GAZDASÁG Szétszabdalt termőföldek Közép-Európában – nyugat-európai szemmel Tárgyszavak: mezőgazdaság; termőföld; szétszabdaltság (széttagoltság; fragmentáció); földhasználat, fejlesztés; Közép-Európa; Magyarország; Lengyelország; Csehország, Szlovákia. A mezőgazdasági földek a közép-európai országokban nagyon széttagoltak. Ez akadályozza, hogy létrejöjjenek a kereskedelmi célú magángazdaságok. Kormányzati és nem kormányzati szervezetek vitatkoznak a programokról és eszközökről, de ezek a kiterjedt és költséges alternatívák szükségtelenek lennének, ha a helyzet önkormányzati fejlesztéssel javulna. Holland kutatók a föld széttagoltságához kapcsolódó körülményeket modellezték, különböző fejlesztések forgatókönyvein keresztül, és megpróbálták kiválasztani, hogy ezek közül melyik a legkedvezőbb. A keleti blokkot Nyugat-Európától elválasztó vasfüggöny 1989-ben lehullt. A Nyugat-Európához legközelebb fekvő volt szocialista országokat, azaz Lengyelországot, Magyarországot, a Cseh Köztársaságot, Szlovákiát és Szlovéniát, most mint közép-európai országokat emlegetik. Ezt az elnevezést főleg a kelet-európai országok szomszédos régiójával összefüggésben használják, amihez Románia és Bulgária tartozik. A Közép- és Kelet-Európára felosztás még vita tárgya. Bár a fejlődés útja különböző, mindegyik vidéki terület szenved a földtulajdon rendkívüli széttagoltságától. Várhatóan a földkonszolidáció a megoldás, feltéve, hogy a különleges regionális feltételeket figyelembe veszik. A jelenlegi regionális körülmények több tanulmány tárgyát képezik, de hiányzik belőlük az idődimenzió. A közép-európai szétszabdaltság vizsgálatának három okból nem szabad a jelenre szorítkoznia. 1. A nyugat-európai tapasztalatok szerint a szétszabdaltság javítása rendkívül fontos a mezőgazdaságnak, hogy alkalmazkodni tudjon az állandóan változó világpiaci feltételekhez, mezőgazdasági irányelvekhez és regionális gazdasági fejlesztésekhez. 1
2. Tökéletes parcellastruktúra is alapulhat széttagolt tulajdoni formán. Ebben az esetben a szétszabdaltság jelenleg nem szükségszerűen befolyásolja a termelés hatékonyságát, de a jövőben problémát okozhat. 3. A középtávú demográfiai tényezők, mint a földtulajdonosok magas átlagéletkora, fontos hatással lehetnek a földtulajdonra. Könnyen összegezhetők azok a folyamatok és változások, amelyeknek komoly következménye lehet a közép-európai földpiacra: – a szigorú földpiac liberalizálása; – a bérlők jogainak javítása (például elővásárlási jogok); – a telkek öröklése; – a föld értékének növekedése az EU-csatlakozás következtében; – a mezőgazdaság jövedelmezőségének javulása és – a munkanélküliség drasztikus csökkenése. Ez csupán azoknak a lehetőségeknek a tetszőleges felsorolása, amelyek a földtulajdonosok és földhasználók csoportját esetleg megváltoztatják. A földtulajdonjog megoszlásának alakulása részben olyan tényezőkre támaszkodik, amelyek többé-kevésbé biztosak, például a kiindulási helyzet, a demográfia és a fogyasztói magatartás. Másrészt vannak meglehetősen bizonytalan tényezők, mint a mezőgazdasági irányelvek és a gazdasági jólét szintje.
Miért széttagoltak a földek Közép-Európában? Földtulajdon a szocializmusban A közép-európai régióban a földnek az elmúlt hatvan év során különleges politikai pozíciója volt. Ennek története kulcsfontosságú a helyzet megértéséhez. A szocialista időkben igyekeztek a földet állami használatba, és ha lehet, állami tulajdonba venni. Az ideológia a földet a társadalom biztosítékának tekintette és a magántulajdon a közvagyon magáncélú kisajátításának számított. A szocialista ideál a nagy termelőegység volt, amelyhez mindegyik tag hozzájárult és „haszna a társadalmat mint egészet szolgálta”. Ellentétben azzal, amit széles körben hittek (Nyugat-Európában), 1945 után nem minden magántulajdont szüntettek meg. Sok család megtartotta földhöz való jogát, még akkor is, ha földjüket közösen kezelték. Közép-Európában az állam nem birtokolt többet, mint a föld egyne2
gyedét (állami gazdaságokban). A lengyel kollektivizálás teljesen megbukott. Így Közép-Európában nem tűnt el a magántulajdon koncepciója, ellentétben a volt Szovjetunió tagállamaival. A szovjet mezőgazdasági modell szigorú követőjének tartott Bulgáriában például lehetővé tették a szövetkezeteken belül a magántevékenységet. Tehát a kollektív mezőgazdaság a régióban nem volt egységes és nem minden esetben volt hibás. A szocializmus megvalósításának variációi ellenére a politikai klíma minden esetben megőrzött egy fékezett tulajdonosi struktúrát. A megmaradt magántulajdon bővülését és fejlődését gátolták, ami látható volt Lengyelországban is. Tehát a kollektív gazdálkodás az alapul szolgáló tulajdonosi struktúrát évtizedekre megmerevítette. Rendszerváltás A kisüzemi struktúrát az 1990-es években állították vissza. A piacgazdaság maga után vonta a kollektív struktúrák felosztását magántulajdonná. Időigényes és bonyolult privatizációs folyamat ment végbe. Az olyan esetekben, ahol az eredeti tulajdonosi jogcímek (a kollektív földhasználat ellenére) még megvoltak, a kormánynak nem volt más választása, mint visszaadni a tulajdont. Ahol a tulajdonosi jogcím megszűnt, az eredeti vagyont visszaadták. A tulajdonjog rendkívül kis mértékű, mert az eredeti tulajdonosok közül már sokan elhunytak és a visszaadott parcellákat örököseik között felosztották. Tehát sok parcella olyan emberek kezébe került, akik nem akarták a földet művelni és nem is voltak képesek rá. A vidéki szolgáltató létesítmények nem alkalmasak a magángazdaságok számára. A szövetkezeti vagyontárgyak, mint a gépek és az épületek kihasználatlanokká váltak. Hatalmas földterületek maradtak parlagon.
A szétszabdaltság mértéke A közép-európai szétszabdaltság elemzése során ügyelni kell arra, hogy ne keverjük a földtulajdon és a földhasználat problémáját. A földtulajdon-szétszabdaltság különösen komoly minden közép-európai országban, a földhasználat kevésbé problémás lehet ott, ahol a földhasználók (azaz gazdálkodók) más tulajdonában lévő parcellákat bérelnek és egy termelési egységként kezelik azokat. Mivel a szétszabdaltság hátrányait a földhasználók tapasztalják leginkább (nem elég hatékony a termelés), a földhasználat a legfontosabb kérdés. 3
Nehéz a közép-európai országokat egyértelműen és pontosan öszszehasonlítani, mert a statisztikák eltérők és sokféle jogi forma létezik. Az 1. táblázat megkísérli a statisztikai adatokat úgy bemutatni, hogy azokat össze lehessen hasonlítani. 1. táblázat Földhasználat széttagoltsága az 1990-es évek közepén Darab
Lengyelország Magyarország Bulgária
Románia
Cseh Köztársaság Szlovákia
magángazdaságok állami gazdaságok magángazdaságok állami gazdaságok szövetkezetek magángazdaságok állami gazdaságok szövetkezetek gazdálkodó cégek magángazdaságok magáncégek családi gazdaságok állami gazdaságok természetes személyek állami gazdaságok jogi személyek magánszektor állami szektor
2 100 000 1300 1 400 000 136 1267 1 777 000 980 2344 122 3 973 000 3800 9500 560 24 380
Részesedés a Átlagos méret mezőgazdasá(ha) gi területből 76,4 6,3 18,0 2 700 17,0 0,81 15,0 7,036 68,0 3,456 52,5 1,48 6,5 311 40,8 815,3 0,7 283,5 52,1 1,94 11,6 443 6,8 105 11,8 3,120 23,8 34,6
41 2753 8632 299
1,69 74,6 79,2 20,8
732 966 201 1526
Megjegyzés
50% 5 ha alatt 44% 5 ha alatt
86% 1 ha alatt
40% 1 ha alatt
54% 5 ha alatt
Kétmodelles földhasználati struktúra A régióban közös, hogy a földhasználati struktúra kétmodelles (1. táblázat). Ez azt jelenti, hogy van egy nagy csoport, amelyik nagyon kevés földet használ és van egy kis csoport, amelyik nagy földterületet művel. Úgy tűnik, hogy hiányoznak a nyugat-európai családi gazdaságokra jellemző közepes méretű gazdaságok. Így a földhasználati statisztikákban a szétszabdaltság komolyabbnak tűnik, ha azt nézzük, hogy a gazdaságok hány százaléka kisebb öt hektárnál. Ha azonban figyelembe 4
vesszük, hogy a mezőgazdasági földterületen belül milyen az öt hektárnál kisebb gazdaságok részesedése, a helyzet kevésbé aggasztó. A kisüzemi földhasználók és a nagyobb termelőegységek közötti egyensúly a régión belül eltérő. Szlovákia és a Cseh Köztársaság rendelkezik a legjobb földhasználati struktúrával, ahol a mezőgazdasági területek mintegy háromnegyedét nagy egységek használják. Románia és Bulgária ezzel szemben nagyon széttagolt. Az összes mezőgazdasági földterületnek több mint a felét két hektárnál kisebb egységek használják. Magyarország adatai a középmezőnyben helyezkednek el. A szétszabdaltságot kifejező változók Mindenek előtt tisztázni kell a „szétszabdaltság” (széttagoltság, fragmentáció) fogalmát. Meg kell jegyezni, hogy a cikk csak egyetlen mezőgazdasági rendeltetésű vagyon, nevezetesen a föld szétszabdaltságával foglalkozik. A fentebb említett privatizációs folyamat más vagyonokat is felosztott, főleg gépeket és gazdasági épületeket. A „nem föld vagyon” szétszabdaltsága olyan probléma, ami kevesebb jogi és gyakorlati bonyodalmat okoz, mint a föld és ezzel itt nem foglalkozunk. A Közép-Európával foglalkozó elemzésekben a szétszabdaltságra legáltalánosabban használt mutató az egy földtulajdonosra jutó terület (másképpen fogalmazva azoknak a tulajdonosoknak a száma, akik között az ország mezőgazdasági földterülete fel van osztva). Az egy földtulajdonosra jutó átlagos terület a közép-európai országokban jóval kevesebb, mint 5 ha. Ha a piaci folyamatokat forgatókönyvekben akarjuk leírni, akkor arra a földtulajdonosok száma alkalmasabb, mint az átlagos terület, bár mindkét szám ugyanarra a problémára utal. A tulajdonjog-megoszlás azonban egyedül nem ad teljes képet a szétszabdaltságról. A tulajdonjog-statisztikák nem mindig felelnek meg a táj tényleges megosztásának. A mezőgazdasági föld tényleges használata a földbérletek következtében egészen konszolidált lehet. Ez a helyzet áll fenn a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és kisebb mértékben Magyarországon is. Ezekben az országokban a földhasználati struktúra sokkal jobb, mint azt a tulajdonjogi statisztikák alapján feltételezik. A vállalatoknak sikerült nagy mennyiségű, jellemzően több száz hektáros földeket bérelni. Más esetekben, mint például Bulgáriában, a magánföldtulajdonosok összefognak és családi társulásokat hoznak létre. Így a használók száma a szétszabdaltság második, a termelési struktúrára vonatkozó mutatója.
5
A szétszabdaltság harmadik mutatója a két említett mutató átfedése. Az átfedés azokat a tulajdonosokat foglalja magába, akik egyidejűleg használók is, azaz azok a tulajdonosok, akik saját maguk használják földjüket (1. ábra). Ha ez az átfedés kicsi, a bérlet fontos szerepet játszik a mezőgazdasági föld használatában. A közép-európai földpiacokról készült elemzések, valamint a gazdaságelmélet azt feltételezi, hogy a bérbeadástól nagyban függő földhasználat komoly hátrányokat szenved. A legnyilvánvalóbb, hogy sokkal drágább bérelt földet használni, mint sajátot. A különböző országokból származó adatok azt mutatják, hogy a bérleti díj az eladási ár kb. egytizede. Másik hátrány, hogy a bérelt földet nem lehet jelzáloggal terhelni, s ez gátolja a beruházást (gépek, épületek). Továbbá a bérlők jogvédelmének a hiánya a gazdaság középtávú folytonosságának bizonytalanságát eredményezi. a kör mérete reprezentálja a tulajdonosok vagy használók számát
azok a tulajdonosok, akik nem saját maguk használják a földjüket
a földjüket használó tulajdonosok
bérlők
1. ábra A szétszabdaltság sematikus megoszlása három mutatóra. A körök összehúzása és/vagy az átfedés növelése a szétszabdaltság csökkenését jelenti Így a forgatókönyvekben használt mutatók – a tulajdonosok száma, – a használók száma és – ennek a kettőnek az átfedése. A szétszabdaltság akkor csökken, ha a tulajdonosok és/vagy használók száma csökken és amikor emelkedik azoknak a tulajdonosoknak az aránya, akik földjüket saját maguk használják. 6
A negyedik mutató az egy használó által művelt parcellák száma. A közép-európai mezőgazdaság problémáival foglalkozó irodalom ezt a szempontot hanyagolja, a statisztika kevés és megbízhatatlan. Nyilvánvaló, hogy a belső szétszabdaltságot kevésbé tekintik sürgősnek, mint a gazdaságok kis méretét, ami bizonyos mértékig logikus. Egy kéthektáros gazdaság tíz parcellájának a visszaadása még nem biztosít a gazdálkodónak jó életet.
Miért problémás a szétszabdaltság? Milyen körülmények között problémás a szétszabdaltság és ki tekinti problémának? Először vizsgáljuk meg a szétszabdaltság legkézenfekvőbb hátrányait. A gazdaság szintjén különböző, a szétszabdaltság típusától függő hátrányok merülnek fel. Hátrányok a termelésben A szétszabdaltság negatív hatásai főként a megfelelő ráfordítás hiányából erednek. Az olyan befektetések, mint trágyázás, öntözés és talajjavítás, hosszabb idő alatt térülnek meg. A bérlet nagyon kevés biztonságot adhat az ilyen kiadásokra. Továbbá, megfelelő biztosíték nélkül nem lehet beruházási kölcsönökhöz jutni. A termelés az optimális szint alá csökken. A gazdaság kis méretének hátrányai nyilvánvalók. A megművelt föld nem termel annyit, hogy meg lehessen élni belőle. Egyes régiókban a gazdaságon kívüli jövedelem kiegészítheti a gazdaságból származó bevételeket, s így legyőzhetik a gazdaság méretének korlátjait. Figyelmen kívül hagyva a gazdaság korlátozott termelését, ha a gazdaságokat egymástól fizikailag kerítésekkel, árkokkal vagy sövényekkel elválasztják, ezek az elemek, a gazdaság infrastruktúrájával együtt a termékeny föld olyan veszteségét okozzák, ami sokkal nagyobb, mint a nagyüzemi gazdálkodásban. A kis gazdaságok negatívan hatnak a területnagyságra és a föld/fő arányra. Ez a veszteség a belső gazdaság szétszabdaltságához vezet. A széttagoltsággal növekszik a parcella határainak teljes hossza. A kerítések stb. miatti földveszteségtől eltekintve a parcellahatárok általában kevesebb trágyát és rovarirtót kapnak és érzékenyebbek a szél okozta károkra és a szárazságra. Ha a parcellák messze vannak, másik hátrány az utazás idő- és üzemanyag-szükséglete. A nagyobb távolságra lévő 7
parcellákat általában kisebb intenzitással művelik. A belső szétszabdaltság negatívan hat a területnagyságra és a hatékonyságra. A szétszabdaltság gazdasági velejárója a termelés- és időveszteség, illetve – ezeken keresztül – a gazdálkodó jövedelemkiesése. De nem minden gazdaságilag szuboptimális helyzet jelent problémát. Város és vidék A nyugati kormányok háború utáni programjaiban a városi és vidéki életszínvonal egymáshoz közelítése volt az intervenció melletti lényeges érv. Ha a városokban az életszínvonal lényegesen magasabb, mint vidéken, a vidékiek tisztában vannak ezzel a különbséggel és azt hiszik, hogy a földszétszabdaltság hozzájárul ehhez a különbséghez, akkor a szétszabdaltság problémát jelent a gazdálkodók és a régiók számára. A problémának ez a meghatározása magában foglalja, hogy nem állnak rendelkezésre olyan állandó számok, amelyekkel egy régió szétszabdaltságát meg lehet állapítani. Nem vonhatunk le olyan következtetést, hogy egy gazdaság pl. 4,21 ha alatt nem életképes. Az egyenértékűség egyensúly kérdése. A nagyvárosokban a fellendülő ipari és szolgáltató szektor (mint Varsóban) megköveteli, hogy a nagy gazdaságok összehasonlítható életszínvonalat kínáljanak a vidéki lakosoknak. Így a szétszabdaltság problémaküszöbe a városok prosperitásától függ. Ráadásul a földszétszabdaltság mellett sok más tényező egymagában is meghatározza a gazdálkodók jövedelmét. Például, egy négyhektáros tízparcellás gazdaságban lehet, hogy a jövedelem akkor lesz elfogadható, ha a termékért magas árat fizetnek; az input olcsó és a marketingcsatornák alkalmasak a kisüzemi gazdálkodás számára. Egy költség–ár nyomás (az input drágul, miközben az output-árak csökkennek) és nem megfelelő marketing esetén azonban ugyanaz a gazdaság messze nem életképes. A szétszabdaltság hátrányai – az élelmiszer-termelésben és vidéki jövedelmekben – eltérő hatással vannak a különböző közigazgatási szintekre. Regionális szinten a jövedelem mérlegelése fontos ok lehet arra, hogy kormánytámogatást kérjenek. A nemzeti kormány így fogékony lehet a jövedelemhasonlóság célkitűzéseire, valamint az ország élelmiszer-ellátásának biztonsága és a mezőgazdasági export iránt. Az élelmiszer-ellátás biztonsága Közép-Európában nem jelent problémát, de a mezőgazdasági termékek exportja nemzeti érdek. Bulgáriában és Romániában például a kedvező természeti adottságok (meleg éghajlat és termékeny talaj) a fő gazdasági tőke. A nagy nem mező8
gazdasági tőke jelenléte enyhíthette a szétszabdaltság gondjait. Ugyanakkor, az Európai Unió nem akar további mezőgazdasági többletet vagy vidéki szegénységet. Ez a látszólagos ellentmondás a mostani bővítési folyamat erősen vitatott kérdése. Globális szinten, a Föld lakosságának növekedése következtében minden termeléskiesés problémának tekinthető, de a szétszabdaltság a világ élelmiszer-termelése szempontjából csak kisebb zavart jelent.
A földpiacok és a szétszabdaltság meghatározói A forgatókönyvek megfogalmazása céljából meg kell vizsgálni, mely tényezők befolyásolják a földtulajdonjog és földhasználat megoszlását. A szétszabdaltság tendenciái események láncolatának az eredményei. A szétszabdaltságot főként a földpiac két jellemzője befolyásolja (2. ábra 1. nyíl). Mindenekelőtt megfelelő számú földügyletre van szükség, mert a kereslet és kínálat nagysága (a piaci aktivitás) diktálja a földtulajdon változásainak sebességét. Másodszor, a kérdés az, hogy az eladott parcellákat nem a nagyobb parcellákba olvasztják-e be vagy azokból veszik-e ki. Ennek a megválaszolásához ismerni kell az eladók és a vevők típusát. Az eladók típusa az eladandó parcella méretére vonatkozik; a vevők típusa arra a földnagyságra, amivel azt egyesítik (3. ábra). (1) szétszabdaltság
←
(2) földpiac
←
az egyéni tulajdonosok döntése
←
ezeket a döntéseket befolyásoló körülmények
2. ábra A szétszabdaltságot befolyásoló események láncolata függ a gazdaságtól
függ a gazdaságtól kínálat nagysága eladók típusa
függ a gazdaságtól és a demográfiai összetételtől
kereslet nagysága vevők típusa függ a nemzeti agrárpolitikától
3. ábra A földpiac fontos jellemzőinek sematikus bemutatása (földmennyiség és szereplők típusa) és az ezeket érő külső hatások 9
A közép-európai országokban a földpiacon négy fontos szereplő van jelen: (1) a nem helyben lakó tulajdonosok, akik jellemző módon kis parcellákkal rendelkeznek és ezeket bérbe adják vagy parlagon hagyják; (2) az önellátásra gazdálkodók, akik saját személyes fogyasztásra, kis parcellákon gazdálkodnak; (3) magángazdálkodók, akik általában közepes nagyságú, részben saját tulajdonú, részben bérelt földterületet használnak és (4) különböző jogi formákban működő vállalatok, amelyek jellemzően több száz hektáron, bérelt földön termelnek. A nem helyben lakó tulajdonosok által a magántulajdonosoknak vagy vállalatoknak átadott föld a szétszabdaltság csökkentését eredményezi; azonban ha a föld a magántulajdonosoktól vagy vállalatoktól nem helyben lakó tulajdonosokhoz kerül, az fokozza a szétszabdaltság problémáját. A földpiac ötödik szereplője a kormány, amelyik jelentős földterülettel rendelkezik. A földalapokat fel lehet használni meghatározott gazdálkodástípusok javítására. Ezt a szereplőt nem vizsgálták, mivel nehéz felmérni ezeknek az alapoknak a potenciális hatását (az ilyen alapok felszabadítása függ a politikától és mértékét nehéz megállapítani). A földpiac viszont a sok egyéni tulajdonosnak az eladásra vagy vételre vonatkozó döntésétől függ. Ha nincs földpiac, nem lesz változás. Az egyéni tulajdonosok személyes és külső körülményeik figyelembevételével döntenek (2. ábra 2. nyíl). Gazdasági körülmények Annak előrejelzéséhez, hogy a gazdasági körülmények hogyan hatnak a földtulajdonra, feltételeztük, hogy a földtulajdonos megfelel a Homo economicus modellnek. Azaz, hogy a földtulajdonos racionális gazdasági mérlegelés alapján dönt az eladás vagy a vétel mellett, így próbálja megtalálni a haszon és a biztonság közötti egyensúlyt. Ez a feltételezés természetesen nem tükrözi a valóságot. A föld adás-vétel több ennél, s nem csupán gazdasági megfontolás tárgyát képezi. Ilyen például a parasztok sajátos viszonyulása a földhöz. A kistulajdonosok kérdése A földpiac elemzői azzal érvelnek, hogy a földpiacokat gátolja a sok kis-tulajdonos, akik ragaszkodnak kis darab földjükhöz, mert az a piac10
gazdaság első, bizonytalan éveiben a biztonság szimbólumaként szolgál. Ezek a tulajdonosok közül többet nem tudják, vagy nem is akarják használni földjüket. Ilyen esetben a földet bérbe adják vagy parlagon hagyják. Nem adják el, ami a még kialakulatlan tőkepiac mellett, és az anyagi jólét jövőbeni reálértékével kapcsolatos bizonytalanságok alapján, főleg az infláció által sújtott gazdaság körülményei között tökéletesen érthető. A többi kistulajdonos nem kereskedelmi célú zöldségtermesztésre és állattartásra használja földjét. Ezeket az önellátó gazdaságokat (vagy „túlélő földeket”) a munkanélküliség miatt használják erre a célra, ez tartja vissza az embereket attól, hogy elhagyják a vidéket. Így a kedvezőtlen gazdasági körülmények konzerválják a földtulajdonosok első két csoportját: – a nem helyben lakó tulajdonosokat és – az önellátó gazdálkodókat. A munkanélküliség vidéken túlnépesedést és önellátó gazdálkodást, alacsony vásárlóerőt eredményez és az infláció a mezőgazdaságban negatívan befolyásolja a megtérülési rátát. Így a mezőgazdasági parcellák a városiak tőkéjévé válnak. Ezért a gazdasági fellendülés a kistulajdonosokat – még a nem mezőgazdasági szektorokban és vidéki régiókban is – várhatóan földjeik eladására kényszeríti, kivéve a valóban távoli régiókban lévő földek esetében. (A jelenlegi lengyel gazdasági növekedés még nem csatolt vissza a vidéki területekre, mivel a többi közép-európai országra annyira jellemző távol lévő tulajdonosi viszony Lengyelországban kisebb jelentőségű.) A megoldás: családi gazdaságok? A kistulajdonosi problémánál kevésbé lényeges kérdést jelentenek azok a körülmények, amelyek között a családi gazdaságok látszólag előnyben vannak a nagy mezőgazdasági vállalatokkal szemben. A családi gazdaságok változó gazdasági körülmények között nagyon rugalmasak. A vállalatoknak nagyságrendi megtakarításai vannak (különösen szántóföldi kultúráknál, mint amilyenek a gabonafélék), de az általános költségek a méret növekedésével kedvezőtlenül alakulnak. Általában azt feltételezik, hogy a családi gazdaság a nyugat-európai országokban fennmarad, mert az agrárpolitikai és a (következetes) upstream és down-stream struktúrák kedvező feltételeket kínálnak a családi gazdaságoknak. A családi gazdaságoknak a nagyobb vállalatok feletti dominanciája mesterséges lenne és egy teljesen liberális gazdaságban eltűnne (például hasonlítsuk össze az USA-beli farmstruktúrákkal). A 11
családi gazdaságok/vállalatok aránya a szétszabdaltság problémája szempontjából messze kevésbé fontos, mint a kistulajdonosok száma. A demográfiai összetétel alakulása Míg a gazdasági feltételek meghatározzák a parcellák önkéntes eladását, jelentős mobilitás következhet be a földtulajdonosok halála miatt is. Ebből a szempontból jelentős a földtulajdonosok életkora. A középeurópai földprivatizáció azt eredményezte, hogy a földtulajdonosok életkora viszonylag magas. A privatizáció megpróbált történelmi igazságot szolgáltatni azzal az eredménnyel, hogy a földet visszaadták azoknak az embereknek, akiktől államosították. Az eredeti földtulajdonosok ma már idősebbek vagy meghaltak. Középtávon sok parcellát örökölnek, ami eladáshoz vezethet. Felvetődik a kérdés, hogy a földet öröklő család rossz néven veszi-e a földeladás gondolatát. Figyelembe véve, hogy az új földtulajdonosok fiatalabbak, feltételezhetjük, hogy van állásuk és saját jövedelmük és ennek eredményeként kevésbé érdekeltek abban, hogy földjük legyen. Ebből arra lehet következtetni, hogy a távol élő földtulajdonosok földjének jelentős hányada potenciálisan eladó lesz. Nemzeti agrárpolitika Végül, de nem utolsó sorban a jövőbeni fejlődés függ attól, hogy a kormányok milyen mértékben akarnak ellenőrzést gyakorolni. A folytonosság egyik végén egyrészt a szabad és korlátlan gazdasági erők a mezőgazdasági fejlődés egyedüli meghatározói. Ez a teljesen liberális megközelítés. A másik oldalon minden fejlődést nagyon szigorú agrárpolitika tervez és irányít; így volt a szocializmusban. A közép-európai agrárpolitika nem fog teljesen hiányozni, és nem fog teljesen irányítani sem. A nem intervencionista megközelítés feltehetőleg a mezőgazdasági népesség hihetetlen csökkenéséhez vezetne. Az elmúlt évtizedek válsága következtében meggyengült családi gazdaságok, sőt nagyobb vállalatok százai roppannának össze a szabad piaci küzdőtéren. Ennek eredményeként hatalmasra duzzadna a vidéki munkanélküliség. Ugyanakkor a nagyon szigorú kormányellenőrzés nem működne, mivel az Európai Unióhoz csatlakozás előkészítése már nagyon előrehaladt. Határozzuk meg a liberális és protekcionista irányelvek közötti különbséget. 12
– A liberális megközelítés a piaci erőket maximálisan hagyja érvényesülni mindaddig, amíg a vidéki lakosság társadalmi jóléte biztosított. Ebben az esetben a földpiac fennálló korlátozásainak egy részét megszüntetik. A vállalatok és külföldiek rendelkezhetnek földdel. Másik döntő változás lenne, hogy a bérlőknek több jogot adnak, mint például elővételi jog, a szerződés érvényességének minimális ideje. Ez a jelenleg valóban hatékony vállalatok számára lehetővé tenné, hogy több biztonságos földhasználati jogra tegyenek szert. – A protekcionista megközelítés megpróbálja korlátozni a piaci erőket azért, hogy elérjék azokat a célokat, amiket egyébként nem érnének el. A közép-európai országok jelenlegi politikájának fő célja a családi gazdaságok létrehozása (ami az EU tagállamokban jellemző). Mint már említettük, liberálisabb és spontán fejlődés esetén a nagy vállalatoknak sokkal nagyobb esélyük lenne a sikerre.
Négy forgatókönyv A „forgatókönyv” fogalom a gyakorlatban nagyon különböző típusú tanulmányokra vonatkozhat. Olyan változó lehetőségek megközelítésére használják, amelyek nagyon homályosak lehetnek. A jövőbeni kutatások négy kategóriáját, azaz előrejelzés, kutatás, kivetítés és feltevés a 4. ábra tartalmazza. A szétszabdaltságot befolyásoló két fő változó – a gazdaság és – az agrárpolitika. Együttesen négy kombinációt és négy különböző forgatókönyvet tesznek lehetővé. A forgatókönyvek a következők (2. táblázat): – korlátlan növekedés, – korlátozott fellendülés, – szabad túlélés és – irányított válság. 2. táblázat A négy forgatókönyv Politika/gazdaság
Növekedés
Hanyatlás
Liberális
„korlátlan növekedés”
„szabad túlélés”
Protekcionista
„korlátozott fellendülés”
„irányított válság” 13
„esély arra, hogy” előrejelzés
„mi van akkor, ha” kutatás
okozati viszony
„szisztematikus kutatás”
„deduktív kutatás”
kivetítés
feltételezés bizonytalanság
4. ábra A jövőkutatás elmélete. Ha nyilvánvaló az adatok és modellek bizonytalansága, csak „mi van akkor, ha” típusú kérdéseket lehet feltenni. Ha a bizonytalanság kicsi, a jövőbeni események valószínűsége becsülhető. Szisztematikus jövőkutatás akkor lehetséges, ha a modellek okozati viszonya szembetűnő. Ha az okozati viszony hiányzik, csak regresszív vagy deduktív módszerek vezethetnek a jövőbeni események kivetítéséhez vagy feltételezéséhez. A korlátlan növekedés forgatókönyve Az ország (azaz bármely közép-európai ország) sikeresen csatlakozott az Európai Unióhoz. Bár az EU szabványokkal harmonizálás még nem teljes, az elmúlt évtizedek erőfeszítései nem voltak hiábavalók. Profitálva az EU gazdasági fellendüléséből, jelentősen növekedtek a külföldi befektetések, emelkedett a GDP és normalizálódott az infláció. A vásárlóerő növekedése a mezőgazdaságot a korábbinál jövedelmezőbbé tette. A földpiacon növekedett a kínálat. Főleg a nem helyben lakó tulajdonosok adják el földjeiket, mivel annak megtartásából már nem származik előny. Az öröklés tovább ösztönözte ezt a folyamatot. Az önellátást szolgáló földek tehát elvesztették társadalmi funkciójukat. A vidéki területek lekötötték a munkához jutást és a nyugdíjak emelkedtek. Né14
hány magángazdaságot is eladtak, főleg azokat, ahol csökkenőben volt a motiváció, az ambíció és a munkaképesség. A keresleti oldal jellemzői a földhasználat és a földtulajdon növekedéséhez vezettek. A földpolitika a leghatékonyabb földhasználók számára lehetővé tette a terjeszkedést. A földpiac liberalizálása jogi szabadságot teremtett. Az egy vállalat által birtokolható föld nagyságát korlátozó előírások eltörlése lehetővé tette a külföldi befektetéseket, és a bérlők elővásárlási jogának biztosítása kedvező volt a nagyüzemi gazdálkodó cégek számára. Így a vállalatok számos visszaadott parcellát konszolidáltak. A vállalatok mellett az erős magángazdaságok is vásároltak újabb földterületeket. Kitöltik a munkaigényes termékek vonatkozásában jelentkező piaci rést és profitálnak alacsony földhasználati költségeikből. A következmény, hogy a jövedelmező gazdasági körülmények és a liberális földpiac a szétaprózódott tulajdoni viszonyok viszonylagos eltolódásához és spontán konszolidálásához, valamint a földtulajdon és a földhasználat átfedésének növekedéséhez vezettek. A korlátozott fellendülés forgatókönyve Az országban komoly gazdasági fellendülés megy végbe, ami főleg az Európai Unióhoz csatlakozás eredménye, s ami lehetővé teszi számára, hogy közvetlenül profitáljon a fejlett ipari országok sikeréből. Mivel nagyon is tisztában van ezzel a kedvező helyzettel, a jobboldali kormány úgy döntött, hogy forrásait a vidéki területek nyugati modell szerinti, magángazdasági struktúrára átalakítására használja fel. Ennek a politikának az eszközei a nagy vállalatok által birtokolható földtulajdon korlátozásának fenntartása, a kisebb gazdaságok támogatása és jobb pénzügyi szolgáltatások a kistulajdonosoknak. Valódi földpiac jött létre a demográfiai összetétel következtében és ez nagymértékben annak a ténynek köszönhetően, hogy a nem helyben lakók földtulajdonlásának és az önellátó gazdálkodásnak már nincsenek előnyei. Így a földkínálat megnőtt, ami főleg nagyon kis parcellákból tevődik össze. A fentebb említett kormányrendeleteknek köszönhetően a magángazdaságoknak a vannak a legjobb esélyei ennek a földnek a megvásárlására. A meglévő magángazdaságok területeiket újabb parcellákkal tudják bővíteni és a korábban nem helyben lakók által birtokolt földön új magángazdaságok is létrejönnek. Összességében a nyugati modell szerinti gazdálkodási struktúra megteremtése a földtulajdon lassú növekedését jelentette. A bérlet most kevésbé játszik fontos szerepet. Egyre nagyobb problémát jelent a ma15
gángazdaságok belső szétszabdaltsága, ami ennek a növekedésnek a közvetlen következménye. A szabad túlélés forgatókönyve A gazdasági átalakulás, néhány nyilvánvalóan sikeres év után növekvő problémákkal találta magát szembe. Az intézményteremtés nyugati modelljének megvalósítása túl drága volt, a kulturális különbségek fájdalmasan nyilvánvalók lettek és végül egy világrecesszió az országot egy lerombolt és gyenge gazdaságban találta. A mezőgazdaságban a megtérülési ráta rendkívül alacsony. Mivel a kormány erőteljes beavatkozására nincs pénz, a politikusok a liberális megközelítést választják. A gazdasági válság leblokkolja a dinamikus földpiac kialakulását. A földtulajdonosok nem hajlandók eladni. A föld egyike annak a kevés biztos dolognak, amit az átalakulás adott. Csupán a demográfiai változások miatt adtak el néhány parcellát. Ráadásul nagy magángazdaságokat osztanak fel, egy részüket eladják – a gazdálkodók ugyanis képtelenek lépést tartani a kemény gazdasági körülményekkel. A megmaradó magánföldet önellátó gazdálkodásra használják. Így annak következtében, hogy a magángazdaságok megszüntetik a piacra termelést, csökken a földhasználók száma, ez azonban csak részben ad teret a megmaradó gazdaságok javításának. Ebben a helyzetben a nagyvállalatok és a nagy magángazdaságok az egyedüli vevők. Rendelkeznek a föld megműveléséhez szükséges eszközökkel és profitálnak a növekedés által elért előnyökből. A külföldi befektetők javítani tudják a leghatékonyabb földhasználóként elért pozíciójukat. De a vállalatok és külföldiek általi földtulajdonlás szigorúságának lazítása ellenére a szegényes földpiac miatt a tényleges hatás kicsi. Mindent egybevetve, a tulajdonosok száma alig csökkent. A használók száma szerény csökkenést mutat. A bérlet még mindig fontos szerepet játszik. Az irányított válság forgatókönyve Az átmeneti időszak nem vezetett a virágzó piacgazdaság megteremtéséhez. Ehelyett hosszúra nyúló gazdasági válság diktálja a mindennapi életet. A mezőgazdaság jövedelmezősége és a föld piaci értéke is alacsony. Mivel az ország lakosságának jelentős hányada él és dolgozik vidéken, az aktív kormánybeavatkozást választják. A társadalmi jólét miatt a magángazdaságokat erőteljesen támogatják. Úgy érzik, hogy a 16
mezőgazdasági vállalatok veszélyeztetik a magánföldtulajdont. Ezért nem szüntetik meg a terjeszkedésüket akadályozó szabályozásokat. A vállalatok és a külföldiek még mindig nem vehetnek földet. A földkínálat nagyon kicsi. A válság a földtulajdonosokat földjük megtartására, nélkülözhetetlen kiegészítő jövedelemért bérbeadásra vagy önellátó művelésére kényszeríti. Gyakorlatilag a földszerzés egyetlen eszköze a demográfiai változás (ami a nem helyben lakók tulajdonában lévő földek eladását eredményezi) és egyes magángazdaságok megszűnése. A legfontosabb földvásárlók a magángazdaságok. Pénzügyileg elég erősek ahhoz, hogy újabb földet vegyenek.
tulajdonosok/használók
„korlátlan növekedés”
=
„korlátozott növekedés”
=
„szabad túlélés”
„irányított válság”
=
=
5. ábra A négy forgatókönyv. A kereteken belüli görbék a gazdasági növekedést képviselik. A keret körüli vékony vonalak a korlátozások meglétére vonatkoznak. A pontozott körök a kiindulási helyzetet mutatják. A folyamatos vonallal rajzolt körök a jövőbeni helyzetre vonatkoznak. 17
Az eredmény egy olyan helyzet, amelyben a tulajdonosok száma alig csökken és a használók száma szerényen csökken. A használat és tulajdonjog átfedése most nagyobb. A parcellák gyors spontán konszolidációja így a jelentős gazdasági növekedéstől és a nagyon liberális agrárpolitikától függ. Valószínűleg egyik sem következik be. De az EU-csatlakozás szabályozott mezőgazdaságot von maga után. Ezért azt mondhatjuk, hogy Közép-Európában szükség lesz szétszabdaltság-csökkentő eszközökre.
Következtetések Mivel a szétszabdaltság tendenciái a földtulajdonosok döntéseitől függnek, különböző forgatókönyveket lehet feltételezni arról, hogy eltérő körülmények esetén hogyan alakul a szétszabdaltság. A tanulmány megállapításait sematikusan az 5. ábra foglalja össze. Összeállította: Jurasits Jánosné van Dijk, T.: Scenarios of Central European land fragmentation. = Land Use Policy, 20. k. 2. sz. 2003. ápr. p. 149-158. Bogaerts, Th.; Williamson, I. P.; Fendel, E. M.: The role of land administration in the accession of Central European countries to the European Union. = Land Use Policy, 19. k. 1. sz. 2002. p. 29–46. Maticic, B.: Agricultural research and development in Eastern European countries: Challenges and needs. = Technology in Society, 15. k. 1. sz. 1993. p. 111–129.
18
