A TIHANYI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA
2011. augusztus • V. évfolyam • 42. szám
KÉRDŐÍV AZ ÚJSÁGBAN!
Szüreti napok Tihanyban – képriportunk a 8. oldalon
FOTÓ: BEKE G. LÁSZLÓ
A tartalomból:
Államalapításunk ünnepén . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3
Minden egy helyen
Nyári táborozás Szarvason . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
– Új Egészségház . . . . . . 2
Kibújni a csigaházból . . . . . . 5
Új falugondnok Tihanyban . . . . . . . . . . . . . . 9
Testvérvárosi delegáció Deidesheimből . . . . . . . . . 11
2. OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
ÖNKORMÁNYZATI HÍREK
Minden egy helyen – Új Egészségház Szeptember 6. óta minden egészségügyi szolgáltatást egy helyen, a Csokonai utcai Egészségházban találnak meg a tihanyi betegek, ha orvosra, gyógyszerre lenne szükségük. Itt kapják meg a fizikoterápiás kezeléseket, itt kereshetik fel a háziorvost és a védőnőt. A tervek szerint az ellátás egy szakrendeléssel bővül, de hogy mit sikerül idehozni, az a következő hetekben dől el. A beruházást, amelynek értéke 50 millió forint, az önkormányzat finanszírozta, és a Falugondnokság valósította meg. A megnyitón Halász János a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára mondott beszédet. Ebben kifejtette, hogy egészsége nemcsak az egyes embereknek van, hanem a nemzetnek is. Ez utóbbi még csak gyógyulófélben van egy súlyos, hosszú betegség után. Nemcsak a teste, hanem a lelke is kárt szenvedett. Az orvosság az összefogás lehet, amire jó példa a tihanyi Egészségház, hiszen a község erőinek koncentrálásával, az önkormányzat beruházásában épült meg. Az államtitkár példaszerűnek tartotta a község erőfeszítését, amelynek eredményeképpen egy szép és hasznos épülettel gazdagodott Tihany. A nemzetiszínű szalag átvágásával az Egészségház megkezdte működését.
Egyeztetés, egyezkedés Sok beszédnek, sok az alja – tartja a magyar közmondás, ám ha nem ülünk le egymással beszélni, ha mindenki különkülön akarja megoldani a tihanyi turizmus problémáit, akkor nem sokra megyünk. Az együttműködés érdekében szükség van a különböző fórumokra, amelyeken terveinket, elképzelésinket meg tudjuk vitatni. A Tihanyi Legenda Kft. (a helyi TDM, vagyis turisztikai desztinációs menedzsment) egyik legfőbb célja, hogy emelje a helyi turisztikai szolgáltatások minőségét, ezért a közeljövőben több egyeztetést is kezdeményez a turizmusban érdekeltekkel. A megbeszélések között az első a szezon meghosszabbításához kapcsolódik, és a „turisztikai minimumot” biztosítását célozza. A TDM-szervezet vállalta, hogy a szezonon kívüli programajánlatokat Tihanyból és környékéről összegyűjti, rendezi, feltérképezi a kiállítások, múzeumok nyitva tartását, a sportolási és fittness-lehetőségeket, mozi-, színház- és koncertprogramokat, és ezeket – helyszínek és időpontok szerinti – ajánlatokba rendezve a www.tihany.hu honlapon, szórólapokon és térképeken közzéteszi. A szórólapokat a szálláshelyeken, éttermekben, programhelyszíneken és az információs pontokon is terjesztik. A kiadványból a vendégek láthatják, hogy milyen programok és szolgáltatások állnak rendelkezésükre a holt – vagy annak vélt – időszakban is. A TDM a programgazdákkal közösen szeretné a jövő évi rendezvénystruktúrát is áttekinteni, az egyes programhelyeket és programokat összegyűjteni. A tervezés során a szervezőkkel közösen mérlegelik, hogy melyik programot
milyen irányban lehetséges bővíteni, milyen marketingeszközökkel tudják támogatni. A TDM-szervezet az összeállított listát a szomszédos településekkel is egyezteti, hogy minél kevesebb legyen a programütközés. A minőségbiztosítási csoport megalakításának célja a helyi turisztikai szolgáltatások – szállásadás, étkezés, programkínálat, ajándéktárgy-vásárlás – színvonalának emelése, működési feltételeinek javítása. A helyi minőségbiztosítási rendszer bevezetését a követelmények kidolgozásával, a normák kimunkálásával kezdik. A csoport az önkormányzat, a TDM-szervezet valamint a vállalkozók képviselőinek részvételével működik majd. Céljuk nem az, hogy a már meglévő ISO, HACCP stb. előírások mellé új szabályrendszert állítsanak fel – betarthatatlan és ellenőrizhetetlen tartalommal –, hanem az, hogy követésre érdemes példákat mutassunk. A szemléletváltást és a csatlakozást elsősorban a TDM által nyújtott kedvezményekkel szeretnék elősegíteni, így például a honlapon és a kiadványokban való ingyenes vagy kedvezményes hirdetési lehetőséggel, a marketingmunkához nyújtott anyagi és szervezési segítséggel. A munka elindítói szerint a változás nem következik be magától, azért meg kell dolgozni. Nemcsak a TDM-ben, az önkormányzatban, hanem az üzletekben, a szálláshelyeken, a vendéglátóhelyeken, a standokon, az illemhelyeken is. Mindenütt, ahol csak a vendégek megfordulnak. Szerencsére, a jó példa is ragadós, és csatlakozásra késztetheti azokat, akik ma még nem érzik, hogy a 24. órában vagyunk. koncz
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
3. OLDAL
Államalapításunk ünnepén Ebben az évben kiállításmegnyitóval kezdődött az augusztus 20-i ünnepségsorozat. Poller Zoltán „A természet bűvöletében” című tárlatának megnyitója augusztus 19-én, pénteken volt a Németh László Művelődési Ház tetőterében. A kiállítást Dr. Kiszely Pál nyitotta meg, aki a természet szépségéről, környezetünk csodáiról beszélt. Poller Zoltán kötődik Tihanyhoz, hiszen a MTA Limnológiai Kutatóintézetében dolgozik. Veszprémben született, már gyermekkorában vonzódott a természethez, amit Fekete István írásai, Csergezán Pál, Muray Róbert felejthetetlen festményei tovább mélyítettek. Munkáiban az élővilág mindennapjait igyekszik megörökíteni. Különösen érdekli az állatok, emlősök, madarak mozgásának ábrázolása, de egyszerű létük, megjelenésük is inspirálja. Képeit különböző technikákkal – ceruza, akvarell, olaj – készíti. Augusztus 20-án a hagyományokhoz híven a Bujtor István Szabadtéri Színházban került sor az ünnepi műsorra. A
fiatalokkal kibővült Tihanyi Asszonykórus műsora után Tósoki Imre polgármester mondott beszédet. - Mint minden évben, most is megemlékezünk a magyar állam születéséről, államalapítónkról, Szent István királyról. Minden alkalommal ugyanaz a megemlékezés témája, mégis minden évben kicsit más szemszögből, más hangsúlyokkal tesszük ezt. De van, ami soha nem változik. Nem változik a tisztelet és szeretet, amivel első királyunkra emlékezünk, és nem változik az érzés sem, ami eltölt minket, ha az elmúlt több mint ezer évre gondolunk. – kezdte ünnepi gondolatait Tósoki Imre, majd hangsúlyozta, hogy Tihanyban különösen erős ez az érzés. Hozzátette: magyarnak lenni sohasem volt könnyű. Történelmünk nagy része a szabadságért és önállóságért folytatott harcról szólt. Kiemelte azt is, hogy minden kornak a maga feladatát kell megoldania. A közös múlt iránytűként szolgál ehhez, de a feladatot mégiscsak nekünk, mai magyaroknak kell elvégeznünk. – Mi itt Tihanyban a megmaradás és a fejlődés célját tűztük ki magunk elé. Úgy érzem, hogy ennek a célnak a vállalásában és megvalósításában benne van a szent istváni gondolat, amelyhez vissza kell nyúlnunk, ha jövőnkre gondolunk – ezekkel a mondatokkal összegezte ünnepi beszédét a polgármester, aki ezt követően felszelte az új kenyeret, amit a megjelentek is megkóstolhattak. Az est folytatásaként először a Tihanyi Musical Stúdió énekelt, majd Polyák Lilla és Serbán Attila Itt és most című musical műsora szórakoztatta a közönséget. Ezt követően a Pisky sétányon több százan várták a tűzijáték kezdetét, majd éjjel egy óráig tartott az utcabál a Visszhang dombon, amihez a talpalávalót a New Roking együttes szolgáltatta.
Szezon után, szezon előtt Turisztikai minimum Mint rendesen, most eljött az ősz, és ezzel a rolók lehúzásának ideje. Aki végigsétált mostanában Tihany utcáin, a Balaton partján, járt a kikötőnél vagy a révnél, az tapasztalhatta: szép idő ide vagy oda, a szezonnak – mintegy varázsütésre – vége. Ki tudja, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Vajon azért zárnak be az üzletek – és nem csak Tihanyban, hanem mindenütt a Balatonon –, mert nincs elég vendég, vagy azért nincs vendég, mert minden bezár; nincs hová menni és nincs mit csinálni – ez a fogas kérdés foglalkoztatja már jó ideje a turizmus szakértőit. De még ennél is fontosabb az a kérdés, hogy hogyan lehetne a szezont két-három héttel kitolni, és – valamilyen szinten – a szezonon kívül is vendégforgalmat
generálni, mert így a turisztikai kapacitásokat jobban ki lehetne használni, gazdaságosabban lehetne működtetni, és a foglalkoztatás, valamint jövedelemtermelés is folyamatos lenne. A Tihanyi Legenda Kft. most az együttműködés lehetőségeinek jobb kihasználásával és megerősített marketingtevékenységgel próbálja meg a „turisztikai minimumot” biztosítani Tihanyban. Ez a minimum magában foglalja a szálláslehetőséget, az étkezést (szűkített étlap), a programokat és a komfortszolgáltatást (WC, pihenés). Korábban többen is próbálkoztak az éttermek, vendéglátóhelyek szezonon kívüli nyitva tartásával. Az évek során kiderült, hogy az egyéni próbálkozások nem járhatnak sikerrel, hiszen egyetlen vállalkozás nem képes a veszteségeket egyedül kompenzálni. A TDM most egy „ügyeleti rendszert” szeretne kialakítani,
4. OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
amelyben megoszlik a veszteség, és a vendégek minden nap ebédhez juthatnak. A Tihanyi Legenda Kft. vállalta, hogy a szezonon kívüli programajánlatokat Tihanyból és környékéről összegyűjti, rendezi. Feltérképezi a kiállítások, múzeumok nyitva tartását, a sportolási és fittness-lehetőségeket, mozi-, színház- és koncertprogramokat, és ezeket – helyszínek és időpontok szerint – ajánlatokba rendezve a www.tihany.hu honlapon, szórólapokon és térképeken közzé- és elérhetővé teszi a vendégek számára. A szórólapokat a szálláshelyeken, éttermekben, programhelyszíneken és az információs pontokon is
terjesztik. Így a vendégek egyszerre, könnyen kezelhető, áttekinthető módon láthatják, milyen programok és szolgáltatások állnak rendelkezésükre. A kiadvány meglepetéssel szolgálhat a helyiek számára is: kiderülhet belőle, hogy a szezon nem is annyira halott, mint amennyire annak látszik… A TDM a következő hetekben megkeresi a szállásadókat, hogy nyilatkozzanak a téli vendégfogadás lehetőségéről, és megbeszélést szervez a vendéglátók számára, amelyen az ügyeleti rendszert dolgozzák ki. KONCZ MÁRIA
Nyári táborozás Szarvason
Idén is, mint minden évben az általános iskola megszervezte a szarvasi kajak-kenu tábort. Tizenöt lelkes diák vágott neki a hosszú útnak. A fáradalmas utazás után megérkeztünk a szállásra. Este az újonnan épített vízi színpadon hallgathattunk meg egy élvezetes fúvós koncertet. A hosszú előadás miatt a hűvös idő problémát okozott mindenkinek, főleg a fiúknak. Gabi néni humorosan meg is fogalmazta: – Nem azt mondtam, hogy melegek legyetek, hanem, azt, hogy melegedjetek! Ebben az évben csak olyan diákok jöttek el, akik már nem először vettek részt a táborozáson. A koncerten kívül más kulturális programokban is részt vehettünk. Mindenki számára nagyon izgalmas volt a városnézés, ahol sok történelmi emlékkel ismerkedhettünk meg. A másik nagy élményt az jelentette, hogy ellátogathattunk a Körös-Maros
Kedves Tihanyi lakosok! Bizonyára valamennyiünk örömére szolgál, hogy a Tihanyi Szabadtéri Játékok idén kiemelkedően sikeres évet zárt. Az ország valamennyi részéből érkezett több mint 7000 látogató az előadások mellett megismerkedhetett Tihany szépségeivel is, és meggyőződésem szerint a jövőben is viszszatérő vendégeink lesznek. Köszönöm az esetlegesen felmerült problémák- parkolás, hangerő- kapcsán tanúsított megértésüket, és bízom abban, hogy jövőre még többen fogják rendezvényeinket látogatni. BUJTOR JUDIT
Nemzeti Park Látogatóközpontjába. Itt megismerkedhettünk a nemzeti park egész területével és élővilágával, emellett Máté Bence díjnyertes természetfotós képeit is megtekinthettük. Mindennapos program volt a kajak és kenu túra, aminek az időjárás is kedvezett, ezután finom étel várta a megéhezett társaságot. A szállásunk közvetlenül a folyó partján volt. A szobák tiszták és rendezettek voltak mindaddig, amíg meg nem érkeztünk. Lakótársaink a békéscsabai Jókai Színház színésztan-hallgatói voltak, akik szívesen játszottak velünk drámajátékokat. Az utolsó este szalonnasütés zárta a hetet. Köszönjük Judit néninek, Éva néninek és Gabi néninek, hogy megszervezték nekünk ezt a feledhetetlen tábort! BALLA BÍBOR, PETŐ ZSÓFIA, TÓSOKI ZSÓFI
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
5. OLDAL
Kibújni a csigaházból Artplacc – kortárs művészeti fesztivál Bátor és sikeres kezdeményezés volt Peleskey Ákosnak, a gazdasági bizottság külsős tagjának ötlete, a kortárs képzőművészeti fesztivál megrendezése a piactéren. Tihanyról ugyanis többnyire azt gondoljuk, hogy a hagyományok és a történelem kis képeskönyve, a nemzeti múlt helyszíne. Vajon át kell értékelnünk a helyzetet? Az Artplacc képzőművészeti kiállítása augusztus 13-tól 21ig volt látható több helyszínen. A község határában egy óriás faszerkezet, egy csigaház jelezte, hogy valami szokatlan dolog történik. A csiga később bebizonyította, hogy a legegyszerűbb dolog is kulturális kóddá, sőt turisztikai élménnyé válhat: sok Tihanyba látogató állt itt meg, vizsgálgatta az installációt és fényképezkedett. A piactéren augusztus 12-én, pénteken nyílt meg a fesztivál. A spontaneitást sem nélkülöző eseményt Tordy Géza nyitotta meg. Szombaton a szokásos heti piac nyüzsgött az
Artplaccon. Jó ötletnek bizonyult a piac és a fesztivál öszszeszervezése, mert így külön hírverés nélkül is bejött a közönség a kiállítósátorba. Bebizonyosodott, hogy a piac közönsége egyformán vevő a testi és szellemi javakra. Meg kell jegyezni: a piac eddig sem csak vásártér volt, hanem szociális-kulturális helyszín, amelynek most ez a funkciója bővült ki, erősödött meg. A kiállítás bemutatása és elemzése a szakértők dolga. Nekünk inkább azon kell most gondolkodnunk, hogy a kortárs művészetnek milyen és mekkora helye lesz, lehet Tihanyban. A fesztivál megmutatta, hogy a színvonalas, nem ritkán a határokat feszegető alkotók és alkotások is integrálhatók, „beleszőhetők” Tihany kulturális szövetének mintázatába. Fontos azonban, hogy a település új arculata markáns és egyértelmű legyen, mert a hatékony településmarketinget csak erre lehet építeni. (k.m.)
6. OLDAL
HÁZUNK TÁJA
TIHANYI VISSZHANG
„Szüretelnek, énekelnek – láttál-e már ennél szebbet?” Szeptember 9-én délelőtt tartottuk a Visszhang Óvodában hagyományos szüreti mulatságunkat. De hogyan lehet ott szüretelni, ahol egy fia szőlőtőke sincs? – kérdezhetné bárki. A játék, a játékosság, a gyermeki fantázia volt a híd a szőlőtlen óvodaudvar és a hagyományokra épülő szüreti mulatság között. A játékos tapasztalatszerzés, új ismeretek játékon keresztüli közvetítése jellemezte a téma sokoldalú feldolgozását. Annak ellenére, hogy a vigasságot hétvégére terveztük, a gyerekek már napokkal azelőtt gyűjtötték a szüreteléshez szükséges eszközöket, hogy abból Iza óvó néni kiállítást szervezzen a babaházban. Került ide hordó, hébér, a metszőolló őse „a kacor”, prés, szőlődaráló, puttony, kereplő stb. Minden csoport ellátogatott a kiállító terembe, ahol a „látogatók” beszélgettek, szüreti dalokat, körjátékokat tanultak, szüreteléssel kapcsolatos családi élményeket meséltek. Pénteken kezdődött az igazi mulatság. A gyerekek reggel kosarakkal érkeztek oviba, amiben szőlőt, pogácsát hoztak. A kislányok szalmakalapot, kendőt viseltek, a fiúk némelyike mellényben, kalapban érkezett. Egyik-másik kisfiúnak akkora bajusza „nőtt” erre a jeles napra mintha serdülő legénykorba lépett volna – de a játékhoz ez is hozzátartozott. Reggeli után madárijesztőkkel, zajkeltő hangszerekkel, kereplőkkel fel-
fegyverkezve indult a szüreti menet a Visszhang dombra, ahol énekeltünk, táncoltunk, ijesztgettük a tolvaj madarakat. Az udvarra visszaérve versenyjátékot szerveztünk: „Melyik csoport gyűjti össze a legtöbb szőlőt?” /Szőlőfürtöket ábrázoló képeket kellett keresni./ A móka, a játék után következett az igazi munka. Az apukák összerakták a prést, majd emelvényt készítettek a szőlődarálónak, hogy a gyerekek forgathassák a hajtókart; a gyerekek közül néhányan kis vödrökből szőlőt töltöttek a darálóba, mások daráltak vagy a préssel birkóztak; óvó nénik és anyukák kancsókba szűrték a mustot, mindenkit kóstolásra invitáltak – vagyis sürgöttforgott, szorgoskodott az óvoda apraja-nagyja. Sok volt a dolog, hiszen - az iskola konyhájának, a szülőknek, nagyszülőknek köszönhetően - igen bő termésünk volt az idén. Munka után a megérdemelt pihenés következett. Régi kedves ismerősünk Áprily Géza előadóművész zenés műsorát hallgattuk meg, közben „komázgattunk”, pogácsáztunk, kóstolgattuk a mézédes mustot. Na és mi történt ma az oviban? – kérdezgették a gyerekeket rokonok, ismerősök. – Szüreteltünk! Ne lódíts, hogyan szüretelhettetek, hiszen nincs is ott szőlő! Hát csak úgy játszásiból! – válaszolták a gyerekek. SÜTÉNÉ MÁRKUS MÁRIA, MÁRTI ÓVÓ NÉNI
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
Takács Gyula: Szüreti vers Szüretelnek, énekelnek, Láttál-e már ennél szebbet? Dió, rigó, mogyoró, Musttal teli kiskancsó. Sose láttam szebbet! Akkora fürt, alig bírom Egy fürtből lesz akó borom. Dió, rigó, mogyoró, Csak úgy nevet a kancsó. Az sem látott ilyet. Az öregnek aszú bor jár, A gyereknek must csordogál. Dió, rigó, mogyoró, Szüretelni jaj, de jó! Igyunk erre egyet!
7. OLDAL
8. OLDAL
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
Szüreti napok Tihanyban Hagyományosan szeptember második hétvégéje a szüret és a bor jegyében telik településünkön. Idén nagy meleg fogadta az idelátogatókat, a szüreti menet résztvevői sem panaszkodhattak arra, hogy fáznak. Ennek ellenére kellemes hétvégét zárt Tihany. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik segítették a rendezvény sikeres lebonyolítását. Köszönet jár a Falugondnokság dolgozóinak, a tihanyi polgárőröknek és
vezetőjüknek, Szabó Kálmánnak, Nyíri Károly körzeti megbízottnak, a Tihanyi Lovasklub tagjainak, Csuti Istvánnak és Baranyai Gábornak, Farkas Imrének, a huszároknak, betyároknak, a Vinitores Tychonienses borlovagrendnek, Salánki Sándornak, Punk Ferencnek, Balogh Ernőnek, Koronczay Zsoltnak, Bakos Péternek, Dr. Korzenszky Richárd atyának és az apátság dolgozóinak, Dobos Verának, Farkas Szilviának, a Tihanyi Asszonykórusnak.
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
9. OLDAL
Új falugondnok Tihanyban Szeptember eleje óta új irányítója van a tihanyi Falugondnokságnak. Ezt a nehéz és sokrétű- néha emberpróbáló- feladatot egy csinos fiatal hölgy, Dobos Adrienn látja el mostantól. Szeretnénk most őt bemutatni a Tihanyi Visszhang olvasóinak – Először is mondj magadról néhány szót, milyen végzettséged van, milyen tapasztalatokkal a hátad mögött vállaltad el ezt a munkát? – 1981-ben,Veszprémben láttam meg a napvilágot. Gyerekkoromat Tihanyban töltöttem, majd a gimnáziumot Balatonfüreden végeztem. 1999-ben Keszthelyen kezdtem meg egyetemi éveimet az akkori Georgikon Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán, agrármérnök szakon. 2001-ben évet halasztottam és Hollandiában dolgoztam egy kertészetben. 2005-ben lediplomáztam, majd 2007-ben környezetmérnöki diplomát is szereztem. Nem tudtam elhelyezkedni a szakmámban és a vendéglátásban próbáltam ki magam. Már az egyetemi évek alatt is dolgoztam pultosként. A teleket Ausztriában, a nyarakat pedig kedvenc kocsmánkban, a Pedroban töltöttem egészen augusztus végéig. – Mikor megpályáztad a falugondnoki állást, milyen elképzeléseid, céjaid voltak? – Kis falunkat szeretném még szebbé tenni. Szeretnék egy olyan kellemes, barátságos hangulatú faluképet nyújtani a turistáknak, hogy szívesen visszatérjenek ide,és az itt lakóknak,hogy jól érezzék magukat saját lakókörnyezetükben. – Már dolgozol jópár napja. Mik az eddigi tapasztalatok? Hogyan fogadtak a dolgozók? – Hát szembesülnöm kellett azzal, hogy sokkal többrétűbb ez a munkakör, mint gondoltam. Nem csak a zöldterületek rendbentartása tartozik a falugondnokság feladatai
közé,hanem sok más számomra még ismeretlen terület is, de szeretem a kihívásokat, és úgy érzem, hamar bele fogok tanulni. A dolgozók fogadtatása kellemes csalódást okozott számomra. Barátságosak és segítőkészek mindenben. Bármilyen kérdéssel, kívánsággal fordulok hozzájuk, igyekeznek megválaszolni és megoldani a problémákat. – Mik most a legfontosabb feladatok, milyen nehézségekkel szembesültél? – A falu jelen állapotának megőrzését, és arculatának folyamatos fejlesztését érzem a legnagyobb kihívásnak. Mindemellett nagyon lényeges feladat a munkaerő optimális kihasználásának összekoordinálása. – Milyennek ítéled meg a falugondnokság helyzetét? Elegendő a pénz, az ember az eszköz? – Az eszközpark felszerelt, de folyamatos fejlesztésre szorul, mert az állandó használattól azért mindig elromlik valami. Az emberek létszáma elegendő, ha az elvárásoknak megfelelően dolgoznak. A pénz kérdésre nem tudok választ adni, jövő ilyenkor visszatérhetünk rá. – Milyen területeken kell szerinted javítani a falugondnokság munkáját? – Az itt eltöltött két hét számomra még kevés volt ahhoz, hogy átlássam az esetleges hiányosságokat, de megpróbálom szakmai tudásomat a falu javára fordítani. A hiányosságok úgyis folyamatában fognak előjönni, amit próbálunk, majd megfelelően orvosolni. – Fiatal nőként milyen volt átvenni egy szinte csak férfiakból álló csapat irányítását? – Nem gondolom, hogy problémát jelentene, egyenlőre nem érzem hátránynak. A dolog lényege, hogy mindenkivel megtaláljam a közös hangot az együttműködés érdekében. Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy jó munkát, kitartást és sikereket kívánunk az új falugondnoknak! R.É.E.
Balogh Lajos augusztus végén letette a munkát. Lapunk többször is próbálkozott – még távozása előtt – interjút készíteni vele, de a falugondnoknak arra, hogy önmagával foglalkozzék, nem volt ideje. Ezerfelé szakadt, mindig várta őt valahol a munka: építkezések, bútorkészítés, tereprendezés, a szemétszedés vagy éppen a virágosítás megszervezése, irányítása, ellenőrzése. Ha feltűnt valahol a faluban: a polgármesteri hivatalban, az egészségházban, a tereken, biztos, hogy éppen intézett valamit; mindig futott, sietett. Így csak azt tudjuk elmondani róla, amit nélküle is tudhatunk: kézbe vette, rendbe rakta, irányította a Falugondnokság munkáját. Jó partnere volt az önkormányzatnak; teljesítette annak „megrendeléseit”. Nem biztos, hogy mindenki szerette, de nem népszerű akart lenni, hanem eredményes, határozott és következetes. Még megkérdeztük volna tőle, hogy mit tart a legnagyobb eredménynek, és hogyan telnek majd napjai ezután. Talán még lesz rá lehetőség. Addig pedig nincs más hátra, mint megköszönni, amit a településért tett, és jó pihenést kívánni neki. (k.m.)
10. OLDAL
HÁZUNK TÁJA
TIHANYI VISSZHANG
Bon jour, Saint-Florent-le-Vieil! Bon jour, Tihany! Két évvel ezelőtt a két település- Saint-Florent-le-Vieil és Tihany vezetői aláírásukkal erősítették meg az akkor már évtizedes testvérvárosi kapcsolatot. Ennek is köszönhető, hogy nyár végén minden eddiginél nagyobb számú delegáció utazott ki a Loire-megyei városba. A mostani utazás célja nem elsősorban a kikapcsolódás, hanem a tapasztalatcsere volt. Azért nemcsak kötelességekkel telt el az ott töltött pár nap. A francia testvérváros immáron tizedik éve gulyás-partin ünnepli a két település barátságát, és ottjártunkkor tartották a jubileumot. A lelkes, de nagyon álmos kis csapat augusztus 23-án hajnalban kerekedett fel a közel 1500 kilométeres távolság megtételére. A kétnapos út után – melyet Strasbourgban szakítottunk meg – szerdán délután érkeztünk meg a Loire partján található kis településre, ahol francia barátaink már vártak minket. Az estét mindenki a befogadó családnál töltötte, majd másnap reggel megismerkedtünk Saint-Florent-leVieil nevezetességeivel, a polgármesteri hivatalban egy előadást hallgattunk meg az ott működő egyesületekről, és az ottani önkéntesek munkájáról. Megdöbbenve hallottuk, hogy Franciaországban összesen 16 millió ember végez valamilyen önkéntes tevékenységet. És ez még akkor is döbbenetesen figyelemreméltó szám, ha figyelembe vesszük a két ország közötti nagyságrendbeli különbséget. Az ember elgondolkodik, hogy vajon mi itt Magyarországon mikor jutunk el erre a pontra… ? Néhány mondatban mi is szóltunk a magyarországi egyesületek működéséről. Az előadások után SaintFlorent-le-Vieil polgármestere, Hervé de Charette köszöntötte a magyar delegációt. Az első nap délutánján meglátogattunk Pommeraye-ben egy szociális központot, ahol néhány fizetet alkalmazotton kívül sok önkéntes is tevékenykedik. Ez a központ a legkisebbektől az idősekig minden korosztály számára teremt közösségi teret, szükség esetén segítséget nyújt, akár a munkahelykeresésben, akár a szabadidő hasznos eltöltésében. Ezt követően szintén egy egyesületet látogattunk meg, amely a lecsúszott társadalmi rétegeknek segít visszakerülni a munkaerő piacra. A szakmai programok után jöhetett egy kis lazítás: a Loire folyón hajókáztunk. A hajó kapitánya szakértő és érdekes történetekkel tarkított előadásából megismerhettük a gyönyörű folyónak az élővilágát, a halászati és hajózási szokásokat is. Majd egy finom és különleges vacsora következett, és bár sokan nem éreztek késztetést a csiga megkóstolására, néhányan kipróbáltuk ezt a francia csemegét, és mondhatom: kár lett volna kihagyni…. A következő nap igazi feledhetetlen élményeket tartogatott számunkra. Utunk elsőként Nantes-ba vezetett, ahol megtekintettünk a székesegyházat és a mellette található kastélyt. Majd a fantasztikus Saint-Nazaire hídat csodálhattunk meg. A Loire utolsó hídjaként köti össze a folyam két partját
Saint-Nazaire és Saint-Brevin-les-Pins között. A lélegzetelállító létesítmény 3356 méter hosszú. A híd az apályidei vízszint fölött 61 méter magasan ível át, így a legnagyobb tengerjáró hajók is átférnek alatta. Az úttest maga 67 méter magasságban helyezkedik el. A híd közelében egy kellemes pikniken elköltöttük ebédünket, sokat gondolva az itthon maradottakra, hiszen akkor Magyarországon hőségriasztás volt, míg mi 18 fokban, erős szélben birkóztunk a finom ebéddel… bizony előkerültek a pulóverek. De még ez az itthoni viszonyokhoz képest zord időjárás sem akadályozott meg jópár bátor- és meleg vérű honfitársunkat, hogy a szintén 18 fokos Atlanti-óceánban megfürödjenek. Legtöbbünk csak térdig gázolt a hullámzó óceánba, az élmény még így is feledhetetlen marad. A fiúk-férfiak természetesen rögtön focicsapatokat alakítottak ki, és a homokban rúgni kezdték a labdát, mi lányok-asszonyok kidobóztunk. A délután hátralevő részét egy tüneményes kis településen, Pornic kikötőjében töltöttük, ahol ismét egy gasztronómiai csemege várt ránk: kagylót ettünk, és bár néhányan nem túl nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a falatozásba, azért csak elfogyott ez a finomság is, és ismét mondom: kár lett volna a tányéron hagyni. Visszaúton már nagyon jó volt a hangulat, a magyarok is és a franciák is énekléssel ütötték el az időt. A szombati nap első részét ismét szakmai programokkal töltöttük: a helyi egyesületek munkájával ismerkedhettünk meg. Érdeklődve hallgattuk, hogy ezen a nem túl nagy településen hány sportklub és egyéb egyesület működik, igen sok tagot maguk között tudva. A délután a készülődés jegyében telt, hiszen este várt minket a fantasztikus gulyásparti! Az érdekes nevű D’Alma nevű szőlőskertben megrendezett programon lépett fel a Tihanyi Asszonykórus – szép sikerrel –, és nagy sikere volt a néptáncosoknak is. Mindeközben már a kondérokban főtt a gulyás, a szakácsok – Punk Ferenc, Bittmann János, Varró János, Tósoki Imre polgármester segédletével – igazán kitettek magukért. A franciák tréfálkozva mondták, hogy tíz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy megtudják, hogy amit ők ezeken a gulyás partikon főznek, az nem is gulyás… A hangulat fantasztikus volt, a francia zenekar zenéjére a magyar csapat nagy része is ropta a táncot. Éjfél körül hatalmas tortával köszöntöttük a magyar-francia barátságot, és elmondható, hogy a nyelvi akadályok is eltűntek: mindenki jól érezte magát. Vasárnap a gyakorlatban is kipróbálhattuk, hogy milyen sportokat űznek a franciák. Akinek kedve volt biciklizhetett, tollaslabdázhatott, és nagy sikere volt az úgynevezett homoklabdának is, mely egy jellegzetes francia sport, és csak SaintFlorent le Vieilben több mint ötszázan űzik rendszeresen. A délután is a sport jegyében telt, a település fantasztikus sportcsarnokában lehetett teniszezni, focizni, kosarazni, tollasozni és ping-pongozni is. Este a búcsúvacsorán köszöntük meg francia barátaink kedvességét, a vendégszeretetet, a csodálatos kint töltött órákat.
TIHANYI VISSZHANG
HÁZUNK TÁJA
11. OLDAL
12. OLDAL
HÁZUNK TÁJA
TIHANYI VISSZHANG
Testvérvárosi delegáció Deidesheimből 2011. szeptember 9-én 25 német vendég érkezett településünkre Deidesheimből, Tihany testvértelepüléséről a szüreti rendezvényre. Sok ismerős, de még több új arc fogadott minket a péntek délutáni megérkezéskor. A város vezetése lehetőséget biztosított a lakosság részére, hogy részt vegyen az utazáson, megismerjék a magyar testvérvárost, értékeit, és megtekintsék a rendezvényt. Deidesheimben minden évben borhercegnőt választanak, aki 1 évig viseli a címet és részt vesz protokoll rendezvényeken, ahol a várost és a Rajna menti borokat népszerűsíti. A cím viselőjének nem csupán csinosnak kell lennie, értenie is kell a borokhoz, melyet a cím elnyeréshez egy bizottság
előtt be is kell bizonyítani. Az idei választás jól sikerült Deidesheimben, Carina egy nyitott, minden iránt érdeklődő, Magyarország és Tihany értékeire, szépségére rácsodálkozó kedves lány, aki mindenképpen szívesen jön vissza magánemberként is Tihanyba. A rövid itt tartózkodás alatt megismerhették a vendégek az Ökopiacot, a Levendula Ház Látogatóközpontot, kiváló német nyelvű vezetés mellett ismerkedhettek meg a Bencés Apátság életével, történetével, kiállításaival, új fogadóépületével. Finom ételek, kiváló helyi borok gondoskodtak a jó hangulatról a vendéglátóhelyeken. Vasárnap délelőtt a szentmisén Richárd atya a tőle megszokott kedvességgel németül köszöntötte a szép létszámú delegációt, és a mise végén minden jelenlévő megtapasztalhatta, az éneklés terén is egy igen összeszokott társaságról van szó. Kíváncsian vártak a szüreti felvonulást, majd az Apátság előtti szőlő- és borszentelést, melyet remek helyről néztek végig. Deidesheim polgármestere és a borhercegnő szívesen vállalta a szüreti felvonulásban való részvételt. Gyorsan elszállt ez a pár nap, mindenki meghatódva búcsúzkodott. Az ismerősök nehezen váltak el egymástól; az új vendégek pedig rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtak ittlétük alatt. Többükkel újra fogunk találkozni és örömmel viszik Tihany jó hírét német ismerőseiknek. BARANYAINÉ MÁTÉ MARIETTA
TIHANYI VISSZHANG
KÖZÉRDEK
13. OLDAL
Tisztelt Kutyatulajdonosok! Az utóbbi időben megszaporodott az utcákon kóborló kutyák száma, az állattartók póráz nélkül sétáltatják vagy gondatlanul szabadon hagyják kutyáikat. Felhívom a figyelmet arra, hogy az ebeket úgy kell tartani, hogy azok ne tudjanak elkóborolni, közterületre felügyelet nélkül kijutni. A kutyákat pórázzal ill. szájkosárral lehet a közterületen sétáltatni az állattartásról szóló helyi rendeletünk értelmében. Aki az ide vonatkozó előírásokat megszegi, szabálysértést követ el és 30 000 Ftig terjedő pénzbírsággal súlytható A gazdátlan kutyák befogását a gyepmesterrel elvégeztetjük, melynek költsége a kutyatulajdonost terheli. Kérem az ebeket tartsák szabályosan! NÉMETH TÜNDE körjegyző
TIHANYI VISSZHANG Megjelenik havonta • Alapító: Tihany Község Önkormányzata • Felelős kiadó: Tihany Fejlesztéséért Alapítvány Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bölcs Attila, Dr. Koncz Mária, Rózsa Éva Eszter • Felelős szerkesztő: Rózsa Éva Eszter Tördelés: Nagy Balázs • Lapterv: Báti Gabriella, Veszeli Lajos • Nyilvántartási szám: 163/0823/1/2007 Készült: Tradeorg Nyomda Kft., 8184 Fűzfőgyártelep • Tel: 88-450-450, e-mail:
[email protected] • Felelős vezető: Tóth Zoltán
