Szeretet 1 és Szeretetteljesség 2

James R. Gordon

Szeretet és Szeretetteljesség 1

2

Fordította: Kudlik Ildikó, Lektorálta: Hegedűs Dóra,

Fejezetek 1. A szeretet természete 2. Szeretetteljesség: A szeretet megélése 3. A hit kreatív ereje 4. A szeretet, mint dinamikus energia 5. Szerelembe esés 6. Önmagunk és mások szeretete 7. Isten szeretete 8. Szeretetteljes kapcsolat fenntartása

1

A „love” szót - akár kis betűvel, akár nagy betűvel szerepel az eredeti szövegben - a szeretet szóval fordítottuk, kivéve azokat a kifejezéseket, amelyekben a magyar nyelv a szerelem szót használja. 2 Az angol „loving” szó egy folyamatosságban lévő szeretet kifejeződést jelent, amit magyarra a „szeretetteljesség” főnévvel fordítottunk.

1

Első Fejezet

A szeretet természete Mint kultúránk történetében talán még soha, egyre inkább megjelnni látszik a szeretet és szeretetteljesség kérdése életünkben. Ilyen vagy olyan formában egyre jobban dominálja médiáinkat és reklámiparunkat is. Könyveket és magazinokat olvasunk a szerelemről és a kapcsolatokról. Amikor bekapcsoljuk a rádiót, szerelmes dalokat hallhatunk. Filmeket és TV show-kat nézünk románcokról, és szerelmi csalódásokról. Szemináriumokra, elvonulásokra és támogató csoportokba járunk, ahol ”szakértői válaszokat” kapunk a szerelem természetéről és arról, hogy hogyan hozzunk létre még több szeretet életünkben. Újságcikkek jelennek meg abból a célból, hogy megválaszolják párkapcsolatainkra és másokkal való együttlétünkre vonatkozó kérdéseinket. Fontos időket élünk: elkezdtünk ráébredni a szeretet fontosságára, ami iránt nagyobb az érdeklődés most, mint bármikor azelőtt. Gondoljuk csak végig a következőket egy pillanatra. A templomot kivéve, milyen gyakran hallunk a szeretetről Isten és a mi Istenhez való hasonlatosságunk összefüggésében? A vallás terminológiáját kivéve, milyen gyakran halljuk a szeretetről azt, hogy az egy tulajdonság, az atya-fiú-szentlélek hármasának mélyében rejlő központi jellemző, amelyből mindannyian származunk? Ezek fontos kérdések, mert anélkül, hogy megértenénk Isten természetét, nem lehetséges, hogy megértsük a szeretet természetét, és ez fordítva is így van: anélkül, hogy értenénk az igazságot a szeretetről, nem érthetjük az igazságot Istenről. Kultúránkban gyakran gondoljuk azt a szerelemről, hogy különféle fajtái és megjelenési formái vannak. Úgy beszélünk szerelemről a románcban, a gyermekünk iránt érzett szeretetről, a hobbink iránt érzett érdeklődésünkről, egy különleges hely vagy dolog iránt érzett érdeklődésünkről, mintha mindegyik egy kicsit más lenne, mint a többi. Oly sok embert és dolgot szerettünk már életünkben, hogy bizonyosan mindegyikünknek van elképzelése arról, mi a szeretet, és mi nem az. Ugyanakkor csak kevesen ismerjük Isten szeretetét. Anélkül, hogy megismernénk az Ő Szeretetét, csupán a szeretet azon megjelenési formáinak visszatükröződéseit látjuk, amelyek valamelyest eltorzultak olyan mítoszok, és zűrzavart keltő féligazságok által, amik nem a teljes megismerésen alapulnak. Ugyan ezek is nevezhetőek szeretetnek, viszont valószínűsíthetően ezek nem a szeretet valós formái.

Mi a Szeretet? Kezdjük a Szeretet megismerését néhány alap koncepció letisztázásával. Az, hogy miért írjuk a „Szeretet” szót nagybetűvel, mindjárt kiderül. 1. Isten a Szeretet; minden Isten Szeretetéből született, és magában foglalja az Ő Szeretetét; minden Isten Szeretetének kifejeződése; minden dolog lényege végeredményben, Isten Szeretete. 2. A Szeretet egy sugárzó létállapot. Semmit nem kutat. Nem vágyik semmire. Csak VAN. 3. Amikor valakire vagy valamire ráirányítjuk a Szeretetet, az teljes egészében önzetlen, csak a fókuszában lévő tárgy jól-létére koncentrál.

2

4. A Szeretet feltétel nélküli. A Szeretet teljes mértékben mentes a kötődésektől, a több és kevesebb, jó és rossz, magam és mások, a most és máskor, itt és ott, vagy bármi más polaritásán túl létezik, ami meghatározhatná vagy limitálhatná azt. Közülünk csak néhányan tapasztalták meg tudatosan, közvetlen és torzítatlan formában Istent, és így csak kevés ember látta és ismeri az Ő Szeretetének tökéletességét, tiszta hamisítatlanságát, és teljességét. Emiatt azok, akiknél ez a közvetlen megtapasztalás hiányzik, összezavarodnak azt illetően, hogy valójában mi a Szeretet és mit jelent a Szeretetteljesség. Mindazon élményeink, amelyek a szeretet fogalmával kapcsolatosak, gyakran csupán a világ szeretet-értelmezését tükrözik vissza. Ezek a szeretet értelmezések a gyermekkori szerep modelljeinken, mások által megélt tapasztalatokon, kultúrális hiedelmeinken és érzelmi ragaszkodásainkon alapulnak, és vannak olyanok is, melyeket a média hoz létre, illetve a különféle hősökről alkotott elképzeléseink befolyásolnak. –Mindezek teljes mértékben eltérnek a Szeretet azon igaz formájától, amely Isten szívében él. Így ebben a könyvben a szeretet (kisbetűkkel írva) szót a szó hétköznapi értelmében használjuk. Más szóval, a „szeretet” szó arra a szeretetre utal, amit oly gyakran használunk a szeretet kifejezésére, de ami valójában nem az. Ez a szeretet-élmény, amit mi szertetnek nevezünk, szenvedélyről, ragaszkodásról, izgalmakról és a szárnyalásról szól,azonban ezek valójában nem a Szeretetet jelentik. Ha ezeket csupán „emberi szeretetnek” neveznénk, az nem lenne igaz, mert minden ember képes megtapasztalni és kifejezni Isten önzetlen, hamisítatlan, feltétel nélküli Szeretetét. Tehát, amikor a Szeretetre utalunk, akár mint az Ő egyik aspektusára vagy egy bennünk lévő aspektusra gondolunk, azt mostantól nagy-betűvel írjuk, valamint ezt a Szeretetet Szeretetteljességnek fogjuk nevezni, amelyre majd a következő fejezetben térünk ki bővebben.

Szeretet vagyunk Legtöbbünk abban a hitben él, hogy szükségünk van valamire, vagy valakire, akit szerethetünk, illetve, hogy szeressenek bennünket, máskülönben üresnek érezzük magunkat. Magunk vagyunk a Szeretet, már Szeretve vagyunk, és már bőségesen van bennünk Szeretet. Ebből a fajta szeretetből nincs hiány. Mivel tényleg „Isten képére és hasonmására” teremtettünk.3 A Szeretet végeredményben az, akik vagyunk, és amikor teljességében felismerjük azt, akik vagyunk, akkor megismerjük és megéljük azt a Szeretetet, amely már valójában a miénk. Előfordulhat, hogy olvasóink egy része máris szkeptikus. Ez a fajta látásmód végül is nagyon eltér attól, amelyet a filmekben látunk, vagy az újságokban olvasunk. Sokan éveket töltenek azzal, hogy a szeretetet keresik, abban a hitben, hogy szükségük van egy adott emberre vagy dologra azért, hogy az öröm- és a megelégedettség érzését megtalálhassák általuk. Tanulmányozták azt, hogy mi a legjobb módja annak, hogy „barátokra tehessenek szert, és befolyásolni tudjanak másokat”. Utána jártak annak is, hogy mi számukra a legmegfelelőbb ruha, haj viselet vagy kozmetikum. Megtanulták szelektálni az embereket aszerinthogy kit engednek közel magukhoz – ki legyen szeretetének a tárgya és kinek engedjék meg, hogy szeresse őket. Valószínű, hogy a fentieket nem neveztékk „a szeretet tanulmányának”, de többségük mégis rengeteg időt töltött az elfogadás, vonzalom és meghittség témáival, amelyek a szeretet ismertetőjelei, a szeretet egy limitált értelmezésében

3

Mózes 1:26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; http://biblia.hit.hu/bible/21/GEN/1

3

Alapjában véve, nincs semmi rossz a Szeretet keresésében, mivel a földi lét nagyrészt arról szól, hogy megtanuljuk mi a Szeretet. A Szeretet elengedhetetlen a teljesség- és boldogságérzetünkhöz, mivel Szeretet nélkül az élet nagyon magányos és üres. Mégsem tudjuk még mindig, hogy ténylegesen mi a Szeretet, és hogy azt valójában hol találhatjuk meg.

Csak egy szeretet van Legtöbben a szeretet fogalmát az emberek közötti párkapcsolatokkal társítják; utalhat a szó anya és gyermek, barát és barát, szerető és szerető közötti romantikus szeretet kapcsolatra. Bár a szó ebben az értelmezésben is igaz, ugyanakkor korlátozó is, mivel szerethetjük Istent, az életet, a természetet, a munkánkat és a hobbinkat is. A Szeretet megjelenési formáinak, amelyeken keresztül megtapasztaljuk és kifejezzük azt, nincs se vége se hossza (emberek, helyek, dolgok),. Ugyanakkor, ha közelebbről megnézzük, és megértjük, hogy a Szeretet miről szól, rájövünk arra, hogy csak egy fajta Szeretet létezik. Bár lehet, hogy más-más szavakkal és megjelenési formákkal illetjük azt, az egyetlen Szeretet mégis, csupán Isten Szeretete, amelynek megjelenési formája az Ő bennünk élő eleven Lelke. A Szeretet van. Mi vagyunk a Szeretet. A lét egyszerűségében kapcsolat van a minden, és Isten lénye között, amiből minden létező való. A Szeretet a bennünk lévő Léleknek annyira meghatározó jellemzője, hogy mi, akik hajlandóak vagyunk megnyílni e nagyszerűbb részünk felé, természetes keresőivé válunk a Szeretet-megnyilvánulásának. Ezért van az, hogy sokan közülünk természetes igényt éreznek arra,- hogy támogassanak másokat, barátságosak és megértők, illetve kedvesek és adakozóak legyenek – hogy számos olyan tulajdonságot fejezzenek ki, amelyeket mindig is a Léleknek tulajdonítottunk. A Szeretetteljes Lélek enyhe rezgése azt eredményezi, hogy elkezdjük keresni azt, hogy hogyan a fejleszthetjük spirituális oldalunkat, és hogy hogyan válhatunk Szeretetteljesebbé. A Szeretet benső fénye mindannyiunkban jelen-, és állandó mozgásban van. Egyikünk sem képes arra, hogy megérezze a benne élő örömöt és teljességet mindaddig, amíg nem él harmóniában ezzel a benső fénnyel. Jézus azt mondta „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” 4 Ez nem elvárás volt részéről egy „jobban teszed, hogy, ha”, hanem inkább egy hasznos tanács, a „siker titka” ahhoz, hogy hogyan találhatjuk meg mindannyian a boldogságot, amit annyira kutatunk. Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon miért jár dicsőítés a Mi Atyánknak jó cselekedeteinkért; a válasz egyszerű:a mi Szeretetünk és jó cselekedeteink valójában mindig az Ő szeretetének és jóságának általunk való kifejeződései. Ez az oka annak, hogy lényegében nem lehet az emberi Szeretetet Isten Szeretetétől elválasztani; Isten az egyetlen Szeretet forrás, és amikor szeretetteljesek vagyunk, akkor megengedjük, hogy az Ő fénye keresztül ragyogjon ratjunk. Az igazság az, hogy 5 „A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.”6

4

Maté Evangéliuma (5:16) http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAT/5 Pál Apostolnak Rómabeliekhez írt levele (5:5) http://biblia.hit.hu/bible/karoli/ROM/5 6 A Szeretet szónál nem használtuk nagy betűt, mert nem változtattuk meg az eredeti vátlozatot 5

4

Amikor ’a szeretet fáj’ Szívünk mélyén mindannyian egy Szeretetteljes kapcsolatra vágyunk. Szeretnénk ismerni, adni, kapni, és megosztani a Szeretetet. De ha egy pillanatra megállunk és rápillantunk a bennünket körülvévő úgynevezett szeretetteljes kapcsolatokra, gyakran konfliktusokat, kihívásokat, szomrúságot, veszteséget, zavarodottságot, fájdalmat, ki nem elégített elvárásokat és be nem teljesült álmokat találunk. Egy sor nehézséggel találkozunk, amelyek hamis benyomást keltettek bennünk a Szeretet természetéről, okot adva arra, hogy féljünk Szeretetteljesnek lenni, bíráljuk a Szeretetet, visszatartsuk Szeretetteljességünket, vagy elkerüljük a Szeretetet. Azonban, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy mi is a Szeretet valójában - egy feltétel néküli, sugárzó és önzetlen létállapot - akkor nyitottá válunk annak lehetőségére, hogy minden szenvedésünk és zavarodottságunk valahonnan máshonnan ered. A félreértelmezés nem magából a Szeretetből, vagy a Szeretetteljességből, talán inkább a különféle „adalékok”-ból származik, amelyek eltorzították a Szeretet tisztaságát és tökéletességét. Szüleink minden bizonnyal „szerettek” minket, ugyanakkor emlékezzünk vissza arra, amikor azzal nyaggattak bennünket, hogy mit csinálhatunk és mit nem; emlékezzünk a büntetésekre és azokra a megvonásokra, amelyeket a „mi érdekünkben” tettek; de az is előfordulhatott, hogy nagyon elhanyagoltak bennünket vagy durván bántak velünk. Lehet, hogy barátnőink és barátaink szerettek bennünket, ugyanakkor a velük való kapcsolatainkban megjelent a féltékenység, harag vagy kiábrándultság érzet, vagy igazságtalanságok történtek, vagy akár elárultnak és visszautasítottnak éreztük magunkat. Szerettük a kutyáinkat vagy macskáinkat, majd megéltük elvesztésüket. Ha a fentiekre asszociálunk, amikor a szeretetre gondolunk, hogyan is hihetnénk el, hogy a Szeretet a valóságban egy csodás, örömteli és felemelő megtapasztalás? Nos, az első lépés az, hogy emlékeztetjük magunkat a Szeretet igazi természetére és Isten Szeretetétnek valóságára, amely hamisítatlan, önzetlen, feltétel néküli; ragaszkodásoktól, követelésektől és elvárásoktól mentes; ami lényünk fénye. Ha emlékezünk mindezekre, könnyebb észrevennünk, hogy az, amit eddig Szeretetnek hívtunk, valójában nem az. Amikor szerelmünk egy nap így esedezett nekünk „Hogyan hagyhatsz el, mikor én annyira szeretlek?”, valójában azt mondta „Félek egyedül lenni”. Ez a fajta szeretet a függőségről és a félelemről szólt. Amikor szüleink azt mondogatták nekünk „Mindezt azért tesszük, mert szeretünk téged,” ugyanakkor büntetésként éltük meg azt, amit kaptunk, akkor mindaz, ami történt, valójában csupán az ő saját frusztráltságuk, félelmük, és dühük levezetésére szolgált. Bár minden bizonnyal szerettek bennünket, valószínűleg nem Szeretet volt az, amit kifejeztek abban a pillanatban. A történelem során a különféle médiákon keresztül értesültünk arról, hogy mennyi féle érzelem és tett kifejezésére használják a szeretet szót , amelyeknek azonban semmi köze sincs a tényleges Szeretethez vagy a Szeretetteljességhez. Amint elkülönítjük azt, ami Szeretet, attól, ami nem Szeretet, valamint az igazságot a torzulástól, rájövünk arra, hogy a Szeretet soha nem bánt senkit, a Szeretet nem követel meg semmit, a Szeretet soha nem okoz veszteséget, és így tovább. Amikor kihámozzuk az igazságot a zavarból, kiderül majd, hogy a Szeretet csak „van”, és hogy a Szeretet jó, kedves, gyengéd-szívű, megbocsátó, megértő, együttérző és még sok más csodás dolog, amiről nyilvánvaló, hogy a Szeretethez kellene tartoznia, és a Szeretetteljességet kellene jellemeznie. Vajon honnan tudjuk, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek ténylegesen a Szeretetteljességet jellemezik? Hogyan lehetséges az, hogy mindannyian tudjuk valahol mélyen, hogy milyennek kellene a Szeretetnek lennie, még akkor is, ha nem láttuk megjelenni azt ebben a világban? A válasz 5

egyszerű: onnan tudjuk, mert a Szeretet a bennünk élő Lélek legfőbb jellemzője, mindegyikünkben van egy hely, ahol a Szeretet igazi természete lakozik és mindig is lakozott.

Megtalálni a szeretetet önmagunkban De hogyan találhatnánk meg ezt a Szeretetet önmagunkban? Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy megtaláltuk? Hogyan lehet Szeretni anélkül, hogy megbántódnánk, vagy sebezhetővé válnánk? Ezek fontos kérdések - de mint a fejlődés és változás sok más aspektusával kapcsolatban is - először akarnunk kell azt. Isten végtelen Szeretetében soha nem erölteti Önmagát senkire; a Szeretet soha nem kényszerít senkit. Mégis mindig ott van kérésre. Jézus azt mondta, „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek”7, és ez pontosan olyan egyszerű, mint ahogyan hangzik; ez a legfontosabb első lépés: igazán akarnunk kell, hogy megismerjük és megtaláljuk a Szeretetet – a valódi Szeretet, az igaz Szeretetet, a fájdalommal teli, szükségen alapuló ’szeretet’-t helyett, amelyben oly sokan hittünk és amelyet oly odaadóan próbáltunk elérni. Abban a pillanatban, amikor elhatározzuk, hogy valóban meg akarjuk találni, meg akarjuk tapasztalni, és azután ki akarjuk fejezni az igaz Szeretetet, elindítunk egy folyamatot, amely elvezet bennünket ennek az igaz Szeretetnek a megismeréséhez. Ugyanakkor a vágy önmagában mégsem teljesen elegendő. Járnunk kell az ösvényt, amely elvisz bennünket ahhoz a megismeréshez, amire áhítozunk. Először meg kell nyitnunk magunkat a Szeretet felé, majd az utat is elő kell készítenünk annak érdekében, hogy az eleven Szeretet bennünk meglelhetővé, majd ezután kifejezhetővé váljék. Mivel a Szeretet mindig jelen van, ez nem kimondottan egy valamire irányuló új folyamat. Ez leginkább az elengedés folyamata, amelyben eleresztjük mindazt, ami megakadályoz bennünket abban, hogy Szeretetteljesek lehessünk - az ítélkezést, a félelmeket, és a téves hiedelmeket – mindent, ami megakadályoz bennünket abban, hogy tudatosabbak legyünk, és kifejezhessük a Szeretetet, ami már most is a részünk; annak a valakinek a legnagyobb része, akik ténylegesen vagyunk.

A „szoros kapu” és a „keskeny út”8 Jézus azt mondta, „Menjetek be a szoros kapun. ... Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”9 Ez a tanítás a legfontosabb a Szeretet és Szeretetteljesség kérdését illetően; három kulcsfontosságú elemet tartalmaz, amelyeket érdemes megvizsgálni: a kapu, az út, és az élet. A „szoros kapu” - a belépési pont - a mi kiindulási helyünk a Szeretet felé vezető úton. Ez a pont egy olyan hely, amit mindenki minden nap megtapasztal, bár valószínűleg nincs ennek a tudatában. Minden napot azzal kezdünk, hogy „a kapuban állunk” – akkor, amikor először kinyitjuk a szemünket, azelőtt, hogy elkezdenénk gondolkodni és elfoglalni magunkat napi teendőinkkel. Akkor is ott tartózkodunk, amikor mély relaxációban vagyunk vagy meditálunk – valójában, minden alkalommal ott járunk, amikor csendben vagyunk, nyugodtan, gondolatok és érzelmek nélkül, csakis a pillanatban létezünk. Ilyenkor, bármilyen rövid időre is, egyszerűen csak VAGYUNK, miden ragaszkodás, elvárás vagy megítélés nélkül. Saját lelkünkben öszpontosulunk az elmén, érzelmeken

Máté 7:7 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAT/7 Máté 7:13-14 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAT/7 9 Máté 7:13-14 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAT/7 7

8

6

és a testen túl; ezek a belső csend pillanatai, amelyen keresztül ’be tudunk lépni’ és követni tudjuk az ösvényt, amely „az életre visz”!. Mint azt már korábban említettem, Isten az egyetlen valódi Szeretet (és élet) forrása. Minden pillanatban lehetőségünk van arra, hogy válasszunk aközött, hogy az Ő Szeretetére vagy a világ dolgaira fókuszálunk. Azáltal, hogy „megnyitjuk a kaput” és követjük az „ösvényt”, amit a kapu „másik oldalán” találunk, méginkább képessé válunk arra, hogy érezzük, ismerjük és megosszuk Isten bennünk lakozó Szeretetét. Vajon a „keskeny az út” mit jelent? Jézus a „keskeny az út” kifejezés alatt Isten végtelen, állandó és örök Szeretetétre utalt, amely mint egy eleven Szeretet áramlat van jelen bennünk. Ez az ösvény, amely „az életre visz”, - a legfontosabb út számunkra - és amelyen akkor járunk, amikor megengedjük, hogy a Szeretet belénk költözzön és kifejezést nyerjen általunk. A „keskeny út”-at „a semlegesség ösvényének” is nevezik, mivel amikor valaki ezen az úton jár,megtapasztalhatja a „semlegessé”, – a ragaszkodásoktól és a vágyakozásoktól mentessé - válást. Lehet, hogy ellentmondásnak tűnik, mert korábban azt mondtuk, hogy ahhoz, hogy Szeretni tudjunk, akarnunk kell azt.; ugyanakkor pont ez az, amire gondoltunk, engednünk kell, hogy a Szeretet legyen az egyetlen vágyunk. Abban a pillanban, amikor a Szeretet összekapcsolódik valami megszerzésével mint például valaki egyetértésével, valaki más szeretetével, egy magasabb szintű létezés igényével, vagy bármi mással - elveszítjük a semlegességünket. Elveszünk a világ különféle feszültségekkel teli energiáiban, (még szó lesz ezekről a kölönböző töltöttségű energiákról) ahelyett, hogy a Lélek egyszerű, Szeretetteljes lényében lennénk. A szeretetnek önmagáért valónak kell lennie. Abban a pillanatban, hogy feltételeket szabunk a Szeretetnek, elveszítjük semlegességünket, és megváltoztatjuk a Szeretet-megélésünk és kifejezésünk milyenségét. A Szeretetet magát nem változtatjuk meg, mert – ismételten - a Szeretet csak VAN. Amit teszünk azonban, az az, hogy letérünk a semleges Szeretetteljesség ösvényéről; elkezdjük „színezni” a rajtunk keresztülfolyó tiszta Szeretetet, – amely hozzánk érkezik, azután pedig általunk tovább folyik a világba a mindennapi életünk során - azáltal, hogy átszűrjük azt vágyainkon, elvárásainkon és ragaszkodásainkon - olyasmiken, amelyek az elménkből és az érzéseinkből erednek - elhomályosítva Isten Szeretetének tiszta fényét. Ahhoz, hogy megismerhessük a Szeretetet, és igazán Szeretetteljesekké válhassunk, el kell engedjük a Szeretethez társított különféle „adalékokat”, és meg kell engedjük, hogy az önmagában létezhessen. Meg kell, hogy engedjük, hogy a Szeretet kifejezésre juthasson általunk pont úgy, ahogyan Isten fejezi ki az Ő Szeretetét – minden egyes pillanatban, megítélés, ragaszkodások és feltételek nélkül. Bár benső nyugalmunk maga a „szoros kapu” ugyanakkor ez, a folyamatosan jelen lévő feltétel nélküli Szeretet az az „a keskeny út, amely aéletrevisz” – a Lélek örök létére, a Szeretetteljes létre, amely igazán csak ezen az ösvényen található, és sehol máshol. Egy folyamatosan változó világban semmi sem állandó, és végeredményben semmi sem bizonyos. De van egy dolog, ami soha nem változik, és ez Isten Szerető Lelke. Amint folyamatosan az Ő Szeretetét választjuk, örök életre találunk, amit az ég adta világon semmi sem vehet el tőlünk vagy semmisíthet meg. Amikor gyermek voltam, egy tanár rendszeresen eljött hozzám a benső világ szintjein, és az egyetlen dolog, amit megosztott velem az volt, „Élj a jelen pillanatban! Élj a mostban! Éld a Szeretetet! Egy napot egyszerre, egy lélegzetvételt egyszerre, éld a Szeretetet!” Amikor képessé válunk erre, megtanuljuk a semlegességben élést – megtanulunk a ’keskeny úton’ járni. 7

Azért vagyunk itt, hogy szeressünk Fontos megérteniazt, hogy a Szeretet megtanulása fontos részét képezi élünk értelmének – amiért ide jöttünk és testet öltöttünk az e bolygó által ajánlott „élet iskolájában”. Ne keseredj el, ha úgy érzed, hogy néhány régi hiedelmed megkérdőjeleződik, és ne keseredj el, ha úgy érzed, hogy nem váltál azonnal a Szeretet kifejezésének mesterévé. Valójában, csak kevesen tudják még igazán, mit jelent egyszerűen és tisztán Szeretni. Ez azonban rendben van. Elég csak akarni Szeretni és megnyitni magunkat a Szeretet egy új értelmezése felé. Minden itt kezdődik, a többi magától bekövetkezik. Őszinte vágy és valódi megértés által nyitjuk meg az ajtót, amelyen keresztül Isten bennünk élő tiszta Szeretete megtalálszik és másokkal megoszthatóvá válik. Szívünk és elménk valójában ajtónyílások, amelyeket tarthatunk csukva, vagy elkezdhetjük megnyitni azokat. Ez része szabad akaratunknak, és annak a lehetőségnek, hogy kreatívan élhessünk. Amint megnyitjuk ezeket az ajtókat, az Ő Szeretete elkezd keresztüláramlani rajtunk. Ennek eredményeként egy egyedi, közvetlen és személyes megtapasztalásban lesz részünk: a Szeretet mélyebb ismeretére, Isten bennünk élő Szeretetének mélyebb ismeretére teszünk szert; valamint annak mélyebb ismeretére, hogy kik vagyunk valójában, hogy kik voltunk mindig is: az Ő egyedi módon megszemélyesített kifejeződései.

Meditáció: a királyi út Az egyik módja annak, hogy fejlesszük azon képességünket, amely által meg tudjuk tapasztalni a bennünk élő Szerető Lelket: a meditáció. Ez az egyik legjobb technika arra, hogy megtanuljuk látni és érezni a belülről folyamatosan áradó tiszta Szeretetet. Segít abban is, hogy észrevehessük a különbséget a spirituális semlegesség és a között, amikor elveszünk a világ dolgaiban, beleértve a testünk, elménk és érzelmeink energiáinak huza-vonáját. A következő fejlezetben található egy meditációs gyakorlat. Nagyon régóta tekintjük a meditációt a Lélekhez vezető „királyi útnak”, és az olvasót arra szeretnénk bátorítani, hogy rendszeresen végezzen meditációs gyakorlatokat, ha eddig még nem kezdte volna el

8

Második Fejezet

Szeretetteljesség: A szeretet megélése A Szeretet és Szeretetteljesség nem pontosan ugyanaz. A Szeretet csak VAN. A Szeretetteljesség ezzel ellentétben, egy állandóan mozgásban lévő áramlata, vagy mozgása ennek a bennünk lévő tiszta minőségnek. Bár lehet, hogy a különbség hajszálnyinak tűnik, mégis nagyon fontos. A Szeretet Isten egyik megjelenési formája.Isten Szeretetét és az Ő állandó jelenlétének ezt a megjelenési formáját egy szüntelen sugárzás jellemzi,ami soha nem áll meg, soha nem pihen meg, amit soha nem akadályoz semmi. Ez a Szeretet élő és dinamikus, a statikus állapot ellentéte. Isten Szeretete nagyon is élő, innen származnak eredetileg ezek a kifejezések: „Isten élő Lelke” és ’”Isten élő jelenléte”, stb. Valójában „az élő” jelző Isten minden tulajdonságára igaz, - ezek soha nem függetlenek Őtőle - mivel Ő egyszerűen és állandóan VAN (békesség, öröm, bölcsesség, megbocsátás, együttérzés, kedvesség, stb. formájában). Így, hasonlóan az előzőekhez, az „Isten élő Szeretete” kifejezés is értelmet nyer. Ez a folyamatosan jelen lévő, állandó és sugárzó Szeretet kifejeződés maga a Szeretetteljesség. Istenben, a kettő egy és ugyanaz, ugyanakkor azokban a viselkedési formákban, amellyel gátolni igyekszünk az Ő Szeretetétnek bennünk áramló folyamát, a két kifejezés közötti megkülönböztetés fontossá válik. Vannak, akik azt gondolják a szerelemről, hogy örökkévaló. Olyan kifejezésekkel élünk, mint „sohavéget-nem-érő szerelem” vagy „hallhatatlan szerelem”. Többségünk, azonban, már lemondott ezekről az ideákról, és úgy tekint ezekre, mint a fiatalság ostobaságaira, mint valószínűtlen dolgokra. Kiábrándultakká váltunk, mert gyakran az, amelyet „halhatatlan és örökkévaló szerelemnek” hittünk, végül nem lett az. Vajon egyszerűen csak félresikerült valami; vagy lehet, hogy arra kaptunk lehetőséget, hogy megtanuljuk megkülönböztetni a szeretet és Szeretetteljesség közötti jelentős különbséget?

A statikus „szeretet” Ha közelebbről megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy az a szeretet, amit többségünk eddig megtapasztalt és megértett, csak egy adott pillantban létezett. Ez a pillanat akár percekig is eltarthatott, órákig, napokig, hetekig vagy akár tovább is. Azonban mindez időhöz kötött, rövidebb vagy hoszabb időhöz. Ennek a szeretetnek van kezdete és vége, és amikor a szeretet megélésének végéhez érünk, gyarkan új lehetőség után nézünk, azért, hogy ismét megtapasztalhassuk ezt a vidámsággal, izgalommal és erőteljes energiákkal teli élményt. Még nem tanultuk meg, hogy hogyan lépjünk túl a szeretet időleges élményén, és lépjünk be a minden pillanatban jelen lévő, Isteni Szeretet állandó megélésébe. Még nem tanultuk meg, hogy hogyan lépjünk át a pillanatnyi „szeretetből” az élő Szeretetbe, a Szeretetteljességbe. Az úgynevezett szeretet statikus és pillanatnyi természetével ellentétben, a Szeretetteljesség egyfajta állandó megnyilatkozás, végek és kezdetek nélkül. Nem az a fontos, amit érzünk, hanem az, akivé válunk. Nem az a fontos, hogy másoktól mit kapunk, vagy hogy a körülményeink mire sarkallnak bennünket. Ehelyett a Szeretetteljesség - a Szeretet dinamikus folyama - lényünk egy stabil és központi jellemzőjévé válik; a Szeretetteljesség tudatára ébredünk és összangba hozzuk magunkat azzal; ami maga Isten, és az Ő állandó kifejeződése általunk. 9

A kapcsolat Isten Szeretete és az általunk ismert szeretet között jól látható János Apostolnak, ebből a gyakran idézett levélrészletéből: „Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: „10

Vödrök és folyók A vödrök és folyók analógiája segítségünkre lehet annak illusztrálásában, hogy mi a különbség aközött, amit mi általában szeretetnek gondolunk, és az igaz Szeretet között. Világi szeretet élményünk olyan, mintha egy vödörnyi Szeretetet vennénk egy végtelen forrásból, amit aztán felajánlanánk valakinek vagy valaminek. De a szeretet, amit a vödörben tartunk, mindig limitált lesz, így azután az is, amennyit adni tudunk belőle és az idő is, amely alatt adni tudjuk azt. A fentiekhez hasonlóan, sokan, a Szeretetet keresve haladunk keresztül az életen, üres vagy félig tele vödrökkel bóklászunk, valakit vagy valamilyen egyéb, rajtunk kívülálló élményt keresve azért, hogy megtöltse a vödreinket Szeretettel. Az élet így egy sor „feltöltekezéssé” válik, közöttük meghúzódó üresség és vágyódási periódusokkal. Ez az a fajta kiszámíthatatlan, bizonytalan, és csupán időszakonként előforduló Szeretet élmény az, amely az emberek többsége számára ismert. A Szeretetteljesség, ennek ellenkezőjeként, egy élő Szeretet folyó, egy Szeretet forrás, amely soha nem szűnik meg, és soha nem tűnik el. Azzal, ha szakadatlanul ezt a Szeretetteljességet választjuk, megengedjük önmagunknak, hogy Isten Lelkének ebben a bennünk élő végtelen és örök áramlatában éljünk; állandó kapcsolatban azzal a hellyel, ahol Istennel való benső egységünk él. Ezáltal a Szeretet maga, megtapasztalásaink egy állandósult jellemzőjévé válik, és sajátjává annak, akik vagyunk. A Lélek áramlatában állunk, ahonnan jöttünk, minden tettünkkel erre koncentrálva ahelyett, hogy korlátozott mennyiségű időleges szeretetet meregetnénk vödreinkkel. Végeredményben, mi magunk válunk a végtelen Szeretet élő folyójává. Bármi is történjen a világban körülöttünk, mi újra és újra a Szeretetet választjuk. Minden megtapasztalást és kapcsolatot egy lehetőségnek látunk arra, hogy megosszunk ebből a bennünk áradó folyamból. Ebben a Szeretetteljességben nincs hiány, nincs üresség, nincs magány vagy veszteség érzet. Bizonyára vannak olyanok, akik már- megtapasztalták ezt a sugárzó Szeretet áramlatot, de előfordulhat, hogy nem ismerték fel azt, annak valóságában. Lehet, hogy egy ihletett pillanatban éltük meg ezt, eltelített bennünket a Szeretet és az öröm és a szívünk felduzzadt a Szeretet jelenléte által. Lehet, hogy mély meditációban életük meg ezt, amikor a békesség és a teljesség csendje töltött el bennünket; ilyenkor nem csupán éreztük, de bizonyára tudatában is voltunk a Lélekkel való egységünknek. A kihívás mindannyiunk számára az, hogy abbahagyjuk azt, hogy vödrökön keresztül adjunk és kapjunk Szeretetet; illetve az, hogy ne azért keressünk embereket és eseményeket a világban, hogy azok által töltsük fel önmagunkat és a vödreinket. . Inkább tanuljuk meg azt, hogy hogyan élhetünk a 10

I. János levele 4:7-12 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/1JN/4

10

Szeretet folyamában, amely állandóan jelen van bennünk; és ezáltal elágazásává válunk ennek a folyónak, amely azután kinyúl, hogy megérintsen másokat. Ez a tényleges jelentése a jézusi tanításnak, amely azt mondja „...szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.„11, valamint, „... az Isten világosság ... Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, ...”12

Meditáció a Szereteten Egy gyakorlat, ami segíthet bennünket abban, hogy felfedezhessük és megélhessük a fenti igazságot az, hogy a bennünk lévő Isten Szeretetén meditálunk. Találjunk egy csendes és kényelmes helyet, ahol nem zavarhatnak meg bennünet egy ideig. Azután, amint becsuktuk a szemünket, és ülő helyzetbe helyezkedtünk - nem fekvőbe (hogy ne aludjunk el) - azzal kezdjük a meditációt, hogy őszinte vágyat kezdünk érezni az iránt, hogy megleljük Isten élő Szeretetét. Kezdhetjük egy hangtalan imával, mint például ezzel: „Mennyei Atyánk, a benső csendnek ebben a pillanatában, segítségedet kérem abban, hogy valóban megismerhessem a bennem lévő élő Szeretetet.” A szavak pontos idézése nem szükségszerű, az azonban hasznos lehet, hogy egy pillanatot arra fordítunk, hogy kifejezzük őszinte vágyunkat arra, hogy megismerjük Isten Szeretetét. Következő lépésként engedjük el magunkat, csendesedjünk el, és váljunk nyugodttá; engedjük el a gondolatainkat és aggodalmainkat, valamint minden feszültséget és izgalmat. Van, akinek ez könnyen megy, főleg, ha már sok tapasztalattal rendelkezik a relaxáció, meditáció vagy vizualizáció területén. Másoknak lehet, hogy időt kell szánniuk arra, hogy gyakorolják ezeket a kezdő lépéseket azért, hogy el tudjanak lazulni, ki tudjanak engedni és valóban el tudjanak csendesedni bármikor, amikor szeretnének. 13 Amint megnyugszunk és elménk elcsendesedik a következő lépésként kézpzeljük el azt, amint körbe vesz és megemel bennünket a Lélek lágy és sugárzó fénye. Azt is elképzelhetjük, hogy a békesség egy bolyhos fehér felhőjén, vagy egy átláthatatlan buborékjában ülünk. Amint megtartjuk ezt a gondolatot egy ideig, egyszerűen megerősítjük magunkban azt az érzetet, hogy most már megnyugodtunk, most már békességben vagyunk. Megengedhetjük magunknak azt, hogy itt legyünk a mostnak ebben a pillanatában. Azután képzeljük el, hogy Isten Szerető Lelkének vízesésében ülünk. Lássuk, amint a Szeretet tiszta, kristályos folyója felülről alázubog a fejünkre és a vállainkra. Képzeljük el, hogy ez a Szeretet áramlat keresztülfolyik a teljes lényünkön, annak minden szintjén; megerősítésként mondjuk magunkban a következőket: „A testemet elárasztotta Isten Szeretete. Az érzéseim Isten Szeretetében fürdenek. Elmémet Isten Szeretete csitítja. A lelekemet Isten Szeretete újítja meg.” Ezek, és az ezekhez hasonló megerősítések támogatják a vizualizációt és bennünket abban, hogy egyre jobban ráhangolódhassunk arra a Szeretetteljes jelenlétre, ami állandóan ott él bennünk. Amint megjelent ez a tiszta kép az elménkben, itt az ideje, hogy elengedjük gondolatainkat, és a Szeretet képére koncentráljunk. Egyszerűen koncentráljunk a Szeretet folyamára, amint az felénk

11

Részlet János Evangéliumából 15:12 (Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.) http://biblia.hit.hu/bible/karoli/JHN/15; 12 Részlet János Apostól első leveléből 1:5-7 (És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől) - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/1JN/1 13 Gondold végig a következő tanítást, „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! …” - Zsoltárok könyve 46:11 http://biblia.hit.hu/bible/karoli/PS/46

11

áramlik és áthalad rajtunk; tartsuk addig figyelmünket ezen az egyetlen képen, ameddig kényelmes. Egy-két perc is maradandó élmény lehet, azonban húsz-harminc perc az, ami ajánlott. A lényeg, hogy tisztán fókuszáljunk a Szeretet folyamának képére. Ha az elménk elkalandozik, lágyan tereljük vissza koncentrációnkat a fókuszpontra egy olyan megerősítéssel, mint például: „Szeretetet látok, csak Szeretetet, csak Szeretetet.” Az itt előadott gyakorlat megerősítéssel és vizualizációval kezdődik, aztán fegyelmezett koncentrációba megy át, amely az igazi meditáció első fázisa. A lépéseket a következőképpen lehet összegezni: 1. Lazítsd el a testedet, csendesítsd el az elmédet, engedd el a nap gondolatait 2. Koncentrálj a Lélekre egy elképzelt kép formájában, erősítsd meg magadban a benső csendességet, és kérj támogatást, amint elkezded a meditációdat 3. Képzeld el Isten Szeretetének vízesését, annak tisztaságában és tökéletességben, majd képzeld el, amint az fentről keresztül zubog rajtad, és tartsd ezt a képet koncentrációd fókuszában percekig A gyakorlat végén gyengéden helyezzük át a fókuszunkat a külső világba. Adjunk magunknak egy kis időt arra, hogy érzékelni kezdjük, ami éppen végbemegy bennünk. Gyakorlással meg fogjuk látni, hogy képesek vagyunk kapcsolatba lépni a Szeretet élő jelenlétével, és hogy tényleg elkezdedjük azt „magunkkal vinni” a külső világba, amint elindulunk napi teendőinket intézni. Amint tökéletesen elsajátítottuk ezt, vagy egy ehhez hasonló gyakorlatot, készen állunk arra, hogy tovább lépjünk, oda, amit úgy nevezünk „aktív meditáció”. Ekkor a figyelmünket egyszerűen a Szeretet áramlatában tartjuk, és követjük azt egyre magasabbra és magasabbra, a tiszta Szeretetig, ami Isten Szíve. Bizonyos értelemben elkezdjük „meglovagolni” Isten Szeretetét, és hagyjuk, hogy az elvigyen bennünket az Ő Szerető Szívébe. Amikor megtapasztaljuk a Szeretetteljesség élő jelenlétét önmagunkban, bebizonyítjuk önmaguknak, hogy az Ő Szerető Lelke bennünk lakozik; hogy az mindig is ott volt, és mindig ott lesz, attól függetlenül, ami a világban történik. Arra eszmélünk majd, hogy a semleges Szeretetteljesség otthonában nincsen szükség, nincsen fájdalom, nincsen bíráskodás, sem félelem. Azáltal, hogy aktívan kutatjuk a Szeretet Szellemét önmagunkban, felfedezzük az igaz, örökkévaló Szeretetet, amely mindannyiunk számára megadott. Amint folyamatosan ezt a Szeretetet választjuk, Isten Szeretetének élő közvetítőjévé válunk, bárhová menjünk és bármit csináljuk. És ekkor történik meg az, hogy igazán és teljes mértékben Isten „képére és hasonlatosságára” 14 élünk és beteljesítjük Jézus egyik legfontosabb tanítását: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” 15

14

Mózes 1 Könyve 1:26 – „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; …” http://biblia.hit.hu/bible/karoli/GEN/1 15 János Evnagélima 13:34-35 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/JHN/13

12

Önmegismerés a Szeretet által Isten Önmagát az Ő Szeretetének folytonos mozgásán és feltétel nélküli megosztásán keresztül tapasztalja meg. Amint a Szeretetteljesség folyama áthalad rajtunk, rátalálunk Istennel való egységünkre, és megismerjük azt igazságot önmagunkkal kapcsolatban, hogy mi magunk az Ő cselekvő kifejeződései vagyunk. Amíg nem értjük meg, hogy mindennek a forrása a Szeretet, és nem találjuk meg a Szeretet önmagunkban élő jelenlétét, addig csak passzívan tapasztaljuk meg azt, azok által a vödörnyi szeretetek által, amit a világ számunkra felajánl; azonban továbbra is az elkülönülés illúziójában élünk. Bár lehet, hogy az Ő gyermekinek tartjuk magunkat, és képzeletünkben megjelenik a teljes teremtés egysége; ugyanakkor addig nem ismerhetjük meg ezt az egységet, ameddig személyesen meg nem tapasztaltuk a Szeretetet, ami bennünk él. Pontosan úgy, ahogyan Isten Önmagát a Saját Szeretetteljességén keresztül ismeri meg, mi is azáltal válunk teljessé, örömtelivé és ismerjük meg önmagunkat, hogy osztozunk ugyanebben a Szeretetteljességben.

Az állandóan jelen lévő forrás Bármikor és bárhol is tapasztaljuk meg az igaz Szeretetet, lehetőséget kapunk arra, hogy megtaláljuk Istent; minden „vödörnyi” Szeretettel eljuthatunk annak Forrásához. Ha éberek vagyunk megéléseinkben, észre fogjuk venni ennek a rajtunk keresztüláramló dinamikus energiának az érzetét és karakterét.Ugyanakkor válhatunk olyanná is, mint sokan, akik soha nem tapasztalják meg a Szertetet annak, ami valójában az; inkább ragaszkodóvá és függővé válnak a rajtuk kivül álló Szeretet ’forrásaiktól’, amelyek olyanok, mint a vödreik, amelyek soha sem a Szeretet igazi forrásai. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy a Szeretet segítsen nekünk felfedezni a végtelen Szeretetteljesség jelenlétét önmagunkban, függőkké váltunk a ”szeretlek”-től, vagy a „tetszik nekem itt”-től, vagy a „szeretem ezt, ami most van”-tól. Ez a világi szeretet, akárcsak a vödreink, csak egy adott pillanatban létezik. Ez a fajta szeretet csak épp itt és most van. Amint továbblépünk a következő pillanatba, és magunk mögött hagyjuk ezt a fajta szeretetet, az ott marad – abban a pillanatban, ami már örökre elmúlt. Ezzel ellentétben, ha megmaradunk a Szeretetteljesség tudatosságában, a Szeretet követ bennünket bárhová megyünk. Soha nem hagy el bennünket, és mi sem hagyjuk el azt soha. Ugyanúgy, mint a Szerető Isten, ahonnan a Szeretet származik, a Szeretet velünk van minden tettünkben. Minden, másokkal való interakciónkban lehetőségünk van arra, hogy a Szeretettelejességet válasszuk, vagy valami mást helyette. Téveszméinkkel, ítélkezéseinkkel és érzelmi reakcióinkkal állandósítjuk az elkülönülés illúzióját. Elfelejtjük, hogy kik vagyunk valójában és szem elől tévesztjük életünk igazi célját. Amikor ezt tesszük, - és többségünk így tesz - tovább lépünk ugyan, de újra csak ugyanazokkal a leckékkel kerülünk szembe azért, hogy megtanulhassuk azokat. Ragaszkodunk illúzióink világához, pedig a Szeretet, amit keresünk, épp ott áll előttünk.

A Szeretet bizonyítása Reális-e hinnünk abban, hogy a Szeretet itt és most rendelkezésünkre áll, bárhol legyünk is? Van olyan, akinek az a véleménye, hogy nem reális ezt gondolni, ami érthető is, hiszen kevesen 13

találkoztak még a hamisítatlan és tökéletes Szeretővel16. Ahhoz azonban, hogy bizonyítani tudjuk az igazságot a Szeretettel kapcsolatban, meg kell találnunk az igazságot önmagunkban. Amint megtaláljuk a Szeretetet önmagunkban, a Szeretet „önmagáért beszél” majd, és rájövünk arra, hogy a tiszta Szeretet és a semleges Szeretetteljesség nagyon is életszerű és elérhető mindannyiunk számára. Azonban fontos tudnunk, hogy hitünk egy hatalommal bíró kreatív erő. Amit a Szeretetről hiszünk, fontos része annak a kreatív folyamatnak, amely meghatározza a Szeretet megélésének milyenségét önmagunk számára, valamint azok számára is, akikkel megosztjuk életünket. Azzal, hogy hiszünk a Szeretet létezésében, a Szeretet megélését valóságossá tesszük önmagunk számára; és ezáltal felfedezhetjükazt a valóságot, ami maga a Szeretet.

16

“ Lover” magyarul „szerető” az angol nyelvben nem csupán emberre utalhat. Gyakori az angolszász kultúrában, hogy az „Isten” szó helyett a „lover” illetve ”szerető” szavakat használják.

14

Harmadik fejezet

A Hit kreatív ereje A Hit az elvárások, és a hiedelmek hatalmas energiákkal rendelkező erők bennünk, amelyek fontos szerepet játszanak mindennapi életünk tapasztalatainak alakításában. Kulcsfontosságú eszközök ezek, amelyeken keresztül Isten-adta kreatív képességeinket közvetítjük és fejezzük ki, valamint közös-létrehozókként cselekszünk Vele együtt. „... Legyen néktek a ti hitetek szerint”17 ez egy jól ismert rész a Bibliából, amely a kreatív erőnkről szól, ugyanerről ír és talán még jobban rámutat a következő rész: „Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” 18 Többségünk őszintén vágyik arra, hogy megtalálja a Szeretetet, hogy Szeretetteljes legyen és arra, hogy örömteli és tartalmas kapcsolatokban éljen másokkal; hosszú évek óta ebben reménykednek, és ezért imádkoznak. Előfordulhat azonban, hogy az eltelt idő közben elcsüggedt, és akár keserű emberekké váltunk amiatt, mert úgy éreztük, hogy mellőzve voltunk, és végül magunkat, barátainkat és családunkat, vagy Istent kezdtük el vádolni mindezért. Csalódottságunkban és kiábrándultságunkban, lehet, hogy nem is tudjuk igazán, hogy imáink miért nem halgattattak meg; pedig a megoldás gyakran saját kreatív erőnkben rejlik, abban, amit szívünk mélyén hiszünk, és amit igaz hitünkben kérünk.

Korlátozó hiedelmek Szeretettel kapcsolatos hiedelmeink hitünk „erőművének” nagyon fontos aspektusai. Ha szívünk mélyén azt hisszük, hogy Isten Szeretete nem elérhető számunkra, hogy az örömteli és szeretetteljes kapcsolatok nem reálisak, és hogy nem lehet ragaszkodásoktól és függőségektől mentesen élni, akkor egy olyan gondolkodásmódot sajátítottunk el, , amely limitál bennünket. Ezek hiedelemmintákká épülnek bennünk, amelyek azután világunkban, mint visszatükröződések jelennek meg. Amikor a Szeretetteljesség nehézzé, fájdalmassá, vagy elrérhetetlen élménnyé válik, úgy tűnhet, hogy bebizonyosodott számomra egy a Szeretettel kapcsolatos igazság, holott, amit valójában bizonyítottam, az nem más, mint a hitetlenségem kreatív ereje. Majd ez egy ördögi körré válik, főleg azok számára, akik zavaros és Szeretet nélküli háttérrel rendelkeznek. Sokan abban a hitben nőttünk fel, hogy a Szeretet fájdalmas és viszontagságos. Évekig kétséges volt számunkra, hogy a Szeretet egy gyönyörű és örömteli része lehet életünknek. Bár lehet, hogy messze járunk már a problémákkal teli gyermekkorunk tapasztalataitól és a múlttól, azonban ezek az élmények alakítják élményeinket még ma is. Lehet, hogy a múltat már magunk mögött hagytuk, mégis a hiedelmek, amelyeket onnan hoztunk magunkkal, még most is bennünk

17

Részlet Máté Evangéliuma 9:29 – (Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen néktek a ti hitetek szerint.) http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAT/9 18 Márk Evangéliuma 11:23-24 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAK/11

15

élnek. Mindaddig ezek alapján alakítjuk életünket, amíg úgy nem döntünk, hogy változtatunk – ameddig fel nem ismerjük hitrendszerünket, és Isten-adta erőnket, amellyel irányítjuk azt.

Isten két szándéka Az ember kreatív létrehozó képessége és Isten végső szándékai az ember számára gyakran nem egyeznek. Az Ő végső szándéka számunkra az, hogy Szeretetben, örömben, békességben és bőségben éljünk - minden csodás dologban, amit csak kívánhatunk magunknak. Isten Szeretet, és az Ő Szeretetteljességében csak a mi boldogságunk és boldogulásunk érdekli. Ezen felül, az is vágya, hogy mi ráeszméljünk az Ő jelenlétére önmagunkban – az, hogy a választásainkon és istenség élményeinken keresztül lássuk meg azt, ami mindig is a miénk volt. Így aztán teljes szabadságot adott nekünk arra, hogy tapasztalatokat szerezzünk, élvezzük és kifejezzük önmagunkat beavatkozás nélkül, pont úgy, ahogy Ő is teszi. A szabad akarattal, ami mindannyiunknak megadatott, leginkább hiedelem, ragaszkodás, elvárás és félelem gátakat építünk, amelyek megakádalyoznak bennünket abban, hogy olyan Szeretetben, örömben és bőségben éljünk, ami igazán a miénk lehetne. Nem vagyunk mindig tisztában ezekkel az akadályokkal azonban ezek mégis serényen hozzájárulnak a napi tapasztalataink létrehozásához. Mint a mindent-Szerető Atya gyermekei, igazán megérdemeljük, hogy adjunk, kapjunk és megosszuk a Szeretetet valamint részünk legyen az élet minden jóságában. Mint ahogy Jézus mondta, „... tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot”19, de ha rosszul használjuk Isten-adta hitünk erejét, hogyan részesülhetnénk az Ő ajéndékaiban? És azután, ahelyett hogy megkapnánk azt, amit valójában megérdemlünk, csupán annyi jut nekünk, amennyit korlátozott hitünk megenged nekünk. Így, ahhoz, hogy megtalálhassuk a Szeretetet, amit keresünk, meg kell nyissuk magunkat arra a Szeretetre, ami állandóan jelen van bennünk; valamint a szívünket és elménket is meg kell nyissuk a Szeretet lehetőségére. El kell kezdenünk hinni a Szeretetben – hogy itt van, hogy lehetséges, hogy elérhető és még abban is, hogy elkerülhetetlen. El kell engedjük ragaszkodásainkat, félelmeinket és megítéléseinket ahhoz, hogy elkezdjünk a Szeretet gyermekeivé válni. Amint hitet nyerünk a Szeretetben, új mintákat20 hozunk mozgásba, amelyek megmutatkoznak, és amelyek hatására elkezdjük megnyitni az ajtókat. Ezeken az ajtókon keresztül pedig egyre jobban és jobban áramlik be majd a Szeretet a mindennapi tapasztalatainkba.

Felelés-készsége21 Nem szeretünk tévedni, és még kevésbe bevallani azt. És mégis, amikor felelősséget vállalunk, erősek vagyunk. Ilyenkor a hit kreatív ereje azt jelenti, hogy mindig hatalmunkban áll sorsunkat befolyásolni. Amikor megértjük életünk tényleges célját, amely amegtapasztalás, felfedezés és fejlődés, elkezdjük szeretettel fogadni hibáink felismerését. Ahelyett, hogy körülményeink áldozatának tartjuk magunkat, elkezdhetünk felelősséget vállani életünkért; és ezáltal válhat sajátunkká az az erő, amely mindig rendelkezésünkre áll annak érdekében, hogy azt a Szeretetettel teli és örömteli életet hozzuk 19

Lukács Evangéliuma 12:32 (Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.) http://biblia.hit.hu/bible/karoli/LUK/12 20 Gondolkodási és viselkedési mintákat (a fordító) 21 Az angol szó „response-ability” szó szerinti fordítása felelősség készsége lenne. (a forditó)

16

létre önamgunk számára, amit keresünk. Mi a felelősség? A felelés készsége; annak képessége, hogy válaszadókká (felelőkkké22) váljunk. Amint felismerjük, hogy életélményeink a bennünk élő hit és általános hozzáállásunk kreatív erejét tükrözik vissza, láthatóvá válik számunkra, hogy milyen óriási erő birtokában vagyunk; ami segítségével jobbá változtathatjuk életünket. Azáltal, hogy megértjük kik vagyunk Isten gyermekeiként, - akiket Ő az Ő hasonlatosságára hozzott létre - hálásakká válunk minden egyes látszólagos akadályért és megtanulandó leckéért. Ezek, mint lehetőségek vannak jelen életünkben, annak érdekében, hogy segítsenek nekünk tovább lépni a nagyobb örömteliségbe és Szeretetteljességbe. „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.”23 Hiedelmeink és elvárásaink elménk aspektusai. Azonban, mi nem az elménk vagyunk. Az elme csupán egy eszköz, amely lehetőséget ad arra, hogy kifejezhessük a bennünk élő Lelket. Ha vannak is elménknek korlátozó gondolatai és hiedelmei, azokat, és önmagunkat is, meg tudjuk változtatni. Vajon, nem fordult még soha elő velünk, hogy megváltoztattuk a gondolkodás-módunkat valamivel kapcsolatban? Bármikor elkezdhetünk másképpen gondolkodni valamiről és új hiedelmeket tehetünk magunkévá. Ahogy Pál apostol írta, képesek vagytok arra, hogy: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.”24 Kezdjünk háthinni a Szeretetben. Kezdjük hinni, hogy készen állunk és érdemesek vagyunk a Szeretetre – nem a vödörnyi szeretetekre, amit a világ ajánl fel nekünk, hanem a bennünk élő Isten Lelkének végtelen Szeretetére. Abban a pillanatban, amikor elengedünk mindent, ami közöttünk és a Szeretetteljesség között áll, a Szeretet a miénk lesz.

22

A ‘response’ angol szót, amelyből a ’responsibility’ (felelősség) szó származik két Magyar szóval fordítottuk az érthetőség kedvéért: felelet és válasz. (a fordító) 23 Pál Apostolnak Timoteushoz írt második levele 1:7 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/2TM/1 24 Pál Apostolnak az Eféziusbeliekhez írt levele 4:23-24 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/EPH/4

17

Negyedik fejezet

A Szeretet, mint dinamikus energia Amint megnyitottuk magunkat a Szeretet lehetségességére elkezdhetjük megfigyelni és tanulmányozni a Szeretet természetét. Természetesen, nem az elavult elmélet szerinti Szeretetét, amely arról szólt, hogy ”hogyan nyerhetünk meg másokat és hogyan lehetünk hatással az emberekre” a saját érdekünkben; -hanem azt a Szeretetet, amely arról szól, hogy milyen élmény megélni, hogyan alakul ki, és mi történik velünk akkor, amikor megengedjük, hogy az önzetlen szeretet ott lakozzon bennünk, és kifejeződjön általunk. Az aktív energiák hatást gyakorolnak a környezetükre. A Szeretet is egy ilyen energia, folyton mozgásban van, és inspirálja a másokban élő Szeretetet valamint rezonál azzal. A Szeretet „kiráz” belőlünk mindent, ami nincs harmóniában a Szeretetteljességgel. Úgy, mint egy varázslatos ultrahangos takarító szerkezet, eltávolít mindent és megszabadít mindentől, ami nincsen harmóniában a Szeretet tisztaságával. Lehet, hogy nehéz elképzelni ezt a folyamatot a gyakorlatban, mert nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy a megtapasztalásinkról úgy gondolkodjunk, mint energiákról. Ugyanakkor minden energia, és így, amikor megtanuljuk a tapasztalatainkat is ennek látni, megerősítjük azon képességünket, amely segítségével harmóniába tudunk lépni a Lélek alapelveivel.

Rezonáló Szeretet Egyikünk sem egy sziget. Bármilyen energiát fejezzünk is ki, annak nem csupán ránk, hanem a környezetünkben lévőkre is hatása lesz. Ahogyan a düh, ami dühöt gerjeszt másokban, vagy ahogyan a félelem, ami „fertőző”-vé válik, úgy a pozitív energiák is, - mint a békesség és az öröm energiái -, önmagukhoz hasonló reakciókat generálnak másokban. Úgyanígy, amikor kifejezzük a bennünk lévő Szeretetet akkor a másokban lévő Szeretettel „rezonálunk”; ők pedig annak megfelelően reagálnak erre, hogy mennyire érzik magukat harmóniában az ő bennük levő Szeretettel. Vannak, akik harmóniában élnek a bennük élő Szeretettel és rendkívül fejlett azon képességük, hogy elfogadják, kifejezzék és megosszák a Szeretetet. Amint Szeretetünket nyújtjuk feléjük, ezek az emberek könnyedén és természetesen reagálnak, mert kapcsolatban vannak azzal a ponttal, ahol aSzeretet él bennük. Ilyen esetekben a Szeretet energiája megsokszorozódik és növekszik. Mindez azonban nem mindig van így. Vannak, akik nem érzik magukat ennyire kényelmesen a Szeretet közelségében. Amint megpróbáljuk kifejezni Szeretetünket a környezetünkben lévők felé, előfordulhat, hogy lesznek olyanok, akik idegessé vagy irritálttá válnak, és olyan dolgokat tesznek, amelyekkel azt kérik, hogy mi ne fejezzük ki Szeretetünket feléjük tovább. Mindez nem rólunk szól. Inkább azokról a félelmekről, blokkokról, hibás hiedelmekről, és múltbeli asszociációkról, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy szabadon megtapasztalhassák Isten Szeretetét önmagukban, vagy úgy, ahogyan az másokon keresztül feléjük áramlik. De anélkül, hogy pontosan értenénk, hogy mi is történik ilyenkor, lehet, hogy hibásan, azt a következtetést vonjuk le, hogy a Szeretet nem az az örömteli és csodás élmény, ami valójában. 18

Így aztán fontos az is, hogy tudatában legyünk annak, hogy amikor Szeretetet vagy Szeretetteljességet fejezünk ki, nem szükségszerűen fogunk másokat csodás reakciókra vagy hálára ösztönözni; és nagyon valószínű az is, hogy mindez nem rólunk szól, sem a Szeretet szépségéről vagy annak jóságáról. Végül is Jézus tökéletes volt, mégis az Ő Szeretete sem mindig váltott ki tiszteletet, elismerést vagy kedvességet környezetéből. Ugyanakkor az ő válasza ezekre soha nem cáfolta meg a Szeretet rendkívüliségét vagy értékességét. Hanem inkább, együttérzéssel telve, Istent kérte, hogy bocsásson meg nekik, „ ... bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek ...” 25

A bugyborékoló hatás A Szeretet megjelenésével gyakran együtt jár az is, hogy olyan dolgok kerülnek fel a tudatunkba, amelyek miatt kényelmetlenül érezzük magunkat. Egy igazán Szeretetteljes kapcsolatban megesik, hogy sebezhetőnek, szégyenkezve, bizonytalannak, vagy akár méltatlannak érezzük magunkat; vagy más módon kényelmetlenül. Az is előfordul, hogy pontosan tudjuk, hogy mit érzünk és miért. Az is megesik azonban, hogy csak azt vesszük észre, hogy kínosan érezzük magunkat vagy egyszerűen csak idegesít , amikor Szeretettel fordulnak felénk, vagy amikor mi fejezünk ki a Szeretetetünket mások felé, azonban nem értjük miért. Így azután vannak olyanok, akik elmenekülnek a Szeretet megélése és annak megosztása elől. Van, aki inkább érzi magát magányosnak vagy üresnek, mint hogy megrizikózza a bizalom és intimitás érzetét és a Szeretet örömének lehetőségét. Természetesen, ezek a viselkedési formák múltbéli tapasztalatokhoz köthetőek, amelyek során fájdalom és veszteség ért bennünket pont akkor, amikor éppen közelséget éltünk meg, vagy megosztottuk magunkat másokkal. Ugyanakkor ahhoz, hogy igaz Szeretetben élhessünk hajlandóaknak kell lennünk keresztül vergődni a kényelmetlenségeken, mert csak így válhat el az ”iszap” az „aranytól”. A diszharmónia, amit a múltból hurcolunk magunkkal, most lehetőséget kap arra, hogy a felszínre kerüljön, és végre feloldódhasson. Mindez lehetőséget ad számunkra arra, hogy több Szeretetben részesüljünk, több Szeretetet oszthassunk meg; és ezzel, nagyobb békességben, örömben és beteljesülésben legyen részünk. Többségünk nincs tisztában azzal a természetes folyamattal, ami akkor történik, amikor belépünk a Szeretetteljességbe – egy fejlődési folyamatba, ami magasabb tudatossági szintre emel, és amely lehetővé teszi számunkra, hogy több Szeretetet oszthassunk meg. Írók, költők, és dalszövegírók sokasága írt már a Szeretet fájdalmáról, de ez csak fél-igazság, mert nem létezik fájdalom a Szeretetben. Ami azonban ott mocorog, az a „régi hulladék”; az, ami megakadályozott bennünket eddig abban, hogy nagyobb mélységében élhessük meg a Szeretetet. Ezeknek a „régi hulladékoknak” a mozgásba lendülés „felbugyogtatja” mindazt, ami az ellenünk vagy mások ellen irányuló „nemSzeretet” bennünk. Előforudlhat, hogy ez a „felbugyogás” fájdalmas és kellemetlen érzetekkel jár együtt. Egy időre sebezhetőnek érezhetjük magunkat és azt, hogy kicsúszott a kezünkből az irányítás. Ez azonban egy hasznos ésegészséges folyamat, ami a magasabb színtű jóság felé visz bennünket, ha hagyjuk; ha elfogadjuk azt a kényelmetlenséget, ami ezzel együtt jár és fölé emelkedünk azáltal, hogy emlékeztetjük magunkat arra, hogy kik vagyunk valójában: Isten kiterjesztése, az Ő Szeretetének kifejeződése, és eszköz arra, hogy az Ő egyre növekvő Szeretete megnyilvánulhasson általunk. Ezt a folyamatot így lehetne összegezni egyszerűen:

25

Lukács Evangéliuma 23:34 - Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.” - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/LUK/23

19

Ahhoz, hogy Szerethessünk, el kell engednünk. Ahhoz hogy Szerethessünk, hajlandónak kell lennünk változni. Ahhoz hogy Szerethessünk, hajlandónak kell lennünk fejlődni. Ahhoz hogy Szerethessünk, egyszerűen hajlandóságot kell mutatnunk. Minden más ezekből fog következni.

20

Ötödik fejezet

Szerelembe esés Többségünk biztosan volt már szerelmes (és csalódott is már), ugyanakkor a Szeretet és Szeretetteljesség ezen megnyilvánulási formája több okból is megtévesztő lehet. Először is, sokan csak úgy gondolnak a szeretetre (Szeretetre) mint egy erőteljes energialöketre, amit csak akkor érzünk, amikor az „egy és egyetlen” szerelmünkkel vagyunk.. Vannak, akik úgy gondolnak az „igaz” szeretetre, mint egy különleges kapcsolatra egy különleges emberrel, akibe szerelmesek. De nézzük csak meg újra, mi jellemzi az igaz Szeretet természetét, - amely önmagában semleges, önzetlen, elvárások-, követelések- és ragaszkodásmentes. Ez lenne a helyzet akkor, amikor szerelembe esünk? Egyáltalán nem. Amikor szerelmesek leszünk, erős kötődések, elhatalmasodó érzelmek és gyakran rögeszmés gondolatok lesznek úrrá rajtunk. Olyan ez, mintha egész életünk hirtelen egy különleges személy körül forogna, aki nagyon fontossá vált életünkben; és mintha az egész Univerzumban semmi és senki más nem létezne rajta kívül ebben a pillanatban. Lehetséges, hogy ez lenne a Szeretet próbája? Van olyan, aki bizonyára úgy gondolja, hogy erre a kérdésre „igen” a válasz.

Karma Ahhoz, hogy megérthessük mit jelent „szerelembe esni”, egy pillanatra beszélnünk kell a karmáról, arról, hogy hogyan jelenik meg, és arról, hogy miben különbözik a Szeretettől. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem Szeretjük azt az embert, akibe szerelmesek leszünk. Ha közelebbről megnézzük, azt láthatjuk, hogy amikor szerelmesek leszünk, nagyon is fontos számunkra a másik ember jóléte és boldogsága, benső öröm és sugárzás tölt el bennünket, és folyton az jár a fejünkben, hogy hogyan szolgálhatnánk őt és járulhatnánk hozzá az életéhez. Ezek minden bizonnyal, mind a Szeretet és Szeretetteljesség jellemzői. Azonban ennél többről van szó. Határozott intenzitás jellemzi a megéléseinket ilyenkor, vágyakozás a másik társaságára, az elválás fájdalma, és a csalódottság érzete, amikor az úgy-nevezett szeretet nem talál viszonzásra, vagy elvárásainkat nem elégítik ki. Amikor „szerelembe esünk”, nem csupán a tiszta Szeretet van jelen. De, akkor mi más még? A karma hatás-ellenhatás folyamata.. A karma szó Szanszkrit eredetű, és szó szerint azt jelenti, hogy „tett” vagy „cselekedet”. A nyugati világ tudósai már régen felfedezték a fizikának azt az alapelvét, amely szerint „minden cselekedetre van egy azonos mértékű, ellenkező irányú válasz”. Ez a hatás-ellenhatás kapcsolat igaz az egész fizikai világra. A keleti filozófusok ezt a „karma törvényeként” tanítják, azonban jóval tágabban értelmezik azt. Amíg a nyugati tudósok szigorúan a fizikai lét természeti törvényeire fókuszáltak, a keleti hagyományok megfigyelték a hatás-ellenhatás kapcsolat megjelenését a gondolatainkban, érzelmeinkben és tetteinkben is mindabban, amin keresztül jelen vagyunk a fizikai világban. Az alapelv az, hogy minden egyes gondolatunkkal, érzésünkkel, és tettünkkel vagy nagyobb kiegyensúlyozatlansághoz, vagy nagyobb harmóniához járulunk hozzá; minden egyes emberi életút 21

után a kiegyenlítetlen maradék (karma26) előbb vagy utóbb harmonizált rendezésre kell, hogy kerüljön. Bár a keleti- és a nyugati gondolkodásmód egyaránt hiteles, a kettő mégis könnyen összkapcsolható, amint észrevesszük, hogy a karma „a világ”-i lét egyik jellemző tulajdonsága; a Lélekkel azonban nem hozható kapcsolatba. A „világ” túl mutat a fizikai tartományon.Érdemes egy pillantás vetni arra, hogy miből áll a teljes „minden-ami-van” tartomány.

A két fő tartomány Amikor Jézus azt mondta, „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van”27, a teremtés teljességének különféle síkjaira utalt – a szigorúan fizikai világ síkjától a tiszta Lélek birodalmáig, sok-sok szinttel és al-szinttel közöttük. Ez a sok szint két tág kategóriába sorolható: a Lélek birodalma és a ”világ” birodalma kategóriákba. A különböző szintek: az igaz isteni Fény birodalmának színtjei, valamint annak másai a lenti szinteken, amelyek visszatükrözik az előbbieket. Ezt a megkülönböztetést több vallás és filozófia is oktatja különböző módokon, azonban gondolkodhatunk úgy is minderről, mint a sugárzó Fény szintjeiről és a visszatükröződés szintjeiről, amit mágneses fénynek nevezünk, és amit hamarosan kifejtünk bővebben. A Lélek birodalmában egyszerűen nincsen karma. Csak a lét fényessége létezik, amit a tiszta Szeretet valamint az önmagában rejlő és Istenben egyesülő egység élmény jellemzi. Ehhez képest, az alsóbb szinteket az idő és hely kapcsolatai jellemzik, ami az elkülönülés illúzióját eredményezi az Univerzumban, pedig valójában az Univerzum sem más, mint része a Lélek Szeretetteljes egységének. Ezt a témát mélységeiben más ILM publikációkban részletezzük28. Most csupán annyit fontos itt figyelembe venni, hogy csak az alsóbb szintek a „karma síkjai”. A gondolatok, az érzelmek és a tettek csak a „lenti” világban léteznek, és szinte mindig karmikusak;. Ez azt jelenti, hogy mindegyikünk olyan, mint egy mágneses energia, és ezáltal ki vagyunk téve a hatás-ellenhatás folyamatoknak, amelyek mindig valamilyen mágneses töltést hordoznak magukban. Az egyetlen kivétel az, amikor gondolataink, érzéseink és cselekedeteink valóban isteniek – amikor csak és kizárólag a Lélek semleges Szeretetét fejezzük ki, amint az keresztülhalad rajtunk. Évszázadokon át hittünk a ”Gondolkodom”, tehát vagyok’ tézisében és az elménkre úgy tekintettünk, mint a létünk lényegére és bizonyítékára. Hasonlóképpen az érzéseinkre is úgy tekintettük, mintha azok hoznának színt és értelmet az életünkbe, mintha az érzéseink adnák a tudtunkra, hogy élünk. Azonban mindezek csupán az elkülönültségünk bizonyítékai, és ez az illúzió csak az alsóbb szinteken létezik. Ha ragaszkodunk gondolatainkhoz és érzéseinkhez, még inkább elveszünk a világ ellentmondásaiban, és annak különféle töltöttségű energiái között. Mindezeken túl elkezdünk megfeledkezni valódi identitásunkról, arról hogy Isten gyermekei vagyunk – egyként Atyánkkal, egyként az Ő Lelkével és egyként mindennel-ami-van. A gondolkodás csupán halovány visszatükröződése a valós ismereteinknek, bölcsességünknek; az érzelmekkel teli érzéseink csupán visszatükröződései a Lélek sugárzó Szeretetteljes örömteliségének. Ha szükségünk van egy mondókára, ahhoz, hogy emlékeztetni tudjuk magunkat arra, hogy kik vagyunk valójában, talán ezt mondogathatnánk magunknak: „Értek és Szeretek, tehát vagyok.”

26

A fordító beszúrása János Evangéliuma 14:2 - Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/JHN/14 28 The staff of the Sheperd (A juhász botja) 27

22

A karma felismerése Sokan úgy gondolnak a karmára, mint egy teljes egészében tudat alatti dologra – mintha az ki-be járna az életünkből, úgy nevezett „sors” formájában, , mi pedig tehetetlen áldozatok vagy zsinóron rángatott bábok lennénk. Az igaz, hogy a karmánk többségében nem tudatos és így nem vesszük észre azt, amikor épp megjelenik. Azonban ezek ellensúlyozására tudatosabbá válhatunk. Megérthetjük, hogy mi az, amire fontos odafigyelnünk, és hogy mit jelent a semlegesség, aminek segítségével kevésbé reagálunk a karma polaritásaira. Amikor már tudjuk, milyen érzés a semlegesség, felismerjük azt is, ami kiszakít bennünketa spirituális központunkból. Mint valami óriási mágneses energia, kiszakít bennünket Isten Szeretetének békességéből, és behajít a „világ” dolgai közé – a Lélek sugárzó fényéből a „világ” mágneses fényébe repít. Érdemes a karmákat három csoportban vizsgálni: azonnali karma (kiegyensúlyozatlanság, amelyet a folyamatosan jelen lévő gondolataink, érzéseink és tetteink keltenek); felhalmozott karma (jelen életünk múltjából vagy előző életekből maradt ránk); csoportos karma (faj, ország, család, vallás vagy más alcsoportból származó karma, amelynek része vagyunk). Amikor a semlegesség útjáról lelépünk, (kilépünk Isten Szeretetének bennük lévő áramlatából), akkor „magunkévá tesszük” a fenti karmikus mintázatok egyikét, ami azután az azonnali személyes karmánk egy jellemzőjévé válik. Ez a meditáció fontosságának másik oka; a meditáció hatására elkezdjük észrevenni, amikor a semlegességben tartózkodunk, és azt is, amikor megengedjük, hogy ”kiszakítódjunk” onnan. Ha megnézzük a szerelembe esés folyamatát, láthatjuk, hogy amikor „esünk”, szinte mindig a központunkon kívül vagyunk. „Szerelembe esni” és a „Szeretetben tartózkódni” nem ugyanaz. Maga a szó „esni”, azt feltételezi, hogy nem vagyunk urai önmagunknak és az irányítás nincs a kezünkben. Ha megfigyelhetnénk magunkat, amint belegabalyodunk a szerelem szenvedélyes energiáiba, láthatnánk, hogy ami történik velünk, ténylegesen valamilyen eséshez hasonlítható.

Karmikus töltések A karma, amit magunkban hordozunk, alapjában véve egy töltéssel rendelkező energia mintázat, amelynek megértéséhez egy mágnes töltései pontos analógiával szolgálnak. Mindaddig, ameddig a mágnes töltéssel rendelkezik, addig töltése vonzerőt fejt ki, azonban ennek „vonzó-taszító” hatását addig nem vesszük észre, amíg az, egy másik töltéssel rendelkező „tárgy” közelébe nem kerül. Ugyanakkor, amint egy másik töltéssel rendelkező tárgy a közelébe kerül, észlelhetővé válik, amint a mágnes töltései vagy vonzani, vagy taszítani kezdik azt. Egy mágnes (vagy tárgy) mágneses erejét teljes mértékben meg lehet szűntetni. Ezzel a mágnes (tárgy) töltés-nélkülivé (semlegessé) válik; elveszíti saját polarizáltságát, és ezáltal egy másik mágneses töltés nem befolyásolhatja már, függetlenül attól, hogy milyen közel kerülnek egymáshoz. Természetesen ez csupán addig érvényes, ameddig a mágnes (tárgy) semleges marad. A karma töltései pont ugyanígy működnek. Ameddig nem egyensúlyoztuk ki (tettük semlegessé) azokat, addig nem vagyunk képesek teljes mértékben és állandóan a bennünk lévő Lélek semlegességben tartózkodni. Amíg töltéssel rendelkezünk, fogékonyak vagyunk a világban lévő dolgok polaritásaira. Olyankor válik érzékelhetővé számunkra mindez, amikormás emberekre, 23

helyekre, emlékekre vagy eseményekre valamilyen formában reagálunk: azok vagy teljesen felkeltik az érdeklődésünket vagy teljesen érdektelenséget mutatunk irántuk. Gondold csak végig, hányféleképpen reagálunk a a fent említett különféle élményekre –levesznek a lábunkról, beszippantanak, lángra gyújtanak, összetörik a szívünket, megsértenek vagy ejtenek bennünket. Ezek közül mindegyik rendelkezik karmikus töltöttséggel; egyik esetben sem vagyunk urai önmagunknak, azzal az élménnyel ellentétben, mint amikor középpontunkban tartózkodunk és kiegyensúlyozottan állunk a Lélek gyengéd Szeretetének békességében. Amikor a körülmények lehetőséget adnak rá, akkor (mágneses) töltéseink aktivizálódnak, és érzékelhetővé válnak; ekkor indul be a „vonzás-taszítás” effektus. Ez természetesen nem csupán akkor történik meg, amikor szerelmesek leszünk. Minden egyes alkalommal, amikor érzelmi izgatottságot vagy ellenállást élünk meg, akár pozitív, akár negatív formában, ez történik. Még abban az esetben is, amikor ugyan jelen van a Szeretet a „szerelembe-esés” folyamán, mégis van ott valami más is, és ennek a valaminek a szenvedélyes és izgatott természete máris bizonyíték arra, hogy karmával van dolgunk. Sokan, amikor azt vesszük észre, hogy bizonyos emberekre hevesen reagálunk, azt a következtetést vonjuk le, hogy ez azért van, mert valamelyik múltbeli életünkben bizonyára találkoztunk már és éltünk meg velük élményeket. Azonban ez egyáltalán nem biztos, hogy igaz, mert karmánk többsége inkább tematikus, mint személyes. Például nem valószínű, hogy karmikus kapcsolatunk van a főnökünkkel, aki bizonytalanság érzetet „kelt” bennünk; inkább arról lehet szó, hogy a tekintéllyel rendelkező személyekkel való kapcsolataink kihívásokkal teliek; és előfordulhat, hogy ez egy már hosszú ideje húzódó karmikus29 témánk, amely felszínre tör minden egyes alkalommal, amikor olyan emberrel találkozunk, aki „rátapint érzékeny pontjainkra”. Valójában, minden egyes alkalommal, amikor valaki rátapint egy érzékeny pontunkra, aminek hatására kibillenünk középpontunkból, annak a jele, hogy egy régi karmikus mintázattal van dolgunk. . Ugyanakkor ez annak is a jele, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy tanuljunk és fejlődjünk. Így a karma végeredményben támogató jellegű, és célja van számunkra: a töltésein keresztül vonzódunk azokhoz a leckékhez és megélésekhez, amelyekre szükségünk van annak érdekében, hogy fejlődhessünk. Valamint ezeknek a leckéknek a megtanulásán keresztül válunk képessé arra is, hogy megmaradjunk a semlegességben; ahonnan teljesebben tudjuk Istennel való hasonlatosságunkat kifejezni. A karma így azután fontos tanítómesterünk a fejlődés univerzális útján. Végeredményben segít nekünk abban, hogy teljesebb életet élhessünk a Lélek sugárzó Fényében ahelyett, hogy a világ mágneses polaritásai között vergődnénk. De vajon odamenne-e bárki az oltárhoz és mondaná-e azt, hogy „Igen”, ha tudná, hogy a házasság csupán azt szolgálja, hogy megtanulhassa leckéit és ledolgozhassa karmáit. Mivel a válasz valószínűleg „nem”, ennek a töltésnek egy másik nevet adtunk – nem karmának hívjuk, hanem „szerelembe esésnek”. Többségében azonban ez a szeretet nem igazi Szeretet – csupán a karma mágneses töltésének kifejeződése.

Kiszeretni valakiből Mindabból, amit eddig írtunk, könnyen kikövetkeztethető, a válasz arra a kérdésre, hogy vajon az emberek miért „szeretnek ki” (úgy szólván) egymásból. Előfordul, hogy a karma kiegyenlítődik; vagy a tapasztalat beteljesedik; vagy megtanultuk a leckét, és így a karmikus töltések szenvedélyekkel teli energiái szertefoszlanak. Ez az a pillanat, amikor felébredünk egy reggel, és ráeszmélünk arra: „Már 29

A fordító beszúrása

24

nem szeretlek.” Az is megesik, hogy arra jövünk rá: „te nem az vagy, akinek hittelek”, és hirtelen azt vesszük észre, hogy egy fantáziaképet építettünk valaki köré, amely kép a karmikus töltéseinken alapult. Amikor a karma szertefoszlik, és az izgalom megszűnik, gyakran azt vesszük észre, hogy igen kevés közös vonás van bennünk, és szinte alig van valami, ami összetarthatna bennünket. Ezek azok a pillanatok, amikor a párok szétmennek vagy elválnak. Ez lehet a megfelelő, - vagy nem a megfelelő - lépés bármelyik fél számára, a bennünk lévő Lélektől és fejlődésük folyamatától függően. A karmikus szeretet, a hozzá kapcsolódó szenvedélyesség és izgalom „nagy durranásával” együtt változáson megy keresztül. Ez a fajta szeretet az idő és a körülmények terméke, nem olyan, mint a Lélek örökké jelenlévő Szeretete. Tényleges felismerések nélkül az úgynevezett szerelem véget érése fájdalmas, kellemetlen, zavaros és csalódásokkal teli is lehet. De amikor az úgynevezett szerelem megszűnt, lehetőséget kapunk arra, hogy tovább lépjünk az igazi és tartós Szeretetteljesség felé – az egyetlen Szeretet felé, amely igaz, és az egyetlen Szeretet felé, ami tartós. Ez a lehetőség azonban nem a partnerváltásról szól. Ez inkább arra lehetőség, hogy belépjünk az igaz Szeretetteljességbe, attól függetlenül, hogy ki a partnerünk. Nos, néha azért válnak el útjaink, mert nem akarjuk a leckéket tovább tanulni. Bár még nem oldottuk fel a karmáinkat, mégis az együttlét öröme elveszett a kihívásokban, a csalódottság érzetben, a stresszben és azt hisszük máshol jobb lesz majd. Mégis, ha a földi lét fő célja az, hogy kiegyenlítsük karmáinkat azáltal, hogy megtanuljuk a leckéinket, akkor végeredményben egy olyan új kapcsolatba lépünk tovább, amely ugyan azokon a karmikus mintákon alapszik, mint a korábbi. Ilyenkor, úgy szólván, ugyan abba az emberbe szerettünk bele csak egy másik testben. Maga a kapcsolat lehet másmilyen, azonban a témák, minták és leckék nem változtak meg az előzőhöz képest. Végül elkedvetlenedünk és elkezdünk félni a Szeretettől, mert még mindig nem látjuk, hogy nem a Szeretet az, ami bajba sodort bennünket. Előfordul az is, hogy karmikus vonzódásunk a partnerünkhöz megszűnik, azonban ő sértve és zavarodottnak érzi magát, mert még mindig nagyon vonzódik hozzánk és azt mondja, „De én még mindig szeretlek téged.” Ez gyakran azt jelenti, hogy még mindig van megoldatlan karmája és megtanulatlan leckéje velünk (vagy valakivel, aki hasonló hozzánk). Ilyen estekben el kell döntenünk, hogy maradunk ebben a kapcsolatban és azon dolgozunk, hogy elérjük a semlegesség állapotát, és az igaz Szeretetteljességet, vagy tovább lépünk és hagyjuk, hogy a másik ember felelősséget vállaljon a saját fejlődéséért önmaga. Ezt mindenki csak maga döntheti el, (remélhetőleg) a Lélek folyamatos irányitása mellett, ami a szívünkhöz beszél. Fontos, hogy ezt az irányítást meg tudjuk különböztetni a bűntudat, a félelem, a düh félrevezető „hangjaitól”, mivel időnként úgy tűnhet mitha ezek megválaszolnák a bölcsességet és irányítást kérő fohászainkat. Vannak, akik szinte rabjaivá válnak a szerelembeesés izgalmának, olyannyira, hogy unottá és csalódottá válnak, amikor eltűnik az izgalom. Ez főleg azokra jellemző, akik elhiszik, hogy a szenvedély az igaz Szeretet ismertető jele. Azonban ez nem így van. A folytonos keresgélés egy véget nem érő Szeretet hajszoláshoz vezet, amit ezen a módon soha nem találhatunk meg. Először a Szeretetteljesség tiszta és semleges természetére kell ráébrednünk. Majd ki kell egyensúlyoznunk a karmáinkat, amelyek akadályozzák azt, hogy a Szeretet kifejeződhessen általunk, valamint meg kell tanulnunk a Lélek Fényében élni, a „világi” szenvedélyek helyett.

25

A szerelemtől a Szeretetteljességig Így gyakran választanunk kell a különféle kapcsolatainkban,: vagy továbblépünk azokon a karmikus töltéseken túl, amelyek először összehoztak bennünket, az igaz Szeretetbe, vagy elhagyjuk az adott kapcsolatot és nagyobb békesség és beteljesedés reményében új kapcsolat után nézünk. Végeredményben, nincsen olyan hogy „máshol”, csak egység van. Az az unirverzális folyamat, amely a nagyobb Szeretetteljesség felé vezet bennünket, mindig ott lebeg a szemünk előtt, bárhová menjünk is. Így azután, minden egyes kapcsolatunkban lehetőséget kapunk arra, hogy kiálljuk a próbát és átlépjünk a statikus szeretet állapotából a Szeretetteljesség folyamatos megtapasztalásába. Ehhez azonban fontos látni a kettő közötti különbséget. Mint már említettük, az érzelmekkel teli szeretet - főképp a szerelembe esés - erőteljes és szenvedélyes energiákkal telített; helyzetektől függően jön-megy az idők során. Ugyanígy a vele együtt járó karma „vonzó-taszító” hatása is. A Szeretet ezzel ellentétben csendes, alig észrevehetően finom, és stabil, de független is (ami nem jelenti azt, hogy ne lenne gondoskodó, vagy közreműködő); a Lélek semlegességét tükrözi, amelynek finoman áramló sugárzása a Szeretet által jut kifejeződésre. Ugyanakkor a Szeretet sokkal dinamikusabb, felemelőbb és beteljesítőbb hosszú távon, mint a karmikus energiákkal és a pillanatnyi élvezetekkel telített szerelem, amit gyakran szeretetnek hívunk. Azáltal, hogy folyamatosan a Szeretetteljességet választjuk, mélyebb kapcsolatokat létesíthetünk a korábbiaknál, amelyek a karmákon, megtanulandó leckéken és a statikus szeretet illúzióján alapultak. Ezáltal sokkal nagyobb mértékű bizalom, intimitás és valódi megosztás alakulhat ki, valamint mély, tartós és intim barátság bontakozhat ki a felek között. Ha nem, a romantikára és a házasságra fókuszálunk, egy állandóan kibontakozó bizalom és megosztás válik lehetségessé különféle kapcsolatainkban; a pillanatnyi szeretet állapotából a folyamatos szeretetteljességbe érkezünk, amelyet minden kapcsolatunkban érvényesíthetünk – a gyerekeinkkel vagy szüleinkkel, barátainkkal vagy szomszédainkkal való kapcsolatainkban, de ugyan így akár ismeretlen emberekkel való találkozások során is. Ez tényleg egy mindenkit érintő kérdés. Amikor a szerelemből átlépünk a Szeretetteljességbe, nincs már szükségünk arra, hogy menjünk és új kapcsolatok után nézzünk, annak érdekében, hogy leckéinket megtanulhassuk, és hogy válaszokat kaphassunk, vagy megelégedettség érzetre tehessünk szert. Mindezek a már meglévő partnerünkön vagy családunkon keresztül természetesen fognak elérkezni hozzánk, mindennapi tevékenységeink során, valamint a Lélekkel egyre mélyülő kapcsolatunkon keresztül. Ez olyan kapcsolat, amely a szerelmen túl belép a szeretetteljességbe, és amely olyan beteljesedést hozhat, amelyet nem koptat el az idő, és amely egyre hasznosabb és egyre kielégítőbb lehet minden résztvevő számára. Ez az igazán Szeretetteljes kapcsolat olyan, amely beteljesíti az élet célját – az ilyen kapcsolódásokon keresztül megengedjük azt, hogy a Lélek minden pillanatban megnyilvánulhasson rajtunk keresztül ,. A kihívás számunkra az, hogy újra és újra a csendesebb és békésebb Szeretetet válasszuk, az „óriási BUMM”-ként ható szerelem-karma érzése helyett, amelyhez hozzá vagyunk szokva és amelyre kultúránk sarkall bennünket. Testünk, elménk és érzéseink talán reklamálnak amiatt, hogy az izgalom, a szenvedély és az újdonság hiányzik ezekből a kapcsolatokból; mintha azt mondanák „A nagy BUMM-nak hűlt helye, de én vágyom a nagy BUMM-ra!” Ez az a pillanat, amikor emlékeznünk kell arra, hogy kik vagyunk valójában és arra, hogy mi a tényleges célunk itt: a bennünk élő szeretetteljes Lélek kifejezése. Ha hallgatunk a bennünk lévő Lélekre, az mindig megmutatja nekünk az utat a semleges töltésű Szeretet felé, el a világ különféle töltésekkel rendelkező karmikus energiáitól. 26

Döntéshozatal Bár minden kapcsolat egy lehetőség arra, hogy egyre nagyobb Szeretetteljességben legyen részünk, nem minden kapcsolat egyformán támogat bennünket ebben, és nem minden kapcsolatot találunk megfelelőnek az idők során. Vannak olyan kapcsolatok, amelyek beteljesítették küldetésüket számunkra, és egy új kapcsolat több lehetősséggel szolgál nekünk arra, hogy folytathassuk kibontakozásunkat. De hogyan tudjuk megállapítani azt, hogy vajon ez a kapcsolat, amiben épp vagyunk olyan kapcsolat-e, amelyből érdemesebb továbblépnünk? Ez egy gyakori dilemma sokunk számára, és a választ mindenki csak belül találhatja meg – ott ahol a Szeretetteljesség él bennünk. Az első kérdés, amit érdemes megfontolni az, hogy vajon a körülmények mindkét partner számára megteremtik-e a lehetőséget arra, hogy együtt váljanak egyre Szeretetteljesebbé. Gyakran előfordul, hogy az egyik ember nyitott és elkötelezett amellett, hogy a kapcsolat egyre Szeretetteljesebbé váljon, miközben a másik még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy a régi, megszokott módon kapcsolódjanak egymáshoz, vagy egyszerűen csak túlságosan fél a változástól. Azonban attól, hogy csak az egyik fél igyekszik még nincs minden elveszve. Gyakran történik az, hogy az a partner, aki a Szeretetteljességet választja végül nyitottságra és hajlandóságra ösztönzi partnerét, aki addig ellenállt. Ha tartjuk magunkat a mélyebb Szeretetteljesség víziójához, és ha magunk is jó példával járunk elöl, valamint pozitív a hozzáállásunk, erőfeszítéseink a másikból pozitív válaszokat fognak kiváltani. A bennünk lévő Szeretetet a másikban élő Szeretet „meghallja” és azok, akik eddig vonakodtak, most lehet, hogy elkezdenek „felébredni” és azt választani, hogy részt vesznek a Szeretetteljességben. Ismét szeretném megemlíteni, hogy ez nem csupán a szerelmi kapcsolatokra vagy házasságokra lehet igaz; a Szeretetteljességünk bármely és minden kapcsolatunkban jelen lehet; a bennünk végbement változások gyakran változásra ösztönzik a másikat. Az is igaz, hogy Szeretetünk nem mindig vált ki változásokat másokban. Ebben az esetben előfordulhat, hogy dühösek leszünk és elkedvetlenedünk, vagy akár úgy is érezhetjük, hogy a helyzet reménytelenné vált. Majd elérkezik az a pillanat, amikor „elegünk lesz” és készen állunk a változásra; készen állunk a Szeretetre, és nem vagyunk hajlandóak egyoldalú kapcsolatokat elviselni tovább. Mégis mielőtt kilépünk és hagyjuk, hogy a kapcsolat felbomoljon, érdemes feltennünk önmagunk számára a következő kérdést: Mi az ténylegesen, amitől távol akarok kerülni? Mi az, amit tényleg szeretnék látni megváltozni? Csupán azáltal, hogy feltesszük magunknak ezeket a kérdéseket világossá válik számunkra mindaz, amire szükségünk van ahhoz, hogy tovább léphessünk azok felé a változások felé, amelyeket keresünk. Amikor feldúltak vagy nyugtalanok vagyunk, hajalmossá válunk arra, hogy az érzéseinkkel gondolkodjunk, és általánosításokba bocsátkozzunk, amelyek nem igazán hasznosak. Ha közelebbről megnézzük, rájövünk, hogy nem csupán „a házasságról” vagy „a munkáról” vagy „a férfiről” vagy „azokról az emberekről” van szó. Inkább „a magányosságról”, „az állandó feszültségről”, vagy „az értékrendbeli különbségekről”. Amint az érintett témához vagy a problémák magjához közelítünk, helyzetünk egyre világosabbá válik, és ebből az érthetőbb helyzetből könnyebben találunk új és hasznos kiindulási pontokat. Sok párnak sikerült elmozdulni az együttlétük legmélyebb pontjáról egy olyan Szeretetteljes kapcsolat felé, amire mindketten vágytak. Azáltal, hogy megnyíltak egymásnak és megosztották egymással az érzéseiket és a vágyaikat; vagy azáltal, hogy egy terapeuta segítségét kérték, ha 27

szükséges volt; vagy azáltal, hogy tartották magukat ahhoz, hogy Szeretetteljesek maradjanak a nehéz időszakokban is. Mindezek lehetővé tették azt, hogy mindaz megváltozzon, aminek változnia kellett anélkül, hogy elpusztították volna azt, ami végül menthető vagy megőrizhető volt. Amikor tényleg „válásra” kerül sor, akár házasságról, munkáról, vagy arról a helyről legyen szó, ahol eddig laktunk, azáltal, hogy a bennünk lakozó Szeretet felé fordulunk, - a bennünk élő Lélek tudja a választ - megtaláljuk a megfelelő utat a továbblépéshez.

A szerelem tényleg vak? Az a mondás járja, hogy a „szerelem vak”, és tényleg, csak a semleges Szeretet szemén keresztül lehet látni az igazságot annak, ami valójában az. A karmikus szeretet vak és félrevezető, a szenvedélyének, izgalmának és a kötődéseinek hálójában könnyen csalódások érhetnek, és elveszhetünk. Úgyszintén elveszhetünk, vagy letérhetünk az útról csalódásaink, kiábrándultságunk és neheztelésünk „szenvedélyességének” örvényében is. Mint a szemellenzős lovak, soha nem látjuk annak a helyzetnek a teljes igazságát, amelyben épp vagyunk; abban a pillanatban, amikor megengedjük, hogy az elménk, érzéseink vagy testünk mutassák nekünk az utat, feltesszük magunkra a szemellenzőinket. A Szeretetteljesség ugyanakkor, mindig a teljes igazságot láttatja és hallatja. A bennünk élő semleges Szeretetben mindig békességre, bölcsességre és tartósságra találunk, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy tisztán látva és céltudatosan haladhassunk végig az életünkön. Kétségbeesettségünk és zavarodottságunk pillanataiban mindig oda fordulhatunk ehhez a „helyhez” önmagunkban. Amint nyitott szívvel és elmével fordulunk ide, minden egyes döntésünk, amint szükségünk lesz rá, belőlünk fakadva érkezik meg hozzánk. Válaszd a Szeretetet. Bárhol vagyunk és bármilyenek legyenek is a körülményeink, csupán ennyit kell tennünk és a kapott válaszok meg fogják világítani az utat a további életünkhöz.

28

Hatodik fejezet

Önmagunk és mások szeretete Szinte közhely azt mondani, hogy „ahhoz, hogy másokat szeretni tudjunk, először önmagunkat kell szeretnünk”. Tényleg csupán közhely lenne ez a kijelentés? Ha közelebbről megnézzük, láthatjuk, hogy a kettő egymásból következik és jó indokkal. Vegyük a barátság30 szót és játszunk el a szó hangzásával, a jelentésével, és a benne lévő energiákkal egy kicsit. Azt találjuk, hogy az angol31 szó három alap komponensből áll: összekapcsolódik – elzárkózik – hajó. Akármilyen gyerekesnek is tűnik, sokat tanulhatunk abból, ha tanulmányozzuk ezt a szót ezen a három jelentésen keresztül. Az első rész, az összekapcsolódás, nem kimondottan olyasmi, amit tanulnunk kell, inkább olyasmi, amire nyitottá kell válnunk. Amikor másokhoz őszintén kapcsolódunk, kölcsönös tisztelet és gondoskodás jellemzi a kapcsolatinkat, amelyekben a felek szabadon fejezik ki magukat és igazi nyitottsággal állnak egymáshoz. A fentiek nem csupán házasságban vagy szerelmi kapcsolatokban fontosak, hanem minden egyes kapcsolatban. Abban az esetben, ha bármelyik komponens hiányzik, nem beszélhetünk tovább valódi kapcsolódásról – csupán látszat kapcsolódásról. Talán van párbeszéd a felek között, de ezt a fajta kapcsolatot a legkevésbé sem lehet kapcsolódásnak nevezni, mivel az elengedhetetlen elemek: a tisztelet, a szabadság és nyitottság hiányoznak belőle. Ha a kapcsolódás az, amire vágyunk, akkor meg kell, hogy nyissuk magunkat mások felé, és hajlandónak kell lennünk kockázatokat vállalni. Amint megosztjuk másokkal azt, akik valójában vagyunk legbelül, azt kockáztatjuk meg, hogy mások talán nem értenek velünk egyet, vagy nem tetszik nekik az, amit megosztunk. Az, amikor másokkal nyitottak vagyunk, együtt jár azzal, hogy sebezhetővé válunk, hogy elérhetővé tesszük magunkat mások számára, valamint azzal, hogy nem zárunk másokat ki azért, mert tartunk a reakcióiktól.

A bennünk lévő kapcsolatok Van egy mondás, miszerint „Nem tudunk olyat adni, amivel nem rendelkezünk”; megértve ennek igazságát láthatjuk, amint önmagunk Szeretete és mások Szeretete eggyé válik. Ameddig nem tudunk önmagunkhoz kötődni, hogyan tudnánk másokhoz kötődni – hogyan kínálhatnánk nyitottságot és tiszteletet másoknak, ha magunkkal nem vagyunk nyitottak és nem mutatunk tiszteletet önmagunk iránt. Az igazság az, hogy megfélemlítjük és kritikákkal ostorozzuk magunkat, amelyek megakadályozzák azt, hogy őszintén, nyitottan és Szeretetteljesen tudjunk kapcsolódni önmagunkhoz. Ilyenkor jelenik meg a kapcsolat szó második alkotóeleme az elzárkozás. Elzárkózni ugyan annyit tesz, mint elutasítani, eltolni magunktól, elkerülni, vagy semmibe venni valamit – úgy viselkedni, mintha az már nem is létezne. Ha ezt lényünk különböző részeivel tesszük, úgy teszünk, mintha ezeket a részeinket eltávolítottuk volna és kizártuk volna azokat önmagunkból. Ennek következtében annak reménye, hogy nagyobb egységre találjunk önmagunkkal vagy másokkal való kapcsolatainkban, elkezd szertefoszlani. Azonban, ha figyelünk arra, hogy kapcsolódásaink Szeretetteljesek és nyitottak maradjanak, nem fogunk egyetlen részünktől sem illetve másoktól sem elzárkózni. Ezáltal, lehetséges marad a valódi 30 31

Az eredeti szövegben az angol szó relationship, valamint három komponense a relate – shun – ship. A fordító beszurása

29

bensőségesség és igazi megosztás élménye és nyitottság fogja jellemezni kapcsolatainkat. Az összekapcsolódás + elzárkózás helyett tényleges kapcsolódásban lesz részünk, és elkezdjük megtapasztalni az egységet az elkülönülés illúziója helyett. Érdekes módon, a ’(rokoni) kapcsolat32’ kifejezés alatt általában egy családtagra gondolunk, pedig amikor igazán kötődünk egy emberhez, családtaggá válunk egymás számára. -Egy nagyobb egység megjelenési formája ez, amelynek állandóan részei vagyunk mindannyian és a mondás, hogy “… egymásnak tagjai vagyunk”33, értelmet nyer. Ha nem nyitjuk meg magunkat és kapcsolódunk másokhoz, akkor felszállunk az elkülönülés, az üresség érzet és a hamisság hajójára; a valós kapcsolódás helyett a kapcsolódás színlelése marad – annak színlelése, hogy barátok, hogy nyitottak, hogy gondoskodók vagyunk. Csupán színleljük azt, akik vagyunk, és azt hogy párkapcsolatokban élünk, de egyik sem valódi. Játszmázunk, és ezáltal felszálltunk egy úgy nevezett „bolondok hajójára”. Ezzel ellentétben, ha egységben tudunk maradni a magunkhoz, és másokhoz való kötődésünkben, akkor a „ hajó” egy nagyobb egység felé veszi útját; egy egyre mélyülő kapcsolat és részvétel felé, míg végül minden kapcsolatunk partner-kapcsolattá válik. Nézzük meg egy pillanatra, hogy az önmagunkkal való kapcsolatunk miért olyan fontos a másokkal való kapcsolatainkban. Önmagunk három aspektusán keresztül vagyunk jelen a fizikai világban. Ezek, ahogy a szójárás is tartja, „Engem, Önmagam és Én”34. Talán ez a három szó egy gyerekesnek tűnő módja önmagunk vizsgálatának, mégis egy egyszerű és ugyanakkor hasznos kerettel szolgál a kapcsolatok mélyebb megértéséhez. Ez az a három részünk, amelyekkel bensőséges kapcsolatot kell teremtenünk, mielőtt továbbléphetnénk a másokkal való igazi kapcsolatok felé.

A kicsi ”Engem” Az „Engem” a kis gyermek bennünk - a játékos, érzékeny és vidám önmagunk, aki teljes természetességgel nyújtja kezét mások felé és magától értetődően keresi azokat a helyzeteket, amelyekben Szeretetteljességben élhet, pontosan úgy, ahogyan a kisgyerekek teszik; hacsak már meg nem tanultak elzárkózni.. Érdekesség, hogy az érzéseinket gyakran fejezzük ki a „Engem35” szó használatával. Azt mondjuk, hogy „ez sért engem” vagy „ megijesztettél engem”, ezek a kifejezések egy más fajta tudatosságból jönnek, mint a „sértettnek érzem magam” vagy „megijedtem” kifejezések és az is másképp hangzik, ha azt mondjuk „bántom magam”, vagy „megijesztem magam”36. Ezek a kifejezések arra a részünkre utalnak, amely egy adott helyzetre ad választ.. Az „Engem” részünk erősen „én-központú”, aki mindent magának akar, mint ahogyan a kisgyerekek is teszik. Spontán és lelkes megnyilvánulásaiban az „Engem” részünk impulzívvá és akár önzővé is válhat. Így ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk énünk „Engem” aspektusához Szeretetteljesnek, és bátorítónak kell lennünk vele, ugyanakkor támogató útmutatással is kell szolgálnunk számára, annak érdekében, hogy ez a részünk ne dominálhasson bennünket követeléseivel és kiegyensúlyozatlanságával. Gyakran előfordul, hogy szem elől tévesztjük ezt a gyermeket, amint elveszünk a világ forgatagában, és mindennapjaink kötelezettségeiben. Ilyenkor „elzárkózunk” a bennünk lévő gyermektől azáltal, hogy nem figyelünk rá, vagy nem vesszük őt figyelembe. Ennek eredményeként elveszítjük játékos és spontán oldalunkat, valamint ezzel együtt elvész az élet élvezete, az élet iránt érzett lelkesedésünk, és az élet méltányolása is. Elveszítjük azt a képességünket, hogy rá tudunk csodálkozni a világra. 32

‘Relation’ szó Magyar jelentései kapcsolat és rokon, míg az angolban a két szó egy. Pál Apostolnak az Efézusbeliekhez írt levele 4:25 - Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. 34 ’Me, myself and I’ angol közmondás jelentése – jóban lenni és büszkének lenni önmagunkra minden szinten; azokra is használják a kifejzést, akik szeretnek egyedül illetve magukban lenni. A ’me’ angol szó a magyarban különböző ragozott formákat vesz fel. (a fordító) 35 Valamint annak ragozott alakjainak használatával (a fordító) 36 Ezekben a mondatokban a ’magam’ szó az angol ’I’ azaz ’én’ szónak felel meg. (a fordító) 33

30

Mindezek eredményeként az élet lapossá, üressé és egy taposómalommá válik – csak „kellene”-kből és „kéne”-kből áll, amelyeket nap mind nap „teljesítenünk kell”. Elzárkózhatunk a bennünk lévő gyerektől úgy is, hogy elfolytjuk megnyilatkozásait. Gyakran történik ez olyanokkal, akiknek az „Engem” részét megbántották, bántalmazták, vagy traumatizálták; a gyermek megtanult félni attól, hogy kifejezze önmagát vagy elkezdte önmagát kíméletlenül bírálni. Az elfojtás a gyökere szinte minden színlelt kapcsolódásuknak; őszinte kapcsolódás helyett megtanultuk maszk mögé rejteni azt, akik valójában vagyunk és félni attól, hogy bízzunk és nyitottak maradjunk. Ehelyett megpróbálunk olyanná válni, amilyennek mások látni szeretnének bennünket, vagy olyanná válni, akiről azt hisszük, megvéd bennünket a világ elől; ez nagyon gyakori tendencia olyankor, amikor kizárjuk a bennünk élő gyermeket. Azonban az ár, amit fizetünk, szintén magas, mivel elveszítjük azt a képességünket, amellyel őszintén tudunk kapcsolódni másokhoz. Az elfojtás és az „álarc viselése” lehet, hogy támogató magatartási formák voltak valamikor válaszul múltunk félelmeire, fájdalmaira vagy megaláztatásaira; de jóval a trauma megélése után is gyakran folytatjuk az elfojtás és színlelés stratégiáit. Azonban, ami a múltban támogató volt, mára komoly korláttá válik, ugyanígy a túlélő stratégia, amely túlhaladta értéke szavatosságát mára már nem szolgál bennünket. Bármikor elkezdhetünk megnyílni a bennünk élő gyermek felé – elkezdhetjük Szeretni, bátorítani, és táplálni őt még akkor is, hogy ha ez még soha azelőtt nem történt meg vele. Nem fontos, mi történt a múltban, mi magunk vagyunk azok, akik a jelenben kizárjuk ezt a gyereket az életünkből; és mi magunk vagyunk azok is, akik megnyílhatunk felé most, és megadhatjuk neki a Szertetetet, amit talán még nem is ismer.

A tudatos „Önmagam” Az „Önmagam” a tudatos énünk. Ez az a részünk, amely körültekintő, és amelyben tudatosságunk fókuszált. Ez az a részünk, amelyen keresztül megtapasztaljuk a világot és kifejezzük önmagunkat.. A tudatos énünkön keresztül válunk az élet leckéinek mestereivé és tanuljuk meg azt, hogy hogyan illesszük be a Lélek minőségeit lépésről lépésre a tudatos énünk mindennapi kifejeződéseibe. Ez a részünk kulcsfontosságú eszköz a bennünk élő lélek számára, annak érdekében, hogy kifejezhesse magát a világban. Fontos, hogy gondoskodjunk önmagunk ezen aspektusáról is. Amikor engedjük, hogy túlságosan elvesszünk a világ dolgaiban és elfeledkezünk az „Önmagam” részünkről és annak szükségleteiről, nem teszünk mást, mint az elzárkózás egy másik formáját alkalmazzuk és elhanyagoljuk magunkat. Ennek eredményeként stresszessé, túlterheltté, ellentmondásossá válunk, vagy akár meg is betegedhetünk. Hányszor mondtuk már magunknak, „Jobban kéne figyelnem magamra!” ez a fajta „magamra” a fent említett „Önmagam” részünk, amelyről az időnk többségében nem gondoskodunk megfelelően. Túlságosan el vagyunk foglalva azzal, hogy másoknak az ”Önmaga” részével törődjünk – házasságban, a családban, barátaink között, vagy a munkahelyünkön. Az a vágyunk, hogy mások szolgálatára legyünk, természetes az „Önmagam” részünk számra. Mivel ez a részünk nem szereti a fájdalmat így azt sem, ha mások fájdalmát látja. Ugyanakkor az egyensúly kulcs ahhoz, hogy összhangban élhessünk a spirituális törvényekkel. Ha mindig csak mások javára cselekszünk anélkül, hogy fenntartanánk az egyensúlyt, a bennünk lévő „Önmagam” részünk számára - biztosra vehetjük, hogy - a problémák elkezdenek tornyosulni. Az egyik védekezési mód arra, hogy fenmaradjon az egyensúly az az, hogy támogatásunkról biztosítjuk ezt a részünket. Szeretetteljesek maradhatunk mások „Önmaga” részével anélkül is, hogy megtennénk helyettük olyan dolgokat, amelyek alapvetően az ő felelősségük. Amikor kiegyensúlyozatlanság lép fel bennünk, az gyakran azért van, mert valamilyen okból másokról a magunk kárán gondoskodunk, ahelyett, hogy az egyensúlyt fenntartva magunkról is gondoskodnánk.

31

A magasabb rendű „Én” Az „Én”, avagy a magasabb rendű önmagunk felügyeli az életünkkel kapcsolatos minták teljes áradatát, biztosítva azt, hogy a megfelelő állapotba kerüljünk annak érdekében, hogy találkozhassunk a megfelelő emberekkel, azért, hogy a karmánk kiegyenlítődésre kerüljön; hogy a leckéinket megtanuljuk; és, hogy lelkünk keresztülmenjen azokon a tapasztalatokon, amire igénye van, főképp a jelenlegi életében. Ez a magasabb rendű önmagunk „nyitja meg a mappákat”, hogy úgy mondjam, és irányítja életünk véletlenszerű hálózatait annak érdekében, hogy a lehetőségek a megfelelő formában és időben jussanak el hozzánk. A magasabb rendű énünk nyílt kommunikációban áll a lelkünkkel és végső fokon az „Önmagam” részünkkel (tudatos énünk) is, amint az nyitottá válik rá. Ami azt illeti, a magasabb rendű énünk mediátori szerepet tölt be a lelkünk és a tudatos észlelésünk között – a tényleges „Én” részünk és a között a részünk között, amelyről azt gondoljuk, hogy az „én” részünk, a világban betöltött szerepünk alapján. Fontos megemlíteni egy kapcsolódási pontot, amely az „Engem” gyerek részünkkel kapcsolatos, és amely az egyik oka a következő idézet lényegének - „meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek,“ 37. Amint nyitott kommunikációt alakítunk ki a magasabb rendű énünkkel – amint a magasabb rendű énünk beszélni kezd az „Engem” gyermeki énünkkel – a magasabb rendű énünk elkezdi megosztani a lélek Szeretetét és fényét a gyermeki énünkkel. A gyermek vidám és társaságkedvelő természete ezután megosztja azt másokkal – előcsalogatja mindazt, amiről a magasabb rendű énünk kommunikál; mindazt a békességet, örömöt és Szeretetet, amely a lélek színterét jellemzi. Azonban, gyakran, a „Önmagam” tudatos részünk nem figyel oda, vagy nem hallja meg mindezt, mert az „énünk” három aspektusa közül egy vagy több nincsen kapcsolatban egymással. Gyakran, a tudatos énünk túlságosan el van foglalva a világ dolgaival, és a helytelenül elrendezett prioritásaink miatt kizárja az „Önmagam” részünket, amely a benső gyermeken keresztül kommunikál. Máskor pedig, a benső gyermek szorul háttérbe - , önmagát kizárva, nem hallja meg azt, vagy nem bízik meg abban, amit a magasabb rendű én részünk kínál neki - és elutasítja azt a Szeretetet, dicséretet, vagy kedvességet, amely másoktól érkezik. Máskor pedig az az akadály merül fel, hogy a tudatos én - aki bíráskodik, fél és egyébként is figyelmen kívül hagyja az „Engem” részünket - zárja ki a gyermeki ént,mint az már korábban említettük. Valójában az ok, ami miatt sokunk engedi, hogy a világ dolgai egyre jobban lefoglalják és elfoglalva tartsák az, hogy ne kelljen kapcsolatba kerülnünk a gyermekkel, akit kizártunk az életünkből. Mindezt annak érdekében tesszük, hogy elkerülhessük a kényelmetlen és feldolgozatlan érzéseket valamint emlékeket, amelyek felbukkanhatnak a tudatos énben,amikor hagyjuk, hogy a gyermek életre keljen bennünk. Ugyanakkor, ha kizárjuk a benső gyermeket, elzárjuk magunkat a magasabb rendű énünktől is, és ezáltal a lelkünktől is. Olyan ez, mint az úgy nevezett „dominó effektus”, amikor kizárjuk lényünk egyik részét, az a lényünk egészére nézve messzemenő következményekkel jár. Ha ahelyett, hogy kizárjuk énünk egyik vagy másik részét, és igazi kapcsolatba lépünk önmagunk három aspektusával, akkor társas kapcsolat alakul ki a különböző részeink és lelkünk között. Ezáltal feltöltekezhetünk a Lélek bőségével; Szeretetet, örömöt, békességet és bölcsességet vihetünk életünkbe, amely ezután rendelkezésünkre áll majd, hogy magunkkal vihessüük a világba megosztás és szolgálat formájában. Így önmagunk három aspektusának gyógyításán és integrálásán keresztül válhatunk az élő Isten fiaivá és lányaivá38. Azonban mindaddig, ameddig ez be nem következik, nem vagyunk képesek arra, hogy másoknak adjunk. Nem tudunk igazán Szeretetet adni és nem tudunk

37

És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. – Máté 18:3 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAT/18 38 Hoseás könyve 1:10 - De mégis annyi lesz az Izráel fiainak száma, mint a tenger fövenye, amely meg nem mérettethetik és meg nem számláltathatik; és lészen, hogy ahol az mondatott nékik: Nem vagytok az én népem, ez mondatik nékik: Élő Istennek fiai! http://biblia.hit.hu/bible/karoli/HOS/1

32

igazán szolgálni sem, mert nem rendelkezünk azzal, amit odaadhatnánk. Ehelyett, inkább folytatjuk a színlelést.

Az elégedetlenség ciklusai Azzal, hogy azt színleljük, hogy adunk valamit, ami nem áll igazán rendelkezésünkre, - legyen ez akár kedvesség, Szeretetteljesség, türelem, megértés, vagy más,- beleveszünk az elégedetlenség gyakorta tapasztalahtó körforgásába. Megpróbáljuk a fenti minőségeket szolgálatként ajánlani másoknak még azelőtt, hogy magunk megtelítődtünk volna velük. Mint a Lélek élő megnyilatkozásai, úgy lettünk tervezve, hogy ezeket a minőségeket a saját lelkünkből nyerjük, olyan formában, ahogy az elérkezik hozzánk a magasabb rendű énünkön és a gyermeki énünkön keresztül. Amikor ezek a csatornák akadályoztatva vannak, akkor indulunk ki a világba, üresség érzettel magunkban, majd még üresebben és kimerültebben érünk haza. Ennek eredményeként elégedetlennek és bizonyos fokig elkedvetlenedettnek érezzük magunkat. Később azon tűnődünk, hogy spirituális erőfeszítéseink vajon miért nem hozzák meg azt a boldogság érzetet, amit vártunk. Pedig nem történt más, mint az, hogy elfeledkeztünk belső kapcsolatainkról, és azok nélkül a nyitott kapcsolatok nélkül az adok-kapok körforgás megszakadt, vagy hiányos. Akár tudatosan, akár tudattalanul, akár szándékosan, vagy sem, megakadályoztuk a Lélek kiegyensúlyozott módon történő áramlását életünkbe. Gyakran hallunk másokat, amint a következőket mondják: „Nincs időm erre” , amikor játékról, meditációról vagy önismeretről van szó; mégis valahogy mindig van idő mindenre, amikor igazi bensőséges kapcsolatban élünk önmagunkkal. Az ördögi kör így alakul ki: túlságosan el vagyunk foglalva ahhoz, hogy egyensúlyunk egyetlen forrását keressük, így kiegyensúlyozatlanságban élünk, aminek eredményeként, úgy tűnik, hogy „egyszerűen nincs időnk” dolgokra. A lélek azonban Isteni önmagából adódóan kiegyensúlyozott és tudatos. Így ha kapcsolatban maradunk az „Én” és „Engem” részeinkkel, mindig rendelkezésünkre áll (mint ”Önmagam”) az a mennyiségű idő, ami a fontos és érdemleges dolgaink elintézéséhez szükséges. Ha tényleg úgy találjuk, hogy nincsen időnk valamire, az egy jelzés lehet arra, hogy ismét elvesztünk a világ dolgaiban; és ezen az úton haladva soha nem fogunk rendelkezni elegendő idővel. Másrészt, amikor megengedjük, hogy a Lélek, a felső énünkön keresztül irányítsa az életünket, bámulatos módon minden helyet talál magának az életünkben, szinte varázsütésre.

„Engem, Önmagam és Én” gyakorlat Érdemes kipróbálni a következő gyakorlatot, annak érdekében, hogy támogatni tudjuk magunkat ennek a nagyon fontos belső társas kapcsolanak a megerősítésében. Azzal kezdjük, hogy készítünk egy listát azokról a karakter jegyekről, amelyek az ideális társas kapcsolatot jellemzik. Azzal kezdjük a listát, hogy elképzeljük, hogy miképp néznének ki az ”Engem, Önmagam és Én” részeink, ha azok egymással teljes és nyitott társas kapcsolatban lennének a jelenben. A listánk lehet hosszú vagy akár rövid is, lehet benne olyasmi, mint megértés, nyitottság, őszinteség, elfogadás, türelem, megbocsátás, tisztelet, stb. Ezután, miután minden egyes fogalmat, amit felírtunk, megvizsgáltunk, nagyobb tudatosságra ébredhetünk a szavak tényleges értelmét illetően, valamint abban, hogy ezek a minőségek, hogyan valósulhatnak meg az életünkben. Ahogy egyre mélyebben megértjük a szavak értelmét, annál képesebbé válunk arra, hogy a szavak értelmét megtapasztaljuk a mindennapi életünkben, és megoszthassuk azokat másokkal is. Alapjában véve, mindezek a pozitív minőségek már bennünk élnek a Lélek által. Rendelkezésünkre állnak minden pillanatban itt és most. Igaz az a kifejezés, hogy „a szolgálat otthon kell, hogy kezdődjön”, valamint 33

az is, hogy a kapcsolatok, amelyeket „otthon” (belül) ápolunk, tükörként jelennek meg másokkal való kapcsolatainkban. Amint letisztázódik bennünk, hogy milyen egy nyitott benső társas kapcsolat, tovább léphetünk a feladat második részére. Kérdezzük meg magunktól: „Hogyan viselkedhetnék önmagam megannyi aspektusával szemben Szeretetteljesebb, nyitottabb és beteljesítőbb módon?” Más szóval, milyen gyakorlati lépéseket tehetek azért, hogy megvalósítsam azokat. Válaszaink listája ismét lehet akár rövid, vagy hosszú is. Tartalmazhat olyanokat, mint például időt szentelni a játékra a belső gyermek számára ; fogadalmat kötni arra, hogy tiszteljük és nyíltabban osszuk meg érzéseinket; időt tölteni meditálással annak érdekében, hogy a magasabb rendű énünkkel kommunikálni tudjunk; mások felé tett elkötelezettségeinknek pontosabb határokat szabni; csatlakozni egy csoporthoz, amely támogat abban, hogy gyógyírt találjon bennünk a múlt fájdalma, félelme és a megítéltetés. A specifikumok embertől függően változhatnak, de a témák várhatóan hasonlóak lesznek, mivel az olyan témák, mint a Szeretet, tisztelet, szabadság, nyitottság és öröm, alapkérdések minden igaz társas kapcsolatban, és így mindannyiunk számára ugyanazzal a jelentőséggel bírnak. Amint fejlődik bennünk az egyre nyitottabb társas kapcsolat lehetősége , képessé válunk arra is, hogy lelkünk Szeretetteljességet sugározzon a világra a mindennapi életünkben. Most, hogy feltöltődtünk, már sok minden áll rendelkezésünkre, amit megoszthatunk másokkal; fel tudjuk ajánlani saját tehetségünket és a Lélek ajándékait másoknak, amelyek igaz Szeretetteljes szolgálaton keresztül jutnak el hozzájuk.

34

Hetedik fejezet

Isten szeretete Alapjában véve, amikor valakit Szeretünk, egyben Istent is Szeretjük, mivel Isten mindenben és mindenkiben ott van. Végeredményben az elkülönülés nem létezik. A másik igazság pedig az, hogy nincs más Szeretet, csak Istené, így minden esetben, amikor Szeretetteljesek vagyunk, megengedjük, hogy az Ő Szeretete megnyilatkozhasson általunk. Mindezektől függetlenül fontos, hogy az Istenhez – bármilyen távol is legyen mindattól, amit létrehozott -fűződő Szeretetünkre is vessünk egy pillantást. Vizsgáljuk meg a Teremtő iránti Szeretetünket a bennünk élő Szeretet szempontjából, amellyel azért rendelkezünk, hogy azt másokkal is megoszthassuk. Ehhez kapcsolódóan Jézus azt mondta, hogy a parancsolatok közül a legnagyobb, és legfontosabb Isten Szeretete. 39 Majd azt mondta, hogy „váljunk olyanná, mint a gyermekek”40, és valóban, ez a kettő egyszerre valósul meg.

Gyermekké válás Ha egy gyermek szemébe nézünk, számos dolgot láthatunk, amelyek a felnőttekéből hiányoznak. A gyermekek természetüknél fogva őszinték, - hacsak már életük hajnalán mást nem tanítottak nekik nyitottak, bizakodóak és kommunikatívak. Ártatlanságot, játékos örömöt és lelkesedést sugároznak. Ez nem csupán a beszédükön, hanem az energikusságukon, kreativitásukon és pezsgő viselkedésükön keresztül is jól látszik. Lelkesednek az élet iránt, és kíváncsisággal tekintenek mindenre. Számukra az élet egy izgalmas kaland tele csodákkal, és így teljes odaadással vesznek részt benne. Mindezeken túl, erőfeszítések nélkül tudnak Szeretetteljesen viselkedni. Mindig szívesen adnak egy érintést vagy egy ölelést. Nyitottak és befogadóak a kedvesség, és érdeklődés bármely kifejeződése iránt, lelkesen fogadják mások érdeklődését, és ott melegében gondoskodásukat ajánlják mindezekért cserébe. Többségünk már régen elveszítette ezt a gyermeki létállapotot. „Felnőttünk”, és elvesztünk életünk forgatagában, vagy egyszerűen csak elnyomtuk magunkban gyermeki természetünket azok miatt a bírálatok, fájdalmas érzések, vagy félelmeink miatt, amelyek korábban értek bennünket. Ahhoz, hogy szeretni tudjuk Istent (és hogy megtalálhassuk Őt), vissza kell, hogy térjünk ehhez a bennünk lévő gyermeki létállapothoz. Jézus megértette ezt és ezért is fektetett akkora hangsúlyt arra, hogy ismét gyermekekké váljunk. Ez a gyermeki hely bennünk a kapu a Lélekhez.

39

Máté Evangéliuma 22:36-40; 36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? 37 Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.38 Ez az első és nagy parancsolat. 39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAT/22 valamint Márk Evangéliuma 12:28-31; 28 Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?29Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.30 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.31 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAK/12 valamint Lukács Evangéliuma 10:25-28; 25 És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod?27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.28 Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz. - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/LUK/10 40 Máté Evangéliuma 18:3; És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/MAT/18

35

A kisgyerekek, akár csekély bíztatásra is, megmutatják, hogy mennyire Szeretik és bíznak Istenben. Hisznek a csodákban és abban, hogy minden lehetséges. Angyalokról, fényekről, és olyan erőkről beszélnek, akikkel játékaik során és álmaikban találkoznak. Úgy tűnik, gyakran két világban élnek egyszerre – az élők világában és egy láthatatlan világban is. Ha mi, felnőttek, bátorítjuk őket arra, hogy fenntartsák személyes kapcsolatukat Vele, Isten valóságos marad számukra mindigörökké – egy szeretett barát és állandó társ személyében. A gyerekeket azonban nem a koruk teszi ilyen módon különlegessé. A gyermekké válás képessége a szívünk nyitottságától függ. Felnőtt is rendelkezhet a fent említett tulajdonságokkal, attól kezdve, hogy megnyitja magát a benne lévő gyermeki énje felé. Ez nem csupán egy egyszeri döntés, inkább egy folyamat eredménye. Járhatunktanácsadásra, résztvehetünk szemináriumokon vagy támogató csoportban, ha segítségre van szükségünk utunk ezen szakaszában.

Helyet csinálni Isten számára Istenhez fűződő kapcsolatunk jellemzően hasonlatos a másokhoz fűződő kapcsolataink természetéhez. Végül is, Isten része énünk magasabb szintjeinek, és ezáltal bennünk lakozik. Azt tapasztalhatjuk, hogy Istennel való kapcsolatunk megsínyli azt, amikor elveszünk a világ forgatagában és ennek eredményeként előfordul, hogy tartózkodunk a Vele való kapcsolattól. Nem hagyunk Számára helyet az életünkben. Nem hagyunk Számára időt. Ha Szeretni akarjuk Istent, és ha azt akarjuk, hogy a Vele való személyes kapcsolatunk – olyan, amilyen talán gyerekkorunkban volt - ismét élő legyen, először akarnunk kell azt, majd pedig helyet és időt kell szánnunk Őrá. A legkézenfekvőbb módjai annak, hogy időt szakítsunk Istenre az, hogy imádkozunk és meditálunk. Egyszerűen meghívhatjuk Őt, hogy vegyen részt mindennapi életünk „apró dolgaiban”. Magunkban beszélgethetünk Istennel séta vagy autóvezetés közben is. Megoszthatjuk Vele gondolatainkat mosogatás közben vagy gyepnyírás közben is. Kezdhetünk minden napot azzal, hogy „Jó reggelt, Uram!”-mal köszöntjük és zárhatjuk a napot egy egyszerű búcsúzó „Jó éjt!”-tel. Tényleg mindenben, amit csinálunk, bevonhatjuk Őt. Bizonyosan ez az, amire Pál is gondolt, amikor azt írta, hogy „Szüntelen imádkozzatok”.41 Isten jelen van velünk minden pillanatban, azonban soha nem erölteti ránk magát. Ahhoz hogy állandó jelenléte érezhetővé váljék az életünkben, és ahhoz, hogy támogatását megtapasztalhassuk a mindennapi teendőink során is, be kell hívnunk Őt az életünkbe. Hogyan is Szerethetnénk Őt, ha még a mindennapi életünkbe sem vesszük bele?

Érdemesnek tartani magunkat Leggyakrabban az akadályoz meg bennünket abban, hogy Isten Szeretetét érezhessük, hogy nem érezzük magunkat érdemesnek - nem csupán arra, hogy felajánljuk Szeretetünket, de még arra sem hogy az Ő jelenlétében tartózkodjunk. Van aki azt hiszi,hogy Isten ’túl elfoglalt’ ahhoz, hogy a dolgaival ”bajlódjon”, abban a hitben, hogy túl rossz, gonosz, vagy jelentéktelen arra, hogy kiérdemelje Isten figyelmét. Korlátozó és hibás hiedelmek egész sora miatt érezhetünk így. Sokszor vallási filozófiák állnak ezek hátterében, amelyekkel gyermekként találkoztunk; vagy mások által ránk szórt negatív véleményeken alapulnak... Valójában, az igazság az, hogy Isten személyes örömére szolgál részt venni az életünkben. Nincsen túl kicsi, vagy elég jelentéktelen tevékenység, amit ne oszthatnánk meg Istennel. Tudni akar róluk, de soha nem erőlteti magát ránk, megadja nekünk a szabadságot ahhoz, hogy eldönthessük bevonjuk-e Őt a dolgainkba, vagy sem. Lehet, hogy a fent leírtak- a Szerető, gondoskodó és személyes Istenről - is csupán valami vallásos elképzelésnek tűnnek. Azonban bizonyítani tudjuk az ellenkezőjét önmagunk számára csupán azzal, 41

Pál Apostolnak a Thessalonikabeliekhez írt első levele 5:17 - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/1TS/5

36

hogy megnyitjuk magunkat Isten felé és keresni kezdjük az Ő Szerető jelenlétét. Ez a nyitottság nagyon fontos, és ez ismét csak a bennünk lévő gyermek egyik tulajdonsága. Ha abban hiszünk, hogy Isten kíméletlen, büntető, személytelen, vagy nemtörődöm, olyan átmeneti valóságot hozunk létre a hitünk kreatív energiáinak segítségével, amelyben nem bízunk meg, félünk, sőt lehet, hogy gyűlöljük Istent, ahelyett hogy Szeretnék Őt és Szeretetteljesnek tapasztalnánk meg Őt, ezért cserébe. Végeredményben ezek a hiedelmek nem valósak, mégis mekkora tragédia így gondolkodni, mivel ezek a hiedelmek egy falat képeznek közénk és Isten közé; aközé a Szeretet forrás közé, amelyet mindannyian keresünk annak érdekében, hogy megtapasztalhassuk és megoszthassuk azt.

Megosztani Szeretetünket Istennel Egy hatékony módja annak, hogy megismerhessük magát Istent, és az Ő állandóan jelenlévő Szeretetét önmagunkban az az, ha meditációban vagy imában ülve megosztjuk Szeretetünket Ővele.. Amint kifejezzük Szeretetünket Isten felé, és vágyunkat azt illetően, hogy megismerjük a vele való egységünket, megjön a válasz. Ha elcsendesülünk, és eléggé nyitottá válunk, szó szerint érezhetővé válik számunka az Ő Szeretetének sugárzása, amint az belénk áramlik és feltölt bennünket. Ha rendszeresen tesszük ezt, megtapasztalhatjuk, amint a Szeretet olyan sokaságban áraszt el bennünket, hogy azt másokkal is meg kell osztanunk. Amint figyelmünket egyre inkább az Ő szeretetének jelenlétére fókuszáljuk azáltal, hogy kifejezzük saját Szeretetünket Iránta, az élet egyre szebbé és csodásabbá válik. Azonban erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy megtaláljuk Őt és hajlandóvá kell válnunk arra, hogy szeressük Őt. Amint újra és újra a Szeretetteljességet választjuk, automatikusan elkezdjük elengedni megítéléseinket, félelmeinket, reakcióinkat, amelyek eddig elválasztottak bennünket Őtőle; és ismét elkezdünk gyermeki lényünket megélve lelkesedni, örömöt érezni és Szeretni. Amikor Jézus a legfontosabb parancsolatot tanította Isten Szeretetéről, tudta, hogy mennyire jelentős és életet-megváltoztató lépést jelent Szeretni Istent. Valóban, ez a „siker kulcsa”.

Megbocsátani Önmagunknak és Istennek Az akadályok, amelyek gátolnak bennünket abban, hogy Szeressük Istent (és abban, hogy érzékelhessük az Ő Szeretetét önmagunk iránt) megszűnnek a megbocsátáson keresztül. A méltatlanság érzet, amit akkor élünk meg, amikor Isten jelenlétében vagyunk, mindig kapcsolódik valamihez, ami miatt szégyenkezünk. A megoldás az önmagunk iránti megbocsátásban rejlik, bármi is az, ami miatt szégyenkezünk. Isten már megbocsátott. Semmit sem kell tennünk ahhoz, hogy kiérdemeljük és megkapjuk Isten bocsánatát, mert a megbocsátás Isten egyik állandó jellemzője. Azonban előfordulhat, hogy meg kell bocsájtanunk magunknak, annak érdekében, hogy a terhek, amelyeket cipelünk, és az akadályok, amelyeket felállítottunk, eltűnhessenek. A következő fejezetben található egy gyakorlat arra, hogy ezt hogyan érhetjük el. Az is gyakori, hogy megbocsátást nem ismerően tekintünk Istenre. Bár ez gyakran nem tudatos, sokan mégis sérelmeket hordozunk magunkban Istennel szemben, olyan dolgokért, amelyekről azt gondoljuk, hogy Ő tette, vagy tehette volna, vagy nem tette meg, vagy meg kellett volna tennie. Ezek az érzések olyan eseményekből származnak, amikor megmagyarázhatatlan, vagy nem várt veszteséget szenvedtünk el életünk során, legyen az akár egy haláleset, betegség, elválás, vagy kiábrándultság-érzet miatt. Úgy érezzük, hogy ha Isten tényleg létezne, tényleg törődne velünk, és tényleg Szeretne bennünket, akkor ez vagy az nem történhetett volna meg oly módon, ahogyan megtörtént. Amikor megbocsátunk Istennek, bármi is az, amiért neheztelünk rá, leromboljuk az elválasztódás falait, amelyek eddig megakadályoztak bennünket abban, hogy az Ő Szeretetéről és kedvességéről tapasztalatot szerezzünk. Amikor eltűnnek a falak, felszabadulunk és meg tudjuk nyitni a szívünket a Szeretet felé – hogy adjunk, kapjunk és élvezzük a Szeretetet, amely mindannyiunk számára adott. 37

Képesek vagyunk túllépni az elválasztódottság illúzióján, és rátalálni a Szeretetben élt élet örömére. Szeretni tudjuk Őt, magunkat és másokat is. Ráébredünk a Szeretetteljes eggyé válás végső igazságára. Az elválasztottság soha nem volt valós, mégis sérelmeinktől elvakultan bezártuk az ajtókat, amely cselekedetünk ezután megakadályozta azt, hogy megtapasztalhassuk az Ő fényét, valamint Szeretetének vígaszát, és gyógyító erejét. Sérelmeinktől elvakultan bezártuk az ajtót, és megakadályoztuk azt, hogy saját Szeretetünket kifejezhessük. Most azonban, a megbocsátás által, újra kiépíthetjük személyes kapcsolatunkat Istennel. A megbocsátás által, Szeretetének ügynökeivé válunk.

38

Nyolcadik fejezet

A Szeretetteljes kapcsolat fenntartása A világ, amelyben élünk, állandóan változik,semmi nem marad ugyanaz. Az idő halad, az emberek születnek és meghalnak, a kapcsolatok létrejönnek és felbomlanak. Ugyanakkor, a Lélek világában minden állandó: a Lélek Szeretetteljesen és sugárzó formában LÉTEZIK. Van egy régi mondás, miszerint ’Az igazság soha sem változik’, a Lélek törvényei is pont ilyenek – állandóak és kiszámíthatóak. A Spirituális törvények ugyanakkor gyakorlatiasak, egyszerűek és hasznosak is. Ha bármi olyat tanulunk, ami nem támogat bennünket abban, hogy életünket nagyobb örömben és több Szeretetben éljük - vajon milyen értéket hordozhat az számunkra? Semmilyet sem; az nem más, csupán több ismeret. Azonban, a spirituális alapelvek ismerete mindenkor emelni fogja az életünk minőségét; azok mindig érthetőnek számunkra valamint általuk szabadabbnak és boldogabbnak érezzük magunkat, mindaddig ameddig összhangban élünk velük. A lélek törvényei közül három kulcs fontossággal bír, és ezek különösen fontosak a Szeretetteljes kapcsolatok fenntartása érdekében: az elfogadás törvénye, a lelkesedés törvénye és a megértés törvénye. Ez a három egyszerű elv azt mutatja meg, hogy hogyan kapcsolódik Isten hozzánk. Leírhatatlanul sokat nyerünk azáltal, ha elkezdjük ezeket az elveket érvényesíteni a kapcsolatainkban.

Az elfogadás törvénye Az elfogadás törvénye azt jelenti, hogy érzékeljük és ’magunkoz öleljük’ önmagunkat pontosan olyannakelfogadva, amilyenek épp az adott pillanatban vagyunk, feltételek nélkül. Majd ezt az elfogadást kiterjesztjük másokra is, őket is pont olyannak elfogadva, amilyenek ők az adott pillanatban. Ez lényegében azt jelenti, hogy a jelenben-, a mostban élünk, ítélkezés-mentesen, és anélkül hogy előre vagy hátra pillantanánk az időben. Amikor az elfogadás törvénye szerint élünk, nem harcolunk vagy küzdünk a világgal. Nem kell védenünk magunkat vagy bármit megindokolnunk. Senkinek semmit nem kell bizonyítanunk, még magunknak sem. Egyszerűen Szeretettel állunk önmagunkhoz és másokhoz, és Szeretetteljes kapcsolatba lépünk Istennel is. Az elfogadás az ’itt és most’-ban eredményeként képessé válunk arra, hogy nyitottsággal és gondoskodó hozzáállással válaszoljunk a világ ingereire, megítélő és félelemmel teli magatartás helyett. A más emberek és helyzetek elfogadása nem szükségszerűen jelenti azt, hogy egyetértünk azzal, amit a másik csinál, és semmiképpen sem jelenti azt, hogy passzívvá kell váljunk. Csupán aztörténik, hogy a Szeretet szemein keresztül tekintünk mindenre, bármi is történjen az életünkben. Csak akkor láthatjuk az igazságot annak ami, amikor Szeretettel tekintünk a dolgokra. Amikor az elfogadás törvénye szerint élünk, elkezdjük megérteni, hogy nincs szükség a megítélő vagy védekező magatartási formáinkra – hogy valójában semmi másra nincsen szükségünk, csak a Szeretetre. Amint elkezdünk az elfogadás törvénye szerint élni, felfedezzük az egyszerű létezés és az élettel való egység élményét, és egyre közelebb kerülünk a Szeretetteljességhez, ami Isten része. 39

A példa kedvéért arra, hogy hogyan tehetjük az elfogadást már meglévő kapcsolataink részévé, képzeljük el, hogy a partnerünk, egy olyan ember, aki a legkisebb provokációra is dühvel válaszol. Ahelyett, hogy bírálnánk és magunk is felmérgesednénk, válaszolhatunk elfogadással is. Az elménkben motoszkáló gondolatok helyett a következőket is gondolhatjuk: „Nem kell, hogy mindez hatással legyen rám, nincs szükségem arra, hogy védjem magam, vagy arra, hogy bíráskodjak. Szeretetteljesen is állhatok mindehhez, megnyithatom maga afelé, amit ez a helyzet tartogat, afelé, hogy megértsem, ez a helyzet hogyan járul hozzá ahhoz, hogy bensőségesebb kapcsolat alakulhasson ki közöttünk, és hogyan élhetünk meg mélyebb Szeretetet.” Az elfogadás segítségével elkezdhetjük együtt felfedezni a düh hátterét, majd elengedni vagy megoldani azt. Legtöbbször, amikor támadunk vagy védekezünk, az azért van, mert félelmet élünk meg. Azáltal, hogy tartjuk magunkat az elfogadás elvéhez, csökkentjük félelem érzetünket, mind önmagunkban, mind a másik emberben, ami azután felszabadít bennünket, és lehetővé teszi számunkra, hogy észrevegyük, milyen érzésekről és problémákról van szó ténylegesen. Azáltal, hogy elfogadjuk mind önmagunkat, mind a másikat, láthatóvá válnak a jelen pillanatban rejlő lehetőségek arra, hogy fejlődjünk, szemrehányás és a másik hibáztatása helyett. Így azután az elfogadás hidakat épít oda, ahol lehet, egyébként falak lennének. Mindez nagyban hozzájárul a Szeretetteljesség fennmaradásához is.

A lelkesedés törvénye A lelkesedés szó (enthusiasm42) az angol nyelvben a Görök in+theos szavakból ered, ami annyit jelent, hogy ’az Isten vagy Lélek belül’. A lelkesedés öröme és kreatív energiája Isten bennünk lévő élő jelenlétét jelzi. A jól ismert Francia kifejezés ’joie de vivre’ ’életörömöt’ jelent és az élet élvezetének gyermeki örömére utal, arra az örömérzetre, amelyre fontos rátalálnunk, és újra izzítanunk önmagunkban annak érdekében, hogy azt azután a világi kapcsolataink részévé tehessük. Lelkesedés nélkül az élet egy taposómalom. Ahelyett, hogy örömtelien vennénk részt az életben, a ’kellené-k’ és ’kell-ek’ terhe alatt élünk, aminek eredményeként az élet kevéske örömöt tartogat számunkra. Ugyanakkor, ha a lelkesedés törvénye szerint élünk, az élet egy nagyszerű és hihetetlen kalanddá válik. A lelkesedés által megéljük az Isteni Öröm érzését, és amint megosztjuk ezt az örömöt másokkal is, hatalmas lyukakat ütünk a szomorúság-, a stressz- és az ’élet súlya’ érzetekbe, amelyekkel oly sokan élünk együtt. Amikor először találkoztunk a társunkkal, minden bizonnyal tele voltunk lelkesedéssel. De hova tűnt ez az örömteli energia tíz évvel későbbre? Amikor egy új munkába kezdtünk, vagy új városba költöztünk, tele voltunk lelkesedéssel. De vajon ez a lelkesedés még most is ott van? Akár elveszítjük, akár ismét rátalálunk a lelkesedés-érzetünkre, hajlamosak vagyunk arra, hogy megengedjük, hogy önmagunkon kívül álló emberek vagy külső körülmények legyenek ezen érzéseink forrásai vagy akadályai. Azonban, szinte lehetetlen önmagunkon kívüli lelkesedésre lelni. Mindig a bennünk lévő Lélek az, ahová - ha a lelkesedés érzet ’elvész’ belőlünk – elsősorban fordulnunk kell azért, hogy megtalálhassuk azt. Hogyan találhatjuk meg az elveszett lelkesedés-érzetet önmagunkban? Nos, több lehetőség is van. Az egyik az úgynevezett ’referencia’ technika. Ez a technika úgy működik, hogy egyszerűen visszakeresünk a memóriánkban olyan múltbéli alkalmakat, amikor úgy éreztük, hogy tele voltunk lelkesedéssel. Vegyünk egy pélát: elveszítettük a társunk iránt érzett lelkesedésünket, a ’referencia’ 42

A fordító

40

technika segítségével újra fürdőzhetünk a lelkesedés energiáiban és mindabban, amit akkor, a múltnak abban a csodás időszakában éreztünk. Amint visszagondolunk arra az időszakra, amikor megismerkedtünk és elkezdtünk járni, vajon nem tűnt minden izgalmasnak? Tele voltunk energiával és kreativitással. Hajnalig fent maradtunk azért, hogy sétáljunk és beszélgessünk – csak annak a kalandnak az izgalmáért, hogy együtt lehessünk. Semmi sem zavart bennünket mindaddig, amíg ezzel a ’különleges valakivel’ lehettünk. Úgy éreztük, mintha meghódítottuk volna a világot, tele voltunk lelkesedés érzettel. A ’referencia’ technikával lehetővé tesszük önmagunk számára, hogy újra megéljük ugyanazokat az élményeket, mint akkor, csak ezúttal a jelenben tesszük ezt. A ’régi’ lelkesedés-érzetre visszautalás lehetőséget ad számunkra arra, hogy újra felfedezzük lelkesedésünk érzetétét és karakterét majd ezután ezeket az érzéseket átvetíthessük a jelenbe. Mindez új intenzitást és szikrázást ad a kapcsolatunknak. Lehet, hogy már nem olyan a kapcsolatunk– bár az is lehet, hogy igen, –mint 10 évvel ezelőtt volt, de ettől függetlenül érezhetjük ugyanazt a lelkesedést most, mint tettük akkor. A fentiek megvalósítása nehéznek, talán kicsit eröltetettnek is tűnhet elsőre. Mégis, azáltal, hogy lelkesedést vetítünk az életünk bármely területére, egy folyamatot indítunk el, amely idővel erősödik és gyarapszik. Hamarosan azt vesszük észre, hogy az, ami csupán ’egy gyakorlatnak’ indult természetessé vált. Rátaláltunk ’régi lelkesedés érzetünkre’, amelyről azt gondoltuk már örökre elveszett --pedig réginek sem és elveszettenk sem igazán mondható. Ott van, ahol eddig is volt (itt és most, bennünk), és amikor visszautalunk rá egyszerűen csak újra életre keltjük a lelkesedést magunkban. Azáltal is gyarapíthatjuk életünkben a lelkesedés érzetét, ha mások dolgai iránt kezdünk lelekesedést táplálni. Gyakran annyira magával ragadnak saját dolgaink, hogy észre sem vesszük, mennyire támogató és Szeretetteljes lehet az, amikor lelkesedést mutatunk olyan dolgok iránt, amelyek iránt mások érdeklődnek. Mondhatjuk azt például, hogy „Milyen csodás, hogy gyermeket vársz!”, vagy, hogy „Fantasztikus, hogy előléptettek!”, ezekkel bátorítani és támogatni tudjuk a környezetünkben lévőket. Megoszthatjuk lelkesedésünket „egyszerűbb dolgokkal” kapcsolatban is. Izgalmas lehet, akár az is, ha valakit meghívtak egy partira, vagy elkezdett aerobikozni, vagy vett egy új ruhát, vagy érdekeset álmodott - mindezek nagyban hozzájárulhatnak lelkesedés érzetünk erősödéséhez.

A megértés törvénye Amint az elfogadás az Isteni Szeretetbe terel bennünket vissza, a lelkesedés az Isteni Örömteliségbe, úgy a megértés abba a békesség érzetbe visz bennünket vissza, amely Isten természetének része – olyan békesség érzet ez, amit másokkal is megoszthatunk. Mégis, mi a tényleges megértés? Több mint egyszerű tudás. A megértés egy tényleges benső tudatosságot takar, ami minden élet valódi céljának és irányának ismeretét jelenti valamint mindazt, amit magunk körül látunk a Földön – annak megértését, hogy az élet végeredményben nem más, mint Istennel való egységünk kalandos felfedező útja. A megértéshez általában bizalom is társul, amely szerint minden dolog úgy történik, ahogyan lennie kell, és minden dolog az életben a végső jó felé vezet bennünket. Még akkor is így van ez, amikor még nem látszik a kihívásokkal teli események mögött a cél, mégis emlékezünk arra, hogy minden egyes élményük annak az útnak a része, amely a ’felébredésünkhöz’ vezet. Ha képesek vagyunk az életre eképpen tekinteni, akkor képessé válunk arra is, hogy megnyissuk magunkat a kiteljesedés univerzális folyamata felé. Ezzel együtt pedig egyre inkább láthatóvá válik mindaz, ami azt bizonyítja, 41

hogy ez a folyamat , valóságos. Elkezdünk mindenre és mindenkire azzal a bizonyossággal tekinteni, hogy egy nap mindannyiunk számára ismert lesz az, hogy ki az az „ÉN VAGYOK”43, aki nem más mint maga Isten. Mindannyiunk vágya, hogy megértésre találjon. A megértés megléte egyben gondoskodást, támogatást és tiszteletet is mutat felénk. Azt az érzetet kelti, hogy tartozunk valahová – intimitást és egység érzetet kölcsönöz azzal az emberrel kapcsolatban, aki megért bennünket. Mégis milyen gyakran hallunk másokat arról panaszkodni, hogy ez vagy az „nem ért meg”. Ez a megértés leginkább akkor válik nagyon fontossá számunkra a főnökünktől, a partnerünktől, vagy bárkitől, aki közel áll hozzánk, amikor problémánk adódik vele, illetve azokban a kapcsolatainkban, ahonnan kiveszett a Szeretet szelleme. Mégis, ha a megértés az, amire vágyunk, akkor hajlandónak kell lennünk arra is, hogy mi magunk is megadjuk másoknak ugyanezt. Kapcsolatainkban nem kell, hogy mindig egyet értsünk másokkal, és nem kell helyeselnünk sem, amit mások tesznek, ugyanakkor minden esetben Szeretetteljes megértésünkről biztosíthatjuk őket. Így bármi is legyen a téma, vagy nehézség, amit megpróbálunk megoldani – legyen az akár egy tini, aki bajt csinált a suliban, vagy a szomszéd kutyája, amely egész éjjel ébren tartott bennünket – a megértés szelleme átsegít bennünket a nehézségeken. Amikor nem vagyunk megértőek és nem vagyunk Szeretetteljesek sem, az mindig amiatt van, hogy szem elől veszítettük a tágabb képet. Elfeledkeztünk az élet és kapcsolataink céljáról – amelyek nem arról kell, hogy szóljanak, hogy „neked az a feladatod, hogy kielégítsd az elvárásaimat, és olyan legyél, amilyennek és szeretnélek” vagy akár egy kényelmes status quo fenntartása. Ezek helyett, a kapcsolataink célja az, hogy egyre inkább képessé váljunk Szeretni, és Isten Szeretetében együtt osztozni. Ennek a magasabb rendű célnak és iránynak a tudatossága az, amely támogat bennünket abban, hogy valódi megértést vigyünk a kapcsolatainkba; az egység élményét, amely ennek a megértésnek az eredményeként jön létre, és segít bennünket abban, hogy minden egyes kapcsolatunk egyre mélyebb társas viszonnyá alakulhasson. Amint ezt a három szabályt – elfogadás, lelkesedés és megértés - elkezdjük alkalmazni, észre fogjuk venni, hogy azok soha sem változnak és egy egyre mélyülő jelenlét élményhez vezetnek bennünket: Isten jelenlétére a Lélekben, bennünk, és mindenben, ami létező. Bár a világ körülöttünk folyton változik, ezekre az univerzális, és örökérvényű Isteni elvekre mindig számíthatunk.

A kihívások, mint lehetőségek Mostantól elkezdhetünk az úgynevezett nehézségeinkre úgy tekinteni, mint lehetőségekre, amelyek előrébb visznek bennünket személyes fejlődésünk útján. Gondolhatunk úgy rájuk, mint afféle megtapasztalásokra, amelyeket azért vonzottunk be az életünkbe, hogy támogassanak bennünket abban, hogy a bennünk élő lélekrészünket nagyobb mértékben tudjuk kifejezésre juttatni. A csalódásaink arra mutatnak rá, hogy hol vannak azok a leckék, amelyeket most megtanulhatunk. A veszteség pedig csupán egy illúzió az egység világában. Az az igazság, hogy minden, ami történik velünk, egy jobb irányba terel bennünket. Mint azt már korábban említettük, a Szeretet a felszínre ”pezsegteti” a karmánkat és egyéb olyan dolgokat is, amelyekkel kapcsolatban előfordulhat, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat. Ezeken keresztül azonban, új lehetőségek tárulnak elénk annak érdekében, hogy gyógyulhassunk és 43

Mózes második könyve 3:14 - „És monda Isten Mózesnek: VAGYOK AKI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.” - http://biblia.hit.hu/bible/karoli/EXO/3

42

fejlődhessünk. Ilyenkor érdemes elkerülnünk a „változó énünk” csapdáit, amelyekkel megpróbál bennünket visszaszállítani a „szőnyeg alá söprés” és a „színlelés” hajójára. Fogadjuk inkább meleg szívvel ezeknek a (lehet néha kényelmetlen) érzéseknek és emlékeknek a tudatosodását úgy, mint támogató tanárokat, hiszen ezek azok is. Amikor a Szeretet fájdalmat hoz nekünk, elfogadással, megértéssel, és akár még lelkesedéssel is fogadhatjuk és ölelhetjük azt magunkhoz azért, hogy azután tovább tudjunk lépni afelé a gyógyulás felé, amelyre szükségünk van. Ezt a kulcsfontosságú látásmódot tovább vihetjük másokkal való kapcsolatainkba is.

Gyógyulás megbocsátás által Mivel Isten folyamatosan jelen van bennünk, az Ő Szeretete, öröme, és a békéje is állandóan bennünk él. Soha nem vesznek el, csupán időnként a világ dolgai elhomályosítják azokat. Amikor nem érezzük ezek jelenlétét az életünkben, akkor magunknak kell a bennünk lévő határokat áthágni azáltal, hogy elengedjük mindazt, ami az Ő Lelke állandó folyamának útjában áll. A megbocsátás a ’varázslatos orvosság’ amely feloldja ezeket az akadályokat és elhozza számunkra azt a gyógyulást, amire vágyunk, akár önmagunkkal- akár másokkal való kapcsolatainkat illetően. A megbocsátás egy érdekes szó, amely három egymásba fonódó lépésből áll, nem csupán egy egyszeri gondolatból vagy tettből. Eltávolíthatjuk az elől az akadályokat, hogy Szeretetben élhessünk azáltal, hogy először ”megbocsájtunk”, majd „adunk” és ebből következik a harmadik lépés, a megbocsátás megélése44. Nézzük meg először, hogy hogyan történik a megbocsájtás.

Technika a megbocsátásra Egy egyszerű technika: gyújtsunk meg egy gyertyát, majd üljünk le, és koncentráljunk a gyertya lángjára, amellyel egy belső béke élményhez juttatjuka magunkat. Csukjuk be a szemünket,és kérjük meg, hogy Isten Szeretete legyen jelen most velünk. A következő lépésként hívjuk meg a felsőbb én (a magam) részét annak a személynek, akire neheztelünk, és kezdeményezzünk párbeszédet a személy felsőbb énjével. Hívjuk elő azt az eseményt, ami a konfliktusunkhoz vezetett, majd juttassuk kifejezésre az iránti igényünket, hogy ismét Szeretetteljes legyen a kapcsolatunk vele – annak érdekében, hogy megbocsájtásra kerüljön, és elháruljon minden akadály, amely kettőnk között feszül. Példaként, magunkban azt mondjuk a másik személynek „Most, szeretném, ha megbocsátás lenne közöttünk. Megbocsájtok neked, és megbocsájtom mindazt, amit tettél, amivel engem megbántottál, vagy amivel nyugtalanságot okoztál nekem, és kérlek, te is bocsáss meg nekem bármiért, amit tettem, amivel megbántottalak vagy nyugtalanságot okoztam neked.” Természetesen, nem csupán másokkal szemben építünk fel falakat. Valójában leggyakrabban, amikor sértettnek érezzük magunkat, nem csupán másokra neheztelünk, hanem magunkra és Istenre is. Így, miután megbocsájtottunk a másik személynek, következő lépésként a saját felsőbb énünket hívjuk elő; ismét megvitatjuk a felmerült gondokat és kifejezzük vágyunkat aziránt, hogy megbocsátásra leljünk, és helyreállítsuk a partneri kapcsolatot önmagunkkal.

44

Az angol nyelven a megbocsátás szó ’forgive’ két tagból áll, melyeket külön használva a szó új értelmet nyer ’for give’ annyit tesz, hogy ’az adás élményéért’. (a fordító)

43

A szavak, amelyeket használunk, lehetnek hasonlatosak a korábbiakhoz. Csupán azt kell elképzelnünk, hogy a saját felsőbb énünk áll előttünk, aztán mondhatunk valami olyasmit, mint, „Most, szeretném, ha megbocsátás lenne közöttünk. Megbocsájtok neked mindazért, amit tettél, amivel megbántottál vagy nyugtalanságot keltettél bennem, és arra kérlek, hogy te is bocsáss meg nekem.” Végül, megismételjük a megbocsátás folyamatát Istennel is. Ha képesek vagyunk őszintén megtenni a fent leírtakat, csodás élményben lehet részünk. Az auránk letisztul, amint megszabadult azoktól a korlátozó tényezőktől, amelyeket addig, mint karmikus töltéseket viselt magán. Lehet, hogy ezt a folyamatot csupán csak egyszer kell elvégezni. Azonban gyakran konfliktusainknak több „részlete” is van, és előfordulhat, hogy többször meg kell ismételnünk a fenti gyakorlatot, akár hosszabb időn keresztül is. Amikor egyszer már felidéztük az eseményeket, többször nem lesz rá szükség. Más szóval, amikor ezt a gyakorlatot végzed, nem akarjuk, hogy plusz energiákat tegyél abba, hogy ki, mikor és mit mondott. Inkább azután, hogy első alkalommal elmondtad, hogy mi történt, engedd el azt. Másképp újra és újra megéled a fájdalmas élményt, és akár meg is erősítheted magadban a bírálatot, és a rossz érzéseket, amitől épp meg akarsz szabadulni. Amikor megismételted a gyakorlatot, inkább arra a vágyadra koncentrálj, hogy elengeddk a negatív élményeket és a hozzá tartozó energiát annak érdekében, hogy egyre inkább a megbocsátás felé és a szeretet visszaállítása felé haladhasstovább. Előfordulhat, hogy azokkal, akikkel kapcsolatban a feladatot végzed, soha nem fogsz beszélni erről. Lehet, hogy soha nem tudják meg, hogy erőfeszítéseket tettél annak érdekében, hogy a köztetek lévő kapcsolatot megjavítsd, mégis az erők, amelyek a köztetek lévő barikádokat fenntartották, eltűnnek, és lehet, hogy valamilyen szinten ők is érzik ezt. Gyakran előfordul, hogy azokkal, akik felé titkon megbocsájtást gyakorolunk, hirtelen úgy vesszük észre, hogy barátságosabban vagy kedvesebben viselkednek velünk. Olyan ez, mintha valamilyen szinten tudnák, hogy vissza akarjuk állítani a köztünk lévő harmóniát. Ez egy csodás példája az Univerzum egészét átszövő egységnek. Amint folyamatosan megbocsájtunk önmagunknak, és mindenki másnak, egyre inkább feloldjuk azokat az akadályokat, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy Szeretetteljességben éljünk. Majd végül, elsöprünk annyi akadályt, hogy egy nap azt éljük meg, hogy a világunk megnyílik, és Isten örömével és sugárzó fényével telítődik meg. Innentől elkezd állandóvá válni az az élmény, hogy az Ő békességének, örömének és Szeretetének tudatosságában járunk.

„Adni” és „élni”45 A megbocsátás eredményessége érdekében a második fázisba lépünk, az ’adni’ fázisba – a Szeretet megadásának, a szolgálat adásának, a türelem és megértés megadásának fázisába. A megbocsátás által minden bennünk élő részünkkel partneri kapcsolatba lépünk. Feltöltődünk a Lélekkel, és ezáltal sokkal többet tudunk adni másoknak is – nem áldozatként, hanem természetes és szabad állapotunkból adunk, erőfeszítések nélkül, és azáltal, hogy mások szolgálatába állunk, legmagasabb fokú örömélményre találunk. A következő magától értetődő lépés az, hogy elindulunk a világba, hogy „az adás” eszközeként éljünk – azért, hogy az Isteni Lélek részeként éljünk. Nem létezik tovább a „te” kontra „én” kompromisszuma. A továbbiakban nem az elválasztódottság illúziójára koncentrálunk, inkább az Istennel és minden-mindennel-ami-létezik szeretetteljes megvalósulásában élünk tovább. Nincs tovább különbség aközött, hogy a „te akaratod” vagy az „enyém”. Az Ő akarta a 45

Az angol “For giving” pontos fordítása: „azért, hogy adhassunk” valamint a „for living” jelentése: „azért hogy élhessünk”.

44

mi vágyunk egyetlen tárgyává válik, és mi teljesen átadjuk magunkat minden szinten, az Ő benne élő fensőbb énünk szolgálatának. Így azután, a valóságos „adás”- nem más, mint a bennünk élő Lélek állandó és erőfeszítés nélküli kifejeződése – most már szabadon él és mozog általunks egy tiszta-, nyílt és akadályok nélküli csatornán át. A „megbocsájtás”, „adni” és „élni” három-lépéses folyamatát nem nehéz végig járni, mégis sok kitartást igényel. Amikor megtaláljuk azt az elvet, vagy technikát, ami igazán segít bennünket az életben, rendszresen kell használnunk, és nem csupán alkalmanként. A cél az, hogy a Szeretet kifejezése egy stabil aspektusa legyen önmagunk megélésének ahelyett, hogy az csupán egy alkalmankénti és elszigetelt élmény lenne. Tehát a kihívás mindannyiunk számára egyszerű: addig csináld, ameddig meg nem történik. Kitartással és őszinte vággyal az iránt, hogy elérjük ezt az állapotot, megtörténhet. A tetteink által élő eszközévé válunk a Szeretetnek. Isten jelenléte folyamként jár át bennünket azért, hogy megérintsen és lelkesítsen minket, és másokat is. Ez az a pillant, amikor igazán megérezzük, hogy a Szeretet és a Szeretetteljesség mindannyiunk számára adott.

45

Köszönet nyílvánítás

Köszönet Hegedűs Dórának a lektorálásért és értelmezés beli korrigálásért, valamint Kudlikné Ildikónak és Berki Juditnak az egyéb javításokért. Köszönet Jim Gordonnak, aki megendgedte, hogy könyvét ellenszolgáltatás nélkül fodíthassam le és tehessem közzé a honlapomon keresztül. Köszönet mindenkinek, aki elolvassa és tovább adja ezt a könyvet. Kudlik Ildikó, 2013 Első kiadás 1992 Második kiadás 2003

ILM könyvek ebben a sorozatban Isten Megismerése Szeretet és Szeretetteljesség A Pásztor Botja James R Gordon a létrehozója és Elnöke a Belső Fény Közösségének. Annak szentelte életét, hogy támogassa, a spirituális felemelkedését elősegítse, és iránymutatást adjon azoknak, akik hozzá fordulnak. Előadásokat és kurzusokat tart a világ különböző pontjain, amelyek keretében az egyéni spirituális kibontakozás útját hírdeti, a ”Hang és Fény Útja” meditációs gyakorlaton keresztül.

ILM – A Benső Fény Közössége nonprofit szervezet A Benső Fény Közössége (ILM) egy non-profit szervezet, amely tevékenységeivel az egyén négyaspektusú (spirituális, mentális, érzelmi és fizikai) természetének fejlődését valamint kiegyensúlyozását kívánja támogatni. Annak érdekében, hogy az egyén spirituális, mentális, érzelmi és fizikai aspektusai integrálódhassanak, oktatást biztosít. Valamint publikációk és kiadványok megjelentetésével igyekszik támogatni ezt a folyamatot. Az ILM alapvető elveinek egyik legfontosabb eleme az, hogy mi ténylegesen „a Szentlélek templomai” vagyunk. Amint megkeressük és kifejezésre juttatjuk ezt a bennünk lévő jelenlétet és békességet, arra azörömre és bölcsességre találunk rá, amelyre mindannyian olyannyira áhítozunk. Az ILM által nyújtott szolgáltatások az egyéni kiteljesedés ezen útja felé terelnek, meditáción, tanuláson és az emberiségnek nyújtott szolgálaton keresztül, egyéni és csoport szinteken is. Az ILM beavatást is ajánl a „Hang és Fény Útja” meditációs gyakorlatba. További információt az alábbi címen kérhet: Inner Light Ministries P.O.Box 164332 Austin, Texas 78716-4332 46