SZÓMAGYARÁZATOK. Segítségül Teilhard de Chardin írásainak olvasásához

1

SZÓMAGYARÁZATOK Segítségül Teilhard de Chardin írásainak olvasásához. Azok részére készítettem, akik nem járatosak a tudományok – főképpen a biológia, paleontológia – szakfogalmaiban, vagy nincsenek a meg a polcukon azok a lexikonok, amelyekben ezeknek utána nézhetnének, ám érdeklődnek a haladó gondolatok iránt.

* A szómagyarázatban a szó ismételt előfordulását a szó kezdőbetűje jelöli. A NAGYBETŰVEL írt szavak: címszavak. A magyarázat közben írt NAGYBETŰS szó címszóként megtalálható. Teilhard de Chardin nevére a TC. betűkkel hivatkoztam. A lexikális részt Függelék a felhasznált irodalom jegyzékét tartalmazza. * A több mint 400 címszó szavakat, de több szóval kifejezett fogalmakat, néha gondolatokat is tartalmaz. Nem öleli fel Teilhard összes műveit. Két magyar nyelvű művet vettem alapul. Az egyik Az emberi jelenség, a másik Az emberi zoológiai csoport. Az előbbi alapmű, az utóbbiban pedig töményen fordulnak elő azok a szakkifejezések, amelyek ismeretlenek lehetnek, s amelyek a többi munkában is fel-felbukkannak. Mindkettőt P Rezek Román fordította magyarra. A szavak, fogalmak főképpen a paleontológia, biológia, kémia, fizika, továbbá sajátosan a teilhardi látásmód körébe tartoznak. Az evolúció felismerése erőteljesen világképformáló hatású. Közismert, hogy egy új jelenség megfogalmazásakor nyelvi nehézségek adódnak. A régi fogalmak némelyike egyáltalán nem, mások részben használhatók, új fogalmak pedig nem könnyen hozhatók létre. Szükség lehet körülíró magyarázatra.

2

Teilhard de Chardin lazán, könnyedén, tendenciát érzékeltetve használja a fogalmakat, nem pedig etimológiai, dogmatikus szigorúsággal. Ez az előbb említett helyzetből és az ő stílusából is következik. Ez azonban nem ad módot arra, hogy írásait csűrjük-csavarjuk, és akárhogyan értelmezzük. E szómagyarázatok nem kimerítők, csak az általános tájékozódást szolgálják. Az elkészítéséhez használt irodalomjegyzéket a Függelékben közlöm. A magyarázatok nem minden esetben fedik az irodalmakban fellelhető magyarázatokat. Ennek oka a teilhardi szemlélethez való ragaszkodásom; némely fogalmon a keresztény vallásos szintézis ruhája is megjelenik. A Teilhard de Chardin halála /1955/ óta asztalra tett természettudományos eredményeket igyekeztem megemlíteni, ha az szükségesnek mutatkozott. Máriahalom - Tát, 1987- 2004. Szabolcsi Kardos Mihály [email protected]

***

ÁGAKRA SZAKADÁS – A FAJ egyformának tűnő egyedei között rendre megjelennek olyanok, amelyek tulajdonságaikban eltérést mutatnak a többiektől. Ha ezek a tulajdonságok az utódokra is átöröklődnek, megindul a faj elágazása. (Egyébként nemcsak két, teljesen egyforma ember nem létezik, hanem két teljesen egyforma kavics sem, birka sem, hangya sem…) Ha az új ág tulajdonságainak eltérését tovább növeli, s közben GENETIKAilag is elkülönül, kialakul az új faj. Minthogy az élővilág a mintegy 3.5 milliárd éves múltjában sok millió fajt számlál, a vonalakkal ábrázolt fejlődéstörténet egy sűrűn elágazó fához hasonlít. Az Á. jelei az élő fajoknál is megfigyelhetők. Az Á. nem egyenletes, hanem aktív időszakokhoz kötődik, ezért az evolúció is „KVANTUMos” jellegűnek mutatkozik. AGNOSZTIKUS – Kételkedő /realizmus ellenes is lehet/. AGYGÉNEK – Az ONTOGENEZIS folyamán az agy-struktúra felépülésében részt vevő GENETIKAI egységek, GÉNEK. AKTÍV FILETIKUS VONALAK – Azok az élőcsoportok, amelyek evolutiv haladását főképpen a TUDATNÖVEKEDÉS jelenti. ALBUMIN-FÉLÉK – Azon egyszerű FEHÉRJÉK gyűjtőneve, amelyek MOLEKULASÚLYA 30 ezer és 80 ezer között van. Találhatók pl. tojásban, tejben, szérumban.

3

ALFAJ – Rendszertani kategória: fajon belül - színre, alakra nézve - elkülönült egyedek (de még nem új faj). ANYAG SZEMCSÉJE – Az elemi-részecskék ATOMokká, az atomok MOLEKULÁKká szerveződve számtalan alakban jelennek meg. Ezek az egységek, szemcsék egyetemes hajlamot mutatnak a magasabb-rendű élet irányába törni. Lehetséges ezért a Földön kívül is ÉLET. ÁLLATI FEJLŐDÉSI VONALAK – Minden állatcsoportnak van származási vonala a múlt felé, jól mutatják ezt a kövületek (megőrződött ősmaradványok, vagy lenyomataik). Alkati sajátosságok is jelzik a csoportok rokonságát, a vonalak múltban való találkozását. ÁLLKAPOCS NÉLKÜLIEK – A GERINCESEK törzsének egy csoportja. Valódi állkapcsuk nincs; koponyájuk nyakszirti tájéka nem alakult ki. Ma már csak a körszájúak osztályának képviselői élnek, három osztályuk kihalt. A körszájúaknak (Cyclostomata) csupasz, hengeres testük van. Lábuk nincs, szájuk kör alakú. Két hát- és egy farok-úszójuk van. Vázuk porcos, gerinccsigolyáiknak csak a kezdeményei vannak meg. Méretük 10 és 100 cm közötti. Ide tartozik pl. a nyálkahal (vakhal) és a hazai vizekben is élő pataki orsóhal. ALSÓNEGYEDKORI EMBER – Ramapithecus, Brahmapithecus, Dryopithecus, 14 millió éves korúra becsült leletek alapján. ALSÓRENDŰ SZERVEZETEK – A biológusok egy része – TC. is – az idegrendszer teljesítőképessége, a pszichikai működés, az egyed hatóképessége alapján mondja a szervezeteket magasabb- vagy alacsonyabb-rendűeknek, egymáshoz viszonyítva. Eszerint a legmagasabb-rendű az ember. Az EGYSEJTŰEKnél nincs differenciálódott idegrendszer, a sejtplazma végzi az érzékelést. AMINOSAVAK – Kémiailag olyan szerves vegyületek, amelyek amino (-NH2, lásd még AMMÓNIA) és karboxil (-COOH) csoportokat egyaránt tartalmaznak. A nevük ezért pontosabban aminokarbonsavak. Belőlük épülnek fel az élő szervezetek szárazanyagának legnagyobb tömegű alkotói, a FEHÉRJÉK /pl. izmok, lágy szervek/. Az A. molekulák peptid-kötéssel kapcsolódva építik fel a fehérjemolekulákat. Az élőszervezetek valamennyi fehérjéje ugyanazon 21 A.-ból épül fel. Ezek optikailag mind aktívak, mind a 21 az L-konfigurációt mutatja, azaz balra forgatja a fényt, a D-glicerinaldehidre vonatkoztatva. Igen sokféle fehérje van, egy baktériumban kb. 3000 féle, az emberben pedig több milliárd féle. AMMONIA – Szúrós szagú gáz. Vizes oldata a szalmiákszesz. Összegképlete NH3. A benne levő báziscsoportok (-NH2, =NH) és a nitrogén (N) számos szervesvegyületnek az alkotója, bomlásukkor az A. természetes körülmények között keletkezik.

4

AMPHYOXUS – Lándzsahal. Tengerben élő, 5-7 cm hosszú, fejletlen halacska. A fej-gerinc-húrosok törzsének egyetlen osztálya van, a cs őszívűek. A test oldalról lapított, mindkét végén elhegyesedő. Fej és végtag nincs, elkülönült szívük nincs, a véráramlást több véredény lüktetése tartja fenn. Vázuk porcos gerinchúr, e fölött nyúlik végig központi idegrendszerük, amely a fejtájékon kissé megvastagodott. ANALITIKUS KUTATÁSOK – (ld.: ANALÍZIS) ANALIZIS – Részekre bontással történő vizsgálat. Sok ötletes, finom érzékenységű műszer áll a kutatók rendelkezésére a különféle A.-ek végzéséhez. A.-sel állapítják meg pl. az anyagok összetételét, struktúráját. Élő állapotot analizálni körülményes, szétszedéskor a szervezet elpusztul. Az A. eredményeit rendszeresen kell az egész egységébe szintetizálni, egyébként útvesztőbe vezethet a módszer. ANATÓMIAI DIFFERENCIÁLÓDÁS – A szervezet szerveinek alaki - s egyben funkcionális - megváltozása. ANOMÁLIA – eltérés a szabályostól, a törvényszerűtől, a megszokottól. ANTILOP-FÉLÉK - (Antilopinae) – EMLŐS állatok, a szarvasmarha-félék egyik alcsaládja. A törpe antilopok kizárólag Afrikában élnek, a nagyobb termet űek Afrikában és Ázsiában is. Fürge mozgású, növényevők. Patájuk párosujjú. A homlokcsontból kiemelkedő szarvcsapon két szaru-tülök nő, amelyet nem vetnek le. ANTROPOCENTRIZMUS – Emberközpontúság. ANTROPOGENEZIS – Az ember származás- és fejlődéstörténete. ANTROPOID RÉTEG – Az a földfelszín alatti RÉTEG, amelyben ember, vagy emberi kultúra maradványai, nyomai vannak. ANTROPOLÓGIA – Embertan ANTROPOLÓGIAI TIPUSOK – Embertípusok. Négy nagyrasszt különböztetnek meg: veddo-ausztralid, europoid, mongoloid, negrid. A nagyrasszokat, rasszokra, majd további alegységekre csoportosítják. Az egyes típusok földrajzi helyekhez kötődnek. Mindnyájan egyenértékű emberek, rendűségi különbség közöttük nincs. ANTROPOLÓGIAI VONAL – Az élőlények azon fejlődési sorai, amelyek az emberhez vezetnek. Mai ismereteink szerint ezek már néhányszor tízmillió éven keresztül követhetők a múltba /elvileg természetesen az egysejtűekig/. Minél messzebbre megyünk azonban vissza, az A. annál inkább beleolvad az őslények világába. Ennek ellenére az ember létrejötte nem valamiféle véletlen műve.

5

ANTROPOLÓGUS – Az embertan tudományának művelője. ANTROPOMORFIZMUS – az a gondolkodásmód, amely nem emberi lénynek emberi vonásokat tulajdonít. APOKALIPSZIS – Kinyilatkoztatás, látomás, kijelentés; Jelenések könyve. ASSZIMETRIA MOLEKULÁKNÁL – Részaránytalanság. Az ilyen molekulák tiszta oldata optikailag aktív, vagyis elforgatja a rajta keresztülhaladó fény polarizációs síkját. Az A. Abból adódik, hogy aszimmetrikus atom van benne, vagy térbeli struktúrája miatt. (Lásd még AMINÓSAVAK) ASSZIMILÁCIÓ – Azon folyamatok, amelyekben a szervezetek a környezetük anyagaiból a saját testüket felépítik. Pl. a zöld növények a gyökerükkel felszívott ásványi anyagok vizes oldatából és a levelükkel a levegőből fölvett SZÉNDIOXIDból SZÉNHIDRÁTOKAT építenek fel a napfény energiája segítségével. ATOM – Az elemek legkisebb, kémiai módszerekkel már tovább nem osztható része. Bennük a pozitív töltésű magot a negatív töltésű elektronok veszik körül. Az EVOLÚCIÓ stabil szintjét képviselik, majd a SEJT és az ember alkotja a következő stabil szinteket. ARISZTOTELESZ – Görög bölcs, tudós. Krisztus előtt 384-322 között élt. Platón iskolájában tanult. Nagy Sándor nevelője is volt. Nagy szellemi kapacitású, világos látású, megfigyelő és rendszerező elme. Halasy-Nagy József így ír róla: Tényekben sokkal többet tudunk, mint ő, de tudományunk elvei kevéssel gyarapodtak Arisztotelész óta. Sok írása maradt ránk, belőlük magyarul is jelentek meg új kiadások az 1970-80-as években. Az igényes középkori gondolkodók és teológusok az ő filozófiáját és fogalmait használták keretül a teológiai gondolatok előterjesztéséhez (Aquinoi szent Tamás). Az evolutiv világkép interpretálásához A. már kevésbé használható. ÁTÖRÖKLÉS – Öröklődés. Az életmegnyilvánulások azon folyamata, amelynek során az élőlények elődeikhez hasonló tulajdonságokat kapnak. Az Á. az erre specializálódott faktorok által valósul meg, GÉNEKnek nevezzük ezeket. A gének a sejtmag kromoszómáiban vannak. A gének összessége valójában egy biológiai kódrendszer. Egy hím- és egy női ivarsejt génjei potenciálisan tartalmazzák a majdani egyed csaknem valamennyi tulajdonságát. Ezek aktualizálódása az egyedfejlődés során a környezet feltételeitől függ. A gének millióit tartalmazó KROMOSZÓMA vékony, hosszú, spirálisan felcsavarodott kettős szál, 1012-en bitnél több információt képes tárolni. Ha egy baktérium kromoszómáját kiegyenesítenénk, hossza meghaladná a baktériumsejt átmérőjének az ezerszeresét. Az emberi kromoszómák ennél még sokszorta hosszabbak.

6

ÁTÖRÖKLÉS GENETIKUS FORMÁI – a tulajdonságok testi, szomatikus átörökítése az utódokra, szemben a szellemi átörökítéssel, amely f őképpen az emberre jellemző a tanítás-tanulás formájában. ÁTÖRÖKLÉS RUGÓI ÉS TÖRVÉNYEI – Ezeket Mendel óta egyre jobban ismeri a biológia. Alapvető módszer a szülők és utódaik összehasonlítása. Rugói kilógnak a jelenlegi természettudomány hatásköréből; az élet végső kérdéseihez tartoznak. ÁTÖRÖKLÉS TÖRVÉNYEI – azok a GENETIKAI szabályszerűségek, amelyekkel a szülők és utódaik közötti hasonlóságokat, ill. különbözőségeket magyarázzák. AURIGNAC-I EMBER – Az ŐS-KŐKOR (PATTINTOTT-KŐKOR, PALEOLITIKUM) 40-60 ezer évvel ezelőtti, egyik ásatag kultúrájának embere. A franciaországi lelőhelyről nevezték el. AUSZTRALOPITEKUSZ – Az EMBERFÉLÉK családjának kihalt ALCSALÁDja, 1,5-2 millió évvel ezelőtt éltek. Koponyaüregük 450-700 cm3 (a mai emberé átlagosan 1450 cm3). FILOGENETIKAilag jelentősek, mert a szub-humán és a humán fejlődési szakaszt képviselik.

BAKTERIOLÓGUS – Az apró, mikroszkopikus méretű lényekkel, BAKTÉRIUMOKkal foglalkozó tudományág művelője. Alapkutatási, ipari, orvosi, mezőgazdasági vonatkozásai egyaránt vannak. BAKTÉRIUMOK – Mikroszkopikus méretű szervezetek. A növényvilág külön csoportját alkotják. A BIOSZFÉRÁban mindenfelé megtalálhatók. Egy részük hasznos, más részük ártalmatlan, de megbetegítő hatású is sok van közöttük. A többségük mozgásra képtelen. A kokkuszok gömb-alakúak, a bacilusok pálcika alakúak, a spirillumok dugóhúzó formájúak. Nagy az alkalmazkodóképességük. Veszélybe kerülve betokozódnak, az un. spóraalakot öltik, így hosszú időn keresztül (némelyek 20 évig is) életképesek maradnak. Szokatlan helyeken is találkoztak velük, pl. 90 km magasan a levegőben, kőolaj kutakban 4 km mélyen, 100 C foknál melegebb hőforrásokban stb. Egy gramm talajban több százmilliárd egyed is élhet. A nagyon ősi típusú szervezetek közé tartoznak. BARISZFÉRA – A Föld azon belső része, amely 1200 km-nél mélyebben van a felszíntől. BELSŐ OLDAL – Az élőlény pszichés BENSŐje, működése, amelyet TC. máshol a RADIÁLIS ENERGIÁval jellemez (nem a belső szervekről van szó).

7

BEKÖTŐ SZÁRAK – A különféle fajok közös ősben találkoznak a múltban, egy-egy ágazaton belül. Azokat az egyed-csoportokat nevezzük B.-nak, amelyek a közös ős közelében vannak és az elágazás irányát mutatják. Ezeket nem könny ű felmutatni, mert egyfelől kevés a kövület-lelet, másfelől pedig hosszú és lassú folyamatról van szó, amely apró változások sorozata, olykor több oldalág kíséretében. BENSŐ – Az élőlény aktivitásának általános jelölése. A természet minden evolutiv egysége aktivitást mutat a környezete felé (lásd még BELSŐ OLDAL). BETELJESEDŐ VILÁGMINDENSÉG – Az evolutiv létezőknek akkor van értelmük, ha megvalósulnak, célhoz érnek. Elképzelhető, hogy a valamikori jövőben az emberiség oly fejlett és nagy tudású lesz, hogy a beteljesültség állapotáról már sok mindent megfogalmazhat. Még nem tartunk itt, csak remény által, amely nem alaptalan. Erről szólni akkor lehet, ha nem fojtjuk el vallásos bensőnk hangját - a tudomány gőggé fajulása különösen hajlamosít erre -, amely minden emberben természeténél fogva adott. A beteljesedett állapot az evolútív világ végkifejlete, azonos a bibliai parúziával. Természetrajzát nem ismerjük, de azon állapotból senki és semmi nem fog visszafelé, vagy máshová vágyni. A beteljesedés az emberek vágyai között is elevenen él, sőt egyetemesen, hiszen benne cseng leginkább az evolúció hangja. Ha mégis képet rajzolunk róla, az mindenkor konvencionális örökségünk, továbbá tudásunk mennyiségének és elrendezettségének függvénye lesz, tapasztalati világunk keretei közé szorulva. Az EVOLÚCIÓ a beteljesedés felé tartó világmindenséget állítja elénk, amit nap, mint nap átélünk. A körforgás látszata mögött visszafordíthatatlan előrehaladás van. BIOGENEZIS – Egyetemes fejlődés, amelynek része a földi evolúció; a szemcsék, monádok /egységek/ egyetemes csoportosulási, szerveződési szándéka a magasabb rendű ÉLET irányába törekedve. BIOLÓGIAI ÉRTÉK – Megítélése különféle szempontból történhet. Gazdaságilag nagy pl. a B.-e annak az egyednek vagy populációnak (egyedcsoport), amely a kívánt tulajdonságokat hordozza és utódaira átörökíti. Evolutiv szempontból annak a nagyobb a B.-e, amely az EVOLÚCIÓ tengelyét képviseli, s meg van benne a további pszichés növekedés lehetősége. A SEJTes szerkezettől egy vonal vezet az emberig, amelyet az élőlények megfelelő sorozata képvisel. Ezek B.-e nagyobb, szemben az oldalágakkal, amelyek a tengelytől eltértek és PSZICHÉjük növekedése bizonyos szinten meg is rekedt. A legnagyobb B.-et az ember képviseli. BIOLÓGIAI TÖKÉLETESEDÉS – A biológiában ismeretes ez a fogalom, de jelentése nézőpont szerint változik. Egy vélemény szerint a környezetbe való illeszkedés (alkalmazkodás) legtökéletesebb megvalósulását a kérődző állatok szervezete mutatja. TC szerint az egyetemes EVOLÚCIÓnak határozott iránya, ennek megfelel ően „tengelye” van. Ezt kell figyelembe venni, ha a B szempontjából minősítünk egy egyedet, vagy csoportot. Értelmezése a következő: ha a psziché-növekedés megállapítható, akkor az egyed megfelel az egyetemes iránynak, s ha e növekedés lassulás nélkül folytatódhat,

8

akkor a tengelyben is van. Az oldalágaknál is van psziché-növekedés, de ez lassul, azzal arányban, ahogy távolodnak a tengelytől. BIOSZFÉRA – A Föld felszíni tájának az a burka, amely az élőlények környezetét alkotja (földfelszín, víz., talaj, barlang, levegő stb.). BIÓTA – TC. változatos vonatkozásokban használja; többnyire rokon csoportok jelölésére, az emberre is. Az élők valamely csoportja. A biológia a B. fogalommal jelöli az egy helyen (körzetben, környezetben) élő valamennyi lény együttesét, ide értve a növényeket is. BOJTOSÚSZÓSOK – (Brachiogenoidea, Crossopterigii), a halak osztályának egyik, ősi rendje, de ma is élnek képviselői. A DEVONban jelentek meg, számos fosszilis maradványuk került elő. Testüket erős, pikkelyezett páncélzat borítja. Vázukban még sok a porcos elem. Páros úszóiknak csontnyelük van, ez szintén pikkelyezett. Páros úszóhólyagjuk légköri légzésre is alkalmas és ezek – minden más haltól eltérően – a bélcsatorna alatt helyezkednek el. A rég kihaltnak vélt csoport élő tagját 1938-ban fedezték fel a Chalumna folyó torkolatánál, később az afrikai partoknál is előkerült. Maradványhalnak (Latimetria chalumnae) nevezték el. BORZOK – A menyétfélék (Mustelidae) egyik alcsaládjába tartoznak, a ragadozók rendjén belül. A magyarországi borz testhossza 70-80 cm. Éjjeli állat, ritkán kerül szem elé. A földben épít várat magának. Mindenevő. A CSALÁDba tartozik a menyét, a hermelin, a görény, a nyest stb. BUFFON G.L.L. – 1707-88. Francia természettudós. 36 kötetes munkájában foglalkozik az élővilág, az ásványvilág természetrajzával, továbbá a Föld keletkezésével és történetével. Az élőlények különféleségét földtörténeti okokkal magyarázza.

CEFALIZÁCIÓ – Az idegsejteknek a test szájnyílás felőli végébe tömörülése. Törzsfejlődési időtávra vonatkoztatható folyamat. Az agy tömegének és funkciójának növekedésével jár együtt. Ezzel pozitív korrelációban van a különféle szervezetek pszichikai fejlettsége. CELLULÓZ – A növények testének egyik – nagy részarányú – anyaga; a fa szárazanyagának pl. 50 % - a C. A sejtek falában található, ez adja a szilárd vázat. Összetételét tekintve poliszacharid (szénhidrát, összetett cukor). A legtöbb kémiai és ENZIMes hatásnak ellenáll, oldószerekben nem oldódik. Csak egyetlen enzim, az un. celluláz bontja, amelyet mikroorganizmusok szervezete tud előállítani. A C. legtisztább állapotú a gyapotban. CEREBRALIZÁCIÓS FILUM – A GERINCESEK törzse, amelyben az agyfejlődés az emberi felé indult a főemlősökön belül. A primitívebb gerinceseknek is

9

már viszonylag fejlett agyuk van, amely hosszú megelőző folyamat eredménye. Az agyfejlődés folyamata még-tovább követhető visszafelé a gerincesek alatti szintekben, amelynek feltárásán az összehasonlító anatómia és élettan dolgozik. A legprimitívebb agya a laposférgeknek van; a feji tájék már kialakult, ide gyülekeznek a bőridegfonadékok idegsejtjei, amelyek majd a test belsejébe süllyednek.

CETEK - (Cetaceae) Az EMLŐSÖK egyik rendje. Vízben élnek. Hasonlítanak a halakra, de csak a hirtelen pillantás számára. Elülső végtagjaik uszonyok, a hátulsók hiányoznak, de csökevényes formában meg vannak a bőr alatt. Többségük tengerben él. Itt találhatók a ma élő, legnagyobb állatok egyedei; a 30 m-nél hosszabbra is megnövő kékbálna súlya eléri a 130 tonnát. A narválok, a bálnák, a delfinek, a cetek stb. tartoznak ide. CITOPLAZMA – A sejt azon része, amely a sejtmagot foglalja magában. Feladata az anyagcserének és az ingerek rendezésének lebonyolítása, továbbá a sejtmozgások vezérlése. A munkamegosztás előnye miatt differenciálódott belőle a sejtmag az evolúció során. A prokarioták C.-ja egyszerű, az eukariotáké részletgazdagabb a belőle tovább differenciálódott un. sejt-szervecskék megléte által. E szervecskéket mitokondriumnak, plasztisznak, Golgi-apparátnak, cito-centrumnak, szfero- és lizoszomának stb. nevezik, melyeknek megvannak a saját feladataik a sejt működésében. A C. szerkezetének és működésének megismerését nagy lépésekkel vitték előre a biokémia hatékony analízisei és az elektronmikroszkóp használata.

CRO-MAGNONI EMBER – A 30-40 ezer évvel azelőtt élt európai ember. Neanthropus, vegyis a mai ember közvetlen elődje. Nevét a dél-franciaországi CroMagnon lelőhelyről kapta, ahol sok - köztük ép - csontmaradványára bukkantak a XIX. század második felében. E nevet rassz-megjelölésre is használják. Termete, koponya űrtartalma a modern emberének megfelelő és már van állcsúcsa, ami elődeinél még hiányzik. Franciaország más helyén is, továbbá az NDK-ban, Olaszországban, Csehszlovákiában is tártak még fel neanthropus maradványokat. CUENOT – Lucien C. francia paleontológus, T.C. szakmai társa. Az EVOLÚCIÓ híve. Fia, Claude C. foglalkozott T.C.-publikációkkal, amellyel P. Rezek Román nem volt egészen elégedett; különösen az utólag, emlékezetbő1 leirt T.C.-szövegek kaptak „Claude-izt". Mindketten személyes ismerősei voltak T.C.–nak. CUSANUS NICOLAUS (lásd: NICOLAUS)

CSALÁD – Az embernél, valamint a növénytermesztésben és az állattenyésztésben a genetikailag rokon egyedek kisebb-nagyobb csoportját jelenti. Mint

10

RENDSZERTANi kategória mást jelent; ez esetben is fennáll ugyan a rokonsági kapcsolat szerepe, de ez az evolútív évmilliókban van elnyújtóztatva. A TÖRZS OSZTÁLYokra, ez RENDekre, ez pedig CSALÁDokra oszlik. Az egyed fel ől nézve: az egyedek a FAJokhoz, a fajok nemekhez /nemzetségekhez/, ezek pedig a CSALÁDokhoz tartoznak. Ember által felállított rendszerezési kategóriák ezek, természetes alapokkal.

CSILLÓS VÉGLÉNYEK – Vízben élő, apró, egysejtű állatkák. Ázalékállatoknak is mondják őket, mivel tömegesen jelennek meg, pl. a széna vizes ázalékában. Testükön csillók vannak, fajonként jellemző formájúak és elrendeződésűek. Ezek a mozgást és a védekezést szolgálják. Testükön sejtszáj és ürítő alrés van, közöttük lüktet őemésztő üregecske. A vízhiányos időszakokat betokozódással vészelik át. Ismert képviselőjük a papucsállatka (Paramecium). CSISZOLATLAN KŐKORSZAK - (Paleolitikum) – Az őstörténelemnek az a szakasza, amelyben az ember ütéssel-pattintott kőszerszámokat használt. Minthogy pattintással is különféle, célszerű formájú /hegyes, éles, kalapácsszerű marokk ő/ eszközöket lehet létrehozni, nem formálták ezeket tovább csiszolással, hanem megelégedtek velük. Ez a kultúra K.e. tízezer táján ért véget. Kezdetét aligha határozhatjuk meg jelenleg még tízezer éves pontossággal is; mindenesetre több százezer, vagy több millió évvel ezelőtt kell keresnünk. Minden bizonnyal a legkorábbi, de hosszú időn keresztül használt „szerszámok” a természet álta1 elkészített és felkínált kavicsok, kődarabok, gallyak, liánok, fadarabok, csontok, tüskék stb. voltak, amelyeket útonútfélen megtaláltak és használat után el is dobtak. CSISZOLT KŐKOR - (Neolitikum) K.e. 1o.ooo-től fokozatosan kialakult és egyre divatosabbá vált a kőeszközök csiszolással való finomítása. Ennek használaticélszerűségi, de már esztétikai vonatkozásai is jócskán vannak. A K.e. IV. évezredtől a réz, majd a bronz, a II. évezredtől pedig a vas használata is kezd elterjedni. Primitív kőeszközöket használó népeket azonban még a XX. században is találtak, pl. ÚjGuineában. CSŐRÖSEMLŐSÖK – Furcsaságaik miatt az EMLŐSÖK egyik alosztályába sorolták őket. (Ornithodelphia). Kis eltéréssel a madarakéhoz hasonló kloákájuk van. Azaz, a végbél, a húgycső, s az ivarnyílás közös. Csőrszer ű állkapcsukat szaru fedi. Tojásokat raknak, az ezekből kikelt kicsinyeiket szoptatják. A kacsacsőrű emlős és a hangyász-sünök tartoznak ide; Ausztráliában és Új-Guineában élnek.

11

D ARWIN Charles - (1809-86) Angol természettudós. Nevéhez kötődött az EVOLÚCIÓ tanának megalkotása. Tudni kell azonban, hogy nem a „nulláról" indult az új látásmód kibontakoztatásában, hiszen már nagyapja komolyan foglalkozott a származástannal; bőségesen voltak más, neves előfutárai is. Ez azonban nem csökkenti érdemeit. 1831-ben öt évig tartó földkörüli útra indult hajón. Útközben a természetet, az élők tarka sokaságát figyelte. 1859-ben jelent meg fő műve: A fajok eredete. Megfogalmazta az élőlényekre vonatkozó új szemléletet: a fajok nem külön-külön teremttettek, hanem hosszú fejlődési sorok, rokonsági kapcsolatok kötik össze őket. Sok vitát kavart; szembekerült egyháziakkal, több tudós-kortársával. D. részletesen kifejtette nézeteit, de ezek nem mindegyike bizonyult maradandónak. Alapgondolata helytálló. Pezsdítőleg hatott a gondolkodásra. DENEVÉREK - (Chiroptera) Az EMLŐSÖK osztályának egyik RENDje. Egyetlen emlőscsoport, amelynek, tagjai a végtagjaikon feszülő hártyákkal repülni tudnak. Éjjeli állatok. Többségük ROVAROKkal táplálkozik, de vannak gyümölcsevők, sőt vérszopók is közöttük. A sarki területek kivételével mindenütt élnek. Némelyek ultrahangot képesek kibocsátani; ez gyors és biztonságos tájékozódást tesz lehetővé sötét ben is. A Nagydenevérek alrendje a trópusokon és szubtrópusokon él. Az indonéziai nagy-repülőkutya testhossza 40 cm, szárnyának fesztávolsága 150 cm. A magyarországi húsz faj a Kisdenevérek alrendjébe tartozik. DETERMINÁLTSÁG – Meghatározottság. Ha a jövőre vonatkoztatható, akkor előre-elrendeltséget is jelent. A világ bármely eseményét, más események következményeként tudjuk csak értelmezni. Az egyént nem mentesíti a külső meghatározottság, amennyiben magatartásáért felelősségre vonható. Ilyenkor önmaga az oka cselekedetének, s ez szabadságára is utal. Az embert nem lehet determináltság nélküli lényként értelmezni, de teljesen determináltnak sem. A modern fizikusok némelyike kísérletet tett arra, hogy a fizikai világban is kimutasson índeterminált mozzanatot. A. EINSTEIN véleménye erre az volt, hogy „az Isten nem kockajátékos". DEVON – A földtörténet azon kora, amely 400 millió évvel ezelőtt kezdődött és tartama 50 millió év. Ekkor indultak fejlődésnek a halakból a kétéltűek, más alsóbbrendű csoportokbó1 pedig a ROVAROK. DÉLKÖR – Meridián. A Föld felszínén és az éggömbön való tájékozódás végett fölvett két főkörféleség egyike. A megfigyelési hely zenitjén, nadírján és a pólusokon halad át. Hosszúsági körnek is nevezik (a másik főkör a szélességi kör). DIALEKTIKA – Az ókorban a párbeszédnek, a vitatkozásnak azt a formáját jelentette, amikor az ellenfél gondolatainak ellentmondásait igyekeztek földeríteni. A D. fogalom tartalma az újkorig vá1tozáson ment keresztül. Annak lehetőségét fogadták el, hogy ellentét, ellentmondás nemcsak a gondolkodásban, hanem a társadalomban, a természet világában is létezik. Ez a szemlélet a változásokkal járó folyamatok megfigyeléséből, továbbá a sokaság és a sokaság egysége problémáinak megfejtéséb ő1

12

nőtt ki. Valójában arról van szó, hogy az EVOLÚCIÓnak a köznapi szemlélet által is észrevehető jeleit a statikus szemlélet elemeinek forgatásával, csavargatásával igyekeztek értelmezni, az evolúció elméletének hiányában. Hasonlít ez a megoldás Kopernikuszéhoz, aki az egyébként helyes - mérési adatai segítségével a bolygók pályáit mindenáron körök segítségével akarta megmutatni, amiből aztán a körök kusza, nem követhető szövedéke jött ki. Az EVOLÚCIÓ elmélete egyszerűbben felel az e1őző korok dialektikus problémáira. DIFFERENCIÁLÓDÁS – Elkülönülés. Egyes élő egységeknek a többiektő1 való elkülönülése, amely alakilag és működésileg is megnyilvánul. D.-on mennek keresztül az embrió sejtjei, hogy létrehozzák a különféle szöveteket és szerveket. A D. egyben specializálódást is jelent valamely feladat elvégzésére. A különféle életterek meghódítása az élőlények feladata volt. A folyamat a fajok differenciálódásával ment végbe. Némelyek a földalatti, mások a vízi, ismét mások a felszíni stb. életmódhoz alkalmazkodtak, ami az egymáshoz képesti D.-t jelent, egyben az élettérre és életformára való SPECIALIZÁLÓDÁSt. DIMENZIÓ – Az alakzatok térbeli kiterjedtségét bemutató geometriai, számfogalom. A pont nulla-, a vonal egy-, a sík kettő-, a test három D.-jú. A tér D.-száma a tér egy pontjának jellemzéséhez megadott koordináták száma. Fizikai képletekben használatos szimbólum, amely jelzi, hogy egy maghatározott mértékrendszerben kifejezett mennyiség, milyen viszonyban van az alapegységgel. A D. tágabb, átvitt értelemben környezetet, hátteret, miliőt is jelenthet. DINOSAURUSOK – A Sárkánygyíkok RENDJe egy korábbi rendszerezés alapján. Újabban az ilyen leleteket a Saurichia és az Ornitischia rendbe sorolják. Az eddig ismert legnagyobb testű sárkánygyíkok tartoznak ide. A KARBONban, 300-350 millió évvel ezelőtt, indultak fejlődésnek a kétéltűekből. Virágkorukat a TRIÁSZban és a JURÁban élték, mintegy 130 millió éven keresztül. 70 millió évvel ezelőtt, a KRÉTA időszak végére hirtelen kipusztultak; ennek magyarázata még fejtörést okoz. A fűben szaladgáló gyíkocskák a ma is élő rokonaik. DIPLODOCUS – A Saurischia rendbe tartozó sárkánygyík. 120 millió éves, 25 m hosszú ép csontváza az Észak-amerikai felső-JURÁból került elő. DOLGOK BENSEJE – Pszichés BENSŐ, amelyet nem fölvágással, kinyitással közelítünk meg. Homológ a TC. által konstruált „RADIÁLIS" ENERGIÁVAL, de ennél tágabb, általánosabb értelmű. Vonatkozhat pl. az egységesülés strukturális elveire is. DOLGOK KÜLSEJE – A T.C. által használt „TANGENCIÁLIS ENERGIA” fogalom tágabb megfelelője. Kevésbé a dolgok felszínét jelenti, inkább mérhető jellegeik összességét.

13

DRIOPITEKUSZ - (Dryopithecus) – Ősmajom. 25-3o millió évvel ezelőtt élt, az emberi ág és az EMBERSZABÁSÚ MAJMOK ágának találkozása táján - ha az időben visszafelé megyünk, a miocén korszakban.

EFFEKTUS – Valamely folyamat kimenetele. Eredmény. Teljesítmény. A szerveződő világ egy-egy lépcsőfoka. EGYSEJTŰEK – Növényi és állati - többnyire mikroszkopikus méretű szervezetek, amelyek teste életük egész folyamán egyetlen sejtből áll. Több esetben nem lehet egyértelműen elkülöníteni növényi vagy állati hovatartozásukat. Minden vonatkozásban igen változatosak, népesek és mindenféle élőhelyen előfordulnak. Nagyságuk a néhány tized mikrométertől a több cm-es méretig terjed. Rövid élettartamuk, egyedszámuk gyors növekedésével jár; a BAKTÉRIUMOK képesek 2-4 percenként duplázódni. Felépítésük, működésük különbözik a többsejtűek sejtjétől, amennyiben valamennyi életfunkció végrehajtására egyetlen sejt van berendezkedve. Közéjük tartoznak a járványos megbetegedések okozói. Az állati egysejtűek fajszáma több mint húszezer. EINSTEIN, Albert – 1879-1955. Német, Nobel-díjas elméleti fizikus. 1933-tól haláláig /1955/ az USA-ban dolgozott. Jeles tagja annak a XX. század eleji fizikusgenerációnak, akik az un. modern fizikát alkották meg; tökéletesítvén a kikezdhetetlennek vélt klasszikus, newtoni fizikai rendszert. Nevét leginkább a speciális relativitás elmélete (1905), továbbá az általános relativitáselmélet (1916) kapcsán emlegetik. Munkássága által közelebb jutottunk a GRAVITÁCIÓ (tömegvonzás) és a tér megismeréséhez. Az atomok, az elemi részek, az elektromágneses sugárzások működéstörvényei a modern fizika látásmódjával írhatók le. ELÁGAZÁS – Fajon belüli egyedcsoportokat érintő változások eredménye, amely új FAJok kialakulásához vezethet. A FAJok genetikai stabilizá1ódásra törekszenek ugyan, de a kisebb-nagyobb, egy vagy több egyed-csoportot érintő változásokat mégsem tudják elkerülni. E változások tehát E.hoz vezetnek. A változások fokozatai: izolátum, dem, rassz, semispecies; de az új faj bármelyik fokozatról elindulhat. Az ilyen változás a GÉNeket érinti, amelyek ugyanis a szervezet működését vezérlő kódrendszert alkotják; visszafordíthatatlan folyamat. Ha kicsi változás állandósul, a fokozatok valamelyikének megfelel ő csoport jelenik meg a fajon belül, hordozva a maga eltérő jegyeit. Ha pedig a változás nem áll meg, az eltér ő jegyek halmozódása új faj kialakulásához vezet. Az ilyen folyamat mindig hosszú időt vesz igénybe, mert többnyire apró lépésekben történik. Az E. száma így nyilván a fajok számát követi. A kihalt fajok száma sokszorosa a ma ismert, élő, kb. 2 millió fajnak. Ezért az E. amellett, hogy a természet evolutiv kibontakozásának szabadságát mutatja, halálos kockázat is. Ugyanez áll az emberi szellem, gondolkodás sokféle megvalósulási formájára is.

14

ELEKTRON – Elemi részecske, az atom burkának alkotója. Az elektromosság (áram) szállító közege. 1897-ben fedezte fel J. J. Thomson. Ezzel ismertek meg el őször az atomnál kisebb létegységet. A kémiai átalakulások az elektronhéj átrendeződése révén mennek végbe. Körülményeink között többnyire az ATOMokban fordulnak elő, azok alkotóiként; szabad állapotban is vannak azonban pl. a villámban, az ionoszférában, a csillagok belsejében, de a televízió képcsövében, az elektronmikroszkópban stb. is. Hullámtermészetét másodiknak mutatták ki a fény után. Tömege az atommagéhoz képest kicsi; a proton tömegének 1/2000-rede. ELEM – Általánosságban valaminek valamely része, összetevője. Kémiailag: az azonos rendszámú atomokból álló anyag; több mint száz elemet ismerünk, az un. periódusos táblázatban rendszerezték őket a vegyjelük feltüntetésével. Minden E. különbözik a többitől, amelynek magyarázata az atomszerkezetük eltérő jellege. Kémiai úton nem bonthatók tovább. ELEMEK AFFINITÁSA – Az atomok egymáshoz kapcsolódási, vegyülési hajlama. A molekula két, vagy több atomot tartalmaz, amelyek lehetnek azonosak, vagy eltérőek. A levegőben levő hidrogén és oxigén pl. két, azonos atomból ál1ó MOLEKULA formájában van jelen; a vízmolekula két hidrogén és egy oxigén atomból áll. A különféle atomokból álló anyagokat vegyületeknek nevezzük. A kis affinitású elemek tiszta állapotban is előfordulnak a természetben (arany, nemes gázok), a nagy affinitásúak csak vegyületeikben. A körülmények (nyomás, hőmérséklet, katalizátorok jelenléte stb.) fontos szerepet játszanak a vegyülési hajlam aktualizálásában. A száz elem kombinálódási lehetősége igen nagyszámú, ennek megfelelően igen sokféle vegyület is van. A szervesanyagok felépítésében főképpen a szén, a hidrogén, az oxigén és a nitrogén atomjai vesznek részt - az atomok gyakoriságát tekintve. Az affinitás nem csak az elemek atomjaira jellemző, hanem az elemi részekre, a molekulákra, a sejtekre, a szervezetekre, így magára az emberi egyedekre is. Ennek miértjére adott válasznál nem hagyható figyelmen kívül a TC. által hangsúlyozott PSZICHÉs állapot. ÉLET – ahogyan T.C. közeledik hozzá. Nem ért egyet a dualista szemlélettel, amely külön-külön szubsztanciának (a létezőre vonatkozó lényegi állag) tartotta az anyagot és a szellemet, a testet és a lelket, amelyek egyfel ől egymással ötvözhet ők, másfelől szétválaszthatók úgy, hogy külön-külön is tudnak létezni. Ezt az ősi gondolkodásmódot a tapasztalati tudás kérdőjelezte meg, amelynek T.C. sem volt hiányában. Az evolútiv szemléletben a határ teljesen elmosódik az élő és az élettelen között; nem azért, mert még kevés hozzá az ismeret, hanem mert nem is lehet határt megjelölni. Az evolúció olyan folyamat, amelyben csak az élet növekedését tudjuk megállapítani, keletkezését nem; nincs szükség arra, hogy közben valamikor keletkezzék. Totális szervezettségét Krisztusban éri el, amely a beteljesedése. Ezen új szemléletet a tapasztalati ismeretek szintézise hozta létre. Valamennyi evolútiv szervezettségű monádnak – a fejlettség bármely szintjébe is tartozzék - nemcsak anyagi valósága, de pszichés állapota is van. Az É. növekedése abban áll, hogy a monádok olyan strukturális kapcsolatba kerülnek egymással, amikor PSZICHÉJÜK /működésük/ egységesül.

15

ÉLETÉRT FOLYÓ HARC – Mindenekelőtt el kell kerülnünk, hogy a magunk (emberi) törtetését, harcmodorát a többi élőlényeknek is tulajdonítsuk. Az ember ugyanis ismeri a mások ellen való harcot, a többi élőlény csak a magáért való küzdelmet ismeri. A kettő között nagy különbség van. Minden élőlénynek erős belső késztetése van az élet irányában. Az öngyilkosság képességét és gyakorlatát szerették volna az állatoknál is kimutatni, mindhiába. Az élniakarás egyedi és faji szinten valósul meg. Egyedi szinten: táplá1kozás, a szervezet épségének, biztonságának védelme; FAJi szinten: új, friss életlendületű utódok létrehozása. A gyom megölheti a kultúrnövényt, de nem azért, mert haragszik rá, hanem mert önmaga élni akar. Az oroszlán megöli és megeszi az antilopot, de nem azért, mert szálka a szemében, hanem, mert ő maga élni akar és cselekedeteit faji törvényei szerint hajtja végre. Hosszú és bonyolult tápláléklánc alakult ki az él ők világában. Ugyanazon faj egyedei nem ölik meg egymást, de szó sincs arról, hogy békésen, egymásra való tekintettel fogyasztják el a közösen megtalált táplálékot. Egymás ellenében küzdenek érte, amely a gyomor megtöltéséig, vagy az eledel elfogyásáig tart. A közösen föllelt táplálékot előnyben fogyasztja a legrangosabb, a legerősebb, vagy a legügyesebb, esetleg a legszerencsésebb. A rang és a testi erő dominál. Mi /emberek/ ismerjük az élet ellen való harcot is, de valamennyi többi élőlény csak az életéért való küzdelmet ismeri és éli. ÉLET FÁJA – Az a fához hasonló megjelenésű rajz, amellyel az élőcsoportok időben kiterített rokoni kapcsolatát, származását, fejlettségi szintjét szokták ábrázolni. Az ágak egy-egy élőcsoportot jelentenek. Az elsőként megrajzolt életfák ágai - az id őben visszafelé haladva- végül is egyetlen törzsben futottak össze. Újabban fölmerült az a nézet is, hogy helyénvalóbb egynél több életfa törzset elgondolni, amelynek képe inkább „életerdő". Ez pedig azt jelenti, hogy az élővilág FAJai nem egy, hanem több törzsből származtathatók. ÉLET FOLYTONOSSÁGA – Az ember az alacsonyabb rendű állatokból nőtt ki, ezek a még alacsonyabb rendűekből – és így mehetünk visszafelé a szinteken és a sorozatokon, amíg már a sejteket, SEJTszerűeket találjuk. Ám ezek sem az élet legalsó zónájának tagjai, hanem megelőző szerveződés termékei. Múltjuk a nagymolekulákban, ezeké az egyszerűbb molekulákban, majd az atomokban gyökerezik, de utóbbiak is a még-elemibb egységek szerveződésének a megvalósulásai. E hatalmas sorozatban szakadást észrevenni, nem csak hogy nem tudunk, de az EVOLÚCIÓ törvényei értelmében nem is lehet. ÉLET SZEMCSÉJE – Az az ősi, vagy legegyszerűbb molekulacsoportosulás, amelyet a hagyományos szemlélet szerint is élőnek nevezünk. ÉLET SZFÉRÁJA – Az élők környezete, amely fölfogható szűkebb és tágabb értelemben is. A földgolyót körülvevő azon sáv, ahol az élők működnek. Tágabb értelemben a Kozmosz egésze az É.

16

ÉLŐÁG KEZDETE – Radiációs pont. Két faj, vagy más rendszertani csoport találkozása - az időben visszafelé haladva. Kimutathatóságát, bizonyíthatóságát sokáig az evolutiv szemlélet gyengéjének vélték és az ellenfelek ezt kellőképpen meg is lovagolták. Nehéz volt ugyanis felmutatni az összekötő „láncszem" kövületét és nehéz is marad. Azt várni értelmetlen, hogy a FILOGENETIKAi találkozást egyetlen egyeden lehet kimutatni. Az É. kezdete is elnyújtózkodó, sok egyeden, nemzedékeken, apró lépésekben megvalósuló folyamat. Arra sem számíthatunk, hogy nagyszámú kövület kerül a szemünk elé. ÉLŐ PROTOPLAZMA – Élő anyag. Bonyolult szervezettségű molekularendszer. Mikrszkopikus méretű, környezetétől határfelülettel elválasztott, un. sejt alakban létezik. Építőanyagai: széntartalmú vegyületek, sók és víz. Az élet minden alapvető jelenségét mutatja. Legősibb formáját ma a baktériumok és a kékmoszatok képviselik; ezek állománya még nem differenciálódott sejtmagra és citoplazmára (prokarioták). Fejlettebb formák az eukarioták, amelyekben már sejtmag van. Utóbbi fajta sejtek közösségéből állnak a többsejtű, magasabb rendű szervezetek (az ember is), ahol a szervek is megjelennek a szervezeten belül, amelyek a munkamegosztás elve alapján differenciá1ódott, specializált sejtcsoportok. ÉL Ő TÖRZSEK – A zoológusok a rendszertant a ma élő állatok

csoportosításából építették meg. Ezeket 24 törzsbe sorolták (pl. gerincesek törzse, ízeltlábúak törzse stb.). Több kövü1t maradvány azonban ezek egyikébe sem illik. Tudjuk, hogy sok állatcsoport teljesen kihalt, ám hogy hány törzsnek jutott ez a sors, annak megállapításához még nincs elegendő ismeretanyag. A kövületek begyűjtése azonban nem csak a szakemberek buzgóságán múlik. A maradványok megőrződéséhez több természeti tényező kedvező együttléte szükséges, amire a természet egyáltalán nem törekedett. ELSŐ ÉLŐK – A bibliai Genezis könyve és más teremtéstörténetek szerint az élők kész állapotban teremttettek meg. Az EVOLÚCIÓ fölismerése a formák egymásból való kialakulását mutatja, s ezen az sem változtat, ha egy őstörzs helyett többet feltételezünk. 500 millió évvel ezelőtt még nem éltek szárazföldi állatok, még gerincesek sem, csak egysejtűek és primitív többsejtűek nyüzsögtek a vizekben. 1-2 milliárd évvel ezelőtt még többsejtűek sem léteztek, csak egysejtűek. Ám ezek sem az első él ők voltak, hanem már többszáz-millió éves megelőző fejlődési szakasz eredményei. Az evolúció törvényei magukban hordják a magyarázatot, hogy E.-et sem a Földön, sem máshol a világegyetemben nem lehet megjelölni. Amit hagyományosan életteleneknek és él őknek mondunk, azok között az evolúcióban nincsen határ /lásd TC. Az emberi jelenség c. könyve második rész 1 fejezet/1 szakaszát/. ELSŐ SEJTEK – A sejtforma kialakulása a különféle molekulák élet-növekedés irányába való csoportosulásának, szerveződésének olyan sikeres megvalósulása, amelyr ől az EVOLÚCIÓ ma sem akar lemondani. Olyan rendszer, amely már minden életjelenséget mutat. Egyetlen SEJTből áll a mikroszkopikus méretű lények nagy sokasága, és ugyancsak ilyen apró és ugyanezen elven működő sejtek sokaságából áll a

17

legnagyobb testű, többsejtű szervezetek teste is. A sejt olyan a magasabb rendű élet világában, mint az atom a kémiai-fizikai szemmel nézett világban: építőkövek. Az E. megjelenése nem hirtelen történt, hanem fokozatosan, a molekulák tapogatózókísérletező, hosszas szerveződésének eredményeként. Kialakulásukat a hárommilliárd évvel ezelőtti időkre datálják. EMBERELŐTTIEK – Az emberi irányba tartó azon élőcsoportok, amelyek még nem érték el az emberi szintet. Azokat az E.-ket amelyek már csakis az emberi irányba haladtak, mintegy 6-800000 generáció időtávlatán kiterítve tanulmányozzák a kutatók, leletek alapján. 25-30 millió évvel ezelőtt jelenik meg az ember és az EMBERSZABÁSÚ majmok közös őse. Ettől kezdve - jelenünk felé fordulva ismét - nemcsak a majmok ága, de az emberi ág is további fejlődési ágakra bomlott. Az emberi ágazat hajtásai a kb. 25 millió évvel ezelőtti időtől felénk haladva: a Ramapithecus, az Australopithecus, a Homo habilis, a Homo erectus, a Homo neanderthalensis és a Homo sapiens, utóbbi névvel már magunkat illetjük. E sor, mint minden más élősor is, csak elágazásaiban értelmezhet ő. EMBERFÉLÉK – Kihalt embercsoportok, az emberi vonal kihalt elődei, vagy kihalt oldalágai. EMBERI FAJ – A Földön ma élő valamennyi ember egyetlen FAJt alkot. A rasszok, vagy a kisebb csoportkategóriák között semmiféle olyan különbség nincs, amely bármelyiket is a másik fölé emelhetné fejlettség, rendűség, szempontjából. EMBERI FILOGENEZIS – A törzsfejlődés ember felé tartó ága, ill. az ember törzsfejlődése. Egyenes vonallal ez sem ábrázolható, csak ágakat hajtó vonallal. A már gondolkodó emberi front is hajtott oldalágakat, amelyek azonban kihaltak. EMBER-KRITIKUS PONT – Az ember 2-3 millió évvel ezelőtt jelent meg a Földön. Ennek mikéntje az EVOLÚCIÓ egyetemes szabályai szerint írhatók le és értelmezhetők. Bizonyos, hogy a négymilliárd éves folyamathoz képest ez ugrásszer ű lépésnek látszik - és az is, de csak a hozzá vezető előkészít ő folyamattal együtt értelmezve. Ha viszont egyedi életünk tartamához viszonyítjuk, akkor a kiemelkedés ideje igen hosszú; év-milliókban, év-tízmilliókban, adható meg. A kiemelkedés mindenegyes eseményének azonban nem maradt meg a kövületi nyoma. Az éppen hogy már emberi lények szerszámokat és egyéb kultúr-nyomokat sem hagytak maguk után. Ezek a problémák ugyan megnehezítik az E. részletes feltárását, de nem gyengítik az állatvilágból származásunk tényét. Azt az évezredet megjelölni, amelyben az állat emberré vált, nem kisebb vállalkozás, mint megjelölni azt a percet, amelyben a gyermek felnőtté válik. EMBERSZABÁSÚ MAJMOK (Pongidae) – Az emberhez rendszertanilag legközelebb álló majmok csoportja. Néhány nemzetségbe sorolták őket. A Gigantopithecus kihalt, az Orángután, a Gorilla a Csimpánz ma is élnek.

18

EMBER TRANSZCENDENCIÁJA – TERMÉSZETFELETTI jellege; a természetfelettihez való vonzódása, azzal való kapcsolata, amely alkatának lényegi jegye. Ennek megnyilvánulása egyetemes, történelmi hosszúságban és földrajzi szélességben egyaránt. Ilyen erőteljesen ezt az élővilág egyetlen más tagja sem mutatja. EMBRIOGENEZIS – Magzati fejlődés, az ontogenezis kezdeti szakasza. Folyamatát a tudomány már ez ideig is nagy részletességgel tárta fel. EMLŐSÖK (Mammalia) – Az élők legfejlettebb OSZTÁLYa; a GERINCESEK TÖRZSén belül. Testüket szőr borítja, elevenszülők, tejmirigyük van. Módosult hámképződményük a köröm, karom, csülök, pata és a szarv. Metsző-, szem-, és zápfoguk van. Némelyek téli álmot alszanak. A földön mindenütt elterjedtek, egyesek vízben élnek. Testnagyságuk igen változó /a legkisebb emlős a kisded cickány (Suncus etruscus), 2 gramm, a legnagyobb az óriásbálna (Balaenoptera musculus), 130 tonna/; a jelenleg élő és a valaha élt - legnagyobb testű állatok közéjük tartoznak. Növényevők, ragadozók, rovarevők és mindenevők egyaránt vannak köztük. E csoportba tartozik az ember is. EMLŐSÖK RÉTEGE – Az az üledékes-, vagy kőzetréteg, amelyben már emlősök kövületei is megtalálhatók. Az egyes RÉTEGEK megfelelnek a geológiai koroknak, bennük az időszakokra jellemző élőmaradványok találhatók. A rétegek felépítése és szerkezete többnyire földtanilag is különbözik egymástól. ENDOMORFIZMUS – Morfológiával, azaz alak-, ill. alkattani vizsgálódásokkal kapcsolatos fogalom. Jelentheti a kőzetek külső nyomásra történő szerkezeti átrendeződését, de jelenthet az emberi alkattal kapcsolatos megjelöléseket is. ENERGIA – Munkavégző képesség, ill. ennek mértéke. Einstein óta ismeretes, hogy bármely m tömegű testhez mc2 nagyságú energia tartozik, vagyis a tömeg arányos az energiával. Az élő szervezetek a tápanyagokból, valamint a napfényből veszik az energiát működésükhöz. Gépeinket elégethető anyagokkal kell ellátni, de fölhasználhatók a természet különféle erői is. A lelki energiához lelki táplálékra van szükség. ENERGIÁK RADIÁLIS ELŐREHALADÁSA – A psziché, tudat növekedése. ENTRÓPIA – Termodinamikai állapotfüggvény, amely a rendszer molekuláris rendezetlenségére vonatkozik. Rendszernek tekinthetünk egy konzervdobozt, egy házat, egy rakétát, egy élőszervezetet, de - amennyiben értelmezhető - a világegyetemet is. Számértékét a hőmennyiség (Q) és a hőmérséklet (T) hányadosával (S) adják meg. Ha S = 0, ez azt jelenti, hogy a rendszerbeli történések számának lehet ősége változatlan, változatlan az E.-ja is. Ha S nagyobb, mint 0, akkor csökken a történések számának lehetősége, vagyis nő az E. A termodinamika második főtétele értelmében zárt rendszerek E.-ja nem csökkenhet. Ebből született az un. hőhalál elmélet, amely kétségtelenül nem igazolható. Eszerint ugyanis, ha a világmindenség E.-ja eléri a

19

maximumot, semmiféle történés nem mehet végbe benne többé, elnyugszik a hő és energia kiegyenlítettségének halott állapotában. Az E. fogalmát R.Clausius (1822-88) német fizikus vezette be 1865-ben. ENZIMEK – Fermentek, bio-katalizátorok. FEHÉRJE típusú anyagok, amelyek a különféle kémiai reakciók lezajlását gyorsítják. A szervezet valamennyi folyamata kapcsolatos velük. Maguk nem végleges reakciópartnerek. Specifikusak, vagyis a különféle E.-k csak bizonyos anyagokra tudnak hatni. Igen sokféle E. van. Elnevezésük többnyire annak az anyagnak a nevéből származik, amelyekre hatnak. (Pl. amilum -amiláz, a keményítő és annak bontó enzimje). EOCÉN – A 65 millió évvel ezelőtt kezdődő, 25 millió év időtartamú földtörténeti kor. Ekkor történt az emlősök radiációja, ágakra bomlása. A nagy Foraminiferák is e kor jellemző maradványai. ERSZÉNYESEK – Az EMLŐSÖK OSZTÁLYába tartozó állatok, de alosztályba sorolták őket, mert nagy eltérést mutatnak. Méhlepényük nincs, ezért kicsinyeiket igen fejletlenül, aprócska méretekkel hozzák a világra. Ezek az erszénybe másznak, ahová tejmirigyek nyílnak. Az erszény a has alján levő bőrzsák, amelyet csontvázelem támaszt alá. Némely fajnál nincs erszény sem, ilyenkor az anya a hátán hordja a kicsinyeket. Rovarevők, húsevők, növényevők. Ausztráliában és Amerikában élnek. (Kenguru, koala, stb.). ÉRTELEM FILETIKUS GYÖKEREI – A gondolkodás, az emlékezés, a beszéd, a veszély-felismerő képesség, a szerszámhasználat, a tanulás stb. az értelemmel kapcsolatos megnyilvánulások, de mégsem csak az ember sajátjai. Alacsonyabb szinten, primitívebb formában megvannak az állatvilágban is. Az emberi tudatot az evolutiv PSZICHÉ növekedés sorozatának végén találjuk meg. ÉRZÉKI TAPASZTALAT – Tudásunk növelésének egyik módja; az információk érzékszerveinkkel /szem, fül, kéz stb./ való megszerzése. ETNIKAI CSOPORTOK - Azon emberek csoportjai, amelyeket a küllemi megjelenés, a nyelv- és a kultúra sajátosságai kapcsolnak össze. Az E. hosszabb időtávon nehezen értelmezhetők a keveredések miatt. EVOLÚCIÓ – Egyetemes fejlődés, amelyet T.C. az egész Kozmoszra vonatkoztat. Iránnyal bíró, visszafordíthatatlan folyamat, a szétszórtság felől az egység irányába tart. Végpontja Jézus Krisztus, miáltal ő kozmikus személyiségnek is mutatkozik. Megvalósulása szemléletünkhöz, életritmusunkhoz képest igen lassú, fokozatos szerveződése a korpuszkuláknak. A szervezettség egyre bonyolultabbá válik, és rendezettséget mutat; miközben a PSZICHÉ nő. Az ember megjelenése nem a végállomás, benne és általa tovább halad az E. Az E.-ban a divergencia és a KONVERGENCIA dinamizmusa feszül. Mint meglátás és szemléletmód a fölgyülemlett

20

tapasztalatok következménye. Ez új világképet formáló meglátása XIX. században bontakozott ki. Sok ókori és középkori látásmód feladását kívánja meg. EVOLÚCIÓS HATÁRVONAL – Az az elméleti vonal, amellyel két fejlődési szintet elválaszthatunk. Csakis képzeletbeli és semmiképpen sem éles határvonalról van szó. A világmindenség létállapota ugyan folytonos, mégis darabosan, egységek formájában jelennek meg előttünk a dolgok, amit érzékelő és felfogóképességünk jellege magyaráz. Az események, folyamatok is ugyanilyen formában, kvantumosan mutatkoznak. Az elektromágneses hullámok is kvantumosak. Úgy tűnik, mintha a természet eseményei, jelenségei „ugrálások” formájában történnének. Az ugrásoknak azonban mindig vannak előkészítő folyamataik. Jó példa erre a kismadár kikelése a tojásból. A kikelés viszonylag rövid, energikus, látványos folyamat; ám az ezt megelőző költési szakaszban a tojás olyannak mutatkozik, mintha misem történne vele. Pedig már tudjuk, hogy ott nagyon fontos folyamat zajlik, amit a tojáshéj eltakar a szemünk elől. A földrengésnek, a tűzhányókitörésnek is van felvezető, előkészítő szakasza, ugyanígy az EVOLÚCIÓ minden lépésének is. Ha az előkészítő szakaszokat is ugyanolyan figyelemmel tudnánk kísérni, mint a kipattanásokat, folytonosság-érzékünk sokkal kisebb hullámokkal lüktetne. A KVANTUMos mozgástörvény a társadalomra is vonatkozik. Az erők feszülésének is, de a MOLEKULÁK szerveződő fejlődésének is vannak küszöbértékei.

FABRE, JULES HENRI – 1823-1915. Türelmes, igen alapos természetmegfigyelő, kísérletező. Jelentős megfigyeléseket tett a rovarok életéről. Egyedülálló munkái sok, rovarokkal kapcsolatos tévhitet oszlattak el. DARWINnal is kapcsolatban állt; közösen megtervezett kísérleteik is voltak. Munkáiból magyarul is jelentettek meg; a francia tudóst a gondolkodók úttörői között emlegetik. FAJ – Species. RENDSZERTANi fogalom. Az olyan, hasonló egyedek összessége, amelyek génjei egymással kicserélődhetnek a szaporodásukban. Az él ők fajokba sorolásakor korábban az alaktani bélyegekre, újabban a genetikai jellegekre helyezik a hangsúlyt. A kettő persze összefüggésben van egymással. Az él őket az egyedekben látjuk a szemünk előtt, valójában ezek tartoznak a FAJ kategóriájába. A F. egyedekben való megjelenése azért nem egyértelmű, mert minden F.-ban akad többkevesebb egyed, amelyek „kilógnak” a sorból. Ezeket alfajoknak, fajtáknak, vagy változatoknak nevezik a taxonómusok. Nem lehet megmondani, hogy a sok eltérő kinézetű kutyafajták közül melyik képviseli leginkább a kutyafajt; egyen-rangon tartoznak bele mindaddig, amíg a fajra jellemző bélyegek illenek rájuk. Így ez a faj csakis a fajtái egyedeiben létezik számunkra. A fajok lassú, evolutiv elágazása mindig is a változatok megjelenésével kezdődött.

21

FAJOK SZÉTTERJEDÉSE – Egyazon faj egyedeinek földrajzi elterjedése. A szaporodás által a fajok minden lehetséges életteret igyekeznek meghódítani és betölteni. Ennek határt szabhatnak más fajok, továbbá kedvezőtlen éghajlati és földrajzi adottságok. FEHÉRJÉK – (lásd: AMINÓSAVAK) FEJLŐDÉSI ROKONSÁG – A küllem, a magatartás, az életmód, a pszichikai képesség stb. hasonlósága többnyire elárulja az egyes csoportok rokonságát. Ez azt jelenti, hogy a múltban közös ősük volt, F.-ban állnak, pl.: hüllők és a madarak, az ember és az emberszabású majmok. FEJLŐDÉS TENGELYE – Az evolúciónak célja van, így iránya is. Ha elfogadjuk, hogy az ember az EVOLÚCIÓ eddigi legmagasabb rendű lénye és hogy benne folytatódik a sok évszáz-milliós folyamat, akkor nyilván hozzá igyekszünk meghúzni egy vonalat az élővilágon keresztül, a földi ÉLET bontakozásában. Ez az elméleti vonal a F. Az egész úgy néz ki, mint egy fa, amelynek vannak oldalágai és van egy vezérhajtása. Egy élő fa oldalágai nem hiábavalóak, az EVOLÚCIÓ oldalágai sem. Úgy tűnik, mintha a fajok sokasága mind-mind más úton, más irányba haladva igyekezne célhoz érni. Ám sok vonatkozásban fölismerhető az is, hogy a F.-től eltávolodott csoportok mindent elkövetnek, hogy a tengely értékeit megvalósítsák /pl. rovarállamok/. FÖLFELÉ TARTÓ FEJLŐDÉS – Nem valamiféle térbeli irány értendő alatta, hanem a PSZICHÉ gyarapodással mérhető magasabb rendűvé válás. FÉLMAJMOK – Alrend a főemlősök körében. A két térítőkör közötti területen élnek. Az emberszabású majmoknál jóval fejlettebbek és kisebbek. Fákon élnek. A tupaidák, a lemurok, a makik és a lórik tartoznak ide. FELSŐBBRENDŰ – T.C.-nál a rendűség mértéke a PSZICHÉ, a szellemi tartalom. Ezzel pozitív korrelációban van a testi, főként az idegi struktúra. Némelyek a szervezet specializáltságával, adaptációs fokával válik megközelíteni a rend űség kérdését. Ők azonban az ember kihagyásával mérlegelik ezt a dolgot; ez a hiba pedig nem bocsátható meg, ha az élővilág egészéről beszélünk. FENOTIPUS – az egyedről, egyedcsoportról, vagy a fajról a küllemi, alkati bélyegek alapján összeállított kép. FÉNYÉV – Az a távolság, amelyet a fény egy év alatt befut, ismerve róla, hogy egy másodperc alatt háromszázezer km-t tesz meg. FÉRGEK – Nem RENDSZERTANi, inkább a köznapi életnek egy állatcsoportra vonatkozó fogalma. Vagy hét állattörzset neveznek egyaránt férgeknek. Mindenféle nedves környezetben előfordulnak, sok közöttük az élősködő. Megnyúlt testű, láb nélküli,

22

ősi bélyegeket viselő állatok. Nagyságuk a mikroszkopikus mérettől a több méteresig terjed. FILETIKUS SZÁRMAZÁSI PONTOK – Azok az élőformák, amelyekben a rokon csoportok összefutnak, ha az időben visszafelé követjük őket. E pontok valójában hosszabb időszakra elnyúló generáció-sorok. Nem bizonyított, hogy valamennyi állattörzs egyetlen ősi törzsből ered. FILOGENEZIS – Törzsfejlődés. Az élőlények időbeni láncolata. FILUM – Törzs. Rendszertani kategória. Az állatok rendszerében e fölött már csak a törzscsoport, majd az állat-ország van. Egy törzsbe tartozik, pl. valamennyi gerinces állat. FINALIZMUS – Az események, jelenségek célra irányulását valló felfogás. FÖLD PÓLUSA – A föld azon két ellentétes pontja, ahol a képzeletbeli forgástengely döfi a felszínt. Itt futnak egy pontba a hosszúsági körök, és itt zsugorodnak ponttá a szélességi körök. A mágneses pólusok iránya változik a forgástengely irányához képest. FŐEMLŐSÖK – A félmajmok, a majmok, és az ember tartozik ide. Valamennyi talpon járó, végtagjaik ötujjúak, az ujjak végén körmök vannak. Szemgödrük el őre néz. Emlőik mell-állásúak, ritkán hasi, vagy ágyéki. Egy utódot hoznak a világra. Fejlődésileg a FÉLMAJMOK a rovarevők felé mutatnak kapcsolatot. A majmok a félmajmokhoz képest sokkal fejlettebbek.

GALAKTIKA – (Galaxis). Egybetartozó csillagok rendszere. Ha a G.-t nagybetűvel írjuk, akkor azt a csillagrendszert jelenti, amelyben mi élünk, ennek másik neve: Tejútrendszer. Galaktikánk nem az egyedüli a világegyetemben, sok milliárd társa van. A szomszédos G.-kat több százezer FÉNYÉV választja el. A mienken kívülieket extra-galaxisoknak nevezzük. Hold nélküli, tiszta éjszakán, a sötét égbolton szabad szemmel is látható az Androméda nevű, 2.3 millió fényév távolságban levő extra-galaxis. Tejútrendszerünk átmérője 150 ezer fényév. Egy-egy galaxis sok milliárd csillagot tartalmaz. A Nap a Tejútrendszer egyik, közepes nagyságú csillaga. GALILEI Galileo - 1564-l642. Olasz fizikus, csillagász, matematikus. Az újkori fizika egyik megalapozója. Az ókori spekulatív fizika helyett a kísérletes megfigyeléseket választotta. Az elsők között vizsgálta az égboltot az új műszerrel, az akkortájt felfedezett távcsővel. Megfigyelései Kopernikusz tanát igazolták. Nézetei miatt szembekerült az egyházzal, s ez kellemetlenségként kísérte haláláig.

23

GÉN – Az átörökítő biológiai kódrendszer olyan egysége, amely egy-egy bizonyos tulajdonság kifejlődését irányítja az ONTOGENEZIS folyamán. A géneket a kromoszóma tartalmazza. Ez a dezoxiribonukleinsav /DNS/ kettős szálából áll, amely spirálisan van fölcsavarodva. A polinukleotida láncon különféle variációs sorrendben sorakoznak az adenin, citozin, guanin és a timin nevű bázisok. Ezekből egy-egy funkcionálisan összetartozó szakasz a G. Egy láncon több százezer ilyen sorakozik. A kromoszómaszál kinyújtva a sejt étmérőjének többszáz-szorosát éri el. Amennyiben egy vagy több G. megváltozik a sorban, megváltozik az átörökítő kódrendszer, így öröklődő változás jön létre az új egyedben. GENEALÓGI – Származástan. Nemzedékek leszármazási sorrendje. Családfa. GENETIKA – A szülői tulajdonságok utódokban való megjelenésével, vagyis az ÁTÖRÖKLÉSsel foglalkozó tudomány. Az átöröklés tényét formálisan ismerték és a XIX. században megfogalmazták, de a magyarázatát még nem tudták. A G.-i kutatások a XX. század elejétől fokozatosan bontakoztak. Molekuláris szintig hatolva kutatták fel az ivarsejtek kromoszómáinak összetételét és szerkezetét. GENETIKUS KAPCSOLAT – Rokoni kapcsolat. Vérszerinti kapcsolatnak is mondják, de ez pontatlan fogalmazás. G.-ban vannak egymással azok az egyedek, amelyek kisebb-nagyobb arányú azonos GÉNkészletet, emiatt hasonló tulajdonságokat is hordoznak; ez közös ősre utal. Az egyik szülő a génkészletének felét adja át utódjának, a másik felét az utód a másik szülőtől kapja. Amint távolodik generációkon keresztül utódaitól egy megnevezett ős, úgy csökken kromoszómakészletének hányada az utódokban. GENOTÍPUS – Az ivarsejti KROMOSZÓMÁKban foglalt biológiai kódrendszer (gének) összessége, jellege, minősége, amely meghatározza a fenotípust, vagyis a kifejlődő egyed tulajdonságait. A környezeti tényezőkkel együtt értelmezhető. GEOBIOLÓGIA – A szárazföldnek, mint másodlagos élettérnek a leírása; tekintve, hogy korábban az élőlények csakis a vizekben éltek. Összefonódik a PALEONTOLÓGIÁval. Az egykori vízi szervezetek megőrződött kövületeinek egy része a szárazföldi rétegekben találhatók, többnyire ezek kerülnek szem elé. GEOCENTRIKUS VILÁGKÉP – Azt vallja, hogy a Föld áll a világ középpontjában és körülötte kering a Nap és a többi égitest. Még ma is így tudnánk, ha elődeink nem hagyták volna ránk felhalmozottan megfigyeléseik, kutatásaik, kísérleteik eredményeit. Az első önálló tapasztalatunk ugyanis - amelyet néhány perc alatt megszerezhetünk - azonnal a G. melletti állásfoglalásra késztet bennünket. E tapasztalat oly „kézenfekvő”, hogy először észre sem lehet venni az „aprócska” hibáit. Id ővel e hibácskákra mégis felfigyeltek és miközben ezek magyarázatát keresték nemzedékr ől nemzedékre terjedő munkával, lassan-lassan kiderült, hogy hatalmas világképi tévedés él az igaznak tűnő jelenségek, látszatok értelmezésében. Kopernikusztól kezdve az unt

24

heliocentrikus világkép kezdett kialakulni, amit majd GALILEI és Kepler erősít meg, már műszeres, távcsöves megfigyelésekkel. GEOFIZIKA – A Föld fizikai jelenségeinek főként fizikai módszerekkel történő föltárása, leírása, értelmezése. GEOGENEZIS – A Föld fejlődéstörténete, beleértve csillagászati vonatkozású kialakulását is. GEOKÉMIA – A Föld jelenségei - kémiai szemmel. GEOLÓGIA – Földtan. A Föld szerkezetével, összetételével, történetével, felszíni és belső változásaival foglalkozó tudomány. GEOLÓGIAI EGYMÁSRA KÖVETKEZÉS – Egyfelől a kőzetek, üledékeshordalékos felgyülemlések, másfelől az élőlények kövületei - amelyek előbbiekbe ágyazódva találhatók - különféle korúak. A földtörténeti korok kőzetei, kövületei, különböznek egymástól. Emiatt mutatható ki a rétegződés. Ideális esetben a legrégibbek vannak a felszín alatt a legmélyebben, a felszínhez közeledve fiatalabb és fiatalabb rétegek következnek. Több esetben azonban nem ez a helyzet. A földkéreg mozgásai amely lehet vízszintes, függőleges, ferde, csavarodó, alámerül ő, lemeztektonikai elvándorlás, gyűrődés stb. -, továbbá az aprító és hordalékszállító erők összekeverhetik a rétegeket. Ilyenkor bonyolultabbá válik a folyamat követése, a kormeghatározás is. A kőzet- és üledékrétegek meghatározását segítik a bennük levő kövületek és fordítva is igaz. GEOMETRIAI HALADVÁNY – Léptékét olyan számsor jelzi, amelyben bármely két szomszédos tag hányadosa állandó; pl. 1, 2, 4, 8, 16,... GEOTEKTONIKA – A földkéreg szerkezetével, változásaival, mozgásaival foglalkozó tudomány. GERINCCSIGOLYÁK HETES SZÁMA – A gerincoszlop nyakcsigolyáinak száma hét, s ez az emlősöknél állandó. A gerincoszlop csigolyáinak száma változó. A békáké 9, a kígyóké négyszáz is lehet. A háti és ágyéki csigo1yák együttes száma általában 15 és 29 között változik GERINCESEK - (Vertebrata). Az állatok gerincoszloppal rendelkező csoportja, amelyek az állatvilág egy TÖRZSét (filum) alkotják. Ide tartoznak a halak, a kétéltűek, a hüllők, a madarak és az EMLŐSÖK. GERINCVONALASOK; GERINCHÚROSOK – A gerincoszlopnak csak a kezdeménye van bennük. Ez vonalszerű, tagolatlan képlet. Az El ő-gerinchúrosok és a Körszájúak csoportja tart a törzsfejlődés ilyen szintjén; gerinchúrjuk, életük végéig

25

megmarad. A gerincvonal az EMLŐSÖK embriójában is megjelenik, de nem marad meg, hanem csigolyákra tagolt gerincoszlop fejlődik belőle. GOMBÁK – Valódi sejtmaggal rendelkező, klorofil nélküli, szerves anyagokkal táplálkozó és spórákkal szaporodó növények. Felépítés, életmód, szaporodás szempontjából nagyon változatosak. A növényvilág egy törzsét alkotják; fajaik száma több tízezer. Még tisztázatlan a származásuk és a rendszerezésük is. Mutatnak növényekre és állatokra jellemző tulajdonságokat is, mintha a kettő keverékéből állnának, alacsony fejlettségi szinten megrekedve. Mindenütt fellelhetők, ahol csak szerves anyag van. GONDOLAT – Gondolkodóképesség, értelem, tudat. A psziché működése emberi szinten. Evolutiv értelmezése párhuzamos a szellem, lélek fogalmával, de sz űkebb kör ű. Fejlettsége az anyagi struktúra fejlettségével, szervezettségével van összefüggésben. Az emberi idegsejtek rendszere mennyiségileg is nagyobb, mint más lényeké. A G. a pszichés állapot oly magas szintje, amely a reflexióval (éntudat), a vallásossággal és a környezet célszerű átrendezésének képességével jár együtt. Elemibb pszichék egységesüléséből született a fejlődés folyamán. GRANULÁCIÓ – Szemcsésség, egységbe-tömörültség, kvantáltság. Mindent így látunk megjelenni. T.C. halála óta már a protont is alkotó egységeire bontották. Az elektromágneses sugarak is szemcsékből, kvantumokból állnak. GRAVITÁCIÓS ERŐ – Tömegvonzás. A világmindenségben egyetemesen megnyilvánuló kölcsönhatás, amely bármely két vagy több test között, mint vonzóerő mutatkozik. Az elektromágneses erőkhöz képest gyenge, de nem lehet leárnyékolni. Régen ismert a jelenség, hogy a földobott kő visszaesik a földre, de csak Newton kezdte értelmezni 1687-ben. Kimutatta, hogy a kő visszaesését és a Hold Föld körüli pályán maradását ugyanazon fajta erő, a G. okozza. Két test között a G. nagysága a testek tömegével egyenes, távolságukkal fordított (négyzetes) arányban van. A G. értelmezése egyelőre gondot okoz, mert nem sikerült hullámait kimutatni, mint pl. az elektromágnesség esetében. Einstein arra a következtetésre jutott, hogy a testek meggörbítik a körülöttük levő tér geometriáját. Az kísérlet, ill. megfigyelés, amelytől ennek igazolását várták, pozitív eredménnyel járt. Az várható, hogy a térnek, mint sajátos anyagállapotnak a leírása visz majd közelebb bennünket a G. megértéséhez. GYŰRÜSFÉRGEK (Annelida) – Az állatvilág egyik törzse. Testük megnyúlt; hengeres, vagy hát-hasi irányban lapított. Hét ezer fajuk ismert. Élnek tengerben, édesvízben, szárazföldön. Testük haránt irányban szelvényezett (gyűrűs). A legkisebbek a fél mm-t sem érik el, de vannak 3 m-nél hosszabb fajok is. Ismert képviselőjük, pl. a földi giliszta és a pióca.

26

HALAK (Pisces) – A GERINCESEK törzsének egyik osztálya. Szervezetük vízi életmódra berendezett. Tüdejük nincs, kopoltyúval veszik fel a vízben oldott oxigént. Lábuk nincs, az úszók a végtagjaik. Testük két-oldalról, vagy hát-hasi irányból lapított, de vannak gömb- és tű-alakúak is. Vázrendszerük az alsóbbrendűeknél porcos, a többinél csontos. Gerinccsigolyáik száma 15 és 300 között változik. Kevés kivétellel váltivarúak; petékkel (ikrák) szaporodnak. A különféle csoportok szervezetében az a fokozatosság ismerhető fel, amely a vízi élőlényeknek a szárazföldi élet felé történő irányulását mutatja. Ez főképpen a légzőszervek átrendeződésében, 3 végtagok kinövesztésének kísérleteiben, fiziológiailag pedig a szárazföldre való hosszasabb kimerészkedésben, az állandó vízközeg hiányának elviselésében látszik, amely jellegeket a ma él ő halak is mutatják. A bolytos-úszósok rendjébe tartozó Latimeria úszóinak csontnyele van; az egytüdősök és kéttüdősök rendjébe tartozóknál a kopoltyú mellett tüdő is van, artériásvénás vérkörökkel. A H.-ból fejlődtek ki a kétéltűek a szilurban és a Devonban, úgy négyszázmillió évvel ezelőtt. HANGYÁK – (ld.: HÁRTYÁS-SZÁRNYÚAK). HARC AZ ÉLETÉRT – (ld.: ÉLETÉRT FOLYÓ HARC). HARMADKOR – Az ezelőtt 70 millió évvel kezdődő és az ezelőtt két és fél millió évvel véget ért földtörténeti időszakasz, amely az eocén, olygocén, miocén, pliocén földtörténeti korokat foglalja magában. HÁROM GUMÓS FOGÚAK – A fogazattal rendelkező magasabb rendű állatok elő-zápfogainak és zápfogainak rágófelszínén gumók fejlődnek. A gumók számából a hovatartozásra lehet következtetni, ugyanis stabil bélyeg. A múlt feltárása szempontjából igen szerencsés ez a helyzet, mert szilárd szerkezetüknél fogva leginkább a fogak kövülnek jól. HEGEL, Georg Wilhelm Friedrich - (1770-1831) Német filozófus. A dialektikus gondolkodási mód (ld.: DIALEKTIKA) alkalmazása fűződik leginkább - többek között nevéhez. HIDROSZFÉRA – A vizek világa a Földön. HIPOTÉZIS - (Feltételezés) Valamely jelenség magyarázatának, értelmezésének megkísérlése, azzal a szándékkal, hogy fedje a valóságot. A H. felállításának két fő oka van: 1. tudáshiány, 2. belső kényszer az elénk kerülő jelenségek megmagyarázására. Bármily kevés tudásunk van, akkor is magyarázzuk a dolgokat. Az igazsághoz való hűségünket azáltal igyekszünk kifejezni, hogy feltételezésünket igyekszünk a meglév ő tudásanyagunkhoz logikailag hozzáilleszteni. Az ember gondolatai között mindig is voltak H.-ek és lesznek is, amíg meg nem ismeri, és meg nem érti a létet a maga teljességében. Minél kevesebb a tudás, annál nagyobb a tévedés veszélye. Egy H. lehet

27

tendenciózusan igaz, ha több-kevesebb részlet magyarázata hamis is. A tendenciózusan hamis H.-en nem segít a rész-magyarázatok külön-külön helyességének kimutathatósága. A H. lehetőséget hagy másféle magyarázatnak is. A H.-ek akár beigazolódnak, akár elvettetnek, növekszik általa tudásunk és közelebb lépünk a világhoz a megismerés és megértés szempontjából; s ez magatartásunk természetes, evolutiv kibontakozásának egyfajta, alapvető jellegű megvalósulása. HOMINOID JELLEGEK – Emberre jellemző vonások. HOMO SAPIENS – A bölcs ember. A ma élő emberek, emberiség rendszertani neve; az embernek, mint a fajok egyikének a neve. Bele értjük azokat az évszázezredekig visszamenő, elhunyt generációkat, akik alkatilag, szellemileg megfeleltek e kategória követelményének. HOMO SAPIENS FOSSILIS – A már mai jellegekkel rendelkező régi emberek csontmaradványai; de ideértjük a kultúrájukkal kapcsolatos leleteket is (eszközök, tűznyomok, összehordott állatcsontok stb.). HORMONOK – A szervezetben az un. Belső-elválasztású mirigyek által termelt anyagok, amelyek fontos szerepet játszanak a szervezet működésének vezérlésében. Viszonylag kis mennyiségben termelődő, de nagyhatású szerves vegyületek ezek. Működésük színterére a vér-, a nyirok, - és a tesfolyadék pályákon jutnak el, igen gyorsan. E mirigyek egymással és az idegrendszerrel információs összeköttetésben állnak. Sokféle hormon van; pl. a pajzsmirigy a tiroxint, a mellékvese az adrenalint, a hasnyálmirigy az inzulint stb. termeli. Mindnek megvan a saját funkciója. HÚSEVŐK – Ragadozók. Más fajú, általuk leölt egyedekkel táplálkoznak. Kevésbé ismert, hogy az apróbb, alacsonyrendű állatok körében is sok a H. így az ízeltlábúak és az egysejtűek világában is. Vannak azonban H. a növények között is. Ezek nitrogénben szegény, főleg lápos területen élnek; többnyire rovarokat ejtenek sajátságosan kialakult csapdáikba és megemésztik őket (harmatfű, hízóka, légycsapó, kancsóka stb.). HÜLLŐK - (Reptilia) A Gerincesek törzsének egyik osztálya. A Karbonban jelentek meg; virágkorukat a földtörténeti középkorban élték, mikor is benépesítették a szárazföldeket, a vizeket; több faj akkor igen nagyra nőtt meg. Testüket pikkelyek, szarupajzsok borítják. Változó testhőmérsékletűek, vedlenek. Tojásokkal szaporodnak, amelyeket a nap melege költ ki. Többségük szárazföldi, melegkedvelők. A nagytestűek a Kréta végén viszonylag hirtelen kipusztultak (70 millió évvel ezelőtt). Közismert mai képviselőik a gyíkok, kaméleonok, kígyók, krokodilok, teknősök. HYPER-FIZIKA – T.C. sajátos fogalma. Nem metafizika, ezt nem is helyettesíteni akarja. A természetes jelenségektől emelkedik a természetfeletti irányába, s ez a tapasztalati tudásanyag összességére is támaszkodik. Nemcsak a fizikát, de a biológiát, csillagászatot, szociológiát stb. is magában foglalja. Kiemeli a Teremtőt ől való

28

függőséget, az általa és vele való kibontakozást, a benne való beteljesedést; az Istenség emberközeli jelenléte Jézus Krisztus. A H. mint látásmód az evolúción nyugszik.

IDEGRENDSZER – A többsejtűek szervezetében az ingerület vezetésére és feldolgozására alakult, igen finom szervezettségű szervrendszer. Evolutiv szerveződésének lépcsőfokai végigkísérhetők a különböző fejlettségű állatcsoportok sorozatán. A Csalánzókban és a Bordásmedúzákban hálózatos, a Laposférgekt ől kezdődően központosult az I. Valamennyi gerinces állat I.-e, kezdve a lándzsahalaktól – az egyedfejlődés kezdeti szakaszában azonos felépítésű. IDEGSEJT (neuron) – Az idegszövet építőegysége. Közéjük tartoznak a szervezet legkisebb és legnagyobb sejtjei. Az ingerek felvételére, továbbítására, tárolására, feldolgozására specializálódtak. IDŐBŐL TARTAMBA JUTÁS – Az állandóságra-törekvés az élőlények egyetemes megnyilvánulásának egyike, amelyet biológiailag mindenekelőtt a genetikai kódok rögzítésével igyekeznek megvalósítani. Nem véletlen, hogy ez a vágy egyetemes az emberi tudatokban is. A mindennapi látvány, a tapasztalat, - hogy ti. minden elmúlik komoly próbára teszi az állandósulás tudatát. Ennek ellenére az ember nem adja fel… A halálon túli élet tudata egyetemes, nem a kereszténység „találmánya”. Itt reméli az ember az állandósultságot, a végleges megvalósulást; ez az időből a tartamba jutás. E kérdést illető individuális tapasztalatunk az én-tudat. Testünk valamennyi atomja 8-10 évenként teljesen kicserélődik. E változás közepette megtapasztalunk egy változatlant, egy tartamot. IGUANODON – Az Ornithischia rendbe tartozó őshüllő. Két lábon járó, növényevő volt, testhossza elérte a 10 m-t. Testükhöz viszonyított koponyájuk kicsi; csökevényes elülső lábuk hüvelykujja tövissé alakult. Európa felső-Kréta rétegeiben találták maradványaikat. IMMANENS – Benne rejlő, természetéből következő, hozzátartozó. INDIAI CIVILIZÁCIÓ – A középső kőkorszakban (K.e. 10 ezer – 5 ezer) különféle népek lakták területét; a Ganges völgyét csak K.e. harmadik évezredben népesítették be az ausztrál-ázsiai törzsek. Az Indus völgyében az 5. – 4. évezredben áttérnek a letelepült életformára, a földművelésre. A nagyobb területeken azonban még sokáig megmarad a halászat, vadászat, gyűjtögetés. É-keleten a neolitikumban már téglaépületekben laknak; a fazekasság, a kő-és fémmegmunkálás magas színvonalat ér el. A folyókat szabályozzák, a termőterületeket öntözik. INDIVIDUALIZMUS – Az a szemlélet, amely az egyén értékeire túlzott hangsúlyt helyez.

29

INFUZÓRIÁK – Ázalékállatkák, véglények. EGYSEJTŰEK, mindenütt élnek, ahol elég nedvességet találnak. Környezetük kiszáradásakor nem pusztulnak el, hanem betokosodnak, lappangó életet élnek. Ha újra nedvességet éreznek, életre kelnek. csillóikkal, ostoraikkal élénken mozognak. Száraz szénatörmeléket, vagy egyéb növényi törmeléket néhány órára vízbe áztatva, a víz benépesedik velük. Innen kapták nevüket. INGOLA FÉLÉK – A Körszájúak osztályába tartozó család a GERINCESEK törzsében. Testük csupasz, megnyúlt, hengerded. Vázuk porcos; a gerinccsigolyáknak csak a kezdeményei vannak meg. Hazai vizekben is él képviselőjük, az orsóhal. INTEGRITÁS – Érintetlenség, sértetlenség, épség, feddhetetlenség. INTUÍCIÓ – Ösztönös felismerés, megérzés, belátás; belső képesség folytán a dolgok mélyére-látás. Hasznát és lehetségét a gondolkodásban hangsúlyozta többek között Bergson, de EINSTEIN is. INVÁZIÓ – Nagymértékű, hirtelen elszaporodás, elterjedés. ÍZELTLÁBÚAK - Az állatvilág legnagyobb fajszámú TÖRZSe. Kb. 850.000 fajukat írták le eddig, de biztosra veszik, hogy még sok az ismeretlen. A rákok, a százlábúak, a rovarok és a pókszabásúak tartoznak ide. Fossziliáik a PREKEMBRIUMtól ismertek. Testvázuk külső, kitinből áll. Lábuk ízelt, testük szelvényezett, de néha ezek összenőttek. Az ősi típusokon minden szelvényhez egy pár láb tartozott, ezek egy része azonban átalakult, vagy visszafejlődött. Egyedszámuk hatalmas, ezért fontos tényezők a biológiai mozgásokban és egyensúlyban. IZOMSEJT – A vázizomzat építőeleme. Megnyúlt, rostszerű kötegekbe rendeződő képződmények. Idegi szabályozással történő összehúzódásuk és elernyedésük teszi lehetővé ill. valósítja meg a szervek, a végtagok, a szervezet mozgását. IZOTROP KÖZEG – Fizikai kifejezés. Olyan tér, vagy erőtér, amelyben minden irány egyenértékű, így a természettörvények benne mindenhol ugyanazon elvek alapján mennek végbe.

JÁVAI PITEKANTROPUSZ – Előember, Archanthropus. Az alacsony, jellegzetes homlokereszű koponyát C. Dubois találta a jávai Solo folyó mentén, 1891ben. Haeckel nyomán PITHECANTHROPUS erectusnak nevezte el, utalva az egykori egyed egyenes járására. Hasonló leletek innen még az 1960-as években is kerültek el ő. JEANS, J. H. - (1877-1946) – Angol fizikus, matematikus és csillagász. Filozofikus írásai népszerűek.

30

JELENSÉG – T.C. gyakran használja a tapasztalat számára megjelenő dolgok, létezők, folyamatok általános megjelölésére ezt a szót. Van nála a J. szónak egy másik vonatkozása is: a dolgok mibenlétének, megközelítésének megszorítását is jelenti, követelményt, hogy főképpen azt leírni egy dologról, amit az magáról mutat a tapasztalat számára. Összefoglaló művének címében (Az emberi jelenség) is ilyen vonatkozású a J. fogalom. JELLEMEK EVOLÚCIÓJA – A biológiai EVOLÚCIÓ az élővilág általános fejlődését jelenti. Gyakori azonban, hogy egy-egy részfolyamat útját kísérik figyelemmel az egészen belül (szervrendszer, szerv, alkati jelleg, működés), s ezek megjelölésére is – nem egészen helyesen – az evolúció szót veszik igénybe (idegrendszer evolúciója, látás, járás evolúciója stb.). JURA – A földtörténeti középkor 30 millió éves tartamú, középső szakasza, l50l20 millió évvel ezelőtt. A szárazulatok benépesedése erőteljesen folytatódik. Megjelennek a fenyők és a ciprusok elődei, továbbá a zárvatermők. Ekkor jelennek meg a repülőgyíkok és az első madarak is. Egyes szárazföldi hüllők igen nagy testűekké válnak. A korszak elején az Ammoniták föllendülnek; ezek maradványait elterjedten használják a rétegek elkülönítésére, azonosítására.

KAMBRIUM – A már jól definiálható állatélet kezdetének földtörténeti kora, 500-600 millió évvel ezelőtt. A tengerek nagymértékben kiterjedtek a megelőző jegesedés jegeinek olvadása miatt. Robbanásszerűen elterjedtek a kövületképzésre alkalmas élőlények. A GERINCESEK kivételével már minden állattörzsnek él képviselője. Élet ekkor még csak a vizekben létezik. A legmagasabb szervezettséget a Trilobiták (háromkaréjú rákok) mutatják. A K. szó É-Wales latin nevéből (Cambria) származik. KARDFOGÚ TIGRISEK - (Machairodontidae) – A ragadozók rendjének kihalt családja. A felső miocéntól a pleistocénig nagy alakgazdagságban éltek Eurázsiában, Afrikában és É.-Amerikában. Testhosszuk 1-2 méter volt. Lapított, felső szemfogaik 2-3 arasz hosszura nőttek. Fogazatuk rágásra alkalmatlan, ezért úgy vélik, hogy a kardfogukkal megsebzett nagyvadak vérével táplálkoztak. KARTEZIÁNUSZ – Descartes-i (e: dékárti), Descartes követői. R. Descartes (1596-1650) francia természettudós és filozófus. Többnyire Hollandiában tartózkodott. Ő vezette be – Fermat-tal egyidőben – a koordinátarendszert, továbbá a számolásban a betűjelzést. Az analitikus geometria megalapozója. Tőle származik a „Cogito, ergo sum” (gondolkodom, tehát vagyok) filozófiai tétel. Úgy véli, hogy kételkedés révén lehet eljutni a megbízható ismeretekhez. Egyszerre művelte ki a mechanikus és a spirituális szemléletet: a test lényege a kiterjedés, a léleké a gondolkodás, s a kett ő szorosan egybetartozik. Elmélyíti a racionális gondolkodást; a kételkedés előtérbe állításával

31

valójában az ellenőrzés, a kísérleti eljárás fontosságát hangsúlyozza. Nyitott szellem ű, elfogadja korának haladó természetismereti felfedezéseit (Kepler, Harvey). KESKENYORRÚ MAJMOK – Orruk porcos válaszfala keskeny, orrlyukuk előre néz. Farkuk sohasem fogódzó, néha csökevényes. Egyetlen család tartozik ide, a cerkófmajom félék. Az óvilágban élnek valamennyien. A páviánok, a gerezák és a mandrik Afrikában, a makákó, a bunder, a hulmán és a nagyorrú majom Ázsiában él. Közülük való az egyetlen európai faj, a magát, amely Afrikából szivárgott át Gibraltár környékére. KEZDETLEGES PSZICHÉ – Az igen alacsony szervezettségű evolutiv szintekben is meglevő PSZICHÉ. A psziché jelenlétének az élőkről az evolútiv szervezettségű élettelenekre /molekulák, atomok/ is való kiterjesztése TC. alapvető gondolatai közé tartozik. Az egységesülő szerveződésnek minél alacsonyabb szintjén áll egy egyed, /monád, egység/, annál kezdetlegesebb a pszichéje. Az alsó határt természetesen nem ismerjük; elvileg minden szervezettségi szinthez a megfelelő nagyságú psziché tartozik. A fentiekből következik, hogy az élők és életteleneknek nevezett, de evolútiv szervezettségű egységek /atomok, molekulák/ közötti határ fölismerhetetlenné homályosodik - valójában nincs is. KÉT ENERGIA – A szemléletesség, a könnyebb belátás végett T.C. kétféle energiát rendel minden evolutiv létezőhöz: a külsőt és a belsőt, a TANGENCIÁLISt és a RADIÁLISt. Az anyagi és pszichés vonások továbbértelmezése ez. Azon nézet felé tart, amely nem látja egymástól elszakíthatónak, külön értelmezhetőnek a testit és a lelkit, az anyagit és a szellemit. KÉTÉLTŰEK - (Amphibia) A GERINCESEK törzsének egyik osztálya. A devon időszakban jelentek meg. Bőrük csupasz. Többnyire négylábúak, de akad lábatlan is. Legtöbbjük átalakulással fejlődik; petéiket a vízbe rakják, a kikelő lárvák alakja a halakéra emlékeztet. A lárvák kopoltyúval, a kifejlettek tüdővel lélegzenek. Csigolyáik száma a test hosszával arányos. Idegrendszerük fejletlen, agyvelejük kicsi. Ismert képviselőik a békák. KÍNAI CIVILIZÁCIÓ – Kínában az igen régi időkre visszanyúló civilizációk láncolatát sikerült föltárni. A Peking mellett fél millió évvel ezel őtt élt ősemberek (a SYNANTHROPUSok, amelyek föltárásában T.C. is részt vett) már használták a tüzet. Senhsi tartományban ezeknél idősebb előember maradványokat is találtak. Aztán sorakoznak egymás után a kultúrák, a háromszáz-ezer éves ting-cumi, a száz-ezer éves hotaoi, az ötven-ezer éves santing-tungi kultúra; utóbbiak csontmaradványain a mai kínai ember vonásai már valószínűsíthetők. Gazdag ásatási leletanyagok tanúskodnak a mezoés a neolitikum kultúráiról. KITIN – Kémiailag N-acetil-D-glükózanim részekből fölépített poliszacharid. Igen szívós, rugalmas, ellenálló anyag. Megtalálható gombákban, rákokban, rovarokban,

32

főképpen, mint testszilárdító vázanyag, amely egyben a védelmet is biztosítja a külvilág felé. KIVÁLASZTÓDÁS – Természetes kiválasztódás, szelekció. (Nem tévesztend6 össze a kiválasztással, amely a szervezet belső tevékenysége). A természet az er ős, életképes, alkalmazkodó képes egyedeket megtartja, az alkalmatlanokat elpusztítja. DARWIN és kritikátlan követői ezt tartották a fejlődés rugójának, tévesen. A tudós közvélemény ezt a tévedést lassan-lassan helyrehozza. A természet „rostája” valóban működik, de könnyen belátható, hogy ez nem lehet oka és magyarázata a fejlődésnek. A szelekció ugyanis csak akkor működhet, ha van mit szelektálni. Az élet magyarázatakor figyelmünk egy belső aktivitásra terelődik, amely egy időben működik a szelekcióval. KOLÓNIA – Egy, vagy több fajból álló telep. KONVERGENCIA – Összetartás, valamilyen szempontból egy bizonyos irányba tartás. Az EVOLUCIÓ egyik legsokatmondóbb, kellőképpen még fel nem tárt törvényszerűsége, a természet működésének egyik egyetemes elve, megnyilvánulása. A fizikai világ is mutatja, még inkább az élővilág. A K.-t tisztán nem láthatjuk meg sehol a világban, vele együtt állandóan érvényesül ugyanis az ellentétes következményekkel járó divergencia (szétesés, szétválás, egymástól elfelé tartás). A K. túlsúlya mutatkozik a divergenciával szemben, egyébként megmagyarázhatatlan volna a világ jelenlegi szemcsézettsége, még inkább az élet. A biológiai K. többféle szempont szerint nyilvánul meg. Morfológiailag mutatkozik, pl. több esetben az egymástól rokonságilag távol álló, de hasonló életkörülményekben élő csoportok között, pl. a cápák, az ichtiosurusok és a delfinek testalkatában. A fajok elkülönülése, a fajszámok gyarapodása a divergencia eredménye; ugyanakkor K. is megnyilvánul az erszényesek és a méhlepényesek evolutiv szétterülésében és megjelenülésében. Pszichikai K. valósul meg, pl. a rovarok társadalomalkotásában, amely analóg, de ugyanakkor bizonyos fokig homológ is az emberi társadalommal. Az emberi szinten mindenképpen a K. megvalósulását várjuk a divergenciával szemben, s fel kell figyelnünk arra, hogy e törekvésben éppen a krisztusi szeretet az új törvény, amelynek éppen annyira van bio-pszichikai jellege, mint vallásiperszonális. KOZMIKUS – A világ egészét érintő jelenség, esemény. Ilyennek értelmezi T.C. pl. az életet, az evolúciót és Jézus Krisztust is. KOZMOGENEZIS – Az EVOLÚCIÓ általánosítása, kozmoszra vonatkoztatott egyetemesítése. A világmindenség fejlődő állapota. Szemben áll a változatlanságot, az önmagába-visszatérést hirdető felfogással. KOZMOSZ – Világmindenség. A hasonló hangzású görög szóból származik; jelentése még: rend, összesség, egész, ég - föld - alvilág.

33

KÖNNYŰ ATOMOK – Azon atomok, amelyek magjai kis számú protont, ill. protont és neutront tartalmaznak. KÖRNYEZET – Az élőlényt kívül és belül körülvevő világ. A természetismeret történetéből kiderül, hogy az élőlények megismerésének előrehaladásával egyre fontosabb szerepet kellett tulajdonítani a K.-nek. Az ókori gondolkodás azt sugallta, hogy az élőlény többnyire függetleníthető a K.-től, hiszen abba csak bele lett téve, miután megteremtetett. Végül is az EVOLÚCIÓ fe1ismerésének kapcsán sikerült helyesen magyarázni a szervezet és a K. viszonyát. Eszerint az élőlények nem egyebek, mint a környezet szerveződésének formái; elválasztani, elszakítani egymástól a kettőt értelmetlen. A szervezet és a környezet olyannyira egybetartozik, mint egy test és a hozzá tartozó tér. KÖZPONTOK SZINTÉZISE – Az EVOLÚCIÓ képe, egyfajta megfogalmazása: a központok központosulása. Az evolutiv szervezettségű monádok – bármelyik szintet nézzük is – valamennyien egy-egy központot képviselnek, vagyis alacsonyabb rendű központok egyesült, eggyé-szerveződött alakjai. Minden ember is egy-egy központ; sok milliárd sejtnek, még több molekulának vagy atomnak a központja; ennek valódisága az én-tudatban nyilvánul meg. A végleges központ Jézus Krisztus, aki köré szerveződnek tovább az ember központok. KŐKORSZAK - (Paleolitikum) Az emberiség történetének leghosszabb szakasza; az ember megjelenésétől – kb. hárommillió évvel ezelőtt – K.e. kétezerig tartott. Az ember kezdetben hosszú ideig a természet-formálta alkalmatosságokat használta szerszámnak, munkaeszköznek; később ezek előállítását kövek pattintásával oldotta meg, majd csiszolással formálta is ezeket. K.e. kétezer táján e bronz feltalálása törte meg a kőeszközök egyeduralmát. Három szakaszra osztjuk: alsó szakasz (60ezerig), középső szakasz (3500-ig), felső szakasz (3500-2000). Kőeszközöket használó népeket egyébként még a XX. században is találtak. KRÉTA – A földtörténeti középkor utolsó, legfiatalabb szakasza. Tartama 70 millió év. 130 millió évvel ezelőtt kezdődött. Első felének uralkodó fásnövényei a fenyőfélék. Második felében a zárvatermők végleges uralomra jutottak. Az ammoniták a legnagyobb formagazdagságukat érik el; a GERINCESEK közül ekkor volt a csontoshalak virágkora. A fogas-csőrű madarak megjelenése nagy lépés a jura időszak eseményeihez képest. Az EMLŐSÖK még igen aprótestűek, hatásuk jelentéktelen. A korszak végén – máig sem tisztázott okok miatt – nagy változás állt be: hirtelen kihaltak az óriásgyíkok, az ammoniták és több gerinctelen csoport is. KROKODILOK (Emydosauria) – Harminc fajuk ismert. 4-10 m hosszúak. Alakjuk a gyíkokéra emlékeztet. Testüket pikkelyek, szarupajzsok, csontlemezek: borítják. Vízi életmódhoz szoktak. Mészhéjas tojásaikat a vízparti homokba rakják. Afrikában, Ázsiában és Amerikában élnek. A hüllők (Reptilia) egyik rendjét alkotják.

34

KROMOSZÓMA – A SEJTMAG legfőbb alkotórésze. A genetikai információk hordozója (biológiai kódrendszer). Főként dezoxiribonukleinsavból áll. Számuk, alakjuk, nagyságuk fajra jellemző. A K.-kat a sejtek párosával tartalmazzák, kivéve az ivarsejteket, mert ezekben minden párnak csak az egyike van. Az ember testi sejtjeiben 23 pár található. Párhuzamosan futó és spirálisan felcsavarodó, kettős szálakba rendeződöttek. A szál viszonylag hosszú, kinyújtva eléri a sejt átmérőjének kétezerszeresét is. Egyes szakaszai a GÉNek. KÜLSŐ OLDAL – A dolgok főképpen fizikai jellegeinek együttese (logikailag megkülönböztetve a belső, vagyis a PSZICHÉs oldaltól). KVANTUM – T.C. többnyire az egyediség, a rész, az egyed, egység általános értelmű megjelölésére használja. Az újkori fizikában az anyagi részecskéket, a hozzájuk tartozó energiamennyiségeket értik alatta.

LAMARCK, J.B.A. - (1744-1829) Francia zoológus, botanikus; az élők fejlődésének első hirdetői közé tartozik. A darwinizmust megelőző származástani irányzat megalapozója. Koncepciója transzformista; lényegében helyesen látta meg az evolúciót. Magyarázataiban gyakran használja a célszer űség elvét. LAPOS ORRÚ MAJMOK - (= széles orrú majmok) Orruk válaszfala széles, orrlyukaik oldalra néznek. Farkuk hosszú. Közép- és Dél-Afrikában élnek, ezért nevezik őket óvilági majmoknak is. Két családjuk van, a Csuklyásmajom-félék és a Selyemmajmocska félék. LÁTNI – Van, aki néz, de nem lát, azaz nem jól érti, vagy nem érti, amit lát. Van, aki csak azt nézi, amit akar; van, aki bizonyos dolgokat nem akar látni, ezért nem is nézi. Van, akinek nincs ideje mindenre figyelni, mert jobban érdekli egyvalami részletesen. Van, aki azt, amit ma néz, azzal akarja értelmezni, amit tegnap látott. Van, aki nem szeret nézelődni, hanem megelégszik azzal, amit elmondanak neki. A L. nemcsak szemeinkkel, hanem tudásunk minden információjával kapcsolatos. Annak a – mozaikokból álló – tudásanyagnak a rendszerezése, szintetikus értelmezése és értése, ami rendelkezésünkre áll. Annak oka, hogy a különféle korokban különféleképpen értelmezték a világot, vagy egyes folyamatait, elsősorban a tudás mennyiségében van. Többnyire vannak fékező, vagy félrevezető konvenciók is. A L. minden korban a közösség egységesült szellemi tevékenysége, még akkor is, ha megfogalmazását gyakran egyetlen személyhez látjuk kötődni. A tudás mennyisége a szintetizáló értés által válik szellemiségünk minőségi kincsévé. A XX. századot megel őző időket a polihisztorok korának nevezhetjük. Ekkor leginkább a filozófia elemeiből rakták össze a szintézist. A tudást nemzedékről nemzedékre adták, ezért állandóan gyülemlett. A XX. századra oly mennyiségű tudásanyag gyűlt össze, amelyet részletesen elsajátítani már egyetlen ember sem tud. Megszűntek a polihisztorok. Ami pedig a szintézis anyagát illeti, velük együtt a filozófusok is háttérbe szorultak, de ennek oka nem a polihisztorok eltűnésében keresendő, hanem abban, hogy helyüket a természetismeretre támaszkodó szintézis-

35

alkotók foglalták el. Már elegendő tudásanyag van ugyanis ahhoz, hogy elrendezése és értelmezése élet-munkát adjon az embereknek; a tájékozódásunkban szereplő filozófiai tételek helyébe természetismereti elemek lépnek. A tapasztalati tudásanyag kedvesebb az ember szívének, mint az ugyanezekre vonatkozó vélelmek, amelyekkel a filozófusok voltak kénytelenek dolgozni. A L. hosszú távon mindig is változni fog. Az új ismeretek, de még inkább az ezekhez tartozó új L.-mód elterjedése, elfogadása sohasem megy simán, egyszerűen. Konfliktusok, viták, nemegyszer gyűlölségek támadnak a régi és az új védelmezői között. T.C. az evolutiv L.-t akarta meghonosítani a kereszténységben, emiatt neki is sok kellemetlensége volt. Irigyei, ellenfelei még az egyházból is ki akarták közösíttetni. Biztos volt abban, hogy szándékának megvalósulása csak idő kérdése, s ebben sem tévedett. LEGYEZŐS SZÉTÁGAZÁSOK – Valamely faj kettőnél több új fajra bomlása egy időben. Tágabb értelemben ilyesféleképpen rajzolható le az evolúció és kisebb részletei is. Az ágakra bomlást jelzi. LÉTEZŐK BENSŐJE – Tipikus T.C.-i fogalom; a pszichés tartalomra utal. Valamely létező egységre ezt akkor lehet helyesen vonatkoztatni, ha az evolutiv értelemben szervezett. LÉTÉRT VALÓ KÜZDELEM – (Lásd: ÉLETÉRT FOLYÓ HARC) LINNÉ, C.V. - (l7o7-76) Svéd orvos és természettudós. A Svéd Tudományos Akadémia alapító tagja és első elnöke. Kidolgozta az állatok, a növények és az ásványok rendszertanát. Sok élő faj leírását végezte el elsőként. Rendszerezésének elve még nem a származáson, hanem morfológiai hasonlóságokon nyugodott. LITOSZFÉRA – A Föld külső, szilárd burka, amelybe a földkéreg és a földköpeny felső része tartozik. LÓFÉLÉK – (Equidae) – A páratlanujjú patások rendjének családja. Hosszúlábú, karcsú termetű patások. Lábuknak csak a középső ujja érinti járáskor a talajt. Csoportosan élő, növényevő, afrikai és ázsiai állatok. A ló, a szamár és a zebra tartozik ide.

MACHAIRODUS – (Lásd: KARDFOGÚ TIGRISEK). MAGASFOKÚ KÖZÖSSÉGI FORMÁK – Leginkább az emberre jellemző, de nem csak rá. A közösségi élet különféle formái meg vannak az állatvilág szinte minden szintjében. A M. a főemlősökön kívül elsősorban a rovaroknál találhatók. Megjegyzendő,

36

hogy a szervezettség fokát az illetékes fajok pszichikai szintjéhez kell mérni és nem az emberéhez. A rovarállamok szervezettsége, működése, csodálkozásra készteti az embert. Ez az egyedek pszichikai túlfinomodásával, túlspecializáltságával kapcsolatos, ami a továbbfejlődés szempontjából inkább bezártságot, mint lehetőséget jelent. . MAGDALÉNA KOR – A K.e. húszezertől tízezerig terjedő időszak. A Délnyugat-franciaországi, La Madeleine barlangjáról nevezték el. A kor az utolsó nagy lehűlés, az un. Würm-eljegesedés végére esik. A díszítő művészet, a k ő, a fa és csonteszközök megmunkálása, az alakábrázolás már fejlett. MALÁJI PÁPASZEMES MAKI – (Lásd: FÉLMAJMOK). MÁSODKOR – A Triászt, a Jurát és a Krétát magában foglaló földtörténeti időszak; kezdődött ezelőtt 225 millió évvel és véget ért ezelőtt 70 millió évvel. Földtörténeti középkornak is mondjuk. MATERIÁLIS OLDAL – A dolgok mérhető tulajdonságokkal felruházott arculata. A súly a térfogat a sűrűség a szín a szerkezet stb. írják le a M.-t. Logikailag megkülönböztetjük a belső oldalt, amely a pszichés állapotra vonatkozik. MATERIALIZMUS – Az anyag „elsődleges” és örök voltát hangsúlyozó világnézet, ideológiai álláspont. MAYA CIVILIZÁCIÓ – Az óbirodalom Quatemala és Honduras vidékén városállamokból állt a IV-IX. században. Kultúrájuk fejlett volt; csillagászati, matematikai ismeretekkel bírtak. Egyetlen indián nép, amely írásos – képírásos – emléket hagyott maga után. A X. században elhagyták településeiket, s a Yucatan-félsziget északi részére vándoroltak. Itt a Mexikóból érkező toltékok uralma alá kerültek. A XV. századi városlázadások miatt meggyengültek; a XVI. században a spanyolok igázták le őket. MEGA - MOLEKULÁK – Nagy molekulák. Sok atomból állnak, s lehetnek igen bonyolultak. Ilyenek, pl. a fehérjék és a nukleinsavak molekulái. MÉHLEPÉNYESEK - (Placentalia) Az EMLŐSÖK osztályának egyik alosztálya. Anyaméhük, méhlepényük mindig van; emlőik valódiak. Az emlősök többsége tartozik ide. MÉHLEPÉNY NÉLKÜLIEK – (Lásd: ERSZÉNYESEK). MEGSZILÁRDULT FORMÁK – (Lásd: MEGSZILÁRDULT ÖSZTÖNÖK). MEGSZI1ÁRDU1T ÖSZTÖNÖK - Némely állatcsoport kifejezett jellemzője. A genetikai alapok szilárdságával kapcsolatos. Azt jelenti, hogy az ilyen állatoknál nemigen mutatkozik lehetőség a továbbfejlődésre. A faji stabilitásra törekvés

37

túlzott mértékben sikerült; túlspecializálódtak, evolutiv értelemben befagytak. Leginkább a ROVAROK egyes csoportjainál látható ez az állapot. MENDEL, J. G.- /1822-84/. Osztrák katolikus pap, biológus, a genetika /örökléstan/ megalapozója. Növény-keresztezésekkel kapcsolatos megfigyeléseit közreadta, de munkájának fontosságára csak halála után figyeltek fel o MÉRTANI HALADVÁNY.- /Lásd: GEOMETRIAI HALADVÁNY/ MÉSZ - /kálcium/. A szervezet fontos eleme az élővilág minden szintjében. Kémiailag az alkáliföldfémek csoportjába tartozik. Az emberi szervezet 1-2 kg-ot tartalmaz belőle, ennek 97 % -a a csontokban van. Nemcsak a vázalkotásban, de az életfolyamatokban is fontos a szerepe.

M ÉSZVÁZ - A különféle mész-sókat a szilárdságuk miatt célszerűen felhasználták az élőlények lágy részekből álló testük szilárdítására, védelmére. A váz lehet külső /ilyenkor belülről vannak ráfüggesztve a szervek, pl. egysejt űek, csi gák, kagylók/ és lehet belső /ilyenkor a szervek ráépülnek és csontváznak nevezzük/. METAFIZIKA. - A tapasztalatilag hozzá nem férhető, természetfeletti világról szóló gondolatrendszer. METAMORFÓZIS. - Átalakulás. METAZOÁK - Többsejtűek. MICÉLIUM - A gombahifák összessége, amely a gombák vegetatív része, tenyészteste. MIRIGYEK. - Az állati test - hámsejtekből képződött- váladéktermelő szervei. A külső elválasztású M. a zsigerekbe, vagy a bőrfelszínre, a bels ő elválasztásúak a vérbe vagy a nyirokba ömlesztik váladékukat. Váladékaik különféle, fontos funkciókat látnak el / könnymirigy, zsírmirigy, agyalapi-mirigy, hasnyálmirigy stb./. MISZTIKA. - Isten erejének, a természetfeletti hatásoknak átélésével kapcsolatos belső élmény. MITOKONDRIUM. - Kondrioszóma. A SEJTek azon szervecskéje, amely az energia ellátás szolgálatában áll, az un. oxidatív foszforilációs folyamatokban. Minden aerob sejtben megtalálhatók. Számuk egy és több ezer között változik, sejtféleségek szerint. A citoplazmában vannak, szabadon mozoghatnak és alakjukat is változtathatják. A rájuk vonatkozó ismeretek kiszélesedését az elektronmikroszkóp és a részletes

38

biokémiai analízisek tették lehetővé. MÍTOSZ. - Események népköltészet-típusú előadása, leírása. A fantasztikus, a vallási és a történeti. elemek szabadon keverednek benne. A stílus és a módszer az esemény fontosságát, s a természetfeletti erőkkel való kapcsolatot emeli ki" Mélylélektani magyarázata az ember egyetemes természetfeletti utáni vágyában van. A kereszténységben is föllelhetők a M. elemei; az üdvösségtörténeti események egyes részleteit meseszerűvé nagyítják. Utóbbiak a legendák. MOHAÁLLATOK. - /Bryozoa./. A tapogatókoszorúsok törzsének egyik osztálya, Kis termetű, többnyire tengerben élő, általában telepes állatok, moha-szerű megjelenésűek. Körös állású tapogató-koszorújuk a zsákszerű test végén van, veszélyesetén behúzhatók. Mintegy ezer fajuk ismert; nálunk ebből tíz él. Igen ősi állatkák, már az ordovíciumtól nyomon követhetők fossziliáik alapján. MOLEKULA. - A vegyületek azon legkisebb, határozott szervezettségű egysége, amely még az illető vegyület kémiai tulajdonságaival bír. Atom/ok/ hozzáadásával, vagy elvonásával a kémiai tulajdonságai megváltoznak. Az elemek egy része is molekuláris szerkezetű, de itt azonos atomok kapcsolódnak egymáshoz, nem úgy, mint a vegyületekben, ahol különfélék. Pl. a hidrogén és az oxigén természetes állapotában kétatomos molekulákból áll. A M.-ák mérete nagyon kicsi, egyenként nem érzékeljük őket, csak hatalmas számú együtteseiket, amiket aztán levegőnek, víznek, kőnek, vasnak, vegyszernek stb. nevezünk. MOLEKULÁK ANALIZISE. - A részekre bontás módszerével történő laboratóriumi elemzés. Alkalmas műszerek és vegyi eljárások segítségével - a kémiai törvények ismeretében - a bonyolult vegyületek molekuláinak a szerkezetét is meg tudják határozni. MOLEKULASULY. - Molekulatömeg. Egy bizonyos molekulában szereplő valamennyi atom relatív tömegének az összege. Itt a "relatív" szorul magyarázatra. A legkisebb atom abszolut tömege 1.6E-24 gramm, a legnagyobbé ennek kb. csak a 250szerese. Ilyen kicsi mennyiségeket közvetlenül mérni nagyon körülményes~ ezért közmegegyezésseI atomtömegegységnek választották a 12-es szénizotóp egy móljának tizenketted részét. Egy müszer, az un. tömegspektrométer segitségével könnyen megállapitható, hogy a többi, különféle atom tömege ennek hányszorosa. A kapott dimenzió nélküli szám az ATOM relativ tömege. A méréseket az atomok többségére el végezték, az adatokat táblázatba foglalták és közreadták. MONOFILETIKUS. Az élólények egy törzsből szármnztatása. MONOFILETIZMUS. /Lásd: MONOFILETIKUS./ MONOGENEZIS - Az emberiség egy ember-pártól származtatása.

39

MONOGEN1ZMUS.- /Lásd: MONOGENEZIS/. MOUSTIER -I EMBER. - Dél-Franciaország. Kulturája már klasszikus nsanoervölgyi. Változatos szerszámok: szakócák, kőpengék, lyukasztók, kaparók, amelyeket többtéle kőből állítottak elő /tűzkő, szarukő, kvarcit, porfirit, kovakő, obszidián stb./. A paleolitikum középső szakaszában életke. Elterjedt a hajító-dárda, ami a nagyvadak vadászatát megkönnyítette. Csapatokban vadásztak mammutra, gyapjasorrszarvúra, barlangimedvére, vadlovakra, őstulkokra stb. MORFOLÓGIA - Külemtan. A megjelenéssel, a testalkattal, a külső jegyek sajétosságaival foglalkozik. MUTÁCIÓ. - Az utódok hirtelen megváltozása a szülőkhöz képest. Nem rekombináció útján jön létre /keresztezéses hibrid/, hanem más okból. Mesterségesen is előidézhetnek M.-kat az un.. mutagén anyegokkal. Természetes körülmények között is rendszeres, bár nem gyakori, de ennek oka még nem tisztázott. A változás lehet morfológinilag szembetünő, 1e lehet rejtett, ám ilyenkor fontos tulajdonságokat is érinthet. Lehet továbbá előnyös, de lehet halálosan káros is. A M.-k genetikai alapja az, hogy a kromoszómák fajra jellemző génrendszerében legalább egy génlokusz megváltozik, s ez a változás öröklődik. A génállomány az egyedi tulajdonságok kifejlődésének biológiai kódrendszere.

NATURALIZMUS. - A XVII.-XIX. széza1 egyik - pozitivizmussal rokon szellemi áramlata. A természetet /natura/ állitja elvei központjába. Hatása a természettudományban, a filozófiában és a művészetben is mutatkozott. NEANDERVÖLGYI - FÉLÉK. - Ősemberek. A paleanthropus csoportba tartoznak, a rhodesia, a saldanhai és a ngandongi tipusokkal együtt .Első leleteik a Düsseldorf melletti Neandervölgy egyik barlangjából kerültek elő 1856-ban. Először Homo neanderthalensis, majd H. primigenius néven irták le. .A pleistoceni Würm kor elején éltek E-Afrikában, Európában, Elő-és Közép-Ázsiában. Agykapacitásuk 1500 cm 3, eszerint kapta végül is a Homo sapiens neanderthalensis nevet. Több, mint száz lelet áll a kutatók ren1elkezésére a tipus rekonstruálásához. Barlangokba huzódva éltek, vadásztak, halásztak, gyűjtögettek. 40-50 ezer évvel eze1őtt haltak ki. NEGRILLÓK. - /negidd/. A négy emberi nagyrassz egyike. Forró égöv alatt. élnek. Bőrszinük sötét. hajuk göndör, vagy gyapjas. Tipusaik sokfélék. NEGYED KOR. - Negyedidőszak, quarter. A földtörténet utolsó, legfiatalabb, 3 millió éves korszaka. A pleistocénre és a holocénre tagolódik. A pleistocében nagy hőmérséklet ingadozások, eljegesedések-felolvadások voltak. A galciális szakaszokban a jég dél felé nyomult / jégkorszak/; a harmadidószaki trópusi, rnediterrán növények Európából kipusztultak. E-Amerikában, Ázsiában viszont délre huzódva megmaradtak /magnó1ia, mocsárciprus, mammutfenyő, ében/. Az állatok egy része szintén kipusztult,

40

vagy délre huzódott. Némelyek szőrbundájuk megnövesztésével, vagy barlangokba huzódva állták a hideget. Néhány gyikfaj elevenszülővé vált és igy maradhatott meg, mert a napfény a hideg környezetben nem tudta .a tojásaikat kikelteni. Jégkori élőmaradványok Magyarországon is vanaak / pl. Bátorliget/. Holocénnek az atóhbi tiz ezer évet nevezziük, Itt az ember hatása már egyre kiterjedtebb. NEHÉZ ATOMOK. - Az atomok súlyát az atommagban levő protonok és neutronok száma /tömegszám/ határozza meg. E szám növekedésével arányosan növekszik az atomsuly. Az elemek között a nagy fajsulyúak a nagy tömegszámúak; ezek atomjai a N. Egy-egy elemcsoporton belül is különbség van e tekintetben, pl. a fémek esetében nehezeknek mondjuk azokat, amelyeknek a fajsulya 5-nél nagyobb. Egyazon elem esetében is meg van ez a különbség, ha vannak izotópjai /pl. ugyanazon rendszámú hidrogén izotópjai súlyban eltérnek egymástól; a deutériumban két, a triciumban három neutron van egy proton mellett/. NEM - Rendszertani kategória a CSALÁDon belül. NEMISÉG NÉLKÜLI SZAPORODÁS. - Ivartalan szaporodás. Az egysejtűek világában ez sejtosztódást jelent, mikor is az kettő, vagy több részre osztódik. A többsejtűeknél ivarjelleg nélküli sejt útján történéik /pl. spóra/. NEODARWINIZMUS. - A darwinizmusnak - A. Weissmann nevéhez kötődő egyfajta felújított formája. Az evolúcióban egyedülálló jelentőséget tulajdonit a szelekciónak és a mutációnak. Túlhaladott elképzelés. NOOGENEZIS. A szellem, a psziché, a tudat fejlődéstörténete.

NEOLAMARCKIZMUS - A lamarckizmus /a Darwin elótti transzformista elmélet/ XX. században felújitott formája. Túlzott szerepet tulajdonit a környezeti tényezők szervezetre gyakorolt hatásainak; a szerzett /tanult/ tulajdonságok szerveketátalakitó hatásának. Túlhaladott felfogás. NOOSZFÉRA. A gondolat, az emberi szellem tartománya. NÖVEKVŐ KÖZPONTOSÍTÁS TRANSZCENDENS KÖZPONTJA - A világ evolutiv szemcséinek szerveződésekor minden szinten pszichés központok alakulnak. Az emberi szervezetbe egységesült sok milliárd sejt is központi irányítás alatt áll, nemcsak fiziológiailag, hanem az egységes én-tudat formájában is. Az emberi személyek maguk is egységesülő evolútiv monádoknak minősülnek; központjuk transcendens /természetfeletti/. TC. Omega-pontnak nevezi, s ez Jézus Krisztus. NÖVÉNYEVŐK. - Mindazon növényi- és állati szervezetek, amelyek a növényeket tápanyagul képesek hasznosítani. A legelésző, kérődző N. táplálkozása a növények megemésztéséhez idomult, amit többnyire az emésztőcsatornájukban

41

lakó cellulózbontó egysejtűek segítségével végeznek. A kérődzők miután teleszedték gyomrukat durván megrágott növényekkel, gyomrukbó1 falatonként "visszakérve" a szájukba, alaposan megrágják.

OLIGOCÉN. - Földtörténeti kor, 38-26 millió évvel ezelőtt. Jellemzi a tengerek erős térhódítása. A Földközi tenger északi határa átlépte az Alpok és a Kárpátok területét. A Föld északi félteke lehűlő szubtrópusi jelleget mutat, pálmákkal, páfrányokkal, északon fenyőkkel; már él számos mai lombos fánk előde. Jellemző állatai már az EMLŐSÖK. OMEGA. - A görög ABC utolsó betűje. / A görög ABC első és utolsó betűje keresztény szimbólum, jelentése Jézus Krisztusra vonatkozik: Én vagyok a kezdet és a vég./ Legmagasabb rendű centrum, központ, amelynek minden teremtett létező a vonzásában áll. Központjaink központja; TC. egy kúp ábrájával szereti érzékeltetni, ahol a csúcs az O., a kúp többi része pedig a világmindenség. Az O. titokzatosan, mindenüttközel-levőként működik, de túl van az időn és a téren. A feléje haladás a létezők egységesülésében, a mindig nagyobb-nagyobb tudatú /pszichés állapotú/ egységekké szerveződésben áll, s ez a fejlődés visszafordíthatatlan. Az O. személyes létező, Krisztus, Isten, akit TC. úgy lát, mint a saját lelke mélyén is élő valóságot. ONTOGENEZIS - Egyedfejlődés. Az élőlények egyedeinek növekedésefejlődése a megtermékenyitéstől a halálig" Fogalompárja a filogenezis /törzsfejlődés/" ONTOLÓGIAIAI ALACSONYABBRENDŰSÉG - Ontológiai rossz. A létezők azon egyetemes tulajdonsága, amely nem a történetiség elemeként jelentkezik, hanem együtt van velük, mint megmásithatatlan jelleg, létezésük kezdetétől. A szerveződés előre haladásával egyre csökken, tehát forditott arányban áll a tudat növkedésével. Teljesen csak a halál utáni életben tünik el, addig mindig árnyákként kisér, mint a semmi feletti lebegés feszültsége. ORMÁNYOSOK.- /Proboscidea/. A méhlepényes EMLŐSÖK alosztályának egyik rendje. Magas termetű, oszlopos lábú, rövid nyakú, növényevő emlősök, amelyek orra és felső ajka hosszú, mozgékony ormányt képez. Felső metszőfogaik hatalmas, ? mre is megnövő agyarakká alakultak. Jelenleg az Elefántfélék /ele phantidae/ családja képviseli ezt a rendet. Régebben igen elterjedt és formagazdag állatcsoport volt" Virágkoruk az újharmad-időszakra esik. Legősíbb ismert képviselője a Moeritherium. ORTOGENETIKUS MOZGÁS. /Lásd: ORTOGENEZIS/ ORTOGENEZIS. Az élő anyag rendszert alkot, amelyben a jellegek tapasztalatilag egymásra következnek a centro-komplexitás /központosított bonyolódás/ folyton növekvő értékei szerint. Az élet valamiféle fölfelé-emelkedést mutat, ahol növekszik a belső spontaneitás. A FŐEMLŐSÖK révén az EMLŐSÖK törzse esik egybe

42

az élet főirányú O.-ével. Mutatója a pszichés fejlettség. Nem azonos Eimer antidarwinista elméletével /1888/. OSBORN H. F. - /1857-19351 - Amerikai őslénykutató; az ősemlősök származására vonatkozó tanulmányai alapvetőek. OSZTÁLY - Rendszertani egység, a törzsön belüli legnagyobb kategória. Pl. a GERINCESEK törzsét a HALAK, KÉTÉLTŰEK, HÜLLŐK, Madarak, EMLŐSÖK stb. osztályaira csoportosítják. OSZTÁLYOZATLAN SZUBSZTANCIÁK - A kutatások során megtalált formákat, jelenségeket a tudósok osztályozni, rendszerezni igyekeznek, megfelel ően választott szempontok szerint. Rendszerezik az állatokat, a növényeket, az ásványokat, élet-és mozgás jelenségeket stb. Vannak azonban olyan fehérjeszerű szerves-csoportok, amelyeket - még ha kémiai szerkezetük ismert is - biológiai szempontból nem sikerült a "helyükre tenni". Elmosódott ugyanis az életteleneket az élőktől egyértelműen elválasztó, képzelt határ /mert az atomok, molekulák pszichés tartalommal rendelkez ő egységek, tehát nem élettelenek/. OXIDOK - Az elemek oxigénnel alkotott vegyületei. Az ásványok egyik csoportját alkotják. Pl. a magnézium-oxidot periklásznak, a szilíciumoxidot kvarcnak, a rézoxidot tenoritnak nevezzük. A tűzifa hamuvá oxidálódik, elég.

ÓLOM SZÁZALÉKARÁNYA - Az ólom /Pb/ a természetben nemcsak az ásványokban, ércekben van, hanem a szerves üledékekben is. A viszonylag nagy mennyisége folytonos radioaktív keletkezésének következménye. Izotópjai közül az átlag 1.5% mennyiségben található Pb2o4 tekinthető eredeti ólomnak. A többi főként az uránium és a tórium rádioaktiv bomlásának végterméke. Minthogy ismerik a rádioaktiv elemek felezési idejét, a leletben mért Ó.-ból kiszámitható a lelet kora. ÓRIÁS KORPUSZKULÁK - /Lásd: ÓRIÁSMOLEKULÁK/ ÓRIÁSMOLEKULÁK - Makromolekulák. Viszonylagos óriások ezek a molekulák világában. Egy hidrogén molekula két atomból áll, egy víz molekula háromból. A szerves vegyületek molekulái már több tízezer atomot is tartalmazhatnak. Ezek az Ó. Ilyenekből épülnek fel a fehérjék, a cellulóz stb. A szerveződés az Ó.-on keresztül jutott a magasabb rendű élők állapotáig. ÓRIÁS - SZINTÉZIS - Az az egyetlen, hatalmas folyamat, amelyben az egész kozmosz egységesen szerveződik, s halad az egyre nagyobb TUDAT felé. ÓVILÁG. - Ez földrajzi és nem időbeli megjelölés. E-Amerika, D-Amerika, Ausztrália és a Csendes-óceáni szigetvilág kivételével vett kontinensek, szárazföldek tartoznak ide. Az itt kivételként említetteket Újvilágnak nevezik. Ezeket az

43

utóbbi 1-2000 évben fedezték fel /többségűket „ujra!". Az Ó.-és az Új-világ élőlényei egymástól eltéréseket mutatnak, az őslényeket és a jelen-lényeket illetően is. ÖRVÖS SZÉTGAZÁS - /Lásd: LEGYEZŐS SZÉTÁGAZÁSOK/. ÖSSZEADÓDÁSI KÉPESSÉG. - Az élet szerveződéseiben., mozgásaiban egységek, korpuszkulák szerveződnek egybe, amelynek eredménye a komplexebbé, bensőségesebbé válás miatt nem matematikai eredmény, összeg, hanem a nagyobb tudat felé törő megnyilvánulás. Az "élettelen" világ egységei is rendelkeznek Ö.-ekkel; pl. kémiai affinitás, tömegvonzás stb. Ezek nem függetlenek az élet mozgásaitól, de teljes terjedelmükben nem is azonosak vele. ÖSZTÖN Az állatok életét, cselekvését, mozgásait, szokásait irányi tó belső, pszichés erő,. "Tiszta" állapotban az ember alatti szintekben tanulmányozhatók, de meg vannak az emberben is. A tudattól, gondolkodóképességtől semmilyen szempontból sem választhatók el. A tudat az ösztön továbbfejlődésének, a psziché magasabb szintbe lépésének az eredménye. TC. a pszichés erőt nem kétfélének /mármint tudatosnak és ösztönösnek/ fogja föl, hanem fokozatosan fejlődőnek. Azokat az életjelenségeket, amelyeket Ö. néven foglalunk össze, nem fedi le a feltétlen reflex fogalma. Az Ö. fajspecifikus, öröklődik, ezért kisebb-nagyobb időtávlatban egy-egy élőcsoportra speciálisan-jellemzőnek mutatkozik. ŐSANYAG. - TC. a Semmit a létezők totális szétszórtságának tekinti; vigyázat!nem a fizikai "szétvagdaltságról” van szó. Az "anyag" létértékét az alacsonyabb zónái felé vissza-következtetéssel követhetjük; a bio-állapotú egység szétszóródhat, széthullhat kémiai, majd fizikai állapotú létmódra. Plazma állapotban az atomok is széthullnak. A szemcsék nagyságrendjének csökkenése is együtt jár ezzel a folyamattal. Mégsem a mennyiség, a tömeg itt a mérték, hanem az egység szervezettségének mértéke. Az abszolút szervezetlen létezés a Semmi. Visszafelé követve a létállapotok szintjeit, kicsúszik kezünkből, mint az élet. TC. nem óhajtja meghatározni az Ő.-ot; mondanivalójához igazában nem is szükséges. Lehet a mai szemlélet szerint vett élet alatti kémiai zóna, de lehet a csillagok belseje is, ahol az atomok keletkeznek. Valamely szint megelőző - alacsonyabb - szintjét nevezhetjük Ő.-nak, ez relatív megközelítés. Abszolút értelemben megjelölni és értelmezni nem lehet. ŐSELEFÁNT - FÉLÉK /Lásd: ORMÁNYOSOK,./ ŐSGERINCES ÉLET. - A gerincoszlop is lassan, fokozatosan fejlődött ki, mint bármely más szerv,. Ennek megfelelően az élők fejlődéstörténetében van egy - elmosódó határú - időszakasz, amelyben a még tökéletlen gerincoszloppal rendelkező lények élnek, a mai gerincesek elődei. Ma is élnek a gerincfejlődés különféle szintjein megrekedt állattörzsek /fél-gerinchúrosok - Hemichordata, előgerinchúrosok - Prochordata, fej-gerinchúrosok - Cephalochordata/ aGerincesek törzse mellett.

44

ŐSNEMZŐDÉS. - /generatio spontanea, generatio aequivoca; abiogenezis, élettelen nemzés/. Az é1őlények keletkezésének Arisztotelestól származó mogynrázata, amely szerint a halak az iszapból, a legyek a romlott húsból, a bolhák a piszokból stb. spontán keletkeznek. E felfogás - amely egyébként teljesen megfelel az aristotelesi korabeli világszemléletnek - tartotta magát a XIX. századig. Még Lamarck is - akit már transzformistának ismer a atudománytörténet - így beszél: „ … a teremtés a legegyszerűbb szervezetek létrehozásával történt és történik ma is; kizárólag az els ő kezdemények létrehozásával, ezt nevezzük ősnemzésnek”. TC azt a hosszú i9deig tartó szerveződést jelölte e fogalommal, amelynek eredményeként az „első élőlények” megjelentek. ŐSSEJT - Az első, már sejtes szerkezetet mutató lények. Hosszú fejlődési szakasz előzte meg. TC. a sejtekhez vezető folyamatban „sejt-ködöt”, „élő-hártyát”, „sok formájú rostok óriási nyalábját” tételez fel, amelyek még nem sejtek, de azok előfutárai. A természet megszmlálhatatlanul sok kombinációval kísérletezett, amig a mai tipusú Ő.-ek létrejöttek. Az Ő.-eknek igen sokféle formájuk lehetett és semmikérpen sem szabad azt gondolni, hogy valahol egyetlen sejt alakult ki. A kutatók szerint 2-3 milliárd évvel ezelőtt már léteztek sejtes formák. Az egyszer űbb szerkezet ű sejteket ma a baktériumok és a kékmoszatok kérviselik. Ezeknek nincs igazi sejtmagjuk /prokarioták/. A johban szervazett sejtformáknak valódi sejtmagjuk van /euknrioták/; ut6bbiakbó1 épülnek fal a soksejtű szervezetek. A molekulák sejtekké szervezódésének folyamatát részletesen még nem ismerjük. Újabb /XXI. század eleje/ kutatások keretében a szervezeten belüli, kevésbé differenciálódott sejteket nevezik Ő.nek.

PALEONTOLÓGIA - Őslénytan A földtörténeti mult élővilágát kutatlja azok maradványai alapján. Ezek lehetnek csontok, mészváz-képződmények, szervesmaradványok, lenyomatok, szerencsés esetben teljesen ép szervezetek /pl. borostyánban/. Szoros a kapcsolata a földtannal /geológia/. PALEOZOIKUM - 320 millió éves tartamu földtörténeti kori amely 550 millió évvel ezelőtt kezdődött. Nagyarányú tengermozgás jelzi a kezdetét is és a végét is. A kezdetén nagy tenger-előrenyomulésok, a végén pedig visszahuzódások voltak. A KAMBRIUM, ordovicium, SZILUR, DEVON, KARBON és PERM nevü időszakokat foglalja magaban. Elejétől az élővilág gyors fejlődésnek indult. A gerincesek a szilurban, a kétéltüek a devonban, a hüllők a karbonban jelentek meg, a szárazföldi növények pedig a devonban.

PANTEIZMUS - Filozófiai irányzat, amely elveti a személyes Isten létét; Istent a természettel azonositja PARAMÉTER - Anyagi rendszerek állapotát befolyásoló tényező. Összességük

45

megszabja a rendszer állapotát, /pl. gázok esetében a nyomás, a h őmérséklet és a térfogati/. PÁRAT1AN UJJUAK - /Perissodoctyla/ Páratlanujju patások. Az EMLŐSÖK osztályának egyik rendje. Közepes, vagy nagy termetü, növényevő állatok. Lábujjaik száma a hátulsó lábukon mindig páratlan, elől páratlan, vagy páros. Egy utódot ellenek, amelyek azonnal járóképesek. A tapir-, az orrszarvu-, és a lófélék tartoznak ide. A régebbi korokban elterjedtek voltak, ma a kipusztulás szélén állnak, kivéve az ember által tenyésztetteket. PÁROSUJJUAK - /Artiodoctila/ Párosujju patások. Az Emlősök osztályának egyik rendje. Közepes, vagy nagy termetüek. Lábujjaik száma kettő vagy négy. Metszőés szemfogaik hiányoznak. Növényevők vagy mindenevők. A disznó alkatuak a tevealkatuak és a kérődzők alrendjei tartoznak ide. PARTIKU1A - Részecske PASCAL, B - /1623-62/ Francia természettudós, matematikus, filozófus és irodalmár. Konstruált egy összeadógépet, a digitális számológépek ősét. Intuiciói erősen hatottak Rousseaura, Bergsonra és a modern egzisztencialistákra is. Az SI mértékrendszerben a nyomás egysége, a hidrosztatikában a P.-törvény, a geometriában a P.-tétel, a matematikában a P.-háromszög őrzi a nevét. PASTEUR, L - ./1822-95/ Francia kémikus, bakteriológus A mikrobiológia megalapozója. Kidolgozta a hőkezeléses baktérium-elölést. Felfedezte a baromfikolera, a lépfane, és a veszettség elleni védőoltást. PATÁSOK - Az EMLŐSÖKnek a páros- és páratlanujju patásokból, valamint az ormányosokból álló csoportja. Nevüket onnan kapták hogy az utolsó ujjpercüket vastag szarutok /pata/ boritja, amely a karom módosult alakja" PEKINGI EMBER. - Az Archanthropusok /Pitecanthropus, Homo erectus pekingiensis/ csoportjába tartozik. 1918-ban kezdték feltárni a Peking közeli Csou Kou Tien városka környéki dombokat, amelyben T. is részt vett. A szilur kori mészkő hegyekben hasadékokat találtak, amelyek megannyi beomlott és feltöltődött barkangok voltak. Sok állatcsont, embercsont, és emberfog került elő; tüzrakás maradványokat is találtak. A leletekből leirták a P.-t Sinanthropus pekingiensis néven. Fejük alakulásában sok az erőteljes primitiv vonás /előreugró állkapocs, nagy homlokeresz stb./, de koponya üregük térfogata már 1225 cm. Fél millió évvel ezelőtt éltek. PERM - A földtörténeti ókor egy szakasza, amely 230 millió évvel ezelőtt kezdődött és tartama 30 millió év. Jellemző állatai a tengerekben a foraminiferák, a pörgekaruak és a lábasfejüek. A kétéltüek, mellett nagy a szárazföldön a hüllők formagazdagsága. Az É-i szárazföldeken az ősfenyők, a ciká szok és a páfrányok, a

46

délieken a magvaspáfrányok a gyakoriak. PITEKANTROPUSZ - /Lásd: PEKINGI EMBER, JÁVAI PITHECANTHROPUS/. PIERRE TEILHARD DE CHARDIN - /1881 - 1955/ Francia, jezsuita pap, természettudós. A XX. század egyik legnagyobb keresztény gondolkodója. Életműve hasonló Aquinoi szent Tamáséhoz /XIII. század/: mindketten megalkották koruk keresztény színtézisét. P. az újkori természettudományos ismeretekre építette gondolatait, amelyekben újdonság az előző korokhoz képest az EVOLÚCIÓ XIX. századi felismerése. Budapesten 1968-ban adtak ki válogatást P. írásaiból Dienes Valéria fordításában HIT AZ EMBERBEN címmel. P. műveit főképpen elkötelezett híve páter REZEK ROMÁN bencés szerzetes fordította magyarra és küldte Magyarországra /kérésre/ stencil-sokszorosításban az 1970-es évek közepén /Az emberi energia, Mozgósított energiák, Írások a háború idejéből, Tudomány és Krisztus, Az ember jövője, A múlt szemlélete, Az emberi zoológiai csoport, Az ember megjelenése, Tanulmányok, Hogyan hiszek/. Páter Rezek magyar fordításában adták ki P. alapművét AZ EMBERI JELENMSÉG-et Washingtonban 1968-ban; a Benne élünk tanulmányt Párizs-Bécsben 1967-ben; A mindenség himnusza elmélkedést São Pauloban 1970-ben. Bozóky Mária fordításában rövid szemelvényeket adtak ki Budapesten 1974-ben. Rezek Román magyar fordításaiból nagyobb terjedelmű válogatást rendezett sajtó alá Golen Károly Budapesten 1980-ban ÚT AZ ÓMEGA FELÉ címmel. PLANETÁRIS - Bolygónkra vonatkozó, azzal kapcsolatos. PLANETIZÁCIÓ - A fejlődés, szerveződés bolygó-szintü megnyilvánulása. PIATÁN FÉLÉK - Lombhullató fák; a kétsziküek egyik rendje. PLÁTÓ - Platon /K.e. 427-347/. Görög filozófus, Szokrátész tanitványa. Előkelő arisztokrata; tanitott, könyveket irt. Iskolát nyitott Akademosz ligetében - innen a kés őbbi akadémia. Gondolatai erősen elvontak. A létezésnek - szerinte - van tökéletes formája, de mi az érzékszerveinkkel ennek csak az árnyékához férkőzhetünk. A tökéletesség az un ideák világában van. Mindenféle dolog az egyediség tökéletlenségét hordozza. Az egyazon fogalom körébe tartozó dolgok sokfélék. Pl. szék sokféle van, de a székeknek van egy ideájuk, ami maga a tökéletes "székség". Ehhez mi legközelebb csak a rá vonatkozó fogalom által jutunk. Gondo1atainak nagy hatása volt a következő évezredekre, nyomai ma is megvannak. PLEISTOCEN - /DILUVIUM/. A negyedidőszak régebbi szakasza; másfél millió évvel ezelőttől 30 ezer évvel ezelőttig tartott. Alatta az északi félteke négyszer jegesedett el. A glaciális /jeges/ szakaszokban vastag jégtakaró keletkezett, emiatt a tengerek szintje apadt és uj szigetek bukkantak e1ő, majd az olvadáskor eltüntek. Az élővi1ág mai képe a P.-ben alakult ki. Jellemző az EMLŐSÖK nagy formagazdagsága; a kor végén azonban a nagy testüek /mammut, barlangi medve, óriás szarvas, gyapjas orrszarvu/ kihalnak..

47

PLIOCÉN - Földtörténeti kor. 12 millió évvel ezelőtt kezdődött és 3 millió évvel ezelőtt ért véget .A visszahuzódó tengerek helyét édesvízi tavak foglalják el. Jellemző a bazaltvulkánosság. Hazánk tájain sok az erdő, a mocsár, gazdag kagyló- és csigafaunával. A kor közepe táján szárazul az éghajlat, a térségek elfüvesednek. Ez kedvezett az Észak-Amerikából Ázsián át besereg1ő vadlovak elterjedésének. A kor végére újra meleg, nedves lett az éghajlat. A P.-ben az előző kor - miocén/ fajai folytatták fejlődésüket és elterjedésüket. POINCARE, J. H. - /1854-1912/. e : / poenkáré/. Francia matematikus. Sokat foglalkozott – sikeresen a differenciálegyenletekkel. Próza-irodalmilag is értékes, népszerű, filozofikus könyveket írt, amelyekben főként a tudás, a tudomány és a világ viszonyával foglalkozik. POLIFILETIKUS - Az élőlények több törzsből való származtatása. POLIMERIZÁLÓDÓ VILÁG.- A polimerizáció olyan kémiai láncreakció, amelyben kis molekulák összegződnek nagyobbakká úgy, hogy melléktermék nem keletkezik. T. e fogalmat ennél általánosabb értelemben, szabadabban használja. Az egységesülve megvalósuló fejlődést kell alatta érteni. Ezt a képet mutatja nemcsak a földi élet szerveződése, de a sok milliárd csillag fúziós kohója is, ahol az élet további szerveződéséhez alkalmas atomok "polimerizálódnak". POLIPOK - /Cephalopoda/ . Lábasfejűek, fejlábúak. A puhatestűek törzsének egyik osztálya. Mind a 800 ismert fajuk tengerben él. Méretük az 1-2 cm-től 18-20 m-es nagyságig változik. Feji végükön 8, 10, vagy 90 kar van. Ezek fogásra, mászásra alkalmasak, néha tapadókorong van a végükön. Köpenyüregükből kipréselt vízzeI a rakétaelvet alkalmazva tudnak közlekedni Többek nek tintazacskó mirigyük van . Amelyeknek házuk van, az a csigaházra emlékeztet, de vele ellentétben kamrákra osztott. Többségük gyors mozgású, falánk ragadozó. A 90 karúak ősi formák, inkább a régebbi korokban éltek /nautilusok/. Az ammoniták a paleozoikumban és a mezozoikumban nagyon elterjedtek voltak; a mezozoikum végén kipusztultak. POTENCIALITÁS - Képesség jelenléte. Valamely egység képessége bizonyos esemény megvalósítására. POZITIVIZMUS - A polgári filozófiának a XIX. század elejétől fölfutó irányzata, amelynek létrejöttét a megelőzőkorok (XVII.-XVIII. század) természetismeretének föllendülése ihlette. Követőit olyannyira meghatotta a tudományok által föltárt világ uj arculata, összefüggéseinek gazdagsága hogy nem is akartak másról tudni, mint az anyagról és az erőről. Fő képviselője A. Comte /1798-1857/. Szerinte az emberi megismerés története három szakaszra oszlik: 1. teológiai, 2. metafizikai, 3.pozitív szakasz /innen a név/. Utóbbiban a tapasztalati tudományok adnak mindenre pontos, okszerű magyarázatot. A követők közé tartozik még L. Feuerbach /1804-72/ német, L. Büchner /1824-99/,

48

PREKAMBRIUM - Abiotikum. Azoikum. Kriptozoikum, archaikum, Proterozoikum. A Föld történetének a leghosszabb szakasza. Tartama kb. 3 milliárd év. Kezdődött ezelőtt 3600 millió évvel, a földkéreg megszilárdulásával, ennyi évesek ugyanis az ismert legrégebbi kőzetek. Végződött a már jól jellegzett élet kibontakozása előtt, vagyis ezelőtt 800 millió évvel. A sejtes szerveződés a P.-ban történt meg, tehát ez évszázmilliókat vett igénybe. Köv letekben szegény; a még váz nélküli, lágytestü élőlények rosszul kövülnek, mert teljesen elbomlanak. PROTOPLAZMA. - Élő anyag. Olyan szervezett rendszer, amely az élet jelenségeket mutatja, táplálkozik, ézékel, szaporodik stb. Legegyszerübb formái mikroszkópikus méretüek. Fehérjék, nukleinsavak, ásványi sók és a viz mindig megvannak bennük. A környezettől határhártyák választják el. Az ősi formák sejtmag nélküliek, a fejlettebbekben sejtmag különült el. A sejtforma, mint egység, a többsejtüekben is megmaradt, alárendelve azonban a szervezet egységének. PSICHE - A görög pszühé szóbol származik; jelentése: lehelet, élet, lélek. A dolgok bennsője, radiális energiája. Nagysága a szervezettség mértékével függ össze. Valamennyi - evolutiv értelemben - szervezett monádnak van psichéje; igy természetesen az élőlényeknek, de az atomoknak, molekuláknak, sőt az elemi részeknek is. PSZICHOGENEZIS.- A fejlődés leirása a psiche növekedés alapján. PSZICHOZOIKUS KOR - Az a fejlődéstörténeti kor, amelyet már a magasfoku psiche jellemez a megelőző időkhöz képest. Ilyennek tekinthető régebben a sejtes szint kora, ujabban pedig az ember kora. PUHATESTÜEK - /Mollusca/. Egy törzs az állatvilágban. 130 ezer fajuk ismert, ezzel fajgazdagságban az izeltlábuak után következnek. A csigák, a kagylók és a fejlábuak tartoznak ide. Be1ső vázuk nincs; rendszerint külső kemény házuk, héjuk van, amely külső váz és védőelem gyanánt is szolgál.

RADIÁIS ENERGIA /Lásd: PSZICHE, TANGENCIÁLIS ENERGIA./ RADIOAKTIVITÁS - A természetes elemek közül kb. 40-nek vannak olyan változatai, amelyek instabilak, sugárzásokat bocsájtanak ki. Ez nem egyéb, mint az atommag bomlása. A sugárzás lehet korpuszkuláris /alfa és béta sugarak/ és le het elektromágneses /gamma sugarak/. A sugárzást nevezzük R.-nak. Következménye az, hogy az elemek más elemekké alakulnak át, minthogy az elem "elemiségét" az atommag szerkezete határozza meg. A bomlás szigorú törvények kereteiben megy végbe: meghatározott idő alatt meghatározott atom bomlik el. Azt

49

az időtartamot, amely alatt a rádioaktiv elemek fele lebomlik, felezési id őnek nevezzük. Ez elemenként különböző; a másodperc tört részétől sok millió éves időtartamig változik. Eddig három sorozatot deritettek fel: az urán-, a tórium- és az aktinium csoportot. Mindhárom végeredménye egy stabil ólomizotóp, amely nem bomlik tovább. A felezési idő fölfedezése egy kormeghatározási módszerhez segitette a kutatókat. A vizsgá landó mintában megmérik, hol tart a bomlás. A rádioaktiv összetevők arányának ismeretében kiszámitható a minta kora. Ezt a módszert radiometrikus kormeghatárizásnak nevezik. RÁGCSÁLÓK - /Rodentia/. Az EMLŐSÖK egyik rendje. Fogazatuk alapján Jellemezhetők. Két-két metszőfoguk erós és folytonos növekedésű. Szemfoguk nincs, a helyén hézag van. Növényevók. Csak néhány faj nagyobb termetű. Egy részük téli álmot alszik. Nagyon szaporák. A mókusok, hódok, egerek, sülők, patkányok, tengerimalacok stb. tartoznak közéjük. RECEHÁRTYA - /Retina/. A gerincesek szemének belső, fél mm vastag, bonyolult szerkezetű hártyája, amely a fényinger felfogására és továbbitására szolgál. REF1EX1Ó ELSŐ LÉPÉSE.- Az emberi szintű tudatosság megjelenése a fö1dön. Meghatározhatóság szempontjából hasonló a gyermek elsó lépéséhez. Egyfelől időben nem hirtelen, nem egyik napról a másikra történt, másfelól pedig az események, amelyeket ennek következményeként elgondolhatunk az ember magatartásában, nem voltak feltűnőek és hivalkodóak, nem ugrottak ki a természet megszokott eseményei közül. Noha hatalmas lépés, mégis csendes, lassu folyamat. Kultur-nyom ez id őb ől természetesen még nincs. RELATIVITÁSELMÉLET - A. EINSTEIN német fizikus nevéhez szokták kötni. Nem alaptalanul, de tudni kell, hogy sokkal inkább a már meg1evő eredmények helyes érte1mezéséről és bizonyos szintű összegzéséról van szó, mintsem egy egészen uj felfedezésrő1; viszont bozonyos fokú szemlélet-bővítést, szemlélet-váltást kíván a megértése és a már meglévő ismeretekbe építése. Minthogy a fizika matematikaigeometriai nyelven fejezi ki magát, a szintén klasszikus, de még régihb euklideszi geometriának is el kellett viselnie a megkérdójelezést a R. kidolgozása folytán. Az ugyanakkor kibontakozó kvantumelmélet segitett a R.-nek azt kijelenteni, hogy a világ eseményei - akár fényterjedésr6l, akár a ho1ygók mozgásáró1 van szó - nem irhatók le helyesen /pontosan/ az Euklidesz-féle geometriai axiómák, a Galilei-féle koordinétarendszerek, továbbá a Newton-féle törvények alkalmazásával, noha már fölöttébb nagy finomságig jutottak el a differenciálszámitások alkalmazásával.. Az euklideszi geometriai elvek helyébe a Gauss-félék, a Galilei-féle koordinátatranszformáció helyébe a Lorentz-féle, a newtoni abszolut tér és abszolut idő helyébe a Minkowski-féle négydimenziós tér lépett. Ez persze nem azt jelenti, hogy amazok hamisak; továbbra is használhatók mindazon esetekben, ahol elég a megközelitő pontosság. Voltak azonban már olyan természeti jelenségek a tudás tárában, amelyeket a klasszikus módszerekkel nem lehetett értelmezni; amelyeket aztán a R. alapján oldottak meg.. A R. néhány sajátos szempontja: a fény sebességét tullépni nem lehet; nincs a világban kitüntetett pont, az események leirása szempontjából egyenértékü minden

50

vonatkoztatási test; a gyorsuló rendszerek törvényei azonosak a tömeg-keltette gravitációs tér törvényeivel; a sulyos tömeg azonos a tehetetlen tömeggel; a tömegek hatással vannak a környező tér szerkezetére; abszolut idő nincs, hanem az id ő a tér negyedik koordinátája /téridő, az idő kettős térkoordinátára vezethető vissza/; a fénysebességhez közeledve relativisztikus változások állnak be, amelyek érintik a tömeget és az időt; a tömeg-okozta gravitációs térerő nem az elektromágneses hullámokhoz hasonló távolbahatás, hanem tömeg-okozta tér-görbület; a világmindenség szükségszerüen véges, de határtalan stb. A tér és a gravitáció problémáit a R. sem oldotta meg. Bizonyos, hogy a már eddig is sok fáradsággal keresett egységes térelmélet megszülessen, a tudás-gyarapodáson kivül még újabb szemléletváltásra is szükség lesz. Az R. horderejében hasonló a biológiai evoluciós elmélethez; ám egyik esetben sem csak elméletről van már szó. RENAISSANCE KOR.- Felujitás, ujjászületés. A történelmi középkor végének /XV.-XVI..század/ Olaszországból kiindult áramlata. Az emberek a mult felé fordultak és felujitani igyekeztek az ókori görög és római értékeket. A Keresztény Egyház álatal tulhangsulyozott másvilági élettől az evilági élet felé fordulnak; az ember önmaga felé /ezért humanizmusnak is nevezik/, valamint a természet felé. E korszak átmenetet alkot az újkori természetismeret föllendülése felé. REND - Rendszertani kategória az OSZTÁLYon belül, a CSALÁD fölött. RENDSZER - A természetben felismerhető, vagy ember-alkotta csoport, csoportositás. R. valamennyi szervezett egység, az atom, a molekula, a szervezet stb., de R.-nek mondunk egy hegycsoportot, vagy egy államalakulatot is. A R.-ezéseket az ember a dolgok áttekinthetősége, megértése végett csinálja; igen hasznosak. Minden sokaság rendszerezhető, amelynek tagjaiban közös vonás, vagy periodicitás található. Jól kidolgozott - bár mindig tökéletesitésre szoruló - R.-e van az elemeknek, vegyületeknek, ásványoknak, növényeknek, állatoknak stb. 58 RENDSZERTAN - A biológiában az élővilág rendszerezéséveI foglalkozó tudomány. RÉN KOR - Az északi félteken a Würm-eljegesedéssel egybeeső időszak, amikor az emberek élete főként a rénszarvasokhoz kötődött. A rénszarvas a jeges-havas területken is megkereste táplálékát, belőlük pedig sokféle hasznot huzott az ember. REPÜLŐ ÁLLATOK - Többnyire a madarak és a rovarok jutnak eszünkbe, de a repüléssel a hüllők és az emlősök is megpróbálkoztak /ma pl a denevérek és néhány erszényes/. REPÜLŐ SÁRKÁNYGYIKOK.- /Pterosauria/. Az őshüllők egyik rendje. Elülső végtagjuknak a hosszura nőtt negyedik ujja feszitette ki a szárnyként használható, denevérszerű bőrhártyákat. A leletek alapján néhányan melegvérűeknek gondolják őket. Szárny-fesztávolságuk a veréb nagyságútól a nyolc méteresig változott. A felső-jurátó1 a

51

felső-krétáig éltek. RÉTEGEK - A Föld szilárd kérgének függőleges metszete sávozottságot mutat. Ennek magyarázata az, hogy a kérget különféle erők igen változatos módon mozgatják, alakitják; mozognak a kontinensek hatalmas lemezei is. Ezen belül a földrengések, tűzhányók, csuszamlások, továbbá a szél, a jég, a viz erői, valamint az élőlények tevékenységei vannak a rétegződések mögött, mint okok. Rétegnek az azonos körülmények között keletkezett sávot nevezzük. Ha a körülmény megváltozik, más lesz a következő réteg összetétele, szerkezete. Az esetek többségében a régebbi régegek mélyebben, a fiatalabbak ezek fölött találhatók; ez a relativ kor meghatározásához ad eligazitást. A R. alkalmasak a régmult idők eseményeinek megismerésére, minthogy azok sok nyomát őrzik fizikai, kémiai, biológiai, de kulturális értelemben is. Alkalmasak továbbá az események időrendi sorának tisztázására. A R,-el külön tudományág, a stratigrafia foglalkozik. REZEK ROMÁN - O.S.B. /1916-1986/ Gödöllőn született. Pannonhalmán szentelték pappá 1940-ben. 1965-ig a Párizsi Magyar Misszó vezetője. 1965-től S ão Pauloban (Brazilia) tanít és megszervezi a nemzetközi Teilhard-központot. Teilhardfordításait innen küldte Magyarországra stencil-sokszorosításban. /Lásd még: PIERRE TEILHARD DE CHARDIN./ P. Teilhard de Chardin műveivel 1962-ben találkozott. Oly mértékben szerelmese és elkötelezettje lett, hogy életének hátralev ő részét fordításával és kommentálásával töltötte, fontosnak tartva, hogy mások is megismerjék, hiszen sokakat szabadított ki a szellem fuldoklásából. Bátor szókimondással védelmezte Teilhard-t a támadók ellen. Negyvenkét kötet kommentár-sorozatának a SODRÓDÓ VILÁG címet adta. RINOCÉROSZ. - /Rhinocerotidae, orrszarvufélék/. A párossujju patások rendjébe tartozó család. Termetük nagy, az elefántok után a legnagyobb ma élő szárazföldi állatok. Bőrük igen vastag; orrukon egy vagy két, hátrafelé hajló tülköt viselnek. Néhány fajuk - kis példányszámban - ma még él Afrikában és D-Ázsiában. A gyapjas rinocérosz a pleistocén végén halt ki. RODÉZIAI EMBER.- /Homo sapiens rhodesiensis/. A neandervögyi tipus trópusi képviselője Afrikában. A mai Zambia ércbányáiból több egyén maradványa került elő a két világháboru közötti időben. Az előre-ugró homlokeresz, az alacsony elnyuló ősi tipusu koponya, a negy arckoponya, a széles orrnyilás stb. erősen a korábbi idők erectusaira emlékeztetnek. Viszont a magas termet, a végtagcsontok formái és az 1325 köbcentis agytérfogatuk miatt mindenképpen a neanthropus /modern emberi/ csoportba kell sorolni őket. Százezer évesek. Afrika több területéről is leírtak még hasonló de fiatalabb korú - 40-80 ezer éves - tipusokat. A kutatók külön ágnak tartják őket, akik sokáig fennmaradtak D-Afrikában, de végül is kihaltak. RÓKÁK. - A Ragadozók rendjének egyik családjához, a Kutyafélékhez tartoznak, a kutyák, farkasok, sakálok, dingók társaságában. Ismertebb fajaik a vörös

52

róka, a keresztes róka, az ezüst róka, a fekete róka, a platina róka. Testhoszszuk farkukkal együtt egy méter körüli. ROVAREVŐK.- /Insectivora/. Az EMLŐSÖK egyik rendje. Kis- és közepes nagyságuak. 5-5 ujjuk van és karmokat viselnek. Zápfogaik három-gumósak. A tupaidák /mókuscickányfélék/, a símdisznók, a cickányok, a vakondfélék stb. tartoznak ide.

ROVAROK.- /Insecta/. Az Izeltlábúak törzsének egyik osztálya. Az állatvilág fajokban leggazdagabb csoportja. Kb. 700 ezer fajt irtak le, de ez korántsem jelenti azt, hogy már mindegyik a kutatók szeme elé került. A jelenkoriak testmérete a tized millimétertől a 35 centiméteresig változik. A régebbi földtörténeti korokban a méteres testnagyságuak is előfordultak. Testük huszonegy szelvényből áll. három pár lábuk, két pár szárnyuk és egy pár csápjuk van. Agyuk három ducpárból áll, hasdúcláncuk különféle mértékben összpontosul. Többségük váltivarú. Fejlődésük: pete, lárva, báb, imágó; ettől azonban több esetben is van eltérés. Néhány közismert csoportjuk: szitakötők, hogarak, lepkék, poloskák, tetvek, bolhák stb. ROVAROK PSZICHIZMUSA - Pszichés működésük meglepően fejlett és kifinomult, egyedi és közösségi vonatkozásban is. Az egyedek igen érzékenyen reagálnak a környezetre; az államalkotók közösségi élete magasan szervezett. Ezek a kiemelő jelzők csak akkor helyes értelműek, ha a fejlettséget viszonylagosnak tekintjük. Ahhoz vagyunk ugyanis szokva, hogy a pszichikai fejlettséget az emberhez közel álló em1ősöktől várjuk, ahol a közelség rokonságilag, testnagysághan, anatómiailag, flzio1ógiailag sth. is nyilvánvaló. E tekintetben A ROVAROK egészen més népség. Úgy tűnik, ők az evolució egy elkanyarodott ágát alkotják, de nem mondtak la arró1, hogy életüket éppen a psichikum felfokozásával szilárditsák meg és igy tegyék hatékonnyá. Náluk erőteljesen valósult meg a faj-stabilizálódási törekvés, amely egyébként az élővilág minden fajában megvan. Annak, hogy fajszámuk meghaladja az összes többi állatét együttvéve, van előnye is és hátránya is. Előnye, hogy mindenféle életteret képesek voltak meghóditani; hátránya - mivel az e1őnyökért fizétniük kell - , hogy az ilyen nagy elterjedés néluk csakis erőteljes specializálódás által valósulhat meg. Ez pedig magával vonja a fajok genetikai befagyását a továbbfejlődés szempontjábó1. A nagy életképesságük nem fejlődőképességükből, hanem egy evolutiv zsákutcában kifinomult pszichizmuzból adódik.

SEJT - Az evolútiv szerveződés azon színtje, ahol már megjelenik valóságos szervezet, önálló életre képes. Egy részük önálló lényként él, ezeket nevezzeük egysejtűeknek. Más részük kűlönféle egységekbe szervezódött, ezek s többsejtűek. Az emberi szervezet sok mllió sejtből áll. A soksejtü szervezetté szerveződés irrevarzibilis; a S.-ek nem válhatnak el többé egymástól ugy, hogy önmagukban életképesek is maradjanak. Formailag megtartják ugyan önállóságukat, da annyira egymásra utalva élnek,

53

hogy elpusztulnak, he egymástól elszakadnak. A S.-ek életenergiaja, működése oly mértékben eggyé szerveződik, hogy annak eredménye és megjelenési formája is, egyetlen élőlény. Az ember is egyetlan lénynek éli meg önmagát, nem pedig sok millió sejt klóniájának. Az osztatlan én-tudat, az egyként-viselkedés, a psichés tartalmak valódi egységesüléséből jön létre. Valamennyi sejt azonos elven müködik; méretük a milliméter ezred része körüli. Burok határolja őket, ezt növényeknél sejtfalnak, állatoknál sejthártyának nevezzük. Belsejükben kü1öntéle szervecskék vannak a különféle feladatok ellátására. Az ősibb tipusuak nem rendelkeznek valódi sajtmaggal /prokarioták/, a fejlettebbek igen /elukarioták/. A sejtmag tartalmazza a kromoszóma állományt. SEJTEK SPECIA1IZÁ1ÓDÁSA.- A klilönféle feladatok ellátására való módosulás; igy hozzák létre pl. a szerveket a szervezeten belül. A S. visszafordíthatatlan. SEJTMAG - /Lásd: SEJT; ÁTÖRÖKLÉS/. SEJTMAGOSZTÓDÁS - /Caryocinesis/. A maggal biró egysejtűekben a S. maga a szaporodás, mert ennek nyomán a sejt is kettéválik és két uj, fiatal egyed jön létre. A többsejtüekben a S. és a vele kapcsolatos sejtosztódás a szervek, ill. a test növekedését, felfrissülését eredményezi. A többsejtűek az un. i varsejtek közbeiktatódásával szaporodnak. A him ivarsejtek is, a női ivarsejtek is a fajra jellemz ő kromoszómaszám felét tartalmazzák. E két ivarsejt egyesülésekor /megtermékenyülés/ alakul ki a fajra jellemző teljes kromoszóma készlet. A S. ugy megy végbe, hogy a kettős szálu kromoszóma hosszában két szálra válik, ezután mindkét szál külön-külön fölépiti maga mellé a hiányzó párját /az ivarsejtek nem/. Igy a két fél-kromoszómából két egész kromoszóma lesz. SEJTOSZTÓDÁS - /Lásd: SEJTMAGOSZTÓDÁS/. SERTÉSFÉLÉK - /Suidae. Disznófélék/. A pekari-félékkel és a vizi1ófélékkel együtt a Disznóalkatuak alrendjébe tartoznak - a Párosujju patások rendjén belül - az Em1ősök osztályában. Középnagy, vagy nagy testű állatok. Mindenevők. Szőrük durva, rövid orményukon korongot viselnek. A köép-afrikai óriás vaddisznó eléri a két méteres hosazuságot és a kétszáz kg. testsulyt. A vad S. megszeliditett /háziasitott/ fermái a házisertések. SINANTHROPUS. - /Archanthropus, Archaeoanthropus/ Előember, amit végül is a Homo erectus pekingiensis néven irtak le. Maradványainak föltárásában - Kinában TC. is tészt vett. A tüzet már ismerte. Fél millió éves. 1963 óta a szakemberek - mint a Pitecanthropus csoportba tartozó fajt, /alfajt// - a Homo genushoz sorolják. SKOLASZTIKA - A keresztény középkor szellemi épülete. Legismertebb gondolkodói Aquinói st. Tamás és Duns Scotus. Korukra vonatkoztatva mindig is vágyott célt valósitottak meg: egységben látták Isten Igéjét és Miűvét, vagyis a krisztusi tanokat és a teremtett világot. Munkáikat a görög bölcsek /főként Arisztotelesz és Platon/ filozófiájára, továbbá a patrisztikus korból kinőtt teológiára, valamint a korabeli

54

természetismeretre alapozták. Nagyságuk ezek szintézisében áll. SOK-GUMÓS FOGÚAK. - A fogazat, ezek alakja, szerkezete, felépitése jelentős megkülönböztető bélyeg a paleontológiai csoportok közötti tájékozódásban, ezek rendszerezésében. A fogak keménységük miatt jól kövülnek. A halaknak, kétéltüeknek, hüllőknek, ősmadaraknak és az emlősöknek van fogazatuk; a madaraknak és a teknősöknek nincs. Az alacsonyabbrendűek egycsucsu fogkoronái az emlősökben fokozatosan több gumójuakká válnak /vagy több egyszerű fog egybenövése adja a többgumós koronát/, szerkezetük bonyolódik. Ez pedig arra ad lehetőséget, hogy a fogazat csaknem faj-specifikussá alakul. A fogazatok rendszerezésével és fejl ődésbeni alakulásukkal már a XIX. század folyamán behatóan foglalkoztak /Cope, Osborn/. SOKSEJTŰEK - A nagy testű szervezetek sok-sok millió sejtből állnak. A sejtek ilyen körülmények között is megtartják viszonylagos /formai/ önállóságukat; a szervezetből kiszakitva, önállóan azonhan nem képesek élni. Megfeleló táp lálék és megfelelő környezet biztosi tásával azonban a kisza kitott sejtek hosszabb-rövidebb ideig életben tarthatók. Filogenetikus szempontból a soksejtűeket az egysejt űekből vezetik le. Ennek részletei még nagyon homályosak. SOLOI EMBER. - Előember. C.Dubois holland orvos fedezte fel Jáván, a Solo folyó völgyében, l89l-ben. Ezt az átmeneti alakot E. Haeckel nyomán a Pithecanthropus nembe sorolta, s a fölegyenesedett tasttartásra való tekintettel az erectus fajnevet adta neki. A szakemberek szerint a Sinanthropushoz hasonlitva, csak mint alfajok különböznek egymástól. SPECIALIZÁ1ÓDÁS. - Olyan változás, amely által egy-egy feladat egyre tökéletesebben elvégezhető. Specializálódott sejtek alkotják pl. a különféle szerveket. A szervezet is specializálódhat, pl. a madarak a repülésre, a vakond a talajszint alatti életre stb. SPINOSA B. - /1632-77/. Holland filozófus. Szabadgondolkodása miatt kitagadták az amsterdami zsidó hitközösségből. Azt vallotta, hogy a természet önmaga oka, és csak a természet létezik. SPIRITUALIZMUS - / spiritus = lélek/. A létben a lélek elsőbbségét hirdetó tan. Az óselv a lélek, az függetlenül létezheat a testtól. SUMÉREK - Mezopotámia déli részének őslakói Ke. 3300 - 2850 között. Nagy városokat épitettek /Eridu, Ur, Lagas, Nippur stb./. Kulturájuk magas szintű volt. A Tigris és az Eufrátesz környéke kedvezett az állattartásnak, az öntözéses gazdálkodásnak, halászatnak. Irtak, olvastak; a képirást geometriai alakzatokkal egyszer űsitették. Ismer ték a korong--kerekes szekeret. Képzeletvimágukban nemcsak a természet jelenségeinek, de a különféle munka-féleségeknek is külön-külön isteneik voltak. Sokféle ipari tevékenységet ismertek, férn-anyaguk a réz volt. Kikötővárosaikban

55

gazdag kereskedelem folyt. A nyugati sémik űzték el, vagy olvasztották magukba őket.

STRUKTÚRA - Szerkezet. Felépítés. Az egység részeinek illeszkedése. Az evolutiv vi1ágképben egyre negyobb figyelem kiséri ezt a fogalmat, ugyanis utal a részek eggyé szerveződésének minőségére.

TALÁ1ÉKONYSÁG - Az élőlények helyzetfelismerése az élet lehető legjobb megvalósítása érdekében. Nem emberi szinten értelmezett tudatos tevékenységr ől van szó. Az élniakarást - vele együtt a fejlődést - transzcendens vonatkozásokkal bíró belső erők késztetik, ugyanakkor a környezethez is illeszkedni kell aktiv és passziv értelemben egyaránt. A környezet adottságaival, változásaival meg kell birkózni. Bámulatos, hogy ezt mennyire finom érzékkal, milyen nagy T.-gal hajtja végre az élőlények mindegyike, kezdve az egysejtűektől. Legtalálékonyabb az ember; ő már kevésbé idomul, inkább idomít. Az állat probléma-megoldó képessége pszichikai állapotától, vagyis fejlettségét ől függ. Ezt a megállapítást azonban már az emberhez mérve tesszük. Jól kihozzák ezt azok a kísérletek, amelyeket az etológiai kutatások keretében végeznek. Azonos feladatok esetén az emlősök nagyobb intelligenciát muatnak, mint a madarak. Az ember sem minden esetben bölcs és találékony. A környezethez idomulás közben a szervezetben maradandó, örökletes változások jöhetnek létre. Nagy különbség van az emlősök körében is pl. a vizhez szokot delfinek és a szárazföldi macskák között. Az alkalmazkodásban a domináns szerep az élők aktivitása; tehát nem úgy értelmezzük, hogy az állat kénytelen egy térséghez alkalmazkodni, hanem, hogy képes azt az életteret meghódítani. Jól alátámasztja ezt az ember - egy sajátos faj a többi között. TANGENCIÁLIS - A latin érinteni szóból származik. TC.-nál külsőt, külsődlegest jelent, szemben a bensővel, a radiálissal. A T. és a radiális fogalom akkor válik érthetővé, ha folyamatban szemléljük. TC. használja a T. energia és a radiális energia fogalmakat. Előbbi a test fizikai tömegével jellmezhető, amely egyenes arányban van a T. energiával. A radiális energia a pszichikum nagyságát jellemzi. A testek érintéssel /kölcsönhatás/ hatnak egymásra, amely energia átrendeződéssel is jár. A radiális energia mértéke a szervezettségtől függ. Az evolúció a psziche-növekedéssel jellemezhető, amely annak irányát és jellegét is mutatja. TAPIRFÉLÉK - Egy család a Páratlanújjú patások rendjében. Rövid szőrű, a disznónál valamivel nagyobb állatok. Orruk és felső ajkuk rövid ormányt alkot, amely lefelé hajlik. Mellső lábukon négy, a hátulsókon 3-3 újj van. Az eocént ől kezdve sok helyen éltek; ma csak K-Ázsiában, Közép- és D-Amerikában. TAPOGATÓZÁS - Az élők magatartásának jellegzetes vonása az evolúció folyamatában. Azt a képet látjuk, hogy az egyedek minden lehetséges utat-módot megkísaérelnek az élet kibontakoztatása végett. Ennek következménye a sokféleség, a

56

sok-fajúság, az alak- és életmódbeli különbözőségek áttekinthetetlen sokasága földön, föld alatt, vízben, levegőben egyaránt. A szabadság teljes, de kockázatos is, mert a különféle genetikei irányokba való beállásból visszalépés nem lehetséges. TÁRSULÁS - A különféle növények, állatok, természetesen kialakult, tartósan együtt é1ő közössége /fitocönozis, zoocönózis, biocönózis/. Ilyen egy erdő, egy rét, egy sziklahát, egy mocsár stb. T.-a. TARZIDÁK - /Tarsiinae/, Négykarmos félmajmok. Patkány nagyságú, gyapjas szőrzetü állatkák. A Főemlősök egyik alrendje. Fejük kerek, előrenéző szemük és fülk nagy. Fákon élő, éjjeli állatok. Képvise1őjük a Celebes vidékén él ő pápaszemes maki /koboldmaki/. TEILHARD DE CHARDIN /lásd: PIERRE…/ TEKNŐSÖK - A Hüllők osztályának egyik rendje. A domború hátpajzsból és a lapos mellvértbő1 álló teknőjük oldalt összenőtt. Végtagjuk járó vagy úszó. Gerincoszlopuk nyolc csigolyája és a hozzá tartozó bordák összenőttek a hátpajzzsal. Látásuk, hallásuk fejlett. Tojásokkal szaporodnak, amelyeket a viziek is a szárazföldbe ásnak és a nap melege kelti ki őket. A viziek ragadozók, a szárazföldiek növényevők. Egyedeik 200-300 évig is élnek. A triászban jelentek meg. A ma é1ő 265 fajból 5 faj tengeri, a többi édesvizi és szárazföldi. A bőrteknős - a trópusi tengerek lakója - eléri a két métert és súlya a hat mázsát. TENGERI BORJAK.- /Sirenidae/. Tengeri tehenek. Az Emlősök osztályának egyik rendje. Látszatra a cetekhez hasonlitanak, de a patások rokonai. Testük orsó alaku, mellsó végtagjuk teljesen bőrrel fedett, ujjaik nem láthatók, a végtag könyökben és vállban mozgatható. Hátulsó végtagjuk nincs. Farokuszójuk vizszintes. A nagyobbak elérik a nyolc méteres hosszuságot. A lamantin, a tengeri tehén és a dugong tartozik ide.

TÉR - Világunk távoli és közeli részeinek máig sem tisztázott arculata. Fizikai értelmezése Newtonnál merült fel. EINSTEIN ugyan elindul egyfajta, új értelmezése felé, de gondolatát ezideig nem folytatták. Sem a relativitáselmélet, sem a kvantumelmélet nem oldotta meg a tér problémáját. Kisérleteket tettek az egységes térelmélet megalkotására, de eddig eredménytelenül. Megmaradt ugyanis a "kvantum-szemlélet a gondolkodásban; ez pedig nem a tér vizsgálatát, hanem a kvantumok egymáshoz való viszonyának vizsgálatát jelenti. TEREMTÉS - A világ létezését ősidők óta Isten tevévékenységével hozza kapcsolatba az emher; ma is. Valamennyi mély gyökerrű kulturával rendelkező népnek meg van a maga teremtéstörténete. Ez szoros kapcsolatban áll a vallási élettel. A Kereszténység által elfogadott teremtestörténet - érthető okok miatt - az ószövetségi iratok Genezis c. könyvének elején található, a hat napos teremtéstörténet. Az evolúció fölismeréséig ezt szó szerint értelmezték. Ezután egy világkép-átrendeződés indult el,

57

aminek a XX.-XXI. század fordulóján a közepén, vagy még inkább az elején vagyunk. Az eddigi ismeretanyagból az a következtetés vonható le, hogy a T. inkáhb folyamatos, mint befejezett. Minden T.-el kapcsolatos vélemény, megnyi1vánulás a saját korának tudásnyagára támaszkodik, hiszen ennek elapján mondhat valamit is róla az ember. Kinyilatkoztatást arról senki sem kapott, hogyan teremt az Isten. Az evolúcióra támaszkodva TC. totális szétszórtságot gondol el az idők kezdetén, ami a semmivel azonos. Ezt a képet kapjuk, ha az evolució filmjét gondolatban visszafelé pörgetjük. Jelenlegi helyzetünkben tudnunk kell néhány fontos dolgot. a/ a T. kérdésében mi nem vagyunk olyan nyugodtak, mint azok az emberek, akik a Genezis-tipusu T.-történetekben hittek évszázadokon keresztül; b/ az evolució föltsmerése által a teremtői tevékenység /Isten/ nemhogy háttérbe szorult, de méginkább előtérbe kerűlt; c/ természetismeretünk szempontjából még sok minden tisztázatlan, ezekre várnunk kell. TERMESZEK - /Isoptera/. A ROVAROK osztályának egyik rendje. Megjelenésre, s az államalkotásuk miatt is, hasonlitanak a hangyákra /fehér hangyáknak is nevezik őket/, de nem ezeknek, hanem a csótányoknak rokonai. 1300 fajuk ismert; többségük trópusokon él. Magyarországon nincsenek, hozzánk legközelebb Jugoszláviában és Romániában találhatók. Társas életet élnek; jelemző a fajon belüli sokalakúságuk, amely a bolyon belüli munkamegosztással kapcsolatos. Olykor több méter magas, kemény külsejű, különféle alakú, un. termeszvárakat épitenek. Többnyire faanyagokkal táplálkoznak. Kiépitett alagutjaikon messze eljutnak a bolytól. Emberi környezetben sok kárt tehetnek. Fénykerülők, testük fehéres. Némely faj gombaágyásokat létesit és épol a várában, mások édes váladékot termelő rovarokat "tenyésztenek". Csak a dolgozók kasztja jár a táplálék beszerzése után, ők etetik a többieket. A katonák rágói nagyok, feladatuk a védekezés. A királynő testnagysága olykor a többiek kétezer-szerese; feladata a peterakás, amelyet szünet nélkül végez. A boly folytonos szervezése, a finom és érzékeny informació-áramlás bámulatosan fejlett. Nemely kutató emiatti elragadtatásában egyetlen állatnak gondolta a termeszbolyt. A nászrepülők szárnyakat növesztenek, majd új bolyt alapítanak. A különféle testalkatú egyedek számát és arányát maguk szabályozzék, a téplálék minőségével. TERMÉSZETES - Viszonylag könnyű megfogalmazni is, megérteni is, mi a T", amig nem beszélünk az emberről. A világ minden jelensége, folyamata T., beleértve az élőlényeket is; minden jól körvonalazható törvényeknek engedelmeskedik. Az evolutiv szemlélet fejlődésében nézi a világot, s ez egyben értelmezi is, mi a T. A fejlődésnek iránya van; a világ mozgásai - olykor a kaotikus látszatok ellenére is - ezt a tendenciát öltik magukra. Ez a - egészében és részleteiben is felismerhető - megnyilvánulás jelenti azt, hogy T. Ami pedig ezzel ellentétesen hat, az természetellenes. Ezt egyedül az ember magatartásában lehet kimutatni. Ám az ember is az evolutiv természet része. Vannak azonban olyan jellegei, amelyek sajátosak, mégpedig a szabadakarata és a rosszra való hajlandósága. Ezekből következhetnek természetellenes megnyilvánulásai. Az embernek emberi szinten kell - már a szándékával is - tovább vinnie az evolutiv kibontakozást. E vonatkozásban Jézus Krisztus ad kellő eligazitást. Az akaratlagos rossz szándék, fejlődésellenes, természetellenes, noha a szabadakarat és a rosszra való hajlandóság megléte az emberben természetes.

58

TERMÉSZETES KIVÁ1ASZTÓDÁS - Szelekció. Az életképes, erős, környezetüket sikeresen meghóditó egyedek válnak uralkodókká es maradnak meg; a gyengék, alkalmatlanok elpusztulnak.. Ugyanez a fajra is vonatkozik. Az alkalmatlanná válás lehet a környezet megváltozásának, betegségnek a következménye, de gyakran genetikai okai vannak. Az ember is alkalmazza ezt a módszert gazdálkodásában, ilyenkor azonban mesterségesnek mondjuk a kiválasztást; ez egyik fontos eljárás az el őnyös tulajdonságú növények és állatok elszaporitásában. TERMÉSZETFELETTI.- Transcendens. Isten és a másvilág lét-állapota. Tapasztalati érzékszerveinkkel meg nem közelithető állapot. Felőlünk nézve a tökéletes megvalósultság állapota. Tér-idó világunk rajta függ, ezért nem mondhatjuk, hogy a kettő egészen más és nincs közük egymáshoz. A T.-re irányuló érzék az emberi jellegek evolutiv kifejlődésével erőteljessé vált. Ez mintegy magasabbrendű „ösztönként” él bennünk. A T.-re köznapi szemléletünk logikájával is következtethetünk, amire Szent pál is hivatkozik. Ennél nagyobb bizonyságot kapunk azonban róla Jézus Krisztus által. A létezésnek, életnknek értelme a T. megvalósultságban van. Tér-idő világunknak sem az egészét, sem valamely részletét, nem lehet leirni, megérteni a T. nélkül. Természetismeretünk gyarapodása ezt alátámasztani látszik. TERMODINAMIKA - Hőtan. Három főtétele: l/ az energiamegmaradás a T.-i folyamatokra is érvényes, perpetuum mobile nem lehetséges. 2/ A hő önként nem megy át hidegebb testről melegebbre. Forditva önként megy, ezért végezhető vele munka. Ide kpcsolódik az entrópia. 3/ /Nernst-tétel/ Tiszta kristályos anyag entrópiája az abszolut nulla hőmérsékleti ponton nulla. TEVEFÉLÉK.- /Camelidae/. A Párosujju patások rendjébe tartozó család. Sivatagi és hegyvidéki állatok. Az egy-és két pupu teve, a láma, az alpaka és a vikunya tartozik ide. Utóbbi kivételével mindegyiket háziasitották. THEROMORPHOK.- /Therapsida/. A perm-triász időszak őshüllői. A koponya, a fogazat, s a testfelépités az ernlősökére hasonlit. TIGRISEK - /Lásd: MACSKAFÉLÉK/ TISZTA FAJOK.- A szó szoros értelmében nincsenek ilyenek, mert az egyedek génállományában egymáshoz viszonyitva mindig vannak kisebb-nagyobb eltérések. Vannak azonban - a kisebb változások ellenére is - génállományukat sokáig megőrző, szilárd fajok, és vannak képlékenyebbek, változékonyabbak. Sem egyik, sem másik nem érzékelhető rövid távon, mert még az erőteljes változások is hosszú időtartamban valósulnak meg. Tenyésztett háziállatok minősitésekor a "tiszta" jelző a fajtára és nem a fajra vonatkozik. TITANOTEREK - /Titanotheriidae/. A Páratlanujju patások renrjének egyik csoportja. Az eocént6l az oligocén végéig éltek. Lomha mozgású; részben a tapirra, részeben az orrszarvura hasonlító állatok voltak.

59

TOBZOSOK - /Pholidota/ Pikkelyesek. Az Emlósök osztályának egyik rendje. Testüket fenyőtoboz-szerűen boritják a szarulemezek, ame1yek osszú, erős farkukon is tolytatódnak. Foguk nincs, zsákmányukat egészben nyelik le. Az egyetlen család mindössze hét faja Afrika és Ázsia trópusi vidékein éle. A nagyobbak élérik a másfél métert. TÖLGYEK - /Quercus/ A Kupacsosok növény-rendjébe tartozó nemzetség. Főként mérsékelt égövi, de szubtrópusi, ritkán trópusi fák. Termős virágából fejlődik a mekk-termés. Fája kemény. Nálunk is fontos erdőalkotó. TÖRZS - /philum, fílum/ Az élők rendszerének legnagyobb kategóriája. A növényeket 14, az állatokat 24 T.-be sorolták. A T.-eket fontos bélyegek különítenek el egymástól. TRANSZCENDENS - /Lásd: TERMÉSZETFELETTI/ TRANSZFORMÁCIÓ - Átalakulás, átalakítás, átrendeződés. TRANSZFORMIZMUS - A fajok átalakulását, fejlődését, egymásból való kialakulását hirdető tan. TRIÁSZ - Földtörténeti kor. Kezdete 225, vége 180 millió évvel ezelőtt volt. E 45 millió év folyamán jelentek meg az emlősök. TRINIL-I EMBER - Jávai ember. Pithecanthropus. Homo erectus. E. Haeckel akit a „jénai majom-professzornak is neveztek - A teremtés természetes története c. művében megrajzolta az ember családfáját, az egysejtűekt ől kezdve. Még sok volt benne a fantázia, d vonalvezetésében nem tévedett. A majmok és az emberek között megjelölt egy köztes csoportot, Pthecanthropi /majomemberek/ néven. Ez is fantázia-csoport volt, mert rájuk uta1ó leletet még senki sem ismert. E. Dubois, a fiatal holland tudósjelölt azonban komolyan vette a majomembereket s úgy vélte, hogy lenniük kall csontjaiknak is. De hol keresse? Barátai azzal vigaszta1ták, hogy a Föld felszinének háromnegyedén nem kell keresnie, mert az tenger. Néhány éves kitartó ásatás után megtalálta a majomember csontmmaradványait /fogak, állkapocs-töredék, koponyatető, combcsont/ Jáván, Trinil mellett, a Solo folyó völgyében, az 1890-es években. A jól rekonstruálható egykori lény 700-800 ezer évvel ezelőtt élt. Megkaphatta a mejomemeber nevet, mert valóban köztes alak. Ekörül - s egyáltalán a fejlődéselmélet körül - nagy viták folytak. Dubois alul maradt; negyedszázados csendbe burkolózott a Pithacanthronus is. 1929-ben a Peking környéki Csoukoutien-ből előkerültek a kínai ember maradványai, amelyeket Synanthropus néven irtak le. /Ennek f'öl tárásában és meghatározásában részt vett TC. is./ A kiani ember valamivel fiatalabbnak bizonyult, mint a jávai, de ő is Pithecanthropus. Ezzel a vita eldőlt. A „köztes alak" nem ugy értendő,

60

hogy a majmoktól az emher felé való átmenet képviselője, noha először gondoltak erre is. A Majmoknak és az embernek közös őse volt, amely 2o-3o millió évvel ezelőtt élt és nem hasonlított még egyikre sem. TUDAT - TC. általános éttalemben haszné1ja, azonos a psziche fogblommal. Ott látja a T.-t minden evolutiv szervezettségű monádban / atomhan, egysejtűben, emberben/. Nagysága, mértéke mindig a szervezettségi szintnek megfelel ő. Az em beri tudat nem lényegileg, hanem fokozatilag, szintbelileg különbözik az alacsonyabbrendűektől. Ma már a kutatók is vitatják, hogy a T. csak az ember sajátja volna. Ugy látják, hogy a mgasabbrendű állatokbam kimutathatók a jelei. TUDOMÁNY - Valamely jelenségre, folyamatra vonatkozó ismeretrendszer. Amennyiben a tudás meggyőződéssel jár együtt, T. a neve, akár igaz, akár nem. Az idő haladásával a tudás autokatalitikusan gyarapszik; a nemzedékrő1 nemzedékre átörökitett ismeretanyag azonfelül, hogy kincs, a tudás további kiszélesitését teszi lehetővé. A múlt felől korunk felé haladva erőteljes differenciálódás ment végbe a T.-ban. A XX. század közepétől azonban szintetizálási folyamat is megindult, amit a határ-tudományok kialakulásai is jeleznek. A bio1ógia, a kémia, a fizika érintkezési határán megjelenik a biokémia, a biofizika, a fizikai-kémia. Tudásanyagunk kétféle forrásból származik: a termeszetfelettiből és világunkból a természetesből. Előbbiek információit szuperösztönünkön keresztül, utóbbiakét pedig az érzékszerveint segitségével, ősi ösztönrendszerünkön átszűrődve kapjuk. E kettő anyagának is logikailag egységes rendszert kell képeznie, lega1ább egy-egy személyen belül. A természetfeletti ismereteket csakis a természetessel való vonatkozásában tudjuk tárgyalni; a természetesről pedig, szinte semmi érdembenit nem tudunk elmondani a természetfeletti nélkül. Egy jelenségről nem akarunk / nam is vagyunk képesek/ mindent elmondani, egy-egy személy rendelkezésére álló idő kijelöli a szemlélődés határát. Ezért is alakulnak ki különféle tudományágak. Legrégebbi T. a filozófia, amely mindig is az egyetemes szintézist kisérelte meg. Korábban a természetismeret is a körébe tartozott. A tapasztalati ismeretek napjainkra nagymértékben fölgyülemlettek; a T. elsősorban a természettudományt jelenti. Ez mégsem annak rangját vagy értékét határozza meg, csupán azt jelzi, hogy az emberi figyelem a természet felé fordulva időzik 1egtöbbet. A tapasztalati ismeretek azért válhatnak T.-nyá, mert a természetnek törvényei vannak. A természettudomány jelentése és értéke ez: ha egy ismert folyamatot elinditunk, vagy elinlulni látunk, előre meg tudjuk mondani a kimenetelét, végeredményét. A matematika nem természettudomány, de axiómáinak többsége s természetből származó, idealizált kép, elvonatkoztatás. A mennyiség, a mozgás, a térbeliség, az összetettség stb. jól leirható vele, ezért minden tudományág hasznosan és célszerűen tudja alkalmazni. A "tudományos" jelzőnek igencsak elterjedt az a fajta alkalmazása, amely végülis a T. iránti tiszteletlenséghez vezet. Olyasfajta magatartás áll mögötte, mint amikor valaki - önmaga szavahihetőségét nem tartván elég sulyosnak - Istent hivja segitségül. Mindig bóségesen van régi és uj jelenség, amellyel a tudásunk még nem birkózott meg. Elég türelmetlenek vagyunk ahhoz, hogy ezeket is tudni véljük; igyekszünk ezeket beilleszteni eddigi tudásanyagunk körébe. Az ilyen valószinüsitéseket hipotéziseknek nevezzük. Tudásunk állandóan gyarapszik, ám a teljességet és a tévedésmentességet nem éri el. Az igazsághoz

61

való ragaszkodás a tévedéseket rendre megszünteti. TUPAIDOK - / Tupaidae/ Mókuscickányfélék. Barnásszürke, patkány nagyságu, hosszu szőrű á11atok. D- és DK-Ázsia lakói. Emlősök, de vita van azon, hogy a Rovarevők, vagy a Főemlősök rendjébe tartoznak-e. Mindkét jelleget mutatják ugyanis, nemcsak szervezetükben, de magatartásukben, életmódjukban is. Erősödik az a vélemény, hogya T. ősei a Főemlősök őseivel azonosak. Fossziliáikat a középsó-eocén rétegeiben találták, koruk 50 millió év körüli. TÜSKÉSBŐRŰEK -. /Echinodermata/. Az Újszájúak törzs-csoportjának egyik törzse. Tengeri állatok. A tengeri csillagok, a tengeri liliomok, a tengeri uborkák, a tengeri sünök tartoznak ide. A többi törzsektól főképpen az álsugaras részarányosság, a vizedényrendszer, a mezodermális váz és jellegzetes lárvaalakjaik különböztetik meg őket. Az ötsugaras testfelépités nem jelenti a szerveknek is az ilyen elreniezettségét, valójában kétoldalian részarányosak. A mezodermális vázrendszer a hám alatt alakult ki; különféle formáju és elrendeződésü mészképződményekból áll, amelyek szórtan vannak, egymással kapcsolatban vagy összenőve. Utóbbi esetben a testet doboz-szerüen merevvé teszik. Nevüket a tengeri sünökről kapták: ezek testéből mészvázas tüskék állnak ki, amelyek izületi vápákkal csatlakoznak és izmokkal mozgathatók. Többségük váltivarú, egyesek azonban ivartalanul szaporodnak, sőt némelyek osztódással. A tengerek minden mélységében, többnyire az eljzaton élnek. Fajszámuk hat ezer körüli, egyedszárnuk bőséges. Igen ősi állatcsoport, már a prekambrium végén megjelentek.

VAKONDFÉLÉK -. /Talpidae/. A Rovarevő emlősök rendjének egyik családja. Földben élnek. Szemük kicsi, mellső lábuk erős ásóláb. Nálunk egyetlen fajuk él: a vakondok. Ez araszos nagyságú, szőre koromfekete. Téliálmot nem alszik, a fagy el ől mélyebbre húzódik a talajban. VALLÁS - A természetfeletti érzékelésének tudatosult formája. Egyetemes emberi tulajdonság, amely a tudattal együtt fejlődött ki. Mélylélektani gyökereit tekintve ösztönös inditéku, de nem az ösi ösztönök változata. Ezt az ösztönt nem elődeinktől örököltük, hanem a magasfokura nőtt psziche természetes müködéseként jelenik meg. A psziche nagysága a természetfelettire va1ó nyitottság mértékét jelenti; aktiválódásának következménye a vallásos magatartás. Minthogy ez erősen egzisztenciális tényez ő a közösségi vonása mellett, Isten megtalálását a halál beállta előtt vélelmezni kell. Egyetemes jellegéhez néhány egyetemes magatartás társul: - a halál utáni élet valamilyen formájának hite; - informativ jellegű kapcsolat-tartás a természetfeletti hatalmmal; áldozatbemutatás; - az erkölcsi elveknek a természetfelettiből származtatása. A vallásosságot minden nép mutatja, ekár történelmi hosszuságban, akár földrajzi keresztmetszetben nézzük. Sokféle vallás volt és van és marad is még jó ideig. Ezeket az alapit6ójuk szerint szoktuk megkülönböztetni, de sok természeti vallásféleségnél nem

62

lehet alapítót megjelölni. VÉGLÉNYEK -. /Lásd - EGYSEJTÜEK./ VIIÁGKÉP - A világról alkotott nézetek, vélemények rendszere, amely a köztudatban is jelen van. Tartalma, minősége a tudás mennyiségétől függ, ezért a V. változik. Az evolúció felismerése a történelem eddigi legmélyrehatóbb V. változtató tényező lett. VIIÁG KORPUSZKULÁRIS SZERKEZETE - Minden létező relativ körülhatárolhatósággal, egységként, korpuszkulaként jelenik meg előttünk, amiket TC. jelenségeknek is, monádoknak is, szemcséknek is, elemeknek is stb. nevez. Ezekkel nagy szabadsággal bánunk, mert mindig a szándékunk, a szemléletünk, vizsgálódásunk köre, célja mondja meg, hogy éppen mi az egység. Egység az ember, a család, de az emberiség is, vagy egy porszem, vagy a Tejutrendszer, de az egy csoportba tartozó galaxisok is, ha éppen azok együttesét nézzük. Amint az atomszerkezetben további szemcséket találtak, a kvantumelmélet megmutatta, hogy a folyamatok is szemcsések, az energia-átadás is körülhatárolható egységek formájában valósul meg. VILÁGNÉZET - A világképen belüli, annál kisebb körű kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalás. A V. inkább ez emberre, az ember körüli, a vele kapcsolatos prohlémák eldöntésére irányul. A V. olykor jobban függ az érzelmektől, érdekekt ől, mint a tudástól. A vallás nem a V. keretén belül van; ez egyetemes, mint a tudás. VILÁG TANGENCIÁLIS ENERGIÁJA - / Lésd: RADIÁLIS ENERGIA.! VILLAFRANCHEI KOR - A 2-5 millió évvel ezelőtti, un. felső-pliocén idöszak. A rá vonatkozó ismeretek egy részét az olszországi V.- rétegek feltárásakor irták le. 3-4 lehülési hullámot mutattak ki, köztes felmelegedésekkel. Lehüléskor az ósemberek barlangokba huzódtak. VIRUSOK - Szabványos sejtszerkezettel nem rendelkző, annál jóval egyszerübb lények. Önál1óan nem tudnak élni, csak más sejtekhez kötődve - azok rovására. Igen kicsik, fénymikroszkóppal nem, csak elektronmikroszkóppal láthatók. Állatokon, növényeken és baktérlumokon egyaránt élnek. Némelyek szerint a szerveződés kezdeti á11apotában megrekedt lények ezek, mások szerint visszafejlődött formák. A sejtekhez tapadnak, nukleinsavuk ahba behatol és mindjárt szaporodni kezdenek. A fertőzés /az egyedekre való továbbterjedés / embernél és állatnál érintkezés vagy cseppfert őzés útján vagy rovarok közvetítésével történik. Fertőzőképességük fajlagos, vagyis egy-egy virusféleség csak bizonyos tipusú sejtekhez képes kötődni. A V. sok betegség kóroko zói /influenza, himlő, sárgaláz, gyermekparalizis, aids stb. / VITAMINOK - Természetes szerves vegyületek, amelyekre a szervezetnek a normális működés végett kis mennyiségben, de feltétlenül szi1ksége van. Ezért rendszeresen meg kell lenniük a táplélékban, egyébként un. hiánybetegségek lépnek fel.

63

Többféle vitamin van; az ABC betüivel, vagy indexelt betükkel jelölik őket. Először a B1 vitamint feiezték fel a XIX. században, a Keleten elterjedt beri-beri betegséggel kapcsolatban. Ez kémiailag egy amin. Kés6bb többféle, hiánybetegséggel kapcsolatos vegyületet is fölfedeztek. Ezeket C. Funk javaslatára a vita-aminok /életfontos aminok/ közös névvel látták el, kémleilag akár aminok, akér nem. A C-vitamint /aszkorbinsav/ a magyar Szent-Györgyi Albert fejezte fel, bőséges forrását a nyers paprikáhan találta meg.

ZÁRVATERMŐK - /Angiospermae/. A növényvilág legfiatalabb törzse. A virágtakar6 kettős: porzó- és termőtáj. A termőlevelek alkotta magház védelmet nyujt a magvaknak, majd terméssé alakul. A törzs a sziklevelek szerint oszlik az Egysziküek és a Kétsziküek osztályára. Fás- és lágyszárú növények egyaránt tartoznak ide. A Z. a kréta korban jelntek meg, kb. száz millió évvel ezelőtt. ZEBRÁK - /Lésd: LÓFÉLÉK/. ZOO1ÓGIA - Állattan. ZOO1ÓGIAI SUGÁR - A közös őstől számitott elágazás vonala, amig ezen ujabb, nagy jelentőségü elágazás nem következik. Ha azonban nem a nemzedékek vonalát, hanem más szempont megvalósulását követjük, akkor ágról-ágra kell lépnünk. Az evolutiv fejlettséget pl a psziche nagysága jellemzi. Ennek alapján az egysejtűektől az emberig követhetjük a vonalat, mely utóbbi az evolució tengelye. ZOO1ÓGIAI CSOPORT - Az állatok azon csoportja, amelyet valamilyen szempont szerint jelölünk ki. A szempont sokféle lehet. Leginkább a renszertanban szokásos csoportositásokban gondolkodunk, amely lehetőséget ad fajon belüli, de az egész állatvilágot átfogó szemlélődésre is. Lehetséges azonban csoportositás nemcsak a származás és a rokonság alapján, de korok szerint és élőhelyek szerint is. Az ember /Homo/ is egy zoológiai csoport. ZOOLÓGIAI TÁVOLSÁG - Evolutiv rokonság mértéke. Nézhető idóbeni folyamatban, ilyenkor a közös őstől való távolságot vesszük. Nézhető azonos idejű keresztmetszetben, ilyenkor a közös őstől származó és egy időben élő vonalak rokonsági fokát kell tekinteni.

*** Függelék Irodalomjegyzék Arcanum DVD könyvtár I.

64

Arcanum DVD könyvtár VI. Természettudományi lexikon I.-VII. Biológiai lexikon I.-IV. A modern biológia címszavakban Akadémiai kislexikon Bibliai lexikon A Föld és fejlődéstürténete Az élővilág fejlődéstörténete A távcső világa