"Szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétfelől sütne ránk a nap." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem azé, aki szeret, nem pedig azé, akit szeretnek." -------------------------------------------------------------------------------"Két ember között a legrövidebb út egy mosoly." -------------------------------------------------------------------------------"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog, És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes ez, Egy pillantásod, hogyha megkeres, Mint napsugár, ha csillan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom mi ez, de érzem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat. Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!" -------------------------------------------------------------------------------"Mint szakadék szélén őrült zenész, úgy táncolok szíved peremén. Ránts magaddal!....hogy szárnyak nélkül is repülhessek feléd!" -------------------------------------------------------------------------------"Élvezem én az életem veled Hívogat a szavad, simogat a kezed Ajkaink összesimulva Csókod édesen olvad ma Szívem epedve reád vár Mi az mi téged rabként zár Nem enged hozzám szabadon S én kívül maradok a falakon Nem bírom soká nélküled Hívó szóm mért nem leled? Míg kétségek között remélek Szerelmes vágyban elégek." -------------------------------------------------------------------------------"Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék, két szemedet nézném csillagom ezreivel." -------------------------------------------------------------------------------"Ne félj hát, mert veled vagyok... Ne félj, mert megváltalak, neveden szólítalak, az enyém vagy Ha tengereken kelsz át veled leszek És ha folyókon, nem borítanak el ... Mert drága vagy szememben, mert becses vagy nekem
És szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul, tested melegét magamba szívni, láthatatlanul ott lenni minden jóban, minden kimondott mondatodban, az ételeidben a mosolyodban, lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában, minden gondolatodban." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnék szemed kútjába merülni, mélyére szállni, s odalenn megérinteni, ha már egyedül vagyok a végtelent." -------------------------------------------------------------------------------"Addig kerestelek, míg meg nem találtál - s hogy ez megeshetett, úgy érzem :becsesebb életnél, halálnál." -------------------------------------------------------------------------------"Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen, megmértük végre: mekkora lehet Két végtelen! - Se győztesen, se vesztesen, félálomban suttogjuk: i g e n. Álmunk mély és teljes legyen. S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem: ébredj velem, Jobbik Felem, ÉBREDJ VELEM!" -------------------------------------------------------------------------------"Az vagy nekem, mint földnek az ég. Az vagy nekem, mint égnek a kék. Az vagy nekem, mint télnek a hó." -------------------------------------------------------------------------------"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok Néma barátod, rabszolgád vagyok, alázatos és bizalmas barát, Aki nem kér semmit, csak néz és imád, És nem akar lenni, csak általad, Csak árnyéka annak, ami vagy." ( Szabó Lőrinc ) -------------------------------------------------------------------------------"Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő, s áradó vagy bennem, mint a lét és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött a zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben, s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, mit mondjak még? a tárgyak összenéznek a téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon, és csöppje hull a méznek s mint szivárvány golyó ragyog a terítőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felém int, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnyéka lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagyok más világ s idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben." -------------------------------------------------------------------------------"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem vagyok ilyen. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál." ( Prisrin ) -------------------------------------------------------------------------------"Rohanj hozzám, de csak hozzám Ne hozz semmit nekem csak magad! Nem vagy álom, nem vagy emlék, Nem vagy elfelejtett gondolat! Hagyd az ajtót tárva-nyitva Rohanj hozzám, hogy már lássalak... Vedd könnyen, ami nehéz velem Tedd többé, ami kevés nekem Ölelj engem, erősebben Bűvös körödben vágy éget el Rohanj hozzám, de csak hozzám, Ne szaladj el tőlem hirtelen... Vedd könnyen, ami nehéz velem Tedd többé, ami kevés nekem... " -------------------------------------------------------------------------------"Írnom kell, rólad, rólam, érzéseimről, neked, magamnak. Örök igazság: a szerelem a legnagyobb, a legszentebb
dolog, mit ha nem ismersz nem vagy nő, nem vagy férfi. Kell valaki, aki megért téged, kell, hogy úgy érezd megérted. Valaki, ki úgy érzed, szeret, s a csókodtól, mint egy levél megrezeg. Vele álmodsz, vele ébredsz fel. Keresed, örülten, vágyaktól vezérelten s ha megleled, s azt hiszed, a tied, soha el nem veszted, mint esőcseppet a végtelen tenger, elnyel, magába fogad a csoda, a gyönyörű, tiszta, mély szerelem. Elvarázsolódsz, megismerkedsz, a barátod lesz, a varázs, a mágia, az ezerszer-ezer csoda, megnyugszol, béke lesz a szívedben, és ha ez az igazi, ragyogsz, és ragyogtatsz. ... Megtalálod az igazit, rád talál a szerelem, a nyolcadik, a legnagyobb csoda, földöntúli, mindenek feletti, úgy tekint rád, mint kisbaba ártatlan szeme minden újra, szépre csodálkozón, kérdőn: velem is megeshet valóban, igazán, létezhet? Minden más értelmét veszti, ócskáshoz kerül, hisz tündököl, minden mást elhamvaszt a szerelem vérvörös lángja. A tiéd, megkaptad, vigyázz rá, zárd el duplán-biztos páncélszekrénybe: a szíved közepébe, tápláld, szeress, és hagyd, hogy szeressenek, ne akard megmagyarázni, csak hagyd, cirógatni, végig simítani magadon az érzést, fogadd magadba, körülölel majd és megmelegít, akár nyári szellő, langyos, kristálytiszta mindenek ura, végtelen óceán. A szerelmet az élettel együtt, és annak végéig tanulod, meg soha nem ismered, a magyarázhatatlan csodát, nincs képlet, nincs szabály, csak érzetek, érzelmek, haja fejed magába fogadó selyme, bársonya, mindig meglepő, magával ragadó arca, naponta megcsodálod, elvarázsol, magához láncol, mint tiszta oxigén, életet ajándékoz minden nap minden pillanatában. Ajka, és ahogy csókol, megremegsz, ájulás, lábaid gyengék, mindenek súlya, a szerelem nehezedik rájuk, álomtájra, álmok közé repít oly-oly könnyedén. Csak az ajkak beszélnek, minden más érdektelen, elmondják egymásnak a varázsigét, a Titkok Könyvét, belelapoznak, beleolvasnak, és rájössz mindez nem földi gyönyörűség, a csodák-csodáját éled át könnyedén. Nyakán az inak, megfeszülnek, és te magadba szívod női illatát, melyhez nincs hasonló, nincs más kábulat,
rácsodálkozol testének minden elrejtett kis pontjára, szemed színt vált, magával ragad a gyönyör, nem tudod, mit miért, hol és hogyan, és ő magába fogad, rád tapad, eggyé válik veled, megszűnik tér s idő, szerelem vörös betűkkel íriszébe égeted gondolatod: SZERETLEK! Szerelempárás testére tekintve egy érzés, két karodba zárd, öleld, féltőn, óvón, nem engednéd, kell, bódítóan kell neked, minden pillanat minden pillanatában, örökké, hiszed, a halál is legyőzhető, mindig szeretni akarod, vigyázni rá, táplálni, vigyázni a csodát, ismételni, csökönyösen ismételni, mert nem lehet megunni. Létezhetsz, mert létezik, szerethetsz, mert szeret, beszélhetsz, érti szavad, érti, felfogja, mit mondasz, de csak rábólint, hisz neki annyira egyértelmű, mint hogy holnap is lesz egy nap, felkel a nap, forog a föld. De azért hálás neked, bólint, ő is így gondolja, amit elsuttogtál: MEGSZERETTELEK ÉLETRE-HALÁLRA!" -------------------------------------------------------------------------------"Benned találtam… Benned találtam ébredésemet, Ontod arcomra gyönyörű fényedet, Zerge könnyedséggel megszerzett szívemen Sóhaj hullik ajkaimmal rád, Omló bűneimmel, vágy, szerelemmel. Boldog bensőm megperzselted, Óhajoddal, röpke csókokkal, Zajtalan szellemeddel, megbabonázó kacagással, Sellőm van, egy repeső, kacagó Oda illő szívembe, boldogsággá szeretve." -------------------------------------------------------------------------------"William Shakespeare: LXXV. szonett Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt, s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom." -------------------------------------------------------------------------------"SZERELMES VERS
Hegyes fogakkal mard az ajkam, Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak. Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, Csak szép játék vagy, összetörlek, Fényét veszem nagy, szép szemednek. - Ó nem tudom. Nagyon szeretlek. Úgy kéne sírni s zúg a vérem, Hiába minden álszemérem, Hiába minden. Ölbe kaplak: Harapj, harapj, vagy én haraplak!" ( József Attila ) -------------------------------------------------------------------------------"Csillagot láttam Csillagot láttam a szemedben egy könnycsepp volt kibuggyanóban, még rá is csodálkoztam hosszan, és fájdalmasan megszerettem, mert én okoztam." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem gyönyörűséges virág, ám bátornak kell lennünk, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük." ( Stendhal ) -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökereket ereszt egész valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain." ( Victor Hugo ) -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem mindent pótol, a szerelmet nem pótolja semmi." -------------------------------------------------------------------------------"Nem igaz, hogy a szerelem vak. Ellenkezőleg, a szerelmes olyasmiket lát meg imádottján, amiket más nem vesz észre." ( Feleky László ) -------------------------------------------------------------------------------"A költészet csillaga a szerelem: és egyúttal a szerelem az élet magva is; aki megismerte a szerelmet, örökké él." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelemben gyöngédség is van, a szerelem vágyik arra, hogy oltalmazzon, hogy jót tegyen, hogy gyönyörűséget adjon - ha ez nem is önzetlenség, mindenesetre az önzésnek csodálatosan leplezett fajtája." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, mely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge,
hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk őreá." ( Paul Gerardy ) -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem éppoly problémátlan, mint egy jármű. Csak az a kérdés, ki vezet, ki utazik, és merre visz az út." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem megsemmisíti az észt. Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül." -------------------------------------------------------------------------------"Először a szem csókol, aztán a kezem, mint tenger ömölsz el érzékeimen, mint tenger ömöllek én is körül, aztán part s tenger összevegyül, s együtt, egymás partján heverünk; vagy nyári réten ringat gyönyörünk, s mi vagyunk a virág, az illat, a nap s a lepkék bennünk párzanak; vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen, azok is oly tengerszerűen lüktetnek és hullámzanak, egymáson átáramlanak; vagy mit tudom én!... Részeg vagyok, hunyt szemmel apadok, áradok, és ahogy a csókodba veszek, a mindenséggel keveredek, s a mondhatatlant mondanám, de összevissza dadog a szám, hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz, s szikrát vet a test és fellobban a perc óh, gyúló lánghalál! - Elégtek, szavak? Villámok vad deltája szakad lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény, érzékeink káprázó tengerén." ( Szabó Lőrinc ) -------------------------------------------------------------------------------"Vörös Liliom Kék Liliomtengerben Látom rózsás ajkaid Kihajló virágok közt Érzem nyelved tükrében Égő szerelmeink perceit Csak nézlek, és arról álmodom, Hogy majd télen Hideg verítékben Is kezed fogom És mindig érzem A virágot A tavaszt Az elmúló őszt
A nyarat A Csókokat S a Vörös Virág ÉGETŐ ÍZÉT" -------------------------------------------------------------------------------"Vágyom Rád! Szeretnélek a karjaimba zárni, Szeretnélek ismét látni. Érezni tested melegét, Ami szüntelen kéri, hogy MÉG!!! Akarom a gyönyört a szenvedélyt, Akarom a szépséget és a kéjt; Ami felhevíti egész lényemet, Nem kérek mást, csak egy Boldog Életet!" -------------------------------------------------------------------------------"Álmodj... Álmodj boldogot, álmodj szépet Álmodj igazra váló meséket Álmodj barátot, melletted állót Álmodj hű társat, el sose válót Álmodj magadnak igazi otthont Álmodj bele, kivel megosztod Álmodj táncot, mi magasba emel Álmodj táncost, ki szívednek felel Álmodj tüzet, lánggal égetőt Álmodj csókkal perzselő szeretőt Álmodj utakat, messzi világot Álmodj szívedben nyíló virágot Álmodj szerelmet, tiszta vágyat Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad Álmodj szabadot, láncot megtörve Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve Álmodj hát jövőt, álmodj szépet Álmodj igazzá váló meséket..." ( Bogdán András ) -------------------------------------------------------------------------------"Álmodó Amikor lehunyod két csillag-szemed Amikor párnádra hajtod a fejed Amikor gondod a holnapra hagyod Amikor álmodsz - én Veled vagyok. Amikor lépted rossz útra téved Amikor sorsod nehéznek érzed Amikor egyedül maradtál végleg Amikor nincs más - vezetlek Téged. Amikor sírnál - de elfogyott könnyed Amikor érzed - a szavak is ölnek Amikor a sötét elnyelne Téged Amikor fény kell - én gyújtok Néked. Amikor könnyed patakként árad Amikor örök vendég a bánat Amikor felhők ültek a szemedre Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...
Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson Amikor eljön a halál érted Akkor élni én hívlak Téged... Álmodj patakot, virágzó rétet Őzet, pacsirtát, fürge menyétet Álmodj napot, szellőt - fényeket Csillagok vándora - élj életet..." ( Bogdán András ) -------------------------------------------------------------------------------"Álom... Azt álmodtam: szerettél Velem együtt nevettél Szemed fénye ragyogott Lehoztunk egy csillagot." ( Bogdán András ) -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem olyan, mint az élet, csak a halállal érhet véget..." -------------------------------------------------------------------------------"Megtanítottál szeretni, Látni, érezni. És én most már csak Téged látlak, Téged érezlek és csak Téged szeretlek. És nem tudom meddig, és nem is akarom tudni, Mert csak ma van, csak most, csak az a pillanat, Amíg mellettem vagy, amíg látlak és érezlek, Amíg szeretsz. Szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha ez a szerelem, ez a naponta Meghalok és naponta újjászületek, Akkor már tudom, miről írnak a költők, és miről írtak eddig is századokon át. Ezt eddig nem tudtam, nem éreztem, És köszönöm a sorsnak, hogy megismertetett Veled, És köszönöm Neked, hogy megismertettél ezzel a keserédes, fájdalmasan gyönyörű érzéssel. Köszönöm!" -------------------------------------------------------------------------------"Örökké szoríts, örökké fájjon, Örökké lássalak, ne érjél máshoz. Örökkön örökké érezzem hatalmad, Elveszíteni soha nem akarlak."
-------------------------------------------------------------------------------"A változás varázsa Csak mennek a napok, S, Te nem vagy itt velem, Pedig annyira, annyira Kellenél nekem! Talán nem is sejted Mennyire megváltozott minden, Más szemmel látom a világot, És ezt Neked köszönhetem. Tudnál-e szeretni? Lehetnék a kedvesed? Mennyi a kérdés, És a válasz Benned van, Ne siesd el kérlek, Fontold meg nyugodtan. S ha úgy érzed, Valamit el kell mondanod, Csak nézz a szemembe, Én majd mindent tudni fogok. Mert elég egy pillantásod Hogy megértsem, Lobog még a Láng, Vagy meghalt egészen..." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem? A szerelem olyan, mint Egy édes álom. Mely, ha fölébred, Áttör minden gáton. S ha egyszer fölébredt, Megállítani nem lehet. Utolér majd mindenkit, S összetör szíveket. De ha a szerelem, Viszonzásra talál. Akkor az a pár, Biztos felhőkbe száll. Attól kezdve kettejüknek, Boldog lesz élete. Meg nem bántják egymást, S ez csak a kezdete." -------------------------------------------------------------------------------"Mondd, vannak-e álmaid? Hisz csak magad vagy. Mondd, álmodsz-e még, S mondd, ott is kék az ég? Az ég, mely itt oly tisztán ragyog, Mint két szemed fénye, ha hagyod. S mondd, a tó ott milyen színű, Az első csókod milyen ízű? Tudod mit?
Ne mondj semmit. Csak egy szót, mást semmit. Hogy Szeretlek! - ennyit. Egyszer majd én is elmegyek, Lelkemet, akkor átadom Tenéked. A vihar kinn üvöltve tombol, Te már ébredsz, de én továbbálmodom." -------------------------------------------------------------------------------"Mit mondhatnék neked te madárka? A félelem nem enged hahotázva. Azt hiszed, bátor vagyok? Bár lehetnék. Szerelmemért mindent megtennék. A Félelem erős, s én gyenge, Hiába vágyom társra epedve. Azt hiszed, erős vagyok? Az akarok lenni! Érted szívem fogom tűzbe tenni." -------------------------------------------------------------------------------"A hajnali holdfényben, Egy angyal szállt le elém. S varázslatos léptekkel, Közeledett felém. Te voltál az s hajad, Hullámzott a szélben. Szépségednek párja, Nincsen földön égen. Megtaláltam benned, Mindent mire vágytam. Egész életemben, Csakis terád vártam. Bár tudom, hogy soha, Nem lehetsz az enyém. További életemben, Csak egy éltet a remény. De azt te is tudod, hogy Remélni örökké nem lehet. Csak akkor leszek boldog, Ha szíved engem szeret. Remélem, hogy amíg csak élsz, Mindig boldog leszel. S engem örök életedbe, A szívedbe teszel." -------------------------------------------------------------------------------"Félek, hisz nélküle élni már nem tudok. Félek hisz napjaim csak vele boldogok. Félek, hisz nem tudom meddig fog szeretni. S attól is félek, hogy el fog engem feledni. Félek én attól is, hogy nem csak engem szeret. Félek én attól is, hogy titkon rajtam nevet. Tudom, hogy szeret, de én mégis félek.
Félek hisz nélküle mit sem ér az élet. Félek, mert nem vagyok biztos semmiben, Félek, mert rajta kívül nem bízom senkiben. De ha egyszer elhagy, az számomra a végzet, Inkább meghalok mintsem, hogy nélküle éljek." -------------------------------------------------------------------------------"Érints meg egy gondolattal, Melyből hűs szellő fakad. Érints meg egy varázslattal, Melyből a pillanat szalad. Érints meg egy tekintettel, Melyből a szerelem marad. Érints meg a két szemeddel, Melyből napsugár fakad. Érints meg a két karoddal, Melyből áram szalad. Érints meg hűs ajkaddal, Melyből csak csókod marad!" -------------------------------------------------------------------------------"Nem mondom, hogy hiányzol, Nem mondom, hogy kellesz nekem, Nem mondom, hogy szeretnélek, Nem mondom, hogy gyere velem. Nem szeretek birtokolni, Nem akarom a lelkedet, Önként kell odaadnod, Tárd fel hát, a szívedet! A legjobb barátom lehetnél, Csak akarnod kell, Ne félj, hogy megsebezlek, Ne félj, hogy elveszel! Ha egyszer megbékélsz magaddal, Nem téveszthetsz célirányt, Tudod mi az, amit értelmet ad, Tudod ki az, aki Melletted áll! Nem kellett kérned soha, Hogy törődjem Veled, Hisz itt Vagy velem minden nap, Még ha nehezen is hiszed! Bár éjszakánként megpróbáltam Elfeledni nevedet, De reggel megint visszatértél, Megfogtad a kezemet..." -------------------------------------------------------------------------------"Régen nem láttalak, És mégis bízok Benned, Hogy egyszer eljössz hozzám, Hisz, mellettem kell lenned... Olyan jók lehetnénk Együtt, Próbáljuk meg kérlek, Egymás karjában nyugodni, Átölelni Téged...
Karjaimat lassan, Nyakad köré fonnám, Engednél a csábításnak, Arcodat simogatnám... Hiába van mellettem más, Csak Téged lát a szemem, Tiéd minden gondolatom, Fedezz fel Édesem! Mert Te vagy a Tűz, Aki felhevít és éget, Nem akarok mást, Egyedül csak Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Jégtánc Egy álom a jégen Siklani tova, Régi emlékek Gyönyörű szép sora... Benned Tűz lobog, Hevít a vágy foka, Jégpáncélom kőkemény, Nem olvasztasz fel soha? Érintsd forró ujjaid, Jéghideg ajkamhoz, Légy türelmes velem, Húzz közelebb Magadhoz... Ha táncolunk a jégen, Talán el is csúszhatunk, De ha mellettem Vagy, Erőssé válhatunk! Kezed érintésére Felolvad majd testem, Átveszi a forróságot, Amit mindig is kerestem. Hallgasd a dallamot, És érezd a zenét, Lásd meg szememben, A vágy üzenetét!" -------------------------------------------------------------------------------"Itt vagy velem, gondolatban... Tegnap este óta lelkem nem háborog Elcsitultak benne azok a viharok, Szemem előtt most már hatalmas cél lebeg Szeretném elnyerni édes kis szívedet Vágyom utánad, kincsem Remélem nem álom Ketten legyünk egyszer Módját megtalálom Hozzám simul tested Vállamon a kezed Szívünk dobbanását
Mindet érezheted Drága, kedves napsugár Ragyogsz ma is kicsit rám? Hetente úgy hét napon Szeretném, ha mosolyod Nekem szólna, rám ragyogna Szívedben kis helyem volna… Messze vagyok, Tőled távol Ó ha tudnád, hogy hiányzol Bárcsak itt lehetnél velem Hogy szeretném ezt, Istenem! Egész úton szól egy dallam Itt vagy velem, gondolatban…" -------------------------------------------------------------------------------"Hiányzol nekem Kedvesem Hiányzol nekem Kedvesem A bánat ül a lelkemen Eszemmel tudom; nem szabad A szívem majdnem megszakad Mégis, hol a pillanat Mikor újra láthatlak Megint egy új hét Remény és álom És én még mindig Csak arra vágyom Láthassam arcod Hallgassam szavad Bár lehet hogy ezért Örültnek tartanak Felidézem ismét az elmúlt hetemet Versem és a Te gyönyörű szép szemed Belenézve mélyen, pillanatok alatt Önkéntelenül is, szám mosolyra fakad… Lelkemben ilyenkor nagy harangok szólnak Van-e helye annak a csodaszép szónak Mit elküldtem Neked, érzelmeim szárnyán Itt maradt a szívem félig-meddig árván Visszajön-e egyszer, csókokkal borítva Vagy elszállt örökre, mindig kóborolva Mély ez az érzelem, könnybe lábad szemem Hisz az élet sokszor, nagyon könyörtelen…" -------------------------------------------------------------------------------"Becsukom szemem... Becsukom szemem, és máris látom Mint névnapodon, ébren is álom Csillan a fény gyönyörű ruhádon És az a mosoly édes kis szádon Lágy szellő fújja kibontott hajad Ilyen szépnek még sosem láttalak Ott, akkor, majdnem… megcsókoltalak Veled álmodtam megint, Hiányzol, mint rendszerint Nézem képed, mosolyod Szívem máris úgy dobog Ez a pár nap elszalad
És én újra láthatlak?! Hideg van kint, szívem meleg Ha akarod, érezheted Ezt a lángot, forróságot Számtalan, szép, éji álmot Bárcsak foghatnám kezed Nézhetném két szép szemed Bízz bennem, hisz ismersz már Óvlak és vigyázok Rád Nagyon nagyon szeretlek De csak addig mehetek Ameddig megengeded Tiszteletem jele ez Ha bánt valami, gondolj rám Mondanám, hogy bújj hozzám Átölelve tart karom Messze száll minden bajod Tudod én ezt így hiszem Segíthet egy érzelem" -------------------------------------------------------------------------------"Mindig várlak Szívem mélyén mindig várlak Örülök, ha néha látlak Nagy ajándék vagy nekem Talán meg sem érdemlem Csillag vagy fenn az égen Egyszer talán elérem Fényed majd rám is ragyog Kezem Te is megfogod Érzed, hogy a szerelem Szétárad a szívedben Így lesz, talán, nem tudom Mondd, hogy nem csak álmodom!" -------------------------------------------------------------------------------"Szívemből szól ez a kicsiny versike, Veled álmodtam, kezed fogtam újra nevetve, Karomba zárva, édes csókodra várva, Egyedül ébredve, én szerelmedért árva..." -------------------------------------------------------------------------------"Ezer seb a szívemen, Ezernyi fáklya az életem, Látva tűnő alakod, Szemed fényével álmodok, Súlytalan percek vallatnak éberen, Utolsó mosolyod velem van lélekben.... S oly szívesen hajtanám fejem öledbe, S tenném életem ölelő kezedbe, A vágy mely élteti e kis lángot, Szép szemedben gyújt holdvilágot." -------------------------------------------------------------------------------"Hiányzol, mint virágnak a felkelő napsugár,
Pillantásod elvarázsolt, újra vár,... Féltelek, mint egy gyermeket ébredés után, Szívemben pislákoló gyertya vár." -------------------------------------------------------------------------------"Szívemben pislákol a holdvilág, Szívedben érzem, nyílik egy kis virág, Ha még egyszer ajkad izében fürödve ébrednék, Életem adva kezedbe, veled szárnyalnék..." -------------------------------------------------------------------------------"Arcomon könnyem folyik, s várlak, Minden pillanatomban Téged látlak, Szavaid fülemben játszanak édes dallamot, S ha lehunyom szemem, érzem tunő alakod." -------------------------------------------------------------------------------"Lassan telnek a nélküled töltött percek, Szívemben pillantásod bűvölete ébred, Hűs szellő járja át fáradt testemet, Mosolyod rabul ejtette álmos lelkemet." -------------------------------------------------------------------------------"Beszélnék, de a hang torkomban reked Oly sok szép szót gondoltam neked, De csak hallgatok. Nem akarnak formálódni a mondatok. Bántóan néma most a csend zaja, Itt lüktet bennem hiányod sikolya. Szétfeszít. Kínoz. Öl. Felkavar. Meggyötör. Szólnék. De nem tudok. Zavartan hallgatok, S tűröm, hogy magához húzzon az emlék. Öleljen, súgja fülembe; Nemrég Még nálad voltam. Nálad, Édesem. Boldogságtól megittasulva, részegen Ízleltem mézédes csókjaid, S kutattam lelked rejtett titkait. Most távol vagy. De mégis oly közel. A szívemben. A lelkem átölel. Szenvedély. Ünnep. Csoda. Szerelem. Csak Te vagy, kit akarok, csak Te vagy, ki kell nekem. Mit érzek? Mondanám. De nincs rá szó. Olyasmi ez, mi nem kimondható. Mert szavakkal elmondani nem lehet, Mily mérhetetlen a szeretet, Mit irántad érzek. Csak tétován nézek, De szólni nem tudok. Nem, nem állnak össze a mondatok. Beszélnék, de a hang torkomban reked, S csak annyit tudok suttogni neked; Engedd, hogy szerethesselek." -------------------------------------------------------------------------------"Csak ülök itt, és visszabámul rám a hófehér papír. A toll a kezemben reszket, de nem ír.
Nem bír mozdulni sem. De minek is?! Hisz úgysem lehet azt szavakba önteni, amit érzek. Száz sebből vérzek, mit hiányod éles körmei szaggattak lelkemen. Azt hiszem, a pokol ilyen lehet. Ilyen sötét hideg fájdalomvihar, mit magányom kavar. Mi égbe emel, majd földre ejt. Hiányzol. Egy szó. Mit is rejt? Számtalan átvirrasztott éjszakát, teljesülhetetlen vágy verítékszagát, visszafojtott lélegzetet, szégyellve elmorzsolt könnycseppeket, kínt, mi keresztre feszített, s elveszített, porba hullt imákat. Könyörgést. Hiányzol. Mintha éles kést Forgatnának szívemben. Hiányzol szerelmem! Hiányzik ágyunk melege, csókod íze, szemed selymesen simogató színe, hiányzik az ölelésed, nevetésed, érintésed, tested, lelked. Mindened." -------------------------------------------------------------------------------"Hajnal volt. A Hold felhőfüggöny mögött bujdokolt. Álmoskábultan szunnyadt a táj Mint kinek fáj, hogy ébredni muszáj. Újra, s újra visszaálmodom azt a napot Mert mit akkor az élet adott Nem felejthető sohasem. Szerelem. Egy piciny szoba. Egy kis ágy. Te, én, és a vágy Szerelemtől izzó levegő Párna, s lepedő „Szemedbe néztem, s elmerültem benne” Azt beszélik, a szem a lélek tükre Így hát én lelkedbe merültem S a mennyekbe kerültem" -------------------------------------------------------------------------------"Cirógató dallam, Simogató szavak, Remegő ölelés, Elnémuló tudat, Tétova érintés, Szikrázó szivárvány, Fénylő nevetés, Isten-áldott ármány Ahogy lelkünk minden távolságot legyőzve Forrón, vadul, falakat ledöntve A tengerkék ég csillogó tejútján összefonódik S álmot sző - valódit
Elűzve az élet minden szürkeségét Mélyből szakítva fel holtnak hitt reményét A tündérmeséknek… S ahogy összebújva bőrünk eggyé olvad Zakatoló szívünk felrázza a holdat Hogy piruló arcát most felhő mögé rejtse És senki se lássa és senki se sejtse, Hogy hajnalodik már… És a fénylő csillagok között Az ezüstös szivárvány mögött Az istenek csak csendben mosolyognak, S közben kéz a kézben mind-mind összefognak, Hogy megállítsák az időt." -------------------------------------------------------------------------------"SZERETLEK TÉGED! Nagyon és halálosan, Tisza szívből és boldogan, Egész életre szólóan! Csak azt kiáltja mindenem: Emberek! Van egy lány, kit Szerethetek! És mit szólnak rá, kérdezed? Ne kérdezd, csak Érezd! Érezd az őszi szelet, Ami lassan felénk hozza a Telet, Ami még szebbé teszi Szerelmünket, Mert azt súgja, a másik viszont Szeret." -------------------------------------------------------------------------------"“A vágy: dallam, Kottája: szívdobogás Tested a hangszer” Láttad már az éj színét? A fehéren izzó szenvedélyt? A fény, hogy szövi az éjszakát Kócolt haján át meg át? Láttad már az éj színét? A kéken suttogó, hűs zenét? A dallamot, ahogy a csenden át Fűszerezi halk szavát? Láttad már az éj színét? A bársony ajkú feketét? Ahogy testeden és arcodon Íze remegve átoson... Láttad már az éj színét? Vörösen, hogy tépi szét Az égig-érő vágyakat Ha felröpít és elragad? Láttad már az éj színét? Szürkén ahogy soha még? Megérint és ritmusát Égő tűzzel adja át... Láttad már az éj színét? A színtelenül színesét? Körbefog és átölel... Sohasem felejted el!"
-------------------------------------------------------------------------------"Kedves..., tenyerem tenyeredhez, Arcom arcodhoz simul... Szikrát dobó tekintetemre Vágyad nyílt ölembe hull... Kedves, vállad biztos ívén Víz fénye újra fellobog, Kék ég alatt, gyertyafénynél Irigyek ránk a csillagok... Hozzád bújok, magadba húzol, És nem talál a félelem! Vigyázva emelsz fel szívedig... Köszönöm, hogy vagy nekem." -------------------------------------------------------------------------------"Amikor először láttalak Téged Csillag-szemed ragyogva égett Pedig csak kép volt – de maga a gyönyör Mi minden férfit elfog és gyötör Egy kicsi lányka nézett szemembe Kiben egy nő volt mélyen elrejtve Egy félénk lányka, ki szólni sem mert S tüzes nő, ki vonz és elrettent Ártatlan szemek, ártatlan lányka Ki gyönyört adva gyönyörre vágyna Aztán először láttalak Téged Csillag-szemed ragyogva égett Maga voltál a puszta gyönyör Mi minden férfit elfog és gyötör Másnak tán lányka – de nekem az élet Ha elkap a sodra – felgyújt és éget Perzselő szemed, táncoló tested Mind azt ígéri – ez csak a kezdet Behunyom szemem, akkor is látlak Fénylő csillaga vagy a világnak Simító kezem szemed kereste Tenyerem kicsi arcod ölelte Szerettem volna csókolni szádat Szavak nélkül mondtam a vágyat Féltem tőled – vagy tán magamtól A bennem ébredő férfi-alaktól Elmentem inkább – csendben és halkan Csak szívem tombolt, ég szakadatlan Azóta lesem, merre is lehetsz Sorsom talán majd hozzád vezet Nem tudom, akkor féljek vagy szeressek Szemedbe nézve vaj’ mit is keressek Azt a kislányt, kit először láttam Vagy a nőt, kit benne találtam Vagy csak a szívemből fakadó álmot Miért cserébe adnám a világot!" -------------------------------------------------------------------------------"A kulcs zörren halkan a zárban Villany gyúlik az apró szobában Ijedten rebben a lány szeme Közelebb lép hozzá kedvese. Riadt madárként bújik mellére Könnye fátylat von csillogó szemére.
- Ne fényben! - kérlel csendes szava Arca elszánt s mégis tétova. Az első csók már sötétben csattan S megannyi követi, zihálva, halkan. Aztán a kéz, mely utat keres A bőrre tapad zsákmányt szerez... A sötétben világlik két fehér halom S a lány hangja szól: Gyere... Akarom! A ruhák már szerte, ők ágyba esnek Össze fonódnak a forró testek. A halk neszekbe egy sikoly vegyül Vágyó ölük egymásnak feszül. Egy apró vércsepp útjára szalad Követi ömlőörömkönny-patak. A szobában elalszik a két gyermek... Gyermekként jöttek - felnőttként mennek..." -------------------------------------------------------------------------------"Hívatlan jött, váratlan, csendben Tétován keresett otthont szívedben Nem tudod, mit tett, mit hozott neked Eszeddel kutatva soha nem leled. Esendő szemek, mik tágra nyílnak Égő ajkak, mik csókra hívnak Bőrödön félőn kutató kezek Tested, mi ébredő vágytól remeg Hozta a kérdést - menni vagy maradni Hogy lehet egyszerre sírni és kacagni? Különös fényeket gyújtott a szemedben S végül otthonra lelt a szívedben A szerelem..." -------------------------------------------------------------------------------"Nézem az eget. Valahol fenn ragyognak a csillagok. Fellobban fényük, égnek S én Rád gondolok. Messze vagy. Még érzem arcomon Puhán simító kezed Ahogy bőrömön lágyan Vándorol tenyered S megtapad. Meleg fészkébe temetem Mosolygó arcomat Puha-lágy otthona Óvó-védőn simogat S itt marad. Ujjaim lassan járják Kutató útjukat Fedezik fel maguknak Arcod és ajkadat Mosolyogj! Parányi gödröcske mélye Nevető arcodon Szeme és ajkad Vágyva megcsókolom
Csend van. Tétova csók. Kutat Ismeretlen, új ízeket Tapintva ajkat, fogat S birkózó nyelveket Egyre keres. Valahol mélyén izzik A forró szenvedély Terjed a testben, de Csak figyel és remél Még várni fog. Várni fog, ahogy én is Várok Terád Hogy lássalak, s együtt Menjünk tovább Az úton. Messze vagy. De néha Néha erre jársz S ha akarsz, mindig Mindig megtalálsz Kedvesem." -------------------------------------------------------------------------------"Tétován keresek ajkamra szavakat Nem lelem őket, hangom már elakadt. Igéző szemeid rabjául estem Múltam és jövőm - mindent feledtem. Gyöngyvirág harangja kacagó hangod Gyémánt-tűz szemedtől ragyog az arcod Lágy selyme hajadnak játszik a széllel Szíved csendben örömöt kérlel. Habokból kikelő Vénusz a tested Álmaid mélyen magadba rejted Messzire nézel csillogó szemmel Kire vársz majd ölelő kezekkel? Csillagtűz fürdeti testedet éjjel Holdsugár játszik rajta ezüst fénnyel. Kis patak arcodat habjával mossa Képedet tükörként magával hordja. Kelő nap sugara táncot jár kezeden S megbújik lopva mély-tenger szemeden Vakító szikraként vetül ki belőle Tűz-dárda fénye szívembe betörne. Hajnali harmat áztatja arcod Napsugár melege vív vele harcot. Simító szellő száz csodát énekel Daloló szavára mosolyod ráfelel. Visszhangként hallasz távoli hangot Dallamát csakis szívedben hallod Álmaid hívnak, vezetnek Téged Boldogság kísérje utadon lépted." --------------------------------------------------------------------------------
"Mikor elbúcsúzom Tőled Attól félek elveszel És aggódó, hívó szómra Csak az emléked felel. Hogyha egyszer nem talállak Messzi útra indulok Amíg szívem meg nem hallja Csendes szavad: "Itt vagyok". Keresnélek hegyek bércén Hol az örök hó honol S a szikrázó fehérségből Csak a visszhang válaszol. Kutatnálak vad tengeren Lenn a mélyben valahol Hol a víznek sötétjéből Csak a mélység csendje szól. Láttalak a puszta mélyén Rám vártál ott egyedül Csak a délibáb csapott be S lépted messze elkerül. Hangod hív a kéklő égből Lágyan csengőn, szelíden Csak a szellő játszott A fákon, mint hangszeren. Kérdezném a kelő napot Nem futott itt valaki? Harmat-vízben megmaradtak Könnyű lépted nyomai Faggatnám a déli szelet Csendes lépted merre járt? Porba vesző utad végén, Frissítővel vaj ki várt? Mesélnék az esőcseppnek Mely felőled érkezett Könnyedtől sós, vagy a tenger Küldött egy üzenetet? Vagy mesélne Rólad - nékem Éppen úsztál, amikor Elküldted a messzi útra Rámtaláljon valahol Ha a világ minden kincsét Kínálnák fel helyetted Reményt soha fel nem adva Téged tovább kereslek. Napnak fénye elvakíthat De meglátom arcodat Két szemednek ragyogása Mutatja az utamat. Döröghetne ezer ágyú S száz hangszóró szüntelen Nevetésed halk kacaját Nem téveszti el fülem. Ha a máma erre járna Elküldeném a tegnapért Hisz tegnap még rám találtál S csókot adtam csókodért. Az se baj, ha erre jőve Elhozná a holnapot Láthatnám, hogy veled vagyok És örömet adhatok. Ezért hát én nem búcsúzom Így nem veszhetsz el, kedvesem Veled vagyok - veled leszek
Hisz tiéd az életem." -------------------------------------------------------------------------------"Kívánlak Téged Mint hajós a földet Viharos hullámain Végtelen tengernek. Kívánlak Téged Mint falat kenyeret Vak koldus, aki Az utcán kéreget. Kívánlak Téged, Mint nomád a vizet Ha sivatag poklában Naptól szenvedett Kívánlak Téged Mint vándor a meleget Ha télnek fagyában Jégtől dermedett. Kívánlak Téged, Mint gyermek az anyját Ha nincs kivel megossza Szívének gondját. Kívánlak Téged, Mint apa gyermekét Ha sötétben nincs ki Megfogja kis kezét... Kívánlak Téged Mint szerető kedvesét Ha magánnyal osztja meg Ágya melegét... Kívánlak Téged, Mint vak a fényt Néma a beszédet Süket a zenét... Kívánlak, hisz nélküled Mindez én vagyok S ha picit adsz magadból Én mindent megkapok..." -------------------------------------------------------------------------------"Tudod, játszottam én már sokat, Szép, izgalmas, vad játékokat. S kiélveztem mindig, minden diadalt, De most kedves, meleg hangod fogva tart. Minden mozdulatra válasz egy mozdulat, Mind gyönyörű, ki nem mondott gondolat. Én a hullám vagyok, Te meg a part, Két titokzatos szemed fogva tart. Közös a két szív dobbanása, Akarom, hogy legyen folytatása. Eddig a közöny köpenye takart, Most testem válasza fogva tart. Adj esélyt, ne hagyj magamra, De készülj fel egy szerelem rohamra. S veled átvészelek minden vihart, Ha két erős karod fogva tart." --------------------------------------------------------------------------------
"Nem volt több. Csak jött és elszaladt. De valamit magával hozott a pillanat. Sötétben jött, lopva és csendben De örömfényt gyújtott két csillag-szemedben. Hozott magával egy tétova mosolyt S letette nálad: itt lesz az otthonod. A jövőt hozta - a múltat kergette S a jelenben épp a magányt temette. Fogta a kezedet, kezembe helyezte Nyíló virágot ültetett szívembe Pedig nem volt - csak pillanat csupán S mégis más lett a világ ezután. Mert szívemben örökre megmaradt Hisz első csókodat hozta a pillanat." -------------------------------------------------------------------------------"Szólnak a szavak. Kiáltanak némán Kérik, hogy figyelj, figyeljél énrám. Elmondanak mindent, amit én érzek Forró vágyak, éledő remények Elmondják versben, vagy tán regékben Szívemből tükröző igazi mesékben. Elmondják helyettem, mert ha rád nézek Elakad szavam, s szememmel mesélek Szemem beszél, szívemet mutatja Szavak nélkül szívedet kutatja Csillagot mesél az esti égen Ragyogó mosolyt kelő nap-fényben. Tengerről beszél, haragvó habokról S lágy hanggal simító, ébredő dalokról. Elmondja helyettem, mert hangom dadog S nem lelve szavakat, csak csendben vagyok Mert félek mondani, amit érzek Tiszta szívemből szeretlek téged..." -------------------------------------------------------------------------------"Szívem dala most feléd árad Engedd tovább, ne emelj gátat Remegő ajkam ajkad várja Ezernyi csókkal útját állja Tenger vize tüzét nem oltja Lágy csókom páncélod oldja... Elveszel, mikor karomba veszlek Keserű múltad végleg feledjed! Kutató kezem kezed keresi Esendő csókom csókod követi Dehogy engedlek! ne is kérjed! Vágyam erejét, ugye, megérzed? Elveszejt szemed - rabjává lettem Sötét éveket örökre feledtem Engedd hát meg, mit Tőled kérek... Melletted élni... örökre Véled..." -------------------------------------------------------------------------------"Mondd, hogy Te is akarod, Akarod a csodát Bár nem tudod, mi ez S nem tudod okát... Mondd, hogy Te is akarod
Hallani a hangom S egy szép napon kezeddel Simítani arcom Mondd, hogy Te is akarod Kimondani egyszer Amit szíved dalol De megvallani nem mer Mondd, hogy Te is akarod Álmodni a szépet És hogy álmod ne vigyék El a múló évek. Mondd, hogy Te is akarod A szeretet-fáklyát Aminek Te táplálod Égig érő lángját Mondd, hogy Te is akarod Miről mesél szemed S nem hagyod, hogy megfosszon Tőle józan eszed. Mondd, hogy Te is akarod - De hallgasson a hangod Szíved tiszta énekét Mutassa az arcod Mondd, hogy Te is akarod Néma könnyel kérni Nem akarsz csak létezni Szeretnél már élni Mondd, hogy Te is akarod Amit én szeretnék Több legyen, mint álom S ne csak múló emlék... Mondd, hogy Te is akarod Hogy kedvesednek lássál S megadhassam mindazt Amit tőlem vártál Mondd, hogy Te is akarod Hisz ugyanazt érzed Bevallanád bűnödet De nem találod vétked... Mondd, hogy Te is akarod De ne mondd soha többet! A kimondott vágyak Édes álmot ölnek... Mondd, hogy Te is akarod Amit súgok Néked Mindig Veled maradok Mert - SZERETLEK Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Rád pillantok a homályban leány Szívemnek kedves most e látvány Békésen alszol arcod felém tekint
De nem lát, lelked mélyen pihen Minden ránc kisimult édes bőrödön A való, igaz harmónia rám köszön. Finom orrcimpáid meg-megremegnek S melleid velük együtt emelkednek Csak nézem arcod, végtelen békéd Melléd bújnék, álmodba pillantanék. Szemeid mozognak, pilláid moccannak Belső szemeid vajon mit láthatnak? Ott vagyok-e én is benned, látsz-e Úgy mint én, vagyok-e álmaid része? Nem mozdulok nem töröm szét álmaid Drága üvegét, látni akarom vágyaid Megrándul szád halvány mosoly születik Arcodon látom az örömöt, mily szelíd! Kire nevet lelked ki oly kedves neked? Én lennék az? Kinek örülhet így lényed? Kicsiny ujjaid hirtelen életre kelnek Valakit becézőn simogatnak, dédelgetnek. Őszinte szerelmed most áthatol Arcodon, arcomon, lelkembe hatol Tudom, akit most látsz magadba' Ő t egész lelked igazán imádja. Lassan ébredsz, szemeid kinyílnak Lustán tűröd, eljött egy új nap "Mondd kedvesem, mit álmodtál?" Kérdem s te melegen pillantasz rám." -------------------------------------------------------------------------------"Szürke szemed enyémbe merül csendesen Ölelő karjaid közt a világot feledem Csábító illatod feltüzeli lelkem Hol a pillanat, mikor újra testedet érinthetem? Cirógató kezed érzem a bőrömön forrón Szerető mosolyod magához húz kihívón. A felhőkre írom mit érzek Irántad Lesd őket figyelmesen, hisz Hozzád szállnak Forró leheletem, csókjaim viszik Neked Az együtt töltött órákat ugye nem felejted? Csókjaim az esőcseppek, ölelésem a szél Hiába esik és fúj, bennünk már nincs tél. Milliószor, milliószor elmondott szavak Melyek mégis mindig igazat szólnak Reményteli, őszinte a legemberibb szó Mint csendes, halk csobogású folyó Neked suttogom, halld hát őket : Csak Te kellesz nekem, Szeretlek !" -------------------------------------------------------------------------------"Te légy a párnám, ha fáradt vagyok te légy az ágyam, ha elszunnyadok te légy az árnyék, ha bánt már a fény és te légy a sírom, ha meghalok én. Te légy az írás és te légy a szó te légy a friss méz és te légy a só te légy a csónak az idő vizén és te légy a sírom, ha meghalok én. Te légy a jókedv és te légy a gond te légy a vessző és te légy a pont te légy a léggömb a múltam egén
és te légy a sírom, ha meghalok én. Te légy a virág, ha elmúlt a nyár te légy a mécses, ha későre jár te légy a tűzhely az élet telén és te légy a sírom, ha meghalok én." -------------------------------------------------------------------------------"Fogadd el ajándékom édesem Mert Neked adom szívem, lelkem Esténként dalt dúdolok Neked Álomba ringatlak, hunyd le szemed Őrzöm álmodat és életed mostantól Csókjaim, ölelésem minden távon áthatol. Simogató kezem érezd bőrödön Amit látni akarok szemedben: öröm S boldogság, felhőtlen szerelem Éld át a csodát kérlek, velem! Ölelj úgy, hogy összeforrjunk végleg S én örökre vigyázom angyal lényed. E rózsákat szívem küldi szívednek S halkan suttogom Neked: Szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Írtál nekem, S reményt adtál, Kimondhatatlan szépet. Velem voltál S emléket adtál, Gyönyörű meséket. Hozzám bújtál, S álmot adtál: Álomszerű Estéket... Kezed nyújtottad, S szerelmet adtál; Csókod érezhettem, S szívet adtál a boldogtalannak, Esélyt a lelketlennek... Utat a bolyongónak, Édes mosolyt Életem rögeszméinek... S minden mit adhatok cserébe Csak a kezem, Mely Téged követel, a szívem, Mely Érted dobog a lelkem Mely nem is létezne Nélküled Csókom, Hűséges Szerelmem... Oh jaj, ez mindenem!" -------------------------------------------------------------------------------"Mikor az égen látok egy fényesen ragyogó csillagot Azt gondolom téged látlak ott. Mikor meghallom a pacsirta reggeli dalát. Azt hiszem téged hallak szólni.
Mikor tavaszi virág illatát érzem a réten. Azt gondolom hajad illatoz. Mikor a legédesebb méz ízét érzem számban. Azt hiszem te csókoltál kedves! Mikor hűvös selyem seper végig bőrömön. Azt gondolom kezed érintett lágyan. Mikor láthatatlan szemek pillantását érzem. Tudom hogy most éppen Te gondoltál rám." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek és ezt nem tagadom, Érzelmeim rejteni nem bírom. Szeretlek s érzem TE is szeretsz, Csak azt nem értem enyém miért nem lehetsz. Napról napra gyötör a gondolat, Éjszaka fülemben hallom hangodat. Veled álmodom, Veled ébredem, Te vagy ki élteted életem. Érzem elér végzetem, Ha életem veled nem élhetem. Igen, Te sokat jelentesz nekem, Hát arra kérlek mondj Igent Kedvesem!" -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem Te tündöklő Szivárvány, Sugározz rám Te vakító Napsugár, Égess el, kápráztass el, Mutasd meg Szerelmem! Látni akarom Kedves Arcát, Hallani akarom bájos hangját, Érezni kezének simítását, Érezni Testének minden báját. Őt akarom, Szerelmét, Tekintetét, Mindent, mindent ami Szép, Szívét, Lelkét, Testét, Őt magát, s minden titkát Szerelem, mutasd meg Őt kérlek Ha nem mutatod, hát elveszem, Megküzdök mindenkivel ha kell De őt tőlem nem veheted el! Ő az enyém lesz Mindig, s én az Övé Így leszünk mi egy pár Örökké Nincs olyan erő mi elválaszthatna minket Mert a Szerelmünk tüze elemésztené őket Így nevetünk mi a Világra, Ki nem érti mi a Titka? A Szerelem, a Tiszta Szerelem Ami nélkül nem létezhetnénk Mi sem. Szeretlek Kicsikém!" -------------------------------------------------------------------------------"Sóhajt kedvesen az erdő köröttem, Zordon fák ágai alatt csendesen, Elgondolkodva
lépkedek magamban, Rőt leveleken az őszi avarban, Elmúlnak percek s hosszú órák Találgatom miképpen lelem módját Legszebb titkom, hogy eljusson Te hozzád Eléd állni, várni szólni nem merek Kiáltom gyáván a csendnek:" -------------------------------------------------------------------------------"Fáj a szív ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet. Valakit megismerni egy perc is elég, de feledni egy élet is kevés." -------------------------------------------------------------------------------"Vágyom utánad! Miért? Nem tudom. Csak egyet tudok. De azt titkolom. Jó volna kezed kezembe venni, csak ennyit mondani: Jó Veled lenni!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeress, tisztelj, becsülj, tolerálj, ismerd Önmagad, s ha hibázol, megbocsátanak. Ha pedig nem bocsátottak meg, akkor nem voltál számukra elég fontos, de ez nem a Te hibád. Ez senkinek nem a hibája... mert emberek vagyunk... de ha "jó ember" vagy egyre többeknek válsz majd fontossá, de ha bántanak csak addig tűrd, amíg neked nem válik fájdalmassá! S ne hagyd, hogy viszonzás nélkül kihasználjanak!" -------------------------------------------------------------------------------"Szükségem van Rád, mint embernek a betevőre, az eszméltető, tiszta levegőre. Kellesz nekem, akár a két kezem, túl fontos vagy: általad létezem." -------------------------------------------------------------------------------"Vágyom Rád, mint sivatag a vízre, mint épp test az egészséges szívre. Várok Rád, mint ősz a tavaszra, mint téli csend az értelmes szavakra." -------------------------------------------------------------------------------"A szeretet gyógyítja az embert – azt is, aki adja, azt is, aki kapja." -------------------------------------------------------------------------------"Szíved mélyén legyen mindig szeretet; ebből a gyökérből nem sarjad más, csak jó." -------------------------------------------------------------------------------"Becsukom a szemem, s csak Rád gondolok, Elaludni nélküled nehezen tudok, Hallom a hangod, ahogy suttogod: szeretlek, Mégis üres a szobám nélküled, Vágyom Rád, mint virág a tavaszi harmatra, Irántad érzett szerelmen nem múlik egyhamar, Bárcsak velem lehetnél örökre, Mindenem odaadnám cserébe, Hiányzol kedvesem." -------------------------------------------------------------------------------"Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Nem tudom miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet." -------------------------------------------------------------------------------"Ruhástul úsztunk át a tengeren, szárny-rejtve kúsztunk át a dzsungelen: eszünk elől szökött az értelem, kemény utunk volt, már-már végtelen; mégis elértél s elértem ide, hol együtt vagyunk - itt a Világ Szíve: dobog, lobog, ragyog a szerelem, test-lélek végre meztelen; veled szállok,: ha felröpülsz - velem, súly, kín, gond mind-mind a tűzé legyen! Tűz! Tűz! Tűz! Múltat eméssz, árnyakat űzz! Láng, Láng, Láng fénye legyen nászi ruhánk! Tűzre a túlélt kacatokkal: poros szokással, pókhálós szóval, fakult mosollyal, rozsdás csókkal - tűzre, tűzre a tűzrevalókkal! Hadd lobogjon a máglya, égig érjen a lángja, hogy földön, vízen; az ég alatt téged már mindig lássalak! Testünkben-lelkünkben robban a Nap: izzik, ragyog az Örök Pillanat! Tűz! Tűz! Tűz! Múltat eméssz el, árnyakat űzz! Láng, Láng, Láng fénye legyen nászi ruhánk! Bennünk robban, lobban a Nap! Ragyogj, ragyogj, Örök Pillanat!" -------------------------------------------------------------------------------"Szerelmünk hangos mint egy kiáltás, s oly gyors mint a villámlás, bár lehet csak egy látomás, már nem számít semmi más." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek drága ahogy csak lehet, nem tudom eddig hogy éltem nélküled, boldog vagyok hogy ismerlek téged, aki szeret s akit szerethetek." -------------------------------------------------------------------------------"Míg élek fogom a kezed, Míg élek vigyázom a szemed Míg élek csókolom a szádat, Míg élek vigyázom a házad.
Míg élek szóljunk egymáshoz, Míg élek ne menjünk máshoz, Míg élek ne felejts engemet Míg élek ápold a lelkemet. Míg élek ez mind Neked szól Míg élek ez így van jól, Míg élek várlak két karomba Hogy egyszer megölelj." -------------------------------------------------------------------------------"Lágy zene ritmusára táncoltam Veled, Lábunk egymásét követte. Arcomhoz simult arcod, Karom derekad ölelte. A teremben sötétség, Csak a színpad fénye látszik. A homályban úszó arcod Érzékeimmel játszik. A tekintetem összeforr A Te két szemeddel, Magamhoz ölelve megcsókollak Igaz szerelemmel. Nyelvünk összeér S keringőt táncol, Ajkad érintése Szívedhez láncol. A dobok suttognak, a gitárok sírnak, A zenekar csendesen játszik. A lágy dallam a sűrű füstben Mély sárgának látszik. Lehunyom szemem és a zenével szállok, Megérintett a végtelen. Még érzem, testünk összeér, Majd eltűnünk hirtelen. Kiszakadva a való létből Együtt, csak Te és én, Teljesen elveszve az időben, Úszunk a zene tengerén. Testünk a táncteremben Ritmusra körbejár. Lelkünk összefonódva A végtelenbe száll." -------------------------------------------------------------------------------"Ó, drága fogság, melybe nem ítélet, nem erőszak, nem áruló cselek, de édes felem szép szeme vetett, s rabjául addig őriz míg csak élek!" -------------------------------------------------------------------------------"A nő átmeneti lény az ember és az angyal között." --------------------------------------------------------------------------------
"Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat." -------------------------------------------------------------------------------"A földi paradicsom a ló hátán, a test egészségében s a nő szívében található." -------------------------------------------------------------------------------"Az istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget." -------------------------------------------------------------------------------"Amíg élek… Ki tudja hány perc vagy hány nap az élet? De mielőtt életem véget ér, lesz-e még alkalmam szeretni Téged, eljössz-e egy nap majd szívemért? Semmit sem várok, és semmit sem kérek… Ha rólam álmodsz, megérzem Én, de szívemben örökké várok, remélek… míg az órán a mutató mendegél… S ha már nincs holnap, én attól sem félek… Nem fáj a szív, ha már nem dobog, de ma még itt vagyok…s ameddig élek, szeretlek…míg a nap elrobog." -------------------------------------------------------------------------------"Csupa szerelem az életünk, Élünk, remélünk, szeretünk, s feledünk. Minden szerelem egy újabb remény, Egy lehetőség arra, hogy boldog legyél. Ha úgy érzed, Az egész világ összefogott ellened, Egy Társra van szükséged, Egy Társra, ki nagyon szeret Téged! Kinek elmondhatod, mi nyomja a szíved, Bármit mondasz, Ő mindig megért Téged. S ha a fájdalomtól elered a könnyed, Egy forró csókkal engesztel ki Téged! Nincs ennél szebb dolog a világon, A szerelem egy fényes csillag a hétköznapokban. Egy csillag mely annyira fényes, Hogy elvakít mindenkit, de ugyanakkor nagyon kényes. Vigyázz e kincsre, nagyon vigyázz, S ezzel a tűzzel sohase játssz. Csak merülj bele szép szeme világába, S ajkad forrjon bele szerelmed ajkába!" -------------------------------------------------------------------------------"Mit tennék nélküled? Ha nem fognád a kezem, tudom nagyon félnék, Ha nem lennél velem, már régóta nem élnék. Ha szemembe nem néznél,
sötét venne körül, Ha elmennél, valamim összetörne belül. Ha nem mosolyognál, mint a nap az égen, Ha nem hallanám szavad, nem mért élnem. Ha meghalnál, fontos, hogy utánad menjek, Hogy elmondhassam neked, mennyi SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Vágyakozom A napokat számolom, S folyton vágyakozom Utánad az éjben, Túl a messzeségben. A holdat nézem némán, S arcod látom tisztán, Mint egy porcelán, Sápadtan néz le rám. Két nap csak és látlak, Újra látlak Téged, Eljön majd a reggel, Mikor újra élek. Most még vágyakozom, A napokat számolom, De lassan indul most már Hozzád a vonatom. S Nagy Fehér ha gátol Engem meg nem állít, Öljön meg inkább, Neki úgysem számít. Nem engedlek többé, Csak ha magad kéred, Veled leszek mindig, Nem hagylak el Téged. Egy szó csak; "menj", S én nem állom utad, De amíg Te szeretsz, Más nem mutat utat. Nagy Fehér ha lázad, Nem tud elzavarni, Úgysem foghatja fel Hogy tudlak szeretni. Talán Te is érzed, A szerelem hozzád száll, Bocsánat Nagy Fehér: Nálam nincs akadály! Jöjjön akár vihar, Mennydörgés vagy eső, Eljutok majd hozzád, Nem állít meg erő. Majd ha újra látlak, S sétálunk a parton, Megölellek Téged,
Arcodhoz ér arcom. Egy érintés csak csupán, Ennyi elég nekem, Csak érezzem mindig, Hogy Te itt vagy velem. Valahol az éjben Tudom, hogy vár rám Szédítő szerelmed, Mint egy vad orkán. Őrjítő félelmek Nem zavarják álmom, Hiszen Te nem az vagy Kinek hisznek, látom. Ha majd újra látlak, S érezlek majd Téged, Akkor érzem majd csak, Mit ér ez az élet." -------------------------------------------------------------------------------"Rózsa, rózsa szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál. Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál." -------------------------------------------------------------------------------"Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak, Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának! Elmondom én gyorsan jövetelem célját: Megöntözöm most a környék legszebb lányát. Kívánok e háznak hát mindenből eleget, Főképp békességet, egészséget és szeretetet!" -------------------------------------------------------------------------------"Éjfél is elmúlt. Sűrű a csend. A szobában sötét honol. Hallgatom, ahogy a kismutató a nagy után lohol. Nem jön álom a szememre, hiába húzom fejemre a takarót. Túl nagy az ágy így egyedül… Kucorgok legbelül, mintha most is itt lennél. De csak várlak, várlak haza. Várom, hogy érezzem, ahogy minden részem eggyé olvad veled. Kezed óvón ölel át. Forró leheleted a nyakamon, meg-megborzongat. Elringat az édes ábránd. Lassan átúszom az álom s az ébrenlét határán. Csukott szemem mögött Téged látlak. S várlak." --------------------------------------------------------------------------------
"Hogy mit érzek irántad Az el nem mondható Mert nincsen rá szó Nincsen rá fogalom: Talán egy szó, mely néha oly nehezen mondható Az elárulhat valamit Csak az érzést, de a mértéket alig. Szeretlek, mióta megláttalak Kereslek, mióta megpillantottalak Kutatom a tekinteted, s kérlellek, Hogy engem szeress. Csak engem szeress! Csak engem keress! Reám hallgass! Engem faggass! Faggass, hogy mit érzek S elmondom, hogy szeretlek Elmondom ha kell százszor is Elmennék érted a pokolba is Szeretem ahogy nevetsz Ahogy reám nézel Szeretlek téged mint a szívemet Te vagy a mindenem, az életem. Veled álmodom Veled ébredem Arcod mindvégig ott van velem, S elkísér a hűvös reggeleken." -------------------------------------------------------------------------------"Vers helyett szívesen szőnék ma lompos szőnyeget puha gyapjúból szobádba, pompás Perzsia száz mesés színével ékes kis terítőt, dús-borzosat, mely tiszta ágyad előtt heverne mindig. Reggelente, mikor lelépsz az ágyról s lenge inged alatt tüzelve borzong álmos tested a hűvöses homályban, tennéd rá puha lábadat mezítelen. S míg csiklandva becézi bársonybolyha zsenge talpadat és meleg bokádat, bágyadtan bizseregve énreám és szomjasan tapadó szájamra gondolj." -------------------------------------------------------------------------------"Látom az arcod, de nem érem el, kezem sután nyúl feléd. Vágyam űz utánad, kedves, órákig hallgatnám meséd. Szavaid hűs forrásként iszom, tekintetem keresi a tiéd. Ajkam szóra nyílik, de nem leli az ideillő igét. Lelkem eggyé olvad veled, mikor szárnyra kél az időben, valami furcsa, izzó remegés van ilykor a levegőben. Tudom, hogy érzed te is, mikor elérek hozzád végre, lágy szellő simítja a tested,
s Te felnézel a kéklő égre. Angyalszárnyam, ugye látod? Mosolyom áttöri a teret. Repülnék hozzád szinte nyomban De Te is tudod, hogy nem lehet." -------------------------------------------------------------------------------"Vagy a levegő, amelyet beszívok, a táplálék, melyet visz a vér. A látásom vagy - tán meg is lepődném, ha tenszemeddel rámtekintenél -, vagy észrevétlen, mint ahogy a kéz, a szív, az agy, a gondolat, akármi, életem része, melyet bármikor keresetlen is meg tudok találni. S mint a bonyolult óramű, ha elvész egy alkatrésze, s tiktakja kihagy, olyan lennék nélküled, és csak akkor, csak akkor tudnám igazán: ki vagy." -------------------------------------------------------------------------------"Lelked törékeny hangszer, melyre igen vigyáznod kell. Kényeztesd, óvd, szeresd, hisz’ tőle szebb az életed. Játssz rajta lágy harmóniát, dúdold el velem a lélek dalát. Engedd szárnyalni messze, a távoli lélek-szigetekre, ahol lélek lélekkel randevúzik, szó a szóval összebújik. Szimfóniában olvadnak egybe, s kéz simul a tenyeredbe. Áramlik a dallam, át a lelkeken, megérintve szívedet, kedvesem." -------------------------------------------------------------------------------"Hallgatok most, csak a szemem beszél, nyár van, a fákon ezernyi levél. Nevet a lelkem, ne kérdezd, sóhajt az élet, álmodom csak, s közben odaérek. Megérint valami illatos a szélben, ne menj, maradj!! Ez jólesik éppen. De lassan elköszön, kihal a szép tájból, itt marad az íz, az illat, hogy néha elvarázsolj." -------------------------------------------------------------------------------"Bár álmaimban örökké Rád gondolok, mégis magam vagyok, mert Te nem vagy velem. Gondolataim messzi
elkalandoznak Rólad, a szerelemről. Olykor a képzelet égi álmába merülök, elgondolkozok, hogy milyen is lehetne, ha itt lennél mellettem, ha itt lennél és kiegészítenéd életemet kedvességeddel, értelmeddel, szerelmeddel: Míg az este bíborozza a lement nap hajnalát, míg az éj becsillagozza szétterítve fátyolát, kéz a kézben sétálgatunk Vajda Hunyad váránál, beszélgetünk az élet értelméről a szerelem kapujánál. Félénken egymás szemébe tekintve, a csillagok pislákoló tüze mosolyog vissza kettőnkre. Hang megakad, szó elhallgat, izgalom tör lelkünkre, szív megdobban, légzés megrohan, de nem adunk törődést környezetünkre. Mint hajnalban a dér lepi be a rózsaszirmot szerelmem úgy áradna szét lelkeden, az Erósz páratlan érzése okán remegés járna körül bájos testeden. Gyengéd karjaimmal láncolnám magamhoz gyönge kicsi szívedet, mézédes ajkadról szerelmedet cseppenként ízlelném meg. Akaratlanul is észrevenném benned az angyalt ki mellett én is a fellegekbe kerülnék, a viszonzott szerelem boldogságaként örömömben szívtáncot járnék. A kényeztetés, törődés által lelkünk harmóniában él, szívünknek szerelméhez vonzó rózsakötele erősebben él." -------------------------------------------------------------------------------"Ha megszeretlek kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de jól gondold meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél." ( József Attila ) -------------------------------------------------------------------------------"Sétáltunk az erdőben Kezem a kezedben Önfeledten ballagtunk Telve szerelemmel Még a csupasz fák is Virágokat bontottak Fantáziánkban csodás Illatokat ontottak Egymás csókjában és Szerelmében fürödtünk Minden mi valós volt Eltűnt körülöttünk Éreztem kedvesem, hogy Mennyire szeretsz A boldogság ösvényein, Kézen fogva vezetsz Tegnap még azt mondtam Nagyon is kedvellek De mára már rájöttem: Halálosan SZERETLEK !" -------------------------------------------------------------------------------"Mióta megláttalak, a fellegekben járok, Azóta mindent rózsaszínben látok. Te vagy ajándéka életemnek, Te adsz értelmet létemnek. Nem tudtam eddig mi a szerelem, Köszönöm, hogy megmutattad nekem. Boldoggá szeretnélek tenni, S boldogan melletted megöregedni." -------------------------------------------------------------------------------"Csendben játszik a szél a fákkal, csak az árnyék rezdül,
egy macska lopózik nesztelen a kerten keresztül. Ismét rám talált az éj, az óra halkan egyet üt, mozdulatlan fekszünk az ágyadon együtt. Karjaimban nyugszol, dicső isteni szobor, az árny játéka arcodon olyan, mint te vagy: édes és komoly. Szeretlek. Egy könnycseppben benne van minden, légy akár ember, vagy földre szállt isten. Nem tudom meddig leszel enyém, most még karod féltőn ölel át, szemem tüzében a néma válsz, te is láthatnád." -------------------------------------------------------------------------------"Kérdezik sokan arcom miért halovány? Mert nem süt rám fényed soha tán. Minden éjjel megalkotlak. Nézek az éjboltra, ott kutatlak. Láttalak ezerszer holdas éjszakán. Minden fénysugárból te nézel rám. Vártalak már sokszor! Kínoz a láz. Lelkemet széttépi maró vágy. Tükörképed mindenhol ott ragyog De nem rám sugárzod mosolyod. Vágyaim veled az égig érnének Most neked mondom nem az égnek. Kellesz nekem, mint tükörnek a kép Holdnak a nap, csillagnak az éj Mint tónak a folyó, Mint télnek a hó Mikor lesz, hogy csókodra ébredek fel? Mikor hajolhat ívbe testem testeddel? Mikor lesz, hogy mindig ott leszek veled? Mikor simítja arcom bársonyos kezed? Hideg és sötét van nélküled." -------------------------------------------------------------------------------"Azt mondják minden nap észrevehetsz egy csodát csak nyisd ki a szemed. Meddig láthatjuk még ezeket a csodákat? Olvadnak a gleccserek, irtják az esőerdőket. Minden nap erőszakot követünk el az anyatermészeten. Gyilkosság, erőszak ,terrorizmus, de meddig? Nem sokáig. Hamarosan mindenki azzal lesz elfoglalva, hogy valahogy életben maradjon. Ez vízió? Bárcsak így lenne. De a jelen mást vetít előre. Miért van ilyen hőség? Miért teszik fel egyáltalán ezt a kérdést? Hisz mindenki tudja a választ. Saját magunknak "köszönhetjük". Forró aszályos nyarak következnek és hideg, kemény telek kevés csapadékkal. Az emberiség miért képzeli magát felsőbbrendű fajnak? Azon belül is mi fehérek különösképpen? Miért képzeljük magunkat különbnek mint az állatok és növények? Ők táplálkoznak, szaporodnak, hogy a fajuk fennmaradjon. Ők annyit használnak fel a természet erőforrásaiból amennyi létfenntartásukhoz szükséges. Az ember? Gondolom nem kell mondanom. Persze ha a boldogság és szeretet lenne a fontos talán harmóniában tudnánk élni a természettel. Tudom, tisztában vagyok vele nekem nagyon érzékeny a lelkem. A TXT-n néztem a sok társkersőt és már ettől könnyes lett a szemem hiszen én is az vagyok és tudom milyen a magány.
A szerelem a legcsodálatosabb dolog a világon, de ha nem talál viszonzásra az a pokol. Én szerelmes vagyok egy lányba és nem tudom elfelejteni. És ahogy Marqez írja annak a hiánya a legkegyetlenebb aki melletted van, de tudod, hogy sose lesz a tiéd. Élj boldogságban! Élj jó emberként! De sajnos nem minden ember gondolkodik így. Hisz van akiben a szeretet egy kis szikrája sem lángol. És gyerekeink, unokáink is ezen a kis bolygón szeretnének majd egykoron élni s boldogulni. De ha nem lesz erdő, nem lesznek tiszta vizű patakok, nem lesz éltető levegő amit belélegezhetnének, akkor mi lesz? Én egy csepp vagyok a tengerben. Kérlek benneteket így gondolkodjatok! Az élet néha nehéz döntések elé állít. Megismerkedtem egy 29 éves lánnyal a cseten. Little kóros, szegényke kerekesszékbe kényszerül és mind a 4 végtagja le van bénulva. Még soha nem ismertem ilyen gyönyörű lelkű lányt. Ő olyan jó és szeret engem, pedig még nem is találkozott velem. És Ő tiszta szívből szeret, érzem. És azt írta szeretne megérinteni és megölelni. És tegnap este beszéltem vele telefonon és azt mondtam neki, hogy nem fogok elmenni hozzá. És sírt és én is és azt mondta, hogy mindig ez van és neki soha nem lesz társa és be fog menni egy intézetbe és ott fog élni mert Ő állandó segítségre szorul. Amikor ezt a levelet írom szakadnak a könnyeim. Mert én szenvedek. Mert tudom, hogy csak ilyen ember mint én lehet a társa akiben ennyi szeretet van. És annyira szégyellem magam, amiért nem vállalom. Azt mondják a szánalmat a szeretettől nagyon nehéz elválasztani. Amióta megismertem sokszor sírok, mert annyira fáj, hogy neki így kell élnie. Jó ember vagyok? Olyan lelkiismeret furdalásom van. Nagyon szomorú vagyok :-(((( Most ugyanolyan rossz mint amikor az a lány szakított velem." -------------------------------------------------------------------------------"Gondolj rám a hűvös hajnalokon, mikor szitáló eső kopog az ablakodon. Gondolj rám egy nyári délutánon, mikor a forróság cseppekben ül az arcodon. Gondolj rám az őszülő fák alatt, mikor puha lépted felkavarja a rőt avart. Gondolj rám langy esti szélben, mikor a telihold fénye köszönt rád éppen. Gondolj rám a téli, zord időben, mikor kezed fázón didereg zsebedben. Gondolj rám a tavaszi zsongásban, mikor szerelmek illata tart fogságban. Gondolj rám az évnek mindegyik szakában, a nappalokban és az éjszakákban, gondolj rám
ébren, reggeltől estig, és álmodban estétől reggelig, gondolj rám úgy, hogy szinte érezzem, ahogy szíved ütemére lélegzem." -------------------------------------------------------------------------------"Jó lenne ha nem mennél el soha Nem lenne tegnap holnap és ma Szökjünk el az idő elől Ebből a sivár rengetegből A körénk szőtt hálót tépjük szét. Ahol a szivárvány földet ért. Oda menjünk, ott az otthonunk. Majd angyalokkal táncolunk." -------------------------------------------------------------------------------"A levegő urának... Ha szívembe látnál: hömpölygő, duzzadó ár, mely átlépi partjait, s túlcsordulva eléri lábaid. Ott megáll, körülölel, becéz, simogat, majd magával sodor őrült, pusztító kéjtáncba. Akarlak! SZERETLEK! -mondja a folyó, s tengert érve, összeolvadva békét talál... Te vagy az én tengerem!" -------------------------------------------------------------------------------"Sok olyan ember van, akivel az ember le tudja élni az életét, de csak egy van, aki nélkül nem." -------------------------------------------------------------------------------"Fognám, szorítanám két kezed, hogy érezhesd, mennyire szeretlek. Néznék szeretetet sugárzó szép szemedbe, hogy láthasd, mennyire szeretlek. Suttognék szép szavakat Teneked, hogy hallhasd, mennyire szeretlek. De most nem tehetem, mert csak gondolatban vagy velem. Szeretném, ha életed minden perce, csak boldogságban telne, Szeretném, ha életedből a szomorúságot, száműzhetném örökre. Szeretném, hogy életedben minden álmod, egyszer csak valóra váljon. És szeretném, hogy álmaidnak tengerén, Veled lehessek én. Szeretem fogni két kezed. Szeretem nézni szép szemed. Szeretem füledbe súgni, hogy mennyire szeretlek. Szeretem kedves mosolyod, mely rám ragyog, mint a napkorong.
Szeretem mindazt, ami benned van. Szeretlek, ezért a szívemben vagy." -------------------------------------------------------------------------------"Ki lehetsz te? Ki lehetsz te, hogy szemeid sugarától a szívem úgy lángol, akár egy hatalmas máglya. Ki lehetsz te, hogy aranyszín hajad tündöklő fénye beragyog magányos lelkem végtelen sötétjébe, és éltető reményt ad. Ki lehetsz te, hogy hangod meghallván az jut eszembe: a Földön nincs is ennél csodásabb zene. Ki lehetsz te, hogy egyetlen mosolyod feledtet velem minden gondot, bánatot. Ki lehetsz te, hogy egész lényed látva ezt gondolom én: nem lehetsz te más, csak tündér." -------------------------------------------------------------------------------"Pillantásod, mint az olvadt arany, sistereg a bőrömön, ahogy hozzáér. Hangod, mint a forró láva, szívembe égeti saját igazát. Érintésed, mint hűvös selyem, jól esik égő arcomnak. Haragod, mint pengevillanás s vágyom, bár fegyvertelen lennék! Mosolyod, mint a felhők közül kibukkanó nap, szivárványt von életem egére. Szereteted, mint jó építőmester, erős falat emel körém csókokból. Hited, mely végtelenséget ígér, pöröl agyammal s győz is, ha hagyom. ... Mióta életembe léptél tudom, hogy örökre tied minden pillantásom, hangom, érintésem, haragom, letett fegyverem, mosolyom, csókom, hitem... Szeretetem." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretem ernyős szemedet, etető puha kezedet, mellém-simuló testedet, csókolnám minden részedet." --------------------------------------------------------------------------------
"A vágy bilincse fonja össze testünket, vad nászba sodorva bennünket, izzó parázzsal hevíti vérünket, a forróság egyre hevesebb, s amikor szétrobbantja testemet, a lelkem látod szemeimben, miközben eltűnünk a végtelenben." -------------------------------------------------------------------------------"Nyugalom ül a város néma arcán, Lomha árnyak tűnnek egy névtelen utcán. Itt élek én a magány-pagonyomban Mellettem a tűz is hangtalanul lobban. Hangokat várok, de nem jön erre senki. Most érzem csak milyen egyedül lenni, Szükségem van rád te lomha harangzúgás Ciripelés, galamb ének, párja hívó búgás Színekre vágyom, piros kékre, zöldre És mozgásra is, szeretném, ha szökkenne Egy szöcske. De mégis leginkább, ha ő értem jönne… S itt maradna mozdulatlan, csöndben Mindörökre." -------------------------------------------------------------------------------"Leszáll az est, jön egy manó, apró álmot hozó, piciny zsákja vállát nyomja, aludni fogsz ő már tudja, bebújik melléd az ágyba, s füledbe súgja: Jó éjt Te drága!" -------------------------------------------------------------------------------"Boldogabb nem lesz senki sem annak a napnak hajnalán, ha szépségedet nézhetem a két szememnek ablakán." -------------------------------------------------------------------------------"Angyalnak, madárnak szabadság a szárnya... Nekem a Te lelked dallama a szárnyam" -------------------------------------------------------------------------------"Jó érezni azt, hogy szeretlek nagyon és egyre jobban Ott bujkál a két szemedben, rejtőzködő mosolyodban. Érezni, hogy szemeid már szemeimben élnek és néznek, S érezni azt, ha szép, Veled szép, És Veled teljes az élet!" ( Illyés Gyula )
-------------------------------------------------------------------------------"A szerelmesek akár beszélnek, akár írnak szerelmükről, akár tesznek érte valamit, örülnek, mert minden tevékenység során a szerelmükre gondolván, mintegy látni vélik." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek! Szeretnék NEKED verset írni, De nem tudok a gondolataimmal bírni. Bármi szépre és jóra gondolok, Mindent kicsinnyé tesz az az egyetlen dolog, Amire most gondolok: SZERETLEK, én kicsi Anitám! És örökké a TIED VAGYOK ! És ha Te is ÍGY érzel, Akkor VÉGTELENÜL BOLDOG VAGYOK !" -------------------------------------------------------------------------------"A szerelemnek az egyetlen, Íratlan törvénye. Ha nem szeretnek, eltemetnek, A föld egy sötét gödrébe. S ha egyszer meghalok, Emlék rólam nem marad. De ott lenn a föld mélyén, A szívem érted megszakad. A lelkem e föld mélyéről, Érted lassan fölrepül. S a Te lelkeddel együtt, A fellegekbe menekül." -------------------------------------------------------------------------------"Szeress, mert rövid az élet, Szeress, mert szeretlek Téged, Szeress, hogy velem boldog legyél Szeres, nehogy egy életet tönkretegyél! Szeress, hogy viszont szeresselek, Szeress, hogy tudjam: szerethetlek. Ameddig szeretsz addig élek. Szeress sokáig, mert meghalni félek!" -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem szivárvány Illúzió, kincset a tövében nem találsz, De ki mer gyönyörködni ívében Kincset fog találni saját szívében." -------------------------------------------------------------------------------"Szélfútta hajad érintse arcom, Mosolyod bűvöletben tartson. Színek titkát szemedben keressem, A szerelmet csak benned szeressem." --------------------------------------------------------------------------------
"Álmodjuk hát együtt tovább a szemünkben visszhangzó csodát. Álmod én leszek s velem suttog minden távolon át a szívedbe zárt szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Két karoddal átölelsz te, ha félek. Két karommal átölellek, s nem félek." -------------------------------------------------------------------------------"Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak, fényén futkos a fény, csókra tűnő tünemény." -------------------------------------------------------------------------------"De én szeretlek, édes emberem, az életem gyógyítja a tiédet. Gyógyítja egyik száj a másikat, gyógyítja egyik kéz a másikat." -------------------------------------------------------------------------------"A két szemem ámuló ég lett, ha a földeken követtem a lépted. Amerre Te mentél, újra dalolt a kalász A tarlókon, a sziken enyhült a parázs." -------------------------------------------------------------------------------"Boldogság...méz ha csurran. Vízcseppben szivárvány, szőlőszemben alvó bor, bennünk bujkáló mosoly. Sülő kenyér illata, hárfapendülés, ölben nyugvó kéz, gyerekzsivaj, tűzpattogás. Ajándékon selyem szalag, Telihold udvara. Asztalon gőzölgő húsleves, tücsökzene. Vágy fiú szemében, gyertya fénye lány homlokán. Szeretni. Szeretve lenni." -------------------------------------------------------------------------------"Akarlak, szeretlek Akarlak, szeretlek, kellesz nekem dacos, síró szíved csupa vad szerelem, csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő, már lankad az ész a védekező. Félelem? távolság? mit jelent?
mindig több, több éhséget teremt, hiszen elpusztulunk így te meg én két árva, fuldokló, néma szegény! akarlak, szeretlek, rég elég titok és várás és szenvedés, boruljunk össze, mell mellre – két fáklya szívünk hadd lobbanjon el! hasító villám szívemen át, feszül és tágul az egész világ, szűk abroncsok a sarkkörök, kicsap a tenger s a szent ködök ragyogva befödnek, vihar és láng: együtt világok várnak ránk! együtt - vagy halál és pusztulás szerelem – szerelem, fényvarázs." -------------------------------------------------------------------------------"A szívem a szíveddel együtt dobban, Nem szerethet Téged nálam senki jobban. Olyan vagy Te nekem, mint egy édes virág, Többet érsz Te nekem, mint az egész világ!" -------------------------------------------------------------------------------"Legmélyebb érzelem Tudod-e mi a szerelem?! E szóra gyöngéd sóhaj lelkeden, de tudod mi a szerelem?! Forró könnycsepp gördülése Csendes szavak remegése Szeme meleg pillantása Égő szívem dobbanása Tél után tavasz, tavasz után tél, de bízva él a remény. Boldog álmok szálldosása Kétségek gyötrő kínzása. Édes-kegyetlen fájdalom Értelem feletti hatalom ...Sokszor mondod: "Szeretem"! De tudod mi a szerelem?" -------------------------------------------------------------------------------"Az utolsó könnycsepp Az aluljáró homályában egy öreg bácsika kuporgott a hideg kövön. Az emberek elmentek mellette. Nem néztek rá, vagy ha mégis furcsa semmitmondó tekintetük szinte égetett. Fájt neki ez a tekintet nagyon. Ugyan mit tudják ők, miért van itt. Csak egy koldust látnak, pedig Ő több. Ő egy ember. Egy ember, akinek ez a sorsa. Belenyugodott. A szíve mégis tele volt fájdalommal. Egy kisfiú megállt előtte ragyogó kipirult arccal: -Te vagy a télapó? - kérdezte, s szemében huncut fény csillogott. Az ősz öreg emberke megsimogatta szakállát, majd így felelt:-igen én vagyok. S látva a kisfiú örömét eltűnt belőle a fájdalom, és minden rossz emlék csak a jó maradt. Szívét melegség járta át, boldog volt. Abban a percben talán a legboldogabb a világon. Fáradtan lecsukta szemét, amiből még egy könnycsepp utat tört magának. Utolsó könnycsepp. Szép csendben elaludt. S reggel mikor rátaláltak már megfagyott." -------------------------------------------------------------------------------"VELED
Ha Veled vagyok, megáll az idő, megszűnik körülöttünk a világ. Karjaidban melegség, nyugalom fog át Érintésedtől bizsergek, ha kezed, Ajkad bejárja testemet. Te vagy kire vágyom, Rád gondolok hosszú éjszakákon, Kézen fogva sétálok át Veled együtt az öröm pillanatán. Megszámlálhatatlan percek Millió csókjai után... Újra érezni akarom ajkadat, Kezedet, mely simogat... Érezni azt, hogy: VELEM VAGY!" -------------------------------------------------------------------------------"Ó, jössz - e már Látod: a fecske útra kél, hull a sápadt diólevél ; deres a szőlő, őszre jár ó, jössz - e már, ó jössz - e már ? Karomba veszlek itt megint, míg szemem szomjan Rád tekint, s fejem válladon elpihen szép szelíden, szép szelíden. Hányszor bolyongtunk, édesem, e völgy ölén s a réteken! s fölemeltelek, drága társ, hogy messze láss, hogy messze láss. Vannak e földön mindenütt szép nők : szikrákat szór szemük, de mint Te, oly kedves, komoly nincsen sehol, nincsen sehol. Te vagy a lelkem, életem: tündökölsz tisztán, fényesen: hol is találnék csillagot, mely így ragyog, mely így ragyog ? Késő ősz van, csillan a dér, halkan csörren a holt levél, didereg a puszta határ ó, jössz - e már, ó jössz - e már ?" -------------------------------------------------------------------------------"Sötét éjszaka van, csak a hold ragyog, Álmaimban még mindig Rád gondolok. El akarom mondani, mit érzek irántad, Remegve fognám kezed és súgnám, hogy imádlak!" -------------------------------------------------------------------------------"Hallom a csendet, édes dallamot zenél, lágy zöngéivel, rabul ejti a reményt, kedvesen simogat, lassan csábít feléd, halk sóhajokkal, az érzelmekről beszél. Hogyan álmodik a szívben a didergő tél, Fázósan, a messzi zöld tavaszról regél,
A forró, napos nyárról ábrándozva mesél, Az ősz melege is elmúlt, már csak emlék. Egyszer eljön majd, mikor már nem várja, Nagyon félti, gyengéden óvja és táplálja, A hideg mögé rejti, két tenyerébe zárja, A tűzet, melynek szemedben lobog a párja…" -------------------------------------------------------------------------------"Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted." ( Gabriel Garcia Márquez ) -------------------------------------------------------------------------------"Meglátlak és szívem dobban, Szeretlek én egyre jobban. Szemed csillog, arcod ragyog, Imádlak én nagyon-nagyon. Veled lenni csodálatos, A szépséged is bámulatos. Aranyos vagy és gyönyörű, Humorod is nagyszerű. Szerelmes vagyok mindenedbe, Egész fantasztikus lényedbe. Imádom varázslatos mosolyod, Bizsergetően finom csókod. Megvagy végre megleltelek, El többet nem engedlek. Nekem teremtett az ég, Kerestelek már rég. Te leszel a kedvesem, társam, Boldogságom megtaláltam. Együtt leszünk mindig már, A közös élet minket vár. Szerelmesen éldegélünk, Jóban-rosszban együtt küzdünk. Boldogan élünk majd kedvesem, Te leszel a feleségem. Ennyi a vágyam, Veled lenni, Mindenkor boldoggá tenni. Együtt élni az életet, Szerelmesen, amíg lehet." -------------------------------------------------------------------------------"Régen álmodoztam a szerelemről: majd jön valaki, aki elvarázsol, és én csak kényelmesen várom, hogy mindent megtegyen értem. (vagy helyettem?) Ha az egyik nem jó, majd lesz valaki más, aki ügyesebben elégíti ki az igényeimet, én ülök egy rózsaszín felhőpamacson, és ezért a mámorért semmit sem kell tennem, majd a másik... Vagy éppen mindent megadok Neki. Ezer könnyet, ezer tűrést, ezer dalt, csak egyet nem: ha ő akármiért azt érzi, én nem tudom neki megadni, ami Neki kell, akkor elengedni őt. Nem azt adom neki, amit Ő kér, hanem ezer dolgot, amit én Akarok adni. Ha Ő nem fogadja, nem viszonozza, akkor megsértődök rá, vagy gyötrődök. Szerintem az igazi szerelem az a mámor, ami erőt ad ahhoz, hogy felépítsük a szeretetet. Ez munka! Valaki mondta, az igazi szerelem nem az, amikor egymás arcát nézzük, hanem amikor egy irányba tekintünk."
-------------------------------------------------------------------------------"... Szeretem őt, s amióta ez megtörtént velem többé nem vagyok önmagam, akként nem mint eddig. Sebezhetőbb lettem, s a szerelem természetéből adódik, hogy megsebezhet ő is. Egy figyelmetlen szó vagy mozdulat fájdalmat okozhat, miként ennek ellenkezője olyan örömet, amihez eddig hasonlót nem ismertem. Önmagamról megfeledkezhetve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a világ szépségét. Kővé lennék, ha elveszteném..." -------------------------------------------------------------------------------"Jó volna a gondolataidba látni, amikor kétségek gyötörnek. Jó lenne a biztonságot remélni mikor a fájó emlékek felszínre törnek. Hogy mondhatnám el, mi bánt mi az, mi mardossa szívemet mi az az égető vágy mely ketté szakítja lelkemet. Mindenemet odaadnám a boldogságért cserébe Bármit feláldoznék, ha tudnám hogy a holnap szebb lesz-e? Ha a karodban tartasz elnémul minden, mi valaha fájdalmat okozott Ha megérint ajkad, a szerelem, mit érzek, elvarázsol. A mosolyod számomra a paradicsom féltve őrzött kincsem. Az ölelésedre, csókodra vágyom mert még egy ilyen szerelem nincsen." -------------------------------------------------------------------------------"Virrad. A tollam félretéve mosolygok és rá gondolok, lágy, gyermeteg tekintetére, hangjára, mely körülcsobog. Nézett már rám ilyen szelíd szem, a hang sem új, e friss patak. De vallom: szent e földön minden, és áldott minden pillanat. Rég ismert édes gyötrelemmel csodálom válla szép ívét, szépségét úgy iszom szememmel, mint hajdan más valakiét. S hunyó lelkemben újraéled, miről azt hittem, rég halott, a megfakult színekben élet, elevenítő fény ragyog. Szeretlek! - mennyi szép titok van e szóban, mely mindenható! Ha úgy halódom, megtiportan, akkor is vallom: élni jó. Sok elsuhant évezred álma, mely most puhán felé lebeg... Földi édenbe kaput tárva
szakadnak szét a fellegek." -------------------------------------------------------------------------------"Amióta megláttalak, Szebben süt a nap le rám És azóta százszor szebben Dalol a kis csalogány." -------------------------------------------------------------------------------"Amit szívedbe rejtesz Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt. A szerelembe - mondják belehal, aki él. De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér." ( József Attila ) -------------------------------------------------------------------------------"A rózsatő, ha jő eső, a gazdaszem a kalásznak úgy nem örül s nem lelkesül, mint én, drágám, ha látlak!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha minket majd földbe letesznek, ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak." -------------------------------------------------------------------------------"Hozzád bújok, mint a kisded, melled rejti arcomat, és ha lopva föltekintek, szívem majdnem meghasad." -------------------------------------------------------------------------------"Tudod, hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget." -------------------------------------------------------------------------------"Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden édes csókot a számon felejtett. Csak akkor adna igazán szépet, ha mindörökre nekem adna téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legszebb álmait, valaki téged nagyon szeret, valaki boldog, ha melletted lehet!" -------------------------------------------------------------------------------"Azt akarom, hogy enyém légy mint Róbert Gidáé Micimackó, de Te ne félj semmitől mint Malacka, mert én vigyázok Rád mint a bátor Tigris!"
-------------------------------------------------------------------------------"Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől, akkor előbb adjunk mi neki. Finom, tapintatos pantomim ez, az erők egészséges keringésének módja. Olyan labdajáték, amelyben kezdetben a mi kezünkben van a labda, s társunk csak úgy dobhatja vissza, ha előbb mi odadobjuk hozzá." -------------------------------------------------------------------------------"A jó kapcsolatnak rendje van, mint a táncnak, és ugyanúgy szabályok irányítják. A partnerek nem kapaszkodhatnak össze túlságosan, mert akkor nem tudnak vidáman és szabadon egyedül haladni. A túl erős érintéstől megdermed a mozgás, oda a végtelenül kibontakozó szépség. A táncosok tudják, hogy társak a ritmusban, a mozgásban, közösen alkotják a mintát, és észrevétlenül belőle táplálkoznak." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem akkor tekinthető érettnek, amikor egy emberpár jobban szeret együtt lenni, mint bárki mással, noha mások sincsenek kizárva életükből. Felfedezik, hogy bármit jobb együtt csinálni, mintha bármelyikük egyedül csinálná. Ha távol vannak egymástól, mindegyik ott van a másik gondolatainak hátterében." -------------------------------------------------------------------------------"Minden az enyém Minden az enyém, pedig nincs birtokom, A földnek legdrágább kincse nálam van. Ez egy érzés, ami legszebb fogalom. Amit szeretnék azt Tőled nem tagadom. Minden erdő, földek és fák, Igaz szerelmed vigyáz Rád, Aki boldog, hogy melletted, lehet, Ez ellen senki semmit nem tehet. Mert szeretlek és szeretni foglak, Értsd meg végre, hogy nekem csak Te vagy. Egy igazgyöngy a tenger mélyén, Az egész világot érted felfedezném. Tudom jól, hogy ez nem egy álom, Hol az igaz szerelmemet megtalálom. Ez a valóság és Te a párom vagy, Mindenkiben én csak Téged láttalak. Mert tükörvíz a szemed, visszaragyog szívembe, Mint mikor velem vagy és kezed a kezembe. Fáj a messzeséged, fáj, ha nem vagy velem, Veled tanultam meg mi az igazi szerelem. Minden perc egy gyönyörű pillanat, Amit Veled töltök, szívembe meg marad, Örökké, és nem kell a remény, Mert szeretlek, ezért minden az enyém."
-------------------------------------------------------------------------------"Mikor először megpillantottam Gyönyörű szép szemed, Nem gondoltam, hogy egyszer Foghatom majd selymes kezed. Akkor csak rád gondoltam, valóság volt? Vagy csak álmodtam? De egy napon valóra vált az álom, csókod íze itt ég a számon. Szeretném, ha álmom örökké élne, s ezzel szíved szívemben égne. Szeretni mást nem fogok, Míg az égen csillag ragyog. A szívem csak érted dobog, Ha esik, ha fúj, ha zuhog. Talán egy napon elmondhatom Néked, Szeretlek - Szeretlek halálosan Téged." -------------------------------------------------------------------------------"Édes Kicsi Szerelmem! Miért nem vagy most itt velem? Miért nem fogod a kezemet? Miért nem öleled a Szívemet? Mikor láthatom tündöklő szemedet? Mikor érinthetem bársonyos kezedet? Mikor ölelhetlek át megint? Mikor csókolhatlak Szívem szerint? Mikor mikor? Ohh mond már! Hogy fussak, szaladjak Tehozzád. És én mindent itt hagyok, És csak Tehozzád szaladok. Kicsi Szerelmem nem bírom Nélküled! Az ágyam oly magányos és hideg. Szeretnélek, szeretnélek végre magamhoz ölelni, Szeretnélek, szeretnélek újra csókjaimmal Szeretni! Hiányzol Nagyon Egyetlen Szerelmem! A nappalok is éjszakák lettek a Szívemben. Csak alszok és álmodok Terólad, Hogy újra itt vagy és végre újra láthatlak. Úgy SZERET A SZÍVEM TÉGED Ahogy egy fa a nedvességet, Ahogy egy holdsugár az eget, Ahogy egy kisgyermek a Telet, Szeretlek, Szeretlek, csak ezt kiáltom Feléd! Szeretlek, Szeretlek, csak erre gondolok én! Szeretlek, Szeretlek TÉGED kicsi Angyalka! csak nehogy meghaljak, ebbe a Nagy Fájdalomba! Ohh Édesem, ha most itt lennél Velem, Én elhalmoználak mindenféle kincsekkel, És a Szenvedélyes Szerelmemmel, Hogy itt maradj Velem ÖRÖKKÉ, és ne menj el SOHA SOHA TÖBBÉ!"
-------------------------------------------------------------------------------"Valakit megszeretni egy pillanat is elég. Ugyanazt elfeledni egy élet is kevés. Mert az élet bármily mostoha, Szeretni megtanít, de feledni soha! " -------------------------------------------------------------------------------"A boldogságot nem lehet ajándékba adni, egyetlen titka: adni, mindig csak adni. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet és sok-sok önzetlen tiszta szerelmet." ( Goethe ) -------------------------------------------------------------------------------"Ha jó anyukával áldott meg az ég, csókkal halmozd el mind a két kezét." -------------------------------------------------------------------------------"Csobog a langyos víz, fürödj meg, íme a kendő törölközz meg. Sül a hús, enyhítse étvágyad, ahol én fekszem az az ágyad." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek szívemmel, szeretlek lelkemmel, szeretlek örült, ábrándos szerelemmel." -------------------------------------------------------------------------------"A halál kihívás. Arra int, hogy nem várhatunk tovább…most kell kimondanunk mennyire szeretjük egymást." -------------------------------------------------------------------------------"Ha porba írunk egy szót, elfújja a szél! Ha a szívünkbe véssük, az örökké bennünk él! Én a szívembe véstem egy szót, s egy nevet. A szó: SZERETLEK. A név: a Te neved." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnék könnycsepp lenni, Szemedben megszületni, Végigfolyni arcodon, S meghalni az ajkadon." -------------------------------------------------------------------------------"A csók valami, amit csak úgy adhatsz, ha elfogadod és csak úgy fogadhatod el, ha adod." -------------------------------------------------------------------------------"Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, Őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe savak, Ösztöneimmel belemartalak..." -------------------------------------------------------------------------------"Ti, csillagok, a hatalmas ég örök tüzei, mondjátok meg neki! Szeretem!!! Mindenkinél jobban. Őrá gondolok minden pillanatban. Nekem nem kell más,
csak Ő. Ha itt lenne velem, megszépülne az életem. Olyan Ő nekem, mint egy gyönyörű álom. Folyton csak utána vágyom. Nélküle élni nem akarok. Mondjátok meg neki, ti, csillagok! " -------------------------------------------------------------------------------"Nagyon régen történt. Húsz éve? Vagy harminc? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy fekete-fehér film volt. Akkoriban Magyarországon a színes televíziózás még vágyálom volt csupán. Erre a televíziós dokumentumfilmre, amíg élek emlékezni fogok. A filmkészítő arra volt kíváncsi, hogy abban az időben miként élt egy isten háta mögötti tanyán, mindenkitől magára hagyatva egy idős házaspár. A kis tanyaház rendes, gondos és tiszta, de fényűző luxuspalotának aligha volt mondható. Ott állt a nagy semmi közepén. Körülötte a Nagyalföld végtelen homoktengere, amit azért szendén és szerényen itt-ott betakart némi gyep, aszott búza- vagy kukoricaföld. Az udvaron gémeskút. A háztól nem messze egy nem túl nagy istálló. Fecskefészkek az eresz alatt. Gólyák a kéményen. Az égen szelíden bégető bárányfelhők. A távolban jegenyék. Valahol ott húzódhat az út. Egyéb semmi. Semmi a világon. Se egy ház, se egy gazdasági épület, se egy traktor, gépkocsi, vagy a tájon átszáguldó vonat. A házacskában csend, nyugalom és két hetvenes ember. Sehol egy elektromos lámpa. Rádió. Tévé. Bármiféle villannyal működő háztartási gép. Ugyanis a tanyán nem volt villany. Sem víz. Sem gáz. Sem telefon. Sem semmi. A göröngyös, hepehupás bekötő útról keréknyom vezetett fel csaknem a házig. Állapotából arra lehetett következtetni, hogy ez a két ember a közelmúltban aligha fogadhatott sok látogatót. Egyedül éltek az ország szívének a közepén. Egyedül. Körülöttük az Alföld csendje. Télen talán varjúkárogás, már ha el nem mennek tőlük a gyászoló vénasszonyokra emlékeztető madarak a jobb megélhetést ígérő városokba. Nyáron a tücsökszó – garantált. Talán énekelgetett nekik egy-egy szomorú, kajla szívű pacsirta is. A két öreg, a Bácsi és a néni, szép szelíden egymás mellett ültek az ágyon. Tiszta, finom arcukon derűs mosoly. Olyan otthonosan megülő mosoly, amit talán még a harmadik világháború kitörésének híre sem tudna letörölni finoman barázdált arcukról. Szép emberek voltak. Olyan szépség „szállta meg” őket, amit évtizedek derűje, jósága, a környező világ és az egymás iránt érzett szeretet puha, meleg, érzései munkáltak ki tökéletesre és romolhatatlanra. Ott ültek az ágyon, és egymás mellett dolgos, ám fáradtnak egyáltalán nem tűnő kezét szorongatták. Látszott rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást. A riporter kérdéseire felelgetve elmondták, hogy az egész életüket szeretett tanyájukon töltötték el. A földért és a földből éltek. Amikor a riporter végül megkérdezte, hogy miként voltak képesek villany, vízvezeték, rádió, tévé, gáz nélkül leélni egy életet és hogy mit csináltak, hogy a langyos nyári éjszakákon, de főleg a hosszú téli estéken a guta ne üsse meg őket az unalomtól, egymásra mosolyogtak, és hamiskásan csak ennyit mondtak: ültünk a sötétben és simogattuk egymást. - Órákon át? – kérdezte a megdöbbent riporter. - Igen. – felelték – kérdezte a megdöbbent riporter Becsületszavamra elfutotta a szememet a könny. Annak ellenére, hogy nem tartozom a túl könnyen meghatódó emberek közé. Válaszukból megértettem, hogy a hetvenes éveikre is miért maradtak oly szépek, egészségesek, tiszták és derűsek. Kizárták az életükből mindazt, ami kétségbeejtően fölösleges, ami feltehetően nem teljesen épelméjű modern társadalmunkban. Nem engedték, hogy a hírek bemocskolják az elméjüket, megzavarják az érzelmeiket, konfúzussá tegyek egész kis világukat. Arra koncentráltak. Amire mindannyiunknak kéne: a szeretetre. Biztos, hogy nekik volt igazuk." -------------------------------------------------------------------------------"... a Világnak minden drága kincse közül nekem a Te féktelen szíved kell..." -------------------------------------------------------------------------------"Akkor élek, amikor veled vagyok, Akkor érzem, a szívem dobog, Akkor könnyű érezni, BOLDOG VAGYOK! Ha nem vagy velem, úgy érzem, Csak véletlenül lélegzem!
Mert szívem nem engedi, hogy meghaljak, Míg újra nem láthatlak. De rájöttem, az életet élni kell, És azt csak veled tudom, Mert, ha nem vagy velem, Azt hiszem, haldoklom! Úgyhogy siess, kérlek, mert Minden nélküled töltött perccel A halálhoz kerülök közelebb!" -------------------------------------------------------------------------------"Mikor arcodon követhetem lelked, amikor nem nézel vissza, mert éppen csukott szemmel látsz. Mikor egy sóhajjal leheletként siklik alá szíved, akkor érinteném meg ajkammal a szemed." -------------------------------------------------------------------------------"Először izzottam érte: tűz volt a lelkemben, hogy megismerjem őt. Vele vagyok, egyre jobban ismerem. Nekem szerencsém van, mert olyan emberre leltem, akivel egyfelé visz utunk. Mindketten izzunk, már nem csak egymásért. Hanem izzunk a célért, amit el akarunk érni, izzunk azért, hogy minden pillanatban újra megismerjük egymást. Ez nem unalmas. Imádkozom, ha egyszer mégis arra ébredünk, mi már nem együtt akarjuk megváltani a világot, ne legyen a görcsös ragaszkodás a bilincsünk. Szabadon egymás mellett, ez a leghatalmasabb boldogság. Ennek van csak esélye élni, és ez nagyon is izgalmas, és teljes értékű boldogság tud lenni. Én még "kicsi" vagyok, de azt már látom: egy kapcsolat, minél mélyebb, annál inkább ráébreszt arra, hogy a saját szívem fejlődése a boldogság kulcsa. De amíg ezt nem érzi az ember, addig valóban más és más embereknél kell keresni…" -------------------------------------------------------------------------------"Ha szívembe látnál: hömpölygő, duzzadó ár, mely átlépi partjait, s túlcsordulva eléri lábaid. Ott megáll, körülölel, becéz, simogat, majd magával sodor őrült, pusztító kéjtáncba. Akarlak! SZERETLEK! -mondja a folyó, s tengert érve, összeolvadva békét talál... " -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng." ( József Attila ) -------------------------------------------------------------------------------"Ha a csókok esőcseppek, tengert küldök neked. Ha az ölelések falevelek, erdőt küldök. Ha a szerelem örök, az örökkévalóságot küldöm neked." -------------------------------------------------------------------------------"Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor az első csókod az ajkamra égett, Én már akkor úgy éreztem, meghalok Érted." -------------------------------------------------------------------------------"Ha kinézel az ablakon, s felnézel az égre, rád ragyog majd sok ezer csillag fénye, köztük én is ott leszek, s nézek le rád, onnan kívánok neked jó éjszakát!" -------------------------------------------------------------------------------"Ne higgy annak ki feléd nevet, két esküvel mondja, hogy szeret, annak se ki könnyet ejt, mert ki könnyet ejt könnyen felejt. Ki szemedbe néz némán, az szeret csak igazán!" -------------------------------------------------------------------------------"Addig vagy boldog, amíg van aki szeret, aki a bajban megfogja kezed és, hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod, ha nincs már veled!" -------------------------------------------------------------------------------"S, ha megkérdeznék tőlem mit is jelentesz nekem, lehajtott fővel azt felelném, semmit csupán az Életem!" -------------------------------------------------------------------------------"Kinézek az ablakon, s látom a Holdat ragyogni. Érzek egy könnycseppet arcomon lefolyni. Ha megkérdeznéd mi bajom, csak annyit mondanék: Hiányzol Nagyon!" -------------------------------------------------------------------------------"Van, aki könnyen kapja meg azt, akit szeret, van, aki sír és szenved. Van, aki könnyek nélkül tud feledni, s van, aki meghal, mert igazán tud szeretni." -------------------------------------------------------------------------------"Bársonyos reggel köszöntsön Téged, de gyönyörű álmod ne érjen véget. A nap simogasson, mintha ott lennék Nálad, mintha én simogatnám gyengéden a vállad." -------------------------------------------------------------------------------"Egymás ölében közelében ringatjuk éber álmaink egy angyal szállt le ide éppen és túlvilági fényben égve, mosolyogva ránk kacsint." --------------------------------------------------------------------------------
"Szerelem ha egyik a másikát repülni hagyja, de ha zuhan, fél szárnyát kölcsönadja." ( Szabó Éva ) -------------------------------------------------------------------------------"Sohasem volt az szerelmes, aki Mondja, hogy rabság a szerelem, Szárnyakat ád ő és nem rabbilincse, Szárnyat ád ő, azt adott nekem." -------------------------------------------------------------------------------"De amikor két ember a szíve mélyén egyesül, Képesek megtörni a bronz vagy a vas erejét is. Amikor pedig két ember szíve mélyén megérti egymást, a nyelv, amelyen szólnak, édes lesz és lenyűgöző, mint az orchideák illata." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem csak annak fedi fel legrejtettebb titkait és csodáját, aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre." ( Jung ) -------------------------------------------------------------------------------"Ha boldoggá akarsz tenni valakit, ne gyarapítsd a vagyonát, csökkentsd a vágyait. " -------------------------------------------------------------------------------"Az ember nem szerelmes, hanem ő a szerelem. És természetesen, ha te vagy a szerelem, akkor egyúttal szerelmes is vagy. De ez csak egy eredménye, egy mellékterméke az eredeti oknak. Az eredeti ok pedig az, hogy te vagy a szerelem. " -------------------------------------------------------------------------------"A misztikus élményt gyakran hasonlítják magassághoz és mélységhez is, ellentétben a tudat normális állapotával... A közvetlen jelenben az ember érez, és nem fogalmat alkot, az ember az időn kívül lebeg, hiszen az idő is fogalom csupán. A szerelmesek számára ezért szűnik meg oly gyakran az idő." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretet két ember között ez tán a legnehezebb; ez a végső, a legvégső próba és vizsga, oly feladat, hogy emellett minden más fáradozás csak előkészület." --------------------------------------------------------------------------------
"Mondd, mi a szerelem? Két lélek, egy gondolat; Két szív, egy dobbanás." -------------------------------------------------------------------------------"Legerősebben az álmok kötik össze az embereket. A szerelem is azt jelenti: mind a ketten álmodunk egymásról valamit, és ez összekapcsol minket. " -------------------------------------------------------------------------------"Amikor két ember meghatározhatatlan időre összekapcsolódik és belső kommentár nélkül képesek érezni kapcsolódásukat és egymás reakcióit, akkor éppoly könnyedén, ahogy lélegeznek, a testük szent táncba kezd. Elragadja őket az áradó, erőfeszítés-mentes, egyre duzzadó hullám, a soha véget nem érő hullámzás, amelyben pontosan azt teszik egymással, amit kell..." -------------------------------------------------------------------------------"Mielőtt lefekszel, tárd ki az ablakod, Keresd meg az égen a szerencsecsillagod, Ha szeretsz valakit, mondj érte egy imát, Akire gondolsz az is gondol terád!" -------------------------------------------------------------------------------"Szerelmes a Nap a Holdba, a Hold a csillagokba, a csillagok a kék égbe, én meg a Te szép szemedbe!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha az égen lemegy a nap, Te akkor is az eszembe vagy! Te vagy reménységem csillaga és csillag nélkül sötét az éjszaka!" -------------------------------------------------------------------------------"Kicsi szívem, kicsi álma, Te vagy már a szívem párja! Szívem a szerelem lángjától ég, határ a csillagos ég!" -------------------------------------------------------------------------------"Kezem kezed nélkül, Mint a virág illat nélkül. Ajkam ajkad nélkül, Mint a reggel harmat nélkül. Üres vagyok nélküled, Mint víz nélkül a tengerek." -------------------------------------------------------------------------------"A nap vigyázzon Rád, ha nem fogom kezed, A hold kísérjen utadon, ha nem vagyok veled. A szél örüljön helyettem, amikor nevetsz. De én legyek az egyetlen, akit szeretsz!" -------------------------------------------------------------------------------"Nem véletlen, hogy találkoztunk. A sorsnak célja van velünk. Hozzám tartozol, mint Naphoz a fény, Összetartozunk, csak TE+ÉN!" --------------------------------------------------------------------------------
"Aki-e levelet írja, most Neked Az nem szeret mást, csak Téged Annak mindig Te vagy az eszébe Annak Te vagy az élet szépsége. Nem várok tőled hosszú levelet Elég két szó: IGAZÁN SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Te vagy az első gondolatom mikor felébredek, Utolsó mikor lehunyom szemem. Mikor messze vagy akkor is Te jársz a fejemben, Ennek egy oka lehet: SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Üres az éjem Nélküled! A vágy rám-rám talál, Ereimben a Borzongás lüktet, Édes, mint a Halál, S őrjít, akár a révület! Hiányzol, jobban, mintsem gondolnád! Bennem jajong a lélek, Búsong és gyásztáncot jár, Szinte már alig élek, Megszállottan vágyok Rád! Darabokra tép ez az éjjel Csak tudnám, miért nem jössz? Hogy perzselő, vad kéjjel Ölelve, magadhoz kötözz, Hogy a boldogság vessen széjjel! Csillagzápor közepette csókolj, Szeress, míg ragyog a Nap, Ölelj, míg mosolyog a Hold, Csak el soha ne hagyj! S akkor szívem örökké birtokol!" -------------------------------------------------------------------------------"Nektárt csepegtettél ajkamra tegnap éjjel, Kínoztál tomboló, vad szenvedéllyel. Felragyogott bennem a Nap, Midőn kezed reámtapadt. Ízlelgettél forrón, s hosszan Szívünk egy ritmusra dobbant… Az Éjszaka Királya palástját rádterítve Elandalít. Zsongít sötét írisze, Már csak szembogarad szikrázik, S a villámló lég, mi közöttünk cikázik. Az érzések felcsigáznak, áradnak szertelen, Mint szerelmem, mely szüntelen… A Szenvedély sodort egymáshoz Hogy hűtlenek legyünk a Megszokáshoz A Végzet gyújtotta lángját bennünk, Csak azért, hogy ily' őrülten szerethessünk! Kedves, Te vagy a Végzetem, A halálom, s az életem!! Szeretlek."
-------------------------------------------------------------------------------"Hideg éjszakán elkerül az álom, Nem szól a zene, hiába várom! Suttog a némaság ábrándos meséket, Rámtör egy érzés: SZERETLEK TÉGEDET!" -------------------------------------------------------------------------------"Te vagy a legédesebb, az egyetlen álmom, A nap minden percében Rád vágyom. Mosolyodtól, lényedtől gyönyörű az élet, Én szeretnék lenni, ki szeret Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretni valakit igazán nehéz, de az igazi szerelem nem szenvedés. A boldogság titka harcolni egy szívért, s küzdeni igazán egy boldog életért!" -------------------------------------------------------------------------------"Leírjam vad, virgonc versemben Szerelmünk legédesebb titkait, Melyekre a bűvös ösztön Az éj leplében megtanít? Leírjam, hogy hogy szeretem Hajló pajkos testedet, Pillantásod kacér hangját Mely ajkadhoz elvezet? Leírjam milyen jó kézbe fogni Kicsiny izmos melleid, Mily illatos puha bőröd, Ha apró csókok ellepik? Leírjam a pillanatot Mikor csupasz testünk egyesül, Mikor simogatva, sóvárogva Hullám, hullámra repül?" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnék a kispárnád lenni, Szép arcocskádnak pihenőt adni. Szeretnék a takaród lenni, Hideg éjszakákon átölelni. Szeretnék izzó csók lenni, Ajkacskádon megpihenni. Szeretnék a cipőd lenni Veled a világ végére elszaladni." -------------------------------------------------------------------------------"Kedves kicsi Angyalom, Kit szeretek nagyon. Selymes bőrét simogatom, Édes száját csókolom. Karcsú derekát átfogom. Nézem szép szemét, Ahogy csillog felém.
S közben arra gondolok, Amiben biztos vagyok. Vele mindig boldog vagyok, Szívem minden percben Érte dobog. Elveszíteni Őt soha nem akarom, S Őt örökkön-örökké SZERETNI FOGOM!" -------------------------------------------------------------------------------"Vidám lényed kedves lelked arra késztet, hogy szeresselek Téged. Bár ez nem kényszer tudom, de bevallom, hogy szeretlek nagyon. Miért Téged azt én nem tudhatom, mert a Szívem nem tagadhatom. Csak arra kérlek téged, hogy Szeress viszont. Szeress, mint én Téged és én mindent elkövetek, hogy boldog legyél életedben." -------------------------------------------------------------------------------"Régóta ülök itt, némán, egymagamban, Gondolatok kergetik egymást az agyamban, s Te vagy mindegyikben; minden villanásban, Szívem egészében, minden dobbanásban. Nincsen rá elég szó, hogy elmondhassam Neked Mit jelent az, mikor kezembe a kezed Szemembe a szemed simul bele lágyan; S hogy Neked adjak mindent, ez most minden vágyam. Le akarom írni, milyen gyönyörű vagy, S mennyire szeretlek; de a szó cserben hagy; Nem találok jelzőt, képet, hasonlatot; Vallomásom csak szememből olvashatod" -------------------------------------------------------------------------------"Percek múltak az életemből, S mégis éveknek tűnnek Lángok gyúltak a félelemből Melyek lassan kihűltek. Érzések törtek rám, ismeretlenek Elűzve magányom fellegeit, S általad megismerve Egyre közelebbről a boldogság gyermekeit. Tiltott órák mik Veled teltek el Szívemben maradnak, mint apró sóhajok S mint ahogy kezed érintését nem feledem, Bennem maradnak a gyönyörű napok. Ennek az álomnak ne legyen vége soha, Hadd álmodjam végig az életet, Ölelő karjaid közt megbújva mindig S várva örökké közelgő léptedet. Rólad szól minden vers Melyben Téged kereslek De elmondani úgysem tudom... Mennyire SZERETLEK!"
-------------------------------------------------------------------------------"Még senkit sem szerettem ennyire... Vagy ez is csak a képzeletemben játszó gondolatok egyike? Ha lefekszem este, csak Rád gondolok, Éjszakánként csak Rólad álmodom. Minden éjjel itt vagy velem, De reggelre nem marad, csak az üres végtelen. Érzem, ahogy ajkad végigsimítja szám, S kezed simogat akár egy törékeny porcelánt. Tekinteted végigpásztáz arcomon, Testemen érzem a kintről érkező gyenge fuvallatot... A függönyön át bekukucskál a sápadt Hold, S én halkan dúdolok egy bús dallamot. Nem tudom nélküled elképzelni az életem, De Te minden éjjel eltűnsz oly hirtelen. Nekem Te vagy az édes éjféli kísértet, S a szívem éjszakánként visszavár Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Te vagy szememben a könnycsepp, Ha nem vagy velem minden percben! Nélküled az életem nagyon üres, Hasonlít egy kietlen területhez! Mikor velem vagy egészen más, Te vagy számomra a boldogság! A terület megtelik élettel, Szívem pedig szerelemmel!" -------------------------------------------------------------------------------"Csak akkor érzem jól magam, ha egy zene szívemben van, egy zene, amit csak mi érthetünk, csak értünk szól, hogy újra együtt legyünk! Csak akkor nem vagyok szomorú, ha úgy szól ez a dal, mint egy édes bosszú! Egy Dal, amit csak mi érthetünk, csak értünk szól, hogy újra és újra boldogok legyünk! Csak akkor vagyok igazán boldog, ha szól a zene, és Én karjaid közt vagyok! Egy zene, amit csak mi érthetünk, csak értünk szól, hogy SOHA el ne feledjük; Mi Egymásért Élünk!" -------------------------------------------------------------------------------"Ki lehetsz Te? Ki lehetsz Te, hogy szemeid sugarától a szívem úgy lángol, akár egy hatalmas máglya. Ki lehetsz Te, hogy aranyszín hajad tündöklő fénye beragyog magányos lelkem végtelen sötétjébe, és éltető reményt ad.
Ki lehetsz Te, hogy hangod meghallván az jut eszembe: a Földön nincs is ennél csodásabb zene. Ki lehetsz Te, hogy egyetlen mosolyod feledtet velem minden gondot, bánatot. Ki lehetsz Te, hogy egész lényed látva ezt gondolom én: nem lehetsz Te más, csak tündér." -------------------------------------------------------------------------------"Így lettél… Talán a szívem most túl merész s félek, hogy minden szó kevés ha Hozzád én szólni vágyom ahogy a világot Benned látom így lettél Te a reggeli gondolat elűzve gondokat dél előtt fent az égen nap hangod nélkül így lett a csend s karod a béke fészke, hol megpihent sokat kergetett szívem miről oly gyakran hiszem csak azért doboghat újra hogy végre megtanulja Te vagy az étel íze a számban mikor szellő érintésére vágytam voltál Te harmat az én forró testemen vadrózsaillat elhagyott falusi kerteken s így lett haragod felhő, majd nyári zivatar vágyad égő éhség, mi csak engem akar s tőlem távol jártál, könny csordult helyedre kezed hiánya álmatlan fátyolt cipelt szememre voltál Te árnyék otthonom falán, vigasz, ha bajban kiáltott fel a szám s csillapító, hűvös víz csókod bőrömön, fájó szabadság és szűkös börtönöm teában méz, édes bor és finom dió, Te vagy az, kihez érkezni s szólni jó, s ahogy a világot én benned szeretem Te így lettél bennem igaz, élő szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Te vagy... Te vagy a Kezdet és Te vagy a Vég. Mit más adhatna... már nem elég. Te vagy a Forró és Te vagy a Hús. Nálam nem leszel másodhegedűs. Te vagy a Sós és Te vagy az Édes.
Keserűségben is lépesen mézes. Te vagy a Fény és Te vagy az Árnyék. Utánad, kedves, holtomig járnék." -------------------------------------------------------------------------------"Lopott percek Ébren vagyok, vagy álmodok, A lopott perceket számolom, Illatod kísér és barna szemed, Epedő ajkam suttogja neved Kutató szemem figyeli szemed, Remegő kezem keresi kezed, Kínzó szomjúságom, Csak a csókod oltja, Lángoló vágyamat, Ölelésed szítja, Szólnod sem kell semmit, Miért is tennél ilyet, Hisz mit adhatok, Az most már a Tied." -------------------------------------------------------------------------------"Igazi szerelem Enyém a csókod, enyém az álmod Az ölelésed, a sóhajtásod. Két szép szemed minden mély tűző fénye, Enyém a lelked minden reménye. Enyém a nótád melódiája, Enyém a kín, mely csak Neked fájna. A halvány csillag, mit este nézel, Enyém a múlt mit sokszor idézel. Enyém a könny, mit titokban ejtesz Csalódás, bánat, ha elfelejtesz. Enyém a kincs, mit magaddal nyújtasz, Enyém a bú, mely úgy zokog bennem És csak egy a Tied, az igazi szerelmem!" -------------------------------------------------------------------------------"Nélküled Kint a felhők úsznak lassan tova, És most én is úgy mennék el, valahova! Mindenféle titkos távoli helyekre, Vagy akár fel, havas hegyekre, Gond nélkül, szélben szállnék, Vagy esőben vonatra várnék, Mennék tenger mélyére, Vagy a világ végtelen végére, Holdas éjen, réten szaladnék, Ez, mit most igazán szeretnék. De nem! Ahogy így jobban meggondolom, Nélküled nem ez, amire vágyom! Nélküled nem kellenek havas hegyek, Se trópus, se sivatagi meleg,
Nem kellenek titkos távoli tájak, Nem kell, hogy vonatra várjak, Nem kell a tenger sötét mélye, Sem a világ végtelen vége, Nélküled nem kell semmi!" -------------------------------------------------------------------------------"Hadd legyek, Pillantás a káoszban, Remegés lábadban, Zavar mosolyodban Herceg álmaidban Csendes bók a zajban, Illat egy virágcsokorban, Érintés ujjadon, Csók az ajkadon, Szerető a karodban, Puha takaró ágyadban, Végtelen álmod, Mit valóra váltok Szent igened, Utolsó leheleted Hadd legyek - mindig Veled…" -------------------------------------------------------------------------------"Csendes éjszakán, ha elér az álom, minden emlékemmel Te utánad vágyom, álmodom felőled csendes kis meséket és mindig az a vége, hogy SZERETLEK Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Csak Te! Szeretnélek Kedvesem magamhoz ölelni És Téged szívből szeretni. Fáj nagyon, amit most érzek Az, hogy nem ölelhetlek Téged. Miért van az, hogy nem vagy Velem S nem ölelsz engem. A nap minden percét szeretném Veled tölteni, egy percre sem Téged elengedni. Ó ez az érzelem! Oly szenvedélyesen A szívem Téged nagyon szeret, Ha nem vagy Velem csak Téged keres. Ugye mindig Velem leszel, S csak engem szeretel Nem hagysz el soha engem Mert Én a Te szívedet szeretem." -------------------------------------------------------------------------------"Csók törvénye: 1. A csók kellemes és hasznos az ifjúságnak. 2. A csók ellen nem szabad tiltakozni. 3. Az erőszakos csók a legjobb, mert azt nehezen adják. 4. Nyelvesnél nincs jobb. 5. Egy perc a csók rendes ideje. 6. Az első csók a legjobb (már akinek). 7. Ha a lány remeg: fél. 8. Ha a fiú remeg: mást kíván. 9. Ha a fiú a körmét rágja: csókot kér. 10. Ha a lány a száját nyalja: csókot kér.
11. Kézcsók: tisztelet. 12. Arc csók: szeretet. 13. Szájcsók: szerelem. 14. Homlok csók: Hűség. 15. Orra adott csók: vicces. 16. Nyakra adott csók: érzelem. 17. Vállra adott csók: vágyakozás. 18. Hasra adott csók: nem felejtés. 19. Öleléssel adott csók: mély érzelem. 20. Szánalomból adott csók: unalmas. 21. Asszonynak adott csók: bűn, szemtelenség. 22. Lopott csók: vakmerőség. 23. Búcsúzáskor adott csók: tiszta szerelem. 24. A CSÓK BÜN, DE VÉTEK KIHAGYNI!" -------------------------------------------------------------------------------"Magányos estén a gondok szárnyán, Elrepülök hozzád, hogy ne legyél árván. Fejemet lehajtom öledbe, Hisz ez a szívem legnagyobb öröme. Reggel ha felébredsz észre fogod venni, Kis szobádból hiányzik valaki. De, hogy én voltam megtudhatod könnyen, Hófehér párnádon ott csillog a könnyem!" -------------------------------------------------------------------------------"Az együtt töltött perceinkből legyenek órák, majd napok. Napjainkból hosszú hónapok. S az örökkévalóság tartson addig, amíg veled vagyok!" -------------------------------------------------------------------------------"Szerbusz Szívem! Most nem a Te csengő hangod tölti be a szobát A csend, a magány mi kitölti a hangárt Szívem repterét, mit mindig szerettél Ahova mindig visszatérhettél Most nem a Te mosolyod mi felvidít engem Most nem vagyok boldog, nem vagyok veled Hiányzik a lágy hangod, hiányzik a neved amit ha sírtam kiejthettem Most nem látom a szemed, nem látom a csillogást Most nem tudom, hogy értem villan mindenegyes pillantás Hiányzik, az hogy féltékeny vagy egy picit Nem bírom hiányod, remélem érted egy kicsit Nem vagy velem s nagyon rossz így nélküled Hiányzik az arcod, hiányzik a lényed Nagy szavaknak tűnnek s sajnos igazak Nem bírom elviselni, ha mással vagy Hiányzik az ölelésed, hiányzik a csókod Hiányzik a kedves szavad, hiányzik a bókod Kérlek Istenem, ha vagy tégy meg ennyit nekem nagyon szeretem, legyen velem Nem tudom szavakba önteni mit is jelent nekem S nem néz felém, s ez borzalmas nekem Ő az akit igazán szeretek
Ő az akit szívemből szeretek Nem kell, hogy e vers rímekkel legyen tele Hisz a szívem az kinek hiányzik a neve..." -------------------------------------------------------------------------------"Mi nem hirdetjük Fennen, hangos szóval, Csak te, csak én, örökké és holtodiglan. Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni, lelkünk mélyén őszintén, igazán szeretni." ( Stendhal ) -------------------------------------------------------------------------------"…tündéri folyók feléd lejtenek, melyek fölé az ámult ifjú hold aranyló arca szomjasan hajolt, s úgy csókolja a vizeket a fény ahogy emlékeimben Téged én." -------------------------------------------------------------------------------"Minden az enyém Minden az enyém, pedig nincs birtokom, A földnek legdrágább kincse nálam van. Ez egy érzés, ami legszebb fogalom. Amit szeretnék azt Tőled nem tagadom. Minden erdő, földek és fák, Igaz szerelmed vigyáz Rád, Aki boldog, hogy melletted, lehet, Ez ellen senki semmit nem tehet. Mert szeretlek és szeretni foglak, Értsd meg végre, hogy nekem csak Te vagy. Egy igazgyöngy a tenger mélyén, Az egész világot érted felfedezném. Tudom jól, hogy ez nem egy álom, Hol az igaz szerelmemet megtalálom. Ez a valóság és Te a párom vagy, Mindenkiben én csak Téged láttalak. Mert tükörvíz a szemed, visszaragyog szívembe, Mint mikor velem vagy és kezed a kezembe. Fáj a messzeséged, fáj, ha nem vagy velem, Veled tanultam meg mi az igazi szerelem. Minden perc egy gyönyörű pillanat, Amit Veled töltök, szívembe meg marad, Örökké, és nem kell a remény, Mert szeretlek, ezért minden az enyém." -------------------------------------------------------------------------------"Mikor először megpillantottam Gyönyörű szép szemed, Nem gondoltam, hogy egyszer Foghatom majd selymes kezed. Akkor csak rád gondoltam, valóság volt? Vagy csak álmodtam? De egy napon valóra vált az álom, csókod íze itt ég a számon. Szeretném, ha álmom örökké élne, s ezzel szíved szívemben égne.
Szeretni mást nem fogok, Míg az égen csillag ragyog. A szívem csak érted dobog, Ha esik, ha fúj, ha zuhog. Talán egy napon elmondhatom Néked, Szeretlek - Szeretlek halálosan Téged." -------------------------------------------------------------------------------"Enyém vagy s én a Tiéd, ebben bizonyos légy. Itt vagy szívemben bezárva mélyen. Piciny kis kulcsa elveszett: most már örökre benn a helyed." -------------------------------------------------------------------------------"Oly szenvedélyesen szeretlek, hogy szerelmem nagy részét elrejtem, nehogy Rád nehezedjen a súlya." -------------------------------------------------------------------------------"Szebb vagy mindenkinél. Ezt súgta a fáknak a szél. Ők a csillagoknak mesélték tovább... Azóta tudja az egész világ" -------------------------------------------------------------------------------"Ha egyedül vagyok csak Rád gondolok Mi csak ketten lehetünk boldogok. Sose mond, hogy szomorú az életed, Csak arra gondolj, hogy nagyon szeretlek." -------------------------------------------------------------------------------"A szomj Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. - Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, amivel magad őrzöd, s mely minden omló végső pillanatban elmondja: mégis, önmagam maradtam. Enyém karod, karom fölé hajolva, enyém hajad villó, fekete tolla, mely mint a szárny suhan, suhan velem, hintázó tájon, fénylőn, végtelen. Magamba innám olvadó húsod, mely sűrű, s édes, mint a trópusok, és illatod borzongató varázsát, mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák. És mind magamba lenge lelkedet (fejed fölött, mint lampion lebeg), magamba, mind, mohón, elégítetlen, ha húsevő virág lehetne testem. - De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem. Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen." ( Nemes Nagy Ágnes ) -------------------------------------------------------------------------------"Láz...
Átsírtam én az éjszakákat, a bánat feldúlta lelkemet, pedig aludni vágytam, és álmodni Veled. Most láz égeti testemet, már lehunynám szememet. Végleg lehunyni vágyom, és álmodni Veled. A hajnal ébren nem talál már, siratni fognak engemet, de Te tudni fogod, hogy csak mélyen alszom, és álmodom Veled..." -------------------------------------------------------------------------------"Álomból valóság Ölemben fekszel, s én kezemmel simítom homlokod, S mert igazán csak Téged szeretlek, Te vagy kit csókolok, Kedves, szelíd szemeidbe bámulok boldogan, Tudom, álmaimban sem leszel többé otthontalan. Bárcsak lehetne szívem szívednek otthona, s egyben palota, Hadd legyek, álmodban lelkednek boldog vigasza. Melletted állnék napfényben, viharban Álmodozó, forró, s vágyódó órákban. S hogy álom-e ez, vagy lesz egyszer édes való Nem tudhatom, nem válaszolsz, mert alszol, de jó, Eszem megnyugtat, hogy bár most álmodozok, De érzem, egyszer még való lesz mind, mit gondolok." -------------------------------------------------------------------------------"Csillagok... Csillagok! Fényetek elvarázsol, s újra érzem; Szeretnék Én is Csillag lenni! Szeretnék évmilliókig élni, szeretnék a Hold csillogásában fürödni... De valójában csak azért szeretnék csillag lenni, hogy Téged megkeresselek Kedvesem! S ha megtalállak, szeretnék ablakod elé szállni, hogy beragyogjam Életed, hogy Veled legyek mikor aludni térsz, s, hogy fényemmel Én ébresszelek! Én lennék a Te Csillagod, figyelném minden mozdulatod, széppé varázsolnám minden napod! Éjjel vigyáznék Álmodra, beszállnék szobádba... Akkor végre visszanyerném emberi formám Odalépnék hozzád, s arcod megcsókolnám Leülnék ágyadra, s néznélek merően csodálva! De újra felkel a Nap! Ó, ez a gonosz, hát újra elriaszt Tőled! Egy újabb nap Nélküled! A Nap újra az Égre taszít, s mire Te kinyitod gyönyörű szemed, Én újra az Égen leszek!"
-------------------------------------------------------------------------------"Angyalka Egy sötétnek induló nappal Jött felém Ő, kiengedett hajjal, S némán elcsukló hanggal Szólt hozzám az angyal. Kezem fogta meg azon a nappal, S úgy ahogy volt, kiengedett hajjal, Mosolytól ragyogó arccal Nézett mélyen a szemembe az angyal. Mély érzelem járt át azon a nappal, S az angyal mosolygó arccal és kiengedett hajjal, Engem gyengéden átölelt karral Csókot adott puha, selymes ajakkal." -------------------------------------------------------------------------------"Gondolat Leszállt az est, nyoma sincs a mának. Ködbe veszett emlékek, már senkinek sem fájnak. Felnézek az égre, körülöttünk csillagok, Gondolatban látlak, a szívem felragyog." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelmem Előttem van minden lépted Nem feledlek soha Téged Hozzám az út bármely nagy De a szívemhez közel vagy" -------------------------------------------------------------------------------"A szavak zavarban vannak, szemérmesen, hallgatnak, keresik a titkot, félszegen, hogyan is mondhatnák el az emlékeket, ehhez kevés a betű és kevés az ékezet. Csak a gondolatok azok, amelyek képesek, leírni, ami igézőn, gyönyörűen, fényesen, átszövik perceim, óráim, napjaim, életem, legszebb pillanataim, amit adsz, kedvesem. A vers, mely írása közben tollam megremeg, csak egy apró, de boldog, töredéke lehet, amit érzek, a múzsa csókjai oly kedvesek, újra érzem ízét, ha lehunyom a szemem." -------------------------------------------------------------------------------"Mostanában sokszor álmodom Veled. Sétálunk együtt és fogom a kezed. Minden álmomban megcsókolsz engem. Álmomban mindig vidám vagy és nevetsz. Boldogok vagyunk, és nagyon szeretsz. Érzem, testeddel összefonódni a testem. Amikor reggel az álomból felébredek. Még jó ideig érzem a jelenlétedet.
Gondolatban még sokáig itt vagy velem." -------------------------------------------------------------------------------"Kell a föld, hogy legyen élet, Kell a nap, hogy legyenek fények. Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, Kellesz Te, hogy boldog legyen életem!" -------------------------------------------------------------------------------"Szemedben a végtelenség, Két karod közt a melegség Melletted a biztonság Ami nélkül élni már nem tudnék Legyen a Te szavad az első A boldogság az sohase késő Utainkon a világból Majd megtaláljuk, ami nekünk szól Hív a végtelen messzeség A tűz, a föld, a víz és az ég A boldogság az sohase késő Te lettél nekem a végső - Kikötő Ahonnan együtt indulunk Ahová együtt érkezünk Ahonnan együtt szárnyalunk Ahol éljük az életünk - Te meg Én Az illatodat hogyha megérzem A vágyam feléled és szétfeszít Száguldok háborgó tengereken És a viharos szél mindig hozzád repít A boldogság az sohase késő Te lettél nekem a végső – Kikötő" -------------------------------------------------------------------------------"Te vagy az első kinek hinni tudtam, Te vagy az első kinek nem hazudtam! Te vagy az első kit szívből szeretek, Te vagy az első kit soha nem feledek" -------------------------------------------------------------------------------"Ha akarod, szeretlek míg élek! Ha akarod, én bármit megteszek érted! Veled alszom el, s Veled ébredek fel, Neked csupán csak akarnod kell!" -------------------------------------------------------------------------------"Le sem veszem Rólad a szemem, teljesen elveszed az eszem, ha megbántasz a szívemre veszem, ezért tök megvagyok zakkanva, mert RÁD VAGYOK KATTANVA!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha rózsákkal álmodnál, tudd, azok a türelem virágai, ha csókokról álmodnál, érezd: én küldöm őket, ha rólam álmodnál, tudd, Te is ÁLMAIMBAN jártál!" -------------------------------------------------------------------------------"Soha ne feledd, nem vagy egyedül. Minden gondolatom hozzád menekül. Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem,
Te vagy az összes szívverésem!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha valaha felnézel az égre és szemedben megcsillan egy csillag fénye, akkor majd az ég újra kiderül. Te csak gondolj rám, s nem leszel egyedül!" -------------------------------------------------------------------------------"Mosolyogj rám, mikor átölellek, súgd a fülembe azt, hogy szeretlek, halovány arcomat simogasd kezeddel, ölelj magadhoz, és soha ne engedj el!" -------------------------------------------------------------------------------"Halkan kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon, dörög s villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még." -------------------------------------------------------------------------------"Sosem tudtam, milyen a szép élet, mióta ismerlek, csak azóta élek! Szívem a szíveddel lágyan összedobban, azóta szeretlek napról napra jobban!" -------------------------------------------------------------------------------"Hadd legyek napocska szíved tengerén, Méz az ajkadon, öröm ha nincs remény. Hadd legyek szeretőd, életed és álmod, A legszebb és legdrágább Neked a Világon!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha lemegy a nap és felkel a hold Valaki a távolból csak Rád gondol, Vágyakozva nézi a csillagos eget És reméli, hogy egyszer majd ott lehet Veled." -------------------------------------------------------------------------------"A múlthoz nem kell más csak emlékezet A jövőhöz nem kell más csak képzelet A jelenhez nem kell más csak az, hogy foghassam a két kezed!" -------------------------------------------------------------------------------"Régóta lappang egy gondolat a fejemben, Egy apró dobbanás itt bent a szívemben. Kimondani nem könnyű, mégis megteszem, Mert tudnod kell, csak VELED LÉTEZEM!" -------------------------------------------------------------------------------"Lehoznék néked ezernyi csillagot, Ha érte szemed fénye rám ragyog. Odébb lökném azt a hegyet, Mely utamba áll, ha hozzád megyek. Kimerném a tengert gyűszűvel akár, Ha tudnám, hogy a parton Te vagy, ki vár. Zsákba kötném a dühöngő szelet, Bárhol meghalljam, ha hívsz engemet. A napnak útjába állnék bátran,
Hogy örökké maradhass Te is nálam. Megfognám a villámot puszta kézzel, Hogy világítsak néked sötét éjjel. S ha kell, a földet is odébb teszem, Ezt is csak egyszer kell kérned, kedvesem. Nem lenne messze a világnak pereme, Ha tudnám, hogy ez lenne neked a kedvedre. A csodás múltba utaznék Véled, Vagy tán a jövő titkait kéred? Egy szavadba kerül, s látod, már indulok! Egy perc, és amit kérsz, azzal már itt vagyok." -------------------------------------------------------------------------------"MI SZERETNI? Ha van valaki, kit Te igazán szeretsz, kivel teljesen önmagad lehetsz, ki elfeledteti veled a mát és a holnapot, kinek lehoznád az égről a Napot, kinek hangjától megdobban a szíved, kiben bízol s belé veted hited. Ha mindezt érzed, s egyszer megteszed, Akkor elhiszem, hogy igazán szeretsz. Ha naplementét látsz a tenger felett és sírásra görbül szád, mert Ő nem lehet veled Ha megakarod osztani örömöd, bánatod, s Ő az első akire választásod jutott. Ha nélküle értelmetlennek tűnnek a hetek, s a percekből lesznek évezredek. Ha valami nagyon fáj legbelül, mert Ő nem lehet veled, hisz a sors néha kegyetlen is lehet. Ha mindezt érzed, s egyszer megteszed, akkor elhiszem, hogy igazán szeretsz. Ha úgy érzed, hogy szíved csordultig tele, s benne már gyűlöletnek nem találsz helyet, ha életed célja az, hogy boldoggá tegyed, s legyőzöl minden akadályt, mi közétek jöhet. Ha holnap feladnád eddigi életed, hogy vele tarts, mert a sors így rendelkezett. Ha mindezt érzed, s egyszer megteszed, akkor már tudom, hogy igazán szeretsz. Ha vele akarod leélni életed, ha tőle akarod gyerekeidet, ha könnyeket csal szemedbe a boldog jövő, s izgalommal tervezed, mi elkövetkező. Ha érzed, hogy közétek már semmi nem jöhet, mert vele akarsz lenni akkor is, ha már ő sz, hajlott s beteg. Ha mindezt, ezt érzed, s egyszer megteszed, akkor már meggyőztél, hogy igazán szeretsz. Hisz minden gondolatod s tetted Ővele van tele, Hisz naponta hálát adsz, hogy milyen az isteni kegyelem Mert ez nem lehet más, csak IGAZI SZERELEM!" -------------------------------------------------------------------------------"Kedvesemnek Mikor az ágyban fekszek, mindig arra gondolok, hogy azt az ezer dolgot,
szépet, amit Tőled kapok hogyan viszonozhatom. El soha nem titkolom, hogy nekem Te vagy a fény a csillagon... Te vagy a Nap az égen, Te vagy a Hold az éjben, Te vagy az édes az ízben, Te vagy a szép az éjben, Te vagy aki megnevetett, Te vagy aki kényeztet. Te vagy, akit ölelhetek, Te vagy, akit szerethetek. Több vagy mint az első szerelmem, Mert csak is Te vagy az egyetlen. Mást szeretni már nem is tudok És míg vagy, soha nem is akarok. A lelkemben érzem a melegséget, mikor itt fekszel mosolyogva mellettem. Te vagy a legszebb dolog itt az életben, elveszíteni Téged olyan lenne, mintha szemem világát vennék el. Többé már nem látnám a világot, csak a rosszat és a szomorúságot." -------------------------------------------------------------------------------"Boldogság látni arcodat Két szemed lágyan simogat. Fényüktől testem elgyengül Szívem meg ver veszettül!" -------------------------------------------------------------------------------"Szükségem van a szerelmedre, mint a napfényre, T e vagy számomra az élet értelme, Te jelented nekem a létet, Te jelentesz nekem az életben minden szépet." -------------------------------------------------------------------------------"Sose hittem volna, hogy édes a szerelem Csak mióta szép lelkedet keresem Melynek minden gondolata, beszéde Benne ragyog szép szemeid tükrében." -------------------------------------------------------------------------------"Zúg a fejem, zakatol a szívem, Ordítani tudnék Édes Egyetlenem. Lassan, lassan rájössz végre, Imádlak Téged életem reménye." -------------------------------------------------------------------------------"Nézz a szemembe, és a szívembe látsz, ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg két kezem, s ne engedd el soha, Te vagy az életemben a legnagyobb csoda!" --------------------------------------------------------------------------------
"Boldogságod szirmot bontson, örökké csak virágozzon, szerelmesed hozzád bújjon, forró szíved megborzongjon, Te vagy kit mindig imádok, Boldog Bálint-napot kívánok!" -------------------------------------------------------------------------------"Lehetek én bárhol, szívem erősen lángol! Ez a szív Hozzád menne, örökké Veled lenne! Segíts, hogy így legyen, hogy szívem szíved legyen!" -------------------------------------------------------------------------------"Első szerelem Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És- végtelen nagy szerelemmel." -------------------------------------------------------------------------------"Varázsod szemedben rám talált kedvesen, Belém gyúltál, elraboltál, lám bezártál kedvesen." -------------------------------------------------------------------------------"Ha kiválasztottál magadnak egy csillagot, arról nehezen veszed le tekinteted." -------------------------------------------------------------------------------"Egy lánynak létezem, Ő az ki kell nekem, Engedd, hogy így legyen, engedd ó Istenem!" -------------------------------------------------------------------------------"Szemedbe néztem, s megfürödtem benne Olyan volt tükre, mintha kristálytenger lenne Melynek fenekén csillogó mély barna homok Gyémánttá tördeli a felkelő napot Szemedbe néztem, s elmerültem benne Olyan volt színe, mintha nyári éjjel lenne Melynek égboltján ezüstös telihold ragyog Mit körbetáncolnak álmos csillagok Szemedbe néztem, s lángra gyúltam benne Olyan volt tüze, mintha izzó láva lenne Mi addig ég, míg csak a föld forog Míg a mennyben dalolnak angyalok Szemedbe néztem, s feloldódtam benne Olyan volt fénye, mintha bűbájosság lenne Mely árva lelkem velejéig hatott S gyújtott szívemben heves imádatot Szemedbe néztem, s eltévedtem benne Olyan volt vonzása, mintha mélységes mély lenne Mint szédítő, kábító, gyönyörű vad titok Szemedben láttam meg: Szerelmes vagyok." --------------------------------------------------------------------------------
"A Szerelmed kell nekem, Édes Egyetlenem! Nem tudok már élni sem nélküled, Hisz Te vagy ki dobogtatja Szívemet, Ha Te nem vagy nincs szivárvány, Nincsenek csillagok, nincs Napsugár. Nincs semmi sem, csak sötétség és homály. Te űzöd el a sötétséget, Te kelted életre Szívemet, Te miattad létezhetem, Te vagy az EGYETLEN, aki Kell Nekem! Légy hát az enyém, kérlek Egyetlen Szerelmem! Légy örökké és maradj Velem! Légy, s ne hagyd, hogy szétválaszthassanak minket, Hisz Nélküled megszűnnék létezni az Élet!" -------------------------------------------------------------------------------"Oh mennyire szeretlek Téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget." -------------------------------------------------------------------------------"Híd, le ne törj; nagyon remegsz! Szirt, rám ne dőlj; ne fenyegess! Föld, meg ne indulj, ne szakadj le menny, míg ott nem leszek, ahol kedvesem." -------------------------------------------------------------------------------"Hosszú útról jövök, jártam a világot, Mégsem láttam eddig ily csodás virágot. El ne hervadjon se idén se jövőre, Emelem kölnimet a legszebbik nőre!" -------------------------------------------------------------------------------"Este, ha lefekszel, s kinyitod az ablakot Keresd az égen a legszebb csillagot! S ha azokra gondolsz, kik Téged szeretnek Gondolj rám is, mert én is szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Gyűrött az ágy, s nem jön az álom Nem szól zene, hiába várom Üvölt a csend, és hallgat az élet Rámtör egy érzés: SZERETLEK TÉGED!" -------------------------------------------------------------------------------"Mint fény az árnyat, Záport a virág, Mint patak a medrét, Madarat az ég, Mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget Mindenkinél jobban, Téged így szeretlek." -------------------------------------------------------------------------------"Néha, amikor csendben rám köszönt az éjszaka, amikor puha zsongással
elcsitul a néma kis szoba, rám zuhan egy kegyetlen érzés hirtelen; őrülten hiányzol nekem." -------------------------------------------------------------------------------"Kicsi Maci alszik a barlangjában, Egyedül fekszik fáradtan magányában. Jön a macilány és egy puszit ad neki, A maci magányát egyből elkergeti!" -------------------------------------------------------------------------------"Mikor leszáll az est, Rád gondolok én. Szívem dobbanása csak Téged becéz. Vágyakozva várom azt az órát s percet, Mikor karjaim közt újra békésen pihenhetsz." -------------------------------------------------------------------------------"Este ha lefekszem, elkerül az álom, Álom helyett egy könnycsepp ül szempillámon. Ha álmodom, akkor is csak Veled, S most tudom, mennyire hiányzol nekem!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretni foglak, míg meg nem halok, Míg az égen ragyognak a csillagok. Szeretni foglak, ha bele is halok, S belőlem lesznek a csillagok." -------------------------------------------------------------------------------"Bárcsak madár lehetnék és elrepülhetnék, hogy halljam a hangodat, Hogy érezzem a csókodat. S füledbe súghassam, ami élteti a lelkemet, a vad és érzéki Szeretet." -------------------------------------------------------------------------------"Lelkem örül, ha csak egy pillanatra látlak, de mikor nem vagy itt, elemészt a bánat. Sír a szívem, kérlel a szám, ám hiába minden, csak a magány néz le rám. Szeretlek őszintén, kívánlak teljesen, oly üres Nélküled az életem. Szeretném, ha Te is rájönnél, Kedvesem, Nélküled nincs értelme annak, hogy létezem." -------------------------------------------------------------------------------"Őszinte érzéseim Nem is tudom, hol kezdjem hisz oly sok mindent tudnék mondani, újdonság ez, mi szívemet körülöleli. Mint sugárzó égi derű, mi a végtelenben tovaszáll,
úgy szárnyal lelkem a boldogság fénylő aranyfonalán. Ezen érzés szinte perzsel lángra gyújtva minden porcikám, testem s lelkem epedez egyetlen érintésed után. Apró gondolatok, mik vágyakká nőtték ki magukat éltetik énem s töltik ki mindennapjaimat. Galamb őrzi szivárványunk, mi összeköti szívünk s lelkünk mélyét, mely által mind jobban megismerjük egymás teljes lényét. Hiszem, hogy a sors keze ezúttal őszinte és biztos és ha hiszünk egymásban is elérhetünk mindent, mi fontos. Boldogságot, őszinte szerelmet, tiszta, mély érzéseket, édes álmot, éber valóságot. Azt kérted tőlem, írjam meg őszinte érzéseim, ám én mégis zárom most soraim, hisz oly végtelen az, mi bennem lüktet szüntelen, hogy kitárni azt kevés lenne talán az egész életem." -------------------------------------------------------------------------------"Álmodj néha rólam, és én ott leszek Veled, ha megérint a hajnal, korábban ébredek. Szólj néha hozzám, ha hiányzom Neked, keress álmaidban, és én ott leszek Veled!" -------------------------------------------------------------------------------"Fáj a lét, a létezés, a lefekvés az ébredés, fáj a múlt és fáj a jelen s mindez azért mert nem vagy velem!" -------------------------------------------------------------------------------"Hajnal az erdőn.. Harmatcsepp csillog a fák levelén, Kézen fogva sétálunk, csak Te meg én. Hajnalodik, a nap új erőre kap, Lágy, édes szellő az arcunkba csap. Az erdő lassan fénybe borul már, A sugarak cikáznak, reggel van már? Patak habja zubog a köveken, Madárka énekel önfeledten. Boldogság önti el lelkünket, Melegség önti el szívünket. Egyre több jel utal arra, Hogy ez a szerelem hajnala!" -------------------------------------------------------------------------------"Féltelek. Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hisz te vagy, ki már akkor
hiányzik, mikor ébred a hajnal." -------------------------------------------------------------------------------"Édes álom, felébredni nem akarok, de újra jő a fagyos reggel Én még maradni akarok Maradni az álmok világában 'hol minden tiszta és szép Együtt vagyunk, s nem zavarja boldogságunk semmilyen Kép. Nem zavarják, emberek, hangok Nem zavarják mondatok Nem zavarhat meg senki hisz csak magunk vagyunk. De itt a reggel s az álom elszáll, én maradni akarok, Maradni ölelő karjaidban mert ott igazán boldog vagyok. Az álom elszállt, a fagyos reggel rám köszönt, s én újra várom az estét s az álmot mert ott a boldogság ismét ránk köszönt." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretném kezembe fogni kezed, karjaid között nézni a szemed. Számolni hányat lüktet a szíved És így maradni örökre veled!" -------------------------------------------------------------------------------"Rózsák partja! Sziklás tengerpartra alkonyat hull csendben. Jeges szél kel, sikolt s tombol önfeledten. Szürke messzeségből karcsú lány tűnik fel. Nyirkos tengerparton a sziklák felé lépdel. Hosszú idő óta itt jár minden éjjel. Halvány, ifjú arca dacol fagyos széllel, szürke szikla hátán magányosan várja, hátha a szerelmét végre újra látja. A távolba réved boldogtalan szeme, és lehull ölébe két erőtlen keze. Ekkor egy esőcsepp tenyerébe csöppen. S aztán csak hullnak-hullnak egyre többen. A reménytelenség úrrá lesz a lányon. Régóta először nyomja el az álom. Párnája: a rideg, kemény, szürke szikla. Egy csepp sós víz csordul rajta.....mintha sírna. Zokog, mintha tudná; álom száll a lányra, s ez lesz az utolsó parti éjszakája. Síró bölcső-szikla búcsút vesz a lánytól. Most már az ő lelke terhes a magánytól. A lány szeme csukva, édes álmot kerget, elrepíti hozzá kedves álom-felleg. Melegséget érez, s meglepetten hallja; feldereng az égen kedvesének hangja. Őt szólítja halkan, hívja, becézgeti.
Távoli vizekről így vall, üzen neki: "Úton vagyok hozzád Kedves, úgy hiányzol! Csokrot viszek Neked ezer rózsaszálból: Vörös rózsa száll majd fel a horizontrólAkkor érezd, Kedves, arád csak Rád gondol. Sárga rózsaszirmok arcod hogyha érikAkkor érezd, Kedves, szerelmem mesélik. S ha partra vett a tajték fehér rózsaszálatAkkor tud majd, Kedves, tárt karokkal várlak!" Felébred a lány és kél a nap is vele. Vörös fényét látva könnybe lábad szeme. S arany napsugarak érintik az arcát. A Kedves hű szerelmét ők mesélik, vallják. A lány szalad a parton, fürkészi a vizet, s valamit a hullám lába elé kivet. Lenéz rá a lány és arcán mosolyt csillant, mégis a habokba könnyes szemmel pillant. Fehér rózsaszálat emel ki a vízből.... Régóta először kacag tiszta szívből. Búcsút mond a partnak, lehunyt szemmel még áll...... Majd ölelve a rózsát a habokba sétál." -------------------------------------------------------------------------------"Ébredés Az ágyból nézem, ahogy nézel ki az ablakon A reggeli napfénybe kirajzolódik gyönyörű alakod, Melyről szemem levenni nem tudom, S hová mereng szép szemed világa? - ezen gondolkozom. Ágyamba érzem még tested melegét, bőröd illatát, Melyet magad után itt hagytál. Majd mögéd lépek, s gyengéden átkarollak, S eggyé válik testünk, És a szerelem égboltján együtt repülünk. Nyakadat érzéki csókokkal borítom, S füledbe súgom, hogy édesem Téged szeretlek nagyon." -------------------------------------------------------------------------------"Amikor megszólal az orgona zenéje Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze Szeretni akarlak, megtartani mindörökre Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom Melyet vissza soha nem kérek Szeress egy életen át, úgy, mint én téged Akkor is ha megöregszünk És akkor is, ha már nem élek." ( Ady Endre ) -------------------------------------------------------------------------------"Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." -------------------------------------------------------------------------------"Az együtt töltött perceinkből legyenek órák, majd napok. Napjainkból hosszú hónapok. S az örökkévalóság tartson addig, amíg Veled vagyok!" --------------------------------------------------------------------------------
"Nézz rám, emeld rám tekinteted, vállamhoz érve tedd szívemre kezed. Mert az a csöpp szív csak érted kalapál, s ha nem vagy itt, akkor is Rád vár..." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretem, ahogy vigyázol Rám, Szeretem, mikor beszélsz hozzám Szeretem, mikor megsimogatsz, a hangodat, a mosolyodat, egyszóval mindent ami TE vagy!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnék nevetni, szívből ölelni, pici szádra csókokat lehelni. Minden reggel melletted ébredni, s édes csókokkal álmodból kelteni!" -------------------------------------------------------------------------------"Szoríts magadhoz, kérlek, szeretném érezni szíved melegét, ne hagyd, hogy szerelmünk véget érjen, hisz szorosabb, mint bármely kötelék!" -------------------------------------------------------------------------------"Sohasem gondoltam, hogy ilyen szép az élet: Mióta ismerlek, csak azóta élek, Szívem szíveddel lágyan összedobban: Szeretlek, napról-napra, Jobban- és jobban!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha vihar dúl lelkemben, Te vagy a menedék; Ha a testem fáradt is a szívem csak Érted ég. Gyönyörű mosolyod kárpótol mindenért, számomra a Világ, Nálad véget ért!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretném nyelvemmel érezni nyelvedet, Szeretném ha valóra válna a képzelet. Te légy álmaim vágya, Legyen tested testem puha ágya." -------------------------------------------------------------------------------"Ha olykor gyakran gyötör az élet, azért most örülj a jónak, a szépnek! A szívedben csendüljön meg az ének, hogy vannak akik szeretnek Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Megérinteném kezét, de nem merem, élő holdfénybársony, selymesen, cirógatnám ujjait, csendesen, oly gyorsan repül az idő kedvesem. Simogatnám barna haját, de nem merem, lágy hullámain hajóznék, tengere, minden fodrát, rezdülését ismerem, oly gyorsan repül az idő kedvesem.
Csak nézném arcát, de nem merem, szelíd mosolya, bíztat, jer velem, ajka halkan suttogja: ne felejtsd, oly gyorsan repül az idő kedvesem." -------------------------------------------------------------------------------"Leszek holdfény szíved teraszán, éjjelente besütnék álmaid ablakán. Sugarammal simogatnám arcodat, s hoznék szemedre gyönyörű álmokat." -------------------------------------------------------------------------------"Jó reggelt szerelmem, újabb gyönyörű nap számomra, mert szerethetlek. Puszi Édesem!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretni szép és nemes dolog, Csókolni fáj, ezt Te is tudod. De igazán boldog csak akkor lehetsz, Ha az lesz tied, kit Te is szeretsz." -------------------------------------------------------------------------------"Együtt jártak már több mint egy éve, boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe. Örültek egymásnak csak egymásért voltak, amiért a szüleik eleinte szóltak, de beletörődtek, hisz nem tudták egymástól eltiltani őket. Elég volt nekik mit egymástól kaptak, szerelmüknek határt soha nem szabtak. Élvezték a száguldást a hosszú utakon, szálltak egymás mellet külön motoron. Két motoros útja soha el nem vált, bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt, a látóhatár szélén, ha két motoros megjelent, leírni ezt nem lehet, ezt érezni kell. Fekete bőrruha fekete szkafander, fekete bőrnadrág s nem egyszerű farmer, fekete csizmában s nyakukban kendővel szálltak versenybe a száguldó felhőkkel. Hosszú utakon el s visszacikáztak, ott csak ketten voltak és egymásra vigyáztak. Egymás nélkül soha nem indultak útnak, egyetlen kérése ez volt a fiúnak. Féltette szerelmét, hisz ő volt a mindene, röviden tömören az egész élete. Ők is, mint más szerelmesek sokat veszekedtek, de csak addig tartott aztán kibékültek, ám egy napon minden másként történt, nem tartották be a jól bevált törvény. Távozás előtt a búcsú elmaradt, s mindez egy álom egy félreértés miatt. Hosszú napokig nem is látták egymást, a szülők azt hitték mindkettőnek, van más, de őket kínozta egy titkos sejtelem az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem. Hihetetlen lassúsággal teltek a hetek, még nem békeéltek a megsebzett szívek. Mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett, kínosan teltek a napok éjjelek. Egyre csak azon törték a fejüket a békülés útja vajon melyik lehet. Egy csillagtalan borús éjszakán, elhatározásra jutott a lány. Tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet, s szerelmétől bármikor bocsánatot kérhet. Fejében megszilárdul e hirtelen gondolat, nem is töprengett oly sokat, hirtelen gyorsasággal be is öltözködött, szájára szokás szerint fekete kendőt kötött. Barna hosszú haját most is fölcsavarta, hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna. Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt, föltette fejére a fekete szkafandert. Lenn az udvaron felült a motorra, csak akkor jutott eszébe mikor már berúgta, hogy volt egy kérése régen a fiúnak: nála nélkül soha ne induljon útnak. Keze ekkor rátalál egy féltve őrzött képre, elővette megcsókolta s fölnézett az égre. Érezte, ha most el nem indul szíve nyomban, meghasad, hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad. Szemében ekkor már könnyek égtek, még egyszer jól megnézte a képet, majd visszatette a bőrkabát mögé. Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért már csak a motorjának, s az álmainak élt. Egész úton arra gondolt mi lesz, ha majd odaér, több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér. Az út szélén vén fák sorakoztak, jó öreg barátok, jó öreg nyárfák, hisz ezt az utat már egy
párszor bejárták. A motorost egy fénysugár követte, közben egyre több csillag kúszott fel az égre. Gondolatai már régen messze jártak csak nézte az utat s nem, vette észre, hogy mindjárt oda ér a felbontott részre. Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett, de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet. Ebben a pillanatban az járt a fejébe, hogy soha többé nem nézhet a fiú szemébe, meg nem ölelheti kezét nem foghatja, ezután már többé meg sem csókolhatja. Hiába sietett vége mindennek a szerelemnek, a boldogságnak a csodás életnek. A halállal csatázva a szeme könnybe szaladt, hogy sietett, íme hoppon maradt. Fájdalmat leküzdve csendesen suttogott, a halál küszöbén a fiútól búcsúzott: ne haragudj rám, hogy elmegyek, de ígérem ezután is mindig veled leszek, légy boldog, akkor én is az leszek, emlékezz arra csak téged szerettelek. Egyetlen vércsík volt ami a szkafander alól a szájából kibuggyant s az arcán végig futott. Ott feküdt az úton fekete ruhában a motor közelében a vén fák árnyékában. Pontosan egy éve enne az éjszakának a fiú eleget tesz becsület szavának. Megfogadta ugyanis még ott zokogva, hogy életében már csak egyszer ül motorra. A megbeszélt időben megjött a négy haver, a fején ekkor már fenn volt a szkafander, lenn az udvaron felült a motorra, gyászos tervét gyorsan újból átgondolta. Gázt adott ugratott, s mire az országútra kiért már csak a motorjának és álmainak élt. A temető ott volt az országút szélén, a sír mit keresett a temető végén. Leszállt a motorról és letérdel elébe, húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe. A szalagot eligazította, melyre nagy piros betűkkel ez volt írva: NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED. A régi emlékek újra felkavarták, a szívét nyugodni egy percig sem hagyták. A barátok ott álltak sorban mögötte, fekete kendőjét a fejfához kötötte. Elindult a motorhoz a jó öreg baráthoz, de mintha szívét kötötte volna a fejfához. A temető kapuban felült a motorra, barátai követték őt részvéttel sorba, így emlékeztek a hajdani barátra. A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége, az állandó útvonal régi szép emléke. A fiú arra gondolt mennyit motoroztak, hosszú hónapokig mily boldogok voltak, de ő elment itt hagyta, s már nem érdekli semmi, csak egyetlen gondolat: utána menni. Könnyes szemmel a kormányt markolta, s cseppet sem figyelt a kijelölt útvonalra. Egy hatalmas kanyart egyenesen véve, nagyot ugratott a tátongó mélységbe. Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak, lenn a mélységben a vén fák suttogtak. Ott feküdt a fiú fekete ruhában, a motor közelében, a holdfény árnyékában. " -------------------------------------------------------------------------------"A vágy fogságában Hiányzol! Hiányzik pillantásod, meleg, ölelő tapintásod, gyengéden átfonó, forró szorításod. Hiányzik bódító, suttogó beszéded, fájdalmasan lassú, puha érintésed, hiányzik a lényed melegsége. Míg ujjhegyeiddel végig simítasz, lassan-lassan tested hevével átitatsz, s én hogy szomjamat csillapítsam, csak arra vágyok, hogy veled testem tüzét eloltsam. Vágyom Rád! De mennyire?! Nem is éreztem még tán, ily kínzó sóvárgást női test, s lélek iránt, mit irántad érzek!
Milyen békés és nyugodt vagy. Oly meghitt és akarattalan, hogy percenként akarok elmerülni benned, s azt akarom hogy, mint a csendesen hömpölygő folyó, úgy ölelj meg! Máskor meg vad, s szikrázó vagy, tüzed, mint a fáklya lángja ég engem akarsz, s te szomjazol, s én megadom magam, hagyom, hogy testem oltsa e forró szenvedélyt. Te elmerülsz bennem, s én benned. Elnyújtózunk egymásban, s élvezzük minden percét e kéjnek, mely bennünk egymás iránt kölcsönösen ébredt." -------------------------------------------------------------------------------"Neked Szemed csillogása maga az élet, Ketten vagyunk mi, és én már nem félek. Minden pillantásod arcom égeti, Mert forró tekinteted már nem bírom ki. Szerelmes szavaid megőrjítenek, S mindig eszembe jut őrült tekinteted, Az a különös fény, mely benne ragyog, Mellyel, ha rám nézel, nyomban meghalok. Csak nézlek és nézlek, némán, szótlanul, Mosolygó szemed, mely rám mered vadul. Visszamosolygok, és egy imába fogok: Add meg Uram, Őt, akit én akarok. Szavaid súlya, mely itt él bennem, Nem szakíthatod ki, te sem Istenem! Mert bármi mást elvehetsz, mi enyém, Őt nem adom, Őt már rég kértem én! Magamat nélküle el nem képzelhetem, Add nekem Őt, mert Ő az életem. Szeretlek, mint Hold az égboltot, Nem szabadulhatsz, ezt most már tudod. Szerelmes szívem, mely hevesen dobog, Nem a máséba, a te kezedbe adom. Rendelkezz vele, mert már csak a tiéd, S vele együtt fogadd el egy angyal életét" -------------------------------------------------------------------------------"Hiányzik a hangod, hiányzik a lényed Hiányzik egész tested, hiányzik tényleg! Bárcsak itt lennél s nem szenvednék már Bárcsak azt mondanád itt várok rád." -------------------------------------------------------------------------------"Úgy szeretnék Veled lenni Két szemedben elmerülni Szíved mélyére rejtőzni
Meleg testedhez férkőzni Úgy szeretnék hozzád bújni Két karoddal burkolózni Lelked mélyére költözni Szerelemmel elhalmozni" -------------------------------------------------------------------------------"Te jelentesz mindent nekem Te vagy első gondolatom reggel, minden napom Te zárod. Ott vagy mindabban, amit tenni, és amit mondani találok. Te vagy a mosoly arcomon, Te vagy a szemem fénye. Éltemnek teljessége vagy, s a szívemben a béke. Te vagy a kéz, mely kezemhez ér, könnyű kabát a vállamon. Kedvesem, szerelmem, bizalmas támaszom. Te vagy az én érett, bolondos, gondos, bölcs, becsületes barátom. Aki szorosan ölel, amikor sírni vágyom. Te vagy a nevetésem, és lelkemben az apró remegés, a hang, melytől ellágyulok, az örömnek, az örömérzés. Te vagy, akiről álmodtam, Te ragyogod be az életem, Te vagy, akire most is vágyom, Te jelentesz mindent nekem." -------------------------------------------------------------------------------"Szeress akkor is ha néha fáj, ha a magány angyala Rád talál, szeress némán, szeress ha nem akarom, szeress mindig nagyon, nagyon." -------------------------------------------------------------------------------"A kedves közelléte Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; Rád gondolok, forrás vízét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben, ha néma csönd borul rám, Téged köszönt. Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál. A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Óh, jössz -e már!" ( Johann Wolfgang Goethe : Szabó Lőrinc fordítása ) -------------------------------------------------------------------------------"Hallgass a szív szavára s mindent utána tégy, szeress kit szeretni tudsz de hűtlen sose légy." -------------------------------------------------------------------------------"Köszönöm... Mi újat mondhat egy szív Ami már mindent elmondott? Mi újat jelent egy szó Ami eddig mindent megoldott? A szív otthont, A szó bizonyságot adna Arra, hogy ez a vágyó lélek Örökre veled maradna. Mi mást tehet az akarat, Ami már mindent megtett? Mi mást tehet a türelem, A kínzó hideg felett. Ami elönti a szívet Ha végső baj megtörténik Ami megöli a szerelmet Ha a gyilkos szó kiejtődik. De nem! Hisz szerelem lakozik A szívedben, ami az enyém S köszönöm. Köszönöm, Hogy már régóta vagy az enyém!" -------------------------------------------------------------------------------"Az emberi vágyakozásokat ki lehet elégíteni időről időre, de a simogatás utáni sóvárgás sohasem szűnik meg." -------------------------------------------------------------------------------"Ha mondani lehetne, mondanám, ha mutatni lehetne mutatnám. Mondani nem lehet, mutatni nem tudom, ezért csak oda lépek, átölellek s azt súgom: SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek, mert ilyen vagy, szeretlek mert enyém vagy, szeretlek, mert társam vagy, szeretlek, mert szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Erdő szélén köd szitál, fenyőágon kismadár. Párját várja, hívogatja, de jó volna, ha itt volna. A hívásra szél se rezzen, ág se moccan, köd se száll, Szomorú a kismadár"
-------------------------------------------------------------------------------"Közös nap reggelén Nézd, nézd, hogy kel fel a nap, Szétontja vér sugarát, Elhinti bő aranyát, Beragyog az ablakon, S megpihen az ágyamon. Betakarja szép tested, Felnyitja a két szemed. Álmosan mosolyogsz rám, Kezed becézi a szám. Átölelsz szép csendesen, Megcsókolsz gyöngéden, Boldogságtól ragyogunk, Ez is egy közös napunk." -------------------------------------------------------------------------------"Csendes éjjel édes álom hamar tovaszáll. Felébredek, kicsi szívem vadul kalapál. Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem. Szeretném, ha velem lennél, mindig csak velem!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretném csodálni szemeidnek színét, csókommal kóstolni ajkaid ízét! Kezemmel érezni tested melegét, VELED elfeledni életem gyötrelmét!" -------------------------------------------------------------------------------"Messze vagyok, nagyon messze Tőled, mégis oly sokat álmodom felőled. Messze vagyok, de soha nem feledlek, hidd el kedvesem, hogy SZÍVBŐL SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen, ....de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától; "Miért?" - Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól. Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem? Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az ki eltávozott! A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már! A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt! A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK." A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. "Bocsáss meg nekem." " --------------------------------------------------------------------------------
"Angyal Egyfolytában Rád gondolok, Szívem csak érted dobog! Vágyom, éhezem minden percre mit veled tölthetek! Mikor nem vagy mellettem magányos vagyok És vágyakozom, Vágyakozom egy barna angyal után ki szívem rabul ejtette! Ez az Angyal az én álmom, Gyertyalángom, melyet óvnom, vigyáznom kell, Kit dédelgetek és becézgetek, Kinek arcát minden csillagban látom, hisz Ő az én legragyogóbb csillagom!!! Nincs semmi vagyonom, Mégis gazdagabb vagyok mindenkinél! Mert van egy kincsem miről más még csak nem is álmodozhat! Mely többet ér mindennél! Melyből csak egy van-e világon, Melyre mindig vágytam! Te vagy az a kincs!" -------------------------------------------------------------------------------"Esti sugárkoszorú Előttünk már hamvassá vált az út És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font sötét hajad lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata Fénylett hajadban s béke égi csendje, És jó volt élni, mint ahogy soha, S a fényt szemem beitta a szívembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, Vagy áldott csipkebokor drága tested, Melyben egy isten szállt a földre le S lombjából felém az ő lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek, Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szívembe visszatér, És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjaim a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek, mint maci a mézet, mint kisgyermek az édességet, mint szerelmes pár a holdfényes éjszakát.." -------------------------------------------------------------------------------"Megszületett a szerelem, a lélek magva és ura minden ösztönöknek nemlétig érő gyökerét a létnek ma is a vágyban keresik a bölcsek."
-------------------------------------------------------------------------------"Szeretném a szívemet kivenni, S virág helyett asztalodra tenni, Ha látnád hervadását szívemnek, elhinnéd mennyire szeretlek." -------------------------------------------------------------------------------"Emlékezz édes arra a napra, Mikor ajkad az első csókot adta, Tavaszi este volt mosolygott a világ, A szívem suttogta, szeretlek igazán." -------------------------------------------------------------------------------"Köszönöm a legtöbbet adtad nekem! Te vagy minden..., az örök SZERELEM!" -------------------------------------------------------------------------------"A csók a szerelem beszéde. Kérlek gyere, és beszélgess velem!" -------------------------------------------------------------------------------"Sétálnék a holdfényben, kinn az alkonyatban, Forró csókot adnék édes karjaidban. Megszűnne a világ, nem létezne többé, Csak Téged szeretnélek, most és mindörökké!" -------------------------------------------------------------------------------"Megfogott egy Erő, mely el nem enged, Tépi a szívemet, mely sosem feled, Elfutni akarok, de képtelen vagyok, Fogva tart magában egy gyönyörű marok. Elfúl a hangom a fojtó szorításban, Béklyómat tartja egyre szorosabban, Testemet átjárja a gyönyörű fájdalom, Majd elmerengek, s Rólad álmodom." -------------------------------------------------------------------------------"Lehetek csinos, vonzó, s szép, Lehetek egy tökéletes, hibátlan kép, Lehetek humoros, bájos, kedves, Lehetek okos, művelt, rendes, Lehetek a tudásod, boldogságod bölcsője Lehetek a gondolatod, szavad őrzője Lehetek egy fénylő csillag feletted Lehetek egy barát ott, melletted. Lehetek az, kivel sorsod mindig összefut Lehetek az, ki nélküled is mindig ugyanoda jut, Lehetek a mindened, a végzeted, az életed, De semmi leszek, ha ezt észre nem veszed..." --------------------------------------------------------------------------------
"Keress, hogy keresselek; Szeress, hogy szeresselek; Nézz Rám, hogy arcod lássam, ölelj át, hogy megtaláljam, az igaz szerelmet Veled!" -------------------------------------------------------------------------------"Egyedül Nem vagy itt, pedig kellesz Nekem, De mit tehet az ember ez ellen? Miért éget így a vágy? Miért legyőzhetetlen a távolság? Fáradt testem az ágyba hullik, Éber lelkem hozzád bújik! Gondolatom Téged kér, Reszket szívem, nagyon fél! Félti léted, szíved kéri, Szeress Engem, mint még senki! Nem kell élet nélküled, Enyém Tiéd! SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Amikor megszülettél, azt mondták esett az eső, de nem esett csak Jézus sírt, hogy elveszítette legszebb angyalát." -------------------------------------------------------------------------------"Könnyes szemmel a hívásod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. Bújtass el, hisz egyedül fázom, s lelkedben szeress, ha néha hiányzom!" -------------------------------------------------------------------------------"Csókot küldök nem virágot, Annak akit így imádok. Annak kit szívem szeret, Mert szeretni csak Téged lehet." -------------------------------------------------------------------------------"Újabb bíztatás Kristálytiszta könnycseppek hullnak a földre, Miközben gyönyörű szemeiddel nézel előre, És szíved összeszorul a bánatra, De kérlek ne hallgass az árnyakra. Az élet sok sok akadályt állít eléd, De még több fájdalmat kell megélned még; Mert ezzel is erősítesz a lelkeden, Hidd el, mások is szenvednek eleget. Nem a rosszat kell látni a dolgokban, Hanem a szépre kell reagálni boldogan, Mert az örömet látva minden szebb, Gyorsabban gyógyul szíveden a seb." -------------------------------------------------------------------------------"Csókjaidra vágyik ajkam, kicsi levél segíts rajtam, vidd el neki üzenetem, tudasd vele, hogy szeretem! " --------------------------------------------------------------------------------
"Tegnap messze voltál, s én csendben szerettelek. Álmodtam rólad, majd ébren kerestelek, Érezni akartam ujjad szorítását, Hallani végre szavak suttogását, Arcodat simítani, adni csókot, százat, Testedet érezni, nem az üres ágyat, Szemeidben úszni, mikor felém ragyog, Ha veled lehetek, olyan boldog vagyok - De nem voltál ott tegnap, csak csendben szerettelek, Mert azt távolról is érzem, hogy kezemben a kezed." -------------------------------------------------------------------------------"Nincs távolság, nincs határ. Csak Te vagy Nincs fáradság, nincs félelem Mert érzem, hogy itt vagy velem." -------------------------------------------------------------------------------"Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, szerelmes szavakra, forró csókra vársz simogató pillantásod érzem arcomon, olyan, mint a valóság, kár, hogy álmodom!" -------------------------------------------------------------------------------"Csak ülök a felleget nézve, Nézve milyen csodás ma az este, S közben elmerengve, Gondolok a kedvesemre." -------------------------------------------------------------------------------"Angyal voltál álmomban lassan ajkamra szálltál puha, forró csókoddal egy percre megszántál. Szárnyad lágyan simította végig egész testem lehunyt szemmel éreztelek bevallom néha lestem. Elvakított ég kék szemed Izzó, vörös ajkad szerelmesen öleltelek s úgy emlékszem hagytad. De a reggel elszakított elvitte arany árnyad azóta is mindig vágyom testemen érezni szárnyad." -------------------------------------------------------------------------------"Álmomban Furcsa álmot láttam, Álmomban előtted álltam. Furcsa világ az álom, Azt mutatja amire vágyom. Tudja mit szeretnék, Tudja, ha veled lehetnék... Az álom oly valós, Mégis oly valótlan. De oly jó volt álmodni, Oly jó volt álmomban. Ilyen szépet még soha...
Sohasem álmodtam! Hisz valóban... Isten a legjobb szobrász, S Te vagy legszebb műalkotása. Égi angyaloknak Élethű földi mása. Álmomban veled voltam De jött a reggel, S ágyamban nélküled, Egyedül ébredtem fel. Álmomban velem vagy , Ezt hívén... Szép szádat csókoltam... De a párnát csókoltam én. S miközben karom Ölelni vágyta testedet. Csak a párna pelyheit Ölelte helyetted... Ha lehetne... Ha lehetne... Ha lehetnék párnád, Melyen alszol csendesen. Vagy lehetnék takaró, Mely rajt nyugszik testeden. Vagy lehetnék tollpihe, Mellyel kezedben játszol, Ha lehetnék a kabátod, Mely melegít, ha fázol. Ha lehetne... Ha lehetnék tintafolt, Mely nyomot hagy ujjadon. Vagy lehetnék könnycsepped, Mely átsiklik ajkadon. Vagy lehetnék italod, Mely ontja a szomjadat. Ha lehetnék éjszaka, Mi elhozza álmodat. Ha lehetne... Ha lehetnék szellő Mely fújja a hajadat, Vagy lehetnék napsugár, Mely lágyan simogat. Vagy lehetnék esőcsepp, Mely végigfut karodon, Ha lehetnék boldogság, Mely piroslik arcodon. ...én is boldog lennék. Így van ez.... Így van ez én jól tudom, De szóval el nem mondhatom, Mert szóval el nem mondható,
Ésszel fel nem fogható, Hisz sehogy sem hallható, Szemmel sem látható, Kézzel sem fogható, Csak szívvel adható... Ezt érzem én!" -------------------------------------------------------------------------------"Kérdezd: szeretlek -e? Kérdezd: szeretlek -e? s megmondom én, hogy Szeretlek, mert ezt mondhatom, De ne kérdezd: mennyire szeretlek? Mert azt én magam sem tudom! Azt tudni csak, hogy mély a tengerszem, De milyen mély? nem tudja senki sem. Mondhatnék esküt, hosszú és nagy esküt, Az ég felé tartván kezem, Hogy szívem minden dobbanása érted, És egyedül érted leszen, Hogy örök lámpa benne a hűség, Mely még ott lenn a föld alatt is ég. S mondhatnék átkot, hosszú és nagy átkot, Mely mint a villám érjen el, S égesse, tépje lelkemet legmélyebb Pokolba mártott körmével, Ha elfeledlek téged, kedvesem, Sőt, ha rólad csak megfeledkezem. Nem mondok esküt és átkot. Jaj annak, Jaj, akit ez tart vissza csak. Én eskü, s átok nélkül is örökre Lelkem lelkében tartalak, Ott fogsz te állni magasan-fényesen, Mint a tejút a legmagasabb égen." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem Fáj Fáj Ahogy a szívemet markolod El ne engedd El ne engedd Mert akkor meghalok." -------------------------------------------------------------------------------"Ha megkérdeznél... Ha megkérdeznél Azt mondanám: Téged szeretlek. Ahogy begombolod a kabátom és vitatkozol velem, Ahogy a nyakamba bújsz, és a könnyeid végigfolynak mellemen, Mert szeretsz. Ha megkérdeznél Azt mondanám: a kezedet szeretem. A tenyereden állva, ha szédülök hirtelen, Markod bezárul, vonásaidba ágyazva alszom védtelen, Mert megóvsz.
Ha megkérdeznéd Azt mondanám: a szemedet figyelem. Ahogy arcom elsuhan benne egy szombat reggelen, Ahogy fáradtan lecsukódik a világ minden éjjelen, Mert benne élsz. Ha megkérdeznéd Azt mondanám: túl bonyolult nekem. A hangodba bújva, ha egy pillanatnyi csend terem, Megnyugszom, nem akarok más ember lenni Mert benned élhetek. Ha megkérdeznéd Azt mondanám: nem kérdezel sosem. Mert szeretsz - ahogyan én szeretlek, Mert megóvsz - ahogy én is óvlak, Mert hiszel bennem -ahogy még én sem hiszek." -------------------------------------------------------------------------------"Te légy a tűz, Te légy a kárhozat, Te légy a szerelem egymagad. Te légy a boldogság, Te légy a végzetem, Te légy az álmom, Te légy az életem!" -------------------------------------------------------------------------------"Kék álomsziget, ahová hívlak, Túl az Óperencián, hol az orchideák nyílnak, Ahol nincsen más, csak csókok és nyár, Szerelmes, hosszú, forró éjszakák." -------------------------------------------------------------------------------"Amikor.. Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod, Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod, Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved, Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed, Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat, Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad, Amikor vágyod hangját és szavait, Amikor néznéd mosolyát és két szemét, Amikor néznéd ahogy nyújtja két kezét, Amikor nem bírod már kibuggyannak a szavak, Amikor nem bírod már türtőztetni magad, Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged, Amikor elhiszed, hogy ő is eleped érted, Amikor megijedsz mert rossz lenne nélküle, Amikor már aludnál és ébrednél mellette, Amikor már önmagaddal harcolsz ellene, Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész, Amikor rájössz, hogy miért is ne, egyszer élsz, Amikor világossá válik, hogy ez jó neked, Amikor világossá válik, hogy megteszed, Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!" -------------------------------------------------------------------------------"Hívlak néma szavakkal... Próbálom szavakba csomagolni érzéseimet. Lelkem ajándékaként adnám oda Neked. De hiába, már az ajkamon elhalnak a szavak. Kimondva szürkének, szegényesnek hatnak.
Kimondatlan szavakkal, néma sóhajokkal, A magány hidegétől reszkető karokkal, Ölembe rekedt szenvedélyes vággyal, A lelkembe utánad zokogó magánnyal, Vágytól remegő lázas testemmel, A bennem égő forró szerelmemmel, Némán, reszketve, sikoltok utánad, Vágyom, hogy karodba megnyugvást találjak. Mert én csak Veled, általad létezem, Még a levegőt is csak miattad veszem. A mosolyodban élek, szavad dallamában, A lélegzetedbe, a lépted ritmusába. Köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém, Ezer színű szivárvány vagy az életem egén." -------------------------------------------------------------------------------"Vágyom rád Nem tudom, hogy hogyan mondhatnám el mennyire szeretlek Nem tudom, hogy mit tegyek, hogy el hidd és szeress engem Nincs rá szó, hogy mi vagy te nekem Nincs rá hang, hogy elmondjam, hogy szívemben még itt vagy velem Szeretnék szellő lenni és simogatni az arcod Szeretnék esőcsepp lenni mi kopog az ablakodon Szeretnék vízcsepp lenni, hogy érezzem ajakad ízét Szeretnék szíved lenni, mi szerelmes beléd Átutazni a várost újra érted, s várni a lelked S megfogni és soha nem elengedni a kezed S érezni hajad finom illatát és örökre veled maradni S egy halk sóhajt súgni a füledbe: szeretlek nagyon S ölelni téged akkor is amikor nem vagy velem Ölelni oly nagyon, hogy a tested bele remeg S hallani azt, hogy értem mondasz szerelmes szavakat S tudni azt, hogy végre melletted érezhetem magamat! S most, hogy nem látlak a hangom is elhalkul S a lelkemben egy furcsa érzés mi ott lapul Érezni akarom tested minden porcikáját S érezni akarom lelked minden mozzanatát Mert érted érzem azt amit érzek S nem akarom azt, hogy még valaha is féljek!! Mert az utam feléd vezet és ha Te ott vársz rám Boldog leszek és nem félek többé már!" -------------------------------------------------------------------------------"Imádom, amikor a szemed a szemembe néz Imádom, amikor huncuttan elmosolyodsz és mosolyogsz rám! Imádom, amikor a szám a szádhoz ér Imádom édes tested és a kis ujjaid érintését. Imádom a hajad, arcod, és kezeid ápolását, ahogy gyengéden ápolnak és védenek. De ha nem vagy velem az számomra az örök valóság, csak szenvedek míg végre találkozunk, ekkor a kis szívem mint a motor felpörög és csakis Téged kíván! Érted dobbanik!" --------------------------------------------------------------------------------
"Folyton Szerelem az, ha rá nézel és elfelejted minden bánatod? Szerelem az, ha ébren vagy akkor is ugyanazt álmodod? Szerelem az, ha behunyod a szemed és nem gondolsz semmire? A szemeit látod magad előtt, és bele veszve repülsz el nagyon messzire? Élet az, ha nem kell bocsánatot kérned semmiért mert tiszta szívedből teszed? Élet az, ha nem ölelheted és reszket a kezed? Élet az, ha merengsz, és nem jut más az eszedbe? Csak egy érzés, a boldogság és már indulsz is hozzá sietve? Félelem az, ha nem tudod, hogy lesz e értelme felkelni másnap reggel? Félelem az, ha úgy érzed, hogy az érzéseid neki már nem kell? Félelem az, ha nézel egy képet és nem tudod, hogy sírj vagy ne? Mert a szíved a vágytól amit érez már boldog soha nem lehetne? Búcsú az, ha nem nézel vissza és töröd az utat magad előtt, mert nem akarsz érteni semmit? Búcsú az, ha végtelenbe vágysz, s a felejtést akarod, csupán csak ennyit? Búcsú az, ha eltűnik előled az út? S álmodban kísért a túlságosan is szép múlt? Mert ha ez így van, akkor tudom már, hogyan akarom élni az életem!" -------------------------------------------------------------------------------"Higgy mindent, csak azt ne, hogy feledlek. Feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"A mosoly egy olyan görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha veszel, megtelik a kezed! Ha adsz, megtelik a szíved!" -------------------------------------------------------------------------------"Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, s suttogja, hogy Te vagy az EGYETLEN!" -------------------------------------------------------------------------------"Nem tudom leszünk-e egymásé, de az érzés mit adsz nekem, Bent marad a szívemben, mintha itt lennél mellettem!" -------------------------------------------------------------------------------"Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, de azt nem tudtam, hogy egy perc nélküled maga az örökkévalóság." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek, nem titkolom, de bevallani nem tudom! Ha rám nézel, ha beszélsz velem, ha nevetsz, ha sírsz, egyet tudnod kell: TE VAGY AZ ÉLETEM!" -------------------------------------------------------------------------------"Én a múló időt már rég nem órákkal vagy napokkal mérem, hanem az egyik vagy a másik elválástól az új találkozásig." --------------------------------------------------------------------------------
"Az utolsó angyal Egy angyal repül fent az égen, Ott repül magányosan már nagyon-nagyon régen. De már alig repül, alig van ereje, A végső búcsújának talán épp itt az ideje. Azt mesélték nekem egyszer, hogy az angyalok örökké élnek, Ám ez badarság, hisz ha megsebzik őket, ők is elvéreznek. S ezt az angyalt is kegyetlenül megsebezték: Hiszen megalázták, eldobták, s elfeledték. Most ez az angyal összetörten száll, Hisz megnyugvást még a Mennyben sem talál. Inkább a pokol tüzében kárhozna el, Hiszen a szív melyért élt már nem felel. Meggyötört szíve szüntelenül egy valakiért dobog, Azért a valakiért aki érte már nem zokog. Talán ő már elfeledte a lányt ki érte dobta el az életet, S választotta a visszafordíthatatlan, örök angyallétet. A kislány imádta a fiút, érte élt, Mindent ettől a fiútól várt, s remélt. Vakon bízott benne, hitt neki, Nem gondolta hogy pont ő fogja becsapni. Ám egy bús napon bekövetkezett a nagy hiba, Melyből lett e keserű tragédia. Nem lehet tudni milyen nap is volt, Csak annyit tudok az égen már fent ragyogott a hold. Besütött egy rideg sziklaszirtbe, A sötét sziklaszirt legzugabb részébe. Ott feküdt a lány, s a hold a sugarával az arcát kényeztette, Ám megrémült, hiszen a lánynak csupán jéghideg arcát érinthette. Halott lett a lány, hisz belehalt abba, Hogy magától a szerelme kegyetlenül eldobta. Nem tudja már meg soha hogy mit tett hogy ezt érdemelte: Hogy a fiú kegyetlen szavaival még éltében eltemette. Elküldte a fiú egy szomorú délután, Felhívta a kislányt telefonon, hogy ennyi volt, nincs tovább. A telefonban áradtak a fiúból a szavak, Ám e szavak a lány fülébe soha el nem jutottak. Hisz mikor a srác kimondta hogy most már nem kell neki, vége, Onnantól a lány nem hallott semmit, csak egyetlen dolog járt eszébe: "Eldobott engem, nem kellek már neki, De mondd Istenem, mit ártottam én neki? Én mindig hűen szerettem, Akármerre is járt soha sem feledtem. Életemet adtam volna akármikor érte, Hogy végre örökre az eszébe vésse, Hogy mindenkinél többet jelent nekem, S még akkor is magam előtt látom, ha nincsen velem. Hisz belevéstem szívembe csodálatos alakját, A teste minden zegzugát, s arca mesés báját. Mit tettem, mondd, én mindent gondoltam, De Tőle, az életemtől ezt soha nem vártam. Csak így bejelenti nekem, hogy nem kellek már neki, Hogy örökre hagyjam el, hisz csak egy dolgot akar: feledni. Mondd Uram mit vétettem? Talán az volt a baj hogy ennyire szerettem?!" S ekkor kiejtette a kezéből a kagylót, Kirohant a szobából, s becsapta maga mögött az ajtót. Rohant a sötét utcán, futott a semmibe, Hisz úgy gondolta életének nincs már semmi értelme. A könnyei szakadatlanul áztatták sápadt arcát, A lány nem bírta tovább vívni a túlélés harcát. Csak futott, futott, mindig előre,
Nem nézett soha hátra, csak a távoli messzeségbe. Könnycseppek folytak arcán, mint véget nem érő zokogás, Csábította a halál csókja, a vágy, a mélység, a zuhanás. Éjszaka volt már, csendes volt a táj, Törött szívének zokogó hangja tépte szét a homályt. Éjszaka volt már, rideg volt a táj, Lelke rohanó álmának múló hangja szállt. Nem tudta merre járt, ismeretlen volt minden, Tudta nem akar már élni, csak a halált keresi szüntelen. Élni nem akar, csak feküdni egy mély verembe, Ahol a sír betakar, nem nézni már semerre. Csak magába nézni, nézni a káoszt, mi most benne lángra kap, Ezer gondolat benne, mi most már végleg békén hagy. Nem gondolt már semmire, csak a halál ölelő karját kutatta, Kúszott fel a hegytetőre, arra hova az utat a szíve súgta. Mintha az ég érezte volna a lány rideg fájdalmát, A komor égből hópelyhek zuhantak alá. Csak estek és estek szakadatlan, S beborították a tájat, mint nagy fehér paplan. Fehér lepel lepte be a tájat, Nem volt az más, mint angyalszárnyak. Tiszta volt minden, csendes és élő. Egy kivétel köztük épp ő. Csendesen kullogott a sötét magányban, Szívből szeretett, de hol van most? A halál torkában. Kiáll a sziklaszirt szélére, Könnyei folynak szüntelenül képére. Néhány perc még, S végre eljön a csodás vég. Halkan elkezd esni az eső, Szomorú az ég, épp ahogy ő. Véget ér a szírt, nincs tovább, Egy szenvedő test zuhan alább. Törött szárnyából hullnak a tollak, Egy elmúlt szerelemről fájdalmasan dalolnak. S az utolsó valódi angyalról, Aki soha többé nem kért a "jóból"... De mi történt ez alatt azzal a bizonyos fiúval? Nagyon megijedt mikor megszakadt a vonal. Észbe kapott hogy nem éri el a lányt sehol, Szíve egyre gyorsabban és gyorsabban zakatol. Hiába kérdezett ő bárkit, Nem tudtak a lányról semmit. Pánikba esett hirtelen, Felkapta telefonját s hívta a lányt reménytelen. A telefonom csörgött, s kiírta a neved, Sokáig néztem, ám most félrefigyelek. Az eső csak hullik és hullik megállíthatatlanul, - "Meg kell keresnem!" -kiabálod szakadatlanul. A szakadó esőben nevemet kiáltoztad, A távolból egy hang szól, s egyre hangosabb. Én halkan súgtam: "Itt vagyok" Ám remegő hangom elcsuklott, te nem hallhatod. Felpillantok az égre, arcomat a zápor áztatja, -"Szerelem!!!" - a távolból valaki szüntelenül ezt harsogja. Érzem közeledik hozzám, mindjárt ideér, Ám engem a halál szorítása hamarosan elér. S akkor meglátlak, az arcodon a kétségbeesés fájdalma megijeszt, Te átölelsz engem, megcsókolsz és azt mondod szeretsz. Szememet a könny átfutotta, karom szorítása elgyengült, Szemem pajkos csillogása végleg homályba merült. Elszállt meggyötört lelkem, s végleg elsuhant, S a srác elengedte a lány kezét s az a földre zuhant.
Mindenhol apró tollpihék és vércseppek, Ám a fiú csak térdel a lány mellett, ujjai reszketnek. A távolból alakok futnak, egyre közelednek, Kihúzzák a lányt a sziklák közül, ám már nem segíthetnek. A fiú feláll, ám újra térdre rogy és sír, mint egy kisgyerek, Aki a sors ellen semmit de semmit nem tehet. Nem mer közel menni a lányhoz, pedig tudja, hogy muszáj, Ha még egyszer látni akarja azt a pillantást, mielőtt rátalál a homály. Látja a lányt, ahogy ében haja az arcába lóg, Tűz piros vére hófehér arcán végig folyt. Már csupán vére melegíti kihűlt ajkait, A fiú tudja, soha többé nem simogathatja karjait. A srác odamenne és megcsókolná, a többiekkel nem akar törődni, Hisz neki az élete, fekszik ott és búcsú nélkül nem tud tőle megválni. Erősnek érzi magát, de mikor meglátja a lány szemében az utolsó könnycseppet, elveszti reményét, Megsimogatja arcát, füle mögé betűri haját, így búcsúztatja kedvesét. Egy utolsó szót, egy utolsó hangot rebeg, de nem érti senki sem, Azt mondja: "csak Téged szeretlek egyetlen kedvesem..." S jött a kegyetlen első éjszaka, a szürkületből sötét fátyol lett, Az ég újra beborult, az eső újra szakadni kezdett. Sírt mindenki, sírtak a fák, sírtak a szelek, Mindegyik szüntelenül s értetlenül zengte a nevet. A srác tudta itt az ideje, hogy leírja életében miket tett, S itt az idő elmondani mindent, amit ezen a világon valaha szeretett. Hamar vége lett a sornak, hisz egy nevet tudott ami örökre szívébe vésődött, mit soha nem tud feledni, Egy angyal nevét, ki most már a felhők közt dalol, kit képes volt eldobni. Múlnak az évek, a távoli hang halkul, Ahogy telnek az évek a fájó érzés is fakul. De egy dolog örök és ez soha nem vész el, Ha valakit szeretsz tiszta szívből, soha ne feledd el! De nem is tudná már sohasem feledni, Hisz nem telik el úgy nap, hogy ne kezdene gondolkodni, Azon a csodás lányon, ki egykoron érte élt, Aki soha semmit nem parancsolt, csak hűn remélt. Ám a fiú már soha nem fog a lánytól szabadulni, Hisz szívének mélyéről nevét soha nem fogja kitörölni. Olyan neki a lány, mint a szó, melyet nem tudsz mihez kötni, mégis ott van benned, Mint csodás hang mi belül zeng és üvölti a neved. Mint ágy mi puha és oltalmat ad neked mikor minden fáj, Mint egy régi történet, mint ezerszer elmeséltek már. A srác csak futni akarna és nem nézni soha hátra, Hisz nagyon fájna neki amit ott látna..." -------------------------------------------------------------------------------"Az olyan lány, mint Te ritka drága kincs, ami a világon sajnos sok nincs. S azon leszek, hogy eme kincset, míg csak szeret, megőrizzem!" -------------------------------------------------------------------------------"Te vagy a szív, mely bennem dobog, Te vagy a vér, mely bennem csorog. Te vagy az ihlet, mellyel írok, Te vagy a könny, mellyel sírok. Te vagy a vágy, mellyel várlak, Te vagy a száj, mellyel csókollak. Te vagy a lélek, mely engem éltet, Te vagy az, akit az égtől kértem. Te vagy a kéz, mellyel hozzám érsz, Te vagy a mindenem, mert bennem élsz."
-------------------------------------------------------------------------------"Úgy szeretném elmondani, hogy szeretlek Téged, eszembe vagy bárhova nézek. Úgy szeretnék szemedbe mélyen belenézni és mondani: nélküled nem érdemes élni! SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Egy tanács: vigyázz magadra. Egy kérés: ne változz meg. Egy kívánság: ne felejts el. Egy hazugság: nem szeretlek. És egy igazság: borzasztóan hiányzol!" -------------------------------------------------------------------------------"Mióta ismerlek, sok csillag szebben ragyog! Látod, ők is tudják, hogy Veled boldog vagyok!" -------------------------------------------------------------------------------"Van egy bűnöm, nem nagy vétek, két szó az egész: SZERETLEK TÉGED!" -------------------------------------------------------------------------------"Add nekem az álmod, mely lelkedben él, add nekem a szerelmed, mely szívedben él! Add nekem magadat, testedet, lelkedet és én ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet. Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek." ( Szabó Lőrinc ) -------------------------------------------------------------------------------"Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még el vagyok, de nélküled én meghalok." -------------------------------------------------------------------------------"Álmaimban Nálad járok, Hozzád bújok csendesen. S halk szavakkal suttogom, hogy szeretlek Kedvesem!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnék veled beszélni egy éjszakán. Bevallani Neked, hogy szeretlek igazán. Csendesen nézni égető, szép szemed. Egy forró csók után bevallani Neked, hogy nem tudok élni nélküled!" -------------------------------------------------------------------------------"Tudod mi a titkom? Egy szó, ami kimondhatatlan
Egy szó, ami tagadhatatlan Egy álom, ami megvalósíthatatlan Egy érzés, ami halhatatlan: Szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Köszönöm Neked... Köszönöm Neked a felhőtlen eget. Köszönöm Neked a boldog könnyeket. Köszönöm Neked a nap sugarát, Köszönöm Neked a szél sóhaját. Köszönöm Neked, hogy zöldell a rét. Köszönöm Neked, hogy szívem Tiéd. Köszönöm Neked, hogy szárnyalhatok Köszönöm Neked a pillanatot. S majd, ha mindezt már megköszöntem Neked, hát kezdem újból és köszönöm majd, hogy Veled élhetek!" -------------------------------------------------------------------------------"Egy történet Egy gyertya pislákol halványan a sötétben, Nem ragyog fénye ugyanúgy, mint régen. Tüze percről percre gyengül, s hamarosan elalszik, S vele együtt egy szenvedő szív is örökre megnyugszik. Már csak pár pillanat s uralomra tör a sötétség, Már csak másodpercek kérdése és véget ér a keserűség. S ekkor a messzeségben szél támad csendesen, Közeledik a távolból, közeledik szüntelen. Beront a szobába, s a lánggal lágy keringőbe kezdenek, Lassan ringatóznak, majd egymás ajkára egy utolsó csókot lehelnek. Egymásba fonódnak, s a fény beleolvad a sötétségbe, Ez a pillanat volt a fájó szív lüktetésének vége. Ott fekszik a lány a hideg kövön, Karcsú teste elnyúlik a jéghideg földön. Ahogy ott fekszik, olyan mintha csak aludna, Pedig a halál ringatja, szemei nem ragyognak többé soha. Pedig valaha ez a szempár beragyogta az egész világot, Az a tüzes tekintet csak úgy ontotta magából a boldogságot. Olyan volt mint egy drágakő, mi vakítóan tündöklött szüntelen, S most ragyogó fényén eluralkodott a sötét végtelen. A lány kezében az utolsó levelét szorította, Ám ezt a lány tűzvörös vére teljesen beborította. Csupán ennyi volt a borítékra írva: "A kék szemű fiúnak kit már nem feledek el soha". Teltek a hosszú percek, a végtelen órák, Mire a szüleinek feltűnt a csönd, s az ajtót rányitották. Ott feküdt a lány, s jéghideg arca most már örökre rezzenéstelen, Szülei nem hittek szemüknek, szüntelenül ordították: "Ez lehetetlen!" Édesanyja keservesen könyörgött: "Kicsi kislányom szólalj meg!" De a síri csöndet semmilyen hang sem törte meg. A kislánya halálsápadt arcát simogatta, Kezébe vette kis kezét, s sírva szorítgatta. De nem volt már benne erő, kihűlt már teljesen, Hisz a csuklóján a sebből a vér ömlött szüntelen. A penge ott hevert a földön, mit a vér eláztatott, Így lett vége a lánynak kit a kegyetlen sors hányattatott. Az anyja rögtön tudta hogy kinek szólhat a levél,
Fel akarta bontani, el akarta olvasni, de nem volt olyan kevély. Nem bírta hisz tudta gyermeke azt nem neki címezte, S akármennyire fájt neki, de a levelet a fiúnak elküldte. A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, Mikor a postás csengetett, s levelet hozott a részére. A fiú a levelet kezébe vette, A pillantását arra a bizonyos sorra vetette. Kinyitotta a borítékot és elkezdte olvasni, Rögtön felismerte az írást, nem tudná feledni. "Drága Egyetlenem! Kedves Édes Szerelmem! Még mindig szeretlek, pedig már sok idő telt el a búcsúnk óta, DE még mindig előttem lebeg az utolsó óra. Az utolsó pillantás amit rám vetettél, Gyönyörű két szemed, mivel egyszer utoljára szemembe néztél. Régen pillantásodban a szerelmünk ragyogott, Ám dühöddel elpusztítottad, s szilánkokra hullott. El akartam mondani neked, hogy amit tettem az nem ez én döntésem, De te nem hagytad, hogy megmagyarázzam, hogy miért kellett ezt tennem. Megfordultál, s távolodni kezdtél, nem fordultál vissza, Pedig akkor talán mindent elmondtam volna, Azt hogy mennyire nagyon szeretlek, Ám te eltűntél s én sehol sem lellek. Bárhová megyek, és bárhol járok, Mindenhol egy emléket találok Bár a helyedet más tölti be már, Szívem egyre csak Téged vár. Azt hittem az átsírt éjjeleknek vége, S hogy szívem elfelejt Téged végre. De hallottam újra hangodat, láttalak s feléledt a múlt, Hiába küzdöttem ellene az emléked lelkem mélyén minden feldúlt. Menekülnék előled, de hova bújjak? Mindig feltörnek a régi közös emlékeink, s nem kellenek újak. S bár belül ordítok: "Elég! Vége! Állj!" Nélkülük és nélküled nem tudnék élni már. Hiszen te jelentesz mindent nekem, az életemet, Odaadnám azért a lelkemet, szívemet, mindenemet, Hogy messziről újra láthassalak, s érezzem illatod, Hogy újra fülemben halljam hangod, egy mondatod. Mondd! Miért nem értik meg hogy nélküled élni nem akarok? Hisz ha nem vagy velem fáj a levegővétel, szinte kettészakadok. Élnem kell, ezt súgja egyfolytában az agyam, De a szívem érted ég, s én csak úgy megemésztődni hagyjam? Nem akarok már nélküled élni, nélküled nem létezek, Nem megy már semmi, minden fáj, nélküled nem élhetek. Mindig bennem vagy, s minden üres pillanatban szívem rád gondol, Zokog, hisz hiányzol neki, s hiányod fájdalma kegyetlenül marcangol. Olyan a szívem, mint a vad elé vetett húscafat, Melyet hiányod lassan. Kegyetlenül szétszaggat. Mikor megyek az utcán lehajtott fejjel, kísér a halál, Hiszen szemem hiába keres téged, sehol sem talál. Boldogtalan életemből hiányzik a törődés, Hömpölygő lavinaként zúdul testemre a feledés. Fájok, mint part, ha szárad, mint seb ha vérzik, Komor bánat lep el engem ha a magány megérik. Nincs már boldogság, szerelem és buja öröm, Mindent mit veled éltem át már örökké magamban őrzöm. Nélküled nem nyugszom, szüntelen álmatlanság él bennem, Félek, rettegek attól hogy egy rossz emlékké kell lennem. Felemésztenek és gyilkolnak az utolsó elhangzott szavak, Fájdalmamra csak ölelésed nyújtana vigaszt. Bár elmondhatnám, hogy szakít szét ez az érzés, De megfagynak a szavak, s kínná lesz a légzés.
De most félek, hiszen elvesztettem tekinteted, Nem sírok már, inkább elfojtom magamban minden emlékemet. Hirtelen a végtelenből rám zuhan a fájdalom, S önmagam felett gyűlöletté nő a szánalom. Szánom magam, hisz akit mindennél jobban imádtam, Annak ellenére, hogy megbántott, s eldobott feledni mégsem tudtam. Ó Istenem! Hányszor mondták, hogy felejtselek el Téged, Hányszor mondták, értsem meg már sosem leszek többé véled. Istenem! Mikor kimondtad azt a szót, hogy "VÉGE", Mintha minden álmom, s vele életem is véget érne. Magamba nézek, s látom az elvérzett áldozatot, s most már a halállal küzdök, Most minden olyan üres, s most már csupán bátorságot gyűjtök. Nincs szakadt rongy, ami a testemet óvja ha félek, Csak a halál csókját érezném már végre, ennyi mit remélek. Le akarok lépni az útról mit már oly régóta járok, Hisz szenvedő szívemnek megnyugvást nem találok. Nincs ereje sebzett lelkemnek, hogy újra hazataláljon, Széjjeltépi a kegyetlen fájdalom a messzi kietlen határon. Haladnék én az élet útján, de térdre zuhanok, s annyira fáj, Hogy minden egyes új nap megsebez, gyilkol engem, s a szívembe váj. El akarok végre menni, de nem tudlak búcsú nélkül itt hagyni, Hát ég veled! De tudd a síron túl sem foglak feledni! Mindig Téged szerettelek, Hű voltam hozzád minden percben, S ez most már végleg így marad a messzi végtelenben. Búcsúzok, talán így jobb, hisz nem gondoltam hogy gyenge is tudok lenni, Hogy nélküled ugyanúgy már soha többé nem tudok nevetni. Zárom soraimat, megpróbálom játszani, hogy erős vagyok még mindig, A csodás emlékedet elviszem magammal egyenesen a sírig..." Ekkor a lány befejezte a levelet, Melyre búcsúképpen egy könnycseppet ejtett. Lezárta a borítékot, s a kezében penge villant, Hullottak a vércseppek a padlóra, ám arcán még egy utolsó mosoly csillant. Képzeletben még utoljára látta a szerelmét, Utoljára még szélesre tárta két szép kezét, Éppen mikor az árnyat ölelni akarta, Megremegett teste, tovább már nem bírta. Összecsuklott térde, s a földre zuhant, Utolsó mondata a széllel együtt messze suhant. Tíz szó mi most már a széllel örök násztáncot jár: "Tudd szeretőd mindörökké szeretni fog, s most már a Túlvilágon vár!" Ekkor a fiú tovább már nem bírta, Keserves könnypatak az arcát áztatta. Térdre rogyott, s csak zokogott szakadatlanul, Ekkor lágy, édes szellő támadt váratlanul. Simogatta a fiú arcát, akár egy puha érintés, Olyan mintha a lány lett volna, lehetetlen képzelgés. Végigsimította a srác könnyáztatta arcát, Hűsen kényeztette két vérpiros ajkát. A szellők, mint rakoncátlan lánykaujjak, A fiú barna hajába lágyan beletúrtak. Ekkor behunyta szemét, s egy álomba lépett, Felelevenített maga előtt egy réges-régi képet. A lány állott előtte, kit egykoron hevesen csókolt, Kinek tiszta, hű, szerelmes szívből bókolt. A lány nem szólt semmit, csak némán nézett, Arcán az a feledhetetlen pajkos mosoly fénylett. Szemében a régi tűz izzón ragyogott, A fiú szívében újra az elmúlt szerelem lángja lobogott. A fiú közeledett, a lányhoz lépett, Épp mikor meg akarta érinteni a gyönyörűséget, Amint kezét nyújtotta, hogy újra megsimogassa a lányka orcáját, Elrepült a szél, s elvitte magával az árny mesebeli alakját. Felriadt a fiú, kinyitotta két kék szemét,
Kereste, kutatta mindenhol elrabolt képzeletét. Bánatos szeméből újra könny csordult ki, Egy édes hang hívta őt messziről, így rémlett neki. Leszállt az éj, elcsendesült minden s Ő elhagyta otthonát, A temető felé csalogatta egy hang, a sír felé vezette két lábát. Bent a sorok közt hevesen zakatolt szíve, Borús tekintete szüntelen a zugsorokat leste. Az éj leple alatta temető csendjét sírás töri meg, Valaki egy fejfa előtt keservesen remeg. A gyászos sötétben valaki halkan zokog, Siratja a kislányt ki már régen halott. Megzörrennek a fák megint a temetőbe, Ismét szél támad, s szól szomorúan, remegve: "Ne sírj, kérlek drága, ne sírjál, Már nem fáj, hogy akkor eldobtál. Nem fáj már semmi, végre megnyugodtam, De tudd kérlek hogy Te voltál kit imádtam! Imádtalak, szerettelek jobban minden másnál, Te ragyogtál a szívemben, s veled bátrabb voltam a Halálnál. Nem is ő keresett engem, én kutattam utána, S én leheltem csókot mérgező ajkára. Hűs mérge átjárta testem minden zugát, Ám még az sem tudta kitörölni belőlem lényed csodás báját. Bennem élsz most már örökre, s én is veled maradok, Védeni foglak mindörökké, én leszek az Őrangyalod. Óvni foglak végig az utadon, hűen vigyázlak, Hisz a síron túl is, és mindörökké imádlak..." Ekkor elsuhant a szellő, s csend borult a tájra, A fiú keservesen zokogva borult a fejfára. Ekkor a mélyből egy hang szűrődött ki, Monoton mondataiból egy szó hallatszott ki: "Szeretlek!" A fiú ekkor halkan, érthetetlenül csak ennyit mondott: "Soha nem feledlek..." -------------------------------------------------------------------------------"Sose hagyj el, én sem adlak Se felhőknek, se a madaraknak A Holdnak? Nem! Talán a Napnak De nem ami elmúlt, csak a holnapnak." -------------------------------------------------------------------------------"Egyetlen boldogság van az életben: szeretni- és tudni, hogy szeretnek." -------------------------------------------------------------------------------"Keresd és rálelsz - amit nem keresnek, felfedezetlen marad az." -------------------------------------------------------------------------------"Sokszor a lélek ura a létnek, sokszor a szív parancsol az észnek. Sokszor fáj a szív és sokszor a lélek, sokszor mindkettő, s ez az élet!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek A szívembe zárt angyal szól feléd, Csak egy mondat, amely örökké Tiéd: Szeretlek Téged.
A gondolat szárnya mozgat az úton, Mely hozzád vezet a kietlen tájakon. A zene dallamán repülünk szabadon, Vidáman szárnyalunk, míg él az akaratunk. A remény fátyla száll velünk, Örülten lángol végtelen szerelmünk. A szívembe zárt angyal szól feléd, Csak egy mondat, amely örökké Tiéd: Szeretlek Téged." -------------------------------------------------------------------------------"Minden mulandó e Földön, minden elvész valaha, csak a szerelem szava suttogja soha, soha..." -------------------------------------------------------------------------------"Fontos üzenetem van a számodra: Amikor írom: Rád gondolok, Amikor küldöm: Rád gondolok, Amikor megkapod: Rád gondolok és most is: Rád gondolok!" -------------------------------------------------------------------------------"Önzetlenség Új nap virradt kedvesem Neked adom első sugarait, játssz velük kedvedre Lágy kezed, fonjon fényruhát, Táncolj a nappal kéz a kézben Mozgásod halk zenéje, tested lágy ringása Új reményeket ébreszt amerre jársz Rázd fel a szomorú világot Hadd tündököljön melletted Begyógyítod a sebeket, elsimítod a ráncokat Amerre jársz új élet terem Kiöntöd a testet, megtöltöd a formát Felépíted az élet tornyát." -------------------------------------------------------------------------------"Ha Te úgy szeretsz, ahogy én Téged, A mi szerelmünk soha nem ér véget. Mert én szeretlek az életemnél is jobban, Rád gondolok míg a szívem dobban!" -------------------------------------------------------------------------------"Három dolog szükséges az életben: a Nap, a Hold és Te. A Nap a szép napokra, a Hold az ünnepekre és Te: Mindörökre!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretni szép, nemes dolog. Csalódni fáj, Te is jól tudod. A forró nyár áthajlik a télbe, de én szeretlek, s ennek soha nem lesz vége!" -------------------------------------------------------------------------------"Úgy kellesz, mint szomjhalál idején egy csepp víz..." -------------------------------------------------------------------------------"Ha könnycsepp lennél a szememben, sose sírnék, nehogy elveszítselek!"
-------------------------------------------------------------------------------"Ha akarod még ezerszer mondom el, hogy rajtad kívül senki sem érdekel Ha akarod még ezerszer csak hogy megértsd a lelkemet eladnám egy csókodért..." -------------------------------------------------------------------------------"...mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok, mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog, mert kell egy hely, egy vonzás, melyhez tartozunk, mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk..." -------------------------------------------------------------------------------"Ameddig Te szeretsz, én addig élek, Kérlek szeress nagyon, meghalni félek..." -------------------------------------------------------------------------------"Majd álmaidban meg-meglátogatlak, mint messzi vendég, kit senki se várt. Ne hagyd, hogy kint az úton ácsorogjak Az ajtót be ne zárd! Belépek hozzád, csöndben letelepszem, s csak nézlek, nézlek a homályon át, És mikor édes arcoddal beteltem, megcsókollak és úgy megyek tovább." -------------------------------------------------------------------------------"Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rá kellett jönnöm, hogy levegő nélkül nem tudok élni." -------------------------------------------------------------------------------"A Szerelem Kicsim! Megtaláltam végre mi is a Szerelem! Megadtad, mit oly régóta keresek, Mit adhatnék cserébe én Neked? Csak a Szerelmem adhatom és egész Lelkemet, Kérlek add hát nekem Te is SZÍVEDET !" -------------------------------------------------------------------------------"Újra együtt ! Zuhog az eső, mert nem itt vagy. Zuhog nagyon, mert máshol vagy. Dörög az ég, mert nem nevetsz. Dörög... mert nem szeretsz. Gondolkodom, hogy mért van ez, Gondolkodom, de nem értem ezt. Szeretlek én ha nem vagy itt, Szeretlek Téged, de nem vagy itt. És ha egy csillag rám ragyog, akkor én Rólad álmodok. Hirtelen szemembe fény ragyog, Meglátlak Téged, nem álmodok. Bocsánatom kéred... megadom! Átölellek Téged, nem álmodom. Szeretlek Téged, nem tagadom, ITT MARADNI VELED, ezt akarom!"
-------------------------------------------------------------------------------"Néma sírkövek Álmodom, mert az álom is jó talán. De egy temetőben ébredek az álom után. Hideg szél fúj és köd lepi el a temetőt, Amely egyaránt takar tolvajt és szeretőt. Szemem egy sírkövön akad S a szememből sós ízű könnycsepp fakad. S hirtelen döbbenten dobban a szívem, Mert valaki a síromat öntözi híven. Meghaltam volna, vagy ez is csak álom csupán? De felocsúdok pár perc után. Hisz' mindörökre eltemettem a szívemet, S erről árulkodnak a néma sírkövek." -------------------------------------------------------------------------------"Igazán szeretlek, láthatod szemembe; Igazán szeretlek, mindent feledve... Szeretem a szemed, mert láttam magam benne, s láttam, hogy Én vagyok igazán szeretve!" -------------------------------------------------------------------------------"Oly kedves, tiszta, szép vagy, akárcsak egy virág; elnézlek, és a szívem halk bánat járja át. Kezem fejedre tenném esdeklőn, hogy az ég tartson meg így örökre, Te kedves, tiszta, szép." -------------------------------------------------------------------------------"Oly szép vagy, mint egy nyíló virág, Melyet mindenki imád. Hangod olyan, mint a víz csobogása, Szemed, mint az arany csillogása. Ajkad vörös, mint a perzselő tűz, Szeszélyed mindenkit megfűz. Minden fiú szívét megperzseled. Minden nap várom a leveledet." -------------------------------------------------------------------------------"Hosszú idő után föltámadok újra, Ettől a pillanattól nem nézek a múltba. Újra kezdek mindent s próbálok feledni, Mindig csak azt a lányt akarom szeretni. Hisz Ő az én életem egyetlen reményem, S ez az élet most ott van a kezében. S ha Ő ezt eldobja, a szívem csöndben elhallgat, Csak akkor jön majd rá, kit szeret az meghalhat." -------------------------------------------------------------------------------"Szeresd a virágot, ne törd le hiába, Ne dobd el az utak porába. Ne mond könnyelműen e szót: szeretlek. A szív is egy virág, ne törd, ne sebezd. Mert a letört virágnak sem zöldel levele,
A szív is megszakad, ha játszanak vele." -------------------------------------------------------------------------------"Távol messze Tőled szomorú az élet, szívem azt dobogja látni szeretnélek. Nem mondom, hogy szeress engem nem mondom, hogy gondolj rám, mert ha nem vagyok szívedbe zárva hiába is mondanám." -------------------------------------------------------------------------------"Annyira szeretném Csodaszép álomkép Ha végre elhinnéd Te vagy az álmom, rég Én mindent megtennék Ne csak az álmom légy És azt is szeretném... Kívánság van, száz még Van egy szó, mi oly szép Szívemben csak ez ég" -------------------------------------------------------------------------------"Álom Mikor az életembe léptél, Fellobogott bennem a láng, Te gyújtottad meg, kedvesem, Azóta szívem csak Rád vár. Neked szólt minden szavam, Gondolatom Te voltál, Minden vágyam teljesült, Mikor megcsókoltál... Az égen szálltam kedvesem, Lelkünk együtt élhetett, Azt kívántam, kapcsolatunk Soha ne érjen véget. Te vagy a fény az életemben, Érted dobog a szívem, Soha ne hagyj el engem, Hisz tudod, hogy szeretlek. ..." -------------------------------------------------------------------------------"Szádat nem hagyják el szavak Beszédes szemeid lángra gyújtanak Simogató kezed között elillan a kín S az eltűnő tegnap porladó romjain A száraz, szürke sziklák közt A vad verítéktől új élet fakad S mi csendben elbújunk e törékeny tavaszi zsongás apró levelei alatt." -------------------------------------------------------------------------------"Csak egy pillanat kellett,
S én máris rab lettem. Fogoly, kit a szerelem láncai kötnek Hozzád... Nem is szóltunk egymáshoz, Még a pillantásod sem kellett... S én mégis elszáradok, mert a szerelem Szúnyogként szipolyozza lelkem. Te nem tudod, hogy ki vagyok. Nekem nem szabad tudnom, ki vagy. Ez oly szilárd, és megcsalhatatlan, Hogy áthágását kívánom, mint ajkam a méz ízét. Megváltoztatott ez az érzés. Már nem az fáj, ha nem szeretnek... Csak az fáj, ahogy én szeretek. Kút mellett szomjazó lélekként, aki nektárra vár. Te nektár vagy szomjazó számnak, Nem kell neki a víz. Hát bűn-e, ha valaki meglelve a tökélyt, nem kívánja az ízetlen lét? Bűn-e hogy szeretlek, mint egy leány a férfit? Bűn-e, hogy szomjazlak, mint bimbó a tavaszi harmatot, Hogy annak mutassa meg gyönyörségét? Kérdem én: Bűn-e, hogy szeretlek?" -------------------------------------------------------------------------------"Gondolatba estem ebben az esetben, Nélküled élni lehetetlen, s míg ezen gondolkodtam, két szép szemedről áhítoztam!" -------------------------------------------------------------------------------"Hozzád szólok Kisleány! Szemed, mint éjben a gyémánt, de zafír, rubin, drágakő... Hozzád egyik sem mérhető. Melletted mind csak durva sár. Mit mondhatnék: jó éjszakát." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek Téged, mint virágot a méhek! S amikor látlak, kérlek engedd hogy szeresselek de VÉGLEG! Mert Te vagy a végzet, mely engem a szerelem tüzével a legboldogabbá éget!" -------------------------------------------------------------------------------"Több mint szerelem, Amit irántad érzek, Ha nem szólok semmit, Ha hosszasan nézlek... Emlékszel? A forró víz
Felvette selyem köntösét, S ujjaid között lágyan, Dúdolt egy mesét... Talán elmondta, hogy: "Van egy lány, Aki csendben figyeli lépteid, Ha lelked elfáradt, megpihenne, Meggyónhatod vétkeid... Ő az egyetlen, aki Téged lát, Tudja, hogy több vagy, mint aminek látszol, Előtte nem kell "más"-nak lenned, Érzi, ha színjátékot játszol! Miért nem engeded, hogy Könyvedet felnyissa és lásson? Azt hiszed, ha gyengének lát, Boldogságot keres majd máson? Ne hidd, ó, ne hidd! Csak nézz mélyen a szemébe, A bizalom lángja még ég, Reményt tart a kezébe... Mert ez hal meg utoljára, Addig a lélek mindig vár, Ha ki tudod mondani: A Remény meghalt! Akkor a szíved is sivár! És ha Ő az első gondolatod, Miután álomból ébredsz édesen, Akkor tudod, hogy ki hiányzik, Ki kell neked, Édesem! Lehet, hogy már nem kell keresned, Mert rég megtaláltad a lányt, Csak nem akarsz hinni szívednek, Mert olyan sokat bánt..." A víz levetette csendben Selyem köntösét, Ujjaid közé szőve lágyan, Egy gyönyörű szép mesét... S a lány csak nézett, nem szólt, Tekintetével beszélt Neked, Pillantása ezer szóval felért, Sejtheted tán, meglehet... mert: Több mint szerelem, Amit irántad érzek, Ha nem szólok semmit, Ha hosszasan nézlek..." -------------------------------------------------------------------------------"Fény törik meg a fák levelei között, Ékszer vagy ajándék, mi szívembe költözött. Lepedőm gyűrött arcáról hiányzik az illatod, Tétlenül várlak, csak verseket írhatok... (Neked) Egyszer úgy is megváltozik benned minden, Lelked, lelkemen, majd csendesen megpihen. Elmúlik a fájdalom, most már értelek,
Karjaidban suttogom halkan, mennyire..." -------------------------------------------------------------------------------"Kint esik az eső, Én bent üldögélek. Arra gondolok, hogy Mennyire SZERETLEK TÉGED! Ameddig csak lehet, maradj velem. És örökkön örökké, szorítsd a kezem." -------------------------------------------------------------------------------"Ma este várlak Téged mindenemmel, Bűnös vággyal, hamis reménnyel, Remegő testemmel, s a lelkemmel Ma este várlak Téged mindenemmel. Ma este álmodom, mintha itt lennél, Lehunyom a szemem, mintha érintenél. Messze vagy, másé vagy, nem érdekel Ma este várlak Téged mindenemmel. Csend van, sötét van, - izzik minden. Nem jössz, nem jöhetsz, - itt vagy bennem. Máshol vagy, mással vagy, - ölelsz szenvedéllyel Ma este várlak Téged mindenemmel." -------------------------------------------------------------------------------"Emlékek ezre, melyek fontosak voltak, ott élnek szívemben, ha el is múltak. Egyetlen örömöm Te voltál nekem, az életem voltál, a világon mindenem. Azt hittem, hogy el foglak Téged feledni, de tudom, hogy már nem tudom megtenni. És az érzést, amit rejt a szívem, már nem tudja kiölni senki sem. Ha a Notre-Dame harangjai megkondulnak értem, akkor halálom előtt ezt az egyet kérem: Légy olyan boldog, mint én voltam Nélküled, mert a perceket sohasem becsülted. Nélküled nem tudtam soha boldog lenni, hiszen a szívemből tudtalak szeretni. És az érzést, amit a szívem rejtett, még a halál sem ölhette meg. S mikor a szemfödél rákerül szememre, rád fogok gondolni és az életemre: ...Emlékek ezre, melyek fontosak voltak, ott élnek szívemben, ha meg is haltam. Egyetlen örömöm Te voltál nekem, az életem voltál, a világon mindenem." -------------------------------------------------------------------------------"A csend volt az, ami visszahozta a hangodat, a fény, mi lefestette arcodat elém. A múlt, ami némán tekint rám, ami tombol bennem, de mégsem fáj. Mert hiába rohannak az évek, akkor is a szívemben élsz, és élsz minden mozdulatomban,
minden idegemben, ahogy múlnak az évek, és élni fogsz bennem akkor is, ha már nem élek." -------------------------------------------------------------------------------"Egy májusi éjszakán nézz fel az égre, s válasz egy csillagot a magad részére. Én is választottam az Te vagy, kihez a szívem hű marad!" -------------------------------------------------------------------------------"Valahányszor e levél kerül a kezedbe, egy szerető fiú jusson az eszedbe, bár messze vagy de nem vagy egyedül, mert egy fiú szeret végtelenül, ha holdvilágot látok Te jutsz az eszembe, ha nevedet hallom könny szökik a szemembe, ha aludni térek Rólad álmodom, s a Te szerelmedért imádkozom." -------------------------------------------------------------------------------"Fájó találkozás, mely meg tud rázni, Ártatlan szív, mely érted tud fájni. Jelentéktelen dolog ez számodra, Az egész szép lenne, de csak álmomba. Szerelmes szívem dobbanását Te meg sem hallod, Így gondold azt, hogy voltam s talán még vagyok. Veled boldog lehettem volna, de minden hiába, Egyedül maradtam ebbe a fájó világba. Megérteni nem tudsz hiszen nem szeretsz, Égő vágyam eloltani nem lehet. Remélem Te még boldog leszel az életben, Terád mindig ott vár egy hely a szívemben. Egyszer ha megkérdel, majd így szólok, Drága vagy számomra akár a csillagok." -------------------------------------------------------------------------------"Apró lépések egymás után, Porba sújtva egy életre talán. Lelkem szenved egy őszinte mosolyod után, A Te lényed éltet egy örökkévalóságon át." -------------------------------------------------------------------------------"Oh, a nő jobb, mint a férfiak, Kis világa a szív birodalma, Melynek, mint istenség, édenét S kárhozatát is csak Ő alkotja." -------------------------------------------------------------------------------"Hiányzol! Mikor a fák ágán a fény átvilágít, Rád gondolok. Mikor árnyékom a falon követ, Rólad álmodom. Mikor eső mossa arcom, Te Érted könnyezem. Mikor a Hold világit, Téged kereslek, mert Hiányzol nekem!"
-------------------------------------------------------------------------------"Ha tehetném Szemed fényében nézném magam, mosolyoddal búmat feledném, elállna lélegzetem, szavam karodba bújnék, ha tehetném. Gondodat elvinném örökre, mindent, mi rossz, mélyre temetném, táncolnánk szédülten, pörögve, mint a forgószél, ha tehetném. Testem, s lelkem kinyitnám Neked, a megváltást nálad keresném, sóhajtva suttognám a neved, lágyan csókolva, ha tehetném." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek édes, szeretlek Téged, szeretni foglak, amíg csak élek. Kezem reszket szívem nehéz, szeretlek Téged: ennyi az egész!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek! - ez a szó mely elindít mindent teste nincs csak hangzása van elszáll a reggeli szmogban üresen kántálják a sorozatok ezrek harsogják el minden pillanatban de ha félve s titkon mondod ki: mindent jelent!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha rózsára gondolsz tövis jut eszedbe, pedig van illat is. Ha alélt kígyót látsz, felveszed öledbe, pedig bánthat is. Ha fáj a perc, már feketén látsz, pedig van óra is. Gondod a múlt, a jövőddel törődsz, pedig van jelen is. Gyenge vagy? Hát légy erős! Ha fáj akkor is! Álmok, nyelvek lopják füledbe ellenem a koshadt vádaik hadát, ha kell légy süket is. Rút káoszba ötlik arcukat, s röhögnek, ha kell légy vak is. Had beszéljenek, Neked van igazad, ha nincs akkor is. S ha már úgy érzed senkid sincs, én vagyok akkor is!" -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem fénysugár érintsd meg a lelkem, Csodálatos nagy érzés szüless meg bennem. Érezzem, hogy szívem forró, s hevült,
jöjjön a remegő boldogság mely eddig elkerült. Legyen valaki, ki gyöngéden betakar, rám mosolyog, és csak engem akar!" -------------------------------------------------------------------------------"Hajadba ősz szálak vegyülnek már, Gondok, bajok hírnökeként jár már. Kéz a kézben állunk az életben, Így gyötrődünk az emberi létben. De hátunk mögött tombol még a nyár, Tudom, majd az ősz után, a tél vár, De, Te csak emlékezz a tavaszra, És kacagjál csak a gondra, bajra. Nevessünk együtt, és majd meglátod, Lelkedben a bimbózó virágot, Szerelmünk égő kis lángocskáit, Mely a sötétben is úgy világit. Átmelegíti majd szép testünket, Egymásban találjuk örömünket, Nem törődünk már a zord téllel, Megöljük a boldog szerelemmel." -------------------------------------------------------------------------------"Csalódás! Együtt jártak már sok éve, egy fiú meg egy lány, két jó barát. Hideg téli, meleg nyári napsugár kint találta őket a kis utcán. Fogták egymás kezét, beszélgettek sokat, suttogtak egymásnak csacsi szavakat. Boldogok voltak, mint senki más, szerették egymást a fiú meg a lány. Egy szép napon a lány így szólt:" gyermeket várok, egy szép kisbabát." Sugárzott a szemében az öröm, de a fiú nem szólt semmit, csak elköszönt. S többé nem jött vissza, s nem várta a lányt a Duna partján. Elment némán, és idegenen; hát ez volt az a nagy szerelem?! Megszületett a kisfiú, kék szemű, barna hajú. Boldog volt a lány, hogy eljön az apja talán. De nem jött, hiába várta. Teltek a hónapok, s egyre szálltak, de ő még reménykedett, hátha visszatér, de a fiú akkor már régen másnak éldegélt. Egyedül élt a lány a kisfiúval árván, benne lelte örömét, elmúlt boldogságát! Nőtt a fiú napról-napra szebb lett, és kimondta a szót, a legszebbet. Egy szép napon sétálni mentek. A kisfiú ott toporgott az anyja mellett. A szűk kis utca hol együtt a régi szép emlékek, az elmúlt napok, s megszólalt a lány: "de kár, hogy egyedül vagyok." Sarkon ifjú pár köszönt rá, egy kék szemű, barna hajú fiú és egy szőke lány. Visszanézett a lány a könnyein át, s így szólt: "Látod kisfiam, Ő az édesapád!" " -------------------------------------------------------------------------------"Vágyom arra, hogy még egyszer rám figyelj, hogy szorosan magadhoz húzz, és lágyan átölelj. Minden estén melletted álmodni, hajnal után fáradt arcodra csókokat lehelni. Erre vágyom, ezt súgja a szívem, érted szenvedni és utánad vágyni, ez az életem..." -------------------------------------------------------------------------------"Ha hiányzol, akkor egyszerűen.... ()*() (-.-) becsukom a szemem (")(") és Azt gondolom... ()*())*() ( '.')'.' ) (")(")')(") itt vagy velem!" --------------------------------------------------------------------------------
"Szeretve szeretnék szerelmet szerezni, szerető szívemet szívedhez szegezni, szólj szaporán szívemnek szerelme, szeretlek szívemből, szeretlek szerelmem." -------------------------------------------------------------------------------"Veled van értelme a szónak, Veled lehet szép a holnap Veled születnek az álmok Veled magamra találok Ne hagyj el bármerre lépek Ölelj magadhoz és szeress kérlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnék Veled lenni egy éjszakán, Elmondani, hogy SZERETLEK igazán. Szeretnék a karjaidban lenni, S édes csókjaidat érezni, S azt a pillanatot soha nem feledni..." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretem az életet, mert az élet Te vagy. Téged pedig azért mert az életem vagy!" -------------------------------------------------------------------------------"Remeg a kezem mikor újra látlak, vérzik a szívem mikor menned kell. Mikor lesz az, hogy csak velem leszel és többé nem engeded el a kezem!? Szeretlek ez nem kétség, Veled akarom élni az életem. Veled akarok megöregedni és ha kell az utolsó útig menni. Nekem nem kell más csak Te. Egész életemben Téged kerestelek!" -------------------------------------------------------------------------------"Néztem az eget Néztem az eget, egyedül voltam, ültem a földön, s Rád gondoltam! Néztem az eget, madarak röpültek, pár méterre tőlem, szerelmesek ültek. Néztem az eget, mellém álltál, a kezemet fogtad, és megcsókoltál!" -------------------------------------------------------------------------------"A világon a legcsodálatosabb érzés, mikor óriási szemeiddel kedvesen rám nézel. Mosolyogsz, és puszit nyomsz a számra. Majd hozzám bújsz, és halkan súgod: SZERETLEK!" --------------------------------------------------------------------------------
"Egyedül Te vagy miért szívem él, Egyedül Te vagy kit szeretek én. Szemed csillogása szerelemre csábít, Szerelmes szívem egyedül Rád vágyik!" -------------------------------------------------------------------------------"Boldog volt az a nap mikor először megláttalak E naptól fogva szívembe zártalak Te azóta itt élsz Innen ki nem mehetsz Talán nem is akarsz, ha igazán szeretsz" -------------------------------------------------------------------------------"Két hajó úszik a tenger vizén, Az egyikben Te ülsz, a másikban én. a két hajó egymástól elhalad, De a mi szerelmünk örökre megmarad!" -------------------------------------------------------------------------------"Oly könnyű az élet, ha szíved másnak élhet. S mindent mit kívánsz, tőle remélhet. Mint a Hold az éjhez, Hozzá térhet! Oly könnyű az élet, ha szeretnek Téged, és bármit, megtesznek érted. S nem számít már, mit is kérhet, csak az, hogy szerethet Téged." -------------------------------------------------------------------------------"Lassan, fájdalmasan múló hetek vánszorgó órapercek. Nem múlnak csak telnek, nélküled a semmibe vesznek. Hívnálak de nem lehet, tudom Te is, de nem mered. Mégis ott vagyok Veled. Melletted csak Neked!" -------------------------------------------------------------------------------"Csend... s én nézem az arcod. Egy érzés lassan hatalmába kerít Nézem a szád ahogyan lassan, sírásra görbül. szétszakít. egy apró könnycsepp kezdi meg életét s gurul végig gyönyörű arcodon. nyomot nem hagy s már vidáman oszlik szét a kőlapon. Mellettem vagy fogod a kezem. Kettőnk közt feszül a csend hozzád bújni vágyom, megérinteni szememmel a szemed.
Súgni a lelkednek édes dallamot mely feltörli apró könnyeid. ismét látni arcodon a vidámság gödreit. Tedd meg hát mit szíved sugall ne félj, ne tétovázz. szebb holnap vár s én ígérem a szerelem megtalál!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnék Szeretnék sírni, csak úgy csendben, csak úgy halkan Egy eldugott réten, vagy egy kietlen parkban Szavakat suttogni a csillagos éjnek Hogy egy valaki újra csak is értem éljen Szeretnék élni őszintén, félelmek nélkül Hazudni szépen, de igazat mondva végül Nézni a tájat s érteni mit is mond nekem S megérteni végre miért üvölti a neved Szeretnék szél lenni és suhanni a fák lombjai között Elbújni ha kell a szikrázó hold mögött Néha kilesnék és ha tudnék menekülnék hozzád S két karomba rejteném a testedet most már Szeretnék az lenni aki tényleg vagyok Csak bátran elmondani Neked amit tényleg gondolok S Te végre örülnél annak amit mondok Neked S egy picit sírva, mégis boldogan mondod újra: ...!" -------------------------------------------------------------------------------"Szemed csillámló tükrében Elmerengek, s elveszek Hozzád érnék, de nem szabad a gyötrő vágytól szenvedek. Megöl a csend, s a mozdulat Melyet meg nem tehetek Mézédes ajkad csókolnám, Angyalhajad simítanám Kecses tested ölelném De nem lehet, nem ám Megölsz Te, ki nem is sejted Mily béklyót csatolsz rám" -------------------------------------------------------------------------------"Pillanatok Adtál nekem néhány pillanatot az életedből, néhány gondolatot lelked reményéből, s ezért boldogság árasztott el egy villanásra engem. A pillanatok sora, amely a jövő száguldó folyama, elkapott engem is, és a mélybe húzott, s ott testem a boldogság örvényében úszott. Óh, Kedves Pillanatok: percek, órák, gyengéd mozdulatok, mily fontos alkotórészei vagytok az ember életének, Ti, boldog pillanatok!" --------------------------------------------------------------------------------
"Legyen ez egy ajándék... Ha eleged van a világból, Vagy netán nem jön össze semmi, Legyen ez egy ajándék. Ha kibújnál a bőrödből, Vagy netán feladod és ennyi, Legyen ez egy ajándék. Ha megőrülsz a sok viszálytól, Vagy már kedved sincs enni, Legyen ez egy ajándék. Menekülj a dögöktől, Próbálj ezentúl magad lenni: Legyen ez egy ajándék!" -------------------------------------------------------------------------------"FORR A VÉREM Eszembe jut néha az a bolond éjszaka, Nem többre talán, csak egy pillanatra: Bolondok voltunk... (Azok lennénk most is?!) Nem kellett volna megtenni... (De meg kéne most is!!) Bolond vagyok talán, hogy a vérem forr még, Hogy mi egyszer bajt okozott, nem volt elég. Hogy vágyom arra, hogy újra VELED legyek Csókoljam ajkad, fogjam a kezed,..." -------------------------------------------------------------------------------"EGYETLEN ÉRZÉS Mint mikor mezítelen lépsz a zöldellő fűre és szemed ragyogását adja a mennyország tükre vagy mikor angyalok fogják apró tested melegét míg Te önfeledt hemperegsz álmaid mezején nem törődve búval-bajjal mosolyogsz a napba csak fekszel az avarban, méhek zaját hallgatva. Szemedben fényből-szőtt istenek beszélnek hozzád, kéjben álló trónjukból a Te lábaid mossák. Fehér márvány karzaton édes álmok lógnak mit egy karnyújtással magad válthatsz valóra." -------------------------------------------------------------------------------"Mutasd ki minden nap, Ha valakit szeretsz, Ne egyszer éreztesd, Hogy mit jelent neked. Egész évben tartson az ünnepetek, Így fog örökké élni szerelmetek!" -------------------------------------------------------------------------------"Elmentél... Egy perce sincs talán hogy jöttödet vártam, mosolyodat, melyet rég szívembe zártam... Két karod melegét, s ölelését annak. Hiszen azért élek...mert ilyen percek vannak. Oly boldogan öleltelek, szerettelek Téged...
Imádtam a csókjaidat...imádtam szeszélyed... Hiszen még a napfényen is néha felhő takar, szerethet az ember mindent...mindent, amit akar... S mikor legszebb álmaimat átkarolva védted, talán akkor meg is tudtam volna halni érted... Nem tud nekem senki ennyi boldogságot adni, csak az Isten...ha majd egy nap enged itt maradni... Most elmentél...újra...s megint üres lett az élet, csak egy emlék, az hogy nemrég itt kacagtam véled... Itt ülök...az órát nézve...s a jöttödet várom, mikor minden álmom megint két karomba zárom..." -------------------------------------------------------------------------------"Magány Mikor megtudtam, nem sírtam. Pedig nagyon fájt, és most érzem csak igazán a magányt. Nagy üresség vesz most körül, Nem érzek semmit, szívem már semminek sem örül. Most már feladom az egészet, nem keresek tovább, úgy érzem számomra már nem létezik a boldogság. Szeretetem - hisz úgysem kell senkinek - szabadon engedem, találja meg a boldogságot, de nélkülem. Így talán majd szerencsével jár, és nem érzi majd ezt a gyilkos magányt." -------------------------------------------------------------------------------"Pótolhatatlan Pótolhatatlan veszteség ért azzal, hogy magamra hagyott. Sírva kiáltok a tegnapért, reménytelennek félem a holnapot. Pótolhatatlan... Mindent megtennék azért, hogy visszakaphassam." -------------------------------------------------------------------------------"Visszavárlak Amikor csak azt hallottam Tőled, Hogy mennyire szeretsz, Nem gondoltam volna, Hogy egyszer majd könnyen feledsz Vége van mindennek, de úgy érzem, A könny sokszor kevés, Hogy elhitessem magammal minduntalan: A szerelem csak szenvedés Hiába minden csepp könny, Mit hófehér párnámra ejtek éjjel, Hiába a hamis közöny, Ha a szerelem még szívemben fészkel Hiszem, hogy egy nap még eljön az a pillanat, Mikor újra látlak Téged, S akkor majd meglátod édes,
Egy csókodért én meghalok Érted Telnek az üres napok, Múlnak a sivár évek, Lassan félni kezdek attól, Hogy utolér a kegyetlen végzet Próbálok bujdosni előle, De mindig rám talál a fényben, Mit tegyek, hogy ne lásson meg? Éljek örökké sötétben? Megteszem, ha nincs más út, Ha ez az egyetlen esélyem, Megteszem, mert várok Rád, Ha nincs is más reményem De egyet ne felejts, Én mindig tárt karokkal várlak, Akkor is ha a szerelem húz vissza, Akkor is ha a rég elfeledett vágyak.. Bujdosni a végzet elöl, rettegve és gyáván, Álmodozni egy szerelemről, könnyek közt, árván, Ezt kaptam én Tőled, megtanultam várni, Hazudtam a szívemnek, hogy ne tudjon fájni..." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnélek kibontani a hús ruhájából egészen, s meglesni, új gyönyörűségben, milyenek tested csontjai. Mert egész tested szeretem, és mind, ami építi kint s bent, szeretnék megismerni mindent, ami benned oly jó nekem. Szeretem a fogaidat s az ujjaidat, ízről-ízre, csókodban bujdosik az íze gerinced csigolyáinak. Két lábad futárként hozott, csuklóid forogtak, emeltek, bordáid kínálták a melled, mint az ölelést a karod, s ezek a csontok rám hajoltak, megszerettek és gyönyörű óráknak mindig drága, hű szolgái és dajkái voltak: hogyne szeretném hát, ami csak vagy, s mind, ami láthatatlan, ami a külső lét mögött van és már isteni rejtelem? Szeretnélek kibontani, s vigyázva összerakni újra, aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem."
-------------------------------------------------------------------------------"Ismerős a mozdulat, ahogy kezed fejed alá teszed. Ismerős a szó, ahogy második kávédat kéred. Ismerős a pillanat, mikor végre hazaérkezel. Ismerős a hangulat, ami ilyenkor átölel. Ismerem a mosolyt, mely játszik az ajkadon, mikor tudatni akarod, itt van az alkalom. Ismerem a léptedet, ahogy az ablak előtt halad, ismerem a zajt is, mi az ajtózárban matat. Ismerem a szagodat és ismerem az illatod, ismerem a vágyadat és ismerem a bánatod. Megszokott rítusaid nélkül úgy érzem, elvesznék, egy ismeretlen világban sírva bolyonganék." -------------------------------------------------------------------------------"Oh, gyönyörű lett az életem, hisz mindig itt vagy énvelem. Ha éj van, dél, vagy alkonyat, örökké hallom a hangodat Naponta hússzor telefonálsz, ha későn jövök, a kapuban állsz. Ha látlak, máris remegek, de erről én nem tehetek. Csendesen, sóhajtva nézek terád, Te vagy a sorsom egy életen át." -------------------------------------------------------------------------------"Úgy szeretlek! Hallod? Bolond vagyok. Bolond... Ezt zúgom egyre szívednek... De úgy szeretlek! Szeretlek érted? Nevetsz? Hülye vagyok valóban? De hogy közöljem azt, amit tudnod kell? Semmi sincs a szóban! A csók magában nem elég. Amit érzünk, ki kell fejezni még. Kell, hogy kimondjam Neked ezt... tudd meg, mivel vagyok tele... mert százszor és ezerszer felkiáltok! Te! Te! Te! Te!" -------------------------------------------------------------------------------"Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok, hallgatag. Két karomban gyermek vagy Te, hallgatlak. Két karoddal átölelsz Te, ha félek. Két karommal átölellek, s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem." ( Radnóti Miklós ) -------------------------------------------------------------------------------"Holott náddal ringat, Holott csobogással, kékellő derűvel, tavi csókolással. Lehet hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással." -------------------------------------------------------------------------------"Soha nem leszek a Tiéd, Pedig nagyon szeretném. Soha nem foglak szeretni, Pedig tudom, ez nem lesz így. Soha nem hallgatok másnak szavára, Pedig azt hittem, hihetek egy barátnak. Soha nem mondom Neked: Szeretlek, Pedig éjjel-nappal mondanám ezt. Soha nem fogod tudni, valójában mit érzek, Pedig ez több mint egy igaz szerelem. Soha, mert nem akarod, Talán másé lesz, mit adhatok, nem tudom." -------------------------------------------------------------------------------"Egész nap nyitva volt Szobámnak ablaka Most betekint rajta A holdfényes éjszaka Már őseinknek is ragyogtak Ugyanezen csillagok Kedvem volna rájuk ülni és élvezni hogy suhanok Elindulnék a Tejúton Bejárni e csillogó világot Elfelednék minden gondot, Mi valaha is bántott De amíg itt álmodozok Furcsa állapotba kerülök S érzem, pár percen belül Mély álomba merülök Azt álmodom majd, hogy Óvlak, szeretlek, féltelek Melletted édes-kedvesem Újabb csodás reggelre ébredek"
-------------------------------------------------------------------------------"Szívednek szépsége örökké elkísér, Egyetlen érzés sem volt még ilyen szép. Rózsának illata hasonlít bőrödhöz, Ezernyi csillag szemedben tündököl. Tested érintése egyetlen a világon, Lelked minden érzése maga az álom, Egyetlen vágyam a Te szerelmed, Kincsednek nincsen párja, kimondom: SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Sétáltam és élveztem a nap sugarát, Belélegeztem a harmatos, zöld fű illatát S közben egyfolytában Rád gondoltam Milyen rossz is lehet neked most a dolgozóban:( Rózsaszín, fehér, sárga virágok És az a sok puha, simogató zöld A tavasz a legszebb évszak számomra Ilyenkor burjánzik, pompázik a Föld Beszippantottam a napfény ragyogását Felidéztem éjszakai szerelmünk robbanását Forrón suttogott szavakat, szorító öleléseket, Vad csókokat, szerető becézéseket Siess haza!, boldog szívvel várlak édes kedvesem Hiszen Te is tudod: köztünk örökké tart a szerelem!" -------------------------------------------------------------------------------"Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezőn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindig enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon Legyek a vén föld fekete szívéből Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerű, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a művész a vonót." --------------------------------------------------------------------------------
"Kedvesemnek... Éjszakánként egyre többször töprengek Szeretlek-e vagy talán csak kedvellek? Valaki ott fentről, megmondhatná nékem, Önmagamtól ezerszer is, hiába kérdem Ordítani, üvölteni lenne néha kedvem, Rád gondolok és Te nem vagy itt mellettem Mert nélküled üres ez a világ, elismerem Sok kis hétköznapi örömöt okozol Te nekem Fáradt hangod hallgatom a technika csodájából Szívem közben repesve kivetkőzik önmagából Örülök hangodnak, mintha rég hallottam volna Érzem, hogy a lelked az én lelkemhez szólna Engedd hát néki elmondani, amit el akar mondani Az én szerelmemmel meg fogsz mindent oldani Bármi is a gondod, felét magamra vállalom S látod? Hipp-hopp már el is tűnt a fájdalom:-) Újra látom mosolyodat, lelki szemeimmel Megsimogatom arcod szerető kezeimmel Már Te is tudod, ennél a világon jobb nincsen Örülök, hogy visszajöttél egyetlen kis Kincsem." -------------------------------------------------------------------------------"Őrangyal A távolból is őrzöm álmodat Óvom minden pillanatodat Mint hűs szellő simítom arcodat Mint lágy napsugár érintem ajkadat. Két szemem oltalmazva tekint Rád Vigyázok Rád, bárhol jársz Álmaidat széppé teszem Őrizlek, hisz ez az életem. Mindenem nálad van, mit valaha is adhatnék Mindened itt van, mit valaha is kérhetnék Nem számít, mekkora a távolság, Hozzád hív egy mérhetetlen vágy. Majd megérted egyszer talán, mit miért teszek Mi az oka, hogy ennyire szeretlek Miért zokog a lelkem minden nap S szerelmes szavaim semmivé foszlanak. Bármerre visz az élet, én mindig melletted leszek Még ha csak szíved sarkában kapok is helyet Nem fontos, mit hoz a holnap, milyen a jövő Számomra nem létezik más, csak Ő!" -------------------------------------------------------------------------------"Szép Szemedben Nem kell szó Csak tiszta vér,
Adott szavam Mit sem ér. Nincs ember E féltekén Ki hallja azt , Mit mondok én. Nem kell fény Csak holdsugár, Csillagszemem Csapodár. Nincs ember E féltekén, Ki látja azt, Mit látok én. Magam fajta Egyszer él. Egyszer mond De sose kér Nincs ember E féltekén, Ki sirat majd, Ha megyek én. Elfelednek Szépen sorba, Bánatomat Fojtják borba. Nincs ember E féltekén, Ki hisz abban, Mit hiszek én. Mégis egy nap Reggelén Szép szemedbe Nézek én Te vagy az A földtekén Ki azt érzi Mit érzek én!" -------------------------------------------------------------------------------"Mi a szerelem? A szerelem az egy sötét verem, Ha beleestél, akkor már nincs kegyelem. A szerelem nem más mint egy égés, Szívet felmelegítő gyönyörű érzés. A szerelem az egy gyötrelem, Ha akit én szeretek, azt nem ölelhetem. A szerelem öl és a nyomorba ránt, Ha nekem nem hiszel kérdezd Rómeót és Júliát." -------------------------------------------------------------------------------"Éjszaka van, s én ébren vagyok, Mert egyfolytában csak Rád gondolok. Fényképedet nézve írom-e sorokat,
S fejemben kavarog rengeteg gondolat. Sok költőt a szerelem ihlette, Mikor a sorait papírra vetette. Én nem vagyok sem, költő sem író, De számomra csak Te vagy a jó." -------------------------------------------------------------------------------"Könyörgés.... Ha bánt az élet, kérlek mondd el. Ha hiányzom neked, kérlek hívj fel. Ha tudod, hogy szeretsz, szívem elől azt ne rejtsd el. Mert veled vagyok bármi legyen, mert szívem csakis a tied. Bízz bennem! Kérlek! Hisz én érted vagyok, érted?" -------------------------------------------------------------------------------"A Ligetben... Szemeid tükrében a felkelő Nap látszik, pillantásod fáradt, s a könnyeivel játszik. Ahogyan a zöldet belepi a harmat, úgy ölellek át és csókolom az ajkad. Ha ismerném a lelked rejtelmes titkait, Ha tudhatnám a szíved szárnyaló vágyait, S ha szabadságban érzéseid semmivel nem gátolom, Ígérem, hogy álmaidat én valóra álmodom!" -------------------------------------------------------------------------------"Életben maradni Mint a hal a tenger kék vizében, Úgy szeretek fürödni, hajad fürtjeiben. Égi háború soha ne vessen partra, Hisz ott egy hal is, hamar meghalna. Téged oly könnyű szeretni, Mint a friss levegőt beszívni. De épp oly fontos vagy számomra, Mint a levegő, amely tüdőmet átjárja. Levegő nélkül megfulladok. Ha Te nem vagy velem, meghalok." -------------------------------------------------------------------------------"Eljött az est, hazatérsz. Fáradtan öleli válladat egy kéz. Egy pillantás, mely arcodon végigsimít. A csók, mely ajkad égeti elandalít. Asztalhoz ülsz. A tányéron a hold sugara megremeg. Míg éhséged oltod Ő figyel. Éhes gyomor...
Ő ajkán mosoly honol. Boldog, hisz adhatott; Szeret." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnék a közeledben lenni, Titkos arany szíved megfejteni. Lennék gomb a nadrágodon, Vagy pihe-puha porszem a válladon. Lennék hűvös takaró, mely cirógat Téged, Vagy párna, melyen lágyan pihen fejed. Lennék köves út amin jársz, Vagy álmod, amire vársz. Lennék szemedben tüzes lobogás, Vagy tested ölelő vízben a csobogás. Lennék lelkedben az érzelem, Szívedben el nem fogyó szerelem. Lennék bármi, ami közel visz hozzád, Sok száz éve, hogy itt várok Rád." -------------------------------------------------------------------------------"Kicsi, üvegszárnyú pillangó utánad repülni volna jó együtt szállnánk fel az égbe édes forró lángtól égve ha elfáradnánk egykettőre lepihennénk egy felhőre lepkeszárnnyal átölelnél s a karodban elaludnék." -------------------------------------------------------------------------------"Az angyalok a földre szálltak, csengettek, s egy üzenetet hagytak nálam. Egy van, ami tudható: szeretni kell s szeretve lenni jó! Boldog karácsonyi ünnepeket!" -------------------------------------------------------------------------------"Csillagszóró szórja fényét, kíván melegséget, békét! Angyalka száll házad felett, hogy átadjon egy üzenetet: Kellemes, Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet Neked!" -------------------------------------------------------------------------------"Hozzon az új év örömből végtelent, szeretetből önzetlent, sikereket, mit csak lehet, kívánok békés, boldog új évet!" -------------------------------------------------------------------------------"Ünnepi Vallomás Nagy bánat emészt engemet, Hogy nem láthatom kedvesemet. A Hosszú szünet alatt, Nem pillanthatom arcodat. De jó volna az ünnepen Veled, Ha foghatnám selymes kezed Karácsonykor a fagyöngy alatt, Csillapíthatnám szomjamat. De mivel nem állhatok a fa mellé Veled, Így most kívánok boldog ünnepet Neked."
-------------------------------------------------------------------------------"Karácsony jön, s én újra hírt adok magunkról: Ím, várjuk a Gyermeket! Színesednek a szürke hétköznapok, fényesednek a rozsdás életek. Karácsony jön, emléke megkerül szívünk sötét egén és felragyog. Akarsz-e fényt? Keresd csak ott belül, és megleled Te is a csillagot. Nézz rá, és kövesd!" -------------------------------------------------------------------------------"Szálljatok le karácsonyi angyalok, minden kis hajlékba boldogságot hozzatok! Boldogságot, békességet, szeretetet, reménységet!" -------------------------------------------------------------------------------"Kalács, jó bor, áldás, béke Szent Karácsony ünnepére. Az új évre öröm, siker S minden jó ami kell. Áradjon bőven Reád, Legyen teli a kamrád. Közeledvén ünnepeknek Ezt kívánjuk szívből Neked!" -------------------------------------------------------------------------------"Kései szán fut, csillog a friss hó, jégrögös úton villog a patkó. Cinke szeméről foszlik az álom, csenget egy csengő, itt a Karácsony! Kellemes Ünnepeket!" -------------------------------------------------------------------------------"Karácsonykor a jó angyalok az égből a földre szállnak, térjenek be hajlékodba s maradjanak Nálad! Boldog Karácsonyt!" -------------------------------------------------------------------------------"Lehet, korai kijelentenem, De meg kell, hogy tegyem, Hogy elmondjam Neked, TE VAGY AZ ÉLET NEKEM! Te vagy az életem, Ha Te nem vagy nekem, Nem élet az életem, Kérlek, legyél mindig velem!" -------------------------------------------------------------------------------"Kutatok... Én a Tiédbe, Te az én szemembe nézel. Az esetet nem érem fel ésszel. Tudom, hogy imádlak, tudom, hogy szeretlek, S hogy a nap minden pontjában Téged kereslek. Ha az égre nézek éjszaka, csillagokat látok. A csillagok közül, egy igazit sem találok. Ha Téged látlak égi tünemény. Feléled bennem egy régi remény: Bár Te lennél értelme az életemnek, Hogy szívünk együtt intsen a végtelennek...
...De már tudom, Te vagy az igazi csillag, Kinek szerető szeme rám tündökölve csillan." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnélek megcsókolni, Zord időben hozzád bújni! Elhinni, hogy kellek neked, Rád nézni és védeni Téged! Elmúlatni bánatod, Támasz lenni bármikor! Lelkednek erőt adni, hogy Elviseld azt a kínt, amit Kettőnk szerelme ér!" -------------------------------------------------------------------------------"Fáradt vagy kedvesem? Hajtsd ide kicsi lelkedet, Aludhatsz, otthon vagy végre már. Nyugodt álom, amire vágytál. Pihenj drága most csak pihenj. Nem láthat, nem bánthat senki sem. Álmodd, hogy szép a világ Tündérek királynője a Föld a palotád. Szíved tisztasága vigyáz a jóra, Ami eltört ép lesz újra." -------------------------------------------------------------------------------"SZERELMI VALLOMÁS Szeretnélek minden percben látni, Elfeledni mindazt, ami úgy tud fájni. Rózsák nyílása, levelek hullása Elmulasztott percek megbánása. Téged szeretlek, amíg élek, Légy enyém örökre, add nekem szíved, Elolvasod versem függőleges sorát, Könnyen megtudhatod, miért vágyom úgy Rád!" -------------------------------------------------------------------------------"Érintés... Érintésed olyan, mint a lágy tavaszi szellő, Mely arcom simogatja. Csókod olyan, mint a méz, S minden cseppje szívemben lángra lobban Szerelmem táplálja. Szemeid esthajnalcsillagként ragyognak rám, S örömmel tölti be szívem minden zugát. Számomra Te vagy a fény a sötétségben, S Te vagy a tűz szívemben." -------------------------------------------------------------------------------"Játszol... Játszol kedvesen hajammal, Röpítesz, viszel messzire magaddal. Hozzám bújsz, ölelsz, simogat a szád, rabul ejt, szorongat a vágy.
Csókol az ajkad, ringat a karod, Veled leszek örökre Érzem, Te is így akarod. Lélegzeted gyorsul, dobban a szíved összefonódva suttogod: maradjak mindig Tied! Remegő testünk eggyé válik, örökre egyek leszünk Ezt érzem, mikor szeretkezünk." -------------------------------------------------------------------------------"Köszönöm kedves, hogy megismertelek, Köszönöm az első baráti szót, Köszönöm az ölelést, az első csókot, El se mondhatom, milyen jó volt. Köszönöm az édes perceket, Amikor először súgtad halkan: SZERETLEK." -------------------------------------------------------------------------------"Még egy óra nélküled Még egy óra... Hatvan perc... Törött lábbal vánszorog az idő. Az órám nézem... Visszanéz, arcán gonosz vigyor. Megbénult a mutató. Sosem lesz éjfél, Sosem lesz holnap... Másodpercek tengerében fuldoklok. Hiányod a mélybe ránt, Megöl a csend. Még egy óra... Hatvan kínzó perc És újra élek. Egy kis időre értelmet nyer az élet. De addig... Ebben a végtelen órában... Minden pillanat lelkem marja. Sejtjeim neved kiáltják... Minden idegszálammal hangod emlékébe kapaszkodok. Ki kell bírnom... Hamarosan újra kimondhatom "Szeretlek". Addig várnom kell... Agyam sötét sarkába húzódva, Egyedül, Minden zajra felriadva... Várnom kell... Még ötvenkilenc percet..." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelmi vallomás Szerelmünkből hajtott Egy kicsiny kis virág Még csak bimbóban van Zárva tartja szirmát De égeti már belül
A szerelem tüze Ha nem látsz be hozzá Csak tekints a szemembe S ha lelátsz a lelkemig Látni fogod magad S körötted a tüzet Mely szívemből fakad Mely messziről közelít De meg soha sem éget S a füledbe súgja: Hogy szeretlek Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Csillagok Felnézek a felhőtlen éjszakai égre, A csillagok fénye festi azt feketéről kékre. Tán két szép szemed az, mi onnan rám ragyog? Vagy a két fénylő égitest az: Te és én vagyok? Talán én nem is látszom ott fenn melletted, Mert fényem ragyogásoddal elvetted, Fény nélküli csillagként elfogyok, S az éj széli hullócsillag az, mi én vagyok. Leszállok a földre, s onnan nézem fényed, Millió fényévekről ragyog rám a lényed. Egyszer majd Te is el fogod hagyni az eget. Egyszer, mikor már Te is ragyogtál eleget. Velem leszel újra, s a sötétben nappalra várva, Az éjszaka zenéit hallva perdülsz táncra. Csak táncolsz és táncolsz, mint angyalok az égen, S ragyogó szemeiddel úgy nézel rám, mint régen. Szép lassan kel fel a Nap, az éjszakának vége, Egyikünk sem vágyik vissza már az égre. A nappali fényben már egyik csillag sem ragyog, Reggel ily könnyen alszanak el a csillagok." -------------------------------------------------------------------------------"Vallomás Ajtód előtt állok, félszegen A csengőn játszik kezem. Fejembe lázas gondolatok, Nyílik az ajtó, mit mondhatok. Titkát szívemnek hogy adjam át, Menyire várom ajkad mosolyát. Kezemben virágcsokor lapul, És csak állok némán szótlanul. Így vártam Reád, mint csodára Szívemnek legkedvesebb leánya. S Te, ki ajtót nyitottál nekem, Bearanyoztad az életem. Nehéz napokban mellettem álltál. Szomorúságból is jó kedvet csináltál. Melegét adtad mindég szívednek, És én ezért -ezért Téged szeretlek!"
-------------------------------------------------------------------------------"Az Élet Az Élet egy angolkeringő, melyet áttáncolsz a sírig életed csak attól függ kivel táncolod végig! Szeress egy virágot mely, mindig nyílik szeress egy kislányt mely, hű lesz a sírig! Én életemben csak két dolgot szeretek a virágot és Téged a virágot egy napig Téged örökké!" -------------------------------------------------------------------------------"Nevet a szél, süvít, zokog, szeretni mást én sose fogok, míg égen a csillag ragyog, én addig a Tied vagyok." -------------------------------------------------------------------------------"Mikor eszembe jutsz forró éjszakákon, Csak a Te két szép szemed a vigasztalásom. Nagyon boldog vagyok, soha nem feledlek, Míg a szívem dobog, addig szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Nem akartam semmit mondani, Csak szíved dobbanását hallani. Hallani azt, amiért érdemes élni, Tudván azt, hogy örökké foglak szeretni!" -------------------------------------------------------------------------------"Fogadj el úgy ahogy vagyok, Jobb tanácsot úgysem adhatok. Néha voltam rossz vagy szívtelen, Bocsásd meg ezt Drága Szerelmem!" -------------------------------------------------------------------------------"Az esti csendben, hogyha válni kell, kicsit a szívem viszed el. Oly sok ember él, szeret, remél, velünk örül a nyárnak, de én milliók közül ezerszer is Téged választanálak!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha nem mondtam volna még elégszer, hogy szeretlek, akkor most javítok e borzalmas hibán, s ezerszer kiáltom hangosan az égig, hogy imádlak Téged drága!" -------------------------------------------------------------------------------"Hunyd le a szemed, s én máris ott leszek Veled. Forró ajkammal a szádra lehelem, hogy szeretlek. Két karommal gyengéden átölellek, s a füledbe súgom: JÓ ÉJT EGYETLENEM!" -------------------------------------------------------------------------------"Kezemet nyújtom, kérlek, fogadd el! Értsd meg, amit mondok, kérlek, fogadj el! Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz. Ha választanod kell, kérlek, engem válassz!" --------------------------------------------------------------------------------
"Egy koldus az utcán a kezemhez ért, Reszkető kezével valamit kért. Láttam, hogy csalódott, hogy boldogtalan, Nem volt egy fillérem sem, szégyellem magam. Álltam és néztem könnyes szemét Megfogtam öreg remegő kezét: -Bácsikám én is ide jutok, Hisz a szívemben én is csak koldus vagyok!" -------------------------------------------------------------------------------"Éjszaka volt, ragyogott a hold, S én felnéztem az égre, A nagy reménység közepére. Láttam fent két csillagot, Egymás mellett, egymásért ragyogott. Mint amikor két szív összetalálkozott, S egyként egyszerre dobogott." -------------------------------------------------------------------------------"Ha éjszakákon át gyötör a bánat, Fájó könny áztatja hófehér párnádat, Bízzál abban ki téged szeret, Meglátod elmegy hozzád és letörli fájó könnyedet!" -------------------------------------------------------------------------------"Ismét eljött egy gyönyörű reggel, Még korán van, a nap sem kelt fel. Álmos vagyok, visszafeküdnék melléd, De látni szeretném a napfelkeltét, Látni, ahogy a napfény játszik testeddel.... A szívemnek parancsolni igazán nem tudok, Kitalálod miért, ha a kezdőbetűket olvasod." -------------------------------------------------------------------------------"Mely szívednek az, mi ajkadnak csókom, s bőrödnek az enyém. Szívünknek börtöne, testünknek ördöge... Édes mégis e lánc, kéz a kézben egy örök tánc, míg tart e szépséges románc..." -------------------------------------------------------------------------------"Kérlek Ne hagyj egyedül, kérlek... A remény nem sokáig éltet, ne hagyj, ne hagyj egyedül engem soha, kérlek... Egyedül magába fúl a lélek. A holt tömegben úgy félek, kérlek, ne hagyj egyedül, kérlek! Add a kezed és fogd az enyémet, hogy ne legyek egyedül. Kérlek, engedd hallanom a zenédet, amit nekem írsz, nekem játszik az élet, hogy társam legyen helyetted, ha nem vagy mellettem. Kérlek, ne engedj soha el mellőled, ne hagyj egyedül, kérlek... Illatod a párnán csak játéka a szélnek,
ne hagyj magamra, egyedül, kérlek! Felhajtom mindig a teli pohár mérget, ha egyedül hagysz. Hát ne tedd, kérlek. Ne engedj el magadtól végleg... Ne hagyj engem egyedül. Kérlek." -------------------------------------------------------------------------------"lehullanak a csillagok az égről dalt énekelünk a feledésről messze vannak már a tegnapok messzebb mint az égről hulló csillagok a múlt nem hozható vissza nevünket írjuk csillagporba ott ragyogjunk majd végtelen egymást felejteni képtelen" -------------------------------------------------------------------------------"Ahhoz, hogy segítő irányítást kapj, csupán kérned és aztán figyelned kell." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelemben a hallgatás gyakran mélyebbre ható szónok, mint a szó." -------------------------------------------------------------------------------"Az értelmes ember számára a szerelem nem vak, és ha szeret, tudja kit szeret és miért." -------------------------------------------------------------------------------"A távollét vagy a szerelmest öli meg, vagy a szerelmet." -------------------------------------------------------------------------------"A nagy szerelem kétségtelenül jó dolog, de a szép szerelem még jobb." -------------------------------------------------------------------------------"Ha lehetséges, soha ne zárjuk le a napot "haragban" egymással. "Beszéljük ki" a dolgot őszintén. A sok lábujjhegyen járás, elhallgatás végül áttörhetetlen fallá növekszik két ember között. Ez persze nem azt jelenti, hogy feltétlenül minden esetben erőltessünk valamilyen kínos és kényes témát. Ha nem vezet bennünket elvakult indulat, amely támadásra, civakodásra uszít, biztosan megérezzük, mikor kell hallgatnunk és várnunk a megfelelő pillanatot. Ilyen esetben egyetlen gyógyszer a türelem." -------------------------------------------------------------------------------"Ahány házasság, annyiféle lehetőség. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma kapcsolat. Mindegyik önmagában fejthető meg, önmagában tökéletes, zárt egység... A szerelem végül is mindig a teljes személyiségtől függően formálódik,
mindenki csak önmagát adhatja ott is. Nem többet és nem kevesebbet. A beteljesült szerelem két ember önmegvalósítása, s ettől csodálatos. Végtelen erőt ad." -------------------------------------------------------------------------------"Aki szeret, szeresd és öleld meg naponta, mert ha nem teszed, megteszi más, és akkor hidd el, nem o a hibás." -------------------------------------------------------------------------------"A bal szemeddel tisztán látod az Ő hibáit, a jobb szemed szemet huny fölötte, a szíved közepe pedig megbocsát mindent." -------------------------------------------------------------------------------"Nem a szexuális kielégülésből fakad a szerelem, hanem a szerelem teszi lehetővé az igazi szexuális kielégülést." -------------------------------------------------------------------------------"Az élet örök; a szeretet halhatatlan; a halál csupán egy szint: a láthatár, ameddig a szemünk ellát." -------------------------------------------------------------------------------"Mikor gyöngéden átölelsz, Mikor itt vagy velem, Akkor úgy érzem, Nélküled szomorú az életem! Nem mondtam még: Szeretlek! Neked érezned kell, Azért mindent megteszek, Hogy engem ne hagyj el! Várok Rád sok éven át, Várom, hogy átölelj, Várom azt a pillanatot, Mikor már enyém leszel. Érzem minden percben azt, Hogy boldog vagyok Veled, De tudnod kell, bármi lesz, Csak Téged szeretlek! Mikor úgy érzed, mást szeretsz, Kérlek, ne titkold el! Mondd meg bátran a szemembe, És csöndben váljunk el! Én majd azt mondom: szeretlek, Ezt neked érezned kell! S azért mindent megteszek, Hogy soha ne felejts el! Megteszek mindent, amit csak kérsz, Szolgálni foglak, amíg csak élsz! De bocsásd meg, kérlek, a vétkemet, Hiszen tudod, hogy nagyon, de nagyon SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Szemeidben
Szemedben mélységes tengerek Beléjük nézek és elveszek... Szemedben ragyogó csillagok Szépséged rajtuk is túlragyog. Szemedben keserű emlékek Szemedbe nézek és nem félek. Szemedben lelkedet keresem A szemedben benne vagy, kedvesem." -------------------------------------------------------------------------------"Egy rövidke szó, mit kimondani nehéz, Főleg Neked, kit elérni oly nehéz. Úgy szeretném elmondani, amit érzek, De félek, Te mindezt nem érted. Lelkem örül, ha csak egy pillanatra látlak, De ha nem vagy itt elemészt a bánat. Sír a szívem, kérlel a szám. Á hiába minden, csak a magány néz le rám. Szeretlek őszintén, kívánlak teljesen. Oly üres nélküled az életem. Szeretném, ha Te is rájönnél kedvesem, Nélküled nincs értelme annak, hogy létezem!" -------------------------------------------------------------------------------"Csak menj! Kövesd Isten Neked rendelt útját én akkor is vezetlek ha épp mögötted megyek." -------------------------------------------------------------------------------"Mert a meztelenül összefonódók sérthetetlenül lépnek az időn át, s bizton visszatérnek a kezdetekhez, nincs Te, se én, se tegnap, se ma, nincs név, egy testben s egy lélekben két igazság, ó teljesült lét..." -------------------------------------------------------------------------------"A Nap épp most tűnt el. Vad vörös színeit elnyelte a tenger. Csillagok ragyognak az égen, Miközben a szemembe nézel. Azt mondod, szeretsz, de nem hiszem el. Feléd nyújtom kezem, de nem érlek el. Az éj szürke leplébe burkolózva kutatok utánad - mindhiába. Majd felébredek e megváltó világba." -------------------------------------------------------------------------------"Lassan leszáll az este és minden sötétségbe borul! A sötétben csak Te ragyogsz! Ragyogj hát kedves és Aranyozd be az éjszakát! Ne hagyd a sötétséget győzni, Hagyd lelked kibontakozni. Ne félj kedves, mert én vigyázlak Téged, és együtt könnyen legyőzzük a sötétséget. Ne feledd egy pillanatra se kérlek azt, hogy nagyon szeretlek Téged!"
-------------------------------------------------------------------------------"Olyan jó így most Veled, A sötét megőriz, eltemet. Nem tudnak rólunk az utcai lámpák fénykörébe zárt emberek. Nem mozdulok, Hozzád simulva teljesen, végre vár a csend. Egyensúlyban a világ, Most kellek Neked, És szükségem van Rád. A zihálásod figyelem, S ahogy dobog a szíved Tenyered alatt megborzong, A bőröm új életre így ébred. Csak soha abba ne hagyd, Ha nem csókolsz, a hajnal elmarad S én hiányodba belehalok... ...nem létezem már, csak általad." -------------------------------------------------------------------------------"Ülök a tóparton és nézem a vizet. Várom a pillanatot, mikor újra láthatlak Téged. Tudom mesze vagy, most nem lehetsz itt velem. De jó lenne, ha itt ülnél mellettem. Szívem magányos, hiszen mindenem Te vagy. Szeretlek és ez az érzés bennem ÖRÖKKÉ megmarad." -------------------------------------------------------------------------------"Bocsáss meg nekem azért, hogy létezem, Bocsáss meg nekem, s fogd meg a két kezem. Bocsáss meg nekem, csakis arra kérlek, Hisz nélküled mit sem ér az élet. Hogyha megbocsátasz, ígérem: jó leszek, Hogyha megbocsátasz, mindent jóváteszek. Bocsáss meg, kérlek, hisz nélküled félek, Tudom, hogy szeretsz, s a szívedben élek. Ha megbocsátasz nékem, Őrizd meg a létem. Tegnap nagyon féltem, A szerelem a vétkem." -------------------------------------------------------------------------------"Akit szeretünk, azt soha nem ismerjük meg igazán. Nem azért, mert kiismerhetetlenebb, mint más, hanem azért, mert többet akarunk tudni róla." -------------------------------------------------------------------------------"Ne hidd, hogy végleg elbúcsúzunk Meglásd, még találkozunk Érzem hogy egy nyári délután Kettőnket összehoz a sors talán Lehet hogy holnap vagy sok év után Lehet, hogy akkor már nem is gondolsz rám Nem tudom mikor, nem tudom hol De mi még találkozunk valahol!"
-------------------------------------------------------------------------------"Én jól vagyok, ha van miért, Én hű vagyok, ha van kiért, És szeretlek, ha kellemes, Én szenvedek, ha érdemes!" -------------------------------------------------------------------------------"Megadja az élet azt amit kérek, valami szépet vagyis Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Távoli csillagok Sötét van a szobámban nagyon, Csak a hold világít be az ablakon. Az ágyamon fekve nézem az eget, Ahogy tündököl ezer csillag Neked. Úgy érzem itt vagy velem, De csak a képedet nézhetem. Oly távol vagyunk most éppen, Mint a csillagok az égen." -------------------------------------------------------------------------------"Minden pillanatba Téged látlak Mindig előttem vagy, bárhol járjak. Látom gyönyörű szemedet, A mosolyt arcodon, engem simogató kezedet. Ilyenkor kicsit behunyom szemem, Érzem, hogy itt vagy velem Megcsókolsz, arcodat érinti kezem, És csak annyit mondok, hiányzol Szerelmem." -------------------------------------------------------------------------------"Eszperente Szerelem Egyetlenem! Felelnem kell kedves versedre, mely telve szerelemmel s mely lelkemet melengette. Este Veled csevegtem s nem feledhetem. Egyre ezen merengek: egyszer Veled... szerelmes-kettesben... felejthetetlen lenne! Fekete-selyem nesztelen este... Enyhe lebbenet... Levetkeztem, testem meztelen tested mellett. Kezed kemence, melengetsz, mert reszketek.
Szeretlek. Szeress! S mennybe megyek Veled." -------------------------------------------------------------------------------"A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik." ( Rippl-Rónai József ) -------------------------------------------------------------------------------"A nő azt akarja, hogy ok nélkül, 'miért' nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen." -------------------------------------------------------------------------------"Köszönet a nőknek. Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elöl, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a nőknek, köszönet." -------------------------------------------------------------------------------"A szavakat ily sorba, szépen mint Te, pakolni nem tudom. Nem marad más, mint simlis fövegem Előtted földig hajtanom!" -------------------------------------------------------------------------------"Mindig legyen előtted út, fújjon a szél a hátad mögül, arcodat melegen süsse a nap, földedet öntözze lágy eső, és mindaddig, amíg nem találkozunk, hordozzon az Isten a tenyerén." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem a végtelenségig Hol van az a csillag, amely hozzád vezet, Hol van az a madár, mely énekli a neved, Hol az a napsugár, mely téged simogat, Hol van a két karod, mely engem hívogat, Hol van az a szellő, mely összekócol Téged, Hol van az az utca, mely őrzi a lépted, Hol van az az éj, mely ringatja az álmod, Hol van az út vége, ahol meg kell állnod,
Merre indulsz el, ha újra menni kell, Hol lesz a végcél, ahova érkezel? Ott, hol testben nem, de lélekben létezel. Ahová én végig, végig elkísérlek, S veled leszek mindig, ameddig csak kéred." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretem szemed vidámságát, Szeretem dús hajad édes illatát, Szeretem ajkad édes ízét, Szeretem bőröd selymes érintését, Szeretem gyönyörű arcodat, Szeretem szíved és mindazt, ami mind Te vagy! Szeretlek Téged, hisz Te vagy nekem minden, Te vagy az én Kicsi Szívem!" -------------------------------------------------------------------------------"Ki szeret... El nem múló álom bennem él, Téged csodálatos embernek vél. Te vagy a lányok lánya, Vágyaim netovábbja. Csókod felpezsdíti vérem, Szeress szívvel, lélekkel, Én tőled ezt kérem. Hajad, ajkad és mosolyod, Imádom és ezt komolyan gondolom. Halmozz el igéző szókkal, És én viszonzom gyengéd bókkal. Szerelmes vagyok beléd, érzem, Ha elhagysz, nekem végem. Ha nem látlak a napjaim keservesek, Nem találnék ilyen szépséget keresve se. Üdvözöl egy romantikus fiú, Ki szeret és nem hiú." -------------------------------------------------------------------------------"Van egy lány, akiért mindent megtennék. Érte a világ végére is elmennék. Aki a szívemet virágba borította, És utána a mennyországba juttatta. Akit önző módon megbántottam. Később jöttem csak rá mit is csináltam. Elküldött és azt mondta örökre vége! Szívemből a virágok eltűntek véle. Szívem sötét zárka mélyébe zárta, De tudom a kulcs most is ott van nála. Reménykedek, hogy az ajtó még kinyílik. És sajnos már minden csak rajta múlik. Vajon tud még hinni nekem? Nem tudom. Még most is csak ebben bizakodom. Most épp ezt az írást olvassa mellettem, Talán látja a könnycseppet a szememben. Szeretem Őt, ahogyan soha senkit még, Nem éreztem ilyet már nagyon, nagyon rég. Nélküle? Sodródok, mint üres papírhajó,
Ha megtalálna és felemelne az volna jó. Dönthet úgy is, hogy többé nem látom, Bár az lenne a legszörnyűbb a világon. S jobb, ha tudod ez a lány Te lennél, Bízz bennem, szeretnélek, ha engednéd!" -------------------------------------------------------------------------------"Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk, hogy egymásnak hűségesküt tegyünk, S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna, Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna." -------------------------------------------------------------------------------"Egy fényképen két szép szemed nézem, És hallgatom az esőcseppek kopogását. Ha valaki azt kérné most tőlem, Mondjam el szívem leghőbb vágyát, Azt felelném habozás nélkül: Ölelni Téged, míg lassan elalszol, Csókolni, míg mindkettőnk kimerül, S hallgatni, ahogy a szél nekünk dalol. És ha valaki megkérdezné tőlem, Mit is jelentesz Te nekem, Csak soká válaszolnék, lassan, gondolkodva: Erre nincs is a világnak megfelelő szava." -------------------------------------------------------------------------------"Milyen vele... Egy szó, ami száll, ami nekem többet jelet minden másnál, Ahogy kimondja a nevem, vagy épp nevet, Ahogy a szembe néz és keresi bennem mind azt, amiért ő is élVagy épp lehet, de nem mert Ő minden nekem! A szó kevés mind ahhoz, ami elmondaná mekkora az én örömöm-bánatom, A fájdalom az, ami itt van bennem és csak nő és nő, de nem kap hangot, Mert tudom mindjárt hétvége és újra itt lesz velem! A karjaimba zárhatom, a pillantását csak én lophatom, Az értését én érezhetem, ahogy betakar, átölel, vagy simogat, A piciny ujjai föl-le rohangálnak testemen, és szinte már ez biztonságérzetet ad! Vele feküdni, és ébredni, ő az első akit megpillantok, ahogy ébredezik mellettem, Ez a szó, ami minden és mégse "mellettem", van és Jelen! De jön a jövő, ami mindent elsöprő, ahogy a vasárnap leköszön, és már egyedül fekszem, Egy számomra tök idegen helyen, ahova, nincs ami kössön, nincs mi vigaszt nyújtson, ha fáj, Olyan mintha testem lenne, de lelkem már nem élne, Otthagytam, ahol minden rózsaszín, vagy épp meseszép, Ő legalább boldog, ahogy a hétfőbe lépek, és egy új hétbe kezdek, DE tudom minden, amit teszek, lépek előre csak érte és érte. Mert ő bennem él, mert benne élek, Ő az életem!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha könnyes a szemed s lángol a szád, jusson eszedbe, én gondolok Rád. Ha úgy érzed, senki sem szeret nyugodj meg, én itt leszek Neked!" --------------------------------------------------------------------------------
"Tudod mi a szerelem? Nem? Hát elmesélem! Meglátod az utcán, lábad megremeg, szíved erősebben dobog, majd kiugrik a helyéről, meg akarod ismerni, bármit megtennél csak, hogy újra lásd, újra megpillanthasd. Mindig azon az utcán ugyanabban az időben, s hátha véletlenül arra jár. S csak vársz Rá, Vársz, mert kell Neked, kell a szíve, kell a keze, érezni akarod az illatát, szeretnéd, hogy Hozzád érjen. S amíg erről álmodozol, az órák perceknek tűntek. A lány szeme mosolygott, a boldogságtól, mert régen volt ilyen vidám, felhőtlen, s most itt van megint az a furcsa érzés, az a szép érzés A búcsú rövidre sikerült, De a srác nem akarta elengedni az ölelésből, Már Ő is érezni akarta a lány illatát, Mely édes volt, mint akármilyen virág Érinteni akarta a bőrét, Az arcát, mely hófehér volt, S egyre jobban és jobban akarta, a lány remegett, de nem a hidegtől, S ezt a srác is tudta. A szíve remegett meg, Mert egyre-egyre gyorsabban vert, Mintha ki ugrana a helyéről. S akkor mikor a lány már menne, Srác magához húzta és megcsókolta. Gyengéden, mintha egy Törékeny virágot tartana, akit ha bánt eltörik Az a csók mindent megváltoztatott a lányban, Tudta hogy ez az érzés, Ahogy a nagy tudósok is mondják az őrült szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Két énem Sosem hittem volna, hogy magamra lelek aznap, amikor találkoztam Veled. Csak egy személyre terveztemmagamnak, de a jövő kettőnkre tervezett. Mikor már feladtam minden álmot, mutattad meg: szerelem létezik. Azóta úgy szeretlek Téged, soha vége nem lesz, kérlek, zárj szerető karodba, és többé ne eressz." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem-erotika Vágyom Rád, s ez a vágy vadul perzsel
Izgalmam nő minden eltelt perccel Szemed csillog, ajkad lágyan rezzen Sóhajod felkorbácsolja lelkem Zsibbadt tagjaimmal ölellek szorosan Arcom hirtelen vad lángra lobban Vállamat a válladnak feszítem Ágyékom lassan tiéddel egyesítem Remegő testedbe izzón olvadok Látom rajtad, hogy Te is akarod A szemem boldogan pillant szép szemedbe Kezed kezembe zárom, így súgom: Szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Őszinte szerelem Szeretem mikor hozzád bújhatok, Szeretem mikor ajkadra csókot adhatok, Szeretem ha melletted fekhetek, Szeretem ha kezemet kezedbe tehetem, Szeretem mikor édesen nézel rám, Szeretem mikor azt mondod: "Szeretlek cicám!" Szeretem minden egyes porcikád, Szeretem, hogy szerethetlek csak Téged és senki mást!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeress úgy Szeress úgy, hogy Neked én legyek a felkelő napfény, szeress úgy, hogy több legyek a földi kincseknél! Szeress úgy, hogy mindig kerüljön a bánat, s ha mégis utolérne, hát jöjj s én karjaimba zárlak! Szeress, mert szép dolog a szerelem, és még szebbé teheted, ha megosztod velem. Szeress úgy, hogy feledjem minden gondomat, és évek múltán boldogan idézzem a közös pillanatokat! S még valamit mondok, ami fontos lehet Néked: csak annyira szeress, amennyire én szeretlek Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretném, ha szeretnél, ha néha meg-megölelnél, s ha megfognád a két kezem, boldog lenne életem!" -------------------------------------------------------------------------------"Gyönyörű álmot láttam az éjjel, a csillag szeretkezett a holdfénnyel. De aztán rájöttem nem álom, ez tény...én voltam a csillag Te voltál a fény!" -------------------------------------------------------------------------------"Amikor meglátlak, remegni kezd a lábam, elcsuklik a hangom és elfelejtem minden gondolatomat. Szerintem ez a szerelem, de ezt így soha nem fogom tudni elmondani Neked, a fenti okok miatt." -------------------------------------------------------------------------------"Gondolj rám, ha leszáll az est, gondolj rám, ha szíved szerelmes, engem is, Téged is meggyötört az élet, de én ma is szeretlek, s nem feledlek Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Elmondani oly nehéz, hogy miért Szeretlek Téged én, de lelkem meleg, szívem nevet, ha végig simít két szép szemed!" --------------------------------------------------------------------------------
"Érzem, ahogy a forró könny égeti arcomat, érzem, ahogy lágyan simogatsz. Érzem, hogy néha itt vagy velem de bárcsak örökké fognád a két kezem!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha a csilingelő hangodat hallhatom, úgy érzem bearanyozod a napom, s egyszer talán a füledbe súghatom: Kicsim jó Veled nagyon!" -------------------------------------------------------------------------------"Írok valakinek, ki nem is várja. Könnyes szemem mindig csak Őt látja. Írok valakinek remegve, s félve. Egyetlen órában mindent elmesélve. Most csak arra kérlek, pár sort Te is írjál. De ha szíved másé, sose válaszoljál. Valaki Mindig csak Rólad álmodik, valaki szemében miattad könny ragyog. És ez a valaki, hidd el: én vagyok. Ha fába betűt vésnek, belepi a moha. De a szív mely Téged szeret, nem feled el soha." -------------------------------------------------------------------------------"A legdrágább kő mindent karcol, de maga nem tűr karcolást. A legdrágább szív inkább vérzik, de nem sebez meg soha mást." -------------------------------------------------------------------------------"A kezet csak megfogni szabad. Elengedni vétek. Eldobni átok. Egymásba simuló kezek tartják össze az eget, s a világot! Szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Senkit ilyenné vagy olyanná tenni nem lehet. Csak ki lehet hozni belőle ami mélyen lakozik: a démont vagy az angyalt..." -------------------------------------------------------------------------------"Hajnalének Járj át, akár a virradat, szobát a kék derengés, hass át, rezegtess, mintha tört pohárban kélne csengés... Úgy légy a hangom, úgy telíts testemben szétremegve, mint ébredés, ha fény hasít nehéz sötét szemekbe. Látásommá légy: nézzelek, akár a néma dolgok, mint kés, ha villog meztelen, s bőrödhöz ér a boldog... Igaz közömbös pengeként hatolnak át vad évek helyettem áradj véremül, szeretlek, mint a vétek. Alvó arcodra bámulok: nem létezel Te s én se szoríts, ha együvé sodor a semmi szívverése..." -------------------------------------------------------------------------------"Megbocsátok
Kívánom szád édes sóhaját Szemed röpke pillanatát Édes kezed lágy érintését Tested merev ölelését A patak vizét kértem Eresszen magához engem Habjai borítsák lelkem s ne kelljen felkelnem Az éjszakai ég képei mélyen sötétlő bársonyt Terítenek rám s lelkem Mélyen izzó vad tüzére Száraz bőröd kerít Vad hatalma birtokába Kéri szívem rózsáit Életem virágait a MEGBOCSÁTÁSRA Szikrázó fények ostromolják szemem Elsötétlik lelkem Lehajtanám fejem bús öled lágy tenyerébe S mégsem félnék tőled Mert szereted SZÍVEM S Szeretem Szíved Halkan morajló dobbanását..." -------------------------------------------------------------------------------"Karantén Éjszaka van, tanulok, Tanulnék, De Rád gondolok, s rohannék Most hozzád, ha lehetne. Testem-lelkem fáradt már Álmodnék, Szellemem is hozzád száll, s bebújnék az öledbe, ha lehetne. Egy-két óra, s itt a vizsga; Menekülnék! Ha hozzád bújnék megnyugodnék, Ha itt lennél - ha lehetne." -------------------------------------------------------------------------------"Karodba bújva hallgatom a fényeket az ajkadon. A mindenséget öleled, ha átölel a közeled." -------------------------------------------------------------------------------"Senki sem hal meg a szex hiányától. A szerelem hiánya az, amibe belepusztulunk." -------------------------------------------------------------------------------"Egy csendes tavaszi éjszaka
Eljött az éj súlyos, fekete szárnyakon, A levegő már nem remeg csak, hűvösen dalol! Tavasz van de ilyenkor minden olyan komor, Szép idő a nappal, de éjjel uralja a Hold! Elmúlt a tél, de még nincs itt a nyár, Ébredezik a föld, de most alszik a táj! Aludnék én is, de nem jön álom a szememre, Mert Te jársz a fejemben egyre meg egyre! Miért nem vagy itt? Mért nem vagy most velem? Utánad szomjazom e tavaszi éjjelen!" -------------------------------------------------------------------------------"Álom Álmot szőtt körém az élet, Álmot, miben megtaláltalak Téged, Álmot, melyben kéz a kézben, Forró csók s gyengéd érintésben, Szívünk egy ritmusra jár. Álmot, melyben az idő megáll, s nem halad. Álmot, amiben a szerelem örök, s nem csak egy pillanat. Álmot, ahol a gond s baj elkerül örökre, S vágyakkal teli élet vár együtt, mindkettőnkre. Álmot, mely örökké tart, s nem ébredek fel soha, Álmot, melyet Veled álmodni így, az maga a csoda. Álmot, mely sajnos véget ért, s felébredtem mára, S rájöttem, hogy várnom kell még erre a csodára. Mert álmod, nem egyezik az enyémmel, De lehet nem is fog már talán soha, Ám álmodom tovább álmaimat még egyedül, S várom, hogy egyszer majd Veled beteljesül." -------------------------------------------------------------------------------"Hiányzol Néha amikor csendben, Rám köszönt az éjszaka, Amikor puha zsongással, Elcsitul a néma kis szoba, Rám zuhan egy kegyetlen érzés Hirtelen; Őrülten hiányzol nekem. Néha amikor felriadok álmomból, S körbenézve nem talállak sehol, Visszatér az érzés mi Kegyetlen; Őrülten hiányzol nekem. Néha amikor rám tör a félelem, S Te nem fogod már a kezem, Előjön a múlt, mi ismét Eleven; Örülten hiányzol nekem."
-------------------------------------------------------------------------------"Köszönet Most, amikor már bizonyos, hogy képtelenség hazajutnunk, Mert valahol, hátunk megett, már rég elágazott az utunk, Most, amikor már Nélküled emészt a lét konok talánya, Felbuggyan szívemből a nagy, mély és meleg emberi hála. Köszönöm, édes, hogy velem jöttél, míg jöhettél, az útban. Köszönöm édességedet, mellyel betelni sose tudtam. Köszönöm lányom és fiam, s utódaim a végtelenben. Köszönöm, édes, köszönöm, hogy férfivé avattál engem. Köszönöm napjaid, mikor aggódtál vagy szenvedtél értem. Minden picinyke percedet, ha vártál és örültél nékem. Köszönöm azt, hogy magam is aggódni tudtam és remélni, S megkaptam, amit kaphatott embertől ember, nőtől férfi. Köszönöm büszkeségemet, hogy volt nekem egy tiszta társam, Kivel már szétomolni is csak egyazon sírban kívántam. Köszönöm izzó szégyenem, hogy megbántottalak nemegyszer, S a bölcs belátást, hogy soha nem boldogul emberrel ember. Ami csak voltam és leszek, amit csak kaptam, amit adtam, Amit örültem-fájtam és örültél-fájtál énmiattam, Mindent, ami most elvesz, pedig teljesség volt és élet, Az életed, az életem köszönöm, édesem, Tenéked." -------------------------------------------------------------------------------"Úgy állok itt télben, viharban, hamuban, tűzben, mint nyugtalan vizek partjain a fák, mint hallgató síkok felett a holdtalan egek. És úgy megyek néha a lángjaid felé és úgy kereslek néha a holtak szemén, mint akit lombok és hegedűk a földbe sirattak ezelőtt régen. ... És úgy állok itt, mint a hegyek kövében a hű folyondár piros csillag-virága és várlak egy fehér szikrájú téli délben, hogy bátoríthassalak ezzel a daloló, gyönyörű szavammal: - szeretlek." -------------------------------------------------------------------------------"SZERETLEK, KEDVESEM! Szeretlek, kedvesem, Szeretlek Tégedet, Szeretem azt a kis Könnyű termetedet, Fekete hajadat, Fehér homlokodat, Sötét szemeidet, Piros orcáidat, Azt az édes ajkat, Azt a lágy kis kezet, Melynek érintése
Magában élvezet, Szeretem lelkednek Magas röpülését, Szeretem szívednek Tengerszem-mélységét, Szeretlek, ha örülsz És ha búbánat bánt, Szeretem mosolyod S könnyeid egyaránt, Szeretem erényid Tiszta sugárzását, Szeretem hibáid Napfogyatkozását, Szeretlek, kedvesem, Szeretlek Tégedet, Amint embernek csak Szeretnie lehet. Kívüled rám nézve Nincs élet, nincs világ, Te szövődöl minden Gondolatomon át, Te vagy érzeményem Mind alva, mind ébren, Te hangzol szívemnek Minden verésében, Lemondanék minden Dicsöségrül érted, S megszereznék érted Minden dicsőséget, Nekem nincsen vágyam, Nincsen akaratom, Mert amit Te akarsz, Én is azt akarom, Nincs az az áldozat, Mely kicsiny ne lenne Éretted, hogyha Te Örömet lelsz benne, S nincs csekélység, ami Gyötrelmesen nem sért, Hogyha Te fájlalod Annak veszteségét. Szeretlek, kedvesem, Szeretlek Tégedet, Mint ember még soha, Sohasem szeretett! Oly nagyon szeretlek, Hogy majd belehalok, Egy személyben minden De mindened vagyok Aki csak szerethet, Aki csak él érted: Férjed, fiad, atyád, Szeretőd, testvéred, És egy személyben Te Vagy mindenem nekem: Lányom, anyám, húgom, Szeretőm, hitvesem! Szeretlek szívemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos Őrült szerelemmel!... És ha mindezért jár Díj avagy dicséret,
Nem engem illet az, Egyedül csak Téged, A dicséretet és Díjat Te érdemled Mert tőled tanultam Én e nagy szerelmet." ( Petőfi Sándor ) -------------------------------------------------------------------------------"Pillanatok Mióta tegnap megcsókoltalak s Te sóváran (de csak egy pillanatra, mert máris tiltakoztál) remegő térdeid közt hagytad a térdemet: folyton elém rajzol a hála, folyton előttem állsz, utcán és munka közben folyton beléd ütközöm: hátracsukló fejedet látom, kigyúlt arcodat, csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy gyönyörű mosolyát az ajkadon. Ilyenkor egy-egy pillanatra én is lehunyom a szemem és szédülök: érzem közeled, arcom arcod édes vonalaiban fürdik, kezemet sütik forró kebleid, újra csókolsz, s én rémülten ébredek: óh, hisz ez már őrület - s mégis oly jólesik beléd veszteni magamat: egész tested körülömöl és én boldogan nyargalok szét lobogó ereidben." -------------------------------------------------------------------------------"Hála Hála a napnak, mikor megismertelek. Mikor életembe léptél hirtelen, elhittem az élet szép lehet, s hogy mi rossz volt feledhetem. Hála a szónak, mivel rabod lettem. Kegyes rabság, így vagyok szabad. Tán mindent eddig azért tettem, hogy Téged megtaláljalak. Hála az napnak, mi rád világít. Melegít, életet önt beléd, s fényével hozzám irányít, s lépdelsz felém könnyedén. Hála az égnek, hogy vagy nekem. Hogy utamba kerültél végre, hogy felrepít a szerelem, mit csak benned veszek észre. Hála Neked, Érted, Szerelmem. Mert szeretsz, s én szerethetlek. hogy minden gondod megosztod velem, s terheimmel nem terhellek. Hálát mondok minden nap. Megköszönöm léted.
Hogy a szerelmem ilyen nagy, hogy Veled tényleg élek." -------------------------------------------------------------------------------"Valentin napja van, köszöntelek Téged Hiszen szemed engem, régen megigézett Ünnep a mai nap, legalább is nekem Szívem királynője, bár itt lennél velem! Vágyom Rád, mint vízre a sivatagi vándor Minden pillanatban oly nagyon hiányzol! Szívedért cserébe életem is adnám Bárcsak szerelmedet enyémnek mondhatnám!" -------------------------------------------------------------------------------"Nőnapi köszöntő Köszöntsük őket: Akik korán kelnek, villamosra, buszra sietnek, gyors léptekkel mennek át a téren, fáradtan és sápadt-fehéren, kiknek dolga otthon is akad, de várja őket a gyár, s a munkapad... A mindennap munkába menőket... övék e nap, köszöntsük őket! Köszöntsük őket: kiket még otthon ér a reggel, de mennek ők is, mennek a sereggel, kiket vár a munka, a gépek, s teremtői ezernyi szépnek és ha véget ér a nap robotja, várja őket az otthonuk gondja. A munkát és otthont egyformán szeretőket: övék e nap, köszöntsük őket! Köszöntsük őket: akik íróasztalok mellett ülnek, s számok erdejében elmerülnek, kiknek ajkán csendülnek új dalok, hogy szebbek legyenek a holnapok, akik a mát történelemmé írják és ma a holnap harcait vívják... Az új várost, gyárat tervezőket: övék e nap, köszöntsük őket! Köszöntsük őket: akik iskolapadban ülnek, s tudást tudásra halmozva gyűjtnek. Azokat is, akik a tudást hozzák és azt örömmel, szívesen osztják, kik művészetek útjain járnak, s rivaldafényben tapsra várnak, akik mindennap új csúcsra törnek: övék e nap, köszöntsük őket! Köszöntsük őket: akik a közért élnek, s a jog asztalán igazságot mérnek, kik gyermeket nevelnek, óvnak, s hogy fölemeljék, földig hajolnak... A másokért élő gyógyítókat,
a betegágyak mellett virrasztókat és a betegágyon szenvedőket: övék e nap, köszöntsük őket! Köszöntsük őket: akiknek naponta vállait nyomja az otthon gondja, akik gyermekért, családért élnek és édes ízt adnak a kenyérnek... kik esténként, ha jönnek az árnyak bennünket mindig hazavárnak. A zord falak közt otthont teremtőket: övék e nap, köszöntsük őket! Köszöntsük őket: kiket várnak a kertek, a földek, s részesei a teremtés-gyönyörnek, kik a munkában örömöt lelnek, azokat mind, kik nőnek születtek, kiknek sorsa, hogy fajunk fönnmarad, s jövőnket hordják szívük alatt. Övék e nap, köszöntsük őket, a holnapra anyává levőket. Köszöntsük őket: akik hosszú évek távolából még visszanéznek, akiknek arcára az élet mély barázdákat, redőket vésett. Azokat is, akik ma születtek, minden nőt, azt is ki még csak gyermek, mert ők viszik tovább jövőmet: övék e nap, köszöntsük őket!" -------------------------------------------------------------------------------"Eljött a szép nap, midőn a legjobb piros bor mellett köszöntünk, és a boros kannát két kézre fogva, hangos rivalgással kívánunk Neked Boldog Névnapot!" -------------------------------------------------------------------------------"A csók a szerelem beszéde. Kérlek, gyere ide és beszélgess velem!" -------------------------------------------------------------------------------"Pici erdőben pici nyuszi, pici szádra pici puszi!" -------------------------------------------------------------------------------"Szerelmes bölcsesség Volnál rút, vagy nem volnék esztelen, ne volna arcod, vagy nekem szemem, volnál balga Te, vagy én józanabb, ne volnék rab, vagy Te ne ily szabad. De sajna szép vagy, én meg esztelen, arcod fényétől elvakul szemem. Nem lehetsz balga, s én se józanabb, csak rab lehetek én, s Te csak szabad. Oly szépnek látlak - hogy volnék okos? Szememre üdvöt lényed harmatoz. S hogy balga - látván okosságodat?
S mert szabad vagy, nem vagyok én se rab. Okossá hát a szépséged tegyen, a Gráciák igézzék rád szemem, okos vagy-nézz balgaságomra hát! Szabad vagy-hát csak tarts rabul tovább! Maradj Te szép csak, én meg esztelen, tisztuljon arcod fényén csak szemem, okosságodban lásd, ilyen vagyok, szabadságodban csak legyek rabod. Légy hát Te szép és én okos-legyen arcod neked, s legyen nekem szemem, légy hát okos Te, s én se józanabb, légy hát szabad Te, s én örökre rab." -------------------------------------------------------------------------------"Kellesz nekem! Kellesz nekem, jobban bárkinél, jobban, mint éhezőnek egy falat kenyér, haldoklóként könyörgöm éltető csókjaidért! Kellesz nekem, boldog csak veled lehetek ezen a világon, kellesz nekem, Te vagy az egyedüli kívánságom!" -------------------------------------------------------------------------------"Első szerelem Pár ábrándos dalt mondtam el felőled Félig suttogva, félig elzokogva, De érzem, ott él minden szenvedésem És boldogságom ez apró dalokba. S ha majd belőlem néma álmodó lesz, E dalt mind, mind a szívemre tegyétek, Hadd illatozza be a sírt szerelmed, Hadd legyen édesebb az örökélet! Mondják!... Sok mindent mondanak Felőled, szépem, angyalom, Hogy tőled elszakítsanak S én mosolyogva hallgatom! Legyen bár tenger a hibád, Én soha észre nem veszem. Te mindörökké szép maradsz, Miként az első szerelem! Tudod-e, édes, hogy szeretlek, Tudod-e, mi a szerelem? Oh hallgasd meg a vallomásom És jöjj el, jöjj el énvelem! De nem! E vallomással, érzem, Örökké adós maradok És ti örökké búsak lesztek, Ti édes szerelmes dalok!
Az én szerelmem nagy titok, Megsúgni sem merem És mégis, mégis, mindenségem E titkos szerelem! A gyönyörűség, fájdalom Mind elszáll csöndesen, De bár titokban, rejtve, némán Megél a szerelem!" -------------------------------------------------------------------------------"Tavasz lesz mégis Tavasz lesz mégis, gyönyörűm, késő, de mégis csak tavasz. Bár azt mondod: nem könyörül a tél. Komor az ég. Havaz. Tavasz lesz mégis, kedvesem. Ujjongva várom. Ügyeljed. Jöttét szívdobbanva lesem, mint fagyott fán a rügyeket. Körül vad-havas a világ, de bent pirosan zúg a vér, s még sokkal lombosabb az ág, mint valaha, a szívünknél." -------------------------------------------------------------------------------"Eurüdiké és Orpheusz most egy tisztásra értek, ahová hirtelen beragyogott a látóhatár szélén lebukni igyekvő nap sugara. A látvány szépsége földbe gyökereztette a lábukat, lassan a gyepre ereszkedtek, és félig ülve, félig fekve meredtek a delejfénybe. Talán nem is látták, hogy a nappal lassan éjszakába múlik át, bőrükön nem érezték a közelgő éj hűsülő legét, ha valaki lecseréli előttük az ég vásznát, s hajnalt fest eléjük alkonyat helyett is ugyanabban az extatikus csodálkozásban, magából kifordíthatatlan valóságban találja őket. Ők ketten voltak egy, ha elváltak, csak a másikra gondoltak, együttlétükben ugyanarról ábrándoztak, hogy soha ne érjenek véget az örökkévaló pillanatok. Orpheusz elragadtatásában ekképp kezdett dalolni: Ki minden léptedben, szoknyalobogásodban, ruhakivágásodban, karkötőcsörgetésedben, simogatásodban, ölelésedben, csókodban, illatodban, mosolyodban, dalodban, minden porcikádban, hangulatodban Nő vagy, ó, Eurüdiké, ki magad vagy a természet, mely mozzanatokból nevel tökéletességet, ki anyagoddal megtöltötted életem, ez elnagyolt, lázas fantáziát, ó, Eurüdiké, szőj be színes szerelmeddel, borítsd rám dús lelkedet, puha szálú, könnyű fátylaidat" -------------------------------------------------------------------------------"Igaz szerelem Mikor érzed már a tavasz illatát Mikor hallod már a kismadár dalát Mikor szíved egyre gyorsabban verni kezd Mikor lázba ejt egy forró, csillagos est Mikor csak egy kis dalt dúdolsz lázasan Mikor éjjeleket töltesz álmatlan
Mikor egy plüssmacit szorítasz szívedhez erősen Mikor egy fényképről Ő néz vissza rád édesen Mikor másra nem tudsz gondolni, csak őrá Mikor eszed, szíved ellen harcolni nem tud már Mikor már érzed, ez az érzés rabul ejt, s szabadulni nem lehet Igen, akkor már tudod, érzed, mi is az az igaz szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Legyen ünnep az égen és ünnep a földön de engem már nem érdekel, ahogy égnek a gyertyák, a könnyem kicsordul miért nem lehetsz itt közel..." -------------------------------------------------------------------------------"Árasszon el az öröm újra, szívedben rezegjen, a szerelem, mint egy fiú hegedűhúrja, álmos nyári éjjelen. Mikor szerelmének játszik, halk, csendes, lassú imát, s szemében tisztán látszik, kit mindennél jobban imád. Ez az én szerenádom neked. S mással huzatom bár, párnádról emeld fel fejed, és halld ez éji imát. Mi neked szól, csak hozzád. Egy lágy szellő viszi feléd, mert mosolyaid oda vonzzák, s a választ küldik felém." -------------------------------------------------------------------------------"Rád gondolok! Rád gondolok! - Úgy indázlak körül gondolattal, mint vadszőlő a fát: nagy levelek, s a szem semmit se lát a zöldön túl, amely a törzsre ül. De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül gondolatért - a szebb valót magát kívánom: Téged! Jössz-e, jössz-e hát hozzám, de tüstént?! Mezítelenül álljon derekad, s minden ágadat zúgasd, erős fa, s lombos köteled szaggasd el s dobd a földre, mert e vad örömben: - látlak, hallak s új leget kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! nem gondolok Rád - itt vagyok veled." -------------------------------------------------------------------------------"A magány fogságában Szívem halk dalát hallgatom, így számolom az időt, S ő fájón dobog, alig él már, nem sejtheti az eljövőt. Élni akar ! De nem tud. Nélküled, ő múló ábránd csak, Ha nem vagy itt, neki évezred minden pillanat.
Bármerre nézek, csak a semmit látom, a magányt mely lassan körbevesz, Elragadja testem, mint földet az ár, ő engem mély szakadékba vet, Honnan nincs kiút, csak a remény, Mely szívemben lángot gyújt, Hisz míg ő él, addig remél, hogy újra láthat, majd az álmokon túl. Remény ! Ki minden szívben rejtőzve élsz, Mondd, miért fáj mégis, mikor előtérbe lépsz, miért fáj a magány, s börtönödből, mikor szabadulsz, Mint ketrecbe zárt madár, ki csak szomorú nótát tud. S azt is ritkán dalolja, mert szenved, hisz ő maga is rab, Mint én, Nélküled, sohasem leszek szabad. Mert börtön-e test, börtön-e szív, melyben éllek, s őrzőm a végtelen idő, mely a nyomomban lépked, bilincsbe ver, rám béklyót kötve, magához láncol, nem látok akkor semmit, a gyönyörű világból, csak fájdalmat, gyászt, s csak a sírást hallom. Mint egy virág, mit nem öntöztek régen, úgy halok meg én is, a magány börtönében. Mint az eső, melytől szirmot bont a táj, ha süt a nap, eltűnik, mert rá új élet vár. Úgy halok meg én is, hisz Nélküled itt csak álom vagyok, mert ha véget ér az éj, én is egy emlék maradok, Egy emlék, mely lassan elvész, a múlt homályába veszve, ki csak utat keres mi hozzád vezetne, Ő megtalálja, mert érzi, mit iránta érzel, feltámad, hisz tudja, hogy még érdemes az élet. Mert Szeret, és bízik, hogy Téged újra láthat, s egyből eltűnik belőle a bánat, mert tudja, és hiszi az élet értelmét." -------------------------------------------------------------------------------"Kedves Te Te Ó kedves, hiányzol nagyon, Ha szavad halhatnám újra. Tálán, a felhő az egemről, Lassan, tovaúszna... Ó kedves, hiányzol nagyon, Kereslek, minden éjjel, És fényben fürdő napon, A remény hajt, hagyom... Ó kedves, hiányzol nagyon, Fognálak karomba, gyorsan, Lágy csók ajkadra ülne, Szerelemtől, felhevülve..." -------------------------------------------------------------------------------"Ködben bújó szerelem. A köd beburkol, elrejt, Cseppjei kiülnek arcodra, De lehet, hogy könnycsepp, Mi arcodat mossa? Kezem nyújtom feléd, S Te, várod a kezemet,
A lágy ölelésben, Szaladó szív mellett, Füledbe súgom, szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"... Hiányzol őrülten, ha nem vagy velem, Alig várom, hogy újra Veled legyek. Vágyom arra, hogy hozzád érjek, És mindennap lássalak Téged. Megcsókoljam ajkad forrón és vadul, Összebújva szorosan, míg bealkonyul Édesen cirógatva, becézve Téged, Arról álmodni, hogy szép az élet! ... " -------------------------------------------------------------------------------"Mint ablakból a fények, elsuhan az Élet. Miért kell, hogy féljek, ha mellettem ki éltet. Alszol, és én nézlek, szemed alatt képek. Álmodod a szépet. Szeretlek Téged." -------------------------------------------------------------------------------"Várlak Egyre várlak. Harmatos a gyep, Nagy fák is várnak büszke terebéllyel. Rideg vagyok és reszketeg is néha, Egyedül olyan borzongós az éjjel. Ha jönnél, elsimulna közöttünk a rét, És csend volna. Nagy csend. De hallanánk titkos éjjeli zenét, A szívünk muzsikálna ajkainkon, És beleolvadnánk lassan, pirosan, Illatos oltáron égve A végtelenbe." -------------------------------------------------------------------------------"VALLOMÁS Szeretlek égi áhítattal, Híven, örökké, igazán. Oly tiszta, mint a nap, szerelmem, És mély, miként az óceán. Mert legdicsőbb Te vagy a földtekén, Szebb, mint az égnek minden csillaga; A mennyet én már itt megízlelém, Az én szerelmem az élet maga. Szeretlek forró indulattal, Lobogva, kéjjel, lángolón. Oly forró, mint a tűz, szerelmem, S minként a tűz, oly romboló. Te vagy a legkívánatosabb nekem A pazar összesség csodás ölén; Nem céltalan, nem álom életem,
Ha Te hajolsz áldólag én fölém. Szeretlek rémes szenvedéllyel, Vihar kél csókjaim nyomán; Hervasztó, mint a nap, szerelmem, S háborgó, mint az óceán. Önön világát nem szeretheti Jobban az Isten, mint én Tégedet; A láng, mely a világot élteti, Halált is oszt, mert vég nélkül szeret. Szeretlek titkos rettegéssel, Marcangol egy sötét talány: Hogy hirtelen nem oszlasz-é el, Te fényes égi látomány? Hogy üdvömet meg nem sokallja-e A boldogságra irigy, gúnyos ég? De hiszen örök lelkünk élete, Az égbe is utánad szállanék! Szeretlek mélységes gyönyörrel, Lelkem csak benned s érted él, Ember nem vágyhat magasabbra, Érted szenvedni, sírni kéj. Látásod üdvén sápad a merész, Szívem a kéjtől majdnem meghasad, Ölelni, bírni Téged szinte vész, Nem bírják el a testi, csontfalak. Szeretlek élő szerelemmel, Nem múlik el e láng soha, Hervasztó bár, de hervadatlan, Örök, mint az Isten maga. Dicsőbb vagy, mint a büszke csillagok, Nagy szíveden a mennyet élvezem, Szívünkben halhatatlan láng lobog, Hiszlek, szeretlek és reméllek én!" -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem Eszembe jut, amit felejtett, Fölemelem, amit leejtett, Megőrzöm, amit eltapos, Vigasztalom, ha bánatos, Nem búsítom, mikor nevet, Azt említem, akit szeret, A kiskabátját rásegítem, Nem szenvedéllyel, de szelíden, hozzá csak ujjheggyel sem érek, Szerelmet tőle sohase kérek, És nem is vallok sohasem Ó milyen forrón szeretem!" -------------------------------------------------------------------------------"Szerethetlek? Engedd meg, hogy szeresselek, Neked nyújtsam a szívemet. Lelkem tükrét adjam neked, Abban csodáld szépségedet. Engedd meg, hogy szeresselek,
Csillagfényből csokrot kössek. Virág helyett feléd nyújtsam, Térden állva néked adjam. Engedd meg, hogy szeresselek, Cirógasson a két kezem. Ajkaidról nektárt lopjak, Selymes bőröd csókolhassam Engedd meg, hogy szeresselek, Minden éjjel veled legyek S míg álmodsz nézhesselek, Engedd meg, hogy szeresselek!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek, mint ember, embert soha. Akkor is, ha néha még mostoha szerelmünk. S kicsit megcsal minket hogy később odaadjon mindent. Szavaid, mint méz édesíti napom, bármit kérsz, csak neked adom. Álmokból az ébredés szép lehet, és feledjük a régi éveket. Előttünk, csak a boldogság szalad, s emlékként, csak egy pillanat marad. Egy perc, mikor lelkünk összeért, feledjük, mit szenvedtünk mindezért." -------------------------------------------------------------------------------"Csoda Tavaszt a téli éjszakán ezt hoztad el nekem A messze tűnő ifjúság talált rám csöndesen Szemed szelíd szép bársonya becézte két szemem Kezed meleg varázslata dajkálta két kezem S ha egyszerű vagy furcsa bár szeretlek azt hiszem" -------------------------------------------------------------------------------"Az én szemeim Az én szemeim vének és vakok, A Te szemeddel látom csak a fényt meg: Te viszed súlyát terhem nehezének, Te támogatsz, ha összeroskadok. Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok, A Te szellemed ragad engem égnek; Tél fagyva dermeszt, nyarak heve éget, S úgy váltok színt, ahogy Te akarod. Szívembe vágyat és csak vágyat olt már, Benned születnek gondolataim, Szavaim lángját lelked tüze szítja; Nem érek többet nélküled a holdnál, Amely az égbolt éji útjain Csak a leszállt nap fényét veri vissza."
-------------------------------------------------------------------------------"A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, aztán a hideg semmiben mosolyod forrón felragyog. Semmi ágán hűlt szív kiáltoz: nincs már hideg, nincs némaság, veled minden perc új csodát hoz, holt fán sarjad eleven ág. Új világot Te így teremtesz, semmiből a minden árad elő, mert mindent, mindent Te jelentesz, T e szelíd vadság, gyengéd erő. Amit mosolyod s kezed teremt, ahol szemed napként ragyog, ahol akaratod maga a rend, s örömkönnyeim a csillagok, csak miénk e teremtett világ, kezed kezemben, szám a szádon, csendünket vágy fonja át meg át, ketten vagyunk csak a világon, Csodát teremtő kezed elpihen végül. Napunk, szép szemed, ragyog, köréje gyűlnek szelíden, s nézik, nézik a csillagok." -------------------------------------------------------------------------------"...egy különleges személynek: tudom, rövid még az idő, amit egymással töltöttünk, de elmondom, még soha egyetlen percre sem csalódtam benned. meghatározóbb vagy számomra, mint eddigi életemben bárki. olyan erőt merítek belőled, amelyből sikert sikerre halmozok a munkában, tanulásban, az emberi kapcsolataimban. nem könnyű kimondani valakinek, hogy szeretjük. ha egyszer kimondom, minden érzésemmel és cselekedetemmel mögötte állok...azt jelenti, hogy maradék nélkül teljesen átadom magam ennek az érzésnek. ez felelősség napról-napra jobban szeretni...és ezt Te értékeled. emlékszel arra, amikor kapcsolatunk legelején még "menekülni" akartam? nem sikerült. itt vannak a szavak, amelyeket akkor leírtál: elmentél...becsaptad az ajtót, és itt hagytál a kimondhatatlan gondolataimmal. üresnek éreztem magam, bánatosnak, hibásnak. eszembe jutottak a kemény szavak...milyen hasonlóak vagyunk, és mégis milyen különbözőek. tudom, haragudtál, és igazad van... mégis visszatértünk egymáshoz. sok akadályt legyőztünk együtt, de még sok ilyen lesz... vajon kibírjuk mindezt?! hányszor fogunk még visszatérni egymáshoz, elfeledve az elválás fájdalmát és a szavakat, amelyek ottmaradtak a levegőben?...melyikünk fogja feladni? melyikünk fog először elmenekülni ebből a világból, amelyben csak ketten vagyunk?... most már értem, megváltoztattál...megváltoztattad a világomat, a valóság másmilyen lett...szeretlek, és tudom, hogy szeretsz. nem tudlak elhagynisem most, sem soha..." --------------------------------------------------------------------------------
"Mióta szeretlek, eszméletem minden percében rád emlékezem, álmomban is Te őrzöl meg talán, rólad tudósít munka és magány, veled lep meg hajnalom, alkonyom, s hozzád megyek, ha tőled távozom." -------------------------------------------------------------------------------"Az Élet egyetlen esély, vedd komolyan, Az Élet szépség, csodáld meg, Az Élet boldogság, ízleld meg, Az Élet álom, tedd valósággá, Az Élet kihívás, fogadd el, Az Élet kötelesség, teljesítsd, Az Élet játék, játszd, Az Élet érték, vigyázz rá, Az Élet vagyon, használd fel, Az Élet szeretet, add át magad, Az Élet titok, fejtsd meg, Az Élet ígéret, teljesítsd, Az Élet szomorúság, győzd le, Az Élet dal, énekeld, Az Élet küzdelem, harcold meg, Az Élet kaland, vállald, Az Élet jutalom, érdemeld ki, Az Élet élet, éljed!" -------------------------------------------------------------------------------"Dal Napsugártól nő a búza: szívem nehéz, hozzád húzza ez a szerelem. Emlékszik az ujjam hegye ujjaidra, kezeidre: helyem nem lelem. Szerelem tűzvész - sugára lök a térre, az utcára, minden feléd ring. Be szívesen mennék hozzád: csókkal fényesíteném orcád, egész reggelig." -------------------------------------------------------------------------------"TE vagy minden szép gondolatom, TE vagy minden boldog perc, TE vagy a legjobb mit életem adott TE vagy minden, mit szívem rejt. TE vagy a nap s a fénye az égen TE vagy a csillag éji ragyogása, TE vagy az álom, mi örömöt ad nékem, TE vagy a sóhaj, a csendes éjszakába. TE vagy a lelkem másik, jobbik fele TE vagy az kit nekem küldött az ég, TE vagy a fény, hogy éljek holtig vele, TE vagy a hang, mit küldött a remény. TE vagy a teljes, igazi boldogság, TE vagy az egyetlen szerető lény,
TE vagy most már tudom, régóta várok rád, TE vagy életemben, a melengető fény." -------------------------------------------------------------------------------"Ne félj! Hogy értelek és hogy szeretlek! Mit tennék érted!- Ó, ha tudnád, milyen ősi és időn túli félelem űz és kötöz Hozzád! ..." -------------------------------------------------------------------------------"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszed! Hallgass a szívedre!... Az az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél... Légy nyitott, ki tudja... becsaphat a villám." -------------------------------------------------------------------------------"Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek? És ha szerelem ez, minő, miféle? Ha jó, miért van oly halálos éle? Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes?" -------------------------------------------------------------------------------"Vágy Áldanám a kelő holdatmegigéző mosolyodat. Borzolnám a fűzfagallyatérzékien omló hajad. Csókolnám a száz fűszálatszeretkező szempilládat. Ringatnám a domboldalatelbűvölő szép válladat. Vállalnám az egész tájatminden vonzó porcikádat. S meghalnék a sziklaszirtenminden veled-ölelésben." -------------------------------------------------------------------------------"Mielőtt indulsz, kérlek, még egyszer szorosan ölelj át, Hogy mélyen magamba tudjam zárni a bőröd illatát. Hogyha majd hideg lesz odakint, és aznap nem nevet ránk az ég, S az emberek fáznak, én őrizni tudjam a tested melegét."
-------------------------------------------------------------------------------"ajándék perceinket ma még irigylik az álmok de hűvös cseppű harmatával lassan rám virrad hiányod" -------------------------------------------------------------------------------"Nélküled Elmúlnak így az estjeim nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled, -szemem ki sem nyitom. Olyan nehéz így a szívem, hogy szinte földre ver, le-lehullok, de sóhajom utánad- felemel. Olyan csend van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani." -------------------------------------------------------------------------------"... álmainkat éjjelente festi égi kéz; az álom ablak, melyen által lelkünk szeme jövőbe néz ..." -------------------------------------------------------------------------------"Köszönöm, hogy Te vagy. Az órát köszönöm, melybe fényül nyert e világtalan világ. Köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém S árnyául elfogadtál sugárzó életednek ..." -------------------------------------------------------------------------------"JÁTSZOTTAM A KEZÉVEL Még most is látom a kezét hogy ágazott az ujja szét, oly szelíden, mint ágtól ág vagy halkan elvál öt barát, kik váltan is segítgetik egymást egy messze életig. Még egyre látom csöpp kezét: úgy dolgozott mint csöppke gép a hímzőtűvel vánkosán: tündérfogócska - igazán s hogy gyenge ujját meg ne szúrja, arany gyűszűt viselt az ujja. Ó álmodom már csöpp kezét kerek a halma, völgye szép: a völgye selyem, halma bársony: ó gyönyörű táj! ó csodás hon! Ott jártak szomjas ajkaim: arany homokon beduin!
Nem vágy, nem álom, hanem emlék: jaj milyen rég volt az a nemrég! Tíz gyenge ága nyúlt felém és én izenkint tördelém: ó arany ágnak arany íze, arany fa arany ízű méze! Hát a köröm, a kis köröm! Mennyi szépség, mily öröm: üveges kép selyemkeretbe, melyre a hajnal van lefestve vagy piros ablak méla esten vagy rózsaarc egy gyenge testen. Mert tündértest a pici kéz mely rózsás-meztelen igéz s a hely hol összeömlik ága mint csöpp csípő hajlása, drága vagy ujja láb és íze térd s akkor hogy arca hol? ne kérdd Mert tündértest a kicsi kéz mely arca nélkül is egész. Még egyre álmodom vele: ó hogy oly messze közele s hogy minden e világon itt furcsa szirtekbe ütközik! Csak egyszer lenne még enyém s kedvemre csókkal önteném szívesen halnék azután nagyobb örömmel ontanám kis ujjáért a csobogó vért, mint száz királyért, lobogóért!" -------------------------------------------------------------------------------"... Csak zümmögöm nevednek halk zenéjét, és máris részeg tőled minden érzék, kit oly hiába, nyugtalan kerestem, hozzám találsz az áldott szédületben, hogy többé semmi - ugye - nem szakít szét? mint rím a rímbe lelkünk úgy hatol egymásba..." -------------------------------------------------------------------------------"... Ó, csak hallanám hangod! Csak látnám az arcod! Szívem ellágyulna! Szerelemtől fellángolna. ..." -------------------------------------------------------------------------------"Csak Te érted fáj a szívem, Miattad feladnék mindent. Mikor rád nézek, meghalok érted. Szívem hevesen lángol érted" --------------------------------------------------------------------------------
"Nagyon csendes szerenád Téged dicsér a némaságom s daltalan ajkam néked áldoz lelkem fojtott félénk szavát Te hallod, ha nem is kiáltoz. Beszél majd énhelyettem hozzád az őszi táj halkan szelíden s az esti szél füledbe dúdol, hogy örökre Tiéd a szívem. Tiéd elmém munkája, gondja s az álmom is Tiéd legyen. . . -ó halld e rejtett, hű zenét: dalol neked az életem." -------------------------------------------------------------------------------"Ülök a szobámban némán, és csendesen. Oly megnyugtató ez most nekem... Ha itt lennél füledbe súgnám, hogy Te vagy a szerelmem. Annyira szeretném elmondani, hogy szeretlek, de nem tudom, mert messze vagy nagyon... Néha már úgy érzem, hogy megöl a fájdalom..." -------------------------------------------------------------------------------"Ha melletted ébrednék... Ha melletted ébrednék, csodálva őrizném álmod, csendben hallgatnám könnyű szuszogásod. Ha melletted ébrednék csak megfognám kis kezed, kedvesen nézném nyíló két szép szemed." -------------------------------------------------------------------------------"Nézd meg jól a gesztenyét! Rügy borítja ághegyét. Rügy, levél, virág lepi Ezt mind a tavasz teszi. Ily tavaszom volt nekem, Vele jött szép kedvesem. Mikor rám sütött a fény, Virág nyílt szívem tövén." -------------------------------------------------------------------------------"A világítótorony Éjjel félálomban súgtam egy nevet, egy holt lélek, mi gonoszul rám nevet... Csak néztem aztán a csillagos eget, kerestem álmodón: hol a Te szemed?
Kutattam egyre e távoli napok fényét, mégsem leltem köztük kedvesem szemét. Sárgák, vörösek, kékek, törpék és nagyok. Mind fenn van velem és mind ide ragyog! Sok éjen át gyűjtöttem e fényeket, már cikáznak bennem a villogó fényjelek. Mint jeladó torony, vad szirtek tetején csapkodó villámok, viharok közt: én. Önkívület áradó dagályában vakító fény gyúl torony lámpásában. Harsogó záporban imbolygó kis teknő! Kerüld az örvényt, utasod a drága nő. Magányos torony a vad szirtek felett, mit kezelője bekapcsolva feledett: Még nappal is egyre küldöm a jeleket, mert van egy hajó, és rajta kit szeretek!" -------------------------------------------------------------------------------"Látod! Ez vagyok Én, egy furcsa szerzemény, Egy eltévedt kósza gondolat, Egy szívdobbanás, mely a többitől annyira más. Egy ki nem mondott szó, amely sohasem születik meg az ajkadon. Egy letépett rózsaszál, mely csak egyszer nyílt ki, s akkor is meg kellett halnia! Hát ez lennék Én? De hát ez milyen szerzemény? Csak egy eltévedt csillag vagyok a hatalmas sötét égbolton, Csak egy csepp a tengerben, De akkor is létezem...igen élek! S amíg élek, addig remélek, s amíg él a remény, addig szeretlek. De mi van ha már nincs kit szeretnem? Akkor már a remény is halott, s ha az sincs, akkor már Én sem vagyok! De addig küzdök, amíg van remény, amíg csak bírom. Küzdök a szerelemért, az álmaimért... ....egy csókodért!" -------------------------------------------------------------------------------"Látom! Ez vagy Te, aki a reménnyel álmodik, Aki ha kell, mindenre képes egy eltévedt szóért, Aki minden percben itt él a földön, és remél, Aki ha kell bátran feláll és kiáll, hogy értsék, Aki egy évben többször is nyílik, mert benned meg van minden esély, Esély, élet, ami ahhoz kell, hogy Te mindig is az légy akivé váltál, Aki belül vagy, amilyen csodálatosan írsz, s látod nem kell meghalnod! Hát ez lennél Te? Hát jogos a kérdés, de a válasz benned él,
A remény a pajzsod, és a csillag szemed a legerősebb kardod, Egy csepp vagy a tengerben, de a legerősebb csepp ami valaha is a partot mosta, De Te élsz ...... és itt vagy velem! Most már minden szavad benne él, Már én is tudom mi a remény, Ami veled van minden sarkon, Ott él benned ha az utcán rossz irányba fordulsz, A nagy sötétben majd ő vezet utadon, És mikor majd oda érsz utad végére talán vár valaki rád, De Te Küzdöttél azért, hogy oda érj, A szerelmedért, az álmaidért...... .... egy csókjáért!" -------------------------------------------------------------------------------"Sötét szoba éjféli magányában Rád gondolok és tudom, nem vagyok egyedül. Kint kutyák ugatása töri meg a holdfénnyel beborított csendet Messze, távol város zaja mormog beterítve mindent fényének szennyével. Magam vagyok. Fekszem az ágyon és figyelem, ahogy a percek lustán vánszorognak Egy kép, egy hang egy mozdulat, mi bennem maradt Mit nem mondtam el Neked. Hiányzol. Tódulnak bennem a gondolatok Kikívánkozik ezer szó De nem vagy itt. Illatod, nem érzem Most, csak a gondolat marad Szemem csukva. És magamban mondom ki Szeretlek drága Anna" -------------------------------------------------------------------------------"Egy fórum... Itt minden meg található, Bánat, öröm egyaránt, De én mégis másra találtam. Kezdeném az elején, hogy történt ez az egész, Egy este szörföltem a virtuális rengetegben, Akkor akadtam rá erre az oldalra, Azon belül egy kedves névvel ellátott fórumra, Végig olvastam az addig létező összes beírást, Akkor még én se tudtam mire adom fejem, A sorok között ahogy mind mind szemügyre vettem, Megéreztem, hogy itt még van élet! Az emberek akik ide írnak érző lények, Bennük még meg van az amit már rég elveszetnek hittem, Őszinte érzelmek, és sort nem kímélő fájdalom,
Ami bennük tombol, de ők ezt leírták, és szemem elé tárták, Én végig olvastam nem is egyszer mire elhatároztam, Most nekem is lépnem kell, felfedem mi is van bennem, Mi az ami nap mint nap kínoz, és nem hagy aludni, Eleinte nekem is a fájdalom vezette tollam, Kezdőként kaptam a sok dicséretet, ami lelkemnek jól esett, Más az én fájdalmamat magáénak hitte, ahogy írásaim szemügyre vette, Nap mint nap erre jártam, és egy darabot mindig itt hagytam magamból, Éreztem, hogy erre szükségem van, Az érzéseket kiírni és egy picit másoknak a szeme elé tárni, Hogy lássák, egy picit érezzék az élet keserű oldalát, Hogy Ők is tudják mennyit ér egy Újpesti srác, Teltek a hónapok, de én mindig benéztem, Mindig erre vezetett utam, Valahogy bennem, volt olvasnom kell ezeket a verseket, Amik nap mint nap ide felkerültek, Gyűltek, gyűltek az új és új tagok, De egy pár versben felfedeztem önmagam, Azóta barátommá lett, író palánta verseiben ott voltam Én, Ez számomra először furcsán hatott, Minden nap csak arra vártam, hogy írjon és belőlem egy darabot kitárjon, Aztán jöttek a személyesebb levelek jól össze ismerkedtem vele, És úgy érzem egy őszinte barátságot leltem, Egy olyan embert ismertem meg itt akinek minden gondolta az enyémmel egyezik, Minden fájdalma után az enyém következik, Már rég történt mind ez de azóta is ide járok, Újabb és újabb érzés kavalkádok amiket ide beírok, De én csak magamból egy darabot mélyen tükrözök, Kiírom és szemetek elé tárom, Egy messzi lány soraimban meglátott valamit, Amit úgy érzet nem szabad elengedni, Szorítani kell markolni jól erősen, Hogy az élet ezt ne mossa el, Ő ráérzet arra, hogy mit is akarok én itt, Miért születnek verseim, és, hogy miért nem ízlik az élet íze, Vele madár nyelven társalogtam, Mind a ketten versbe öntöttük gondolataik, Ez elsőre olyan szépen hangzik, de mögé is nézni kell néha, A soraiban láttam meg, hogy van egy lány akinek szüksége van rám, Épp úgy mint nekem ő rá, mi ketten úgy megértettük egymást, Hogy még életünkben nem is láttuk egymást! Furcsa dolgok ezek, de ez az élet fintora, Ha én akkor éjjel nem járok erre, Nem veszem az erőt, hogy végig olvassam az itt lévő verseket, Akkor lehet, hogy most nem ülhetnék itt, És most nem mesélhetném el nektek, hogy mennyit ér ez a fórum, Mennyi minden nyújtott, ez a sok csodaszép vers, Ez mind mind azt mutatja számomra, Hogy van élet a földön, van még az a régen elveszetnek hitt "remény" szócska, Amiben már nem csak bíztok hanem összes hittem belé vetem, Mert ti ráébresztettetek arra, hogy soha nem szabad feladni, Mindig harcolni kell, de legfőképp az életért, Azért, hogy legyen ma és legyen holnap, Vigyázni a másikra, és meghallgatni, vele lenni ha szüksége van rád,
És ezt mind soha ellnem dobnám magamtól, Amit tőletek kapok, és én nyújthatok, Látjátok már mennyit ér ez a fórum? Érzitek, hogy mi minden megtalálható itt? Bánat, öröm egyaránt, Őszinte lelkek, bizalom, És érző emberek, Ez az ami számomra a legtöbbet ér...!" -------------------------------------------------------------------------------"Locsoló verset Mondok most el neked, Mit Édesanyámtól Tanultam, mint gyermek. De mint a cserépnek Darabja elveszett, Kiegészítettem A hiányzó részeket. Gyászt öltött magára Az egész természet, Midőn Krisztus urunk A keresztfán vérzett. Jámbor tanítványai Zokogva siratták, Midőn a jó gyermek A jó édesanyát. A meghalt testet Keresztről levették, Gyócsba tekerték, Sziklába temették. A katonák, kik Jézust megfeszítették, A síró asszonyokat Vízzel szétkergették. Harmadnap múlva Megnyílt a sír szája, Kilépett belőle Az élet királya Ezzel mutatta meg, Lesz még feltámadás, Lesz még a síron túl Örökké valóság. Posta vagyok, posta, De régen siettem, Mózes seregéből Hozzátok érkeztem. Nem jöttem egy napra, Se nem egy órára, Engedelmet kérek A locsolkodásra." --------------------------------------------------------------------------------
"Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra. Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel, Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel?" -------------------------------------------------------------------------------"Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. Na, Te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebemben is elférnek a piros tojások." -------------------------------------------------------------------------------"Üdvözlöm e szent ünnepet, a ház minden lakóit, Kívánom, hogy töltsék vígan ennek minden óráit. Vagyon itt egy szép virágszál, aki, tudom, öntözést vár, Mert víz nélkül minden plánta, úgy gondolom, elszáradna! De hogy Ő soká viruljon, szép orcája is piruljon, Megöntözöm piros vízzel, fogadja el jó szívvel!" -------------------------------------------------------------------------------"Itt a húsvét, eljött végre A szép lányok örömére Mert a lányok szép virágok Illatos víz illik rájuk Ne fuss hát el, szép virágom, Locsolónak csók jár, három." -------------------------------------------------------------------------------"Húsvét reggelén azon jár az eszem, Hogy locsoló puskám a kezembe vegyem. Mert várnak a lányok, szép piros tojással, Egy-két pohár borral és finom fánkocskákkal. A legszebbik kislányt jobban megöntözöm, És a piros tojást szépen megköszönöm. És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket, Boldog húsvétot e ház népének." -------------------------------------------------------------------------------"Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem. Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam. Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár egy puszi." -------------------------------------------------------------------------------"Zöld erdőben jártam, hol sok furcsa dolgot láttam. Voltak ott illatfelhőben lebegő leányok, No meg nyulak által hozott piros tojások
Sok legény kezében kölnivízzel szaladt, S ki túl gyorsan, Annak nadrágjában csak törött tojás maradt. Én nem vagyok sietős, s furcsa bár a világ, Előttem mégis itt van egy csodás virág. Locsolással vetnék gátat a mulandóságnak, Ha e tettem megfelelne eme szép leánynak." -------------------------------------------------------------------------------"Azt hallottam, hogy van itt egy ékes virágszál, Piros, mint a rózsa, karcsú, mint a nádszál. Szépen kérem az apját, de még szebben az anyját, Adja ki a lányát, hadd locsoljam orcáját. Rózsafa tövéből rózsavizet hoztam, Az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam!" -------------------------------------------------------------------------------"Ez a kölni nem tesz csodát, Csak körbelengi a szobát, S akire száll megsúghatom, Legszebb hölgy a mai napon!" -------------------------------------------------------------------------------"Locsolkodni jöttem illatos vízzel, Örömhírt mondani boldog, tiszta szívvel! Az Úr újra él, győz a sir felett! Krisztus feltámadott! Boldog ünnepet!" -------------------------------------------------------------------------------"Nem én vagyok a Nyuszi, De kedvencem a puszi. Ha én puszit nem kapok, Akkor nem is locsolok." -------------------------------------------------------------------------------"Amikor a sivatagban jártam teveháton, az oázist megöntözni, erről szólt az álmom. Amikor meg áthajóztam a nagy óceánt, gondolatban locsoltam a cápák uszonyát. És amikor bőrig áztam a monszunesőben, azt kívántam ideérjek még kellő időben. Hogy ez a kis virágszál itt el ne hervadjon, ha az eső nem öntözte, én meglocsolom." -------------------------------------------------------------------------------"Tavaszi nap, bolyhos barka, fickándoz a nyuszkó farka. S ha megmozdul a nyuszkó farok, kérdeznem kell: Locsolhatok?" -------------------------------------------------------------------------------"Vízzel van a vödröm tele, locsolkodni jöttem vele, Van e lány e házon belül, kire vödrömből e víz kerül! Ha van, hát hadd lám gyorsan, ne hervadjon, meglocsoljam! S amit ezért én elvárok, kicsi Szíved elém tárod."
-------------------------------------------------------------------------------"Hajnali harmatban, Selyemfüves réten, Ezer virág friss illatát Kalapomba mértem. Rozmaringos hintón Repültem idáig, Kék nefelejcs, tulipános, Takaros házig. Van ennek a háznak Olyan virágszála, Kinek harmat rózsavíztől Kivirul orcája." -------------------------------------------------------------------------------"Húsvét másodnapján Az a kívánságom, E háznak népire Ezer öröm, s annyi áldás szálljon." -------------------------------------------------------------------------------"Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam, Az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam, Drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja, Meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa." -------------------------------------------------------------------------------"Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára, Új életet öltött ismét föl magára. Én is e szent napon örömet hirdetek, Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek! Már régen szokása minden kereszténynek Örvendeznie e nap ifjúnak és vénnek. Én is köszöntöm hát ezen szent napunkat, És hozzá frissítem szép leánykájukat. Mert, hogy amit akarok, már azt is megmondom Öntözködni jöttem. Szóm nem is cifrázom. Frissítő balzsamos víz is van kezembe, Ez hozta húsvétot emlékezetembe, Engemet öntöző Apollónak hívnak, Vizemtől a lánykák, mint virágok nyílnak. Kérem hát alássan e háznak az urát, Engedje megönteni kedves leánykáját." -------------------------------------------------------------------------------"Ha tudnád Tudod, hogy fáj nekem, ha nem látlak? A szívemet mennyire fojtogatja a bánat, Mert nem tudom, mit csinálsz, S hogy merre jársz. Tudod, mit élek át, Ha szemem Téged meglát? Karjaidba futnék, ha tehetném, Életem leélni veled szeretném."
-------------------------------------------------------------------------------"Ha Ha gyöngyök nyílnának szép szemedben fényesen, ajkaim innák őket, csendesen. Ha cseresznye-szád csukva; nem szólna még semmit sem, én néznék, néznék Terád, kedvesen. Ha kezed hozzám érne: lassan, netán véletlen, szememben új fény gyúlna, így hiszem. Ha rózsabogár-szemed reám nézne kedvesen, elégnék vad tüzében hirtelen. Ha megcsókolnál lágyan, puhán, édesen, velem a Föld megállna Kedvesem!" -------------------------------------------------------------------------------"Fohász Uram! Szép tavaszom egyre késik, szívem sajog, tüskék vérzik. Add nekem Őt egy percre csak egy csendes kis padon: Tőle boldog lesz napom! Add nekem Őt egy percre, csak egy napra, egy hétre, egy évre vagy egy létre: S érte mindenem adom! Tőle kinyílik tavaszom. Uram! Nekünk dolgunk lesz egymással, tudom." -------------------------------------------------------------------------------"Lelkem korlátján Lelkem korlátján áthajlott egy ág: Tövisek helyett új rózsákat ád! Rózsák nyílnak és lelkemben öröm. Szépséges rózsák! Az illatot köszönöm!"
-------------------------------------------------------------------------------"A boldogság olyan mint egy pillangó, Ha kergetik kisiklik a kezünk közül, De ha leülünk csendben az is lehet hogy leszáll ránk." -------------------------------------------------------------------------------"Félek Sötét, hideg szobában, Éjnek idején. Rád gondolok csendesen, Mert félek ilyenkor én. Hogy mitől félek? Hát elmondom! De hallgass figyelmesen! Félek, hogy reggel arra ébredek: Nem leszel velem. Rémálomból ijedten riadok fel én, S félek, hogy az álom Valósággá vált az éjnek idején. Csillagokkal borított sötétkék lepel alatt, Egy lány csak arra vár, hogy Újra karjaidban érje őt a pirkadat. Arra vár, hogy csókjaival Elhalmozzon Téged, Hogy életét a Hajnalnak Föláldozza Érted!" -------------------------------------------------------------------------------"Az első találkozások Mikor először láttalak El sem hittem, hogy igaz lehet Nekem ragyogott a két szép szemed? Mikor másodszor láttalak Veled utaztam, bár nem arra kellett... Te engem olvastál könyveid helyett. Mikor harmadszor láttalak Cseresznye-szád nekem zenélt Ámor nyila ott végleg elért! Nekem az tetszett nagyon Amit napsugár-szemed üzent; Tudta azt arcod, és lángoló fülem..." -------------------------------------------------------------------------------"Azt hiszem, minden ember életében van egy pont, amikor döntenie kell. Ha rosszul dönt, nincs visszaút. Sokáig azt hittem, hogy másokat hibáztathatok azért, ami velem történt. A hibáktól azt mondják, hogy az ember jobbá válik. Ez talán igaz is. De minden hiba elvesz egy darabot az emberből. A hibákat nem lehet jóvá tenni. Örökké velünk maradnak, hogy emlékeztessenek a múltra. Egy bocsánat, vagy egy elnézést jöhet szívből, de ez csupán szó. Azt hisszük, hogy ha megkapjuk, amire várunk, hogy ne haragudj, minden jobb lesz. De a
szó nem fedi el a sebeket; Minden bocsánat egy újabb halál, amelyet a léleknek kell átélnie. Megbántottak. Százszor, talán ezerszer is. De a legjobban az fájt, amikor bocsánatot kértek. Tudtam hogy megölik vele a lelkemet. Nem a megbántás fájt, mert azt elfelejti az ember. Talán hónapok, vagy évek kellenek hozzá, vagy talán csak egy pillanat, de elfelejti. De a bocsánatkérés már azt jelenti, hogy ott, abban a pillanatban, amikor kimondta, vagy megtette, amit mondott, vagy amit tett, őszinte volt. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy gondolta, vagy úgy érezte. Ha tehetném, én is úgy élném az életem, hogy sose kelljen megbántanom mást. Mert bár feloldozást nyerhetünk azzal, hogy megbocsátanak, de azt a halott lélekdarabot már semmi nem támaszthatja fel. Senki nem érdemli meg, hogy megöljék a lelkét, hisz anélkül a szíve halott. S szív nélkül, hogy éljük túl az életet?" -------------------------------------------------------------------------------"Szép napot mindenkinek! Verseiteket olvasva felmerül bennem egy gondolat mely mosolyogni készteti szomorú lelkem szavam elakad Verseiteket olvasva látom hogy él még bennetek az őszinte szeretet mily szépen írtok, mily szép, szép a lelketek bolyongó szívű emberek Vigyázzatok egymásra szívetekben virág újra nyíljon ilyen emberekről álmodik titkon a világ ne hagyjátok hogy sírjon! Ezért: Kívánom a fényt annak kinek szeme fénye elveszett kívánom a meleget s törődést kinek szíve szenvedett Kívánom, hogy borítsatok fátylat a múltra szeretető emberek kívánom hogy érezzétek újra és újra szép a szeretet!!! U.I. Nagyon szépeket írtok, csak gratulálni tudok. Mindenkinek szívből kívánom hogy legyen boldog, hogy mosolyogjon, és hogy teljesüljön az, mire vágyik. Vigyázzatok egymásra. Tisztelettel: Kis_angyalka" -------------------------------------------------------------------------------"Légy Te az, ki utat ad Légy Te az ösvény, ami új utat ad, Légy Te a szellő, mely lágyan simogat, Légy Te a madárdal, mi megnyugtat, Légy Te a patak, friss vizet adj, Légy Te a gyöngyöző kacagás,
Légy Te a ruhámon egy varrás, Légy Te a hegyben arany telér, Légy Te az, kit két kezem elér! Légy Te az oltás: bajokat gyógyító, Légy Te a szép nő, az egyetlen! a bódító... Légy Te az Élet, a vad folyó Min hajózni nehéz, de szép és jó!" -------------------------------------------------------------------------------"Gyöngyök Mint csillogó gyöngyök a füveken, úgy ragyog két könnycsepp a szemeden. Megállt, nézett, s elindult útjára sajgó szíved csöppnyi kis futára. Nézd! Feléd a hajnal teríti szét újabb, fénylő bíbor köpönyegét. Így nyíljon szemedben reménysugár! Ne sírj kedves; soha már!" -------------------------------------------------------------------------------"SZERETEM! Szeretem a szemed mosolyát, Mely végtelen gyönyörű útját járja át, Szeretem kezed bársonyos simogatását, amik ha megérintenek testemet vágy járja át Szeretem kecses lépteidet, mely oly gyönyörű, mint az ébredő kikelet, szeretem a vágyaidat mert azok mutatják meg nekem az álmaidat szeretem azt aki vagy, és amilyen vagy, A lényed bennem gyönyörű nyomokat hagy..." -------------------------------------------------------------------------------"Bonnie & Clyde Históriája A vérvörös nap megint fent ragyog az égen Ott trónol a felhők között, mint már oly nagyon régen... Két alak rohan egy sötét erdőben, Menekülnek messzire, menekülnek kettesben... Futnak, rohannak, remeg a testük De lassan közeleg a kutyaugatás, nincs már reményük... A Hatalmas fák eltakarják a tengerkék eget Reményük egy jobb életre többé már nem lehet... Hiába szelik a kilométereket, Hiába küzdenek le ezer völgyet, s hegyet, Hiába már minden mozdulat, Hisz nem győzhetik le a köréjük tornyosult falat... Lassan egy tisztáson megállnak, nem inalnak tovább, Lassan leguggolnak, letérdelnek alább... Lassan egymás óvó karjaiba fonódnak Lassan egymás ajkáról hűs csókot lopának... De Ó!! Bárcsak mindig csókot loptak volna, Most nem üldözné őket az emberek dühöngő árja... Nem mosná el őket, nem pusztítana dühödten S ők nem feküdnének a tisztáson oly nagyon elveszetten... De ők ezt az életet választották,
Hisz várták őket a kalandok, a nagy csaták... Nekik talán nem is a pénz volt a cél, Nekik a szerelmük mámora volt a legnagyobb kéj... Kitartottak egymás mellett bármit hozott a sors, Hiába volt az iram néha átkozottan gyors, Ők nem feledkeztek meg egymásról soha, Lehetett az élet bármilyen csúf és mostoha... Most is ott fekszenek a tisztáson csendesen Most is egymás szemébe néznek kedvesen... Mindkettejük arcán mosolyt csillant a pillanat, Pedig tudják...már nem sokáig cikázik együtt a két gondolat... Érzik ők is...hamarosan itt a VÉG, Mit várnak már, mit várnak oly nagyon rég... De mit is kívánhatnának mást? Hogy a halál elérje őket, ölelvén egymást... S már csak pár pillanat és vége Ez lesz majd a hosszú macskaköves-életút vége... Hallják már a lépteket, a kutyák vad csaholását, Látják a bokrok közt a vadászpuskák villanását... S ekkor a fiú halk suttogásba kezd: "Kedvesem ,egyetlenem, nézz szemembe, pillantásod ne vesd A sivár poros földre, inkább nézz az arcomra, Lehelj egy utolsó csókot reszkető ajkamra... NE félj, nem hagylak el, nem hagylak el már soha, És tudom, hogy nagyon sokszor voltam ostoba... Tudd hogy az a pofon...inkább soha ne csattant volna el, De most kérlek bocsáss meg, mert búcsúznunk kell... De csak pár percre, hisz utána már örökre együtt leszünk, Már örökre összefonódik két remegő kezünk... NE félj Szerelmem, nem hagylak el, sose tettem, Hisz te vagy az Egyetlen akit igazán SZERETTEM... Lehelj most ajkamra egy forró búcsúcsókot, S hunyd le reszkető pillád, ne lásd a pillanatot..." A fiú két kezével még egyszer átkarolta a lány derekát, De hirtelen egy hatalmas dörrenés, és a fiú nem szorította tovább... A fiú szorítása elgyengült, a szerelmes szív már nem zakatolt, A fiú szerelmes hangja többé már nem dalolt... A lány várta jöjjön hát a neki szánt golyó, De nem volt ott egy se, nem volt egy halandó, Ki képes lett volna abban a pillanatban meghúzni a ravaszt, Senki nem hallotta a lány ajkáról sikoltó panaszt... A lány két karja ölelte szerelmének elbágyadt testét, De senki nem teljesítette a lágy őrjöngő kérését... A lány hirtelen felállt , egyenesen a rendőrök felé: "Kérem Uraim vezessenek a Végzetem elé... Nem bírom Nélküle, nélküle semmit nem ér az életem, Hát enyhítsenek, kérem enyhítsenek szenvedő szívemen... Én kérem önöket, térdre borulok maguk előtt Hisz meg kell halnom most, mert valamelyikük lőtt... Lőtt s elvette Tőlem az Életem Értelmét, S nekem követnem kell, mert nélküle üres a Lét...
Itt már nincs semminek tétje ha Ő nincs mellettem, Már nem lüktet testemben a vér, hisz elengedte két kezem... Ő most odaát vár és azt hiszi cserben hagyom, De nem tehetem!!! Lőjenek le!!! hisz vár az angyalom... Kérem...nem hiszem hogy nem enyhül meg szívük Nem hiszem hogy ebben a pillanatban nem remeg meg testük... Kérem pusztítsanak el, csak ezt az egyet kérem Hisz Ő értem halt meg, s nekem is érte hull majd vérem... Kérem...-s ekkor elcsuklott a lány hangja-...kérem szépen Had pihenjek vele végre a szivárvány tövében... Had szálljak vele örökké, had osszam meg vele Végzetem Hisz Ő jelentett nekem mindent, az Életem..." S ekkor a lány teste megremegett, térde zuhant, A levegőben valami a lány felé suhant... Nem tudta senki mi lehet az a valami, De nem hagyta a lányt a porba zuhanni... Mintha a fiú lett volna, a lány újra mosolygott, S a mondandójába reszketve, de újra belefogott: " Hát itt vagy újra Kedvesem, eljöttél értem, De Ők nem akarnak engedni, nem adják a létem... Nem tudom mit tegyek...nem engednek el Könyörgő szavamra egy lövés sem felel... Segíts Életem...segíts hogy végre követhesselek Hisz mindennél, mindennél jobban SZERETLEK..." S ekkor a lányt összecsuklott, leesett a földre Lezuhant egy kiálló sziklára, egy kőre... A kő egészen a szívébe hatolt, S a lány lelke elsuhant, de valami dalolt... Mintha varázslat történt volna a sötét erdőben, Egy furcsa dal zúgott az andalító szélben... Egy dal mely most már örökre zengi a két szerelmes szavát, Hogyan érte őket együtt a végzet, hogy várták a Halált... Egy dal mely még ma is él, Melytől megdobban a szív, s feléled a szél... Melyet igazán csak egy szerelmes érthet meg, Melytől a szív elszorul s remeg: ..." -------------------------------------------------------------------------------"Elrejtett kincsek Sötét volt, nem látszottak fények... Hirtelen rejtekajtó nyílt meg! Gyémántok, smaragdok, ragyogó ékkövek! Miket félve, vigyázva nézegetek Fölveszek egyet, és még! Velem ilyen? Te Jóságos Ég! Ámulok, kezem remeg, szám dadog Szemeidben a sok kincs egyre ragyog..." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretném elmondani
Szeretném elmondani, mit érzek... milyen nagyon szeretlek Téged! Veled alszom, Veled kelek, hogy mondjam el, hogy szeretlek? Elmondanám, de nem tudom, nincs arra szó az ajkamon. Neked adnám a napkelte titkos fényét, kigyújtanám vele arcod puha bőrét. Ha Te lennél az erdős hegy, én lennék egy titkos ösvény, mi völgyből a csúcsra megy. Te lennél csobogó kis patak, én lennék rajtad a zuhatag. Te lennél a gyöngyöző kacagás, én lennék a figyelmes hallgatás. Te lennél a tavasz, lelkemből végleg eltűnne a fagyos tél. Te lennél a féltett drága kincs, őriznélek, ha tolvaj sincs. Ha Te vagy a tenger, a hullámzó tó, leszek én a szellő, nagy hajó. Ha madarak lennénk, Véled szállnék a magasba. De ha szárnyamat tépnéd, lehullnék a porba..." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem Ki vagy Te, titokzatos, Hirtelen lánggal ébredő lény? Kit eddig még nem ismertem És féltem tőled. De szívembe fényt, meleget és Érzékenységet hoztál. Te lennél, Te lennél az, ki ettől fogva Éjjelem nappalom kísérője leszel. Kit ha nem is örökre, de hosszú Időre magaménak érezhetek. Igen Te, Ki madarak énekével a tavasz Illatával érkezett hozzám, és Mire beköszöntött a nyár, Már egy részemnek tudom, hisz Te vagy a mámorító szerelem ki eljutott hozzám, és hol fájdalmassá, hol boldoggá teszed életem." -------------------------------------------------------------------------------"Káprázat Köszöntelek Te csodálatos, T e káprázatos, fényeddel, lényeddel elvakító virág. Oly gyönyörű és törékeny Vagy, mégis magabiztosságot És melegséget adsz .
Arcod mint az Égen elvonuló Bárányfelhők Selymessége. Szirmaid, Mint a tavaszi szellő Kellemes cirógatása. Tisztaságod? Akár egy téli Éjszakában pompázó Táj érintetlen világa. Szemed csillogása Mint a víz tükrében Megcsillanó napsugarak fénye. Mi csak arra vár, hogy valaki Megfogja őket és el ne eressze." -------------------------------------------------------------------------------"Az állat ébredése Csókod oly fájdalmas, nyelved törekvő Az állat ébred, s mélyről bújik elő Lassú morgással közeledik felém Szelíden nyújtom kezem, légy enyém Légy heves, erős, szenvedéllyel teli Érezzem, hogy a vágy hevít Tégy magadévá, birtokold testem Csak a Tiéd vagyok, érted remegtem Csodás csata kezdődik közöttünk A szilaj tűz rohan végig előttünk Mohón nyúlsz hozzám, szorítasz magadhoz A gyönyört érezve ajkadba harapok Csókokkal borítod testem minden hajlatát Tudjuk, hogy mindketten megnyertük ezt a csatát Ámor nyila tündököl homlokunkon A hold ragyog be szerelmesen ablakunkon." -------------------------------------------------------------------------------"Legyek én szellő, ki szép napot kíván Legyek én ösvény, mi új utat kínál Legyek én patak, mi megnyugtat Legyek én tű, mi bánat ellen beolthat Legyek én ember, ki örömet szerez Legyek én, ki minden jót kíván Neked!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha majd évek múltán hajad fehér lesz, kezed reszkető, kis unokáid közt üldögélve, a legkisebb egy könyvet vesz elő: Nézd nagymama egy könyvet találtam!! S te felnyitod e könyv fedelét, s eszedbe jutnak a régi arcok, Valaki kit tán rég takar a sír..... s a kis unokáid félve összesúgnak: Nézzétek csak, a nagymama sír!" --------------------------------------------------------------------------------
"Lennék sóhaj, mely felszakad ajkadról Lennék lágy dallam, mely simogat s átkarol, Lobbanó tűz lennék, ha dühöng kinn a téli szél, Lennék a fű illata ágyadban, ha itt az éj, Lennék a fény, mely boldog, hogyha rád talál, Úgy jönnék, oly szótlan, mint nyáreste a holdsugár, Lehetnék én minden, mit életedben szeretnél, Lehetnék, ki többet ad, minden múló gyönyörnél..." (Kovács Csilla) -------------------------------------------------------------------------------"Soha nem tudom abbahagyni az álmodozást, Képtelen vagyok legyőzni a kínzó vágyakozást... Vágyom rád, mint szomjazó föld a hűs viharra, Mint kora hajnalban a szunnyadó mező a kristályos harmatra... Jobban vágyom Rád mint eddig bármire, Lehetnék a pokolban, a mennyben vagy bármerre... Átkaim közt a pokolban is Te lennél a fény A felhők közt szárnyalva éltetne a remény... Nem hatna rám a halál csókja, nem ölne meg méreg, Hiszen éppúgy mint a csöpp cserjét fogja körül a kéreg, Úgy vigyázol engem, lágyan körülölelsz, Halk imámra néma árny-csókoddal felelsz... Ó!!! Azok a sóhajok, melyek azon messzi ajkat hagyják el szüntelen, Azt az ajkat mesés varázzsá változtatja a képzeletem... Ó!!! Azok a szemek, izzó tűzként ragyognak be szívem ablakán, Hangod lágy szellőként süvít szívem néma teraszán... Ó!!! Az álmom csókja...úgy égeti ajkam, mint izzó parázs, Ez a remény éltet engem, ez a titkos varázs... Egyszer azok az ujjak talán érzékien járják be testem, Hangod halkan súgta fülembe: csukd be szemed!!! de lestem... Szemeimet éltető varázzsal tölti be a látvány, Oly gyönyörű vagy mint a tündöklő szivárvány... Beragyogod az eget, a mennyet és a poklot S örökké magaddal hurcolsz egy láncra vert rabot... Én vagyok az, hisz szívem és lelkem is foglyoddá vált, Hisz életem benned éltető reményre talált... Kísérni foglak utadon, bármerre is járj Azért fogok küzdeni hogy csak boldogságot találj... Mosoly ékesítse arcod, s szemeid ragyogjanak, S bár lehet ezek az égkövek nem nekem csillámlanak, De fényük majd beragyogja a végtelen teret, S talán érezni fogod: valaki titkon szeret... Ha hajó repít majd, s a tenger nem ad szelet, Hát én neked adom az utolsó leheletet... Ha magasban jársz, s a hideg kínoz Téged, Árny-testemmel meleg kabátként ölellek át Téged... Ha sivatag forrósága izzítja fel tested, Könnyemmel hűs megnyugvást én varázslok néked... Ha követ a Halál, s üldöz a végzet, Én szembeszállok velük, s Érted vállalom a véget... Ha szíved nem bírná tovább a folytonos rohanást, Én neked adnám szívemet, az utolsó dobbanást... Hisz amíg a csillagok az égbolton ragyognak, Amíg az égitestek szakadatlan forognak, Amíg a szívek szüntelen dobognak, Amíg a lelkek árnyak közt suhannak, Amíg még ver szerelmes szívem, Amíg még mozdul felhevült testem, Amíg még illatod lélegezhetem,
Addig neked szentelem az egész életem... Tiéd vagyok mindhalálig, Az öregedésig, a megalkuvásig, A vágyakozásig, a fohászig, A soha ki nem mondott ábrándig... Az elárult szánalomig, Az önmarcangoló gyászig, Az összetépett valóságig, A megváltást hozó halálig... ( Tiéd vagyok örökké....)" -------------------------------------------------------------------------------"Megértettem Gyönyörködtem benned! Tettem ezt úgy, hogy itt sem voltál előttem Éreztem minden egyes szívverésed, s álmodtam olyanokról amiket nem is ismerek Veled együtt éltem, és én éreztem azt ami neked fáj Boldog is voltam, mikor az arcodra mosoly ült! Az is én voltam! Játszottam veled, nem is láttad mégis minden mozdulatodban meséltél nekem Fogtam a kezed, nem érezted mikor bele fejtettem arcom mégis simogattál úgy mint még soha Néztem az életed, de nem úgy mintha egy filmet néznék, benne játszottam én is Én voltam a rossz s a jó egy személyben Vallottam én szerelmet akkor és vívtam vad csatákat az igazamért Mikor győztem megöleltél, mikor nem hittél nekem letörölted a könnyeimet S akkor sírtál velem Te is, s egymásba futottak a cseppek Meséltem neked! Nem hallottad, mégis az összes szavam akkor csak neked szólt Te néha elnevetted magad, én pedig megijedtem, féltem attól, hogy igazán tetszik az amit mondok S vitatkoztam veled apróságokról, s az élet nagy dolgairól de Te soha sem feleltél! Hisz nem tudtad, hogy neked mondom! Azt sem tudtad, hogy ott, vagyok Tettem ezt mindazért, hogy utána jó legyen kibékülni veled és a régóta fejthetetlen dolgot átélni, csupán csak boldog lenni attól, hogy a közeledben vagyok! S néztem, ahogy aludni készülsz lassan feküdtél le a megvetett ágyadba és hajtottad bele mélyen a párnába a fejed! Egyre jobban és jobban, majd az álom volt az ami segített behunyni a szemed S akkor először nem tudtam mit mondani, s próbáltam halkan füledbe súgni ezeket a szavakat: Azt hiszem végre rájöttem! Azért szeretlek mert benned végre megtaláltam önmagamat!" -------------------------------------------------------------------------------"Újra itt vagyok Megint Rád gondolok Neved kicsi csengő Csilingel, oly émelyítő... Annyira várom, hogy újra halljam hangodat Hogy újra füledbe súgjam a hű szavakat... Azon az estén mikor újra hívtalak, Azt hittem ,elveszítettelek, elhagytalak... De nem...nem bírtam, nem bírnám soha
Legyen a világ bármilyen mostoha... Most már soha de soha nem hagylak el Inkább ezer nyílvessző pusztítson el... Inkább az áradó folyó sodorjon el, Vagy a nap pusztító tüze hamvasszon el... De NEM!!! én már soha el nem hagylak Hisz örökké most már örökké kutatlak... Minden éjjel szárnyra kelek Hátha ma végre elérlek... Hátamra angyalszárnyak nőnek, S egy hosszú, hosszú útra lépek... Felszállok, fel a kék égbe Ahol gyémántként ragyog a messzi nap fénye... Szállok, táncba kezdek a széllel, Csak még ma...csak még ma érjelek el... A szél heves irama szaggatja testem Már a széltánc ritmusára dobban a szívem... De ez a dobbanás csak érted dobog Hisz szívem csak a Te nevedért zokog.. Hogy belevéssem hogy végre benne égjen Hogy most már veled töltsem minden éjjem... Hogy mikor megérkezek, Te átölelj Hogy hevesen simogass, hogy megölelj... Hogy lágyan csókold puha ajkam Hogy fülembe súgd: "végre itt vagy!"-de csak halkan... Hogy suttogj szívembe szerelmes szavakat Hogy vágyó leheleted elnyomja a hangokat Hogy ujjaiddal szellőként járd be a testem Hogy lágy csókokkal kényeztesd a lelkem... Hogy megérints...hogy végre ne félj... Hogy Te is végre csak egyet remélj... Hogy ennek a pillanatnak soha ne legyen vége, Hogy most már örökké előtted lebegjen annak a képe Akit lágyan simogattál azon az éjszakán S már együtt ért a reggel, a vágy hajnalán.. Az Ő arca amit legelőször meglátsz reggel Csak némán figyeled, szinte nem is lélegzel... Oly jó nézni, elveszik benne a tekintet S úgy tűnik most meglelted a szerelmet... De nem...ez nem szerelem Csak egy új és nagyon furcsa érzelem... Talán nem is igaz, talán csak becsap Talán az élettől arcod újra pofont kap... Talán...de lehet mégsem Talán most igazat súg nekem a szívem... Szeretnék egyszer melletted ébredni Egy sötét hajnalon karjaidba bújni... Hozzád simulni halkan, csendben Arcomat pihentetvén két kezedben... S megcsókolni ajkad lassan és szenvedélyesen S egy szót füledbe suttogni csendesen... Egy szót ami most hevíti testem "Szeretlek azért ami vagy...szeretlek Kedvesem..." -------------------------------------------------------------------------------"Hol vagy? Csak az éj és két fa van velünk, Ők nem néznek be, míg együtt leszünk. Átölelsz, érzem illatod, puha vállad, Halk szavak, pici csókok szállnak... -- Úgy vágyom Teutánad!
Fékcsikorgás, dudaszó a csendben ...Itt vagyok, kedvesem! Te nem vagy velem? ...Hol vagyok én és hol vagy Te? Álom volt, vagy valóság? Csak álmodtam megint..." -------------------------------------------------------------------------------"Nem kell, hogy sötét éj legyen, Ébren is Rólad álmodom Édesem!" -------------------------------------------------------------------------------"Ott vagy Te a napsugárban, Ott vagy Te a szivárványban. Ott vagy Te a hópihékben, Ott vagy Te a kéklő égben. Szellő ha jár ablakomon Abban is a hangod hallom. Benne vagy a madárdalban, Benne vagy a vonatzajban. Veled vagyok gondolatban, Benne vagy a karjaimban. Szemem hunyom Téged látlak; Szemem nyitom: megkívánlak!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha kigyúlnak a csillagok, Mint szép szemed, mind úgy ragyog. Messze vagy, akár a csillagok, Ne légy hideg, mint azok! Szeress, szeress, mert elhamvadok..." -------------------------------------------------------------------------------"Ha a semmiben jársz, s úgy érzed senki sem szeret, Ha a magány karmai szabdalják szívedet, ha a végtelen akarja elnyelni tekinteted Megnyugvást a távolból én hozok neked... Ott leszek mikor a felkelő nap sugarai simogatják arcodat, Ujjaim majd lágyan cirógatják ajkadat, Hűvös estén ha körülölel a lágy szellő, karjaim vigyáznak becézőn, Az ég ragyogó csillagai közül nézek le Rád féltőn... A sötét éj fátylán át szemeidre mesés álmot lehelek, Míg alszol, gyengéd csókjaimmal borítom be testedet... Angyal-szárnyaim közt tartalak, lágyan ringatlak, Hisz az álmok végtelenében is szakadatlan vigyázlak... Nappal sem, éjjel sem, álmodban sem leszel egyedül, Hisz minden szívverésem a Te szívedbe menekül Minden sóhajom érted hagyja el az ajkam Hogy füledbe súgjam a távolból: "szeretlek" ,de csak halkan..." -------------------------------------------------------------------------------"Szeress, de soha ne feledj Keress, de soha ne tévedj Félts, de sose tarts rabul Érezd, hogy Téged szeretlek vadul!" -------------------------------------------------------------------------------"Mikor rád pillantok, nem kell gondolkodnom
Hogy rájöjjek arra, nincs miért aggódnom Volt, hogy nem voltam még biztos benne De megnyugvást hoztál a kétségekre." -------------------------------------------------------------------------------"Add nekem a szemeidet Add nekem a Te szemeidet, Hogy vénülő arcomba ássam, Hogy én magam pompásnak lássam. Add nekem a Te szemeidet, Kék látásod, mely mindig épít, Mindig irgalmaz, mindig szépít. Add nekem a Te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak, Amelyek engem szépnek látnak. Add nekem a Te szemeidet. Magam szeretem, ha szeretlek S irigye vagyok a szemednek." -------------------------------------------------------------------------------"Hogyan mondjam el... Hogyan mondjam el azt amit érzek, Mert leírni nem lehet e gyönyörűséget. Valami ami a szívemben lakik S nem jut el a szavakig. Lehetne láng, forrósága jelenthet valamit, Bár már önmaga is éget, pusztít. Lehetne fátyol, mert mindent beborít, De túl könnyű lenne, melyet a szél elrepít. Lehetne dal, mert az melodikus, mélyreható, De hozzád nem jut el, mert nem hallható. Lehetne egy hatalmas érett gyümölcs De az íze nem lenne ugyanolyan gyönyörű. És lehetne egy csodálatos váza, De színe kifakulna és az egész porrá válna. Azt hiszem, folytatni nincs értelme, Mert a keresésnek sose lenne vége. Ezt az érzést tárgyasítani nem lehet, Így marad a szerelem, szeretet." -------------------------------------------------------------------------------"Egy romantikus este Tenger felett naplemente A Nap közelít, hogy a Földet ölelje Aranyló fénye a vízről visszaverődve Megcsillan a sétáló pár szemébe Boldogan mennek összeölelkezve S várják, eljöjjön az este. Hazafelé tartanak s el is jutnak a házig, Mire a narancssárga gömb már csak félig látszik Az éjszaka kezdi elfoglalni a nappal helyét
Szép égitestünk utoljára megcsillantja szépségét Eltekintve feléje az eget kémlelve Azt rózsaszínre, narancsra festve S ezek víztükrében táncol annak fénye szépsége. A pár csak áll ott a házuk előtt Szemükben a szépség szívükben a szerelem szökött S mikor a Nap már nyugovóra tért Csillagok ezrei szórták az esti fényt. Hűvösebb lett; Feltámadt a szél, A pár úgy gondolta a ház melegébe tér. Mikor fellobbant a kandallóban a láng S betöltötte az első lágy dallam a szobát, A fiú leültette a tűzzel szemben a lányt Mondta neki: Kérlek, hunyd le a szemed és várj! A Nő lecsukta, a szemét s érezte bőrén a tűz melegét. A Férfi nézte a lányt, testének karcsú vonalát Majd felállt és az asztalhoz sétált. Megterített a vacsorához, gyertyát készített S az asztal közepére egy vörös rózsát tett. Visszatért a lányhoz, gyönyörködött benne, Majd csendben megkérte fáradjon vele. A lány meglátta a megterített asztalt S a rózsa hatására a szerelem, szemében megcsillant. A vacsora közben kellemesen beszélgettek Majd mikor befejezték, a kandallóhoz visszatértek. Ott ültek ölelkezve egymás arcát nézték Majd fellángolt bennük a vágy, szerelem, érzékiség. Ami ezután következett, leírni nem lehet, Mert azt a csodálatost, szavakba foglalni nem lehet. Semmi nem adja vissza élethűen azt a cselekedetet, Melyet két test egymásnak szerezhet... Ez a vers rólunk is szólhatna Ha az a feltételes mód ott nem volna. Kandallót, házat, tengert nem adhatok De amíg a szívemben vagy, Rád gondolni fogok." -------------------------------------------------------------------------------"A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek. Ez a szó: szeretet élettel teli valóság segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni. Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád, a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál, vagy egy ember - egyképpen tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa. Mi volna .. csodálatosabb az embernél? Ő az élet - s az életnél semmi sem csodálatosabb. Mert egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni. A szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál. Az ember szeretetre született." -------------------------------------------------------------------------------"Álmok Azt álmodtam, hogy álmodom, megálmodtam, mit álmodsz, s úgy őrködtem az álmodon, mint aki nem is álmos. Álmod álmomra ráhajolt, - forrásra így a pálma, álmomnak édes párja volt,
s Te voltál álmom álma. Mint szembenéző tükrökön, mik egymásnak felelnek, álmodjuk bár külön-külön ugyanazt a szerelmet: két álmunk egybesimulás, akár a megvalósulás." -------------------------------------------------------------------------------"Vallomás... Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek! S csak akkor szűnik ez a szerelem, ha meghalok s hideg gödörbe tesznek. S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem! Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék s az izomrostok mind szétomlanak, rejtezve bennük meglapul a vágy még, mely átömlött rajtuk mint tűzpatak. Por és hamu leszek. Az idő malma már csontjaimat is megőröli. De él a föld folyója, rétje, halma s égnek tovább az égbolt fényei. Ők látták szemed tiszta fényét, látták: hogy csókoltalak, hogy öleltelek! A folyó meglassította folyását, s ránk hajoltak a fák s a fellegek. Ha már emberek szívében sem élek: a fák, folyók, rétek és csillagok még századokig egymásnak beszélnek szerelemről, mely érted lobogott." -------------------------------------------------------------------------------"MAGAMBAN ŐRÍZLEK Szemem megpihen egy ablakon Lassan átkúszó szürke árnyakon, S ahogy a nyugvó nyári nap heve Párkányát fénnyel, meleggel tölti be, S ablakomon át a világ kis darabja Fényes sárga ruháját magára aggatja, Kedvem is ekképp vidul lassan fel, Bánatomra arcod, szerelmed felel, S a glóriába burkolt szép emlék-seregek Kitöltik elmémet, lelkemet, szívemet, S ha boldogság nem is, arcomon Újra felragyog halvány mosolyom. Bár a fáradt napkirály nyugalomra tér, S eltűnik lassan a kósza, kerge fény, S éjbe burkolva pár csillag felragyog, Még magamban őrzöm az elmúlt szép napot, Még magamban őrzöm smaragdfény szemedet, Nem számolom már a múló perceket, Már nem az éjt várom, csak a kelő napot, Nem vagyok én bolond, csak szerelmes vagyok!" --------------------------------------------------------------------------------
"Az élet értelme Édes Szerelmem, Drága Kedvesem Tollat ragadok, ígérem rendesen. Leírom Tenéked, mit gondolok Rólad, Vagyis csak próbálom, hisz erre nincs szóhad! Figyeld szavaim csendesen, elmésen Ha megjegyzésed van, jegyezd meg epésen! De kérlek Téged, becsüld meg Magadat, Különben elszomorítod eme szerelmes madarat! Mert Te vagy nekem a kezdet s a vég, Tenélküled csak egy bolond lennék Te vagy nekem a fény, s ha fáj még Akkor sem zavar többé az árnyék. Ha Veled vagyok minden szép és jó, Nélküled meg oly hiábavaló! Melletted érzem igazán, hogy élek S hogy elvesztelek, csupán azért félek! Az érzelmek sokszor olyanok, mint egy kvíz Ám Szerelmed nekem az éltető víz S mikor szomjazom, szomjazom nagyon Szerelmed oly nekem, mint vadnak a vadon. Amíg Te nem voltál, elvesztem nagyon, S én csak tapogatóztam, tapogatóztam vakon. És most, hogy vagy nekem, érzem a létet, Szemembe visszatértek a hiányzó fények. Veled együtt kerek igazán az élet, Ha nem vagy itt, csak hálni jár belém a lélek! És hidd csak el, hidd, csak el, kérlek, Te egy csoda vagy, csoda vagy tényleg! Ha felnézek az égre, s a csillagok ragyognak, A hideg téli estéken a fogaim vacognak, Te vagy, ki kellesz nekem akkor és mindig, Te vagy, ki felmelegít, ápol és gyógyít!" -------------------------------------------------------------------------------"Egy érzés: Szerelem Sóhaj szakad fel keblemből mostan Zengnek a harsonák mindenhol, s ottan Ízlelem az érzést, mit régóta vágytam Végre megleltem ezt egy csodás leányban, Benne minden remek csodát megtaláltam! Ővele lenni mindig oly remek, Lelkem kivirul, kezem már nem remeg, Szerelem hevít már rég, ott legbelül Zendülnek a kedves szólamok, ahogy szívem megpendül. Eme csodás érzést bennem Te kelted Remélem engem soha nem kell feledned! Emelkedik hangulatom, ha mosolyod látom, Te vagy, ki vigaszt nyújt nekem, ha emészt a magányom; Lógó orrom végre hátra hagyhatom Epekedő szívem csókkal nyugtathatom! Kendőzetlen érzelmeid zúdítsd rám nyugodtan, Sose tarts attól, hogy ez lesz viszonzatlan! Zárját szívednek tárd fel előttem
Igazak érzéseim, nem kell félned éntőlem! Velem vagy mindig a szívemben élve, Elemészt a szenvedély, mi szívemben égve Csak Teérted él és lobog Sokszor csalódott már, de még mindig dobog, Kárhozatra ítélve örökre a bánatot! Érzéseim megtudod, ha figyelmed nem lankadt, Megnézed az első betűket és kiolvasod eme szavakat!" -------------------------------------------------------------------------------"Két kezedben tartod álmom, Finom ajkadon szerelmet súg a mosoly... A szobában csend honol, Puha, gömbölyű hallgatás. Alszol. Én is. Lehunyt szemem Nézi lehunyt szemed, És álmodban álmom kézen fog És vezet. Elviszlek oda, hol csak Te vagy, Csak én, és a mély, boldog magány. Ködben járunk, lágy, meleg, Simogató tejszín ködben. Térdig járunk mosoly-versben, Halk sikolyú rímörömben. Csak Te vagy velem és az éj, Te vagy, kinek szelíd melege Óv, ha lelkemben reszket a tél." -------------------------------------------------------------------------------"Hogyan köszönhetném meg? Hogyan köszönhetném meg mindazt Amit értem teszel? Hogy szeretetet nyújtasz és boldoggá teszel. Ajkaid ízét, mit érzek a számon Ujjaid finomságát ölelésed, csodás tested illatát Gyönyörű barna szemeidet Elbűvölő mosolyod Csak rágondolok a szívem hevesen dobog. Ha rád nézek eláll a szavam Elgyengülök és érzem Te vagy az, akiért érdemes élnem." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretsz? Ha szeretsz, én szeretlek Ha keresel, hidd el megkereslek Ha látsz én, biztos hogy látlak Ha kereslek, biztos megtalállak Ha hibázol, engedd hogy én is hibázzak Szemedbe nézzek, hogy igazat lássak Ha hiányolsz, én is hiányolni foglak Emlékezz rá, hogy én se hibázzak Ha levélben keresel, én visszaírok Neked
Ha hiányoljuk egymást, találkozom Veled Szeress, hogy szeresselek, tudjam, hogy vagy nekem Leveledet olvasva érezem, itt vagy velem. Ha én vagyok a nappal, Te vagy az éj Én szeretni foglak, akárhogy is élj Mert ha szeretsz, én szeretlek, csak Te vagy nekem Ha kívánhatnék egyet, maradj mindig velem!" -------------------------------------------------------------------------------"Újjászületés Csak Te tudod, milyen vagyok, csak én tudom, milyen vagy, mikor a lázunk fellobog s a józanságunk elhagy; engem nem látott senki sem s Téged sem láthatott még olyannak, mint mikor kiver a kéjtől a verejték; ki is sejthetné azt, amit eddig magunk se tudtunk, vágyunk új vallomásait, sok gyönyörű szép titkunk? Újjászületünk, éjre nap: Te általam, én általad." -------------------------------------------------------------------------------"Öröm Nincs örömöm, csak benned, nélküled minden üres, velem kellene lenned, hogy felderíts, óvj, szeress; körül kellene fonnod, mint repkény fonja a fát, lennék őröd és foglyod, fiad, szeretőd, apád; ahol életem töltöm, lennél egem a földön, s az égben, hol nincs semmi, már túl a földi körön, lennél - Te tudsz csak lenni az élet és az öröm." -------------------------------------------------------------------------------"Variációk Akarva-akaratlan, színekben és szavakban, tengerekben, tavakban, a felhőkben, a napban, a napban, a felhőkben, az égen, ha felhőtlen, a tavaszi esőkben, a pipacsos mezőkben, mezőkön, pipacsok közt, tengeri szivacsok közt,
a nyárban, a tavaszban, esők, ha lassan esnek, akarva-akaratlan mindig Téged kereslek." -------------------------------------------------------------------------------"Mint ökölben az ujjak Este lehullsz az ágyra, mint az éjbe porlik a csillag, mely ragyogni fáradt, és várj reám, hogy szeress és vigasztalj, ha megjövök az este szőnyegén. Szeretjük egymást, ahogyan csak ma tudnak szeretni és ragaszkodni, összefonódva, mint imára kulcsolt két kéz görcsösen az égre feszül; szeretjük egymást és összesimulunk, mint szoros ökölben a rémült ujjak, ahogy a kéz a könnyeket kitörli a szemből. Ó, mi úgy szeretjük és óvjuk egymást, mint a száj a nyelvet, s ahogy a bordák szorítják halálig a vergődő szívet!" -------------------------------------------------------------------------------"Nagy ajándékok tora Ökölnyi nagy rubinkövet adok, akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog szíved fölött, a melled közepén, csudáld, hogy izzik, mint parázs, a fény. Szememből fődre koszorút szövök. mint istennőhöz, hozzád úgy jövök, utad selyemmel, rímekkel verem, de rajt ne járj, mert ott sóhaj terem. Ha szomjazol aszúbort adok de pár sötétlő könnyet benn hagyok ha érzed, hogy az íze keserű azért csak idd, nincs édesebb nedű. Ha tested fázik, lelkem Rád adom, két vállad bársonnyal betakarom És reszkető agyam, ha éhezel szükségbe nálam soha nem leszel. S ha fáradt tested megpihenni vágy, nyugodj karomba - nincs puhább faágy s mert kell majd egyszer mégis oltalom: fogadd, fogadd el, kérlek a karom. Fogadd el, velük bármit is tehetsz azért hozzám kegyetlen nem lehetsz. Ha nem jönnél is mind Tiéd marad, nem kéri vissza gyönge pillanat." -------------------------------------------------------------------------------"ADD A KEZED Add a kezed mert beborult, Add a kezed mert fú a szél, Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert reszketek, Add a kezed mert szédülök, Add a kezed összerogyok. Add a kezed mert álmodok, Add a kezed mert itt vagyok, Add a kezed mert meghalok." -------------------------------------------------------------------------------"Úgy szeretnék sokszor vándor felhő lenni, Suttogó széllel hozzád elrepülni, Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, Veled eltölteni hosszú éjszakákat!" -------------------------------------------------------------------------------"Minden nap Rád gondolok, Örömömben Hozzád szaladok. Nagyon szeretlek Édesem, Lenne egy kérésem: Maradj velem, kérlek, Melletted boldogságban élek." -------------------------------------------------------------------------------"Mi lesz, ha... Mi lesz, ha már nem lesz velem , Kit nagyon szeretek. Mi lesz, ha szakítunk, megbánt, csak könnyeket hagyva arcomon... És azt a sok-sok emléket, ajándékot, mit Ő adott nekem. Bár tudom, örökre nem lehet enyém, és félek mikor jön el az a szomorú nap? Melyen egy világ omlik össze majd bennem... Mint már annyiszor. Ha az a sok boldog perc, óra, nap, mikor annyit nevettünk, egyszer homályba vész... Mi lesz akkor majd velem? Ki hallgat meg engem? Ki fog velem örülni, és ki lesz az, ha kell, megvigasztal? -Az első csókot tőle kaptam én, Emlékét féltve őrzöm szívem rejtekén. Az a sokszor mondott vallomás...: SZERETLEK! Mindig emlékszem majd rá, hisz én is szeretem nagyon-nagyon. Boldog vagyok, mert sokat álmodoztam kettőnkről, és nem hittem, hogy egyszer valósággá válik: hogy "álomból valóság, pokolból mennyország, úgy lesz, ha van hozzá elég erőd!" " -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek, szeretlek, mint még soha mást, Akarlak kedvesem, ahogy még senki mást. Tiéd leszek, amíg világ a világ, Nekem Te kellesz, nem pedig más." --------------------------------------------------------------------------------
"Nem kell csillag az égről, Korty az élet vízéből, Nem kell, hogy megvédj mindentől, amitől félek, Csak szeress, erre kérlek." -------------------------------------------------------------------------------"Eljöttem érted, mert szeretlek Téged, Mert reszket az ajkam, hogy ajkadhoz érjen. Hogy átöleljelek, magamhoz szorítsalak, Tüzes ajkammal lágyan csókoljalak." -------------------------------------------------------------------------------"Eljön az este, eljövök én is, Ez csak egy álom, de lehet attól szép is. Lesz majd egy nap, amikor az álomnak vége, Hozzád bújok akkor is, s szerethetlek végre." -------------------------------------------------------------------------------"Este, ha kigyúlnak a fények, Pajkos tündérek zenélnek. Huncut mosollyal egy rád kacsint, Kicsi kendőből csillámokat hint. Így adja át az üzenetet: Jó éjszakát kívánok Neked!" -------------------------------------------------------------------------------"Hunyd le a szemed, s bízd rám magad, Elviszlek oda, hol senki sem zavarhat. Nem lesz ott senki, csak Te meg én, Ott fekszünk majd a felhők tetején." -------------------------------------------------------------------------------"Akkor tudod, mi is az a magány, Ha egyedül sétálsz egy hűvös éjszakán. Az éjszakába kiáltod kedvesed nevét, De nem hallja azt, csak a nyomasztó sötét." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek nappal Szeretlek éjjel Soha nem múló Szenvedéllyel. Szeretlek nyáron Szeretlek télen Ugyanúgy álmomban Mint ébren Néha komoly Néha játék Veled minden Nap ajándék" -------------------------------------------------------------------------------"Áldott csodáknak Tükre a szemed, Mert engem nézett.
Te vagy bölcse, Mesterasszonya Az ölelésnek. Áldott ezerszer Az asszonyságod, Mert engem nézett, Mert engem látott. S mert nagyon szeretsz: Nagyon szeretlek S mert engem szeretsz: Te vagy az Asszony, Te vagy a legszebb!" ( Ady Endre ) -------------------------------------------------------------------------------"Még álmodom Még álmodom Még vágyom azt Hogy megmentsd Megmentsd törékeny lelkemet Mert Te vagy az Te vagy az erős Te a bátor Te vagy a hős Te vagy minden Amiről álmodom Amire vágyhatok. Álmaimban néha Sűrű köd takar Felbukkan egy kép, ha Érzem a szívedet Érzem a lelkedet És elmondhatom néha Boldog vagyok veled És boldog nélküled Hiszen az álmaimban Ott vagy Te is Akár egy szellő érintése Egy nyári eső illata Oly' finom és oly' tünékeny Az érzés, hogy tudom, Itt vagy nekem." -------------------------------------------------------------------------------"Este, ha figyelnek a fénylő csillagok, úgy fáj, hogy Te ott, én itt vagyok Feltör bennem a hozzád hívó vágy, s rólad álmodom éjszakákon át" -------------------------------------------------------------------------------"A könny és a szerelem édestestvér Nem boldogság az, mi egy könnyet sem kér, Ki soha nem sírt, az nem is szeretett, Mert a könny és a szerelem egy napon született!" -------------------------------------------------------------------------------"Téged látlak mindenhol,
Öregen, s fiatalon, Szememmel követlek, Szívemmel szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Mindig azt mondd, amire gondolsz, Ha szeretsz valakit, mond meg neki, Ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed, és mond meg a másiknak, hogy mit jelent számodra. Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet. Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz. És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz, és családodhoz Mert ők segítettek abban, hogy azzá légy, ami ma vagy." -------------------------------------------------------------------------------"Az idő túl lassú azoknak akik várnak, túl gyors azoknak akik félnek, túl hosszú azoknak akik gyászolnak, túl rövid azoknak akik örvendenek. Ám azoknak, akik szeretnek az idő nem számít!" -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem az ami be nem teljesülhet, mert téged is csak a vágyakozás éltet, ha szerelmed beteljesül nincs miért élned, nincs vágyakozás és meghal a léted." -------------------------------------------------------------------------------"Az első szerelem olyan, mint egy álmodás. Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás. Az első szerelem mégis szebb a többinél, az első szerelem mindhalálig elkísér." -------------------------------------------------------------------------------"Ha éjszaka két angyal a párnádra száll, mindkettő jót akar mégis mást ajánl. Az egyik azt súgja jó legyél, a másik rád kacsint, tedd amit szeretnél!" -------------------------------------------------------------------------------"Tekinteted végigszánt vállamon, érintésed karcolja bőrömet, gondolatod eleven fájdalom, szerelmed pusztító őrület..." -------------------------------------------------------------------------------"Ne sírj ha gyötör a bánat, csak kinevetnek ha sírni látnak. A Te fájó szíved nem lesz attól könnyebb, és nagyon kevés ember érdemli a könnyet!" -------------------------------------------------------------------------------"Szemedbe nézek mosolyogsz rám,
Szemembe nézel mosolygok rád. Mosolygunk mindketten a világon, S egymás szemében vajon mit látunk? Karodban fekszem s a világ megáll, Karomban fekszel és Te sem szédülsz már! Szeretlek Téged mint senkit még, Te vagy nekem az örök remény! Megölelsz azt mondod: Szeretlek! Megölellek azt mondom: Szeretlek! Nem kérek Tőled semmi mást, Csak, hogy engem szeress egy életen át!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha mellettem vagy Jó nekem, Mert nem gyötör a félelem. Ha megérinted két kezem, Érzem! Itt van az én helyem!" -------------------------------------------------------------------------------"S bár fáj bevallani, fáj, mert tudom. Sebezhető leszek, Érted megteszem. Tehát bevallom: Szeretlek kedvesem!" -------------------------------------------------------------------------------"Egyetlen szív kell csak nekem, egy messziről dobbanó néma jel. Egyetlen szó: egy halk igen, amit egy magányos csillag üzen." -------------------------------------------------------------------------------"Boldogság, Te kedves lény, megleptél egy szép estén. Kedvesem hozzám hajolt, édes volt ajkán a csók! Édesebb ajkán a szó, s tudtam, élni miért jó! Míg két szemének fényébe merültem, mindazt, mi tegnap volt, feledtem. Jó lenne szüntelen csüngeni ajkán, szaván, szemén, szeretni, s nem lenne más, csak Ő meg Én!" -------------------------------------------------------------------------------"Boldogságban Veled élni, ezt sohasem felcserélni, így legyen." -------------------------------------------------------------------------------"A nap kihűl, a föld kiszárad. Az ég üres lesz Nélküled, és én senki vagyok, ha Te nem vagy velem. Annyira szeretlek!"
-------------------------------------------------------------------------------"A szerelmes csillagot hordoz szemében: annak nincs sötét s homály, bár bolyongjon éj felében, kedvesére rátalál." ( Vörösmarty ) -------------------------------------------------------------------------------"Félszárnyú angyalok vagyunk. Repülni csak akkor tudunk, ha átkaroljuk egymást." -------------------------------------------------------------------------------"Légy mindig vidám, minta a Tavasz. Tudj forrón szeretni, mint a Nyár. Szíved gazdag legyen, mint az Ősz. De lelked fehér, mint a Tél." -------------------------------------------------------------------------------"Elmentél tőlem kedvesem, S én hagytam menj csak el. Hiába lett volna minden Ki menni akar hagyni kell. Mosolygott hozzá két szemem De mögé már senki nem néz. Játszani a közömbös embert Most látom milyen nehéz. Ha most valaki megkérdezné tőlem, mit jelentesz nekem, Büszkeségemben azt felelném Semmit, csak egy elmúlt szerelem. Elmegyünk egymás mellett A két szemed rám nevet Kacagva köszönök én is De a hangom egy kicsit megremeg. Mosolygok az utca sarkáig De aztán ahogy befordulok Fáradtan szememhez nyúlok És egy könnycseppet szétmorzsolok." -------------------------------------------------------------------------------"Csak pár napra mentél el Mégis fáj távolléted. Esténként sírva süvít a szél S viszi hírül a Világba lelkem üzenetét. Lassan telnek a nappalok s éjszakák, Nélküled örökkévalóság. Mintha megállna az idő s minden körülöttem S lám mégis telnek a percek S csak hiányod játszik velem. Már eltelt három nap s hangodat hallva Egy pillanatra az idő rohant. Szívem hangosan dobogott, S talán Te is hallottad a túloldalon.
Ma ismét beköszöntött az este, Ahogy mindig szokott, de most Hozott magával egy fényes csillagot. Bekopogott az ablakon s szép szemed Felismerve benne egy üzenetet átadott: "Ne aggódj, jól vagyok! S nemsokára nálad vagyok!" Könnyes szemmel megköszöntem S lesütöttem pillám, s mire Felnéztem a csillag tovaszállt. Becsuktam az ablakom s az égre Nézve megtöröltem szemem, S kívántam Jó éjszakát Neked!" -------------------------------------------------------------------------------"Az ember nem akkor hal meg, amikor örökre lecsukja a szemét, hanem akkor, amikor elveszíti élete értelmét." -------------------------------------------------------------------------------"Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire." -------------------------------------------------------------------------------"Minden parázs hideg hamu minden szó néma tátogás. Nem kellenek szavak Elég egy összevillanás Még az se kell Elég ha vagy." ( Képes Géza ) -------------------------------------------------------------------------------"Veled boldog vagyok, Veled szelíd vagyok, Veled erős vagyok, Veled nyugodt vagyok, Veled mindig mosolygok, Veled én, én magam vagyok, Nincs többé olyan, hogy nélküled, Tervem és jövőm van Veled." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem a lélek selyme, a szív bársonyvirága, melynek magvát minden szívben elültette a teremtés, de amely csak minden ezredik szívében érik meg igazán pompázó virággá." ( Rabinranath Tagore )
-------------------------------------------------------------------------------"Miért van az, hogy mindig azt imádjuk, aki hűtlen, aki mást szeret? Miért van az, hogy szív repesve várjuk, pedig tudjuk, hogy rajtunk csak nevet? Miért van az, hogy titkon könnyet ejtünk, ha a múlt emléke énekel? Bár találhat szebbet-jobbat lelkünk, azt az egyet nem feledjük el." -------------------------------------------------------------------------------"Azoknak, akiket szeretünk, csaknem mindig nagyobb a hatalmuk rajtunk, mint nekünk önmagunkon." -------------------------------------------------------------------------------"Mit tehetnék érted? Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, és azt hiszem már észrevetted a jó tündér nem én vagyok. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, úgy érezném vannak még csodák. Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod? Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot. Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék? Áruld el nekem! Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek, és annyi minden van jelen mit megszüntetni nem lehet. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, úgy érezném vannak még csodák. Hát mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod? Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot. Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék? Áruld el nekem! Nincsen hétmérföldes csizmám nincsen varázsköpenyem. Hogy holnap is még veled leszek sajnos nem ígérhetem. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, úgy érezném vannak még csodák. Hát mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod? Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot. Hát mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék? Áruld el nekem! Mit tehetnék? Áruld el nekem! Mit tehetnék? Áruld el nekem!" -------------------------------------------------------------------------------"Ülök az ablak mellett, látom a holdat ragyogni, és érzem a könnycseppeket az arcomon lefolyni. Ha itt lennél, és kérdeznéd mi a bajom, annyit mondanék: HIÁNYZOL NAGYON!" --------------------------------------------------------------------------------
"Oly szomorú mindig egyedül lenni, valakit mindig hiába keresni, valakit várni, aki nem jön többé, valakit szeretni, titkon, örökké..." -------------------------------------------------------------------------------"Az igaz szerelem és a házastársi hűség önmagában is elegendő ahhoz, hogy megszentelje a házasságot, s törvényessé tegye a szerelmet." -------------------------------------------------------------------------------"Te vagy nekem az egyetlen, véges közt a végtelen, vágyak közt a féktelen, fontosban a lételem, érzékben az érzelem, szívemben a szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Ha gazdagnak akarod érezni magad, gondold meg mi mindened van, amit nem lehet pénzért megvenni." -------------------------------------------------------------------------------"Felnézek, és látom, hogy süt át az ablakomon, a nyári hold, ilyen szép még nem volt, nem éreztem rég, hogy élni ily szép. A zene szól, lüktet már, az éjjeli hold érzi tán, azt hogy nem holt hanem él, érez s remél. Rád nézek, szemed ragyog, már nem tudom, ki is vagyok, csak azt látom, Te vagy akiért szívem ég. Érzem már a bőrödet, érintem a lelkedet, megfogom a két kezed, és semmi mást csak szeretlek. Itt állsz most mint egy szelíd vad, Itt állsz most, tudom ilyen vagy, én látom a szívedet, tudom, hogy ez jó Neked.
Vakító fény a két szemed, ringató a két szép kezed, érzem most hogy csókol a szád, örökre így gondolok Rád!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnélek minden percben látni, hűvös alkonyatkor szívembe zárni! Nem jössz, de oly jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni!" -------------------------------------------------------------------------------"Táncolj, mintha senki se látna... Szeress, mintha soha semmi sem fájt volna... Énekelj, mintha senki se hallana... Élj, mintha a menny a Földön volna..." -------------------------------------------------------------------------------"Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán? Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán? Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét, Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét? Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid A zene elillan... Átrepülsz szinte minden napodon? S mikor kérded: "Hogy s mint?" Meghallod a választ? Mikor a nap véget ér, Te ágyadban fekszel, Tennivalók százai cikáznak fejedben? Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid... A zene elillan... Szoktad mondani gyermekednek, "majd inkább holnap"? És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a bánat? Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a barátságot, Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "Szia"? Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan. Az idő rövid. A zene elillan. Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, Észre sem veszed az út örömét. Mikor egész nap csak rohansz s aggódsz, Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... melyet eldobsz. Az Élet nem versenyfutás Lassíts, ne szaladj oly gyorsan Halld meg a zenét Mielőtt a dal elillan."
-------------------------------------------------------------------------------"Fogyó Hold sápadt fénye kúszik be az ablakon, tüzes csókod perzselését érzem ajkamon. Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak Veled." -------------------------------------------------------------------------------"Ha nem látlak, szívemet felemészti a bánat, ezért szeretnék mindig Veled lenni, s egy életen át szeretni!" -------------------------------------------------------------------------------"Vágyakozás Álom csupán, mi Téged nekem adott, porszemekkel aláhulló csillagok élesztettek bennünket szerelemre, hogy elvesszünk, hogy megtaláljuk hogy soha többé, ne hiába várjuk, hogy meglássuk egymás szemében, mit leírtak ezer és ezer mesében, a vágyat, azt a gyönyörű csodát, melyben elégek, csak Te adhatod át, s hogy ne maradjak adósod visszaadom, én leszek a sorsod, mert megátkoztak mindkettőnket, élni kell mostani életünket, a boldogságot nem adják ingyen, de azt akarom, hogy erősen higgyem, jön egy új, egy szebb, egy igazabb élet, ahol megkeresel engem és én megtalállak Téged." -------------------------------------------------------------------------------"Egység Magamba néztem s Téged láttalak, szóltam magamhoz és Te válaszoltál, a borotva megvágta arcomat s a kibuggyanó vérem is Te voltál. Beléd néztem és láttam magamat, hozzád indultam és magamhoz értem, lebarnultál, míg rám sütött a nap, megbotlottál s nekem tört föl a térdem. Már nem tudom, hogy hol végződöm én és hol kezdődsz Te. Tápláló, egyetlen zsinór vagy komor létem köldökén: tőled másodszor is születni jó; a végső búcsúra készülve lettem benned-belőled élő embrió." -------------------------------------------------------------------------------"Meghalnék én, de élek érted, félek, hogy árva leszel, féltlek: mint gyönge gyermekét az anyja éjjel takaratlan nem hagyja, úgy takargatlak életemmel féltelek égő félelemmel."
-------------------------------------------------------------------------------"Egy éve még Egy éve még nem tudtam mi az a szeretet. Egy éve még csak halkan, suttogva mondtam ki nevedet. Egy éve még csak üres porhüvely voltam, Útjaimat magányosan róttam. Egy éve még hittem, nincsen semmi jó, Egy éve még úgy tűnt, az élet hiábavaló. Egy éve még nem láttam sok szépet, Egy éve még nem ismertelek Téged. De egy éve megvagy már nekem végre, Azóta a szivárvány felköltözött az égre A nap ragyog, a madarak dalolnak, Szívemben angyali harsonák szólnak. Már egy éve tudom mi a Szeretet, Már egy éve nem kell suttogni a nevedet. Már egy éve, hogy nem porhüvely vagyok, Csak közös útjaink során dobban a szívem nagyot. Egy éve már tudom, van minden, mi jó. Egy éve már tudod, az élet szeretni való. Egy éve már átéltem Veled sok szépet. Egy éve már a szívemben hordozlak Téged. Szeretlek, Szeretlek végleg!" -------------------------------------------------------------------------------"Autarkia Három napig miénk volt a világ, a miénk volt, mert kiszöktünk belőle; megszűnt az ég, a hold, a föld, a fák, a füvek zöldje, a felhők esője, megszűnt a fáradtság, éhség, szomjúság, és Prométheuszként sziklákra láncolt életünkben a nagy szomorúság, megszűnt minden és semmi sem hiányzott, a föld sem és a fák sem és az ég sem, három napig egyetlen ölelésben mi voltunk a világ és ami rajtunk kívül volt, - nem volt; összeforrt az ajkunk fullasztóan, légmentesen, erősen. De nem kellett nekünk még levegő sem." -------------------------------------------------------------------------------"Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod, szemedből boldog álmok édes derűje árad, lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok, fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel. Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban a szíved néha-néha hangosabban dobban, hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés. Riadt szemedben némán fakul a ragyogás s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly. Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik, szemedből könny után könny törületlen szivárog, s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod, szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris, már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj." -------------------------------------------------------------------------------"Bizonyíték Szeretlek. Ennyi nem elég? Mindennapom a bizonyíték. Ahogy a sötétből kibomlik, mindegyik reggel rád hasonlít. Mit akarsz még? Hazudik, ámít, akinek ennél több a másik." -------------------------------------------------------------------------------"REMÉNY Remény ring szívemnek ágán; pihenj meg egy percre drágám, maradj szívemen, - ha mondom, szívlugasban, vadgalambom. Százszemű a remény szárnya, mint páváé ha kitárja legyezőjét kéken nyitja, szívem indáit simítja." -------------------------------------------------------------------------------"Neved Neved-madárfiók tenyeremben, Neved-mint jégcsap, üdíti nyelvem. Szájmozdulat, egy-rezzenetű. Neved-öt betű... Szép labda, égbe szökellő. Ezüstszívű csengő. Csendes tóba vetett kavics visszhangja neved. Döndül tompa zenével, mint éji lódobogás, úgy enyész el. Verdes, mint a magány homlokhoz szorított fegyver ravaszán. Neved tudod, mi nekem? Neved-csók lehunyt szememen. Dermedt századok fagya enged hóra-hullt csókjára nevednek. Kék csobogású, hűs italom neved, álom, mély nyugalom." -------------------------------------------------------------------------------"Ha mennél hideg szélben a régen át, a réten át, rád adnám kockás takaróm, öleljen át, öleljen át! S ha körülzúgna sors-vihar rémségesen, rémségesen: szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem! Volna körülötted zord vadon, sötét, veszett, sötét, veszett: mennyország volna nékem az együtt veled, együtt veled! S ha volnék minden föld ura az ég alatt, az ég alatt: koronám legszebb ékköve volnál magad, volnál magad!" -------------------------------------------------------------------------------"Kellesz nekem Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak, Tikkadt virágnak, mint a víz szeme. Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak, Mint dalra vágyó fülnek kell: zene. Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre, Sötét fű után, ha eső, szél veri. S ezer ház súgja délibábnak: térj be, S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki. Úgy nézek rád, mint víz-csepp néz az égre Irigylő vággyal vén felhőkre lát, És hogyha feljut, titkon, lopva, félve Anyjában nézi vágyva önmagát. Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este, Mint vad csikónak fékező hurok, Ezernyi vágyam Téged vár keresve, S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok." -------------------------------------------------------------------------------"Míg szeretlek - élek Amíg engem szeretsz, meg nem halok, élek. Sarkcsillagként vezetsz, haláltól nem félek. Távolság és idő széjjel nem tördelhet. Szerelmed egyre nő, oldja e förtelmet. Vonszolhat a vihar, förgeteg forgathat: Vakmerő óhajjal állom e borzalmat. Szeretlek oly nagyon, mint ahogy soha még. Nő a fű. Hallgatom zizegő énekét: tavasz lesz, tavasz van... Felvonul az élet, tüzel a tavaszban... Míg szeretlek - élek." --------------------------------------------------------------------------------
"LENNÉL-E MENEDÉKEM Lennél-e menedékem, Ha teljesen eláztat az eső Lennél-e menedékem Ha nem is próbálnék erősnek látszani Megsimogatnál akkor is, Ha mocsárba merültem előtted Lennél-e menedékem Ha siralmas kiszolgáltatottságom Egyetlen érintésért könyörögne Megvigasztalsz akkor is, ha majd Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba Lennél-e a menedékem, Akkor, mikor magam elől menekülök ... talán pont hozzád..." -------------------------------------------------------------------------------"Elemek ha Téged látnak Levegő Sóhaj száll utánad Amerre csak elmész Követ a fuvallat Hogyha egyszer rád néz Szellő hozzád simul Libbent a szoknyádon Vihar is elcsitul Csak Téged ne bántson Villám sújt le arra Ki nem szeret Téged Tornádó sodorja El az ellenséged Lég-urak a szélnek Türkiz-lelkét őrzik De ha Téged látnak Útjukon megállnak Szépséged csodálni Mind-örök időkig" -------------------------------------------------------------------------------"Elemek ha Téged látnak Tűz Elpattanó szikra Kezed felé rebben A gyertyaláng titka Ott suttog szemedben Fáklya lobogása Hűsítheti lázad Máglya tombolása Irigyli a vágyad Tűzhányó ha ébred Hamu lesz ha rád néz Nap tüze ha éget Melletted csak árnyék
Tűz-urak a napnak Rubin-lángját keltik Szíved tüzét látva Mégis csak azt mondják Ezt a forróságot Nem állnák egy percig" -------------------------------------------------------------------------------"Elemek ha Téged látnak Víz Fehér fodrú felhők Sírva elvonulnak Komor-szép hómezők Vihar mögé bújnak Kristálytiszta patak Jégpáncélba dermed Üvegtükrű tavak Remegve figyelnek Barlangfolyó az éj Sötétjében bízik Végtelen tengermély Könnyé lesz egy ízig Víz-urak az égnek Zafír-tavát isszák Mégis lelked láttán Ámulva suttogják Soha de soha még Nem láttak ily tisztát" -------------------------------------------------------------------------------"Elemek ha Téged látnak Föld Porszem őrzi lépted Rád dehogyis tapad Kavics hogyha kéred Díszítené nyakad Kőszikla zuhanna Mindenkire ha bánt Elkérné hegy orma Tőled a rút magányt Opál szivárványa Minden színed őrzi Földrengés haragját Egy szavad legyőzi Föld-urak a kőnek Gyémánt-szívén élnek Mégis ha meglátnak Hatalmuk feledvén Meglágyítja őket A Te szelídséged" --------------------------------------------------------------------------------
"... Nagy volt a seb, de hirtelen betöltvén hússal, begyógyította, két kezével bordámat gyúrva. Alkotó keze alatt teremtmény támadt: mint a férfi olyan, de másnemű, s tündéri szép, hogy mind, mi szépnek tetszett a világban, most csúfnak tűnt, vagy összegződve benne foglaltatott, tekintetébe', mely szívembe ismeretlen mézitalt csöpögtetett, s lényéből mindenekre szerelemnek s gyönyörnek lelke szállt. Eltűnt, sötétben hagyva. Fölriadtam, hogy megtaláljam, vagy tűntét örökre sirassam, és lemondjak minden élvről. Reményem vesztve már, megláttam őt nem messze, mint álmomban, földíszítve mindennel, mivel csak a Föld s az Ég imádottá tehetné. Ő vezette, az égi Mester: láthatatlanul, kalauzolta hangjával, tanítva szentségi nászra, házasság-szokásra. Szeme az Ég; bájjal bűvölt a lépte; mozdulata: tisztesség, szerelem. ..." -------------------------------------------------------------------------------"Fázom... Fázom! Testem hideg és reszketek. Vágyom Rád! Vágyom az érintésedet! Forralt bor illata tölti be a lakást, és illatos fürdővízzel van teli a kád. Már csak Te hiányzol, és az az ölelés, melytől más lesz ez a reszketés... Remélem..., hogy gyorsan ide érsz!" -------------------------------------------------------------------------------"Oly szépen és könnyedén hagytam, hogy menj, hisz úgysem hitted volna, hogy én sírok a holnapért, ahol már nem leszel velem. Megtettem mindent, hogy ne maradj más nekem, mint árnyék, mely halványabb a fehérnél, hogy nyomod sem legyen; s az lettél. A halványnál is fehérebb; sötét lelkemen dereng, s világít lényed; sötét hátteren: emlékszerelem. Pedig már nem emlékezem, csak arra a halványnál is fehérebb árnyékra mely életemet átírta. Nem számít bizonygatom, csak éppen feledni nem tudom. Árnyékod kísért, az a halványnál is fehérebb, meg a hóba írt neved... A hó százszor elolvadt, csak a neved, valahogy az nem olvadt el. S ki hiszi el, hogy csak a múltamban létezel?! Pedig már mennem kéne. Mondd, mire várnék? Csak az halványnál is fehérebb árnyék, aki még mindig vagy nekem, csak az a halvány fehérség súgja, hogy még mindig itt vagy velem..." -------------------------------------------------------------------------------"Szívemben végtelen a szerelem irántad, Mely leküzdi bennem a halál utáni vágyat, S reményt ad, lehet jobb még az életem, Egyszer, nem sokára itt leszel újra velem. Sétálok a végtelen utcán, mely a ködbe veszik,
Tudom, hogy az utca végén vársz rám, a lelkek ezt híresztelik. A remény egyre erősebb szívemben, Hogy egyszer, nem sokára itt leszel újra velem. Állok a végtelen mezőn, körülöttem csak a zöld gyep látszik, Felettem kék az ég, arcomon a nap sugara játszik. Csak állok és várok rád hevesen dobogó szívvel, Remélem, hogy egyszer, nem sokára itt leszel újra velem. Otthon fekszem ágyamon a végtelen sötétben, Az őrület határán vagyok, félek, nem leszel újra velem. A remény kezd meghalni bennem, érzem, elmúlik az élet, Nélküled létezni, sírni, nevetni... Erre nem vagyok képes!" -------------------------------------------------------------------------------"Soha ne becsüld le a pillanatot, a pillanatok - maga az élet. A pillanat hozza a legnagyobb örömet és a pillanat hozza a legnagyobb fájdalmat. Az öröm pillanatai széppé varázsolják az életedet, a fájdalom pillanatai megerősítenek. A szerelem pillanatai a legédesebbek, a szakításé a legkeserűbbek... és ... soha ne feledd, hogy a legkeserűbb pillanatot a legédesebb pillanatnak köszönheted!" -------------------------------------------------------------------------------"Lágyan finom, puha csókok simogatják a vállamat, fut a vérem, száguld a gondolat, érj hozzám, csihold a szikrákat, hogy féktelen tűzben égve váljak eggyé Veled, hogy reszkess értem, fogom a kezed, felkorbácsolom a vágyad, csókjaimmal beborítalak, gyötörjön a légszomj, akard, hogy akarjalak, szeress gyengéden, borzongjon minden porcikám, szeress szenvedélyesen, bújj még közelebb hozzám, a Tiéd vagyok egészen, minden érintésedre elolvadok, a csipkék lehullnak rólam, nem számít a ma, a holnapok testem hozzád simul, remegve várom a csodát, hogy a szemed íriszén át lássam a gyönyört benne, amikor már nem tudjuk, melyikünk én és melyikünk Te." -------------------------------------------------------------------------------"Egy nap mikor fázva egyedül ébredsz, csak egy pillanatra gondolj rám... ahogy teszem én is azóta, mióta csak tudom, hogy milyen sokat
jelentesz nekem... amióta csak elmentél tőlem, azóta is csak azt tudom, hogy az a lány vagy, akit én megismertem és az a lány nekem mindennél fontosabb, még ennyi idő után is... amióta elmentél tőlem, azóta sem találtam olyan lányt, akit úgy tudnék szeretni, mint Téged. Akinek a boldogsága annyira fontos lenne számomra, mint a tiéd... a szívemben őrizlek és tudom a régi szép érzéseknél és emlékeknél aligha találhatok szebbet... boldog vagyok, hogy veled megtalálhattam ezt az érzést... mérhetetlenül hiányzol, hiányzik, hogy többé nem mondhatom el a szép szemeidnek mennyire szerettem volna neked még sok boldogságot okozni, hiányzik, hogy többé nem éreztethetem veled, hogy mennyire nagyon szeretlek... az érzés, hogy milyen sokat jelentesz nekem, az itt maradt... talán már soha nem lesz jelentősége ennek, talán már soha nem lesz alkalom mindarra, amire tudom, hogy érdemes volt várnom.... szeretlek Téged mindennél jobban, szeretem az emlékeket, azt az érzékeny lányt, akinek a mosolya számomra mindenkiénél szebb volt, akivel a világon a legboldogabb lehettem hosszú ideig, akinek a boldogságát akartam csak tudni mindig.... tudom, hogy ez az érzés talán létezik máshol, amit megtalálni olyan nehéz újra, ami mindenki számára valahol létezik, aminél szebb ajándék nincs az életben... kevésbé vagyok szomorú mert elmúlt, sokkal inkább boldog vagyok attól, hogy megtörtént, hogy megtaláltalak, hogy tiszta szívemből szerethetlek most is, és szeretlek, amíg tudom mi az, amit jelentett és jelent nekem az érzés... a világ akármilyen nagy, történhet bármi az életben, ennél nagyobb gazdagságot aligha kaphat az ember.... életem legcsodálatosabb ajándéka Te vagy és az érzés, amit Veled kapcsolatban érezhetek hosszú idő után is.... talán a távollét, talán a fájdalmas befejezés kellett ahhoz, hogy az ember rájöjjön: mennyit ért ez a szerelem míg tartott, míg szép volt... nem tudom, neked írom-e a levelet, vagy már valaki egész másnak, csak egyet szeretnék Neked, mint mindig ezelőtt is: légy boldog drága kedvesem!" -------------------------------------------------------------------------------"... ha nem vagy velem én akkor is érzem az illatod, ha nem fogod a kezem, akkor is tudom, hogy hozzám tartozol..." -------------------------------------------------------------------------------"Kéz a kézben Fogd a kezem, mint ma az utcán, s ne felejtsd el ezt a délutánt. Egy kerge autós ránk dudált, irigyelte, hogyan bújsz hozzám; az is lehet, hogy nevetséges pár voltunk, - együtt ősz s tavasz. Mindegy. Ha mellettem maradsz, a külvilág úgyis mellékes. az ujjaid gyökeret vernek az ujjaimban: kéz a kézben egymásba növünk észrevétlen, mint faragott feszületnek Krisztusa is egy a keresztel. Csak fogd a kezem s ne ereszd el." -------------------------------------------------------------------------------"Ha...
Ha meg tudnálak szelídíteni, s lefaraghatnám vadságaidat, sokkal egyszerűbb volna az, ami ma csupa dráma, görcs és indulat; ha bölcs szavakkal megfékezhetők volnának új s új robbanásaid, mennyi semmibe porladó erőt halmozhatnánk fel, amíg rácsait elveszti imánk és szabad holnapi életünkben a két utunkból egy lesz. Bolond kívánság és reménytelen, s nem is kívánom azt, hogy így legyen: ha meg tudnálak szelídíteni, már nem Te volnál. És nekem Te kellesz." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelemben a szerelem Ámor, fehérré s vörössé ne tedd a gyönyöreimet és hölgyemnek ne adj fekete szemeket, ritka bájakat. Csak őrültséget adj, mely összehord sok szerelmet nekem. Igazi sport szerelemben a szerelem. Amit szépségnek érzünk, semmi más, csak puszta ámítás. És ha most szeretek ilyen fürtöket, olyan szemeket holnapra jöhet újabb keverék. A szerelem lehet Fekete, kék, mi adja szépségét? a képzelet. Étvágyunk adja meg, nem ételünk, a kéjes ízt nekünk. Bármely fogás lehet Olykor a fácánnál is ízesebb. Magunkban minden a mi fonalunk, egekig, poklokig azon jutunk, mindegy milyen kéz gombolyít." -------------------------------------------------------------------------------"Mindörökké Szeretlek szívemből, minden feltétel nélkül, bár tudnád mennyire, tán elfutnál végül... még mindig csak várom azt a percet, és tudom, hogy egyszer eljő, megérintene kezed és körülöttünk megszűnik az idő, átölellek szorosan, soha nem engedlek többé! ne feledd, hogy szeretlek, még élek mindörökké!"
-------------------------------------------------------------------------------"Lelked lelkemben él. Szívem szívedben ég. Szerelmünk nem múlik soha, Mert létezik öröktől fogva!" -------------------------------------------------------------------------------"Hullhat ugyan hó halomba, Jég kopoghat ablakomba, Szél zörrenhet holt haraszton, Nem bánom én, nem panaszlom, Mert szívemben, kedvesem, Tavasz ég és szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem az ami betölti a szívem, amit irántad érzek elsöpör mindent, örökre Neked adom a szívem, számomra Te vagy az élet, mert nagyon-nagyon szeretlek Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja; ám a szeretet minden mást pótol." ( P. Matteo ) -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek. Csak így, ilyen köznapian ilyen egyszerűen, ha úgy tetszik semmitmondóan hisz a legtöbb levélben így írják: szeretettel, és ez nem súlyosabb, mint a kérdés: mi újság, hogy vagy és effélék. Pedig milyen kevés ember iránt vagyunk szeretettel, mennyi közöny, rosszallás, idegenség, gyanakvás, harag, meg nem értés, mennyi odvas, rossz indulat fűz bennünket egymáshoz kis és nagy közösségünk zárt rendszerében. Milyen kevesen figyelnek szavainkra, ha azt mondjuk: elvtársam, kedves barátom, egyetlen szerelmem ? mikor mit ír elő konvenciónk, miközben szavaink tartalma rég kihullott, és ezt nem kéri tőlünk senki számon, hisz megszoktuk: őszinte részvétem, szívből gratulálok, és a szeretlek, ha egyáltalán kiejtjük, nem több közhely szavaink egyikénél, ami kéznél van, mint a papír zsebkendő, vagy a golyóstoll. de hát én szeretlek, salakmentesen, forrás tisztán, őrzöm hangod emlékezetem kazettájában, és őrzi a testem kezed simítását, őrzi pulzusom felgyorsult ritmusa a visszapergetett filmszalagon az egyszerit, a megismételhetetlent, az egymásra talált test ünnepét, az egymást dajkáló lélek hétköznapjait. Szeretlek, és folytathatnám: szeretlek, mint..., és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat,
jól hangzó, kevéssé kopott, de így mondom pőrén, dísztelen, vedd vallomásnak vagy tényközlésnek, akár messze vagy akár a szomszéd szobában, akármi volt, van vagy lesz velünk, igémet hirdetem, vállalom, vissza nem vonom: Szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem olyan, mint a tenger, mely ha vihar van, elsodor, s nem érdekel, merre visz, csak hánykolódsz a habokon." -------------------------------------------------------------------------------"Sokáig élni Úgy szeretnék nagyon sokáig élni hogy öregen is megismerjelek mikor tüzedből már nem futja égni s én is parázslok, alig perzselek. Tudom, hogy akkor is magad ragyogsz majd szemedből ez a fény nem múlik el magad ragyogsz majd, nem az emlék s feledteted velem, hogy halni kell. Magad ragyogsz majd, ráncok közül is épen sugárzik majd e lágy önkívület két csillagod a test mögötti térben hol a tagok elejtik terhüket hol a nyers mámort az álom bevonja s nyugvók a vágyak, sosem bágyadók hol öntudatlanul váltja valóra csömörtelen varázslatát a csók." -------------------------------------------------------------------------------"Mert nagyon szeretlek Könnycsepp a szempilládon este: én vagyok. És én vagyok az a kíváncsi csillag, mely rád kacsingat és rád ragyog. A csók, a csókod, az is én vagyok. Végigálmodom az álmodat, ölelésedben én epedek el, csak én tudom minden kis titkodat. A kulcs vagyok, mely szíved rejtett zárjait kinyitja, s a nyíl vagyok, amely sivítva holttá sebzi vágyad madarát. A dal vagyok, mely belőled zokog holt mámorok tört ívén át az éjbe: s én vagyok az a sápadtság, amit éjfél után, ha bálból jössz haza, rád lehel a sarki lámpa fénye."
-------------------------------------------------------------------------------"A dombtetőn a sziklák, mint a nyársak merednek, lassú szél nyög és a hársak hasadt odvából tejszín nedv csorog; a tar bozót mélyén szerelmes árnyak ölelkeznek s a holdas fák úgy állnak tótágast, mint mezítelen asszonyok. Öledre vágyom sírva itt e holt avarban, hol szerelmünk fészke volt, s vonagló, izzadt testedért üvöltök. ...Vérembe folyt a vörös telihold. Emlékszel még? bimbók fakadtak, lanyha est volt s a fény utolsó sáv aranya halódott fenn egy vattafellegen; bíbor hajad sovány válladra lógott, minden fűszál bokád köré fonódott, langyos szellő bujkált a melleden, s hogy ajkaimra éhes szád tapadt, s belém csorgattad édes nyáladat: két testünk volt, de már csak egy szívünk, s az alkony ránk borult a fák alatt. Aztán a hold úgy bukdácsolt a görbe fatönkök közt, mint rőt szakállú törpe, s bárhogy kérleltél, megtörtént a nász, a bokrokon minden rügy arcom mellett meleg harmattól duzzadt, mint a melled, s halántékunkon lüktetett a láz, kemény földágyunk lágy lett, mint a gyolcs, s nem hallott ember még olyan sikolyt, mint mellyel izzadt testünk összeforrt. ...Vérembe folyt a vörös telihold. Majd föltérdeltem és úgy néztelek: a tengerről sós illat érkezett, s öledbe épp egy kis virág szorult; jó volna - súgtam - mindig már így lenni, és így hallgatni mindörökre semmi beszédedet. Fejünkre mézga hullt. Megosztottam veled a kortynyi bort s a kenyeret, mely tarisznyámban volt: ez lett lakománk s az ég a nászi fáklyánk, hol a csillagok örök árja folyt. A csillagok s egy bimbós ág: a vőfély, két melled úgy állt, mint két gonosz nővér, egymásnak háttal. A hold hidegen sütött s ahogy kékes testedhez értem, azt gondoltam: talán még ezt sem értem, s oly messze vagy tőlem és oly idegen. Aztán hűs ajkad búcsúzón hajolt fölém s a fákon túl az égi bolt szélén pirosan megrepedt a hajnal. ...Vérembe folyt a vörös telihold. És így bolyongok most a téli erdőn, és várok rá, hogy izzadt tested eljön; ágyunk füvét felverte rég a fagy, s az orkánban vonagló fák alatt űzöm fehér, mezítelen árnyadat, s a fellegektől kérdem, merre vagy;
hol melled, mely ruhádon átdagadt, s csípőd, amelyre gyöngyvirág tapadt, s a dús bozót s az eprek a bozótban? Mért nem jössz? Várlak még a fák alatt. A dombon, nézd, a sziklák, mint a nyársak merednek, lassú szél nyög és a hársak hasadt odvából tejszín nyál csorog; a tar bozót mélyében párzó árnyak inognak s a fák széttárt lábbal állnak tótágast, mint mezítelen asszonyok, s én tébolyodva hempergek a holt avarban, hol szerelmünk fészke volt, s vonagló, izzadt testedért üvöltök. ...Vérembe folyt a vörös telihold." -------------------------------------------------------------------------------"Lelkedet érezném lelkemmel tüzes, perzselő szerelemmel. Ajkadat csókolnám ajakammal karodat ölelném karommal. Szívem együtt dobbanna szíveddel, s kezem összekulcsolva halna meg tieddel!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnék rózsa lenni, mindig Neked nyílni! Szeretnék csillag lenni, mindig Neked ragyogni! S szeretnék fény lenni, és csak Neked égni!" -------------------------------------------------------------------------------"A piramisok romba dőlnek, és kiszáradnak a tengerek. A legszebb rózsák is lehullnak, és meghalnak az emberek. Egy van ami nem dől romba ami nem hal meg sosem! Örökké lángol a szívemben a HALHATATLAN SZERELEM!" -------------------------------------------------------------------------------"Szívem szívedet úgy szeretné, mint bolond a szabadságot szívem szívedet szeretni szeretné. Ordítok a fájdalomtól, a hiányodtól, mikor szomorú ablakomtól visszalépek nem Te jöttél, csak egy lélek. Tengődöm Nélküled, mint utolsó levél az őszi ágon segítséget várok, de hiába várom..." -------------------------------------------------------------------------------"Akit keresel bennem S nem találsz Az is én vagyok Csak látnod nem hagyod. Némán és tűnődőn Szeretlek Már nem bizonygatok. Akit belőlem hiányolsz
Az is Te vagy Saját hiányzó részed az S miközben bennem Keresed Magadban így vagy úgy Megleled Mert Kettévált Egyek így vagyunk Önmagunkhoz kulcs a másik S ajándékul A keresés adatott." -------------------------------------------------------------------------------"Szivárványszínű szerelem színekkel, zenével teli érzelem ahol senki nem járt még, nem látta arcomat, mikor Rád ragyog a kék, bennem élő tündériség. Vágyak nap sárga sugara csillag porozza lelkünk, mosolygósra varázsol világot, nekünk csillognak a fények, értünk forrnak és égnek, erről szól a dal, az ének. A remény zöld színű hídja ível át eget és földet, mert ezt nem szabad, nem lehet, tiltott tájakon járunk, csókjaink színes virágok, álmunkat átszövik, vágyaink, a vöröslő lángok. Szivárványszínű szerelem színeit össze - összekeverem, szálai finom pókhálót fonnak, majd kötelet sodornak, hogy soha el ne szakadjon, hogy örökre így maradjon." -------------------------------------------------------------------------------"Éjjelnek szeme Ő, Mely éberen őrzi álmom. Hajnalnak sugara, Mely elsőként köszönt s látom, Ahogy partot a víz Úgy öleli testem. Szerelem tüze Az, Mely fellobbantja szívem. Vágy karja, Mi fogva tart s érzem, Ahogy e hatalom ereje Porrá zúz, de hagyom!" -------------------------------------------------------------------------------"Olyan jó lenne érezni, Lelked minden rezdülését, Mikor magamon érzem
Szíved lüktetését... Ez mindennél többet ér nekem. Érezni, ahogy kiáltanál a vágytól, De oly jó, hogy csak nézel s élvezed... Érezni, ahogy átkarolsz S bőröm illatát szagolod. Érezni, ahogy harapsz, Ahogy érintesz, Ahogy vagy nekem... De mindez már távol van kedvesem... Távol van, Hisz Te sem vagy már itt, Mikor illatod érzem, s hangod hallom, A képzelet valósággá válik. S Te elém lépsz, s rám mosolyogsz. Kérdőn rám nézel, s így szólsz: Maradhatok még kedvesem? S én átkarollak, s Feléd ereszkedem, Érezni akarom, amit álmomban éreztem, Érezni, ahogy vágyakozva nézel, Érezni, ahogy belém hatolsz... Üvölteni a vágytól: KELLESZ NEKEM NAGYON!" -------------------------------------------------------------------------------"Ábránd Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta kő, Ott élnék földalatti lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal, És némán szenvedő, Szerelmedért. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentől újra visszakérném, Dicsőbb erénnyel ékesítném, S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért." -------------------------------------------------------------------------------"Mint kisgyerek Mint kisgyerek egy nagy pohár tejet, úgy iszom tápláló szerelmedet,
és szétterjedsz bennem, Te hófehér: Te leszel már ereimben a vér, s Te az eszmélet, Te a kábulat, Te a világot rendező tudat, míg lassan végleg átalakulok és élni már csak általad tudok: járni csak úgy, ha Te is lépsz velem, szólni, ha Te szólítasz nevemen, látni, ha két szemed el nem bocsát, s kibírni ezt az örvénylő csodát csak úgy, ha a sodrását Te csitítod, Te bizonyos cél, Te tömény titok." -------------------------------------------------------------------------------"Minden Teérted Minden Teérted, minden csak Tenéked. Veled vitázik minden gondolat. És mindenik csak Tebelőled éled, Te vagy, kit szoroz, kivon, összead az elme- pontos összeg csak Tevéled lesz a világ: -tökéletes, ha vagy! Míg észreveszel, látsz- csak addig élek: benned, veled hiszem szép harcomat. Épülő sorsod világot megértet velem- s milliók sorsára mutat; szerelem bennem már csak érted ébred, s csak Tetőled kelhet bennem harag. Te bátorítsz csak, hogy másokért éljek; így adva- csak Tenéked magamat." -------------------------------------------------------------------------------"Tenyér Hozzád forrasztanak a csókjaim, ahogy fészküket az ereszhez csókolgatják a szomjas fecskék. Ölelgetésed úgy kötözget köréd, mint madár a fészkét szálanként illesztgeti ághoz. Szerelmed átfog, mint madarat a szárnya, - s ha ökölbe szorít a küzdelem haragja, befelé fordult könnyeimet Te tűröd." -------------------------------------------------------------------------------"Sétálok a parton, Fejemet lehajtom, Kémlelem a homokszemeket, Mi minden titkot rejtenek. Majd felnézek az égre, Hol ragyog a nap fénye, És a felhők fátyolában, Ott van arcod mosolygósan. Ahogy lassan lemegy a nap, És csöndesedik minden gondolat, A sziget belsejében találok, Egy eldugott kis zuhatagot, Ami alá beállok, Mert hűsítő vizére vágyok,
Mi bőrömet úgy simogatja, Mintha a kedves velem volna." -------------------------------------------------------------------------------"Mindenütt ott vagy Mindenütt ott vagy, ahol valaha tudtalak, láttalak, szerettelek: út, orom, erdő veled integet, falu és város, nappal s éjszaka folyton idéz, őszi hegy s tél hava, vízpart s vonatfütty, s mindben ott remeg az első vágy s a tartó őrület huszonöt kigyúlt tavasza, nyara. Mindenütt megvagy: mint virágözön borítod életemet, friss öröm, frissítő ifjúságom, gyönyöröm: minden mindenütt veled ostromol, de mindig feljajdul a halk sikoly: e sok Mindenütt mindenütt Sehol!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha elhagynál... Ha elhagynál engemet, - jobban mi fájna? hiányod, vagy a szív megdobbant magánya? A csalódás kínjától félek, vagy féltlek? Szerelmünket szeretem jobban, vagy Téged?" -------------------------------------------------------------------------------"Rózsák Ilyen forró rózsákat dobban másodpercenként a szívem. Megszakadásig verő szívek ezek a rózsák azt hiszem. Minden rózsa egy dobbanás, vergődő test itt ez a kert, hideglelés, szerelmi láz szívveréseivel földre vert. Halálosat dobbannak a rózsák, jajukat hallani. Vörösen égve sikoltozzák, mit nem tudok megvallani." -------------------------------------------------------------------------------"Szívem bálványa, Te, Emészt a vágy heve, Tebenned van reményem, De gyötrelmem konok. Megsúgnám végre, kedves, Hogy kínom mily keserves, De itt benn valami... Talán tudod, hogy mi, Lefog, s elnémulok.
Ha nem vagy itt velem, Ha nem látsz, kedvesem, Megvallanám tenéked Szótlan a bánatom. De reszketek, ha itt vagy, Árnya vagyok magamnak. Mert itt benn valami... Talán tudod, hogy mi, A szívemig hatol. A szemed vesd reám, Megsejtheted talán, Hogy barbár mód kegyetlen Mi bántja keblemet. Takargatnám, bizony, Leplezném bánatom; De itt benn valami... Talán tudod, hogy mi, Így súg: ő szeret. Első szerelmem és Utolsó légy, egész Tiszta szívemből Téged Akarlak asszonyul; Hamar, siess, Te kedves... Szólnék, szótlan szerelmes, De itt benn valami... Talán tudod, hogy mi, Szavam köré szorul. Éj-nap csak szenvedek, Teérted reszketek, Immár (bevalljam-e?) Nem bírom én e kínt. Jaj, bárcsak orvosolnám, S a számat szóra nyitnám; De itt benn valami... Talán tudod, hogy mi, Elnémít már megint. Hallom, fedd Ámor is: Ne félj és ne lapíts, Mondd el, hogy mi szorongat, Mily búnak súlya nyom. Ám nincsen mód beszélnem, Elnémulok, nem és nem, És itt benn valami... Talán tudod, hogy mi, Megbűvölt, meg bizony." -------------------------------------------------------------------------------"Mondd, jössz-e már, hogy halljam búgó hangodat Mondd, jössz-e már, hogy halld, ajkamról néked dal fakad Mondd, jössz-e már, hogy átöleljen két karod Mondd, jössz-e már, hisz álomra fejem csak öledbe hajthatom Mondd, jössz-e már, hogy édes csókjaidat érezzem Mondd, jössz-e már, hogy veled a vágy kertjében vétkezzem
Mondd, jössz-e már, hisz kínoz, gyötör a magány..." -------------------------------------------------------------------------------"Hosszú volt az éj, sötét és rideg, szobámba is belopózott a dermesztő hideg. Teliholdas éjszakán láttam egy hullócsillagot, s valóra vált, mire szívem eddig csak vágyhatott. Kezem kezedbe került, s egyhangú életem végre kiderült. Fény költözött lelkembe veled, kérlek, maradj velem, ameddig csak lehet!" -------------------------------------------------------------------------------"Tragédia! Vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele. Magas volt, barna, karcsú és sudár, akár egy ifjú jegenye. Szólt: "Kislány, szabad egy táncra?" Alig tudtam kimondani: "Igen!" A zenekar keringőbe kezdett, s minket elsöpört a tömeg szélsebesen. Szeme égő tűzként parázslott mikor tekintete rám nevetett. Tudtam, éreztem már akkor, hogy az első percben megszeretett. Az egész este úgy telt el, mint egy csodálatos álom. Búcsúzóul a fiú így szolt: "Imádom!" Egy esztendő múlt el azóta, oly gyorsan szállt el, mint egy múló pillanat. Mi ketten gyakran találkoztunk, s kaptunk egymástól forró csókokat. Azt hiszem boldogok voltunk, s szerettük egymást mindhalálig, míg a tragédia meg nem történt. Egy forró nyári napon, a suliból hazafelé tartottam épp a szürke aszfalton, mikor megpillantottam valakit, ki szembe jött velem az úton. Inteni akartam neki, hisz Ö már messziről integetett, de akkor észrevettem valakit, s nem emeltem fel a kezem. Kezét egy ismeretlen lány szorította. Ó, mily fájdalom volt nekem. S, éreztem, hogy a könnyek lassan átfutják a szemem. Hát így szeretett? Ezt tette velem? Én inkább meghalok, hisz így mit ér az életem. Az úton feltűnt egy fekete Opel, mint valami veszedelem. Én véletlenül az útra léptem, a többire már nem emlékszem. Mikor magamhoz tértem hatalmas tömeg állt körülöttem, csak épp azt nem találtam, akit a legjobban kerestem. Akkor vettem észre csak, mellettem egy test hever. Igen, Ö volt az! A hős, bátor, ki engem testével védelmezett! "Mária, meg kell mondanom az a lány a nővérem volt." A szeme a végtelenbe merült, a szája boldog mosolyra húzódott. Nem tudta rajtam kívül senki sem talán, hogy Ö már a halállal birkózott, s győztesnek a halál bizonyult. A fiú ajkán egy vércsepp jelent meg, s gyöngülő kezével megszorította kezemet. Az utolsó erejét összeszedve egy mondatot suttogott: "Gondoljon magában bármit Mária, én akkor is szeretem." Mardosó, keserű önvád örökös gyász az életem, mert volt egy fiú, ki ezzel a mondattal halt meg: "Mária én magát szeretem!"" -------------------------------------------------------------------------------"Mond el! Egy idegen érintése Egy lágy kar édes ölelése Egy csók, mi perzseli az ajkadat Egy furcsa érzés, benne megtaláltad magadat Egy simító tenyér Egy mosoly mi bármivel felér Egy pillantás a szemébe Egy furcsa érzés, szerelem szökik a szívébe Egy hangtalan éji óra Egy bágyadt mozdulat egyetlen szóra Egy sikoly mi csendes Egy furcsa érzés, mi új és kedves
Egy vágy fűtötte éjszaka Egy halkan lüktető ér zaja Egy élet mi vad és édes Egy ember ki mindenre képes Egy illat mi benned él Egy gondolat ami szót kér Egy hatalom amit magad mögött hagysz Egy ismeretlen, szép világ amit, most újra megkapsz." -------------------------------------------------------------------------------"SOHA! Becsaphatod a barátaid, félrevezethetsz akárkit! Elfuthatsz messze, messze a bajok elől, szaladhatsz, míg futja az erődből! Becsaphatsz bárkit, bárkit aki ostoba, de magadat, a szívedet, nem csaphatod be SOHA!" -------------------------------------------------------------------------------"Álmodom, hogy velem vagy, Hogy fülembe súgsz édes szavakat. Kezedet érzem arcomon, S csókjaidat ajkamon. Mikor elmentél tőlem a szívem fájt, A boldogság helyébe lépett a magány. Tudom, hogy boldog volt minden pillanat, De mind ez, egyszerre elillant... Neked más kell, Ő az egyetlen, Őt keresed mindenkiben. Ha megkérdezné valaki mit jelentesz nekem, Tán büszkeségből azt felelném, Semmit, csak egy elmúlt szerelmet! De mást lát a szem, ott messze túl a könnyeken, MÉG MINDIG TE VAGY A MINDENEM!" -------------------------------------------------------------------------------"Sok év van már mögöttem, szinte már mindent megéltem Zengő gyermekvers helyett már gyászbeszédet is regéltem El kellett búcsúznom emberektől kiket szívből szerettem, Remélem most Veled nem kell ugyanezt tennem... Ezer s ezer éjjel keltem a hozzád vezető útra, Te és én legyünk csak, s vigaszt leljünk a borúra... Lenge angyalszárnyon repültem át ezeregy erdőt, Egész éjjel vigyázzam szívét és lelkét, csakis Őt..." -------------------------------------------------------------------------------"A Szerelem Bár mindig várod, mégis észrevétlen érkezik. Tétova, lágy érintéssel a szívedbe költözik. Úgy érzed, hogy szárnyalsz, a csillagokig repít, Bár már mindened ég, mégis tovább hevít. Gyémántfény ragyogást kölcsönöz szemednek, Melyben a boldogság könnyei rezegnek. Ha veled van hallod, ha lelked húrja pendül, S szívedben a vágy éneke felcsendül.
Az érzelmek dallama halk ütemben dobban, Oly lágyan, ahogy egy kavics vízbe csobban. Ha veled van, szint kap a máskor fakó világ, S kivirágzik lelkedben a legeslegszebb virág. Virágzó fának láttat egy korhadt fadarabot, Gyémánt folyamnak egy aprócska patakot. Igazgyöngy kacagást ad fáradt mosoly helyett, Kopár sivatagba - zöldellő ligetet. Míg veled van, úgy érzed mindenre képes vagy, S csak remélni mered, hogy mindig veled marad. Ez a selymes puha érzés, ez a szédület, Ez a forró mámor, ez a szent révület." -------------------------------------------------------------------------------"A háborgó tengernek két legtávolabbi partján, áll egy délceg fiú és egy fiatal, szép lány. Tudnak egymásról, ismerik is egymást jól, ám elválasztják őket féken tartják őket távol. Ám szerelmük évek óta ég, s a hullám tartja bennük a lelket; de már rég látták egymást, így ennek bármi könnyen véget vethet. A lány minden kora hajnalban szótlanul kiáll a sziklafokra, s üzenetet küld kedvesének egy kecses sirályt fogva. A fiú minden késő éjjel kibaktat vágyón a partra s elsírja magát csendben kedvese levelét a kezében tartva. Egyszer egy gonosz halász a sirályt meglőve véget vetett ennek. még ma sem értem, hogyan lehet ilyen kemény szíve egy embernek?! A fiú csak állt és várt egész éjjel, s a lány is zokogva hívta a választ; de hiába álltak mindketten, a hab csak csendet áraszt. A lány viszont egyszer megunta, s egy dalt dúdolt az éjszakába. Kedveséhez küldi, s láss csudát: Azt megtalálja! Kedvesem, édesem, szerelmetes férfi! Miért hagyod törékeny szívem Ennyire szenvedni? Küldj egy szót, egy strófát, csak tudjak rólad valamit! Ha nem szeretsz nem baj,
de kérlek, ne hagyj itt! Választ rá a leány nem is mert várni, de jött a széllel hamar, alig bírt megállni! "Kedvesem, édesem, szerelmetes mátkám! Nem hallok semmit rólad, bárhogy is várnám. . . dalod viszont elért hozzám, szomorú és szerelmes, úgy, mint az én szívem! Szeretlek kedves!" A lány a könnyektől fulladozva kedvesét látta maga előtt, s át akarta ölelni, forrón csókolni csak is őt, de nem a fiút látta, csak egy árny játszott vele, s megbicsaklott a lába, s a szirtről leesett a tengerbe. Nagyot dobbant a szíve, úszhat kedveséhez! Elérheti, ölelheti, hozzá mehet férjhez! A dobbanásból hullám lett, a hullám kicsapott a túlpartra, s az erős hab a fiút örökre magával ragadta. A tengernek a közepén, összeért karjuk, s összefonódva újra csóktól égett ajkuk. Csodálatos dolog, a két ifjú együtt s mindenhol gyöngy lett, hova hullott szerelmes könnyük. Nem maradt más belőlük, csak az igaz szerelem könnye, mely mára már a tengerek legszebb gyöngye." -------------------------------------------------------------------------------"Teltek a hónapok múltak az évek, Ők nem is tudtak tán egymásról, csak saját világukban éltek... Éltek, éltek de egy nap mégis egy helyre vetődtek, Valamit megláttak a másikban s csak meséltek... Meséltek, meséltek mint apró gyermekek, Kik még hiszik a hű és igaz szerelmet... Szerelem? Talán...talán az...vagy tán mégsem Én csak ismételgetem ezt, csak magamtól kérdem... Egy nap a fiú felhívta a kislányt, s ő egy pillanatra szólni se mert,
Szíve egy pillanatra kihagyott, majd a fiúéval egy ritmusra vert... A lány ajkáról csak úgy özönlöttek a szavak, S a fiú csak nyelte könnyeit a fájó sóhajok alatt... Az az este megváltoztatta mindkettejük életét, A fiúét talán csak egy kicsit, de a lányét...! Feladta a biztosat, s félve tekintett a jövőbe, Hátha egy nap remegő kezét fonhatja bele az Övébe... Az Övébe...kihez hasonlóval még nem találkozott soha, Kinek lénye, bája és szíve maga a csoda... Egy nap a fiú hívta, remegő hangja kétségbeeséssel volt tele Újból rossz útra tért, a lány érezte mellette a helye... Ment hát, rohant, ki a havas állomásra, Ám valami mégis eszébe villant a vonatra várva... "mi van ha nem is én kellek neki?" Fájó szíve e szavakat sugallta neki... Mégis felszállt, már csak a füttyszóra várt, Behunyt szemmel már látta elsuhanni a látóhatárt... S épp mikor a vonatszó felhangzott, mintha csak a rémület cselekedett volna, Felpattant helyéről, leszállt, s jegyét elhajította sírva,,, Pedig aznap már vele ölelhette volna, úgy mint álmában minden este S nem értette szíve ilyen tettre miért vezette... Teltek a napok, múltak a hetek A beszélgetések egyre ritkábbak lettek... Mégsem telt el nap hogy a lány ne gondolt volna a messzi fiúra Hogy minden éjjel álmaiban ne kelt volna útra... Egy nap mégis...megcsörrent a telefon, A régi ismerős hang csendült fel a vonalon... "Hiányzol"- mintha csak a lány szívéből szólt volna... A fiú szavaival a lány szívében felcsendült a régi-régi nóta... Menni akart volna...menni oda ahova szíve vágyott, Átölelni Őt, s együtt megismerni az egész világot... Vágyott arra hogy lássa, ne csak a fehér kortermi falakat Hogy újra hallja a már régen emléknek hitt szavakat... Ám mégis a sors közbeszólt, s a lánynak mennie kellett, Egy másik helyre kellett mennie az álomvilág helyett... Messze, egy messzi helyre, egy idegen világba, Ám még ma is minden nap súgja hű szavait az éjszakába... Pár szó, csak egy vallomás, lehet valakinek semmiség "Még mindig Tiéd a szívem...mint már oly nagyon rég" " -------------------------------------------------------------------------------"Titkok tengerén úszkáltunk a habok közt, Köröttünk senki. A csenddel lassan alkut kötsz. Átadjuk magunk a lüktetésnek, Hagyjuk, hogy szánk helyett test a testtel beszéljen. Nincs ennél szebb harmónia. Hát legyen a csend! Csak a szerelemnek szabad ma szólnia!" -------------------------------------------------------------------------------"Mikor láthatlak újra, ... Napok telnek s hónapok lassan évek múlnak s peregnek évszakok telnek csendben lehullnak a levelek s eltelnek a szép évek
időm elfogy lassan végéhez ér mint ahogy változik a nappal és az éj s egy kérdés mi bennem él mikor látlak újra mikor foghatom kezed szerelemes szókat súgva erre nincs válasz mert eltelik az év és újrakezdődik s egyszer mindennek vége mint ahogy az évszakok tűnnek feledésbe mert jön a következő s legközelebb már késő mire újra itt az első." -------------------------------------------------------------------------------"Egyedül éltem, ... szerelem, szerelmem oly gyötrelmes az életem mit eddig Nélküled életem s üres volt lelkem. de most beköltöztél lelkembe letelepedtél szívembe megnyitottad kapudat s kitártad karodat. szerelem, szerelmem oly gyötrelmes volt eddig Nélküled életem de beragyogtad lelkem s fényeddel elárasztottad szívem ezt már érzem és ettől kezdve veled karöltve élem életem s Te ragyogod be lelkem." -------------------------------------------------------------------------------"Ölelés Magamhoz ölellek, mert szeretsz, szívemben a vágy csodás, izgató kereszt. A szívemben hagyott ezernyi szikra lobban, mikor érzéki illatod érzem orromban. Finoman simítom végig táncoló fürtjeid, érzem, ahogy hullámzanak kebleid mikor füledbe suttogom szépen csendben, " Szeretlek szívemmel, egész testemben.""
-------------------------------------------------------------------------------"Éltem életem, Te élted életed. De most már egybefonódik a két élet. Összetartozunk, és olyan nincs: külön! Átléptünk a szerelmi küszöbön. Beléptünk a szerelembe. Együtt sétálunk a mindenségbe. Jöhet jó, vagy bármi ami rossz, Nekünk komoly gondot semmi sem okoz. Szeretlek, és nekem Te kellesz. Hogy ez megváltozzon... semmit nem tehetsz! Csak veled lehetek felhőtlenül boldog. Remélem ezt érzed, s tudod!?" -------------------------------------------------------------------------------"Forgolódtam este az ágyban... Nem voltál velem, rád vágytam. Nem hallottam lélegzeted, Nem éreztem testem mellett testedet. A szemem hiába hunytam le, Álom nem akart jönni szememre. A helyed üresen összegyűrve a sötétben, Csak a hold fénye szűrődött be éppen. Megvilágította arcomat, testemet, Ahogy a sötét elnyeli lényemet. Akartam küzdeni ellene, De csak nyelt el egyre mélyebbre. Aztán reggel már nem volt semmi. Se hold, ki elakart nyelni. Nem volt forgolódás, nem volt éjjeli fény. És Te sem voltál, pedig bennem élt a remény." -------------------------------------------------------------------------------"Egy szem, egy száj, A szerelem néha fáj. Egy arc, egy mozdulat, Most hangtalan a hangulat. Egy perc veled maga az élet. S mi hát a remény? Nem múlhat el az, ami éltet." -------------------------------------------------------------------------------"Húzz magadhoz közel Fakó fények között érkezik az alkony, A Nap haldokló fénye megcsillan a fákon. Hűvös szél dúdolja az elmúlás dalát. Fáradt roppanással reccsen meg egy faág. Rozsdás ég búcsúztatja az októberi napot, Hunyorogva ébredeznek a dermedt csillagok. Őszhangulat fészkeli a lelkembe magát. Hiányzik a szerelem, mint egy meleg kabát. Szeretnék a karodban menedéket lelni, De a múlt még kísért, nem enged feledni. Testemben, bár tétován, útra kél a vágy,
De egy emlék fogva tart, még nem enged tovább. Még nem teríthetem Rád szerelmem fátyolát. Nem adhatom Neked szemem ragyogását. Nem szárnyalhatunk a szerelem mámorán, Még át kell gázolnom az emlékek démonán. S ha a múltam végre magam mögött hagyom, S reménykedőn Feléd a kezem kinyújtom, Akkor kérlek, fogd meg, és soha ne engedd el, S ha félek a holnaptól, húzz magadhoz közel! Oly közel, hogy szempillád az én álmom zárja le. S hogy egy halk dobbanás lehessek szívedbe." -------------------------------------------------------------------------------"Kigyúlnak a fények, kigyúlnak a vágyak, csillagtalan éjszakán mindig Téged várlak. Tudom, hogy nem jössz, mégis oly' jó várni, hazudnunk kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni." -------------------------------------------------------------------------------"Várlak valahol, bárhol, és mindenhol... Meglátlak, szívem hevesen zakatol... Homályság borítja be egész lényem, Aztán lassan, lassan feléd lépem Megállok előtted, és csak nézlek. Érzem, csókodra éhezek. Lassan érinti ajkam, ajkadat. Most már Te uralod a hatalmat. Tiéd vagyok, ahogy vagyok. Ha elfogadsz, az is maradok. Neked adom magam, s életem. Szeress, ez az egyetlen kérésem." -------------------------------------------------------------------------------"Létezik egy érzés, Mely létszükség. Hiába tagadja bárki, E nélkül nem lehet élni. A szürke hétköznapokat, Fényessé varázsolja, A mosoly vele kiül az arcra, A szívet megdobogtatja. Ilyenkor a szellőt megérzed, S testeden végigfutva beleremegsz, Ilyenkor a madarakat meghallod, S dalukat velük együtt dúdolod. Ne is harcolj ellene, Ha jön, úgyis megszerez, Átölel, nem ereszt, S nem más ez, mint a SZERELEM!" -------------------------------------------------------------------------------"Szülinapod alkalmából itt e kis versike, szeretném elmondani, SZERETLEK, de mennyire!
Imádom a mosolyod, a szép barna szemed, Boldog vagyok, hogy e napon is foghatom a kezed! Szeretném, hogy ez mindig így legyen, egyik szülinap a másik után, a lényeg, csak, hogy veled! Ünnepel a szívem is, ha veled lehet, Boldog, mert tudja: Mindennél jobban szereted!" -------------------------------------------------------------------------------"Nem azóta élek, mióta megszülettem hanem mióta itt élsz a szívemben! Azóta tudom mi az élet, mióta meghalni tudnék érted!" -------------------------------------------------------------------------------"Ne hidd, ne hidd, hogy tudnálak feledni Rajtad kívül mást szeretni. Olyan igaz hozzád való szerelmem lehetetlen mást szeretnem. S ha még az életen túl is lenne egy élet ott sem tudnék mást szeretni csak Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Szemedbe néztem... Szemedbe néztem, szívem dobbant, Testem, lelkem lázba hoztad. Szemedbe néztem, gyomrom összerándult, Lábam reszketve bár, de elindult. Szemedbe néztem, s elfordulni nem tudtam, Pillantásod nem felejtem soha. Szemedbe néztem, s láttam tükrében , Hogy az életem, nem így kellene élnem. Most rájöttem, másnak is kellhetek, S a magánytól nem kell félnem. De dönteni még mindig nem merek, Hogy az ismeretlenben éljek." -------------------------------------------------------------------------------"Kamaszévek Ha majd felnősz édes álom marad az ifjúság Hogy őrizhetném meg a nyár ezer illatát? Hűvös szél a hajamat az arcomba fújja S a lemenő nap narancskoszorúja Valami kis titkos fájást lop szívembe Mégis boldog vagyok s oly szép ez az este... Nem tudhatom még hogy mi vár rám ezután De az idő szalad s én néha tétován Vágytól fűtötten hajtanám előre Máskor meg félek hogy mi sül ki belőle... Szeretnék felnőni s kisgyermek maradni Szeretni kivárni és sírva akarni Érteni az egész világot Most még csak ismerkedem a szerelemmel Ajkamon sok kérdés nem várt felelettel Minden nap ajándék ismeretlen élmény Más volna az élet ha másként élném?
Ma még tiszta szívvel reménykedni vágyom Hinni csodákban: valóra vált álom Csak az ifjúság tud igazán szeretni? Ha felnövünk mi is el fogjuk feledni? Most még csupa jóság tölti el szívünk És egymásból erőt boldogan merítünk Meddig lesz ez így és mikor múlik majd el? Ki törődik most a kamaszérzelmekkel? Jó lenne ha olykor komolyan vennének Vagy néha egy kicsit elkényeztetnének Vagy megmondanák hogy mit kell tennünk. Az ébredő erő merre szunnyad bennünk? Önmagunkat néha nehéz megtalálni Tudom fel kell nőni de oly jó nevetni Szép ez a nyár s jó a barátokkal lenni Mindez a természet örök ajándéka És a kamaszévek bájos szép varázsa Ha akarja ha nem nyomot hagy rajta..." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnék Veled lenni, Minden percem Veled tölteni S közben mégis felejteni. Te jelented az elérhetetlent, Az elérhetetlen mindenséget, Az óceán legmélyebb zugából Megragadni a legtávolibb csillagot. De az ár magával sodor... Fázok, megfulladok, Úgy gyötör gondolatod... Magába szippant a mélység, Érzem már nincs menekvés... Senki sem segít, bár kérem... Kiabálok, kapálózok... Félek! Nem hallanak, nem vesznek észre. S Te lassan tovatűnsz a messzeségben... De szívemben őrizlek, Mert Te vagy a végzetem, A halvány fény az ijesztő sötétben..." -------------------------------------------------------------------------------"Ne haragudj Bocsáss meg, hogy még mindig szeretlek, hiába mondtál búcsút a szívemnek. Bocsáss meg, hogy el mertem hinni, Téged szeretni nem kell királyfinak lenni. Bocsáss meg, hogy nem küzdöttem érted, de ki nem akar, azért harcolni vétek. Bocsáss meg, hogy szemedbe néztem szerelmesen, némán, persze Te sohasem társként gondoltál énrám. Bocsáss meg, hogy vak voltam nagyon, de a szeretetnél nincs szebb vagyon. Bocsáss meg, hogy kívánok Neked sok szépet, az élet kápráztasson el Téged!"
-------------------------------------------------------------------------------"Valahol vérzik egy szív... Valahol vérzik egy szív... Majd valaki halkan felnevet, Oly könnyedén mondja ki: -Viszlát!... Ég veled! Valahol vérzik egy szív... Felszáradó könnyeiden át, fel-feltűnik az arca, Amint lelkedet készíted az utolsó harcra. Elé állsz még egyszer és várod a szót, Pillantását érzed, amint lelkedig hatol. A szemébe néznél, de már nem látod az álmot, Szürke tekintete mutatja, hogy Ő egy percig sem gyászolt. Valahol vérzik egy szív... Magadba rejted az utolsó pillanatot, Kőbe vésed az utolsó mondatot. Elviszed magaddal, még ha Ő nem is tudja, Csak az a pár hónap lesz, ami neked a vigaszt nyújtja. Valahol vérzik egy szív... Titkon reméled, hogy ez csak egy rémálom, Mert nem érdemled meg, hogy veled így bánjon. Eltemetsz újra egy szépnek indult álmot, Megint Te kaptad a fájdalmat és a bánatot. Valahol vérzik egy szív..." -------------------------------------------------------------------------------"Hogy milyen volt szeretni... Hogy milyen volt szeretni... Csodás érzés talán... Azt kívánom ne akard átélni... Ne akarj megtörni életed tavaszán. Hogy milyen volt szeretni... Azt én tudom igazán... S hogy milyen feledni... Azt nem fogom megtudni soha már... Hogy milyen volt szeretni... Múló érzés csupán... Hisz könnyű az életnek is véget vetni.. Ha a szív nem dobban tovább... Hogy milyen volt szeretni... Mindennél nagyobb érzés volt ám... De meg kellett tanulni szenvedni... S mindig a bánaté volt a nagyobb arány. Hogy milyen volt szeretni... A válasz soha meg nem talált. S hidd el tudom, de el tudom feledni... Úgy, mint születésem első napját... S hogy milyen volt szeretni... Hiába való áhítozás... Mikor az ember nem tud mást, csak remélni.. Remélni... hogy lesz még folytatás..." --------------------------------------------------------------------------------
"Csókod még érzem a számon, pezseg a testem, Utánad vágyom. Nem csitul a lelkem, Téged kívánlak, minden percben! Rád gondolok! Érezlek! Hiszen itt hagytad tested melegét, csókod ízét, karod ölelését s simogatásod. Végig kíséred napom, gondolatban Veled vagyok! És ha majd eljő az est, megszűnik minden körülöttem, csak Te és én vagyok. Érezhetlek ismét, itt leszel velem fogod majd a kezem s csókolsz majd édesen!" -------------------------------------------------------------------------------"Sötét felhők gyülekeznek az égen, Én az ablakomból figyelem, Hajam kócolódik a szélben, S csak arra gondolok Szeretem. Hiányzik, összeszorul a szívem, Könnyek folynak szememből csendesen, Ki kell bírnom valahogy..., egy szó tartja az erőt bennem, Ez pedig itt cseng belül a szívemben, Amikor átölel, szemembe néz, És azt mondja: Szerelmem...szerelmem..." -------------------------------------------------------------------------------"Hangodat hallom a fejemben, őrzöm mélyen a szívemben. érezni akarlak ölelni szorosan, szívem a szívedhez közelít lassan. S bár messze vagy tőlem, de nem távol. Bennem élsz mindig, légy bárhol. Addig is ha akarod őrzöm álmod féltve, gondosan. Veled leszek hamarosan!" -------------------------------------------------------------------------------"Csörög a telefon. S a kijelzőn egy régen látott név látható, melynek karaktereiben minden szívdobbanásom hallható. együtt édes szimfóniát játszanak. Hallom a hangját. S felvillan agyamban egy kép, mely szenvedélyes, édes, szerelmes és rólunk szól. Kis mese ez, melyben Te és én a végtelen boldogság útján
önfeledten sétálunk, Te fogod kezemet, én fogom Tiédet. Semmi rossz nem csillan szemünkben. Csak az az égető vágy egymás iránt. Ahogy sétálunk az alkony színeivel festett fák között, Rám tör valami mérhetetlen, Valami tiszta véletlen, s már csak annyit halok, hogy zilálsz fülembe, s szüntelen sóhajok között jutunk el egy újabb gyönyörbe. itt apró tündérek szállnak, és egy fényjel forró csókra hívja ajkainkat. soha nem legyen ennek vége, ezt kívánjuk. Forró homok, hűs víz. A homokóra apró szemcséi rég alágördültek. Boldogság utunk kettéágazik, elfogy a gyönyör, a szenvedély, De a mély szeretet örökké él." -------------------------------------------------------------------------------"Hiányod nem bírom már, hiányol szívem, testem s lelkem is már. Hiányzol, Te gyönyörű kéj, Szerelem! - gyere már, jöjj!" -------------------------------------------------------------------------------"Tik-tak-tik-tak, múlik az idő, szalad az óra, repül a biológiai óra. Elszáll felettünk az idő, nincs mit tenni, bele kell törődni. Oda a fiatalság, oda az ifjúság, oda a bolondos kusza játékok. Csak az emlék marad, mit nem vehet el tőlünk soha senki." -------------------------------------------------------------------------------"Boldogságom virága kinyílt kertemben, Világosság gyúlt elgyötört lelkemben. Ha átölel, ha csókol, mindent szépnek érzek, Nincs a földön semmi sem, amitől félek. Olyan Ő nekem, mint sivatagi vándornak a friss víz, Mint éhező embernek egy finom íz, Mint forró nyári estén a friss zivatar, Mely meleg levegőből gyengéden kitakar. Ha hozzám érsz, ha csókolsz, lángra lobban testem, A vágy forró tüze ég mind a két szememben, Ha tested a testemen van, s ölelsz két kezeddel, Érzem enyém vagy testeddel, lelkeddel. Elfelejteni Téged? Ne is álmodj róla, Senki mellett nem volt még ennyi boldog óra. Otthagyni másért? Nincs az az Isten, Soha többé nem lenne ilyen drága kincsem. Remélem tartós marad ez a boldogság, És nem töri ketté semmilyen sorscsapás,
Osztozol a sorsomban, s én a Te sorsodban, S melletted maradok minden szívdobbanásomban." -------------------------------------------------------------------------------"Mint a tenger mélyén lapuló levél, Nem vagy már, csak arctalan emlék S ahogy a hullámok elmossák az írást, A sok szépet eltörli a könny és sírás. S bár a papír feledésbe merül, őrzi a mélység Minden Veled töltött perc szívemben itt él. Bennem él gyengéd csókod, illatod, Tested minden apró része s minden mozdulatod. Látom még ajkaid, csillogó szemed... Ahogy édesen rám nevetsz. S hallom ahogy lágyan azt suttogod szeretsz. De nem volt más mint üres szó, hazug ígéret, Ígérted, hogy szerethetlek, hazudtad, hogy szeretsz. Örökre elloptad szívemet, Nem hagyva csak fájó emléked... Már nem tudom ki vagy, nem ismerlek, Ezért így kérlek Téged Kedves Idegen, Add vissza szívemet S vidd magaddal emléked!" -------------------------------------------------------------------------------"Képzeld el, hogy megnyertél egy versenyt, s a nyereményed az, hogy a bank minden reggel 86 400 forintos számlát nyit a nevedre. Ám mint minden játéknak, ennek is megvannak a szabályai, pontosabban két szabály van: - az első szabály, hogy mindazt a pénzt, amit napközben nem költöttél el, este visszaveszik tőled; csalni nem lehet, tilos áttenni az összeget egy másik nap számlájára; csak elkölteni lehet... de másnap reggel a bank új számlát nyit a nevedre, rajta ismét az egy napra szóló 86 400 forinttal; - a második szabály, hogy a bank előzetes figyelmeztetés nélkül bármikor véget vethet ennek a kis játéknak; akármelyik pillanatban közölheti, hogy kész, ennyi volt, a számlát lezárják, és nem lesz folytatása. A kérdés, hogy mit tennél ebben a helyzetben? Elgondolkodtál?! Minden reggel, alighogy felébredsz, kapsz 86 400 forintot, azzal az egyetlen kikötéssel, hogy a nap folyamán költsd el, mert a fel nem használt összeget este, amikor lefekvéshez készülsz, visszaveszik Tőled. Csakhogy ez a mennyei manna-eső vagy játék, ahogy tetszik, bármikor véget érhet. Érted?! A kérdés, hogy mit tennél, ha ilyen ajándékban lenne részed?! Elköltenéd, az utolsó fillérig?! Önmagadra?! - Azokra, akiket szeretsz? - Idegenekre? Hát úgy gondold át, hogy ez a varázsbank igenis létezik! És Te minden reggel ébredéskor megkapod a magad ajándékát! Igen! És ezt a varázsbankot úgy hívják: idő. A múló másodpercek bőségszaruja! Minden reggel, ébredéskor kapunk 86 400 másodpercnyi életet arra a napra, de amikor este elalszunk, a maradékot nem lehet átvinni másnapra; a tegnap elmúlt, és azok a másodpercek, amiket nem éltünk meg a maguk teljességében, jóvátehetetlenül elvesztek. A varázslat minden reggel előröl kezdődik; ismét kiutaltak részünkre 86 400 másodpercnyi életet, de a játékszabályok megkerülhetetlenek: a bank minden előzetes értesítés nélkül, bármikor megszüntetheti a számlánkat - az élet akármelyik pillanatban véget érhet. A kérdés tehát az: mit kezdünk a napi 86 400 másodpercünkkel?
Ha meg akarod érteni, mit jelent egyévnyi élet, kérdezz meg egy diákot, aki elszúrta az év végi vizsgáját. Az egyhavi életről kérdezd az anyát, aki koraszülött gyermeket hozott a világra, és várja, mikor hagyhatja el a baba az inkubátort, hogy ő épen-egészségesen a karjába szoríthassa. Ha az egyheti élet érdekel, fordulj a munkáshoz, aki gyárban vagy bányában dolgozik, hogy eltarthassa a családját. Az egy napról faggass ki két szerelmest, akik epekedve várják, hogy viszontlássák egymást. Hogy mit jelent egy óra, elmondja Neked a klausztrofóbiás, aki beszorult a felvonóba. A másodperc megértéséhez nézd meg azt az embert, aki hajszál híján úszott meg egy autóbalesetet. És a másodperc ezredrészének jelentőségét elmagyarázza Neked az a sportoló, aki ezüstérmet nyert az olimpián, holott egész életében az aranyéremért edzett. Az élet varázslatos dolog!!! Használj ki minden másodpercet, ami megmarad Neked!!!" -------------------------------------------------------------------------------"Nincs körülöttünk semmi csak sötétség Mely édesen ölel s megvéd Érzem tested a testemen S oly gyengéd érintésed A vágyak ma feltörnek Nem létezik más Szerelmem Csak Te vagy, s én vagyok Édes csókodra már úgy vágyok A világ megszűnik létezni S a levegő kezd vibrálni Vibrálni a tiszta szerelemtől Vibrálni a forró vágytól Mi megemészt ha nem vagy itt velem Megemészt hogy a helyemet nem lelem Te vagy az aki kell, csak Te Édesem! Nélküled nem érek semmit sem... Mert a Tied vagyok, Szeretlek, Kívánlak Az élettől csak Téged akarlak!" -------------------------------------------------------------------------------"Mért szeretlek úgy, mint senki mást? Hidd el nekem ezt a vallomást. Azt mondja a vallás, esküdjek Néked És én esküszöm, szeretlek Téged. A szemed fénye csak úgy ragyog, Most Te az enyém, s én a Tied vagyok. Ha hallod versemet, jussak mindig eszedbe, S valld be őszintén, mit érzel szívedbe. Ha úgy érzed, igazán tudsz szeretni, Válaszul csak annyit mondj, velem akarsz lenni. Én nem szeretek mást, csak Téged, Nélküled mit is ér az élet? Tartozom egy vallomással. Nem tudok boldog lenni mással. Szeresd, akit szerethetsz, De hűtlen ne légy soha, Mert az élet bármily mostoha, Szeretni megtanít, de feledni soha." --------------------------------------------------------------------------------
"Szemed ragyogása, mint fényes napnak sugarai beragyogják az eget s mikor szemembe nézel felhőtlenül szárnyal bennem érzés s képzelet. De tudom és érzem, hogy Te engem nem szeretsz és mégis vágy tölti be szívemet. Behunyom szemem s elképzelem, hogy Te is várod, én is varom, hogy szívünk egymásra találjon!" -------------------------------------------------------------------------------"Megtaláltam a Szerelmet Keresve sem lelnék szebbet Elolvadok minden szavadtól Leírhatatlanul édes csókodtól Ha nem vagy velem csak arra vágyom Hogy szoríts erősen magadhoz Hogy érezzem illatod, tested, Csodálatos Szerelmed Szeretnék minden percet Veled tölteni S soha el nem veszíteni..." -------------------------------------------------------------------------------"S ismét szépnek látszik a világ! És most újra eltűnnek a hibák! Újra tudok nevetni, szívből, igazán. Ismét együtt megyünk, az élet útján. Megfogod a kezem és minden újra a régi. Már nem tartózkodik, már nem fél elérni Kezemet, s még a szemembe néz. Úgy érzem ez a pillanat mindent megér. S remélem, hogy sokáig, hogy sokáig itt maradsz, Fogod a kezem és mindig kitartasz... Most már egyek vagyunk, Te és én, egy szív... Talán már csak ez maradt nekem így... Annyira szeretlek, hogy nem tudom kimondani... Talán ezt még nekem is nehéz megfogalmazni... De mikor Rád gondolok, szívemben minden ugyanúgy ered meg... Csak egy cseppnyi érzés, csak egy szó... annyi mint: Szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Kézbesítetlen levél Hozzád... Nézem szerelmünk jelképét az ujjamon. Fénye megkopott, a leheletfinom karcolások, mint apró erek hálózzák be. Mégsem lüktet. Élettelen. Csak egy gyűrű. Apró kis bilincsként fogja körül ujjam. Egy tárgy, ami egykor oly sokat jelentett nekem. Téged. Mára csak ő maradt nekem. Ő és az emlékek, meg egy darabka föld a temetőben. Mindennapi zarándoklásaim helyszíne. Nem tudom, miért ez a kényszer, hogy mindennap kimenjek oda, hisz ettől közelebb, mint ahol most vagy - a lelkemben - ott sem kerülsz. Csak fizikai valódban vagy közelebb. Alig pár méterre tőlem, mégis elérhetetlen messzeségben.
Visszaemlékszem. Mennyi álmunk volt. Ma már csak én álmodom. Nem azt, amit egykor együtt szőttünk, szivárványszínekből, hanem hangtalan, szürke, néha lidérces álmokat. S álmomban sem vagy velem. Pedig minden este fohászkodom, hogy legalább az a pár óra az legyen szép. De hiába nem jössz. Mintha magaddal vitted volna a színeket. Pedig régen színeseket álmodtam és hallottam hangokat is. Ma már csend van. Bennem is, körülöttem is. Igaz nem is vágyom rá. Nekem néha már a csend is fáj. Nem kellenek hangok, zajok. Csak Te kellesz, csak Te kellenél. Akár hangtalanul, némán is. Csak még egyszer érezhetném, kissé reszkető kezed szorítását. Akkor nem félnék. Nem a haláltól. Van attól félelmetesebb dolog is. A magány. Nem az egyedüllét, hanem a magány. Magányos családban is lehetsz. Most, hogy egyre több időt töltök a kórházakban, látom, hogy nem is a betegség veszi el az emberek életerejét, hanem a magány. Hiába van családjuk sokan magányosabbak, mintha egyedül élnének. Reménykedve kapják oda tekintetüket, ha látogató érkezik, hogy aztán csalódottan fordítsák el fejüket, mert nem hozzájuk jöttek. Hát nekem ezzel sincs gondom. Rajtad kívül nem volt már senkim. Lassan már nem volt szükségünk telefonra, üdvözlő lapokra. Lassan haltak ki mellőlünk az emberek. Magunkra maradtunk. Szoktam hozzád beszélni a temetőben. Ha belegondolok, elég furcsa lehet a látvány, ahogy ott ülök a sír mellet és magamban motyogok. De Ők nem tudhatják, hogy Te hallod ezt. Mert ugye, hallod?! Emlékszel milyen jövőt képzeltünk el magunknak? Két, három gyereket. Boldogságot. Szeretetet. Boldogság volt. Szeretet is. Csak a gyerekek. Ez volt a fájó pont az életemben. Soha nem értetted meg, azt a már szinte mániákus akarást, amivel akartam a gyereket. Vajon miért nem sikerült? Ki irányítja ezeket a dolgokat? Ki gondolta azt, hogy mi nem lettünk volna jó szülők. Pedig minden álmunkban, vágyunkban, mosolyunkban ott voltak. Aztán keserűbbé váltak a mosolyok. Már nem voltam őszinte, amikor egy-egy gyermek fölé hajolva gratuláltam a babához. Irigy voltam arra, akinek megadatott az anyaság érzése. Esténként, ha Te már aludtál sokszor órákon át, rágtam magam ezeken a dolgokon. Te néha cukkoltál, hogy gondoskodjak Rólad. Egye-fene néha, ha senki sem látja, még tisztába is tehetlek. Akkor fájt, hogy kinevettél. Talán ez az egy dolog volt, amiben nem értettünk egyet. Te elfogadtad a tényeket, de én még most is igazságtalannak érzem a sors részéről, hogy megfosztott az anyaságtól. A tisztába tevéstől nem. Pedig fordítva kellett volna. Az előbbit megadni, ez utóbbit pedig nem. Minden porcikád ismertem, és mégis zavartan fordítottad el a fejed, mikor a betegséged miatt tényleg sor került, ezekre a dolgokra. Pedig olyan gyermeki voltál. Annyira esendő. Zavart a kiszolgáltatottságod. Bántotta a hiúságod, a büszkeséged. Talán ezért lettél ideges, néha goromba. De hát a kutya is a feléje nyújtott kézbe tud belemarni. Emlékszem egy beszélgetésre kettőnk között, amikor még olyan másnak képzeltük el az öregséget. Te azt mondtad, hogy amióta csak megismertél, tudod, hogy velem szeretnél megöregedni, hogy az első pillanattól fogva valami nevén nem nevezhető dolog vonzott hozzám. Akarsz. Nem csak a testem, hanem a lelkem, a gondolataim, a szerelmem, az odaadásom, az egész lényem. Nem magadnak. Melléd. Velem együtt megöregedni. Öregen, ráncosan, talán botra támaszkodva sétálni és gyönyörködni a naplemente szépségében. Mind a ketten mennyire szerettük a naplementét. És a hajnalokat. Hányszor virradt ránk!? Hányszor gyönyörködtünk bennük? Csendben, egymáshoz simulva. Mostanában már nem nézem a naplementét. A hajnalt sem. Pedig néha én ébreztem. Már nem hat rám a szépsége. Az alkony már csak az elmúlást juttatja az eszembe. Így vagyok a virágokkal is. Régen mennyire szerettem. Azok az egy szál virágok Tőled! Most nem a szépségét
figyelem, hanem a hervadását. Szóval azt mondtad akkor "Hm, milyen érdekes! Ezekre a régi dolgokra milyen tisztán vissza tudok emlékezni, bezzeg a nem rég történtekre." Egyszerűen kimennek a fejemből. Kijövök a szobából, és percekig csak toporgok, mert mire kiérek, elfelejtem mit is akartam. Látod? Most is csapongok. Hányszor szóltál emiatt, hogy legalább fejezzem be a mondatot, mert nem tudsz követni, de én már teljesen másról beszéltem. Természetesnek vettem volna, hogy Te érted ezeket az ugrásaimat, mert annyira ismersz és tudod a reakcióimat. Sokszor úgy is volt. Szóval, azt mondtad akkor, hogy majd együtt sétálunk és gyönyörködünk a naplementében, és fogjuk egymás reszkető kezét, hogy majd rám nézel, hozzám hajolsz és megcsókolod ráncos arcomat. De szememben még megtalálnád ugyanannak a csillogásnak a szikráját, mely egykor elkápráztatott. Már nem szerelem lesz köztünk, a láng már nem lobog, a szeretet parazsánál fogunk melegedni, és egy sokkal nemesebb érzés költözik a szívünkbe. A szeretet, az összetartozás. Kiálltuk az idő próbáját. Gyermekeket neveltünk, szűkölködtünk, dúskáltunk, nevettünk, sírtunk, büszkék voltunk, vagy a fejünket a falba vertük a butaságaik miatt, de magunkba majd mosolygunk, hisz az apai szigor nem engedi, hogy előttük is kimutasd az érzéseidet. Hisz olyanok, mint mi voltunk fiatalon. Nekik is meg kell tapasztalniuk, az életet. Ezt mi majd elintézzük egymás közt. Te meg én. Hát elintéztük. Te meg én. Egymás közt. Nem melegít a szeretet parazsa sem. Csak fázom, szinte reszketek, ahogy nézem a gyűrűt a kezemen." -------------------------------------------------------------------------------"Tükörben a fények Este van, csak a csönd neszez, Egy kis lapon verssé lesz a szó, A szó, ami nemrég csak tinta volt, Meg kósza gondolat, csöpp elmefaló... Tollam fekete könnyével szennyezi, Mintásan szántja e kis lapot, Hogy felidézze, mikor megismertelek; Hogy felidézze azt a szép napot! Viharvert kabátja a lelkemnek, Le-lecsúszik, ha mozdulok, s lépek, De nem fázik, mert arcod rám ragyog: Oly szép, akár tükörben a fények!" -------------------------------------------------------------------------------"Csalfa ígéret messze már, csalfa szerelem messze jár! Miért ígérted a sok szépet, ígérted, hogy szerethetlek Téged! Sétálunk majd árnyas fák alatt, s mindebből csak keserű ígéret maradt. Játszottál törékeny szívemmel, most fagyos szíved nem felel. Rám borul a sötét felhő, lehet hogy naiv lelkem felnő? Hallgatom a tenger zúgását, hátha elveszi a szívem búját. Minden hullám, mint megannyi pillanat
partot ér, s csak az emléke marad. Ilyen emlék leszel nekem szerelem, izzó, kéken hullámzó, örökké fájó nekem!" -------------------------------------------------------------------------------"Éjfél van... a zuhany alatt állok, A víz mossa el a múló tegnapot. Párásodik a levegő, egyre melegebb van, A szívem nagyobbakat dobban. Hiányzik... rávágyom, Halkan a nevét kiáltom. Végig folyik a víz az egész lényemen, Bárcsak az Ő teste lenne a testemen." -------------------------------------------------------------------------------"Olyan vagyok mint egy vízcsepp, Egyedül csak egy pillanatig élek. Hamar felszárít a fény... Vagy beszív magába az élet. Létezik még milliónyi csepp, De a léthez egy is megmenthet. Csak váljunk egybe, És együtt folyhatunk a végtelenbe..." -------------------------------------------------------------------------------"Keresem azt, aki szerethet engem Aki talán meglátja a jót bennem Valahol vár, hogy vigasztaljon Magához húz, hogy marasztaljon." -------------------------------------------------------------------------------"Szívem titkát írom Ebben a levélben Rád gondolok mindig Ezt tartsd az eszedben Szívem miért eped? Soraim kezdőbetűiből megleled." -------------------------------------------------------------------------------"Van álom mely megtanít szeretni Van álom mely megtanít feledni Van álom mely megtanít érteni Megtanít Téged tiszta szívvel félteni." -------------------------------------------------------------------------------"Mikor ezt a verset írom könnyeim hullnak, nem titkolom. Kezem reszket, s szívem oly nehéz Szeretlek Téged ennyi az egész." -------------------------------------------------------------------------------"Álmomban csak veled létezem ölelj át, fogd meg a két kezem Bármerre jársz nem vagy egyedül mert egy szív szeret végtelenül Hidd el, mit Te irántad érzek
hisz nagyon szeretlek Téged." -------------------------------------------------------------------------------"Ha Rád gondolok, a vágytól égek hogy a tested a számhoz érhet Sokan látják, de nekem már világos az én szerelmem mindig Te leszel!" -------------------------------------------------------------------------------"Vágyom a zajt, vágyom a csendet Vágyom a csúnyát és vágyom a szépet Vágyom néha a szavakat félretenni Vágyok mindig, mindig szeretni Vágyom az életet, vágyom a halált Vágyom a nappalt és vágyom az éjszakát Vágyom éberen álmaimba menekülni Vágyok mindig, mindig szeretni Vágyom az örömöt, vágyom a bánatot Vágyom a megbántást és vágyom a bocsánatot Vágyom a múltat végleg elfeledni Vágyok mindig, mindig szeretni Vágyom az árnyakat, vágyom a fényt Vágyom a fájdalmat és vágyom a kéjt Vágyom a jövőt szerelmessé tenni Vágyok örökké, örökké szeretni." -------------------------------------------------------------------------------"Még fáj... Úgy fáj, úgy éget érzem itt, benn a szívemben a sötétséget. Búcsúszóval véresre sebezve emlékszem még, simogató kezedre. Maró könnyek az arcomon, patakban pereg, én csak hagyom. Bennem dübörögnek a miértek, keresem a szót, hátha valamit megértek. Tiltott a szerelem, időt és teret nem hagyott, ki ilyet nem élt át, pofont még nem kapott. Távolból nézni a Kedvest, kezed, nem az Ő kezében, csak a vágyat látni, látni a szemében. Távolból válaszolsz, a véred lázad, közelednél hozzá, de nem visz a lábad. Nem szabad, nem lehet,
észnél kell lenni, másnak nem fájhat, nem érdemli. Talán, egyszer tündérként születsz újra, Ő majd ott vár rád, s együtt léptek közös útra. Ez a szerelem örök, vigyázol rá magadban, fájón is gyönyörű, halhatatlan." -------------------------------------------------------------------------------"Csak állok és várok... Mit tegyek? Hiányzol nagyon!! Szerelmes szívem kettészakad , Fáj az érzés, Karjaim át szeretnének ölelni, Beborítani testem melegével testedet, Szeress -érezz lágyan, Boldogító ölelésed rabul ejti testem, Egy percre megáll az élet, Érezned kell ahogy forrósodik , Testemben a vágy, Belehalok a vágyakozásba, Szeretnélek szeretni!" -------------------------------------------------------------------------------"Megérintetted a lelkem ezer darabnyi pontját, Veled, még a nap is máshogy mutatta az arcát. Jó volt menni, menni mindig melletted, S könnyedben, vagy mosolyodban osztozni veled. És most... jó lenne felhívni, hogy tudjam, mi van veled, Vagy csak, hogy elmondjam, hogy, hogy élem életemet. Elmondani, hogy az elmúlt napokban mennyien bántottak, És megkérdezni, hogy neked vajon, fentről mit osztottak? De a telefon közelségét, mégis fekete lyukként érzékelem, S nem merem megtenni, hogy kezem rá tegyem. Sietve visszahúzom, s elűzök minden gondolatot, Hangodat felidézni, ismét csak emlékeimből tudhatom. Arcod vonala, fel-fel tűnik előttem, Ruháid illata, mint testetlen lélek, lebeg körülöttem. Az utolsó szavak, mint csigaház az ősi homokba, Úgy maradtak meg nekem, a végtelennel dacolva. Gondolatok ezrei cikáznak mindig a fejemben, Majd szemedet látom, s eszembe jut minden, amit mondtam, vagy tettem. Arcom falfehér lesz, s vérem a talpamig szalad, Mint skizofrén elme, a cinikus énem felülkerekedik rajtam. "A mondás úgy tartja: A szem a lélek tükre, És ha ez valóban így van, akkor most soraidat, a fájdalom szülte. Hisz léteztél Te valaha is az Ő lelkében? Láttad Te valaha is magad az Ő szemében...?" " -------------------------------------------------------------------------------"Halott szerelem...
Olyan nehéz leírni mit is érzek megfogalmazni hogy nélküled milyen nehéz az élet Fogni a tollat a kezed helyett nézni a betűt a szemed helyett Ma már csak egy kérdés éltet miért??? Miért vetted el tőlem istenem...? Miért vetted el tőlem kit legjobban szerettem? Elvetted tőlem az egyetlen kincsem ... Kifosztva hogy éljem nyomorúságos életem? Elveted tőlem a szerelmet , mit többé senki más után nem érzek... Éget a fájdalom...Hiányzol nagyon... Kifogytam a szavakból, leteszem a tollat! Kimegyek hozzád a temetőbe szerelmem...utána megölöm magam! Veled leszek végre szerelmem... Ó istenem köszönöm hogy élhettem..." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem, mint egy hatalmas tenger Én az egyik Te a másik partján állsz, És szeretsz hisz a hullámok elárulják, S én is szeretlek, míg világ a világ De nem hallom hangod, oly csendes vagy ma. Suttogja a szél, hogy valami baj van Érzem szívem gyorsabban ver Hajóra szállok, s indulok hozzád Rohanok, hogy megvigasztaljam lelked még élek, Ami addig tart még Te szeretsz!" -------------------------------------------------------------------------------"Piros rózsa, liliom, kinek írom csókolom. Mit írhatnék egyebet? Csak annyit, hogy Szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha nem vagy velem feledni próbállak, de elevenen élsz bennem, így hogy is tudnálak. Ha nem vagy velem szemed szemembe gázol, könnyel próbálja elmosni, hogy Hiányzol!" -------------------------------------------------------------------------------"Ne szeress olyat ki Téged nem szeret, szemébe ne nézz, hisz' úgyis kinevet. Hajtsd le a fejed úgy menj el mellette, Ő ne is sejtse, hogy Te vagy ki érte sír minden este!" -------------------------------------------------------------------------------"Levéltöredék egy el nem küldött levélből (egy messzi fiúnak...) Itt ülök...s mégis szárnyalni szeretnék...kinyitni az ablakot és elszállni messzire...messzire...a felhőkkel vad keringőbe kezdeni
majd egy hűvös csókkal búcsúzva újra a szél hátán lovagolni...elpusztítani a kilométereket és csak repülni...repülni a végtelenbe...de...mégis...amikor kitárom szárnyaim...nem mozdulnak...s én zuhanok...valami hiányzik...tudom...bármikor...bármikor amikor én szárnyalni szeretnék lehúznak tollaim...mint nehéz súlyok nyomnak össze s én szenvedek s roskadozok...ám mégis fent tündöklök a fényben...a lágy szél simogatja arcom és cirógatja a hajam...mintha Te lennél a szél... S én ismét szélesre tárom szárnyaim...s hullnak a tollaim...olyan aprónak érzem magam...de mégis oly nagynak...nagynak és szabadnak...a szárnyaimat kitárva állok egy szikla tetején s nézem a lenyugvó napot...minden fényes napsugár kényeztetve simítja tollaim...s oly gyönyörű ez a pillanat...bárcsak velem lehetnél...bárcsak itt állnál mellettem s Te simítanád tollaim...de nem lehetsz most itt velem...hát én repülök feléd...elrugaszkodok...s máris magasba emel a szél...mint egy apró drágakövet szorongat markában s mégis úgy vigyáz rám mint a legféltettebb kincsére...ez az a pillanat amiért érdemes élni... S a szél fülébe súgok pár szót hátha ő hamarabb ér el Hozzád...hátha az éjszaka sötétjében elér hozzád halk vallomásom...//"//Szeretlek...//"// Látlak...ott állok az ablakodban...látom ahogy alszol...az ágyadban fekszel...s mégis valahol messze jársz...egy csodálatos álomban...s oly jól esik nézni Téged...minden apró sóhajod...mint a legszebb muzsika töri meg a csendet...minden apró mozdulatod megtöri arcod bájtengerét...ahogy ott fekszel csendben...s álmodsz...valami szépről...s én halkan odalépek hozzád...megsimítom arcod...lassan és lágyan átölellek...de csak óvatosan...nehogy elriasszam a pici álommanókat...akik édes álomnektárt csepegtettek ajkaidra...s megcsókollak...hátha maradt ajkaidon egy kevés abból a finom álommézből...s talán...talán az álmodban veled lehetek...s talán együtt ébredhetek veled...s Te leszel az első akit reggel meglátok...s Te leszel az utolsó tekintetem...s most behunyom a szemem...s követlek...szép álmokat kedvesem..." -------------------------------------------------------------------------------"Fekete komor árnyát Látom a falon kirajzolódva, Szélesre tárja két karját, Mintha a levegőbe kapaszkodna. Sírva nevetek: fagy s izzik ajka, Az éj sötét, s remegő. Kegyetlen durvaság: odavetem az ágyra, Hull a vad szépségű szerető. Egy perc és bűve lesz a gyönyör, Testem forró, lángoló katlan, Minden mozdulatától a kéj gyötör, Ez a pillanat halhatatlan. Dühödt s fuldokló szívverésem Veszik bele a csendbe, A szenvedélyt testébe vésem Mint varázsjelet az ős totembe. Pusztulunk a büszke kínban, Testem egészével benne fürdök A vágy mérges vulkánjában, S egy hangosat üvöltök. Nedves teste végigborzol mint vad szélvész,
Veszettül vívok s csatázok. Testemet marja, markában marad egy rész Belőlem, s hűsítő vízesésében ázok. Vérző szépség és fénytestű isten, Csókolja testem lihegőn, Parázs test egy tajték testen, Nézem arcát elmerengőn. Átkozott, harcos, mégis Őt akarom, Egy pillanatra megremegek teljesen, Két lábammal farát átfonom, Magamban érzem egészen Most hirtelen meghanyatlik, ős fenyő módjára, Reszkető ajkát az enyémre nyomja, Egy utolsó könnycseppet ejt áldozata húsára, Majd bágyadt fejét álomra hajtja..." -------------------------------------------------------------------------------"Megöl az éjjel, Már nem bírok a kéjjel. Simogatom, s ő remeg egészen Érzem a gyöngyöző verítéket testemen. Vad vágyak kalandora vagyok, De most érintésére térdre rogyok. Ketten vagyunk, lassan alkonyodik, Testünk mindjárt egybefolyik. Összecsapunk, reng a Föld Marásomtól teste egészen zöld. Idegen e vágy, a pillanat izzítja fel, Testem mindjárt az Övével telik el. Ránk szakad a vad és őrjöngő este, A hold minden mozdulatunkat hangtalan leste. Húsába vájtam két kezem egészen, Ám Ő nem tántorodott, harcol merészen. Összecsapunk, beleremeg az éjszaka, Testét tépem, cibálom, de mindhiába. Sós verítékétől nedves az ajkam, Ám ez mégis oly édes, mint egy balzsam. Testemet mint egy fekélyt marják ujjai, Összerezzenek teljesen, oly hevesek mozdulatai. Érzem megöl e pillanat, ha hagyom, Most megállok kicsit, s ezután én irányítom. Dúl a zűrzavar, akár egy tenger, S elnyúlik rajtam, akár az úton a henger. Nyöszörgök, elterülök lassan mint egy folyó, Mely a tomboló vihar után újra hajózható. S most megáll egy pillanatra, megsimogatja arcom, A kéjtől égek el, e hely lesz ravatalom, Belehalok ugyan, de megtagadom a csókot, Míg nem kapok Tőle vérpezsdítő bókot. Üveges szememben arca tükröződik vissza, Testemről teste a nedvet mohón issza. Vágytól ég az arcom, ám jéghideg a szám,
Fülledt testével meleg takaróként borul rám. Két karod vágyón simogatta végig testem, Lehunyt szemmel éreztelek, de bevallom néha lestem. Elvakított izzó szemed, s égővörös ajkad, Két karommal öleltelek, s úgy emlékszem hagytad. S most itt szenvedek, fuldokolva s lihegve, A nyújtott gyönyörért nyerek bebocsátást szívedbe. Szörnyű ez az iram, gyilkoló a hajsza, Ám mégis mint ős-lovas úgy mozdulok rajta. Ő most a minden: a romlás s a szépség, Olyan mintha egy pillanata tartana, a kezdet mégis oly rég Volt, s most ott állok a véres-hegy csúcsán, Teljes testemben összecsuklok vállába kapaszkodván. Teste a vágyak buja kertje, S én örökre belevesznék ebbe, Könyörtelen tudása gyönyörű ízű álom, S e fojtogató, kínzó csatát már nem is bánom. Mint gyermekek, kik mukkanni sem mernek Mint fonnyadó gyümölcsök, mik a földön hevernek, Úgy nyúlunk el a bűnnek szent oltárán, S álomra hajtjuk fejünket a holnapra várván..." -------------------------------------------------------------------------------"Kell a tűz, mi a szívedben ég! Hiszen Nélküled semmi vagyok én. Kell a tűz, mi a szívemet lángra gyújtja s nem engedi, hogy a félelem elfújja. Kell a tűz, mi a testemet felébreszti, s örök lángba égeti szívemet Feléd..." -------------------------------------------------------------------------------"Múlik az idő, évek, napok, órák, percek, S egyszer csak elvesz tőlem az élet, Széttörik majd minden álmom, Mit veled álmodtam volna, Kialszik a szerelem fénye, Ha már nem leszel nekem, Csak a múló feledés viharában, Elveszítem azt ami a legdrágább, A szívemnek? Félek..." -------------------------------------------------------------------------------"Mikor először simogattad a kezemet, És először csókolt lázasan a szád, Nem éreztem hideget a téli éjszakában, És nem hallottam a fagyos szél süvítő hangját. Testemet átjárta tested melege, Ahogy magadhoz öleltél kedvesen, S szívemben lassan ébredezni kezdett,
Egy mindent elsöprő, igazi szerelem. Azon az éjszakán kezdődött minden. Fogva tartott a fellobbanó vágy. Nem tudtam tőled elszakadni, S nem is akartam, soha többé már. Érzem, a szívemben megbújt az emlék És fájó sebet hagyott. Azóta már elváltak útjaink, De az az éjszaka bennem örökké élni fog." -------------------------------------------------------------------------------"Némán néztük egymást a gyertyafényben, Pillantásunkban a szerelem tüze égett. Órák teltek el szótlanul, Tekintetünk mindent elárult. A háttérben lágy zene szólt, Olyan szívbemarkolón, andalítón Felém nyújtottad remegő kezed Szorításodból megéreztem -mennyire szeretsz. Egymáshoz simultunk a táncparketten Nem láttunk mást, csak mi léteztünk ketten. Nem érzékeltük az idő múlását, Sem a lemezen akadt tű pattogását. Csak öleltük egymást, mint holdat az éj Testünkben lázasan tombolt a szenvedély. Boldogok voltunk, istenem.. mennyire boldogok ..." -------------------------------------------------------------------------------"Te rád nézek angyalt látok többé másra nem is vágyok tűz füstjében arcod látom tekinteted űzi magányom mosolyod adod s elvarázsolsz szárnyra kapsz és velem táncolsz angyal szárnyak repítenek szemedben minden nap elveszek vágyak, álmok egybefolynak nincsen múlt és nincsen holnap dobok hangja bennem dobban szívem ezer konga szólam álom talán ne úgy legyen mert akkor vágyaim sóval hintem nem terem ott újra semmi
senkit többé nem szeretni." -------------------------------------------------------------------------------"Megláttalak és megigéztél, Hozzám szóltál és elakadt a szavam. Láttalak már, de mást mutatott a kép, s most itt életnagyságban oly gyönyörűség, mit látok én. Hozzám jöttél, engem keresel s ezt oly nehezen hiszem el. Eltelt egy teljes óra s még itt vagy velem, beszélsz hozzám s nézed a szemem. Sajnos mennem kell, de Te megkérded: Láthatlak még? Én csak reménykedem, hogy még leszel velem, még jössz hozzám, s még fogni fogod kezem..." -------------------------------------------------------------------------------"Veled... Amikor az éjszaka álommá szövi a tegnapot, Akkor szerelmesen karodba olvadok. Elcsitulnak köröttünk a város zajai, Csak a szellő lágy hangjait hallani. Ahogy testemet ölelésed bűvkörébe vonja, Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja. Csak Te létezel akkor és árnyékodként én, Szemedből a szerelem sugárzik felém. Napfény ízű csókod még forrósítja számat, De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat. Most még sem a hideg borzongatja testem, Hanem a bennünk tomboló szerelem. Magadhoz szorítasz, forró tested hevít, A szerelem minket az egekig repít. Annyira akarlak, belesajdul lelkem, A vágy szinte, tűzként száguld ereimben. Ölelsz, és ölellek, csókra csók felel. Forró pillantásod, szinte megperzsel. Lélek a lélekkel, a test testtel egyesül, A vágy keltette dallam, testünkben felcsendül. Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál, Minden porcikánk, enyhülésért kiált. Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk A gyönyör ostorcsapásként, árad szét bennünk. Elcsitulnak lassan, a vágy keltette hullámok, Az önkívület után magamra találok. Boldog mosollyal a szemeidbe nézek,
S már csak simogató kezemmel becézlek. Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk. A mámor szárnyain csillagok közt szálltunk. Tűz voltál az ereimben és sóhaj a számon, Te vagy az én beteljesült s valóra vált álmom." -------------------------------------------------------------------------------"Szemed kék világát mikor látom én? Mikor lesz minden olyan mint rég? Megőrjít a hiányod Nélküled nem látom szépnek a világot Adj még egy esélyt kérlek Az életem egy csendes méreg Megöl a szenvedés a bánat Mégis egész életemben várlak..." -------------------------------------------------------------------------------"Édes csókkal, forró öleléssel várlak. Beteljesül majd az Álmom ha felkel a Nap és karodban a lelkem. Testem boldogan pihen, mert a lelked ölelem, csendesen..." -------------------------------------------------------------------------------"Olyan szép a szemed... Olyan szép a szemed... és ha rám nézel, Úgy tűnik, már nem számít az élet, Mert tudom, hogy még mindig szerelmet érzel, Irántam, s szíved számomra bármit megérhet. S ha nézel, mindig ugyan az jut az eszembe: Hol lennék nélküled? És mindig félve nézek bele a szemedbe... Vajon meddig maradhatok melletted? És tér idő, megszűnni látszik, Mert számunkra örök a pillanat. És a szeretet szívünkben egyre csak virágzik. s jobban kötődök hozzád ezen perc alatt. És szemedben látom a szerelem tüzét égni, Látom benne a jövőnket, a boldogságot. és látom azt is, hogy nem kell többé félni. Nem kell többé vádolni a világot." -------------------------------------------------------------------------------"... Ajkamon még érzem lágy ajkad csókját. Testemben még él forró tested ölelése. Lelkemben még ég lelked ragyogása. Szívemben még fénylik szíved dobbanása. ... " -------------------------------------------------------------------------------"Ha behunyom a szemem, magam előtt látom, Azt az arcot, azt a tekintetet amire vágyom.
De Te nem vagy itt, tombol és üvölt magányom, Még mindig érzem ajkad édes ízét a számon... Ha én egy virág lennék, Te lennél az éltető talaj, Ha csönd lennék, Te lennél a vadul nyüzsgő moraj. Ha nyugodt víztükör lennék, Te lennél a kőszikla, Mely a tükörsima felületet örökre felbolygatja. Ha én lennék a valóság, akkor Te lennél az álom, Az a titkos vágyálom melyben Te vagy a párom. Ha én lennék az elmúlás, tán Te lennél a remény, Hogy a sötét pokolban, Te leszel a fény... Csak Veled tudom elképzelni az életem, Hisz melletted tanultam meg mit jelent a szerelem. Minden pillanatban egy szót formál reszkető ajkam, Hogy füledbe súgjam: "SZERETLEK", de csak halkan..." -------------------------------------------------------------------------------"Öt lépesre tőled megszűnnek a hangok Próbálok figyelni, de semmit sem hallok Csak lélegzeted, sóhajod hangját Lágy ajkad selymes suttogását Négy lépésre tőled kihunynak a fények Sötét lett, s nem látok mást csak Téged Egyetlen kihez biztosan közelíthetek Hisz tekinteted csak húz közelebb, közelebb Három lépésre tőled eltűnik minden gondolat Veled lenni azt jelenti, feledni minden gondomat Hiába próbálok nem menni hozzád Olyanná lettem, ki nem maga irányítja sorsát Két lépésre tőled megszűnik a világ Súlytalan űrben lebegek és vigyázok rád Nem marad már semmi csak Te és én Ketten maradtunk a semmi közepén Egy lépésre tőled megszűnnek az álmok Karom kitárom ám semmit sem találok Egy lépésre tőled megszűnnek az álmok Ébredek s visszatérnek... hangok, fények, gondolatok, világok." -------------------------------------------------------------------------------"Egyszer minden virág szirmát veszti Mi most jelen volt már múltba veszik Minden patak messzi hordja vizét Tenger fogadja mint anya gyermekét De szerelemnek nincs édesanyja Ki öleli karjaiba fogadja Fájdalomnak nincs orvossága Tengerbe vész vérem sokasága Szívem sebét nem gyógyítja semmi Sorsom hagyja véremet veszteni Nem gyógyítja hervadt virág szirma Ó sorsom mondd miért viszel a sírba?" -------------------------------------------------------------------------------"Búcsúlevél Ravatalhoz közel ne merj állni
Utolsó utamat nélküled kell járni Megszólal a harang utolsó utamon Gondolj rám de könnyed ne hulljon Temessenek a temető sarkába Temető sarkának legkisebb zugába Ne találjon engem senki a világon Ne fájjon a szívem ott a másvilágon Ha majd később mégis bántana a dolog S az életben nem leszel majd boldog Gyere ki majd a temető sarkába Temető sarkának legkisebb zugába Ott leszek egy sírhalom alatt Itt alszom majd örök álmomat Borulj síromra s rám emlékezzél Emlékezz arra akit nem szerettél A fiú elhagyta csendesen otthonát Magába zárkózva ment egyre csak tovább Nem szólt senkihez kikkel találkozott Hízelgő halálról gondolkozott Lassan felkapaszkodott egy szikla tetejére Utolsó pillantást vetett a vidékre Levetette magát s a földre zuhant A földre csapódva a szíve megszakadt Hiába várták nem jött többé vissza Barátai kutatva mentek utána Hűvös őszi reggel megtalálták végre Összetörve egy szikla tövébe Egyik zsebébe egy levelet találtak Mely megvolt címezve egy kislánynak Olvashatatlan volt a vértől, elázott Csak a címzett értette a pár sort Nagy fájdalommal eltemették Sírtak a szülei hisz nagyon szerették Volt még ott valaki akit nem vettek észre A temető kapujában talpig feketében Oh hogy mit érzett a rövid idő alatt Gyötrődött a szíve majd megszakadt Csak állt a távolba meredve Talán várt valakit aki őt nagyon szerette Ne várd őt kislány nem jön többé hozzád Nem ölel magához nem csókolja többé szád Szerelmes szavakat nem suttog füledbe Nem kérdi többé: Édesem szeretsz-e? Ekképp álmodozott a kislány magába Majd lassú léptekkel elindult a homályba Sötét este lett mire hazaért Nem felelt senkinek bár a szülei kérdezték Vacsorához hívták de nem evett velük Halálsápadt arcán hideg bánat ült Anyja felzokogott: Kislányom szólalj meg! De ő ellökte magától és a szobájába ment
Később mikor mindenki álmodott Felkelt s otthonról csendesen távozott Temetőbe érve lelassultak léptei Hívta őt valaki úgy rémlett neki Óvatosan haladva a zúg sarkot kereste Ahol elhagyottan nyugszik kedvese Ahogy közelebb ért szíve hevesebben vert Szeméből a könny némán megeredt Körülötte zizegve hajlongtak Megállás nélkül folyton csak suttogtak És ekkor a mélyből megszólalt valaki Halk suttogásban szavak szűrődtek ki Meghalt a szeretőd miattad tette Megcsaltad a szívét s ő belehalt ebbe Szeretett ő téged te küldted a halálba Nyugszik már a földben ahogy a mennyországban Az éj leple alatt valaki halkan zokog Siratja a fiút aki már rég halott Fáj nagyon a szíve érzi már nem bírja Mert a szerelem gyötri és kínozza Gyenge szellő lebben a temetőben Ismét sír valaki halkan esdeklően Sírjál csak kislány zokogjon a lelked Neki is fájt mégis kinevetted Szellő elsuhan csend borul a tájra A kislány zokogva borul a fejfára Végső bánatában tőrét előrántja Teljes markolatáig szívébe mártja Reggel az anya beszól a szobába Nem válaszol senki az ajtót nyitni próbálja Ahogy kinyitotta majdnem összeesett Lányát nem találja csak egy levelet Gyorsan felbontotta Bízott valamiben Az első mondat így hangzott: Miért hoztál a világra magzatot? Sírva szólt a férjének mutatta a levelet A rövid mondatból mindent megértettek Egymásra borultak fájón zokogtak Gyötrelmes percekben beszélni se tudtak Gyötrelmes percekben a temető őre Belépett hozzájuk szomorúan ült le Halkan mondta: Lányotok nem él már Friss halmon fekszik szívében tőr áll Közben a tetemet behozták a házba Csendesen lefektették a lány szobájába Szép halvány mosoly sugallata látszott Mely nem életet csak halál sugárzott Másnap a kis házban fekete ruhában Lányok és fiúk díszőrséget álltak
A hang szava vitte messzire Hogy meghalt a fiú szerelme Megkondul a harang a kis faluba Visznek egy lányt utolsó útjára Búcsúlevelében írta utolsó kívánságát Kedvese mellé tegyék koporsóját." -------------------------------------------------------------------------------"Álom és valóság Mikor fekszel, s álom száll szemeidre, Gondolj rám, hiszen egyszer már megérte, Hisz álom nélkül az élet mit sem ér, S itt csak a képzelet, s nem a lét a tét, Gondolj arra a percre, mikor megláttál, Gondolj rá, hisz csak erre vártál, De ez nem igaz, ő ilyet nem ír nekem, Csak egy buta álom volt, játszott a képzeletem, Hisz ha ez valóság, igaz lenne, Álmomba álmot isten biztos nem tenne, Csak a képzelet, a szív vágyai voltak, Tettükért csak a bolond szerelmesek lakolnak, Hisz ha ez valóság, s nem csak álom lenne, Akkor a legboldogabb ember írna, s mindent megtenne, Hogy az álom, gyönyörű valóság maradjon, S szíve a bánattól nehogy kővé fagyjon." -------------------------------------------------------------------------------"Neked Azóta, hogy megláttalak, Tudom, hogy senki más nem létezik, Tudom, hogy ha nem is láthatlak, Akkor is erősen szorítod kezeim. És ha úgy érzem, a világ igazságtalan, Ha minden baj csak nekem jut, S ha szívem vigasztalhatatlan, Akkor mindig az eszembe jutsz. És tudom, hogy nem vagyok egyedül, Mert mi ketten egyek vagyunk. És mindig csak várok... telhetetlenül, Hogy újra összefonódjon karunk. És most újra, most újra szép és jó, Minden, gond, baj elszállt. Abban a percben a levegő felforrt, Az óra egyre lassabban járt. Az a pillanat, olyan sokáig tartott, És éreztem, ahogy szívünk egymásra talál. S most úgy érzem nem feledem azt a pillanatot. S ami elvehetné tőlem, már csak a halál. Ilyet nem éreztem még senki iránt sem, Minden csodás, amikor együtt vagyunk. S olykor elveszti értelmét a végtelen. Nincsen már tér, nincsen út, amin együtt ballagunk. És remélem örökre így maradunk, Mert nekem csak Te kellesz. És számomra többet ér az, hogy együtt vagyunk. Mint hogy másokkal el legyek. Tudom, nem voltam mindig jó, De kérlek ezt bocsásd meg nekem. Hidd el most már elkerül a bú,
Mert tudom, hogy itt vagy velem..." -------------------------------------------------------------------------------"Magam mellett akarlak tudni. Semmi sem fontosabb a szerelmünknél, Rád van szükségem Veled akarom megosztani a gondolataimat, a vágyaimat ,az álmaimat. Tiéd a szívem minden egyes kis dobbanása. Légy az enyém örökre ,ne vedd el tőlem ezt a csodálatos érzést. Had legyek boldog veled , amíg még élek ezen a földön. Ne engedd el a kezem szeretném ha , örökké együtt mennénk örömben és bánatban. Érsd már meg végre, hogy mennyire szeretlek testestől-lelkestől, Tiéd a szívem mindörökre. Csodálatos édeni varázslatos szerelmünk száll majd a hallhatatlanság világába és ott fog ragyogni -e földi szerelem ha már nem leszünk." -------------------------------------------------------------------------------"Segíts nekem együtt élni, Ezzel a szerelemmel ha már, Beleálmodtad szívembe. Csendes, simogató, varázslatos, Lényed után sóvárog a szívem, Rózsaszínű köd borítja szerelmünk, Mámorba úszó pillanatait, Lebegek -e ködszerű világba , Sugárzik belőlem a szerelem varázsa, Neked adtam magam szívvel-lélekkel, Szeresd öleld át testem, Érezni fogod a belőlem áradó, Puha meleg asszonyi varázsom." -------------------------------------------------------------------------------"Ha Veled vagyok... Ámor kilőtt nyila ott rezeg a szívembe. A vér szerelem folyamként száguld ereimbe. Lelkem csupa öröm, csupa édes dallam, Magasba repít szárnyat bontott vágyam. Hálásan simogatlak, ahogy lágy szellő a fákat, Beragyogom életed, mint napsugár a tájat. Csókommal borítom az egész testedet. Magamba lélegzem a lélegzetedet. Hisz ha Veled vagyok, elcsitulnak a külvilági zajok. Csendes odaadással lelkedbe olvadok. Melletted, nem érzem az idő múlását. A homokszemek zajtalan egymásra hullását. Ha velem vagy színes lesz a máskor fakó világ, S megérzem a szélben szálló virágok illatát. Ha Veled vagyok a lelkem, ünneplőbe öltözik. Szívembe új érzés: a boldogság költözik." -------------------------------------------------------------------------------"Kinyitom a szemem. Megszakad az álmom. Lecsukom, de hiába tovább nem álmodom. Pedig visszavágyom, az álmok színes mezejére.
Az álombéli szerető lágy ölelésébe. Nem rég még valóság volt, mi ma már csak álom, Forró csókodnak csak emléke él számon. Nem rég még öleltél, becéztél Kedvesem, Ma illatodat párnámon hiába keresem. Nélküled kelek, emlékeddel fekszem, Hiányod sikolya itt lüktet még bennem. Hazug mosollyal ajkamon hirdetem, Már nem fáj, már elmúlt a szerelem. Felkelek, arcomra álarcot sminkelek, Ne lássák, hogy alatta, mennyire szenvedek. Hazudom, hogy vége, s már nem fáj emléked, Magamnak is hazudom, hogy feledtelek Téged. Csak este, ha álomra hajtom le a fejem, S a tudatom feletti kontrollt elveszítem, Pillekönnyű szárnyán hozzád repít álmom, Akkor vallom csak be az, az én világom. Mert, ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod, Hangtalan szavakkal utánad kiáltok. Üres lelkemben csak néma sóhajok, És a soha valóra nem váltható álmok. Képzelt ölelések, álombéli szavak, Tudom, igaz boldogságot soha nem adhatnak. Idő! Nagy Gyógyító! Segíts felejteni! Hogy a fájó múltból tovább tudjak lépni. Segíts, hogy feledjem az álomvilágot, Hogy megleljem végre az igaz boldogságot! Fakó emlékképpé szelídítsd a múltam, Hogy megtalálhassam végre helyes utam! Mely elvezet oda hol a boldogság vár Hol ezer színében ragyog a szivárvány. Hol a nap fényében aránnyá olvadok, Annak a karjába kivel boldog vagyok." -------------------------------------------------------------------------------"Úgy várlak, mint a Hajnal a Napkeltét, Úgy vágyom érintésedre, mint a Fák a Szellő simítására Úgy kívánom csókod, mint a kiszáradt Föld az esőre." -------------------------------------------------------------------------------"Minden percben Rád gondolok, minden éjjel Rólad álmodom. Csak Te jársz a fejemben, vágyom Rád Kedvesem... Vágyom az érintésedre, vágyom az ölelésedre vágyom az illatodra vágyom a testedre,
a mosolyodra, a csókodra..." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretném ha fájna a hiányom, Szeretném ha éreznéd, Hogy fontos vagyok neked, Egyszer még szenvedsz értem, Sírsz, Végig folynak arcodon, Az értem hullatott könnyeid, S fájna és hiányozna, A megélt szerelmes, Mámorító ölelésem!" -------------------------------------------------------------------------------"A szívembe fájdalom... Forró fülledt az éjszaka, s én aludni vágyom, De csak álmatlanul forgolódom, elkerül az álom. A nyitott ablakhoz lépek, bámul rám a sötétség, Nem ciripel egy tücsök sem, alszik minden szépség. Valahol a távolba egy vonat füttye szól, Kihalt utcák magányában csak a csönd kóborol. A hold álmosan egy felhő mögül néz rám, Kevés csillag ragyog ezen az éjszakán. A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség, Úgy érzem a szerelem csupa keserűség. Elhagyatva, megcsalva, kifosztottan állok. Hazug ez a világ, megcsaltak az álmok. Talán könnyebb lenne, ha gyűlölni tudnálak. De a magányom szinte üvölt utánad. S bár még bennem lüktet a megcsalás fájdalma. Mégis hozzád száll lelkem halk sóhaja. El kell, feledjelek. El kell, engedjelek. Csak az emlékeimben lehetek majd veled. Viaskodik bennem az ész és az érzelem. Pedig tudom jól, hogy hazug e szerelem. A hajnal felváltja a szomorú éjszakát. S messzire űzi az éjszaka démonát. Vidám madárdallal köszönti a napot. Elsápaszt néhány hunyorgó csillagot. A kelő nap magába csókolja a harmatot, S ragyogó kékre festi az égboltot. Elringat a hajnal, s én elálmosodom, Halott angyalok álmait álmodom..." -------------------------------------------------------------------------------"Festmény bennem Szemednek halvány fénye Arcodnak hullámzó éle Mint festmény ami megszólít S rajta egy alak. Egy angyalhoz hasonlít Ujjaim játszanak a válladon
És a reszketést követi a kezem Mosolyt látok újra ajkadon És ettől az érintést még lágyabban teszem Simítom tested Hallgatom lélegzeted Pillanatra gondjaimat vesztem S vágyaimat én már nem fékezhetem S jön a jól ismert ébredés Búcsúznak tőlem a hajnali álmok Mi volt ez mond csupán csak egy tévedés? Hogy arcodon túl én mást nem is látok?" -------------------------------------------------------------------------------"Vallomás... Selyem fátyolát borította ránk az est, Zajok csitultak, csak szívünk égett, Eper és pezsgő illata vidáman terjengett, Remegve lobbantott lángra a szemed. Eggyé lett velem tűztől izzó tested, Tekintetünk mélyén a vágy lebegett, Lelkemmel összefonódott a lelked, Egyetlen pillanat törte meg a csendet, Kedvesem...-suttogtad -szeretlek..." -------------------------------------------------------------------------------"Még minden lehet... Még minden lehet, és semmi sem Lehet szerelem, vagy gyötrelem Lehet el nem csókolt csók, vagy beteljesült vágy Lehet viharos, vagy csodás közös nyár Lehet magányos az éjszaka Vagy szerethetjük egymást összebújva Ez mi izgalmas most ebben: Még minden lehet, vagy semmi sem..." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnélek magamhoz ölelni, Érezni meleg bőrödet bőrömön, Hajolj fölém, csókolj puhán lágyan, Hogy, elveszítsem a fejem. Szédülök, zsong a szívem, Szerelmed édes ölelésétől, Kezed érintésétől testemben, Ezernyi sziporkázó érzés, Tested hívogató szavára, Szenvedély lüktet bennem, Legyünk egyek, hogy együtt, Élhessük tovább a szerelem, Álom világát." -------------------------------------------------------------------------------"Lelkemben ezernyi fájdalom, A meg nem élt pillanatok, Percek ,órák, évek...fájnak, Fáj a szívemnek az, Elvesztegetett idő amit nem, Veled éltem.
Szívemet elvarázsolja, Körül öleli szívszaggató, Szerelmed. Ha nem is vagy velem, Akkor is érzem szerelmed, Érezlek a lelkemmel, A szívemmel, Tégy boldoggá szerelmeddel, Hűséges meleg odaadó szíveddel!" -------------------------------------------------------------------------------"Napsugár hull rám, Aranyosan csillámló, Fénybe burkol, Szerelmünk édes, Érzésére gondolok, Szépen-lassan, Elborítja lényemet, Valami csodálatos érzés. Öröm és boldogság, Sugárzik belőlem, Életem puha selymes, Tele érzelemmel, Vággyal, Irántad érzett, Édes szerelemmel. Szárnyal a szívem, Minden érzése! Hallhatatlanok vagyunk, Hisz csak mi ketten, Tudjuk így szeretni egymást, Hisz egymásnak születtünk!" -------------------------------------------------------------------------------"Sír, zokog szívemben a szerelem, Érted reszket Téged vár, Annyira szeretlek: vágyódom rád, Szívem örökre a Tied már, Érted dobban minden percben, Így marad ez most már örökre, Kár, hogy ilyen későn ért ez a, Boldogító szerelem, Nem élhetek veled már sokat, Az élet csak perceket adott, Hogy élvezhessem veled az életet. Nem láthatom édes mosolyod, Nem érinthetem puha kezedet, Nem hallhatom kedves hangod, Értem jő a halál angyala már! "Vajon álmodnak-e a halottak ott lent? Álmodnak-e ha csillag fényes éjszakában, Könnyű szél kószál a temető fái között? Álmodnak-e ha tavasszal fészket raknak, A fákon a madarak?" Már soha nem mondhatom el, Legfeljebb Én hiszem néha, Álmodban itt vagy velem!" --------------------------------------------------------------------------------
"Állnék vigyázba, érted, mint a fenyvesek, S nem érdekelne, milyen rögöt apaszt alattam Legyekkel barátkozó alja gomba-nép, Azt sem bánnám, hogy ilyen egyedül maradtam, Csak megfoghatnám kezed fejét, Melyen kék erekkel álmodik a puha tél. S lennék fa is, hogy ágam Te legyél, Hogy ujjaid értem remegjenek, S ha indulnak a lila égben fürdő Megszédült szelek, Óvnálak a cinkos ablakok Sanda fényétől, ó, védenélek a magam melegével. Amíg meghalok. Címek, rangok, rímek és cafrangok Helyett adom én neked Vigyázban álló tisztaságom, mely füvek tövén Őrizte álmait a Napnak, hogyha jöttek Kerékbe tört hitekkel farkasfogú telek. S ha majd e tisztaságot sem tudom Fekete táporok miatt cipelni így tovább, Légy ágam, s félve fázz majd egyszer értem. Egyetlenegyszer legalább." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretni őt, ki észre sem vesz talán, Szeretni reménnyel és igazán! Elmegy melletted, rád se néz, S te napról-napra lesed tekintetét! Várod a mosolyát, a szeme színét látod S ha Ő nevet, az már felvidít téged! Tudod, hogy szereted, miért kérdezed? Ha újra látod, elveszted az eszed! Ha csak hallasz is róla, megdobban a szíved, Majd elfordulsz csendesen és könnyes lesz a szemed! Nehéz az élet és gonosz a szerelem, Sokat fájdítja fiatal szívedet!" -------------------------------------------------------------------------------"Ne dőlj be annak, aki szép, Ne csábítson el a puszta látszata! Ne csábítson el, ha valaki szép: Előbb hízeleg, míg szíveddel játszik, S aztán mindent összetép! Előbb elvisz a csókos Mennyországba, Aztán megint pokol lesz az élet! Annak higgy, ki halkan beszél veled, Szemei gyengéden fürkésznek szívedben! Bár ég a vágytól, róla nem beszél, Néha a hallgatás mindennél többet ér!" -------------------------------------------------------------------------------"Egy ilyen szép szerelem csak, Egyszer adódik az életben, Ha elfordulsz, megtagadsz, Akkor is az egyetlen maradsz. Nem kérek túl sokat csak, Perceket és az édes mosolyodat.
Várlak... Nem bánom mi volt, s van, Csak bújnék hozzád, Némán boldogan!" -------------------------------------------------------------------------------"Felhőkkel száll, A végtelenbe, Tiszta szerelmünk, Mámorító illata, Te vagy szívemnek, Legszentebb érzése! "Örökkön, örökké míg a halál el nem választ" " -------------------------------------------------------------------------------"Szeretni foglak amíg élek, Csak az hallhatatlan aki szeret. Úgy ragyog a szívemben, Ez a csodálatos szerelem, Mint a csillagok az égen. Köszönöm, Hogy vagy nekem, Hogy egymásra találtunk. Elvarázsoltad a szívemet , Ami most már így marad, Örökre. Őrizd ezt a szép szerelmet, Szívedben, Mely a síron túl is fog tartani." -------------------------------------------------------------------------------"Te vagy nekem a legszebb ajándék, Amit az élettől kaptam, Köszönöm azt a sok boldog percet, Amivel megajándékoztad a szívemet!! Szent Isten, Hogy én mennyire szeretlek, Csoda szerelem mely lüktet, A szívemben, Egész testemben, A vágy útra kél, Elvarázsol. Legédesebb öröm vagy nekem, Többre vágysz?? Repülj-szállj, A szerelem szárnyán, Engedd szabadon, Szárnyalni -e csoda szerelmet, Hisz a csodák, A szív mélyén születnek!" -------------------------------------------------------------------------------"Egy álom szerelem tart össze minket, Kétségbeesve reménytelenül keresem, Az igazi álmot, hogy boldog legyek veled, A való életben. Elszorul szerelmes szívem, Féltelek,
Fontos vagy számomra, Elvakít a szerelem, Szomorú szemed sötétjében, Ragyog a szerelem, Félted és én is féltem, Féltelek attól a fájdalomtól, Amit én okozhatnék neked. Őrizd az álmot, Mely a boldogság, Szárnyain repít, A mennyországba!" -------------------------------------------------------------------------------"Fényes csillag vagy mely beragyogja, Életem minden szerelmes percét, Fájna és hiányozna, Ha nem ölelnél csókolnál, Tele van a szívem az érted érzett, Szerelem csodálatos varázsával, Simogató szerelmed, Öleli-körbe fonja életem, Boldogság költözött a szívembe, Meghódítottál és teljesen, Átadtam magam, szerelmednek!" -------------------------------------------------------------------------------"Érezd ahogy átjárja szívedet a szerelem, Simogató mámorító az íze, Belevarázsoltad szívembe érzéseidet, Halk szavakkal, édes rajongással, Szerelmes szívemet neked adom, Kell nekem ölelő érintésed, kedves mosolyod, Érző szerelmed, Te vagy az igaz szerelem!" -------------------------------------------------------------------------------"Lenyűgöz ellenállhatatlan szerelmed, A szíved minden dobbanása felém száll, Melegség árad testedből, Sziporkázik a fény szemed tüzes nézéséből, Szívemmel együtt neked adtam az életem, Vágyakozom az igazi boldogság szerelméért. "új életre vágyom veled" Megszeretnélek érinteni, Simogatni arcodat, kezedet, Kérlek- szíveddel fordulj felém, Nézz rám csodálatosan, Ragyogó szemeddel, Nézz a szemembe s, Látni fogod rajongó szerelmemet, Te vagy az én nagy "kalandom", Ami egy életre szól!" -------------------------------------------------------------------------------"Segítek, Ha bajban vagy Már évek teltek el az első találkozásunk óta, és még mindig úgy érzem, hogy nem felejtelek el soha, hisz nagyon SZERETLEK, mindennél és mindenkinél jobban.
Kiálts, ha bajban vagy és bezárlak a karomba. Fuss hozzám, ha nincs senkid, aki segít és szeret Téged. Én mindig ugyanazzal a szeretettel védelek meg. Rettegek, hogy bajod esik, nyugtass meg, hogy nem kell félnem. Ölelj meg, csókolj, szeress, hisz Érted forró tűzben égek. Ne Hagyd, hogy elvesszek, mert megszakad a szívem. Segíts és Neked adok magamból mindent. Most zuhanok a mélybe, hisz mellettem senki nincsen, De ne aggódj, Neked mindig segítek, megmentem szíved. Kapaszkodj belém, felhúzlak a mélyből, el nem hagylak. Csak engedd, hogy segítsek, bízz meg bennem és hagyd magad. Hidd el én nem engedem, hogy életed feladjad. Bármikor készen állok arra, hogy Érted meghaljak. Ha menni akarsz, segítek Pakolni, ha akarod, Ha egy szép csillagot, a legszebbet adom. Ha megalázol, tönkre akarsz tenni és fel nem adod, akkor is melletted állok és boldogan, büszkén hagyom. Nekem csak az a fontos, hogy boldog legyél, cserébe azt kérem, engem el ne feledjél. Kérlek, boldogtalan, magányos soha ne légy, ha mégis elhagy mindenki, én rohanok melléd. Ha boldog vagy, én is az vagyok, ha nem, bízz bennem. Nem kérem Tőled, hogy Te is segíts nekem. Történjék bármi, el nem hagylak, hisz nem feledlek. Én melletted állok, segítek, féltve SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha távol... Távol leszel tőlem, s elsodor az élet, Félek! De ne hagyd, hogy így legyen, Maradj velem kérlek." -------------------------------------------------------------------------------"Beteljesült az igazi álmom, Megtaláltam a boldogságot, El nem múló álom bennem él, Őrzöm az álmot amely, A boldogság szárnyain, Száll feléd: Álmodom a vágyról, Álmodom a szerelemről, Álmodom kettőnk csodálatos, Álom világáról. Ez a szerelem csak álmaimban él? Soha nem lesz valóságos? Mi okoz neked nagyobb csalódást? Az álom vagy a valóság?" -------------------------------------------------------------------------------"Távol Magam elé tekintek és látom a háborgó tengert, Amint a hófehér habjai a partot mossa.
Tekintetem az ég felé szökell Hol tündéri képedet ismét meglelé a felhőkben s a csillagokban Csak Téged kereslek kedvesem. Hiányod teljesen eltemet... Nem láthatom angyali tekintetedet Nem érezhetem érzéki testedet, melynek melegsége a lelkemet felmelegítette. Nem nézhetek gyönyörű szemeidbe melyekbe ha tehetném elvesznék szüntelen. Már csak néhány nap, oh már csak néhány és ismét láthatom az arcodat Érinthetem a bőrödet s érezhetem mindazt Mit néhány hónapja a titokban kaptam meg..." -------------------------------------------------------------------------------"Megérintetted a szívemet, Csábító lelked, Meleg sugarával, Csak úgy árad bennem, Mint a szivárvány. Simulj hozzám, Puha selymes, Kezeddel simogass, Körül ölel szerelmed, Tiszta fénye! Szívemben újra élesztetted, A szerelmi vágyat, Csendben, félénken beléd Szerettem!" -------------------------------------------------------------------------------"Vigyázz erre a gyönyörű, Könnyfakasztó szerelemre, Mert többet nem lesz ilyen, Fogd a kezem, ne engedd el, Vezess a boldogság szigetére, Szívünk megpihenhessen végre, Egymást szeretve! Bárhova mész ezen a világon, Ez az édes mámorító, Szerelem elkísér utadon, Fáradt szívemet, Szeresd a szíveddel, Áraszd el testemet, Szerelmeddel, A szerelem varázsa, Csábítja el a lelkedet, Szerelemtől hulló könnyeim, Végtelenül folynak arcomon!" -------------------------------------------------------------------------------"Utolsó éveim legszebb ajándéka, Te vagy nekem. Szerelmes szívemet, Tedd boldoggá édesem, Gondolj rám bárhol is légy, Ha már nem leszek, Csak a múló feledés viharában. Addig élek csak amíg szeretsz,
Utána meghalok, testestől, lelkestől, Kialszik bennem a szerelem fénye. De, had éljek még veled, Mert félek a haláltól-, ne engedd..." -------------------------------------------------------------------------------"Még... Még vágyom hallani minden szavad Szívemben örökre lágy dallam marad. De sok szó hamisan cseng, megsért Lelkembe markol a kétség - szeretsz-e még? Még várom a csillagfényes éjszakát Epekedve sóhajtom: szeress és ölelj át. De másra vársz forró nyári éjjelen Másnak örülsz, mással nevetsz kedvesem. Még vágyom minden érintésed Mely lágyan simogat, mint medret a hűs patak. De bizalmam elszállt, nem hívlak többé Akkor sem ha szívem a fájdalomtól megszakad. Még él bennem a hiú remény Mint pislákoló gyertya fény. De ha lassan elolvad a viasz Kialszik a láng - csak az emlék marad." -------------------------------------------------------------------------------"Azt kéred, hogy legyek inkább a barátod, azt, hogy feladjak egy régi álmot. Szeretném megtenni Érted, de nem tudom, bennem a hiányod, s az örök fájdalom. Elfelejteni Téged, nem lehet, nem tudok parancsolni a szívemnek, hisz SZERET. Értsd meg, ez nem egy szó mit könnyű kiejteni, szeretnék Veled maradni, s a "magam módján" szeretni. Kérlek engedd, hogy Veled maradjak, SZERETLEK, az érzések mindig megmaradnak. Elküldhetsz, elzavarhatsz, de soha nem feledlek, értsd meg már kérlek, én Téged míg élek: SZERETLEK!!!" -------------------------------------------------------------------------------"Gyűlölni akarlak, de Téged nem lehet, és nem tudlak soha, Nem tudom, hogy az élet miért pont velem ennyire mostoha? Felejteni akarok, s néha amikor azt hiszem sikerülhet, Akkor Te ismét feltűnsz, és elmém lényedtől nem menekülhet. Gyűlölöm... Gyűlölöm, hogy veled mindig őszinte voltam, Hogy szavaimat, nem csak gondolatban mondtam. S most...itt egy másik, egy kedves és bájos idegen, De félek, hogy lelkében is csak a Te lelked keresem. Nem tudom mit csinálsz, s merre vagy most vajon? De őt gondolataimmal megbántani nem akarom. Gyenge vagyok tudom, és így bolond az egész életem, Néha olyat is elhittem, ami szinte lehetetlen. Nem tudom, hogy milyen a másik, de nagyon kedves velem. És, hogy tovább folytassam életem, hozzád könyörgöm,
Hogy, kérlek add vissza az érted hullajtott utolsó könnyem!" -------------------------------------------------------------------------------"Néhány napja elmentem sétálni a tópartra. Beledobtam egy követ a tóba. Azon a helyen, ahol belecsobbant a vízbe, kis hullámkörök jelentek meg és azok körül egyre nagyobb körök, amíg az egyik elért egy kacsát, ami épp arra úszkált és semmi köze nem volt a kőhöz. De nem ijedt meg a váratlan hullámoktól, inkább elkezdett vele játszani. Ezt a jelenetet végignézve, arra a napra gondoltam, amikor először beléptem nálatok a kávézóba és megláttalak. Mintha Isten egy követ dobott volna arra a helyre. Az energiahullámok elértek engem és egy férfit. Ő is megérezte a hullámokat, amelyeket a csobbanás keltett. És most? Hogyan tovább? Élhetek továbbra is úgy, mintha nem történt volna semmi. De úgy is tehetek, mint a kiskacsa, és szórakoztathatom magam a hullámmal, ami egyszer csak felkavarta a vizet. Neve is van ennek a kőnek: SZENVEDÉLY! Leírhatnám két ember találkozásának szépségét, de nem állhatok meg itt. Izgat az ismeretlen, a váratlan, a vágy, hogy valamit igazi lángoló hévvel csináljak, azzal a bizonyossággal, hogy végre valóra válik egy álmom. A szenvedély jelet ad nekünk, amelyek vezetnek bennünket. Most az én feladatom megfejteni ezeket a jeleket. Nem vagyok benne biztos hogy az volt, de akkor én kaptam egy jelet, amely a vágy volt. A legmélyebb és legigazibb vágy, hogy közel kerüljek valakihez... ...és ettől kezdve elindul egy láncreakció a férfi és a nő elkezd játszani. De ami előtte volt - a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket - az megmagyarázhatatlan. Ez nem más, mint az érintetlen tiszta vágy." -------------------------------------------------------------------------------"Van egy szív ki téged szeret, van egy szív mi érted eped! Egy gondolat kísér szüntelen, egyet szeretni de azt végtelen!" -------------------------------------------------------------------------------"Szobámban ülve, hangod hallom. Szobámban ülve, szemem előtt arcodat látom. Szobámban ülve, csak Te jársz a fejembe. Szobámban ülve, rádöbbenek CSAK TÉGED SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Tested félhomályban, Sötétbe hullva, Fölém hajol, Ajkadat rátapasztod, Forró ajkaimra, És elmerülünk, A vágy örvénylő, hullámaiba. Bódító szerelmes érzések, Kerítik hatalmukba, Testemet. Bezártál a vágy börtönébe, Mely körül ölel, Testem minden érzése, Feléd szédül.
Szerelmes fuldokló, Suttogás tör fel ajkaimból..." -------------------------------------------------------------------------------"Egy új szerelmet hoztál Már régen éreztem ilyet, mit felkeltettél most bennem; Vállamon egy szerető kezet, Velem mosolygó őszinte szemet, S érzékeny romantikus lelket. Lassacskán már elfelejtettem milyen érzés a szerelem, Milyen egy ábrándos tekintet, Egy gyengéd érintés, Egy remegő ölelés. Megjelentél, velem voltál, s most újra érzem, S féltem el ne veszítsem. Még csak édes várakozás az első csók után, Még kezeim remegnek ha simítom arcát, S lehunyom szemeim ha szótlanul rámtekint. Kihoztad belőlem a nőt, s a gyermeket, Kérlek maradj hát, Éreztesd velem a szerelem hatalmát!" -------------------------------------------------------------------------------"Most oly sötétben borult minden Nincs nap, hold, csillag az égen Nincs az életemnek értelme, Szívem darabokban hever, Bár tudnám mi szörnyűt tettem, Ami miatt ezt el kell szenvedjem Nem bírom már, túl sok ez nekem Őszintén szeretek valakit, és ezt érdemlem Nem fogok már mást szeretni ezen a világon, Mert itt már helyemet nem találom." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelmi fény tündöklő éjén, Úszik az álom világ, Engedd be szívedbe a vágy, Szerelmi fényét és árassza rád, Szerelmem édes vágytól, Perzselő sugarát. Árad belőlem a melegség a szerelem, Végig söpör testemen az őrjítő vágy. Borzongok...lelkemben a vágy, Elfojtott szenvedélye száll feléd, Szeretkezzünk, hogy együtt zuhanjunk, A kéj őrületes mesés világába. Lehunyom szemem és már, Álmaimmal együtt álmodjuk, A szerelem örvénylő mámorát!" -------------------------------------------------------------------------------"Tél van most, havas a táj, Hideg szél fúj, s a szívem mégis forró tűzben ég.
Felmelegíti valami furcsa érzés, ami jó nagyon, Szeretlek édesem, szeretlek nagyon, nagyon. Nem tudom meddig tart, meddig leszel velem, Most jó és ez számít nekem. Jó veled, jó minden együtt töltött perc és óra, Jó a karjaidban megpihenni, hozzád bújni, Átölelve lenni. Csak addig légy velem míg szeretsz, Csak addig, míg úgy érzed neked is jó velem. Ha menned kell, nem tartalak vissza, Majd emlékezem az együtt töltött szép napokra, Fájón égnek majd az emlékek bennem, De mégis elengedlek, mert tudom menned kellett." -------------------------------------------------------------------------------"Miért nem hoz utamba a sors? Miért nem lehetek boldog soha? Miért nem emelsz fel, látod szenvedek Tán rossz vagyok, S a büntetésem a boldogságom ára, Istenem meddig éljek így? Kérlek engedd, hogy egyszer az életben boldog lehessek én." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretném, ha egyszer Szó nélkül megölelnél. Úgy mint egyszer régen, Akkor éreztem Szíved dobbanását Lelked sóhaját Nem tudom feledni hisz akkor a Szívembe léptél." -------------------------------------------------------------------------------"Ha a tested ezer csillaggá válna, aki az égre nézne, beleszeretne az éjszakába!" -------------------------------------------------------------------------------"Szemed tükrében ragyogok, Hívnak az álmaink, Keress szeress lásd melletted, Vagyok, Mind a kilégzés, Olyan puha selymes, A lépés amivel magadhoz engedsz, Legyen ajándék minden perc!" -------------------------------------------------------------------------------"Az érzés szenvedélye lüktet bennem, A vágy dallama zenél szívemben, Titkos szerelmünk éltető szikrája, Szívbe markoló nagy-nagy szenvedély!" -------------------------------------------------------------------------------"Tele álmodtam életed minden szerelmes percét,
Édes szavakkal, érzelmekkel, vágyódásokkal, szerelemmel, Te álmodjad hát tovább ezt a szép szerelmet, Életed alkonyán! Beléd szédül minden vágyam, Életem vágy fakasztó hajnalán, Téged vár!" -------------------------------------------------------------------------------"Mit oly sokszor kerestem, végre megtaláltam, bár nem tudom, ez volt-e a vágyam? Ha nem ront el semmit sem az élet, akkor holnap is boldogságban élek! Furcsa ez az érzés, néha kicsit fáj is, bár azt hiszem, hogy csalódtam máris! Ha holnap is így fogok érezni, lehet, hogy a szívem némán fog vérezni! De ez a seb gyógyítható fajta, és az idő gyógyír minden bajra!" -------------------------------------------------------------------------------"Amit egyszer leírtál, kitörölni nem lehet, ha valamit elhibáztál, be kell látnod bűnödet! Ellenben egy tollvonással, baráton nem fog radír, barátod, ha megbántottad, őszinteség a gyógyír! A barátság nem játékszer, féltve őrzött drága kincs, és két szempár haragjánál, nincsen szorítóbb bilincs! Többet ér egy igaz barát, mint ezernyi láda pénz, mert, ha van egy jó barátom, megtartani is nehéz!" -------------------------------------------------------------------------------"Elhagytad te ezt a lányt ki szeretett téged, Halálával írom neked ezt a kis levelet. Szeretett Ő téged, várt is rád sokat, De te elutasítottad és szenvedni hagytad. Szeretett Ő téged, de nem bírta tovább, Eltökélte hát, hogy megöli magát. Kisétált a temetőbe, s leült egy kőre, S visszagondolt az elmúlt időkre. Gondolkodás közben kicsordult a könnye, S mikor lepergett előtte a múlta, Elővette kését és SZÍVÉBE szúrta. Lerogyva egy kőre annyit mondott csendesen: -Szerettem egy fiút és ezt érte tettem!
Aztán nem szólt, elszállt a lelke, S testét a föld örökre eltemette. Odakinn a temetőben elcsendesült minden. Csak a szél suttogta csendben: -Nem ezt érdemelte! Gyere ki a temetőbe ahova engem temettek, Ne zavard zokogással messze szálló lelkemet! Síromra ne hozz, csak egy szál virágot, Ezért én neked mindent megbocsátok! Holdvilágos nyári éjen te is fogsz majd sírni, Kisétálsz a temetőbe síromat megnézni." -------------------------------------------------------------------------------"Sötét felhők gyülekeznek az égen, Ismét összeülnek a "Nagyok", hogy egy életről döntsenek. S amit ők mondanak, annak úgy kell lenni. Valakit életben hagyni, vagy végleg elveszejteni. S már hozzák a rabot, összetörve, fázva, Szemét inkább behunyja, mert gyilkos minden pillantása. Ahova lépett eddig, ott nem maradt semmi, Tűz pusztított, vagy éppen a szél fákat csavart ki. Pedig nem volt Ő rossz, de nem is Szent, Csupán egy lélek aki bánatában nagyon szenvedett. Vérző szívét már régen kitépte, És az utána loholó farkasoknak, hanyagul odavetette. Életében kapott Ő szépet, s Övé volt minden ami jó. De egy nap azt mondták, ennyi volt s nincs tovább. S ami eddig jelen volt az a múlthoz tartozik már. A kegyetlen szavak a testébe égtek, s a nyílt sebek elmét fertőztek. Megváltozott a lelke, megfagyott a szíve, Egyre jobban csak a keserűség éltette. Élete útján tüskés bokrok nőttek, Behálózták, s belőle ezernyi darabot téptek. Nem keresett segítséget, pedig várhatott volna, De ő büszke volt, s a magányt választotta. Nem tudta feledni boldog perceit, s egyre jobban a halált kereste, Hogy a pokolba taszítsa, vagy a mennybe emelje. De nem jött a halál, a megváltó. S úgy döntöttek ne maradjon a Földön aki ennyire pusztító. S most összehívták a Tanácsot., hogy ők mondják ki az áldást vagy az átkot. De a tanács néma maradt, mert nem tudott dönteni. -Szenvedni látni és életben hagyni? A rab térdre esik és könyörög, adják vissza neki azt, Akivel Ő életében a legtöbbet törődött. De a Tanács nem felelt, csak visszaküldte Őt a földre, Hogy szívét a vad farkasoktól visszavegye. Esélyt kapott arra, hogy felejtsen, S, hogy új életet kezdhessen. Sanyarú életét mégsem vette el senki, Bíztak benne, hogy újra tudja kezdeni. Megbocsátatott minden bűnös gondolat, S kitörlődni látszanak az ártatlanokat sebző szavak.
Csak néhány szót égettek újra elméjébe: "Hogy az életnek nélküle is tovább kell mennie!" " -------------------------------------------------------------------------------"Az éjbe is világ legyen Átsírtam én sok éjszakát mióta nem láttalak elszivárgott a bátorság hogy életemmel valamit csináljak. Kirügyeztek a fák kétszer s gyümölcsöt is hoztak futnak a hónapok s az évek is múlnak. Újból virágot hoznak a fák gyöngyökbe futnak a nap sugara meleg a szívembe az emlék pezseg. Mindent elönt a sok fény a nap hosszú s az éj mely felszínre törtet mindent szerelemmel telit minket. Újból látok és remélek az évek teltek de szépek s szebbet most kérek jobbat és merészet. Az éjbe is világ legyen macska szemmel látom a jövőbe meg remélem életem jobbra cserelem." -------------------------------------------------------------------------------"Szívem melengető vágyakozó érzései szállnak feléd, Érezd szerelmem, hogy simogat körül ölel, Csókod, ölelésed velem kell hogy legyen, Borzasztó a hiányod szívem rettegve vár, Kell hogy az enyém legyen-e boldogító szerelem! (Nem tudom feledni kezed simogató varázsát, lelked boldogító mámorát)" -------------------------------------------------------------------------------"Van-e még miért harcolnom, Boldog lehetek-e még veled, Kell-e szerelmem, csókom ölelésem, Nem tudom, de úgy érzem, hogy reménytelen-e szerelem! Búcsúzik a szívem tőled, Örökre összetörted, mi értelme van így élni, Szomorúvá tetted életem, Szerettelek szívem teljes melegével. Hát itt a vége?! Nem hittem, hogy valaha ez megtörténik velünk. Nem nyílt ki szíved felém? Bezártad előttem? Csak kíváncsiságod ami felém hajtott, Vagy szíved mely szeret? Fontos vagyok neked? Nem féltesz, hogy elveszítesz? Kell, hogy tudjam mert nem tudok így élni, Tudnom kell, hogy szíved mit érez!
Szólj már hozzám, mondjad mit érzel, Mikor veszel már végre észre?" -------------------------------------------------------------------------------"Összegörnyedek-e szerelem súlya alatt, Szorítja szívemet és ketté szakad, Nem tudok így élni nélküled, Légy hozzám könyörületes, Fényes csillag vagy, mely beragyogja életem. A szív csak érez még ha bele is hal! Fordulj felém had lássam ragyogó szemed, Perzselő ajkaiddal csókolj szerelmesen, Karodba zárjál és suttogd fülembe, Édes titkodat, mely csak rólam szól, Hogy imádsz és Én vagyok életed asszonya!" -------------------------------------------------------------------------------"Ne taszíts el a sötétségbe, mert Nekem Te vagy az öröm ebben az életben. Bízz mert én is nagyon bízom, S melletted szerelemre szomjazom. És csak Te vagy ki ezt a vágyat szünteti, Mert e szerelem nálam sose fog enyhülni. Soha nem fogsz bennem csalódni, Mert e kapcsolat örökké így fog maradni!" -------------------------------------------------------------------------------"A könnyek, mint vízesés folynak szememből, a fájdalom, mit érzek nem múlik szívemből. Nem múlik a kétség, mit régóta érzek, nem múlik a gyötrődés, mit nélküled élek." -------------------------------------------------------------------------------"Volt egy álmom, oly szép, hogy feledni kár. Nem látták csak egy kismadár ő velünk volt ezen az éjszakán. Az aranyló nap már régen lement, csak az ezüstös hold ragyogott fent. Te gyengéden megfogtad a kezem, azt mondtad gyere-gyere csak velem. Lassan sétáltunk a langyos vízben, minden csókod maga volt az élet. Azt kívántam sose érjen véget, ez a forró tűz örökké égjen. Úgy szeretlek mint még senki mást és testünk így eggyé forrva, Vált a hullámok ringató táncává. Teljesen felkavartad lelkemet, mint egy örvénylő hullám a vizet. Összezavartál s tudom nem lehet! Mégis sokszor jut az álom eszembe, tiltott gyümölcs volt ez a szerelem, Egyszer esett meg többé sohasem. Egyszer hozta meg édes gyümölcsét és eltűnt elveszett a semmibe. Volt egy álmom, lassanként kezdem feledni már, Elrepül mint egy kismadár, mert többé nem gondolhatok rád!" -------------------------------------------------------------------------------"Elalvás előtt... Elalvás előtt, még utoljára rád gondolok. Félve őriztelek, s most tőled messzire haladok. Nem érinthetlek, mert már messze jársz, Csak könnyeim jelzik, hogy szívem most is rád vigyáz.
Őrangyalkén állok mindig melletted, Megóvlak a bajtól, veled vagyok, bár nem hiszed. S már nem remélsz, már nem vágysz, Az űrt benned kitölti a gyász. Szomorú vagy talán, csak ezt tudhatom, Miattam lettél az, s ezt bevallhatom. Mindig csak játszom, s Te vagy a játék. S egyben egy életre szóló nagy ajándék. Mi benned rejlik, az kincs nekem, Eladnám érte, jól tudod, mindenem. S ha enyém, lehetne, akkor már vigyáznék rá, S nem lenne hamis ígéret, s szívem is abbahagyná, Az örökös játékot, s nem fájna már, Se neked, se nekem, ha feloldoznál." -------------------------------------------------------------------------------"Mint holdnak a csillagok... Amikor megláttalak nem gondoltam semmire, Közelebb kerültünk de én féltem bízni benned. Rossz szelek fújták nekem a híreket, S féltem ez tönkre tehet mindent. Vártam a jövőt mely eldönt mindent, Bizonytalanul, de hagytam, hogy közelebb kerüljek. Félve, de hittem neked, Elhittem amit mondasz nem lehetetlen. Napok teltek, s jöttek a hetek, S a bizalmam irántad egyre nagyobb lett. Elérted, hogy bízzak benned, Elérted, hogy szeresselek Kérlek ne hagyd, hogy csalódjak, Ne törd a szívem darabokra. Elmondani nem tudom mit jelentesz nekem, De talán érzed, hogy nem bírnám ki nélküled. Amit érzek leírni úgyse tudom. De hidd el, Fontos vagy nekem mint, Holdnak a csillagok." -------------------------------------------------------------------------------"Az álom és a valóság határát súrolja a kéj, Ha átölelsz, Boldogság érzése tölti el egész lényemet, Ahogy életet adsz szerelmünknek, Lelkünk, testünk eggyé forr, Érezd-érezz, hogy árad szét a testemben, A kéj mámora." -------------------------------------------------------------------------------"... nem az az Igazi, akivel le tudod élni az életed, hanem az, aki nélkül nem tudsz élni" -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem a férfi erőfeszítése, hogy egyetlen asszonnyal megelégedjék." --------------------------------------------------------------------------------
"A szerelem csak fokozódik a visszautasítás fájdalma miatt." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem inkább elviseli a távollétet vagy halált, mint a kétkedést és az árulást." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelemben mindig küzd egymással a szenvedés és az öröm." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelemre vágyás még nem szerelem. De a szerelemtől való félelem már az." -------------------------------------------------------------------------------"Amit szeretsz, szabadon kell engedni. Ha visszajön hozzád, a Tiéd, ha nem jön vissza, akkor sohasem volt a Tiéd." -------------------------------------------------------------------------------"Az igazi szerelemben egyik fél sem parancsol, mindkettő engedelmeskedik." -------------------------------------------------------------------------------"Ha meg tudod magyarázni, miért szeretsz egy nőt, nem is szereted igazán." -------------------------------------------------------------------------------"Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom." -------------------------------------------------------------------------------"Megjött végre a várt szerelem, forr tőle a vérem, bármit szól a világ, nem tagadom le ma már!" ( Radnóti Miklós ) -------------------------------------------------------------------------------"Sokszor egy perc dönti el életünk sorsát, egyetlen szón múlik a bánat vagy a boldogság. El ne mulaszd a percet, mit egy ki nem mondott szó semmivé tehet." -------------------------------------------------------------------------------"Amíg elérhetetlen, addig ellenállhatatlan." -------------------------------------------------------------------------------"Nem azt kell sajnálni, ami volt és elmúlt, hanem ami lehetett volna, de sohasem volt..." -------------------------------------------------------------------------------"Tudom azt, hogy a világra Egy nap süt le melegen, S ez a nap nem fönn az égben, Hanem lenn a szív mélyében Van, s e nap a szerelem." --------------------------------------------------------------------------------
"Bárcsak aranyszálat fonhatnék hajadba. Bárcsak gyémántot adhatnék minden alkalomra. De gyémántom nincsen, se aranyam. Szívem van, mely minden percben érted dobban! Szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Megtaláltalak, fogom a kezed, Nem űz el már semmilyen rettenet. S mint ahogyan két kéz fonódik össze, Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre." ( Pankovits Róbert ) -------------------------------------------------------------------------------"Szeress mindenkit, bízzál kevésben, s ne tégy rosszat senkivel." -------------------------------------------------------------------------------"Ha volna lelked oly rokon velem, Minőnek első csókodnál hívem, Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd Kívül a boldogságot körömön, Nem hordanál mindent, mi benned édes, Világ elé s mindent, mi keserű, Nem tartanál fel házi tűzhelyednek. Óh, nő, mi végtelen szerettelek." -------------------------------------------------------------------------------"Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt." ( Balzac ) -------------------------------------------------------------------------------"A boldogság olyan, mint egy csók - ha azt akarod, hogy neked is jó legyen, tovább kell adnod valaki másnak." -------------------------------------------------------------------------------"Van egy érzés mely leírhatatlan, S ha egyszer érzed, tudod, hogy halhatatlan. Ezt a szót ki lehet mondani, De csak érzelmekkel tudod kimutatni. Fölösleges kimondanod, ha egyszer úgy sem érzed, Hogy szeretni csak egyszer de akkor igazán szívből lehet!" -------------------------------------------------------------------------------"Szívem régóta darabokban hever, mégis minden darabja érted ver. Fáj ha nem lehetsz az enyém, de lelkemben mindig ott él a remény. Szeretnék a tied lenni, szeretnélek megcsókolni s mindezt őszintén elmondani." -------------------------------------------------------------------------------"Késő éjjelen magányba burkolva, egy emlék jön elő újra, meg újra. Arra gondolsz, kit szíved úgy szeret, majd reszkető kézzel letörlöd könnyedet.
Szívem a szívedbe gyökeret ereszt, örök kapocs lesz, ha igazán szeretsz. Szívem a tied, és én is az vagyok, de tudd! Ha kitéped, belehalok!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretni Téged, annyit jelent: Megismerni magamban az ismeretlent. Hallani a hangod, mi a belsőmből ered, Amely bárhol is vagyok, mindig hozzád vezet. Érezni azt, hogy semmi sem lehetetlen, Mert Te szeretsz, és itt vagy mellettem." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk." (Francoise Sagan) -------------------------------------------------------------------------------"Csak mert valaki nem úgy szeret Téged, ahogy Te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret Téged szíve minden szeretetével." (Gabriel Garcia Márquez) -------------------------------------------------------------------------------"Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt." (Pilinszky János) -------------------------------------------------------------------------------"Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést." (Benjamin Disraeli) -------------------------------------------------------------------------------"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét." (Alexandra Penney) -------------------------------------------------------------------------------"Gyűlölöm a napot, mert érinthet Téged, gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel, gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet, elmondani nem lehet, hogy mennyire szeretlek Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak Ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Mégis megölnéd. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz, és
könyörögsz. Sírsz." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed... Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem az, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér. Amikor hírtelen mozdulatokkal magadhoz rántod, hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz betelni vele, minden percben csak őt kívánod." -------------------------------------------------------------------------------"Érintés mely összekapcsol, elválaszt, burokba zár. Megvéd a világ zajától, s egy percre börtönbe zár. Ölelés, mely eggyé olvaszt, emészt s alkot egyaránt. Múlt és jövő elenyészik a jelennek parazsán. Szikra pattan, s láng lobban, a szerelem újra él! A futó perc fontosabb lesz a világon mindennél!" -------------------------------------------------------------------------------"A kietlen pusztában, a remény végtelen mezején, valahol mesze, a szerelem tüze ég. Azt az ég fájdalommal teli könnyei öntözik, de a tűz nem alszik ki, egyre jobban perzsel és éget. A hideg tél megfagyaszt mindent, de a tűz vég nélkül ég, s felolvasztja a jeget. A nyári nap forrón süt, és a tűz lángja mindent porrá éget, amit csak lehet. A tűz mellett ott ül egy fiú, ő táplálja a lángot. Ha ő nem lenne, a tűz sem melegítene többé. De a fiú nem mozdul, a tűz pedig csak éget, lángol, örökkön örökké." --------------------------------------------------------------------------------
"Mikor csak csendben rajongasz valakiért Megkérdezed magadtól, hogy vajon miért?! Miért pont ő az, aki Neked kell, Mert te is tudod, hogy elérhetetlen. Neked talán nem Őt szánta az ég, De nem az a sorsod, hogy szenvedjél! Talpra kell állni, más vigaszra várni, Eljön majd, ki tiszta szívből fog szeretni. Porold le magad, felejtsd el a múltat Légy erős, és élj a mának Mindig megtalálod majd a helyes utat, Mert valahol mindenkit várnak..." -------------------------------------------------------------------------------"Tudom, hogy csak Téged szeretlek, S hogy minden emberben Téged kereslek. Tudom, hogy már távol vagy tőlem, De ne feledd, Te leszel mindig a Kedvesem. Nincs rá szó, hogy mennyire hiányzol, S mennyire fáj, hogy szívemre nem vigyázol. Hozzád futnék, hisz Veled akarok lenni, Nem csak a szép dolgokról emlékezni. Hol vagy? Hova tűntél? Ily hamar elfeledtél? Miért nem válaszolsz, nem értelek... Hisz én mindig csak Téged védtelek..." -------------------------------------------------------------------------------"Egyedül voltam a sötét udvaron, hirtelen megéreztem illatod, megfordultam, s Te ott álltál, szerelmes szemmel néztél rám. Nem szóltál egy szót sem, csak megfogtad a kezem, a sírástól remegtem, s Te átöleltél engem. Ott álltunk hosszú percekig, öleltük egymást szerelmesen, majd belenéztél szemembe, s kimondtad: Nagyon szeretlek! Szorosan magadhoz húztál, s összeért a szánk, még soha nem éltem át, ilyen gyönyörű csodát. Egyszerre kellett sírnom és nevetnem, nem éreztem mást, csak őrült szerelmet. Kinyitottam szemem, s nem láttam mást, csak az üres udvart, s szívem bánatát. Csak a köd ölelt,
a szellő csókolta szám, csak a szívem hallotta, a legszebb vallomást." -------------------------------------------------------------------------------"Ma a Hold meglátta a fényes Napot, s az égen röviden egybekeltek. Nevetve nézték hunyorgó csillagok és a madarak mind énekeltek. Csak néhány perc és vége lett a násznak, feljött a Hold és lassan letűnt a Nap mégis valamit adtak a világnak: kicsit szomorúbb lett... s kissé boldogabb. Mi is mint két égitest keringünk... találkánk ritka és pár órás csupán, de ha módunk van egymást szeretnünk szerelmünk tüzes, aranyló fáklyaláng. Aztán pályánk elválik, hosszú útra indulunk távoli más bolygók felé, s csak a véletlen segít rajtunk újra, hogy ismét eljuthassunk egymás elé. A Nap és Hold... két külön világban élnek, de olykor pályájuk összeér... remélem hát, hogy én sem hiába sóvárgok örökkön a szerelmedért." -------------------------------------------------------------------------------"Ma szóltál hozzám, s kisütött a Nap. Kupolát borított a kék ég fölém, s a kopár, jeges, téli fák alatt szavad lágy tavaszt varázsolt körém. Már a múlté hosszú hallgatásod. Nem adsz teret lázas érzelemnek... de veled lennem akad újra száz ok, s célt adsz ismét sivár életemnek. Hiányzom hát? Vágyad megérintett. Benned önmagam mindig meglátom. Varázstükörként lásd, kivetíted, s felém sugárzod saját világom. Egy pillanatra megállt az élet. Csak szívem dobbanása zakatolt, s az egész világ újra enyém lett, míg lelked lelkemhez közel hajolt. Ma szóltál hozzám, s a Nap kisütött. Tündöklő, kéklő ég borult fölém, s a sziporkázó hóbuckák között szavad lágy tavaszt varázsolt körém." -------------------------------------------------------------------------------"Ne hagyd elveszni, az álmok kellenek! Küzdöttem én is ellenük sokat, de álmok nélkül élni nem lehet; kell hogy csapongjon a vágy, a gondolat! Lehunyt pillákkal, lásd, veled vagyok.
Nélküled üres lenne minden megint... az érzés, ami áthat, felragyog, mint a napfény mely minket melegít. Úgy szeretnék végre hozzád bújni, hogy beszívhassam bőröd illatát, ölelő, óvó karodba besimulni, s érezni leheleted lágy fuvallatát! Testedhez testem tapadna akkor, forró ajkad végre megcsókolna, s e szépséges, vágyott pillanatkor szerelmem valóban a tied volna. Csapongó álmaimban lásd, szeretlek. Oly jó lenne egyszer úgy felébredni, hogy karodban fekszem, és ölellek... s ne kelljen reggel mindent elfeledni! Csak adni vágyom, elvenni sosem! Csak szeretni, és nem ellopni mástól... csak érezni, hogy van még érzelem, ami megment a dermesztő magánytól. Ne hagyd az álmokat! Legyenek veled! Népesüljön be velük minden éjszakád. mert álmok nélkül élni nem lehet. Álmodj hát velem! Szép jó éjszakát!" -------------------------------------------------------------------------------"Sír, jégverem, halál, temetés, Gyenge szívemben éles-dermedt kés. Könny, keserv, régi halott szavak, Fájó, örök, reménytelen gondolat. Monotonitás, árvaság, magány, Szemem bogara mindig halovány. Agyamban üresség, a falon feszület, Ilyen lenne az élet nélküled. DE: Otthon, melegség, élet, születés, Minden nap egy újabb ölelés. Mosoly, szeretet, élénk gondolat, Szeretlek! Imádlak!: a kedvenc szavak. Megújulás, család, édes kis talány Szememben a szerelem huncutul kaján. Kezem a kezedben, arcunk nevet, Az élet: Veled lenni. Örökké Veled." -------------------------------------------------------------------------------"Üres vagyok teljesen belül, a szemembe csak könny ül. Már sírni sincs erőm, eltűnt minden örömöm. Túl szép volt, hogy így maradjon, hogy a szívemmel el ne szaladjon. Csak az emlék, ami megmaradt, közben a lelkem ketté hasadt. Nincsenek már mesebeli álmok, felderengenek a csodaszép napok. A remény, még szívemben él,
de túl gyorsan jön felém a szél. Nem akarom, hogy fájjon, csak azt, hogy a félelem elhagyjon. Nincs már miért küzdeni, nem tudok már remélni. Ennyi volt, csak egy fejezet, meghaltam végleg, mikor elengedett. Tudom sose voltam tökéletes, magyarázkodnom már felesleges. El kell, hogy felejtselek, de túl nehéz, mert még mindig szeretlek." -------------------------------------------------------------------------------"Halvány fényű csillag, ha lehull az égből, Ha egy sötét felhő száll a messzeségből, Ha egy hervadt rózsa kerül a kezedbe, Csak egy pillanatra jussak az eszedbe." -------------------------------------------------------------------------------"Pici könnycsepp, Mi végig gördül arcomon, Hatalmas a fájdalom, Miért könnyemet hullatom. Csak menj utadra Fájdalomnak gyümölcse, Te, a szememnek legőszintébb könnycseppje." -------------------------------------------------------------------------------"És ott állt Ő, És bámulta a szemem, mint kisgyermek a cukrot. A tökély mintaképe volt. Tengerkék szeme mély, mint a mérhetetlen víz, És ó, éppoly rejtélyekkel teli, mintha csak azt várná, hogy feltárják. Bármelyik lány szívét elnyerhette volna, de Ő tőlem várt választ. A gyomrom remegett, akár a kocsonya. A szívem lüktetett, mint a maratoni futóé a célban. Ennyire izgatott lettem attól, hogy engem választott Pedig bármelyik lányt megkérdezhette volna. Csak annyit kellett tennem, hogy kinyögjek néhány szót, De ez sem volt könnyű. Tökéletessége láttán gondolataim tovatűntek, Végül mégis sikerült nyugodtan válaszolnom. A szavak úgy áradtak belőlem, mint forrásból a patak: ,,Persze, hogy kölcsönveheted a ceruzám." " -------------------------------------------------------------------------------"Ámor teszi csodás, bűvös szerével, hogy szívem egyre lángol, s mégsem ég el." -------------------------------------------------------------------------------"Összedőlhet fenn a magas ég, Leomolhat minden ami ép, Egy fontos hogy Te szeress, Minden más csak semmiség! Örök életet élsz velem Vár ránk a kéklő végtelen,
Mert a sors egymásnak szánja, Kiket összeköt a szerelem!" ( Edith Piaf ) -------------------------------------------------------------------------------"Nem mertem... Reméltem mindig, hogy észre veszel, Ismerni nem ismersz, lépést se teszel... Még mindig várok, türelmes vagyok, Ó ha látnád, szemem hogy ragyog! Csendben figyelsz, mosolyogva nevetsz, Ismét rám nézel, titokzatos lehetsz... Álmomban több, mint ezerszer láttam azt Decemberi éjjel hányszor vártam azt Átlagos este volt, nem is hiszem el, Megpróbáltad, s megint én szúrtam el." -------------------------------------------------------------------------------"Zeneszót hoz a kósza szellő Zeneszót hoz a kósza szellő, jól ismert hangok, hallgatom. Tudom, megint emlékeimmel lesz dolgom és nem alhatom. Bűbájos emlék, édes álom száll át merengő lelkemen, s egy nem felejtett, bánatos hang susogja sírva: szerelem! Előttem állsz fehér ruhában és nyújtod reszkető kezed, s én, míg rajongva átölellek, érzem, hogy most is úgy szeretlek, mint egykoron szerettelek!" ( Reviczky Gyula ) -------------------------------------------------------------------------------"Bánat Tudod mi a bánat? Várni valakit ki nem jön el többé, Eljönni onnan, hol boldog voltál, S otthagyni szívedet örökké! Szeretni valakit, ki nem szeret téged Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Kergetni egy álmot, soha el nem érni Csalódott szívvel mindig csak remélni! Megalázva írni egy könyörgő levelet Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet, Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak Rózsákat őrizni, mik elfakultak. Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni Mással látni meg Őt és utána fordulni Kacagni hamis lemondással, Hazamenni, sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat S imádkozni, Hogy sose tudja meg Mi is az a bánat. A szív gyorsan elárulja önmagát, De mást lát a két szemem, Messze túl a könnyeken Hogy még mindig Te vagy a mindenem. Ha az kérdezné tőlem most valaki, Mondjam meg mit jelentesz nekem? Tán büszkeségből azt felelném, Semmit, csak múló szerelem. Elmegyünk majd egymás mellett, S a két szemed rám nevet Kacagva köszöntelek én is, De hangom kissé megremeg. Mosolygok az utcasarokig Aztán, hogy elfordulok Fáradt szememhez nyúlok S egy könnycseppet elmorzsolok. A válás mindig nehéz, De rosszul ítélsz, Nem bántam meg Bárhogy is volt, nem bántam meg. Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett És csak az maradsz, Ki engem boldoggá tett. Elmentél tőlem kedves, S én hagytam, hogy menj csak el Hiába lett volna minden, Ki menni akar, engedni kell. Mosolygott hozzá az arcom, De mögé, már senki sem néz, Játszani a közönyös embert, Most látom csak mily nehéz. Ha azt kérdezné most tőlem valaki Mondjam meg, mit jelentesz nekem?! Egy pillanatra zavarba jönnék, S nem tudnék szólni hirtelen! S nagy sokára mondanám halkan Semmiség, csupán az életem, S nem venné észre rajtam senki sem, Hogy könnyes lett a szemem!" ( Heinrich Heine ) -------------------------------------------------------------------------------"VALAMIKOR RÉGEN Szárnyaim verdesnek, mint csapdába került galambé.
Szeretném kitárni az életem és kidobni a köpenyem, hogy elkapja a szél. Mindent elégetnék és anyaszült meztelen kuporognék egy hideg sarokban. Csak egyetlen papírfecnit ne vegyetek el tőlem! Mert arra egyszer - talán már nem is emlékszel azt írtad, hogy szeretsz." ( Kardos Csongor ) -------------------------------------------------------------------------------"Rád gondolok Rád gondolok mindig, gondolatban meg-megállva, Zajos nappalokon és magányos éjszakákban, Messzi utazás közben, gazdag est-ebédkor, Éjjeli virrasztásnál és kora ébredéskor. Rád gondolok reggel, amikor munkába megyek, Látom szép mosolyodat, pajkos nevetésedet, Mozdulataidat, mikor az utcán sétálunk, Ölelésedet, mikor egy pillanatra megállunk Szerelmes álmaimat csak a hajnal tépi szét, De addig szívem egész éjszaka rólad mesél, Álmomban együtt vagyunk, közelséged érzem, Hajadat, arcodat, gyönyörű szemeidet nézem. Mikor rád gondolok karcsú kezeidet fogom, Arcomhoz emelem és ujjaid csókolgatom, Ölembe veszlek és magamhoz szorítalak, Álmomban is érzem csodálatos illatodat. Mindig veled ébredek és veled alszom el, Gondolatom örökké körülötted neszel, Kerülgetlek mint nyíló virágot a tavaszi szél, Látom, hogy forró testünk, ma is szorosan összeér. Rád gondolok most is, hiányod átjár mint a szél, Együtt vagyunk mindig, szívünk már egy nyelvet beszél, Szerelmes gondolataink egymás körül forognak, Zúgó szelek már tavaszi üzenetet hordoznak." -------------------------------------------------------------------------------"Veled minden más... Megérintett, fejbevágott, s már más szemmel nézem a világot. Olyan más volt azelőtt minden, most meg egy ember szíve lett a legnagyobb kincsem. Érzem azt, hogy csak Ő, csak Ő kell nekem, hisz mindig mellettem áll az életét is ideadná nekem. S mit érek én ezzel? mindenthisz Ő nekem van, velem van, nekem él, csak megy tovább, mindent tőlem remél. Persze én itt vagyok neki, csak neki, csak vele. Hisz az övé már az én szívem. a világ egy csoda vele,
Hisz olyan erősen szorít a keze. magához láncolt, nem enged el, s együtt vagyok ezzel a szerelemmel..." -------------------------------------------------------------------------------"Nem süt a nap a hófödte tájon, Miért kell hogy elmenj, miért kell hogy fájjon? Miért kell itt hagynod lépteid nyomát? Mikor lesz tavasz, hogy szél fújja porát? Egyedül hagytál, a semmi közepén. Egyetlen levél a fán, ez vagyok én. Az idő szekere oly gyorsan halad, Nekem mégis lassú, mert nem hallom szavad. Nem nézel már rám, s nem fordulsz felém, Nem maradt már senki, ki lelket öntsön belém. Üres vagyok belül, valami elveszett, Talán a szerelem, mely valaha létezett. Mert szerelem volt ez, de kettétört a szív, S indulnom kell lassan, mert itt a hang mi hív. Messzire kell mennem, ez volt az életem, Elfeledsz majd egyszer, s az lesz a végzetem." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek Téged, mindenem Te vagy Csak azt vágytam mindig, soha el ne hagyj De visszatérek majd, szívemben Te vagy Járatlan útért, biztosat fel ne adj. Régi emlékeim szépek Ahogy feltűnnek előttem a képek S Te mindig ott vagy minden részleten Nem léphetek tovább, ez az életem. Szememben még a szerelem tüze ragyog S most úgy érzem hirtelen mindent itt hagyok Nem én akartam, ki akarok szállni De egy érzésnek nem lehet útját állni Ami megmaradt nekem csak a remény Talán lehet szép, de most túl fájó erény A folyó mely táplálja el soha nem apad Hisz Te vagy a forrása, belőled fakad Megáll az idő, minden egy pillanat A rossz elszáll, a jó pedig megmarad Én is megállok most, szívem terhe nagy Hazaértem, hidd el, az otthonom Te vagy." -------------------------------------------------------------------------------"Szépet álmodok, ha Rád gondolok, Ennél szebbet nem is álmodhatok! Rád gondolok minden éjszakán, Egyembe jutsz minden délután! Titokban sokat gondolok Rád,
Lágy szellő viszi sóhajom Hozzád! Elmesélem, mi fáj szívemnek! Kezdőbetűit olvasd el versemnek!" -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem, miért nem vagy velem? El kellett engedned reszkető kezem... Minden percben Rád gondolok, éjjelente csak Veled álmodok." -------------------------------------------------------------------------------"Száraz ágon kis pacsirta, ezt a pár sort olyan írta, aki Téged nagyon szeret, soha-soha el ne feledd!!! Bármilyen messze vagyok tőled, mégis mindig álmodok felőled. Bárhol vagy, soha nem feledlek boldog lehetsz mert igazán szeretlek! Sugár szemedben égnek a csillagok, fognám a kezed, s a semmibe markolok, forrón vágyakozva simogatnám tested, és a vakító fényben is Téged kereslek, hiányzol kedves! Add a kezed a kezembe, hadd nézek a két szemedbe, hadd mondjam el azt neked, hogy tiszta szívből szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"A világ tetején Milyen jó volna Ha éreznéd, azt, amit én S, ha együtt lehetnénk A világ tetején Csak Te meg én Milyen jó volna, ha körülöttünk Kinyílna minden virág S, ha illatáradattal Ölelne minket át A világ tetején Csak Te meg én Milyen jó volna, ha mellettem lennél S úgy szeretne szíved Mint ahogy Téged én A világ tetején Csak Te meg én Milyen jó volna, ha Végre elmondanád Érzed-e azt, amit én Vagy rám a csalódás vár
A világ tetején Csak Te meg én" -------------------------------------------------------------------------------"Csak egyszer láthatnám Itt lappang bennem egy érzés Felvetődik bennem ezer kérdés Kutatom lelked kristály titkait Próbálom megérteni néma szavaid Lelkeddel szólsz hozzám Szél repíti szavad Szíved édes dobbanásai Szívemre hullnak Szemed csillogása Messzi csillag fénye Féltve őrzött emlékeim Odaadnám érte Csak egyszer láthatnám Szemed íriszében Miként lángol fel A szerelem fénye..." -------------------------------------------------------------------------------"Az első pillanat mely örök Melyet feledni nem lehet Mikor először szemembe néztél Elvesztem benne, s nem találtam a kiutat Az első pillanat, mikor megfogtad kezem Szívem a fellegekben járt Az első pillanat, mikor megcsókoltál Olyan volt, mint egy édes álom S mikor szívedet, szívem mellé tetted Akkor tudtam, Te vagy nekem a mesebeli herceg!" -------------------------------------------------------------------------------"Ma van a szerelmesek napja, ekkor erősebben csendül fel a magányom hangja. Érted kiált, hogy kérlek gyere értem, hisz évről évre csak vérzem... Nem vagy itt, de az emlék átkarol, tőrje az összetört szívemig hatol. Még, ha fáj is kimondom, Nélküled nem sokáig bírom. Az évek jöttek, de lassabban mentek, estékként a könnyeim peregtek. Minden könnycseppem csak érted hull. Neved hallatán hangom elszorul. Te tanítottál arra, hogy egyszer minden véget ér, ezért folyik testemen állandóan a piros vér. Lassan és fájdalmasan csurog, a világ ekkor velem forog. Szavaim ilyenkor Téged hívnak, az emlékek mindig Hozzád húznak. Szeretlek, s ha kell elmondom ezerszer, ezután testem darabokban hever. Bízom benne, hogy egyszer majd látlak, addig is örökre Téged várlak. Tudom, hogy nézel, s sírsz, mert szomorkodok, megígértem, hogy mindig mosolyogni fogok.
Megpróbáltam, de a gyötrődés győzött, a szerelem örökre Hozzád kötött. Nem vagy velem, de érezlek, nem vagy itt, de szeretlek. Felhők között élsz, de hallom hangod, sose felejtem az utolsó mondatod: "Édesem, ne sírj, mert felesleges, emlékezz, s örökre engem szeress." " -------------------------------------------------------------------------------"KÉRÉS NÉLKÜL... Nem akarok dönteni, nem akarom, hogy fájjon Nem akarom, hogy egyedül maradj, nem akarom, hogy ő is lásson, Csak arra kérlek, hogy gyere velem, legyünk együtt örökké, csak tedd meg, hogy jó legyen. Nem akarom, hogy újra elmenj, szótlanul távozz, nem tudod mennyire fájt nekem, Nem akarom, hogy elmenj máshoz. Csak arra kérlek, hogy szeress, hogy maradj velem, Féltelek, hisz csak Te vagy nekem..." -------------------------------------------------------------------------------"Köszönöm a könnyes éjszakát, Köszönöm, hogy szerethettelek. Egy világot törtél össze bennem. Hogyha látlak, visszatér az emlék, S párnáimat könnyel öntözöm, De a fájó érzést köszönöm. Biztos, harcolsz Te is a szíveddel. S lefogadom, hogy most is szeretsz. Ám érzem fájó tekinteted, S szívemben remény ébred. Köszönöm, hogy arcodra van írva, Mit ajkad nem mondhat el soha." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretni kell, hogy boldog lehess, Gyűlölni kell, hogy újból szeress. Kell tudni kacagni játszani, sírni, Megunni valakit, s újból visszasírni. Csalódni kell százszor, vagy ezerszer, Hogy boldog lehess egyetlen egyszer." -------------------------------------------------------------------------------"Ha akkor este visszanézel, Csak egy pillanatra tán, Nem hagytam volna, hogy elmenj, Soha, soha tán. Én vártam, hogy visszanézel, Azért, hogy visszahívjalak. De Te mentél előre, szótlan, S eltűntél egy perc alatt. És ottmaradtam egyedül,
Hogy meddig, azt már nem tudom, Egy könnycsepp csillant meg a szememben S végigfut az arcomon." -------------------------------------------------------------------------------"Megismerni és szeretni egy másik lényt: ebben áll minden bölcsesség veleje, gyökere és forrása." ( Evelin Vaugh ) -------------------------------------------------------------------------------"Nincs nagyobb boldogság, mintha szeretnek bennünket." ( Charlotte Brontë ) -------------------------------------------------------------------------------"A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia." ( Mahatma Gandhi ) -------------------------------------------------------------------------------"Szeretni valakit az több, mint egy erős érzés: az döntés, ítélet és ígéret." ( Fromm ) -------------------------------------------------------------------------------"Az igazi szeretet tettekben, és nem a szavakban nyilvánul meg." ( Filippinó közmondás ) -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján." ( Erskine ) -------------------------------------------------------------------------------"Veled Hozzám nőttél észrevétlenül, Beépültél húsomba, vérembe, Itt élsz velem legbelül, Tested lenyomata beégett testembe. Szemeid néznek vissza tükrömből, Mosolyod lebeg az éjszakában, Ajkad mesél vágyról, szerelemről, Ismertelek már egy más világban. A szeretetnek vagy örök szelencéje, Flastrom az összes sebemre, Az odaadás forró, édes kemencéje, Nyugtató csók a lelkemre. Nem tudunk semmit a jövőről, Csak tobzódunk önfeledten a mában, Pillanatokat lopunk az időből, S a végtelent leljük egymás karjában."
( László Ilona ) -------------------------------------------------------------------------------"Olyan a szerelem Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak, szivárvány-szikra, milliom. Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön mi távolabbról: mint a gyémánt, az közelebbről: mint a könny." ( Victor Hugo ) -------------------------------------------------------------------------------"Egy lány megkérdezte a pasiját hogy csinos -e, a csávó azt mondta: nem. A csaj megkérdezte tőle, szeretne -e vele lenni örökké, a csávó válasza nem. -megkérdezte hogyha a ő elmenne, akkor sírna - a pasi, azt válaszolta nem. -eleget hallott, ezért elment, könnyek csorogtak le az arcán, de hirtelen a fiú elkapta a lányt és azt mondat : Te nem vagy csinos, Te gyönyörű vagy. Nem szeretnék veled lenni örökké, veled akarok lenni örökké. És ha elmennél akkor nem sírnék hanem... meghalnék..." -------------------------------------------------------------------------------"GYERMEKKÉ TETTÉL Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zúdítja minden pillanat. Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tőlem a félelem. Reám néztél s én mindent felejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! Anyám kivert - a küszöbön feküdtem magamba bújtam volna, nem lehet alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméből mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled." -------------------------------------------------------------------------------"Szememből a könnyeim hullnak,
Nincs erőm, hogy boldogságot mutassak... Gyenge vagyok, nincs az életnek értelme, Nincs a szívemnek már védelme... Szeretlek Édesem, még is szenvednem kell, Az emlékek, oly gyorsan futnak el... Nem hallod, pedig belül tombol, Lassan teljesen lerombol. Nem tudok, már örülni, Csak szépen lassan megőrülni. Fáj a szívem, érted sóvárog, Lelkem a kihalt utcán sompolyog. Hol vagy, szükségem van Rád? Miért húz a szívem Hozzád? Könyörgöm, válaszolj, nem tudok mit tenni, El fogok az élet tengerében örökre veszni. Nyújtsd a kezed, hogy megmentsél, S szemedből sugározna: szeressél..." -------------------------------------------------------------------------------"Ha még egyszer meglátnám simuló arcodat, Ha még egyszer hallanám bársonyos hangodat. Ha még egyszer érezném mézédes illatod, Minden megváltozna, a nap, a hold. Ha még egyszer érezném, hogy újra átölelsz, Ha még egyszer érezném, hogy mennyire szeretsz. Ha még egyszer érezném forró tested tüzét, Szüntelen kóstolnám ajkadnak izét. Ha még egyszer találkozunk nézz rám, szeretlek, És ne tégy úgy mintha nem ismernél engemet. Ha még egyszer meglátlak mosolyogj rám, kérlek, Hisz nem lehet parancsolni a szerelmesnek." -------------------------------------------------------------------------------"A szemed mögött ül a szikra, ami mindenem meggyújtotta. Amikor észrevettem elkezdtem égni, elkezdtél engem pillantásaiddal égetni. Nem fáj, mert eltölt a boldogság. Hogy velem vagy, és meleget ad a szikrád, és belülről melegít a forró, szerelmes láng." -------------------------------------------------------------------------------"Nagyon hiányzol. Szemed fénye szemem előtt táncol Ajkam szótlanul formálja neved, Szívem szívedért remeg. Hajnal van, A csillagok messze járnak A reményt elvitték magukkal A reményt, hogy megtalállak." -------------------------------------------------------------------------------"Két szép szeme Azúr, mélykék tenger. Néha zölden villog, Apró smaragdként csillog.
Szinte lebegsz a föld felett, Mikor e szempár rád nevet. Nem tudod mikor, s hogyan következett be, Egyszerűen csak utolért a szerelem. Te előtte azt hitted szerelem nem létezik. Ma már tudod, csak az létezik! Ezért érdemes reggel felébredni, És ezért érdemes csak élni. Ez az a tűz Ami belülről fűt. Mégis annyira tud fájni Talán bele lehet halni! De inkább fájjon és szenvedj, Mint hogy ne tudd mi a szerelem! Olyan mint a vad sodrású folyó, kiszámíthatatlan. Néha oly boldog vagy, néha boldogtalan. Talán alámerülsz olykor, De egy hullám újra a magasba dob. Számodra Ő a minden, Igazi, földi Isten. És olyan a mosolya, Hogy úgy érzed elolvadsz! Mikor Ő beszél hozzád Eltűnik körbe a világ. S csak addig számít az élet Míg kezed a kezében érzed. A föld egy szaváért megremeg, S aki beleszeret az elveszett! Ilyen mindent elsöprő szerelem Csak egyszer van az életben. Ha úgy érzed, elmúlt, mást szeretsz, Az igazit soha el nem felejted! Amikor más karján látod, Akarod, hogy fájjon... Neki is. Mégis félted, Azt akarod, boldog legyen! S mióta vége van, Minden éjjel belehalsz. Újra éled a fájdalmad, Könnyek mossák arcodat. Hiába más csókol, Te mindig az Ő arcát látod. Másnak mondod: "szeretlek" De az Ő egy szaváért elfelejted. Azt hitted Ő már csak emlék, S akkor előkerül egy régi fénykép. Akkor a szíved nagyot dobban, Mint mikor egy láng újra lobban. Lehet, hosszú évekig nem látod, Mégis minden éjjel vele álmodsz. És mással élsz, sok év telt el,
Még mindig arra gondolsz mit ronthattál el. Úgy érzed neki nincsenek hibái, Bármit tesz, megbocsátasz neki. S ha öreg leszel, a halálos ágyon, Meghalsz az Ő nevével a szádon. Kialszanak akkor a fények, S talán vele, még egyszer, De megérte érte élned. A túlvilágon boldog leszel!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha szerelmes volnék, csakis Őrá gondolnék. Nem lenne olyan éjszaka s nappal, mikor ne fűződnék hozzá ha csak egy gondolattal. Ha szerelmem volna, nyílván így szólna: ,,ugye szeretsz kedvesem? mert én nagyon'' igenelnék s ha kell kiugrom utána az ablakon." -------------------------------------------------------------------------------"Az angyalok az égben Hozzád szólnak, Fehér kezeikkel csak Téged óvnak... Könnyek, melyek testedet takarják, Hogy visszatérj csak azt akarják... Temetésed, hol a tömeg feketében vonult, Körbe nézek, s minden ember arca eltorzult. Hittek Benned, hogy mindig itt leszel, A nagyvilágban el nem veszel... Csak egy álom, mely szertefoszlott, De csak szomorúságot adott... Elmentél, saját magad megölted, A tőrödet a szívedbe döfted. A vér csak csendesen csurgott, Az életed örökre elhullott... Nem értem, miért választottad, A döntéseket is mindig halasztottad. Egy pillanatnyi szomorúság miatt itt hagytál, Te nem tudod mekkora fájdalmat okoztál. Az emlékek már csak bennem élnek, S csak, hogy itt legyél arra kérnek. Soha nem foglak elfeledni, Soha nem tudlak elengedni. A temetés, mely lassú volt, De az nap minden Rólad szólt. Virágok, melyek Téged gyászolnak, Harangok, melyek csak érted szólnak. Szirmok, messze viszik a sóhajom, Te is tudod mi lenne az óhajom... Amit magad után hagytál azok csak a könnyek, Ha Rád gondolok a szemembe szöknek... Légy boldog, s ne féljél már soha, Elvetted az életed, Te ostoba... Nyugodjon a lelked békében, A helyét találd meg a végtelenben." -------------------------------------------------------------------------------"Nem tudod
Nagyon nehéz téged így szeretni Minden éjszakát végig szenvedni Rágódni azon hogy Te miért nem szeretsz, S tudatában lenni, hogy erről nem tehetsz! De tudom jól, hogy valamit érzel Valamire gondolsz ha a szemembe nézel Valami jár a fejedben mikor arcom simogatod De hogy mi van az én szívemben, nem tudhatod Nem tudom mit kéne még tennem hogy szeress hogy az álmaidban Te is engem keress Hogy várj rám Te is némán és féltve Ezért hajtom le fejem most is félve Félve attól hogy nem tudod meg többé Hogy most is veled lennék, mindig örökké Félve attól hogy nem tudod meg már Hogy ez a szerelmes szív még a sírban is rád vár." -------------------------------------------------------------------------------"Elfojtott szerelem Azt hittem, képes vagyok élni nélküled, De most már tudom, hogy tévedtem. Neved mélyen véstem bele szívembe, Kitörölni onnan nehezebb lesz, mint hittem. A sok fájó emlék szemem előtt újra meg újra lepereg, Hangod éjjel-nappal a fülemben cseng. Arcomon érzem két szép szemed tekintetét, Bársonyos bőröd leheletfinom érintését. Még mindig úgy nézel rám, mint régen, Még mindig úgy szólsz hozzám, Mint mikor még együtt hittük, hogy szép az élet. De neked a másik mégis jobban tetszett, S ezzel lángoló szívem apró darabokra törted. Tudnod kell, hogy engem azért nem verhetsz át, S hogy én örökké várni fogok rád!" ( Pásztóy Adrienn ) -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek A világ legjobb dolga Téged szeretni Még vaksötétben is pillantásod lesni Szeretem az arcod minden rándulását Szeretem hibáid napfogyatkozását Szeretem a madarat mely neked énekel Szeretem azt is hogy sosem érlek el Szeretem minden hibád is ha kell Szeretek minden porszemet melyet lábad ver Szeretem minden szívverésedet Szeretem hogy szavad oly messze elvezet Szeretem a szemed minden fénylő pontját Szeretem ajkad gondtalan mosolyát Szeretek minden szót mely ajkadat elhagyja Szeretem hogy mindig nyitva szíved ajtaja Szeretlek akkor is ha haraggal nézel Szeretlek akkor is ha Te nem így érzel." -------------------------------------------------------------------------------"Homokba írtam kedvesem nevét Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám s rajzom elsöpörte: leírtam újra minden betűjét, de jött a dagály s munkám eltörölte. Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve a lány - megfogni a pillanatot, hisz magam is így omlok egykor össze és nevemmel együtt elpusztulok. Tévedsz! - felelte: - híred élni fog, ami porba hal, az csak földi lom, szépséged a dalaimban lobog s dicső neved a mennybe fölírom. S ott szerelmünk, bár minden sírba hull, örökké él s örökké megújul." ( Edmund Spenser ) -------------------------------------------------------------------------------"Tudom, hogy még mindig Téged szeretlek, De megígértem egyszer, hogy elfeledlek... Kérlek, ezért ne haragudj rám, De még érted szól minden imám. Te jelentetted nekem az életet, Te voltál számomra a lélegzet. De elmentél, s most itt fuldoklok, A fájdalomban szépen lassan meghalok. Szívem már rég kettétört, Te döfted bele a tőrt. Egybe forrt, de a rés még él, S valahol belül még remél, Hogy ott vársz majd a suli előtt, S akkor tudni fogom a lelkem végre győzött. Hónapok óta az utat nézem, S hogy ott vagy, azt képzelem. Nem tudok élni Nélküled, Szerelmem, Térdre borulva, könyörgöm, gyere értem. Üvöltöm, hogy erre gyere, itt vagyok, De választ soha se kapok... Miért fáj ennyire? Mért gyötörsz, Ezzel az érzéssel teljesen megölsz. Semmi se tudja pótolni a hiányod, Hisz elhagytad a saját világod. Még mindig gyászollak, S örökre Téged várlak." -------------------------------------------------------------------------------"Lee Annácska Sok sok hosszú esztendeje már Tengerpart bús mezején Élt egy kislány - ismerhetitek Lee Annácska nevén, S csak azzal a gondolattal élt, Hogy szeret, s szeretem én. Gyermek volt s gyermek voltam én Lee Annácska meg én. De szerelmünk több volt, mint szerelem Tengerpart bús mezején Irigyeltek még az angyalok is Fenn a felhők tetején. S ez lett oka, hogy, sok éve már,
Tengerpart bús mezején Felhők közül jött egy csúnya szél S meghűlt Annácska szegény; S elvitték úri rokonai S egyedül maradtam én: Koporsóba csukták el őt Tengerpart bús mezején. Irigyeltek még az angyalok, Hogy boldogabb ő meg én, Az lett oka (mind jól tudjuk ezt Tengerpart bús mezején), Hogy jött felhőből éjjel a szél S meghűlt s meghalt szegény. De szerelmünk több volt, mint soké, Ki nagyobb, mint ő meg én, Okosabb, mint ő meg én, S sem az angyalok a felhők felett, Sem az ördögök tenger fenekén Nem tehetik, hogy szívtől a szív, Elváljunk, ő meg én. Mert ha kel a hold, nekem álmokat hord, Annácska küldi felém; S csillag ha ragyog, már véle vagyok. Annácska szemét lesem én; S így az éj idején veled éldelek én, Jegyesem, szívem élete, szép kicsikém, Melletted a sír fenekén, Tengerpart bús mezején." ( Edgar Allen Poe ) -------------------------------------------------------------------------------"Eljön a pillanat, hogy veled lehessek. Mert csak Téged Szeretlek! Nem kell senki más e világon, mert csak a Te szerelmedet kívánom!" -------------------------------------------------------------------------------"Mióta megláttalak nincs egy nyugodt percem, két szemednek imádója lettem. Téged látlak, csak Te vagy az eszembe. Nem feledlek, bezártalak a szívembe!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretném szemedben látni, hogy szeretsz, szeretném naponta látni, hogy nevetsz. Szeretném tudni a nevem, a tiédet kezdi befogadni a szívem!" -------------------------------------------------------------------------------"A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak..." -------------------------------------------------------------------------------"Mily édes a szerelem kezdetén elnyert csók." --------------------------------------------------------------------------------
"Szeretném, ha szeretnél, ha örökké csak az enyém lehetnél, ha kezemet mindig fognád és folyton csak a szám csókolnád!" -------------------------------------------------------------------------------"Várom, hogy jöjjön az álom, de közben csak rád vágyom. Két karommal megölellek és többet el nem engedlek. Mert egyedül Téged Szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Az életben nincs más szépség csak a szenvedélyek, a szenvedélyek pedig értelmetlenek. A legszebb és legesztelenebb valamennyi között a szerelem." ( France ) -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem az élet ékessége. A szerelem kényszeríti a természetet, hogy virágozzék, színekkel játszadozzon, csodálatos dolgokat zengjen, nagyszerű táncokat lejtsen." -------------------------------------------------------------------------------"Mióta láttam a szemed tiszta fényét, azóta nem tudok élni Nélküled, Mióta megbűvölt egy pillanatnyi szépség Azóta szeretlek én..." -------------------------------------------------------------------------------"Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon, Itt vagy velem, s kezedet foghatom, Ezer veszély, szakadék mélye vár Le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már." -------------------------------------------------------------------------------"Mikor esténként egyedül ülök a parton, S fejemben a víz csobogását, a lágy zenét hallom, Arcomra süt a lenyugvó Nap fénye, Nem érdemes másért élnem, csak Érted! A gondolatok, mint villámok cikáznak fejemben, Minden villanásnál a Te illatod érzem. Szemem előtt látom szemed ragyogását, De legbelül tudom, mindez csak ábránd. Hisz tudom, hogy lelkem forrása szép, de nem oly nagyon, Hogy szívedhez érjen, s ott hatni tudjon... Szememből könnyek csordulnak lassan, S szívem zenéje, a csobogás is elhallgat... Bánatom elfojtja a nagy folyó vizét, Melynek partján ülök esténként. Lassan elhalványul a lenyugvó Nap fénye, S halkan, csendesen a Hold lép helyébe. Minden pillantásod a lelkemben őrzöm, Tudom, hogy nem kellek, de ezzel nem törődöm. Hiszek benne, hogy egyszer észreveszed, Az én szívem forrása hoz békét szívednek!" --------------------------------------------------------------------------------
"Hull, egyre hull a tavaszi zápor, Én is elmegyek csendesen, Elképzelem kedvesem arcodat, S kérdem, mért nincs velem... Ha szomorú vagy, Én is az vagyok, Ha felcsillan a szemed, Az enyém is ragyog. Szeretlek, de nem tudom miért, Odaadnám az életem, Ha adnál egy esélyt!" -------------------------------------------------------------------------------"Minden reggel könnyekkel ébredek szememben, Hogy miért? Egy magyarázata van csak: SZERETLEK! Ha itt lennél, minden könnyebb lenne, Ketten együtt minden ezerszer jobb lenne. Miattad sírok át hosszú éjszakákat, Nélküled megöl az unalom és a bánat. Fogni két kezed, soha el nem engedni, Csak miattad, és csak érted akarok létezni. Az lenne a szép, ha csak, és csakis veled lennék, Minden reggel a szádra forró csókot lehelnék. Veled együtt álmodni azt, ami már nem csak álom, Az egyetlen vagy, kit szeretek az egész világon!" -------------------------------------------------------------------------------"Mondd újra Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak, emlékezz rá, hogy se mező, se domb nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb újul tavasszal s kizöldül a mag. Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak sötétben zeng el és kétség borong nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres s az ég túl sok csillaggal ékszeres? Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj: de ne feledd, hogy némán is szeress..." ( Elizabeth Barrett-Browning ) -------------------------------------------------------------------------------"Mert én úgy szerettelek, hogy szebben nem lehet, s ha nem is voltam mindig veled, sose voltam ellened! Én csak benned hittem, s most csak azt szégyellem, hogy így is kevés voltam neked!" -------------------------------------------------------------------------------"...hittem a Te két jó-jó szemedben, a két szemed mélyén horgonyt vetettem, és mindig a lélekbe-szembe hittem, most is hiszek, megálltam, várok itten.
Nekem a jóság, a jó szerelem vagy, az életemmel járkálsz, ha velem vagy." ( Kosztolányi Dezső ) -------------------------------------------------------------------------------"Tenger és alkonyég között a szerelem hozzám szökött. Örömre bú jött, napra éj, a hosszú vágyra kurta kéj, s óh, szerelem, reád mi jött tenger és tengerpart között! Tenger és kikötő között az édesből keserű lett, a vágyból könny, a könnyből láng, holt kéjből új vágy, új fulánk: s a szerelem így font-kötött a tenger és homok között. Tenger és napnyugat között egy órát köztünk font-kötött, de már suhant is, fürge láb, a tegnapok után tovább az arany vízen; jött s szökött tenger és tengerhab között. S tenger fölött és part alatt minden vágy meghalt, elszunnyadt. Az első csillag látta, míg kettőnk egy lett; a második csak engem látott magamat, tenger fölött és part alatt..." -------------------------------------------------------------------------------"Mikor először tűnt elém, drága volt, mint egy tünemény, kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze ő legyen. Szeme mint alkony csillaga; s az alkony hozzá a haja: csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyűség: meglep, megállít és kísért. De többször látva: látomány volt ő, és mégis földi lány. Lépése szűzi és szabad. Házias minden mozdulat. Alakja nyájas, tiszta fény. Nyomában emlék és remény kelt: mivel ő sem állt a szív mindennapi és primitív éhei, kis búk, örömök, csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött. Azóta híven nézem őt, s lesem élete ütemét. lelket lélegző drága lény: útitárs a Halál felé. Szilárd ész, gyengéd akarat, szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz, intés, parancs, derű, vigasz. Asszony, és mégis valami fényt érzek, ami angyali..." -------------------------------------------------------------------------------"Nem tudom mi ez az érzés, mely hozzád köt, De remélem szívem össze nem töröd. Csak azt tudom, hogy ez az érzés, Mióta megláttalak, folyton bennem él. Uralja a szívem, gondolataim elkalandoznak, S tudom, ezek egyhamar nem változnak. Mikor tengerkék szemeidbe először belenéztem, Tudtam minket a végzet is egymásnak teremtett. Azóta is, ha behunyom szemem, Képzeletben elveszek szikrázó tekintetedben. Azt mondják ami könnyen jön az könnyen megy, De tudom, hogy türelmesnek kell lennem. Bár már szeretném ha megérintenél, Ha szerelmesen, lágyan átölelnél. Már szeretném érezni forró csókjaid, S fülembe súgott szerelmes szavaid. Talán minnél később éljük át ezeket az érzéseket, A pillanatot majd annál szebben éljük meg. Lehet, hogy még sokat kell várnom rád, De legalább nem ér hirtelen a változás. Szinte még alig ismerjük egymást, Mégis várok minden újabb találkozást. Mert ha meglátlak, s szikrázó szemedbe nézek, Körülöttem a világ megszűnik, s gondjaim Elfelejtem." -------------------------------------------------------------------------------"Egy tragikus eset, Ami nem rég megesett. Volt egy pár, mely szerelmes, Szívük a szóra engedelmes. Minden nap találkoztak, Az életről együtt álmodoztak, Lassan eltelt a forró nyár, Szívüket hűsítette az ár. A szerelem megmaradt, Bár az idő elszaladt. Egy napon veszekedtek, A dühtől mindketten reszkettek. Egymáshoz bántó szavakat kiabáltak, A kezek most elválltak. A szél egyre jobban fújt, A lányhoz egy kéz nyúlt. Karját megfogta, Egyre jobban szorongatta. Hiába védekezett, Testével reszketett. Hirtelen elengedte, A szépet elfeledte. A lányt erősen megütötte, Akkor szívét is eltörte. Gúnyosan mondta: nem kellesz,
Miattam többet nem szenvedsz. Soha többé ne keress, Engem Te ne szeress. Megbánod, amit velem tettél, Hogy ellenem vétkezni mertél. A srác a földre esett, Szavakat keresett... Kérlek ne féljél, Pár perce még szerettél. A lábai elé borult, Hibájából okult. de a lány meg nem bocsátott, Szavakkal átkozott. Könnyek futottak végig az arcán, senki sem tudott segíteni bánatán. Elindult hazafelé, Csendesen nézett maga elé. Otthon a szobájában sírt, Könnyeivel nem bírt. Úgy döntött nincs miért élni, A világtól nem akar félni. Elvesztette szerelmét, Vele együtt az életét. Levelet írt, Közben pedig sírt. Ekképp fogalmazta meg gondolatait, A rég elmúlt álmait. Megbántottál Kedvesem, Tönkretetted szerelemem. Nincs miért élnem, Már a boldogságot nem remélem. Ha majd értem szólnak a harangok, Tudd, hogy most is Rólad álmodok. Szívemet megsebezted, Lelkemet rég elvetted. Utolsó napomon nem leszel velem, Fájni fog ez nekem. Egyedül teszem meg az utolsó lépést, Érzem belül a halálnak tépését. Síromhoz ne merj közel menni, Se könnyeket ejteni. Ha majd egyszer hiányzom, Már nem haragszom, Gyere majd ki, nézd, mit tettél, Tudom, hogy sose szerettél. Mindig is imádni foglak, Egyszer új világba hozlak. Befejezte a levelet, Aláírásként egy könnycseppet ejtett. Vitte csendesen magával, De nem találkozott a halállal. Felmászott egy szikla tetejére, Szüksége volt minden erejére. Utolsó pillantást vetett a tájra, Emlékezett a szerelmes vágyra. Könnyei patakként szaladtak, De ki nem apadtak. Érted teszem, életem, elveszem. A Nap szomorúan nézett, Az Ő szíve is vérzett. Lassan zuhant a mélybe, Senki se látta a csendes éjbe.
Még most is üvöltötte szeretlek, Soha nem feledlek. Lelke a magasba szállt, Az angyala a felhőn állt. Meghalt érte, Pedig senki nem kérte. Meghalt!- a szél vitte, A srác el nem hitte. Nem ment haza többé, A nyugalom az övé. Barátai napokon át keresték, Hisz ők mindig is szerették. Egy csendes este megtalálták, De már vérben fagyva látták. Kezében a levél megcímezve, Szíve el volt vérezve. Az írás olvashatatlan, Szíve hontalan. Egy őszi napon eltemették, Végleg elengedték. A koporsó hideg mint a jég, Érte sírt az ég. Valaki a kapuban várt, Nem felejtette a szerelmes nyárt. Talpig feketében, Szerelme emlékében. A temetőben csendben állt, a szomorúság a szemében hált. Még most se tudja elhinni, Hogy szerelme mért akart elmenni... Végleg eltűnt, itt hagyta, Szívét a halálnak adta. Csendesen a sírhoz lépett, A fájdalomtól lelke égett. A szemei bánatosak, Az álmok fájdalmasak. Kint állt, de meg nem tudott szólalni, Szinte sóbálvánnyá változott, nem tudott megmozdulni. Egész este, csak várt, hogy majd hozzá szól, Nem értette, hogy már minden holt. Egész este, csak a koporsóra könnyeket ejtett, S belül szerelméért reszketett... Órák teltek el végül elmondta: szeretlek, De érted már semmit se tehetek... Mért hagytál egyedül, Csend csak fájdalmat szül. A csendben egy hang suttogott, Az Ő hangja szívében búgott... Azt hitte csak képzelődik, Csak a hangjára emlékezik. Előlépett egy angyal, talpig fehérben. Szíve még égett a pokol tűzében. Tudtam, hogy eljössz értem Szerelmem, Gyere fogd örökké az én kezem. Azt hittem, el tudlak majd itt feledni, De lelkem súgja Téged kell szeretni. Ezek voltak az utolsó szavak, Ez volt a pillanat amikor összeértek az ajkak. Jött a reggel, mennie kellett, Kedvesétől könnyes búcsút vett... A srác könnyei csak folytak, Szívéhez az ördög angyalai szóltak:
Vedd el az életed, Hisz még, mindig szereted. Megtette. Az életét elvette. Vére a földre hullott, Szíve csakis hozzá húzott. Újabb temetés, újabb könnyek, Az angyalok ismét eljöttek. Megölték magukat egy szerelemért, Meghaltak egy szebb életért..." -------------------------------------------------------------------------------"Fa leszek ha fának vagy virága, Ha harmat vagy én virág leszek, Harmat leszek, ha Te napsugár vagy, Hogy lényink egyesüljenek! Ha leányka Te vagy a mennyország, Akkor én csillaggá változom, Ha leányka Te vagy a pokol. Hogy egyesüljünk én elkárhozom!" ( Petőfi Sándor ) -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem filozófiája Forrás folyóba ömlik, folyó az óceánba; az egeknek folyton özönlik vegyülő suhogása; magány sehol; isteni jel s rend, hogy minden tünemény keveredjék valamivel Mért ne veled én? A hegy csókolva tör égbe, habot hab ölel, szorít, átfog; egymást ringatva, becézve hajlongnak a virágok; a földet a nap sugara, a hold a tengereket: minden csókol... - S Te soha engemet?" ( Shelley ) -------------------------------------------------------------------------------"Emlékezz Emlékezz rám, ha tőled messze-messze a hallgatag országba érkezem, s nem foghatod meg többet a kezem, és nem fordulhatok el tévedezve. Emlékezz rám, ha majd magad leszel Te, s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen: csak emlékezz és értsd meg, kedvesem, késő tanács, imádság, minden eszme. De ha felejtesz, s aztán valahogy emlékezel reám, ne búslakodj, mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt nem ölte meg, mely hajdan bennem élt, százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts." -------------------------------------------------------------------------------"A szobámban ülök, a zenét hallgatom, a szívemben egy gyötrő fájdalom a magány angyala magával ragadott, s ha nem jössz vissza többé, inkább belehalok." -------------------------------------------------------------------------------"Egy szó, amitől rettegek, amikor veled vagyok, és velünk a szerelem. A szó, a 'VÉGE', amitől a szívem megszakadna, a fájdalom belenyilallna, és a boldogság vér kifolyna." -------------------------------------------------------------------------------"Köszönöm Újra harmatos reggel virrad rám Napfénytől, szerelemtől fénylik a szobám Most is csak Te jársz az eszemben Köszönöm hogy itt leszel ma is a szívemben Telik a nap, minden perce csodás Tudom melletted nem érhet csalódás Csókod édes, tekinteted felmelegít Köszönöm hogy velem vagy, köszönöm megint Édes éjszaka van és nem jön az álom Minden érzésemmel utánad vágyom Suttog a némaság ábrándos meséket Mind csak azt suttogja: Megköszönlek Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Séta az esőben Az égen felhők tornyosulnak, De én örülök a találkozásnak. Minden szürke és félelmetes, Mégis vidám vagyok és lelkes. Kezemet lassan megfogod, Érintésedtől a hideg futkos hátamon. Mindenről beszélünk és sokat nevetünk, De érzem, valami belső vágyat megfékezünk. Mintha csak mi lennénk a világon, Sétálunk ketten a Duna- parton. Az idő hideg és szeles, S az eső is esni kezd. Messze vagyunk mindentől, Már- már a vihar is ijesztő. De közelséged megnyugtat, Így biztonságban érzem magamat. A ruhám vizes, s eső csurog arcomon, A hideg ráz, s nagyon fázom. De melegség önt el kék szemedbe nézve, És tudom, hogy mindez megérte." -------------------------------------------------------------------------------"Mi köztünk annyi a különbség hogy én sírok Te meg nevetsz míg én a múlttal tépelődök
addig Te szépen elfeledsz. Könnyebb kőből puha párnát csinálni, mint két szerető szívet szétválasztani. Szörnyű messze vagyok tőled, mégis mindig álmodom felőled, messze vagyok, de sohasem feledlek, boldog vagyok, mert Téged SZERETLEK. ha a sors tőled messze vet, és nem láthatlak soha tégedet, gondolj a távolba rám, ki mindig szeret igazán. Emlékül neked egy kis verset írok, melyet szívemben titkolni nem tudok. Ebben a versben arra kérlek Téged, úgy szeress egem, mint ahogy én Téged. nem tudlak én elfeledni Téged, körül vesznek a régi szép emlékek, mindegyikük egy szép boldog álom, mindegyikben a Te arcod látom. A bú és bánat messze szálljon, az öröm rád találjon. Legyen béke a szívedben, ne csalódjak a szerelmemben, ha kérdik, hogy ez a pár sor honnan ered, mondd meg, az írta, aki Téged nagyon szeret. Csak Téged szeretlek igazán, csak Téged csókolt a szám. Csak neked tudok mondani szépeket, Csak veled szeretnék élni éveket. Aki-e verset írta teneked, nem szeret mást szívből, csak Téged, a virág is rólad mesél, szirmát messze vitte a szél. De szívemben itt a képed, nem feledlek soha Téged. Ha rózsás utadat űzi a bánat akkor jöjj énhozzám s két karomba zárlak. megcsalt szívemet hűséggel fizeted, fizet a sors, ha én már nem leszek. Lehajtom fejemet ágya, párnájára, álmomban miattad hull a könnyem rája Édes volt az álom, keserű ébredés, szívem már nem bírja, megöl a szenvedés, hiába csitítom, hiába altatom. Szívemben felújul egy régi fájdalom. Mindenen keresztül jöttem el tehozzád, elhervadt kezünkben minden egyes virág. Csak egy szál nefelejcs nyílott a kertben, de az is csak rád emlékeztet. Ha nevedet halom könny szökik a szemembe, ha pihenni megyek csak rólad álmodom, ha felébredek mindjárt csak rád gondolok. Ki-e pár sort írta már csak emlék neked Ő, szeretett Téged, de Te nem szeretted őt. ... "
-------------------------------------------------------------------------------"Rád gondolok éjjel-nappal, hogyha nem is látlak, csókolom a pici szádat:) Kereslek a csillagok közt holdvilágos éjjel, elrepítem hozzád lelkem a suttogó széllel. Hogyha ez a pici álom valóra válna, nem virrasztanám az éjszakákat, csak mondanám, hogy itt maradok nálad." -------------------------------------------------------------------------------"Meg kell, hogy érezd, hogy szeretlek, meg kell, hogy érezd, hogy csak érted élek, sóhajtásom csak hozzád viszem, elmondom százszor, hogy Tied a szívem." -------------------------------------------------------------------------------"Elválasztott minket egy idegen már, feledni Téged...nagyon fáj. Ha érzed, hogy tovább már nem fogsz szeretni, én rád nem fogok megharagudni. Egyetlen szerelmem, egyetlen reményem, minden lépésedben a boldogság kísérjen... Légy boldog azzal, aki miatt elhagytál, aki miatt szívemre örök gyászt borítottál." -------------------------------------------------------------------------------"Kimegyek a temetőbe pihenni, ahol a szív nem fog többé dobogni. Azt mondják, hogy ott is van egy jobb élet, ott nem fogok mást szeretni, csak Téged." -------------------------------------------------------------------------------"Ha, úgy érzed, hogy szíved Kínzó bánat tépi Gondolj arra, hogy valaki érted akar élni. Ne hallgass a hazug szóra, mert, aki -e 'pár' sort írta, nagyon szeret Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Szívem dobog keservesen, ha rád gondolok, Egyedül csak veled lehetek boldog. Remény jut eszembe, ha képed nézem, Egyedül csak Téged szeretlek, érzem, Te vagy a örök szerelmem nekem, Le nem tudnék rólad mondani sohasem. Ezen a világon én szeretni mást nem fogok, Kedvesem, leszünk mi még boldogok" -------------------------------------------------------------------------------"EZER ALAKBA REJTŐZHETSZ Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-kedvesség, látom, mind Te vagy; futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten, s Csupa-jelen, látom, hogy merre vagy. A karcsú ciprus ifjú erejében, Csupa-szépség, felismerlek: Te vagy; a folyam zsongó hullámtengerében, Csupa-hízelgés, ott is csak Te vagy. Ha a szökellő vízsugár kibomlik, Csupa-játék, nekem az is Te vagy; a felhőben, amely épülve omlik, Te Csupa-tánc, Téged látlak: Te vagy. Rét szőnyegében ragyogó virágok: Te Csupa-csillag, nekem mind Te vagy: hol ezerkarú repkényt kúszni látok, ó Csupa-ölelés, ott is Te vagy. Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre, Csupa-vidámság, köszöntlek: Te vagy; a tiszta ég szent legét belehelve, Csupa-Szív-Üdve, italom Te vagy. Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem, Csupa-bölcsesség, forrása Te vagy; és mikor Allah száz nevét idézem, minden nevének visszhangja Te vagy." -------------------------------------------------------------------------------"Hiszed vagy sem, mindig szeretni foglak, ezek a szavak szívem legmélyéről szólnak. Csak azt akartam, hogy mindig velem legyél, s örökké ha lehet, csak engem szeressél. Naiv voltam, túlságosan is végtelen, nem tudtam, hogy ez a szerelem reménytelen. Valami belül még mindig azt súgja, hogy szeretsz, míg a világ forog, addig soha el nem feledsz. Csak nézek előre, s ezen gondolkodok, a múlton még mindig szomorkodok. Miért nem fogod az én kezem? Miért törted össze a kicsi szívem? Játszom, hogy irántad semmit se érzek, nem veszed észre, hogy belül elvérzek. Játszom azt, hogy már rég elfelejtettelek, hogy a szívemből örökre kitéptelek." -------------------------------------------------------------------------------"Rabod vagyok Elszöknék tőled, de fogva tart a szemed a tested, a kezed, s minden lélegzeted Megőrit, megrészegít és magához láncol Szemem tüze szemedben még ma is vadul táncol Nyugodtan engedj el, nem teszek rosszat Szeretlek mint régen, s megőrzöm titkodat Úgy élek ahogy Te, és egyedül csak érted, És itt maradok veled, ahogyan azt kérted
Felednélek Téged, de szívembe vagy rejtve Neved minden porcikámba bele van vésve csak földöntúli lény lehet ki nálam jobban szeret Elszöknék tőled messze, de itt maradok veled Csak könyörgöm add nekem szívedet!" -------------------------------------------------------------------------------"Tudod mi a szerelem? Valaki szerint csak egy érzelem. Ilyenkor színes a világ, Tiéd a legszebb virág. Esténként róla álmodozol, érte még a szívedet is feláldozod. Egy perc is elég, hogy megszeresd, de kevés egy élet, hogy elfelejtsd. Amikor távolról meglátod, újra azt a pillanatot várod. Szíved hevesebben dobog, a szerelem tűzében már ropog. Szeretnéd, hogy Hozzád érjen, szavakkal Téged kérjen. A közelségét élvezed, az életedet vele képzeled." -------------------------------------------------------------------------------"Eljött a pillanat, Ott voltál velem, Szemed könnyes volt, Fogtad a két kezem. Tudtad, el kell engedned, Még akkor is, ha nagy a fájdalom, Zokogva suttogtad, Te vagy a legfontosabb a világon. Már nem tudtam válaszolni, Csak lecsuktam a szemem, Hagytam hogy repüljek, A végtelen felhők felett. Ezt a mondatot kellett hallanom, Boldog voltam, mint még soha, Minden világos lett, Életem kérdésére választ kaptam. Most már tudtam miért éltem, Miért nem adtam fel soha, Érdemes volt küzdeni érted, Mindennél többet ért ez a mondat. S most, hogy felébredtem, Már nem látom könnyes szemed, Mindennél jobban félek attól, Hogy soha nem lehetek veled." -------------------------------------------------------------------------------"Bűn - szeretet A bűn becserkész, a szeretet befogad. a bűn bekebelez, a szeretet magába foglal.
A bűn megköt, a szeretet megtart. A bűn száz annyit ígér, A szeretet száz annyit ad. A bűn elveszi az önismeretet, felmagasztal és magasba emel: csakhogy letaszíthasson. A szeretet helyes önismeretre tanít, Kiábrándít hamis "önmagadból" és összetör: Csakhogy felemelhessen. A bűn hájjal keneget, hogy megrontson. A szeretet kíméletlenül pöröl, hogy megtisztítson. A bűn fröcsköl, a szeretet szétárad. A bűn éget és perzsel, A szeretet sugároz. A szeretet egyszerű, A bűn körmönfont. A szeretet "egy-ügyű", A bűn agyafúrt. A szeretet nyíltan beszél, A bűn körülír. Míg a szeretet a mélység titkairól dadog, A bűn a felszín közhelyeiről fecserész. Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen megmondania az igazat, A szeretet kitérő választ ad, hogy ne kelljen hazudnia. A bűn kényszerít, A szeretet késztet. A bűn csábít, a szeretet vonz. A bűn érzéki, A szeretet érzékelő. A bűn forral, a szeretet hevít. A bűn űz és hajt, A szeretet lelkesít. A szeretet megkeresi a tisztátalant, hogy felemelje, A bűn "felhajtja" magának a tisztátalant, Hogy kihasználja és a sárba tapossa. A szeretet az embert látja a cédában is, de a bűn csak riherongy kurvának tartja. A szeretet megjelöl, A bűn megpecsétel. A szeretet társakra lel, De a bűn csak hordákba ver. A szeretet kiteljesít, A bűn kiüresít. A szeretet mentséget keres, A bűn kifogást talál. A bűn bekerít és magadba zár, A szeretet kapukat nyit és másokhoz vezet. A bűn elfecsérli és pazarolja a másét, De a szeretet önmagát osztja szét." ( Simon András ) --------------------------------------------------------------------------------
"Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek." -------------------------------------------------------------------------------"Csókod perzsel, mint a láng, Mint örvény, zuhan le ránk. Karjaimba zárlak én, S örökké imádlak én." -------------------------------------------------------------------------------"Ha messze is vagyok, Akkor sem feledek, Akkor is szívemből Igazán SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Tudod mi a szerelem? Csak egy érzelem, melyet megmagyarázni nem lehet, de a szíved benne éghet... Elvarázsol egy perc alatt, de egy perc is elég megszakadhat. Vágyakoznál utána, szíved érzi, csak fájna. Eszedre hallgatsz, csendbe maradsz. Bár szemed mindent elárul, a kör végleg bezárul. Egyedül érzed magad, az érzés Rád szakad. Nem tudlak Téged feledni, könnyű lenne a szívnek engedni. Belül egy hang mondja: megállj, hallgass rá, hisz csak jobban fáj. Kérdések közt gyötrődsz, éjszakánként vergődsz. Nem jön álom a szemedre, könnyek csurognak a lelkedre. Fájóan marnak, szívedbe kaparnak." -------------------------------------------------------------------------------"Fájdalom! A fájdalom még bennem él, S szívem még mindig remél. Hogy egyszer majd újra látlak, S nem a kapuban várlak, Te sose jössz, de én ott állok, Olyan mint egy legyőzhetetlen átok. Nem tudok elmenni,
Sose foglak végleg elengedni. Mert örökre a szívembe zártalak, Elengedni sosem akartalak. Annyi minden van mi, bennem kavarog, A világ sajnos már Nélküled forog. Gyere vissza, csak erre kérlek, A nagyvilágban Nélküled félek. Hol vagy? Hallod a szavam? A csendben nem mozdul ajkam... A könnyek a szememből folynak, S mind csak Hozzád szólnak. Válasz már nem jön, nem létezik, Csak az én lelkem emlékezik..." -------------------------------------------------------------------------------"Ennyire szeretlek Szeretlek, remélem Te is érzed Kicsi szívem belehal ha nem ölelhet Téged Ha meglátlak, úgy olvadok mint a viasz Te vagy kicsi szememnek a legnagyobb vigasz Ha nem látlak az fáj, és hullik is a könnyem S úgy ragyog szemem, mint csillag fenn az égen A szívemnek a fájdalomból elég már lehet kicsi még, de bántották ám Nem Te vagy az első, ki megfoszt az álomtól De Téged szeretlek először így tele vágyaktól szerelmes szívem már csak szívedért dobog Ennyire szeretlek! Azért jó ha tudod." -------------------------------------------------------------------------------"Szükségem van rád. Szemedre, hogy rám ragyogjon, Csókodra, hogy tűzbe hozzon, A szavadra, hogy megnyugtasson, Kezedre, hogy simogasson." -------------------------------------------------------------------------------"Nagyon szerettelek. Te elfeledhetsz, de én emlékszem még rád Töltöm még miattad ébren az éjszakát. Eszembe jut még huncut barna szemed, mely még most is folyton előttem lebeg Eszembe jut hangod, melyet még azóta is hallok melytől befogott füllel sem szabadulhatok Eszembe jut mosolyod, mely most is feldereng Elnézem még most is, s szívem megremeg Eszembe jut kezed, mely oly édes, simogató eszembe jut ajkad, mely még mindig hívogató Eszembe jut a köszöntés, melytől új életre keltem én eszembe jut a búcsúzás, s űr lesz szívem helyén. eszembe jut az első szó, és még az utolsó is talán Mikor éjjelente bezörgetsz szobám ablakán Eszembe jut a forró nyár, a zápor, és a hold Még most is tisztán él bennem, ami már csak volt... Még most is sírok miattad, pedig már rég nem láttalak, Még most is bánom, hogy akkor megtaláltalak Bánom, hogy a szerelem rám talált veled
és most mégsem foghatom meg két csodás kezed Még sem láthatom arcod a napfényben Mégsem veled nézem a csillagokat az égen Fáj, hogy vége, fáj hogy nem is volt, Fáj, hogy ennyire fáj nekem a múlt Fájó emlék nekem minden egyes szavad s a szó még most is a torkomon akad Fáj hogy van szerelem, fáj, hogy éreztem már Nekem nem lenne baj, csak a szívemnek kár Fáj, hogy nem voltál, s nem is leszel lehet Nem fáj már a szívem csak... nagyon szerettelek." -------------------------------------------------------------------------------"Csak arról álmodom, hogy karjaidba zársz, Fülembe szerelmes szavakat suttogsz, Hogy viszont szeretsz, Fogod két karom, amíg csak élek, Míg szívem utolsót nem dobban, S nem engedsz el egy életen át. Csak erről álmodom, S abban reménykedem, Hogy mi ketten együtt leszünk boldogok. Mert boldogok leszünk, ha Te is úgy akarod." -------------------------------------------------------------------------------"Minden percben eszembe jutsz nékem, S minden percben ezt kérdezem: Vajon mit jelentek néked? Szeretsz-e egyáltalán? Esténként gondolsz-e rám? Könnyeket hullatsz-e értem? Mert nékem Te vagy az élet, Nélküled nem érdemes élnem! Csak veled élet az élet, Hiszen szeretlek Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Mi az amit szeretnék adni, ha már magamat nem adhatom? Szeretném, ha én lennék a bohóc, hogy megnevettessem. Szeretnék tudni, a zenék nyelvén szólni, hogy neki adjam a muzsikák muzsikáját, Amiben benne van a világ összes csodája. Szeretnék festő lenni, hogy egyetlen vásznon nekiadhassam, a világ összes szépségét. Szeretnék költő lenni, hogy elmondhassam, nézd a festményt, ilyen gyönyörű a világ. Hallgasd a zenét, benne van a világ összes csodája. Ebből a világmindenségnyi csodából, nekünk ne jutna egy csipetnyi? Ami csak kettőnké?" -------------------------------------------------------------------------------"Légy csak úgy: szerelmem,
ahogy napfény csillan a hallgatag tavon szikrázón és változón. Boríts el fényeddel forrón és vallatón Légy olyan, mint a hullám, mely felemel, ölel majd mélybe ránt és légy meleg fészek megbújva lombok hajlatán Légy nekem árnyas hely a pusztán hosszú út után vagy messze látszó torony fagyott szirtek fokán. Légy illatos kávé egy fáradt reggelen, légy őrjítő vágy s az értelem Adj magadból többet, add egész önmagad Kívánom önzőn: ne ölelj többé másokat ... " ( Kormorán ) -------------------------------------------------------------------------------"Állj mellém Vagyok neked víz a tóban vagyok igaz minden szóban vagyok neked rét virággal erdő sűrű lombú fákkal. Vagyok válasz kérdés nélkül, otthon, amely neked épül, vagyok neked fényes reggel, vagyok dobbanás szívedben. Állj mellém - hallhatod a jövő hangjait. Állj mellém - megismered a lepkék álmait. Állj mellém - érintsd meg az angyalok haját. Állj mellém - megismered egy bohóc bánatát. Vagyok folyó szelíd partja, szentképeken Krisztus arca, Minden úton, amerre jársz én vagyok, kit megtalálsz. Állj mellém - érints meg, légy kedvesem. Állj mellém - adj erőt, Adj erőt nekem." ( Kormorán ) -------------------------------------------------------------------------------"Nyújtom feléd a kezem, de nem talállak, Bújnék ölelő karjaidba, de hiába várlak. Vágyok mindarra mi enyém volt egykor,
A csók, az érintés, a szerelem, a mámor. Enyém volt a világ, s most koldus lettem. Elvettél mindent, nem hagytál semmit sem. Morzsákat dobsz elemózsia gyanánt, S én koplalva várok, szokom a magányt. Ne adj KEVESET, ha MINDENT oly nehéz, Kezek sokasága között sehol AZ a kéz..." -------------------------------------------------------------------------------"Késő éj van. Elkerül az álom. Egy érzésen rágódom, de nem találom a megfelelő szavakat. Hangom elakad mielőtt kimondhatnám, amit akarok. Nem tudok szólni. Csak töprengek. Hiányod üvegszilánkjaiban fetrengek, iszonyúan fáj. Odakinn a táj megroggyan az éjszaka bús súlya alatt. Bámulom a falat, s üvölteni támad kedvem, sírni. Nem tudom, hogy fogom kibírni, Hogy nem vagy velem. Félelem tölt el. Rettegek. Minden ízemben reszketek, miközben verejték borítja el testem. Kétségbeestem. Annyira hiányzol! Őrület! Hiányod savként marja szívemet, izzó parázsként éget. Bár érne már véget ez a nyomorult éjjel, mielőtt széjjel tép a kín, a vágy. ... " -------------------------------------------------------------------------------"Gondolj rám Nem várom tőled, nem kérem én, Hogy lángra gyúlj, rögtön hozzám bújj, Bár álmaimban ez mindig így van. Gondolj rám, gondolj rám kérlek, És majd egyszer hívjál, Gondolj rám, számíts rám, És majd ha érzed, hogy nem jó egyedül, És társra vársz, engem megtalálsz, Ott leszek veled, csak nyújtsd a kezed, Gondolj rám, gondolj rám kérlek, És majd egyszer hívjál, Gondolj rám, számíts rám. Van egy kis zug lelkem mélyén, Melyről semmit nem tud még a világ. Ott őrzöm én a még ki nem mondott Szelíd kedves szavak gyöngysorát. Ám hirtelen szemed rámvillant És megnyitotta lelkem ajtaját, S a szép szavak mellett egy dallam Zsong ma már, bárcsak Te is hallanád." ( Máté Péter ) --------------------------------------------------------------------------------
"Az első szerelem Az első szerelem Néhány nyíló szóvirág, Lassan eszmélő világ, Furcsa, kábult közelség, El nem múló gyöngeség. Néhány félénk vallomás, Boldog, hű szemvillanás, Féltve őrzött érzelem: Ennyi az első szerelem. Az első szerelem olyan, mint egy álmodás, Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás, Az első szerelem mégis szebb a többinél, Az első szerelem mindhalálig elkísér. Néhány félénk vallomás, Boldog, hű szemvillanás, Féltve őrzött érzelem: Ennyi az első szerelem. Néhány titkon írt levél, Hulló könnycsepp semmiért, Máskor mosoly hirtelen: Ennyi az első szerelem. Oh az első szerelem olyan, mint egy álmodás, Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás, Az első szerelem mégis szebb a többinél, Oh az első szerelem mindhalálig elkísér." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem Hanyag vagyok ; ezért nem ölt meg a szerelmi bánat. Egy év múlt el megint és én élek, mert arra számítok : ha élek viszontlátlak." ( Fudzsivara No Teika, Faludy György ford. ) -------------------------------------------------------------------------------"Érzelmek Gondolataim útvesztőben keringenek, Ha átfésüli emléked sóhajom Szemeddel vágyaim kergetem, hajad hátam verdesi, Csak egy csöppnyit szeress, s nem lesz több óhajom. De máris nevetek, milyen bolond a szív, Mennyire szánalmas, mennyire reménytelen. Becsukom szemed, hogy önmagam ne lássam, Saját osztályzatom magamtól bizony elégtelen, Még szerencse, hogy énem halála benned újjászületés. Szerettelek, még ha nem is mondtam naponta, Kommersz szavakba fúltak a hétköznapok. Most már értem, hogy Te meg nem érthetsz, Sokat kívántam Tőled, s magamtól, de én is csak ember vagyok. Most hiányzol, nem lüktetsz sejtjeimben, Valami megváltozott, emlékednél szótlanul térdelek,
Vagy egyszerűen csak levedlem régi bőrömet ? Nem, Nélküled még kígyóként sem élhetek, Édes méregfogad torkomban maradt. Szemembe csöppentem könnyeid, Mozgóképpé válnak bennem szunnyadó vágyaid, Én részeddé válok, Te atomjaimba bújsz, Hogy közösen valósítsuk meg feltörekvő álmaid. Lelassult világod újra pörögni látszik, Csak hinned kéne, egy csöppnyit akarni, Ne várj kérlek, tovább ne tétovázz, Itt vagyok ne akarj egy helyben maradni, Körbe-körbe úszva sosem jutsz tovább." -------------------------------------------------------------------------------"Napbárka Te vagy bennem a láz Te vagy bennem a csend Magányom vagy - s tükröt tartok magányodnak Nem az anyag összegyúrására érkeztünk Csak lépni egymás mellett Magányunkat vezetjük magunk mellett - együtt Testünk kínját - gyönyörét tárjuk fel Magunkat adjuk - magunknak - egymástól Lépcsőn imbolygó lelkünk vajon jó utat választott-e? Nem tudjuk még - de Egyszer visszanyeri örök formáját, S "Napbárkába" lép "konok istenekkel" S akkor puszta lesz s védtelen, mint indulásakor S ott állunk majd mind, leplezetlen szégyenünkben A hús helyén lapul majd meztelen lényegünk Én vagyok benned a bűn Én vagyok benned a remény Léted vagyok - s tükröt tartasz létemnek Keret vagyok világodban Világomnak vagy keretje S ha nem szeretni jöttünk - s mégis szeretni tudunk Lépjünk egymás mellé a csendben Hagyjuk a tűzbe veszni magányunkat vacogva is Megfosztva kincseinktől - a múlt tékozló kezétől Ékesítsük arcunk fényével egymás arcát S ha még hitünk egymáshoz ér S önmagunk dísze lesz önmagunknak Felzárkózunk az álmainkhoz Akkor a lépcsők magasából már bármerre nézhetünk S lelkünk önmagunk testébe szakad be újra Az "Örök" leszünk S Te bennem leszel S benned leszek én." ( Cseh György ) -------------------------------------------------------------------------------"... és mégis álmaimban, gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten szorítlak száz karomban." ( Radnóti Miklós ) -------------------------------------------------------------------------------"Részem lettél Úgy élsz bennem, akár a vérem, nyitott szememben a világ, fájdalmaink a létezésben vagy épp üvegben a szilánk! Belőlem már Te ki nem válhatsz, mint halál a születésből, éjszakáimból az álmok, élők a múló időből." ( Kiss Dénes ) -------------------------------------------------------------------------------"Bárhol hajtom le a fejem Bárhol hajtom le a fejem, Mindenhol ott vagy velem, Bármit hoz a sors nekem, Segítesz, hogy véghez vigyem. Elfogadod, hogy nehéz vagyok, Akarod azt, amit én akarok, Mielőtt elalszom, gondolok rád, Neved suttogom, mint egy imát. Bárhol hajtom le a fejem, Gondolok rád, Bárhol hajtom le a fejem, Elmondok érted egy imát. Nem kéred, hogy más legyek, Vesztesen is kellek neked, Ha összetörök, felemelsz, Ha kiborulok, megölelsz, Ha dühös vagyok, nem haragszol, Ha fáradt, velem alszol. Mindig csak adsz és sosem kérsz, Az enyém vagy és velem élsz. Bárhol hajtom le a fejem, Te mindenhol ott vagy velem. Tudom, hogy mellettem állsz, Tudom, hogy engem vársz. És túl vagyok már mindenen, Megkérlek, maradj velem! Húsz éve kezdődött ez a szép történet, De mégis nélküled éltem le ebből tíz évet, Már nem is tudtam, merre élsz? Hogy engem vársz és Te is remélsz." ( Hobo Blues Band ) -------------------------------------------------------------------------------"Elfogyott éjszaka Virágszirmok úsznak kint a metsző szélben, Szerelmem hálójával körbefon az éjjel. Csillagporos arcod álmodik mellettem, Sugarával elvakít, felébred szerelmem. Új árnyak arcodon, csillag ízű álmok,
Párban testeddel szilaj táncot járok. Virágszirmok úsztak kint a metsző szélben, Szerelmem hálójával körbefont az éjjel. Csillagporos arcod álmodott mellettem, Sugarával vakított, felébredt szerelemem. Árnyak keltek arcodon, csillag ízű álmok, Kivirultak benned hófehér virágok." ( Gilincsek Péter ) -------------------------------------------------------------------------------"Ha mondanád nekem, mikor a nap fogyatkozik, nézzek bele, nem tenném, mert tudnám, többet nem látnálak. Ha arra kérnél, puszta kézzel fékezzem meg a tüzet, nem tenném, Mert hogyan ölelnék kar nélkül. Ha arra kérnél, hazudjak érted, nem tenném, mert hiszem, hogy a hazugság megöli a szerelmet. Akkor meg mi szükségem van a karomra, és a szememre." -------------------------------------------------------------------------------"Beteljesülés Mit mondhatnék, Te drága? Elnémít az öröm, ha rám nézel: a számra egyetlen szó se jön. A lényedből ragyogva hull rám egy lágy sugár, mi egykor álom volt: ma valóság végre már! De én e tiszta fényben magamra nem lelek: most valóságként élem az álom-életet!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnék az életed utolsó asszonya lenni Szeretnék az életed utolsó asszonya lenni... Utolsó szivárvány ég és föld között, Utolsó álom, amit lázas aggyal álmodsz, Utolsó angyal az életed fölött... Szeretnék az életed utolsó asszonya lenni... Utolsó tűz, amit remegve lángra gyújtasz, Utolsó sziget, amelyben kiköt a tarka gálya, Utolsó rózsa, amit az életedre hullatsz... Szeretnék az élteted utolsó asszonya lenni... Utolsó, aki nem volt soha, sohase még, Utolsó, akire elborultan nézel, Utolsó, aki egyben: a Kezdet és a Vég... Szeretnék az élteted utolsó asszonya lenni... Utolsó, aki tűzesőt permetez le rád,
Utolsó, aki szédülten repül veled az égig. Utolsó...akire...lezuhan a szád..." ( Bozzay Margit ) -------------------------------------------------------------------------------"MOST A SZÍV Most a szív nyugodni vágyik, szenvedélye ellobog, mert belátja, hogy a másik szív érette nem dobog; ám, ha fojtott izgalomban még remegne, az se baj: a víz sem csitul le nyomban, bár elült a vad vihar! Jött az óra, válni kellett; észre sem vetted vajon, bár szemed láttára pergett, forró könnyem arcomon? Kikacagtad leplezetlen önfeláldozásomat. Féltél, hogy ha szánsz, szívedben újra szítod lángodat. Ám hiába igyekeznél szenvedésed rejteni, mert szerettelek, szerettél, s nem tudunk felejteni. Villámot lövellt a mennybolt, nézd a parton azt a két sziklát, mely hajdanta egy volt, s állta a vihar dühét; látod, a két tört vonal hogy összeillik? Van, amit a természet egynek alkot és a sors kettészakít." ( Kálnoky László ) -------------------------------------------------------------------------------"Ballada a szerelemről Midőn a tengerár az Úr szavára Medrébe visszatérült csendesen, A vízözön habjaiból kiszállva A partra léphetett a szerelem, S széthordta menten fürge röptű szárnnyal A szél a bűnös kontinenseken. S akadnak még oly furcsa figurák, Akik magukba szívják e csudát, S nem várnak büntetést, kitüntetést sem, S míg azt hiszik, csak lélegeznek, átVeszik szabálytalan, vad ritmusát Annak, ki éppen így zihál egészen. Szenvedélyedet, miként hajót, Úgy sodorják áradó folyók, Mielőtt kimondod: 'szeretek', Mondd, hogy: 'élek', 'levegőt veszek'.
A szerelem lovagja kódoroghat Örökkön - ez az ország végtelen. S a próbák napról napra szigorodnak, Szeszélyes udvarhölgy a szerelem. Elválás, búcsú - akit erre fognak, Nem lesz nyugalma, talmi álma sem. Nem tántorítod e bolondokat, Számukra nincs elég nagy áldozat, Nem drága ár az életük sem érte; Ha nem szakad meg, hogyha fennmarad A szál, mely ezt az eszelős hadat Bűvös kötéssel összefűzte végre. Friss szél a kiválasztottakat Részegíti, újra él a holt, Mert nem lélegezhet, élhet az, Ki szeretni sohasem tanult. Aki a szerelem tavába fulladt, Nem húzza ki, nem éri el szavad, A mendemonda bármit is locsoghat, De az a tó a vérétől dagad. S mi égő gyertyát állítunk a holtnak, Aki a szerelembe belehalt. Eggyé simult a hangjuk, úgy suhan Eggyé vált lelkük is virágosan, Lélegzetük is összeforrt örökre, Egy ingó híd alattuk, sóhaja Ajkuknak egy, nem válik szét soha, Így lépnek együtt minden földi rögre. Ágyuknak én a rétet megvetem, S hallom alva, hallom éberen: Lélegzem, mert élek - szeretek, A szerelem ad csak életet." ( Vlagyimir Viszockij ) -------------------------------------------------------------------------------"Figyelj rám Figyelj rám egy kicsit s ne bújj előlem el, ilyenkor önmagad elől is rejtezel. Vedd észre, hogy: vagyok. Vedd észre s adj jelet. Beszélj - vagy legalább rebbenjen a szemed. Érezd meg, hogy nekünk nem nyugtató a csönd, fölgyűlik, mint a sár, s mindkettőnket elönt. Közöld magaddal is, mitől engem kímélsz, szólalj meg akkor is,
ha ellenem beszélsz, ne bújj előlem el, figyelj rám egy kicsit, mondj, súgj, ints vagy jelezz valamit, valamit." ( Baranyi Ferenc ) -------------------------------------------------------------------------------"Egy pillanatra A pillanatot kell csupán kibírni, amikor egy véletlen mozdulatból kiderül, amit szüntelen gyanítasz, de míg gyanítod, addig nem gyanakszol, a pillanatot kell csupán kibírni, amely egy önhitt szárnyalást keresztez, mikor gyönyörű ívű szerepéből egy pillanatra kiesik a kedves, a pillanatot kell csupán kibírni, mikor egy elszólása tudtul adja, hogy szerelmedért teljes életével adózik bár, de csak felére tartja, a pillanatot kell csupán kibírni: az átmeneti örökkévalóság döbbenetét, mit a tábornok érez ha kételyei percre lefokozzák a pillanatot kell csupán kibírni! Aztán beérni azzal a csekéllyel, mi megmarad a pillanat után is. És oly csekély, hogy egy élettel ér fel." ( Baranyi Ferenc ) -------------------------------------------------------------------------------"Ha kimerném mondani, ha kimernéd mondani, Világokat tudnánk emelni és rontani. Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést Te tennél, Pergő csillagoknak avarán léphetnél. Ha vas karom átfonna, ha tej karod átfonna, Napoknak, holdaknak járása más volna. Ha legyőzném ajkadat, ha legyőznéd ajkamat, Nem volna virradat, nem volna alkonyat. Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva, Az Úristen szíve is gyorsabban dobbanna." -------------------------------------------------------------------------------"Nem lehet jóságunk mércéje az, amit nem teszünk meg, amit megtagadunk, amit elutasítunk, és akit kirekesztünk. Az idő a mércénk, amit a keblünkre ölelünk, amit teremtünk, és akit befogadunk." -------------------------------------------------------------------------------"Hosszú az az út, amely a csókod nélkül múlik el, hosszú az a perc,
amit a küszöbömig megteszel, hosszú a perc, míg átölelsz, míg mindent elmesélsz; míg gondjaidból hozzám visszatérsz..." -------------------------------------------------------------------------------"Kimerült utas, esem édes ágyba, Minden tagom esdi a pihenőt: De akkor a fejem kezd utazásba, S lelkem gyötri, mikor a test kidőlt: Mert akkor(innen, messziről)mohón Indul zarándok agyam tefeléd, Oly sötétbe meresztve roskadó Pillámat, amilyen a vakoké: Ha csak testem látomása ide Nem hozza, üres szemeimbe, árnyad, Mely, mint a rém teli éj ékszere, Szép s új díszt ad vén s komor éjszakámnak. Lásd, így nappal testem, éjjel szívem, Miattad, s miattam, sose pihen." (Shakespeare: Szonett, Szabó Lőrinc fordítása) -------------------------------------------------------------------------------"Az ember életében egy igazán nagy szerelem van. A többi arra jó, hogy megtanulja értékelni azt az egyet!" -------------------------------------------------------------------------------"Szerelmes versek Ismerősöm a tél derét vizsgálta halántékomon s megkérdezett : - "Hány éves vagy ?" Mire én : - "Életem nem volt sokkal több mint egy pillanat. Ez jól átgondolt válaszom." - "Hogy-hogy ? "- szólt ő.- "Nem értelek. Magyarázd meg e keserű szokatlan információt. " - "Nagyon szerettem egy leányt" - mondtam-, "s egy őszi délután arcon csókoltam hirtelen. Ahányszor visszagondolok a csókra, azt érzem, hogy e kis, gyors csók volt az életem." " ( Muhammad Ibn Hazm Al-Andaluszi, Faludy György ford. ) -------------------------------------------------------------------------------"Száz éve, vagy talán több? Egy percre, vagy kevesebbre? Rátaláltam valakire. Testvérre, vagy szerelemre. Olyan rég volt, És az idő olyan rövid, hogy nem tudhatom. Azt se, álom volt, vagy valóság? Csak azt, hogy lett belőle érzés és gondolat. Azóta keresem mindenhol, lent és fönt, árnyékban, és fényben.
Bármerre járok, mindenhol megtalálom. Rátalálok a jobb latorban, és a balban, az ördög ügyvédjében, és az angyal mosolyában. Bármerre járok, Mindenhol öt keresem. Mindenhol meg is találom Általa picit megszerettem a jobb, És a bal latort, az ördög ügyvédjét, és boldog vagyok, ha láthatom az angyalok mosolyát." -------------------------------------------------------------------------------"Vele volt gyönyörű... Vele volt gyönyörű a Szenvedély és Szerelem, mélyen tiszta érzelem, két éve már, hogy újra rám talált, elvarázsolt, szívembe égette magát. Szivárványhidat láttam, finoman befonta a lelkem, tobzódtam ezernyi, gyémántcsepp színekben. Vágytam az Ő szívét, kértem és megkaptam az igazi énjét, hiába hadakoztunk ellene, mégis ez lett, a világ legforróbb szerelme. Bimbójából kinyílt mint a rózsa, édes volt minden egyes szirma. Dallamok éltek és üzentek, lelkünk húrjai együtt zenéltek, összecsengett minden, mint két pohár, mikor összeér halkan, csendben. Képzeletünk szárnyalt, hallgattunk madárdalt, méz olvadt a szánkon, édes ölelésekből, nem volt elég csak az álom. Árnyat adó fák, egy dal, a Dunapart, egy kanál, tejszínhabbal, Vele kelt és aludt el a nappal. Az esti mesék nekem szóltak, hogy az éji árnyak ne zavarják, álmaim békén hagyják, kitaláltuk egymás gondolatát, naponta írtuk tele a postát. Csillagpor, becék és érzelem, féltékenység és félelem, a tegnap, a holnap,
megélni várni, várni rá örömmel, vajon mit is hozhat. Csodás volt látni a gyönyört a másik szemében, érezni azt, mikor olvad, mint jég a kézben, csókot váltani titokban, osztozni a mézben, a sok-sok apró emlék, az átbeszélgetett esték mind, mind ezt a szerelmet, színezték. Csak egy pillanat volt, többet nem engedett az élet, mégis köszönöm, hogy az enyém volt, hogy még élek. Elengedni nem volt könnyű, minden szálat el kellett szakítani, nem lesz dal, nem lesz levél, a könnyeimet fel kell szárítani. ...szeretem Őt, mégis elengedem, mert nem köthetem gúzsba, a távolból a messziből is szerethetem, amíg tart, amíg él bennem - a Szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Ennyi csak Oly szelíd a vágyam, mit gyakran álmodom, ülni melletted békés, nyár-ízű alkonyon, hallgatni a hangod, mely életedről mesél, végül a szép csöndben szívünk lassan összeér." -------------------------------------------------------------------------------"Ne menj! Ne menj, mert a Nap rám Halványabban ragyog. Ne menj, mert a szíved Úgyis itthon hagyod. Ne menj, mert nem old meg Semmit a távolság. Ne menj, mert maradni Az igazi bátorság. Ne menj, mert magányos marad Ki itt Téged keres. Ne menj, mert halálos az Ha ott nincs kit szeress. Ne menj, mert félek A hiányod megszokom. Ne menj, mert teljessé lesz Végleg a magányom. S ha mégis elmész? Nem tartalak vissza. Könnyeimet a föld Majd úgyis beissza. Ahogy megy az idő, Lassan elfelejtünk. Néha-néha Érted
Egy könnycseppet ejtünk. Indulj! Menjél már! Vagy nem ezt akartad? Csak szórakozásból tetted, Hogy lelkem felkavartad? Mert ha így lenne, A sors verjen meg Téged! Legyen a kárhozaté Minden reménységed! De ha őszinte voltál, És mégis köztünk maradsz, Adjon az ég neked Minden jót, mit akarsz. Adjon a sors is, Igaz társat Neked, Ki imába foglalja Minden nap a neved." -------------------------------------------------------------------------------"Örök pillanat Mit málló kőre nem bízol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő, bezárva kincses öklét, jövője nincs és múltja sincs, ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha hal súrolta s tovalibbent így néha megérezheted önnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is, és később, mint az álom. S az öröklétet ízleled még innen a halálon." ( Weöres Sándor ) -------------------------------------------------------------------------------"Nézd, hogy szeretlek Én gondolok rád akkor is, mikor mordul az ég, s eső elől futó szél utcánkban reked, és indulok hosszú magányos sétákra, ahol kis nyárutói csend borít szerelmes kerteket. A gyárkémények füstje is visszafelé száll, s ahol lebeg,
elborul az érett táj, és meddő vadkörtefák várnak késő szerelmeket. A talpfákon kavics koppan, s ha fény remeg a végtelen sin felett, a szívemen átlátok, mert senkim sincs, s hogy Te nem vagy, a senki is csak Te vagy nekem." ( Béres Attila ) -------------------------------------------------------------------------------"Szépséges, szerelmes szavak... kertemben kószáló vadak, tündöklő tükrű tavak, sziklákon szökkenő patak, szemed, a szád és a hajad, mosolyod, szíved, Te magad." -------------------------------------------------------------------------------"Jó álom Olyan jó hozzád dörgölődni a szomorúságommal, beleszédülni lelked melegébe s édesen szundikálni. Azt álmodni tejfehéren, hogy sose születtem meg, hogy vissza tudod adni a csókjaimat. Pattog a tűz és elsüllyed a ház. Csörgős szánkón összesimulva, prémes bundákban futunk a nagy fehér havon." ( Dsida Jenő ) -------------------------------------------------------------------------------"Érzem az élet rajtam átdübörög Érzem a világ csak rángat a porban De érzem a szemed, ahogy rám mosolyog S érzem a szíved enyémmel dobban Érzem 'hogy kezed kezembe téved Érzem hogy szeretsz s én szeretlek Téged. " -------------------------------------------------------------------------------"Jövök hozzád hogy megpihenjek Jövök hozzád
hogy felébredjek Jövök hozzád hogy elvarázsolj Jövök hozzád hogy engem álmodj Jövök hozzád mert Téged látlak Jövök hozzád mert Rád találtam Jövök hozzád mert újra érzem Jövök hozzád Szeretlek Téged." -------------------------------------------------------------------------------"Most fáj, ha Rád gondolok, szemedből a fény nem rám ragyog, a zene már nem hozzám szól, nem nekem édes a hangod, ezerszer, egyszer - Ó! csak egyetlen egyszer kérném, el nem csókolt csókod, vágyom két karod ölelését, hogy érezzem, hogy tudjam, mit jelent élni asszonyod életét, ki, nap mint nap elmondhatja Neked: Szeretlek Kedvesem, a mennyország itt van, itt lenn a Földön; és én boldog vagyok Veled." -------------------------------------------------------------------------------"Legyél a nyár, fürtökkel játszó reggeli szél Legyél a folyó, mi a tengerhez kísér, Legyél a csillag, mi elrejti holnapom Akác a téren, mézeddel jól lakom, Legyél a gondolat, mi papírra simul Nevető kisgyerek, ahogy arca kipirul Legyél a Pillanat, mikor megáll a Világ Tavaszi kertben nyíló apró hóvirág, Legyél a hajnal, mi rám mosolyog Legyél a Halál s Tőled feltámadok, Fiatal szív vénülő testemben Lüktető ér fáradt tenyeremben, Lehetsz nagy, kicsiny, sok vagy kevés Mindegy hogy mi vagy, csak velem legyél." -------------------------------------------------------------------------------"Talán épp kedd volt Talán épp kedd volt, egy téli délelőtt. Konyhája polcán kávék, meggybefőtt. A bágyadt napsütés átbújt a párás ablakon, Mikor eszembe ötlött hirtelen: Igen, ezt itt az alkalom!
Régi tervem tán valóra válhat végre? (Azért még kérdőn, felnéztem az égre...) Bólintást véltem látni, elszántan kérdeztem meg tehát: Szerelmem..., főznél egy teát? Egy könnyű kis mosoly, ez volt az egyik válasz erre. Engedj vizet, - monda aztán, célozva rám, s a csaptelepre. A szerkezet meg én, azonnal, ujjongva engedtük óhaját. Aztán már forrt a víz, benne a teafű, árasztva Ceylon illatát. Csak néztem Őt, édes arcát, kigombolt ingét, finom kezét, Szerelmünk kócolta méz haját, na meg a zöld szemét. Csak ezt akarnám, csak ezt, -gondoltam közben- talán csak ennyit, Csak Téged, csak így, és itt, Veled, örökké - egyébként semmit." -------------------------------------------------------------------------------"Credo Hiszek a hétköznapban, hiszek a hétköznapi csodában, hiszek - mert mindenki Istent hord önmagában. Hiszek abban, ki a lehetetlent mindennap kísérti nap mint nap ég a máglyán, és senki nem érti. Hiszek benne, mert a lehetetlenért szól. Istennel beszélget önmagáért semmit, nem kért még cserébe. Hiszek, mert ember vagyok, hiszem, az anyagban élek, benned hiszek akkor is, ha csak magamban, magammal beszélek. Hiszek Istenben, bár nem tudja, hogy élek, hiszek, mert hívő vagyok, kinek vallása: a lélek. Hiszek, bár nem tudom, van-e Isten, s néha félek, Hiszek abban: velem vagy, szeretsz, s én úgy érzem: élek." ( Kormorán ) -------------------------------------------------------------------------------"Soha nem volt... Soha nem volt jogom ébredni melletted, nem láthattam reggel a szemedet, nem fordulhattam feléd lágy mosollyal, hogy megtudjam, milyen lesz a nappal. Álomból, álomba ringatott a gondolat,
együtt ébredni, egy puha takaró alatt, kettesben meginni a kávét Veled, mindennap átélni, érezni a szerelmedet. Nehéz volt lemondani erről az álomról, a szívemben fájdalom, keserűség tombol, nem kettőnkre, az életre haragszom, nem érdemeltük meg, hogy minket ostorozzon. Nem bújhatok el, fájdalmam eltakarva, nem sírhatok szabadon a válladra borulva, ha találkozunk, a mosolyom szereted látni, keményen tanuljuk, mit jelent a szó: várni. Várni a véletlent, a gyengéd pillanatot, várni a percet, mi gyönyört adhatott, várni egy édesen puha csókra, ölelésre, de az álomból ébredni kell, feledésre. Miért nem álmodunk napot, holdat, csillagot, a végtelent, a messzit, a máról átfutó holnapot, egy tündérvilágot, benne egy boldog párral, ahol nincs bánat és könny, csak vidám madárdal. Felejteni nem akarok és nem tudok, fájdalmat okozni másnak nem fogok, ha a szemedbe nézek, ott magamat látom, Te is szeretsz, ez a szerelem nemcsak álom, Talán, egyszer majd megérdemeljük, hogy a reggelt közösen ébredjük, de az már egy másik élet, újra kell születni ahhoz, hogy szerethesselek Téged." -------------------------------------------------------------------------------"Minden szavad megérint, megéget Bezár szívembe Téged..." -------------------------------------------------------------------------------"Hogy mi vagy nekem? Te vagy a Nap melege, A Föld éltető ereje, A virág szálló illata, A fa lombjának suhogása, A madár reggeli éneke, Az este meghitt csöndje, Lágy dallam a zenében, Suta rím a versemben, Minden, ami szép az életben, Rád emlékeztet engem. S hogy mi vagy hát nekem? Csak egy szó. Az életem!" -------------------------------------------------------------------------------"A csókod... A csókod mézízű varázs, s én a méz édes mámorát szeretem, minden csókodban azt keresem,
ha ajkad az ajkamra simul, ott érzem az ízét, hol finoman, hol vadul. Oly puha, oly bizsergető, forrón szenvedélyes, mindent kérő, néha, mint az alászálló hópihék, a vállam éppen csak, éppen hogy megérintették. Barangoltak a testemen, dombokon és íveken, lobogó tüzeket gyújtva bennem, hogy kívánjam, hogy kérjem, engem is vigyél magaddal, hiszen csókraboddá lettem. Elkárhoztam érte, bűnömül ne vegye senki, aki nem érezte a csókod ízét, nem tudhatja milyen az - Téged igaz szerelemmel a szívében, őszintén szeretni. Az én szívemben ott él a szerelem, szirmait bontó, gyönyörű rózsa, elvarázsoltál, megbabonáztál, hogy örökkön-örökké éhes legyek, arra a mézédes csókra." -------------------------------------------------------------------------------"Mosolyog a szemem... Mosolyog a szemem, Szeret! Szeret! dübörög bennem újra és újra, némán suttogom a világba, hogy enyém a csókja, hogy engem vár, hogy vigyáz rám, hogy én vagyok a rózsa! Vagy én szelídítettem meg? - és Ő a róka? Nem egy vagyok csak, a sok közül, látom a szemén, ahogy örül, mikor a karjába zár, nincs más, nincs körülöttünk semmi, csak a szerelem, - tudod milyen csodálatos újra szerelmesnek lenni? Szerelem és varázslat, ennyi "csak", mi történt velünk, amikor egy pillanatra, egymásba olvadt a tekintetünk,
elveszni látszott a világ, pedig, csak megtaláltuk lelkünk másik felét, hogy együtt vigyázzuk a rózsát. Vagy szelídítsem még a rókát?" -------------------------------------------------------------------------------"Bíborszerelem Bíborszívemben él egy halvány árnyék, boldog szerelem éltette ajándék, várom, hogy az árnyék múljon, s a láng, mi benne égett, elaludjon. Parázs ejtette mély sebek, szótlanul beszélő szemek, törik össze még ma is, a szívemet. Gyöngyként pergő cseppek, sós ízét érzem a számon, csillogó, zöld-barna szemed tükrében, magamat látom. Szikra lobban benne, olyan, mintha a karod átölelne, ajkad méze olvadna az ajkamon, hol vagyok, már magam sem tudom. Bíborszerelem, túl a fájdalmon, a könnyeken, kínzóan üres a tér, érted kiált a lelkemben, hiába csendes, hiába hervadt, hiába kietlen. Imám száll minden este, engedj el, ne tarts meg, légy boldog nélkülem, s én, hadd feledjek - örökre." -------------------------------------------------------------------------------"Már néha gondolok a szerelemre. Már néha gondolok a szerelemre. Milyen lehet - én Istenem - milyen? Találkoztam tán véle messze-messze, valahol Andersen meséiben? Komoly és barna kislány lesz. Merengő. A lelke párna, puha selyemkendő. És míg a többiek bután nevetnek, virágokat hoz majd a kis betegnek. Ágyamhoz ül. Meséskönyv a szeme. Halkan beszél, csak nékem, soha másnak. Fájó fejemre hűs borogatást rak. És kacagása hegedű-zene.
Egy lány, ki én vagyok. Hozzám hasonló. Különös, titkos és ritkán mosolygó Az éjbe néző. Fáradt. Enyhe. Csöndes. Csak széttekint, és szobánkba csönd lesz." ( Kosztolányi Dezső ) -------------------------------------------------------------------------------"Megnyitott ajtó Vágyaim és érzékeim örökre lezártnak vélt ajtaján bekopogtál. Évek óta vártam érkezésed, most mégis megrémített jelenléted kézzelfoghatósága. Kinyissam a kaput, beengedjelek? Bizonytalan, érzékiségemet már félig felkeltett félelmemben annyit feleltem elváltoztatott hangon, hogy akiért jöttél, nincs itthon, de minden valószínűség szerint meg fog érkezni. Te hitted is meg nem is, tétováztál, s végül továbbmentél. Most várom, mikor kopogsz ismét, hogy immár saját hangomon válaszolva kinyissam neked az ajtót. Kezem már a kilincsen." ( Földeáki-Horváth Anna ) -------------------------------------------------------------------------------"A KÉT SZEMED SZERETETT LEGTOVÁBB A két szemed szeretett legtovább, Be furcsa szerelem. A szád már néma volt, de a szemed, az még beszélt velem. A kezed már hideg volt, jéghideg, nem is adtál kezet, de a szemed még megsimogatott, nálam feledkezett. És lándzsákat tűztél magad köré hideg testőrökül, de a szemed még rám leselkedett a zord lándzsák mögül. És ellebegtél és csak a hegyes lándzsák maradtak ott, de a szemed még egyszer visszanézett és mindent megadott. A két szemed szeretett legtovább még mostan is szeret. Még éjszakánként zöldes csillaga kigyúl ágyam felett." ( Nadányi Zoltán ) -------------------------------------------------------------------------------"Én leszek Én leszek az éjfél, Kézen foglak, Szétrepesztem rajtad az inget,
Én leszek az ágy, A lehulló könnycsepp, Én leszek A vággyal terhes tekintet... Mindenestül Ott leszek mindig Mert Te Engem Megjel Öltél..." ( Ákos ) -------------------------------------------------------------------------------"Szerelemre várva A szívem nyitva áll, benne az erek, mint ezernyi sugár, futnak, szaladnak szerteszét, mert minden dobbanása már, Téged hív, a Te Szerelmedre vár. Álmaim foglya vagy, ott nem lehetsz Te sem önmagad, velem keveredik minden részed, hozzám érve lángolva féled, hogy él-e még, van-e reményed? Mégis tudod, a gondolatom, hogy kitaláld - hagyom várom Tőled a szavakat, az ölelést, a csókokat, úgy ébredni reggel, mint, amikor a Nap, cirógatva kelt fel, szememben még ott az álom, s mosolygok, mert édes csókok égtek a számon. Testemben szikrák gyúltak, a bőröm simogatástól lángol ajkad hűs érintése, vágyakat korbácsol. Álmodj hát velem, része az életemnek, nem tud az feledni, aki átélt már ilyen édes, fájdalmas Szerelmet." -------------------------------------------------------------------------------"Szemedbe nézek Amire nem lel szót a nyelv, Mi be nem fér egy ölelésbe; Miről az ajak nem beszél Csókot adva, vagy vágyva, kérve;
Mit el nem mond egy mozdulat, Ha kezeddel a búcsút inted; Mit el nem árul mosolyod: Azt mind kimondja egy tekintet!" -------------------------------------------------------------------------------"Szólj hozzám, hogy megleljelek Szavad megérint, megjelöl. Jelet teszel rám, szent bélyeget A varázslat itt van. Testet ölt. Szólj hozzám, hogy velem legyél Mikor arcod a homály mossa el Reszkető kezem bőröd hiába kutatja És csak várok. Várom, hogy mikor érkezel. Szólj hozzám, hogy higgyek ismét Megrezdül a víz, a lég s a föld. Mozdul az élet, hangod ha zenél Harmóniát hozol. Minden mi rossz összetör." -------------------------------------------------------------------------------"Érints meg a szemeiddel Kéklő fátyol, selyem szalag. Szólj hozzám a kezeiddel Mozdulatod hozzám ballag. Csókolj meg a szavaiddal Apró gyöngyök, méz ha csordul Nézzél rám a csókjaiddal Nappalra éj most érted fordul." -------------------------------------------------------------------------------"Úgy... Úgy szeretlek, mint előtted soha senkit Belém lőtt szerelemnyíl kitéphetetlen Próbáltam, de édes méreghegye Belém szakadt Bénult lettem: szavam, gondolatom, zeném De a harmónia: csak benned van S bennem nincs; nélküled." -------------------------------------------------------------------------------"MOSOLYOD Mosolyod, mely szívből fakad, Aranyozza be arcodat! Mosolyod nem kerül pénzbe, Mégis sokat ér testvéred szemében. Gazdagítja azt, aki kapja, S nem lesz szegényebb az sem, aki adja. Pillanatig tart csupán, De örök nyomot hagy maga után. Senki sem oly gazdag, Hogy nélkülözni tudná, És senki sem oly szegény, Hogy meg nem érdemelné. Az igaz barátság látható jele, Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak, Bátorság a csüggedőnek, Vigasztalás a szomorkodónak. Mosolyod értékes, nagyon nagy jó, De semmiért meg nem vásárolható. Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem, Mert csak abban a percben van értéke, Amelyben arcodon megjelen'. És, ha ezután olyannal találkozol, Aki nem sugározza a várt mosolyt, Légy nagylelkű, s a magadét add, Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra, Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja." -------------------------------------------------------------------------------"Csak egymáshoz Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karon fogna szépen, szelíden Nem is karon, csak kézen fogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra, Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom. Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat, De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánk sugároz: Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz." -------------------------------------------------------------------------------"Viharként tombol már a messzi távol, Felgyúlt a régi tűz, s szívem lángol, Eszembe jutnak mind a meghitt órák, Egy ablak, és a Te kis szobád. Beláttam én már rég a tévedésem, Azt hittem szalmaláng, s ellobban szépen. Szívembe markol száz és száz kis emlék, Megöl a messzeség. Viharként tombol már a messzi távol, Felgyúlt a régi tűz, s szívem lángol, Eszembe jutnak még a meghitt órák, És a Te kis szobád. Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta, Azóta várok én egy hívó szóra, Félek, hogy réges-rég már elfeledtél, Úgy kínoz, kínoz a távollét. Bocsáss meg egyszer még, És kezdjük újra! Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja, Megadnék mindent én egy ölelésért, Egyetlen csókodért." -------------------------------------------------------------------------------"Két ember tartja meg egymást,
erős támaszként. Két ember függ egymástól, dédelgeti egymást és oltalmazza egymást az egész világ ellen. Néha még a házassággal járó kellemetlenségeket is megéri, hogy elmondhassuk: magunk mellett tudhatunk egy barátot ebben a közönyös világban!" ( Erica Jong ) -------------------------------------------------------------------------------"Az átvirrasztott éjszakákat enyhítse egy-egy pillanat hisz ezerévnyi pihenést ad mosolyod, kezed, szavad..." ( Szilágyi Domokos ) -------------------------------------------------------------------------------"Szerelmemnek. Ha megkérdeznéd, vajon miért is szeretlek, Válaszolni nem tudnék Neked. Ha megkérdeznéd, vajon miért is jó Veled, Azt mondanám, mert szeretlek. Szeretem, ahogy vigyázol rám, Szeretem, mikor beszélsz hozzám, Szeretem, hogy itt vagy, kedvesem, Szeretem, mikor megsimogatsz, A haragot és a mosolyokat, Szeretek mindent, ami Te vagy!" -------------------------------------------------------------------------------"Rózsaszerelem Valamikor réges-régen, egy kis mag elvetődött két ember, szíve közepében. Gyökeret eresztett, szépen lassan, leveleket neveltek, s egy szép napon bimbót hozott, gyönyörűt Rózsaszerelmet. A szirmok kibomlottak, egyenként puha, bársonyos boldog napokat hoztak, harmatos gyöngyök pihentek rajta, vagy csak könnycseppek lettek volna? A kisvirág bíborszínben lángolt, lelkében tündér táncolt, nektárja oly édes, mint amikor a száj, csóktól mézes. Ellenállt szélnek és viharnak, - hiába tépte, hiába zúzta nem tudott ártani, sem levélnek, sem bársonyos sziromnak. Feslő rózsabimbó a nyári éjben, hitte a csodát, bízott az erejében, a kis tündér csillagporral szórta, szerette a párját, becézte, óvta.
Szerelme tiszta volt, mély mint a tenger, ilyet nem érezhetsz az életedben, csak - egyetlen egyszer. Jöttek mégis, hideg napok, szomorú, keserű gondolatok, édes szókat nem mondott senki, s a virág, elkezdett haldokolni. Lassan hullatta szirmait, egyenként dobta el, s ölte meg álmait. Egyetlen szirma él már csak e rózsának, ha lehull az az egy, az az utolsó szirom, őrzője nincs, hiába várom, keresem, akkor abban a pillanatban a virággal, halottá lesz - a Szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom, Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom. Ha boldog vagy, veled nevetek, Ha szomorú, veled szenvedek. Ha sírsz, könnyezem én is. Ha kacagsz, kacagok én is. Ha gondod van, segítek megoldani, Ha beteg vagy, én akarlak ápolni. Ha nem vagy velem, én féltelek, Ha hazaérsz, fellélegezhetek. Ha ellenség jön, én megvédelek, Ha kell, életem adom érted. Ha neheztelsz rám, kiengesztellek, Ha szeretsz, viszontszeretlek. Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak, Nem fogok változni én sem, ne akarjad. Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted, Így, és ezerféleképp szeretlek téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Maradj velem Maradj még Kedves, ölelj és szeress, más szemében mosolyt ne keress, mellettem a helyed, én vagyok ki fogja a kezed, csókodért imádkozom minden éjjel, vágyom a simogatást, lobogó vérrel, érints meg mélyen, repíts a fellegekbe, álmodjuk egymást egy édes, őrült szerelembe." -------------------------------------------------------------------------------"Már nem lehet... Már nem lehet, már nem szabad, elválasztanak a
hegyek, a folyó, a szavak, a meg nem élt csókok és ölelések, hideg reggeli ébredések, üzenetek, melyek nem nekem szóltak, mégis az én szemembe villogtak. Túlélem én e percet, kegyetlenül bár, de ráébresztett, ne a múltnak éljek, vigyázzak arra, aki eddig - engem féltett... ...van kiút belőle, csak néznem kell előre, néha fáj még nagyon, de küzdök ellene, nem hagyom, a hibás én vagyok, mert nem láttam sokáig mint a vakok, ha kíméletlenül is, de felnyitották a szemem: hiába lángolt és égett, nem élhet boldogan - a tiltott szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Tűzcsapda Éget a szerelmed, Eléget engemet, Égő pillantásod kíséri Minden léptemet. Éjből felbukkanó, Lángoló tűzgolyó Képében kísértesz, Szem elől Soha nem tévesztesz. Kikerülhetetlen Lövellő csóvája ... Örökké süt reám Az égő nap sugara. A legsötétebb éj közepén is Nem-való jelenlétedre ébredek ... Soha el nem hagyható Csapdába ejtettél engemet ..." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelmes vers Egyszer eljön a Te pillanatod is, mosoly lesz arcodon, mosoly lesz arcomon simogatom kezed, simogatod kezem, szél lebbenti majd őszülő hajad.
Egyszer eljön az én pillanatom is, a beteljesülés pillanata, angyal leszek arcodon betakarlak szárnyaimmal, lebegek, hogy Te is lebegjél a Naphoz. Egyszer eljön a mi pillanatunk is, esőtől ázunk, fázunk, kékül el ajkunk, ölelésünktől emelkednek a hegyek, háborognak tengerek, őrlődnek fel sziklák, kövek. Egyszer majd egymáséi leszünk, ha az árnyak elégnek, meztelen lesz a tenger a mi tengerünk, hogy aranyban ezüstben fürödjünk meg benne, utoljára." ( Zágorecz-Csuka Judit ) -------------------------------------------------------------------------------"Ne sírj Carie ... Mély sebet ejt rajtad az élet, Mély sebet, mi megölhet téged. Lásd meg kínodban a szépet, Ez az élet nem érhet véget! Ne engedd, hogy megsebezze szívedet a bánat, Mert a szomorúság nagy erőkkel támad. Megmarja a szívet, pusztítja a létet, Hogy ne legyél többé, hogy ne legyen reményed. Nézz körül és láss csodát! Mily gyönyörű is ez a világ! Állj ki az ég alá és kiáltsd a szélbe, Hogy már nem fáj, hogy már vége! S a bánat, mint az árnyék eltűnik, Szíved aranyba öltözik." -------------------------------------------------------------------------------"Lángolok érted Most, hogy rád találtam Esti mosolyod nyugalmában Napernyőd árnyéka És szerelmed keresztülfolyik rajtam Bár a tavadból iszom Lángolok érted Lángolok Te és én szeretők vagyunk S ágyunk köré leszáll az éj Békében alszunk összefonódva És szerelmed keresztülfolyik rajtam Bár egy óceán cirógatja fejemet Lángolok érted Lángolok érted A sötét égből a csillagok lehullanak Keringve, mint az ősi kövek Csend tölti be a termet És szerelmed keresztülfolyik rajtam
Bár mozdulatlanul fekszem itt Lángolok érted Lángolok érted Lángolok Lángolok érted..." -------------------------------------------------------------------------------"Vers a lehetről és a nem lehetről A nem-lehetből, mondjad, még lehet másképp lehet, vagy már csak így lehet, hogy nem lehet más, csak a nem lehet? Kimondanám már, hogy isten veled, de fölsikolt bennem a nem lehet! mert hajad, orrod, szájad és szemed mert az leszek, jaj, megint az leszek, az a csordából kimart, seblepett, kölyke-se-volt, nősténye-elveszett csikasz, ki nyugtot csak akkor talál, ha puskavégre fogja a halál. De este lett, és olyan este lett, megleltem újra arcod és kezed, egymás szájába sírtuk: Nem lehet, hogy már csak így, hogy másképp nem lehet! és hajad, orrod, szájad és szemed. S ki azt hittem, hogy élni ébredek, megint csak itt, megint e dérlepett falak között, megint a nem lehet. Vacog a szív, veri a perceket, veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet! Ha megyek már az utcán, úgy megyek, gázolva folyót, zihálva hegyet, mert voltak folyók és voltak hegyek és voltak évek, voltak emberek és mi volt még! mi volt! és azután egy nyári perc december udvarán a vén remény... és voltak reggelek, mikor veled, melletted ébredek és hajad, orrod, szájad és szemed s az ing, s a váll, s a paplanon kezed... Úgy szól a szó, mint az emlékezet hát nincs szavam több és nem is lehet." ( Zelk Zoltán ) -------------------------------------------------------------------------------"Ecet vagy méz (mit bánom, csak íz égjen a számon) imák nélkül hiszünk, csók nélkül ölelkezünk meztelen maszkok vagyunk s nem eszünk, csak ízlelünk. s a kortynyi élet éppoly kevés ha idő is marja húsunk de azért a pohár halál elől mégis mindig a korty felé futunk bátortalan az ember ha szomjas vajon miért nem mer csókkal, imákkal teli pillanatokat csak úgy megáldani,
s törni a kenyérből megrágni az életet nem csak szaladva megérinteni a földeket megállni egy percre, évre szenvedélyre, érzésre, hévre lángolni, égni, s megpihenni s végre meglátni észrevenni, csak mi száguldunk át az úton de nem rohan velünk az élet egyetlen cseppben úszom körbenézve talán megtalállak Téged s bár ma húsz perc a film s öt perc a dal, drága a reklám s vasbeton a fal, a fű zöld maradt, s az ég is kék a szerelemben hinni szép s csak úgy, gyertyát is gyújthatunk hálásan mert még itt vagyunk vetkőzz csak városlakó mert a sok hazugság mind épp oly fakó mint elfelejtett álmaid. egy korty élet úgy elvakít hogy ház lesz majd a délibábból s ha csak gomb marad a nagykabátból vedd fel, akkor is ha szűk egy kicsit reményekbe szabott életed mert az idő soha nem kéreget mégis teli a kalapja elszalasztott perceinkkel. járd végig az utat s ne a köveket vidd el." -------------------------------------------------------------------------------"Lennék... Bár lennék az öved, Mely öleli derekad, Bár lennék esti szél, Mely simítja arcodat. Bár lennék takaród, Mely érinti tested, Boldogabbá tenném Minden egyes ested." -------------------------------------------------------------------------------"Bizalom S ha százszor is becsapnak és ezerszer csalódom abban, kinek szívemet, mint álmából a rózsát, kitakartam, s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én, s ha tulajdon fiam tagad meg, s ha nem harminc ezüstért, de egy rongy garasért adnak el engem barátaim, s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek és elátkozom már, hogy megszülettem, s ha csak a bosszút hizlalja a hála híveimben, s ha rágalom kerít be, - akkor se mondom, hogy nem érdemes! Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben, akkor se mondom, hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet. De csöndes szóval eltűnődve mondom: bizalmam sarkig kitárt kapu, nem verhet rá lakatot a gyanú; ki-bejár rajta bárki szabadon. Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt, megtisztálkodva ma betérhet újból; ki kétélű késsel jött ide ma, köszönthet holnap tiszta öleléssel! Nem, nem a langy irgalmat hirdetem, nem hirdetek bocsánatot a rossznak, kegyelmet a hazugnak, nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra, s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm, akár a nyers önzés orvtámadását. De hirdetem, hogy bűneink mulandók! Mint a mamut és az ősgyík, a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás; dühünk lehűl, csak szerelmünk örök. S halandó gyarlóságai között csupán maga az ember halhatatlan. Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen irgalmas vára bizalomból épül; s az önmagával vívott küzdelemben csak jósága szolgálhat menedékül." ( Garai Gábor ) -------------------------------------------------------------------------------"Csak egy perc Ha majd szíved hozzám szól, Szívem ujjong, s válaszol. Nem lesz orkán, Nem lesz szél, Nem lesz bánat, mi elér. Te leszel és én leszek, Ha kell, Érted csodát teszek. Lehet, csak egy óra, Lehet, csak egy perc, Amíg szívedhez engedsz. De az az óra, Az a perc, Miénk lesz, ha átölelsz!" -------------------------------------------------------------------------------"Most még... Most még nehéz, félve lép a lábam, de egy új utat keresve, talán, meg is találtam. Nevetni szeretnék újra, boldogan mosolyogni, mikor a szemembe néznek, lássanak csodálkozni, ébredjen öröm a másik szemében, hogy engem érez, hogy az én kezem, az Ő kezében. Igaz, szívnek kell szívhez érni, nem lehet, nem tudod kérni, csak adhatod magadtól, viszonzásra várva, ez egy komoly játék - mégis így találhatsz társra. Igaz, összedőlhet a világ, és nem kevés a lépcső, fokról-fokra kell lépned, míg, megtalálod a másikban, önmagad
felét, a másik éned. Igaz, csak lángolva szeretni jó, izzó parázson járni, sisteregve elolvadni, a csók mámorát, ölelő ölelő karok védelmét soha meg nem bánni. Tedd meg! - hiszen a szerelemre - érdemes várni..." -------------------------------------------------------------------------------"A test köszönete Nővé érett testem melletted Rejtett hangját szólaltattad meg Mélyen rejlő, huncut zenéknek Olyan lettem, mint folyton nyíló virág Mely el soha nem hullatja szirmát Minden szellőnek bátran kitárva magát Távollétedben is muzsikálok, szüntelen Oly ártatlan ez mégis, oly bűntelen Mint az igazi, az első, a valódi szerelem Létem könnyű lebegéssé szelídült Testembe, lelkembe gyönyörű béke ült Örökmécsesként, s a gond, a baj kívülre került S még mindig nem mondtam el, mennyire meghatott, Zsongított, bátorított, feltöltött, majd elragadott Egész testeden elömlő, ragyogó boldogságod ... Nincs nő a Földön, ki ne adná életét Azért az egyetlen, csodás pillantásért, Melyet a szeretett férfi ragyogó szeme rávet Miközben boldogan, felszabadultan nevet Az együtt töltött, eleddig legszebb éjszakán - egész nap merengtem minden pillanatán ..." -------------------------------------------------------------------------------"Élet és szerelem A múlt idő már nem tied, tán nem is létezett, tűnt álmok, megfakult színek; lomtárunkban nem őrzi meg, csak az emlékezet. A jövő semmit sem jelent, mert nincs és nem miénk; más kincsem sincs, mint a jelen, ajándéknak jött hirtelen, átnyújtom most : tiéd. S ne szónokolj, hogy hűtlen vagyok s eskümet megszegem : elég a pillanat, ha élvezed és élvezem; többet az ég nem ad."
( John Wilmot, Faludy György ford. ) -------------------------------------------------------------------------------"Úgy kérd! Lángoljon a véred, Ha szerelmét kéred! Ne kérdezd, hogy mibe kerül, Ha szerelme reád terül! Valóra válna szíved álma, Ha szíve szíved mellé állna. Ne engedd, hogy téged kérjen, Csak hogy szíve szívedhez érjen! Lehet, hogy benne találod, Ki szívedben lesz örök párod. Magadtól meg ne tagadd! Ne engedd! Két kézzel ragadd! Ha már nincs egyetlen vasad, Ha a Föld is kettéhasad, Ha már nem lelsz pihenőt, Ne bánd! Szorosan öleld őt!" -------------------------------------------------------------------------------"Felfelé... Felfelé lépkedek, segítenek, baráti szavak, felém nyújtott kezek. Lent a mélyben egyedül, fáztam és fényre vágytam, nem éreztem, hogy a hajóm, egyre csak merül, álmomban eltört egy egy létrafok, majdnem leestem, de megkapaszkodtam, táncoltam féktelenül, nem hallottam a zenét, csak én egyedül. Megfoghatatlan lények kerengtek körülöttem, nem találtam az utat, csak kiabáltam, üvöltöttem. Hangom nem hallotta senki, néma voltam, ott álltam megalázottan, kezeim hiába nyújtottam. Lidérces éjszakákat, sötét nappalokat hagyok el magam mögött, kilépek egy zárt világból, az én börtönöm, én csináltam ajtaját, a legkeményebb fából. Kulcsát eldobom, az ajtó nyitva már, dereng a fény, szökik a résen a napsugár, bennem régóta várt társat keres, s én engedem, hogy
rám találj... A szerelem nem börtön, de ha elveszíted önmagad, ott bent rab leszel, sohasem szabad. Egyedül, a rabság csak kín és bánat, átjárta a lelkem a fagy, törte a szívem, lezárta a számat. A napfény ízét próbálom, ízlelem, a tavasz közeleg, ha megtiporták is keményen, de élni fog, még vár valahol, talán - egy szerelem..." -------------------------------------------------------------------------------"Óda a Kedveshez Írom a betűket, szavakat, szépeket. Hozzád hasonlítom a tavaszi kék eget. Leírom a ruhád, a szemed, a szád, Hiába, Nem Te vagy, Nem Te vagy! Homályosan vetít az agy. Milyen is vagy? Milyen is vagy? Nekem szép, jó, De kevés a szó, Ha melled ívét írom, még nem mondja el; milyen? S az örömet, mit szerez nekem, Ha átmész a szobán, Vagy ha alszol édesen, édesem, és rajzollak egy cetlire is, hogy megmaradj, hogy megmaradj! Száz arcod minden rezdülését papírra vetni a szó kevés, a rajz is hasonlít, de bennem a kétkedés! Ilyen lennél? Nem. Nem ilyen. Nem ilyen! Nem fejez ki egy-egy mozdulat Szó nem mond el kedves csókokat. Tested dimenzióit elmondja a tér, mozdulatodról az idő mesél, de az sem mond el bársony hangokat, a sötétben suttogó kedves hangodat, s a világon nincs oly tudós, ki leírná koordinátáit libbenő hajadnak, s bennem mégis szálanként megmaradnak." ( Kisfaludy György )
-------------------------------------------------------------------------------"SZERELEM Mi is a szerelem? Adható, vehető vagy megtanulható? Kiharcolható vagy kizsarolható? Elérhető mint egy tárgy? Testi kielégülés, egy fizikai szükség mechanisztikus úton való beteljesítése? A lélek narkózisa, ami esetleg pótszerekkel vagy pótcselekedetekkel behelyettesíthető? Nem! Egészen bizonyosan nem! A szerelem más! A szerelem nem tulajdonlás, hanem kegyelmi érzés, amit nem a test, hanem a lélek rezdül, vágyakozás és beteljesülés, öröm és bánat, bizakodás és bizonytalanság, út és a láb ami lép az úton, testi közelség, ami hátrahagyja a testet, szelídség és vadság, révület és eszmélés, odaadás és odaadottság. Két tudat egy célért, egy egységért, egy mozdulatért, egy simogatásért, egy összefonódásért, egy bizonytalan és mégis nagyon biztos érzésért. Vágy, ami mindent beteljesít, szelíd révület, amit vissza és visszakívánsz, vad őrület, ami sohasem pusztít, teljesség a kétség egységéből. Egymásnak átnyújtott élet az életerő misztériumából, ami nélkül félsz és fázik a lelked, mert FÉL vagy, a magány várbörtönébe zárkózott magányos fenség, amit félsz feladni az ismeretlenség kavargó szédületéért, de didergő lelked egyre inkább rezgő késztetése hajt a mindenféle képzelgéssel felruházott bódulat felé, mert az ismeretlen ismert is, a másik feled neked mozdulja termékenységtáncát, és tekintetében az Univerzum mélysége és magassága késztet az egyre. Előre féled a megtalált egység újra és újra reád szakadó kétségét, ameddig a háromság bizonyossága semmivé nem oszlatja meg-megújuló kétségeidet. Ekkor már tudod, hogy megtaláltad." ( Kisfaludy György ) -------------------------------------------------------------------------------"Mindig velem vagy Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy. Elküldelek s követlek; újra elhagy kalóz kedvem s hiányod visszaszív. Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma vonások, gyors madárban röpte célja, kút mélyén tiszta víz. Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek, vágyad tündér játékát őrizem meg, szemedből a tekintetet, bőröd meleg színéből, szád izéből, ölelésedből, csípőd halk ívéből újrateremtelek. Mély álmomban csókodra ébredek fel, minden nap újra és új értelemmel fogalmazlak meg: így élsz igazán! A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből, ha arcom lengeti, a víz színéről szemed néz vissza rám. Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe; melyik vagy Te? és én melyik vagyok? Én adok fényt neked, Te fénylesz bennem, s bennünk a világ. Vagy a végtelenben valami még nagyobb." ( Keresztury Dezső ) -------------------------------------------------------------------------------"Akarom Azt akarom, hogy rám szorulj, Azt akarom, hogy sírj utánam, Azt akarom, ne menj tovább, Azt akarom, maradj meg nálam, Azt akarom, halkan nevess, Azt akarom, szavad elálljon, Azt akarom, szemmel keress, Azt akarom, a szíved fájjon, Azt akarom, add meg magad Kegyelemre vagy pusztulásra, Azt akarom: engem szeress, Azt akarom, ne gondolj másra." ( Ignotus ) -------------------------------------------------------------------------------"Vállad akasztófáján Vállad akasztófáján lóg a testem, szemed kútjában öngyilkos leszek. A tőr kihull kezemből. Térdre estem eléd. Gyűrött zsebkendőt lengetek. Bőrig vetkőzöm és tovább. Kitárom magamat, oly mezítlenül, ahogy anyám megszült. Nincs tőled e világon védelmem, csak ha védtelen vagyok. Fiat, barátot, mindenkit feladtam miattad. Már az első pillanatban. Oly jólesett! Bokádat csókolom. Ne emelj fel. Eszeveszett kamasznak hullok lábadhoz. S így vagyok magasabb: a csillagokba ér a homlokom." ( Faludy György ) -------------------------------------------------------------------------------"Fő a határozottság Míg vágytam a szerelemre, Elhagyott. Majd lemondtam róla, s Legott Szembejött velem és Megkapott. Most már félek tőle, Mert túlságosan Elragadott ...
Tehát igazán szerelmes Csak most vagyok ? Azt hiszem, az lesz a legjobb, Ha mindenféle varázsigéket Mormolok, Addig is, míg eldöntöm végre, Hogy az élettől vajon Mi a fenét is akarok ..." -------------------------------------------------------------------------------"Egérút Azt akarom: érezd és tudd Bizonytalanságom, Azt akarom: hidd, továbbra is Te vagy ébren megélt minden álmom. Azt akarom: ne ijesszen Hirtelen támadt józanságom, Azt akarom: hagyj egy kicsit újra Önmagamra találnom." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem korallvirágai I. Elveszítettél. Még nem tudod, még nem érzed, talán soha nem is érted, hogy milyen önzetlenül szerettelek, de Te elveszítettél - és ezzel én is elveszítettelek Téged. Szavak, melyek régen boldoggá tettek, elmerültek, ott fekszenek valahol mélyén, a felejtés tengerének, fehér korallvirágjává válnak, egy pillanatnyi szerelem örök zálogának. II. Álomban. Már tudom, már érzem, milyen az az álom, hol volt egy szerelem, csak egyetlen pillanatig az enyém, az igazi világom, ahol Te varázsoltál tündérré, ahol Te voltál a párom. Zálogul adtam a szívemet, vissza sosem kérem, nem is tehetem, mert nincs rá elég erőm, a Tiéd - nálad maradt - egészen. Vedd és őrizd, de ne törd össze, csak engedd, hogy egy mély tenger, a felejtés tengerének virága - egy vörös korall őrizze - örökre. III. Felébredtem. Most tudom, még érzem, mert fáj, az ébredés nem könnyű, ha egy álom véget ér, pedig tovább is álmodnál. Elengedni nehéz, visszatérni nem szabad, rejteni kell a tiltott álmokat.
Így, hát jöjjön a feledés, nyíljon számomra egy új világ, legyen kék az ég, ragyogjon a nap, borítson mindent száz és száz virág! De, soha többé nem lesz ilyen, nem építem soha már, a szerelem feledéstengerének fehér és vörös korallzátonyát." -------------------------------------------------------------------------------"Nem akarom tudni Reszketek, szerelmem, Reszketek nélküled, Oly nagyon, miként A nyugalom önt el, mikor Ott vagyok, Veled Telnek napok, hetek, Vibráló érzelmek Töltik meg lelkemet, Fojtogató légszomj Jelzi nem-jöttödet Veled lenni boldog gyönyörűség, Tőled távol lenni pokol verte mélység, De már nem is tudom, mikor jobb: Veled vagy nélküled Gyógyíthatatlan kórral oltottál be engemet Várni - igen, várni én is megtanultam, Sőt, élvezni is megtanította múltam, De vajon meddig várjak és mondd, mire, És Te vajon tudod, hogy olyanra vársz, kire Várni tán jobb, mint megkapni végre ... Egymástól távol ízlelgetjük Elmúlt napok történésit, Zakatol agyunk, reszket szívünk, Zsigereinkbe a felismerés penge-mélyen hasít: De nem ...nem merem kimondani ... Főleg nem leírni ...hisz gondolni is alig merem: Hisz tudom: "A szerelem sötét verem" ! Hisz tudom, Te mit mondanál minderre ... Hisz érzem, felkészületlen vagyok még a feleletre, mit Te mondanál erre a nagy szerelemre ..." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretek várni rád (részlet) Te vagy bennem a bizonyosság, az önvédelem és a gőg, a különbség, az azonosság, a fejtartás mások előtt. Ha jössz, a padló is megéled, körvonalat kap a világ, a tárgyak előrefeszülnek, türelmük szétveti az ajtót, lebiccenő fejem fölött a lámpa lélegző virág, jaj, nézd, hogy szeretek,
szeretek várni rád, nézd, én, az egykori csavargó, hogy ülök itt, nyugalmi lázban, e mozdulatlan mozdulásban, ülök és várlak, várlak állj meg! egy perccel előbb, mint belépsz, még felmutatlak a világnak." ( Gergely Ágnes ) -------------------------------------------------------------------------------"Itt és most A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerűen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot." ( Pilinszky János ) -------------------------------------------------------------------------------"Levél Szállást adtál, egy éjszakára megosztva párnád. Evangélium. Gyönyörű vagy. Semmit se értek. Csak jóság van, és nincsenek nemek. Újra és újra sírok. Nem miattad. Érted. Értem. Boldogok, akik sírnak. Szállást adtál egy éjszakára; megszálltál mindörökre." ( Pilinszky János ) -------------------------------------------------------------------------------"Kedvesemnek Hangodra lebbenő fátyol vagyok, gyertyaláng, mi miattad, érted ég, csillag az égen, ki Téged követve csillog, ragyog. Egy homokszem a szemedben, de csak azért, hogy a könnyed is enyém legyen, méz a csuporban, mi édes ajkadra csurran, s úgy becézi titokban. Virágszirom virágon, hogy láss! - színek is vannak a világon, a madarak reggeli csivitelése, az én énekem
lelked ébresztése. Patakban a víz csobogása, erdők fáinak halk susogása, álmodban egy kicsi tündér, kinek kék a szárnya, pajkos a kacagása, ki előled szalad, viszi a lába. Tenger vagy nekem, a közel és a távol, ismeretlen ismerős, jelen a múltból, fény, ha árnyékot vet rám a bánat, nektár, ha szomjazom és csók éri a számat. Ezernyi borzongás és mámor, ha átölelsz, élővé varázsolsz a fából. Harmatot adó reggel, kivel még a nap is nevetve kel fel, álmomban a tündér párja, kiért a tündér, más lány copfját húzza. Erdőben egy tisztás, valahol a Duna mellett egy édes kisház, kézen fogott esték, az ereimben robogó vérlemezkék, és a szívemben mélyen, egy szerelem, egy felejthetetlen emlék." -------------------------------------------------------------------------------"Félhomályban I. Ott ültünk némán, édes félhomályban, Te elmerengve s égő vágyban én. Álmod hová szállt s kié volt a vágyam, Titok maradt az, szívünk rejtekén. Talán a múlt viharzott át előtted S előttem halkan tűnt fel a jelen... ...Neked talán már bántó, kínos álom S nekem már kínos vágy a szerelem... Hidd el, mi csupán csaljuk a világot, Arcunkon is hazug az ifjúság, Én nem török le illatos virágot S neked sem kell már soha mirtusz-ág. Én az álmod szeretném visszahozni, Te tán szívembe vágyat oltanál Küzdünk egymásért hasztalan, hiába: Köztünk a múltnak tiltó romja áll!... II.
A szívedből egy-egy sóhaj Átnyilallik a szívembe... Egyedüli kincs tetőled: - Amit adhatsz még nekem A szívedből egy-egy sóhaj... A szívemből egy-egy sóhaj Átnyilallik a szívedbe... Oly kevés maradt a múltból... Amit néked adhatok: A szívemből egy-egy sóhaj... III. Ne vádoljunk senkit a múltért, A vád már úgyis hasztalan. Talán másképp lehetett volna, Most már... mindennek vége van!... Úgy szeretnék zokogni, sírni A sírra ébredt vágy felett, De ránézek fehér arcodra S elfojtom, némán, könnyemet. Várunk a csendes félhomályban Valami csodás balzsamot, Mely elfeledtet mindent, mindent S meggyógyít minden bánatot... Leolvasom sápadt arcodról A rád erőszakolt hitet És megdöbbenve sejtem, látom, Hogy nem hiszel már senkinek!... IV. Nekünk is volt még fiatalos lelkünk, Mi is tudtunk még hinni valaha. Ami hevünk volt, mind elfecséreltük S ami hajnal volt, az most éjszaka. Te ott a deszkán ki nem oltott vággyal Hamvadsz el lassan, némán, egyedül, Én meg, szakítva emberrel, világgal, Bolyongok árván, temetetlenül. Nekünk is volt még fiatalos lelkünk, Magasba vont és így - a porba vitt. Megnyugvás útját epedve se leltük, Szívünkből végképp elszállott a hit... ...Olyan a színpad, mint a lant világa, Kifosztja lelkünk s lelket mégsem ad A boldogságért küzdtünk, mindhiába: Boldognak lenni nekünk nem szabad!. V. Nem jó kép itt az -őszi napsugár-, Mit mi érzünk, nem késő szerelem. A szerelem nem szánalomra vár S Te szánalomból érzel csak velem. Én reszketek egyedül elkárhozni, Magammal vinném beteg lelkedet... De végzetünkkel mindhiába küzdünk: Nekünk e g y ü t t még halni sem lehet!..."
( Ady Endre ) -------------------------------------------------------------------------------"Ezüstszínű emlékfátyol Ezüstös holdfény szövi szálait a fájdalomnak, emlékek, ölelések, csókok, hamisan mosolyognak. Szaggatnád széjjel, tépnéd a szálakat, mert minden este gúzsba köt, álmod nyugtalan, az a szál fojtogat. Elszakítasz egyet, szőnek helyette másikat, mert szívedben egy kedves, kis emléktündér fonogat. Hiába kéred, rimánkodok, felejteni szeretnék, engedj! - a háló szorít egyre jobban, még a szíved is erre dobban. Ezüstszínű emlékfátyol, csillog benne a sok könny, gyémántok a bánatokból, csodálatos lesz az ékszer, mert őrzöd míg élsz, míg szeretsz, míg emlékszel..." -------------------------------------------------------------------------------"Tört szívvel Megtört szívemben hamvad a láng elhalkul a lobogása, búcsúzni készülök szépen, csendben, emléke e szerelemnek mint magasból látszó érthetetlen körök, maradjon kitörölhetetlen maradjon örök. Rég meg kellett volna tennem, akár könnyekkel is a szememben, nem könnyű, szavakat találni, nehezen írok - félek - nem tudok, mivel a szívemből egy darab - mióta megismertelek mindig érted dobogott. Az érzés sokáig rejtve maradt, féltettelek Téged és magamat, soha nem kérdeztelek, az idő csak haladt, nem beszéltünk hosszú évekig, nem is láttalak. Néha eszembe jutott, ha álmomban megjelentél, a Te álmaidban volt-e helyem, fogtad-e a kezem, vajon szerettél? Csók olvadt-e a szánkon, érezted-e illatom, sétáltál-e velem szivárvány alatt, voltál-e a párom? Mikor igaz lett a képzelet, - már tudtad hogy szívem fele a Tied, de Te, az egészet kérted, - én adtam boldogan bolondul szerelmes voltam,
s mert Te is szerettél, elvetted, kinyitottad rejtett kamráit, és végül, mégis darabokra törted. Lassan összerakom - mint aki nem tehet mást - a törött cserepet, fényes, csillámporos mázán látszanak a hegek, soha nem múlnak el róla a sebek, örökké égnek a varratok - mint műtét után még mindig fáj, még mindig nem önmagam vagyok. Búcsúzni szeretnék, de erőm oly kevés hozzá, hogy ne írjak, ne várjam a leveled, szívemből egy kis darab, még most is, még ma is, együtt dobog Veled. Hányszor eszembe jut, mennyire ragyogott a szemed, ha tudtad, hogy várlak, ha arra gondoltál, ölelő karjaimba zárlak, összefonódott lélek és test Veled, mámoros percek varázsa adott erőt a holnapokhoz, s hogy édes legyen, nem kellett méz a csókjainkhoz. Képzeltünk magunknak havas tájat, hol hóvihar tombolt, elzárt bennünket a külvilágtól, benne menedékházat, meleget adó kandallót, szerelmes órákat, gyertyafényes vacsorát, megvetett ágyat, a szívek ritmusának legszebb zenéjével, igaznak álmodtuk - és igaz lett megéltük, forró szenvedéllyel. Sétáltunk egymás kezét fogva, voltunk földígérő, vízparti fűzfa foglya, ránk borult a jótékony lombsátor, ajkad olvadt fagylalt ízét csókolta a számról, forró ölelés, szikrázó vágy - már tudom akkor még nem fájt, még nem éreztem, hogy ez más, hogy ez már búcsúzás. Emléked azóta, a szívembe zártam, de a kulcs ott van még, ott van Nálad, s Te mindig kinyitod, ha úgy érzed, elszakítani szeretném az utolsó, azt a vékony, azt az egyetlen szálat. Szeretlek, ezt nem tagadhatom, mennünk kell tovább, külön utakon, talán enyhülést hoz, ha felejtem, hogy fájdalmas, gyönyörű emlék, igaz szenvedély volt, igazi Szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Virág lennék... Szomjam oltanám, nektárra vágyom, édes csókokra a számon, mert virágkehelyként, tűzpiros szirmokkal hívogatnálak Téged, kinek méz a vágya, kinek én lennék szomjoltó virága, szélben a derekam hajladozna, lágy szellő járna, a Te neved suttogva, patak pajkos, nevető csobogása kísérne, csilingelne-bongana az erdő zenéje,
puha párnánk friss illatú széna lenne, - hajam színével vetekedne - kis bárányfelhők úsznának az égen, gyönyörködve látnám magam, a szemed tükrében, kezeim eltévednének, szikrázna benned a vágy, én érezném a bőröd illatát, engedném a vállamról, finom ujjaknak kötőjét oldani ruhának , helyet engedve ezernyi, puha csókot adó szádnak, hogy induljon vándorolni gömbölyű íveken, meg-megállni lélegzetállító helyeken, ölelni olthatatlan szerelemmel, ha átkarolsz, a világgal ér fel, csókjaiddal élek, szomjam oltani kérek - emlékszel? - altatónak szánt, esti meséket, ezeregy éjszakán ébren is álmodva, hozzád bújni, s elaludni a melledre borulva. Virág lennék én érted, s csak remélem, hogy megérted, mert Veled már nem beszélhetek, hiszen fájó szívvel, de Elengedtelek." -------------------------------------------------------------------------------"Tudom, ismerlek... Tudod, hogy belehaltam, mikor az utolsó szavakat, az utolsó mondatot, leírtam. Tudod, hogy összetörtem, hogy a szívem, jég- és vaspáncél közé tettem. Tudod, hogy nem szikrázom, de minden este a csókjaidra, karjaid ölelésére vágyom. Tudod, hogy a méz nélkülem keserű, mert egyedül nincs íze, édes csak, ha ajkunk adta nedű. Tudod, hogy mitől félek, mit érzek, mikor rám gondolsz, mert ilyenkor a szemedbe nézek. Tudod, hogy gyöngy ül a szememben, mert nem mosolygok, ezek gyémántok a könnyemben. Tudod, hogy nincs zeném, hallgat minden, csendes, már nem rólam mesél. Tudod, hogy remegek és fázom, mert soha nem hittem, ez nem más, csak egy álom. Tudod, hogy más nem kell, hogy más szíve, soha többé nem melegít, szerelemmel. Tudom, hogy tudod - ismerlek -
tudom, hogy tudod: Szeretlek." -------------------------------------------------------------------------------"Ha velem álmodsz Fényként és árnyékként változok, hűvösen és finoman érintelek, kényeztetőn simogatnak e kezek, bőröd olvasztom forró lehelettel, egy sóhaj száll felém lelkedből, puha ajkaim életre csókolnak, beszél hozzád, mosolyog rád a szemem, kezed felém nyújtod, ujjaid megérintenek. Szeretlek - súgom a szavakat menned kell, maradnod nem lehet ölellek féltőn, érzed a szívemet, álmodj velem Te is, mert csak ott, csak egy álomban lehetek Veled, s ha mégis, ha álmodnál velem, a Te álmaidból is, csak én ébredek..." -------------------------------------------------------------------------------"MEMENTO Kit megálmodtál egyszer magadnak, Hajad selymével kösd le a párod! Források mentén nimfák kacagnak Hínár karokkal rája tapadnak... S ha soká késel, majd nem találod. Tárd ki karod, míg hófehér, hamvas, Bontsd le hajad, míg hullámos ében. Irigy vénekre csak sose hallgass! Majd jön a bánat, a rút, unalmas, Majd jön a bánat még idejében. A szerelemben nincsenek évek, A szerelemben csak csókok vannak. A szerelemben jaj a fösvénynek! A szerelemben csak azok élnek, Kik szerelemből mindent odaadnak." ( Gyóni Géza ) -------------------------------------------------------------------------------"Álmodom még Fények és árnyak váltakoznak, hűvösen és finoman érintenek, kényeztetően simogató kezek, bőröm olvasztja forró lehelet, mély sóhaj szakad a lelkemből, érzéki ajkak életre csókolnak, beszél hozzám, mosolyog a szemed, kezem nyújtom, s megérintelek. Szeretlek - hallom a szavakat de nem maradhatok, nem lehet átölelsz, hogy bátoríts, érezzelek, felelnék vissza - várj, én is megyek! de csak egy álom volt - miből könnyekkel a szememben... felébredek."
-------------------------------------------------------------------------------"ŐSZI SZÉL Őszi szél lágy fuvallata az arcomat simogatja. Olyan gyengéd az Ő csókja, mintha épp Te adtad volna. És e drága őszi szél mindenhova elkísér. Susogó hangján mesél, néha téged is elér. Elmondja a titkomat, nem őrzi már a lakat, eljön az a pillanat: megérinted ajkamat. Nem félek, csak remegek, mi a csodát tehetek? Hát ilyen is lehetek, most boldogan nevetek! Mélyen szemedbe nézek, lám, én így is szeretlek. Este teveled fekszek, reggel veled ébredek. Lelkem kedves kicsi párja, Te vagy életem csodája, az éltető nap sugara, az őszi szél fuvallata." ( - kérésre név nélkül - ) -------------------------------------------------------------------------------"Egy kedves embernek... Szent egek, e helyt beleremegek, Veled egyre merre fele megyek. Remek lelked delejt kevert bennem, Fellegek felett lebegtet engem. Egyetlen egyszer lelek egy lelket, Rettegek, nem engem kereshetett, De mert Neked szeretve kell lenned, Meleg esten verselgetek Neked. Elment eszem esztelen keresem, Nem lelem. Ej-ej merre tehettem? Meglelt eszem felelne feledjek, De nem ezt teszem, szertelenkedek. Meglehet, ezt Te meg sem engeded, Rendet teremt fegyelem fegyvered, Kedvet vesztve fejet le nem szegek, E percben Veled egyet nevetek." ( - kérésre név nélkül - ) --------------------------------------------------------------------------------
"Táncolnék Veled Vidám társaság vesz körül, kék az ég, még a nap is örül, hiszen Veled lehetek, látlak, érzem a tekintetedet, keresi a pillanatot, hogy lásd, mikor a szemem Rád ragyog. Este a tűz körül, mindenki fáradtan, jókedvűen ül, hallgatja a zenét, mámorítóak a dallamok - mellettem vagy, érzem gondolatban, Veled táncolok. Kitalálod mit szeretnék, hangosabbra állítjuk a zenét, átölelsz gyengéden, a kezem remeg, megérinteni ily közel, ritkán lehet. Éget a pillantásod, nem is nézek Rád, mert azonnal kiolvashatnád mi az, mit érzek, hogy tudom, szeretsz, a válasz csak egy lehet: én is szeretlek Téged." -------------------------------------------------------------------------------"Dalban kéred... Édes dalokat küldesz, levelezel és játszol velem, ha a címeket összeolvasom, kijön a szó: szerelem. Szédülve élem át a pillanatot, kérdeznék vissza, de elgyávulok. Ha csak játék, kegyetlen szavak, ha igaz, meggyújtanak. Nem félsz e lángtól? - égetni fog, én szeretni, csak tiszta szívvel, csak egészen átadva magam, csak úgy tudok. Minden érzésemre megtalálod a válaszokat, olyan mintha itt lennél velem, mintha érintenéd az arcomat. Kis parázs, mit észrevettél, a szikrát megláttad, mikor a szemembe néztél, kezedbe fogtad a kezem, áramütésként ért mint mindig, - igaz? - én így emlékezem. Egy lépés előre, kettő hátra, félünk megélni, mert tiltott, mert borzasztó fájdalom lehet az ára. Mégis hajt, űz feléd az érzés, milyen a csók, az ölelés, milyen lehet összebújni Veled, vágyom, hogy én lehessek a tied. A dalokkal mindent elmondtál, naponta küldöd, én naponta várom, mert a dalokban rejtetve kéred, - történjék bármi - ahogy írva van, olyan szerelemmel, szeresselek Téged."
-------------------------------------------------------------------------------"Nézz rám Kezedben van a sorsod Az utad önmagad választod Drága kő fenn a Fényben Hamis gyöngy lenn a szemétben Tudom most azt mondod Ez sokkal bonyolultabb dolog Én mégis így érzem És egy dolgot el kell higgy nekem Hogy legyen akihez mész Legyen egy kinyújtott kéz Nézz rám, én itt vagyok Mindig, hogy ha úgy akarod Vérem a véreddé vált Hangom mindig érted kiált Létezel csak mint egy gép Mint egy hideg fogaskerék Új idők ezt így mondják Nem találod merre menj tovább Elkopnak mind a szavak Tartalmuk talán igaz marad Elszállnak mint az évek És lassan fontos lesz neked Hogy legyen akihez mész Legyen egy kinyújtott kéz Nézz rám, én itt vagyok Mindig, hogy ha úgy akarod Vérem a véreddé vált Hangom mindig érted kiált Nézz rám, én itt vagyok Mindig, hogy ha úgy akarod Vérem a véreddé vált Hangom mindig érted kiált." ( OSSIAN ) -------------------------------------------------------------------------------"Virágének Vakmerőn nyúlok s biztosan érted, tétovaságom hitre cserélted. Szótlanabb szónál ez az áhítat, több a valónál, mégis megríkat. Lehull az inged, nincs, ami födjön, szép szüzességed fehér hófüggöny Mint torony omlik össze, ki voltál,
örömöd ring, ring, simább a tónál. Egymásnak arccal kerültünk végre, szorongva hallgatsz némább beszédre. Nincs nagyobb titok, nincs nagyobb vigasz: rád hasonlítok, rám hasonlítasz." ( Csukás István ) -------------------------------------------------------------------------------"Alázat Szeretném elmondani végre egyszer, mi vagy nekem. Megcsöndesedtem, nem verekszem többé, várom türelmesen, hogy gazdag terveit betöltse életemmel a szerelem. Fáj a hiány szívemben, restelem, hogy ember így vagyok, hogy lelkemen és testemen a csonkaság sajog de rendelés ez, jogerős ítélet, nem lázadok. Nem lázadok, csak mentem magamat, ahogy lehet, csak illő társamat fürkészem a hiú magány helyett, aki ölében és kezében ajándékot számomra rejteget. Szeretném elmondani végre, végre, mi vagy nekem hát így terelt hálóm elébe a gondos szerelem, hogy fönnakadva gyönge szálain, maradj velem. Tőled már a viharok elszaladtak; szelíd verő fényezte békés vonalát utadnak, a nyugalom, e fő erő lengett lényed körül, mint sérthetetlen levegő Szél támad, és elvinni készül, emelgeti a szoknyád, beteg vagyok a rettegéstül, zokogva borulok rád: úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr szökni-akaró foglyát. Ijesztenélek a világgal: mi lesz, ha nem véd az én hűségem? kis virágos ággal, mi lesz veled? - károdra tennéd.
Ijesztenélek, - s panaszkodom inkább: romjaimon tekints szét! Szél támad, és elvinni készül nyomaidon bedől az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül többé se ég, se föld, mindenfelől a hiány szakad rám, - Te óvsz mindenfelől. Szeretném elmondani végre egyszer, mi vagy nekem, most, amikor már húzódol, menekszel, s nehéz fejem horgadva várja: koszorúzza meg már a szerelem." ( Csorba Győző ) -------------------------------------------------------------------------------"Névnapi dicséret Rózsás ajkaidon mámoros élet él, munkás két kezeden nyílik a friss tavasz, hajlós-szál derekad - nincs fakadóbb virág! Hűs és drága zafír szemed. Nem dicsérhetem én termetedet sehogy. Oly mű nincs sehol, ó, mely vele érne fel márványkőben a vér: kő, nem igaz, nem él. Benned vér dübörög, piros. Istentől ragadott bronzkoszorú hajad, arcod lent a pokol dús tüze érlelé, dombor kebled, íme, fénylik, akár a gyöngy. Krisztust vesztene el bokád! Te vagy Máriaként asszonyok asszonya! Nem méltó tereád senki se, jól tudom. Ám én azt akarom, hullva borulj elém, mondván: El ne veszíts! Szeress!" ( József Attila ) -------------------------------------------------------------------------------"Most még... Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél, Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél, Még ne mondj semmit addig még nem érted mit tettél, Ne mondj semmit még, mert nem vagy nem jöttél. Most még nem létezünk csak játszunk, csak játszuk, hogy élünk. Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk Most még ne add nekem mit mástól elvettél, Most még ne mond már akkor, már akkor szerettél. Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat, Melyekből élet fakad melyek vége nem a pokolba szakad, Majd ha megszültük egymást nagy vajúdás után, Akkor mond, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván. Most még legyünk csendben hisz fut az út alattunk, Rohanó fák takarnak roncsokat mit látni nem akartunk, Lerombolt vágyak mellettünk melyek közt lelkek bolyonganak, Akik közt megszűnt a kapcsolat csak látszat az mi megmaradt, Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár
Légy Te a vándor ki végül hazatalál. De én had mondjam azt SZERETLEK, s ezért én elmegyek. Ne bántsalak, ne legyen több bűn mert szeretni így nem lehet. Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé, Értelmet kap mi volt a volt s mi volt miért. Egyet megtudsz majd biztosan lesz egy üzenet Ki téged mindennél jobban szeretett. Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek mert szeretlek. Szeretlek örökké." -------------------------------------------------------------------------------"Valami nincs sehol Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, - valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jótevőn, - s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a szerelemben egy életen át, - s valamit minden csókban elmulasztunk. Mert valami hiányzik minden ölelésből, - minden csókból hiányzik valami. Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta, - minden szerelemből hiányzik valami. Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is, - a boldogságból hiányzik valami. Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel, - az életedből hiányzik valami. Hiába vágysz az emberi teljességre, - mert az emberből hiányzik valami. Hiába reménykedsz a megváltó Egészben, - mert az Egészből hiányzik valami. A Mindenségből hiányzik egy csillag, - a Mindenségből hiányzik valami. A Világból hiányzik a mi világunk, - a Világból hiányzik valami. Az égboltról hiányzik egy sugár, - felőlünk hiányzik valami. A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld, - talpunk alól hiányzik valami. Pedig így szólt az ígéret a múltból: - "Valahol! Valamikor! Valami!'' Hitték a bölcsek, hitték a hívők, - mióta élünk, e hitetést hallani. De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol! - s a mi dolgunk ezt bevallani, s keresni azt, amit már nem szabad senkinek elmulasztani. Újra kell kezdeni mindent, - minden szót újra kimondani. Újra kezdeni minden ölelést, - minden szerelmet újra kibontani. Újra kezdeni minden művet és minden életet, - kezünket mindenkinek újra odanyújtani. Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol..." ( Váci Mihály ) -------------------------------------------------------------------------------"Hindu dal Add el nekem a szemedet: adok türkizt helyette. Vigyáz rád, mint nyugalmas ég a táncoló füvekre. Add el nekem az ajkadat: rubint kínálok érte. Őrködni fog, mint vad tövis a gyönge sarjú-rétre. Add el nekem a fogadat: gyöngysort nyújtok cserébe. Ügyelni fog rád, mint az árny a vándor napsütésre. Add el nekem a szívedet: legyen tiéd a kertem. Lombjával csókol, hogy soha ne vágyj elhagyni engem." ( Weöres Sándor ) -------------------------------------------------------------------------------"Add a kezed, most induljunk csöndben... Nem!... Rohanjunk, míg vágyunk nem lohad, Kocsinkon függöny, a szívünk könnyben, Míg emberek közt száguld a vonat S kiszállunk majd egy csodálatos tájon, Hol semmi sincs, csak illat és meleg: Fölszikkasztjuk a könnyeinket S megengeded, hogy szeresselek..." ( Ady Endre ) -------------------------------------------------------------------------------"Úgy tudlak Téged Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartlak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem, ha futni vágysz, én futni hagylak. S mily könnyű szívvel! Hisz tudom már emlékeimtől visszakaplak. Egy mozdulat, egy szó, egy tekintet... bennem, köröttem rezgő részek. De ha úgy akarom, belőlük fölépíthetem az egészet.
Téged. S köréd a szobát, házat, az utcát is a béna fákkal. S a napszakot... Így kaplak vissza tested köré varázsolt tájjal. Mit rejthetnél el már előlem? Megtanulta szemem az ívet, amit karod hasít a légben, ha magadra húzod az inget. S a guruló vízgyöngyök útját a két mell közt, a test árkában, amikor nyújtózkodva, lassan, felállsz fürdés után a kádban. Kifosztottalak, lásd be végre, elloptam íme minden titkod. Tudom félő, lágy harapásod s bőröd alatt az eret, izmot. S mikor szeretsz, leheletednek gőzét. Síró, kis lihegésed. Megtanultalak én örökre, nem rólad tudok már, de Téged. Én Téged tudlak, és úgy tudlak, mint az isten, ki megteremtett. Rezgésből árnyból és színekből újból és újból megteremtlek." ( Zelk Zoltán ) -------------------------------------------------------------------------------"Nem játszhat örökké a szerelem sem, innia kell a szomorúság borából, s újraszületnie a könnyben." ( R. Tagore ) -------------------------------------------------------------------------------"Ha ősz leszel s öreg Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom, s a tűznél bóbiskolsz, vedd le e könyvet, lapozgasd, álmodozz csak régi, könnyed pillantásodról: visszfény volt az árnyon. Hányan szerették jó kedved sugarát, s imádták hű vagy hamis szerelemmel, de én zarándok lelkedet szerettem és változó arcod szomorúságát. S az izzó kandalló-rácshoz hajolva, suttogd, kicsit fájón: hogy elszökött a Szerelem, suhan a hegy fölött, s elrejti arcát fátylas csillagokba." ( William Butler Yeats ) -------------------------------------------------------------------------------"Válasz Ő sosincs messze, hiába van távol, Ő most mást karol, mégis engem ölel.
Mellettem fekszik, aludjak bárhol, S lázálomban hozzám mindig Ő jön el. Ott áll mellettem a tó tükrében, Titokzatos haja átszövi ruhám, Árnyék-keze ott van enyémben, S bánat-könnye még hull reám. Ezerszer levágtuk már az indákat, Kanyargó karok közt küszködünk, De a szorgos kertész még várhat, Mi még mindig, mindig újra növünk! Nincs kiút Szerelmem, csak ez az egy! S tudom Te is érzed, az merre megy! Külön-külön elszáradunk, hiszen láthatod! Fonódjunk újra össze, meg nem bánhatod!" -------------------------------------------------------------------------------"Angyal Egy késő éjszakán, Léptem szaporázom, Hosszú volt ez a nap, Most már hazavágyom. Mentemben rám talál, S megérint egy dallam, Oly csodálatos ez, Most már kell, hogy halljam. Angyal dalol éppen? Vagy tán a Mennyország kapujához értem? Felnézek az égre: Halljátok csillagok? Ő, aki énekel, Nem a ti társatok? Nem, az nem lehet, Túlragyog titeket! Ennyi ragyogás Sosem volt bennetek! Angyal Ő! már biztos, Minden kétely elszáll, Hangja a szívem Közepébe talál. Feltámad a lelkem, Elszáll minden gondom, S halkan azt kívánom, Örökké daloljon!" -------------------------------------------------------------------------------"Egy perccel később ... Megnyugodtunk. Csak a csendet érzem. Itt vagy mellettem, még az iménti percet élem. Tudom, Te is ott vagy még, s ott akarsz lenni, Ne kelljen csak követelő lelkünknek megfelelni. Összekeveredett illatunk betölti a teret,
Mint előbb összeért lelkünket a szeretet. Visszaköltözöl elhomályosult szemedbe S csókot lehellek arcomon nyugvó kezedre. Ilyenkor vagy a legszebb! Mosolyod örökkévaló, Karcsú, selymes tested szememnek az ennivaló, Finom cirógatásod lazítja gyönyörgörcsös testem, S puha csókesővel enyhíted rád szomjazó vérem. Újabb harapásnyom lett örök közös lelkünkön Mélyen belevésődött emlék minden percünkről." -------------------------------------------------------------------------------"Csak Te meg én Csendben dereng a gyertyafény, Nincs semmi most, csak Te meg én. Fekszünk a selymes párnák között, Összefonódik lelkünk a testünk fölött. Most lassan mozdulok -ahogy szeretedFeléd nyújtott lelkem eléri lélek-kezedet. Megsimogatod mielőtt még beleolvadnál, S érzem otthonod, anélkül, hogy szólnál. A furcsa remegés, miért majd' meghalnál Jön, s ölelve szívembe szerelmet harapnál. Már nem hallod hangom, s nem látsz, Azt érzed, hogy csak a lelkemre vágysz..." -------------------------------------------------------------------------------"Kötelékünk Többé nem számít már a nap, Mikor magamhoz láncoltalak. Boldogan adtuk egymásnak a béklyót Talán elfelejtetted, hisz olyan rég volt. Nem hibáztatlak ezért, hogy tehetném? Nem velem vagy egy, hiába szeretném. Ujjamról a bilincs már leesett. Dobnám a Tiszába! Süllyedjen el örökre, boldogságodnak itt az ára! Mégsem teszem. Írok mellé valami szépet, Lehajtott fejjel odaadom, Vigyázz rá kérlek! Szeretném visszakapni, úgy mint mikor kaptam, Tisztán, csillogón, örökre akarva, akaratlan." -------------------------------------------------------------------------------"... Megállt a hinta, már vége. Kiszállhatok ebből végre. Remegő lábaim megvethetem Újra körbejárhat tekintetem. Nem kell kapaszkodni, Rettegve panaszkodni. Szilárd újra a látóhatár Nem hajtják, hát megáll. Nincs többé szédülés, Sem önfeledt repülés, Se hangos, vidám sikolyok, Hajam a szélben nem lobog, A töretlen lendület elfogyott.
S hiányzik a kapaszkodás, Hiányzik a félve ragaszkodás Hiányzik a szél suttogó szava S hiányzik a szenvedély, maga." -------------------------------------------------------------------------------"Nem hallod, üvöltök Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom, Puha, könnyű kezed nincs többé vállamon, Sohasem láthatom tiszta zöld szemedet, Előre nem tudtam, fordulnak a szelek. Oh, mennyire fáj, hogy utoljára látlak, Túl messzire mentél, vissza sosem várlak, Elég neked - mondtad, éreztem, hogy vesztek, Hordom a szerelmet, mint súlyos keresztet. A földön maradtam, mikor szállni kezdtél, Nehéz vagyok, tudtad. Vissza sem néztél. Itt állok, bámulok a fekete égre, Vörös betűk égnek az agyamban, vége. Nem hallod, üvöltök - lenn a mocskos utcán, Nem hallod, zokogok - Te sohasem sírtál, Nem hallod, bömbölök - kinn, városod körül, Nem hallod, röhögök -ahogy a részeg örül, Nem hallod, üvöltök - csavargóvá tettél, Nem hallod, meghalok - míg Te élni mentél, Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ, Nem hallod, könyörgök - esőért a virág." ( Hobo Blues Band ) -------------------------------------------------------------------------------"Gyötrő vágy Én nem tudom, én nem értem, De egyre vártam és reméltem, Hogy vágyam tárgya, Ki szép és nemes És mindenben tökéletes, Meghallja majd, ha hívom, Elűzi bánatom, kínom, Összetöri a magányt, Megoldja az örök talányt, Mi férfi és nő között hevül, Mikor a test a testnek feszül, Mikor a kérdésre kérdés a válasz, Mikor remeg a szív és a torok száraz, Mikor elhagy és szívből nevet, Mikor nem fogja már a kezet, Mikor eltévedsz önmagadban, Mikor szíved már lakatlan, Mikor hiszed, már túl vagy mindenen, Akkor. Akkor jön el a gyötrelem." -------------------------------------------------------------------------------"Mondják ... Mondják, nehéz az élet Mint most is ... Hisz búcsúzom, de Majd visszatérek
Tervem volt, hogy Ismét valami szépet Sajátomnál értékesebbet És maradandóbbat idézek De hirtelen nem találtam Mi kifejezné való vágyam Fojtogató vágyódásom Ébren megélt forró álmom Tudom, mondtam és írtam Már ezerszer: velem vagy Minden sejtemben és percemben Egész, új irányt vett életemben Régi önmagamhoz Visszatérni nem tudok Kijózanodni, felébredni Többé nem akarok De a vágyódás, ahogy éltet Egyúttal teljesen fel is emészt Lassan elvesztem kedvenc tartozékom: Azt a maradék józan észt ... Édes ez a függőség, de sajna Minden korábbinál erősebb Legyőzhetetlen, ellenállhatatlan Kedvenc italomnál is ütősebb ... Mint egy soha véget nem érő Gyönyörrel fájó, égető Lobogás, kiolthatatlan Vergődésem megoldatlan Újra és újra átélek Minden veled töltött tökéletes percet - vagyis minden egyes percet S boldog folytatást remélek ... Néhány óra múlva Sebes kerekek vonszolnak majd tova Egyre messzebbre kerülök majd tőled Eszembe juttatva az örök közhelyet: "A távolság megszépíti az érzelmeket!" Ugyan ...mondd, vajon Mi lehet még ennél is szebb ?" -------------------------------------------------------------------------------"Zenékben élek... Csak egy édes, régi álom volt, mit előre, fájón megálmodtam, az élet mégis nekem adta, álmomat valóvá változtatta, hogy keserédes ízét a szerelemnek a szívem, a lelkem megkóstolhassa. Nincs kegyetlenebb érzés, mint tudni, hogy Ő már nem a enyém, nem várhatom, nem érinthetem, nincs annál nehezebb gondolat, hogy nem elég hozzá, mennyire
vágyom, nem elég az akarat. A szívemben ezer dal van, minden egyes dalt Tőle kaptam, kitalálta a gondolatom, mikor voltam szomorú, vidám vagy nyughatatlan, mióta elment, a zene számomra, az érzések viharában, tündérek tánca, a habokban. Bezárva szólnak a dallamok, amit csak én hallhatok, kifelé nem szól a muzsika már, ott bent, ott legbelül, ott fáj. Közjáték volt a zene, kis - Intermezzo - egy olyan műben, ahol, csak meghalhat a lány. A zenék sohasem csalnak, szóljon bár hegedű vagy zongora, a világ legjobb zenekara, ott van minden zenében, a boldog szerelem diadala és a fájdalom is, hogy éld meg, hogy el ne felejtsd többé - soha!" -------------------------------------------------------------------------------"Ó, bárcsak elmondhatnám neked azokat a mély értelmű szavakat, amelyeket - úgy érzem - meg kell hogy mondjak, de nem merem, mert félek, hogy kikacagsz. Önmagamat nevetem hát, s tréfába rejtem titkomat. Ügyet sem vetek fájdalmamra, mert félek, hogy Te sem vennéd komolyan. Ó, bárcsak elmondhatnám neked azokat a mélységesen igaz szavakat, melyeket - úgy érzem - meg kell, hogy mondjak, de nem merem, mert félek, rettegem a hitetlenséged. Hazugságba bújtatom hát őket, s az ellenkezőjét hirdetem annak, amit érzek. Nevetségesnek bélyegzem szenvedésem, mert félek, hogy Te sem vennéd komolyan. Ó, bárcsak elmondhatnám neked azokat a drága szavakat, melyeket úgy érzem - számodra tartogattam, de nem merem, mert félek, hogy nem fizetsz érte hasonlóval. Kemény, rideg nevekkel illetlek hát, és érzéketlenségemmel kérkedem. Megsebezlek, mert félek, hogy különben nem ismered meg a fájdalmat sohasem. Ó, bárcsak csendben ülhetnék melletted, de nem merek, nehogy a szám elárulja a szívem. Gondtalanul, könnyedén fecsegek, és semmitmondó szavak mögé rejtem a lelkem. Kemény kézzel kezelem szenvedésem, mert félek, hogy Te sem bánnál vele gyöngédebben. Ó, bárcsak távozhatnék mellőled, de nem merek, mert félek, hogy felismered gyávaságom. Magasan hordom hát a fejem, és gondtalanul állok elébed. Szemedből felém sugárzó kemény tekinteted elevenen tartja és újra felszaggatja minden sebemet." ( Rabindranath Tagore )
-------------------------------------------------------------------------------"Érzelmek A fájdalom halk benned, szívedben csend honol, nem tudsz mást tenni, csak elmélyedve, a múltról gondolkozol. Könnyed sós patak, észre sem veszed, mikor egy régi emlék pecsétjeként, a párnádra pereg. Ajkad csók nem érinti, már rég nem remeg, ha nincs ki ráhajolva leheli, hogy Te vagy az, kit legjobban szeret. Vágy nem él benned, tested nem szikrázik, hiába ragyog a nap, a lelked egyedül, magányosan fázik. Egykori rózsabimbó, kinyíltak a szirmai, szerelem nélkül, halottként, színtelenül, száradva kezd hullani. Visszanézel és látod, hogy csak sötét sejlik arra, ahol eddig a mindent, a számodra kedvest, hamis fény ragyogtatta. Egy kis gyertyányi lángot gyújts magadnak először, ne kristálycsillárt keress, mert lehet - megint megéget, összetör. Szívedben ott a dallam, engedd, hogy más is hallja, reményed veled marad, s a fájdalmas, mély sebeidet begyógyítja. Bánatot végleg temetni csak egyedül lehet, magadban légy erős, kezdeni egy másik, egy szebb, egy új életet. Harcolj! - ne add fel, ki menni akar, engedd el engedd útjára, ne marasztald, rabként élni nem lehet szerelemmel.
Légy újra kedves és vidám, ne könnyezz a múltért, nyílj meg újra, hisz érdemes, ha másért nem, hát tedd meg önmagadért!" -------------------------------------------------------------------------------"ÁLMOK Ha a robotban kimerülve Párnámra hajtom bús fejem, Lelkemre mintha galamb ülne, Te édes képed megjelen. A fényes álmok a tiéid Azokat mind neked adom Álmodja bár a lelkem végig Selyempárnán vagy kőpadon. És álmodom selyemhajaddal, Karod szelíden átölel... De virrad. Újra itt a hajnal. Varázsos kép, búcsúzni kell! Elűzlek, mint a nap az égről A fényes hajnalcsillagot Habár a fájdalom terhétől Napestig összeroskadok." ( Gyóni Géza ) -------------------------------------------------------------------------------"Belégzés - kilégzés - belégzés - kilégzés Lassan csukódó szempillák Csendülő dallam Tovatűn lassan. Hozzám bújsz. Megkívánsz... Csók a szájon, Csók a mellen Csók a vállon, Szoríts erősebben. Ölelj erősebben - Hová tűntél?! Csak álom voltál?... Koppanó esőcsepp Kihűlő ágy Egy pohár víz Hát nem vagy itt. Csak a vágy Mit itt hagytál magad után... Kilégzés - belégzés - kilégzés - belégzés Az álmot várom, az álom vár Meggyógyít, Nem zavar, Visszahív, Betakar... Két karom Átölel Ne menj el Jöjj közel. Testem a tested
Szívem Téged dobban Bújj hozzám, ölelj át Szoríts még, még jobban..." -------------------------------------------------------------------------------"Havazás Az égi áldás arcomra olvad, elrejti langyos könnyeim, Sós ízű szájjal álmodom rólad, s egy sóhajba vájom körmeim. Esik a hó, s mi latyakká tettük szívünk havát a szavakkal, Játék volt, mégis komolyan vettük, a most leomlok én is a falakkal, mik takarták eddig gyötrődő arcod, mely átsuhan végtelen réteken, Vívd hát meg értem az utolsó harcod, s Te légy az életem, s végzetem. Ne engedj el, mikor rajongva féltlek, ne engedj el, mikor álmodom, Szoríts magadhoz, hogy mindent túléljek, szoríts, a többit én vállalom. Nem engedem majd, hogy elszakadj tőlem, nem engedem, mert élni kell, Szoríts magadhoz, hogy mindenem fájjon, Szoríts, szoríts! Csak ennyi kell..." -------------------------------------------------------------------------------"Néma igazság Kedvesem! Gyere hozzám Haza! Kérlek, hagyd ott minden szavad. Nézz rám, hogy álmodom csendesen, Gyertyánkat gyújtsd újra Kedvesem! Vedd le selyemruhád szótlanul, Ölelj át szorosan, hangtalanul. Nem akarom hallani, hogy szeretsz Se azt, hogy másé már nem lehetsz. Csak egyvalamit szeretnék újra hallani: Azt, mit csak dobogó szíved tud vallani." -------------------------------------------------------------------------------"Két szárny Még alig emelkedő gondolatnak vagyunk mi egy-egy szárnya. Lehullna ez az égre szálló madár, ha a két szárny elválna. Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben nem szállhatunk, csak mind a ketten szívverésnyire pontos együtemben. Szállj hát velem egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül, - szárnyak lettünk egymással." ( Váci Mihály ) -------------------------------------------------------------------------------"Nézni Itt már a szavak mit sem érnek, csak nézni kell és nem beszélni, se kérdeni, se válaszolni, csak nézni kell, csak nézni, nézni. Lesni, amit szép arcod izmán parancsolnak csöpp rándulások, s ha keskeny űr szakad közébünk: felmérni az arasznyi távot. Szemekkel mindent megbeszélni ékesszóló sugarak által, s meleg, bársonyos egyességre jutni egy titkos kézfogással. Megérezni, amit Te érzel, kimondani, mi nyelveden van, előbb dobbanni a szívednél, csókod előzni csókjaimban. Itt már a szavak mit sem érnek, ne szólj a száddal, csak szemeddel, a szerelem akkor beszédes, amikor beszélni már nem kell." -------------------------------------------------------------------------------"Arra születtem, hogy kisgyerek legyek, anyám mellett játsszam hosszú éveket, arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból azt, amit lehet, s végül arra jöttem én e világra, hogy hinni tudjam: nem vagyok hiába. Arra születtem, hogy megszeressenek, s megszeressem én is azt, akit lehet, arra születtem, hogy boldog is legyek, s továbbadjam egyszer az életemet, s végül arra jöttem én e világra, hogy belehalnom se kelljen hiába." ( Adamis Anna ) -------------------------------------------------------------------------------"Hóesésben Késő éjjel mentem haza a hóesésben. Kívülem egy lélek sem járt már a Béke téren! De nem! A téren két szerelmes állt összebújva.
Hajukat a goromba évszak hóval befújta. Ölelték egymást önfeledten, nem vettek észre. Nem néztek hóra, szélre sem, csak egymás szemébe. Fehér volt már a tér egészen, de körülöttük kör támadt, - a hulló pihéket felfogta testük. Szerelem, ifjúság varázskörében álltak, tovább siettem - meg ne törjön a szép varázslat. Kívántam nekik ott magamban sok földi szépet s hogy életüket ne háborítsák haragos évek és akkor is így nézzenek még egymás szemébe, mikor a tél végképp befesti hajukat fehérre." ( Benjámin László ) -------------------------------------------------------------------------------"Talán Hiányzol Ülök a szobámban villódznak a fények, sírás hallatszik a sarokból, tán' láthatatlan lények. De nem, szobámban lényeknek nyoma sincs, kis lakóim, a tárgyak lelke szólal meg alkalmasint. Kérdem hű kis társaimat, "Mi ez a nagy bánat?" De legelébb gondolataim házának barátját, a párnámat. Elsusogja, miközben nagyokat nyel, rajta akár két fejnek is van hely. A másik kis szénaboglya a Tiéd, melynek hiányát párnám fejtette ki imént. Hallom, belejajdul a csönd a némaságba, ő is magában beszél e nagy árvaságba'. Mélabúsan kattog a vekker, most sietni nincs kedve, vagy talán nem mer. Őrzi bársonyos szád nyomát a pohár azóta, amióta beleittál. Nyöszörög a szőnyeg ha rálépek, a talpadat akarja, én meg Téged.
És valaki sír, és nyöszörög, keresem az árvát a könyvek között, keresem őt az egész szobában, bekukkantok mindenhová, csak hogy megtaláljam. Üres kézzel, ziláltan lenyugodni térek, akkor veszem észre, hogy én sírok, én sóvárgok érted." ( Kunfalvy Ákos ) -------------------------------------------------------------------------------"Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha." -------------------------------------------------------------------------------"Itt állok egymagam Óh kedves nyári napfény mondd el nekem Ha látod merre jár most szerelmesem Óh, kedves napsugár, nézd itt állok egymagam Megfognám két kezét, de oly messze van Óh kedves szél, ha látod mondd néki el Mondd el, hogy hű szerelmes mást érdemel Óh kedves szél, ha szólnál hallgatna rád talán Küldd vissza őt nekem küldd el hozzám." ( Bródy János ) -------------------------------------------------------------------------------"Nélküled Hiányzik a szád, a nyakad S fájón hiányzol Te magad! Szívem sajog, halkan zokog Hiányodtól elsorvadok.
Két karom ha átölelne, S rád fonódna mint az inda, Forró, vad szám ajkaidról Édes csókot egyre inna... Társam voltál egy éjen át S magányom most végtelen Elrabolt a reggel tőlem Itt állok most védtelen Testünk, lelkünk egybeolvadt A boldogság ránk talált De a gyönyör tovaillant S a kék madár messze szállt." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem Messze, a kéklő üveghegyeken él egy madár, a neve szerelem. Topáz a csőre, és a két szemén rubintos tűzben szikrázik a fény A szárnya zöld, a begyén kék pihe, alatta ver forró piciny szíve és mint a villám lecsap hirtelen, fényből, viharból jön a szerelem! Már láttam egyszer, jött egy pillanat szívemre ült és hittem, itt marad, utána kaptam gyorsan és kezem átfogta csöppnyi testét melegen, vergődött, karmolt és az átkozott tenyeremben verébbé változott, szebbik valója eltűnt, messze szállt s talán már más szív fölött muzsikált. Elfogni őt, bezárni nem lehet, akár a fényt, vagy nyargaló szelet, csupán a vágy oly szárnyaló szabad, hogy utolérje azt a madarat. A színe, hangja mindig újra más, meseszerű, különös és csodás Ott fönt lakik a kék üveghegyen az a madár, a neve szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Sóhajnyi vers a szerelemről Bár volna tél még, bár havazna hó! De vigyorog a nap. Tavasz van, ó. Nyúlik a megint a vágyak kurta titka, miként ha füst, fonódik ujjaidra. Volnék nyakadra csöppent körtelé, volnék ruhádba kent hasonlatok, apró göröngy, ha megbotolsz belé, kicsiny bogár, ha eltaposgatod. Dacolnék érted kisgyerek gyanánt, peregne rólam minden intelem, köhögnék érted, szívnék rossz dohányt, vacognék érted éjjel ingtelen."
( Varró Dániel ) -------------------------------------------------------------------------------"Legkedvesebb barátomnak Nem hittem, hogy ezt megérem Bánatod úgy fájjon nekem Félretéve csúf önzésem Lelkedre a gyógyírt keresem De nem lelem Nem is tudom, csak sejthetem Mily erős az az érzelem Mely lelked így meggyötörte Vajh- ki lehet, ki szívedet Így összetörte ? Nem vagyok jó vigasztaló Inkább harci mén, csataló Megyek csak, török előre Verselgetek nyakra-főre Tekintet nélkül az eljövőre Majd elküldöm neked őket Az önigazolást keresőket Nem gondolva arra, hátha Sebeket szakít fel Írásaim néhány sora Hidd el, nem ez volt a szándék Minden válaszod ajándék Jó tudni, hogy a lélek kínja Mást is rávesz az írásra S mennyivel szebben csinálja ... Míg az enyém nyers "költemény" Tied mind földi tünemény Szép, szenvedélyes líra Lágy, kifinomult technika Szövi át soraidat ..." -------------------------------------------------------------------------------"A bőröd A bőröd selyem, a füled kagyló, a köldököd feneketlen mélység. Puha érintés a tenyered. Simogatsz. Simogatlak. Vasalt abrosz a hátad, magunkra húzzuk az ágyat." ( Majthényi László ) -------------------------------------------------------------------------------"Rebbenő szemmel Rebbenő szemmel Ülök a fényben, Rózsafa ugrik Át a sövényen. Ugrik a fény is, Tűnik a felleg, Surran a villám,
S már feleselget, Dörgedelem vad Dörgedelemmel. Kékje lehervad Lenn a tavaknak, s Tükre megárad. Jöjj be a házba, Vessd le ruhádat! Már esik is kint, Vesd le az inged! Mossa az eső Össze szívünket!" ( Radnóti Miklós ) -------------------------------------------------------------------------------"Ámbrafüst Életed lelkemet úgy lengi körül, mint kertajtót a vadszőlőinda. Reszkető szemed úgy bámul reám, mint a telihold bús ablakaimba. Csókra szabott kezeid tüze ég a megáldó s megátkozó szóban, amely nyelvemen az, mi a csengettyűszó kicsi szánon, mely siklik a hóban. Hajad a tiltott, távoli kert, melyen át sóhajom szállani mert; nyakad és homlokod: szobrok. Eléjük virágot hordok s lelkemben, e vert arany üstben, a neved száll a kék ámbrafüstben." ( Somlyó Zoltán ) -------------------------------------------------------------------------------"Egy pillanat volt tán, Egy pillanat volt tán, Mikor rátetted A karomra, Egyet mozdulván Fáradt módra, Mintsem tétován A kezedet, És visszahúztad. Vajh, éreztelek? Bár emlékszem rá Él derengve még bennem az emlék, Testem őrzi rég Azt, hová kezed Ért, a helyet. Célja kell legyen Mégis rejtelem, Mert csak rebbenet!... Semmi ez, tudom, Oly országúton,
Mint az élet, Számos dolog van, Mit ész se mérhet... És tudom-e én, Mikor kezedet Megérezvén, Meg hozzám térve Egy ici-picit Szívem is érte Nem volt-é ez új Ritmus a térben? Mintha csak úgy Önfeledten Fogtál volna meg, Hogy megvalld nekem, Mi titkot jelent, Könnyűt s hirtelent, Miről nem sejted, létezik vagy sem. Így mond a szellő, Hogy lombot rázogat, Valami nem Kifejezhető Boldogságosat." ( Fernando Pessoa, Döbrentei Kornél fordítása ) -------------------------------------------------------------------------------"NEKED JÁTÉK... Neked játék, neked szerelem - neked a fény és a végtelen Nekem a hiány, nekem a küzdelem nekem a bűn és a félelem. Arcul csapott magányunkra rászáradt illúziókkal: kétsornyi hír lett életem, s ami szép - azt csak képzelem. Neked eső, neked havazás Neked maradt a tisztaság, fehér lepedő, De zápor verte homlokodra jeleket karcol az idő Mert nagyon fáj - mert üvölteni kéne Mert nem lehet MERT NEM LEHET! Mert amit nem lehet az az élet Mert lehetetlen az élet, mert nincs Igaz Széttépett imakönyveink között, A megtalált nyomornak sohasem lesz vége Neked játék, neked szerelem Neked a fény és a végtelen Nekem a hiány, nekem a küzdelem Nekem a bűn és a félelem. Csak tovább roncsol a vágy, Az eltévedt boldogság Kit fáradt vándorként engedtünk be hozzánk S ránk gyújtotta házunk. DE NEM! Nekem szép így is - nekem szép a Volt S a Lesz! is Még ha a bűnnel házasságot kötsz is. Hajnali házak csendjét, ma még titokban zárjuk S a kulcs halott fém-testként
Postaládánkban koppan, Mint startpisztoly dörren a meneküléshez Mert futni kell - magam, magad ellen, Mert a világ máglyát rak Egymást ölelő testeink alá. S a gyönyör nedvei a kozmoszba áradnak szét De ez itt csak per - itt ez csak büntetés. Neked játék, neked szerelem Neked fény, nekem végtelen A közös a bűn, a hiányzó értelem, Mi neked küzdelem, nekem a félelem Talán egy más korban, egy más létben Vége lesz a láznak, De most, ami volt, ami lesz: odaadod másnak. Ez most, a búcsú és a kezdet is, Ez most fájni fog - még, ha tudjuk is." ( Kolty Gergely ) -------------------------------------------------------------------------------"Várni... Meredek sziklán áll a Lány, tekintete messze távolba mélyed, haját szél borzolja, nincs mellette más, csak egy magányos fa, melynek ágai engedelmeskednek a szélnek. Ruhája lebben, lábán nincs cipő, rendíthetetlenül vár valakire, szíve nehéz lehet, mint a kő. Tengerbe merül az égbolt, rózsaszín felhők úsznak, vitorlái a partra tartó, csendes hullámoknak. Merre járhat a gondolat, meddig várhat e Lány, van-e remény, élete valós, vagy csak regény? S ahogy a képet nézed, magadban számon kéred, tudnál-e várni ilyen türelemmel, ilyen kitartó szerelemmel." (Andy Simmons: Waiting c. Festményéhez. . . ) -------------------------------------------------------------------------------"MONDD, GONDOLSZ-E RÁM Mikor egy Este, otthon egyedül talál, Az ablakon kinézel, de semmit se látsz Mondd, gondolsz-e rám? Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog És elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza Mondd, gondolsz-e rám? Megteszel mindent - úgy csinálsz, mintha élnél, Órádra nézel, elrohansz mielőtt sírásra Görbülne szád - mondd, gondolsz-e rám? Mit elvettél magadtól Nem kapod ajándékba vissza Imád az Égbe, hallgatásod a Földre száll Mondd, gondolsz - e rám? S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok, Magadat a tükörben oly öregnek látod Mondd, gondolsz - e rám?
Tested áruként a holnapnak kínálod És napról-napra árulod el titkaid másnak Mondd, gondolsz - e rám? Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben, Te egyedül gömbölyödsz fészkedbe Mondd, gondolsz e rám? Egyszer majd tudod, szép lesz újra minden. Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben Igaz lesz minden szó a csókok szívhez érnek S a madarak, messzi délről lassan hazatérnek S én várni fogok, mert várni kell, Arra: aki nem jön el. Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend, De hajnalban a derengés új reményt üzen. Éhes madár a reggel, az emlék megpihen Akit az éjjel vártam nem jött ma sem el." ( Kolty Gergely ) -------------------------------------------------------------------------------"Bensőmbe hő villámlik át, megtörte ő az éjszakát és szív-szerelmét szent csatán szirom-lepelként ontja rám. Csókunk soha véget nem ér: a lélek a lélekhez ér s mint hajnal-lázban fellegek, örök-egy nászban úgy lebeg." ( Weöres Sándor ) -------------------------------------------------------------------------------"Éjem és Sorsom egy mély katlanában Valahol les rám. Melle nyíló rózsa, Úgy tüzel, úgy ég két szeme a vágyban, Bennük buzog tán minden Idők csókja. Ő tán a Szépség, Irgalom? Be várom. S Ő énreám vár. Be régen is várhat, Míg átgázolok könnyen, véren, sáron. Ő nem csúfolja az én rossz ruhámat. Óh, messze van még. Szent, sápadó árnya Behull vermén a titkos, barna Estnek, Síroknak földjén lehet a hazája, Hol süket kéjjel, álomban szeretnek. De egyszer, nyirkos, gyilkos éji órán, Óh, borzalom és keserűség Éje, Könyörülsz majd az aszfaltok lakóján S szűzen, csókosan elküldöd eléje. De kit? (Óh, rongyos koldus, bamba, léha, Hogy a te vágyad vágyakat fakasszon?
Nézted tükörben ványadt tested néha?) Hol az a híres, csókos, szűz Menyasszony? Én Istenem. Hisz olyan mindegy végre, Azért szeretne, hogyha élne, óvna. (Baktass, rohanj hát tovább a vad éjbe S álmodj, ha még tudsz, álmok álmodója.)" (Ady: Jehan Rictus strófáiból) -------------------------------------------------------------------------------"Gyönge ágam Gyönge ágam, édes párom, már enyémnek tudtalaktávolodsz, mint könnyű álomminek is bántottalak? Minden napom tél borúja, minden éjem új halál, Csak a hideg kályha zúgja: édes párom mit csinál? Szívedet kis mécsnek véltem, mely egy légynek is örülmost érzem csak vaksötétben, hogy lángerdő vett körül. Fázom, nincs egy langy lehelet, minden puszta, pőre, holt. Most, hogy elfogy a szerelmed, most tudom csak: mennyi volt. Te megbántott, kedves lélek, jó, hogy nem vagy gyermekem, hátha néha megvernélek s fájna néked és nekem. Jó hogy nem vagy cirmos macskám, amilyen gonosz vagyok. Akár kútba ugorhatnám, önmagamba fulladok. Majd ha nyárfa testben élek, rezgő lombbal hintelek, majd ha árny leszek, kísérlek, ha koporsó rejtelek, ha tűz leszek, melengetlek, ha fény leszek, áldalak. Ember vagyok, és szeretlek, minek is bántottalak?" ( Weöres Sándor ) -------------------------------------------------------------------------------"Itt vagy Maradj, nézlek, a múlt előttem, benned és bennem eggyé változik. Nincs hang, mely ebbe beleszólhat, szemernyi feszület
közöttünk van. Fáj, amit adni szeretnék, hol, mit? Én csak kedves maradok. Egy van, amit ismertünk, Te is és én is féltve őrizzük. Összegyűjtöm, látod ennyi, félek ez nem elég neked. Egy kapu, mely kitárult előtted és mindent eléd vetett." ( Beke Zsuzsa ) -------------------------------------------------------------------------------"Te számomra egy elérhetetlen álom vagy, Mely magas hegyen áll S onnan nézi azt a küszködést Mellyel én lentről haladok. Miért nem segítesz, miért nem jössz elém Hisz kettesben felérnénk könnyedén!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha felnézel az égre, és látsz egy csillagot Ne felejtsd el az Én vagyok. Őrzöm az álmod, hisz féltelek Téged, Álmodj szépeket SZERETLEK TÉGED!" -------------------------------------------------------------------------------"Piros rózsa, de szépen kinyíltál, Pedig bimbó Te még csak most voltál. Ez a rózsa oly szép és oly aranyos, Mint akinek ezt a verset írom most!" -------------------------------------------------------------------------------"Sok jónak és igaznak Legyen szíved nyitva Ez a boldogságnak Legelső titka Négy szót jegyezz meg csupán: Egyet szeress, de igazán!" -------------------------------------------------------------------------------"Szétválunk csendesen Te egy más útra lépsz, de Remény súgja, hogy Egyszer még visszatérsz Tárt karokkal várlak
Láz álmok éjjelén Egy szót szólj és vakon Követni foglak én!" -------------------------------------------------------------------------------"A Te versed A tiéd... Csak neked adom Csak neked írtam úgy Ahogy Te olvasod A tiéd itt minden betű Minden gondolat Melyen megcsillanni látod magad Neked növesztek lélekvirágot És a színét Te mondod meg Legyen fekete, vagy bugyborgó vörös Legyen burjánzó réten szivárványpatak Vagy legyen szürke eső A szürke betonon toccsanó Vagy smaragd, ha úgy akarod És hideg, ha fázol Vagy forró, ha megéget És hűt, ha hőség Vagy paplan, ha tél Fogd és bugyoláld bele magad Úgy, ahogy jól esik Csinálj belőle vackot Vagy börtönrácsot Tengert, dzsungelt, sivatagot Helyezd bársonydobozba, ha kincs És dobd ki ha szemét Csak tudd Hogy ez itt mind a tiéd." ( Süle Péter ) -------------------------------------------------------------------------------"Önvallomás Szükségem van a szerelemre mint létem bizonyosságára. ez az a sugárzó fény, mely életet lehel belém. Ha aludni térek Érte imádkozva hullok az álom karjába. Vágyam a boldogság után ad hitet nekem. Utolsó éber gondolatom és minden álmom egyedül csak a szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Az álmok... Az álmok végtelenek szürkék és színesek, hol égig emelnek a régi gondolatok, s néha, csak megfakult emlék, mi elaltatott. Szívednek balzsam a napsütötte táj, de
félelemmel ébredsz, ha lelkedben háborog a viharos tenger, így sötéten látsz akkor is, ha aranyszínben ragyog a reggel. Ölelő karokban, szádon mézként olvadó csókkal, álmod nem engeded, pedig az életben már - lehet régen elengedték a kezed. Az álmok, egyszer mégis véget érnek, ébredj fel, örülj a napsütésnek, a tavaszi madarak énekének, virágszirom selyemérintésnek, nyári eső langyos melegének, ősz színében játszó lepkéknek, s a tél tavaszt hozó ígéretének. Álmodj boldogabb világot, - mert hiába álmodni nem szabad, álmodni nem lehet, - Te úgyis megteszed megálmodod csak azt az egyet, - csak azt mi, az igazi álom... . . ...mikor Veled vagyok, karod engem ölel és mézcsókok olvadnak, a számon..." -------------------------------------------------------------------------------"Hogyan dicsérjem termeted? A pálmafák, a cédrusok, az árboc és a liliom az mind nem él, az nem mozog... de benned minden izom él, idegek, izmok és inak, titkon mint rejtelmes habok szélcsöndben is hullámlanak. Amerre jársz, a levegő megkéjesül, megfinomul, s miként dicsfény a szent köré, testedhez fényköddel borul." ( Babits Mihály ) -------------------------------------------------------------------------------"Sosem hittem, mégis Rád vártam Ajkaidon virágzó gyönyörré váltam Jöttél, örökre magaddal ragadtál Nem tudom hogy, de mindent megadtál Álomként látom még tiszta szemed Látod, tekintetem már semmibe mered Ott van a helyed, üresen, csalódottan
Mára, már minden láncot eloldottam." -------------------------------------------------------------------------------"Szemeden Szemeden e tengerszemen Alámerül szegény szívem S a szerelem S téboly vizében oldja bent szét A Bánat és az Emlék." ( G. Apollinaire, Somlyó György fordítása) -------------------------------------------------------------------------------"Utolsó szonett Bár volnék, mint Te, Csillag, oly örök nem a magas ég magányos tüze, hogy türelmesen a világ fölött vigyázzam, mint álmatlan remete, a mozgó tengert, mely papként szelíden mossa a föld emberi partjait vagy nézi a friss havat, melynek ingyen fehérébe hegy s mocsár öltözik nem - én kedvesem érő kebelén vágynék lenni szilárd s változhatatlan, hogy annak lágy, lélegző melegén őrködjem örök-édes izgalomban: azt szeretném, azt hallgatni, örökkön, ott élni mindig - vagy meghalni rögtön." ( John Keats, Szabó Lőrinc fordításában ) -------------------------------------------------------------------------------"Januári epigramma Ó, ha tudnád, álmaimban őz voltál, amely tiszta forrás után kutatva enyhítette szomját és fürdés után megtörülközött bennem." ( Zágorec-Csuka Judit ) -------------------------------------------------------------------------------"Várj reám Várj reám s én megjövök, hogyha vársz nagyon, várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom; várj, ha havat hord a szél, várj ha tűz a nap, várj ha nem is jön levél innen néhanap; várj, ha nem vár senki ott haza senki már, s ha nógat is bárki, hogy nem kell várni már. Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el, ha áltatják ösztönöd, hogy: feledni kell... ha lemondtak rólam már apám s lányom is, s jóbarát már egy se vár... szinte látom is: borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük, rám gondolva. De Te várj s ne igyál velük. Várj reám! ó, átkelek minden vészen én. Aki nem várt, rám nevet: "Szerencsés legény.? Nem tudhatja senki sem, Te meg én csupán, hogy Te jártál ott velem öldöklő csatán, s Te mentettél meg, de hogy? Egyszerű titok: várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott." " ( K. Szimonov ) -------------------------------------------------------------------------------"Ha van hozzá jó szemed Ha van hozzá jó szemed, és a dalaimba nézel, szép fiatal hölgyikét látsz andalogni ott le és fel. Ha van hozzá jó füled, sóhaját is hallod ennek, kacaját, dalát, s e hangok, jaj neked, szívedre mennek. Mert úgy fon be téged ő, ahogy engem: szóval, szemmel. Tavaszlázban bódorogsz majd zöld erdőn, szerelmes ember." ( Henrich Heine ) -------------------------------------------------------------------------------"Merengés Ha látlak még néha örülök csak és elteszem azt a kis időt valahova mélyre ahol más nem láthatja aztán arcom a régi közönyös és minden este halkan belehalok egy tőled lopott percbe." ( Brandy Lee ) -------------------------------------------------------------------------------"Hajnali csók Mikor a gyertyánk üszkösen ég már
a sóhajba halnak az éjjeli szók, vacogva vonaglik egybe az ajkunk s fáradt remegéssel újra sóhajtunk, leszáll a csók, a hajnali csók. Oly édes e jégcsók. Álomba didergő fázó derű, hajnali kósza titok. Bús ködbe nyíló jégharmatú rózsa, fáradt gyönyöröknek lángraszítója a csók, a csók, a hajnali csók." ( Kosztolányi Dezső ) -------------------------------------------------------------------------------"Könnyű dalt, enyhe, ízes szerenádot Dalolni néked jó ma, ó, Te áldott És megszentelt az asszonyok között! Míg messze ágyadon pihensz fehéren, Édes szájú szókkal csókolni álmod... Mint drága serleg, mit régi bor telít, Csillog a fényben, szívem oly szelíd. Dalolnék, édes szájú szerenád Csókolja álmod, s vágyam szeme rád Nagy messzeségből fátylasodva néz. Vágyam még néz utánad, s úgy ízen, Mint égi csillogású férfiszem Fordul az utcán nők után ragyogva, Érzed-e még mohó és selymes Simítását..." ( Tóth Árpád ) -------------------------------------------------------------------------------"Szerenád A kormos égből lágy fehérség szitálja le ezüst porát. Dideregve járok ablakodnál a hófehér nagy úton át. S amint megyek itt éji órán, lépésem mégse hallható, mert zsongva, súgva és zenélve halkan szitál alá a hó. S körülvesz engem zordon árnyat egy hófehér szelíd világ: angyalpárnáknak tollpihéje, zengő, szelíd melódiák, habpárna selymén szunnyadó arc, mint angyalok fényszárnya ó, minek szelíded altatóul halkan zenél a tiszta hó. Oly mély a csend, a város alszik, mind járjatok lábujjhegyen! Pihék, zenéljetek ti néki, hogy álma rózsásabb legyen. Egy hófehér hálószobává változz át csöndes utca, ó! Fehér rózsákként hullj az éjben
reá, te szálló, tiszta hó!" ( Kosztolányi Dezső ) -------------------------------------------------------------------------------"Semmiért Egészen Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz. Ha szeretsz, életed legyen öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek vagy a törvény mit követelnek; bent maga ura, aki rab volt odakint, és nem tudok örülni, csak a magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku: nékem más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja minden egyéb; én többet kérek: azt, hogy a sorsomnak alkatrésze légy. Félek mindenkitől, beteg s fáradt vagyok; kívánlak így is, meglehet, de a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást elcsitíthass, már nem tudok mást: mutasd meg a teljes alázat és áldozat örömét és hogy a világnak kedvemért ellentéte vagy. Meg míg kell csak egy árva perc, külön, neked, míg magadra gondolni mersz, míg sajnálod életedet, míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan halott és akarattalan: addig nem vagy a többieknél se jobb, se több, addig idegen is lehetnél, addig énhozzám nincs közöd. Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet, törvényen kívül, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom; ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtönt ne lásd; és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd."
( Szabó Lőrinc ) -------------------------------------------------------------------------------"Végakarat Ó, szálló lelkem járd be a világot! Keresd Őt, kire szívem vágyott! Most, hogy nem zár már börtön Nem kell vele feküdnöd a földön! Menj Hozzá, ülj le könnyű vállára, Lehelj jóéjt csókot puha ajkára! Ha nem figyel, simogasd a haját, Hallgasd szeretettel minden baját. Tedd meg ezt értem, s ne Őérte, Habár kértem, s Ő is ezt kérte." -------------------------------------------------------------------------------"Vér Nézem, ahogy csöpög belőlem Folyik csendben, messze tőlem Megcsillan rajta a vörös alkony Térdre rogyok, nem bírom talpon Minden csepptől gyengébb leszek Minden csepp egy szerelemszelet Máskor vitte az életet ereimben száguldva Most itt ülök, távol Tőled, félig elájulva. Szemem lehunyom. Így még jó lesz. Igen... Érzem mennyire béklyó ez... Szemhéjamon átvillan vörös villám... Most lassan... Egy kicsit felnyitom pillám... Látlak? Rámosolyogsz? Az nem lehet... Érzem, már közel a végső, nyugodt lehelet Lecsukló fejem felém nyújtott karodba hull Szeretlek... Mindenem... Kedvesem..." -------------------------------------------------------------------------------"Nézz körbe! Csukott szemmel jársz, Mindent rólad kikiabálsz, Fagyos bőröd kemény, Italod erős, tömény, Nem látsz álmot, sápadt vagy, Alszol, s közben fáradt vagy. Nézz; én mosolygok, Hallgass; én dúdolok, Érezz; én simogatlak, Szomjazz; én megitatlak, Álmodj, én megcsókollak, Ébredj! Szebb a holnap!" -------------------------------------------------------------------------------"Feküdtünk, s orrunk szinte összeért Szemünkben már újjáéledt tűz zenélt Könnyeid, kezed, kérték a megbocsátást Érezted, -tudom- nem akartad a sok bántást Oly sok sötét vihar zúdult már e földre Vér siratta, ahogy ember emberét ölte. Mégis, ha minden éj után felkel a Nap Majd látja, két test egymásba harap
Meglátod szorítástól sápadt arcunk A tükörben mit egymás felé tartunk Lehet, más tükre könnyű szépet mutat S az enyém csak egy nehéz, rögös utat De egy tükör, mi igaz, s igazán jó, Ha úgy akarod, tisztán átlátható S nem önmagad szépített mását látod; Azt, ki vagy, az utat, s kezed fogó párod." -------------------------------------------------------------------------------"Azt hitted tán elmúlt s nincs mitől félned de meglátod Őt, és szerelmed újraéled mint ha új fát raksz kihunyó parázsra úgy lángol fel rég elmúlt napok varázsa egy csodás mozdulatra egy kedves mosolyra és megremegsz, pedig Te sem hitted volna hogy így él szívedben a feledni akart szerelem ami már ezredévek óta csak fájdalmat terem." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretnék a boldogságról írni Szeretnék a boldogságról írni szeretnék többé sohasem sírni szeretném a világba kiordít'ni: Ne csüggedj, van remény az út vége a győzelem! nehéz a harc, de 'mi vár: boldogság, béke, szerelem! Szeretnék a szerelemről írni szeretnék boldogságtól sírni szeretném a világba kiordít'ni: Istenem! Ő itt van velem! Látom Őt, nemcsak álmodom a perceket már nem számolom mert eljött, s többé nem megy el ó, áldott élet áldott szépség áldott szerelem! Szeretnék csak mindig Róla írni tündérmesét, igaz történetet szeretném a világba kiordít'ni: Szeret, szeret, szeret! S azt is, hogy én is szeretem jobban, mint életem s ez a szerelem végtelen mert kettőnké - ugye, Kedvesem? Szeretném elmondani hogy szeme gyönyörű s ajka édes minden, mit mond és tesz
szivárvánnyal ékes s csak, hogy láthatom a Mennyország nekem szeretném elmondani nektek hogy végtelen szeretem! Szeretném, ha mindez való lenne szeretném, ha egyszer Ő üzenne: Várlak, gyere, szeretlek én is! szerettelek mindig s szeretni foglak a világ végezetéig!" ( Őri István ) -------------------------------------------------------------------------------"Csudálkozunk az életen Ha mosolyog, mosolya csupa csillag, De ha szomjazom, akkor friss patak, Az én kedvesem az egeknek nyílhat, De megcsókolni csak nekem szabad. Haja szurokkal elkevert arany, Harmatos erdők az ő szemei, Küszöbe elé terítném magam Lábtörlőképpen, de nem engedi. Szavunk zugában megbúvik a csók, Testvéreihöz lopva jön ide... Mező álmodhat össze annyi jót Az én kedvesem a füvek szíve. Este a csókok megszöknek velünk S végigfutván a világi teren, A hajnali égre leheveredünk És csak csudálkozunk az életen." ( József Attila ) -------------------------------------------------------------------------------"Lepj meg... olyan csókokkal amiket nem ismerek, minden éjjel... varázsolj el... és ha néha rossz kedvem van kérlek emelj fel, segíts hogy megértsem a világ dolgait és beszélj, még többet magadról, én odaadom magam neked teljes egészemben... Most felülünk a szélre és kinyitjuk a szárnyainkat olyan különleges ez a repülés, holnap nem lesz már ilyen a Te lélegzetedet lélegzem be és fogom a kezeidet itt nem lát bennünket senki nagyon közel vagyunk egymáshoz és nagyon valódiak... Lepj meg... és tiltott és fájóan édes érintésekkel szeress... és ha néha rossz kedvem van kérlek érts meg, nincs más aki ugyanígy együtt akar nőni veled hallgass meg, neked adom magam és rád gondolok egyfolytában...
Most felülünk a szélre és kinyitjuk a szárnyainkat olyan különleges ez a repülés, holnap nem lesz már ilyen a Te lélegzetedet lélegzem be és fogom a kezeidet itt nem lát bennünket senki nagyon közel vagyunk egymáshoz és nagyon valódiak... valódiak... Gyere visszatér a szél és kinyitjuk a szárnyainkat olyan különleges ez a repülés, holnap nem lesz már ilyen a Te lélegzetedet lélegzem be és fogom a kezeidet itt nem lát bennünket senki nagyon közel vagyunk egymáshoz és nagyon valódiak... Lepj meg, lepj meg, lepj meg..." -------------------------------------------------------------------------------"Piros, piros rózsa Szép június piros, piros rózsája, szerelem tiszta dallam, mit hallok én szívemben szüntelen. Szerelmem mélyebb nem lehet, s te szép vagy, mint a nap; szeretlek, míg az óceán vize ki nem apad. Amíg nem porlad szét a szirt, s zúgnak a tengerek: szeretlek én, míg életem homokja elpereg. Isten veled, egy ideig nem látsz, egyetlenem! De visszahúz még tízezer mérföldről is szivem." ( Robert Burns, Kálnoky László fordításában ) -------------------------------------------------------------------------------"Mese a Szerelemről Éltem messze földön, napsütötte országban, gazdagon díszített, fényes palotában, hófehér, márványlépcsős csodaházban, szorgalmas szolgák hada leste, várta mit szeretnék, mi a kívánságom, őrizték éjjel a szobám, az álmom. Kincsek hevertek a lábam előtt, rablány öltöztetett, ő adta rám a a puha, báránybőr kis cipellőt, selyem kelmék ezrei közt válogattam, édes illatú fürdőben, testemre a legbársonyosabb olajat kaptam. Mikor dalra vágytam, nem én daloltam, parancsszóra muzsikáltak, de nem volt lelke a zenének, nem voltak, nem is lehettek igazi zenészek. Ha a szó hiányzott, nem fordulhattam senkihez, csak a magam imájához, a könyvekben leltem vigaszt bajaimra, s a versek gyógyítottak napról napra. Uram, nagy hatalmú ember, előtte térden csúsznak a szolgák, ránézni
senki nem mer, haragja villámként csap le minden bűnre, s ha engem kívánt, egyik talpnyalóját értem küldte. Felöltöztettek bíborba-bársonyba, a hajam fonták aranykoszorúba, itattak velem bódító balzsamot, hogy ne emlékezzek a kezekre, mely a testemen, égő sebeket hagyott. Rab voltam magam is, nem különb, mint egy szolgáló, nem ismertem nevetést, boldogságot, örömet, éltem rettegett, félelemmel teli életemet. Rablány voltam, rabként éltem, soha senki nem védett meg engem, a testem elrabolták, a lelkem megtaposták, nem szeretett soha senki, a szívem üres volt, fagyos, jéggel teli. Menedékem egy fallal ölelt rózsakert, az illatos virágok közt, cseresznyefa virágzott, hol mindig pacsirta hangja szólt, nem zavart senki, ott mindig béke honolt. Szőlőlugas adott jótékony árnyékot, pihenhettem a hűsben, a márványpadon, álmodozhattam szabadon, puha párnák között, egy álomról, egy férfiról, ki vétlenül, de nem véletlenül, a szívembe költözött. Évek óta övé már minden gondolatom, s, hogy ő is szeret - régen tudom hófehér galambok hozzák, viszik a levelet, - Ő ír nekem csodálatos meséket de találkozni, és megélni ezt a szerelmet a rabmadár számára, nem lehetett. Egyszer meghallgatta mégis az ég, az én imám, s egy forró nyári délután, lent a szőlőkert alján, a folyó hűs vizében, a lágy hullámok simogató ölében, enyhülést kerestem, még nem tudtam, hogy ez a nap lesz a mennybemenetelem, mikor megláttam Őt, csak remegve álltam, és csodálva, titokban a fürdőzését lestem, vártam. A partnak ez a része csak az enyém volt, ide nem tehette be lábát se élő, se holt, szabad voltam, itt az igazi Én, maradhattam. Hűs szél borzolta a hullámokat, vitte felé, az én édesen mámorító rózsaillatomat, már érezte, hogy nézem, hogy hang nélkül, remegve várom, hogy oly régóta kérem, forduljon felém, induljon el, hogy én is lássam a vágyat a szemében, ajka találjon ajkamra és forrjunk össze, lángolva forró ölelésben. A folyó melletti sűrű bokrok árnya, eltakart bennünket, nem figyeltünk másra, szerelmesen simultam hevesen ölelő karjába. Bőrömön a vízcseppek forrva sisteregtek, kegyelmet nem kaptam, nem volt eleje, se vége a csóktengernek, megismertem milyen, ha valakit, igaz szerelemmel szeretnek. Halkan beszélt hozzám, becézett, szemében cirmos fényekkel nézett, s az én szememben megtalálta mindazt, mire férfi vágyik, ha a szeretett nő adja a választ, csókjából méz íze édesítette a számat, nem tudtam betelni
vele, visszaadtam az összeset, nem csak egyet, de százat, felittam testéről a vízcseppeket, szomjat oltani mással nem lehetett, kezem simogatni indult, felkorbácsolni vágyát, kényeztetni a bőrét, hallani, ahogy kéri, könyörgi: még és még! - és én vezettem tovább az ő kezét, hogy megállítsam egy pillanatra a lélegzetét, amikor érzi, hogy övé vagyok egészen, már egy test egy lélek, túl vagyunk mindenen, félelmen és reményen, ott égett mindkettőnk szemében, egy beteljesült álom, mert eltalált egy nyíl, szívünk közepébe lőtte Ámor, miénk volt ez a gyönyörű szerelem, miénk volt a mámor. A nap aranyló sugarai vörösre váltak, koronát varázsoltak a part menti fáknak, a szél messziről édes dallamot hozott felénk, valaki énekszóval hívta szerelmesét, nekünk ez a búcsú perceit jelentette, ígértem könnyes szemmel bátran, hogy feledni nem fogom, hogy csak azért élek, szívem csak azért dobog, hogy Őt várjam. Szemembe nézett, karjait védőn körém fonta, sós könnyeimet az arcomról mind lecsókolta, szótlanul fogadta, tavasszal eljön értem, s hogy rabmadár nem leszek soha többé, nem kell félnem. A rózsakertben most halottak a virágok, hideg szél fúj, felkavarja a lombot, a márványt nem melegíti puha párna, rab vagyok újra, a szerelem rabja, ki a csodát, a gyönyörű tavaszt várja. Kedvesem távol, messze tőlem, csak a fehér galambok hűsége élteti a szívem, még mindig hozzák-viszik a levelet, ők tartják bennem az erőt, a hitet, hogy él, hogy nem felejti Ő sem, hogy várom, itt van velem, hogy a miénk, hogy örök marad ez a Szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem Mint harsány hajnali riadó, olyan a szerelem? Tollpihés szárnyakon száguldó, Vágtató viharban nyargaló, Végtelen tereket kutató, Gyönyörű angyali nótaszó, S mint harsány hajnali riadó; olyan a szerelem? Mint zúgó tavaszi olvadás, olyan a szerelem? Örvénylő patakban rohanás, Öledben tűzforró birkózás, Agyadban szikrázó villámlás, Hitedben halálig kitartás, S mint zúgó tavaszi olvadás; olyan a szerelem? Mint megváltó déli harangszó, olyan a szerelem? Árnyékban csendesen megbúvó, Gyönyörű tájakat bejáró, Fenséges nyugalmat árasztó, Örökre eltökélt kutató, S mint megváltó déli harangszó; olyan a szerelem?
Mint egy hosszú nyári utazás, olyan a szerelem? Szikrázó isteni harsonás, Arcodon állandó mosolygás, Szívedben szüntelen dobolás, Karodban ölelő megnyugvás, S mint egy hosszú nyári utazás; olyan a szerelem? Mint esténként síró csavargó, olyan a szerelem? Megfakult lombokat kavaró, Megszáradt ágakon baktató, Időtlen időket múlató, Lesántult meggyötört csataló, S mint esténként síró csavargó; olyan a szerelem? Mint megfáradt őszi napsugár, olyan a szerelem? Megtépett reszkető suhogás, Szemedben megszűnő ragyogás, Lábadban elhaló vágtatás, Csókodban kimúló vágyódás, S mint megfáradt őszi napsugár; olyan a szerelem? NEM! NEM! NEM! Mint jéghideg téli éjszaka; olyan a szerelem! Átölel, s mint a hó, szép csendesen behavaz, Csak egy álom marad, mely örökre fogva tart." ( Osvát M. András ) -------------------------------------------------------------------------------"Elfogyni az ölelésben Szájon, mellen, karban, kézben, Csókban tapadva, átkosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Epében, könnyben és mézben, Halálosan, tudatosan Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom. Ilyen nagy, halk, lelki vészben Legyek majd csontváz, víg halott. Elfogyni az ölelésben: Ezt akarom." ( Ady Endre ) -------------------------------------------------------------------------------"ÁLARCOSAN Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg? Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám, A világ minden fényét s melegét Szórva adnám. Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat. Ibolyákkal a teli Riviérát. Vagy legalább egy-egy dús, összebújt, Boldog órát. De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni. Vergődő és fénytelen harcokon El kell kopni. Az Antikrisztus napjai ezek, Csillog a világ szörnyű arany-szennye. Röhögő senkik, balkörmű gazok Szállnak mennybe. S én lent vergődöm, és nem tudja más, Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek. De légy türelmes. Jön még ideje Szebb zenéknek. Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet, Váró révem, virágos menedékem. Most álarc van rajtam, zord és hideg, De letépem, Vagy szelíden, míg elfutja a könny, Öledbe hajló arcomról lemállik, S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden Mindhalálig." ( Tóth Árpád ) -------------------------------------------------------------------------------"Ezernyi holdvilágos éjszakát, egy lányról álmodtam át, s hallottam hívogató csengő szavát, ...töltsünk el még sok éjszakát. talán ábrándokat kergetek, hisz csak egy álomlányt szeretek, de félek, hogy felébredek. Egyszer csak a felismerés hasított belém, hát Te jöttél felém! mint csillogó égi tünemény, mint álom, mely valóra vált. az idő is megállt. táncoljunk át ezernyi éjszakát, lépjük át e fények kapuját! a szerelem emeljen fel a fellegekbe minket, s csak e tiszta érzés töltse be szívünket." -------------------------------------------------------------------------------"Ma már... ... mindannyiunkban van egy dal, egy vers, egy kép, valami szép, mi emlékeztet, hogy kit szerettünk, ki tette boldoggá, - ha egy percre is az életünk. Néha rátalálunk az igazira, de már késő, pedig belül tudjuk, - Ő az - a lelkünk másik fele, ki a szívünket, igazán megérintette. Hogy megéri a sok fájdalom? soha nem tudhatja meg az, ki nem járt a másik oldalon, erről írtam én, nem is egyszer, nekem is van több ilyen dalom, megírtam sok fájdalommal és
szerelemmel. A dalok őrzik örökké a lángot, s oly mindegy, hogy toll írta, vagy valaki hegedűn játszott, a hegek megmaradnak, soha be nem gyógyulnak, vigyázni kell minden lépésedre, mert egy új fájdalom, csak só a sebre. Nehéz elszakadni, a boldog perceket, órákat feledni, búcsút inteni a tegnapnak, és remélni, hogy jövője lesz a holnapoknak..." -------------------------------------------------------------------------------"Rózsa leszek ha annak vagy virága, s kesztyű ha szúr az ága. ha tested fázik, puha bársony leszek, s válladra mint takaró, lágyan rá telepszek. ha kell, páncélos lovag leszek, bántanak, dühös sárkánynak is neki megyek. ha fáradt tested, ágy leszek, s fejed alá szerető szívet teszek. ha kell hát lábtörlőd leszek. csak engedd, hogy valamid lehessek, hisz annyira szeretlek." -------------------------------------------------------------------------------"... Szeretnélek megcsókolni Szeretnék öledbe bújni Magzatpózban kucorodni Zord időkkel nem gondolni ..." -------------------------------------------------------------------------------"Mi ez az érzés ? Mi ez az érzés Mely átölel, körülfon Gúzsba mégsem köt Hisz kapok még levegőt Nem kívülről jön Mi majd megfullaszt Feltoluló érzelmeim Hulláma, mi eláraszt Mindig tudtam, de ennyire Soha még át nem éreztem Hogy a szeretet mily örök S mennyire végtelen Lassan, rejtve, észrevétlen Sokszorozza önmagát Majd, mint kirobbanó vulkán Oly hirtelen tör rád Akarod vagy sem Nem kérdi előre, ó nem Csak tested köré fonja
Tűzforró lávafolyamát Tehetetlenül nézed Mint önállósítja magát Áttörve híres önfegyelmed S tested minden korlátját Csak árad, árad Kiapadhatatlanul Úgy érzed, sok száz Mérföldön is túl Karjaival átöleli a Földet Hogy megtalálja és visszahozza Milliárdok közül az egyet: A távoli Kedvest." -------------------------------------------------------------------------------"Választott halálnem Szeretném, ha megölelnél Simogatnál, becézgetnél Két karodban pihentetnél Csókolgatnál, vetkőztetnél Gyors, heves pörgésbe vinnél Gyönyöröm eksztázisában Eszméletem elveszteném Fel többé soha nem ébrednék Két karodban, mint síromban Mindörökre megpihennék." -------------------------------------------------------------------------------"Most... Most, amikor éjfelekig kell dolgoznom görnyedt-hajolva, hogy nincsen percnyi pihenés: most van szükségem mosolyodra. Most, amikor zúgó fülem szavak olvadt-érceit issza: most, most van szükségem nagyon simogató-lágy szavaidra. Most, amikor fáradt kezem törött szárnyú madárként rebben: most kell, ha csak egy percre is, hogy megpihenjen a kezedben. Az átvirrasztott éjszakákat enyhítse egy-egy pillanat; hisz ezerévnyi pihenést ad mosolyod, kezed és szavad..." ( Szilágyi Domokos ) -------------------------------------------------------------------------------"Most... ... most csak lélegzem, csendben vagyok, lelkemben nehezen nyugszanak a régi
dallamok, már nem vérzik, a szívem, néha üt rajtam csak az emlék, hallgatok, néma maradok, nehezen olvad az, mi megfagyott. Tavaszra vágyom, virágra, napsütésre, boldogan felnézni az égre, megtalálni a mosolyt a szememben, s csintalan pillantással jutalmazni azt, ki észreveszi, mikor szoknyám széle, a nyári szellő érintésére meg-meglebben... . . nem felejtettem el, még hiszek, a szerelemben." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mi végre, gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek, így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni, csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen, oly közel, hogy a pillád az én álmomra zárul." ( Pablo Neruda ) -------------------------------------------------------------------------------"Ha egyszer megtörténik, hogy elindulunk arra a csúcsra: Te és én. Ha majd magadba fogad a tested, mikor elönt majd a kéj ha minden eltűnik akkor : a szoba, az ágy, a világ, Te és én mikor mi leszünk a minden: ha ámulva, egymásba kapaszkodva keressük újra: melyikünk Te s melyik vagyok én." -------------------------------------------------------------------------------"Ahogy Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése, nyelved hegyén a méz, a csorgatott, s nem ágyékodnál a lágy hajlatok, s nem a szíved felgyorsuló verése, nem combjaid árnyékos kikötője, nem csípőd, melled, vállad vagy szemed! Mind véletlen, nincs benne érdemed, te sem vagy más, mint gének eredője. Ahogy adod: a hozzám simulásod, lendületeid, habozásaid, ahogy magad a bőröm alá ásod, ahogy a karod húz és eltaszít, ahogy olvadsz és oldasz az öledben: ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten." ( Jatzkó Béla ) -------------------------------------------------------------------------------"Énekem... Tudod milyen az, ha valaki igazán szeret?
Ha fáj, hogy este elengedi két kezed, Ha csak a csillagok őrzik éjjel álmát, Ha reggelente elsőként nem Téged lát? Tudod milyen az, ha valaki tiszta szívből szeret? Csak érted dobban szíve, hozzád húz a lelke, Csak forró csókodra gondol szüntelen, Csak tested után vágyakozik, az öleléseidre? Én már tudom... mert szeretlek. De gyűlölöm a nélküled töltött perceket. Gyűlölöm, hogy reggelente nem karjaidban ébredek És, hogy csak a csillagok őrzik álmom, s nem Te... De tiszta szívből szeretlek, Mert érted dobban szívem, hozzád tartozik lelkem, A sors rendelt Te melléd és én a döntést elfogadom, Ezért most kezedbe adom szívem, életem, sorsom... Nem mondom, hogy szeress, nem mondom, hogy imádj, Csak azt kérem, hogy hallgasd meg szívem dallamát, Mert neked szól e parányi költemény... Mely azt suttogja, halkan, csendben, hogy szeretlek, örökké..." -------------------------------------------------------------------------------"Búcsúzás... Lehunyt szemem vetítővásznán Képek villannak fel Letűnt idő sűrű homályán Tudom, hogy menni kell Ajkamon még csókod íze Szemedben még a fény Hogy látlak-e újra, Éltet a remény Vissza sem fordulok Próbálok erős lenni Nem is gondolod Milyen nehéz megtenni... Elindulsz, integetsz Én nézek utánad Pedig még nyelvemen Érzem a szádat Nem látod arcomat Egy könnycsepp gurul végig Nem hallod sóhajom Mely felszáll az égig Istenem kérlek Nézek fel az égre... Istenem kérlek Ne legyen még vége... Aztán a szemem A semmibe réved Lassan, lassan magamhoz térek Elmúlt a varázslat Meg kell értenem" -------------------------------------------------------------------------------"Töröldd le könnyed Kisírt szemedben mosoly legyen s derű Mert minden nap kezdődik valami nagyszerű Valami gyönyörű."
-------------------------------------------------------------------------------"Ha valaki nagyon szeret valakit Követi, bármerre is megy Hát így találtalak meg Így találtalak meg Ha jól érzed magad velem Lebegek a föld felett Hát így szerettem beléd Így szerettem beléd Ha gyerekeink lesznek Áldani fogom neved Hát így lett családom Így lett családom Megöregedtünk De fogjuk egymás kezét Hát így szeretnék meghalni Így szeretnék meghalni" -------------------------------------------------------------------------------"Öregedjünk meg együtt, a sors bármit is rendel. Így állunk elébe mi, ketten, egy szerelemmel. Szerelmünk Isten áldja meg!" ( John Lenon ) -------------------------------------------------------------------------------"Elfelejtett álmok Elfelejtett álmokon átlépdelek, körülötted lebegek, bekerítelek, s a megálmodott csókok helyett, rád ragyogom a legszebb képzeletet; derengő, hajnali ébredésben, ezüst hajadba siklanak az ujjak, fénylő tekintetektől, a vágyak vad táncba kezdenek, lángra gyúlnak; félig öntudatlanul, ájultan ölelkezel, lélegzeted elakad, boldoggá teszel, mire lelkedből a sóhaj felszakad, már enyém a szó, a legédesebb szavad; Elfelejtetted az álmot? - vedd! a tiéd, mert én, újra s újra elhozom neked, a megálmodott csókok helyett, az igazzá lett, legszebb képzeletet." -------------------------------------------------------------------------------"Arra gondoltam, vissza kellene menni az időben. Az ősmeztelenségig kéne utazni, oda, mikor először gondolta az ember, hogy levéllel takarja a testét, mert meglátogatta a szemérem, és mert szemérmességében takargatni valónak gondolta, szemérmetlenné tette önmagát. Mert a szemérem, és a szemérmetlenség egymás után születtek egymás nélkül nem léteznek, egymásnak testvérei, elválaszthatatlan ikertestvérei. Miattuk nem szabad a gondolat, miattuk öltözött a lélek jégpáncélba, általuk lett illő és illetlen szeretet. Miattuk fagyott meg a tűz, miattuk lett álszent és hazug a világ." -------------------------------------------------------------------------------"Te nagyon messze vagy, és én mégis azt hiszem, tudok mindent rólad. Hogy mi az, amit tudok? Amit feltételezek, hogy ezt a lépést másképp nem, csak így léphetted. Mint a sakkjátékos, aki a saját logikája szerint várja partnerétől a lépést Én rólad csak a saját fejemmel Tudok gondolkodni, hogy azt teszed, amit én tennék, ha a helyedben lennék. Ha ott lennék ahol Te vagy, ha azt érezném, amit Te érzel, ha azt gondolnám, amit Te gondolsz, ha én lennék a Te. Amikor én úgy írok neked, mint ki ismeri a lépéseidet , a gondolataidat, akkor a saját képzelt lépésemet írom, ha valamiről azt gondolom neked fáj valami, az, az, ami nekem fájna, ha azt hiszem, örülsz valaminek, az, az, aminek én is örülnék.
Csak Te tudhatod, hol vagyok az igazságtól, csak Te tudhatod, hogy egy-e az érzésünk, hogy egy-e a gondolatunk, hogy egyek vagyunk e." -------------------------------------------------------------------------------"Te is tudod Esik eső, Szakad, szakad Szeretnélek, De nem szabad. Te is tudod, Tudom én is Nézzük egymást Mégis, mégis. Törvény, szokás, Szabott szabály, Ajtó, asztal, Ház a határ. Te is tudod, Tudom én is Várjuk egymást Mégis, mégis. Beborul, és Kinyíl az ég, Minden éjjel Megyek eléd Te is tudod, Tudom én is Messze vagyunk Mégis, mégis." ( Szőcs Kálmán ) -------------------------------------------------------------------------------"Szerelem és játék Bezártalak hogy ne lássalak. Ha látlak megáll a szívverésem félek hogy a szívedet elérem. Rózsatőt ültetek ablakod alá s ha jönnek a hajnali szelek leválik rólad álmod gyönge héja két nagy szemeddel láthatod a rózsa szirma a hajnal is én vagyok." ( Kassák Lajos ) --------------------------------------------------------------------------------
"Tudod a várakozásra gondoltam, arra, hogy a mi találkozásunkat is megelőzi az advent, amikor kitölti a gondolatomat a vágy, hogy minél előbb láthassalak. Nincs szükségem ajándékra, regölésre, harangzúgásra, nincs más, mint várni rád, készülni a találkozóra. Azt hiszem, ilyennek kellene lenni minden ünnepnek, hogy vágyjunk rá, hogy akarjuk annyira, hogy elfelejtkezzünk a papírba csomagolt kincsekről, hogy a torkunkon szoruljanak a szépen csengő ünnepi szavak, hogy a fa alatt, a képzeletbeli fa alatt a legszebb ajándék a dísz nélküli lelkünk legyen." -------------------------------------------------------------------------------"Kívüled élek Órák, napok jéghártyás ablaküvegét lehelgetem, hogy meglássalak. Gyönyörű arcod tanulom utcán, sínek között, örök életveszélyben, nem tudom hova tartó villamosokon. Kívüled élek, olyan bátran, hogy abban már megláthatnád a vacogást, ha egyszer közelről szemügyre vennéd. De, nem is ismersz. Én vagyok az, aki meg tudom szelídíteni szemöldököd egymást-maró kígyóit, aki nem félek, hogy összezúzódom fekete köveiden, aki talán még megbirkózom egyszer iszonyú angyalaiddal, aki be merek lépni hozzád a magad-fonta kettős rács mögé és enni adok neked naponta és megitatlak. Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű. Érted-e még az egyszerű beszédet? Bogozd ki göbös sorsodat. Segítek, Aztán visszaadom. Kívüled élek, ilyen siralmas bátran. Te itt keringsz, még oldozatlanul, csontjaim fehér izzószálai tízezer voltos áramában." ( Rab Zsuzsa ) -------------------------------------------------------------------------------"Akarsz-e Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem? A földre bukni és az égre nézni fel? Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket? S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el? Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd? És arra nem gondolni, hogy meddig is tart? Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton? Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom? Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken? És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket, Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem. Van az úgy, hogy semmi sem jó. És van az úgy, hogy lenni sem jó. Hát gyere mondd, hogy akarod még! És ezer év sem téphet szét. Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet? Akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért? Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet. Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért? Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd? És arra nem gondolni, hogy meddig is tart? Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton? Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom? Van az úgy, hogy semmi sem jó. És van az úgy, hogy lenni sem jó. Hát gyere mondd, hogy akarod még! És ezer év sem téphet szét." ( Dés László ) -------------------------------------------------------------------------------"Áradozás Jaj, úgy szeretlek! Úgy szeretlek! Hallod? Bolond vagyok. Bolond... Ezt zúgom egyre szívednek... De úgy szeretlek! Úgy szeretlek! Szeretlek, érted, drága, mond? Nevetsz? Hülye vagyok valóban? De hogy közöljem azt, amit tudnod kell? Semmi sincs a szóban! Várj, kitalálok valamit... Hát igenis, a csók magában nem elég. Valami fojt, zokog itt bennem és elég. Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk. Amit érzünk, ki kell fejezni még. Többé-kevésbé a szavakban élünk. Szók kellenek, kell elemezni. Kell, hogy kimondjam néked ezt ni... Tudd meg, mivel vagyok tele... De bár találnék sok költői dolgotfelelj nekem-több lenne-e, mint az, hogy átölellek így, Te boldog hétköznapom költészete, míg százszor és ezerszer fölsikoltok: Te!Te!Te!Te!" ( Paul Géraldy ) -------------------------------------------------------------------------------"Vigyázz rám: Elaludni készül a nyár ködök lusta fellege száll, hűvösebb az éjszaka már, vigyázz rám. Ugye holnap útra kelünk,
zsebre vágjuk majd a kezünk kicsit túl vidámak leszünk, vigyázz rám Ez az év is úgy tűnik el kérdezem, de mégse felel s hogy mi legyen majd dönteni kell vigyázz rám. Szemed most is annyira szép szerelemmel nézel-e még. nevetésed éppen elég vigyázz rám. Összekötve ott van a zsák, benne mind a nyári ruhánk, nem emlékszik senki se ránk vigyázz rám. Ez az év is úgy tűnik el kérdezem, de mégse felel aztán, majd ha dönteni kell vigyázz rám." ( Szerző(k): Dés László / Nemes István ) -------------------------------------------------------------------------------"Hideg ajkak Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról fénykönny gyűl tündökölve: jánosbogár. A felhősávos hegytetőn megnő a hold. Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét, s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget a szíved számára mosolyt. Jéggé fagyott szőlő a szád. Csak a hold finom karéja lehet olyan nagyon-nagyon hideg - ha csókolhatná valaki mint ajakad. Közel vagy. Itt. Hallom az éjben pillád rebbenéseit." ( L Blaga: Áprily Lajos fordítása ) -------------------------------------------------------------------------------"Karácsony Karácsony ünnepén az a kívánságom. Legyen boldog mindenki ezen a világon. Itt is, ott is mindenütt legyen olyan béke, mint amilyen bent lakik az emberek szívébe."
( Pálfalvi Nándor ) -------------------------------------------------------------------------------"Gondolkodtam azon, mi az, amit kívánjak neked az ünnep alkalmából, olyat, ami fontos, ami szerintem nagyon fontos. Úgy válogattam a kívánságokból, mintha csak egy lehetne. Arra gondoltam, hogy kívánom neked, hogy mindig lásd meg a lényeget. Az öröm és a bánat lényegét, az ünnep lényegét, a szeretet lényegét." -------------------------------------------------------------------------------"Karácsonykor Karácsonyi éj után, csendes reggelen a hajnali fények vidáman kergetőznek az ablakon, halkan én suhanok be Hozzád, tündérszárnyakon, langyos szellőként simogatom arcodat, s lehelek a szádra mézesen édes, pihepuha tündércsókokat, Rád borulok meleg napsugárral, szívedet hallgatom, füledbe sóhajtva súgom, hogy engem szeress, álmodj velem, legyen igazi, tündérszerelem. Kedves, ez csak egy tündérálom, tudom, hogy nem lehet, ezért is a vers, ezért írok, hiszen nincsen tündérpárom, s mikor látod, a kósza felhőket kiadni magukból terhüket, soha ne feledd, az én szememből patakzik, én sírok tündérkönnyeket." -------------------------------------------------------------------------------"Tudod, néha olyan vagyok, mint ki hipnózisból ébred, mint aki öntudatlan állapotban gazdag, s mikor felébred nem érti, miért körülötte az a sok kavics. Ilyen lehet a tűznek, miután nyakába zúdítanak egy nagy vödör hideg vizet. Máskor úgy érzem, ebben az életben valamikor éltem már, mintha egyszer már zúdult volna a víz, de nem felébresztett, hanem az életem került hipnózisba. Mintha ez a szerelem tárgytalanul mindig is élt volna, mély álomba merülve, rád várva, várva, hogy hívd, hogy felébreszd, érezni akarta szükség van rá." -------------------------------------------------------------------------------"Ha akarod... Most gondolataimba temetlek akár hűvös árnyék követlek, hogy én legyek hajnalod, minden megnyugvó gondolatod. Akár lázrózsa úgy írom ajkadra nevem, suttogj, suttogj nekem, így hívj magadhoz, hogy legyek varázslatod betöltve magányod arctalan csendjét, akár a lávakő izzok benned tested rejtekén emésztve akaratod. s, ha akarod... elmegyek, gondolataimba temetlek néma emléked így leszek." ( Fülöp Katha ) -------------------------------------------------------------------------------"Jó lenne a sorsot félrevetni, álmod pelyhén újra megszületni.
Ha álmodban újra-élni tudnék, kicsit sírnék hogy csicsígass, kicsit rínék hogy babusgass, aztán csöndben megint elaludnék." ( Weöres S.: Rongyszőnyeg ) -------------------------------------------------------------------------------"Adnék verset - ha kérnél. Adnék zenét - ha hallgatnád. Adnék szerelmet - ha szeretnél." ( Szabolcsi Erzsébet: Mit is adhatnék? ) -------------------------------------------------------------------------------"Zúg a szél, ám a vihar értem tombol. Cikázik a villám, s minden fa meghajol. Már nem félek, hisz itt vagy nekem, Ölelő karod akkor is óv, ha nem vagy velem. Körülölelsz, körbeveszel, mint a selymes víz, Szerelmed örvénye elkap, s magába hív, És én örömmel ugrom fejest beléje, A sodrásba, a szerelembe, egészen a mélyébe..." -------------------------------------------------------------------------------"Tüzes seb vagyok Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzón, fehéren, Fájnak a csókok, fájnak a vágyak, Te vagy a kínom, gyehennám nékem, Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg, Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes, Adj kínt nekem, a megéhezettnek: Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess." ( Ady Endre ) -------------------------------------------------------------------------------"A rejtett igazi Sokszor, mikor a napba nézek, már-már azt hiszem: ő az igazi. S elfelejtem, hogy minden látható, tapintható és megcsókolható: a rejtett igazinak árnyéka csupán. Valahol bennünk van az élet, melynek árnyékát éljük, valahol bennünk van a ház, melynek árnyékát lakjuk, valahol bennünk van a kenyér, melynek édes árnyékát megszegjük estelente.
Vagy valami irgalmatlan kék tó mérföldes fenekén, vagy felhőkbe gomolyítva úsznak és távoznak tőlünk az égen messziről, messziről visszakiáltva: Poéták, bolondok, meg tudtok-e fogni? Én nem tehetek róla, megejtett ez a nyilvánvaló igézet. Ha kedvesem hófehér vállára nézek, ha mélységes, barna szemébe nézek, remegve dobom felé a kérdést: Milyen lehet a Gyönyörű, kinek árnyéka vagy?" ( Dsida Jenő ) -------------------------------------------------------------------------------"Virág Most mentél el, öt perce sincs, öt perce nem vagy már velem. De látod ez a szerelem, ez a lidércláng, ez az ármány a karcsú képzelet e fürtös vadvirága. Most mentél el s már újra megcsodálnám bokád fölött a drága jólismert kék eret." ( Radnóti Miklós ) -------------------------------------------------------------------------------"A két nem A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfoghatod; a férfié: minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az egy-örök áram, címkék között jár, mint egy patikában. Hiába száll be földet és eget, mindég a semmiségen át üget, mert hol egység van, részeket teremt, és névvel illeti a végtelent. Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér, alkot s rombol, de igazán nem él s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik ha nők szeméből rá élet sugárzik. A nő: mindennel pajtás, eleven, csak az aprózó észnek idegen. A tétlen vizsgálótól összefagy; mozogj és mozgasd s már királya vagy: ő lágy sóvárgás, helyzeti erő, oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel, minden hajlása életet lehel, mint menny a záport, bőven osztogatva; de hogyha bárki kétkedőn fogadja, tovább-libeg s a legény vérig-sértve letottyan címkéinek bűvkörébe. Valóság, eszme, álom és mese úgy fér hozzá, ha az ő köntöse; mindent, mit párja bölcsességbe ránt, ő úgy visel, mint cinkos pongyolát. A világot, mely észnek idegenség, bármeddig hántod: mind őnéki fátyla; és végső, királynői díszruhája a meztelenség." (Weöres Sándor) -------------------------------------------------------------------------------"Mellékdal egy szerelmes vershez a Vers nem vallomás csak alkotás mindenkinek szól és senkinek sem teneked is és teneked sem üzenet sem és rejtelem sem nem csábítás nem ámítás nem rábeszélés nem kibeszélés nem akar semmit csak ezt a semmit nem kell komolyan venned s nem lehet félrevetned nem szabad zokon venned s nem kéri rokonszenved nem lehet szaván fognod s nem lehet megtagadnod nem is kell rá felelned csak nem lehet feledned virág mit bárki leszakít de amiből kinyílt a vágy a mag azért te vagy." ( Somlyó György ) -------------------------------------------------------------------------------"Tudod milyennek képzelem a Szerelmet? Mikor az ember tűzön vízen át, keresi a másikat, végre azt hiszi megtalálta, az olyan, mint a szerelem. Ha már az ember nem keres semmit, de a másikban rátalál önmagára, az a szerelem." --------------------------------------------------------------------------------
"Lélektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Óh, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szívek! A Szíriusz van tőlem távolabb, Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Óh, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Óh, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik!" ( Tóth Árpád ) -------------------------------------------------------------------------------"Soha S megint a gyepszegélyes homokút, aztán a tág kép, föl, a réten át, aztán, mint húsz évig, a sok virág, aztán a remény, hogy tán, éppen úgy, mint egykor, elém szalad: újra búg a gerle, szív suttog és minden ág: őt jelzi az édesedő világ (bár, mint a tavasz, az is szomorúbb: tudja, hogy játszik)... Aztán domb, kövek, aztán a végső hajlat, sietek, aztán a jázminsor a rács megett, aztán háza teteje, ablaka, aztán egy kis kéz, aztán ő maga: aztán a Nem, a Most Sem, a Soha." ( Szabó Lőrinc )
-------------------------------------------------------------------------------"Tavaszi szeretők verse Látod! boldog csókjaink öröme harsog a fák közt és árnyékkal áldja testünket a táj! hallod, hogy terül a füvön a fény és pattan a fákon dallal a hajtás! csak csörgető fekete tücskök zaja dicséri most fűnek és fának jó örömét! nézd, a vízen, messze partok homályos tövén tükrösen fénylik tavaszi kedvünk! mert mi vagyunk most a fű, a fa, a part, az öröm is és szépszavú áldása a tájnak!" ( Radnóti Miklós ) -------------------------------------------------------------------------------"Alszom s szívem virraszt Alszom s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom. S mellém varázsol egy aranyló szárnyú álom. A szívem szíveden. Kezemmel reszketeg érintem bőrödet, feszes lesz és remeg. S egy indulat riaszt, az álomképi béke széthull és zaklatott, rossz ébredés a vége; magamban fekszem itt, felgyúlva azt hivém, szép szádat csókolom s párnát csókoltam én; és álmomban karom ölelni vágyva tested, a párna pelyheit ölelte csak helyetted." ( André Chénier : Radnóti Miklós fordítása ) -------------------------------------------------------------------------------" A szeretet Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet.
"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az "ő szájában biztonságban van a neved." Zsolti - 4 éves "A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást." Karesz - 5 éves "A szeretet az, amikor két ember állandóan csókolózik. Amikor pedig már
belefáradtak a csókolózásba, még akkor is együtt akartnak maradni és beszélgetnek. Apa és anya ilyenek. Szerintem gusztustalan, amikor csókolóznak." Emília - 8 éves "A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást." Tomi - 6 éves "A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan." Márk - 6 éves "Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek. De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar elfelejtik." Júlia - 8 éves" -------------------------------------------------------------------------------"Ki mondja meg, Mikor válik a remény Reménytelenséggé? Hol van a remény eleje, Hol a vége? Honnan is sejtenénk, Mikor azt se tudjuk, Hol van a kezdet, És hol a vég. Lehet, Hogy a reménytelenség közelebb van Az elérhetetlen álomhoz, Mint a remény. Mint ahogy az utolsó nap Közelebb van az elsőhöz, Mint az első az utolsóhoz. Talán ahogy elfogy a remény, Elfogy a reménytelenség is, És egyre közelebb kerülünk a titokhoz, Amit ma úgy hívunk: Csoda." -------------------------------------------------------------------------------"Ó, mily édes, meleg mosoly, Olvad szádon, mint a cukor. Kötök masnit, egyet, százat, Csókolom a csepp kis szádat! Kutat ások, merek vizet, Szomjúságom oltom veled! Drága cicám, szívem dobban, Lelkem lángja épp most lobban, Mágnesként vonz tested bája, Minden élő porcikája, Benned fürdök, benned égek, Mint a szalma, hamu lészek." -------------------------------------------------------------------------------"Szívem örökös ételed Szívem örökös ételed, pünkösdirózsás életed. Eső, hóharmat ránk szakadt,
gőzölgünk vörös fák alatt. Az égi gyöngy hideg, rideg, hajról bokáig lecsereg. Minket az ősz hiába ver, hevünket nem hűtheti el. Lehetünk térdig sárosak, tüzesen vagyunk párosak." ( Nagy László ) -------------------------------------------------------------------------------"Igen Kedves... Igen Kedves, vannak csókok, melyek olvasztanak, forrók és hegeket hagynak, véremet pezsdítik, vágyam korbácsolva Te adod, csak azért, hogy én maradjak, csókjaid foglya. Képzeletben ölelsz messzi-távol, szavakkal, a szívemmel játszol, s nem tudhatod, nem mondtam el, de minden egyes szó, halott hajszálereket éleszt fel. Igen Kedves, vannak csókok melyek hűtenek, csendesítik a kínt, gyógyírként érintenek, tőlük nem fájnak, a mélyen ülő sebek. Mindkét csók édes, illatot mandulának olajával varázsolunk, képzeletben a bőrünkre, s mikor összeér az ajkunk. Álmodban ölelj át, küldj felém is álmot, Nekem nem kell más, csak Veled lássam, a világot." -------------------------------------------------------------------------------"Élet a szerelemben Menekvés? Tőlem? Mit ér?! Míg én vagyok én s te vagy te; míg
Ketten vagyunk a világban, én A szerelmes és te a kőkemény. Egyik üldöz, a másik fut s búvik. Már félek, az életem kudarc. Valóban, mint egy végzet, olyan; És bárhogy igyekszem hasztalan; De mi kár, ha vesztes e földi harc? Csak torna ez, ideget edzeni! Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj, Ha elestél, újra kezdeni: E hajsza az Élet, ennyi csak! Még egyszer villantson szeme rám Egy sugarat ebbe a ködbe, s én Ha összedől remény-palotám, Újra építem! bár szökevény Örökké s Hűtlen A Cél!" ( Robert Browning: Babits Mihály fordítása ) -------------------------------------------------------------------------------"Ha valamire, valakire nagyon vársz, Akiről tudod, tudod biztosan, hogy a Tied, mert érzed, ha hozzá érsz, érzed, hogy hozzád idomul, hogy szava a szavadba simul, akinek a vágya Tiednek párja, akinek, ha fogod a kezét, tudod, hogy annak a kéznek a Te kezedben a helye. Akit szeretsz, és aki szeret, akiről tudod, hogy rád vár. Ha egyszer választanod kell, odaadod öt perc boldogságért, A bizonytalan, De lehet, hogy mégis biztos, Valamit, ami talán semmi, De az is lehet, hogy a minden?" -------------------------------------------------------------------------------"Érzem meghasadni szívemet Amikor nem vagy itt velem, Nem láthatom mosolygó szemed, S nem fogod gyengéden kezem. Vágyom hogy érezhessem Mindent elmondó csókodat, hogy mosolygó, szerelmes ajkad Betapassza ajkamat. Hiányzol mint még soha senki, Várom a percet hogy átölelj, S minden szívdobbanásomra Szívdobbanással felelj. Talán eljön a nap, mikor Végre együtt ébredünk, S nem kell majd mindig napokat várni
Hogy újra és újra együtt legyünk." -------------------------------------------------------------------------------"Éjjel Az éj beállt, a kályha kékes lángját Kis pamlagomról mélán figyelem: S míg gondom alszik, s szempillám lezárul, Egy édes álom száll rám szelíden. Te hófehéren s édesen, mint napfény, Mosolyogva jössz a sötétben felém; Ölembe dűlsz és átölelsz karoddal, S tekintetednek lángját érzem én. A puha keblek illatot lehelnek, Ölelgetés közt rám hajtod fejed; Majd félálomban liliom kezeddel Elsimogatod kusza fürtimet. Megcirógatod homlokom redőit, Lehunyt szememet csókkal illeted; S míg csókra csókot hintesz homlokomra, Bűvös mosoly ül ajkaid felett. Ó, kényeztess, míg arcomon derű van, S míg ifjú vagy Te, mint a napsugár! Míg lelked tiszta s édes, mint a rózsa, S míg el nem hervad szívemben a nyár!..." ( Eminescu: Révai Károly fordítása ) -------------------------------------------------------------------------------"Összetört kristály... Üvegszilánkon járok, - összetört kristály nincsenek benne virágok. Hiába ragasztanám össze, - cserép marad a fájdalmaknak gyöngye. Szavak, melyek felmelegítettek, - de reggelre kihűltek, semmivé lettek. Szerelem emlékei élnek, - a szívemben még mindig zenélnek. Kitépném, ha tudnám, - örökül csak a csókját hagynám. Feledni, nehéz feladat, - kín és fájdalom kell a kőkemény akarat. Tudd, én gyenge vagyok, - mert szeretni csak egész szívvel, tudok. Törött, mint a cserepek, - mégis még most is, szeretek." -------------------------------------------------------------------------------"Légy erős!
Tedd, amit tenned kell, Ha menni akar, engedd el! Ez a szerelem már rég nem tiszta, Ahogy a folyó sem fordulhat vissza, Engedd őt is előre menni, S ne akard többé már szeretni. Az ő szíve már rég nem Tiéd, Hát engedd ki szívedből szívét, Mert ha végleg ott marad, A Tiéd csendben megszakad." -------------------------------------------------------------------------------"Ne sírj, az igaz könny ritka, Mosolyogva szenvedni - ez az élet titka. Nem az az igazi szenvedés, amitől könnyes lesz a szemed, Hanem az, amit eltűrsz mosolyogva csendesen." ( Goethe ) -------------------------------------------------------------------------------"Ki viszi át a Szerelmet Létem ha végleg lemerült, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!" ( Nagy László ) -------------------------------------------------------------------------------"Te sem vagy fehérebb Érzem halántékom kék ütőerének ugrálását, belső dörgését a vérnek. ... Bolygó szemeimmel keseredek érted, ideszívlak hozzám, gyújtva megigézlek. Én lélegzem benned, élsz bennem, te bátor, vagyunk mi egymásnak fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb, te sem vagy ártatlan, édes elszánásban nem vagyok páratlan. Szerelem, arannyal befújt hársfa-teknő, rengess minket, födj be tüzes bárányfelhő!" ( Nagy László ) -------------------------------------------------------------------------------"Vágyakozás Ölelj át két karoddal hogy ne féljek, hunyd le a szemedet és mesélek. Érintsd meg arcoddal az arcomat, így érjen minket az alkonyat. Kezed a kezemhez ér, simogat, Elfelejtem bánatomat, és kínomat..." -------------------------------------------------------------------------------"Szerelmes nimfa levele Szerettem haldokolni karjaidban Szerettem a két merénylő kezed Mikor följebb-följebb merészkedett Szakítva szoknyám és szorítva combom Csak arra vártam - Jupiterre mondom Hogy mennykő módra vágódjál belém Fénycsíkot írva méhem éjjelén..." ( Mészöly Dezső ) -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek kedves, mindennél jobban, Száz hasonlat kevés, hogy elmondjam. Súgtam már füledbe éjjel és nappal, Mondtam már hangosan, és nagyon halkan, Írtam is már, százszor, ezerszer, És sugalltam rád nézve szemeimmel. Adtam neked az érzést simogató kézzel, És nyújtottam még neked forró öleléssel. Elmondanám, hogy a minden vagy nekem, Világgá kiáltanám, te vagy a kedvesem! Véletlen volt csupán hogy megismertelek, És boldog vagyok, hogy veled lehetek. S most írom ismét, mit irántad érzek, Mit annyiféleképp mondtam, hogy szeretlek téged!" -------------------------------------------------------------------------------"Előled is hozzád Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik s múltadból érkezik jövőm. Csak tegnapig szeress, de hőn. Mielőtt megismertelek, már szakítottam rég veled, nem is tudtad, hogy létezem, és szakítottál rég velem, elváltunk végleg, mielőtt megjelentünk egymás előtt, én jobbra el - te balra át. S most jobb a ballal egybevág. Kiadtad utamat s utad kiadtam én is. Menj. Maradj. te érted ezt? A távozó nem el, de feltűnik. Hahó, hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj! Isten hozott! Isten veled! Isten veled! Isten hozott! Futok tőled s hozzád futok, s te tőlem énhozzám szaladsz, előlem is hozzám szaladsz ki érti ezt? Ki érti azt? Megfoghatatlan. Képtelen. Szerelem ez? Alighanem." ( Baranyi Ferenc ) -------------------------------------------------------------------------------"Képzeld el... Képzeld el, milyen az Ég, ha színében nincsen kék, milyen a Föld, ha nincs egy talpalatnyi zöld, milyen a Nap, ha szikrája sincs aranynak, milyen a Szívem, ha nem piroslik benne Vérem, milyen az a Szerelem, ha álmomban sem lehetnél, Velem? Álmomban mindig kék az Ég, hallgatom a madarak énekét, zöldellnek a mezők, a rétek, nincs bűn, nincsenek vétkek, hegyek fölött Nap ragyog, éjszakában a Gyémántok, Illatod érzem, átad az Álomnak s Vérem vöröslő cseppjei, Érted lázadnak. Milyen lenne az a Szerelem, ha álmomban sem lehetnél, Velem?" -------------------------------------------------------------------------------"Amiről a Csend-sarok mesél Amikor a Tündérkert lakói elfáradnak az örök táncban, az örök kacagásban és az örök boldogságban, vagy szomorúak lesznek, mert hosszabb-rövidebb időre kedvesük kimegy a világba megsimogatni azokat, akik náluk is szomorúbbak és bánatosabbak, szóval, akikkel mindezek történnek, elmennek a Tündérkert egy távoli, rejtett zugába, ahol csend van,
békesség és nyugalom. Elmennek az árnyékos fák alá, hogy megpihenjenek, hogy távollévő kedvesükkel beszélgessenek, hogy hallgassák a fák susogását, a madarak varázslaton átszűrt énekét és saját lelkük hangjait. Akármennyien mennek is egyszerre a Csend-sarokba, ott mindig egyedül lesznek, mert a Kertnek ez a legvarázslatosabb része. Aki ide jön, csak a körülötte lévő természetet látja, mert a Kertet alapító Első Tündérek így teremtették ezt a sarkot. Nem kell sokat menni, hogy a fáradtak és a szomorúak elérjék a nyughelyet, mert a Kertben nem lépkednek, hanem gondolat-szárnyon szállnak a lakók, melyhez a hajtóerőt a szív dobbanásai és a világból hozott emlékek adják. Ezért szép mindig a Tündérkert füve. Senki nem tapossa le, még akkor sem, ha estre kelve vidám énekszóval körbeülik a Tüzet és megidézik belőle a gondolataikat. A Tűz belőlük fakad, s nemcsak tündér-fénye és bolyhos-melege van, hanem énekel és táncol is a fűszőnyeg felett. Igaziak a lángjai, mert a lelkek lángban égnek: a szerelem, az akarás, a küzdelem, a sóhaj, a vágy és a múlt lángjai táplálják szüntelen a Tündérek lelkét is, hogy azok ki ne aludjanak." ( Őri István - részlet: A Tündérkert virágai ) -------------------------------------------------------------------------------"RAGYOGÁS Csak állsz... A hajnal aranyfolyamából kikél a nap és eged peremét átlépi lassan, fénylő reszketése már küldi hozzád édes melegét. Csak állsz; a nap, mint csodás tűzmadár fenn - hogy lélegzeted szinte elakad egyetlen szárnycsapással most felröppen a láthatár fölé, és kiszakad melledből a felujjongó kiáltás és megfordulsz, mert tovább nem bírod a fényt, amely megtölt most csordulásig, és bolond örömödben szólítod a dombokat, hol gyenge hóvirágok mosollyal ébrednek s a piros ég oly boldogsággal fogadja a reggelt, hogy ragyog tőle az egész vidék. Én lelkem, mit csinálsz e nagy tavaszban, mely végre hozzád is most beköszönt?! Káprázva nézel, alig bírod terhét az örömnek, mely hirtelen elönt." ( Hajnal Gábor ) -------------------------------------------------------------------------------"Félek magamtól, mert nem bízom abban, ha megismernél, akkor is olyannak látnál, mint ahogy a képzeletedben vagyok. Túl magasra emeltél, nagyot zuhannék, ha látnám a szemedben a csalódást. Mennél jobban látom, hogy milyennek látsz, annál jobban félnék, akár egy félórás beszélgetéstől is, amire nagyon vágyom. Nem a már kimondott szavaimtól félek, hanem attól, amit nem tudnék mondani neked. Félsz magadtól, félsz, hogy csalódnák benned, ha mellettem lennél, nem olyannak látnálak, mint amilyennek a képzeletemben élsz. Nekem Te már voltál minden, és én mindig visszatértem hozzád. Azt szeretem benned, aki vagy." -------------------------------------------------------------------------------"Kiűzetés a Paradicsomból Minden végtagunkkal összefonódva
az ősemberi csont- és izomcsomóba, vérünk egymás vérébe oltva, oly egyek voltunk, mintha így születtünk volna: nő-férfi, egy-test, együtemű két szív, iker-lelkek reflexei, közelből összevillanó szemek lidérc-lángokkal egymásba cikázók Mi tépte ketté ezt az egy-világot? Mintha doronggal ütöttek volna gerincen, bénultan és kihűlve, dermedten elterülve, jégszárnyasan, távolodón repülve egy-fekhelyünkről már kétféle űrbe: étheri hidegek vagyunk s vágytalanok, mint a nemetlen, meddő angyalok. Külön-külön összekulcsolt kezünk bocsánatért eseng: amiért nem vétkezünk, s mert testünk gyatra újra fölidézni az Éden valóraváltott ígéretét, s egymásnak újra megadni a tegnap ízlelt pillanatnyi örökkévalóságot." ( Jékely Zoltán ) -------------------------------------------------------------------------------"Szeretsz, szeretlek Lángoló örvénybe zuhanok, de nincs mélység, mert tartanak ölelő karok, ajkamra csókok édesednek, nincs sehol szebb zenéje a csendnek, mellettem alszol, csak nézlek, meg sem rebbenek, titokban, szerelemmel igézlek. Álmod most én őrzöm, az enyém, mint a mosolyod a szád szegletén, az előbb még vándorolt az ajkad, de rögtön visszakérted amit adtak, hogy én is Veled álmodhassam, mi a szerelem, s a szívem neked adjam. Ezerszer elmondott édes szavak, ezerszínű szerelemfátyollal beborítanak, akkor sem dideregnék jobban, ha tél tombolna szilajul, de itt, forró nyár van, mert elég egy érintése a kezednek, elég egy szó, mi mindennel felér, csak egy sóhaj, csak annyi: Szeretlek." --------------------------------------------------------------------------------
"A Mondat folytatása Az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon. És akkor majd szavaink válaszolni tudnak egymásnak, mint bőrünk és idegeink. De addig úgy tapogatóznak egymás felé gondolataink, mint a vakok, és te mindig arra válaszolsz nekem, amit valaki más kérdezett tőled. Nincs mit tennem, Téged szeretlek, tőled kérdezem naponta megválaszolhatatlan életünkben, kérdezem a szemedtől, a szádtól, soha véget nem érő öleléseinkből. És te félelmeimre félelmeidet feleled, szorongásaimra szorongásaidat, és mondataink félig kimondva meghalnak a levegőben, és ki tudja, tested és testem véget nem érő párbeszéde meddig lesz hangosabb az iszonyatnál? Az iszonyatnál, ami már sejtjeinkben bujkál: sejtjeink egyenként emlékeznek a háborúra, elég egy hír a rádióban, s a képzelet már robbantja félelmesen fehér fegyvereit. Idegek világrészei rándulnak össze, s már az egész föld fáj s a föld minden halála háborúja. Lecsukott szemeden át látom, nem hiszed, hogy az ének öröm lesz megint, mint arcod érintése arcomon. Nem hiszed, hogy a robbanás a jövő földrészeiben és az idegekben megakadályozható. Nem hiszed, hogy érdemes szembenézni az iszonyattal a múltban és az idegekben és a jövőben. És a mondat meghal közöttünk félig kimondva a levegőben, mert tudom, hogy nem elég érv a remény, és tudom, hogy életem sem lesz elég érv és halálom se, csak az élet egésze elég erős az iszonyat ellen. Hát minden sejtemmel lázítok ellened-érted, a képzelet fegyverei ellen, a fájdalom fegyverei ellen, a pusztulás gondolata ellen, minden gondolatommal lázítok az emberiség félelmei ellen, félig kimondott mondatai ellen, amelyek meghalnak az időben... Hogy az ének öröm lehessen megint, mint arcod érintése arcomon..." ( Hervay Gizella ) -------------------------------------------------------------------------------"Himnusz minden időben Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem! Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem! Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem! Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem! Harctéri sebek doktora, Hazátlanoknak otthona, Mézes bor, édes babona, Gyönyörűm, te segíts engem! Piaci csarnok álmosa, Nyomorúságnak táncosa, Szilveszter-éji harsona, Gyönyörűm, te segíts engem! Béta-sugárban reszkető, Sok-fejű kölykét elvető, Tengerek habján csörtető, Gyönyörűm, te segíts engem!
Minden időben ismerős, Mindig reménnyel viselős, Bájokkal isteni erős, Gyönyörűm, te segíts engem! Öröktől belém karoló, Vánkosra velem hajoló, Varjakat döggé daloló, Gyönyörűm, te segíts engem! Iszonyattól ha szédülök, Ha a pimaszság rám dörög, Önmagammal ha küszködök, Gyönyörűm, te segíts engem! Jog hogyha van : az én jogom, Enyém itt minden hatalom, Fölveszem kardom, sisakom! Gyönyörűm, te segíts engem! Felragyog az én udvarom, Megdicsőül a vér s korom, Galambok búgnak vállamon, Gyönyörűm, ha segítsz engem." ( Nagy László ) -------------------------------------------------------------------------------"Esőcseppek kopognak... Esőcseppek kopognak az ablakon, viharos szél cibál ágakat, levelet, néha elhalkul, csendesen tovalibben, nyomot hagy, guruló gyöngyöket. Gyöngyök, melyek aláhullnak, könnyek azok, cseppjei tengereknek, állok az ablaknál és nézem, - észre sem veszem arcomon is peregnek, könnyebbséget ad, fájdalommal és kétségekkel teli, lelkemnek. A szél elcsendesült, pihen minden, a tócsákban felhők úsznak, nincs madárdal, a fészekbe bújtak. Gondolataim feléd járnak, látom csillagát, egy édes szempárnak, milyen meleget is tudott adni, nem kellett más, csak meggyulladni. Azok a szikrák égettek engem, lángot fogtak, itt benn a szívemben, nincs annyi könnye a világnak, mely kioltaná, véget vetne a parázsnak. Csak csitítani tudom, szépen lassan, ne égessen már, csak gondolatban, az emlékek úgyis visszatérnek, ha a kék eget látom, kóstolom a mézet, ha hiányzol - fájom a messzeséget." -------------------------------------------------------------------------------"JOBB LENNE TALÁN A szerelem-szeretet törvényszerűsége, megnyilvánulása a testi, lelki, szellemi eggyé válás igénye, amely során az ember
mindig átéli, hogy mindez csupán merő próbálkozás: a szeretett személybe való beolvadás örökös vágya végigkíséri életünket. Éppen ezért jobb lenne talán ha mi ketten lángnyelvek lennénk, jobban , teljesebben, egymásba ölelkezhetnénk. Vagy magas hegyoldalról csörgedező kis patakocskák, akkor együtt óriási folyamként hullámozhatnánk tovább. Vagy legyünk inkább egymásba épülő hangok, amelyek adják a csodaszép dallamot. Esetleg egy szó csupán, amely csak veled s velem lenne igazság, s nélküled-nélkülem értelmét vesztené ám." ( Kelemen Erzsébet ) -------------------------------------------------------------------------------"MIKÉPPEN ÉN IS Ne hagyj magamra, hogyha csókolsz, végy búcsút tőlem, amíg szeretsz. Vágyakkal ments ki az egyedülségből, szólítsál vissza a szótlanságból. Nézz rám először úgy, mint utoljára, karolj, mint akkor, ha bele is halok. És szabadíts meg a boldogságtól, miképpen én is megbocsátok néked. ( Márki Zoltán ) -------------------------------------------------------------------------------"DAL Mikor az első csókot adtad: már az ősz osont a fák alatt, Kapirgáló szelek kutattak avar-homályban árnyakat; A fákra ráhajolt az este, s az est meséje régi volt... csókunkat fák közül kileste, és kacagott a régi hold;
Felettünk fényes csillag égett, s két csillag volt a két szemed... beléje néztem: vissza-vissza nézett... és bíztatott és kérdezett... Szellőt üzent az esti távol, és azt üzente: Csend legyen... S a hervadás-erezte fákról lekacagott a szerelem." ( Wass Albert ) -------------------------------------------------------------------------------"Ünnep van Írok. Mit nem mondhat ajkam, leírja kezem, Neked írom, néha bele is feledkezem, kósza gondolatok, melyek Nálad járnak, karok ölelésre, ajkak csókra vágynak, hiába rázza hópelyheit a tél - itt nálam forró nyár muzsikája zenél. Ünnepi illatok lebegnek, édes a reggel, gyönyörű dal várt rám, egy váratlan ajándék, tele szeretettel. Hogy érezz, hogy láss, dallal válaszoltam én is, - kérem - mosolyogjon rád, a felhőtlen ég is. Képek, zenék, szerelem mindent elmesélnek, s talán egyszer majd, a vágyak , a remények valóvá, igazzá lesznek." -------------------------------------------------------------------------------"Csak egy mondat Csak egy mondat, régen várt szavak, bennem lángot fogtak, Téged meggyújtanak. Ezerrel ver a szívem, a válasz nehéz, mit mondhatnék, - hiszen nem szabad a szív, nem szabad a kéz. Gondolatban ott vagyok, magam előtt látlak, egy kis szobában ülsz, tudod és érzed, milyen nagyon várlak. Csak egy mondat, most küldted nekem,
talán nem is sejted, de ez már - szerelem. Csak egy mondat, csak hét szó, olvasom mindig, újra és újra, míg a szemem el nem fárad: "Nem vagy itt, de én mégis látlak" " -------------------------------------------------------------------------------"Ő Ő a föld, s a végtelen, Az értelmetlen érzelem. Ő minden, mi a földön szép, Megfakul mellette az angyali kép. A szeme az ég, a tisztaság, A csillagfényes pusztaság. Az ajkáról elszálló felhők Illatos alkonyi szellők. Teste a lágyan elomló föld, hol hamvas a bőr, Melynek bársonyára az élet vasfoga tör. Akkor lehet majd a teste szikkadt, Az ajka selyme kitikkadt. Később majd, ha egyszer felnő, Szemei csillagát elveszi felhő, Mely csupa könny, De rút közöny! Pokoli csatlósod bárhova lép, Úgyis csak Ő lesz minden, mi szép. Ő lesz a föld, a végtelen, A végre megértett érzelem." -------------------------------------------------------------------------------"Elvesztegetett szavak... Elvesztegetett szavak pernyeként hullnak, kiégett szívek hamuvá lesznek, nincsenek holnapok, csak reményvesztett percek. Voltak boldog órák és napok, de megfagytak, lettek hegyes jégcsapok, fájó sebeket ütve minden alkalommal, mikor értelmetlenül harcolsz, - önmagaddal. Láthatod a tegnap fényeit, most nem melegít a múlt, rideg a valóság, a szerelem élénk színéből, szürkébe fakult. Hiába keresed, nem találod nem alszol, nincsen álmod, csak az emlékek kísértenek, mint szívedre nehezedő, hatalmas kőrengetegek. Szabadulnál, dobnád el a bilincseket, de fogva tart egy szempár, egy érzés,
egy apró, édes lehelet. Ha rátalálsz majd az útra, ne nézz vissza, fordulj a fény felé, légy az igazi, a régi önmagad - újra." -------------------------------------------------------------------------------"Fortissimo Hajtanám a gyertyákat, hogy gyorsabban égjenek hajtanám a holnapot, hogy tegnap elérjelek kutat ásnék, hogy szomjas legyek válaszolnék, hogy megkérdezzelek utat építek, hogy visszatérjek s gyóntatót keresnék, hogy végre bűnbe égjek lennék halott és helyetted is feltámadok szeretnélek, mint ki már egyszer elhagyott. hang vagyok, erős, útrakész, magányos, bátor hang vagyok, mit sötéten ver vissza az élet-sikátor átlépek ajtón, ablakon, az átkozott falakon a csend felsikolt s elfullad a lábamon felérek én, hogy lehulljak s a végén én is a csendbe fúljak de lélegzetem csak hajt előre fellegről fellegre, hegyvidékről hegyvidékre a hang már dal, s a dal már kiáltás a mozdulat tánc, a tánc csatába vágyás harc ez, úgy szeretni, mintha látnálak rég felérek, nyitva szemem, de ez mégsem elég, az eget látom, de nem érem el ha felkiáltok, sosem felel csak nézz szürkén, sötéten vagy kéken s nem tudom... elindultam vagy visszatértem? karom lehull, s megroggyan térdem a porban kapargatva kérdem még kússzak tovább feléd, mert hallom szavad engem hívsz, vagy csak magamnak hazudtalak felkelek, mert kell, hogy járjak mindegy, hogy merre nem talállak a lépés a lényeg, ha kell, úgy is elérlek csak levegőt adj s lábat adj utat a bátorságnak s erős szívet, hogy jól szeressek. a hegynek kell a vándor, vagy a vándor kell a hegynek?" -------------------------------------------------------------------------------"Búcsúzom! Még velem voltál - táncoltak a fények, nem láttam mindent örökké fehérnek. Te voltál a prizma, mi felbontja a fényt, láttam szivárványt, szerelmünk egén. Lobogott a vörös, tükrözte a vágyam, A Te érintésedre, oly erővel vágytam. Barna szemeid, mint olvadt csokoládé, bársonyként simogatták testem, s szemem kékjét. Nem gondolom tovább, meg kell tagadjalak, se szó, se hang, se érintés, már semmim se maradt. Még egy utolsót lüktetett a szenvedély, de jobb ha nem látlak, s nem beszélek Én. Talán szerelmem elmúlik, nem álmodozhatok, Emléked őrzöm, mint színeket,
búcsúzóul csak ennyit mondhatok." -------------------------------------------------------------------------------"JELENLÉT Minden hirdeti: jössz! Ha felkel a tündökölő nap, jössz te hamar, tudom én. Hogyha a kertbe kilépsz, liliom közt új liliom vagy, s rózsák rózsája, az is. Hogyha a táncba forogsz, megpördül a csillagok ezre, mind tefeléd, teveled. Éj! Hadd jöjjön az éj! Hisz túlragyogod te a hold szép, hívogató sugarát. Szép vagy, hívogató, s a virág, meg a hold, meg a csillag napként téged imád. Légy Nap, légy nekem is tündöklő újrateremtőm! Tégy örökéletűvé." ( Johann Wolfgang von Goethe - ford.: Nemes Nagy Ágnes ) -------------------------------------------------------------------------------"Sugár Hogy bomlanak, hogy hullanak a fésűk és gyűrűs csatok: ha büszkén a tükör előtt bontod villanyos hajzatod! Úgy nyúlik karcsú két karod a válladtól a fürtödig, mint antik kancsó két füle ha könnyed ívben fölszökik. Ó kancsók kincse! drága kincs! Kincsek kancsója! Csókedény! Hozzád hasonló semmi sincs, szent vággyal nézlek téged én! Eleven kancsó! életé, kiben a nagy elixír áll, amelytől élő lesz a holt s a koldus több lesz, mint király. Hogyan dicsérjem termeted? A pálmafák, a cédrusok, az árboc és a liliom az mind nem él, az nem mozog... De benned minden izom él, idegek, izmok és inak, titkon mint rejtelmes habok szélcsöndben is hullámlanak. Amerre jársz, a levegő megkéjesül, megfinomul,
s miként dicsfény a szent köré testedhez fényköddel borul. Kályhában fellobog a láng, falon az óra elakad, ha büszkén a tükör előtt kibontod élő derekad." ( Babits Mihály ) -------------------------------------------------------------------------------"Mézédes álmomban oly Tájon jártam, hol nem létezik gyűlölet, Csak szeretet. Szellő suhant az ágon, A cinege dalolt, Lemenő nap sugara az ég fátyla volt. Bárányfelhők az égen, Vízi tündérek a tó tükrében, S mi csak sétáltunk kéz a kézben." -------------------------------------------------------------------------------"Szemem könnyes, szívem vérzik. Ordít a halk szavú nyugalom. Ó! Mondd, hát miért tetted ezt velem? Annyi szép emlék, és sms. Szóld, merre mentetek? Miért hagyott el a múlt, a nosztalgia?! Esténként, mikor aludni nem tudtam, Kedvesem régi üzeneteit olvastam. Szép altató, gyönyörű álom, De ennek már vége, nincsen többé, nem találom. A sors kegyetlen karma elragadta Őket. A Nyugalom vállára hajtom fejem, Csak Ő csendesít, nyugtat, lesznek még szép Üzenetek, százszor, ezerszer jobbak. Régi emlékekbe temetkezni nem lehet, Kell az új, hogy éld újuló életed!! De szívem akkor is zokog, fáj. Hisz megismételhetetlen dolgok szálltak Madárszárnyon tovább." -------------------------------------------------------------------------------"Páncélt törtél Páncél volt rajtam, apró szemeit, fájdalomból, csalódásból kovácsoltam, nem engedtem egy kicsi rést sem, újabb és fájóbb keserűségtől féltem. A páncél most itt hever, egy gyönyörű levél nyitotta fel, forró és szerelmes szavak, az éjszaka sötét selymébe, lágyan beolvasztanak. Eltűnt, nincs többé félelem, csak parázsból lobbant, lánggal égő érzelem. Távoli kezek simogatnak,
forrnak ajkamra ajkak, lehunyt szememben is látom, ahogy átölelsz, ahogy a szád vándorol, majd megpihen a vállon, remegve bizsereg mindenem, lehet megöl egyszer, de most életre kelt ez a Szerelem. Úgy írsz, hogy pezseg, sistereg a vérem, száguldanak a gondolatok, mit ész sem mérhet fel, a szívem megteszi, a legtöbb, mit neked adhatok. Minden szó egy virág, egy édes ígéret, csalnak szemembe újra és újra gyémántgyöngyöket, s mert minden könnycsepp, egy-egy páncélszem halála, én védtelenül állok már, - vigyázz rám kérlek édesen forró csókodra, ölelő karjaidra várva. -.A páncél lehullt már, ki alatta megbújt, - nem lehet más Ő az, Te alkottad: Ő a Tündérlány." -------------------------------------------------------------------------------"NÁLAD Halkan szusszan a szívem, kicsi, puha állat a vackán. Úgy alszom ágyadon, mint kihalt, téli tájakon a hó. Együtt lélegzem a csenddel, míg arcomra omlik szelíden vigyázó jelenléted." ( Kardos Csongor ) -------------------------------------------------------------------------------"Hófehér álom Hófehér a csend, átölel a nyugalom, üres a semmi, nem ér el hozzám az élet - csak a fájdalom Szavakra ébredek, néznek rám riadt, fáradt szemek, hiába kérdeznek, csak hallgatok, nincs válasz rá,
nincs rá felelet. Hófehér álomban, tört szívek sem élnek, hófehér álomban, csak az angyalok zenélnek. Nincsenek utak, eltévedhetek bárhol, visszajönni nehéz, mert rájövök, egyedül vagyok és fázom. Hófehér nyugalom, csak a csend tölti be életem, a fájdalom színes - érzem sós könnyek égetnek, marják a szemem. Hívnám vissza a hófehér álmokat, hívnám a hajót, a feszített vitorlát, még nem láttam az angyalok táncát. Kezem nyújtom, állnék a kör közepére, de ez még nem az én táncom, ébredj! - van valami és még nem fizettem meg érte..." -------------------------------------------------------------------------------"Csak megkérdezni... Már nincs semmi, mit visszaadhatnék, ütéseket érzek, mélyen fáj még, ez egy másik világ, ha kisüt a Nap, ugyan táncol az árnyék, csak csend van, olyan mintha nem is a Földön járnék. Álmok nincsenek, ez egy nyugalomsziget, hófehér függönyök, csak a gép sziszeg, néha felriadok, s nem akarok mást, csak halkan, némán, csak megkérdezni: Tudja- e valaki, hogyan lehet tovább, törtszívvel élni?" -------------------------------------------------------------------------------"Akit szerettünk Akit szerettünk, nem feledjük, Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák, Őt áldjuk, hogyha meghalunk. Hiába ámítjuk magunkat: Csak játék volt, múló szeszély! Hiába mondjuk: Minden ábránd Báját veszíti, véget ér. Egy édes szempár, egy tekintet Megbabonáz menthetlenül. Úgy őrizzük, mint szent talizmánt, Elrejtve a világ elül. A sors megáldhat, meggyötörhet; Emelhet hír vagy bukhatunk: A kedves arca sose hágy el; Őt áldja hűlő ajakunk." -------------------------------------------------------------------------------"Canzone Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem, ó, hallgat még felőled benn a lélek, mely fátylat von köréd, szerelmesem, s még nem tudom, hogy néked mennyit érek, jó sorsodat hozom, vagy tán halálom arany s gyémánt díszét, még nem tudom: új, mézes fájdalom indái közt nehéz utat találnom. Csak azt tudom, hogy társra sose várt az én szívem s lettél egyszerre társa, elvéve tőle életet s halált, hogy visszaadd másféle ragyogásra; hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had hazátlan csörtet villámtűz elől; és kunyhóm összedől, ha benne otthonod meg nem találtad. Csak azt tudom, hogy hajlós testeden szinte öröktől ismerős a testem, fejemnek fészke ott a kebleden, s nem szégyen, ha előtted könnybe estem, semmit se titkolok s ős-ismerősen jársz vad, töretlen Tibet-tájamon, imbolygó szánalom, vagy éji égen csillagkérdező szem. A megtépett ideg, e rossz kuvik, szemed nyugodt kék mécsét megtalálja; kicsinyke úrnő, térdedhez bújik s elszunnyad az érzékiség kutyája; és benn a Fénykirály, az örök ember, még hallgat, tán nem tudja szép neved, s nem mond ítéletet, így vár piros ruhában, szerelemben." ( Weöres Sándor ) -------------------------------------------------------------------------------"B Benn a belső boltozatban,
bánatban és borulatban születik a szerelem, hogy egy s kettő: sok legyen. K Kétely kelti a tudást, kétely űzi a hitet. Kételyt kelt a gondolat, kételyt űz a szeretet. N Az N a Név, az N a Nem, az állítás, a tagadás, semmiben villám-hasadás, a férfinem s a nőinem. O Ó! Oltalmazó, áldást osztó! Ölelő, övező! Oldó, oltó! S Születik a szerelem, hogy egy s kettő: sok legyen, szerte kígyó-sziszegésben, sebes sirály-szárnyverésben." ( Weöres Sándor: ABC ) -------------------------------------------------------------------------------"Úgy képzelem, ha van két ember, egyik férfi, a másik nő, ha ők ketten megtalálják egymást, Isten akaratából találják meg egymást, akkor nem ismerik azt a szót, hogy hűség. Ismerik, mert megismerik, de nem erényük, mint ahogy a víznek sem erénye, hogy vizes, mert ő a víz. Hűtlenség utáni vágy sem kísérti őket, mint ahogy a vízről se gondoljuk, hogy megszomjazna. Ha két embert Isten is egymásnak teremtett, és ők rátalálnak egymásra, ha eljutnak egymásig, akkor Isten el is kényezteti őket. Nekik nem kell büszkeségből bástyát emelniük, mert védi őket Isten ajándéka, a szeretet, és mert nincs büszkeség, megalázás sincs, mert ha nincs fal,
nincs, mi sérüljön. Ha két ember egymásra talál, Akkor nincs vihar, nincs vihar utáni csend, nincs közömbösség, nincs harag, nincs megbékélés, nincs más, csak örök harmónia. Ha két ember Isten akaratából megtalálja egymást." -------------------------------------------------------------------------------"Egy édes délután Álmaimban, ha arra járok, erdő szélén kis út vezet, egy mesebeli tisztást vetít elém a képzelet, csend és nyugalom van, hol csak, a madár csicsereg. Átsüt a lombokon a fény, egyszer valamikor, itt ültünk Te meg Én, egy szép napos délután, azon a tisztáson, egy életre elvarázsoltál. Gyengéden öleltél, hajoltál a számra, simogattál a derekamra feszülő ívet, birtokoltál lelket, testet és szívet, elgyengültem, oly nagyon szerettelek, felettünk, kékben olvadtak hófehér fellegek, hol lángolt a bőröm, hol dideregtem, vágytam az érintésedet, csókodért remegtem. Szemed a szemembe fűzted, benne, magadat kerested, s amikor megtaláltad, nem akartad hinni, hogy a szerelmet, így is lehet, így kell igazán bírni, ilyen önzetlenül, ilyen tisztán, - mint csillogó hegyikristály hiszen, látod a másik szemében, igaz, mit mond, igaz, mit érez, megtaláltad az utat, a szívéhez. Abban az édes pillanatban, nem gondoltál másra, nem tudtál elengedni, csak szeretni akartál, még jobban szeretni, elmerülni, elégni, teljesen megsemmisülni. Ott, a mesebeli, tisztás közepén, csak hárman voltunk: a Szerelem és - Te meg Én." -------------------------------------------------------------------------------"Valahol a Duna parton Mikor kívántalak hozzád bújtam,
csókodat kértem, sosem loptam, szemedben vágy lángja égett, láttam benne csillogó messzeséget, a kezed, a szád elvarázsolt, a rádióból halk zene szólt, amikor átöleltél lágyan, ott, abban a kis szobában, fények suhantak át az ablakon, valahol a csendes Duna parton, szenvedélyt és szerelmet láttak, a csipkés álmok valóra váltak, nem kellettek nagy szavak, én anélkül is hallottalak, hallgattam, hogyan ver a szíved, s az enyém ismételte a tied, mielőtt ránk borult az este, tudtuk jól, mennyire szeretlek én, és mennyire szeretsz Te." -------------------------------------------------------------------------------"Térkép Térképet nézve, a háztetők felett, gondolatban repít feléd a képzelet, válasz nélküli kérdések marnak belém, nem is értem, csak gyűlik - a sok miért? Okot találhatok százat, de egy is elég, hogy szakadjon el, ami egyszer, régen szép volt, gyönyörű szép. Megtaláltál? - vagy én találtalak? Oly mindegy! - amit üzensz, lélekölők, kegyetlen szavak. Hányszor kérdezzem még, - mire kellek én? - hisz nem kértem, hogy maradj enyém, nekem nem kell odavetett alamizsna, ha szeretlek is, a szerelmem fájdalmat - soha nem okozna. Most én kérek, - eddig sosem tettem elég volt, hogy szerethettem. Ha van, ki most a szívednek édes, akinek írod az esti meséket, kihez szólnak azok az ajkak, melyek valaha engem csókoltak, ha két karod mást ölel már, s ha az a valaki, csak Téged vár, - kérlek - ne játssz az én szívemmel, engedj el, engedj lépnem, ne írj, ne keress, mert nincs már fény sem, nincs semmi, mi kettőnket melegítsen. Hagyj! - vedd a becéket is vissza, s tündéred gyémántkönnyeit, egy mesebeli sivatag homokja - örök feledésül - mind magába issza." -------------------------------------------------------------------------------"Tarka álompille szállt szememre, s hozzád repített könnyű szárnyain.
Úgy vártam erre a bűvöletre! Lásd, elragadnak forró vágyaim... Míg szemeimet lehunyom mosolygós arcod rám nevet, hívsz, szólongatsz lágy hangodon, kitárod felém két kezed. Hogy ölelhess, indulok feléd. Simítják ujjaim az arcod. Ruháinkat dobálnánk szerte-szét... kérned sem kéne... csak akarnod. Boldogan vetném karodba magam, hogy csodás örömet adjak neked. Szádra tapasztanám izzó ajkam, és bearanyoznám az életed. Bőrömön érzem simító kezed, lázas csókod a gyönyörig emel... ajkaimmal becézném mindened, ha szerelmem és mindenem leszel." -------------------------------------------------------------------------------"Az ég köntösére vágyik Volna csak enyém az ég köntöse, arannyal hímzett ezüstszínű fény, az ég kék, sötét s szürke köntöse, melyben az éj jár s a hajnal s a fény, azt teríteném lábaid elé; de minden kincsem csak az álmaim; álmaim terültek lábaid elé; lépj lágyan: amin jársz: az álmaim." ( William Butler Yeats - Szabó Lőrinc ) -------------------------------------------------------------------------------"Hályog volt a szememen mikor megismertelek. Előbb fedeztem fel hangod kedvességét, mint megláttam barna szemed melegségét, előbb éreztem simogatásodat, mint láttam szép, erős karodat, előbb sírtam veled, mint valaha sírni láttalak volna, előbb éreztem, neked adnám az egész világot, mint ahogy először megpillantottalak. Levetted a szememről a hályogot, Már csak attól félek, kevés vagyok hozzád." -------------------------------------------------------------------------------"Álmomban Neked akartam adni a csodát. Úgy jártam, mint a szerelmes, ki kedvese lába elé szeretné tenni a csillagokat. Beszéltem neked erdőről, mezőről, hűs patak vizéről, ugrándozó mókusokról. Ficánkoló pisztrángról, hófödte hegyekről, magról, és életről, télről és tavaszról, ízről és illatról,
meséltem a hópehelyről. B eszéltem neked mindenről, a hétköznapiról is, hogy lásd meg, hogy abban is lásd meg a csodát. Hogy érezd, hogy Te is érezd, semmi nincs véletlen. Mondtam, mondtam, aztán sírva fakadtam, folytak a könnyeim, mert a szavak, ahogy kimondtam őket, éreztem, értelmetlenül, üresen konganak. Tehetetlen űr volt bennem, úgy éreztem magam, mint ki már mindent elpocsékolt. Ahogy rád néztem, Te kedvesen sajnálkozva, hitetlenül mosolyogtál, mint ki értékeli az erőfeszítésemet, mint aki kedves bolondnak tart, de csak ennyi, több semmi. Úgy fájt, szerettelek volna megrázni, ha nem érted, amit mondok, legalább érezd, és vedd már észre, ha Téged nem boldogít a csoda, akkor én nem kérek a csodából." -------------------------------------------------------------------------------"Kishajó vagy... Kishajó vagy egy tengeren, ahol felkapnak hullámhegyek, s ott fenn, nem is sejtheted, hogy a mély hullámvölgyek, fájdalmas örvényeket rejtenek. Hajód, bármily kicsinek tűnik, erősen megépítették, nincs mi kikezdje, legfeljebb csak apró tüskék, néha megállhat egy-egy pillanatra, de óvó kezek készítették fel, a leghosszabb útra. Csendes szélben, vitorlád feszül, messze lát a szemed, a kormányt erősen tartja mindkét kezed, viharfelhők sem gyűlnek, úszik a kishajó, keresve egy nyugodt, napsütötte révet. Ha feltámad a szél és megcibál, engedd le a vitorlákat, továbbra is erősen állj, mert a fellegek csak játszanak Veled, hogy erősebb légy, hogy kitarts, hogy igazán megőrizd a szíved." -------------------------------------------------------------------------------"Már suttog a csend Engedem Kedves! Engedem beszélni a csendet! Hagyom, hogy suttogja némán is halk szavad. Szívemmel még hallom, hogy mondanád
S tündöklik bennem, mint gondolat. Suttogj Kedves! Hallom! Hangod zenéje, betölti létem. Könnyű hulláma, szárnyakon leng felém, A hajnal színén, az égi csendben. Hallgatom Kedves! Suttogj! Hiányod így tompul, míg keservem kisírom. Így álmom is szép napra éled, S vidáman várja az új reggelt." -------------------------------------------------------------------------------"Ez a világ ellobban Ölelj engem még jobban Hajamtól a sarkamig Hajnalig, de hajnalig Nem hajnalig, örökig Szakadatlan örömig" ( Nagy László: Táncbeli tánc-szók - részlet ) -------------------------------------------------------------------------------"Tanítás A szerelem nem szerelem; ha nincs benne gyötrelem; ha mindig fenn, sohase lenn, ha csak nyaram, sosem telem; Gyönyör... s kín nem lesz hírtelen, mert kivirulhat nélkülem, röpítő, sújtó végtelen; - ha nem díszíti értelem... az még csak vágy s nem szerelem. A szerelem - az türelem, önpusztító, könyörtelen, megbocsátó, szégyentelen, simogatás töménytelen... Gondolkozz rajta! Jössz velem? Ó, részeg, boldog életem!" ( Jobbágy Károly )
-------------------------------------------------------------------------------"SZERETNÉK ÁTÖLELNI... Szeretnék átölelni ma egy embert, Ki olyan árva s vágyak özvegye, Mint jómagam, s kit a tavasz szíven vert, S kondor haján kopog az ősz jege, Kinek ha volt is piros betűs napja, Tintát hozzá véréből szűrt a Sors, Vén bánatok fia és újak apja, Csöndes tűnődés lankadt léptű papja, Örülni lassú, és csüggedni gyors; Kit nemessé emelt a föld porából Sok ritka szenvedés, de nem kevély Kitűnni a törpék sekély sorából, És címere egy hervadt falevél, Ha kővel dobták, szívét dobta vissza, Ha szívvel dobták, halkan énekelt..." ( Tóth Árpád ) -------------------------------------------------------------------------------"Nélküled Most mindenben Téged látlak, minden fűszálban megcsodállak. Mióta nem vagy velem: a víztükörben is a tekinteted keresem. Úgy érzem, itt vagy: a szellőkben, a fákban, a Te léted mindenhol: a holnapban, a mában. Most, hogy távol vagy, s mindenben kereslek, most érzem igazán: mennyire szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Ha tudnád kedvesem hányszor kérem Istent, hogy adjon nekem a bennem lévő üresség helyet gondolatot, hogy neked elküldhessem. Mikor írok neked, nem tudom, helyesek e, az enyémek, és buták, vagy valóban gondolatok. De küldöm neked, mert eszembe jutottak, és mert bízni akarok. Te beszélsz nekem titokról, amit én tudni nem akarok, mert tudom, ha tudnám, csak annyi változna, hogy nekem is fájna. Inkább azt szeretném, feledjük el együtt. De, ha neked könnyebb,
ha én a titkod tudója vagyok, gyere, mondd el nekem, talán, ha ketten hordjuk könnyebb lesz. Csak tudjál lépni, túl lépni rajta, mert így benned él, és elemészt. Szeretlek" -------------------------------------------------------------------------------"Elment megint Elment régen. S én menni, menni hagytam. Elengedtem kezét Búsan és boldogan. Hadd járja életét Szolgáló, szerető, Elhívott asszonykép Más férfi oldalán. Nekem csak ragyogjon, Számomra maradjon Trónon királyleány. S apródja maradjak, Igrice maradjak Trónjának küszöbén Költője, látója, Zengője, mondója Én. Királylánynak akartam Aki néha feláll, Lejön lassan a trónja lépcsején, Fejemre teszi nyugtató kezét: Szép volt, poétám, ma az esti ég, S szép a szívedből szakadt költemény. S míg mondja ezt, Szemében ritka könny és ritka fény. És könny és fény enyém. Enyém a visszhang ajándék-szava. Ennyit akartam én. Királylánynak akartam, Ki néha rám tekint S akinek én szolgálok Magam módja szerint. Királylánynak akartam - És sok-sok év után Tenger gondja közül Tenger gondom közé Egy hétre elszegődött Mint "szolgálóleány". Bánatom s betegségem Terhét vállára vette, Öreg szülémet szépen, Kézen fogva vezette. Meleg szívvel suhant Hideg szobákon át: Szította itt egy hétig A düledező tűzhely Haldokló parazsát.
Feslett kabátomon Titkon öltögetett, Amit kerülni vágytam: A szürkeségben társam, Hamupipőkém lett. Sorsunk rémeivel Némán viaskodott, Erőn felül Halkan beszélt, Mosolygott, mint az angyalok, És szenvedett belül. A gondok tengerével Csak a türelme nőtt - S én mégis csak kerestem, Nyugtalanul kerestem Magamat s Őt. Aztán letelt a hét, Az együtt-szürke hét A szívünk Hamupipőke-hete. Kigördült árva udvarunkból, S kigördülőben már Csupa csillagot szórt a szekere. Aranypor kavargott nyomán. Elment megint. Most messze van. S megint királyleány." ( Reményik Sándor ) -------------------------------------------------------------------------------"Nem tudlak! Nem tudlak, nem szeretni Nem tudlak, nem keresni Nem tudlak, nem látni érezni és nem vágyni Nem akarlak felejteni, érintésed nélkülözni. Kerülni a csókod ízét Lágy bőrödnek, fénylő színét. Nem tudok mást tenni, nem csak kakukkolni csendesen Nem akarlak, nem is tudlak nem szeretni Kedvesem." -------------------------------------------------------------------------------"Van úgy az ember... Van úgy az ember, hogy 'álmodozni' vágyik, mégsem jut messzebb: - riasztó úton - csak a valóságig. Van úgy az ember, hogy bár 'szólani' vágyik, mégsem jut messzebb: - tétova úton - csak a hallgatásig. Van úgy az ember, hogy 'bátorságra' vágyik,
mégsem jut messzebb: - bénító úton - a megalkuvásig. Van úgy az ember, 'őszinteségre' vágyik, mégsem jut messzebb: - ösvényes úton - csak a hazugságig. Van úgy az ember, hogy 'építeni' vágyik, mégsem jut messzebb: - vak-sötét úton - csak a rombolásig. Van úgy az ember, hogy bár 'szállani' vágyik, mégsem jut messzebb: - ingoványon - az elnyelő mocsárig. Van úgy az ember, hogy az 'Összhangra' vágyik, mégsem jut messzebb: - veszejtő úton - lelke káoszáig... Bizony, van úgy az ember: otthagyná gőgös, 'koronás' helyét; sóváran nézi buksi kutyájának lélek-gyémántként csillogó szemét: és sírva simogatja egy őz gidácska ártatlan fejét: Ám úgy is van az ember, haragra, bosszúra készül előre, de egy kedves hang csendül, és szelíd barátság sarjad belőle. És úgy is van az ember, hogy balsorsára készül már előre, de egy tiszta fény villan, s búvó remény, öröm sarjad belőle: Mert úgy is van az ember - sorsáért bármily balszerencsét átkoz -; egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz, és mégis eljut, eljut önmagához, - kalandos úton - legjobb Önmagához." ( Vitó Zoltán ) -------------------------------------------------------------------------------"Húsz év után I. Azt mondtad, nem örök a szerelem, hogy jönnek az idők, a feledkezések, és makacskodnak majd velem, a kérlelhetetlenségig megaláznak. Azt mondtad, nem örök a szerelem, mert, ha kigyomlálja hajszálainkból a sötétet, összekuporodik majd, nevet, megy, futni kezd más után, mert mehet. Tegnap hallottam a hangod, a távolnak kiáltott,
összekoccant fogammal a pohár... ismerem még most is a dallamot, soha ellenem, mindig nekem szóltak. ... beszéltem, csak beszéltem, de a mondatokról elfeledkeztem. Rohantam a hangod után, el ne vesszen a levegőben. Nekem fontos. Sután, ha mindennapos, tudom sok lehet, de az én fülem csak matat, keres... Te mondtad, maradjak, ha akarnék is, máshoz csak szaladjak, de neked maradjak. Te mondtad, fáj, harap és váj, ha megkerülöm a szót és elhallgatom a másikat, húsz év után is... Húsz év után is itt állok az ismerős semmiben és mintha csak az előbb mentél volna el, várom, hogy kinyisd az ajtót ... és nem értem, hogyhogy nem örök a szerelem?" ( Molnár Rózsa ) -------------------------------------------------------------------------------"Húsz év után II. Kopogsz az ajtón. Lámpát oltok. Feltűzöm hajam. Farmert húzok. Márt vártalak. Vártál. Odakinn esik. Bőrig áztál. Nézel. Reszketve nézlek. Vágyak vagyunk, lélegzések. Álmot kergetve (vagy megidézve?) simogatod homlokom igézve. Erdőnyi homály úszik lelkünkig, kidőlt fák ágai recsegik a vihart. Patakzik a víz. A múlttal hadakozik egy íz. Csak állunk és várjuk, hogy az esők belénk záródjanak, mint a velők..., viharok csendesüljenek húsz év után, csak neved mondhassa végre a szám. Sátrak emelkednek, széllé válnak, csak a mieink maradnak, örökké állnak. Tábortűz gyullad szemeinkben, tiltást tett a sors kezeinkbe. Vízbe szórjuk a könnyfelhőket. A Tisza kiönti emlékeinket. Állunk a ház előtt bőrig ázva, állunk másokat meg se látva. Szorítjuk egymás kezét és testét, nem akarjuk áthúzni velünk a tervét, se látni a sápadt Istent,
ahogy fejével nemet biccent. Csak hallgatni az esőzuhogást és csókolni, csókolni éhesen egymást." ( Molnár Rózsa ) -------------------------------------------------------------------------------"Nem tiéd az akarat... Kedves! ha gondolsz rám, ha rám feledkezel, ha írsz, vagy szemed betűsoron cikázik éber gondok közt, ásító unalomban, asszonyszemekből, férfibeszédben, nevetve, sírva, alva és ébren körülölel és rád ragyog egy emlék, ami én vagyok. Kedves! fogadj el, haraggal el ne kergess, ne bánd, ha néha hozzám küld a lángod, ne lázongj daccal érte. Nem tiéd az akarat, felém mi hajlít, sem az emlék, mely aranyköddel felhőzi be kerted, hol vágyvirágok fájva fakadnak... Én akarom ezt. Én akarlak." ( Lányi Sarolta ) -------------------------------------------------------------------------------"A Tündérkert virágai (részlet) Holdfény Amikor a hold a legfényesebben világít és a hegyek felől tiszta szellő száll alá a völgybe, gyere el a legsűrűbb erdő szélére; ott várok rád. Pontosan érkezzél, mert időm ki van szabva. Ha elkésel, visszamegyek oda, ahonnan jöttem és csak ezer év és egy nap múlva találkozhatunk újra. Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszer csak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak. Nekem könnyű a várakozás, neked lehetetlen, mert életed véges. Ezért pontos légy. Ha a fák árnyéka rám vetül, fényem kialszik s te senkit nem találsz ott. Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves. Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek. Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál. Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el. Gyere... Várlak... Nagyon..."
( Őri István ) -------------------------------------------------------------------------------"Örülni reménytelenül, Remélni értelem nélkül, Félni, ha veszély nem rezdül, Testet adni az árnyéknak, Nem hinni az igaznak, Létet adni gondolattal, Száz képnek minden pillanattal, Ébren álmodni százszor is nappal, Halni halált nem találva, A kínt örömnek kiáltva, Magunk feledve s mást féltve, És gyakorta sétát téve Félsztől félszig, vágytól vágyig, E tébolyok Ámort jelzik." ( Pietro Metastasio - Pákozdy Miklós fordítása ) -------------------------------------------------------------------------------"Az én dalom Másnak csak egy templom, tengernyi kő és üveg. Nekem a beszédes csendben lehajtott fejek, halk imaszó és szerelemért könyörgő, összekulcsolt kezek. Hűvös termeiben gyertyalángok játszanak, fényük reményt ébreszt, jeget, páncélt olvasztanak. A templom két tornya fenséges, szilárdan áll, falai közé, be-beszökdös egy eltévedt napsugár, hogy szétszórja fényét, a színpompás rozettán. Hallod a zenét? Egyszer - régen zsivajos vásárnapon, gyönyörű muzsika lágy hangjai között, a templom falai közé, szerelem költözött. Ott élt a torony őre, ki rút volt és nyomorék, nem hihette senki, hogy a szívében, mély szeretet lángja ég. (Ó, ha hallanád, mily fájdalmas gyönyörűn énekli - a Szerelem dalát!)
Szemében nincs fény, bicegve jár, púpot hord a hátán, de lelke ép, megérintette egy csodaszép cigánylány, - ki táncával varázsolt aki látta, nem volt se élő, se holt, a férfiszívekbe, égő vágyakat korbácsolt. A történet szomorú, hiszen a lány halott, az élet mocskos színpadán megbukott, megölték szennyes férfikezek, melyek hozzá, soha nem érhettek, hiába szeretett tiszta szívvel, bűnnel sározták, mert titokban imádták, tiltott szenvedéllyel. Meghalt vele a rút is, összetörte a bánat, ráborult a törékeny testre, a kis cigánylányban a szépséget szerette, féltette és óvta, nélküle nem élhetett, a Halál, megváltotta. Nincsenek kínjai, nem csúfolják többé, emlékét írás őrzi, dala halhatatlan, örökkön-örökké. Mikor hallom a muzsikát, az én szívem is fájdalom járja át, az a Dal, az én dalom, bennem él, s amíg élek dúdolom." -------------------------------------------------------------------------------"KÉPZELT KÉPZELETEDDEL Képzelt képzeleteddel képzelem, hogy idegondolsz, kedves, mialatt gyors kerék visz: sóvár magányomat hívja magányod, együtt vagy velem, ahogy veled én, és ahogy nekem vigaszt csak képzelt jelenléted ad, fájdalmad fájdalmamban érzi csak enyhülni szorítását szíveden. Képzelt képzeleteddel képzelem, hogy együtt vagyunk: az enyém kevés volna, magába, míg így, szüntelen kettőződve, mint tündér repesés hoz-visz-cserél, s egyszerre két helyen egymásba zárva tart a szerelem." ( Szabó Lőrinc ) --------------------------------------------------------------------------------
"A szavak csak Téged akarnak Fel-feltörnek és tombolnak fájnak bennem a szavak Fenyegetőznek, sírnak és engem bántanak Formába öntenem őket, lehetetlen Engedetlenek Hálátlanok Dacolnak Velem Csak Téged akarnak! Csak Velem Dacolnak Hálátlanok Engedetlenek őket, lehetetlen Formába öntenem és engem bántanak Fenyegetőznek, sírnak fájnak bennem a szavak Fel-feltörnek és tombolnak" -------------------------------------------------------------------------------"Ha már nem... Ha már nem érezhetlek, Akkor tényleg vége mindennek Fogadjuk el, hogy nincs tovább, Hogy itt van a végállomás! Ha már nem csókolhatsz, Akkor a sors így akarta El kell fogadnod, hogy vége, Csak nekem nem megy! Közel kerültél hozzám, S, ha nem érezhetlek, az már fáj Hogy már nincs tovább, Az csak a szívnek fáj! Ha már nem csókolhatlak, Akkor talán megértem a múltat Megértem, hogy miért van vége, Hogy miért kell elfelejtenem Téged! Bocsáss meg a szavakért, De nekem is fáj, amit mondtál
Fáj, hogy valami véget ért, Valami, ami Neked is fáj!! Ha már nem lehetsz velem, Annak oka lehet Kedvesem Talán nem én vagyok az életed, Másban kell keresned a szeretet! Közel kerültem Hozzád, Éreztem, hogy valami fáj Ne kérdezd mi volt az, Nem tudom kimondani a szavakat! Ha már nem érezhetlek, Akkor Te is felejts el végleg Csak egy emlék maradok, Talán mindet csak álmodom! Még érezni akarsz, De már nem csókolhatsz Vége van a múltnak, Felejtsd el, hogy Veled voltam! Ha már nem lehet, Akkor fogadd el Talán megérted egyszer, Hogy tényleg szerettelek!" -------------------------------------------------------------------------------"Még most is csak Rólad álmodok, A szerelmedre még mindig vágyok. De elhagytál egy másik lányért, Kár volt a csodálatos pillanatokért. Most egyedül ülök, s Rád gondolok, Nem vagy mellettem, szomorkodok. Ezt észre se veszed, mert nem érdekel, Sírok, mert már nem engem keresel. Nem mondom többé, hogy szeretlek, Csak hangoztatom, hogy elfeledlek. Fáj a képmutatás, de jól játszom, Minden percben azt hiszem, elbukom. Találkozunk, csak mosolygok feléd, A titkos álarcom csak is engem véd. Nem látja senki, hogy belül szenvedek, S Nélküled oly lassan mennek a percek. Egy csendes pillanat, amíg engem látsz, S miután tovább mész eltörik az álarc. Tovább lépek, a könnyek szemembe szöknek, Csak ők, akik engem kedvesen átölelnek. Csak állj sírom fölött, ne szólj semmit szeretlek, hidd el, nincs mit tenni de már úgyis mindegy, nem létezem már te is látod mire képes a szerelem..." -------------------------------------------------------------------------------"Úgy vagyok, mint gazdag, aki, bár Van kulcsa, elzárt kincse rejtekébe Örvendezni túl gyakran mégse jár,
Hogy ne kopjék a ritka gyönyör éle. Az ünnepnap azért kápráztat el, Mert szürke napokból ragyog elő, Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel Itt-ott egy-egy igazi drágakő. Ilyen szekrényem, az idő is: elrejt És őriz, mint ruhát a ruhatár, S kivételes üdv a kivételes perc, Mikor, titkos kincs, egyszerre kitár. Boldog szépséged mindennel felér: Aki lát, ujjong, s aki nem, remél." -------------------------------------------------------------------------------"Mily gonddal zárta, útra kelve, hű Reteszek alá minden holmimat: Hasznom ne használja tolvajkezű Hamisság, de védje biztos lakat! De téged, aki legfőbb bánatom, Egyetlen gondom, kincsem java vagy, Vigasz, ki mellett a gyöngy szürke lom, Rongy zsiványok kezére hagytalak. Semmi szekrénybe nem zártalak el, Csak ahol nem vagy, bár úgy érzem, ott vagy, Keblem gyöngéd rejtekébe, amely, Hogy jöjj-menj, békén nyitódhat-csukódhat; S félek, onnan is kilopnak: ily ár Még a hűségből is tolvajt csinál." -------------------------------------------------------------------------------"Látni Látni nemcsak mindig szemmel, látni szívvel, szerelemmel, az az igazi, a belső, szerelmes legeslegelső. Látni ne csak a szemeddel, inkább a szíveddel vedd el! Mert azt úgyis megtalálod, amikor már nem is látod. Látni így kell: szerelemmel, ha látni akar az ember; és, ha így lesz a sajátod, akkor mindörökre látod." ( Vecsey K. Mária ) -------------------------------------------------------------------------------"A végtelen szerelme Mindent akartunk s nem maradt Faló csókjainkból egy falat, Vágy, emlék, bánat, cél, okság, Egy pillanatnyi jóllakottság. Vonaglottunk bízón, nagyon, Hős estén és hideg hajnalon. Pállott harctér szegény testünk S jaj, örömre hiába lestünk. Roskadjunk le a Sors előtt Két gyáva, koldus csókmivelők. Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát. Több voltunk, jaj, tán kevesebb, Mint a hajrás, kis szerelmesek. Túl vánkoson, leplen, igen Sírva láttuk meg: ez se Minden. Be' búsak vagyunk, be' nagyok, Csókokban élő csóktalanok A Végtelent hogy' szeretjük: Sírunk, csókolunk s újra kezdjük." ( Ady Endre ) -------------------------------------------------------------------------------"Azt hiszem Azt hiszem, hogy szeretlek; lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma. Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanul, és jelzés nélkül. Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem." ( Pilinszky János ) -------------------------------------------------------------------------------"Ülj ide mellém Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet, leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett." ( Csukás István ) -------------------------------------------------------------------------------"Miattad volt minden... Ha rád gondolok, gyorsabban ver szívem, Szeretlek, tudom, ez lesz egyszer a végzetem. Tudni fogod, de nem fog érdekelni, Szerettelek, s csak érted tudtam élni. Hiába minden szó, minden egyes csók, Téged nem érdekel semmi, mi én vagyok. Egyszer majd rájössz, hogy te voltál mindenem, De akkor már késő, mert el kell mennem...
Fájni fog, de nem tehetek róla, Előbb kellett volna rájönnöd a szóra. A szóra, mely oly sokat jelent nekem, Mi nem több ennél: SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Üresnek érzem magam belül, a szívemre egy nagy teher nehezül. Hányszor megfogadtam, hogy elfelejtelek, hányszor hazudtam magamnak, hogy elengedtelek. A múlt még mindig engem kísért, de a fájdalom mindig utolér. Nem tudok tőle szabadulni, még bennem él, s a bolond lelkem még most is remél, hogy ez csak egy rossz álom, s egyszer felébredek, s érezni fogom, hogy a karodban reszketek... Gyengéden felém, hajolsz, megcsókolsz újra, s szeretni foglak addig amíg Isten meg nem unja..." -------------------------------------------------------------------------------"A szerelem olyan, mint a szél, az ember sohasem tudja, hogy honnan támad rá." ( Balzac ) -------------------------------------------------------------------------------"A tó tükrén a Nap csillog, a fájdalom a szívem ajtaján kopog. Nem szabad, hogy beengedjem, miattad már évek óta szenvedem. Szerettél, ezt nagyon jól tudom, ezt szerelmet elfelejteni sose fogom. Mégis a lelkem minden éjjel sír, a könnyekkel sose bír. Mire volt jó? Hisz még mindig félek, ha tehetném örökre elfelednélek... Nehéz, mert közben még érzem az illatod, szemem előtt lebeg a kedves mosolyod. Az emlékek csak is engem kínoznak, a múltba csendesen visszahúznak. Fáj, de a sors keveri a lapokat, s közben összetöri az édes álmokat." -------------------------------------------------------------------------------"Nem kéne, hogy fájjon, de gyötör, lelkem összetört, mint egy tükör. Ha lenne erőm visszafordítanám az időt, s talán visszakapnám végleg Őt. De ez csak képzelet, a szívem érte könyörög, az évek, mint egy megállíthatatlan óra, úgy pörög. Bántottál, mert már nem nézel felém, a fájdalom, ami örökké az enyém. Csak szerettelek, de ez tiltott szerelem, mégis számomra egy örökké tartó érzelem. Isten kezébe adtuk az életünket, s Veled együtt elvitte a lelkünket. Neked szánta fent a fényt,
s nekem itt lent a reményt. A mai napig nem értem, de így történt, s a csodás pillanatok bennem élnek emlékként." -------------------------------------------------------------------------------"Az életben valamit elvesztettem, amit úgy hívnak, hogy igaz szerelem. Csak szenvedek, nincs erőm tovább menni, nem tudok és nem is akarok mást szeretni. Te voltál életemben az első és az utolsó is, a lelkemben a kegyetlen fájdalom friss. Nem léteznek csodaszerek, hogy meggyógyítsák, szívemről eltűntek a csillagok, melyek világítottak. A sötétségben örökre kialudtak, magányomban csak a Halál szavai hívogatnak. Túl sokat akartam, hisz egyszer boldog voltam, s egy csodás jövőről csendesen álmodoztam." -------------------------------------------------------------------------------"Álmomban megfogtad a kezem, az érzéstől reszkettem. Szeretlek- mindig így fogok érezni, ezt a szerelmet sose fogom felejteni. Nem értik az emberek, miért nem nevetek, s nem a fájdalmas jelenben, hanem a múltban élek. Régen az arcomon mosoly ült. sose sírtam, a csalódásért mindig magamat hibáztattam. Miért nem voltam Veled akkor? Mindig erre gondolok, s ha eszembe jutnak a régi emlékek, szomorkodok. Fáj, de akkor szívemet is elvesztettem, hisz, aki az életem volt, elengedtem." -------------------------------------------------------------------------------"Kérd azt, hogy ugorjak kútba, hogy csukott szemmel álljak ki az útra! Kérd azt, hogy feküdjek a sínekre, S mikor jön a vonat, hangosan nevessek. Kérj tőlem bármit, én teljesítem, de ne kérd, hogy szívem másért égjen! Inkább jöjjön a vonat, s én majd nevetek, s azt kiáltom majd: Örökké szeretlek!" -------------------------------------------------------------------------------"Valahogy ma... Valahogy ma többet gondolok rád, Valahogy ma az óra is lassabban járt. Valahogy ma jobban hiányzol, mint eddig, Valahogy ma engem már csak a szerelem tüze hevít. Valahogy ma nem tudom csitítani szívemet, Valahogy ma lángra lobbant teérted. Valahogy ma már ódákat zengek rólad, Valahogy ma már a nap is lenyugvóra tart. Valahogy ma már mindenki unja, hogy csak rólad beszélek, De valahogy ma ez nem érdekel, mert tiszta szívből szeretlek téged!" --------------------------------------------------------------------------------
"Azt az érzést, mi szívemben él feledni nem tudom, Életem mit érted élek eldobni nem tudom. Bár tudnám talán könnyebb lenne; Nélküled az életem több jót remélne. Álmok melyek szertefoszlanak, Érzések, melyektől a szív majd megszakad. Életem már semmi jót nem remél, Nélküled semmi vagyok, Már semmire sincs remény." -------------------------------------------------------------------------------"Levél Egy fel nem bontott levél hever asztalomon, Te írtad, ezt én is jól tudom. Vajon mi lehet benne? Egy fénykép, s egy szerelmes vallomás? Vagy talán egy gyűlölettel teli papír, semmi más? Nem tudom eldönteni mi legyen vele, felbontsam, avagy mégse? Inkább papírt s tollat ragadok, a válasz azt hiszem most a legbölcsebb dolog. Megírom neked, hogy barátként fontos vagy, de másra ne számíts, hisz' az csak hazugság maradhat. Körmölök, körmölök és nem jutok semmire, Felbontom a levelet ami egy rövid üzenet: Maradjunk barátok, másnak úgysincs értelme..." -------------------------------------------------------------------------------"Szavak nélkül Bolond ki száját nem nyitja, ha szeret, mellette áll, de nem szól semmit pedig lehet. Nem szól semmit, csak hallgat, mint a sír, pedig tudja jól, hogy ez már a végzettel bír. Szemével szerelme arcát fürkészi, hátha nem neki kell elsőnek lépni. Tudja jól, hogy a lány csak erre vár, szeretné végre a kezét megfogni már. A lány felnéz rá, s könnyeit hullatja, a fiú nem tudja elképzelni mi lehet a baja. Bántani nem bánthatta, hisz' egy szót se szólt, talán ez a baj?-gondolja. Végül odalép a lányhoz, felemeli fejét, s száját nyitja szóra. Elcsukló hang jelzi sóhaját, de mit mond az tisztán érthető: Szeretlek... Ennél több azt hiszem nem kell, ennyit ez a lány is megérdemel..." -------------------------------------------------------------------------------"Valaki köztünk áll és megállít a harcban, pedig én harcolni szeretnék, akárcsak a bajban. Csak érted küzdeni egy életen át, mint szívszorongva várni a halál sóhaját. Emberek, ti nem tudjátok mi az a szeretet? Ha egy emberért a tűzbe menni képesek lennétek? Én tudom, mert szívből szeretek, és nem úgy, mint ti, akik csak léteznek!
Üvölteni tudnék, hogy miért ilyen a világ, hogy az emberek bátorsága inába szállt. Nem mernek kiállni a saját igazukért, mert gyávák, gyarlók, ostobák, kik szeretni képtelenek, és el sem tudják képzelni, mi az a szeretet..." -------------------------------------------------------------------------------"Utolsó... Ez az utolsó nap, hogy látlak téged, Az utolsó, hogy neked írok verset. Szemedben látom, hogy akarsz még látni, Hidd el, nekem is fogsz hiányozni. Ahogy rád pillantok könny lepi el szemem, eszembe jut minden egyes érzelem. Amikor először fogtad meg kezem, s mikor sétáltunk a parton kézen fogva, ketten. Rád gondolok, pedig már nem kéne, mert minden elmúlt, mi köztünk volt régen. Egyikőnk sem tudja a másikat feledni, pedig ennek nem így kéne lenni. Remélem jó szívvel fogsz rám visszagondolni, és nem a rosszat fogod bennem látni..." -------------------------------------------------------------------------------"Csak egy csók volt és semmi más, de nekem többet ért, mint egy szerelmes vallomás. Több is lehetett volna belőle, de ennyi volt, és vége. Borzasztóan kínoz ez a kis történet, mert te lehettél az egyetlen ki életembe törhet. Fáj minden szavad, mert csak hazugság volt, de nem érdekelt ez sem, mert a szívem nem szólt. Rózsaszín köd lebegett előttem, s én ebből engedtem. Egyszer mikor megláttalak, görcsbe rándult gyomrom, de te csak mentél tovább, észre sem vettél, ekkor döbbentem rá, hogy te soha nem szerettél..." -------------------------------------------------------------------------------"Ha majd érzed a május illatát, Ha meghallod majd a kismadár dalát. Ha lázba ejt egy szép tavaszi est, Ha szíved lassan dobogni kezd. Ha egy kis levelet csókolsz lázasan, Ha éjjeleket töltesz álmatlan. Ha sírni fogsz majd egy kis éneken, Csak akkor tudod meg, mi is az a Szerelem!" -------------------------------------------------------------------------------"Véget ért egy gyönyörű álom, elmúlását még mindig bánom. Csak egy percet, ennyit kérek, hogy újra, ismét Veled legyek. Eltűnt minden, mi Veled szép volt, a pillanat még mindig Rólad szól. Fáj, de tovább kell harcolnom, az álmaimat fel nem adhatom."
-------------------------------------------------------------------------------"Éreztem! Éreztem, hogy nem akarod folytatni, Hogy nekem nem kéne erőltetni Jó volt a hangodat hallani, Nem akarlak soha elveszíteni, Vágyom arra, hogy velem legyél, Hogy végre hozzám érjél Egy nyári éjszaka boldoggá tegyél, De úgy érzem ez csak egy álom Mely soha nem lesz valós, Éreztem, hogy hiányoztam Neked Hogy valóban érezni szeretnél végre, Félek, hogy csak erre kellettem Hogy egy napra érezhess engem, S utána eldobj, mint valami rongyot Amire egyszer szükség volt nagyon, Bocsáss meg, hogy így érzem ezt Darabokra törték a szívemet, Lehet, hogy megint hibáztam Vágyom még mindig a csókjaidra, Éreztem, hogy örökre megváltoztatsz, Hogy bennem minden más lesz S most, hogy a Tiéd lettem Kedvesem, Vigyázz rám kérlek, hogy ne fájjon soha!" -------------------------------------------------------------------------------"Szemek, mindenható szemek! Szemek, mindenható szemek! Ne nézzetek, ne nézzetek Reám oly hidegen, oly hidegen; Megöltök, ez halál nekem, Halál nekem! Vagy, oh mindenható szemek! Csak öljetek meg, öljetek; Aztán mosolyogjatok, mosolyogjatok, s én újólag föltámadok, Föltámadok!" ( Petőfi Sándor ) -------------------------------------------------------------------------------"Néznek a csillagok Néznek a csillagok, mintha szeretnének, hej, a te csillag szemeid rám így mikor néznek? Ajtóm előtt millió madár is dalol tán, hej, a te szép ajkad mikor szól, dalol így hozzám? Kis galamb szemelget magot a kezemből, kismadaram, vállaimra így mikor röppensz föl?
Arcod simogatnám, szádat megitatnám, csókjaimmal táplálnálak, szívünk összefonnám. Hogy a te szemeid rám nézzenek forrón, hogy a te édes, szép ajkad hozzám lágyan szóljon. Hogy szíved, szívecskéd leljen békességet, s azt susogja, hogy mellettem talált meleg fészket..." ( Janko Jesensky ) -------------------------------------------------------------------------------"A csókod festi kékre az eget Szemed színétől zöldülnek a fák, Nélküled üres minden képkeret és Világtalan az egész világ." ( Weöres Sándor ) -------------------------------------------------------------------------------"TÉGED ÖLELNÉLEK Téged ölelnélek minden percben Téged imádnálak, mikor nem vagy velem Téged ölelnélek, karjaid közt élnék. Téged szeretlek, Neked bármit megtennék Téged ölelnélek, S többé el sem engednélek, Mígnem egyszer elmennél és engem végleg elfelednél." -------------------------------------------------------------------------------"Egyszer eljön az a nap, hogy megkérded mit szeretek jobban az életet vagy téged? Mikor azt felelem az életet te ott hagysz, ne várd meg, hogy elmondjam az élet Te vagy!" -------------------------------------------------------------------------------"Szeress, szeress amíg csak szeretni tudsz, rohan az élet, előle hiába futsz. Mulandó a szépség, mulandó a báj, elmúlik minden ami édes, ami fáj. Tűnnek az évek, velük az örömök, elmúlik minden, csak a szeretet örök!" -------------------------------------------------------------------------------"Titkold el szíved szenvedését
ne halld a sors gúnyos nevetését szíved bárhogy fáj nevess csak gondolj rám és szeress!" -------------------------------------------------------------------------------"Mi a szerelem? Se élőlény se tárgy, de tán érzelem?! Tudom imádom és kell nekem, nélküle semmi az életem. Ez a szerelem? Furcsa ez nekem... Nagyot dobban a szívem ha látom, mikor megérinti forró testem a párom. Szívem boldog, testem ég, az érzéstől mindjárt utolér a vég. Mikor előtte állok remeg mindenem, remegő szavakkal fülébe súgom: Csókolj kedvesem...! Finom csókjai elborítják reszkető testemet, meghalnék ha elveszíteném benne lelkemet. Csodás az érzés ha vele vagyok, s mint egy fényes csillag az égen úgy ragyogok..." -------------------------------------------------------------------------------"Könnycsepp Szeretnék egy könnycsepp lenni, és elfolyni egy hosszú útra. Végig kies tájakon, barázdált arcokon. Szeretnék egy könnycsepp lenni, azon az arcon, mely örömtől csillog fényes alkonyon. Szeretnék egy könnycsepp lenni, arcodon, és boldog lennék ha örömkönny lennél te is, arcomon." -------------------------------------------------------------------------------"Hangod tavaszi szellő lágy muzsikája, szemed égszínkék hold ragyogása. Én a tied vagyok, te az enyém, nincs bánat, nincs szenvedés. erőt ad a szerelem, erőt ad a két kezed, csak szorítsd erősen s el ne engedd. Mikor átölelsz, és szívünk egy ütemre dobban, s a szívünk szerelmi lángra lobban. Tudom már mi az élet rendje, s tudom már mi a "happy endje". Mit érek én, ha nem vagy velem? ez a szívből jövő igaz szerelem." -------------------------------------------------------------------------------"Kérdés Szeretnék Szeretni Szerelmet Szerezni Szerelmes Szívemet Szívedhez Szegezni
Szólj hát Szaporán Szívem Szerelme Szerelmes Szívedet Szeretnem Szabad-e? Felelet: Szerelmes Szívem Számodra Szabad Szárnyaljon Szívembe Szerető Szavad Szikrázzon Szerelemtől Szép Szemed Szerelmes Szívem Szüntelenül Szeret" -------------------------------------------------------------------------------"Annyi mindent mondanék, de semmire nincs szó Bár tudnám hogy ez az élet mégis mire jó Bár tudnám hogy miért mondunk olyat, amit nem szabad Lehetne, de nem akarod, mégis kimondod a szavakat Utána csak fogod a fejed Hogy két szó mit tett veled "csak barátok" Miközben örökre szívedbe zárod És mikor megcsókolnád visszafogod vágyad Mikor mondanád: szeretlek, befogod a szádat Mikor vele álmodnál, riadtan felébredsz Nem érted magadat s ezért más sem érthet Szemében ott van az a dacos mondat "Csak barátok" Ó, hisz éppen te mondtad Besétáltál a csapdádba, és nincs hova menned Miért kellett kimondanod, miért kellett ezt tenned Nem csak te vagy szomorú, ő sem örül jobban Hogy nem lehet soha ott a két karodban Lopott tekintet, de látta ő is tudom Ennek semmi értelme-úgy gondolom Egy hete ezen rágódom Gondolkodom vagy álmodom De mindenütt csak őt látom Ez nem szép, hanem rémálom Ha hidegen hagy, nem zavar egy darabig Aztán újra látom, és a gondolat a fejembe hasít A gondolat a fejembe, s az érzés a szívembe Ha velem van, nem telek be vele
Zavartan mosolygok, épp'hogy csak beszélek Ha nem ismersz, akkor ezt te most nem érted És ő sem ismer engem, csak a félénk kislányt Akit helyettem hetente kétszer a buszon lát Rám néz, és a szívem hevesebben kezd verni Ha leszállok a buszról, elkezdek énekelni. Ő hamarabb megy el, és mosolygok előre Mindenki úgy néz rám akár egy hülyére Ha az hogy belezúgtam, hülyeséggel jár Vállalom az őrültséget is akár Úgysem fogom soha megérteni Hogy hogyan tudott ez megtörténni Mikor megszerezne, nem kellett Mikor most kell, nem szeret Vagy ha szeret is én nem látom a bizonytalanság a halálom Látni akarom, elegem van ebből A bizonytalanságból és mindenből! Elegem van abból, hogy mi lehetetlenek vagyunk Nem kellünk a világnak, hát külön vagyunk Ahelyett hogy a világ helyett egymással törődnénk Hogy kettőnk érzése a világ ellen miért nem elég És egyáltalán: ha csak egy fellángolás, akkor miért kell éreznem Ezeknek az apró dolgoknak semmi értelme Belezúgtam...Tetszik...Vagy ez a szerelem Nem tudom eldönteni, mi is ez Istenem? Kölcsönös vonzalom, vagy viszonzatlan szerelem Múló vágy csupán, vagy kétoldalú gyötrelem Kétoldalú? Ő is érzi? Vagy csak én kombinálok? Miért nem válaszol senki, a kérdésékre, miket a levegőbe kiáltok? Miért nem száll az égig, egy angyal fülébe S miért nem hoz az választ, vagy repít az ölébe Miért érzem ezt a nyughatatlan vágyat Melynek száz meg száz vers sem szab gátat Miért van az hogy nem nyugtat, mi eddig csitított Miért van az, hogy békés a hang, mi eddig sivított Miért fordult a világ a tetejére? Miért kell belenéznem a szemébe? Olyan titokzatos, akár csak az élet Be kell hogy valljam, nem értelek téged." -------------------------------------------------------------------------------"Mögöttem álltál s én csókra vártam rég Szíven találtál, de a szívem még érted ég Eloltatlan láng ami lángol, kigyúlhatatlan fény Elnyomhatatlan vágy amit érzek, de szívem mégis fél Kétségbe vagyok esve, mert úgy érzem szeretlek Gyűlölöm ezt az érzést, de nem engedhetlek Annyira közel vagy, itt állsz mellettem Érzem az illatod, amit annyira szerettem Érzem a tavaszt, látom a fényeket
Nem értem miért látok mégis rémeket Ha most átkarolnál, hajad simogatnám Mert tudom, hogy azt szereted.. De nem teszed HA egy kicsit is közel jössz felrobbanok Változatlanul őrült maradok?! Mindig bedőlök neked?! Csak ne lenne két hazug szemed! Csak ne lenne az érintés mit átadsz Csak ne lenne mosolyod ami nyugalmat áraszt Csak ne lenne az érzés, hogy veled minden jó Mikor a szerelem igazából visszataszító Visszataszító ez a "szeret vagy nem szeret" Már értelmetlenek a fájó könnycseppek Csak játssz velem, én bírom amíg lehet Mert tudom csak ekképp lehetek veled Úgy hogy bírom, hogy a játékszered vagyok Egy szép napon tudom, úgyis belehalok Ha feladom elveszek, elveszek nélküled Akkor inkább örökké a játékod leszek..." -------------------------------------------------------------------------------"Ki volt az ki csúnyán becsapott? Ki mondta hogy könnyű felejteni, Hogy egy hónap múlva már a z arcát se tudod felidézni. Három éve már s én mégis érzem, belehalok Szerelem, borzasztó szerelem! Fájdalom csak, kínzó gyötrelem Miért nem lehet szép?! Miért nem szerethetek én?! Miért kellett eljönnöm mikor nem akartam Miért kellett hazudnom neki?! Magamat is csak becsaptam Azt mondtam nekem ő már senki Pedig nekem ő a minden Csak annyira féltem Hogy jobban fáj majd mint most Mikor így is meghalni akarok Szerelem...Ki találta ki?! Ki találta ki hogy ennyire fáj?! Nem múlik el soha a hiány A szerelem nem szép Szenvedek és könnyeket hullajtok Verseket és leveleket írok Amiket soha nem adok fel Mert összetépné ha meglátná nevem Mert ő nem szeretett engem Elfejtette arcom és nevem Sosem voltam neki senki Csak egy lány akit könnyű megszerezni Miért fáj, miért ordítanék? Nem bírom tovább, mélybe ugranék Ő úgysem akarna értem jönni
Ha lelkem halott a testem is meg kell ölni Fáj, őrülten kínoz a fájdalom Hogy soha többé nem láthatom Pedig én őt szeretem őt akarom Nincs rá gyógyír, nincs vigaszom Százezer ver, egy sem gyógyít Miért nem ugrok át ezen "szép volt jó volt, gyerekszerelem" Nem megy! Nem tehetem! Csak sajnálom magam Mit sem ér bús szavam Csak tovább kínoz e gyötrelem Az átkozott szerelem" -------------------------------------------------------------------------------"Játék vagy valóság Egyedül maradtunk, csak te meg én Beszélgettünk és közben csak néztél Mindenféle hülyeségről fecsegtünk Biztos voltam benne, nem lesz semmi köztünk Pont az volt a dolgod, ami nekem Én a semmit tettem te pedig követtél engem Felmentünk a terembe, nem volt ott más senki Én is csak egy fontos dolgot akartam megnézni Kutattam a papírok közt, éreztem hogy néztél Nem láttam a szemed de tudom, hogy figyeltél Végeztem és mentem volna tovább De valami nem engedett odább Menjek oda hozzád, azt kérted Még ki sem mondtad, már ott álltam előtted Témát váltottál, csak egy csókot kértél Nem értettem miért pont én Azt mondtam: Olyan kis hülye vagy Azt hiszem ez egy picit zavart "Az ilyen kis hülyék nem kellenek?!" Szinte szavak nélkül, a szemeddel kérdezted Kérted a csókod, követelted Mintha tudnád, téged illet Tudtad...láttad én is akarom Gyengéden megfogtad a karom Magadhoz húztál, összezavartál, kirohantam De szinte azonnal vissza is fordultam: -Miért csinálod ezt velem?! Nem szerethetsz, nem hiszem! Csak néztél és a szemeddel mondtad Te tényleg komolyan gondoltad?! Kértél: "Gyere ide hozzám!" S én elindultam, félve bár Nyújtottad a kezed, s az enyémet fogtad Szorítottad s közben néha simogattad Közben pedig reménykedve néztél
És csak a csókért könyörögtél Kirohantam, mennem kellett Nem tartotta bennem semmi a lelket Tudom, hogy játéknak tartottad az egészet Gondoltad most hülyének nézhetsz Mert te nem komolyan gondoltad "akarod" mondtad, mert tudtad De nem hagytam hogy ajkad ajkamhoz érjen Nem a csóktól, csakis tőled féltem Még találkoztunk egyszer, bocsánatot kértél Pedig nem bántottál vagy fenyegetőztél Csak láttad hogy megijedtem Oh hogy én ezt mind elhittem Most itt heverek széttört szívvel Csak játszottál más érzésével A szemeiddel hazudtál S én azt érzem sosem akartál" -------------------------------------------------------------------------------"Kimerülten feküdt a parton fáradt testem A karjaid helyett a tengerbe estem Ha nem lehetek tiéd, a haláltól se félek Olyan furcsa érzés, hogy félig még élek Ott álltál a parton, hogy lehet hogy itt vagy?! Lehet, hogy csak a képzeletem... tényleg te vagy. Meglátsz esetlenül, s levegőt nyomsz belém "Mi ez az egész, tudom, hogy élek én..." Testem fölé görnyedsz, hevít forró csókod Mostani fájdalmad szebb mint nem létező bókod "hát mégis szeretsz?!" Kérdezném, de nem lehet... De én élek! Élek! Most élek csak igazán Kívánlak és csókod mégis oly halovány Nem akarok meghalni! Már nem! Hisz itt vagy mellettem, itt vagy kedvesem Szerelemem! Egyetlenem! Ó te drága! Miért vártad meg, míg szívem nem lett árva Miért csak ezt a halott szívem látod Szeretlek téged, most már belátod Halott csókod újra felébreszti testem Kezed ölelésétől szárnyra kap a lelkem Könnyed a sót mossa, nem mar már úgy engem Újra felélesztett engem a szerelmem Most már ne hagyj meghalni, SZERESS! Most már ne hagy elszökni, KÖVESS! Most már ne engedj bánkódni, VIDÍTS FEL S ne ébressz fel, ha két karodban alszom el!" -------------------------------------------------------------------------------"Álmomban még látlak néha Csak álmodom, hogy gondolsz néha rám Hisz' azt sem, tudom élsz-e még egyáltalán
Csak álmodom, hogy újra átölelsz És az is álom, ha azt mondod, bárhová követsz Csak álom, hogy egyszer újra látlak én Csak vigaszként mondják, hogy mindig van remény Hisz' ők nem tudják milyen nélküled Mert azt sem értették, miért vagyok veled Csak álom, hogy egyszer meghallod szavam Egyetlen álomba ringatom magam Csak álmodom, hogy egyszer még veled lehetek Csak álmok, tudom, de nem felejtelek! Álmomban még látlak néha, de a hangod nem hallom S már nem is emlékszem rá oly' nagyon Látom az arcod, hozzám érsz ezerszer De a hangod már nem érhet el Bármennyire fáj, már elveszítettelek Nem elég az álom, melyben magamhoz ölellek Nem elég a csók, mit álmomban kapok Mert megőrjít, hogy reggelre mindent eldobok Miért hagytál ennyi emléket bennem? Miért szerettelek téged, s te miért szerettél engem?! Miért gondolok még most is néha rád?! Már bánom, hogy több voltál mint egy barát..." -------------------------------------------------------------------------------"Ki még nem láthatott soha, ki érted mégis híven ég, tenéked adja hő szívét, és vallja: sorsa mostoha, ha nincsen módja látni még; ki még nem láthatott soha, ki érted mégis híven ég, mert mit felőled hord tova a szóbeszéd: a jó s a szép bizony meghódította rég; ki még nem láthatott soha, ki érted mégis híven ég, tenéked adja hő szívét." -------------------------------------------------------------------------------"Az igazi szerelmet nem a szerelmes szavak igazolják, de még a forró csókok sem, hanem a bizalom, az őszinteség, a törődés és a hűség jelenléte." -------------------------------------------------------------------------------"Lehet hogy a világnak te egy senki vagy, de lehet, hogy egy másik senkinek te vagy a világ." -------------------------------------------------------------------------------"A szeretet, ami nem újul meg magától naponta, megszokássá majd rabsággá válik, így te és én idegenek maradunk egymás és saját magunk számára egy életre, addig a napig, amelyen, ha megszólalsz, hangodat a magaménak fogom hallani, s én majd előtted állok abban a hitben, hogy tükörbe nézek." --------------------------------------------------------------------------------
"Esik az eső, mikor az ablakon kinézek, talán sírnom kéne, mint az égnek, mert elvesztette a napfényt én meg Téged!" -------------------------------------------------------------------------------"SZ-erény kis levelem elküldöm tenéked E-ngem el ne felejts arra kérlek, R-ád gondolok mikor írom -e sorokat E-mléked pedig a szívembe zárom T-e is gondolj rám mikor a soraimat olvasod L-evelem által kívánom légy boldog E-mlékül írom hogy te is megtartsd K-ezdő betűket lefelé olvasd." -------------------------------------------------------------------------------"Nekem is vannak Forró magma vulkánból kitörve, Sodró hegyi patak zúgolódó medre. Hűvös őszi szél fenyőket kidöntve Mind az érzésem mellett gyenge. Száguldó tigris ha zsákmányra támad, Úgy szalad szívem folyton utánad. Fut, szalad, útját megleli, Boldogságában csak azt követi. Szerelmem éget, mint tábortűz lángja, Szemem csak két szép szemedet látja. Két csillogó smaragd ragad magával, Megbabonáz, szólít bársonyos hangjával. Ő az kit kerestem, kit mindig is vártam, Ő az Igazi! És én megtaláltam!" -------------------------------------------------------------------------------"Vég nélküli, át nem adott vers egy eltemetetlen, halott szerelemnek Nem nagyon emlékszem az első csókra... Tudom, furcsa volt; ismeretlen nóta. Nem is ment igazán, hamisan szólt csak, Azóta a válasz egy csók lett minden szóra. Csend van. Most nincsenek szavak. Némaság a neve, ki engem fogva tart. Majd rájöttem: Ámor nyila is eltalált! A Szerelem szép? Nélküled csak szomorúság. Soha sem tudtam, hogy ilyen a Szerelem; Ahogy a mozivásznon láttam, úgy képzeltem el. Soha sem hittem, hogy fájhat így valami, Mégis lehet oly jó szeretni valakit. Te tudtad? Tudtad jól, hogy lehet így szeretni? Ha kell, a másikért minden bűnt elkövetni? Megjárni mindazt, mit józan ésszel nem lehet? Valld be, hogy Te tudtad: ilyen a Szerelem! Már három hónapja ez az állapot, Három hónapja már, hogy csak a Tied vagyok! Ifjú éltem Érted élem, ifjú Hercegem; Érzéseknek kavalkádja Tőled él bennem! Ha patak zúdul arcomon, mely könnyekből ered,
Rád gondolok én ilyenkor, miért nem vagy velem... Ha egy röpke pillanatra mosolyt rejt életem, Azt is csak Neked, csak Neked köszönhetem! Esténként is Rád gondolok, Veled alszom el, És álmaimban együtt vagyunk; sose keljek fel! De jön a reggel, s Téged elrabol a Hold, Életemben egyszer sem volt ennél nagyobb gond. S a nappal percei, melyet karjaidban nem tölthetek el, Lassacskán, csak nagyon lassan vánszorognak el. Tán ezért tűnik oly vénnek a még csak bimbódzó kapcsolat; Bezzeg mikor Veled vagyok, az idő csak úgy rohan!" -------------------------------------------------------------------------------"Visszaemlékezés Mintha csak tegnap történt volna, éjfélt ütött a templom óra, egy árny közeledett felém a sötétben, odaért, s megfogta két kezem. Majd közel hajolt, s megszólított, arca lassan kirajzolódott, nézett rám egy ismerős szempár, nem más volt az, Te voltál. Keresni kezdtünk egy nyugodt helyet, hogy ne zavarjon senki minket, mentünk egymás mellett csendben, szólni nem mert egyikünk sem. Majd leültünk egy csendes parkba', egy jól elrejtett, sötét padra, beszélgetni kezdtünk halkan, félve, szégyenlősen néztünk egymás szemébe. Zavarba volt mind a kettőnk, első randink volt ez nekünk, de oldódni kezdett a hangulatunk, együtt nagyon jól éreztük magunk'. Majd lassan felém közeledtél, odahúztál, és megöleltél, félve a szemedbe tekintettem, s Te óvatosan megcsókoltál engem. Gyönyörű volt első csókunk, majd oly' finoman összebújtunk, s együtt néztük a csillagokat, elfeledve minden rosszat. Becézgettél, szeretgettél, csókolgattál, megöleltél, és nem engedted semminek se, hogy e varázst megtörhesse. A fejemet válladra hajtottam, én Tehozzád így simultam, szorosan magamhoz öleltelek, féltem, hogy még elveszthetlek. Megnyugtató volt a hangod,
s jól esett minden mozdulatod, Mással többé nem törődtem, Te voltál az, kit én szerettem. Lehűlt az idő hajnaltájra, s magadhoz szorítottál, Drága, fáztam nagyon, reszkettem, de Te ott voltál mellettem. Együtt töltöttük az egész estét, együtt néztük meg a napfelkeltét, annyira csodálatos volt ott minden, szinte el sem hihetetlen. Majd kézen fogva hazamentünk, kapualjban elköszöntünk, s, hogy ez az estém még szebb legyen, búcsúcsókot is adtál nekem. Ismét magadhoz szorítottál, majd halkan a fülembe suttogtál, s szemembe örömkönnyek szöktek, egy szó volt ez: Szeretlek! Boldog voltam aznap este, a legboldogabb életembe, nem érdekelt senki, s semmi, nem lehetett hozzám szólni. S most, hogy eltelt egy év, visszagondolni épp elég, máris könnyek szöknek szemembe, a sok fájdalommal teli este... Egy szép délután, Hozzád igyekeztem, nem sejtettem én semmit sem, de te már vártál rám egy helyen, ott, hol megkaptam az első csókot, hova kötött sok szép emlék, ott voltál, s a padon ültél, közel léptem, s meg akartalak ölelni, Te elkaptad két kezem, s nem hagytad megtenni. Érezni kezdtem, hogy valami történt, már semmi sem olyan, mint az volt rég, s leültünk a padunkra ismét, vártam, hogy elmond, mi baj, mi történt... Elmondtad nekem ami nyomta szívedet, nem tehettem mást, egyetértettem veled, közben nagyokat nyelve próbáltam, a sírást csendesen elfojtani magamban. Majd szétváltak útjaink örökre, hátat fordítottál, s otthagytál: vége! Nem néztél vissza, úgy hagytad el a parkot, könnyes szemmel nézve utánad, egyedül maradtam ott. Hosszasan sírtam, ülve e szép helyen, minden szép emlék átfutott az eszemen, fájdalmas volt látni leperegni a "filmet", csak ültem ott, s nem tudtam mit tegyek.
Sok fájdalommal teli este telt el azóta, ágyon ülve, merengve, s éjszakákat átsírva, reggelente bedagadt, véres szemekkel ébredve... nem hagytál mást, csak fájdalmat az életembe'! Nehéz elfelednem Téged, hisz annyira szeretlek, tudom, nehéz elhinned, de én még mindig szenvedek..." -------------------------------------------------------------------------------"1 éve szereti a fiút a lány, De a fiú sokáig kérette magát. Majd nagy nehezen igent mondott S a lány a bőréből majd kibújt. Nem hitte el, hogy azzal lehet Aki a legfontosabb, életében. Ha tudta volna, de nem tudta Hogy a fiú csak kihasználja. Az elején sokszor mondta, hogy szeretlek A lány csalfának találta, de nem hitte, Hogy élete szerelme szíve nem az övé. De mikor a lakásba felmentek, az őrülten szerelmes lány fészkébe a lánynak rá kellett döbbennie, hogy a fiúnak nem a szíve kell hanem a teste, mely igazán édes de a belső az ami igazán értékes. A fiú őrülten esett neki a lánynak, és gonoszan megfenyegette, hogyha nem teszi, életét beszennyezi. A lány sírva hagyta magát hisz tudta, nem tehet mást. Miután a fiú végzett vele csak annyit mondott: nem vagy jó nekem! A fülig szerelmes lány szíve mint 1 vár, úgy omlott össze Nem hitte el, hogy kitartó, édes szerelméért ily kínt és fájdalmat kaphat viszonzásként. A fiú ezek után rá se nézett, akár 1 alattomos senkit, úgy lenézte. A lány szenvedett még, pár éven át hisz nehezen dolgozta fel a traumát. De 2 év múlva rátalált, arra az emberre Aki életét is odaadná őérte Boldog volt, de nem hitte, hogy szíve már valaha is lehet valakié. De lassan beteljesült amit szeretett volna, beleszeretett abba, ki őt is imádta." -------------------------------------------------------------------------------"Szeretlek, nem érted? Eljött az idő hogy elérted. S most, hogy én akarlak és szeretlek, te döntesz úgy, hogy nem kellek. Akkor miért hagytad hogy beléd essek? Miért engedted, hogy megöleljelek? Miért hagytad, hogy csókoljalak és magamhoz húzzalak s úgy suttogjam: már akarlak?!
Szeretném ha szeretnél, mondd: ez olyan nagy kérés? Hisz van egy lány ki megőrül érted, teljesíti minden kérésed, s cserébe nem vár sokat csak csókokat és a bűvös szót mely csak egyetlen szó: SZERETLEK!" -------------------------------------------------------------------------------"Álmomban egy angyal voltam, s minden áldott hajnalon az égre írtam nagy betűkkel, hogy: SZERETLEK NAGYON. Csak álmodtam, hogy angyal voltam, csalóka álom nem vitás, de éjjel-nappal, az égen-földön igaz ez a vallomás." -------------------------------------------------------------------------------"Valaki "Élem az életem, S nincs mellettem senki. Miért van ez velem? Miért menekül mindenki? Szembe jött valaki, Rögtön szertefoszlott. Lehet, nem is volt ott!? Nem marad itt senki? Nem maradt itt senki! Csak magamban keringek, Kutatlak, kergetlek! Téged, kit oly rég kereslek. De nem is ismerlek. Nem tudom gyönyörű neved!!!? Milyen színű a szemed? Hol éled az életed? Találkozhatok-e valaha veled? Milyen, ha a szellő fújja a hajad, Ha egy mosoly közben megcsillan fogad? Milyen a válad; és a lábad, Az alakod, a hangod? Maradtak az álmok, Ott mindent látok. De még ott sem talállak, Lehet, hogy nem is foglak!? Amikor megtalállak, Remélem lesz még időm, Hogy megismerjelek, Hogy "ÁMOR homlokomra vésse neved!" Továbbra is kereslek, S bízom benne, Hogy "szádban hozod el éltető vizemet!" S ekkor majd "sírok mert látom, hogy vak vagyok"! "
-------------------------------------------------------------------------------"Sötét éjjel, álmom hamar tovaszáll, felébredek, s a szívem hevesen kalapáll. kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem, olyan jó lenne ha itt lennél velem. Lehajtanám fejem, öledbe tenném, a levegőt is csak remegve venném. Attól félnék, hogy egyszer vége lesz, s így könnyem folyik tovább, közben karod elereszt. rám nézel, kérdezed mi bántja lelkem, a gondolat is fáj: de el ne hagyj engem." -------------------------------------------------------------------------------"Érzem hogy hiányzok neked, de légy erős és ne szenvedj. El kell engedni azt ami fáj, át kell lépni, nem szabad hogy megállj. Lesznek még szép napok, mert mindig a szívedben maradok. És ne játssz más szívével, ezt tanuld meg, s veled sem fog játszani, ki igazán szeret. Emlék lettem, nem bánom, de ez neked ne fájjon. Maradjak csak egy szép emlék neked, amitől sosem lesz könnyes a szemed. S majd egyszer, ha ez már így lesz... Gyere oda ahová engem temettek, ott a fűszál is azt súgja majd: Hogy nagyon szerettelek." -------------------------------------------------------------------------------"Ismertem egy fiút, és egy lányt, Nem láttam még soha, náluk szebb párt. Oly boldogok, -s bolondok voltak együtt, Velük a világ összes baját eltemettük. Hát ez a baj, hogy eltemettük végleg, S a fiú szemében a könnyek, a lány után még mindig égnek. Mert szépnek indult szerelmük, De nem tartott oly soká. Elmondom most miért, megcsalták egymást. Jött egy fiú, -s csillogó szemével, oly szépen nézett a lányra, A lány csak figyelte, figyelt minden szavára. A fiú kérdezte velem leszel, drága. S a lány igent mondott, a kihívásra, Vége lett a nagy szerelemnek, -s elhagyta egyetlen kedvesét. Szomorúan folytatom, ezt a mesét, Nem bírta tovább, hiányzott a fiú nagyon. Rengeteget sírt, könyörgött, -s jött egy új alkalom, Visszafogadta őt, örült a szíve nagyon, mert tudta ez a fiú több, mint a kincs, a vagyon. Szép volt ismét az életük, de megint csak jött a végzetük, Jött egy lány, ki elvette a fiút. Akkor már hiába sírt, tudta nem lesz kiút, Hisz hívta folyton, -s mondta neki. Gyere vissza kérlek, nekem nem kell más senki. De nem jött vissza, soha többé a fiú,
A lány csak várta, de hiába. Hisz nem jött, kit szíve várna, Nem tudott tovább így élni, érezte ennek meg kell történni. Felvágta ereit, érezte a végzetét, S ha már mást nem tudott, hát odaadta a fiúnak az életét!" -------------------------------------------------------------------------------"Sosem felejtem, érzéki illatod, nem feledem a sok gyönyörű pillanatot. Kezed érzem még kezemben simul, egy könnycsepp a szememből, lecseppeni indul. Nem érdekel, mert nem bírom megállni, gyenge vagyok, szenvedés téged nem látni. Egy fekete rózsaszál, egy megsárgult levél, mit adtam utoljára neked.. ez oly kevés. Mert én többet kaptam tőled ezerszer, te voltál az életem, nem csak egy játékszer. elmentél a végtelen örökké valóságodba, mennék én is, de nem feledem kívánságodat. Hogy ne tévedjek arra az útra utánad, hol a szebb álmok valósággá válnak. Fáj még szívem, mert szeret, ez az érzés dúlja a lelkemet. te vagy az életem, s a nappalom, de már nem vagy más, csak egy kőhalom." -------------------------------------------------------------------------------"Ha tudnád én hányszor gondoltam rád, ha tudnád hány éjszakát sírtam át. Ha tudnád mennyire szeretlek téged, ha tudnád hogy mennyire szenvedek érted. Ha tudnád hogy nélküled fáj levegőt venni, ha tudnád milyen szerelmesek közt magányosnak lenni. Ha tudnád hogy mennyit érsz te nekem, talán még a mai napig sem hagysz el engem." -------------------------------------------------------------------------------"Ne menj el Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól súlyosak. Félek, hogy elveszítelek, ha alszom. Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek." ( Tagore ) -------------------------------------------------------------------------------"Úgy szeretném... Csókom ne kérd, elvárni nem szabad, Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap, Azt akarom, hogy én akarjalak! Más városban, hol este csíp a fagy, Erdő mélyén, hol vadkan rajtakap, Azt akarom, hogy én akarjalak!" ( Szabó Győző Gyula )
-------------------------------------------------------------------------------"Ne rejtőzz el... Ne rejtőzz el, úgyis látlak! Rád csukom a szempillámat. Benn zörömbölsz a szívemben, s elsimulsz a tenyeremben, s elsimulsz az arcom bőrén, mint vadvízen a verőfény." ( Buda Ferenc ) -------------------------------------------------------------------------------"Hiányoddal Könnyű annak, kinek te vagy az élet, kinek reggelihez te vagy a cukor. Te fűszerezed csókkal az ebédet: kinek vacsora után te vagy a bor. Jó a társnak, kinek te vagy a társa: a magányosság ne tudd meg, mily nehéz." ( Gyurcsó István ) -------------------------------------------------------------------------------"Áldalak búval, vigalommal Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel." ( József Attila ) -------------------------------------------------------------------------------"Érezni a szád Ujjaim közt illatos, Bársony rózsaszirmot, Fehér tornyú templomból, Távoli harangot, Számban szétpattanó, Édes szőlőszemeket, Testemre zúduló, Langyos esőcseppeket." ( László Ilona ) --------------------------------------------------------------------------------
