A pestszentlőrinci főplébánia időszakos kiadványa
2015. veni sancte
Szív-hang Mária Szeplőtelen Szíve Római katolikus Főplébánia 1181 Budapest, Batthyány utca 87/b. Tel.: 290-3036 Fax.: 290-3036 XIX.évf./3. szám
Veni Sancte Spiritus!
S
zeptemberben különösen is gyakran szólítgatjuk a Szentlelket. Szükségünk van Rá, nem csupán ilyenkor, de talán most még inkább, legalábbis érzéseink szerint. Hívják Őt a gyermekek, akik remélhetőleg kipihenték magukat a nyáron, feltöltődtek élményekkel, kikapcsolódtak majd’ három hónap alatt, és most a borongósabb szeptemberi napokban támogatóra lelnének Benne. Egy szépen sikerült nyár után nem egyszerű visszazökkenni a hétköznapokba s mindabba, amit azok tartogatnak: az iskolapadba, a tanulás menetébe, a tudás megszerzése melletti elköteleződésbe – pedig valahol erről is szól a történet, az én és tanulmányaim története. Ahol bizony a tárgyi tudás elsajátítása hív bennünket az istenismeretben való gyarapodásra is, akár tantervi keretek között, akár a plébánia világában. Kell, hogy a Szentlélek erősítsen bennünket, gyermekeinket, hogy igényünk legyen az Isten ügyével való foglalatoskodás, s mindehhez legyen kitartásunk, azaz értsük, nem tantárgy ez, s „csupán” ismeretanyag, hanem lehet életem valósága, személyes kapcsolat nem az ismeretlennel, hanem a nagyon is, és mind közelebbivel. Ehhez adjon lendületet a Szentlélek! Hívják Őt a pedagógusok, a tanárok, azért hogy ebben a tanévben is az Ő vezetésével, Isten elgondolása szerint tudják továbbadni a tudást. Kérik Őt, hogy tudjanak nyitott szívvel, türelemmel fordulni a gyerekek felé, tudják napról napra
Mottó:
„A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell.”
(kínai közmondásn)
Tartalom
Veni Sancte Spiritus!
1
Velünk történt Isten Veled Henrik Atya! Isten Hozott József Atya!
2
Római zarándoklat
4
Emberközelben Interjú Szabó József atyával, plébánosunkkal6 A Főplébánia zenei életének folytatása (Beszélgetés Pintér Zsolt kántor, kórusvezetővel)
9
Helytörténet Historia domus – 11
11
Szomszédos plébániánk Ibolya utcai kápolna
12
Plébániánk hírei, programjai
12
1
Velünk történt
Isten csodálatos műveit felfedezni bennük, akkor is, ha néha nehezen észrevehető. Hívják a szülők is, azért hogy türelemmel tudják kísérni gyermekeik fejlődését, támogatni tudják őket saját útjuk megtalálásában. És hívjuk Őt mi papok is, hiszen nagy szükségünk van Rá szerteágazó feladataink és szolgálataink közepette. Mindnyájunknak szüksége van a Szentlélek szerető jelenlétére és vezetésére azért, hogy újult erővel tudjunk nekilendülni az új tanévnek! Az új szeptember mindig – s ezért is új - kihívásokat tartogat számunkra, az ismeretlen megismerésére hív. De nem csak az idő eltöltése által, ahogyan az elsuhan felettünk, vagy hasznosabb esetben szállunk vele mi is, életünk történései és az élmények sokasága közepette, hanem ahogyan azt megtanuljuk megállítani, azáltal is. Mintha felfe-
deznénk, miért is lenne érdemes megállítani egy percet, hogy az tényleg a miénk legyen, ne csupán élmény, vagy aztán emlék, hanem több, még személyesebb, olyan, ami kihat az elkövetkezendőkre! Isten a maga Szentlelke által így akar formálni bennünket, ezen megújulásra vágyó természetünkkel, ahogyan Belőle, a megismerhetetlenből, a felfoghatatlanból, mind többet érzünk, s mind inkább engedjük, hogy alakítsa életünket, megmutassa Magát. Ehhez szükség van az újbóli, s megint csak bennem megfoganó, s lelki igényemből is fakadó elköteleződésre az Ő akaratának keresése, kutatása mellett, amit nem mellőzhet az Ő ismere tében, s a Vele ismerkedésben való gyarapodás. Így hívunk mindenkit tanúságtételre, hogy a gyermekektől kezdve, a pedagógusokon keresztül, a szülőkön át, bennünket, papokat is, engedjük, hogy vezessen a Szentlélek! Árasszon el bölcsességgel, tudjunk szüntelenül, tehát idén is igent mondani Isten meghívására abban az életállapotban, s hivatásban, mellyel megajándékozott bennünket s így folytatni az Isten országa építését az idei tanévben is. Jöjj Szentlélek, hogy veled kezdhessük utunkat, jöjj Szeretet Lelke, add, hogy nyitottak lehessünk ajándékaidra! András atya
Isten Veled Henrik Atya! Isten Hozott József Atya! Egy júliusi szombati esti misén vettem részt, amikor a szokásos hirdetések alkalmával Henrik atya bejelentette, hogy 12 éves plébánosi ittléte után új helyre, Albertfalvára kerül. Azt hiszem, velem együtt többen megdöbbentünk, hiszen váratlan volt e bejelentés
2
H
enrik atya 18 évet töltött közöttünk, hiszen 1994-2000 között káplánként, majd 2003-2015-ig plébánosként szolgált. Majdnem két évtized: ez napokban, tevékenységben nem kevés (szép lelki ajándék ötlet volt, hogy annyi imát mondjunk érte, ahány napot itt töltött plé-
Velünk történt bánosként). Sok-sok emlék köt minket hozzá: vasárnapi és hétköznapi szentmisék (köztük a különleges megújulási estek), gyóntatások (sokak lelki vezetője volt), keresztelők, elsőáldozások, bérmálások, esküvők, hittanórák, imaórák, litániák, keresztutak. Ünnepek és hétköznapok, missziós napok, táborok, kirándulások, farsangi mulatságok, zarándoklat, építkezések, a templom zatos megfogalmazás szerint – persze igyekezett hangoztatni, hogy nem az ő személye a legfontosabb, hanem Jézus, és Ő itt van köztünk, velünk marad, s fogadjuk nagy szeretettel az új atyát - de búcsúzni mégsem olyan könnyű. Eszünkbe juthat bibliai példaként Szent Pál egyik búcsúzása az Apostolok Cselekedeteiből, amikor is milétoszi elköszönése után az ott lévők „nagy sírásban törtek ki mindkülső-belső rendbetétele, a plébánia felújítása, pinceklub létrejötte, iskolai, óvodai hitnevelés szervezése és sorolhatnánk még mindazt, amit szolgálata alatt nálunk tett, a megannyi közösségi, személyes emléket vele kapcsolatban. A július 26-i búcsúztató szentmisén és az utána tartott kerti ünnepségen mindez eszünkbe juthatott. Henrik atya – a tőle megszokott, alá-
3
Velünk történt nyájan, Pál nyakába borultak és összecsókolták. Leginkább az a mondása fájt nekik, hogy nem látják többé viszont.” Bár Henrik atya nem került olyan messzire (Dél-Pestről Dél-Budára – légvonalban nagyjából 10 km-re), könnyen meg lehet őt látogatni, de mégis, ez már más kapcsolat... A búcsúztató szentmisén hálát adtunk az Úrnak az itt töltött évekért, s a közösség és Henrik atya is bocsánatot kért az esetleges megbántások miatt. Isten áldjon Henrik atya, elfogadva az új helyzetet, továbbra is imádkozunk érted! A nyáj nem maradt pásztor nélkül – s mi főplébániai hívek nem panaszkodhatunk, hiszen káplán atyánk is van – már a következő szombaton, augusztus 1-én örömmel fogadhattuk Szabó József László atyát közöttünk. A Rózsafüzér Társulat aznapi, elsőszombati imájába külön belefoglalta őt. Én hátul ültem az ima alatt, s megfigyeltem, hogy József atya „Ferenc pápai” alázatos módon, szép csöndben beült a hátsó padba velünk együtt imádkozni. A szentmise elején Szerencsés Zsolt esperes atya iktatta be új plébánosunkat. Mi is belegondolhatunk Dunakeszi híveinek helyzetébe, ahol ő 17 évig szolgált plébánosként,
nekik sem lehetett könnyű ennyi idő után elbúcsúzni tőle. Ahogyan Henrik atya is kérte, fogadjuk József atyát szeretettel, kérjük a jó Isten áldását, Mária anyai közbenjárását a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve plébánián eltöltött szolgálatáért, és Szent Józsefnek, az Anyaszentegyház védőszentjének közbenjárását is! Adjunk hálát az Úrnak, hogy vannak papjaink, segítsük őket tettel, szóval és imával, így József atyát is, hogy az Úr pestszentlőrinci szőlőjében Isten dicsőségére és a mi javunkra eredményesen munkálkodhasson. Isten hozott közénk József atya!
KA
Római zarándoklat
A
Szent László plébánia (Havanna telep) júniusban Rómába szervezett zarándoklatot. Hála az Úrnak maradt hely a buszon, így más plébániákról is hívtak testvéreket. A Főplébániáról heten vettünk részt ezen a csodálatos egyhetes úton. Ami az útiterv legkiemelkedőbb eseménye volt és talán a legtöbb embert vonzotta, az a Halotti lepel megtekintése Torinóban. Számomra is ez volt a zarándok út „csúcspontja”.
4
Délutáni indulás, egész éjszakai buszon való „törődés” után bepottyantunk Torinóba. Öt perccel a regisztrált idő előtt. Ha elkésünk, lehet, hogy nem jutunk be. Izgalmak, „hajsza”, s megérkeztünk a Halotti lepel elé. A várakozás nagy volt bennem, de az Úr jelenlétének érzése, amire annyira vágytam,(!) elmaradt. Néztem a Leplet, imádkoztam az Úrhoz, de nem volt válasz, jel, semmi megnyugvást, megerősítést adó mozzanat!
Velünk történt Mentünk tovább. Városnézés, olasz nyelvű szentmisén való részvétel, ahol az Úr ismét velünk van, s megyünk tovább. Nem sorolom fel a sok bazilikát, dómot, székesegyházat, műalkotásokat amiket láttunk, hisz nem útikönyvet készülök írni. Talán a városokat (Genova, Lucca, Pizza, Orvieto, Róma, Assisi, Velence), ahol vártam, hogy az Úr „rám talál”! Minden vá rosban megláto gattuk a legjelentősebb, számunkra legfontosabb bazilikát, dómot, katedrálist és Elemér atya, az út lelki vezetője mindenhol keresett, kért egy lehetőséget, hogy imádkozzunk az Úr Jézushoz, Szűz Máriához, imádságos éneket hallassunk, s lelkünket felemeljük az Úrhoz! Nekem ezek a pillanatok (s a mindennapi szentmise) adták a „csodát”! Előkészítettek az Úr jelenlétének megtapasztalására. Harmadik nap ékeztünk meg Rómába, ahol a Szent István Ház adott szállást. Nagyon szép környezetben, kedves fogadtatásban volt részünk. Másnap ismét „nyakunkba vettük” a várost, s mentünk a fő templomokba, mígnem elérkeztünk a Santa Maria Maggiore Bazilikába. Végignéztük a bazilikát, közösen imádkoztunk, de utána volt idő az egyéni imádkozásra is. Itt kaptam meg az Úrtól azt a kegyelmet, hogy erősen éreztem jelenlétét, s életemben először meghallottam, hogy szól hozzám! Mozdulni sem tudtam, számomra megállt az idő. Ültem a padban és folyt a
könnyem, csak folyt, csak folyt és az Úr ott volt velem ! És engedte, hogy érezzem ! Csodálatos volt !
Azt csináltam, mit sok zarándok társam, mentem s kerestem azokat a helyeket, ahol találkozhatok az Úrral. Nem is helyes a kifejezés, hisz minden szentmisében találkozunk Vele. Már nem csak látom és hiszem, hanem érzem is! Ez csak akkor lehetséges, ha nyitott vagyok és felkészülök. A napi rohanásban ez nem adatik meg. S ez nem az Úron múlik! Ehhez az kell, amit Rómában megkaptam, hogy a világi dolgoktól (inkább gondoktól) elzártan, Elemér atya által vezetett imákban felkészüljek az Úr érintésére. Ezért biztatok Mindenkit, ha csak teheti, vegyen részt zarándok utakon. Lehetőleg olyan közösségben, mint a Szent László plébánia közössége, ahol minden „idegent” befogadtak, segítettek és szerettek. Mire hazaértünk, mi is azt éreztük, hogy közéjük tartozunk. Róma az örök város! Az én lelkemnek egy darabja Rómában maradt.
TDGy.
5
Emberközelben
Interjú Szabó József atyával, plébánosunkkal
K
„Barátom azért sírok, mert ön nem siratja a bűneit!”
(Vianney Szent János egy nála gyónó hívőnek)
ét évig volt káplán Jánoshalmán, majd öt évig Kalocsán, aztán következett a jezsuita rendben eltöltött nyolc év. A jezsuitákra jellemző mozgalmasság József atya életét is meghatározta: szolgált Kárpátalján, Kanadában, a Mária utcai rendházban, Szegeden és Miskolcon. Elsősorban ifjúsági lelkipásztorként, a hitoktatás területén számítottak rá elöljárói a rendszerváltozás idején megnőtt lehetőségek és tennivalók közepette. 1994-től öt évig a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium igazgatóhelyettese volt, részt vett az iskolaváros építésében, a gimnázium pedagógiai, lelkiségi programjának alakításában. Ezt érezte a legfárasztóbbnak, és egyre jobban vágyódott a lelkipásztori munka után. Végül a nagyfogadalom előtt eljött a rendből és a váci püspök Dunakeszi - Alagra helyezte, ahol az elmúlt 17 évet töltötte. SzJ Most 3 évre adtak kölcsön az esztergom – budapesti egyházmegyének: hosszú távra nem tervezhetek. Legelőször is be kell illeszkednem a meglévő formációba. Egy évig az ember figyeljen, tájékozódjon, beszélgessen sokat. Ha valami úgy tűnik, hogy erőtlenné vált, meg kell nézni, hogy van-e benne olyan érték, ami miatt újra kell aktiválni, de a nagyobb volumenű dolgokat biztosan meg fogom konzultálni Imre atyával, hiszen ő nagy művet hozott itt létre …
atya, aki befejezte mindkettőt, és szinte ’önjáróvá’ tette a közösséget. SzJ Részben felelősség, részben öröm, hogy olyan helyre kerültem, ahol nagyon jó papok voltak. Amikor Alagra megérkeztem, olyan állapotokat találtam, hogy párhuzamosan mindkettőt volt alkalmam gyakorolni: miközben helyrehoztuk az épületeket – a közösség újjászervezése is megkezdődött. Ez így most furcsa lesz: olyan helyre jöttem, ahol nem kell semmit csinálni (mosolyog), csak működtetni kell.
BOE …mindennek letette az alapjait … de a gondviselés már az ő útját is előkészítette: az elődei között volt, aki az anyagi lehetőségeket alapozta meg és kezdte el az újjáépítést, és volt, aki a lelki templomot építette. Aztán jött Imre
Az egész beszélgetés alatt folyamatosan halk hangon beszélt, egyszerűen fogalmazott. Azt éreztem, nagyon fontos számára a szerénység, és igyekszik még a látszatát is kerülni annak, hogy bármivel kapcsolatban az érdemeit
6
BOE Van már valamilyen stratégiája, hogy hogyan fogja feltérképezni, megismerni az egyházközösséget? SzJ Két stratégiai pontot látok. Egyik az iskola meg az óvoda. Szeretnék benne lenni az iskola életében, nemcsak reprezentálni. Tanítani szeretnék egy alsóbb évfolyamot, akiket végigvihetnék, mert ennek látom igazán komoly értékét. A másik, amihez affinitást érzek, a periférián lévő gyerekeket egy belsőbb körbe hozni. És van itt valami, ami volt, de erőtlenné vált: a cserkészet. Nagyon – nagyon fontos nevelő eszköz és nagyon alkalmas arra, hogy megszólítsa a periférián lévő gyerekeket, sőt a családjaikat is. Én három cserkészcsapatot alakítottam: Kalocsán, Miskolcon és Dunakeszin, és mind a három azóta is virágzik.
Emberközelben hangsúlyozza, de most hallható a büszkeség a hangjában. SzJ Ezt a munkát nem szabad elkapkodni. Három év kell ahhoz, hogy a kiválasztott fiatalokból jó őrsvezetőket tudjunk nevelni. Rendszeresen vittem a gyereket táborozni, és az már cserkésztábor volt, csak ők még nem tudták. Figyeltem őket, kire, hogyan lehet hatni, merre kell őket alakítani, hogy megfeleljenek majd a feladatnak. Sokat invesztáltam ebbe, végül az utolsó alkalommal már megmondtam nekik, hogy ez egy felkészítő tábor és ők lesznek az őrsvezetők. A cserkészetnek a szíve-lelke, hogy nagyon jó őrsvezetők legyenek. Szóval, csak működtetnem kell, és a két pont, ahol fokozottabban szeretnék jelen lenni, az az iskola és a cserkészet. BOE Amire mi nagyon büszkék vagyunk, az a sok, működő imaközösség. SzJ Egy érett, jól működő közösségnek az arculatához tartozik, hogy benne önjáró imaközösségek virágozzanak. A nagy, ünnepi találkozások ott vannak a szentmisén. BOE Három évvel ezelőtt András atyával beszélgetve nagyon jól bevált, hogy asszociációs játékot játszottunk, ezért arra kérem, folytassuk így! hit Feltétlen odaadottság az Úr Jézusnak. Feltétlen odaadottság. Ez a katolikus hit. szolgálat Közösség az Úr Jézussal. A misztikus testben való létünk határozza meg, hogy milyen karizmák mentén tudunk élni, hatni az Egyházban. Benedek pápa mondta: a keresztség lényege nem annyira a közösség, mint inkább a hit, amelyet a közösség közvetít. liturgia A gyenge pontom, mivel én jezsuita voltam. Mindig van egy félelmem, hogy valami üres formalitássá válik. Ha a miértre nem kapok választ, akkor nekem gondom van. Nem vált ez üres formalitássá? Először a célt szeretem látni, s hozzá igazítani a célravezető eszközöket.
BOE A racionális ember. SzJ Ugyanakkor vigyáznunk kell a szimbólumainkra, hogy ne veszítsük el őket. A szimbólumokat pedig nem kell mindig érteni … de nekem nagyon nehéz olyat csinálni, amit nem értek, csak átvettem, mint hagyományt. Ez egy jezsuita sajátosság, hogy nem szeretjük a teátrális, patetikus dolgokat. Lehet, hogy a hívek olykor az orromra koppintanak, hogy ők hozzászoktak több paraliturgikus cselekedethez. BOE De az is lehet, hogy pont a hívek áhítata segíti hozzá az atyát, hogy megtapasztalja a paraliturgia gazdagságát, az adott közösségekben való létjogosultságát. SzJ A liturgia alapos ismerete nélkül nem szenteltek volna fel. Én a paraliturgiáról (litániák és egyéb, szentmiséhez nem tartozó áhítat-gyakorlatokról) igyekeztem szólni, nehogy fontosabbá váljanak a szentmiséknél. A liturgia végtelen gazdagságát nekem alázatosan tanulni kell, mert olyan elődöm volt, mint a Henrik atya, akinek ez karizmája. Az ő utódja vagyok. Ez szerencsés helyzet: tanulhatok tőle. misszió Szentatyánk programként elénk tette: menjünk ki a peremvidékre. Ne maradjunk a gömb belsejében, ne magunknak éljük a hitünket, hanem másokért. A jezsuita egy missziós rend, és nem véletlen, hogy a rendszerváltozás után a jezsuiták szinte mind hazajöttek, felismerve, hogy
7
Emberközelben a misszió most itt van. Ahogy már II. János Pál is mondta, Európa missziós terület. BOE Továbbmegyek: szerintem már a katolikus egyház is missziós terület … SzJ Igen. Ha elmegyünk az egykori hagyományosan vallásos vidékekre, akkor látjuk, hogy ott nagy a baj. A városokban már látszik az éledés. BOE Nagyon sokan, akik azt hiszik magukról, hogy katolikusok és vallásosak, egészen meglepő dolgokról tudnak beszélni annak kapcsán, hogy ők miben hisznek. SzJ A misszió alatt azt értem, hogy kilépünk a köreinken kívülre. Nem túlgondozzuk a bent lévőket, hanem van bátorságunk továbbmenni, és ott találkozunk egy nagyon különleges helyzettel: egy felmérés szerint a gyerekeknek 8%-a taníthatatlan, míg a felnőtteknél csupán 8%, aki tanítható, és 92% NEM! Azt látom, hogy a vallásosak egy részénél is ott az ötmondatos válasza mindenre! Ebben az öt mondatban benne van az életfilozófiája, ezzel az öt mondattal lerendezte a vallását, a küldetését. Ezt lebontani hihetetlenül nehéz. Akik ’messzebbről jönnek’ vagy megdobálta őket az élet, azok kevésbé taníthatatlanok. Mondok egy példát: katolikus fiú hozza a menyasszonyát. Atya, ő hajlandó megkeresztelkedni, velem minden rendben van. Találkozom velük nyolcszor a jegyes-oktatás keretében, és végül a frissen megkeresztelkedett lány értékesebb katolikus, mint a vallásba belenevelődő, de a személyes hit szintjére el nem jutó fiú (neki már megvan az öt mondata, amivel mindent hárít). Nagyon izgalmas feladat a körön kívülről érkezőket megtalálni, invitálni, bátorítani és velük foglalkozni. Izgalmas, és sokkal könnyebb. Könnyebb velük foglalkozni, mint az ötmondatosokkal. közösség Az az Eukarisztia. Az Eukarisztia nem a Szentostya, hanem – koncentrikus körökben gondolkodva – a szentáldozás, a szentmise
8
és az Egyház: Krisztus Titokzatos Teste. Ebben a közösségben ott vannak a Szentlélek karizmája által összeállt kis egységek, amelyek nem szeparálódhatnak egymástól. Megélik azt a karizmát, amit kaptak, de szorosan összekapcsolódnak a többi karizmával, a többi közösséggel. A nagy találkozás a szentmisében jön létre. A szentáldozás kiteljesedett értelemben: az Egyházzal való teljes közösségem szimbóluma. Az alapszentség az Egyház. Ez azt jelenti, hogy minden szentség az Egyháznak, Krisztus Titokzatos Testének az éltetésére van. Ebben mi benne vagyunk, növekszünk, az örök életünk garanciája ez. Az egyház nem a megkereszteltek statisztikai tömege, hanem az is az Egyház, amit mi átölelünk. A Krisztussal való egységünket nem magunknak kell megélni, hanem ez egy kifelé ható szolgálat: az egész teremtett világot átölelni. Katolikusok vagyunk: egyetemesek vagyunk. Az egész világ felé küldetésünk van, mert „minden ember eredendően krisztusi” (Tertullianus). Ferenc pápa is ebbe az irányba noszogat bennünket. küldetés Az egyházat kell jelenvalóvá tenni. Egy papnak állandóan imádságban kell hordoznia a rábízottakat. Sokszor még papok sem értik, hogy mi igazából a szentmiseszolgálat. Nekem megadatott Dunakeszin, hogy reggel olykor egyedül miséztem. Nem volt senki a padokban. Ettől nem voltam szomorú. Tudtam, hogy az ott bemutatott szentmise által az egész világra erő áradt ki. Ez nem függ a jelenlévők létszámától! Ez ad életet a világnak! De nem voltak ekkora ambícióim, csak a plébániámat öleltem át, az éppen munkába sietőket, a letörten ébredőket. A küldetésünk egy nagyon nagy odaadottság a hívek felé, nagyon nagy szeretet, ezért nem engedhetem meg, hogy papi küldetésemben valaki önös céljaira, a közösség valódi, távlatos igazát nem látva, irányítani próbáljon. Mindent Isten nagyobb dicsőségére! (BOE)
Emberközelben
A Főplébánia zenei életének folytatása
„Az orgona felzendül, a pap bevonul és a nép hatalmas éneke kíséri az útján.”
(Nyírő József : Az én népem)
(Beszélgetés Pintér Zsolt kántor, kórusvezetővel)
Már egy jó ideje közöttünk vagy, hétről-hétre, vasárnapról - vasárnapra találkozhatunk veled, hallhatjuk csodálatos énekhangodat, orgonajátékodat, de mégis, közel két éves itt tartózkodásod után most örömünkre szolgálna, ha jobban is megismerhetnénk! Fiatal, viccelődő, szimpatikus emberként ismertünk meg. Honnan jön mindez? Mesélj kicsit a gyökereidről! 1991. dec. 6-án születtem Vácott. Korán, pár éves koromban kiköltöztünk a festői, elszigetelt Nógrádsáp nevű faluba. Itt töltöttem gyerekkorom nagy részét, így az általános iskolát is itt végeztem. A katolikus hittel édesanyám révén ismerkedtem meg, aki bár evangélikus, mégis ebbe az irányba indított el, amit később saját meggyőződésemből követtem. Édesapám pedig a gyakorlati dolgokban volt mindig támaszom. Honnan a tehetség? Családodban van zenész, vagy máshonnan érkezett az inspiráció ehhez a pályához? Igazából a zenével gyerekkoromban egyáltalán nem találkoztam, csak miután az esztergomi ferences gimnáziumba kerültem. Kezdetben saját magam próbálkoztam a kottaolvasással és az orgonálás alapjaival, amíg egy napon nem találkoztam Baróti István karnagy úrral. Aznap kíváncsiskodva mentem fel a templom karzatára, ahol ő éppen órát tartott. Mikor végzett és menni készültem, odahívott és leültetett az orgonához, hogy ha már itt vagyok, mutassam meg mit tudok. Óriási izgalmamban visszakoztam, de mé gis rávett, hogy játsszak valamit. Ő volt az első, aki fantáziát látott bennem és ettől kezdve folyamatosan támogatott. Ő volt az, aki segített életem
folyamán és a zenében egyfajta biztos iránymutatóként mindig ott volt, ezért példaképemként is tekintek rá.
9
Emberközelben Hogyan hatott ez rád a későbbiekben? Mit csinálsz most a kántorságon kívül? Folyamatosan képzed magadat vagy esetleg más irányba is tekintgetsz? Esztergom után a budapesti Bartók Béla konzervatóriumban tanultam tovább orgona szakon Szathmáry Lilla és Szabó Balázs növendékeként. Azóta a Kántortovábbképző és Karnagyképzőn tanulok Tardy László kezei alatt. Időközben kezdtem el sokak tanácsára az énekléssel foglalkozni és külön magánének tanárhoz járni. Ez mind a mai napig nagy szerepet tölt be az életemben, több kórusban is énekelek és kisegítőként opera produkciókban is részt veszek. Erre később még visszatérünk, most ejtsünk egy pár szót arról, hogyan kerültél ide. Milyen érzésekkel, várakozásokkal fogadtad el ezt a szolgálatot, és most hogyan éled meg a mindennapokban? Egy kedves barátomtól hallottam erről a lehetőségről, és a Jóisten gondviseléséből, a kezdeti nehézségek leküzdése után elkezdhettem itt a szolgálatot. Egyrészt kezdőként nem volt könnyű dolgom, hiszen itt egy nem sok helyen látható, kiforrott, jól szervezett zenei alapokkal rendelkező közösséggel találkoztam, másrészt így minden adott volt ahhoz, hogy felnőjek a feladathoz. Komáromi Attila munkásságát továbbvinni az egyik legmegtisztelőbb feladat számomra. A kórussal jó hangulatban, eredményesen telnek a próbák, amit az is mutat, hogy mikor megszólítottuk a híveket, többen is jelentkeztek kis közösségünkbe. Ez számomra külön örömet jelentett. Nehéz pillanatok persze egy kántor életében is akadhatnak, de hálás vagyok ezekért is. Mire gondolsz pontosan?
10
Ebbe nehéz belegondolni, mivel számtalan szentmisén veszek részt, így néha kissé monotonná tud válni maga a szolgálat. Ugyanakkor sokkal több lehetőségem van találkozni az Úrral. Nem beszélve arról, hogy a vasárnap esti mise végére már legalább kívülről tudom az összes darabot. Mik a terveid a jövőre nézve? Mind szakmailag, mind magánéletileg, hogyan képzeled el magad -tegyük fel- egy „ötéves tervben”? Természetesen szeretném folytatni a kántorságot és a kórust is továbbvinni itt ezen a plébánián. Nagyon megszerettem Pestszentlőrincet és persze ezt a közösséget. Úgy látszik, én is elkaptam a „lőrinciességet”! Az operát már korábban is említettem, természetesen ezt a vonalat is szeretném továbbfolytatni, remélve, hogy akár komolyabban is felfigyelnek rám. Már rég nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Istennel leginkább a zenén keresztül tudok találkozni, ezt a csodás kapcsolatot pedig napról napra építeni szeretném, ezért mindent megteszek annak érdekében, hogy Őt a legméltóbban és a legteljesebben tudjam szolgálni. De természetesen Isten után az első és legfontosabb, hogy szeretnék családot alapítani. Ha Ő is segít addig, akkor jövő tavasszal összeházasodunk menyasszonyommal, akit itt ismertem meg. Ebből is látszik, hogy mennyire jelen van az életemben a Gondviselés. Köszönjük bemutatkozásodat! Adjon az Isten neked erőt céljaid kiteljesítéséhez és hosszú életet szeretteid és mindannyiunk örömére. Fiatal vagy, előtted az élet. Kívánjuk, hogy tartsd meg fiatalos lendületedet, a szakma iránti szeretetedet! Isten hozott közénk! A kórus nevében: Szabó János, tenor
Helytörténet
HISTORIA DOMUS – 11 Amelyben dr. Wimmerth Béla Pestszentlőrinc első plébánosa Szűz Mária Szent (Szeplőtelen) Szívének óhajtja szentelni a leendő templomot. (A „Szeplőtelen” jelző későbbi formálás!) Részletek „A világ összes nemzetei tisztelik a Boldogságos Szűz Máriát mint édes anyjukat, de bizony e tisztelet között nagyon is nagy a különbség. Hiszen itt a földön nagy különbség van a gyermekek között is. Egy édesanyának lehetnek jó, engedelmes, szófogadó gyermekei, kik mindent megtesznek neki és érette szeretetből; de viszont lehetnek durcás, engedetlen, szófogadatlan gyermekei is, kik csak fenyítésre, büntetésre lépnek a köteles tisztelet útjára. Soha engedelmesebb, soha szófogadóbb, soha ragaszkodóbb gyermekei nem voltak a Boldogságos Szűz Máriának széles e világon a magyaroknál, de viszont egy nemzet sem érezte jobban az ő pártfogását, mint éppen a magyar nemzet. Hogy ezeréves édes hazánk annyi balszerencse után még mindig fennáll, sőt még erősebbnek mutatja magát mint volt valaha, ezt csak neki lehet köszönni. De mintha kezdenénk megfeledkezni a mi Édesanyánkról. Szűz Mária zászlóink, melyek alatt annyi dicsőséget arattunk, immár a múzeumokba kerültek, máriás tallérokat, huszasokat is csak elvétve lehet már látni, akkor is legfeljebb óraláncon vagy éppen kézelőn. Mint a Te drága palástodon a ragyogó ékkövek, úgy voltak elszórva a Te tiszteletedre szentelt templomok. De a Te szereteted kútforrását, édes anyai szívedet még eddig sehol sem tisztelték, róla egészen megfeledkeztek, templomot Neki nem emeltek. Mi lőrinciek voltunk az elsők, kik ezt a sok százesztendős mulasztást akartuk pótolni, mikor kis kápolnánkat azon szándékkal emeltük, hogy jöjjön ide mindenki, aki csak valamit köszönhet a Szentséges Szívnek; jöjjenek
ide mindazok, kik e Szívhez folyamatosan, irgalmát-kegyelmét megnyerni óhajtják. Kicsi, de nem rideg, egyszerű, de bensőséges fészke, melegágya volt ez a kis kápolna a Te édesanyai Szíved tiszteletének. A „Frigynek Szent Szekrénye” az „Úristennek Arany Háza”, a „Mennyország Ajtaja” azonban többet érdemel, nagyobb, pompásabb hajlékot a mostaninál! Valamikor réges-régen, mikor még Buda ragyogott királyi fényben, Hollós Mátyás uralkodása alatt e kápolna helyén fényes templom állott. Ki tudja Szent Lőrinc plébánosa hányszor fogadta a Rákos mezejéről visszatérő királyt e régi templom ajtajában mikor be-betért, hogy Szent Lőrinc vértanútól kérjen kitartást uralkodása zajosabb, megpróbáltabb napjaiban. Budáról azután eltűnt a királyi fény, félholdas lófark került a hollós címer helyére, s a harangok helyett a müezzin Allah kiáltása szállott végig a törökké lett város felett. Lőrinc temploma is eltűnt a föld színéről, helyét gaz és dudva lepte be, s plébánosa talán rabszíjra fűzve került híveivel együtt a pogányok hatalmába. A faluból sűrű, rengeteg erdő lett s a százados fák úgy esthajnalon bizonyára sokat regéltek egymásnak a letűnt régi szép világról. Százhárom éve éppen, hogy Lőrinc fényes múltjának egy kis része megelevenedett ismét. Akkor is háború dúlt, olyan, aminő még nem volt. Napóleon parancsolt a fél világnak, s hatalma alatt görnyedt egész Európa. De amikor dicsősége tetőpontján állott megszédült, mert az egész világot a lábainál akarta látni. És ez volt a veszte. Elbukott, az ellene szövetkezett fejedelmek leverték, trónjától megfosztották, őt magát pedig száműzték. Ennek a fényes győzelemnek a megpecsételése itt történt Lőrincen. Itt találkozott a három uralkodó, s innen a Gloriette erkélyéről (melyet e célra emeltek) nézte végig a tiszteletükre rendezett vadászatot és a nagy, katonai parádét. ( folytatása következik)
11
Szentmisék rendje:
Szomszédos plébániák hírei
Ibolya utcai kápolna
hétfő
7:30
18:00
kedd
7:30
18:00
Lélekemelő és megható szentmisén vettünk részt június 17-én az Ibolya utcai kápolnában. Imre Atya évfolyamtársaival koncelebrált szentmisét, pappá szentelésük 59. évfordulója alkalmából. Bővebb információ az alábbin olvasható: bp18.hu, http://www.tovabb18.hu/varju-atya-es-az-ep-testbenep-lelek-igazsaga/
szerda
7:30
18:00
RóthFerenctől
csütörtök
7:30
–
péntek
7:30
18:00
szombat
7:30
18:00
vasárnap
7:00, 9:00, 10:30
18:00
Erzsébettelepen: a vasárnapi szentmise 16:30-kor, csütörtökön este 18:00-kor kezdődik.
Szentgyónási lehetőségek: hétfő
7:00-7:25
17:30-17:50
kedd
7:00-7:25
–
szerda
7:00-7:25
–
csütörtök
7:00-7:25
–
péntek
7:00-7:25
16:30-17:50
Plébániánk hírei, programjai
szombat
7:00-7:25
19:00 igény szerint
plébánosi szolgálata. Új helye: Albertfalvi Szent
vasárnap
11:30-12:00 lehetőség szerint
–
– Július 31-én véget ért Henrik atya 12 éves Mihály plébánia.
– Augusztus 1-jével új plébánosunk, Szabó József érkezett Dunakeszi-Alag Szent Imre plébániáról. – Június-július-augusztusban nyári táborozások voltak. – Augusztus 29-re csapatépítő munkára, keritéspótlásra hívta új plébánosunk a híveket.
Szív-hang plébániai hírlevél Felelős kiadó: Szabó József plébános Tel.: 290-3036 Szerkesztő: Szilárdi Ferencné
12
Hivatalos órák a plébániahivatalban: hétfő
10 – 12
kedd szerda
16 – 18 10 – 12
csütörtök péntek
16 – 18 16 – 18 16 – 18
10 – 12
16 – 18
Nyomdai felelős: Bartha Zsolt Munkatársak: Szili András káplán, Kiss Attila, Tóthné Döbrössy Györgyi, Bakiné Ormai Edit, Szabó János, Róth Ferenc, Fierer Zsuzsa Megjelenik negyedévente. A következő lapzárta: 2015. november 20.
