Szép szülőföldem - A hazai táj ismerete, megbecsülése (különdíj)
Gyermekkoromban édesanyám nagyon sokat mesélt nekem. Megismertem a tündérszép királykisasszonyok és tüzet okádó sárkányok világát, de engem legjobban az üveghegy és az Óperenciás-tenger izgatott. Gondolkodtam is rajta eleget, vajon merre lehetnek? Az én hazám az Óperenciás-tengeren túl, vagy innen található? Kisiskolásként megtanultam, hogy mi Vajdaságban élünk, annak is északi részén, egy Szabadka nevű városban. Igaz, nincs az Óperenciás - tenger partján, de azért nagyon csodás hely. Központjában található a régi Városháza épülete. Valamikor élt, szorgos mesteremberek keze munkája. Építését 1908-ban kezdték Komor Marcell és Jakab Dezső építészek irányításával, a magyar szecesszió jegyében, és 1910-ben fejezték be. A körülötte lévő téren zajlik az élet.
Nyáron számos rendezvényt tartanak itt, amelyek kicsalogatják Szabadka polgárait otthonaikból. Nekem legkedvesebb az Interetno fesztivál, amikor más országok néptáncosai érkeznek hozzánk.
Egy héten keresztül tart a mulatság, színpompás ruháikban mutatják be nemzeti táncaikat, s varázsolnak mosolyt városom lakóinak arcára. December elején nyílik a karácsonyi kirakodóvásár. Ilyenkor már teljes díszben áll a város, hatalmas, hópihe alakú fénydíszek világítanak mindenfelé. A levegőben forralt bor és kürtőskalács illata keveredik. Mindenki készül az elkövetkező ünnepre, békesség és a várakozás izgalma tükröződik a látogatók arcán. A Városháza épületében kapott helyet a csodálatos díszterem. Falait hatalmas, festett üvegablakok díszítik, amelyek a magyar történelem legismertebb alakjait ábrázolják. Hangversenyeket, előadóesteket tartanak itt, amikor is a tiszteletet parancsoló csendet felváltják a zene hangjai. A díszterem méltóságteljes háttere az itt megrendezendő esküvőknek is. A téren két szökőkút is található.
Mindkettő csodaszépen kidolgozott Zsolnay kerámiából készült. Az egyik a zöld különböző árnyalatait sorakoztatja fel, de sajnos az utóbbi években nagyon megrongálódott. A másik a kékes-lilás színekben játszó Kék szökőkút. Pompás látvány. Nyáron csobogó vize mellett sokan keresnek felüdülést. Városunk ballagó diákjai a szökőkutat választják csoportképük hátteréül. Szép emlék lesz belőle, amelyet majd évtizedek múltán is jólesik meg-megnézegetni. A téren megtaláljuk még a Szabadkai Könyvtár épületét is, amelynek főbejáratát két óriás férfiszobor fogja közre és engedi be az olvasni vágyókat. A városházától néhány perces sétára található a Szent Teréz székesegyház. Égbe törő két tornya körül nyáron fecskék hada cikázik, az előtte lévő kis park pedig a fiatalok kedvenc találkozóhelye.
a Szabadkai Könyvtár Szabadka városától hét kilométerre található egy kis település, Palics. Nevét az ott elterülő Palicsi-tóról kapta. A legenda szerint a tó helyén valamikor régen birkanyájak legelésztek. Egy Pál nevű pásztor kutat ásott ezen a helyen, és annyi víz tört elő a mélyből, hogy tó keletkezett. Az azt körbevevő park szépen gondozott. Tavasszal és nyáron virágok pompáznak a szivárvány minden színében. A fák között bújik meg a Szabadtéri színpad, amely számos külföldi és hazai kulturális rendezvénynek ad otthont. A tó vize fürdésre sajnos nem alkalmas, de számos vízi sport űzésére igen. A várost elhagyva körülvesznek bennünket a szőke búzatengerek, sárga napraforgómezők, bőven termő gyümölcsöskertek, és a nagy síkság, amerre csak a szem ellát.
Ahogy múltak az évek, egyre jobban tudatosult bennem, hogy a város szerves része lettem, ide tartozom. Itt telnek zsúfolt hétköznapjaim és kellemes élményekkel teli hétvégeim. Ide kötnek a rokonaim, a barátaim, az ismerős és ismeretlen ismerősök. Itt jártam óvodába, itt koptattam általános iskolám padjait. Barátaim zömét is óvodás koromból ismerem. Sokan egy iskolába is jártunk. Együtt nőttünk fel, itt lett belőlünk tipegő ovisból esetlen kamasz. Jólesik hétvégeken összejönni a kedvenc kávézónkban, megvitatni a világ dolgait. Olyan rég óta barátkozunk, hogy félszavakból is megértjük egymást. Minden közös élmény Szabadkához köt bennünket. Az évek során én lettem a fatörzsből nőtt gyönge ág, és tényleg tudom a bokrok nevét is, amelyek néha-néha a lábamhoz térdepelnek. Tudom azt is, hogy merre mennek, és kik mennek az úton… Kedves városom ismert szülötteire nagyon büszke vagyok. Itt látta meg a napvilágot Kosztolányi Dezső. Édesapja a szabadkai gimnázium igazgatója volt, de ő sem tudta megakadályozni, hogy fiát közvetlenül az érettségi előtt kicsapják az iskolából. Kosztolányi a Pacsirta című regényében Sárszeg unalmas, poros kisvárosát állítólag Szabadkáról mintázta. Az ő unokatestvére volt Csáth Géza, akit szintén városomban anyakönyveztek Brenner József néven. Itt született még Komlós Juci színművésznő és Lékó Péter, aki minden idők legfiatalabb sakknagymestere.
a szabadkai gimnázium
Tizenvalahány évvel ezelőtt városunkban szinte egyik napról a másikra megváltozott minden. Halványan emlékszem a sziréna vijjogó hangjára és édesapám aggódó arckifejezésére, ahogy a kertből sietve a házba terelt. -
Ott biztonságosabb - csak ennyit mondott.
Később, mikor idősebb lettem, akkor tudtam meg, hogy a sziréna hangja a bombázás kezdetét jelentette. Bántani merték az én szeretett városomat, hazámat. Vajon kik voltak? És miért tették? A bennem ágaskodó kérdések többségére még ma sem kaptam választ. Miért volt szükség egy szép ország szétrombolására, az addig békésen egymás mellett élő, különböző nemzetiségű szomszédok összeveszejtésére, erejük teljében lévő fiatalok megcsonkítására, családok szétzúzására, értelmetlen gyűlölködés szítására? Talán egyszer, valamikor a válaszokat is megismerem. Most, a felnőttkor küszöbén, szomorúan veszem észre a valóságot, hogy kedves városom utcáin eldobott papírokat görget a szél, a házak kopottan állnak szebb napokat várva. Ez az otthonom, ide köt sok emlék, néha mégis elvágyódóm innen. Hívogatnak a messzi ismeretlen tájak, emberek. Lehet, hogy egyszer elhagyom ezt a várost, elfelejteni azonban soha nem fogom. A bennem kavargó gondolatokat Ács Károly, szabadkai születésű költő fogalmazta meg nagyon szépen „Neked mondom, Szabadka” című versében: ,,Én nem tudom, talán messzire mentem,
„Minden napom te tartsd ezentúl számon,
Talán találtál jobb fiat helyettem,
szeress akkor is, ha messzire mentem,
Vagy ez csak színlelt, bölcs anya-harag tán,
és nem tudom, de valahogy helyettem.
Én városom, én szülő szép Szabadkám ?
Adj helyet a vasárnapesti padkán
…
házaid előtt, én szülő szép Szabadkám!”
Tanuló neve: Jaramazović Martin (16 éves) II. kategória, középiskola Lakcím: Szabadka, Bácska utca 20. E-mail:
[email protected] Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka Felkészítő tanár: Éter P. Bettina E-mail:
[email protected]
