Ta r ta l o m j e g y z é k

Tartalomjegyzék MST hírek Dobos József: Saluti Lectorem Beszámoló a Magyar Sportorvos Társaság 2010. december 14.-én megtartott tisztújító közgyülésérôl

Eredeti közlemények Major Zsuzsanna: A repolarizáció eltérései élsportolókban

Abonyi Barbara: A stressz megjelenése a vázizmokon és az ebbôl bekövetkezhetô betegségek

Gyakorlati sportorvoslás Apor Péter: Sportolók EKG-ja. Nem kórjelzô normál variánsok és további vizsgálatokat indokoló EKG jelek Apor Péter: A versenyzés elôtti orvosi szûrés ellentmondásai: itt az idô a reális megoldásra? Apor Péter: Szûrési stratégiák lehetôségei Fórum Császár Nagy L ászló: Megtiltható-e a labdának, hogy guruljon?.... Segít-e, segíthet-e a tiltás? Sportorvosi szemle 51. évfolyam (2010) tartalomjegyzéke és indexe

52. évfolyam 1. szám (2011/1)

A sportolók egészségére és teljesítményére nagy hatással bír az emberi testben található több száz ízület állapota, mozgékonysága, ezért ápolásuk különösen nagy figyelmet igényel. Az átlagosnál lényegesen nagyobb igénybevétel miatt fontos az ízületek tudatos „jó formában” tartása, részben a pillanatnyi terhelhetőségük, részben a sportolás befejezése utáni állapotuk miatt. Túlzott igénybevétel valamint az életkor előre haladtával az üvegporc elvékonyodik, csökken az ízületi „kenőanyag” termelődése, artrózis alakul ki. A sportban gyakori ficamok, félficamok gyorsítják ezt a folyamatot. Az ízületek állapotának megőrzésére illetve a kialakult problémák regenerálására javasolt a kollagén pótlása. Az ízületi kopás mellett gyakori a gyulladásos folyamatok kialakulása is, amely a fájdalom mellett duzzanattal, érzékenységgel, melegség érzéssel és a funkció romlásával jár. A természetes alapanyagú LaKOTA™ termékek, a hatóanyagokat optimális koncentrációban tartalmazó kapszulák, gélek használata jelentős mértékben hozzájárulnak az ízületek állapotának optimalizálásához. A LaKOTA™ termékek indiánok ősi tapasztalatai alapján modern csúcstechnológiával készülnek. A termékekben jelen lévő glükozamin, kollagén, szaponin és bromelin jól bevált hatóanyagok.

A glükozamin HCL (a szervezet saját maga nem tudja előállítani, ezért elengedhetetlen rendszeres pótlása), és a glükozamin szulfát növeli a glükozaminglikán (GAG) termelését. A II. típusú kollagén az izmok, ízületek, inak, porcok, szalagok és a csontozat alkotóeleme. A yucca pálmában előforduló természetes szteroidot, a szaponint az észak amerikai indiánok már évszázadok óta ismerték és alkalmazták az ízületek ápolására, elsősorban gyulladásgátló hatása miatt. Hasonlóképpen hasznos enzim a bromelin, amely fontos gyulladáscsökkentő hatással is bír. Helyes adagolás mellett ezeknek a hatóanyagoknak kontraindikációja – nagyon ritkán előforduló egyéni érzékenységen kívül – nem ismert. A készítmények alkalmazását preventív jelleggel is javasoljuk, például a sportolók felkészítési időszakában, de hasznosak az esetleges sérülések kiegészítő kezelésében is. A sportolás közben fellépő sérülések jelentős része a megfelelő bemelegítés hiánya miatt alakul ki. Javasolható ezért a mentol, és kapszaicin (cayenne bors hatóanyaga) tartalmú gélek használata, melyek a hűtő-fűtő hatásuk miatt igazi sport-gélek. A boróka, a fehér nyírfakéreg, a cickafark, és a fenyő mind olyan gyógynövény, melyek gyulladásgátló hatása a népi megfigyelések és a modern gyógynövény lexikonok szerint is elismert.

www.lakota.hu – [email protected] – webshop: http://shop.lakota.hu

Tartalomjegyzék / Contents MST hírek Dobos József: Saluti lectorem. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Beszámoló a Magyar Sportorvos Társaság 2010. december 14.-én megtartott tisztújító közgyűléséről . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Eredeti közlemények / Original papers Major Zsuzsanna, Kneffel Zsuzsanna, Sidó Zoltán, Komka Zsolt, Tóth Miklós és Pavlik Gábor: A repolarizáció eltérései élsportolókban / Repolarisation deviations in top-athletes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Abonyi Barbara , Lángfy György: A stressz megjelenése a vázizmokon és az ebből bekövetkezhető betegségek / The manifestation of the stress on the skeletal muscles and different illnesses as outcomes. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Gyakorlati sportorvoslás Apor Péter: Sportolók EKG-ja. Nem kórjelző normál variánsok és további vizsgálatokat indokoló EKG jelek / Athletes’ ECG. Non pathologic normal variants and ECG signals leading to further examinations.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Apor Péter: A versenyzés előtti orvosi szűrés ellentmondásai: itt az idő a reális megoldásra?.. . . . . 26 Apor Péter: Szűrési stratégiák lehetőségei.. . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Fórum a sérült vagy beteg sportoló önrendelkezési jogáról, annak korlátairól Császár Nagy László: Megtiltható-e a labdának, hogy guruljon?.... Segít-e, segíthet-e a tiltás?. . .. 28 Sportorvosi szemle 51. évfolyam (2010) – tartalomjegyzék és index. . . . . . . . . . . . . . . . . 29

Sportorvosi Szemle

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

3

Impresszum

Szerkesztőbizottság elnöke / Chairman of Editorial Board Pavlik Gábor Felelős szerkesztő / Editor in Chief Dobos József Szerkesztőbizottság / Editorial Board Farkas Anna Halasi Tamás Hidas Péter Jákó Péter Martos Éva Mikulán Rita Pavlik Attila Pucsok József Radák Zsolt Tanácsadó testület / Advisory Board Norbert Bachl (Ausztria / Austria) Frenkl Róbert † (Magyarország / Hungary) Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland) Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia) Tihanyi József

(Magyarország / Hungary)

Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland)

HU ISSN 0209-682 x

Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság 1123 Budapest Alkotás út 48. Kiadásért felel: Pavlik Gábor Design, nyomdai előkészítés: Krea-Fitt Kft. Nyomdai munka: Pannónia-Print Kft. 4

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

Sportorvosi Szemle

s a l u t i

l e c t o r e m

Saluti lectorem! Az eredeti terveinkben az szerepelt, hogy alkalmanként 1–1 számot egy téma köré csoportosítunk. Eddig volt egy vérszegény próbálkozás (genomika), a további tervek kevés beérkezett írott anyag miatt meghiúsultak. 2011 évi számainkban kísérletet teszünk ezen terv feltámasztásának. Az egyik tematikus példányunkat a nem működő, ugyanakkor a mindennapi munkában nagyon hiányzó sportsérülési regisztert nem pótlandó, nem helyettesítendő, de sérülés valószínűségi adatokat bizonyos mértékig szolgáltató, statisztikai feldolgozásokat magukba foglaló közleményeket kívánjuk megjelentetni (amennyiben a szerzők ígéreteinek megfelelően elkészülnek…). Szintén tervünk a „hagyományos” sportokkal foglalkozó írások mellett a kor követelményeinek megfelelően nyitni az extrém sportok felé. A (nem kizárólag) fiatalok változó érdeklődési körével lépést kell tartani a sportegészségügynek is, az új trendek elől nem lehet (szabad) elbújni, sőt, a kihívások elébe kell menni. Ennek a témának is kívánunk egy, ha nem is teljes, lapot szentelni. Régóta dédelgetett terv foglalkozni az alternatív medicina által felvetett kérdésekkel. Véleményem szerint ez lesz a legkevésbé megvalósítható, hiszen az üzleti alapú „orvoslás” képviselőinek nem érdeke, hogy (mód)szereik objektív módon megmérettessenek egy kettős vak próbaszerű felmérésen. Ugyanakkor azok számára, akik mások által is megismételhető felmérési eredményeiket mégis közölni kívánják lapunkban, állunk rendelkezésre.

Szintén érdekes jelenség, hogy a korábban a sportorvoslás iránt finoman szólva is csak csekély affinitást mutató centrumok és személyek az utóbbi időben hirtelen igen komoly érdeklődésről tettek tanúbizonyságot, de sajnálatos módon csak a „kirakat” iránt. A sportorvoslást leszűkítik a világbajnokok, dobogósok sérüléseinek, betegségeinek kezelésére. A kezdő gyerekek szűrése, az időszaki vizsgálatok (amennyiben nem magánfinanszírozásúak), NB II-es vagy ificsapatok tagjai, szabadidős, iskolai sportolók kiesnek nagy szemű érdeklődési hálójukon. Jó lenne tudni, mi lehet ennek a háttere, oka. Az is igen érdekes jelenség, hogy sportsebészet terén aktívan tevékenykedők nagy része csak a manuális tevékenységet tartja szem előtt, egyébként komoly mértékben támaszkodnak az OSEI infrastruktúrájára. Sportvezetők, sportolók, közvélemény részéről az elvárás világszínvonalú, a tárgyi feltételek, lehetőségek romlanak, a megbecsülés a nulla felé tendál és bár a tapasztalat, rutin is fontos, egyre kevesebb a fiatal a sportorvoslásban (is). Nagy kihívás előtt áll a sportorvoslás….

dr. Dobos József felelős szerkesztő

Közeleg a soron következő Olimpia, várhatóan ismét megjelennek a soha, semmilyen szakmai fórumon nem szereplő, szaklapokban nem publikáló csodatevők, akik a laikus célközönséget tájékoztató és az úgymond „jó ügy érdekében” jóhiszeműen sarlatánságot támogató újságokban reklámízű anyagokat jelentetnek meg (nyugati sztársportolók gyógyulási idejéhez képest fele akkora ígéret, valójában hasonló vagy hosszabb valós visszatérés, „csodaporok, oldatok” hatására 20–30 %-os (!!!???) teljesítményjavulás, stb., stb., stb.). Később persze a beígért rövidebb gyógyulási idő jó esetben azonos lesz a konvencionáliséval (pl. lásd Beckham Achilles szakadásával kapcsolatban NS-ben megjelent gyorsító eljárás), a teljesítmény nem nő 2 %-ot sem, esetleg munkája akad a MACS-nak. De addig jó néhányan már kifizették a „vizitdíjat”…

Sportorvosi Szemle

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

5

6

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

Sportorvosi Szemle

Sportorvosi Szemle

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

7

b e s z á m o l ó

Beszámoló a Magyar Sportorvos Társaság 2010. december 14.-én megtartott tisztújító közgyűléséről A Magyar Sportorvos Társaság 2010. december 14.-én tartotta meg tisztújító közgyűlését. Dr. Pavlik Attila főtitkár megnyitóját Dr. Berkes István elnöki beszámolója követte, melyből az alábbiakban teszünk közzé rövid összefoglalót. Dr. Berkes István elnöki beszámolója előtt felkérte a MST megjelent tagjait, hogy egy perces néma felállással adózzanak a legutóbbi közgyűlés óta elhunyt tagtársak emlékének: • Dr. Frenkl Róbert professzor életútjának rövid ismertetése során hangsúlyozza: a Magyar Sportorvos Társaságot súlyos veszteség érte a mind a hazai, mind a nemzetközi sportegészségügy területén méltán elismert szaktekintély halálával. • A közelmúltban Dr. Nagy Józseftől, az Észak-magyarországi régió szakfelügyelőjétől és Heves megye főorvosától búcsúzott örökre a magyar sportorvos társadalom. A MST 2010. évi munkájáról szólva elmondta, hogy a társasági taglétszám 177 fő, mely megfelelőnek tekinthető. Tájékoztatást adott a kooperatív és jó szellemben zajló elnökségi (6) és vezetőségi (6) ülésekről. A Sportorvosi Szemléről szólva kérte, hogy az új Vezetőség kiemelt figyelmet szenteljen a kiadványnak, növelve a publikálási aktivitást. 2010-ben két szám jelent meg, az első számban 3 eredeti közleménnyel, a második a kongresszusi absztraktokat tartalmazta. A 3. és 4. szám előkészület alatt áll. A MST Oktatási és Tudományos Bizottságának 2010. évi munkáját kiválónak értékeli: • • •

• •

8

Elkészült a sportorvostan szakvizsga új, korszerűsített curriculuma, mely a közeljövőben a Sportegészségügyi Szakmai Kollégium elé kerül; A Társaság által benyújtott és befogadott Mecenatúra pályázat – feltehetően a kormányváltás miatt – sajnos, nem került értékelésre; A Társaság ez évi három továbbképző konferenciája és az októberben megrendezésre került kongresszusa magas szakmai színvonalú előadásokkal, sikeresen zajlott. London – 2012. címmel került megrendezésre a MST nemzetközi részvétellel zajló kongresszusa 2010. október 14-16. között: Az előadások száma 52 volt, melyből a legtöbb a sportsérülések (15), a teljesítmény-élettan (8) és a fiatalok és idős korúak sportja (7) témakörökben hangzott el;

• •

•

225 fő regisztrált résztvevővel és 38 céges képviselővel zajlott a kongresszus; A meghívott előadók – Prof. Dr. Fabio Pigozzi (a Nemzetközi Sportorvos Társaság elnöke) és Prof. Dr. Norbert Bachl (a Nemzetközi Sportorvos Társaság első elnökhelyettese) – örömmel tettek eleget a felkérésnek; A MST nemzetközi kongresszusa eredményesnek értékelhető, a rendkívül nívós előadásokat nagy érdeklődés kísérte.

A nemzetközi kapcsolatokról szólva reményét fejezte ki, hogy a kongresszus meghívott külföldi előadói a Társaság jövőbeni nemzetközi kapcsolatait és aktivitását is segíteni fogják. Sajnálatos, hogy a májusban Puerto Ricoban megrendezésre került XXXI. Sportorvos Világkongresszuson a Magyar Sportorvos Társaság nem képviseltette magát. Az EFSMA elnökének részvételével zajlott a brüsszeli konferencia szeptemberben, melyen a sportorvostan szakvizsga EU-s curriculumának kidolgozása mellett kérdésként merült fel visszakerülése ismét az alapszakvizsgák körébe. MOTESZ-tagságunkat fenntartva a Társaság rendszeresen képviselteti magát a szövetségi tanácsüléseken, aktívan részt vesz a MOTESZ által szervezett interdiszciplináris fórumokon, kongresszusokon és rendezvényeken. A Dalmady Emlékérmesek Klubjának (DEÉK) megalakulását nagyobb lelkesedés övezte, mint működésének

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

Sportorvosi Szemle

b e s z á m o l ó elősegítését. A szép feladat megvalósítása továbbra is várat magára. A jövőre vonatkozóan kormányzati szinten kell döntésnek születnie arról, hogy a sportegészségügy milyen keretek között működjön tovább, és hogyan szolgálja a sporttársadalmat, a népegészségügyet. Megköszönve a figyelmet, végezetül tájékoztat arról, hogy elnöki mandátuma lejárt. Ezúton is megköszöni a munkájához nyújtott támogató segítséget. *** A MST leköszönő Vezetősége nevében Dr. Pavlik Attila főtitkár gratulált a Társaság újonnan megválasztott tisztségviselőinek. A négy évvel ezelőtti döntés értelmében az elnöki tisztet Prof. Pavlik Gábor tölti be, melyben a közgyűlés egyhangú szavazatával megerősítette. Szintén egyhangú szavazattal kapott a közgyűléstől bizalmat Dr. Dobos József a pénztárosi feladatok ellátására. A Jelölő Bizottság javaslata alapján a Magyar Sportorvos Társaság Vezetőségébe a közgyűlés résztvevői az alábbi tagtársakra adták le voksukat: •

dr. Apor Péter, dr. Berkes István, dr. Deák Valéria, Dr. Dobos József , Dr. Gyarmati Jenő, dr. Halasi Tamás, dr. Hidas Péter, dr. Jákó Péter, dr. Lózsa Ágnes, dr. Martos Éva, dr. Mikulán Rita, dr. Pavlik Attila, dr. Pavlik Gábor, dr. Pucsok József, dr. Schiszler Gábor, dr. Sidó Zoltán. dr. Tállay András, dr. Téglásy György, dr. Tóth Miklós, dr. Unger Péter

Az Ellenőrző Bizottság tagjai a közgyűlés egyhangú szavazatával: •

dr. Bakanek György, dr. Györe István, dr. Osváth Péter

Gratulálunk, és jó munkát kívánunk a Magyar Sportorvos Társaság újonnan megválasztott tisztségviselőinek! *** 2009-ben ünnepelte a Sportorvosi Szemle 50. születésnapját. Az olvasói szavazatok alapján az év legjobb közleményének – „Versenysport és hirtelen szívhalál” (2009/4. szám) – a szerzője Dr. Préda István lett, aki a közgyűlésen Dr. Dobos Józseftől, a Sportorvosi Szemle felelős szerkesztőjétől ünnepélyes keretek között vette át a Nemessúridíjat. *** A MST 2010. évi közgyűlését követő Dalmady Emlékülésén Dr. Pavlik Gábor – első elnöki feladatainak örömmel téve eleget – a Jelölő Bizottság javaslata és a Vezetőség határozata alapján átadta a társasági kitüntetéseket. A sportegészségügy terén végzett tudományos kutató és gyakorlati munkája elismeréséül Csinády Jenő emléklapban részesül Moldvay Ildikó; A Magyar Sportorvos Társaság emléklapját Dr. Schiszler Gábor és Dr. Mészáros Kálmán vehetik át, sportorvosi tudományos és gyakorlati munkájukért; A MST a sportegészségügy terén végzett sok évi munkásságának elismerésére a Sportorvoslásért emléklapot adományozza : Dr. Barcza Ida részére; A sportorvoslás terén felmutatott tudományos kutatási eredményei és gyakorlati munkája alapján a Társaság Dalmady Emlékéremmel tüntetette ki Dr. Légrádi Józsefet. A Dalmady Emlékülést Dr. Légrádi József „Urológia a sportorvoslásban” c. emlékelőadása zárta. Gratulálunk a kitüntetésben részesült Tagtársainknak!

Az újonnan megválasztott Vezetőség közvetlenül a közgyűlést követően megtartotta alakuló ülését, amelyen megválasztotta a MST leendő elnökét, a Vezetőség tisztségviselőit, valamint az Elnökség tagjait: • • • •

A MST leendő elnöke: Dr. Martos Éva Főtitkár: Dr. Pavlik Attila Titkár: Dr. Tállay András A MST Oktatási és Tudományos Bizottságának elnöke: Dr. Jákó Péter

A MST Elnökségének tagjai: •

dr. Berkes István, dr. Dobos József, dr. Halasi Tamás, dr. Jákó Péter, dr. Martos Éva, dr. Pavlik Attila, dr. Pavlik Gábor, dr. Tállay András

Sportorvosi Szemle

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

9

e r e d e t i

k ö z l e m é n y

A repolarizáció eltérései élsportolókban Major Zsuzsanna1, Kneffel Zsuzsanna2, Sidó Zoltán3, Komka Zsolt1, Tóth Miklós1 és Pavlik Gábor1 1

Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar; 2 Qatar University, Doha; 3 HonvédkórházÁllami Egészségügyi Központ

A hirtelen halál viszonylag ritka sportolókban, azonban így is 2-4-szer gyakrabban fordul elô az azonos korú, nem sportoló fiatalokhoz képest. Bizonyos adatok szerint ezen nem várt tragédiák okai gyakran a szívizom repolarizációs zavarai. Jelen munkánkban 46 személynél vizsgáltuk a proarrhythmiás faktorokat és a korai repolarizációs szindróma gyakoriságát. A vizsgálatok két lépésben történtek. Elôször kétdimenzionálisan irányított M-mód echokardiográfia segítségével határoztuk meg a balkamra izomtömegét. Második lépésben egy 12 elvezetéses nyugalmi EKG-t végeztünk a QT-diszperzió, a transmurális diszperzió és a pulzusszám mérésének, valamint a korai repolarizációs szindróma elôfordulási gyakoriságának meghatározására. Az állóképességi sportolók QT-diszperziója szignifikánsan magasabb volt, mint a nem edzetteké és a labdajátékosoké. A transmurális diszperzió nem különbözött az egyes csoportok között. Pozitív korreláció mutatkozott a QT-diszperzió és a balkamra izomtömege között (r=0,56), negatív korreláció volt a pulzusszám és a QT-diszperzió között (r= – 0,36). A vizsgált sportolókban a korai repolarizációs szindrómára utaló EKG-jelek az esetek több mint 50%-ában voltak megfigyelhetôek, a nemedzett csoportban ezek gyakorisága alig volt több mint 30%. Eredményeinkbôl arra következtethetünk, hogy a rendszeres fizikai aktivitás növeli a QT-diszperzió értékét nyugalomban, mely alapjául szolgálhat a reentry típusú arrhythmiák kialakulásának.

Repolarisation deviations in top-athletes. Sudden death is relatively rare in athletes, however, it occurs 2-4-times more frequently than in non-athletes of the same age. Some reports suggest that these tragic events are caused by the repolarization disturbances of the cardiac muscle. In the present study proarrhythmic factors and the incidence of early repolarization syndrome was investigated in 46 subjects. Examinations were performed in two steps. First left ventricular muscle mass (LVMM) was determined by two dimensionally guided M-mode echocardiography. As a second step, 12 lead resting ECG was recorded to establish QT-dispersion, transmural dispersion, heart rate (HR) and the incidence of early repolarization syndrome. QT-dispersion in the endurance athletes was significantly higher than in the non-athletes and in the ball-game-players. Transmural dispersion did not differ between the different groups. A positive correlation was between the QT-dispersion and LVMM (r=0.56), a negative relationship was between the HR and QT-dispersion (r= - 0.36). ECG patterns characteristic to early repolarization syndrome were observed in more than 50 % of the athletes, while the frequency of them was only a little more than 30 % in the non-athletes. Results indicate that regular physical training increases the QTdispersion at rest, which may promote the development of reentry type arrhythmias.

Kulcsszavak: hirtelen szívhalál, sport, repolarizációs diszperzió, korai repolarizációs szindróma

Keywords:

Bevezetés Az élsportban minden méterért és másodpercért óriási küzdelem folyik, a sportolók sokszor extrém terheléseknek vannak kitéve. Amikor azonban fiatal, egészséges sportolók veszítik életüket, a halál paradoxonként, látványos tragédiaként jelenik meg. Ezek a megdöbbentő, váratlan események jelentős társadalmi aspektussal is bírnak, hiszen az élsportolókat szá-

10

sudden cardiac death, sport, repolarization dispersion, early repolarization syndrome

mos gyermek választja példaképül. A hirtelen szívhalál gyakoriságát illetően eltérő statisztikai adatokkal találkozhatunk. Adódik ez abból, hogy szerzők egy csoportja a tragédiák gyakoriságát a fizikai aktivitással eltöltött órák számára vonatkoztatja (18), míg mások az egy éves előfordulási arányt közlik (12, 21). Sportolóknál ezek a nem várt események 2–4-szer gyakrabban következnek be, mint fizikailag inaktív személyeknél (3). Férfiaknál 5-ször gyak-

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

rabban találkozhatunk a hirtelen szívhalállal, mint nők esetében (12). Bizonyos adatok szerint az idiopathiás hirtelen szívhalál hátterében – korábbi véleményekkel ellentétben – elsősorban nem ischaemiás eredet, hanem a szívizom repolarizációs zavarai feltételezhetők, melyet több, egyszerre jelenlévő faktor vált ki, mint az edzett szívre jellemző benignus szívizom-hipertrófia, a szívizom strukturális elváltozásai, különféle channelopathiák

Sportorvosi Szemle

(ioncsatorna zavarok), dopping stb. (22). A repolarizációs diszperzió alapját az a tény szolgáltatja, miszerint a Purkinje-sejtek és az M (midmyocardialis)-sejtek hosszabb akciós potenciállal rendelkeznek, mint a subendo- és subepicardialis sejtek. Tehát amíg az egyik sejttípus ingerelhetetlen, azaz refrakter periódusban van, a másik csoporthoz tartozó sejteken tovaterjedő akciós potenciál váltható ki. A sinusbradycardia, illetve a repolarizáció időtartamának megnyúlása növeli a repolarizációs diszperzió mértékét (13). Ha ilyenkor valamilyen fókuszból akciós potenciál (extrasystole) indul ki, vagy bradycardia miatt korai utódepolarizáció jön létre, az csak a rövidebb akciós potenciálú sejtek felé tud terjedni, míg a hosszabb akciós potenciállal rendelkező sejtek nem képesek az extrasystole vezetésére. Később az akciós potenciál más úton visszatérhet erre a területre és reentry jellegű arrhythmiát, polimorf kamrai tachycardiát okozhat, amely gátja lehet a szívösszehúzódásoknak. Ha mindez nem szűnik meg magától, vagy külső segítséggel (defibrillátor), a keringés összeomlásához, majd néhány percen belül halálhoz vezet. A QT-diszperzió, mely a felületi konvencionális, 12-elvezetéses EKG különböző elvezetéseiben mért maximális és minimális QTintervallumok közötti különbséget jelenti egy szívcikluson belül, a kamrai repolarizáció inhomogenitását jellemzi. Értéke széles határok között változik egészséges, inaktív személyeknél (10–71 ms), ami egyrészt az eltérő mérési metodikából, másrészt pedig a pulzusszámra történő korrigálásból, illetve ennek hiányából adódik. A rendszeres fizikai aktivitás QT-diszperzióra gyakorolt hatásában szintén eltérő irodalmi adatokkal találkozhatunk. Stolt és munkatársai (19) állóképességi sportolóknál nem találtak változást a kamrai repolarizáció mértékében, míg munkacsoportunk egy korábbi vizsgálat során szignifikáns növekedést talált a QT-diszperzió esetében válogatott triatlonistáknál (9). A T-hullám tulajdonságai alkalmasak a kamrai repolarizáció időbeli és Sportorvosi Szemle

térbeli inhomogenitásának jellemzésére. A Tpeak-Tend intervallum, mely a kamrai repolarizáció traszmurális diszperziója, szoros kapcsolatot mutat a kamrai tachyarrhythmia előfordulásával. A T-hullám csúcsa az epicardialis sejtek repolarizációjának, a T-hullám vége az M-sejtek repolarizációjának felel meg. A kamrai repolarizáció fiziológiásan is meglévő egyenetlenségét, mely elsősorban a szívkamrák falát felépítő egyes sejttípusok tömegének és arányának a függvénye, a repolarizációt megnyújtó szerek fokozzák (20). A korai repolarizációs szindrómát hagyományosan benignus EKG elváltozásnak tarják, amely 50–80 %-os gyakoriságot mutat élsportolók körében. Fiatal férfiakban gyakrabban fordul elő, mint azonos korú nőkben. Az EKG-regisztrátumon megfigyelhető a sinusbradycardia, az Osborn-hullám (QRS-ST szakasz eleváció) és/vagy J-pont eleváció, aminek mértéke meghaladja a 0,1 mV-ot az alapvonaltól mérve; szimmetrikus, pozitív T-hullámok nagy amplitúdóval. Ezek a változások a 1. táblázat / Table 1. study groups

diszperzió értékeire különböző sportági csoportokban és nem-edzett személyeknél. Ezt követően vizsgáltuk az egyes echokardiográfiás- és EKG-paraméterek közötti összefüggéseket. Harmadik lépésben meghatároztuk a korai repolarizációs szindróma előfordulásának gyakoriságát az egyes csoportokban.

Vizsgálati anyag és módszer Vizsgálati személyek Vizsgálataink a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán történtek 46 személy részvételével, életkoruk 17–35 év volt (1. táblázat). A sportolókat sportáguk szerint csoportosítottuk, 17 válogatott és első osztályú triatlonos férfi és 15 NB 1-es labdarúgó tartozott egyegy csoportba. A nem edzett-csoport tagjai rendszeres testmozgást nem végző, egészséges személyek voltak, heti edzésmennyiségük nem haladta meg a 3 órát. A vizsgálatokban a Helsinki Nyilatkozatnak megfelelően, a személyek önként vettek részt.

A vizsgálati csoportok antropometriai jellemzői / The anthropometrics of the

precordialis elvezetésekben láthatóak, a legnagyobb ST-szakasz elevációt a V3–V4–V5 elvezetésekben lehet regisztrálni (20, 2, 4). A J-hullám megjelenése nagyrészt vagustónusnövekedésre vezethető vissza, ennek megfelelően sinusbradycardiás személyeknél figyelhető meg leginkább. Fontos megkülönböztetni a Brugada-szindrómától, mely gyakran vezet hirtelen szívhalálhoz. Az idiopathiás kamrafibrillációval járó Brugada-szindrómánál a V1–3 elvezetésekben ST-eleváció figyelhető meg jobbszár-blokkal. Hazai adatok nem állnak rendelkezésre ezen EKGváltozások gyakoriságát illetően. Kutatásunk célja volt a rendszeres fizikai aktivitás hatásának vizsgálata a QT-diszperzió és a transzmurális

Vizsgálati módszerek Az echokardiográfiás vizsgálatokat testsúly és testmagasság mérése előzte meg, a testfelületet (BSA) Du Bois és Du Bois (7) szerint határoztuk meg. Az echokardiográfiás méréseket Philips Ultrasound HD 200 típusú echokardiográffal, 2,5 MHz-es fejjel végeztük a reggeli, illetve délelőtti órákban, félig balra fordított, fekvő testhelyzetben. A bal kamra, a bal pitvar és az aortagyök méreteinek meghatározása parasternalis felvételekről történt. A bal kamra mérésénél a sugár irányát a mitralis billentyűtől distalisan, a falra merőlegesen választottuk meg. A systolés értékeket a septum és a hátsó fal legkisebb távolságánál, míg

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

11

a diastolés falvastagságokat és a bal kamra diastolés átmérőjét a QRSkomplexus kezdetekor határoztuk meg. Az értékelésnél 5–8 szívciklus adatait átlagoltuk. A mért adatokból az alábbi képlet segítségével számoltuk a bal kamra izomtömegét: LVMM(g)=((LVWTd+LVIDd)3 –LVIDd3)x1,05,

ahol LVWTd a bal kamra hátsó falának vastagsága diastoléban, a LVIDd a bal kamra belső átmérője diastoléban és az 1,05 a szívizom fajsúlya (sűrűsége). A bal kamra izomtömegét a testfelület hatványkitevőre korrigált értékére vonatkoztattuk (15): Rel. LVMM= LVMM/BSA 3/2

Az echokardiográfiás méréseket egy 5 percig tartó, konvencionális, szinkron regisztrált 12 elvezetéses nyugalmi EKG követte, melynek segítségével mértük a QT-diszperzió, a

transzmurális diszperzó és a pulzusszám értékét, valamint meghatároztuk a korai repolarizációs szindróma gyakoriságát. A vizsgálatok teljes nyugalomban, semleges környezeti hőmérsékleten történtek Cardiosys H-01 rendszerrel, melynek segítségével görbe analízis, átlagszámítás, frekvencia-variabilitás, valamint QTanalízis-, variabilitás- és diszperzió számítása végezhető. A szoftver félautomata, így az értékelés során lehetőség van manuális korrekcióra. A Q-T távolság esetében a mérések mind a 12 elvezetésben a Q-hullám elejétől a T-hullám végéig történtek. Amennyiben volt U-hullám, úgy azt az analízis során nem vettük figyelembe. A QTdiszperzió számítása a 12 elvezetéses EKG leghosszabb és a legrövidebb távolságának különbsége szerint történt. A QT intervallumot nem minden elvezetésben pontosan meghatározni, csak azokat az eseteket vettük figyelembe, amelyekben minimálisan 7 elvezetésben a mérés sikeres volt.

A mérések eredményei 5 szívciklus átlagait tartalmazzák. Az így meghatározott paraméterek nem standardizáltak. Több szerző szerint (11) a frekvenciára történő korrigálás nem helyes, mivel maga a szívfrekvencia is cardialis mortalitási prediktor. A transzmurális diszperzió mérése során a T-hullám maximális pontja és vége közötti távolságot vettük figyelembe a különböző elvezetésekben, majd 5 szívciklus átlagával számoltunk a továbbiakban. A korai repolarizációs szindróma megállapításánál kritérium volt a sinusbradycardia, a 0,1 mV-ot meghaladó Osborn-hullám jelenléte a baloldali precordialis elvezetésekben (J-pont eleváció), valamint szimmetrikus, pozitív T-hullámok nagy amplitúdóval. Statisztikai analízis Az egyes csoportok QT-diszperzió és transzmuralis diszperzió értékeit a Statisztika 9.0 for Windows egyszempontos varianciaanalízisével hasonlítottuk össze. A további vizsgálatokban a nem egyenlő mintákra vonatkozó tartalmazó post hoc Tukey-tesztet alkalmaztuk. A balkamra izomtömege és a QTdiszperzió közötti kapcsolatot, valamint a repolarizációs inhomogenitás és a pulzusszám közötti összefüggést lineáris korrelációval vizsgáltuk.

Eredmények 1. ábra / Figure 1. A relatív bal kamra izomtömegének értékei különböző sportági csoportokban és nem-edzettekben (Átlag ± S.E.M.)/ Left ventricular muscle mass in different kinds of athletes and in non-athletes (mean ± S.E.M.) + p<0,05, ++ p<0,01, +++ p<0,001

2. ábra / Figure 2. A pulzusszám értékei különböző sportági csoportoknál és nem-edzetteknél. / Heart rate in different kinds of athletes and in non-athletes (Mean ± S.E.M.) + p<0,05, ++ p<0,01, +++ p<0,001

12

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

Az elemzett változók közötti különbségeket oszlopgrafikonok és egy táblázat, az összefüggéseket grafikonok segítségével mutatjuk be. Az 1. ábrán az egyes csoportok relatív balkamra izomtömegét tüntettük fel csökkenő sorrendben. A testfelületre korrigált bal kamra izomtömege az állóképességi, tehát triatlon versenyzőknél volt a legnagyobb, őket sorrendben a labdajátékosok, majd a nem-edzett csoport tagjai követték. A pulzusszám értékeit a 2. ábrán szemléltetjük. Mindkét sportági csoport esetében megfigyelhetjük a rendszeres fizikai aktivitás hatására kialakuló edzésbradycardiát. A pulzusszám értékeinek átlaga a triatlon versenyzőknél volt a legalacsonyabb Sportorvosi Szemle

és a nem-edzetteknél a legmagasabb, a különbség szignifikáns volt az ös�szes vizsgált csoport között. A kamrai repolarizációt mutató QT-diszperzió értéke (3. ábra) az állóképességi sportolóknál volt a legnagyobb. Nem volt szignifikáns a különbség a labdajátékosok eredményeitől, a két sportági csoportban azonban az értékek szignifikánsan magasabbak voltak, mint a nemedzett csoportban. A legnagyobb eltérést a kontroll személyek és az állóképességi sportolók értékei között találtuk. A transzmurális diszperzió értékeiben nem találtunk szignifikáns különbséget (4. ábra). A következő ábrákon a pulzusszám és a bal kamra izomtömeg QT-diszperzióra gyakorolt hatását mutatjuk be, az egyéneket képviselő szimbólumok mellett a konfidencia intervallumot és a korrelációs együttható értékét is feltüntettük. A QT diszperzió és a pulzusszám között szignifikáns negatív korrelációt találtunk (5. ábra): a szívfrekvencia növekedése csökkenti a repolarizációs diszperziót, tehát antiarrhythmiás hatással rendelkezik. A repolarizációs diszperzió a bal kamra izomtömegével pozitív korrelációt mutatott (6. ábra), a szívizom-hipertrófia tehát úgy látszik, kedvezőtlenül befolyásolja a reentry jellegű szívritmuszavarok kialakulását. A korai repolarizáció a vizsgált sportolók több, mint 60%-ánál volt jelen (7. ábra). A kontroll csoportnál ez alig volt több, mint 30 %.

3. ábra / Figure 3. A QT-diszperzió értékei különböző sportági csoportokban és nem-edzettekben QT dispersion in different athletes and in non-athletes (mean±S.E.M.) + p<0,05, ++ p<0,01, +++ p<0,001

4. ábra / Figure 4. A transzmurális diszperzió értékei különböző sportági csoportoknál és nem-edzetteknél (Átlag ± S.E.M.) / Transmural dispersion in different athletes and in non-athletes (Mean ± S.E.M.)

Megbeszélés A rendszeres fizikai edzés a szervezet krónikus adaptációját eredményezi, ennek egyik legfontosabb megnyilvánulása a szív- és vérkeringési rendszer adaptációja. Vizsgálataink során arra kerestünk választ, hogy ezek a jelek hogyan mutatkoznak meg sportolók és nem-edzettek nyugalmi EKG- és szívultrahang vizsgálata során.

Sportorvosi Szemle

5. ábra / Figure 5. A pulzusszám és a QT-diszperzió közötti összefüggés. / The relationship between heart rate and QT dispersion

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

13

6. ábra / Figure 6. A bal kamra izomtömege és a QT-diszperzió közötti összefüggés / The relationship between left ventricular muscle mass and QT dispersion

7. ábra / Figure 7. A korai repolarizációs szindróma (ERS) gyakorisága a vizsgált populációban / The prevalence of early repolarization syndrome (ERS) in different athletes and in non-athletes

Sok szerzőhöz (1, 17, 16) hasonlóan a különböző sportolói csoportokban szignifikánsan magasabb bal kamra izomtömeget találtunk. A bal kamra hipertrófiáját az általános orvosi gyakorlatban aggasztó jelként tekintik, sportolókban azonban ez az arányos fal- és izomtömeg-gyarapodás nem jár együtt a diasztolés funkció csökkenésével és a rendszeres fizikai aktivitás mutatója. Day és mtsai, valamint Zabel és mtsai fokozott rizikót mutattak ki a QT-diszperzió növekedése, valamint a fokozott arrhythmia-készség 14

és a hirtelen szívhalál tekintetében különféle pathológiás állapotoknál (cardiomyopathiák, hosszú QTszindróma, rövid QT-szindróma). Jelen eredményeink – korábbi vizsgálatainkhoz (9) hasonlóan – arra utalnak, hogy a rendszeres fizikai aktivitás növeli a QT-diszperzió értékét nyugalomban, mely alapjául szolgálhat a reentry típusú arrhythmiák kialakulásának. A magasabb nyugalmi QTd értékek magyarázhatják, hogy a hirtelen halálesetek miért nem csak a terheléses periódusban következnek be, ugyanis megnövekedett 2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

repolarizáció („szubsztrát”) esetén egy extraszisztolé („trigger”) a korábban említett mechanizmus szerint polimorf kamrai tachycardiát okozhat (23). Más szerzők azonban nem találtak szignifikáns különbséget sportolók és nem-edzettek ezen paraméterében (15). Állatkísérletekben Volders és munkatársai reverzíbilis és kompenzált szívizom-hipertrófiában is kedvezőtlen változásokat találtak mind a szívizom repolarizációjának időtartamában, mind pedig a repolarizációs inhomogenitásban. Ezeknél az állatoknál különböző provokáló tényezők hatására könnyebben alakult ki „torsades de pointes”, mely a QT-szakasz megnyúlásával járó kamrai tachycardia, valamint hirtelen szívhalál (24). Ilyen ritmuszavart provokáló tényező például a szérum K+-szint, egyéb betegségek és a táplálkozás (22, 27). A bal kamra hipertrófiája növeli a QT-diszperzió értékét nyugalomban, így fokozott figyelmet érdemelnek versenyzőknél a fent említett provokáló faktorok. Hazai adatokat nem találtunk, mely sportolóknál vizsgálta a transzmurális diszperzió (Tpeak-Tend) változását rendszeres fizikai edzés hatására. A transzmurális diszperzió esetében, mely a kamrai repolarizáció időbeli és térbeli inhomogenitását mutatja, nem találtunk szignifikáns különbséget sportolók és nem-edzettek között. Korábbi vizsgálatok szerint különböző betegségekben ezt a paramétert a bradycardia és a repolarizációt nyújtószerek fokozzák (20). Feltételezésünk szerint a sportolóknál megfigyelhető sinusbradycardia nem eredményez a midmyocardialis sejtek akciós potenciáljának időtartamában szignifikáns növekedést a subendo- és subepicardialis sejtekhez viszonyítva. Korábbi vizsgálatainkban foglalkoztunk a szívfrekvencia-variabilitás különböző paramétereivel, melyek a „sympatho- vagalis” rendszer egyensúlyáról nyújtanak felvilágosítást. Az akkor kapott eredmények a rendszeres fizikai aktivitást folytatóknál szignifikánsan magasabb paraszimpatikus és alacsonyabb szimpatikus tónust mutattak ki (10). A korai repolarizációs szindróma nagyrészt vagustónus növekedésre vezethető Sportorvosi Szemle

vissza (5, 25), mely megmagyarázhatja a szignifikánsan alacsonyabb pulzusszámú sportolói populációban tapasztalt gyakoribb előfordulást. Adataink megegyeznek a nemzetközi irodalmi adatokkal (28, 2, 8). Ezek a jóindulatú elváltozások autonóm moduláció és gyógyszerérzékenység ellenére sem alakulnak át malignus kamrai tachyarrhythmiává, azonban ezek a sportolók mindenképpen fokozott figyelmet érdemelnek. Vizsgálataink azt az álláspontot támogatják, amely szerint rendkívül szükséges a sportolók rendszeres EKG ellenőrzése és a görbék pontos elemzése.

6.

Irodalom

10.

1.

2.

3.

4.

5.

Atchley, A.E., Douglas, P.S. (2007): Left ventricular hypertrophy in athletes: morphologic features and clinical correlates. Cardiol. Clin. 25: 371–382 Bianco, M., Bria, S., Giafelici, A., Sanna, N., Palmieri, V. and Zeppilli, P. (2001): Does early repolarization in the athlete have analogies with the Brugada syndrome? Eur. Heart. J. 22: 504–510 Corrado, D., Michieli, P., Basso, C., Schiavon, M., Thiene, G., Hon, F.R.C.P. (2007): How to screen athletes for cardiovascular diseases. Cardiol. Clin. 25: 391–397 Corrado, D., Pelliccia, A., Antzelevitch, C., Leoni, L., Schiavon, M., Buja, G. Maron, B.J., Thiene, G., Basso, C. (2005): ST segment elevation and sudden death in the athlete. In: Antzelevitch, C. (ed.), The Brugada Syndrome: from Bench to Bedside. Oxford: Blackwell Futura. pp. 119–129 Corrado, D., Pelliccia, A., Heidbuchel, H., Sharma, S., Link, M., Basso. C., Biffi, A., Buja, G., Delise, P., Gussac, I., Anastasakis, A., Borjesson, M., Bjørnstad, H.H., Carrè, F., Deligiannis, A., Dugmore, D., Fagard, R., Hoogsteen, J., Mellwig, K.P., Panhuyzen-Goedkoop, N., Solberg, E., Vanhees, L., Drezner, J., Estes, III M.N.A. Iliceto, S., Maron, B.J., Peidro, R., Schwartz, P.J., Stein, R., Thiene, G., Zeppilli, P., McKenna, W.J. (2010): Recommendations for interpretation of 12-lead electrocardiogram in athlete. Eur. Heart J. 31: 243–259

Sportorvosi Szemle

7.

8.

9.

11. 12.

13.

14.

15.

16.

17.

Day, C.P., McComb, J.M., Campbell, R.W. (1990): QT dispersion: an indication of arrhythmic risk in patients with long QT intervals. Br. Heart. J. 63: 342–344 Du Bois, D., Du Bois, E.F. (1915): The measurement of the body surface area of man. Arch. Intern. Med. 15: 868 Gibbons, L., Cooper, K., Martin, R., Pollock, M. (1997): Medical examination and electrocardiographic analysis of elite distance runners. Ann. N Y Acad. Sci. 301: 283–296 Komka, Zs., Bosnyák, E., Trájer, E., Protzner A., Major, Zs., Pavlik, G., Tóth, M., Udvardy, A. (2011): Increased sympathetic activity can cause repolarization instability in athlete´s heart. Intervent. Med. Appl. Sci. 3: 134–137 Major Z., Pavlik G., Komka ZS., Bosnyák E., Trájer E., Udvardy A. (2010): Parameters of the Diastolic Function in Athletes and in NonAthletes. J. Hypertens. (e-Suppl.) 28: e396 Malik, M. and Camm, A.J. (1997): Mystery of QTc interval dispersion. Am. J. Cardiol. 79: 785–7 Maron, B.J., Shirani, J., Poliac, L.C., Mathenge, R., Roberts, W.C., Mueller, F.O. (1996): Sudden death in young competitive athletes. Clinical, demographic, and pathological profiles. JAMA, 276: 199–204 Matsuda, H., Saigusa, A., Irisawa, H. (1987): Ohmic conductance trough the inwardly rectifying K channel and blocking by internal Mg2+. Nature, 325: 156–159 Mayet, J., Kanagaratnam, P., Shahi, M., Senior, R., Doherty, M., Poulter, N.R., Sever P.S., Handler C.E., Thom, S.A., Foale, R.A. (1999): QT dispersion in athletic left ventricular hypertrophy. Am. Heart. J., 137: 678–681 Pavlik G., Olexó Zs., Frenkl R. (1996): Echocardiographic estimates related to various body size measures in athletes. Acta Physiol. Hun. 84: 171– 181 Pavlik, G., Olexó, Zs., Osváth, P., Sidó, Z., Frenkl, R. (2001): Echocardiographic characteristics of male athletes of different age. Br. J. Sports Med. 35: 95–99 Pluim, B.M., Zwinderman, A.H., van der Laarse, A., van der Wall, E.E. (2000): The athlete’s heart. A Meta-Analysis of Cardiac Structure and Function. Circulation. 101: 336–344

18. Sidó, Z. (2005): Hirtelen halál és szabadidősport. Hippocrates, VII: 19. Stolt, A., Karila, T., Viitasalo, M., Mäntysaari, M., Kujala, U.M., Karjalainen J. (1999): QT interval and and QT dispersion in endurance athletes and in power athletes using large doeses of anabolic steroids. Am J Cardiol. 84: 364–366 20. Szabó, Z. (2005): A pitvari és kamrai aritmogenitás vizsgálata testfelszíni elektrokardiográfiai módszerekkel hemodialízis során és diszlipidémiában. Egyetemi Doktori (Ph.D.) Értekezés Tézisei, Debrecen 21. Thompson, P.D., Funk, E.J., Carleton, R.A., Sturner, W.Q. (1982): Incidence of death during jogging in Rhode Island from 1975 through 1980. JAMA, 247: 2535–2538. 22. Varró, A. (2009): Sportolók hirtelen szívhalála. Ahogyan a kísérletes szívelektrofiziológus látja. LAM, 19: 105–111 23. Volders, P.G.A., Sipido, K.R., Vos, M.A., Kulcsár, A., Verduyn, S.C., Wellens, H.J.J. (1998): Cellular basis of biventricular hypertrophy and arrhythmogenesis in dogs with chronic complete atrioventricular block and acquired torsade de pointes. Circulation. 98: 1136–1147 24. Volders, P.G.A., Sipido, K.R., Vos, M.A., Spätjens R.L.H.M.G., Leunissen J.D.M., Carmeliet, E., (1999): Downregulation of delayed rectifier K+ currents in dogs with chronic complete atrioventricular block and acquired torsaide de pointes. Circulation. 100: 2455–2461 25. Wu, J., Stork L.T., Perron, A.D., Brady, W.J. (2006): The athlete’s electrocardiogram. Am. J. of Emerg. Med. 24: 77–86 26. Zabel, M., Portnoy, S., Franz, M.R. (1995): Electrocardiographic indexes of dispersion of ventricular repolarization: an isolatted heart validation study. J. Am. Coll. Cardiol. 25: 746–752 27. Zaza A. (2009): Serum potassium and arrhythmias†. Europace. 11: 421–422 28. Zehender, M., Meinertz, T., Keul J., Just, H., (1990): ECG variants and cardiac arrhythmias in athletes: clinical relevance and prognostic importance. Am. Heart J. 119: 1378–1391 Szerző elérhetősége: Major Zsuzsanna e-mail: [email protected]

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

15

e r e d e t i

k ö z l e m é n y

A stressz megjelenése a vázizmokon és az ebből bekövetkezhető betegségek Abonyi Barbara , Lángfy György Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, PhD iskola, Budapest, Magyarország Jelenkor emberének a stresszre adott testi válaszai ugyanazok, mint ôskori elôdjének, de a stresszorok fizikai értelemben és az idôtartamot tekintve is megváltoztak. Napjainkban inkább a szellemi-lelki kudarcok, terhelések hatnak ún. „stresszor”ként. Amikor a szervezetben állandósul a „túlfeszített” állapot, belekerülhet a krónikus stressz állapotába. Ebben az állapotban a szervezet különféle vészjelzéseket produkál, melyek betegség formájában jelentkezhetnek a mozgás-szervrendszerben és a belsô szerveken is. Kulcsszavak:

stressz, myofibrositis, degeneratív láncreakció, fejfájás, mellkasi fájdalom, pánikzavar, derékfájás, térdfájás

Bevezetés A stressz, mint jelenség biológiai hátterét és lényegét tekintve egyidős az emberiséggel. Van olyan ember, aki jobban viseli a megpróbáltatásokat és van olyan, aki kevésbé. Nagyban függ az aktuális hangulattól, de többnyire az ember személyiségétől: hogyan reagál az illető a kellemetlen helyzetekre. Kihívásnak tekinti azokat, amelyek serkentik őt, vagy támadásnak, amelyek védekezésre kényszerítik. (Seyffarth,1972) A stressz nem feltétlenül a felnőttek betegsége: gyakorlatilag bármelyik életkorban megfigyelhető. Gondoljunk csak arra az időszakra, amikor egy kisgyermeknek testvére születik. Az idősebb gyermek hangulatváltozásai, hirtelen megbetegedései is a stresszel hozhatók összefüggésbe. (Seyffarth, 1972) Az iskolában majd később a munkahelyen, vagy akár a magánéletben való túlzott megfelelési vágy vagy -kötelezettség, akár egy hirtelen bos�szankodás, szomorúság ugyanúgy

16

The manifestation of the stress on the skeletal muscles and different illnesses as outcomes. The answers of one’s body to the stress in nowadays are the same as it were in the prehistoric age but the stressors had been changed both physical and temporal. These days increasingly the psychic and spiritual failures work as stressors. When the overstrung state has been fossilized in the organism, it can get into the state of the cronical stress. In this state the organism produces different distress signals, which can present themselves as locomotor disorders or organical illnesses. Keywords: stress, myofibrositis, degenerative chain-reaction, head-ache, chest-pain, panic attacks, backache, knee-ache

stresszorként („energia vámpírként”) hatnak az egyénre és különböző betegségeket okozhatnak. A mai kor embere számára ismerős stresszingerek az állandó időhiány, a szorító határidők, a létbizonytalanság, a múltban még szilárdabb családi kötelékek fellazulásai, vagy a házasságok gyakoribb felbomlásai. A jelenkor életmódbeli tényezői közül a mozgásszegény életmódot kell kiemelni: a mozgáshiány már önmagában is stresszor. Az idők folyamán a stressz és az ember viszonyában az ember testi reakciója változatlan maradt. A stressz viszont felszaporodott, valamint a mai kor embere a társadalmi elvárások miatt már nem engedheti meg magának azt – amit kőkorszaki őse –, hogy fizikailag szabadjára engedje érzelmeit: nem harcolhat az adott pillanatban és nem menekülhet el a helyszínről.(Fight or flight reakció.) Hadd kapcsoljuk ehhez a gondolathoz a számítógépes játékok negatív stresszfaktorként működő, az előbb említettekkel magyarázható káros hatásait. (Baureis és Wagemann, 2006)

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

A stressz élettani lefolyása A stressz szót Selye János alkalmazta először a generális adaptációs szindróma helyett, tehát a kifejezés a külső hatásokra fellépő emberi, belső reakciókat jelenti (Seyffarth,1972). Stresszorok, vagy stressz-ingerek azok a különféle külső ingerek, amelyek egyfajta riadókészültséget váltanak ki az emberből. Mindenféle akut stresszreakció során az agy ugyanazon mechanizmussal, a másodperc tört része alatt aktiválja a testet: a vérnyomás emelkedik, a pulzus és a légzés felgyorsul, a szimpatikus idegrendszer működése fokozódik, az izmok és az agy készenléti állapotba kerülnek. Ez a támadási és/vagy menekülési („fight or flight”)reakció. Ebben az állapotban rendkívül nagy erőket mozgósít a szervezet, tehát értelemszerűen több regenerálódási időre lenne szüksége. Többre, mint amennyivel a jelenkor embere rendelkezik. A tartós kudarcokra, vagy a túl hosszú időn át tartó terhelésekre a szervezet belekerülhet

Sportorvosi Szemle

a krónikus stressz állapotába. Ebben a szakaszban a riadókészültség alaphelyzetté válik. A hormonális szabályozás felborul és az idegrendszer már a nyugodtabb periódusokban sem csökkenti a vérnyomást és a pulzust. A szervezetben állandósul a „túlfeszített” állapot, ekkor csökken a szervezet energiaszintje és a szervrendszerekben diszfunkció, túlterhelés majd kimerülés alakul ki (Lángfy, 2002). A szervezet vészjelzései betegség formájában bárhol jelentkezhetnek: megnyilvánulhatnak például fej-, gyomor- vagy izomfájdalmakban is. A stressz következtében kialakuló betegségek megjelenhetnek a belső szerveken és a mozgásszerveken is. Ezek a pszichoszomatikus betegségek. A testi fájdalom, betegség által kiváltott nyugtalanságot, ingerlékenységet szomatopszichikai betegségnek nevezzük. (Seyffarth,1977) Szoros összefüggés figyelhető meg a nem-sportoló krónikus stressz-állapota és a sportoló túledzése között (Lángfy, 2002). Jelen írás elsősorban a stressz izmokon manifesztálódott hatásaira és azok egy-egy lehetséges következményeire koncentrál caudálisból craniális irányba. Hangsúlyozandó azonban, hogy az alább említett betegségek okai nem tekinthetők kizárólagosan a stressz következményeinek.

1. táblázat / Table 1. Elsô müködési csoport – tónusos izmok (forrás: Somhegyi A. és munkatársai: Tartáskorrekció, 2003)

2. táblázat / Table 2. Második müködési csoport – fázisos izmok (forrás: Somhegyi A. és munkatársai: Tartáskorrekció, 2003)

A izmok csoportosítása és rekaciója A testtartásért felelős izomcsoportok közötti egyensúly felborulását az egyoldalú terhelés, a mozgásszegény életmód, a fáradtság és a fájdalom okozhatják. Az izomegyensúly felborulását a tónusos izmok fokozott tónusa és a fázisos izmok gyengülése jellemzi. A vázizomzatot Janda, Lewit és Sachse sorolták e két csoportba (1. és 2. táblázat). A tónusos izmok – melyek első sorban vörös izomrostokból állnak – fő funkciója a test stabilizálása a gravitációval szemben. Lassan aktivizálódnak, de tartós munkára képesek és a regenerációjuk rövid idő alatt megy végbe. A fázisos izmok ezekkel ellentétben elsősorban fehér rostokból állnak és fő funkciójuk a Sportorvosi Szemle

mobilizálás. Gyorsan aktivizálódnak, de gyorsan is fáradnak és regenerációjukhoz hosszú idő szükséges (Somhegyi és mtsai, 2003).

Az ízületeket áthidaló izmok végezhetnek hajlítást, vagy feszítést. Az általános szabály az, hogy ha egy ízület egyik oldalán rövidülnek

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

17

az izmok, akkor a másik oldalán az ellentétes működésű izmok feszessé, emiatt érzékennyé válnak. (Seyffarth, 1977) Az ízületet áthidaló izom tónus-egyensúlyának felborulásakor a nyugalmi tónusának az egyensúly zavara jön létre. Az ízületekben és az izmokban való károsodás három szakaszban megy végbe. Ez a degeneratív láncreakció. (Lángfy, 2003): 1. Algo-diszfunkció (diszfunkció és fájdalom jellemzi) 2. Degeneráció (anyagcsere zavar, gyulladás jellemzi) 3. Destrukció (a szöveti szerkezet megváltozása jellemzi) A mozgatórendszer működészavarai gyakorlatilag előre jelzik a szervezetben várható károsodásokat, a kísérő fájdalommal járó mozgáskorlátozottság pedig fékezi a szervezeti energiával való „rablógazdálkodást”. Ezt a jelenséget Lángfy a szervezet automata biztosítékának nevezte el. (Lángfy, 2002) Az izom myofibrositise A fokozott tónusú, túlterhelt izom először érzékennyé válik. Állaga először tésztaszerű, majd szilárd, egyes esetekben pedig kemény. A myofibrositis (az izom kóros elváltozása) több stádiumban megy végbe. Az első fázisban keringési zavar (mely inkább a vénás vér visszaáramlását érinti) következtében vér és szöveti nedvek gyűlnek össze az izomban. Ezeket azok a vazomotorikus idegrostok befolyásolják, amelyek a véredényeket idegzik be. A szöveti sérülések során hisztamin termelődik, amely a perifériás véredények tágulását okozza, a legkisebb véredényekből (kapillárisokból) pedig vérsavó szivárog ki. Mindezek hozzájárulnak egy – a normális szövetnedvnél könnyebben alvadó – fibrin tartalmú vizenyő képződéséhez. A keringési zavarban érintett izomrész kötőszövetes átalakuláson megy keresztül: a fibrintartalmú vizenyőben lassan új kötőszövet alakul ki, mely a vizenyő megszűnése után összezsugorodik. Az izomnak 18

ez a része szilárd állapotú kötőszövetes heggé válik és ez összenövésekhez vezethet a bőr, az izmok és a csontok között. Később a kötőszövet fokozottan zsugorodik, ami az érintett izom tartós rövidüléséhez vezet, mely által mozgatott ízületben kontraktúra, vagyis csökkent mozgásképesség alakul ki. Az elhalt szövet mint idegen test ingerli a szervezetet, melyre az aszeptikus gyulladással, azaz megnövelt vérhozammal és fagocitózissal reagál. A gerincvelő – részben a fájdalmi impulzusokat közvetítő rostok, részben a vér átáramlásáért felelős (vazomotoros) rostok segítségével – érzékeli az izom helyi reakcióját (myofibrositis). Érző sejtjei túlérzékennyé válnak (ingerlékeny állapot megnyilvánulása) és különféle irányokba, de visszafelé az adott izomhoz is küldenek ingerületeket, mely következményeként az hosszan tartó feszült állapotba kerül. Ez a tónusos fájdalmi reflex (Seyffarth, 1972). A myofibrositises csomóból még más,

távolabb elhelyezkedő izomcsoportok működését gátló impulzusok indulnak ki. A funkcionális neuritis fogalmát Seyffarth alkotta meg arra jelenségre, amikor a myofibrositises csomó azon a ponton nyomja az ideget, ahol az szűken helyezkedik el, melynek következtében idegfájdalom-, vagy gyulladás keletkezhet. Az izmokat beidegző idegek egyes izmokat átfúrva „izomalagutakban” futnak. Az izom tartós feszülése vagy kötőszövetes hegesedése rendkívül károsan hat az idegre: sértheti azt és ronthatja annak saját vérellátását és nedv- (neurolympha) keringését. Az ideg által ellátott területeken fájdalom és csökkent bőrérzés valamint a beidegzett izmok erejének csökkenése tapasztalható. Ez az alagút szindróma, melynek első leírása Seyffarth nevéhez fűződik. E jelenségeket később zsibbadás is követheti (Seyffarth, 1977). A rövidült izom maximális fájdalmi pontjai a trigger-pontok (TP) (Lángfy, 2002) (1. ábra).

1. ábra / Figure 1. Leggyakrabban rövidült izmok / The most frequently shortened muscles (Janda: Muskelfunktiondiagnostik, 1986)

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

Sportorvosi Szemle

Görcsös állkapcsi izmok Az álkapcsi izmok közül a m. masseter, m. temporalis stabilizálják az állkapcsot és közreműködnek a rágásban. A gyakran összeszorított fogsorok (mely az egyik emberi reakció a stresszre) következtében ezek az izmok görcsös tónusba kerülnek, amely oka az alvásban történő fogcsikorgatásnak, ami a fogazatra koptató, káros hatással van. Ezeknek az izmoknak a myofibrositise lehet továbbá a fejfájás egyik okozója. (Seyffarth, 1977) Merev nyakizmok 1969-ben a bécsi Neurológiai Egyetemi Klinikán a fejfájással kapcsolatban kutatást végeztek. Szignifikáns összefüggés mutatkozott a fáradtság, a nyakfájás és a fejfájás között. Gutmann kutatási eredményeinek felhasználásával Tilscher az izomeredetű fejfájásokat következőképpen osztja fel (Tilscher, 2007): • • • •

távolra ható fájdalmi reflexek tartáshiba mozgás-zavar a belső alapfeszültség szintjének emelkedése (pszichés)

A nyakon hátul négy egymást fedő izomréteg található. A mély réteg, közvetlenül a csigolyák és az ízületek fölött, a semispinális réteg, a spleniusok és a levator scapulae rétege és a felületes réteg. Ez utóbbi alkotói: a musculus trapezius, a musculus sternocleidomastoideus, melynek csak a hátsó-felső része tartozik a hátulsó nyakizmokhoz (Kapandji, 2007). A felsorolt izmok (a m.trapezius alsó szakaszának kivételével) fokozott tónusa fokozott nyaki lordosist okozva a nyakcsigolyák foramen transversariumaiban futó arteria vertebralis presszióját idézheti elő. Ez a rossz vérellátás következtében a tarkótájékon okozhat fejfájást. A hosszú időn át mereven tartott nyak a területen való mészlerakódáshoz vezet, amely egyes esetekben az ideggyökre nehezedő nyomás kialakulását is eredményezheti. Az ideggyökök a gerinccsatornát a foramen intervertebrale-n hagyják

Sportorvosi Szemle

el. (Kapandji, 2007) A C1 és C2 gyök sérülésekor migraine cervicale, tarkótáji fájdalom jelentkezhet, a C3 és a C4 gyök sérülése a nyak hátsó részén okoz fájdalmakat. A nyakon elöl találhatók a scalenus izmok. Fokozott tónusuk (mely gyakran emelten tartott váll esetén, vagy rossz légzési technika esetén jöhet létre) a középső és az elülső scalenus izom között áthaladó plexus brachialis (nagy karidegfonat) nyomását okozhatják. Az ideggyökre, vagy idegre nehezedő nyomás nemcsak az izomerő csökkenését okozhatja, hanem az egész idegpálya mentén fájdalmat és zsibbadást okozhat (cervicobrachialgiák). A C5 gyök érintettségekor a fájdalom a vállban lokalizálódik. A C6 gyök sérülése a kar radiális részében és a hüvelykujjban jelentkezik. A C.7. gyök érintettségekor a fájdalom, zsibbadás vagy érzéketlenség a kézháton és a II.–III. ujjon, a C.8. gyöké pedig a IV.–V. ujjon és a kar ulnaris oldalán tapasztalható. (Perjés, 2005)

mot (Seyffarth, 1977). A légzési segédizmokat összevetve a belégzésben segédkező izmok lényegesen erősebbek, melyek a „tokszabály” (Lángfy, 2000, Lewit, 1983) elvén a légzési középállást felfelé tolják és ez folyamatos pihegő légzést eredményez. A teljes gázcsere már nem jön létre (légszomj), mert a használt levegő nem képes kiürülni a tüdőből, csak erőteljes sóhajtás vagy ásítás segítségével. A csökkent oxigénfelvétel szöveti hypoxia kialakulásához vezet (Lángfy, 2002). A nyakizmok és bordaközti légzőizmok túlterheltsége miatt a mellkas elmerevedik, mely mellkasi fájdalom formájában jelentkezik többnyire a bal oldalon. A légzésgörcs komolyabb eseteiben a rekesz már teljesen mozdulatlan a belégzéskor. Ha ez a jelenség hos�szabb ideig áll fent, tüdőtáguláshoz (emphysema) vezethet, amely a vérkeringés rosszabbodását és krónikus bronchitist vonhat maga után. Asztma esetén a légzésgörcs egy bizonyos fokáról van szó. (Seyffarth,1972)

Légzés szervrendszeri diszfunkció A legfontosabb belégzőizmok: mm. intercostales externi, diaphragma, mm. levatores costarum breves et longi. A belégzéskor segédkező izmok: mm. scaleni m. sternocleidomastoideus, mm. rhomboidei, m. serratus anterior, m. serratus posterior superior, m. trapezius, m. pectoralis major, m. pectoralis minor, m. latissimus dorsi, m. subclavius. A legfontosabb kilégzőizmok: mm. intercostales interni, mm. subcostales, m. transversus thoracis. A kilégzéskor segédkező izmok: m. rectus abdominis, m. iliocostalis, m. longissimus thoracis, m. serratus posterior inferior, m. quadratus lumborum. (Janda, 1986) Helyes belégzéskor a rekesz dugattyúként tolja lefelé a hasi szerveket. Ezzel egyidejűleg a mellkas alsó része a bordaközti izmok segítségével tágul. Ez tehát az alhas tágulásában mutatkozik meg. Az ideges légzésű egyének belégzéskor a mellkasukat emelik fel a nyakizmokat használva, kevésbé pedig rekesziz-

Mellkasi fájdalmak A fentebb említett rossz, ideges légzési technika a mellkas felső részét és a nyakizmokat veszi igénybe. A feszült nyakizmok ideggyökökre ható nyomása fájdalmakat idézhet elő szívtájékon, a karban és a lapockák között (scalenus-syndroma). A helytelen, ideges légzés a mellkas izmait főleg a bal oldalon terheli túl. Emiatt érzékeny, fájdalmas myofibrositises csomók alakulnak ki a bordák között, a szegycsont közelében, a mellmirigyek alatt és köldök tájékon. A szegycsont közelében levő érzékeny pontok nyomása pedig kellemetlen érzést vált ki a torokban (Seyffarth, 1972). Pánikzavar Ha az előbb leírt mellkasi fájdalmakat felgyorsult szívdobogás (tachycardia) és légszomj kísérik, azok az egyénből félelmet és értetlenséget váltanak ki. Kísérheti a jelenséget halálfélelem is. Emiatt a félelem miatt az egyén fokozottan figyeli szívverését, légzésének üte-

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

19

mét. Ez a testre irányuló fokozott figyelem az internalizáció. Ezzel párhuzamosan negatív anticipáció fejlődik ki, amely azt jelenti, hogy az egyén aggódik, hogy a kellemetlen tünetek újra és bizonyos szituációkban fognak jelentkezni. Az átéltek miatti értetlenség, az internalizáció és a negatív anticipáció kombinációja egyfajta szorongás- vagy pánikciklus kialakulását okozza. Tehát a reakció észlelése félelmet gerjeszt, a félelmet kísérő „üss vagy fuss” reflex pedig még inkább felerősíti a testi reakciókat. Ez a megerősödött reakció még nagyobb félelmet indukál az egyénben, aki így öngerjesztett pánikrohamba hajszolja bele magát (Peurifoy, 1998). A magas vérnyomás A magas vérnyomás egyik alapvető oka a nagy izomcsoportokban való csökkent véráramlás, mely egyrészt mozgásszegény életmód miatt, másrészt a tartós összehúzódás miatt alakulhat ki (utóbbit több tényező is eredményezheti). Az izom-összehúzódás áttevődik az erekre, ami emeli a vérnyomást (Thrash és Thrash, 2008). A gerinc melletti izmok fokozott tónusa A sokáig fennálló szorongásos feszültség hatására tartós elváltozások keletkeznek az idegrendszer által beidegzett izmokban és a belső szervekben. A fokozott stressz túlérzékennyé teszi az idegrendszert, melynek válaszimpulzusai a belső szervek felé is terjednek. Az impulzusokat a gerincvelő vezeti (Seyffarth, 1977). A háton a fokozott tónusú izmok (mely tónusfokozódás a csigolyák közelében haladó m. erector spinae, mint az egyik leggyakrabban rövidülő izom fokozott tónusának következménye is lehet) blokkot hozhatnak létre két vagy több szomszédos csigolya között. Ez a blokk közvetlenül az érintett szakaszon a kilépő idegeket irritálja, közvetve pedig az ideg által beidegzett szervet gyengíti. Tehát egy-egy belső szerv betegségének oki magyarázata ebből az irányból is megköze20

líthető. A mozgatórendszert érintő hatásra Lángfy által kezelt és leírt nőbeteg példája említhető, kinek D12-es csigolyájának diszpozíciója a bal oldali m. psoas major rövidülését okozva ugyanezen oldali tibia periostitiseként manifesztálódott. (Lángfy, 1999) A háti szakasz fokozott kyphosisa (melyet a m. levator scapulae, a m. trapesius felső része és a m. pectoralis major rövidülései okoznak) a gerinc alsó szakaszán fokozott ágyéki lordosissal kompenzálódik rövidítve ezen a tájékon is az izmokat, mely a terület fájdalmasságát (derékfájás), vonhatja maga után. Emésztés szervrendszeri diszfunkció A gyomor és bélcsatorna funkciózavarainak következményeiként az emésztőnedvek kiválasztásának az egyensúlya borulhat fel. Termelődhet túl sok, vagy éppen túl kevés gyomorsav. A bélműködés fokozódhat (hasmenés) vagy renyhülhet (székrekedés). Ezek a testi reakciók gyomorfekélyhez vagy bélhuruthoz is vezethetnek. A kevés gyomorsavtermelés csökkent emésztőképességet eredményez, főleg a cellulóz tartalmú ételek (kenyér, zöldségfélék, burgonya) fogyasztásának esetén. Az ennek következtében felgyülemlő levegő a belekben felnyomja a rekeszt mellkasi fájdalmat és szaporább szívdobogást okozva (gastro-cardialis

syndroma) (Seyffarth,1972). Az emésztőrendszer középső és alsó szakaszának gyulladásainak hatására megváltozik a vastagbél baktérium-flórája. Ez a fehérjék rothadását és a szénhidrátok erjedését vonja maga után. Káros testidegen anyagok (mérgek) keletkeznek, amelyek felszívódva káros hatással vannak a szervezetre. (Lángfy, 2002) A m. tensor fasciae latae görcse és következményei A m. tensor fasciae latae nyugalmi tónusának központja az agytörzs részét képező hídban van. Egyoldalú rövidülése több testrészen okozhat fájdalmat (2. ábra). A korábban már említett „tokszabály” értelmében ciklikus mozgásokban (kötelezően) jelenlévő pihenési fázis adott oldalon megszűnik egy izomban, ha ugyanazon a csonton eredő/tapadó valamelyik ellenoldali rövidült izom vagy antagonista izma nem teszi lehetővé a pihenési fázis létrejöttét (Lángfy, 2003). Így a m. tensor fasciae latae tónusfokozódásának következtében az ellenoldali m. quadratus lumborum fáradtsági rövidülése lép fel. Ez az izomtónus fokozódás oka lehet a fentebb említett ideggyöktáji izgalmaknak, fájdalmaknak az ágyéki szakaszon. Az izom rövidülése azonos oldalon csökkent kirotációt okoz a csípő ízületben. Az izom antagonistája, a m. sartorius (a pes anseriuson tapad) feszül

2. ábra / Figure 2. A m. tensor fasciae latae rövidülésének következményei / Consequences of the shortenings of the m. tensor fasciae latae (Lángfy, 2003)

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

Sportorvosi Szemle

térdfájás kíséretében (Lángfy, 1999). M. gastrocnemicus és m.soleus görcse A vádli rövidülése (összetevői tagjai a leggyakrabban rövidülő izmok csoportjának) megnyilvánulhat magának az izomnak kellemetlen, görcsös fájdalmában valamint az Achilles-ín tapadásánál (tuber calcanei) megjelenő fájdalomban is. Ezeknek az izmoknak fokozott tónusa mechanikai okokból a talpi rövid hajlítók fokozott tónusát vonhatják maguk után, melyek izomgörcshöz, fájdalomhoz vezetnek a talptájékon.

Irodalom 1.

Baureis H. és Wagemann C.: Hatékony tanulás kineziológiával. ZPress, Budapest, 2006. 41. 2. anda, V.: Muskelfunktiondiagnostik. Volk und Gesundheit. Berlin, 1986. 24. 3. Kapandji I. A.: Az ízületek élettana. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2007. 232.o; 252. 4. Lángfy Gy.: Passzív kimozgatás a komplex fizioterápia gyakorlatában. Sportorvosi Szemle, 1999/2/40: 92–93. 5. Lángfy Gy.: Regenerációs lehetőségek „krónikus stresszállapot” túledzés esetén. Magyar Edző 2002.4:16, 18.

6. Lángfy Gy.: „Automata biztosíték” az emberi szervezetben. Recept 2002/13/4: 17–18. 7. Lángfy Gy.: Einsatz der MFT in der Sportmedizin an: Symposium der Neuen Wege der Energiemedizin. Wien, Jugendstillteater Otto Wagner Spital. 2003. 09. 19. 15:10h-15:45h 8. Lángfy, Gy., Czeglédy K.: Treatment in early phases of sport injuries by weighlifters with Magnetotherapy. 2nd International Conference on Weightlifting and Strength Trainig Ipoh, Malaysia19th–21st. November, 2000. 9. Perjés K.: Ortopédia, Budapest, 2005. 71–72. 10. Peurifoy R. Z.: Szorongás, fóbiák, pánik. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1998. 14–15. 11. Seyffarth H.: Lazíts és légy egészséges! Gondolat, Budapest, 1972. 26–29.o; 121.o; 136.o;138– 141.o; 144. 12. Seyffarth H.: Gyermekedről van szó. Gondolat Kiadó, Budapest,1977. 9., 54., 64–67., 90. 13. Somhegyi A. és munkatársai: Tartáskorrekció. Magyar Gerincgyógyászati Társaság, Budapest, 2003. 7. 14. Thrash A., Thrash C. : A magasvérnyomás-betegség természetes gyógymódjai. BIK Könyvkiadó, Budapest, 2008. 34–37. 15. Tilscher H.: Die Kopfgelenke und ihre besondere Bedeutung beim Kopfschmerz. Manuelle Medizin, Springer, Berlin Heidelberg 2007. 4: 243–245

16. Lewit K., Sachse J.: Kapselmuster nach Cyriax. Manuelle Medicin, Jochan Ambrosius Barth Leipzig 1983. 167, 168, 382. Szerző elérhetősége: Abonyi Barbara H–1165 Budapest, Veres Péter út 111–113/a email: [email protected]

Szavazás Tisztelt Olvasónk!

Kérjük, szavazatával segítse annak eldöntését, hogy 2009-ban melyik eredeti közlemény, folyóirat referátum illetve áttekintô közlemény nyerje el a „Nemessúri” díjat. Közlemény címe: ...................................................................................................................................................................... Elsô szerzô: .............................................................................................................................................................................

A szavazócédulát kérjük a fôszerkesztô nevére, a szerkesztôség címére (Dobos József, Sportorvosi Szemle, 1123 Budapest, Alkotás u 48 vagy [email protected]) elküldeni. A szavazók között 1 évi tagdíj jóváírást sorsolunk ki, de lehet névtelenül is szavazni. Fénymásolt szavazólapot is elfogadunk.

Sportorvosi Szemle

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

21

G

a k o r l a t i

s p o r t o r v o s l á s

Sportolók EKG-ja. Nem kórjelző normál variánsok és további vizsgálatokat indokoló EKG jelek Apor Péter Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Kara, Országos Sportegészségügyi Intézet, Oxygen Wellness, Apor-Med BT. Sportolók szűrésekor egy 32 ezres mintán mintegy 12 százalékban láttak a normálistól eltérő EKG görbét. Kevesebb, mint 5 százaléka bizonyult kórjelzőnek, míg 7 % -a sportolókon észlelhető normál variánsba tartozott. A normál variánsok ismerete csökkenti a felesleges további vizsgálatokat valamint javítja a vizsgálat specificitását, így aggódást és pénzt takarít meg. Az Európai Kardiológiai Társaság, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, az UEFA és a FIFA javasolja a 12 elvezetéses EKG egy-kétévenkénti ismétlését a hirtelen szívhalálhoz vezető betegségek kiszűrése céljából (17, 21). Az amerikai gyakorlatban ezt nem látják szükségesnek, az EKG nem túl magas specificitása, a téves pozitív esetek további vizsgálatának anyagi és pszichés terhei valamint az EKG-val nem (sem) felismerhető halálokok nem jelentéktelen előfordulása miatt. Tehát kulcskérdés a „sportolók EKG-jának” részletes ismerete (12), a kórjelzőtől elkülönítés ismérvei. Az EKG-val vagy anélküli szűrés „pro” és a „kontra” érvei több friss

közleményben kerültek ismertetésre (5), a Br. J. Sports Med. 2009, 9. száma ezekkel foglalkozik. Egy amerikai álláspont az, hogy mielőtt az EKG bevezetését szorgalmaznák, vezessék be mindenütt az Amerikai Egyesült Államokban terjesztett 12 pontos szűrést, amely a családi és egyéni anamnézisből, valamint a fizikális vizsgálattal észlelhető jelek kereséséből áll (24). Brazília még küzd a szűrés bármilyen formájának bevezetésével (2). Gyermekgyógyászi vélemény az, hogy mivel a legtöbb hirtelen halál genetikai eltérésen alapul és a legtöbbször figyelmeztető jelek előzik meg, az egyéni és családi anamnézisnek van kiemelkedő szerepe (3). A FIFA a 2006-os világbajnokság előtt kötelezte a résztvevőket az összes játékos anamnesticus, fizikális, 12 elvezetéses EKG és echokardiográfiás adatai megküldésére (29). A nyugalmi EKG-t 4,8%-ban kórosnak minősítették a szakértő elemzők, az elküldött echokardiogram 1 százalékban súlyos szívbetegség komoly gyanúját vetette fel. Az egységes szűrés beveze-

tése mellett tör lándzsát Papadakis és Sharma (22). Az EKG bevezetése javítja a szűrés érzékenységét, de a téves pozitív esetek emelkedésével jár (1). Az 5,4 millió lakosú Dániában 2000– 2006 között 5662 hirtelen halálozás történt. Ezekből 15 volt sportolással kapcsolatos, nyolc sportolónak voltak korábbi tünetei. Az előfordulás 1,21 eset / százezer sportoló / 1 évre, az átlag népességben hasonló. 12–35 éves korosztályban 3,76 a hirtelen halál gyakorisága, így Dániában a sporttal kapcsolatos hirtelen szívhalálozás ritkasága a szűrés bevezetése ellen szól (14). Minnesotaban a hirtelen szívhalálozás ritkább (0,96) mint Veneto tartományban (2,1), ahol EKG-val is szűrnek. Az anamnézis és a fizikális vizsgálat mellett érvelt Maron (19) és a 2000-es évekre mindkét területen 0,43 illetve 0,90-re csökkent a halálozás. Norvégiában 1990-1997 között 294 hirtelen halálesetet regisztráltak a 15–35 éves korosztályban, s közülük 23-ról (0,9/százezer sportoló) bizonyosodott be a sportolással kapcsolatos történés (27). Tizenegynek

Szavazás Tisztelt Olvasónk!

Kérjük, szavazatával segítse annak eldöntését, hogy 2009-ban melyik eredeti közlemény, folyóirat referátum illetve áttekintô közlemény nyerje el a „Nemessúri” díjat. Közlemény címe: ...................................................................................................................................................................... Elsô szerzô: .............................................................................................................................................................................

A szavazócédulát kérjük a fôszerkesztô nevére, a szerkesztôség címére (Dobos József, Sportorvosi Szemle, 1123 Budapest, Alkotás u 48 vagy [email protected]) elküldeni. A szavazók között 1 évi tagdíj jóváírást sorsolunk ki, de lehet névtelenül is szavazni. Fénymásolt szavazólapot is elfogadunk.

22

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

Sportorvosi Szemle

infarktus, ötnek myocarditis okozta a szívmegállását, és egyetlen jobb kamrai dysplasia sem volt, hipertrófiás cardiomyopathia is csak egy. Ez nagyban különbözik más közlésektől. Közlésük szerint a hajlamot az infarktusra a nyugalmi EKG aligha tárhatta volna fel. Az elhaltak egy kivételével férfiak voltak, mint más országokban is zöme férfi. A panaszmentes nőkön is érdemes EKG-t készíteni? A hipertrófiás cardiomyopathia után a rendellenes coronaria eredés a leggyakoribb halálok a sportoló fiatalokon. A jobb coronaria eredés a bal coronaria sinusból (ARCA) a gyakoribb, a négyszer ritkább bal coronaria eredés az anterior sinusból a veszélyesebb, ennek is csak az egyik típusa a négyből, s ez is csak a 35 éves kor alatt (6). Jelző tünetek (palpitáció, mellkasi fájdalom, syncope) esetén stressz-echo vagy szcintigráfia vezet a diagnózishoz, a nyugalmi EKG nem kórjelző. Bár igen sok érv szól az EKG vizsgálat bevezetése mellett, óvatosságot tanácsol például Thompson (28), amíg megbízható nemzeti regiszter nem segíti a hirtelen szívhalál gyakoriságának megismerését (hány esetben volt valóban rejtett a betegség és hányan tudtak a bajról, csak nem vették figyelembe az orvosi tanácsot, hányan voltak előtte szűrésen, és amíg biztos adatokat nem tudunk a specificitás és a szenzitivitás eltérései miatt a költséghatékonyságról). Az EKG-val végzett szűrés ugyan javítja a betegség felismerését és a specificitást (ez jó hír), de növeli a tévesen pozitív leletek miatt a további vizsgálatok számát. Ezek magas költségével is érvel O’Connor és Knoblauch (20) az EKG-szűrés ellen. Gyakori érv a költség-haszon kérdése: a sok téves pozitív EKG lelet utánvizsgálata nagy anyagi terhet (és aggodalmat) jelent. Wheeler és mtsai (30) elemzése szerint az EKG hozzáadása a szűréshez 1000 sportolónként 2,06 életévet menthet meg 89 dollár személyenkénti kiadással. Ez megmentett évenként 42.900 dollárba kerül, míg az anamnézis plusz fizikális vizsgálat 2,6 életévet ment meg 1000 sportolóra számítva személyenként 199 dollár árán, megmentett életévenként 76.100 dollárért – a nem-szűréssel szemben. A szerzők is hangsúlyozzák, hogy országonként különböznek Sportorvosi Szemle

a betegség-gyakoriságok, ami a szűrés hatékonyságát és költségeit jelentősen befolyásolják. Sokkal drágább, ha új szervezeti struktúrát kell létrehozni, mint a meglévő továbbfejlesztése. Mérlegelést kíván az EKG-szűrés bevezetése költséghatékonyság oldalról, de szerintük kifizetődő lehet. Megelőzés céljából felvetették az egyszeri EKG vizsgálat elvégzését a középiskolai és főiskolai felvétel során minden hallgatón. A sportolás közbeni hirtelen szívmegállás 486 esetét csupán a betegek 11 % élte túl (11). Ezen a defibrillátorok elérhetősége, szervezési és képzési beavatkozások javíthatnak (10). Néhány adat a szűrések során talált eltérések előfordulásáról: Firenze Sportorvosi Intézetében 30 ezer versenyengedélyre jelentkezett főleg férfi 6 százalékában találtak abnormális 12 elvezetéses nyugalmi EKG-t, ezek négyötöde ártalmatlan jel volt. A terheléses EKG 4,9%-ban volt pozitív a normális nyugalmi EKG mellett. Mindössze 196 személyt (0,6%) találtak a versenyzésre alkalmatlannak, négyötödüknek csak a terhelés során alakultak ki a kórjelző eltérések (26). 1220 fiatal 7,4 százalékát kellett további vizsgálatoknak alávetni: 0,9 százalékukat az anamnézis, 0,08%-ot a fizikai vizsgálat, 6,4%-ot a nyugalmi EKG miatt (4). Baggish és mtsai (1) 510 főiskolás sportoló között 2,2%ban láttak echokardiográfiával kóros jelet, e 11 sportolóból csak ötüknél merült fel szív abnormalitás az anamnézis és a fizikai vizsgálat során, míg a nyugalmi EKG a 11-ből 10-nél tért el a normálistól – az EKG-val kiegészült szűrés ily módon 90,9%-os specificitású volt. Azonban az EKG 16,9%-ban téves pozitív jelzést adott, míg az anamnézis plusz fizikális vizsgálat csak 5,5%-ban. Az EKG kiegészítés tehát javítja az érzékenységet: több ténylegesen beteg kerül felismerésre, ugyanakkor növeli a tévesen pozitívnak vélt eseteket. Ez utóbbi arányt csökkenti, ha szorosabbra vonjuk a „kóros” jelek listáját és nagyobb szakértelemmel leletezünk. Tájékoztatásként az iskoláskorúak katasztrofális sérüléseinek előfordulása Zemper és mtsai 2010 gyűjtéséből: a jégkorongban 2,4 /százezer sportoló, az amerikai labdarúgásban és a szer-

tornában 1,8 / százezer fő halálozást közölnek a statisztikák. Autóbalesetben évente öten halnak meg százezer 10–15 éves közül! A commotio cordis az ütközéssel járó sportágak veszélye: 128 esetet találtak, és csupán 16 százalékuk élte túl. A normál sportolói EKG variánsok ismertetése Kereszty (16), Higgins és mtsai (13), Corrado és mtsai (7, 9), Pelliccia és mtsai (23) közleményei alapján készült. Nemek és rasszok szerint is jelentős különbségek vannak az előfordulások gyakoriságában. A légzési aritmia általában 10%os R-R változásokkal, a Heart Rate Variancia elemzéssel is bizonyítottan a gyakori, normális jelenségek közé tartozik. A légzéssel nem összefüggő sinus aritmia terhelésre eltűnik az egészséges sportolón. A sinus bradycardia (50-es pulzusszámig, de olykor ennél is jóval ritkább szívverés az ébredéskor) az állóképességi sportolók harmadánál látható. Az extrém állóképességi edzettséggel együtt előforduló, éjszaka akár 30/perces bradycardia 2 másodperces szisztolé-kimaradással jár. A terhelésre legalább 100 ütés/percnyi emelkedés a normalitás kritériuma. A PQ szakasz megnyúlása bradycardiában gyakori, ha atropin vagy terhelés hatására 0,2 sec alá normalizálódik, biztosan nem kóros. Kereszty 0,52 sec-os PQ normalizálódását is leírta épnek tartott szívű sportolón. Elsőfokú AV-blokk akár 7%-ban előfordul, terhelésre a PQ rövidül. Mobitz I típusú másodfokú AV blokk (Wenckebach periodicitás), junkcionális escape ritmus, légzéssel kapcsolt AV-disszociáció ritka, potenciálisan asystoliás szakaszhoz vezethet. A Mobitz II típusú másodfokú AV blokk nem sportadaptációs jel, kivizsgálást és kezelést igényel. A kronotróp inkompetencia – ha a pulzusszám nem képes a várt maximumot (220-életévek, ±11 ütés) elérni – nem tartozik a sportoló szívet jellemző jelek közé. Az extraszisztolék általában benignusak, és nem a hipertrófia jelei. Az egészséges fiatal férfiakon 1–2%-ban fordul elő, a magasan edzett sportolókon viszonylag gyakoriak. A jobb kamrai aritmogén hyperplasiát extraszisztolék, inkomplett jobbszárblokk,

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

23

a V2–5-ben negatív T-k jellemzik, az ST szakasz nem emelkedett. Ha terhelésre az aritmiák eltűnnek, biztosan jóindulatúak, ha szaporodnak, ha panasszal járnak, további vizsgálat indikált. Kamrai ES-ek inkomplett jobb szárblokkal és negatív T-kel a V3–6-ban az aritmogén jobb kamrai cardiomyopathia gyanúját keltik. Az inkomplett jobb szárblokk: RSR,vagy SRS, a V1-ben, 0,12 mpnél nem hosszabb QRS, a V1-ben 8 mm-t meg nem haladó R, terminális R, amely a V6-ban 6 mm-nél nem magasabb, egynél nagyobb R,/S arány bármelyik V-ben normál személyeken is előfordul, a sportolókon igen gyakran látható. A terminális/másodlagos R hullám (R,) a jobb kamra kifolyási szakaszának aktivációját jelzi. Magas voltage a „sportszív” klasszikus velejárója, ahogy a szembetűnő U hullám, a korai repolarizáció, a nemspecifikus kamrai vezetési késlekedés, és a kissé hosszabb QT is. Fiatalabb sportolókon ezek 6–25 százalékban láthatók. A nagy szívizom tömeg az életkorral fokozódóan magasabb hullámokkal jár, főleg a férfi sportolókon. A prekordiális elvezetésekben akár 25–29 mm-es R vagy S hullám is nem ritkán előfordul. Balkamra hipertrófia jeleket 43%-ban is láttak fiatal sportolókon (23). Ha az „izolált QRS megnyúlás” mellett pitvartágulatot, bal tengelyfordulást, strainre utaló repolarizációt vagy késlekedő intrinsic deflection-t látunk, patológiás okot keressünk: aorta billentyű rendellenesség, hipertónia, hypertrophias cardiomyopathia kizárandó (9). Ha a 35. életév felett hipertrófia korábban nem észlelt EKG jeleit látjuk, echokardiográfia indokolt, emellett az ischaemia kizárására terheléses és egyéb vizsgálat is szóba jön. A benignus korai repolarizáció, izolált J-pont eleváció a V2–5-ben, leginkább a V3–4-ben a J-pont 1–4 mmes emelkedettségével, konkáv felfelé emelkedő ST-vel, magas, széles, szimmetrikus T-kkel nyilvánul meg. Olykor az R leszálló szárán kis csomócska látható. A J-pont és ST szakasz emelkedése bármelyik elvezetésben jelentkezhet, a T felfelé szálló szárán kis konkáv rész is látható, a T karcsú és csúcsos, vagy a T felfelé domborodását negatívba forduló T-hullámrész 24

követheti, ez utóbbi kép hasonlít a Brugada-EKG-hoz (8)! Az óramutatóval ellentétes járású tengelyrotáció, U-hullámok, sinus bradycardia tartozik még a képhez. Az ischaemiával ellentétben nincs reciprok ST depres�szió. A fiatalok 1–2, az edzett sportolók 14 %-ában látható a jóindulatú korai repolarizáció. A terhelés alatt eltűnik a benignus ST emelkedettség 100-as pulzus elérése környékén. Akut mellkasi panasz esetében azonban el kell különíteni a pericarditistől, a myocarditistől, az infarktustól. Az ismételt EKG-k, az enzimszintek, a klinikum, a képalkotó eljárások segítenek ebben. Pericarditisben a végtagi elvezetésekben van az ST eltérés, a PR szakasz süllyedt lehet, az ST szegment iránya más. A V6-ban mérve az ST emelkedése osztva a T magasságával 0,25 alatt van benignus ST emelkedés esetén és e felett a pericarditisekben. A 2 mm-t meghaladó ST emelkedés bradycardiával, hosszabb PQ-val, hypertrófia-jelekkel és magas T hullámmal járhat együtt Juvenilis T-minta fennmaradása gyakori kép a tizenévesek körében: szimmetrikus szárú negatív T-hullámok a V1–V3 elvezetésben, ugyanott ST emelkedettség, magas QRS. A fiatalabb sportolóknál 6–8 százalékban láthatók ezek. A T hullám mindig pozitív marad az I, II, V5–6 elvezetésben. Hasonló a kép kálium hiányban, étkezést követő tengelyállás változáskor, jeges víz fogyasztása után, szorongás, hyperventilatió miatt. Normálisan terhelésre, K-adásra, mély belégzésre az EKG-eltérés eltűnik. A hosszú QT (a Bazett formulával a szívfrekvenciára korrigált érték: QTc a II, V3 és V5-ben mérve a leghos�szabb számít, a férfiakon 440–470, nőkön 460–480 msec-nél hosszabb) oka sportolók körében leggyakrabban valamilyen (gyógy)szer, szója, citruskivonat, elektrolit eltérés. Az öröklött hosszú-QT szindróma hajlamosít hirtelen szívhalálra három génmutációtól függően: fizikai aktivitás (úszás) közben, pszichés emóciókra vagy alvási bradycardia kapcsán. T-hullám rendellenességek is járnak a kóros hosszú QT-vel. A 480–520 msec közötti QT a „szürke zóna”. A családvizsgálat, a Holter-EKG, a terheléskor jelentkező egyéb EKG eltérések és a 2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

genetikai vizsgálat adhatja a választ (15). Az edzés-alkalmazkodásnak betudott hosszú QT edzéselhagyással eltűnik. LQTS-ben a versenysportolás nem engedélyezhető! Az edzéshez való alkalmazkodással járó gyakori EKG eltérések a sinus bradycardia, elsőfokú AV blokk, inkomplett jobb szárblokk, korai repolarizáció, a bal kamra hipertrófia. Nem az edzéshez történő alkalmazkodással magyarázható EKG abnormitások a T hullám inverzió, az ST szegment süllyedés, a kóros Q hullám, a bal pitvar tágulata (0,08 mp-nél szélesebb és kettőzött P), bal tengelyelhajlás/bal mellső hemiblokk (ez esetleg összefügghet a sportolással), jobb tengelyelhajlás/bal hátsó hemiblokk, jobb kamra hipertrófia, kamrai preexcitáció (WPW szindróma, LGL szindróma, Fabry betegség, valamen�nyi rövid PR-rel jár), komplett jobb vagy bal szárblokk, hosszú vagy rövid QT, Brugada-EKG. Az aritmia hajlamot jelző T-hullám (és teljes repolarizáció-) amplitudóváltakozás (T-hullám alternans) kóros jel, nem sportadaptáció! A mikrovoltos eltéréseket észlelő technikával felismerhető (18). Sportolói vonatkozású közleményt erről még nem láttunk, noha a jelenség a magasabb pulzusszám, így terhelés során jelentkezik. A „hirtelen szívhalál” fokozott esélyét felvető/jelző EKG eltérések sportolókon: 1. Negatív T hullám (0,2 mV-nál több) bármely elvezetésben, kivéve a III, aVR és V1. (Kivétel a perzisztáló juvenilis V2–3 negativitás.) 2. A megszokottól eltérő bal kamra hipertrófia (Romhill-Estes pontrendszer; felhívó a SokoloffLyon index; a QRS amplitudó önmagában igen gyakran nagy a sportolókon: S a V1-ben plusz R a V5 vagy V6-ban 3,5 mV-nál nagyobb; S a V1-2-ben 25 mmnél nagyobb; R a V 5–6-ban 25 mm-nél nagyobb; --plusz strain ( ST-T ) jelei vagy egyéb eltérés. 3. Jobb kamra hipertrófia: R a V1ben plusz S a V6-ban 1,05 mVnál nagyobb. 4. ST szakasz (horizontális vagy süllyedő) depresszió. Sportorvosi Szemle

5. Bal pitvar nagyobbodás jele: bifázisos P a V1-ben, ha a terminális rész 0,1 mV-nál mélyebb és 0,04 msec-nél hosszabb. 6. Tengelyelhajlás bármely egyéb abnormitással együtt: 7. Kóros Q-hullám: ha 0,04 msecnél hosszabb és ha az R 5%-ánál mélyebb. 8. Hosszú QT szakasz: ha a frekvenciára normalizált QTc hos�szabb 470 (férfi) és 480 msec-nél (nőkön). 9. Rövid QT szakasz: 80-as pulzusszám alatt a QT-szakasz 300 msec-nél rövidebb. 10. Új keletű komplett bal szárblokk. 11. Epszilon hullám V1–V2-ben. 12. Jobb kamra hipertrófia jele plusz ST depresszió a V1–3-ban 13. Brugada szindróma. 14. T-hullám alternans (repolarizáció alternans). 15. Kamrai preexcitáció.

Irodalom 1.

2.

3.

4.

5.

6.

Baggish, A.L, Hutter, A.M. Jr, Wang, F. et al: Cardiovascular screening in college athletes with and without electrocardiography: A cross-sectional study. Ann. Int. Med. 2010, 152, 269–275. Baptista, C.A., Foronda, A., Baptista, L. P.: Competitive sports for children and adolescents: should an electrocardiogram be required in pre-participation physical examination? Arq. Bras. Cardiol. 2009, 93, 188–195. Campbell, R.M.: Preparticipation screening and preparticipation forms. Pacing Clin. Electrophysiol. 2009, 32, Suppl 2, S15–18. Carro Hevia, A., Fernandez, M., Palacio, A. et al: ECG as a part of the preparticipation screening programme: an old and still present international dilemma. Br. J. Sports Med. 2009, Oct 25 E-publ. Chandra, N., Papadakis, M., Sharma, A.S.: Preparticipation screening of young competitive athletes for cardiovascular disorders. Physician Sportmed. 2010, 38, No 1, April. Cheitlin, MD, MacGregor, J.: Congenital anomalies of coronary arteries: role in the pathogenesis of sudden cardiac death. Herz 2009, 34, 268–279.

Sportorvosi Szemle

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15. 16. 17.

18.

19.

Corrado, D., Biffi, A., Basso, C. at al: 12-lead ECG in the athlete: physiological versus pathological abnormalities. Br. J. Sports Med., 2009, No 9, 669–676. Corrado, D., Biffi, A., Schiavon, M. et al: Low screening cardiologica dell,atleta. Med. dello Sport 2010, 63, 15–24. Corrado, D. at al: Recommendations for interpretation of 12-lead electrocardiogram in the athlete. Eur. Heart J. 2010, 31, 243–259. Drezner, J. A.: Preparing sudden cardiac arrest - the essential role of automated external defibrillators in athletic medicine: a critical review. Br. J. Sports Med. 2009, 43, 702– 707. Drezner, J.A., Chun, S.J., Harmon, K.G. et al: Survival trends in the U. S. following exercise related sudden cardiac arrest in the youth 20002006. Heart Rhythm 2008, Jun 5, 800–801. Drezner, J.A., Berger, S., Campbell, R.: Current controversies in the cardiovascular screening of athletes. Curr. Sports Med. Rep. 2010, 9, 86–92. Higgins, J.P.: Normal resting electrocardiographic variants in young athletes. Phys. Sportmed. 2008, 36, 69–75. Holst, A.G., Winkel, B.G., Theilade, J. et al: Incidence and etiology of sports related sudden cardiac death in Denmark - implications of preparticipation screening. Heart Rhytm. 2010 May 15 E-publ. Johnson, J.N., Ackerman, A.J.: QTc: how long is to long? Br. J. Sports Med. 2009, 43, 657-662 Kereszty A.: Az elektrokardiogram értékelése sportolóknál. Testnev.Tud. Tanács füzetei, Budapest, 1967. Ljungqvist, A., Jenoure, P., Engebretsen, L. et al: The International Olympic Committee (IOC) Consensus Statement on periodic health evaluation of elite athletes. March 2009. Br. J. Sports Med. 2009, 43, 631-643. Lőrincz, I., Szánthó, E., Simkó, J. és mtsai: A fokozott arrhythmia rizikó új markere: a mikrovolt T-hullám alternans pathomechanizmusa és vizsgálat módszerei. Orv. Hetil. 2010, 151, 1215-1224. Maron, B.J., Haas, T.S., Doerer, J.J. et al: Comparison of U.S. and Italian experiences with sudden cardiac deaths in young competitive athletes and implications for preparticipation screening strategies. Am. J. Cardiol. 2009, 104, 276-280.

20. O’Connor, D.P., Knoblauch, M.A.: Electrocardiogram testing during athletic preparticipation physical examinations. J. Athl. Train. 2010, 45, 265–272. 21. Panhuyzen-Goedkopp, N.M.: Preparticipation cardiovascular screening in young athletes. Br. J. Sports Med. 2009, 43, 629–30. 22. Papadakis, M., Sharma, S.: Electrocardiographic screening in athletes: the time is now for universal screening. Br. J. Sports Med. 2009, 43, No 9, 663-668. 23. Pelliccia, A., Culasso, F., Di Paolo F.M. et al: Prevalence of abnormal electrocardiogram in a large, unselected population undergoing preparticipation cardiovascular screening. Eur. Heart J. 2007, 28, 2006-2010. 24. Perez, M., Fonda, H., Le, V.V. et al.: Adding an electrocardiogram to the preparticipation examination in competitive athletes: a systemic review. Curr. Probl. Cardiol. 2009, 34, 586-592. 25. Smulevitz, B., Cordova, F.J., Kim, H. et al: Anomalous right coronary artery origin in a high school athlete. Echocardiography 2010, 27, 348350. 26. Sofi, F., Capalbo, A., Pucci, N. et al.: Cardiovascular evaluation, including resting and exercise electrocardiography, before participation in competitive sports: cross sectional study. BMJ. 2008, 337, 346. 27. Solberg, E.E., Gjertsen, F., Haugstad, E., Kolsrud, L.: Sudden death in sports among young adults in Norway. Eur. J. Cardiovasc. Prev. Rehab. 2010, 17, 337-341. 28. Thompson, P.D.: Preparticipation screening of competitive athletes: seeking simple solutions to a complex problem. Circulation 2009, 119, 1072-1074. 29. Thünenkötter, T., Schmied, C., Dvorak, J., Kindermann, W.: Benefits and limitations of cardiovascular precompetition screening in football. Clin. Res. Cardiol. 2010, 99, 29-35. 30. Wheeler, M.T., Heidenreich, P.A., Froehlicher, V.F. et al.: Cost effectiveness of preparticipation screening for prevention of sudden cardiac death in young athletes. Ann. Internal Med. 2010, 152, 276–286. Szerző elérhetősége: dr. Apor Péter e-mail: [email protected]

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

25

G

a k o r l a t i

s p o r t o r v o s l á s

A versenyzés előtti orvosi szűrés ellentmondásai: itt az idő a reális megoldásra? Apor Péter Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Kara, Országos Sportegészségügyi Intézet, Oxygen Wellness, Apor-Med BT. Egy fiatal sportoló hirtelen halála az érintettek mellett az egész közvéleményt megrázza. Az ütközés okozta szívmegállás a kontakt sportokban fordul elő, agyhalált is külső trauma okozhat. Az ilyen esetek előfordulásának valószínűségét a szabályrendszer, a speciális védőfelszerelés és ruházat csökkenti. A rejtett, tünetet nem vagy alig okozó betegségek felfedezését a versenyzés előtti szűrővizsgálattól várhatjuk. Mekkora eséllyel, mennyiért, és milyen hátrányokkal – erről folyik vita a szakértők között. Olaszországban a szűrés állami finanszírozással 1982 óta kötelező a sportági edzések megkezdésekor és azt követően évente: egyéni anamnézis és családtörténet a szív-érrendszeri betegségek tünetei és rizikófaktorai, korai halálesetek előfordulásának vonatkozásában, fizikális vizsgálat a szív-érrendszeri működés és tünetek tekintetében valamint 12 elvezetéses nyugalmi EKG. Az USA-ban EKG nem készül rutinszerűen. Olaszország Veneto tartományában a sporttal kapcsolatos (1 órán belüli) hirtelen szívhalál 4,19/ 100 000 személy /évről 0,43/100 000-re vagyis egytizedére csökkent e szűrés bevezetését követő két évtized alatt. Alacsony költségűnek és hatékonynak ítélik az eljárást. A kiszűrt sportolók 7 százalékán kellett további vizsgálatokat végezni, és csak 2 %-ukat tanácsolták el a sportolástól, tehát 5% a téves pozitív eset. Az eltiltás hipertónia, szíven belüli vezetési zavar és billentyűbetegségek miatt történt, de inkább anekdotikus vélemény, mint tudományosan igazolt álláspont indokolja az eltiltások egy részét. (Mekkora vérnyomással

26

válik veszélyessé a sportolás? Melyik sportágban? A chanellopátiák mindegyike fokozott veszélyt jelent?) Egy számítást közöltek (3) három olasz adatbázist az UK-re extrapolálva: mintegy 1,5 millió 12–35 éves sportoló szűrése kapcsán 140 ezret kellene továbbvizsgálni és egy élet megóvása 791 sportoló eltiltása árán lenne elérhető. Papadakis és mtsai (4) kritikája az, hogy a kiindulási olasz számok a szűrés első 23 évéből valók, amikor a hirtelen sportolóhalál 1,57/100.000 fő/év volt, ami a szűrési rendszer kiérésével csökkent 0,43-ra. Ezt tartják a reálisan elérhető maximumnak, amit a 2002 óta észlelt plató-jelenség, a további javulás hiánya is alátámaszt. Az Elston és Stein által számításba vett évi 196-tal szemben Nagy-Britanniában mintegy évi 419 hirtelen sporthalál fordult elő 2002–2005 között 34 év alattiakon (hetente 8!), de ennél nagyobb előfordulás gyanítható (talán a fulladásos és az epilepsziának tulajdonított esetek egy része is szívhalál) – vélik (4). Angliai tapasztalatok (6) a téves pozitív, az utánvizsgálatok után egészségesnek bizonyult esetarányt csak 3,7 százaléknak mutatják (kitűnő képzettségű szakemberekkel), ami csaknem harmada a Corrado (2008) által közölt 9%-nak. Ezt a különbséget az EKG kritikusabb elemzése magyarázza: nem tartják továbbvizsgálandónak az izolált nagy QRS komplexusokat, a határeseti jobb tengelyeltérést, az 500 msec határértékig megnyúlt QT-t tünet és családi előfordulás nélkül (1) valamint a negatív T-ket jobboldali mellkasi elvezetésekben 16 évesnél fiatalabbakon, ha nincs családi teher. Ugyanígy nem tiltják a sportolást ma-

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

gas vérnyomással (mekkora értékig? ABPM átlag?) valamint a mitralis billentyű prolapszusa és izolált kamrai extraszisztolék esetén sem. Angliában sok az afro-karibi sportoló, akiken gyakran fordul elő bizarr EKG-kép, amely nem jár rossz prognózissal. Egy-két évtized kellett a kellően hozzáértő személyzet kiképződéséhez, a rendszer jó működéséhez. Folyik egy tanulmány nyolcezernél több sportoló bevonásával. CRY: Cardiac Risk in the Youth (Sharma S. a konzultáns kardiológus), amely szerint a fenyegető szívelváltozás előfordulása 0,3%, s az eddigi tapasztalat szerint a téves pozitív szűrési kiemelés 4% alatt van. Mivel ezek egy része tökéletesen meggyógyítható (a WPW, a jobb kamra kiáramlási pálya kiindulású tachycardia), az eltiltási arány és az eltiltandók/megmentett élet arány drámaian csökken. Egyetlen hirtelen haláleset fordult elő ebben a tanulmányban 8 év alatt, rendellenes coronaria eredés miatt, de ez nem deríthető ki a fenti szűréssel. Nem mellékes, hogy a betegség és az eltiltás gyanújának a felmerülése nagy lelki teher, szorongást vált ki, ezért az empatikus bánásmódon kívül a lehető legrövidebbre kell fogni a további vizsgálatokhoz szükséges utat. A költség-haszon elemzéshez nem áll rendelkezésre nemzeti elemzés, pontos statisztika. Egyesek azt javasolják, hogy tudatosítsák a sportolókkal, hogy a hirtelen szívhalál esélye az intenzív sportolással nő, és csak a panasszal, tünettel vagy a pozitív családi anamnézissel rendelkező sportolón kerüljön sor részletes vizsgálatra. Így azonban a veszélyeztetett sportolók legalább egyötödét nem szűrnék ki.

Sportorvosi Szemle

Költséghatékony szűrést lehetne ajánlani azoknak a sportolóknak, akik a maguk védelmére ezt igénylik. A veleszületett szívelváltozások igen nagy része genetikai okokból fakad, a nem sportoló családtagok veszélyeztetettsége is fennáll, ezért a szűrést rájuk is ki kell(ene) terjeszteni, a sportorvosi hálózat keretén belül vagy a finanszírozástól függően másként. A hirtelen szívhalált halt sportolók családtagjai között 40 és 53 százalékban találtak ugyanolyan eltérést, amely a sportolók halálához vezetett, s amely esetekben a gyógyszer, a beültetett kardioverter defibrillátor vagy az egyéb beavatkozás elhárítja a hirtelen halál veszélyét (5).

Irodalom 1. Basavarajaiah S, Wilson M, Whyte G. et al: Prevalence and significance of an isolated long QT interval in elite athletes. Eur Heart J 2007, 28, 2944–9. 2. Corrado D, Basso C, Pavei A et al: Trend sin sudden cardiovascular death in young competitive athletes after implementation of preparticipation screening program.JAMA 2006, 296, 1593–601. 3. Elston J, Stein K: Public health implications of establishing a national programme to screen young athletes in the UK. Br. J. Sports Med. 2009, July 20.

4. Papadakis M, Sharma S, Cox S et al:The magnitude of sudden cardiac death in the young: a death certificate based review in England and Wales. Europace 2009, 11, 1353–8. 5. Quarta G, La,biase P., Elliott P: Beyond sudden death in the athlete: how to identify family members at risk. Br. J. Sports Med 2011, 45, 189–92. 6. Wilson MG, Basavarajaiah S, Whyte GP et al: Efficacy of personal symptom and family history questionnaires when screening for inherited cardiac pathologies: the role of electrocardiography. Br. J. Sports Med. 2008, 42, 207–11.

Szűrési stratégiák lehetőségei Apor Péter

Minden gyermeken (12–16 éves koruk táján) – nem csak a sportolókon – egyszer történjen családi anamnézis, fizikális cardiovascularis vizsgálat és 12 elvezetéses EKG (iskolaorvosi szolgálat? sportorvosi hálózat? speciális csapat?). Ezzel a veleszületett, a hirtelen szívhalálra hajlamosító eltérések felfedezése megoldott lenne. Az egyéni egészségügyi kártya tartalmazza kötelezően ennek eredményét. További EKG (és egyéb) szűrés, ennek megismétlése tünet vagy panasz esetén, az élsportolók (első osztályba? válogatottságba? a profi státuszba kerülés?) szűrése esetén lenne kötelező. Ekkor egyéb mozgatórendszeri, neuropszichológiai, sportágspecifikus tesztek is indokoltak lehetnek. A sportolással kapcsolatos tünet, panasz esetén bármikor a sporthoz is értő szakellátásra legyen lehetőség. A továbbiakban évente legalább egyszer egyéni anamnézis, fizikális

Sportorvosi Szemle

vizsgálat, vérnyomásmérés történjék minden sportolón. Idősödő sportolók: 35 év felett ajánlott 1–2–5 ? évente 12 elv. EKG, vérnyomás, fizikális vizsgálat, ötévente terheléses EKG vizsgálat (a dominálóan coronaria veszélyeztetettség és a vérnyomás viselkedés miatt) kedvező co-paymenttel. Tömegsport megmozdulások, rekreációs testmozgásalkalmak stb. során néhány kérdéses egészségi kérdőív és – az önkéntesség elve alapján – az önfelelősség kinyilatkoztatása a részvételben. Az egyéni egészségügyi kártya megóvna sok felesleges ismétlődéstől, figyelembe lehetne venni a háziorvosi-gépkocsivezetői alkalmassági, managerszűrési adatokat – mindez nagyban növelné a költséghatékonyságot. Csökkenthetők az iskolaorvosi, családorvosi, foglalkozásorvosi, managerszűrési, sportorvosi vizsgála-

tok átfedései, ezzel pénz és idő takarítható meg. Szerző elérhetősége: dr. Apor Péter e-mail: [email protected]

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

27

fórum A sérült vagy beteg sportoló önrendelkezési jogáról, annak korlátairól Megtiltható-e a labdának, hogy guruljon?.... Segít-e, segíthet-e a tiltás? Fehér Miklós, Kolonics György, ifj. Ocskay Gábor, Varga Zoltán – a névsor, sajnos, korántsem teljes, hiszen a híradások több a közvélemény előtt egyáltalán nem ismert fiatal sportoló, elsősorban labdarúgó haláláról is beszámoltak az elmúlt években. Miután mindan�nyiknak érvényes sportorvosi engedélyük volt, haláluk után a sajtó rendre felvetette a sportorvosok felelősségét. Elkezdődött a bűnbakképzés folyamata: ki, és miért adhatott engedélyt nekik a sportolásra, miért nem tiltották el őket a sportolástól? Miért nem tiltják el a sportorvost a hivatásától? De vajon eltilthatja-e egyáltalán az orvos a sportolót a sportolástól? Miként tehető felelőssé a sportorvos, amikor (nem egy esetben) időben felhívta a sportoló figyelmét a rá leselkedő veszélyekre? Veszélyhelyzetben megilleti-e a sportolót az önrendelkezés joga? Egy-egy megrázó haláleset kapcsán ilyen és ehhez hasonló kérdések egész sora fogalmazódik meg, hol kulturáltan, hol egészen útszéli hangnemben. Így van ezt, amikor, a bulvár gyakran még a halálban az is üzletet látja…. Mások a sportegészségügy hiányosságairól beszélnek, és minden sportpályára defibrillátort követelnek, halottam már olyan véleményt is – orvostól –, mely szerint a hirtelen szívhalál áldozatának akkor is kevés esélye van a túlélésre, ha az adott pillanatban éppen az intenzív osztályon kezelik. Nem tudom, valóban így van-e, hiszen a szakmai kérdésekben természetesen csakis a szakemberek véleménye lehet a mérvadó. Akik mélyebbre ásnak az okok kutatásában a hazai sportorvoslás, a sportegészségügy mostoha körülményeit feszegetik. De maradjunk az alapkérdésnél: korlátozható-e a sportoló önrendelkezési joga? Megtiltható-e a sportolónak, hogy sportoljon? Megtilthatjuk-e a labdának, hogy guruljon, vagy a folyónak, hogy folyjon? Aligha. A bevezetőben említett sportemberek esetekben nemcsak a hírnév, a népszerűség iránti vágy, hanem a játék, a sport mérhetetlen szeretete jelentett valami különösen erős motivációt, olyan hajtóerőt, ami állandóan újabb célok elérésért hajtotta őket. Akkor is, ha ez az olimpiai bajnoki címért járó anyagi elismerés formájában öltött testet, és akkor is, ha egy „sörmeccsen” rúgott gól, vagy egy szellemes kényszerítőpassz jelentette a célt. Így volt ez Kolonics György esetében, aki (egyes hozzá közelállók véleménye szerint) túl azon, hogy sportolói

28

pályafutását akarta megkoronázni egy sikeres olimpiai szerepléssel, és nyilvánvalóan egy olimpiai bajnoki cím, a nagy siker segítette volna őt abban, hogy megteremtse későbbi biztos egzisztenciáját. Alig két héttel halála előtt személyes beszélgetés során volt módom meghallgatni Varga Zoltán beszámolóját arról, hány meghívásnak nem tudott ellenállni, amikor focizni hívták. Mellékesen említést tett a két infarktusáról (más kérdés, hogy ezt alighanem a hazai futballban uralkodó áldatlan állapotoknak – a torzóként maga mögött hagyott, a fizikai megsemmisítéssel is fenyegető edzői pályafutásának is – köszönheti), és hatvanöt évesen is kamaszos szenvedéllyel beszélt a játék szeretetéről. Neki csak a játék, a labda maradt, amiben sosem csalódott. Így kamaszos hevülettel beszélt arról, hogyan kell megnyesni a labdát, hogy közvetlenül a szélső orra előtt essen le, miként hálálja meg a labda azt, ha rajongva szeretik? Hogyan tilthatók el az emberek attól, amit szenvedélyesen szeretnek? Attól, ami a lételemük? Attól, ami nélkül torzónak érzik az életüket? Meggyőzhető-e a sportot rajongásig szerető ember arról, hogy karba tett kézzel ücsörögjön a televízió előtt, öregurasan sétáljon a Városliget fái között? A lényeget alighanem Papp Lajos professzor, a világhírű kardiológus fogalmazta meg, aki rábólintott arra, hogy ifj. Ocskay Gábor jégkorongozó folytassa pályafutását: az orvos dilemmája ilyen esetben az, hogy a sportolónak a testét vagy a lelkét teszi tönkre. Lehet-e ilyen helyzetben ésszerű kompromisszumot kötni a sportolóval, vagy bármilyen zsinórmértéket húzni, betartható-e bármilyen szabály? Rászorítható-e arra, hogy az éveken, éveken át „elraktározott” mozdulatsort törölje az emlékezetéből? Eszébe jut-e bármiféle ésszerű megállapodás a sportolónak, amikor ki kellene térni a felé guruló labda elől. Aligha. Ilyen helyzetben a sportorvos feladata nem lehet más, nem lehet több, mint az, hogy felhívja a versenysporttól eltiltandó sportoló figyelmét a rá leselkedő veszélyekre, az esetlegesen jóvátehetetlen következményekre. A döntés úgyis és kizárólag a sportolóé.

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

Császár Nagy László újságíró

Sportorvosi Szemle

S

p o r t o r v o s i

S

z e m l e

Sportorvosi szemle 51. évfolyam (2010) – tartalomjegyzék és index –

•

Tartalomegyzék Eredeti közlemények Sportsérülések, sportsebészet •

•

• •

Sforza-Kispéter Zsófia, Soudain-Pineau Mickaela, Coche Jean-Louis, Kaltenbach Mathieu, Joly Philippe, Pavlik Gábor: A mezoterápia hatékonysága sportsérülések esetén / Use and efficacy of mesotherapy in relieving sport injury pain 51(3), 85–88 Ormos Gábor, Pavlik Gábor, Kiss Rita: A versenyszerű sport hatása iskoláskorú gyermekek nyaki izomzatára – Nyaki izomerő mérési vizsgálatok sportoló és nem sportoló 12 éveseken / The effect of sport activity on the neck strength of schooldchildren 51(3), 95–101 Horvát Krisztina, Lukácsy-Fábián Eszter: Scoliosis és sport / Scoliosis and sport 51(4), 132–137 Szakács Noémi, Nyizsnyánszki Anna, Halasi Tamás: A bokán és lábon elhelyezkedő járulékos csontok és szezámcsontok sportorvosi jelentősége / Accessory osscicles and sesamoid bones of the ankle – relevance in sport medicine 51(4), 145–150

Sportorvoslás • • • •

• Belgyógyászat •

•

•

G. Noé Judit, Dósa Andrea, Pavlik Gábor, Ránky Márta: Egy féléves kardiológiai prevenciós és rehabilitációs edzésprogram eredményei / Results of a half year cardiologic preventive and rehabilitative training program 51(3), 89–94 Jákó Péter: A fizikai aktivitás néhány élettani hatása a szív- és érrendszeri események veszélyével járó főbb koskázati tényezőkre / The effect of physical activity onto the main cardiovascular risk factors 51(3), 102–106 Lelovics Zsuzsanna, Vági Zsolt, Jákó Péter: Cukorbeteg sportolók dietoterápiájának elmélete és gyakorlata / Theory and practice of nutrition of athletes with diabetes 51(1), 17–21

Sportorvosi Szemle

Varga-Pintér Barbara, Petrekanits Máté, Kneffel Zsuzsanna, Tóth Miklós, Pavlik Gábor: Chenstílusú taiji gyakorlók nyugalmi szívfrekvencia-variabilitása és edzés közben mért pulzusszám változása / Resting heart rate variability and heart rate changes during exercise of Chen-style Taiji practitioners 51(4), 123–131

Malomsoki Jenő†: Régebben Kutató Osztály is volt a Sportkórházban 51(1), 30–32 Molnár Szabolcs: Sportegészségügyi ellátás a birkózásban. Történeti áttekintés, irányelvek, aktuális helyzet, célok és lehetőségek 51(4), 151–153 Pethes Ákos, Kiss Rita M.: Válogatott műkorcsolyázók kinesztéziai paraméterei jobbak-e a hasonló életkorú kontroll csoportnál? 51(1), 11–16 Szabó György, Szabó Gergely, Emil Fraenkel, Környei László, Bajnóczky István, Jegesy Andrea, Huszár András, Lengyel Gabriella, Fehér János: GOT, GPT, GGT, MCV és CDT értékek változása doppingoló és nem doppingoló sportolók vérszérum mintáiban / Alterations of AST, ALT, GMT, MCV and CDT levels in the peripheral blood sera of clean and doping athletes. 51(1), 22–25 Udvardy Anna, Györe István, Pucsok József, Bosnyák Edit, Trájer Emese, Komka Zsolt, Tóth Miklós: Edzettség, edzhetőség genetikai háttere / The genetic background of training and trainability 51(4) 138–144

Szponzorált közlemény •

• •

Porta S., Gell H., Pichlkastner K., Cichocki G., Desch W., Schappacher W., Korisek G., Grieshofer P., Stelbrink U.: Diect correlation between Mg++ changes and awarded scores in military steeplechase (HIB) / A megnézium szint változás és elért teljesítmény közötti összefüggés katonai akadályfutóknál 51(1), 7–10 Magnézium és pótlása 51(1), 29 Amica Montana – az alapszer 51(1), 38

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

29

Fórum • •

Jákó Péter: Saját felelősség vagy korlátlan felelősség? 51(1), 26 Kolláth György: Sport – egészségügy és versenyzői önrendelkezés 51(1), 27–28

Beszámolók • • •

•

Beszámoló a Magyar Sportorvos Társaság 2009 évi közgyűléséről és Dalmady emlékülésről 51(1), 6 Pavlik Attila, Dobos József: Beszámoló az „Atlétika és sportorvoslás” valamint „Vízi sportok és sportorvoslás” továbbképző konferenciákról 51(1), 33–34 Farkas Anna: Beszámoló a XXV.ik gyermek-munkaélettani szimpózium (International symposium of pediatric work physiology) 2009 évi Franciaországban rendezett üléséről 51(1), 36 Berkes István, Deák Valéria: Beszámoló az első Ifjúsági Olimpiáról 51(4), 121–122

Egyéb • •

Saluti lectorem! 51(1), 5 Magyar Sportorvos Társaság 2010 évi kongresszusának absztraktjai 51(2), 52–74

Szerzôi névmutató / Authors index

(A szerzô neve mellett a cikk kezdô oldalszámát jelöljük. Az „a” absztraktot jelent.)

A

Alén Markku 69 Apor Péter 111 Aradi Mihály 54

B

Babai László 70 Bajnóczky István 22, 56, 57 Bányai Tamás 70 Bárdos Tamás 54 Berkes István 121 Blocosz Adrienn 67 Bogner Péter 54 Bosnyák Edit 60, 68, 73, 138 Budavári Ágota 72

C

Cichocki G. 7 Chen Sulin 69 Coche Jean-Louis 85

30

Cs D

Csiki Zoltán 62 Deák Valéria 121 Desch W. 7 Dinya E. 56, 57 Dobos József 5, 6, 33, 53 Dósa Andrea 58, 66, 89

G

G. Noé Judit 58, 66, 89 Gell H. 7 Grieshofer P. 7 Györe István 60, 68, 73, 138 Gőbl Anna 62, 66, 71

H

Halasi Tamás 53, 61, 64, 145 Hegedűs Ferenc 65, 72 Hertzka Péter 61 Hetényi Szabolcs 54 Hédi Csaba 65, 72 Hidas Péter 63, 65 Horvát Krisztina 132 Huszár András 22, 56, 57

F

Faludi Judit 68, 68 Farkas Anna 36, 55 Fehér János 22, 56, 57 Fekete Sándorné 64 Frenkel Emil 22, 56, 56, 57 Fröhlich Péter 113

I

Iring András 61

J

Jákó Péter 17, 26, 70, 102 Jegesy Andrea 22, 56, 57 Joly Philippe 85 Jung Maximilien 65

K

Kaltenbach Mathieu 85 Kasza Géza 71 Kiss Rita 11, 95 Kneffel Zsuzsanna 58, 59, 59, 60, 123 Kolláth György 27 Komka Zsolt 59, 59, 60, 68, 138 Korisek G. 7 Kovács Péter 55 Kovács Rita 61 Kováts Tímea 60 Környei László 22, 56, 57

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

Sportorvosi Szemle

L

Lengyel Gabriella 22, 56, 57 Lelovics Zsuzsanna 17, 69 Lukácsy-Fábián Eszter 132



M

Major Zsuzsanna 58, 59, 59, 60 Malomsoki Jenő 30 Margitics Ferenc 65, 72 Martinon Stéphane 64 Márk L. 56, 57 Mezei Melinda 73 Molnár Szabolcs 151

T

N, Ny Nyizsnyánszky Anna 145 O P

Ormos Gábor 95



Pauwlik Zsuzsa 65, 72 Pavlik Attila 33, 53, 61, 63, 64 Pavlik Gábor 57, 58, 58, 59, 59, 60, 66, 85, 89, 95, 123 Pánics Gergely 52 Pethes Ákos 11 Petrekanits Máté 123 Petrika Erzsébet 65, 72 Pichlkastner K. 7 Pintér Vanda 67 Porta S. 7 Protzner Anna 60, 73 Pucsok József 73, 107, 138

R

Ránky Márta 58, 66, 89 Ridgers Nicola D. 67 Rózsa Szilveszter 53

S

Sáfrán Mihály 68 Schappacher W. 7 Sforza-Kispéter Zsófia 85 Soudain-Pineau Mickaela 85 Sömjén Krisztina 64 Stelbrink U. 7 Suominen Harri 69

SZ

Szabó György 22, 56, 56, 57 Szabó Gergely 22, 56, 56, 57 Szabó Pál 65, 72 Szabó Renáta 71 Szakács Noémi 61, 63, 145 Sportorvosi Szemle

Szendrei Barbara 60, 73 Szmodis Márta 68 Szöllőssy István 56 Szőke Vince 73 Szőts Gábor 68



Tarabó Zoltán 62 Tállay András 53, 64 Trájer Emese 59, 60, 68, 73, 138 Toman József 52, 61, 63 Torma Krisztina 53 Tóth Miklós 57, 58, 58, 59, 60, 67, 68, 73, 123, 138 Tóthné Steinhausz Viktória 64 Tylavski Frances 69

U

Udvardy Anna 59, 59, 60, 68, 73, 138 Uvacsek Martina 67

V

Vajda Ildikó 65, 72 Vajda Tamás 65, 72 Varga-Pintér Barbara 57, 58, 123 Vancsura Vera 55 Vági Zsolt 17, 69 Vincze János 54, 72 Vincze-Tiszay Gabriella 54, 72 Völgyi Eszter 69

Zs Zsidegh Miklós 68

Tárgymutató (a tárgyszó mellett a cikk kezdô oldalszámát jelöljük)

A

akadályfutás teljesítménye 7 anyagcsere 138

B

bodybuilder 22, 56 boka 145

C

CDT 22, 56 Chen stílus 123

D

diabetes mellitus 17 dietoterápia 17

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

31

G

genomika 138 gyermekkorú sportolók vizsgálata 95

H

háromdimenziós scoliosisterápia 132 hormonális válasz 102

SZ szezámcsont 145 szénhidrátszegény transzferrin 22, 56 szívfrekvencia variabilitás 123

E, É edzhetőség 138 egyénre szabott életmód- és mozgásprogramok 89 élsport 138 elongáció 132 F

fájdalom 85 fizikai aktivitás 17, 102

I

injekció 85 izom erőmérés 95 iskoláskorúak felmérése 95

J

járás 11 járulékos csont 145 kardiológiai prevenció és rehabilitáció 89 kinesztézis 11 korzett 132

L

laktát-Mg++ fordulópont 7 láb 145

M

M. Scheuermann 132 Mg++ változás 7 mezoterápia 85 mozgásanalízis 11 nyaki izomzat 95 nem gyógyszerként használt készítmények 22, 56

O P

Polar szerkezetek 89 pulzusdinamika 123

R S 32

Schroth módszer 132 scoliosis 132 sport 132 sportolók 17, 85

taiji 123 táplálék kiegészítők 22, 56 tiszta sportoló 22, 56

V

vérnyomás 102

Z

zsíranyagcsere 102 ater sports 11

Subject index

K

N

T

A

accessory bone 145 ankle 145 athletes 85

B

blood pressure 102 body-builder 22

C

carbohydrate deficient transferin (CDT) 22 cardiologic prevention and rehabilitation 89 Chen style 123 competitive sport 138 corsett 132

D

diabetes mellitus 17 diet therapy 17

G

gait 11 genomics 138

H

heart rate changes during exercise 123 heart rate variability 123 hormonal changes 102

E

elite athletes nutrition 17 elongation 132 evaluation of sport activity 95

F

food supplements 22 foot 145

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

Sportorvosi Szemle

I

injection 85 individual life way and movements programs 89

J K

kinaesthaesia 11

L

Lactate-Mg++ turning point 7 lipid metabolism 102

M

M. Scheuermann 132 Mg++ changes 7 mesotherapy 85 metabolism 138 motion amalysis 11

N

neck muscle strength 95 neck muscle measurement 95

O P

pain 85 physical activity and exercise 17 Polar instruments 89 polynomial correlation 7 physical activity 102

R S

Schroth terapy 132 schoolchildren 95 scoliosis 132 sesamoid bone 145 steeplevhase scores 7 sport 132

T

Taiji 123 three dimensional therapy 132 trainability 138

Sportorvosi Szemle

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

33

f e l h í v á s

Felhívás szerzőinkhez

Notes for authors

Az évente 4 számban megjelenő Sportorvosi Szemle eredeti cikkeket közöl a sportorvoslás területéről. A szerkesztőségünkbe két példányban küldött kéziratot kettes sorközzel, csak az egyik oldalán gépeltessük. Az első oldal címmel kezdődjék, amely alá "dr." jelzés nélkül kerülnek a szerzők, ez alá pedig annak vagy azoknak az intézeteknek a neve, városa és az állam megjelölése, amelyben a szerzők munkájukat végezték, illetve végzik. Egy-egy gépelt oldal maximálisan 60 betûhelyes 30 sorból állhat. A dolgozat terjedelme ne haladja meg a 20 oldalt táblázatokkal és ábrákkal együtt. Szürkeárnyalatos ábrák használata tanácsolt, a színes ábrák minőségéért felelősséget nem tudunk vállalni. A táblázatokat és az ábrákat a szövegtől elkülönítve külön mellékeljük két példányban. Külön lapra kerüljenek az ábra- és táblázatcímek, illetve magyarázatok magyar és angol nyelven. A cím után összefoglaló következzék, mely a kérdésfelvetést, az eredményeket és a következtetést tartalmazza. Az összefoglalás végén a dolgozat tárgyából maximálisan 5 kulcsszót jelöljünk meg. A dolgozat címét, az összefoglalót, valamint a kulcsszavakat kérjük angol nyelven is megadni. Tagoljuk a dolgozatot bevezetésre, a módszerek, majd az eredmények ismertetésére, az utóbbiak megbeszélésére, majd a következtetések összefoglaló tárgyalására. A dolgozat végén az irodalmat közöljük, szerzők neve, kettőspont, a dolgozat címe (eredeti nyelven), utána a folyóirat rövidített neve, évfolyam- (vagy kötet-) szám tól-ig oldalszám és évszám. Könyv esetén a szerző nevét, a könyv címét, a kiadás számát, a kiadó nevét és városát, valamint a megjelenés évét jelöljük. Folyóirat és könyvreferálás esetén az irodalmi hivatkozáshoz hasonlóan járunk el, kiegészítve a referált mû magyar címével. A szerzők 5 különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

The quarterly issued Hungarian Review of Sports Medicine accepts original articles on topics of sports medicine. Manuscripts (2 copies) should be typewritten on one side of the paper, double spaced through-out. The paper should begin with the title of the article, the name(s) of the author(s) without the abbreviation dr underneath, below it the department and the institution in which the work was done including city, state and country. One typewritten page should not exceed 30 lines, 60 characters each, including spaces between the words. The extent of the manuscript should not surpass 20 pages inclusive of tables and figures. The use of grayscale figures is recommended, the quality of color illustrations is not guaranteed. Tables and figures (illustrations) should be submitted separately from the text in duplicates and the legend of figures and tables should be typed on separate sheets. After the title an abstract should be written which contains the purpose of the study and the results (summerizing important numerical data). Supply at the end of the abstract a list of words or short phrases (no more than 5) on the topics of the article. The following arrangement of the manuscript is recommended: introduction, methods, results and discussion, conclusions and summary. References should be typed on a separate sheet, arranged alphabetically on the following order: Name(s) of autor(s) and initials, title of article (original language), abbreviated name of the Journal, number of volume, number of inclusive pages and year. Books should be referensed as follows: Name(s) of author(s): title of the book, number of publication, city and name of publisher, year of publication. 5 reprints will be supplied free of charge, no more reprints is to be claimed at present. Manuscripts will not be preserved and retutned.

A szerkesztôség címe: Sportorvosi Szemle, 1123 Budapest, Alkotás u. 48. OSEI. Telefon: 488-6100, Fax: 375-3292, Dobos József főszerkesztő, e-mail: [email protected]

Title of the editor: Hungarian Review of Sports Medicine, Budapest 1123, Alkotás u. 48. NISM Tel.: (361) 488-6100, Fax: 375-3292 Jozsef Dobos, Editor-in-chief, e-mail: [email protected]

34

2011 • 52. évfolyam, 1. szám, 1 – 36.

Sportorvosi Szemle