Szókölcsönzés és nyelvi kategorizáció B en ő A ttila

Szókölcsönzés és nyelvi kategorizáció B e n ő A ttila

1. B evezető Tanulmányomban a nyelvi és a nem nyelvi kategorizáció kérdéseire utalva az erdélyi magyar nyelvjárásokban használatos rom án eredetű kölcsönszavak szemantikai integrálódását vizsgálom. A vizsgált nyelvi anyag alapját a M árton Gyula, Péntek János és Vöő István szerkesztette A m a g y a r n y elv ­ járások rom án k ölcsönsz avai cím ű szótár képezi (1977). (A szótárra való utalás a továbbiakban a szakirodalomban bevett RK rövidítéssel történik.) Ez a mű nagy többségében 20. századi kölcsönelemeket tartalm az. Figye­ lembe vettem Bakos Ferencnek a RK-hoz írt, 20. századi adatokat tartal­ mazó kiegészítő jegyzeteit (Bakos 1982: 4 5 7 -7 8 , 1984), illetve Zsem lyéi János doktori értekezésének adattárából azokat a köles önszavakat, am elyek valamilyen okból nem kerültek be az em lített szótárba. A korpuszt tovább gazdagítottam saját gyűjtésen alapuló lexém ákkal. A vizsgált adattár tartal­ mazza mindazon 2 0 . századi elemeket, am elyek az eddigi gyűjtések során előkerültek. Az így összeállt adatokból számítógépes adatbázist hoztam lét­ re, ezáltal lehetővé vált, hogy a lexikai rétegeződésről és a szemantikai jelen­ ségek érvényesülésének arányairól pontos képet kapjunk. Összesen 4475 kölcsönszóval, 5804 jelentésegységgel dolgoztam. A kölcsönszóanyag elem ­ zése alapján utalok azokra a jelentésváltozási tendenciákra, am elyek be­ folyásolják az átvevő nyelv jelentésrendszerét, am elyek alapján az egyszerű szó szintjén új nyelvi kategóriák jönnek létre.

2. Kognitív tartalom , szem antikai tartalo m A különböző nyelvek eltérő módon tagolják a valóságot azáltal, hogy gram ­ matikai és szemantikai rendszerük sajátos viszonyokat teremtve utal az em ­ beri környezetre. A nyelv ilyen értelemben szemléletmódot kínál a beszélők számára. A világnak ez a nyelvspecifikus látásm ódja a jeltárgyak bizonyos tulajdonságait kiem elheti, és ezáltal is sajátosan kategorizálhat bizonyos tár­ gyakat, viszonyokat. A nyelvi világképet azonban nem úgy kell elképzel­ nünk, m int valami sorsszerűén adottat, am elynek hatásától a beszélő nem szabadulhat. Inkább arról van szó, hogy a nyelv által hajlamosak vagyunk bizonyos összefüggéseket úgy „látni”, úgy hangsúlyozni a tárgyak attribútu­ mait, ahogy a nyelvi szemléletmód ábrázolja, de megfigyelés és gondol­ kodás által képesek vagyunk ezeket a viszonyokat újrarendezni, m ásként értelmezni.

26

B en ő Attila

Ezzel összefüggésben hangsúlyozza Lenneberg (1971), hogy az érzék­ szervi m egism erés szám ára ugyanazon inform ációk válnak elérhetővé, attól függetlenül, hogy az egyén milyen nyelven beszél. Ilyen értelem ben a Sapir-W horf féle nyelvi relativizmus csak bizonyos megkötésekkel fogadható el. (Sapir 1971, W horf 1956). Vagyis valószínűnek mondható az a nézet, hogy az érzékszervi adatokat a különböző nyelvek sajátosan rendszerezik, és ezáltal közvetve bizonyos tulajdonságokra irányítják a figyelmet, de ez nem azt jelenti, hogy fogalm i rendszerünket kizárólag a nyelvi világkép határozná meg. (El tudunk gondolni, érezhetünk olyan dolgokat, am elyeknek kifeje­ zésére a nyelvi lehetőségek korlátozottak.) Tehát a világra vonatkozó infor­ m ációinknak egy - jelentős - részét a nyelv közvetítésével birtokoljuk, más részét azonban m ás forrásokból m erítjük (érzékszervi adatok, képzelet, gon­ dolat stb.). Ilyen értelem ben megkülönböztethető nyelvi és nem kimondot­ tan nyelvi term észetű tudás (White 1992: 183). M indezt azért tartom fontosnak kiem elni, hogy jelezzem a továbbiakhoz kiindulópontként szolgáló érvet: kognitív struktúránk és a nyelvi, szeman­ tikai tartalom nem azonos egymással, sőt szükséges a megkülönböztetésük. (Kognitív struktúrán a megismerés „eszközei” - érzékszervek, memória, gondolkodás, képzelet - és annak eredm énye, tartalm a - ism eret- és ér­ tékrendszer - értendő.) A rokonsági viszonyok taxonómiáját vizsgáló kuta­ tások igazolták azt, hogy különböző kultúrákban eltérő módon kategori­ zálják a rokonsági kapcsolatokat, tehát nyelvileg sajátos módon kódolják ezeket a viszonyokat. Ettől függetlenül egyik nyelvről a m ásikra „lefordít­ ható” (körülírható, elmagyarázható) bárm ilyen megkülönbözetett rokoni vi­ szony. Ha például a testvéri viszony aszerint osztályozódik, hogy a testvérek n em és kor szerint hogyan minősíthetők, akkor a két kritérium alapján négy­ féle kombináció lehetséges: idősebb fiútestvér, idősebb lánytestvér, fiata­ labb fiútestvér, fiatalabb lánytestvér. Ezeket a viszonyokat bárki elgondol­ hatja, attól függetlenül, hogy az anyanyelv kategorizáló rendszere kihasznál­ ja-e azokat az osztályozási lehetőségeket, am elyek logikailag lehetségesek. Ez nem jelenti azt, hogy a nyelvi taxonóm iának nincs hatása a gondol­ kodásunkra, csupán azt jelzi, hogy analitikus gondolkodás által ettől bizo­ nyos m értékben el lehet szakadni. Hagyom ányos megnevezésben az érte­ lem az, am i lefordítható (Frege 1892/1980, Hjelmslev 1975). (M ivel az értelem term inusnak többféle jelentése is van, a következőkben a félreértés elkerüléséért a kognitív tartalo m m egnevezést használom. Ez azon isme­ retekre vonatkozik, amelyekhez érzékszerveink és mentális tevékenységeink (gondolkodás, képzelet stb.) segítségével jutunk. A nyelv a kognitív tartal­ m at sajátos m ódon formálja szem antikai tartalom m á azáltal, hogy „különböző tényeket különböző elrendezésben emel ki, a m aga súlypontjait különböző helyeken alakítja ki, s azoknak különböző nyom atékot ad.” (Hjelmslev i. m .) Az említett műben azonban Hjelmslev úgy gondolja, hogy az értelem , azaz a kognitív tartalom „alaktalan, gondolati m assza”, amely csak a nyelv kegyéből él. E következtetés kiindulópontja Saussure, aki sze­

M odern Filológiai Közlemények 2003. V.évfolyam, 1. szám

27

rint „A gondolat önmagában véve olyan, m int egy ködfolt, am elyben szük­ ségképpen semmi sincs elhatárolva. Nincsenek előre m eghatározott fogal­ mak, és semmi sem különül el addig, m íg a nyelv meg nem jelenik” (S a u s s u re 1967: 144). Nem vonható kétségbe, hogy a nyelvnek is jelentős szerepe van katecróriáink kialakulásában és azok konvencionalizálódásában. De az érzéki valóságról alkotott kategóriáinknak nem a nyelv az egyedüli forrása. Újabb p s z ic h o ló g ia i vizsgálatok arra hívták fel a figyelmet, hogy a perceptuáliskognitív tényezőknek legalább olyan szerepe van (ha nem m ég jelentősebb) környezetünk tagolásában, m int a nyelvnek (Mervis és Rosch 1981: 9 2 93 ) A gestalt alakzatokra vonatkozó kutatások kiemelték, hogy bizonyos jól formált, meghatározható vonatkozásokban zárt egészet alkotó vizuális for­ mákat hajlam osak vagyunk egy (elkülönült) kategóriaként szem lélni (Miclea 1994: 107-9). A színek kategorizálását a különböző nyelvek eltérő módon végzik el. De a színérzékelés a nyelvtől függetlenül is kialakítja a m aga rendszerét. Azok a beszélők is meg tudják különböztetni a narancssárgát a sárgától, akiknek a nyelvében nincs a narancssárgának lexikalizálódott megnevezője. U gyanak­ kor az is bebizonyosodott, hogy a színeknek van egy alapárnyalata (fó­ kusza), am ely a nyelvtől és a kultúrától függetlenül valam ennyi ember számára egy és ugyanaz. így a pirosnak a vér színű árnyalata jelenti az alap­ árnyalatot (Taylor 1989). M ás árnyalatok a fókusz színhez viszonyítva értel­ meződnek világosabbaknak vagy sötétebbeknek. Ennek az univerzális jelen­ ségnek a m agyarázatát szintén az emberi perceptuális folyamatokban talál­ hatjuk meg. M indezek alapján m eg kell különböztetni nyelvi és nem nyelvi természetű kategóriákat, még akkor is, ha ezek szorosan összefüggnek, ép­ pen azért, hogy ne jussunk olyan következtetésre, am ely azt feltételezi, hogy a nyelv nélkül számunkra csak a tagolatlan, egybefolyó érzéki világ marad. Hiszen az állatok is kategorizálnak, jóllehet nincsen olyan tagolt kommu­ nikációs eszközük, m int az emberi nyelv. (Olyannyira, hogy a kategorizáció számukra is életfontosságú műveletté válik.) A nyelvi kategorizációt tehát nem úgy kell elgondolnunk, m int amely nélkül az érzékleteink zavarában élnénk, hanem inkább olyan kognitív esz­ köznek, am ely az érzékszervi adatokat pontosabbá teszi, bizonyos attribú­ tumokat előtérbe állít, ezek alapján hasonlósági viszonyokat terem t, és az érzéki, m em oriális adatokon m integy másodlagos kategorizációt végez el. De nem m ondhatjuk, hogy semmi sem különül el addig, am íg a nyelv nem jelenik m eg, csupán azt, hogy a nyelv a kognitív tartalm at szemantikai tar­ talommá form álja. És ezt m inden nyelv sajátosan teszi. Látható, hogy kate­ gorizálásainkban nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a nyelv önkényének. Ugyanakkor az sem tagadható, hogy a nyelv aktívan befolyásolja észlelésün­ ket. Am inek neve van, azt könnyebben észrevesszük, és hajlamosabbak vagyunk elkülönítve, önálló kategóriaként kezelni. A kognitív és a szemantikai tartalom megkülönböztetése lehetővé teszi,

28

B en ő Attila

hogy a szójelentés enciklopédikus természetét más szempontból gondol­ juk tovább. M ivel a szémaelemzésen alapuló komponenses eljárás elégtelen­ nek bizonyult a szó jelentésének feltárásában, sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a szó jelentése nem redukálható lényegi jegyekre, mert encik­ lopédikus jellegű, azaz tartalm azza mindazon ism ereteket, amelyeket a be­ szélő birtokol a jeltárgy vonatkozásában (Lakoff 1987; Langacker 1987; Taylor 1989). Ha ez így volna, akkor a szó jelentése meghatározhatatlanná tágulna, és elkerülhetetlenül szubjektív elemeket is tartalm azna, hiszen egyéni élm ények, tapasztalatok alapján ilyen ism eretek is rögzülnek az em­ lékezetünkben. U gyanakkor azzal is számolni kell, hogy a kom m unikációs folyamat linearitása, az egyes szavak, szószerkezetek értelmezésére fordított idő nem engedi m eg, hogy a m ondatokban szereplő lexém ák jelöltjei enciklopédikus mivoltukban idéződjenek fel. A szójelentés tehát nem azonosítható a jelöltre vonatkozó mindazon inform ációval, amely a kognitív tartom ányban szere­ pel. A jelentésváltozások azonban a hagyományosan elgondolt, a fogalom­ m al azonosított szójelentésből nem vezethetők le. A névátvitelekből létre­ jövő új jelentések például csak a kognitív tartalom bizonyos szegmentumá­ nak aktivizálódásával értelm ezhetők. (Ha valakit a m ozgása alapján csiga term ész etű n ek minősítek, akkor a metafora értelm ezéséhez szükségem van egy olyan - a jelöltre vonatkozó - információra, am ely a fogalmi jelentést alkotó lényegi jegyek sorában nem szerepel, m égpedig arra, hogy ’lassú’.) Az ellentét csak saussure-i módon oldható fel: a leírás k edvéért külön kell választani és más-más m ódszerrel vizsgálni a konvencionalizálódott, szink­ rón jelentéseket az alkalm i jelentésváltozásoktól, am elyek diakronikus folya­ matoknak tekinthetők. Az előbbi esetben m egm aradhatunk egy olyan be­ határolt „nyelvi” jelentésnél, am ely tartalmazza m indazon információkat, am elyekre valóban szükségünk van, hogy a lexém át a m indennapi, megszo­ kott nyelvi kontextusokban értelm ezni tudjuk. A jelentésváltozásokra vonat­ kozó vizsgálatoknak azonban elkerülhetetlenül utalniuk kell azokra a kog­ nitív folyam atokra is, am elyek a módosulásokat előidézik. Ez a megkülön­ böztetés nem két önállóan létező dologra vonatkozik, hanem egyetlen jelen­ ség két aspektusát jelöli. Hiszen a mindennapi beszédben a „szó szerinti” és az alkalm i (néha eredeti) szóképeket teremtő, átvitt értelm ű jelhasználat együtt jelentkezik. Az egyetlen egyén által használt metafora fokozatosan el­ terjedhet, konvencionalizálódhat, és ezáltal részévé válik annak a jelentésrendszernek, am it nyelvinek szokás tekinteni. De ha valaki szótárat akar szerkeszteni, nem tekintheti a szó jelentését enciklopédikusnak, mert akkor az első szócikknél sohasem jutna tovább. Bárm ilyen m esterkélt is legyen itt a határ, szükség van rá. Csak éppen ne feledkezzünk m eg arról, hogy mi húztuk m eg ezt a határt, és ha a jelentésválto zást vizsgáljuk, akkor tu­ datosítani kell azt, hogy a szem antikai jelenségek okai a kognitív folyama­ tokban gyökereznek.

M odern Filológiai Közlemények 2003. V.évfolyam , 1. szám

29

3 je le n té sm e z ő , s z ó m e z ő , le x ik á lis m e z ő .3 szemantikai tartalom nem m eghatározhatatlan információtömb, hanem rendszert alkotva szerveződik a nyelvekben. Ez tetten érhető a kötött morfémák szintjétől a m ondatrészek strukturálódásáig. A lexémák szintjén m eg­ figyelték, hogy a hasonló jelentésű elemek egym ással kölcsönös függőségi viszonyba lépnek, jelen tésm ező k b e szerveződnek. A jelentésmező a hagyo­ mányos trieri értelem ben szavaink olyan szemantikailag összefüggő cso­ portjára utal, am elyben a lexémák a valóság egy részterületét egymás között felosztva teljesen lefedik (Telegdi 1977: 144-49, Péntek 1988: 6 3 -6 5 , Károly 1970: 6 0 -6 1 , A. Jászó 1991: 4 4 5-451 ). Ezt a mozaikszerű ábrázoláson alapuló elgondolást nem úgy kell értel­ meznünk, mintha a kategorizációs rendszerben nem volna több hely és igény a szókészletbeli hiányt pótló árnyaltabb szójelentés-osztályozásra. H i­ szen a jelentésmező elem ei nem hozzák létre a fogalmi jegyek m inden lehetséges kom binációját: többféle denotátum ot ugyanazzal a ném ileg álta­ lánosabb jelentésű szóval neveznek m eg; de idézhetünk más nyelvekből olyan jelölteket is, am elyek, annak ellenére, hogy ugyanazon jelentésmezőre utalnak, a meglévő lexém ák közül egyik sem illik rá. Amint a későbbiekben kiderül, a jelentésm ezőnek az ilyen „hiányosságai” a szókölcsönzések motiválói lehetnek, ha az átadó nyelvben éppen erre a szűkebb jelentéskörre van lexikalizálódott m egfelelő. A feltárt mezőösszefüggések (a szó fogalmi köre: fölé-, alá- és m elléren­ delt fogalmak, a szó fogalmi jegyei, valam int a vele helyi, idő, oki stb. kap­ csolatban levő fogalmak) azt mutatják, hogy a jelentésmező határai nem merevek, és hogy a rendszer felfelé sohasem zárt (Péntek 1988: 64). „A nyelvi mező a szókészletnek nem elszigetelt egysége: a fogalom és a szómezök egyaránt m agasabb rendű mezőkké formálódnak m indaddig, am íg felölelik az egész szókészletet. A tagolás folyam ata Trier m egfogalm azásá­ ban is kétirányú. Az alacsonyabb rendű mezők m agasabb rendű mezőkké állnak össze, m íg a m agasabb rendű mezők alacsonyabb rendű mezőkre bomlanak” (Bodrogligeti 1972: 79). Az angol szakirodalomban a jelentésmezőn belül különbséget tesznek szómező és lexikális m ező között is (Asher 1994: 2144 -6; Faber és M airal 1997). Ez a megkülönböztetés arra vonatkozik, hogy a jelentésmező morfológiailag egyszerű vagy pedig komplex elemekből (összetett szó, idió­ ma stb.) áll. Az egyszerű elemekből álló jelentésmező megnevezésére a szóm ező megnevezés használatos, míg a lexikális m ez ő az alakilag egyszerű szavak mellett az összetett lexémákat is tartalm azza. A megkülönböztetés jogosultságát abban látom , hogy egyáltalán nem mindegy, hogy egy jelöltet valamely nyelvben, nyelvváltozatban egyszerű szóval neveznek m eg, vagy pedig összetétellel, esetleg lexikalizálódott szintagmával. Egyrészt az egy­ szerű szó pusztán m egnevezi, míg az összetett szó valamilyen szempontból minősíti, jellemzi a fogalmat. (Jó példa erre a só és a nátrium klorid. A só a

30

B enő Attila

m aga megszokott hétköznapiságában jelöli a fogalmat, míg a nátrium k lorid kémiai összetételére is utal. Ilyen alapon a két megnevezés különböző asszociációkat indíthat el.) M ásrészt nem véletlen, hogy valam ely fogalm at jelölő lexém ának egy kultúrában m ilyen a jelölési módja. Bizonyos jelentésmezők, fogalmi szintek gazdagabbak egyszerű szavakban. Ilyenek például a kognitív pszichológiá­ ban kidolgozott alapszintű fogalmak csoportja. A fogalmak alá- és föléren­ deltségi viszonylatában ugyanis van egy olyan szint, amelyre a leggyakrab­ ban utalunk a hétköznapok világában, am elyben otthonosan mozgunk, am ely természetesnek tűnik, amelyet könnyebben értünk meg. Az ehhez a szinthez tartozó fogalmakat E. Rosch term inusát követve alapszintű kate­ góriáknak nevezik. Ha a BÚTOR, SZÉK és HINTASZÉK fogalmak egymáshoz való vi­ szonyát elemezzük, akkor ezek közül a SZÉK az, amely alapszintű kate­ góriának tekintendő. U gyanígy m inősülnek alapszintű kategóriának a következők: FA, BOKOR, KÓ, KUTYA, M ACSK A , JUH , HÁZ stb. Az alapszintű kategóriák jellemzői: ( 1 ) rám utatással, osztenzív módon m egha­ tározhatók; ( 2 ) a legelvontabb fogalmi szint, amelyhez még sajátos fizikai alakzat társul; (3) a kategória elemei spontánul, a tulajdonságok elemzése nélkül, érzékleti gestaltként (jól formált egészként) megragadhatók; (4) a gyerekek a fogalmi hierarchiának ezt a szintjét sajátítják el a legham arabb; (5) a természetes nyelvekben a kategória elem eit rendszerint egyszerű szavak jelölik, m íg a neki fölé- és alárendelt kategóriák tagjait gyakran mor­ fológiailag összetett vagy gram m atikailag valam ilyen értelemben rendhagyó (jelölt) lexémák nevezik m eg; ( 6 ) az alapszintű kategóriát jelölő szavaknak a legnagyobb a gyakorisága, és nem véletlenül a nyelvelsajátításban ezek sor­ rend tekintetében elsődlegesek. Az alapszintű kategória pszichikai realitását számos kísérlet igazolta. De nem minden nyelvben szükségszerűen ugyanazok az entitások jelennek meg az alapszintű kategória tagjaként. Különböző nyelvekben és kultúrákban ilyen szempontból is eltérő lehet az osztályozás. Az adott tárgy kulturális je­ lentőségétől függ, hogy a közösségi szemléletben alapszintű kategóriaként értelmeződik vagy nem. Ilyen értelemben az alapszintű kategorizálás nem univerzális (M ervis és Rosch i. m. 93).

4. Rom án eredetű kölcsönszavak szem antikai integrálódása A román eredetű, nagyrészt az erdélyi m agyar nyelvjárásokban meghonoso­ dott kölcsönszavak elemzése azt m utatja, hogy a m agyar jelentésmezőbe illeszkedő kölcsönelem jelentésm ódosulásának egyik legfőbb motivációja éppen a hasonló jelentésű m agyar szavaktól való szemantikai elkülönülés. Ez sajátos, a szó belső jelentésszerkezetét érintő változások által valósul m eg a különböző szófajok esetében. A főnevek belső szemantikai struktúrá­ ja rendszerint valam ilyen minősítő jeggyel gazdagodik:

M odern Filológiai Közlemények 2003. V.évfolyam, 1. szám

31

r. talangä ’kolom p’ > m. tálánka 2 . ’rossz h a n gú , repedt kolom p’ r. varzä ’káposzta’ > m. várz a 2. ’éretlen káposzta ’ r. burtucá ’kút’ > m. burtuka ’bod on k ú t’ r. ardei ’paprika’ > m. árdéj ’édespaprika’; (’paradicsom paprika’ [Nemes, Gálffy és M árton 1974: 11]) r. m äpusä ’ángy’ > m. m atusa ’idősebb án gy’ r. topor ’fejsze’ > m. topor ’kis fejsze’ A melléknevek jelentése általában úgy szűkül, hogy a jelölt tulajdonság a tárgyaknak valam ilyen szűkebb osztályához kezd kötődni: r. brut ’nyers, természetes állapotban levő’ > m. brut ’nyers fa’ r. brum árie ’szürke’ > m. bru m a rija ’kékesszürke gyapjas birka’ r. n im n icu ri ’sem m iség, jelentéktelenség’ > m. nyim nyik ura ’jelentéktelen ember’ r. n ea grá ’fekete, sötétbarna’ > m. n y ég ra ’fekete juh’ r. lásat ’hanyag, elhanyagolt’ > m. lesz át ’lágy, puha term észetű em ber’ r. lai ’fekete, fehérrel keverve’ > m. lá j ’szürke színű ju h ’ Az igék jelentése pedig rendszerint úgy módosul, hogy az általuk jelölt cselekvés valam ely elem e (pl. a cselekvés alanya vagy tárgya ) konkrétabbá válik: r. r. r. r.

a pipa ’visít, sír’ > m. cipál ’visít, sír a disznó’ a fiú iéra ’fütyöl’ > m .flu jerá l ’sípol a mozdony’ a hirbui ’tönkretesz, elrongáP > m. hú rból ’ruhanem űt elnyű’ a sfinpi ’szentel’ > m. szfin cál ’házat szentel’

De ez a differenciálódás nem csak a denotativ érték m ódosulásával tör­ ténhet. Változhat az átvételek stilisztikai-affektív értéke, értékjelentése (Szilágyi 1994). A denotativ érték változásával együtt ezek a folyamatok a magyar jelentésrendszerben sajátos státust biztosítanak a meghonosodó kölcsönelemnek azáltal, hogy létét funkcionálisan indokolttá teszik. (Ilyen értelemben aligha beszélhetünk luxusk ölcsönzésről.) A jelentésmezőn vagy szinonimasoron belüli jelentés-elkülönülés kap­ csolatban van a nyelvi kategorizálás kérdésével. Ha a szómezőbe újonnan bekerült szó az inform ációtartalm a révén úgy kódolja a jelöltet, hogy va­ lamely tulajdonságát előtérbe állítja, akkor ezzel új jelentéskategóriát hoz létre a hasonló jelentésű szavak sorában. Ilyen értelemben a jelentésszűkü­ lés keretében elem zett minősítő főnevek és igék valóban új jelentésegy­ ségekkel gazdagították az adott nyelvváltozatok szómezőjét. U gyanakkor az sem mellékes a kommunikáció terjedelm e és az információ tartalm a szem­ pontjából, hogy az adott lexémának m orfológiailag m ilyen a jelö lési m ódja (egyszerű, összetett vagy képzett szóval fejezi ki az adott fogalm at). H a a je-

32

B enő Attila

lentésmezőbe bekerülő kölcsönszó a hangsor tekintetében rövidebb, mor­ fológiailag egyszerűbb és ugyanakkor szemantikailag azonosnak tekinthető valam elyik anyanyelvi szinonimájával, akkor jó esélye van arra, hogy meg­ növekedjék a használati gyakorisága. Jarovinszkij Alexandr a kétnyelvű gyermekek kommunikációs stratégiáit vizsgálva fölfigyelt arra, hogy a két nyelv ism ert és azonos jelentésű szavai közül az egyszerűbb fonetikai és morfológiai szerkezetű elemek iktatódnak be gyakran a beszédbe. Vagyis az interferenciát elősegíti a két különböző kódból származó elemek ilyen természetű aszim m etriája (Jarovinszkij 1995: 9 4 -9 5 ). Korábban Szabó Zoltán utalt arra, hogy a kölcsönzés indítékai között számolni kell az átvételre került lexém a morfémaszerkezetével, és je­ lezte, hogy a lexéma rövidsége, egyszerűsége szintén motiválhatja a szóköl­ csönzést (Szabó 1968). U gyanakkor a két nyelvből származó lexém a kü­ lönbsége nemcsak a morfémaszerkezet minőségére terjed ki, de a jelöltek kategorizációs hierarchiában betöltött helyére is. Hiszen a legtöbbször arról van szó, hogy a románban alapszintű kategóriát jelölő, egyszerű szó magyar ekvivalense egy alárendelt fogalomra utaló összetett szó. A következő ada­ tok ezt a viszonyt példázzák: billenőautó - baszkulánt; zsák varrótű - ák uj; befö tte s ü v e g - borkán; pa ra dicsom pap rik a - go go sá r; oldalbetoldás ru h an em ű ben kiin; vász on szegély, am it az in g nyakára varrn ak - b en ticca ; ragadós, a gya go s talaj - klik; kétkarú serp en yős m érleg - k om pon a; jé g b e v á go tt lék - beltok; n yelvre n őtt pattan ás - fisty il. A legismertebb az a jelenség, amikor a kölcsönelem olyan jelen­ téskategória számára terem t helyet a lexikális mezőben, amely az átadó nyelvet beszélők anyagi és szellemi kultúráját jellem zi. Ezeknek a fogalmak­ nak a m agyarban azonban nincs lexikalizálódott megfelelőjük. Ilyen a kü­ lönböző román táncfajtákat (árgyelán u s, bárnás, borica, briu, floricsk a, g y á m virtita , h óra, klopocel, kelusár, p erin a , p erin ica ), népi szokásokat, hiedelmeket, azok szereplőit és kellékeit megnevező átvételek: b irgyija ’az a szokás, játék, hogy a fonóban m eggyújtják és feldobják a szöszt’; peterek ám ’rokoni lako­ m a a lakodalom után egy héttel’; p om án a ’halotti tor alkalmával ajándékba adott étel’; radina ’gyerm ekágyas asszony m eglátogatása és az ilyen alka­ lomból vitt ünnepi eledel’; vérz sél ’a fonóidény végén rendezett m ulatság’; bu d u há la ’farsangi alakoskodó’; g o cu j ’maskarás legény (a turkás segédje)’; gró z a ’az újévi kecsketánc egyik alakja’; m on ya tor ’a betlehemes játék egyik szereplője’; p a p a ru ga ’esőt idéző alakoskodó’; turkás ’állatform ájú alakosko­ dó’; va ta m á n ’húsvéti legénym ulatság szervezője’; virk olács ’hiedelem lény’; kolisel ’kicsi kalács, am elyet temetéskor adnak’; m atrusk a ’megbogozott tö­ rülköző a fonóbeli játékban’; p o m u j ’temetéskor feldíszített fa’; preszkura ’ál­ dozati kenyér’; szorkova ’feldíszített fa, am ellyel a gyerekek az újévet kö­ szöntik’ stb. Ennek a folyamatnak azonban van egy kevésbé vizsgált aspektusa is: a földrajzi környezet, a term észeti folyamatok nyelvspecifikus kategorizálásá­ nak a problémája. Ú gy tűnik, ha az átadó nyelv szómezője a földrajzi kör­

M odern Filológiai Közlemények 2003. V.évfolyam , 1. szám

33

nyezet, vagy az időjárási jelenségek valam ely vonatkozását aprólékosabban vagy más szempontból tagolja, mint az átvevő nyelv, akkor az utóbbi szókészletében a nem lexikalizálódott kategóriára utaló kölcsönszó helye funkcionálisan m ár kezdettől kijelöltnek tekinthető. Az ilyen kölcsönzések a két nyelv kategorizálási rendszere felől értelm ezhetők. Ezeknek az egy­ bevetése arra m utat, hogy az ebbe a körbe tartozó átvételek valóban hiányt töltenek be az átvevő nyelv szómezőjében. ím e néhány ilyen term észetű kölcsönelem: bitkó ’kiem elkedés a hegygerincen’; styáln a ’gödör a folyóvíz medrében’ (Zsemlyéi 1974: 718), m usonoj 2. ’kis halmocska a szántóföl­ dön’; plisza ’nagyon csendes, mély folyóvíz’; regelye ’vízbe süllyedt fa, am ely körül halak szívesen tanyáznak’; szeketura ’term éketlen dom boldal’; z eton ’a folyóvíz mély, csendesebb, halászatra alkalm as ága’, baba-zile (bábák fe r g e teg e) ’tavaszi hóförgeteg’ . Az érintkező nyelvek kategorizálási rendszerének ilyen természetű kiegyenlítődése mellett m egfigyelhető egy m ásik folyamat is, amelynek során a jelentésmező az átvétel denotatív értékének módo­ sulásával alkot egy olyan jelentést, am ely szintén hiányt pótol az adott sze­ mantikai alrendszerben. Az ilyen denotatív értékű kölcsönelemek valószínűleg az aktuális jel­ használathoz kötődő kontextusból kiszakadva hozzák létre sajátos jelentéstartalmukat: linistea (cs) (cs = csángó nyelvjárási adat) ’a folyó csendes része part közelében’ (r. lini§te ’csend’); p á g y in a (cs) ’kisebb lapos terület domb vagy hegy oldalán’ (r. p a d in á ’fennsík’); p o já n a 2 . ’szántatlanul m a­ radt föld a szántásban’ (p oia n á ’erdei tisztás’); sirink a ’keskeny földsáv’ (r. %irincá ’kendő, vászonszalag’) . A jelenség érvényesül a szómező hiányzó elem ének vonzását tükröző folyamatban is. íg y például megfigyelhető a kölcsönszókészletben, hogy több lexémát is ’nagy hópehely’ jelentésben jegyeztek le: fu lz s (cs) (r. fu lg , fu lg i ’hópehely’); flá k a (r. flo c ’gyapjúcsomó, havas sár’). Nyelvünk a hó­ pelyheket méret szerint nem osztályozza, és így az ilyen természetű mező­ tagolás egyfajta információsűrítő igényt elégít ki. Másképpen fogalmazva: az árnyaltabb kategorizálási szükség is m otiválhatja a szókölcsönzést és a jeientésváltozási tendenciákat. Valószínűleg ugyancsak a méret szerinti osztá­ lyozás szükségének tesznek eleget a ’kisebb edények’-re utaló átvételek: borsier (cs) ’kisebb csöbör’; budászka ’kis faedény’; csu berás ’kis cseber’; fics ú r ’kis vámszedő faedény’ (r. fe c io r ’gyermek fiúcska’); kelderusz (cs) ’kis üst, vödör’; putinka ’kis fabödön’. Megem lítendők a mértékegységre vonatkozó jelentések közül azok, am e­ lyek az egészként adott halm azt más vonatkozási rendszer szerint katego­ rizálják. Ha a m indennapi életben az adott m ennyiség szerinti osztályozás gyakran szükségesnek látszik, akkor term észetes, hogy az ilyen denotatív értékű lexémák kölcsönzésre kerülnek, és ezáltal tovább tagolódik az átvevő nyelvben a m értékegységek jelentésmezője. ím e néhány ilyen jellegű adat: pála ’annyi széna, am ennyit a villával egyszerre fel lehet em elni’; csinzák ’ital m értékegysége’, ’kupica’; fá lcsa ’területm érték, kb. 1,5 h a’; szindzsák

34

B enő Attila

’egy decinél kisebb pálinkam érték’; kom pona 3. ’háromnegyed kg mennyi­ ségű (sajt vagy túró)’ (r. cu m p ä n ä ’a nyájba beadott juh után járó sajt menynyisége’ - Bakos 1982: 236). A szómezőbeli jelentéskategória hiányát és az ennek betöltését szolgáló jelentésváltozási tendenciát szemlélhetjük az aláb­ bi adatokban: r. bortá ’odú, odvas (fa)’ > m. borta 2 . ’a forrás fölé tett kivájt fatörzs’ r. p o ja r ’tűzvész’ > m. p o z sä r 1 . ’erdőtűz’, 2 . ’gazból rakott tűz, m ellyel a tarlót égetik’, 3. avarégetés r. scoch in ä ’vízmosás, gödör, odú’ > m. eszk ocsina (cs) ’fekete termőföld’ r. cä ru p ä ’kocsi, szekér’ > m. k aruca 5. ’olyan juh v. tehén, amelynek szarva lefelé hajolva görbületet alkot’ r. p o ia n a ’erdei tisztás’ > m. p ojá n a 2. ’szántatlanul maradt föld a szán­ tásban’ r. ríios ’rühös’ > m. rühes 3. ’gombákkal, moszatokkal belepett fa’ A jelenség érvényesülése megfigyelhető a munkafolyamatok, növényter­ mesztés és állattartás köréből származó szavak esetében is. A példák ugyan­ akkor azt szemléltetik, hogy a jelentésmódosulások következményeként mi­ lyen új, az etimon denotativ értékétől eltérő jelentések keletkezhetnek: r. pirpirá ’apró szemű savanyú szőlő’ > m. cu rcu r ’kisebb hiányos szemű szőlőfürt’ r. cep o i ’nagyhagym a’ > m. csep o j ’fejetlen, m ég ki nem fejlődött hagym a’ r. cord en ciu ’eresztőrúd, a kendertörő nyelve’ > m. k orgyencs 3. ’a szövés­ nek utoljára maradt és levágott része’ r. m u rg ’pej ló, piros színű ökör v. tehén’ > m. m urga ’rossz, kivénhedt tehén’ Különösen a jelentésszűkülési folyamatokban érhetjük tetten azt, ahogy a kölcsönelem jelentéskörének csökkenésével a szómezőben új jelentéskate­ gória jön létre. A ’sütőkem ence, rakott tüzelő’ jelentésű cu ptor a magyar nyelvjárásokba átkerülve a kemence különböző részeinek a nevévé vált: Székelyvarságban a ’szabadtüzelő tetejét’ jelenti, Gyergyóditróban a ’sza­ badtüzelő padkáját’, Székelykeresztúron pedig a ’tüzelő füst- és szikrafogó cserényét’. Aknasugatagon a k uptor denotativ értéke a ’sütőkemence szájá’ra korlátozódott. A nyelvi kategorizáció hatása m egnyilvánul a színek, színárnyalatok osz­ tályozásában is. Volt m ár szó róla, hogy a juhok színére vonatkozó term i­ nológia részletesen kidolgozott a román nyelvjárásokban. Az ilyen szem­ pontból kategorizált juhok nevének átvételével együtt a színnevek mezője is gazdagodott, hiszen a megkülönböztetett színárnyalat más jelöltekre is al­ kalmazhatóvá vált. Ilyen például a csern it ’nagyon sötét szürke’, m ucséd ’kékesszürke’. M ás színre vonatkozó kölcsönelemek arra irányítják a figyel­

M odern Filológiai Közlemények 2003. V.évfolyam , 1. szám

35

met, hogy a m agyarban nekik alárendelt fogalm at jelölő összetett lexém ák felelnek meg, miközben az átvételek alapszintű kategóriát jelölő, morfoló­ giailag egyszerűbb jelölési módban fejezik ki a színtartományt: m ur: m uräs ’sötétbarna színű’ (r. m u r ’sötét színű’); k ásztániju ’gesztenyebarna’; m árou ’kávészínű’; m indra 2 . ’ultram arin’ (r. m indrä m a rin a ’tengerkék színű’). Az egyszerű szó szintjén történő kategorizálás, am int látható, a denotátum részletesebb, árnyaltabb fogalmi megkülönböztetését szolgálja. Ez a környezetbeli m esterséges tárgyak, m ezőgazdasági termékek nyelvi láttatásában is megnyilvánul. Valamely tárgy vagy tárgyi halmaz részletesebb nyelvi tagolását szemlélhetjük az alábbi átvételek jelentésében: k otor ’a ká­ posztalevél orm ója’; b élgya (cs) ’szalmaszál töve’; getyéz s ’fahulladék az agyagban’; p o g y in a ’a búzakereszt legalsó kévéje’; z avara (cs) ’a kerítésnek az a része, ahol a deszkákat, illetve a fahasábokat ki lehet szedni, és így be lehet menni’. A következő - a román etim onnal azonos jelentésű - kölcsönszavak pedig kifinom ultabb megkülönböztetésekre utalnak: k otyigá r ’ala­ csony, hosszú, teherhordásra használt szekér’; m a n u n yty ’a kasza nagyobbik fogantyúja’; p oz d irje ’a fonóban játékból m eggyújtott és feldobott pozdorja’; szálba (cs) ’pénzérem nyaklánc’; sz uvlintetu ra ’a juhok hasáról és a tőgy környékéről lenyírt gyapjú’. Különösen érdekesek azok az összetett szójelentés-kategóriák, am elyek úgy jelölik meg a valóság valam ely részletét, hogy egyidejűleg két vagy több tárgyra utalnak. Ezek a jelentések tulajdonképpen a valóságtartom ányt az alkotó elemeivel együtt, érintkező entitások halm azaként kódolják, és így rendkívül m agas az inform ációtartalm uk. Ilyenek: fu jo r ’guzsalyra felkötött kendercsomó’; g e c a ’a meghántott kukoricacsövön hagyott néhány levél’; dom ika ’kenyérleves túróval’; zsendice ’felfőzött juhtejsavó a benne levő on­ dóval’. Hasonlóképpen nem lehet véletlen, hogy három kölcsönszó jelöli egy­ azon összetett jelentéskategóriát, és a három lexém a közül egyik sem egy­ szeri előfordlású, hapax elem: dunga ’gyönggyel díszített vászoncsík, (am ely a lányok haját lefogja)’; k óda ’gyöngyszemekkel díszített szalag, a fejék tar­ tozéka’; koszica ’hajfonatban viselt gyöngyökkel díszített szalag’ (r. co sifá ’hajfonat’). Az összetett jelentésegységek leginkább az igékre jellemzők, és az igék közül is főleg azokra, amelyeknek belső jelentés-szerekezetében konkretizálódott a cselekvés körülményének valam ely vonatkozása (a cse­ lekvés alanya, tárgya, helye stb.): drédzsel ’kerítést gallyal kijavít’; troszk enyál ’bő csizmában topog a láb a’; viz seg ’szortyog, cuppog a csizm ába került víz’; zbingejál ’vessző végére szúrt agyaggöm böcskét elröpít’. A szómezőbeli jelentésgazdagodás a kölcsönszó jelelölési m ódjának kife­ jező értékéhez, szemléletességéhez is kapcsolódik. Ha a jelöltre egy eredeti­ leg más jelöltre vonatkozó szóval utalnak, azaz metaforikusán, akkor a két eredeti jelentés egym ásba játszása új nézőpontból szemlélteti a tárgyat. Az új nézőpont pedig m ásfajta kategorizálási lehetőség számára nyit utat. H a a nyugtalan term észetű, jövő-menő em bert virtyéz sn ek nevezik (r. v ir tej ’ör­

36

B en ő Attila

vény, örvénylő mozgás ’), akkor a tertium comparationis révén m indkét je­ lentéskor számára m egnyílik egy szélesebb kategória - az örvénylő dolgok köre - , am elybe a hasonló és a hasonlított egyaránt beletartozik. (Ez pedig a további jelentésváltozások szám ára teremt lehetőséget.) A metaforikus megnevezés révén a jelöltet nem önm agában, hanem v a ­ lam ik ént kell észlelni. Ez a valam iként való észlelés új virtuális tulajdonsá­ gokkal gazdagítja a denotátum ot. Kolozsvár környékén a szövőszék vászon­ feszítőjének két alkatrészét, a ’vésett fát’ és a ’lyukasfát’ berbetusnak, illetve m ujerusk ának nevezik (Gálffy 1962: 40-41). A rom ánban a bárbátu§ a ’férfi’ jelentésű bárbat származéka, a m uieru$cá pedig poliszém alak, am ely ’feleség’-et, ’asszonyká’-t és ’lyukasfá’-t egyaránt jelent. Gálffy Mózes idézett tanulm ánya szerint a két kölcsönszót azokban a falvakban is használja a m agyar beszélők többsége, ahol a magyar megnevezést is ismerik. Itt sem arról van szó, hogy a rom ánoktól tanulták volna a környékbeli m agyarok a szövőszék részeinek a megnevezéseit. A motiváció a jelentésbeli expresszivitásból származik. A két kölcsönelem jelölési m ódjának szemléletessége, tréfás, csiklandós jellege háttérbe szorította az eredeti alakokat (Gálffy i. m. 43). A szómező jelentéskategória-gazdagodását jelzik azok a kölcsönszavak is, am elyek a magyarból kerültek át a románba, és onnan visszak ölcsönzéssel és módosult jelentéssel beilleszkedtek a denotatív tartalm uknak megfelelő m a­ gyar szinonimasorba. Ezekben a jelenségekben is a legtöbbször azt tapasz­ taljuk, hogy a visszakölcsönzésre kerülő lexéma olyan jelentés hordozója, am ely valam ilyen szűkebb jelentésosztály hiányát hivatott pótolni. A módo­ sult jelentés vagy kialakult m ár a román nyelvjárásokban, vagy pedig a visszakölcsönzés és integrálódás folyamatában jött létre. Az előbbi folyamat nyomait láthatjuk a búdé, bulcsu, gu dlun és a pirz solál jelentésm ódosulá­ saiban: m. bődön > r. budai ’ 1 0 - 1 2 literes túrósdézsa’ > m. búdé ’ua.’ m. bulcsú, búcsú ’m ise, zarándoklat’ > r. bulciu ’nagyvásár’ > m. bulcsu (cs) ’ua.’ m. k atlan > r. cotlon ’búvóhely, rejtekhely’ > m. gu d lu n (cs) ’ua.’ m. p erz sel, porzsol > r. p irjo li ’avart éget’ > m. pirz solál ’u a.’ Azok a kölcsönelemek, am elyeknek a román nyelvjárásokban és az újraintegrálódás folyamatában egyaránt módosult a jelentésük, a többszörös kölcsönzést kísérő jelentésváltozási mozzanatokat is ábrázolják: m. borkút ’ásványvízforrás, ásványvíz’ > r. borcu t ’ásványvíz, ásványvizes üveg’ > m. burkut (cs) ’bor v. pálinka tartására szolgáló edény’ m. to rn á c > r. tirn af ’tornác’ > m. tirnác ’csűr, pajta rekesze, fiókja’ m. h ordó > r. hirdáu ’hordó, túrós bődön, keresztelő m edence’ > m. hu rd u j ’vajköpülő fadézsa’

M odern Filológiai Közlemények 2003. V.évfolyam, 1. szám

37

m. nyj. szigorú ’gyenge, sovány, fejletlen’ > r. jigá ra ie ’izomgörccsel járó kutyabetegség’ > m. z sigod iá s ’gyenge, merev lábú (tavaszi csirke)’ A szinonimák jelentés-differenciálódása és a szómező kölcsönzés útján történő gazdagodása arra utal, hogy a kölcsönzés indítékai között a szeman­ tikai-lexikai szükséglet kérdésének elemzésénél nem állhatunk m eg a jelen­ tésmező szintjén, hanem a szómezők összehasonlítását is el kell végezni. Azaz nem elégedhetünk m eg azzal a m egállapítással, hogy nyelvünkben van az adott jelentésnek lexém abeli kifejezője, m ert ha az a lexéma m orfológiai­ lag összetett, akkor nem egyenértékű az átadó nyelvbeli egyszerű szóval, hi­ szen éppen em iatt a használati gyakoriság tekintetében különbségek adód­ hatnak a verbális gazdaságosságra törekvés eredményeként. Az ilyen jellegű különbségeknek pedig további következményei lehetnek a megnevezés módjára, a szemantikai motivációra és a nyelvi észlelésre vonatkozólag.

Irodalom Asher, R. E. (ed.) 1994. The Encyclopedia o f Language and Linguistics. Vol. 1-10. Oxford, New York, Seoul,Tokyo: Pergamon Press. Bakos F. 1980. Kiegészítések Márton Gyula-Péntek János-Vöő István „A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai” című munkájának XX. századi anyagához. MNy LXXVI: 479-83. Bakos F. 1982. A m agyar szókészlet román elemeinek története. Budapest: Akadémiai Könyvkiadó. Bakos F. 1984. Román jövevényszavaink legújabb rétegéhez. In: Nagy Béla (szerk.): M agyar-rom án filológiai tanulmányok. ELTE Román Filológia Tanszék. Budapest. Bodrogligeti A. 1972. A szókészlet. In:Telegdi Zs.(szerk.): H agyományos nyelvtan modern nyelvészet. Budapest: Tankönyvkiadó, 63-83. Faber, P., Mairal, R. 1997. The Paradigmatic and Syntagmatic Structure of the Semantic Field of Existence in the Elaboration of a Semantic Macronet. Studies in Linguistics 21/1. 129-167. Frege G. 1892/1980. Jelentés és jelölet. In: Rúzsa Imre (szerk.): Logika, szemantika, matematika. Válogatott tanulmányok. Budapest: Gondolat, 156-190. Gálffy M. 1962. Kolozsvár és vidéke szóföldrajzához. StUBB 2: 35-52. Hjelmslev L. 1975. A jel szerkezete. In: Horányi Ö., Szépe Gy. (szerk.) A je l tudo­ mánya. Budapest: Gondolat, 189-205. Jarovinszkij A. 1995. A mentális szótár felépítése kétnyelvű gyermekeknél. In: Kas­ sai I. (szerk.): K étnyelvűség és m agyar nyelvhasználat. Budapest: MTA Nyelvtu­ dományi Intézet. 83-98. A. Jászó A. (szerk.) 1991. A m agyar nyelv könyve. Budapest: Tankönyvkiadó. Károly S. 1970. Általános és m agyar jelentéstan. Budapest: Akadémia Könyvkiadó.

38

B enő Attila

Lakoff, G., Johnson, M. 1980. Metaphors We Live By. Chicago-London: University of Chicago Press. Lakoff, G. 1987. Women, Fire and Dangerous Things. Chicago-London: University of Chicago Press. Lenneberg, E. H. 1971. Language and Cognition. In: Steinberg G. (ed.) Semantics. Cambridge: Cambridge University Press. 536-558. Langacker, R. W. 1987. Foundations o f Cognitive Grammar I. Stanford: Stanford University Press. Márton Gy., Péntek J.,Vöő I. 1977. A m agyar nyelvjárások román kölcsönszavai. Bu­ karest: Kriterion Könyvkiadó. Mervis, C.B., Rosch, E. 1981. Categorization of Natural Objects. Annual Review of Psychology. 32. 89-116. Miclea, M. 1994. Psihologia cognitivá. Cluj-Napoca: Editura Gloria. Nemes Z., Gálfify M., Márton Gy. 1974. Torjai szójegyzék. Sepsiszentgyörgyi Me­ gyei Múzeum kiadványa. Péntek J. 1988. Teremtő nyelv. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó. Sapir, E. 1971. Az ember és a nyelv. Budapest: Gondolat. Saussure, F. 1967. Bevezetés az általános nyelvészetbe. Budapest: Gondolat. Szabó Z. 1968. Studiul functional al imprumuturilor de origine románeascá ale limbii maghiare literare vechi. Studii§i cercetári lingvistice 4: 553-9. Szilágyi N. S. 1994. Szociálpszichológiai tényezők a szókölcsönzésben. Kézirat. Tamás L. 1966. Etymologisch-historisches Wörterbuch der ungarischen Elemente im Ru­ mänischen. Budapest: Akadémiai Könyvkiadó. Taylor, J. R. 1989. Linguistic Categorization. Prototypes In Linguistic Theory. Oxford: Oxford University Press. Telegdi Zs. 1977. Bevezetés az általános nyelvészetbe. Budapest: Tankönyvkiadó. White, J. S. 1992. Lexical and World Knowledge: Theoretical and Applied View­ points. In: Pustejovsky, J., Bergler, S. (eds.) Lexical Semantics and Knowledge Representation. Berlin, Heidelberg: Springer Verlag, 171-83. Whorf, B. L. 1956. Language, Thought and Reality. Cambridge: Cambridge Uni­ versity Press. Zsemlyéi J. 1974. A Kis-Szamos vidéki m agyar tájszólás román kölcsönszavai című doktori értekezés kéziratos adattára. Zsemlyéi J. 1979. A Kis-Szamos vidéki m agyar tájszólás román kölcsönszavai. Buka­ rest: Kriterion Könyvkiadó.