T o F u T T. p l lm! n i

T o F u T T lm ! pn li

i-'.'

PÉTER KÉT ASSZONYA REGENY

FO K R Ó PÁL

A VILÁGVÁROSI REGÉNYEK KIADÓVÁLLALATA

VILÁGVÁROSI

REGÉNYEK

C opyright by Világvárosi Regények. Minden jogot fen n tartu n k , te h á t a fordítás és a film esítés jogát is. A cím lapot H aiijmn-Ivner György készítette. Fox.

j"-”

1 I 1

Is— Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és pénteken. Szerkesztőség és kiadóh iv atal:' B udapest, V , Vilmos császár-ut 34. Tel. 24-7-08. \ szerkesztésért és kiadásért felelős: dr. id. Kovács Dénes. Előfizetési ár: egy évre 9.60 P, félévre 1.80 P. K éziratot csak a bélyeg melléklése esetén küldünk vissza.

Hunnál-ia Nyomda R. T.. Bmlanest

HETENKINT KÉT VILÁGVÁROSI REGÉNY JELENIK MEG.

I. éter m ég aludt, m ik o r az inasa belépett,gyengéden rázo g atni kezdte és jelentette, hogy egy hölgy van itt, aki sürgősen be­ szélni ak a r a gróf ú rral. P éter h ajn alb a n jö tt haza részegen, m ost dél-* u tá n három óra volt. Már hetek óta szakadatla­ n u l lum polt, m int aki vesztét érzi és m in denáron a k áb u latb an keresett m enekülést a valóság gyöt­ relm ei elől. Mikor az inas hozzért, m egrezzent. — V égrehajtó? — kérdezte fásu ltan és m ártira rc o t vágott, am iért m egzavarták. —; M ondd meg, hogy vigyen el m indent, csak az ágyam at hag y ják meg! — Egy hölgy keresi a m éltóságos urat! -— Hölgy? Miféle hölgy? M argót kisasszony! — Áh, persze! — k ap o tt észbe P éter. » M ondta, hogy m a idejön. F elugrott és egy m ásik, gyűretlen pizsam át h ú zo tt m agára. Azután besietett a szom szédos kis szalonba. ■ — Szervusz angyal! — m ondotta m ár az ajtó*

P

3

Bán, He azu tán ItírTeTen szertartásosan ni égi b a jo lt és kezet csókolt látogatójának. — Kezét csókolom , M a rg ó t. . . szavam ra olyan -ünnepélyes és tiszteletrem éltó ebben a fekete kosztüm ben és n ap p ali világításban, hogy nem m erem te g e z n i. . . Ügy látszik, az em bereket n ap p a li világításban is m eg kell néznünk, hogy helyes vélem ényt alkossunk róluk. Ön például.., — Csak tegezzük egym ást tovább is egészen nyugodtan! — nevetett M argót. — Szóval te este a lo k álb an tü n d é n estélyi ru i háid b an , kissé túlzott kozm etikád bűvöletében egy am erikai film -vam phoz hasonlítasz . . . Most pedig olyan vagy, m in t egy erényes űrinő. •— Sajnos, nem ad h atom vissza a bókot! —* m osolygott Margót. — M ert te nappal is egy) könnyelm ű, drága kis fiú vagy, akiben a komoly* ság egyetlen szik ráját sem fedezem fel. P éter kon y ak o t töltött, cig arettát k ín ált és kissé zav artan v ak arta a fejét. — M ondd, kérlek, de n e h arag u d j, tulajdon* kép p en m iért is jö ttél m ost ide? Tudom , meg* beszéltünk valam it, de an n y ira berúgtam , hogy m indent elfelejtettem . T alán . . . ízé . . . szerelem* föl volt szó? M argót nevetett. •— Nem . . . sokkal kom olyabb dolgokról. Ár* tó i, hogy m egm entelek a végső pusztulástól. Ren* d es keresethez ju tta tla k . . . — R em ek ötlet I M ár rém lik is v a la m i. . . Nem m ű k in csek rő l volt szó? *— Igen. De, kérlek, rem élem m ost józan vagy?. 4

t— T ökéletesen. — A kkor figyelj, kérlek. Tudod, hogy mái! h ó n ap o k óta azon töröm a fejem et, h ogyan m en ti hetnélek meg? — M iközben a családom viszont azon tö ri a: fejét, hogyan m en th etn e m eg engem tőled? Ki­ szám íto tták , hogy vagyonom tekintélyes részét kö ltö ttem r á d . . . — O stobasági Igazán m indegy, hogy az én társaság o m b an szórod a pénzt a lokálban vagy m ásokkal követsz el őrültségeket. Különben. is tisztáb an vagyok azzal, hogy legalább féllucat b a rá tn ő d van. É n csak a tán cp artn ered vagyok* Igaz? — F ájdalom , csakugyan ellentálltál eddig m in d en csábításom nak. — Tudod, hogy m enyasszony vagyok! — Kérlek, ne beszéljünk az erényeidről. Nem akaro m ilyen szom orú tém ával kezdeni a m ai napot. — Igazad van. T érjü n k a tárgyra. H allottad m á r T arv Dávid nevét? — Nem én! — P ersze, téged sohasem érdekeltek kom oly em berek. H át 8 lesz a jövendőbeli társad. — Mihez, h a szabad kérdeznem ? | *— A m űkereskedéshez. — Meg ak arja venni a képeim et és a családi kincseknek nevezett arany- és ezüstgyüj töm ényt? — Sokkal nagyobb üzletről van szó. Mondha* tóm , zseniális ötlet. Neki ju to tt az eszébe. L H alljuk! 5

»— Azt m ondta: an n ak a grófnak sem m i B aszna nincsen abból, h a m egveszem p ár ezer pengőért a lom tárát. Két hét m úlva úgyis elkölti a pénzt. Állandó jövedelm et kell szám ára bizto­ sítan i __ — A sta rt kitűnő! E b ben benne vagyok. H all­ ju k tovább. 1— Mire gondol? — kérdeztem tőle — m ire a z t válaszolta — a m aga grófjának m egvan m ég ugy-e, a p alotája? M ondtam , hogy: ig e n !.. Ak­ k o r h á t ide figyeljen! T udja, hogy az em berek m ilyen ostobák és snobok. K om édiát kell nekik játszani, hogy egy kis üzletet csinálhassunk* A m int tud ja, m agam is m ükereskedésből élek. Ó riási ra k tá ra m van. De b árm ennyire szolid alap o n vezetem az üzletem et, az em berek m indig azzal az érzéssel lépnek a boltom ba, hogy drágán vásáro ln ak . A m űgyűjtőknek egyetlen szenvedés ly ü k van: kéz alatt venni. Első helyen, a tulaj-! donostól vásárolni, a m ű kereskedő kikapcsolásán val. Ravasz fickók, akik arra spekulálnak, hogy a tu lajdonos nem is tud ja, m iféle kincset ta rt b irto k áb an és olcsó filléreken potyázza el. Ez kell a vevőknek. H át én m egrendezem nekik ezt a kom édiát. E lvitetem ra k tá ro m legjobb d a­ ra b ja it Szécsőy P éter gróf p alo tájáb a és ott ad* ju k el, m int a m egszorult gróf ingóságait, csa­ ládi ereklyéit. A m ű g y űjtőknek ez szörnyen im ponál. A m ellét düllesztve m u to g atja a kis bronzszobrot vagy olajfestm ényt, hogy azt saját­ k e z ű ig v ásárolta a Szécsőy-palotában, eredetin ségóhez, m űértékéhez te h á t kétség nem fér* 6

'Azonfelül an n a k Is örül, hogy egyszerű polgári létére a híres ariszto k rata család fölé kerekedett,! bem eh et a grófi szalonba, alkudozhat és elviheti a neki tetsző legszebb d o lg o k a t. . . No, m it szólsz ehhez? — Óriásit — T ary ötven százalékot fizet n ek ed a tiszta haszonból. É s ez egy állandó üzlet. Évekig le­ h et folytatni. — L ehet rá előleget is kapni? — Valószínűleg. Beszélj vele. H a akarod, nyo m b an ide h ivathatom . O tth o n van és v árja a telefont. — Ü ljön autóba és robogjon ide! Term észete­ sen hozza az előleget! M argót letárcsázta a telefont. T ary jelezte, hogy percek m úlva ott lesz. E zt annál in k áb b m egtehette, m e rt nem otthon várta M argót üze­ netét, h anem a palotával szem közti kávéházban. M argót an n a k a szám án hívta fel. T ary D ávid o lyan előkelőén állított be, a k á r egy bankvezér. K ifogástalan sötét kabát, csíkosn ad rág volt ra jta , szem ében m onokli csillogott. G om blyukában feh ér szegfű. H a valaki a sza­ lonba lépett volna, feltétlenül őt véli a grófnak,' pedig közben m á r P éter is felöltözött. De a sok lum polástéü fáradt, görnyedt és jelcntéktelenül vézna volt. — H allottam érdekes tervét — m ondotta P é ­ ter — kiváncsi vagyok a részletekre! -— Szívesen, de m ielőtt erre rátérn én k , lá t­ nom kell, hogy tu lajd o n k ép p en m i az, am ihez 7

K rsníoF? ElőbE teh át egy hozzávetőleges leltárt kell készítenem a m á r itt lévő és eladásra szánt különböző m ű tárgyakról! A részletes katalógus elkészítése term észetesen napokig tart, de egy, felületes helyszíni szem le is ném i fogalm at adh h a t a szakértőnek arró l, hogy m iről van szó? P éter bólintott. — Kérem , rendelkezésére állok. Csak egy pil* lan aln y i tü relm et kérek, am íg kihozom az egyes szekrények k u lc s a it. . . K isietett a szalonból. A bban a p illan atb an M argót és T ary össze* néztek, a rc u k ra széles, elégedett m osoly huzó* rd ott. — Szenzációs fogás! — m o n d ta h a lk a n T ary es a kezét dörzsölte. M argót villám gyorsan szájon csókolta. — E bből is láthatod, hogy im ádlak! — súgta és a szemei csak úgy ragyoglak a boldog izga* lom tól. II. P éter visszajött, kezében egy köteg kulcsot szorongatott. — M ehetünk -— m o n d o tta és előzékenyen m u ta tta az utat. A sárga szalonba léptek és P éter úgy szavalt* m ag y arázo tt, ak á r egy hivatalos idegenvezető: — Ez itt egy eredeti M unkácsy-színvázlat, m e­ ly et a m ester az E cce hom o cím ű festm ényéhez készített. Ez a szem közti falon Le B run fra n ­ cia festő, X III. L ajos u dvari p ik to rán a k alko-. &

tása . . . A zongora fölött G iordano L uca Mádon* n á ja. T ary nagyítót vett elő, a képekhez hajolt, hosszan és figyelm esen vizsgálta az egyes része­ ket, a vászonszövését, a festék pattogzását. E gyébként egy szót sem szólt. — A jánlom figyelmébe ezt a goblinszövést —= m u tato tt a m ásik szoba falára P éter, — a XVI-ik századból szárm azik. Családom becsületes rab lás u tjá n ju to tt hozzá. A Szécsőyek ugyanis h arcb a szálltak a Ném etországból bevándorolt Felsenburgokkal, leöldösték őket és kastélyuk b eren ­ dezését lefoglalták. Családom eljárása a k k o ri­ b an teljesen k o rrek t volt, m ert a F elsenburgok felséglázadásban találtattak bűnösnek, össze-! esküvést szítottak és veszélyeztelték a békét. Az üvegszekrényben láth ató ékszerek egyrésze is abból az időből szárm azik . . . T ary n ak egy arcizm a sem rándult. Fagyos kö­ zönnyel hallgatta a szóáradatot. M inden d arabot külön a kezébe vett, nagyítójával m egnézte és visszatette a helyére. M argót m ár sokkal kevésbé tudott u ralk o d n i m agán. Időnkint lelkes kiáltás-! sál adott kifejezést elragadtatásának. M ár lég* alább tizedszer jegyezte meg az egyes d arab o k ­ nál, hogy: . . .ha pénzem lenne, ezt azonnal meg* venném ! Még végim entek néhány term en. T ary többször lehasalt, m egnézte a szőnyegek szövését, m eg­ forgatta az apróbb szobrokat, világosság felé ta r­ totta a drágaköveket és kristályedényeket, jegy* ■zeteket írt noteszébe és m akacsul hallgatott. 9

P éter láth ató an ideges volt. A nyolcadik szobában elu n ta az idegenvezetést* — Ezek a legértékesebb dolgaim — jegyezte meg. — A többi m odern vacak. Persze azokat is m éregdrága áron vásároltuk L ondonban, Paris-* bán, a R iviéra m ondén boltjaiban, de nem h i­ szem, hogy különösebb m ü ériék ü k lenne. Ezek azon b an értékes régiségek. Nos, mi a vélem énye ró lu k ? Megjegyzem, kissé az idegeim re megy az ö n m akacs hallgatása. Úgy viselkedik, m int egy ném aságot fogadott b a r á t . . . — Bocsásson meg gróf úr, összefoglalva ó h a j­ to ttam vélem ényt nyilvánítani. — H át m ost m ár beszélhet, kérem . *— H a m egengedi, ü ljü n k le előbb. •— No-no! Minek ez az ünnepélyesség? — Kedves gróf úr, kénytelen leszek nagyon kellem etlen dolgokat m ondani! — Hogy érti ezt? — ö n ugyebár azt hiszi, hogy nagyon értékes dolgokat m u tato tt nekem ? — Term észetesen! — F ájdalom , ki kell ábrándítanom . A képek’ legnagyobb része ham isítvány, vagy am ennyiben eredeti is, az illető m ester legsilányabb alkotásai közé tarto zik . Az ékszerek ö tvösm unkája gyenge, a nyers fém érték n éh án y ezer pengő. A kövek közepes p é ld á n y o k ... A s z ő n y e g e k ... — Szóval m ennyit érnek? — kérdezte ingerül­ ten a gróf. — Kérem ,— m ondotta elhárító m ozdulattal JTary — n em ak artam a gróf u ra t felbosszantani* 10

Se jobb1, Ka tőlem tu d ja m eg m indezt. Az összér­ ték ta lá n húszezer pengő, feltéve, hogy naiv, sok­ pénzű vevők jelentkeznek. S zakértő ennyit sem ad. M ondhatom szerencse, hogy idejében k erü l­ tem m éltóságoddal összeköttetésbe, m ert ha eze­ k et a gyenge dolgokat bocsátotta volna eladásra, úgy teljesen h itelét vesztette volna a Szécsőy gyűjtem ény. íg y azonban még n em tö rtén t na-i gyobb b aj. M ajd a helyükre állítju k az én k o ­ m oly és abszolút értékes ra k tá ram legszebb d a ­ ra b ja it és azokat ad ju k el. — É s m i tö rtén ik az én szőnyegeim m el, fest­ m ényeim m el, ékszereim m el? — Legyen nyugodt, kérem , igyekezni fogok azokat is a legjobb áro n eladni. M ajd az ügynö­ keim felhajszolják a m egfelelő naiv vevőket. Va­ lam i előleget ad h a to k is ráju k . — M ennyit? — M ondjuk, ötezret! — De hiszen legalább százezret érnek! — K é re m . . . h a nem bízik bennem , n em avatkozom a dologba. D e k ár légvárakat k e r­ getni, gróf úr. É n pontosan ism erem az ország valam ennyi m űgyűjtőjét, tudom , hogy ki m it k e ­ re s és m ennyi pénzt hajlandó áldozni. M ondha­ tom , hogy az én segítségem nélkül m ég tízezer pengőt sem fog elérni, ö n nem ért az eladáshoz. S zakértőre van szüksége és m indenekelőtt: m eg­ felelő p o rték ák ra. M inderről h ajlan d ó vagyok gondoskodni. H a m eg en g e d i. . . m ég m a felküldök a palotába egy nagyobb készletet. Rem ek an tik ékszereket, brilliáns diadém okat, karkötő11

Eel, csodálatos gySngyökef. TTegalábTj félm illió értékben. Azonkívül egész sereg értékes festm ényt ak asztu n k a falakra . . . E z a palota lesz az ország legszenzációsabb m úzeum a. K ülföldről fog* Bak id ejönni a m ű g y ű jtő k ... R endben van? P éter pillanatig gondolkozott. Elvégre ez iga­ zán nem látszott kockázatos üzletnek. Csak nyer* h é t rajta. M egbízhat olyan valakiben, aki száz* ezres érték ek et ad át őrizetre. — Jól van — m o n d o tta — felküldheti a dől* gokat. i T ary b ó lintott és k ö rü h n u tato tt: — E zeket pedig m ajd lassan behordatorn a ra k tá ra m b a , illetve, h a ak ad vevő, egyet-egyet becsúsztatunk a kom oly m űkincsek közé. Két* h á ro m kom oly érték közé m indig be lehet esem* pészni egy gyengébbet i s . . . A m egállapodásán* k á t egyébként m ajd írásba foglalom és estére fel­ hozom . . . A viszontlátásra, gróf úr! M ikor kim ent a szobából, M argót diadalm asan’ nézett a grófra: — Most beszélj! Micsoda lány vagyok! — Angyal! — válaszolta Péter. -—■ É s m ennyivel vagyok az üzletben? — T erm észetesen felesben! — m ondotta an* gyali könnyelm űséggel Péter. Egy p illanatig sem gondolt arra, hogy az üzleti haszon ötven száza­ lék át m ár T ary n ak Ígérte és h a a m egm aradt összegben is osztozik, úgy m ár csak huszonöt százalék esik rá. M argót m egcsókolta. Ü r vagy. Tudod, szerelem ből is megfenném* 12

de valam iből csak élnem is kell? De m ost ne be* szeljü n k erről. T ú lságosan sokáig voltunk kom oi lyak és ez m eglehetősen unalm as dolog. Van va­ lam i jó lem ezed? É s rem élem , innivaló is akad? P éter lelkesedve helyeselt. — Igazad van. Aki százezres üzleteket köt, a i e n ak joga van egy k is szórakozáshoz is. :

ü l.

Dr. D ér M árta, a m űvészettörténetek tudora, Dér T am ás régiségkereskedő leánya jóval éjfél ó lá n m ég ébren volt és egy könyvet olvasott, Im ád ta ezt a d rága csendet, am ikor egy karos* székben elnyújtódzva, kedvére tem etkezett a kü* lönböző hangulatokba, senki sem zavarhatta. De egyszerre elhalványodott, a könyv kihullott rem egő kezéből, felugrott és tan ácstalan rém ület­ te l állt n éh án y pillanatig. Éles, kím életlen csengetyűszó hasított a csend* be, egyszerre négy-öt helyen szólaltak m eg a yészcsengők. N em lehetett kétséges. A földszinten lévő xiz* fetben betörők já rn a k . H ozzáértek a páncélszek­ rén y h ez és a villam oscsengők autom atikusan: m egszólaltak Alit tegyen? Apja törődött, gyenge, beteges em ber, nem ve* h eti fel a küzdelm et a betörőkkel. És az izgalom kom olyabb idegroham ot vált­ h a t ki belőle. A h ázm estert kell felébresztenie. 13

A sötét lépcsőháziján csak botorkálva tu d o tt halad n i. A lábai an n y ira rem egtek, hogy a kor-* Iáib a kapaszkodott, nehogy elvágódjon. — Vince ú ri Vince ú ri — döröm bölt a portás-* fülkén. — Az á ld ó ját — k iálto tta a házm ester m egrö­ könyödve, m ikor m eghallotta, hogy m iről van szó. — R endőrt kell hívni. — De hiszen addig teljesen kirabolják az űz-* leteti — Sajnálom , kisasszony! Mit tudom én, há-* n y a n van n ak és nincs-e náluk revolver? Az üzlet felől h alk kopácsolás, siető lépések h allatszo ttak . A h ázm ester sietve kinyitotta a kaput. — R ohanok, hívom a ren d ő rt! — m ondotta és eliram odolt. m intha puskából lőtték volna ki. A k ap u döngő n y itására elhalkultak az üzlet­ ből kiszürem lő hangok. M árta félig holtan állt a k ap u aljában. L átta a félig lebocsátott vasre­ dőny m ögött im bolygó fényt. A zután villám gyorsan felvágódott az üzlet a j­ ta ja és a vasredőny nyilása alatt k ét sötét alak' u g ro tt az utcára. — Segítség! — sikoltotta M árta. A betörők, m int az őrültek ro h a n ta k és eltűn­ tek az utcasarkon. Az ellenkező oldalról futva érkezett a házm es­ te r a ren dőrrel. A re n d ő r sajnálkozva vont vállat. — E zek bizony m eglóglak 1 G yerünk, nézzük meg, m ilyen m u n k át végeztek? 14

B e m e n te t az üzletbe es f el k attan főt t á t a vil­ lanyt. Első pillan tásra m egállapították, hogy' a p án ­ célszekrényt m egfúrták. M árta oda a k a rt ro ­ hanni, de a ren d ő r visszatartotta. — E lőbb azonnal értesítem telefonon a főka­ pitányságot. Sem m ihez sem szabad nyúlni. Nem szabad eltörölni az ujjnyom okat. Á m bár ezek a zsiványok biztosan gum ikesztyűvel dolgozlak. — T ö n k rem en tü n k ! — zokogta M árta. —*• M inden érték ü n k ebben a szekrényben volt. Az antik aran y ékszerek, drágakövek . . . — No-no — diinnyögte a házm ester — a k e d ­ ves p ap ája bizonyára biztosítva van betörés ese­ tére. — A pénz nem m inden! Volt köztük n éh á n y m űkincs, am ely az én m agántulajdonom volt. P éld áu l egyT H ad rián császár korabeli m etszett gyűrű, amely* a k o rai bizánci ötvösm űvészet re ­ m eke . .. E lhallgatott. Ráeszmélt, hogy a házm esternek 'és a ren d ő rn ek ugyan hiába próbálna m űtörténeti előadást rögtönözni a kezdeti keresztény egy­ házm űvészet rem ekeiről. A rendőr a fők ap itán y ­ ságra telefonált, a házm ester pedig fejcsóválgatva nézte a kasszán tátongó lyukat. — Későn szólaltak meg a csengők! — álla­ p íto tta meg szakértőén. B üszke volt arra, hogy k o n y íto tt valam it a szerelési m unkákhoz. Az üzlet előtt autószirénázás hallatszott. M egérkezett a rendőri bizottság. * 15

=> ü g y érzem m agam a!, m in th a múzeum* b án laknék! — m ondotta m érgesen P éter gi-óf M argóinak a fekete tölgyfából készült olvasószo­ b áb an , am elynek könyvállványai azonban m ár régen b árp u lto k k á voltak átalak ítv a és színes k ö ­ tésű könyvek helyett m ég színesebben csillogó pálinkásüvegek sorakoztak ra jta . — Még szeren­ cse, hogy lezártam a lakásnak ezt a három szo­ b á já t és így m ara d t egy zug, ahová elm enekülhet* tem . Szavam ra, szerződtetnem kellene egy jazzt, kiny itn ám ezt a szobát is és a m úzeum ot össze­ köth etn ém egy lokállal! — Ne légy állhatatlan! — válaszolta Margót !— azt hiszem , igazán szépen keresel! — Jó, n em m ondom , ez a Dávid, akiről azt sem tudom , hogy miféle fajzat, kezem be nyom n ap o n ta valam i kis pénzt és ezért tűrnöm kell, hogy a L ipótváros legkövérebb hölgyei az én palo tám b an bonyolítsák le a randevúikat. De m ég ezt is eltűrném . H anem tudod, m i történt m a délelőtt? Azt találd el, hogy ki volt itt ma! — Sejtelm em sincsen! — O truber tan ár úr! O sztályfőnököm volt a nyolcadikban. Csak állam titk ári protekcióval tu d tam m egakadályozni, hogy n e buktasson el. Képzeld, ide hozta az egész osztályt, hogy m eg­ m utassa nekik a Szécsőy-m űkincseket. Véletlenül belébotlottam és ettől kezdve nem tu d tam m eg­ szabadulni tőle. Azt akarta, hogy szem élyesen világosítsam fel m inden eladásra kitett m űtárgy eredetéről és értékéről. K épzelheted, m ilyen kínos .volt, hiszen a legtöbbjét én is csak m ost látom 16

először. Azután Telkemre p róbált beszólni, Hogy álljak el szándékom tól, ne kótyavetyéljem el az ősök által szerzett kincseket. Végül azt m ondta a fiúknak, hogy m ost saját szem ükkel láth atják , hogyan pusztul a történelm i M agyarország .;» M ondd, kérlek, hán y óra ? ~ Négy. — H ála az égnek! Félóra m úlva zárunk . . . Sok látogató van? — Van vagy húsz. — És legalább vesznek? — T ary rem ekül dolgozik. Az em berek el van n ak kábulva, hogy m icsoda m űrem ekek van­ n ak felhalm ozva. Az összes ügynökök szétröpítet-! ték m ár táv irataik at Angliába és A m erikába, hogy ez a legjobb vásárlási alkalom . Tudod, igazán pénz mégis csak ott van . . . A legjobb d arab o k at addig nem is m u tatju k , am eddig a dollár és a font nem jelentkezik. T ary lépett be. Még elegánsabb és m éltóságteljesebb volt, m int m áskor. Csak egy angol lo rd ­ b an lehet annyi fölény, m int am ennyi m inden m ozdulatából áradt. — H ozom a leszám olást! — jelentette. —* H atezer pengőért áru ltam . E nnek tiszta n y ere­ sége négyszáz pengő. A fele, kétszáz pengő önt illeti! M argót az asztalra letett kétszáz pengőből fel­ veit százat. — Száz pedig egyezségünk szerint az envérat P éter kissé savanyú arcot vágott. — Nem sok! Péter két asszonya. 2

17

— H ja - vonta vállát TarV — ön elfelejti, hogy egészen csekély haszonnal lehet csak d o l­ gozni. A vevők lenyúzzák az eml>er bőrét! T alán később, ha m ajd a g y űjtem ényt teljesen re n d ez­ tem és végleg clvitettem m inden értéktelen lim ­ lom ét, nyerni fogunk érték b en . . . — Es mi van a képekkel, szőnyegekkel, éksze­ rekkel, am elyeket m ár elvitetett? — A ra k tá ram b an porosodnak. A negyedét sem tu d tam még eladni. De hiszen m ondtam , hogy m ajd ezekről külön szám olunk el! P éter unta a beszélgetést. T isztában volt azzal, hogy T ary éppen olyan uzsorás, m int a többi é j­ szakai hiéna, akik o tt leskelődnek a könnyelm ű aran y ifjú ság körül. H om ályosan m otoszkált a fejében, hogy fel kellene szólítani, m utassa be az elad o tt m űkincsek beszerzési á rá ra vonatkozó b izo n y íték ait, hiszen enélkül úgy szám olhat el, ahogyan akar. B izonyára ötször ak k o ra a n y ere­ sége, m int am ennyit bevall. Ah, b án ja az ördög... h á t n y erjen a gazem ber. Az a fő, hogy végered­ m ényben mégis m indennap kifizet száz-kétszáz pengőt, az elvitt érték tárg y ak ra is adott vagy kétezer pengő előlegei. E gyelőre nincsen sém im b a j . . . Biztosítva van gondtalan m egélhetése és a h o ln ap p al nem érdem es törődni. M argót gyorsan fülébe súgta: — E ste a P arad icsom m adárban! T ito k b an m egértő kézszorítást váltottak. M ar­ gót a cinkos huncutságával m osolygott P éterre. — Ez a Dávid atyó úgy látszik szerelm es be­ léd és titkos céljai vannak! — m ondotta P éter 18

gróf, m ikor T ary a szolga k é ré sire visszam ent egy percre a kiállítási csarnokká átváltoztatott terem be. M argót fölényesen intett: — Nem szám ít. E gy általában egy férfi sem ér* d e k e l. . . persze a te k iv ételed d e l. . . De hiszen ezt tudod. Egy kicsit húzom a fiút. erre szükség günk van, m inél több pénzt kell kiszednünk be-i lőle. Elvégre mégis csak ő az üzletem ber. — H étprőbás csirkefogó. A ljasul becsap. Min­ den nyereséget ő vág zsebre, — Ez túlzás. Gondold meg, nélküle nem vevők já rn á n a k m ár ide, hanem árverési hiénák! — Utálatos dolog! — m orm ogta P éter. « Csak sikerüljön egy nagyobb összeghez jutnom , azonnal pak k o lo k és m együnk Nizzába, vagy San-R em óba. Unom m ár T ary ú r u ndok fizimis-! Icáját. T ary visszajött, m eghajtotta m agát. — Mára végérvényesen végeztünk. Velem jötí M argót kisasszony? Meg a k a ro k m u tatn i néh án y antik brokáthim zést, m ielőtt felhozom a kas-* télyba. Kiváncsi vagyok, hogy női szemm el nézve! hogyan tetszenek? - Mehetek! — m o ndotta Margót.

IV. Alig léptek ki a kap u n, T ary arcáról eltűnt udvarias mosoly. - Azt hiszem , nagy dologról van szó — mon* dotta halkan. — A szolga a telefonhoz hivott a i 19

im ént. Vörös jelentkezett. A fiúk, úgy lát szik, nagy fogást csináltak az éjszaka . . . M argót legyintett. — Vörösnek csak a szája jár. H a ellop egy tu ­ bákon szelencét, m á r k irályi ékszerré fú jja fel. - T ary kom oran ráncolta hom lokát. — Pedig ideje volna, hogy végre valam ilyen tisztességes zsákm ányhoz jussunk. A játék n a ­ gyon kockázatos, nem csin álh atju k tovább ezt ? kom édiát, bárm en n y ire is zseniális volt az ötlet... H a végre csakugyan m egkaparintok valam i k o ­ m oly értéket, am elyért ötven-hatvanezer pengőt lehetn e egy sum m ában kapni, nyom ban kereket oldunk. T orkig vagyok a Szécsőy-palotával és a k is g ró ffa l. .. — Ugyan kérlek, hiszen alaposan n iegnyirtad — Félek, hogy a végén mégis ráfizetek. Ma bevallóin, m ár k étszer voltam azon a ponton, hogy k itekerjem a nyakadat. — Az enyém et? M iért? — Ne nézz hülyének. Azt hiszed, nem veszem észre a gróffal való p ajzán kis játék a id a t? Az összesim ulásokat, titkos kézszorításokat, su tto ­ gásokat? — ö rü lt! Jól tudod, hogy ez is az üzlethez tartozik! — De úgy látszik, hogy ez az üzlet egyetlen része, m elyet becsületes m eggyőződéssel intézel. Nem valam i nagy gyönyörűség m eséket m o n ­ dani a látogatóknak, m ialatt ti o dabent a m á­ sik szobában csókolództok. H át én ezt nem b íro m idegekkel. 20

— 'Hsak nem vagy Téltékeny? ' — De m ég m ennyire. És h a ez sokáig így fog ta rla n i, a k k o r én a gróf ú r folyószám láját egy jó l irán y zo tt revolvergolyóval logom lezárni E gyébként m ég nem vagyunk készen . . . — Más m on d an iv aló d is van? — Felvilágosítást sz e re tn é k . bizonyos pénzek­ kel k apcsolatban. A kastélyból elhozott képek és szőnyegek egy részét te adtad el a félszernű Vili­ nek. de a pén zt elfelejtetted m ég átadni nekem . B izonyos családi ékszerek is n álad m ara d iak vé­ letlenül, m elyeket el kellett volna adnod . . . — Jobb volna, h a kevésbé lennél kapzsi. A gróf m ár gyanakszik. P anaszkodott, hogy b e­ csapod. Alig tudtam m egnyugtatni. És ez a h ála . . . Szégyeld m agad . . . M argót kom olyan dühös volt. N yilvánvaló volt, hogy T ary őt is kom iszid kihasználja. M ar­ gót ism erte az alvilág féfiainak erkölcsét. Meg volt győződve, hogy T ary, ha pillanatnyilag sze« le li és ki is ta rt m elletle, bárm ely percben habo­ zás n élkül faképnél hagyja, h a viszonyuk k é­ nyelm etlenné válik, vagy nem lesz rá többé szűk ■ sége. M argót egyre zavarosabbnak látta jövőjét, — Nem vagy m egelégedve velem ? -— kérdezte gúnyosan T ary, m in th a csak M argót gon dől illái­ b an olvasott volna. — Nem. E gy általáb an nem. — De a pénzt, rem élem , m egkapom tőled? — Nem, barátom . Az egyelőre nálam m arad , Tudod, nem ak aro m , hogy hozom ány nélkül ve­ gyél el feleség ü l. . . 21

T ary dühösen a jk áb a harapott. — Nagy zsivány vagy! — m orm ogta. De nem feszegethette a dolgot. E gyelőre m ég nagy szük­ sége volt M argotra. K orai lett volna az össze* veszés, avagy éppen az erőszakoskodás. Majd el* jö n an n ak is az ideje. Szerencsére nemr-látott be M argót agyába, nem tu d h atta, hogy m icsoda veszedelm es gondolatok fogantak m eg ab b an . . . V. P éter m ár éppen el a k a rt m enni hazulról, m i­ k o r inasa egy hölgy névjegyét hozta be — Dr. D ér M árta m űtörténész — olvasta a gróf a névjegyet és fan y ar arcot vágott. — M ondd meg a kisasszonynak, hogy h iv ata­ los ó ra u tá n a m űkincsek ügyében senkit sem fogadok. K ülönben sem érlek hozzá. M ondd, nagy o n ro n d a őnagysága? Képzelem, negyven 'éves, állig begom bolt gallér, szépen serkenő b a ­ ju sz . . . — M éltóságos u ram , a hölgy gyönyörű! — Egy doktorkisaszony? 1— Nem tudom m icsoda, de nagyon szén! — A kkor mégis csak küldd he. M árta belépett. Elegáns, sötét angol kosztüm volt rajta, a baloldalon egy kis ibolyacsokor. ÍVannak nők, ak ik re fel kell figyelni, m ikor a szo­ b áb a lépnek. M ert nem csak ők osonnak be az ajtón , hanem egy egész hangulat-kom plexum , d iszk rét illatok, halk, m uzsikás poézis. 22

P éter m eglepetten nézi?. M ár m aga sem tudta, hogy m ikor beszélt u toljára urilánnyal. Egész élete a m ulatók könnyelm ű világában zajlott le, szabad szájú és könnyelm ű férfiak és nők k ö ­ zött, ahol szinte kötelező a sikam lós viecelés és m inden vaskosan és rik ító n kelleti m agát. T ú l­ zott kozm etika, rengeteg festék, vakm erő kivá­ gású, m ár szinte jelm ezeknek látszó ru h á k , kacérság. flört. De ez a nő .. . m intha egy m ásik világból po ttyant volna le. P éter, akinek lába alatt m ár m egindult a ialaj, aki tudta, hogy a rem énytelen züllés és nincstelenség vár rá, va­ lam i tom pa eszm e léssel bám ult rá. talán m egren­ dülés és késői bánat, is rem egett fel benne, hogy ilyen lányhoz kellett volna kapcsolnia sorsát. De u g y an ak k o r tisztában volt azzal, m ogy m indezzel megkésett, sem m i értelm e sincsen az érzelm eske­ désnek, az ő sorsa m eg van pecsételve, .lobb m i­ nél. gyorsabban túlesni ezen a zavaró és nyugta^ lanító hangulaton, m intahogyan az erkölcsi prés dikáeió elől szeret m inél előbb m eglógni az, akis nek leikében nem találnak visszhangra a kenet­ teljes szavak. — P arancsol, do k to r kisasszony? — kérdezte hideg udvariassággal. — Bocsásson meg, gróf úr, hogy ebben a szo­ katlan időben kerestem fel T ary á r távol létében. — Nem értem — kr'pedt el Péter. — A m űkincseiről ak aro k b e sz é ln i.. . — Bocsásson meg. É n ezzel nem foglalkozom , És nem is értek hozzá. — Gondoltam és éppen ezért jöttem . Figyel* 23

m eztelni szeretném n éh án y különös dologra. Én m a m int érdeklődő jelentem meg. Atyám m ű- és régiségkereskedő. Az üzletet egyébként m ár két év óta én vezetem. A ngliában és F ran ciao rszág ­ b an tan u ltam ki a m esterségem et és a doktori diplom ám at is P árisb an szereztem. De nem erről van szó. Ism étlem , vásárolni jö ttem m a ide ab b an a rem ényben, hogy talán sikerül felfedeznem né-: h án y értékes régiséget. De legnagyobb csodálko­ zásom ra az eladásra szánt gyűjtem ény szinte k i­ zárólag egészen m o d ern ékszerekből, szobrokból és szőnyegekből áll. B ocsásson meg, gróf úr, de ezt nem értem . . . Hiszen az em ber ilyen ősi k as­ télyban középkori dolgokat rem él ta lá ln i. . . T e r­ m észetesen kérd ést intéztem T ary úrhoz, aki azt m o n d o tta, hogy az an tik kincsek m ég feldolgo­ zás és leltározás alatt állnak. Egyébként b izal­ m asan m egsúgta, hogy azok nem sokat érnek és erélyesen biztatott, hogy válasszak inkább a m o ­ dern ek b ő l valam it. Nem áru ltam el, hogy szak­ értő vagyok és m ak acsul ragaszkodtam a régisé­ gekhez. E rre az egyik terem elhagyott zugába ve­ zetett. ahol egym ásra dobva hevert néh án y kép 'és szőnyeg. — Ezek még itt vannak, a többit elküldtük re sta u ráln i .. . T u dja, a szőnyegek szakadtak voltak, a k épekről pedig lepatiogzott a festék . . . — H át kérem , gróf úr, én m egnéztem ezeket a félredobott szőnyegeket és képeket és m egálla­ pítom , hogv azok között olyanok vannak, am e­ lyeknek értéke egyedül is m eghaladta az eladásra bocsáto tt gyűjtem ény egész értékét. Ne liara24

gudjon, gróf úr, 9 e ezeE u tá n az egész auKciS blöffnek tű n ik fel. Kénytelen vagyok azt hinni, hogy ezeket a bazári á ru k a t a vevők m egtévesz­ tésére h o rd ták fel a kastélyba, mig a valódi k in ­ cseket eldugták. M indez term észetesen a gróf ú r m agánügye. .. P éter fülig vörösödött. Úgy szégyelte m agát, m int a tan ító ja által tetten ért kis diák. — Nagyon kínos, am iket m ond, d o k to r kis­ asszony, de biztosítom , hogy én igazán árta tla n vagyok. — Kérem, gróf úr, egy pillanatig sem kétel-t kedtem ebben. De, úgylátszik, ön túlságosan jó i hiszem ű. T ary ú r nem a szakértő kötelező lelkii ism eretével teljesíti a rábízott kényes felad ato k E hhez azonban term észetesen sem m i közöm nim csen. Amit tapasztaltam , elegendő volt ahhoz* hogy T ary ú rra l ne tárg y aljak tovább. L egjobbi n ak véltem közvetlenül gróf úrhoz fo rd u ln i és m egkérdezni: kom olyan eladja a Szécsőy-palota; kincseit? H a igen, ak k o r vevő vagyok rá. M ini dent készpénzzel fizetek. Atyám egy nagy k ü li földi érdekeltség állandó m egbízottja. T eh á t jobb árat adhatok, m in t b árk i m ás. Méltóztassélá m eg m ondani: van-e m ód arra, hogy m egnézzem az eredeti m ű tárg y ak at? P éter zavara egyre növekedett. — Félek, hogy T ary m ár elad ta egy részét. ' — Szóval, nem jav ítás céljából h o rd ta el l| hiányzó tárg y ak at? — T ary azt m ondta, hogy csupa rossz, értéK* télén u tánzatból állt a gyűjtem ény. 25

— A néhány kép és szőnyeg lilán ítélve, am e­ ly ek et láttam , ennek éppen az ellenkezőjét állít­ h ato m . . — H allatlan! K ifosztott a gazem ber! — kiál­ totta a gróf. — De h á t m ost m it tegyek? Egv gyerm ek gyám oltalanságával és naiv b i­ zalm ával nézett M ártára. Érezte, hogy a nő erő ­ sebb, okosabb. — T alán m ég nincsen későn, leleplezhetjük .Tary á r üzelm eit! — De hát hogyan? -— C gy látszik, ez az ú r k ö rm ö n fo n t gazem ber, fíem csaphatunk egyszerűen rá. A m űkereskedés nagyon könnyű réseket nyit a m enekülőknek. Védekezhetik azzal, hogy jóhiszem űen té v e d e tt D öntő bizonyítékot kell szerezni a rosszhiszem ű­ ségéről. — F o rd u ljak a rendőrséghez? — Nem ajánlom . Előbb megfelelő ad ato k at pró b álo k gyűjteni . . . Ha m egengedi, holnap is­ m ét eljövök, m in t vevő és feltűnés nélkül m eg­ figyelem T ary tízeim éit. . . T alán sikerül m ég m egm entenem a kincseit. Vagy legalább is egy részét. P éter növekvő ám ulattal nézett M ártára. Ki ez az ism eretlen lány, aki ide toppan a szobájába és a segítségére jön. Ö nzetlenül, becsületesen, valam i szent p u ritan izm ustól hajtva. Milyen m ásféle nő ez. m in t az a m ásik... M argót,-aki úgy sodorja, ra g ad ja ism eretlen forró örvények felé, m in t a szám um . Amaz a m ám orba iHasodott b iz­ tos halál és pusztulás, ez az üdítő, tiszta élet. 26

V alahogyan u tá n a kellene nyúlni, megragadni,könyörögni, hogy vigye m agával, szabadítsa meg az átkozott tespedésből, am elybe zuhant. — Milyen különös lány m aga! — dadogta. —» Milyen okos és m ilyen szép! — Bókolni ak ar? — Sajnos, ezt m á r régen elfelejtettem . Úgy látszik, csak éppen úgy bám ulom m agát, m in t­ ahogyan m aga kigyullad, ha egy szép m ű tárg y át lát. — De én legalább értek a m űtárgyakhoz, de m aga a nőkhöz . . . H irtelen elnevette m agát és kedves, szinte kam aszos pajkossággal jegyezte m eg: — T udja, de nem szabad haragudnia, gróf ú r, sokszor láttam m agát színházban, persze operettekn él és néh án y szo r m ulatóban i s . . . h á t nem nagyon válogatta m eg a hölgytársaságát. P éter kesernyésen nevetett. —* Igaza van. De ez csak részletkérdése egy zátonyra fu to tt életnek. H a elölről lehetne min-* d en t kérdezni, ha oda csöppennék hirtelen, , hol a b a j elkezdődött. H a m ondjuk m aga k ét-h á ro in év előtt jelentkezett volna. De m ost m ár k ár er* ről beszélni. T udja, m it szeretnék? M indenen tú l lenni. É n m ost nem élek, hanem egy lassú ön* gyilkosságot h ajto k végre m againon. — R ettentőket beszél! — Olyan sok borzalm as dolog van m ögöttem és körülöttem , hogy az u tálattó l m á r nincs is kedvem és erőm feltápászkodni. E ngem m á r az sem h áb o rít fel, am ik et az előbb m ondött. M ond27

fjük, hogy T ary csakugyan becsap néhány ezer pengővel Mit jelent ez? M ajdnem sem m it. É n a pénzt úgyis szétszórnám . T alán jobb is igy. H a ­ m a rá b b leszek túl m indenen. Volt valam i vad, fájdalm as lázadás e szavak­ ban. M árta m eglepetten figyelt fel. H iszen ennek az em b ern ek szíve van. Nem züllött, csak sze­ rencsétlen. — Szeretném m egvigasztalni m agát. — m o n ­ d o tta halk an . P éter rácsodálkozott. — S ajn ál? M iért? Nem érdem iem meg. Es azt sem tudom , hogy m indezt m iért m ondtam el m ag án ak ? A fali óra harangozott. P éter felrezzent. Az a m ásik . . . m ár várja. — Bocsásson m eg . . . találkozóm van! A vi­ szo n tlátásra holnap! M árta kisietett Az arca lángolt. Szíve hevesen dobogott. És nagyon szeretett volna sírni. Ki­ m o n d h a ta tla n u l boldogtalan volt. M ennyire várta ezt a találkozást! Két év óta v o lt szerelm es Péterbe. Ném án, rem énytelenül. M in d en t tu d o tt a fiatal grófról, akit csakugy an egy színház páholyában p illantott m eg először. És "beleszeretett. B eleőrült egy rajongó, naiv lány m in d en lángolásával. Az ilyen szerelm en nem segít a doktori diplom a. É s m inél több p lety k át írta k a lapok P éterről, m ennél több b o trán y á t szellőztették, M árta an n ál m alm osabban és bol‘d og talan ab b u l im ád ta. Egészen egyoldalú szere­ lem volt, hiszen a gróf m ég csak azt sem sejt28

betfe, hogy a világon van. É s mégis, M ária v a­ kon bízóit ab b an , hogy egy napon találkozni fognak . . . És, úgy látszik, ha valaki nagyon a k a rja és ostro m o lja a csodát, h á t bekövetkezik. Két nap előtt olvasta, hogy P éter aukcióra bocsájtja a Szécsőv-palota m űkincseit. Itt volt teh át a nagy­ szerű, talán soha többé vissza nem térő alkalom , m elyet nem volt szabad elm ulasztania. A nnyira elhatalam aso d o tt ra jta az izgalom láza, hogy e nag y szenzáció m ellett teljesen eltörpült a négy n a p előtti éjszakai betörés jelentősége H olott, —; am int kiderfdl — a betörők csakugyan a leg­ értékesebb kincseket rabolták el, közel százezer pengő értékben. De a házm esternek igaza volt, túlságosan nagy anyagi veszteség nem fenyege­ tett. m ert az üzlet biztosítva volt. É s m ost tú l volt a találkozáson, am elyre éve­ ken át várt. Beszéltek egym ással. Először csak hideg, közöm bös hangon. A zután kiderült, hogy, m in d k ette n kép m u tató k. M ennyi őszinte fá jd a ­ lom és m egrendülés volt a gróf kitörésében! ÉS m ilyen re tten tő m egerőltetésbe került neki, hogy n e rag ad ja m eg a gróf kezét és ne valljon b e m in d e n t. . .1 T alán c s á k ó j á n ezt kellett volna tennie. Min­ dent m erni, m in d en t kockáztatni! Lehet, hogy ö rö k re elm ulasztotta a kellő lélektani pillanatot* Ki tudja, lesz-e még olyan m eghatott h an g u lat­ b an a gróf? De azu tán eszébe ju to tt, hogyan rezzent m eg P éter az ó ra haran g o zásakor. E gyszerre eszébe 29

ju to tt, hogy v árják . A nő várja. Az a m ásik vi­ lágba tartozó nő, akivel ő n em m érkőzhetik meg; H iába k ín áln ak tiszta vizet annak, aki hasisra szom jazik! É s M árta szem ében könnyek csillogtak. O sto­ baság volt égni, szenvedni, álm odozni. Most m ár nem kétséges, hogy szerelm e m eddő és céltalan. Soha nem lesznek egymásé. Világok zuhantak közéjük. A józan ész csak azt parancsolhatja, hogy m inél gyorsabban vesse ki m agából az édes ín é r g e t. . . Az esze csakugyan ezt parancsolta. De a szíve U gyanakkor túdla, hogy m égis csak egy köteles­ sége van: m egm enteni a grófot! VI. A pincérek rendelés nélkül hozták a francia pezsgőt. Azzal az ellenszenves, m ézédes, m o ­ solygó hajlo n g ással kalauzolták P étert p áh o ­ lyába, am ely m ár nem csak m egkülönböztetett tiszteletet, h anem titkos cinkosságot is jelent. Ö n­ érzetes, dolgozó em ber szám ára az ilyen p in cér­ h ó d o lat in k áb b sértést jelentene, m in t m egbe­ csülést. Az éjszakai alvilág társadalm i ran g létrá­ já t lehet m egállapítani a lokálszem élyzet h ajlongásának és m osolvának fokából. M endelsohn b a n k á rró l m esélik, hogy egyik napról a m ásikra v áratlan u l m egszakította egyik ügyfelével egy h atalm as pénzügvi terv tárgyalását. Am ikor az illető elképedve kérdezte, hogy mi az oka a h ir ­ telen hangulatváltozásnak, így válaszolt: 30

— T egnap egy m ulatóban voltam önnel, ahol a pincérek olyan szem telen bizalm askodással öd-» vözölték, hogy ebből n y om ban kialakult előttem m agánéletének fényképe. Ne harag u d jo n , de ezek u tán nem kívánok üzlettársa lennil I)e vannak süllyedő, vesztüket érző em berek, ak ik n ek a m ulató jelenti az egyetlen helyet, a h o l m ég tekintélyük van, ahol élvezhetik a hízelgést és ahol ők a hangadók. Később m egérkezett Margót is és egyenesen? P éter páholyába sietett. A fiatal gróf olyan fur« esa fa n y ar s gúnyos m osollyal m érte végig, hogy M argót m eglepetten figyelt fel. — M iért nézel rám ilyen különösen? — kér-' dezte — M ulatok. P okolian élvezem, hogv m en n y ire ostobának tartasz. — Nem értem . . . — H át ü lj ide és igyál előbb néhány p o h á í pezsgőt, m ert én m á r előnyben vagyok és nem szeretném , ha túlságosan józanul hallgatnál" végig. M argót engedelm esen ü rített ki gyors egvm ás* u tan b an két poharat. 1 — Ne légy utálatos, P éter! — m ondotta. —**• É p p en ma szeretném , h a nagyon kedves fennék.*; — Szóval, m osolyogjak is a kivégzésem hezf — M egőrültél? — Nézd, fiam , szavam ra nem haragszom rád* De ú jra m ondom , ne nézz hülyének. É n teljese*®! tisztában vagyok azzal, hogy a cinkosoddal, T ary , D ávid ú rral k i ak a rto k engem fo sz ta n i. . . 31

— Részeg vagy. Azt akarod, hogy itt hagy­ jalak ? -— Ah, nem. A többi nő sem lenne tisztessége­ sebb. Illetve én m á r rendes nővel nem is tu d n ék beszélni. Unom őket, m ert úgy h atn ak rám , m in t az élő szem rehányás Meg ak a rn a k m enteni, m int az irgalm as nővérek. De ra jta m nem lehet segí­ teni, én rám k á r szép szavakat és m egható érzé­ seket pazarolni. Szóval m indennel tisztában v a­ gyok. m indennel és nem is volna érdem es be­ szélni erről, de bosszantott, hogy olyan angyali képpel jöttél be hozzám , hogy puszi-pajtásságot színlelsz, m iközben azt szám olgatod, hogy m en y ­ n y it lehetne m ég belőlem kihúzni! — Ez gyalázatosság. És m ost m ondod ezt. m i­ k o r pénzt szereztem neked? — A pénzt T ary n ak és m agadnak szerezted. Megcsaltok. — Hogy m ered ezt m ondani? — Kitűnő cs m egbízható besúgom akadt. Szó­ val: T ary . értéktelen bazári szem éttel töm i m eg fc palotám at, a valódi m űkincseket pedig elsik­ kasztja, vagy potom áro n vásárolja tőlem. — Kérlek, ez lehetetlen, én nem értek a m ű’kincsekhez . . . de nem hiszem T a r y r ó l. . . — E h, m m degv, ne izgulj! —- De izgulok és ha ez így van, a tu lajd o n k e ­ zem m el képelein fel a gazem bert. K ikaparom a szemét. F eljelentem a rendőrségen . . . P éter ivott, a rcán m ég ördögibb gúnv jelent meg. — Oh, m ennyi tűz! 32

De úgy látszott, hogy M argót csakugyan lelke m élyéig fel van dúlva. Alig tu d ta visszafojtani a könnyeit. Az arca rángatózott. — No, no! — m o n dta Péter, m ikor M argót kétségbeesett m ozdulattal félrelökte a p o h arat — m it jelent ez? — R ettentő, h o sv éppen m ost m ondtad ezt —■ tö rt ki keserűen. — Ha kissé tap in tato sab b vagy és nem rohansz meg ezzel a borzalm as váddal, egészen m ásk ép p en ítéltél volna meg. — S ugyan m iért? — H á t h a m in d en t akarsz t u d n i . . . igenis loptam , csaltam , de tudod-e m iért és tudod-e k i­ nek? É rted és neked! Ne b ám u lj rám . Ez az igazság. A vagyonod ro m jait nem lehetett m ás­ kép p en m egm enteni, csak így. H iába pró b áltam volna a lelkedre beszélni, az nem ért volna sem ­ m it. És azt is tud tam , hogy én egym agám nem h ajth ato m végre tervem et, idegen segítség kell, olyan valaki, aki im ponál neked. E zért társu ltam T aryval. E gyetlen célom az volt: jó áron érték e­ síteni m indent, m egfizetni T ary t fárad ság áért, persze csak szerényen és m u n k ájáv al arán y b an és a m egm aradt pénzt eltenni szám odra. — Micsoda önzetlenség! :— Nem ö n zetlen ség . . . És m ost elég volt a gúnyolódásból. E lőször életem ben nyitom m eg férfi előtt a szívemet. B orzasztó, hogy ilyen h e ­ lyen, ilyen h an g u latb an . . . De m ost m ár m in d ­ egy. Nem vagyok önzetlen, ö n zésb ő l teszem . M ert szeretlek és így ak a rtalak m agam hoz lá n ­ colni . . . Űgv rem éltem , hogy m a jd együtt elu ta­ Péter két asszonya. 3

33

zunk valahová . . . Neked nem lesz senkid s sem ­ m id. É s én fogok szám odra m indent jelenteni. L assan k in t bele szoktatlak az új éleibe. Valami állást szerzel a külföldön. H at nyelven beszélsz, rem ek so d o r vagy, a lovakhoz is értesz, m int tré n e r is m egélhetsz, a k á r a gyepen, ak á r a golf­ pályán. Pólóbajnok is voltál, m in t ilyen is elhe­ lyezkedhetsz. Abban rem énykedtem , hogy m ajd lassan k in t csakugyan megszeretsz . . . és egyszer egv m eghatott pillanatodban falán el is veszel. P éter m egdöbbenve nézett M argóira. -— Ez igaz? --- kérdezte elképedve. — E sküszöm . . . az Isten úgy segítsen. — Drága! — m ondotta m eghatottam a gróf es m egszorította M argót kezét. — De m ost m ár m inden késő .. . látom , hogy nem szeretsz és nem hiszel nekem . — H iszek neked, M a rg ó t. , . — Ha tudnám , hogy ki volt az a bestia, aki áru lkodott! Valid be. úgy-e nő? — H ag y jak ezt. Kim agy a r á z b od t á l . . . az ügy el van intézve. De M argót sokkal okosabb volt, m it P éter. Nagyon jól tudta, hogy sem m i sincsen elintézve. Ellenkezőleg: a helyzet rem énytelen. P éterben nem bizhatik többé. B árm elyik szeszélyes, dühös h an g u latá b an szemébe fogja vágni: csaló vagy! A ljas és önző szám ítással h álóztál be. Mindegy, hogv a vagyonom at m egm entetted vagy elloptad, a célod végső eredm ényben az volt, hogv a hyak am b a varrd m agad és a rabszolgáddá, k itarto tto d d á aljasíts . . .

U

Oh, ez egészen bizonyos, hogy így fog bek ö ­ vetkezni. E zer szerencse, hogy m ég idejében k i­ derü lt a dolog. E gyetlen m egoldás van: vissza­ m enni T aryhoz és m ost m á r érzelgősség nélkül végezni P éterrel. De azért úgy tett, m intha m egengesztelődött volna. Itta k és könnyezve csókolta meg P étert a páholy hátteréb en , m ikor a tangónál elhom ályo­ sult a terem . N éhány órával később azonban álm ából verte fel telefonon T aryt. — Gyere azonnal, az E lefánt-kávéházban v ár­ lak. Sürgős közölni valóm van. T ary m eg sem lepődött. M egszokta, hogy a leg­ v áratlan ab b időben csengetnek rá. Az ő életében a rendszertelenség volt a rendszer. M argót láth ató an feldúlt állapotban volt. — E láru ltak b e n n ü n k e t. . . A gróf m indent tud. Azt is, hogy becsaptad a m űkincsei felérté­ kelésénél és hogy vásári p ortékákkal, ham isíto tt holm ikkal ra k ta d teli a sz o b á k a t. . . T arv dühösen rán co lta hom lokát. — Á tkozott dolog. K idobott b ennünket? F el­ jelen tett? — E gyiket sém i Szerencsédre kitaláltam v a ­ lam i ro m an tik u s m esét és m ara d m inden a régi­ ben. De sietnünk k e l l . .. T ary idegesen izgett-m ozgott, óvatosan szétné­ zett a kávéházban. — A fickók — súgta M argót füléhez hajolva »— ezúttal csakugyan jól dolgoztak, ö t napig nem m ertek jelentkezni a zsákm ánnyal, de m ost 35

végre m in d en t át adtait nekem . H a ezeket gyor­ san pénzzé tesszük, azonnal útilap u t k ö tü n k a talp u n k alá és m együnk . . . Előbb azonban m eg k elt szilárdítanom a gróf bizalm át. Rem ek ötle­ tem tám adt. Bízd rám . . . holnap szédülni fog Ö m éltósága! VII. T ary sértődötten állíto tt be m ásnap délelőtt P éterhez. — Nem szeretem a hátam m ögötti su-gdólodzáso k al, gróf úr. M argót elm ondta, hogy kétel­ kedik a tisztességem ben. Ez a bolond nő szerel­ m es m éltóságodba, úgy nekem tám adt, m in t egy, vadm acska. H á t köszönöm , ebből nem kérek. Nem azért fárad o k , hogy a végén hálátlansággal fizessenek. M indenesetre különös, hogy éppen m a értesülök erről, am ikor végre sikerült remek! üzletet hoznom . P éter k ín zó it m ozdulatot telt. — Kedves T ary , halálosan un o m a nagy jele­ neteket. Nézze, m ég álm os és fá r a d t vagyok. Mit tu d o m én, hogy tegnap este m it beszéltem* E zen n el ünnepélyesen m in d en t v issz a v o n o k ..* Szóval, p én zt ak a r adni? — Ez nem ilyen egyszerű, gróf úr. K énytelen vagyok m egvédeni a becsületem et. Ragaszkodom , hogy m a nézze végig az eladások m enetét s m ajd szem élyes tap asztalatai alap ján ítéljen . . . —- Kérem , engem igazán n e m érdekel. B orza­ dok a tisztelt v e v ő k tő l... — S ajnálom , ettő l nem tág íth ato k . A nnál in 36

káh b ragaszkodom a szem élyes jelenlétéhez, m e rt be ak a ro m bizonyítani, hogy m icsoda re ­ m ek ú j dolgokat sik erü lt szereznem , aránylag potom pénzért. Nézze m eg ezeket a csodálatos an tik gyűrűket, a ra n y d ísztárgyakat és gyöngy­ füzérek et . . . Csak éppen azért m utatom , m e rt m éltóságod azzal gyanúsít, hogy csupa m odern, érték telen b a z árá ru v al töm öm m eg a term eket. M ajd alkalm a lesz saját fülével hallani, hogyan .vélekednek a vevők a k iállított és eladó tá rg y a k ­ ról. Igazán nem is tudom , hogy m iért teszem ezt? H iszen egészen jól eladhatnám én ezeket a dolgokat m áshol is és nem kellene ilyen óriási h asz n o t leadnom . L assan szállingózni kezdtek az érd ek lő d ő k . A! palota előtt elegáns autók p arkíroztak. N éhány ism ert m ű g y ű jtő szem élyesen jö tt el. K ülönösen k ét idősebb elegáns, angol lo rd o k ra em lékeztető ■úriember tű n t fel, akik, úgy látszik, közös szám ­ lá ra a k a rta k Vásárolni. A próra szem ügyre vettek m indent. N agyitóval vizsgálták a képeket és ékszereket, szakértő m ódon végigtapogatták a sely­ m eket. m egnézték a szőnyegek csom ózását és a p o rc e lá n o k védjegyeit. És m intha véletlenül fe ­ dezték v o lna fel, oda m entek a terem sark áb a lököti eredeti grófi portékákhoz, tu rk áltak b e n ­ n ü k és fitym álva fo rd ultak T aryhoz: — Ugyan kérem , hogyan lehetett ennyi jó d o ­ log közé, ilyen lim -lom ot keverni! Az egész gy ű j­ tem én y érték ét le s z á llítjá k .... F elhúzták az o rru k at, n e m is vártak sem m iféle kim ag y arázk o d ást, elsiettek. 37

T ary tito k b an sokatm ondó pillantással hunyo­ ríto tt M argotra. — Most legalább szem élyesen győződhetett m eg, gróf úr, hogy m ilyen kitűnő besúgója van — m o n d o tta T ary gúnyosan. — E zeket jól isme­ rem . Német m űg y ű jtő k m egbízottai, akik ala­ posan értik a dolgokat. M éltóztatott hallani, ho­ g y an vélekednek az ön besúgója által olyan na-< gyón m agasztalt eredeti családi k in c s e k rő l. . . P éter m érgesen vállat vont. — Vigye el az ördög az e g é sz e t. . . Cseleked­ jen a legjobb belátása s z e rin t. . . Csak engem h ag y jan ak békében. V isszahúzódott k ö n y vtárszobájába azzal az eltökélt szándékkal, hogy m ég egy kicsit aludni fog. E gy p illan tást sem vetett m aga köré, észre sem vehette, hogy T ary és M argót m ilyen m eg­ értőén m osolyognak össze. — Ez jól sikerült! — súgta T ary M argóinak. Karcsi és Sanyi rem ekül játszották m eg a szakértőket. Rem élem , a gróf ú r egyelőre m eg­ szűn t gyanakodni . . . K örülnézett és h alk an folytatta: — A m a hozott dolgokkal nagyon csíny ján kell b án n u n k ! E zeket nem szabad ak árk in ek m egm utatni. Csak bízzad rám , te ne tö rő d j ve­ lük. Nekem jó szem em van, tudom , hogy kivel állh atu n k szóba. Az inas lépett hozzájuk. — A gróf úr kéreti M argót kisasszonyt! T ary hai'agosan h ú zta össze szem öldökét. — M ajd ennek is véget vetek ham arosan. Most 3í?

csak m enj, legalább két n ap ra szükségem van, am íg együtt lesz a kellő p é n z . . . De vigyázz, a k o m éd ián a k is h a tá ra i vannak és h a m egcsalszt ezzel a k ét kezem m el fo jtalak meg! M argói vállat vont, m egvetően biggyesztette a jk á t és besietett Péterhez. P éter előtt m egint konyakos p o h arak álltak^ Ügy látszott, ho g j' nem m er és nem is ak a r ki* józanodul. — U tálatos ez a T ary! —- m ondta és szinte belefaorzongott. — Kora délelőtt üzletekkel gyö­ tö r . . . — P én zt hozott. P éter gyengéden m agához vonta M argotot. — T egnap este nagyon kedves voltál. Nem fe­ lejten em el, am it m ondtál. Ne nevess ki, m ég m in d ig m eg vagyok hatva. T ulajdonképpen nagy boszorkány vagy . . . — M iért? — H ogy ennyire eltaláltad a kellő pillanatot, am ik o r a legclhagyotíabnak éreztem m agam at..< T udod, m ár egy kissé belenyugodtam a revol­ verbe . . . A mi életünknek rendszerint ez a vége. !A tökéletes elziillés, vagy a revolver. Én az u tó b b it v á la s z to tta m . . . De tegnap este olyan különös szav ak at m ondtál . . . Én m á r leszoktam arról, hogy szeressenek. Nem várok senkitől gyengédséget, részvétet. Azt hittem , teljesen egye­ d ü l állok a világon. A családom esztendők ó ta kitagadott. És egyszerre csak jössz és kiderül, hogy van valaki m ellettem , aki vigyáz rám . Nem erőszakosan, n ag yképűen teszi ezt, m in t a töb39

hiek. akik ezzel próbálkozíak. Csak ügy csende­ sen, tito k b an vállaltad az őrangyal szerepét. És egyszerre ráeszm éltem , hogy m égsem vagyok egyedül és nem vesztettem el m in d e n t. . . Ne szólj közbe és ne a k a rd ezt k ö nnyed kézlegyin­ téssel elintézni. Te a legjobbat letted velem m in­ den nő k ö z ö tt. . . — Egy kicsit részeg vagy, P éter. Ha kijóza­ nodsz, nem leszel enn y ire elérzékenyülve. A gróf m agához vonta és szenvedélyes csó­ k o k k al halm ozta el. — H át nem különös, hogy egy napon kiderült, hogy m in d a kelten kom olyan szeretjük egy­ m á st? Milyen bvdák voltunk, hogy szégyeltük ezt n yíltan bevallani. Nem tarto ttu k m éltónak, hogy m i is éppen úgy érezzünk, m in t a n y árs­ polgárok . . . E ste óta egészen m ásképpen látom az é le te t. . . És tudod, m inek örülök a legjobban, m iért vagyok a legboldogabb? — M ondd meg, szerelm em ! — Hogy éppen téged szeretlek. Téged, aki a b ­ ból a világból való vagy, am elyről azt p réd ik ál­ ták, hogy csak bajt, nyom ort, züllést hoz rám . N evetnem kell, ha m ost visszaem lékszem arra, hogy hány, úgynevezett legm agasabb társadalm i k ö rb e tartozó hölgyet szerettek volna velem fele­ ségül vétetni. Csak úgy csöpögtek az erénytől és a m éltóságtól. És m ost m ár bevallhatom : n éh a m agam is úgy éreztem , hogy szilárd talajt, biz­ tonságot csak egy ilyen házasság adhatna. És m o st te bebizonyítottad, hogy mégis az én szi­ m ato m g y ő z ö tt. , i T alán azért kellett ezt a né­ 40

h á n y őrült, forró esztendőt végig tám olyognom , hogy végül is veled találkozzam és m ost m ár van bátorságom m in d en t felrúgni, fü ty ü ln i a nagyképiiek re és új életet k e z d e n i. . . Képzeld, egészen kom olyan elh atároztam , hogy dolgozni fogok. A rra is gondoltam , hogy esetleg m in t m o n d én ­ táncosok szerződünk el valahová. M ért volna szé­ gyen, h a varietékhez szerződnénk? K ülföldön nagyszerűen fizetik az ilyen szám okat, különö­ sen, ha a szereplők neve kö rü l egy kis b o trá n y ­ szag van. L egjobb lesz L ondonban kezdeni. N a­ gyon előkelő ro konaim élnek ott s ez növeli m ajd szereplésünk p ik an tériáját. .. M argót elképedve hallgatta a kibuggyanó fo rró szavakat. E rre a fo rd u latra nem szám ított. Agya lázasan dolgozott. Űgylátszik, hogy mégis csak az eredeti terve m ellett kell k itartan ia. Nem T ary, h an em a gróf az igazi partner. — Vigyázz! Beszélj halkan! — m o n d ta rek ed ­ ten az izgalom tól. — A falnak is füle van és szö­ kési tervünk csak ak k o r sikerülhet, h a T ary sem m it sem sejt * P éter tág ra n y ito tta szemét. — T ary ? Mi köze van' neki hozzád? A szere­ tőd? — A szerelm ével üldöz. Mit gondolsz, m iért tá rs u lt az üzletre? Nem szorult a rra a néhány g arasra, am it ezen keres. Nekem a k a rt szívessé­ get tenni. Az ostoba úgy kullog utánam , m int egy kutya. Persze, azt m ondtam neki, hogy kettőnk között sem m iféle m élyebb kapcsolat nincsen. A m ilyen féltékeny alak, képes volna rá n k g y ú j­ 41

tani a palotát, ha sejtene valam it. így azonban rem él. Meg van győződve, hogy előbb-utóbb az övé leszek. Nem szabad idő előtt m egtudnia az igazat, különben vége az üzletnek. -— És m eddig ta rth a t m ég ez? — K ét-három napig! A h é t végén m á r m ehe­ tünk Londonba. — Megvegyem ho ln ap a repülőjegyeket? — igen és gondoskodj az útlevelekről is. Áll­ jon m inden készen. M ajd én m egtudom néhány előikelő londoni artistaügynökség cím ét, akikkel m egérkezésünk u tá n nyom ban érintkezésbe lé­ pünk . .. — Nagyon jó lesz! — u jjo n g o tt a gróf. Szemei friss ü rö m tő l csillogtak. — Édes! — m ondotta és m egint m agához ölelte M argótól. Vili. D ér M árta egészen diszkréten, szinte észrevét­ lenül lépett a nagy szalónba és elvegyült a láto­ gatók közüft. T ary éles szem e m égis azonnal fel­ fedezte. H om ályosan úgy rém lett előtte, hogy ez a hölgy m á r já rt itt. Ah, persze, tegnap végig­ szim atolta az egész gyűjtem ényt. Szakszerű m eg­ jegyzéseket telt és fitym álta a dolgokat. Vesze­ delm es és kellem etlen kis jószág. Még képes bot­ rán y t csinálni és elrontani a boltot. P edig jó len­ n e m egszelídíteni, m ert úgylátszik rengeteg pénz felett rendelkezik. Areizm a sem rezdiili az elké­ pesztő á ra k hallatára. — Szívesen m egadnám , h a valódi volna! De 42

'

nézze, k érem , a k ép vásznának a szövését, a fes­ ték frisseségét, m á r m érföldről o rd ít a durva ham isítás . . . ■ -— No, m ajd m a elk ábítjuk kissé őnagyságátl Szédülni fog az aranyos és előszedi a csekkönyvét. De nem ro h am o zta m eg azonnal. V árta, hogy a helyzet k ialakuljon. E gyszerre legnagyobb elképedésére észrevette, hogy M árta az utolsó terem ből nyíló könyvtárszoba kilincsét a k a rja lenyom ni. N yom ban oda ugrott. -— B ocsánat, az m á r nem eladási terem . O tt a gróf ú r m agánlakosztálya van! — Szeretnék a gróf ú rral beszélni. — Nem lehet. H ölgy látogatója van. M árta fületövéig elpirult. — B ocsánat! — m o ndotta zavartan és gyor­ san elfordult. De u g y an ak k o r T ary az ördög unszolására benyitott. Ügy érezte, hogy az ism eretlen hölgy látogatása kitű n ő ü rü g y a gyanúsan hosszú ideig húzódó idill m egzavarására. A szobából h alk sikoly hallatszott. O lyan őszinte, fu rcsa és ijed t volt a hang, hogy T ary nyom ban felism erte a helyzetet. H iszen M argót a legszem érm etlenebbül kijátsza. C sak­ ugyan szereti a grófot. így csak az a nő sikolt, aki valóban úgy érzi, hogy tetten érték. A szem e vérbe borult. M inden ö n u ra lm á ra szüksége volt, hogy M argóira ne vesse m agát és valam i végzetes szam árságot ne kövessen el. 43

De m indez a m is e d perc töredéke alatt játszSdőlt le. M argót m ár m osolygott és látszólag kön n y ed h angon vetette oda: — Maga az? M iért nem kopog, m ielőtt belép; valahová? De P éter dühöngött. — Miféle m odor ez, kérem ? Mi jogon nyit ön be hozzám ? T a ry m indennel szám ot vetett. T udta, hogy jóvátehetetlen butaság lenne, h a m ost elrag ad ­ ta tja m agák S ápadtan h ajo lt meg. —- B ocsánat, gróf úr . . . egy hölgy akar! m él­ tóságoddal beszélni! — Nem érdekel. Senkit sem fogadok. És nézze, T ary , velem n e kom ődiázzon. Nem szeretném önt erélyesebb m ódon figyelm eztetni arra , hogy h a ü zlettársam is, ez a társa s kapcsolat sem m i von atk o zásb an nem terjedhet m ás térre is. Meg­ értett? Szúrós, fenyegető pillantással nézett T arv ra, aki m eghajolt és n ém án távozott. M argót izgatottan csettinteit. — Ez kellem etlen . . . P éter csodálkozva nézett rá. — M iért? Félsz tőle? — Ah, nem . . . de tudod, m egbosszulhatja m a­ g át és n ek ü n k szükségünk van a pénzre. — M iattam felkötheti m agát. A pénz sem é r­ dekel túlságosan. A nnyink van, am ennyiből L o n ­ donba u tazh atu n k és am ennyi néh án y heti m eg­ élhetéshez szüséges. Azalatt m ajd csak kapunk' sz e rz ő d é st. . . 44

— A zért a p énz nem árt. Ne h a ra g u d j . . . U tána m egyek a v adem bernek . . . G yorsan szájon csókolta P é te rt és k isietett a szobából.

IX. M ikor M argót kilépett P éter szobájából, józanod n i kezdett. A p illanatnyi m eghatottság elm últ és ridegen m érlegelte a helyzetet. K étségtelenül az volna a kív án ato sab b m egoldás, h a P éterrel m ara d és vele szökik. De van ennek értelm e? P éter e pillan atb an csupa buzgalom , lelkesedés, elszántság, de m ajd h a elszáll az alkoholm ám or, ha m ajd valóban kom olyan kell dolgoznia és nem a m aga szeszélye szerint oszthatja be, hogy m it és m ik o r tegyen, egészen bizonyos, hogy csődöt m on d az ak aratereje. Az ilyen em bert két héten belül m inden szerződésből kidobják és ak k o r mi következik? L avinaszerűen zuhan lefelé, egyre feneketlenebb és rem énytelenebb züllésbe. Jön a végnélküli alkoholm ám or, a borzalm as jelene­ tek, fé lté k e n y sé g . . . M argót k ristály tisztán látta m indezt. M ajd neki kell pénz u tá n loholnia. És h a leül a m u la­ tó b an idegen férfiakhoz, hogy m u tatássá őket,P é te r b o trá n y t rendez, m egveri, talán a vendége­ k e t is inzultálja. Nem, erről szó sem lehet. O sto­ baság, hogy ennyire el tu d o tt érzékenyülni. Még jó, hogy T a ry bejött. Ez legalább száz százalékos gazem ber. N incsenek elérzékenvülései, vasból van n ak az idegei, hűvösen s lelkiísm eretfurdatás n élk ü l követi el gazságait. T alán ő is n y ak á t töri 45

valam ikor. De am íg m ozog és szabadlábon van, kétségtelenül m egbízhatóbb tám asz, m int a fiatal gróf, akit senki és sem m i sem m en th et meg a teljes pusztulástól. A legkitűnőbb tak tik át választotta. Nem várta be, am íg T ary felelősségre vonja, hanem ő lépett hozzá csupa fo rró m éltatlankodással — E lm en t az eszed? M indent tö n k re akarsz ten n i? Micsoda b u ta jelenet volt ez? Jól tudod, hogy m inden attól függ, m ennyire tu d ju k kábu­ latb an tarta n i a grófot. T ary idegesen nézett körül. — Beszéli halk ab b an, látod figyelnek rnár. — H át ak k o r legyen eszed. Hiszen tudod, hogy csak téged szeretlek. A kárm ilyen u tálato s vagy, m i m ár egym áshoz vagyunk kapcsolva . .. Meleg, érzéki pillantást vetett T ary ra, am itől az egyszerre m egbékült és széles m osolyra húzó­ d o tt az arca. M árta a terem h átteréb en állt és látszólag né-* h á n y bronzfigurát vizsgált. De valójában élesen figyelte őket. M argotot azonnal felism erte. Ez az a fiatal, szőke lány, akinek társaság áb an többi szór látta a grófot. T alán ez a nő a rossz szel* lem e. Ez döntötte m in den nyom orúságba. M árta olyan féktelenül gyűlölte e pillanatban M argotot, ahogyan csak nők tu d n ak lángolni vei tély társaik k al szemben. — Ez a hitvány, szem érm etlen és erkölcstelen terem tés, akinek b izonyára m ás szeretői is van* n a k és aki soha életében nem te tt m ást, csak az érzéki öröm ök szolgálatába állította m inden tű i 46

'dását, raffin ériáját, szépségét, id ejét és ötletes-, ségét, ak in ek m in d en p orcikáján látszik a m es­ terkéltség, a nagy k ín nal és ezer kozm etikai trü k k e l festett, m asszírozott, illatosított, lak k o ­ zott k o k o tt, m ű sz é p sé g .. . ez tetszik a grófnak? É s én, ak i sohasem flörtöltem , aki tiszta és be­ csületes vagyok, aki rengeteget tan u ltam és szű­ zies rajo n g ással im ádok m inden szépet és jó t, aki a m egváltást, új életet kínálom , nem kellek neki! U jjai görcsösen m egvonaglotlak, szem ét könny fu to tta el. Érezte, hogy hasztalan m inden k ísér­ let, ebben a küzdelem ben alul m arad. E gyszerre h alo tth alv án y lett. Rem egő u jjai ré ­ m ülten tap ad ta k egy antik gyűrűhöz, am ely a különböző ékszerek között feküdt egy b ársony­ tokban. A dobozt néhány perc előtt adta T ary azzal, hogy ebben vannak a legújabban lel táró-, zott és különösen értékes antik családi ékszerek. O lyan izgatott lett, hogy le kellett ülnie. A szíve a to rk áig dobolt. Félt, hogy elájul. E gy h áro m tag ú társaság éppen a k k o r vette k ö rü l T a ry t és egy kép irán t érdeklődtek, am ely az egyik szom szédos terem ben lógott. T ary udva­ riasan ho zzáju k csatlakozott és M argót kív án ­ csian követte őket. Nem volt ideje habozásra. Azonnal cselekednie kellett. Remegő lábakkal, az izgalom tól szinte eszm é­ letlenül u g ro tt fel és a könyvtárszoba ajtajához ro h a n t. M egfogta a kilincset és elszántan be­ nyitott. 47

M egdöbbenve torpan? b átra. A szoba közepén m ozdulatlanul fek ü d t a gróf.: Az élet legkisebb jele nélkül, szétvetett k aro k ­ kal, eltorzult arccal feküdt a hátán. M árta irtózatos erővel elfojtotta sikolyát. Be­ tette m aga m ögött az ajtó t és a szerencsétlenhez ro h an t. Nem volt halott. H örgőit, az ajk a rángátődzott, az érverése szapora volt. M árta az asztalon álló p o h ár vizébe m ártotta zsebkendőjét és azzal dörzsölte az eszm életlen em b er arcát és szíve táját. M árta szíve vadul dobogott. Most végre egye­ dül volt P éterrel. Az egyetlen férfivel, aki m int valam i édes m éreg perzselte, nyugtalanította. K im o n d h atatlan gyengédséggel sim ogatta végig arcát, szinte örült, hogy P éter ilyen tehetetlen és ö n tu d atlan állapotban van. Most az övé volt, be­ cézhette, szólhatott hozzá. — Miért vagy hozzám olyan rossz, m iért nem szeretsz — kérdezte könnyes szom orúsággal. — Látod, én m elletted vagyok, im ádlak és m indig csak téged szerettelek! A férfi fölé h ajo lt és m egcsókolta. Bolond leányfővel a rra gondolt, hogy m ost legjobb lenne, h a együtt m eghalnának és a gróf utolsó szava, pillantása és csókja az övé lenne . . . De ez a szédület csak m úló volt. H irtelen ráeszm élt a veszedelem re, am elyben forog és eszébe ju to tt, hogy neki m ost nem sza-> had gyengének lennie. S orsdöntőén fo rto s fel­ ad ato t kell végrehajtania. 48

T eljes buzgalom m al folytatta az 'élesztgette?. P éter felnyitotta a szemét. Csodálkozva nézett M ártára. Nem értette a helyzetet. — Bocsánat! -— m otyogta zavartan — elalud­ tam . . . Nem volt részeg. K iderült, hogy valam i k ép ­ telenül erős és veszedelm es délam erikai szeszes italból h a jto tt fel egy jókora po h árk áv al cs ettől szédüli meg. Heveny m érgezés, am elynek hatása azonban percek aialt eltűnik. Még kábult volt, de m ár rend ezn i tu d ta gondolatait. -— Bocsásson meg, gróf ú r . . . feltétlenül b e ­ szélnem kellett önnel . . . -— Ah, ön az do k to r kisasszony! L átja, mégis jobb lett volna, ha orvosnak megy. N ekem m ost in k áb b orvosra lett volna szükségem , m int m ű ­ történészre. E gyébként jó, hogy itt van, legalább m egm ondhatom , hogy csúnyán fe ls ü lt.. . — É n? Mivel? —- Azzal, am it tegnap m ondott. A rém m esével. H ogy T ary be ak ar csapni. H ogy értéktelen dőli gokkal ra k ja tele a term eim et és b azári holm i k i n ak m inősíti az értékes dolgaim at. A fülem h a li la tá ra m ondott vélem ényt két előkelő külföldi a gyűjtem ényről és pontosan azt m ondták, am it T ary . . . M árta fájd alm as m ozdulatot tett. — Sajnálom , gróf úr, tovább is ragaszkodnom kell vélem ényem hez, b árm en n y ire elfogult és m akacs is ön. Sőt a tegnapinál is sokkal kín o ­ sabb dolgot kell önnel közölnöm . Sajnos, ön azon Péter két asszonya. 4

49

hz ti ion van, am ely végzetes, talán jóvátehetetlen veszedelm ek felé vezet. P éter ridegen m érte végig M ártát. — E ngedelm et, mi jo gosítja fel ö n t a rra , hogy velem ilyen h angon beszéljen? — E j, hagyjuk; kérem , m ost a kaszinói lova­ giasságot és form ákat, ö n n e k m indenki hízeleg és m indenki hazudik. E pillanatban talán csak egy őszinte és erős b a rá tja van az egész világon és ez én vagyok .. . P éter m eglepetten ügyelt fel. Ezek a szavak nem téveszthettek hatást. — Nem kételkedem a jó ak aratáb a n — m o n ­ dotta m ost m ár sokkal szelídebben — de én ügy értem , hogy m égsem szorulok sem tan á­ csára, sem védelm ére. — M ert k áb u latb an él, erőtlen és beteglelkű. M ert gyáva és nem hisz a feltám adás lehetőségé­ ben . .. — H ogy m er így beszélni? — Merek. M indent m erek. H át tud ja meg . . . szeretem m agát. E vek óta követtem m indenütt, m in t az árnyék. Mint ahogyan a rossz ny o m á­ b a n m indig ott van a jó is. E ddig a h áttérb en m arad tam . Abban rem énykedtem , hogy m ajd egyszer mégis észrevesz. Azt hittem , hogy annyi h alálo s akarást, am ennyi belőlem sugárzott m aga felé, meg kell éreznie. Észre fog venni. E zt m aga nem érti. M ert m agát még sohasem szeret­ té k , m ert m aga m ég sohasem szeretett. N em tu d ja, hogy mi az: sze n v ed n i. . . De lálja, akt igazán szeret, az hős is tu d lenni, Ne nevessen, én

m ost hős vagyok. Ha egy m agam fajta lány enyn y ire el tu d feledkezni leányi önérzetről és büsz­ keségről, h a oda m er állni a férfi elé és így m eg­ m ond m indent, ahhoz több hősiesség kell, m in t egy pisztolypárbajhoz. Ez a legnagyobb hősies* ség és halálos elszántság. Az illem hallgatást p a ­ rancsol, de a szerelem azt m ondja, hogy beszél* jek! Beszélnem kell, m ert m ost m aga a gyengébb. A szavak úgy h u llottak P éterre, m int az izzó láva. Már tegnap érezte, hogy M árta rendkívüli lény, különb m indazoknál, akikkel eddig össze­ került. — Miért jö tt ide? — kérdezte halk, süket h a n ­ gon. — M iért rázott fel az aléltságom ból? Nekem jobb elpusztulnom , én m ár m indenről elkéstem . Jobb, h a m enekül tőlem . E ngem nem m en th et meg és én . . . m ást szeretek . . . m ás nőhöz ta r ­ tozom! — Szereti? — k iálto tta kétségbeesetten M árta. — Nem tudom . De hozzá vagyok fűzve ezer eltéphetetlen szállal. E zt viszont m aga nem ért* heti. Hogy nem csak szerelem fűzhet örökre össze egy férfit és egy n ő t . . . — De értem . . . és éppen e z é r t. . . nem aka* rom ! E zt nem szabad . . . nem lehet! — Mit beszél? — H a szerelem volna, ak k o r talán félad n ám a harcot. De ez m ás. Téboly, vagy a kétségbe* esés delirium a. R ázkódjon fel. É bredjen öntu* d atra. T önkre a k a rjá k tenni. Borzasztó veszede* lem fenyegeti. Ez az utolsó pillanat, am ikor m ég m e g m e n e k ü lh e t. . . 51

■— M eneküljek? M iért? Az ajtó v áratlan u l felp attan t és M argót állt a küszöbön. Kegyetlen, gyilkos gúny ült az arcán, am int yégigm érte M ártát. — Kisasszony, ki ön és m it keres itt? Miért ez a n ag y izgalom ? P éter gróf közbeszólt: — Kérlek, M a rg ó t. . . — Bocsáss meg, de ez m égis csak szem telen­ ség. Ez a nő kettő n k közé tolakodott. Most m ár tudom , hogy ki volt a besúgó, hogy k i igyekezett téged T ary ellen uszítani. És term észetesen azt is tu d o m , hogy m in dennek m i a célja és m agya­ rázata. Ö nagysága rá d vetette k i a háló ját. K ér­ lek, csak ne szólj sem m it. M inden szót hallottam , hiszen olyan szenvedélyesen kiáltozott, m intha színpadon játszo tta volna a nagy jelenetet. Cso­ dálom , m iért tű rö d ezt, m iért nem világosítod fel őnagyságát, hogy nem vagy hajlandó társulni kis k alan d o r játékaihoz . . . — N ekem m erészeli ezt m ondani? — csattant fel sebzetten M árta. E gy pillanatig úgy festett, m intha a két nő egy­ m ásnak ak a rn a rohanni. — E lég volt! — k iáltotta Péter, akinek végte­ lenül k ín os volt a helyzet. — Igaza volt, elég volt és nekem nincsen itt m it keresnem ! — m o n dotta keserűen M árta. — ö n nem látja, m iről van szó. Nem védelm et v ár­ tam , hiszen nem én, hanem ön szorul arra ..« Isten ö n n e l. . . 52

— Volt szerencsénk! — vágott közbe meg* vetően Margót. — É s rem élem , nem fogjuk egy* m ást egyham ar viszontlátni. — Téved! -— válaszolta rejtélyes m osollyal M árta. — Ez a viszontlátás, sajnos, elk erü lh etett len. Még pedig az egészen közeli viszontlátás. É s e szavak u tán kisietett a szobábt'd. — Szerelm em , m ilyen izgatott vagyl — kiáltotta szenvedélyesen M argót, m ikor P éterrel kettesben m ara d t és a n y ak áb a borult. De P éter elh áríto tta m agától a "becézge test. — Ne harag u d j, m ost nem vagyok megfelelő hangulatban. — H aragszol ránt? — Nem, de m eg kell értened . .. — Mit értsek meg? T alán a kis bestia áskáló­ dott m egint ellenem ? Miféle férfi vagy te, akit így lehet h ajlítg atn i? Csodálatos, m iféle nőkkel állsz szóba . .. — Ne b ántsd . . . H a eszem és erőm volna, vele kellene tartanom ! -— M egőrültél? — Ez az igazság M a rg ó t. . . De ne tüzelj, Ili* szén ez csak elmélet. \ — É s a gyakorlat? Tele vagy gyanakvással. De h át m iért? Mit m o n d o tt m ár m egint? — Az igazat. Hogy elveszett em ber vagyok. — Ostobaság. É p p en olyan részeg han g u latb an vagy, m int az im ént. Csakhogy ak k o r rózsaszínű­ nek láttad a világot, m ost pedig feketének. M iért nem hízol a jövörihen éppen úgy, m int egy ó rá ­ val előbb? London, a szerződés . . > 53

— B enned nem bízom . . . — Hogy m o n d h ato d ezt? E zt érdem iem ? Ki-* b írh ata tlan vagy. Igazán bele kell őrülni a sze­ szélyeidbe. N éhány perc előtt m ég szerelm et vallottál, a legjobb p ajtásodnak, m egm entődnek n e v e z té l__ — Azóta egy örökkévalóság telt el. Egy kicsit talán m eghaltam és feltám adásom óta sok m in ­ dent láto k m ásképpen. M argót sírni kezdett. % — Rossz vagy, igazságtalan . . . — L ehet. De én m ost m indenkit gyűlölök. M e­ nek ü lj tőlem. — Vigyázz! H a elhagylak nyom orultabbal pusztulsz el a legutolsó csavargónál is! P éter dühösen rázó d ott fel. — Ki vagyok én, hogy így beszélsz velem ? O lyan utolsó rongy, züllött és energiátlan terem ­ tés, hogy csak addig élhetek, am eddig egy nő a hónom alá nyúl és gyám kodik feleltem ? Még utób b kiderül, hogy nem én költöttem rád súlyos ezreket, h anem te tarto ttál ki! H am is hangot ütöttél m eg . . . M argót harciasán k ap ta fel fejét. — Kérlek, beszélhetünk így is. T alán jobb is, hogy álarc nélkül m utatkozol meg. R endben van, elszám olunk és elbúcsúzunk e g y m á stó l. . . — G yönyörű elszám olás! M indent zsebre vág­ tato k . . . — T eljesen m egőrültél. Ittas vagy. Majd ha kijózanodtál, tovább beszélhetünk. Később m agad is m egbánod, hogy sértegettél. 54

De P éler m ár nem b ír t m agával. M inden k e­ serűsége, végtelen kétségbeesése egyszerre viharjsott lel benne. F eltépte a szoba a jta já t és úgy jelent ineg a küszöbön, m in t valam i félelm etes vízió. A haja kószált volt, gallérja nyitva, arca lángol! a d ü h ­ től. A látogatók m egdöbbenve bám u ltak rá. — Ki innen! M indenki távozzon! — kiáltotta m agánkívül. P án ik , felháborodás. Néhány nő felsikoítolt, az urak m éltatlankodtak. — Miféle hang és m odor ez? K ikérjük m a­ gunknak De P étert m agával ragadta a szörnyű idegro­ ham . Tisztára ő rü lt volt. A részegség, tehetetlen diih és kétségbeesés félelmes kirobbanása volt ez( Revolvert rá n to tt elő és rikácsolva ordította^ — Ki innen! Vagy közibetek lövök! Vad o rd ítás, az em berek banyalhom luk ro ­ han tak kifelé. ' P éter k arjá t hatalm as ülés érte. a revolver ki­ esett kezéből. Félelm es tekintettel, a ny ak án dagadó erekkel úgy állt előtte Tary, m int egy gyilkolásra kész óriás. Ez a hip n o tik u s tekintet m egbénította P é­ tert, szükölve h átrált, m int egy m egrém ült kutya* — Gyilkos! — h ö rö g te ---- gyilkos. Segítséget kérőn nézett szél. A pillantása M ar­ góiénál találkozott. A nő szem ében hideg meg- • vetés és gyűlölet látszott. Nem várhatott tőle ir­ galm at - Részeg d is z n ó t-— sziszegte T ary — hogy 55

m ersz itt ugrálni, b o trán y t csinálni, nem félsz, hogy kicsavarom a n y ak a d at? P éter szeme tágra nyilt. Mi ez? Micsoda hang? H allucinál? Valóság ez? F elhördült, tiltakozni a k a rt, de u g y an ak k o r T ary m ellen ragadta és úgy m egrázta, hogy a csontjai ropogtak. — Fogd be a szád! Ki vagy te? Gróf? Egy senki. Koldus, aki az u tcán döglesz-m eg, ha n em segítek rajtad . Ami itt van, az m ind az enyém . É rte d ? .Am i a tied volt, m á r kifizettem . Az én kegyclem kenyerem en élsz nap o k óta. És ez a hála? Azt hiszed, hogy ezek u tán akad em ber, aki ide beteszi a láb át? H olnap a lapok tele lesz­ nek botránnyal. M ajd olvashatod, miféle jelzők-' kel fognak m egtisztelni. Még boldog lehetsz, ha ab b an egyeznek ki, hogy részeg voltál és nem fogják rád, hogy dühöngő őrült v a g y . . . De az én bőröm ön ne hősködj és ne légy nagy legény... M ajd m egcsináljuk a m érleget. Azt hiszed, nem tudóin, hogy m iről van szó? El ak a rtad csábítani a m enyasszonyom at. Azért is voltál hajlandó a társasüzletre, m ert azt hitted, így könnyebben fo ly tath ato d aljas játék o d at. D e m ert kiderült, hogy M argót hozzám ragaszkodik, ilyen túlságo­ san egyszerű m ódon a k a rta d m egszüntetni a k a p ­ csolatunkat. H át nem öcsém, engem nem ilyen fából faragtak. — H azudsz . . . bandita, kom isz börtöntöltelék, az akasztófára ju ttatlak ! — kiáltott a m agánkívül P éter. A fogai összekoccantak a rém ülettől és egész testében rem egett. — Margót, szólj hát, hogy tű rh eted , hogy ilyen aljasságokat m ondjon? 56

D e M argót Jéghidegen m erte végig. — N ekünk nincs több beszélni valónk — je ­ gyezte meg. P éter m eg tán to ro d o tt. E rre nem szám ított. Igaz, az előbb durva volt a lányhoz, de h át a m últ sem m it sem szám ít? Ilyen könnyen, részvét­ lenül h ag y ja cserben az a nő, akihez az életét ak a rta kötni? — M enjetek! — dadogta — tűnjetek e l . .» n em ak arlak látni benneteket! T ary gúnyosan nevetett. — Hogy gondolod ezt? Az im énti k irohanásod­ dal nekem legalább h arm incezer pengő k á rt okoz-: tál. E zt a boltot tovább nem lehet folytatni, azon­ nal le kell zárnunk. A dolgaim at term észetesen elviszem, de a k áro m at tartozol megfizetni . . — F o rd u ljo n a bírósághoz! —r- Oh nem . É n nem érek rá évekig pereskécini. A jogügyeim et m agam is el tudom intézni, H át csak sem m i okoskodás . . . G yerünk a pénzi z e l. . . — Rabló! Zsaroló! —- Nem vagyok érzékeny. E ngem nem lehet m e g sé rte n i. . . Na, gyerünk . . . sem m i okoskodás! D urván m egragadta P éter k a rjá t és rettentő erőveÉ szorította meg. — H allottad? Vagy azt akarod, hogy néh án y pofonnal a d jak n y o m atékot a szavaim nak? P éter felüvöltött. Ez több volt, m int am ennyit a legm élyebb m egalázoítságában is elviselhetett volna. Érezte, hogy ellenfele tízszerte erősebb, de m ost semmivel nem törődött. Inkább ezerszer a 57

Halál, m int m egtorlatlanul hagyni ilyen gyaláza­

tot. Szabadon m ara d t balkezével irtózatos erővel iTary arcába vágott. Az ülés az orrcsontot érte és m egrepesztette. P atakozva buggyant ki a vér és iTary a váratlan tám ad ástól m egszédülve, egy p il­ la n a tra elbocsátotta áldozatát. Ez elegendő volt, hog y P éter egy szobrot kap jo n fel és azt vágja a feje felé. De elhibázta a célt, a szobor T ary m ellének vágódott, aki felordított és m int egy fenevad u g ro tt P éterre. P éter hörögve b u k o tt a földre a rázuhanó csa­ pások alatt. T ary veszett dühvei em elte fel rettentő öklét, hogy P éter fejére sújtson. De ekkor kem ény, ellen tállást nem tű rő h an g dübörgőit végig a szo­ bán : — Á llj! Fel a kezekkel! A felem elt ököl derm edtél! m arad t a m agasban. T ary riad ta n fo rd u lt meg. Az ajtó b an két vállas férfi állt, m ögöttük M árta látszott. — A rendőrség! D etektívek vagyunk —- m o n ­ dotta az egyik férfi. —- Mi történik itt? — Ah, semmi! — m ondotta vérző orral, neve­ tést erőltetve T ary . — Egy kis lovagias ügy. A gró f ú r túlságosan bizalm as volt a m enyasszo­ nyom hoz és így vettem elé g té te lt. . . — No-no, nem csak erről van szó . . . Van itt nagyobb dolog is . . . A m a ide hozott m űkincse­ k e t szeretnénk l á t n i . .. Azokat, m elyek a bördo-i bozban vannak . . . T ary k rétafeh ér lett. ">8

— K érem — dadogta nekem sem m i közöm azokhoz, én csak bizom ányba vettem á t azokat..* -— Jól van Dávid, erről m ajd a detektívszo-! b áb án disk u rálu n k tovább. Szóval nálad vám n a k a Dér-féle betörésből szárm azó kincsek? Ti fú rtá to k m eg kasszát? — Hazugság! — H át l e h e t . . . Ügy látszik, m egelégedtél ez-* ú tta l az orgazdasággal. Ugyan Dávid, ne viccelj, ism erjü k m i m ár egym ást. No nézz meg jobban. —• Varga ú r — m orm ogta T ary lesújtva. — No végre, hogy felism ersz. Volt n ek ü n k m á r m ásk o r is dolgunk . . . Kérem , doktorkisasszony, legyen szíves, m utassa csak meg, m elyik az a gyűrű, am elyikről felism erte a lopott h o lm ik a t. . > M árta m ár kezében tarto tta a dobozt. — E zeket m ind a mi üzletünkből rabolták! T ary dühösen füttyentett. — Az ördögbe is! Oh én hatökör! P o n t annak’ m u tattam meg az ékszereket, akitől rabolták! H át M argót ezúttal alaposan lebuktunk! M argót zokogva, sápadtan, rem egve állt. , -— N yom orúit, szélhám os, g a z e m b e r. . . en \ sem m iről sem tehetek . . . T arv dühösen ráfö rm edt: -— Ugyan n e nyivákolj! L ebuktunk, k á r a gőzért! M ehetünk detektív urak! A gróf ú rn a k ezúttal szerencséje volt! .— Igen, szerencsém volt! — m ondotta h alk an a gróf. Ugy érezte, m intha valahonnan m essziről, nagyon m essziről érkezett volna vissza. — És ezt önnek köszönhetem , kisasszony — telte hozzá 59

tneg h alo itan . — H a n éh án y perccel későbben jön, talán sohasem szo ríth attam volna meg a kezét..; M árta szom orúan m osolygott. — Isten vele, g ró f ú r . . . Szeretném , h a ez a Segítség csakugyan n em érkezett volna későn . . . M ár csak ketten voltak a terem ben. A d etek tí­ vek eltávoztak és m agukkal vitték T a ry t és M ar­ gótok A gróf egy karosszékbe roskadt, fejét a tenye­ réb e tem ette. — É n m ost nagyon, nagyon egyedül m aradok. P ed ig sohasem volt nagyobb szükségem arra, h o g y valaki m ellém álljon, m egfogja a kezem et és visszavezessen v a la h o v á . , . ab b a a m ásik életire, ah o n n an egyszer elindultam . — É s h a én elvezetném , h a felajánlanám a b a rá ts á g o m a t. . . — Nagyon m egszégyenít. Hiszen súlyosan m eg b án to ttam m a g á t . . . — Az nem m aga volt, h anem az a m ásik Szécsőy P é te r gróf, aki m a m eghalt, hogy új a la k já ­ b a n tám ad jo n fel. — H a én ebben hinni tudnék! — Kell hogy higyjenl A vihar elm últ és most m á r ú jra sütni fog a n a p . . . P éter mélységes m egindulással nézett M ártára. — Igen, sütni f o g . . . a m aga édes két szem é­ b ő l . . . Látja, pogány voltam , de m ost m ár h in n i kezdek, hiszem , hogy van csoda és isteni segítség a legnagyobb bajb an . M indezt m aga hozta elém, m ag a g y ú jto tt ú j h itet és rem én y t ebben a leg­ m ély eb b sü lly ed tség em b en . %* 68

" ■=— P ih en jen le, kedves B arátom , hiszen telje­ sen kim erült, f e ld ú lt. . . -V- Igaza van . . . M ost nem szabad e rrő l tovább beszélnünk. A nnyi szenny la p a d m ég hozzám . Meg kell tisztítan ám a le lk e m e t... egy kissé át kell alakulnom . M ajd talán ham arosan, talán egy két h ó n ap m úlva messze leszek a szörnyű lim ittől. Űgy-e m ellettem lesz, segíteni fog, hogy, felejteni és feltám ad n i tudjak? — M aga m ellett leszek! — Köszönöm,!. — m ondotta P éter és az arcára édes, gyerm eki m osoly ült. — M ost m ár nem fogok félni és látja, m ár nevetek is. T alán ism ét tu d o k m ajd im ádkozni. Im ádkozni, hogy jö jjö n el a nap, am ik o r lélekben teljesen megtisztulva,m egfoghatom a kezét és m éltó leszek arra, hogy azt m ondjam m agának: szeretem? VÉGE.

TKRNAY ISTVÁN BOLDOG VAKÁCIÓ cím ű regénye következik soron. E gy m agyar lányról szűk a k i a francia tengerparton n y aral, ahol v ára tla n esem é­ nyek középpontjába kerül. Napfény, derű és izgalom: ea a Ternay-regény.

61

183. számú Keresztrejtvény 3

1

C

s

1 9

11

12

b

Ö

4

10

7

6

ü 13

14 b

16

m 17

m m

15t

is

fl V

w 22

l

U

m

e

f . P\

R

s

30

Q %

B

\ E

B 31

■ 32

Gr ü

N

N

m

B ö

V

R

S T

B m m

T i

38' íT B

u

62

F

L.

B

é

1

u

J

£

R

6

■ 33

B 34

B 35

37 Fj 39

L

€

B

{" %

O

BB

•25

K

É

%

2f e

0

fi

fl

183. SZÁMÚ K ER E SZ T R E JT V É N Y . 40. Parisban neve

VÍZSZINTES:

. Petőfi írja egy vkiáir»han«,’i versében 4. Gyilkolják 5. Név — németül 9. Pesti fényképész U . E ta 12. Szivarfajta 12. Maláta — németül 14. Izgalmas történet 15- Egy ilynevű magyar király uralkodott Ifi. Dicső t, felmagasztal 20. Rakbi 22. Lcnyes 21. Hárfa 24. Reggel. — régi poci— nyelvén 25. Az egyenlítő táján ilyen a növényzet 26. Nagy autó — rendszerint idegenforgalmi célra 27. Búsul, búnak ereszti fejét 29. Először — németül 30. Odatekint 33. Nemrég Pesten járt Nobeld'jas iró 30. Ő az igazi magánzó 87. Julius Caesar: « . . . . iacta est> 33. De ne valami butaságot! 9. Nem is rátok

a pályaudvarok

FÜGGŐLEGES: 1. Móricka papája 2. Elcsodálkozik 3. Zaj, zönge 4. Kibe? 5..........pattan és el vágtat 6. Fennsík Perzsiában 7. A falusi «könyoraatos» hangszere 8. Egy régi sláger JO. Kényelmes 15. Jzoniszalag 17. Szerén 18. Csavar, de nem sróf 19. Több nem is kell 20. Verne hódító regény hő se 21. Nem *s mögéje 23. Melvikbe? 20. A vér a sebből . 27. Sziget a Földközi tenger­ ben 28. Szent — rövidítése idegen városnevek előtt 29. .Tulius 5 én van a napja 31. Sulyniérték 32. A szerelem istene 33. Tenger — más nyelven 31. NémánAorláskorabeli nép 35. Erős tiltakozás

A 182. SZÁMÚ K E R E SZ T R E JT V É N Y M E G F E JT É S E : Vízszintes: 1. Tiszteljétek a közkatonákat, 10. Azaz, 11. Leesik, 12. Rém. 13. Ovál, 14. Ba. 15. April, 17. Mek. 18. Sóra, 20. Lóerő, 22. Utazás, 25. Eliz, 26. Apad, 28. K. u. E., 29. ICr, 31. Rolós. 33. Sa, 31. Mem, 36. Leró. 37* Ikon, 39. Mikado. 42. Nevel. 4t. Avon, 45. Dte, 46. Ilona, 49. Et, 50. Kncr. 51. Rak. 53. Nyelni, 55. Tova. Függőleges: 1. Tartsunk mindenhe.n mértéket, 2. Izé, 3. Samara, 4. %s. 5. Elvi, 6. le á ll, 7. Jel. STTÜs. 9. Tiberíns, 13. Or. 16. Pazar, 17. Melk, 19 Át. 21. Oe, 23. Ápol. 24 Salem. 27. Dóri. 30. Rekettye, 32. Sokan, 35. Move, 38. Ne, 40. Avarok. 41. Do, 43. Linné, 47. Leir, 4*8. Or, 50. Kim, 52. Ave, 54. En, 55. Té.

63

A VILÁGVÁROSI REGÉNYEK-ben a z e g y m á su tá n so rre n d jé b e n a k ö v etk ező író k tó l je le n t m eg egy, vagy tö b b e re d e ti reg én y : F a ra g ó S á n d o r, F o rró P á l, Ifj. L o v ászy M árto n , B ab ay Jó z se f, N ém eth K áro ly , In n o c e n t E rn ő , T e rsá n sz k y J . J e n ő , L eleszy B éla, Moly T a m á s, K u lc sá r M iklós, K eliér A ndo r, B ib ó L a jo s. T e rn a y Istv á n , B ék effi Jó zse f, T a m á s Istv á n , G örög L ászló, O rb ók A ttila, B áró t) Z o ltán . K o m o r Is tv á n , F e k e te O sz k ár, L e sty á n S á n d o r. D lószeghy M iklós, É g ly A n tal, A szlán yi K áro ly , N ém eth A ndor. C sá sz á r G éza, G ál Im re, B edő G éza. U rai D ezső. K ertész M ih ály , K elem en K álm án , S z á n th ó D énes. F a lu d ! K álm án . K olozs* v á ri A ndo r, P éezely Jó z se f, S zered y S. G usztáv. P o lg á r R ezső, G oszlo nyi A dóin, vitéz V ad ad y A lbert, N agy K áro ly , L á sz ló F e ren c , B oros P ál. R ejtő Je n ő . C söndes G éza, G árd o s F e ren c . M agyar T ib o r, B iikv G yörgy. G yörgy L ászló, Ju h á s z L ajos, B álint L ászló, S zenlgyörgyl F eren c, B ozzay M argit, N ó g rád i Béla. Az utolsó 25 szám a következő: f

■

159 CSÖNDES GÉZA: Egy kastélv két éjszakája. 160. LELESZY BÉLA: Nászút Texasban IBI. SZENTGYÖRGYI FERENC: Nem vagyok prfda 162. JUHÁSZ LAJOS: A piros vonal. 163. SZERELI S. GUSZTÁV: Janison bárom halála 164. FORRÓ PÁL: Fogat fogért: 163 GOSZTONYJ ÁFÁM: Nász a Sing-Singhen. 163. tELESZY BÉLA: Vasparipa a Wiid-Westen 167. BOZZAY MARGIT: A hadifogoly. 168. GÖRÖG LÁSZLÓ: Dráma a hú alatt. 169. BÜKY GYÖRGY: A dúvad. 170. FORRÓ PÁL: Gyilkosság az Youkon mellett. 171. SZENTGYÖRGYI FERENC: Reggeliül reggelig 172. NÓGRÁDI BÉLA: Knock aut! 173. GÖRÖG LÁSZLÓ és JUHÁSZ LAJOS: Nyomrél-nyomra. 174. LFLESZY RÉT.4- Asszorvfarm a Gyöngyfolvónál 173. KELLÉR ANDOR: Badeni kaland. 176. CSÖNDES GÉZA: A varázsló. 177 KOLOZSVÁRI ANDOR: Az ellopott tangó. 178. GOS7.TONYT ÁDÁM: A magányos farkas 179. GÖRÖG LÁSZLÓ: Szorul a hurok. 180 LELESZY BÉLA: A kis karibu 181. NÓGRÁDY BÉLA: Bűnös vagvok. 182. ASZLÁNYI KÁROLY: A tolvajkirály. 183. FORRÓ PÁL: Péter két asszonya.

64