Szirota Szilvia KÉPVISELŐHÁZI VÉLEMÉNYEK A CSEMEGI-KÓDEX REVÍZIÓJÁRÓL* A századfordulót követően Európában új törvények láttak napvilágot a fiatalkorúak büntetési rendszerének szabályozásáról. A korabeli német, osztrák, francia, olasz és belga büntető törvényhozás, valamint büntetőjogi tudomány fejlődési eredményeit figyelembe véve hazánkban is megszületett a büntetőtörvénykönyvről szóló 1878. évi V. tc. (Btk.) valamint a kihágásokról szóló 1879. évi XL. tc. (Kbtk.)., melyek az 1880. évi XXXVII. tc. által 1880. szeptember 1-jén léptek és közel három évtizedig maradtak hatályba. Ezen intervallum alatt a büntetőjog tudománya és a külföldi büntető törvényhozás több irányban nagy haladást értek el. A hosszú ideje változatlanul érvényben lévő magyar joganyag ellen a jogtudomány képviselői számos elvi kifogást emeltek, de a gyakorlati jogalkalmazok is rámutattak a rendelkezések jelentékeny fogyatkozásaira és szembetűnő hézagaira. Elsősorban kiemelendő az a legfőbb fogyatkozása büntetőjogunknak, hogy valamennyi bűntettesre, nevezetesen a fiatalkorú, alkalmi bűntettesekre, valamint a megrögzött, szokásszerű gonosztevőkre ugyanazon büntetési eszközöket rendelte alkalmazni. A korabeli tudományos kutatások által megállapítható, hogy mind a büntető törvényhozás, mind a büntetés végrehajtása körül különösen súlyt kell helyezni a bűntettesek egyéniségére, valamint arra, hogy a büntetendő cselekmények elkövetése és számuknak növekedése a megelőzés és a büntetés végrehajtás eszközeivel lehetőleg visszaszorításra kerüljenek.1 Hazánkban a Csemegi-kódex hatályba lépését követően szerzett gyakorlati tapasztalatok és a reformerek gondolatai ösztönözték az igazságügyi kormányt a kódex joganyagának felülvizsgálatára. Ennek eredményeként már az 1888. év májusában megindította a Btk. kiegészítésére és módosítására vonatkozó előmunkálatokat. A képviselőház Igazságügyi Bizottsága pedig a büntetőjog reformjának kérdését az 1890-es évek óta előtérbe állította. Nem volt meglepő, hogy Szilágyi Dezső igazságügy miniszter 1892. május 18-án már beterjesztette az első novellajavaslatot, amely a fiatalkorú bűntettesekkel szemben már a javítás-nevelés eszméjére helyezte a hangsúlyt, és szabadságvesztés helyébe erkölcsi büntetéseket léptetett, valamint a korhatár felemelésére törekedett. Sajnálatos, hogy nem emelkedett törvényerőre, mivel sem a képviselőház, sem annak igazságügyi bizottsága érdemben nem foglalkozott vele, mert más nagy jelentőségű javaslatok vártak elintézésre. Ezzel magyarázható, hogy ez a novelláris munkálat még bizottsági tárgyalás alá sem került.2 *
1
2
A tanulmány közzététele a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Az 1906. évi május hó 19-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai. XIV. kötet. Melléklet az 566. számú irományhoz: Indokolás a büntető törvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslathoz, Általános indokolás. Bp., Pesti Könyvnyomda – részvénytársaság, 1907. 419-420. o. (a továbbiakban: KI. 1907. XIV. 566.) Szilágyi Dezső tárgyba vágó tevékenységére: Antal Tamás: Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter emlékezete. Jogtudományi Közlöny. LXV. évf. (2010. június) 6. szám.; Stipta István: Szilágyi Dezső és a magyar igazságszolgáltatás reformja. Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Juridica et Politica Tomus XI. (Szerk.: Ruszoly József) ISSN: 0866-6032. Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 1995. 111-115. o.; uő: Szilágyi Dezső és az igazságügyi modernizáció. In: Deák és utódai. Magyar igazságügyi miniszterek 1848/49ben és a dualizmus korában. (Szerk.: Csibi Norbert, Domaniczky Endre). Pécs, 2004. 137-152. o.
1
Erdély Sándor igazságügy miniszter az 1895. évi igazságügyi költségvetés tárgyalása alkalmával az 1892. évi javaslatot visszavonta és újabb törvényelőkészítő munkálatokat indított meg. Az éveken át tartó jogalkotási tevékenység nem hozta meg az eredményt, azonban a kódex revíziója továbbra is napirenden maradt. Így a büntetőtörvénykönyvek módosítása és kiegészítése tárgyában 1898-ban, 1901-ben, majd 1903-ban több szakférfiú nagyobb terjedelmű tervezetet készített elő, amelyeket az igazságügyi miniszter által összehívott szaktanácskozások tüzetesen megtárgyaltak.3 1902-ben a Csemegi-kódex módosítását Plósz Sándor igazságügyi miniszter megbízásából Balogh Jenő egyetemi tanár szerkesztette angol és amerikai eszmék hatása alatt. Mellőzte a cselekmény bűnösségének felismeréséhez szükséges belátási képességet, mint a büntethetőség feltételét, és a fiatalkorú büntetőjogi felelősségre vonásának alapjául a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséget állapította meg. Ennek a munkának a továbbfejlesztése által 1906 októberére egy oly tervezetet készítettek, amely a büntető törvénykönyvek alkalmazása körül észlelt legnagyobb visszásságok és igazságtalanság javítását, illetőleg a leglényegesebb hiányok és hézagok pótlását célozta. Nagyobb szaktanácskozás ült össze 1907 januárjától áprilisáig, valamint magyar jogi folyóiratokban, a Magyar Jogászegylet vitáin, és más szakkörökön is tüzetesen elemezték és bírálatok tömkelegével látták el a törvényjavaslatot. Mindezek eredményeképpen főleg a gyakorlati szakférfiak megjegyzéseinek figyelembevételével teljesen újból szövegezték azt. A kormányzat, és különösen Balogh Jenő azonban szükségesnek tartotta, hogy amíg a huzamosabb időt igénybevevő kodifikáció előkészítő munkálatai be nem fejeződnek, addig egy kisebb terjedelmű törvényjavaslatban korrigálják e kódex legsürgősebb hiányait; amelyeknek kiküszöbölését a gyakorlati élet tapasztalatai és a jogászi közvélemény szerint már elodázhatatlan feladatnak kellett tekinteni. Mindezek által szétválasztották a novellát és a revíziót,4 a képviselőház igazságügyi bizottsága helyeselte, hogy a törvényhozás a sürgős rendelkezéseket külön törvényben tegye meg, a revízió elő-munkálatait pedig később folytassa. Összefoglalóan megállapítható, hogy a javaslat végeredményben nem érintette a büntetőtörvénykönyvek rendszerét, hanem néhány kisebb jelentőségű, de szintén sürgősnek jelzett módosítás mellett, négy főtárgyra szorítkozott, úgymint: 1.) a magyar törvényhozásba is beilleszteni javasolja az ún. feltételes elítélés, vagyis a büntetés feltételes felfüggesztésének intézményét; 2.) hatályon kívül helyezi a büntető törvénykönyvnek a 12 éven aluli terheltekre, valamint a 12-16 éves fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseit és azok helyett új rendelkezéseket vesz fel; 3.) módosítja a lopást és tulajdon elleni kihágást tárgyazó némely rendelkezéseket; 4.) kezdeményezi a leánykereskedés üzelmek továbbterjedésének meggátolását.5 Mindezen kutatási eredmények után vizsgálat alá vontam, hogy az 1906. május 21-én összeült Országos ülés résztvevőinek véleménye hogyan tükröződött felszólalásaikban az 1878. évi büntető törvénykönyv módosításának módját illetően. Képviselők közül többen igyekeztek állást foglalni abban, hogy teljes felülvizsgálat vagy szűkebb kodifikációs munka keretében valósuljon e meg a büntető joganyagunk korszak elvárásainak megfelelő átdolgozása. Elsőként Kelemen Samu6 meggyőződését emelem ki, élesen hangsúlyozta azt az igen sajnálatos tényt, hogy a büntető törvénykönyv gyökeres revíziója 20 év óta folyamatban volt.
3
Szabó András: A fiatalkorúak és a büntetőjog. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1961. 29. o. Balogh Jenő: Fiatalkorúak és büntetőjog. Bp., 1909. 249. o. 5 KI. 1907. XIV. 566. 420. o. 4
2
Ennek a hosszú időszaknak eredménytelen elteltét az alábbi magyarázattal látta el: az igazságügyi miniszterek „azzal az ambícióval rendelkeztek, hogy minden törvényre saját egyéniségük bélyegét akarták ráütni.” Így fordulhatott az elő, hogy az elődeik által már benyújtott törvényjavaslatot visszavonták átdolgozás végett. Nagyon bizakodott Kelemen képviselő, hogy az igazságügy miniszter úr „lesz az a hóditó királyfiú, ki az aranyczipellővel megváltja a hamupipőkét eddigi szenvedéseitől.”7 Nagy György szintén a politikai rendszer működésében látta az okot, amiért éveken át nem tudták megalkotni az egységes szerkezetű törvénykönyvet, mely magába foglalja „az egész jogászközönség osztatlan véleményét”. Sajnálatos konklúzióként állapította meg, hogy az igazságügy miniszterek hiába támogatták a büntető joganyag szerves reformját, a miniszterek működése sokkal rövidebb ideig tartott, minthogy az egész reform megalkotásra kerülhetett volna.8 A büntető törvényjavaslat időszerűségét a képviselők többsége nem vitatta. Visontai Soma9 1908. június 2-án a következőképpen összegezte a módosítás szükségességét: „Mindenki tudja, törvényhozó és jogász egyaránt, hogy olyan tökéletes törvényt alkotni, a mely az idők hosszú sorára egy nemzet igényeit kielégítse, nem lehet. Az idők változtával és különösen akkor, hogyha azon a területen, a melyre a törvény vonatkozik, más jelenségek merülnek fel, a társadalom is más szempontokat táplál, mert nemcsak a társadalom felfogása, hanem a tudomány és annak keretében a felfogások is változnak: akkor az a törvény hivatását már betöltötte és módosításra szorul.”10 A képviselők azonban nehezen tudtak egységes megállapodásra jutni, hogy milyen terjedelemben és milyen mélységű módosításra kerüljön sor az adott képviselőházi ciklus ideje alatt. Nagy György összefoglalta, hogy törvényalkotók sorában ezzel kapcsolatos vitás helyzet azért adódhatott, mert két kérdés körül nem sikerült egyező véleményre jutniuk az idők során. Az egyik, hogy egyes képviselők csak az ideiglenes revíziót, egy részleges módosítást támogatták, úgy, hogy kedvezőbb időkre vártak a végleges revízióval. A másik, hogy némely képviselők a revízió helyett egy új büntető törvénykönyv szerkesztését akarták megvalósítani. Nagy György saját véleményének is hangot adott, amikor ez utóbbiak táborát növelve a Csemegi-kódex hibáit hangsúlyozta, melyeket már egy modern büntető törvénykönyvben nem lenne szabad tűrni. Elutasította ugyanakkor a folytonos változtatásokat, melyek „csak összezavarnák az egész rendszert, félreértésekre adhatnának alkalmat”.11 Nagy György nézeteit vallotta Nagy Emil képviselő12 is, amikor felszólalásában nyíltan kiállt az átfogó kodifikációs törekvések mellett: „T. képviselőház! Nagy örömmel üdvözlöm a büntetőtörvénykönyv novelláját, de őszintén megvallom mindjárt ebben a pillanatban, hogy sokkal jobban szerettem volna, hogy ha a büntetőtörvénykönyv részleges 6
Szatmár város függetlenségi és 48-as párti képviselője 1905 és 1906 választások alkalmával, igazságügyi bizottságban is helyet foglalt. Szatmár megye legkeresettebb védőügyvédje, országos elismertségre tett szert a testvérgyilkos Papp Béla védőjeként. In: Sturm-féle országgyűlési almanach 1906-1911. Rövid életrajzi adatok az országgyűlés tagjairól. II. rész Képviselőház. Szerk.: Dr. Fabro Henrik - Dr. Újlaki József, Bp. 1906. 142.o. (a továbbiakban: Sturm-féle almanach. 1906.) 7 Az 1906. évi május hó 19-ére meghirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőház – Napló. XIX. kötet. Bp., Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulat könyvnyomdája, 1908. 362. o. (a továbbiakban: KN. 1908. XIX.) 8 Sepsiszentgyörgyön ügyvédi irodát nyitott, és megválasztották a függetlenségi párt elnökévé. 1906-ban a Ház megalakulásakor korjegyzőnek választották. In: Sturm-féle almanach. 1906. 184. o. 9 A magyar jogászvilág kiemelkedő tagja, ügyvédként a legkeresettebbek egyike a fővárosban. Az országgyűlés plénuma előtt jogi tudásával és szónoki képességeivel tűnt fel. http://keptar.oszk.hu/025600/025605. 2012. 03. 15. 10 KN. 1908. XIX. 385. o. 11 KN. 1908. XIX. 297. o. 12 Virágzó ügyvédi irodája mellett 1904-44-ig a Budapesti Hírlapban és a Pesti hírlapban jelentek meg írásai a földműves nép érdekében. 1905-től országgyűlési képviselő függetlenségi programmal. In: Sturm-féle almanach. 1906. 181-182. o.
3
novellája helyett az egész büntető törvénykönyv alapvető, teljes revíziójával állanánk szemben. Helyeslés-”13 íródott le a naplóba, ezáltal a hallgatóság véleményét is kifejezve. Giesswein Sándor14 is hasonlóképpen vélekedett, a büntető joganyag részletes felülvizsgálatát támogatta: „T. képviselőház! Őszinte örömmel csatlakozom az előttem szóló (Nagy Emil) ama kijelentéséhez, hogy szívesebben látott volna egy egészen új kódexet, mint ezt a novellát. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a középen.)”15 Azonban tovább folytatva beszédét rávilágított az általa meglátott legfőbb problémára, arra a jogalkotási nehézségre, hogy a „kódexnek az elkészítése nem lehet egy pár hónapnak, sőt, ha igazán alapos munka akar lenni és a mi jelenlegi szocziális viszonyainknak is meg akar felelni, azt mondhatnám, nem lehet egy pár évnek sem a munkája. Igaz! Úgy van!”16 - fejezték ki képviselőtársai is egyetértésüket a felszólaló nézetével. Többek között Kelemen Samu képviselő volt az, aki osztotta Geisswein álláspontját, és a következőképen összegezte, hogy hogyan érhető el két lépésben a kívánt cél a szűkebb kodifikációs munkával, vagyis a törvényjavaslattal: az egyik, hogy módosítják a büntetőtörvénykönyvünk némely rendelkezéseit, amelyek már szemben állnak az élettel, a másik az, hogy új intézményeket vezetnek be a büntetőtörvénykönyvbe és azokat a gyakorlati életben is alkalmazzák.17 Az előzőekben részletezett képviselők nézeteit átfogva Kelemen a 336. országos ülésen, 1908. június 1-jén, hétfőn kihangsúlyozta felszólalásában, hogy a törvényjavaslat nem tud teljes megoldást az idő rövidsége miatt, hiszen ez „sem hivalkodik azzal, mint hogyha a büntető jognak nagy problémáit megoldotta volna és a büntető igazságszolgáltatásnak minden sebére gyógyulást nyújtana. …A büntető novellának ez az 51 szakaszba sűrített javaslata voltaképen nem kiván egyéb czélt szolgálni, mint hogy – egy közszólammal élve – segítsen a legégetőbb hiányokon.”18 Mindezen nézeteket együttvéve Günther Antal igazságügy miniszter19 beszédében a fenti vitában állást foglalva megállapította a „büntetőtörvénykönyv revíziója kérdésében majd húsz esztendeig a körül folyt a vita, vajon egy általános revízió következzék-e be, vagy pedig szűkebb keretű novella által történjék az orvoslás. Ezen a kérdésen átestünk és én arra az álláspontra helyezkedtem, a melyre hivatali elődöm helyezkedett, hogy novella utján orvosoljuk a legsürgősebb és legégetőbb bajokat.”20 A képviselőház soraiban ülők a Csemegi-kódex-ről hol pozitív, hol negatív bírálatnak adtak hangot felszólalásaikban. Elsősorban Nagy Emil volt az a képviselő, aki kemény 13
KN. 1908. XIX. 383. o. Magyaróvári kerület katolikus néppárti jelöltként kapott mandátumot 1905-ben, közel húsz éven át parlament tagja maradt. In: Sturm-féle almanach. 1906. 104-106. o. 15 KN. 1908. XIX. 387. o. 16 KN. 1908. XIX. 387. o. 17 KN. 1908. XIX. 360. o. 18 KN. 1908. XIX. 360. o. 19 Pesti Napló munkatársaként 1875-ben megszerezte az ügyvédi oklevelet. Közjogi kérdésekben írt vezércikkeivel a fúzió után a Deák-párt alkotmányjogi tradícióit képviselte. 1878-ban nagy feltűnést keltett és a magyar jogászgyűlés is magáévá tette azt, az igazságügyi kormányzat ellen valóságos tüntetésnek minősített terjedelmes szakvéleményét, melyet a bírói kinevezések és előléptetések kérdésében adott Csemegi Károly akkori igazságügy miniszteri államtitkár véleménnyel szemben. Az 1901-i választások alatt a magyaróvári kerületben szabadelvű párti programmal a néppárti jelölttel szemben győzött. Az akkori képviselőház igazságügyi bizottságának tagja lett és a bizottság az országgyűlés elé terjesztett legnagyobb kodifikatórius alkotásnak, a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslatnak előadójául választotta meg. Apponyi Albert gróffal együtt a függetlenségi és 48-as pártba lépett be s e párt programja alapján az 1905. évi általános választások alkalmával az iglói kerületben választották meg. Polónyi igazságügyi miniszter mellé államtitkárrá, lemondása után 1907 elején igazságügy miniszterré nevezte ki a király. A büntetőtörvénykönyv novellájának megalkotásával új korszakot nyitott meg a büntető igazságszolgáltatás terén, különösen a föltételes elitélés intézményének behozatalával és a fiatalkorúak elleni külön eljárás megteremtésével. In: Sturm-féle almanach. 1906. 109-110. o. 20 KN. 1908. XIX. 390. o. 14
4
szavakkal illette az alapot jelentő jogszabályt, a következőképpen foglalta össze véleményét: „ha figyelemre méltatjuk az előző rendszernek törvényhozási alkotásait, be kell ismernünk, hogy a sok rossz törvény között ez a büntetőtörvénykönyv, a Csemegi-kódex egyike a legrosszabbaknak.”21 Képviselőtársai között többen helyeselték ezen megnyilvánulását, de ugyanakkor egyesek elégedetlenségét, felháborodását is felszínre hozta beszéde. Visontai Soma például túl szigorúnak tartotta az előtte felszólalót, aki egyoldalú véleményt fogalmazott meg és ennek az alábbiak szerint adott hangot: „Különösen helytelennek tartom azt, hogy egy olyan országban, a hol politikai tévedések, közigazgatási visszásságok, a kisemberek érdekeinek épen politikai irányban való teljes figyelmen kívül hagyása megállapítható, minden rombolásáért és minden romlásért, a mely bekövetkezett, épen olyan kiváló jogász, mint Nagy Emil t. barátom egyedül és kizárólag Csemegi-kódexét tegye felelőssé.”22 Giesswein Sándor beszédében nyíltan kiállt a múlt büntető törvénykezése mellett, azonban érzékeltette, hogy az idő eljár(hat) felette, így összegezte nézetét Nagy Emilével szemben: „Nem akarok kritikát mondani a Csemegi-kódexről, mert egy olyan törvénykönyv, a mely 40 év előtt készült, egészen természetesen nem felelhet meg mindenben a mi viszonyainknak (Úgy van! Zaj. Halljuk! Halljuk! - egyes képviselőtársai hangot adtak egyetértésüknek) és ha tekintetbe veszszük, hogy mikor keletkezett, akkor egészen természetesnek fogjuk találni, ha a mai állapotokkal nem mindenben kvadrál.”23 Visontai Soma képviselő abban egyetért a Csemegi-kódexet bírálókkal, hogy az időmúlás valóban indokolja a törvény egyes passzusainak újragondolását, így foglalja össze meggyőződését: „ez a törvény igen sok részében módosításra szorul; de lehetetlen, mint e törvényhozás régi tagjának24szó nélkül hagynom azt, ha valaki e házban felkel és egy törvényt, a mely – méltóztassanak csak visszaemlékezni, Magyarország századokon át tisztára a praxis criminalisnak nagyon nehéz forgatagába volt belesodorva – igen nehéz viszonyok közt nemcsak a büntetőjogtudomány minden akkor nívó elvének, nemcsak az egész világ minden büntetőtörvény-könyvének, hanem a magyar népélet és büntetőjogi hagyományok figyelembe vételével létesült Zaj. Ellenmondások.”25 Ezen felszólalás mellett az 1878. évi büntető törvényt negatív fényben látók nem osztották nézetüket, a hallgatóság zúgolódását jelezték a képviselőházi naplót szerkesztők is. Végezetül, hogy érzékeltessem a parlamenti viták légkörét, két neves képviselő-szónok, egymással szemben álló meggyőződését magába foglaló beszédrészletét végszóként egymásnak feszítem. Visontai Soma előadásaiban a Csemegi-kódex jogalkotóit védelmébe véve kinyilatkozta azon véleményét, hogy a törvényszöveg megalkotásakor azok igen is arra törekedtek, hogy „a magyar jognak és a magyar hagyománynak szempontjai érvényre jussanak.”26 A kemény, éles ellenvéleményt hallva, továbbra is támogatását fejezte ki az 1878. évi büntető törvénykönyv és annak megalkotói mellett: „Általában, hova vezetne az, ha divatba jönne, hogy azokat az embereket, a kik nehéz időben valamely alkotást létesítenek, létesitik legjobb meggyőződésük szerint, a mely azonban a tévedést nem zárja ki, kiváló jogtudósokat a milyen- volt e törvény megalkotója, nagy jogászi tekintélyeket, a kik a törvény megalkotásánál részt vettek és az akkori igazságügyi bizottság illusztris tagjait, a kik közreműködtek, ma pure et simple, egyszerűen szamaraknak, ostobáknak és magyartalan, nemzetietlen embereknek mondják.”27 Ezen állásponttal szemben Nagy Emil következetesen élesen negatívan bírálta, a szerinte a magyar jogalkotási hagyományokat figyelembe sem 21
KN. 1908. XIX. 383. o. KN. 1908. XIX. 385. o. 23 KN. 1908. XIX. 387. o. 24 Gyöngyös városát képviselte már 1896-tól kezdődően az országgyűlésen, mint a függetlenségi és 48-as párt egyik legjobb ereje. http://keptar.oszk.hu/025600/025605. 2012. 03. 15. 25 KN. 1908. XIX. 385. o. 26 KN. 1908. XIX. 385. o 27 KN. 1908. XIX. 385. o. 22
5
vevő kódexet: „Szerencsétlen törvényhozási alkotásnak tartom minden tekintetben, mert nem gyökerezik annak egyetlen egy fogalma sem a magyar földben, nem sugárzik ki a magyar büntető kódexből sem a magyar gondolkodásnak, sem a magyar tradicziónak egyetlen egy halvány momentuma sem.”28 Összegzésként a ház plénuma előtt egymásnak feszülő beszédekből is megállapíthatjuk, hogy több mint negyed évszázadon át hatályban lévő norma szövege megérett a változásra, hiszen megalkotásakor érvényben lévő büntetőjogi elvek, valamint a gazdasági-társadalmi viszonyok időközben gyökeresen megváltoztak. Nemzetközi kitekintést téve is felismerték jogalkotóink, időszerűnek mutatkozott a fiatal elkövetőkre vonatkozó büntető anyagi jogszabályok megújítása. Minden bizonnyal ezeknek tudatában, és mindezek ellenére a képviselőház tagjai heves szócsatákat vívtak a parlament alsó házában a büntető kódex módosítása során. THE OPINION OF THE HOUSE OF REPRESENTATIVES ABOUT THE CSEMEGICODEX The practical experience gained following the entering into force of the Csemegi-Codex and the thoughts of reformers motivated the judicial government in Hungary to revise the law of the Codex. The modification of the Csemegi-Codex in 1902 was edited under the influence of English and American concepts by University Professor Jenő Balogh on orders from Minister of Justice Sándor Plósz. The government and Jenő Balogh in particular had found it necessary to recondition the most urgent defects of that Codex in a bill of a smaller extent. I have analyzed the opinions and speeches of the participants of the National Congress assembled on 21st May 1906 about the method of the modification of the 1878 penal code. The representatives gave voice to some positive and some negative criticisms on the CsemegiCodex in their contributions.
28
KN. 1908. XIX. 383. o.
6
