„Őseink nyomában” területi honismereti pályázat Pályázati kategória: „Szülőföldem gyermekszemmel”
„Szülőföldem szép határa” Palócföld
Készítették a parádi Fáy András Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 5.a osztályos tanulói: Ondrésik Lázár Révész Borbála Szedlák Dávid Felkészítő tanár: Eremiené Lóczi Ildikó
Parád, 2014.
Tartalom 1. Bemutatkozunk ................................................................................................................................... 3 Révész Borbála .................................................................................................................................... 3 Szedlák Dávid....................................................................................................................................... 4 Ondrésik Lázár ..................................................................................................................................... 5 2. Kik is a palócok?................................................................................................................................... 6 Eredetük .............................................................................................................................................. 6 Történelem .......................................................................................................................................... 6 Csoportjaik........................................................................................................................................... 7 Palóc népviselet................................................................................................................................... 8 Palóc szokások, jeles napjaik ............................................................................................................... 9 Nyelvjárási sajátosságok.................................................................................................................... 12 Valláskultúra ...................................................................................................................................... 12 Embertani jellemzők.......................................................................................................................... 13 3. Összegzés - Riport Annus nénivel (riporter: Szedlák Dávid) .............................................................. 14 4. Mellékletek ........................................................................................................................................ 16 Irodalom ............................................................................................................................................ 16
2
1. Bemutatkozunk Révész Borbála Révész Borbála vagyok. Parádon élek. Szüleim is parádiak, de a nagyszüleim között már akadnak bodonyiak is. Ez, szerencsére, a családon belül nem okoz nézeteltérést, de a két szomszédos palóc falu a múltban (néha még a jelenben is) sokat irigykedett egymásra. A bodonyiaknak téeszük volt, a parádiaknak kórházuk, a bodonyiaknak tehenészetük volt, a parádiaknak Kocsi múzeumuk. A rivalizálás anekdotákban is megjelenik. Egy történet szerint a parádiak topolyafából ágyút készítettek, amit fölhúztak a Kálvária tetőre, hogy onnan lövik Bodonyt. Megtöltötték jó sok puskaporral, jó nagy vasgolyóval és elsütötték. De az ágyú felrobbant. Csak egyikőjük élte túl a robbanást, aki nagy örömmel meg is vitte a hírt a parádiaknak: - Öt halott az ágyúnál, akkor ki tudja hány van Bodonyban? Egy másik történet szerint, egy parádi ember kocsizott át egy őszi reggelen Bodonyba. Mindkét falu völgyben fekszik. A kocsis megállt Kőrakás-tetőn. Bodonyból csak a templom tornya látszott, olyan köd volt. A kocsis köpött egyet a pipája mellől és felsóhajtott: - Bárcsak egyszer látnám így Bodonyt ganajjal megtöltve! A történetekből látszik, hogy a falvakban az egyes utcákat, területeket nem a hivatalos nevükön említik az emberek, hanem a múltból megszokott néven. Az idősek nem tudják a mai napig, hogy merre van a Kristály út, de a „Sósrétyit” megtalálják. A Rákóczi és Dózsa György utcákat is csak akkor találják meg, ha tudják, hogy az Örsön vannak. A palóc nyelvjárás része a mindennapi beszédünknek. Használjuk a jellegzetes palóc kifejezéseket, és ahová lehet, illesztünk egy e betűt. Például: -
Hol vagy?
-
Itt, e!
Településünk lakóinak a palóc hagyományok nagyon fontosak. Van hagyományőrző csoportunk, Palóc házunk, palóc Tájházunk és minden évben megrendezzük a Palóc napokat is. Családunk apraja-nagyja részt vesz ezen a jeles eseményen. Szüleim hosszú évekig néptáncoltak és fellépői voltak a Palóc gálának. Nagyapám a palóc lakodalmas bemutatásából veszi ki a részét. Évek óta ő viszi lovas kocsijával a menyasszony ágyát. Igaz, pár évvel ezelőtt átvettem tőle a gyeplőt, és most már az én pónifogatom a szereplője a lakodalmas menetnek. A népviseletbe öltözött gyerekeket, köztük az öcsémet (aki apukám gyermekkori bőgatyáját, ingjét és kalapját viseli), szállítom végig Parád főutcáján. Papám nagyon büszke 3
rám, hiszen már az ő apukája is fogatot hajtott a Palóc napokon és parádés kocsis volt. Nagymamám pedig a finomabbnál finomabb palóc ételek elkészítésében jeleskedik. És ő az, aki feldíszíti a lószerszámokat, hogy még szebb legyen a fogatom. Családunk minden évben végigtáncolja a Salgótarjánban megrendezett Palóc Táncházat. Így már nemcsak Parád és környéke, hanem az egész palóc tájegység jellegzetes tánclépéseivel megismerkedtünk. Ragadványnevekben nálunk sincs hiány. Bodonyban rengeteg Farkas, Kovács, Fejes vezetéknevű család él. Megkülönböztetésükre találták ki ezeket a neveket. Így anyai nagypapám, aki Farkas István, a Kisboris ragadványnevet kapta, míg az apai dédnagyanyám, aki szintén Farkas, a Kavicsi névvel rendelkezett. Anyai nagymamám, aki Kovács Ildikó, a faluban csak Matyó Ildi. Családunknak nagyon fontos, hogy a palócok szokásai, ünnepei, hétköznapjai ne kerüljenek feledésbe, és az én gyermekeim is ismerjék azokat.
Szedlák Dávid Szedlák Dávid vagyok. Mátraballán élek, édesanyám parádi lány volt, édesapám ballai fiú. Kis falum palóc falu, így a palócságról sok mindent tudok, noha eddig nem gondolkodtam el róla, hogy mi palócok vagyunk. A régi palóc életmód, szokások nem tűntek még el teljesen mindennapjainkban megmegjelennek. Sokszor eszünk palóc ételeket, az én kedvencem a sulyka túróval, tejföllel, de néha megeszem a gancát is. Bajban van anyukám, amikor egyik-másik ballait fel akarja hívni telefonon és a telefonkönyvet böngészi: „Hogy is hívják Korá Erzsit vagy éppen Kulák Annust, Gyuris Bözsit?” Az idősebb embereket még így ismerik a faluban ragadványnevükön, ami a „had”ból származik. Nálunk sok a Forgó, az Oláh, a Kis. Régen őket „had”-dal különböztették meg. Pl. Oláh Matyi Bözsi néni- a Matyi a had neve. Nagymamát Kis Gyé Annának hívják, a faluban ő csak Kisgyé. Egyébként egyik szajlai dédimet Compo Margitnak szólították, de születési neve Végh Margit volt. Templomunk tipikusan palóc templom. Védőszentünk Szent Miklós, az oltárképen is ő látható. A szentély előtti hatalmas kőlap alatt a hagyomány szerint egy táltos pap alussza örök álmát: „Háborítani nem szabad, mert ő védi a falut a különböző természeti csapásoktól, viharoktól, áradásoktól, sőt a tűzkároktól is.” Senki sem tudja megmondani ki volt, ki lehetett ez a táltos pap, mikor helyezték itt örök nyugalomra. De a palóc nem kíváncsiskodik, jobban szeret csak hinni. (Solymár József: A falu szája). Nagyon szépek a templomi zászlók,
4
némelyiket palóc asszonyok hímezték. A kórus lépcsője terméskőből van. Ballán négy harang van. A temetőt nálunk az emberek „Úrhegyinek” hívják. Palóc dalainkat, szokásainkat a faluban működő hagyományőrző csoport eleveníti fel a falusi ünnepeinken. Falunkban egyre kevesebb a tősgyökeres ballai születésű, ritka akinek anyja is, apja is ballai születésű. Sokan költöznek ide, akik vagy itt maradnak vagy tovább költöznek. Rájuk gyakran mondják a ballaiak, hogy „gyütt-mentek”. Falunkban mindenki köszön egymásnak, szót váltani szinte kötelező. Pl. -
Van-e már egyes?
-
Az még nincs.
Ondrésik Lázár Ondrésik Lázár vagyok, Mátraderecskén lakom, de Parádra járok iskolába. Nagyapám sokat beszélt a régmúlt időkről, így tudtam meg, hogy családunk az 1848-as időkben a Felvidéken élt. Az én szépapám részt vett a szabadságharcban, ezért 15 évre el akarták vinni az osztrákok katonának, de sikerült megszöknie Mátraderecskére, ahol most is élünk. A nevét Lovászról Tóthra változtatta, ami édesanyámnak is a családi neve, így a hatodik generáció él már Palócföldön. Nagyapám sokféle Palócok által végzett munka történetét mesélte el, de nekem legjobban a vászon készítés keltette fel az érdeklődésemet, ezért ezt írom le. Ez az elfoglaltság egész évben munkát adott a palóc embereknek. A kendermagot nagyon jól előkészített földbe vetették. Ezt a földrészt hívták Gál-lápának. Ha a kender megnőtt, kihúzogatták csomónként a földből, ezt hívták nyövésnek. Ezután kévékbe kötötték, hogy száradjon. Ha elég száraz volt, a mocsolyába rakták. A mocsolya: vizes részen ásott, vízzel teli gödör. A mocsolyában lévő kenderre rakták a csátét (kb. 1 méter magas sás), majd erre köveket, hogy a víz alatt legyen. Két-három hét után kiszedték a kendert, majd szétterítették a földön. Ha megszáradt, hazahordták, majd törővel (négy lábon álló faszerkezet) megtörték, tilóval (törő kisebbik változata) tilolták, hogy a pozdorja (nem használható kender töredék) kihulljon, csak a kender szálai maradjanak. Ezután gerebennel (szöges deszka) átfésülték, a szép szálakból lett a szép vászon, a durvább szálakból a zsák. Télen a gongyolát (maréknyi kender szál) a guzsalyra kötötték és késő estig fonták, hogy fonal legyen belőle. A fonalat gombolyították, majd vetőre (nagy faszerkezetű, forgó keret) hajtották, hogy az eszvátára (szövőszék) fel tudják húzni. A gyerekek feladata a csőrlés volt, hogy a vetélőben (csónakra hasonlító fonal tartó) legyen mindig fonal. A vásznat lugozták fakádban fahamu segítségével, ezután a patakban kimosták, majd megszárították. Ezt varrták
5
meg lepedőnek, vánkosnak, derékaljnak, zsáknak, pendelynek, ingvállnak. A szebb ruháknak bordóra, zöldre festették a vásznat. A palóc emberek így készítették el a ruhadarabjaikat és a mindennap használt textíliákat.
2. Kik is a palócok? Eredetük A palócok eredete már igen sok néprajzkutatót, történészt foglalkoztatott, ennek ellenére a népcsoport származását meg mindig nem ismerik, de öt lehetséges válasz valószínűsíthető: -
A palócok a kabarok utódai. Az Anonymus által kunnak nevezett kabar vezérek többségének szállásterülete északon volt. A palócok ősei a honfoglalás idején a magyar törzsekkel együtt érkeztek és települtek meg a Kárpát-medencében.
-
A palóc népcsoport magja polovec-kun eredetű: eszerint a honfoglalás után 200-300 évvel, de mindenképp a tatárjárást megelőzően érkeztek a Kárpát-medencébe 1100-1200 között.
-
Avar, székely, kazár töredékek leszármazottai.
-
A palócok egyeredetűek a magyarokkal szeder Fábián szerint.
-
Ősmagyarok és szlávok keverékei.1
Történelem A palócok alatt a Mátra, a Bükktől északra fekvő medence jellegű területek, illetve a Nógrádi-medence és az Ipoly-völgye magyar parasztsága értendő, a 19-20. században. A „palócföld” (Felföld) lakóit leginkább a folklór közös sajátosságai, a 20. századba első felében is fennmaradt nagycsaládrendszer és azt tükröző településszerkezet, a római katolikus vallás, valamint a kétféle „a” hangot használó nyelvjárás köti össze. A palócság létszámát egykor 600.000 főre becsülték, de ezt az egykor egy tömbben élő etnikumot több olyan csapás is érte, aminek hatására ez a létszám mára feleződött, harmadolódott. A török hódoltság alatt több falut felégettek és az embereknek el kellett hagyni ősi otthonaikat. Az elszármazók sok esetben soha nem tértek vissza. A török után, mivel az alföldi és déli országrészek elnéptelenedtek, a palócok dél felé vándoroltak és benépesítették ezeket a területeket. A palócok elvándorlása 1700 után tömeges volt és az általuk üresen hagyott területekre északmagyarországi magyarokat és szlovákokat telepítettek. Az eredeti 1
Wikipédia
6
palóc etnikum kizárólag azokban a falvakban maradhatott meg, akik a törökök előtt is helybenlakók voltak. A másik nagy csapás a trianoni békeszerződés volt, ami szinte kettévágta Palócföldet. Az idegenben maradt palócok létszáma a tudatos elszlovákosítás eredményeként egyre apad, de még mindig számottevő. Erre a tragikus sorsra és az összetartozásra megemlékezve állították fel a Palócok Vigyázó Nagykeresztjét Herencsényben.2 A palócság jeles kutatója Manga János volt.
Csoportjaik -
Palócok (nyugati, közép és keleti csoport): A palócok szállásterülete a magyarországi és szlovákiai Hont, Nógrád, Heves, Borsod, Gömör történelmi megyékre terjed ki, ahol mintegy félszáz településen élnek. Legnagyobb városaik: Ipolyság, Rimaszombat, Tornalja, Fülek, Balassagyarmat, Eger, Miskolc, Gyöngyös, Salgótarján, Szécsény. Viseletük, szokásaik és táncaik alapján a palócok között egy nyugati és egy keleti csoportot különböztetünk meg. E különbözőség oka, hogy a közép és keleti csoportot nem érte számottevő hatás, mint a nyugatit.3 Parád a palócnak nevezett néprajzi csoport centrumában fekszik, a néprajzi tájegység legjellegzetesebb faluja. Napjainkig a néphagyományok különlegesen gazdag tárháza. Parádot palóc településként először 1787-ben említik. Fáy András 1819-ben nem csak Parád lakóit nevezte palócnak, hanem a vele határos helységekéit is.4
-
Barkók: Ózd környékén, Rima-Hangony és a Hódos patakok mentén laknak, egyesek szerint önálló magyar népcsoportnak tekinthetők, de szokásaik, táncaik alapján valószínűbb, hogy a palócok mellékágát képezik.
-
Matyók: A Miskolc körzetében fekvő három község (Matyóföld) – Mezőkövesd, Szentistván és Tard lakosságát nevezzük.5
2
Wikipédia Wikipédia 4 Csiffáry-Schwalm: Parád – 139 p. 5 Wikipédia 3
7
Palóc népviselet A Palócföldön belül számos viseleti csoport (bujáki, hollókői, kazári, őrhalmi, rimóci, nagylóci stb.) alakult ki a nők hajviselete, főkötőik színe, díszítése, szoknyájuk száma, hossza, az ingvállak hímzése, a kötény formája, a pruszlik (ujjas kabátféle), a mell és a fejkendő anyaga, megkötésének módja, a férfiak kalapja, ingjük hímzése, a rojtos aljú gatya hossza vagy szélessége stb. alapján. Az öltözet falvanként és csoportonként kifejezte viselőjének korát, vagyoni állapotát, de az alkalomra is utalhatott. Jellegzetes volt az új menyecskék főkötője. A szőttes hímzések leginkább kötényeket, tarisznyákat és törülközőket díszítettek. A feketével illetve fehérrel varrott lyukhímzést a képpiros, majd a többszínű követte. Az 1850-es években a férfiak öltözékében a fehér posztóból előállított szűr általános viselet volt. A legény addig nem is gondolhatott a lánykérésre, amíg szűrt nem tudott magának vásárolni. Esküvői ruhájuk ékességét a cifraszűr jelentette, melyet ünnepek alkalmával idős korukig hordtak. A fekete báránybőrből készült kucsma, a rövid derekú, piros – kék – zöld
fonallal, keresztöltéssel kivarrt vászoning, a hosszú szűk gatya, valamint a
bőszárú vászongatya mellett, ködmönt is szívesen öltöttek magukra. Egy-két nagyobb gazda ruhatárából nem hiányozhatott a kerek bunda (suba) sem. Ünnepnapokon hosszú szárú csizmát húztak a lábukra. A fejviselet, amelyet csipkével, szalaggal, gyönggyel, hímzéssel dekoráltak, a főkötőt jelentette, talán
Kazáron
és
annak
környékén
volt
a
legváltozatosabb. Ahogy idősödtek az asszonyok, úgy maradt el a selyemkendőjükről először a rojt, majd a fejkendőnél és a főkötőnél az élénk színeket fokozatosan a tompák váltották föl. Ünnepeken a nagylányok 12-15 erősen kikeményített alsószoknyát vettek fel. A kor előrehaladtával egyre kevesebb lett az alsószoknyák száma.
8
Az 1930-as években a fiatalok között szinte általánossá vált a városi szabású, a kor divatjának megfelelő ruha, az idősek azonban változatlanul ragaszkodtak a hagyományos darabokhoz. Sokan még az 1960-as években is ebben jártak a templomba, és hétköznap is elhordták a szukát. Az egykori darabok közül a fiatalasszonyok aranycsipkéje maradt meg legtovább. Még az 1940-es évek végén is viselték a városi szabású ruhához. Ma már ezeket az öltözeteket csak a hagyományőrző csoportok veszik fel, illetve Palóc napokon sokan ebbe öltöznek.6
Palóc szokások, jeles napjaik Családi életük sok helyütt ma is a régi patriarchális renden alapul. A palóc legény, ha megnősül, haza viszi az új menyecskét a szülei házába. E szokásból kifolyólag nem egy palóc apa három-négy feleséges fiával és azok gyermekeivel lakott egy fedél alatt. A család élén a gazda és a gazdasszony áll. Mindkét tisztet a család (vagy had) legöregebb férfi illetve női tagja tölti be. Személyüket a feltétlen tisztelet és megbecsülés övezi. A gazda a háznép ura a vagyon őre és a mezei gazdálkodás intézője. A gazdasszony a háztartás vezetője; ő süt, főz a többi asszony maximum a kenyérsütésnél segíthet. A főzésbe egyetlen gazdasszony alá tartozó nő sem avatkozhatott, ezért van, hogy a palóc asszony csak késő menyecske korában tanul meg főzni. A család fiatalabb nőtagjai fonnak, szőnek, varrnak, mosnak, vagy pedig a könnyebb mezei munkánál segítkezhetnek, ha a gazda ezt megengedi. Ha a nagycsaládi életet valami megzavarja és kenyértörésre kerül a sor, a vagyont elosszák és „nyilat húznak rá”. Ételeik táplálóak. Baromfit nemcsak eladásra, hanem saját háztartásuk részére tartják. Kevés helyen látni annyi ludat egy helyen, mint a palócoknál. Télen egy-két hízó mindig van az ólban. A férfiak az asztal körül ülve, a nők pedig a férjeik mögött állva kanalaztak a közös nagy tálból. Az asztal melletti szöglet a főhely, ide ül a gazda és az érdemesebb vendéget szintén ide ültetik le. A pálinkás vagy borosüvegből ősi szokás szerint mindig a gazda iszik először, és csak ezek után nyújtja a többieknek ezekkel a szavakkal: „Adom becsületvel”, mire a vendég így felel: „Köszönöm baecsületvael vaeszem”. Koccintgatásnál azt mondja a gazda: „Ereő egesseg”, amire a vendég így felel: „Soha el ne haggyek” vagy azt mondja: „az apánk Úristenet”, „Dicserjeük minnyájan”.
6
Csiffáry-Schwalm: Parád – 158 p
9
Házassági szokásaiknak sok régi jellemző vonását megőrizték. A legtöbb házasság a szerelem jegyében kötődik, de ha az érdek megkívánja, már igen korán 14 éves koruk körül
a
szülők
megházasíthatják gyereket.
A
is a
palóc
legény előre kiszemeli élete
párját,
idegennel,
de más
falubelivel, sőt más utcabelivel soha nem nősül, mert ez nagy szégyent jelentene rá. Ha szülők nem ellenzik a szerelmet a lány és a legény kendőt cserél, melyet a kijelölt napon a „kendőlakás”-nak nevezett hivatalos eljegyzés követ. A „kendő-lakás”-t követő harmadik héten megtartják az esküvőt. A lakodalmi vendéget pántlikás, bokrétás vőfélyek hívogatják. Az esküvőt ősszel vagy farsangkor tartják lehetőleg hétfői napon. Megelőző este kikiáltják a „lakodalmas tiszteket”, „nyoszolyó vagy ágyvető asszonyokat” és a vőlegényes házhoz szállítják a menyasszony ágyát, ágyneműit és tulipános ládáját. Az esküvő reggelén a menyasszony nászinget küld a vőlegénynek. A jegyespár külön megy az „istenházába”, ki-ki a maga násznépével. A menyasszony kocsin és egész csöndben, a vőlegény ellenben gyalog, táncoló legényekkel kurjongatva, zeneszó mellett nemzeti színű zászlókat lengető lovas bandériumokkal kísérve. A „menyegzői királynét” csak este a „napáldozat” után viszik a vőlegényes házhoz. Kocsin és lóháton fényes küldöttség megy érte. A „szószóló” előbb kikéri a lányt a szüleitől, majd kocsira ültetik és megindul a nászmenet. Legelöl fölkendőzött lovakon a vőlegény és pajtásai haladnak, égő fáklyákat tartanak a kezükben, nyomukba a menyasszony csengő-bongó szerszámú négylovas fogata megy. Mikor megérkeznek, a vőlegényes házhoz hosszú asztalhoz ülnek és ételek egész sorát kell elfogyasztaniuk, amit a vőfélyek verses köszöntői kísérnek. A vacsora után jön
a
„menyasszonytánc”,
majd
ezután a „menyasszonyfektetés”. A násznép egész éjen át vigad. Másnap reggel a menyasszonyt felkontyozva „avatásra” vezetik. Ekkor kezdődik a lakodalom java része az „öreg
10
hérész”. Ekkor a mulatság még több napig tart. A régi palóc lagzik jellemzője, hogy nem egyszer egy hétig tartottak.7 Parád nyári rendezvényei közül a Palóc napot először 1960. május 22-én tartották meg. A rendszerváltás után tartalmilag megújult eseményt a 15 alkalommal rendezték meg és minden Palóc napon felelevenítik a palóc lakodalmast is.
Az újszülött érkezését előkészületek kísérik. A menyecske meggyón, megáldozik „gombos nyoszolyát” körülkeríti „sátor lepedővel” és annak csücskébe egy gerezd foghagymát, egy kis kenyérhéjat meg egy csipetnyi sót kötöz, hogy a születendő gyereket megvédje a bűbájtól a szemmel-veréstől és hogy a „rosszak” éjjel ki ne cseréljék. Ugyanebből a célból az újszülöttet „tisztes fűben” megfürösztik és a keresztelőig olvasót tesznek a pólya kötözőjébe. A keresztelőt mindig délelőtt tartják, amin csak nők vesznek részt és kalácsot, pálinkát fogyasztanak az újszülött egészségére. A palócok hite szerint minden ember halálát egy lefutó csillag jelzi az égen. A haldokló lelkének, hogy könnyebben szabadulhasson, ablakot nyitnak. A halottat megmossák, ünneplőbe öltöztetik, lábára csizmát húznak, de a patkót lefejtik róla, hogy ha éjjel hazamegy „a szállást megköszönni”, ne kopogjon. Az asszonyok kontyvasát is lefejtik és egy darabka fával vagy lúdtollal helyettesítik, mondván a halottnak nehéz vasat viselni. A halottat a ház utcára néző oldalán a mestergerenda alatt helyezik el, hogy azalatt hosszában feküdjék. A temetést a tor követi, ahol megterítenek a halottnak is kést, kanalat, villát keresztbe fektetik egymáson, a tányért lefelé fordítják, a széket üresen hagyják, mert hitük szerint a toron ott ül a halott is.8 Az esztendő jeles napjaihoz, ünnepeihez sok szokás, hiedelem kapcsolódik. Az itt élő palócok a többi tájegységhez hasonló népszokásokkal ünneplik ezeket a napokat. Sajátos szokás maradt fenn Parádsasváron, az asszonyfarsang. Nevét onnan kapta, hogy résztvevői
7 8
Wikipédia Wikipédia
11
csak asszonyok lehettek. Húshagyókedden maskarában öltözött asszonyok csapata járta végig a falut, minden házba betértek, adományokat gyűjtöttek. Jellegzetes álarcosok voltok a drótos, a cigányasszony, főszereplői azonban a borbély és segédje, akik minden útjukba kerülő férfit megborotváltak faborotvával. Az összegyűjtött lisztből, tojásból pampuskát sütöttek este és mulatoztak, de a férfiak nem mehettek be. Az 1970-es években – több módosítással, új jelmezekkel – felelevenítették a játékot, a mai napig is jó mulatság az idelátogatóknak. Ez a szokás mindenütt megtalálható a hutás falvakban, ahová szlovák üvegfúvókat telepítettek.9
Nyelvjárási sajátosságok A palócok sajátos beszédmódjukról azonnal felismerhetők. A nyelvtudósok hirdetik, hogy az ősmagyarok nyelvéből a Mátra körül elszigetelt palócok őrizték meg a legtöbb emléket. A palócok a hosszá á-ból alakult a-ról nem tudnak leszokni. A –val, -vel rag náluk változatlanul megmaradt, a szóvégi mássalhangzókhoz nem hasonul, pl. ablakval, botval, késvel, menyemvel. Az á, é, ó, ő magánhangzókat így ejtik: uá, ié, üő. Pl. laó (ló), haó (hó), aólom (álom), vuáros (város), iédes (édes), üőrzöm (őrzöm), miérges (mérges), kiéreg (kéreg). A palócok híven őrzik az eredeti nyílt, hosszú e hangolt, pl. leven, tehen. A rövid a-t kevéssé nyitott szájjal ejtik ki. Nagyon érdekes, hogy az ű betű előtt a t betűt ty-re változtatják, pl. tyűkör, tyűz. A d helyett gy hangzik: gyisznuó (disznó), gyiuó (dió), gyiuák (diák). A ti helyett tyi, pl. szeretyi, Katyi Petyi. Mondatszerkesztésük igen érdekes sajátossága, hogy a kötőszó nélkül órákig képesek beszélgetni. A palóc falvakban sokszor zavarba lehet jönni, mert a kívülálló több szót nem is ért meg. Pl. ácsik – gyermekállóka, bakkanó – zökkenős út, gyük – gyökér.10
Valláskultúra A palóc területen a 17. és részben a 18. században sajátos vallási gyakorlat alakult ki, az ún. „licenciátus vallásosság”: A Palócföld vált az egyik legközpontibb területévé a „szentemberek” és asszonyok működésének. A török hódoltsági területen a papi jelenlét hiányában még inkább kibontakozott az egyházi közvetítés nélküli közvetlen vallásos gyakorlat. A palóc falvakban máig élő, eleven vallásosságot találunk. A Palócföld zömmel katolikus lakossága az északi népterületen központi helyet foglal el, keleten, északkeleten a 9
Csiffáry-Schwalm: Parád – 177 p. Wikipédia
10
12
borsod-gömöri református népcsoporttal határos. Igen fontos tényezőként jelentkezett a gyöngyösi, füleki, szécsényi és még az egri középkori ferencesség hatása is. „Talán sehol nincs olyan buzgó búcsújáró hagyomány, még manapság is, mint itt a palócoknál”. Palócföldön voltak, például a leglátogatottabb, részben középkori, jórészt a barokk korból eredő búcsúhelyek (Mátraverebély-Szentkút, Hasznos, Máriabesnyő, Egerszalók, Eger, stb.). Többfelé is fakadtak csodatévő források. A palóc népi vallásosság jellemző sajátosságai között hangsúlyozzák több néprajzi leírásban is a palóc vallásosság misztikus voltát. Karancskeszi angyalarcok; szandai Mária-kápolnánál fényjelenségek, melegség; mátranováki lakás kis kápolnája gyógyító hely stb. A templomra nem csupán építészeti alkotásként tekintenek, nem kizárólag a liturgia helyszínéül szolgát, de a templom magának az istenségnek, védőszenteknek a lakhelye volt. A templomi eszközöknek gyógyító hatást tulajdonítottak. A népi vallásosság a település lakó és gazdasági épületeire is kiterjedt. Elkészültükkor a pap, a gazda vagy a gazdasszony megszentelte.11 Embertani jellemzők A palóc férfiak vállra omló hosszú hajat viselnek, amelyet középen elválasztanak. Hátul görbe csontfésűvel szorítják le, még a fül fölött leomló hajat befonva lógatják. Bajusz, szakáll a régiek közt igen ritka volt, az öregek hajdan szálanként kitépdesték a szőrt az arcukból. A lányok varkocsba fonják hajukat. A süveg használata már ritkább, de annyiban megmaradt, hogy sokszor még mindig kalapban temetkeznek. A palóc testalkata, mint a pásztor emberé, rendszerint erős, közepes (sokszor inkább magas), homloka nyílt és magas, orra kissé hajlott, szemei mandulavágásúak (sokszor egészen mongoloid hatásúak), pofacsontjai kiállóak, vállai szélesek, melle domború. A nők nyúlánk alkatúak tekintetük nyílt, bizalomgerjesztő. Nagyon ügyelnek a tisztaságra a nők ruházkodása fényűző. A palóc büszke az ingatlanra, mód nélkül szereti. Nagy becsben tartja a kendert legfőbb büszkesége a ló. Gazdasági eszközei azok berendezése és elnevezési megegyezik a székelyekével. A palóc bármennyire szegény, zabkenyeret soha nem eszik, szereti viszont a burgonyát, tököt, görhét, száraz gyümölcsöt és gombát. Szereti a levesféléket a kiszi és cibere savanyúságokat, a tárkonyos levest. A sülteket többféle alakban, tészták közül a gancát,
11
Wikiépdia
13
csíkot, morványt, fentőt, bélést és a bodakot amit a hamuban sütnek meg. Az ételeket gazdagon fűszerezik, szeretik a sáfrányt, szerecsendió-virágot, fahéjat, gyömbért, borsot, rozmaringot és a bazsalikomot. A régi harcias életkedvet fenntartotta a mulatságokban való szilaj kedv, a duhajkodás a lakodalmas nép menyasszonytáncát követő kirohanás. Szorgalmas, dolgos, munkabíró a férfi a nő egyaránt. Erkölcseiben tiszta, becsületére féltékeny, általában büszke önérzetes nép. Az idegen iránt bizalmatlan, zárkózott természetű, de akit a szívébe fogad azért kész életét is áldozni. Az öregebbje csendes, békés; a fiatal viszont heves, lobbanékony, és ha kell, véres verekedés árán sem engedi igazát. Szívós, edzett természetű és jó katona. Nagyobb részük huszárezredekben szolgált. A kis gyermeket mihelyt járni tud, lóra ülteti az apja és úgy szólván a ló hátán nő fel, mint a kun. Palóc gyerekek 7-8 éves korukra már szőrén ülik a lovat. Messzi földön híresek lovas tudományukról és elmegy a híre az olyan legénynek, ki a lóról leesik. Egész emberöltőn át emlegetik és még az utódain is rajtamarad: „Kopasz Nagy Jancsi, fia Kopasz Nagy Ferkónak, aki a lórú leesett”. Derült, vidám kedélye akkor sem hagyja el, ha nehéz sorsban kell élnie; akkor is így biztatja egymást: „Komám, ne szomorkodjeék; ez a világ a mijenk a másik is az laesz meeg”12
3. Összegzés - Riport Annus nénivel (riporter: Szedlák Dávid) Annus néni apukám révén a rokonom, nagymamám unokatestvére. Óvodás koromban még az óvodánk konyhájában dolgozott, ma már nyugdíjas. Nagyon szép hangja van, az ovisoknak gyakran énekelt. Különleges, szép, palóc, ballai népdalokat tud. Tagja a hagyományőrző csoportnak. Ellátogattam hozzá, mert ő nagyon sokat tud mesélni a palóc emberek életéről. Solymár József írónk is meginterjúvolta Annus nénit egy könyve írásához. Először is azt kérdeztem tőle: -
Miért hívják Kulák Annusnak a faluban?
-
Sok földünk volt. A templomban nevezett el Kuláknak Anti bácsi.
-
Azt hittem, a had neve.
-
A had nevem Ignác. Forgó Ignác Anna a nevem, az anyakönyvi kivonatra és a tablóképre ezt írták, a személyigazolványomban az Ignác szerepel.
12
-
Annus néni! Milyen ételeket ettek régen a palócok?
-
Nyögvét, gancát, sulykát, mackot, nánickát, magalevit, szabados káposztát.
Wikipédia
14
-
El tudná mondani a magalevi receptjét?
-
Igen, persze. Amelyik vízben főzték a tésztát, abból levest készítettek. Pirított hagymás rántást készítettek, petrezselyemzölddel íze4sítették a levet, kevés tésztát tettek bele.
-
Gyermekkorában miket játszottak Annus néniék?
-
Nem volt nagy játszás, a libát kellett legeltetni, vigyázni a kicsikre, a vásznakat őrizni a réten, hogy ne kenje össze a liba. Kukoricából volt babánk, similabda. Egy hónapig sírtam az „Öreg néne őzikéje” című könyvért, mire megkapta,
-
Milyen ruhákban jártak?
-
Mi már egyrészes ruhában jártunk, anyukámék még a népviselet szerint öltöztek. Ma is őrzöm ruháját, kendőjét.
-
Milyen szokásra emlékszik vissza szívesen?
-
A húsvétra. Egy nap hatszor öltöztem. Nem vót ám rózsavíz! Egyszerre tizennégyen jöttek locsolni, hol a patakban fürdettek, hol a kútból locsoltak. A legények mind megették a sonkát, kocsonyát, amit anyám főzött, apámnak sose jutott.
-
Igaz-e, hogy táltos pap van eltemetve a templomban?
-
Igaz, amíg ott van Mátraballa meg van védve minden természeti csapástól, azt háborgatni nem szabad.
Elköszöntem tőle:
15
-
Köszönöm Annus néni, jövök máskor is.
-
Szívesen, várlak szeretettel.
-
Csókolom!
-
Szia Dávid!
4. Mellékletek Irodalom 1. Csiffáry Gergely – Cs. Schwalm Edit: Parád Budapest, Száz magyar falu könyvesháza Kht. 2. Fejes Katalin: A bodonyi népviselet Budapest, 2000. Bodonyért Alapítvány 3. Wikipédia – Palóc címszó
16
