.PARTI NAGY LAJOS.
.Szócikk a vízr¤l. „…leírom 2000-szer, hogy föld, t∫z, víz…”
E
légedgyünk meg a kezünk s szemünk ügyébe valóval; bögrénke id√nkb√l még regestromára se telik azon vízeknek, mik vagynak együtt és külön. De ett√l még buzgolkodgyunk. Minden víz, ne feledjük. Ama szerzet, mit Pázmány setét lapidárjával emberi szarzsáknak hí, ama villó gonoszság, pöszm√ jóakarat, örökég√ szeretet, s fulda kéjvágy, ama tsikó ezüsthab az halál üstökében, melly az ember, az es víz, folyvást tsak víz. Ne katsintsunk enczyklopedikusságra, hejába. Hanem hordgyunk öszve ezt-azt, s híjjuk ahont híttuk: szóczikkanás. Sarazzuk és gyámbásszuk. Mantsoljunk benne.
* Torkoskodgyunk mint vizi hüvelvény.
* Mikor eztet szerzém, nagy hupogás hallik, mire kinézve ollyat láték, mint ha elvonvák az id√ firnámentje, hun az Faunának torongyér jószágai bizon még szabadon grassálhattanak. Történt, hogy mikép a Vízözönnek el√tte, az Kárpát és Ipoly utcza sarkán nagy fene porvással két sárga Pocleinosaurus mögtámadott, s tsúnyán öszvebontott egy szegin házat, félszeget, f√dszintesset, rozogát, de akkor es, tsak ház vala az, ha kihalt, ha lontsos órjáslajhár, alias borneói szódásborjú. Ki penig már el sem mozgott, el sem könnyedzett, tsak bégett; likán és fokán duhant kifele mind az veresbarna epe, czementom-sár, por és üd√. Ezt tsak mondom, mert történt vala.
* Kezdjük azon: daczára, hogy emez leghúsosb elementom az télnek jegye, az √sz vagyon vízbül és tzukorbúl, aki ökörnyál és üvegszomorúság. Vízb∫l van mind a réti köd, mind a súgvó harmat és pára, mind az leveg√égnek tündéri czefrézetje, ki nehéz, nagy édességét reánk repeszti. Tengeri légyzománcz az √sz és mézkoporsó. Legyen az √sz jegyben bármivel e dógozat szerz√jének legels√b munka-évszakja, ki magára nézvést √szológus, s van-é létezési munka munkább, ha ki látó, mint az felh√k mennyei bestiáriomát bámulni napszám, e némán zajgó képzeleti habot s szárazlábi tengerjárást, mi szegény angyalostótok tour-ája és sóhajja most és mindétiglen?
* Mi lehet keminibb az márvánk√nél, s mi lehet viszont lágyabb az víznél, mégis, ládd-e, hogy ugyan vígre meglikasztja az kemin márvánkövet az lágy vízke gyakorta való tsepegése.
3
Parti Nagy Lajos
A víz ambivalenter életet ád, termékennyé teszen, s legott lehúz, irhát-marhát elemészt. Olyik teremtésmythosban egy √si víz-folyó vala, honnant mindenek származnak, melly minden élet forrása, de minden haragvás és pusztúlás eleme es. Az víznek örvénye sorsforduló, ellenben a simaháton hömpölyg√ folyó maga a terv szerénti nyugodott élet, veranda, onokák, bojthos házikabát. Az keresztény szentség részit tev√ borral kevert víz es igen ámbivalent; az passziv vízhöz a t∫z elemét, a bort elegyétik, mi Jézus urunk egyképen isteni s emberi természetit mutatja ki. Az alkimista symbolikában az kétfarkú sell√ jelképezendi a két √sanyag, kén és higany, sulphur és merczurius duál rendszerét oldott állapottyukban. Ezenkép az hexagramma, kinek tsillagával Salamon daemonokat idézett s angyalokat híva magához, az es egy harmonikusan megszerkesztett duál rendszer, két egymásba ékel√d√ jeliben a víz hegyire állétott n√nem∫, az t∫z penig talpára szekkent hímnem∫ háromszög. S marják és bagzák egymást, mikép a n√sz√k, kik életre-halálra öszvekapaszkodtanak.
* Mikoron teremté Isten az eget és a földet, a föld kietlen puszta vala és setét, a vizek felett az Isten Lelke lebeg vala. Mikoron l√n világosság, látá Isten, hogy azok mind tsak vizek valának, roppant vizek. Akkor második reggel l√n, és monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválassza a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizekt√l. És úgy l√n. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és l√n este, és l√n reggel, másodiknap. És monda Isten: Gy∫ljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy l√n. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegy∫lt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. Majd kiraká m∫-hellyét tsillagokkal, zöld fákval s füvekvel az √ gyönyör∫ségére. Akkor monda Isten: Pezsd∫ljenek a vizek él√ állatok nyüzsgését√l; és madarak repdessenek az ég mennyezetének színén. És teremté Isten a nagy vizi állatokat, és mindazokat a tsúszó-mászó férgököt, amelyek nyüzsögnek a vizekben az √ nemük szerént, és látá, hogy jó. Ennek utána teremté az mindenféle szárnyas repdes√köt, a száraznak öszves barmit, hogy végre megteremtse az embert az √ képére, hogy uralkodjék amazokon, a tsúszó-mászókon, a tenger halain, az ég madarain, a barmokon mind az egész földön. Summa summárum, a víz azon egy minutban vótt teremtve az földdel s éggel.
* A víz esméretesen a világot alkotó négy elementom egyike, ki a tüzet oltja, s amannak ellentéte. Az földlapda nagyobb részét borétja, áll penig közelr∫l két rész hydrogenból, egy rész élenyb∫l. Állapotja: az illanós, az folyós, az kásás és az kopogós. Legels√b színtelen, szagtalan és íz nélküli folyadék, melly a természetben legtisztábban el√fordul mint: es√ avagy jég, ki felh√kb√l hull a földre. A forrás-, patak-, folyó-, tóés tengervvíz mindenkoron idegen részeket es tartalmaz, s mint ilyen bizonyos szín∫ és szagú szokott lenni. A lágy víz, ki majd semmi sókkal nem bír, forralva nem zavarodik, a szappanyt zavarodás nékül oldja fel, míg a kemény víz szénsavas és kénsavas meszet tartalmaz, forralásnál igen zavarosodik. Az savanyú víz szénsavval b√ven bír.
* A Matériját, mondja Csengery Antal, még a természet fia es aszerint tisztöli egyre inkább, miszerint egyre étheribb, eképp a tenger végtelen felülete, s mind, ami hullám, tsapkodás, tsörgedhezés, mind ami víz, az er√s bámulásra ragadtatja az embert. Dógozat irója ezen bámúlást hét életin által sem únhatná, daczára egy mögkezdettel ha bír, kinek maradékát bizon szívesen elmúlatná valamelly partján egy nagy óceánnak, hejába.
* Amint illik és való, víz szavunk √si örökségünk az uráli korból. Legelébb már az Halotti beszédbe ott vala: Ef oz gimilfnecz vvl keferuv uola vize, azki nedvet, lét jelent. Vüzes, vizü vyzetlen stb., bármint sorójuk, mind az vod-hoz, vodához tartozik vala. S rokon még: a gót vato, s vego, ami folyam; az ónémet wazar, a finn vesi, mi víz, s a vuo, mi folyó. Etelküzü, mint √seink egyideigi székhellye es az víz-közzel magyaráztatik; az atal, etel etil tatár nyelveken rendesen vizet jelentvén. Innen van Attila Etel neve, s tán innét víz értelm∫ ital szavunk es.
4
Szócikk a vízr√l
A víz-abrosz: olyan rajzolat, melyen valamely földrész vizei kisebített, arányos mértékben fölvevék. A víz egyen a vízszín síma igenyessége. A víziránytan avagy víznyugtan máskép hydraulica. A vízépítészet, vízer√tan v. vízmoztan penig ama tudomány, hogy a vizet mint mozdétó er√t mikép kell használni. A vízhúzm∫vek oly gépezetek, kik lóer√ segítségivel az bányában punyhadó vizet kitakarítják. A víztsavar: vízemelésre szógáló machinetta, mely egy forgatható tengely kerületére tsavar módjára tekerg√ tsatornákból áll. Hogy mi a vizegy, arról ekép szól Ballagi: a víz er√s savak irányában az alj, er√s aljak irányában a sav szerepét viszi, a víznek ilyféle vegye mondatik vizegynek. A vízmozgony vízhajtotta mozgony. A víznyereg görbefenek∫ válutsatorna. A víz-orgona olly instrumentom, melyben a légnyomat vízesés által eszközöltetik. Mi vizipuska, az t∫zfetskend√. A víz-merm∫vek az merítésre szolgáló eszközök rendes, öszvefoglaló nevei. A vízrekesz az zsilip, mi víztorlást s víztolulást igen el√idéz. A vízgáz színtelen, szagtalan, er√st mérgez√ gáz, széndioxid és hidrogén elegye, kivel er√gépeket hajtnak.
* Borvvíz, édesvvíz, étet√vvíz, feny√vvíz, fürd√vvíz, gyógyvvíz, hévvíz, h∫t√vvíz, ivóvvíz, keser√vvíz, királyvvíz, kölnivvíz, lábvvíz, levendulavvíz, magzatvvíz, rózsavvíz, szódavviz, szájvvíz, szenteltvvíz, szikvvíz, termálvvíz, tengervvíz, torokvíz, ólomvvíz, tsuromvvíz, savanyúvvíz.
* Az vízbetegségb∫l avagy vízkórságból b√vön van, mi jól mutattya az ember vízb√li voltát, s hogy azt néki fölzavarni nem kelletik sok sensatio. A víziszony avagy vízirtózás, úgy ivásától, mint prémjétül, a veszettségnek legels√ tünete. Az kórtanban ami vizeg, az vízhólyagtsa a testen. A vízhiml√ tiszta vizet tartalmazó himl√. A vízdaganat, máskép vizeny: víznem∫ folyadékkal tölt daganat. A vízsérv olyan sérv, hahol a zatskó vízzel telvék. A víz-agy: agyvvízkórós fej, azki vízfej∫. Egy szép nap Idalia egy kis vízfej∫ fiúval ajándékozta meg a férfit. (Ambrus Z.) A vizeny√ a szövetek közeiben felgy∫lt, fájdalmat nem okozó folyadék, Oedema. Miket izgatott fel néma kinoktól vizeny√s szemednek Szép tüze bennem? (Csokonai) Mi vizeny√s továbbá, az szellemtelen sületlen, de vízzel b√völköd√. Molnár Borbála vizeny√s elbeszélései tenyérnyi kötetté duzzadtanak. (Thaly K.) Idevágó, holott embert testiben nem érint, hogy ami vizeny√s, az nedves, nyirkos, motsaras, lápos, kotus, motsolyás, dágványos, semlyékes. Lalika pékinas vísítva botladozott a vizes semlyéken. (Kármán J.)
* Azki vizel, mi Ballagi urunk szerént a hugyozás tisztességesen szólva, az másként pipil, pisil, pislant, hugydik, hugyik, hugyókázik, hudik, huddik, kisgolgozik, tsurgat, tsurizik, tsavar, tsövel, pössent, level, kukorál, brunyál, brunzol, br∫göl, tsurikál, mutrál, stöcczöl, zsilipel, pisál, megkönny∫zteti az hernyót. Az vizelet penig: pipi, húgy, pisa, urina, brunya. A vizelethajtó: oly szer, mely a vizelésnek a húgyhólyagból való kitakarodására ingerel. A vizel√hólyag a belek és a szeméremtest közti hólyag, hon a húgy öszvegy∫l. A vizelde avagy vizel√zúg penig szeglet vagy zúg, ahol hugyoznak. Ott ahont zúg az a négy folyó. Az érdes népajak néhelyütt mondja kaszahúgynak az Orion tsillagot, azki mindközönségesen kaszás. Tisztesség ne essék szólván.
* A vízesés a víznek azon sebesebb folyása, mely különösen azon hajlástól függ, melyet a vízágy képez a fekmentes irányra. Másképen penig úgy híjják: zuhatag, zuhogó, zúgó, vízomlás, zürbél, sell√, katarakta, kaszkád, s az Esztrád völgyiben: Jalinka-fátyol. Ehont tanyáznak a néphit szerént a sárkánykirályok, kik áldozatot igen elvárnak, árvviznek s zuhatagnak er√st jelképei. A vízjáték az ugró vagy es√ viznek ahhoz való eszközök segítségével oly módon történ√ irányzása, hogy mindjárt szemünknek tetsz√ alakzatokat képez. Ez többnyire szök√-kútban eszközöltetik, azki vizét a magasba lövelli. Kút van továbbá gémes, kerekes, szivárványos, ásványos, akut, száraz. Kútba estem száz ölnyire / várakozom valakire, mondja a népajk szerelembe esvén. A tsángók úgy tudják, hogy az világvégin kiszáradnak majd az kutak, s tsupán az antikrisztusnak lesz vize a nagy aszályban, mivel megpróbálja majd az népeket magához tsábétani.
* 5
Parti Nagy Lajos
Az hullám: hajban dauer, lexikonban tilde, máskép ezen szép szavunkkal az tó avagy tenger-vvíz feltornyosuló, majd függélyesen leereszked√ részit illetik, kit ollykor az szél korbátsa, máskor ennen alulsó hábora hajt nem nyugonni. Ezen szél által felpörölt víztömeg gomolygó fels√ részit habnak hijják. Ki habakol: felzavarja a vizet pl. evez√vel. Mó’nár uram ezen f√ldön nem habakol / fölh√ sajkán veri jajját má’ valahol írja az sírfölirat Tem√n. Habdeszka pedig hajókon a hullámfogó deszka. Ámerikában vagynak az habokádó hegyek avagy gejzírek, kikr∫l szépen írt az névtelen utazó: mikép ha roppant borbél habja hányvák, az tsüng√ eget beretválják. Habisten Poszeidon és Neptun, kik tengeristenek.
* A harmat növényekre letsapódó finom nedv, mellyet napkelte el√tt, napnyugta után harmatoz a megh∫sült lég. Az antikvitás szerént az holdsugárból vagy Éosznak, a hajnalpír istenének könny∫ib√l jött létre. Az kereszténységben emez gyöngéd nedvesség nem más, mint Isten mennyb√l alászálló kegyelme. A f∫szálakon öszvegy∫lt harmat id√sebb Plinius szerént valóságos gyógyszer szembántalomra, kelésre s bels√ szervekre. Az májusi harmat a természet sóival terhes oldószer, melly élénkít√ s megfiatalító hatású. Amikép szedte az nép b√vön kend√vel, leped√vel, marmon-kánával, úgy alkimista m∫veletekhöz es gy∫tötek harmatot, azon okból, hogy égi harmat nékül böltsek köve nintsen. Az 1677-es Mutus liber-ben úgy ábrázolták, akárha Mercuriust alias higanyt. Egy babona szerént, az harmattal együtt hullik le az békaikra az égb∫l, s olyik leánt, ha nem vigyáz, bizon megnehézkesíti.
* A köd vizeny√s g√z melly hideg nedves id√ben a föld felszíne fölé ereszkedik, s a léget kisebb-nagyobb mértékben átláthatatlanná teszi. Úgy mondják, hogy az √szi ködöt törpék avagy boszorkányok kotyvasszák és szövik. Ködöt esmérünk √szit, lehülésit tengerit, meleg frontit, talajmentit s fenét. Esmérjük továbbá az nótából: …úrnak villámait és ködit. Ködöt álmodni: bizonytalan jöv√. Orkánkabátban: tejbegy∫t√-állomás.
* Mi idelent köd, az odafönt fölh√. Boldog órák szép emlékeképpen / bárányfelh√k úsztak át az égen. (Pet√fi) Tsudás alakzatokkal bír, kiket az emberi képzelet, és sóvár hasonlíthatnék ép úgyan megtáplál, mint az f√di nedvek, kikb∫l fölszíjódás s lehez√dés folytán megkeletkezik. Az bolondos képzeletnek fén-czukorát kirakád. (Czuczor G.) A solid osztályozás szerént felh√ van rostos vagy vonalas, van pehelyfelh√, bárányfelh√, fátyolfelh√, de esmérünk rétegfelh√t, es√tojásfelh√t, farkasfelh√t, vadlúdhátfelh√t, szépid√-gomolyfelh√t… Ama légtünemény, ha valamely fölh√ mikép eggy zsák botsátkozik lefelé, az vízzsák, alias zsákfölh√. Fodros felh√ parádé, mondja a rozsnyói aszony, s ki égimeszel√-személy, annak Sárréten felh√koszoráló a neve.
* Az es√ penig a légben képz√dött felh√b√l lehulló víztseppek milljom függönye. Vagyon tsendes, szapora, futó, hetes, országos, parázs, pásztás, harmatozó. És zápor s zivatar. Az es√ csüng, lóg, potyog, szömörkél, simul, huddozik, szakad. Kátoz a bihalos / ess√ lesz hamaros / könyvem záporátúl / kiárad a Szamos. (népd.) Aszt gondótam ess√ esik / penig az szemem könnyhezik / az én szemem s∫r∫ felh√ / onnan ver engem az ess√. (népd.) Hildegard von Bingent, a szentté avatott apátn√t olyannyira megrendétette az fennvaló Isten félelme, hogy az felh√khöz hasonlatosan könnyekben tört ki, mellyeket az es√ szorgos tseppjeihöz hasonlétott s az lélek élet-elyxirjének hívott. A régiség földmível√i az es√t fés∫ alakjában ábrázolták, akinek foka az felh√ öregje. Tlalocnak az mexikói es√istennek egyenest az fels√ ínyibül állanak ki az fés∫ fogai mint es√szálatsok, kik az es√ tseppjeit jelenték. Az es√fürd√re mondják még: zuhanytemplom, s van es√légy, ki az es√t el√re jelenti, mikép az lajtorjás varangy. Es√t álmodni, ha aprónként tsepeg reád: kevés pénz. Ha b√vven jön, tsutakra ázsz. Halk es√ betegség, eserny√ könnyebség (összetsukható).
* Odakünn vígan szell√z Szent Mihály, / gyerekzsivallyal, musttal telve bögre, / de már az bércz-fogak közt hó pipál, / s a tar falomb hüdötten hull a rögre. (Tompa M.) Bizon, emlékezni sohsints korán. A hó olly víz-
6
Szócikk a vízr√l
g√z, melly télen a légben pehelyalakká fagyva hull le a f√dre, s fedi aztat prémesen, puhán, de nem az szeretsenyeknél s móroknál, kik méges hóbarnak mondják azon tsodaszülöttöt közülük, ki albino, ergo fehér b√r∫, s veres szem∫, melly napvilágnál sajg, de éjtszaka lát, mikép az Infrák. Hó van por, nyak, czubankós, pölyhös, váll és szuronyos. Márcziusi hó fehéríti az aczb√rt, hívják márjadunnájának, s szedik gondosan avagy magikat odatartják, legjobb meztélláb.
* Télre komorodván az vizek elébb b√rzenek s hártyásodnak, majd jegelennek, végre beállnak, s tsönd lesz. A jég penig merevvé fagyott, tseppfolyó test, azki pánczélba, jégborítékba ver él√t, meghóttot, s ellensége nintsen, tsak az nap s az kályha. Ki himl√helyes, mondják rea: úgy elverte a jég, hogy es√vvizet lehetne fogni a medriben. Germán f√dön a régiek úgy tudták a teremtést, hogy az olvadó jégb√l gyött létre az √stehén, Audhumba, ki addig nyalogatta az sziklákat, míg ki nem formálódott a hímnem∫ √steremtmény, Bau. Az megrepedett jég az öregkori hitvesi örömök metaforája. Egy gyermek télen kinek beteg anyja pontyot kévánt, addig ült az folyó jegén, míg az megolvadott, s a ponty abból kiugora.
* Egy nagy vizi hintóban ∫lénk, mondá a jó Mikes Kelemen, így híván az hajót, ki úgyan tartozik az szabad vizekhöz felül, miképen a hal alant, oda van teremtve. A népajkon az koporsót bánatos hajónak híjják, a bölts√ penig mintha vizen, az élet kezdetin ringna. Jézus böltsejit naviczulának híjják, mi hajótska. Mely az álom symbolikájában az vulvát jelenti magát. Az egyház hajóján Krisztus a kormányos, a kereszt az árbocz. Az barokk üd√kben sok képes ábrázolaton az pápa és a szerzetesek az egyház hajóján vevék fel az harczot az eretnekekkel. A hajósok véd√szentje Szent Erazmus valamint Myrai Szent Miklós és Szent Brandanus, a tengeri hajós. Olyik templomban hajó alakú szószéket találhatni, s magának az ép∫letnek összerótt tsarnokit es úgy híjják: hajó.
* A régiségben a vízözön avagy özönvvíz, melyet mondanak diluviumnak, azon okbúl méretett az emberi fajra, kit az istenek meggy∫löltenek, hogy megb∫ntettessen. Visnu isten az nagy kiáradás el√l hal alakjában a Himalájára menekíté Manut, az emberiség √sapját. A görögöknél Deükalion és felesége, Pürrha éli túl az áradást, hogy utóbb k√b√l teremtse újjá az emberiséget. De amaz vizi hintók legelseje a hajó avagy bárka, ki megmenti az emberiséget attól, hogy b∫nben és romlásban elpusztuljon. A Noé bárkája góferfából volt vala, rekesztékekkel bírt és belöl és kivül meg vala szurkozva. Hossza háromszáz sing, szélessége ötven sing és a magassága harmincz sing vala. Vágott azon Noé ablakot, ódalán ajtót alsó, közép és harmad padlásúvá tsinálva. S vitt bé oda a tiszta barmokból hetet-hetet, a nem tisztákból kett√t-kett√t, ugyanígy madarakból s tsúszómászó állatokból. Akkor béköltözött oda egész tsaládjával hatszáz éves korában, s bétsukta az ajtót. Hetednapra megnyílvák az ég tsatornái, negyven napig szakatt az es√. Addig nevekedének a vizek, míg felvevék a bárkát a földr√l, és az járt vala a víz színén. Hét hónapra rá megfeneklett az Ararát hegyén.
* Bögre, tseber, sajtár, / vesztenél ha tudnál / egy vizes kanálba, mondgya Arany. (Mongyuk, ami fénylik, mind Arany!) El√ sem számlálható, hány mondásba s szólásba szerepöl a víz, s hányfélekép. Azki semmi jelentékkel nem bír, tsak olly kérész, mint f√dpadlón lotsolási rajzolat, az vizesnyolczzas, s ugyanígy vizeszsemle. Ki valamit bármi áron végbe viend, úgy szól: megteszem, ha vizet es iszom. Ki hasztalan fárad, az vizet markol, avagy rostával méri a vizet. Ki tseberb∫l vederbe esvék, mondhatja: elül víz hátul t∫z, ergo így es úgy baj van nagy, s bizon kapkod, mint vízbehaló ember a habhoz. A kis pörpatvar, olyan mint a teken√ben zúgó víz, s vihar az hudozó-edénybe. Vizitaltól nád terem az orrodban. Azki följebb jár a víznél: leitta magát, ilyenre mondgyák, hogy vizet se látott, mióta az bába megmosdatta. De ki nem szeszes, hanem egyedül víz itallal él, az víz-isza. Áradatkor az járja: nints a víznek gerendája avagy rakonczája. A tiszta tóvvizet es megsz∫ri a fösvény. Leghamisabb víz az asszonyok könnyhullatása. Sok jó vizet kell megutálni, ha eredetjit nézed. Az nagy fába vágott fejszét halásznép úgy mondja: mély vízbe vetetted hálódat. Mivel víznek öregiben fogják az nagy halat. Akármin√ víznek legjobb a tsendese, s a víz örömöstebb jár az szokott után. Veszteg álló víz -
7
Parti Nagy Lajos
nek, hallgató embernek nem kell hinni. Víz hátán nyulat ne less! Ajakid kezt a míz hogysem rósás gyehenne / köszönje meg a víz ha megmosdol benne, mondgya az nóta.
* A Vízkereszt esik Boldogasszony havának, a januáriusnak 6dik napjára, mikoron Jézus Keresztel√ Jánostól a Jordán viziben megkeresztelkedvén hivatalos m∫ködésihez fogott. E nap melly a Gáspár, Menyhért, Boldizsár napja es, az háromkirályoké, mivel e napon ütköze ki az új lángostsillag felettök. A vízkeresztkor megszentelt víz: aranyvvíz, aranyos víz, élet vize.
* A Vízönt√ a 12 tagú állatöv tsillaga az nappálya déli felében, kinek utolsó el√tti jegye. Hava a télhó, f√kép január. Kik e jegyben születének, hajlanak az mystikára, továbbá mozgékonyak. A Vízönt√ neve ellenére nem víztermészet∫ jegy. Hanem vízjegyek azon tsillagképek, mellyek az kozmikus vízvonal alá merültenek, aki az égi egyenlít√. Ilyen: a Rák, azki epés és álhatatlan, viszontag jó e jegyben eret vágatni, gráditson bicziklizni, körmöt lemetszeni, lekváros purgáczióval élni, lányt kérni, de nem jó hadat indítani, t∫zben dolgozni. Vízjegy még: a Skorpió, mely alatt gonosz, félelmes üd√ kezd lenni, s nem jó háborgó vizen járni, uraságba szállani. Ki fiúgyermek e jegyben születik, sokat kornyadozik, 57 éves korába hal meg. Ha leány, urával jól lakik, s örömest köszön, de √ maga beteges. Vízjegy legvégül: az Halak, mely alatt nem jó lábat orvosolni, eret vágatni es tsak félrészint, de jó vízben járni, fát ültetni s jó méges f∫teni. A mastani világepocha az asztrológiában a Halaké.
* A négy elementom közzül napnyugtától éjfélig uralkodik a víz, melly nedves és hideg. Évszaka a tél, testnedve a nyál, szerve az fejér agy, iránya az észak, íze a sós, bolygója a Merkúr, érzékszerve az ízlelés. A phlegmaticus vérmérsék azaz complexio tartozik hezzá. Szent Péter, es phlegmaticus, ki jár vala a vizen. A phlegmaticusok, az kikben több van nyálas avagy taknyos vér, mint másféle nedvesség, azok nyállal b√velked√k, restek és aluszékonyak, véralkatjok igenyesen Vénusnak tulajdonéttaték, rajtok igen fog a hideg, betegség, vízkórság, dagadozás, eféle több aprólék. Közölük az férfi gyors mindenném∫ fogáshoz, igyekez√ és bátor, az asszonyállat penig keserg√, félénk, irigy, nehézkedv∫, álnok szenvedésre és elt∫résre könnyen enged√, de viszont morgó s néha patvarkodó. Ezek nem igen magasak, de tsontosak, testesek, törpék, hamar √szül√k, kopaszulók, felette husos és halványszin∫ek. Mellyek kitsiny és szoros, olykor igen röhög, járások kés√, ritka. Ha valami kevés jó vér leszen bennek, lesznek igen emberségesek, hajlandóbak lesznek az vigasságra mintsem szomorúságra; jók, de javokat inkább igyekeznek megtartani, mint öregbíteni, mert nem szeretik a patvarkodást. Ismét gyakran álmodnak tengerr√l, vizekr√l, fered√r√l hajókázásról, és merülésr√l, nehéz terhekr√l, félelmes futásokról, repülésekr√l.
* Egy forrás langyos vízzel bugyog és körülötte / száll a magasba a g√z mint füst ha lobognak a lángok; / másiknak vize nyáron h∫vös akártsak a jégnek / zápora vagy mint hó vagy mint kristályba fagyott víz. (Homérosz) Az folyó maga az eleven mozgony, mindenek hordozója, áramló víz, melly öszveköt és kiárad. Attiláról oly hagyomány van tudtunkra, hogy elébb leereszték a folyót, s úgy eltemeték, hogysem Alariczhot, utána penig föléje ereszteték az hullám, ki néki lágy és feltörhetlen sírja leve. A pokol négy folyója: Akheron Kókütosz, Styx és Phlegeton. Az zsidó paraditsomban a folyó négy ága: Pon (Indus) Gíhon (Gangesz) Hidekel (Tigris), Eufratesz. Az Énekek éneke penig ígyen beszél az sz∫zességr∫l: Húgom mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert a lepetsételt forrás. A forrás avagy vízf√ penig ama szent hely, ahol a folyóvvíz ered: „Az Dunánk vízf√jit egy markomba fogtam, melly kitsinségibe gyámolog tsak ottan.” (Fekete E.) Indiában a Gangeszr√l azt tartják: igenyesen az égb√l folyik le. Az élet vizinek forrása a mennyei Jerusálemben az isten és a bárány trónusától fakad. Négy patakra mingyár elbomlik, ki az négy evangyéliom. Az forrásból a Schmied mintakönyviben, mikép Molnár Albertnál, szarvasok isznak.
* 8
Szócikk a vízr√l
A néphit bizonyos víztüneményekben némi f√bblényi nyilatkozatot s béfolyást vél látni. Tavak, potsolyák s kivált mélyes vízfakadékok sok kulturában az természet szellemeinek, tündéreknek, vizi lényeknek, veszélyes jövend√mondó vizi démonoknak az lakóhelyei. Ahogy anno germán s dodonai jósn√k, úgy Kalugyer mellett a Dagadó forrás zúgásából s déli elapadásából igen jósolgatni Biharban. Följegyezték, hogy háborúkor az Tisza vize minden látható ok nekül elenyészett, ugyanakkor tsudás módon öreg saskesely∫k az barmokat és embereket falukba s házakba es béhatva ∫zték, kergették. A szörényi szent kút királyok halálakor vérré változa, az völgyi kútnál a ferde idomtalan szülöttek megfürösztve teljes alakot kapának, az ipolyfödémesi kút szömörtsre jó. Ipolyszétsénkén a Medvekúthoz jára a nép szemfájó gyermekeivel. Ott megvolt eggy veszély, hogy az bel√le ivót kévánsága fejében medvévé változtatja az víz, mit szegény szülék nem es bántak, nem baj, monták, legaláb nem vak s hályogos a pulya, ha bundás es. Eztán nehéz munkára ügön jó. Nem tsoda, hogy ez után az szaboltsi zsinat ezen mesterkedésöket bétiltá.
* A víz nemtsak es√ formájában égi áldás, hanem buggyog az anyaföld alól, mintha f√d alatti istenek küldenék hun forrón, hun sósan, hun savanyón. Ehelyt laknak az nymphák. Az óind mytológiában az asparák égi tánczosn√k, kik lótusztavakban élnek, s negédjükvel az aszkéták figyelmét magikra tsigázák. Kálidásza meg es költötte Ursai nimpha és Pururavasz király szerelmit, ki be nem teljesedhete. Mikép Európánkban sem teljesedhete bé az földi ember és vizi asszony szerelme, ki sell√ avagy meluzina. Jól esmérjük kezülük Antwerpeni Meluzinát, ki otthonában ámbrás kádban ferede. Ezen vizi asszonyok, najádok és szirének, sell√k és nimfák, asszonyi fels√testvel s hal alsótestvel, halfarokkal ábrázoltatnak. Bülbül énekök, dauerus hajuk hulláma, mit szikra-tsikótskák szántanak aranyfés∫vel, mind az tsodálló férfiak vesztit okozza. Hanem az báj-mesterségb√l kikopván szivesen házasonnának ezenföldi férfiszeméllyel, hogy attúl majd lelkök legyen, ami belölök mint elemi lényekb√l hiányozik. A heraldikában ott vagyon sell√, hol a mondott tsaládban keréng oly monda, hogy eggyik √s sell√ s közönséges férfiú földi házasságából születvék, ám az kaptsolat tartós nem lehetett.
* Aspara Margit ó-betsei viszketeg leány feljöve Budapestre az Feneketlen tóban veve magának lakást. Magára ottan er√s halfarkot nevelt, olyat, hogy az legöregebb dorozsmai hartsa-bátsi sem derekabbat. Didergésit, aminthogy szemérmét es legy√szvén puczér fels√testivel Verpeléti útig ellófrált vala, holott mutogatásból majd fajtalan kurválkodásból élt. Szép hangja s gömböl∫ mozgása okából Vertsits Jakab Tahót kávés a leányt megkedvelvén Lótusz nev∫ m∫-intézetében fölfogadá, néki egy ámbráskád felpantsolt kölni vizet oda béállított, s √tet hol indiai fürd√s huriként, hol az farok tánczosaként ki plakatéroztatta. Utóbb er√s viszketést√l háza népével egyetemben megbetegedvén, két legényivel a szegént megfogatta, s az Feneketlen tóba kölni vizestül szabálhont visszaburéttatá. Végzete e leányt Déli-vasútnál éré el, amennyiben egy tüzes locomotiv télhajnalt többe elvágta. Mongyák, pikkely és sömör hulla alá az Vérmez√ tarlotte bokrai közt, síkpor jajjgatás.
* A nap éjente belevész a világtenger vizébe, hogy ottan az halottak birodalmát melegétse. Ekként a víz öszveköt√ kapots es az túlvilághoz. Úgy mondgyák az utazók, folyó választ el minden él√t az holtak birodalmátúl, s eggy bárkán lehet oda átalmenni, azért adnak vala az halottnak pénzérmet, hogy véle a révészt, Kharont meg tudná fizetni. Láték én már Kháron-vargyút, asszonyanyám. Mi fátum akari, hod két szemem bogára már éltömben obulussá váljék, kib∫l, ahont mondám, Kháron-vargyúk lakmározzanak? – fakatt ki az thúróczi névtelen. Némely holtakat eleven t∫zön elégettenek, de hanvokat vízbeszórják, hogy föltámadjon abban, mi élet és föltámadás. Sokhelyt vagyon az hit, hogy a vízbefúltak lelke tovább él a víz alatt. E hit az tetemöt es veszélyesnek gondolja, mert √kelme az a fered√zök kezt helyetteseket keres az maga számára, hogy ∫ megszabadulván újászülethessen. Szeged vidékin az ekép holt ember meredten úszkál, s ha a halászok megszánván a tsónakba béveszik, azt elsüllyeszti, a halászokat magához leviszi. A désaknai bányába fulladt bányász testéb√l vizi szellem lett.
* 9
Parti Nagy Lajos
Thuróczy krónikájában van, hogy Árpád pedig övéivel megtöltvén szaruját a Duna vizével a magyarok sokasága elött ezen szarukehely elött a mindenható isten kegyelmét kérte, hogy az úr ezt a földet örökre nekik hagyja. Abulféda írja, hogy a magyarok szeretnek a patakoktóli nedves helyekre vonulni, s az források és vizek er√st a vallási tisztelet tárgyai. Vagynak szentkutak, mellyek tsodásan keletkezének, h√snek varázsvessz√je, lándzsája, lova lábanyoma hasétotta ki azokat Tordán Nyitrán és Jászón Szent László lovának nyomdoka fakaszta, forrást. Erdélyben az tündérek építette kaláni fürd√-forrásnál a tündér lova patkója nyoma a népmonda szerént ma es látható. Mondják, hogy Harangodon fiatal sárkány fakaszta forrást az farkával, ki még kezd√ volt a tsizióba. Tordán az megátkozott sárlyuk, azki felitta, most mind kiokádja az vizeket, Szántón a Lucza napjáni szapulásért k√vé vált asszony lugzójából folyik az kénk√b∫z∫ gyógy víz.
* Olyik mese beszéli, hogy egy kezetlen leány három napig utazva egy olyan viz∫ tóhoz érkezett vala, miben tsonka tagja kiegészült. Hasonlót beszél el az nagy Grimm egy dán rege képiben, hon a Maribokilde vize által szétvágott tagok esmét összeforrtanak. Van egy mesetó, mellette bizonyos f∫, kinek harmatával ha ki szemét megmossa, oly éleslátó lesz, mikép a sas, még ha ifjúságától vak es lett vólna. Szirmaynál egy vak koldús a taróczi völgyben egy kutatskából ivott s abban egyszertsak egy keresztet megpillanta, s attól a minutától rendesen látott.
* Igen veszélyes, ha valaki áradással álmodik, ha ellenben az tó s folyó megmarad korláti közt, az jó jel. S jól teszi, ki erre odaügyel, hiszen semmi nints, miként az víz, mi ennyire az nyirkos mélybe vészne, az föld mélyibe es, meg az embör lelkinek méllyeibe es, hun az legtitkosabb lények laknak, kik, ámbátor hal az √ jelképök, titkosabbak és sikamlóbbak, mint az húsmaskarák a hidegforró déltengerekben. Ezzel együtt igaz beszéd az Komáromi Jánosé: Az megfoghatatlan böltsesség∫ Isten szárazon való minden teremtésit az tengerbe es kiábrázolta, úgy, hogy el nem hiheti azt, valaki nem látja. Úgy van ez bizonnyal, hogy ha az léleknek búvára alábukván ezt azt megpillant, lobbal s betegen merül föl onnét, s néz maga elé tátogtán, szomorúan. Mert mi ehont fönn az szárazon kis poloska, odalent polip és tömérdek púpolvány.
* Az hal, másképen ikhtüsz, ki vízben legf√képpen él, ókeresztény akrosztichon. Az apostolok, kik magokat emberhalászoknak nevezék, az utolsó vatsorán es halat ettek, nem hurkát usque szalonnát. Az √skeresztények az újonnan megtérteket pisciculi-nak, alias halatskának hítták, s piscina, ergo halastó az keresztel√medencze es. Az halakat az özönvvíz megkímélte. A középkorban vala egy trinakria nev∫, három test∫, egy fej∫ hal, ki úgyan vízbe sohsem úszott, de az szentháromságot b√ven jelenté. Egyiptomban az nép ette, ellenben papoknak s királyoknak tilos vót. Vagynak számosan setét halak es az lélek s mythosok mélyin, e közül az Kasztrák falák föl az Széth által plane meggyilkót Ozirisznek szegíny hím vesszejét es. De ellenben Héliopolosz ángolnája vagy Néith istenn√ sügére igen barátságos és napsütötte jószág. Azér van ez, mer az ember es ellentetten viszonyól az saját mélyrétegeihöz, kiknek az hal igen symbóluma. Házunk el√tt folyik el a szerelempatak, az én rózsám benne fogja a halat. (népd.) Japánban az ponty a bátorságot jelenti, mert tud úszni sodrással szembe. Az urálban az elhúnytak lelkei a tejút egyenlít√ feletti szakaszán madár képiben, annak alatti szakaszán penig hal képiben járnak. Eképen az halbúl nemcsak az háló jön, hanem az halál és halott szavaink es. Rámteként egy roppant halszem / Vér az tükre / Én istenem már elalszom / Mindörökre. (Dumpf E.)
* Az Flóra terin sokezer közt van a vízfonál, ki lopvan√sz√ moszat, közülök es: buborékos, hoszú, kurta és sz√ttés. Vizitormának híjja a nép a zsázsazsombort. Van a vizi tövesdisznó, azki növény, máskép békabuzogány. Van a vizililiom. Esmérünk vizi agyagfúrót, ki fonalforma, barna féreg. A vizibalha gy∫r∫s héjancz a markászok tsaládjából s édesvvizi rákfajta. A vízenkórász: rovar a téhelyröpük rendjéb√l és az úszkálók tsaládjából. A vízörtse igen takaros tsiga az fés∫s kopoltyúsak tsaládjából. A viziborjú az szalamandra, alias tarajos g√te, népajkáni neve: párdúczhasú tarajos krokodil, aki sympla hüll√ a békafélék rendjib∫l s a farkkal
10
Szócikk a vízr√l
bírók tsaládjából. Azt tartja a hit, meg nem üti az mennyk√, ezér b√rib√l jó, ha magadnál tartasz vagy saruköt√t bel√le tsinátacz. A vizilile másként parti lile. Tudunk vizilóhalat, más nevin sertés gyürönyt az tsáposok tsaládjából. B√rib∫l delikát czip√ készül s golfsapka. A viziguvat motsári madár, az vizibuka penig madár a szaladárok rendjéb√l, a szalonkák tsaládjából. Van a vízi-bika ki a dobosgém s bölömbika népies elnevezése. A vidra neve máskép vizikutya. Tudunk viziseregélyt, vizityúkot s tsirkét, vizivarjút, azki szártsa, s vizigalambot avagy kaczagó sirályt. Van még katsa számos, azki a víz meg a születés madara. A hantiknál a tejut katsaútnak mondatik, továbbá idevág, hogy a nép ajkán az Fiastyúk tsillagképnek Reczefészek a neve. Ama hírös katsaláb mellyen az mesék kastélya forog a régiségben, maga az: axis mundi.
* Az tunguzoknál hosszúnyakú szúrós kets-alak van az holtakat szállétó hajó orrán, hogy a túlvilág tömör folyóját szépségivel nékiek megtörje. Máskép az hattyú nyugott vizeknek méltóságos, rágós habtsóki. Az viz elemhöz igen köt√dik nagy fehérségében, amikép az fényhez es, kiábrázolván t∫z és víz ellentétinek egységit. Újabb civilisatio-k nem vadásszák, húsát meg nem eszik, kivéve az leipzigai vendégmunkást, ki azon melegiben nyársra rántá s készitté guggoltában, brúderzafttal. Még az vatta es sírt, mikó jött az rendér.
* A krokogyélus igen nehéz vizi hüll√, ki másképp a Leviátán. Daczára, ha ki Rómában magát hájjal megkenyte, úszkálhatott közöttök kedvire. Vad, nagy álkapczájú jószág, az pokol torkának s az gonoszságnak jelképje. A Physiologus szerént nagy mohóságában lenyeli a vizikélgyót, ki széttépi az krokogyélus beleit s onnant életre kel, mikép megváltó urunk, ki halála s feltámadása közt leszálla a pokol tornáczára az otti lelkeket megváltani. A krokogyélus az képmutatás symbóluma, mert keserves könnyet hullajt, miután fölfalta vala áldozatját. Azt írják az Bestiáriumok, hogy ürülékjib√l arczkikészít√ szer készül, mellyet hamar le köll mosni, haki zsábát kapni nem akar.
* A gázló vizeknek hirhedett lakója a kett√s természet∫ Pelicanus, azaz gödény. Az √ veszekvésér√l és b∫nbánatjáról írja az Physiologus, eme mastodonná ny∫tt munka, ki minden Bestiáriomok √se s capta-fája, hogy teljesen feloldódék az kitsinye eránti szeretetben, daczára mikor a küsded barmotska az szüle orczájába tsapott, az nékije visszatsapott, mire amaz pulya egy nyikkra meghótt. Ámde ezen rabbiát szüle megbánta tettit s három napig siratá magzatját, annak utána hezzá odament vala, s ennen oldalát ts√rivel felhasítá. Akkor az halott tetemire reaöml√ vér az kisdedet f√támasztja.
* Motsaras vidékek nagytest∫ jószágja az hippopotamus, mindközönségessen viziló, eml√s a vastagb√r∫ek rendjéb√l. Azonos a Behemót nev∫ √slénnyel, kit a bibliai Jób remekm∫nek hí az Isten alkotásai közt. Mondván: f∫vel él, hogysem az ökör, példás ereje az √ ágyékában és hasának izmaiban, farka mint libáni czédrus, tsontjai ércztsövek, lábszárai mikép az vasrudak. Eme súlyos és jámbor b√röndöt Egyiptomban szigonnal vadászták, másrészben nagy hasa folytán terhesasszonyként es ábrázolták s tisztelték. Thoerz Istenn√ két lábon álló viziló alakjában jelent meg, nagy kifürödött tsetsekvel. Szobrát ha szül√ asszony mellé állították, trónörökös született.
* Legnagyobb állatja az teremtésnek az állatok kezzül a czethal, máskép tengeri bálna. Úgy tartja a hit, hogy ha √kelme másik ódalára fordul, megrendül az f√d. A mélységes tengerekben él, s n√nem∫, mikép a víz, ki sós bölts√jében az id√k elejét√l ringatá. Bend√je fonák temploma vak dúskának, hús zakatolásának, honnant Jónás próféta sértetleny megszabadula, de Héraklész, azki három napot ott elsenyvede, megkopaszodék, mikép az kis tsetsem√. S dadog, ha bárzsingot lát. Szent Brandarus legendájában miképha sz√rt, úgy növénzetet hajt vala az hátán, s a hajósok oda kikötvén tüzet rakának. Hanem mid√n e nagy fenevad az láng tsiklándását háti zsírjában megalitá, az mélybe eggyazon mód lebukott, magával rántva hajót, hajóst, vókitókit, s minden pereputtyokot.
11
Parti Nagy Lajos
Kreczkvitz írja, hogy az Bihar megyei Fekete-tó lakói, kik keresztel√ pénzb√l keresik élelmöket, az utast, ha meg nem váltja magát, a Jordánnak nevezett K√rös vizibe bémártják. Ennek még Báthori Estván sem állt ellen, ki az saját példájával megmeritkezék. Nem úgy Castellani S. Fuchsino pápai delegátus, ki Szentföldre iparkodván ezen pogánok kezt megmerétkezni igen szabódott, minekutána szípen meghámozták, és a habba er√sen bémártották, hejába es motortsolt. Hogy végre megszabadútt, s felült huruttyábúl, elképetten vevé észre, hogy mindama szömörts, pukola, furunczulus, s féreg, mi savós orczájit eltsúfétotta, onnét letakarodott. Visszatérve ahelyt fered√-bazint s kereszt-helyet állétott, s hírét szerte vitte.
* Demár e Fekete tónak igen különös er√t tulajdonétottak kezdettül, hol ordáliákat tartottak, s belé gyanus személeket mártogattanak, hogy vétkeik vagy penig ártatlanságok tisztába hozassék. Az istenítéletnek e nemét, mit vízpróbának híttak avagy boszorkánypróbának, hajdanta igen használták, mid√n az illet√t megkötözve vízbe dobták, hogy meglássák, fen fog e még úszni, mondván a víz nem nyeli el az megkötözött boszorkát. Azki elsüllyede, ártatlannak bizonult, s ha eggy zsineg és az Úristen segedelmivel az fúlásból kihúzták és életre okádtatták bokán fogval, mikép az töttyös hartsát, botsánatot nyert. Ellenben az igazi boszorkák úgy úsztanak az vizen mint az dugó avagy az motortsolnak.
* Vagyon az víztiszteleti tárgyban többféle lustráczió, mi tisztulás. Menyasszonyt nemtsak t∫zön kel átalugráltatni, hanem az kúthol es kell kísértetni fáklyákkal, hogy mosdjon. A babona, említ egy titkosan ápolt vétkes tselekményt: hogyha valami n√ magtalan kéván maradni, egy házba lép√ menyasszony vessen annak kútjába zárt lakatot. Ugyanúgy az kútbéli vasorrú bába egy belévetett vasdarab s lakat által onnét kivethet√. Tudunk az sült kenyér mosdóvvizér√l, mi elrekkenti az kísírtetet. Monda a palócz asszony a kísírtést panaszló szomszédn√jinek: nem jár hozzám komámasszony semmiféle, mert jó kilotsolom kenyirvvizzel a házat. Az ilyen vizzel jó semmelwert gyermeket es megmosni. Úgy es lehet, hogy a megigézett marhát avagy gyermeket a gazda az eszterhája alá állítja, s napkölte el√tt merétett vizzel leönti.
* Az henél√ vezteg hever√, eleget ev√ s ivó ember izasztó fered√vel éljen, mert a b√ri húsa között való sok nedvesség szeme világát elveszi. Lábát penig meleg vízben mossa, igen használ a szemnek, kivált Szent Mihály havában, √szvel. Az kövér emberek éjomra fürödjenek, de akin fojás van, az fered√nek békét hagyjon. Ki penig igen iparkodik megizzadván életiben, g√zfered√t magának ne vegyen, hanem tsak meleg vizet.
* A förd√zés megett az léleknek búvárja igenyest az anyaölbe visszabúvás eránti sóvárgást alítja, nem tsoda hát, ha e foglalatosság eredetje puha es forró ködbe vész, mélységes mély, akár az múltnak kútja, hogy nints tsempés bugyora, ahon ne lelnénk egy-egy önt√szolgát, dögöny√-embert, s g√zt, kiben az porózus lélek magát kinyegdétseli. Az mi az emberi fajzatnak az vizözön, az egyéni embernek a víz átali megtisztulás, mely már az legrégibb culturában es megvolt vala. A Xochquitetzal innepén azki több ezredmagával megferedett, az idvezült orczával járhatott b√r és nemibeteggondozóba. Az Indonézusok az révületben tánczolókat meghintik szentelt vízzel, hogy magikhoz térjenek. Az víz formájában kiszolgáltatott keresztség szentsége lemossa az √sszül√ktül átterjedett b∫nöket. Már az sziklából vizet fakasztó Mózes es a megfeszitett Jézus oldalsebivel kaptsolódik, melynek vére megváltást hoz, miképp az keresztségnél használatos víz, azon víz, akiben Krisztus urunk az Jordánban alámerült, azaz megferedett, s keresztséget nyert. S utóbb, bizon megmosta vala tanítványai lábát. Pilátus es nagyon kezét mosá, ugyan hejába. Ama tréfás cappadóchiai eretnek, ki azt tevé föl igenyesen, hogy vajh nem elébb vót-e az feredés, mint az víz mögteremtése, tsak félszerint tréfál azt kérdvén, hogy hát atyámfiai, akkor mibe mosott lábot az Úristen els√ este? Az keresztyénség kezdetin √tet er√st megégeték, de az vizet bizon meg nem égetheték, bár az nyilvános feredés az erköltstelenség s elpuhulás helyinek találtatott, s a fürd√kultura id√leg elsorvada, tán a sok francz nemi betegség mián.
* 12
Szócikk a vízr√l
V. Priessnitz, az egyszer∫ grafenbergi osztrák paraszt nevit leírni itt nem feledhetem, e goromba vízistenét, ki páczienseit olykor függeteg hegyi patakok zúgóihoz vitte megferedni, s azok abban, az priznicz keresztségiben új életet nyertek, ha meg es hökkent bennük az hurút kitsinség. S még a Kneipp Sebestyén lelkipásztor nevit legalább emlétni kell, kinek vízgyógytana olly küszöb, mit modern ember számára átlépni minden köszvényivel el nem kerülhet√. Kneipp oldozásra, a kóranyagok kiválasztására és a szervezet meger√sítésére a következ√ vizalkalmazásokat foganatosítá: borogatás, fördés, g√zölögtetés, ráöntés, lemosás, betakargatás, vizivás, söntés. Általjába lehet mondani, hogy az oldozási els√ szógálatot mindenféle g√zök és füvekb√l f√tt meleg förd√k teljesítik, az elválasztási második szógálatot mindenféle takargatások, részint öntések és borogatások, míg az er√sítési harmadik áll minden hideg förd√k-, s öntözések-, részint lemosásokból, a megedzésnek öszves anyag-szereib∫l.
* A gyógyfürd√zés s mi véle víztárgyban öszvefügg olly terebélyes continent, hogy azt minden izibe elétárni nem lehetséges. Hogy es? Iszen még meglebentni sárga és büdös, tsip√s és savanyhó fátyolát, még az es tsak oly mutatvány, mint az purdé szélé, ki némely foltotskákat egy hév víz elborult tükörir√l letsipdel, mikéntha vatta-czukort az oktalan gyermek szépszüleje peselzöld nadrágjáról. Elég legyen, hogy van följegyzés már eleinkr√l, legalább a skythákról, hogy szaunáztak, vitték fered√jöket magokval, s onnantól mái napig az vízzel élni meg nem sz∫ntenek a magik gyógyítására. Ezen tárgy köré hatalmas és süllyedez√ birodalom épült mythikus fered√orvosokból, halfarkú szobásznékból, fürd√szógákból kik patástörpemód odalent laktanak kamoráikba, s az kuntsaft-koszorú lehelletéb√l, azki fürd√helyt, pirkó szömérme legyen akarmekkora, tsak közelébb van az éghöz, „azon okból, hogy közelébb vagyon egymáshoz b√rrel és pórussal, mik szinte szíjják a szerelmet, mint a nadály vagy a tsillagok.” (Tashilo M. L.) Az gyógyfered√k vidéke kint és bent ködös, homályos tájazat fanf∫vel, dúlfenyvesekkel, gletsertsöppenéssel, ehelyt megállom, rá se fúvok, tsupán jelzem, miképp az tengert, a másik tartományt, ki er√m szintúgy meghaladván, fúvatlan t√lem elmarad. Mert tudjuk, azki tengernyi tárgyat választ, nem láthat a kis tseppnél tovább, ki ellenben tseppet gurigáz szorgalmó tenyerén, nints behemót universun, mit abba belé nem láthatna, s kedve ne tölne benne.
* Tel√ kedvemnél tsak hiányom s restelkedésem nagyobb, hogy bármit ide béveszek, ezer másik kimarad vala, s azzal metszem itt elé dógozatom fonalát, mert béfejezésben nem is reménkedhetem, hogy tárgyam, mikép az természetje, bizon, kifolyt kezeim közzöl, méges, a nehány tseppben, mi tenyerem b√rim megmaradván tán megmutatható a jószándék s a jóra telt id√.
13
