A szomorú királykisasszony Feldolgozta: BRÉDA SZILVIA
119
120
A mese Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörűséges szép leánya, aki soha el nem mosolyodott, mindig szomorú volt, senki se tudta megnevettetni. A király nagyon szomorkodott azon, hogy az ő gyönyörű szép leánya úgy a búnak adta magát; kihirdette az országban, hogy aki az ő leányát megnevetteti, annak adja feleségül fele királyságával együtt. Élt abban az időben egy pásztor, annak volt egy kis aranyszőrű báránykája, ennek az a tulajdonsága volt, hogy aki hozzányúlt, úgy odaragadt, mintha csak belőle lett volna kinőve. Egyszer a pásztor kihajtotta legelni, amint legelteti, arra megy egy eladó leány; megsimogatta a bárányt, mindjárt odaragadt. Elkezdi a pásztor: – Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány. Hajtotta tovább a báránykát, arra ment egy pap, ráütött a botjával a lányra. – Ej, te nagy bolond, mit töltöd itt az időt? – mindjárt odaragadt. Megint elkezdte a pásztor: – Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap. Azután arra ment egy asszony egy sütőlapáttal a kezében. Ráütött a sütőlapáttal a pap farára. – Ugyan, tiszteletes uram, minek bántja azt a szegény leányt! Ez is odaragadt; megint elkezdte a pásztor: – Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán a lapát, lapát végén asszony. Jött arra megint egy katona, vezetett arra egy paripát; megfogta az asszony karját csintalanságból, mindjárt odaragadt. Megint elkezdte a pásztor: – Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa. Megint jött egy takács egy csomó vászonnal, rávágott a paripa farára. – Ejnye, be szép paripa ez! – Azzal ez is odaragadt. Elkezdte a pásztor: – Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács. 121
Megint jött egy varga, hozott egy csomó kaptát, rávágott a takácsra. – Mit bámul itt, komámuram? Ez is odaragadt. Csak elkezdte a pásztor: – Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát végén as�szony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács, takács hátán kapta, kapta végén varga. Amint így terelgette őket előre, arra ment a király a szomorú lányával. A királykisasszony, amint azt a furcsaságot meglátta, olyan jóízűt nevetett, hogy majd eldűlt bele. A király is, amint meglátta, magához hívatta a pásztort, neki adta fele királyságát meg a szép leányát; megesküdtek, nagy lakodalmat csaptak még ma is élnek, ha meg nem haltak.
122
1. jelenet A PALOTÁBAN Színpadkép: Forgatható várfal, kapuval, erdővel (a képmellékletben). Dajka: Király: Dajka: Király: Dajka: Király: Kikiáltó:
Felséges királyom! Felséges királyom! Mit óhajtasz? Felséges királyom! Olyan szomorú az én drága királykisasszonykám! Tudom drága dajkám, tudom! Én már mindent megpróbáltam. Azért vagyok én is szomorú. Hirdettesd ki az országodban, hátha tud rajta valaki segíteni! Látod, ez jó ötlet! Megyek és kiadom a parancsot! dobverés – Közhírré tétetik! Közhírré tétetik! A nevesincs ország királya kihirdetteti, hogy aki a lányát megnevetteti, jutalmul elnyeri a királylány kezét, még a fele királyság is az övé lesz! 2. jelenet A RÉTEN
Fordul a díszlet furulyaszóra, megjelenik az erdő és a pásztor az aranyszőrű báránnyal. Pásztor: Bárány: Pásztor: Bárány:
Édes aranyszőrű báránykám! Gazdád lettem, ezentúl én vigyázok rád. Etetlek, itatlak, meglátod nálam jó dolgod lesz! Béé, béé! Gyere báránykám! Menjünk haza! Béé, béé! 3. jelenet TALÁLKOZÁS A LÁNNYAL
Fordul a díszlet furulyaszóra. Nagylány: Pásztor:
Jé, de szép aranyszőrű bárányod van! Add nekem oda! A bárány nem eladó! 123
Nagylány: Pásztor: Nagylány: Pásztor: Bárány: Pásztor:
Akkor legalább engedd meg, hogy megsimogassam! Nem bánom én, simogasd! Jaj, de szép bárány, ha nekem ilyen bárányom lenne, én lennék a legboldogabb a világon. Jaj! Segítség! Odaragadtam! Hőj elő, hőj elő,édes aranyszőrű báránykám! Szőröd szálán a nagylány! No báránykám, így megyünk tovább? Béé, béé! Akkor menjünk! 4. jelenet TALÁLKOZÁS A PAPPAL
Fordul a díszlet furulyaszóra. Pap: Ej, te bolond! Mit töltöd itt az időt? Eredj gyorsan haza! Nagylány: Én csak meg akartam simogatni! Pap: Persze,csak meg akartad simogatni! Jaj, édes Istenem! Mi történik velem? Pásztor: Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám! Szőröd szálán a nagylány, nagylány hátán pálca, pálca végén a pap! Közönséghez: Ez aztán tényleg csodabárány! Bárányhoz: Hát ilyen menettel kell tovább mennem? Bárány: Béé, béé! Pap: (Már megy a menet és kiabál): Aki majd lát bennünket, mit fog rólam gondolni! Ó, már csak ez hiányzott nekem! Istenem, Istenem! 5. jelenet TALÁLKOZÁS A GAZDASSZONNYAL Fordul a díszlet furulyaszóra. Asszony: Pap: Asszony:
Ugyan tiszteletes uram, minek bántja azt a szegény lányt! Én csak meg akartam… Jaj! Segítség! (mérgesen) Ez hogy történhetett meg velem! Segítsen már valaki, odaragadtam! Haza kell mennem! Nem maradhatok itt! 124
Pásztor: Hőj elő, hőj elő,édes aranyszőrű báránykám! Szőröd szálán a nagylány, nagylány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán főzőkanál, főzőkanál végén asszony. Közönséghez: Ez aztán szép menet,ugye? Bárányhoz: Induljunk, báránykám! Asszony: Ilyen menettel én nem vagyok hajlandó menni sehová! Pásztor: Dehogynem! Na ide figyelj! 6. jelenet TALÁLKOZÁS A KATONÁVAL Fordul a díszlet furulyaszóra. Katona: Ejnye, komámasszony! Nem szégyenli magát! A tiszteletes urat főzőkanállal üti? Inkább nekem adjon egy csókot! Asszony: Mit nem akarna, kend! Tőlem egy csókot! Vegye le rólam a kezét! De azonnal! Katona: Ejnye-bejnye! Ilyen-olyan, szedte-vette, teremtette! Csak egy csókot akartam, és erre én is odaragadtam! Pásztor: Hőj elő, hőj elő,édes aranyszőrű báránykám! Szőröd szálán a nagylány, nagylány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán főzőkanál, főzőkanál végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa. Közönséghez: Hát elég nevetségesen fogunk így beérni a király városába! Bárányhoz: Báránykám! Induljunk meg ezzel a vicces menettel, mert ilyen tempóban haza nem érünk! Bárány: Béé, béé! 7. jelenet TALÁLKOZÁS A TAKÁCCSAL Fordul a díszlet furulyaszóra. Takács: Katona: Takács:
Ejnye, de szép paripa! Megvenném én magától! Nem kéne a kezembe cipelni a nehéz vásznat. A paripa nem eladó! Jól van, na! Hát mi a csoda történik velem? 125
Pásztor: Bárányhoz: Asszony: Pásztor: Bárány: Nagylány:
Hát kend is odaragadt! Hőj elő, hőj elő, édes aranyszőrű báránykám! Szőröd szálán a nagylány, nagylány hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán főzőkanál, főzőkanál végén asszony, asszony karján katona, katona kezében kantárszár, kantárszáron paripa, paripa farán vászon, vászon végén takács. Báránykám! Már a király városához értünk, menjünk a palotához! Csak oda ne! nduljunk! Béé, béé! Nyílik a palota ablaka! 8. jelenet A PALOTÁNÁL
Pásztor: Király: Királylány: Király: Király: Mindenki:
Adjon isten, jó napot, felséges királyom! Adjon isten, neked is, fiam! Lányom, gyere csak ide az ablakhoz! Minek édesapám! Nincs kedvem! Gyere, gyere! Nem bánod meg! (Odamegy és elkezd nevetni a királylány, a nevetésre szétszakad a díszes menet, mindenki táncol.) Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! Neked adom a lányomat meg a fele királyságomat! Hurrá! Hurrá! Éljen a király! Hurrá! Hurrá! Éljen az ifjú pár! Kezdődjék hát a lakodalom!
Dal:
Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt…
126
127
