futók megelôzô kezelése Arnica-val csökkentette a versenyt követô izomlázat. Oslo Marathon 1990, 1995. (enzimértékek, elektrolitok és kreatinin szint mérés) Arnica 5c elhúzódó vénás perfúziós zavar esetén csökkentette a gyulladást és a fájdalmat és megakadályozta a hematóma kialakulását. Javult a keringés. (Cahiers Biotherapie 1988; 98.77)

ségénél. Az Arnica D4 toleranciája szignifikánsan jobb a diclofenac értéknél (p=0,049) (9) beteg (20,45%) a diclofenac csoportból, 2 (4,5%) az Arnica D4 csoportból. Ár-érték: Az Arnica D4 60%-kal olcsóbb. Összefoglalás: A diclofenac kezelés helyettesíthetô Arnica D4 kezeléssel. (Orthopaedic University Hospital Friedrichsheim, Frankfurt Medical School, Johann Wolfgang GoetheUniversität, Frankfurt, Germany.)

(Clinical Journal of Pain 1998; Sep 14 (3): 227231).

Arnica-diclofenac vizsgálat

Az Arnica D4 kontra diclofenac a sebgyógyulásban hallux valgus operáció után. Metodika: Randomizált, dupla vak, GCP standard tanulmány. 88 beteg, négy napig operáció után. Adagolás: Arnica D4 10 golyócska, naponta 3x and diclofenac nátrium, 50 mg, naponta 3x. Paraméterek: Postoperativ irritáció, mozgáskészség, fájdalom, fájdalomcsillapítók mennyisége. Eredmény: Arnica D4 és a diclofenac egyformán hatásos a postoperatív irritáció (95% CI a 4. napon : 0,4729 rubor; 0,3674 duzzanat; 0,4106 calor) és a mozgáskészség (0,4726) terén. A mozgáskészség vizsgálatánál az Arnica jobb értékeket produkált. (p = 0,045). A fájdalmat a diclofenac csillapította hatásosabban, (95% CI 0,026). Nem volt jelentôs különbség a szedett fájdalomcsillapító mennyiKérdés:

2010 • 51. évfolyam, 1. szám, 1 – 40.

Sportorvosi Szemle