Szovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató
XIV. évf. 137. szám 2015. szeptember
A menekült
Nekem a...
„Nekem a Balaton a Riviéra” – hallom S. Nagy István szövegét Marót Viki vékony, kényeskedő hangján mindannyiszor, ahányszor csak sétálok egyet Balatonföldváron, Füreden vagy Csopakon egy platánokkal szegélyezett árnyas vízparti sétányon, s a lombok alatt elnézek a tekintetet mindig vonzó víztükörre, amely minden alkalommal másnak mutatja magát. Láttam már ezüstfehérnek és aranysárgának is, türkiznek és csillámokkal borítottnak. Majdhogynem mozdulatlan nyugalomban, amikor féltem alig barázdált tükrét megzavarni, és szürkére váltan tajtékzó haragjában, amikor az ember ösztönösen hátrább húzódik a partra is kicsapó hullámok elől. És ezek még csak a nyári arcainak villanásai. Hányféle mást ölt magára a többi évszakban is! Jó lenne látni ködbe vagy jégtakaróba burkolózva!
„Nekem a tenger a Balaton, A kerek égbolt a kalapom.” – hallom Meződi József, az Apostol együttesének énekese hangját mindannyiszor, ahányszor a tihanyi bencés apátság mellől vagy a kőröshegyi Kishegy magasából illetve a csopaki szőlősök bármelyik pontjáról elnézek az alant terjeszkedő tóra. Aki csak egyszer is látta, nem felejtheti el. Aki meg a csopaki strandról léphetett a vízébe, mindig is visszavágyik hozzá. Nem véletlenül, mert bár a Balatonnal való találkozás mindenhol öröm, a gyönyörű csopaki strand fokozza ezt az örömöt, hiszen nem egy átlagosan szép Balaton-part ez néhány épülettel, fával, gyeppel, homokkal stb., hanem egy olyan, amely harmóniában van mindazzal, amit a tó nyújt. Tán ezért egy internetes szavazáson az idén is a legszebb balatoni strand címet nyerte el.
Nekem a Balaton örök szerelem. Hát csoda-e, ha vágyom látni, ha szeretek ott ülni a partján, és nézni őt. Ahogyan az ember szeret a tűzbe nézni, a lángok játékát bámulni, ugyanúgy szereti a látóterét betöltő vizet is szemlélni, s ez egymás után jövő hullámok játékán hosszan elmerengeni. Tán mert mindkettő elűzi a gúzsba kötő időt, egy boldog időtlenségbe viszi az embert. És, persze, az a bizonyos mindenkor vágyott szabadságérzés! Ezért nem akarok semmiféle programot, ha ott vagyok. Nem keresek semmi más látnivalót. Minden más csak elvinne tőle. Szováta nemrég meghívást kapott a Balaton-parti testvértelepülésről, Csopakról. Egy autóbusznyi ember pár napot tölthetett a Balaton mellett. A testvéri kapcsolatról és erről a látogatásról a 14. oldalon olvashatnak. Molnos Ferenc
A menekült menekül. Fut az életéért, de legalábbis a szabadságáért. Segítséget remél és kér, s köszönettel elfogadja, azt, amit és anynyit, amennyit kap. A menekült hálás a jó szóért, a felé kinyújtott segítő kézért. Oda megy, ahová hívják vagy küldik, ahol könyörületet, szolidaritást mutatnak iránta, ahol segíteni akarnak neki. Restelli, ha megzavarta valaki nyugalmát, ha idejét elrabolta, költségbe verte és egyáltalán valami módon kellemetlenséget okozott neki, ezért hát igyekszik észrevétlenül meghúzódni és egyáltalán mindenben alkalmazkodni azokhoz, akiknek segítségére szorul, és alig várja, hogy munkát találjon, és munkája által kiverekedje magát ebből a kiszolgáltatott helyzetből, hogy maga is segítségnyújtásra alkalmas, tisztes polgárrá lehessen. Az, aki személyazonosságát rejtegeti, nem kér, de követel, nem kéredzik, hanem betör, eláraszt, áttörtet mindenen, kárt okoz, felborít mindent, semmiféle szabályt, törvényt el nem fogad, sőt, fenyeget, agresszíven lép fel, az nem menekült, az valami más. A még mindig kereszténynek mondott Európa most is tudja, mint kell fogadnia a menekülteket. Abban viszont csődöt mondott, hogy mihez kezdjen az őt elárasztó nem menekültek – azok a bizonyos mások – százezreinek inváziószerű áradatával. A menekült bizonyosan megmenekülhet, a törtető is eljut valahová, de mi lesz velünk, ha ez így folytatódik? Molnos Ferenc
2
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember
önkormányzat Városházi anyakönyvi adatok
Bejelentett újszülöttek: Fülöp Fanni (szülei: Fülöp Csaba Zoltán és Fülöp Erika); Gongan Estera Bianca (szülei: Gongan Ilie Viorel és Gongan Mariana); Bíró Kata Fruzsina (szülei: Bíró Levente Attila és Bíró Enikő); Kabai Márk (szülei Kabai Attila István és Kabai Erzsébet); Jánosi Szidónia (szülei: Jánosi Csongor és Jánosi Szidónia); Isten éltesse Őket! A Polgármesteri Hivatal elérhetőségei: Cím: 545500 Szováta, Főút, 155 szám Tel: 0265 – 570218 Fax: 0265 – 570524 E-mail:
[email protected] Fogadóórák Péter Ferenc polgármester: – Kedd 11,00 órától; Hegyi Mihály alpolgármester: – Szerda 11,00 órától; Domokos András jegyző: – Csütörtök 11,00 órától;
Házasságot kötöttek: – Szabó Jefte Gyula (Hosszú utca 16 szám) – Bástyi Izabella Mária (Csíkszentdomokos); Șutic Daniel (Kolozsvár) – Hărșan Emilia (M. Eminescu lakótelep J/ szám); Boldog házasságot! Elhunytak: Nagy Lujza (sz. 1931) – Illyésmező 73 szám; Pop Sándor (sz. 1955) – Parajdi út 56 szám; Magyari Ilona (sz. 1931) – Géra utca 24 szám; Kardos Ildikó Terézia (sz. 1943) – Sómező utca 15 szám; Ágoston János (sz. 1944) – Tölgyes utca 36 szám; Nemes Irén (sz. 1929) – Géra utca 32 szám; Lukács Márton (sz. 1922) – Tavasz utca 28 szám; Palkó János (sz. 1929) – Pacsirta utca 23 szám; Majos Gabriella (sz. 1951) – Sas utca 13/1 szám; Toma Irina (sz. 1924) – Fenyő utca 4 szám; Fülöp Teréz (sz. 1929) – Akác utca 22 szám;
Nyugodjanak békében!
Aszfaltozás a Május 1 utcában, kövezés Illyésmezőig
Önkormányzati határozatok 58. sz. Határozat – Szováta Város 2015. évi költségvetésének módosításáról; 59. sz. Határozat – a beruházási alapból a S.C. Servicii Tehnice Comunale S.A. által végzett munkálatok lajstromának elfogadásáról; 60. sz. Határozat – a Tivoli-tó használatát szabályozó H.C.L.nr.51/30.09.2014-es tanácshatározat módosításáról; 61. sz. Határozat – az iskolai autóbuszok működtetésének szabályzatáról; 62. sz. Határozat – a DC49-es kövezett út felújításához szükséges dokumentáció elfogadásáról; 63. sz. Határozat – a Május 1 utcában tervezett mintegy 1,5 km hosszú útszakasz aszfaltozásához szükséges dokumentáció elfogadásáról;
Mennyi próbálkozás a pénzszerzésre, hány elakadt terv, hány beváltatlan ígéret! Egyszer már pályázatot is nyertünk rá – mintegy 9 kilométernyi útszakasz aszfaltozása tűnt elérhetőnek –, egy kisebb összeget is adott a kormány a szükséges dokumentáció elkészítésére, csak éppen a kivitelezésre nem adott annyi éven át egy fityinget sem. Mennyi vita volt körülötte, mert amellett, hogy pénz sosem volt rá, az igény valós, szükség van rá. Most már bizakodóak vagyunk, hogy egy rész belőle valóban megvalósul. A tervek elkészültek, a jóváhagyások megvannak rá, egy
kis pénzt is adott rá a kormány – egy részét viszszaadva annak, amivel megrövidítette az ez évi költségvetésünket –, s a kiírás a kivitelezésre megtörtént. Ha a licit simán megy, nem lesznek késleltető óvások, és ha az idő is engedi, még az őszön neki lehet fogni a munkálatoknak, s még a tél beállta előtt készen lehetnek vele. Lássuk, mire is futja most a pénzből: - aszfaltozás a Május 1 utcában; - a makadám út teljes felújítása Illyésmezőig; Mintegy 1-1,5 km hosszúságban készül most aszfaltréteg, onnan kezdve Illyésmező felső végéig a kövezett út rendbetétele. Az aszfaltozásra kerülő rész hosszát az optimális szélesség és az alapozás minősége is megszabja. A tervek szerint egy 15 cm-es tört kő stabilizáló alapozásra 6 cm-es rugalmas aszfaltréteget terítenek, erre 4 cm-es kopóréteg kerül. Remélhetőleg ez egy időre megoldja a Május 1 utcában azokat a gondokat, amelyekkel régóta küszködnek az ott lakók.
administrație publică locală
Adresa Primăriei Oraşului Sovata: Sovata, Str. Principală Nr. 155. Tel: 0265 570 218 Fax: 0265 570 524 E-mail:
[email protected]
Hotărârile Consiliului Local Hotărârea nr. 58 – cu privire la aprobarea rectificării Bugetului Local al Orașului Sovata aprobat pe anul 2015; Hotărârea nr. 59 – cu privire la aprobarea listei lucrărilor executate de către S.C. Servicii Tehnice Comunale S.A., din fondul de investiții; Hotărârea nr. 60 – cu privire la aprobarea modificării H.C.L.nr.51/30.09.2014, privind Regulamentul de organizare și funcţionare a Lacului de agrement „Tineretului”; Hotărârea nr. 61 – cu privire la aprobarea Regulamentului privind modul de utilizare al microbuzelor de transport școlar; Hotărârea nr. 62 – cu privire la aprobarea documentaţiei și a indicatorilor tehnico-economici aferenţi realizării obiectivului de investiţii “Reabilitare parte carosabilă drum pietruit DC49 Hotărârea nr. 63 – cu privire la apobarea documentaţiei și a indicatorilor tehnico economici aferenţi realizării obiectivului de investiţii “Lucrări de îmbrăcare a drumurilor cu covor asfaltic pe Str. 1 Mai – 1,5 km în Orașul Sovata, jud.Mureș”.
Szovátai Hírmondó, nr.137 septembrie 2015
DRUMUL SĂRII SOVATA - COD SMIS 3912 Proiectul „Drumul sării Sovata ”, finanțat prin Programul Operațional Regional este implementat de către Unitatea administrativ-teritorială Oraș Sovata și are o valoare totală de 7 120 695,98 lei, din care 4.720.059,54 lei reprezintă finanţare nerambursabilă. Programul Operațional Regional este implementat la nivel național de către Ministerul Dezvoltării Regionale și Aministrației Publice, în calitate de Autoritate de Management, iar la nivel regional de către ADR Centru, organism intermediar al programului ce monitorizează implementarea acestui proiect. Contractul de execuţie a lucrărilor în valoare de 3.173.604,59 lei+TVA, a fost încheiat în data de 12.06.2012, între Oraș Sovata și SC HE-BA CONS SRL, în urma aplicării procedurii de achiziţie publică „cerere de oferte”. Lucrările de construcţii sunt finalizate, cu excepţia obiectului „Turn Belvedere”. Datorită condiţiilor de teren nefavorabile pe amplasamentul desemnat construirii obiectului „Turn Belvedere”, a apărut necesitatea relocării acestuia pe un nou amplasament și revizuirea documentaţiei tehnice. Pentru executarea constructiei „Turn Belvedere” s-a organizat o nouă procedură de achiziție publică, conform procedurilor de lucru stabilite de finanţator. În consecinţă obiectul și valoarea contractului iniţial de lucrări s-a diminuat, valoarea contractului devenind 2.773.009,59 lei+TVA. Contractul de execuţie a lucrărilor aferente obiectului „Turn Belvedere” în valoare de 559956,00 lei+TVA, a fost încheiat în data de 17.07.2015, între Oras Sovata si SC SEKA LTD COMPANY SRL, operator economic selectat în urma organizării unei proceduri de achiziţie publică prin „cerere de oferte”. Termenul de execuţie a lucrărilor este de 3 luni de la data ordinului de începere a lucrărilor emis de către Beneficiar. Predarea amplasamentului către Constructor a avut loc în data de 03.08.2015. Progresul contractului de lucrări înregistrat la sfârșitul lunii august este de 29 % . În cadrul proiectului vor fi amenajate 6 alei de cură/trasee eco-didactice în lungime totală de aproximativ 2,8 km, 5 foișoare de observaţie, un turn belvedere, 16 popasuri/ locuri de odihnă și observare a naturii în suprafaţă de aproximativ 9707 mp , 5 poduri/podeţe, clădiri (pavilion de odihnă, grupuri sanitare) în suprafaţă de aproximativ 460 mp, respectiv dotări cu mobilier urban (banchete, coșuri de gunoi, elemente de informare și semnalizare), sistem de iluminat public și arhitectural, sistem supraveghere video. Data publicării: 25 septembrie 2015
3
4
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember
beszámoló A Marosszéki Kodály Zoltán Kórusműhely
A Magyar Örökség díjas Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar tagjai sok helyről jönnek össze, Szováta mellett a felső-nyárádmenti falvakból. Így a nyári vakáció ideális helyzet, hogy sokat tudjunk együtt énekelni, sok közös programban vegyünk részt. Lóránt ferences testvér újmiséjén Gyergyóremetén énekeltünk júniusban. Ahogy elkezdődött a vakáció, az intenzív próbák időszaka után a szovátai Teleki Oktatási Központban felkészülő tábort tartottunk a Bécsi Summa Cum Laude Ifjúsági Zenei Fesztiválra. Július elején utaztunk Bécsbe, ahol énekkarok és zenekarok vettek részt a versenyen, fesztiválon. A verseny a Musikverein híres aranytermében zajlott, amely a világ egyik legjobb akusztikájú hangversenyterme. Az Ausztráliából érkezett leánykart megelőzve első helyezést értünk el, így énekelhettünk a Wiener Konzerthausban megrendezett nagyszabású gálahangversenyen. Ez a hely pedig arról híres, hogy innen szokták közvetíteni az Újévi Hangversenyeket. Nagyszerű érzés volt, amikor magyar művek – Kodály Zoltán, Kocsár Mikolós, Orbán György művei – zengtek ezek-
ben a díszes hangversenytermekben. A versenyen kívül a „Muzsika Háza” múzeumban és egy burgenlandi kolostorban adtunk önálló hangversenyt. Nagy élmény volt a bécsi zenés városnézés, a Sissy Múzeum megtekintése – mindent énekelve jártunk végig, ezzel is enyhítve a tomboló kánikula okozta nehézségeket. Július utolsó napjait a Balatonnál töltöttük, Böjte Csaba testvérrel együtt a III. Balatoni Csillagösvény körútján. Nyolc nap alatt nyolc Balatonparti vagy közeli városban – Keszthelyen, Zalakaroson, Sümegen, Hévízen, Balatonfüreden, Balatonalmádiban, Szántódpusztán, Balatonbogláron – énekeltünk szentmisén, majd az azt követő hangversenyen, székely ruhában, lelkesen. Mindenütt nagy-nagy szeretettel fogadtak minket, rengeteget fürödtünk, énekeltünk és izzadtunk. A jótékonysági körút célja a Szovátán épülő Mariánum Központ, s a benne működő Kodály Zoltán Népfőiskola javára történő adománygyűjtés volt. Nagy örömünkre minden hangversenyen elénekelhettük Kodály Zoltán: Pünkösdölő c. művét, melyet a kórus újonnan tanult, nagyon szeretett, s a hallgatóságnak is nagy örömet szerzett. A templomi hangversenyek sokszor a temp-
beszámoló
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember 5
nyári programjairól… Opera leckeelőadásainak vezetőjeként a szemináriumon két nyelvű előadások keretében sziporkázva mutatta be Erkel Ferenc: Bánk bán c. operáját a gyerekeknek. A záróhangversenyen több, mint hetven gyermek és fiatal énekelte közösen a Britten-műnek - Ceremony of Carols – a Kis Kodály Szemináriumban megtanult négy tételét angol nyelven, még igencsak kapaszkodva a kottában – de annak reményében, hogy karácsonyra már gyönyörűen fog megszólalni a brüsszeli gótikus katedrálisban a brüsszeli Kodály Gyermekkarral együtt énekelve. Nagy Éva Vera
lom előtti közös népdalénekléssel, táncházzal folytatódtak, melybe a közönség is bekapcsolódott. Augusztus utolsó napjaiban vendégünk volt a Belga Kodály Társaság alapítója és elnöke, Charlotte Messiaen, gyermekkarával együtt (Ensemble vocal du Brabant wallon), akikkel közös kórustábort, „kis Kodály Szemináriumot” tartottunk a szovátai Telekiben. A belga és székely gyerekek nagyon hasonlítottak abban, hogy a kultúrát, éneklést, szép darabokat szerető, megbecsülő, megszólalásukért áldozatot hozó, lelkes fiatalok. A szeminárium közös éneklései mindig egy szólamú gregorián énekléssel indultak, melyet Gerald Messiaen, a Belga Gregorián Társaság elnöke, a gyermekkar vezetőjének férje irányított. Ezt követően Benjamin Britten, az angol kóruskultúra kiemelkedő alkotója, Kodály kortársa karácsonyi művének tételeit tanultuk. A tábort záró közös hangversenyen a belga gyermekkar Vivaldi: Gloria c. nagyszabású művét adta elő zongorakísérettel, szólistákkal. Kórusunk is „glóriázott”, Orbán György 6. miséjének Gloria tételével, emellett romantikus műveket (Mendelssohn, Berlioz) és Kodály-műveket énekeltünk. Mindkét kórust Krasznai Gáspár kísérte, aki a Kolozsvári Magyar
6
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember
beszámoló Kézműves és néptánc tábor
Augusztus 23-29 között idén is megszervezésre került Szovátán a már hagyományossá vált kézműves és néptánc tábor. A Népi Játszóház ez alkalommal a Teleki kertet választotta, amely nagyon izgalmas helyszínnek bizonyult a heti tevékenységek, azokat népmesei keretbe ágyazott program résztvevői számára. Nyári táborunk célja alsó tagozatos gyerekek komplex fejlesztése a kézművesség, a néptánc, a népzene, a népi gyermekjáték és a népmese segítségével, mindezt hagyományápoláson, kultúraismereten keresztül, a "tiszta forrásból" merítve. A tábor iránt igen-igen nagy érdeklődés, igény mutatkozott, így nagyszámú gyereksereg várta, hogy napról-napra milyen izgalmakat, élményeket élhetnek át a Zöld király birodalmában. Merthogy a tevékenységek, tábori programok a Zöld király palotájában, udvarában zajlottak, ahová ellátogattak komái, a szomszédos országok kirá-
lyai, hogy megbeszéljék országaik ügyes-bajos dolgait, lovagi tornákat rendezzenek, mulatozzanak udvarnépükkel együtt. Így a gyerekek az udvarnép és vendégek bőrébe bújva élték át a mesét egész héten, játszottak, táncoltak és kézműveskedtek ennek jegyében. A vendégsereg legénykéi gyékény lóval érkeztek, az udvarhölgyek (lányok) pedig gyékénykosarakat készítettek, hogy legyen miből abrakoltatni a lovakat. Másnap reggel még jóformán fel sem ébredt Zöld király, amikor fők a p i t á ny a izgatott an
megzörgette a királyi hálószoba ajtaját, és azonnali kihallgatást nyerve táj ékoz t att a őt, hogy a közeli erdőben lévő Medvetóhoz egy hétfejű sárkány szállt le. A Zöld király rövid tűnődés után elújságolta a hírt királytársainak. Így már mind a négyen gondolkodóba estek, hogy mitévők legyenek? Elhatározták, hogy az udvarnépükkel tarisznyákat varratnak, hogy abban eleséget vigyenek a tóhoz, hogy a sárkányt jóllakassák, hogy minél előbb továbbálljon. Így történt, hogy a
táborozó csapat posztóból tarisznyát varrt, majd nemezzel díszítette, ebbe összegyűjtve az ínycsiklandó állatfalatokat a sárkány számára. Erre a játékos-táncos foglalkozáson került sor, ahol a gyerekek állatos játékokat játszottak, „összegyűjtötték” a birodalomból az összes tyúkot, kakast, libát, bárányt… Hanem a sárkánynak még ez sem volt elég! Szemet vetett Zöld király legkisebb lányára, azt követelte magának. A hétfejű sárkánytól három nap haladékot kaptak a jó tett helyébe, amiért anynyi jó falattal látták el addig a sárkányt. Hanem ez már erősen nem tetszett egyik királynak sem. Nemcsak Zöld királynak, de Vörös királynak sem, mert épp az ő legkisebb fia akarta elvenni a király-kisasszonykát feleségül. Akkor mind a négyen kiadták a parancsot, hogy minden ifjú készítsen kardot magának, hogy azzal győzzék le a sár-
beszámoló
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember
7
a Teleki kertben kányt. De a lányok, asszonyok sem ültek ölbe tett kézzel, ők igazmondó varázstükröket készítettek, hogy azzal fejtsék meg, hogyan tudnák legyőzni a sárkányt. Az esti táncház alkalmával pedig játékos lovagi tornával gyakorlatoztak, készülve a sárkány leküzdésére. A szorgos munkálkodásnak meglett az eredménye, mert a varázstükrök elárulták, hogy nemezelt varázskoronákat és bogozott varázsöveket készítsenek, ami láthatatlanná tesz mindenkit, aki felveszi ezeket. Ekkor a népek (gyerekek) nekiláttak varázs-koronákat és varázs-öveket készíteni. Másnap a varázstükrök azt is elárulták, hogy sárkány egy közeli csodaforrásból iszik, hogy ne fogja a kard. Ezért, aki ki akar állni a sárkány ellen, annak is kell innia a forrásból. A királyok ki is adták a parancsot, hogy mindenki készítsen magának agyagpoharat, amiből a csodaforrás vizét megihatják a küzdelem előtt. Azt is megtudták a varázstükröktől, hogy a sárkány egy festett ládikóban őrzi az erejét, és ha azt a ládikót meg tudják szerezni és szét tudják osztani egymás között a sárkány erejét, akkor le tudják vágni a sárkánynak mind a hét fejét, meg tudják menteni a király-kisasszonykát. No, ekkor a királyok kiadták rendeletet, hogy mindenki készítsen magának egy ládikót, amibe a sárkány szétosztott erejét elrejthetik, ami által meghétszereződik az erejük. Így készültek el az egyedi agyagpohárkák, kincses ládikók. Az utolsó napi kirándulás alkalmával pedig gyógy- és forrasztófüveket kellett szedniük, annak varázsfőzetéből inniuk, ez által megvédve ma-
gukat a sárkány tüzétől is, amit a hét fejéből okád az ellenségeire. Az erdei séta során virágokat is szedtek, koszorút fontak a bajnokok fejére, akik megvívtak a hétfejű sárkánnyal. Éppen a sárkány elé készültek indulni, amikor a varázstükrök elárulták, hogy a sárkány az erdő szélén egy ládikóban őrzi az erejét. Ha azt valaki megtalálná, szétoszthatnák mind a négy király népe között, azzal egész biztos, hogy le tudják győzni a sárkányt és megmenthetik a Zöld király legkisebbik lányát. Így indultak a Zöld király alattvalói északnak, a Vörös király népe nyugatnak, a Sárga király udvartartása keletnek és a Narancs király hívei délnek, bejárva a közeli erdei ösvényeket, tisztásokat. Hamarosan ráleltek egy ládikóra, s abban a „sárkány erejére” – festett kavicsdarabkákra, amit a király kiosztott mind a négy birodalom udvarnépének, akik gondosan eltették emlékül a maguk által elkészített kincses ládikójukba. Ekkor mindenki fogta az (agyag)poharát és ivott a varázsfőzetből. Végül feltették a koronákat, felkötötték az öveket/varázskarkötőket, amiket korábban készítettek, és amik láthatatlanná tették őket. Az ifjak
magukhoz vették kardjaikat, a leányok a varázstükreiket és így indultak el a Zöld király birodalma határához, ahol a hétfejű sárkány tanyázott. Az utolsó napi gálán a meghívottak, szülők jelenlétében fejeződött be a mese, ahol a hét kiválasztott vitéz leüthette fakardjával a sárkány hét fejét, megszerezve így annak nyelvét, és kitűzve a királyi palota kapujára a sárkányok elijesztésére. A sárkány fölötti győzelmet természetesen mulatság, közös tánc követte, amelybe kicsik-nagyok egyaránt jókedvvel, vidáman kapcsolódtak be. Így győzedelmeskedett a táborban a Jó a gonosz felett, bizonyságul arra, hogy a bátorság, igazi értékek tisztelete, szorgalmas munka követendő példa nemcsak a mesében, hanem a mindennapok „sárkány viadalai” közepette is. A tábor sikeréért elismerés illeti Tálas Ágnes és Kiss Zsolt néptáncoktatókat, akiknek sokéves szakmai tapasztalata, gyermekközpontú foglalko-
zásvezetése emelte a program színvonalát, köszönet a Játszóház önkéntes pedagógusainak, akik lelkesen vállalták a kézműves foglalkozások irányítását. A tábor megvalósításáért köszönet főtámogatónknak, Szováta Város Önkormányzatának, valamint további támogatóinknak: a Maros Megyei Tanácsnak, a Communitas Alapítványnak a nyújtott anyagi segítségért, nem utolsó sorban házigazdáinknak, a Fülöp házaspárnak és a Teleki Oktatási Központnak a szívélyes vendéglátásért, Király Leventének adományáért. Kiss Enikő
8
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember
kitekintő
Népvándorlás, vándoroltatás, átvándorlás, invázió
Feltartóztathatatlannak tűnő emberáradat indult meg kontinensünk felé. Átfolyik zöldhatárokon, át országokon, és nem látszik az áradat vége. Sőt, úgy tűnik, hogy amit látunk, az még csak a kezdet, az egymást követő hullámokat belátható időn belül sokkal nagyobbak követik. Afféle társadalmi szökőár, nemzetközileg ismert nevén cunami érte el Európa több országát, köztük Magyarországot. Ezzel a témával kezdődnek a televíziós híradók, erről cserélnek eszmét stúdiókban nyilvános beszélgetéseken és zárt ajtók mögött a kancelláriák hűvös termeiben. Nem véletlenül történik így. A téma adott, és azt nem ők választották, nem ők keresték, hanem a téma elérte őket, kell foglalkozniuk vele, hiszen elindult a fél világ Európa felé. De miért indult el a világnak az a bizonyos része? Az eredeti okokról ma kevesen beszélnek a sajtóban, a politikai porondon pedig jószerével senki
sem. Mintha kollektív amnéziában szenvednének mindazok, akik illene tudni, hogy kik rabolták végig egykor Afrikát, Ázsiát, Észak- és DélAmerikát. Persze, a rablásnál jobban hangzik, ha gyarmatrendszerről beszélünk. Akkor úgymond „kultúrát exportáltak a vadaknak”. De jól hangzik. Sugallja, hogy nemes szándékkal szállták meg azokat a területeket, hogy jótékonykodjanak a civilizáció áldásait addig nélkülöző ott élőkkel, őslakókkal. Hogy közben elhordták minden javát, kiaknázták föld alatti és föld fölötti természeti értékeit, és ehhez rabszolgaként használták őket, arra ők már nem emlékeznek. De a gyarmati rendszerek tarthatatlansága és egy viszonylagos „békén hagyás” után visszatértek, hogy ezúttal a kultúra újabb áldását vigyék el hozzuk, tehát „demokráciát exportáljanak” nekik. Persze, ugyanolyan kéretlenül tették ezt is, mint koráb-
ban a kultúrájukkal. Fegyverrel, bombázással, instabilitás előidézésével. Beavatkoztak a helyi viszonyokba. A helyi hatalomért való harc résztvevői közt válogatva, megmondták, hogy ki a jó fiú és ki a rossz, kit kell pénzzel, fegyverrel, titkosszolgálati illetve diplomáciai úton támogatni, és ki ellen. No, de ezt a „demokráciaexportot” valójában már nem is a hajdani gyarmattartók, nem európai államok vezényelték le, hanem a brit korona egykori gyarmata, a ma már maga is gyarmatosítóként viselkedő, a magát a világ csendőrének tekintő Amerikai Egyesült Államok kezdeményezte és koordinálta. A hajdani gyarmatosítókat, a nyugat-európaiakat inkább belekényszerítette. Ha pontosabb akarok lenni, akkor fő kavaróként nem is az amerikai államot, hanem valójában azt a pénzügyi háttérhatalmat kell megneveznem, amely a liberális demokráci-
ára hivatkozva, de valójában önös gazdasági és hatalmi érdekei érvényesítése miatt az amerikai és a legtöbb európai kormányzatot is – a legláthatóbban az Európai Unió vezetőit – mozgatja. Ha ezek a politikusok megszólalnak, ennek a pénzügyi világhatalomnak az érveit mondják, ha cselekednek, az ők érdekeiket szolgálják. Augusztusi lapszámunkban – a Kalergi terv ismertetésével – bővebben írtam arról, hogy miként és mi célból. Ők voltak azok, akik az Európa keresztény gyökereire való utalást a minap nem voltak hajlandóak belefoglalni az unió alaptörvényébe. Most mégis az európai ember keresztény irgalmasságára, szolidaritására hivatkoznak ebben a földindulásban. Befogadási kvótákról beszélnek, a tagországok között szétosztanák a nyugati államokba igyekvő tömegeket. Felelőtlen nyilatkozataikkal újabb embercsoportok felkerekedésére ösztönzik a kibocsátó területek lakosságát, egy jobb élet reményével kecsegtetik. Apropó jobb élet! Azt a bizonyos nyugati jobb életet valakik teremtették. Nem csupán gyarmati politikával – nem is volt mindenik nyugati államnak gyarmata –, hanem elsősorban egy olyan munkakultúrával, amely több évszázad alatt alakult ki, és nem egyik napról a másikra teremtette meg azt a szociális biztonságot, amely kívánatos ma már mindenki számára. A kelet-európai betelepülőt illetve időszakos munkavállalót is az ottani életszínvonal és a nagyobb keresetek lehetősége vonzza. Ő, persze, igyekszik gyorsan alkalmazkodni az
kitekintő
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember
9
– és közben mi lesz veled, Európa? ottani viszonyokhoz, a feszesebb munkatempóhoz és az igényesebb munkához. Az a munka jut neki, amit a helybéli egyáltalán illetve annyiért nem hajlandó elvégezni. Aki letelepszik ott, az elfogadja az adott körülményeket, gyorsan integrálódik, hasznos tagjává igyekszik válni annak a társadalomnak. Viszont nem ezt mutatják a nagy tömegekben érkező bevándorlók, amelyek vallásos meggyőződése valójában a kereszténység ellenében nyilvánul meg, s mihelyt erőt éreznek magukban, ezt nyíltan ki is mondják Egy példa: a hajdani várostromok óta Magyarországon „Allah akbar” kiáltással nem támadott tömeg, most viszont a Keleti pályaudvarnál ezzel a szájukon támadtak rendfenntartó erőkre. Pedig csak néhány százan voltak. Mit tesznek majd többszázezres tömegekben! Márpedig legalább annyian vagy még annál is sokkal többen lesznek hamarosan, ha ez a folyamat így folytatódik. Európa megváltozott, azt mondom, kifordult magából. A szír, afgán, pakisztán, bangladesi stb. bevándorló védelmében kontinens-szerte az ágál, aki egy évszázadon át hallani sem akar a nemzetiségi kisebbségek panaszairól, Magyarországon meg az, aki emellett mindig és mindenben a magyarral szemben az idegen érdeket szolgálta, az, aki huszonhárom millió románnal ijesztgette nemrég a magyar lakosságot. Felhőtlen nyugalommal lerománozva az erdélyi magyarságot is, és azt a látszatot keltette, hogy ebből az országból mindenki felkerekedik, és a magyar társadalom nyakába zúdul.
Hát most más zúdult a nyakukba. Sokezres olyan embertömeg, amelynek szándéka sincs elfogadni semmilyen szabályt, semmilyen törvényt, s nem akar alkalmazkodni a befogadó társadalmakhoz, nem érdeklik az európai kultúra értékei, inkább megveti azt, és már egy-egy tüntetésen nyíltan hangoztatja, hogy Európa hamarosan muszlim lesz. Ez ellen nincs ellenvetésük. Ezt rendben valónak találják. Ők csak a messziről jött szegény vándort látják, akit minél jobban el kell látni. Az üldözöttet, akit meg kell menteni. Az ártatlan kisgyermeket, akit fel kell nevelni. Eszükbe sem jut, hogy maguk miként járultak hozzá ugyanezen emberek, ugyanezen gyermekek otthonukból való kiűzetéséhez, a bombázással, háborúval, terroristává váló szervezetek felfegyverzésével járó „demokrácia exporttal”. Eszükbe sem jut, hogy éppen miattuk, az ők világfelfogásuk miatt történik a világban az, ami történik. Sőt, minden fórumon bátorítják, csak jöjjenek, értük tüntetéseket szerveznek. Honnan támadt ez a nagy emberbaráti szeretet? Most jutott volna eszükbe a régi jelszó – „Világ proletárjai egyesüljetek!” –, amelynek nevében és amely alatt a rendszerváltás előtt ugyancsak ők masíroztak. A világ proletárjai most valóban egyesülni akarnak Európában. Egyelőre nem minden részén, csak ott, ahol a legsűrűbbre szőtt szociális hálót találják. Mert nekik valakik – akik ellátták valós és valótlan információkkal és személyenként sok ezer eurós úti pénzzel – azt ígérték, hogy ott lesz majd a Kánaán, ott
vár rájuk a jó mód, a lakás, az autó, a kényelmes élet. Mindezt csak akarniuk kell. Ehhez joguk van, ezt csak követelniük kell. Rajtunk csak átmasíroznak, minket csak letaposnak. Egyelőre! Afganisztánban immár negyedik évtizede van háborús helyzet, s az utóbbi években van elcsitulóban. Miért éppen most indult el onnan az áradat? Ki elől menekülnek most? Pakisztánban nincs háború csak zűrzavar és szegénység. Miért lennének háborús menekültek a pakisztániak? Ki és milyen dumával, szándékkal, tőkével indította el őket erre a hosszú útra? A menekült biztonságot keres. Azért a biztonságért – ha már valakinek valóban menekülnie kell – elég elmenni a szomszédos országba, s nem átvándorolni a fél világon. Nobel-díjas írónk, Kertész Imre tavaly megjelent könyvében (A végső kocsma – Magvető kiadó), amely a 2002 és 2009 között született írásait tartalmazza, ezt írja:
„Európa, gyerekes és öngyilkos liberalizmusa miatt, hamarosan aláhanyatlik. Európa alkotta meg Hitlert, és Hitler után a kontinensnek nincsenek érvei: a kapuit szélesre tárja az iszlám előtt, nem mernek többé beszélni fajról és vallásról, miközben az iszlám csak az idegen fajokkal és vallásokkal szembeni gyűlölet nyelvét ismeri (...) Beszélnék arról, hogy a muzulmánok elárasztják, megszállják és elpusztítják Európát, és hogy az európaiak hogyan viszonyulnak mindehhez, az öngyilkos liberalizmussal és a buta demokráciával. (...) Mindig ugyanúgy végződik: a civilizáció eléri az érettség bizonyos fokát, ahol már nemcsak hogy nem képes megvédeni önmagát, hanem látszólag érthetetlen módon a saját ellenségét imádja”. Kell ehhez bármit is hozzáfűzni? Csak annyit, hogy „jótékony” kezek erre ugyancsak rásegítenek, mert nekik egy falánkságában telhetetlen, s ugyanakkor szófogadó, kérdéseket fel nem tevő fogyasztó kell. Semmi egyéb. Molnos Ferenc
10
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember
élő emlékezet Hajnal Aradon
Október hatodikán az 1848-49-es szabadságharc áldozataira, az Aradon kivégzett tizenhármakra emlékezünk. A továbbiakban a Tatán élő Nemes János Hajnal Aradon című frissen megjelent történelmi regényéből idézünk, amely megrázó, de hiteles képet nyújt a szomorú eseményről és a mártírok jelleméről, az utolsó percekben tanúsított magatartásáról. Most már összekötözött kezekkel áll a négy tábornok. A profosz ősi szokás szerint három fekete pálcával áll Tichy őrnagy elé: – Ich bitte um Pardon! – kiállt felé hangosan. – Bei Gott ist Pardon! – válaszol Tichy. Urticka mindegyik egyes kegyelemkérés elutasítása után kettétör egy pálcát, majd odaveti az elítéltek lába elé. Nem, itt nem lehet kegyelem. A tizenkét gyalogos odalép a halálraítéltek elé. Három-három jut mindegyikre. Az imáikhoz forduló papok félrevonulnak, Marchot még felemeli a nála lévő feszületet, a féltérdre ereszkedett tábornokok szoborként várják a halált. Tichy őrnagy még utoljára körbenéz, majd kirántja kardját. A lövést leadató hadnagy a kardsuhintásra elkiáltja magát: – Richt euch! A lövés eldördülésére megrezdül az őszi táj, a közelben tanyázó madarak csapatostul rebbennek szét. Itt a várfal mellett füstgomolyag, vérszag és halál... (...) Közel sincs még vége e szomorú napnak. A visszaérkező Tichy intézkedik, és elővezetteti a többi tábornokot is. Először Nagysándor József érkezik le az udvarra, majd lassan a többi elítélt is. Egyvalakire még várniuk kell, addig a megbilincselt rabok sorra üdvözlik egymást a csendes őszi esőben. Utoljára Damjanich érkezik, kinek törött lábán még a súlyos láncot is cipelnie kell. Mankóra támaszkodik, az őrök segítenek neki a haladásban. A tábornokok egy kivételével mind fekete atillát viselnek, közülük csak Leiningen vette fel honvéd tábornoki egyenruháját. A fiatal gróf szőke hajfürtjeit több hét után most először lengeti meg a friss, üde szél, arcát szélirányban megemelve néz fel a felhők közé. Az erőd kordéját egy kopottas szőrű szamár hozza. Van, hogy a felgyülemlett szemetet, máskor a konyhán összeszedett moslékot szállítják el ezzel a kocsival. Most egy keresztbe fektetett deszka lesz rajta az ülőalkalmatosság, mi Damjanichra vár. Tichy lóhátról int két ott álló sorkatonának, hogy segítsék fel végre Damjanichot. Nem, ő ebből a segítségből nem kér. Inkább rászól a piros és aranypaszománnyal díszített ruhájában ott álló Bottra: – Jöjjön ön, hóhér úr! – kéri, és nyakára támaszkodva, nagy fáj-
dalmak mellett felül a közönséges kocsira. – Jöjjön ide mellém! – ajánlja fel a helyet, és a meglepett Franz Bott fel is ül mellé. Damjanich hatalmas kezeivel még át is öleli hóhérját, majd rákacsint. – Ön ma az én legjobb barátom! Ahogy Damjanich megleli fenn helyét, a köztársaságpártiságáról ismert Nagysándor félhangosan még odaszól a tábornoknak: – Nemde megmondtam, hogy az akasztófára vezet bennünket ez a Görgey? – Nem hittem – szól felé Damjanich – de most már látom, hogy igazad volt, barátom. Urticka még utoljára körbetekint az udvaron, és mivel kivételesen most mindent rendben talál, hangosan szól: – Indulhatunk! A második szomorú menet így megindul. A sor mellett jobbról és balról egy-egy gyalogos század menetel, de Damjanich kordéja mögött is halad egy szakasznyi osztrák. Tichy őrnagy elöl, lóhátról vezeti a sort. Mögötte halad Janczalek térparancsnok, egy ügyész, Parlagi doktor, a két hóhér segéd és még két másik pecérlegény. Most ellenkező irányban haladnak, a vár Arad felé néző kapuja felé. Kiérve a széles kapun, a Zsigmondháza és Újaradnak vezető út felé haladnak, majd hirtelen balra kanyarodnak. Negyed órát nem tart a menet, és a sor eleje megérkezik a kivégzőhelyhez. Ott már a tábornokok mindegyike észreveszi a vár déli oldalán fekvő nyílt teret, és a számukra kijelölt kilenc oszlopot. – Hát ilyen akasztófát készítettek számunkra? – kérdi Vécsey szárazon. – Hadd el, barátom – kérleli gúnyosan Knezich –, ez a legjobb és legcélszerűbb eljárás. Ezalatt az egész oszlop beérkezik, a katonák elfoglalják helyeiket. Vinkler Brúnó az oszlopok láttán könnyeket ereszt, mi végigfut díszes palástján. Nagysándor odalép mellé:
élő emlékezet
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember 11
– azaz október 6. – emlékezés az aradi vértanúkra – Tegnap ön vigasztalt engem, és most sír. Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja övéiért. Ezek Krisztus szavai az evangéliumban, hát nézze, mi bátran nézünk szembe a halállal! A csendes eső hangulata, és a ledermedt világ súlya egy minutumra fogságba ejti az itt lévő sokaságot. Elébb Leiningen tér magához, majd kilép előre: – Imádkozzunk, tisztelendő urak, csak együtt, hisz mind keresztények vagyunk! Szavára megtörik a varázs, a félelmet elűzi az együtt elmondott fohász, amikor az erődsánc néma falai között imára kél a szó. A feloldozás után Tichy int a hadbírónak. Zimmer kapitány fázós egykedvűséggel elhadarja a már jóváhagyott és kihirdetett ítéleteket. Őt követve Urticka főfoglár itt is egyesével töri el fekete pálcáit az elutasított kegyelmi kérvény hallatán. Elszállt hát minden remény. Sokáig az uralkodó neve napján megajánlott kegyben hittek, majd abban, hogy Komárom erődjéért vívott elhúzódó harc kikényszeríti az egyetemes amnesztiát. A fuldokló ember minden egyes fűszálba belekapaszkodik, így hitték, hogy a Klapka által celebrált egyezkedés oldja le majd láncaikat. Ők a börtön falai között nem tudhatták, hogy Klapka tábornok csak az erődöt védők számára tudott kialkudni amnesztiát és teljes sértetlenséget. Josef Tichy őrnagy érzi, hogy köpenye lassan átázik, így a kivégzési négyszög parancsnoka ingerülten sürgeti a hóhért: – Hóhér! Teljesítse kötelességét! Franz Bott lekászálódik a kocsiról, majd odaballag az első bitóhoz. Megmássza a létraszerű tákolmányt, onnan fentről várja az elítéltet. Zimmer hadbíró kapitány diktálja sorban a neveket. Poeltenberg nyitotta meg a sort. Urticka odalép elé, kulcsával megoldja a kezén lévő lakatot, a hosszú lánc lehull a földre. – Csupán egy percet kérek! – néz Tichyre, majd meg sem várva az engedélyt, odalép sorba bajtársai elé. Megöleli és megcsókolja őket.
Az alacsony, vörös hajú Poeltenberg fellép a zsámolyra. Békésen tűri, hogy Bott nyakába tegye a hurkot, majd annak végét a vasszögre ráhurkolja. Az elítélt tüzes szemeivel méregeti a kirendelt katonák arcát. Van közöttük, aki nem bírja az elítélt tekintetét, és zavarában elfordítja fejét. A magas növésű, kucsmás gránátosok között van olyan is, aki becsukja szemeit. Sujánszky Euszták bátran szemébe néz a tábornoknak. Ha este ő nyújtott számára lelki támaszt, ő az utolsó percben is vele marad. Az egyik pribék kirántja a tábornok alól a rövid zsámolyt, majd ketten is belekapaszkodnak lábába, és teljes erővel húzzák lefelé, hogy kinyújtsák a testet. Fenn a hóhér erőlködik, hogy elfordíthassa a fejet, de Poeltenbergnek erős, vastag nyaka van, így Bott sokáig vesződik vele, míg végleg elernyed a test. Az ott állók felkiáltanak, a szenvedést látva még a keményszívűek is elszörnyednek. A vértanú haláltusája hosszú és kegyetlen volt. Tichy örömét leli a látványban, lóhátról int Zimmernek, olvassa csak a neveket tovább, tovább. A porkoláb Török tábornok elé lép: – Kérem, alezredes úr! Urticka előveszi kulcsát, és az elítélt kezét-lábát megszabadítja a vastól, majd őt is átadja a hóhérnak. Az 54 éves tábornok, aki a mérnöki tudományok tanára, most hirtelen megretten. A létra fokán Bott várja őt, az oszlop alatt a bakó két szolgája nyúl felé. A békés és jámbor Török Ignácot, a legképzettebb tisztek egyikét ott fenn szívszélhűdés éri, s így őt már halottként kötik fel. Lahner tábornok, kit a magyar hadseregnél a fölszerelés és fegyvergyártás körül szerzett érdemeiért akasztanak fel, teljes léleknyugalommal hal meg. Száját nem hagyja el egyetlen panasz, vagy zokszó. Teteme is oly nyugodt, és békés a bitón, ahogy ő élte mindennapjait. A papíros szerint most a hadtestparancsnokok következnek, akik fontos katonai pozíciót töltöttek be a lázadó magyar seregben. Knezich Károly eddig folyton imádkozott magában. A foglár őt szólítja: – Kérem, százados úr! A kivégzendők között ő az egyetlen, aki szemüveget visel. A zsámoly szélén elügyetlenkedi a lépést, a szemüvege leesik. Lehajol még érte, venné fel, de Tichy rivall rá. – Hagyja ott! Lát maga az akasztófán úgyis! Knézich gyűlölködő, megvető pillantásokat vet rá, majd engedve a pribékeknek, fellép a zsámolyra. Amikor a test megfeszül, Bott megragadja a fejet két oldalról, majd hirtelen eltöri a nyakat. Leiningent elhagyja türelme. Legjobb barátját már látta kiszenvedni, idegesen fordul Baló Bénihez: – Ha eztán én jövök, és elvezetnek a bitófáig, ön is legyen szíves velem egész odáig jönni! A sors még kegyes Leiningenhez, pár perc haladékkal jutalmazza meg a fiatal grófot. Amíg a törzsfoglár leoldja Nagysándor József bilincsét, Bott körbejárja és leellenőrzi még a többi bitófa környékét is. A brünni hóhér térden fölül érő csizmában, frakkszerű ruhában forgolódik emberei között.
12
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember
élő emlékezet
(folytatás)
Nagysándor József eldobja szivarját. Az önérzetes, sokszor merész véleménynyilvánításairól híres lovassági tábornok sorra elköszön a társaktól. Kézszorítása kemény, ölelése biztató. Haláltusája rövid, teste már elernyedve lóg. Sűrű fekete hajába belekap a szél, az arca igazán békés. Az eső csak permetez, veri a környéket. A sort álló katonák egyre nehezebben viselik a látottakat, Parlagi doktor elengedi Nagysándor merev kezét. A szív megállt. Most már Leiningent szólítják. Urticka ismeri jól a német arisztokrata család sarját, illedelmesen, rangjához méltón szólítja meg: – Kérem, gróf Leiningen tábornok úr! A mindenre figyelő Tichy őrnagy pálcájával lova véknyába csap. – Mit, gróf Leiningen tábornok úr! – kiállt dühösen. – Leiningen százados, semmi más! A magas, szőke tábornok elöl kigombolja búzakék színű atilláját. Hajával játszik a folyó felől befutó szél, amikor a büszke német fellép a zsámolyra. – Engedje meg, hogy szóljak, őrnagy! Tudtommal, ezt nem tagadhatja meg! – Beszéljen hát, de röviden! – veti oda kurtán Tichy. Balról a kiszenvedettek már nem hallhatják szavait, de a vele szemben állók bajtársak és a katonák előtt még könnyíthet lelkén. A becsületén esett foltot az Úr színe előtt még tisztára mossa. – Felőlem a német hírlapokban, de a hadseregen belül is az a hír kapott szárnyra, hogy Buda bevételénél osztrák tiszteket gyilkoltattam le – szól hangosan. Kinéz oldalra. Hűséges papja, Baló Béni ott áll mellette ahogy ígérte az imént, így bátrabban folytatja: – Lehetőségem ennek megcáfolására, és a nevemen esett súlyos vád elleni tiltakozásra nem volt. Így itt, az utolsó percben, Isten szabad ege alatt e jelenlevők előtt becsületszóra kijelentem, hogy a rólam terjesztett hírt utolsó rágalomnak tartom.
Hajnal Aradon Az alaptalan vád elutasítása után mellén széttárja a díszes kabátot. Leiningen tábornok még egy utolsó mély levegőt vesz, majd felnéz a haragosan úszó felhőkre. Miután a becsületét nyomasztó terhétől megszabadult, bátran felkínálja magát a hóhérnak. Amíg Bott intésére a segédek hátul megkötik kezeit, Leiningen utolsó pillantásaival az ott álló lelkészt keresi. Haláltusája hosszas, és fájdalommal jár. Magas termete miatt lábai szinte a földet seprik, a pribékek csak nagy nehezen tudják megfojtani. A rettenthetetlen szívű Damjanich Leiningen kínját látván odaszól Tichyhez: – Mire való ez a kínzás? Miért nem lőtök agyon minket? – Mert így kell lennie! – válaszol az osztrák tiszt. – No, te is sokra vitted – szól oda Damjanich megvetéssel Tichynek, kivel egykor egy ezredben szolgált. – Hóhérlegény lett belőled! Az őrnagy megelégeli a diskurzust, mérgesen csap lovára, és közelebb léptet a bitókhoz. – Gyorsabban végezzen! – kiállt a hóhérra. Az erőtlen Aulichhal hamar végez Bott. Damjanich nagy fájdalmak mellett száll le a kocsiról. Mankója segítségével odabiceg a neki kijelölt bitóhoz. A csendben várakozó katonák előtt fennhangon jelenti ki: – A katonát golyó illeti, nem pedig ily kínzás! A sorban meglát egy kapitányt, aki könnyes szemekkel nézi végig a kivégzéseket. – Éljen, kapitány úr! Úgy látszik, rokonszenvvel viseltetik irányunkban. Tartsa Isten, hogy rangfokozatban minél elébb haladhasson! Sujánszky lelkész leengedi a kezében tartott feszületet, hangosan sír. Nem szégyelli könnyeit, a nagy termetű ember előtte is megáll. – Ne sírjon, barátom! – mutat a papnál lévő feszületre. – Hiszen az is, aki a kereszten függ, az igazságért szegeztetett keresztre. Urticka kelletlenül áll közéjük. – Kérem, kapitány úr! – Azt gondoltam már, hogy én leszek az utolsó, holott a harcban mindenütt én voltam az első. Kimorogja magát, de nem fogadja el a segítséget. Két katona is odalép, hogy felsegítse a zsámolyra az óriást, de Damjanich elutasítja őket: – Hagyják el, úgysem soká van szükségem a lábamra! A bitó alatt a nagylelkű ember még figyelmezteti a hóhért. – Ne feledje, mit ígért nekem! – szól felé. – Ügyeljen, vigyázzon a szakállamra, mert mindig kedves volt előttem! Bott egyik kezével óvatosan megemeli Damjanich sűrű szakállát, másikkal átbújtatja nyakán a kötelet. A hóhér csak egyik ígéretét válthatta be: a tábornok hatalmas kínok közepette adta vissza a lelkét a teremtőnek. Törött lábával nem tudtak mit kezdeni a pecérek, így nem kímélték Damjanichot.
élő emlékezet
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember
13
– emlékezés a szabadságharc áldozataira Utoljára Vécsey kezéről oldották le a láncot. Magas státusza miatt a gróf büntetése az volt, hogy őneki végig kellett néznie társai kivégzését. Neki már nincs kitől elbúcsúznia. Odalép az előtte bevégzett Damjanich holttestéhez. Régtől, még a délvidéki harcok óta személyes ellenségek voltak, de itt a halálban legalább kibékülhetnek egymással. A dúsgazdag magyar nemes sorsában osztozik a hírhedt rác, a szabadságharc egyik legjobb tábornokának sorsával. Vécsey gróf letérdel a holttest előtt, majd megcsókolja Damjanich mindkét lelógó kezét. A kép oly szívszorító, hogy a jelenlévő papok eltakarják szemeiket, a négyszögben felállított fehér kabátos katonák soraiból is hangos zokogás hallik. Vécsey aztán elfoglalja helyét. Végignéz a katonák sorain, mintha csak szemlélődne felettük. Sokan nem bírják a gróf tekintetét, többen szemlesütve várják a végzetet. Időközben a Maros túlsó partján lévő disznóhizlaló telep épületeinek fedelét ellepték az Aradról kicsődült kíváncsiak, hogy onnan kísérjék figyelemmel az eseményeket. Amikor a pribékek kirántják Vécsey alól a zsámolyt, abban a pillanatban a disznóhizlalda fedele nagy robajjal leszakad a nagy súly miatt. Vécsey tábornok a hangra még odanéz, s tán ez az utolsó kép maradhatott a grófnak útravalóként. Végzett a bakó, ennek jeleként a pribékjeivel oldalra áll. Néma csend suhan át a holtak feje fölött, a kirendelt katonák remegő lábakkal állnak ott. Tichy őrnagy lerázza válláról a kövér esőcseppeket, odarúgtat lovával a megrendült század elé. – Íme, ez azoknak a jutalma, akik őfelségének tett hűségesküjüket megszegik! – hallik kiáltása. Kardját még utoljára kirántja, majd német vezényszó hallik: – Kniet nieder! Zum Gebet! A katonák erre lábhoz helyezik puskáikat, a gránátosok leveszik a medveszőr kucsmákat. A megtört szívű papok térdre borulnak, és a holtakért engesztelő imát küldenek az egek urához. Tán meghallgatást nyert könyörgésük odafenn, mert az eső hirtelen elállt, s röviddel később már a huncutkodó nap is előtör a haragos felhőkön át.
Damjanich fehér köpönyegét a hóhér magához veszi, a vértanúk fehérneműje az akasztásnál és a sírgödör ásásánál segédkező pribékek jutalma lesz. Schlückl hadbíró százados visszasiet irodájába. A kivégzésekről megírja jelentését, s nem felejti el felragasztani a hat krajcáros illetékbélyegeket az akasztásokról szóló bizonyítványokra. Az utolsó bizonylat sorait így fejezi be: „1849. október 6. Johann Schückl cs. kir. hadbíró százados igazolása Franz Bott hóhérnak Damjanich János kivégzéséről Bizonyítvány amellyel igazoljuk, hogy Franz Bott hóhér 1849. október 6-án a felségsértés bűntette miatt halálra ítélt Damjanich Jánost Aradon kötél által kivégezte, és e foglalatosságnál a kellő ügyességet és jártasságot tanúsította. Ezt saját kezű aláírásunkkal hitelesítjük. A cs. kir. katonai különleges vizsgáló bizottság részéről: Arad, 1849. október 6. Schückl hadbíró százados Josef Tichy őrnagy a cs. kir. 25. sorgyalogezredben”
14
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember
kapcsok
Csopaki látogatáson Némelyek még emlékeznek arra, hogy a csopakiak már 1989 decemberében döntöttek arról, hogy felveszik a kapcsolatot városunkkal. Hogy miért éppen Szovátával? Mert a kezdeményező, a csopaki Steinhausz György találkozott a szovátai Kósa Istvánnal és vele együtt álmodozott a két fürdőtelepülés közötti kapcsolatépítésről. Gyuri és Pista bácsi barátsága volt az eredője a két település kapcsolatának, hogy az lehetőséget teremtsen a két település minél több lakója számára, hogy maguk is egymásra találjanak. Steinhausz Gyuri húsz évvel későbbi visszaemlékezéséből idézek: „A rádió és televízió híreitől fellelkesült lakosság hatalmas létszámban jelent meg gyertyákkal a templomkertben. (...) Itt jelentettem be, hogy a helyi MDF Szovátát javasolja erdélyi testvértelepülésnek és segélytámogatásra. A jelenlévők közfelkiáltással fogadták el Szovátára vonatkozó javaslatomat, majd bejelentettem, hogy karácsony után gyűjtést szervezünk a faluban, mert elhatároztuk, hogy élelmiszer-gyógyszer segélyt viszünk Szovátára.” A két település polgármestere, Mátyás Endre illetve dr. Balogh Emil 1996. december 6-án írta alá a a testvérvárosi megállapodást. Szeptember elején ötnapos kulturális és baráti találkozón vett részt egy 33 tagú szovátai küldöttség a Balaton-parti Csopakon – egy uniós pályázat keretében – a lengyelországi Myslenice és a kárpátaljai Dercen küldötteivel együtt.
A küldöttségben mintegy fél csapattal jelen lévő Intermezzo kamarakórus két alkalommal is fellépett a Csopakon töltött öt nap alatt. Először a Csopaki Üdülõfalu és Kemping színháztermében a találkozó hivatalos megnyitóján, másodszor pedig egy istentiszteleten a református templomban. Egy közös faültetés a községháza előtt megpecsételi ezt a találkozót. A most ültetett fa ottmarad emlékeztetőül, s évek múlva a visszatérő megnézi mekkorára nőtt. A gazdag prog-ram, mint minden hasonló csopaki látogatáson, mindennapra bőséggel szolgáltatott érdekes látnivalókat. A szomszédos Balatonfüred legszebb látnivalóinak megtekintése (a reformkori városrész, Vaszary villa, Tagora sétány, az új Akvárium stb) ilyenkor kötelező, mint ahogyan szintén kötelező a közeli Tihanyba átruccanni, s ott a messzi földön híres levendula-házat, no meg a Bencés Apátságot megcsodálni. S aki ott jár, ki tud-e hagyni egy próbát a Tihanyi Echónál? A Káli medencében lévő tapolcai tavas-barlang illetve Salföld is emlékezetes látnivalókkal szolgált. Az olaszrizlingjükről híres csopaki szőlőkben járni sem felejthető lehetőség. A Szent Donát pincétől át lehet tekinteni a Tihanyi-félsziget fölött, jó időben belátható az egész Balaton. Ellenőrizhető a magasból az, amit korábban a partról, a vízből illetve egy kiránduló hajóról láthatott a vendég. A népek konyhája programpont minden alkalommal lázba hozza a résztvevőket, hiszen egy lehetőség arra, hogy minden vendégcsapat megmutasson valami jellemzőt konyhaművészetéből. Korábbi alkalmakkor, amikor olaszok és bolgárok is részt vettek, s mindannyian egy időben a szabad ég alatt a vízparton főzhettek, érdekesebb volt ez. Most az időjárás nem tette lehetővé a kinti főzést. A lengyelek a nemzeti ételüket, a céklalevesüket kínálták, a székelyek pedig túróspuliszkát főztek. Nem nehéz kitalálni, hogy kinek melyik étel ízlett jobban.
sport
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember
15
Edzőtáborban a kézilabdás Ifi 4-esek 2015. augusztus 31. és szeptember 4. között a Szovátai Medve-tó Sportklub IFI 4-es kézilabdás lányai edzőtáborban vettek részt Návodari-on. A júniusban Székelyudvarhelyen megrendezett Budvár kupa győztesei ügyességükkel kiérdemelték a tengerparti edzőtábort, így, élvezve szüleik és a sportklub támogatását, részt vehettek az ötnapos felkészítőn. A csapat 14 tagja utazott Návodari-ra, hogy felkészülhessen a következő idényre, amely szeptemberben veszi kezdetét. Az első edzőtábor fő célja az volt, hogy jobban megismerjék egymást, közösséggé kovácsolódjanak az együtt töltött idő alatt. A homokban és a tenger vízében végzett edzésgyakorlatok a kézilabdában szükséges gyorsaságot, ügyességet fejlesztették. A napi állóképességet fejlesztő szaladás mellett a váltójátékok, labdajátékok és mozgásos játékok kaptak helyet a jól meghatározott edzéstervben. Kihasználva a kellemes napsütést a napirendben helyet kapott az úszás, búvárkodás, napozás is. A csapat nagy örömére a mamaiai Aqua Magic Parkban is eltölthettek egy teljes napot, ahol mindenki kedvére kipróbálhatta kedvenc
vízi csúszdáját. Az estéket kiruccanások (Costinesti), gyalogtúrák illetve szórakoztató műsorok tették érdekessé. A kézilabdás lányok felejthetetlen élményekkel tértek haza, felkészülve az előttük álló újabb kihívásokra. Megköszönjük a szovátai polgármesteri hivatalnak, Hegyi Mihály alpolgármester úrnak, Madaras Zoltán sportigazgató úrnak, az S. Illyés Lajos Iskola igazgatónőjének, Kovács Rozália igazgató asszonynak a segítséget és nem utolsó sorban a szülőknek, akik tá-
mogatásukkal lehetővé tették ezt a kellemes, felejthetetlen együttlétet, amely egyben az
új tanév első edzőtáborát is jelentette számukra. Weisz Cristian sporttanár
szabadidő
(id. előtag)
<
<
<
<
<
<
Felfordult világ
<
<
A bácskai kisvárosi Zorró
<
(mérték)
(arab)
<
<
Lilás keverve Német cég
Fekete
<
... - mók Szövőmester
<
Igen (orosz)
<
<
<
Túlzás (francia)
Ellop
Kiütés a boxban Vés
<
< < < < <
Édes előtagja
<
<
<
Guy ..., (ang.színész)
<
<
Lapuféle
<
Téli sportszer
<
<
Persze, még szép
Névelő Homoródmenti falu
<
<
Hatalmas
<
<
Betűpiramis
<
Nyitogat Lószerszám
<
<
IIS
<
Amelyik tárgy
<
<
<
Domokos Kázmér
<
<
Hüvelyk
Falu Losonc mellett
<
<
Idegen Irén
Orvosnál mondjuk Babahang
<
Rozale közepe Kettő
(török)
<
Földbérlő
<
<
<
(latin)
<
<
<
Unió
Pereszlény
Muzsika
Kémszerv. a Csillagkapuban
Aki látta az eseményt
Atmoszféra
(énekesnő)
A gléda
... Calvi, francia újságíró
Kérdősó
Szeretetlakoma
<
Gépkocsiszín
... Groza
<
Rábeszél Női név J. Strauss daljátéka
<
Orrszággyűlés helyszíne
Készpénz
Líbia fővárosa
< Elő-
<
Egyről kettőre jut
... Ádám (temesvári költő)
Elektrónikai márka
<
<
<
<
Poén 1
Méter
Tova
<
Negyedik évszak
<
... Montand
<
<
Fickó hazamegy, bevágja az aj- Készítette: Kényszetót és kiabálni kezd a feleségének: Molnos rű megál- Döglődik Ferenc lás – Mostantól én parancsolok! Azonnal vacsorázni akarok, az- Poén tán felmész és kikészíted a ru2 hámat, mert este a haverokkal kocsmázni megyek, te pedig itthon maradsz és kitakarítasz! Növényi rész Ja, és még valami... Tudod ki fogja megkötni legközelebb a Cain csokornyakkendőmet? testvére – (folyt. a rejtvény a fő soraiban)
<
Szovátai Hírmondó, 137. szám 2015. szeptember
<
16
<
Mentegetőző
<
Zénó
Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármester Szerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt Lapszámunk munkatársai: Kiss Enikő, Nagy Éva Vera, Nemes János; Weisz Cristian: