SZENTPÉTERI IMRE VÉGRENDELETEI

SZENTPÉTERI IMRE VÉGRENDELETEI Az utóbbi éveknek a Rákóczi-korra vonatkozó kutatási egyre inkább ráirányítják a figyelmet a szabadságharc azon közszereplıire, akiknek életérıl kevés információval rendelkezünk. Közéjük tartozik Szentpéteri Imre is, akinek „személye jelképe lehet Borsod és a kuruc hadsereg kapcsolatának”.1 A család története szorosan összefonódik a Rákócziakkal, illetve a XVII–XVIII. századi mozgalmakkal. Az elsı biztos képviselıje Sajószentpéteri Imre deák, a Rákóciak alsóvadászi tiszttartója,2 aki a családi vagyont megalapozta elsısorban házasságával: Jászy Annát vette feleségül, akinek fivérei fiú utód nélkül halván meg, birtokaikon a sógorok osztoztak. Így került Imre deák birtokába a Jászyak sajószentpéteri kúriája is (ezen ma a Gedeon-kúria áll), míg azt a telket, amelyet I. Rákóczy György 1627-ben adományozott neki, a veje, Ónody Gáspár örökölte. Fia, István 1659 és 1666 között Borsod vármegye szolgabírája, majd 1669 és 1672 között alispán.3 1671-ben ıt is megvádolták a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétellel, mint annyi más borsodi nemest,4 de sikerült magát tisztáznia. 1675 körül halt meg. Fia, Imre 1679-ben kapcsolódott bele a vármegyei életbe: ekkor választották szolgabíróvá. 1683-ban Thököly által elrendelt nemesi felkelés egyik fıhadnagya.5 1690 és 1696 között helyettes alispán, 1699 és 1706 között pedig rendes alispán Borsod vármegyében.6 Katonai karrierje is gyorsan ívelt felfelé: 1703-ban ıt bízta meg a fejedelem Szendrı és Eger várának az átvételével, 1704-ben pedig a Dunán inneni részek hadainak a vezetését bízta rá.7 Nagymajténynál is Rákóczi oldalán találjuk: ı is aláírta azt a levelet, amelyet a vezérek küldtek az akkor már Lengyelországba távozott fejedelemnek.8 A fegyverletétel után hazatért és 1725-ben 1

2

3

4

5 6 7 8

Gyulai Éva: Borsod vármegye a Rákóczi-szabadságharcban. In: Évfordulós tanácskozások 2002–2004. Szatmárnémeti, 2005. 264. p. A család történetére vonatkozó adatok a Magyar Országos Levéltár családi levéltárai között ırzött, a Szentpéteri-család levéltára címő fond (P. 1702.) irataiból valók. Itt megtalálható az a nemeslevél is, amellyel II. Rudolf császár adományozott címert Szentpéteri Mihály deák és gyermekei: János, Péter, István és Zsófia számára és amelyet 1603-ban Abaújban, 1604-ben pedig Borsodban hirdettek ki. Egyelıre nem világos, hogy ezek a személyek hogyan kapcsolódnak a családhoz, mivel Szentpéteri Imre és leszármazottai egészen más címert viselnek. Nem kizárt, hogy ugyanez a család az erdélyi fejedelmektıl is nemességet kapott: 1624. augusztus 22-én hirdették ki ugyanis Borsod vármegyében Bethlen Gábor január 7-én, Besztercebányán kassai provizora, Szentpéteri István, valamint Szentpéteri Dávid számára kiadott armálisát: lásd B-A-Z. m. Lt. IV. 501/a. (Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Jegyzıkönyvek), IV. kötet, 550. p. Az adományt nyert István és a mi Imre deákunk személye azonban egyelıre szintén nem kapcsolható össze. Lásd a XIX. század végén a fıleg a közgyőlési jegyzıkönyvek alapján összeállított Status personalis comitatus Borsodiensis c. segédletet a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltárban. Gyulai Éva: Egy borsodi nemes Rákóczi oldalán – Aszalay Ferenc (1674–1729) udvari szekretárius életútja. In: A Rákóczi-szabadságharc és Közép-Európa II. Sárospatak, 2003. 16–17. p. Borovszky Samu: Borsod vármegye története. Budapest, 1909. 398. p. Status personalis comitatus Borsodiensis. Gyulai Éva, 2005. 264. p. MOL. P. 1702. sz. n.

bekövetkezett haláláig9 szentpéteri birtokain gazdálkodott. Fia, András 1717 és 1723 között a vármegye szolgabírája volt. A család férfiága unokájában, Sámuelban halt ki. Szentpéteri Imre három ízben végrendelkezett.10 Elıször 1710-ben, amikor az országban pestisjárvány dúlt, neki pedig hadba kellett vonulnia. 1723-ban aztán ezt a végrendeletet egészítette ki és igazította azokhoz a változásokhoz, amelyek az eltelt idı alatt történtek. 1725-ben súlyosan betegen további kiegészítéseket tett fia, András javára. Ezekbıl a végrendeletekbıl jól megismerhetı nemcsak egy jellegzetes borsodi középbirtokos család vagyoni helyzete, hanem a korszak gondolkodásmódja is.

9 10

Gyulai Éva, 2003. 61. p. Végrendeleteinek korabeli másolatát lásd: B-A-Z. m. Lt. IV. 501/d. (Acta judicialia non prothocollata), Sp. II. fasc. I. nr. 8.

1. Atyának, Fiúnak és Szent Lélek Úr Istennek nevében. Amen. Én, Szentpéteri Imre, jóllehet mind egésségemnek tőrhetı voltában, s mind elmémnek tellyes, épséges állapotjában vagyok; mindazonáltal azon elmémnek szüntelenül való meggondolási között szívemben tőnvén és szemem eleiben jıvén minden rendbeli embernek életének rövid volta és múlandósága, kiváltképpen penig mostani szomorúsággal éppen megterheltetett Isten ítéletinek idejében, mellyben valamellyre szemeinkkel nézhetünk és a híreket füleinkkel hallhatjuk, nemzetünkben mindenfelé a’ pusztító döghalálnak kegyetlenkedését és ezzel együtt az egymás ellen fölindult, már alkalmas esztendıktül fogvást hazánkban tartó és ma is békétlenségben lévı háborúságnak és hadakozás fegyverének villogását és emésztetését tapasztaljuk; elmémbeli gondolatimnak józanságával ottanottan magam életének is rövid és múlandó voltárul meg kelletik emlékeznem, anynyival is inkább, hogy mostani hadakozásunknak alkalmatosságával magamnak is fegyverben kelletik lennem, a’ holott minden szempillantásban a’ reméntelen szerencsétlenség békövetkezhetik. Minthogy Istenünk ı szent felsége ingyen való kegyelmébül fiúi és leány ágon levı édes gyermekeinkkel megáldott, kedves feleségemnek megegyezı tetszésébül és egyenlı akaratjábul szükségesnek ítéltem szemünk hunyása és mostanság megtörténhetı halálunk után minden ízetlenkedés, háborgás, villongás és perpatvarkodás nélkül megálló és fennmaradó dispositióimrul utolsó akaratomat minden kénszerítés nélkül, jó értelembül és szabados tetszésembül ezen írásomban letennem, melly így következik. Minthogy jó Istenemnek szent áldásábul és áldott gondviselésének segítségébül mind magam, s mind penig föllyebb említett édes házas társom eleinkrül maradott és kezünkhöz, s birodalmunkban jött jószáginkat és javainkat csaknem superálja sok törıdésink és fáradtságos nyughatatlanságunk, s keresztényi szorgalmatossággal öszvekötött munkás acquisitumunk, ehhez képest meggondolván nemcsak a’ haza és a nemes ország articularis törvényeit is, mellyek az acquisitumokbul kinek-kinek szabados dispositiót engednek, hanem megtekintvén és fontolván azt is, hogy már férjhez adott édes leányimat, Máriát és ’Susannát szárnyokra bocsátottam és tisztességes férjhez adásokra, s akkori tisztesség-tételekre a jó Isten kegyelmessen reá segített és nekiek gyámolokat rendelvén, magokat is emberkorokra juttatott; ellenben penig még azon jó Isten édes fiamat, Andrást a mi gondviselésünk alatt tartja és ember korra való tellyes bélépését még továbbra halasztotta, annak okáért tetszett szabados akaratom szerint dispositiómat is olly szabadossan tennem, hogy ennek utánna is említett fiam praejudiciumára, annyival inkább kárára semmi praetextus vagy magyarázás által az én kedves leányim vagy férjei ne bontogathassák, vagy akármi villongással bontogatni ne kívánják. Melly szerint elsıben is. Mivel a fiam fogja familiám nevét hordozni, mellyben is fiú ágon egyedül maga vagyon, azért a szentpéteri házam, mellyben lakom, cum pertinentiis, hozzá értıdvén a sindeles pincze maga, hozzá való csőrös és gyümölcsös kertekkel, úgy az alacskai rész a’ Hegyes hegyi szılıvel és Sándor résszel együtt legyen a fiunké, Andrásé. A több jószáginkkal penig megnevezett András fiam és két leányim egyaránt osztozzanak.

Másodszor. Mivel a’ fiam házasságra menendı, addig a’ jószággal meg ne osztozhassanak gyermekim, míg meg nem házasodik, hanem András administrálja a’ jószágot és haszna vétele övé legyen, megházasodván azután osztozzanak a jószággal, de a jószág haszna vételeért sokára ne halassza házasságát, legföllyebb két vagy három esztendeig: ha penig addig meg nem házasodnék is, non obstante eo, a jószág felosztassék. Harmadszor. A marhákbul már én alkalmasint segítettem leányimat, hanem ha Isten illy számmal megtartja marháimat, mint most vagyon, adja a két nénjének harmad részét a marháimnak, úgymint ökröknek, teheneknek és tinóknak, a’ két része penig légyen a fiamé. Horvát Istvánnénak adtam ötven juhot, Komjátinénak is adjon annyit mindgyárt, a’ többi penig légyen magáé a fiamé. Sertés marháimnak két része a fiamé legyen, harmad részét penig a két nénjének adja. Negyedszer. Hátas és ménesen levı lovaim, szekeres lovaim és ahhoz való alkalmatosságok, fegyvereimmel együtt, egészen a fiamé légyen. Ötödször. Házbeli eszközök és alkalmatosságok iránt, úgy kevés költségünkrül is, minthogy az vagy elfogyhat, vagy Isten megszaporíthatja, amelylyikünknek Isten továbbra halasztja életét, tegyen rendelést. Hatodszor. A szikszai curia minthogy leány ágat nem illet, azért arrul nem is tehetek egyéb rendelést, hanem a’ kit illet, az apprehendálhatja. Hetedszer. Minthogy ezen rendelésünket még ezelıtt kellett volna véghez vinni, de nem lehetett, melly jól is esett, minthogy Isten szerelmes Ersók leányunkat most szóllította ki e világbul és hibásan lett volna rendelésünk halála miatt. Ha azért két szerelmes leányink közzül valamellyik talált volna meghalni (:távul legyen tıllünk:), vagy meghalna, tehát András részének föllyebb írt mód szerint való kiadása után a’ mi marad, azzal osztozzanak két felé; ha penig Isten ıket megtartja, ezen rendelésünk szerint osztozzanak. Ezek voltak, mellyeket kívántam utolsó akaratom helyett succesorimnak declarálnom: mellyeknek alkalmatosságával atyaiképpen intem, emlékezzenek meg tartozó engedelmességekrül, és szemem hunyása után is háládatlansággal ne egyelítsék koporsóm porát, várják inkább fejekre és maradékokra Istenünk szent áldását. Máskint declarálom akaratomat olly állandónak lenni és tartatni, hogy senkitül ne violáltathassék. Valaki penig gyermekim közzül atyai intésemmel és akaratommal nem gondolna, excludáltassék mind az én, s mind édes feleségemrül ıköt concernáló mindennémő acquisituminkbul úgy, hogy valamit édes fiamnak legáltam, azt ı apprehendálván és ezen legatum erejével bírván, azon kívül testamentumomat és legatumimat meg nem álló gyermekim csak azokbul participáljonak, mellyek ugyan máskint is ısi jószáginknak találtatnak, az egész acquisituminkat penig akaratomat megálló gyermekim apprehendálják és osszák föl, excindálván mindazáltal az ollyan portiókbul is fiamnak annyit, a’ mennyi illik proportionate legatumához képest. Melly utolsó akaratomat subscriptiómmal és szokott pecsétemmel megerısítek. Kassán, die 17. mensis Decembris, anno 1710. Szentpéteri Imre Puki Éva keze kereszt X vonása m. p. (L. S.) és pecsétje (L. S.)

Coram me Georgio Nikházi m. p. (L. S.) Coram me Andrea Dıri m. p. (L. S.) Coram me Adamo Komjáti m. p. (L. S.) Coram me Georgio Nikházi juniore m. p. (L. S.) Coram me Stephano Réti m. p. (L. S.) Coram me Sigismundo Bekeny m. p. (L. S.) Coram me juniore Johanne Nagy m. p. (L. S.)

2. Én, Szentpéteri Imre, emlékezvén jól arra, hogy idvezült kedves feleségemmel, néhai nemzetes Puki Éva asszonnyal Kasán, die 17. mensis Decembris, anno 1710. kevés keresett jószágocskánk iránt tettünk vala ugyan testamentaria dispositiót Szentpéteri András fiam, úgy Szentpéteri Mária és Susanna leányim között, a’ mellyhez magokat holtunk után tartsák és alkalmaztassák; de minthogy azólta kevés jószágom statussa némelly részeiben változott, s mind penig azon testamentumunkbul bizonyos dolgok és állapotok kimaradtanak, mellyek iránt szükséges testálnom: annak okáért valamint akkor, úgy mostan is ugyanazon Atyának, Fiúnak és Szent Lélek Úr Istennek nevében, szabad akaratom szerint annectálom elébbeni testamentumomhoz ím, ezeket: elsıben is. Mivel nékem fekvı pénzem nincsen, sıt inkább másoknak is vagyok adós, ha csak éltemben ki nem fizethetem, azért ha holtomkor pénzem marad, abbul tisztességessen temettessen el a fiam, Szentpéteri András; ami penig megmaradna, s gazdaságát hogy jobban continuálhassa, annak két része a fiamé, a harmad része penig a két leányomé legyen. Ha penig pénzem nem maradna, borbul vagy egyéb közös mobilékbul, amit könnyebben pénzzé tehet, szakasszon a’ fiam és áruljon annyi költséget, amennyi elégséges lészen tisztességes eltakaríttatásomra. 2. Mivel méltóságos gróff Szirmai Tamás uramtul, ı nagyságátul külömben mostan építtetett kıházamnak fundussait Szentpéteren meg nem szerezhettem, hanem olly conditióval, hogy fiamé és feleségeé legyen holtom után, annak okáért azon kıházamat említett méltóságos gróff uramtul acquirált sessiókkal hagyom és legálom a fiamnak és feleségének, kedves menyemnek. 3. Mivel házbeli eszközeim, amellyek szegény feleségem idejében voltanak, többire mind elvesztenek és romlottanak, és azolta szerzettünk, miólta a’ fiam megházasodott, többire az ı szorgalmatoskodások által, azért minden házbeli eszközeim, szüretezı edényim és minden szerszámim a fiamnak maradjanak. 4. Minthogy nemcsak négy esztendeje, miolta erıtlenkedésim miatt sem szılleimhez az egy szüreten kívül, sem egyéb oeconomiám körül nem járhattam, hanem a fiam és menyem serénykedések által folyt oeconomiám, ez okáért mind boraimnak, ıszi és tavaszi vetésimnek, vermes életeimnek két részét a fiamnak, harmad részét penig a’ két leányimnak hagyom. 5. Mivel Alacska egésszen a fiamé, egyebekrül penig ezeken kívül elébbeni testamentumomban tettem rendelést, azért azon elébbeni testamentumomat mostan is confirmálom és gyermekeimet intem atyai szeretettel arra, osztozzanak istenessen, egymást megbecsülvén, Isten áldását magoktul atyafiságtalansággal el ne fordítsák.

6. Az leveleimet conserválja a fiam, akit illet máskint is törvényessen azoknak conservatójok. 7. Hogy kételkedések leányimnak ne légyen holtom után fiamhoz és menyemhez, mintha általok magok számára acquirált szılıcskéket az én jövedelmembül és segítségem által szerzették volna, jó lelki ismerettel kívántam leányimnak tudtokra adnom, hogy minden segítségem nélkül, a menyem jószága jövedelmébül szerzették, a’ mit szerzettenek, azért azon acquisitumokhoz semmit nem praetendálhatnak, s ne is praetendáljanak leányim. Melly annectált dispositiómat kezem írásával és pecsétemmel confirmálok. Szentpéteren, die 3. mensis Aprilis, anni 1723. Szentpéteri Imre m. p. (L. S.) Coram me Andrea Dıri, per quem correcta marginaliter in puncto 5-to, m. p. (L. S.) Coram me Stephano Szokolyai, venerabilis dioeceseos Borsodiensis inspectore ecclesiastico, m. p. (L. S.) Coram me Sigismundo Becskeházi m. p. (L. S.) Coram me Paulo Bolyki, comitatus Borsodiensis ordinario jurassore, m. p. (L. S.) Coram me Michaele Paksi, m. p. (L. S.) Coram me Matthia Pap, m. p. (L. S.) Coram me jurato notario oppidi Sajószentpéter, Georgio Komáromi m. p. (L. S.) 3. Én, Szentpéteri Imre, mostani súlyos betegségemben is józan elmével recognoscálom fiamnak, Szentpéteri Andrásnak és feleségének, kedves menyemnek egész velem való lakásoknak idejében mind elöregedett és ottan-ottan nyavalyákkal Istentül látogattatott személyem, s mind házam népe körül való szorgalmatos és hőséges gondviseléseket, oeconomiámnak egyedül általok lett conserváltatását és szaporodását, mellyben leányim többire semmi segítséggel nem concurráltanak, sıt esztendıt által alig fordultanak meg kétszer házamnál, hanem az egész gondviselésnek terhét ketten viselték; arra nézve elébbeni rendelésimet fiam és menyem részérül hogy megjobbítsam, arra ıket jó lelki ismerettel érdemeseknek ítéltem. Mellyhez képest hogy ık is tapasztalhassák voltaképpen hozzám való engedelmességeknek és hőséges szolgálatjoknak, s nyughatatlankodásoknak méltó jutalmát, így meliorálom eddig való rendelésimet fiam és menyem részekrül. Elsıben is. Majoromban lévı fejıs teheneim, amennyit ekkoráig szoktam fejetni, maradjonak a majorban fiam számára a majorsággal együtt. Több gulyabeli tinó-binó marháimnak két része penig a fiamé légyen, a harmad részivel leányim egyaránt osztozzanak. Másodszor. Jármos ökreim, béres szekereim szántáshoz tartozó szerszámokkal együtt maradjonak a fiamnak egésszen. Harmadszor. Minthogy juhaimbul részeket leányimnak kiadtam, tovább juhaimmal ne osztozzanak, hanem a’ mi juhom vagyon, egésszen legyen Szentpéteri András fiamé. Negyedszer. Házbeli minden eszközeim, szüretezı edényim és készségim egésszen a fiamra maradjonak; ha mindazáltal szüret tájban történnék halálom, akkori egy esztendıbeli szüretezésre adjon a fiam kádakat a’ leányimnak.

Ötödször. Szatmári Jánosné leányomnak készpénzt adtam 300 magyar forintokat, Fáy Istvánné leányomnak is ugyan 300 forintot készítettem, azért ezen hatszáz forint adjustatiójára barczai hatszáz forintos acquisitióm maradjon a fiamnak. Ha mi pénzem továbbá maradna, abbul tisztességessen takaríttasson el a’ fiam, a maradékával pedig osztozzanak gyermekim elébbeni dispositióm szerint. De reliquo maradjanak meg két ízben tött rendelésim és testamentum tételim az praemittált punctumokon kívül minden részeiben és czikkelyeiben, mellyeket most is újjobban confirmálok és ratificálok mind elébbeni, s mind a’ közelébb elmúlt 1723-dik esztendıbeli articulusokban és hazánk törvényeiben föltött authoritásom és facultásom szerint, corroborálván most is ezen confirmatiómat, ratificatiómat és melioratiómat saját kezem subscriptiójával és usualis pecsétemmel. Datum in oppido Sajószentpéter, die 27. mensis Februarii, anno Domini 1725. Szentpéteri Imre m. p. (L. S.) Coram me Andrea Dıri, expeditore praesentium m. p. (L. S.) Coram me Gabriele Usz m. p. (L. S.) Coram me Sigismundo Becskeházi m. p. (L. S.) Coram me Stephano Soós m. p. (L. S.) Coram me Georgio Soós m. p. (L. S.) Én elıttem, Fazekas István elıtt, kereszt vonásom szerint, X. (L. S.) Én elıttem, Aranyas János elıtt, kezem kereszt vonása szerint X. (L. S.) Vidimata per me Georgium Melczer, jurato inclyti comitatus Borsodiensis notario m. p.