SZÍNHÁZTUDOMÁNYI SZEMLE 7

SZÍNHÁZTUDOMÁNYI SZEMLE 7

*

Budapest

1980

MAGYAR SZÍNHÁZI

INTÉZET

SZÍNHÁZTUDOMÁNYI SZEMLE 7

Sorozatszerkesztő Főidényi F . László

ISSN

0133-9907

A kiadásért f e l e l ' a Magyar Színházi Intézet Igazgatója Felelés szerkesztőt Főidényi F . László Készült a Magyar Színházi Intézet sokszorosító üzemében /Budapest, I . , K r i s z t i n a k r t . 57•/ 150 példányban, 179 A/4-es o l d a l terjedelemben Felelős vezetőt Kardos Gyula gazdasági igazgató

TARTALOM Kerényi F e r e n c : A Nemzeti Szinház és a reformkor társadalmi mozgalmai Taxner-Téth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz Tóth Dezső: A Csongor és Tünde Dr. Székely György: Négy portré a Nemzeti Szinház történetéből Dr. Cenner Mihály: Arcok a múltbél Dr. Cenner Mihály: Opera és-népszínmű a Nemzeti Színházban Szánté J u d i t : Az új magyar dráma és a Nemzeti Szinház E l b e r t János: A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban Emődi Natália: A Nemzeti Szinház külföldi vendégjátékai /1945-1975/.

7 35 75 95 107 125 131 153 173

Az immár 140 éves, másfél évszázadjához közeledé Nemzeti Szinház múltjának állit szerény emléket a Színháztudományi Szemle j e l e n t kötete* E múlt legfontosabb állomásait meglátogat­ va vehetjük c s a k észre, hogy a Nemzeti Szinház lététél e l s z a * k i t h a t a t l a n a nemzeti hagyomány, amely számunkra szinháztörté­ net i s . Színháztörténet, amelyben szemünk láttára rendeződnek egységgé egymásnak ellentmondó, sót egymást kizárni látszó alkotói stílusok, tendenciák és egyéniségek. A nemzeti s z i n ­ ház kultúra értékeinek, legfőbb jellegzetességeinek a vállaláaával és gondozásával azonban a Nemzeti Szinház nemcsak s z i n házkultúrát teremt, hanem a nemzeti n y e l v e t , művészetet, a nemzeti j e l l e g e megnyilvánulásait i s szükségképpen megőrzi. Ám a szinház műfaján belül e j e l l e g korántsem homogén. Éppen a Nemzeti Szinház j e l e n l e g i h e l y z e t e b i z o n y l t j a , hogy a nem­ z e t i szinjátszás egységes folyamatként való értelmezése nem azonos valamilyen k i r a g a d o t t , véletlenek és e g y f a j t a tudatos "összjáték" révén magát kizárólagosnak tekintő stílussal. A szinház múltjának jelentős eredményei bizonyítják, hogy minden korszak és minden generáció a maga saját, v i s s z a v o n h a t a t l a n szinház! nyelvén mondta e l , mit j e l e n t számára a nemzeti t u ­ dat és identitás, miként v i s z o n y u l saját magyarságához, vagy éppen európaiságához. Ugy tűnik, a Nemzeti Szinház ismét egy forduló küszöbén áll; a tanulmánykötet hallgatólagos célja az, hogy a múlt néhány pillanatának megörökítésével e nem a n n y i r a évad- mint inkább stilusforduló szolgálatába s o r a k o z t a s s a f e l a soronkövetkező tanulmányokat.

Kerényi Ferenc: A Nemzeti Szinház és a reformkor társadalmi mozgalmai

I

A magyar színészettörténet régebbi kutatói aokáig úgy T e l ték, hogy a kéazinházak megnyitása k o r s z a k o l j a T h a l i a h a z a i krónikáját. £ szemlélet fó forrása alighanem Katona József, a k i 1821-ben, a játékszín nehézségeit taglaló tanulmányában még f r i s s e n idézhette föl a Pestről elszéledő színtársulat emlékképeit, melynek évekig maga szintén t a g j a v o l t , és ezért első h e l y r e a gondok listáján a "theátrum nemlété"-t t e t t e . Az 1820-as években már álltak az első, társadalmi Összefogás­ s a l emelt épületek /Kolozsvárott, Miskolcon/, de továbbra i s gyakran előfordult, hogy a városi szinház b i z t o s n a k tünő me­ nedékéből k i r a j z a n i kényszerültek - közönség hiján - a társu­ l a t o k . Ezért a tudományos kutatás figyelme napjainkban egyre inkább a színháztörténetről a szjjaészettörténetre f o r d u l , v i z s ­ gálandó azokat a folyamatokat, amelyek a X I X . század első f e ­ lének Magyarországán egy-egy színházépület vagy társulat tör­ ténetének jelenségei mögött mélyebben, a társadalom anyagi és s z e l l e m i életében r e j l e n e k . 1837* augusztus 22«, a P e s t i Magyar Szinház megnyitása a régi K e r e p e s i úton sem csupán azért jelentős, mert új, az ed­ digieknél méltóbb hajlék épült a magyar színészetnek. 1840. augusztus 8-án pedig, amikor E r k e l Ferenc első operájának, a Báthory Máriának bemutatóján először került s z i n l a p r a az új fejléc /"Nemzeti Szinház"/, hasonlóképpen nemcsak az elnevezés l e t t egyetemesebb, hanem a azinház s z e l l e m i hátországában z a j ­ ló lényeges változások kaptak megfogalmazást. A képekről, met­ szetekről jól ismert épület a kortársak számára szimbólum v o l t , a nemzeti nyelvért f o l y t a t o t t h a r c , az a n y a n y e l v i kultúráért vívott küzdelem megvalósult, tárgyiasult jelképe. A továbbiak­ ban ennek a rendkívül b o n y o l u l t és izgalmas kérdéskörnek, a nemzeti színházi eszme fejlődésének és t e t t r e válásának néhány

összefüggését vázoljuk. Természetesen annak igénye nélkül, hogy - az adott terjedelmen belül - a szerteágazó részletekre i s kitérhetnénk, bármennyire i s vonzóak vagy tetszetősök azok. P o l i t i k a - és mtivelődéstörténészeink /Szekfü Gyulától Varga Jánosig/ végigkísérték és részleteiben feltárták a magyar n y e l v meghatározó szerepét a nemzetté válás folyamatában. A középkorias, elmaradott Magyarország e l l e n i harc céljaiban és módszereiben a kortársak nézetei szóródtak, gyakran szembeke­ rültek egymással; a l a t i n n y e l v bástyáinak lebontásában, a magyar nyelv kiművelésében és terjesztésében azonban olyanok i s egyetértettek és időlegesen együtt munkálkodtak, akiknek világlátása egyébként merőben más forrásokból táplálkozott. 1790 óta a vármegyék felszólítására a f a l u n élő nemesek i s ada­ koztak a teátrum ügyére, jóllehet életükben nem lépték át já­ tékszín küszöbét és drámaköteteket még elvétve sem f o r g a t t a k . Adományuk olykor nem pénzben csordogált a székvárosi pénztár­ ba, hanem a tőkeszegény ország természeti j a v a i b a n : gyakorta gabona, bor, élőállat, f a megajánlása olvasható a vármegyék jegyzőkönyveiben. És hogy ez ellentmondás élesebb legyen, a főszolgabíró többször i s a jobbágyok igásrobotjával f u v a r o z ­ t a t t a a megyehatárig az általuk pártfogolt színtársulatot, hogy bevételük ne bérelt k o c s i k r a pazarlódjék. A szinház azonban a X I X . század elején a polgári életmód része, sőt k a p i t a l i s t a vállalkozás még akkor i s , ha nálunk szükségből nemesi támogatásra, műsorigényekre épült. Mint cseppben a tenger, példázza a szinügy a magyar reformkor e l ­ l e n t rondásait, g o n d j a i t . De eredményeit i s , és ezen a két ponton - az a n y a n y e l v i kultúra terjesztőjeként s a polgári nyilvánosság fórumaként - l e s z elidegeníthetetlen eleme a korszak minden lényeges eszmerendszerének, mozgalmának. Per­ sze, annak felismerése és elismertetése, hogy nemcsak a temp­ lomi szószék és az i s k o l a m e s t e r i katedra, hanem a színházi előadás i s l e h e t erkölcsiség hordozója, ismeretek terjesztője, hosszabb időt igényel. A papi városokban még sokáig dörgött az elitélő sző a kárhozatos szórakozás e l l e n , de az őseire gőgös, műveletlen nemes i s évtizedeken át érezte magyar em-

bérhez méltatlannak a nyíltszíni alakoskodás mesterségét* Bonyolultabb akkor l e t t a h e l y z e t , amikor - az 1830-as évek elején - a n y e l v jogaiért v i v o t t harc ¥égre eredményeket betakarító szakaszába érkezett* A n y e l v művelésére, gondozá­ sára már a gyakorlatban i s ténykedett a régvárt akadémia, a Magyar Tudós Társaság, fellendült az érdeklődés a szépirodalom iránt, megélénkült a tudományos tevékenység* A nyelvkérdés időleges célból - a történelmi előrelépés logikája folytán eredményével ható eszközzé minősült v i s s z a , és a szinházügy h i v e i között i s felvetődött a "Hogyan tovább?" kérdése. A t e ­ átrum jelenének és jövőjének megítélése ettől kezdve mindig tágabb, p o l i t i k a i eszmerendszerek része, egyre kevésbé a köz­ életi pótcselekvése, hanem annak s z e r v e s tartozéka, kulturális vetülete. Korántsem véletlen tehát, hogy az 1832-36-os pozsonyi o r ­ szággyűlés, az első i g a z i reform-diéta hozott törvényt, a X L I . c i k k e l y t " a Pesten országos költségen felállitandón nem­ z e t i játékszinról". /A k i e m e l t szavak mindegyike évtizedes fejlődés, viták eredménye./ Az országgyűlés e g y i k vezérszóno­ ka Kölcsey Ferenc v o l t , a k i 1834. november 10-én a jobbágykér­ désről mondott, programadó beszédében megfogalmazta az "érdekegyesités", a magyar l i b e r a l i z m u s lényegét: a nemzeti célokért közelíteni k e l l - a nemesi előjogok reformok útján történő fokozatos felszámolásával - a két, ellentétes érdekű társadal­ mi osztály, a nemesség és a jobbágyság érdekeit. De ugyanígy beszélhetünk kulturális érdekegyesitésről i s , mint a liberális p o l i t i k a sajátos részterületéről. Kölcsey 1827-ben még keserű­ en kérdezte: "Óhajtanám t u d n i , mi ezen dologban tulajdonkép­ pen nevetséges? E z a hevület-e, melyet a nemzeti közügy védel­ mére fordítok? vagy az a vélekedés, m e l l y e l a játékszín dolgát a nemzet közügyének l e n n i gondolom?" T i z év múlva pedig már állt a P e s t i Magyar Szinház, és Vörösmarty Mihály az eszme t e s t e t Öltött megvalósulását üdvözölhette prológusában, az Árpád ébredésében* amikor színpadra idézte a valóban élt mo­ d e l l t , Thuróczi Pál napszámost, a k i feleségével együtt két hétig ingyen dolgozott az építkezésen:

T i pénzt adatok tán az épülethez; De én a m i l l y e n czifrátlan vagyok, Ezen kezemmel, melly élelmet ád, Két állé hétig hordtam a követ, S magam f i z e t t e értté - őrömet* Egész tárgyalandó időszakunkban, 1848-ig a Nemzeti Szinház létének és fejlődésének fő v o n a l a , egyben biztositéka a r e ­ formellenzék érdeklődése, a kulturális érdekegyesitésben e l ­ f o g l a l t megkülönböztetett h e l y . Csak a liberális szinházpolit i k a i program nevezhető a szó t e l j e s értelmében eszmerendszer­ nek, minthogy k i t e r j e d t az igazgatás, a müsorpolitika, a kö­ zönségviszonyok, a rendezés, a k r i t i k a , a színházesztétika területére. Léteztek e m e l l e t t radikális és konzervatív törek­ vések és megfontolások, de ezek jelentősége jóval kisebb, h a ­ tásuk általában rövidebb időszakokban érezhető* A liberális szinházprogram érvényesítése - középpontjában a nemzeti színházi g o n d o l a t t a l - az 1830-as években három sí­ kon f o l y t . A 8zinügy 1807 óta s z e r e p e l t az országgyűlések n a ­ pirendjén, de csak az e m i i t e t t XLI/1836. törvénycikk számit o t t az első tényleges eredménynek. Szóhasználatában i s a l i ­ berális terminológiát követte, amikor a játékszint " a nemzeti kifejlődésre, a n y e l v pallérozásának előmozdítására és az e r ­ kölcsiség ez által i s bővebb kimivelésére" alkalmas intézmény­ nek nevezte. A törvénycikk azonban az országos anyagi b i z t o ­ sítás ügyében nem hozott garanciákat. S z a v a t o l t a v i s z o n t a holtnak maradt betűket a vezérvármegye, Pest, 1835 ősze óta folyó építkezésével a K e r e p e s i úti ajándéktelken. Az e r e d e t i l e g i d e i g l e n e s n e k szánt épület munkálatai nem­ c s a k a teátrum e l l e n f e l e i t mozgatták meg, de tollcsatára i n ­ g e r e l t e k a szinügy h i v e i n e k táborában i s . Széchenyi István tervének /Magyar játékszinrül, 1832/ fogadtatása már előlege­ z e t t valamennyit a k i l e n c évvel későbbi nagy vitából Kossuth ellenében, a "legnagyobb magyar" elazigetelődésének folyama­ tából. Pedig ezúttal a gróf érvei v o l t a k az erősebbek: i g a z a t mondott az országos fundus kérdésében, a szinház elhelyezésé­ nek ügyében és j o g g a l kárhoztatta a vármegyei azinpártolás gya-

korlatának szakszerűtlenségét. Mégis, Földváry Gábor Fest me­ g y e i alispán, a k i t utólagos ábrázolói egytél egyik a "régi táblabíró" prototípusaként emlegetnek, feudália eszközökkel ugyan, de felépíttette a szinházat. Ám ugyanez a Földváry 1838-ban majd vallató parancsot ad k i az Athenaeum s z e r k e s z ­ tői, B a j z a József, Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc, a Magyar Tudós Társaság t a g j a i e l l e n , amikor úgy véli, hogy más eszkö­ ze n i n c s e n a liberális sajtóval szemben. A Széchenyi-féle he­ l y e s elképzelések g y a k o r l a t i veresége azonban annyit már meg­ mutatott, hogy nem l e h e t szinházpolitikát /és általában p o l i ­ tikát/ csinálni a megyei nemesség tömegei nélkül, vagy éppen ellenükre• A jogalkotás és a színházépítés m e l l e t t a kulturális érdekegyesités h i v e i a k r i t i k a i életben és a művészettudományban sem tétlenkedtek. A Magyar Tudós Társaság tagjaiként drámaforditásokat szorgalmaztak, javitgatták a budai Várszínházban játszó és Pest vérmegye pártolta színtársulat elavuló könyv­ tárát. 1837-re, a P e s t i Magyar Szinház megnyitására hasonló alapossággal és tudatossággal készültek föl. A Bajza-ToldyVÖrösmarty triász vezetésével 1836-ban a l a k u l t meg a K i s f a l u d y Társaság, amely rögtön első k i a d o t t pályázati tételével /"Mi befolyása v a n a drámai literatúrának a nemzet erkölcsi életé­ r e . . . ? " / nem hagyott kétséget afelől, hogy a liberális s z i n házprogram új és hatékony fórummal gyarapodott. 1837-ben már l a p élén i s állottak, és az Atheaneum közvetlenül a szinház nyitása előtt májustól júliusig közölte Vörösmartytól az E l ­ méleti töredékeket. Az ország első költője akkor összegezte dramaturgiai tudását, amikorra már eldőlt, hogy B a j z a József l e s z a P e s t i Magyar Szinház első igazgatója és Vörösmarty Ír­ j a majd a megnyitó e s t prológusát, az Árpád ébredését. Az ün­ nepi egyfelvonásos szereplői /főként az a l l e g o r i k u s figurák/ egyértelműen szinházpolitikai e l v e k e t testesítenek meg, a legfontosabb j e l e n e t szerzői utasítása pedig nem más, mint a liberális program színpadra állítása: "Mindenféle rendű embe­ rek jőnek s részint egyenesen a színházba mennek, részint k i ­ sebb nagyobb csoportokban egy i d e i g állonganak." Hogy a l i b e -

r a i l s eszmék i l y e n mértékű játékszini előretörése nem csupán a kései szemlélő beleképzelése az egykorú eseményekbe, a r r a idézhetjük a bécsi kormány magyar nyelvű lapjának, a pozsonyi Hírnöknek 1837* augusztus 2 9 - i tudósítását és paródiáját a szinházavatásról. A cikkíró és a szerkesztő egyetértett abban, hogy elitélendő, amiért a feltámasztott Árpád Vörösmarty ün­ n e p i prológusában nem "főrangú s a közügyekbe nagy befolyás­ s a l lévő emberektől" tudakozódik az 1837-es állapotok iránt. Noha B a j z a , Vörösmarty és Toldy nézetei között különbségek i s adódtak, egyéni értékrendjük skálján egy-egy Író, dráma, s z i n játéktípus vagy színész netán másutt h e l y e z k e d e t t e l elsősorban véleményük azonossága v o n j a magára a f i g y e l m e t . Dráma- éa szinházfelfogásukat röviden a következőkben vázol­ h a t j u k . Esztétikai forrásaik közösek és tételesen f e l s o r o l v a i s megtalálhatók a K i s f a l u d y Társaság pályázati felhívásában, amelyet szinészeti kézikönyvre i r t a k k i . Az ajánlott szerzők sorában 13 nevet találunk, közöttük L e s s i n g e t /első helyen a Hamburgi Dramaturgiával/, A.W.

S c h l e g e l t , T i e c k e t , Goethét

/elsősorban a Wilhelm Mesiter tanulóévei p a s s z u s a i v a l / . A szük­ ségszerűen német esztétikai tájékozódás a f r a n c i a romantika ekkor még ritkább elméleti Írásaival egészült k i , és egészé­ ben a német drámai literatúra ellenében, a f r a n c i a romantiku­ sok befogadtatására irányult. "A dráma a cselekvő élet v a l a ­ melyik érdekesebb szakaszának képe" - fogalmazta meg Vörösmarty közös álláspontjukat. Felfogásuk s z e r i n t a dráma kettős hatást vált k i , költőit és s z i n i t . A kettő együtt érvényesül /a köl­ tői hatás primátusával/ és együtt k e l t i k f e l a nézőben a "köl­ tői igazságot" i s , a dráma végén érezhető megnyugvást, amely az erkölcsi nevelésnek, mint a liberális szinház céljának elő­ adásonként! megvalósulása. A s z i n i hatás önmagában - úgymond - " e l a l j a s o d h a t " , azaz a valóság egyszerű, megnemesitett l e ­ nyomatává válhat, s mint i l y e n nélkülözi a nevelőhatás l e h e ­ tőségét. Az erkölcsi nemesítés közvetett úton i s történhet: nemcsak az erény s z a k a d a t l a n példaállitásával, hanem a bűn s z i n p a d i ábrázolásával, s igy a m e g j e l e n i t e t t erkölcstelenség meggyülöltetésóvel i s * Az előbbi az oka a német romantikusok sokszor kárhoztatott "nyavalygásának", mig az utóbbi módszer

alkalmazása értékelteti nagyra Vörösmartyékkal a f r a n c i a r o ­ mantikusok Jj.ónéhány darabját, V i c t o r Hugo, az idősebb Dumas és mások munkáit* A liberálisok vázolt drámafelfogása sajátos értékrend k i ­ alakulásához v e z e t e t t , amely erősen h a t o t t a P e s t i Magyar Szinház, majd a Nemzeti Szinház müsorpolitikájára* Fő érvük az előadási folyamatban az e r e d e t i magyar dráma l e t t v o l n a * / I t t és ekkor j e l e n t meg a nemzeti szinházi gondolat lényeges elemeként az e r e d e t i magyar drámairodalom bemutatásának köve­ telménye*/ Kezdetben azonban kevés bizonyító erejű játékdarab állott rendelkezésre, azok i s jobbára vígjátékok* A drámaíró Vörösmarty, a k i az 1830-as években minden más ambícióját fél­ retéve, müvek sorában próbálta elméleti tételeik igazságát szomorújátokokban megmutatni, elmarad a dramaturg és a k r i t i ­ kus színvonalától* A liberális szinházpro gr am akkor l e h e t e t t hatékony, ha ugyanolyan széles közönségkörre t e r j e d t , mint a templom vagy az i s k o l a kisugárzása* így a l a k u l t k i a "vasár­ napi műsordarab" fogalma: a nagyobb tömegeket mozgósító mun­ kaszüneti napon operák, tündérbohózatok, b a l e t t e k i s adhatók, ha azok nem erkölcsrombolóak, h i s z e n - mint Fáncsy L a j o s s z i nész és rendező i r j a "nem minden ember van akár a magas t r a ­ gédia, akár a finomabb vigjáték szelleméhez művelve és rögtön nem i s f o g velük megbarátkozni*" A megállapítás kivált P e s t Buda fölöttébb vegyes társadalmi állású, többnyelvű közönsé­ gére találó. • A liberália álláspont g y a k o r l a t i érvényesülésére Vörösmarty kritikáját idézzük példának Gaál József P e l e s k e i nótárius c« tündérbohózatának előadásáról. Gaál Gvadányi József v e r s e s e l ­ beszélő költeménye nyomán dolgozott, k i h i v a e z z e l a konzerva­ tív k r i t i k a eredetiséget firtató rosszallását. Vörösmarty r e ­ cenziója a második előadás után készült, Így alkalma nyílott - vitába szállva - k i f e j t e n i eredetiség-felfogását: "*.*ezen Ötletet a szerző úgy használta, hogy az alkalmazás s k i d o l g o zás eredetiségét tőle megtagadni nem l e h e t * Ebben állna t u l a j ­ donképpen az eredetiség." Vörösmarty irása h a l l a t l a n u l sokré­ tű: szót e j t e t t - ugyancsak polemizálva - a konzervatív k r i t i -

ka e l l e n s z e n v e s , személyeskedő gyakorlatáról, magáról a darab­ ról pedig dramaturgiai, z e n e i , színészi, sőt s z c e n i k a i érté­ kelést nyújtott* Az utóbbi p a s s z u s már a színpadi jelmez sajá­ tosabb részterületére alkalmazva mutatja a liberális felfogást, amely a j uhászok Öltözetét /megnemesitve-stilizálva/ a finnyások ellenében színpadra engedi: "•••nem látjuk által, miért ne l e h e s s e n a köznépet saját öltözetében, gatyában fölléptetni, mely ismét a színházi szokás és i l l e d e l e m s z e r i n t csak felső ruha fogna l e n n i . " A régebbi szinészettörténet h a j l o t t a r r a a véleményre, hogy az Athenaeum szerkesztői - maguk i s költők lévén - a színpadi előadást, mint n y e l v i jelenséget bírálták és értékelték elsősorban. S ha v a l a k i t Vörösmarty kritikája nem győzne meg a z ellenkezőjéről, fűzzük hozzá, hogy a szöveg­ ből megállapíthatóan nemcsak a P e l e s k e i nótárius első és má­ sodik előadását nézte meg, hanem még kétszer tért v i s s z a a da­ r a b r a és a hatodik előadásról szólva, kemény s z a v a k k a l állapí­ t o t t a meg, hogy a rendezői figyelmetlenség és a színészi f e ­ gyelmezetlenség m i a t t a produkció kezd veszíteni erejéből, ha­ tásából. A g y a k o r l a t i példa után - összegezve - szólnunk k e l l a l i ­ berális szinházfelfogás színészeti oldaláról. Az elméleti alapvetést B a j z a József végezte e l , amikor 1836-ban, a K r i t i ­ k a i Lapok hasábjain összegezte Dramaturgiai és l o g i k a i leczkék magyar szinbirálók számára cim a l a t t ismét német munkák nyo­ mán haladó, de a magyar v i s z o n y o k r a alkalmazott e l v e i t . Forrá­ s u l J . J . Engel mimika-könyve és Goethe szinészregulái szolgál­ tak, a következtetések azonban mindenütt és mindenben a h a z a i játékszín! állapotok jobbítását célozták. Az egységesült és megújított, j o g a i b a lépő, diadalmas magyar n y e l v helyzetében a Nemzeti Szinház művészeitől már j o g g a l várható e l az i r o d a l ­ mi n y e l v beszélt változata, mellőzve a tájnyelvi ejtést, amely igy a játazott népi figurák jellemzésére szabadulhatott f e l . Az új, romantikus előadásmód a régi, siró-éneklő színészi i s ­ k o l a e l l e n f o l y t a t o t t állandó és kemény k r i t i k a i harcban a l a ­ k u l t k i és nyert csatát. Központi kategóriája a "természetes­ ség", amely azonban nem valamiféle ösztönös r e a l i z m u s j e l e n t , hanem "feszesség nélküli" játékot, azaz az érzelmek szó és

gesztus egységében történő ábrázolását; a színpadi beszédben p e d i g alapkövetelmény l e t t a magyar n y e l v természetes időmér­ tékének kizengetése. Szemben a régi iskolával, amely - t e k i n ­ tet

nélkül a mondanivalóra - ugyanazon hanglejtéssel és ismét­

lődő g e s z t u s o k k a l a d o t t elő bármilyen szöveget. A természetes­ ség liberális-romantiku8 felfogása azonban - i n t i ket

Bajza -

színészein­

nem azonos a köznyelv egyszerű másolásával sem

/a "mindennapiság"-gal/, meg k e l l őriznie emelkedettségét, érzelmi hangsúlyokban gazdag pátoszát, m i n t ahogyan a színé­ szi

játéktól i s e g y s z e r r e kívántatik meg tipizálás és j e l l e m ­

ző egyénítés. Ismét szemben a vándorszinészeti esztendők g y a ­ korlatával, amikor az életből e l l e s e t t vonásokból r a k t a egybe az ábrázolandó figurát a játszó, m i n d i g több ösztönösséggel, m i n t színészi tudatossággal. Újra a gyakorlatból v e t t re

esetek­

térve, Vörösmarty - Lendvay Márton ejtését javítgatva -

a "äzeretlek" példáján szemlélteti a r o m a n t i k u s dikció lényegét. A színész mondotta " s z e r e t l e k " h e l y e t t " s z e r e t l e k * a kí­ vánatos hangalak.

B a j z a hasonló módon " a l j a s " - n a k n e v e z i a

P e s t i Magyar Szinház e g y i k f i a t a l színésznőjének alakítását, aki

K i s f a l u d y Károly Három e g y s z e r r e c. vígjátékának Lorányi

tanácsosnéját játszva, kellő t a p a s z t a l a t híján "óságot a f f e c táló öreg nemes matróna" h e l y e t t "ó divatú korcsmárosnét" formált. S z e r d a h e l y i József ugyanígy megrovást k a p o t t Vörös­ martytól, amikor - a vándorévekben s z e r z e t t rutinjára támasz­ kodva - nem egyénitette, hanem egybemosta K i s f a l u d y Károly két külfÖldieskedőjét, Szélházyt a Kérőkben és Kényesyt a Csalódásokban, h o l o t t "Szélházyban nem szélesség a fővonás, m i n t Kényesyben, hanem v a l a m i előkelő finnyáskodás s egy Urea s fölületes nagyúrnak kevélysége." Bajza nemcsak k r i t i k u s i tollát f o r g a t v a , de a P e s t i Magyar Szinház első igazgatójaként i s érvényesíteni i g y e k e z e t t a triász szinházpolitikai elképzeléseit. Az igazgatása a l a t t megfogalmazott színházi törvénykönyv a rendezőnek már k i e m e l t j o g o k a t biztosított a próbák folyamatában, bár a szerző és a színész i s e l m o n d h a t t a

észrevételeit, j a v a s l a t a i t . Egyre na­

gyobb f i g y e l e m f o r d u l t az együttes-játékra, megszűnőben v o l t

az egyénileg választott és használt jelmezek tarkasága, kellé­ k e s t alkalmaztak, s általában i s előrehaladt a szinház a szak­ embereket foglalkoztató k a p i t a l i s t a játékazini üzem irányába. Bár az előbbieket o l v a s v a , talán úgy tűnhet, hogy a l i b e ­ rális szinházpolitikai e l v e k rendkivül szigorú, rigorózus eszmerendszer részei, a valóságban rugalmasan érvényesültek. Elsőként ismerték e l nemcsak a szinház kiemelt j o g a i t és j e ­ lentőségét, de a szinész személyes művészi értékeit i s . B a j z a József, a k i 1830-ban az irodalom területén s i k e r r e v i t t e az "Írói r e s p u b l i c a " elvét, a tehetség diadalát a született elő­ jogok és a protekció ellenében, ugyanebben a szellemben, he­ lyenként igen élesen birált egyes színházi jelenségeket. Ne feledjük azonban: Katona József még polgári jogokat követelt a színjátszónak 1821-ben, Kölcsey Ferenc 1827-ben a vándorszí­ nészet alacsony színvonaláról Írhatott. T i z esztendővel később Megyeri Károly, a Lendvay-házaspár, Egressy Gábor és a többi­ ek nemcsak természetes g e s z t u s s a l f o g l a l h a t t a k helyet az athenisták asztalánál a Csiga-vendéglőben, hanem művészi kí­ sérleteiket i s megkülönböztetett figyelem kisérte. Hasonló, mint bármely más művészeti ág alkotásait, és a k r i t i k a igé­ nyessége, b a j z a i szigorúsága éppen a z t a célt szolgálta, hogy a f i a t a l magyar színjátszás e l f o g l a l j a helyét a szépmüvészet e k rendjében. Ám B a j z a és Vörösmarty egyaránt a felfedezés örömével rögzítette az utókor számára Megyeri Károly egyik apró játékát i s , egy rég e l f e l e j t e t t német vígjátékban, mint a színészi eredetiség emlékezetre érdemes példáját: "Van e szerepben Megyerinek egy h i r e s bő k a l a p j a , o l l y bő, hogy ha fejére t e s z i , f e j e egészen a válláig belevész. /.../ A két, párbajt vivó után osonván, e s z a v a k k a l : Már e z t magam i s meg­ nézem - a nézők előtt vágja fejébe a nagy kalapot úgy, hogy az fejét egészen e l t e m e t i . " Amikor pedig Megyeri és a t e h e t ­ séges Hubenayné számára f i a t a l o n végetért a pálya, a z ország első költője, Vörösmarty i r t a meg sírfeliratukat epigrammáiban. Mint fejtegettük, a liberális szinházprogram e r e j e abban állott, hogy sajátos területén tudatosan és folyamatosan kép-

v i s e l t e , segítette az érdekegyesités távlatibb céljait. Gyen­ gesége sem abban r e j l e t t , bogy kölcsönzött esztétikai gondola­ tok továbbépítésével i g y e k e z e t t - mint láttuk - a magyar szín­ házművészet g o n d j a i t megoldani. Az 1830-as években a liberális álláspont még csupán keresek sajátja, tőlük minden szempontbél mérföldnyi távolságban v o l t a k az érdekegyesités számbajöhető tömegei, a vármegyei nemesek. Már épült Pest vármegye színhá­ za, amikor még elhangzott a régi közömbösség és földhoz r a g a d t ság j e l s z a v a i s : "Minek adakozzam én a p e s t i színházra, én k i annak soha hasznát nem veendem, k i talán életemben nem fogok belépni küszöbén." 1837 után pedig az Athenaeum Ítészeinek eszmei érdekeltsé­ gével az e r e d e t i magyar drámairodalom fejlesztésében mihamar szembeszegült a P e s t i Magyar Színházat működtető vezérvárme­ gye anyagi szempontja. A megalakult részvénytársaság t a g j a i ugyan elvben nem vártak máat szelvényükre, mint morális osz­ talékot - mindazonáltal megkísérelték, hogy a szórakoztató szinjátéktípusok, elsősorban az opera műsorbeli arányok növe­ lésével a bevételek legalább megközelítsék a kiadásokat. Ez v e z e t e t t előbb B a j z a József igazgatói lemondásához /1838 jú­ niusában/, majd az ún. operaháborúhoz, amikor a müsorviták személyes és p o l i t i k a i ambíciókkal összefonódva, szélsőséges formában z a j l o t t a k . Ekkor került s o r az Athenaeum színikriti­ k a ! rovatának elnémitására i s , másfél éven át, 1839-1840-ben. A vitákban mindkét o l d a l o n f e l v o n u l h a t t a k rész- és féligazsá­ gok. A megyei vezetés nem értett a színházhoz, abban a h e l y i törvényhatósági élet e g y i k formáját látta csupán. "Munkában nem i g e n erőltetik meg magokat; gyűlésbe akkor mennek, midőn kedvűk jő, midőn jobb mulatságot nem tudnak találni. /•••/ Egy tárgy van, mellynél igen érdekeltnek látszanak: midőn két színésznőnek egymással, vagy színésznőnek színésszel van pöre." - i r j a nem csekély gúnnyal a vármegyei igazgató-választmány hétköznapjairól B a j z a József. Másrészről v i s z o n t i g a z , hogy a részvénytulajdonosok között azok az a r i s z t o k r a t a családok v e z e t t e k , a Rádayak, a T e l e k i e k , a Károlyiak, akik az 183940-es országgyűlésen a bécai k a m a r i l l a nagy megdöbbenésére a

diéta felső tábláján i s létrehozták az érdekegyesitést támo­ gató csoportosulást. A Bajzát válté és egymást i s sűrűn c s e ­ rélgető későbbi igazgatók sorában pedig, a vezér vármegyei e l ­ lenzék olyan i s m e r t n e v e i v e l találkozunk, mint Szentkirályi Móric, Nyáry Pál, Ráday Gedeon, Közülük az utóbbi /először 1838 augusztusa és 1839 januárja között állt a szinház élén/ személyében i s s z i n t e jelkép. A sértett nemzeti önérzet megtes­ tesítője, perbe fogva az országgyűlési i f j a k védelmében mon­ dott vármegyei beszédei m i a t t . P e s t nemessége 1839 tavaszán diétái követévé választotta, bár utóbb megakadályozták Bécs­ ből jelenlétét és részvételét a szinházi törvényt alkotó or­ szággyűlés ülésein. Az i s tény, számok kérdése, hogy bármilyen gondos i s v o l t a liberális program híveinek elméleti felkészü­ lése az új szinház megnyitására, a vegyes társadalmi összeté­ telű közönség még nem v o l t eléggé érett, hogy - pusztán eszmei indítékokból - az e r e d e t i drámairodalmat hatékonyan pártolja, előadásait látogassa. Vörösmarty Marót bán c . szomorúját oká­ nak harmadik előadására például - a bérlettulajdonosokon kí­ vül - csak 408-an váltottak j e g y e t , mig Munkácsy János Garabonczás diák c . tündérbohózatának hatodik előadása előtt 845 néző s i e t e t t a pénztárhoz, ismét a bérleteseken felül számol­ va, holott a darabot már korábban a budai Várszínházban i s tizennégyszer játszották. A P e s t i Magyar Szinház körül kirobbant v i t a , a kulturális érdekegyesités eszmei vezetői és vezérvármegyei képviselői között lehetőséget t e r e m t e t t , hogy szóhoz j u s s a n a k a radiká­ l i s és a konzervatív nézetek i s . Az utóbbiak nélkülözték a r e n d s z e r - j e l l e g e t ; képviselőik azonban minden lehetséges a l ­ kalmat felhasználtak a r r a , hogy a liberális szinházpolitikát támadják. Már 1836-ban k i k e l t e k a R a j z o l a t o k c . d i v a t l a p b a n - megpróbálkozva az Írói r e a p u b l i c a gondolatának! eltorzitásáv a l - Bajza elméleti-programadó c i k k e l e l l e n . A szerkesztő, Munkácsy János nemcsak törekvő és termékeny tündérbohozatÍró v o l t , hanem a bécsi titkosrendőrség egyik legszorgalmasabb ügynöke i s . Méltó társa l e t t a t e r v e i b e n csalódott Csaté Pál, a k i karrier-okokból erősítette a pozsonyi H i m ö k és melléklap-

j a , a Századunk s o r a i t . Az új müvekben /nemcsak a P e l e s k e i nótáriusban, hanem Vörösmarty Marót bánjában i s / már látott­ h a l l o t t motívumokat k e r e s t e k , hogy kétségbe vonhassák erede­ tiségüket. Vörösmarty szomorújátéka pedig alkalmat adott az "erkölcstelen szinház" vádjának megismétlésére, amikor a drá­ maköltő a magánéleti szenvedélyek színpadi ábrázolására vál­ l a l k o z o t t . Az operaháború szócsatáiban énekeseket i z g a t t a k színészek e l l e n , hogy az általuk pártolt szórakoztató műsor minél nagyobb arányban j u s s o n érvényre, e z z e l i s gyengítve a Nemzeti Szinház közéleti szerepét. Jelentősebb és szervezettebb a radikális színházi elképze­ lések jelentkezése, a Kazinczy Gábor v e z e t t e Ifjú Magyarország lassú önállósodása az Athenaeum triászától. Kezdetben, amig a szinház felépült, akcióik a liberális felfogást erősítették. 1834-ben, a l i g három hónappal a pozsonyi Társalkodási Egylet létrejötte után, az országgyűlési ifjúság már 77 f o r i n t 23 krajcárt küldött Budára, a Várszinház pártolására; a p e s t i egyetemi ifjúság pedig összesen 248 f o r i n t 35 krajcárral já­ r u l t hozzá az építkezéshez. Az országgyűlés feloszlatása, a Társalkodási E g y l e t vezetőinek letartóztatása és börtönbe veté­ se, a Kossuth L a j o s e l l e n hozott Ítélet, a Wesselényi Miklóst perbefogó döntés a politizálás n y i l t formái h e l y e t t átmeneti­ l e g ismét a kulturális élet lehetőségeit részesítette előny­ ben, így kerülhetett az érdeklődés homlokterébe a szinügy, l e h e t e t t nézeteket ütköztető téma, világnézeti vízválasztó: "A vendéglők asztalainál, ez Egressy Gáborról mint Keanről, ugyancsak p l a s t i c a ! modorban s z a v a l , amaz Megyeri-féle t o r z ­ képeket csinál, vagy Lendvayné kedves játszása fölött érzeleg. A harmadik az aluszékony z e n e k a r r a l n i n c s megelégedve.•." /Vahot Imre/ A f i a t a l radikáliaok c s o p o r t j a elméleti és gya­ k o r l a t i tevékenységet egyaránt f o l y t a t o t t , pontosabban f o l y ­ t a t n i kívánt - részben a meglévő lehetőségek felhasználásá­ v a l , részben új formák létrehozásával. Kazinczy Gábor Népba­ rát cimmel lapengedélyért folyamodott, amelynek tervében erős dramaturgiai rovat Ígérkezett. Ugyanő új mÜ8ortervet nyújtott be a választmánynak, Egressy Gáborral együtt pedig részt akar­ tak venni a K i s f a l u d y Társaaág e m i i t e t t , szinészeti kézikőnyv-

re k i i r t pályázatán. E g r e s s y 1839 februárjában kérvényben igényelte a rendezői kinevezését a választmánytól, ám elkép­ zelései - akár a többi t e r v - p a p i r o n maradtak. À szinpadról S z i g l i g e t i Ede, Kuthy L a j o s , Vabot Imre hirdették szerzőként a radikálisok felfogását. Elképzeléseik a "mozgalomliteratúra" fogalmában összegez­ hetők, amely a színházat a tömegekre hatás, a p o l i t i k a i moz­ gósítás legfontosabb szószékének t a r t o t t a . Vörösmarty drámá­ i b a n a " t e t t költőiséget" hiányolták; eszményük a kortára té­ májú, társadalmi k o n f l i k t u s o k a t ábrázoló f r a n c i a romantika v o l t . Ebből következően együtt haladtak a liberálisokkal a szinház közéleti szerepéért v i v o t t harcokban, az operaháború­ ban, de Bajzáékon túlmenően jóval élesebben k e l t e k k i az a r i s z ­ t o k r a t a s z e l l e m i befolyás e l l e n . Ami műsorpolitikai elképzelé­ s e i k e t i l l e t i , azokat három példával jellemezhetjük. Balog István, a P e s t i Magyar Szinház vándorigazgatóból l e t t 8egédszinésze és gondnoka nagy g y a k o r l a t t a l tündérbohó­ z a t o t formált Fazekas Mihály Ludas Matyijéből; boldog végki­ f e j l e t t e l , amelynek érdekében elmaradt az uraság harmadszori megveretése. E h e l y e t t a darab végén Döbrögi és Matyi egyaránt magukba szállnak, sőt az utóbbi a n y j a térden könyörög bocsá­ natért. A f i a t a l radikálisok nevében felszólaló Dobrossy I s t ­ ván a hónapokon át f o l y t sajtóvitában n y i l t a n Fazekas monda­ nivalójának torzitáeával vádolta Balogot és védőit: "Azt a k a rá megmutatni, hogy mint egykor egy libapásztor fölkelt Döb­ rögi e l l e n s megverte a nagyságoskát, több ember úgy támadhat f e l a k e g y e t l e n urak e l l e n s úgy b o s s z u l h a t j a meg a sanyarga­ tást. ••" Korántsem véletlen, hogy az Ifjú Magyarország t a g j a i fedezték f e l újra a T i b o r c o t felléptető Bánk bánt i s , amely 1833 óta Kassán, Kolozsvárott és Budán szinrekerült ugyan, de i g a z i s i k e r t még nem a r a t o t t . Most Egressy Gábor választotta jutalomjátékának, 1839- március 2 3-án, a közönség azonban e z ­ úttal i s c s a k részben értette még Katona József g o n d o l a t a i t . A páholyok zöme üresen ásitott, a jobbára kormányszervi t i s z t ­ viselőkből és polgárokból álló publikum hallgatásba burkolózott a földszinten, Petur i n d u l a t fűtötte a z a v a i csak a karzaton

váltottak k l tetszésnyilvánítást. T i b o r c panasza v o l t az eg y a t l e n részlet, amelynek megindité hatásában o s z t o z o t t a né­ zőtér egésze* Széchenyiistván v i s z o n t rosszallóan jegyezte f e l naplójába: "Megfoghatatlan, miként enged az igazgatóság egy i l y e n veszélyes és r o s s z tendenciájú darabot a színpadra." Àz Ifjú Magyarország színpadi s i k e r e i n e k zömét S z i g l i g e t i Ede a r a t t a történelmi példázat-drámáival: Vazal /bemutatva 1838. január 30-án/, Pókaiak /1838. szeptember 19.1 % Aba /1838. december 20./. A választott tárgy feldolgozása mindig Irányzatoaan történt. A Pókaiak legfontosabb mondanivalója a "magyaregység" gondolata v o l t , azaz Magyarország és Erdély uniója, amelyet a b e r e k e s z t e t t országgyűlés nem tudott megol­ dani, bár napirendjére a kérdést f e l v e t t e . Ennek érdekében Báthory István a l a k j a zsarnokként került színpadra; Pókainé átkai a könyörtelen fejedelemre és Pókai János i g a z bírákat kérő s z a v a i a nézőket az országgyűlési i f j a k , Kossuth és Wesselényi perére emlékeztették. Az Abában Henrik császár s z i n ­ t e hűbérúrként v i s e l k e d e t t Magyarország földjén, e z z e l vált­ va k i v i h a r o s e l l e n s z e n v e t . De németellenességével tűntetett a Vazul i s , amelyről a titkosrendőri jelentés kimondja:"...a benne megnyilvánuló l i b e r a l i s m u s és ellenzéki e l v e k miatt sokkal nagyobb feltűnést k e l t e t t s nagy tetszéssel f o g a d t a t o t t . " A Pókaiak bemutatójáról Munkácsy János küldött jelentést Bécs­ be. Tőle tudjuk, hogy a közönség minden célzást megértett, megtapsolt és ünnepelte a Magyar Tudós Társaság páholyában, Vörösmarty és B a j z a társaságában megjelent Wesselényit. A tör­ ténelem i l y e n , radikális értelmezése egyébként kihívta a l i ­ berálisok rosszallását: Vörösmarty kritikában t i l t a k o z o t t Hen­ r i k császár túlértékelése e l l e n , Wesselényi pedig kárhoztatóan szólt Báthory István átformálásáról. Ha a z t mondhattuk, hogy a liberális szinházprogram még kevéssé hódított magának t e ­ r e t a nézőtéren, a megállapítás fokozottan érvényes az Ifjú Magyarország bemutatóira. Bármennyire z a j o s a k i s v o l t a k ezek a színházi tüntetések, nem pótolták a tényleges közönséget. Mert az Aba bemutatójára csak 632-en v o l t a k kíváncsiak, a Bánk bán i s a l i g vonzott 800 nézőt, amig a kárhoztatott tün­ dérbohózat, a Ludas Matyi premierjére 1279 jegyet adtak e l .

Az 1839-4-0-es országgyűlésre, melynek napirendjére a 2X1/1836. törvénycikk értelmében felkerült a P e s t i Magyar Szinház pártolásának ügye. a teátrum minden párt állású h i v e felkészült. B a j z a József röpiratot s z e n t e l t a színházi tör­ vényt megalkotók felvilágosításának: Szózat a p e s t i Magyar Szinház ügyében. Buda 1839« J a v a s l a t a széchenylánus a l a p e l v e ­ ket követett. 600.000 pengőforint alaptőke megajánlásával és a művészeti, gazdasági, fenyitéki igazgatás jogkörének külön­ választásával. A liberális álláspontot biztosította támogatá­ sáról a radikálisok köréhez tartozó Vahot Imre, B a j z a hatásá­ r a ós nyomán Írott röpiratával: Még egy szózat a p e s t i Magyar Szinház ügyében. Buda, 1840. Persze, a "szózatok"-nak nem v o l t s e s z e r i , s e száma, a hírlapi v i t a c i k k e k i s megsokasod­ tak. A vármegyei választmány szintén nem késlekedett, és 1840 januárjában - legfőbb érvül - negyedmagával pozsonyi vendég­ szereplésre küldte Schodelnét, a szinház operadiváját, a k i t az országgyűlési ifjúság l e l k e s e n ünnepelt és a k i január 14-én Normát a Nemzeti Szinház javára énekelte. Végül 1840. má­ j u s 13-án megszületett a várva várt szinházi törvény: "A Pes­ ten most fenálló, á tőrvény hat óságok által gyűjtött szabad ajánlatokból felépült magyar szinház, az alább következendő 4-dik §. értelmében, mint nemzeti t u l a j d o n országos pártolás alá vétetik..." Az április 7 - i vitában csekély szótöbbséggel dőlt e l a kérdés a törvényjavaslat támogatóinak javára és ehhez a főérvet - mint a z t Deák Ferenctől t u d j u k - éppen az eset várható közéleti fejleményei szolgáltatták, a szinház megszűnése " a nemzetre homályt v e t v e , leverő hatásával a jö­ vendőre i s káros volna..." Kompromisszum a megajánlott öszszeg ïs: 400.000 pengőforint tőke a Nemzeti Szinház pártolá­ sára /Széchenyi hajdani 200.000 forintjával és a B a j z a j a v a l ­ lottá 600.000-rel szemben/, 50.000 pengőforint pedig a kielé­ gítetlen építési terhek fedezésére. Az ülés és a v i t a heves­ ségét akkor értjük igazán, ha t u d j u k , az ősszeg már nem ön­ kéntes adakozás útján, hanem országosan kivetendő hozzájárulás formájában szedendő be. Azaz, a törvény szavával: "egyedül a nemesek és azok által, k i k e t a törvény ezen nevezet alá foga

l a l v a ért, lészen fizetendő..." Szerény, de tágithaté rés ez i s a nemesi adómentesség falán, a majdani közteherviselés ér­ dekében. A felügyeleti céllal életre h i v o t t országos választ­ mány 23 tagjának és 4 helyettesének névsorát vizsgálva, i s ­ mét bukkanhatunk politikatörténeti tanulságokra i s . A várme­ gyéket, az ellenzék fő bázisát 8 fő és 4 h e l y e t t e s képviselte, ezen felül Pest vármegye mindenkori alispánja. A szabad kirá­ l y i városokat öten, h o l o t t magában a törvényt megalkotó o r ­ szággyűlésben i s csak e g y e t l e n szavazatuk v o l t az alsőtáblán. Maga a törvényalkotás színházi célra példátlan az újabbkor! kultúrhistóriákban, mint a r r a Pukánszkyné Kádár Jolán f i g y e l ­ meztet. A polgári nemzetállam pártolását és a z t a s z e r v e z e t t országos Összefogást k e l l e t t e g y s z e r r e pótolnia, amelyet Széchenyi feltételezett röpiratában, azinházalapitó t e r v e i h e z . Természetesen a törvény betűje nem o l d o t t a meg a Nemzeti Szinház problémáit. A megyei választmány még évekig nem t u d t a átadni eladósodott játékszínét, az 1843-44-es országgyűlés ismét csődöt állapit majd meg, 1843 januárjától pedig két év­ r e bérlő-igazgató, Bartay Endre kezére kerül a szinház. De 1841-től már szaporodtak azok a j e l e k , amelyek a kulturális érdekegyesités növekvő erejét bizonyítják. A reformellenzék új és nagyhatású újságjában, Kossuth P e s t i Hírlapjában már az első számban, január 2-án a szerkesztő h e l y e t biztosított a T-szignó a l a t t Író Toldy Ferencnek, hogy az leszögezhesse: "...a színház /•••/ nálunk nemzeti s ezért szent tárgy, mint minden, ami a nemzeti n y e l v és érzelmek kifejtésére, erősíté­ sére szolgál." De a cikkíró és a v e l e láthatóan mindenben egyetértő szerkesztő nem r e j t e t t e véka alá a z t a meggyőződé­ sét sem, hogy a szinügynek ez a p o l i t i k a i szerepe közéleti v i s z o n y a i n k elmaradottságának természetes következménye. 1841« január 1-ével újraindult az Athenaeum k r i t i k a i r o v a t a , a "Játékszín! krónika" i s . A szinügy p e s t i pártolóinak ugyanezen év decemberétől új ós most már nyíltabban p o l i t i k a i célokat követő egyesülése i s a l a k u l t , a Nemzeti Kör, amely tulajdonképpen a Csiga-vendéglő asztaltársaságából nőtte k i magát. Választmányában pedig -

hogy c s a k az eddig már e m i i t e t t vagy közismert neveknél ma­ radjunk - együtt s z e r e p e l t Vörösmarty és B a j z a . Eötvös József és E g r e s s y Gábor, Deák F e r e n c és Gaál József, Megyeri Károly és Ráday Gedeon, Lendvay Márton és T e l e k i László, S z i g l i g e t i Ede és Vahot Imre - tehát liberálisok és radikálisok egyaránt. Feltünkén sok a színházi ember közöttük, a f e l s o r o l t a k o n kí­ vül még E r k e l Ferenc, E g r e s s y Béni, Fáncsy L a j o s , Szentpétery Zsigmond. 1844 észén azután s o r kerülhetett a Nemzeti Kör új otthonának felavatására, a h o l egymás után lépett f e l a hang­ versenye az operaháború l e h i g g a d t primadonnája és néhány év­ v e l korábbi h a j t h a t a t l a n e l l e n f e l e , Egressy Gábor. Nem maradt e l az ingerült ellentámadás sem. 1842-ben névtelen operahivek felségfolyamodványa érkezett a Helytartótanácshoz. Benne ugyan műsorpolitikai összeesküvésről van szó, amely száműzné a d a l ­ müvet a Nemzeti Színházból, de a beadvány hangneme - egyaránt ócsárolva a liberálisokat és a radikálisokat - meggyőz arról, hogy a kormány s z e r v i beavatkozást sürgető p o l i t i k a i lejaratá­ s i kísérletről v a n szó: "A gonosz lappang már régóta a P e s t i Magyar Szinház n y o l c cselszövényes színészeiben és színésznői­ ben, névszerint Egressy Gábor, Megyeri, Szentpétery, Lendvay, László, Lendvayné, L a b o r f a l v y s Bartháné asszonyban és ezeknek főingerléikben, j e l e s e n B a j z a József, Vörösmarty, Vajda nevü magyar academikusokban, s ezeknek a rágalom igéit hirdető és az ifjúságot lázitó gonosz cimboráikban, úgymint Garay, Vahot, E r d e i , Frankenburg, P a k s i , S z i g l i g e t i s több efféle nemti em­ bereikben. /.../ Ugyanis a megnevezett és éjszakánként a C s i ­ gánál dorbézoló és a pártoskodás t e r v e i t o t t készítő szinészek és magyar academikusok az operát a színpadról száműzni össze­ esküdtek." A reformellenzék és a Nemzeti Szinház k a p c s o l a t a i szempont­ jából - most már a liberális felfogás általánossá válását v i z s ­ gálva - nem a vezető p o l i t i k u s o k és irók drámái bizonyultak elsőrendű fontosságúank, bár T e l e k i László /A kegyenc. 1841./ és Eötvös József /Éljen az egyenlőség!, 1844./ megpróbálkozott szerzőként i s szólni a nézőtérhez. Az ellenzék e l v e i azonban a társadalmi vígjáték és legkivált a népszinmü s i k e r e i b e n vál-

t a k uralkodóvá a Nemzeti Színházban, majd országosan i s * Több mint egy évszázadon át, Gyulai Pál és Salamon Ferenc óta f o l y t a v i t a a szinészéttörténetl szakirodalomban a népszínmű t e r ­ minusának értelmezéséről : népről vagy népnek szóló játékdara­ bot takar-e az elnevezés? A reformkorban, a k o r a i népszínmű első s i k e r e i idején e kérdésnek még nem v o l t értelme* A k i r o b ­ banó s i k e r oka éppen a z , hogy az érdekegyesités népfogalmát S z i g l i g e t i és társai a lehető legszélesebb értelemben használ­ ták; természetes g e s z t u s s a l szerepeltették együtt az a r i s z t o k ­ ratákat, a városok polgárait és kézműveseit, a f a l v a k nemese­ i t és p a r a s z t j a i t * Népfogalmuk nem osztályhelyzet s z e r i n t , h a ­ nem csupán erkölcsi indokok alapján szűkített, s mint i l y e n , tökéletes megfelelője a liberális szinházprogram nevelő cél­ kitűzéseinek* S z i g l i g e t i és iskolája ehhez segítségül hívta a közönségvonzó, szórakoztató szinjátéktipusok minden hatáseszközót: a melodráma kriminalitásra épülő vagy származási t i t k o t felégető, izgalmas cselekmény vezetését, a tündérbohózat nép­ szerű d a l l a m a i t , a f r a n c i a v a u d e v i l l e e l e v e n életképeinek igé­ nyét, a vígjátékok színészi gyakorlatot feltételező s z e r e p l e ­ hetőségét* A népszínmű k o r a i szakaszában tehát a szinházpolitikai e l ­ képzelések időleges kompromisszuma v o l t , s ezért a kulturális érdekegyesités leghatékonyabb eszköze i s l e h e t e t t * A színpadról, látványos formában népszerűsített eszmék listája pedig k i a d j a a reformellenzék j a v a s l a t a i n a k zömét. Az első s i k e r , a Szökött katona /1843/ Völgyi ezredes alakjában b i z o n y l t j a a nem-neme­ sek hivatalképességét és rátermettségét. A nemesszivű katona­ t i s z t zárószavaival s z i n t e az éppen tanácskozó országgyűlés­ hez f o r d u l : "A törvényalkotó nemesség t a n u l j a becsülni és s z e ­ r e t n i r o k o n i l a g azon osztályt, mely most vagyonnal és vérével leginkább áldozik a hazának, s a honvédelemre hozzon o l l y tör­ vényt, hogy mínél kevesebb szökött katona legyen!" A már sok­ s z o r f e l d o l g o z o t t , nemzetközi dezertőr-téma Így épült be egy korszerű eszmerendszerbe, de a mellékkonfliktusokban és az e p i ­ zódfigurákban i s társadalmi gondok ábrázolása szolgálta a j o b ­ bítást. Megjelent a dupla porciót szedő nótárius, a vasvillá­ sokkal toborzó kisbíró, a már sokszor látott, de mindig hatá-

sos külföldieskedő, a pénzét szeré játékos* Hasonlé problémavázlat állítható össze a színjátéktípus többi darabjából. Meg­ elevenedett a vármegyei törvénykezés és börtönviszonyok t a r t ­ hatatlansága, egyidőben S o b r i JÓska motivált, sót megérté áb­ rázolásával / S z i g l i g e t i : Két p i s z t o l y / , a h i t e l - és pénzviszo­ nyok elavultsága / S z i g l i g e t i : À rab, Zsidó/, a f a l u korszerű­ sítése és a kisdedóvás ügye /Zsidó/, a polgár és a nemea egy­ más iránti bizalmatlansága /A rab. Vahot: Kézműves/, a céhes iparűzés korszerűtlensége /Kézműves/. A legkedveltebb téma mégis a vármegyei élet visszásságai­ nak ostorozása, amely vígjátékok sorában került színpadra: Hagy Ignác Tisztújitásában. Vahot Imre Még egy tisztú.jitásában, Kovács Pál darabjában, a Nemesek hadnagyában. A vígjá­ ték képes v o l t naprakészen politizálni, irányzatosan közvetí­ t e n i egy-egy időszerű gondolatot, de mivel nélkülözte a nép­ színmű komplex hatáskeltő eszközeit, s i k e r e szerényebb kör­ ben mozgott, s ez alól talán csak a Tisztújítás kivétel. Ám Nagy Ignác darabjában sem a " f o n t o l v a haladás" középutas prog­ ramja hódított magának híveket az író szándéka s z e r i n t , hanem tulajdonképpen népszinmüves-életképes elem, a korteskedés v o l t a s i k e r i g a z i forrása. A r o s s z a b b u l megirt vígjátékokban i s akadt számos érdekesen f e l v e t e t t probléma, jó részletmegoldás vagy kitűnően eltalát f i g u r a . Naprakész gondolatnak számított a zsidó-emancipáció /Schnapsz Mózes öntudatos a l a k j a a T i s z t új i t ásb an/, az uracs-életmód kárhoztatása /Degré A l a j o s : I p a r l o v a g / , a hetyke jurátus és a szűklátókörű német polgár egyidejű bírálata /Vahot Imre: Országgyűlési szállás/, sőt vígjátéki konfliktussá avatták a Védegylet ügyét i s /Degré: Eljegyzés álarc a l a t t / . Kétségtelen azonban, hogy a magyar érdeke gyesités erkölcsi tartalmú, tágasán használt népfogalma, amely a népszínmű sikerében jelentős s z e r e p e t játszott, a vígjátékban, a társadalmi színműben, de főként a polgári t r a ­ gédiában már akadályozta a valós vagy várható társadalmi osz­ tálykonfliktusok kibontását. H e l y e t t e megelégedtek az általá­ nosabb emberi hibák ostorozásával. A liberális eszmék színpadi térhóditása az olyan áttéte­ l e s e b b szinjátéktipusokban i s folyamatosan t a r t o t t , mint a

történelmi témájú krónikás ägna vagy az opera. A k r i t i k a i kö­ vetkezetesség, a szerzői j o g d i j a k rendezése, az ösztönző pá­ lyázatok s o r o z a t a /kivált a gyors s i k e r t , anyagi megtérülést szorgalmazó bérlő-igazgató, Bartay Endre a l a t t / végre meghoz­ t a gyümölcsét. Az e l v i igény 1843-44-ben érett valósággá, ami­ kor i s a Tisztújítás, a Szökött katona és a Hunyadi László c . E r k e l - o p e r a öt hónap a l a t t l e z a j l o t t bemutatója azokban a szórakoztató színjátéktípusokban j u t t a t t a d i a d a l r a a kulturá­ l i s érdekegyesités programját, amelyekben a német színészet versenye a legtovább t a r t o t t , és amely korábban - e r e d e t i a l ­ kotások híján - éppen a liberális felfogás híveinek táborát o s z t o t t a meg. Ráday Gedeon országos főigazgatói kinevezésével /1844 novemberétől/ a Nemzeti Szinház vezetése egyértelműen a reformellenzék kezébe került. 1846 októberétől a színháznak / " a legfontosabb közintezet"-nek/ sajtóközlönye i s v o l t , Frankenburg Adolf életképek c . d i v a t l a p j a , amelynek fennmara­ dását másfél hónappal korábban Batthyány Kázmér, T e l e k i Lász­ ló, Pulszky Ferenc és Kossuth L a j o s garantálta, s a tekinté­ l y e s r e f o r m p o l i t i k u s o k mellől e névsorban ezúttal sem hiány­ z i k Ráday Gedeon neve. A népszínmű és a p o l i t i k a i vígjáték országosan i s terjedő s i k e r e vízválasztónak b i z o n y u l t , a szinház minden rendű és rangú ellenfelét sorompóba szólította. Vidéken többhelyütt a megyei restaurációra seregié nemesek önmagukkal találkoztak a Tisztújítás színpadán, ami számos komikus és néhány botrá­ nyos j e l e n e t r e adott alkalmat. Nem késett sokáig a Két p i s z ­ t o l y e l l e n tiltakozó vidéki nemes l e v e l e sem, a k i felháboro** dottan kérte számon, hogy miért éneklik a betyár Sobri Jóska dalát a Nemzeti Színházban? Ez utóbbi népszínmű s i k e r e egyéb­ ként - titkosrendőri jelentések révén - magát az uralkodót i s nyugtalanította és a cenzúra bizonyos fokú megszigorításá­ hoz v e z e t e t t . A maradi álláapont h i v e i ezekben az években ismét kormány­ támogatta újság, ezúttal a Honderű c . d i v a t l a p köré csoporto­ s u l t a k , vezető iróik és k r i t i k u s a i k /Császár Ferenc, Hazucha Ferenc, Z e r f f y Gusztáv/ a Nemzeti Kör és a P i l l w a x ellensúlyo-

zására életrehivott, klerikális-konzervativ Gyülde t a g j a i T o l t a k . Taktikájuk kettős. Egyrészt felhasználták a szinház valóban létezett problémáit és hiányosságait, 8 azokat tenden­ ciózusan nagyítva, mindenért a liberális vezetést, személye­ sen pedig Rádayt okolva, az u d v a r i szinház fénye és világné­ z e t i üressége felé kormányozták volna a Nemzeti Színházat. Kísérletet t e t t e k a r r a i s , hogy a r i s z t o k r a t i k u s különéletet éljenek a lapszerkesztő P e t r i c h e v i c h Horváth Lázár bérelte proszcénium-páholyban. Á p e s t i köznyelv csak "arszlán-páholy"nak nevezte gyülhelyüket, a h o l előadás a l a t t i s f o l y t a társa­ dalmi élet, behallatszó zajával zavarva a játékot, sértve az általuk lenézett publikumot. Ezért o s z t a t l a n örömet váltott k i , amikor 1846 októberétől helyüket Ráday v e t t e igénybe, mint igazgatósági páholyt. A radikálisok a l k o t t a Ifjú Magyarország 1841 után szétesett, t a g j a i azonban lakóhelyükön, a vármegyei élet fórumain l e t t e k mozgatói a reformok ügyének. Közöttük éa a Pillwaxban s z e r v e ­ ződő F i a t a l Magyarország, Petőfi Sándorok köre között az öszszekőtő kapocs E g r e s s y Gábor v o l t , a k i az 1840-es években mint szinész, rendező, a főigazgató m e l l e t t működő választmány t a g j a és szinészeti szakíró i g y e k e z e t t érvényesíteni változat­ l a n u l radikális elképzeléseit. Ma i s lenyűgöző az a következe­ tesség, ahogyan s z e r e p e i t megválasztotta, alakításait p o l i t i ­ kussá formálta. A kortárs témájú társadalmi drámákban /Obernyik Károly, Czakő Zsigmond müveiben/ általában arisztokratá­ kat alakított, egy-egy színészi vagy rendezői ötlettel formál­ va ellenszenvesebbé alakúkat a megirtnál. Olykor nem idegen­ kedett a személyre szóló paródiától sem: ahogyan az operahá­ ború tetőpontján Csaté Pált t e t t e nevetségessé a színpadról, úgy az 1840-es évek közepén céltáblája P e t r i c h e v i c h Horváth Lázár v o l t . A népsznmüvekben szintén a f i g u r a társadalmi ér­ vényessége v o n z o t t a , amikor az e l l e n s z e n v e s , de jellemükben összetettebb szereplőket választotta. Radikális Shakespearefelfogása máshelyütt külön tanulmányt érdemel. B a j z a József­ nek Megyeri halála után nem i s E g r e s s y , hanem Lendvay Márton v o l t az eszményképe, mert ő nem felejté e l , hogy nem mezítelen M

valóságot, hanem az élet művészileg megnemesitett kópéit k e l l visszatükrözni." Egressy - mint választott szerepköre i s mu­ t a t j a - e h e l y e t t az egyénitós szélsőségesebb lehetőségeit pró­ bálgatta a romantikus iskolán belül, egy nagyon i s irányzatos és elkötelezett radikális program érdekében. A l k a t a i s e r r e késztette, mig Lendvayt daliás termete, jobb orgánuma e l e v e romantikus férfiideálként léptette színpadra. Mellőzve ezúttal a Shakespeare-értelmezések körül a reform­ korban dúlt széptani vitákat, egyetlen példán szemléltetjük Egressy alkotóművészetét. Az 1843-ban s z i n r e v i t t I I I . Richárd már i r o d a l m i szövegként i s kivívta B a j z a rosszallását, egyér­ telműen zseniális tévedésnek és elborzasztó műnek t a r t o t t a . A k o r a b e l i sajtó egésze élénken c i k k e z n i kezdett, miután a k r i t i k u s o k megnézték a Nemzeti Szinház két vezetőszinészenek egymást váltó alakítását a címszerepben. Lendvay nyomorékká maszkírozva i s megőrzött bizonyos méltóságot és valósággal megnemesedett, amikor a királlyá l e t t Richárdot játszotta. A republikánus Egressy e z z e l szemben hangsúlyozta a herceg t e s ­ t i fogyatékosságát és trónra emelkedve i s ugyanaz a félelme­ t e s gonosztevő maradt. Petőfi Sándor az egyetlen, a k i megérez­ t e a koronás gazember lélektani hitelességét: "...amikor n e v e t , m i l l y nem-emberi hang az! mintha rozsdás ájtó csikorogna, vagy mintha t i g r i s köszörülné gégéjét, melly kiszáradt és vért szomjaz. Beszéde töredezett, s z a g g a t o t t , egyenként dobálja k i a szavakat, mintha tűhegyeket köpködne más szemébe." Korábban a népszínművet neveztük a kulturális érdekegyesités leghatékonyabb szinjátéktipusának. Érthető tehát, hogy a vélemények i s körülötte v o l t a k a l e g s a r k i t o t t a b b a k , s az e s z ­ tétikai érvelések, tekintély hivatkozás ok mögül újra és újra előbukkantak a p o l i t i k a i i n d u l a t o k . E g r e s s y őszintén azonosult S z i g l i g e t i és irótársai szándékával; Toldy Ferenc már 1844-ben elemezte a népszínmű eredetiségét és " a mindennapi élet ügyei és b a j a i " szinrevitelében látta fő irányát. A Honderű vezető költője, Császár Ferenc azonban nem igy vélekedett. Szavaihoz a l i g h a szükséges kommentár: "...őrizkedjék a költő, hogy o r ­ szágban, h o l a nép még előjogosak s nem o l l y a k r a van különöz-

ve, azok közt egyrészről az utáiat, másikról az agyarkodás, irigyság magvait ne hintse e l ; mert - s ezt ne f e l e d j e soha nem egyedül p o l i t i c a l i s k o l a a színpad!" Az érvek és i n d u l a ­ tok ismerések: Petőfi Sándor póriasnak fitymált költészete és Eötvös József tézisregénye, A f a l u jegyzője ugyanilyen fogad­ tatásban részesül majd - egy év leforgása a l a t t - a Honderű k r i t i k u s uraitól* A Nemzeti Színházat közintézményként vezető liberális i g a z ­ gatás utolsó jelentős /és emberi tragédiával t e l j e s / próbája 1847 tavaszán z a j l o t t l e - példázva, hogy a Nemzeti Szinház ügyei még egy évvel a forradalom előtt i s mennyire véresen komoly, p o l i t i k a i horderejű kérdésnek számitottak. A P e s t i Hírlap március 1 8 - i száma közölte a színész és drámaíró Czakó Zsigmond cikkét A nemzeti szinház j e l e n l e g i igazgatási formájáréi. Ebben visszatért a radikális szinház! elképzelések régi illúziója, amely még a vándorévekből Öröklődött és amely k i ­ c s i n y köztársaságot látott a társulatban. Czakó a t e l j e s s z e ­ mélyzetében már 200 főre duzzadt Nemzeti Szinházban i s i l y e n demokratikus belső életet igényelt, és nehezményezte - a szük­ ségszerű szakosodás követelményét nem látva be -, hogy az or­ szágos főigazgató h e l y e t t véleményük, panaszaik csak a titkárig és az Ügyvivőig jutnak e l . Figyelmét elkerülte, hogy az e l l e n ­ zék p o l i t i k a i és kulturális vezérkara már az előző évben i s határozott n y i l a t k o z a t b a n állt k i Ráday m e l l e t t a k o n z e r v a t i v támadások idején, attól t a r t v a , hogy az élesedő sajtóbirálatok kiválthatják a Helytartótanács beavatkozását az 1840-es tör­ vény egyik bekezdése értelmében. Czakó cikke szerencsétlen p i l l a n a t b a n született. Ekkor f o l y t a k - hosszas és körültekin­ tő előkészületek után - a reformellenzék pártalakitó tárgya­ lásai, és mint a Czakónak i r t válasz megfogalmazta: " a k e l e t ­ k e z e t t viták, t e k i n t v e a körülménye/ket, könnyen kártékonnyá i s válhatnak." Ráday m e l l e t t április 10-én egységes ellenzé­ k i n y i l a t k o z a t született T e l e k i László tollából; a 45 aláiró között olyan nevekkel, mint Kossuth L a j o s , Batthyány Kázmér, Vörösmarty Mihály, B a j z a József, Fáy András. A p o l i t i k a i szín­ f a l a k mögött már készülődött az áthidaló megoldás: Ráday mellé, a k i t amúgy i s egyre jobban elvont a p o l i t i k a , B a j z a

József került szakembernek, művészeti aligazgatónak. Ez a v i t a i s , amelyben az ellenzék taktikája egyértelmű és valós v o l t . hozzájárult azonban a szerencsétlen sorsú Czakó Zsigmond élet-drámájához. A cenzúra sújtotta, sajtó üldözte, szorzóként i s megbukott, világgyűlöletes radikalizmusában mindjobban ma­ gára maradó ifjú 1847 decemberében, az ellenzéki sajtóorgánum, a F e s t i Hírlap szerkesztéségében fébelétte magát. A forradalmat megelézé években a Nemzeti Színházra azonban már nem a tragédiák és a kudarcok légköre a jellemző. Végre a nemzeti dráma i s megszületett. Igaz, nem Vörösmarty, S z i g ­ l i g e t i vagy T e l e k i drámaíró műhelyében, hanem a Bánk bán be­ köszöntő sikersorozatában. Katona József remekmüve 1839-ben - mint láttuk - még kocskázatos, radikális kísérletnek szá­ mított, amelyre a hiányos nézőtér beidegződött szemlélete a lapján adott felemás választ. Az 1845-ben felújított Bánk bán mellé felnőtt közönsége i s ; Bánk, T i b o r c és P e t u r színpadi hármasában az érdekegyesités szép történelmi előképét vélte f e l f e d e z n i a Nemzeti Szinház meggyarapodott, eszmélő publikuma. A későn észbekapó könyv-vizsgálók óvását /"féktelen pártütés! e l v e k k e l a n n y i r a t e l v e van..."/ már elsöpörte a diadalmas drá­ ma, amely a forradalomig tizenhétszer került s z i n r e , hogy ezek után s z i n t e természetesnek tűnjön a p e s t i népforradalom kí­ vánsága: játsszák e l 1848. március 15-ének estéjén i s , mint a nagy nap színpadi jelképét. S k e l l - e csodálkoznunk azon, hogy a revolúció színterei közül nem hiányozhatott a Nemzeti Színház sem, mint ahogyan országszerte a szó legszorosabb ér­ telmében i s p o l i t i k a i szószék l e t t a játékszín 1848 márciusá­ ban. H i s z e n színházzal rendelkező vidéki városaink zömében először a polgári nyilvánosság kipróbált fórumán, a színpa­ don hangzottak e l a Nemzeti D a l s o r a i ós a 12 pont követelé­ sei. Akármilyen terjedelemben foglalkozunk a Nemzeti Szinház k o r a i történetével, akármilyen szempontból közelitünk e kor­ szak szinészettörténeti emlékanyagához, látnunk k e l l : a Nem­ z e t i Szinház felállítása, megtartása és fejlesztése a p o l i t i ­ k a i közgondolkodás homloktelében állott a reformkorban. A mai

kutatónak ehhez e g y e t l e n hozzáfűzhető kérdése l e h e t . Elhangoz­ hat-e majd a P e a t i Magyar Szinház megnyitásának 150. évfordu­ lóján, 1987. augusztus 22-én a Nemzeti Szinház új budapesti épületében a h a j d a n i prológus: S e ház. az élet zajló iskolája Ez a n n y i hő érzelmek temploma. ...Kész e l f o g a d n i v i g a t és komort. I f j a t , leányt, a vénet, f i a t a l t , Hogy őket a föld ttindérségiről Élet-hasonló játékban mulassa.

Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Szinház hoz

"Az 1790-i budai országgyűlés idejére e s i k az elsé rendes magyar színtársulat megalakulása* Midén t i . az ország rendéi a felállítandó tudós társaság fölött vitatkozának, többen azon véleményt fejezték k i , hogy a magyar n y e l v mivelését egy i l y e n társaságnál jobban elősegélné a nemzeti játékszín*" Arany János megfogalmazása lényegre mutató: a nemzeti játék­ szín gondolata a magyar nyelvért v i v o t t küzdelem hatékony eszközét keresve merült föl, létrehívása elsődlegesen p o l i t i ­ k a i ügy v o l t . így vélekedtek a kortársak - Arany nemzedékéig bezárólag -, s természetesen igy vélekedett Vörösmarty i s . 1

Noha Arany kétségtelenül a legfontosabb tényezőt emelte k i , más szempontokat sem hagyhatunk figyelmen kivül. Bayer József h i v t a föl a f i g y e l m e t a r r a , hogy nem " a magyar nép já­ tékos kedvében gyökerező hajlandóság, még kevésbé városi p o l ­ gárságunk mulatozásra vágyása v e t e t t e meg a magyar játékszín a l a p j a i t , s nem főuraink pompát szerető mecaenaskodása, még kevésbé királyaink pazar kegye f e j l e s z t e t t e magas f o k r a . Késő p eredménye az a magyar közműveltségnek.•." Tegyük hozzá: a magyar társadalmi fejlődés alapvető ellentmondásait hordozó eredménye. 1791-ben még - a magyar jakobinusok mozgalmának bukása előtt! - egy nógrádverőcei levelező arról i r t a Magyar Kurír­ ban, hogy egyes balitéletek s z e r i n t a theátrumok "szabad gon­ dolkodásra adnak ... alkalmatosságot; a szabad gondolkodás pedig olyan zűrzavart szül, mint most Franciaországban u r a l ­ kodik. De Ítéletem s z e r i n t - t e s z i hozzá óvatosan - o l y a n z a varodásra csak a despotizmus adhat alkalmatosságot; a mi f e l ­ séges udvarunk pedig éppen az emberi szabadsággal megegyező-

en k i v a n u r a l k o d n i * Káros tehát e z t az ellentmondást sokat em­ l e g e t n i i s * Káros valósággal a megvilágosodás akadályoztatá­ sára ellenvetéseket k e r e s n i * . . " ^ A követkézé évek. különösen az 1795 és 1825 közötti három évtized eseményei aztán leckét adtak a "felséges udvar" s z a ­ badság tiszteletébél és a "megvilágosodás" akadályozásából* Természetesen szó sem l e h e t e t t a magyar színjátszás ügyének a polgári forradalom eszméihez való kapcsolásáról* A nemzeti játékszínért vívott harcot az a magyar nemesség v e t t e kézbe, amely az új század első két évtizedében a legmerevebben r a ­ gaszkodott feudális kiváltságaihoz* A "magyar nemzeti szinház" fogalma p o l i t i k a i követelésként merült föl az 1811/12-es o r ­ szággyűlés "szinház! vitájában", mégpedig a nemesi sérelmek sorában,^ a magyar n y e l v Ügyével összekapcsolva* Bonyolítja a h e l y z e t e t , hogy Pest városában az adott idő­ pontban polgári vállalkozásként élte virágkorát a német s z i n ­ ház. Támogatta a német műveltségű arisztokrácia, közönségének derékhadát azonban a város német nyelvű polgársága a d t a . Az országgyűlés p o l i t i k a i fórumán ez a szinház vált a magyar já­ tékszínért küzdő - Pest megye v e z e t t e - nemesség fő céltáblá­ jává. E z t a harcot általában a nemzeti függetlenség kérdésének vetületében szokás t e k i n t e n i , és nem i s l e h e t semmi kétségünk, hogy a bécsi kormány gátlástalanul kihasználta a p e s t i német polgárság és a magyar nemesség érdekellentéteit. A magyar szín­ játszás arculatának kialakulásában a nemzeti kérdés uralkodó v o l t a fontos szerepet játszott ugyan, de az sem hagyható f i ­ gyelmen kivül, hogy az életre hivó társadalmi elem nem a p o l ­ gárság v o l t . A p e s t i polgárok közösségének, a városnak a kép­ viselője a maga nemében hibátlan érveléssel védte jogát, hogy a saját költségén épített szinházat annak a d j a bérbe, a k i e z t vállalkozást Üzletileg kifizetődővé t u d j a t e n n i . S akár őszintén, akár Bécsből s u g a l l t p o l i t i k a i számításból nyugod­ t a n fölajánlhatták, hogy a magyar színjátszóknak jelentős ked­ vezményt adnak /azaz nem t e k i n t i Őket erősen megadóztatott vásári vándorszínészeknek/, a magyar közönség még sokáig kép­ t e l e n a p e s t i magyar szinház eltartására. a

Az 1825-ös országgyűlésen a kérdés Ismét elékerült, s Boráros János p e s t i köret késznek mutatkozott akár előjogok adására l e , ha a magyar színjátszás biztosítani t u d j a a z t az üzleti hasznot, amit a város polgársága a színházba b e f e k t e ­ t e t t tőkéje ellenében várt. A p e s t i polgárság azonban - egye­ lőre - s z i v e s e b b e n járt a német színházba, s Így a magyar szinjátszoknak még mindig nem v o l t kellő számú és anyagi e r e ­ jű közönsége. A magyar szinház kérdése tehát úgy merült föl, hogy c s a k jelentős anyagi áldozat árán lehet megteremteni. A kérdés az v o l t , k i vállalja e z t az áldozatot. Pest város p o l ­ gári logikájával a nem adézé magyar nemesség a maga feudális fölfogását állította szembe. E s z e r i n t Pest az országos k e r e s ­ kedés hasznán - azaz a magyar földbirtokosokon - gazdagodott meg, illő tehát és igazságos, hogy vagyonából a köz javára a magyar n y e l v ügyére - adakozzék. A reformkor kibontakozá­ sával éppen ennek a kereskedés - és általában a polgári f o g ­ lalkozások - hasznát erkölcstelennek bélyegző maradi szemlé­ l e t n e k k e l l e t t háttérbe s z o r u l n i a ahhoz, hogy a polgárosulás szükségességének fölismerésével együtt a megyei nemesség meg­ hozza a magyar Nemzeti Szinház megteremtéséhez szükséges a nyagi áldozatot. II. "A nemzeti újjászületés Írói úgy beszélnek a színészetről, mint a melyet a más európai nemzeteknél divó szokás s z e r i n t k e l l meghonosítani... Az 1790-ik év szinészeti kezdeményezé­ sének csak e g y e t l e n körülmény k e d v e z e t t . Egyedül az i s k o l a i drámák évszázados d i v a t j a t e t t e lehetővé, hogy a világi s z i n játék létesítése nem ütközött elháríthatatlan, egyhamar l e nem győzhető akadályokba."** Bayer József e megállapításából általában csak az elsőt szokás figyelembe v e n n i : a magyar szinjátszás ügye s z e r v e s része v o l t az általános kulturális fölemelkedésünkért v i v o t t harcnak. Ennek következtében a s z i n játszás ügyét elsődlegesen p o l i t i k a i kérdésnek tartották. Fon tossági sorrendben ezután következett, hogy a színjátszást a magyar n y e l v használatának, terjesztésének és müvelésének has

nos eszközeként tekintették* így j u t o t t a k e l odáig, hogy az i r o d a l m i alkotások fórumaként i s gondoltak rá, a a h a z a f i a s s z e l l e m , az erkölcsnemesité, izlés csiszoló szándék szószéké­ nek vélték, önálló művészi sajátosságára azonban c s a k igen kevesen gondoltak. Az irodalom már Csokonai költői gyakorlatában és Kölcsey elméleti munkáiban e l j u t o t t az eredetiség programjáig és a "nemzeti hagyományok" fontosságának fölismeréséig; a magyar színjátszás v i s z o n t e z z e l egyidoben még puszta létéért h a r ­ c o l t . Mindezek figyelembe vételével érthető, hogy csak jóval később kezdte k e r e s n i a maga eredetiség programját, s még ké­ sőbb gondolt a színjátszás nemzeti hagyományaira. A Vörösmarty-irodalom sokat v i t a t o t t kérdése, járt-e a költő diákkorában szinházba? G y u l a i Pál Vörösmarty iskolatár­ sára hivatkozva a z t állította, hogy nem. Véleményét Horváth Károly elég meggyőzően cáfolta annak bizonyításával, hogy a G y u l a i által emlegetett szinházlátogatási t i l a l o m nem érvénye sült az egyetemi ifjúság körében.^ Ha ez igaz i s , Vörösmarty mégsem járhatott szinházba - abban az értelemben, ahogy ma­ napság v a l a k i "szinházba jár". Elsősorban nem azért, mert diákkorában a l i g néhány magyar nyelvű előadás v o l t Pesten, h i s z e n a Német Szinház virágkorát élte, hanem a színházjegy árához szükséges pénz hiányában és erkölcsi tilalomból. A feudális közfelfogás ugyanis jórészt erkölcsromboló szórako­ zást látott a színházban, s a Perczel-fiúk kötelességtudó nevelője a l i g h a engedhette meg magának, hogy kihívja kenyéradó gazdái - e s e t l e g e s - neheztelését. De amennyire bizonyos­ r a vehetjük e z t , a n n y i r a bizonyos az i s , hogy látott néhány színházi előadást. Első drámai kisériete hűen őrzi, milyen nagy élmény v o l t számára a székesfehérvári színjátszók és K i s ­ faludy Károly Tatárok Magyarországban cimü színmüvének s i k e r e . Nincs ugyan közvetlen bizonyítékunk Vörösmarty más játóks z i n i élményére sem, de nehéz elképzelni, hogy nem v o l t j e l e n , amikor legközelebbi barátai közreműködésével előadták 1819. augusztus 8-án a "királyi üniversitas palotájában" Czinke Ferenc Az ifjú szószólók gyűlése a n y e l v Ügyében cimü - i r o ­ dalmilag csekély becsű - alkotását. Távolléte annál valószi-

nütlenebb, mivel az Y p s z i l o n háború szerzőjéről van szó, már­ pedig Vörösmarty n y e l v i kérdéseket feszegető v i t a i r a t a Czinkóéhez hasonló szándékról árulkodik. Arról sem maradt irásos dokumentum, hogy milyen szinszerüsége v o l t ennek az ünnepi eseménynek* Tudjuk v i s z o n t , hogy ez korántsem az első i l y e n vállalkozása v o l t a p e s t i egyetem Q

sokak által s z i d o t t tanárának* V i t k o v i c s Mihálynak egyik K a ­ zinczyhoz i r o t t leveléből i s m e r e t e s , hogy Czinke "hallgatói­ v a l 1819 márciusában próbatételt, azaz ünnepélyesebb formájú vizsgálatot t a r t o t t , ezen az összejövetelen tanítványai előad­ ták mesterük kezdetleges idylumát, közben az egyik diák e l t i linkózta a 'Bujdosik a disznó k i l e n c malacával kezdetű paraszténeket". Az esetről V i t k o v i c s gúnyos hangnemben számolt be, s hasonló hangnemben szólt róla a f e n t idézett Fintér J e ­ nő i s * Nem b i z t o s azonban, hogy t e l j e s e n egyet érthetünk velük* Czinke vállalkozása ugyanis oda u t a l , amit már Bayer József i s észrevett: elsősorban az i s k o l a i színjátszáshoz, másodjára pedig a "magyar nép játékos kedvéből fakadó" hagyomány élet­ ben tartásának szándékához. Bármily kezdetleges v o l t ez a kí­ sérlet, mégis két f o n t o s nemzeti hagyomány életben tartását és összekapcsolását kívánta szolgálni, az i s k o l a i színjátszás­ ét és a népköltészetét, a népi színjátszásét. Ez a törekvés a hivatásos színjátszás ellenében nyilvánvalóan a n a k r o n i s z t i k u s ; az v i s z o n t szinikultúránk jelentős vesztesége, hogy hosszú időre t e l j e s e n eltűnt. Nem Vörösmarty v o l t az első és e g y e t l e n , a k i a hivatásos színjátszás megteremtésének időszakában a színjátszás korábbi formáival találkozott. I s m e r e t e s , hogy Csokonai hiába kere­ s e t t k a p c s o l a t o t a p e s t i magyar játékszínnel még 1793-ban, noha izgalmas szinjátéktervek foglalkoztatták. Nyilvánvaló, hogy komédiák írásával elsődlegesen i r o d a l m i alkotásra gon­ d o l t , müveit o l v a s v a - vagy mai színpadon látva - azonban l e ­ h e t e t l e n nem gondolni az iskolában és a vásári színpadokon szerezhető élményeire. Nyilván nem véletlen, hogy színmüveit még Bayer József i s lényegében azokkal az érvekkel ítéli " a l ­ sóbbrendű Ízlésről" tanúskodó müveknek, amelyek először 9

10

Kölcsey nevezetes Csokonai-kritikájában merültek föl. Vö­ rösmarty - akinek a lírikus Csokonai kedves költője v o l t később az ő komédiáihoz hasonló hangot Üt meg Az elbúsult deákban, A bujdosók néhány jelenetében, a Csongor és Tündében és máshol. Olyan hangot, amelynek színpadi érvényesítéséhez a vígjátékira Csokonai csak e g y e t l e n lehetőséget kapott az élet­ től: a csurgói i s k o l a diákszinpadát. Amikor tehát Vörösmarty lehetséges játékszini élményeiről gondolkodunk, nem elégedhetünk meg annak vizsgálatával, hány­ szor látott hivatásos színjátszókat. Számításba k e l l vennünk, hogy - noha tudatosan nem gondolt rá - élt benne annak emléke, hogy párbeszédes előadással, szereplőkkel megelevenített j e l e ­ n e t e k k e l először a gyermekkorában minden b i z o n n y a l látott r e gölések, bethlehemezések, passiójátékok, majd vásári komédiák és i s k o l a i színielőadások alkalmával találkozott. Az irodalom­ ban olvasottnál nyersebb hang m e l l e t t i t t a nyilván rendkivül kezdetleges szinjátszó "művészet" által megszólaltatott szomo­ rú és nevetséges érzések fölkeltésének gyakorlatát i s t a p a s z ­ talhatta. Mindezt annak tudatában k e l l mérlegelnünk, hogy a hivatásos szinjátszás i s rendkivül alacsony színvonalú v o l t Vörösmarty ifjúságának éveiben. "Mostani vándorszínészeinkben nem látha­ tunk egyebet a mélyen romlott német szinnek még, ha lehetsé­ ges, romlottabb visszatükrözésénél" - p a n a s z o l t a Kölcsey Fe­ renc. Az átlagból kiemelkedő székesfehérváriakról okkal Ír­ h a t t a K i s f a l u d y Károly Bécsben élő barátjának, Gaál Györgynek: "Fejér megye már négy éve t a r t egy színtársulatot, melly két­ ségtelenül a legjobb, i t t játszik Madame Kántor... Tháliának első magyar papjainál a magyar izmus a legna'gyobb fokban n y i l ­ vánul meg, mind hős s z e r e p r e születtek, az e r e d e t i darabokban remekül játszanak s a tragédiát i s megközelítik, csak a tár­ sadalmi darabok nem akarnak náluk sikerülni. A kemény lovag, a k i csak a f e g y v e r t i s m e r i - mindig kiüt belőlük. A nyelvük i s még igen darabos, s a jellemek gyakran karikatúrákká l e s z nek..."^ Térjünk i t t v i s s z a egy mozzanat kedvéért a Czinke-féle 1 1

szinielőadásra. Ez az 1819-es "ünnepi játék" p o l i t i k a i v i s s z ­ hangja • A gyanakvó bécsi kormány ugyanis az egyetemi szinjá­ tékban h a z a f i a s megmozdulást gyanított, s vizsgálatot indí­ t o t t szervezője e l l e n . Végül - feltehetőleg nem k i s mérték­ ben a vizsgálóbizottság egyik tagjának. Schedius Lajosnak a befolyására -* - a nádor ártatlannak itélta Czinkét a n a c i o n a ­ l i s t a izgatás vádjában, de az államtanács mégis szükségesnek t a r t o t t a f i g y e l m e z t e t n i , hogy többé i l y e n ne f o r d u l j o n elő. ^ A diákság nyilván tudott a vizsgálatról, a h a z a f i a s tüntetés részesének érezte magát, legalább utólag. Vörösmarty tehát ugyanazt t a r t h a t t a a Czinke-féle előadás legfőbb érdemének, amit a hivatásos színjátszásból i s legtöbbre értékelt a kor­ szellem. 1

1

Elsősorban a h a z a f i a s tüntetés alkalma biztosította a szé­ kesfehérvári színészek történeti jelentőségű p e s t i vendégsze­ replésének sikerét. Ennek tulajdonitható, hogy K i s f a l u d y Ká­ r o l y egy olyan - korábban i r t - színmüvével diadalmaskodott, amelynek eszmei mondanivalóján már rég túljutott. Ahhoz azon­ ban a Tatárok rendkívüli s i k e r e sem v o l t elegendő, hogy újabb müveit színpadra segítse. T e l j e s e n a r e n d i nacionalizmus általa már túlhaladott - szelleméhez alkalmazkodva k e l l e t t a székesfehérváriaknak újabb darabot - az I l k a vagy Nádofehérvár bevétele cimü "vitézi játékot" - i r n i a . A h a z a f i a s hang ragadta meg az ifjú Vörösmarty figyelmét i s , ennek szellemé­ ben kezdett hozzá első - töredékben maradt - "nézőjátokához". A h a z a f i a s tüntetési alkalom m e l l e t t a közönség főleg pá­ t o s z t és borzongatást várt a szinháztól. E z t adták a székes­ fehérváriak i s , sikerük mégis a l k a l m i maradt csupán. Páy And­ rás emlékezéseiből tudjuk, hogy a következő évben "ismét j e ­ l e n t e k meg P e s t e n színész társaságok s inkább a 'Fekete S a s utcában t a r t o t t a k előadásokat, h o l a közönség oly gyér v o l t , IS hogy a l i g kongott 25-30 egyén a szinteremben". Ez az érdek­ telenség a nézők megdöbbentően a l a c s o n y kulturális szintjével párosult. Déryné naplójában olvashatunk - ma már mulatságos - esetekről, amikor egy-egy éretlen néző egyszerűen l e h e t e t ­ lenné t e t t e a színházi előadást kőzbeszőlásaival vagy közbe­ ié avatkozásaival. 9

A színházi eszköztár i s e g y e t l e n célt szolgált: a h a z a f i a a élményt. Bayer József s z e r i n t : " . . . a magyar v i s e l e t nagyon sokat j e l e n t e t t akkor /B még azután i s sokáig/ a magyar szín­ padon* Se s z e r i , se száma azoknak a magyar drámáknak, melye­ k e t a párducos kacagány, a a gazdagon zsinórozott magyar men­ t e mentett meg a bukástól. A kelmeiségnek akkor o l y nagy s z e ­ rep j u t o t t , hogy például Bárány Ágoston Hét magyar kapitánya, a Dugonits András Kun Lászlója. Bátori Máriája. Macakásy Juliannája. Etelkája. Páry Ignácz Egerváry Balázsa hajmeresz­ tő anachronizmuaaik m e l l e t t i s a legnépszerűbb történeti drá17 mák s e z r e i t vonták a magyar közönségnek a theátrumba*" A h a z a f i a s téma nem csupán a közönséget vonzotta, hanem az Írókat i s . Ebben a szellemben a l k o t o t t B e s s e n y e i , az ő példá­ ját követte Virág Benedek, a k i i g e n nagy hatással v o l t Vörösmartyra; s K i s f a l u d y Sándor, a k i a legszélsőségesebb formában fogalmazta meg a h a z a f i a s drámaírás programját. 1816-ban, Hunyady János cimü "Históriai Drámájának" előszavában k i f e j t e t t e , hogy müvét nem poétaként, hanem hazafiként i r t a . Olyan hazafiként, " a k i Hazájának minden tehetségeként szolgálni k i ­ v a n ; és e z t remélem, elértem: mert Hunyady, nem azért, mivel én irtam, hanem azért, mivel o l l y nagy H a z a f i v o l t , a miként i t t B z i n r e állítom, minden időben hazafiaságra buzdító dráma lészen, valamikor a Haza veszedelemben forgand; és nemcsak min den Magyart, hanem minden nemzetbélit i s Hazafiságra g e r j e s z t ­ het* Valamíg emberek l e s z n e k , Hazafiak i s l e s z n e k a világon 18 habár én nevemmel együtt f e l e j t v e l e a z e k i a . " Nem árt ugyan fölhívni a f i g y e l m e t , hogy a bécsi színházi életet jól ismerő K i s f a l u d y drámaíró munkásságából mennyire hiányzik a szinház sajátos igényeinek számba vétele, de ezen nem lepődhetünk meg. A magyar dráma és szinház egymástól e l ­ szakadt fejlődésének kiindulópontját Bayer József - talán kissé leegyszerűsítő megfogalmazásban, de - nem a l a p t a l a n u l v e z e t t e v i s s z a Bessenyeihez: "Bessenyei és testőr-társai, bár maguk i s színdarabok írásával és fordításával f o g l a l k o z t a k , a magyar színészet létesítésére nem gondoltak. A Voltaíre-t Imádó B e s s e n y e i , k i l e l k e s e d i k az észterházi színpadért s a

színészetért, s k l megénekll Viganó bécsi táncosnő színpadi d i a d a l a l t i s , k i maga i s e r e d e t i színdarabokat i r , nem gondol egy felállitandé magyar színpadra, A magyar nyelv diadalát egyedül i r o d a l m i úton a k a r j a kivívni." ^ Hasonlé médon gon­ dolkodott a kor iréinak többsége - Katona Jézsefet és néhány Íréként jelentéktelen színpadi s z e r z e t kivéve. K i s f a l u d y Sándor szavainak érdekessége a poetai - költői oélok másodlagossá minésitése. Érdekességét az a d j a , hogy K i s ­ f a l u d y Sándor Vörösmartynak azon példaképei közé t a r t o z o t t , a k i k még egyértelműen a "régi" irodalomfölfogást vallották ma­ gukénak. E s z e r i n t a " l i t e r a t u r e " minden Írásos alkotást ma­ gában f o g l a l , s a szépirodalom a költészettel azonos, a köl­ tészet pedig lirábél, drámábél és epikából áll. Csak a regény - és e z z e l a "préza" - térhódítása és esztétikai elismerése szorítja k i végleg e z t a fölfogást. Schedius L a j o s - Vörös­ marty egyetemi tanára - ugyan már 1803-ban védelmébe v e t t e a 20 regény, mint szórakoztató olvasmány létjogosultságát, de még egy fél évszázaddal később és a fejlődés sokkal magasabb fokán álló Angliában élő Thackeray i s úgy t e k i n t i saját mun­ kásságát, mint megalkuvást a kenyérkereset kényszerével, s 21 költő voltának bizonyságául harmadrangú v e r s e k e t i r . A XIX. század elejének irója tehát - még egy Katona József i s ! drámát i r v a költői alkotást végez. A f i a t a l Vörösmarty okkal gondolhatja, hogy ha bármi másra - például a szinjátszásra, ami persze eszébe se j u t - t e k i n t e t t e l l e n n e , mint a költé­ s z e t esztétikai igényeire, elárulná saját tehetségét és h i v a ­ tását. E g y e t l e n kivételre ad példát K i s f a l u d y Sándor: a ha­ z a f i a s mondanivalót a költői értéknél i s többre t a r t j a . A f e n t i e k e n semmit sem módosít, hogy a k o r a legfontosabb költői műfajnak a drámát t a r t j a . Világirodalmi eredetű és ál­ talános érvényű ez a fölfogás. Ennek megfelelően buzdította a f a l u s i magányban, a színházi élmények lehetőségétől messze távol élő B e r z s e n y i f i a t a l rokonát - Vörösmarty ekkor l e g ­ közelebbi barátját -, S t e t t n e r Györgyöt, hogy drámákat i r j o n , mert "ezen az úton legtöbbet i s l e h e t használni a Honnak, a Drámákban lévő szegénységünk lévén a Nemzeti Játékszín f e l

n«n emelkedhetésének e g y i k oka, a legtöbb becsület s hasznot i a ettől l e h e t v á r n i . . . 1,22

III. A s i k e r t és dicsőséget szomjasé ifjú Vörösmartyt mélyen megragadta K i s f a l u d y Károly ünneplése a Tatárok bemutatója után. Ez a szinház! eredetű lndité lökés azonban nem l e h e t e t t v o l n a elegendő, ha az irodalom és p o l i t i k a nem ösztönzik köz­ erővel drámák Írására. Valójában i g e n távol áll a színháztól, egész világszemléletéjciek át k e l l a l a k u l n i a ahhoz, hogy az oda vezető útra rátalálhasson. A terhek, amelyeket tudatában magával h o z o t t , i g e n súlyo­ sak. Kémes származására büszke, érvényesülni vágyó f i a t a l e m b e r , a k i Perczelék házában o l y a n rátarti nevelő "úri" rangjára, hogy még osztálytársát és pajtását, S a l l a y Imrét i s lenézi, mert alacsonyabb rendű munkát végez ugyanott. Nevelőként az urakhoz számltja magát, de állandóan t a p a s z t a l n i a k e l l , hogy " f e n t " nem tartják maguk közé valónak, " l e n t " pedig ugyan­ o l y a n f i z e t e t t cselédnek t e k i n t i k , mint a többi a l k a l m a z o t t a t . Ennek az átmeneti társadalmi állapotnak a következményeként ér­ z i magát végletesen egyedül Perczelék birtokán, Börzsönyben, s r a g a d j a meg ifjú s z i v e minden melegével a közeli Bonyhádon élő két müveit pap, Egyed A n t a l és Teslér László baráti jobb­ ját. Tőlük aztán jelentős i r o d a l m i - Teslértől főleg dráma-Írói - ösztönzést kap. Teslér talán soha nem járt színházban, de maga I s drámaíró t e r v e k e t melengetett, s könyvtárában l e ­ hetővé t e t t e Vörösmarty számára a világirodalom legnagyobb drámaíróinak megismerését. Az Ifjú költőt elsősorban Shake­ speare elemi e r e j e r a g a d t a meg. Persze nem a szinszerüsége, hanem a szabálytalansága, mindaz, amiben eltért a költészet­ ről a l k o t o t t - ekkor még erősen - Iskolás elképzeléseitől. Nem kísérletezett utánzásával, mint korábbi kedvencével, Ho­ r a t i u s s z a l t e t t e . Shakespeare a lázadé I n d u l a t a l t .erősítette föl és v e z e t t e i r o d a l m i formákba, föloldotta gátlásai egy részét, s nem sokára a h a z a f i a s téma szűkre szabott köréből i s kiszabadította, az emberi lét teljességének fölfedezésé-

r e és merész s z e l l e m i kalandokra csábította. Vörösmarty első b e f e j e z e t t drámája, a Salamon király a l e g meggyőzőbb bizonyíték a r r a , m i l y e n nagy szüksége v o l t mind­ e r r e . À Shakespeare-hatás ugyan érvényesült már a Salamon-dré ma első - 1820-22 között k e l e t k e z e t t - változatában, A Belső Háborúban i s . Ennek ellenére még az öt évvel későbbi - a nyom tatásban megjelentetés előtti - átdolgozás sem t u d o t t azon a világképen változtatni, amely a húsz éves Vörösmartyt j e l l e ­ mezte. Ennek szoros korlátját a r e n d i n a c i o n a l i z m u s , a maradi törvénytisztelet és a keresztény moralizmus egymásba záródé eszmerendszere határozta meg. Már Bayer József m e g f i g y e l t e , hogy a k o r hazai drámairodai mában a hazafiság m e l l e t t a törvényesség kérdése a másik fő motívum. Mindkettő a keresztény moralizmusra épül, és a r e n d i nacionalizmus ideológiáját tükrözi. E s z e r i n t ugyanis minden baj oka, hogy a kormány megszegi a nemesi alkotmány törvényeit, s e z z e l vét a magyar nemzeti érdek e l l e n . A "sé­ relmeken" nem változtatással, hanem a régi rend visszaállítá­ sával k e l l segíteni. M i v e l pedig e régi feudális rendbe a királyság intézménye i s b e l e t a r t o z i k , o l y a n képletet k e l l e t t találni, amelyben a király h e l y e t t a " r o s s z tanácsos" tehető felelőssé. A n a c i o n a l i z m u s t ebben az képviseli, hogy a "rossz tanácsos" idegen, s ez az idegen-ellenesség hozza létre - t e r mészetesen a nemesi fölfogás szellemében - az önvédelmi har­ cot folytató nemzet egységét. Ez a képlete Vörösmarty Salamon-drámájának i s . Központi kérdése a rend. E z t az idegen származású " r o s s z tanácsos" Vid ispán - mesterkedései azért borithatják föl, mert az em­ berben élő rendbontó vágyakra épülnek. Pölszitják az i s t e n i harmóniát veszélyeztető bűnös vágyakat, fölszabaditják a kép­ z e l e t e t , fölvetik az örökölt k e r e t e k megváltoztatásának l e h e ­ tőségét. A magányos és gyenge Salamon király nem tud e l l e n ­ állni V i d k i sértő szavainak, s a nagyravágyás végzetes bűne megbontja a rendet. A fölboruló rend az ördögi szándék megva­ lósulása, a káosz. Ebben az ártatlan kisember sorsa a bizony­ talanság, a bizonytalanság lehetetlenné t e s z i a harmonikus em

b e r i k a p c s o l a t o k a t , a barátságot és szerelmet ; a rend hiá­ nya szembe állit j a egymással az embereket. Ebből származik a szenvedés, ennek következménye az értékek és életek pusz­ tulása; a nemzeti egységet pártoskodás és g y i l k o s "visszavonás váltja föl. Addig, amig a nagy, nemzeti, keresztény hős e l ­ söpri a rendbontékat és v i s s z a h o z z a a régi rendet, a dráma több rokonszenves és sajnálatra mélté hősének k e l l életével és szenvedéseivel f i z e t n i e . Végül azonban László király, a nagy* magyar s z e n t , emberfölötti héroszként helyreállítja a törvény tiszteletét, a nemesi alkotmányt és e z z e l a sajáto­ san értelmezett nemzeti érdek érvényesítésének lehetőségét. Amikor Teslér László 1823-ban megbírálta Vörösmarty első b e f e j e z e t l e n drámájának első változatát, a költő már követ24.

kező színmüvén, a Zsigmondon dolgozott. Feltehetőleg Shakespeare-élményének hatása a l a t t fogamzott meg - valószí­ nűleg 1821-ben - Vörösmarty t e r v e , hogy drámát i r a Hagy L a ­ j o s király halála utáni v i h a r o s időszak történelmi eseményei­ ről. Közben azonban egyre többet f o g l a l k o z o t t a dramaturgia elméletével, s végül i s m e r e t e i n e k elmélyülése e t e r v feladá­ sára késztette. Ezen kivül igen nagy mértékben közrejátszott az i s , hogy a Zalán futása sikerét követően élete és munkás­ sága új irányba f o r d u l t . Amikor a húszas évek végén elővet­ te az évtized elején i r o t t drámáit, rá k e l l e t t döbbennie, hogy világnézetében messze túljutott az azokban fölvetett kérdéseken. Ezért nem sikerülhetett A Belső Háború átdolgo­ zása, ezért k e l l e t t félre tenni a Zsigmondot, s ezért nem tudott megbirkóznia a Kont-dráma újjáformálásának feladatá­ v a l sem. Pedig már a Zsigmond konfliktusának a fölvázolása i s t a ­ núsítja a Vörösmarty világnézetében megkezdődött erjedési folyamatot. A trilógia e r e d e t i a l a p k o n f l i k t u s a - amit végül nem tud k i f e j t e n i - még a rend kérdése. Az első részben Z s i g ­ mond szerepe a rendteremtés, a másodikban v i s z o n t ő a rend­ bontó, mégis a rend védelmében lázadó Kontnak k e l l e n e bűn­ hődnie. A harmadik - e l sem k e z d e t t - dráma nagy újdonsága pedig az l e t t volna, hogy a király h e l y e t t a nemesek közössé-

ge, az országgyűlés állítja h e l y r e a rendet* mégpedig a király ellenében. Ez a húszas években kibontakozó negyei ellenállás szellemében fogant befejezés azonban sokkal kisebb belső k o n f l i k t u s t okozott a nemesi Ideológián belül, mint a már a Zsigmondban megjelenő lázadás motívum. £ motívum fontosságát mutatja a dráma e r e d e t i oime - A horvát zendülők. önkéntelenül i s j e l z i , hogy a költő t i t k o l t rokonszenve a zendülőké. E z t azonban még nem meri önmagának sem b e v a l l a n i , ezért i s változtat r a j t a , azért a d j a a k i d o l ­ gozott műnek a Zsigmond cimet. Mig V i d alakját t e l j e s e l l e n ­ s z e n v v e l vázolta, a király e l l e n e s lázadás vezérét, a " f e l l e ­ gekben büszke várt rakó", álmodozó Horvátot már sok rokon­ s z e n v v e l ruházza föl. Nem t u d j a azonban a király és a lázadók közti ellentétet drámai cselekménybe f o g l a l n i ; mivel a láza­ dó iránti rokonszenvét nem meri vállalni. Izgalmas lélektani dráma l e h e t n e a merész képzeletű Horvát és a m e l l e t t e álló, de v e l e ellentétben igen józan, földön járóan r e a l i s t a B a r i c s vitája, de e z t a számára l i r a i a n igen fontos vitát i s e l f o j t ­ j a . Mivel pedig a rend e l l e n lázadót erkölcsileg a k a r j a meg­ semmisíteni, kénytelen a s z e r e l m i szálat az értelmetlenségig összekuszálni. 25

A Zsigmond annyi ellentmondást hordoz, hogy érettebb fővel sem tud átdolgozására vállalkozni. Inkább a Kont-drámát f o r ­ málja újjá 1830-ban, de még i t t sem képes t e l j e s e n megszaba­ d u l n i a húszas évek első feléből hozott világnézeti terhektől. Pedig az a megmerevedett és Ósdi világkép, amit a Salamon-drá­ ma hordoz, részben olvasmányai, részben pedig a megyei e l l e n ­ állás forrongó p o l i t i k a i légkörének hatására már igen j e l e n ­ tősen módosult a Kont-téma első földolgozásáig i s . 1824-ben nyíltan rokonszenvezett a király e l l e n föllépő K o n t t a l , s no­ ha a rend, a törvényesség még mindig alapvető követelménye, müve a nemesség módosult p o l i t i k a i elképzeléseit tükrözi, s ennek megfelelően a lázadás igazolását szolgálja. Ebből az alapvető szándékból k i i n d u l v a Vörösmarty igen nagy gonddal építette föl Eont személyiségét, s gondosan kiszűrte belőle azokat a féktelen - az egész világrend e l l e n i - lázadó indu-

l a t o k a t , anelyek Horvát figuráját izgalmassá t e s z i k . E h e l y e t t későbbi barátja, Deák Ferenc embereszményét r a j z o l t a meg, a szigorú erkölcsi a l a p e l v e k e n állé, harmonikus életet élő, magán érzelmeiben és politikájában egyaránt kiegyensúlyozott, óvatos, a harc h e l y e t t megegyezést kereső, a megvalósítás l e ­ hetőségét gondosan mérlegelő, csak végső szükségben változtat­ n i kívánó, e h e l y e t t inkább az értékek megőrzésére törekvő po­ l i t i k u s arcképét adva. A bujdosók - különösen az e cim a l a t t megjelent végső vál­ t o z a t - a megyei nemesség 1825 körüli mozgalmainak drámája. Kont p o l i t i k a i elképzeléseiben, illúzióiban és bukásában meg­ találjuk mindazokat a korlátokat, bizonytalanságokat, e l l e n t ­ mondásokat, amelyekben a költő ugyanúgy h i t t , mint a k k o r i i s ­ merősei a Tolna megyei kúriákban. A dráma abból i n d u l k i , hogy ezúttal a király borítja föl a rendet, és a rokonszenves Kont a k a r j a a z t megvédeni, Vörösmarty egy királyellenes lázadás feszültség gócát hozza létre. A robbanáspont előtt azonban k i ­ téríti a cselekményt lélektanilag következetes medréből, s visszakozőt fúvat hősével. A nemzeti fölkelés meghirdetésétől Kont v i s s z a r i a d , sőt a már fölkelt köznemesek vezérséget sem vállalja. E h e l y e t t főnemes társai között keres szövetségest, s az összetartásra a l a p o z o t t törvényben b i z i k . Nélküle a köz­ nemesek L a c z f i v e z e t t e mozgalma nem l e h e t átütő erejű, a tábor nélküli - elárult - Kont s o r s a pedig szükségszerűen a p o l i t i ­ k a i magány és a bukás. Hiába fejeződik be a dráma /utolsó vál­ t o z a t a / a z z a l , hogy a nemesi országgyűlés a király bebörtön­ zésével visszaállítja az alkotmányos rendet, Kont addigra életével f i z e t vakmerőségéért, Laczfiék pedig t e h e t e t l e n n e k b i ­ zonyulnak. A főhős szomorú végzete azért nem sűrűsödik tragé­ diává, mert a túlságosan epikus bonyolítása cselekményt az Író ideológiai megfontolásokból többször i s kitéríti a maga természetes medréből. A trilógia tervéről lemondó költő A bujdosókban a korábbi­ nál sokkal tudatosabb, felkészültebb drámairónak mutatkozik. Fölkészültsége ugyan még mindig csak elméleti jellegű, de ennek eredményeként az érdekes, sokoldalúan árnyalt, j e l l e g -

z e t e s figurák sorát teremti meg, Kont s z i n e s jelleméről már es e t t szó, s m e l l e t t e f e l v o n u l n a k a k o r a b e l i p o l i t i k a i élet rendkívül jellemző t i p n s a i : L a c z f i , az Indulatoktól fűtött köznemes-vezér, a gátlástalanul törtető Gara, a b i r t o k g y a r a pitó és /ebben az értelemben/ családjáért minden árulásra kéaz, de aljasságát gondosan megideologizáló V a j d a f i és az óvatos, csak a maga osztályérdekével - de a z z a l annál inkább - törédé főnemes-vezér, István v a j d a . Remek portré - már-már a z t mondhatjuk: szerep - a vidéki úriház magányában ábrándozó, évedé hajlamú, romantikus lelkű V a j d a f i Júliáé, a k i a legna­ gyobb meggyőzé erével hozza magával a XIX. század e l e j i Magyar­ ország légkörét. A romantika és szertelenség k a p c s o l j a hozzá a f i l o z o f i k u s hajlamú és kedve ellenére cselekvésre kényszerű­ ié Korpádit. Megjelennek a történetben - Vörösmartynál elő­ ször - a nép f i a i i s , a kegyetlen /idegen!/ zsoldostól, a ma­ gyar árulón keresztül a hűséges paraszt-szolgáig. Az egyes j e l e n e t e k fölépítése f e j l e t t e b b mesterségbeli tudásra v a l l , néhány j e l e n e t színpadon i s elképzelhető. A dráma egésze azon­ ban még mindig arról tanúskodik, hogy Vörösmarty nem i s m e r i a színházat, nem számol a költői alkotás színpadi életével. Annál meglepőbb, hogy A bujdosók irása közben önkéntelenül rájön Shakespeare egyik titkára: a hangulatváltások fontossá­ gára, a komikus és t r a g i k u s jellegű j e l e n e t e k egymásra építé­ sében rejlő drámaszerkesztési fogásra. A fenkölt hősök m e l l e t t n y e r s , vérbő alakok i s megjelennek, az emelkedett hang a vá­ sári komédiák hangjával váltakozik, a férfiak tréfát megvető komolyságának Júlia vidámsága az e l l e n p o n t j a , s a p r i m i t i v vég­ zetdrámákból v e t t irói ügyetlenségek m e l l e t t /különösen Korpád i bosszú kisérletének jelenetében/ megjelenik a tragikomikus groteszk i s . Vörösmarty nem A bujdosókban talált rá először a n y e r s ko­ mikumra, a vásári bohózatok hangjára. 1824-ben Írott vigjáté26

kában, Az elbúsolt deákban Tóth Dezső a remek n y e l v i j e l l e m —07 zéseket, Horváth János a garabonciás történet l i r a i elemeit 28

és a történet meseszerüségét emelte k i . Meseszerűségében pedig nem a párhuzamosan készülő e p i k a i müvek romantikája,

hanem a költő népköltészet élménye mutatkozik meg. E r r e v a l ­ lanak a n a i v f o r d u l a t o k , a fölbukkanó népmesei elemek, a v a ­ lóság és képzeletbeli síkjának sajátos összejátszatása. Nincs a f i a t a l Vörösmarty munkái között még egy, amelynek több j e ­ l e n e t e lenne színpadképes, mint Az elbúsult deáknak. A tör­ ténet ugyan i t t i s epikus jellegű, széteső és sok képtelen­ séget t a r t a l m a z , legsikerültebb j e l e n e t e i azonban f e r g e t e g e s bohózati hatást r e j t e n e k magukban. A vígjáték bohózati elemei pedig két irányú előzményre mutatnak: a vásári komédiákra, a vándorszínészek színpadjain szereplő olcsó bohózatokra és Csokonai vígjátékaira. Az utóbbiakat Vörösmarty valószínűleg nem Ismerte, s ráadásul hiányzott belőle elődjének a vérbő humort és csúfolódó szándékot vállalni merő bátorsága, a mű­ vek rokon v o l t a mégis szembetűnő. Gyulai óta nyilvánvaló, hogy Az elbúsult deák jurátusokról szélé, kedvükért készült vígjáték. S i t t nem térhetünk k i a z elől, hogy emlékeztessünk néhány életrajzi eseményre. Vörös­ marty 1822 novemberében került a Tolna megyei Görbére, Csehpq f a l v y alispán házába patvar!stának. I t t szabadult föl elő­ ször idegenben, szegénységben töltött gyermekkora súlyos l e l ­ k i gátlásai alól; i t t lépett k i a különösen Börzsönyben nyo­ masztóvá vált magányosságból, az önmagára kényszeritett befe­ lé forduló életből; i t t talált életében először egyívású p a j ­ tások között egyenrangú társakra. I t t végre nem a P e r c z e l fiúk se úr, se szolga nevelője v o l t , hanem egy az alispán szép reményű patvar!stál közül. A csónakázó, vadászó, kirán­ duló, állandó társaséletet élő, a környékbeli udvarházak ne­ mes I f j a ! és leányai között vidáman vendégeskedő úrfiak e g y i ­ ke. I t t e n i fölszabadultságát élete további során csak igen rövid időközökre tudta újra élvezni. Különböző szerepek vártak rá, s ő kötelességtudóan vállalta mindazt, amit a kor elvárt tőle. örök élményként v i t t e magával Görbéről az egyszerű, t e r ­ mészetes, földön járó, sőt gyakran földhöz ragadt, sok vidám elemet, nyer komikumot tartalmazó élet ismeretét. S t e t t n e r György 1824. július 30-án k e l t levelében arról tudósította K a z i n c z y t , hogy " . . . a nagy reményű Vörösmartynak most készül Kont cimü drámája."- A l i g h a gondolta a hűséges 30

barát, bogy a költő mág hat évig dolgozik ezen a müvén, a köz­ ben élete alapvetően átalakul. A görből vidám hénapokat a sú­ l y o s gondok előtérbe kerülése követte: Vörösmartynak szembe k e l l e t t néznie a megélhetés kérdésével, h i s z e n nem maradhatott már soká a Perczel-fiúk nevelője. Reményei ugyan magaaba szök­ tek a Zalán futása sikerének nyomán, h i s z e n egyszerre az o r ­ szág legjelentősebb költőinek sorába került, de ez egyelőre nem sokat j e l e n t e t t . Megoldást végül az hozott, hogy e l n y e r t e a Tudományos Gyűjtemény szerkesztői állását. Az i r o d a l m i hivatására valé fölkészülésének ebben az u t o l ­ só szakaszában Vörösmarty egészen közelről, a megyei ellenál­ lás egyik központjában élte át az 1825-ös országgyűlést meg­ előző nemesi forrongás vitákkal és t e r v e k k e l t e l i t e t t idő­ szakát, majd az első - úgynevezett - "reformországgyülést" követő csalódást. Az illúziókkal leszámolás kora következett, s P e s t r e kerülve korábbi környezetétől merőben eltérő társa­ ságra talált. A húszas évek második felében a fellendülőben lévő magyar s z e l l e m i élet gondolatoktól, új eszméktől pezsgő középpontjába csöppent. Komoly szerkesztői f e l a d a t o k vártak rá, újjá k e l l e t t formálnia a magyar értelmiség első hosszabb életű folyóiratát; ott találta magát a Magyar Tudós Társaság, az akadémia szervezési munkáinak közepén; megismerkedett az ország s z e l l e m i elitjével, levélben az irodalom vezérével, K a z i n c z y v a l , személyesen Széchenyivel, Kölcseyvei, Deákkal, Bajzával, T o l d y v a l , t a g j a l e t t a p e s t i irók egyre növekvő befolyású körének. Uj barátai korszerű műveltségű értelmisé­ giek v o l t a k , s az ifjú költő szellemét a modern polgári e s z ­ mék t e l j e s e n átformálták. Mire a Csongor és Tünde megirásával lezárja a készülődés korszakát, a r e n d i nacionalizmus ideoló­ giájának foglyából a bontakozó reform l i b e r a l i z m u s eszméinek egyik leghatásosabb képviselője l e s z . Világosan k e l l látnunk, hogy világnézetének megváltozása nélkül Vörösmarty soha nem j u t o t t volna közel a szinházhoz. Annak vetően a voltak a eetébben

ellenére, hogy a magyar szinházért v i v o t t harc a l a p ­ haladó törekvések keretébe t a r t o z i k , természetesen játékszin h i v e i között reakciósok i s . Vörösmarty eéppen ezért nem pusztán p o l i t i k a i nézetekre gondolunk,

amikor világszemléletének átalakulásáréi beszélünk. Nehéz e z t a folyamatot a maga teljességében látnunk, mivel Gyulai Pál eszményité szándékú Vörösmarty életrajza csak a "nemzet költőjének" szerepét alakitét mutatja be, a z t i s úgy, ahogy Deák Ferenc és köre a maga m o r a l i s t a Ideologiejú p o l i t i k a i céljai érdekében helyesnek látta; s a barátok a legtöbb e z z e l *41 a szándékkal nem egyező dokumentumot eltüntették. Ennek e l ­ lenére ismeretes néhány utalás a r r a vonatkozólag, hogy Vörös­ marty őszinte p i l l a n a t a i b a n közel sem v o l t olyan "finom úr", ahogy a z t G y u l a i beállította. Néhány fennmaradt levélben a r ­ ról olvasunk, hogy sokat káromkodott,- máshol meghökkentően ocsmány "költői" képével találkozunk,- - ismét máshol kegyet­ l e n csúfolódó hajlamát érzékelhetjük,- ^ s a j e l e k a z e r i n t s z e r e l m e i sem v o l t a k oly elvontak, légiesek és habfehérek, ahogy általában föltételezik.- Különös ellentmondása irodalomtörténetünknek, hogy a l e g ­ erősebb filozófiai töltésű magyar dráma, a Csongor és Tünde e r e d e t i l e g minden b i z o n n y a l a z z a l a szándékkal Íródott, hogy ponyván, ponyvaként árultaasék. Egyaránt e r r e ösztökélte Vö­ rösmartyt az anyagi s i k e r vágya és az a fölismersé, hogy az adott rendkivül azük olvasótábor lefelé, a vásárokon o l v a s ­ mányokat i s kereső nép "olcsó" igényeit célba véve tágítható. Népszerűen és mégis igényesen írni - azóta i s álma minden i g a z írónak. Ebből k i i n d u l v a választotta Vörösmarty a húszas évek legnépszerűbb - színpadon i s s i k e r e k e t arató - témáját. Tündér I l o n a történetét.- A "műveltebb" közvélemény gúnyos megvetéssel utasította e l az i l y e n " a l a n t a s " i r o d a l m i n y e r s ­ anyagot. Vörösmarty már dolgozott - B a j z a 1829-es megfogalmazása s z e r i n t - "Tündér Ilonáján", amikor Kazinczy inge­ rülten azonosult egy Guzmics I z i d o r h o z intézett levelében a z o k k a l , a k i k "nem értik, oktató munka akar e l e n n i a Muzárion /Szemere Pál folyóirata - TTE/ vagy mulattató; s ha oktató, mit keres i t t egy Vasorrú Bába / i t t Tündér I l o n a cim a l a t t / m e l l y e t mint ezek h i s a i k , még a pórnép köréből i s k i k e l l e n e k a p a r n i , mint ostobaságot..."-^ A Csongor és Tündében nyoma s i n c s már a Virág Benedektől t a n u l t moralizmusnak, amely a világ jól elrendezettségének 32

3

3

3

5

3

3

keresztény eszméjéből I n d u l t k i , s minden rendetlenséget, lá­ zadást a Gonosz müvének minősített* Vörösmarty drámája a nyug­ talanság élményével kezdődik, Csongort a megismerési vágy h a j t j a , miközben a fölfordult világban t e h e t e t l e n falevélként sodródik* Az Élet megismerésének Hármas útján a választás drá­ mai kérdésével k e l l szembenéznie, s e r r e már c s a k a filozófiá­ ban, nem pedig az erkölcstanban találhat választ* S ráadásul vándorútjénak legfőbb tanulsága, hogy a végtelen elérhetetlen, a vágyak tökéletesen nem valósíthatók meg, mert a világon sem­ mi sem tökéletes, az i s t e n i rend nem létezik* A Hármas út v a ­ lójában útvesztő, minden válasz többértelmü, a képzelet segít­ ségével szárnyaló Csongornak a porba k e l l h u l l n i a . Oda, a h o l a nép f i a i , Balga és Ilma élnek a maguk vaskos, földhözragadt módján* A dráma filozófiai feszültségét az a gondolat a d j a , hogy az élet alapvető ellentmondása s z e r i n t az embert csak a szárnyaló képzelet, a merész kalandvágy, a megismerő nyugtalan­ ság emelheti föl, de semmilyen körülmények között sem szakad­ hat e l a földi lét realitásaitól, a gyakran d r a s z t i k u s a n b r u ­ tális valóságtól. A kétségbeesésre hajlandó Csongort a c s e ­ lekvő szellemű Tünde ragadja k i a tehetetlenségből, szabadít­ j a k i a csőd érzetének rabságából, s ajándékozza meg a t e l j e s szerelemmel, amely egyaránt magában f o g l a l j a a b i b l i a i érte­ lemben v e t t megismerést, az e r o t i k u s vágyak kielégíthetőségét és a harmonikus emberi k a p c s o l a t lehetőségének gondolatát* A magányos Csongor a családi életben találja meg a korlátzott, de reálisan megvalósítható boldogságot. A Csongor és Tünde költője bravúrosan alkalmazza A bujdosókban kialakított drámai technikát, a fenköltség és parlagiság, a filozófia és komédia elemeinek egymásra épitését. Csongor és Tünde emelkedettségé­ v e l nem csupán Balga és Ilma vaskos bohózati figurája áll szem­ ben, hanem a három ördögfi szerepének n y e r s , durva humora és Mirigy jellemének páratlanul mély pszichológiája i s * Vajon megkisértette-e Vörösmartyt a Tündér I l o n a téma színpadi s i k e r e i s ? Nem tudjuk* Kétségtelen, hogy több megle­ pő s z i n és hang szivárgott át a k o r a b e l i színpadi fölfogások­ ból ós a vásári komédiákból a Csongor és Tünde költői világa-

ba, 8 a cselekmény meseszerüségében, f o r d u l a t a i b a n érésen érezhető Vörösmarty népköltészeti élményének hatása, 8 a f i ­ nom jelképek rejtekébe zárva o t t i z z i k az ősi mitosz teremtő erő, az e r o t i k a . Végeredményben azonban VörÖemarty nehezen érthető és színpadon még nehezebben előadhaté müvet a l k o t o t t . Kern véletlen, hogy nagyszerűségének fölfogásához egy Kölcsey lángelméje k e l l e t t , s a kevésbé zseniális kortársak bizony nem tudtak mit kezdeni a Csongor és Tündével. Még Gyulaiak nemzedéke i s értetlenül dicsérgette - komoly fönntartásokkal -, ériási értékének fölfedezése B a b i t s Mihályra 08 Lukács Györgyre várt. Érthető tehát, hogy a mti nem j u t o t t e l a kora­ b e l i színpadra. IV. Vörösmarty belső fejlődésének föltérképezése világossá t e ­ s z i azokat az összefüggéseket, amelyeket a színházhoz valé v i ­ szonyában számba k e l l vennünk. A személyes színházi t a p a s z t a ­ l a t o k hiányánál i s nagyobb jelentőségű i t t a f i a t a l költő v i ­ lágszemlélete. Láthattuk, hogy a Salamon-téma földolgozásából s t a t i k u s világképe, a r e n d i nacionalizmus változás-elleneesége, a keresztény moralizmus merev bűn-bünhődés-igazság e l v e t e l j e s e n kizárta a valódi dráma létrejöttének lehetőségét. A következőkben megjelenő lázadás-motivum ugyan fölbontja e z t a rendet, de a lázadó ember drámájának kibontásától a költő p o l i t i k a i okból v i s s z a r i a d . A Csongor és Tünde azért j e l e n t f o r d u l a t o t drámairól pályáján, mert i t t éppen ellenkező a h e l y z e t : a lázadás totális, az egész világrend e l l e n irányu­ ló. Alapvető jellemzője, hogy Vörösmarty k i i k t a t j a a nemzeti p o l i t i k a i mondanivalót, s e z z e l együtt e l v e t i korábbi mora­ l i s t a világképét, s a keresztény erkölcs r e n d j e helyébe a kérdező filozófiát állitja. Ennek megfelelően a keresés drá­ májában a lényeg oly elvonttá válik, hogy kifejezésére a s z i n padi cselekmény csak közvetett formában, költői utalásokkal képes, vagyis konkrét j e l e n e t e k b e sűrűsödő összeütközések nem jöhetnek létre. Ennek okát keresve a világszemlélet megváltozásának lélek-

t a n i nehézségére k e l l gondolnunk* A költő megváltozott környezetének f e j l e t t e b b és korszerűbb s z e l l e m i közegétél szárny­ r a kapva messze eltávolodik a rendi n a c i o n a l i z m u s feudális szellemétél. és egyre jobban magáévá t e s z i a polgári l i b e r a ­ lizmus világnézetét, de a múlttal valé t e l j e s leszámolás nem mehet végbe egycsapásra* S a messziről i n d u l t f i a t a l e m b e r helyzetét nem könnyíti meg a hazai társadalmi fejlődés e l l e n t ­ mondásos v o l t a sem* Mély nyomot hagy világnézetében a k o r a b e l i magyar p o l i t i k a cselekvőképtelensége, a legjobb energiáknak a retorikára, a n y e l v i és ezen keresztül ideológiai meggyőzés eszközére összpontosulása. Összhangban a z z a l az általános társadalmi várakozással, amely a szinház ügyét i s s z i n t e k i ­ zárólagosan a nyelvhez kötötte, a maga politikai-filozófiai mondanivalóját következetesen a n y e l v i kifejezés kérdésének t e k i n t i , önmagát kizárólag a n y e l v sikjára korlátozva i g y e k s z i k költői képzelete a maga sajátos drámai struktúráit kialakíta­ n i . A tér és idő koordinátákat i s n y e l v i jelenségnek t e k i n t i , a valóságos - és s z i n p a d i - tér s idő figyelmén kivül marad. Drámáiban a cselekménynek nincsenek konkrét térbeli és időbe­ l i határai, a j e l e n e t e k helyszíneit a l e g t e l j e s e b b szabadság­ g a l k e z e l i és váltogatja, a drámai időt pedig c s a k a költészet kozmikus órája s z e r i n t o s z t j a be. Mivel az ember - ennek a fölfogásnak megfelelően - elsődlegesen gondolatvilágában eszméiben, erkölcsében, filozófiájában, p o l i t i k a i meggyőző­ désében - létezik és kerül más emberekkel kapcsolatba, önkife­ jezési lehetőségei közül csak a szóbelire, a beszédre fordít­ j a figyelmét. Hőseinek tényleges cselekvésre a l i g ad lehető­ séget - még ahol e r r e magától értetődő alkalom kínálkozik, o t t i s inkább kitéríti őket a l o g i k u s fejlődés medréből -, a gesztusnak és a nem n y e l v i jellegű emberi érintkezésnek pedig semmi jelentőséget nem t u l a j d o n i t . Az, hogy a dráma a színpa­ don elsődlegesen látványként j e l e n i k meg, eszébe sem j u t . Nem tudjuk, n i n c s rá adatunk, hogy 1826-os P e s t r e költözé­ se után Vörösmarty e l j u t o t t - e a virágkorát élő Nemzeti S z i n ­ házba. Nem tudjuk, mert a Német Szinház látogatása h a z a f i a t lannak minősült a kor fölfogásában, s ha Vörösmartyt a s z i n ­ ház iránti érdeklődés mégis e "bűn" elkövetésére csábította,

Bem ő, sem aar át a i nem tarthatták e z t a nyilvánosságra t a r ­ tozónak. 1827-28-ban magyar színjátszókat i s láthatott Pesten, ha a k a r t , az "Erdélyi Énekes és Színjátszó Társulat" előadá­ s a i n . 1828-31-ben pedig eljárhatott a huzamosabb i d e i g Budán és Pesten szereplő Ballá Károly együttesének bemutatóira. /TÖbbazör játszották - jelentós s i k e r r e l - a Csongor és Tünde keletkezésének történetét számba vehető Aranyhajú Tündér I l o ­ nát i s . / Ebben a kérdésben még mindig találgatásokra vagyunk utalva. . L e v e l e i b e n gyakran e s i k szó nyomtatott drámákról, többször azól saját müveinek értékesítési gondjairól, B a j z a "Játékszí­ nének" megjelenéséről, de arról, hogy szerzőként maga i s szín­ padra kivánt v o l n a lépni, egyszer sem. Színházi élményeiről i s mindössze e g y s z e r számolt be, S t e t t n e r Györgyhöz K i s k e s z i ből, 1827. április 25-én i r o t t levelében. Gondolatmenete mé­ l y e n jellemző, szemlélete árulkodó. Abból a kérdésből i n d u l k i , hogy: - "Mit csinál a l i t e r a t u r e ? " - A következő lépésben egy éppen akkor született és átlag fölötti f i g y e l m e t kivál­ t o t t mü j u t eszébe: - "Játszották-e a Magyarok K i s f a l u d y Leány­ őrzőjét?" - S c s a k K i s f a l u d y Károly nevezetes vígjátékára gon­ dolva t a r t j a szükségesnek megemlíteni: - "Én i t t Pehérvárott h a l l o t t a m őket, h o l egy pityergő szomorú játékot adtak F e l v o ­ nás közben rövid énekkel. A darabhoz képest nem r o s s z u l ját­ s z o t t a k . Asszonyaik nincsenek; de az énekben o l l y előmenetelt t e t t e k , mellyet utolsó hallásomtól fogva nem remélhettem v o l n a . Nincs i t t szó a tökéletességről, c s a k a haladásról,és én meg­ elégedem akármely úton volnának képesek hallgatókat n y e r n i . 39 Ez azonban v e s z e t t ügy, nem vivők m e l l e t t e . " Az utóbbi kijelentés bizony meghökkentő, ha nem i s szabad túlzottan messzemenő következtetéseket l e v o n n i belőle. Min­ denesetre kiderül, hogy költőnk mennyivel fontosabbnak t a r t ­ j a az irodalmat a játékszín! mozgalomnál. Míg az elsőért mindig harcra kész, az utóbbit " v e s z e t t ügynek" minősiti. Egy­ úttal mégis ez az első cáfolhatatlan bizonyitéka, hogy "járt" színházban, s nem i s először. A legtöbb figyelmet azonban az érdemli, hogyan fogta föl élményét. Kulcsfontosságú k i j e l e n -

tések s o r a bizonyítja, hogy kizárólag a fülével v o l t j e l e n , hallgatóként f g l a l t h e l y e t a nézek között; nem nézők, hanem hallgatók megnyerhetőségéről elmélkedett, és a h a l l a n i valót kérte számon. Alapvetően ez j e l l e m z i Vörösmarty színházi föl­ fogását a Csongor és Tündével zárult drámaíró korszakában. A következő években - elaősorban Fáy András révén - egyre közelebb került a p e s t i magyar színjátszásért folyó küzdelem­ hez* Életrajzának rendkivül kevés fennmaradt dokumentumából azonban úgy látszik, hogy szinház fölfogása még sokáig nem változik meg* L e l k e s e n t e s z i magáévá a drámairodalom föleme­ lésének i r o d a l m i programját, rengeteget d o l g o z i k érte* A kér­ dés már 1831 februárjában fölmerült a Magyar Tudós Társaság, az akadémia első nagygyűlésén. Érdekes, hogy a következő k i s ­ gyűlés jegyzőkönyvében oly igényt fogalmaznak meg - minden b i z o n n y a l Döbrentei Gábor főtitkár sugalmazására -, ami némileg eltér Vörösmarty álláspontjától. Ez ugyanis fölhívja a benyúj­ t o t t e r e d e t i és fordított darabok bírálóit, hogy ne csupán a müvek "belső j e l e s voltára, de főképp játékszini sikerére i s " legyenek t e k i n t e t t e l . ^ Az akadémia első kezdeményezései közé t a r t o z i k a Külföldi és az E r e d e t i Játékszín sorozatának e l i n ­ dítása, valamint a Játékszini Bizottmány létesítésének kezde­ ményezése. Az utóbbi t e r v megvalósításához ugyan két évre v o l t szükség, de a Bizottmány t a g j a i n a k sorában Vörösmarty magához a színházhoz i s közelebb került. 0

Akadémiai drámabiráló tevékenységének első fennmaradt doku­ mentuma 1831* május 5 - i keltezésű. Elutasító véleményének fő érve a mü "bokros nyelvhibáit emeli k i . Amikor az akadémia törekvéseihez igazodva a b u d a i Várszínházban játszó magyar társulat "igazgató választmánya" 1833-ban célul tűzte k i az "előadandó darabok s t i l i s t i c a i és izlési" javítását, Vörös­ marty ebben a hálátlan munkában i s nagy részt vállalt. Kerén y i Ferenc kutatáaaiból t u d j u k , ^ hogy javításai i t t i s kizá­ rólag n y e l v i jellegűek. I g a z , nem vártak tőle dramaturgiai beavatkozást, de az i s nyilvánvaló, hogy i l y e s m i eszébe sem j u t o t t . Csak föl k e l l ütni néhány k o r a b e l i darabot, főleg a színpadra került fordításokból, hogy nagyra bec8Ülhcssük Vörösmarty k e s e r v e s fáradozását. Jelentősége a magyar játék1

színi mozgalom bontakozó sikerében óriási. Ennek elismerése m e l l e t t sem hallgatható e l , hogy szemlélete még mindig éré­ sen egyoldalú. Az e r e d e t i magyar dráma ügyének harcosaként i r t a 1832-ben elsé színpadra került müvét, a Kincskeresőket * Sajnos, nem t u d n i , hogy színházi vagy olvasmány élményre alapozta-e Gyu­ l a i a z t az állítását, m i s z e r i n t a Kincskeresők hősei, "Zágony és Jolán mintha n e m e s i t e t t kiadásai volnának" a Haupach Mol4-2

nár és gyermeke cimü müvében szereplő atyának és leányának, A darab a harmincas évek talán legnagyobb közönségsikerét arat­ t a , s Vörösmarty bizonyára o l v a s t a . De láthatta i s , h i s z e n nem s o k k a l a b e r l i n i és bécsi bemutató után a p e s t i Német Szinház i s eljátszotta, először 1830. augusztus 21-én. Mint annyi más életrajzi kérdést, G y u l a i e z t sem tisztázta, igy csak találgatásra vagyunk u t a l v a . Mégis föltehető, hogy ez Vörösmarty első színházi élmény nyomán született b e f e j e z e t t drámája. A Raupach darabjáról hét évvel később i r o t t s o r a i ­ ban i s fölfedezhető a h a j d a n i élmény nyoma, noha ekkor már B a j z a zászlajára esküdve elszánt e l l e n f e l e a német "vadro­ mantikának". Keményen kifogásolja "az ártatlan elány hosszú nyavalygását", de még mindig hozzáteszi biráló s z a v a i h o z : "A darab különben remekül van elrendezve s nem r o s s z u l k i d o l ­ gozva.. . " ^ A P e s t i Magyar Szinház 1837. november 6 - i előadá­ sáról szólva aztán szigorúbb, a történet logikájának értel­ metlenségeit, a kidolgozás hibáit, erőtlenségeit kifogásolja, de i t t i s megismétli: " a színdarab s z e r k e z e t e jó; felvonásai meglepő fordulatokon végződnek; a kidolgozás rövid és t a r t a l ­ mas, s jól adva hatása v a n . " ^ A Kincskeresők szerzője persze saját müvében közel sem látta még i l y e n világosan a dramatur­ g i a i szerkesztés fontosságát és kérdéseit. Horváth János egy t e l j e s nyomtatott o l d a l o n s o r o l j a a Kincskeresők homályos p o n t j a i r a , zűrzavaros megoldásaira, l o g i k a i bakugrásaira, lélektani képtelenségeire vonatkozó kér­ déseit.^** Ismét és a többi k r i t i k u a o k k a l egyetértésben első­ sorban a drámai n y e l v e t t a r t j a dicséretre méltónak. Észreve­ s z i továbbá a Csongor és Tündéből átsugárzó filozófiai kérdé­ s e k e t és a Shakespeare-től t a n u l t , a komor, gondolati és v i g -

játéki elemeket, úri és népi világot egymásra épitő dramatur­ g i a i technikát. A drámai k o n f l i k t u s alapvetően egy elvont kér­ désre épül, a r r a az ellentmondásra, amiben a nemesi és polgá­ r i szemlélet találkozik, s amely szavakban nagyra t a r t j a a t i s z t a érzelmeket, a legfőbb kincsnek minősiti a s z e r e l m e t ; de közben az arany bűvöletében él. A k o r a b e l i irodalom közhe­ l y e , hogy a k i n c a , a pénz megérjiti az embereket és tönkrete­ s z i életüket. Vörösmarty drámájában nem csupán a jobb s o r s r a érdemes Zágony tékozolja e l kincskeresésre mániákus őrültként az életét, de a nemes és kiválé Szilágy i s megszédül az arany látványátél, és a saját gondolkodáai rendjét fölboritva v i s e l ­ k e d i k . Onnan k i i n d u l v a azonban, hogy a belső értékek fölé he­ l y e z e t t anyagi érték fölfordítja a világ erkölcsi rendjét, Vörösmarty meglepően messze j u t , amikor a z t a következtetést v o n j a l e , hogy mindez olyan világot t e r e m t , amelyben a föld "Nem annak ád termést, k i műveli. Nem annak ád k i n c s e t , k i benne túr." Ennek a mások munkáját kisajátité világnak a l o ­ gikáját a rabié Vári i s m e r i föl, a k i egyszerűen k i f o s z t j a a vásározé p a r a s z t o k a t , e l s z e d i pénzűket, "Azt a k e s e r v e s és szűk munkabért, Melyért szegények vérrel izzadának". Ez a s z e ­ gényember pártiság némi szociális feszültséget kölcsönöz a darabnak, amelynek lendületét Szilágy romantikus nagyot aka* rása a d j a . Végső soron azonban Vörösmerty figyelmét nem ezek a szálak v e z e t i k . A rémdráma kedélyeket fölborzolé hatását a k a r j a elérni, célja a végső nagy mészárlás. Erősen k e l l hang­ súlyozni, hogy ez a cél merőben új Vörösmarty drámairéi törek­ vései között. Nem véletlenül n e v e z i a kor a t r a g i k u s szándékú színmüveket szomorújátékoknak, a halál szomorú tényét tragé­ diának tekintették, a h a l o t t a k számának növelésével a t r a g i ­ kus hatást akarták f o k o z n i . így értelmezte Vörösmarty a Döbr e n t e n i által s u g a l l t akadémiai programban a játékszín igé­ nyeinek figyelembe vételét e r e d e t i dráma Írásakor. #

Érdekesen befolyásolta e z t a fölfogást Shakespeare. A Kincskeresők véres befejező jelenetének végén Portinbrasként egy "vadász" j e l e n i k meg, s lendületes záróbeszédet t a r t : " J e r t e k ! Vigyük f e l a h o l t t e s t e k e t . Tegyünk föléjük büszke r a ­ v a t a l t : De zászlójunka s z i n e vér l e g y e n ; M e r t vérben e s t e k

«1!** A költő shakespeare-i vonzalmát már Tóth Lőrinc k i eme 1te 1834-k*a* Töredékek a játékszínről és színészetről cimü tanulmánya számunkra azért különösen érdekes, mert Vörösmartyé tél merőben eltérő szinház-fölfogását f e j t i k i benne, Téth Lőrinc nézőként gondol a színházra, s történetéről szélva a látvány jellegének változását hangsúlyozza. E s z e r i n t a régi görög színházban a játszétér igen távol v o l t a nézőktől, s ez lehetetlenné t e t t e a színész mimika érvényesülését, amit ő a modern játékszín legfontosabb tényezőjének t a r t . Ez a fölismerés még mindig hiányzik Vörösmarty következő drámájából. Hiába van i g a z a Tóth Dezsőnek, hogy a Vérnász "a mástípusú A bujdosókat és a Hunyadi-drámákat nem említve - Vörösmarty l e g j o b b romantikus drámája";*' az akadémiai "nagy j u t a l m a t " odaítélő indoklásnak a következőkben idézett utolsó tagmondatát fenntartásokkal o l v a s s u k : "szerencsés alkotás mondja a Véraászról -, hő poétái s z e l l e m , mely az egészen e l ­ ömlik, dagály nélküli szép dikció, t i s z t a n y e l v és verselés, az nemcsak e d d i g i szomorú-játékaink közt érdemesiti első h e l y ­ r e , hanem játékszini s i k e r t i s Ígérnek..."*® S a maga korában Vörösmarty drámája tényleg a r a t o t t - mér­ sékelt - színpadi s i k e r e k e t , s mindaz i g a z , amit a dráma n y e l ­ véről olvastunk. Gyulai azonban o k k a l kifogásolta a j e l l e m e k 4-9

következetlenségeit, Horváth János pedig, a történet képte­ lenségeit. A Vérnász alapvető hibája a cselekmény mesterkélt sége. Vörösmarty a bün-bünhődés romantikus fölfogású drámáját, a szenvedély és a becsület összeütközését a k a r t a megirni. Ked­ venc konfliktusából i n d u l t k i : e g y s z e r r e v e r s e n g e t t a jómódú leány szerelméért egy szegény és egy gazdag férfi. Az utóbbi l e t t a győztes, ez azonban nem h o z o t t boldogságot, sőt gya­ nakvóvá, bizonytalanná t e t t e a szerencsést, a k i az anyagiakat többre t a r t o t t a az erkölcsi értékeknél. Gyanakvása szörnyű következményekkel járt, s a bűnhődés pusztitó folyamata ártat l a n o k a t i s magával sodort. Várostrom, erőszak, megtévesztő látszatok, érthetetlen véletlenek úgy hozzák létre a Végzet vak bosszúját, a tragikusnak szánt, de csak szomorú végered­ ményt, hogy a történést csak hajszál választja e l a komikus 50

fordulattól. S nan a tragikomikusa lehetőségének felbukkaná­ sa ez, hanem nyilvánvaló Írói ügyetlenság. Vörösmartynak a s a szándéka s i k l o t t k i , hogy érzelmileg r a g a d j a meg a közönséget, hogy a színjátékkal közvetlen hatást k e l t s e n . Bármilyen nehéz elkülöníteni egy Vörösmarty nagyságrendű alkotónál a külső és belső ösztönzés tényezőjét, tisztában k e l l lennünk a z z a l , hogy a harmincas években i r o t t drámáiban inkább az első érvényesült. Költőnk kötelességének t u d t a , hogy a ma­ gyar játékszini mozgalom ügyét e r e d e t i drámákkal szolgálja, mégpedig a B a j z a József által kialakított szemléletnek megfe52

lelően. B a j z a , a r e f o r m k o r i "triász" irodalompolitikájának tulajdonképpeni meghatározója, az irodalom elsőrendű p o l i t i ­ k a i fontosságából k i i n d u l v a hatékonyságának titkát a korszerű­ ségben látta. Mivel a reform mozgalom, a polgárosulás céljai változásokat kívántak, a s t a t i k u s világnézetet tükröző i r o d a l ­ mi alkotások h e l y e t t olyan irányzatot k e l l e t t eszményítenie, amelynek lényeges tényezője a dinamizmus. Ezért üzent hadat a befelé forditóan érzelgős, moralizáló, nosztalgikusán kon­ zervatív német s z i n i i r o d a l o m n a k , s eszményitette a nagyobb szociális érzékenységű, a bátor, elszánt, szenvedélyes, c s e ­ lekvő emberek k o n f l i k t u s a i t előtérbe állító f r a n c i a romanti­ két; a f o r d u l a t o s , eseménydús, gazdag cselekményü drámát. Vö­ rösmarty e z z e l párhuzamos irányban h a l a d t , amikor f i a t a l k o r i drámáiban egyre nagyobb szerepet adott a lázadás szellemének. Azt a dinamizmust azonban, amit ő i s k o r a lényegének érzett, nem tudta történetekbe Önteni, csak hősei belső világában ér­ zékelte igazán, és elsődlegesen gondolataikon keresztül - a n y e l v sikján - f e j e z t e k i - zseniálisan. A cselekményépités azonban nem v o l t erős o l d a l a . Inkább a szociális feszültségek érzékeltetésében, a h a z a i valóság jellegzetességeinek érzékeny fölfogásában r e j l i k a Csongor és Tünde után i r o t t drámáinak - több-kevesebb - korszerűsége. A h a z a i társadalmi valóság kisugárzása élteti Vörösmarty utolsó vigjátékát, A fátyol t i t k a i t , noha a kor inkább elmélyültségét értékelte: "Vörösmarty a vígjátékot a c o n v e r s a t i o silány és lejárt mezejéről a pszichológia rfenntebb s poetaibb

világába vivé által, a Fátyol t i t k a i b a n egy a nagyárban eddig még nen h a l l o t t tónusú ós bájú színdarabot ada... " - i r t a Csató Pál. ' Éppen ezért k e l l meglepetéssel nyugtáznunk, hogy a sokkal életidegenebb Vérnász a k o r a b e l i színpadon nagyobb s i k e r t a r a t o t t . Ennek okát abban kereshetjük, hogy a "végzetdráma" szörnyű meglepetéseihez a nézé hozzá v o l t szokva, a vígjáték műfajában v i s z o n t sokkal felhőtlenebb, könnyebb szó­ rakozást, jobban pergő komédiát várt, mint amit Vörösmarty "tévedések vígjátékában" kapott. I t t a komikum a társadalmi szokások mesterkéltségéből, a polgárosuló p e s t i élet fonák­ ságaiból, a hősök jelleméből és a fordított s z e r e l m i képlet­ ből fakad. A bú.ldosókbeli V a j d a f i Júlia-Korpádi szerelem, majd a Tünde-Csongor k a p c s o l a t után számunkra nem meglepetés, hogy a cselekmény irányítója és kezdeményezője a s z e l l e m e s , Ügyes, önálló, bátor, érzelmi szabadságát megvalósítani képes természetes viselkedésű hősnő, a k i egy passzív férfi aláren­ d e l t szerelmével szemben érvényesiti a maga - szerelmes - a karatát. A k o r a b e l i közönséget azonban nyilván z a v a r t a ez a merészen modern fölfogás. 5

3

V. 1837, a P e s t i Magyar Szinház megnyitásának éve újabb f o r ­ d u l a t o t hozott Vörösmarty és a szinház viszonyában. Az ország első drámaírójaként életében először dolgozott színházi meg­ rendelésre: az Árpád ébredése ugyan drámaként nehezen dicsér­ hető, de annál érdekesebb annak az ideológiának a dokumentuma ként, amelynek jegyében a P e s t i Magyar Szinház, a nemzet színházaként létrejött. Vörösmarty a színészi hivatást még mindig áldozatnak f o g j a föl, de a színészt már a költőnek a nemzet eszmei képviselőjének - harcostársaként t e k i n t i . A színház többé nem csupán a nyelvmüvelés szószéke, hanem a szélesebb értelemben v e t t közélet szolgálatában álló, a nemz e t i ügy és a polgárosulás híveit demokratikus táborba gyűjtő nagy jelentőségű kulturális intézmény. Vörösmarty a liberális értelmiség fölfogásának megfelelően hangsúlyozza, hogy a színházban a Művészet egy fedél alá, egyenrangú részvevőként

hozza össze az arisztokratákat ás a nemeseket, a polgárokat ás a napszámosokat. Shakespeare

fölfogásának megfelelően úgy

látja: a szinpad a "világot" mutatja " k i c s i n b e n " , "az>élet iskoláját". Az o t t látható játok

"élet-hasonló", s a "föld

tündérségéről" tudósít. /Tündériségen egyszerre értve a soha­ sem és az e g y s z e r v o l t a t , a költői képzelet termékét és az elmúltat, az örökre eltüntet./ Ezt

a szinházfölfogást kívánta szolgálni az Athenaeumban

vállalt színikritikusi munkával. S z i n t e naponta o t t ült a P e s t i Magyar Szinház akadémiai páholyában, megismerkedett a szinház művészeivel, s többel közültik baráti kapcsolatban ke­ rült. F e l e s l e g e s s z e l l e m i teherként e l h a g y t a már a színházat az erkölcstelenség fészkének tekintő feudális fölfogást, amely lenézte és mélyen megvetette a színészt. Értelmiségi és művész voltának tudata e l f o g a d t a t t a v e l e emberi és társadalmi egyen- , rangúságukat. S ez sem v o l t k i s lépés, h i s z e n Vörösmarty

soha

életében nem f e l e d k e z e t t meg arról, hogy származása alapján a kiváltságos rend, a nemesség s o r a i b a t a r t o z o t t , hogy barátai i g a z i "úriemberek", vezető értelmiségiek, p o l i t i k u s o k , föld­ birtokosok, sőt - Wesselényi személyében - főnemesek. Amilyen öntudattal szállt szembe akár a hőn csodált Széchenyivel i s a s z e l l e m i munka polgári szellemű megbecsülése érdekében, olyan idegen v o l t tőle Petőfi p l e b e j u s fölfogása. Vörösmarty színikritikus munkásságának a részletes tárgya­ lása külön tanulmányt k i v a n , a Nemzeti Színházhoz vezető útjá­ nak csak egyik - befejező - állomása ez. Befejező, mert köze­ lebb a szinház világához sohasem j u t o t t . Kiemelkedő színikri­ tikusként, széleskörű dramaturgiai ismereteke birtokában, az első r e n d s z e r e s magyar dráma-elmélet szerzőjeként sem lépett k i az akadémia páholyából. Színészek barátjaként sem támadt kedve, hogy a külső szemlélő álláspontját fölcserélje, s a szinház világának belső körébe lépjen. Szinikritikái ennek nem látták kárát, drámái annál inkább. "Soha nem k e l l f e l e d n i , hogy a dráma egyszersmind

költői

mű i s , mit ugyan mindnyájan látszanak tudni, csak az nem, k i 54.

nek legjobban k e l l e n e , a sziniköltő..."

- olvassuk a s z i n i -

k r i t i k u s i tevékenységet bevezető "elméleti töredékek"-ben. A dráma lényegében a "cselekvő élet ábrázolását" mondja, s a "költészet törvényei alól f e l s z a b a d u l t s z i n i hatás" veszélye­ i t hangsúlyozza. Rögtön hozzáteszi azonban: "van becse a pusz­ t a i s z i n i hatásnak i s . O l l y a n ez, mint a mindennapi kenyér, me nélkül színházaink, ezen k i c s i központosított képmásai a rop­ pant világnak, meg nem élhetnének. - S ezen fölül valami l e l ­ kesítő s elragadó van a színi hatásban, ml gondolatokat, ér­ zemény eket f e j t k i magasabb s szilárdabb müvekre; minek bizony ságul szolgál, hogy soha még drámai literatúra nem virágzott szinház nélkül; e l l e n b e n h o l s z i n i élet v a n : j e l e s s részint remek müvek állottak elő. A színielőadás t u d n i i l l i k azon álló törvényszék, mely rögtönös t a p s a i v a l és gáncsaival s o r s o t ha­ tároz a kiállított elmemüvek fölött, azon i s k o l a , h o l az iró mind saját, mind idegen botlások és tökélyek után képezheti magát..."* ' J e l l e g z e t e s i r o d a l m i kiindulópontú állásfoglalás * ez, amelyben a szinház a drámaköltészet fórumaként j e l e n i k meg de i g e n messze van már attól, ahogy az ifjú Vörösmarty gondolt a színházra, s örök vesztesége drámairodalmunknak, hogy a költő a maga gyakorlatában nem t u d t a saját - jórészt elméleti fogantatású - g o n d o l a t a i t h a s z n o s i t a n i . 5-

A színikritikus Vörösmartynak óriási akadályokat k e l l e t t e l s o d o r n i a . A színikritika a belháborúktól megosztott irodalom p o l i t i k a része v o l t , s ez a r r a kény s z e r i t e t t e a s z i n i k r i t i k u s o k a t , hogy i r o d a l m i lobogók mögött sorakozzanak föl. Ujabb ne­ hézségeket j e l e n t e t t a létéért harcoló magyar szinház! élet ellenállása biráló hangokkal szemben, s ez olyan erős v o l t , hogy Vörösmarty előtt a tehetséges színikritikusok egész sorát kényszeritette visszavonulásra.^^ Költőnk i s egy i r o d a l o m p o l i ­ t i k a i elképzeléshez, a B a j z a József v e z e t t e liberális táborhoz c s a t l a k o z v a vállalt döntő szerepet a r e n d s z e r e s magyar színi­ k r i t i k a meghonositásában. S m i v e l fegyelmezett h a r c o s v o l t , egyéni nézetét mindig alárendelte a közös célnak. Általában ez nem okozott gondot, mivel véleménye t e l j e s e n egyezett a z ­ z a l , aminek kialakításában neki i s jelentős szerepe v o l t . Mi­ előtt a néhány kivételre utalnánk, tegyük hozzá: feladatát a

legnagyobb élő költőt és drámairét. a Magyar Tudós Társaság és a drámabiráló bizottmány nagy befolyású tagját megillető óriási tekintély és a B a j z a v e z e t t e , fallanxként fölsorakozó irodalmi tábor támogatása nélkül a l i g h a tölthette volna be. A szinikritikék figyelmes olvasója i t t - o t t érzékelheti a költő k i nem mondott külön véleményét. Különösen a B a j z a Henszlmann v i t a idején okozhatott Vörösmartynak komoly gondot, hogy ne f o r d u l j o n szembe barátjával és harcostársával, noha Shakespeare ügyében alighanem az ellenfélhez állt közelebb. Vörösmarty l e v e l e i t o l v a s v a ugyancsak kételkedhetünk abban, hogy milyen meggyőződéssel rótta meg a színpadon elhangzó Z a ­ gy ebként roppant enyhe/ "durvaságokat", Ítélte e l a pajzánabb hangokat. Ismerve a z t az igazán nyers, s néha ocsmány hangot, amit baráti társaságban megengedett magának, csak a szinpad erkölcstelenségét cáfolni kívánó szándék és a finom Ízlés i d e ­ ológiája v e z e t h e t t e i l y e n k o r a tollát. Annak m u t a t j a i t t ma­ gát, aminek majd G y u l a i életrajza beállitja: a nemzetnek min­ denben példát mutató s z e l l e m i vezérnek, azaz költőnek, a k i t a legmagasabb erkölcsi ideálok és a legfinomabb izlés v e z e t ­ nek. Más kérdés, hogy ez választott szerepének, ós nem i g a z i egyéniségének a megnyilvánulása. A színikritikus Vörösmarty Ítéleteit a következetes s z i ­ gorúság támasztja alá, még azok hibáit sem hajlandó e l h a l l ­ g a t n i , a k i k e t személyesen a legjobban s z e r e t . A rendelkezésre álló tér nagyobb részét az előadott darab elemzésének szente­ l i , de mindig elmondja véleményét az előadásról i s . E l e i n t e ez kizárólag a szinészi teljesítmények érzékelését j e l e n t i , s figyelmének előterében a nyelv érvényesülése, a t i s z t a , érthe­ tő, természetes beszéd igénye áll. Aránylag kevés színházi tapasztalatához és a kortárs s z i n i k r i t i k u s o k h o z képest meg­ lepő érzékenységgel f i g y e l föl a hamis hangokra. Egyre követ­ kezetesebben kívánja meg a szenvedélyek kifejezésének t i s z t a ­ ságát és a színpadi őszinteséget, a h e l y z e t követelte hangvál­ tásokat, a t r a g i k u s és komikus megnyilatkozások sokrétűségé­ nek érvényesítését. Még a nagyra becsült Egressy Gábort i s f i g y e l m e z t e t i , hogy "a fájdalom... nem mindenkor a k i n s nem

i s B i n d i g a szomorgás h a n g j a i n széla meg, s ezen fölül a fájdalomnak néha v a l a m i nemessége van, •." Az árnyaltabb jellemábrázolás igényének megfogalmazása t i ­ tán j e l e n i k meg s z i n i k r i t i k a i b a n az Összhatás kérdése, Néhány éves gyakorlat után már nem elégszik meg az egyes színészi teljesítmények elemzésével, hanem a j e l e n e t e k , h e l y z e t e k k i d o l ­ gozását, az együttes játék megoldásait i s számon kéri. Közve­ t e t t úton a rendezés f e l a d a t a i n a k tisztázását sürgeti a szín­ padi játék megkomponáltságának feszegetésével. Alapelve a r e a l i s z t i k u s , valóság utánzó színészi játék, a darab világát h i t e l e s e n tükröző rendezés követelménye. A színházhoz füzedé k a p c s o l a t a i n a k elmélyülését lírájában i s érzékelhetjük. Verseiből kiolvasható egy ekkoriban virágzó - lemondó beállítottságú - szerelmi érzés; minden valószínűség s z e r i n t a kor ünnepelt színésznője, Lendvayné H i v a t a l Anikó iránt. Lemondó ez a szerelem, mert férjes asszonyhoz fűző­ d i k - noha Lendvayék házassága h i r e sen r o s s z v o l t -; mert a költő komolyan véve a maga f e n k B l t , erkölcsös, nemzetet vezető szerepét, nem k e z d h e t e t t /legalábbis nyíltan/ "bűnös" v i s z o n y t , és azért i s , mert H i v a t a l Anikó szenvedélyes, szeszélyes, ne­ héz természetű asszony v o l t . Valószínűnek látszik az a fölté­ telezés, hogy következő drámájában, a Marót bánban I d a s z e r e ­ pét Lehdvaynénak i r t a , nem i s a n n y i r a szinészi, mint emberi egyéniségére gondolva. A Marót bán többi szereplőjét azonban semmiképpen sem Ír­ h a t t a "színészre szabottan". Egyáltalában nem a l a p t a l a n a B a j záékkal hadilábon álló, de jó szemű Csaté Pál kritikája, a k i a darabban "a német elmélkedés és e r z e i g e s t a f r a n c i a legújabb romanticizmus legújabb i s z o n y a i v a l " látja "párositva. Vörös­ marty,,, az utóbbi időben Shakespeare-rel f o g l a l k o z o t t ; annak J u l i u s Caesarját lefordította. P e l valánk tehát némileg h a t a l ­ mazva, hogy újabb drámáiban shakespeare-i =embereket« vár­ junk..." 59

Csató cslódását mi i s o s z t h a t j u k , noha a Marót bán hőseinek j e l l e m e egyáltalában nem érdektelen. Nem a n n y i r a az "emberek­ k e l " , mint a szándékkal és a cselekménnyel van i t t i s b a j . A

bosszú, a szerelem, a féltékenység mozgatja a darab hőseit, s ezek a szenvedélyek valéban drámaiak, A szenvedélyesség a zonban túlhajtott, túlzásokra r a g a d t a t j a a szereplőket, kép­ t e l e n lélektani f o r d u l a t o k következnek be, s a végső mészárláahoz vezető szálakat a l i g l e h e t kibogozni. Súlyos fogyaté­ kosságai ellenére olyan költői e r e j e van a Marét bánnak, hogy át t u d j a s e g i t e n i - a korábbi drámákban tapasztaltaknál k i ­ sebb - dramaturgiai döccenőkön, s végül jelentős s z i n p a d i s i ­ k e r t érhetett e l . Mig a Marét bán általában Vörösmarty megbecsültebb s z i n ­ padi müvei közé azámit, következő drámáját, Az áldozatot k u ­ d a r c a i között t a r t j a számon az irodalomtörténet. Hibái hason­ lóak a többi drámák fogyatékosságaihoz, legföljebb súlyosab­ bak. Meglepetést éretlen világszemlélete, p r i m i t i v n a c i o n a l i z ­ musa, őszinte, de társadalmilag körvonalazatlan szabadság vá­ gya k e l t . Ennek okát a fölhasznált történetben kereshetjük. A "magyar előidőkben" játszódó mese 1826 körül k e z d e t t bontakőzni Vörösmarty képzeletében, s amikor följegyzéseit újra elővette, a történet magával hozta korábbi világszemléleté­ nek néhány elemét i s . A dráma első s o r a i pedig a r r a u t a l n a k , hogy még korábbi hatásokkal i s számolni k e l l . A harmadik s o r ­ ban megjelenő kép fehérlő csonthalmai ugyan akkoriban közhely számba mentek, de Vörösmartynál először a Tatárjárás után történt e s e t cimü drámatöredékben találkozunk v e l e . Érdekes Tóth Dezső megfigyelése, hogy az áltörténeti közegben a h a r ­ mincas évek társadalmi élete, a társaság férfi "hőseine^ erőszakos, gátlástalan nőhódító törekvései tükröződnek. A l i g h a kereshetjük azonban ebben Az áldozat s z i n p a d i sikeré­ nek okát. Inkább n a c i o n a l i s t a f e l h a n g j a i v a l magyarázhatjuk, hogy minden fogyatékossága ellenére egyike l e t t Vörösmarty legtöbbet játszott színmüveinek. És abban, hogy hatásos a l a ­ kításokra adott lehetőséget - többek között - L a b o r f a l v y Rózának és Jászai Marinak. A P e s t i Magyar Szinházat 1840. augusztus 8-án átvette az ország, s ettől kezdve Vörösmarty hűséges támogatója a Nem­ z e t i Színháznak. Miközben a német szinmüirodalmát fokozatosari k i s z o r i t o t t a a azinház műsorából a f r a n c i a romantika, köl-

tőnk - némileg eltérve t r i u m v i r társa, Bajza Jézsef törek­ véseitől - Shakespeare d i a d a l r a viteléért szállt s i k r a . Sür­ gette drámáinak korszerű, jé forditását, s ebből a nagy f e l ­ adatbél maga i s részt vállalt, 1842-ben k i a d t a a J u l i u s Caesar forditását, s a Nemzeti Szinház szinpadán legmaradan—————

£o

débb 8 i k e r e i t mindmáig Shakespeare tolmácsoló jaként a r a t t a . Gyönyörűen zárja a nagy angol iránti életreszóló tiszteleté­ nek történetét, hogy élete utolsó nagy munkája - a szabadság­ harc után - a L e a r király magyarítása v o l t . A J u l i u s Caesar fordítása ösztönözhette a r r a , hogy még egy kísérletet tegyen s h a k e s p e a r e - i ihletésű e r e d e t i dráma alkotá­ sára. E z egyúttal a német és f r a n c i a szinmüirodalomból v e t t példákkal való szakítást j e l e n t e t t , de választott témája nem előre, hanem v i s s z a v i t t e . Talán az akadémia 1839-es száz aranyos diját e l n y e r t Tóth Lőrinc dráma, a Hunyadi László adta a közvetlen öaztönzést, talán egy igen régi tervét v e t ­ te elő. Mint a n n y i kortársát, a Hunyadi-téma őt i s régóta i z g a t t a . Először valószínűleg Virág Benedek történelmi munká­ jában találkozott v e l e , de talán i s m e r t e a tabáni remete B e s s e n y e i György Hunyadi-drámájából készített átdolgozását i s . Annyi bizonyos, hogy a téma és a Shakespeare-élmény egy­ aránt fiatalkorának világképébe t a r t o z o t t , s e z z e l magyaráz­ ható, hogy ismét dráma-trilógiára gondolt, a m i v e l pedig egy­ s z e r már kudarcot v a l l o t t . Hatalmas ivű, t e l j e s e n zárt drá­ masorozatot a k a r t i m i , de tervéből csak a C z i l l e i és a Hu­ nyadiak cimü rész készült e l . A trilógia-tervben rejlő visszahúzó erővel magyarázható, hogy az elkészült részben sajátos módon keveredik a h a z a f i ­ asság régebbi és újabb fölfogása, a moralizmus és romantika, a rend t i s z t e l e t e és a lázadó i n d u l a t . A drámaíró ezúttal sem tudott úrrá l e n n i a történet epikus jellegén, s ismét e l f e l e d k e z e t t a s z i n p a d i hatás fontosságáról. Pedig nem sok­ k a l korábban egyike v o l t azoknak, a k i k az akadémia "játék­ s z i n i választmányának" színészekkel való kibővítését j a v a s o l ­ ták 1841-ben, m i v e l - véleményük s z e r i n t "nehéz ... szín­ műnek jövő szinihatása felől ítéletet h o z n i . " * Tudta tehát, 6

milyen nehézségekkel k e l l számot v e t n i e . Talán ez i s közreját­ s z o t t abban, hogy az igen sokat igérő következő részt, a Hu­ nyadi Lászlót nem f e j e z t e be, a harmadikat pedig e l se kezdte. Az elkészült mü legfébb értékei ismét n y e l v i e k , költőiek és a jellemábrázolás terén mutatkoznak meg elsődlegesen. A c s e l e k ­ mény nehézkes, lassú és b o n y o l u l t . Ennek ellenére a C z i l l e i és a Hunyadiakat többször játszották a Nemzeti Szinházban, később i s . I g a z i , átütő erejű a i k e r t azonban csak azután a r a ­ t o t t , hogy a szinház a közelmúltban átdolgoztatta. Az átdol­ gozott változat kétségtelenül Vörösmarty legnépszerűbb szín­ müve. Hosszú és göröngyös úton j u t o t t e l Vörösmarty a Nemzeti Színházhoz. Ez az út párhuzamos a nemzeti játékszínért vívott küzdelemmel, 8 egyúttal s z e r v e s része a magyar polgárosulás folyamatának. Vörösmarty egyedülálló tehetségével, hatalmas költői életművével azonos úton járt, mint az értelmiség szür­ ke tömegéből azok, a k i k v e l e együtt i n d u l t a k f a l u s i otthonok­ ból, nemesi környezetükből, anyagi és s z e l l e m i elmaradottság­ ból; kijárták a megyei ellenállás, majd a reformkori p o l i t i k a i küzdelmek iskoláját, s végül otthont találtak a városban, ma­ gukévá tették a polgári életformát. Először többnyire rácso­ dálkoztak a színházra, később aztán meg i s szerették. H i v e i - ha pedig tehetségük és körülményeik e r r e ösztönzést adtak: h a r c o s a i - l e t t e k a magyar szinjátszás ügyének. Jegyzetek 1. Arany János: A magyar irodalom története rövid kivonatban. Budapeat, 1977. 27* 1. 2. Bayer Józaef: Nemzeti Játékszin, mint közügy. Budapest, 1900. 2-5. 1. /Alább: Bayer: Közügy/ 3. Bayer József: Közügy... 13- 1. - Magyar K u r i r 1791. 18. s z . 276-278. 1. 4. A "sérelem" ugyanis a következő cim a l a t t került tárgyaláar a : "De l i n g u a Hungarica et Theatro Hungarica N a t i o n a l ! " . 5. Bayer József: A nemzeti játékszin története. Budapest, 1887. I . köt. 25. 1. 6. Horváth Károly: A klasszikából a romantikába. Budapest, 1968. 127-128. 1.

7. Horváth Károly i.m. 91-9?. 1 . 8. Horváth Károly i.m. 89-97- éa 141-142. 1 . 9. Pintér Jenő: A magyar i r o d a l o m története. Budapest, 193034. V. kötet 30. és 190. 1 . 10. Bayer József: A magyar drámairodalom története. Budapest, 1897. I . kötet 136. 1 . 1 1 . Idézi: A magyar i r o d a l o m története I I I . kötete. S z e r k e s z ­ tő: Pándi Pál. Budapest, 1965. 198. 1 . 12. K i s f a l u d y Károly: Minden munkái. Rendezte: Bánóczi József. Budapest, 1893. V I . kötet. 294-296. 1 . 13. Schediusról lásd: Irodalomtörténet 1975. 4. s z . 889-916. 1 . 14. V.o. Horváth Károly i.m. 91-9?. 1 . 15. Fáy András: Színészeti tanulmányai. Budapest, 1840. 85. 1 . 16. V.o. Déryné: Naplója. Budapest, 1952. 148-151. 1 . 17. Bayer József: Közügy... 44-45. 1 . 18. K i s f a l u d y Sándor: Hunyady János. Históriai dráma. Buda, 1816. 19. Bayer József: Közügy... ?-5. 1 . 20. Lesage, A l a i n René: A sánta ördög, m a g y a r u l Ráth Pál f o r ­ dításában, Schedius L a j o s előszavával, P e s t , 1803. 2 1 . Lásd: Thackeray, W i l l i a m Mekepeace: Pendennis története magyarul i s több kiadásban. 22. S t e t t n e r György levelében Fábián Gáborhoz. Duka l d . Októ­ ber 1823. - MTA Könyvtár kézirattár. MIL 4 r . 112. 23* Bayer József: A magyar drámairodalom története - több he­ lyen. 24. Vörösmarty Mihály: Összes müvei. Akadémiai kiadás V I I I . kötet 354-355. 1 . 25. Vörösmarty Mihály i.m. V I . kötet 398-402. 1 . 26. G y u l a i Pál: Vörösmarty életrajza, idézeteim a F r a n k l i n Társulat én. kiadásából 52 1 . 27. Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály. Budapest, 1957. 34-35. 1 . 28. Horváth János: Vörösmarty drámái. Budapest, 1969. 17-19. 1 . 29. Horváth Károly i.m. 236-237. 1 . 30. Idézi: Vörösmarty Mihály i.m. V I I I . kötet 362. 1 . 3 1 . V.o. TTE: A Vörösmarty-Bajza-Toldy "triász" n e g y e d i k t a g ­ j a , Irodalomtörténet, 1975. 3. szám 692-709. 1 . 32. MTA Könyvtár kézirattára MIL 4 r 104. s z . K i s f a l u d y Károly 1829. november 1 4 - i l e v e l e T o l d y Ferenchez. Közölte: Bánóczy József. K i s f a l u d y Károly Minden munkái 7. kiadásá­ ban, Budapest, 1893. V I . kötet.

33.

34.

35.

36. 37.

38. 39.

Vörösmarty keltezés nélküli, csonka, 1829-re tehető Fá­ bián Gáborhoz i r o t t levelében. Vörösmarty i.m. X V I I . kö­ t e t 255. 1. Vörösmarty K i s K e s z i , "nem tudom hányadik Április 1827" keltezésű Toldy Ferenchez i r o t t levelében, Vörösmarty i.m. X V I I . kötet 171-172. 1. Vörösmarty a z e r e l m i k a p c s o l a t a i t aürü homály f e d i . Közve­ t e t t utalások sorából azonban a " t e s t i szerelemben" s z e r ­ z e t t t a p a a z t a l a t a i r a következtethetünk. Horváth János i.m. 68. 1. B a j z a József Toldy Ferencnek, P e s t , Dezember 10. 1829. Közli: Oltványi Ambrus. Bajza-Toldy levelezés. Budapest, 1969. 481. 1. Kazinczy F e r e n c levelezése X X I . kötet 53. 1. /A levél k e l tezése: A p r i l 27d. 1829./ Vörösmarty Mihály i.m. X V I I . kötet 169-170. 1.

40. 41.

Vörösmarty Mihály i.m. XVI. kötet 627. 1. Kerényi F e r e n c : Vörösmarty és a játékszin g y a k o r l a t i kér­ dései. I n : Ragyognak t e t t e i , Székesfehérvár, 1975. 239-258. 1.

42.

G y u l a i Pál i.m. 156. 1.

43. 44.

Vörösmarty Mihály i.m. XIV. kötet 50. 1. Vörösmarty Mihály i.m. XIV. kötet 104. 1. - Kritikájában Vörösmarty látszólag ellentmond Gyulainak, amikor a z t Ír­ j a : "Nem t u d j u k : igy van-e az e r e d e t i b e n vagy fordítás­ ban..." Véleményem s z e r i n t ez azonban nem j e l e n t mást, csak a z t , hogy Vörösmarty nem emlékezett a kérdéses mon­ d a t r a , és nem nézett utána.

45. 46.

Horváth János i.m. 97-98. 1. T.L. /Tóth Lőrinc/: Töredékek a játékszínről ós színészet ről. Társalkodó - 1834. I . 169-201. 1.

47. 48. 49. 50. 51.

Tóth Dezső i.m. 240-241. 1. Idézi: Tóth Dezső u.o. G y u l a i Pál i.m. 157-161. 1. Horváth Jánoa i.m. 101-107. 1. Bayer József: A magyar drámairodalom története i.m. 435436. 1. B a j z a József szinházpolitikájárói lásd: Magyar szinháztör ténet. S z e r k e s z t e t t e : Hont Ferenc, Budapeat, 1962. és A magyar irodalom története. S z e r k e s z t e t t e Pándi Pál. I I I . kötet. i.m. R a j z o l a t o k . 1835. 3. szám 16. 1. Vörösmarty Mihály i.m. XIV. kötet 8. 1.

52.

53. 54.

55. 56.

Vörösmarty Mihály i.m. XIV. kötet 9. 1 . A színikritikus elődökről - Hazucha Ferenc, Garay János, Csatő Pál, Mátrai Gábor, Munkácsy János, Nagy Ignác, V a j ­ da Péter, Téth Lőrinc - lásd: S o l t Andor: Első színikri­ t i k u s a i n k . I n : Irodalomtörténeti Közlemények, 1971* I - I I .

128-146. 1*

57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64.

Vörösmarty Mihály i.m. XIV. 64-65. 1 . F r i e d István: Vörösmarty Mihály " f e k e t e hölgye". I n : I r o ­ dalomtörténeti Közlemények. 1977. I I I . szám 370-378. 1 . Hirnök, 1838. április 16. Vörösmarty Mihály i.m. X. kötet 7 1 1 . 1 . Téth Dezső i.m. 258-261. 1 . Vörösmarty Mihály i.m. X. kötet 720-723. 1 . A J u l i u s Caesar forditás m e l l e t t i s m e r e t e s Vörösmarty ko­ r a i kísérlete a I I I . Richárd magyarítására. Vörösmarty Mihály i.m. X V I . kötet 353-355. 1 .

Tóth Dezsó: A Csongor és Tünde /Részlet a szerzé "Vörösmarty Mihály" c . monográfiájából; Bp. 19 74«

Vörösmarty f i g y e l m e korán a ponyva-tündéresség felé f o r ­ d a l t . Az Árgirust állitélag már 1821-ben a feldolgozás gondo­ l a t a i v a l Börzsönybe küldette magának s később a Tűndérvölgyben már kisérletet i s t e t t e műfaj szépirodalmi újrateremtésére. 6 v o l t ugyanakkor a r o m a n t i k u s tündéries i r o d a l o m egy jellemző válfajának, az ezeregyéjszaka meséinek i s magyar tolmácsolója, annak az ezeregyéjszakának, amely a század e l e j e óta majd minden n y e l v r e l e f o r d i t v a az európai r o m a n t i k a s z e r v e s elemé­ vé, e g y i k fő motivumkölcsönzőjévé l e t t - A növekvő i r o d a l m i igény üzleti szellemű kihasználása v o l t , m i k o r Károlyi 1827ben őt b i z t a meg a forditással, a m i t az a n y a g i l a g nehéz h e l y ­ z e t b e n levő költő e l i s f o g a d o t t , s részben fordítója, főleg azonban szerkesztője v o l t az 1829-től több éven át f o l y a m a t o ­ san megjelenő vállalkozásnak. - E fordítás, ha nem i s magas színvonalon, de a r o m a n t i k u s irodalomkultúrát szolgálta, s ugyanakkor Vörösmarty képzeletét i s újabb e l e m e k k e l gazdagí­ t o t t a , főleg a mesealakitás szabadságával i h l e t t e , s valószí­ nű, hogy a Csongor és Tünde s z i m b o l i k u s a l a k j a i az ezeregyéj inspirációja nyomán öltöztek a j e l l e g z e t e s e n k e l e t i m e s e f i g u rák / f e j e d e l e m , kalmár, tudós/ a l a k j a i b a . - Az Árgirust 1829 nyarán, nagybátyjánál, K i s k e s z i b e n időzve v e s z i elő, s meséje alapján, de a cselekménynek, a l a k o k n a k kötetlen /elhagyó, újat teremtő vagy összefonó/ feldolgozásával hozzáfog a Cson­ gor és Tünde írásához. - Amit méhzümmögés közt a k e r t b e n kez­ d e t t e l i r n i , a z t Pesten, Kalap u t c a i szállásán f o l y t a t j a , s f e j e z i be vagy egy év múlva. Barátai t u d n a k készülő müvéről, Toldy 1829 novemberében Berlinből, s a következő év májusában Párizsból érdeklődik " I l o n a " után. Az elkészült Csongor k i ­ nyomtatását a p e s t i cenzúra - valószínűleg a tudós monológja m i a t t - nem engedélyezte, így az ötfelvonásos "szinjáték" az

ismerős cenzor segítségével Fehérvárott 1831-ben j e l e n t meg. Hogy a Tündérvölgy és Délsziget epikája után a tündériest drámában jelenítse meg, a r r a mintát, példát béven talált. A színházak ez idé tájt játszottak tündéries vígjátékokat, köz­ tük olyanokat i s /például: Schickander: A jétévé zsarnok, vagy E r n y i Mihály fordítása: A tündéralma/, amelyekben a két főszereplő s két kisérő között a Csongoréra emlékeztető pár­ huzam van, vagy mint Balog látván: Az aranyhajú tündér I l o n a v. a hétfejű sárkány c . "tüneményes, v i g énekes játéka", amely ez idő tájt, 1827-ben j e l e n t meg, s amely nem csak műfajilag, de t e m a t i k a i l a g i s ösztönző l e h e t e t t . Mig a h a z a i szinpad és irodalom közvetlenül biztatták, k l a s s z i k u s példát i s látott az a n n y i r a s z e r e t e t t és ismert Shakespeare Szentivánéji álmában, - de a súlyosabb filozófiai mondanivaló f a n t a s z t i k u s drámai megjelenítésében nyilván felhasználta a Faust mutatta lehetőségeket i s . S t u d o t t , hogy a t r o c h a i k u s formára, - de hangütésre, motívumokra szintúgy - a 8 p a n y o l dráma h a t h a t o t t . S az i s i g a z , hogy Csongor és Tünde néha olyan l i r a i áradás­ s a l beszélnek, mint Rómeó és Júlia, s hogy a tudós monológjá­ ban Hamlet és Faust-reminiszcenciák vannak.-^ - Mindez azon­ ban nem változtat azon a tényen, hogy a Csongor, még közvetlen forrásához, az Árgirushoz viszonyítva i s - merőben Önálló, a magyar irodalomban sajátos, Vörösmarty s z i n t e legegyénibb mü­ ve; nyelvével, a l a k j a i v a l , népiességével mélyen nemzeti a l k o ­ tás. A Csongor és Tündének sokkal inkább sajátságait, semmint mintáknak, forrásoknak való alárendeltségét érdemes v i t a t n i . A hűség idadalmában a még odaragasztott tündéries betét, a Zalán délszaki tündérének epizódtörténete, a már önálló Tűndérvölgy és Délsziget - mintha egyetlen, hosszan tartó v a ­ júdása volna a Csongor és Tündének, mintha mindegyik ttindériességét az életről, a szerelemről elmondhatatlan elmondásának vágya szülte v o l n a . - A Csongor, mintha összefoglalná nemcsak ezeknek az alkotásoknak, de Vörösmarty lirája, hősi epikája egy-egy társadalom és világegyetem, ember és természet, álom és való kérdését-élményét felvillantó emlékeit i s . - A Cson­ gor: szándékában, ihletében kísérlet az eddig nem helyén,

•agy nem t e l j e s e n , szétszakltottan vagy e l s z i g e t e l t e n megje­ lenített, de mégis e g y e t l e n alapprobléma, alapélmény k i f e j e ­ zésére* Nem szabad elfelejtenünk: az E t e l k a iránt érzett r e ­ ménytelen szerelem egyben formája v o l t egy mély, e g z i s z t e n c i ­ ális, társadalmi élménynek i s , az álmoknak és valóságnak klábrandité, ráébresztő összeütközése ennek a szereimnek k e r e t e i közt ment végbe, s e szerelem müveket átható, szubjektív t a ­ nulsága egy kissé az v o l t : a boldogság, boldog szerelem nem e világról való* E közvetlenül meg nem fogalmazott alapélmény tükröződött abban, hogy Vörösmarty beteljesült szerelemről reális környezetben nem tudott igazán énekelni - lemondott erről lényegében a Zalánban i s , s több nagy epikus müve, a Cserhalom, az Eger, a Széplak. A két szomszédvár i s mind a reménytelen, a beteljesületlen, a t r a g i k u s szerelem boldogta­ lanságát i s m e r i csak* A megtalált szerelemről, a boldogságról Tündérvölgy, bizonyosan a Délsziget s a Csongor beszél: azok a müvek, amelyeknek világát nem a valóság törvényei irányitják, amelyek a világtól való elfordulás talaján születtek. Re­ ális világban, közösségben, de b o l d o g t a l a n u l , irreális világ­ ban, magányosan, e l s z i g e t e l t e n , de boldogan - ez az e l e d d i g közvetetten tükröződő dilemma j e l e n i k meg a Csongor és Tündeben közvetlenül* S ugyanakkor a müvet az az új törekvés i s j e l l e m z i , hogy egyéni és közösségi, boldogság és realitás ed­ dig elkülönülő, életmüvet szétszakitó szféráinak egységét i s megteremtse. S a valóságot reménytelennek látó, irreális f e ­ lé vonzódó életérzés talán azért j e l e n i k meg ekkor alakokba tárgyiasítva, a dráma oly erősen o b j e k t i v műfajában, mert a közösség és realitás eddig megtagadott érvénye - a népiesség hatására i s - ez időben kezdett újra erősödni s i n g a t t a meg a Tündérvölgy és Délsziget egyoldalú állásfoglalását, t e t t e tudatossá, az ábrázolásig megragadhatóvá az e l e d d i g öntudat­ l a n válság-élményt* a

Az első felvonás - aranyaImafával, boszorkánnyal, tündérazerelemmel - még csak a különös mesevilág Tündérvölgyből i s ­ mert levegőjét l e h e l i , s ugyanaddig j u t , mint a Délsziget : a szerelmespár e l s z a k a d egymástól* Ám a h o l a Délsziget f o l y -

tatásában még elakad Vörösmarty t o l l a : a azerelmes felkeresé­ sének emberek közt. társadalmon át vivő. tanulságos útjának rajzánál - o t t f o l y t a t j a a Csongor I I . felvonása. S i t t tűnik k i , hogy a Csongor több, mint egyszerű dramatizált népmese, hogy hőse nem csak szerelmesét, nemcsak saját boldogságát, de az emberekét i s k e r e s i , nemcsak önnön nevében kérdez, vágyako­ z i k éa t a p a s z t a l - boldogságkeresé útját az emberi közösség nevében i s járja. A hármas út vidéke az emberiség féruma: "mennyi ország, mennyi tenger nyúlik végeik között", mondja Csongor, s fellépve az egész, emberekkel benépesült világra lát: "Hah, mely t e k i n t e t ! Egy r a j a világ. - A l e g k i s e b b por mint él, mint mozog" s Csongor töprengése: "a közép a b i z t o s út, Oh, de m e l l y i k nem közép i t t ? Ivlellyik az, mely célra j u t ? " - az egész emberi boldogságvágy iránykeresése. S i t t , a három vándor szimbolikus alakjának felléptetésével, általánositó ér­ vénnyel j e l e n i t i meg Vörösmarty az alapdilemma egyik oldalát, a szemléletét, műveit eddig i s látható aggodalmát: ez a világ boldogságellenes. - A három vándor jelentése kézenfekvő - meg­ értésükhöz nem közelebb v i s z , hanem eltávolit, ha a l a k j a i mö­ gött konkrét személyekre vagy társadalmi formációkra való köz­ v e t l e n utalást keresünk. Ezek az alakok pontosan a n n y i r a ál­ talánosítottak karakterükben, sorsukban, monológjaikban, ameny n y i r e maga a k i f e j e z n i kivánt gondolat i s általános. Kalmár, fejedelem és tudós: a k i n c s és hatalomvágy, az ideáltalan szkepticizmus megtestesítői. S ha a fejedelem a l a k j a , s o r s a mögött Napóleon rémlik f e l , ha Nagy Sándorra vagy I I . Fülöp­ r e utaló vonásai vannak, s ha a tudós keserű töprengéseiben f e l v i l l a n i s a tudomány haladásának s a v e l e való visszaélés­ nek j e l l e g z e t e s e n a polgári társadalommal fellépő dilemmája elemek ezek csupán, melyek az általánosítás irói szándékának vannak alávetve. Nem " j e l l e g z e t e s k a p i t a l i s t a figurákat", nem a "nyugati f e j l e t t k a p i t a l i z m u s t i p i k u s a l a k j a i t " a k a r t a Vö­ rösmarty bennük ábrázolni, akiknek elvontságát az okozza, hogy "a f e j l e t l e n magyar valóságból nézte őket" /Mészáros/, hanem a mese szimbolikájának megfelelően n a i v u l általánosított em­ b e r i törekvéseket. Ezeknek az alakoknak jelentését nem beszü-

remkedó k o r a b e l i vonéaaik adják, a egyenként, egymástól e l ­ s z i g e t e l v e , e l v o n t , morális tartalmaknál többet nemigen "áb­ rázolnak" A Jelentésük inkább együttesükben van, abban, ami­ ben közös a magatartásuk a boldogságot kereső Csongorral szem­ ben. S ez: a gúny, a megmosolygás, a tündérhonba vágyakozó k i nevetése, bolondnak titulálása. A három vándor: az álmok, áb­ rándok, szerelem és boldogság iránt érzéketlen, önző, a b o l ­ dogságot pénztől, hatalomtól váré világ megtestesítői, a v i ­ lágé, amelyik h i t e t l e n és kíméletlen. T i p i k u s mesei ürügy-mo­ tívum kapósán kerülnek elő: a tündérországot kereső Csongor . tőlük kér útbaigazítást. De a válaszoknak már mély filozófiai értelmük v a n : a tündérhon felé vezető u t a t ugyan nem mutatják, de megtagadtatják Csongorral az e világot, a földi világot, a szerelmen kívüli világot. Megtagadtatják visszataszító i d e ­ áljaikkal, de mindenekelőtt Csongor i g a z i , mély boldogságvágyá­ nak egyöntetű megbélyegzésével. "Ez a fiú megunta étkeit s most c s i l l a g o k r a éhezik szegény. Nagyon mohón! a c s i l l a g meszsze van és fenn, i g e n fenn! - s szinezüst e vájjon?" - gúnyo­ lódik vágyai fölött az álmokat i s pénzre váltó kalmárszellem. - "Vagy úgy? kireppent a madár, az ész, S a fészek puszta, szellők s i p j a l e t t . Tündérhon, üdlak?" - f o l y t a t j a v e l e a gú­ nyolódást az önző hatalomvágy. - "Költők világa, szép tündérvilág, Mi kár, hogy álom, gyermeknek való! Ébredj föl! vagy ha még álmodni jobb, Menj, álmodd v i s s z a , amit álmodtál. Mert a valóság c s a l t remény" - hangzik a szkepticizmus álmokból éb­ resztő kíméletlensége, megvető gyámolltása. Lehet-e minderre más Csongor válasza, mint az ideálok, a boldogságkeresés k i gúny óléinak - a világnak - megvetése, az attól való elfordulás, l e h e t - e más, minthogy céljának, vágyainak igazában, jogossá­ gában még inkább és végleg megerősödve - a szerelem egyedül fénylő szerencsecsillagának útmutatása s z e r i n t i n d u l j o n tovább k e r e s n i tündér hont? E g y i k mint bálványt hitvány port ölel, A másik rommá tenné a világot, Csakhogy fölötte ő l e h e s s e n űr, S ez a legszörnyebb mindenek között: Mint a halál jár élő lábakon

És puszta s i r t hord hő kebel h e l y e t t . Oh szerelem, gyújts utamra c s i l l a g o t , s te légy vezérem Tündérhon felé. I g a z , végső tartalmában, állásfoglalásában nem mond többet ez a j e l e n e t , mint amit a Tündérvölgy és Délsziget világtél való elfordulása. E hangulatot áthatja az ideál megőrzésének vágya, az álmokról l e nem mondás e r e j e - de a j e l e n e t egyben kibékithetetlenül szembe éllitja a tündérvilágot és földi v i ­ lágot, elutasítva, megtagadva az utóbbit a benne rejlő boldog ságellenes r o s s z miatt.. • I t t sem kap megjelenítést a közössé g i lelkesedés e r e j e , azé az erőé, amelynek pátosza később i s annyi világnézeti, gondolati holtpontról az élet, a küzdés, a táraadalmi célok igenlé8ére s e g i t e t t e Vörösmartyt. Több mozza nat mutatja azonban, hogy ez az állásfoglalás - korlátai e l l e nére - mégis s o k k a l több minden eddiginél. Vörösmarty i t t a Tündérvölgy, a Délsziget a boldog szerelmet tündéries, csodás szférákban kereső - megtaláló müvek öntudatlan vallomását ha­ tározott formában, tudatos indokló és általánositó formában jelenetté realizálja. Ebben a tudatosságban r e j l i k a Csongor éa Tünde e s z m e i - t a r t a l m i súlya, világnézeti jelentősége, az a v a t j a a társadalmilag válságos, átmeneti korszak egyenértékű kifejezésévé a drámát, amely éppen ezért l e h e t a f i a t a l Vörös marty egész életmüvének visszamenőlegesen i s magyarázható k u l c s a . A Csongor és Tünde kérdésfeltevése mélyen társadalmi genézisü és társadalmi tartalmú. Többé nem merő vallomás a tündérvilág boldogsága, a valóságtól való elfordulás m e l l e t t , mint v o l t a Tündérvölgy és Délsziget - ellenkezőleg: az eddig csak közvetetten, pusztán az elfordulással tiltakozó költői magatartást a Csongorban magát a dilemmát átélő, s a z t ábrá­ zoló magatartás váltja f e l . S ugyanakkor - és ez a másik fon­ t o s mozzanat - ez az ábrázolás, nem csak feltáró, megmutató, hanem k r i t i k a i értékű i s - Vörösmarty életmüvében az első -, nem a függetlenségi h a r c c a l összefüggő, hanem a belső társa­ dalmi h e l y z e t e t érintő - társadalombirálat. Ha a szimbolikus alakok nem képviselik i s a k a p i t a l i z m u s i l y e n vagy olyan tí­ pusát - területét -, az együttesüknek szóló morális vád a tár­ sadalmat, a z t az átmeneti magyar társadalmat éri, amelyik Vö-

rösmartyt a birtokvesztés, az egzlaztenciália kiszolgáltatottság, az anyagi függés, s ugyanakkor, a fizetésbél élés, a vá­ r o s i élet kiábrándító élményeiben részesítette, s amely kibontakozatlansága m i a t t , Széchenyi fellépte előtt a kompromittált régiek h e l y e t t még nem tudott új /társadalmi-politikai/ közös­ ségi ideálokat adni* Csongornak a három vándor távoztával mondott s z a v a i végső soron még nem mutattak más u t a t , mint a Tündérvölgy és Dél­ s z i g e t , de Csongor mégis más u t a t jár, mint Csaba és Hadadur. Ő i s mesés szerelem hőse, mint amazok, de őt már B a l g a i s k i ­ séri útján - s Tündét i s Ilma* A dráma további során az a min­ den e d d i g i v e l szemben merőben új i s kifejeződik, hogy Vörös­ marty ennek a furo8a kalandokon, különös lényekkel benépesí­ t e t t csodás tájakon ét vivő boldogságkorgetésnek valamiképp érzi már hiú voltát i s * De nem a kalmár, a fejedelem és a t u ­ dós önzésének, kiábrándultságának s z k e p s z i s e fogott r a j t a * Amazok sivár életszemléletével szemben tovább él benne a tündéri álmok jogosságának h i t e * Ám Vörösmarty i t t egy jobb valóságot i s megpillant, nem c s a k az önzés boldogságellenes világát i s ­ meri immár, hanëm a realitásnak egy, a népi alakokhoz kötött új oldalát, új értékrendjét, s az eddig egyedül üdvözítőnek vélt álomvilággal szemben innen, erről az új oldalról h a l l a t ­ s z i k olyan korrekció, amelyre f e l k e l l e n e f i g y e l n i e boldogság­ kergető útján Csongornak, amely már magában a valóságra kérdező költőben ébredt f e l * Valami tartózkodás e z , amely talán nem i s közvetlenül az álmok és boldogság világát vonja kétségbe - hanem a boldogságnak, álomnak a a hétköznapi valóságnak ed­ d i g o l y programszerűen hangsúlyozott s müvekkel v a l l o t t s z e r ­ t e l e n szétválasztását és szembeállítását t e s z i kétségessé* Az ég és föld, álom és való, reális és irreális szüntelen szél­ sőségeiben való látás és alkotásmód kezd i t t egységesebbé, harmonikusabbá oldódni* Balga /és Ilma/ esetlensége, vaskóssága, nemegyszer k i n e v e t t e t e t t földhözragadtaága valóban a szük körű vágyak, a beképzelt rövidlátás valóságának kigúnyolása. Balga és Ilma a l a k j a i t ezért i s s z e r e p e l t e t i Vörösmarty, hogy u r a i k k a l szembeállítva k i e m e l j e azok érzelmeinek fennköltségét, szerelmük légiességét, vágyaik szárnyalását, s hogy ne-

vetségessé tegye a p a r a s z t i b a n m e g j e l e n i t e t t földhözragadt par­ lagiasságot. De ugyanakkor az alakokban, uraikhoz való v i s z o ­ nyukban, az őket körülvevő egész légkörben b e n n e f o g l a l t a t i k e g y f a j t a gyanakvás i s a földöntúli álmok, vágyak t e l j e s jogos­ aágában, maradéktalan értékében, a fennköltség és elvágyódás egyedül üdvözité helyességében. És ez a kétkedés az, ami min­ den eddigihez képest új a Csongor és Tündében. A Tündérvölgy, Délsziget, de a nagyepika vallomásainak i s óhajtott, h i t t e l v a l l o t t álmait és tündérországát i t t , ha korántsem dönti meg, de k i k e z d i a s z e l i d humorral kérdező kétely. a

Mikor Csongor megválik a három vándor képviselte világtól, s a szerelem egyedüli boldogságát keresve Tündérhonba i n d u l - akkor j e l e n i k meg az álmok, vágyak paródiájának figurája, akkor h a l l j a meg az ágonakadt, ágrólszakadt Balga jajgatását, akkor i s m e r i meg önnön szenvedéseinek, szerelmétől való e l s z a ­ kított ságának f u r c s a párját, "Böske nyomdokát csapászó" görbe tükrét. Közös a sorsuk, párhuzamosak k a l a n d j a i k , de a közösség és párhuzamosság kétélű: nem csak a kettejük közti ellentétnek, nem csak az álom és való világnak romantikus értékkülönbségét j e l z i k az előbbi javára. - A közösség és párhuzamosság v i s z o n o s , kölcsönös: B a l g a sorsának analóg mozzanatai nemcsak Balga o t rombaságárój. v a l l a n a k : magukban r e j t i k az álomvilág korrekció­ ját, magát a boldogságkergetést, magukat az illúziókat i s komp­ romittálják. Az alapvető irói szándék - talán öntudatlan - hor­ dozója kettejük v i s z o n y a . A Ledérrel való j e l e n e t b e n nevetsé­ gessé válik B a l g a otromba ostobasága, de benne van ugyanakkor a j e l e n e t b e n a félrevezetett, bekötött szemű szerelem t r a g i k o mikuma, a megcsalt várakozás, az illúziók valóságtévesztésének tanulsága i s , amelynek érvénye a darab egészében Csongor ámokfutasával szemben közvetett kétleyt, a valóság, a realitás o l ­ daláról f e l v e t e t t kételyt i s j e l e n t i . A közvetlen k o n t r a s z t , mikor a gyönyörű lányalaktél igézett Csongor nyomába a palack b o r t , sült galambot hajkurászó B a l g a lép - egyben közvetlen korrekció i 8 : h i s z mindketten ugyanannak a csalatásnak - Mi­ r i g y kútjának - áldozatai, 8 Balgában nemcsak étvágyának mohó­ ságát nevetjük, hiábavalóságukban Csongor vágyainak "balga-

aágát" i a tükrözik, nevetségességükben a z t i a kompromittál­ ják* Később az emberiségnek pesszimizmust hirdető Éj monológ­ jára I l m a értetlen sopánkodása vág: "Ah szegény bús asszony­ ságnak Milyen f u r c s a álmai vannak" - ám korántsem bizonyos, hogy az ellentét komikuma c s a k Ilmát sújtja-e, s nem szól-e egyben az élő, n a p i élet realitását o l y távoli, elvont okok alapján kétségbevonó pesszimizmus e l l e n i s ? S ami a s z o l g a ­ párnál csetlés-botlás, földre s z e g e z e t t t e k i n t e t , az nemegy­ s z e r célravezető, szerelmeseket összehozó g y a k o r l a t i realitás Ilma f e d e z i f e l Csongort a bokrok közt, neki j u t eszébe, hogy lábuk nyomával hagyjanak j e l t , Balga a z , a k i megtalálja s t b . Mintha kettejük, Csongor és Balga viszonyának egészére állna, amit párbeszédük egy részlete f e j e z k i : Csongor: Oh kívánság légy viharrá Vigy, ragadj e l engemet Balga:

Rossz szekér a z , bakja n i n c s e n Balga nem talál ülést. S mintha kettejük párhuzama egybe a földi, evilági boldog­ ság elismerését i s jelentené, mégha kissé gunyoros, r e l a t i v elismerését i s . H i s z e n akár fönt, akár l e n t él az ember, akár t e n y e r e a t a l p a s , akár égi lényt s z e r e t , akár c s i l l a g o k közt, akár kocsmák szegélyezte úton jár, - egyformán k e r e s és talál vagy nem talál boldogságra. Szépen i r j a ebben az összefüggés­ ben a Csongorról Horváth János: "Tűnődés ez az emberi dolgo­ kon, saját ifjúkori nagy élménye tanulságain. Benne van, újra átélve maga az e g y k o r i tündérábránd, magányos érák szerelem­ vágya, költői i h l e t e : a benne van, szomszédjaként annak /úgy mint lelkében/ az "ellenző világ", az élet valósága. Tévedés a z t h i n n i , hogy Vörösmarty e müvei valami eszményt tüz k i e lénk, tanulságot h i r d e t , t a n i t /amint az iskolában s z e r e t i k a költői müveket "okulásra" felhasználni/; nem, ez maga az élet sokszerü voltán való tűnődés, a személyes l i r a i érde­ keltség szolidaritásával ugyan az egyik o l d a l /Csongor/ felé, de fájdalmas, józan, bölcs vagy humoros tudatában az a z z a l J

ellenkező valóságnak i s , melyet

szintén t a p a s z t a l ; l e l k i él5/a mény és élettapasztalat, s a kettő ellenkezésének tudata."^'

Elutasította tehát Csongor a három vándor j a v a l l t a u t a t . de a maga választotton l s némi kétellyel kíséri tovább költő­ j e . Talán e kétely eloszlatására, a szerelem egyedül üdvözítő • o l t a n a k végső bizonyságául van szükség az emberi társadalom­ mal való újabb találkozásra, az abbéi valé t e l j e s , végleges kiábrándulásra. Az ötödik felvonás, a z Éj monológjával, a három vándor másodszori jelenésével kétségtelenül a p e s s z i m i z ­ must v i s z i /ha nem i s végső/ d i a d a l r a . Az Éj monológja annak a világszemléletté asszimilálódott természettudományos látás­ nak szülötte, amely az eposzokban még csak képekig, hasonlatok l g terjedő "kozmikus* stílust t e r e m t e t t . I t t már anyagot, moz­ gást, tért és időt tudatosan számon tartó s mélységesen p e s s z i mist a filozófiai költemény s a r j a d ebből a világegyetemet szá­ mon tartó életérzésből. P e s s z i m i s t a , mert az anyagi világ, a Föld végességének alapján a z emberi cselekvés, munka múlan­ dóságát és értelmetlenségét h i r d e t i . Mintha Csongor, Tünde személyes csalódásait az egész emberi történelem minden emberi törekvés hiábavalóságának grandiózus analógiájával akarná h i t e l e s i t e n i és betetőzni a költő. Az Utóhang Cserhalomhoz i s az egyes ember múlandóságának gondolatával küszködött: Megfáradt ember hamvára nehezedik a domb A k i rövid pályát futván a az árnyas idővel Feljőve és az eget s a földnek zsenge virágait Mert mi egy életidő? - megnézé s e l v e s z e köztök. - ám a személyes élet múlandóságát a közösségért, a közös­ ségnek alkotás hivatáatudata f e l o l d o t t a . Az Éj i s s z i n t e azo­ nos képpel érezteti az emberi lét korlátoltságát: Az ember feljő, l e l k e fényfolyam, A nagy mindenség benne tükrözik. Megmondhat at l a n kéjjel föltekint, Merőn megbámul földet és eget. 1

S már n i n c s , mint nem v o l t , mint a légy f i a . I t t azonban n i n c s feloldás; az ember nem t u d maradandót a l k o t n i , nem képes megörökíteni, halhatatlanná t e n n i önmagát - még müveiben sem, h i s z e n e müvek i s megsemmisülnek majd,

ha " a Mind enyész és végsé r o m j a i n A szép világ borongva ham­ vad e l " . A három vándorral valé találkozás nyomán Csongor az emberi társadalmat mintegy immanensen, morálisan Ítélte e l * Az Éj monológja Tünde előtt kozmikus távlatokban bélyegzi k i látástalannak az emberi " t e n n i és tudni törést". Vörösmarty­ nak i t t egy még gyenge k o r idején egy majdan már kimerült k o r ­ szak költőjével. Madáchcsal összehangzóan a természet, a v i ­ lágegyetem elenyészése ad ürügyet a társadalmi kilátástalan­ ság kivetítésére és hitelesítésére. S hogy i t t valóban egy társadalmi kilátástalanságnak, p e s z szimizmusnak általánosítása felé halad a dráma, a z t a három vándor második fellépése világosan mutatja. Másodszori jelené­ sük ugyanis korántsem a z t példázza, hogy a társadalom egész­ séges erőinek Ítélete j u t t a t t a i l y e n gyászos végre a társada­ lomellenes törekvéseket. - Ellenkezőleg: a l a k j u k a t némi rész­ vét övezi, s Csongorral valamiképp rokonokká l e s z n e k : "Bevá­ rom őket, Ők sem boldogok..." A kalmár, a fejedelem, a tudós nemannyira bűnhődött bűnösök, mint inkább maguk i s áldozatok - a a o r s s az emberi bűnök áldozatai. A kalmárból szánandó koldus l e s z , a k i r e hajdan pénzért-barátai most nem ismernek, a k i t az emberi részvétlenség nem fogad be, akinek ételt, i t a l t és enyhhelyet s e n k i sem ád. A fejedelem sem csupán hatalma tetőpontján letaszított zsarnok, hanem a f e l e m e l t , de hálát­ l a n nép, a "gyermek nép" Áldozata, bukott hős s z i n t e , a k i t meg nem alkuvás sodort e l , mert "nem t e t t e a mindeneknek t e t ­ szőt", s a k i t az árulás, a gyanú, a hízelgés kötött gúzsba, s a bosszú bűnbakkeresése t e t t áldozattá, s a k i n e k bukásában van valami fenséges és t r a g i k u s : Lázadj f e l tenger, bérc, t e h u l l j alá, Gördülj k i föld e fáradt láb alól, Szakadjatok rám égő c s i l l a g o k , Romlástok harsogása j e l legyen, Hogy egy királyi lélek s i r b a megy. S a tudós i s , mig első jelenésében nagyképűnek, lenézónek, oktalannak tűnt, i t t tragikussá válik, 8 monológja az élhetetlenségről és halhatatlanságról minden "őrültsége" ellenére

l o g i k u s és tartalmában mély elmélkedés, amely a személyes em­ b e r i kiszolgáltatottság élménynek modern és oly tömör össze­ foglalásáig j u t : "Én nem kívántam, hogy legyek a vagyok! Majd nem kívánnék h a l n i s meghalok!" - A három vándor elsé jelené­ sében a személyeikre korlátozott társadalomkritika i t t , másod­ s z o r i jelenésükkor kiszélesített, k i f e j e z e t t e n i s az egész tár sadalomra vonatkozé kiábrándulássá l e s z . A kalmár, a fejedelem a tudós gúnyolódása a I I . felvonásban még az álmokkal, illúzi­ ókkal, boldogsággal t e l e Csongor h i t e , reménye e l l e n szóltak - emitt az V. felvonásban az annyi csalatásban megfáradt, Cson górnak már "búját nagyítják" ellenkező, korábban elitélt tö­ rekvéseik immár az emberi igyekezetek hiábavalóságának Cson­ goréval közös nevezőjére j u t o t t a k . S ha még kétely maradna, az Éj monológja, ha Csongor arról nem i s t u d o t t , a néző vagy olvasó szivében a z t i s e l o s z l a t t a . Valóban a dráma mélypont­ j a ez. S ime VÖrÖsmartynál i t t először tanúi vagyunk egy olyan fordulatnak, a kiúttalanság oly váratlan, h i r t e l e n feloldási kísérletének, amely más tartalommal és formával később v i s s z a ­ tér még költészetében. A t e l j e s és konzekvensen megokolt p e s z s z i m i s t a mélypontról egy h a n g u l a t i deus ex machina l e n d i t t o ­ vább és hoz megoldást, vagy inkább befejezést: Tünde Csongor­ r a talál, a szerelmesek boldogsága b e t e l j e s e d i k . Ám formáli­ san e f o r d u l a t semmilyen s z e r k e z e t i , g o n d o l a t i összefüggésben n i n c s a dráma e d d i g i menetével. Szűkebb értelemben i g a z a van Babitsnak, hogy e f o r d u l a t előtt k e l l e n e végződni a Csongor és Tündének... Lényegében azonban mégsincs i g a z a . - Csongor reménytelensége nem azonos a Vándorok bukásával: ők a z t a v i ­ lágot képviselték, s őket az a világ b u k t a t t a e l , amelytől 5 /b Csongor már a velük való első találkozáskor e l f o r d u l t Csongorra az Éj monológjának kilátástalansága sem érvényes. Csongor v i s z o n y a , szembesülése e z e k k e l az erőkkel a mese elő­ terében a l a k u l , s ennek koordinátái közt az ő sorsának a l a k u ­ lása a - mesehősé. A befejezést ezért nem l e h e t k i k a p c s o l n i a dráma egészének, végső mondandójának megítéléséből. Hiszen mindaz, amiről eddig sző e s e t t , tulajdonképp a drámának csak mintegy g o n d o l a t i váza, magja. Gazdag egésze azonban ennél

az a b s z t r a k t jelentésnél messze több: színes, e l e v e n l i r a , megejtő bájú költészet: mese a javából, amelynek megvannak a saját törvényei, logikája s elbeszélőjének, alakítójának i s megvan a különös csodatevések j o g a ; j u s s a , hogy a cselekmény és hangulat mélypontjáról akár az egekig emelhesse a kedvet s választottainak sorsát* Miért v i t a s s u k e l e jogot a költő­ től, a k i éppen mert a l o g i k a és gondolatok nyelvén nem képes még t e l j e s és összefüggő f e l e l e t e t adni életre és világra választja a különböző dolgok szimultán megmutatásának l e g a l ­ kalmasabb, mesés formáját? Ha egyezer benne inkább h a n g u l a t i , l i r a i formákban, semmint határozott gondolati tartalmakban fogalmazódik meg egy világnézet, amely egyként öleli magába a pesszimizmus gravitációját 8 az élet igenlését - miért ne lehetne joga - az esztétikailag e r r e éppen elsőrendű jogot és lehetőséget adó műfaj keretében h i r t e l e n az élet igenlésének derűjébe váltani? Nemcsak hogy minden joga megvan ehhez a költőnek, de egyszersmind e f o r d u l a t t a l t e l j e s i t i be magát a választott műfaji k e r e t e t i s . - A TündervöÍgyben még o l y rend és belső l o g i k a nélkül halmozott mesei elemek h e l y e t t i t t már a népmese erkölcsi logikája és szerkesztési e l v e kap érvényt, s válik magának a költő optimizmusának és életigenlésének f o r ­ májává. A váratlan, valóban "mesés" f o r d u l a t az élet, a boldog­ ság igenlését j e l e n t i , a z t hogy Csongor törekvése, küszködése, megpróbáltatásai mégsem v o l t a k hiábavaló, hogy a világ önzése, szkepticizmusa, kilátástalansága nem n y e l i e l , nem n y e l h e t i e l a boldogságot. Egy, a népmesék szerelmest felkereső motí­ vumára épitett mesejáték természetes k i f e j l e t e : az elválaszd t o t t szerelmesek egymásra találása a költő optimizmusának, boldogságigenlésének legtermészetesebb kifejezése, amelynek érvénye e forma révén hitelességében csak növekedhet. - S a befejezés e népmesei analógián keresztül oly világosan kitűnő jelentését a l i g h a módositja, hogy Csongor a földön talál Tün­ dére. Hiazen e z t a spontán néző vagy olvaBÓ előtt f e l nem tűnő mozzanatot magának a befejezésnek egész hangulata hazud­ t o l j a meg* Az egymásra talált szerelmesek világa egyáltalán nem földi táj, ellenkezőleg: "bás vadonból" "virágzó tömkeleggé" változott, tündérkastélyos, csermelyek, halmok koszorúzta, 6

világtól elzárt " c s e n d l i g e t " , a h o l "háborítatlanul", "megza­ var hat at l a n u l " , "csendben", " a bajoktól messze": a világot kizárva, k i r e k e s z t v e ál boldogan a kát szerető. Épp e népme­ sékével analóg kibontakozást, a vágyak megvalósulását tündérvilágba vetitő népi szemléletnek érvényesülését k e l l hangsú­ lyoznunk: ez hordoz magában olyan' pozitív, igenlő jelentést, amely végső soron szembeszállást j e l e n t az ugyancsak mesei k e r e t e k közt m e g j e l e n i t e t t , n a i v u l általánosított, p e s s z i m i z ­ must, kiábrándulást sugalló vándorok és Éj a l a k j a i v a l szemben. Az azonban i g a z és jellemző, hogy e f o r d u l a t , ha eszmeileg pozitív, s ha művészileg j o g o s u l t - mégis e g y f a j t a h i r t e l e n , inkonzekvens meghazudtolása a borús alaphangulatnak, valami váratlan, a dráma arányainak és összefüggéseinek egészében nem meggyőző ellökése a pesszimizmusnak. Ez a - egy kissé a tények és tanulságok ellenére való - győzelme az élni és örül­ n i akarásnak; a pesszimizmus belátásán az optimizmusnak ez az áttörése, felülkerekedése egyben az a jellemző belső forma, amelyik a Keserű pohár, a Gondolatok a könyvtárban, A vén c i ­ gány l i r a i mozgását, benső alakulását i s megszabja, s amely akarva, a k a r a t l a n idézi eszünkbe Madách tragédiájának immanen­ sen oly logikátlan "küzdéssel" biztatását a kétségbe taszitó történelmi szemle után. S ez a n n y i r a különböző időszakokban született, különböző műfajú és jellegű müveknek hasonlatossá­ ga valóban a magyar társadalom valamely korszakonként külön­ bözőképp megjelenő, de végighúzódó alapproblémáját tükrözi. Nem l e h e t véletlen, hogy a Csongor és Tünde, a Gondolatok a könyvtárban. A vén cigány s Az ember tragédiája i s az emberi társadalmat v e s z i szemügyre, hogy költészetük lényegében gon­ d o l a t i költészet, s hogy mindegyik a megdöbbenés, a kétségbe­ esés kerülőin át, s mindig inkább érzelmi-erkölcsi, semmint l o g i k a i feloldást k e r e s . E közös vonások, amelyek másként törnek meg a r e f o r m k o r i pátosz, s másként a világosi bukás tovább torzító prizmáján - e közöa vonások abból eredetk, hogy a számunkra elérendő polgári kibontakozást a n y u g a t i tár­ sadalmak fejlődése nemcsak sürgette, de egyben kompromittál­ t a i s . Látszat s z e r i n t logikátlanná vált az emberi történelem fejlődése, kétségessé, értelmetlenné a cél, a jövő, amelyet

nekünk mégis i g e n e l n i k e l l e t t : a történelem "értelmének", "logikájának" keresése t e t t e e költészetet gondolativá és mélyen társadalmivá, a kiábrándité tények, a jövő tényei i s pesszimistává - ám éppen ez a " k e l l " , a fejlődés szükségsze­ rűsége tört át a történelmi t a p a s z t a l a t o k n a k i s ellentmondva mint szükségképpen elvont élet- és küzdésigenlés* Vörösmarty gondolati költészetének vizsgálatakor még úgyis szembekerü­ lünk e kérdés konkrét o l d a l a i v a l - de v a j o n i t t , a Csongor e.pesszimizmusra csapé h i r t e l e n fordulatánál - akár végső soron i s - l e h e t - e erről sző? Az analógiák a z t s e j t e t i k k o r a i , öntudatlan fokon s erős közvetettséggel -, i g e n . Az alapvető s részleteiben tovább sem elemezhető különbség azon­ ban a Csongor s a hasonló f o r d u l a t t a l élő kéaőbbi nagy müvek közt, hogy a társadalom kérdései i t t még nem közvetlenül, ha­ nem az egyén, az egyes ember boldogsága felől vannak feltéve, az "alapprobléma" i t t még a személyes boldogtalanság, a s z e ­ mélyes kiábrándulás egyéni vetületében, individuális vonatko­ zásaiban, egy s z e r e l m i történet mesés szférájában j e l e n i k meg - s csak ennek k e r e t e i n belül oldódik f e l . A hősi epika korának eljártával a Csongor és Tünde újsze­ rű kérdésfeltevése ugyan kiábrándulásba forduló, mégis k r i t i ­ kus társadalomlátása, az egyén és közösség, ábránd és valóság dilemmájának oly igényes megjelenítése s csüggedést elutasí­ tó befejezése révén eszmeileg i s kimagasló alkotása i r o d a l ­ munknak* Ugyanakkor azonban a Csongor egészének esztétikai hatása több, mint a merő tartalom* I g a z , ha ráhagyatkozunk i s költői szépségeire, elsőben a r r a kapunk Ösztönzést, hogy gon­ d o l a t i mondanivalójának menetét kövessük. Ha azonban e z t meg­ tettük, a z t i s érezzük, hogy i g a z i gyönyörűségünk forrása egyszersmind a kidolgozás és megjelenítés páratlan költőiségében r e j l i k . Való i g a z , amit Kölcsey i r t : "A mi Vörösmartynk nagy költő i s , s ritkán nagyobb, mint a Csongor sok h e l y e i ­ ben*" Ami - s e z z e l csak terminológiailag tesszük megjegyzé­ sét pontosabbá - tulajdonképpen a n n y i t j e l e n t , hogy Vörös­ marty ritkán nagyobb l i r i k u s . mint a Csongor sok h e l y e i n . Mindaz, ami Vörösmartynál személyes v o l t , az epikán belül i s Urában j e l e n t meg, vagy t e l j e s e n l i r a i érvényű epikában ön-

állósult. A Csongor s z a k i t az epikával, s ennek Vörösmarty pá­ lyáján belüli, v i s z o n y l a g o s szükségességéről és jelentőségé­ ről már e s e t t sző. De nem s z a k i t az o b j e k t i v műfajon belüli Urával* Vörösmarty romantikus marad a dráma területén i s : a benső világ megjelenítésének vágya, végső soron l i r a i szándék szülötte a Csongor, amelynek műfaját nem csupán /inkább s e j ­ t e t t , mint látott/ k o n f l i k t u s o k követelték, hanem a s z e r e p ­ lők ajkára adhaté közvetlen l i r a i beszéd /az epikáénál sokkal nagyobb/ lehetősége i s involválta. A romantikus az o b j e k t i v műfajokat lirizálja: a Csongor lirája egyben romantikus j e l l e ­ gének legszembetűnőbb hordozója - végső soron annak tükre, hogy Vörösmarty maga sem látta tisztán a világhoz való v i s z o ­ nyát, hogy felismeréseinek tudatossága c s a k részleges v o l t , s akkor i s csak a közvetett, szimbolizáló ábrázolásra elég­ séges, hogy számára az élet lényeges kérdései nagyrészt csak l i r a i l a g v o l t a k felfoghatók és összegezhetők. A Csongor drá­ mai menete nem i g a z i drámai mozgás, a cselekményt nem v a l a ­ mely a l a p k o n f l i k t u s központi vonzása I g a z g a t j a , hanem a roman­ t i k u s drámaira l i r a i kényszere, amely egy-egy új hangulat, új mondanivaló számára a mese epikájának fonalán csak keres új s z i n t e r e t , más környezetet, új a l k a l m a t . H e l y s z i n , helyzetek, a mese alakulása egyes adott l i r a i i h l e t e k n e k van alárendel­ v e . A Csongor feszültsége és változatossága nem hagyományosan drámai: nem Összecsapások izgalma: "feszültségét" e soknemü i h l e t változatos egymásmellettisége a d j a ; ami leköt; elbájol, elszórakoztat, ami " t e t s z i k " a Csongorban, az az egész mű han­ g u l a t i gazdagsága, l i r a i sokrétűsége.^ A drámának e z t a l i r a i jellegét ismerte e l , védte meg Kölcsey i s az iskolás kifogá­ s o k k a l szemben: "Minden dramaturgiai kritikázás ellenére akárQ k i mit mond, én a nemzetnek Caongorért szerencsét mondok." - S a helyzeteknek, hangulatoknak e m i i t e t t aoknemüsége, sok­ színűsége mintha az életábrázolás, valóságábrázolás valamely teljességigényének tenne e l e g e t . Az, ami a Délszigetben még csak a megdöbbenteni akarás sokban Urea és értelmetlen /ért­ h e t e t l e n / eszköze v o l t , i t t elhiggadva, az élet szimultán sokoldalúságának érzékeltető eszközévé l e s z . Milyen példátlan

vállalkozás a k o r a b e l i s még későbbi irodalmunkban i s : mesé­ s e t és valóságosat, tündérit és p a r l a g i t , fennköltet és rútat, szárnyalét és botorkálót, játékot és filozófiát, bűnt és bá­ josát, álmot és valót, reálisat és irreálisát Így összegyűj­ t e n i , s mindezt műfajt keresve vagy inkább teremtve a költői hatás i l y e n harmonikus egységébe f o n n i ! Mi más a Csongor egé­ sze - mérget frecskelő Mirigyével, a nemtők égi hangú, gyer­ mek bájú kergetedzésével, a hancúrozó, marakodó ördögfiókákkal, s z e r e l e m i t t a s hőseivel, a k i k e t a Balgák, Ilmák kocsmával, ét­ vággyal, f u r f a n g g a l és Ledérrel i s hétköznapi realitású vilá­ ga v e s z körül -, mi más ez, mint egy differenciáltabbá l e t t élet gazdagságának és sokrétűségének még l i r a i tükre; mi más a Csongor és Tünde a maga a l a k j a i n a k , hangulatainak, h e l y z e ­ t e i n e k gazdag Összességében, mint egy új, de k i f o r r a t l a n , át­ meneti világ valóságának szükségképpen h a n g u l a t i , szükségkép­ pen romantikus összegzése, ábrázolási kísérlete? JEGYZETEK 1 . Az Ezeregyéjszaka fordításának historikumát és Vörösmarty képzeletvilágáre t e t t hatását BRISITS FRIGYES tárgyalja részletesen: Vörösmarty és az Ezeregyéjszaka. I t K 1 9 3 3 . 5 3 - 7 4 . - Ugyancsak részletesen tárgyalja a kérdést STAUD GÉZA: Az o r i e n t a l i z m u s a magyar romantikában. Bp. 1 9 3 1 . 2 . A Csongor és Tünde magyar szinpadon ját8zott viazonylagos rokon elődeiről általában i s 1 . STAUD GÉZA: i.m. 1 5 7 . , és GULYÁS JÓZSEF: Arany egyik szerepéről. I t K 1 9 2 5 . 1 2 7 . 3 . A drámai formára kétségkívül a Szentivánéji álom v o l t ha­ tással; de költőn, akinek nagyobb és több mondanivalója v a n , mint ebben a formában elférne, t a g i t j a e z t a formát a Fauat-féle drámák formája felé" - BABITS MIHÁLY: i.m. 1 2 5 . - Shakespeare-motívumokat mutat k i a drámában FEST SÁNDOR: Shakespeare motívumok Vörösmarty drámáiban. Magyar Shakespeare-Tár. 1 9 1 9 . - A tudós monológjában Shakespearehatást GALAMB SÁNDOR vesz észre: Shakespeare-reminiscenciák Vörösmartyban I t K 1 9 2 8 . 2 5 7 . - A monológ gondolatmene­ tét Faustéval v e t i össze TUROCZI-TROSTLER JÓZSEF: MTA I . osztály idézett közleményei 2 8 6 . 4 . MÉSZÁROS ISTVÁNnak megfigyelésekben gazdag tanulmánya a három vándor /valamint Balga és Ilma/ alakjának túlságosan konkrét jelentést t u l a j d o n i t . Vörösmarty és a Csongor és Tünde. C s i l l a g 1 9 5 0 . 3 5 . , 3 6 . s z . - Napóleon, Nagy Sándor, I I . Fülöp vonásainak fellelhetőségére vonatkozóan 1 . : TU­ ROCZI-TROSTLER JÓZSEF: MTA I . osztály idézett közleményei 288-289. W

5.

A népi alakok szerepéréi mondoggakat vö. MÉSZÁROS ISTVÁN: i.m. A részletet i s é idézi uo. 5/a. HORVÁTH JÁNOS: Vörösmarty drámái. /Egyetemi eléadáa 1942/43 I I . és 1943/44 I - I I . félév/ItFüz 63. s z . Bp. 1969. 90-91. 5/b. SZAÜDEK JÓZSEF: A romantika útján. Bp. 1961. 343. 6. Csongor és Tünde földi találkozásának jelentéségét hangsú­ l y o z t a WALDAPFEL JÓZSEF: Gondolatok Vöröamarty halálának centenáriumán. C s i l l a g 1955. 2500.

7. A Csongor és Tünde l i r a i sokhangúságéréi mondottakat vö. TUROCZI-TROSTLER JÓZSEF: Magyar költéazet Európa előtt. A Csongor és Tünde német fordításához. Nyugat XXXI. 47-50. - Vörösmarty valóaágélményének "polifóniájáról" hasonló ér­ telemben beszél BARTA JÁNOS: A romantikus Vörösmarty. Nyu­ gat XXX. 12. s z . 408. 8. L e v e l e Bártfay Láazlóhoz 1831. ápr. 9. - Vörösmarty, a k i t a Csongor visszhangtalansága bánthatott, jóérzéssel v e t t e tudomásul Kölcsey elismerését. Bártfay i r j a Kölcseyhez: "Most jővén hozzám Vörösmarty, midén levelem már össze v a l a h a j t v a , kért, Írjam meg az é szíves tiszteletét i s . Közlöttem v e l e , amit Csongor felöl mondái, s úgy vévén észre, hogy jó véleményed kedvesen e s e t t n e k i . ítéleted, édes F e ­ rim, egyébiránt i s sokat nyom előtte, s nem l e h e t n e k i nem bátorítás, nem vigasztalás, ha t e találsz munkájában jót". /1831. jún. 2 2 . - Szemere-Tár 11. k./

Dr. Székely György: Négy portré a Nemzeti Szinház történetébél

B a j z a József, S z i g l i g e t i Ede, Paulay Ede, Hevesi Sándor a Nemzeti Szinház múltjának négy jelentős vezető egyénisége • o l t . O s z l o p a i a szinház s z e l l e m i épületében, ennek az immár 140 éves intézménynek, amely a magyar nemzet Öntudatra ébredésé­ nek, maga-müvelésének e g y i k legértékesebb, leghatékonyabb e s z ­ közéül született. Hegy igazgató az ország történelmének négy különböző kor­ szakában. Ők négyen mintegy száz év ivét mérték k i ennek az útnak, úgy - helyzetük és sorsuk nemcsak a szinház, de v a l a ­ melyest az ország történetét i s tükrözi. Az 1830-as évek második f e l e a nemzet számára a remény és a kétség időszakát j e l e n t e t t e . Reményt nyújtott a nemzeti h a l a ­ dás útjának, a reformok szükségességének, halaszthatatlanságá­ nak felismerése, - kétséget, sőt kétségbeesést okozott az új­ r a erősödő monarchikus és feudális elnyomás, a belső erőtlen­ ség érzete. A remény táplálta Széchenyi tanulmányát már 1832ben a Magyar Játékszinrül. az k e l t e t t e életre 1836-ban a K i s ­ faludy Társaságot, - de a z a k l a t o t t közállapotok sugallták pél­ dául ugyanabban az évben Vörösmarty Szózatának komor vizióit, Kölcsey R e b e l l i s vers-ének keserűségét, Eötvös Búcsú-ját. 1833 éta Budán próbált gyökeret v e r n i a k o r s z a k legjobb magyar szinészegyütteee, - változó s i k e r r e l , de legalább egy kulturális központ szeme előtt f o l y t a t v a küzdelmét. Róluk, miattuk vitázva érlelődik egy f i a t a l jogász - B a j z a József l i terátorrá, s többek között egyre tájékozottabb s z i n i k r i t i k u s sá. ő i s a f i a t a l liberális nemesek körébe t a r t o z i k : új vilá­ got k i v a n , új eszményekért l e l k e s e d i k . 1834-es, Apotheózis c. versében "a védelmezett népjog csatája" elevenedik meg, a hőst a "közérdek szelleme" füti s "az ész mindenható tüze" irányítja: "Győz a kor s z e l l e m e . . . " v a l l j a , s az nem más, mint

à "népszabadság" nagy eszméje* Egy évre rá, Fest megye gyors elhatározásaval, építeni k e z d i k a P e s t i Magyar Színházat, s még e l sem t e l i k két e s z ­ tendő, már igazgatét keresnek, a k i megszervezze s megnyissa az a n n y i r a óhajtott intézményt. Végül Fáy András javaslatára B a j z a Józsefet kérik f e l , a k i - a l i g egy hónappal a megnyitás kitűzött dátuma elétt, 1837. július 26-án - elvállalja a meg­ tisztelő, de i s m e r e t l e n veszélyekkel fenyegető megbizást. B a j ­ za ekkor harminchárom éves. Az a f e l a d a t a , hogy - s z i n t e a semmiből - teremtse meg a nemzet első, állandó központi szín­ házi együttesét. Fölöttese egy nemesi részvénytársaság választmánya: l e l k e s magyarok, a k i k - a szinház Uzelemtetését nem i s m e r i k , - nem i s m e r h e t i k * Együttese részben a v o l t budai tagokból, a vidéki vándorlások során felnőtt nagy egyéniségekből áll, - részben pedig innen-onnan szerződtetett kiegészítő tagokból* És ope#> rát i s k e l l s z e r v e z n i e , amelytől B a j z a fölöttesei sok mindent várnak: elsősorban a z t , hogy közönséget vonz az új intézménybe, hogy változatos szórakozást nyújt majd - táncot, muzsikát* A bevételek igazolják i s e z t az elképzelést, a kiadásokról egye­ lőre nem nagyon vesznek tudomást, s amikor a különben kitűnő szinvonalú, tehetséges Schodelné, az opera primadonnája magas gázsija és fegyelmezetlensége miatt szembe kerül a "prózai" társulattal, majd csakhamar Bajzával i s , - B a j z a egyértelműen dönt: nem s o k k a l az első évad befejezése után lemond* Lehet v a l a k i e g y e t l e n évad a l a t t a nemzet színházának jelentős igazgatója? A történelem tanúaóga s z e r i n t i g e n . Mert ez a f i a t a l ember ez a l a t t az idő a l a t t új szellemben indí­ t o t t e l egy együttest, demokratikus módszerrel megalkotott törvényt adott a "magyar szinésztársaság"-nak, n y o l c új ma­ gyar drámát mutatott be /közttik Vörösmarty és S z i g l i g e t i egyegy tragédiáját/, E g r e s s y Gáborral a L e a r király-t és Dumas Kean-jót - mindezt két özönvíz megpróbáltatásai közepette* Az egyik nagyonis reális árviz v o l t - az, amely 1838-ban zúdult Pest vároaára s benne az új színházra, a máaik az a 166 /!/ produkció, amelyet ez a l a t t az egy év a l a t t be k e l l e t t mutat-

n i a , hogy a s új vállalkozás egyáltalában életben maradhasson. És sokat t a n u l t . Például fogalmazni: "Mit akarunk mi szín­ házainkkal? Nem egyedül mulatságot, gyönyörködtetést, nekünk magasabb célokat k e l l hozzá kötnünk, n y e l v e t , nemzetiséget. Figyelmet k e l l tehát fordítani, a legnagyobbat, honi iréink termékeire." S egy más helyen: "Megtanultuk, hogy Pesten p u s z ­ t a építéssel nem l e h e t színészetet most még alapítani; megta­ nultuk, mit már elébb i s tudhatánk, de h i n n i nem akartuk, hogy ház m e l l e t t még a pénz sem elég biztositéka a színészet! ál­ landóságnak, hogy ezekhez még művészi tudomány, r e n d s z e r e s 1gazgatás és mi ennek következménye: gazdálkodási takarékosság i s kívántatik." B a j z a még egyszer visszatért az akkor már oszagos s z i n t r e emelt Nemzeti Szinház élére: gróf Ráday Gedeon m e l l e t t l e t t aligazgató 1847 júniusától 1848 májusának végéig. Mint i g a z g a ­ tó élte át 1848 március 15-ét és ez az élmény h a t o t t a át meleg­ séggel a végképp távozó búcsúszavait i s . "Virágozzék a f e l s z a ­ badult haza" - mondta - " s a d j a i s t e n , hogy a nemzeti szinügyhek i s feltámadjon n a p j a 8 milliók érezzék annak fontosságát, mit még most a l i g éreznek százan, ezerén." XXX A nemzet szabadságharca e l b u k o t t . A legsötétebb a b s z o l u t i z ­ mus tért v i s s z a ; a h i v a t a l o s intézkedések a nemzet létét f e ­ nyegették. A jövet illetően i s különböző elképzelések a l a k u l ­ t a k k i : v o l t a k , a k i k újrakezdték volna, - minden kínálkozó vagy vélt alkalommal - a függetlenségi harcot, a nép forradalmát; de többen v o l t a k , a k i k a polgárosodás békés útjáért - s a f o r ­ radalomtól irtózva - hajlandókká váltak a hatalom bizonyos meg­ osztására külpolitikai okokból i s készségesebbé vált Habsburgok k a i , az Ausztriával való kiegyezésre. Hat évvel a kiegyezés után, amikor az a u l i k u s - a r i s z t o k r a t i kus irányítás a szinház élén s z i n t e t e l j e s e n csődöt mondott, a Nemzeti történetében először "szinház! ember" került az i g a z ­ gatói székbe: S z i g l i g e t i Ede. Ekkor már ötvenkilenc éves v o l t , de egész életét a színháznál, túlnyomó részét a Nemzetiben töl­ tötte. V o l t már színész, titkár, rendező - a mindenekelőtt drá-

maira, minden prózai műfaj s i k e r e s művelője, egy új játéktí­ pus, a népszínmű kezdeményezője, kiteljesitője. S z i g l i g e t i mindössze öt évig v o l t a Nemzeti Színház i g a z ­ gatója. Mégis j o g g a l állapították meg róla, hogy a század má­ sodik felében o l y sokat emlegetett " aranykor" -nak é v o l t az i g a z i megalapozója. Megbízása nem c s a k a drámai "szak" veze­ tésére, de az adminisztratív tennivaló irányítására i s szélt. Nem könnyen-kényelmetlen vizsgálatokat e l r e n d e l v e és a t a p a s z ­ t a l t a k a t figyelembe véve -, de rendbehozta a szinház zavaros Ügyeit. U j , i g e n alapos "gazdasági utasítást" s z e r k e s z t e t t és léptetett életbe. És az ő munkája nyomán született meg az új, 1875-ös "szabályrendelet a Nemzeti Szinház igazgatása tárgyá­ ban" - hoaszú idon át az intézmény működésének b i z t o s pillére. Helyzetét a l i g h a könnyítette meg, hogy 1873-75-ben épült a szinház régi épülete elé új homlokzat; de talán az sem, hogy előzetes e l v i egyet nem értés ellenére 1875-ben báró Podman i c z k y F r i g y e s személyében intendánst neveztek k i a f e j e fölé. À művészi munka irányításában i s nehézségekkel k e l l e t t meg­ küzdenie. Az a d d i g i drámai rendező, Paulay Ede, S z i g l i g e t i k i ­ nevezése előtt néhány héttel vált meg ettől a posztjától, hogy egy év múlva a szinház kötelékéből i s kilépjen. Utódai, a színész-rendezők nem nagyon értették meg egymást; csendes és nyílt feszültségek okoztak gondot az igazgatónak. Az ő igazgatási korszakában e s e t t át a szinház egy nagy műsorpoli­ t i k a i megrázkódtatáson i s : 1875-ben az akkor induló Népszín­ háznak engedte át a népszínművek előadási jogát. Az üressé vált estéket és az emiatt megcsappant kasszát egyaránt meg k e l l e t t tölteni. S z i g l i g e t i javára Írhatjuk, hogy nem a könnyebbik u t a t vá­ l a s z t o t t a . Tovább gazdagította a szinház Shakespeare r e p e r t o ­ árját a Vihar, a Sok hűhó semmiért, a I I I . Richárd bemutatá­ sával - más müveit i s műsoron t a r t v a . Az addiginál r e n d s z e r e ­ sebben kezdett e l M o l i e r e - t játszani. De főképpen az ő nevé­ hez fűződik a k l a s s z i k u s értékek beépítése, kezdve Szophoklész Antigoné-jávai s f o l y t a t v a Racine Phaedra-jávai. Az új irány­ zatok iránti órzékenyaégét pedig Gogol Revizor-ának és Björnson Csőd cimü polgári tragédiájának bemutatója b i z o n y i -

t o t t a . Volt gondja az új h a z a i drámairodalomra i s * Ő adott elŐször színpadot Csiky Gergelynek, bemutatván Jóslat cimü móg neo-romantikus színmüvét; nála a r a t o t t s i k e r t Dóczy L a j o s a Csók cimü, külföldön i s átvett vígjátéka, és az é igazgatása a l a t t i n d u l t útjára A f a l u r o s s z a , ez a népdráma e l e m e i t sem nélkülözé mű, - a f i a t a l o n elhunyt Tóth Ede pályadíjnyertes darabja* Az együttesben ezidétájt ment végbe egy jelentés nemzedék­ váltás* Ekkor v e s z i át L a b o r f a l v i Róza nagy t r a g i k u s s z e r e p e ­ i t - újakkal i s bévitve a azerepkört - Jászai Mari. S z i g l i g e t i szerződteti a következő félévszázad legvonzóbb s z i n p a d i hős­ nőjét, Márkus Emiliát. Helvey L a u r a i s ekkor i l l e s z k e d i k be a Nemzeti vezető gárdájába. Nem kevésbé fontos p o s z t o k r a kerül­ nek új fÓrfi-szinészek: egy évtized múlva Nagy Imre l e s z az első Ádám; Halmi Ferenc - rövid életében i s - zseniálisan s e j ­ t i meg egy k o r s z a k szinészi stilusát, a r e a l i s t a kezdeménye­ k e t ; Szacavay Imréből egykor országos hirti L e a r király l e s z , Vizváry Gyula pedig a századvég nagyszerű jellemszinészévé növi k i magát. Nem véletlen S z i g l i g e t i életmüvében ez a társulatépitő igény és képesség. Egész múltja, saját iréi s i k e r e a r r a tanította, hogy becsülje meg a színészeket. Jókaihoz i r o t t egyik levelében Így fogalmazott: "A szinmüvészet h a t a l ­ mát mindig v o l t s most i s van okom érzeni; de midőn a mos­ t a n i nemzedék életadó művészete, törekvése s i g a z s z e r e t e t e forró hálára kötelez, l e h e t e t l e n abba bele nem foglalnom azok­ nak áldott emlékét, k i k már nyugszanak, de akkor, mint pálya­ kezdő, hatalmas szárnyaikra v e t t e k s igyekeztek f e n n t a r t a n i . " Igazgatói működése minden b i z o n n y a l azért v o l t eredményes, mert tudatosan vállalta a színházművészet alapelemeinek k i ­ egyensúlyozott jelentőségét; "A drámairodalom s szinmüvészet testvériesült ; mindenki belátta, hogy csak egyesülve, majdnem azonosulva f e l e l h e t meg nemzeti és művészeti hivatásának-•." E z t a hitvallást hagyta örökségül utódaira. XXX 1863-ban, amikor Paulay Edét a Nemzeti szerződtette, lé­ nyegében eldőlt az a politikai-kultúrpolitikai harc, amelyet a szinház s z e l l e m i birtoklásáért az a u l i k u s , majd kiegyező

irányzat hívei és a polgári-nemzeti haladást győrsitani kivánó k i s csoportosulás t a g j a i v i v t a k . Radnétfáy Sámuel maradt az igazgaté és az újonnan jött, ambiciézus és tehetséges f i a t a l ­ embernek a már k i a l a k u l t állapotokhoz k e l l e t t i g a z o d n i a . T i ­ zenöt év múlva S z i g l i g e t i Ede halála után néhány hónappal, 5, Paulay Ede l e t t a Nemzeti Szinház igazgatója, hogy t i z e n h a t évi vezetéi munkáaságával beteljesítse elődje munkáját, irányító részese legyen a azinház "aranykorának", - sőt, az utolsó években belső gyengülését, elbizonytalanodását i s megérje. Talán ő v o l t az első, a k i készült a r r a , hogy egykor majd a Nemzeti Szinház igazgatója l e h e s s e n * Első nagy külföldi út­ járól beszámolva - melynek során A u s z t r i a , Németország, Párizs és London jelentős színházait látogatta meg - már 1872-ben pontosan megfogalmazta eszményképét. Az igazgató kelléke s z e ­ r i n t e d becsületesség, szakképzettség, erély". Az a d d i g i gya­ k o r l a t t a l - a különböző testületi ellenőrzésekkel ellentótben attól várja a fejlődést, ha "szakértő igazgató, tudományos mű­ veltségű drmaturg, értelmes és jóakaratú rendezők, k i k f o l y ­ tonosan a tagok között forognak" - irányitja a szinházat, mert ezek "gyorsabban és biztosabban fognak czélt érni a s z i n ­ ház művészi emelésében, mint a complikált szerkezetű nem f e ­ lelős testületek rendszerével bárki i s elérni képes l e h e t n e " . 1878-ban Paulay v i s z o n y l a g kiegyensúlyozott társadalmi v i ­ szonyok között vehette át a szinházat. A "kiegyezés" már műkö­ dött, az uralkodó osztályok - az új erőre kapott feudális arisztokrácia és a hatalomba belenövő polgárság - már megkötőt* te a maga külső és belső kompromisszumait. Paulay pályájában - e z t egész igazgatói működése b i z o n y i t j a - a kor nemesi-pol­ gári képviselőjét láthatjuk k i t e l j e s e d n i , azét az emberét és művészét, a k i sem több, sem kevesebb nem kivánt l e n n i koránál* s igényes művészi és szinházvezetői munkájával a konszolidált állapotokat szolgálta. Nehéz lenne megállapitani, mikortél h a t o t t a Nemzeti mun­ kájára Paulay koncepciója, amelyet pályája vége veié igy fog­ l a l t össze, önmagáról azólván: "fő gondját a személyzet s z e r ­ vezésére és nevelésére, az e r e d e t i és c l a s s i c u s irodalom t e r ­ mékeinek szinrehozatalára, müvelésére f o r d i t j a " . Egészen b i z -

t o s , hogy e koncepció első lényeges t e t t e a Csongor és Tünde 1879- es színpadra v i t e l e v o l t . A második - szerencsés - lépés 1880- ban történt C s i k y P r o i e tár ok-.Iának és Mukányi-.iának be­ mutatásával. Ekkor három éven át az őszi évadkezdéskor 5-6 mű­ ből álló magyar drámatörténeti c i k l u s o k következtek. A koro­ nát 1883-ban Az ember tragédiája s z i n p a d i változata t e t t e f e l . - Ezután i n d u l t a k tapogatózások a még feltáratlan világiroda­ lom felé: 1887-ben a F a u s t . G r i l l p a r z e r Medeá-.ia és Byron Manfréd-.1a j e l e n t i a nyitányt; rá egy évre a Bölcs Náthán f o l y t a t j a a s o r t . két év múlva pedig ciklusszerüen állítja színpadra Racine és Goethe Iphigéniá-it és a legátütőbb s i k e r r e l Szophoklész Elektra-.iát, melyet néhány év múlva még G r i l l ­ p a r z e r Sappho-.ja követett. Végül belekóstoltat színházával és nézőível a kortárs drámairodalomba i s ; szűrőjén a Nóra. E c h e garay Nagy Galeotto-.ia és további két Ibsen-mű - A társadalom támaszai és A népgyülöló - j u t át. Tiszteletreméltó l i s t a t i z e n h a t év teljesítményeként. A hétköznapokat a "nem szeretem de muszáj" anyagokat pedig az egyre sekélyesebb és egyre r i ­ kítóbb, önmagukat túlélő f r a n c i a társalgási és tézis-drámák, vígjátékok, sőt g y a t r a bohózatok jelentették. Nem caoda hát, hogy vágyódva várta a Vigszinház megnyitását, melyet már nem ért meg, de amelytől a z t remélte, hogy - az utóbbi darabok t e r hétől megszabadulva - "akkor l e s z a nemzeti szinház igazán a z , amiért épült: a c l a s s i c u s műsor ápolója, az e r e d e t i drámairo­ dalom elemzője, a legnemesebb művészi szórakozás és kedvtelés színhelye.••" A Nemzeti Szinház minden e d d i g i történetirója megegyezik abban, hogy Paulay legnagyobb érdeme - a műsorgerinc igényes­ sége m e l l e t t - a fegyelmezett együttes, a korszerű játék k i a ­ lakítása v o l t . A stílusára vonatkozó emlékezések és megállapí­ tások nem egyértelműek. Nyilvánvaló módon ragaszkodott a töké­ l e t e s , világos, hatásos - később patetikussá váló - szövegmon­ dáshoz; talán a Comédie Française nyomán. S z c e n i k a i és tömeg­ mozgatási e l v e i t és gyakorlatát nagyban befolyásolta a meinlngeni h i s t o r i z m u s hatása; a világhíres együttes azokban az évek ben többször i s járt Pesten és s z i n t e a t e l j e s repertoárját be

mutatta* Műsorának kétarcúsága: a k l a s s z i k u s és a társalgási müvek együttes szerepeltetése bizonyos mértékig együttesét i s kettéosztotta* V o l t Jászai M a r i j a és P r i e l l e Kornéliája, de ott v o l t Fáy Szeréna és Márkus E m i l i a i s * És nyilvánvaló módon más s t i l u s t játszott Nagy Imre, mint Gyenes László vagy U j házy Ede - még ugyanabban az előadásban i s * De kétségtelen, hogy a Nemzeti Szinház az ő vezetésével emelkedett f e l a vezető európai szinházak színvonalára. E z t b i ­ zonyította utolsó nagy vállalkozása, amikor 1892 októberében Bécsben hat példaszerű előadással a r a t o t t s i k e r t az együttes. Utána már inkább a nehézségek gyarapodtak: az együttes a l i g b i r t a az Opera 1884-es kiválásával f e l d u z z a d t repertoármunkát. Ő i s belefáradt* Halálos ágyán igy búcsúzott kollégáitól: "De h i s z e n nekem érdemeim vannak... Ne engedjétek éhezni a csalá­ domat ! " XXX T i z esztendő j u t o t t Hevesi Sándornak, hogy a Nemzeti Szín­ ház igazgatójaként próbálja megújítani, f e l e m e l n i a múltba r a ­ gadt, korszerűtlen intézményt. Eredményei sokoldalú és magas­ rendű képességeit, tehetségét igazolják; k u d a r c a i és bukása a kor retrográd, reakciós lényegéből származtak. Európai, h a l a ­ dó, ha nem i s b a l o l d a l i vagy avantgárd-eszményekkel és igények­ k e l venni át és v e z e t n i egy szinházat, amelytől a proletár­ forradalom leverése után a z t várták, hogy "nemzeti" j e l l e g e na­ cionalizmusba t o r k o l l j o n -, f e l o l d h a t a t l a n ellentmondást j e ­ l e n t e t t . Márpedig Hevesi e r r e vállalkozott. Minden adottsága megvolt, hogy a legkiválóbb igazgató vál­ jék belőle. Nagyműveltségű ember, páratlan s z i n p a d i érzékű dramaturg, a század első éveitől kezdve gyakorié-alkotó rende­ ző, a Thália Társaság korszakos jelentőségű négyévnyi vállal­ kozásának színházi szakembere, ragyogó szinházelméleti iró, z e n e i l e g kulturált, naprakészen tájékozott, nemzetközileg e l ­ ismert tekintély. S h a k e s p e a r e - c i k l u s a i európai hírűek; Shawnak a l i g van jobb ismerője, fordítója és rendezője, mint éppen ő. Áldozatosan próbál kapcsolatokat találni a h a z a i dráma­ írókkal* De k i k és hogyan Írhatnak ekkor a Nemzeti számára?

Herczeg Ferenc az "Írófejedelem", a h i v a t a l o s kultúrpolitika számára olykor még Z i l a h y i s merésznek tűnik, Móricz Zsigmond­ ot pedig "meg k e l l d r a m a t u r g i a i l a g szelídíteni". Az igazán korszerű irók emigrációba mentek, s maradt Csathó Kálmán táb­ labíró világa. H e v e s i pontosan tudta, mit ér S z t a n y i s z l a v s z k i j elmélete és szívesen alkalmazta i s v o l t a . Tanítványainak, a jövé rendező­ inek agyába, szivébe plántálta az új eszményeket, melyeket a "méltóságos" színészek és színésznők világában nem igen v a ­ lósíthatott meg. Kamaraszínháza, amelyben az elmélyületehb, realistább játékmodort honosíthatta v o l n a meg, anyagi nehéz­ ségekkel küszködött. És hiába l e v e l e z e t t egymást tisztelő ba­ rátsággal Gordon C r a i g g e l , a század nagy s z c e n i k a i reformá­ torával, a Nemzeti anyagi h e l y z e t e , elhanyagoltsága, közönsé­ gének konzervativizmusa lehetetlenné t e t t e a mégoly szép t e r ­ veket i s . A húszas évek közepére - mikor a kezdő lendület még t a r t o t t - mégis úgy emlékszik a színháztörténet, mint a s z i n ­ ház és a magyar szinmüvészet egyik legjelentősebb, nagy szí­ nész egyéniségekben gazdag korára. Emlékezetes közjáték v o l t ez, amelyből azonban lefelé v e z e t e t t az út: 1931-ben H e v e s i ­ nek attól k e l l e t t félnie, hogy megszüntetik vagy bérbeadják a nemzet színházát. S majdnem b i z t o s , hogy amikor az ország jobbratolódása a Gömbös-kormány hatalomrajutasával megkezdő­ dött, s H e v e s i t szerződése lejárta előtt elbocsátották, ő a veszteség keserűsége m e l l e t t talán némi megkönnyebbülést i s érzett, hogy abban a helyzetben nem k e l l a nevét adnia, nem k e l l egy csúfos bukásból részt vállalnia. Bajzát ma elsősorban az irodalomtörténet t a r t j a számon; Szigligetiről szinházat neveztek e l . Paulay Edéről utcát, s a Nemzeti Szinház mai épülete - falán a nagy igazgató emlékét megörökítő márványtáblával - a Hevesi Sándor téren van. A négy nagy egyéniség munkája, müve elevenen él és hat a ma színhá­ zában i s . Amikor a magyar színházművészet múltjáról, fejlődé­ séről szólunk, mondataink és emlékeink mögött nem véletlenül tűnik f e l minduntalan az ő f e l e j t h e t e t l e n , értékes a l a k j u k . Örökségtik, művészetük eredményei beleépültek jelenünkbe i s .

Dr*

Cenner Mihály: Arcok a múltból

A Nemzeti Szinház első együttesét azok a kiváló színészek alkották, a k i k részint a Várszínházban működött Budai Játék­ s z i n tagjaiból, részint az állandó színházakkal rendelkező v i ­ déki társulatokból /Kassa. Miskolc. Kolozsvár/, i l l e t v e né­ hány jóhirü vándortársulatból szerződtek 1837-ben az új onnan megnyílt P e s t i Magyar /1840-től Nemzeti/ Színházhoz. A stilusteremtő egyéniségek között elsőként említhető E G R E S S Y G Á B O R /1808-1866/ a tudatoa, i n t e l l e k t u ­ ális színész példaképe* Apja igen jó nevelésben részesítette, de ő tanulmányait abbahagyva szinész l e t t . 1837-ben azonnal a Nemzeti Szinház t a g j a l e t t . A szabadságharc a l a t t őrnagyi rangban kormánybiztos, utána Törökországba emigrál. Hazatérte után évekig nem léphetett színpadra. 1856-től azonban ismét a Nemzeti Szinház vezető szinésze. Gondosan kimunkált alakitásai elsősorban a drámai hős szerepkörében érvényesültek és évtize­ dekre példamutatőak maradtak a azinpadon. H i r e s s z e r e p e i : Hamlet, C o r i o l a n , Blingroke / S e r i b e : Egy pohár v i z / . Bánk bán, Petur Bán, Lear király, Machbeth, O t h e l l o . Törökországi Nap­ lóján kivül számos szinházeleméleti munkát i s i r t , s az 1865-ben - kezdeményezésére megnyílt S z i n i Tanodának első drámai tanára v o l t . 1866. július 30-án Obernyik Károly: Brankovics György c i ­ mü drámájának második felvonása a l a t t a színpadon szélütés érte, s még aznap meghalt. S z i n p a d i alakformálása évtizedek­ r e meghatározta a Nemzeti Színházban a drámai hős tipusát. A s z i n p a d i beszédnek i s nagy mestere v o l t . Pályája t a p a s z t a ­ l a t a i t A színészet könyvé c . müvében összegezte. Egressy Gábor nemes vetélytársa v o l t a drámai műfajban L E N D V A Y M Á R T O N /1807-1858/. A magyar színészet hőskorának és a Nemzeti Szinház első két évtizedének legkivá-

lébb szerelmes színésze 16 éves korában, 1823-ban lépett a s z i n i pályára* Vándorszínész, a közönség kedvence, majd a megnyílt Nemzeti Szinházban Egressy Gábor nemes vetélytársa a drámai szerepekben, de felülmúlhatatlan továbbra i s , mint a hősszerelmes. S z i g l i g e t i s z e r i n t : "Ő színésszé nem l e t t , ha­ nem született." De f o l y t o n o s a n képezte magát és minden s z e r e ­ pébe valami új vonást sikerült v i n n i e . Atléta termet, szabá­ l y o s szép a r c , s hangja bár nem v o l t ércesen csengő, de k e l l e ­ mes tenor énekhangja v o l t , amit a szinház az opera előadáso­ kon gyakran igénybe v e t t . Sokat adott külső megjelenésére. Színpadi j e l m e z e i t gyakran maga állította össze, sőt, maga i s v a r r t a . Egressy tudatosságával szemben Lendvay alakításait elsősorban az érzelmek hangsúlyozása j e l l e m e z t e . A drámai hős szerepkörében i s kiválé v o l t , alakításait plaszticitás, elő­ kelőség és nemes tartás j e l l e m e z t e . Legkiválébb s z e r e p e i közé t a r t o z o t t : Homeé, Ferdinánd /Ármány és szerelem/. Hamlet, Don C a r l o s , Bánk bán. A Nemzeti Szinház megnyitásakor Vörösmarty: Árpád ébredése cimü előjátékában ő mondta k i az első szét a szinpadon. 1854-ben betegsége miatt v i s s z a k e l l e t t vonulnia a színpadtól. 1858-ban h a l t meg. L E N D V A Y N É H I V A T A L A N I K Ó /1814-1891/ Lendvay Márton felesége és Balogh István, a vándorszínészet h i r e s színész-igazgatójának unokahuga, korán árvaságra j u t o t t és nagybátyja társaságánál már gyerekkorában a s z i n p a d r a lé­ p e t t . Vándorszínész, majd t a g j a v o l t a Nemzeti Szinház első társulatának, egészen visszavonulásáig. F i a t a l korában a n a i v a azerepkörben tünt f e l , majd drámai szende szerepekben hó­ dította meg a kritikát és a közönséget. Mozgásának bája, lírá­ jának benaőaége legjobban Júlia azerepében érvényeatilt, amely­ ben kiváló p a r t n e r e férje v o l t . Petőfi v e r s e t i r t hozzá, Vö­ rösmarty dicsérte azinibirálatalbán. Elismeréssel i r t játéká­ ról B a j z a József és Garay János i s . Legkiválóbb s z e r e p e i : Jú­ l i a , Ofélia /Hamlet/. Donna Diana /Moreto: Közönyt közönnyel/. Melinda /Bánk bán/. L u j z a /Ármány és szerelem/. Desdemona / O t h e l l o / . Visszavonulása után i s mindennapos vendég v o l t a Nemzeti Szinház nézőterén, 1891-ben bekövetkezett haláláig.

A korszak e l i s m e r t e n legnagyobb drámai színésznőjét. Kan­ t o m é Engelhardt Annát egy félreértés m i a t t nem szerződtet­ h e t t e társulatába az új szinház. H e l y e t t e töltötte be a drá­ mai szerepkört J Ó K A I K É L A B O R F A L V Y R Ó Z A /1817-1886/. Benke Jézsef színész és szinházelméleti szakiré leánya 15 éves korában lépett színpadra, a Budai Játékszini Társaságnál. F e j e d e l m i termet, szabályos, szép a r c . tüzes f e k e t e szemek és szonérus hangja tették alkalmassá a t r a g i k a i szerepékre. 1848ban l e t t Jékai Mér felesége. E l e i n t e a régi "éneklő i s k o l a " hagyományait követte, de hamarosan l e s z o k o t t erről, és a hangsúlyos, t i s z t a s z i n p a d i beszéd legkiválóbb müvelője l e t t . H i r e s s z e r e p e i : G e r t r u d i s /Bánk bán/. S t u a r t Mária. Lady Macbeth. Volumnia / C o r i o l a n u s / . Lecouvreur Adrienne. P r e d s z l a va / S z i g l i g e t i : A trónkereső/. 1869-ben nyugalomba vonult, de ünnapi alkalmakkor még fellépett a Nemzeti Színházban. 1883-ban országos ünnepség keretében ülték meg 50 éves színészi pályá­ jának jubileumát. Ekkor Volumnia szerepében s z i n t e az egész országot bejárta. 1886-ban h a l t meg, 69 éves korában. Három évtizeden keresztül ő v o l t a t r a g i k a i hősnő mintaképe és pél­ dája, hatása sokáig érezhető v o l t a színpadon. Csak Jászai Mari fellépése hozott e szerepkörben új hangot a színpadra. 8 Z A T H M Á R Y N É F A R K A S L U J Z A /1818-1893/ Bár c s a k 1844-ben került a Nemzeti Színházhoz, tulajdonképpen még az első társulathoz számit. 26 éves v o l t még c s a k ekkor, de már s z i n t e ugyanannyi évi színészi működés v o l t mögötte. Szinészgyermek lévén, s z i n t e pólyás korában már fellépett a színpadon, p i c i gyerekként pedig angyalszerepeket játszott. 15 éves korában ment férjhez Szathmáry Dániel színészhez, a k i ­ től k i l e n c gyermeke született. Férje a szabadságharc első színész h a l o t t j a v o l t . F a r k a s Lujzáról a z t tartották kortársai, hogy nem v o l t a l ­ kalma Írni-olvasni megtanulni. S z e r e p e i t mindig felolvasták n e k i , s Így t a n u l t a meg. F i a t a l korában ragyogó szépsége tűnt f e l a színpadon, idős korában a Nemzeti Szinház legkitűnőbb komikája l e t t . Fanyar, kesernyés humora kitűnően érvényesült

a házsártos anyósok és mamák, nagynénik szerepében. Legjobb • o l t S z i g l i g e t i Mama cimü vigjátékának Mogoriné szerepében, de kiváló alakítást nyújtott a Réméé és Júlia Dajkájaként, P e m o l i n e / T a r t u f f e / , Millerné /Ármány és szerelem/. Brazovicsné /Jékai: Az aranyember/. Az elsők között kapta meg 1889ben a Nemzeti Szinház örökös t a g j a cimet. 1891-ben v o n u l t v i s s z a és két év múlva h a l t meg. Sírkövén ez áll: " I t t nyu­ gossza őrök álmát a haza legnagyobb "Marná"-ja." S Z I G E T I J Ó Z S E F /1822-1902/ színészi működését - háromévi vándorszínészet után - 1844-ben kezdte a Nemzeti Színházban, amelynek ötven éven át vezeté erőssége v o l t . Szí­ nészi a l k a t a elsősorban a humoros figurák ábrázolására t e t t e alkalmassá, de idősebb korában a kedélyes apák és nagybácsik j e l l e m s z e r e p e i b e n i s kiválót a l k o t o t t . V o l t a k drámai s z e r e p e i i s , amelyeket nagyszerű ember- és szinpadismeretével, a drá­ mai követelményekben való t e l j e s otthonosságával kitűnően o l ­ dott meg. A megalakult S z i n i Tanodának 22 éven át tanára v o l t . Közvetlen, természetes játékmodora s z i n t e iskolát teremtett a Nemzeti Színházban éppúgy, mint tanítványai körében. Hatása visszavonulása után i s érezhető v o l t a szinház játékstílusán. H i r e s s z e r e p e i : Menenius Agrippa / C o r i o l a n / , Plonius /Hamlet/. Kent /Lear király/. F a l s t a f f /A Windsori v i g nők/. Böffen Tó­ biás / V i z k e r e s z t / , továbbá Bannai Gerő a sajátmaga i r t a Rang és mód-ban, Perföldy fiskális a Csalédások-ban / K i s f a l u d y Károly/, valamint a f r a n c i a vigjátékok kedélyes s z e r e p e i , mint Fourchambault papa /Fourchambault .család/. P e r r i c h o n úr / P e r r i c h o n úr utazása/. Benoiton papa /Benoiton család/. 1893ban nyugalomba vonult, 1902-ben h a l t meg, nyolcvanéves korában. Már a Nemzeti Szinház második generációjához t a r t o z i k S Z E R D A H E L Y I K Á L M Á N /1829-1872/. Apja i s szinész v o l t , S z e r d a h e l y i József, a vándorszínészet korának h i r e s énekes és zeneszerző színésze, később a Nemzeti Szinház t a g j a . Fiát nem a k a r t a a színészi pályára engedni, de a fiú megszökött otthonról és 15 éves korában színésznek állt. T i z évi vidéki szinészkedés után, 1854-ben szerződtette a Nemzeti Szinház. Kitűnő színpadi jelenség v o l t : megnyerő arcú, magas, karcsú termetű, s vidám kedélye elsősorban a f r a n c i a s z a l o n -

darabok hősévé a v a t t a * Nagyon müveit v o l t , több n y e l v e n be­ szélt; sok darabot fordított a színház részére franciából és angolból* Könnyed e l e g a n c i a , természetes kedély és közvetlen­ ség j e l l e m e z t e játékát* H i r e s s z e r e p e i : L i l i o m f i , Mercutio /Rómeó és Júlia/* Fodrák Miska / S z i g l i g e t i : Csizmadia mint kí­ sértet/* Tholosan orvos /Sardou: A ,1 óbarátok/* P l i l l a /Moreto: Közönyt közönnyel/* a Bolond / L e a r király/* S z e r d a h e l y i tovább­ f e j l e s z t e t t e h i r e s elődje, László József s z a l o n - a l a k j a i t és év­ t i z e d e k r e meghatározta a szalonhőaök figuráját* 1872-ben, 43 éves korában h a l t meg szívbajban* S z e r d a h e l y i Kálmán legjobb s z i n p a d i p a r t n e r e , felesége, P R I E L L E K O R N É L I A /1826-1906/ v o l t . 15 éves korában rokonánál, Kilényi Dávid társulatánál lépett színpadra. A színészetre Déryné o k t a t t a * Az 1844-45-ös évadban a Nemzeti Színháznál működött, utána ismét vidékre szerződött* 1846-ban Debrecenben Petőfi megkérte a kezét, de házasságkötésre nem került s o r . P r i e l l e Kornélia 1847-ben S z e r d a h e l y i Kálmán f e ­ lesége l e t t , kitől ugyan a következő évben elvált, de később újra összeházasodtak. 1859-ben a Nemzeti Szinház ismét szerződ­ t e t t e és a szinház t a g j a maradt haláláig. P r i e l l e Kornélia a f r a n c i a szalondráraákban v o l t a legkivá­ lóbb, bár 65 évea s z i n i pályáján igen sokféle szerepben lép f e l színpadra. Törékeny, finom a l a k j a elsősorban a szerelmes és szenvedő nők ábrázolására t e t t e alkalmassá* Később áttért a fehérhajú dámák szerepkörére. Ezek közül a legjobb szerepe R e v i l l e hercegnő v o l t P i l l e r o n : Ahol unatkoznak cimü darabjában. Ez v o l t egyúttal utolsó szerepe i s . /Hetvenszer játszotta/, közel nyolcvan éves korában. Ő v o l t a Nemzeti Szinház első örökös t a g j a /1881/. H i r e s s z e r e p e i : Dumas: A kaméliás hölgy címszerepe, Erzsébet / S z i g e t i : Rang és mód/. A b i g a i l / S c r i b e : Egy pohár víz/. Melinda /Bánk bán/. Szederváry K a m i l l a / C s i k y : Proletárok/. S z i n t e utolsó percéig játszott, 1906-ban h a l t meg. S z e r d a h e l y i Kálmán, de különösen a színháznál évtizedeken át vezető színésznőként szereplő P r i e l l e Kornélia működése a "hőskorból" már a polgári korszakba vezetnek. A színpadon a német romantikus drámák helyét egyre inkább a f r a n c i a s z a -

1 ondarabok foglalják e l , s mellettük a szinház új magyar s z e r ­ zőket l a avat: Jókai, C s i k y ekkor k e z d i k e l f o g l a l n i móltó he­ lyüket a Nemzeti Szinház műsorán. Ennek az új korszaknak egyik legmarkánsabb egyénisége /1844-1915/. Ú J H Á Z I E D E Húszéves korában. 1864-ben lépett színpadra és hatévi v i ­ déki színészet után szerződött a Nemzeti Színházhoz, amelynek negyvenöt éven át nemcsak vezető színésze, de iskolát teremtő művésze v o l t . K r i t i k u s a i úgy emlegették, mint a legnagyobb jellemábrázoló színészt, s a Mester megtisztelő jelzőt nemcsak a Színművészeti Akadémia tanári minőségében érdemelte k i , ha­ nem valóban m e s t e r i alakításai révén i s . Az Akadémián 1883-tól 1914-ig tanította a drámai 08 vígjátéki g y a k o r l a t o t , s szín­ padon a kedélyes, humoros figurák álltak lényéhes legközelebb, de páratlan v o l t a Bánk bán Tiborcaként i s . Kétségtelenül ő v o l t a múlt század végének és századunk első évtizedének l e g ­ népszerűbb színésze, számos anekdota hőse, a főváros egyik legismertebb a l a k j a . Híres e z e r e p e i : L e s s i n g : Bölcs Náthán /címszerep/, Péter a p o s t o l /Az ember tragédiája/. Constantin abbé /Crémieux darabjának címszerepe/, Crampton mester /Ha­ uptmann azonos cimü müvében/, Shylock /A v e l e n c e i kalmár/, Polonius /Hamlet/. Mosolygó Menyhért / C s i k y : Proletárok/. F a ­ b u l a /Jókai: Az aranyember/. 1913-ban nyugdíjazták és két évre rá meghalt. 1903-tól a Nemzeti Szinház örökös t a g j a v o l t . Ujházy Ede működésének közel félévszázada a l a t t honosítot­ t a meg az un. reális /természetes/ játékmódot a Nemzeti Szín­ házban. A k o r s z a k egyik legnagyobb színészének erre mindössze t i z év a d a t o t t . H A L M I F E R E N C /1850-1883/. Egyike v o l t a legrövidebb életű és legnagyobb hatású ma­ gyar színészeknek. 1850-ben született, 1865-ben lépett a s z i n i pályára és nyolcévi vidéki szinószkedés után a Nemzeti S z i n ­ ház szerződtette az elhunyt S z e r d a h e l y i Kálmán szerepkörének pótlására. Mindössze t i z évig v o l t a Nemzeti Szinház t a g j a , de e z a l a t t s z i n t e páratlan népszerűségre t e t t s z e r t . A kritikát és a közönséget i s ámulatba e j t e t t e Halmi r i t k a közvetlensége,

a legnagyobb és a legnehezebb s z i n p a d i f e l a d a t o k tökéletes megoldása* Pedig külsé adottságai egyáltalán nem váltak elő­ nyére. Gyenge testalkatú ember v o l t . ritkáé széke h a j j a l , j e l ­ l e g t e l e n a r c c a l és savészin szemekkel* Színészi átélése azon­ ban olyan érés v o l t , hogy minden szerepében az Íré, i l l e t v e a közönség fantáziájában élé figurát t u d t a s z u b j e k t i v e n meg­ testesíteni* Művészetének legfőbb eszköze újszerű beszédmódja • o l t . Az akkor színpadra került szalondarabok csevegő stílu­ sát honosította meg: a legtermészetesebben, ugyanakkor érthetően p e r g e t t e a szét, és hangsúlyaival j e l l e m e z n i t u d o t t . H i r e s szerepe v o l t Mercutio /Rémeo és Júlia/. Zátonyi Bence / C s i k y : Proletárok/. P l i l l a /Moreto: Közönyt közönnyel/. Horace /Mo­ lière: A nők iskolája/, azonkívül S c i r b e , Labiche, Augier, Sardou, Dumas, P a i l l e r o n d a r a b j a i n a k szalonfiguráit töltötte meg élettel. 1883-ban tüdőbajban h a l t meg* Az 1869-ben nyugalomba v o n u l t , s c s a k olykor Ünnepi előa­ dásokon szereplő Jőkainé L a b o r f a l v i Róza szerepkörére 1872-ben a kolozsvári Nemzeti Színháztól szerződött a színházhoz J Á S Z A I M A R I /1850-1926/. A legnagyobb magyar t r a g i k a . Sanyarú gyermekkor után megszökött hazulról egy ván­ dorszínész társulattal és 1866-ban, 16 éves korában Székes­ fehérvárott lépett színpadra. Néhány évi budai és kolozsvári szereplés után 1872-ben a Nemzeti Szinház szerződtette* Már egészen f i a t a l korában i s Shakespeare és az a n t i k tragédiák hősnőit alakította, de társadalmi drámákban i s kiválé művész v o l t * Huszonkét Shakespeare s z e r e p e t játszott közel 60 éves pályája a l a t t , a legtöbbet minden magyar színésznő kőzött* E z e k között i s a leghíresebbek: Lady Macbeth, C l e o p a t r a , Mar­ g i t királynő / I I I . Richárd/, H i p p o l i t a /Szentiváné.ii álom/. A i z k e r e s z t / . P o r t i a /A v e l e n c e i kalmár/. Gertrud királyné /Hamlet/, továbbá G r i l l p a r z e r Medeá-jának és Szophoklész Elektra-jának címszerepe; G e r t r u d i s /Bánk bán/. Éva /Az em­ ber tragédiája/, amelyet ő játszott először, Teréza mama /Jókai: Az aranyember/. Magda /Sudermann: Otthon/. 1894-ben egy évet tanított a Színművészeti Akadémián, 1901-ben a Nem­ z e t i Szinház örökös t a g j a l e t t . Petőfi v e r s e l n e k népszerűéi-

téséért a Petőfi Társaság t i s z t e l e t b e l i taggá választotta. 1926-ban h a l t meg. Ászári szülőháza ma emlékmúzeum. A szalondrámák évtizedeken át felülmúlhatatlan hősnője, P r i e l l e Kornélia f i a t a l k o r i szerepeinek mélté utéda v o l t M Á R K U S E M I L I A /1860-1949/. A múlt század utolsé és századunk első negyedének l e g n a ­ gyobb drámai színésznője, a szenvedő, szenvedélyes és s z e r e l ­ mes asszonyok h i t e l e s s z i n p a d i ábrázolója. Első szerepe Júlia v o l t Shakespeare tragédiájában. Pályája hetven éven át a s i k e ­ r e k és diadalok s o r o z a t a v o l t . Shakespeare gyengéd nőalakjait, történelmi kosztümös figurákat éppoly biztonsággal állított színpadra, mint korának modern, idegéletet élő a s s z o n y a l a k j a ­ i t . Ő v o l t az első Nóra I b s e n drámájában a magyar színpadon, ő v o l t az első C r e s s i d a a T r o i l u s és C r e a s i d a h a z a i bemutató­ ján, korának magyar szerzői egyenesen az ő alakjára írtak da­ rabokat. Érdekes a r c a , világító kék szemei, aranyszőke h a j a miatt művészete csúcsán a Szőke Csodának becézték. Mélyzengésü hangja az érzelmek széles skáláját tudta k i f e j e z n i , s z i n ­ padi beszéde a legviharosabb jelenetekben i s tisztán érthető v o l t , a m e l l e t t i z e s e n magyar, minden tájhang nélkül. A Nemze­ t i Színháznak 1877-es szerződtetésétől haláláig t a g j a v o l t , 1928-tól t i s z t e l e t b e l i és örökös t a g . A Színművészeti Akadé­ miának i s t i s z t e l e t b e l i tanára v o l t . A felszabadulás után i s fellépett vendégként a Magyar Szinházban, 86 éves korában. Leghíresebb s z e r e p e i : A kaméliás hölgy /Dumas müvében/, C l e o ­ p a t r a /Shakespeare: Antonius és C l e o p a t r a / . Desdemona / O t h e l l o / . Melinda /Bánk bán/. Lady Anna / I I I . Richárd/. F r a n c i l l o n /Dumas müvében/, Zoraya /Sardou: A boszorkány/. Grace / B a t a i l l e : Nászinduló/. S z a l o n j a évtizedeken át a művészeti élet központja v o l t . 1949 végén h a l t meg. Ujházy Ede, Jászai M a r i és Márkus E m i l i a még a 19* század utolsó harmadában kezdték nemzeti színházi működésüket, de pályájuk átvezet a 20. századba, nem i s szólva művészi hatá­ sukról a szinház stílusára, amely még évtizedekkel később i s megnyilvánult. Az egyetemes magyar színészet egyik legnagyobb alakja P E T H E S I M R E /1864-1924/ már századunk tí­ pusa.

J o g i , majd bölcsészeti tanulmányok után i r a t k o z o t t be a Szinmüvészeti Akadémiára, a szinészi oklevelét 26 éves korában kapta meg, 1890-ben* Tízévi vidéki működés után, 1900-ban Máké L a j o s buda-temesvári társulatának tagjaként játszotta •1 a Budai Nyári Színházban a Cyrano de Bergerac címszerepét, amely végre meghozta számára a művészi hírnevet* 1902-ben a Vígszínház szerződtette, a következő évben l e t t a Nemzeti Színház t a g j a * Kétévtizedes működés során példátlan hatást gyakorolt színésztársaira és főként az ifjú szlnésznemzedákre• A s z e r e p p e l valé tökéletes azonosulása, szavainak és mimikájá­ nak jellemformáié e r e j e , eszköztelen egyszerűsége megújította a színház a v u l t n a k haté stílusát* A Cyrano hatalmas sikerét meg­ ismételte a Nemzeti Színházban i s , s közben apré epizéd s z e ­ repek és egész estét betöltő főszerepek váltakoztak s z e r e p e i között, a l e g k i s e b b e t i s t e l j e s átéléssel alakította* Az Egyen­ lőség hatalmas sikerű Crichtön szerepe után első zsoldos, e l ­ ső s z o l g a , első demagog,* második l o v a s s z e r e p e i váltakoztak A hazug /Goldoni/ Leliéjávai vagy a Rémeo és Júlia Mercutiójával. Soha nem válogatott a szerepek kőzött, a l e g k i s e b b e t i s t e l j e s átéléssel alakította* 1918-tól a Színművészeti Akadémián v o l t tanár, 1923-ban a Nemzeti Szinház örökös t a g ­ jává nevezték k i . A f e n t i e k e n kivűl h i r e s szerepe: Mephisto /Paust/. Lear király. Hamlet. Bánk bán c i m s z e r e p e i , P e t r u c h i o /A makrancos hölgy/. Genesius /Hevesi: Császár és komédiás/. L u c i f e r /Az ember tragédiája/ és utolsŐ szerepe: a t i s z t e l e t e s / Z i l a h y : Süt a nap/* Rövid betegség után 1924-ben h a l t meg* Ó D R Y Á R P Á D /1876-1937/ Ódry Lehelnek, a régi Nemzeti Szinház opera együttese, i l l e t v e később az Operaház h i r e s b a r i t o n énekesének f i a . A Színművészeti Akadémia elvég­ zése után 1898-ban vidékre szerződött* Szinpadi beszéde ekkor még nem v o l t hibátlan, de h i h e t e t l e n akaraterővel és állandó gyakorlással leküzdötte beszédhibáját* 1904-ben a Vígszínház, 1905-ben a Nemzeti Szinház szerződtette* Ódry az i n t e l l e k t u ­ ális színész példaképe; minden szerepét tudatosan építette föl, a bár kitűnő megjelenése miatt fiatalkorában a szerelmes szerepeket osztották rá, ezekben i s inkább tudatossága és

intelligenciája érvényesültek, semmint érzelmei. Beszédtech­ nikáját a n n y i r a f e j l e s z t e t t e , hogy a Nemzeti Színházban a l e g ­ szebben beszélő színészek között tartották számon, s 1923-ban megkapta az örökös tagságot. A Színművészeti Akadémiának 1929tél tanára, a követkézé évtől haláláig igazgatéja v o l t * Már 1912-ben i s r e n d e z e t t a Nemzeti Színházban, r e n d s z e r e s e n 1920-tél haláláig, amely 1937-ben ragadta e l , súlyos szívbaj következtében* Híresebb s z e r e p e l : F r i n z i v a l l e /Maeterlinck Monna Vanna/* Mercutio /Rémeo és Júlia/, a F a a s t címszerepe, Szomory I I * Józsefének címszerepe, Ádám /Az ember tragédiája/. I I I * Richárd, a Hamlet. a S o l n e s s építőmester, a Bánk bán, a Macbeth, az O t h e l l o és a Cyrano de Bergerac cimszerepe, M e t t e r n i c h /A sasfiók-ban/. Fülöp király / S c h i l l e r : Don C a r l o a ában/. a

Régente a színészeket szerepkörök s z e r i n t osztályozták, i l ­ l e t v e szerződtették: hős, szerelmes, apaszinész, kedélyes bá­ c s i , s t b . Ezek közé t a r t o z o t t az úgynevezett "natúrbursch" szerepkör i s , a " s i h e d e r " színész; leginkább vígjátékokban és népszínművekben s z e r e p e l t e k . Bár népszínmű már c s a k ritkán kerül a Nemzeti Szinház azinpadára, i l y e n " s i h e d e r " színész­ ként szerződött a színházhoz R Ó Z S A H E G Y I K Á L ­ MÁN /1873-1961/. Színész szülők gyermeke* K i s gyermekkora óta színpadon v o l t . Csiky Gergely tanácsára b e i r a t k o z o t t a S z i n i Tanodába, ahol 1893-ban n y e r t o k l e v e l e t . 5 évig működött vidéken. 1898-ban aztán a Magyar Szinház, 1901-ben pedig a Nemzeti Szinház szerződtette, ahol egyike l e t t a k o r a b e l i pa­ r a s z t a l a k o k legjobb megszemélyesítőinek* ízes beszéde, jó ke­ délye és megjelenése tették alkalmassá e r r e a szerepkörre* Hasonlóképpen pompásak v o l t a k vidéki b i r t o k o s figurái, melyek­ ben kitűnően érvényesült tempós mozgása és alföldi hangsúlyo­ zása* Több mint három évtizeden át a tőrölmetszett magyar a l a ­ kok l e g h i t e l e s e b b ábrázolója v o l t . 1923-tól a Nemzeti Szinház örökös t a g j a , 1926-ban a m e r i k a i turnén v e t t részt. Ő honosí­ t o t t a meg a 25 éves tagsági aranygyűrűt a Nemzeti Színházban. 1935-ben nyugdíjazták, s ettől kezdve különböző színházakban lépett f e l . Emlékezetes a felszabaduláa után a Vígszínház

nyitó előadásában, az Éjjeli menedékhelyben Luka alakítása* 1960-ban Kiváló Művész címmel tűntették k i . 1912-től magán sziniiskolát t a r t o t t fenn, amelyet 1961-ben, 88 éves korában bekövetkezett haláláig v e z e t e t t * Ismertebb s z e r e p e i : Baracs Matyi /Gárdonyi: A bor/, a tanító / Z i l a h y L a j o s : Süt a nap/. Angyal úr / Z i l a h y : Zenebohócok/. Ladányi /Csathó: Te csak p i ­ pálj* Ladányi/* B o r i i Gáspár /Mikszáth: A vén gazember/* Z s i ­ ga cigány / S z i g l i g e t i : A cigány/* Sirásó /Hamlet/. Tiborc /Bánk bán/* Élete utolsó évében a Nemzeti Szinház újból s z e r ­ ződtette, de fellépésére már nem került sor* Miután Rózsahegyi - Gárdonyi Géza: A bor cimü f a l u s i törté­ netének B a r a c s Matyi szerepében - kitűnő parasztábrázólénak b i z o n y u l t * s e r r e a szerepkörre tért át, a szinház újabb " s i h e d e r " színészt k e r e s e t t , s e z t csakhamar megtalálta R A J N A I G Á B O R /1855-1961/ személyében, a k i a Szín­ művészeti Akadémiát elvégezve, s i h e d e r színészként került Ko­ lozsvárra, onnan a Vigszinház szerződtette és először 1908-tól 1922-ig, majd 1935-től a Nemzeti Szinház t a g j a l e t t . 1939-ben megkapta az Örökös tagságot, a felszabadulás után az Érdemes Művész kitüntetést. Első, döntő sikerét 1912-ben Knoblauch: A f a u n cimü művének címszerepében érte e l , kitűnő humorát ak­ r o b a t i k u s ügyességgel párositva* Kiváló érzékkel alakította a könnyüvérü, svihák, bohém gavallérokat, vidéki földbirtokoso­ k a t , mulatozó k a t o n a t i s z t e k e t * Kellemes megjelenése, sima moz­ d u l a t a i és férfias hangja a s z a l o n s z e r e p e k r e i s alkalmassá tették* Kosztümös darabokban ritkán játszott* Ezek között em­ líthetők: Ottó herceg /Bánk bán/, S p i r i d i o n /Herczeg Ferenc: Bizánc/* I g a z i területe azonban a szalonhumor v o l t , mint például Sándor /Herczeg Ferenc: Kék róka/« de emlékezetes maä r a d még emberismeretéről és humánumáról tanúskodó Kádár orvos** tanár a l a k j a /Márai Sándor: Kaland/, vagy Török Sándor: A ko­ médiás cimü darabjának címszerepe, Kristóf a l a k j a Zuchmayer: Kristóf K a t i c a cimü darabjában, Géza s z e r e p e Bókay János: Feleség cimü drámájában. A Nemzeti Szinház az 1894-ben elhunyt Nagy Imre drámai hősi szerepkörét egy i d e i g B e r e g i Oszkárral töltötte be.

B e r e g i azonban a "régi I s k o l a " hive v o l t . deklamáló stílusa már nem i l l e t t a szinház új stílusához, ezárt új drámai hőst k e r e s t e k , a k i férfiasságban és előnyös s z i n p a d i megjelenés­ ben f e l v e h e t t e a versenyt nemcsak B e r e g i v e l , de a közönség emlékezetében még élénk emlékezetű Hagy Imrével i s * I l y e n volt S O M L A T A R T Ú R /1883-1951/. A Vígszínház színész iskoláját végezte, majd évekig vidéki szerződése v o l t * 1905-től 1907-ig ismét a Vígszínház t a g j a , majd 1908-tól 1921-ig a Nemzeti Színházban játszott. 1935-36ban ismét a Nemzeti Szinház t a g j a , közben a főváros több nagy színházában lépett színpadra* külföldön f i l m e z e t t , i l l e t v e a bécsi Kammerspielében vendégszerepelt* Hazatérte után ismét a Vigszinház kötelékébe lépett. 1945-től haláláig azonban egyfolytában a Nemzeti Szinház t a g j a * 1948-ban örökös taggá nevezték k i * 1948-ban B a j o r G i z i v e l együtt elsőként kapta meg a K o s s u t h - d i j a t . 1950-ben Kiváló Művész, 1951-ben másodszor i s kitűntették a Kossuth díjjal*. Ugyanabban az évben meghalt. A f i a t a l Somlay 1908-ban a z t az új játékstílust hozta a Nem­ z e t i Szinházba, amelyet a Thália Társaságnál történt vendég­ játékai a l a t t sajátított e l . Újszerű Antonius alakitása 1909-ben a haladók és a maradiak közti vitákra adott alkalmat. Szép, férfias megjelenése, szonórus hangja, heves vérmérsék­ letének megfelelő élénk g e s z t u s a i és reális emberábrázolása csakhamar az élvonalba állította, de nyugtalan természete 1921 után színházból szinházba űzte. A felszabadulás után aztán végképp a Nemzeti Szinház t a g j a l e t t . H i r e s s z e r e p e i ! a Nemzeti Szinház szinpadán: R e l l i n g / I b s e n : Vadkacsa/. Wolff Jukián /1909/, majd von Werhahn /1945/ Hauptmann: A Bunda cimü darabjában, a Sári biró címszerepe, Ujházy betegsége m i a t t beugrás-szerűen 1909-ben, majd 1946-ban Tiborc /1916/, majd Petur bán /1951/ a Jegor B u l i c s o v címszerepe G o r k i j drá­ májában, a L e a r király címszerepe, Karenin / T o l s z t o j - V o l k o v : Karenina Anna/, s utolsó szerepe: von Walter kancellár / S c h i l l e r : Ármány és szerelem/. Somlay szerepkörével s z i n t e ellentétes v o l t az a s z e r e p ­ kör, amelyet R Á T K A Y M Á R T O N /1881-1951/ töltött

be. Közel félévszázados színészpályájának csak utolsó hét évét töltötte a Nemzeti Színházban. Bár a Magyar Szinház t a g ­ jaként drámai színésznek i n d u l t , színészi működésének j a v a ­ részét operett színpadokon töltötte, mint e l s e táncos komikus. Közben - ha mód és alkalom kínálkozott - visszatért a drámá­ hoz /Metternich, Rostand: A sasfiók/. Roth bácsi /Földes: H i ­ v a t a l n o k urak/, de pompás tánckészsége, rugalmassága és mu­ zikalitása, s nem utolsósorban nagyszerű humorérzéke az oper e t t s z i n p a d o n tartották. A felszabadulás után szerződtette a Nemzeti Szinház, s i t t bebizonyította, hogy színészi képes­ ségei messze túlszárnyalják a szokványos táncoskomikusi s z e r e p ­ kört. Kiváló Molière színésznek b i z o n y u l t , s általában azokban a szerepekben v o l t a legkiválóbb, amelyekben f a n y a r humorát c s i l l o g t a t h a t t a . Komikus és tragikomikus s z e r e p e i álltak hozzá legközelebb. Ezek között i s leghíresebb v o l t a Polgármester a l a k j a Gogol Revizorában. A fösvény és a Dandin György /Molière/ címszerepe, Orgon a T a r t u f f e - b e n , a Polgármester Móricz: Rokonokjában, S a r t o r i u s /Shaw: S z e r e l m i házasság cimü darabjában/, Madách: A civilizátor cimü müvének cimszerepe és még kb. 20 különbőzé tipusú s z e r e p . Tanára v o l t a Színművésze­ t i Főiskolának 1948-től 1951-ben váratlanul bekövetkezett ha­ láláig, megkapta a K o s s u t h - d i j a t és a Kiváló Művész kitüntetést is. Sok szinházat megjárt, a végül a Nemzeti Szinház örökös tagjaként elhunyt Somlay Artúr, de még inkább az 1945-ben ide szerződött Rátkai Márton művészete felszabadulásunk elsé évtizedére t e r j e d . Bár a színháznak 1914 óta t a g j a v o l t , a felszabadulás után már csak hat évig, t r a g i k u s haláláig játszhatott B A J O R G I Z I /1893-1951/. A Színművészeti Akadémiát 1914-ben vé­ gezte és azonnal a Nemzeti Szinház szerződtette, amelynek harmincöt éven át d i s z e és büszkesége i s v o l t . Tizennégy évi működés után, a szinház történetében a l e g f i a t a l a b b korban l e t t örökös t a g j a a Nemzeti Színháznak. Szerepköre a naivátél a tragikáig t e r j e d t , s bár történelmi kosztümös darabokban i s kiváló v o l t . legotthonosabban a modern társadalmi drámák­ ban mozgott, nem nélkülözve a finom humort és a karikírozó ké-

pease*get. Finom, törékeny a l a k j a * érdekes, mandulavágású s z e ­ mei, csicsergő, o l y k o r kissé szenvelgő hangja, vonzé nőiessé­ ge rajongóinak hatalmas táborát évtizedeken át késztette hó­ dolásra. A húszas évek elejétől nemcsak a Nemzeti Szinház, de az ország legünnepeltebb színésznője v o l t , gyakran s z e r e p e t vendégként más fővárosi színpadokon i s . A felszabadulás után elsőként kapta meg /Somlay Artúrral/ a Kossuth-díjat, majd a Kiváló Művész elmet. Utolsó s z e r e p e Lady M i l f o r d v o l t / S c h i l ­ l e r : Ármány és s z e r e l e m / . 1951-ben t r a g i k u s körülmények kö­ zött h a l t meg. Ismertebb s z e r e p e i : Miranda /Shakespeare: A v i ­ h a r / . Titánia, Puck, majd ismét Titánia /1948f Shakespeare: Szent Iváné .11 álom/. Wange 1 H i l d a / I b s e n : S o l n e s s építőmester/. F r u z s i n a / Z i l a h y : Zenebohócok/. Cyprienne /1926 és 1946/ /Sardou: Váljunk e l / , Haitang /Klabund: A krétakör/, Anna /Niccodemi: Hajnalban - délben - e s t e / . Cecilé /Herczeg F e ­ r e n c : Kék róka/. Nóra I b s e n drámájában, Dumas: A kaméliás k hölgy címszerepe, C l opatra /Shakespeare: Antonius és C l e o p a t ­ ra/« Diana grófnő /Lope de Véga: A kertész kutyája/. T o l s z t o j -Volkov: Karenina Anna címszerepe. Emlékét a B a j o r G i z i S z i nészmúzeum i s őrzi. A második világháború előtt közel két év­ t i z e d e n át B a j o r G i z i legjobb s z i n p a d i partnere v o l t , mind a szerelmes, mind a szalonszerepekben U R A Y. T I V A D A R /1895-1962/ v o l t . E r e d e t i l e g orvosnak készült, de tanulmánya­ i t abbahagyva elvégezte az Országos Szinészegyesület Szinészképző Iskoláját, s 1916-ban a Belvárosi Szinház t a g j a l e t t . A következő évadban v o l t először a Nemzeti Szinház t a g j a egy évig, s oda öt év múlva tért v i s s z a . Közben a Magyar Szinházban játszott. Egész lényéből e l e g a n c i a sugárzott, s ez mind külső megjelenésére, mind g e s z t u s a i r a , sőt hanghordozására i s jellemző v o l t . Gyakran játszott i n t r i k u s , szélhámos szerepeket I s , de ezeken i s átizzott művészetének nemessége. Gyakori partnere v o l t szalonszerepekben B a j o r G i z i n e k és Tőkés Anná­ nak. Művészetét a szinház műsorán t a r t o t t k l a s s z i k u s , kosztü­ mös szerepekben i s c s i l l o g t a t t a , mint p l . Hlesztakov /Gogol: A r e v i z o r / . Mátyás /Herczeg: Árva László király/. A z r a Szép Ernő drámájának címszerepében, Trubeckoj herceg /Herczeg:

Szendrey Júlia/, a L e a r király első bolondja, a Hamlet cím­ szerepe, F o l i l l a /Moréto: Donna Dianna/. Egyéb, híresebb s z e ­ r e p e i a Nemzeti Színházban T r i l l báré /Herczeg: Kék róka/. Mario /Niccodemi: Hajnalban - délben - e s t e / . Zátonyi Bence / C s i k y : Proletárok/. Kényesi / K i s f a l u d y Károly: Csalódások/. De Ryons /Dumas: A nék barát.1 a/* 1946-tól a Madách Szinházban játszott. I t t kapta a K o s s u t h - d i j a t és a Kiváló Művész kitün­ tetést. 1962-ben h a l t meg. 1937-ben a Nemzeti Szinház örökös tagja l e t t . A Nemzeti Szinház stílus-alakitó nagy színészeinek sorát két o l y a n színész vázlatos életrajzával zárjuk, a k i k pályájuk során más színházakban i s s i k e r r e l s z e r e p e l t e k , de visszatér­ ve a Nemzeti Színházhoz, pályájukat végül i s i t t fejezték be. T Í M Á R J Ó Z S E F - e t /1902-1960/ egy évi Szinművés z e t i Akadémiai tanulmánya után Hevesi Sándor szerződtette a Nemzeti Színházhoz 1924-ben, s a szinház t a g j a maradt 1950-ig. 1951-től 1958-ig a Madách Szinházban játszott, élete űtolsé két évadját 1959-60-ban ismét a Nemzeti Szinház kötelékében töltötte. Karcsú, izmos a l a k j a és meleg, férfias hangja s z i n ­ t e ellentétben v o l t a k könnyed, lebegő járásával és arcának puha berendezésével. Látszólag könnyen v e t t e b i r t o k b a s z e r e ­ p e i t , s a s z i n p a d i nehézségeket könnyen győzte l e . Egyaránt otthonosan mozgott kosztümös szerepekben és modern társadal­ mi drámákban. Huszonnyolc kisebb Shakespeare s z e r e p után j u ­ t o t t e l a felszabadulás után Antonius, i l l e t v e O t h e l l o s z e r e ­ péig. A fejedelem /Vörösmarty: Csongor éa Tünde/, Orin /Ç'Neill: Amerikai E l e k t r a / . Orestes /Szophoklész: E l e k t r a / után ját­ s z o t t a e l Németh László V I I . Gergelyének cimszerepét, amely számára a nagy színészek közé való beérkezettséget j e l e n t e t t e . A Bánk bánban Ottó, majd B i b e r a c h , Az ember tragédiájában egy csomó k i s szerep után L u c i f e r , Németh László Villámfény­ nél cimü drámájában Nagy Imre ós a Papucshős H o l l y Sebestyén­ j e , továbbá T e l e k i László Kegyencében P e t r o n i u s és a Faustban M e f i s z t o f e l e s z j e l e n t e n e k határköveket Timár művészetében. Ide s o r o l h a t j u k T o l s z t o j : Az élő h o l t t e s t Fegya alakítását i s . A Madách Színházban töltött 7 év i s Tímár s i k e r e i n e k soroza%

t a v o l t , ekkor kapta a Kossuth-díjat és a Kiváló Művész k i ­ tüntetést i s . 1959-ben visszaszerzédött a Nemzeti Színházhoz, és ekkor játszotta e l élete utolsó és talán legjelentősebb és legnagyobb hatású szerepét, W i l l y Loment, M i l l e r : Az ügynök halála cimü tragédiájában, amelyet már halálos betegen ját­ s z o t t . Végigjátszva a szezont, egy rövid külföldi utazásáról hazatérve I960 őszén meghalt. A nagy tragikák sorát zárta l e a Nemzeti Szinház történe­ ANNA /1903-1966/. tében hosszú időre T Ő K É S Kolozsvárott járt sziniiskolába, majd néhány évi erdélyi működés után P e s t r e jött és Bárdos Arthur fedezte f e l a h a z a i színpadok számára. A Nemzeti Szinház első izben 1925-ben s z e r ződtette, de azonnal szabadságot kért és Beregi Oszkárral fél éves amerikai turnéra i n d u l t . Visszatérve 1927-ig maradt a Nemzeti Színháznál, innen a Vígszínházhoz szerződött. A Nem­ z e t i Szinház 1935-ben szerződtette v i s s z a , s haláláig ennek a színháznak maradt a t a g j a . Szinpadi alakításait nemes emel­ kedettség j e l l e m e z t e . Gyönyörű zengésű hangja és szoborszépsé gü a l a k j a művészetének nagyszerű kifejező eszközei v o l t a k . Modern asszonyokat éppoly biztonsággal állított színpadra, mint a történelmi kosztümös a l a k o k a t . Shakespeare nőalakjait i s életre k e l t e t t e : Erzsébet királyné v o l t a I I I . Richárdban, Lady Macbeth, O p h e l i a , J e s s i c a /A v e l e n c e i kalmár/; h i r e s s z e r e p e l ezeken kivül: Melinda, majd G e r t r u d i a /Bánk bán/, Éva Az ember tragédiájában. Margit / F a u s t / , a S t u a r t Mária cimszerepe, Lady M i l l f o r d / S c h i l l e r : Ármány és szerelem/. B e r narda /Lorca: Bernarda Alba háza/, R a c i n a : Phaearájának címszerepe, J o k a s t e /Szophoklész: O i d i p u s király/. Alakítása­ iért megkapta a K o s s u t h - d i j a t és a Kiváló Művész kitüntetést. Hosszú betegség után 1966 karácsonyán h a l t meg.

Dr»

Qenner Mihály: Opera ás népezinmti a Nemzeti Színházban

Bár a Nemzeti Szinház a magyar n y e l v ápolására, a magyar dráma fejlesztésére és felvirágoztatására a l a k a l t . nem nélkü­ lözhette a zenés műfajú előadásokat. Elsé Igazgatéja, B a j z a József ugyan opera e l l e n e s v o l t , féltve a dráma elsőbbségét, de belátta, hogy az új és k i c s i n y magyar Nemzeti Szinház ope­ r a i előadások nélkül nem v e h e t i f e l a versenyt az Europa leg«* jobb énekeseit felléptető P e s t i Német Színházzal. E l i s m e r t e , hogy o p e r a i előadásokon zsúfolt a nézőtér, mig a drámaikon bizony félházzal, vagy még a n n y i v a l sem, k e l l megelégedni. E r e d e t i l e g az operát pótléknak szánta, t e k i n t v e , hogy a k i s drámai személyzettel nem l e h e t e t t mindennap előadást t a r t a n i . Később belátta, hogy az opera nem pótlék, s bár fenntartása i g e n költséges, a jó o p e r a i előadások megérik a ráfordított költséget, mert állandóbb müsordarabok, .mint a drámák. E l e i n t e a jóhangú színészeket léptették f e l operákban i s , i l l e t v e a korábban énekművészetérői h i r e s Déryné prózai s z e ­ repeket i s játszott. Ugyancsak énekelt Lendvay Márton és Lendvayné H i v a t a l Anikó, S z e r d a h e l y i József, U d v a r h e l y i Miklós, Szilágyi Pál, Felbér Mária, hogy csak a nevesebbeket e m i i t sük. Az 1837 augusztus 22-én megnyílt szinház egy hét múlva már opera előadást t a r t o t t . Műsorra került R o s s i n i S e v i l l a i b o r ­ bély c . operája, amely már a budai színészek műsorán i s s i k e r t a r a t o t t . Rosinát ekkor még Déryné énekelte. Szeptember 30-án - ugyancsak a budai műsorról - előadták Herold: Zampa cimü operáját. A címszerepet Lendvay, Camillát Déryné énekelte. Az első új, v a g y i s a pest-budai közönség előtt még nem játszott opera október 28-án került bemutatásra: B e l l i n i Normája, amelynek címszerepét eznap még Déryné énekelte. Két nappal később az opera előadásán a címszerepet az akkor már európai

hírű, erdélyi német származású énekesnő: Schodelné énekelte, mint vendég* Á kővetkező év elején szerződött a Nemzeti S z i n házhoz, miután korábban már a P e s t i Német Színháznál, sőt, több külföldi operatársulatnál i s működött. A szerény fizeté sü magyar színészek m e l l e t t - hogy a Nemzeti Szinház kötelé­ kében megtarthassák - Schodelné több mint Ötszörösét kapta a legjobban f i z e t e t t színésznő fizetésének, ami természetesen állandó vitára és veszekedésre adott lehetőséget. így tört k i a "dráma-opera-háború" az 1840-es évek elején. A "drámai" csoport vezére E g r e s s y Gábor v o l t , e l l e n f e l e természetesen Schodelné s a köréje c s o p o r t o s u l t opera-rajongók tábora. Érdemes egy pillantást v e t n i az első évek dráma-opera ará nyara: a nyitástól 1838 december végéig a szinház 166 bemuta tót t a r t o t t , ezek között 12 opera v o l t , v a g y i s a bemutatók 7 százaléka; a következő évben a bemutatók száma 73, ebből opera 17, tehát már csak 23 százalék, mig a harmadik évben a 48 bemutatóból 11 opera, 24 százalék. Az első magyar ope­ rát, R u z i t s k a : Béla futását már az első évben játszották R o s s i n i és B e l l i n i operái m e l l e t t . A következő évben új ma­ gyar operát i s előadtak: Bartay András: A c s e l . A harmadik évben született meg E r k e l Ferenc első operája, a Báthory Mária, hogy aztán sok nagysikerű mü kövesse. I l y e n v o l t a Hunyadi László /bemutatták 1844-ben/, a Bánk bán /1861/, Dózsa György /1867/, Brankovics György /1874/* Más magyar szerzők i s s z i n p a d r a kerültek a Nemzeti Szinház opera részié gében: Császár György Kunok cimü operáját 1848-ban mutatták be. Műsoron v o l t Mosonyi Mihály, Doppler Ferenc és Károly, Goldmark Károly európai sikerű Sába királynőjét 1876-ban ugyancsak a Nemzeti Szinház mutatta be* Az operát i a éneklő prózai szinészek h e l y e t t idővel e l f o g lalták az operai képzettségű énekesek: Hollósy Kornélia, Fü­ r e d i Mihály, Ódry L e h e l , Stéger Ferenc, Nádayné Widmár K a t a ­ l i n /az első magyar Carmen/, Saxlehner Emma, Helvey I l k a , E l l i n g e r József, Ellingerné Engst Teréz, Kőszegi Károly, Bignio L a j o s , s t b . A Nemzeti Szinházban 1884-ig játazottak operát, akkor n y i l t meg az opera önálló hajléka, a Magyar Operaház.

As operáához kissé hasonló s o r s a v o l t a népszínműnek a Nemzeti Színházban. E z a műfaj elsősorban a polgári közönság Ízléséhez és igényéhez i g a z o d o t t , azokéhoz, a k i k a z operát még nem értették és nem élvezték, a dráma pedig nem j e l e n t e t t számukra szórakozást, holott társasági élet híján a szinház­ ban k e r e s t e k szórakozást, ellentétben a főúri r e n d d e l , amely­ nek megvoltak egyrészt a s z a l o n j a i , másrészt neveltetésénél fogva az operát i s élvezte. A népszínmű külföldi mintára, B é ­ c s e n át érkezett hozzánk, bár I t t t e l j e s e n magyar j e l l e g e t öltött. Népies elemeket találhatunk már korábbi vígjátékokban i s , mint p l . Gaál József: A p e l e s k e i nótárius, vagy Jakab I s t ­ ván: F a l u s i lakodalom, vagy a Szentpétery Zsigmond által ma­ gyarított Tündérlak Magyarhonban, de az i g a z i népszínmű meg­ teremtőjének mégis S z i g l i g e t i Ede tekinthető. A Szökött k a t o na /1843/, a Két p i s z t o l y /1844/, a Csikós /1847/ tőrölmets z e t t magyar népi alakokat v i t t a színpadra. Bizonyos s z e r e ­ pük v o l t a többségében németajkúi p e s t i polgárság magyarosodá­ sában, s felhívták a figyelmet a f a l u r a és annak problémáira i s . A népszínművekben váltak közkedveltekké Füredi Mihály / a k i operaénekesnek i s kiválé v o l t / , Hegedüsné Bodenburg L i n a , később B l a h a L u j z a és Tamássy József. A népszínmű a maga paraszt-romantikájával felhívta a f i g y e l ­ met a kirívó osztályellentétekre /Szökött katona/, a z osztrák elnyomatás idején pedig a magyar zene és s z i n p a d i tánc t i l t a ­ kozás v o l t az elnyomás e l l e n , felhívás az ellenállásra és f i ­ gyelmeztetés a magyar hagyományok Őrzésére. 1875-ben nyílt meg a Népszínház, h e l y e t adva az a d d i g i népszínműveknek, majd Blaha L u j z a művészetén másodvlrágzásba b o r u l t a magyar népszínmű, s újabb negyedszázadon át szóra­ k o z t a t t a a p e s t i polgárságot. A Nemzeti Szinház a népszínmű és az opera kiválásával az ország vezető drámai színháza lett.

Szántó J u d i t : Az új magyar dráma ás a Nemzeti Szinház

"Az e r e d e t i magyar dráma t e h e t i a magyar szinházat önálló­ vá, -függetlenné minden külföldi divattél, szellemtél; az e r e ­ d e t i dráma azon k e t t e s értékű k i n c s , mely midén az Irodalmat gazdagítja, s ha j e l e s , örökíti, egyszersmind közhatással van a nemzet életére, amelybél vétetnie k e l l * " Az i s m e r t Vörösmarty idézet minden s z a v a meggondolást _ érdemel: 140 év múltán i s állja a t a p a s z t a l a t próbáját* Pontos eredményeket hozhatott, élményt j e l e n t h e t e t t egy-egy külföldi szerzéavatás, új irányzat, értékes darab megismerte­ tése, - de tartós virágzást a magyar színjátszásnak és benne legnagyobb múltú intézményének, a z ország elsé színháza büsz­ ke cimét mindmáig viselő Nemzeti Színháznak csak azok a kor­ szakok biztosítottak, mikor a műsor központjában a kortárs h a z a i dráma állott* A Nemzeti Szinház elmúlt harminc évére ebből az a s p e k t u s ­ ból a legnagyobb dicséretként a z t mondhatjuk: a címben f o g l a l t témát tulajdonképpen akkor meríthetnénk k i , ha megirnók a felszabadulás utáni egész magyar drámaírás történetét* A Nem­ z e t i Szinház 1945 és 1976 közötti magyar műsordarabjai a 30 év magyar drámájának minden jelentés irányzatát tükrözik; a korszakváltásokat épp o l y alkalmasan tanulmányozhatjuk a műsor nyomán, mint a gondokat, a kudarcokat, a kísérleteket, vagy pedig a csúcspontokat, az útkeresést igazoló fényes eredménye­ ket* így van ez akkor i s , ha egy-két kiemelkedé Íróval / S a r ­ kad! Imrével például/ elmaradt a találkozás, akkor i s , ha né­ hány élvonalbeli iré nem mindig l e g j a v a müveivel s z e r e p e l t , s akkor i s , ha - a színházak államosítása után - természetessé vált, hogy a Nemzeti monopolhelyzete e téren i s megszűnvén, a legkiválóbb s z e r z e k folyamatosan működtek együtt más színhá­ zakkal i s *

Ennek az Írásnak a k e r e t e i között természetesen nem vállal­ kozhatunk a felszabadulás utáni magyar drámaírás történeté­ nek monográfiáját, sét monográfiákat igényié feladatára. De semmiképp sem mondhatunk l e arrél, hogy legalább változatosan át ne tekintsük e történelmi út legfontosabb s z a k a s z a i t , éppen mert Nemzeti Színházunk mindegyik szakaszban az élen járt, "piackutató"-megrendelé munkája, d r a m a t u r g i a i tevékenysége mindenkor az a d o t t irányzatok reprezentatív müveit fürkészte, s mindvégig a z az igény vezérelte, hogy az adott korszak l e g ­ jellemzőbb, legszínvonalasabb alkotásaival "gazdagítsa az i r o ­ dalmat" és " g y a k o r o l j o n egyszersmind közhatást a nemzet életé­ r e " * Azt reméljük, e rövid summázatból i s meggyőzéén kiderül: ha összeállítanék az elmúlt 30 év reprezentatív magyar újdon­ ságainak antológiáját, i g e n előkelő arányban szerepelnének a Nemzeti Szinház által színpadra a e g i t e t t alkotások. E z pedig nyilvánvalóan, korántsem csak a szinház vezetőinek jó Ízlését, igényességét tanúsítja, hanem s o k k a l többet i s r e j t magában: politikai-társadalmi érzéket és érzékenységet, l a n k a d a t l a n kezdeményező kedvet a valóság problémái tekintetében csakúgy, mint személyi vonatkozásokban. Talán Összefoglalhatjuk igy i s : a k t i v és igényes s z o c i a l i s t a szinházpolitikát. X

A korszakbeosztás s z i n t e önmagától adódik: a felszabadulás utáni magyar társadalom nagy korszakaihoz igazodik új dráma­ irodalmunk története i s . Tehát a Nemzeti Szinház számára i s az a néhány év j e l e n t i az első s z a k a s z t , amely a felszabadulás és a fordulat éve között t e l t e l . Öt, pontosabban négy és fél évad: k i l e n c új magyar dráma. Számszerűleg nem elsöprő t e l ­ jesítmény • Mulatságos élmény ma tallózni a k o r a b e l i sajtóban. Csupa i z g a t o t t , időnként hisztérikus számonkérés, miért nem játszik több új magyar drámát a z ország első színháza, amely egyszersmind kommunista vezetés a l a t t i s áll? 1949-ben egy újságíró n e k i s z e g z i Major Tamásnak a városszerte e l t e r j e d t szólásmondást: a d i r e k t o r csak olyan magyar szerzők d a r a b j a i t mutatja be, akinek előzőleg h a l o t t i levelét látta. Egy másik c i k k - 1946-ban! - a magyar dráma szempontjából a Nemzeti

Szinház helyzetét kerek-perec t r a g i k u s n a k n e v e z i . Újra ás újra felbukkan a követelás: "Magyar darabot játszani k e l l . Igen, vagy ját vagy semmilyent, de játszani k e l l . . . A r o s s z magyar darabok bemutatása e l l e n legföljebb akkor k e l l e n e t i l ­ t a k o z n i , ha ezek jó magyar darabokat szorítanának k i . . . " A Nemzeti Szinház magatartásában feltétlenül v o l t " a r i s z ­ t o k r a t i z m u s , s ez azonban nem elsősorban és nem kizárélag az Íréi megformálás színvonalára irányult. " A r i s z t o k r a t a " v o l t azonban a kommunista vezetés a l a t t állé Nemzeti Szinház a t a r t a l o m , a drámában f e l v e t e t t problematika tekintetében. . Major Tamás határozottan k i j e l e n t e t t e : "Ami az ország első színpadáról elhangzik, az mindenkihez k e l l hogy szóljon." I l y e n darab v i s z o n t a l i g akadt. Az irreális várakozásokkal ellentétben az Íróasztalok fiókjaiban nem l a p u l t a k haladó mon­ danivalót sugárzó közérdekű remekmüvek, a dráma különben sem olyan műfaj, amelyet az utókor számára szoktak i r n i . És továbbmenően: a nagy korszakváltások sem csapódnak l e drámává hóna­ pok, sőt, még egy-két év a l a t t sem. A későbbiekben persze akadt példa az i l y e s m i r e ; a sematizmus időszakában a napi j e l s z a v a k i h l e t t e müvek néhány hónapon belül i s tudták követni a p o l i t i ­ k a i eseményeket /és még i l y e n ütem melett i s nem egyszer e l a ­ v u l t a k már a bemutató napjára/; még később pedig, új műfajok, a dokumentum- vagy riportdráma, a drámai p u b l i c i s z t i k a kibon­ takozásával, lehetőség n y i l t rá, hogy a társadalmi fejlemé­ nyekre a szinház gyorsan és mégis igényesen reagáljon. Ezek a műfajok azonban 1945-ben és utána i s jószerivel egy évtized­ i g i s m e r e t l e n e k v o l t a k . Az a f a j t a hagyományos szerkezetű, r e a l i s t a társadalmi dráma, amely a magyar irók l e g j o b b j a i szemében i s általában a drámával magával v o l t egyértelmű, nem követhette a demagóg módon követelt iramban a valóság belát­ h a t a t l a n , robbanásszerű, minden beidegzettaéget megingató, minden elképzelést felülmúló változásait, sőt, a közelmúlt poklába sem világithatott be, mert a lámpás ehhez a vizsgá­ lódáshoz i s hiányzott. 11

E h e l y z e t ismeretében őszinte t i s z t e l e t t e l adózhatunk a Nemzeti Szinház szóban forgó k i l e n c választásának. A listán három darabbal s z e r e p e l Háy Gyula / i g a z , kettő közülük ko-

rabban Íródott, de Magyarországon addig i s m e r e t l e n e k v o l t a k / , kettővel Déry T i b o r , eggyel Kassák L a j o s , eggyel pedig Barát Endre4 Major Tamás a kommunista vagy s z o c i a ­ l i s t a múlttal rendelkező neves Írókhoz f o r d u l t , hogy a haladó gondolat ás a müvászi színvonal kettős égisze a l a t t , úgyszól­ ván programétikusan s z e n t e l j e f e l az új Nemzeti Szinház magyar drámapolitikáját. És maradt hely a t a r t a l m i l a g bizonytalanabb, de súlyban, színvonalban rangos ás mindenképpen népi elköte­ lezettségű kísérletek számára i s : Tamási Áron /Hullámzó vőle­ génye és Illyés Gyula Lélekbúvárja j e l e n t e t t e , hogy a h o l 08 amennyiben a kommunista igazgató tágítani akar a p o l i t i k a i kereteken, kikben k e r e s i szövetségeseit./ Anélkül, hogy akár most, akár később az adott drámák elem­ zésébe bocsátkozhatnánk, meg k e l l állapitanunk: amennyire e választások h e l y e s e k v o l t a k , o l y kevéssé mondhatók az adott viszonyok között biztonságosnak, kockázatmentesnek. Sor ke­ rült - a koalíció éveiben járunk! - még n y i l t p o l i t i k a i táma­ dásokra i s . 1946-ban például az I s t e n , császár, p a r a s z t e l ­ l e n a j o b b o l d a l i sajtó valóságos hadjáratot i n d i t o t t , vezér­ c i k k b e n haraogta egyik orgánuma: "Az ország első szinháza nem válhat vallásellenes propaganda szinhelyévé!" Déry Tükörjenek némely k r i t i k u s a p e d i g a középosztályt védte az irótól, mint a k i e z t a boldogtalan réteget k o l l e k t i v öngyilkosságra szólít­ j a f e l . De k i t e r j e d t e k a támadások művészi kérdésekre i s , néha sanda módon, a p o l i t i k a i e l l e n s z e n v álcázásául, néha azonban egy megrögzötten konzevativ szinházi izlés nevében; a későbbi dogmatikus k r i t i k u s o k egy része i s i l y e n okokból t i l t a k o z o t t . Háyra, Dóryre, Kassákra egyként ráhúzták a "weimariság" megbélyegző címkéjét, gúnyos fölénnyel nehezmé­ nyezték a rég divatjamúlt "izmusok" hatását, megfeledkezve arról, hogy ezek az "izmusok" magyar színpadon soha nem i s d i v a t o z t a k , aminek p o l i t i k a i és művészi o k a i épp o l y csüggesztŐek, mint majdani művészi következményei. Kevesen látták olyan világosan a h e l y z e t e t , mint Benedek M a r c e l l , a k i az És átlép­ ték a küszöböt kapcsán /bár persze éppen nem a műre magára vonatkozóan/ kimondta: " P i l l a n a t r a sem feledkezhetünk meg a

mal dráma nehéz ás paradox helyzetéről: az új lélektannak:, az új szociális mondanivalénak megfelelő új forma nem szüle­ t e t t meg* Az új bort hetven éves tömlőből töltik poharunkba**. £ vitákat tanulmányozva a ma és az ütőkor i s képet a l k o t ­ hat a felszabadulás utáni új Nemzeti Szinház programjának po­ l i t i k a i és művészi céltudatosságáréi. bátorságáréi* igényes­ ségéről* Ebben az első négy esztendőben Major és munkatársai* elsősorban a zseniális Gellért Endre* e g y s z e r r e prébálták megteremteni a színpadon az új t a r t a l o m és a számára megfele­ lő új forma egységét* minimális előzménnyel* erős ellenszélben* kezdetben s i r a l m a s anyagi feltételek között* Az ütőkor okulá­ sára Íme egy részlet egy 1945 decemberi Major-interjúbél: "Most áruld e l * hogy mi a legfőbb panaszod? - Nincsenek ma­ gyar darabok* - És mire vagy a legbüszkébb? - A r r a , hogy a Nemzeti Szinház fűtve van." Színháztörténeti tény immár; Ma­ j o r Tamás és Gellért Endre rendezői művészete a felszabadulást követő első évtizedben a 140 éves Nemzeti Szinház egyik művé­ s z i fénykorát hozta létre, és e fejlődés a l a p j a i t már az első hónapokban lerakták. A T i s z a z u g Major-féle, az I s t e n , császár. p a r a s z t Gellért ^-szignálta rendezései valami merőben újat j e ­ l e n t e t t e k színházművészetünkben: az új, korszerű, r e a l i s t a szinjátszás első, de máris érett pompájában kivirágzó megnyil­ vánulását. Somlyé György, a Nemzeti Szinház a k k o r i dramaturg­ jakónt, 1948-ban Major egy tréfás mondását citálta: "Aki meg t u d j a határozni, hogy mi a r e a l i z m u s , az n a t u r a l i s t a . " Való­ ban, o l d a l a k a t Írhatnánk erről a stílusról, akkor sem férkőz­ hetnénk lényegéhez, mert valójában c s a k az adott darabokkal együtt elemezhető: hozzájuk i g a z o d o t t , és egyszersmind ahhoz a mondanivaléhoz, melyet a szinház a mü eljátszásával sugá­ r o z n i kivánt. n

Ennek az új játékstílusnak egyik leginkább szembeszökő vo­ nását a T i s z a z u g egyik k r i t i k u s a igy f o g l a l t a össze: "Major sztárok nélkül realizált egy előadást - első Ízben a magyar színpadon." Modern, sztárok nélküli ensemble-játék tehát s ugyanakkor a Nemzeti társulata t e l e v o l t s z e n t e s i t e t t és újonnan felnövekvő sztárokkal. Nosztalgikusán o l v a s h a t j u k a régi színlapokon szinjátszásunk Pantneonjának nagy n e v e i t :

játszottak ezekben az első magyar darabokban Abonyi Géza, Somlay Artúr, B a r t o a Gyula, Uray T i v a d a r , Gőzön Gyula, Ladá­ n y i Ferenc, Tőkés Anna, Somogyi E r z s i , és mellettük a ma nagy j a i közül még annyian. Nagyszerű alakitások születtek, de egy gondosan értelmezett és k i d o l g o z o t t k o l l e k t i v teljesítmény részeiként, az öregek és f i a t a l o k által egyforma szenvedélyl y e l elsajátított Sztanyiszlavszkij-médszer alkoté alkalma­ zásával. És ez a művészi metamorfózis különösen feltűnővé a egyben gyümölcsözővé vált épp az új valóságot tükröző s z o v j e t és magyar drámákban. X Az 1949/50-es évadban a Nemzeti Szinház e g y e t l e n magyar drámát tűzött műsorára: Szabó Pál Nyári záporját. Ez több szempontból l a sokatmondó adat, érdemes mögéje nézni. Három dolgot emelhetünk k i . A Nyári zápor, sommás kifejezéssel, sematikus mű. A Nyári záport ugyanakkor jelentős Író i r t a és mint i l y e n , egyszersmind k i i s emelkedik a sematikus művek áradatából. Végül: egyetlen bemutatóként reprezentálja a kortársi magyar drámát, v a g y i s - a Nemzeti Szinház most i s szelektált. A f o r d u l a t évétől a kormányprogramig, 1953 júniusáig t e r ­ jedő négy esztendő a hazai i r o d a l m i sematizmus k o r s z a k a . A kultúrpolitika o l y a n müveket várt a szinházaktól, amelyek köz vétlenül szolgálják a napi politikát, a fejlődés ellentmon­ dásait elkendőzve felhőtlen optimizmust sugároznak és formai téren, a közérthetőség jogos igényét vulgarizálva, a l e e g y szerűsitett, n a t u r a l i s t a dramaturgia szabályait követik. A müvek csak a társadalmi élet, a termelés központi területei­ ről választhattak témát; a színházaknak nem egyszerűen új ma­ gyar alkotásokat k e l l e t t bemutatni, hanem ezen belül témakörö ket k e l l e t t "teljesíteni". 1951/52-ben például nagyszerű év­ adot zárt a Nemzeti Szinház. S z i n r e került a Hamlet, a Fös­ vény, a F e l e d h e t e t l e n 1919. Gellért h a l h a t a t l a n emlékű Ványa bácsija, továbbá egy népi demokratikus dráma /Cach Viaduktj a / m e l l e t t három magyar újdonság i s , egy átlagos /Háy Gyula: Erő/, egy jelentős /Urban Ernő: Tűzkeresztség/, és egy kiemel kedő /Illyés Gyula: Ozorai példája/. Nos, ennek az álomszép-

évadnak mérlegét elkészítve egy nagytekintélyű k r i t i k u s elma­ r a s z t a l t a a színházat, amiért e g y e t l e n darab sem "sugározza mai szép életünk harmóniáját", továbbá olyan vaüfósem találko­ z o t t , amely leleplezné a klerikális reakciót és a szociálde­ mokráciát, majd befejezésül a derűs, kacagtató vígjátékot i s számon kérte* Négy évről v o l t szó csupán, de nem v o l t könnyű ebben a négy esztendőben olyan színházat csinálni, amilyet a Nemzeti Szín­ ház új vezetése célul tűzött k i magának. Gondoljunk csak v i s s z a az első évek magyar műsorára* Akadt r a j t a olyan szerző - Kassák, Tamási -, a k i ebben a második szakaszban színpadot sem kaphatott v o l n a ; de ezen túlmenően: a 45 és 49 közötti mű­ s o r e g y e t l e n szerzőjének e g y e t l e n darabját sem l e h e t e t t v o l n a eljátszani! Háy és Déry d a r a b j a i , csakúgy, mint a Lélekbúvár, s o r r a fennakadt v o l n a a rostán, perifériális problematika, nem egyértelmű mondanivaló vagy formalizmus vádjával* /Az egyik k r i t i k a épp azért dicsérte Az élet hidját* mert olyan jótékonyan elüt a Tiszazugtól » meg az I s t e n , császár, p a r a s z t tól./ Úgyszólván egyik percről a másikra k e l l e t t ismét új koncepciót kimunkálni s megtalálni hozzá a megfelelő szerző­ ket és műveket. És most nézzük meg a szóbanforgó öt évad hét magyar bemu­ tatóját* A szerzők névsora ismét csak impozáns: Szabó Pál, Háy Gyula, Illyés Gyula, Urbán Ernő és Gyárfás Miklós. És ha az első korszak k i l e n c bemutatójából legalább három / T i s z a ­ zug, I s t e n * császár, p a r a s z t . Tükör/ h e l y e t kér a képzelet­ b e l i antológiánkban, e nehéz évekből i s oda kivánkozik l e g a ­ lább kettő: a Tűzkeresztség és a felszabadulás utáni dráma­ irodalmunk egyik remeke, a Fáklyaláng* Vagyis a Nemzeti Szín­ ház nemcsak p o l i t i k a i igényességéhez maradt hü, hanem mindent elkövetett, hogy művészileg s e k e l l j e n leszállítani a mércét és a h i v a t a l o s elvárásokhoz önként hozzá t o l d o t t a a nem évek­ ben mért maradandóság követelményét* Ami az egykorú valóságot ábrázoló drámákat i l l e t i , f e l i s m e r t e , hogy ahol az anyaghoz i g a z i iró nyúlt, o t t szükségképp mállani kezdenek a sémák* Ez a felismerés kevésbé gyümölcsözött Gyárfás és Háy műveiben, bár a később annyit aposztrofált Hatszáz új lakásban i s v o l t

e l e v e n , őszinte vígjátéki lendület. Az élet bld.ia pedig két­ ségtelen eredményeket hozott a munkásábrázolás terén, a m e l l e t t jól s z e r k e z s t e t t , gondos, p r o f e s s z i o n i s t a munka v o l t . Még i n ­ kább bevált Szabé Pál müvében, elsősorban a drámai nyelv, né­ hány találó epizódfigura és főképp a sémákon i s átsejlő ben­ sőséges, pontos valóságismeret szempontjából. A Tűzkereszt­ ségben pedig, a m e l l y e l a szinház szerzőt i s a v a t o t t , számos kisebb-nagyobb séma valóban szétmállott, ha magán az alapsé­ mán végül nem e s e t t i s c s o r b a . A korszak t i p i k u s parasztdrá­ májában a k o n f l i k t u s t a belépési n y i l a t k o z a t aláirása döntöt­ t e e l ; Ható Ignác, e drámatipus e g y e t l e n maradandó hőse. már téesztágként éli át belső, j e l l e m - és t u d a t b e l i okokból táp­ lálkozó konfliktusát, és ugyanilyen h i t e l e a belső k o n f l i k t u s hevíti antagonisteját, a szektás, veterán téeszelnőköt i s . A társadalmi változások nem oldanak meg mindent, h i r d e t i máig ható érvénnyel a Tűzkeresztség; és bár i t t i s előtérbe került az elvárásoknak megfelelően, a kulék-intrika, az iró figyelme az új ember, az új munka- és életerkölcs nehéz vajúdására Összpontosul. E bonyolult esztendőkben nyerte meg a Nemzeti Szinház a dráma azámára életre szólóan Illyés Gyulát, a k i az Ozorai példa megirásától kezdve fogadta e l működése egyenrangú t e ­ rületéül a szinházat, e z z e l külön f e j e z e t e t n y i t v a minden majdani magyar drámatörténetben. E k o r s z a k r a eső művei: az Ozorai példa és a Fáklyaláng szerencsés c s i l l a g z a t a l a t t szü­ l e t t e k . A szabadságharc problematikája Illyést mindig i s f o g ­ l a l k o z t a t t a , és ez a történelmi korszak elsőrendűen fontos v o l t a h i v a t a l o s i r o d a l o m p o l i t i k a számára i s . A bemutatók elé nem gördült hát akadály, a v i s s z h a n g o s z t a t l a n u l elismerő v o l t * A k r i t i k a a Fáklyalángban a Bánk bán elaő mélté utédát ünne­ p e l t e * Illyés a k o r és az utókor gyönyörűségére f e j t h e t t e k i nézeteit a haza és haladás egységéről, a népről, mint az o r ­ szág fundamentumáról, a munkáról, mint a hazafiság próbájáról* a vezetők és v e z e t e t t e k bizalmon és hűségen alapuló kapcsolatá­ ról* Mindent elmondott tehát, amit az adott korszakban e l l e ­ h e t e t t és e l k e l l e t t mondani, szólt a kortársakhoz és szólt

az utókorhoz. A Fáklyaláng 1968-as r e p r i z e már bizonyitó e r e ­ jű. És ekkor sok más. átfogó és részletbeli értékek m e l l e t t Illyés megalkotta drámairodalmunk egyik csúcsteljesítményét: a Fáklyaláng második felvonását. Az Illyés-drámák előadása egy darab szinház történet i s . Azzá t e s z i k Gellért Endre rendezői remeklései s a pályája elaő fénykorát élő Bessenyei Ferenc nagyszabású alakításai. Gellérthez mindig i s közel álltak a magyar drámák; ennek a nagy művésznek nemcsak tehetsége v o l t . de h i t e és hitvallása i s . S z a v a i mintegy a j e l e n r e vonatkoztatva azövik tovább Vö­ rösmarty gondolatsorát: "Nemzeti azinjátszásunk elsősorban a magyar drámákban nőhet naggyá... A születő újat, az új magyar drámát még jobban k e l l s z e r e t n i , gondozni, mint a k l a s s z i k u ­ s o k a t . A mi életünk legfontosabb kérdéseit ezek a darabok, ezek az előadások k e l l , hogy megválaszolják. S ha jól válaszolunk, az egész ország m e g h a l l j a . " Gellért művészetét sem könnyű j e l ­ lemezni; a l a p e l v e nem az önkifejezés v o l t , hanem az alkotó szolgálat, ahány rendezése, annyi öntörvényű világ. Az Ozorai példa derűs mozgalmasságától, nagyszabású tablóitól a Fáklya­ láng iszonyú feszültségű intimitásáig - micsoda végletek! Illyés Gyula foghatta c s a k át őket - és az ő nyomában Gellértv És szenzáció v o l t a szenzációban Bessenyei K o s s u t h j a ; a magyar nép legkedveltebb történelmi hősének adott nemcsak t e s t e t , s z e l l e m e t és l e l k e t i s , a r e a l i s t a emberalkotást a szimbólum­ teremtésig hevítve. A Nemzeti Szinház - sommázatul talán e n n y i elég - nyugodt művészi közérzettel, büszkén léphetett át a harmadik korszak­ ba. Vizsgált témánk szemszögéből i s megállják helyüket azok a szép szavak, amelyekkel, a felszabadulás t i z e d i k évforduló­ ján, Déry T i b o r méltatta szinház és igazgató munkáját: " R i t ­ ka az olyan szinházigazgató, a k i o l y kevés r o s s z darabot en­ gedett színpadára, mint Major. ízlését ebben elsősorban mű­ vészi erkölcse segítette. S hogy e kettőnek az együttes munká­ j a a mi s z o c i a l i s t a társadalomépitéstink szempontjából i s mi­ l y e n hasznos, sőt, elengedhetetlen, a z t b i z o n y l t j a a Nemzeti Szinház most b e t e l t t i z éve."

Az e l l e n f o r r a d a l o m utáni fejlődés nem önálló, előzmények nélküli f e j e z e t . A fordulópont s o k k a l inkább 1953-ra. a kor­ mányprogram évére tehető. A sematizmus oldódik, az irék nem­ csak lehetőséget kapnak a valóság elmélyültebb feltárására, a belső ellentmondások vizsgálatára, hanem a közvélemény ezt e l i s várja tőlük. Az e l l e n f o r r a d a l o m ebből a szempontbél csupán brutális, és rövid cezúrát j e l e n t ; az utána ismét k i ­ bontakozó fejlődés, a maga világos-széles s z a k a s z a i v a l , buk­ tatóival, napfényes tisztásaival és zsákutcáival, lényegében ugyanezt az irányt követi. A magyar drámairásról szélé majda­ n i monográfiák e, j e l e n l e g huszonhárom éve tartó fázison belül bizonyára több a l f e j e z e t e t nyitnak majd, sőt, a Nemzeti S z i n ­ ház krónikáaai i s felléphetnek különféle kronológiai vagy t a r ­ t a l m i beosztásokkal. Ennek az Írásnak a k e r e t e i n belül azon­ ban szükségképp csak átfogóan vizsgálhatjuk a szóban forgó időszakot, az összképen belül természetesen j e l e z v e bizonyos f o n t o s váltásokat. Iámét új f e l a d a t o k állanak tehát egész színházi életünk, s benne a Nemzeti Szinház előtt. A közhangulat csupa várakozás: sok mindent k e l l újra fogalmazni, sok mindenről k e l l először beszélni és a színházra, mint fórumra különösen fontos és f e ­ lelősségteljes f e l a d a t o k várnak. 1953 júliusában az e g y i k na­ p i l a p vezércikke éppenséggel olyan türelmetlenül o p t i m i s t a hangot üt meg, amilyennel közvetlenül 1945 után találkozhat­ tunk: "Pártunk útmutatása a kormányprogram végrehajtására o l y a n témabőséget tár f e l , amely egy csapásra /Kiemelés tő­ lem - Sz. J . / véget k e l l , hogy v e s s e n a papirosizü problémák körüli vitáknak..."; a merészen bíráló darabokhoz "nem k e l l ma már különösebb bátorság. Ellenkezőleg, gyávaság lenne e z t meg nem t e n n i . ••" A helyzet természetesen nem vált egy határozat nyomán rögvest i l y e n egyszerűvé. Amikor a Nemzeti Szinház a kormány­ programot követő első évadban műsorra tűzte az üborkafát óriási v i t a robbant k i , és az elitélő kritikák lényegében még a régi, sematikus követelményrendszert variálták /az iré csak

a hibákat gyűjti csokorba, hiányzik a pozitív o l d a l , gyenge a pozitív hős, a hibák felnagyításával meghamisítja a való­ ságot, s t b . / Történt kísérlet az adminisztratív beavatkozás­ r a i a , ám a darabot végleg már nem l e h e t e t t l e v e n n i a műsor­ ról,

és tulajdonképpen ettől az előadástól keltezhetjük a Nem­

z e t i Színháznak témánk szempontjából a harmadik korszakát, már csak azért i s , mert rendezője az a Marton Endre v o l t , akinek művészi egyénisége, főrendezői, majd igazgatói minőségben, egyre inkább

meghatározó módon formálta a színház arculatát* Az üborkafa a z t mutatta,

hogy a Nemzeti ismét azonnal és ismét maximális p o l i t i k a i ha­ tékonysággal a művészi igényességgel tudott reagálni a tár­ sadalmi atmosz féra változására, e g y s z e r r e inicitált új hang­ nemet, új műfajt - az 1945 utáni magyar drámaírás első p o l i ­ t i k a i szatiráját - és ennek megfelelő új előadási stílust* Az 1968-as tévé-felújítás alkalmából Urban Ernő, a szerző jóizü emlékezéssel idézte f e l , "mekkorát l e h e t e t t az Uborkafával kiáltani". Valóban: az üborkafa t e t t v o l t ; és ugyanakkor nemcsak afféle ürügy egy közéleti konfrontációhoz, hanem ma i s e l e v e n , maradandónak tetsző szatíra, egy korszak művészi értékű dokumentuma. Ettől kezdve egészen 1956-ig addig soha nem t a p a s z t a l t mér­ tékben nő a magyar bemutatók száma* És

ha a sematizmus kap­

csán a z t mondottuk: a 45 és 49 közötti évek e g y e t l e n bemutató­ j a sem kerülhetett volna át ebbe az új korszakba, most ismét elmondhatjuk: az új müsordarabok többségét pedig 1953 előtt nem játszhatták v o l n a . Bizonyságul elegendő négy cim, négy forró színházi e s t emléke az a k k o r i színházbajárék számára: Déry T i b o r : Talpsimogató. K a r i n t h y F e r e n c : E z e r év. Vészi Endre: A titkárnő, és a l i s t a végén, 1956. Oktober 2 0 - i bemu­ tató jávai a rég várt G a l l i l e i . Németh László felezabadulás utáni első s z i n p a d i jelentkezése. Mennyi új téma, mennyi új megközelítési mód tőrt be e g y s z e r r e a színpadra! Megjelent Okos Elemér, a K a r r i e r i s t a , akinek száján hosszú évek s z e n ­ t e s i t e t t frázisai váltak kacagtaté-viszolyogtató önleleplezéssé /"...az a t y a lemorzsolódása után József A t t i l a elvtárs az anyára v e t t irányt..."/; Vészi Endre kimondta, hogy a dek-

larált egyenjogúsítás nem o l d o t t a meg egycsapásra a női k i ­ szolgáltatottságot, továbbá visszaállította jogaiba a s z e r e l ­ mi, sőt. h o r r i b i l e d i c t i i háromszögkonfliktust, mint a társa­ dalmi problémák egyik süritési lehetőségét; és K a r i n t h y F e ­ r e n c kikiáltotta, hogy t i z év nem elegendő ezer év maradvá­ nyának legyőzéséhez. És mindez igényes, nemegyszer merőben új szerű iréi megoldásokon át fejeződött k i . Déry szatírát i r t , merész kiemelésekkel, n y e r s intellektualitással, lemondva i n ­ kább " t e l j e s ember" ábrázolási követelményéről, az érzelmi ha tásokrél; K a r i n t h y úttörő s z e r e p e t vállalt a riportdráma meg­ teremtésével; Vészi lirával vonta be a "jél megcsinált" darab ácsolatát. A három rendező: Marton Endre /Talpsimogaté/. Ma­ j o r Tamás / E z e r év/ és Várkonyi Zoltán /A titkárnő/ azonnal otthonosan mozgott az új terepeken; az E z e r év előadása Mát hé E r z s i , Gobbi H i l d a , Berek K a t i , Básti L a j o s játékával, s z i n ­ ház tört éne tünknek i s k l a s s z i k u s állomása, A titkárnőben L a ­ dányi Ferenc és F e r r a r i V i o l e t t a kettőse üde bájával és mély emberségével vonzott, Okos Elemérnek, ennek az egy j e l l e m v o ­ násra épülő "molière-i nehézségű" figurának m e s t e r i megformá­ lásával pedig Kálmán György tört be egy csapásra az élvonal­ ba, mig a rokonszenves diák és az agyafúrt p r o f e s s z o r kettős szerepében egy másik f i a t a l : S i n k o v i t s Imre remekelt. Öröm­ t e l i , i z g a t o t t , forrongó korszak v o l t ; az új jelenségek e l ­ méleti megalapozására-általánositására idő sem j u t o t t , a j e ­ lentős művészi dátumok valósággal egymás sarkára hágtak. A G a l i l e i bemutatója - az októberi e l l e n f o r r a d a l o m kitöré­ se miatt - akkor nem f u t h a t o t t k i ; Németh László honfoglalása a Nemzeti Szinházban, majd az ország összes s z i n p a d a i n a kon­ szolidáció utáni évekre maradt. 1957-ben és utána aztán sok mindent k e l l e t t megfogalmazni és újrafogalmazni. Most n y i l t rá alkalom, hogy - az októberi események tanulságait i s levonva - meghatározzák az 1953-ban megindult fejlődési folyamat e l v i , t a r t a l m i éa mtivészi-megformálásbeli a l a p j a i t , és másfelől most k e l l e t t elméletben k i munkálni és a gyakorlatban megvalósítani a Nemzeti Szinház s a ját os szerepét olyan helyzetben, amikor a kibővült, egyre gaz

dagodó lehetőségeket egyaránt élvezhette a z ország valamennyi más színháza i s • Major Tamás már 1957-ben programot a d o t t * Elmondta, hogy a Nemzeti Szinház végképp szakítani k i v a n a szürkitő n a t u r a ­ l i z m u s s a l * amely e l l e n "az eddigieknél t e l j e s e b b és sokszí­ nűbb r e a l i z m u s programjával" lép f e l * E célra először külföldi drámák mutatkoztak alkalmasnak, méghozzá nem i s a legújabbak közül valók, de mindenesetre olyanok, amelyek megvalósítása új eszközöket kívánt; az e l l e n f o r r a d a l m a t követő 1957-es év műsorát Racine. G a r c i a L o r c a és Brecht drámái fémjelezték* 1958-ban azonban már napirendre került a magyar drámai t e r ­ més folyamatosságának biztositása i s * A Nemzeti Szinház eltö­ kélten kivánt tovább h a l a d n i az 1953 után megkezdett úton. Az új lehetőségek most kapnak e l v i meghatározást. Az első t e l j e s évad hozott ugyan két új magyar müvet - az egyik Karinthy Ferenc érdekes irodalomtörténeti játéka, a Szellemidézés v o l t -, de a kor nagy kérdéseit felvető dráma természetesen még váratott magára. Nem a n n y i t persze, mint a felszabadulás után, h i s z e n a s z o c i a l i s t a magyar drámának immár v o l t a k hagyományai és legalábbis potenciális vezéregyéniségei. És nemsokára, 1959 és 1961 között, j e l e n t k e z e t t i s a Nemzeti­ nél két - irénak t a p a s z t a l t , s z i n p a d i szerzőnek annál f i a t a ­ labb - jelentős alkoté, hogy szembenézzen a közelmúlt súlyos tanulságokat hordozé minden értelemben drámai eseményeivel: Darvas Jézsef a Kormos égben az értelmiség, Mesterházi L a j o s az Üzenetben a munkásosztály szemszögéből vizsgálta 1956 ese­ ményeit, az előzményeket és a továbblépés távlatait. És nem s o k k a l ezután már megjelentek azok a hasonlóan igényes, szín­ vonaláé drámák i s , amelyek immár a konszolidáció problémáit követték nyomon, méghozzá nem az események felszinén* hanem az emberi tudat ós lélek mélyén: 1960/6l-ben Darvas újabb drámája a H a j n a l i tűz, majd 1962/63-ban e g y i k legjelentősebb új közéleti drámánk, Dobozy Imre müve, a Holnap f o l y t a t j u k * Ez utóbbiban tulajdonképpen egy újabb szakasz nyitányát Üd­ vözölhetjük, mert a konfliktusát kirobbantó esemény immár nem konkrét dátumhoz kötődik, hanem a tudatban beálló f o r d u l a t ­ hoz, amely természetesen az aktualitásba ágyazódik, de mégis,

az egyes emberben hol előbb, h o l később érik meg. Ágas s Lászlé mérnök konfliktusát azért érezzük szimptomatikus értékű­ nek, mert világháborús felelősségéről szélé vallomását önként t e s z i meg, mindennemű konkrét külső nyomás nélkül; úgy érzi, eljött és most jött e l az i d e j e annak, hogy a kialakuló s z i ­ lárd és őszinte nemzeti-népi egységbe fenntartás nélkül, az odatartozás természetességével illeszkedjék be. "Kőztetek l e n ­ n i vagy hozzátok t a r t o z n i , az nem ugyanaz" - hangzott a dráma emlékezetes kulcsmondata. És ettől kezdve, úgy véljük, a l i g h a van lehetőség - l e g a ­ lábbis ezidő s z e r i n t - a korszakokhoz kötődő tárgyalási mód­ r a . Az irék immár nem "témakörökben", hanem, ha szabad igy fogalmazzunk, "társadalomban és emberben" gondolkodnak. így hát a konszolidálódó, majd egyre gyorsabban fellendülő társa­ dalmi fejlődés legváltozatosabb problémáit kutatják, szaba­ don kalandoznak mondanivalójuk kifejtése érdekében a múltba, sőt, akár más országok történelmébe vagy a l e p l e z e t l e n fikció világába i s , kötetlenül tallózva műfajok között, stiláris-for­ mai megoldások drámairodalmunkban páratlanul széles skáláján. A sikerült alkotások látszólag periférikus vagy f i k t i v té­ mán belül i s m e g l e l i k és kimondják az i t t és most f o n t o s a t , izgalmasat, és egyre inkább érvényét vésziti Benedek M a r c e l l kitűnő diagnózisa, a "régi tömlőbe" töltött "új bor" betegsé­ géről. Ezidő s z e r i n t tehát, egy fejlődési folyamat kellős közepén élve, elhamarkodottnak, önkényesnek tűnik minden merev cso­ port ositás, és ha ez általában i g a z legújabb magyar drámáink­ r a , ugyanigy elmondható azokról i s , amelyek az elmúlt 15-20 év során a Nemzeti Szinházban kerültek s z i n r e , és egytől-egyi g j e l l e g z e t e s , ha minőségileg természetesen korántsem egyfor­ ma képviselői ennek a szakasznak. Hadd ragadjunk k i mégis néhány fogódzópontot, próbáljunk megfogalmazni néhány, a lényeghez talán közelitő gondolatot. Az üborkafa óta az 1976/77-es évad végéig a Nemzeti Szinház mintegy hatvan magyar újdonságot tűzött műsorára. Ez r e n d k i ­ vül nagy szám és már ebből a gyér távlatból v i s s z a t e k i n t v e i s

indokolatlanná t e s z i az el-elhangzó vádakat a h a z a i termés e l hanyagolását illetően. Ebben a tekintélyes kínálatban v o l t a k remekművek, kitűnő darabok, jé darabok és középszerű* sőt gyenge darabok i s . /Az utóbbibél v i s z o n y l a g igazán kevés./ S e l e j t azonban nem akadt soha. mint ahogy nem találunk a v a ­ lóságtól elrugaszkodó, eszmeileg káros művet vagy Üres, öncé­ lú kísérleti játékot sem. E z a válogató munka szervesén hozzá t a r t o z i k a Nemzeti Színháznak, mint intézménynek és fogalom­ nak új, a mai körülményekre a l k a l m a z o t t meghatározásához. A szinház vezetői több Ízben leszögezték: a Nemzeti Szinház meg különböztető j e g y e i t , épp a többi színházéval lényegében kö­ zös kultúrpolitikai küldetése miatt, elsősorban a negatívumok f e j e z i k k i : i g e n i s vannak darabok, amelyeket a Nemzeti nem mutathat be, stílusok, melyeket nem t e h e t magáévá, eszkőzök, melyekkel nem "élhet". Marton Endre, a szinház új igazgató­ jaként, a lényeget summázta: "Élő, okos, merész politizáló szinházat, amely felé a hagyományokon keresztül v e z e t az út", és ugyanebben a n y i l a t k o z a t b a n markáns megkülönböztetést t e t t " d i v a t o s és modern", i l l e t v e "avantgardizmus" és " a n a r c h i a " között. Ezfc a mércét a szinház akkor i s i g y e k e z e t t megtartani, ami­ kor a hatvanas évek derekén, materiális és művészi okokból e redő válságon ment keresztül. Az egyik igazgató egy n y i l a t k o ­ zatban évi négy-öt magyar bemutatót igért. Ez a program nem valósult meg -szerencsére, tehetjük hozzá, mert drámairásunk helyzetét és lehetőségeit ismerve e s z i n t mechanikus b e t a r ­ tása egy színházra szükitve irreális és feltétlenül a minőség rovására megy - ami nem zárja k i , hogy egy-egy évadban a két épületben együtt ne születhetett v o l n a valóban annyi bemuta­ tó, persze inkább a kivételt j e l e n t v e , semmint a szabályt. De ami a fő: az e f f a j t a mennyiségi mutatók másodlagosak. Egy ország színházi fejlődéséről, sőt, ezen belül akár egy-egy színházról évadok alapján Ítélni súlyos rövidlátás, amely i g a z t a l a n , sőt, káros következtetésekhez v e z e t h e t . Egy a f o n ­ t o s : az, hogy az új magyar dráma reprezentációja folyamatos legyen és eszmeileg-müvészíleg egyaránt a műsor középpontjá­ ban álljon; ez pedig nem elsősorban mennyiségi kérdés. És ha

az egymás után sorjázó bemutatókat ebből a szempontból v i z s ­ gáljuk, a Nemzeti mérlege méltó az ország elsé színházához* Ha képzett antológiánkat tovább bévitjük, az 1953 utáni évekbél a követkézé müvek kínálkoznak: 1953/54: Urban Erné: Üborkafa. Déry T i b o r : Talpsimogaté* 1955/56: K a r i n t h y Ferenc: E z e r év* 1956/57: Németh László: G a l i l e i * 1958/59: Darvas József: Kormos ég* I96O/6I: Németh László: A két B o l y a i * 1962/63: Dobozy Imre: Holnap f o l y t a t j u k * 1963/64: Szakonyi Károly: Életem. Zsóka*** Ide most beiktathatunk egy cezúrát: a szinház nehéz évei következtek. Igazgatóváltozások, költözések, bezárt, átmene­ t i vagy még be nem l a k o t t épületek, és a mindezzel járó bizony talanság, csüggedés, kompromisszumok... Mindenesetre: figyelem remélté jelenség, és visszájáról j e l z i Vörösmarty gondolatá­ nak örök érvényét, Nemzeti Szinház és a magyar dráma s z e r v e s összetartozását, hogy e válságos korszakban nem születtek k i ­ emelkedő magyar drámák, v i s z o n t , a folyamatosság, a jó művé­ s z i közérzet helyreálltával ismét megjelennek a rangos cimek. 1967/68-ban került s z i n r e Gyukró László müve, a Szerelmem, E l e k t r a , majd 1971-től, Marton Endre igazgatói kinevezésével, a fellendülés egyenletessé válik, és majd -minden évad megte­ remti a maga "csúcsteljesítményét": 1970/71: Csurka István: Döglött aknák. 1971/72: Marőti L a j o s : Az utolsó utáni éjszaka. 1972/73: Illyés Gyula: Testvérek /ámbár i t t az ősbemutató dicsősége a Pécsi Nemzeti Szinházat i l l e t i / . 1973/74: Hubay Miklós: Szinház a c e t h a l hátán. Szakonyi Károly: Hongkongi paróka / i t t a M i s k o l c i Nemzeti Szinház v o l t a felfedező/* 1975/76: Szabó Magda: Az a szép fényes nap* 1976/77: Örkény István: Kulcskeresők /a s z o l n o k i bemutató óta átdolgozott mü/. Az első két korszak öt elméhez tehát további t i z e n h a t . Huszonegy magas színvonalú, kora fontos kérdéseire alkotó módon válaszoló dráma - harminc év^magyar terméséből. A Nem-

z e t i Színházat dicséri ez a szám, amely meggyőződésünk s z e r i n t a képzeletbeli antológia más "szerkesztőinek" koncepciójában sem változnék lényegesen. És másfelől bizonyosnak látszik, hogy az antológiában e g y e t l e n színházunkat sem képviselné ennyi bemutató, még akkor sem, ha új drámairásunk néhány k i ­ emelkedő alkotása más műhelyek közvetítésével j u t o t t e l a kö­ zönséghez. További megközelítési módot kinál, ha a bemutatott drámák szerzőit vesszük szemügyre. A szerzők neve nyilvánvalóan irány­ z a t o t , sajátos problémaérzékenységet, stílust i s jelöl, és Így a rövid felsorolás l s fényt dérit a "nemzet színházának" jé értelmű, igényes eklekticizmusára. Illyés Gyula, majd Né­ meth László, drámairodalmunknak e két olyan s p e c i f i k u s a n nem­ z e t i jellegű mestere állandó háziszerzője a Nemzetinek. Az előbbit a Fáklyaláng óta s ugyané mű reprizén kivül a Dózsa. Bölcsek a fán és a Testvérek reprezentálta, az utóbbit a G a l i l e i . A két B o l y a i . Az utazás, a I I . József, a Villámfény­ nél, a Szörnyeteg, a Széchenyi. 8 a V I I . Gergely pompás soro­ z a t a . A par e x c e l l e n c e közéleti drámát a Nemzetiben Darvas József, Mesterházi L a j o s és Dobozy Imre reprezentálta, e m i i t e t t müveiken kivül a Részeg esővel /Darvas/, i l l e t v e az Eljött a t a v a s z - s z a l /Dobozy/; a p o l i t i k a i s z a t i r a h i v e i a műfaj három gyöngyszemének örvendezhettek /Gádor Béla: Lyuk az életrajzon. Csurka István: Döglött aknák. Szakonyi Károly: Hongkongi pa­ róka/. Meg v o l t az oka nyilván annak i s , hogy vigszinházi s i k e r e i után Örkény István a Nemzetit választotta új müvének, a Kulcskeresőknek fővárosi bemutatójához. Hubay Miklósnak l e g ­ szebb drámája került i t t s z i n r e /noha sajnálatos módon a be­ mutató idején a l i g h a v o l t méltányos: a Szinház a c e t h a l hátán csodálatos hitvallás a szinház heroizmusáról, a drámaíró e l ­ hivatottságáról/. És új szerzők a v a t t a k új műfajokat, melyek nem tapogatózó kísérletként, hanem érett i z e i k k e l hódították meg a nézőket: Gyurkó László a Szerelmem. Elektrában egycsapásra e l f o g a d t a t t a a szigorú, p a r a b o l i s z t i k u s tétel-drámát, majd, F e j e z e t e k Leninről cimü müvében a "dokumentum-oratóri­ umot" ; "ál-történelmi" fikcióé játékában, az Utolsó utáni éj­ szakában a történelem i g a z i tanítását tolmácsolta Maréti L a a

Jos« és a s z o c i o g r a f i k u s riportdráma izgalmas hajtása v o l t H. B a r t a L a j o s müve, a Kiáltás* Különösen tanulságosnak érzem azonban Szabé Magda Nemzeti színházi pályafutását* 30 év a l a t t a szinház jé néhány mód­ s z e r t kipróbált a magyar dráma serkentésére* H i r d e t e t t pályá­ z a t o t , szerződtetett Ösztöndíjas Írókat, sőt, olyan t e r v i s született e g y s z e r , hogy tehetséges ifjú novellisták kapjanak az épületben külön dolgozószobát* Mindezek a módszerek kevés eredménnyel jártak; 1948-ban, a centenáris pályázatra egyet­ l e n színpadképes mü sem érkezett be, az ösztöndijasok t o l l a alól a k a p c s o l a t idején legföljebb ha egy darab került k i , de ez i s ritkaságszámba ment* Szabó Magda azonban pályázat, ösz­ töndíj és dolgozószoba nélkül három drámát adott a színháznak* A még fogyatékos, kevéssé életszerű Leleplezés után 1964/65ben került színre a férfiasan kemény és nőiesen hamvas, bámu­ l a t o s 8tilusérzékről és alkotó fantáziáról valló Panni hagyo­ mányai* majd 1976-ban, egyik legokosabb és legszebb új drámánk, az Az a szép fényes nap* ez a vérbeli modern történeti dráma, amely egész kivételes átélőképességgel merült a múltba, hogy onnét egy m o d e l l h e l y z e t e t k i f e j t v e tegyen h i t e t a j e l e n mel­ lett. A jelentős drámák jelentős előadásokat i h l e t t e k és mint komplex, totális színházi alkotások váltak a közönség élményé­ vé. I t t ismét a bőség z a v a r a s z a d i t , h i s z e n képtelenség egy bekezdésben akár csak j e l e z n i i s mindazt, amit Major Tamás és Marton Endre mint rendezők, és mellettük elsősorban Both Béla és E g r i István az új magyar dráma mélté interpretálásáért t e t t . Major, a modem intellektuális színjátszást elsősorban B r e c h t művészetét, v a l a m i n t a totális szinház eszközeit t a ­ nulmányozva, megújult kifejezési világát jőnéhány új magyar drámában i s kamatoztatta* Az Utazás vagy Dobozy: Eljött a t a ­ v a s z cimü müve m e l l e t t kivált a Szinház a c e t h a l hátán j e l z i fáradhatatlan kísérletező kedvét, villédzé sokszínűségét* Marton Endre nagy sorozatához pedig az Üborkafa és a T a l p s i ­ mogató után a Holnap f o l y t a t j u k , a F e j e z e t e k Leninről, az Utolsó utáni éjszaka és az Az a szép fényes nap

c s a t l a k o z i k * önkényes eljárás, ha egy rendezői életműből egy meghatározott drámacsoportot kiragadunk, de mindenesetre a felsorolásbél i s k i t e t s z i k : Marton a legkülönfélébb műfajú drámákat választotta vagy - azok választották k i őt, különb­ ségeiken tál i s evidens közös vonásaikkal: magas színvonaluk­ k a l , Ízzé aktuális elkötelezettségükkel, és sokrétű összetett művészi lehetőségeikkel* A komplex, vizuális és a u d i t i v , érzé k i és gondolati színjáték eszményéhez vonzédé művész prébálta k i erejét a legkülönfélébb műfajokban, a szatirátél a modern közéleti-tárdadaimi drámán át a dokumentum-oratóriumig és a f i k t i v történelmi játékig, a szó és a látvány, a játékosság és az eszmék hatáslehetőségeit egybeötvözve* Ugyancsak l e h e t e t l e n vállalkozás, hogy részleteket ragad­ junk k i a Nemzeti Szinház világszínvonalú színészgárdajának teljesítményeiből. Le sem érdemes Írni, a n n y i r a köztudott: a Nemzeti Színházban a magyar drámák főszerepeit mindig a társulat legkiválóbb erőire bizták. A gonddal ápolt ensemblejátékon belül különösen a nagy férfi-kettősök vagy hármasok emlékezetesek. Alkalomról alkalomra megújuló művészi produk­ ciót idéznek a mindegyre visszatérő nevek: B e s s e n y e i és L a ­ dányi a Dózsában, Básti és Bessenyei a Kormos égben, Makláry és Mányai a Lyuk az életrajzónban. Bessenyei és Ladányi a H a j n a l i tűzben. Básti és Kálmán A két B o l y a i b a n . Básti, Bes­ s e n y e i és Kálmán a Holnap f o l y t a t j u k b a n . B e s s e n y e i és Ungvári Fáklyaláng mindkét előadásán, harmadikként B i h a r i József­ f e l , i l l e t v e Őze L a j o s s a l , Major éa Kállai a Döglött aknákban, Básti, Kálmán és Avar az Utolsó utáni éjszakában. S i n k o v i t s és Kálmán a Testvérekben, S i n k o v i t s , Kállai és Kálmán az Az a szép fényes napban. Évek távlatából meleg tűzzel fény l i k egy-egy nagy férfiszóló i s : Bessenyei G a l i l e i j e , Kállai P u s z t a i P i c i j e az Üzenetben vagy Rácza az Életem. Zsókában. Makláry Karády tanár u r a az Utazásban. Avar Bornemisszája a Cethalban. a

A színésznőkkel mintha kissé mostohábban bánnának a magyar irók. Kevés olyan vegyes d u e t t r e nyújtottak alkalmat mint a m i l y e t eszményien valósított meg a Szellemidézésben

B e s s e n y e i és Tőkés, a Fanni hagyományaiban Törőcsik és Sztankay, a Szörnyetegben Básti és Törőcsik. a Szerelmem. Blektrában Kálmán és Berek, vagy a Hongkongi parókában S i n k o v i t s és Háté E r z s i . És kevesebb v o l t a lehetőség az olyan nagy női szólőa lak i t ásr a i s , mint Máthé E r z s i soha nem feledhető Galavics Piroskája /Uborkafa/ és Kohut Magda özvegy Csernyiknéja / H . B a r t a : Kiáltás/, Törőcsik Magyar Elektrája és Karnyónéja v o l t . À l i s t a sommás és f elsorolásszerü. Annyi azonban bizonyos* hogy ezek az alakitások mind a modern magyar színjátszás élvonalbe­ l i te Íj esitmenyei. 1975-ben, március 15* és április 4. között, az ország nagy Ünnepi két hetében rendezték meg ismét, hosszabb szünet után első izben a Magyar K l a s s z i k u s és Modern Drámák Ünnepi Hetét. Bánk bán, a Mózes, a C z i l l e i és a Hunyadiak, a Rokonok mel­ l e t t Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre, Szakonyi Károly, Csurka István, Maróti L a j o s míivei kerültek s z i n r e , majd 1976ban a névsor Szabó Magdával és Örkény Istvánnal egészült k i . Az összehasonlítás olcsó, értelmetlen játék lenne, egy azon­ ban bizonyos: a Nemzeti Színháznak a mai kínálattal sem k e l l szégyenkeznie. Alakulóban van egy u j "nagy repertoár", amely­ nek egyes d a r a b j a i t - talán másokat vagy másokat i s , mint e z t mai Ítéletünk véli - évtizedek multán i s elő lehet majd venni, a generációnként megújuló közönség örömére.

A

"Magyar dráma nélkül nincs Nemzeti Szinház" - szól a k l a s z s z i k u s mottó. Az elmúlt harminc év a z t bizonyítja: a megújult Nemzeti Színház és az u j magyar dráma együttélése folyamatossá vált, kölcsönhatásuk, egymás fejlődésében játszott formáié s z e ­ repük pedig színháztörténetünk egyik kiemelkedően érdekes és fontos f e j e z e t e .

E l b e r t János: A világ drámairodalma a Nemzeti Szinházb

A téma termesze te sen jelenvaló. Ha felütjük a Nemzeti Szinház megnyitó évadának műsorrendjét / r a j t a már megannyi külföldi bemutató sorában Dumas, Seribe. Fredro, S c h i l l e r , V i c t o r Hugo, Lessing d a r a b j a i v a l , Shakespeare Lear királyával, Calderón Az élet álomjával/, ha a Gyulai Pál ál­ t a l k l a s s z i k u s a n megfogalmazott hármas miisoreszményre / a k l a s z s z i k u s és kortársi világirodalom, valamint a magyar dráma egy­ ségére/ gondolunk vagy ha a közel másfél évszázad gyakorlatán tekintünk végig - az eredmény talán közhelyes, de elégszer meg nem fogalmazható igazság, amelyet egyik irónk így f o g formulá­ ba: "A szinház csak akkor lehet a nemzet színháza, ha egyben a nemzetek színháza i s l e s z . M

Az 1945-tel kezdődő u j időszakban megnőtt a műsorra kerülő világirodalmi müvek válogatásának jelentősége. A tájékozódási igény, a tudatosabb közművelődési törekvés eleve i g y követeli e z t . S napjainkban egyre világosabban érvénesül az a tény, hogy amennyire igaz ugyan, hogy saját nemzeti dráma nélkül nem lehetséges nemzeti színházművészet, másfelől c s a k i s a magát a világdráma példáin és a világszínház szembesítésével újra meg újra kipróbáló, e folyamatban ujíra meg újra megújuló együttes maradhat eleven és korszerű* A repertoár felsorolása vagy akár széljegyzetéé kommentálá­ sa, természetesen nem adhat arányos és t e l j e s képet a szinház ós a világirodalom élő-eleven kapcsolatáról. Bár a kiváalsztás sokmindenről dönt s ma nem 147 bemutató sorakozik, mint 1837-ben, egy-egy alkalom j u t csupán a külföldi drámának egy évad játékrendjébe n. A mit m e l l e t t legalább i l y e n jelentőségű a hogyan érvényesí­ tése • Végülis nem a cím, hanem az előadás érvényesiti egy-egy

mii meghódítását* fisellett a N e a z e t i Szinház ma n i n c s monopol­ h e l y z e t b e n sem a k l a s s z i k u s * sen a modern v i l é g d r á n a magyaror­ szági közvetítésében, nem e g y s z e r a színészi a l k a t o k , a g y o r ­ sabb v á l l a l k o z á s , e s e t l e g a szeszély dönti e l , hogy m e l y i k mU h o l k e r ü l bemutatásra* A kép tehát szélesebb érte lenben c s a k az egész magyar színházművészet v i l á g i r o d a l m i összképébe i l l e s z t v e lenne érvényes* / C s a k e g y e t l e n p é l d á t , a Ványa b á c s i vagy a z Ivanov h e l y e az egész magyar színpad Csehov-köze ü t é s é b e n * / Mégis, a r e p e r t o á r f e l i d é z é s e , néhány j e g y z e t t e l k í s é r t v é ­ giggondolása t a l á n fényt v e t h e t az elmúlt időszak néhány j e l ­ lemző mozzanatára. Bár a v i l á g i r o d a l m i g o n d o l a t vagy gondolatkör j e l e n l é t e nem mérhető a p u s z t a számszerű s e g g e l , mégis f e l t ű n ő , hogy a z " a n t i k t r a g é d i a i r á n t i idegenkedés", amelyet a Nemzeti Színházat bemu­ tató a l b u m / 1 9 6 5 / i s f e l e m i i t , mindmáig m i l y e n jellemző maradt* Szophokléaz O i d i p u s z királyának o t t i s k i e m e l t 1 9 6 2 - e s Marton Endre f é l e rendezése, s m e l l e t t e Aiszkhülosz O r e s z t e i á j a , amelyről a k r i t i k a hangsúlyozza, hogy lényegében f ő v á r o s i és hivatásos együttesnél ősbemutatóként tartható számon, e z t a v o n a l a t e r ő s i t i * Külön elemzést igényelne a TNF Jean V i l a r - a d a p ­ tációjának gondolatát követő, a közönségnél v é g ü l i s megértésre nem t a l á l ó Arisztophanész bemutató a Békák, a kiemelkedő j e l e n ­ tőségű és sikerű Magyar E l e k t r a , amely éppen c s i s z o l a t l a n régi­ sége és "ügyetlensége" m i a t t a megsokszorozódó szépségű r é g i ma­ g y a r antikköze l i t és e g y i k legérdekesebb lehetőségét példázza* / A szinház s a l l a n g t a l a n , inkább a művészien e r ő s durván-farag o t t ságot v á l l a l ó s t i l u s - v á l a s z t ás át j e l l e m z i a Móricz Zsigmond l e c s i s z o l á s a e l ő t t i r é g i , e r e d e t i szöveghez v a l ó v i s s z a t é r é s . / Nemcsak a s t a t i s z t i k a - s ennek megfelelően u j nemzedékek dráma-képe - a valóságos arányok i s a z t mutatják, hogy a v i l á g ­ i r o d a l m i játékrend középpontjában S h a k e s p e a r e munkássága á l l * I g a z e z nég a k k o r i s , h a az elmúlt három évtizedben a nagy an­ gol j e l e n l é t e "nem f o l y a m a t o s a n , nemi e g y e t l e n , megszakítatlan • c i k l u s b a n ' " j e l l e m e z t e a színház műsorát. A f e l s z a b a d u l á s utá­ n i e l s ő évek szembetűnő vonása / e g é s z színházi kultúránk egyik legmarkánsabb j e g y e / a Nádasdy Kálmán és Major Tamás rendezése-

Iben kibontakozó Shake apeare-kultusz. Mindenesetre a negyvenes évek-beIi Nemzeti Szinház Shakespeare-jén egész nemzedék nőtt f e l . Ma már közhely elmondani, hogy az a Shakespeare-anyag és más k l a s s z i k u s o k bemutatása bizonyos értelemben természetesen fellépő ellensúlyozása v o l t a modern világirodalom kiszorulása okozta hiányérzetnek. Nehéz ma már pontosan megfogalmazni a ha­ gyományosan történelmi s mégis már sok t e k i n t e t b e n modern lélek­ t a n i közelítésű előadás varázsának titkát. A nagy alakitások /Somlay Artúr és Bartos Gyula L e a r - j e Timár József Antoniusa, Bajor G i z i Cleopatra j a m e l l e t t az játszhat i t t szerepet, amit Major Tamás később v i s s z a t e k i n t v e igy j e l l e m e z : "Harcoltunk azért, hogy a Shakespeare-előad ások szenvedélyesek legyenek, ós hogy a H l . ichárd egyetlen merész Ívben épüljön, fejlődjék a tragédia végéig". Egész v i t a i r o d a l o m tanúskodik arról i s , hogy némelyik darab "szenvedélyességét" mint színezte át a közelmúlt események, háborús szorongások szenvedések párhuzamait e l e v e ­ nítő aktuális köze lités. t

fí

Amikor /1955-től/ a kortársi nyugati irodalomban való tájé­ kozódás uj lehetőséget kap, egyáltalán nem természetes, de mégis érthető módon egy időre megszakad a Shakespeare iránti érdeklődés. 1958-ban a K r i t i k a joggal p a n a s z o l j a , hogy "ujabban megcsappantak" /nemcsak a Nemzetiben/ a Shakespeare-felujitások, és a szinház műsorrendjén időnként felbukkanó O t h e l l o a "bőség éveiből" maradt i t t . Az 1960-as óv 400 esztendős Shakespeare-jubileuma u j , j e l e n ­ tős, nem egy esetben bemutató-számba menő felújítások sorát hoz­ za /köztük a Sok hűhó semmiért, a Szentivánéji álom Major Tamás rendezte előadásával/, s lényegében ezt a Shakespeare-periódust zárja Marton Endre 1963-as J u l i u s Caesarja« A hagyományos moz­ zanatokat újragondoló, de uj koncepciót még nem kereső Shake­ speare-előadások ezek, sok kitűnő alakítással, j e l e n e t t e l , él­ ménymozzanattal. A Shakeapeare-közelitÓs harmadik hullámát a közben f e l f e ­ dezett Brecht-Shakespeare-re i s v i s s z a v e t i t e t t hatása j e l l e m z i . A Shakespeare-repertorát a fanyar darabbal jellemzően szélesítő, 3tHúsában i s merészen a cirkuszosság felé nyitó Major Tamás

rende ata Athéni Tlmonról a s egyik k r i t i k a jellemzően igy i r : A b r e e h t l Tison". S j e l l e g z e t e s tény, hogy a Shake ape a r e - f i l o ­ lógust Eéry László i s a z z a l összegezi a Corlolanua kritikáját, hogy feltétlenül h e l y e s v o l t éppen a b r e c h t ! változatot bemutat­ n i * Ennek a Brechten átszűrt u j Shakespeare -sorozatnak egyik markáns vállalkozása Major Tamás hatalmas vitákat kiválté Borneo és J u l i a rendezése, amelyről a megannyi részletét szenvedélyes szigorúsággal bíráló k r i t i k a - álljon i t t talán Ungvári Tamás fogalmazása - végülia a z t állapítja meg, hogy "tévedéseiben i s megpezsdltheti a magyar színházi életet." M

A k l a s s z i k u s repertorénak az első időszakában Shakespeare m e l l e t t szinte még egyenrangú résztvevője Molière. A T a r t u f f e , a Fösvény, a Nők iskolája, a Kényeskedők i s műveltség- és izlósme g ha tározó d a r a b j a i a színházi közönségnek a negyvenes évek második és az ötvenes évek első felében. Ez a Molière-érdek Iodés azonban a k l a s a z i k u s o k általánosan tapasztalható visszahúzódása után azóta sem éli reneszánszát. Mindenesetre igen j e l lemző vonás, hogy d a r a b j a i közül az ujabb években a komoran-komédiás Tartuffe kerül bemutatásra Babarczy László hangsúlyozot­ tan komor rendezésében és a modern s t i l u s felé tájékozódó Nem­ z e t i Szinház e g y e t l e n jelentős Molière-felfedezése az ős-tragi­ komédia molière-i variációja, az Amphytrion. Az ujabb évek Mollère-stilusa még nem született meg, de ez az előadás jelzés v o l t a groteszk-irányu tájékozódásról. A molière-i életműből való válogatás tipikusságával párhuza­ mos és talán még jellemző példákat ad a más k l a s s z i k u s anyagbél merítő színházi gazdálkodás alakulása. Ha az ötvenes évek f o r ­ dulójáig ebből Ben J o nson Volponéja v o l t a reprezentáns műsor­ darab /Gellért Endre emlékezetes rendezésében, de jellemző mó­ don a darab merész göcsörtösségeit legyaluló, elsimító Stefán Zweig-féle átdolgozásban/, a hatvanas-hetvenes években Ben Jo nson szertelenebb, hivalkodóan elhanyagolt szerkesztésű és harsány B e r t a l a n n a p i vására a szinház jellemzően választott müsordarabja. S éppígy az ismeretlen régi angol szerző yeverahami Ardenje /amelyet Gyilkosok a ködben cimen játszanak/, ez a gro­ teszkbe hajlóan iszonyatos véres játék, aaely prológusában az egész irányt és Ízlést te l i b e ta lá lóan "csupasz tragédiának" ne-

vezte. Ugyanabba az irányba mutat De Rojas spanyol amorf t r a g i , komédiájának, a Ce le st inának f r a n c i a példát követő késői felíedezése, sőt bizonyos értelemben a környező országoké drámavilá­ gából a reneszánszkori horvát D r z i c Dundo Maroje-jának vásárian komédiázó kedvű szinpadra állítása. Az igazság ugyan megkívánja annak elismerését i s , hogy ezeknek az előadásoknak bizonyos ér­ telemben hagyománya Gellért Endre negyvenes évekbeli Sheridanrendezése: A tragédia próbája, amely akkoriban a l i g kapott v i s s z ­ hangot, de amely a groteszk, tragikomédiáé hangok előtérbe ke­ rülése idején a szinház törekvéseinek fő vonalába kerülhetett volna. A k l a s s z i k u s bemutatók sorából az első időszakban kiemelke­ dik még Lope de Vega és S c h i l l e r nagy s i k e r e . Egyrészt a közön­ ség széles köreihez közelitett k l a s s z i k u s élvezet példái ezek az előadások /már csak előadás számukkal, közönségösszetételük­ k e l i s / , másrészt a színészi alakitások - sajnos illékony, ne­ hezen elemezhető-szépség-varázsa felől j e l l e m z i a hatást, a ne­ mes színészi hagyományok, kiérlelt szerepformélások, közönségnyiigöző p i l l a n a t a i r a emlékeztetnek. Még az un. régi jó i s k o l a tündöklése ez. Lope de Vega A kertész kutyájában a r a t t a egyik nagy késői sikerét Bajor G i z i , a S c h i l l e r féle Ármány és s z e r e ­ lem nagy alakitások egész sorával él emlékezetünkben. Nagy Pé­ t e r pontosan j e l l e m z i az előadás titkát "Gondosan összecsiszolt kiváló alakitások harmóniájával ért e l felejthetetlenül egysé­ ges hatást". És érvényes erre az előadásra i s Ungvári Tamás meg­ állapítása; "Az ötvenes évek derekáig egy u j r a f e l f e d e z e t t r e a ­ lizmus jegyében születtek máig i s megmagyarázhatatlanul j e l e n ­ tős előadások". S i t t nemcsak az " u j r a f e l f e d e z e t t realizmus" hangsúlyos, hanem a "megmagyarázhatatlanság" i s . /Molnár Gál Péter Gellért Endréről szóló Emlékpróba c. könyvében ujabban a mimografusi krónikás-töredékek széles rekonstrukcióját végzi e l , másutt visszaemlékezek szentelnek oldalakat Bajor G i z i vagy Somlay Artúrról. Mégis, akár személyes emlékeinkkel megtámogat­ va i s ma már nehéz volna választ adni rá, hogy a részletek k i ­ dolgozottságán - ahogy Molnár G. Péter fogalmazza: "a j e l e n e ­ tekből építkezésen" - kivül mi adta azoknak az előadásoknak

egységes hangulatát, színházi atmoszféráját, töretlen hangulatú szépségét* Â későbbi klasszikus-bemutatók tovább szélesitik a szinpadra-élesztett müvek körét: Goldoni, M a c h i a v e l l i és mások müvei­ nek Ízléssel formált előadásait /gót ur szolgája. Mandragóra, atb./ adják a közönségnek, a klasszikus-előadások korábbi r e v e ­ láció jávai azonban már adósak maradnak. Â repertoár egyik legszembetűnőbb sajátossága as orosz k l a s z a z i k u s és szovjet-orosz /részben már szintén k l a s s z i k u s / dráma bemutatása. As orosz k l a s s z i k u s o k iránti magyarországi érdeklő­ dés sem hagyományok nélkül való. Nemcsak a Revizor mult századi bemutatója n y i t o t t tradíciót. Jóllehet a százéves Nemzeti Szín­ ház 1837-es diszalbuma sok más irodalommal ellentétben az orosz dráma jelenlétéről jellemző sódon nem közöl összefoglalót, még a két háború közötti Időszakban i s olyan müvek mutatták a Heve­ s i Sándor számára nagy világirodalmi élményt jelentő átdolgozá­ sokat, rendezéseket, inspiráló jelentőségű k l a s s z i k u s oroszok jelenlétét, mint Csehov Sirálya. Turgenyev Egy hónap f a l u n - j a és Ingyenélője. O s z t r o v a z k i j Viharjának /"Az örvény" cimmel/ 1942-es bemutatója. A felszabadulás utáni u j Nemzetiben s z i n t e jelképesnek t e k i n t ­ hető tény, hogy a Kamara Szinházat nyitó egyfelvonásos műsorban a legjobb színészet! hagymonány nagy letéteményesei lépnek f e l , mintegy búcsúzóul: Csortos Gyula A medvében. Törzs Jenő A dohány­ zás ártalmasságáról cimü monológgal. Csehov sajátos módon a Nem­ z e t i Színházon kivül járta meg magyarországi útját, s csak ebben az u j időszakban l e t t igazán Nemzeti színházi szerzővé. Az 1947e s Gellért Endre-féle Cseresznyéskert még inkább csak j e l z i a a realizmus u j elemzőbb érvényesítéséhez mért előadás születé­ sét, az 1952-es Ványa bácal már csúcsa a S z t a n y i s z l a v s z k i j e l e ­ meket felmérő Gellért E n d r e - s t i l u s kiépülésének. Meglepő, hogy a kritikákban mennyivel mostohább az előadás képe, mint emléke­ inkben. Idézzük Bóka Lászlót: "Gellért Endre nem e j t e t t e e l sem a drámai k o n f l i k t u s t , sem a darab lirizmusát, hanem felörven­ d e t t azon, ami a Csehov-dráma legnagyobb erénye, a gazdag, sok­ színű U r a i telítettség, a válságos helyzeteken, a főhős t o r z u l t

alakján túlmutató meggyőződés, hogy as élet haladó folyamat, hogy as álethől optimista következtetést sugároz a s élet szép­ sége. A sematizmus e l l e n i közdelem egyik legnagyobb h a r c i t e t t e v o l t Gellért Endre rendezése, az évad egyik legszínesebb, az emberi kedély gazdagságát tükröző rendezése." Az ujabb évek Csehov Ivanovjának jelentős előadásával /Mar­ ton Endre rendezése, Bessenyei Ferenc cimszerep-alakitása/ erő­ sítették nemcsak a repertoárt, hanem stílusában i s a magyaror­ szági Csehov-képet. A XIX. századi repertoár jelentős felfedezése Csehov m e l l e t t a k l a s s z i k u s orosz dráma jónéhány addig figyelmen kivül hagyott lehetősége, igy Gribojedov Az ész b a j j a l járja, s elsősorban O s z t r o v s z k i j szinte sorozatnak induló bemutatása. Az eirdő mai szemmel természetesen erősen hagyományos, cseppet sem mejerh o l d i előadása, benne Timár József nagyszerű "kóbor ripacshős Sanyarovja" - Keresztury Dezső s z a v a l -, a Rátkay Márton főszerep-alakltása révén i s felejthetetlenné l e t t Jövedelmező állás, a Tőkés Anna nagyszabású Kabanova-formálását a magyar színház­ történet nagy mozzanatává avató uj Vihar-előadás. Az orosz bemutatók között értelmezésben - újraértelmezésben az egyik legjelentősebb Gogol Revizorának 1952-es s z i n r e v i t e l e /Gellért Endre rendezésében, egyben Rátkay Márton pályájának i s utolsó nagy alakítása/. A Magyarországon jól ismert és sokat játszott komédia uj gondolkodású megközelítése ez az előadás. Felfogásának a mai groteszkebb Revizor-Ízléssel szembesítve i s helytálló irányát talán a legemlékezetesebben Lukács György terjedelmes méltatásának néhány mozzanata őrzi: "Komoly érdeme a rendezésnek, hogy nem csinált Gogol darabjából 'kifinomult', •előkelő' irodalmi müvet, mint néhány évvel ezelőtt a Nemzeti Szinház éppen ezért félresikerült előadása. Egyszerű, közért­ hető és nem finomkodó, nem i j e d meg a torzképszerűségtől, a gro­ teszktől, a vaskos komikumtól. Azt lehetne mondani: a Moliereek, a Gogolok komikuma közelebb áll a vásári paprikajancsihoz, mint a dekadens humor k i a g y a l t árnyalataihoz... Végül a z t i s a rendezés érdeméül k e l l f e l h o z n i , hogy szakított a z z a l a polgári hagyománnyal, amely Hlesztakovból csinált főalakot / i g y rendezte annak idején Reinhardt a R e v i z o r t / , és a darab i g a z i szellemének

és felépítésének értelmében a polgármestert h e l y e z i a közép­ pontba." Husz évvel később a színház ismét visszatér a Gogol-komédi­ ához* Az együttes vérkeringését-játékstílusát i s pezsditő meg­ oldásnak bizonyult, hogy a k l a s s z i k u s darab u j színpadra állí­ tására Georgij Tovsztonogovot, a leningrádi G o r k i j színház nagy T i t át kiválté és nagy s i k e r t arató előadásának rendezőjét hív­ t a meg. A rossz l e l k i i s m e r e t világát, a félelem groteszkségét felerősítő komédia - n e j e r h o l d i hagyományokat i s idéző - elő­ adásának szinházlélektani szempontból sem lebecsülendő p i l l a ­ nata következett e l a két Polgármester kölcsönös vendégjátéká­ v a l . Kállai Ferenc a leningrádi együttesben, M i h a i l Lavrov a budapesti Nemzeti színpadán érvényesítette az azonos rendezői felfogás teremtette alakot. Más n y e l v i közegben és más együt­ tesben, prózai színpadon merőben u j a t jelentő vállalkozásként /mégha Tovsztonogov színpadán v o l t l a i g a z , szláv rokonnyelvü "vendégszereplője" más prózai előadásnak/. A k l a s s z i k u s orosz realizmus világát közelíti a T o l s z t o j Anna Kareninájából készült kissé talán romantikus szentimen­ tális adaptáció. A regénynek csak Anna-vonalát v i s z i színre, de az Anna és Karenin szerepében utoljára együtt játszó Somlay Artúr és Bajor G i z i játéka megemelte a produkciót. T o l s z t o j igazabb jelenléte érvényesült a Nemzeti színpadán az élő h o l t ­ t e s t szintén sok jelentős alakítást felmutató, sürü atmoszféráju előadásával. Ennek felújítása szintén nagy Nemzeti szín­ házi hagyományt f o l y t a t j a a két háború között i s : a f i a t a l Tí­ már József annak idején éppen Fegya szerepében a r a t t a első nagy beugrásos sikerét./ A Tolsztoj-adaptációnál f a j súlyában sokkal jelentősebb a hatvanas évek nagyszabású D o s z t o j e v s z k i j vállalkozása: E g r i István A félkegyelmű rendezése, a Georgij Tovsztonogov készí­ t e t t e szinpadi változat alapján Iglódl István és S i n k o v i t s Im­ re különösen nagyerejü Miskin-Bogozsin párharcával, annak az Igazságnak Nemzeti-színházi példázásaként, hogy D o s z t o j e v s z k i j nem i r t drámát, de regényeiben dráma feszül, s ezért csábítja egész sereg alkotásával minden idők színházát.

Gorkij dramaturgiájának u j megközelítése, az 1945 utáni évek jelentős mozzanata: az éjjeli menedékhely. Szerzője már a század elejétől fogva j e l i s m e r t iré és drámaíró Magyarországon, de éppen forradalom utáni korszaka - középpontjában a jegor Bttllcsov és a többi modern realizmus drámájával - ismeretlen v o l t nálunk. E z t a Gorkij-korszakot erősiti megismerésünkben a Gobbi Hilda emlékezetes alakításával életre k e l t e t t Vas az a Zaeleznova I s , amely ugyancsak jelentős h e l y e t f o g l a l e l G e l ­ lért társadalomelemző, lélektanilag i s erősen megépitett-kimunkált rendezései sorában. Színháztörténetünk nagy p i l l a n a t a a Jegor Bulicsov« mely Somlay Artúr hatalmas, egy tömbből k i f a r a ­ gott alakításával teremti meg a magyar köztudatban a g o r k i j i gondolkodás szempontjából oly* központi jelentőségű alakot. A "kizökkent kereskedő", az osztályával, környezetével megha­ s o n l o t t , nem szabályos tőkés a l a k j a , egész pályáján f o g l a l k o z ­ t a t t a G o r k i j t , s mintegy összegező erejű fogalmazást ad róla, most már számunkra i s . Nem véletlen, hogy a darab későbbi 70-es évek-beli felujitása az első felfedezés fényével szembes i t v e homályban marad. J e l l e g z e t e s , visszatérő mozzanata ez a Nemzeti játékrendjén felújított szovjet darabok sorsának: az e r e d e t i felfedezés o b j e k t i v és szubjektív élménye megismételhe­ t e t l e n , érvényes ez a Viharos alkonyat és a Ljubov Jarovaja reprizére egyaránt, érdemes ide iktatnunk Somlay l i r a i vallomá­ sát a szerepről: "Egynéhány p e r c c e l ezelőtt fejeződött be i t t valami a Nemzeti Szinház szinpadán és nézőterén, ami talán több mint egy úgynevezett egyszerű szinház! előadás. Még rajtam Jegor B u l i c s o v ruhája, h a j a , még i t t a szakálla az államon, de a l e l k e már l a s s a n - l a s s a n elszáll belőlem, s a magamé most v a n •visszatérőben... " ...Gorkij népének a könyörtelen igazságot mondta, amely i g a ­ z o l j a és helybenhagyja a j e l e n t , és utat mutat a jövőbe. I l y e n ­ formán üzent nekünk az iró ma e s t e : Ahol n i n c s egyszerűség, jó­ ság és igazság, ott pusztulás van. Ez a mű elsősorban és kétségtelenül orosz. "Földi vagyok, földi! Keresztül-kasul földi!" E z t kiáltja népe fülébe." A szovjet darabok sorában jónéhány akad, amelynek nagy s i k e -

rét a i első találkozás élménye i g a z o l j a . Talán elsősorban a y i _ haroa alkonyat, amelyről s z i n t e egyetlen visszaemlékező sem mu­ l a s z t j a e l megjegyezni, hogy benne először láttuk színpadon áb­ rázolva a forradalom utáni idők atmoszféráját /méghozzá értelmi­ ségi világban, egy nagy tudós a l a k j a körUl k i b o n t v a , / Ugyanebből merített színpadon és nézőtéren egyaránt f r i s s izgalmat a hábo­ rús élmények megragadásában f r i s s Szimonov darab, Az orosz embe­ rek. Az Ellenségek k r i t i k a i méltatásában visszatérő hangsúlyt kap, hogy alighanem ebben a darabban lép először i p a r i proletár a Nemzeti színpadára, a hozzátehetnénk - Plehanov h i r e s elemzé­ sére gondolva: - egyszersmind a munkásmozgalom gyökerében u j e t i k a i gondolkodása i s , Gellért Endre egyébként a darabot más stílusba szelíd i t ő-oldó P e s t i színházi előadással szemben mint­ egy polémia-előadásként tűzte színpadra a G o r k i j drámát két év­ v e l az ottani bemutató után, A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején bemutatott szov­ j e t darabok egyrésze természetesen a sematizmus szürkitette t e r ­ mésből való, belőlük inkább a színészek alakot-kiteljesitő, hoz­ záadó e r e j e , alakitások egy-egy mozzanata marad meg a színházi emlékezetben* Uj szakaszt n y i t az ujabb szovjet dráma bemutatásában Arbuzov Tanyája, A Moszkvából jött vendég, K o n s z k i j rendezésében - a természetesebb valóságbemutatás, a pátosztalánabb életábrá­ zolás dramaturgiája felé lép i t t az együttes. E z t a nyitást bon­ t a k o z t a t j a k i Arbuzov másik darabja, a Marton Endre bemutatásá­ ban szinrekerülő I r k u t s z k i történet, amely nemcsak a hétköznapok pátosztalan rajzával, hanem egyszersmind a filmszerűen bontott történet, a n y i t o t t színpadon i s játszható világ, a narrátor sőt, megsokszorozottan: narrátorok - alkalmazásának külső, " f o r ­ mabontó vonásaival i s meglepi és megnyeri a nézőt, A s z o v j e t színpad i l y e n - életbemutatásban természetesebb és a színpadot oldottabb megoldásokra kényszerítő üzenetét hozza majd közel husz évvel később Gelman Egy értekezlet jegyzőkönyve cimü, a "termelési dráma" fogalmát uj módon megközelítő munkája, amely a hétköznapok i g a z i témáinak szinpadraemelésével teremt u j pub­ licisztikát és e z z e l újfajta kapcsolat - előadás utáni vitákban 11

l a realizálódó - lehetőségét az együttes és a közönség - nem utolsó sorban munkásközönség - között. Abban i s érdekes - és nyilván később más előadások színészi stílusában i s mérhető megoldásra v e z e t i az együttest, hogy a Nemzeti történetében szokatlan játékteret teremtve mintegy a közönség közé h e l y e ­ z e t t vita-pódiumon "körbejátsszon . Aligha k e l l külön hangsú­ l y o z n i , hogy ez i s egyik mozzanata a sokat emlegetett, sokszo­ fel­ rosan megkérdőjelezett merevebb "nemzetiszínházi" s t i l u s oldásának. 11

Darab ós játékstílus találkozása e l i s maradhat olykor. Egy k r i t i k a a Gőzfürdő bemutatóját például "izgalmas tévedés"-nek mondja. A Majakovszkij mü valóban csak c i r k u s s z a l ós tűzijáték­ k a l érvényes. A Nemzeti Szinház-beli "cirkusz-szinház" - főként Major Tamás nevéhez fűződő - megteremtése előtt ez a vonal k e ­ r e s z t e z t e a Nemzeti útját, ráadásul átdolgozatlan formában nem mozdíthatta meg az aktualitás erejét követelő s z a t i r i k u s müvet. Konszkij vendégrendezésének egyik késői eredménye Zorin Varsói melódia cimü darabjának eljuttatása a szinház együtte­ séhez. A Tanya rendezője az a k k o r i főszereplő, Törőcsik Mari részére a könnyedén h a n g s z e r e l t , de emberileg rokonszenves j e ­ lentős mondanivalót i s hordozó darabban jó szereplehetőséget látott. Ebből születik a s z o v j e t mü kiugró közönségsikere ? Iglódi István rendezése / a leningrádi bemutató és a szerző e l ­ ismerése s z e r i n t i s / a darabot legjobb vonásai irányában emel­ te meg /Sztankay Istvánnal Törőcsik partnereként/. A s z o v j e t repertoár szélesítésében jelentős szerepet játszik a Szovjetunióban u j r a f e l f e d e z e t t s Magyarországon elsősorban A Mester és Margarita c. regénye kapcsán népszerűvé l e t t M i h a i l Bulgakov két groteszk komédiájának /Iván, a Rettentő, és Ál­ szentek Összeesküvése/ bemutatója Iglódi István rendezésében, amelyek közül különösen az előbbi a r a t o t t jelentékeny közönség­ s i k e r t . A magyarországi Bulgakov-kép - és s t i l u s - kialakítá­ sában i s jelentékeny lépés ez a két előadás. De a k r i t i k a mint­ ha nem egyszer nem az adott darabok szöveglehetőségeit, hanem a Mester és Margarita bonyolultabb ábrázolásvilágát kérte v o l ­ na számon r a j t u k .

Az ujabb szovjet dráma törekvéseiből a korán elhunyt nagy­ tehetségű Alekszandr Vampilov Mult nyáron Csulimazkban cimü különös "post-csehovi" hangvételű komédiájának ihletését az előadásnak csak néhány részletében tudta érzékeltetni a s z i n ­ ház* A szomszéd országok drmaturgiájának felfedezésében t e t t lé­ pések egyes előadások művészi és közönségsikere m e l l e t t i s c s u ­ pán kezdetieknek, szórványos kezdeményezéseknek mondhatók. Em­ lítést érdemel Caragiale E l v e s z t e t t levél c. társadalomkritikus vígjátéka, amely Gellért Endre rendezésében a f e l s z a b a d u l t v i ­ dámság és a magyar néző számára Mikszáthot i s idéző századvégi társadalomrajz jelentős színházi érdekességü vállalkozása v o l t . sok kitűnő kabinetalakítással, valamint kortársi drámából a l e n g y e l Kruczkowski A szabadság első napja cimü, a háború utáni újrakezdés kérdéseit több évtized távlatából már f i l o z o f i k u s általánosítással felvető drámája. A horvát Miroslav K r l e z a Glembay trilógiája nyitó és zár ódarab ját, a Glembay LTD.-et és a Lédá-t az európai szinház művészet nagy egyéniségének, Bojan Stupicának vendégrendezésében játszhatta e l a szinház. /A trilógia középső darabját Agónia cimmel a Madách Szinház mu­ t a t t a be./ A Glembay LTD« nemcsak az egész időszak egyik l e g ­ jelentősebb Nemzeti színházi estéjévé nőtt /benne Várkonyi Z o l ­ tán ós mások nagyivü alakításával/, hanem izgalmasan f i g y e l ­ meztetett a szomszéd népek, a sok t e k i n t e t b e n közös társadalmi h e l y z e t szülte dramaturgiák felfedezésének saját tudatunkat szélesítő, a szó szoros legmélyebb értelmében "Összehasonlító" élményének sok kiaknázatlan lehetőségére. Ahogy Nagy Péter meg­ fogalmazta a bemutató nyomán: "A Glembay-ház mintegy drámai megtestesítője a Habsburg-birodalomnak: széthullása a birodalom széthullásának megjelenítője és szimbóluma egyszerre". 1

Érdemes f e l f i g y e l n i a r r a , hogy a monarchia széthullása után szinte minden v o l t tagállamban feltűnik egy-egy nagy iró, a k i a húszas években kivirágzó életmüvében n o s z t a l g i k u s - i r o n i k u s emlékmüvet állit a monarchia sirjára. Igy nálunk Krúdy a maga romantikus-szürrealista, szivárvány e s i llogásu világával, Auszt­ riában o b e r t Musil filozófiai fegyelaezettségü és s p e k u l a t i v R

alkotásaival. Csehszlovákiában Franz K a f k a lidércnyomásos l o g i ­ kájával - s Jugoszláviában M i r o szláv K r l e z s a a Glerabayak nóvellafüzérével és pszichológiai mélységekbe hatoló drámatrilógiá­ jával. Szép és f o n t o s összehasonlitó irodalomtörténeti f e l a d a t v o l n a ennek a jelenségnek mélyrehatoló, a hasonlóságok és kü­ lönbségeket megvilágítóba megmagyarázó vizsgálata. Talán ezúton lehetne a mi o l y kevéssé i s m e r t és o l y sokszor félreismert Krudynkat i s jobban b e v i n n i a nemzetközi köztudatba. A közelmúlt és kortársi n y u g a t i d r a m a t u r g i a 1945 után nagy erővel és sokféleséggel szólalt meg a színpadon. H e v e s i Sándor már a két világháború között Nemzeti szinházi szerzővé a v a t t a G. B. Shaw-t. 1945 után i s s o r r a születnek a jelentős Shaw elő­ adások: a Rátkay Márton alakítása nyomán o l y emlékezetes Sze­ r e l m i házasság, a Gobbi H i l d a nagy sikerét hozó s egészében i s szenvedélyes-szines Szent Johanna, a Timár József emlékezetes cimszerepformálása m i a t t i s jelentős Tanner John házassága, a Gellért -Endre g r o t e s z k hangvételű rendezésében b i z o n y o s érte­ lemben úttörő módon komédiás A d r o k l e s z és az oroszlán, Várkon y i Zoltán Candida j a , v a l a m i n t a később i s felújított Warrenné me stersége. n

Shaw m e l l e t t elsősorban a háborús vagy a z t újonnan feltáru­ ló társadalmi Összefüggéseket bemutató darabok kerültek s z i n r e . / S a l a c r o u : A gyűlölet éjszakája, S a r t r e : A tisztességtudó u t c a ­ lány, Hemingway: ötödik hadoszlop /1950 után, egészen 1955-ig/ azután Shaw egymaga képviseli a n y u g a t i drámaírás modern k o r ­ szakát. Ezek a mégoly sziporkázó és társadalomkritikus3águkban, emberábrázolásukban egyaránt a r e a l i s t a szinház u j lehetőségeit feltáró előadások sem feledtették, hogy hiányzik a Nemzeti já­ tékrendjéből S t r i n d b e r g és I b s e n , sem a z t , hogy a kortársi n y u ­ g a t i i r o d a l o m minden u j törekvése és eredménye előtt - az o r ­ szág többi színházáéhoz hasonlóan - zárva maradtak a kapuk. Sajátos, hogy mig az ujabb drámák iránti érdeklődés az öt­ venes évek derekától egyre i z g a t o t t a b b a n és tájékozottabban ér­ vényesült, I b s e n és S t r i n d b e r g továbbra sem kerül a szinház mü*. sorára. I b s e n a két háború közt a repertoár számarányban i s e g y i k központi szerzője. Most csak Gellért Endre sokat v i t a t o t t

Aase anyó halál jelenetében Ladányi Ferenc éa Gobbi Hilda s z i n ­ te minden visszaemlékező k r i t i k u s által f e l e j t h e t e t l e n n e k mon­ dott előadása képviseli. Strindberg csak a hatvanas évek végén, Dürrenmatt félig p e r szifláló adaptációjában, a nagy közönségsikert hozó Play S t r i n d ­ berg formájában kerül színre. Az előadás kUlÖn érdekessége, hogy Básti L a j o s játssza benne emlékezetes erővel a Kapitányt, a k i t néhány évvel ezelőtt még az e r e d e t i darabban a Haláltáncban formált meg a P e s t i Színház színpadán. Az ötvenes évek derekától tapasztalható f r i s s , kutató tájé­ kozódást talán L o r c a színpadának felfedezése j e l z i először. 1955-fcen a sürü realizmusu Bernard a háza, majd 1957-ben a Vér­ nász, később /Vadász I l o n a rendezésében/. A Lorca-komédiák világából ízelítőt adó A csodálatos vargáné előadásával a s z i n ­ ház nemcsak egy jelentős, színpadjainkon eddig i s m e r e t l e n s z e r ­ ző, hanem a huszadik századi dramaturgia egyik érdekes, sajátos életművének meghódítására i s indul. T o l n a i Gábor igy j e l l e m z i Marton Endre érdekes megoldásokat hozó két szomszédos Lorca-rendezését: "A Bernarda háza előadásának nagy népszerűsége minde­ nekelőtt annak tulajdonitható, hogy helyesen juttatták k i f e j e ­ zésre a spanyol népi iró r e a l i s t a törekvéseit... A Vérnász s z i n rehozatalakor a korábbi Lorca-bemutató szinpadi megoldásától e l ­ térő, más természetű f e l a d a t o t k e l l e t t megoldania a rendezőnek és a szinház egész együttesének. Más feladatot és egyúttal bo­ nyolultabb f e l a d a t o t . Népi dráma a Vérnász i s , miként a Bernar­ da háza. Az újonnan bemutatott mü ugyanúgy a spanyol valóságot f e j e z i k i , mint a korábbi. Azonban, mi g az elsőben lényegében r e a l i s t a eszközök érvényesülnek, addig a második ugy tükrözi a spanyol nép világát, hogy az első két felvonásban nagyrészr r e a l i s t a , a harmadik pedig többnyire stilizáló megjelenítéssel d o l ­ gozik, alkalmazva a népi költészet módszereit... Marton Endre megtartotta a I I I . felvonás stilizáló jellegét, s hogy az elő­ ző felvonásokkal egységet teremtsen, néhány stilizáló elemet már az előző felvonásokba b e v i t t . " A atilizáláa világdráma és világszínház diktálta eszménye ettől kezdve más és más értelemmel rendszeresen j e l e n van, a

szinház bemutatóiban, törekvéseiben. Ez j e l l e m e z t e egyébként a valamelyest e l f e l e j t e t t , magányos kísérletként számontartott J . Synge-eleadást i s . A nyugati világ bajnokát, e különös szí­ nekkel építkező századfordulói i r p a r a s z t i f a r c e Vérkonyi Zoltán formálta magyar bemutatását. A szinház stílust újraértelmező, bizonyos értelemben a szín­ ház alapfogalmát i s módosító eszmélkedéseinek sorozata azonban igazán szembeszökővé Bertold Brecht magyarországi újrafelfede­ zésével l e s z . Gellért Endre 1957-es Jó embert keresünk-je még inkább csak a színházi készségét j e l z i a hagyományosabb értel­ mű realizmus után a modernebb szinházfogalom felé való nyitása. Be a továbbiakban nemcsak Brecht-müvek, hanem a "Brecht utáni** szinház. a b r e c h t ! dramaturgia példáján tovább munkálkodó s z e r ­ zők, közülük i s elsősorban Beter Weis s bemutatóinak sora egyre fólreérthetetlenebbül j e l z i az u j színházi gondolat kipróbálá­ sának, legalább részben való felszívódásának elkerülhetetlensé­ gét. S mig a szinház egyfelől jelentős dráma-felfedezéseivel a Gellért Endre rendezéseiben k i a l a k u l t játszáseszményt f e j l e s z ­ t i tovább, másfelől a groteszk, stilizáltabb játék és az ensemble ujértelmü s z i n p a d i megteremtésével szembesiti a darab­ választások sora; Az első t i p u s talán legjelentősebb példái a késői O ' N e i l l remekmű, a Hosszú utazás az éjszakába ujértelmü atmoszféra- és lélektani elemzés-drámáját egyenértékű előadásban tolmácsoló Marton Endre-rendezés /Somogyi E r z s i f e l e j t h e t e t l e n alakításá­ v a l / . Az a n g l i a i dühös f i a t a l o k nemzedékét f e d e z i f e l a csehovi - tehát Gellért E n d r e - i - hagyományok jegyében fogant, de sod­ rásában maibban "felpörgetett" John Osborne-dráma, a Nézz v i s z aza haraggal, a az egyben-másban stilizáló, mégis egészében a lélektani realizmus jegyében fogant Miller-mű, az Ügynök halála /Marton Endre rendezésében Timár József védtelenül megrendítő búcsúja I s v o l t ez az előadás./ Természetesen végtelenül sorohatók volnának e tipus további példái M i l l e r A salemi boszor­ kányok, Bűnbeesés után c. darabjaitól Tennessee Williams Az ifjúság édes madarán keresztül Barry England Ney ele t l e nek-j é i g és tovább.

Á szinház együttesének, játékstílusának fejlődése szempont­ jából azonban izgalmasabb hacsak vázlatosan i s felidézni a f e j ­ lődés másik vonalának néhány meghatározó mozzanatát. Hiszen a kritikák i t t mindannyiszor a z z a l j e l l e m z i k - és nemegyszer Ün­ neplik - a szinház bemutatóit, hogy azokban éppen a Nemzeti színházi stílushoz való ragaszkodás levetésével, a színészi különalakitás helyébe léptetett együttes játék megteremtésével lép jelentősen az érzékenyen pontos r e a l i s t a lélekábrázolás a szerepfejlődés-rajz helyébe állitott mérés stilizálás irányába a rendező, a színész és külön fejezetbe kívánkozna - a képi él­ ményt teremtő díszlettervező. Az első elmozdulás tehát Lorca, a földindulás B r e c h t , még pontosabban a b r e c h t ! dramaturgia és a Brecht-szinház / a B e r l i n e r Ensemble 1962.es vendégjátéka, a zon belül i s a G a l i l e i élete/ Major Tamás igy őrzi az élményt: "Mikor a B e r l i n e r Ensemble-t csaknem husz éve először láttam Budapesten játszani, előadás után ugy éreztem, hogy ezentúl nem játszhatunk ugy. mint eddig... Akkor döbbentem rá, hogy u j szín­ házi anyanyelvet k e l l tanulnunk." A magyar előadás főszereplőjé­ hez, a maga más játékstílusából a nagyjelentőségű figuraformá­ láshoz magát elküzdő B e s s e n y e i Ferenchez i r o t t , szokatlan módon nyilvánossan i s közzétett l e v e l e i b e n pedig i g y i r : "A G a l i l e i élete előadása sorsdöntő nemcsak a szinház, hanem egyénileg v a ­ lamennyiünk művészi pályafutásában... át k e l l lépnünk a küszö­ bűt, a szokványos és a közönség által egyre inkább unt régi szinjátszás és a mindenki által megkövetelt, de szinte senki ál­ t a l nem gyakorolt modern szinjátszás felé... egyetlen mozdulat, grimasz, hangsúly ne maradjon a régi raktárból. A melodikus z e ­ néről a bartóki hangvételre k e l l áttérjünk." A k r i t i k a , amely a b r e c h t ! intuició elismeréséül a megvaló­ s u l t előadás gondolatiságát hangsúlyozza, egyben a helyes uton l e v e s t i s nyugtázza. Walkó György rendkívüli pontossággal f o ­ galmaz: "Az epikus s t i l u s a legnehezebb ott, ahol a hagyomány nem segit ebben... Ennyi megalkuvás még korántsem árulás. Sőt, csak kiemeli a mü sokoldalú és sokféle művészi értékeit, h i s z e n a jellemdráma magja úgyis e l van h i n t v e benne..." Jellemző, hogy más Brecht - vagy b r e c h t ! dramaturgiáju - előadásokban i s k i e m e l i k a kritikák a "tompitás", a "kompromisszmos közelítés"

jelenlétét. A b r e e h t l dramaturgia talán a legszélesebben Peter Weiss munkáiban törtbe a szinházba. Major Tamás munkásságában A l u z i tán szörny előadása /"Először a hagyományos szinház i - és » nem­ z e t i szinházi* beidegződéseket k e l l félretennünk. Harsogó, pro­ vokáló indulatosság" - i r j a a Népszabadság kritikája/, Marton Endre rendezései között a Marat/Sade j e l z i e z t a legvilágosab­ ban. "Jótékony földrengést támasztott" i r j a Kéry László a Marat/ Sade bemutatójáról. Másutt pedig igy i r : "A Nemzeti Marat/Sade előadásán annak lehettünk szemtanúi, mint nő f e l egy szinház a nagy, a különleges feladatokhoz, s mint hoz létre olyan teljesít­ ményt, amelyhez foghatót érdekességében, újdonságában, jelentő­ ségében a magyar színpadon régóta nem láttunk." A kivételes pro­ dukció jelentőségét pedig igy fogalmazza meg: "a groteszkség, az újfajta szatíra, az elidegenítés és általában az epikus s z i n ­ ház lehetőségeinek kipróbálása". A bemutató tanulságaként k i ­ mondja: "színházainkról nem pergett le nyomtalanul mindaz, amit az elmúlt években Brechttől l e h e t e t t t a n u l n i , nem maradtak ha­ tás és következmény nélkül a rész l e t sikerek, sőt időnkénti ku­ darcok sem, amelyek során az epikus és groteszk színpad követel­ ményeit megvalósítani igyekeztek. Marton Endre talán egész ed­ d i g i rendezői pályájának legnagyobb alkotását haaVfca létre, olyan együttes teljesítményt szevezett és inspirált, amely mind az ő, mind a társulat részéről a legnagyobb fokú igényességre, t u ­ datosságra és fegyelmezettségre v a l l . " Egyes müvek bemutatásának méltatása, egy rendezés, szerepek felvillanása, természetesen hozzátehetne a képhez, a tendenci­ ákon azonban a l i g h a változtat. A Nemzeti Szinház 1945 utáni v i ­ lágirodalommal való találkozásainak tanulsága e s z e r i n t igy l e n ­ ne summázható: - első szakaszában - elsősorban Gellért Endre, Nádasdy Kálmán és Major Tamás rendezéseiben - a k l a s s z i k u s o k ; Csehov, Gorkij ós Shaw példáin a régebbi játékhagyományokat emelte a szinház a Sztanyiszlavszkijtói i s érintett uj r e a l i z ­ mus szférájába, - az ötvenes évek derekától - elsősorban Marton Endre és

Major Tamás rendezéseiben - főként B r e c h t és a B r e c h t u t á n i d r á ­ ma követelésére u j s t i l u s és az ensemble-teremtés k í s é r l e t e i n s p i r á l j a a szinház v i l á g i r o d a l m i j é t e k r e n d j é t .

Emôdi H a t á l l a t A Nemzeti Színház k ü l f ö l d i vendégjátékai /1945-1975/

Hossza időn át élt az a nézet, hogy a szinház - n y e l v i kö­ töttségeinél fogva - országhatárok közé s z o r i t o t t művészet. Méginkább az k e l l e n e tehát legyen a Nemzeti Szinház. A felszabadu­ lás éta e l t e l t idő, de különösen az utolsó évtized nagysikerű színházi vendégjárásai alaposan rácáfoltak aztán erre a tévhit­ r e . Kiderült, hogy színvonalas előadásoknak, i h l e t e t t színészi alakításoknak létezik e g y f a j t a egyezményes nemzetközi nyelve, amely képes a gondolatokat közvetíteni akkor i s , ha a nézőtéren ülők többsége az elhangzó konkrét szöveget nem i s érti. Egy-egy forró sikerű vendégjátékon a nézők sokasága t e t t e félre a t o l ­ mács készüléket, hogy tisztán a játékot élvezze. A felszabadulás után a Nemzeti Szinház első külföldi u t j a az 1948. szeptember 11-12-ig tartó romániai vendégjáték v o l t . A s z i n h e l y : Bukarest, Marosvásárhely, Kolozsvár. A műsor: Molière: T a r t u f f e , Déry Tibor: Tükör és zimonov: OroSz kérdés. Az e s e mény p o l i t i k a i és művészi jelentőségét Moga Ion, a román Nem­ z e t i Szinház akkori igazgatója igy fogalmazta meg: A budapesti Nemzeti Szinház i t t e n i jelenléte lezárja az osztályérdekek szolgálatában kölcsönösen elnyomásra törekvő, kulturális v e r ­ sengésben tobzódó multat, ugyanakkor nyitánya i s az azonos e s z ­ ményekért küzdő román és magyar nép művelődési kapcsolatának. s

W

w

Hosszú szünet után 1957 szeptemberében Csehszlovákia, Bra­ t i s l a v a következett, ugyancsak három müvei: Molière: T a r t u f f e , Németh László: G a l i l e i és Garcia Lorca: Bernarda háza. A h e l y b e l i k r i t i k a megjegyzi e r r e , hogy neheze eldönteni, melyik elő­ adás t e t s z e t t legjobban a közönségnek. A Bernarda háza mindenesetre - közkívánatra - a t e r v e z e t t két előadáson felül egy harmadik, délutáni előadáson i s k e l l e t t játszani.

Néhány év szünet után 1962 szeptemberében ujabb b u k a r e s t i turné következett: Szophoklész: Oedipus király, Breoht: G a l i l e i élete ós Darvas József: Kormos ég cimü drámáját mutatta be a Nemzeti Szinház együttese. Az 1966/67-es színházi évad lényeges fordulatot hozott. E t ­ tél kezdve nem v o l t olyan év, hogy a szinház műsortervében kül­ földi vendégjáték, vagy külföldi együttesek fogadása ne s z e r e ­ p e l t volna. 1967-ben Varaóban és Prágában járt a szinház együttese két előadással. Madách Imre: Az ember tragédiája és Peter Weiss: Marat halála v o l t műsoron mindkét baráti ország fővárosában. A s i k e r ezúttal kirobbanó. A Trybuna Ludu kritikájából idézünk néhány s o r t : "Az a l e l k e s taps, majd viharos ünneplés, amely a budapesti Nemzeti Szinházat a varsói Nemzeti Szinház színpadán fogadta, forró, és igaz elismerés, váratlan és spontán ünneplés v o l t az órzelemnyilvánitásra oly kevéssé hajlamos varsóiak ré­ széről. Mind a lengyel, mind a cseh k r i t i k a a Marat halála előadásánál a pantomim, a tánc és az ének látszólagos improvi­ zált bonyodalmássága mögötti bámulatos, fegyelmezett tömörséget, az irigylésre méltó vokális teljesitményt hangsúlyozta. Ismét a Trybuna Ludu: "Az operaszerüség Marton Endre rendezésében épp oly h i t e l e s , mint a vásári s t i l u s , az ideológiai viták megoldá­ sa épp oly ötletes ós meggyőző, mint a szaggatott előadásmód." n

A Major Tamás rendezte Tragédia előadásának a f i l o z o f i k u s megközelítési módot értékelték elsősorban, amely szakított min­ den szecessziós rendezői hagyománnyal. 1968-ban Palermóban és Agrigentóban t a r t o t t P i r a n d e l l o - f e s z tiválon a Csörgő sipka cimü darabbal v e t t részt a Nemzeti S z i n ­ ház társulata. A vendégj átokról igy i r az U n i t a k r i t i k u s a : "A magyarok sikerének t i t k a az a t i s z t e l e t , a m e l l y e l a pirandellói szöveghez közeledtek és ahogyan felkészültek a szicíliai közön­ séggel való találkozásra... Csak egészen kivételes képességű együttes, mint amilyen a budapesti Nemzeti Szinház társulata, valóaithatta meg a csodát, színpad és nézőtér t e l j e s összhang­ ját. A budapesti szinház rövid, de nagyon jelentős vendégjáté­ ka megszabadulást j e l e n t a PirandeHóhoz a n n y i r a nem illő és

11

fojtogató provinciális Ünnepélyességtől.

1969* októberébe n Jugoszlávia a következő állomás. Belgrád és Novi Sad a vendégjáték színhelye. A műsor Madách újjáterem­ t e t t k l a s s z i k u s a , a Mózes és Gyurkó László: Szerelmem, E l e k t r a cimü drámája. A belgrádi Borva igy mutatja be a társulatot a közönségnek: "A budapesti. Nemzeti Szinház a legismertebb mo­ dern színházak közé t a r t o z i k " . A Magyar Sző a Mózest méltatva elsősorban S i n k o v i t s Imre M

alakítását emeli k i : S i n k o v i t s zseniális tehetsége minden atomját mozgósította a hatalmas f e l a d a t s i k e r e s megoldására. Hogy nem ok nélkül az egyik legismertebb és legkedveltebb szí­ nész Magyarországon, arról az újvidéki közönség i s meggyőződ­ hetett. "A

Szerelmem, Elektrát a k r i t i k a az évad legnagyobb e l ­

ismerést kiváltó uj magyar darabjának Ítélte, amelynek az a megérdemelt s i k e r t a kiváló előadás mellett országhatárokat át­ lépő általános jelentéstartalma i s biztosította. Hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján, 1970 áprilisában a Magyar Ünnepi Hetek keretében mutatkozott

be a Nemzeti S z i n ­

ház együttese a Szovjetunióban, Moszkvában éa Leningrádban. Külföldi próbát kiállt előadások: Az ember tragédiája és a Sze­ relmem, E l e k t r a mellett egy i t t h o n i s nagy s i k e r t a r a t o t t

szov­

j e t mü: Z o r i n : Varsói melódia cimü darabja s z e r e p e l t a szinház mü során. Az ember tragédiája és a Szerelmem, E l e k t r a bemutatója fölfü tött hangulatú, l e l k e s közbekiáltásoktól kisért, valóságos Ün­ nepi eseménye v o l t a Magyar Heteknek. Ezután került sor Leningrádban\2400 főt befogadó L e n s z o v j e t Kultúra Palotában a Varsói melódia előadására. Az előadás végén a zsúfolásig megtelt terem negyedórás tapsorkánnal ünnepelte a főszereplőt, a filmszínész­ ként már jól ismert Törőcslk Marit. Az utolsó előadás után F u r ceva asszony, a Szovjetunió kulturális m i n i s z t e r e a következő szavakkal üdvözölte a Nemzeti Szinház társulatát: "A s z o v j e t né zők nagy érdeklődéssel ismerkedtek az önök színjátszásával. Ma­ gas színvonalú művészetük méltán öregbítette színházuk hírnevét amely a legkiválóbb nemzeti drámai együttesek sorába t a r t o z i k . A budapesti Nemzeti Szinház vendégszereplése kulturális együtt­ működésünk egyik kiemelkedő eseménye. "

A Szovjetunióból Varaón k e r e s z t ü l v e z e t e t t haza a t á r s u l a t utja,

a h o l immár másodszor hódította

ezúttal

meg a l e n g y e l közönséget,

a Szerelmem, E l e k t r a e l ő a d á s á v a l .

Az 1 9 7 0 / 7 1 - *

8

évad a Német Demokratikus Köztársaság közönsé­

gével v a l ó ismerkedést h o z t a . B e r l i n b e n és Lipcsében k é t - k é t a l k a l o m m a l k e r ü l t a z i n r e Az ember t r a g é d i á j a . Az ügyelő

felje­

g y e z t e , hogy a b e r l i n i bemutatón tizenhétszer t a p s o l t a függöny e l é a D e u t s c h e s T h e a t e r közönsége

a magyar művészeket.

t a l a német nyelvű f o r d í t á s t kézben t a r t v a k i s é r t e

Sok f i a ­

figyelemmel

az előadást, ami B e r l i n b e n a l i g szokás, egy-egy i s m e r t

klasszi­

k u s s o r n á l spontán ünneplésbe k e z d t e k . A sok t a p s az előadásnak, s Major Tamásnak, a rendezőnek és a színészeknek

szólt,

akit a

b e r l i n i közönség már j ó l I s m e r t , de magának Madách müvének i s , amely a német közönség e l ő t t i s megállta az összehasonlítás

pró­

b á j á t Goethe remekével, a F a u s t - t a l . 1972 májusában másik k l a s s z i k u s u n k k a l , Vörösmarty: C z i l l e i és a Hunyadiak cimü t r a g é d i á j á v a l Finnországban mutatkozott be a Nemzeti Szinház t á r s u l a t a . /Harangok hősei

címmel hirdették

Vörösmarty drámáját H e l s i n k i b e n . / A rövid o l a s z o r s z á g i u t a t l e ­ számítva, ez v o l t az e l s ő ,

államközi szerződés során

létrejött

vendégjáték k a p i t a l i s t a országban. A t á r s u l a t érkezésekor éppen s a j t ó s z t r á j k b é n í t o t t a a f i n n tömegtájékoztatást, den előzetes propaganda nélkül z a j l o t t

igy szinte

min­

l e a vendégjáték. Ennek

e l l e n é r e t e l t ház e l ő t t , két és f é l órás pisszenés n é l k ü l i csend után o l y a n v i h a r o s ünneplésben r é s z e s ü l t

a társulat, mi­

r e - a vendéglátók s z e r i n t - régen nem v o l t példa H e l s i n k i b e n . 1974 novemberében tartották a Magyar Dráma Ünnepi Hetét a Német Demokratikus Köztársaságban. Ennek keretében k e r ü l t s o r a Nemzeti Szinház másodszori l á t o g a t á s á r a a z NDK-ban. Drezdában és ismét B e r l i n b e n , e z ú t t a l a Volksbüchne színpadán l é p e t t a t á r s u l a t német közönség e l é . Két magyar dráma v o l t műsorán: Mó­ r i c z : Rokonok és Maróti L a j o s : Az utolsó utáni éjszaka cimü mü­ ve v o l t . 1975 á p r i l i s á b a n , hazánk felszabadulásának 30. é v f o r d u l ó j a alkalmából magyar k u l t u r á l i s napokat r e n d e z t e k Romániában. A magyar s z í n j á t s z á s t

a Nemzeti Szinház k é p v i s e l t e .

Ismét egy

k l a s s z i k u s és egy uj magyar dráma v o l t műsoron: Katona József: Bánk bán ós Maróti L a j o s : Ag utolsó utáni éj szaka.A s z i n h e l y : Bukarest és Kolozsvár. Nemzeti drámánk, a Bánk bán elsöprő s i k e r t a r a t o t t nemcsak Kolozsváron, hanem Bukarestben i s . Radu Be ligán a kiváló azinész a b u k a r e s t i Nemzeti Szinház igazgatója, a Nemzetközi Színházi Intézet elnöke igy n y i l a t k o z o t t : "A Bánk bánt már láttam husz évvel ezelőtt Budapesten, s talán nem követek e l kegyelet sér­ tést a nagy színésze léd ökkel szemben, ha a z t mondom, hogy csak tegnap este fedeztem föl ennek a tragédiának a szépségét. Mar. ton Endrének ugy sikerült újraolvasnia a drámát, hogy az minden mozzanatában a mához i s szól, s az előadás shakespeare-i magas­ latokon közvetíti a magánéleti és közéleti k o n f l i k t u s t r a g i k u ­ mát." És végül 1975 december, ismét Jugoszlávia. "Három iró, há­ rom f a j t a szinház és egy jól felkészült, s z e r v e z e t t együttes, amely minden előadáson h i t e l e s alkotónak b i z o n y u l t " - igy som­ mázta a Borba k r i t i k u s a a Nemzeti Szinház belgrádi vendégjátéka során látott előadásokat, - Peter Weiss: Marat halála, Maróti L a j o s : Az utolsó utáni éjszaka és I b s e n - M i l l e r : A nép ellensége. Maróti L a j o s müvét a mai magyar dráma erőteljes, tehetséges alkotásának értékelte a k r i t i k a , amely méltán a r a t nagy s i k e r t . A Marat halála cimü produkciót az Ekspres p o l i t i k a színháztör­ téneti jelentőségűnek Ítélte: "A Marat előadásának fő erénye az, hogy Marton Endre rendező a darabot felfrissítette, egyfelől mai mondanivalóval, másfelől pedig az ujabbkor! történelem egy korszakának eseményeit i r o n i k u s kommentárokra változtatta." A j e l e n p i l l a n a t b a n i s folynak az előkészületek a Nemzeti Szinház ujabb vendégjátékaira. Joggal remélhetjük tehát, hogy a vendégjátékok immár hagyománnyá vált sorozata tovább f o l y t a ­ tódik, még közelebb hozva egymáshoz a szomszédos népek szinház! kultúráját, jótékonyan frissitő hatást gyakorolva mind a venédglátó, mind a vendégszereplők művészetére.

15.-Ft