Június
JÚNIUS
VARGA IMRE: Bikafejes ivócsanak a nagyszentmiklósi kincsbôl (1982)
2012 • JÚNIUS • SZENT IVÁN HAVA 1 2
A nagyszentmiklósi kincset 1799-ben találták Nagyszentmiklós (ma: Románia) határában. A kincs 23 aranyedénybôl áll, valószínûleg az avar fejedelmi kincstár része lehetett, melyet a kaganátus végnapjaiban rejthettek el. 1799. október 1-jén I. Ferenc magyar király intézkedésének eredményeként került a bécsi Császári és Királyi Régiségtárba. Boráros János – Pest bírája, majd polgármestere – mások mellett megpróbálta a kincseket Pesten elhelyeztetni, sajnos sikertelenül. Talán ez lehet a magyarázat, miért a Boráros téren látható a kincs egy darabjának Varga Imre által készített szabad átdolgozása. Ezt a mûdarabot 1982-ben a lebontott régi Nemzeti Színház eredeti oszlopfejére állították a téren. A két mûdarabnak egymáshoz semmi köze.
P
Tünde, Kund
Szo Kármen, Anita
3
V
Klotild, Kevin
4
H
Bulcsú
5
K
Fatime, Ferdinánd
6
Sze Norbert, Cintia, Norman
7
Cs
Róbert, Roberta, Robin
8
P
Medárd, Zaránd
9
Szo Félix, Annabella
10
V
Margit, Gréta
11
H
Barnabás, Barna, Barabás
12
K
Villô
13
Sze Antal, Anett
14
Cs
Vazul, Herta
15
P
Jolán, Vid
16 Szo Jusztin, Arany 17
V
Laura, Alida
18
H
Arnold, Levente
19
K
Gyárfás
20
Sze Rafael, Dina, Polett
21
Cs
Alajos, Leila, Alojzia
22
P
Paulina
23 Szo Zoltán, Édua 24
V
Iván
25
H
Vilmos, Maxim
26
K
János, Pál
27
Sze László
28
Cs
Levente, Irén
29
P
Péter, Pál
30 Szo Pál
104
1942. június 04. – 70 éve történt A Midway-szigeteki csatában az amerikaiak súlyos csapást mértek a japán flottára. 1882. június 06. – 130 éve történt Henry W. Seely New Yorkban szabadalmaztatta az elektromos vasalót. 1887. június 06. – 125 éve történt Megszületett Ruth Benedict amerikai antropológus, aki az amerikai indián törzsek szakértôje volt. 632. június 08. – 1380 éve történt Medinában, 62 éves korában meghalt Mohamed próféta, az iszlám vallás megalapítója. Vallási és politikai tevékenysége révén az Arab-félsziget törzseit egyesítte. Mohamednek negyven évesen voltak elôször látomásai, amelyek szerint az arabokat kellet vezetnie, hogy megismerjék az egyetlen mindenható istenüket, Allahot.
1902. június 16. – 110 éve történt Megszületett Barbara McClintock amerikai biológus, a genetika történetének egyik legjelentôsebb alakja. 1882. június 17. – 130 éve történt Megszületett Igor Sztravinszkij orosz zeneszerzô. A XX. századi európai zene egyik legnagyobb hatású, legsokoldalúbb, legtöbbet vitatott úttörô egyénisége. 1482. június 18. – 530 éve történt A horvátországi Kamacicban megszületett Fráter György erdélyi kormányzó, aki megkezdte Erdély külön állammá szervezését. 1902. június 19. – 110 éve történt Kassán megszületett Bán Frigyes rendezô (Talpalatnyi föld; Rákóczi hadnagya; Szent Péter esernyôje). 1982. június 21. – 30 éve történt A zene európai ünnepe 1982-ben tartották elôször Franciaországban. Maurice Fleuret francia zenetudós javasolta, hogy a nyár elsô napját a világon mindenütt köszöntsék zenével.
1972. június 12. – 40 éve történt Washingtonban a Watergate-irodaházban tetten értek öt férfit, amint a Demokrata Párt választási központjában lehallgató készülékeket szereltek fel. Az ügy kivizsgálása során kiderült, hogy a betörôk (hajdani FBI- és CIA-ügynökök) kapcsolatban álltak a Nixon újraválasztását szervezô bizottsággal. A Fehér Ház megpróbálta eltussolni a botrányt. Nixon elnök lemondott, utóda az alelnök, Gerald Rudolph Ford lett.
1837. június 22. – 175 éve történt Elkezdték a Magyar Nemzeti Múzeum építését.
1972. június 13. – 40 éve történt Honoluluban meghalt Békésy György magyar származású, Nobel-díjas biofizikus, akusztikus. 1961ben jutalmazták élettani-orvosi Nobel-díjjal, az elismerést „a fül csigájában létrejövô ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért“ kapta.
1852. június 25. – 160 éve történt Megszületett Antonio Gaudi katalán építész, a híres barcelonai Szent Család székesegyház, a befejezetlen Sagrada Familia építôje.
1912. június 13. – 100 éve történt Végrehajtotta repülôgéprôl az elsô sikeres ejtôernyôs ugrást Albert Berry. 1922. június 13. – 90 éve történt Charlie Osborne csuklani kezdett és csak 69 év múlva múlt el neki. Több mint 435 milliószor csuklott mielôtt abbahagyta. 1991-ben halt meg, 11 hónappal azután, miután abbamaradt a csuklása. 1932. június 15. – 80 éve történt Budapesten megszületett Kaló Flórián magyar színész (A Noszty fiú esete Tóth Marival).
1912. június 23. – 100 éve történt Meghalt (Bölöni) Mikó Béla, az elsô magyar nyelven oktató fizika tanár. 1987. június 25. – 25 éve történt Lázár György felmentése után Grósz Károlyt választották a minisztertanács elnökévé.
1192. június 27. – 820 éve történt Váradon Gergely bíboros, pápai követ jelenlétében szentté avatták I. László, magyar királyt. 1462. június 27. – 550 éve történt Megszületett XII. Lajos francia király. 1892. június 30. – 120 éve történt Megszületett Lajtha László zeneszerzô, népzenekutató. 1722. június 30. – 290 éve történt A magyar országgyûlés elfogadta a Pragmatica sanctio törvényeit, azaz a Habsburg-ház nôági örökösödési jogát.
105
JÚNIUS
Évfordulók
JÚNIUS
Lelki útravaló Pünkösd hava Általában minden évben június a tanév végét is jelenti. Megkönnyebbülést és másfajta gondokat jelent a gyermekes családoknak. Talán mindannyiunkban felmerül egykori iskolás önmagunk megkönnyebbülése, lelkes öröme, az –ó –ió –ció s végül a VAKÁCIÓ szó megjelenése a táblán, s a boldogan becsukott iskolakapu. Talán a tanáraink is eszünkbe jutnak. Talán emlékszünk rá, hogy ki tanított meg írni-olvasni, s lehet, hogy eszünkbe jut a nyolcadikos matektanárunk neve... Jó lenne, ha hálával emlékeznénk rájuk. Nem biztos, hogy mindnyájan és mindig szerettünk iskolába járni. De az biztos, hogy hála illeti meg a betûvetésre oktató tanítót épp úgy, mint életet adó szüleinket. Különös adomány a hála. Nem érzés, mint ahogy a szeretet sem az, nem is puszta gondolat, kijelentés. Különös tisztelet, soha meg nem szûnô köszönet, a visszaemlékezés sajátos íze, zamata. A hála önmagában ajándék, s egyedül a hála ad megfelelô ellentételezést a megfizethetetlen, megvásárolhatatlan szolgálatokért, amilyen a tanító, a szülô, az odafigyelô orvos, a pap szolgálata. Olyan korban élünk, amikor nem nagyon szokás megköszönni valamit. Természetes, hogy kapok, hogy sikerül, „mert megérdemlem”, s mások kötelessége, hogy mindent megtegyenek értem. Nemrégiben mesélte a barátnôm, hogy hosszas munkával, nem kevés pénz ráfordításával rendbe hozta egyetemi kollégista fia szobáját, hogy a „gyerek” tisztába, szépbe, kényelmesbe jöjjön haza. – És megköszönte? – kérdeztem. – Ugyan – felelt a barátnôm – egészen természetes volt neki... Éppen a „természetes”, magától értetôdô segítséget, a nevelést, tanítást, gyógyítást nem lehet megfizetni, bár általában a tanár, orvos kap fizetést, a köszönet olyan érték, ami nem helyettesíthetô anyagiakkal. Június az iskolaév vége. Lélekben, gondolatban köszönjük meg azok szeretetét, akik felneveltek, tanítottak bennünket. Ha pedig még lehetséges – akár az ikszedik iskolai találkozón is – szóban is mondjuk ki: köszönöm tanító néni, köszönöm tanár úr! DR. EDELÉNYI JUDITH *** Edelényi Judith testvér rövid életrajza: Edelényi Judith testvér 1976-ban a JATÉ-n szerzett jogi diplomát majd 1984-ben az ELTÉ-n könyvtár szakon végzett. Késôbb a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán és a Kánonjogi Intézetben is oklevelet szerzett. A Fôvárosi Tanácsnál, majd az ELTE Egyetemi Könyvtárában dolgozott. Jelenleg a Váci Egyházmegyénél kötelékvédô, az Esztergomi Egyházmegyében pedig ügyvédként dolgozik. Számos elfoglaltsága mellett az újpesti fôplébánián segít hitoktatóként és áldoztatóként. Judith testvér 1980-ban csatlakozott a szociális testvérek társaságához, 1989-ben pedig örökfogadalmat tett.
106
100 éve költözött a Nyugat szerkesztôsége a Lónyay utcába Huszadik századi irodalmunk egyik legmeghatározóbb mûhelye a Nyugat. De nem csak szépirodalmi, kritikai, bölcseleti fórumként tartották számon, korának szimbólumává is vált, ismert költôink színe-java itt kezdte pályafutását, vívta ki népszerûségét. A Nyugat szerkesztôsége – hivatalosan – 1912. június 1-jével költözött a Ferencvárosba, s négy évig mûködött a Lónyay utca 18. szám alatt. Korábban az V. kerületi Mérleg utcában, a Hatvany-Deutsch vállalatbirodalom irodáiban kapott helyet. A váltás nem véletlen, azt jelezte, hogy a korábbi fô mecénás, Hatvany Lajos és a szerkesztôk között éveken át húzódó irodalompolitikai és személyes vita nyílt szakítással ért véget. Hatvany ugyanis a támogatás fejében a Nyugat irányvonalát is meghatározta volna, a feltörekvô irodalmi tehetségek rovására egy generációval korábbi, népszerû szerzôket szerepeltetve, s a Nyugat profilját radikálisabb közéleti-közgazdasági cikkekkel is bôvíteni akarta. A változásokról a fôszerkesztô Ignotus értesítette az olvasókat a Nyugat 1912. július 1-jei számában, érzékeltetve, hogy visszaállt az 1908-as, induló állapot, a lapot a szerkesztôk kivásárolták a Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaságból, és ismét a saját kockázatukra adják ki. A Nyugat persze soha nem volt pénzügyileg önfenntartó – elôfizetôk és utcai árusítás útján általában 1.000-1.200 példány talált gazdára –, támogatókra tehát továbbra is igény mutatkozott. Idôközben azonban Fenyô Miksa, aki szerkesztôként a Nyugat „pénzügyminisztere” is volt, mind nagyobb befolyásra tett szert a Gyáriparosok Országos Szövetségénél – ahol „civil” állása volt –, és nagytôkés ismerôsei segítségével, illetve saját vagyonából, jelentékenyen támogatta a folyóiratot. A tulajdonképpeni szerkesztés munkáját továbbra is
107
JÚNIUS
Nyugat 1912–1916
JÚNIUS
Osvát Ernô végezte, s az egyes lapszámok összeállításába nemigen engedett beleszólást. Neve ugyan lekerült a címlapról, és titulusát Ady Endre kapta meg – költôi érdemeiért, s fôként, mert a Hatvanyval való vitában végül a szerkesztôk mellé állt. Ám Ady, mint várható volt, soha egy napig nem szerkesztett, ezt életmódja és egészségi állapota sem tette lehetôvé. Az újjáalakulással párhuzamosan egy másik, nagy türelmet és mély emberismeretet feltételezô feladat várt a szerkesztôkre: korábbi munkatársaikat fel kellett kérniük, hogy tollukkal és tehetségükkel a régi-új Nyugatot szolgálják. Néhányukat egyenesen meg kellett gyôzniük, hogy ne szerzôdjenek át Hatvanyhoz, aki idôrôl-idôre ellen-Nyugatot akart indítani. Az 1912-1913as évfolyamok mutatják, hogy szinte senki sem pártolt el a laptól. Osvát szerkesztôi-írói példaképe, Ambrus Zoltán Mozi Bandi kalandjai címmel adott regényt, Ady Endre Margita-ciklusával volt jelen, Kaffka Margit pedig – aki a színfalak mögött az utolsó pillanatig Osvát ellen intrikált – Mária évei címû regényével. S Osvát pártfogoltjai is – többek között Lányi Sarolta, Barta Lajos, Füst Milán, Földi Mihály, Kádár Endre, Nagy Zoltán, Réti Ödön – rendszeresen publikálhattak. A lapban nem ritkák az ívnyi terjedelemnél is hosszabb közlemények – ma már az irodalmi folyóiratok sem kedvelik az efféle, hosszú cikkeket. Száz évvel ezelôtt azonban az emberek szerettek, és fôként tudtak olvasni. Ugyanakkor a mai bôbeszédû és gyakran semmitmondó kritikai elemzéseknél sokkal célratörôbbek a Nyugat bírálatai – a munkatársak ezeket figyelôknek hívták –: fontos könyvekrôl, színházi bemutatókról, képzômûvészeti, zenei eseményekrôl mondták el a legfontosabb tudnivalókat. Végül pedig a Disputa-rovat rövidebb reflexióknak, személyesebb megnyilvánulásoknak, polémiáknak adott helyet. Osváték az induláskor a Nyugatot megpróbálták az aktuálpolitikától távol tartani, ugyanakkor már 1910-ben megjelent a pártpolitika a Nyugatban. Ellentmondásos jelenség volt ez, ugyanis néhány ritka kivételtôl eltekintve csak Ignotus publikált ilyen jellegû fejtegetéseket, s a tanulság is gyakorta ugyanaz volt: ifjabb Andrássy Gyula politikai kvalitásainak dicsérete – Tisza István rovására. Mindennek az a magyarázata, hogy Ignotus, akinek a Nyugat mellett több állása volt, ifjabb Andrássy házi-publicistájaként – ma úgy mondanánk: PR-tanácsadójaként – is munkálkodott, s nem csak népszerûsítette megbízóját, de olykor, külön honoráriumért, a politikai helyzetértékeléseket is megírta helyette. A Nyugat Lónyay utcai korszakáról szólva ki kell térnünk a lapnak a világháborúval kapcsolatos álláspontjára – és ennek az álláspontnak módosulására. A Nyugat legtöbb szerzôje a háború kitörését, illetve várható kimenetelét nemzeti sorskérdésként élte meg, olyan eseménysorozatként, amely alapvetôen megváltoztatja nemcsak életkörülményeiket, de életlehetôségeiket is. Ignotus gyakran közölt felületes, elnagyolt vagy elfogult cikkeket, de száz év után is megrázó Háború címû, 1914. júliusi cikke, amelyben a Monarchia elôtt álló végzetre utalva a következôt mondja: „Ebbôl ki kell vágnunk magunkat, különben mindenki, ki e monarchiának tagja, egyenkint fôbe lôheti magát.” Vagyis a háború kitörésekor ô is a katonai megoldás mint egyetlen lehetôség mellett érvelt. A háborús hisztériától a Nyugat otthon maradt szerzôi közül többen
108
S végül vegyünk szemügyre néhány híres (nem pusztán irodalmi) alkotást, amely a szerkesztôség ferencvárosi korszakában került az olvasók elé: • Rippl-Rónai József rajza (1912. aug. 16. V. évf. 16. szám) • Juhász Gyula: Magyar táj, magyar ecsettel (1912. okt. 16. V. évf. 20. szám) • Iványi Grünwald Béla rajza (1912. szept. 16. V. évf. 18. szám) • Csáth Géza: Egyiptomi József (1912. nov. 16. V. évf. 22. szám) • Bartók Béla: Allegro Barbaro (kotta) (1913. jan. 1. VI. évf. 1. szám)
109
JÚNIUS
megszédültek, s a frontról is büszke, aggasztóan büszke írások érkeztek a szerkesztôségbe. Ezeket a lap például a tábori posta rovatában közölte, s Osvát legendás szigorúsága itt érezhetôen enyhült. Gyengébb mûveket is nyomdába adott, mert tudta, hogy szerzôik számára a megjelenésbe vetett hit a túlélés reményét is adhatja. 1916-ra azonban elszálltak az illúziók, s a Nyugat elemzéseiben kétkedôbb, elbizonytalanítóbb szemlélet tükrözôdött. A fordulatot egyértelmûen jelzi Babits Húsvét elôtt címû, joggal elhíresült verse az április 1-jei számban. S 1916 lesz az az év, amelytôl kezdôdôen a Nyugat szerzôi saját, autonóm véleményeiket is megfogalmazhatták a lap hasábjain, hiszen a folyóirat 1916 ôszén kifizette a politikai orgánumok számára kötelezô óvadékot. A Lónyay utcai korszakról szóló ismertetônket Hatvanyval kezdtük, s paradox módon vele kell befejeznünk, pontosabban a Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársasággal, amelynek ô volt a fô befektetôje. A részvénytársaság felszámolása lassan haladt, de a folyamat 1916 júniusára elérte az Rt. tulajdonában lévô nyomdát is, amely eredetileg a Révai és Salamon nevet viselte, s amelyet még 1912-ben szintén a Lónyay utca 18. alá költöztettek. A nyomda 1916. július elsejével megszûnt, s a Nyugatot innentôl kezdve a Pallas Rt. Honvéd utcai épületében állították elô. A szerkesztôség érdeke az volt, hogy közelebb kerüljön a Honvéd utcához, s a Nyugat 1916. október közepén átköltözött a Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky út) 51. szám alá.
JÚNIUS
• • • • • • •
Ady Endre: A magunk szerelme (vers) (1913. jan. 1. VI. évf. 1. szám) Babits Mihály: A gólyakalifa (1913. dec. 16. VI. évf. 24. szám) Kosztolányi Dezsô: Délutáni meditáció (1914. máj. 16. VII. évf. 10. szám) Füst Milán: Epigramma (1914. nov. 1. VII. évf 21. szám) Ady Endre: Ôrizem a szemed (1916. jan. 16. IX. évf. 2. szám) Karinthy Frigyes: Legenda az ezerarcú lélekrôl (1916. jún. 1. IX. évf. 11. szám) Kassák Lajos: Misilló királysága (1916. ápr. 16-tól; IX. évf. 8-13. szám.) DINNYÉS ATTILA ***
1914. 20. szám: Halász Gyula tábori leveleibôl A Nyugat legutóbbi számában közöltünk néhány jellegzetes részletet Halász Gyula barátunknak apjához, Halász Imréhez intézett leveleibôl. Halász Gyula mint hadnagy harcol az északi harctéren. Alább közlünk ismét néhány érdekes részt újabb leveleibôl, illetôleg levelezôlapjaiból. Galícia, szept. 6. A velünk szemben álló túlnyomó orosz sereget Orosz-Lengyelországban öt nagy csatában széjjelszórtuk. Remélhetôleg az ezután következô harcokban is gyôzni fogunk. Óriási erôvel készülünk szétmorzsolni az oroszt. Kérek rövid újsághíreket borítékban. A srapnelek süvítését, golyók füttyét megszoktam már... Galícia, szept. 20. (Budapestre érkezett október 5-én) Kedves apám! Egy lengyel-angol nyelvtanon, ágyban könyökölve írom e levelet. Egyszerû kis falusi házban szállásoltak el: konyha, szalon, elôszoba, istálló egy fedél alatt. Az istállóban négy tehén, két borjú és – az én lovam. Idestova egy hete lesz, hogy sikerült egy lóra szert tennem. Nagyszerûen élvezem a lovaglás örömeit. Lóhátról a tájkép is szebb. Gyönyörködöm a szelíd hegyvidék sötétlô fenyveseiben, a völgyekben szétszórt falvak festôi bájaiban. Boldog menedékkel kecsegtetô úri lakok, tornyos kastélyok, csöndes ligetek mélyén meghúzódó édes otthonok! De aligha marad soká nálam a ló. Szerencsére jól bírom a gyaloglást és általában a háborús élet minden fáradalmát. A leglehetetlenebb éjszakázások, puszta földön, nedves gyepen, szakadó esôben, éppoly kevéssé fognak ki rajtam, mint az étkezési „rend” bárminô fordulata. A legfurcsább ebédek (vagy ezek teljes hiánya napokon át) mocsár ízû vizek meg nem ártanak. Testi erôvel is úgy bírom, mint kevesen mások. 1914. 20. szám: Balázs Béla: Kedves Ignotus! Menet közben, égô falu tüzénél írom, hogy gondolok rátok és kedvellek, ti is gondoljatok rám. Nem hoztam szégyent a Nyugatra. Tegnap tizedessé, rajvezetôvé léptettek elô. Tábori számunk most változott: 96. Küldjetek valami újságot, amit még olvashatom. Ritkulunk, de nagyon elôre megyünk. Ölel mindnyájatokat: Balázs Béla 1915 15. szám: Tábori Posta Ezt a levelet egy francia katona írta régi barátjához, aki magyar katona: 1915. június 15-én. – Kedves Barátom, nagyon örvendek, hogy egy kényelmes, tiszta kórházban tudom, ahol jóllakottra eheti magát. Ismerem ezt a gyönyört, több hónapi csavargás után próbáltam meg. De én csak jelentéktelen maródi voltam, míg maga sebesült hôs – nagyon, nagyon boldog vagyok, jobban mint ahogy most elmondhatom, hogy sebe nem súlyos s hogy jól verekedett, és köszönöm, hogy gondolt arra, hogy engem állapotáról tudasson. – Írtam Ch. de F.-nek
110
Ezt meg egy fiatal leány írja Párizsból: Július 3. – Mit is írjak magának? Minden téma éget, félek feléjük nyúlni. Csak magamról s monoton életünkrôl írhatok. Délelôtt a Boisban vagyok, a délutánokat búcsú-teák foglalják el. Nálunk volt egy nénink, Chantillybôl, az ura Kanadába megy, aztán egy kis cousineunk (tudja az, aki magának tetszik), szegénynek az ura zuáv északon s nagyon nyugtalan. Kérdeztem, mit is csinál egész nap, azt mondta, hogy napjában kétszer ír Achillenak, az urának. – Múltkor egy szép jótékony ünnepélyen voltunk, amely egy nagy parkban folyt le, kicsivel túl a Balzac házon (tudja már hol?). Csinos zugok vannak arrafelé, ismeri-e azt a bájos öreg utcát, amely a Balzac ház és a víz között van? El kell vezessem egyszer oda. – Nemrégiben elmentünk megnézni a Salon des Humoristes-et. Forain dolgain kívül a többi bizony gyenge. Neki szép rajzai vannak, az egyiken például két katona fekszik, az egyik azt mondja: „Maga egyet sem hibáz el, abbé úr.” Az abbé katona felel: „De azért mégis imádkozom értük.” Egy másikon két katona áll elesett bajtársuk sírja elôtt, az egyik búsan mondja: „Qu'est-ce que tu veux, c'est la vie!” Vannak mulatságosabbak is, pl. Abel Faivre rajzai, egy megjelent a Cri de Paris borítékán. Egy férfi kényelmesen fekszik reggel a puha ágyban, a bô reggeli mellette, olvassa az újságot és elégedetlen hangon mondja: „Milyen hosszadalmasan mennek a dolgok...” – Olvasni alig érek rá, a háborús jelentések a legérdekesebbek, szobámban tizenhétféle térképem van a különbözô hadszínterekrôl. – Már nem olvassuk a magukpárti lapokat, nagyon rendetlenül jöttek, sajnálom pedig. Ellenben a mieink elsô sortól az utolsóig valami megrendelt optimizmust árasztanak, amely kissé túlságba megy, pl. az orosz stratégiai visszavonulást egészen jó szemmel nézik... Egypár barátunk visszajött, Roger B. borzalmas történeteket mesél, testvére a Dardanellákhoz megy... – A néninkkel (az ellenségessel) levelezünk, de mindenre való tekintettel lévén, levelezésünk nívója tönkresüllyedt, a fôzelékek árát írjuk meg egymásnak, meg hogy mit eszünk! – Múltkor a falusi házunkban nagy uzsonnát adtunk a sebebült katonáknak, harminc katona jött, néhány St. Vincent de Paul apácával, az ápolónôikkel. Fônökasszonyuk, egy bájos nô, magyar... mama és ô sokáig sétáltak a kertben, s magyarul beszéltek... aztán, mikor elment, megölelték egymást... Megható volt. Mit kívánjak magának? Egy jobb telet, de félek... Üdvözli M.
111
JÚNIUS
meg Th.-éknak, de leveleim válasz nélkül maradtak. De nekik biztosan nem történt bajuk, mert különben azt tudnám. – Most egy helyi alakulatnál vagyok (persze ideiglenesen, de ez az „ideiglenesség” már 3 hónapja tart), ahol legfeljebb a repülôk bombái fenyegethetnek. 5 hónapi hányódás után gyönyörû ez a pihenés. Nagyszerû idô van, sétálok a mezôn, ott találkoztam – elôször – a tavasszal. Nem is gondol most maga, ugye, a nyíló rügyekre s a mezei virágokra? Csak sétál a Kossuth Lajos utcán, elnéz a korzóra, megiszik egy kávét s három-négy pohár vizet a Britsol kávéházban, vagy reumáját megy el gyógyítgatni a Hungária fürdôben. De ugye maga is unalmasnak s üresnek találja ezt, a front lármás és eseményes napjai után. – Családom 10 hónapja nem láttam, öcsém – káplár – 100 mérföldnyire van tôlem. De mégis, boldog vagyok, mint egy király. Ez a háború férfias és mély örömök forrását nyitotta meg, amelyet már elapadtnak hittünk. Alig ismerünk magunkra, csak Franciaország legszebb korszakait akarjuk ismerni, amelyeket már majdnem elfelejtettünk. – Nagyon szeretnék beszélgetni magával. Emlékezem, egy este a Ferenc József hídon Magyarország jövôjérôl beszélgettünk. Nem is nagyon tudom már, mit mondtunk, csak a szépséges percekre gondolok, a nyíltszívû beszélgetésre, a csillogó nagy folyó felett, amely mindent, mindent elfelejtett, úgy éreztem akkor, csak mi létezünk, két igazi, jó barát... – Gyógyítsa meg gyorsan a vállát... Mondja meg B. G. úrnak, hogy a régi érzésekkel gondolok rá, üdvözlöm E.-t, s L. A.-t, pesti barátaimat, akiket még, ugye, mindig barátaimnak nevezhetek? Sok szeretettel gondol magára: D. A.
JÚNIUS
Kézmûvesek dicsérete Fôegyházmegyei Ostyaellátó A Fôegyházmegyei Ostyaellátó 1951 januárjától mûködik, és a templomok ostyaszükségletének biztosítására jött létre. Kezdetben a Haller téri templomhelyiségben, a szentély mögötti részen zajlott a sütés a Németországból behozott ostyasütô gépeken. A kivágásra is itt került sor, majd a szétosztás a központban történt, ami ekkor még a Magyar utca 52. szám alatt volt. 1952-tôl a központ a Váci utca 33-ba került át. Majd hamarosan vissza (2000-ig) a Magyar utcai üzlethelyiségbe. Ekkor templomok sekrestyéiben, villannyal mûködô gépekkel sütötték, majd vágták ki az ostyát. Késôbb az Örökimádás templom is helyt adott az ostyasütésnek, amikor még nôvérek végezték ezt a mûveletet. Az Örökimádó Nôvérek után 1994-ig a Kalocsai Iskolanôvérek is részt vállaltak az „ostyaellátásban”, azóta már csak világiak dolgoznak az intézményben. Plébániánkon 1998 nyarán alakították ki az ostyasütô helyiséget az alagsorban. 2000-ben valósították meg a félemeleten az iroda- és vágóhelyiség kialakítását. 2005-ben érkezett meg az új, nagy teljesítményû vágógép és az újszerû sütôgépek. A Fôegyházmegyei Ostyaellátónál jelenleg heten vagyunk alkalmazottak. Elsôsorban az Esztergom-Budapesti, Váci és a Székesfehérvári egyházmegyét látjuk el ostyával. Évente kb. 4-5 millió kicsi és 200 ezer nagy ostyát értékesítünk. Az ostya kizárólag magyar búzalisztbôl és vízbôl készül az egyházi elôírásoknak megfelelôen. A folyamat elsô lépése a liszt megszitálása, majd a megfelelô mennyiségû víz hozzáadása. A palacsinta tészta-szerû masszát ma hat sütôgépen sütjük. Az ostyasütô készülékekkel nagy, 30 és 37 cm átmérôjû, 1-2 mm vastagságú kerek ostyalapokat lehet sütni. A gépek sütôfelülete nemes bevonatú, hogy a
112
JÚNIUS
kész lap könnyen kivehetô legyen. A sütôlapok hômérsékletét elektronikus szabályozó vezérli, külön az alsót és külön a felsôt. Sütés során az alsó lapra
helyezzük a tésztát, majd a gépet összezárjuk. Nagy mennyiségû gôz távozik ekkor. A lapok sütési ideje a tésztától és a sütési hômérséklettôl függ, kb. 1,3-2 perc/lap. Vannak teljesen sima felületû és mintás (pl. feszületes, bárányos) sütôlapjaink. Elsôsorban a nagy ostyák gazdagabb mintázatúak, a kicsin általában kereszt található. A kihûlt, nagy kerek ostyalapok ezután a párásítóba kerülnek, hogy lágyabbak legyenek, és a kivágás során ne törjenek. A vágás során a nagy ostyákat egyesével kell pontosan beigazítani a vágókés alá, ez egy mechanikus gép segítségével történik. A kicsi ostyákat – több lapot egyszerre – tudjuk vágni a nagy vágógéppel, amely elektromos berendezés. Egy lapból 50-75 db kicsi ostya lesz. A kicsi és nagy ostyát ezután kiszárítjuk, kiválogatjuk, és a munkafolyamat befejezéseként már csak a csomagolás van hátra, különbözô kiszerelésben. Végül sor kerül az elosztásra, mely történhet személyesen vagy vidéki vásárlók részére postai úton. Néhány éve forgalmazunk gluténmentes ostyát is, melyet külföldrôl szerzünk be, mivel ennek elôállításához nincsenek meg a technológiai feltételek. A Fôegyházmegyei Ostyaellátó igazgatója jelenleg Müller György atya. ÁDÁMCSÓ ANGÉLA, CSÁTI MÁRIA
113
JÚNIUS
Református Zenei Fesztivál Református énekek hangversenye A Református Zenei Fesztivál a Magyar Református Egyház, a Stereo Kft. és a Ferencvárosi Önkormányzat közös eseménye. A Fesztivál a „MÁJUS 22 – A REFORMÁTUS EGYSÉG NAPJA” kulturális rendezvénye, és egyúttal a ferencvárosi KULTUCCA kiemelt rendezvénye. A Református Zenei Fesztivál mára a Kárpát-medence reformátusságának legnagyobb zenei ünnepévé vált. Célunk, hogy megôrizzük, megmutassuk református zenei kincsünket, kultúránkat a jelen és az utókor számára – mindezt a Ferencváros kulturális negyedében található KULTUCCA éttermeinek, kávézóinak, galériáinak valamint kulturális és oktatási intézményeinek bevonásával. A tradicionális egyházi zsoltárok, énekek, kórusmûvek és hangszeres darabok mellett lehetôség nyílik népzenei gyökereink és a mai modern zenei megfogalmazások bemutatására is. A háromnapos, rangos zenei és kulturális programokkal határon túli kapcsolatainkat is ápoljuk. Fesztiválunk az ökumené jegyében teljesen nyitott a közönség és a fellépôk tekintetében is, hiszen valamennyi történelmi egyház képviselteti magát. Mindezzel azt kívánjuk elôsegíteni, hogy a különféle közösségek megismerhessék, megismertethessék egymással kulturális értékeiket. A „KULTUCCA” és a ferencvárosi vonatkozású egyházi intézmények (KRE – Teológia, Kálvin téri református templom, Assissi Szent Ferenc Plébániatemplom, Lónyay utcai Református Gimnázium) térbeli egybeesése nagyszerû helyszíneket biztosít a szabadtéri lehetôségeken kívül.
114
115
JÚNIUS
Ezek közül a Kálvin téri református templom a debreceni nagytemplom mellett Magyarország egyik legjelentôsebb református központja. Minden fesztiválra meghívást kapnak a legismertebb elkötelezett együttesek, az elmúlt évek során fellépett többek közt: Vujicsics együttes, Lovász Irén és barátai, Keep Floyding, Transyl Mania (Erdély), Misztrál együttes, After Crying, Vedres Csaba és Gyermán Júlia, Bakos Árpád (Vajdaság), Zurgó együttes, Bognár Szilvia és az EtNoé, Pál István „Szalonna” és bandája (Kárpátalja), Magyar Tekerôzenekar, Berka együttes, Szkítia zenekar, Erkel Ferenc Vegyeskar, Makám együttes, Ismerôs Arcok, Fugato Orchestra, Invocatio Musicalis, Berecz András, Musica Historica, Varga János Project. Hangsúlyos része a programoknak a fesztivál elsô estéjén hagyományosan megtartott többszáz fôs FÁKLYÁS MENET zsoltárénekléssel a Ráday utcában és az azt követô KÉSÔ ESTI ZENÉS ÁHÍTAT a Kálvin téri református templomban. A menetet a kávézókban szórakozó hazai és külföldi közönség mindig áhítattal és elismeréssel nézi, és sokan szívesen csatlakoznak hozzá. A Református Zenei Fesztiválok immár elengedhetetlen eseményei a közös éneklések. A mécses meneten kívül a Kálvin téri református templomban évrôl évre megrendezzük az énekkarokat egyesítô, sôt a jelenlévô gyülekezetet is bekapcsoló, orgonával és más hangszerekkel kísért közös énekléseket, melynek során a református énekeskönyv zsoltárain és dicséretein túl új dallamokat is megismerhetünk. Szintén nagy érdeklôdés kíséri a kerekasztal-beszélgetéseket kiváló professzorok közremûködésével. Visszatérô vendégeink: Dr. Bagdy Emôke és Dr. Bogár László. Fesztiválunk sok érdekességet tartogat a kisebbek számára is: monocikli bemutató, ugrálóvárak, arcfestés és lufi hajtogatás mellett különféle kézmûves foglalkozások, logikai-, ügyesség-, készség- és memóriafejlesztô játékok várják ôket. Az elmúlt évek során egyre erôteljesebbé, hangsúlyosabbá váltak azok a programok, amelyek azt szorgalmazták, hogy a Református Egyház intézményei valóságos bemutatkozási lehetôséget kapjanak. Ennek egyik fontos helyszíne a Lónyay utcai Református Gimnázium, amely nyílt szellemiségével, megfelelô infrastruktúrájával kiváló lehetôséget biztosít számunkra. Meggyôzôdésünk, hogy az intézmények ilyen találkozására nagy szükség van. A Református Zenei Fesztivál keretet kíván adni ahhoz, hogy a Kárpát-medencében mûködô református mûhelyek bemutathassák munkájukat: egyházunkban számos kórus, népdalkör, zenekar, néptánccsoport, dicsôítô együttes, hímzô kör, színjátszó kör, irodalmi csoport, képzômûvészeti szakkör, cserkészcsapat és sok hasonló közösség mûködik. Ugyanakkor ilyen mûhelynek tekintjük az egyetemi HÖK, a diákönkormányzat, a diakónia intézményét, de ide tartozónak érezzük a REND, a Csillagpont, a szeretetszolgálat, a missziók, az újságszerkesztôségek, a rádiók, a TV mûsorok, az idôsgondo-
JÚNIUS
zás, a támogató szolgálatok mûhelyeit is. Fontosnak tartjuk, hogy bemutassuk, a Református Egyház milyen komoly szellemi tôkével rendelkezik, és ezek a mûhelyek a társadalom számára elengedhetetlen szolgálatot végeznek. A mûhelyek sok esetben egymás munkáját sem ismerik, ezért feltétlenül hasznos az egymással való találkozás. Vagyis a Református Zenei Fesztivál azon kívül, hogy színvonalas zenei, illetve egyházzenei programokat szervez, lehetôséget ad az összes létezô református mûhelynek, hogy büszkén megmutassa tudását, amellyel mindannyian csak elôrébb juthatunk. 2010-ben kezdôdött az az együttmûködés a fesztivál és a Ferencvárosi Egyesített Bölcsôdei Intézmények (1092 Bp., Ráday u. 46.) között, amelynek keretében a bölcsôdével együtt szervezünk gyermekprogramokat. Ezt a fajta együttmûködést 2012-ben igyekszünk kiterjeszteni Ferencváros iskoláira és vállalkozásaira is! A fesztivál kiemelt eseménye a Református Énekek hangverseny, amelyet 2002 óta azzal a céllal rendezünk meg minden évben, hogy ott a reformátusok használatára kiadott énekeskönyv zsoltáraiból és énekeibôl koncertfelvétel készüljön professzionális elôadók tolmácsolásában, amely új CD és DVD kiadását teszi lehetôvé. A hazai felekezetek közül a református az egyetlen, amely szisztematikusan feldolgozza saját énekkincsét. A ma már 350 fôt számláló Kárpátmedencei Egyesített Református Kórust, kitûnô karnagyokat, szólistákat, kamarakórust és világhírû orgonistákat felvonultató koncertet a hazai protestáns testvéreinken kívül egyre több „világi zenekedvelô” és külföldi vendég látogatja. A hangversenyen a közönség több alkalommal együtt énekel a kórussal, így a Mûvészetek Palotája Nemzeti Hangversenytermében mindösszesen 1700 ember énekli a Zengô Igét.
116
Dr. Bácskai János polgármester köszöntôje a 2011-es fesztiválon: „A Református Zenei Fesztivál évek óta Ferencváros kulturális életének egyik legfontosabb, sokakat érintô eseménye. Nagy örömömre szolgál, hogy ebben az évben is a Magyar Református Egyházzal karöltve támogathatjuk ezt a zenei fesztivált. Ôszintén remélem, hogy mindazok a ferencvárosiak és hozzánk látogató vendégek, akik nap mint nap tapasztalhatják, hogy mit jelent önkormányzatunk jelmondata: „Otthon, Város, Ferencváros!”, ôk ezen fesztivál alkalmával is megtalálják azt a barátságos, kultúrát közvetítô környezetet, amit itt egyre gazdagítani szeretnénk. Belsô-Ferencváros utcái és a Bakáts tér ezekre a napokra megtelik zenével, az egymáshoz tartozás érzésével, de ezeknek az egyházzenei mûveknek az üzenete nem csak e néhány napra szól. Ferencváros Önkormányzata e nemes hagyomány támogatásával kulturális örökségünknek egy fontos, de talán nem elég sokak által ismert részét szeretné mind többekhez eljuttatni. Kívánom hát Önöknek, ferencvárosiaknak és idelátogatóknak, zeneértôknek és laikusoknak, hívôknek és nyitott gondolkodású embereknek, hogy örömüket leljék e rangos fesztivál programjaiban.” BÖSZÖRMÉNYI GERGELY A szerzô a Periferic Records kiadó vezetôje, egyben ferencvárosi kötôdésû vállakozó, székhelye a Liliom utca 1/A alatt mûködik
117
JÚNIUS
A református kórusok e seregszemléjére minden évben több új kórust hívunk meg a Kárpát-medencébôl, így az „alapkórusok” (Debreceni Kollégiumi Kántus, Palló Imre Énekkar, Psalterium Hungaricum Kórus, SDG Kórus, FIRESZ Kórus / Fiatal Reformátusok Szövetsége – Felvidék / Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskara, Beregszászi Református Kórus) mellett évente újabb közösségek, iskolák, intézmények kapcsolódnak be a református zenei szolgálatba, illetve válnak részeseivé a „Református Énekek” sorozatnak. Különleges alkalom ez évrôl évre, hiszen a Kárpát-medencébôl érkezô kórusok tagjai a színpadon találkoznak elôször egymással, és a közös éneklésben, az Úr dicsôségét zengve kovácsolódnak egységbe, formálódnak egy kórussá, melyet évek óta KÁRPÁT-MEDENCEI EGYESÍTETT REFORMÁTUS KÓRUS néven említünk. A karnagyok közül kiemelhetjük Berkesi Sándor (Liszt-díjas), Arany János, Cseri Zsófia, Bódiss Tamás, Hoppál Péter nevét, míg az eddigi tíz CD felvétellel egybekötött koncert valamennyi orgonistájának nevét érdemes megemlíteni: Pálúr János, Alföldy-Boruss Csilla, Fassang László, Draskóczy László, Kéménczy Antal, Varga László és Virágh András Gábor. Az estek szólistái voltak Berkesi Boglárka, Basky István és Écsi Gyöngyi. Néhámy alkalommal a Cantores Ecclesiae Rézfúvós Együttes színesítette a hangversenyeket. A történelmi egyházak közül a REFORMÁTUS az egyetlen, amelyik szisztematikusan elkezdte feldolgozni saját énekkincsét! Az énekek részben egy szólamban szólalnak meg, hogy a gyülekezeti, valamint iskolai énekléshez és tanuláshoz segítségül szolgáljanak, részben pedig több szólamban, hogy kórusmû-kincsünket is bemutassuk és örökül hagyjuk. Hosszú út és sok munka áll még elôttünk, hogy e szolgálat keretében az énekeskönyv 512 énekébôl a lehetô legtöbbet rögzíteni tudjuk a jelen és az utókor számára. A fesztivál tudnivalóiról a Fidelio újság ingyenes, 25.000 példányban megjelenô Református Zenei Fesztivál különszámából tájékozódhatnak az érdeklôdôk. A Református énekek hangverseny kivételével valamennyi program ingyenes. Nagy örömünkre szolgál, hogy Dr. Bölcskei Gusztáv és Dr. Szabó István református püspökök mellett a fesztivál védnökségét Dr. Bácskai János polgármester úr is elvállalta.
JÚNIUS
Kisa Judit reformkonyhája Nyári ételek (4 személyes receptek) Cukkini lepény Hozzávalók: 50 dkg zsenge cukkini, 2 tojás, 15 dkg teljes kiôrlésû tönkölybúzaliszt, fél csokor petrezselyemzöld, 2 csapott teáskanál só, 1 csapott mokkáskanál borsikafû, 2-3 evôkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj Elkészítés: A cukkiniket megmossuk, meghámozzuk. Nagylyukú reszelôn lereszeljük, majd egész tojást, teljes kiôrlésû lisztet és finomra vágott petrezselyemzöldet adunk hozzá. Ízesítjük sóval, borsikafûvel, majd pár csepp olajjal kikent forró serpenyôbe evôkanállal halmokat rakunk a masszából és ellapítjuk. Mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Elkészítési idô: 35 perc. Zöldséges húsos kölesgombóc Hozzávalók: 12 dkg hántolt köles, 15 dkg sárgarépa, 5 dkg vöröshagyma, 30 dkg darált pulykahús, 1 tojás, 1 csapott teáskanál só, 1 mokkáskanál borsikafû Elkészítés: A megmosott kölest egyszeres mennyiségû vízben elôfôzzük. A megtisztított sárgarépát és vöröshagymát apró lyukú reszelôn lereszeljük. A darált húst összekeverjük a kölessel, a reszelt zöldségekkel, a tojással, sóval és borsikafûvel. Fél óra pihentetés után a masszából nagyobb dió nagyságú gombócokat gömbölyítünk, majd gyöngyözve forró vízben 10-12 perc alatt kifôzzük. Leszûrjük és tálalásig félretesszük. Elkészítési idô: 40 perc + pihentetés. Pikáns mártás Hozzávalók: 40 dkg meggy, 1/3 mokkáskanál ôrölt szegfûszeg, 1/2 mokkáskanál ôrölt gyömbér, 1/2 mokkáskanál ôrölt fahéj, 8 dkg (4 evôkanál) méz, 4 dkg étkezési keményítô, 30 dkg körte Elkészítés: A meggyet annyi vízzel, amennyi ellepi, felforraljuk. Ízesítjük szegfûszeggel, gyömbérrel, fahéjjal, mézzel, majd egy deci hideg vízzel elkevert keményítôvel behabarjuk és folyamatos kevergetés mellett átforraljuk. A körtét héjastól, magháza nélkül apró kockákra vágjuk és az elkészült fûszeres meggyhez keverjük. Melegen tálaljuk. Elkészítési idô: 20 perc.
Ferencvárosi könyvismertetôk Révész Béla: Szerkesztôség a Gát utcában – Nemzeti Híradó 1957-1958 Ferencváros fontos helyszíne volt 1956-ban a forradalomnak. Talán az ország egyik legfontosabb helyszíne. Mindenki ismeri Maléter híres tankjának képét az Üllôi úti laktanya kapujában, sokan hivatkoznak arra a kôre, amely Angyal István Tûzoltó utcai parancsnok utolsó kívánsága szerint az utókort emlékezteti majd a névtelen hôsökre. Az országosan ismert hôsök mellett voltak olyan
118
Ferencvárosi emléktáblák A Nyugat szerkesztõsége a Lónyay utcában (1912–1916) Lónyay utca 18. A Nyugat a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt. 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között jelent meg Budapesten. Az elsõ szám címlapjával ellentétben nem 1908. január 1jén, hanem 1907 karácsonyán jelent meg. A folyóirat Babits Mihály halálával szûnt meg. A címlapján Beck Ö. Fülöp Mikes-emlékérme látható. Kéthetenkénti periodicitás jellemezte, gyakran jelentek meg összevont számok is. Nagyhatású lap volt, annak ellenére, hogy alacsony példányszámban (eleinte pár száz, késõbb pár ezer) jelent meg. Az eredeti kiadásból a teljes sorozat csak néhány helyen található meg, de 2000-tõl digitalizálva hozzáférhetõ mindenki számára. Célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, így szembefordult a félfeudális ország epigonizmusba süllyedt irodalmával. A 19. század végi új stílusirányzatokat ugyanúgy segítette az érvényesülésben, mint a nyugati modern irodalom legfrissebb törekvéseit. Nem volt egységes világnézeti arculata, inkább a „közös ellenség” fogta egybe a lapot. Óriási ellenállásba ütközött konzervatív részrõl (nemzeti veszedelmet láttak benne), de neves képviselõi meg tudták védeni, még az I. világháborút is túlélte.
119
JÚNIUS
ferencvárosiak is, akik a névtelenség homályában maradva próbálták, ha már fegyverrel nem lehetett, tollal folytatni a forradalmi harcot. Ilyen volt Zakar Gábor, aki 1957-58-ban szerkesztette a Nemzeti Híradót, ezt az egyszemélyes újságot. Hamarosan ôt is elérte a kommunista diktatúra ökle, és le is sújtotta: a lap szerkesztéséért, írásáért és terjesztéséért 12 évi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult, de történelemtanárként többet már sehol sem helyezkedhetett el, segédmunkási állásokat kapott csupán. 1980-ban sikerült elhagynia Magyarországot, és 1998-ban bekövetkezett haláláig Bécsben élt. A Révész Béla által szerkesztett és remekül megírt kötetben nyomon követhetjük az illegalitásban mûködô forradalmár mindennapjait, majd a nyomozóhatóságok ellene irányuló felderítô tevékenységét, magát a pert és az ítéletet. A háttérben pedig kirajzolódik az elnyomó hatalom sötét sziluettje. Ráday Könyvesház, 2006, 215 p.
Szabó Lôrinc:
A metafizikus Pünkösdi versike az esôcskérôl Egy kicsit esett ma délután, Mentem a körúton át, Jött szembe egy masamódlány, Egy polgár és két kalmár. „Jót tesz a termésnek a zápor”, Mondta valaki ezt S lelkemben e szóra kinyílott Egy mélység s több Mount Everest. Vérzápor és gennyzivatar volt Az egész történelem Harcolt Ég és Pokol és Dögvész, Tûz és Víz és a többi elem, Anyag és Erô és Elektron, Rádium és tatai brikett, Lent a mélyben Másodfokú Egyenletek Nyaldostak véres sebeket. Pünkösdkor tüzes nyelvek Zuhogtak az égbôl alá, Naprendszerek pofozták egymást, Két rostélyos egymást falá. Így dudolásztam magamban S gondoltam, meglepem Erzsikét, De nem volt nálam elég pénz S inkább írtam egy versikét.
120
