Szótárak bemutatása Házi dolgozat a Nyelvészet könyvészete c. tantárgyhoz
Hegedűs Nóra Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Magyar – művelődésszervező szak I. évfolyam, II. félév Nappali tagozat
Bevezetés A különböző szótárak részletezése előtt egy összefoglaló képet szeretnék nyújtani a szótárakról. A szótárak céljaik alapján két nagy csoportba sorolhatóak be: 1, gyakorlati célra szánt két- vagy többnyelvű szótárak, amelyek az egyik nyelv szavait a másik nyelv szavaival magyaráznak. Ezeket a szótárakat általában idegen nyelvű szöveg értelmezéséhez használnak. 2, Tudományos törekvésű szótárak rendszerint egynyelvű szótárak, amelyek a nyelv szavait más-más szempontok alapján vizsgálják. Vannak például olyan szótárak, amelyek a szavak eredetével, nyelvi fejlődésével, alakulásával, hangtani, alaktani felépítésével, értelmezésével, jelentésével stb. foglalkoznak. Mind a kétféle szótártípusnál az ábécé szerinti besorolás a jellemző, mert a szavak így könnyebben fellelhetők. Ezeket a szótárakat nem folyamatos olvasására, mindennapi használatra szánták, hanem az ismeretek bővítésére, értelmezéshez nyújtásnak segítséget. A könyvek elején bevezető található, és általában információk a szótár hasznos használatához. A legtöbb szótár használ rövidítéseket és ezeket a szótárak elején vagy végén közlik. A szótárak a szavakat szócikkekben teszik közre. A dolgozat megírásához öt különféle szótárt választottam ki. Amelyek a következők: 1, Magyar értelmező kéziszótár (ÉKSz.) Szerkesztette: Juhász József, Szőke István, O. Nagy Gábor, Kovalovszky Miklós. Budapest, 1972. 2, Új Magyar Tájszótár A-D (ÚjMTsz.) Akadémiai kiadó, Budapest, 1979. 3, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I. A-Gy (TESz.) Főszerkesztő: Benkő Loránd Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967. 4, Juhász Gyula költői nyelvének szótára (JuhászGySz.) szerkesztő: Benkő László Akadémiai kiadó, Budapest, 1972. 5, Magyar Szinonimaszótár (SzinSz.) Szerkesztette: O. Nagy Gábor, Ruzsiczky Éva Akadémiai kiadó, Budapest, 1980. Ezek a szótárak ugyanazt a szót más-másféle képen elemzik, más fajta tulajdonságokra helyezik a hangsúlyt. Most szeretnék rátérni a szótárak részletesebb elemzésére.
2
Magyar Értelmező Kéziszótár A Magyar Értelmező Kéziszótár az egyetemes magyar nyelvközösség mindennapos tanácsadója kíván lenni. Ez a szótár körülbelül 70 000 szócikket tartalmaz, ezekből 15 000 állandósult szókapcsolat, szólás, szóláshasonlat és szójárás. A legfontosabb eszköze az értelmezés. A magyar nyelv más szavainak a segítségével körülírja, magyarázza és értelmezi a szavakat. A szótárban 850 vonalas rajz is található. Ez a szótár a középszótárak közé tartozik, a kéziszótárak csoportjába. Az ÉKSz. Az MTA Nyelvtudományi Intézetében készült. A szócikkek felépítése a következőképen néz ki: a félkövér betűkkel írt címszó után a szófaji besorolása következik rövidítve. A szó értelmezése több szóból áll, általában példamondatot is szerepeltet a megértés könnyítésére. Ha a szónak többféle értelmezése lehetséges, akkor ezeket római számok után tüntetik fel, és minden jelentéshez külön értelmezést adnak. A szóval kapcsolatos szólásokat, szóláshasonlatokat, közmondásokat annál a jelentésnél közlik, amelyik az adott állandósult kapcsolatban szerepel. Ezeket a rövidítéseket félkövér betűkkel írják, hogy könnyebben megtalálhatóak legyenek (Pl.: Sz, Szh, K). A hétköznapitól eltérő stílusértékű szavakat jelöli a szótár (Pl.: népi, tudományos, elavult, választékos) és csillaggal jelzi a magyarban helytelen, nem illő kifejezéseket és ezek kerülésére próbálja felhívni a figyelmet. A szócikk végén a tőszavaknak és a nem egyértelműen világos képzésű szavaknak az eredetére rövid etimológiai tájékoztatást nyújt, 16 000 rövid etimológiai megjegyzés szerepel benne. Ennek a szótárnak a forgatása akkor fontos, ha olyan szavakkal találkozunk, amelyek jelentésével nem vagyunk tisztában, vagy ha az általunk ismert jelentése nem illik az adott szövegkörnyezetbe. Az én szavam a csillag. Ez a szótár azzal kezd, hogy főnév a szófaja, majd értelmezését adja: a sötét égen fényes pontnak látszó égitest. Szóláshasonlatot hoz: annyi, mint égen a csillag: ennek a jelentése: megszámlálhatatlanul sok. A csillagokig. Végtelen magasra vagy magasba. Állócsillag választékosabb. Hanyatlóban van a csillaga. 2. jelentése: egy középpontból szabályosan szétágazó 3-5 vonalból vagy egy kör peremén elhelyezkedő csúcsokból álló idom. Ez lehet jelkép, jelvény vagy rangjelzés. 3. jelentése: ló vagy szarvasmarha homlokán lévő fehér folt. 4. jelentése: szikra. 5. jelentése: sztár. 6. jelentése. Kedveskedő megszólítás: csillagom, népies. Ezután a szólások vannak: lehazudja a csillagokat az égről: hazudik, a csillagokat is lehozná az égről: mindent megtesz neki. Egy összetett szóra is hoz példát: csillagállapot, mely főnév, jelentése: a földkéreg megmerevedése előtti állapot.
Új Magyar Tájszótár Az Új Magyar Tájszótárnak minden olyan szót tartalmaznia kell, amely az irodalmi, illetőleg a köznyelvi szókincsnek nem tagja, hanem csak a nyelvjárásokban él. Vannak tulajdonképpeni, jelentésbeli és alakszerinti tájszók. A szótár kiindulópontja az, hogy a
3
magyar nyelvterület egész tájszókincséről akar képet adni. Az anyaggyűjtést Bárczi Géza kezdeményezésére indult meg 1950 júniusában és 1960. december 31-ével zárult le. Az első kötet 28 000 szócikket tartalmaz. A szócikkek azt tartalmazzák, hogy a különböző földrajzi helyeken milyen hangalaki változatokban és milyen jelentésekben találhatóak meg a szavak. Ebben a szótárban a szócikkek különböző típusokra vannak tagolva. Vannak önálló cikkek, amelyek a hangalaki és jelentésbeli változásokat a földrajzi hely megjelölésével és értelmezéssel együtt adják és vannak utaló cikkek (ezeket félkövér betűkkel írják). Az önálló szócikk felépítését szeretném kiemelni. Egy címszóval kezdődik a szócikk, amely lehet: egyszerű vagy összetett szó; köznyelvi formával azonos tájszók; tulajdonképpeni tájszók; képzős származékok és összetett szavak. A címszó után a szófaji minősítés következik, ha a szó több szófajú, akkor ezeket római számok után tünteti fel a szótár. Ezek után a nyelvjárási előfordulásokat sorolja fel. A hangalak változatokat betűrendben, virgulával elválasztva; az ejtés változatokat pontosvesszővel választja el; majd a mondatszók; az írásváltozatokat szintén pontosvesszővel választja el; a paradigmatikus változatokat vesszővel különíti el. Majd a tájszó földrajzi lelőhelyét jelöli meg, ezeknek pontos megjelöléseknek kell lenni, ha bizonytalanság van, akkor kérdőjelet kell tenni. A helységnév után utalási szám látható a forrásra vonatkozóan. A szavak jelentését, jelentéseit vizsgálja tovább. Majd példamondatok találhatók, ha bizonyító funkciójára szükség van. Az állandósult szókapcsolatok ezek után helyezkednek el, amelyek lehetnek szókapcsolatok, szólások, szóláshasonlatok, közmondások, szitkozódások, szójárások stb. A szócikk legvégén az utalások találhatók. Ezek regisztrált szótárakra, nyelvatlaszokra, más szócikkekre hivatkozhatnak. Tehát ez a szótár akkor nyújt segítséget, ha valamilyen nyelvjárási szóval kapcsolatosan merülnek fel bennünk kérdések, vagy a szó ismeretlenségén szeretnénk változtatni. Ez a szótár nagyon hasznos, ha olyan emberekkel vagyunk kapcsolatban, akik más nyelvjárásban beszélnek, más a szókincsük, segítik a megértésüket. A csillag szó főnév.1, Előfordul csellag, csellaga, csilág, csillog, sillag,. Ezeket szitkozódásban: A szomorú csillagát!- ban használják, szójátékban: csillag ragyog, nem kantár, szőrösök a csillagok: eső lesz, 2, csillag járás: betlehemezést helyettesítő karácsonyi népszokás. 3, csillag: leves felszínén úszó zsírfolt. 4, csillaggya: órainga. 5, csillagnak: deszkából épült hajó csigájának kis kereke. Szólás: csillag alatt van: érdeklődés középpontjában áll. Ezután összetett szavakat sorol fel: apostolcsillagja, báránycsillag, báránykereső- csillag, beteggyógyító-csillag, betyárvezető-csillag, bolygócsillag, kesecsillag, halászcsillag, ökörkereső-csillag, özvegycsillag, rózsáskert-csillag, szerelemcsillag, tyúkoscsillag, zsidócsillag. Frazeológia: cserfamakkos, déli, drága, gyűszűbekötéses, igazi, menyecskeszemű, pisze.
Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
4
A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára a magyar nép művelődésének kialakulását, gondolkodásmódjának fejlődését vizsgálja a szavak segítségével. Ez a szótár mindenekelőtt tudományos célokat szolgál. Összegezi, kritikailag értékeli, és kiegészítésekkel bővíti azt a hatalmas szótörténeti-etimológiai ismeretanyagot, amelyet a magyar nyelv kutatásában fölhalmoztak. A szótárban a magyar szókészlet köznévi elemeit dolgozták fel. A tulajdonneveket- a címszóanyagra vonatkozóan- kirekesztették. A köznévi elemeket is kiválogatták. Elsősorban a Magyar Nyelv Értelmező Szótára adott alapot a szavak kiválasztásához. A szótárba a mai magyar nyelv köz- és irodalmi szavai, nemzetközi jellegű műveltségszavak nagy számban, régi nyelvi, elavult valamint tájszók is kerültek be, amelyek fontos szerepet játszanak az életünkben. Körülbelül 12 000 szócikket tartalmaz. Ebben a szótárban a címszók alá egész sorból álló szócsaládok kerülnek. Külön szócikkbe kerülnek a szótól elszakadt, elkülöníthető szócsoportok és szóegyedek. A szavak első előfordulási ideje, használati módjai, alak- és jelentésváltozatai, nyelvföldrajzi, nyelvi helyzetei fogódzókat adnak. A szótár szerkesztői törekedtek arra, hogy a szót élete teljességében, komplexen mutassák be. A szótörténeti részben végig kísérik szavak egész magyar életútját. Minden magyar oklevelet feldolgoztak 1200-ig, nagyobb magyar szövegemlékeket 1500-ig és a nagyobb XVI. századi szövegemlékeket is. A szócikkek második nagy részében az etimológiai magyarázatok vannak. Ebben a részben az alaktani, jelentéstani, tárgyi, néprajzi, művelődéstörténeti vonatkozásokra helyezik a hangsúlyt. Az összefüggések, kölcsönhatások felderítése és bemutatása is nagyon fontos szempont. A szócikkek harmadik fő részében az irodalomjegyzék szerepel, nem fukarkodnak bibliográfiai adatokkal sem. Ez a szótár azok számára jelentős értéket képvisel, akik a magyar nép anyagi és szellemi művelődésének folyamatát, egészét vagy részleteit vizsgálják. Nagyon sok forrásanyagot találhatnak itt, és tanulságokat vonhatnak le. Először 1373-ból van feljegyezve a csillag: „Nicolaum dictum Chylagh” Oklevélszótárban szerepel, majd 1388, 1416, 1585. Jelentései: este látszó égitest, csillagzat, csillagábrázolás, szimbólum, kiemelkedő személyiség, kedvesem. Alapszava ugyanaz, mint a csillog és csillan igéké, -g képző. A csillag főnév és a csillog igeegymásnak csak szóhasadásos változata. A csillag kiszorította a húgy szót a használatból.
Juhász Gyula költői nyelvének szótára A Juhász Gyula költői nyelvének szótára a költő nyelvét dolgozza fel, 1373 versből tevődik össze a benne szereplő nagy mennyiségű anyag, a mintegy 12 000 címszó. Ez egy teljes igényű, értelmező típusú értelmező szótár. A szótár címszavai azok a szók, amelyek a kritikai kiadás verseiben benne vannak tekintet nélkül arra, hogy köztük tulajdonnév, idegen szó, szórövidülés stb. van. A címszók úgy szerepelnek, ahogy Juhász Gyula alkalmazta őket. A
5
címszó után zárójelben fel vannak tüntetve a ma használatos formák. Ezeket követi a szófaji megjelölés, a szófaji megjelölést pedig az előfordulási indexszám kíséri. A címszó minősítő jegyeket kaphat az Értelmező Szótár jelölései alapján (pl.: régi, költői, népi, hivatalos). Egy további minősítés is szerepel, a címszók gyakoriságára utalva (pl.: ritk, új, elav). Az egyszer előforduló szavak után nincs indexszám. Ezeket követően egy értelmezési rész szerepel, amely az egyéni, alakalmi jelentéseket állapítja meg, illetve egy ismerettári értelmezés is szerepel. Megjelölő, besoroló jellegűek. Minden címszót értelmez. Kiegészítő értelmezésként állandósult szókapcsolatok, frazeológiai egységek bemutatása lelhető meg. Sok címszónak több jelentése van, ezeket félkövér arab számmal jelölik. Az értelmezés után a címszó bemutatása a megfelelő szövegkörnyezetben, az idézetet az értelmezéstől kettőspont választja el. Az idézetben néha muszáj a kihagyás, ezt két pont jelzi. A szótár terjedelmi kötöttsége korlátozott számú idézet közlését teszi lehetővé. A JuhászGySz. fogyatékossága, hogy a nagy indexszámú szavak esetében nem lehetséges a teljes bemutatás, az összes lelőhely felsorolása. A terjedelemi kötöttség miatt a melléknevek részesülnek a legmostohább bánásmódban. A lelőhelyek feltüntetését megkönnyíti a kritikai kiadás beosztása. A JuhászGySz.-ban a lelőhelyeket egy tört szám jelzi, melynek számlálója a kritikai kiadás szerinti versszám, nevezője pedig a vers megfelelő sora. A verscímben előforduló szavak a nevezőben c (=cím) jelzést kapnak. A címszók általános stilisztikai minősítése a címsorban történik, konkrétból haladva az elvont felé. Csak azokat a minősítő jegyeket tüntetik fel, melyek a címszóval közvetlen kapcsolatban állnak. Ezután a címszónak a mondatban betöltött szerepét vizsgálják. A szótár kitér arra, hogy a címszókat milyen képzőkkel látja el a költő, milyen összetett szó részeként fordul elő. Írásjeleket csak ott tartalmaz a szótár, ahol annak hiánya értelmezési zavart okozhat. Ennek a szótárnak a használata a magyar irodalomhoz közel állók, az azt tanulók, illetve a költő iránt rajongók számára nagyon jelentős kötet. Sajnos nagyon kevés költőnkről, írónkról készült eddig ilyen átfogó munkát bemutató mű. Juhász Gyulánál is főnévként szerepel a csillag szó, 299 versben. Különböző toldalékokat kap ( pl.: -ot, -ba, -ról, -okon, -át, -a, -ára, -unk). 1, jelentésében égitest. Pl.:” azért szeretlek, mert veled kerestem a májuség kárpitján a csillagot”. Lehet csillagként ragyogó égitest: csillár, irányító jel. 2, jelentése: valaminek a csillaga: valamilyen érzés, állapot.” Kialszik a reménynek csillaga S a lélek van a pusztában maga”. Végtelen magasság: „Testvéreim a csillagokba néző nagy álmodók”, egyén sorsának jelképe: „hogy ki voltam Baljós csillag homályán, eltiportan.”. 3. jelentése: halál utáni öröklét jelképe: „ rég csillag ő már, A fénye mindig tisztábban ragyog.”. 4. jelentése: szikra fénye: „Patkója csillagot rugott három éjbe”. 5. jelentése: népszerű, híres személy. „A sápatag csillag, Maillard kisasszony.”. 6. jelentése: csillagom, kedveskedő kifejezés: „Hunyd le szemed, szép csillagom, gyönyörű Diána!”. Összetett szavakban álomcsillag, balcsillag és sark csillag.
6
Magyar Szinonimaszótár A Magyar Szinonimaszótár körülbelül 30 000 rokon értelmű lexikai egységet tartalmaz, 12 500 címszó köré csoportosítva. A SzinSz. A hétkötetes és az egykötetes értelmező szótár anyagára épül. Ez a szótár nem törekszik a teljességre. Címszóként általában gazdagabb jelentéstartalmú, több szinonimával rendelkező, közismert, köznyelvi szavak szerepelnek félkövér szedéssel. Az alapszókból nehézség nélkül megalkotható szavakat kihagyja a szótár címszavai közül. A módhatározó-ragos melléknevek, -va, -ve képzős határozói igenevek címszóként szerepelnek, ha több szinonima csatlakozik hozzájuk. Azok a ritkábban használt szavak, melyeknek csak egy gyakran használt szinonimájuk van nem találhatók meg a címszók között. A népnyelvi- és tájszók csak kivételként kerültek be a címszavak közé. Szakszók, ha szélesebb körben elterjedtek megtalálhatóak a szócikk elején. Az állandósult szókapcsolatok attól függően, hogy hány fontosabb eleme van, több címszó alá is bekerülhetnek. A címszó felépítése: a félkövérrel szedett címszó után a szó alakváltozata következik szintén félkövéren szedve. Ezután a szinonimák felsorolása a címszóhoz közelebb állási sorrendben. Az állandósult szókapcsolatok a cikk végén találhatók meg. Ha a címszó két vagy több szófajú, félkövér római számok különítik el azokat a szinonimákat, amelyek a különféle szófaji értékeiben csatlakoznak a címszóhoz. Ha a szinonima más vonzattal együtt használatos, akkor a vonzatott is feltünteti. Ez a szótár a szóismétlés elkerülésére nagyon sok információt tud nyújtani. Használata tehát a választékosabb nyelvhasználat, nagyobb szókincs elérésében segít. A csillag szó jelentése: saját fényű, látszólag nem vagy alig mozgó égitest. Szaknyelven állócsillag. Annyi, mint égen a csillag: rengeteg, csillagokat lát (tágabb értelemben): szikrázik a szeme, lehazudja a csillagokat is az égről (tágabb értelemben): hazudik, filmvilágban (szűkebb értelemben): filmcsillag, csillagom: drágaságom
Összegzés Ezekről a szótárakról adott rövid ismertetőből jól látszik, hogy a szótárak egyszerre nagyon hasonlóak és nagyon különbözőek is tudnak lenni. A legfőbb hasonlóság a formai felépítésben nyilvánul meg (ábécés betűrend, szócikkekből állnak, szócikkek hasonlósága stb.). A legfontosabb különbségek azonban már a címükben is megmutatkoznak, mind mást és mást vizsgálnak, más területet érintenek, másoknak szánják őket. Azonban nagyon fontos ezeknek a szótáraknak az ismerete minden ember számára (legalább a létezésüket ismerjék), mert mindig nyújthatnak egy kiindulási pontot, az előbbre haladást segítik.
7
