Szepessy András JÁSZDÓSA TÖRTÉNETE az 1920-as évektől 1959-ig

Szepessy András

JÁSZDÓSA TÖRTÉNETE az 1920-as évektől 1959-ig

Kézirat

Szepessy András JÁSZDÓSA TÖRTÉNETE az 1920-as évektől 1959-ig ELŐHANG "ami van, arról lehet tudni, ami volt, arról meg pláne" (A. Buendia) A szolnoki levéltártól nem messze áll egy kocsma. 1995 telén, mikor anyagot gyűjtöttem e dolgozatomhoz, a levéltári munka után általában itt rendezgettem jegyzeteimet. Az egyik este különös beszélgetésre lettem figyelmes. A pultnál három férfi állt, magyarságról beszélgettek, arról, hogy ki hova tartozik. A vitát az váltotta ki, hogy egyikük - úgy 40-50 körüli munkásember -, bár készségesen elismerte, hogy magyar, mindenáron kitartott amellett, hogy ő elsősorban jász. Állításából egy jottányit sem engedett, noha nem tudta megmagyarázni, hogy mitől és hogyan is jász ő. Le kell szögezni: ez a beszélgetés bárhol és bármikor megtörténhetne Magyarországon egy jász és egy nem jász között. Más szóval a jászok, a Jászság, akárcsak a palócok, székelyek, csángók, évszázadok óta őrzik " másság " tudatukat. S ezzel a mássággal mindenki szembe kerül, aki a Jászsággal vagy akár egyetlenegy jásszal találkozik. Nem kivétel egyetlen tudós - Horváth Péter, Gyárfás István, Csete Balázs - és számos más Jászság-kutató sem. E másságot, a sajátos külön egyéniséget mindegyikük érzékeli, leírására azonban a tudomány kategóriái elégtelennek bizonyulnak. A néprajz kevés olyan sajátos jelenséget nevezhet meg, amely csak a Jászság kultúrájára jellemző. Ez a vidék belesimul, átmenetet alkot az Alföld és az Északi-középhegység között éppúgy, mint a jobbágyi és nemesi, paraszti és polgári kultúra között. A Jászság sajátos kultúrájára a történelemtudomány illetve a jogtörténet sem ad kielégítő magyarázatot. A Jászság és a Kunság(ok) jogállása, története alapjában véve hasonló, ebből a szempontból nem találunk számottevő különbséget a két tájegység között. A hasonló jogi és történelmi keretek mégis különböző mentalitást és kultúrát hoznak létre e két régióban. Csak néhány példát említve: a Jászság mindig a katolicizmus, míg a Kunság a protestantizmus bástyája volt. Vagy - korszakunkat vizsgálva - a termelőszövetkezeti mozgalom a Jászságban hosszú ideig csak vergődött, míg a Kunságban hamar kibontakozott és megerősödött. Mégis miből fakad ez a külvilágtól elhatárolódó Jászság-tudat? Munkám céljául nem e rejtély megfejtését tűztem ugyan magam elé, ám Jászdózsa közelmúltját faggatva - s itt 2

meg kell jegyeznem, hogy e település talán elzártságánál fogva környezeténél is jobban őrzi Jászság-tudatát - nekem is szembesülnöm kellett e kérdéssel. Hosszú időbe telt, mire - legalábbis számomra - kézzelfoghatóvá vált a magyarázat. Majdnem negyven órát kitevő riport-anyagom újrahallgatása után jöttem rá, hogy Jászdózsának nincsen közelmúltja: folyamatos múltja van. Más szóval: Jászdózsa történetével ismerkedvén az élő hagyománnyal találkozik a kutató. Ez egy példát említve annyit jelent, hogy nemigen akad olyan tősgyökeres dósai, aki ne tudná megmondani, hogy az ükapja redemptus paraszt volt-e, sőt, ha redemptus volt, nagyjából azt is meg tudja mondani, hány hold földet váltott meg az őse kétszáz évvel ezelőtt. Egy-egy beszédesebb öreg ugyanúgy mesél az 1848-ban a faluban masírozó dzsidás oroszokról, mint Isonzóról vagy az ötvenes évekről. Minden egyes adatközlőm százötven-kétszáz év történelmét hordozza magában, sajátjának tudva apja, nagyapja, dédapja történeteit. A Jászságban nagyon erősek a vérségi kapcsolatok, mindenki számon tartja harmadnegyedfokú rokonait is. Sőt - és az élő hagyomány szempontjából ez a leginkább meghatározó - a Jászságban a mai napig tetten érhető a vérségi kapcsolat talán legősibb formája, a nemzetség is. A nemzetségbe pedig mindenki beletartozik: az élő és az elhalt ősök egyaránt. Nincs könnyű helyzetben tehát, aki egy jász település - jelen esetben Jászdózsa történetét kívánja lejegyezni, hiszen a község mentalitása a Jászság sok száz éves történetéből ered, s ma is ehhez ízesül hajszálgyökereivel is. A krónikásnak tehát ismernie kell a Jászság, és benne az adott település két-háromszáz éves történetét, még akkor is, ha csak a közelmúlt eseményeivel kíván foglalkozni. Munkámat eme adottságon kívül számos akadály is nehezítette. Egyrészt a levéltárak igen kevés anyagot őriztek meg. Jászdózsáról 1944-től '59-ig kevesebb, mint egy folyóméter anyagot őriz a Szolnoki Levéltár, és ez az anyag is erősen válogatva került a gyűjteménybe. Az ötvenes évek jegyzőkönyvei, iratai pedig - sokszor tetten-érhetően kozmetikázott adatokat tartalmaznak. Írott források híján a szájhagyományra hagyatkozni azonban szintén nem veszélytelen. Még akkor sem az, ha egy faluban többé-kevésbé mindenki tud(hat), ismer(het) mindent és mindenkit, az emlékek ugyanis megfakulnak, sőt néha terhesek. Sokan hallgatnak el valamit, és nemcsak magukról, másokról is, hiszen az illető, vagy a fia még él, és az adatközlőnek rokona vagy ismerőse. És ennek az ellenkezője is igaz: sokszor pontosan kitapintható, ki kinek a haragosa vagy ellensége. Dolgozatomban ennek ellenére számos történetet, pletykát, anekdotát használtam föl, még akkor is, ha ezek hitelessége sokszor megkérdőjelezhető. Ezek a történetek világítják meg ugyanis a község politikai, 3

gazdasági állapotát, hangulatát, világszemléletét. Jászdózsa története pedig nem érthető, le sem jegyezhető e hangulatok mellőzésével. Eredeti elgondolásom szerint 1944-től '69-ig mutattam volna be Jászdózsa történetét. Ez a dolgozat kicsit több és kicsit kevesebb lett a tervezettnél. Kicsit több, mert az élő hagyománnyal találkozva rá kellett jönnöm, hogy Jászdózsa jelenkori története igazán nem érthető meg a falu múltjának ismerete nélkül, így dolgozatomban hosszabb részt szenteltem a község történeti leírásának. Terveimet viszont nem csak e kitérő miatt kellett szűkítenem. Az '57-től '69-ig terjedő időszak levéltári kutatása és feldolgozása ugyanis jóval hosszabb időt vett volna igénybe, mint amire most lehetőségem volt. Végül, mindenek előtt, köszönetet kell mondjak azoknak, akik dolgozatom elkészítésében segítségemre voltak. Elsősorban hálával tartozom nagyapámnak, Imreh Lajosnak, mert, bár 1967-ben meghalt, reá hivatkozva ma sem volt olyan kapu, szív, száj, ami meg ne nyílt volna előttem. Rajta kívül számos segítőm akadt: Gulyás János tanár úr elsősorban, a Honismereti Szakkör vezetője; Kiss Béla, az '56-os Forradalmi Bizottmány tagja, gazda majd ÉMÁSZ dolgozó, aki színes és mindig pontos elbeszéléseivel segített; Kiss András, az MDP hajdani titkára; Medve Pál, az 56-os Forradalmi Bizottmány elnöke; Hampel Károly, hajdani kitelepített; Szikszai "Cúkor" István, gazda; Baróthy Katalin, tanítónő; Imreh Katalin, tanítónő. I. JÁSZDÓZSA FÖLDRAJZI LEÍRÁSA Jászdózsa a Jászság északi részén található, a Tarna folyó két partján épült település. Közigazgatási területével (7449 kat. hold) keleten a Heves megyei Tarnaörs, északon Jászárokszállás, nyugaton Jászberény, míg délen Jászapáti határolja. Földterülete - akár a Jászság egésze - nem tökéletes síkság, több lapos halom, domb emelkedik ki a tájból: Boldogasszony halma [227], Közép- [282] és Nagyhalom [458], Nagylapos [a Berény és Dósa közti terület] *. Talaját a folyók hajdani árterületén keletkező öntésföldek alkotják. Megtalálható itt a réti agyag és a homok, de a határ legnagyobb részét a löszön keletkezett homokos vályogtalaj teszi ki. Ez a földtípus tápanyagokban igen gazdag, vízáteresztő képessége igen jó. Búza, gyümölcs és konyhakerti növények termesztésére egyaránt alkalmas. Ez az a talaj, mely a Jászságot az ország legkiválóbb termőterületei sorába emeli. Jászdózsa gazdag vízhálózatáról ma már csak a dűlőnevek tanúskodnak: Csákó-[316], Bika- [434, 454], Kecskés- [170], Nyavalyka-ér [215], Székfolyás [318]. A nagy 4

kiterjedésű mocsarakat a múlt század elején, a Tarna szabályozása idején lecsapolták. Az árvízveszély azonban a szabályozás után, még e század második felében is fennállt. A legpusztítóbb ár a Tarnán 1963. március 13-án vonult végig, elöntve a folyó jobb partját. 485 ház rongálódott meg, 120 pedig összedőlt. A Jászság éghajlata a legkontinentálisabb hazánkban. Itt mutatkozik legnagyobb évi hőmérséklet-ingadozás. Gyakran adódik 60-70 C fok különbség a legmelegebb nyári és a leghidegebb téli nap hőmérséklete között. Az évi csapadékmennyiség sem a legkedvezőbb. Az elmúlt száz esztendőben (1890-1990-ig) ötvenegy aszályos, harminckét nagyon csapadékos év között mindössze tizenhét év kedvezett valóban a mezőgazdaságnak.(1) II. TÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁS: JÁSZDÓZSA A KEZDETEKTŐL AZ 1920-AS ÉVEK VÉGÉIG II./1. A KEZDETEKTŐL A REDEMPTIOIG II/1.1. A KÖZSÉG NEVE A község eredeti neve Jász-Dósa, Jászdózsának csak 1910 óta nevezik. Az idősebbek és a környékbeli települések lakói a mai napig is Dósának, Jász Dósának nevezik a falut, az embereket pedig dósaiaknak. A név eredetéről máig vita folyik. Helységnévként először 1273-ban említenek Dósa nevű települést Szlavónia északi részén. A név eredetét így egyesek a szláv dobrz (jó), mások a Dúsa (lélek) szóból vezetik le. Néhány kutató a Dávid becéző alakját: Dausa, míg, például Bod Péter a latin Domicius-t véli a helységnév gyökerének. II.1.2. A KÖZSÉG EREDETE A falu neve először Zsigmond egyik 1433-ban kelt oklevelében fordul elő. Noha a település valószínűleg korábban keletkezett, létrejöttének ideje, körülményei szintén vitatottak. A helybéli hagyomány szerint a község már a tatárjárás idején is létezett, ha nem is a mostani helyén. Erről tanúskodik a falutól öt kilométerre keletre található Tatárhányás [439] nevű terület. A hagyomány szerint itt a tatárokkal nagy csata dúlt, s a halottakat e hányásnál temették el. (1) A terület mai napig feltáratlan, de mélyszántáskor csontdarabok és vasmaradványok kerülnek a felszínre.

5

A hagyomány szerint több szál köti Jászdózsát a török hódoltság alatt elpusztult Négyszálláshoz [a berényi határ községhez legközelebb eső része]. (2) (3) Ez a jász település Dósától nyugati irányban két kilométernyire terült el. Temetőjének feltárását Selmeczi László végezte a '80-as évek elején. Jászdózsa keletkezését érintve még egy települést kell megemlítenünk. Ennek maradványai a községtől észak-nyugatra 4 km távolságra találhatók. A területet ma Kápolna-halomnak [226, 227] nevezik. Többször végeztek e helyen ásatásokat. Először Bartos Gyula 1893-ban, az ötvenes években Gallus Sándor, Csalog Zsolt, később 1963tól majd tíz éven át Bóna István és Stanczik Ilona vezették a feltárásokat. A területen 22 települési szint található 540 cm vastag rétegben. A legrégebbi és legnépesebb település a hatvani kultúrából származik, a legfelső rétegeiben pedig egy gótikus és egy románkori kápolna maradványait találták meg. Ennek helyére építtetett kápolnát a község 1728-ban, részben az előző templom maradványaiból, "melynek régiségéről a bejáratnáli kőpárkányzatba vésett 1528 év feljegyzése kezeskedik". (4) Valószínűleg ez az a Hajóhalom (Hayouholen) nevű hely, ahol V. István 1271-ben országgyűlést rendez a Dunától keletre élő nemesek számára. Később 1354-ben vásárjogot nyer, ahol a nádor kikiáltást rendel el. (5) II.1.3. JÁSZ-DÓSA A TÖRÖK MEGSZÁLLÁSTÓL A REDEMPTIÓIG Pontos leírás megbízható forrásanyag csak a török megszállás korából maradt fenn a községről. Jóllehet Berény csak 1565-ben esik el, a török már korábban megjelenik a vidéken. A hatvani szandzsák adóösszeírásakor (6) 1550-ben Dósán 23 férfi kerül lajstromba. A faluban írástudó nincs. Megtudjuk azonban, hogy a település már régóta jász-jogon a királynak adózik, mely kiváltságában a török a többi jász településsel együtt meghagyja. (7) Minthogy a község mocsaras, ingoványos területen bújik meg, valószínű, hogy a török által elpusztított Négyszállás lakói ekkor költöznek be a faluba. A lakosság száma a hódoltság alatt ingadozik, 1550-ben 23 férfit, 1567-ben négy gazdát és nyolc zsellért, 1572-ben kilenc telkes gazda mellett 278 zsellért tartanak számon. (Ők valószínűleg Négyszállás Dósára menekült lakói.) A község a hányattatások ellenére gyarapodni látszik, 1660 körül új templomot épít. A török kiverése után, 1699-ben a Petz-féle összeírás 39 családot talál Dósán. A falu alapvetően állattenyésztéssel foglalkozik, a lakosság arányához képest a Jászságban itt művelik a legkevesebb földet. Ez az adóösszeírás már az eladatást készíti elő: 1702-ben az udvar a fegyverrel szerzett 6

terület (Jus armorum) jogán elzálogosítja, majd 500.000 aranyért eladja a Német Lovagrendnek a Jász-kun Kerületeket. A jászok nem nyugszanak bele jogaik elvesztésébe, tömegesen állnak Rákóczi seregébe: a Jász-kun Kerület 1600 lovast állít csatasorba. Dósa 39 családja 49 katonát szerel fel, közülük öt meghal, négynek nyoma vész. A háborúk és az 1709-es kolerajárvány, mely 425 áldozatot szedett, megtizedeli a falut. Az 1715-ös összeírás már csak 25 családot vesz lajstromba. A következő harminc évben a falu fejlődésnek indul. 1745-ben már 90 gazdát írnak össze. Fejlődik az egyház is, 1704-ben plébániát alapítanak, mihez később Visznek, Tarnaörs, Erk községet is hozzácsatolják, mint filiákat. 1728-ban megépül a Kápolna dombon Szent Boldogasszony kápolnája, 1738-ban új vízimalmot építenek. A szabadságharc leverése után a Jászság visszakerül a Német Lovagrend tulajdonába, de nem sokáig. 1745-ben a Jász-kun Kerületek megváltják magukat, 580.000 forintot fizetnek az udvarnak, és 1000 lovas kiállítását vállalják. A redemptio során Dósára 8850 forint, kb. 8000 kat. holdnak megfelelő terület jut, beleszámítva ebbe a 2560 hold területű Szentlászlópusztát is. II.1.4. GAZDÁLKODÁS ÉS TÁRSADALOM A REDEMPTIÓIG A Redemptióig a Jászság társadalma jogilag két rétegre: jász- és nem jász-jogúakra oszlik. Nem jász-jogúak az új jövevények, a "gyüttmentek": cselédek, béresek, cigányok, 1840-ig a zsidók és görögök. Ezek a Kerület által meghatározott egységes bérért dolgoztak, munkát a községen kívül nem vállalhattak. Házhelyet csak hosszú évek után és szállásadó gazdájuk beleegyezésével kaphattak. Jász-jogúvá pedig csak beházasodva a második, de inkább csak a harmadik generáció után válhattak. A Jászságban a föld közös, községi tulajdonban volt. A jász-jogúak két rétegét, a gazdákat és zselléreket tehát nem földjük mérete, hanem állataik száma alapján különböztették meg. A gazdálkodást, minthogy a Jászok egy összegben a királynak adóztak, a Kerület határozta meg. Egy-egy község területének arányában volt köteles meghatározott mennyiségű és fajtájú terménnyel hozzájárulni az adóhoz. A községen belül a tanács szervezte a termelést. Meghatározta, hogy egy-egy család, gazda mit és mennyit tartozik adózni. A határ - szántó, rét, legelő, erdő - Dósán 12 részre volt osztva, s minden család mind a 12 részben bírt tulajdonnal. Ezeket a földeket 2-3 évente sorsolással osztották újra ("nyilat húztak").

7

A jász települések élén, egyrészt a katonai beosztás, másrészt a gazdasági szervezet miatt már igen korán megjelentek az önkormányzatok. A községek életét komoly apparátussal működő szervezet irányította. Jászdózsán már az 1705-ös katonai összeírás szerint is két bíró és a tanács áll a falu élén. A köz alkalmazásában ekkor két tizedes, egy nótárius, egy harangozó, egy hadnagy, egy egyházfi, egy molnár, egy mészáros, egy csikós, egy gulyás és egy csárdás is állott.

II/2. JÁSZDÓZSA A REDEMPTIOTÓL AZ 1920-AS ÉVEKIG II.2. 1. A KÖZSÉG TÖRTÉNETE A'20-AS ÉVEKIG A Redemptio költségeit nehezen heveri ki a falu. Nagyobb vállalkozásba csak jó harminc év után vág: új templom [128] építését határozzák el. Az építkezés 1776-ban kezdődik és 5 év múlva fejeződik be, a tarnamérai "Quadri Kristof és Junget által 7667 frért". (9) A templom felszentelése azonban majd fél évszázadot késik (1793-ban festi ki Farensohn Ferenc egri piktor, 1806-ban az orkán által ledöntött tornyot újraépítik, 1810ben harangot, 1878-ban 20 pedálos orgonát kap). Az építkezések sorában meg kell említeni az 1801-ben felépült parochiát [116]. Az 1805-ben átadott községházát 1905ben bontják le és helyén felépítik a ma is működő épületet [131]. 1813-ban készül el a Tarnán átívelő öt lyukú híd [97], Magorányi Jozsef a hortobágyi kilenc lyukú hídra erősen emlékeztető tervei alapján. A község nagyszabású építkezéseinek a XIX. sz. közepén vége szakad. Talán szerepet játszik ebben - a polgári átalakulás terhein túl - a szabadságharc és az azt követő megtorlás is. A Jászság rebellis területnek számított, hiszen végsőkig kitartott a forradalom mellett. Jászdózsa a Jász-kun Kerület rá eső 57 huszára helyett 65-öt állított hadba. Az első nagyobb közmunkára csak 1905-ben került sor, ekkor fúrják az első artézi kutat a piactéren [92]. A Jászapátit Vámosgyörkkel összekötő vasutat 1910 július 20-án adják át közhasználatra. A község 100.000 korona érték törzsrészvényt jegyzett a vasút építésekor. A falu tehát a Redemptiót követő 200 évben erősödik. Kiheveri a természeti csapásokat. 1764-ben és 1848-ban a földrengés tesz kárt a faluban (1848-ban hónapokon át mozgott a föld s a falu lakossága a piactéren éjszakázott), 1813-ban és '16-ban a Tarna önti el a falut. Az 1816-os árvíz után a kárt 13 608 Ft-ra becsülték. A XVIII-XIX. Században 8

egymást követő járványok tizedelik a községet: 1762-ben és '64-ben a pestis, majd 1831-ben, '49-ben és '73-ban a kolera szedi áldozatait (összesen 263-an halnak meg e betegségben). A járványok ellenére a község lélekszáma a Redemptiót követő 150 évben folyamatosan gyarapodik. (10) A lakosok száma csak az I. világháborút követően fogyatkozik meg számottevően: a község polgárai közül 273-an esnek el az I. világháború hadszínterein. II.2.2. KÖZOKTATÁS A REDEMPTIOTÓL A '20-AS ÉVEKIG A faluval együtt fejlődik a közoktatás is. A község 1704-ben egy "a Kántor tanítással is foglalkozik ... Sütö Jakab" (11) -, 1793-ban már két tanítót alkalmaz. A "tanító fizetése Mihályfy tanítónak 35 kiló búza, 1 mázsa hús, 60 font só, 25 font fadgyú, 2 öl tűzifa, 80 Fr és szabad lakás....a nőtanítónak ennek a fele". (12) A tanköteles gyermekek száma 1805-ben 243, közülük 214 rendszeresen látogatja is az iskolát. A község 1840-ben épült iskoláját 1873-ban 4 tantermessé bővítik. 1892-ben épül a ma is használatos 6 tantermes "csengettyűs" iskola [108] - a tanítás végét kis harang jelezte. Ekkorra a faluban "van 6-12 éves korig 233 fi és 232 lánygyermek, 13-15 éves korig 126 fi és 97 leány, összesen 688, kik igen csekély kivétellel dicséretesen látogatják az iskolát". (13) 1910-ben felépül egy új két tantermes iskola [166], s ekkor Dósán 8 tanteremben 8 tanító végzi az oktató munkát. II. 2.3. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM A REDEMPTIÓTÓL A TAGOSÍTÁSIG A Redemptio tovább differenciálta a Jászság társadalmát. A jász- és nem jász jogúak ellentéte továbbra is megmaradt. A jász-jogúak viszont ezentúl nemcsak vagyonilag, de jogilag is szétváltak: kialakult a redemptusok és irredemptusok ellentéte. Ha ugyanis valaki nem, vagy nem elég földet váltott meg, az irredemptussá vált. A község határát ezután tőkeföldre (szántó) és közföldekre (rét, legelő, erdő) osztották. Mindenki a megváltott földje arányában részesedett a közföldekből. Mindez azonban nem jelentette az irredemptusok teljes kiszorítását a földterületről. Kisebb mértékben minthogy ők is hozzájárultak az adóhoz - részesedtek belőle ezután is. Ha a tőkeföld elaprózódott, bizonyos érték alá csökkent, a tulajdonos irredemptussá vált. Dósán ellentétben a Jászság többi területével, ahol a gazdák 1/5-e nem váltott földet - mindenki befizette a megfelelő összeget. Az 1745-ös összeírás 90 redemptust talál a helységben.

9

A földek azonban gyorsan aprózódnak, 1760-ban 114 redemptus mellett 21 irredemptus, 6 év múlva 125 redemptus mellett 45 irredemptus található. A redemptusok és irredemptusok között alapvetően nem vagyoni különbség van. Az 1766-os összeírás szerint a falu leggazdagabb redemptus gazdája, Kozma János 21 ökröt, 23 tehenet, 11 lovat és 80 juhot birtokol. A leggazdagabb irredemptus, Bálinth János 5 tehenet és 5 lovat mondhatott magáénak, s így nem egy redemptusnál gazdagabbnak számít. A redemptus jogok, a föld megvédése érdekében kialakul a Jászság jellegzetes gazdasági típusa: a nagycsaládi gazdálkodás. A család - az apa, a gazda vezetésével addig dolgozik együtt, amíg össze nem gyűlik annyi pénz, hogy az utódok, valamennyi földet vásárolva, "szétmenve" se váljanak irredemptussá. Megkezdődik a legelők, rétek feltörése. A XIX. sz. közepére a használható földeknek már 60%-át teszi ki a szántó. A Jászságban a földművelésre a kétnyomásos gazdálkodás a jellemző, 1799-ben Bregovich Lőrinc csak Jászdózsán talál háromnyomásos gazdálkodást. II./2. 4. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM A TAGOSÍTÁS UTÁN A Jász-kun Kerületek feudális jellegű jogainak az 1852 március 2-i törvény vetett volna - véget. E szerint az eddig nagyrészt községi kézen levő földeket magán tulajdonba kell adni, és tagosítani. Dósán nagy ellenállásba ütközik a törvény végrehajtása. Nemcsak azért, mert a redemptusok a tőkeföld arányában akarják felosztani a földeket - kisemmizve ezek használatából az irredemptusokat. A község azt is el szeretné érni, hogy kinek-kinek a járandóságát ne tagban, hanem három részben osszák ki a határ különböző részein, hiszen nem egyforma minőségű földekről van szó. A közgyűlés csak a Kerület főkapitányának személyes megjelenése és rábeszélése után szavazza meg a tagosítást 1853 őszén. Később mégis új tervezetet nyújtanak be a főkapitánynak, s mikor az elveti a tervet, a község lemond a tagosításról, nem fizeti ki a földmérést végző mérnök járandóságait sem. A tagosítás utóbb mégis megtörténik 1856-ban. A falu adómegtagadással válaszol. Végül 57-ben a Hármaskerületi gyűlés beadja a derekát: Dósán a földterületet 3 részben osztják ki. Az új jogi keretek között felgyorsul a tanyarendszer kialakulása (az első "tanyaosztály"-ban a Bollókok és a Bugypálok szereznek földet és tanyát). Eddig ugyanis szinte kizárólag a redemptusoknak volt joga földet vásárolni. Miután a föld magánkézbe 10

került, a határ távolabbi részét, amit nehéz megművelni, könnyebben eladják. Aki viszont ezeken a távolabbi határrészeken vásárol földet, előbb az állatoknak ólat, később házat épít és a gazdát követve lassan a család is kiköltözik a tanyára. Megkezdődik a kitelepülés Szentlászlópusztára is. Majd 80 család tanyásítja ezt a vidéket. A legelő megmarad még egy ideig a község tulajdonában (Szent György napján hajtják ki és Szent Mihályig legelnek itt a falu állatai). A terület azonban túl messze van Dósától. A község ezért 1868-ban eladja, s ugyanebben az évben megvásárolja a Heves megyei Pusztafogacsot. Szentlászló 1873-ban már jogilag is önálló település. Eredetére egyetlen név utal: a kocsmát "Dósai"-nak hívják ma is a helybeliek. A század '20-as éveire, miután földjét tanyásították, feltörték a dósaiak, Pusztafogacs is elszakad az anyaközségtől, és - Tarnaméra néven - önálló településsé válik. A rokonságot az '50-es évekig tartották a két falu lakosai. 1852-ben a falu 530 házából 326-ot telkes gazdák, 188-at zsellérek laknak. A község lakosságának tehát alig több mint harmada zsellér. A puszták tanyásítása ugyan folyamatosan enyhített a földhiányon, mégis maradnak olyanok, akik számára a falu nem biztosította a megélhetést. Közülük 1869-ben 62 dohánytermesztéssel foglalkozó család kerekedik fel, és a Szabolcs megyei Eszlárra költöznek, ott lesznek "gányosok". A századfordulóra kialakul az a struktúra, ami 1959-ig meghatározta Jászdózsa mezőgazdaságát. A legelők feltörésével megnövekedik a szántóterület. (14) A község gazdálkodásában viszont továbbra is az állattenyésztés játszik döntő szerepet, (15) ezért a növénytermesztésben a búza mellett elsősorban a takarmánynövények: rozs, zab, árpa és a kukorica termesztése jelentős. Speciális növényként a dohány, a XIX. sz. második felétől pedig - elsősorban a szegényebb lakosság körében - a fokhagyma jelenik meg. (A környező falvak lakossága a 60-as évekig, az idősebbek pedig a mai napig is "fokhagymás" gúnynévvel illetik a dósaiakat.) A falu településszerkezetét is az állattenyésztés meghatározó jellege alakítja ki. Jászdózsa kertes település. A belterület házhelye mellett csak baromfi- és disznóólak voltak. A nagyobb állatot a belterület külső részein kertekben, úgynevezett tüzelősólakban tartották (ezekből néhány még a '60-as évek végén is létezett).

11

III. JÁSZDÓZSA A '30- 40-ES ÉVEKBEN BEVEZETÉS A Jászság, Jászdózsa a '30 - '40-es években éli fénykorát. A hosszú évszázadok alatt kialakult gazdasági, társadalmi, politikai struktúra tulajdonképpen a község egészének jólétét biztosítja. Az önkormányzat több száz éves hagyományai, a mindig is polgárinak számító, a munkát és szabadságot legnagyobb értékként számon tartó jász öntudat talán nem túlzó a hasonlat - a görög városállamokhoz hasonló polgári mentalitást hoz létre. Minden társadalmi réteg - lehetőségeihez mérten - aktívan részt vesz a helyi és országos politikai életben. A kulturális életben példátlan a föllendülés: a már kaszinók, különböző körök, egyesületek alakulnak. Ezeken a helyeken zajlik a közélet, formálódik a falu politikai arculata. Ősztől tavaszig bálok, színielőadások, dalestek várják a falu lakosságát. III./1. GAZDASÁGI ÉLET III.1.1. MEZŐGAZDASÁG Jászdózsa gazdasági életét a jól működő 10-20 kat. hold nagyságú paraszt-gazdaságok határozzák meg. A '30-as, '40-es években a gazdaságok majd 2/3-át teszik ki az ilyen méretű birtokok. A statisztika ugyan ennél jóval kisebb területű birtokok többségét mutatja, (1) de a valóságban ezek a kicsi földterületek összeadódnak. Jászdózsa e korszakban hozzávetőlegesen 900 családdal számolhatott. Egy családon belül a férj és a feleség is rendelkezhet földtulajdonnal, a statisztikai számítás szerint viszont külön birtokosként vannak feltüntetve. Másrészt nem egy olyan birtokos is szerepel a statisztikában - néha kevesebb, mint 1 hold tulajdona alapján -, akinek a környező települések határában akár 10-15 hold földje is volt. A 10-15 hold körüli birtokok alkották tehát a gazdaság közel 50%-át. Ez az a gazdasági egység, ami optimális esetben reprodukálni tudja önmagát. Ha a család együtt dolgozik, 2-3 fiúgyermek esetén a gazdának még a nyári munkák idejére sem kell bérest, napszámost fogadnia. Elegendő jószágot tud felnevelni, hogy a család a saját földjén túl haszonbérbe vett területeket is megműveljen (1 kat. h. megszántása 32-36 km hosszú szántást jelent). Ez a méretű birtok képes arra, hogy a saját szükségleteken túl az adó kifizetése után árut vigyen a piacra, tartalékot halmozzon fel. Ha a gyermekek elérik a férfikort, a családi gazdaságra támaszkodva tudnak földet, tanyát bérelni, később vásárolni is. 12

Ennek a gazdasági egységnek köszönhető, hogy a dósaik a környező falvak határát tanyásítani tudják. A '30-as évekre - miután a tarnaörsi Orczy birtok tönkrement, s földjét felparcellázták és eladták -, a dósaiak tulajdonába kerül a szomszédos település területének közel 1/3 része. Négyszálláspuszta és Apáti határában is jelentős területeket tudhattak magukénak a dósaiak. Ennek köszönhető, hogy bár a falu birtokosainak száma 1910-35 között megkétszereződik (512-ről 1276-ra nő), Jászdózsán a birtokok tényleges nagysága valójában nem változik. 1945-ben a dósaiak 1400 kat. h. földet birtokolnak a szomszédos települések határából. E jól szervezett középbirtokok gazdasági erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az 1921-es földmegváltást (1921. XLV. tc.), amit a későbbi pénzromlás következtében csak az 1000 kat. holdnál nagyobb birtokok esetében fizettek ki, Dózsán még idejekorán sok gazda befizette. Ezt a birtokos réteget a gazdasági világválság is csak időlegesen tette tönkre (sokak megtakarított pénze veszett el a helyi Takarék Szövetkezet csődje után). A '30-as években újrainduló gazdasági növekedést (2) tulajdonképpen csak a háborús gazdálkodás, a beszolgáltatási rendszer törte meg. A Teleki Pál miniszterelnöksége alatt bevezetett rendszer (6530/1940 TM rendelet) hatósági zár alá helyezi a kenyérgabonát, majd következő évben a kukoricát és a burgonyát is. '41-ben még csak a szabad kereskedelmet korlátozzák, és a leölt sertések után 3 kg zsír leadását kötik ki. A Jurcsek-rendszerben már aranykoronánként 10 kg, de 1 kat. h. után legfeljebb 200 kg kenyérgabonát kell beszolgáltatni. 1944-ben a beszolgáltatás aranykoronánként 40 búzaegységnek megfelelő mezőgazdasági termény. A beszolgáltatást mindenki igyekezett kijátszani. Az ellenőrök, határjárók megvesztegetése mindennapos volt - és többé-kevésbé sikeres. De nemcsak törvénytelen eszközökkel lehetett próbálkozni. Főleg a jól szervezett középbirtokokon, ahol nagy többségben képzett és az újdonságokra nyitottabb gazdák dolgoztak, eddig nem termesztett ipari növények jelentek meg. Jászdózsán a gumipitypang termesztése vált rendszeressé, hiszen 1 kat. h. gumipitypang után akár 4500 búzaegységet tudtak elszámolni a gazdák. A mezőgazdasági termelést a '30- '40-es években is elsősorban az állattenyésztés határozza meg. A legelőket ugyan jórészt feltörték a századfordulóra, (3) de az állatállomány nem csökkent. (4) A szarvasmarha-tenyésztés még tartotta vezető szerepét, bár a sertésállomány is jelentősen megnövekedett. A szarvasmarhát elsősorban nem húsáért tenyésztették: a gazdaságok java tejtermelésre rendezkedett be.

13

A növénytermesztést nagy részben az állattenyésztés szükségletei határozták meg. A szántó - melynek összterülete a '30- '40-es években elérte maximumát, és 5500 kat. h. fölött állandósult - több mint felén takarmánynövényeket termesztettek. A búza és árpa mellett a kukorica- és hereföldek tették ki a szántók 80 %-át, tulajdonképpen egyenlő arányban osztozva a területen. Némi arányeltolódás a búza javára csak a '30-as évek végén, a háborús konjunktúra hatására következett be. A szántó maradék 20 %-án évente különböző arányban köles, zab, burgonya, cukorrépa, napraforgó, bükköny kerül elvetésre. A századfordulóhoz képest tulajdonképpen csak a szőlővel betelepített terület aránya nő meg látványosan. 1895-ben 87, 1935-ben 146 kat. h. szőlő található a falu déli határában homokos földeken [382]. III.1.2 IPAR Jászdózsán az ipari tevékenység soha nem volt komoly gazdasági tényező. A Jászság más községeivel ellentétben sosem alakultak ki céhek. 1879-ben csak 31 személy dolgozott az iparban. Ezek többsége is - a tíz vásározó szabót leszámítva - a helyi, elsősorban mezőgazdaságból származó igényeket (kovács, kerékgyártó) elégítette ki. 1925-ben mindössze 114 lakos él ipari tevékenységből. (5) Közülük sokan többkevesebb földön gazdálkodtak is, valamennyi földje és jószága pedig mindegyiküknek volt. Legtöbb iparos - talán a tanyásítással megszaporodó - építkezéseken dolgozott mint ács, fafaragó, kőműves, asztalos, bádogos vagy szobafestő: összesen 45 személy. Közülük a környező települések építkezésein is részt vettek néhányan. Jelentősnek mondható a ruhaiparban dolgozók száma is: 46 személy. A cipészek, akik Németországba jártak alapanyagért, igen jó hírben álltak az egész vidéken, sokan dolgoztak más település lakóinak megrendelésére is. Több varrónő apáti és berényi kereskedőknek dolgozott. A dósai iparosok harmadik rétege elsősorban a község igényeit elégítve ki mezőgazdasági eszközöket gyártott és tartott karban. Elsősorban lószerszámokat készítettek, hiszen a jász lovas nép, s az '50-es évekig e tradícióját ápolta is. (A község lóállománya 4-500 állat körül mozgott, s ezek között szép számmal akadtak igavonásra sosem használt hátaslovak is.) A jászdózsai iparosok általában a környéken tanulták a szakmát, bár többen megfordultak Pesten is tanulni vagy dolgozni. A jászszentandrási templom festésénél Aba-Novák Vilmos keze alatt is dolgozott dósai festő. Távolabbi vidékre csak 14

nagyritkán került el valaki a faluból. Kuriózumnak számított például, hogy Bollók János a Nagyszombat melletti Mecenzéfen tanulta a mézeskalácsos mesterséget. A szakmák, elsősorban a kovács- és asztalosmesterség atyáról fiúra szállt. Az iparosok másik része sokgyermekes középbirtokos családokból származott, akik meg tudták fizetni a tanonckodást. Iparos lett általában az olyan gyermekből is, aki betegség vagy baleset folytán nem volt alkalmas a mezőgazdasági munkára. III.1.3. KERESKEDELEM Jászdózsa kereskedelme meglehetősen szerény keretek között zajlott. A község csak 1877-ben nyer jogot három országos vásár megtartására. Az első boltot a faluban Juhász Árgilus berényi kereskedő nyitotta, addig Berénybe járt a lakosság vásárolni. A XIX. sz. végén már több szatócs- és rőfös-bolt is található a községben. A század elején Bozóky János plébános hathatós támogatásával, aki épületet vásárol a bolt számára, megalakul a Hangya Szövetkezet. A '10-es évek elejétől Dósa kereskedelmének java részét már zsidó boltosok bonyolítják. (6) III./2. TÁRSADALOM A '30-'40-ES ÉVEKBEN BEVEZETÉS Jászdózsa lakóinak száma e korszakban 4500 fő körül mozog, (7) a családok száma pedig megközelíti az 1000-et. A társadalmi rétegek jól elkülöníthető és elkülönülő rétegekre tagozódnak. Létrehozzák saját kulturális szervezeteiket. Az Úri kaszinó a falu "intelligenciáját", a Gazdakör a birtokos parasztságot, a Földmunkás Kör a szegényebb rétegeket (a summásokat és cselédeket, valamint az 1-2 holdas gazdákat), az Iparos Kör az iparos- és kereskedő rétegeket tömöríti. A leglátványosabb és legkézzelfoghatóbb ez az elkülönülés a templomban, ahol hétről hétre a falu apraja-nagyja megjelenik, nagyobb ünnepeken pedig a tanyákról is bekocsiztak a dósaiak. A háromhajós templom első hajójában, az oltártól balra, valamint a sekrestyében az intelligencia gyülekezik. A középső hajó jobb és bal oldalán, a fal mellett húzódó padsorokban az iparosság foglal helyet. (E padokat maga az ipartestület építteti a századforduló után.) A templom hátsó két hajójában a gazdák ülnek, jobb oldalt a férfiak, bal oldalt a nők. Az első sorokban a legnagyobb birtokosok, a legtehetősebbek helye található, s mögöttük általában mindenki a vagyona szerint az őt, illetve családját megillető helyet foglalta el. A hátsó hajóban, a gazdák székei mögött 15

néhány méterrel, már a fal mellett állt a koldusoknak és más "gyüttment" csavargóknak elkülönített padsor. A falu különböző társadalmi rétegei között ugyan jelentős vagyoni különbségek adódtak, a társadalom mégis sokkal homogénebb, mint az ország más vidékein. Jászdózsán nagybirtok tulajdonképpen nem létezik, '45-ben az egyházi birtokokon kívül nincsen 100 kat. holdat meghaladó földtulajdon. A mezőgazdasági munkások aránya a falu 10-15 %-át teszi ki, de igen kevés azoknak a száma, akik előbbutóbb kicsike földet és házat ne tudnának venni. A falu egészére a viszonylagos jólét jellemző, a kirívó szegénység ugyanolyan ritka, mint a hivalkodó gazdagság. Jászdózsa társadalmának több mint 90 %-át a mezőgazdasági dolgozók teszik ki. Sőt, tulajdonképpen nincs igazán éles határ paraszt és iparos között sem, hiszen sokan vannak, akik amellett, hogy kiváltották az ipart, gazdálkodnak is. Dósán '35-ben 1276 birtokost tartanak számon. Bár ebből 495 fő kevesebb mint 1 hold föld (összesen 128 kat. hold) tulajdonosa. Dósaiak kezén van a szomszédos falvak határában 1200 hold. Jászdózsán, nem számítva a cigány és a zsidó közösséget, tulajdonképpen mindenkinek van földje. A birtokok tulajdonosa általában a családfő, a nőági birtok-örökösödés ritkának számított. A jász szokásjog szerint ugyanis a birtokot a család férfi tagjai öröklik, a nők pedig kárpótlást kapnak. A XIX. sz. második felében ugyan bevezették a polgári örökösödési jogot, de a szokásjog tovább él. A nők általában nem, vagy csak egészen kis részét öröklik a birtoknak, a rájuk eső hányadot a fiútestvéreknek kell megváltaniok. A lakosság több mint harmada tanyán él. Jászdózsa határában a '30-as évektől 372 tanya áll, de Tarnaörs, Berény és Árokszállás határában is több dósainak van tanyája. A 20-25 holdon dolgozó tanyasi gazdák nagy része a faluban is rendelkezett házzal. III. 2.1.A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK III. 2.1.1. A " NAGYBIRTOKOSOK " Jászdózsán "nagybirtok"-on a 25 kat. hold feletti birtokokat értjük. Számuk a '40-es években nem, vagy csak alig haladta meg a 80-at, a község lakosságának tehát kevesebb mint 10 %-a tartozott e réteghez. A 30-60 holdas gazdák száma a 40-et sem érte el, a 60-100 holdon gazdálkodó családok száma pedig 10 körül mozgott. Ők a község legtehetősebb, leggazdagabb rétege. Életmódjuk szinte semmiben sem különbözik a középparasztságétól. Gyermekeik azonban a parasztság többi rétegénél valamivel nagyobb százalékban végeznek polgárit, vagy valamilyen mezőgazdasági 16

iskolát. Néhány család gimnáziumba, főiskolára küldi tanulni gyermekét. Magasabb iskolában ugyan csak a fiúkat tanítják, de az e rétegből származó leányok többsége legalább a polgárit elvégzi. A nagyobb birtokkal rendelkező családokban tapasztalható elsősorban, vagy legalábbis az ő esetükben beszélhetünk leginkább "családtervezésről". A legtöbb nagygazda házában egy, esetleg két fiúgyermek cseperedik föl. Több örökös ugyanis végképp elaprózná a birtokot. A nem kívánt terhesség megszakítása viszont igen veszélyes ekkortájt: a bábák és más vajákos asszonyok különbnél különb orvosságai és kötőtűi sok asszony halálát okozták. Ez a réteg is igyekszik jól házasítani gyermekeit: "rangon alulival", kisebb gazda háznépével nemigen lépnek frigyre, a leányok kezére pedig jó eséllyel pályázott a helybéli intelligencia. Ez a réteg az, ahol a szülők a születésszabályozás és a gyermekek taníttatása miatt gyakran maradnak egyedül idős korukra. Utódaik ugyanis vagy más pályát választottak, vagy rosszabb esetben szüleiknél korábban haltak meg. Ilyenkor a gazda, ha már nem képes egész birtokát maga művelni, földjét, vagy annak egy részét mással dolgoztatja. Gyakori eset ez Dósán, a "nagybirtokosok" több száz hold földet adnak bérbe évről évre. III. 2.1.2. KÖZÉPPARASZTSÁG Jászdózsán 10-20 kat. h. körüli birtokon gazdálkodók teszik ki a lakosság 40-45%-át. A 20-25 holdas birtokosok száma jóval kevesebb, és a dósai viszonyok között inkább már nagygazdának számítanak. Ez a gazdasági egység - mint már említettem - reprodukálni képes önmagát. A középbirtokon családi gazdálkodás folyik, a családfő irányításával. Apa és fiai (akár megházasodva is) addig maradnak, dolgoznak együtt, amíg "széjjelmenve" tanyát vagy a megélhetéshez szükséges földet mindannyian vásárolni, bérelni tudnak. A középparasztság az, aki elsősorban piacra termel. Nemcsak terményt, állatot, tejterméket adtak el, de munkaerejüket is áruba bocsáthatták. Minthogy több igás állattal rendelkeznek, e rétegből kerül ki a legtöbb bérszántó. A középparasztság nemcsak gazdasági erejénél fogva határozza meg a község arculatát. Mentalitása, világszemlélete is rányomja bélyegét a településre. E réteg számára talán nem túlzás azt állítani: legfőbb érték a tulajdonosi szemléletéből fakadó szabadság. A középbirtok ugyanis lehetővé teszi, hogy kemény munka mellett viszonylagos anyagi biztonságban, mi több, jólétben éljen a gazda és családja, miközben azt és úgy teszi, 17

ahogy neki kedve vagyon. (8) Meg kell jegyeznem, hogy az összes adatközlőm az '59-es TSZ-esítésről szót ejtve - legalábbis utólag visszatekintve - nem a földet sajnálta elsősorban, hanem az elveszett szabadságot. A tulajdonosi szemlélet már gyermekkorában beleivódik a parasztságba, hiszen egész kicsiny koruktól részt vesznek a termelésben, a "sajátjukban" dolgoznak, minden felelősséget vállukon hordva. Egy parasztgyerek tizenéves korára mindent megtanult a gazdálkodásról, amit az apjától megtanulhatott, s más ismeretre nem is igen vágyik. A középparasztság gyerekei nemigen járnak a hat elemin túl iskolába, illetve legalább annyian nem fejezik be azt, ahányan középiskolába kerülnek. III. 2.1.3. KIS- ÉS TÖRPEBIRTOKOSOK Jászdózsán ez a kategória az 5-10 holdas gazdákat jelöli. A falu lakosságának 20-30 %a gazdálkodik ekkora birtokon. Minthogy határának java részét igen jó minőségű földek teszik ki, Dósán úgy tartották, hogy 7 hold föld tart el egy tanyát, egy családot. Törpebirtokosok Jászdózsán a 1-5 holdon gazdálkodók, ők a lakosság 10-15 %-át tették ki. Minthogy ezek a birtokok kevésbé életképesek, hamar felaprózódtak. E rétegből került ki a falu legtöbb feles- és haszonbérlője. A faluban bérelhető terület 5-600 hold körül mozgott, így 80-100 gazda jelentősen megnövelhette birtokát. Egy hold haszonbérlete általában 3 mázsa búza volt. Ha a gazda tanyát is bérelt, a lakbért általában természetben - aprójószággal, tejjel, malaccal - törlesztette. Létezett a feles-bérlet is. Olyan nagyobb (20-60 kat. h.) birtokosok adták bérbe így földjüket, akiknek gyermekei iparosok vagy értelmiségiek lettek, nem művelték tovább a földet. Hasonló módon műveltette földjét az intelligencia is. Ezek a tulajdonosok egy-egy családot fogadtak, akik általában az egész birtokot bérelték az adó kifizetése után megmaradt termények feléért. Bizalmi viszony volt ez, a kapcsolat egy életre szólt. A bérleti szerződéseket írásba foglalták ugyan, de ügyvédhez szinte sosem mentek. A parasztok attól tartottak, hogy az ügyvéd becsapja őket. Ha a szerződő felek egyike írástudatlan volt, a megállapodást általában egy tanítóval íratták meg, biztosítéknak az ő személye éppen elégnek bizonyult.

18

III. 2.1.4. NAPSZÁMOSOK, CSELÉDEK, ALKALMI MUNKÁSOK Ez a réteg a lakosság 10-15 %-át tette ki. A falu legszegényebb rétegét alkották, de házat, kevéske földet mindegyikük szerzett előbb-utóbb. Több-kevesebb alkalmi munka ugyan mindig akadt a faluban, biztos jövedelemhez azonban ez a réteg csak a "pestyi" gyerekek, lelencek befogadásával jutott. 1905-ben már vannak ilyen gyerekek, és számuk a '40-es években egyre nő. A nevelőszülő havi 8 pengőt kapott minden gyermek után az államtól. A napszámosok családjából került ki a legtöbb háztartási cseléd, mosónő is. Ők néhány nagygazda, értelmiségi vagy iparos házában segédkeztek. Napszámosokat leginkább a tavaszi kapáláskor és az őszi betakarításkor fogadtak a gazdák. A bér egyik részét természetben, a másikat pénzben kapták a napszámosok. A napi fizetség a munka nehézségétől vagy sürgősségétől függött: 80 fillértől akár 1 pengő 20 fillért is megkereshetett a béres. A kukoricatörést csak természetben fizették: Dósán napi egy zsák kukorica volt a járandóság ezért a munkáért. Az aratáskor volt leginkább szükség a napszámosra. Jászdózsán a termés 11-edéért arattak, és a szalma is az arató járandósága volt. Sokszor alakult ki egy-egy napszámos és gazda közt állandó kapcsolat. Ilyenkor szokás volt a napszámosnak harmados kukoricaföldet adni. Ez azt jelentette, hogy a kapálásért cserébe a termény 1/3-a a napszámost illette. A mezőgazdasági cselédek száma alig érte el az 50-et. A község birtokviszonyai ugyanis nem tették lehetővé, hogy nagyobb számban találjanak munkát. A faluban 3040 gazda engedhette meg magának, hogy cselédet fogadhasson. A mezőgazdasági cselédek elsősorban nőtlen fiatalemberek. Bérüket, felfogadásuk körülményeit a Redemptio előtt a Jász Kerület, a XIX. sz. végétől az Önkormányzat határozta meg. A központi szabályozás csak az I. világháborút követően szűnik meg, de a fizetés nem sokban változott a megszokotthoz képest. Egy béres jövedelme a '30-as években 4-7 mázsa búza, 1-2 mázsa árpa vagy rozs, 1 malac és 10-30 pengő volt a teljes ellátáson kívül egy esztendőre. A pásztorok bére ugyanebben az időben 1-2 mázsa búza és 10-15 pengő. III. 2.1.5. SUMMÁSOK A jászdózsai munkások legnagyobb részét ők alkották. A summások általában olyan családból kerültek ki, amelynek ugyan volt valamennyi földje, de nem elegendő a család eltartására. A summások - fiatalemberek és lányok - bandákba szerveződtek. 19

Vezetőjük, a bandagazda képviselte érdekeiket. A banda tagjainak fizetéséből 5 % -a őt illette. Ő felelt minden egyes munkásáért. A '40-es években 8-10 banda is elszegődött Dósáról, ami 150-200 munkást jelentett. Szerződést 4-6 hónapra kötöttek, tavasztól őszig. Állandó munkaadója volt a dósai summásoknak a Sarkadi Magyar Alföld Rt. és Léderer Ernő pusztatenyői birtoka, valamint az Almássy-birtok. Kisebb bandák néha a Dunántúlra is elvetődtek. A fizetség többé-kevésbé állandónak mondható: egy hónapra 24 pengő készpénz, 40 kg liszt, 20 kg krumpli, 4 kg szalonna, 2 l bab vagy borsó és 50 fillér fűszerpénz. Szállásuk a hodályban volt, főzni külön főztek, hogy ki-ki a megmaradó élelmiszer adagját hazavihesse. A legnehezebb munkákat, az aratást és a cséplést jobban fizették: a rendes havi koszton túl az aratót a termés 1/12-e illette meg, a marokszedő pedig 1 mázsa búzát kapott hetente és valamennyi pénzt is. A cséplésért szintén a termés 10-ed vagy 12-ed része járt, amin a gép dolgozói (16 férfi: egy mázsás, egy gépész, két etető, két félrészes kévevágó, négy kazalos, négy rudas, valamint két kévehányó valamint hat szintén félrészes törekhordó lány) osztoztak. Dósán volt olyan család, ahol három fiú dolgozott summásként. Ők fél év után egy vagon terményt vittek haza. A legismertebb bandagazda a később "Csicseri Báró" névvel illetett Bartók István volt. Ő néha 35-40 fővel indult az Alföldre. III.2.2. AZ "INTELLIGENCIA " Az értelmiség alkotja a község legkisebb társadalmi csoportját. 10-20 családot sorolhatunk ide. Értelmiségnek számított a '40-es években: a plébános Kiss Balázs és a segédlelkész Bolya Ferenc, a községi önkormányzat vezetői - Révffy Dezső főjegyző, a főbíró és a pénztárnok, valamint a községi orvos, Dr. Antóny Miklós és egy ügyvéd: Rédey László. Ide tartozott 12 pedagógus (név szerint: Kiss Lajos igazgató, Imreh Lajos, Kiss Artúr, Békéssy György, Gyurkó János, Szarka László, Durszt Éva, Nagy Erzsébet, Révffy Gizella a belterületen, Szabó József, Csermák László, Lencse Mátyás a tanyasi iskolákban). Ők azok, akikkel a falu lakossága mindennapos kapcsolatban állt, s akiktől bár "nadrágos emberek" voltak, mégsem tartottak. Az emberek nem csak kikérték, meg is fogadták tanácsaikat. Egy-egy nagyobb tanáregyéniség alapvetően meghatározta, befolyásolhatta a falu véleményét. Az értelmiség nagy része nem dósai, de jászsági születésű. Többségüknek azonban már dósai - módosabb földtulajdonnal bíró - felesége van. 20

III.2.3. AZ IPAROSSÁG A Jászságban iparos névvel illettek mindenkit, aki a kereskedelemben vagy az iparban dolgozott. Iparosnak számított a cséplőgép-tulajdonos, a cipész, a boltos éppúgy, mint a malomtulajdonos. Számuk a '40-es években 40 körül mozog, a falu lakosságának 5%-át sem teszi ki. Szerepük a falu életében mégis meghatározó, annak ellenére, hogy gazdasági erejük nem igazán jelentős. Nem, vagy csak alig gazdagabbak a középbirtokosoknál, az igazán nagy - 30-40 hold fölötti - gazdák pedig jóval vagyonosabbak. Különleges helyzetüket tulajdonképpen annak köszönhetik, hogy nagyrészt műveltebbek a parasztoknál. Sokan közülük elvégezték a polgárit. Másrészt munkájuk lehetőséget ad rá, hogy naponta összejárjanak. Ők irányítják a falu kulturális életét, szinte minden ünnepséget, kulturális eseményt az Iparos Kör szervez. Az ő gyermekeik azok, akik továbbtanulnak, a '40-es, '50-es években gimnáziumot, főiskolát, néha egyetemet végeznek. III. 2.4. CIGÁNYOK, BOLONDOK, GYÓGYÍTÓK A cigány lakosság, a bolondok (jász terminológiával élve: "nem igazi emberek"), vagy a gyógyítók viszonya a község polgáraival bizonyos szempontból mértéke egy falu szociális, társadalmi érzékenységének, mentalitásának. Egy-egy nevezetesebb bolond, gyógyító, cigánybanda a környék falvaiban is közismert volt, s a települések hangulatához, egészéhez szervesen hozzátartozott. Dósán a '60-as évekig négy nagyobb cigány család élt (a Pálok, Ráczok, Völgyiek és Gáspárok), a közösség 60-90 főt számlált. A község - Mária Terézia 1766-os cigányrendeletétől fogva - külön cigánybírót fizetett, aki az elöljáróság nevében járt el a cigány közösség belső ügyeiben. A cigánybíró Dósán mindig a Gáspár családból került ki, ez számított a legtekintélyesebb famíliának. A cigányok elsősorban zenélésből éltek, a faluban két banda is versengett az esküvőkön, bálokon, dalesteken, szerenádokon adódó munkalehetőség megszerzéséért. A többi cigány, elsősorban a nők, kéregetésből, kisebb tyúklopásokból éltek. (9) Prominens személyisége volt e rétegnek Völgyi "Guszti", az egyik banda nagybőgőse, akinek egy kisebb családi perpatvar során valaki leharapta - noha a falu orvosa rögvest viasszavarrta, s így csak vörös varrata emlékeztetett a hajdani csetepatéra - az orrát. A cigány lakosságnak egyébiránt nem akadt túl sok konfliktusa a község polgáraival. Közösségük bált is rendezett a farsangi idényben, melyet a falu mulatósabb ifjúsága nagy előszeretettel látogatott. 21

Összességében a legtöbb gondot a község orvosának okozták. Nemcsak a falu dögkútjának állandó fosztogatásával, hanem mert közülük került ki a legtöbb krónikus beteg: TBC-s, vérbajos is. (10) A bolondokat Jászdózsán megkülönböztetett figyelem övezte. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a községben élt még a félkegyelműt megillető ősi tisztelet. Dósa egyetlen bolondja sem éhezett, vagy került idejekorán elmekórházba. Mindegyik, innen-onnan kapott (nem koldult!) kenyéren, valamilyen egyszerű munkát végezve fenn tudta magát tartani. Nevezetes bolondok voltak "Füles" Amál, "Nagyfejű" Gyura éppúgy, mint Fügedi "Kuzsu" Jóska, aki 8-10 kalappal a fején járkált. Bozóki "Tittiri" Béla, 6-10 kutyával élt házában és velük egy tányérból evett arról is híres volt, hogy néha otthagyva kutyáit, taligájával "föllépett Pestre" körülnézni. Dósa legnevezetesebb bolondja "Iván Cigány" volt, számos vers, ballada, dadaista újságcikk szerzője és előadója. Kortársai még ma is emlegetnek néhányat nevezetes produkciói közül. Ilyen alkalom volt a minden Vízkereszt idején faluszerte előadott "Három Királyok". (Ilyenkor Iván és a "Cici" névvel illetett cimborája a község szinte minden módosabb házához betértek, s némi pénz vagy ajándék ellenében egyházi dalokat énekeltek, ketten játszva el a három királyt.) Iván leghíresebb szerzeménye azonban a "Hajósüllyedés" és "Jézus a Bacsoson" című vers volt. [337] (11) Másféle tisztelettel vette körül a falu a gyógyítókat, boszorkányokat. Dósán még a múlt század '30-as éveiben is égettek meg boszorkányt (nevét őrzi ma is a Labát-szög a Vashídnál [76], ott égették meg ugyanis az asszonyt, mert "megveszejtette" a kutyákat). A boszorkányhit pedig a '60-as években is tetten érhető volt, elsősorban tanyán. A bandákon szinte nem múlt el úgy nap, hogy ne esett volna szó boszorkány-nyomásról, szemmel verésről. Dósa leghíresebb boszorkánya, Balog Örzsi még a 60-as években is gyógyított, de Bogya Juliska, Kurucz Béla és Molnár Mari is nagy tekintélynek örvendtek. (12) IV. KULTURÁLIS ÉS POLITIKAI KÖZÉLET A '3O- '4O-ES ÉVEKBEN BEVEZETÉS A politikai magatartás, a kulturális élet fokmérője egy-egy közösség mentalitásának, jólétének. Mindemellett Jászdózsa közélete olyan sokszínű az egész falu társadalmát

22

átfogó, megmozgató korszakunkban, hogy a község történetét tárgyalva semmi esetre sem lehetne megkerülni részletesebb ismertetését. A közélet bármely fórumát vesszük is jobban szemügyre, tulajdonképpen hasonló tendenciákat fedezhetünk fel. A politikai vagy a kulturális életről is egyaránt elmondható, hogy bizonyos konzervatív középút jellemzi: a kultúrára épp oly kevéssé jellemző a progresszió, mint a politikai életre a szélsőségek. Más szóval: Petőfinek majdnem annyi előnye van Adyval szemben, mint amennyivel több szimpatizánsa az FKGP-nek a Nyilasokhoz képest. Dósa közéletét persze nem is a progresszióhoz való viszonya határozza meg elsősorban. Sokkal feltűnőbb jelenség az, hogy a falu nemcsak résztvevője, hanem létrehozója is a társadalmi érintkezés, élet különböző fórumainak. A jászdózsai közélet, megőrizve több száz éves tradícióját, akár a korábbi évszázadokban legalább annyira nevezhető polgárinak mint parasztinak. Nemcsak igénye, hanem készsége is az önszerveződés. Ugyanakkor a köz életére jellemző a már-már provinciális lokálpatriotizmus is. A politikai életben így - legalábbis a háború kitöréséig - fontosabbak a helyi események, nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot, mint az országos történések, választások. A kulturális életben szintén meghatározó szerepe van annak, hogy a falu különböző közösségei

hoznak

maguk

létre,

szerveznek

és

szerepelnek,

rendeznek

és

rendetlenkednek végig egy-egy színdarabot, dalestet. Más szóval: egy a faluba látogató "profi" színtársulat bizton kisebb sikerre és érdeklődésre, vagy legalábbis jóval élesebb kritikára számíthatott, mint a helybéli iskola talán nem túl fényes előadása. IV./1. AZ ISKOLÁK Jászdósán a `20-as évek közepéig két épületben (egy 6 és egy 2 tantermes iskolában) folyt a tanítás. Az iskoláskorú gyermekek száma e korszakban 600-650 között mozgott, harmaduk azonban a falutól 4-5 kilométernyi távolságban élt. Fölmerült az igény, hogy a község számukra is építsen iskolát, minthogy a tanyasiak nagy része nem járt be a faluba: őket (a nagyhalmi részen) idősebb, tanult parasztok okították egy nagyobb pajtát nevezve ki tanteremnek. A Klébersberg Kúnó nevével fémjelzett oktatáspolitika megteremtette a tanyasi iskolák létrejöttének feltételeit. A község kezdetben egy kétszintes iskolát akart építetni a határ délkeleti homokos részén. Ezen a környéken ekkor (a Tarnán túl) 292 tanya állt. A helybeli gazdák azonban nem tudtak megegyezni, a távolabb lakók "messzíllették" a község által javasolt Serfőző dűlőt [419]. Így került 23

sor 1925-ben Nagyhalmon és Középhalmon a Lencsés-dűlőben [390] 1-1 iskola felépítésére. Később 1938-ban a falu határának északnyugati részén a "feketeföldiek" is fölépítették

iskolájukat

a

Kápolnadombnál,

ahová

90

tanya

tartozott.

(A

kultuszminiszternek írt kérvényt maguk a szervezők vitték Budapestre, biciklivel.) Az iskolaépületek egy tantermesek voltak, tanítói lakással, gazdasági épületekkel. A kinevezett tanítónak 1 kat. hold földhasználat is járt. Az iskola hatosztályos elemi volt. A tanítás reggel 7-től a félórás ebédszünettel 1/2 3-ig tartott. A tanyasi iskolák a környék kulturális központjaivá váltak. Minden iskola, szinte egymással versengve színpadi előadásokat rendezett. Télen három-, tavasszal egyfelvonásos darabokat mutattak be. A színpadra állításban az egész közösség szerepet vállalt a díszletek és jelmezek elkészítésével. Egy-egy színdarab több előadást is megélt. Bemutatták a faluban, turnézott az egyik vagy a másik iskolában, sőt a környék településein is. Nagy esemény volt egy új produkció, sosem maradt távol a falu lakossága. Elsősorban zenés, komikus, "korszerű" darabok kerültek bemutatásra, mint például a Szökik a Kérő, a Derűre Ború, a Szőke Terka Próbahete, stb. A bevételből - mert belépő is volt - a társulat kirándulást szervezett: a tanyasi gyerekek nemcsak a Mátrába, vagy Sárospatakra, de a Balatonhoz is eljutottak.A tanyasi iskolákban gyűltek össze a környékbeliek imádkozni. A nagyhalmi épületben egy oltárral felszerelt kis kápolna is működött. Évente párszor misét is celebrált ott a plébános. Az iskolák köré szerveződött Nagyhalomnál november 5-én Imre napon, Középhalomnál október 4-én Ferenc napon, a Kápolnadombon pedig Sarlós Boldogasszony napján a búcsú. Jelentős kulturális eseménynek számított az év végi vizsga is. Erre is műsorral készültek az iskolák, bemutatkozott az énekkar, verseket tanultak. Az eseményre nem- csak a szülők, hanem a község elöljárósága is hivatalos volt. A belterületi iskolák szintén hozzájárultak a falu kulturális életéhez. Itt is működött színjátszó kör, énekkar. De a faluban a kulturális élet nem elsősorban az iskola köré szerveződött. IV./2. EGYESÜLETEK Jászdózsán a '30-as, '40-es években 16 bejegyzett, különböző alapszabályok szerint működő társadalmi szervezet, Kör működött. Tevékenységüket az 1923-ban létrejött Iskolán kívüli Népművelési Bizottság koordinálta. Ez segítette és támogatta a színházi előadások, dalestek létrejöttét. A legjelentősebb egyesületeket a falu különböző társadalmi rétegei hozták létre és tartották fent. Ezek az egyesületek egyszerre 24

működtek, mint kávéház, klub és színház. Mindegyik egyesület létrehozza saját könyvtárát - legnagyobb közülük az Iparos Kör 1200 kötetes gyűjteménye volt. És nemcsak a könyvek álltak a tagság rendelkezésére: mindenhova több újság is járt a Kis Újságtól a Népszaváig, amelyekhez faluhelyen nemigen jutottak máshol az emberek. A "körök" nemcsak kulturális eseményeknek adtak helyet. Mindegyikükben italmérés is működött. Esténként egy pohár bor mellett, sakkozás, kártyázás, biliárdozás közben itt vitatták meg a falu ügyes-bajos dolgait, itt alakult, formálódott a közvélemény. E körökből fejlődnek ki később, többé-kevésbé a tagságból szerveződve a politikai pártok is. A legrégibb szervezet az 1892-ben, 131 tag részvételével alapított Kaszinó Egyesület [156], az "ÚRI KASZINÓ" volt. Épülete - melyet 1945-ben a Kommunista Párt, föloszlatva az egyesületet, székházának nevezett ki- egy nagy és két kis kártyaszobából, valamint gondnoki lakásból állott. Itt gyülekezett a falu "intelligenciája". Ez volt a legzártkörűbb egyesület, alapszabálya tiltotta a tagságon kívüliek megjelenését. A gyakorlatban azonban mindennapos vendég volt itt nem egy kereskedő, iparos vagy akár egy-egy módosabb gazda is. A többi Kört tagságon kívül is bárki látogathatta, ezeknek a szervezeteknek nem volt szigorúan vett alapszabálya. A GAZDA OLVASÓKÖR 1893-ban alakult. A Gazdakör [85] 200 főnyi tagságával a község legnagyobb szervezetének számított. Esténként kártyázás és biliárd közben folyt a beszélgetés. A kör legjelesebb rendezvénye a Gyertyaszentelő napján tartott gazdabál volt. A bálon mindenki részt vehetett, aki befizette a belépőt. Egyetlen feltétel az volt, hogy a hajadonoknak földig érő rózsaszín ruhában kellett megjelenniük. Később, a '30-as években a nagyhalmi részen is - az ott élők kezdeményezésére, a tanító és a falubeli egyesület segítségével - létrejött egy Gazdakör. Épülete Kovács Pál tanyájánál állott, s az intézmény csak annyiban különbözött a falubeli szervezettől, hogy itt italmérés nem folyt Az IPAROS KÖR 1908-ban alakult meg [165]. Minthogy ennek az egyesületnek volt a legnagyobb, színházteremként is használható épülete, a falu kulturális életében igen komoly szerephez jutott. Ebben az épületben mutatták be a színdarabokat, Karácsony előtt a betlehemes játékot, itt rendezték március 15-én a bankettet.

25

Dalárdája igen híres volt: 1926-ban a Debreceni Kórustalálkozón Révffy Lajos kántortanító vezetésével a falusi kategória 2. helyezését szerezték meg. Az Iparos Körben tánciskola is működött, sőt a '40-es évek elejétől "mozgókép színházi előadások"-ra is sor került. Az Iparos Kör bálját Katalin-napkor tartották s ez volt a község legnagyobb báli eseménye. A munkásság egyesülete, a Róm. Kat. MUNKÁSKÖR 1926-ban alakult meg a "Garas"ban [161]. Itt is működött könyvtár és dalárda, minden évben megrendezték a Munkás bált is. IV./2. IFJÚSÁGI SZERVEZETEK IV/2.1. KALOT ÉS KALÁSZ Jelentős tagsággal rendelkezett Jászdózsán a két katolikus ifjúsági szervezet: a KALOT és a KALÁSZ. Régebbi alapítású a KALÁSZ volt, 1942 nyarán két tanítónő, Medveczky Ilona és Nagy Erzsébet szervezte meg. A KALOT csak egy jó évvel később, '43 vége felé Bolya Ferenc segédlelkész szervezőmunkája nyomán jött létre. Mindkét szervezet az elemit végzett ifjúság katolikus szellemű nevelését tűzte ki célul. Az egyesületek népszerűek voltak, a KALÁSZ pl. '43 decemberében 56 új tagot avatott. Mindkét szervezetben aktív kulturális élet folyt: színdarabokat mutattak be, saját könyvtáruk és énekkaruk volt (a KALÁSZ egyik színielőadása bevételeiből gramofont és lemezeket vásárolt, s így rövid időre, az orosz csapatok bevonulásáig - akik összetörték a berendezést - megtapasztalhatták a lemezhallgatás gyönyörűségét is). A farsangi időszakban bált rendezett a KALOT és a KALÁSZ is. Ezeken a táncmulatságokon a falu egész ifjúsága megjelent, a hajadonok természetesen szülői kísérettel. E két egyesület sikerének titka nem csak a sokakat vonzó aktív közösségi életben rejlett. A fiatalok olyan dolgokról hallhattak, beszélhettek meg nevelőikkel elsősorban a házaséletről, gyermekáldásról, ami otthon, a szülői házban tabunak számítottak. (1) IV./2. 2. LEVENTE Bár nem kulturális szervezet volt, mégis ezek sorában kell megemlíteni a Leventét. A levente-oktatás 6 éve alatt (12-18 éves korig) ugyanis nemcsak alaki kiképzésen vettek részt a fiatalok. Az elméleti foglalkozások gyakran erkölcs vagy illemtanórákká módosultak. A falu sportéletében is jelentős szerepet töltött be a Levente: 26

footballcsapata szép sikereket ért el a bajnokságban. A levente-szakaszokból három a tanyasi iskolák mellett működött (a nagyhalmi szakasz parancsnoka, Szikra István színdarabokat is rendezett a levente legényekkel). A falu egész területén 6 szakaszban összesen több mint 200 fiatal szolgált, parancsnokuk Imreh Lajos tanító volt, a Jászsági Felső Járás Vitézi Székének hadnagya. IV/ 2.3 TÁNCISKOLA A falu kulturális és közéletének meghatározó eseménye volt egy-egy bál, táncmulatság. A farsangi időszakban szinte nem telt el hét ilyen rendezvény nélkül. Nem véletlen tehát, hogy a faluban - az Iparos Körben és a Nagyvendéglőben - két tánciskola is működött, a nyári és a téli időszakban. A tanítók (Sterbinszky és Kincses úr) Pestről jártak le órát adni, s ez önmagában is kuriózumnak számított, rangot, tekintélyt adott a tánciskolának. Aki tehette - és a lakosság jó része vállalta a költségeket -, miután gyermeke betöltötte 12-ik évét, beíratta a tánciskolába. Itt nemcsak tánc-, hanem illemtan oktatásban is részesültek a nebulók. IV./3. A KÖZÉLET FÓRUMAI: A KOCSMA ÉS A BANDA A közélet fontos színhelye a faluban a kocsma is. Dósán - a nagy egyesületeket is beleszámolva - 14 italmérés működött. (2) A jászdózsai kocsma funkcióját tekintve leginkább kávéházra hasonlít. Az emberek elsősorban beszélgetni, véleményt cserélni jönnek ide, nem inni (bora, pálinkája mindenkinek volt otthon, hiszen sok szőlő és gyümölcsös volt a faluban). A parasztember, ha tájékozódni akar a világról, elsősorban a kocsmába mehet, hiszen újságot nemigen járat, sőt sokaknak - bár Jászdózsán mindössze 356 analfabétát tartanak nyilván 1941-ben - nehezére esett az olvasás. Rádió, mint már említettem, szinte nincs, csak egy-két értelmiségi tulajdonában. Azonban néhány barkácsoló parasztember is fölszerel magának zug -, úgynevezett "kagylós rádiót". Ők viszik aztán a legújabb híreket a szomszédoknak, az egész közösségnek. Jászdózsa közéletének még egy fontos fórumáról kell szólni: a "bandák"-ról. Említettem már, Dósa kertes település volt. Az istállók - az úgynevezett tüzelős ólak - a házaktól távol, általában a Tarnán túli (a folyó bal parti) kertekben voltak. A kertek később beépültek, de néhány tüzelős ól egészen a '70-es évek végéig megmaradt. Az aratás után itt összegyűlő barátokat nevezték Dósán bandáknak. A bandáknak neve is volt, általában az istálló tulajdonosának a nevét viselték. (3) A bandák nem vagyon vagy 27

foglalkozás szerint szerveződtek: elsősorban a környéken lakó barátok alkották tagságát. "Tag"-nak az számított, akinek saját széke volt az ólban. A bandához tartozás általában atyáról fiúra szállt, hiszen a fiúgyermekek, ha csak tehették, a felnőttek körül forgolódtak szájtátva hallgatva elbeszéléseiket, mígnem legény korukra maguk is a banda tagjává váltak. A bandán sok mindenről szó esett: a gazdaságról, boszorkányokról, háborús történetekről. Mindennapos téma volt a politika is, egy-egy banda újságot is járatott (Kis Újság, Új Nemzedék, Friss Újság), amit közösen olvastak és meg is beszélték. Alkalmasint a közügyekben is hallatták hangjukat. A '30-as években hosszú ideje már Boros György volt a bíró, akivel sokak nem voltak megelégedve. A bandák megállapodtak, hogy másik jelöltet juttatnak a bírói székbe. Hiába volt az ellentábor korteskedése, végül a bandák jelöltjét, P. Nagy János jómódú gazdát választották meg községbírónak. A bandák nemcsak a községi politikában számítottak mértékadó tényezőnek. Elsősorban a választások idején az országos jelentőségű pártok is figyelmet fordítottak megnyerésükre.

Kiss

Ábel

Ernő

bandáját

is

fölkeresték

egyes

képviselők:

legnevezetesebb vendégeik Imrédy Béla, Eckhart Tibor, Fáy István voltak. IV./4. POLITIKAI PÁRTOK A '30- '40-es években bár Jászdózsán is létrejön szinte minden országos jelentőségű politikai párt, tevékenységük tulajdonképpen - a Nyilaskeresztes Pártot leszámítva jelentéktelen. A legrégebbi alapítású és egyben a legkisebb tagságú szervezete az MSZDP-nek volt. A község küldöttei már 1893-ban képviseltetik magukat a párt VI. kongresszusán. A dósai szervezet többé-kevésbé folyamatosan működik, egészen a '40es évekig. Tagságát nagyrészt a község iparosai alkották. A '30-as években megalakult a Kisgazda Párt, és később a Magyar Élet Pártja is. Komolyabb szerephez azonban egyik sem jutott. Számottevő aktivitást csak a '39-ben megalakuló Nyilaskeresztes Párt fejt ki. A párt tagjainak száma '44-ben már meghaladta a 60-at. Elsősorban földmunkások és 1-2 holdas gazdák álltak soraiban, de képviseltette magát Béres Béla tanító személyében az értelmiség is. Tagságát nem fűzték szoros szálak a Munkáskörhöz. A párt inkább baráti-családi alapon szerveződött: nyilasok lakták - néhány családot leszámítva - a falu Tarnán túli részét. A párt titkára - a falu legnagyobb bajuszú embere - Szikszai Cúkor Gyura volt. Jó kapcsolatban állt a Nyilas 28

Párt országos vezetőségével, személyesen járt föl Pestre Szálasihoz. Fényképe az Andrássy út 60. második emeletén a párt országos vezetői közt volt kifüggesztve. Noha a dósai szervezet is a hangos, agresszív politizálás eszközeivel élt, látványos konfliktusai még a falu zsidó közösségével sem voltak. A háború után csak néhányuk került bíróság elé, noha 4 - 5 keretlegény is kikerült a helybeli párttagság soraiból. Ennek ellenére néhány hónapnál többet csak a párt titkára, Szikszai Cúkor Gyula töltött vizsgálati fogságban. V. JÁSZDÓZSA A II. VILÁGHÁBORÚBAN V./1. JÁSZDÓZSA ÉS A II. VILÁGHÁBORÚ A falu nyilvánossága tulajdonképpen egészen '41 júniusáig nem számolt a háború lehetőségével. A bandákban, Körökben - a falu nyilvánosságának furcsa szűrőjén át jogos, tehát természetes, következmények nélkül járó igazságszolgáltatásnak tűnt a két Bécsi Döntés éppúgy, mint Kárpátalja vagy Újvidék megszállása. Az emberek inkább a megnyugtató híreket keresték, ezekre figyeltek fel. Az orosz-német meg nem támadási szerződés után a politizáló emberek megnyugodtak, biztosak voltak abban, hogy nem lesz háború. A Jászságban `39 őszén már-már teátrális körülmények között, több hetes szervezés után néhány napos hadgyakorlatot tartottak. A falu szinte örült a látványosságnak. Nemigen akadt gazda, aki, ha tehette, ne kvártélyozott volna be 3-4 huszárt a házába. Pedig az istállót ki kellett üríteni, csak a vemhes állatok maradhattak a katona-lovak mellett. Az emberek nem gondoltak, vagy nem akartak a háborúra gondolni. 1941. június 27 megdöbbenést és félelmet keltett. Az I. világháború több mint 200 áldozata eleven sebként élt még a falu emlékezetében, szinte nem akadt olyan család, amelyik ne gyászolta volna valamelyik közeli rokonát. A gyors német és magyar sikerek megosztották a falu közvéleményét: egyik tábor bízott a sikerekben és támogatta a német szövetséget, a másik tábor, elsősorban az I. világháborús emlékeiből merítve - de talán az sem túlzás, hogy a Redemptiotól 1848-ig mindent a németek bűnéül róva fel - ellenezte azt. A két tábor csak abban értett egyet, hogy "a muszka ide ne gyüjjön!" E közös nevező nem csak a Horthy-rendszer propagandája, vagy az I. világháborús hadifoglyok emlékei, meséi nyomán jött létre. A falu még elevenen emlékezett a Tanácsköztársaság fosztogató katonáira és a

29

direktórium gazdákat fenyegető, bár az idő rövidsége miatt - Dósán a Tanács csak 1 hónapig működött - senkinek sem ártó terrorjára. A hadbalépést követő másfél év alatt aztán elpárolgott az a kevés lelkesedés is, amit a kezdeti sikerek keltettek. A falu munkaképes lakosságának javarésze megkapta behívóját. Bár egyre többen kerültek a frontra, `42-ben még sokakat hazaengedtek aratni egy-egy hétre. Az első hősi halott Dósán Gyurkó "Jámbor" József majd Allett Miklós napszámos volt. Tiszteletükre gyászünnepélyt rendez a falu az Iparos Körben, az iskolások versenyfogalmazásban állítanak emléket a hősöknek. A hónapok múlásával egyre több gyászjelentés érkezik a frontról. Az év közepétől már nem a házakhoz viszik a tábori postát, hanem akinek fia vagy férje a fronton szolgál, a piactéren várja az öreg postást, aki székre, néha szénahordó kasra állva olvassa a címzettek névsorát. A levelek kézről kézre járnak. A bajtársak megírják, hogy ki, hol, hogyan esett el. A hírek gyorsan terjednek faluhelyen. Egy-egy halálesetről, a front helyzetéről napok alatt tudomást szerez az egész község. Valószínű, hogy a falu tájékozottabb a front, a harcok állásáról, a valódi erőviszonyokról, mint a városi lakosság. A gazdasági megszorító intézkedések is először a falut veszik célba. A '43-ban bevezetett beszolgáltatási rendszer normális körülmények között nem okozna gondot a dósai gazdálkodásnak, de a munkaképes lakosság java, majdnem 400 ember a fronton, vagy az ország más pontjain teljesít katonai szolgálatot. Sok háztartásban csak nők és tizenéves gyerekek vannak, ők kénytelenek művelni a földet. Sokan nem tudnak megbirkózni a feladattal, ki kell adniuk "felesbe" a földet. Ebből pedig szinte lehetetlen fizetni a beszolgáltatást. A falu egy része, bár éhezni sohasem éhezett, '44-re teljesen elszegényedik. Az ország német megszállása, majd hadműveleti területté válása Jászdózsát sem hagyja érintetlenül. Pest első bombázását - a légvédelmi lövedékek fénye Dósáig látszik döbbenettel figyeli a falu. Később, a hatvani állomás bombázásánál több falubeli veszti életét. A légitámadások rendszeressé válásával a község is megszervezte légifigyelő szolgálatát. Az elöljáróság egyik szobájában délelőttől estig két felsőbb iskolás figyelte a község detektoros rádióját. Abban az esetben, ha Szolnokon légiriadót jeleztek, sípjelekkel figyelmeztették a templomtoronyban őrködő harangozókat, akik félreverték mindhárom harangot. Eleinte mindenki fejvesztve menekült a bombázók elől. Később, minthogy légitámadás - egyelőre - nem érte a falut, a lakosság csak gyűlölködő megjegyzéseket tett a fölöttük szinte minden nap elhúzó angolszász kötelékek láttán. (1) 30

1944 nyarán érkeztek az első katonai egységek a községbe. A piactér jó fedezéket nyújtó fái alatt egy német autójavító különítmény ütött tanyát. A katonák a nagyobb polgár- és parasztházak egy-egy szobáját foglalták le szállásként. Ugyanebben az időben egy magyar hadtáp-század is állomásozott a falu alvégén. Szigorodtak a biztonsági intézkedések, a falu összes hídját - a két vasúti- és a Kőhidat a nyár elejétől dósai öreg katonák őrzik. '44 júniusában deportálják a dósai zsidóságot, összesen 22 személyt. A falu megrendülve búcsúztatja a közösséget. Dósán sosem volt tetten érhető antiszemitizmus, a zsidó családok ugyanúgy részt vettek és részt vállaltak a falu életében, mint bárki más. Jellemző, hogy a község leventeparancsnoka '44 márciusa után nem engedélyezte a sárga csillag viselését a gyakorlatokon. '44 kora őszén Dósa is átesik a tűzkeresztségen. Több alkalommal lövik orosz vadászgépek a települést, kárt azonban csak néhány háztetőben okoznak. Bevetésüket inkább a lakosság megfélemlítése motiválja, beütéseiknek - a felderítésen túl - konkrét katonai célja nincs. Jellemző, hogy a község két vasúti hídja mellé telepített légvédelmi ágyúk szinte sohasem lőttek rájuk. Az első nagyobb légitámadás ezeket a kisebb zavaró repüléseket követi. Miután a jákóhalmi országúton egy német hadianyag-szállító menetoszlopot tizedel meg - fényes nappal tűzijátékot varázsolva a határba -, Dósának fordul 8-10 orosz Rata. A főtéren állomásozó német alakulatot veszik tűz alá. A téren a Hangya Szövetkezet [88] bejáratánál, minthogy a faluban tetőződött a felvásárlási láz, hosszú sor állt sóra, petróleumra várakozva. Sokan sebesültek meg közülük is, és egy dósai rövidesen belehalt fejsebébe. Az orosz gépek amúgy jól céloztak: a német alakulatot jelentős anyagi kár érte, és két katonája is halálos sebet kapott. A falu a deportálások, az egyre romló gazdasági körülmények ellenére ekkorra már német-barátnak mondható. A front közeledtével ugyanis, egyre jobban nőtt a félelem az orosz megszállástól. Ebben az időben terjedt el a hír, hogy Rommel a Jászságban van és 300 páncélosa élén most már mindenképpen megfordítja az oroszokat. (2) A kedélyek meg se nyugodhattak, az újságok gyászkeretes címlapokon adták hírül, hogy Rommel hősi halott. A község októberre pánikhangulatba került. Dósát is elérte a menekült áradat: ki szekérrel, ki taligával vagy csak egy szál kofferral a kezében, családostul vagy magányosan, naponta százak vonultak át a falun. Rémtörténetek keltek szárnyra az oroszok brutalitásáról, erőszakról, duhajkodásról. A menekülők - ha volt nekik -

31

igyekeztek minden fölösleges holmijuktól megszabadulni. A valós ár negyedéért - 45 pengőért - kínáltak egy vemhes üszőt megvételre. A falu azonban nem vásárolt, inkább eldugni, megmenteni igyekszik mindazt amije volt. A magyar katonák készségesen segítik a lakosságot: megmutatják, hogyan kell, ha lehet fészerbe beásni a hordót, amibe liszt, búza kerülhet. Megtanítják, hogyan kell bunkert építeni: ha valakinek nincsen pincéje, oda bújjon a front alatt. Tanácsot adnak, hogy hova és hogyan rejtsék el a nőket. A dósaiak, akik sokat sosem ittak, most mégis igyekeznek csapra verni az összes hordót: alkohol ne maradjon a házban. Vagy, ha maradt, hordóban a bort, pálinkát is elássák. Mindenszentek őszi, napsütötte délutánját két angol bombázó teszi emlékezetessé. Két bombát dobnak a gépektől már kicsit sem tartó falura. (3) Szerencsére a bombák - az egyik Kiss K. Mátyás kocsibejárójában, a másik Simon András portáján robban, vizet fakasztó gödröt vájva a földbe - semmi kárt nem okoznak. Egy héttel a bombázás után "este ollyan setét volt, hogy megállt vóna a kanál benne, ollyan lajhogós...esős féle idő volt", amikor több robbanás rázta meg a falut. A németek ekkor robbantották fel a község Tarnán és Kecskés-éren átívelő vasúti hídjait, a "Vas- és Kecskés-hidat " [76, 178]. Volt olyan síndarab, ami fél kilométerre repült. Az állomáson [199] is fölrobbantottak a várótermen kívül mindent: a rakpartot és az összes raktárépületet. Másnap már nem állt a Kápolnahalmon Sarlós Boldogasszony 1728-ban emelt kápolnája sem. Felrobbantották a falu két fából épített kishídját is, a Tarna jobb és bal partja között ekkor már csak a Kőhídon lehetett közlekedni. Vele szemben a főtéren kiépültek a védelmi vonalak: 9 lövészkút és az ezeket összekötő árokrendszer. A templom tornyában - ahonnan a tér, a híd és végig a Tarna partja belátható elkészültek a géppuskafészkek. A németek láthatóan tartani akarták a Tarna vonalát. V./2. JÁSZDÓZSA OSTROMA BEVEZETÉS Summáját írni Jászdózsa ostromának - a históriás énekek "tárgyilagosságával" sem lehet. A Szolnok megye felszabadításával foglalkozó történeti munkák ugyanis (4) szinte semmit sem írnak a község területén folyó harcokról. A krónikás tehát elsősorban a szájhagyományra hagyatkozhat. A "szemtanúk" azonban - túl azon, hogy az akkori 20-30 év közötti korosztály mára szinte teljesen kihalt - az ostrom napjait elsősorban

32

pincékben töltötték. A most következő történet így nem lehet más, mint egy ma is élő, formálódó eposz egyik változata. V. 2.1. AZ OSTROM Jász-Nagykun-Szolnok megyében '44. őszén a II. ukrán front 53. szovjet hadserege és (az október 28-án a 3. Magyar és a 6. Német Hadseregből megalakuló) Fretter-Pico csoport néz egymással farkasszemet. A Jászdózsa - Besenyőszög - Törökszentmiklós vonaltól keletre a Jászberényben székelő IV. Páncélos hadtest, valamint egy SS gránátos hadosztály és a Horst-Wessel SS önkéntes gránátos hadosztály tartja a frontot. Jászdózsán a hadműveletekben valószínűleg a 13. és a 26. német páncélos hadosztály valamint a 76. hadosztály maradék egységei vehettek részt. November 13-án a Tarna jobb partját egy SS és egy magyar páncélos alakulat (Wolf Farkas páncélos alezredes parancsnokságával) tartotta. A falut a Jászapáti és Jásztelek felől induló orosz egységek támadják meg. Az orosz gyalogság és páncélosok november 13-án az esti órákban érkeznek Dósa határába. (5) A falut 13-án 7 polgári áldozatot követelő orosz - más elbeszélők szerint 15-én német légitámadás érte. Az ostrom november 14-én hajnalban az orosz páncélos alakulatok felvonulásával vette kezdetét. Hozzávetőleg 10-15 T-34-es harckocsi foglalt tüzelőállást a Tarna bal partján a kertek fedezékében. Hosszú tüzérségi előkészítés után került sor az első gyalogsági rohamra. Az oroszok a Tarnapart egész hosszúságában igyekeztek áttörni a németmagyar védelmi vonalat. A német páncélosok azonban visszavonulásra késztették az áradófélben levő folyón ökrösszekéren (!) átkelni igyekvő gyalogosokat. A Kőhídon átnyomuló gyalogságot a főtér lövészárkaiból és a templomtoronyból tüzelő németek vetették vissza. Egyes elbeszélők szerint később csak a hídi környékről két teherautónyi orosz katona holttestét szedték össze, már a falu bevételét követően. Az oroszok több hullámban próbáltak átjutni a Tarnán, sikertelenül. Dósaiak állítása szerint a tisztek kancsukával hajtották a nyakig-derékig érő hideg vízbe embereiket. 10 óra 5 perckor az orosz tüzérség kilövi a toronyba telepített német géppuskafészket. A szétlőtt torony órája megáll, s még évekig a találat pontos idejét jelzik a mutatók. Az orosz rohamok között egy elkeseredett magyar ellentámadásra is sor kerül. Egy főhadnagy 8 emberével ront neki az oroszoknak. Mindnyájan halálos sebet kapnak. Valamikor a déli órákban 9 német Tigris támadta oldalba az orosz egységeket, valószínűleg az ekkor még német 33

kézen levő Tarnaörs felöl. A Tigrisek közül 4-et a híd nyugati részén felállított orosz ágyúk lőttek ki. Roncsaikat évek múlva szállították el. A német és magyar seregek több órás tűzpárbaj után a késő délutáni órákban vonulnak ki a községből Árokszállás irányába. Az utóvédharcok még az esti órákig folytak és csak sötétedés után hallgatnak el a fegyverek. V. 2. 2. AZ OSTROM MÉRLEGE Jászdózsa bevételéért az oroszok súlyos áldozatokat hoztak. Szemtanúk azt állítják, hogy három teherautónyi halottat szedtek össze és szállítottak el az oroszok az ostromot követően (később Jászberényben temették el a környéken elesett összes orosz katonát). A sebesültek száma jóval meghaladta a halottakét, de őket még az ostrom napján a frontvonal mögé szállították, így számukról megközelítő becslés sincsen. A magyar és német veszteségekről sincs pontos adat. Egyesek 33, mások 21 halottra emlékeznek. (6) A német és magyar katonák holttestét csak pár nappal a csata után hantolták el alig térdig érő gödörbe. Az ő temetésükre csak '45 tavaszán került sor. A szertartáson az egész falu ott volt, a sírt a mai napig gondozza a község. '45 első hónapjaiban, az olvadást követően szinte nem telik el úgy hét, hogy a Tarna ne vetne föl egy- egy vízbe lőtt katona tetemet (7). Az orosz katonákat azonnal a berényi orosz katonai temetőbe szállítják. A német vagy magyar katonákat csak elássák, és a közös gyászszertartáskor viszik a temetőbe. A harcok hevességét nemcsak a halottak nagy száma jelzi. A község területén összesen 11 tankot, (hat Tigrist és öt T-34-est) lőttek ki, s ebből 8-at a belterületen. A dósai harcok legtöbb találgatásra okot adó mozzanata, hogy a falu 1813-ban épült hídja sértetlen maradt, noha a front közeledte előtt alá volt aknázva már. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a németek csapdát állítottak az oroszoknak, azért nem robbantották föl a hidat, hogy a gyalogság - mint ahogy meg is történt - belefusson a németek tűzvonalába. Mások azt állítják, hogy a németek még egy, az oroszok hátába kerülő, de közben szétvert páncélos egységre várva halogatták a híd felrobbantását. A község többsége viszont úgy tudja, hogy a híd felrobbantását egy Jákóhalmáról besorozott katona - állítólag tanító - akadályozta meg elvágva a robbanószerkezet zsinórjait. (Mások azt mesélik, hogy a robbantással megbízott németet lőtte agyon.) V./3. AZ OSTROMTÓL AZ OROSZ KÖZIGAZGATÁS FELSZÁMOLÁSÁIG 34

Az ostromot követő napokban a falu félelmei beigazolódtak. Egy héten keresztül, amíg az orosz csapatok, a harcoló alakulatok átvonultak a falun, mindennapos volt a fosztogatás, rombolás, az erőszak. (8) Jászdózsán és a környező tanyákon a november 14-ét követő hetekben több mint 15 lakost lőttek agyon az oroszok. (9) Elsősorban a tanyasiak voltak kitéve a kóborló orosz katonák garázdálkodásának. A tél folyamán a jászberényi orosz parancsnokság szabályos hajtóvadászatot indít egy 20-30 fős, szökött katonákból álló banda felszámolására. A front elvonulását követő hetekben lassan helyreállt a rend. A faluban székelő orosz parancsnokság a községi elöljárósággal együttműködve úrrá lett a fejetlenségen. A falu felvégén egy gépkocsizó alakulat, az alvégén egy orosz tisztképző iskola rendezkedett be. A falu határába átmeneti jelleggel kisebb repülőteret telepítettek, ez azonban még az orosz csapatok végleges távozása - '45 márciusa - előtt megszűnt. Új "lakóit" figyelve a község számos furcsasággal, végső soron a Szovjetunió belső viszonyaival ismerkedhetett meg. Az oroszok is, akárcsak korábban a németek, nagyobb házak egy-egy szobáját foglalták le szállásul. Néhányan a tiszti iskola tanárai és hallgatói közül németül is beszéltek, ám az összes katona kézzel-lábbal igyekezett megértetni magát szállásadóival. A párbeszéd után sóvárgó katonáknak köszönhetően a lakosság megtanulta a kulák és burzsuj kifejezések jelentését. Ez utóbbi fogalom ugyan némi értetlenségre adott okot, egyes oroszok szerint ugyanis a falu egyik legszegényebb embere, a "bikás" (aki a község bikáit gondozta) is burzsujnak számított, mivel állatait külön ólban tartotta, nem velük élt egyszobás házában. A község lakói hamar megtapasztalták, hogy az orosz hadseregben nem feltétlenül a katonák rangja, beosztása határozza meg, hogy ki mit tehet meg. A felvéget megszállva tartó gépkocsizók belügyi irányítás alatt álltak. Ezek a "Leninfiúk"-nak becézett katonák (állítólag janicsár módon felnevelt és kiképzett lelencgyerekek voltak) nemcsak a felvég lakóit tartották rettegésben. Közéjük az alvégen lakó tisztiiskolások sem merészkedtek. Mégis előfordult, hogy a Leninfiúk egy kocsmai verekedés során agyonlőttek egy tisztiiskolást, az orosz parancsnokság pedig meg sem próbálta kézre keríteni a tettest. Elégedetten nyugtázta viszont a falu, hogy a hírekkel ellentétben az oroszok nem bántják a papot, pedig Bolya Ferenc káplán volt az első, aki 14-én kimerészkedett a faluba. Orvos nem lévén, ő látta el a sebesülteket is. (Hónapokig ápolva megmentett egy szájlövést kapott magyar katonát is, akire egy pajtában akadt.) Ő tárgyalt először a falu nevében az oroszokkal, ugyanis már jóval a front előtt - készülve a megszállásra többé-kevésbé megtanult oroszul. 35

A községben működő tisztiiskola tanárai és 41 diákja igyekezett jó viszonyt kialakítani a lakossággal. Az iskola tisztjei, többségükben nem hivatásos katonák: kevés kivétellel amin elsősorban a politikai tiszt értendő - tanárok, vagy más értelmiségi pályáról besorozott civilek voltak. A Gazdakörben klubot rendeztek be maguknak - közkatona ide nem járhatott -, ahol minden este cigányzene szólt (állítólag a faluból néhány nő is járt oda szórakozni). Az orosz parancsnokság első intézkedései között a rádiók begyűjtése és széttörése szerepelt. Ekkor derült ki - mivel a parasztok, félve a retorziótól, nem merték eltitkolni készülékeiket - , hogy a faluban tucatnyi zugrádió működött. Valamivel karácsony előtt az orosz parancsnokság kérésére Révffy Dezső főjegyző összeállította a faluban fellelhető megbízható, jó erőben lévő katonaviselt férfiak listáját, akiket alkalmasnak ítélt a polgárőrség megalakítására. A listán mintegy 60 név szerepelt. Nem sokkal később a csoport 3 napi élelemmel kiképzésre Jászberénybe indult. A végállomás azonban "kicsivel" odébb, Szibéria hadifogolytáboraiban volt. Közülük évek múlva került csak haza néhány túlélő (10). A szovjet parancsnokság azonban nem elégedett meg a tisztogatás e (később a Szegénylegények c. filmből elhíresült) módszerével. A faluban maradt néhány tucat gazdagabb vagy "politikailag megbízhatatlan" személyt is összegyűjtötte. Őket már mint foglyokat kísérték Berénybe, ahonnan szintén Szibériába kerültek. Még '44 decemberében történt, hogy kis híján megtizedelték a falut az oroszok. A Tarnaörs és Jászdósa között létesített orosz telefonvonalat ugyanis valaki elvágta. Az orosz parancsnokság partizántevékenységre gyanakodott, de még mielőtt összeterelték volna a falut a tizedelésre, fény derült a partizán kilétére. Egy "nem igazi" (bolond) ember fát gyűjtött az erdőben és spárgát nem találván , pár méter vezetéket vágott magának, hogy azzal kötözze össze a rőzsét. Miután a falu előállította a tettest és felmutatta a tárgyi bizonyítékot is, valamint kétségkívül bebizonyosodott, hogy a tettes félkegyelmű, a falu tizedelése elmaradt. A tettesnek sem esett különösebb bántódása: néhány pofon után futni hagyták. Az orosz közigazgatás négy hónapja alatt több atrocitás tulajdonképpen nem érte a falut. Bár a lakosságot rendszeresen hajtották az oroszok kényszermunkára a községben és a környező településekre is, ezek az alkalmak valóban "málenkíj robot"-nak minősültek, mindenki épségben hazatérhetett néhány munkás nap után. '45 elején néhány nap alatt rendben lezajlott a szovjet parancsnokság által a falura kirótt beszolgáltatás teljesítése. Az oroszok elsősorban élő állatok leadását követelték, ezeket 36

nemigen dughatta el a lakosság. Az emberek eleinte örültek is, hiszen az oroszok egész szép summát, 1000 pengőt adtak egy üszőért, aminek az ára '44 elején még 150-200 pengő volt. Később derült csak ki, hogy az orosz parancsnokság által felülbélyegzett pengő semmit sem ér. '45 tavaszán lassan magára talált a község. Még az orosz parancsnokság védőszárnya alatt megalakult a Nemzeti Bizottság. Szerveződni kezdtek a pártok, újult erővel támadt föl a közélet. V/4. JÁSZDÓZSA HÁBORÚS VESZTESÉGEI A háború '45 márciusában az orosz parancsnokság elköltözésével végleg befejeződött Jászdózsa számára. A veszteségek végleges összesítésére viszont csak majd tíz évvel később, az utolsó orosz hadifogolytáborok felszámolása után kerülhetett (volna) sor. A község 163 polgárának nevét tartja számon, akik a II. világháború következtében vesztették életüket. Közülük mindössze 60-an estek el katonaként a fronton. A halottak többsége polgári áldozat. A Szibériába deportáltak közül mindössze 20-30-an tértek vissza, 50 fő pusztult el e munkatáborokban, vagy már útközben. Jászdózsa zsidó közösségéből csak öten élték túl a Holocaustot, 19-en munkaszolgálatosként vagy különböző lágerekben pusztultak el. Jászdózsa ostromát követően 15 személyt lőttek agyon oroszok, köztük több gyereket is. A háborús áldozatok közül 11 gyermek: öten háborús eszközökkel, kilőtt tankkal, kézigránáttal, aknával játszva vesztették életüket. Jászdózsa egészen a XVIII. sz. óta - mikor Rabutin seregei fölégették a községet elkerülte a háborúk pusztítását. 1944 novembere azonban bőségesen pótolta ezt a "történelmi lemaradást". A németek fölrobbantották Sarlós Boldogasszony kápolnáját, csaknem a teljes állomást, a vasúti hidakat és a vasúti síneket 3-3 km hosszan a Tarna jobb és bal partján. Az oroszok szétlőtték a templom tornyát. A lakóházak 10 %-át érte találat, de lakhatatlanná csak némelyikük vált. A legtöbb kár a házak padlását érte. Talán nem is volt olyan tető a faluban, amelyik sértetlenül vészelte volna át az ostrom tüzérségi párbaját. (11) A lakosság ingóságaiban keletkezett kár felmérhetetlen. Senki sem tudná felsorolni az eltűnt órákat, ékszereket, a szétszaggatott dunnákat, tönkretett értékeket. Meg kell jegyezni, hogy a lakosság kifosztásában nem csak a szovjet csapatok tüntették ki magukat. Az ostrom előtti napon, amikor hajnalban a német katonák többsége elhagyta a települést, a lakosság nagy részének (12) csodálkozására a "szövetségesek" is 37

magukkal vitték az általuk éppen szükségesnek ítélt dunnákat, szőnyegeket s más egyéb használati tárgyakat. "Lába kelt" az állatállomány 90 %-ának is. (13) VI. JÁSZDÓZSA TÖRTÉNETE 1945-TŐL 1950-IG VI./1. A POLITIKAI ÉLET V. 1.1. A PÁRTPOLITIKA JÁSZDÓZSÁN Miután a front elvonult és Jászdózsa közbiztonsága többé-kevésbé helyreállt, lassan újjáéledt a falu köz- és politikai élete. '45 márciusáig öt jelentősebb politikai szervezet alakult meg, illetve éledt újjá a községben. A legerősebb párt a Jászságban nagy hagyományokkal rendelkező FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT lett. Jászdózsán a harmincas években alakult meg és a Gazdakör védnöksége alatt működött szervezete. Komoly tagságot azonban csak '45 után toborzott: a párt dósai szervezete csaknem 500 főt számlált. Elnökül '46 augusztus 11-ig Tábori Józsefet, majd Béres Istvánt (mindketten 15-20 kat. holdas gazdák) választották. A tagság zömét az 5-20 holdas parasztok alkották, de szép számmal jelentkeztek napszámosok is a párt soraiba. A község értelmisége többségében szintén a kisgazdák táborát erősítette. A NEMZETI PARASZTPÁRT alkotta a helység második legnagyobb pártját. Elnöke Vraskó József napszámos, titkára Gyurkó István kistelkes gazda volt. Tagságát nagyrészt a Munkáskör tagjaiból toborozta, létszáma 100 körül mozgott. Elsősorban a település napszámosai, summásai képviseltették magukat e szervezetben. '47-ig e párt állította a község másodbíróját Gyurkó István személyében. Szavazótáborát

és

tagságát

tekintve

a

harmadik

legerősebb

pártnak

az

SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT helyi szervezete számított. A párt újraszervezésében egy országos tekintélyű szocdem vezető, Gulyás Mihály is részt vett. (1) Őt választják meg a Nemzeti Bizottság elnökének. A párt elnöke Hantos János fakereskedő, titkára Dudás István fuvarozó volt. A párt - a jászdózsai hagyományoknak megfelelően elsősorban az Iparos Kör tagjaiból verbuválódott, de soraiban nem egy nagyobb gazda és munkás is képviseltette magát. A létszám az MDP megalakulásáig 60-80 fő körül mozgott. A község főbírója, Bollók József nagygazda is az SZDP tagságából került ki. A legkisebb pártnak a POLGÁRI DEMOKRATA PÁRT számított a községben 20 fős tagságával. Békéssy "Zeusz" László nyugdíjas vasutas titkár mindössze néhány tanítóval, közhivatalnokkal és iparossal hozta létre a pártot. S bár a falu politikai 38

életében ugyanolyan jogokkal bírt, mint a többi párt, "tömegbázisát" tulajdonképpen csak a tagság alkotta. A KOMMUNISTA PÁRT 1945 áprilisában alakult meg hosszas szervezés után. A párt elnökévé Fehér Kálmán szatócs-kereskedőt választották meg. (2) A tagság '48-ig 20 fő körül volt. Néhány meggyőződéses értelmiségin kívül elsősorban nincstelen lumpenproletárok léptek soraiba. (3) Sokan azért a lesznek a párt tagjai, hogy a Hercegfalváról kitelepített svábok helyére költözzenek. 1945 május 18-án húsz család települ át Jászdózsáról oda, s ezek többsége, 18 személy a MKP tagja volt. A párt az országos helyzetnek megfelelően Dósán is jóval nagyobb befolyással rendelkezett, mint ami támogatottságánál fogva megillette volna. Több alkalommal Jászdózsán is visszaélt pozíciójával. '45. december 5-én például minden törvényes keretet áthágva feloszlatta az Úri Kaszinót, majd épületét kisajátította. 1945 elején - a debreceni kormány felhívására - Jászdózsán is létrejött a FÖLDMUNKÁS SZAKSZERVEZET. Tagságát a községben élő 60 - 80 napszámos és summás tette ki. Nagy részük egyben a NPP tagja vagy szimpatizánsa is volt, bár néhányan az MKP táborába tartoztak. A pártok megalakulását követően, még az orosz parancsnokság oltalma alatt, megalakul a községi Nemzeti Bizottság. A pártok tagságuktól és támogatottságuktól függetlenül 33 taggal vettek részt munkájában. A 18 tagú bizottság elnökét, Gulyás Mihályt az SZDP delegálta. A szervezet tulajdonképpen csak a kormány rendeleteit hajtotta vagy hajtatta végre az - ekkor még változatlan összetételű - községi elöljárósággal, kontrollálta és szabályozta annak működését. Tagjaiból választották meg - pártonként egy-egy fő részvételével - az Igazoló Bizottságot. A Bizottság tevékenysége váltotta ki a község első tömegmegmozdulását, amit a következő néhány évben több hasonló követett még. A Bizottság, minthogy a Nyilas Párt vezetőjét, Szikszai "Cúkor" Gyulát már korábban vizsgálati fogságba helyezték, mindössze egy személyt, Imreh Lajost nem igazolt. (4) A tanítót - akit a község elismert és tisztelt - a Jászberényi Népbíróságra szállították, mint háborús bűnöst. Még ugyanazon a napon majd 500 ember kerékpározott, gyalogolt át Jászberénybe a bíróság elé, Imreh Lajos szabadon bocsátását követelve. Rövid tárgyalás eredményeként a bíróság jobbnak látta szabadlábra helyezni a foglyot. (5) A következő hónapokban a Földosztó Bizottság tevékenysége váltott ki nagy elégedetlenséget a községben. E bizottságban ugyanis csak a Kommunista Párt képviseltette magát.(6) Jászdózsán mindössze egyetlen 100 hold fölötti birtok volt '4539

ben: a papi birtok 102 holdjával. A bizottság ennek ellenére 132 kat. h. földet osztott ki 61 igénylő között. Az elégedetlenséget nemcsak az okozta, hogy a 30 holdnyi terület jogtalanul, köz- és nem egy alkalommal magánföldeket lecsippentve osztottak ki. A község nyilvánossága előtt nem maradt titok, hogy a földjogosultság megítélést egyetlen szempont, a párttagság döntötte el. Ha valaki nem volt az MKP tagja, némi földre csak akkor számíthatott, ha belépett a községi szervezetbe. Az már csak derültséget okozott, s némi kárörömmel vette tudomásul a falu, hogy az új gazdaságok beindításához nyújtott állami támogatást - tyúkokat, más kisebb és nagyobb állatot, vetőmagot - a segélyezettek nagy többsége fölélte. A község valós politikai erőviszonyait a '45-'47-es választások mutatják meg. A '45-ös országgyűlési választások Jászdózsán az FKGP elsöprő győzelmét hozták: a falu 2473 érvényes szavazatából 1745-öt szerzett meg, s így 70,6 %-os eredményt ért el. Második helyre az NPP került 349 szavazatával, 14 %-kal. A harmadik párt a községben az SZDP 225 szavazattal (9 %). Az MKP a negyedik 104 szavazattal (4 %), míg a PDP 50 rá adott voksával (2 %) zárja a jászdózsai eredménylistát. Az FKGP községi eredménye nemcsak az országos, de a jászsági (62 %) átlagot is jóval túlszárnyalta. A '47-es választásokon az FKGP továbbra is toronymagasan vezetve megtartotta a vezető helyet. Második helyre, akárcsak két évvel korábban az NPP került. A harmadik helyet ekkor a MKP szerezte meg, bár ebben a kékcédulás szavazatok is nagyban segítették. A falu nyilvánossága már a választás napját követően értesült arról, hogy a pesti hídépítésen dolgozó Tóth István teherautónyi brigádjával nemcsak Dósán, hanem az útba eső községekben is leadta szavazatát. Jászdózsán a fent említett pártokon kívül komolyabb bázisa, szavazótábora csak az SZDP-nek és a Katolikus Női Tábornak volt. VI. 1.2. ÖNKORMÁNYZAT A falu életét továbbra is a községi elöljáróság irányította. Az orosz katonai közigazgatás felszámolásáig elsősorban a szovjet parancsnokság követelésének tett eleget, megszervezve a beszolgáltatást, a "polgárőrséget". A községi főjegyző, Révffy Dezső elsősorban e fél év alatt elszenvedett kudarcai miatt - 20 évi szolgálat után, hajlott korára való tekintettel '45 januárjában felmentését kérte, és nyugdíjba vonult. Posztjára az önkormányzat - utóbb a Nemzeti Bizottság által is megerősítve -, Bollók Józsefet hívta meg. Ő Jászdózsán született, vagyonos gazdacsalád sarjaként, s a község felkérése idején Jászárokszállás főjegyzői tisztét töltötte be. 40

A községi képviselő testület 32 tagot számlált. Közülük 16 a község virilisei- ből, 16 pedig a polgárok titkos választását követően került a testületbe. Az elöljáróság élén elvileg a főbíró és helyettese, a másodbíró állott, a gyakorlatban (az 1926/30-as tc. életbelépését követően) szakértelmének köszönhetően inkább a főjegyző intézte a köz ügyeit. Az elöljáróságon több csoport működött: az adóügyeket egy adóügyi jegyző valamint egy kisegítő vezette, a közellátásért '45-ben négy tisztviselő felelt, a szociális ügyekkel pedig egyetlen előadó foglalkozott. A hivatal munkáját rajtuk kívül három irodatiszt is segítette. A falu vagyonának jogszerű felhasználása felett a községi közgyám őrködött. Az évszázados szokás szerint a község feladata volt az apaállatok beszerzése és gondozása, amit a község által fizetett személy végzett. Az elöljáróság Károly Róbert rendelete óta főkegyúri jogokat is gyakorolt. A község alkalmazásában állott a falu plébánosa, templombírója és a többi egyházszolga. Az önkormányzat rendeletei két kül- és egy belrendőr felügyelte és hajtotta végre. A belrendőr a falu belterületén, míg a két külrendőr a tanyasi részeken teljesített szolgálatot az előjáróság nevében, tulajdonképpen mint annak postása. Rendőri jogosítványokkal nem rendelkeztek, hatáskörük csak kisebb nézeteltérések elcsitítására terjedt ki, ám a csendőrség a község területén csak az ő jelenlétükben járhatott el. Az önkormányzat feladatait és szervezetét több száz éves szokásjog alakította ki. 1945 májusától azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. A Nemzeti Bizottság az önkormányzat irányító és felügyelő szerve lett. A '45. május 22-én a Jászdózsa község tanácstermében megtartott rendkívüli ülésen a Nemzeti Bizottság feloszlatta a testületet. Az új képviselőket, egyenként ötöt-ötöt a községben működő hat párt delegálta. A régi képviselők közül mindössze öten kerültek be ismét az új, immár 30 főt számláló szervezetbe, s közöttük egyetlen virillis sem volt. Az elöljárósági alkalmazottak közül csak a belrendőr személye változott meg: ezt a tisztséget, mint "belügyi" posztot '45-től a Kommunista Párt jelöltje töltötte be. Az elöljáróság erőviszonyai gyakorlatilag nem módosulnak '48-ig. A testületben csak kisebb, elsősorban személyi változások történnek: '45 júniusában a Nemzetgyűlés határozatának értelmében a Nyilas Párt volt tagjai és a Magyar Élet Pártjának vezetői kikerülnek a község vezetéséből. Igen jellemző, hogy a Földműves Szakszervezet képviselőiből öten (3 tag és 2 póttag), mint a Nyilas Párt tagjai, távozni kényszerülnek. Az NPP és a MKP képviselői közül - szintén nyilas múltja miatt - 3-3, míg a PDP tagjai közül 2 távozik a testületből. A Kisgazda Párt frakciójából ketten távoznak, ők a Magyar Élet Pártja vezetőségéhez tartoztak korábban. '48-ig a Kommunista Párt 41

soraiban történik a legtöbb változás: szinte egyetlen képviselőjük sem marad(hat) a képviselő csoport tagja egy évnél tovább. Noha a község lakóinak döntő többsége az FKGP szimpatizánsa vagy támogatója, a képviselőtestület erőviszonyaiban mindez alig tükröződik; 1947 elején lemond ugyan a fő- és a másodbíró, s helyükre az FKGP delegálja mindkét személyt, cserébe azonban a két megüresedett tanácsnoki álláson az SZDP és az NPP osztozik. Sőt, a frakciók módosulásával lassan kommunista túlsúly mutatkozik. '48 májusára a községben már gyakorlatilag megtörtént a két munkáspárt egyesülése. Ugyanebben az időben a Szakszervezet is új - a következő években már az MDP színeiben induló kommunistabarát tagokat delegál a testületbe. A falu baloldali erői nem véletlenül készülődnek. Nagy erőpróba előtt áll a község '48 tavaszán: a képviselőtestületnek, mint főkegyúr az elhalálozott Kiss Balázs plébános utódjáról kell gondoskodnia. A falu lakosságának többsége az eddigi segédlelkészt, Bolya Ferencet támogatta, hiszen tevékenységével, a front alatt tanúsított példamutató magatartásával kivívta a község elismerését. A lakosság szemében dósai származását figyelembe véve elfogadható személynek minősült a másik jelölt, Bozóky János, jászkiséri plébános is. A falu vezetését megosztotta a választás. A Kommunista Párt és a köréje csoportosuló baloldali politikai erők Bozóky János, míg a Kisgazda Párt és tagsága Bolya Ferenc mellett tette le voksát. Az MKP, bár kézzelfogható magyarázatot akkor, és azóta sem talált a falu, minden bizonnyal azért támogatta Bozóky János megválasztását, mert nézete szerint Bolya Ferenc elsősorban a "Horthy fasiszta" értelmiséggel, kisgazdaszimpatizáns személyekkel tartott fenn jó, mi több, baráti viszonyt. A választásra a már említett képviselőtestületi tagválasztásokat követő második napon került sor. A már születő félben lévő MDP bízott az átszervezések sikerében: a Szakszervezet és az NPP szavazatainak birtokában a képviselőtestület, és a község vezetőinek összesen 40 szavazatából 24-et bizton a magáénak tudhatott. A Pártszékházban - a hajdani Úri Kaszinóban - már a díszvacsorára terítettek. Az elöljáróság jegyzőkönyve így örökíti meg a választás eseményeit: " … Tárgysorozat:1./ néhai Kiss Balázs jászdózsai plébános elhunytával megüresedett jászdózsai plébánosi állás betöltése. Jászdózsa, 1948.évi május hó 13-án. Bollók József s.k. vezetőjegyző. Kiss Kálmán s.k. főbíró. Készült Jászdózsa község képviselőtestületének 1948. évi május hó 15-éndélután 5 órakor az iparoskör nagytermében megtartott rendkívüli közgyűlésről.

42

Jelen vannak: Kiss Kálmán községi főbíró elnöklete alatt Bollók József vezetőjegyző, Dr. Antóny Miklós községi orvos, Kiss Ferenc községi II. bíró, Béres Ferenc pénztárnok, Lőrik János közgyám, Rédei János, Bollók József, Szikszai Béla és Pozicskó Balázs községitanácsosok, valamint Zsidei László, Vajda István, Nagy Béla, Tábori Miklós, Juhász Jenő Béla, Lőrik István, Libiák József, Vágó István, Dósa János, Lencse János, Zsidei Béla, Szabó József fm, Vraskó József, Kiss István, id. Béres István, Tóth József, Béres Benedek, Bugyi János, Szarka László, Bolya Ferenc, Kiss László, Hantos Sándor, Tóth István, Gulyás Bonaventura, Kiss A. Ernő, Turi P. Miklós, Nagy G. Kálmán, ifj. Béres Pál, Gyurkó István, Sedon Béla képviselőtestületi tagok. Elnöklő községi főbíró üdvözli a megjelenteket s miután megállapítja, hogy a közgyűlés szabályszerűen hivatott össze a gyűlést megnyitja s a jegyzőkönyv hitelesítésére Kiss István és Tóth István képviselőtestületi tagokat kéri fel. 35 kgy. 1948./1707. ki. 1948/szám. Tárgyaltatott a néhai Kiss Balázs jászdózsai plébános elhúnytával megüresedett plébánosi állás betöltése. Előadó vezetőjegyző felolvassa az egri Érsek 2695/1948. számu átiratát a jászdózsai egyházvédnökséghez, mely szerint a jászdózsai plébános állásra beérkezett pályázati kérvények közül az egyházi törvénykönyv 1852. kánonjára támaszkodva felszentelésük sorrendjében Bozóky János jászkiséri plébánost, Baranyi Sándor dombrádi plébános helyettest és Bolya Ferenc jászdózsai plébános helyettest jelölte. Az átirat külön kihangsúlyozta, hogy a felsorolás egyházi részről nem jelent állásfoglalást a kijelöltek személye mellett s kizárólag csak a lelkipásztori munkában eddig eltöltött éveik számát vette figyelembe. Előadó vezetőjegyző ismerteti továbbá a képviselőtestülettel, hogy a szavazás módjára ugy az egyházi főhatósághoz, mint pedig a közigazgatási hatósághoz kérdést intézett, ahonnan az egri Érsektől 2867/1948 szám alatt az az értesítés érkezett, hogy mivel egyházközségi igazgatási szabályzat személyi ügyekben általában titkos szavazást ir elő ez az előirás az egyházvédnökségben is kötelező s ezért a jászdózsai egyházközség uj plebánosát is titkos szavazással kell az egyházvédnökségnek megválasztani. Előadja továbbá, hogy a vármegyénél az egyházi ügyek előadója Dr. Szivós Antal vm. jegyző szintén azt az utasítást adta szóbelileg, hogy egyházi ügyekben a képviselőtestület, mint egyházvédnökség az egyházi törvények szerint köteles eljárni s így a szavazásra vonatkozólag is azt kell szem előtt tartani. Végül a vezetőjegyző felhívja a képviselőtestületet, mint egyházvédnökség figyelmét arra, hogy a választás titkossága következtében mindenki szabadon arra adhatja le szavazatát, akit a legjobb

43

meggyőződése és lelkiismerete szerint a plébánosi állásra legalkalmasabbnak tart s emiatt senkit semmi bántódás nem érhet. Szarka László községi képviselő a Magyar Dolgozók Pártja nevében a szavazás titkossága ellen vétót emel, nyilt szavazást kér és felmutatja, illetve felolvassa a kezébe tartott levélből Dr. Kele István jászberényi főesperes hozzáintézett kérdésére adott ama válaszát, mely szerint az egyházi személy megválasztásánál a titkos szavazást kötelezően elrendelő jogszabály nincs. Vezetőjegyző ismételten felhívja a képviselőtestület figyelmét, hogy az e kérdésben egyedül dönteni hivatott legmagasabb forum az egri érsek már irásban rendelkezett, amit előbb már fel is olvasott s így a jászdózsai plebános megválasztásánál a szavazók titkosan kell, hogy szavazzanak. Elnöklő községi főbíró a titkos szavazás ellenörzéséhez illetve annak a közgyülés elnökével való együttes levezetéséhez kettő bizalmi férfit kér fel, mégpedig Dr. Antóny Miklós és Szarka László községi képviselőket. Szarka László képviselő a megbízást nem vállalja s helyette az elnök Juhász Jenő Béla községi képviselőt kéri fel. Vezetőjegyző ismerteti a szavazás módját, amely előre elkészített s a község pecsétjével ellátott szavazólapokkal történik az ezen célra elkészített függönnyel elkészített szavazófülkében, amely erre a célra ki van belülről világítva asztallal és iróeszközzel ellátva s a külvilágtól teljesen elzárva. A szavazólapon mindhárom jelölt neve fel van tüntetve, minden szavazó annak a kettő jelöltnek a nevét, akire nem óhajt szavazni huzza át s hagyja meg annak a nevét, akire szavazatát leadni kivánja. Dr. Antóny Miklós községi képviselő szintén elismétli a fentieket a képviselőtestület előtt azzal, hogy mindenki jól figyelje meg az elhangzottakat, mert a szabálytalanul kitöltött szavazólap érvénytelen. Fentiek alapján a titkos szavazás megkezdődött a bizalmi férfiak az emelvényen helyet foglalnak s a szavazók egyenként a szavazófülkéhez járulnak, ahol szavazatukat leadják s az összehajtott szavazólapokat az elnöki asztalnál elhelyezett urnába dobják be ugyanakkor a gyűlés elnöke valamint a két bizalmi egyenként s külön külön jegyzik a leszavazottak neveit. Szarka László községi amikor a szavazás reá esik a szavazófülkéből kijön s vétót emel az ellen hogy szavazólapokon a jelöltek nevei abc. sorrendben vannak s nem abban a sorrendben ahogyan azt az egri Érsek ur leirata közölte. Vezetőjegyző megjegyzi, hogy miután miután az érseki leirat kifejezetten kijelenti, hogy a nevek sorrendje kizárólag a pályázók felszentelési sorrendjét jelenti ezért az abc. felsorolás senkire nem sérelmes s így az előljáróság az e téren kialakult szokást követte a szavazólapok elkészítésénél. A szavazás ezek után rendben lefolyt, minden jelenlévő leszavazott s a szavazás 44

befejeztével az elnök és a két bizalmi és megállapitotta az általuk vezett feljegyzés alapján a leszavazások megtörténtét, valamint azt, hogy a szavazólapok száma a jelenlevők számával egyezik. Ezek után a szavazólapok az urnában összekevertettek s megkezdődött azoknak összeszámlálása. Az összeszámlálást a két bizalmi előtt történt felmutatás és ellenörzés után a községi II: bíró végezte, olvasta fel s az eredményt az elnök és két bizalmi külön külön is jegyezte. Az összeszámlálás során megállapítást nyert, hogy a leadott 40 szavazatból Bolya ferencre 21 szavazat, Bozóky Jánosra 18 szavazat esett míg az egy szavazat érvénytelen volt, mivel az illető egy jelölt nevét sem huzta át,

hanem

helyette két

keresztet

tett

a szavazólapon.

A választás

eredményeképpen tehát elnöklő községi főbíró Bolya Ferenc jászdózsai plébános helyettest 21 szavazattal 18 ellenében és egy érvénytelen szavazat mellett megválasztott jászdózsai plébánosnak jelenti ki. …" Az MDP tehát egyelőre csatát vesztett, bár a község polgári erői is utolsó győzelmükként könyvelhették el Bolya Ferenc megválasztásával. (7) A két munkáspárt egyesüléséből - egyenlőre - az MKP került ki vesztesen. A nagyobb múlttal és tagsággal rendelkező SZDP vette kezébe az MDP irányítását. A párt titkára az egyesüléstől 1949. októberéig a hajdani SZDP-s Tóbiás Sándor molnár lett. Sorra kikerültek a vezetőségből az MKP községi alapítói: Szarka László tanító, Fehér Kálmán, a korábbi titkár. Az egyesülést követő években a párt tagsága 80-100 fő körül állandósult. Az önkormányzat hatalmi viszonyai az MDP megalakulását követően sem módosultak. Az 1948. június 11-én megszűnő helyi PDP szervezet megüresedő helyeit a pártok egyenlő arányban osztják el maguk között. Az országos változások csak '48 végén, '49 elején kezdenek nyomasztó súllyal nehezedni a községi önkormányzatra. A többpárti képviseletű önkormányzat végleges felszámolása gyakorlatilag november 11-én veszi kezdetét. Az FKGP egyik legtekintélyesebb tagjának, Túri "Poros" Istvánnak, mivel 32 holdjával kuláklistára kerül, távoznia kell a testületből. Bár a fő- és másodbíró az '50-es tanácsválasztásokig változatlanul az FKGP delegálta Kiss Kálmán és Kiss Ferenc maradnak, a testületben mindennapossá válnak a személycserék, immár nem az MDP, hanem a többi párt soraiban. 1948-tól a jegyzői posztot is új személy, a hajdani adóügyes, Herczeg Tivadar veszi át rövid időre. Az ő utóda, Sóos Zoltán, már az MDP kipróbált kádere, a tanácsválasztás után ő lesz a VB. titkára. Az önkormányzat állandó átszervezésével tulajdonképpen megkezdődik a testület el-népfrontosítása. A '49. március 9-én tartott közgyűlés 25 megjelenő képviselője közül már több mint 60 % 45

az MDP tagja. A '45-ben megalakult testületnek már csak 3 - jellemző módon kisgazda tagja vesz részt ezen az ülésen. Az év folyamán tulajdonképpen megszűnik a többpárti képviselet, a testület tagjait egyedül az MDP tagjaiból - és szimpatizánsaiból - delegálja. VI./2. A KÖZÉLET Jászdózsa köz- és politikai élete '45 után látványosan megélénkült, az orosz csapatok kivonulása után újra működni kezdtek az Egyesületek - a '45. december 5-én feloszlatott Úri Kaszinót leszámítva. A politizálás, a pártok megalakulása is e szervezetekhez kötődött. A község figyelmét, ellentétben a '30-'40-es évek tendenciájával, immár az országos politika kötötte le, s a helyi események ennek tükrében váltak igazán érdekessé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Jászdózsa férfi lakosságának nagy része, 550-600 ember valamelyik párt tagjaként politizált. A közélet ellen irányuló első komoly támadás - nyilván nem véletlenül - az FKGPszimpatizáns parasztság szervezete, a Gazdakör államosítása volt. '48 őszén szűnik meg az intézmény, amely addigra rég kiheverte az orosz klub működését, és mint gazdasági vállalkozás is remekül megállta a helyét. (8) A Gazdakör új tulajdonosai, az EPOSZ és a DÉFOSZ nem bizonyultak hosszú életűnek. Kicsivel azután, hogy a Gazdakör bora és pálinkája elfogyott, a szervezetek érdektelenség következtében a feledés homályába vesztek, csak névleges működésükről beszélhetünk. Ugyanez a sors várt az Iparos Körre, ahol '48-ban kultúrotthont rendeztek be, ami ugyan a köz rendezvényeinek továbbra is helyt adott, de igazi gazda híján gyorsan pusztulásnak indult s csak árnyéka volt hajdani önmagának. Egy évvel később a Munkáskört is fölszámolták. Ott az UFOSZ helyi szervezete vetette meg a lábát, egy rövid ideig. Nemsokára azonban erről is kiderült, hogy életképtelen, így kicsivel később a helységet tsz-irodává alakították. A község századok alatt kialakuló jász-öntudata ösztönösen utasított el minden fölülről rákényszerített szervezetet, a formálódó politikai rendszerrel egyetemben. A dósai közélet utolsó nyilvános fóruma, a kocsma is mind nehezebb körülmények között működhetett. Az egyre növekvő, csaknem kibírhatatlan adók miatt a kocsmárosok többsége még azelőtt bezárta üzletét, hogy a nehezedő életkörülmények miatt elmaradtak volna látogatói. Az 1950-es években a falu területén a hajdan virágzó 14 helyett mindössze 3 kocsma üzemelt.

46

Lassan a bandák is eltűnnek a közélet palettájáról. Egyrészt, mert a mindennapi beszolgáltatás egyre több terhet rótt az emberekre, s így egyre kevesebb idő jutott a bandázásra. Másrészt a hatalom is ferde szemmel nézte az itt-ott ellenőrizhetetlen helyen és körülmények között gyülekező társaságokat, tulajdonképpen joggal: nem igen akadt - akadt volna - banda, amelyik ne a rendszer szidalmazásával töltötte volna a kártya-partik üres perceit. 1949 után a bandák is öncenzúrát gyakorolnak: elmaradoznak a tagok, s esténként már csak állatokkal telnek meg a tüzelős ólak. 1945 után a megélénkülő politikai- és közéletben az évszázadok alatt létrejött intézményrendszer felszámolására tett kísérletek, legalábbis eleinte, a község heves ellenállásába ütköztek. A legnagyobb megmozdulásra az iskola államosítása adott okot. Az államosítást a képviselő testület 1948. június 11-i ülésén egyhangúlag elfogadta, azzal a kikötéssel, hogy a hittan-oktatás a jövőben is kötelező legyen. A falu többségében mélyen vallásos - lakossága azonban nem elégedett meg ezzel a garanciával. Az államosításban nem is csak a római katolikus egyház elleni támadást látta a lakosság. A község ugyanis, mint főkegyúr, az iskolát is magáénak tudta, beleszólhatott és bele is szólt ügyeibe. Az államosítást így egyben a köz ügyeibe való beavatkozás egyik eszközének is tekintették. Minthogy az államosítás a lakosság tiltakozásának ellenére mégis megtörtént, a falu tüntetést szervezett a Járási Elöljáróság előtt Jászapátiban. Több száz ember követelte az iskola egyházi kézben maradását eredménytelenül. Szintén nem nyugodott bele a község gazdakörének elkobzásába sem. Miután a számos illetékes helyre eljuttatott kérvény nem talált meghallgatásra sehol, a Kör és az FKGP helyi vezetőinek delegációja egyenesen a belügyminisztert kereste fel. A Minisztérium ajtaján túl azonban nem jutott. VI./3. KULTURÁLIS ÉLET A kulturális élet furcsa módon nem hanyatlott le még az évtized végére sem. A KALOT és a KALÁSZ ugyan még '46 júniusában, mint az orosz hadsereg ellen uszító szervezet, feloszlatásra került Dósán is, a színdarabok és dalestek száma és közönsége alig fogyatkozott meg. A kínálatból '48 karácsonya óta csak a pásztorjátékok hiányoztak immár. Az év során a község egész életét jelentősen befolyásoló eseményre került sor. 1949 márciusától az önkormányzat a falu villamosításának tervén dolgozott s végül 47

megállapodás született a Hungária Villamos Rt.-vel. A község 82.000 Ft értékű, a szovjet parancsnokságnak beszolgáltatott terményekért kapott "búzakötvénnyel" járult hozzá a költségekhez, valamint napszámosokat, fuvart és szállást biztosított a szerelőknek. (9) A villany végül '49. december 23-án gyulladt ki a községben. (10) A villamosítás következtében meggyorsult a rádióvásárlások száma is. Míg '45-ben 12, '50-ben már 40 előfizető hallgatta - immár legálisan - a rádió adásait. A község kulturális életében jelentős fegyverténynek minősült az óvoda felépítése. Hasonló létesítmény gondolata már a '20-as években felmerül ugyan - ekkor Bozóky Béla 50 kat. hold haszonbérletét ajánlotta föl e célra - ám a megvalósítást az Elöljáróság évről-évre elhalasztotta ekkor. Az építkezés most, '48-ban sem volt zökkenőmentes: hosszas huzavona előzte meg, s az intézmény végül a volt főjegyzői lakásban kapott helyet, annak átalakítása után. Az új, immár szocialista létesítményt - valóságos ceremóniává varázsolva az eseményt - maga Gerőné Fazekas Erzsébet nyitotta meg. (11) VI/4. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM BEVEZETÉS A község gazdasági élete és társadalma nem változik számottevően, legalábbis a fordulat évéig nem. A lakosság száma csökken: 1935-ben 4621, '41-ben 4509, '49-ben már csak 4252 személy számít dósai illetékességűnek. A lélekszám csökkenése, nem számítva a háború 163 áldozatát, elsősorban annak köszönhető, hogy a faluban egyre kevesebb a gyermek. Míg 1910-ben egy keresőre kis híján két eltartott jut, addig '49-re ez az arány már majdnem egy az egyhez. Más szóval, a háború előtt 3-4, a '40-es évek végétől pedig átlagosan 2-3 gyermekkel számolhatunk családonként. Dósa társadalmi szerkezete többé-kevésbé stagnál. (12) 1949-ben a lakosság 80%-a, összesen 1640 ember él a mezőgazdaságból, s ez az arány tulajdonképpen a századelő óta mit sem változott (1910-ben a község 85%-a mezőgazdasági dolgozó). VI. 4.1. A MEZŐGAZDASÁG A község gazdasági helyzete az orosz csapatok elvonulása után kétségbeejtő volt. Az állatállomány közel 90 %-a végezte az orosz csapatok tábori konyháiban (Lásd a V/13-es jegyzet a 41. o.). A front közeledtével a gazdák már az őszi mezőgazdasági munkákat sem fejezték be. '45 tavaszán a korábban átlagos 420 pár igaerő helyett 48

mindössze 24 orosz ló (inkább gebe), 40 ökör és 100 tehén volt igába fogható. A faluban 6 használhatatlan traktor várt javításra, de tulajdonosaik segítséget nem kaptak megjavításukhoz. Dósán is előfordult, hogy néhányan magukat fogják az eke elé. A legjellemzőbb erre az időszakra a falu összefogása volt. Aki csak tehette segített sokszor ingyen - a másikon: ha saját földjét megszántotta már, a rokonság vagy a szomszédok földjére került a sor. Az eredmény nem maradt el, a község szántóinak legnagyobb részén vetettek az emberek. A falu 5500 kat. hold szántó területéből mindössze 7-800 kat. hold maradt ugaron. A község élni akarását, összetartását ékesen bizonyítja ez az adat, főleg, ha az igaerő hiánya mellett számításba vesszük azt is, hogy a falu munkabíró férfi lakosságának jó része ekkor még a fronton, vagy hadifogoly táborokban, rosszabb esetben Szibériában volt. A mezőgazdaság minden nehézség, beszolgáltatási kényszer ellenére, bizonyítva a parasztgazdaságokban rejlő erőtartalékokat, három év alatt tulajdonképpen talpra állt. A '48.

év

végi

összesítés

szerint

az

állatállomány

a

'45

eleihez

képest

megháromszorozódott. (13) A mezőgazdasági termelés szerkezete tulajdonképpen nem változott, mindössze a búza vetésterülete nőtt meg valamelyest a takarmánynövények rovására, hiszen a kézzelfogható gyarapodás ellenére jóval kevesebb állat volt a gazdaságokban mint addig. (14) A mezőgazdasági termelést továbbra is a családi gazdálkodás jellemzi. A családok - bár két-három generáció dolgozik együtt - általában külön háztartásban élnek. A gazdaság egyetlen látványosnak tűnő változása, hogy a birtokosok száma jelentősen megfogyatkozik az 1935. évihez képest. (15) Ez a jelenség azonban nem takar strukturális változást a község a gazdaságban és a társadalomban sem. Az a közel 400 törpe parcella ugyanis, ami '49-re beleolvad a község birtokállományába, túl azon, hogy nem is képez jelentős területet ('35-ben a 0-1 kat. h. közötti 495 birtok összterülete 128 hold), szinte csak kivételes esetben volt egy-egy gazdaság alapja. A birtokszerkezetben tehát ez a változás elhanyagolható. Másrészt társadalmi mozgásokat sem mutat feltétlenül e törpeföldek fölszívódása. Bár a földosztás kedvezményezettjei szinte mind e törpebirtokosok köréből kerültek ki (köztük a hajdani napszámosok vagy summások egy részével), ám az ő számuk mindössze 61-re rúg. A Hercegfalvára költöző 20, szintén törpebirtokosnak számító családdal együtt is csak 80, maximum 100 elveszett kisbirtokra találtunk. Dósán 1640 személy, hozzávetőlegesen 800 család gazdálkodik. 1949-re az 5-25 holdon gazdálkodók száma közel 400, míg '35-ben ilyen birtokokon csak valamivel több mint 49

300 gazdaság működik, nem számítva itt a környező falvak határában fekvő dósai tulajdonokat. Mindezt figyelembe véve azt lehet állítani, hogy Jászdózsán '35-'49 között kisebb birtokkoncentráció során tovább erősödik a középbirtok. '48-ban kuláklistára 61 család neve kerül, holott a 25 holdnál nagyobb birtokosok száma mindössze 36: a Jászságnak története során először van alkalma megtapasztalni a családi gazdálkodás hátrányait, hiszen az egy háztartásban élők birtokait is egybe számították bizonyos esetekben. A " kulákok " nem sokáig bírják a versenyt a megsemmisítésüket célzó beszolgáltatási tervekkel. 1949-re igaerővel együtt nagyrészt elvesztik állatállományukat, s ugyanígy járnak gabonájukkal, vetőmagjukkal is. Az '50es év padláslesepréseihez innen egyenes út vezet immár. VI.4.2. IPAR, KERESKEDELEM Jászdózsa ipara nem sokat változott közvetlenül a háború után. Valamivel kevesebb polgár váltott iparengedélyt, mint korábban, hiszen az iparosok közül is többen elestek vagy hadifogságba kerültek. (16) Később a cipészmesterséget űzők száma szaporodik csak meg jelentősen, a következő évben 17-en váltanak e szakmában tevékenykedve ipart. (17) 1947-re, miután az adóterhek az elviselhetetlenségig növekedtek, a község iparos rétege tulajdonképpen megszűnt. Nagyrészük - minthogy földtulajdonnal az iparosok többsége rendelkezett - mezőgazdasági munkával kereste kenyerét. Kisebb számban valamilyen gyárban vagy vállalatnál helyezkedett el. A lakosság kereső rétegéből '49-re 204 fő, 10% dolgozik az iparban. Jelentős növekedésről van tehát szó, ha figyelembe vesszük, hogy a helyi ipar gyakorlatilag megszűnt ekkorra. Ezt a réteget már javarészt munkások alkotják, általában olyan hajdani summások-napszámosok, akik nem szereztek elegendő földet a megélhetéshez. A summások között már korábban is divat volt, hogy aki vinni akarta valamire, télen elszegődött egy gyárba vagy üzembe. A hajdani zsidó kereskedők helyére mások álltak. (18) 1945 végén 8, többségében szatócsbolt bonyolította a község kereskedelmét. 1948-ban aztán, hála az adók emelésének, megszűnnek ezek a kis boltok is, megelőzve vagy kis idővel túlélve a Hangya Szövetkezet államosítását. Ennek helyét a Földműves Szövetkezet vette át, mely ugyanebben az évben, '48-ban alakult meg. 1950-re a falu kereskedelmét már csak ez a szervezet bonyolítja, két bolthelyiség és három kocsma üzemeltetésével.

50

1949-ben került sora a malom - a falu egyetlen államosítható üzeme -, köztulajdonba vételére. (19) Ez után a falu ipari, és kereskedelmi állapota elérte az országos átlagot: tulajdonképpen mindennemű választék megszűnt, "szinte semmit sem lehetett kapni, s azt is csak hosszas sorban állás után vehette meg az ember." VII. JÁSZDÓZSA 1950-TŐL '56-IG VII/1. KULTÚRA, TÁRSADALOM ÉS MENTALITÁS 1948-tól '50-ig mindössze két év elegendő volt ahhoz, hogy a Jászság és Jászdózsa arculata teljesen megváltozzék. Eltűnt a több száz éves tradíció nyomán kialakult, valóban a köz érdekeit védő és szolgáló önkormányzat. Betiltották, megszüntették a polgárok kulturális és társadalmi szervezeteit. Az '50-es években megszűnt a bandázás is, csak a legszűkebb baráti kör járt össze. A közösségi élet talán csak a tanyán nem változott sokat. Ott ugyanúgy, mint korábban, összejárnak, bandáznak az emberek, hiszen az állami- és pártvezetés messze, a faluban volt. 1949-ben az önkormányzat a Nagy- és Középhalmon létrehoz egy-egy tanyaközpontot, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy a tanyasi lakosság, ha lehet, még távolabb tarthatja magát a falu életében lezajlott változásoktól. A századok alatt kialakult lokálpatrióta, jász-polgár mentalitást azonban a faluban sem lehetett pár év alatt rendeleti úton megsemmisíteni. Az erős közösségi szellem tovább élt, igaz, csak szűkebb családi, nagycsaládi keretekben. A közösségi ünnepek - búcsúk, szüretek, bálok - megszűnésével nagyobb hangsúlyt kapott a családi ünnep. Egy-egy névnapon gyűltek össze a közélet fórumaitól megfosztott emberek. A kulturális életben - a közélettel ellentétben - alig történik változás. Az iskolák minden évben rendeznek egy-egy színházi előadást, operettet. A DISZ- és később a KISZ-élet is szinte kizárólag a néptánc-kör tevékenységében, dal- és színházi estek szervezésében merül ki. Az, hogy a kulturális élet nem hanyatlik le ebben az időszakban, nagy mértékben köszönhető az új, javarészt fiatalokból álló tantestületnek. A község kulturális életében döntő szerepet vállal az a harmincas években született generáció, amelyik ebben az időben fejezi be gimnáziumi, főiskolai, egyetemi tanulmányait. Ugyanakkor, s ez kétségtelenül az új rendszer érdeme is, a társadalmi élethez szokott parasztemberek a körök, kocsmák, bandák megszűntével, hogy agyonüssék valamivel a hosszú téli estéket, beiratkoznak a dolgozók iskolájába. A '60-as évek elejére alig akad olyan ember, aki ne végezte volna el a nyolc általános iskolai osztályt. Az analfabéták 51

száma pedig, bár már '41-ben sem érte el számuk a 10 %-ot (356 személy nem tud írni, olvasni ekkor) 4%-ra, 162 főre csökken. A '40-, '50-es évek kultúrpolitikájának köszönhetően minden eddiginél többen kerülnek középiskolába, gimnáziumba és egyetemre is. (1) A főiskolát végzettek egyelőre még többségében a nagyobb, 20 kat.h. körüli gazdák és az értelmiség gyermekei közül kerülnek ki. Az '50-es évek elején ugyanakkor egyre többen kénytelenek gazdasági vagy politikai okból felhagyni tanulmányaikkal. (2) Legtöbben közülük olyan középiskolás parasztgyerekek, akiket nem tudtak tovább taníttatni szüleik, munkájukra a gazdaságban volt szükség. Az értelmiség többségét továbbra is a pedagógusok (az '50-es években 25 körül volt a számuk) alkotják. Rajtuk kívül ide sorolható még az orvos és '49-től egy állatorvos, valamint az '50-es évek közepétől néhány mezőgazdász. Látványos változás, hogy a falu vezetőségéből teljesen kikopik az értelmiség, és csak az '50-es évek végén szerez a néhány tagja levelező szakon valamilyen diplomát. Ezek a leginkább párttámogatással beiskolázott emberek alkotják a község "pártarisztokráciáját". Az elkövetkező húszhuszonöt évben ők töltik majd be az a község minden vezető pozícióját a tanácstól a TSZ-ekig. Jellemző módon azonban ők is majdnem mind dósaiak vagy legalábbis jászok. "Gyüttmentek", nem jászságiak Bódis Gyulával, az első tanácselnökkel az élen csak az '50-es évek elején kerülnek rövid időre vezető pozícióba. Talán ennek a még kommunistaként is lokálpatrióta többségű vezetésnek köszönhető, hogy Jászdózsán az '50-es évek eleje is békésebben telik, mint az országban általában. Igazán durva atrocitás, megalázás a kulákokon és a kitelepítetteken kívül nem éri a község lakosságát. Börtönbe is mindössze ketten kerülnek, ők is kulákok, és egybehangzó vélemények szerint kihívó, kötözködő magatartásukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy bíróság elé kerültek. A község mentalitására igen jellemző, hogy Jászdózsán - s az ország települései között kevés hasonló akadt - nem épült szovjet hősi emlékmű, annak ellenére sem, hogy ezt a fölsőbb hatóságok nem egyszer kezdeményezték. Nem csak a tanácsülések utasítják el az emlékmű tervét, hanem később maga a tanácselnök is így intézkedik. (3) Bizonyos fokig a polgárok passzív ellenállását tudomásul vevő lokálpatrióta pártelitnek is köszönhető, hogy az '56-os forradalom alatt sem történt egyetlen kirívó esemény sem: kommunista jelképeken kívül nem esett bántódása semminek és senkinek. Sőt: az MDP szervezete október 31-én (!) békésen ülésezhetett.

52

A polgári mentalitás megőrzésének oka az elevenen élő hagyomány, a nagycsaládinemzetségi kötelékek konzerváló erején túl elsősorban a társadalom változatlan szerkezetében keresendő. A lakosság kereső rétege ugyanis többségében, 80-85 %-ban most is a mezőgazdaságban dolgozik, ugyanúgy, mint a háború előtt. (4) A paraszti életforma pedig, már csak tulajdonosi szemlélete miatt is polgári értékeket hordoz. Sőt a paraszt, ellentétben az '50-es évek polgárságával ugyanis, még, ha elő is írják neki, hogy miből, mennyit termeljen napi 24 órában, tulajdonképpen szabad ember. Ha az adóját és a beszolgáltatást teljesíteni tudja - és Dósán a nagy többség ebbe a kategóriába tartozott -, végső soron ellenőrizhetetlen, kikezdhetetlen. A társadalom szerkezetében egyetlen alapvető, minden réteget érintő változás figyelhető meg. A község lakossága csökken, s ennek elsősorban nem az elvándorlás az oka. 1949ig átlagosan a születések száma valamivel kevesebb csak, mint a halálozásoké. 1960-ra ez az érték 1:2 arányra változik. Más szóval a községben egyre ritkább a háromnál több gyermeket nevelő családok száma. VII./2. GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM AZ `50-ES ÉVEK ELEJÉN Jászdózsán, akárcsak az ország más területein, a gazdaság helyzete kétségbe ejtő képet mutat.

Elsősorban

a

szolgáltató

ágazat

hiányosságai

okozzák

a

legtöbb

kellemetlenséget, hiszen a falu, legalábbis élelmiszerekből, sosem szenvedett igazán hiányt. A közellátáson valamelyest enyhített, hogy '51 derekán a községben is megalakult a Kisipari KTSZ. A KTSZ négy tagú fodrász-, két tagú kovács-, négy tagú kőműves-, három tagú festő-bádogos, valamint három fős női szabó részleggel jött létre. Legjelentősebb a dósai tradícióknak megfelelően a cipészműhely volt 17 dolgozójával. A KTSZ legjövedelmezőbb részlegeként is ez működött: szombat délutánonként nem egyszer három teherautóval a csepeli munkások jártak ide méret utáni cipőt készíttetni. Noha a KTSZ igen szép teljesítménnyel dicsekedhetett - '52-ben a járási verseny 2. helyét szerezte meg 117%-kal, tervei 130%-át teljesítve -, működése mégsem mondható hosszú életűnek: '56 októberében a község szocialista vívmányai közül egyedül ez semmisült meg, a tagság föloszlatta a szövetkezetet. A következő néhány években aztán a többség önálló iparosokként dolgozott tovább. Elsősorban a KTSZ megalakulása előtt, de később is tevékenykedtek zugiparosok, (5) számuk azonban nem nevezhető jelentősnek. Jászdózsa mezőgazdasága tulajdonképpen az '50-től '56-ig terjedő időszakot is átvészeli. Az állatállomány '48-tól '52-ig megduplázódik, s tulajdonképpen

53

eléri a háború előtti szintet, (6)az '57-es adatok tükrében viszont, valószínű, hogy az '52t követő négy évben csökkenésről, de legalábbis stagnálásról beszélhetünk. A jól működő családi gazdaságok több-kevesebb nehézséggel teljesítik adó- és beszolgáltatási kötelezettségeiket. A túlélésnek számos praktikája alakul ki. Már a `40es évek óta bevált és itt-ott meg is honosodott az ipari növénytermesztés. Az ügyesebb gazdák vetésterületük tetemes részén koriandert, fénymagot, cukorrépát ültetnek. Sokan "haszonbéreltek" földet kulákoktól, akik igaerő híján nem lettek volna képesek megművelni földjeiket. Arra viszont mindenki vigyázott, hogy földjének területe így se érje el a 20 kat. holdat, hiszen megeshet, hogy megváltoznak a "tervek" és már 20 kat. holdtól kuláknak számít valaki. Természetesen se szeri, se száma az illegális, törvénytelen módszereknek is. Legkézenfekvőbb a cséplőgép vezetőjének megvesztegetése volt. Némi "részeltetés" fejében kevesebb búza került a mázsára. (7) A vesztegető és a megvesztegetett pedig szinte sohasem került horogra. Hat év alatt mindössze egyetlen személy, a VB mezőgazdasági előadója ellen indult eljárás. (8) Volt példa rá, hogy a gazdakönyv lapjait

cserélték

ki

egymás

között

az

emberek,

így

igazolván

teljesített

beszolgáltatásaikat. Mások a külrendőrt "részeltették" és parlagon álló, sehol sem nyilvántartott földeket műveltek meg. Többen a környező városokba, főleg Gyöngyösre vitték eladni a tojást, szárnyasokat. Ezekkel a "feketézőkkel" állandó gondjai voltak a vezetésnek. (9) De nem csak a gazdák igyekeztek könnyíteni életükön. A Tanács sem vett föltétlenül tudomást a törvénytelenségekről, hiszen alapvető célja volt, hogy a járási begyűjtési versenyen minél jobb helyezést érjen el a község. (10) A Tanács törekvései többé-kevésbé sikerrel is jártak, hiszen Jászdózsa 1950-ben a beszolgáltatási versenyen járási első helyezést ért el 148 %-kal , és a következő években is a élmezőnyhöz tartozott. (11) A község ennek ellenére átvészeli az '50-es évek kemény gazdasági megszorításait. Egyedül a kulák listára került polgárok jutnak a tönk szélére. 1956-ban a község '52-'55. évi adóhátraléka 393.000 Ft, amiből "kulák hátralék "310.000 Ft. (12) A "dolgozó paraszt" kategória adósai - leszámítva 10-20 állandó hátralékost - általában szociális helyzetüknél fogva, (betegség, halálozás) nem tudják fizetni adójukat. A község egyetlen rétegét, a "kulákokat" teszi tönkre a gazdasági, politikai rendszer. Nem bírják, nem is bírhatják a beszolgáltatást. A dósai "kulákok" padlását is lesöprik '50-ben, majd '51-ben zálogolás címén a Tanácsháza udvarára hordják össze bútoraikat 54

és más ingóságaikat, a befőttektől az ágyneműig. (Ezek a bútorok, s egyéb apróságok csak másfél év múlva kerülnek részben vissza gazdáikhoz, miután az eső szétáztatta, a tanács dolgozói pedig megdézsmálták, szétosztották az értékesebbeket.) A kulákok '51től szinte csak vegetálnak. Igaerő híján - hiszen azt is be kellett szolgáltatniuk földjeiket leginkább felesben műveltetik. Az így megkapott termény pedig a beszolgáltatási kötelezettségeiket sem fedezi. Talán nem túlzás azt állítani, hogy éhen halnának, ha a falu népe nem segítene nekik. Az évtizedek alatt kialakult "feles"-, cseléd-, béres-viszony Dósán szinte sohasem negatív, inkább baráti, atyai kötődést alakított ki. Van, aki a kulák disznaját neveli saját óljában, (13) mások a feles búzát vitték haza még mázsálás előtt, hogy meglopva magát és persze elsősorban az államot, maradjon a "kuláknak" is. (14) Ez az a réteg, amelyet a falu vezetése minden módon megalázni, (15) tönkretenni igyekszik.

Megbüntetésüknek

szabályos

koreográfiája

alakult

ki,

(16)

de

mindennaposak voltak a brutális bántalmazások is. (17) A faluból mindennek ellenére csak ketten kerültek börtönbe. (18) A "kulákok" számára némi enyhülést csak az '54-es év hozott, amikor néhányukat törölték a kuláklistáról. Elsősorban beteg, idős embereket ért ez a szerencse, olyanokat, akik valóban képtelenek voltak már mezőgazdasági tevékenységre. A szabadulásnak természetesen ára volt: az Állam "elfogadta" földfelajánlásukat. VII/3. TSZCS-K Jászdózsa "igen nagy lépést tett meg a szocialista fejlődés útján", mikor 1950. augusztus 20-án megalakult első termelő szövetkezete, a Dózsa Népe. A csoportba 18 tag lépett akkor, össz földterületük 78 kat.h. volt. A III-as típusú TSZCS élére Fekete Mihályt választotta a többségében eddig néhány holdon gazdálkodó tagság. November elején már 27 taggal és 235 kat. holddal büszkélkedhet a szövetkezet. Az év végéig megkapta az első állami támogatást is, 26.751 Ft értékben, amire igen nagy szüksége is volt, hiszen a TSZCS alapításakor összes vagyonát két ló, egy csikó, tíz növendék marha és 97 juh képezte. A gazdaság a következő években igen sok problémát okozott a tanács és a párt vezetőinek. (19) 1952-ben tagosítják földjeit, s ezt igen sok falubéli gazda nehezményezi, hiszen csereingatlanjaik nemcsak rosszabb minőségűek, hanem néha a határ másik oldalára, megművelhetetlen távolságra kerülnek. A TSZ tagsága pedig, hiába az állami támogatás, nem termel nyereséget. A tagság nem dolgozik, sőt "míg a 55

tanács dolgozói társadalmi munkában a földjüket kapálják, addig a TSZCS dolgozói ... az italboltban szórakoznak, ahelyett, hogy ők is művelnék rendesen a földjeiket, hogy ne enné meg a fű a terményeiket". (20) Más alkalommal pedig még maga "... Kiss András (az MDP községi titkára) TSZCS-tag sem végzett kellő jó munkát, mert amikor a KTSZ-be ment dogozni, a raktárral nem törődött senki, az ment oda be, aki akart. 100 Ft értékű zsákról még most sem tud senki ." (21) A TSZ '55-re, úgy tűnik, valamelyest mégis talpra áll, adósságainak jó részét kifizeti (bár az AMG-vel szemben 75.000 Ft tartozása van), munkaegységenként pedig 5 kg búzát oszt. (22) Valószínű a sikertelenség oka az is, hogy a TSZ vezetése szinte évente változik. Az '58-as egyesülésig a Dózsa Népe élén hat elnök váltotta egymást. 1952-ben egy új TSZ is alakult a község területén. Az I. típusú Kossuth TSZCS 327 kat. h. területtel és 33 taggal kezdte meg működését. Gazdálkodásáról, minthogy I. típusú csoportként zárszámadást nem készített, nem maradt túl sok adat az utókorra. Működése kevesebb vihart kavart, mint a Dózsa Népéé, illetve a felmerülő problémák nem annyira gazdasági, inkább ideológiai jellegűek voltak. (23) A két TSZ egyesítésének terve már '56 nyarán fölmerül a párt részéről, az októberi események azonban két évvel elodázzák a megvalósítást. VII/4. A KÖZSÉG ÉS VEZETŐI 1950-ben a választásokat követően Jászdózsán is létrejött a Tanács. Az új testület a község előző években kialakult politikai életében gyakorlatilag már semmi változást sem okoz. A több száz éves hagyományokkal rendelkező önkormányzat 1950-re oly mértékben átalakult, hogy a többpártrendszer utolsó emléke, hajdan az FKGP által delegált első- és másodbírói poszt megszűnése sem hozott látványos változást. Az új tanács 83 képviselőjének felét az MDP tagsága alkotta, míg a többi képviselő elsősorban a Földműves szakszervezet és az időközben megfogyatkozó NPP soraiból került ki. Az október 31-én összeülő VB 11 tagja közt azonban csak mutatóba akad egykét MDP-n kívüli. A tanács elnöke az 1949-ben a község MDP titkárának kinevezett Bódis Gyula lesz.(24) Alkalmatlansága e pozícióra olyan nyilvánvaló, hogy a Járási Tanács VB. 1952.dec. 1-jei hatállyal fölmenti hivatalából. Utóda Fazekas József (25) lesz, akit csak az '56-os események kényszerítenek a község elhagyására. Az '50-es évek elejére létrejön, kialakul az a 10-15 főt számláló "párt elit", aki a '60-, '70-es évek végéig kezében tartja a község irányítását, betölti vezető pozícióit. (26) A 56

Tanács létrejötte lényegében érintetlenül hagyja az önkormányzat eleddig létrehozott szerveit. Mindössze a beszolgáltatási és adó osztály létszáma duzzad fel valamelyest, s élükre kipróbált káderek kerülnek. A Tanács, illetve a VB. megalakulását követően az önkormányzat valójában megszűnik a köz érdekét képviselő testület lenni. Szinte kizárólag állami utasításokat hajt végre. A VB. üléseinek 90 %-a a mezőgazdasági munkák és a beszolgáltatás állásával, a tervteljesítés értékelésével, a TSZCS-k, a KTSZ, az FMSZ helyzetével foglalkozik. A VB-nek igen sok gondot okoz az "állami szektor", elsősorban a községgel szerződésben lévő Jásszentandrási Állami Mezőgazdasági Gépállomás. (27) A tanács idejének maradék 10 %-ban kerül szó a köz ügyeiről. Az '50-es években ez elsősorban a "kulturális helyzet" értékelését jelenti. Bizonyos szempontból jellemző a településre, hogy a község beruházásainak nagy részét kulturális célokra fordítja. Jelentős összeget fordítanak a mozi üzembe helyezésére '54-ben. A könyvtár bővítésére is szinte minden évben sort kerítenek. (Erre már csak azért is szükség van, mert a '45 előtt működő közkönyvtárak majd 4000 kötetéből az új rendszer mindössze tíz százalékot tart érdemesnek az államosítást követően a község szocialista átnevelésére .) A VB. minden iskolaév végén értékeli a nevelő munkát. A községi iskola számos gonddal küzd. 1957-ig a belterületen 4-5 különböző épületben folyik az oktatás. A legtöbb problémát azonban az okozza, hogy sok gyermeknek nemcsak az iskola után, de néha a tanítás helyett is dolgozni kell, hogy családja a rá eső beszolgáltatást, adót fizetni tudja. Az iskolába rendszeresen nem járók száma - hiába a néha 100-300 Ft-ot kitevő büntetés - jóval meghaladja a '45 előtti "iskolakerülők " számát. A tanulmányi átlag is alacsonyabb, mint a korábbi években: 2,8 és 3,2 között mozog, annak ellenére, hogy az iskolások száma egyre fogy, míg a nevelőtestületben egyre több (26-30) jól képzett tanár és tanító dolgozik. A VB. a község összes társadalmi szervezetét felügyeli, beleszól azok életébe, beszámoltatja, megválasztja - megválasztatja vezetőit. (28) A VB. sok idejét köti le a község erkölcseinek szocialista átformálása is. (29) A "klerikális reakció" elleni harc elsődleges színterén, az iskolákban is komoly munka folyik. A hittanoktatás elleni küzdelemben a község jelentős sikereket mondhat magáénak (járási 2. helyezett), a gyerekek többsége mégis jár templomba. A tantestületnek pedig nehéz dolga van: "A legnagyobb hibát a szülőknél kell keresni, mert ők tanítják a gyerekeket a vallásosságra. A szülőket pedig nehéz meggyőzni a krelikáris reakció káros hatásáról" ( T. VB. jk. 1956. ápr. 17). 57

Szintén komoly feladatot jelent a község vezetőinek az "osztályellenséggel" szemben felvenni a harcot. A kulákok ellen foganatosított intézkedésekről már esett szó. 1951ben tovább szaporodnak a Tanács gondjai ez ügyben: a községbe június 1-én 133 kitelepített érkezik. (30) Már az elhelyezésük is nagy gondot okoz. A kuláklakásokat összeíró járási adminisztrátor ugyanis a legkisebb kamrát, üveges verandát is lakószobának minősítette, s így a 133 fő részére alig akad hely. A község ellátása amúgy is akadozott, s a kitelepítettek csak tovább nehezítették a falu helyzetét. A tanács egyik dolgozójának szinte semmi más dolga nem akadt, mint az, hogy a kenyérbolt előtt sorban állók közül - ha fogytán volt az áru - elkergesse az osztályidegeneket. A kitelepítettek valóban nehéz körülmények közé kerültek. Nemcsak lakáshelyzetük volt elviselhetetlen. Sok volt közülük az idős, beteg, mezőgazdasági munkára egészségi állapota miatt sem fogható ember. 1951 nyarán a tanács csak 31 főt talál alkalmasnak arra, hogy a kenderesszigeti gazdaságba küldje dolgozni. (31) A munkaképtelen emberek kisebb-nagyobb ingóságaik eladásából éltek, de a falu velük szimpatizáló többsége is, ahol tudott - munkalehetőséggel, egy kis élelemmel - segítette őket. A Tanács munkáján, hangvételén - minthogy elsősorban állami végrehajtó szervként működött - pontosan lemérhetők az országban zajló politikai változások. 1950-53-ban a begyűjtés fokozása érdekében a Tanács elsősorban az erőszak eszközeivel él s hangvételét is az agresszív, fenyegető, "kulákozó" tendencia jellemzi. (32) Az '53-as változások meglehetősen lassan és igencsak meggyengülve jutnak el, éreztetik hatásukat Jászdózsán. Az új idők módszereit népszerűsítendő, '53 március 5-én maga André József, a Járási Tanácselnök helyettese szólal föl a dósai tanács VB. ülésén: " Ne büntessük a parasztot a beadás fokozására, hanem szervezzünk jobban, agitáljunk többet ... A Földműves Szövetkezet kirakatába helyezzék el az élen járó beszolgáltatók fényképét és a beszolgáltatási adatait." (T. VB. jk. 1954. márc. 4.) Az elnökhelyettesi expozén felbuzdulva a községben csakugyan gyökeret ver a pozitív megkülönböztetés is. A mintagazdák előtérbe állítása, (33) az élen járók adatainak "hangos híradó" útján (rocskán) történő ismertetése mindennapossá vált. (34) Az enyhülés kézzel fogható változásokat nem hoz a beadás és az adók behajtásában, csak a hangnem finomodik kissé. 1954. május 4-én a VB. ülés már úgy határoz, hogy mivel a beadásban nagy lemaradás mutatkozik, mert "a középparasztság nem tesz eleget kötelezettségeinek ... meg kell indítani egy pár helyen a szankciót. Mégis lássa éppúgy a dolgozó paraszt, mint a kulák, hogy van más módszer is, amivel tudunk feléjük menni...". Ugyanis, "egyes dolgozó paraszt olyan propagandát híresztel, hogy nem kell beadni, hiszen majd 58

úgyis elengedjük. Emeljünk ki vagy tíz ilyen dolgozóparasztot és alkalmazzunk náluk reakciót" (T. VB. jk. 1954. máj. 4.). A Tanács intézkedései és terminológiája '55-re teljesen visszatér a régi kerékvágásba. Szigorítják a beadás ellenőrzését, elsősorban a kuláksággal szemben. Némi változást mutat, hogy - a Népfront kezdeményezésére - valamivel több pénz jut '55-ben közmunkákra: járdaépítésre, a templom még a front alatt megsérült órájának megjavítására stb. A Népfront mozgalom tehát joggal szélesedik, s ez - ahogyan a VB. '54 november 9-én meg is állapítja - immár az őszi mezőgazdasági munkák befejezésén is meglátszik. A Tanács birtokpolitikáját szintén az ország politikai helyzete határozza meg. 1953-ig a Tanács egyetlen "földfelajánlást" sem fogad el szociális okokból. Hiába beteg, munkaképtelen a föld gazdája, vagy már másik községbe, városba költözött, a Tanács ennek ellenére igényt tart a beszolgáltatásra. Csak a "kétlakiak" földfelajánlásait fogadta el. Az '54-es év itt is változásokat hoz, szociálisan indokolt esetben még néhány kulák is az államra hagyhatja földbirtokát. VIII.JÁSZDÓZSA ÉS AZ '56-OS FORRADALOM BEVEZETÉS Az '56-os esztendő Jászdózsán ugyanúgy telt, mint az előző öt-hat év. Az emberek nem éltek sem jobban, sem rosszabbul, kemény munkát hoztak a hétköznapok és az ünnepek is. A párt- és közélet teljes elhalását követően az általánossá váló félelem jellemezte a falut. Az emberek nem foglalkoztak politikával, tudni sem akartak róla. Az elégedetlenséget elnyelte a föld, meg a munka. Politikával mindössze a falu értelmisége és néhány olyan gazda foglalkozott, aki hajdanában a község vezetésében tevékenyen vett részt. Az '56-os feszültségek, politikai változások - melyek a városban, s pláne Budapesten kézzelfoghatóak voltak - nem érintették igazán a falut. A község politikai arculata szinte semmiben sem változott: '53-óta a falu vezetésében csak a köz által tulajdonképpen bojkottált tömegszervezetek élén történt szokás szerint némi változás. A (politikai) változásoknak személyi vonatkozása, vagy gyakorlati, kézzelfogható eredménye - leszámítva a kitelepítettek többségének távozását - a járási szint alatt szinte nem is volt tapasztalható.

59

VIII. /1. A FORRADALOM JÁSZDÓZSÁN Október 23-a úgy telt, mint minden hasonló őszi nap: az iskolákban tanítás, a földeken őszi munkák, vetés és szántás folyt. Este felé néhány rádiótulajdonos szerzett csak tudomást a Budapesten kirobbant forradalomról. A község többsége csak a következő napokban értesült a fővárosban, az országban zajló eseményekről. (1) A forradalom Jászdózsa számára csak 27-én, szombaton vette kezdetét. Reggel 10 óra körül egy teherautónyi fölfegyverkezett diák érkezett a jászberényi Tanítóképző Főiskoláról a községbe. A gépkocsi - a hajdani Szt. Mihály, ekkor még Dózsa György névre keresztelt - főtéren állt meg. A diákok Kossuth-nótákat énekeltek, valaki a kocsi tetejére állva a Himnuszt és a Szózatot szavalta. A lakosság lassan szállingózott, s elsősorban azért indult a térre, mert az embereken - tartva egy esetleges háborútól ismét eluralkodott a felvásárlási láz, s a boltba igyekeztek. A szavalatok utáni beszédet már százfőnyi csoport hallgatja. A diákok a tanácsháza elé vonultak. Az épület oromzatáról, majd a Postáról is, immár a helybeli ifjúság aktív támogatásával leverték a vörös csillagot. Miután delegációjuk tárgyalt a Tanács vezetőségével, a diákok elvonulnak a községből. A továbbiakban a falu lakossága veszi kezébe a forradalom irányítását. Kis idővel a diákok elvonulása után érkezik a községbe Medve Pál, a nagyhalmi iskola tanítója. (2) A további eseményeknek ő lesz a központi alakja, szervezője. A főtéren gyülekező tömeg élén a Tanácsházára indul. Az emberek a Tanács leváltását, Fazekas tanácselnök elkergetését követelik. A levegőbe vízhordó kupák, öklök emelkednek. Talán már ebbe a tömegbe, más elbeszélők szerint csak valamivel később

érkeznek

meg

a

vasvillával,

kaszával

fölfegyverkezett

parasztok

Jásszentandrásról. Ők Fazekas kiadatását követelik, mondván, hogy ott sok embert tönkre tett, börtönbe juttatott, megalázott. A remegő tanácselnököt Medve Pál menti meg titokban kiengedve a hátsó ajtón. (3) A tanács dolgozói hazamennek, s néhányan a nap folyamán el is hagyják a községet. A kedélyeket lecsillapítandó Medve Pál rögtönzött beszédet mond. Mindenkit nyugalomra int s arra, hogy önmaga ne bíráskodjon, várja meg a község, míg ki-ki a törvény előtt felel bűneiért. A beszéd után csak Medve Pál és Juhász Kiss Béla, a tanácselnök helyettese maradt az épülrtben. Őt, habár kommunista meggyőződésű parasztember volt, a lakosság elfogadta, sőt többékevésbé szerette is. Nem tisztázható pontosan, de valószínű, hogy a diákokkal folytatott tárgyalások után, még a tanács emberei kezdték meg a Forradalmi Bizottmány szervezését. A déli 60

órákban ugyanis - még azelőtt, hogy a lakosság a Tanácsházára vonult, több embert értesítettek - a tanyákon is -, hogy 2 órára a Forradalmi Tanács választására jelenjenek meg a Községházán. (4) Valószínű, hogy Medve Pál és Juhász Kis Béla e kezdeményezést helyeselve kezdte meg a népgyűlés szervezését. (5) A falu lakosságát hangszórókon, rocskán értesítik: 2 órára az egész község jelenjen meg a Tanácsháza udvarán a Forradalmi Tanács választására. Két óra körül valóban szállingózni kezdett a falu népe; 2-300-an lehettek. A gyűlés a Himnusz éneklésével és Medve Pál rövid beszédével kezdődött. Ezek után került sor a Bizottmány megválasztására. Hozzávetőlegesen 20 jelölt nevét olvasták fel, s a népgyűlés közfelkiáltással választotta meg a testületet. A jelöltek a Tanácsháza lépcsőjén állva mérettettek meg. Medve Pált egyként választotta meg a bizottmány tagjává a község. Juhász Kiss Bélát, minthogy a Tanács elnökhelyettese volt, nem mindenki akarta újra vezető helyen látni. Mégis, a többség bizalmába fogadta. "Nyeltem, amit nyelnem kellett hat esztendőn keresztül ... gúzsba volt kötve a kezünk, megalázva voltunk, meggyalázva voltunk." Az öreg sírt, mikor megszavazták. Kiss Béla neve hangzott fel. Mikor a lépcső legfelső fokára állt, innen is, onnan is kiabálás hallatszott: "Mit akar ez itt, hát ez kék ÁVÓ-s volt!"... Mások ellenben pártjára álltak: "Nem önként ment oda, nem is bántott senkit!" Néhány perc vita után őt is megválasztották. Imreh Lajos volt a következő jelölt. Hiába a köz egyhangú felkiáltása, ő nem akarta e posztot elfogadni. "Hány éves vagy, Laji bácsi? Tán az életedet félted ?..." A köz akaratának végül ő sem akart ellenállni: igent mondott. Voltak olyanok is, akiket nem szavazott meg a gyűlés. Leginkább azért, mert nem volt ott, nem mert a község szemébe nézni. A gyűlés végül 12 név mellett tette le voksát, az újdonsült testület visszavonult tárgyalni, a tömeg lassan feloszlott. A tanácsteremben az új vezetőség megválasztotta tisztségviselőit. (6) A Forradalmi Bizottmány elnöke Medve Pál, helyettese Imreh Lajos lett. A testület a falu békéjének megőrzése érdekében azonnal bezáratta a kocsmákat és a község területén fellelhető összes (vadász) fegyvert a tanácsházára kérette. Azonnal nekilátott a polgárőrség megszervezéséhez. A polgár- majd nemzetőrség parancsnoka Imreh Lajos (hajdani levente-oktató), helyettese Várhalmos György (egykori csendőr) lett. Rövid megbeszélést követően a Tanács arra a megállapodásra jutott, hogy magát átmeneti testületnek tekinti. Feladata mindössze annyi, hogy a törvényes választásokig a község rendjét, békéjét megőrizze. Mindenben a rádió híreihez igazítják működését, a kormány utasításainak megfelelően. 61

A tanács ülését egyetlen esemény zavarta meg. A Községház folyosóján egy sovány férfi jelent meg, lódenkabátja alatt géppisztolyt szorongatva. A déli órákban elmenekült tanácselnökkel volt elszámolni valója. A folyosón többen tartózkodtak s, az illető a kiabálásra a bizottmány üléséről kilépő Kiss Bélát ragadta nyakon. (7) Az idegen lefegyverezése után megalakult a "palotaőrség", a továbbiakban illetéktelent nem engedtek be az elöljáróság épületébe. Az esti órákra megszervezték a polgárőrséget is. A "patruk" párosával járőröztek, éjfélkor váltva egymást este 6-tól reggel 6-ig. Felszerelésük bot és síp volt. A 10-12 pár elsősorban a boltok, magtárak környékén járőrözött. (8) Feladatuk volt az is, hogy a "veszélyeztetett" polgárok házaira, személyére vigyázzanak. A Polgárőrségnek azonban semmi dolga nem akadt. A község magáévá tette Forradalmi Tanács álláspontját, nem akarta felelősségre vonni még a "népnyúzó" megnevezéssel illethető személyeket sem. Jellemző a község mentalitására, hogy a faluból kimentett tanácselnökön kívül csak két személy, az adóügyes Körmendi és a községgazda Palotai Jenő (egyikük sem dózsai születésű) menekültek el. A többi vezető kommunista otthon vagy valamelyik szomszédjánál várta ki a forradalom végét. A község életét mindössze néhány jelentéktelen esemény zavarta meg. Talán a legkirívóbb esetnek az számított mikor néhány nappal a Forradalmi Bizottmány megalakulását követően egy éjszaka betörték Bozorádi János tanácsi dolgozó (begyűjtési felelős) ablakát. (9) A Polgárőrség a következő napokban Nemzetőrséggé alakult. Bár fegyvert is kapott a Járási Bizottmánytól, azt nem osztották ki a patruk között. Fegyveres őrség csak a községháza ajtajában állott. Noha a község lakossága a forradalom napjai alatt is elsősorban az őszi munkákkal foglalatoskodott, feltámadt a közélet is. Újra divatba jött bandázni, újságot venni és olvasni, a politikai eseményeket latolgatni, megtárgyalni. A halottak-napi nagymisén csaknem az egész falu, a tanyasiak is megjelentek. Az istentisztelet után a község egyként vett részt a forradalom halottai tiszteletére rendezett ünnepségen. Megkezdődött az élelmiszer gyűjtés a pesti forradalmárok számára. Az első teherautót még a község küldte fel Budapestre, pontos úti cél híján az utcán osztva ki a köz küldeményeit. (10) Később a Kismotor és Gépgyár teherautói jártak Dósára az összegyűjtött élelmiszerért. A község 4 teherautónyi adománnyal támogatta a forradalmat. A Forradalmi Bizottmány mindennap ülésezett, érdemi döntéseket viszont alig hozott. A Bizottmány javaslatára - a falu közösségének kérésére - az iskola tantermeibe visszakerültek a '48-as államosítást követően eltávolított feszületek. A 62

testület több rendelkezést nem adott ki. Az üléseken elsősorban a politikai helyzet megvitatása folyt. A járási, megyei szervezetek, delegációk egymás kezébe adták a kilincset. Mindenki tárgyalt mindenkivel. A Forradalmi Bizottmány megbeszéléseket folytatott a Nagy-Budapesti Munkástanács, az új járási- és megyei tanács küldöttségeivel. (11) Az álláspontok egyeztetése, a véleménycsere kézzelfogható rendeletben nem öltött testet. A Forradalmi Tanács tulajdonképpen megalakulásától kezdve a vezetőség elgondolásai szerint tevékenykedett. Az elvi döntéseket "vezérkar", Medve Pál, Imreh Lajos és Dr. Rédey László hozták. Állásfoglalásukat tekintélyüknél fogva a Bizottmány tagjai is magukévá tették. Így a Forradalmi Tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy amíg az orosz csapatok ki nem vonulnak, illetve kivonásuk bizonyossá nem válik, a község egyetlen "szocialista vívmányához" sem nyúlnak. A községben egyedül a KTSZ oszlatta fel magát. Ennek életébe viszont a Forradalmi Tanács nem kívánt beleszólni, hiszen a KTSZ dolgozóinak többsége az MDP tagjaiból, sőt vezető kádereiből került ki. A Bizottmány nem járult hozzá a TSZ feloszlatásához és a tagosítás során máshol kiosztott földek visszacseréléséhez sem. Ugyancsak a "vezérkar" elgondolásai szerint a bizottság ülésein részt vett a községi MDP titkára és a helység rendőre is. Október utolsó napjaiban megindult a pártok újjászervezése. A FKGP három nap alatt több mint 300 tagot toborzott. November elsején az MDP szervezet is ülésezett székházában. A gyűlésre a Forradalmi Bizottmány tagjai is hivatalosak voltak. Az SZDP újjászervezése is megindult, közgyűlésére azonban már nem kerülhetett sor. November negyedikének hajnalán hírnökök riadóztatták a Forradalmi Bizottmány elöljáróságon virrasztó néhány tagját: a jákóhalmi országút elágazásánál több tucat orosz páncélos állomásozott. A bizottság küldöttséget menesztett a páncélosokhoz Medve Pál személyében - aki hosszas hadifogsága alatt viszonylag jól megtanult oroszul -, hogy megtudakolja szándékaikat. (12) A délután folyamán az egész község számára nyilvánvalóvá vált az orosz csapatok küldetése. Berény felől ágyúlövések zaja hallatszott az esti órákig. A berényi nagytemplom lángokban állt. (13) Az égő torony Dósáról is jól látszott az éjszakában.

63

VIII / 2. A MEGTORLÁS A november 4-ét követő héten alig változott valami a községben. Igaz, november első hétfőjén régi-új arcokkal találkozhatott a lakosság. Azok a kommunista vezetők, akik a forradalom napjaiban lábukat sem tették ki az ajtón, újra az utcára merészkedtek. (14) November 8-án kezdődött meg a tanítás az iskolákban, s néhány nap múlva az egyik éjszaka az osztálytermek faláról ismét eltűntek a feszületek. November 8-án fejezte be működését a Nemzetőrség. Ugyanezen a napon ülésezett utoljára a Forradalmi Bizottmány, s hatalmát átruházta az új központi vezetést megtestesítő hajdani MDP, immáron MSZMP titkárra. Noha Simonváros Sándor, (15) a hajdani MDP immáron MSZMP titkár, november 4-ét követően biztosította a Forradalmi Bizottmány összes tagját, hogy bántódása nem esik senkinek, hiszen Jászdózsán nem történt bűncselekmény vagy számottevő rendbontás, már a hatalom átadása sem zajlott igazán békésen. A párttitkár 8-10 ittas civil ruhába öltözött karhatalmistával jelenik meg a gyűlésen, akik pártszerű magatartásukkal igencsak ráijesztenek az egybegyűltekre. (16) A következő napokban (nov. 8-tól) újra ülésezni kezd a hajdani Tanács testülete. A VB. üléseit, minthogy Fazekas az események után sem tért vissza, Juhász Kiss Béla elnökhelyettes, a Forradalmi Bizottmány tagja vezeti. A VB. összetétele is megváltozik egy rövid időre: a Forradalmi Bizottság három tagjának beválasztásával 9-ről 12-re növeli a létszámát. A VB. ülésein az év végéig Medve Pál is részt vesz. Jóllehet a Megyei Tanács javaslata alapján a Forradalmi Bizottmány tovább működhetne, erre nem kerül sor. Tagjainak többsége november 8-a után már csak akkor megy a Tanácsházára, amikor viszik. 1957. januárjától ugyanis kezdetét veszi a megtorlás. A Forradalmi Bizottmány tagjai közül szinte senki nem kerülte el a számonkérést. (17) A többséget Apátin a Járási Rendőrségen hallgatják ki. Közülük csak 4-5 embert vernek meg. Medve Pált február 7-én tartóztatják le Jászdósán. Őt sem bántják, (18) és miután Nagyhalom összes lakója az apáti rendőrőrs elé vonul, a tanítót még aznap éjjel elengedik. A későbbiekben sem esik bántódása, mindössze március 15-én kell jelentkeznie a Szolnoki Főkapitányságon. Február elején a községházán szállásolja el magát egy "pufajkás" különítmény, 8-10 fővel. A néhány hónap alatt, amíg a faluban tartózkodnak, mindenkit a tanácsházára rendelnek, akinek a legkevesebb köze is volt az októberi eseményekhez. Azokat a fiatalokat, akik a vörös csillagokat verték le az épületekről, alaposan helyben hagyják. 64

Legcsúnyábban a Kisgazda Párt újjászervezőjével bánnak el. (19) Dózsán kb. 30-40 embert vertek meg "okkal" vagy ok nélkül. Húsvét napján a dózsai futballcsapat győzelmi bankettjét tették emlékezetessé a karhatalmisták. A csoportosulást, zenét és táncot, valamint a módfelett rossz napra időzített ünnepséget gyanúsnak ítélte a karhatalom: a "pufajkások" nem csak véget vetnek a zenének, de rettenetesen el is verik a futballistákat. A hónap végére egyre ritkábban kerül elő a gumibot, de az idézések, a kihallgatások sora csak a tavasz végére szakad meg. A községbe telepített alakulat jelentős "sikereket" könyvelhet el. A község polgáraiból sikerült kivernie, kivallatnia a változásokba vetett utolsó hitét is. A folyamatos megfélemlítés elérte célját: az emberek még a családi összejöveteleket is mellőzték. Soha egyetlen rendszer sem bénította meg ennyire a jászdózsai közéletet. Mindennek ellenére a községből összesen 10, mások szerint 8 személy elsősorban "fiatal disszidált, minden rétegből, meg cigány is" (T. VB. jk. 1958. jan. 14). Mégis elsősorban értelmiségiek mentek el. (20) Azok közül, akiket megvertek, bántalmaztak, senki sem próbálta meg elhagyni az országot. IX. JÁSZDÓZSA TÖRTÉNETE 1956-TÓL '59-IG BEVEZETÉS Minden bizonnyal nem túlzás azt állítani, hogy a Jászság majd 700 éves története során - a Redemptiót és a tagosítást is figyelembe véve - a mezőgazdaság "szocialista felfejlesztése", az az esemény, mely a tájegység, s így Jászdózsa gazdasági, társadalmi és kulturális térképét a legradikálisabban megváltoztatta, átrajzolta. Mindehhez képest szinte felfoghatatlan a tény: a földhöz mindig erősen kötődő, öntudatos jász-polgárt, Jászdózsa

szinte

egész

mezőgazdaságát

szűk

másfél

hónap

leforgása

alatt

kollektivizálta, kollektivizálhatta a hatalom. Ha magyarázatot keresünk erre, a falu hajdani vezetőit is meglepő "eredményességre" elsősorban az előző két-három esztendő, talán nem is annyira tudatos, pszichológiai szempontból azonban kiváló "húzd meg ereszd meg" politikáját kell megemlítenünk. Az '50-es évek parasztnyúzó diktatúráján edződött gazdák felismeréséhez a forradalmat követő kiábrándulás, a megtorlás és megalázás az egyik, a gazdasági és politikai élet viszonylagos liberalizálása a másik oldalon vezetett el: tapasztalatokon nyugvó bizonyossággá vált, hogy ez a rendszer bármit megtehet, nem lehet és nem is érdemes szembeszegülni vele. Más szóval: a több 65

száz éve többé-kevésbé polgári szabadságjogok és vagyonbiztonság kebelében élő dósaiak tíz esztendő alatt belátták és bele is törődtek, hogy a "létező szocializmus" e jogi kategóriákat nem ismeri, vagy legalábbis nem gyakorolja. IX./1. A TANÁCS POLITIKÁJA ÉS A KÖZHANGULAT A FORRADALOM UTÁN A forradalmat követő megtorlás bilincsbe veri a falu közéletét. Ebben a légkörben szinte üdítően hat a Tanács megélénkülő tevékenysége. A VB. szemlélete - az előző évekhez képest - gyökeresen megváltozik: munkájában egyre nagyobb figyelmet fordít a községet érintő problémák megoldására. Teszi ezt annak ellenére, hogy a VB-n belül is megkezdődnek a politikai tisztogatások. 1957 január10-én a Forradalmi Bizottmányból a VB-be választott két személyt váltják le. A Járás a X. Tanácstörvényre hivatkozik. Az új tagok VB-be választása szabálytalan, mert nem voltak a tanács képviselői. Helyükre az MSZMP két tagját választják a testületbe. (1) A következő hónapokban Kiss András, mint az MSZMP Simonvárost követő ideiglenes titkára, meghívottként vesz részt a VB. munkájában. Ő az, aki legharcosabban követeli az "ellenforradalmárok" elszámoltatását, megbüntetését. Már 1957 februárjában fellép a Forradalmi Bizottmányba is beválasztott Juhász Kis Béla tanácselnök helyettes ellen. (2) Kiss András nem csak fenyegetőzik: valószínűleg hathatós közbenjárására az év júliusában le is váltják az elnökhelyettest. (3) Később a KTSZ feloszlatásáért felelős iparosokat bünteti meg, bevonatva öt hajdani KTSZ dolgozó frissen kiadott iparengedélyét. (4) A VB-t illető személyi változások az év közepére zárulnak le. Március 14-én kinevezik a Tanács új elnökét: Rimóczi Jánosnét. (5) Augusztus 27-én a Járás Kiss Andrást elnökhelyettesi, Gulyás Józsefet - az MSZMP új vezetőjét - pedig tanácstitkári beosztásba helyezi. A politikai csaták ellenére egymást követik a VB. hangulatjavító intézkedései. Az utcanév-változtatások során a Rákosi utca újra a századelőn a községért sokat tevő plébános, Bozóky János nevét viseli. Az év első felében a VB. majd' 30 iparengedélyt ad ki, s ez a település ellátásában jelentős javulást okoz. 1957. derekán több, mint 50 iparos tevékenykedik Jászdózsán. Ugyancsak a község ellátását igyekszik javítani a Földműves Szövetkezet: '58. elejére 16 boltot üzemeltet. Az FMSZ "felfejlesztésének" politikai célzatosságát jelzi, hogy a szövetkezet az év végére, minthogy gazdaságtalan, 4 boltjától kénytelen megválni.

66

Látványosan növekszik a község fejlesztésére fordított összeg is. 1957. során 2500 méter új járdát építenek, jóval többet, mint az előző nyolc év során összesen. A földkárpótlások ügyében is engedékenynek tűnik a VB: 1957. áprilisáig mintegy 50 gazda kapja vissza kisajátított, tagosított tulajdonát, vagy kap helyette megfelelő kártalanítást. Az év közepétől azonban újra szigorodnak a feltételek. 1957. decemberéig már csak 6 gazdát helyeznek vissza tulajdonába, míg 60-at elutasítanak. 1957. végén kezdődik meg az államosított magánházak visszaadása hajdani tulajdonosaiknak. Csak azok a személyek kaphatják vissza egykori házukat, portájukat - hangzik a VB. állásfoglalása - akiknek politikai szemlélete megfelelő, s nem vettek részt az ellenforradalomban. Szintén a lakosság régi óhaját teljesíti a tanács az iskolaügy rendezésével. A belterületen ugyanis, bár az iskolaköteles gyermekek száma egyre csökken - a '40-es években még 600-650, az '50-es években már csak alig több mint 500 tanulóval számolhatunk - mégis négy, öt különböző épületben folyik a tanítás. Az áldatlan állapotot megszünteendő határozza el a tanács, hogy a Bozóky iskola mellé öt osztály-teremmel új szárnyat építtet. Az örömbe azonban némi üröm is vegyül. Egyrészt, mivel a Tanácsnak nincs elég pénze, s így az építőanyag jó részét a múlt század elején épült Nagyfogadó lebontásából nyerik. (6) Másrészt az iskolaigazgató háza az iskolával együtt épül, s erre nem csak a falu, a Rendőrség is fölfigyel: Béres Béla 11 hónapra vizsgálati fogságba kerül. (7) Kiss András, a VB. akkori titkára szerint - aki az ártatlanságot hangoztatók táborát erősíti - az események minimum két szálon futnak. Egyrészt az igazgató rovásán valóban volt egy kis csalás, ez azonban nem a fogadó lebontásával hozható összefüggésbe. Az történt ugyanis, hogy Béres már megvásárolta az iskola számára az összes ablakot és ajtót, mikor a Járási Tanács megtiltotta, hogy a község az építkezéshez új anyagokat használjon fel, vagy vételezzen. Az igazgató, más lehetősége nem lévén, hamis szerződéseket íratott az iskola tanáraival, mintha e nyílászárókat tőlük vásárolta volna. Később az ügyészség is csak ezt a körülményt vizsgálta. Másrészt, hogy az egész dologból vizsgálati fogság, meg nyomozás lett, azt Seres Balázs rendőr századosnak, Béres haragosának köszönheti az egykori igazgató. Ők még '57 tavaszán vesztek össze, amikor "a Tanácson éppen a felszabadulási ünnepségre készültünk. Ez a Balázs rendőr meg bejött, és biztosította a társaságot, hogy a rendőrség a helyén van, nem lesznek sehol megmozdulások. ... Erre a Béres Béla azt válaszolta neki, hogy már régen is ezt mondtátok, és lehet, hogy a rendőrség a helyén volt de 67

nagyon rossz hely volt az. ... A Balázs rendőr meg erre rettenetesen megsértődött. Az egész dologból ő csinált vizsgálatot, meg a Szarka László tanító (az MKP hajdani szervezője), akit a Béres Béla mint igazgató fegyelmivel elküldött az iskolából. ... Később hiába jelentettem föl ezt a Balázst a Biszku Bélánál, mert kiderült, vagyis megsúgták nekem, hogy ezek ketten jó barátok ..." (Kiss András) A másik tábor ellenben úgy meséli e történetet, hogy bizony a Nagyfogadó lebontott faanyagát kétfelé szállították, éppúgy felhasználták az igazgató háza, mint iskolája építésénél. Az '58-as év, legalábbis a Tanács szempontjából nagy jelentőséggel bír, hiszen választásokra került sor. Talán már erre készülődik a testület, mikor május 5-én a VB. "pénzügyi kihágásokra" hivatkozva, tulajdonképpen személyi ellentétek miatt felmenti tisztsége alól Kiss Andrást. (8) A választások, az előző évekhez hasonlóan "rendben és fegyelmezetten" zajlottak le. A részvételi arány, akár a szavazás eredménye megfelelt az országos, megyei, járási és községi elvárásoknak. Némi meglepetés - ám ennek nyomait hiába is keresnénk a jegyzőkönyvekben - esetleg a szavazatszámláló bizottság tagjait érhette: az előző választások során már megszokottnál valamivel több üres borítékot találtak az urnákban. (9) Az év novemberében megalakuló új VB. (immár csak 9 főt számláló) tagsága, noha részben kicserélődik, lényegében mit sem változik. A delegáltak kivétel nélkül a községet már 8-10 éve irányító káderek közül kerülnek ki. A 48 tagot számláló Tanács soraiba viszont olyan párton kívüliek is bekerülnek, akik nem föltétlenül fogadják el a VB. állásfoglalását, sőt olykor szemérmetlenül pártszerűtlen magatartást tanúsítanak. (10) A tanács szervezete és apparátusa a választásokat követően, helybenhagyva az '57-es év kisebb átalakításait tulajdonképpen változatlan maradt. Jelentős átszervezésre ugyan ekkor sem került sor. Az osztály megszűnését követően a beszolgáltatásért felelős apparátus dolgozói például - leszámítva azokat a kádereket akik a forradalom napjaiban jobbnak látták munka- és lakóhelyet változtatni - az adóügyi osztály munkatársaként tevékenykedtek tovább. A létszám emelés szükséges is volt jelen esetben, hiszen az '56ot követő években a legtöbb gondot az adóhátralékok behajtása okozza a tanácsnak. Hiába kérnek segítséget a VB-től, (11) hiába hajtanak végre '58-ban is 226 zálogolást, engednek el adóhátralékokat (12): 1959. január 8-án az előző évekről halmozódó együttes adóhátralék még mindig több, mint 1.000.000 Ft. (13) 68

A közhangulat, s ez bizonyos mértékben a tanács munkájának is köszönhető viszonylag gyorsan javul az '57-es megtorlásokat követően. Az új államhatalom és a köz viszonyát azonban - hiába a néha propaganda ízű intézkedések - továbbra is a passzív ellenállás jellemzi. A bizalmatlanság és ellenszenv mértékét jól példázza az új tömeg-szervezetek iránt tanúsított, már-már bojkottal felérő érdektelenség. (14) Az MSZMP-t messze elkerüli a lakosság, tagsága csak a 60-as évek végén közelíti meg az MDP sem túl magas, 80-100 fős létszámát. A KISZ is, hiába a fél-, negyedévente menetrendszerűen végrehajtott vezetőcsere, mindössze 30-40 taggal működik, s foglalkozásai szinte kizárólag a néptánccsoport tevékenységében merülnek ki. (15) Az egyházi szertartásokon ellenben annál aktívabb a köz: az 56-ot követő években jóval többen látogatják az istentiszteleteket mint az előző években s, szinte nem köttetik frigy templomi szertartás nélkül, nem születik gyermek, akit meg ne keresztelnének. A forradalmat és megtorlást követően a társasági élet is megélénkül, de már nem a régi értelemben. Az '50-es évek végére ugyanis végkép megszűnik, átalakul a hajdan volt dósai közélet összes fóruma. A szövetkezet által üzemeltetett kocsma semmit sem őrzött meg (politikai)kávéház jellegéből. Az egyesületek és körök feltámasztását továbbra sem tartotta "időszerűnek" a hatalom. E szervezetek jogutódjai pedig - a Gazda Körből mozi az Iparos Körből kultúrotthon lett - csak egy-egy rendezvény, előadás alkalmával nyitottak ki, így nem is voltak alkalmasak arra, hogy valódi társasági élet színterévé váljanak. A klasszikus dósai bandák - a tanyavilágot leszámítva (16) - szintén eltűnnek ekkorra, már csak azért is, mert a tüzelős ólakat az '50-es évek végén a belterületi kertek fölparcellázásával, új házhelyek kialakításával lebontják. A közélet hovatovább mégis bandaszerű, nagyobb baráti társaságokban folyik. Tipikus példája az új keletű bandázásnak a tantestületen belül kialakuló 10-15 fős, leginkább fiatal tanárokból, tanítókból szerveződő estéről estére összejáró baráti társaság. A kísérleti adások megkezdése után ők vásárolják a település első televízióját. Fontos szerepet töltenek be a falu egyre halványodó kulturális életében, hiszen ők rendezik, és többször játsszák is a faluban még mindig elvárt színdarabok java részét. IX./ 2. GAZDASÁG, TSZ-ESÍTÉS, TÁRSADALOM Jászdózsán, az igazán véresnek nem nevezhető megtorlás, a "pufajkások" távozása után, a köz hangulata - mint már említettem bizonyos mértékben a tanács intézkedéseinek köszönhetően - viszonylag gyorsan javult. A lakosság kedélyállapotát azonban 69

legalábbis vidéken elsősorban a kormány gazdaságpolitikája határozta meg. A parasztgazdaságokat már-már megfojtó beszolgáltatási rendszer eltörlése, pontosabban a Nagy Imre kormány e rendelkezésének helybenhagyása hihetetlen energiákat szabadít fel. Tizenöt nehéz, beszolgáltatásokkal, rekvirálásokkal terhes szűk esztendő után a gazdák '57-ben azt és annyit vetettek és adtak el, amennyit jónak láttak. A hajdani gazdák úgy mesélnek erről a korszakról, mint életük legszebb éveiről, bőségről és szabadságról. (17) Az adatok viszont, melyek bizonyítanák a mezőgazdaság bármiféle fellendülését, szinte teljesen hiányoznak a községet illető statisztikákból. Gondos kezek már akkor eltüntették, még gondosabb vezetők pedig nem is tették lehetővé, hogy a kollektivizálás előtti egyéni gazdaságokat megismerhessük. Többékevésbé teljes mezőgazdasági felmérés ugyanis az ötvenes években csak kétszer, '52ben és '57-ben készült. (18) Mindössze gyaníthatjuk tehát, hogy a parasztgazdaságok utolsó tartalékaik felélésére kényszerítő beszolgáltatási rendszer következtében az állatállomány nagymértékben csökkent '52-'56 között, ám '57-ben már jelentős szaporulattal számolhatunk. Az '58-as év mutatóit pedig, szinte lehetetlen megbecsülni is. Legfeljebb némi, persze sántító párhuzamot vonhatunk: '45-'48 között, a gazdaságokat legkeményebben ez idő tájt megsarcoló beszolgáltatások dacára Jászdózsa állatállománya meg négyszereződött. Ugyanakkor a növénytermesztési statisztikák is szinte tökéletesen hasznavehetetlenek a parasztgazdaságok megítélésének szempontjából. (19) Elsősorban ugyanis, csak a termésátlagok valószínűleg kozmetikázott adataira derül fény, a minőségi mutatókat meg sem említi a kimutatás. Másrészt a föllelhető '58-as adatok nem tartalmazzák a megtérülés költségeit sem. Más szóval: nem derül ki, hogy a Dózsa Népe vagy a Kossuth TSZCS viszonylag magas, az egyéni termelőket itt-ott jócskán meghaladó termésátlaga mögött mekkora ráfordítás, költség és megtérülés áll. A gazdaság és a politika viszonya mindenesetre gyökeresen megváltozik a forradalmat követően, és ez jól lemérhető a község vezetőinek hangnemén is. A tanács fölhagy a mezőgazdaság irányításával: két, két és fél év leforgása alatt a VB. ülésein csak mint statisztikai adat vagy mint politikai probléma szerepel az egyéni vállalkozó, a paraszt. Mint gazdasági probléma megszűnik létezni, sőt, bár szinte hihetetlennek tűnik az előző évek aggódó és tudálékos tanácsi gyámkodást olvasván kiderül, hogy '56-ot követően mintegy varázsütésre, mindenki tudja a dolgát: mindig időben szántanak és vetnek, aratnak az emberek.

70

A község TSZ-eivel ellenben egyre több gondja akad, immár nem csak a helyi a járási vezetőknek is. Elsősorban, mint mindig a III-as típusú Dózsa Népével van baj. A szövetkezet, miután '56-ban lába kelt 170 q. kukoricának, kénytelen eladni majd minden állatát, méghozzá áron alul. Kis híján 350.000 forintot kitevő hiteleinek törlesztésével sem képes megbirkózni. (20) Végül a járási tanácsnak is be kell avatkoznia, ahol úgy határoznak, hogy a TSZ egy év próbaidőt kap, és ha nem produkál legalább valami nyereséget, fel kell oszlatni. A TSZCS azonban a fenyegetések ellenére sem működik megfelelően. Hovatovább, hiába korábbi dörgedelmei, nyilván már a legfelső vezetésben elhatározott kollektivizálást szem előtt tartva, a járási tanács menti meg a szövetkezetet: "... meg kell szüntetni azt a hangot ami jelenleg a községi tanácsnál eluralkodott, hogy a TSZ-t fel kell oszlatni...". (21) A járás feddő hangú ukáza nem is maradt foganat nélkül való: a TSZ. dolgozói a következő évben - legalábbis az adatok szerint (22) - "többet és jobban" dolgoztak. Az '58-as zárszámadásból kiderül az is, hogy a szövetkezet "oszthatatlan vagyona" 498 536 forint, állatállománya pedig 46 db. szarvasmarha, 7 db. ló, 29 db. sertés 306 db. juh és 807 db. baromfi. Nem derül ki azonban az adatokból, hogy a TSZ nyereségesen gazdálkodott-e az év során, mint ahogy arra sem találunk utalást, hogy az előző évekről halmozódó, csaknem vagyonával azonos mennyiségű adósságából törlesztett-e valamennyit a gazdaság, vagy netán tovább gyarapította azt. A I-es típusú Kossuth TSZCS (23) szokás szerint inkább politikai téren okoz fejfájást a község vezetőinek. Amikor a TSZ-nek '58 júniusában III-as típusú szövetkezetté kell "fölfejlődnie" a tagság többsége kilép, és mindössze 18 család írja alá újra az alapító okiratot. Az '58-as esztendő immár a "mezőgazdaság szocialista átszervezése" jegyében telik. Az év folyamán a község vezetése többször próbálja szépszerén meggyőzni a gazdákat a TSZ-be lépés szükségességéről, igyekszik bebizonyítani nekik a "szocialista nagyüzem" számos előnyét. (24) A nagy fölfejlesztés érdekében a jászdózsai tanács 1958. augusztus 8-án hozza első intézkedését. E rendelete értelmében a Tanács ezentúl csak a TSZCS-k számára adhatja haszonbérbe, illetve örökbe az állami tartalékföldeket. A TSZ-esítés első lépéseként az év végén ('58. okt. 18-án) egyesítik a Dózsa Népe és a Kossuth TSZCS-t. Az így létrejött szövetkezet 67 fős tagsággal valamint 857 kat. hold földterülettel rendelkezik, és a III-as típusú "Petőfi TSZCS" névre hallgat.

71

"Jelentősnek mondható az állatállomány: 17 db ló, 30 db szarvasmarha, 26 db előhasi üsző, 26 db sertés, 187 db juh és 141 törzstyúk gondozását kellett ellátni". (25) A TSZ. krónikásai sok hasonló adattal gazdagították az utókort. Néhány tényt ellenben elhallgattak. Nem említik meg például, hogy a "jelentősnek mondható" állatállomány alig valamivel múlja felül, s néhány tételnél el sem éri a hajdani Dózsa Népe jószágainak számát (lásd feljebb), tehát a Kossuth TSZCS. tagjai az egyesülés, pontosabban a III-as típusú szövetkezetté fejlődés előtt eladták minden állatukat. A mezőgazdaság teljes átszervezésének jelszavát '59 elején tűzi zászlajára a tanács. Február elején a község alkalmazottai - tanítók, tanácsi dolgozók - járják a falut, a tanyákat. Az lett volna a feladatuk, hogy meggyőzzék a gazdákat a TSZ előnyeiről, és megnyerjék őket a község szövetkezetei számára. (26) A tanács által szervezett akció azonban látványos kudarccal végződött: február 19-ig mindössze 29-en léptek be valamelyik szövetkezetbe. A közalkalmazottak eredménytelensége nem szegte kedvét a tanácsnak. Február utolsó heteiben megjelentek a község területén az immár ismeretlen aktivisták: civilek, elsősorban munkások (akik - még ma is sokan úgy beszélik -, a szomszédos Kúnságból érkeztek, vagyis a jászok ősi ellenségeinek soraiból kerültek ki), valamint egyenruhások, rendőrök és karhatalmisták, "pufajkások". A tanácsházán - akárcsak '57ben elszállásolta magát egy kisebb különítmény. Nem csak összetételük, módszereik sem változtak túl sokban e néhány év alatt. Igaz ritkábban élnek munkájuk során a fizikai meggyőzés módszerével a renitens személyek jobb útra térítésére azonban nem egyszer előkerül a gumibot, sőt mesélnek olyan gazdáról is a faluban, akivel megöleltették a forró kályhát, mert kétségei nem enyhültek, hajlandósága pedig nem erősödött a szocialista gazdálkodást illetően az agitálók szavai hallatán. (27) Az agitátorok néhány tanácsházára idézést, erőteljesebb "dorgálást", leszámítva nem is szorultak rá, hogy "munkájuk" során különösebb erőszakra kényszerüljenek. Az emberek az elmúlt évtized, de talán elsősorban az '57-es tapasztalataik alapján, meg sem próbáltak szembeszegülni "pártunk és kormányunk" akaratával. Bántalmazás helyett megtette a ráijesztés, sőt a puszta rendőri - állami jelenlét is. Jászdózsán - hála a célratörő meggyőzésnek és a lakosság józan paraszti eszének valamivel több, mint három hét leforgása alatt befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Az '59 március 1-i avató ünnepségen Dr. Nyíri Béla a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője büszkén jelenthette be: "Jászdózsa Termelőszövetkezeti község lett". 72

A tanács nyilvántartása szerint '59 március 3-án a gazdák 97%-a immár valamelyik TSZ. tagja, a község határának pedig 94%-a állami tulajdonba került. Noha ezek az adatok többé-kevésbé túloznak, (28) a faluban alig-alig akadt olyan gazda, aki - annak ellenére, hogy nem állt egyik TSZ-be sem - mint "egyéni vállalkozó" a mezőgazdaságban dolgozott volna továbbra is. (29) A többi földtulajdonos, aki nem léptek be egyik szövetkezetbe sem, jórészt az olyan idős, munkára már képtelen emberek közül került ki, akiknek gyermeke tovább tanult, vagy más gazdasági területen állt alkalmazásban. Akadt azonban néhány olyan fiatal is, aki ugyan magáénak mondhatott néhány hold földet mégis inkább új szakmát tanult ki, minthogy aláírja a belépési nyilatkozatot. A tanács ezeknek az embereknek csereingatlant ajánl föl, természetesen a község legtávolabbi értéktelen területein. Nem csoda, hogy a jogosultak döntő többsége nem tart igényt ezekre a birtokokra. A rendelkezés értelmében, s javarészt a "kedvezményezettek" tudta nélkül - hiszen jórészük magáról a lehetőségről, az időhöz kötött jelentkezésről pedig végkép semmit sem tudott - május 5-étől ezek a földek is a TSZ-ek kezelésébe kerülnek. A "termelőszövetkezeti községgé" vált Jászdózsán 5 szocialista gazdaság kezdi meg működését '59 elején. Közülük kettőt, a még '58 decemberében, a hajdani Kossuth TSZCS kilépő tagjaiból létrehozott Búzakalászt és az állami tartalék földeken gazdálkodó Úttörőt márciusra elnyeli a másik három, jóval nagyobb szövetkezet. Közülük, legalábbis méretei miatt a Petöfi TS-t lehet elsőként megemlíteni: 3145 kat. hold földjén 447 tag dolgozott. Állatállománya 175 szarvasmarha és 75 ló. (30) A Tarnamenti TSZ. 319 tagja jóval kevesebb, mintegy 2225 kat. h. föld tulajdonnal rendelkezett, magáénak mondhatott továbbá 167 szarvasmarhát, 230 sertést, 300 juhot és 56 lovat is. A legkisebb, ám adottságait tekintve legkedvezőbb helyzetű szövetkezet az Új Hajnal volt. A 220 fős tagság 1533 hold földön gazdálkodhatott. Tulajdonát képezte még 91tehén, 510 sertés és 60 ló is. A három TSZ tehát összesen 6903 kat. hold földterületen 986 fős tagsággal kezdte meg működését '59 márciusában. Az optimista leírások és statisztikák hiába próbálják meg elkendőzni, vagy legalábbis kedvezőbb színben föltüntetni a valóságot, a sorok között olvasva sok mindenre fény derül mégis. A gazdák hangulatáról, a "nagy felfejlesztés" kavarta indulatokról legbeszédesebben a TSZ-ek állatállományát taglaló adtok árulkodnak. A három szövetkezet ugyanis a község '57-ben regisztrált állatállományának (lásd a IX./2. 18. jegyzetét) negyedét, bizonyos fajtáknak felét tudhatja csak magáénak. (31) Az ősi földjüktől - s a 73

Jászság területén e kifejezésnek valóban érzelmi, hovatovább történelmi töltete volt -, megfosztott gazdák mindent meg is tettek azért, hogy legalább jószáguk ne kerüljön a "közösbe". Dósa talán soha nem látott még annyi disznóölést, mint '59 februármárciusában. Ha valaki nem tudta fölélni, földolgozni minden állatát igyekezett, még jócskán áron alul is, túladni a maradékon. A TSZ-be kényszerített parasztok csak mutatóba hagytak néhány jószágot: ne mondhassák rájuk, hogy szocialista gazdálkodás kerékkötői. A nehezen szerzett most, mégis könnyedén semmivé foszló vagyont amolyan "nosza Uramisten, mire megyünk ketten" hangulatban búcsúztatta a község: 1959 tavaszához közeledve reggeltől estig, estétől reggelig záróra nélkül nyitva, és tele volt minden kocsma. IX/3 A KOLLEKTIVIZÁLÁS KÖVETKEZMÉNYEI A szocialista mezőgazdaság megteremtése számos terhet rótt nemcsak "pártunk és kormányunk", hanem a községi tanács vezetőinek vállára is. A nagyüzemi termelés ugyanis - a jelentős állami támogatás ellenére - meglehetősen nehezen indult. A Jászdózsán néhány hét leforgása alatt létrehozott TSZ-ek például csak április közepén mondhatják el magukról, hogy vezetőségükben agronómus és könyvelő is tevékenykedik már. Az ő hiányukat pedig - bár a munkaegységek kiszámításában önzetlenül segít az iskola matematika-szakos tanára -, nem pótolhatja sehol a március elején minden szövetkezetben megszervezett KISZ és a párt sem. (Hovatovább ugyan e szervezeteknek is akad dolga, - "minthogy párthatározat van rá" -, oda kell hatniuk, hogy kulákivadék brigádvezető ne lehessen. Rendet kell tenniük tehát a Petőfi TSZ. háza táján, hiszen itt előfordult ilyen eset: az egyik brigád élére kulák unokája került.) A jól képzett mezőgazdasági szakembereket pedig még jó néhány évig nélkülözik a község szövetkezetei. A tanácsi és pártvezetés ugyan néhány funkcionáriusát beiskolázza, a gyorsított tanfolyamokon diplomázó vezetők azonban igen ritkán váltják be az irántuk táplált reményeket. Bár kétség kívül a TSZ-ek egyéni gazdálkodáshoz szokott tagsága nem lelkesedett a naponként kiosztott feladatokért, és elképzelhető, hogy nem tett meg mindent a gazdaság felvirágoztatásáért, elsősorban mégsem ők okolhatóak a szövetkezetek gyenge teljesítményeiért. Sokkal inkább a nem túlságosan kvalifikált vezetőség számlájára írható az állami támogatások gyakran meggondolatlan, felelőtlen felhasználása. Egyre74

másra létesülnek olyan beruházások, épülnek a szűk és alacsony istállók, amikről néhány év leforgása alatt kiderül: fölöslegesek vagy hasznavehetetlenek. Hosszú éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a nagyüzemi gazdálkodás, s akkor sem föltétlenül a tagság számára kézzelfogható eredményei megmutatkozzanak. Az '59-es esztendő nem csak a település gazdasági életét alakította át. Jelentős változás történt a munkaerő megoszlását illetően is. 1959 előtt a község munkaképes lakosságának döntő hányada, kis híján 80%-a a mezőgazdaságban dolgozott (lásd a VII./2. fejezet 4. jegyzetét.). A "szocialista felfejlesztést" követően ez az arány 60%-ra zsugorodott: 400, 450 fő keresett más területen megélhetést. A mezőgazdaságban kínálkozó munkalehetőséget, a TSZ tagságot elutasítók indokai meglehetősen érthetőek. A szövetkezetekben vállalt munka ugyanis nem kecsegtetett a biztos megélhetés reményével, (32) pláne nem, ha valaki családalapításra gondolt. Az új munkalehetőség után nézők, túl azon, hogy szüleiknél könnyebben tanulhattak ki valamilyen szakmát, már csak ezért is elsősorban a fiatalok soraiból kerültek ki. A többség azonban a munkahely választásában sem tudja megtagadni gyökereit: a paraszt fiatalok tömegesen választanak olyan szakmát, ami legalábbis szabadságfokában hasonlít a paraszti életformához. (33) Többségük az építőiparban, a közlekedésben, vagy a kereskedelemben helyezkedik el. Bár az '59-es esztendő, alapjaiban változtatta meg a község arculatát, gazdasági életét, a munkaerő megoszlását, számos mérhetetlenül fontos társadalmi, demográfiai, mentalitásbéli változás csak jóval később, majd tíz évvel a "szocialista felfejlesztés" évét követően érett be, s jórészük a mai napig érezteti (nagyrészt káros) hatását. E folyamatok közül, talán a legterhesebb a község demográfiai helyzetében bekövetkező változás. A népesedési adataiból kitűnik, hogy Dósa lakosainak száma évről évre csökken. (34) Ám, míg a '49-'60 között elsősorban a születések száma fogyatkozik meg a '60-as években immár a fiatalok egyre nagyobb mértéket öltő migrációjával okolható a falu elnéptelenedése. Mindez szintén a kollektivizálás következménye, hiszen a más településen dolgozók előbb-utóbb óhatatlanul kacérkodni kezdenek az odaköltözés gondolatával. Az évtized elején egyre több fiatal változtat így lakóhelyet. A másod-, néha harmad- generációs, gyakran egyetemet végezett értelmiség gyakorlatilag teljes létszámban elhagyja szülőfaluját. Az 1963-ban a falura zúduló, a lakóházak felét megrongáló, számosat ledöntő árvíz még jobban felgyorsította a migrációs folyamatokat: a kollektivizálást követő évtizedben, elsősorban a tömegessé váló elköltözések miatt a község lakossága egy ötödével, 3236 főre fogyatkozott. 75

Végső soron a mezőgazdaság átszervezésével veszi kezdetét a tanyavilág felszámolása, felszámolódása is. Eleinte csak a házak körül kiosztott háztájikat tagosítják néhány száz négyszögölben maximálva a porta méretét, s így nemzedékek kedves fáit, gyümölcsöseit, bokrait húzgálták ki, majd szántották be a traktorok. Később az általános iskola felső tagozatát helyezték át a faluba, végül '65-től megszűnt az utolsó tanyasi iskola is. 1959-et követően tíz évbe sem tellett, hogy a hajdan virágzó tanyavilág több mint 700 háztartást számláló közössége feladja a tanyasi életformát s a faluban, vagy az ország távolabbi vidékén próbáljon szerencsét. A '60-as évek során község társadalmi, gazdasági szerkezetében bekövetkező változások azonban olyan lassú és összetett folyamat eredményei, melyek leírására feltérképezésére, - bár eredeti terveim szerint szintén e dolgozat tárgyát képezték volna , idő és hely hiányában egyenlőre nem vállalkozhattam.

76

Szepessy András Jászdósa története JEGYZETEK AZ I-ES FEJEZETHEZ 1: A Falumúzeum gyüjteményébol. "...Mult hónapban voltunk 50 éves házasok és hála Istennek még élünk mindketten. Most írom a régi szép szokást, vagyis az idöjárást, még régen miröl tapasztalták az emberek, például december hónap 13 dikától, Luca naptól mijen idö van minden nap Karácsonyig és ójan lesz az év minden hónapja tévethett a jóslás denem sokat mert már most is ez a hónap igen száraz volt alig kelt ki valami vetemény ez pedig a 4 dik nap a decemberbe ... 1967 December 13 dikán délelöt napsütés volt délután borus volt 14 dikén borus volt az idö 15 dikén egész nap sütés volt 16 dikán borus volt az idö 17 dikén az idö egész nap sütött a na 18 dikán az idö napsütéses volt 19 dikén délelött nap sütés délután borus volt 20 dikán az idö napsütéses volt 21 dikén délelött napsütés délelött és délután hózás 22 dikén egész nap esett a hó 23 dikán borus esös vot az idö 24 dikén borus esös völt az idö tehát ez a 12 nap a 12 hónapot jelenti hát bizony most a tavaszunk Bórus az van, de esö nem vólt az egész Tavaszon. Májusba csak kétcer vólt esö de csak anyi hogy a porát verte el mint szokták mondani nade még azalis megelégettünk mert az is jó vólt mégis felujult egy kicsit a vetemény és a buza kitudta hányni a kalászát aszt gondolták nemlesz egy csep sem mert nagy a száraság. Juniusban is csak ecer vólt esö. Most vólt már 20 dikán Juliusba most is egy kicsit több vólt ezel talán már majd meg köt a kukorica például aki még eleven mert már bizony sok van ojan is de nem csak ez van igy hanem minden vetemény elszárat krumpli is kevés lesz de meg minden nem csoda esö nélkül kécer három szor vetetünk veteményt még sem kelt ki aki kikelt meg elszárat szóval még ilyen tavaszra nem emlékezünk pedig már 70 évesek vagyunk még idáig minden hónap olyan vólt ahogyan felvan jegyezve eza 19 diki nap Lucától az esik Juliusba és ezen a napon az idö - délelött napsütéses volt délután borus szóval ez a hónap elsö felenagyon meleg vólt, mert a hónap közepén let esö azután megint let esö Agusztus közepéig ojan száraság vólt hogy minden elszárat sok hejen elszáratak a kukoricák különösen azok 77

amit korában elvetek ami késöbb kelt ki azóknak még használt az agusztusi esö és még azért sok minden fel javult répa tök zöcség féle ezek még letek valamenyi de se veres hagyma se fok hagyma nem let anyi se amenyit elültetünk ebe az évbe igen kevés vólt az esö most már esik nóvember elejin megkeszte és ma 20 dika és még ma is eset regel hat órakór zörgöt vilámlot ezután meg ált az esözés száraz ido."

JEGYZETEK AZ II. FEJEZETHEZ 1: Tóth János: A jászkunság helyzete a XVIII. sz. végén - kézirat, Szolnoki Levéltár. Bedekovich Lorinc XVIII. századi leírása. "Ezen halom felol közönségesen tartják, hogy az elobbi századokban, a midon a' dühös Tatárok Országunkat dúlták, ezen helyen nagyobb tsatájuk lévén, a' mint azt az úgynevezett Agyagos [387, 408] mellett a' határ napkeleti részén fekvo halmok, Tatár hányások bizonyítják, az elesetteknek testeibol emelkedett, melyet mostanság is a' mindennapi tapasztalás bizonyít, mert akármely részében ásattasson is, ottan nem egyéb, hanem holtak tetemi fordulnak fel." 2 : Pesty Frigyes: Helységnévtár (Kecskemét, Szolnok Megyei Könyvtár 1989) I/64. o. (Az 1852. évi január 6-án kelt foispáni levélbol) "70-80 éves lakosok atyáink- nagyatyáinktól hallották, hogy a megszállás ugyan azon idoben történt volna, mikor Berény, Árokszállás, Fényszaru megszállása. Azonban a község neve eredetiben Négyszállásnak neveztetett.... a régi faluhely jelenleg Jászberény város birtokában van, amelyért a dósaiak 1745-1767-ig perlekedtek a berényiekkel - eredménytelenül." 3 : Pesty Frigyes: i.m. I/78. o. (Szele Flóri fojegyzo 1864 április 25-én kelt levelébol.) "Dósa községnek a legrégibb és valószínu elnevezése Négyszállás lehetett, mi onnét magyarázható - mi szerint 70-80 éves öregek állítják, hogy, mint atyáik, illetoleg nagyatyáik beszélték - "a község déli oldalától 1/4 mérföldre le (jelenleg Berény város határához tartozó) Négyszállás pusztán egy népesített és épületekkel bíró községnek nyomai ma is láthatók lévén, - midon a Dósaiak a jelenleg létezo templomot építették, a Négy szálláson volt régi templom romjaiból mint sajátjukból - a köveket elhordatták, mely ido nem sokkal a tatárjárás után lehetett, a mi oda 1755. 1764. 1766. és 1767-ik években, mint levéltári iratokból látható. Négyszállás pusztáért Berény városával perbeli határ villongásba is voltak. Megjegyzendo, hogy ezen pontban említett újbóli megtelepedés elott - a mai megmaradt határ és községhely Négyszállásnak neveztetett." 4 : Pesty Frigyes i.m. 70.o. Sedon Pál jegyzo 1865. nov. 1-én kelt levele. 78

5 : Györffy Gy. Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza (Akadémiai K. I987.) III/97. o. 6 : Fekete Lajos: A Hatvani Szandzsák adóösszeírásai (Jászberény 1968.) "Mikora Péter házas, Bolgár János h. , fia György legény, Kis Pál h. , Keresztes Pál h. , fia Mihál l. , Bokátor Orbán h. van 150 juh ..." 7 : A Jászok 1323-ban Károly Róberttol nyernek önállóságot, amikor kivétetnek a kunok fennhatósága alól. Ez idotol egyedül a királynak tartoznak - egy összegben adót fizetni, és leginkább mint lovas katonáskodni. Maguk választják "kebelükbol" kapitányukat, ki egyben legfobb bírájuk is. Késobb Zsigmondtól vám- és adókedvezményt kapnak. Mátyás és Ulászló is további adófajták elengedésével bovíti jogaikat, s megerosítik a Jászokat fokegyúri jogaikban. Bár az 1514-es törvények a jászokat és kunokat is megfosztják elojogaiktól, Ferdinánd és János király helyreállítja azokat. 9 : Zupkó Ágoston: Jász-dósa község Történeti Leírása. In: Adatok az Egri Egyházmegye történetéhez I. k. 78. o. Eger, 1885. 10 : Jászdózsa lakossága a redemptiotól a '20-as évekig. Adatok Szolnok Megye Történetébol (Szolnok, 1989) I./278. o. (a továbbiakban A.SZ.M.T.) 1745. - 90 redemptus 1760. - 114 redemptus 21 irredemptus 1766. - 125 redemptus 45 irredemptus 1786. - 1636 lakos 1828. - 2054 '' 1869. - 3037 '' 1880. - 3349 '' 1890. - 3579 '' 1900. - 4121 '' 1910. - 4537 '' 1920. - 4320 '' 11 : Zupkó Ágoston i. m. 78. o. 12 : Zupkó Ágoston i. m. 78. o. 13 : Zupkó Ágoston i. m. 78. o.

79

14 : A földterület mezogazdasági hasznosítása A.SZ.M.T. 283.o. 1852. 1895. kat. hold. kat. hold. szántó 3434 517 rét - kert 1491 113 szolo 57 87 legelo 1544 328 erdo 40 6 nádas 10 63 terméketlen 571 434 -------- --------7147 7235 15 : Állattenyésztés Jászdózsán A.SZ.M.T. 284.o. 1766 1852 1895 szarvasmarha 1317 1018 1255 ló

634 640 611

juh

2076 4738 860

sertés

143

-

163

JEGYZETEK A III. FEJEZETHEZ 1 : Birtokok száma és területe Jászdózsán 1935-ben A.SZ.M.T. 282. o. birtok nagysága kat.

birtokok száma kat.

összterülete kat.

a birtokok átlag kat.

h.

h.

h.

h.

0-1

495

128

0.26

1-5

398

1037

2,6

5-50

369

5009

13,6

50-100

12

766

63,8

100 felett

2

437

218,5 80

2 : Jellemzo adat, hogy 1944-ben Jászdózsán már hat traktor és hét cséplogép tulajdonos dolgozott, s a gépek nagy többségét még a '30- as évek végén vásárolták. 3 : A mezogazdaság területének megosztása 1910-ben (kat. h.) A.SZ.M.T. 70. o. szántó : 5515 kert - rét : 847 szolo : 146 legel : 400 erdo : 10 nádas : 23 terméketlen : 436 összesen : 7377 4 : Az állatállomány Jászdózsán A.SZ.M.T. 284. o. 1895 1910 1942 szarvasmarha 1255 1999 1789 ló

860 440 406

juh

866 654 1117

sertés

1630 1959 2470

5: Az iparosok száma 1925-ben A.Sz.M.T. 115. o. asztalos 7 kerékgyártó 2 varróno 32 komuves - ács 30 kovács 9 szabó 12 bádogos 2 géplakatos 2 fényképész 1 szobafesto 6 szíjgyártó 2 csizmadia 1 cipész 9 borbély 6 mézeskalácsos 1 szucs 1 pék 1 6 : Zsidó kereskedok Jászdózsán Engel - méteráru Erdős - vegyesbolt Hantos - fakereskedés Heller - vegyesbolt Pollacsek - vegyesbolt Weisz - fakereskedés

81

7 : Jászdózsa lakossága A.SZ.M.T. 287.o. 1930: 4621 1941: 4509 8 : "Aki nem próbálta, az nem is tudja, hogy mit jelent akkor és azt csinálni, amit éppen kedvünk volt. Az aratáson túl csak a jószágra kellett odafigyelni, senki, de senki nem mondta meg, hogy mit kell csinálnunk..." (Kiss Béla) 9 : Igen nevezetes tyúkpörre került sor a 40-es évek elején a Jászapáti Járásbíróságon a dósai illetoségu Völgyi "Bika" Béla és Dr. Rédey László ügyében. Történt ugyanis, hogy nevezett "Bika" Béla Rédey László ügyvédet 3 tyúkja ellopásával károsította meg. A dologból per lett, nem elsosorban a kár nagysága, hanem a mókamesterként ismert ügyvéd utánajárásának köszönhetoen. Az eset, mint farsangi mulatság került be a jászsági joggyakorlat történetébe. Bika Béla védelmét a jászsági alsójárás Ügyvédi Kamarájának elnöke, Tóth István vállalta magára. A tárgyalás kituzött idopontjára a Jászság és a megye ügyvédeinek zöme összegyult a bíróság tanácstermében. A tényállás ismertetése után a védelem kapott szót. Tóth ügyvéd úr azzal érvelt, hogy a buncselekmény felbujtója - maga a vádló. Miért teszi közszemlére tyúkjait, mikor mindenki tudja, hogy "Bika" úrnak semmi vagyona sincs, ellenben számos gyermekét fel kell nevelnie. A vádlott tulajdonképpen a szükség és a felbujtás okán tette, amit tett. Vigyázott volna jobban Dr. Rédey a tyúkjaira ... A bíróság, hiába a védelem kristálytiszta logikája, elmarasztalta "Bika" Bélát, s a kár megtérítésére kötelezte. Fizetésre természetesen sosem került sor, a vádló és a vádlott továbbra is jó, legalábbis köszöno viszonyban maradtak. 10 : Az egyik Pálnak - aki TBC-s és vérbajos is volt egyszerre - ismét terhes lett a felesége, holott elozo gyermekeik is szellemi fogyatékosnak születtek. Antóny doktor úr magához hívta az illeto Pált, kérdore vonta, mért nem vigyáznak jobban, miért akarnak még egy szerencsétlen gyereket világra hozni. Pál csak ennyi magyarázatát adta a dolognak: "Hát doktor úr, azzal má' csak nem spórolunk!" 11 : "Iván Cigány" szerzeményeibol: Jézus a Bacsoson "Dominus vobisqum jól látszik 'z ablakon tanár tanít magyar hangon diákok ítéljenek!"

82

Újságcikk (Ilyenkor Iván kezében újságot tartva, mintha olvasná, verseit szavalta, melyeket jobbára politikainak is nevezhetnénk, hiszen, ha mégoly töredékesen is, volt némi közük a "valósághoz".) " Evel-stovol-stevel (Eisenhower?) rendkívüli követte el az Pius pápával, tárgyalt az Vatikánban most miult (miután?) hazautazott E-me-ri-ká-ban. " 12 : "Valamikor '54-ben vagy '56-ban volt talán, de már Dósán tanítottam, mikor a jobb kezem mutatóujjára egy szemölcs (jász terminológiával tyúksegg) nott. Hiába írt föl az orvos bármi krémet, orvosságot, nem múlt el, hiába kenegettem. Nagyon rossz helyen volt pedig, a mutatóujjamon, alig tudtam vele írni. Végül úgy gondoltam, mit bánom én, lesz ami lesz, elmegyek, megnézem, mit csinál vele a Mónár Mari. Velem jött, nagy röhögve a Túri Ica is. Mónár Mari meg csak megköpködte a kezemet, megnyomkodta a tyúksegget és mormolt valamit magában. Ica meg csak nevette, hogy mért hagyom, hogy rám köpködjön. A szemölcs mindenesetre néhány nap múlva elmúlt a kezemrol. De az igazán furcsa nem is ez volt, hanem az, hogy ugyanakkor az Ica kezére is nott egy tyúksegg, pont oda és pont olyan, ahol és amilyen az enyém volt." (Imreh Katalin tanítóno)

JEGYZETEK A IV FEJEZETHEZ 1 : " A kertekiekrol mesélte a nagyanyám - aki szegényke nagyon vallásos érzelmu asszonyka volt - , hogy lakott ott egy ember, aki mindig, de úgy képzeljük el, hogy minden áldott este kint aludt az istállóban az állatokkal. Na de a feleségét valahogy mégis megsugallta a Jóisten, mert mégis négy gyermeke lett ..." ( Kiss Béla ) 2 : Kocsmák, italmérések név szerint : - a négy Egyesület - Úri Kaszinó, Gazdakör, Iparos Kör, Munkáskör - a kocsmák - Hévér [446], Csingi [200], Pokoltanya [?], Csárda [16], Nagyvendéglo[46], Kis Pipa [183], Papp Mari kocsmája [?] a két Bobák [az egyik az árokszállási, a másik a berényi határban, az országút mellett, amolyan csárdák] 83

- Nagy Fogadó (ahol kiadó szobák, istálló is volt a vendégeknek, igen régi, egyesek szerint XVIII.-i épület volt ez)[96] 3 : Nevezetesebb bandák a 40-es években : Szikszai CÚKOR István, Kiss Áron Erno, Tóth TOGYÖR István Zsidei KOLLÁR bandái (A nagybetus nevek ma is használatos ragadványnevek, a községi jegyzokönyvek 1948-ig használták az azonos nevuek megkülönböztetésére. Így Juhász L. István nevében - aki a '40-es években volt a képviselotestület tagja - az L betu a "Lószar" ragadványnév rövidítéseként szerepelt.)

JEGYZETEK AZ V-DIK FEJEZETHEZ 1 : Kiss Erzsi kapujában több öregasszony üldögélt (a nok és öregek a kocsma helyett a kapuk mellé állított padokon üldögélve, beszélgetve éltek társadalmi- és közéletet). Éppen politikáról, "Curcill"-ról és "Staliny"-ról, a világ dolgairól beszélgettek, miközben angol kötelék húzott el a falu fölött. A nyolcvanéves Kiss Erzsi feléjük rázta a kezét: "az a kutya Kiristóf, az tehet mindenrul, miért tanáta meg azt az Amerikát... csak szána le ide egyikük a Nagylaposra, röggel jó' meghajigánám oköt, innet a gát megöl". 2 : A hír nem minden szempontból alaptalan, hiszen ebben az idoben folyt a debreceni páncélos csata elokészítése. Elképzelheto tehát, hogy a 31-es úton, ami felvonulási útvonalnak számított, a megszokottnál nagyobb páncélos mozgás volt tapasztalható. A hír eredete mindamellett etimologizáló tévedésre is visszavezetheto . Ime egy idevágó példa: '44 oszén történt, hogy egy nagyobb német teherkonvoj haladt keresztül - szárazság lévén porfelhot kavarva - a községen. A menet élén egy motoros járor haladt, "Vor- sicht, Vorsicht" kiáltásokkal terelve le az útról a közlekedoket. Az egyik kapuban öreg parasztember pipázott. Ahogy a motoros elhaladt elotte, kiköpött a pipája mellett és megcsóválta a fejét: "porzik bazd meg, hogyne porzana". 3 : "A gépek órjási zúgással közeledtek. Simon Feri jött szaladva a Tarna partjáról: tossza meg a kutya ezeket az angolszászokat, már megint itt vannak. Mér nem mennek már haza ? Ne bajlódj már az angolokkal gyere inkább kártyázni, invitálta

84

István bácsi." ( Kiss Béla ) 4 : L. Elsosorban Kocsis János: Szolnok megye felszabadításának története. In: A felemelkedés útján. Szolnok, 1971 (Szolnok Megyei Lapkiadó Vállalat). 5 : 13-án este Juhász Béla tanyáján a Rajna Duloben [352] 11 magas rangú orosz tiszt szállásolta el magát, közülük az egyik, a Vörös Hadseregben szolgáló magyar tiszt, a gazdának többek között ezt mondta: "Tizenötezren támadjuk mi ezt a szar kis községet." 6 : Bolya Ferenc, az akkori segédlelkész három elesett magyar katona nevét jegyezte fel: Mikó János mélykuti, Vendel Mihály bakonyjákói, Gulyás Ferenc magyarbánhegyi lakosokét. Az oroszokra rohanó nyolc magyar közül "ketto a híd után negyven méterre a krumpliföldnél esett el, a zászlós feje külön lett eltemetve a Tarnapartba, s külön a törzse a vályoggödörbe. A tejcsarnoknál is feküdt egy halott, húsz méterre a hídtól, a bakancsát valaki levette, a lábszárát a kutyák vitték el." (Kiss Béla). 7 : "Német katonára egyre emlékszem, a vasgereblye foga akkor törött ki, amivel a bátyáim kihúzták, de még mindig úgy van ... A halálcédulája, amit a nyakából Gyula bátyámék kivettek: Genzen Grottnak hívták, Hamburg, 68 S ... Ez oda van eltemetve, a Csörgo Kati-féle Tarnapartba, sohase lett felvíve a temetobe, ott alussza örök álmát most is." (Kiss Béla) 8 : "A nok úgy voltak, mint kukoricatörés idején a nyulak, zavarászták oköt ... Nem számított ezeknek a részeg oroszoknak, akár fiatal, akár öreg ..." "...Például volt olyan, hogy a Szikszai Jancsi gyerekkori fakardját, amivel a pásztorjátékon játszottak az Iparos Körben, azt találta meg részegen egy orosz. Azzal vert össze mindent, a szomszédban az összes porcelántányérokot, a faliórától kezdve mindent összevert ... mert nem kapott zsenyát ... de nem lott agyon minket, csak összelövöldözte a csirkéket ..." (Kiss Béla) 9 : - Kiss Annát és húgát egy falubeli kísérte be a községbe, mert a tanya túl veszélyes volt a kóbor oroszok miatt. Egy teherautó áll meg mellettük, a lányt berángatják a vezetofülkébe, két társát pedig a platóra kényszerítik. Nekik egy kanyarban sikerül leugraniuk, Kiss Annát két óra múlva találják meg az árokszállási út mellett. Fejbe lotték olyan közelrol, hogy az arca is összeégett. - Juhász "Kubuc" István három csikóját védelmezte: agyonlotték. - Bollók László a lányát védelmezte volna: hiába. Agyonlotték, sot hatéves kisfia is 85

alig menekül meg. - Gulyás Jánost, az öreg és süket harangozót azért lotték agyon, mert késon hallotta meg, hogy az oroszok dörömbölnek az ajtaján. 10 : A falu emlékezetében él errol az esetrol egy, a görög drámákat idézo történet: Révffy Dezso fojegyzo sógora (bizonyos Bácsalmási), mivel nem dósai lakos volt, csak a front elol menekült a községbe, nem került fel a polgárorök listájára. Miután megtudta, hogy sógora nem sorolja a megbízható polgárok közé, s így nem lesz minden bizonnyal elonyöket élvezo polgáror, igencsak megsértodött rá. A jegyzo végül lajstromba vette az o nevét is. Sosem tért vissza Szibériából. 11 : Bombatalálat érte és használhatatlanná vált az orvosi lakás azon része, amelyben a rendelo is muködött. A szomszédban lakó öregasszony sosem tudott megbocsátani az orvosnak, mert: "a magok bombája" az o padlását - több dunnával és lepedovel - is elvitte. 12 : Voltak olyanok is néhányan, akik tartottak a német "zabrálóktól" is. Az egyik háznál, féltve a család utolsó disznaját, a német kivonulás elotti hajnalon sebtiben, nehogy a jószágnak lába kéljen, disznóvágást rendeztek. A böllér azonban nem volt elérheto, a vágásra vállalkozó egyén pedig bizonyos szakmai gyakorlatlanságról tett tanúbizonyságot: a megsebesített állat elszabadult és visítva lármázta föl a szomszédságot. A házban egy német katona is lakott, aki szintén felébredt a szokatlan lármára. Dühösen rontott az udvarra, ahol - felmérve a helyzetet - pisztolyt rántott, és krucifixet kiáltva agyonlotte a megszeppent állatot. 13 : Jászdózsa állatállománya a front elott és után '44 tavasza '45 tavasza ló

264

24

szarvasmarha 2377

300

sertés

1441

156

juh

156

45

JEGYZETEK A VI-DIK FEJEZETHEZ 1 : Gulyás Mihály szolnoki szocdem vezeto. Katonai szabósága volt, sok munkással dolgozott. '44-ben költözik rokonaihoz Jászdózsára, mivel szolnoki házát és muhelyét

86

lebombázták. '45-ben országgyulési képviselonek választják meg. '46-ban elköltözik a faluból. 2 : Fehér Kálmán az MDP megalakulásáig volt a párt titkára, o volt a legkisebb bolt tulajdonosa a községben. Gyámoltalanságáról számos történetet oriz a község: '46 végén történt, hogy a kommunista párt bankettet adott az Úri Kaszinóban. A szombat estébol lassan vasárnap reggel lett. Egyszer csak a párttitkár felesége rontott a helységbe: "Nem szégyellitek magatokat? Itt részegeskedtek, mikor már a misére harangoz...? Kálmán, árra kifelé, megyünk a templomba !" A párttitkár pedig vette a kabátját és áhítatosan indult a templomba imádkozni. 3 : "A szervezés úgy folyt, hogy kapsz három hold földet, ha belépsz a pártba ... Hogy ilyen emberek voltak a pártban az abból is látszik, hogy '59-ben, amikor be kellett lépni a TSZ-be, ezek a régi párttagok mind kiléptek a pártból ... " "Tipikus tag volt például a Veres Ferenc, aki korábban ollyan csempész volt: tuzkovel, meg cigarettapapírral üzletelt." (Kiss András) 4 : Bunei között szerepelt, hogy az I. Világháború után a székely hadosztályban szerzett érdemeiért vitézzé ütötték (a vitézi birtokot ellenben visszautasította). Késobb a Jászsági Felsojárás Levente parancsnoka lett, fohadnagyi minosítéssel. 1943-ban mint tartalékos fohadnagy, egy munkaszolgálatos század élére nevezték ki. Minthogy beosztása ütközött elveivel - két hónap utánajárással - sikerült kieszközölnie áthelyezését. 5 : A tüntetok nevében Szarka László (az egyházi iskola egyetlen állami tanítója, a jászdózsai Kommunista Párt szervezésének irányítója) tárgyalt a Népbíróság vezetojével. Azzal fenyegette meg a bíróságot, hogy "addig nem lesz kommunista párt Jászdósán, amíg Imreh Lajost ki nem engedik, mert egyetlen ember sem lesz, aki megalakítsa". 6 : A bizottság elnöke Juhász H. István, a KMP küldöttének megválasztott belrendor volt. Késobb e posztjáról a számos ellene érkezo panasz - fenyegetozés, visszaélés miatt leváltották. A bizottság tagja volt még Veress Ferenc, aki sokak állítása szerint csempészkedésbol tartotta fenn magát. 7 : Bolya Ferenc 1913-ban született Egerben. gimnáziumi tanulmányai után egy ideig szabadúszó. Két alkalommal játszott a Magyar Vízilabda Válogatottban. Egyszerre adja be felvételi kérelmét a Papi Szemináriumba és a Ludovikára. Az egyházi intézmény küldi gyorsabban a felvételérol tanúskodó bizonyítványt, így ide iratkozik be. 87

1942-ben celebrálja elso miséjét, majd Jászdózsára kerül, mint segédlelkész. A front alatt o az egyetlen pap a faluban. Aranyszájú szónoknak nem nevezheto, de néhány prédikációja a mai napig elevenen él a hívek emlékezetében. Ilyen például szemléletes beszéde az isteni megbocsájtásról, mely e gondolatban érte el tetofokát: "... mert az Úristeeen, nem Ludas Matyiii!" Máskor Heródes büntetésérol így szólt: "mert büdös vóóólt, mint a döglött kutyaaa, vagy mint a döglött macskaaa ..." Rengeteget utazott s közben fontos kapcsolatokra tett szert. Tulajdonképpen önerobol, a hívek és külföldi barátai segítségével - állami támogatás nélkül - renováltatta a templomot. 1987-ben hunyt el, mint esperes, címzetes kanonok. A gyászszertartáson több ezer ember, csaknem az egész falu részt vett, sot az ország minden részérol érkeztek hajdani hívei. Temetését az akkori tanács is a község hivatalos gyásznapjává nyilvánította. 8 : A bizottság, midon az állam nevében lefoglalta a helységet, - természetesen este záróra elott szállt ki a különítmény - 160 hektó bort és 16 hektó pálinkát is államosított. Az üzletvezeto kocsmárosnak, és a vele együtt a helységben tartózkodóknak még azt sem engedték, hogy legalább egy szentjánost (e névvel illették az utolsó pohár italt és áldomást) igyanak búcsúzóul. 9 : Jászdózsa község képviselotestületi jegyzokönyve, 1949. márc. 21/86 pont. "20 cm vastag szalmaréteggel, tiszta pokróccal kell rendelkeznie a szálláshelyiségnek. A szereloknek 400 grammnak megfelelo kenyérmennyiséget kell biztosítani ..." 10 : A községben errol az eseményrol is járja egy történet, melyet, bár alapveto tévedésen alapszik, hiszen Sztálin születésnapja december 21-ére esett, mivel jól szemlélteti a falu akkori közhangulatát, érdemes itt lejegyezni. A hivatalos tervek szerint a sötétség legyozésének és a fényességes Sztálin generalisszimusz születésének napján kellett volna kigyulladnia a villanynak a községben. A munkálatokat vezeto apáti villanyszerelo azonban másként határozott. Egy alkalommal azt mondta: "Tossza meg Sztálin elvtárs a villanyát, ha nem jövünk le két napig a póznáról, akkor is korábban kapcsoljuk be a villanyt..." 11 : A megnyitó után nagyszabású fogadásra és a Községházán rendezett panasznapra került sor. A legsúlyosabb vád dr. Antóny Miklóst, a község orvosát érte. A falu cigánybírája - Gáspár László - azzal vádolta meg a köztiszteletben álló orvost, hogy fajgyulölo, mert a II. Világháború alatt csendorökkel tereltette össze a cigányokat és "mindenütt, de mindenütt leborotváltatta!" Geroné kérdore vonta Antóny doktort, aki nem is tagadta tettét. Cselekedetét azzal indokolta, hogy a szomszéd faluban tífuszjárvány volt. Mivel a tífuszt köztudomásúlag az emberi 88

szorzetben tenyészo tetu terjeszti, hogy elejét vegye a járványnak, a cigány lakosság férfi és noi tagjait is leborotváltatta. Mindezt pedig nem fajgyulöletbol, hanem kötelességbol tette, hiszen o, mint orvos pontosan tisztában volt vele, hogy a dósai cigány közösség kivétel nélkül tetves. Továbbá az is igaz, hogy mindenütt, tetotol talpig leborotváltatta oket, minthogy a tífusznak teljesen mindegy, hogy sima, vagy lapos tetu terjeszti-e. Fazekas Erzsébet némi mérlegelés után a következo ítéletet hirdette az ügyben: "Már Lenin elvtárs is megmondta, hogy vagy a szocializmus eszi meg a tetut, vagy a tetu eszi meg a szocializmust. Elmehetnek!" 12 : Tanácsi VB. jegyzokönyv 1956. máj. 19. " '56. elso negyedében a MTH tervei szerint 16 fot kellett volna ipari vállalathoz küldenünk, de csak 10 ment el ... ennek oka az, hogy Jászdózsán mindenkinek van földje. " 13 : Jászdózsa állatállománya A.SZ.M.T. 284. o. '45 '48 szarvasmarha 300 118 ló

24

118

juh

45

97

sertés

151 688

14: A mezogazdasági terület megoszlása A.SZ.M.T. 283. o. '35 (kat hold) '52 (kat. hold) szántó

5515

5560

rét, kert

847

814

szolo

146

104

legelo

400

457

erdo

10

19

nádas

23

34

terméketlen 436

457

89

15 : A birtokok száma Jászdózsán - A.SZ.M.T. 282. oldal birtok mérete birtokok száma '35-ben birtokok száma '49-ben 0-1 kat. h.

495

109

1-5 kat. h.

398

387

5-10 kat. h.

383

10-25 kat. h. 25-36 kat. h. Összesen: 1276 925 Kat. Hold terrületen. 16 : Iparosok '45-ben Jászdózsán: 10 cipész, 6 szabó, 5 asztalos, 2 pék, 3 szobafesto, 3 hentes, 5 komuves - ács, 8 kovács, 4 kerékgyártó, 5 borbély, 17 italméro, 15 kereskedo, 7 bércséplos, 1 malom 17 : Kiss András, az MDP hajdani titkára szerint, aki cipészként dolgozott ekkor, egy nap akár 135 forintot is meg tudott keresni. 18 : A községbol deportáltak közül mindössze három személy élte túl a vészkorszakot, közülük egy tért vissza és nyitotta meg régi üzletét. A Hantos család fakereskedése is muködött még '45 után, ez három testvér tulajdonában volt. Ok, minthogy apjukat vitézzé ütötték az I. Világháború után és a család kikeresztelkedett, a háború alatt mint katonák szolgáltak a hadseregben. 19 : A malom a Béres család tulajdonában állott; aznap este, amikor meglepetésszeruen sor került az államosításra, a tulajdonosok közül éppen Béres Benedek tartózkodott a helyszínen. Miután aláírta a közvagyonba való átvételt elismero papírt, vissza akart menni a kabátjáért az irodába. A bizottság vezetoje nem engedte: a malommal együtt a kabátot is államosították.

JEGYZETEK A VII: FEJEZETHEZ 1 : Jászdózsa lakóinak iskolai végzettsége A.SZ.M.T. 285. o. középiskola 1-3 osztálya

középiskola 1-4 osztálya

foiskola egyetem

1941-ben

7

24

4

1960-ban

56

73

17

1 7 (+ 3 fo akik 56-ban külföldre kerültek) 90

2 : A politikai okból elcsapott diákok közül Béres "Caja" László, a malomtulajdonos egyik gyermekének sorsa a leggroteszkebb. O a Filmmuvészeti Foiskola rendezo szakos hallgatója volt, osztálytársa és jó barátja Huszárik Zoltánnak (aki éppen ezért igen sok idot töltött Jászdózsán). Az évfolyamelsonek Bérest tartotta az iskola vezetése, és így o kapta (volna) meg a moszkvai egy éves ösztöndíjat. A Moszkvába utazókat azonban alaposabb személyzeti ellenorzésnek vetették alá, így derült ki, hogy Béres László kulák-ivadék. Az iskolából kicsapták. 1956 után Amerikában fejezte be tanulmányait. Forgatókönyvét, amit Jászdózsa orosz megszállásáról irt, több hollywoodi stúdió is megfilmesítete volna. Béres azonban csak akkor adta volna el a librettót, ha o rendezheti a filmet. Jászdózsa nevét így nem jegyzi a filmtörténet... 3 : '56 körül, amikor az emlékmu felépítésének kérdése újra - immár sokadszor - napirendre, került a tanácsülésen többen javasolják, hogy inkább a község elesett katonáinak, polgárainak állítsanak emlékmuvet. Amíg ez fel nem épül, orosz emlékmunek nincs hely (sic!) a községben. A járás mégis létrehozott egy pénzalapot, amit csak az emlékmu építésére lehetett volna felhasználni. Ekkor a tanácsülés azt javasolta a VB-nek, hogy Vak Bottyánnak állítsanak szobrot, minthogy o a szomszédos Tarnaörs közelében kapott halálos sebet. Végül a párt ezt a tervezetet is elvetette, kiderült ugyanis, hogy Vak Bottyán az Orczy-kastélyban betegeskedett, és végül a gyöngyösi ferences kolostorban temették el. Minthogy emlékmuvet a község továbbra sem állított, a járási párt és tanács vezetoi feleloségre vonták Rimóczinét, az akkori tanácselnököt. O állítólag azzal védekezett, hogy bár igen nagy szükség lenne az emlékmure, de a falu megannyi utcájában még járda sincsen, "majd utána elvtársak, utána". 4 : Keresok megoszlása Jászdózsán: M.SZ.M.T. 282. o. 1910 1949 1960 mezogazdaság 1431 1640 1110 ipar

148 204 387

egyéb

94

összes kereso

1673 2054 1929

210

533

5 : Tanácsi VB. jegyzokönyv 1952. dec. 8. "És itt lenne az ideje, hogy a kontárok kérdését most már oldják meg, mert idáig a Bódis is (a frissen elbocsátott tanácselnök) a kontárokkal varratott a feleségének." 91

6 : Jászdózsa állatállománya A.SZ.M.T. 282. o. '42

'48 '52

'57

szarvasmarha 1789 975 1804 1748 ló

406 118 225 292

juh

1117 97

sertés

2470 680 2232 3066

603 665

7 : Tanácsi VB. jegyzokönyv 1956. július 9. "Minden cséplogéphez a VB-nek és a pártbizottságnak két-két személyt ki kell jelölni, akik ellenorzik a szemveszteséget, szemmel tartják a mázsálást." 8 : Tanács VB. jk. 1956. július 9. "... és hát igen súlyos körülményben van a tanács és a párt is, mert hiszen P.J. pártvezeto régi tanácstag is ..." 9 :Tanácsi VB. jk. 1953. nov. 29. "A feketézok nagy rafinériával kijátsszák a községi tanácsot, már több ízben ot is (Bódis Gyulát, a VB. elnökét) becsapták, elhúzódtak, elbújtak az árokban és igen nagy kárt tesznek azzal, hogy viszik szerteszét a tyúkot. Ezért javasolja, hogy szervezzünk brigádokat, akik az állomásokat (a község területén az állomáson kívül a vonat Nagyhalom-nál és az örsi percesnél [258] is megállt) lelátogatják és elfogják a feketézoket." 10 : Kiss András, egykori MDP titkár szerint tudomásuk volt arról, hogy egy pesti személytol (megnevezni nem volt hajlandó) jó pénzért beadást igazoló papírokat lehetett venni. Mégsem léptek közbe, mivel a beadás teljesítése a község érdeke is volt. 11 : Meg kell jegyeznem, hogy a falu valós gazdasági terheirol és teherbírásáról nem csak a minden szinten tettenérheto csalás és adatkozmetikázás miatt nem tudok beszámolni. Sem a járási sem a megyei adatok között nem találtam ugyanis Jászdózsára vonatkozó teljes adó - vagy beszolgáltatás kimutatást. A részleges listák alapján leginkább a község búza normájára lehet következtetni, ez összesen 100-120 vagont tehetett ki. 12 : Tanácsi VB. jk. 1956. augusztus 9. Adóhátralékok megoszlása '50. augusztus 9-én: I. csop. (TSZCS tag) 3 fo: 5096 Ft. II. csop. (dolgozó paraszt) 62 fo: 63.555 Ft. III. csop. (kulák) 19 fo: 309.269 Ft. 92

IV. csop. (iparos) 4 fo: 7199 Ft. V. csop. (egyéb) 51 fo: 7848Ft. Összesen: 392.967 Ft. 13 : Tanácsi VB. jk. 1952. dec. 23. "... hogy az apparátus fel tudja kutatni azokat a kulák sertéseket, akik a lakosság óljaiban bújnak meg ..." 14 : Tanácsi VB. jk. 1952. júl. 29. "... némely kulák azért nem tudja teljesíteni a beszolgáltatást mert feles bérloje a gabonát még szálasan viszi el s a saját földjén csépelteti ki hogy a kulák fejadagjából visszatartson ..." 15 : Tanácsi VB. jk. 1951. febr. 17. " a Dr. Rédey László ügyvédnél ... talált spekulációs zsírkészletet pedig helyeztesse közszemlére a Földmuves Szövetkezet kirakatába." 16 : "a Gyurkó Tibor apja meg ott ült...oszt ezek az urak, vagy elvtársok hintón mentek arra, határjárást vagy mit tartottak. A kutya megsokallta a lovakat oszt' azok meg megugrottak. Erre megbüntették 500 forintra. Másnap meg megint árra mentek oszt akkor a kutya meg vót má' kötve. Erre megbüntették állatkínzásé'." (Kiss Béla) "A Bartos Béllát azt azé' verték meg, mer' egyik nap bementek hozzá oszt azt mondták, hogy szemetes az udvara. ... A másik napon is bementek, oszt az meg takarított, akkor meg azé' verték meg, mert nem a földjét dolgozza." (Szikszai "Cúkor" István) 17 : "A B.B.-ék meg már éheztek, nem hogy a beadást bírták ... a feleségét meg behivatták a jákóhalmi Tanácsházára ... ott széjjel rugdosták a nemi szervét ..." 18 : "A Budapesti Felsobíróság ... Gönczo Béla vádlottat ... közellátás érdekét veszélyezteto cselekmény buntette miatt, azért, mert 800 négyszögöl földjébe tisztítatlan rozst vetett 6 hónapi börtönre mint fobüntetésre, 8 kat. h. mezogazdaságilag muvelt ingatlannak elkobzására, 5 évi politikai és hivatalos jogvesztésre, Jászdózsa községbol 6 hónapra való kitiltásra ítélte." Indoklásképpen: " kétség kívül tisztában van a vetomag tisztátalanságának jelentoségével, gazdatársainak rossz példát mutatott, ... végül a cselekménynek a gazdasági rendre háruló veszély nagyságának figyelembe vételével ..." Bp. 1950. jan. 12. napján IX /18749/ 1949 19 : Tanácsi VB. jk. 1951 nov. 10. " ... és többet ne forduljon elo, hogy a vb. elnök kiküldött 2 kocsi cigányt gyapotot

93

szedni és a tszcs két tagja névszerint Fekete Mihály és Csipe Jakab vasvillával visszakergették a cigányokat ..." 20 : Tanácsi VB. jk. 1954. juni. 15. 21 : Tanácsi VB. jk.1952. dec. 23. 22 : A TSZCS 58-ban 5300 munkaegységet használt fel, valószínu, hogy ez '55-ben sem volt másképp. Ebben az esetben 26 fore arányosan kb. 10 mázsa búza jut. Ennek feketepiaci értéke kb. (400 Ft/ mázsa) 4000 Ft. 23 : Tanácsi VB. jk. 1955. júni. 8. , máj. 31. "Kérem! A Tsz-eket fel kell fejleszteni, a Kossuth vezetoségét újraválasztani, mert ez nem megengedheto, hogy ha valaki be akar lépni a csoportba, azt nem veszik fel". "... a Tsz-ek vezetoit erosítsük meg sot váltsuk le, mert az nem lehet, hogy a Kossuth vezetosége is a III-as típusra való átállást akadályozza ... ma a csoportból 6-an se maradnának, ha III-as típusú volna ." 24 : Bódis Gyula vidéki munkáskáderként kerül a községbe. Tipikus esete a semmihez sem érto párttitkárnak. Minthogy vezetoi képességeinek hiányával úton-útfélen szembe-kerül, nem csak a kulákokkal vagy a kitelepítettekkel szemben brutális: ellenségének érzi a falu egész lakosságát. Felmentését (Járási Tanács VB. 115-115/ 1952. sz. rendelete) a dósai VB "nagy helyesléssel fogadja" (T. VB. jk. 1952. dec. 8.). A község emlékezetében mint "együgyu, setét, brutális ember" él. Számos történet kering ma is a faluban a hajdani tanácselnökrol: "Egyszer a Bódis telefonálni akart a kápolnahalmi iskolába. A telefonos hölgy meg a postán csak mondta neki, hogy: De hát Bódis elvtárs, ott nincs vonal, értse meg!" A Bódis meg nem értette és csak kiabált vele, hogy elvtársno, ne szabotáljon, akkor is kapcsolja! ... majdnem kirúgatta azt a szegény asszonyt." "Nem fizette már egy jó ideje az áramot... végül az áramszolgáltató kikapcsoltatta az áramot a házából ... A Bódis meg csak szaladt a villanyszerelo után, hogy vele ilyet nem tehetnek, mert neki esténként tanulnia kell. Az ember meg csak ment kifelé, hátra se nézett, csak úgy mondta : De még sokat, elvtárs ..." (Szikszai "Cúkor" István) 25 : Fazekas József jászapáti születésu. Foglalkozását tekintve asztalos. A jásszentand-rási tanács elnökeként tevékenykedik 1950-52-ig, ahol túl sok haragosra tesz szert, így áthelyezik Dósára. Jászdósán muködése már sikeresebbnek mondható, s bár a község szimpátiáját sosem vívja ki, túl sok konfliktusba nem keveredik. Ennek köszönheti, hogy '56-ban tulajdonképpen a község menti meg a jásszentandrásiak haragjától. 26 : Néhány személy, aki az ' 50-es években meghatározta a község vezetését: 94

Kiss András - MDP titkár '50-'54-ig, MSZMP titkár '57-'59-ig, '56-'57. a KTSZ vezetoje, '59 után a Tarnamenti MGTSZ Párttitkára és mezogazdásza. Gulyás József - az FMSZ elnöke közben MDP titkár '54-'55-ig, majd MSZMP titkár '64'68-ig, tanácselnök '63 - '72-ig. Béres Béla - 1950-68 között iskolaigazgató. Soós Zoltán - 1950-tol fojegyzo, majd tanácstitkár '56-ig. Juhász Kis Béla - 1950-tol '57-ig tanács elnökhelyettes '59-tol az Új hajnal TSZ elnöke. 27 : Tanácsi VB. jk. 1952. aug. 9. "Az AMG alkalmazottak nem megfeleloen látják el a kötelességüket, hanyagok lusták ... Ha valami baja lesz a gépeknek, ezek az AMG alkalmazottak kezükbe veszik a nagykalapácsot ás járkálnak körbe körbe a gépen és a javítás abból áll, hogy lesik azt, hogy hová lehet egy nagyot ütni..." 28 : Tanácsi VB. jk. 1956. márc 7. " Az MNDSZ muködése nem kielégíto ... Kovácsné helyett is legjobb lenne, ha választanánk egy új vezetot, mert a tagok azt is figyelembe veszik, hogy a vezeto milyen családi életet él. Kovácsnénál ez nem tapasztalható ..." 29 : Tanácsi VB. jk. 1951. júni. 7. "Az apaállatok Tanácsháza udvarán való fedeztetése pedig erkölcsi szempontból nem megengedheto, mer a falu összes apró gyereke a kerítésen keresztül s a kapukban mind itt leselkedik, és ezért egy külön embert fogadni nem lehet, hogy ezeket innen körbe- körbe zavarássza." (Bódis Gyula) 30 : A kitelepítettek jó része magas rangú katonatiszt és családja (2 tábornok özvegye, 10 ezredes, 4 százados). Közülük talán a legnevezetesebb Hampel Ferenc ezredes, a frank hamisítási botrány második számú vádlottja. Öt gróf is feltunik a kitelepítettek között. A legtekintélyesebbek: Somsits Gyula, a Hangya vezérigazgatója és Bethlen Pál, Bethlen István unokatestvére, az angol királyi család rokona. (O csak '56. után hagyja el a községet, személyi igazolványában, s ezt igen büszkén mutogatta is, mint Gr. Dr. Bethlen Pál földmuves szerepel, valahol megmaradt fél hold birtoka után.) Számos jogász és ügyvéd is a község lakója lesz néhány évre, egyebek között Dr. Both Ödön, az egykori ügyvédi kamara elnöke és Dr. Lázár Ferenc az egykori igazságügyi miniszter rokona. Néhány "kapitalista" is feltunik a községben, mint Balonyi Ágoston likorgyáros. O mint tehénpásztor dolgozott. Megesett, hogy pásztortársával, egy ezredessel németül, angolul és franciául beszélték meg a legeltetés legfontosabb kérdéseit. Talán o volt az, aki legjobban érezte magát új szerepében. "Eddig több száz ember, és sok millió 95

pengo, meg forint miatt kellett izgulnom. Most csak heverészek, végre kipihenem magam" - mondogatta. Nem egy kitelepített azonban mindössze túl jó lakása miatt került Jászdózsára, mint például Brunner Oszkár, a jeles fényképész. 31 : A munkaképesség pedig nem jelentette föltétlenül azt, hogy az illeto alkalmas is a mezogazdasági munkára. "A Krátki Tamás például úgy kapált, hogy ... utána nem maradt semmi a földben. Sem kukorica, sem gyom. Végül leültettük, hogy ne csináljon semmit. Attól féltünk, hogy miatta ránk fogják, hogy szabotálunk." (Hampel Károly) 32 : Tanácsi VB. jk. 1951. február 13. "a parasztoknál szervezzük meg a puhatolást, legyen a jutalom akár 10 % is ... A kulákoknál talált fölöslegeket bizonyos esetben ... azoknak az aktivistáknak kell eljuttatni, akik nem találják majd népszerutlen feladatnak a termény elszámoltatását." Tanácsi VB. jk. 1951. március. 10. " "A beadást fokozni kell, föl kell kutatni a fölösleget nemcsak a kuláknál, de a közép- és kisparasztnál is." 33 : A mintagazdákra a községi pártszervezet is fölfigyelt s igyekezett oket sorai közé csábítani. Próbálkozásaikat nem sok siker koronázta. A községben ma is mesélnek egy ilyen sikertelen szervezésrol szóló történetet: "Volt egy asszony, aki - bár a férje elesett az orosz fronton s így maga gazdálkodott, szántott és vetett - minden beadását, adóját pontosan teljesítette. Mint mintagazdát, meghívták a pártgyulésre egy vasárnapon. Az asszony meg is jelent ott ünneploben, Bibliát tartva a hóna alatt, az ajtón belépve "Dicsértessék a Jézus!" köszöntéssel üdvözölve az egybegyulteket...A gyulésen sem maradt túl sokáig, mert harangoztak a templomba ..." ( Imreh Katalin ) 34 : A "rocska" különleges szerepet töltött be a község életében. Nem csak a közösséget érinto híreket hallgathatta a község lakossága. A Tanács "szív küldi" félórát is szervezett. A beszolgáltatás vezetoinek pedig a Tanács küldött egy-egy nótát kitüntetés képpen. 1953-ban az Anglia-Magyarország mérkozést is a rocska közvetítésében hallgathatták a dósaiak.

JEGYZETEK A VIII. FEJEZETHEZ 1 : " Mi kint a tanyán semmit sem tudtunk a forradalomról, ... újság nem volt ... 24-én vagy 25-én jött a szomszéd, akinek volt ilyen kagylós rádiója, hogy: Na, bebaszott, öreg! ... Pesten tüntetnek, meg forradalom van. Én meg mondtam neki, hogy: mi meg inkább a dolgunkat csináljuk csak. " ( Kiss Béla ) 96

2 : Medve Pál 1920-ban születik Jászberényben, árendás paraszt családba. Gimnáziumba kerül, majd megszakítva tanulmányait, katonának jelentkezik. '39-ben felvételt nyer a Kormányzói Testorségbe. Európai 2. helyet nyer a Stockholmi Katonai Lovasversenyen Markocay Magyar János neve alatt. A háború után bányász, majd elvégzi a Jászberényi Tanítóképzo Foiskolát. 1950-ben kerül Jászdózsára, a nagyhalmi iskolába. Remek szervezo, nem csak Nagyhalom, de a falu közössége is szereti, elismeri. 1965-ig marad a Nagyhalmi iskola tanítója. 3 : "A Fazekas Jákóhalma fele menekült, állítólag még az egyik cipoje is lemaradt. A határban bujkált, egy szénakazalban vészelve át a forradalmat. " (Szikszai Cúkor István) 4 : "A délelotti órákban még épp szántottam, amikor gyütt a szomszéd, hogy gyere komám, a sógorod a Béres Paja üzent, hogy 2 órára haza kell menni, valamilyen választásra ... az ilyen nagy kommunista volt, meg a tanács tagja, késobb TSZ elnök is lett belole ..." (Kiss Béla) 5 : Itt meg kell jegyeznem, hogy az események koronatanúja, Medve Pál igen sok dologra nem tudott vagy nem akart visszaemlékezni. Gyakran elofordult az is, hogy emlékei eltérnek, néha pedig kifejezetten ellentmondanak számos szemtanú és résztvevo állításának. Mivel a forradalmi bizottmány tevékenységérol, muködésérol nem maradt fönn és valószínu, hogy nem is készült jegyzokönyv, vagy más írásos dokumentum, így az események felelevenítésekor elsosorban Kiss Béla elbeszélésére támaszkodom. 6 : A Jászdózsa Forradalmi Bizottmányának tagjai Medve Pál, tanító, elnök; Imreh Lajos, tanító, elnök-helyettes, a polgár-, majd nemzetorség parancsnoka; Várhalmos György, hajdani csendor, helyettes nemzetor parancsnok; Juhász Kis Béla, paraszt, a hajdani tanács elnök-helyettese; Kiss Béla, paraszt; Zsidei István, paraszt; Nagy György Béla, paraszt; Földi László, TSZ-tag; Földi István, ÉMÁSZ-dolgozó; Tábori Béla, fuvaros; Bodonyi Erno, fuvaros; Dr. Rédey László, ügyvéd. 7 : "... nyilván aszitte, hogy a régi tanács tagja vagyok. Úgy fojtogatott, hogy a nyelvemet majd kitettem ... Szerencsére ott voltak a Csingisék, meg a Szabó Gyuri, 97

meg a Pacal ... Azok szedték le rólam. Elvették a géppisztolyát is ... Azoknak mondta, hogy a Fazekas rokona, azé gyött mert az juttatta börtönbe ..." (Kiss Béla) 8 : A község "futurájában" 60-80 vagon búza és kukorica volt, részint magtárakban, részint az államosított kulákházak padlásain. 9 : "Jóval késobb tudtam meg, hogy a tettes, a KTSZ egyik vezetoje, egy borbély volt ... Ma is élo személy ... O mondta nekem Gyöngyösön, hogy én tosztam be a Bozorádi ablakát egy fél téglával." (Kiss Béla) 10 "Késobb '57-ben nekem kellett büntetésbol kifizetnem azt a teherautót, amit a berényi TEFU-tól rendeltem. 400 Ft-ot kellett fizetnem." (Medve Pál) 11 : E tárgyalások során derült fény pl. arra, hogy a Járási Tanács hajdani elnöke a forradalmat követo napokban jászapáti lakásán elfalaztatta magát, az ételt úgy adták be neki egy kis lyukon. 12 : " hét óra körül értem ki az elágazáshoz. Ott kerestem valami nacsalnyikot, aztán a magam konyhai orosz tudásával elmondtam neki, hogy "vszevó párjádku", minden rendben van ... Kérdeztem, hogy hová mennek." (Medve Pál) 13 : A berényi harcok legtöbb ártatlan áldozata a templom szétlövésekor vesztette életét. A szovjet csapatok ugyanis ellenséges csoportosulásnak minosítették a templom köré gyult esküvoi tömeget. 14 : November 5-e reggelén Medve Pál épp a borbély ajtaján lépett ki, mikor szembetalálkozott az ünneplobe öltözött Béres Béla igazgatóval. "Ha találkozol vele, add át üdvözletemet Maléter Pálnak!" - köszöntötte beosztottját az igazgató. (Béres Béla '44. végén, miután nyilas káderbol a Demokratikus Magyar Hadsereg politikai tisztje lett, jó, majdnem baráti viszonyba került Maléter Pállal.) 15 : Simonváros Sándor jászapáti születésu. A Jászapáti pártszervezet titkára volt. Jászdózsára azért helyezték '55-ben, mert a Járási Pártbizottság megkerülésével levelet irt a Párt K.V. -hez, melyben egy 100-200 fos üzem Apátira telepítését kérte. Tevékenységével a község elégedett volt, jó viszonyba került a lakossággal. Igen jellemzo, hogy o volt az egyetlen kommunista vezeto, aki minden félelem nélkül részt vehetett a forradalom eseményeiben. '57-ben magasabb pozícióba helyezték, a Mezovíz Épito Vállalat titkára lett. 16 : A gyulésen közösen vett részt a Bizottmány valamint a karhatalmistákkal körülvett párttitkár. Végül Medve Pál arra kérte a megjelenteket, hogy utószor hagyják magukra a Bizottmány tagjait, had mondja el búcsúbeszédét, megköszönve eddigi tevékenységüket. Miután az ülés véget ért, a folyosón a civil karhatalmisták 98

várták a tanács tagjait: "Hozzátok ide a puskákot, itt mindet fobe kell loni, egytol egyig! Ott, az ablak alatt, ahol üléseztek! Mert ha nem tesszük meg, mink leszünk a hazaárulók!" (Kiss Béla) 17 : A Bizottmány mindössze két tagjának nem kellett a rendorség elott megjelennie. Valószínuleg azért, mert ok voltak azok, akik az okt. 31-i MDP-gyulésen képviselték a Forradalmi Bizottmányt. 18 : A község úgy tudja, Medve Pálnak azért nem esett baja, mert baráti viszonyban volt a kecskeméti orosz laktanya parancsnokával (akivel a hadifogság alatt ismerkedett meg). Az viszont bizonyos, hogy nov. 4-ét követoen Karspolszkij ezredes, a jászberényi orosz laktanya parancsnoka személyesen látogatta meg Medve Pált, és biztosította afelol, hogy bántódása nem eshet. 19 : "57. febr. 9-én délután 4 órára rendeltek be a tanácshoz. ... Jól megtermett két ember fogadott. - Te voltál az a ganéj, aki szervezte a Kisgazdákat? Felelni nem érkeztem, a másik már ütött is ... Addig vertek, amíg észen voltam, fellocsoltak, újra kezdték ... Hét órát harangozott este, amikor ismét észhez tértem ... (Béres István) 20 : Antóny doktor fiatalabb gyermeke - mint orvostanhallgató - aktívan részt vett a budapesti harcokban, fegyvert és gyógyszereket hozott Bécsbol. Londonban fejezte be tanulmányait . Béres "Caja" László, a hajdani filmfoiskolás, beteg feleségét vitte nyugatra, abban a reményben, hogy ott meg lehet gyógyítani. Los Angelesben fejezte be tanulmányait. 34 : Jászdózsa népessége. A.SZ.M.T. 287.o. lakosság születések halálozások házasságok 1949 4252

65

47

40

1960 4038

20

48

26

1969 3236

34

56

19

FELHASZNÁLT IRODALOM KÖNYVEK : Adatok Szolnok megye történetébol sz: Tóth Tibor Szolnok megyei Levéltár 1980. Szolnok Szolnok megye földrajzi nevei I. kötet sz: Ördög Ferenc Jászberényi Tanítóképzo Foiskola 1986. Jászberény A felemelkedés útján. Szerk.: Dr. Ungor Tibor Szolnok megyei Lapkiadó Vállalat 1971. 99

Szolnok Szabó László: Jászság Gondolat 1982. Fekete Lajos: A Hatvani Szandzsák adóösszeírásai Jászberény 1968. Adatok az Egri egyházmegye történetéhez I. kötet Eger 1885.

KÉZIRATOK : Tóth János: A jászkunság helyzete a XVIII. sz. végén Kecskemét, Szolnok Megyei Könyvtár 1989. Jászdózsa község 25 éves története a felszabadulástól napjainkig. (1944 - 1969) sz: Gulyás Pál tanító Gulyás János: Jászdózsa története 1992. Gulyás János: A banda, a bandák, bandázás Jászdózsán. ( Kiss Béla és Szikszai Cúkor István elbeszélései alapján ) Gulyás János: Emlékezés a KALÁSZ leányegyesületre Jászdózsán. ( Herédiné Bollók Mária elbeszélése alapján ) 1986. Gulyás János: "Nincsen cserepes tanyám." A jászdózsai "Tarnamenti" MGTSZ története. (1959 - 1989 ) összeállította: Bollók László Kiss Béla: Emlékezés az ÉMÁSZ-ra 1992.

FORRÁSOK : Jászdózsa község közgyulésének jegyzokönyvei 1941-50 (Megyei levéltár Szolnok és Magántulajdonban) Jászdózsa tanácsának VB. jegyzokönyvei 1950-59 (Megyei levéltár Szolnok) Az összes Jászdózsára vonatkozó, a Szolnok megyei levéltárban föllelheto adatok, fontok (köztük a járási és megyei szervek Jászdózsára vonatkozó iratai is). web feldokgozás: Fiáth András

100