Útmutató a proszemináriumi dolgozat elkészítéséhez
A sok okos dolgot és jótanácsot összeírta: Jankovics László egyetemi tanársegéd DE KTK Közgazdaságtan Tanszék
Debrecen, 2004. február
1
Tartalomjegyzék 1. FORMAI KÖVETELMÉNYEK ........................................................................... 3 1.1. BEVEZETŐ GONDOLATOK ...................................................................................... 3 1.1.1. Előírások a proszemináriumi dolgozat főbb formai paramétereire.............. 3 1.2. HIVATKOZÁSOK HASZNÁLATA .............................................................................. 4 1.2.1. Általános szabályok ....................................................................................... 5 1.2.2. Oldalszámok feltüntetése ............................................................................... 6 1.2.3. Hivatkozások elhelyezése............................................................................... 6 1.2.4. Internetes források......................................................................................... 7 1.2.5. További szabályok - ömlesztve ...................................................................... 8 1.3. CÍMRENDSZER, CÍMHIERARCHIA ........................................................................... 9 1.4. TÁBLÁZATOK, DIAGRAMOK ................................................................................ 10 1.4.1. Főszöveg vagy függelék? ............................................................................. 10 1.4.2. Névadás, számozás, források....................................................................... 10 1.5. TARTOZÉKOK ...................................................................................................... 11 1.5.1. Címoldal (kötelező)...................................................................................... 11 1.5.2. Ajánlás, mottó (opcionális).......................................................................... 11 1.5.3. Tartalomjegyzék (kötelező).......................................................................... 11 1.5.4. Ábrák jegyzéke, Táblázatok jegyzéke, Illusztrációk jegyzéke (opcionális) . 12 1.5.5. Rövidítések jegyzéke (opcionális)................................................................ 12 1.5.6. Mellékletek (opcionális) .............................................................................. 12 1.5.7. Szakszavak jegyzéke (opcionális) ................................................................ 12 1.5.8. Hivatkozási jegyzék (kötelező)..................................................................... 12 2. TARTALMI KÖVETELMÉNYEK .................................................................... 13 2.1. BEVEZETŐ GONDOLATOK .................................................................................... 13 2.2. A DOLGOZAT HÁRMAS FELÉPÍTÉSE...................................................................... 14 2.2.1. Bevezetés...................................................................................................... 14 2.2.2. Tárgyalás ..................................................................................................... 15 2.2.3. Befejezés (Következtetések, konklúziók) ...................................................... 16 3. HIVATKOZÁSI JEGYZÉK ................................................................................ 17
2
1. FORMAI KÖVETELMÉNYEK 1.1. Bevezető gondolatok A proszemináriumi dolgozatokkal szemben támasztott követelmények objektíve felmérhető, és így legalaposabban számon kérhető része a formai előírásokban rejlik. A formai szabályok hasonló szerepet játszanak a tudományos írások elkészítésénél, mint a szépirodalomban az eposzi kellékek: ugyan nem ettől függ a tartalmi mondanivaló, de ha nem tartjuk be őket, akkor nem értelmezhető az alkotásunk. Invokáció nélkül nem láttunk még klasszikus eposzt, mivel valószínűleg, ha írtak ilyet, azok nem maradtak fenn az utókor számára, ugyanígy nem nagyon láthatunk tudományos igényű dolgozatot hivatkozási jegyzék nélkül sem, mivel azokat nem fogadták el a tanárok, és így nem archiválják őket a különféle katalógusokban sem (hacsak nem elkerülendő, rossz példaként). A dolgozat külcsínének kialakítása természetesen rengeteg egyéni ízléstől függő elemet is tartalmaz (pl. címsorok stílusának definiálása). Az alábbiakban azokat a peremfeltételeket jelezném, aminek meg kell felelnie, amibe bele kell férnie a dolgozatunknak, és amin belül ki lehet alakítani a személyes preferenciáinknak megfelelő stílust és írásmódot. Általános tanácsként egyetlen dolgot hangsúlyoznék elöljáróban: az egységességet! Eldönthetjük például, hogy a táblázatunk alá vagy mellé, dőlt betűvel, vagy vastagítva írjuk ki az adataink forrását (persze, azt nem dönthetjük el, hogy egyáltalán kiírjuk-e), de ha kiválasztottuk az egyik lehetőséget, akkor végig ehhez kell tartani magunkat1. Már óvatosabban jegyzem meg, hogy nem szokásos tarka-barka formai sokszínűséget sem alkalmazni a dolgozatokban (csak nagyon indokolt esetekben alkalmazzunk például többféle betűtípust vagy kiemelési módozatot (aláhúzás, vastagítás)). Ez persze nem vonatkozik a színes nyomtatás lehetőségeinek kihasználására: amennyiben van lehetőségünk rá, azokat az oldalakat, amelyek grafikonokat, diagramokat is tartalmaznak színesben tervezzük meg és készítsük el. 1.1.1. Előírások a proszemináriumi dolgozat főbb formai paramétereire Az alábbiakban egy viszonylag szokásos és normakövető dolgozat legfontosabb paramétereit sorolom fel. A példák szemléltetése érdekében az útmutatót pontosan az itt megadott értékeknek megfelelően készítettem el, kivéve természetesen a terjedelmet ☺. •
A dolgozatot egyoldalasan szükséges nyomtatni.
3
•
Az oldalaknál 2 centiméteres (felső, alsó, bal, jobb) margó alkalmazandó.
•
Az alkalmazott betűtípusra kötelező megkötés nincs, bármely jól olvasható, hagyományos megjelenésű típus használható. Az ideális betűméret Times New Roman 12 pontnak megfelelő.
•
A proszemináriumi dolgozat másfeles sortávolsággal készül, ami oldalanként kb. 30-35 sort jelent.
•
Az összes szövegrész esetén (lábjegyzetek, függelékek is) a sorkizárt rendezés alkalmazandó.
•
Az áttekinthetőség érdekében a szöveget bekezdésekre kell tagolni.
•
A dolgozat tartozékok nélküli (nettó) terjedelme minimálisan 20 oldal.
1.2. Hivatkozások használata A hivatkozások helyes kezelése a tudományos igényű dolgozatok formai jellegű követelményei közül a legtöbb problémát okozó előírás. Jó, ha tudjuk, hogy sok bíráló és tanár „A mutasd a hivatkozásaidat és megmondom ki vagy (és hányast érdemelsz)!” filozófiáját vallja magáénak (Szabó [2001]). Igazság szerint ez a szlogen összhangban van a tapasztalatokkal, ugyanis általában elmondható, hogy a hivatkozásokat korrektül használó dolgozatok más követelményeknek is nagy valószínűséggel jobban megfelelnek, mint az említett területen hiányosságokat felmutató társaik. Jól véssük az eszünkbe: a dolgozatunkba bárki (oktató, bíráló), aki belepillant nagy valószínűséggel a hivatkozási jegyzékünket és a szövegben elhelyezett hivatkozási kódjainkat fogja átnézni, annak érdekében, hogy rövid idő alatt képet nyerjen a teljesítményünk értékéről. A hivatkozások használata több szempontból is indokolható. Mindenképpen szükséges a témánk feldolgozásának szakirodalmi megalapozásához, de ugyanígy nélkülözhetetlen adatok, tények megerősítéséhez, illetve a tárgykörben jártas szakértők gondolatainak, véleményének, ötleteinek bemutatásához, akár egyetértünk velük ez utóbbi esetben, akár vitatjuk nézeteiket, és cáfolni igyekszünk őket. Emellett felhozhatók erős etikai érvek is ehelyütt, hiszen a hivatkozás sokszor egyfajta tiszteletadást jelent azelőtt, aki a szóban forgó területen elsőként írt le egy összefüggést, tudományos tételt, képviselt egy álláspontot, vagy vizsgált meg egy problémát. Egy szó mint száz, a hivatkozások korrekt és tárgyszerű használata nélkül félkarú óriások lehetünk csupán a proszemináriumi hallgatók között!2 A hivatkozások formai megoldásai közül rengeteg van forgalomban, amelyek alapvetően két csoportba sorolhatóak: egyrészt vannak úgynevezett „lábjegyzetelő-” másrészt pedig a „kódoló”
1
Gyakori kavalkád van például a dolgozatokban a betűszavak a feloldása körül. Nem célszerű egyszer lábjegyzetben, hat sorral lejjebb zárójelben, még két bekezdéssel később gondolatjellel elválasztva kiírni, hogy az adott betűszó éppen minek a rövidítése. Ebben is egységes gyakorlatot javasolt követnünk a diplomamunkánk végéig. 2 Ha jót akarunk, akkor kerüljük az ehhez hasonló képzavarokat a munkánkban ☺. 4
típusú hivatkozások3. Az első inkább monográfiák, könyvnyi terjedelmű írások esetén gyakoribb, amikor a hivatkozásokra lábjegyzetek utalnak, és a teljes bibliográfiai adatsort a lap alján vagy az adott fejezet végén, netán a könyv végén lehet megtalálni a Jegyzetek címszó alatt. A legtöbb tudományos folyóirat kódoló típusú hivatkozásokat vár el a szerzőitől, és ez illik a proszemináriumi írásművek jellegéhez is inkább. Ekkor a szövegben a hivatkozásra egy rövid kód utal, általában az érintett forrás szerzője és a megjelenés éve, amely teljes feloldását a tanulmány végén szereplő hivatkozási jegyzékben találhatjuk meg. Itt is érvényes az „ahány ház, annyi szokás” elve, vagyis szinte minden egyes periodika saját szabályrendszert alkot a formai kivitelezést tekintve. Hagyománytisztelet, valamint praktikus megfontolások miatt is én a Közgazdasági Szemle alkalmazta megoldásokat javaslom melegen ☺, melyeket egyébiránt magam is előszeretettel használok. A továbbiakban erről beszélek részletesen. 1.2.1. Általános szabályok A főszövegben a hivatkozás kódját következőképpen alakítjuk ki: a szerző neve dőlt betűvel, utána szögletes zárójelben az évszám lásd: Spulber [2002], vagy Benczúr [2002]. A hivatkozott forrás részletes adatai (a kód feloldása) a hivatkozási jegyzékben (irodalomjegyzék, referenciák) találhatjuk meg (szigorúan ABC-sorrendbe szedve őket, a neveket „kiskapitálissal” írva, a címek után pontot téve, valamint egy-egy tétel esetén az első sor után a „függő” behúzást alkalmazva (Aktiválása: Word Menüsor - Formátum – Bekezdés – Behúzás – Típusa – Függő): BENCZÚR PÉTER [2002]: A nominálárfolyam viselkedése monetáris rezsimváltás után. Közgazdasági Szemle, 10. sz. 816-837. o. SPULBER, D. F. (szerk.) [2002]: Famous Fables of Economics. Myths of Market Failures. Blackwell Publishers, Oxford Az egyik legfontosabb követelmény, amit be kell tartanunk az az, hogy a hivatkozási kódok és az irodalomjegyzékben szereplő irodalmak teljesen és kölcsönösen megfeleltethetőek legyenek egymásnak. Vagyis minden feltüntetett forrásra hivatkoznunk kell legalább egyszer a szövegben, és természetesen minden hivatkozás részletes (utánakereshetőséget biztosító) adatait szerepeltetnünk kell a listánkban. Mivel a felhasznált forrásokat egységes szerkezetben közöljük, ezért ne felejtsük el az anyaggyűjtés során minden fénymásolásnál, jegyzetkészítésnél, cédulázásnál a bibliográfiai részleteket gondosan feljegyezni, ugyanis borzasztó kellemetlen utólag, a dolgozat beadása előtti napokban futkosni ezek után. Annak, hogy a Közgazdasági Szemle formátumát használjuk, megvan az az előnye, hogy ha valamilyen kérdésben nem tudunk dűlőre jutni magunkkal, akkor a könnyen hozzáférhető Szemle 3
Az elnevezések ugyan az én kitalálmányaim, de talán érzékletesen jelzik a két típust. 5
valamely példányát felütjük és megnézzük, hogy miként is kell ezt csinálni, így bármikor rendelkezésünkre áll egy kiforrott gyakorlat rengeteg példával (pár hivatkozási jegyzék tüzetes végignézése már elégséges áttekintést fog adni a dologról). További előny, hogy én is megtehetem, hogy csak a legfontosabb, leglényegesebb szabályokat foglaljam itt össze, hiszen a részletkérdések szabályozását és további referenciákat, példákat megtalálhatjuk a folyóiratban. Jöjjenek akkor a további szabályok és szokványok! 1.2.2. Oldalszámok feltüntetése Folyóiratokban illetve más újságokban szereplő tanulmányok esetén kötelező a pontos oldalszámok feltüntetése a hivatkozási jegyzékben. PETE PÉTER [1999]: Gondolatok a „pénzvilág uralmáról”, a pénzügyi rendszer megnövekedett szerepéről. Közgazdasági Szemle, 5. sz. 389-402. o. Könyvek, monográfiák esetében is ajánlott akkor, ha az írásunkban az adott könyvnek csak bizonyos fejezeteit, részeit dolgozzuk fel. Különösen érvényes ez akkor, ha a könyv maga egy vagy több szerző összegyűjtött írásait tartalmazza. Szószerinti idézetek esetén, illetve ha egy konkrét táblázatra, ábrára, kitüntetett gondolatmenetre, konkrét felvetésre hivatkozunk megint csak nincs helye a mérlegelésnek: fel kell tüntetnünk az oldalszámot. Ekkor azonban az oldalszámokat a hivatkozási kódhoz illesztve közöljük. Nézzünk erre is egy példát Kocsis Éva és Szabó Katalin [2002] egyik cikkéből: „Egy online tranzakciónál a csereügylet valamennyi paraméterét fel kell tüntetni, a portéka elérhetőségétől kezdve a szállítási feltételekig.” (Dugan [2000] 110. o.). Persze a tisztesség kedvéért adjuk meg az alkalmazott kódok teljes feloldását (külföldi szerzőknél a keresztnevek kezdőbetűit szokás csak megadni, hazaiaknál a teljes nevet): DUGAN, S. M. [2000]: The Plain Old Vanilla Commerce You Grew Up With Ain’t What It Used To Be4. Infoworld, 22. évf. 38. sz. KOCSIS ÉVA – SZABÓ KATALIN [2002]: Dinamikus árazás az elektronikus piactereken. Közgazdasági Szemle, 10. sz. 858-874. o. 1.2.3. Hivatkozások elhelyezése Sokszor okoz komoly fejtörést a hivatkozási kódok elhelyezése a szövegben. Azért azt mindenki érzi, hogy a rutinszerűen a bekezdések végére obligát elhelyezett utalások elég unalmasak és nem túl hitelesek (mintha a legvégén szórták volna ki őket, hogy azért legyenek ilyenek is a
4
Angol nyelvű forrásaink címét nagyon sokszor találjuk úgy meg, hogy minden szót (néhány prepozíciótól és a névelőktől eltekintve) nagybetűvel kezdünk. Célszerű átvenni, és egységesen alkalmazni ezt a gyakorlatot. 6
dolgozatban). Főszabály szerint a hivatkozást értelmileg a legpontosabb helyre célszerű kitennünk. Ez alapján alapvetően három féle elhelyezési módot különböztethetünk meg: 1. Mondat illetve bekezdés végén: a leghagyományosabb, legtöbbet alkalmazott típus, igyekezzünk a tartalmi megfelelésre ügyelni (ha csak egy érvet veszünk át valakitől, akkor ne az egész bekezdés, netán alfejezet végére pöttyintsük oda a nevét, még ha híres és jól csengő szerzőről is van szó ☺). 2. A szövegbe beleszőve: alkalmazása célszerű, ha valamely szerzőt vagy művet hangsúlyozni akarunk, illetve a gondolatmenetünkben konkrétan utalunk bizonyos cikkek következtetéseire, érveire (akár egyetértőleg, akár cáfolni igyekezvén azt). „Kopits [2001] ezzel szemben azt javasolja, hogy a felzárkózó országok esetében célszerű lehet az utolsó pillanatig várni a portfoliótőke előtti akadályok lebontásával, így ebben a periódusban nem tennék ki magukat a tőkemozgások volatilitása miatt jelentkező gazdasági-valutáris veszélyeknek.”
3. Lábjegyzetben elhelyezett hivatkozási kódok: akkor használatosak, ha olyan művekre akarjuk felhívni a figyelmet, amik szintén érintik a témát, további ismereteket adnak róla, de nem illeszkednek szervesen a gondolati ívbe. Például, ha egy teoretikus modellt segítségül hívva értelmezünk jelenségeket, de az elmélet közismertsége, vagy dolgozatunk elütő jellege miatt mi nem részletezzük, akkor lábjegyzetben meghivatkozhatjuk azokat az anyagokat, amelyekből bárki utánanézhet az elmélet bemutatásának. 1.2.4. Internetes források A közfelfogás szerint csak komoly körültekintéssel szabad nyúlni az internetes anyagokhoz (gondoljunk bele, ha valaki például a saját honlapunkra kitett dolgozatunkra bukkan rá a Google segítségével, és később minket citál majd, mint az adott kutatási terület megfellebbezhetetlen szaktekintélyét ☺). Maradjunk annyiban: a hivatalosnak tekinthető honlapokhoz ugyanolyan bátran fordulhatunk forrásokért, mint a könyvtárak polcaihoz (nemzetközi szervezetek, kutatóintézetek, minisztériumok, rangos elektronikus újságok, nemzeti bankok site-jai). Egyre több háttéranyag, dokumentum, tanulmány, közlemény jelenik meg úgy, hogy csak elektronikus formában közlik. A Magyar Nemzeti Bank például 2002 decemberében csak a honlapján jelentette meg a nemzeti valuta erősödésével kapcsolatos álláspontját, reagálva az árfolyam-politikát és a monetáris politikát ért bírálatokra (MNB [2002]). (Természetesen, ha a szerzők meg vannak pontosan jelölve, akkor az ő nevükre történik a hivatkozás.) Az internetes portálok gyorsan változó természete miatt szokásos feltüntetni a letöltés dátumát is ilyen esetekben a referencialistában. MNB [2002]: A forint erősödése által kiváltott gazdasági hatásokról és azok lehetséges következményeiről. Magyar Nemzeti Bank, Budapest, http://www.mnb.hu Letöltve: 2003. január 18.
7
1.2.5. További szabályok - ömlesztve •
Ha egy szerzőnek egy adott évben publikált több művére is hivatkozunk, akkor az egyes műveket az évszámokhoz rendelt kisbetűk segítségével különböztethetjük meg egymástól, például Csaba [2002a] és Csaba [2002b]. A sorrendet az éven belüli megjelenés ideje alapján állítsuk fel, vagy ha ez nem egyértelmű számunkra, a szövegben való előfordulásuk szerint.
•
Ha netán az egyik forrásunkban hivatkoznak olyan tanulmányra, amelyben fontos közlés, információ található a témánkkal kapcsolatban, de az eredeti művet nincs módunkban elérni, mindig gondosan járjunk el, és egyértelműen jelezzük, hogy mi csak egy közvetett forrás alapján írjuk le a dolgot. Ezeket az úgynevezett kereszthivatkozásokat csak rendkívül indokolt esetben alkalmazzuk, főszabály szerint keressük meg és dolgozzuk fel az eredeti cikket, vagy tanulmányt (ez az internetes eszközök segítségével napjainkban reális elvárás). Például, ha az előbb citált egyik Csaba László cikkben rábukkanunk Hans-Jürgen Wagner egyik megszívlelendő gondolatára a magyar rendszerváltással kapcsolatban, ami a számunkra valóban felkutathatatlan Economic Thought in Communist and Post-Communist Europe című 1998-as könyvben jelent meg, akkor feltétlenül tegyük oda az említéshez (szokásosan lábjegyzetben) az: idézi: Csaba [2002b] hivatkozást is. A hivatkozási jegyzékben közöljük a hozzáférhetetlen anyag adatait is az ABC-sorrendnek megfelelően, de ezután is tegyük oda az „idézi:” formulát és a használt forrás szokásos bibliográfiai adatait. Lásd az alábbi példán:
WAGNER, HANS-JÜRGEN [1998]: Economic Thought in Communist and Post-Communist Europe. Routledge, London. Idézi: CSABA LÁSZLÓ [2002b]: A magyar modell (Tündöklés és bukás). Competitio, 1. évf. 1. sz. 2-12. o. •
Két szerző esetén tüntessük fel mindkettőt a kódban (lásd Halpern és Wyplosz [1997]), a referenciák között az alkotók vezetékneveit kötőjellel elválasztva közöljük. Többszerzős műveknél a kód kialakításánál csak az első személyt (ez ABC sorrendet jelöl) írjuk ki és a szerzőtársakra a következőképpen utalunk: Begg et al. [2001]) (et alii= és munkatársai), de teljességgel elfogadott a Begg és mások [2001] forma is.
•
Sokszor találkozhatunk olyan anyaggal, ami nem a szerző(k), hanem a szerkesztő(k) neve alatt lett kiadva. Ekkor a hivatkozási jegyzékben a név (nevek) után tüntetjük fel a megfelelő utalást: (szerk.). Angol megfelelője az (ed.) vagy több szerkesztő esetén az (eds.). (Lásd az alfejezet végén a Bara és Csaba [2000] könyvéhez megadott tételt.)
•
Ha egy tanulmánykötetben szereplő írásra hivatkozunk, akkor a hivatkozási jegyzékben fel kell tüntetni a keretül szolgáló könyv bibliográfiai adatait is, szokásosan az „In:” szócska után írva, de terjedőben van a magyarosabb „Megjelent:” is. (Lásd az alfejezet végén a Bratkowski és Rostowski [2000] tanulmányához megadott tételt.)
8
•
Aktuális témán dolgozva szembesülnünk kell azzal, hogy a közelmúltbeli történések feldolgozásához még csak napilapok és hetilapok anyagai állnak rendelkezésre, a bevettebb tudományos anyagok még nem készül(het)tek el. Természetesen utalnunk kell a felhasznált újságcikkekre is, de szokásos ilyenkor a napilap- és hetilapból vett anyagokra külön lábjegyzetben hivatkozni, annak érdekében, hogy a referenciák közé így csak a tudományosnak tekinthető könyvek illetve tanulmányok kerüljenek bele. De dönthetünk természetesen úgy is, hogy az ismert, sztenderd módon hivatkozunk az újságcikkekre is. (Ha az ilyen forrásainknak jellemzően ismerjük a szerzőjét, akkor ez utóbbi mellett maradhatunk.)
•
Öt-hat sornál csak kivételes esetben idézzünk többet a szó szerinti átvételek esetén. Ha netán egy nagyon fontos pár oldalas dokumentum született az adott témában (például egy Európai Tanács ülés elnökségi határozata), akkor inkább tegyük be külön függelékbe az inkriminált szöveget. A példák teljessége kedvéért most következzen az alfejezetben szereplő hivatkozások
részletezése is. BARA ZOLTÁN – CSABA LÁSZLÓ (szerk.) [2000]: Small Economies’ Adjustment to Global Tendencies, Aula Kiadó, Budapest BEGG, D. – EICHENGREEN, B. – HALPERN LÁSZLÓ – VON HAGEN, J. – WYPLOSZ, C. [2001]: Sustainable Regimes of Capital Movements in Accession Countries. Centre for Economic Policy Research, London BRATKOWSKI, ANDRZEJ – ROSTOWSKI, JACEK [2000]: The EU Attitude to Unilateral Euroisation: Misunderstandings, Real Concerns, and Ill-designed Admission Criteria. In: Brzeski, Andrzej – Winiecki, Jan (szerk.): A Liberating Economic Journey: Post-Communist Transition. The Cromwell Press for CRCE CSABA LÁSZLÓ [2002a]: Az átalakulás fejlődéselmélete. Közgazdasági Szemle, 4. sz. 273-291. o. CSABA LÁSZLÓ [2002b]: A magyar modell (Tündöklés és bukás). Competitio, 1. évf. 1. sz. 2-12. o. HALPERN LÁSZLÓ – WYPLOSZ, C. [1997]: Equilibrium Exchange Rates in Transition Economies. IMF Staff Papers, 4. sz. 430-461. o.
1.3. Címrendszer, címhierarchia A dolgozatunk megírása során elkerülhetetlenül szembesülni fogunk a belső címrendszer kialakításnak problémájával. Egy komolyabb dolgozatban nem ritkán 4 vagy 5 szintű („mélységű”) címeket is kell használnunk („al-al-al-alcímeket”), de egy proszemináriumi dolgozatban sem ritka akár 2-3 szint használata. Nagyon hasznos, ha decimális arab betűs számozást alkalmazunk a
9
címhierarchiánkban, ugyanis sokkal könnyebben áttekinthetővé teszi munkánkat5. Szokásban van, de szerintem nem szerencsés a római és arab számok vegyes használata is ugyanerre a célra. Mivel tartalomjegyzéket kötelező készítenünk a munkánkhoz, ezért mindenkinek javaslom a címsor stílusok definiálását és használatát a dolgozat készítése során. (Word menüsor - Formátum – Stílusok). Ennek a segítségével biztosíthatjuk egyrészt azt, hogy a tartalomjegyzékünk pontos legyen, és két-három klikkeléssel bármikor aktualizálható valamely változtatás után, másrészt azt is, hogy az azonos szintű címsorokat egységes formai kivitelben készítsük el.
1.4. Táblázatok, diagramok A táblázatok, ábrák használata sok esetben nyilvánvalónak tűnik az ember számára (nem közlünk ömlesztve aprólékos adatokat a munkánkban, nem zúdítunk idősorokat a gyanútlan olvasó nyakába tömör szöveges formában). Az adatok élvezhető és informatív formában történő közlése mellett használhatunk táblázatokat kronológiák ismertetéséhez, elméletek, különféle iskolák összehasonlításához, a tárgykörben eddig adott magyarázatok összefoglalásához…és még sorolhatnánk. Tapasztalatom szerint két ügydarab szokott problémát okozni a diákoknak, erre adok választ a következőkben: 1.4.1. Főszöveg vagy függelék? Egy táblázatot vagy ábrát a főszövegben helyezünk el, ha a dolgozatunkban kitérünk az abban szereplő adatokra és tendenciákra, elemzésünk során felhasználjuk őket és a gondolatmenetünk megértése szempontjából szükséges a tanulmányozásuk. Külön mellékletben (függelékben) helyezzük el a diagramjainkat, ha kiegészítő információkat tartalmaznak az általunk tárgyalt kérdésről, tovább árnyalják a képet, de megtekintésük nélkül is érthető az adott szövegrész. Természetesen ekkor is utaljunk az olvasónak arra, hogy a dolgozatunk után miket találhat a függelékben (akár egy lábjegyzetet beszúrva). Szintén a függelék a szokásos helye az adatainkat érintő módszertani magyarázatok, megjegyzések közlésének is. 1.4.2. Névadás, számozás, források A hallgatók nagy része rendszerint elfeledkezik nevet adni és beszámozni a táblázatait, ábráit. Erre még akkor is kerítsünk sort, ha csupán néhány ilyen diagramot tartalmaz a dolgozatunk. Ha azonban táblázataink, ábráink száma 10 fölé nő (külön-külön), akkor már nem árt elgondolkozni a Táblázatok jegyzékének vagy az Ábrák jegyzékének elkészítéséről (bővebben lásd a Tartozékok
5
Keresve sem találhatunk jobb példát ennek illusztrálására, mint maga ez a kis útmutató, márcsak azért, hogy bizonyítsuk: itt nem a „Vizet prédikál, de bort iszik” esete forog fenn, de még csak az „Aki nem tudja, az tanítja!” bölcsessége sem teljesül ehelyütt ☺. 10
között). Ne feledkezzünk meg a forrás megadásáról sem, minden egyes közölt adatsor után! A forrásra való hivatkozást természetesen a szokásos kódoló logikával oldjuk meg.
1.5. Tartozékok A főszöveg mellett elengedhetetlen formai és tartalmi kellékei is vannak egy tudományos alkotásnak. Az alábbiakban egy dolgozat esetén szóba jöhető tartozékokról ejtek szót, külön jelezve azokat, amelyik esetén nincs mérlegelési lehetőségünk, mert kötelező az alkalmazásuk. A tárgyalás sorrendje egyben a dolgozatban elfoglalt szokásos helyüket is jelöli. A mellékletektől kezdve szerepeltessük az adott elemet a főszöveg után, az ezeket megelőzően említetteknek a tárgyalás előtt van a szokásos helye. Ne feledkezzünk meg a tartozékoknak adott címeket beilleszteni a rendszerünkbe
(általában
a
fejezetcímeinkkel
azonos
rangban
szerepeltetjük
őket),
és
bizonyosodjunk meg arról, hogy bekerülnek a tartalomjegyzékünkbe is (kivéve a mottó és ajánlás esetét)! 1.5.1. Címoldal (kötelező) A címoldalnak az alábbi fontos információkat kell tartalmaznia: •
a dolgozat címe és alcíme,
•
a szerző neve,
•
az oktató (konzulens) neve,
•
az intézmény megnevezése, amely számára az írásos munka készült,
•
város és dátum (év-hónap formátum)
1.5.2. Ajánlás, mottó (opcionális) Ajánlás írása nem szokásos a magyar nyelvterületen, csak különösen indokolt esetben alkalmazzuk (majd első könyvünk publikálásakor köszönjük meg életünk társának az odaadó támogatást). A mottó alkalmazását pedig ne érezzük kötelező gyakorlatnak: ha találunk olyat, ami nem közhelyes, szellemes, és emellett belesimul a mondanivalónkba, akkor legyen, de ha nincs ilyen kéznél, akkor inkább hagyjuk ki ezt a lehetőséget. Mindkettőt külön lapra írjuk a címlap után közvetlenül! 1.5.3. Tartalomjegyzék (kötelező) Elkészítéséhez a szövegszerkesztő megfelelő funkcióját használjuk. (Word menüsor Beszúrás – Tárgymutató és tartalomjegyzék). Az előre definiált stílusok közül jómagam a „Formális” stílust szoktam alkalmazni, ez viszonylag jól illik egy tudományos dolgozathoz, de ez csak puha javaslat számotokra.
11
1.5.4. Ábrák jegyzéke, Táblázatok jegyzéke, Illusztrációk jegyzéke (opcionális) Ha elég sok információt közlünk vizuálisan az olvasóval, akkor célszerű a dolgozatunk elejére az ábrák vagy táblázatok jegyzékét elkészítenünk. Az ilyen plusz tartozék beillesztése az, ami ugyan nem kötelező elvárás, de mindenképpen emelheti a munkánk értékét, áttekinthetőségét. Ezt szintén támogatja a szövegszerkesztőnk, az egyes ábrák és táblázatok címadásánál kell figyelnünk a következő opció következetes alkalmazására: Word menüsor - Beszúrás – Képaláírás. A végén pedig használhatjuk a már jól ismert Tárgymutató és tartalomjegyzék menüpontot. 1.5.5. Rövidítések jegyzéke (opcionális) Ha az írásművünkben 20-25 vagy annál több rövidítéssel találkozhat az olvasó, akkor célszerű ezeket összegyűjtve is részletesen kiírni, amellett, hogy a szövegben is elhelyezzük a feloldásukat az első említéskor. 1.5.6. Mellékletek (opcionális) Itt közölhetjük a főszövegben külön górcső alá nem vett táblázatokat, adatsorokat, amelyik kiegészíthetik és tovább árnyalhatják az elemzett kérdéskörről kialakított képet. Szintén szokás még kronológiák, jogi és politikai dokumentumok szövegének (vagy még inkább releváns szövegrészletének) a közlése is. Ne feledjünk el a függelék egyes részeinek külön nevet adni és megszámozni, a tartalomjegyzékünkben feltüntetni ezeket, valamint a megfelelő helyen röviden utalni rájuk a főszövegben. 1.5.7. Szakszavak jegyzéke (opcionális) A szakkifejezések jegyzékét (Glossary) elsősorban akkor készítsük el, ha olyan témát dolgozunk fel, amelynek kulcsfogalmai kapcsán még nem kristályosodott ki a magyar szóhasználat. Pár évvel ezelőtt az egyik diákom „A Gazdasági és Monetáris Unió hatásai az európai bankrendszerre és tőkepiacokra” címmel írta szakdolgozatát, amely kapcsán elemezte a frissen kialakuló egységes pénzügyi piacok fejleményeit. Egy ilyen munka elkészítéséhez nagyon illet a „Szakkifejezések magyarázata” című rész, hiszen a vizsgált instrumentumok nagy részének még a hazai elnevezése sem volt eléggé kiforrva, nemhogy a közösen elfogadott értelmezése. 1.5.8. Hivatkozási jegyzék (kötelező) A szövegben elhelyezett hivatkozási kódjaink feloldását, a feldolgozott irodalmak utánakereshetőséget biztosító pontos bibliográfiai adatait találhatjuk itt meg. Találkozhatunk még bizonyos művekben Felhasznált irodalom vagy Bibliográfia elnevezésekkel, de ne feledjük: ezek a fogalmak eredetileg mást jelentenek, és a proszeminárium keretében írt munkában általában ne alkalmazzuk őket. Számunkra a szöveg és az irodalmi lista között világos és egyértelmű viszonyt 12
teremtő hivatkozási jegyzék elkészítése fontos, büszkén vállalva, hogy nekünk nincs szükségünk álhivatkozások, kötelezettség nélküli utalások alkalmazására, amire egyébiránt valljuk meg egy Felhasznált irodalmak listája, amelyben ömlesztve szerepelnek a hivatkozott és nem hivatkozott tételek, kiváló lehetőséget nyújt. Cserébe, hogy le kell mondanunk arról a könnyű és nagystílű megoldásról, hogy valamelyik híres cikk irodalomjegyzékét szépen hozzácsapjuk a feldolgozott irodalmak listájához, nyugodtan alhatunk az utolsó proszemináriumi óra előtt: tisztességes és etikus irodalomhasználatunk miatt biztosan nem fogunk lelepleződni a tanárunk előtt.
2. TARTALMI KÖVETELMÉNYEK 2.1. Bevezető gondolatok Tartalmi szempontból elég nehéz általános szabályokat felállítani, ugyanis a különféle témák eltérő megközelítést és logikai felépítést követelnek. Ugyanakkor az minden témával kapcsolatban elvárható, hogy az írásunk lépjen túl a folyamatokat „csak” alaposan bemutató, deskriptív jellegen, és elemzői vénával legyen megírva. Ennek kapcsán az írásunknak tárgyalnia kell a témakör legfontosabb problémáit, dilemmáit illetve - hacsak nem kifejezetten történelmi jellegű témát választottunk - az utolsóhoz közeli fejezetben érintenie kell a közeljövő kilátásait, várható tendenciáit is. Egy másik, gyakran zavart okozó probléma az új eredmények körül adódik. Nyilvánvalóan megalapozatlan lenne elvárni még egy jeles munkától is azt, hogy az adott területen eredetinek tekinthető kutatómunka álljon mögötte, ami azt bizonyítaná, hogy a szerzője olyan személy, aki képes önálló eredményeket elérni a közgazdaságtudományban. (Természetesen az ilyen dolgozatot nagy örömmel fogadjuk). Mindenesetre lehet nagyon jó anyagot írni úgy is, hogy a hallgató demonstrálja, hogy kritikus szemmel tanulmányozta a szakirodalom túlnyomó részét, képes volt arra, hogy ezeket világosan összefoglalja, megpróbált kapcsolatokat teremteni a különböző álláspontok, vélemények között, ezeket ütköztette és rámutatott erényeikre és esetleges következetlenségeikre is (Eco [1992] 16-17.o.). Utoljára arra is felhívnám a figyelmet, hogy nagyon figyeljünk oda a plágium elkerülésére! Teljességgel tilos más szerzők műveinek teljes egészükben vagy részeikben történő lemásolása és saját név alatt történő közlése, vagy akár gondolatainak, lényeges felfedezéseinek az átvétele a szerzőre történő mindennemű hivatkozás nélkül. Emellett a súlyos eset mellett megszívlelendő a következő idézet is: „Az is plágiumot követ el, aki a tanulmányát összeollózza, több szerző gondolattöredékeiből állítja össze anélkül – és éppen ez a vízválasztó -, hogy maga akár egyetlen
13
érdemi gondolatot is fűzne hozzájuk. Ez még akkor is plágiumnak számít – legalábbis etikai értelemben -, ha hivatkozunk a szerző(k)re.” (Szabó [2001] 240.o.).
2.2. A dolgozat hármas felépítése Bizony, a legszebb nyári élményeket feldolgozó általános iskolai fogalmazások után újra visszatér a hármas tagolás! ☺ Az alábbiakban az egyes szerkezeti részek általános jellemzését fogom megadni, már amit a konkrét témától függetlenül lehet róluk mondani. Ne felejtsük el, hogy a dolgozatunk megírása során elsőként a tárgyalással leszünk készen, utána véglegesítjük a bevezetést, aztán térünk rá a befejezés tisztázására! Egyfajta hüvelykujj-szabályként az is megfogalmazható, hogy a dolgozatunk tartalmi kimunkálása során egy olyan olvasó lebegjen a szemünk előtt, aki általános közgazdasági ismeretekkel ugyan rendelkezik, de nem tekinthető a téma jeles és vájt fülű szakértőjének. (Ez a jellemzés rosszabb esetben a tanárunkra is igaz lehet ☺.) Vagyis nem szükséges definiálnunk a konjunktúraciklus fogalmát a dolgozatunkban az első említéskor, de ne várjuk el, hogy az alkotásunk olvasója minden különösebb kommentár nélkül érteni fogja a pénzügypolitika sterilizációs költségeiről vagy az európai árfolyam-mechanizmus divergencia jelzőszámairól elkövetett fejtegetéseinket. Még egy jótanács: a bevezetést és a befejezést olyan igénnyel írjuk meg, hogy ennek a kettőnek elegendőnek kell lennie a tárgyalás elolvasása nélkül ahhoz, hogy pontos képet alkosson bárki arról, hogy mit vállaltunk a dolgozatunkban, milyen problémákat tárgyaltunk, és milyen válaszokat tálaltunk a felvetett kérdésekre. 2.2.1. Bevezetés A bevezetésben a következő elemeket szokás és tanácsos elhelyezni (az általam adott sorrendtől természetesen el lehet térni, a kutatási kérdés például kerülhet a bevezetés elejére, de a vége felé is elhelyezhető, miután már felvezettük valamelyest a témát). •
A téma pontos megjelölése, tartalmi és időbeli lehatárolása (A keleti kibővítésről szóló dolgozatunkban nyugodtan kiemelhetjük a visegrádi országokat, alkalmasan leszűkítve a túl szerteágazó témát. Továbbá egy adott év márciusában beadandó írás kapcsán azt is nyugodt lelkiismerettel tisztázhatjuk elöljáróban, hogy a vizsgálódásunk és anyaggyűjtésünk az előző év december 31-vel lezárult, így az azóta történtek tárgyalásának hiánya nem róható fel számunkra.)
•
A téma aktualitásának, fontosságának, érdekességének kifejtése
14
•
Kutatási kérdések (Mire keressük a választ, mire szeretnénk kifuttatni az adott témakörben elvégzett munkánkat? Két-három kérdésnél lehetőleg ne vessünk fel többet. Adott esetben szerencsés megfogalmazni a kiinduló hipotéziseinket is a válaszokat illetően, ekkor térjünk vissza rájuk a befejezésben, és értékeljük mennyire voltak helyesek a téma „megkutatása” előtt kialakított feltevéseink az eredményekről.)
•
Motiváció (Miért pont erről írok? Személyes kötődések, elkötelezettség, korábbi tanulmányok, gyakorlati ismeretek, stb.)
•
A dolgozatunk áttekintése (Milyen fejezetekből áll a dolgozat? Rövid összefoglaló, amely jelzi a gondolati ívünket is.)
•
Köszönetnyilvánítások (Nem kötelező, akkor alkalmazzuk, ha érdemi segítséget kaptunk a proszemináriumi tanárunktól, vagy más oktatóktól, külső szakemberektől. Persze udvariassági szempontból, ha már valamely külső embernek megköszönjük, hogy például adatok átadásával, vagy ötleteivel segítette a munkánkat, akkor azért mondjunk egy pár jó szót a tanárunkról is a békesség megőrzése érdekében ☺)
2.2.2. Tárgyalás Ez jelöli a munkánk érdemi részét, ami természetesen nem tárgyalás néven fut majd, ez itt csak az általam használt átfogó neve annak a 2-4 nagy fejezetnek, amiben kifejtjük a mondandónkat a témáról. Ennek felépítése persze komoly változatosságot mutathat. A kifejtő fejezetek megtervezése és felvázolása az alkotásunk legfontosabb koncepcionális kérdése, amelyhez nyilván majd a személyes konzultációk során fogok segítséget nyújtani. Emiatt itt csak néhány jótanács fog sorakozni: Logikai kapcsok szerepe: Ügyeljünk arra, hogy a dolgozatunk egyes részei között mindig legyen explicit módon is megteremtve a logikai kapcsolat. Megfelelő átvezető és összekötő szövegek elhelyezésével elkerülhetjük még a látszatát is annak, hogy a dolgozatunk szerkezete hevenyészett, vagy netán esetlegesen egymásra dobált. Ezeket az összekötő részeket (amelyek egyfajta habarcsként fogják össze munkánk elemeit) elhelyezhetjük az egyes fejezetek végén (beharangozó jelleggel), vagy az újabb fejezetek elején. A fentiekhez hasonló funkciót töltenek be a keresztutalások a munkánkon belül, amikor felhívjuk az olvasó figyelmét, hogy az éppen most felmerült problémakört később melyik fejezetben tárgyaljuk részletesen, vagy akár egy adott ponton vissza is utalhatunk korábbi fejtegetéseinkre. Felvezető történeti, elméleti rész kezelése: Szinte mindegyik dolgozatban megtalálható egy történeti, vagy esetleg elméleti felvezető fejezet. Ennek megírása során arra figyeljünk, hogy logikusan kapcsolódjon a munkánk érdemi problémáihoz, kérdéseihez. Vagyis a keleti kibővítésről szóló munkánkban célszerű az európai integráció történetét a korábbi bővülések szempontjából
15
áttekinteni, leszűrve azokat a tapasztalatokat, amelyek relevánsak lehetnek a jelenlegi helyzetben is. Ha
a
magyar
árfolyam-politikát
választottuk
témánknak,
akkor
koncentráljunk
az
árfolyamrezsimeket bemutató első fejezetben azokra a rendszerekre, amelyek reális opcióként szolgálnak a kis nyitott országok számára. Külföldi anyagok feldolgozása: Nemzetközi gazdasági kérdésekről szólva az ember nem kerülheti meg, hogy idegen nyelvű írásokat és anyagokat is feldolgozzon a dolgozata készítésekor6. Az ilyen kérdéskörök esetén jogos elvárásként fogalmazódik meg a dolgozat olvasói részéről a külföldön megjelent anyagok felhasználása, tekintve, hogy bizonyos témákról magyar nyelven csak korlátozottan állnak rendelkezésre dokumentumok, akár olyan témák esetén is, amikből más országokban (döntően angol nyelven) egész könyvtárakat is teleírhattak már. Ha több nyelven is megértjük magunkat, akkor még több lehetőségünk van az irodalomkutatásunk kiterjesztésére. Ne feledjük, az idegen nyelvű anyagok nagyszámú felbukkanása olyan érv lehet a munkánk mellett, amit nehezen ignorálhatnak az értékelés folyamatán! Elsődleges források gyűjtése: Bár ez nem túl gyakran alkalmazott módszer, adott esetben ne riadjunk vissza primer források felhasználásától sem. Ha a témánkban bizonyos kérdésekhez nem találunk megfelelő irodalmat, vagy a hozzáférhető másodlagos források nem térnek ki a minket érdeklő ügyekre, netán kíváncsiak vagyunk a tudományos szövegeken túli empirikus tényekre, akkor készítsünk interjút egy szakértővel vagy illetékessel, amit felhasználva (és logikusan hivatkozva rá) rávilágíthatunk fontos gyakorlati problémákra és összefüggésekre. Ha a közeljövőben várható uniós támogatások kapcsán a magyar gazdaság abszorpciós képességét próbáljuk feltérképezni, akkor célszerűnek látszik személyesen is beszélgetést folytatni a regionális fejlesztési ügynökség egyik munkatársával, vagy esetleg egy kistérségi menedzserrel. Netán, készíthetünk e-mail interjút egy hazánkba delegált nagykövettel az adott ország és hazánk kapcsolatrendszerét illető kérdésekről. Ne legyünk bátortalanok szakértőket, illetékeseket közvetlenül megkeresni a felmerülő problémáinkkal. A primer források beszerzése szintén olyan jelzés, amely egyértelműen demonstrálja, hogy mi igyekeztünk a megkívánt szintű energiákat belefektetni a proszemináriumi dolgozatunkba. 2.2.3. Befejezés (Következtetések, konklúziók) Gyakori félreértés, hogy a hallgatók ebben a viszonylag rövid fejezetben tervezik pótolni a dolgozat megírása kapcsán hiányzó elemző részeket, és feloldani egy mozdulattal a munkájuk túlzottan leíró jellegét. A következtetések rész nem erre való, hanem némileg más a funkciója: az elemző fejezetekben megfogalmazott tanulságok, feltárt összefüggések mentén leszűrni az
16
eredményeinket. A zárófejezet önállóan összefoglalja a leglényegesebb következtetéseinket, logikusan summázza az írásunk gondolatait, meglátásait. Itt persze nem pusztán az eddig leírtak rövid megismétléséről van szó, hiszen a különböző részek eredményei között meg kell teremteni a logikai kapcsolatot. A befejezésben néhány bekezdés erejéig szokásos a személyesebb hangvétel használata, a témáról a kutatómunkánk alapján megfogalmazott egyéni vélemény, meggyőződés kifejtése során. Ezt ne érezzük ugyan kötelezőnek, de talán joggal várható el egy közgazdászhallgatótól, hogy abban a témában, amelybe az elmúlt hónapokban beleásta magát, szakmailag is megalapozott, árnyalt véleménye legyen.
3. HIVATKOZÁSI JEGYZÉK7 ECO, U. [1992]: Hogyan írjunk szakdolgozatot? Gondolat Kiadó, Budapest SZABÓ KATALIN [2001]: Kommunikáció felsőfokon. Kossuth Kiadó, Budapest
6
Aktuális nemzetközi gazdasági témákról írók számára (például monetáris unió, európai integráció, globális problémák, országtanulmányok) gyakorlatilag megkerülhetetlen a két nagyon befolyásos és kitűnő színvonalú (ráadásul könnyen hozzáférhető) újság, a Financial Times és The Economist rendszeres olvasása. 7 A szövegben nem példaként használt, hanem az útmutatóhoz feldolgozott irodalmak jegyzéke. 17
