Szerb-magyar kapcsolatok a történelem folyamán

I.

Szerb-magyar kapcsolatok a történelem folyamán

Dejan MIKAVICA

A szerb-magyar kapcsolatok és a szerb-magyar együttműködés Svetozar Miletić politikai ideológiájában A többnemzetiségű, centralizált, 1867 után dualista Habsburg Monarchiá­ ban a szerb és a magyar n é p politikai helyzete sokban különbözött. A nemze­ ti egyenrangúság hiányának több évszázados érzése képezte 1861-ig a szerb pap­ ság, majd a Svetozar Miletić vezette szerb liberálisok politikai követeléseinek és politikai programjának alapját. Az 1790. évi temesvári szábor után egyértel­ művé vált, hogy az Osztrák Monarchia magyarországi részén élő szerb n é p számára az egyenrangú politikai n é p státusa azt a jogot is magában foglalja, hogy külön területe legyen, amelyen politikailag és közigazgatásilag önállóan szerveződhet meg. Ezt a követelést megismételték a szerb egyházi népi kong­ resszusok, amikor csak alkalom nyílt rá, különösen akkor, ha ezeknek nemcsak tisztújító jellegük volt, hanem vitát is indítottak. A magyar fél, mindenekelőtt a magyar hatalmi körök nem voltak hajlandók elfogadni ezt a követelést, úgy vélték, hogy ezzel aláásnák a magyar állam egységét, és ezeknek meg a hasonló szerb követeléseknek az a célja, hogy szerb államot alapítsanak a magyar állam­ ban, utána pedig egyesüljenek a Szerb Fejedelemséggel. A szerbek és a magya­ rok török elleni harcát mindkét fél arra használta, hogy alátámassza a különbö­ ző politikai álláspontokat. A szerbek azt próbálták bebizonyítani, hogy ebben a harcban megmutatkozott ragaszkodásuk az egységes közös államhoz, és ebben a harcban megfelelő jogokat szereztek, amiről az osztrák császárok, egyben ma­ gyar királyok által adományozott privilégiumok tanúskodtak. A magyar fél, amely igyekezett csökkenteni a Magyarország átszervezését célzó politikai nyomáson, arra törekedett, hogy csökkentse a szerbek érdemeit, és a privilé­ giumokat megőrizzék egyházi, oktatási szinten, és semmiképpen se terjeszék ki a politikai területi autonómiára. A szerbeket igyekeztek minél nagyobb mér­ tékben megnyerni a bécsi udvarral szembeni ellenálláshoz. A magyarok olyan

megoldásokat alkalmaztak, amelyek számukra rendkívül jelentősnek tűntek. Ilyen volt az országgyűlés 1792. évi határozata, amellyel a-magyarországi szerbe­ ket polgári jogaikban formálisan kiegyenlítették a többi állampolgárral. A szer­ bek is tisztában voltak a magyarokkal való politikai megállapodás jelentőségé­ vel, de nem ritkán, ez különösen vonatkozik a katonai határőrvidéken élő szer­ bekre, nagyobb bizalommal viseltettek a bécsi udvarral szemben, amely ezt ügyesen kihasználta saját é r d e k e i n e k érvényesítésére. Ebben a helyzetben, mikor a bécsi udvar és a magyar országgyűlés közül kellett választani, a Mo­ narchiában élő szerbek 1849-től inkább a bécsi udvarhoz húztak, arra számít­ va, hogy j ó i n d u l a t a és megértése révén előbb megszületik a Szerb Vajdaság, és így szavatolják a nemzeti jogaikat, megőrzik identitásukat. Amikor a ma­ gyar országgyűlés 1843-ban úgy döntött, hogy többé nem a latin a hivatalos és kötelező nyelv a közigazgatásban, fokozódott a szerbek bizalmatlansága és t ü r e l m e t l e n s é g e , egyúttal pedig csökkent az országon belüli szerb-magyar együttműködés lehetősége. Az 1848-as európai forradalmak örvényében elté­ rő oldalon volt a szerb és a magyar nemzeti mozgalom, az egymással vívott vé­ res h á b o r ú b ó l m i n d k é t fél történelmi vesztesként került ki. Svetozar Miletić szavaival: a szerbek azt kapták jutalomként, amit a magyarok büntetésként. A h á b o r ú után a bécsi udvar rendeletével koronatartományként létrejött Szerb Vajdaság fennmaradt 1860-ig, de nem valósította meg a vajdasági szerb n é p elvárásait, a magyar n é p pedig abban a meggyőződésben élt, hogy nem lett vol­ na szabad ilyen m ó d o n eleget tenni a szerb követeléseknek. Az abszolutiz­ mussal, a centralizmussal és a Bach-korszakban tapasztalt németesítéssel való elégedetlenség közelebb hozta egymáshoz a szerbeket és a magyarokat, de a nagy erőfeszítésük nem j á r t kellő eredménnyel. Svetozar Miletić 1860-ban a karácsony böjtje előtti napon (Tucin dan) meg­ jelent emlékezetes cikkében megfogalmazta a új, magyarországi szerb liberális demokrata és nacionalista politika alapjait, amelyek azt a meggyőződést tükröz­ ték, hogy lehetséges és szükséges Magyarországon a Szerb Vajdaság, illetve hogy Vajdaság egykor föltámad, de a szerb-magyar egyetértésen és megállapodáson kell alapulnia. Ezzel az elképzelésével kisebbségben maradt az 1861. évi Boldog­ asszony-napi szerb száboron. Akkori elképzeléseit viszont 1869-ben belefoglalta a Szerb Nemzeti Szabadelvű Párt becskereki programjába. A Boldogasszony-napi szábor kezdete előtt Miletić elvetette a pátriárka javas­ latát, hogy ő legyen a szábor titkára, mivel tudta, hogy így nem vehetett volna részt a vitában. A szábor második ülésén (március 22. és április 3. között) bevá­ lasztották a Bizottságba, amelynek az volt a feladata, hogy kidolgozza és vitára bocsássa azokat a föltételeket és garanciákat, amelyek révén szavatolták volna a szerb n é p jogait és privilégiumait. Azonban m á r akkor is egyértelmű volt,

hogy olyan opciót képvisel, amely nem élvezi a delegátusok többségének támo­ gatását. Szembehelyezkedett azzal a véleménnyel, hogy a Szerb Vajdaságnak kollektív képviselettel kell rendelkeznie a magyar országgyűlés alsóházában, mert szerette volna csökkenteni a magyar fél ellenérzéseit, és elfogadhatóbbá tenni számukra a szerb követeléseket. „Ajárásokban választott 24 képviselő he­ lyett, a körzeti szkupstinákban választott 24 képviselőnk lesz. Ha mindegyi­ kük saját belátása szerint szavaz, akkor az ugyanaz, mintha ajárásokban válasz­ tották volna meg őket. Ha viszont kollektíván kell szavazniuk, akkor előbb min­ den kérdésben egymás közt kell szavazniuk, ami ujabb bonyodalmakat okoz. Nemzeti jellegzetességeinket otthon kellőképpen szavatolja a n é p politikai vezetősége, a körzeti szkupstina és az autonómia. Ami pedig n é p k é n t való kép­ viseletünket illeti, úgy vélem, elegendő, ha a körzeti szábor két személyt dele­ gál, aki n é p k é n t képvisel b e n n ü n k e t a magyar országgyűlésben, őrködik joga­ ink felett, és értelmezi őket. Nem szavaznak viszont az általános polgári ügyek­ ben". Erre Isaija Daković mitropolita azt követelte, hogy a szerb n é p képvise­ lői a magyar országgyűlésben „ut invigilent juribus nostris privilegialibus" le­ gyenek. A szábor negyedik ülésszakán (március 30.—április 11.) Miletić amel­ lett foglalt állást, hogy a Vajdaság bácskai határain kívül maradjon Ada, Zenta, Okanizsa és Martonos. Feltehetően azok között volt, akik azt követelték, hogy ne kerüljön be Vajdaságba Berekszó, Mehala, Temesvár, Szentgyörgy, Omor és Brestye. Nyolc társával együtt Vajdaság olyan határaiért szállt síkra, „amelyek között n é p ü n k legalább viszonylagos többségben van". Ugyanezen az ülésszakon bekapcsolódott azoknak a kérdéseknek a megvitatásába, amelyek Vajdaság belső közigazgatására vonatkoztak. Azt javasolta, hogy Vajdaság köz­ ségeijárásai és megyéi ugyanolyanok legyenek, mint a hasonló magyarorszá­ giak, a változtatást pedig az újvidéki körzeti szkupstinával és a Szerb Vajdaság közigazgatási szervként m ű k ö d ő kancelláriájával kezdjék. A Szerb Vajdaság vaj­ dájának megválasztása ügyében Miletić a hatodik ülésszakon (április 1.-13.) ki­ sebbségben maradt azzal a véleményével, hogy a vajdát Vajdaság minden pol­ gárának, nemcsak a szerbeknek kell megválasztaniuk. Miletić azt mondta, hogy szégyent váltanának a világ és Európa előtt, ha másokat kizárnának, és a világ ezzel együtt más követeléseiket is elmarasztalná arra hivatkozva, hogy ugyan­ az a kizárólagosság és igazságtalanság szülte őket. A katonai határőrvidék ha­ tárának kijelölésével foglalkozó pont megfogalmazásakor Miletić beavatkozásá­ ra sikerült megváltoztatni az első szót, vagyis a ha helyére az amikor került, és így a szábori többség javaslata kissé más politikai súlyt kapott. Amikor arról beszélt, hogy a Szerémségnek is az alakuló Vajdasághoz kell tartoznia, Miletić hangsúlyozta, hogy nem helyesli a „vegyes" törvényhozást, amit a többség j ó ­ váhagyott, mert ez előrevetíti a Vajdaság politikai egységének szétzúzását. Bár

számos megjegyzést tett, és vitába keveredett Dorde Stojakovictyal, Miletić egyet­ értett a Boldogasszony-napi szábor többség által elfogadott határozataival Egyet­ értett Manojlovictyal és Milutinovictyal abban, hogy milyen meghatalmazásai legyenek a pátriárkának, amikor az újabb szábor összehívásáról vagy a m á r zajlónak a meghosszabbításáról van szó. Egyúttal javasolta, hogy küldjenek szerb delegációt a javában tartó magyar országgyűlésbe és a horvát száborba. Az utol­ só, tizenkettedik szábori ülésszakon (április 8.-20.), miután fölolvasták a hosszab­ bítást k é r ő levelet, előterjesztette a császárnak szánt beadvány szövegét, de ezt nem fogadták el Filipović tábornok, császári követ közbelépésére, aki arra hivatkozott, hogy a katonai határőrvidék államjogi státusáról nem lehet tárgyal­ ni. Filipović beszéde nem fogható fel a Boldogasszony-napi szábor végleges kimeneteleként, de azt a következő évben megfogalmazták Bécsben a Minisz­ tertanács ülésein. A Miletić vezette néppártiak becskereki programjának első pontja a nem magyar politikai képviselők 1867-es és 1868-asjavaslatain alapult, és belekerült a Szerb Vajdaság kérdésére vonatkozó követelés. A szerb képviselőknek, akik­ nek a szerb liberális-demokrata nacionalizmus elveit kellett védelmezniük a ma­ gyar országgyűlésben, állandóan kihívás elé kellett állítaniuk a magyar kor­ mányt, hogy „vagy tegyék megjavaslatukat az 1861-es határozatok alapján, vagy hívjanak össze újabb kongresszust, és az említett föltételek alapján terjesszenek be új javaslatot". A program második részében megismételték ezt a követe­ lést, felsorolva azokat az állami tényezőket, amelyektől pozitív döntést vártak: „Követelni a Tróntól, a kormánytól és az országgyűléstől, hogy a szerb kong­ resszus (Boldogasszony-napi szábor - D. M.) 1861-es határozatait vagy az or­ szággyűlés vagy a szerb képviselők javaslatára tegyék megfontolás tárgyává". Az 1867-ig folyó szerb-magyar tárgyalások fő irányelvei bekerültek a becske­ reki programba. Megtalálható benne a következő is: „...teljesítsék ki a nemze­ tiségi alapú kollektív municipiumokat, figyelembe véve a földrajzi, közleke­ dési és közigazgatási jellegzetességeket. A nemzetiség figyelembevételével szer­ vezzék át a felsőbíróságokat és a politikai hatalmat... Az országgyűlés (a magyar országgyűlés - D. M.) ismerje el a különböző nyelvek egyenrangúságát, szer­ vezzék át a felsőházat a különböző nemzetek képviseletét figyelembe véve... Ismerjék el minden magyarországi n é p j o g á t a korlátozott egyesülésre az ok­ tatást illetően, az autonómiára való jogot, ami a berendezést, a közigazgatást és az adóbehajtást illeti, az utóbbi esetében együtt kell m ű k ö d n i az állami ha­ talommal... A különböző n é p e k lobogójának és c í m e r é n e k az elismerésével p á r h u z a m o s a n el kell ismerni minden nemzetiség külső jeleit és jellegzetes­ ségeit". Bár i t t nem említik konkrétan a Szerb Vajdaságot mint közigazgatási vagy föderális egységet, a leírtakból egyértelműen kiviláglik, hogy erre gondol-

nak, és kitartóan törekszenek megteremtésére. A Szerb Vajdaság helyet kapott a szerb liberálisok más programjaiban is, mégpedig 1872-ben, abban az okmány­ ban, amely tizenegy évvel a szábor után emlékeztet annak határozataira. Ezeket a határozatokat királyi felterjesztés formájában kellett volna bemutatni a magyar országgyűlésben, és így alkotmányos m ó d o n megerősíteni. Miletić sohasem tar­ totta kizártnak azt, hogy a szerb fél bizonyos mértékben eltérjen a Szerb Vaj­ daságról alkotott elképzelésétől, ha ennek létrejöttek volna a feltételei. Ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „A m i érdekeinkről szólva első he­ lyen áll, hogy földterülethez jussunk, amelyen sajátos közösségként létezhe­ tünk. Az 1861. évi karlócai száborunk kimondta, hogy mit akar a n é p ebben a tekintetben. Földet kért a Szerb Vajdaság számára. Lehet, hogy ebben a te­ kintetben bizonyos módosításokra lenne szükség, de ezt csak a népi képvise­ lők révén lehet megtenni." A Magyarország keretében levő Vajdaság eszméjét megtestesítő nemzeti program lényegén újabb szerb szábor összehívása nélkül is módosítani lehet, de tiszteletben kell tartani „a municipialista földhöz j u ­ tás" elvét. A föderális egységként vagy a magyar államban létrejövő szerb állam­ ként értelmezett Vajdaságról szóló összes elképzelés abból indult ki, hogy nem­ zeti alapon összekapcsolják a megyéket, a districtusokhoz hasonló berendezés­ sel. I t t Miletić mindig előnyben részesítette az új megyék alakítását, mert ez tűnt a legelfogadhatóbbnak a szerb fél, és a legkevésbé fájdalmasnak a magyar fél számára. Egy másfajta, a megyei h a t á r o k m ö g é rejtett Vajdaság t ű n t a szerb-magyar politikai nézeteltérés legtermészetesebb megoldási módjának, ami a magyarországi közigazgatási berendezés egyfajta módosításaként is értel­ mezhető. A becskereki elveket a mindennapi politikában és a közvéleményben végigkísérte Miletićnek az a követelése, hogy vizsgálják felül az 1868. évi nem­ zetiségi törvényt, és állandóan szövetséget keresett az ország többi nem magyar népével. A magyar országgyűlésben, ahol 1865-től szólalt föl képviselőként, M i ­ letić kitartóan arra törekedett, hogy életben tartsa a Szerb Vajdaságról szóló eszmét olyan megoldásként, amely politikailag elfogadható lenne mind a ma­ gyar, mind a szerb fél számára. Ez különösen szembetűnő 1868-ban, tehát az osztrák-magyar kiegyezés után. Mivel elfogadhatatlannak tartotta a magyar or­ szággyűlés által az uralkodó számára megfogalmazott szöveget, amely nem is említette a nemzeti kérdést, Miletić 1868-ban emlékeztetett a Boldogasszony­ napi szábor követeléseire, és arra az elvre, hogy a nem magyar lakosokra is az ország egyenrangú állampolgáraiként kell tekinteni. Miletić együttműködési készsége, kitartása és törekvései nem mindig ta­ láltak m e g é r t é s r e a szerbek k ö r é b e n . Az 1848-49-es pusztítás és áldozatok után lehetetlennek tűnt az ilyen megállapodás. Erre sok j e l utal. Az egyik pél­ da a jeles szerb, Dorde Stojaković udvari tanácsadó, a Boldogasszony-napi

szábor többségi táborának vezetője, aki Miletictyel és Polittal szemben sem­ milyen szimpátiát nem táplált a magyarok iránt. Éppen Miletić 1861-ből szár­ mazó emlékezései őrizték meg a jeles jogász és szónok szavait: „Nem ismeri­ tek ti a magyar népet, amely arisztokratikus, gőgös, hataloméhes, és nem tűr meg maga mellett más népeket és nemzetiségeket: őseink sokat szenvedtek mi­ attuk, és nem véletlenül maradt b e n n ü k fullánk." Svetozar Miletić, valamint harcostársai, és akik hasonlóképpen gondolkodtak, meg voltak győződve ar­ ról, hogy a 19. század 60-as éveinek körülményei jelentősen különböznek a há­ ború és a forradalom idejében tapasztaltaknál, és hogy a magyarországi szer­ bek természetes politikai szövetségesei a magyar liberálisok, nem pedig a bé­ csi konzervatívok. Ebben a meggyőződésében megerősítették a liberális-demok­ rata beállítottságú magyar politikusok, valamint a Szerb Fejedelemség politi­ kusai, akik az 1868-as kiegyezés előtt kapcsolatba kerültek velük, és politikai tár­ gyalásokat folytattak a magyarországi szerbek helyzetéről és a kívánt szerb-ma­ gyar együttműködésről. Azok közül a magyar liberálisok közül, akiknek nagy hatásuk volt a magyarországi szerb politika új liberális-demokrata irányzatának kialakulására, é r d e m e s kiemelni Kossuth Lajost, a magyar forradalom vezé­ rét, aki a Habsburg Monarchián belüli Szerb Vajdaság eszméjének és tervé­ nek legjelentősebb ellenzőjévé vált. O a kissé ellentmondásos tervében, amely­ nek végső változata tíz évvel a forradalom után készült el jelezte a magyaror­ szági kisebbségi kérdés olyan rendezési lehetőségét, amely megfelelt volna mind a magyaroknak, mind a szerbeknek, és így közvetlenül a hosszú távú politikai együttműködést szolgálta volna. A szerbeknek megengedték volna a magyar­ országi Szerb Vajdaság megalakítását, de csak a Bécs elleni harchoz való meg­ nyerés utolsó eszközeként. Közelebb állt hozzá azonban az az elképzelés, hogy ha lehetséges, enélkül teremtsék meg az együttműködést, viszont lehetővé tették volna a magyarországi szerbeknek, hogy vajdát válasszanak, független le­ gyen a szerb görögkeleti egyház, szabadon válasszák a pátriárkát, önkormány­ zatuk legyen a községek és megyék keretében, használhassák a szerb nyelvet az állami intézményekben. Kossuth erről beszelt Obrenović Mihály fejedelemmel közvetlenül az 1859-es olasz hadjárat előtt. Eötvös, Andrássy és Podmaniczky hasonló alapon kínáltak együttműködést Garašaninnak és Krstićnek, a Szerb Fejedelemség követeinek. 1861 márciusában fölkínálták a magyar megyék nem­ zeti elven történő fölosztását. 1861 végén Eötvös és Deák megígérte Nikola Krs­ tićnek, a szerb kormány követének, hogy szavatolják a szerb és a magyar n é p egyenrangúságát, de annak lehetősége nélkül, hogy fölújítsák a Szerb Vajda­ ságot. Pontosabban, nem vetették el a területi elosztás lehetőségét, de első­ sorban a bácskai és bánáti járásokra összpontosítottak. Csengery Antal is készsé­ gét fejezte ki a szerb-magyar együttműködés konkrét formáinak kialakítására, 7

mégpedig úgy, hogy a magyarországi szerblakta vidékeket egy különleges körzet­ té alakítsák. Kossuth Lajos 1861 májusában azt javasolta Nikola Krstićnek, hogy a járásokat az etnikai elv alapján alakítsák ki, és kiemelte annak lehetőségét, hogy ezek a járások a kikindai körzetbe egyesüljenek. Hunyadi László e n n é l is tovább lépett: Andrássy Gyula megbízottjaként azt javasolta a szerb kormány­ nak, hogy a katonai határőrvidéken alakítsák meg az új Vajdaságot. Ez azt jelen­ ti, hogy felölelte volna az illir-bánáti, a német-bánáti és a péterváradi határőr­ ezredet, a sajkási zászlóaljat, Szerémséget, az egykori Vajdaságból viszont csak azokat a déli járásokat, amelyek részben határosak az újonnan alakítandókkal, részben pedig azokat, amelyekben valóban szerbek élnek. Ezekből a járá­ sokból három-négy megyét lehetett volna alakítani, amelyeknek nagy autonó­ miájuk lett volna. Valójában elismerték volna a szerbeknek mindazt, ami m á r megvolt az erdélyi szászoknak: lett volna saját száboruk, egyetemük, vajdájuk. A magyar emigráció 1863-ban is sorra küldte javaslatait a szerb kormánynak. Türr, Komáromi és Csáky teljes autonómiát ígért, azzal a föltétellel, hogy meg­ őrzik Magyarország területi egységét. Andrássy 1866-ban, ismét Hunyadi révén, azt ígérte Mihály fejedelemnek, hogy úgy rendezik át Magyarországot, hogy a szerbeknek teljes megyék jutnak, amelyekben többségben lesznek, és ezek­ ben úgy szervezik meg a közigazgatást, hogy figyelembe veszik a szerb privilégi­ umokat. Minderről kellőképpen tájékozott volt Miletić, és nagyrészt ennek alap­ j á n fogalmazta meg a Szerb Nemzeti Szabadelvű Párt politikai programját az osztrák-magyar és a magyar-horvát kiegyezés után, valamint a nemzetiségi tör­ vény meghozatala után, amikor kiderült, hogy semmit sem lehet könnyen meg­ valósítani abból, amit ígértek, kínáltak és megbeszéltek. Pontosabban, a bécsi udvar és a magyar országgyűlés kiegyezése nagyrészt irreálissá tette Miletić remé­ nyeit, hogy kéznyújtásnyira van a szerb-magyar kompromisszum. Az oszt­ rák-magyar kiegyezést m á r előrevetítette Deák Ferenc 1865 áprilisában meg­ jelent úgynevezett húsvéti cikke. Ehhez kapcsolódott a császár budapesti láto­ gatása (1865 j ú n i u s á b a n ) , és így jelentősen csökkent a szerb-magyar politikai program megvalósításának lehetősége. Ezt a programot az 1865 novemberében Újvidéken létrehozott Szerb Központi Bizottmánynak kellet volna megfogal­ maznia. Minden, ami ezután következett, valójában annak a megingathatatlan politikának a folytatása volt, amelyen Miletić nem tudott lényegesebben változ­ tatni, sem programpolitikai tevékenységével, sem publicisztikájával, sem or­ szággyűlési fellépésével. A Szerb Nemzeti Szabadelvű Párt 1869. és 1872. évi programjában mégis sok magyar liberális politikus magára ismerhetett. A magyar országgyűlésben Svetozar Miletić és néppárti hívei következete­ sen arra törekedtek, hogy megvalósítsák a magyarországi szerb-magyar politikai megállapodás szükségességéről szóló elképzelést. Állandóan arról beszéltek,

hogy ez csak úgy lehetséges, ha elvetik azt a nézetet, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet él, a magyar, ha a nemzetiségi törvény 44. szakaszának m ó ­ dosításával elismerik a nem magyar n é p e k jogait, ha helyt adnak a szerb au­ tonómiaköveteléseknek. A legigazságosabb, legszolidabb és hosszú távon a leg­ szilárdabb m e g o l d á s n a k az tűnt, hogy Magyarországot a dualista föderaliz­ mus elvei alapján rendezzék be, vagy legalább úgy szervezzék át a közigazga­ tást, hogy figyelembe veszik a magyarországi n é p e k egyenrangúságát a me­ gyei határok között. A megállapodást objektíven bonyolították és nehezítet­ ték a keleti kérdéssel és azzal kapcsolatos nézeteltérések, hogy a szerb n é p ­ nekjoga van-e a fölszabadításra és a Habsburg Monarchia határain kívüli or­ szágegyesítésre. A magyar politika 1873 után egyre inkább a nem magyar né­ pek beolvasztására törekedett, Svetozar Miletictyel, mint a vajdasági szerbek ve­ zetőjével szemben pedig törvénytelen, antidemokratikus és anticivilizációs mód­ szereket alkalmazott. A nagy keleti válság és az 1876-1878-as szerb-török há­ borúk idején a magyar kormány d ö n t ő lépésre szánta el magát, megpróbálta politikailag lejáratni, és fizikailag eltávolítani Mileticet. A soha be nem bizonyí­ tott hazaárulás miatt elítélték, és ezzel végérvényesen szertefoszlott a magyar­ országi szerbek reménye, hogy a magyar hatóságok részéről nem fenyegeti őket komoly veszély. Azok a vajdasági szerbek, akik ezután is a magyar hatóságok ol­ dalán maradtak, nem hittek őszintén a szerb-magyar megállapodás lehetősé­ gében és abban, hogy teljes mértékben, hosszú távon együttműködhetnek a politikai és társadalmi élet minden területén. Nem tisztelték őket sem a szer­ bek, sem a magyarok, az utóbbiak akkor sem, ha egyeseknek az állami ala­ pokból pénzt juttattak szolgálataikért. A magyarországi magyar liberálisok követőre és szövetségesre találtak Sve­ tozar Mile ti eben mindaddig, amíg nem hozták meg a nemzetiségi törvényt, u t á n a pedig olyan emberre, aki őszintén, nyíltan és kíméletlenül, minden erejét bevetve küzdött n é p e nemzettudatának megőrzéséért és nemzeti fenn­ maradásáért. Ebben a harcban mindig parlamenti, demokratikus eszközöket használt, olyanokat, amelyek a politikából, az e u r ó p a i polgári forradalmak intellektuális és filozófiai hagyományából eredeztethetők.

PÁL Tibor

Kossuth Lajos elképzelései a Duna menti népek együttműködéséről A neoabszolutizmus csődje a Habsburg Monarchiában abban a pillanatban vált láthatóvá, amikor újra azoknak a kérdéseknek a megoldása került napirend­ re, amelyek jelen voltak 1848-ban is. A XIX. század 50-es éveiben Ausztria néhány olyan válságot (az 1857-es gazdasági krízis, pénzügyi csőd 1859-ben, az olasz kérdés megjelenése, feszültségnövekedés Magyarországon stb.) élt át, amelyek rendezése érdekében sürgősen kellett valamit tenni, mert ezek kapcsán a biro­ dalom léte és elsősorban nagyhatalmi státusa forgott kockán. Ha jobban bele­ gondolunk, voltaképpen nem is volt olyan kérdés a korabeli Európában, amely valamilyen formában ne érintette volna a Habsburg Birodalmat. Ilyen volt a krími h á b o r ú , a balkáni mozgolódások, az olasz, a német, valamint a lengyel kérdés stb. Ezek az események és folyamatok p r ó b á r a tették a Habsburgok birodalmának életképességét. A Kossuth Lajos vezette magyar emigráció már a krími háború (1853-1856) idején arra törekedett, hogy bekapcsolódjon az annyira várt és szükségesnek tartott nagy európai átrendeződésbe. Amíg a Monarchia, s főleg Magyarország népei az osztrák neoabszolutizmus katonai és bürokratikus hatalma alatt nyög­ tek, addig a magyar emigráns körök, élükön Kossuth Lajossal, gróf Teleki Lász­ lóval, Klapka Györggyel és másokkal, messzemenő terveket szőttek Magyaror­ szág felszabadítására. Tevékenységük során kezdetben arra törekedtek, hogy a magyar ügynek nyugati (elsősorban francia és angol) támogatókat szerezze­ nek. Az 50-es évek során és a 60-as évek első felében a magyar emigráció erőtel­ jes tevékenységével nem kis mértékben sikerült megrontani a Habsburg-külpo­ litika és általában a Habsburgok hitelét. Miután az 50-es évek vége felé Ausztria elveszítette olasz tartományainak nagy részét, az uralkodóház és a birodalom vezető politikusai előtt egyre világo­ sabbá vált, hogy változtatni kell az addigi politikán, s akármilyen nehezen is a hamarosan napirendre kerülő n é m e t kérdés miatt - stabilizálni kell a viszo-

nyokat a birodalomban. Ezt pedig elsősorban úgy lehetett elérni, hogy hozzá kellett látni a magyar kérdés, azaz Magyarország státusának rendezéséhez. A kérdés csak az volt, hogy hogyan és kikkel? Az események alakulása sürgette a tetteket. A forradalom és szabadságharc bukása óta először került sor 1860ban az 1848-as eseményekről való megemlékezésekre. Altalános volt a felhábo­ rodás a rendszer ellen, s félő volt, hogy akár újabb forradalmi megmozdulások­ ra is sor kerülhet. A birodalom uralkodó körei először a magyar konzervatív főnemesség ve­ zetőivel (gróf Szécsen Antal, gróf Apponyi György, gróf Majláth György és mások) kezdtek tárgyalásokba Magyarország helyzetének rendezéséről. Az ered­ mény az 1860. október 20-án megjelent októberi diploma volt. Ezzel az alapok­ mánnyal szerették volna rendezni a viszonyokat a Habsburg Birodalmon be­ lül. A baj csak ott volt, hogy a konzervatívok h ű e k maradtak önmagukhoz, s figyelmen kívül hagyva 1848 vívmányait, többnyire a forradalom előtti állapo­ tok alapján szerették volna rendezni Magyarország státusát a birodalmon be­ lül. Annak ellenére, hogy a diploma előirányozta az 1848 előtti kormányszer­ vek, valamint a megyerendszer visszaállítását, s emellett némi önállóságot a be­ lügyekben (mint p l . bíróságok, iskolaügyek stb.) Magyarország továbbra is alárendelt helyzetben maradt volna a birodalmon belül. A diploma valójában senkit sem elégített k i . I . Ferenc József császár hamarosan visszavonta. Az uralkodó azonban m á r 1861. február 26-án újabb alkotmánynak számító do­ kumentumot adott ki, a februári pátenst. Ez az okmány újra a birodalom köz­ pontosítását helyezte előtérbe. Míg az októberi diplomát visszafogottabban bírálták a sajtó és az összejö­ vetelek útján, addig a februári pátenst hatalmas felháborodás fogadta Ma­ gyarországon. Ezt a dokumentumot az uralkodó kénytelen volt m é g gyorsab­ ban visszavonni, mint az elsőt. Ez után Ferenc József, külső és belső nyomás­ ra, 1861 áprilisára kénytelen volt összehívni a magyar országgyűlést. Ezen az országgyűlésen jelentek meg azok az elképzelések, amelyek alapján néhány év múlva létrehozták az osztrák-magyar kiegyezést. Az 1861-es országgyű­ lés 1848 szellemében kezdett el dolgozni, s úgy döntött, hogy a Deák Ferenc által megfogalmazott feliratban kéri az uralkodótól Magyarország helyzetének rendezését. A felirat az ország részére teljes belső önállóságot látott elő, amelynek letéteményesei az országgyűlés és a felelős magyar kormány lennének. A felirat a teljes belső önállóság mellett azonban előirányzott bizonyos közös ügyeket is a birodalom másik felével. Ezek a külpolitika, a hadügy és a közös pénzügyek lettek volna. Ferenc József és környezete a magyar országgyűlés alsóháza által elfogadott Feliratban szereplő óhajokat túl soknak tartotta, s az uralkodó 1861 augusztusában feloszlatta az országgyűlést. Magyarországra újabb néhány ne-

héz év várt. Amíg egyes politikai körök Magyarország sorsát a Habsburg Birodal­ mon belül szerették volna rendezni, addig Kossuth és társai az ország független­ ségének kivívását látták elő. Ezt pedig, meglátásaik alapján úgy vélték elérhető­ nek, ha Magyarország összefog a szomszéd n é p e k fokozatosan a függetlenség útjára lépő államaival, s így közösen kezdenek harcba Ausztria ellen. Kossuth Lajos m á r az 50-es évek elején meg volt arról győződve, hogy Auszt­ ria el fogja veszíteni olasz tartományait, és hogy Poroszország ki fogja szoríta­ ni a n é m e t kérdés rendezéséből. Ezekből a nézeteiből következett az a meglá­ tása, hogy Ausztria ez után a Balkán-félsziget felé fog fordulni kártalanítás vé­ gett. Kossuth azzal is tisztában volt, hogy Oroszország terjeszkedése is veszélyt hordoz Magyarországra nézve, de ugyanúgy a török uralom alól szabadulni vágyó kis balkáni n é p e k r e nézve is. Kossuth Lajos emigrációs évei alatt revízió alá vette az 1840-es években vallott nézeteit a nemzetiségi kérdésről. Az új berendezésű szabad Magyaror­ szágon m e g a d a n d ó nemzetiségi jogok terén egészen addig elment, ami alap­ jaiban véve többnyire m é g összeegyeztethető volt a magyar állameszmével. Azt vallotta, hogy Magyarország csak akkor válhat szabaddá és lehet képes ar­ ra, hogy maga köré gyűjtse a szomszéd népeket, ha előbb kellőképpen rendez­ ve lesz az országon belül a nemzetiségi kérdés. Még T ö r ö k o r s z á g b a n , 1851-ben megírta kütahyai alkotmánytervezetét, amely elsősorban Magyarország és nemzetiségeinek helyzetével foglalkozott. E tervét Kossuth egészen 1859-ig javította, bővítette, amikor is megkapta a vég­ leges alakját. Alkotmánytervében Kossuth Magyarország belső átrendezéséről értekezett a népfelség és az önkormányzatiság elve alapján. A nemzetiségek­ nek is, mint a magyaroknak egyesülési jogot, szabad nyelvhasználatot, saját is­ kolahálózatot, azaz vertikális társadalomszervezést látott elő. így pl. amennyi­ ben egy községben, vagy akár megyében, egy nemzetiség többségben élt, ak­ kor annak nyelve kötelezően hivatalossá vált a magyar mellett. Amennyiben egy vagy több nemzetiség kisebbségben élt egy adott területen, akkor azok nyel­ vének hivatalossá válását az adott község vagy megye döntötte el. Ettől függet­ lenül egy nemzetiség, a hivatalos közegekkel való érintkezésben egészen a kor­ mányig és az országgyűlésig használhatta saját nyelvét. Kossuth Alkotmányter­ vében előirányozta, hogy amennyiben egy nemzetiség azt igényelte, akkor álla­ mi vagy önkormányzati támogatással saját iskolahálózatot tarthasson fenn az elemi iskolától egészen az egyetemig. Kossuth Alkotmánytervében azt is előirányozta többek között, hogy az or­ szággyűlés alsóházának képviselőit általános, titkos szavazáson válasszák meg. A felsőházat (amit szenátusnak nevezett), pedig a megyék választották volna meg, kulcs által, amivel biztosítva volnának a nemzetiségek jogai a törvényho-

zásban. A nemzetiségi társadalmak vertikális szerveződésének fontos eleme­ ként előirányozta a nemzetiségi vezető (vezér) méltóságának, Hl. tisztségének bevezetését is. Kossuth a nemzetiségek személyi elvű önkormányzatisága mel­ lett - igénylés esetén - előirányozta a területi a u t o n ó m i á k kialakításának le­ hetőségét is. A horvátok (történelmi nemzetnek tartotta őket) esetében a le­ hető legszélesebb autonómiában gondolkodott, de részükre kilátásba helyez­ te m é g a függetlenség elnyerését is, azzal, hogy abban az esetben fenn kellene, hogy Magyarország és Horvátország között maradjanak bizonyos szövetséges kapcsolatok. Alkotmánytervezetében megemlékezett m é g Erdélyről is. E te­ rületet akkor m é g Magyarország részének tartotta, s lévén, hogy külön erdé­ lyi nemzetiség, ill. nemzet nem létezett, az ott élő szászoknak, székelyeknek, r o m á n o k n a k teljes mértékű személyi elvű önkormányzatiságot irányzott elő. Az Erdéllyel kapcsolatos határozatlanságától m é g nagyobb mértékű tétová­ zást mutatott Kossuth Alkotmánytervében a szerbek esetében. Habár m é g min­ dig Magyarország területi integritásának a talaján állt, a szerbeknek is hajlan­ d ó volt megadni a területi autonómiát. A Szerb Vajdaságot nem ismerte el, mi­ vel azon a területen a szerbek kisebbségben voltak, de lehetőnek tartotta egy kisebb területen való (ahol többségben lettek volna) szerb a u t o n ó m terület lét­ rehozását. Ennek körvonalazásánál azonban ellentmondásos volt. Annyiról tett említést, hogy Bácska, Bánság és a Katonai Határőrvidék azon településeinek összevonásáról lehetne szó, amelyekben a szerbek többséget alkotnak. Kossuth Lajos Alkotmánytervezetét a nyugati magyar emigráció és egyes nyugati politikai körök jól fogadták. Észrevételek csak a szerbek státusának ren­ dezésével kapcsolatban akadtak. A magyar emigráció tagjai az 50-es évek folyamán, a doktriner liberalizmus szellemében fogant elmélkedéseik mellett a gyakorlatban is megpróbáltak ér­ vényt szerezni eszméiknek. Annyit azonban meg kell említeni, hogy gróf Te­ leki László m é g 1849 tavaszán a forradalmi magyar sajtóban egy a Balti-ten­ gertől az Adriáig h ú z ó d ó államszövetségről írt. Klapka György is - igaz, m á r az emigrációban - h a s o n l ó a n gondolkodott 1855-ben megjelent könyvében, amelyben a magyarok, románok, lengyelek, németek, olaszok, szerbek együtt­ m ű k ö d é s é n e k szükségéről szólt, annak céljából, hogy elérjék a Habsburg Mo­ narchia felbomlását. Klapka könyvében m á r megjelentek az első gondolatok a Dunai Konföderációról. Az ] 859-es olasz háborúval megmozdult a magyar emigráció is. Megalakult a Magyar Nemzeti Igazgatóság, amely egyfajta emigráns kormánynak számított. Tagjai Kossuth Lajos (elnök), gróf Teleki László és Klapka György voltak. Emel­ lett létrehozták a magyar légiót is, amelynek az olasz csapatokkal, elsősorban Garibaldi csapataival - a tervek szerint - együtt kellett volna megjelenni a

Balkán-félszigeten. A további együttműködés szélesítése érdekében Klapka a román fejedelemmel, Alexandria Ion Cusával, míg Kossuth I I I . Napóleon fran­ cia császárral és Mihailo Obrenović - akkor m é g emigrációban lévő - későb­ bi szerb fejedelemmel jutott megegyezésre. Fontos m é g megjegyezni, hogy Kos­ suth futára, Ludvigh J á n o s révén, elképzeléseinek népszerűsítése végett és a szorosabb együttműködés miatt intenzív kapcsolatokat tartott fenn Mihailóval, miután az 1860-ban újra szerb fejedelem lett. Erre azért volt szükség, hogy a szerb fejedelmet megnyerje az akkor m á r kialakult tervének a dunai n é p e k együttműködéséről, de szükségesnek tartotta az együttműködést azért is, mert a fejedelemtől azt is kérte, hogy hasson oda a magyarországi szerbekre annak céljából, hogy azok a majdani á t r e n d e z ő d é s alkalmával minden j o g o t meg­ kapva, Magyarország lojális polgáraivá váljanak. Egy időben, amikor sikertelenül végződtek a tárgyalások a Habsburg ud­ var és a magyar konzervatív körök között, valamint miután az uralkodó fel­ oszlatta a magyar országgyűlést, úgy tűnt, hogy mindjobban felülkerekednek a magyar emigráció elképzelései a térség átrendeződéséről. Ez azonban vé­ gül is nem így történt, mert a helyzet csakhamar újra megváltozott. Ennek el­ lenére Kossuth Lajos 1862-re elkészítette a Dunai Szövetség Tervezetét. Az igaz­ sághoz az is hozzátartozik, hogy Kossuth csak kiegészítette a m á r meglévő el­ képzeléseket, s amikor ezzel elkészült, azt egy olasz diplomata, Antonio Canini rendelkezésére bocsátotta, hogy a balkáni államokban folytatott tárgyalá­ sai során felhasználhassa. Ezzel egy időben Kossuth emigráns társa, Helfy Ig­ nác, aki ismerte a tervet, Kossuth tudta és beleegyezése nélkül 1862. május 18-án megjelentette a milánói L. Alcanza nevű lapban. Kossuth Lajos e terve, az előzőhöz viszonyítva, m á r egyértelműen túlmu­ tatott Magyarország határain. Kossuth e tervét csak tárgyalási alapnak szánta a környező népek vezetőivel folytatott tárgyalások alkalmával, s hajlandó volt azt bővíteni és javítani. A dunai konföderációs tervezet Románia, Horvátország és Magyarország szövetségbe tömörülését irányozta elő. Amennyiben a keleti kérdés rendezé­ se Szerbia és a többi délszláv n é p függetlenségét hozná, abban az esetben ajánla­ tosnak tartotta Szerbia csatlakozását is a Szövetséghez. Kossuth egyébként Szerbi­ át Piemonttal hasonlította össze, mert azt tartotta, hogy Szerbia az az állam, amely tömörítheti a délszlávokat. Kossuth Erdély esetében is továbblépett, mert ebben a tervezetében m á r kilátásba helyezte e terület önállóságát, amennyiben egy, a lakosság körében végrehajtott népszavazáson döntés születne Erdély füg­ getlenségéről. Úgy vélte, hogy a tagállamoknak ö n k é n t e s e n kellene csatla­ kozni a szövetséghez. A szövetségbe belépő államok teljes mértékben megőriz­ nék szuverenitásukat. Belső ügyeiket, mint pl. törvényhozás, bíróságok, közi-

gazgatás stb., továbbra is önállóan intéznék. A közös ügyekhez tartoznának a hadsereg, külpolitika, diplomáciai képviseletek, vámok, pénzügyek, a fő közle­ kedési vonalak fenntartása, mértékegységek. A tagállamok a közös ügyeket il­ letőleg konszenzussal d ö n t e n é n e k . A közös ügyeket illetőleg, a szövetségi jog­ szabályokkal összhangban, Kossuth elismert bizonyos eltéréseket, amelyek a ta­ gállamokban létező viszonyok specifikusságából következtek. Kossuth Lajos meggyőződése szerint republikánus volt, de a meglévő nemzetközi helyzetből kifolyólag m o n a r c h i á k a t irányzott elő a tagállamokban. így a Dunai Szövet­ ség élén mindig az az uralkodó állt volna, amelyik országában é p p e n székel­ tek volna a szövetségi szervek (parlament, kormány stb.). A rotáció évente történt volna, azaz minden évben másik ország fővárosa (Zágráb, Pest, Buka­ rest, Belgrád és esetleg Kolozsvár) lett volna a Szövetség fővárosa is. A magya­ rázatként szánt Felvilágosítások a Dunai Confoederatio projectumához, Kos­ suth újra kitért Magyarország berendezésére is, amelyben újólag, bár eléggé határozatlanul, előirányozta az a u t o n ó m szerb terület kialakítását. Kossuth tervezetét bírálatok érték, mivel az érintettek közül senki sem volt megelégedve. A magyaroknak túl sok volt, s az otthoni liberális körök árulásnak tartották Magyarország területi integritására nézve. Ugyanakkor pedig a nemzetiségek és nemzettársaik kevésnek tartották, s egyben fontosabbnak vélték függetlenségük kivívását és annak megtartását, minthogy egy újabb közös államba (mégha az a független államok szövetsége is lett volna) tömö­ rüljenek. Találóak a kor egyik magyarországi liberális politikusának, báró Podmaniczky Frigyesnek a szavai a Dunai Szövetség tervezetéről, mert egyúttal a m i n d i n k á b b kiegyezésben gondolkodó magyarországi vezető politikai körök véleményét is kifejezte: „...összes politikai pártunk rendkívül le van verve Kos­ suth Lajos manifestuma miatt... Azok akik kevésbé ismerik az cmigratio gyen­ géit, s annak vaksággal határos képzelmeit - iszonyúan fel vannak bőszülve a manifestum szerzője ellen, s megvallom nem ok nélkül, mert az efféle kiált­ ványok útján tereltetnek az emberek a bécsi Reichrath környékébe, mert ha már Reichrathba kell minden áron mennem, csak inkább megyek Bécsbe a né­ metek, mint Belgrádba a ráczok közé." Kossuth keserű szájízzel vette tudomásul tervének elutasítását. Legjobban az fájt neki, hogy a magyar közvélemény mind nagyobb része elállt az ország függetlensége visszaállításának követelésétől. A 60-as évektől kedve a magyar emigráció is szóródni kezdett, mind többen keltek át Amerikába, ahol új éle­ tet kezdtek, míg sokan hazatértek és bekapcsolódtak a magyar politikai életbe. Ennek ellenére voltak m é g olyanok, akik továbbra is Kossuthot tartották ve­ zérüknek, akár odahaza, akár az emigrációban. így sor került m é g n é h á n y akcióra, mint pl. lázadásra Erdélyben (1863-ban), vagy pedig az 1866-os oszt-

rák-porosz h á b o r ú idején, amikor Bismarck unszolására, de Kossuth ellenke­ zése ellenére Klapka egy légióval betört Sziléziába, de eredményt nem ért el. 1865-ben újra összeült a magyar országgyűlés. A tárgyalások a magyarok és a Habsburgok kiegyezéséről m é g az előző évben megkezdődtek. 1865-ben jelent meg Deák Ferenc ú n . Húsvéti cikke, amelyben napvilágra kerültek a két évvel később megkötött osztrák-magyar kiegyezés részletei. Kossuth Lajos 1867-ben, a kiegyezés megkötésekor, m é g egy utolsó próbát tett annak mega­ kadályozása végett. Híres Cassandra levelében óvta egykori harcostársát attól, hogy n é p é t ne vigye egy süllyedő hajóra. Deákot és társait - akik élvezték a magyar közvélemény többségének támogatását-, nem tudta eltántorítani szán­ dékuktól. 1867 februárjában Ferenc József kinevezte az Andrássy-kormányt, majd j ú n i u s 8-án ünnepélyesen magyar királlyá koronázták Budán. Az osztrák-magyar kiegyezés megkötésével Kossuth nemzetközi szereplé­ se befejeződött. Valójában csak ezután vált igazán száműzötté. Annak ellené­ re, hogy terveit a magyarok többsége elutasította, a magyar n é p iránta érzett hálája a továbbiakban sem maradt el. A h á r o m évig tartó nagy keleti válság (1875-78) idején, amely a hercegoviai törökellenes felkeléssel kezdődött és Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar megszállásával végződött, Kossuth La­ jos mintegy tízévi hallgatás után újra és szinte utoljára hallatta hangját a nagy­ politikában. 1876 és 1878 között mintegy tíz levélben fordult a magyar közvé­ leményhez. Ezek a levelek az akkori magyar sajtóban, a Függetlenségi Párt napilapjában, az Egyetértésben jelentek meg. Kossuth a magyarokat újból a környező kis népekkel való együttműködésre próbálta rábírni (itt elsősorban a balkáni n é p e k r e gondolt) az orosz cárizmus előretörésének megakadályo­ zása végett. Hasztalan, habár a magyar közvélemény oroszellenes volt, a több­ ség a kis n é p e k szabadságának támogatása helyett a törökbarátságot választot­ ta, s nem egy vád érte a többi lap részéről, hogy újból a Monarchia épségére tör. T ö b b e k között a lapban síkraszállt Svetozar Miletić, a szerb vezér mellett is, aki akkor a váci b ö r t ö n b e n raboskodott. Kossuth Lajost emigrációs évei alatt azok tartották igazán vezérüknek (még ha kevesen is voltak), akik a szebb és jobb jövőt, a megegyezést keresték a népek között a dunai tájon. Annak ellenére, hogy az emigrációban készített tervezetei nem kerültek mindennapi alkalmazásra, a történelem távlatából ítélve állíthat­ j u k , hogy a napjainkig tartó, sokszor nem is zökkenőmentes nemzeti átalakulá­ sok gyakran egyes elképzeléseivel összhangban mentek végbe. Még ha a dunai tájon most is a nemzetek idejét éljük, itt is előbb-utóbb sor kerül a különféle szintű integrációkra, megegyezésekre, amivel Kossuth.Lajos emigrációs eszméi, elképzelései, amelyek lényege a különféle autonómiákban van, soha nem fog­ j á k elveszíteni aktualitásukat, hiszen nyugaton ezek m á r régóta megvalósultak.

Ranko KONCÁR

Az 1956-os magyar forradalom egy szerb történész szemében Az a feladatom, hogy nagy vonalakban ismertessem Önökkel az 1956-os magyar események nemzetközi körülményeit, és csupán arra figyelmeztessek, ami történelmileg releváns. Csak h á r o m nemzetközi tényezőre térek ki: a Szovjetunió viszonyulására az 56-os magyar eseményekhez, az Egyesült Államok viszonyulására, valamint Jugoszlávia a magyar eseményekhez való viszonyulására. Úgy gondolom, hogy ebben a hármasságban lehetséges történelmileg mélyebben megérteni az 56os magyar események természetét és jellegét. Hadd mondom el mindjárt, hogy az Egyesült Államoknak a magyar eseményekhez való viszonyulása nem volt összhangban az amerikai külpolitikai elvekkel. Erre figyelmeztetnek a kortárs amerikai kutatók is. A Szovjetunió és Jugoszlávia politikája ebben az esetben valamivel rugalmasabb volt. Az Egyesült Államok passzív politikát folytatott a magyar eseményekkel szemben, túlságosan lefoglalta ugyanis a két t ö m b egyensúlyának politikája. A mai amerikai kutatók is hangsúlyozzák, érthetetlen számukra, miért volt az amerikai külpolitika annyira passzív és visszafogott, amikor a Szovjetunió magyar­ országi katonai beavatkozásáról volt szó. Az elemzésekből az a tény következtet­ h e t ő ki, hogy az amerikai politika bizonyos enyhe formában igyekezett fékez­ ni a szovjet politikát és befolyást a kelet-európai országokban, és segíteni az adott történelmi pillanatban a kelet-európai országoknak abban, hogy eljus­ sanak egy olyan ún. felszabaduláshoz, amilyenhez Jugoszlávia eljutott 1948-ban. S ha megvizsgáljuk az Egyesült Államoknak és a nyugati országoknak az 1948as jugoszláviai helyzethez való viszonyulását, akkor azt látjuk, hogy Amerika Ju­ goszláviának csak a szovjet dominációtól való megszabadulását támogatta, ugyan­ akkor nem követelte az ország demokratizálását, a társadalmi rendszer és az ál­ talános politikai helyzet megváltoztatását. A rendszerjellegét tehát érintetle­ nül hagyta, de történelmileg érdekelt volt abban, hogy ezek az országok önál­ lóak, szuverének legyenek, Európának a második világháború utáni általános berendezésével összhangban.

Sztálin halála után a Szovjetunió is változtatott külpolitikai doktrínáján. A jugoszláviai események folytán egyszerűen rákényszerült arra, hogy változ­ tasson a kelet-európai országokkal szembeni viselkedésén. Abban a történelmi helyzetben úgy látta, hogy a kelet-európai államok az általa vezetett és szerve­ zett rendszerben kifejezésre juttathatják saját nemzeti jellegüket. Lehetővé tet­ te tehát, hogy a magyar kommunisták kimondják, hogy ők a magyar szocializ­ mus képviselői, vagy hogy a lengyelek a lengyel szocializmus exponensei legye­ nek, mint ahogyan kénytelen volt így tenni Jugoszlávia esetében is. A történe­ l e m t u d o m á n y szakirodalmában ezt a fejlődést fontosnak ítélik meg, hiszen valójában felmentette a Szovjetuniót az alól a vád alól. hogy abszolút befo­ lyásra törekszik. Nem kellett már mindezeknek a szocialista országoknak egy­ szerűen alárendelniük magukat a kominterni viszonyok sémájának, az egy köz­ p o n t b ó l való irányításnak. A magyar kommunisták é p p e n ezt a lehetőséget ragadták meg, amikor a változásokat sürgető események élére álltak. Európában és a világon 1956-ban két párhuzamos esemény változtatta meg a viszonyrendszer egészét: a magyarországi események és a világválság. A ma­ gyarországi események csak abban az értelemben változtatták meg a Szovjet­ unió politikáját, hogy úgy ítélte meg, befolyását a keleti országokban a továb­ biakban erőszakkal kell védenie. Közben minden változást, ami Sztálin halála után bekövetkezett, közönséges retorikának, és a szovjet külpolitika taktikai lé­ péseinek lehet tekinteni. Ami az amerikai politikát és a nyugati országokat il­ leti a világválság idején, először történt meg, hogy a nyugati országok is, külö­ nösen pedig az Egyesült Államok, mint vezető tényező ebben a politikában, fö­ lismerték, hogy m á r annak illúziója sem áll fönn, hogy a nyugati országoknak a külpolitikában teljesen azonos érdekeik lehetnek. Az USA élesen bírálta pl. a szuezi brit és francia katonai intervenciót. Egyik t ö m b sem számíthatott már tehát arra, hogy h o m o g é n maradhat. Ilyen helyzetben indultak fokoza­ tos fejlődésnek a magyar események. Mi az 56-os magyar események fejlődésének lényege? Az, hogy eleinte nem lépik át a magyar rendszer reformjának kereteit. A cél tehát ekkor még: meg­ maradni a kommunista doktrína kereteiben, de olyan változtatásokat eszközöl­ ni, amelyek függetlenséget vagy részbeni függetlenséget eredményeznek, va­ gyis a szocialista rendszeren belül kinyilvánítani a szuverenitást és a nemzeti ér­ zelmeket. Eleinte maga Nagy Imre sem halad túl a magyar rendszer reform­ j á n . Sőt, meg kell mondani, eleinte enyhébb, mint Gomulka volt Lengyelor­ szágban, ahol valamivel korábban lezajlottak az események. Az egyetemisták, az értelmiség és a munkásság első budapesti lázadásai után bekövetkező fejle­ mények azonban radikalizálták a magyar követeléseket, s ez Nagy Imrénél is tapasztalható. E követelések arra irányulnak, hogy visszaállítsák a 45-46-os több-

párti polgári rendszert, továbbá hogy a szovjet csapatok teljesen vonuljanak ki a magyar területről, valamint hogy Magyarországnak olyan függetlensége és szuverenitása legyen, mint Jugoszláviának. Ezzel a tézissel kapcsolatban jut­ nak majd kifejezésre a jugoszláv külpolitika ellentmondásai. Amíg a magyar események a reformok követelésének szintjén maradtak, a jugoszláv külpolitika és a jugoszláv állam ellenezte a szovjet intervenciót. Attól kezdve azonban, hogy felszínre tör a polgári többpártrendszer követelése, és felmerül annak veszélye, hogy - ahogyan akkor gondolták - a nyugati kapita­ lista országok esetleg közbelépnek és megváltoztatják Magyarország belső rend­ szerének, valamint külpolitikájának a fizionómiáját és jellegét, a jugoszláv külpolitika kritikai álláspontra helyezkedik a magyarországi eseményekkel kap­ csolatban. Nem akarja tehát, hogy Magyarországon megváltozzon a társadalmi és gazdasági rendszerjellege. Ebből eredően Jugoszlávia megértést tanúsít a második szovjet beavatkozás iránt, ám - fondorlatos m ó d o n - távol tartja ma­ gát ettől a represszív szovjet politikától. Közben figyelmeztet arra, hogy Magyar­ országon fennáll a polgári rendszer teljes visszaállításának veszélye, amit a j u ­ goszláv kommunisták akkor objektíven - nem általános érdekből, hanem sa­ j á t érdekeik alapján - nem tudtak elfogadni. Ilyen nemzetközi kontextusban zajlanak és fejlődnek a magyar események. A nyugati országok, elsősorban az Egyesült Államok, nem nyilatkoznak, és nem avatkoznak be a magyar esemé­ nyekbe, nehogy megbillenjen a Szovjetunióval kialakított egyensúly. Amerika tehát passzív politikát folytat, radikálisabb meglátásainak viszont a propagan­ da eszközökön keresztül igyekszik hangot adni. Európában rádióállomásokat hoz létre, a Szabad Európa rádiót stb., s ezeken keresztül ügyesen továbbítja külpolitikájának a kelet-európai országokkal, illetve a másik tömbbel kapcso­ latos nézeteit. Ezektől a rádióállomásoktól azonban megfelelő távolságban tart­ j a magát. Függetleneknek hirdetik őket, ám működésüket valójában az ame­ rikai kormány finanszírozza. S itt az ellentmondás: a Szabad Európa radikáli­ sabban és bírálóbban viszonyul a magyarországi eseményekhez, mint amilyen Amerika külpolitikai doktrínája. Jól szemlélteti ezt két példa: Amikor Nagy Im­ re a pártpluralizmus visszaállítása felé viszi a követeléseket, amikor arra tö­ rekszik, hogy teljesen szuverénné és függetlenné tegye a magyar külpolitikát, lépéseit, amelyek valójában a helyzet amerikai értelmezésének kedveznek, leg­ élesebben a Szabad Európa bírálja. Figyelmeztet ugyanis, hogy Nagy Imre még­ sem lépi át saját reform elképzeléseinek kereteit. Másrészt, amikor Nagy I m ­ re m á r Magyarország teljes függetlenségét követeli, amikor m á r a végsőkig radikalizálta eszméit, amikor a kormányt is megalakította - amelyben ott van­ nak a kommunisták is, de a polgári politikai élet képviselői is, sőt olyan sze­ mélyiségek, mint Kovács '45-'46-ból a Szabad E u r ó p a felteszi a kérdést:

nem tűnik-e úgy, hogy Nagy Imre ismétcsak a rendszerbeli reform keretei­ ben marad, hiszen a belügy- és hadügyminiszteri poszton olyan embereket tar­ tott meg, akik a Kommunista Párthoz tartoznak. Látható tehát, hogy az ame­ rikai politika a Szabad E u r ó p á n keresztül a magyar válság radikálisabb meg­ oldását sürgeti, azaz a Szovjetunió hatásától való teljes megszabadulást mind társadalmi, mind külpolitikai értelemben. A Szovjetunió politikája igen érzé­ keny a magyarországi színtéren történő ilyen forrongások iránt, és a magyar politika alakulásától függően változtat viszonyulásán. Bekövetkezik a szovjet hadsereg második, megtorló, véres beavatkozása, s a hivatalos amerikai politi­ ka egyáltalán nem reagál. A legtöbb, amit megtesz, hogy arra buzdítja a Biz­ tonsági Tanácsot és az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy ítélje el a szovjet katonai intervenciót. Az amerikai rezolúció azonban csatát veszt, mert az el nem kötelezett országok magatartásának j e l l e g é t akkor nagy részben a j u ­ goszláv politika szabja meg, tartózkodó álláspontra helyezkednek. Itt felvető­ dik egy másik kérdés a jugoszláv külpolitikával és az el nem kötelezett politi­ kával kapcsolatosan: Az európai és a világpolitikai eseményekre vonatkozó ál­ lásfoglalásukban kiléptek a semlegesség kereteiből, és az el nem kötelezettek politikáját aktív tényezővé tették az ENSZ-ben és azon kívül. A hivatalos Amerika - külügyminisztere révén - nagyon pontos magyará­ zatot ad arra, miért maradt tétlen a magyarországi események ügyében. Úgy fogalmaz, hogy nem voltak meg a j o g i feltételek ahhoz, hogy az Egyesült Álla­ mok bármilyen m ó d o n beavatkozzon és segítsen a magyar n é p n e k a szovjet be­ folyás alóli felszabadulásnak ebben a folyamatában. E politika bírálói azonban, m é g a Republikánus Párt tagjai is, arra fognak figyelmeztetni, hogy ebben a történelmi pillanatban egyáltalán nem a jogi szempontokról volt szó, hanem arról, hogy ha m á r az amerikai politika, helyzetéből és érdekeiből a d ó d ó a n , m e n e k ü l t a katonai támogatástól és a fegyveres összetűzéstől, akkor figyel­ meztetnie kellett volna a Szovjetuniót, és bizonyos b ü n t e t ő i n t é z k e d é s e k e t kellett volna vele szemben foganatosítania. Leggyakrabban arra figyelmeztet­ nek, hogy Amerikának gazdasági büntetőeszközöket kellett volna felhasznál­ nia a Szovjetunióval és azon országokkal szemben, amelyek segítették a szov­ j e t katonai beavatkozást. Az amerikai politika nem mozdult el passzív szere­ pétől. Azok, akik ismerik az események további alakulását, tudják, hogy egé­ szen a 90-es évekig ilyen m ó d o n őrizte a tömbök egyensúlyát, került minden katonai beavatkozást, s majd csak a 90-es évek elejétől kezdődően radikalizálódik, és készül fel - az európai polgárok szabadságjogainak eszméjére építkez­ ve - akár katonai intervenciókra is. Jugoszláviát, és a magyar eseményekhez való viszonyulását illetően m é g kéth á r o m dologra figyelmeztetek. Mint látják, a jugoszláv külpolitikában létezett

egyfajta konzisztencia. Elvben ellenezte az első szovjet beavatkozást, a második­ nál pedig attól tartott, hogy Magyarország esetleg visszaállítja a régi kapitalis­ ta rendszert, s akkor lényegesen jobban elleneszegült a magyarországi radiká­ lis belső változásoknak. Ám meg kell jegyeznem, hogy anyagilag és erkölcsi­ leg ekkor is Magyarország oldalán állt. Jugoszlávia volt az egyetlen szomszédos ország, amely befogadta a magyar menekülteket, segítette őket, és h Snapokon át m e n e d é k e t biztosított nekik. Abban a pillanatban, amikor a magyarországi események azzal kezdtek fenyegetni, hogy megváltoztatják a rendszerjellegét, a jugoszláv külpolitika maga is reálisabbá vált. J e l l e m z ő volt m é g rá akkori­ ban, hogy állásfoglalását rákényszerítette az el nem kötelezett országokra. Ezek közül a legnagyobbak, India stb., szintén elutasították a magyarországi szovjet, beavatkozás elítélésére irányuló amerikai rezolűciót. Érdekes, hogyan magya­ rázta ezt meg India. Azt mondta, és ez volt lényegében a jugoszláv álláspont is, hogy az indiai külpolitika számára nem volt világos, milyen politikát kíván alkalmazni Amerika Kelet-Európában, főképpen pedig a magyar események­ kel kapcsolatosan. Itt egy másik kérdéskörhöz j u t u n k el, ahhoz t i . , hogy az el nem kötelezett országok m á r akkor elsődlegesnek tartották az államok szuve­ renitását, és ebből a szemszögből tekintettek az amerikai, valamint a szovjet po­ litikára. Amerika megértéssel viszonyult az el nem kötelezetteknek ehhez az ál­ láspontjához, noha folyamatosan az volt a meggyőződése, hogy nagyobb szim­ pátiával viseltetnek a Szovjetunió politikája iránt. Ez azonban m á r más kérdés... E rövid fejtegetésemben hadd szögezzem tehát le, hogy az amerikai poli­ tika eltért saját hagyományos elveitől. A szovjet politika egy lépéssel tovább ment, mert elfogadta a társadalmi rendszerek nemzeti jellegét, ám nem tudott egyetérteni azzal, hogy ezekben az országokban megváltozzon a rendszer egé­ sze, tehát hogy kapitalista rendszerek alakuljanak ki. Ez motiválta beavatkozá­ sát. S most lehetnek olyan történészek, akik ezt elítélik, ám tény, hogy a tör­ ténelmet akkor érthetjük meg igazán, ha megértjük a körülményeket, ezúttal az amerikai, a szovjet és a jugoszláv politika együttes hatását. A történész szá­ mára itt az a lényeges, hogy a magyar események autentikusak voltak, de vala­ milyen m ó d o n az 1948-ban történt jugoszláviai változások ösztönözték őket. Magyarországhoz tehát abban a pillanatban ez a jugoszláv változat állt legkö­ zelebb, s ebben keresendő annak oka, hogy Jugoszlávia védelmezte Nagy Im­ rét. Tény, hogy vele és más személyiségekkel kapcsolatosan, akik m e n e d é k e t találtak a jugoszláv nagykövetségen, a Szovjetunió bizonyos m ó d o n becsapta Jugoszláviát. T é n y továbbá, hogy a Kádár J á n o s vezette szovjetbarát politika megfelelt a Szovjetuniónak, ugyanis őrizte Magyarország szocialista identitását. Sztálin halála után ez volt az egyedüli lehetőség, amit a Szovjetunió elfogad­ hatott. Ebben a kontextusban úgy gondolom tehát, hogy Magyarország talán

kénytelen volt átélni ezt a szakaszt, vagyis hogy bizonyos értelemben szükség­ szerű volt a felszabadulás fokozatossága. Ha visszapillantunk a történelembe, azt látjuk, hogy mindig a fokozatos átalakulás volt a kedvezőbb változat. A forradalmak egy bizonyos pillanatban elfogadhatók, de szabály szerint igen gyorsan vagy politikai, vagy ideológiai, vagy gazdasági, vagy társadalmi válság­ ba torkollnak. Ez volt a francia forradalom sorsa, ez a miénké, és végső soron az első szovjet szocialista forradalomé is. Köszönöm a figyelmet!

Aleksandar KASAŠ

Még egy történészi visszatekintés '56-ra Mint ahogyan Končar professzor is elmondta, Magyarországon az '56-os demokratikus változások szimbóluma Nagy Imre volt. Bizonyos destabilizálódás már '53-ban, tehát mindjárt Sztálin bekövetkezett halálát követően tapasztalha­ tó volt, amikor júliusban Rákosi Mátyást Nagy Imre váltotta föl a kormány élén. Egészen 1955 áprilisáig ebben a tisztségben marad. Akkor nemcsak hogy le­ váltják, hanem a Magvar Dolgozók Pártjából is kizárják. Programjába Nagy el­ sősorban az Állambiztonsági Szolgálat reformját vette be. Értelmesebb beru­ házásokért állt ki, s az volt a véleménye, hogy nem a nehézipart kell fejleszte­ ni, hanem Európa kertjévé kell tenni Magyarországot, vagyis a mezőgazdasá­ got kell előtérbe helyezni. A Hazafias Népfront megalapításával fokozatosan vissza szerette volna állítani a többpártrendszert. Abban az időben azonban a sztálinista szárny, amelynek megtestesítője Rákosi Mátyás volt, m é g mindig nagyon erősnek bizonyult, és lépéseit elsősorban a katonaság támogatta. A Ma­ gyar Dolgozók Pártja 56-os p l é n u m á n szembesült a Szovjet Kommunista Párt híres X X . kongresszusához kapcsolódó változásokkal. Fontos hangsúlyozni, hogy a Rákosi-rendszerrel szemben szerveződő ellenzék magvát az írók és az egyetemista ifjúság alkották. Az írók a híres Petőfi Körbe tömörültek, A Szovjetunió figyelmesen követte a magyarországi eseményeket. Abban az időben a budapesti szovjet nagykövet Jurij Andropov volt, aki, sejtve, hogy nagy dolgok történnek Magyarországon, tragikus tartalmú jelentéseket küldött Moszkvának. Mihail Szuszlov persze személyesen fogja ellenőrizni a jelenté­ sek pontosságát. O úgy vélte, hogy drasztikusabban kell eljárni az írókkal szem­ ben, akik a magyar társadalom demokratikus erejeként hallatták szavukat. Megp­ róbált ugyan változtatni Rákosinak az eseményekhez való viszonyulásán, de ő kitartott a kemény vonalon. Szuszlovnak az volt a véleménye, hogy ezekben az eseményekben és időkben Rákosit nem kell feláldozni, mert ez. mint fo­ galmazott, nagy ajándék lenne Amerikának. Rákosi Mátyást azonban '56 júli­ usában a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága megfosztja minden pártfunkciójától. Beismernek bizonyos tévedéseket, és megkezdődik a szocia7

lizmus építés jugoszláviai útjának dicsőítése. A főtitkári posztra G e r ő E r n ő kerül. Mivel megneszelték, hogy Magyarországon fontos dolgok készülődnek, Hruscsov és Broz '56 nyarától őszéig gyakorta találkoztak. A történetírás máig sem tudja, miről tárgyaltak, ám kétségtelen, hogy megbeszéléseik jelentős ha­ tással voltak a magyarországi események alakulására. Érdekes, hogy szeptem­ berben és októberben, tehát közvetlenül az események előtt, nem kevesebb, mint 17 napot voltak együtt Brioni szigetén. Persze, amíg meg nem nyitják a szovjet és az orosz levéltárakat, nem fogjuk tudni, miről tárgyaltak, később azon­ ban kiderült, milyen álláspontra helyezkedtek. Jugoszlávia és Magyarország j o b b együttműködésének kialakításában külön fontossággal bírt Rajk László újratemetése. O az 1948-49-es titoista összeesküvés áldozata volt Magyarorszá­ gon, és nem véletlen, hogy újratemetése é p p e n 1956. október 6-án zajlott le. Persze, a temetésen felmerült a kérdés, ki a felelős haláláért, s arra a megálla­ pításrajutottak, hogy a második világháború utáni magyarországi sztálinista rendszer áldozata lett. Fontos megjegyezni, hogy Jugoszlávia és Magyarország m á r 1956. október 12-én diplomáciai rangra emelte kapcsolatait. Belgrádban is, és Budapesten is létrehozták a nagykövetséget. A magyar n é p forradalmi hangulata egyre inkább erősödött, 1956. október 13-án Nagy Imrét visszavették a pártba. Az írók közgyűlést tartottak, és egyebek mellett azt követelték, hogy március 15-e, az Ausztria elleni felkelés d á t u m a legyen nemzeti ü n n e p . Sok politikai követelésük volt. Rákosi Mátyás a n é p elégedetlenségének növekedése láttán állítólagos betegsége miatt visszavonult, és a Szovjetunióba ment. 1956. október 22-én a szegedi Műszaki Kar hallgatói nyilvánosságra hozták 16 pontos forradalmi követeléseiket. Ezek közé tartozott, hogy Nagy Imre vegye át az állam vezetését, követelték továbbá a gazdaságpoli­ tika radikális megváltoztatását, a Kossuth-címernek mint állami szimbólumnak a visszaállítását, a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulását stb. Másnap­ ra, o k t ó b e r 23-ára, keddre Budapesten nagy tüntetést jelentettek be. Noha betiltották a politikai tüntetéseket, a gyülekezést, ezt a tilalmat többé senki sem tartotta tiszteletben. Mintegy 200 ezer ember vonult ki Budapest utcáira. A tün­ tetők eleinte kevésbé radikális követeléseiknek adtak hangot. Ezek új, a la­ kosság életszínvonalának emelését szolgáló gazdasági tervek meghozatalára, valamint a munkásönigazgatás bevezetésére vonatkoztak, továbbá az egyenjo­ gúság elvein alapuló magyar-szovjet barátságra, a demokrácia kiépítésére, Nagy Imrével az élen. Hangsúlyozni kell azonban, hogy már az első napon megjelen­ tek a szovjetellenes jelszavak is, a magyar zászlóról levették a szovjetre emlékez­ tető címert, elhangzottak Horthy Miklós korából származó jelszavak is. Radiká­ lisabb követelésekkel álltak elő az egyetemisták is. Természetesen azt követel-

ték, hogy a szovjetek hagyják el a magyar területet, hogy az új pártvezetőséget titkos szavazással válasszák meg, hogy Farkas Mihály belügyminiszter fölött nyil­ vánosan ítélkezzenek, hogy tartsanak többpárti választásokat és hogy azonnal távolítsák el a Sztálin-emlékművet, a totalitárius rendszer szimbólumát. Ez utób­ bi m é g aznap este 21 óra 30 perckor meg is történt. A Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöksége október 23-án a késő esti órákban rendkí­ vüli ülésen tárgyalt a magyarországi eseményekről. Egyetértett Hruscsov ja­ vaslatával, hogy a szocializmus védelme é r d e k é b e n a budapesti utcákra kivo­ nulnak a szovjet katonai egységek és a tankok. Még aznap éjszaka megszállták a város legfontosabb objektumait. A szovjeteknek ez a lépése különösen fel­ bolygatta a tömegeket, s m é g inkább erősítette nemzeti érzelmeiket, hazafiasságukat. Az eseményeket többé nem lehetett ellenőrzés alatt tartani, a kato­ naság és a tüntetők között megkezdődtek a villongások, fegyverhez nyúltak, s m i n d k é t oldalon áldozatok estek. Olajat ö n t ö t t a tűzre a Jugoszláviából é p ­ pen visszatérő Gerő E r n ő rádióbeszéde: a tüntetést ellenséges, ellenforradal­ mi provokációnak minősítette. A magyar parlament körül felvonuló tüntetők azt követelték, hogy mondjon beszédet Nagy Imre. Érdekes megjegyezni, hogy a tüntetők egyes forradalmi követeléseit illetően igen óvatosan lépett fel. Bé­ k é r e j ó z a n s á g r a intett, megígérte, hogy a Magyar Dolgozók Pártját megújítják, és hogy a k o r m á n y fontolóra veszi a tüntetők minden követelését. Az ilyen békítő h a n g ú beszéddel azonban a forradalmárok nem voltak megelégedve. Mindamellett, hogy a városban káosz uralkodott, a Magyar Dolgozók Pártjának központi vezetősége megtartotta ülését, amelyen Nagy I m r é t tették meg a kormány elnökének. Gerő azonban a párt főtitkára maradt egészen október 25-éig, amikor erre a helyre Kádár János kerül. Másnap a kormány rendkívü­ li állapotot hirdetett, bevezette a kijárási tilalmat, békére szólított föl, sőt azt követelte, hogy a felkelők adják meg magukat. Azt ígérte, hogy nem ítélkeznek fölöttük. Mindamellett, hogy a k o r m á n y b a n két egyetemi tanár is volt, L u ­ kács György filozófus, és Babics Antal ismert neurológus, az Állambiztonsági Szolgálat élére pedig Münnich Ferenc került - akit közvetlenül ezt megelő­ zően belgrádi nagykövetnek neveztek ki - azzal a feladattal, hogy átszervezze ezt a szolgálatot, a tüntetők radikálisabb változásokat követeltek Nagytól. 7

7

Az elégedetlenség egyre nőtt, Budapestről ez a hangulat átterjedt a többi magyar városra is. A felkelők megkezdték a fegyverkezést, és nagy reménye­ ket fűztek a nyugati, különösen az amerikai segítséghez. Október 24-én meg­ kezdték a drasztikus leszámolást, elsősorban az Állambiztonsági Szolgálat tag­ jaival, és ez a leszámolás sok esetben lincseléssé vált. Magyarországon azok­ ban a napokban szétesőben volt a rendszer. A Magyar Dolgozók Pártjának ve­ zetősége bizonyos intézkedésekkel megkísérelte csökkenteni a munkáselége-

detlenséget, mert a gyárakban is megkezdődött a leszámolás a Rákosihoz h ű vezetőkkel. Munkástanácsok, különböző bizottságok jöttek létre, ezek is köve­ telésekkel álltak elő. A Magyar Dolgozók Pártja nehéz pillanatokon, nagy megp­ róbáltatásokon esett át, felbomlás előtt állt. Akkor úgy d ö n t ö t t e k , hogy új pártot alakítanak Magyar Szocialista Munkáspárt néven. Október 30-án, ami­ kor az utcai harc és a lövöldözés megszűnt, Nagy bejelentette a kormány áta­ lakítását. Kádár J á n o s és Losonczi Géza miniszterek lettek, létrehozták a szű­ kebb kabinetet is, amelybe bekerült m é g Tildy Zoltán, Kovács Béla és Erdei Fe­ renc, Még aznap bejelentették: megállapodás született arról, hogy Magyaror­ szágon visszaállítják a többpártrendszert azokkal a pártokkal, amelyek a há­ b o r ú után m ű k ö d t e k . Ezek mellett azonban újak is megjelentek, többnyire kimondottan katolikus jellegűek, közülük is a Katolikus Néppártnak j u t majd fontos szerep. A forradalmi események során ezek a pártok nagy reményeket fűztek Mindszenty József hercegprímáshoz, akit a hétéves házi őrizetből kien­ gedtek. Az volt a meggyőződésük, hogy kapcsolatai révén egyedül ő tudja ki­ eszközölni, hogy az Egyesült Államok beavatkozzon a magyar eseményekbe, és segítsen abban, hogy Magyarország ismét királyság legyen. Az a követelés is elhangzott, hogy Mindszenty legyen a magyar kormány elnöke. O k t ó b e r 30-án Nagy a rádión keresztül értesítette a lakosságot, hogy a kor­ mány követelésére a szovjet tankok visszavonulnak a budapesti utcákról, ami meg is történt, a n é p körében azonban olyan hírek keltek szárnyra, hogy a szov­ jetek a magyar határnál csoportosulnak, és hogy ezeknek az erőknek a zöme R o m á n i á b a n van. A forradalmi események nyomására Nagy m á r november elsején bejelentette, hogy Magyarország kilép a Varsói Paktumból, és kihirde­ tik a semlegességet. Ehhez a státushoz nemzetközi garanciát kértek az Egyesült Nemzetek Szervezetétől. November 2-án Nagy megalakította az új kormányt. A szovjet politikában történt változások és a katonai intervenció egyre na­ gyobb valószínűsége láttán - mindez pedig összefüggésben van a szovjet válság­ gal, amikor megállapodás született arról, hogy az oroszok a szuezi válságba, az amerikaiak pedig a magyar válságba nem avatkoznak be - Kádár J á n o s el­ hagyja a kormányt és Budapestet. Szolnokra ment elvtársaival együtt. Kormá­ nyának megalakítása után kijelentette, azért hagyta el Nagy Imrét, mert annak nem sikerült megállítania az ellenforradalmat - ahogyan akkor fogalmazott. Ennél is fontosabb azonban, hogy Kádár szovjet katonai beavatkozást kért, és így bizonyos m ó d o n legitimmé tette a magyarországi katonai akciót. November negyedikén reggel a szovjet csapatok megkezdték a felkelők elleni támadást, s m é g aznap megtörték az ellenállást, noha szórványos harcok folytak egészen december közepéig. Nagy Imre m e n e d é k e t kért a budapesti Jugoszláv Nagy­ követségen, s ott meghúzódott. Amíg a szovjet csapatok az „ellenforradalom

elfojtásán" dolgoztak, Kádár a szolnoki és a moszkvai rádión keresztül kiált­ vánnyal fordult a néphez, amelyben közölte, hogy megalakult az új, forradalmi munkás-paraszt kormány, melynek ő az elnöke. Nyilatkozatot fogadtak el arról, hogy gyorsabban és jelentősebben emelni kell az életszínvonalat, és felül kell vizsgálni az ötéves tervet. A bürokrácia leépítését és a társadalom demokrati­ zálását ígérték. Tervbe vették a mezőgazdaság fejlesztését, a mezőgazdasági ter­ mékek kötelező beszolgáltatásának megszüntetését és a demokratikus válasz­ tásokat. Természetesen az 1956 őszén történt eseményekért a Rákosi és Gerő ve­ zette téves politikát hibáztatták. Bejelentették, hogy Magyarországon megkez­ dődik a szocializmus építésének új útja, amely nem jugoszláv és nem is len­ gyel mintájú lesz, de tapasztalataikat felhasználja. Mindszenty az amerikai nagykövetségen nyert menedéket, és ott töltött tel­ jes 15 évet. A Vatikán és a magyar k o r m á n y külön megállapodásával 1971ben hagyta el az országot, Bécsbe ment, ahol 1974-ben halt meg. Egészen más lett a sorsa Nagy Imrének. 1956. november 22-én elhagyta a jugoszláv nagy­ követséget azzal a garanciával, hogy lehetővé teszik számár? a távozást egy másik országba. Amikor azonban kilépett a nagykövetségről, a szovjetek letar­ tóztatták. 1958 j ú n i u s á b a n halálra ítélték. Már említettem, hogy Jugoszláviának az 1956-os magyar eseményekben ját­ szott szerepéről, és a szovjet katonai beavatkozáshoz, különösen pedig Nag) Imréhez való viszonyulásáról a történetírás végső és világos képet még nem ala­ kított ki. Igen komoly jelzés azonban az a megőrzött levél, amelyet Hruscsov írt Josip Broznak, és amely a forradalom november 5-ei elfojtásának másnap­ j á n érkezett meg. Ebben a következő olvasható: „Értesítjük, hogy Magyarorszá­ gon minden úgy volt előkészítve és megvalósítva, ahogyan legutóbbi találko­ zásunkkor megbeszéltük. Szívélyes kommunista üdvözletemet küldöm Ö n n e k . Nem hallgathatjuk el, hogy utolsó beszélgetésünk a legjobb benyomást kel­ tette b e n n ü n k , és bebizonyította, hogy teljesen egységesen tekintünk az ese­ ményekre és azokra az intézkedésekre, amelyek szükségesek a szocializmus vív­ mányainak védelme érdekében. Mindez egységünkre utal, és mindkét félnek arra az őszinte törekvésére, hogy erősítsék kommunista kapcsolataikat." 7

1956 őszének magyarországi eseményei úgy maradnak meg a magyar n é p t ö r t é n e l m é b e n , kiváltképpen tudatában, mint a Rákosi-rendszer és a szovjet uralom elleni fegyveres felkelés. Hangsúlyozni kell, hogy polgárháborús ele­ mek itt nem voltak. Demokratikus forradalomra tett kísérlet volt, amelyet szov­ jet katonai beavatkozással félbeszakítottak, és amely bizonyos értelemben majd csak negyed évszázad múlva folytatódik. A m i pedig az áldozatokat illeti, az események epilógusa a következő volt: Mintegy 2500 magyar esett el, kb. 20

ezer pedig megsebesült. A forradalmi e s e m é n y e k b e n való részvételért 360 személyt ítéltek el, 16 ezren kerültek b ö r t ö n b e . Bizonyos újabb kutatások sze­ rint azokban a napokban a Rákosi-rendszer mintegy 200 tagját likvidálták, 26 személyt pedig meglincseltek. Á forradalomban való részvétel miatt Magyar­ országot m á r az első hetekben mintegy 20 ezer lakos hagyta el, ők Jugoszlávi­ án keresztül később az Egyesült Államokba és Kanadába mentek. A X X . század hatvanas éveinek elejéig, minthogy a Kádár-rendszer idején bizonyos represszi­ ót alkalmaztak a forradalom résztvevőivel szemben, Magyarországot m é g kb. 150 ezer ember hagyta el. Köszönöm!

Biljana ŠIMUNOVIĆ-BEŠUN

Magyar történelem a szerb nyelvű általános iskolai történelemtankönyvekben A szerbiai szerb-magyar együttélés egyik fontos tényezője - mind a történe­ lemtantárgy általános társadalmi jelentőségét, mind a többnemzetiségű környe­ zetben folyó történelemtanítás sajátos kulturális és politikai vetületeit nézve hogy milyen m é r t é k b e n vannak jelen a történelmi tantervekben és tanköny­ vekben a kisebbségi nemzeti közösségek és anyaországuk történelmi esemé­ nyei. Ilyen s z e m p o n t b ó l külön j e l e n t ő s é g ű , hogy elemezzük, hogyan jelen­ nek meg az általános iskolai tankönyvekben a magyar történelem eseményei. A szerb tankönyveket m á r vizsgálták ilyen szempontból. A 20. század ki­ lencvenes éveinek végén használt általános iskolai tankönyvek vizsgálata meg­ mutatta, hogy az akkori tantervek felölelték a magyar történelem szinte min­ den fontosabb eseményét és folyamatát, a honfoglalástól a 20. század máso­ dik feléig. Abban az időben Szerbiában kizárólag a Tankönyvkiadó Intézet tan­ könyveit használták. A tantervvel és programmmal összhangban az általános is­ kolák hatodik osztálya számára készült tanköny (1997, a szerző: R. Mihaljčic) feldolgozta az őskortól és a honfoglalástól a mohácsi csatáig (1526) tartó idő­ szakot. A hetedik osztályos tankönyv (1997, a szerző: M . Petrović, M . Strugar) a mohácsi csatától az 1848-49-es forradalomig történt magyar eseményekkel foglalkozik, a nyolcadikos tankönyv (1995, a szerző: N . L. Gaćeša, Lj. Mladenović-Maksimović, D. Zivković) pedig a 19. század második felének és a 20. szá­ zadnak a magyar történelmével. A történelemtantárgy akkori tantervét és programját, ezzel együtt a törté­ nelemtankönyveket a politikai és diplomáciai történelem jellemezte, és így volt ez a magyar történelem esetében is. A magyar történelmi események a szerb nyelvű tankönyv lapjainak körülbelül egy-két százalékát foglalták el. Ritkábban fordult elő, hogy külön tematikus egységeket szenteltek nekik, és gyakrabban, hogy az egyes délszláv n é p e k és a magyarok kapcsolatainak tükrében mutat­ ták be őket, illetve azt vizsgálva, hogy milyen politikát folytatott a magyar állam

az akkori délszláv ország egyes területei iránt. A 21. század elején a Tankönyv­ kiadó Intézet új történelemtankönyvet adott ki minden általános iskolai osz­ tály számára. Elsőként a nyolcadikos jelent meg, első kiadása 2000-ben. A szerzők az újvidéki Bölcsészettudományi Kar tanárai és munkatársai: D. M . Kovačevic, D. Mikavica, B. Bešlin, B. Šimunovic-Bešlin. Ezt a tankönyvet használ­ j á k m á r négy éve, de más témáktól eltérően, a közvéleményt nemigen foglal­ koztatja, hogy milyen mértékben kapott benne helyet a kisebbségi nemzeti kö­ zösségek történelme. Megjegyzendő, hogy ez a tankönyv az addigi történelemtantárgy tantervé­ nek és programjának részleges módosítása alapján jelent meg. Leírja Szerbia, Crna Gora, E u r ó p a és a világ közelmúltjának, tehát a 19. század második felé­ nek és a 20. századnak a történelmét. A nyolc fejezet közül hármat szenteltek az általános történelemnek (a világ és Európa a 19. század végén és a 20. szá­ zad elején, a két világháború között és a 20. század második felében), kettőt a két világháborúnak, egyet Szerbia, Crna Gora és szomszédaik 19. század végi és 20. század eleji történelmének és kettőt Jugoszlávia 20. századi történelmé­ nek. A tankönyvben feldolgozott témák és a szerkesztés j ó alapot adnak az elem­ zéshez, amelyet m i n d e n k é p p e n további, m é g alaposabb és átfogóbb vizsgálat­ nak kell követnie abban a vonatkozásban, hogy milyen helyet kap a nemzeti ki­ sebbségi közösségek történelme a szerbiai történelemtanításban. A nyolcadik osztályos történelemkönyv a magyarokat először A világ a 19. század végén és a 20. század elején című első fejezetben, a Balkánról és a nagyhatalmakról szóló tematikus részben említi. A Habsburg Monarchiában élő legnépesebb nem n é m e t nemzetként beszél róluk. Hangsúlyozza, hogy az 1867-es kiegyezéssel elismerték a magyaroknak a németekkel való egyenjogú­ ságát, a Habsburg Monarchiát pedig két részre, osztrákra és magyarra osztot­ ták. Ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy mindkét részben éltek más nemzetek tagjai is, és náluk kialakultak a „nemzeti mozgalmak", amelyek arra töreked­ tek, hogy (Németország és Olaszország, Románia, Szerbia és Crna Gora példá­ jára) létrehozzák saját államukat. Utal arra, hogy az Osztrák-Magyar Monar­ chia magyarországi részében a magyarokon és n é m e t e k e n kívül éltek szer­ bek, horvátok, szlovének, ruszinok és r o m á n o k (13. oldal). Szemléltetésként látható I . Ferenc József képe a következő szöveg kíséretében: osztrák császár, magyar és horvát király (1848-1916), illetve az Osztrák-Magyar Monarchia csá­ szára és királya (1867-1916). A következő fejezetben, a Szerbia, Crna Gora és szomszédaik a 19. század végén és a 20. század elején címűben (14-53. oldal) nagy figyelmet szentel a tankönyv a magyar történelem és a magyar állam történetének. Nagyobb te­ ret szentel ennek abban a tematikus részben, amely A szerb n é p szomszédai a

19. század végén és 20. század elején címet viseli (38-48. oldal). Ebben külön rész j u t a horvátoknak, a magyaroknak, a szlovéneknek, a görögöknek, a romá­ noknak, a bolgároknak és az albánoknak. A magyarokkal foglalkozó rész (40-41. oldal) először leírja az 1848-as for­ radalom utáni magyarországi politikai helyzetet. Hangsúlyozza, hogy a forra­ dalom leverése után Magyarország területéből kihasították a Muraközt, és Hor­ vátországnak adták, Dél-Magyarország területén pedig létrehozták a Szerb Vaj­ daságot és a Temesi Bánságot. A bécsi udvar Magyarországon szigorú centralisztikus és abszolutisztikus uralmat vezetett be, ami teljesen ellehetetlenítette a politikai életet. 1854-től erősödött az elnémetesítés, a n é m e t lett a hivatalos nyelv. Ezután arról ír a tankönyv, hogy bár 1860-ban megszüntették az abszo­ lutizmust (és visszaállították a korábbi területi elrendezést), a magyarok nem voltak elégedettek. Politikai önállóságot akartak a Monarchia keretében, és ezt 1867-ben el is érték. Az okok között említi, hogy Bécs azért volt kénytelen ilyen nagyméretű engedményekre, mert 1866-ban elvesztette a Poroszország elleni háborút, és azért, mert a magyarok a németek után a Habsburg Monarchia leg­ népesebb nemzete voltak. Részletezi az osztrák-magyar kiegyezés következmé­ nyeit: a birodalmat két részre osztották, és a magyarok teljesen önállóak let­ tek Magyarországon. Az adatok közt megtaláljuk, hogy az országnak az 1910es népszámlálás adatai szerint 21 millió lakosa volt, ebből valamivel több mint 10 millió a magyar. A németek, szerbek, románok, szlovákok és ruszinok szá­ máról nincsenek adatok. Hozzáteszi viszont, hogy az 1868-as nemzetiségi tör­ vény Magyarországon csak egy politikai nemzetet ismert el, a magyart. A jelentős magyar történelmi személyek közül megemlíti Deák Ferencet, aki a legnagyobb szerepet játszotta a kiegyezésben. Mellette szerepel Tisza Kál­ mán. Az általuk vezetett két párt a 70-es években egyesült Szabadelvű Párt néven, és harminc éven át volt hatalmon (1905-ig). Látható Deák Ferenc és Tisza István portréja és az országgyűlés képe (41. oldal). Ugyanez a rész kiemeli, hogy az 1867-es kiegyezéssel, illetve a Monarchia államrendszerének átalakításával létrejöttek Magyarország gyorsabb gazdasági fejlődésének föltételei. Megem­ líti az intenzív vasútépítést, a nagybirtokok és a városok malomiparát, azt, hogy Európa-szerte keresett volt a magyar liszt, valamint a spiritusz-, a sör-, a bőr-, a vegyipari és az építőanyaggyárak létesítését. Utal az 1873-as gazdasági világ­ válság negatív következményeire és a 20. század első évtizedében tapasztalt újabb föllendülésre. Ennek ellenére Ausztriához és Németországhoz viszonyít­ va Magyarország továbbra is elmaradott agrárállamnak számított (41. oldal). 7

A magyarokat ezenkívül megemlíti a tankönyv a horvátokról szóló részben is (39-40. oldal). Azt írja, hogy Horvátország és Szlavónia területén a h o n á t o k képezték a lakosság többségét, a szerbek száma 497 000, a n é m e t e k é 83 000,

a magyaroké pedig 41 000 volt. Az ilyen lakossági összetétel e l l e n é r e az osztrák-magyar kiegyezéssel Magyarország kapta azt a jogot, hogy rendezze a horvát kérdést. Az erre vonatkozó horvát-magyar kiegyezést 1868-ban írták alá. Mégis folytatódott a magyarosítás. Horvátországban magyar népiskolákat hoz­ tak létre, és a gimnáziumokban bevezették a kötelező magyar nyelvet. Felerő­ södött a horvátok magyarosítás elleni harca, és a horvát politikusok együtt­ működést alakítottak ki a magyar ellenzékkel meg a szerbekkel (39. oldal). A dél-magyarországi szerbek a 19. század végén és 20. század elején című rész rossznak ítéli meg a 19. század végi és a 20. század eleji szerb-magyar poli­ tikai kapcsolatokat, mivel sem az osztrák-magyar kiegyezés előtt, sem utána nem teljesítették a magyarországi szerbek politikai és nemzeti követeléseit. Különös jelentősége van az 1907. évi Apponyi-féle iskolatörvénynek, amelynek értelmé­ ben a tanítók kötelesek voltak megtanítani magyarul minden nem magyar anya­ nyelvű gyereket, és kifejleszteni a magyar nemzethez való tartozás tudatát. Ennek alapján állítható, hogy a 20. század elején Magyarország az egy és osztha­ tatlan magyar politikai nemzet létrehozására törekedett. A szöveg rámutat arra, hogy a magyar uralkodó körök támogatták Bosznia megszállását és annexióját, valamint azt, hogy az ország 1914-ben hadat üzenjen Szerbiának (41. oldal). Az első világháború és az oroszországi forradalom című fejezetben a ma­ gyar történelem és Magyarország története megjelenik minden alkalommal, amikor szóba kerül az Osztrák-Magyar Monarchia és hadserege, de Magyar­ ország külön nem kerül említésre, és különösebb minősítések sincsenek. Ma­ gyarországot egyértelműen csupán az oroszországi forradalommal foglalkozó rész utolsó bekezdése említi: Magyarországon 1918 októberében kitört a for­ radalom, új kormány alakult, amelynek tagjai a polgári pártokból és a szociál­ demokrata pártból kerültek ki, és kikiáltották Magyarország elszakadását Auszt­ riától. Ezzel egyidejűleg a nem magyar népek azokon a területeken, ahol él­ tek, sorra kiáltották ki a Magyarországtól való elszakadásukat. Ilyen körülmé­ nyek között az oroszországi forradalom hatására Magyarországon is munkásés katonatanácsok alakultak, a parasztok elfoglalták a földbirtokosok földjeit, majd 1919 márciusában a kommunisták és a szociáldemokraták, Kun Béla ve­ zetésével, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A magyar forradalmat 1919 augusztusában a francia, a román és a csehszlovák katonaság támogatá­ sával elfojtották. A hatalmat a forradalom ellenségei ragadták magukhoz, akik­ nek vezére Horthy Miklós ellentengernagy volt (68. oldal). A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (Jugoszlávia) megalakulásáról szóló rész bemutatja a „jugoszláv terület" (1914-1918) térképét, amelyen az 1818-ig Oszt­ rák-Magyar Monarchiához tartozó területeken be vannakjegyezve Szerbiának, Crna Gorának, Ausztriának, Magyarországnak és Bosznia-Hercegovinának az

1915. évi londoni szerződéssel előirányzott határai, valamint a Szerb-HorvátSzlovén Királyság államhatárai. Az a szövegrész, amely arról számol be, hogy 1918. november 25-én Újvidéken megtartották a szerbek, bunyevácok és a töb­ bi szláv nemzetiségű baranyai, bácskai és bánsági lakos nagy népgyűlését, hang­ súlyozza, hogy a több mint 700 képviselő egyhangúlag úgy döntött, hogy az em­ lített területeket a Szerb Királysághoz csatolják. Ugyanilyen d ö n t é s t hozott egy nappal korábban Rumán a szerémségi szerbek népgyűlése is (87. oldal). Bár A világ a két világháború között címet viselő fejezet bevezetője Magyar­ országot nem említi az Osztrák-Magyar Monarchia 1918. évi szétesése (90. oldal) után keletkezett államok között, be van rajzolva E u r ó p a (1918-1938) politikai térképére (91. oldal). A trianoni békeszerződést az Európa és a világ az első világháború után című rész bevezetője említi, minősítés nélkül, vi­ szont a versailles-i békerendszerről azt mondja, hogy a kezdetektől fogva a j ö ­ vőbeli válságok és összetűzések magvának a hordozója volt (92-93. oldal). A politikai-gazdasági helyzet és a nemzetközi viszonyok című rész nem szentel na­ gyobb teret Magyarországnak a szövegben, de jelentős helye van a Horthy Mik­ lóst ábrázoló k é p n e k (egy meg nem nevezett nyilvános budapesti ü n n e p s é ­ gen készült a fölvétel), amelynek kísérőszövege szerint Horthy osztrák-magyar tengernagy az első világháború alatt, 1920-tól 1944-ig pedig Magyarország kor­ mányzója. Ezenkívül közli, hogy Magyarország csatlakozott az Antikomintern Paktumhoz, melyet 1936-ban hozott létre Németország és Japán (100-101. o.). Ezután a Jugoszlávia a két viágháború között című fejezetnek a Szerb-Hor­ vát-Szlovén Királyság határairól, lakosságáról és gazdaságáról szóló rész ismer­ teti, hogy a Magyarország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság közötti nagyon kényes határkérdést a békeszerződés szabályozta, amely szerint az SZHSZ Király­ ságé lett a Murántűi, a Muraköz, Szlavónia, Szerémség, Baranya egy része, Bácska és a Bánság nyugati része, és hogy ezeken a területeken mintegy 400 ezer magyar is élt. A tankönyv hangsúlyozza, hogy Magyarország elégedetlen volt a határren­ dezéssel, és a két világháború között állandóan arra törekedett, hogy elérje a szerződés megsemmisítését vagy legalább módosítását. A további szöveg nem tesz említést a magyarokról mint a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, illet­ ve Jugoszláviában élő kisebbségi nemzeti közösségről, viszont a Szerb-HorvátSzlovén Királyság nemzetiségi térképén meg vannak jelölve azok a területek, ahol a magyarok abszolút vagy relatív többségben voltak (106-107. oldal). AJugoszlávia a monarchikus diktatúra idején című rész úgy értékel, hogy a SZHSZ Királyságnak a 20. század első évtizedében Csehszlovákiával és Ro­ mániával kötött szövetsége (kisantant) azt a célt szolgálta, hogy megőrizzék az antanthatalmak által elért első világháborús eredményeket, és megakadá­ lyozzák, hogy Németország újra betörjön a Balkánra, vagy hogy Ausztria és Ma-

gyarország v a l a m i k é p p e n visszaállítsa a Monarchiát, illetve valamilyen más formában d ö n t ő befolyáshozjusson a Duna m e n t é n (122. oldal). A 20-as és 30as évekjugoszláv-magyar kapcsolatait nem elemzi az anyagrész, viszont Magyar­ országot azok között az államok között említi, amelyek támogatták a horvát usz­ tasa mozgalmat és a bolgárbarát macedón szervezetet, amelynek tagjai 1934ben Marseille-ben merényletet hajtottak végre Sándor király és Louis Barthou francia külügyminiszter ellen (122. oldal). A politikai viszonyok Jugoszláviában Sándor király meggyilkolása után című rész megemlíti, hogy Magyarország csat­ lakozott a háromhatalmi szerződéshez (124. oldal). A második világháború című fejezet (130-143. oldal) nem szentel jelentő­ sebb figyelmet Magyarország második világháborús részvételének. Esetleg arról a térképről beszélhetünk, amely a második világháború Európáját mutatja be. Ebből kitűnik, hogy Magyarország 1939 és 1941 között a tengelyhatalmak alkotta csoporthoz tartozott (131. oldal). A második világháború társadalmi és politikai jellemzőiről szóló rész elmondja, hogy a háború vége felé sok Német­ országgal szövetséges országban is létrejöttek az ellenállási mozgalmak, amelyek­ hez különböző világnézetet valló hazafiak csatlakoztak. A Vörös Hadsereg hatá­ sára Lengyelországban, Magyarországon, Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában az ellenállási mozgalmak kommunista szárnya kerekedett fölül, és ezek az országok a háború után is a Szovjetunió befolyása alatt voltak (142-143. oldal). Nincs említés arról, hogy Magyarország részt vett a Jugoszlávia elleni, 1941-es áprilisi h á b o r ú b a n , viszont a Jugoszláv Királyságnak a megszállók ál­ tali 1941. évi felosztását ábrázoló térképen (145. oldal) be van jelölve a Magyar­ országhoz csatolt terület, de nincs részletesebb leírás arról, hogy ezen a terü­ leten milyen rendszert alakítottak ki a második világháború idején. A fejezet további részei (a 164. oldalig) nem említik a magyarokat és Magyarországot. A második világháború után című fejezetnek a béke m e g t e r e m t é s é é r t tett törekvésekről és a hidegháború kezdetéről szóló része a Varsói Szerződés tagállamaként említi Magvarországot, majd pedig a Szovjetunió befolyása el­ leni 1956-os magyarországi fölkelésről tesz említést. A szöveget egy fénykép egészíti ki, amely egy, a szovjet bevonulás elleni budapesti utcai tüntetést mu­ tat be 1956 októberéből (171. oldal). '

A nyolcadikos történelemtankönyv oldalainak 4-5 százalékán említi a magya­ rokat vagy Magyarországot, aránylag kiegyensúlyozottan azokban a fejezetekben, amelyeket E u r ó p a és a világ, a világháborúk, Szerbia és Crna Gora, illetve a jugoszláv állam 19. század végi és 20. századi történetének szentel. A magyarok­ kal, mint a szerbek 19. század végi és 20. század eleji szomszédaival, a nyolca­ dikos történelemtankönyv két oldalon foglalkozik (ez az oldalak egy százaléka,

körülbelül, annyi, mint amennyi külön-külön a horvátoknak, a szlovéneknek, a románoknak, a bolgároknak, a görögöknek és az albánoknak j u t ) . A tények és a magyarázatok tudományosan megalapozottak. Magyarország 19. század végi és 20. századi t ö r t é n e t é n e k szemléltetésére közli a parlament épületét, h á r o m magyar politikus és államférfi portréját (Deák Ferencet, Tisza Istvánét és Horthy Miklósét), valamint az 1956-os budapesti tüntetésről készült fölvé­ telt. Sem a tankönyv szövege, sem a térképek, sem a képek nem tartalmaznak negatív minősítést. A magyarok 19. század végi és 20. századi történelméről és a magyar ál­ lam ekkori történetéről az elemzett tankönyv korlátozott, főleg a politikára és a diplomáciára összpontosító tudást nyújt a szerbiai általános iskolások­ nak, de ez a tudás nem m o n d h a t ó jelentéktelennek. 7

A tudásszerzés általános föltételeiről szóló elemzést a történelemtanköny­ veken kívül ki kellene terjeszteni a kiegészítő eszközökre (a történelmi atlaszok­ ra, munkafüzetekre, történelmi olvasókönyvekre), valamint a rokon tantárgyak tantervére és tankönyveire (az olvasókönyvekre és a földrajzi tankönyvekre). Csak az ilyen vizsgálat nyomán lehetne megbízható következtetéseket levonni arról, hogy mennyire tájékozottak az általános iskolások legközelebbi szomszé­ daink meg más nemzetiségű polgártársaink történelméről. Ezzel kapcsolatban ki kell e m e l n ü n k , hogy Szerbiában a szerb történelemtankönyveket fordítják le a kisebbségi közösségek nyelvén folyó tanításhoz. A lefordított tankönyveket azonban kibővítik az érinteti nemzeti közösség t ö r t é n e l m é r ő l szóló részek­ kel. Ezek a kiegészítések viszont eddig nem voltak hozzáférhetőek szerb nyel­ ven (sem a többi nemzeti közösség nyelvén), bár kiegészítő információforrás­ ként igen hasznosak lehetnének, és nem csak a többnemzetiségű közösség­ ben előadó történelemtanároknak. Ami a magyar történelmet illeti, szerencsés körülmény, hogy a szerbiai tör­ ténelemtanárok és a legszélesebb olvasóközönség n e m r é g óta megismerhetik szomszédaikat a magyar történelemről szóló, ugyanilyen című könyvből, me­ lyet a belgrádi Klio Kiadó jelentetett meg 2003-ban. Hadd mondjuk el, hogy a magyar történelemről szóló, első átfogó, szerb nyelvű könyvet az Újvidéki Böl­ csészettudományi Kar Történelem Tanszékének tanárai és munkatársai írták: Rokay Péter, Pál Tibor, Györe Zoltán és Aleksandar Kasaš. Már csak azért is megemlítjük ezt, mert a könyv megjelenése nem kapott kellő nyilvánosságot. A szerzők sikeresen ötvözték a hagyományos és a modern történetírási mód­ szereket, és stílusuk is kimondottan szép, olyan könyvet írtak, amely minden tekintetben példamutató és ösztönző. Ez a könyv m é g sokáig ki tudja elégíte­ ni a magyar történelem iránt érdeklődő szerb olvasóközönséget, és minden­ képpen nagy segítségére lesz Szerbiában a leendő történelemkönyv-íróknak és történelemtanároknak.

Dragoljub ŽIVKOVIĆ

Bosszú vagy megtorlás (Az 1941 és 1948 közötti időszak

vajdasági történései) Köszönöm, hogy meghívtak, hogy beszéljek erről a témáról! Örülök an­ nak, hogy találkoztam néhány régi barátommal, Ágoston úrral és másokkal, akiket régóta ismerek, és akikkel évek óta kiválóan együttműködök. Tisztelt Pál Tibor kollégám tagja volt a bizottságnak, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kutatás úgy follyon, ahogy kell. Itt van egy másik kolléga, aki szintén közre­ m ű k ö d ö t t a projektumban, és egy jelentős szöveget írt, remélem, ő is beszél­ ni fog erről. Üdvözlöm az összes jelenlévőt. Tisztelt barátaim, ez a téma, amely­ ről beszélni fogok, azt a címet kaphatná: Bácska és Temerin 1941 és 1948 kö­ zött. Amikor a Vajdasági Képviselőház döntést hozott arról, hogy megalakítja a vajdasági lakosságnak a vizsgált időszakban tapasztalt meghurcoltatását ku­ tató tényfeltáró bizottságot, sem a képviselőház, sem a bizottsági tagok nem tudták, hogy valójában mi vár rájuk. Én akkor kidolgoztam egy projektumot, ezt a bizottság elfogadta, és hozzáláttunk a munkához. T ö b b mint 60 embert alkalmaztunk a helyszíni kutatásokhoz. Fölkértük a történelemtudományok tíz­ egynéhány doktorát, hogy készítsenek bizonyos elemzéseket, és készítsék elő a munkát. Nem is gondoltuk, hogy ezt a kutatást esetleg nem tudjuk befejez­ ni négy év alatt. Odajutottunk, hogy folytatjuk a kutatást. Nemcsak döntést hoztak, hanem végzést is írtak. Időközben a Vajdasági Tudományos és Művé­ szeti Akadémia munkatársa lettem, és továbbra is vezetem ezt a projektumot, amely m é g legalább négy évig tart. Egyidejűleg kiválóan e g y ü t t m ű k ö d ü n k magyarországi, németországi és horvátországi szaktársainkkal, vagyis a pro­ jektum nemzetközi jelentőségűvé vált, és így is ér véget. Hogyan is ér véget? Az év végéig, vagyis 2005-ig közzé kellene tenni az áldozatok nevét annak alapján, hogy milyen eredményre jutottunk az ötéves kutatás során. Már most elmondhatom, hogy az átfésült szöveg, a biztos adatok alapján 75 000 sze­ mélyről van szó. Még soha senki sem jutott erre a számra, soha senki nem ku­ tatta, hogy név szerint kik voltak az ártatlan áldozatok. Én most elsőként olva-

som föl itt Temerinben 83 temerini nevét, aki a vizsgált időszakban vesztette életét. Róluk, hogy úgy mondjam, nyilvánosan nem beszéltek. A kutatás so­ rán többször is m e g p r ó b á l t u n k együttműködést kialakítani itt, Temerinben, segítséget kérni, és adatokat kapni a térség legnagyobb gyűjtőtáboráról. Vajda­ ságban a temerini volt a második legnagyobb tábor, ahol egyes adatok szerint több mint 5000 ember vesztette é l e t é t Nagy sajnálatunkra a temerini képvi­ selő-testület volt az egyetlen a vajdasági községek és helyi közösségek közül, amely nem volt hajlandó megadni ezeket az adatokat. Hogy milyen okból, azt nem tudom. Remélem, hogy a mostani községi elnök, aki itt ül közöttünk, köszönjük, hogy megjelent, lehetővé teszi, hogy betekintést nyerjünk ezekbe az adatokba, hogy fénymásoljuk, vagy más m ó d o n rögzítsük őket, hogy fel­ dolgozhassuk őket m u n k á n k során. Remélem, hogy így lesz, mert ez egysze­ rűen hihetetlen, sajnos, idejutottunk. Viszont minden más község és levéltár esetében a felkért személyek készségesen rendelkezésünkre álltak, és higgyék el, kevés pénzért, nagyon kevés pénzért, minden erejükkel nekiláttak a kuta­ tásnak. Nem egyszerű a levéltárban kutatni, összegyűjteni a kért adatokat, és kitölteni a terjedelmes kérdőíveket, amihez valóban nagyszámú adat kellett, ugyanis végre olyan kutatást szerettünk volna, amely kideríti a teljes igazsá­ got. Tudom, hogy lesznek kérdések, és beszélgetés alakul k i , remélem, hogy így lesz, most viszont felolvasom az előre elkészített szöveget, bár jobban sze­ retek beszélni, de ezt kérték tőlem, mert szeretnék megjelentetni egy gyűjte­ ményben. Hadd mondjam el, amit akarok. Köszönetet mondok Önöknek, hogy - bár ez az első vajdasági település, amely elutasított b e n n ü n k e t - , elsőként hív­ tak meg b e n n ü n k e t , hogy bemutassuk m u n k á n k a t , ú g y m o n d egy nagy, 400 oldalas könyvet, íme, itt van, az a címe, hogy Igazság, ez az első kötet, a máso­ dik az áldozatok nevét fogja tartalmazni, a harmadik pedig egy elemző tanul­ mány lesz. Ezzel befejezzük kutatásunkat, valószínűleg másokra hagyva a továb­ bi m u n k á t . T e h á t egyfelől elégedetlenség, másfelől nagy elégedettség. Ha megengedik, én kizárólag a megállapított tények alapján fogok beszélni, te­ hát szó sincs föltételezésről, általánosításról, ideológiai, nemzeti, vallási vagy más megközelítésről. Ez az alap talán szűkösnek tűnik, de nem kell okvetle­ nül olyannak lennie. T e h á t együttműködést alakítottam ki a bizottság min­ den tagjával és az egész képviselőházzal. A Vajdasági Képviselőház anyagi ál­ dozatot hozott, eddig egyedül ő finanszírozta a kutatást, remélem, hogy foly­ tatja, ugyanis d ö n t é s t hoztak arról, hogy kifizetnek n e k ü n k bizonyos össze­ get, igaz, ez nem sok. Kutatásunkat nemzetközi szintre emeljük, és kimondjuk, hogy ebben a térségben is szükség van az igazságra, megvan ajelentősége, van­ nak pártolói, és ez lehet az együttélés, a tolerancia legjobb alapja, ami az em­ bereket e m b e r k é n t összekapcsolja. Engedjék meg, hogy a lehető legrövideb-

ben elmondjam a következőket: Hogy megértsünk és megmagyarázhassunk egy jelenséget, szélesebb környezetbe kell helyeznünk, figyelembe kell ven­ n ü n k azokat a folyamatokat, amelyek föltételezték, vagy előidézték. Elkülö­ nítve, légüres térben, önmagában szemlélve valójában nem létezik. Többszö­ rös összefüggésben van számos más j e l e n s é g g e l , amelyek közvetlenül vagy közvetve fontosak kialakulását és létezését tekintve. Ezért szükséges ismerni egy jelenség kialakulásának, létezésének és megszűnésének általános és sajátos föl­ tételeit. Minden területen ez a tudományos megközelítés legfontosabb szabá­ lya. A társadalmi j e l e n s é g e k kutatásának külön sajátossága az, hogy bonyo­ lult, kölcsönös összefüggés, ok-okozati összefüggés jellemzi, amelynek megis­ merése nélkül egyetlenegy esetet sem lehet megfelelően föltárni. Ha ehhez hozzáadjuk a kis, hihetetlen, de makacs igazságot, azt a tényt, hogy az ember, egyén, sorsát és életét csak akkor jegyzik meg, ha idézőjelben mondva fontos személy, a nagy többséget képező többiek életének és létezésének nyoma ve­ szik, m é g a legközelebi rokonok körében is. Nem csoda tehát, hogy ezekről az emberekről keveset vagy semmit sem tudni, hogy csak számadatok, amelyek valaki kénye-kedve szerint növekednek vagy csökkennek; így világossá válik szá­ munkra, hogy miért kell eltelnie fél évszázadnak vagy egy egésznek, hogy va­ laki vegye a bátorságot, és megmondja az igazat ezekről az emberekről. Itt m á r régen annyira mellékessé és jelentéktelenné vált az embernek e m b e r k é n t va­ ló tisztelete, az egyének szerepének és jelentőségének méltányolása, hogy so­ kan ma is úgy vélekednek, hogy nem kell megvizsgálni a régmúltunkat, külö­ nösen pedig a legszörnyűbb multunkat, a I I . világháborút és a h á b o r ú utáni időszakot. 1941 és 1948 között százezrével kellett elpusztulniuk embereknek különböző m ó d o n csak azért, mert más nemzethez vagy valláshoz tartoztak, jobb anyagi körülmények között éltek, vagy más volt a politikai meggyőződé­ sük, illetve nem fogadták el a háború logikáját. Hatalmas emberi energiával gyilkoltak, kínoztak, száműztek, félemlítettek meg, küldtek táborokba, kényszerítettek m i n d e n f é l é r e embereket, és vették el vagyonukat. Mindezt terv­ szerűen csinálták, azzal a világos céllal, hogy uralkodjanak az emberek fölött, hogy maguk alá rendeljék őket, ezt nagy élvezettel tették. Megrökönyödtem, amikor számos olyan esetet olvastam, hogy emberek élvezettel gyilkolnak em­ bereket. Ez szinte hihetetlen dolog. Antropológusként - ugyanis ezt a tárgyat éveken át előadtam a filozófián - nem ritkán fölteszem a kérdést, mi rejtőzik az emberben, mi történt vele. Habozás nélkül egész nemzeteket nyilvánítot­ tak népirtónak, ellenségnek, az életre méltatlannak, születésüknél fogva likvi­ dálásra ítéltnek. Ez a hátborzongató, militáns energia, a gyűlölettel és önimá­ dattal teli t ö m e g szelleme uralkodott Vajdaságban 1941 és 1948 között. Kö­ vetkezményei ma is nagyon érezhetők, és azzal fenyegetnek, hogy megvadul-

nak, nem engedik meg a háború ellenzőinek, hogy békében dolgozzanak és alkossanak, együttműködjenek és jószomszédként együtt éljenek másokkal. A Vajdasági Képviselőház az első és egyetlen Szerbiában, amely tényfeltáró bizott­ ságot alakított azzal a feladattal, hogy kiderítse az igazságot a vajdaságiak 1941 és 1948 közötti szenvedéseiről. Mint láttuk, ez a szenvedés folytatódott egészen 1948-ig. Az igazság azt jelenti, hogy egészen pontosan, teljes névvel, születési hellyel és dátummal, lakhellyel, nemzeti és vallási hovatartozással ki kell derí­ teni minden áldozatot, és lehetőleg azok kilétét is, akik kitervezték, irányítot­ ták vagy elkövették a különböző bűntényeket ezen a vidéken. T e h á t a kutatás nem nemzeti, vallási, politikai vagy helyi jellegű, hanem átfogó, és pontosan megállapított tényeken alapul. A bizottság minden tagja elfogadta ezt a mun­ kamódszert, és teljes erővel dolgoztak h á r o m éven át. A kutatás folytatódik a Vajdasági T u d o m á n y o s és Művészeti Akadémia projektumaként, amelyet so­ kan elvitatnak, nem látják sem célját, sem értelmét. A bizottság hároméves mun­ kájának e r e d m é n y e k é n t e m l í t e m a 70 000-et m e g h a l a d ó áldozatszámot, a Vajdasági Képviselőházban 2004 szeptemberében tartott nemzetközi tanácsko­ zást és ezt a kötetet, amely a tanácskozás anyagát öleli föl. Képviselője révén mindenki betekintést nyerhet abba, hogy mi történt ezen a tanácskozáson. A k u t a t ó m u n k a következő állomásaként megjelenik az áldozatok névjegyzéke és az Igazság című tanulmány. Erre szükségünk van tudatos és öntudatos em­ berként, szükség van rá az ártatlan áldozatok miatt és az élőknek tanulságként, szükség van rá az igazság miatt, és azért, hogy ne terjedhessen a bármelyik nem­ zet veleszülettet népirtási hajlamáról szóló végzetes eszme. Ez emberi eszmélésünk és azon készségünk jele, hogy ne engedjük meg senkinek, hogy bár­ milyen m ó d o n , bármilyen okból bűntényt kövessen el más emberek ellen, hogy ne leplezzük a bűntényt és elkövetőit, ne helyeseljük, illetve ne nézzük tétle­ nül a bűntényeket. A I I . világháború ugyanis megmutatta, hogy az áldozatok 90 százaléka ártatlan. Mi a háború értelme? Van részigazság a nemzeti, vallási vagy ideológiai területen, ennek van jelentősége, de ez nem a teljes igazság, és új nézeteltérések meg gyűlölet forrása lehet. Kutatásunknak sikerült elke­ rülnie ezeket a csapdákat, és módszertanilag is újfajta történetírást jelent ná­ lunk. A népszámlálás szerint - a Jugoszláv Királyság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság (FNRJ) hivatalos szerveinek adatait ismertetjük - Vajdaságnak 1941-ben 1 529 426 lakosa volt, én állandóan Bácskára összpontosítok, Bács­ kában 752 391-en éltek, Bánátban 540 640-en, Szerémségben 236 421-en. 1910 - meglátják, miért tértem vissza 1910-re - és 1941 adatait összevetve kiderül, hogy Bácskában volt a legnagyobb a népszaporulat, különösen Újvidéken, Sza­ badkán, Zomborban, Zentán és Kanizsán. A horvátországi, bánijai, likai, korduni és boszniai szerbek betelepítéséről van szó. Ebben az időszakban jelen-

tősen csőként a magyarok és r o m á n o k száma, ugynakkor nőtt a szerbeké és a horvátoké. Azaz, Bácskában 1941-ben 260 000 magyar, 254 525 szerb, 173 796 n é m e t élt, tehát csak Bácskában, valamint 32 015 csehszlovák, 11 039 ruszin, 4850 szlovén, érdekes, hogy ők m i n d e n ü t t megjelennek m é g ma is, rajtuk kí­ vül 3420 r o m á n , 3090 orosz és így tovább. Bácskában akkor legtöbben ma­ gyarok éltek, többségben voltak Topolyán, Zentán és Obecsén, a szerbek T i telen, a németek Kúlán, Hódságban, Bácspalánkán, Apatinban és Zomborban. 1919-től kezdve mintegy 100 000 lakost telepítettek be Bácskába. Vajdaságra egyébként is évszázadokon át demográfiai megrázkódtatások jellemzőek, k i ­ telepítéssel és betelepítéssel nagymértékben változott a lakosság összetétele, mégpedig az időszerű hatalom óhaja szerint, amely számára a tömegek csak egyszerű gyalogok voltak történelmi sakktáblájukon. Közben változott Vajda­ ság területe is, ma m á r nem ugyanaz, mint ami 1945-ig volt. Ma Vajdaság egy­ harmaddal kisebb, mint korábban volt. Hogy őszinte legyek, nem tudom mi­ ért, nem találtam semmilyen dokumentumot arról, hogy miért csökkentették Vajdaság területét. Kit zavart ez? Akaratán kívül gyors változások történtek, és Vajdaság nem tudta kialakítani identitását, kulturális arculatát, státusát. Az 1931es népszámlálás szerint Bácskának 787 386 lakosa, 5 városa és 11 járása volt. Te­ merin állandóan az újvidéki községhez tartozott, a lakosság többségét tovább­ ra is a szerbek, magyarok és németek képezték. Viszont a vajdasági zsidók 74 százaléka Bácskában élt. 1921. és 1931. között a magyarok és a n é m e t e k je­ lentős számban emigráltak az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába és Ar­ gentínába. Bánáttal és Szerémséggel szemben továbbra is Bácskában volt a leg­ nagyobb a népszaporulat. A statisztikai adatok szerint Bácskában 1940-ben m á r 818 000 lakos él. 1945-ben ez a szám 817 000-re csökken, tehát 1000-rel keve­ sebb. 1948-ra viszont 835 000-re növekszik, tehát mindösze 3 év alatt. 1941 és 1944 között több mint 20 000 magyart telepítenek Bácskába, elsősorban Újvi­ dékre, Topolyára, Zomborba és Kúlára. Viszont 1944-től 1948-ig különböző m ó d o n , elsősorban száműzéssel, Vajdaságból eltűnik 285 000 német. Helyet­ tük 45-től 48-ig több mint 235 714 telepes érkezik Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból, Macedóniából, Szerbia középső részéről és Kosovóból. Boszni­ ából 83 095-en, Horvátországból 52 929-en, Szerbia középső részéről 36 935en, Crna Gorából 31 011-en, Macedóniából 9975-en és Kosovóból 1519-en. Ez az, amiről adatok vannak 48-ig. A telepesek közül sokan hazatértek, ké­ sőbb viszont m é g többen jöttek Vajdaságba. Bácskában így 1948-ban 317 282 szerb, 308 824 magyar élt, ekkor voltak a magyarok legtöbben, rajtuk kívül 96 463 horvát, 37 100 szlovák, 28 060 macedón, 17 200 ruszin, 10 646 n é m e t - tehát 10 000, 2770 szlovén, 2400 ruszin és 2000 román. A szerbeken, magyarokon és horvátokon kívül minden nemzet lélekszáma csökkent, leginkább a n é m e -

teké és a zsidóké. Akkor Bácskában élt a vajdasági horvátok 72,50 százaléka, a magyarok 72,07, a Crna Gora-iak 91,10, a szlovákok 53,21 százaléka. T e h á t ez volt Bácska lakossági összetétele. Úgy véljük, hogy nem deríthető ki a teljes iga­ zság a lakosságváltozásról csak a h á b o r ú s eseményeket figyelve, b á r a nagy változások a h á b o r ú alatt vagy közvetlenül utána történtek, össze kellett vet­ n ü n k az 1921-es, 1931-es és a 1953-as adatokkal, ekkor volt az utolsó h á b o r ú utáni népszámlálás ebben az időszakban. M i történt ekkor: Vajdaság demog­ ráfiai vesztesége 1931 és 1953 között, tehát 20 év alatt 400 000-et tett ki. Ezzel a kutatással igyekszünk kideríteni, hogy közülük hányat gyilkoltak meg, lőt­ tek le, hányan haltak meg a táborokban, hányat űztek el, hányan tűntek el. Bácskában 1941 és 1945 között 13 tábor m ű k ö d ö t t , 1944 és 1948 között kö­ rülbelül ugyanannyi, vagyis 17. Vajdaság területén a megszálló erők és az új ha­ talom őszesen több mint 130 tábort működtetett, Vajdaság a fogolytáborok or­ szága volt. Szinte minden településnek volt saját tábora, az is megtörtént, hogy egy település minden lakosát táborba zárták. A foglyokat az egyikből a másik­ ba hurcolták, sőt magyarországi, ausztriai meg németországi t á b o r o k b a is. Sokáig a táborok, a megtorlás, a halál, a kínzás, a félelem, a gyűlölet uralko­ dott ezen a vidéken. A belgrádi Genocídium Múzeum szerint Vajdaságban a h á b o r ú alatt, tehát 41 és 45 között őszesen 41 470-en vesztették életüket. Te­ merin esetében 128-an haltak meg a táborokban, 86 katona és 42 civil. Min­ d e n k é p p e n tudni kell, hogy a listák csak a megszálló hatalom áldozatait öle­ lik fel, a győztesek áldozatait nem. Ezzel ugyanis soha senki nem foglalkozott, ez t a b u t é m a volt, ma is az. M i vagyunk az egyetlenek ebben az országban, akik ezzel a tabutémával foglalkozunk. Tudom hogy dr. Prpa, a belgrádi Je­ lenkori Történelmi Intézet igazgatója nyilvánosan azt monda egy kiállítást ren­ dezve, hogy Belgrádban soha senki nem foglalkozott a lakoság '45-ös, '46-os, '47-es és '48-as szenvedéseivel. Nézzék meg, mi történt valójában, tagadják, nem ismerik el, hogy sokan általuk, az ő idejükben vesztették életüket. Ennek a kutatásnak kell orvosolnia ezt az igazságtalanságot. Például: J á r e k o n egyes föltételezések szerint 5240 embert, elsősorban n é m e t e t öltek meg, de voltak köztük magyarok, n é m e t e k és mások is. Kérdés, hogy hány magyar, szerb és más, idézőjelben mondott áruló vesztette életét, e megbélyegzés miatt embe­ reket gyilkoltak. Valakire azt mondták, hogy áruló, kollaboráns, uzsorás, csetnik, az új hatalom ellensége és így tovább. Ezzel hivatalos államinak tartott tör­ t é n e l e m k u t a t á s nem foglalkozott. Csak ellenségnek, kollaboránsnak kellet bélyegezni az embereket, és máris likvidálták őket. Higgyék el, adataink van­ nak arról, hogy ilyen alapon végeztek 1941-ben, '42-ben, '43-ban születettek­ kel. Például valaki 1944-ben született, és '45-ben ellenségként végezte életét. T e h á t mások bűntetteit nemcsak kutatták, hanem felnagyították, számos do-

kumentumban - 250 forrásmunka adatait dolgoztuk fel, és 140 000 saját for­ rásunk volt - tapasztalható általánosítás: a mieink közül ennyi és ennyi ve­ szett el, mondanak egy számot, például 5000-et, amikor a neveket sorolják, csak 100-at közölnek. M i van a többiekkel? Ez a történelmi általánosítás, az ilyen tör­ ténetírásnak nincs tudományos j e l e n t ő s é g e . A m i b ű n e i n k e t nem ismerjük el, mintha meg sem történtek volna. Higgyék el, először történt meg, hogy egy kutatásban részt vesznek szerbek, magyarok, n é m e t e k és zsidók, és hogy kö­ zösen, e m b e r k é n t és történészként feltárjuk és elismerjük, hogy minden ol­ dalon voltak bűntények és kegyetlenkedések. Ezért úgy gondoljuk, ki kell mon­ danunk, hogy ezt el kell fogadnunk, és hogy elég volt, ez többé nem történ­ het meg közöttünk. Amíg ezt ki nem mondjuk, amíg nem ismerjük el ezt a tényt, lesznek különböző változatok, szemléletek, emlékek és előérzetek. így született meg az ártatlan és a bűnös népekről alkotott kép. Minden bűntény más előjelű volt, attól függően, ki követte el. Megtörtént, hogy egyes bűnténye­ ket felelősségrevonás követett, másokat viszont hőstettnek, hazafiasságnak, nem­ zeti dolognak minősítettek, ez az igazság. Tavaly részt vettem egy belgrádi tu­ dományos tanácskozáson, ahol szörnyű minősítést hallottam, egy egész nem­ zetet, a magyart, illetve a horvátot b ű n ö s n e k nevezték, ma is vannak ilyen doktorok, akadémikusok. A bűntény azzal kezdődik, hogy valakit születésé­ nél fogva bűnözőnek nevezünk. Ebben a logikában nincs semmi emberi, nincs igazságfedezete, csak gyűlöletet rejt. A t ö r t é n e l m e t lehet idézőjelben mon­ dott gyűlöletre építeni, de az igazságot nem lehet erre alapozni. Ha nem is­ merjük el saját bűntényeinket, nem nevezzük meg elkövetőit, hanem ezt nem­ zeti é r d e k n e k és hősiességnek nevezzük, akkor kizárjuk annak lehetőségét, hogy a bűntényekről beszéljünk. Ma is vannak olyan emberek, akik bűntettet követnek el, és azt mondják, mindezt a nemzet nevében és érdekében tették, és vannak, akik ezt elfogadják. Lehetséges ez? Az én nevemben, aki embernek, a szerb nemzet tagjának tartja magát, egyetlen szerb sem hajthat végre bűn­ tényt sehol a világon. Az ideológiai bűnözés arról tanúskodik, hogy Temerinben 1941 és 45 között 161 szerb, 46 magyar, 43 zsidó vesztette életét, ezenkí­ vül a többiek 5 százalékot képeznek. Más kutatási adatok 201 temerini áldo­ zatról szólnak. En viszont ö n ö k n e k mutatom most első ízben ezt a névsort, eddig senki sem látta ezeket az összesített adatokat. Később fénymásolom ezt a 40 000 nevet tartalmazó listát, m é g nem zártuk le. 86 temerini áldozat neve szerepel rajta, mindenféle nemzetiségűek: Ádám Ferenc - magyar, Anušić Du­ šan - szerb, Moiskó József - magyar, Mészáros István - magyar, Milinovic szerb, Orosz Ferenc - magyar, Samardžić Jovan - szerb, Szitár Pál - magyar, Tót István - magyar, Uracs András - magyar, Csitács Károly - magyar, Surján József - magyar, Božić Stevan - szerb, Kertes István - magyar, Knežević Duš-

ko - szerb, Mazan Mihály - magyar, Moiskó András - magyar, Papp Pál - ma­ gyar, Hornyák Lajos - magyar, Cukljić Miloš - szerb, Barkán Jakob - zsidó, Bar­ kán Misa - zsidó, Bridrich Ete - zsidó, Bridrich Latis - zsidó, vannak itt egész családok: likvidálták az 5 tagú Gusmann és a 8 tagú Schlesinger családot és így tovább, mindannyian itt vannak együtt. Van egy másik lista, amelyen nagy­ számú n é m e t szerepel, de m é g nem zártuk le, mert nincsen meg minden adat: Fischer Mario, Fischer Elison, Jelisch Franz, Fischer Georg, Radić Kata - szin­ tén n é m e t és m é g 60 n é m e t neve, akit megöltek, akivel végeztek a razziában, a táborokban vagy másként. Más neveket m é g nem tudunk, de összegyűjtjük minden áldozat nevét. Meg vagyunk győződve arról, hogy veszélyes dolgot mű­ velünk. Engem megfenyegettek, kemény szavakkal illettek, az újságban siptárnak neveztek, ki tudja, mit nem írtak rólam, mit hazudtak össze, hogy me­ gakadályozzák, hogy befejezzem ezt a munkát. Sajnálatukra mégis elvégzem munkatársaimmal együtt, ehhez nem férhet kétség. Tehát ezeket a neveket elő­ ször említjük a háború és a háború utáni időszak áldozataiként. Ezzel megkezd­ j ü k az összes áldozat nevének közzétételét, akkor fejezzük be, ha meglesz az összes kutatási eredmény, és összegezzük őket. Ezzel tartozunk az áldozatok­ nak, az igazságnak. Azért döntöttünk így, hogy megakadályozzunk minden há­ borút, gyűlöletet és bűntényt ezen a vidéken, hogy e m b e r k é n t élhessünk. Pál pátriárka szavai a következők: M i szerbek is lehetünk talán emberek. Ez nem fog zavarni b e n n ü n k e t , és ez vonatkozik minden nemzet tagjaira. Sokan nem szeretik az igazságot, nem tudják elviselni, nem tulajdonítanak neki j e l e n t ő ­ séget, hazugságot és mitológiát kínálnak t ö r t é n e l e m k é n t . Hisszük, hogy a Vajdasági Képviselőház rendkívül bátor lépésre szánta el magát, amikor kezde­ ményezte ezt a kutatást, amelyet Vajdaság emberi érettségének j e l e k é n t fo­ gott fel és üdvözölt mindenki nemcsak itt, hanem - m é g egyszer hangsúlyo­ zom - egész Európában. Köszönetet mondok a nagykövetségeknek, a magyar nagykövetségnek, itt van a képviselője, a német nagykövetségnek, a horvát nagykövetségnek, amelyek igencsak érdeklődnek e kutatás iránt. Meg kell mondanom - nem panasznak szánom, de tény, hogy a szerbiai kormányból soha senki nem érdeklődött, való­ színűleg nem is tudnak e kutatásról. Bevezetőként ennyit, de ismertethetek sokkal t ö b b adatot. R e m é l e m , hogy itt mindannyian az igazság, az emberi szeretet mellett vagyunk, azok mellet, akik úgy gondolják, hogy Temerinben és m i n d e n ü t t e kis országban, a földgolyó egyik pontján olyan mértékben hely­ reállíthatjuk a bizalmat és az együttműködést, hogy e m b e r k é n t élhetünk. Kö­ szönöm!

MATUSKA Márton

A békülés útja a szembenézés Második alkalom ez számomra, hogy a széles nyilvánosság előtt, magyar és szerb nemzetiségűek j e l e n l é t é b e n , szabadon beszélhetek a huszadik szá­ zadban lejátszódott azon eseményekről, amelyekre nem azonosan tekintünk m i , magyarok és szerbek, sőt a n é z e t ü n k annyira különbözik, hogy eseten­ ként a szerb és a magyar könyvek, amelyek ezeket az eseményeket taglalják, tar­ talmuk tekintetében annyira eltérően ismertetik a történteket, hogy nem ven­ ni észre, azonos a témájuk. Számomra ez mindannyiszor azért jellemző, mert igazolja azt a történelmi axiómát, hogy a történelmet mindig a győztesek írják. M i , magyarok a huszadik századot abszolút vesztesként éltük át. A szerbek meg győztesként. M i eddig szinte csak azt tudhattuk, amit a győztesek írtak nekünk. A mai temerini beszélgetésünkről idő múltával megállapíthatjuk majd, hogy történelmi, de csak abban az esetben, ha ma, és más alkalmakkor nyílt szem­ benézéssel, egymás türelmes meghallgatásával folytatjuk majd. Ellenkező eset­ ben senki sem fog rá emlékezni, mert minek is! Ma én itt arról akarok beszélni, amit m i másként látunk, mint a többségi nemzet. A fentebb említett két alkalom közül az első 2004 szeptemberében adódott, amikor a Tartományi Képviselőház épületében munkáját összegezte a második világháború során ártatlanul életükkel fizető polgárok névsorának összeállítására alakult bizottság. Ott mondhattam el őszinte véleményemet a délvidéki magyarság veszteségeiről, de ott hallottam a n é m e t nemzetiségű Gerhard Burbach ugyancsak őszinte vallomását is. Ez az egykori tartományi közle­ kedési titkár - miniszteri rangnak megfelelő tisztségviselő - elcsukló hangon rebegte el, milyen sok megaláztatásnak volt kitéve abban az időben, amikor egész nemzete, s természetesen ő maga is, megbélyegzett és megalázott ember­ ként élte köztünk az életét. Ott fejtettem ki először, hogy mi, magyarok mennyire másként éltük át a huszadik századnak azokat a meghatározó fordulóit, amelyek életünket d ö n t ő e n befolyásolták 1918, majd 1941, s végül 1944-1945 után, mint ahogyan azokat a velünk együtt élő délszláv népek átélték. Minden elismeré­ sem a tartományi parlamentnek, hogy az Ankétbizottságnak nevezett tényfel-

táró testületet létrehozta, és munkáját úgy összegezte, ahogyan ez megtör­ tént. Hozzáteszem azonban, hogy a délvidéki magyarokon esett alapvető sé­ relmeket nem egy regionális, hanem a mindenkor központi állami szerv okoz­ ta, a teljes megbékélés tehát megkívánja, hogy ezekben a kérdésekben kimond­ j a a felelősség rá eső részéről a véleményt a belgrádi kormány és a belgrádi tör­ vényhozó testület. A napokban tanúi voltunk egy szerb-szerb megbékélési gesz­ tusnak. A belgrádi parlament, tudtommal az ország külügyminiszterének, Vuk Draškovićnak a kezdeményezésére kiegyenlítette a második világháború két nagy, ellenséges szerb táborának a fegyvereseit, a partizánokat és a csetnikeket. A sokszor, gyakran okkal elmarasztalt spanyol diktátor, Franco genera­ lisszimusz valami hasonlót tett b ő negyed évszázaddal ezelőtt a spanyol pol­ g á r h á b o r ú két táborának katonáival. A hetvenes években a turisztikai újságí­ rók nemzetközi szervezete, a FIJET kongresszusának résztvevőjeként Spanyol­ országban járván, vendéglátóink - nyilván nem véletlenül - elvittek b e n n ü n ­ ket, a jugoszláv küldöttség tagjait, egy hatalmas sziklatemplomba, amelyben egymás mellett voltak eltemetve a polgárháború két táborának a katonái. Mind­ két oldal áldozatai abban a meggyőződésben adták az életüket, hogy Spanyol­ országért halnak meg. Békében nyughatnak h á t a közös emléktemplomban. A mi megbékélésünk egyik célja, hogy megőrizhessük múltunkat, de egyben hogy átírjuk történelmünknek azokat a fejezeteit, amelyeket eddig hamisan áb­ rázoltunk.

CSUROGI PÉLDA Csurogról az ezredforduló táján több szerb nyelvű könyvjelent meg, és egy magyar is. Nézzük, mit olvashatunk a szerb könyvekben és mit a magyarban. Idézzünk előbb a szerb könyvekből, majd a magyarból. A huszadik század folyamán a faluból szinte teljesen eltűntek a magyarok. Eltűnt m é g másik két n é p is, nevezetesen a n é m e t e k és a zsidók, de velük itt nem foglalkozunk, hiszen a beszélgetés témája a szerb-magyar viszony és együtté­ lés. Nézzünk utána, mit írnak a szerb szerzők a magyarok eltűnéséről. A csurogi születésű Zivko D. Paunić mérnök, egyetemi tanár Secanja na ratne dane 1941-1945. címen írta meg emlékiratait, amely az újvidéki Izdavač­ ki i tehnološki centar kiadásában jelent meg 1997-ben. A szerző közlése szerint 1945 júliusában másodszor látogatott haza Zsablyára azt követően, hogy 1941 november 21-én a magyar hatóságok kommunistagyanús elemként letartóztat­ ták, majd Újvidékre, onnan a szegedi Csillag b ö r t ö n b e vitték. Munkaszolgála­ tosként kikerült a keleti frontra és szinte természetes, hogy szovjet hadifog­ ságba esvén tagja lett a jugoszlávokból létrehozott katonai egységnek. Hazalá-

togatásáról szólva megjegyzi: „A faluban észrevehetően sokkal kevesebb lakos van. Sok csurogit megöltek a razziában. A magyarokat kiüldözték 1945. janu­ ár 23-án. Akik pedig tevékenyen részt vettek a razziában, azokat elítélték és agyonlőtték tavaly októberében és novemberében." Lényegében ezzel elinté­ zi a szerző 2700 magyar lakos sorsát. Csurogon közel félezer magyart kivégez­ tek a szerző által említett október-novemberi időszakban. Eszerint tehát a szerző kész tényként kezeli, a kivégzettek mindannyian aktívan részt vettek a razziá­ ban, valamennyiük bűnössége ki lett vizsgálva, és igazságos ítéletként ki lettek végezve. Számomra nem egyértelmű, ahogyan a szerző fogalmaz. Jóllehet szá­ mára kétségtelenül döbbenetesen hangzik, mégis jogosan fölteszem a kérdést: melyik razziára gondol, amikor sok csurogit megöltek? A faluban ugyanis, rö­ vid két és fél év különbséggel kétszer volt razzia: egyszer 1942-ben, amikor első­ sorban szerbeket végeztek ki. Másodszor 1944. október 23-ától 1945. j a n u á r 23áig - tehát negyed éven át tartott - , amikor pedig magyarokat. S ez a máso­ dik razzia a teljes maradék magyar lakosság elüldözésével ért véget. Más helyen a szerző azt írja le többek között, hogy első hazalátogatásakor, 1945 áprilisá­ ban találkozott bizonyos Pavle Rajkov 1890-es születésű, kiváló memóriával rendelkező ismerősével, aki arról volt nevezetes, hogy egyik kezén fél tenyere hiányzott, ennek ellenére gyönyörűen írt, s memóriájának és eme írásbeli tehet­ ségének köszönhetően jegyzőkönyvvezető volt a csurogi községházán é p p e n azokban a véres napokban, amikor - felelősségre vonás leple alatt - a magya­ rokat irtották. Rajkov közölte a szerzővel: „Akkor jegyzőkönyvileg ki lett hall­ gatva és el lett ítélve 706 nagykorú csurogi a rábizonyult bűncselekmények miatt." Ez ugyanennyi halálos ítéletet jelent. Az elítéltek - néhány kivételtől el­ tekintve - magyarok voltak. Szerzőnk könyvéből megtudunk egy nagyon fon­ tos információt: 706 személyt vontak felelősségre, sajnos, nem közli, kik ezek, s m i lett a felelősségre vonás e r e d m é n y e . Egy másik fontos közlése, amiről k o r á b b a n keveset olvashattunk, hogy a csurogi magyarokat a hatalom elül­ dözte falujukból 1945. j a n u á r 23-án. Elképzelhető-e, hogy a helyi hatalom jegy­ zőkönyv felvétele mellett kihallgat 706 vádlottat, mérlegeli a tudomására jutot­ takat és ezt követően igazságos ítéletet hoz, amely annyira j ó , hogy m é g csak fellebbezni sem kell, mert nem is lehet ellene? A halálos ítéletet nyilvánosan végrehajtják, a tetemeket kiszállítják a d ö g t e m e t ő b e és elföldelik. Ez hete­ ken, h ó n a p o k o n át így folyik. Hány perc jutott egy-egy ember kihallgatására? Mutasson a hatalom akár egyetlenegyet is, amelyből az derül ki, amit a szerző állít. Nevezetesen, hogy jegyzőkönyvileg kihallgatták a gyanúsítottakat. N e k ü n k rendelkezésünkre áll egy okmány, a szerző is idézi. Ez egy sok­ szorosított űrlap, amelybe minden előre le van írva, m é g az is, hogy a kiszemelt személy vétkes és golyó általi halállal büntetik. Az a néhány adat, ami kézzel

van beírva - ez a kivégzendő személyi adatai és egymondatos vétke: Bizonyos Hulala J á n o s helybeli földműves állítólag ezt vallotta: „Elismerem, hogy több szomszédomat besúgtam, hogy partizán, és megöltem Dura Paunićot." Neve helyett egy kereszt. Mindez szép, kalligrafikus cirill betűkkel. Nagy a valószínű­ sége tehát, hogy é p p e n nevezett Pavle Raj kov kézírása. Csakugyan, olvasható az okmányon egy ilyennek olvasható aláírás, é p p e n ott, ahol a jegyzőkönyvve­ zetők szokták szignálni az okmányt. A csurogi magyarok sorsának kérdésével nagyjából ugyanilyen szűk terje­ delemben foglalkozik a sokkal nagyobb igénnyel készült Curug kroz istoriju cí­ m ű könyv, amelynek vagy egy tucat szerzője van, mintegy felük a t u d o m á ­ nyok doktora és egyetemi tanár. Előszavában ezt írja Zivko Blagojev: „...a szer­ zők nagy felelősséget vállaltak, hogy objektívan tanúsítják ezt az időszakot és annak valódi eseményeit a megszállás alatt é p p e n úgy, mint a falu felszabadí­ tása után. A j a n u á r i razzia szörnyű vérengzését a valóságnak megfelelően áb­ rázolni határozottan azt jelentette, hogy kifejezetten ki legyen mondva, hogy ebben a vérengzésben helybeli magyarok tömegesen vettek részt mint közvet­ len végrehajtók. Úgyszintén kertelés nélkül ki kell mondani, hogy a falu felsza­ badulása után számtalan személyes leszámolásra és magyar polgárok ítélet nél­ küli likvidálására került sor, amit ugyan meg lehet magyarázni, de igazolni nem. Eközben semmiképpen sem lehet a két eseményt egyensúlyba hozni, mert meg kell é r t e n i azt az időt, amelyekben történt. A razzia alatti vérengzés olyan bűncselekmény, amelyet Hitler új rendjének nevében, a fasizmus doktrínája és az etnikai alapú népirtás szerint hajtottak végre. Más az eset a falu felsza­ badulása során lezajlott leszámolásokkal. Itt ugyanis a sokáig visszafojtott bosszú kitörésével, s nem etnikai alapú népirtás doktrínájával állunk szemben. Lénye­ g é b e n ez s p o n t á n reakció volt, ami s e m m i k é p p e n sem valamiféle népirtási politika kifejezésre jutása." Nos, itt szembe kell helyezni az egyes n é p e k törté­ nelmi élményeit. Elképzelhető-e ugyanis, hogy a délvidéki magyarok az 1918as szerb megszállást felszabadulásként élték át? És vajon a mintegy másfél év­ tizedig tartó nemzetiségi elnyomást, a számtalan, nemzeti alapon elszenve­ dett sérelem lenyelése után az itteni magyarok az 1941-ben bevonuló honvé­ dekben nem a felszabadítóikat látták-e? Hiszen virággal, húsvéti tojással, üdv­ rivalgással fogadta minden magyar őket. Kivéve n é h á n y r e n e g á t o t persze, amilyen a szerbek között is volt, s ugyanígy kérdezhetjük: Ki meri azt állítani, hogy Csurog magyar n é p e felszabadulásként élte át ezt a néhány hónapot, ami­ kor közülük minden negyedik-ötödik személyt kivégezték, a m a r a d é k o t pe­ dig jogfosztottá és földönfutóvá tették? A könyv I I . fejezetében Zvonimir Golubović szerző többet között leírja, hogy 1944 novembere és decembere folyamán a magyarok iránti viszony megvál-

tozott, ami a katonai közigazgatás vezetőjétől kapott rendeletben j u t o t t kife­ j e z é s r e . L é n y e g é b e n arról szólt a rendelet, hogy csak azokat a magyarokat szabad b ü n t e t n i , akikre rábizonyul, hogy bűncselekményt követtek el, azokat a magyarokat pedig, akikre ilyesmi nem bizonyítható, szabadon kell engedni. A szerző így folytatja: „A magyarok iránti viszony ilyen radikális változásával a csurogiak nem értettek egyet, hanem panaszt tettek a Megszállók Háborús Bű­ neinek Kivizsgálásával Foglalkozó Bizottságnál és j a n u á r folyamán azzal a folya­ modvánnyal fordultak hozzá, hogy a faluból minden magyart és n é m e t e t tele­ pítsenek ki. Ezzel egyetértett a Bizottság is és a katonai közigazgatás is, így 1945. j a n u á r 23-án Csurog teljes magyar lakossága - nyolc családot kivéve - a J á r e k o n álló gyűjtőtáborba lett deportálva, kis részük azonban Szépligetre és Bökénybe." A csurogi magyarokat az eddigi történetírásunk úgy ábrázolta, hogy példát­ lan b ű n t követtek el azáltal, hogy a szomszédaikra támadtak. Nos, ugye, ha volt ilyen, az nem példátlan. De van-e példa arra, hogy a csurogi magyarok a magyar állam, a fegyveres erők határozott és írásbeli parancsát megtagadva folytatták a szomszédaik elleni pogromot? S hogy a falu teljes szerbségét elüldözték? A fentiekből láthatjuk, hogy a csurogi szerbség kezdeményezte a magyarok és a n é m e t e k elüldözését, s ezt sikerrel végre is hajtotta. Az is kiderül, hogy a katonai közigazgatás utasításával ellentétben az elüldözőttekről nem állapí­ tották meg rájuk vonatkozóan konkrét vétkességet. Ennek ellenére a könyv IV. fejezetében Uros Vasin professzor, a h á b o r ú t követő telepítésekről szólva ezt írja: „...Csurogra érkezett nagyobb számú család a Népfelszabadító Hadsereg elől elmenekült magyarok helyére, és azon magyarok helyébe, akik 1945-ben, a megszállás ideje alatt elkövetett h á b o r ú s bűncselekmények miatt ki lettek telepítve." A szerző szerint a csurogi szerbek szembeszegültek a saját főhatalmukkal, amikor az elrendelte, hogy a magyarokat kizárólag abban az esetben szabad m e g b ü n t e t n i , ha vétkességük bebizonyosodik. Minek alapján végeztek tehát ki ezek után magyarokat? Többek között az év utolsó napjaiban a helyi, németből lett magyar papot, Dupp Bálintot? S minek alapján mondták ki a ma­ radékra, hogy bűnösök? M i t lehet ezen a magatartáson megérteni? Aki gya­ núsítottá lett, azt vétkessé nyilvánították és kivégezték. Ez a szerző azonban közöl olyan adatokat is, amelyekből az olvasó új információkat szerezhet ar­ ról, m i is történt a Csurogról kiüldözött magyarok hagyatékával, annak érde­ kében, hogy a nyomukat is eltöröljék. Lerombolták a magyarok templomát. „Csurog helybelijei ezt a magyar fasiszta megszállók alóli felszabadulás eufóri­ ájában követték el, a helyi magyarok iránti bosszúból, akik nemcsak hogy nem akadályozták (mint Földváron tették) a fasiszta magyar hatóságokat, hanem m é g támogatták is azokat a szerbek iránti bűncselekmény elkövetésében." Je­ gyezzük i t t meg, hogy ha igaz, amit szerzőnk állít, m á r m i n t hogy a földvári

magyarok megakadályozták falujukban a szerbek elleni vérengzést, akkor va­ j o n m i volt az oka annak, hogy 1944 végén Bácsföldváron is tömegesen vé­ geztek ki magyarokat? A szerző közli azt is, hogy a csurogi szerbek a katolikus temetőt is lerom­ bolták. A templomról m é g azt is írja: „Egyedül talán az vigasztalhat b e n n ü n ­ ket, hogy a lerombolt templom helyén hasonló intézmény épült, egy iskola, amelyben az ifjú nemzedék j o b b világ építésére készül és a humanizmus és a szeretet szellemében nevelkedik." A magyar templom helyén épített szerb is­ kola? Kinek a számára lehet vigasz? S ha ez a szerbségnek az, akkor számára mi a d ö g t e m e t ő , ahol nem tudunk egy fél méteres emlékművet sem állítani a kivégzett magyaroknak? A kötet végén megtaláljuk a szerb áldozatok névsorát, többek között egy olyan címszó alatt, hogy: Börtönökben és táborokban kivégzett csurogiak. A negyvenkettes razzia áldozatait felsorolják, de a negyvennégyesekkel m i van? Azok nem voltak csurogiak? Vagy a magyar áldozatokról ennyire meg kell fe­ ledkezni? Még kevésbé szolgálja mind a megbékélést, mind pedig a tárgyilagos történelmi valóságot egy harmadik könyv, amelynek címe: Curug, geografska monografija. (Csurog, földrajzi monográfia). Szerzői csupa tudósok: dr. Ljup­ če Mirković rendes egyetemi tanár, dr. Rade Davidović rendes egyetemi ta­ nár és Vidak Dukić egyetemi tanár. A magyarok sorsát ők így ábrázolják: „Csu­ rog lakosságának nemzetiségi struktúrája lényegesen megváltozik a második világháború végén, mert a magyarok szinte mindannyian kitelepülnek, több­ ségük azért, mert tisztában volt abból a d ó d ó felelősségével, hogy nyíltan támo­ gatta a megszálló fasiszta erőket, a többi pedig, mert rettegett a bosszútól." Majd egy másik helyen: „Azt mondják, hogy a magyarok mindössze 24 óra alatt el­ hagyták a falut és sokan közülük Földváron és Obecsén telepedtek le." A tör­ ténelemtudóstól nem azt várjuk el, hogy egy nyilvánvaló tényről talányosan azt írja: „azt mondják". Ezt ő mondja ugyanis. A történelem dokumentumai pedig azt mondják és bizonyítják, hogy ártatlan magyarok ezreit büntették, százakat és százakat kivégeztek közülük. Végül idézzünk az említett magyar könyvből is. Ennek szerzője Teleki Júlia csurogi születésű óbecsei háziasszony. Könyvének címe: Keresem az apám sírját. Idézet a könyv Csurog c. első részéből: „A kato­ likust (templomot) 1874-ben építették, de sajnos, nem volt hosszú életű. Ami­ kor a falut 1945-ben magyartalanították, azt is ledöntötték, a helyén futballpályát létesítettek, majd a területet parkosították (...). A templom tégláiból szö­ vetkezeti otthont építették, a maradékot pedig eladták. (...) Ez idő tájt szántot­ ták fel a magyar temetőt, a helyén disznókat legeltettek, ma pedig itt van a szeméttelep." Majd néhány oldallal később a Bevezetőben ezt olvashatjuk: „A falu szélén állt, és ott áll ma is egy szélmalom. Nem messze volt tőle a téglagyár,

közöttük pedig a sintérgödör. Ide dobálták ideiglenesen j e l t e l e n tömegsírok­ ba a csurogi és a környékbeli magyarokat, a gyűlölet és a bosszú áldozatait. Csontjaikat néhány év múlva a szó szoros értelmében kilopatta a gödrökből a tettes: Tito rezsimjének a bandája, majd a kúlai bőrgyár szeméttelepére szállít­ tatta azokat. (...) Az áldozatoknak nincs fejfájuk, sírjukon nem nyílik virág." A csurogi magyar áldozatokról 1994 óta szoktak megemlékezni a valami­ kori csurogi magyarok és leszármazottaik, akik a gyűjtőtáborokból szabadulván környékbeli helységekben telepedtek le. A színhely az elgazosodott dögteme­ tő. Néhányszor állítottak m á r itt egy-egy kicsi emlékkeresztet, de készült m á r kő emlékmű is, az is szerény, de m a r a d a n d ó n a k ígérkező. Ismeretlen tettesek a kiskereszteket rendre eltüntették minden évben, a kő emlékművet pedig kalapáccsal miszlikbe verték. 2004-ben is tartottak a csurogi származású magya­ rok emlékezést, október 31-én. Erről másnap az újvidéki rendőrség az alábbi közleményt adta ki: „Csurogon, azon a helyen, ahol 1944-ben kivégezték Ma­ gyarország fasiszta hadserege és félkatonai alakulatainak tagjait és segítőtársa­ it, tegnap összejövetelt tartottak, amelyet nem jelentettek be a belügyi szer­ veknek. Az összejövetelen, amely rendbontás nélkül zajlott le, mintegy ötven személy vett részt, akik felállítottak két fakeresztet, és magyar feliratú koszo­ rút helyeztek el. Katolikus pap vallási szertartást tartott." Szerb-magyar együtt­ élés e mai kerekasztal-beszélgetésünknek a neve. Az Esély a Stabilitásra elne­ vezésű közalapítvány jóvoltából tarthatjuk meg. A fentiekből eléggé nyilván­ való, hogy az állami szerveknek valamit m é g tisztázniuk kellene, ha komolyan veszik a stabilitás esélyeit és a békés szerb-magyar együttélését is. A csurogi dög­ temetőben emelt igen szerény emlékműről szólván hadd tegyek említést egy ide, ehhez a helyhez sokkal közelebb állóról és nagyobbról. Itt áll Temerin köz­ pontjában, a felszabadulás emlékműveként emlegetik. Felszabadulásnak ná­ lunk azt az eseményt nevezik, amikor 1944. október 23-án ide is megérkeztek Tito fegyveresei. S akkor kezdődött a temerini magyarok véres irtása. Szinte pontosan a felszabadulás emlékműve helyén állott az egykori községháza mel­ léképületeként a mázsaház, amelyben tömegesen verték agyon és lövöldözték halomra az ártatlan polgárokat a „felszabadítóink". El lehet képzelni, hogyan vélekedik Temerin magyarsága erről az emlékműről. És mit érezhet arról az államról, amely ilyen megszégyenítéssel bünteti polgárait. Általánosabban szól­ va is elmondhatjuk, hogy a délvidéki magyarok ugyancsak bánkódhatnak az itt álló emlékművek miatt. A magyar vonatkozásúak ugyanis 1918-tól kezdődően módszeresen el lettek takarítva. Ez alól alig akad olyan kivétel, mint a magyarittabéi Kossuth-szobor. Nem csekély szimbolikus értéke van annak, hogy a szív­ tájékon át lett lőve. A faluba bevonuló szerb csapatok egyik tagja lőtte keresz­ tül 1918-ban.

Nemcsak a szobrainkkal, hanem történelmi figuráink értékelésével is gond­ jaink vannak. Nincsenek ugyanis számon tartva az itteni magyarság igazi veze­ tői. Azok, akik 1918-tól kezdődően az érdekeinket védték, a megmaradásun­ kért küzdöttek. Csak egyetlen példát hadd említsek azok közül, akik az itteni összmagyarság ügyeit képviselte, és egyet a temeriniek közül. Dr. Deák Leó kúlai származású zombori ügyvéd akkor vált ismertté, ami­ kor a királyi Jugoszláviában esett magyar kisebbségi sérelmeinket megfogal­ mazta, és ennek alapján készült beadványaival bombázta a Népszövetséget. Sem­ mit sem ért ugyan el, mert az okmányokat a nemzetközi intézmény soha meg nem vitatta, egyetlenegyet sem vizsgált meg, hogy mennyire megalapozott. De­ ák Leó 1941 után Bács-Bodrog vármegye és Zombor város főispánja lett. Ma­ ga is m é l t a t l a n k o d o t t az 1942-es razzia miatt. Ennek ellenére é p p e n ebben való bűnösséggel vádolták és kivégezték a h á b o r ú után. Sohasem tisztázta az igazságszolgáltatás, vajon csakugyan vétkes volt-e, vagy csupán az akkori kon­ cepciós perek egyikének a magyar áldozata, akit é p p e n azért kellett likvidál­ ni, mert - noha csakugyan eredménytelenül - de nemzetközileg mérve j ó mód­ szerrel szállt szembe a jogfosztóinkkal. Valami hasonló t ö r t é n t a két világháború közötti Temerin magyarságá­ nak szellemi vezetőjével, Sztuchlik Lajos földbirtokossal. 1918 és 1944 között Temerinben nem volt olyan művelődési és politikai esemény, amely a ma­ gyarság é r d e k é b e n lett szervezve, és amely mögött ő ne állt volna. 1944-ben elmenekült, minden vagyonát elkobozták, sohasem térhetett haza, de minek is j ö t t volna, hiszen itt őt is háborús bűnösként felelősségre vonták volna. A leg­ nagyobb szegénységben és elhagyatottságban élte le életét, egy szövetkezetben kapott portási állást, s lényegében abból élt, hogy értett a méhészkedéshez, amit hivatalos állása mellett űzhetett. H a r m a d i k k é n t említsek még egy olyan személyt a két világháború közötti délvidéki magyar történelmi figurák közül, aki ugyan nem politikus volt, mint az előbbi kettő, hanem pap, s akit eddig ismeretlen körülmények között agyon­ vertek a „felszabadítóink". Pontosabban szólva, mártírrá válása idején m á r nem is közönséges lelkész volt, hanem püspök. 1942 d e c e m b e r é b e n ugyanis a bán­ sági reformátusok kénytelenek voltak főpapot választani maguk közül, mert az a táj n é m e t fennhatóság alá került, a Bácskában székelő Ágoston S á n d o r püspök nem gondozhatta a rábízott bánáti nyáját. Gachal János rendkívül nép­ szerű ember volt, mint lelkész és mint közéleti személy egyaránt. És tehetséges. 1918 u t á n is számon tartották az anyaországi református egyházban, ezért egyházi titkárrá választották, s erről értesítették is hivatalosan az akkor m é g Pancsován szolgáló lelkészt, aki egyébként a világháború alatt tábori p a p k é n t állt a hívek rendelkezésére. A megtisztelő posztra szóló választást azonban ő

nem fogadta el. Értesítette egyházi vezetőit, ő úgy érzi, nagyobb szükség van rá itt, az elszakított területen. És maradt. Később került Toron tálvásárhelyre, ahol a rendkívül erős egyházi életnek az irányítójává vált. Verset írt és színdarabo­ kat, majd megírta a falu történetét is. A h á b o r ú alatt hamis keresztleveleket adott k i , hogy mentse a zsidó és szerb üldözötteket. Ismer a világ magyarsága egy igen szívhez szóló dalt, amely úgy kezdődik: Megfordítom kocsim rúdját. Azért írta e dal szövegét, mert a két világháború között nagy volt a vidékről a magyarok elvándorlása, s ő ezzel a szöveggel próbálta elvenni a vándorlási ked­ vet: „Valahol a Tisza partján szebb a szenvedés is!" írta a dalban. A délszláv ál­ lam sosem rehabilitálta. Valószínű, hogy Gachal püspök teteme ma is a to­ rontálvásárhelyi temető árkában porlad. Mintahogyan általában méltatlan kö­ rülmények között lett elföldelve az összes papunk, akiket abban a vérzivata­ ros „felszabadulásban" ártatlanul lemészároltak. Vannak vagy harmincan csak a magyarok között!

A TELEPÍTÉSEK A történelmi tárgyú munkákban és a tankönyveinkben meglehetősen so­ kat olvashatunk arról, hogy a magyar hatóságok milyen embertelen m ó d o n bántak a szerb nemzetiségű lakossággal, különösen azokkal, akik 1918 után telepedtek le tájunkon. De vajon hogyan bántak az idetelepedett magyarok­ kal a szerb többségű hatalom képviselői? Ezen felül azt is szükséges megnéz­ ni, hogy a huszadik században bekövetkezett rendszerváltozások milyen ha­ tással voltak az itteni magyar őslakosságra. Dr. A. Sajti Enikő kutatásaiból tud­ j u k , hogy a tizennyolcas rezsimváltást követően a Délvidékről mintegy negy­ venezer magyar lakos lett elüldözve, a titói rendszerváltást követően pedig több mint ennek a kétszerese. Ebben az időszakban a magyarok részéről csupán egyetlenegy alkalommal zajlott le tömeges magyar betelepítés, s akkor is arány­ talanul kisebb mértékben, mint a szerbek részéről történt az 1918-at, majd az 1944-et követő időszakban. Az 1918-at megelőző időszakban Bácskában, Bánát­ ban hatalmas tömbben élt a magyarság. Ezeken a területeken új helységeket alakított ki a délszláv állam, amelyeknek lakói elhanyagolható kivételtől elte­ kintve kizárólag szerb nemzetiségűek. Az első világháború utáni szerb betele­ pítések nyilvánosan bevallott célja a szerbesítés, amely szándék az írott doku­ m e n t u m o k b ó l tudományosan is igazolható. A betelepítésre, magyartalanításra, szerbesítésre vonatkozó, tudományos igénnyel készült tanulmányok közül legismertebb a Vasa Cubrilović akadémikus által, a második világháború alatt készült tanulmány, amelyet a szerző 1944. november 3-án dátumozott. A h i ­ vatalos szervek ugyan sosem jelezték, hogy javaslatait elfogadták volna, á m a

népességi statisztikából látható, hogy azoknak alkalmazása azt eredményezte, amit ő javasolt. Idézet a tanulmányból: „Már hangsúlyoztuk, milyen jelentős a kisebbségektől való megtisztítás még a háborús hadműveletek során. (...) A leg­ j o b b az lenne, ha a népfelszabadító hadsereg és partizánegységek Főparancs­ noksága mellett külön ügyosztály létesülne azzal a feladattal, hogy m é g a há­ ború folyamán gondot viseljen a kisebbségektől való megtisztításról." Másfél évtizeddel korábbi, kevésbé ismert, de kisebbség- és elsősorban ma­ gyarellenességében nem marad el mögötte az a tanulmány, amelyet dr. Vladan Jojkić készített, s Újvidéken adott ki könyv formájában Nacionalizacija Bačke i Banata. (Bácska és Bánát nemzetiesítése. Értelemszerűen: szerbesítése.) Egyeden jellegzetes megállapítást hadd idézzünk magyarra fordítva: „A Bács­ ka, Bánát és Baranya teljes területének átalakításához szükséges szlávok száma pedig 360 000-et tesz ki, ha csupán szláv többséget akarunk elérni, s 435 000et, ha délszlávot." A szerb betelepítés a magyar tömbbe az elmúlt évtizedben is folyt, sőt ha­ talmas arányúra duzzadt. Temerin, ahol ezt a megbékélést szolgáló kerekasz­ talt tartjuk, ez alatt veszítette el magyar többségét, méghozzá az érvényes, nem­ zetközileg elfogadott elvekkel és szabályokkal ellentétben, és nemzetközi pénz­ ügyi támogatással. Történt ez annak ellenére, hogy a temerini székhelyű VMDP több alkalommal is tiltakozott a szerb menekültek itteni letelepítése és a fo­ lyamat nemzetközi eszközökből végzett pénzelése ellen. Ajogszabályok ugyan­ is tiltják, hogy a kisebbségi tömböt betelepítéssel megbontsák. Közben pedig folyamatosan tartott a magyarok elüldözése. A kilencvenes évek elején az volt a módszer, hogy a magyarságot is belekényszeríttették a szerb-horvát fegyve­ res leszámolásba. Emlékezetes például, hogy egy 1991-ben tartott lakodalom­ ból katonai karhatalommal vittek el magyar fiatalokat a frontra. S emlékeze­ tes marad az is, hogy 2004-ben, a Magyar Köztársaság elnökének látogatása nap­ j á n is megesett egy durva provokáció, egy magyar legény megverése. Minden­ nek e r e d m é n y e k é n t fogy többek között az itteni magyarság.

A Temerin lakosságának zömét képező magyarok, szerbek és németek arányának változásai 1910-től 2002-ig Év

Összesen

Magyar

Szerb

Német

1910

9768

9499

30

231

1941

11155

10225

2

930

1948

11438

9478

1895

?

1991

16922

9513

7013

?

2002

19216

8187

10352

29