Szép szülőföldem- A hazai táj ismerete, megbecsülése (II. HELY)
A vonat a határzónában vesztegelt. Az utasok nyugtalanok voltak, mindenki az indulásra várt. Azután megjelent a vámos, ellenőrizte az útleveleket, majd a csomagokat. Kívülről sípszó hasított bele a csendbe, és a vonat lassan elindult. Hamarosan maga mögött hagyta a szabadkai vasútállomás épületét, és dél felé robogott. Valami megfoghatatlan nyugalom telepedett körém, a szívem mosolyogni kezdett. Még egy röpke óra, és hazaérek. Otthon leszek…, szüleimmel. Csak pár napot voltam távol, most mégis nagyon várom már, hogy újra megláthassam városomat, Topolyát. Azt a kedves kis mezővárost Vajdaság szívében, Bácska kellős közepén. A vonat ablakából nézem a tájat, melyet magunk mögött hagyunk. Jól ismerem már ezt a vidéket, hiszen ez itt a szülőföldem. Sokszor elhaladtam már mellette, gyönyörködtem benne, izgultam, hogy mielőbb otthon lehessek. Megvan a maga szépsége minden évszakban. Nézem a határt, ahol tavasszal búzatáblák hajladoztak, most már tél van. Csupán holtan hajladozó kórókat és kiszáradt bokrokat símogat a kora decemberi szél. Hirtelen feltűnik közöttük egy-egy fürge kisnyúl, futkos, majd eltűnik. Neki ez az otthona. A távolban őzek kutatnak elvétve található élelem után. A lassan elnyúló égen az ég báránykái zavarják egymást. Arra gondolok, milyen sokan elhagyták ezt a kedves tájat, hazájukat. Elmentek messze innen, egy jobb élet reményében, itt hagyva szülőföldjüket, ezt a sokszínű Vajdaságot, ahol magyarok és szerbek élnek, közösen alkotva egy tarka, sokszínű világot. Jól megférnek itt együtt a népviseletek. Mennyi csodát rejt a vajdasági róna! Csodálatos Vajdaság, a vízi világa, a Tiszától a Száváig, a folyó menti lápok, tavai, a Palicsi-tó a monarchiabeli fürdőhellyel a partján. Palics a XIX. század közepén kezdett felépülni. Ekkor fedezték fel a tó vizének és iszapjának gyógyító voltát. Mai szecessziós külsejét az 1900 –as évek elején nyerte el. Itt működik Szerbia egyik legszebb állatkertje, a Palicsi Állatkert. A Császár-tó Nagybecskerek közelében természetvédelmi terület. A vén fűzek, nyárfák szélvédett ölében lustálkodik a 16 km hosszú öreg Bega, melynek holt ágán található ez a tó. Jellegzetessége a vizek, a füves területek és az erdők mozaikszerű váltakozása. A vidék vadban gazdag, a vízi madarak pihenője és élőhelye. A madárparadicsomban 295 madárfaj jelenlétét rögzítették.
Palicsi-tó
Császár-tó
Ismert a Delibláti pusztaság is, a dél - bánáti homoktenger csodavilága. Szebbnél szebb városokat barangolhatunk be szülőföldemen, a szépséges Vajdaságban. Székvárosunk Újvidék, Bácska és Szerémség határán. A Duna bal partján lévő péterváradi erőddel hívogatja a turistákat. A város Vajdaság egyetemi, tudományi, oktatási, egészségügyi, politikai és közigazgatási központja. Sok hazai és nemzetközi ipari, kulturális, tudományi és sportrendezvénynek a házigazdája, valamint a múzeumok, galériák, könyvtárak, színházak és mozik városa. Belvárosában, a Fő téren található a Városháza és a neogotikus római katolikus templom.
újvidéki római katolikus templom
szabadkai Városháza
Szabadka Magyarország déli határától csupán 10 km távolságra található. Az észak-bácskai körzet adminisztratív központja. A város a vajdasági magyarok, a vajdasági horvátok és bunyevácok szellemi, kulturális és politikai szervezeteinek központja, valamint számos nemzetiségi
nyelven működő közép- és felsőfokú oktatási intézménynek is otthont ad. Nyüzsgő utcáival, a város jelképével, a szecessziós Városháza, valamint a Zsinagóga szépséges épületével Vajdaság egyik legszebb városaként ismert. Központját remek épületein kívül két viszonylag új szökőkút teszi még hangulatosabbá. Topolya, az én városom, ahol élek, ahova mindig visszavágyom, a telecskai löszfensíkon, a Krivaja patak völgyében terül el, amely a várost megközelítően észak-dél irányában szeli át, és egyben a város legmélyebb pontja is. A pataktól keleti és nyugati irányban dombok emelkednek. A város szívében fontos útvonalak kereszteződnek. Egy szépen kiépített szabad strand várja a hűsölésre vágyókat, a fürdésre is alkalmas topolyai-tó partján. Itt lehetőség van csónakázni, vízibiciklizni, a víz jó minőségű és a kiépítettség is jó. Egy hangulatos étterem, azonkívül játszótér, röplabdapálya is a pihenésre vágyók kényelmét szolgálja. Itt a tóparton látható a szélmalom is, melyet 1982-ben helyeztek ide, és múzeummá alakították, megmentve az összedőlés veszélyétől, mely hűen őrzi a gabonaőrlés szép emlékét a régmúltból.
topolyai-tó
topolyai szélmalom
Topolyán van az ország legnagyobb temploma, a római katolikus templom. Ez Vajdaság legmagasabb tornyú temploma. Csodálatos, monumentális építmény. Nemrégiben pedig elkészült egy szökőkút is a város központjában.
topolyai római katolikus templom
topolyai szökőkút
Szeretek itt sétálni. Bejárni a város minden zegzugát, utcáját, terét, az elhagyatott parkját, felfedezni mindig valami újat, valami kedveset. Sorolhatnám szerte Vajdaságban a szebbnél szebb városokat, a gazdag hagyományú falvakat, ahol tájházak, falumúzeumok tanúskodnak elődeink életmódjáról, régi hagyományokról, régi mesterségekről, ami már sokak szívébe feledésbe merült, de az itt élő idős emberek hosszú órákon át tudnak mesélni a régmúltról. Megtudhatunk tőlük mindent a régi időkről, lóversenyekről, szamaragolásról, szüreti napokról, disznóvágásokról, vallási ünnepekről, a családi kukoricafosztásokról, eredményeként tornyosuló csuhérakásokról, amelyekben sikítva lehetett hemperegni. Szívesen mesélnek gyermekkoruk sok érdekes játszadozásairól a poros, sáros utcákon, ahol valaha eperfák és akácfák sora illatozott, és gyerekzsivajtól volt hangos. Szállnak a decemberi ködök a vajdasági tájon. A vonat hosszú fasorok mellett halad el. Lassan már teljesen lombtalanok az ágak, s az ég olyan mélykék. Tél van. A mesevilág, a gyönyörű vajdasági tájak képe már csak kevés embert foglalkoztat. Csak néha jelenik meg az emlékekben. A jelen szürke, köznapi. Kietlen, mint most a határ. Az emberek elmerülnek a mindennapok gondjaiban, és elfelejtik meglátni a szépet, az értéket. Megjelennek a városszéli házak, a vonat Topolya határához ért. Sok kis ház sorakozik egymás mellett. Füstölögnek a kémények, hideg van. Lassan berobog a vonat az állomásra. Szeretem ezt a megszokott képet, ami fogad. Itt minden olyan ismerős, aztán elmosolyodok magamon.
Az állomás épületéről pereg a vakolat, az ablaküveg kitörve. Talán sehol sincs ilyen piszkos, csúnya állomás, mint itt, de nekem valahogy mégis kedves. Sétálok hazafelé. Minden a régi, megszokott, átlagos, de ez itt a szülőföldem. Sok író írt a szülőföld szépségéről, s bizony ma már nagyon nehéz meglátni azt. Nézelődöm. Minden olyan egyforma, szürke. Jól ismert már minden ház, fa, kerítés, az emberek hangja az utcákon. Aztán elfog egy furcsa érzés. Már tudom, a szülőföld szépsége a szívünkben van. A sok-sok emlékben, ami mosolyt csal arcunkra, és erőt ad a nehéz hétköznapokon. Engem idekötnek a gyermekkori emlékek, a barátok, az iskola, az otthonom. Itt kezdtem életem, itt ismertem meg a világot, játszottam nagyokat, s itt voltam először boldog és szomorú is. Csak itt lehet igazán mosolyogni és sírni is. Itt még a föld is visszamosolyog, és anya mindig a kapuban vár rám. Hatalmas boldogság tölt el. Itt sok - sok szeretetet kapok. Itt vannak a gyökereink, és ez mind táplálja a lelkem. Nekem a szülőföldet anya meleg ölelése, a kertünk pompája, a karácsony meghitt illata, az emberek jól ismert mosolya jelenti. Örömmel tölt el az a tudat, hogy egy gyönyörű vidékre születtem. Mi őrizzük a múlt értékeit, melyek hozzásegítenek majd egy jövőt építő jelenhez, s remélem egy egészséges, derűs jövőhöz, hiszen itthon vagyok és … „ Itthon maradok én! Károgva és sötéten, mint téli varjú száraz jegenyén. Még nem tudom: jut-e nekem egy nyugalmas sarok, de itthon maradok. ’’ /Reményik Sándor/
Név: Drobina Norbert Kor: 16 éves Kategória: II. (középiskola) Lakcím: Szerbia, 24 300 Topolya, Kiss Ferenc utca 10. Email-cím:
[email protected] Iskola: Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, Szabadka Felkészítő tanár: Éter Pandurcsek Bettina Email-cím:
[email protected]