SZEPSI LACZKÓ MÁTÉ. Zelenák István. Zelenák István SZEPSI LACZKÓ MÁTÉ ÉS A TOKAJI ASZÚ ÉS A TOKAJI ASZÚ

Zelenák István SZEPSI LACZKÓ MÁTÉ ÉS A TOKAJI ASZÚ

Zelenák István

Jelen kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját. Obsah knihy nemusí byť bezvýhradným odzrkadlením oficiálneho stanoviska Európskej únie.

www.husk-cbc.eu

SZEPSI LACZKÓ MÁTÉ TOKAJI ASZÚ ÉS A

Szepsi Laczkó Máté és a tokaji aszú Máté Laczkó Szepsi a tokajské aszú (výber) Máté Laczkó of Szepsi and the history of Tokay Aszú

Z e l e n á k i s t vá n

Szepsi Laczkó Máté és a tokaji aszú Máté Laczkó Szepsi a tokajské aszú (výber) Máté Laczkó of Szepsi and the history of Tokay Aszú

Tartalom

Kiadja / Vydal: Erdőbénye Község Önkormányzata

Szepsi és Erdőbénye 7 interregionális kapcsolatai

Felelős kiadó / Zodpovedný vydavateľ: Kántor Dezső polgármester

Szepsi Laczkó Máté és a tokaji aszú

19

© A kiadó minden jogot fenntart, beleértve a részletek közlésének jogát az írott és elektronikus sajtóban is. Vydavateľ si vyhradí všetky práva, aj právo uverejnenia úryvkov buď v tlači alebo elektronicky.

Interregionálne vzťahy 51 medzi obcami Moldava nad Bodvou a Erdőbénye Máté Laczkó Szepsi a tokajské aszú (výber)

63

Szepsi and Erdőbénye - 101 Interregional Relations Máté Laczkó of Szepsi 109 and the history of Tokay Aszú

A kiadvány a határon átnyúló „Szepsi Laczkó Máté nyomában” című, HUSK/0901/1.3.1/0031 számú projekt keretében valósult meg.

Publikácia bola realizovaná v rámci projektu cezhraničnej spolupráce s názvom „Po stopách Mátéa Laczkóa Szepsiho”, č. HUSK/0901/1.3.1/0031.

Szepsi és Erdőbénye interregionális kapcsolatai

Bevezetés

A

Kárpátok magas hegyvidéke és az Alföld között átmeneti tájak övezete található: hegyes-dombos vidékek, folyóvölgyek és kisebb-nagyobb medencék alkotják. Ezen a köztes vidéken húzódik Szlovákia és Magyarország határa, mely napjainkban már nem jelent válaszfalat a határ két oldalán lakó emberek között. Ez a helyzet megfelel a földrajzi átmenetnek: az emberek minden korban a kapcsolatot keresték egymással, egymásra voltak utalva. Évezredes együttélés kötötte össze, és csak hatalmak, hadseregek és politikai szándékok osztották meg őket, s ezért természetes, hogy ennek feloldására törekednek. A legősibb árucsereformák és a népmozgások a Felső-Bódva völgyében fekvő Szepsit és környezetét is összekötötték. Ami pedig rendkívüli: Szepsi a régente 2-3 napi járóföldre lévő Tokaj-Hegyaljával különleges kapcsolatba került. A kapcsolat jelképe egy borosszekér lehetne, melyen a kocsison kívül egy prédikátor is utazik. A történelmet vizsgálva kiderül, hogy sokkal összetettebb a kép. Sok-sok évszázad rakta meg terhével a szekeret. Most képzeletbeli szekerünkkel Szepsiben és Erdőbényén járunk, nézelődünk, tanulunk és szórakozunk. Tesszük ezt, mert összetartozást érzünk, s mert szeretünk tájakkal, emberekkel és esetekkel találkozni.

Szepsi (Moldova), a mesterek és más tehetséges emberek városa A város a Felső-Bódva kis medencéjében fekszik. A Kárpátok közelségét kéklő hegyóriások jelzik. Előőrsük, a Kolysó (1246 m) őrködik a medence felett. A közelben rendkívüli szépségű, különleges természeti képződmények várják a turistákat. (Szádellői-völgy a sziklaszorossal és Cukorsüveggel, Áj-völgy patakja a vízesésekkel, a határ menti karsztvidék híres barlangjai a cseppkövekkel, Stósz fürdője „tátrai levegőjével”.) Közel van a történelmi levegőjű Jászó a premontrei kolostorral, a tornai vár, Krasznahorka vára és a betléri kastély. Ebben a térségben halad a Kárpátokot délről kísérő „népek országútja”, melyen Budapest és Pozsony felől Kassa-Košice felé és a Kárpátok hágóihoz vezet az út. A rajta járók sokszor a történelem változásait hordozták, hol kelet, hol nyugat felé haladva. Ezt keresztezik a Szepesség felől, Mecenzéfen és Jászón át a hegyeket kerülgető kisebb utak, melyek aztán a Bódva felé folytatódtak. Az Abaúj megyéhez tartozó szepsi járáshoz észak és dél felé jelentős terület tartozott. Egyik útja Gagyvendégi mellett ért fel a hágóra, s a mai Magashegy kilátójáig érve új világ tárult az utazó elé: Gönc, Abaújszántó és a távoli alföldi tájak látványa. Az utast a hegyek mögött, a Boldogkő vára melletti Magoska (734 m) és a szántói Sátor között haladva, az Aranyos-patak völgyén túl a hegyek között megbúvó Erdőbénye várta, s a távolabbi Sárospatak hívogatta.

9

Szepsi-Moldava nem határváros, hanem kapuváros. Ez lakói nyitottságában, tájékozottságában, felfelé törekvésében egyaránt megnyilvánul. A közeli nagyvárossal, Kassával ezer szál összeköti. Tájak találkozása ez, s mi sem természetesebb, hogy itt a szekeresek falva alakult ki csaknem egy évezreddel ezelőtt. A településnek ez a jellegzetessége 1848-ig megvolt, de a történelemben különböző helyzetekben játszotta szerepét. Az államalapítás korában szekerekkel szolgáló lakói voltak. 1241-ben– talán még időben (és szekerekkel) – az akkor járatlan hegyeken túlra menekültek. Szepesolasziban vészelték át a rabló tatár hadak pusztításait. Ekkor már II. Géza király által behívott német nyelvű lakosság is élt itt, s a veszély elmúltával újak is érkeztek. A „mánták” iparhoz, mesterségekhez értő emberek voltak, a közeli Mecenzéfen vashámort létesítettek. Szepsiben céhekbe tömörült kézműves mesterek készítették áruikat, akik fél vármegyényi területen árulták portékáikat. Fogalommá váltak a helyi mesterek készítményei, helyi mértékei. Saját nyelvükön Moldaunak hívott városuk helyi piaca s vásárai igényes és gazdag lakosságot sejtetnek. A békés korszakokban meggazdagodtak, adófizető képességük arányában városi kiváltságokat kaptak. A mesteremberek számára fa, kő, fém és mezőgazdasági nyersanyag a közelben elérhető volt. A mezőgazdasági árutermelés korában távolabbi kapcsolataik is kiépültek. A 16. században már céhekbe tömörültek. 1574-ben a szabók, 1580-ban a csiszárok, 1583-ban a mészárosok, 1584-ben a lakatosok, 1613-ban a szűcsök, 1653-ban a vargák céhe alakult meg. A helyi bortermelés hozzátartozott a mesterek életéhez, gazdagodásukat elősegítette a közvetítőszerep. Az egykor létező csereháti szőlőtermelés feleslegét továbbították a hegyvidékek lakóihoz. Szekereik Mátyás király korától kezdve hosszú évszázadokon keresztül szállították a Cserehát, a Hernád-völgy és Hegyalja termését az északi piacokra. A 16. században a török hódoltatás határa északra tolódott, s rabló török-tatár csapatok Fülek és Putnok felől esetenként Torna vára közelébe is eljutottak. Szepsi történetének fénykora a reformáció korára esik. Lakói körében elterjedtek a lutheri tanok, később pedig az ún. Eger-kassavölgyi hitvallás és a kálvinizmus. Szepsi jelentős központja lett ezeknek az irányzatoknak. Az iparosok és kereskedők érdeklődésére a világ megismerésének szándéka volt jellemző. Gyermekeiket helyi protestáns iskolába járatták, a tehetségesek távoli városok neves hittudósai környezetébe is eljutottak. Paksi Mihály szepsi prédikátor valószínűleg segítője volt Károlyi Gáspárnak, lefordította a Biblia néhány lapját. Utóda, Szikszai Siderius János későbbi abaúji esperes kézikönyvét sokáig használták a protestáns iskolákban. Szepsi Korocz György fiatal korában Kassán Bocskai írnoka volt, majd zokaji lelkész, azután pataki tanár, rektor lett. Később a Nyáry családnál nevelősködött, majd a kállói vár hajdúinak lelkésze volt. Könyvet írt I. Jakab angol királyról, melyben a jó uralkodó erkölcsi példázatát írja le. Tokajban halt meg, sírkövét a templom falánál őrzik. Ezen a következő versidézet van, melyben emberi hitvallását fogalmazta meg:

10

„Az dicsiret vitésség, és a szép deákság Hol bőven találtatik, ott boldog az Ország. Melly kettőért régen reád Magyar Ország Szállot szép Nemesség, hír, név, fényes jószág.” Szepsi Csombor Márton 1616 és 1619 között beutazta a protestáns Európa jelentős részét, s elkészítette az első magyar nyelvű útleírást (Europica varietas). Leírja, Lunéville közelében találkozott egy francia nemessel, aki a lotharingiai herceg udvarában tokajit ivott. Ezt a lakomán a világ legjobb borának nevezték. Kortársuk, Laczkó Máté Lorántffy Mihály udvari mindenese és leányai nevelője lett. Később I. Rákóczi György bízhatta meg a krónikaírással. Erdőbénye egyik legnevesebb prédikátora volt. Háza az ottani uradalmi pince közelében, a napnyugati soron állott. „Máthé tiszteletes úr” korában a borok készítői a római szerzők művei által a régi tudományokkal vethették össze tevékenységüket. Hívei újjáépítették 1629-ben elpusztult templomukat. Szepsi szülöttei eljutottak a pataki kollégiumba. Talán egy város sincs az országban, mely annyi ifjat küldött ide tanulni, mint Szepsi. A régi diákokról kevés adat van, csak 1617-től sikerült a névsorokat összeállítani. (Közreadta: Dr. Hörcsik Richard: A Sárospataki református kollégium diákjai 1617–1777. Sp., 1998) Ebben 1638-ig több mint 30 Szepsi nevű, illetve Szepsiből származó diák van. A kor szokása szerint a tanulóknak gyakran származási helyét nevezték meg. A névsorban az alábbi, Szepsire utaló bejegyzések szerepelnek: 1617-ben a 20. sorszámon: Martinus H. Szepsi. 1618-ban a 8. Gaspar Korotz Szepsinus, (biztosan n-nel írva?) a 32. Joh. S. Szepsimus. A 40. Paulus L. Szepsimus (utóbbi neve 1622ben is szerepel). 1623-ban a 23. Franciscus P. Szepsi. 1625-ben az 5. Andreas V. Szepsi, a 12. Basilius S. Szepsi, a 20. Michael Szepsi, a 31. Petrus P. Szepsi. 1633-ban a 23. Stephanus P. Szepsinus. (biztosan n-nel írva?)1634-ben az 5. Andreas P. Szepsi, a 17. Petrus P. Szepsi. 1635-ben a 9. Stephanus A. Szepsi. 1637-ben a 6. Simon H. Szepsi, a 14. Georgius F. Szepsi, a 18. Petrus L. Szepsi. 1638-ban a 16. Gaspar P. Szepsi. Tevékenységükkel a kor felvidéki református közösségei, magyar, szlovák és német lakói hitéletét, lelki épülését és társadalmi felemelkedését szolgálták. Játszott-e ebben valami szerepet a tokaji bor? Közismert, hogy a Hegyalján működő lelkészek jövedelmének jelentős része a borból származott. A kollégium diákjai művelték a tulajdonukba került pataki és erdőbényei szőlőket. Patakon borárusítási joggal rendelkeztek, s külön kocsmában árulták a kollégium termését. A bevétel a kollégium fenntartását, a tanítást szolgálta. A bor a Hegyalján és széles környezetében a katolikusok ésa reformátusok templomaiban az áldozás, illetve az úrvacsora szertartásának itala lett. A majorsági borokból a tisztelendő úr vagy a prédikátor egyaránt részesült. Általánosságban fogalmazva a tokaji bor a reformáció korában az egyház fenntartásának egyik, ha nem a legfontosabb anyagi forrását jelentette. Ugyanakkor a papság a hívek erkölcsi életét igyekezett hatásosan formálni. A példabeszédek erejével fellépett a részegeskedés ellen. Ez a kor a humanizmus térnyerésének ideje a köznép körében, az igényes emberi élet és a közösségért érzett felelősség kialakításában döntő szerepük volt a lelkészeknek.

11

Szepsi lakói a reformáció felemelő hatása alatt éltek. Templomuk – a mai római katolikus templom – nemcsak a hit, az erkölcsi értékek, de az élet értelmét kereső közösségi emberek gyülekezeti helye volt. A település mai lakói szívesen emlékeznek erre a korra, s a város megújítása a felemelkedés és a közösségi életforma kiteljesedésének jegyében zajlik. Erre emlékeztet Szepsi Laczkó Máté helyi kötődéseinek minden megfogalmazása. A szellemi nagyságok elismerése szintén él a városi közösség emlékezetében. Szepsi lakosságának nagyobb része a 18. században a rekatolizáció (Herkó páter) időszakában katolikus lett, a régi, fallal kerített, Szentlélek tiszteletére felszentelt templomát visszakapta ez a közösség. A reformátusok klasszicista temploma a 18. század végén épült. Utóbbi utcáját kétfelől az egykori kézművesek házai veszik körül, ritkán látható egységes utcaképet alkotva. A ma itt élők és a turisták itt sétálva az egykori szorgos emberek között érezhetik magukat. Zsolner kovácsmester 19. századi műhelye eredeti felszerelésével ezt a hangulatot fokozza. Az épület a város múzeuma. A céhek a 19. századig megmaradtak, sajátos társadalmi kapcsolatokat, kötöttségeket, ma már a múlt érdekességének számító helyi közösséget alakítottak ki. A vásározó mesterek a Hegyaljára, Tokajba is eljutottak. Szepsit kalap, csizma, úri és „magyar” szabók által készített ruhák, mézeskalácsok, gyertyák és még sok más kézműves termék tette híressé.

Erdőbénye, a legendák földje, borok termőhelye Bénye a tokaji borvidék mértani központjában fekszik. A Budapest – Miskolc – Sátoraljaújhely főúton haladva hiába keressük Erdőbényét. „Oldal Bénye” – így jellemezte Ember András a 18. században, amikor a megye- és országleírások készültek. Amikor az utazó Szegi határában eléri a „Tornyos fogadót”, kitárul a világ, s a Sajgó- és Mulató-hegy dombjai mögött kell keresnünk Bényét. Utunk a Bényei- vagy Malom-patak mellett kanyarogva halad, a szőlőket, patakvölgyet lassan erdő váltja fel. Ezek között Alsóbénye házai tűnnek elő, s a második patakhídon beérkezünk a település közepére. Mielőtt azonban ráfordulunk a hídra, balra rangos kastélyféle épület, a Budaházi–Fekete- kúria csodálatos, de a portán megbújt épülete áll különleges pincéjével. A 18. századi gazdái nevét viselő kúria műemléki védettséget élvez. Egykori építői, a Hegyalján birtokos Budaháziak a 17. században emelték, majd a Váradi Fekete család lakott benne. A hídon áthaladva pincesor tűnik elő, ez tudatja velünk: bortermelő helyen járunk. Mindenütt, ahol a faragható, kivájható riolittufa meredeken végződik, pincék csoportja épült. Látszólag nincs egységes „pincefalu”, azonban, aki ismeri, mi rejlik a mélyben, hamarosan rájön, hogy az egész falu alatt pincék vannak. Házak alatti borházakkal vagy szabad bejárattal közelítették meg a bor tárolására alkalmas mélységeket. Leghíresebb persze a Szirmay-kastélyból induló, a rendszerváltás előtt a borkombinát egyik legfontosabb borérlelő pincészete. Amikor azonban elágazó részeit járjuk, kiderül, hogy számos bejárattal rendelkezik – minden nagyobb pincét összevágtak.

12

Feljebb, a kiszélesedő főutcán van a piac, itt magasodnak a templomok. A történelmet faggatva aztán világossá válik, a Kossuth u.11. sz. ház helyén volt a Rákóczi-uradalom „fejedelmi borháza”, melyből csaknem ezer hordó bor tárolására alkalmas pincerendszer nyílt. Tokajból, Tarcalról is ide hozták a majorsági szőlők termését. 1629 és 1632 borai között aszúkat is összeírtak a leltározók. A legnagyobb pincék között volt az egykori sárospataki református kollégium pincéje (a római katolikus templom felett), vagy a már említett Budaházi-kúria pincéje. A közeli múltból Serédi Jusztinián érsek pincészetét szokták emlegetni. Egyébként a főutca szinte minden házából (például az egykori Lőcse, illetve Késmárk város házaiból is) pincék nyíltak, hiszen idegenben lakó birtokosok sokasága tulajdonában voltak a szőlők. Tulajdonosaik szüretkor itt tárolták, s csak annak kiforrása után vitték el a termést. Pincék csoportja tűnik elő a Rákóczi és az Új utcában. A védett településközpont, az egykori Derék utca a lejtő fenti részén van. Eredetileg itt kőből, fából épített házaikban adózó parasztok éltek, mígnem a Rákóczi-uradalomhoz kerülve el nem nyerték a közös adózás rangját, vagyis a mezővárosi kiváltságokat (1622). Többször leégett a főutca, elhamvadtak a templomok. Először a község földesurai és a királyi városok, majd egyes kereskedők is kőből építették házaikat. A 18. században kisnemesek, a taxával megváltott terhektől szabad bényei emberek utcája volt. Közéjük ékelődve szabad királyi városok és birtokos nemesek házaival. Mintha városban, nagy településen járnánk: gazdag emberek lakták ezeket. A mai utcakép a 19. században kezdett formálódni. Akkor változtak lényegesen a tulajdonviszonyok: a birtokosok házaiba zsidó kereskedők és szőlőbirtokosok költöztek. Ma az 1–65. sz. házak védettséget élveznek, igazi kisvárosi központ képét alkotják. A házak építői helyi mesterek voltak, a kőfaragóipar évszázados múlttal rendelkezik itt. Legjobbjai (Jassó István, Kassai János) részt vettek az Országház (1930), majd pedig a kassai dóm, Orbán-torony, Rákóczi-ház, Miklós-börtön (1938–1944) oromdíszeinek szobrászati megújításában. Más mesterek maguknak is emléket állítottak a főutca és a község más védett házai, kőkerítései, kapui, pincelejáratai, valamint a sok településre eljutó sírkövek és emlékoszlopok kifaragásával. A település földrajzi középpontjában, a lejtő kiemelkedő pontján épült a római katolikus templom. Ismeretlen középkori elődei helyén a reformáció korában, 1542-ben újjáépítették, egyben kibővítették. A kuruc harcok lezártával újra a katolikusoké lett, akik 1740 után kibővítve átépítették. A régi sírokat (Joó János 1623, Szepsi Laczkó Máté 1633) eltávolították, a maradványokat a kert kőfala mentén hantolták el. Jelenlegi neobarokk formáját az 1787. évi jelentős átépítés alkalmával nyerte, de tornya csak 1807-ban készült el. A toronyablakokon helyezték el a reneszánsz fatáblákat. A templom fölötti telken volt a pataki kollégium bényei borháza és pincéje. A főutca túlsó oldalán állt (a középkor óta) a paplak. A település mindenkori földesurának helyben régente nem volt kastélya, csupán borházak, majorsági épületek szolgálták. A Szirmay-kastélyt 1770 körül építették, részben a Lőcsei-ház helyén, a pincéket pedig összekötötték. A Szirmayaktól a Ferenczy-család örökölte, majd vásárlás útján Waldbott Kelemen, a legtekintélyesebb borkereskedő főúr birtokába került. A 20. században a soproni borkereskedő, Kláber Mór szerezte meg, majd Danyi József és

13

felesége vásárolta meg (1930 körül), hogy itt helyezzék el az általuk nevelt árvagyerekeket. Így lett református szeretetotthon. A református hívek 1711 után elvesztették templomukat, s az Iskola (ma Hunyadi) utca alsó végére szorultak. Maklári István helyi polgár az egyházra hagyta telkét, s ennek kertjében ideiglenes templomot emeltek. A vármegye vizsgálatot rendelt el ellenük. Mária Terézia segítségét hiába kérték, a kőtemplomot csak 1786-ban, akkor viszont a főutca mellett sikerült felépíteni. A református egyház többi épülete, valamint a 18. századtól megtelepült zsidó népesség hitközségi létesítményei az Iskola utcában voltak. 1944 háborús poklában elpusztult a zsidóság, s maga a település is elhagyatottá vált. A rendszerváltás óta az utcakép is megváltozott: pincészetek, üzletek, vendégházak, éttermek és panziók létesültek. Az egykor szebb napokat megélt lakosság sok jelentős személyiséget adott a hazának, a bényeiek pedig őrzik emléküket. Kossuth születésének 100. évfordulóján két helyi kőfaragó, az olasz Bianco del Ciprian és Skodik Cirill mellszobrot készített emlékére. A kiemelkedő helyi kőfaragóipar legrégebbi alkotása az 1831. évi kolerajárvány több mint 300 áldozatának emléket állító kőobeliszk a „koleratemetővel” szemben. A sok helyi művész közül kiemelkedik a Lavotta János hegedűművész családjából való Lavotha Géza, aki sok művészeti ágban alkotott. Kezdeményezésére az egykori piac helyén emlékparkot hoztak létre: fából készült művészi alkotások, Lavotha Géza és Égerházi László által faragott szobrok örökítik meg a helyi nevezetességeket. Itt találjuk meg Domby Sámuel és Szepsi Laczkó Máté mellszobrát, a Baski veszedelem és a Magita-legenda kompozícióit, valamint Magita kisasszony mesés alakját. A művészeti alkotások az erdőbényeiek saját magukról és múltjukról alkotott ismereteit idézik. A bényei ember büszke szülőföldje szépségeire és gazdagságára, büszke a lányok szépségére és a férfiak életrevalóságára. A helyi szájhagyomány évszázadok történetét őrzi. A múlttudat legrégebbi része Alsóbénye pusztulásáról szól, s ebbe szövődik egy szép bényei lány és a jó földesúr szerelmének regéje. A szerelmi történet eredeti szereplőit és történetüket az emlékezet nemcsak megőrizte, át is alakította. Az első leírás, a helyi birtokos Ember András verses „Erdőbénye története” óta átírták és kiteljesítették. A mondai elemeket a mesélők, papok és tanítók történelmet idéző és példázatos szövegei egészítik ki. A legenda magja azonban tény. Az egykori Alsóbénye a Bocskaiféle szabadságküzdelem kezdetén pusztult el, a csatlakozó török segédcsapatok égették fel. A faluhely régi térképeken szerepel (Fövenyeske) és száz éve még a régi pincéket ásták a kincskereső bényeiek. : A Habsburg Rudolf királyunk és a magyar nemesség közötti kapcsolatot tartó Joó János királyi személynök, mint ellenség birtokát, Alsóbényét feldúlták. Lakói visszatérésük után Felsőbényére költöztek, sőt, maga a földesúr is itt élt öreg korában. A történet idején azonban börtönben ült. (Birtokszerzései közben szembekerült Illésházy Istvánnal, s udvari intrikák miatt elítélték.) 1622-ben írt végrendeletét levéltár őrzi. Ebben kúriáját hű emberére, Clara Gáspárra hagyta, s 100 forintot, vagyis nagy összeget hagyott a református templom harangjának megvásárlására. Emlékét máig őrzik.

14

A monda igazi hőse a szép, erkölcsös és leleményes Magita, aki pincébe zárta az udvarló török vezéreket, s menekülése végén elnyerte jutalmát. Kaszaházi Joó János, a jó földesúr mellett ott találjuk a derék helyi kisnemest, a furfangos és italszerető bényei legényt. (Neve, Veres Gyurka, a csikóbőrös kulacs becéző emlegetési módja a Hegyalján.) A történetre később rakódott rétegek nagyrészt a helyi földrajzi nevekhez kötődnek, ezekkel mint szereplőkkel találkozunk. A Magita-patak (eredetileg Magica) már 1248-ban faluhatár volt Liszka felé. Magita-hegy (Sajgó) és Magita-mocsár és -tó is létezik. A Magita történetét felidéző dombormű mellett a Baski veszedelemé is megtalálható az emlékparkban. Ez utóbbi 1818-ban történt valóságos eseményt idéz meg. Két szomszédos falu népe gyakorta került szembe egymással, de Baskó és Bénye fegyveres összecsapást is folytatott, ami sok áldozattal (4 halott, sebesültek tömege, anyagi károk) járt. Az összecsapást vármegyei vizsgálat követte, melyben megállapították, hogy a földesúri tisztek, s Fekete Miklós vármegyei szolgabíró mint helyi birtokos, valamint a nép közül a verekedések és pusztítások vezéralakjai törvénysértéseket követtek el, s elnyerték büntetésüket. Akkoriban az országban, s Pozsonyban is vitáztak az esetről. A falusi hagyomány sokáig őrizte a sérelmeket, Bényén gúny tárgyai lettek az italos és erőszakos emberek, s mint tanulság a csendre intők elnémítása is szerepelt. A „falucsúfolóknak” évtizedekig visszatérő témája volt, s néha még manapság is emlegetik a baski „oroszok” és „dicső” bényeiek harcát. A „piacon”, a főút szélén Domby Sámuel szobra (Lavotha, 1998) áll, aki Hegyalja – és az aszúkészítés – egyik első leírója volt, s a bor gyógyító hatásáról értekezett (1758). Szintén Lavotha formázta meg a híressé vált bényei prédikátor és krónikaíró, Szepsi Laczkó Máté mellszobrát. (A művész alkotásai sokfelé díszítik a borvidéket. A róla készült itteni szobor Sárossy Tibor alkotása, 1999.) A fenti országút melletti református temető emlékparkjában is művészi alkotásokat találunk. A sírkövek, szobrok olyan neves bényeieknek állítanak emléket, mint Ferenczy János 1848-as honvédtiszt, Danyi József református lelkész, az árvák megmentője, Marton János, a két monda népszerűsítője. Felérve a főutca végére az Encs – Vámosújfalu országútra térünk. Itt áll a Magita Hotel, a település legrangosabb új létesítménye. Étterme és szobái a legigényesebb vendégek ellátását szolgálják. Konferenciaterme ablakából körültekinthetünk a környező domboldalakon. Vessünk pillantást a régi viszonyokra! A hegyek és ültetvények évezredes múltú szőlőművelésről regélnek. Balra, a tekintélyes Mondoha-hegyet egykor a mezővárosi lakosok s baskói emberek művelték. A Felhegy a taxás nemesek birtoka volt: a „faluhegy” szerepét töltötte be. Csak az említettek birtokolhattak itt, ami nem zárta ki a nemesség birtoklását. A legjobb termőhelyek az ő tulajdonukban voltak. A Messzelátó kiugró ormán, s terebélyes lejtőin Lőcse város, a Szennyesi és a Benczik család (16. század), a lankásabb Mogyorós területén Lorántffy Mihály, majd leánya, Zsuzsanna, s a pataki kollégium, meg a helyi református egyház szőlői sorjáztak. Itt a 18. században a Habsburg királyok, majd Beck Pál császári tanácsos, aztán veje, Dégenfeld Imre szabolcsi főispán a legnevesebb tulajdonosok. 1900 körül azonban már a szántói Zimmermann-pincészet egyik híres termőhelye lett. Napjainkban helyi gazdák gondozott ültetvényei borítják.

15

Kelet felé a Fehérkút és a Palánkos következik, utóbbi hosszú ideig a Szemere családé volt. Felette a Palásthy- és a Budaházy-, majd a Farkas-birtokok sorjáztak. Aztán az egykori Zsabás, mai nevén Omlás-Pallag következik. Birtokosai között a „tetejetlen borháznál” a kiegyezés táján a Sírer borkereskedő család, majd a szőlőjüket megszerző soproni Kláber Mór borkereskedő hatalmas szőlője volt. A Rafaj nevű hegyoldal a 16. században Raffay birtokosról kapta a nevét. A Felhegy kelet felé egyre alacsonyabb lesz, és a Baksa-dombban folytatódik. Ez a szőlőskertek egyik legértékesebb része, ezért neves tulajdonosai voltak. A pataki kollégium (Hosszú), a Szirmay család, melynek egyik örököse, Barkóczi nevét viseli. A lejtők alján a Fejérföldű és a Diókút (forrás) részben már szántóföld volt. Birtokosai között egykor a késmárki Mudrány családot is megtaláljuk. A Felhegy déli lejtőinek összefoglaló neve Verőmály, s ennek folytatása a Hidegoldali patakon túl – egykori birtokosáról –VeresVerőmály néven ismert. A mezőváros és a szőlők között a kezdetektől majorságszántók húzódnak, ezek 1859-ben elkülönített része az Által-dűlő. A szőlőkig még helyi polgárok műveltek szántókat. A földesúri szántót egykor természetes sövénysor (pergolát) határolta, s ettől keletre, egészen a pincesor lejtőjéig újabb szántók foglaltak helyet. Azon túl már a Pokolkút-patak mocsaras völgye következett, s tekintetünk a Tolcsva-hegyre ér. Itt volt Nagysáros mezőváros szőlője, melyet 1571-ben – első birtokként – Lőcse város vásárolt meg. Aztán Késmárk város, később az ottani jezsuiták, majd a Lőcse-szőlő és pincéje következett. 1720-ban a Tolcsva-hegy (és az egész egykori Alsóbényei határ) uralkodói ajándékként Trautson Donát hercegé lett, de 1780-ban, az ő halála után új birtokosok szerezték meg. A Lőcse-tanyától a liszkai határig ismét értékes termőhelyek sorjáznak: az egykori Rákóczi-uradalom majorsági szőlői (Peres, Eke, Talpas, Határi, Bereki, Bertóti). Ezek 1711 után a Stegner és a Szirmay-család birtokaivá lettek. (Termőhelyi értéküket jelzi, hogy 1865-ben Szirmay Ödön a Peresen 32 cukorfokos mustból készített 5 puttonyos, híressé vált aszút.) Vannak máshol is szőlők a bényei hegyeken, de ezek voltak a Hegyalja leghosszabb összefüggő termőtájának részei, ugyanis folytatódik a sor a liszkai és tolcsvai szőlőkkel. Ma az Omlásoktól a Lőcsei tanyáig húzódik a hatalmas Béres szőlőgazdaság, mely egészségünk megvédésébe a szőlőt és a bort is be kívánja vonni. A hegyekről vessük tekintetünket a településre. A Bényei-medence határhasználata a 18. században kiteljesedett. Uralkodói engedéllyel német anyanyelvű telepesek érkeztek, akik részben a szőlők művelését végezték, részben kézműves mesteremberként a helyi lakosság ellátását szolgálták. Utcájuk, a Német sor (Honvéd u.) a falu nyelvén, a királyt idézve „Józseffalva” névre hallgatott. Az egykori taxás nemesek furcsa helyzetbe kerültek: az adózás ugyan a személyes függést csökkentő taxás állapot maradt, de bírójukat a nemesek hadnagya és a földesúri építőszék kiszorította az irányításból. A lakosság „nemesi” tudata azonban még sokáig megmaradt. Tavasztól télig, s néha még hidegben is sok-sok napszámos és szakmányos ember erőfeszítésével végezték a szőlőművelés összetett munkáját, mely tudást is kívánt. A sok szőlőhöz sok élőmunka kellett, s lassan Erdőbénye lett a tokaji járás harmadik legnépesebb települése. A taxások szántóvető népe kevés szőlőt tartott, a település peremein lakó

16

napszámosok nagy tömegei jellemezték Erdőbényét. Sok munkaerőt lekötöttek az erdők és az andezit a (Hubertus-bánya a Mulató-hegyen) és riolittufa bányák (Ördögkő-sor, Beck- és Spitzer-féle bányák.). A település építőanyaga is kétféle. A fehérkő faragása sírkő és épületdísz készítésével bővült. Ma megbámuljuk ezeket az építményeket. A híres mesterek után pedig művészek is megjelentek. Külön értéket képviselnek a környék forrásai. Szirmay Ödön 1830-ban fürdőt emelt a Remény-forrás (Rakottyás) vizére. Erdőbénye-fürdő a Waldbott- és az Asztalos-korszakban élte fénykorát. Ma honvédségi üdülő. Erdőbénye az emberi alkotások helyszíne, a szellemi életet pedig festőművészek, szobrászok munkái és jelenléte pezsdíti. Az erdőbényei emberek szorgalmas, öntudatos, múltjukra és adottságaikra büszke emberek. Elzárva a világtól néha talán magukra maradnak, de üzeneteiket ismételten szétküldik alkotásaikkal. Mára kiépült azoknak a rendezvényeknek a rendszere és infrastruktúrája, melyek a vendégeket Bényére hívják. A vendégváró programoknak részben a most készülő Szepsi Laczkó Máté-emlékház a helyszíne.

Befejezés Egykor Erdőbényén és Szepsiben egyaránt megjelentek munkát, megélhetést kereső szlovák nyelvű és származású emberek. Részesei lettek a helyi közösségnek. Így van ez ma is. Az itt élőknek együtt kell boldogulniuk. Ma mindkét település megújulóban van. A helyi hagyományok és a régi foglalkozások ápolása mellett a városkép, a település egész arculatának megújítása folyik. A távolról jött vendégek jól érzik magukat, a helyiek megélhetésük érdekében alakítják tevékenységüket. Ahogy a reformáció korában, ma is új világ születik. A történelem tanítja: tudás, teljesítmény, együttes cselekvés segített minden korban, s ez ma is így van. Éljünk Erdőbényén vagy Szepsiben, erre kell törekednünk.

17

Szepsi Laczkó Máté és a tokaji aszú

Bevezető

A

tokaji bor, s kiváltképpen az aszú fogalma, története összefonódott Szepsi Laczkó Máté nevével. Már négy évszázada készítenek aszút a tokaji borvidéken, s négyszáz évvel ezelőtt tevékenykedett itt Laczkó Máté, kinek nevéhez az aszúkészítés legendája kötődik. A kort, amelyben élt, saját munkásságából ismerhetjük meg: ugyanis szép magyar nyelvű krónikát írt az általa átélt eseményekről. Szepsiben született, a feltételezések szerint 1576-ban, s Erdőbényén 1633-ban halt meg. Krónikájában a kor felfogása szerint önmagáról, tevékenységéről és családjáról szerénységből illett hallgatni. Ezért életútját más adatokkal kiegészítve próbáljuk bemutatni.

A kor, amelyben élt Szepsi Laczkó Máté 1617-ben kezdett a krónikaíráshoz. Művének címe: „Lorándffy Mihály udvari concionatora krónikája és emlékezetre méltó hazai dolgoknak rövid megjegyzései”. Elsősorban helytörténeti szempontból fontos, amit leír. „1536: Kassát megveszi János király népe.” „1543. Szolimán császár Valpót, Siklyóst… megveszi.” Ez már a Hegyalját érintő téma, mert a táj földesura, Perényi Gábor ezt követően hívta Patakra az említett helyek szőlőművelőit. 1552-ben Egert „Isten tartá meg”. „1563. Egy török deák, fő nemzet, Debrecent, a Krisztust vallja. Szepsiben lészen prédikátor: Stephanus Galatinus, ugyanott hal meg.” Ez Laczkó Máté első feljegyzése szülővárosáról. Aztán hegyaljai események következnek. „1566. Sziget megvétele után a tatár a király fia mellé jöve, Tokajt megszállá. A tatár szörnyű rablást tőn, a kassai kőhídig mene fel. Negyven ezer rabnál több vész el.” Ekkor pusztította el Zemplén és Abaúj déli részeit a tatár. Schwendi serege tétlenül állott Kassán. Kibontakozik előttünk a magyarság akkori szomorú állapota, s a megmaradásért vívott küzdelme. A sok feljegyzett esemény közül a Szepsire vonatkozók: „1567: Szepsi városát meggyújtják történetből a magyar katonák, a napkeleti szertmely mind megége éppen a templommal együtt és a napnyugati szernek egy darabjával. Három jelös harangok olvadának el.” „1574. A szepsi tornyot újonnan csinálják az égés után.” A szerző születése utáni események: „1580. A németek Szepsi városának egy részét meggyújták, napnyugot felől való szer, 22. octobris.” „1582. A szepsi templom hijaztatik az égés után és megpadoltatik, a kápolnát is megcsinálják.” „1583. A szepsi templom megfejirittetik belől. Kerékgyártó Mátyás megírá festékkel az bót alatt.” „1585. „Paxi Mihály szepsi prédikátor meghal 2 martis.” (Paksi Comaeus Mihály neves prédikátor és református szerző. Valószínűleg ő volt Laczkó Máté tanítója.

21

„1584. A szepsi templomot kőfallal megkerítik.” „1596. Eger megvétele után a vörös és sárga némötöket Szepsibe szállíták: mind olaszok kezdének lenni…” (Raboltak.) „1600. Júliusban erős palánkkal megkeríttetik Szepsi.” „1602. Dobó Ferencz Eperjesen meghala Ledniczéről haza jöttében 15 septembris, eltemették Sáros-Patakon a templomban 8. januar 1603. Patakot német császár számára foglalák. Dobó Ferencz nagy kincsét a tárházból az Erdélyre menő német hadaknak zsoldokra fordíták.” „1603. 2 mártii: Lyszkán Basta György zsoldot kiáltat: gyalogosnak öt forintot, lovasnak hetet. Erdélyre megyen.” 1603. december 14. Liszka: „A jég a Bodrogról elmene”. Laczkó Máté az 1604. évi Habsburg-ellenes felkelés okának a protestánsok elleni támadást tartja. 1604. jan. 11-én Jakab János (Belgioioso) Kassán német és olasz katonákkal „a templomot elveszi erővel a keresztyénektől”. 1604. szept. 9-én Tokajban is hasonló eset történt. Lakóhelyén, Liszkán alighanem jelen volt az eseményeknél: 1604. szept. 26-án Liszkán Pethe Márton királyi helytartó akaratából Pethe László generális a templomot és a paplakot elfoglalta. A prédikátort, Szántai Pált elküldték. Két jezsuitát vittek a parókiára, akik a községet megnyerni igyekeztek.

Szepsi szerepe a borkereskedelemben A krónikában Laczkó Máté az ország sorsát eldöntő események helyi hatásait és a szülőváros múltjának fontos történéseit emlegeti. Nem ír azonban szülőhelyének a borkereskedelemben betöltött szerepéről, pedig Mátyás király korától kezdve ez a szepsi fuvarosok részvételével történt. A város a szőlőtermő vidékek északi határvonalán feküdt, s mi sem természetesebb, hogy a Kárpátok völgyein tovább szállították a termést. A szülőhely, Szepsi az egykori Torna vármegye jelentős mezővárosa volt. Kialakulásában előnyös fekvése játszott szerepet. Az ország központi vidékei felől az Ipoly és Felső-Sajó völgyén át Kassára vezető nagy út és a patakvölgyeket követő keresztező utak találkozásánál alakult ki. Az Árpád-korban még „villa curriferorum Regalium”-nak, Szekeresfalunak ‑ pontosabban a királyi szekeresek falvának ‑ hívták, s nevének megfelelően a tornai várhoz tartozó szolgálófalvak egyike volt. A tatárok elől lakói a Szepességbe menekültek, majd a vész elmúltával visszaköltöztek. Erre utal sajátos neve. Régi oklevelekben Moldauként is emlegetik, ezért feltételezhető, hogy – talán már II. Géza király idején ‑ német nyelvű lakosság telepedett itt meg. (Innen származik mai Moldava megnevezése.) 1387-ben még mindig királyi birtokon fekvő falu. Kedvező helyzete révén korán helyi piacközpont alakult ki, és mezőváros lett. Már a 16. században jelentős iparos népessége volt, de az itt lakók egy része szekeres, vagyis fuvarozó foglalkozást űzött. Mint a hegyvidék útjainak ismerői kerültek kapcsolatba a Miskolc környéki, szikszói és Tokaj környéki bortermelőkkel.

22

A Szepsi ‑ Késmárk „borút” alighanem már Mátyás király korában is létezett. Tokajt 1459-ben kapta zálogbirtokként a két Szapolyai testvér, Imre és István. Birtokukra, a Lőcsével versengő Késmárkra a közelebbi úton szállítottak árukat. Ez egy Lőcse város által kért vizsgálatból derül ki. 1553-ban a bíróság tanúként hallgatta ki a szepsi fuvarosokat. Azt vallották, hogy már ötven éve szállítják szekereiken a tokaji borokat Késmárk felé. Ez azért volt probléma, mert Lőcse városa árumegállító joggal rendelkezett, s joggal tiltotta más útvonalak használatát. A szepsiek viszont városukból Szepescsütörtökhely érintésével, Lőcsét elkerülő úton szállították a bort Késmárkra. Lőcsének ebből kára származott. Az ítélet szerint ennek az útvonalnak a használatától eltiltották a szekereseket.

Laczkó Máté iskolái A polgárosult Szepsi mezőváros lakossága korán, Laczkó Máté születése előtt jó fél évszázaddal áttért a protestáns hitre, s szakított a régi egyházzal. Például 1558-ban már a lakosság egésze az új hitet követte. Nem ismertek első prédikátorai és iskolamesterei. 1595-ből fennmaradt egy kéziratos verstan, melyet Szepsiben Paksi Mihály prédikátor használt. Ebben példaként Vergilius, Horatius, Catullus és Ovidius műveinek idézetei találhatók. Paksi Comaeus Mihály itteni működése idején Kálvin munkatársa, Theodor de Béze nézeteit vallotta. Szepsiben élt 1584-től 1585. márc.2-án bekövetkezett haláláig. Paksit Siderius János követte, a kor leghíresebb gyermekkatekizmusának szerzője. 1595-től haláláig, 1608. aug. 31-ig Szepsiben működött. Laczkó Máté a szőlőműveléssel Szepsiben ismerkedhetett meg. Szepsi házai alatt utcára nyíló pincék sorakoztak. A házak fölött a Szőllőstető dombja emelkedett. Gyermekkorában, 1590-ben Báthory István országbíró Szepsiben lakó jobbágyai Szántón, Tállyán és Mádon 61 hordó bort vettek. Rákóczi Zsigmond emberei erőszakkal elvették tőlük a szállítmányt. Laczkó Máté kortársa volt Szepsi Korocz György, aki Bocskai kassai udvartartásában írnokként működött. Göncön iskolamester volt, Tokajban prédikátor. Patakon magiszter, rövidesen az iskola rektora. 1612-ben Kassán tanított, ahol azonban a lutheránus többség „szívesen elengedte”, ő ugyanis a helvét irányzat követője volt. Idősebb korában Nagykállón lelkészkedett. Kassán háza volt, Tokajban pedig 5 szőlője. Itt halt meg 1630-ban, sírköve darabokban ma is megvan a templom mellett. A fiatalabbak közül Szepsi Csombor Márton járt be nagy utat. Szó szerint is, mert 1619 körül számos országot megismert. „Europica Varietas” (Kassa, 1620) című útleírásában számolt be tapasztalatairól. Ez az első nemzeti nyelven készült útleírás. Számunkra érdekes adata, hogy 1619-ben, Franciaországban, Luneville mellett utolérte egy helyi nemes, aki elmondta, hogy fejedelme udvarában különleges italt fogyasztottak egy lakomán. Az a világ legjobb bora, a tokaji volt. Alighanem aszúról szól a történet.

23

A hely, mely Szepsi Laczkó Máté életének, munkásságának színtere volt A tokaji borvidék a Kárpátok északi szelektől oltalmazó lábainál, az alföld és a hegyvidék találkozásánál fekszik. Ültetvényeit a Tokaji(zempléni)-hegység alacsony hegyei védik. Délies lejtőinek 10-20 lejtőfokos fekvése a kiálló domborulatokkal együtt különösen alkalmas arra, hogy a szőlő és más gyümölcstermő növények hasznosítsák a napfényt. Zárt medencéi, völgyei a nap melegének összegyűjtésében, a párás levegő aszúképződésben jelentkező felfokozott szerepében bírnak jelentőséggel. A hasonló területek közül két dologban mégis különbözik a mi vidékünk. Egyrészt a kora őszi „vénasszonyok nyara” áldásos napfénye és melege szükséges az aszúképződéshez. Másrészt olyan mikroklimatikus sajátosságok jellemzik a termőtáj egyes részeit, melyek közvetlen környezetükhöz képest is kiemelkedően segítik a szőlő növény élettevékenységet, elsősorban a cukrosodást és az ízanyagok kifejlődését. A rendkívül változatos talajok, köztük a riolittufa-származékok, löszök, vörös nyirok és ezek kevert megjelenési formái sajátosan jelentkeznek a borok harmonikus íz- és zamatanyagában. A leírt helyzetek akkor hatnak kedvezően, ha a száraz, napos időt néha esők szakítják meg. Az esővíz és a környező mocsaras területek párája egyedülálló botritiszes édesborok és száraz borok termelését segíti. Laczkó Máté erre a csodálatos adottságú, de harcoktól sújtott tájra érkezett.

A Tokaji borvidék kialakulása Erdőbénye geológiai érdekességei közzé tartozik a miocén kori ősszőlőmaradvány, a Vitis Tokaiensis. 1867-ben találták meg egy riolittufa kőzetdarab felületén a 12-13 millió évvel ezelőtti szőlőlevél-lenyomatot, amely annak bizonyítéka, hogy kedvező éghajlati körülmények között ősi időkben is élt már ezen a tájon a növény. A zárványt őrző kődarabot a bécsi kultúrtörténeti múzeumba szállították, ahol kiállításon lehetett megtekinteni. A lelet pontos helye azóta feledésbe merült. A Vitis Tokaiensis archeobotanikai érdekesség, a későbbi szőlőtermeléssel nincs kapcsolata. A magyarság, mely 895 után itt megtelepedett, török nyelvű néprészeket is magába foglalt. A ligeti szőlőművelést honosította meg, s ehhez ótörök eredetű szavak: szőlő, bor, seprű, sajtol tartoznak. A ligeti művelés erdőszéleken, folyóparti fákon felfuttatott szőlőtőkéken folyt, magasan kialakított termőkarokon, metszést alkalmazva termeltek ma már ismeretlen fajtákat. Ez a termelési kultúra lényegesen megváltozott, amikor I. István, II. Géza és IV. Béla királyunk nyugati telepeseket hívott országába. Közismert, hogy utóbbi a tatárjárás után „olasz” vinitorok (szőlőművelők) lakóhelyeit, szőlőit, és magukat az embereket is odaadományozta új birtokosoknak. A Tállya, Patak-Olaszi, Liszka-olaszi, Vallion

24

(Tőketerebes része) és a Burgundia helynevet máig őrző liszkai és kisfaludi településrészek egységes termőtáj körvonalait jelölik. A szőlőültetvények a 13. században felkúsztak a domboldalakra, s ez a termelt bor minőségének javulásával járt. Erdőbénye nevét a pápai tizedjegyzékekben (1317‑1334) „utraque Bénye”, vagyis a két Bénye néven találjuk. Bénye már akkor jelentős szőlőtermelő falu volt.

Laczkó Máté tevékenysége a Hegyalján Erre a megkapó szépségű és sajátos termelési kultúrával rendelkező vidékre érkezett Szepsi Laczkó Máté. A bortermelés első nagy korszaka, a 16. század utolsó harmada jelentős jövedelmet hozott a Hegyalja mezővárosi lakosságának és a birtokosoknak egyaránt. II. Miksa király (1564‑1576) udvara és az akkor szervezett szepesi kamara egyrészt igényelte a tokaji bort, másrészt igyekezett részesedni bevételeiből. 1600 körül már vámtörvények és vámhelyek sora szolgálta ezt. A vám nélkül, de engedéllyel bort szállító birtokosok jelentős bevételre tettek szert, s így a felemelkedni vágyó fiatalok az ő támogatásuk megszerzése miatt a főurak udvarába igyekeztek, vagy legalábbis támogatásuk elnyerésére törekedtek. Ezt okkal tételezzük fel Laczkó Mátéról is. Valószínű, hogy a pataki kollégiumban folytatta tanulmányait. A következő, kellően nem dokumentált adatok már tanítói működéséről szólnak. Ahhoz, hogy scholamester lehessen, „deák” végzettséget kellett szereznie. Az első névsorok 1617-től kezdődnek, s a 16. századról csak egyéni sorsokról vannak töredékes ismeretek. Laczkó Máté mint pataki diák nevét hiába keressük. Ami bizonyos, 1604 előtt szerezte meg a tanításhoz szükséges „deáki” ismereteket, a teológiai, valamint ehhez társuló filozófiai és egyéb, a prédikátori tevékenységhez szükséges tudást. Olaszliszkán kezdte pályáját. Krónikája olyan liszkai élményeket emleget, melyek szerint arra következtetünk, hogy már 1603-ban itt tartózkodott. Bizonyos, hogy 1606-ban Liszkán tanított. Ezt saját aláírásával ellátott iratok erősítik meg. Fennmaradt Rudolf király 1601. április hó 2-án Prágában kiadott oklevele, melyben Liszka mezőváros jogait a pallosjog használatára kiterjesztette. „Híven, szóról-szóra átírta… Szepsi L. Mathé, mint Olaszliszka város iskolájának rektora.” A következő évben Kassán, szintén tanítóként működött. Patak birtokosa 1573-tól 1602. szept.15-én bekövetkezett haláláig Dobó Ferenc volt. Birtoklása időszakában tudós tanárok egész sora működött. A kollégium diákjainak nevelése során a századfordulón még használták Szikszai Fabricius Balázs latin-magyar szószedetét. A szerző maga is szőlőket műveltetett, s az öregkorára Erdőbényén szántóföldet kapott Laczkó Máté, kinek nevéhez ekkor már a Szepsi előtag is hozzátartozott, ezt a tudást és szellemiséget szívta magába. Mivel nevéhez később az aszúkészítés legendája kötődött, kiemeljük Szikszai Fabricius ide vonatkozó fogalmait. Négy fejezetben tárgyalja a szőlő, s annak termelése, eszköztára, a szőlő és a bor fajtái és a pincéhez kapcsolódó fogalmakat.

25

A szótár sokat emlegetett szava: vinum passum – aszú szőlő bor. A kor tanult emberei így ismerték meg az akkor legfejlettebb szőlőművelést és borkészítést. Az első ma ismert nagymennyiségű „aszúszőlő bor” dokumentuma, a tokaji Garaiak osztálylevele 1571-ben készült. 1576-ban fejezte be Szikszai Fabricius a szójegyzékét. Szepsi Laczkó Máté az élet forgatagába került. Életének meghatározó élménye a Bocskaiféle szabadságküzdelem volt. Bocskai korai halála után a Hegyalján is hatalomváltás történt. Sárospatak uradalmát az örökösök közül Lorántffy Mihály szerezte meg. Ónod várának kapitánya volt, családja onnan költözött Patakra 1608-ban. Ő volt Erdőbénye földesura, a templom kegyura, s ő döntötte el, ki lesz a település prédikátora.

Erdőbénye múltjából Erdőbénye földje mint erdőség nem tartozott a magyarság honfoglalás kori szállásterületei közzé. A Bodrog partjára települt népesség a patakvölgyeken hatolt be az erdők övezetébe. Az első okleveles adat 1239-ből való. IV. Béla 1248-ban Liszka-Olazy helységet a szepesi káptalannak adományozta, akkor a határt a Magita-patak jelentette. Az 1317‑1334 közötti pápai tizedjegyzékekben „utraque Benye” vagyis két Bénye néven szerepel. Ekkor egyháza, parókusa volt, ami templom létét feltételezi. Alsó-Bénye a Magita-patak és Malom-patak közötti lejtőn, a Fövenyecskén feküdt. Alsóbénye Laczkó Máté ideérkezése előtt elpusztult. Amikor Bocskai hadai megjelentek Zemplénben, tatár és török segédcsapatok kísérték. Erdőbénye egyik birtokosa, Joó János Rudolf császár mellett királyi személynök volt, Prágában vagy Pozsonyban élt. Birtokát felprédálták a fosztogató török-tatár portyázók. Erdőbénye a borkereskedelem fellendülése hatására fejlődésnek indult, bizonyos helyi piac és kereskedelem alakult ki. A mezővárosi jogállás kialakulása a Rákóczi-uradalom időszakában történt. Pecsétje Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja. Erdőbénye lakói földesurukat követve már 1532-ben áttértek az új hitre. (Dienes Dénes, 1907.) Erdőbényén eleinte a pataki kollégium diákjai teljesítettek egyházi szolgálatot. Az első nevezetes lelkész az élete utolsó éveiben itt élő Szikszai Fabricius Balázs volt. Személyében a szőlőművelés ismert tudósa jelent meg, s hozzá kötődik a lelkészi javadalmakat képező szőlők igényes művelése, például a fajták elkülönítése és kiválasztása eszméjét először bizonyító Furmint nevű ültetvény. Dobó Ferenc halálát követően, 1608-tól Lorántffy Mihály, majd a lányai, végül csak Zsuzsanna lánya lett Erdőbénye birtokosa.

26

Lorántffy Mihály udvarában Bocskai 1606. decemberében bekövetkezett korai halála után Habsburg-uralom épült ki Zemplénben. Erre az időszakra esik Szepsi Korocz György pataki működése, aki előbb a református kollégium tanára, majd rektora volt. Laczkó Máté első külföldi útjáról visszatérve, 1608-tól Erdőbénye iskolájában tanított. Lorántffy támogatását elnyerve a Frankfurt melletti Hanauba ment tanulni. Magasabb iskolái elvégzése után visszakerült a Hegyaljára. Patrónusa saját udvarában alkalmazta, udvari mindenese, „aulicus concionatora” lett. Feltételezhető, hogy lelkészi és más szellemi munkával járó feladatai mellett fiatal lánya oktatását és nevelését is irányította. Lorántffy Zsuzsanna 1600 körül született. Apja és Rákóczi Zsigmond egyezséget kötött: Rákóczi legidősebb fia, György és Lorántffy idősebbik lánya, Zsuzsanna házasságát tervezték. Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi György házasságával hatalmas domínium alakult ki, melynek Sárospatak volt a központja. Zemplén jelentős uradalmai közül ide tartozott a pataki, tokaji, szerencsi, regéci, borsi és a lengyel határon fekvő sáros megyei makovicai uradalom. Lorántffy Mihály 1614-ben elhalálozott. Lánya megtartotta udvarában Laczkó Mátét, aki az új helyzetben megerősítette pozícióját. Miután Rákóczi Györggyel a házasságkötésre 1616-ban sor került, Laczkó Máté ugyanebben az évben Erdőbénye református lelkipásztora lett. Ekkor kezdte írni krónikáját, mely 1521-től rövid bejegyzéseket, 1603-tól személyes élményeket örökít meg. Most visszatekintünk Bocskai korára.

Krónika: „Liber secundus”. „Isteni segítség kezdetik.” A kor jó ismerője, Szabó András professzor szerint Laczkó Máté egy évig, 1604 táján Kassán tanító volt. Közelről szemlélte a Bocskai környezetében zajló eseményeket. „1604. 19. 7-bris szörnyű vörös rettenetes nagy égbeli jegy mint egy nagy kerek hadi sátor mind az égen föld fölött látszik éjjel, és hajnalig tart színe. E chasmának csodálatos módján a világ álmélkodik és szívében rettege.” Így kezdődött Bocskai szabadságharca. A szerző az eseményeket részletesen, személyes tapasztalatra valló vagy szemtanúk beszámolóinak felhasználására utaló szöveggel írta le. A királyi sereg megindult Kassától Bocskai ellen. A krónikaíró saját meggyőződésének ad hangot, amikor leírja: „a hajdúkat felébreszté és felkölté az Isten, kik követeket bocsátanak Bocskaihoz.” „Bocskai István urunk is a hitnek és a megromlott Magyarországnak a hajnal csillaga feltámada.” Égi jeleket emleget Bocskai fellépését, sikerekeit tárgyalva. „1605. Nagy-pénteken déljest három órakor tiszta lévén az ég, nagy csodálatos mennydörgés lőn, mintha sok ágyúval lőnének… Szepsiben szép verőfény volt. Bocskai István magyarországi fejedelemmé tétetik az országtól, Szerencsen való gyűlésben 17 die aprilis.”

27

A harcot követő bécsi béke tartalmáról Laczkó Máté elégedetten állapítja meg: „A templom és a vallás szabadsága” érvényesült a békekötésben. Részletesen leírja Bocskai halálát, temetését. A fejedelem elvesztésén érzett fájdalmát a mérgezéssel gyanúsított Káthay Mihály elfogása és lekaszabolása részletes leírásával is kifejezi. Bocskait Isten küldöttének, az emberi nagyság letéteményesének tartja. Amikor a fejedelem holttestét Erdélybe vitték, Rimay Jánossal együtt elkísérte Tokajig. „1607. 7. február: által vitték a fejedelem testét a Tiszán, Tokajnál a Felső-Patkókőnél, egy órakor délután.” Egyik versében a magyar főurakat intő búcsúszavakat ad Bocskai szájába: „Vegyétek fel gondját, kérlek, országomnak, Helyt adjatok, urak, az én intésemnek, Úgy adjon jót Isten, urak, magatoknak, Hogy megőrizzétek ti az országtokat.”

Erdőbénye prédikátora Liber III. (Harmadik könyv) „Itt kezdik …lassan-lassan a Bocskai István fejedelemtől jó karba állatott dolgokat vissza más karba állítani.” Saját utólagos bejegyzése szerint Szepsi Laczkó Máté 1617‑1619 között írta művét. Most azt a két évet követjük, melyet mint szemlélő azonnal feljegyzett. Először bemutatja Bethlen trónra kerülését. A krónikaíró felismeri tehetségét, s benne is Bocskai utódát látja. Bölcs és békeszerető, de hadai irányításában is jártas fejedelemként mutatja be. Az időrendet követve itt emlékezik meg főúri támogatója haláláról: 1614. szept. 26. „A nemzetes és nevezetes Lorándffy Mihály Sáros-Patakon éjszaka tizenkét óra tájban meghala. Eltemették a sárospataki templomban 4. januar hava 11, anno 1615. A község igen sajnálja, mert olyan vala, mint édesapja.” Patak ura hamarosan Rákóczi György lett. Ő Bethlen híve, de hegyaljai birtokai Habsburg területen fekszenek, tokaji várában királyi csapatok tanyáznak. Az eseményeket megszakítva a krónika szövegébe iktatja: „1616 decemberben Szerencsen a templomon ilyen írás találtatik. Eklézsiák: Kassai: Petrus Alvinczy, Szepsi: Emericus Kovasznai, Nagy-Ida: Andreas Szikszay, Göncz: Michael Szepsi, Helycei: Stephanus Kevi, Szántói: Georgius Tardi, Thalliai: Johannes Hellop, Szikszai: Balthazar Debreceni, Szerencsi: Joh. Visoly, Zombori: Petrus Érsek, Tarcali: Paulus Szántai, Tokaji: Mich. Szinyerváraljai, Xuri (Keresztúri!): Steph. Váradi, Lyszkai: Steph. Miskolczy, Tolcsvai: Petrus Beszerményi, Bényei: Matthaeus Szepsi, Pataki: Mich. Suri, Újhelyi: Matthaeus Tihameri, Nagy Mihályi: N. N., Toronyai: Christophorus Décsi.” Saját listája szerint Erdőbénye papja 1616-ban ő volt. Talán szerénysége, kötelezőnek érzett névtelensége miatt hivatkozik a szerencsi cédulára. Aztán a nép bajait sorolja. 1617-ben búzából, borból bő termés volt. A búzakeresztek a szántóföldeken elrohadtak, zsizsikesek lettek. Nem volt, aki csépelje. Bor olyan sok volt, hogy nem volt hová tenni. Ezt azonban igazi hét szűk esztendő követte. „Tanulj ember, megbecsülni az Isten ajándékát. Ahol 28

1618-ban oly szűk lőn a bor, mind országról, hogy ahol azelőtt a nagy szőlőkben 11 hordó termett, egy, vagy két hordó bor ha termett, ugyan sok volt.” A krónikában ekkor Rákóczi György tetteinek leírása következik. Bemutatja ellenségeit. Alaghy Menyhért vadászaton, orvul akarta elveszejteni. Dóczi András, a „király képe” pedig figyelmeztette, ne gyűjtsön hadat a király ellen. Rákóczi ügyesen lavírozott, de közben előkészületeket tett. Várta Bethlen hadjáratának megkezdését. Következik: „Második megszabadulása a magyar keresztyénségnek Isten áldásából a felséges Bethlen által.” A krónika itt Rákóczi szerepét emeli ki. 1619-ben feltámadt az ország. Szeptemberben Bethlen hadai Tokajhoz közeledtek. Rákóczi 4000 fős hadával Kassa előtt termett. 1619. szept. 6-án Kassa megnyitotta kapuit, s Rákóczi hódoltatta a várost. Házához kérette Dóczit, a „király képét”. Elfogatta, Patakra, majd Erdélybe küldte. Bethlen Kassára országos gyűlésbe hívta a rendeket. Rákóczi, akit a krónikás bölcs, megfontolt, tekintélyes embernek ír le, a „fejedelem képe” lett. Míg Bethlen serege Pozsony közelében harcolt, Rákóczi a lengyel határhoz közeli várak alá vonult seregével, hogy megakadályozza a Bécs pártján álló, az erdélyi fejedelmi trónra vágyó Homonnai György hadainak betörését. Homonnait jelentős lengyel és orosz zsoldoscsapatok támogatták, s meglepetésre Rákóczi serege 1619. nov. 22-én Homonnánál vereséget szenvedett. Felső-Magyarország védtelen falvait az ellenség pusztította. Rákóczi tevékenysége csalódást keltett. A krónikaíró nehéz helyzetbe került. Támogatója, Rákóczi György hadának vereségét kellett magyaráznia. Maga Rákóczi távol maradt a csatától, serege irányító nélkül maradt. A krónikás erre nem talál igazi mentséget. Miért fejezte be művét? Nem tudjuk. Letette a tollat, és sohasem vette fel újra. Ekkor írta műve elejére saját nevét, s hozzáfűzte: ő Lorántffy krónikaírója volt.

Bénye prédikátora Laczkó Máté életében jól érzékelhető törés állt be. Eddig sikeres volt, pályája felfelé ívelt. Ettől kezdve visszavonultan élt, lelkipásztori feladatait látta el. Nézzük működése színhelyét, Erdőbényét. A település érdekes helyen jött létre. A Felhegy felől az időszakos patakok elérik a természetes terasz peremén futó Aranyospatak ‑ Hegyalja közötti országutat. Esők után átcsaptak az úton, s a Malom-patak völgyének meredek lejtőjén futottak lefelé. Kihagyták azonban azt a kis domborulatot, ahol ma a főutca (a 17. századi Derék utca) ereszkedik alá. A lejtő domborulatának felső részén épült a falu temploma. A templommal szemben a földesúri majorság épületei álltak. Ennek központja a „Nagy borház” volt, mögötte pedig a majorsági kertek. A nagy borház udvarán volt a dézsmaház, és innen nyílt a pataki uradalomban a borok összegyűjtésére szolgáló nagy pince. Perényi Gábor adományai folytán itt alakultak ki az egyházi ingatlanok. A templom állítólag 1544-ben épült, kertjében és tőle napnyugat felé (az uradalom szérűskertje felé, a mai Rákóczi u. felső része) volt a régi temető.

29

A paplak (akkor református lelkészlak, ma római katolikus plébánia) a földesúri majorság belső útja felső oldalán állott. Egy (középkori eredetű) templom volt (a mai katolikus templom). 1532-ben Bénye minden lakója áttért a protestáns hitre, s a templom eszerint az övék maradt. Ekkor általában kő alapokon fa szerkezetű építmények voltak. Tetejüket zsúp, jobb esetben zsindely fedte. Bénye történetéből ismert, hogy többször leégett a templom. Utoljára akkor építették át, amikor 1602-ben Erdőbénye (talán már akkor is mezőváros) tanácsa Kassa városától téglát kért templom építéséhez, a munkákról azonban nincs adat. Kertjében volt (a későbbi római katolikus iskola helyén) az akkori mezővárosi iskola fa épülete. A 17. században a templom közvetlen szomszédságában (a mai tornacsarnok helyén) volt a pataki kollégium vincellérháza és pincéje. Ezért itt létesült az első iskola is. A templom felett, szinte vele egybeépülve egy ház ‑ eredetileg talán tanítói lakás ‑ állott, amely egy sokkal későbbi (1726) vizsgálat szerint Laczkó Máté halála után özvegye szabad kúriája, s benne a kocsmája volt. Mészárszéket is tarthattak benne. Dobó Ferenc 1576-ban szabad bor- és húsárusítás jogát adta a kollégiumnak. Ez valószínűleg a kollégium erdőbényei létesítményét is megillette. Ebben a szabad kúriában volt a lelkész kocsmája. A pataki kollégium vincellérháza a hátsó utcára nyílott. Pincéjében annak a négy szőlőnek a termését tárolták, melyet Perényi Gábor adományozott a sárospataki kollégiumnak. A borházban a pataki kollégiumnak adott szőlők művelésére szolgáló eszközök voltak, amikor pedig a diákok maguk is dolgoztak, szállásként szolgált. Egyébként a pataki kollégium tanárai utazásaik alkalmával megszálltak időnként ebben az épületben. (Későbbi adat, de visszafelé is következtethetünk belőle: a kollégiumnak adott szőlőket Lorántffy Zsuzsanna a végrendeletében (1659) felszabadította a földesúrnak járó terhek alól, ez azonban már a Laczkó Máté korában is fennálló helyzet megerősítését szolgálhatta. Szintén későbbi történet, hogy miután Báthory Zsófia 1671-ben bezárta a kollégiumot, s a tanári kart és a diákokat szélnek eresztette, néhány évig itt működött szerény keretek között a pataki iskola. Ezért hívják Iskola utcának eredetileg a Hunyadi utcát.) A kollégium és a helyi egyház telke az Iskola u. túloldalán folytatódott. A mai Tompa u. környékét máig Papkertnek hívják. Szepsi Laczkó Máté ideérkezése idején külön a lelkész, az iskolamester, másrészt pedig a pataki kollégium jelentős szőlőkkel rendelkezett. A bényei lelkészi állás elnyerése megtiszteltetésnek számított, mivel jelentős jövedelemmel rendelkezett. A bőséges jövedelem lehetővé tette második lelkész alkalmazását is. Az egyház és az iskola működését a zempléni esperes látogatásai jegyzőkönyveiből ismerjük. Az egyházlátogatások ekkoriban kezdődtek, s azokról jegyzőkönyv készült. Erdőbénye 1611. Szántai Pál liszkai lelkész vizitált. A jegyzőkönyv rögzítette a mindenkori lelkész javait. Eszerint: „A prédikátorsághoz vagyon három szőlő. Az egyik Bakfű szőlő. Másik Furmint szőlő a Giöpiü völgyön. Harmadik Hosszú szőlő. Ezek míve a praedicatoré.” Emellett a kollégium szőlői művelését is felügyelte. A lelkészek, a kántor és a harangozó járadékait, apró pénzbevételeit nem részletezi a jegyzőkönyv. A legfontosabb a földesúri borkilencedből való részesedésük volt. Erdőbénye lakosságának csaknem egésze protestáns,

30

a tárgyalt időszakban a helvét irányzat követője volt. Valamennyi dézsmás szőlő tulajdonosa, jobbágyok vagy „bebírók” (nem a településen lakók) a termés kilencedét szüretkor a földesúri dézsmaházhoz (pincéhez) szállították, s a bíró vagy a mezőváros által fizetett dézsmás évszázadok alatt kialakult módon kivette a földbirtokos részét. A földesúr és a település kapcsolatrendszerét úrbárium szabályozta, mely tartalmazta, hogy a beszedett bordézsmából mennyi jár a lelkésznek és a tanítónak. Erdőbényén a „fejedelem” dézsmájából oktava (nyolcad rész) járt. Erdőbénye földesura és népe jó megélhetést biztosított a lelkésznek és iskolamesternek.

Szepsi Laczkó Máté prédikátori ténykedése Az 1611. évi jegyzőkönyv szerint még nem volt betöltve a lelkészi állás. 1616-ban már Szepsi Máté volt Erdőbénye prédikátora. 1629-ben az új liszkai lelkész, Miskolczi Csulyak István zempléni esperes vizitált. A lelkésszel tárgyalva megállapította, a Furmint szőlőben a Diák Györgynél lévő pénzen árok- és gátépítés következik. Ugyanebben az évben leégett a templom és a mezőváros központja. A Derék utca mindkét oldalán leégtek a házak. A pusztulást írásban is megörökítették, melyben leírják, hol kezdődött a tűz, s kiknek a háza pusztult el. Bénye központját újjá kellett építeni. Az eset a vizitáció után történt, mert abban nem említik. A templomot a következő évben újjáépítették, s a torony gombjában elhelyezték az előbbi listát. Ez a templom elég sokáig fennállott, mert az 1717. április 13ai tűzvésznél került elő. Ekkor újból leégett a mezőváros központja, s a torony gombja is lezuhant. Elolvasták az 1629. évi feljegyzéseket. Nagy lehetett az 1629. évi tűz, mert az egész tanács (vagyis a bíró és esküdtek), a prédikátor háza, a kollégium akkori háza, két iskolaépület, az uraság háza, a lőcseiek három háza és Viski János tiszteletes háza is leégett. A lista figyelemreméltó azért is, mert új adatokat tartalmaz. Laczkó Máté mellett második lelkészt is foglalkoztattak. Máthé tiszteletes ‑ egy későbbi forrás szerint ‑ saját tulajdonú, földesúri terhektől felszabadított házában lakott, mely nem volt azonos a paplakkal. Viski János háza a község tulajdona volt, Laczkó Máté háza – az uradalom leltára szerint, legalábbis 1630 táján ‑ saját tulajdonú volt. Később, halála után „Máté tiszteletes özvegye” szabad (adómentes) háza megjelöléssel írták össze. A kollégium házán a borházat érthették. Ez szállásnak is alkalmas volt. Az uraság háza még nem kastély volt, csupán a majorság központja, később (1692) „Nagy borház” volt a neve. Máté tiszteletes nagy megbecsülésnek örvendett. Erre vall, hogy amikor Miskolczi Csulyak István esperes a Sárospatakon, 1629. december 5-én végzett vizitációra neves lelkészeket és iskolamestereket is meghívott, közöttük volt „pastor Matthaei Szepsi”. Ezekre az évekre esett a kollégium tevékenységének átszervezése. Sárospatakon a bártfai evangélikus iskolát tekintették mintának, s 1621-ben annak belső szabályaihoz hasonló előírásokat rögzítettek. Ekkor azonban a tanítás módszerein és tartalmán is vita bontakozott ki. Ebben vett részt Szepsi Máté.

31

A következő, 1632. évi erdőbényei látogatási jegyzőkönyv két érdekes bejegyzést tartalmaz. Az egyik: „Az Máthé uram pénzén veszi a molnár, avagy serfőző az árpát, s egy főzésből 1 átalagot adnak Máthé uramnak, a többit az ő saját házánál árusítják. Inti az eklézsia, hogy a sörfőzésnek nevét tegye le.” A zempléni esperes mint vizitátor a református közösség nevében fogalmazza meg a kérést. Ilyen figyelmeztetés csak jelentős probléma esetén kerülhetett bejegyzésre. A másik érdekesség: „Az Furmint szőlő nem hasznára, hanem kárára van a parókiának, mert csak szívja és a többi szőlő jövedelmét is felemészti. Akarja ő kegyelme, hogy felcseréljék.” A szőlő meredek hegyoldalon feküdt, az egész bényei határban itt pusztított legjobban az erózió. Esők idején hosszú árkokat mosott a víz. Laczkó Máté Erdőbényén sokkal nagyobb szerepet játszott, mint általában a lelkészek. A pataki kollégium bényei épületeire és szőlőire is gondot viselt. „A deákoknak vagyon két darab szőlőjük. Egyik a Messzelátón, Josa István ilyen conditiokkal adta, hogy esztendőnként a deákok 300 kosár földet vigyenek bele ahová szükséges.” Délről a pap Bakfű szőlője határolta. Másik a Mulatón, harmadik az 1611 utáni években kapott, András deák-féle szőlő a „Verő Málon”. Magát a művelést nem a lelkész végeztette, hanem Lengyel Péter vincellér irányításával a deákok maguk dolgoztak. Laczkó Máté családos ember volt. Felesége nagy segítségére volt a család ügyeinek intézésében. Volt egy szántóföld, melynek tulajdonjogát 30 évig vitatták, s ezt a tiszteletes felesége megvásárolta. Férje halála után özvegye még sokáig élt, s a kollégium telkén álló szabad kúriában lakott, férje jogán szabad kocsmát és mészárszéket tartott fenn. Az ő halálát követően unokájuk, Rimaszombati Mária élt a házban 1726-ban, amikor Zemplén vármegye vizsgálatot tartott a kúria dézsmamentessége ügyében. Csupán innen értesülünk arról, hogy leszármazottai is voltak Laczkó Máténak. Fia is lehetett, mert az iskola és az oktatás ügyében Máté tiszteletes halála után tartott vizsgálat jegyzőkönyve utal arra, hogy egy panasztevő szülőnek akkor adott igazat a lelkész, mikor az ő fiának oktatása terén hasonló hibákat tapasztalt. „Immár elhittem, úgymond, beszédedet a mester felől, mert az én fiamat is szintén nem tanítja, mint a tiédet.” Az iskola felügyelete a lelkészé volt, de a döntéseket az egyházközség hozta. Erdőbényén, az volt a szokás, hogy a közösség nevében egy választott egyházfi (aedilis) járt el a felmerült ügyekben. 1632-ben a zempléni esperes részéről az iskola meglátogatására is sor került. Súlyos problémák merültek fel. „A scholában legyen a leckéknek seriese, órára osztván legyenek a leckék. A pásztor megnézze a seriest, és meglássa, ha illendő és hasznára szolgáló legyenek-e a leckék a deákoknak, avagy a mester csak a maga könnyebbségéért csak kotyomfitty leckét olvas.” Az iskolán kívül is panasszal találkozhatott az esperes. „A deákok kő hányni-vetni szoktak kijárni a pástra.” Az időben a káromkodást, lopást és más szertelenségeket éppen a lelkészek és a hívők közössége ítélte el. Így érthető, hogy a jegyzőkönyv szavai a legnagyobb bírálatot jelentették. Ráadásul nemcsak a tanítót, de a lelkészt is elmarasztalták. Előttünk egy mentsége van a lelkésznek, az, hogy ereje fogytán lehetett. Mi már tudjuk, egy év múlva elhalálozik.

32

Szepsi Laczkó Máté halálának körülményei Szalánczi Imre iskolamester a deákok tanítását teljesen elhanyagolta, s erkölcstelen életmódjával az embereket maga ellen hangolta. A szülők különösen felháborodtak. Abban a korban nem volt kötelező az iskolát elvégezni, sőt nagyon kevesen járhattak már elemibe is. Ugyanis a szülőknek ezért természetbeni vagy tényleges tandíjat kellett fizetniük. Amelyik szülő ezt vállalta, joggal várta el, hogy gyermeke elsajátítsa az alapvető ismereteket. Ez főként latin nyelvű abc, olvasás, írás és egyházi énekek ismerete volt. Elvégzése után mehetett a gyerek a pataki kollégiumba. Vajda János bényei szülő szüreti bordézsmáláskor nem adta meg a dictatumot (tandíjat), s jelen lévő tanító kérésére sem teljesítette azt. Az iskolamester „letartatta a dézsmán”. Vajda közölte, hogy panaszt fog tenni. Felkereste Szepsi Laczkó Máté prédikátort, akivel már előzőleg is közölte problémáját. Egyik alkalommal Máté tiszteletes már elismerte panasza jogosságát, s most feletteséhez, Miskolczi Csulyak István liszkai espereshez irányította. Vajda János ott is előadta panaszát, s az esperes megígérte, hogy „a törvényre által megy”. Máté tiszteletes ‑ Csulyak István szerint ‑ felismerte, hogy az eklézsia vizsgálatot igényel, s ebbe kívánta bevonni esperesét. Levélben tájékoztatta az esperest, s kérte az iskola meglátogatását. A mezőváros tanácsa Máté tiszteletest mint séniort, az iskola felettes hatóságát bevonta a vizsgálatba. A tanító, megtudva, mi készül ellene, közben Liszkára fuvaroztatta a begyűjtött borokat, hogy kivonja a vizsgálat alól. Máté tiszteletes levelét az esperes ebéd után kapta meg. „Én mindjárt paripámon Bényére mentem, de semmiről nem végezhettem, mert Máté uramat a guta megütötte volt. Akkor immár a ház közepén holt elevenen feküdt, szemeit behúnyta és nem is szólhatott.” Csulyak István dolgavégezetlenül hazatért Liszkára. Azonnal intézkedett lelkésztársa temetéséről. A vizsgálatot Gyalai Miklós bényei főbíró és tanácsa 1633. február 5-én, Máté tiszteletes temetése után, az esperes jelenlétében folytatta. Kiderült, hogy a tanítás elhanyagolása mellett az egyházra is rossz fényt vetett a tanító tevékenysége, ugyanis egy asszonnyal rendszeresen találkozott, s ez az iskola épületének tanítói szobájában is előfordult. A főbíró a mester szemére vetette, hogy a tanító működésének második évében az iskola berendezéseit használhatatlanná tették, magát az épületet is megrongálták. „Nagy kár lett, flor. 50 föl nem vettek volt. Mert három kemencét rontottak el, asztalokat, székeket elvagdaltak, deszkás ajtaját a culinának (konyha), a kötéseket szétverték, a talpgerendákat elvagdalták, néhol majd általszakadt. Insuper a cinterem deszkáit is mind eltékozlották.” A diákok vallották, hogy „a mester még az elmúlt aratás alatt nem kezdett olvasni, Stylust (nyelvtan) karácsonytól fogván nem adott, repetitiot is nem mondottak, evangeliumot is egyszer exponaltanac”. A tanulóknak nem jelezte csengetéssel az oktatás kezdetét, sőt, esetenként elküldte őket. Gyakran berúgott. A felettesével, Máté tiszteletessel nem tartotta a kapcsolatot. Végül az egyik tanú, Jesztrebi Imre mendikáns (kolduló) diák elmondta: amely éjszaka Máté uram megholt, az iskolamesternél borozott társaival és a mester azt mondta: „Igyunk, mert Isten Máté papot megverte én érettem”. A vizsgálat befejezését, a büntetés kirovását a következő lelkészi zsinatra halasztották. 33

Temetése Csulyak István esperes Erdőbényén, 1633. január 21-én kelt levelében rendelkezett a temetésről. „Meghívólevél a nagytiszteletű és jeles Szepsi Máté úrnak, Erdőbénye igen hűséges lelkipásztorának a temetésére, amely január 21-én íratott a keresztúri, tokaji, mádi, tállyai, tolcsvai, olaszi és pataki testvér pásztor uraknak, Tolnai úrnak, a két Bakai úrnak, Újhelyben Simándi úrnak és rektorának, Kaposvári úrnak. Ő (Szepsi Máté) ugyanis, mikor január 20. napján részt vett a templomban a hajnali imádságon és a gyűlésből sajátkezűleg írt hozzám egy levelet, ezt a levelet sem összehajtogatni, sem megcímezni nem tudta, mert gutaütés érte és körülbelül este 7 óra tájban az Úrban kegyesen elhunnyadt. Üdvösséget és boldogabb életben való részesülést kérünk az Úrtól. Nagytiszteletű uram, a mennyei Családapa, akinek kezében van élet és halál fölötti rendelkezés, várakozásunknál hamarabb elragadta tőlünk, a siralmak völgyében élők közösségéből a mennyei hazába a nagytiszteletű férfiút, Szepsi Máté urat, Krisztus szőlőskertjének az erdőbényeieknél leghűségesebb munkását, presbitériumunknak fáklyahordozóját, legkedvesebb testvéremet és szomszédomat, tegnap este 7 órakor. Közös megegyezéssel holt tetemét a következő vasárnap reggel 8 órakor szándékozunk a földbe rejteni. Ezért mindnyájatokat felkérlek és intelek (tudniillik mint a fennhatóságom alá tartozókat), másokkal pedig testvérileg közlöm, hogy akik életében egyedülálló szeretettel öveztétek, holta után is részesítsétek szeretetetekben, és valóban úgy fogjátok őt ebben részesíteni, ha a kitűzött napon Bényén megjelentek. Ti pedig nagytiszteletű Komjáti és Tolnai István urak, gyűlést rendezvén a rokonok számára történő istentisztelet céljából jelenjetek meg, másképpen nem cselekedvén. A jeles Bakai Úr a pataki gimnázium tudós uraiból (tanulóiból) 20 főt hozzon ide magával a temetés ünnepélyessé tételére. Isten veletek! Keltezem Bényén, 1633. január 21-én.” (A levél megjelent a Régi Magyar Költők Tára, XVII. század, 2. kötet 327. l. Közreadta: Fehér József, 2000.) Szintén Fehér József közölte a Csulyak István által Kapuvári Pálnak, az újhelyi iskola rektorának írt másik levelet. (Dátuma Liszka, Szentháromság utolsó vasárnapján (nov.) 1633-ban.) Ebben a lelkész özvegye ama kérését közvetíti: szíveskedjen „két, vagy három disztihonból álló epifátumot, mely aztán a síremlékbe vésve a kripta, vagy mauzóleum számára…” A halotti búcsúztatóra a templomban kerülhetett sor. Szepsi Máté sírja ma nem ismert. A templomon belüli kriptába a falu földesurait volt szokásban elhelyezni. A templom körüli sírkert (cinterem) lehetett a lelkészek nyughelye. Laczkó Máté sírjának további sorsa összefügg a templom történetével. A rekatolizáció folyamatának első lépéseként 1671-ben püspöki irányítással, állami, ha kellett katonai segítséggel vették el a reformátusok templomait. Ez volt a bényei templom sorsa is. II. Rákóczi Ferenc kuruc szabadságharca idején, 1705-ben a szécsényi országgyűlésen törvény született arról, hogy a lakosság többségét

34

képező vallásfelekezet kapja meg az egyházi ingatlanokat és jövedelmeket. Így rövid időre, a szabadságharc végéig ismét a reformátusok használták. 1711 után a katolikusok visszakapták, majd az 1740-es években átépítették és kibővítették a templomot. Ekkoriban épült a pincebejárat, mely elválasztja a templomot az egykori szabad kúriától, s a református egyház pataki kollégiumának ingatlanától. A kriptákat, sírokat elbontották, a csontokat a temetőkert falánál helyezték el. Ebben az áttelepített helyzetben, a többi között találhatók Máté tiszteletes földi maradványai.

Szepsi Laczkó Máté emlékezete Szepsi Laczkó Máté emlékét örökre megőrizte krónikája. Arra még nem derült fény, mikor került be a krónikája a főúri udvar könyvtárába. Rákóczi György 1629-ben költözött Erdélybe, 1630-ban választották meg fejedelemnek. Lorántffy Zsuzsanna 1632-ben költözött át Gyulafehérvárra. Már akkoriban megkezdődött a fejedelmi könyvtár kialakítása. A krónika kinyomtatását már 1637-ben tervezték. Tolnai István, a sárospataki kollégium tanára levelet írt I. Rákóczi György fejedelemnek Gyulafehérvárra. „Jó emlékezetű Szepsi uramnak az Bényei Máté papnak küldöttünk vala be Nagyságodnak egy írott könyvet, mely magyarországi históriákat foglalt.” Tolnai szerint Patakon már ekkor felmerült, hogy kinyomtathatják, ezért kérte visszaküldését. (Közli: Szilágyi Sándor, 1875.) A kinyomtatásra akkor nem került sor. Azzal a szándékkal foglaltuk össze Szepsi Laczkó Máté élettörténetét, hogy a történelmi tények szerint mutassuk be szerepét. Igazi református prédikátor, hazáját szerető, igazságáért kiálló ember volt.

Az aszúkészítés évszázadai Milyen szerepe volt Máté tiszteletesnek a borkészítésben? Volt-e a legújabban nevéhez kötve emlegetett aszúkészítési receptje, erről is kell szólnunk. A 16. században a teljesen beaszúsodott termés válogatás nélküli feldolgozása, vagyis a természetes aszúborok készítése volt jellemző. A 17. század közepétől ezt egyre inkább felváltotta a szemenként leszedett aszúszemek tömegének musttal vagy óborral történő áztatása, s puttonyszám szerinti keverése útján történő borkészítés. Ez utóbbit „csinált” aszúnak is nevezték. Balassa Iván, a közelmúltban elhunyt néprajzos szerint a 17. század végéről van az első olyan adat, melyből a keverési arányokra következtethetünk. Szerinte a „szemül szedett” aszúszemek és a feldolgozás során rátöltött must vagy bor készítésének arányairól 1697-ben Sátoraljaújhelyen jegyezték fel: „Azért én szedettem Asszúszőlőtt Hatod fél hordóval, és a

35

Várhegyi Tizenkét hordó bort azon Aszuszőlővel Eperjest jól megh csinálván az Feleségem, lett abból Aszu szőlő borunk huszonnyolcad fél Általaggal.” (Balassa, 1975.) Itt még nem a később szokásossá vált, puttonyszám szerinti arányt használták. Erdőbényéről 1705-ből származó feljegyzés maradt az utókorra. „Scememen (pontosan: szemen) szedett Aszú szőlő H. 7., abból csináltunk Aszú szőlő Bort Ált. 30.” (Balassa, 1975.) A bényei adatból hiányzik a hozzátöltött must (bor) mennyisége.

Aszúkészítés a 18-19. században Az aszúkészítés részletesebb leírása Joh. Wells 1721-ben és Paul Keler thoruni borkereskedő 1726-ban kiadott könyvében található. Röviden említik az összegyűjtött aszúszemek alapos kitaposását, áztatását, musttal történő felöntését. Valószínű, hogy a tapasztalat akkor még nem lépte túl az ókori szerzőktől átvett tudást. A puttonyszám szerinti aszúkészítés első leírása Matolai Jánostól származik, aki 1732 októberében, éppen szüretkor járta be a Hegyalját. Az akkor látottakat fogalmazza meg: „Az aszúszemeket leszedik szárukról és puttonyokba töltik. Egy-egy 90 iccés átalagba ki 1, ki 2, ki 3, sőt aki a töményebbet kedveli, több puttonyra való aszútörköly levét szánja. A puttonyok tartalmát kádba borítják, s ami ott az aszúszemekből magától kiszivárog, annak neve esszencia. A többit összenyomják és kitapossák, amíg összezúzva péppé nem áll össze. Azután a legjobb szőlőkből csomoszolt mustot öntenek rá, derekasan összekeverik, s fedővel letakarva hagyják, amíg együtt megerjedve a törköly felszáll és leszedhetik. Ekkor a levet szűrőn engedik át, a törkölyt pedig kézzel kinyomkodják. Majd újból kitapossák…” Ez a leírás nem teljes, mert az arányokat egyéni megítélésre bízza. Egységességről, receptről Szepsi Laczkó halála után egy évszázaddal sincs szó. Az Erdőbényén született Domby Sámuel 1756-ban megjelent könyve hasonló módon, de pontatlanul írja le az eljárást. Szerinte az összegyűjtött aszúszemeket 1-2 hétig hordóban állni hagyják, s az esszencia kinyerése után a bogyókat összetapossák, lábbal szétzúzzák. Aztán a kisajtolt mustot hozzátöltik, az összekevert anyagot befedve erjesztik. A harmadik, vagy negyedik napon a must felszínére feljött szőlőszemeket leszedik, kézzel kinyomják és megszűrik. Ebből lesz tökéletes erjedés után az aszúbor. Domby az arányok pontos közlése nélkül utal arra, hogy a rátöltött must mennyisége szerint nagyobb vagy kisebb értékű aszúbor készülhet. A leírás tapasztalati tudást mutat. Ő maga nem volt szőlész, de a családjához tartozó Domby Ferenctől, Lőcse városa bényei szőlőkezelőjétől szerezhette ismereteit. A 18. század a nagy változások kora. Tarcalon kialakult a császári és királyi birtokközpont (1750), ahol a legjobb szakemberek dolgoztak. A bécsi udvar és a főméltóságok asztalain sok aszút fogyasztottak. Miközben a császári udvar fénye kedvezően hatott a tokaji borok imázsára, új probléma keletkezett. „És mégis, a tartzali és bétsi Tsászári Királyi boros pincékben egynéhány száz ántalag Tokaji aszúszőlő borok és eszenciák megecetesedtek.” – írja 1796-ban Dercsényi János. Művében felidézi a régi „természetes aszúk” készítését. „Épp

36

ilyen az ép szőlőből nyert must is, melyből az aszú ki nincs szedve, hanem együtt összetapostatik, ha a maga jól megérett, fűszerszámos törkölyére ismét visszatöltetik, egynéhány óráig rajta tarttatik ‑ amiként a mi hajdani őseink csinálni szokták volt az aszúszőlő bort, akik a maguk november végén és december elein is szedett szőlőjükből igen kevés mustot, de abból aztán annál jobb bort kaptanak.” A természetes aszúk neve volt az „aszúszőlő bor”. A 19. században tovább finomodott az aszúkészítés eljárása. Leírását a Szabó József és Török István által szerkesztett Tokaj-Hegyalja Album négy nyelven adta közre (1867). „Az aszúszemek a fürtökről már a szőlőszedéskor a többi érett bogyó közül kiszemeltetnek, a megszedett fürtök mindazonáltal e kiszemelés után is párkánnyal ellátott, hosszúkás alakú deszkatáblára öntetnek, hogy a még elmaradott aszúk ismét kiválaszttathassanak… az aszúszemek kádakba töltetnek, melyek alul kifúrvák és csappal ellátvák, hogy az aszúból, az ön teher nyomása folytán kiszivárgó nedv az alájuk helyezett edénybe folyhasson. E folyadék képezi a tokaji essencziát…” Aztán leírja az 1-5 puttonyos aszúk készítését. „A megszedett aszúszemek tehát a gyűjtő kádakból, ahhoz alkalmazkodva méretnek ki, ahány puttonos bor készítése elhatároztatott. A kimért tömeg… más kádban, apró részletekben, erős férfilábak, vagy zúzó gépek segítségével teljes péppé tapostatik… kellő mustmennyiség öntetvén arra… melegebb időben 12, nagyobb hidegben pedig egész 48 óráig azon hagyatik, eközben néhányszor megkavartatván. Végre ezen keveréknek nyomó zsákok általi leszűrése eszközöltetik, s a kinyomott aszúbor… hordóba töltetik.” Jelenleg a 2004. évi bortörvény szabályozza az aszúkészítést. A készítési mód és beltartalmi értékek szabják meg az aszú besorolását. Az Európai Unióba lépve annak szabályozásához kell alkalmazkodnunk. Az aszú az édes desszertborok kategóriájába tartozik. Mi egyedi, botritiszes borkülönlegességnek tartjuk.

Befejezés Szepsi Laczkó Máté legendája és a valóság Krónikáját olvasva keressük a szőlőműveléshez való kötődését, az aszúkészítés leírását. Ezen a téren csalódás ér bennünket. Mindössze két mellékesen odavetett mondata szól erről: „1617. Isten ebben az esztendőben csodálatos bőséget adott mindenben. Liszkán és Bodrogkeresztúrban egy akó bort 9-15 forintért árultak.” „1618. Országszerte szűk lévén ez évben a bor, csak a liszkai, bényei, tolcsvai hegyen termett szőlő. Isten ahol akarja, a szükségben is adhat.” Az aszúborokról szót sem ejt. Ki lehet mondani, 1622 előtt nem mutatott érdeklődést a szőlészet és borászat iránt. Gróf Mikó Imre sem találta a számtalan cédula között az aszúkészítés receptjét. Kazinczy Péter pályájának kezdetén részt vett sátoraljaújhelyi város „törvénykönyve” lejegyzésében. 1621-ben az ő fogalmazásában egy mondat került a „törvénykönyvbe”, mely

37

szerint Szepsi Laczkó Máté egy flaska aszút adományozott Lorántffy Zsuzsanna ünnepi asztalára. Idézni nem lehet, mert a „törvénykönyv” első kötete 149. oldalára jegyzett szöveg ma nincs meg, néhány oldal hiányzik. (A becses lapok valószínűleg éppen a fenti mondat kijegyzetelése miatt kallódtak el a rendszerváltás körüli években.) Jó száz évvel ezelőtt jelent meg nyomtatásban ez a mondat, s akkor társult hozzá a Kazinczy Ferenc szavaira hivatkozó újabb gondolat. Így indult útjára a legenda, hogy Szepsi Laczkó Máté készítette az első aszúbort. Megvizsgálva a törvénykönyv sokat emlegetett mondatát, egy igaz és egy téves állítás került együvé. Igaz, hogy Lorántffy Zsuzsanna aszúbort kapott ajándékba. Téves, hogy ez volt az első aszú. Ez utóbbihoz hozzátehetjük, Kazinczy Péter úgy tudta, ez az első. Kazinczy Péter mondatát csak Dongó Gy. Géza későbbi interpretációjából idézhetjük. 1903-ban megjelent Sátoraljaújhely története c. könyve 148‑149. lapjain az Oremus szőlőt emlegetve a következőket írja: „Sepsy Laczkó Máté udvari tiszteletes ennek az Oremusnak a terméséből készítette okkal-móddal az „első aszúbort”. A lapalji 2. jegyzetben kiegészíti: „Ez a szájhagyomány szintén a Lorántffy Zsuzsanna kis íródeákjától, Kazinczy Péterkétől, aki sárosi főispánságig vitte, ered.” Dongó Gyárfás a hegy nevéről tudatja: Báthory Zsófia a szőlőt 1667-ben a pataki jezsuitáknak adta, ugyanott pedig „a dombhátra fogadalmi kápolnát emeltetett. Annak a kápolnának homlokán kőbe vésve, arany betűkkel írva ez a szent szó ragyogott: OREMUS.” A lap alján jegyzetben közli: ez a szájhagyomány a „szent öregtől”, Kazinczy Ferenctől származik. Ő pedig a Kazinczy családbeli Beczke Bálinttól hallotta, amint 1902 nyarán a megnevezett helyen jártak. Mai tudásunkkal könnyedén megcáfolhatjuk ezeket az állításokat. Az aszút már a karthágóiak, görögök és rómaiak ismerték. Nem kellett feltalálni. Ráadásul a tokaji aszú nem egy feltaláló műve, hanem a nagy természet ajándéka. A tokaji borvidék és az aszúkészítés folyamata már ismert. Tudjuk, hogy először természetes „aszúszőlő borok” készültek. Az aszúszemek tömeges keletkezésétől, a fürtről „szemen szedett” aszúszemek feldolgozása rögzíthető munkafolyamaton és erjedésen át jut el az aszúborig. A „csinált” 3, 4, 5 vagy 6 puttonyos aszúborok készítésének megvannak és követhetőek az állomásai. Ezek a módszerek, mértékek évszázadok során alakultak ki. Kazinczy Péter szavait azonban komolyan kell venni, mert egy közismert és hiteles ember írta. Szavainak azt a részét biztosra veszem, hogy Laczkó Máté készített aszúbort. Állítólag az is szerepel a törvénykönyvben, hogy azzal kedveskedett úrnőjének, Lorántffy Zsuzsannának, aki így ismerkedhetett meg az aszúval. A művelt, fiatal Kazinczy Péter saját tapasztalatát írta meg. Amennyire ismerem a kor eseményeit, az 1610-es és 1620-as években nem voltak kiemelkedő évjáratok, nem termett sok aszú. Takáts Sándortól tudjuk, hogy a lengyel piacra vitt aszúborok ára magasra szökött, tízszerese volt a normál borokénak. A fiatal Lorántffy Zsuzsanna örökölte édesanyja, Zeleméry Borbála birtokait, négy tarcali és öt tokaji szőlőt, ahol jó években tartalmas borok termettek. Ugyanazokon a hegyoldalakon termettek a pataki uradalomban 1630 körül összeírt aszúborok. Ezeket „természetes” aszúboroknak tarthatjuk, nem a száz évvel későbbi „csinált” aszúknak.

38

Az ifjú Kazinczy Péter szavaiban nincs okunk kételkedni. Nem ismerhette azonban sem a mediterrán aszúborok történetét, sem a magyarországi előzményeket. Ettől nagyobb probléma, hogy kései utóda, Dongó Gyárfás Géza, az Adalékok Zemplén vármegye Történetéhez (1885‑1926) című kiadvány szerkesztője, sok történelmi cikk írója nem ismerte a borvidék történetéről írt műveket. A Bél Mátyás tudós környezetéhez tartozó Matolai János 1723-ban azt írja, hogy a tokaji pap készített először aszúbort. Szirmay Antal a Zemplén megye bortermő hegyeiről írt, máig használt művében nem egy évhez kötötte az aszúbor születését. Szerinte 1560 táján történt ez a jelentős esemény. Mohl és Laszgallner német nyelvű összefoglalásában említi, hogy a kassai levéltárban 1557-ben írt feljegyzést láttak, mely az aszúbort emlegette. Szirmaynak a borvidék fejlődésével kapcsolatban kifejtett vélekedése máig elfogadott. Például Balassa Iván a Tokaj-Hegyalja szőlője és bora című tartalmas könyvében (1995) sem vitatja Szirmay kormeghatározását. Felhívja a figyelmet, hogy ezt a kérdést is tisztázni kell. Amikor Szepsi Laczkó Máté ünnepi aszújából legenda lett, a tokaji aszú múltjának kellő ismeretére lett volna szükség. Legalább utólag taglalnunk kellett néhányat. Végigkövetve az aszú születésének útját nem találunk bizonyítékot Szepsi Laczkó Máté „receptúrájának” létezésére. Ennek ellenére legendája még sokáig élni fog. Része lett a tokaji aszú kultúrhistóriájának. Visszatérő eleme számtalan szakértelemmel írt műnek. Minden esetben a hiányzó ismereteket pótolja. A borok készítői kevés esetben rögzítik írásban, mit hogyan csinálnak a pincében. A 17. században ez igazán fel sem merült. Tokaj nektárja ritka ajándék: a természet, vagy a természet ura ajándéka volt. Mígnem az ember „csinált” aszújával a természet fölé kerekedett.

39

Jegyzetek és irodalom:

Szepsi Laczkó Máté: Emlékezetre való dolgoknak rövid megjegyzései. In: Erdélyi Történelmi Emlékek. III. köt. Kolozsvár, 1858. Kiadta: gróf Mikó Imre.

Megjegyzés: A szerző régebbi írásainak jegyzeteit nem idézte a jelen tanulmányban.

Szirmay Antal: Notitia historica, politica, oeconomica montium et locorumviniferorum comitatus Zempleniensis. Cassoviae, 1798.

Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. 1914. 159. p. (Tokaj várának 1605. évi ostroma Szepsi Laczkó Máté krónikája szerint.) Balassa Iván: A Tokaj-hegyaljai borféleségek terminológiája. In: Magyar nyelv, 1975. 3‑4. sz. (Klny.) 1‑17. pp. Balassa Iván: Tokaj-Hegyalja szőlője és bora. Tokaj, 1995. Bándi Zsuzsanna: Északkelet-magyarországi pálos kolostorok oklevelei (regeszták). In: Borsodi Levéltári Évkönyv V. Szerk. Csorba Csaba. 1985. 557‑725. p. Újhelyi pálosok oklevelei. Benkei Ildikó: Az aszúkirály. Kairosz K. Bp. 2007. Domby Sámuel: Dissertatio inauguralis Physico-chemico-medica de Vino tokaiensi… Utrecht, 1758. Ford. Botos Péter. Kézirat. Sátoraljaújhely, Levéltár, XV-2. Gyűjtemények. Borászat. Debrecen, TiREL: Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára. R 555. ff. 50r-72r. Dienes Dénes: Egyházlátogatási Jegyzőkönyvek. 16. és 17. század. 2007. (Megtalálható: www. patakarchiv.hu)

Zelenák István: Az első aszú. In: Tokaj és Hegyalja. Tokaj, 2000. Zelenák István: A Hétszőlő. Tokaj, 2002. Zelenák István: Az „ismeretlen” Hegyalja. In: Frisnyák Sándor ‑ Gál András: Szerencs és a Zempléni-hegység. Szerencs, 2003. Zelenák István: A tokaji aszú készítésének történelmi körülményei. (16-17. század) In: Frisnyák Sándor ‑ Gál András: Szerencs, Tokaj-Hegyalja kapuja. Szerencs, 2005. 177‑193. p. Zelenák István: A közvetlen tapasztalatok szerepe az aszúborok készítésében. In: Frisnyák Sándor ‑ Gál András: A Kárpát-medence környezetgazdálkodása. Nyíregyháza ‑ Szerencs, 2009. 541‑555. p. Zelenák István: Beszélgetés Szepsy Istánnal (Borkészítés, birtokleírás.) 2010. Kézirat.

Egyéb források:

Dlusztus Imre: Szepsy István. Magyar borászok. Alexandra, Pécs. 2004.

Z. Lt. IV. 1008. Kisebb polgári perek és juridikus iratok. Loc. 111. nr. 475. Zemplén vármegye vizsgálata Rimaszombati Mária kérésére, a templom melletti szabad kúria adómentességéről. 1726. aug. 24.

Fehér József: Pontosítások Szepsi Laczkó Máté életéhez és munkásságához, Sátoraljaújhely, 2000. 11‑12. old.

Rövidítések:

Mikó Imre: Erdélyi Történelmi Adatok III. köt. Kolozsvár, 1858. Gazda Albert ‑ Kovács András István: Boremberek. Litkey és Társa K., Bp. 2002.

Z. Lt. = Zempléni Levéltár. Teljes neve: Borsod-Abaúj-Zemplén megye Levéltára, Sátoraljaújhelyi Állami Levéltár.

Gazda Albert: Szepsy István (Beszélgetés a bormarketingről). http.//:www.index.hu.

Mértékek:

Kádár Gyula (szerk.): Borászat. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1973.

1 kapás= 94 öl (Orosz István elfogadott adata)

Kovács József: Olaszliszka. Kiadta Olaszliszka Önkormányzata és a szerző. Olaszliszka ‑ Sárospatak, 1998. 254. p.

Gönci hordó: 176-180 icce, ántalag: 90 icce, puttony: 45 icce, icce: 8,4 deciliter

Magyar Történelmi Tár IV. köt., Pest, 1857. 43. l. Sárospataki magyar krónika (Közli Toldi Ferenc) (A krónika későbbi kiadása. ) Idézi Fehér J. i. m. Régi Magyar Költők Tára, 1. és 2. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959. Szepsi Laczkó Máté krónikája, versei. Ugyanott 2. köt. 327. p. Miskolczi Csulyak István temetésre hívó levele. Közli Dr. Fehér József. János István: Szepsi Laczkó Máté krónikája. In: Zelenák István (szerk.): Zemplén Európában. Kiadja: a Zempléni Településszövetség. Tokaj, 2005. 89‑96. p. Makkai László: I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. Bp.1954. Mosolygó József: A tokaji titka. Szóbeli közlés, 1957. S. Pálinkás Gyula: Az aszú készítésének története. Borászati Lapok, 60. évf. 24. szám. 1928. június 16. Szabó András: A későhumanizmus irodalma Sárospatakon. Debrecen, 52. p. 2004. Szabó András: „Téged Isten dicsérünk”. Bocskai István, Erdély és Magyarország fejedelme. Kálvin János Kiadó. Budapest, 2006. Szepsi Laczkó Máté: A fejedelem megétetőjéről és annak büntetéséről. In: Erdélyi magyar emlékírók. (Emlékezetül hagyott írások.) Válogatta és jegyzetekkel ellátta: Veress Dániel. Dacia Könyvkiadó. Kolozsvár‑Napoca. 1983. 167‑170. p.

40

Fogalomtár, kiegészítések: Szepsi Laczkó Máté krónikájáról: Külső megjelenéséről legtöbbet gróf Mikó Imre munkája 1858-as kiadásának bevezetőjéből tudunk. „Az eredeti: megtalálható a Maros-Vásárhelyt levő Teleki-könyvtárban az 1420 szám alatt. Eredetiségét bizonyítja a kézírás végig azonossága, sajátkezű számos törlések és írói igazítások, sok utólagos pótlások… papírszeletekre való írás…” „Az eredeti kéziratnak negyedrét könyv alakja van, harmadfél újj vastag, kemény író-papiros, mit azonban az idő sok helyen szinte olvashatatlanságig megviselt. A szöveg egybefüggő folyamatának megállapítása nagy utánjárással eshetett meg… táblája bőr… belső oldala elől-hátul papírral bevonva…” (A következő oldalon a cím idegen kéz által van írva.) Nyomtatásban megjelent: Magyar Történelmi Tár IV. köt., Pest, 1857. 43. l. Sárospataki magyar krónika (Közli Toldi Ferenc) A krónika szövegét 1616-ig közli. Régi Magyar Költők Tára, 1. és 2. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959.

41

Gróf Mikó Imre: Erdélyi Történelmi Adatok III. köt. Kolozsvár, 1858. Az Erdélyi magyar emlékírók (Emlékezetül hagyott írások) c. kötet. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár‑Napoca, 1983. Válogatta és jegyzetekkel ellátta: Veress Dániel. A 167‑170. lapon „A fejedelem megétetőjéről és annak büntetéséről” szóló részt közli, melyben a szerző teljes részletességgel leírja a Bocskai megmérgezésével gyanúsított Káthay Mihály elfogását és felkoncolását. (1607. jan.) Détshy Mihály a Tokaj váráról írt könyvében (1995), hogyan éheztette ki Tokaj őrségét Bocskai ostromló serege, „Midőn Basta György megsegítötte volna Tokajban a némötöket az elmúlt 1605 esztendőben.” In: Tokaj várostörténeti tanulmányok, II. kötet. Szerk. Bencsik János ‑ Orosz István. Tokaj, 1995. Fennmaradtak versei, melyeket a Régi Magyar Költők Tára I. és II. kötetében (Akadémiai Kiadó, 1959) közöltek. Ezekre Fehér József hívta fel figyelmünket. Ezek némi hasonlóságot mutatnak Balassi Bálint verseivel, de azok művészi színvonalához nem hasonlíthatók.

Aszúszőllő: Ha az érett szőllő, száraz, meleg időjárást feltételezve, a tőkén marad, a szemek vizet párologtatván el, megráncosodnak és aszúszőllő lesz belőle. Az utóérésnek ezen neme megkülönböztetendő az úgynevezett nemes rothadástól (Edelfeule), melynél a szőlőszem felreped s különösen a botrytis cinerea nevű penész által ellepetik. A nemes rothadásnál a szőllő cukortartalmának egy része veszendőbe megy, míg az aszúszőllő csak vizet veszített.

az aszúsodott szőlőbogyókat vagy aszútésztát tartalmazó törkölyös mustot, bort 12-24 óráig állni hagyják. Az aszúsodott bogyók sajtolására a Willmes-féle pneumatikus sajtók a legalkalmasabbak. Igen fontos munkamozzanat az összegyűjtött aszúbogyók feltárása és feldolgozása. Ezt régebben taposással, újabban… berendezéssel végzik. Az aszúbogyókat a csavaros tengely a forgólapáthoz továbbítja, ez a bogyókat a lyukacsos tárcsához nyomja, amelynek nyílásain keresztül az aszútészta eltávozik. …Az aszúbor készítésének hagyományos mértékegysége a gönci hordó (136-140 l.) és a puttony (20-22 kg aszúszem). Az aszúbor puttonyszámát az határozza meg, hogy egy gönci hordó mennyiségű musthoz, óborhoz vagy újborhoz hány puttony mennyiségű aszútésztát adnak. (Ma már a klasszikus mértékegységek helyett a hektólitert és a kilogrammot használják.) Mustot gyakorlatilag nem használnak, mert mire az aszúkészítésre sor kerül, már nem áll rendelkezésre. Leggyakrabban az újbort használják. Igen fontos… hogy az alapbor jó minőségű legyen. A további munkafolyamat a bor többszöri összekeveréséből, az áztatókádakban lévő törkölyös must felszínén összegyűlő szőlőmagvak eltávolításából, a 12-24, esetleg 36 óra hosszat tartó áztatásból és préselésből áll. (Rövidített!) Dr. Kádár Gyula: Borászat. Budapest, 1973.

A bor és az irodalom: A tokaji bor, s benne az aszú irodalma könyvtárnyi. Két kötet ezeket összefoglalja: Tokaj a világirodalomban. Szerk. Sturm László. Miskolc, 2000.

(A Pallas Nagy Lexikona II. köt. Budapest, 1893.)

Tokaj a magyar irodalomban. Szerk. Sturm László. Miskolc, 2002.

Aszúbor:

Erdőbénye történeti irodalomban ismertetett legnevezetesebb bora:

Erős és édes borok cukor- és szesztartalommal. Az aszúbor készítése céljából kedvező időjárás mellett a szőllőt csak október végén kezdik szüretelni, midőn a szőlőszemek egy része megráncosodik, megaszik. Ezen aszúszemeket nagy gonddal kiválogatván, egy kádba teszik, melynek fenekébe egy lúdtoll van illesztve. Az aszúszemek saját nyomása folytán a toll végén mézédes szörp csepeg le, mely az úgynevezett esszenciát adja. Az aszúszemeket most annyira összetapossák, hogy az barnás színű lekvárrá lesz, s aztán jóféle mustot öntenek rá. Aszerint, amint egy gönci hordó (137-140 liter) musttal 1-5 puttony (30-35 lit.) aszúból készült pépet kevernek, készül az 1-5 puttonyos aszú. A must 8-24 óráig áll az aszúpépen, miközben többször felkeverik, azután leszűrik a törkölyről és erjedni hagyják. Az aszútörkölyre újból mustot öntve a fordításnak, vagy máslásnak nevezett aszúszerű bort nyerik. A must ily módon az aszúszőlőben levő cukortartalommal gazdagodván, kierjedni nem bír, s benne legfeljebb 17 t. % szesz képződhetik. Ennyi szesz pedig 29 % cukorból keletkezik, s ha a must ennél több cukrot tartalmazott, az a borban is feltalálható és ennek édes ízét adja. Az esszenciában annyi a cukor, hogy benne 5-8 % szesznél több nem képződhetik. Magyar aszúbortermő vidékek: Tokaj, Ménes, Ruszt. A világhírű tokaji szőllők a filloxera pusztításai folytán jórészt teljesen elpusztultak s így tokaji aszú alig terem többé. (A Pallas Nagy Lexikona, II. köt. Budapest, 1893.)

Gr. Szirmay Ödön 1859-ben termett 5 puttonyos aszúja, termőhely: Peres. Eredeti cukortartalom 32 fok (térfogatszázalék). Összetétele: 14,95 szesztartalom, 13,35 cukor, 19,3 sav (adatok térfogatszázalékban), 58% felbontott cukor (1861. júniusi vizsgálat).

Aszúbor készítése (1973): „Készítésekor a kiválogatott aszúszemeket a pincészetekben kádakban gyűjtik össze és feldolgozásuk csak a szüret befejeztével (november-december hónapban) kezdődik meg. Ez idő alatt a kád alján lévő csapnyíláson keresztül eltávozik a nyers eszencia, amely az aszúszemek saját súlyánál fogva kipréselődött nagy cukor- (350-650 g/l) és extrakttartalmú, az aszúsodott szőlőbogyó illat- és zamatanyagait nagymértékben tartalmazó leve. …Zúzás-bogyózás és az ezt követő áztatás, amikor

42

Szabó István ‑ Török József: Tokaj-Hegyaljai Album. Megjelent Pesten, 1867. (154. és 170. p.) A „bényei bor” megkülönböztetése nemcsak a termelés helyszínére, de tartalmi különbözőségére is utal. Ezt már (ahogy magát nevezte) a „zempléni-bényei” Domby Sámuel is megfogalmazta (1758), utalva arra, hogy tartóssága előtte áll az édesebb boroknak. Ennek oka, hogy a bényei bor „savgerince” határozottabb, mint a löszön termett boroké. Domby Sámuel azért írta művét, mert magyar szerzőktől származó, külföldön ismert művet még nem talált.

A tokaji bor gyógyhatásáról: Domby Sámuel művét eredetileg orvosdoktori értekezésnek szánta, mely a bor gyógyító hatásairól szól. Ezt a gondolatát a Szentírással indítja: „A Szentírás a bor szabályoknak megfelelő használatát étrend és orvosság gyanánt is ajánlja, kárhoztatja az azzal való visszaélést… A királyi zsoltáros is örömre gerjesztő kiváló erőt tulajdonít a bornak. Salamon a mértéktelen részegeskedést megfeddi, a megboldogult Pál azt írja Timotheusnak, ha szenved gyomorgyengesége miatt, mérsékelten éljen borral, tartózkodjék a víztől, sőt Sirak így szól: mi az ember élete bor nélkül?” Domby hozzáteszi: a rendesen élvezett bor a jelenlegi egészséget megőrzi, a fenyegető betegségektől megvédi, az elerőtlenültet helyrehozza.” (Könyvében a bor hatásait részletesen leírja.)

43

A szőlő gazdagságáról:

„Házi aszúkészítés”, 1777:

Mosolygó József tokaji gk. esperes, a szőlő humanistája (egyben a Tokaj monográfiája, 1930. szerkesztője) szerint a Hegyalján a szőlő vegetációs ideje két hónappal hosszabb, mint bárhol. Ennek okai: a kései érésű szőlőfajták, valamint az utóérés, mikor a tőke életműködése zavartalan.

Schams Ferenc neves borász szakíró Babos Gábor Szakácskönyvéből (1777, készült az erdélyi Szászvessződön), melynek lelőhelye az Orsz. Levéltárban, Fol. Hung. 1361. sz. alatt található, négyféle aszúkészítést közöl az Agrártört. Szemle 1965 (VII.), 1‑2. számában a 253. lapon. Ebből kiemelt sorok:

„A mi szőlőnk őrzi a tavasz üdeségét, a kora ősz szelíd édességét és a késő ősz fanyar édességét is. Az aszú a nap és a szőlőszem szűzi nászának édes szülötte.”

„Meg szemelvén jól a meg ért és elkészült asszú szőllőt veder szám szerént, kéz között jól meg kell roncsolni, melyet is kádra kell tölteni… és válogatott szőlőnek mustyát annyi vedret kell rá tölteni, amennyi veder lészen az asszú szőllő. Harmad, vagy negyed napig rajta kell tartani, éjjel-nappal gyakran kevervén… azután pedig jó zsákon által kell nyomni.” Második módszer (több aszútermés esetén):

A bor ereje a cukor mennyiségétől függ. Illata, zamata, a bukéja a „vont anyagoktól”, a savak, a kocsány meg a szőlőhéj, a mag anyagától. A zöld kocsányban sok az értékes anyag. A tokaji élő tőke megőrzi ezeket az anyagokat. A tovább vegetáló szőlőtő nyomást gyakorol a bogyó levére, a szem héja elvékonyodik, különösen hűvös őszi éjszakákon. Megrepedez, erjedésnek indul, kicsordul… Csupán a víz távozik. Megkezdődik a töppedés, aszúszem keletkezik. A bor 17% szesszel telítődik. Ennél többet nem tűr. Ezt a 24% cukorból megkapja, a többi cukrot tartalékolja. Ez a vegyi folyamat a tokaji kiváltsága. Más bor nem ismeri. De a hordóból évi 2% elpárolog, ezért a szesz és a cukor arányát fenn kell tartani. A szőlészet: szenvedély. De a szőlő nemcsak feleség, szerető is. A bor a szerelem gyermeke, folytonos dajkálást kíván. Ittam száz éves aszút (1832. évit). Olyan, mint a száz éves férfi. Illatos volt, más nem.”

A 17. századi aszúkészítésről: Az 1697-es újhelyi aszú készítésének arányait nemcsak a használt eszközök méreteinek, hanem a készítés körülményeinek figyelembevételével lehetne megállapítani. Azt is csak a hagyományos, de kis termelők esetében máig létező készítési mód esetében. Érdekes kísérlet (napjainkhoz közelítve, a liter űrmérték használatával) a később kialakult puttonyszám és gönci hordó szerinti méréssel a fentieket összehasonlítani. (Feltételezve, hogy „aszútésztát” használtak, s hogy egy puttony 25 liter, egy gönci hordó 136 liter.) Ez esetben 5 puttonyos aszúhoz 125 liter aszútésztát kevernek össze 136 liter musttal vagy borral. Vagyis az 1697. évben Újhelyben készített aszúszőlő bor közel azonos az ötputtonyos aszúval. Ezt azonban nem nevezték meg, vagyis véletlenszerű az eredmény. Jelenleg a 2004. évi bortörvény előírásai szerint, s szinte laboratóriumi körülmények között készülnek a kereskedelmi forgalomba szánt aszúk. A rendszerváltás óta modern, kímélő préselés és tartályos, gyorsított erjesztés, kétévi hordós érlelés jellemző.

A pálos rend újhelyi rendháza szőlője: Az újhelyi pálosoknak 1312-től több hegyen szőlőjük volt. 1400-ban Zada Lukács a Várpatak melletti szőlőjét hagyta a Szent Egyed egyházára. 1428-ban az előbbi szőlő mellett Bajus Domonkos újhelyi polgár hagyott rájuk egy másik szőlőt. (Bándi Zsuzsanna: Észak-Kelet-magyarországi pálos kolostorok oklevelei. In: Borsodi Levéltári Évk. V. köt. 692. p.) Báthory Zsófia 1665-ben az újhelyi Orémus és Várhegyi szőlőket a pálos atyáknak (vissza)adta.

Kézzel roncsolás helyett „bornyomó” zsákban, „tiszta lábú emberrel” tapostatni. Sőt, e helyett a válogatott szemekre kádban „Lampért és Kövér szőlőnek mustyát töltöttem a feljebb megírt mérték szerént, két vagy három napig hadd állyon rajta… napfényen való helyekben termett első sajtolás mustot is töltöttem rájuk, s két vagy három napi ázások után… szűrő zsákban kinyomattam az asszú szőllőnek első levét... (A sajtó alján körben zsákot helyezett el, ki ne folyjék.) Babos G. megjegyzései: Addig álljon mustban az aszútészta, míg fel nem veti a törkölyt. Ezt szűrő edénnyel le kell szedni. Schram Ferenc régi német könyvre hivatkozik, ahol hasonló módon le volt írva. Ez a következő: Welsch, Johann Melchior: Dissertatio inauguralis Physico-Medico de Vini Hungarici excellente natura, virtute et usu… Halae Magdeburgicae, 1721. 10. p. (Vagyis 1721-ben is leírtak már hasonló eljárást.)

Szepsiek a Hegyalján: Szepsi András, Laczkó Máté családjából, temetése egyik szervezője. 1633. Szepsi Mihály (Michaele Szepessi, Olaszliszka, 1632 (Kovács József: Olaszliszka, 1998. 256.p. A mai rk. ‑ 1630 körül még ref. ‑ templom tornya, talán a felújítás alkalmából kőtáblára vésett felsoroltak között.) Ő valószínűleg közvetlen rokona Laczkó Máténak. Szepsi Gáspár pataki tanár, 1645.(M. Prot. Egyházi és iskolai Figyelmező, IX. 473.p.)

Szepsi Laczkó Máté házáról, Z. Lt. IV. - 1008/f. Loc. 111, No. 475.: Nts. Rimaszombati Mária kérésére Zemplén vármegye helyettes alispánja Gabr. Berthoty 1726. aug. 24-én Erdőbényén vizsgálatot folytatott, melynek tanukihallgatási jegyzőkönyvét a kérelmezőnek megküldte. Kérdés: Tudja-é bizonyítani a tanú, hogy Nemes Zemplény vármegye Erdő-Bénye nevű helységnek Derék utcája nap nyugoti sorján néhai Kis Tamás, mostani Szent Péteri János és Szilágyi Tamás úrék házok szomszédságában lévő néhay Szepsy Máté úrnál álló és most Posteritassa (örököse) Nemzetes Rima Szombati Mária asszony birtokában lévő telek igaz Földes Úruk által ab antique felszabadítatott telek-é? 1. tanú, Nic. Vida, 64 éves: Tudja: Szepsy Máté háza volt a kérdéses ház, mindenkor emlékezetre exemptált (felszabadított). Tudja, hogy semmi taxát nem fizet. (Még 6 tanú igazolja.) Hetedik tanú, Barbara Csanálos bényei, 70 éves hozzáteszi: Ő Szepsy Mátét nem ismerte, de feleségét igen. (Igazolja, mint a többi tanú, hogy adómentes.) „Sárospataki Reformata Collégium (erdőbényei) szabad háza (curia), Mlgs Vécsey Sándor nevű… és Ng-a Bakos nevű curiaja között levő … kő ház, vagy curia”, Kis Jósa András és Ohotnyiczki Úrék nem régen házat építettek, néhai Szepsi Máté úré volt és ő kegyelme bírta…

44

45