Szeretettel köszöntöm, tisztelt iskolánk iránt Érdeklődő! Kedves Szülő, Nagyszülő!
Engedje meg, hogy mindenekelőtt bemutatkozzam: Mózessy Egon vagyok. Budapesten, 1960. augusztus 29-én születtem. Feleségemmel, Dóczi Évával, aki a Médiaszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alap archívumi munkatársa (azaz a Magyar Rádió komolyzenei dokumentátora) négy gyermeket neveltünk, nevelünk. Gergely (31) a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet végezte el angol-kommunikáció szakon, nyelvtanár, újabban a felhasználó barát web-lapok kialakítása irányában képzi magát tovább. Rebeka (24) az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett BA oklevelet pedagógia-filozófia szakon, jelenleg ugyanott tanul az MA diploma megszerzéséért – intézményfejlesztés szakirányban. Emellett dolgozik is az egyetemen. Benedek (24) az egri Eszterházy Károly Főiskola diákja, elektronikus képi ábrázolás szakon tanul. Míra (13) a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium hetedik osztályos diákja. Szakmai pályafutásomról: a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola ötvös szakának elvégzése után, (az akkor még) Állami Pénzverőben dolgoztam cizellőrként három esztendeig, majd sorkatonai szolgálatot teljesítettem. 1982-től Magyar Iparművészeti Főiskola diákjaként folytattam tanulmányokat:
először 1987-ben diplomáztam az Ötvös Tanszéken,
másodszor 1997-ben, a Tanárképző Intézetben.
2006-ban közoktatási vezető szakirányú pedagógus szakvizsgát tettem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán. 2008-ban közoktatási szakértői szakvizsgát is szereztem, ugyanott. Szakterületeim az általános tanügyigazgatás, valamint a pedagógiai értékelés
területén az alapfokú művészetoktatás, különösen a képző- és iparművészeti ág. Az ötvösművész diploma megszerzése után, a Művészeti Alap tagjaként, mint szabadúszó iparművész dolgoztam megrendelésekre, kiállításokra és restauráltam is. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének jelenleg is tagja vagyok. Pályám kezdetétől fogva gyakran vezettem, tartottam felkérésre kézműves-, vagy rajzfoglalkozásokat, de akkor még nem intézményi keretek között. 1993-95 között egy ferencvárosi alternatív iskolában dolgoztam óraadóként. 1994-től a Budai Rajziskola több szabadiskolai csoportját, táborát vezettem és vezetem jelenleg is. Az alapfokú művészetoktatási ágban a 6-10 évesek tanszakvezető tanára vagyok. Alkalmanként a szakközépiskolai osztályokban is tanítok ötvös szakmai ismereteket.
1994 őszén kezdtem tanítani itt a Lisznyai-ban. A Rajz és vizuális kultúra, majd később a Hon- és népismeret, illetve a Média és mozgóképismeretek tantárgyakat, és 2001-től – kihelyezett tanítási gyakorlat szakvezetőjeként – pedagógusképzéssel is foglalkoztam. 2002-től osztályfőnökként vettem részt az iskola nevelő-oktató munkájában.
2003-ban az intézmény igazgatóhelyettese lettem.
2007 szeptemberében kezdtem első igazgatói ciklusomat.
2012 őszén a másodikat.
Mindezek mellett: 2005-től a Nemzeti Szakképzési Intézet megbízásából részt vettem a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programjában; „A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése: Új szakképzési
szerkezet” elnevezésű projektben, több, az ötvösség körébe tartozó szakképzés – szakmai lektoraként. 2006-2012 között a Művészeti Szakközépiskolák Szövetségének delegáltjaként a művészeti iskolákat minősítő testület tagja voltam. 2007 óta, az Oktatási Hivatal felkérésére, rendszeresen közreműködöm az országos művészeti versenyek előkészítésében, illetve a bírálóbizottságokban, zsűritagként – Országos Kerámia- és Tűzzománc Verseny (2008, 2010, 1012); Országos Makett- és Papírtárgykészítő-, Fatárgykészítő-, Fémműves Verseny (2011). 2008-tól a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet felkérésére részt vettem a „Szakmai és vizsgakövetelmények, központi programok, modultérkép gondozása és fejlesztése” elnevezésű programban, az ötvösség körébe tartozó szakmai képzési modulok kialakításában: részint azok elkészítésében, a szakmai tartalom kidolgozásában, részint a lektorálásában. Szintén 2008-tól vállaltam feladatot a Magyar Művészetoktatásért Országos Szakmai Szervezet munkájában melynek során az alapfokú művészetoktatás képző- és iparművészeti ága új cél-, feladat- és követelményrendszerének; új struktúrájának kialakításában dolgoztam – a 27/1998 (VI.18.) MKM rendelet szövegmódosításának előkészítése volt a feladatom a tananyagegység és a követelmények összehangolása tekintetében. 2012-től részt vállaltam a Nemzeti Tehetség Program munkájában az Oktatás Fejlesztő Intézet szakmai pályázatértékelőjeként, előbb a Wekerle Sándor Alapkezelő majd az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő szakértőjeként. Összefoglalva tehát: a folyamatos alkotóművészi és restaurátori tevékenységem mellett jelenleg is végzem óvodáskorú gyermekek, és kisiskolások játékos művészeti tevékenykedtetését, de munkám része a nagyobbak művészettörténeti és rajzi képzése, ugyanakkor foglalkozom a felnőttek akadémikus művészeti oktatásával, valamint szakképzésével, és szakértői tevékenységgel is.
Jól ismerem a Lisznyai-t, hiszen már a 19. tanévet töltöm az intézményben. Iskolánk „általános iskola” a szó legnemesebb értelmében és ezen nem kell, és nem is szabad változtatni. Az iskolát csak olyan zsilipként tudom értelmezni, amely a család óvó-védő közege és a társadalom között biztosít átjárást a felnövekvő gyermekeknek. Az intézményben tanuló diákoknak a napjaink elvárásainak megfelelő alapműveltség mellett igényes neveltségi szintet és boldog, emlékezetes eseményekkel teli gyermekkort kívánunk biztosítani. Jelenleg majdnem 350 beírt tanulója van az intézménynek, amit a korábbi évek jelentős tanulólétszám csökkenése után, eredményként kell értékelni. A közelmúltban a pedagógusok jelentős hányadának generációváltására került sor az iskolában, ami lehetőséget teremtett arra, hogy az új kihívásoknak megfelelő, alkalmas kollégákkal egészülhessen ki a nevelőtestület. A családias légkör mégsem csak az iskola méretének, hanem az aránylag stabil, nívós nevelői gárdának is köszönhető. Manapság annyi ismeretet kell a gyerekek számára közvetíteni, amire a szülők aligha képesek. Az iskolának kell megoldani azt a feladatot, hogy a gyermek értelmi szintjének, képességének megfelelően adja át az ismereteket. Az iskola feladata tehát egyrészt közvetíteni az alapvető tudományos ismereteket és ismeretszerzési technikákat; másrészt erkölcsi, vallási értékeket és helyes magatartási, viselkedési normákat. Úgy, hogy közben fejleszteni tudja a tanulók gondolkodását, kommunikációs és manuális képességét, akaraterejét, kitartását és igényét a tanulásra – segítve őket a különböző társadalmi szerepek közötti eligazodásban. Ebben látom a kompetencia alapú oktatás lényegét. Az általános iskolás kor a külső szemlélő számára ugyan tűnhet egységesnek, hiszen a gyermek élete az iskola köré szerveződik, ám még egészséges család esetében is bonyolult rétegződésű, összetett időszak: az alig iskolaérett kisgyermekből a felnőttkorra készülő, a biológiai érés küszöbére érő, majdnem érett fiatalokig terjedő kort öleli fel. Amilyen a ma iskolája, olyan a holnap társadalma. Tanárra, diákra nézve egyaránt kötelező következetes, fegyelemmel párosuló, nyugodt légkörű, a tisztesség és becsület talaján álló intézmény vezetését tudom csak elképzelni. Hatékony iskolát, hatékony nevelési-oktatási munkát
csak rend, fegyelem és pontos feladat-, illetve elvárás meghatározás mellett tartok megvalósíthatónak. Bár az intézményvezetői felelősség, egyszemélyi felelősség, de a kollektív bölcsesség érvényre jutását ez nem akadályozhatja meg. Úgy gondolom, ma tevékeny, kreatív pedagógusokra van szükség, mert a tanórák puszta megtartása nem elegendő. Szerintem az igazgatónak ismernie kell az iskola valamennyi tanulóját; tudnia kell, minden diákról. Pontos ismeretekkel kell rendelkeznie arról, hogy melyik gyereknek van szüksége nagyobb odafigyelésre, és segítenie kell az osztályfőnököket a nevelési problémák megoldásában. Velük együtt kell terveznie és irányítania azt a pedagógiai munkát, amely növeli a hozzáadott pedagógiai értéket. Egyre globalizálódó világunkban kulturális örökségünk jellemző sajátosságainak ismerete, a nemzeti kultúránkban való jártasság a hazaszeretet alapja. Ezért is készítettem és ajándékoztam az iskolának, a legfőbb nemzeti jelképünket, a címert. A domborított-cizellált és színezett ötvösművészeti alkotás az iskola aulájában került elhelyezésre, bensőséges átadási ünnepség keretében maga a Polgármester úr leplezte le. A nemzeti érzelem megerősítésére szolgáló lehetőség az iskola parkosított kertjében található, immár felújított zászlórúd használatba vétele is, mára kialakult az ünnepélyes zászlófelvonás formája is. Olyan, a magyarság iránt elkötelezett fiatalokat szeretnék nevelni, akik tudatosan használják és védik a magyar nyelvet, a szép magyar beszédet, amihez az olvasottság elengedhetetlen. De kűzdünk a magyar nyelvet lezüllesztő tendenciák, pongyolaság, az indokolatlanul történő idegen szavak használata és közhelyesség ellen is. A környezeti értékek közvetítése és a környezettudatos nevelés is fontos terepe a munkánknak, állandó törekvésünk környezettudatosságra nevelés. A jelenleg is sikeresen folytatott papírgyűjtési akciók mellett továbbra megvalósíthatónak látom a szelektív hulladékgyűjtés néhány formáját a tanulók közreműködésével. De az iskola parkosított kertéjnek felújítása, mind a kerti bútorok javíttatása, cseréje, mind a növényzet frissítése is szolgálhatja ezt a célt. Különösen akkor, ha a diákokkal közös növényültetésekre, növénygondozásra kerül sor a környezeti nevelés keretében – akár tantárgyakhoz kötötten. A természet tiszteletére való nevelésnek hatásos eszközének tartom a növényültetést, növényápolást, kerti munkát; nem is beszélve arról, hogy saját munkáját minden gyermek inkább fogja óvni, mint egy készen kapott parkot.
Családszerető, a családot értéknek tekintő, azt tisztelő gyermekeket kívánok nevelni. A gyermekeknek, mind a felnőttekhez fűződő viszonyában, mind az egymáshoz fűződő kapcsolatában a kölcsönös tiszteletadást elsődlegesnek tartom, amihez a szolidaritás érzését és a munkához, tanuláshoz való helyes viszonyt hivatott társítani az iskola. Számos olyan rendezvényt sikerült hagyománnyá emelni melyek az iskolához, közösséghez való tartozást élményszerűvé teszi a gyermekek számára és a tevékenység során közvetlenül és közvetetten egyaránt nevelnek. Ilyen a szüreti mulatság, amelyet inkább az alsó tagozatosok számára; a Márton-napi vigalom, amit felsősöknek szervezünk; de ezt a célt szolgálja a saját készítésű portékák árusítása az adventi, vagy húsvét előtti időszakban, ami mindkét korosztálynak izgalmas kihívást jelent; nem is beszélve az osztályközösségek műsoráról.
Budapest, 2013. október
