Szent Ferenc Világi (harmadik) Rendjének és a Szent Kereszt Hadseregének hivatalos lapja

II

II

TERCIARIUS KÖZLÖNY Szent F e re n c V ilági (h a rm a d ik ) Rendjének és a Szent K e re sz t Hadseregének hivatalos lapja.

/V. évfolyam .

7. szám.

1924 julius hó.

Szent Ferenc atyánk é p it. , . Irta : Magyar István, a m. kir. kúria tanácselnöke.

Buda környéke legendás vidék. E kis helyecskére nem fér el a történelmi, a városi, a népéleti, a vál­ ási s egyébb legendákról való legfelületesebb megemlékezés sem, azért csak a ferences legendákról ejtünk itt egy-két szót. A ferences legendák a budai légkörben élnek, talajában tovább nőnek és néha váratlanul és feltűnően alakot öltenek. Feltünhetik mindenkinek, hogy a tabáni hévforrások tövében a Krisz­ tus iránt leghűbb szivü Szent szerény fiai, a pogány török részéről legjobban kiaknázott helyen fészket vertek és megépitették a tabáni templomot. Krisztinaváros plébánia temploma szintén a napfényes szivü Ferenc fiainak alapítása. A Vár sok ferences emléke, hagyománya mellett a helyőrségi templom szent Ferenc fiainak buzgalmáról beszél és szent Kapisztrán a magáét foglalta el, mikor a térnek és a templomnak nevét adta oda. A Víziváros Kapucinusai szűk körben, de ma is művészi kertészetet űznek a lelkiekben a Nagy Boldogasszony és a szent Ferencrend Királyné­ járól elnevezett koronázó templom lábánál. Az Erzsébet apácák temploma, kolostora ferences alkotás, amelytől József a kalapos király, fosztotta meg őket, áttelepitvén a rendet az akkor kiüresitett ágoston rendi országúti kolostorba-templomba, a jó lelkű Gül Baba hajdankori rózsakertje szomszédságába. Szent Ferenc fiai azóta érté­ kes életet élnek itt a rózsák dombja tövében s Gül Baba is bizonyára szívesen tekinti Őket utódainak, hisz ő költő volt és szerette úgy az embert, mint a rózsákat. Honnét fakad az a legendás életfolytonosság az Ő fejlődésének gya­ kori és uj alaköltéseivel ? Kérdezzétek meg a virágoktól, amelyek a jó, a szent, a derék feren­ cesek lábai nyomán fakadtak s gyökerűk a föld szivéig éi. Kérdezzétek meg a tavaszi verőfényt, a m e l y emlékszik arra a borzalmas és mégis csodás időre, amikor szent Kapisztrán Buda vidékén prédikált a fenyegetően elönyomuló törökök ellen, a m i k o r s z e l i d szeme parázsló tüzektöl izzott. Megmondja a vihar is, amely orgonás szavától tanulta el a bugást. Vallást tehet róla a termékeny permeteg, amelyet a vöröskeresztesek ezrei­ nek szeméből az ö remegő hangja fakasztott. Tűzzel szól le a nap, amely­ hevét az ő lelke gyarapitotta. Boldogan hódol neki a vidék, amelyre egykor áldását adta. Ha ez nem győz meg, akkor a legendás titkos erők forrásáról és »nük^idéséröl tanúságot tehetnek a buda-vidéki temetőbken nyugvó ferences atyafiak ezrei és ezrei, akik életükben-halálukban, teslkküel-lelkukkel ezt a ^'tléket termékenyitették meg.

1^

És az Ur Buda e kincseit, mind nekünk meg is hagy ta haszonul gyönyörűségül, üdvbiztositásul. Virágok beszélnek, fűszálak suttognak erről a fénysugár remegése a szellő zizzenése, az eső cseppegése mind tud róla az Öreg Duna nem felejtette el és a vén dombok, hegyek szívesen em^ lékeznek rá. Meri a nagy Pán meghalt, a nimfák, druidák eltűntek; mert ezek a pogány lélek játszi képzeletének csillogó buborékai voltak — ám a szen­ tek alája, szava, cselekedete, áldása örökéletü és kincse, boldogsága dísze a földnek. Ha csillagos éjjel nézem a környék dombjait és köröskörül a messze­ ségben látom az ezernyi és ezernyi kis fénynyelvet lobogni, mindig gon­ dotok arra az ezer és ezer ferences atyára, aki sok évszázadon át ezeken az erdőkön át lámpással a kezében, messze vidékre vitte a betegeknek utolsó vigasztalásul a Legszentebbet . . . S ezek néma kérdésemre jókedvűen felelik; Igen, e heg>^ek, e dombok mind szent Ferenc Atyánkéi, ez a Pasarét — Szent Ferenc rétje. Igen, igen ez a sok százados foglalás az az ö kétségtelen uradalma. S akkor önkénytelenül a Pasa, helyesen szent Ferenc rét fölött emel­ kedő sziklás dombra esik rémüldöző tekintetem s lelki szemeimmel ott látom a szerafikus szentet. . . Hévvel prédikál: Isten juhocskái! Ez az én ősi földem, amelynek északi határát a remetei szent Szűz őrzi. Erről cirpeli állandó nótáját kis cselédem : a tücsök testvér. Erre vigyáz kerülőm, a Gugger-hegyi sas. E völgy virágjai, kis hugocskáim, mind szivemből kapják színüket, illatjukat. S Nap bátyánk nekünk terméken>iti rögeit. Engem az Isten azért küldött a földre, hog) fényt, derűt, vidámságot öntsek rá, hogy épitsem az ö Egyházát. Nos, itt az én rétemen lesz az én uj P o rtiu n k ulám ! Itt kell emelnem Egyházat az Ur dicsőségére, Egyházat, -amelyben én leszek a házigazda, mert otthonomban akarom ^ m u ta tn i az Urnák az én budai juhocskáimat. hog>' az övéi legyenek és Ö nekik is legyen mindenük. Juhocskáim! Az uj Porciunkulának meg kell lennie, mert az Ur akarja. Az Ö akaratának engedelmeskedett az a néhai való Kapás testvér, aki annak idején a telket nekem ajándékozta. S ha látnátok, mennyire füti a szt. Lélek tűz« az öröklötten és egyénileg is zseniális L. Jenő építőművész testvérünk agyát, képzeletét, hogy minél szebb, minél csodásabb tervét készitíe el leendő uj házamnak. Az Ur sugalja a Fillér-utcai Hugó testvé­ rünknek a gondolatokat, hogy az ünnepre a rólam szóló óratoriumot elkészítse. Az Ö eszméi szerint fogja művészi testvérünk U. Sándor uj egyházunkat csodás képekkel teleirni. És Zárda-utcai meg a Margit-köruti testvéreinket is Ó indította, hogy tégláról, kőről gondoskodjanak. Juhocskáim! hát ne álljatok veszteg! Mert n'indegyikötöknek oda keli hozni az egyházhoz az ő tégláját. Értitek, mindegyikötöknek — ereje szerint. Senki&e mondja, hogy 6 szegény, mert Isten Szegénykéjénél senkiscm szegényebb. És senkise mondja, nincs adományának ellenértéke, mert az Isten szegénykéié a legnagyobb kincset, mindenét: Istenét adja nektek ellen­ értékűi. Juhocskáim, atyátok építkezik! A ti erőtöket kell igénybe Nehogy valamelyikölök elmaradjon az erejéhez mért téglájával; mert lelkid

195

esik majd az a tégla oly súllyal, hogy boldogtalanná teszi csak a tudat is, tiogy ö Ferenc atyja örömének nem részese. luhocskáim ! én építkezem — szeretettel várlak az istenes munkához i)uzgö társakul. Buda vidéke legendás vidék és e vidék legendás ura szent Ferenc, aki 700 év óta épit az Ur Egyházán. És csodásak az ö építkezései. Boldog Buda, hogy szent Ferenc földjén épít az Urnák uj házat és ínafiának otthont, ahonnan szeretete szétárad majd a vidékre, mint a fény, cnint az .ür áldása, mint a termékeny boldogság . . .

§ £ Ű 2

0

k á r ia

fáto ^a tás a .

SKaff^afaq, cscnics, mcfy öröm mefódidhií ¿imcppc

^ SHÍhfás lic^ytcfón

s pipó'^os röi^ySett —

¿|i 6ékö drad.

Sseiil Romfohápa dicsfény árja . a fáh méfyeti Pólíofiia iiitoneh, í

hörcíi tV’ptét fúlfiataffanuf

■¿dcs titkát eddi^ ssircBc súpua PCpOSDC sicf ^uda rdposdBű (— simifjdh az uíat) és mi^ éfSScM ujjon^pa % ddja mcjnijtfih ajh*! Sofdoű Íidfadaípu: ^„‘{íKajassfaPjad én ufkem ai SlTrat!“ STYL

K A R IK A G Y Ű R Ű M . TK«ik»gyüta A tűzkctuitíd •Crillo* o jjim o n Nem litj» líiik l - C ilk Te Jéíojom . T itíta féayedben • G y ím in tk én t ragyog l 6 d.s S.-erelmem Tied vagyok

M isik éksítrtm, Titkon viselem Néma éijeken. A l cisöUlben S rikriiva ragyog. Megirigylik fín y ít A csillagok I IC L^M EN T IL O N K A .

196

Az ég jegyese. Irta: Losády Erzsébet. I. Halkan leszáll az éj. Némán burkolta be sötét köpenyébe San Fernandót, a Spanyolország déli tengerpartján fekvő városkát. Az atlanti óceán fekete hullámain végig surrant a világítótorony hivó fénye. És ez a fény megnyugtatóan ezüstös békességben szórta szét világiló sugarait az éjsza­ kában hánykolódó hajók számára. A tenger hullámainak morajlása lágyan ringatta álomba Pietro Belanzo óriási kiterjedésű haciendáját. A mély csendet egy ajtó halk nyikorgása zavarta meg. A kivetödö fénysugár megvilágitotta a rajta kilépő nő körvonalait. Donna Theresa, Pietro Belanzo felesége gyors léptekkel tűnt el kert­ jük olajfái között. Kendőjét összeszoritva, nesztelenül surrant végig az elhagyatott utakon. Kopogó lépteit már lágyan fogta fel a bársonyos füszönyeg. Donna Theresa megállt. Kebléből mély sóhaj szakadt fel. Térdre roskadt. A hold kibukkant a rongyá tépett felhöfoszlányok mögül és ezüstös glóriába szőtte a Szűz Mária szobor virágtól illatozó grottáját. — M adonna! — suttogta a térdeplő asszony — Könyörülj rajtam. Ó , hallgasd meg végre könyörgéseimet. M a d o n n a ! Te tudod milyen üres a ház. Hogy hiányzik egy ártatlan gyermekarc üde kacagása. A férjem sem szeret már. Pedig milyen boldogok voltunk, mikor öt évvel ezelőtt elhozott ide, ebbe a gyönyörű szép otthonba. — ¡Madonna! Esdve kérlek, hallgass meg. Egy édes szép gyermeket akarok. Ó, ha meghallgatnál, Neked szentelném. A Tied lenne. Ha egy göndörfürtös fejecskét szorithatnék keblemre. — az én gyermekemet, ak­ kor . . . ó, Madonna, fogadom, hogy Neked nevelném. Neked őrzöm meg tisztán, makulátlanul. Neked adom öt., csak hallgasd meg könyörgésemet. II. Pietro Belanzo haciendájából vig muzsikaszó áradt ki az illatos forró levegőbe. Keresztelőt ünnepeltek. A férfi felvette himzett bársonymellényét, me­ lyet esküvője napján viselt. Nehéz óralánc aranylott a fekete bársonyon. Kezein értékes gyűrűk ékeskedtek. Gazdag ember volt Pietro Belanzo. Malagaszőlőit hajórakományok vitték szét a világ minden fájára. Haciendája a legnagyobb és legszebb volt az egész kadizi öbölben. Erős kézszoritással fogadta vendégeit s apai büszkeséggel mutatta végig újszülött leánykáját, Genovévát. — Soká váratott magára a kis örökös, — szólalt meg egy elnizot, jóm ódú kereskedő. 4 - m ct — Igen — mosolygott boldogan Pietro — sokáig vártunk ra. Mo végre nyugodtan élhetek. Van kire hagynom a vagyonomat,

Belanzóné megfogadta a Madonnának tett Ígéretét. Mikor Lííendes mélabus estéken magára hagyatva, ölében babusgai leánykáját. Szűz Máriáról beszélt neki, az emberek égi anyjától.

Genovéva fogékony, tiszta gyermeklelke szomjasan szívta magába ®‘ f Szűz Mária képét. Később, mikor nagyobb lett, már ketten térdeltek le a kert homálvba vesző bokrai közt világitó Máriagrottánál. xt. • parafa-tölgy vetette árnyékát az imádkozó női alakokrasóhajaikat zizegve fogta fel s halkan, suttogva adta tovább a libbenő szellőnek. Genovéva gyönyörű hajadonná serdült. Szépségének hire mint futó­ tű z terjedt széf. Kagyogó fekete szemeinek napsugaras fényébe sok tüzes fiatal spanyol lett szerelmes. A kikosarazott kérők egymásnak adták a ki­ lincset. (lenoveva hallani sem akart róluk. Apjának kitörő szavaira csendesen felelt. — Édes apám, hagyjatok itt. Úgy szeretem az otthonomat és titeket. Nem akarok férjhez menni. Én olyan boldog vagyok nálatok. Pietro Belanzo ilyenkor gyöngéden ölelte magához leányát. - Drága Genovévám, te vagy a mi kis örömünk. De nézd, mindig csak nem maradhatsz leány. Egyszer majd eljön az igazi, akinek szivesen fogod nyújtani kezedet. Genoveva azonban megmaradt hideg visszavonultságában. Tiszta lel­ kében a Madonna képe harmatozott. Mikor édes apja kilovagolt, akkor boldogan sietett a kertbe s újból megfogadta Szűz Máriának, hogy nem nyújtja senkinek sem a kezét. Hiszen ő az ég jegyese; édes anyja foga­ dalma s az ő szeretete is örökre hozzá fűzik.

Pietro Belanzo haciendája mellett elterülő földeket Sevilla gazdag uzsorása Luis Torrez vette meg. Szomszédságba keveredvén Pietróval, egy este meglátogatta őt. Mikor lováról leugrott, megpillantotta a kertben sétáló leányt. Zöldes szemei sötéten megvillantak és sokáig néztek az eltűnő fehérség után. Luis Torrez csúf, vén ember volt. Sevillában rettegtek tőle az embe­ rek és messzire elkerülték. Fenyegető kezek dobálták átkukat utána. Sokat tönkre tett ez a vén uzsorás, aki áldozatainak véréből halmozta fel gazdag­ ságának kincseit. Púpos, alaktalan tömegét hajlongva vitte be Pietro szobájába. Az ajtónál mégegyszer visszafordult. Csúf, kegyetlen vonás torzította el arcát. — Az enyém lesz — suttogta magában. Gonosz tervét aljas módon kezdte meg. Pietrót berántoíta magával Sevilla zajos életébe. Felkeltette benne a kártyaszenvedély ördögét. Hamiskártyások barlangjába vitte, ahol a szegény, mit sem sejtő áldozatot las­ sacskán kiszipolyozták. Az uzsorás készségesen ajánlotta fel mindig telt erszényét s Pietro reménységtől űzve kapott bele. Veszített, mindig csak veszített. Szőlői, földjei, haciendája az uzsorás kapzsi kezeibe keröttek. Mikor letelt a váltók napja, Luis Torrez eljött, hogy beváltsa ígéretét. Pietro könyörögve nyújtotta ki kezeit. — Segite rajtam. Ne tizz ki innét. Hát földönfutóvá legyek feleségem•Tiel és az én szép, egyetlen gyermekemmel? Luis Torrez szeme gonoszul megvillant. *— Secitek rartad Add nekem leányodat és én mindent visszaadok oéked.

198

III.

Genovéva fehér arcán bánatosan rezegtek a fájdalom könnyei. Anyja most hagyta el. Végre egyedül volt. Oda lepett a tükörhöz^ Egy menyasszonyruhás, mirtuszkoszorus leány halvány, fájdalmas vonásai néztek farkasszemet az ö égő, könnyes pillantásaival. Észébe jutott az a viharos jelenet, mikor édes apja ráparancsolt, hogy ei kell fogadnia a go­ nosz uzsorás ajánlatát. Megborzongott. Hát nincs menekvés? Három óra muiva érte jön rét* tegett vőlegénye. Még csak három órája van. Hirtelen elhatározással odalépett az ajtóhoz. Halkan kisurrant. Futva rohant a Mária-grottához. Leborult eléje. Zokogó arcát kezeibe temette és felcsukló hangon esdekelt. — Madonna, ne hagyj elveszni. Édes jó égi Anyám. Hát elfeled zel rólam ? Könyörgöm, esdve kérlek, ments meg ettől a rettenetes sorstól. Madonna, ugye nem felejtetted el, hogy a Tied vagyok? Kérlek, könyör­ göm ments meg. Könnyázott szemeit felemelte Máriához. Hirtelen égő fájdalmat érzett térdében. Felszis&zent. Még egy utolsó pillantást vetett Máriára. Azután, mintha a szoborarc mosolyogna. Mintha imádkozó kezeit hívogatva kitárná. Genovéva visszamosolygotL Rózsaszinü ködfátyol borult szemeire és lebukott a szobor elé. * *

*

A násznép türelmetlenül várta a mennyasszonyt. Benzoné aggodalom­ tól ü2 ve sietett leánya szobájába. Sötét üresség fogadta. Ijjedten szaladt vissza. — Nem találom a lányomat. Hová lett; Istenem, mi' történt vele? Pietro Belanzo szivébe is befészkelöifött az aggodalom. — Fel kell kutatni az egész házat, — kiáltotta rekedten &előrerohant a kertbe. Messziről fehér folt világitott szemeibe. Odasietett. — Genoveva! — kiáltott fel izgatottan — mi b a jo d ? Lehajolt és felemelte a merev testet. Karjaiban vitte fel a szobába, A násznép némán engedett utat. Az orvos megvizsgálta, Skorpiócsipés halálos mérge ölte meg. A vőlegény meggömyedten, torzult vonásokkal állt mennyasszonya halottas ágyánál. Reszketve lopta fehér kezeibe a mennyasszonyi csokrot Az ég megmentette az ő jegyesét.

199

Szűz Mária a magyar történelemben. Irta : Vajda Károly. (Folytatás.)

Mi pedig meghatottan állunk a szobor előtt s mialatt a múlt dicső­ ségének minden szépsége elvonul előttünk, szivemből felsóhaj a dal: Nagy Hunyadrak fényes vértje, Kapisztránnak hös karja, Szép országod menedéke, Magyaroknak hü pajzsa: Jó Anyánk, Mária l Mig zeng a templom kis harangja, lépjünk be a volt helyőrségi templomba, mely a török időkben, a 145 éves leigázás alatt török templom volt s ma főoltára képén Kapisztrán Szent János fencéges alakja sugárzik felénk. Szálljon egy röpke fohász a ma tőlünk elrabolt és elzárt, szerbek­ től elfoglalt Illők (Újlak) felé, melynek templomában Szent Ferenc rendje emelte oltárra Kapisztrán alakját a keresztes lobogóval a kezében s őrizte holttestét, mig a török dulás elöl ismeretlen helyre nem menekültek a szent ereklyékkel, melyeknek nyoma veszett. A nándorfehérvári győzelem után néhány hétre a pestis elragadja a kereszténység és a magyarság legnagyobb hősét. Három hónap múlva, kimerülve 70 év munkájától követi hűséges, megértő barátja Kapisztrán. Ugyanezen év november 23-án poiba hull Budavárában Hunyadi László feje ; úgy látszik lehanyatlott a Hunyadiak csillaga s győz az ide­ gen ármány, az emberi gonoszság. De Hunyadi János Szűz Mária lovagja volt s Mária nem hagyja el a Benne bizakodót! 1458. január 1-én 40.000 torokból zug fel az „Éljen Mátyás király!“ S trónra kerül minden hitvány emberi mesterkedés dacára Mátyás, a nagy Hunyadi f ia ! A magyar történelem fényes lapjai következnek, melyek mél­ tón sorakoznak az Árpádok, Anjouk fényes emlékei mellé ! És a nagy Mátyás, az igazságos, a hatalmas, a rettegett Mátyás, a renaissance derüslelkü, művészetért, tudományért, minden szépért lelkesedő hatalmas tipusa, hogyne borulna le a tisztaság, szépség, szentség, költészet, művészet, tudomány mennyei Ideálja előtt! . i- * Mátyás Mária tisztelő király, pajzsán Szűz Mária képe, felirata: Sancta Dei Genitrix Maria interpella filium Dei pro rege M athia! Istennek szent Anyja, Mária, kérjed Istennek fiát Mátyás királyért! Kardja markolatán: Sancta Maria óra pro rege Mathia I bzuz Mária könyörögj Mátyás királyért! Ezüst pénzein (1471) a körirat: Patrona Hungáriáé, kiverve rajta Szűz Mária Jézussal. Mátyás pajzsára gondolok s eszembe jut : u u m '*, v Magyaroknak hű pajzsa - Hű Anyánk Mária! Meghalt Mátyás az igazságos, beáll a hanyatlás, lehanyatlott a vaskéz, rohamosan zuhan a nemzet a mélységbe. Pannónia virágoskertjében hervadnak a . Szétzüllés, civódás, meg nem értés, gőg és elkeseredés ^ ^ pedig jön s egyszerre egy szörnyű vereség híre nyilallik az szivekbe: Mohács, 1526. augusztus 29. A jók, a becsületesek „ s páncélos mellüket feszitik a török roham elé. A P^más ^^^zlaján Szűz Mária képe. felirata zokogja: Sancta Maria óra n o b i s Ámen. Regm Anna Maria episcopo Acyoniensis 1526. Másik felén: Pro et Patria, a rúd végén Mária szobrocska. „A hagyomány szerint Batthyany

200

Károly a mohácsi csatában nem akarván a Boldogságos Szűz alakjával ékesített zásztót pogány-kézbe juttatni, kivágta a kápet s ruhája alá rejtve elvergödött vele németujvár várába, hol azt azóta kegyelettel őrzi a család.“ De meg kelleti bűnhődnie a magyar egyenetlenségnek, néhány óra múlva holtak ezrei, főpapok, föurak, nemesek, becsületetes magyar katonák és Szent Ferenc hűséges fiainak százai feküsznek, vértanúhalálban a csatatéren. A múltból felém leng egy sötét emlék : Mohács. Minden veszni látszik, a török 1541-ben már Buda városában van; a Mátyás-templom, a Boldogasszony-temploma istálló a török szpahik lovai számára, a mai Kapisztrán-templom tornyából minaret lesz s a csendes éj t e bele üvölt, m ini a sakál a magyar pusztába a muezzim elnyújtott imája : La Illah, il Allah, Mohammed razul Allah ! Trónviszály, ketté, majd három részre szakadás s a legjobban fájóbb, a lelkek kettészakadása, a protestantizmus előnyomulásával. Megmagyaráz­ hatatlan előttem mindig a protestantizmus rideg elzárkózása a Virga et Mater, a Szűz és Anya gondolata és ideálja elől : A szomorú politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok által valóság­ gal támogatva, terjed a vallási szakadás és annyi baj és csapás között még a szíveket és a lelkeket is szétválasztja. A protestantizmus ellen indul harcba a Szűz Máriás lobogóval a kongregáció. A magyarországi kongregációk megalakulásának kora a Regnum Marianum eszméjének is fénykora volt. Pedig rut pártoskodás, részekre szakadás, török és német dulás pusztít mindenfelé az országban és a lel­ kekben. Ebben a mélységes keserűségben a történelem távlatában, századok ködéből felragyog a magyar lelkekben Szent István áldott alakja s felzokog az ének : „Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga . . .“ „Hol vagy' Mátyás király, Téged magyar kíván . . Sír, zokog tovább az ének : „Virágos kert vala hajdan Pannónia, Mely kertet öntözé híven Szűz Mária." A magyar szivek és lelkek visszamenekülnek a hitszakadás által dur\'án félrelökött égi Ideálhoz, s felcsendül az ajkukon a legbusabb, leg­ fájóbb, de minden időkre legszebb Mária ének : , Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patronánk . . . Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk : Magyarországról, romlott hazánkról, Ne fejejtkezzél meg szegény magyarokról 1“ ^.Nyísd meg az ^ e k e t sok kiáltásunkra, Anyai palástod fordítsd oltalmunkra . . „Jegyes szemeiddel tekintsd meg népedet Segéljed áldásra magyar nemzetedet. . „Fiad ellen sokat, megvalljuk, vétettünk De csak imádj értünk s Hozzája megtérünk . . / Jézus Fiad előtt könyörögj érettünk, Mert ha nem cselekszed, egy lábig elveszünk! . . Sir zokog az ének. de lángra kap tôle a hit s a kongregáció Pannon’táM\ ulra virágos kertet plántá!.

_________

20 i

„Jer, kövess engem.“ Ir ta : Terciárius.

A nap kiméletlenül bocsájtotta le tüzes sugarait a forróságtól megrepedezett szomjas földre. Aratnak mindenfelé. Kovács István uram is az aratás munkálataival van elfoglalva anvnyira, hogy nem is tudott igazán örvendeni János fia sikeres érettségijének. Pedig Jánost szerette legjobban gyermekei közül, mert szorgalmas és jóviseletu fiú volt mmdig; a sok „jelessel“ sok örömet szerzett neki. Kovács János a legjobb tanuló volt a gimnáziumban.. A Director Ur 10 koronás aranyát minden évben ő kapla jutalmul. Kiváncsi is volt rá az egész falu, hojy mi lesz belőle; jegyző, fiskális, doktor? vagy ta­ lán pap ? István gazda papnak szánta. — Hiszen jó, csendes, lelkiismeres; szeret templomba járni, meg a )lébános urnák niinistrálni, no meg esze is van hozzá, — mondogatta eieségének — miért nem lehetne belőle pap? Felesége azonban mindig azt mondogatta: — Bizony én nem engedném. Nem azért neveltem fel, hogy eldugja magát abba a szoknyába, aztán rá se merjen nézni senkire. János minderről semmit sem tudott. Ö maga még nem nyilatkozott soha, hogy mi szeretne lenni. Most, hogy hazakerült a városoól, kiment a mezőre „dolgozni“, hogy a sok szellemi munkát egy kis fizikai munkával ellensúlyozza. Napbarnitott arca azonban mostanában a szokottnál is komolyabb. Nagy gond üli meg a lelkét. A pályaválasztás fontos kérdését kell elintéz­ nie. Nem tudja, hogy pap legyen, vagy pedig engedve anyja rábeszélésének gazdatisztnek menjen. Ebéd után egy buzakereszt árnyékában keresett menedéket. A vállán függő harmadikrendi skapuláréját ujjai közt gyürögetve, rendi imáját vég­ z i. . . imádkozik. Azután elgondolkozik s egy mély sóhaj tör ki szivéből: — Óh Istenem, mutasd meg nekem az uíaf, amelyet számomra ki­ jelöltél . . . Mi legyek? . . . Gazdatiszt? E h ! semmi kedvem hozzá. Leginkább pap szeretnék én lenni . . . reverendába jönnék haza, szép világoskékbe, amilyenbe a városban láttam a kispapokat . . . én is vehetnék fel olyan szép csipkés inget, mint a plébános ur . . olyan szép széles szalag volna a derekamon, mint a plébános urnák . . . Én is felmehetnék az oltárra . .. miséznék . . . prédikálnék . . . gyóntatnék . . . Az édes Jézus volna a jegyesem örökre. Aki annyira szeret bennünl^€t. , . Istennek szentelném egészen az életemet, csak neki szolgálnék Cfiész életemen keresztül . . . menteném a lelkeket a menyország szá­ mára . . . felséges pálya . . . Igen Istenem . . . én a Te papod leszek . . . Körüskörül minden csöndes, pihen m in d e n k i... De im e ! ki az? Egy szelidarcu Ember- feléje tart . . . Oda húzódik mellé, mintha 0 is pihenni akarna . . . ,í u m .• Nem pihen le, hanem csak ráhajol János pihegő mellére, hallgatja szive heves d o b o g á s á t... s halkan smebe sugallja; „Ifjú, jer, kövess azután eltűnik észrevétlenül a szomszédos kaiászlengerben . . . iV cséplőgép zakatolására riad fel János . . . Maga sem tudja a lelke olyan nyugodt. Az arca is vidámabb, derűsebb; szeméből is sugárzik az édes béke . . . Lelkét bevilágitotta az isteni kegyelem mmdent

202

átható sugara s eloszlatta háiadalra fakad . . .

a

borús *

felhőket . . . János ajka önkéntelenül «

Végre megérkezett a várva várt szeptember. A szeminárium falai a visszatérő kispapok üdvözlő szavaiktól viszhangzanak. Ott van közöttük a Kovácsék Jánosa is. A többi újonccal együtt szerényen félrehuzódik a ré­ giektől. Hiszen számukra minden uj, mtnden idegen még. Mindenki isme­ retlen . . . Azonban lassankint beleszoknak az uj életbe, megszokják az uj ren­ det, szokásokat. Telnek, múlnak a napok boldogan. Tanulnak, dolgoznak szorgalma­ san, lelkiismeretesen. Sok a munka, úgy, hogy még gondolatban is csak ritkán szállhatnak haza, a szülői házhoz. Legfeljebb akkor, mikor a tabellárius ebéd alatt kiosztja a postát. „Vajon hoz-e nekem is“. . . „vajon miért nem irtak még ma sem,“ . . , mondogatják magukban ilyenkor a kis tisztelendők. János régóta nem kapott már hirt otthonról. Megnyugtatja magát; sok munka van most otthon a gazdagság körül, azért nem irnak. így vigasztalja magát napokon, heteken át, levél azonban csak nem jön. Egy esős őszi napon János sehogysem tud az előadásra figyelni. Némán bámulja a gomolygó felhőket . . . Ma biztosan kapok levelet, — ug>^ érzem . . . s várja türelmetlenül az óra végét jelző csengőt. Arra riadt fel, hogy a nevét szólították: — Kovács, hiv a prefektus ur. A mindig vidám és derűs arcú prefektus komor, szomorú arcca fogadja s egy sürgönyt nyújt át neki. János eisápad. Reszkető kezekkel átveszi . . . elolvassa. Személ>ől két könnycsepp gördült alá. A prefektus inti, hogy készülődjön, mert a vonatja egy óra múlva indul. Kovács Istvánt szomorú özvegye és hét zokogó árvája kisérte el utolsó útjára. János a temetés után pár nap múlva visszatért a szemináriumba, hogy folytassa a megkezdett munkát. Szomorúan, gondterhelt arccal, de Isten szent akaratában megnyugodva járt-kelt társai között. Társainak fájt, h o jy testvérük m indig oly szomorú, vigasztalták, de hiába. Nem tudták fetvidámitaní. Ezután még nyugtalanabbul várta a postát János. A temetés óta már négy hét telt el s otthonról semmi hir. János napról-napra szomorúbb lett, mert félt, hogy édes anyja csakugyan beváltja Ígéretét. Gondolkodott, fontolgatta, vájjon miért nem akarja anyja, hogy pap legyen? Miért akarja otthon tartan i. . . ? Úgy sem ért a gazdálkodás­ hoz. Nincs is hozzá kedve. így, folytonos töprengés és aggódások között teltek János napjai. Sehol sem talált vigaszt, csak a tabemákulum e lő tt. . . V ^ r e újév napja meghozta a várva-várt levelet. Akom-bákom betűk­ kel édes anyja írta. János félénken egy ablak mélyedésébe húzódott. Ide­ gesen tépte fel a levelet, hevesen kalapáló szívvel, tágranyílt szemekkel olvasta a girt>e-görbe sorokat. Nem érti . . . arca elsápad, szeme forró könnyekkel telik meg ■• • szive hevesen dot)og . . . olvassa újra meg újra: .Kedves Fiam, megmondtam, mikor itthon voltál, hogy hiába min­ den, nincsen más hátra úgy se, ott kell hagynod a klastromot, haza kel jönnöd. Ha egy kis szülők iránti szeretet volna benned, vissza sem mente^ volna. Gazdaságban is utánna kell járni mindennek, meg ezt a sok gye*

reket is ellátni, nem birom egyedül. No meg nem azért neveltelek föl hogy másnak dolgoz^ szegények vagyunk, abból a pár hold földből nem igen élünk meg . . . Te vagy a legidősebb, neked kellene rajtam segíteni pár év mölva megnősülhetnél. Horváth Rózsi azt mondotta, hogy bSmelv pillanatban hozzád menne. Látod szép és gazdag is, mi kell egyéb. Ott is kerülne jó pár hold földecske, együtt gazdálkodva, csak megvolnánk valatiogytovább is makacskodsz, tudd meg, hogy leveszem rólad a kezem. Menj amerre látsz, de tőlem egy krajcárt sem kapsz többet. Tartsanalc el a papok . . . A házam küszöbét át ne merd többet lépni ha
204

tekint, nem tudja, hogyan is került ide? Arca vertéktöl gyöngyöz Még egy hálafohászt rebeg s aztán megnyugodott szívvel indul a csengő szava után. ^ Másnap megírja a választ édes anyjának; ,Édes jó Anyám! Én inkább az édes Üdvözítőt választom . . . Inkább engedelmeskedem az Istennek. 0 meghívott engem szolgálatára, azért lemondok mindenről . . . mert az Ur Jézust mindenek felett szeretem •

E ln é m u lt lantokba v a la k i beletépeít: dal tám ad t s m ú lt a vétek. K ih a lt ligeteken v a la k i keresztülm ent: száz m a d á r vigad fe n t és lent. N éptelen utcákon v alak i á ts u h a n t: gyerm ekzaj cse nd ül s já ts z i hang. K o n g ó szivfalakat v alak i megérintett, s vesztett h it visszatér m ind b e . E rd ő k gyökerébe v alak i tüzet gyújtott, s kivetődnek a zöld lom bok, s zu n n y a d ó h ű v ö s vért v a la k i m elengetett és m o solyo g a szeretet. B u z a k a lá s z m ag v áb a v a la k i vére cseppent és jő a kenyér, a szent, p o r h a n y ó h a n to k o n élet űzi a halálU o n tja barna fö ld a kalászt. E ln y ű tt idegeket v a la k i lesim itott, s bátor terv, m in t szikra pattog. F eszülnek a karok fe l győzelm es m unkára,, m in t élőfa két ága. Lelkek p u sztaság án v a la k i átallengett, s a lv ó em bertöm egeket h í fe l u j h a jn a lra zeogő h a rs o n ás erő, fén y e s uj n ap o t lehelő f É s szem betekint m in d , k i szem bejő társával hogy rátekintsen jó s á g g a l K ezet kézbe téve a g y ülőlség n ek vége,' egy a m á s n a k testvére . . . %

4

Te vagy a liget, az utca m eg a lant, Te az erdő, a vér, a sziv, Te az em ber, ■ É n pedig tebenned a visszatért H an g , É n a tisztult É le t . . . E lta k a r engem a fé n y p alást, de a h o l sejtesz fe ltám ad ást, ott a K risztu s Véled 1 P E T R U S .

Az Egyház és Állam viszonya az első századokban. (Válogatott fejezetek az Egyháztörténeiemböl.)

Stöhr Géza Kér. János.

Az isteni Mester már jóeleve megjövendölte a fiatal Egyház leendő üldöztetésének, szorongadtatásának és a válogatott kegyetlenkedéseknek (jiérvét. Az ^S^sz akkori világ lakóinak gyűlölete, megvetése, a különféle római helytaitók es aikirályok kegyetlen üldözése kisérte azt már a bölcsőtől líczdvc, teljes liárom századon keresztül. Amint tudjuk, a nyájra sem vir^ radtak szebb napok, mint az isteni eredetű pásztorra! Ennek is úgy kellett viselni a fájdalom töviskoronáját, mint annak idején az Alapitónak. Neki js több fájdalomban volt lés/e, mint lelki és testi örömökben. Az isteni Mester szavai, sorra beteljesednek életének későbbi folyamán. A jeruzsálemi zsinagóga vezető férfiai, csakhamar tajtékzó dühhel támadnak a zsenge, fiatal, még merő gyermekkort élő j ruzsálemi keresztény hitközség tagjaira és az örökké elégedetlen, tulszenvedélyes és vezetőiktől felbujtogatott zsidó csőcselék, egy alkalmas pillanatban agyonkövezi a héttagú, a szegények és nyomorultak istápolására s gondozására alakult bizottság egyik legtehet­ ségesebb s legbuzgóbb tagját, István diakónust.^ Herodes Agrtppa uralma alatt, a királyi kórmányzóság 44-ben saját szakállára rögtönöz egy meglehetős heves keresztényüldözést tartományában. Ennek következtében úgy az ott élő és működő apostolok egy része, vala­ mint a keresztény hitközség legelőkelőbb tagjai, kénytelenek voltak a nagy római birodalomnak távolabb eső részeibe menekülni.- Ezen üldözés csak helyi jellegű volt, amelyet Herodes Agrippa zsidó vallásu tisztviselői provo­ káltak. Ezen üldözés azonban, semmiféle hatással nem volt a római biro­ dalom többi részeire és ezek szektáira. Pontius Pilátus római helytartót, aki az Urat halálra Ítélte, semmi néven nevezendő haraggal, rosszallással és helytelenséggel nem vádolja a szentirás. Sőt a legjobb megfigyelő, elbeszélő és éles tollú Szent P ál apostol sem tud adatokat felhozni annak igazolásául, hogy a keresztény vallás, nyomban az Ur halála után, a lémi államhivaiaínokok üldözték volna.* így tebát, jó ideig úgy az államvallás, valamint a kereszténység között a teljes béke honolt. Seholsem tapasztaljuk, hogy oly anyag halmo­ zódna titokba össze, amely talán a véletlen folytán tözet fogva, veszélyez­ tetné a környezetet és konfliktusra adna okot. Mivel ettől nem igen kellett tartani, azért az Egyház bölcsőkorában a pogány társadalom majdnem minden rétegéből taborzott híveket. De ez a békés fejlődés nem tarthatott ám soká; be kelltW teljesedniük azoknak a jövendöléseknek, amelyeket jó €teve hirdettek a próféták. A római állam féltve hatalmát, amelyet akkor inár csak egyedül a köznép sokistenségében vélt föltalálni, ezért az egyre íerjeszkedő, sőt magában a fővárosban is már elég szép számmal levő ‘ Vesd ö 8 « e : .A postolok cselekedetei* 6, 5 - 8 ; 3. R, Schumacher: ,D er Diakon Stephanus.* Münster 1911 cikkét, a .Neutestameníliche Abhandiungen“ III. 4. évfolya­ mjában: /. Belsen .D ie ApostelgescWchte.* Freiburg. 1905. 89 és köv; old. » V. ö. Apóst, cselek 12. 1-25. E. Scfiürer: .Geschichte des jüdischen Voikes Zeitalter Jesu Christi.* Leipzig. 1901 I. 549 és köv. old. * £ . Schwariz: »Kaiser Konslantin und die chrisfliche Kirche.' Leipiig 1913. ^ oldal.

2P6

keresztény hívek ellen irdatlan háborút hirdet. Nem kiméi senkit és nem válogatós eszközeiben. Mindenkinek pusztulnia kell, aki nem adózik áldí zattal a capitoliumi Jupiter ószentségének, vagy magának az istennek kikiáltott császárnak. Hajdani, legszabadelvübb neulralitást, most keevpi lenkedések és vérengzések váltják föl.* I.

Nero uralmától Diccletian trónlaréptéig. ö rü lt eszméinek, lelkifurdalás nélküli kegyetlenkedéseinek mámorábaí élö Nero császár (5 4 - 6 8 ) uralma alatt, mintegy kézmozdulatra megváltózott a római birodalomnak eddigi közvéleménye a keresztényekről.* Különősen jói megfigyelhető és tanulmányozható ez a hirtelennek is mondható átváltozás, a hajdani pogány történetirók müveiben. Hogy a 64-ben kitört római tűzvész felelősségét a piromanikus, őrült Nero m agiróf némikép elháritsa, mely alkalomkor, az egy milliót túlhaladott világvárosnak fele porráégett, ügyes képmutatással, a keresztényekre fogta. Tehette pedig ezt annál könnyebben, mert a zsidókból lett első keresztények között^ egyes hitbeli és dogmatikus felfogásban egyenetlenségek támadtak, amelyekről hithü pogány hivek is tudomást szerezve, Krisztus tanairól^ egyre kolpoltálták a legképtelenebb fogalmakat.^ De mivel akkor már nem csak zsidók­ ból lett keresztények is tartoztak a római hitközség kötelékébe, hanem a pogányokl>ól is számosán csatlekoztak már a Názárethi hiveihez, e szegény ártatlanoknak kellett szenvednie e császári hóbort miatt. Ezért csakhamar ki is tört az általános üldözés. A fővárosban összegyűlemlett már akkor is, az egész birodalomnak kétes egzisztenciája. Ennek a söpredéknek igen nagy örömet szerzett a császár azon parancsa, hogy ezen Jm prodükm emberanyag*^ * amely az ő bosszantásukra, a kegyes^ jó istenségektől elpártolva, különálló egyesületekbe és társulatokba tömörül, ahol köztudo­ más szerint, a legsremérmetlenebb tetteket, orgiákat, thyestiicus lakomákat, odipeicus cselekedeteket v ^ e z n e k ; végre megkapják méltó büntetésüket. * V. ö. Á aöé: .H istoire des persécutions de régüse.® Paris 1875. 2. kötet P. AUard: .H istoire des persécutions*. 5 k ö te t Paris 1903. (3. kiadás)’ C. G. Haráy. pCbristianity and the rom án G o v e m e m e n t* London 1894. W. Rámsayx ,T hc Churcb and the rom án Em pire before I70.* London 1904. (6. kiad.) K, C Neumann'. ,Der röm ische Staat und die allgemeine Kirche bis auf Diokletian.* Leipzig 1890. A. ChnvelUicd: .S to ria delle relazione tra lo Stato e la Chiesa.* Bologna. 1886. E. F. U ß U inii ,L c s persécuteurf et Ics martyrs.“ Paris 1893. F. E. IVleisi: .Ghristenverfolgulgen.* M ünchen 1898. A. Linsenmayeri .D ie Bekäm pfung des Christentums durch den róm isdien Staat bis rum Tode des Kaisers Ju lia n ." M ünchen 1805, L. Duchesni. .H istoire ancienne de Téglisc.* Paris 1907. Doulcet : »Essai sur les rapports df l ’égltse chrétienne avec l ’état rom ain.* Paris 1883. P. A llard: ,Le cbrislianisnie rt Tempire ro.nain de Nérón á Theodose.“ 7. kiadás Paris 1908. * A zsidókból lett keresztényelnek, Claadias császár rendeletéből és parancsi »a ió kiűzetése (kÖrUbelfil 51-ben) nem azoknak kerrsztényies magatartásukért, hane^ in k á b b iz f ig a és elégedetlen, meg nem tagadható keleties természetükért rendeltet*

cl. Erről

különben

a

szemtanú

25-ik fejezetben, * Ennek ellenkezőjét

Suetonius: .C la u d iu s * cim ü müvében bővebben ír

állítja

ugyan

C

. ■ 2 ascal: .L 'incendio di Rom a e i P^‘

christiani.* M ilano 1900. cimfi müvében igen helytelenül.

* ^Homine* infractuosi* V. ö , TértulL ^ p o l . * 42— 43i»

207

Ezen kibocsájtványa által, nemcsak a népnek szerzett oUsó mulatságot, amely már úgyis hangosan elégedetlenkedett a tűzvész és a nyomban kitört általános éhség miatt, hanem a vadállati kegyetlenkedésben is kivehette részét, amelyekre válogatott hóhérait kioktatta. A keresztény hitvallók és vértanuk megszámlálhatatlan serege esett Nero ebbéli bünpalástolásának áldozatává. A császárnak ezen, csak Rómára és környékére kiadott rende­ letének hatályát nyomban kiterjesztették a buzgó tartomány kormányzók a provinciákra is, hogy mintegy behízelegjék magukat a császárnak és ezáltal kegyét hajhásszák.^ Midőn ezen üldözésnek hullámai némikép elültek, egy kissé békésebb évek következtek a keresztény alatvalókra. De még akkor is a megvetés, lenézés, lek csinylés, csufolkodás jutott osztályrészről a nép söpredéke részéröl mivel a keresztény hivek társadalmi állásukban csak a pária szerepét játszották. A pogány hitben élő alattvalók gyűlölködésük­ ben nem egyszer támadólag léptek fel amazokkal szemben. Jogorvoslást pedig a bántott fél seholsem kapott. Egész bátran agyon is üthették Őket, sőt ebbeli cselekedeteket még jutalmaztak is. Ha Nero uralma alatt a kereszténység, illetve a keresztény tan, nem is mint ilyen üldöztetett az államhatalom által, hanem c»ak bűnbak gyanánt szerepelt, hogy a császárnak piromanikus bűne némikép palástoitassék, úgy az egyre gyanakvó, brutális és műveletlen Domitían császár (84— 96) uralma alatt csak azon aristokrata családokra terjedt ki a császár figyelme, Domitilla; Titus Flavius Clemens; Acilius ólabris) akik nagyszámú szolgaszemélyzetükkel egyetemben, hátatforditva a pogány istenségeknek, áttértek Jézus Krisztus vallására. De ők nem azért bűnhődtek, hogy keresz­ tényekké lettek, hanem mert „ zsidó életmódot folytatva atheizmusba estek"".^ Ezért pedig száműzetés, vagy pallós általi halál járt a felsőbbségtől. Ha pedig olyan római alattvalókat küldött a császár itélőszéke elé az egyik, vagy másik tartománynak tulbuzgó kormányzó a, akiknek az volt esetleg a bünük, vagy azzal vádoltattak, hogy az Urnák egyenes leszármazottai Dávid házából, azokat előbb kihallgatták és midőn meglátták a kemény munkától feltört kérges kezeket és hallották, hogy nem egy földi királynak rokonai és leszármazottjai, szónélkűl elbocsájtották Őket hazájukba.^ (Folytatása következik)

> Tacitus : .A nnalis XV. 44. Lactant: de mortibus persec. II. Ofos hist. VII. 7. Ai égése Neró-féie üldözések irodalmát lásd C. F. Arnold: .D ie Neronische Chnstenverfolgung* (1888) A. Prosamo ; .L e fonte e i tempi dell’lnucendio Neroniano. R ^ a 1905. 1905. 197-353. E. Vette : .D ie Christenkataslrophe unter Nero. Tübingen 1 . Theologisehe Qurtalschrift 1904 LXXXVI. l- I O . Feitscnüfi für mssenschaftUche Theo-

logie 1890. X X X IIl. 216. és köv. old. . . • n-n * V ö erre nézve >4. fíarnac/i: .D er Vorwurf des Atheismus in den ersten drei Fahrhunderten.* Leipzig 1905. Vespasian (69-79) é^ TOi/s (79-81) viszonyát a keresz­ ténységhez, lásd Linsemayer említett müvét a ’ O-ik es k ö v ^ ^ . » í/ . G seil: .E ssai sur le régne de Domit.en.- Paris 1 ^ . íe.chicht,iche Abhandlungen und y " '- s u c h u ^ n . iightfoot: .The Apostolic Falhers.- London 1890. . cyklopädie des Klassischen Altertumsurisenschaft,* VI- 2541 schichte der römischen Kaiserzeit.* Gotha 1883 1 520. és kóv

Kirchen-

sVÄ/Z/fr* ^

•

Ge-

208

Az anya szeme. Irta: P. Bende S tütiíszIó

Pedig nem érdemli meg anyám, hogy megnyugodjék . . . Ezen szavak hagyták el Zsófi örökké szemrehányó ajkát és kényel­ mesen kalapot igazított fejére a tükör előtt és még kényelmesebben távo­ zott otthonról, hogy egy pátert kérjen a plébánián, ki meggyóntassa meg­ nyugodni vágyó nagybeteg anyját. Zsófi másfél év óta egyetlen egyszer sem engedelmeskedett édes anyjának és most is majdnem irigyelte a haldoklótól Isten kegyelmét, oly kelletlenül teljesítette az utolsó kívánságot. Elvéhez rendületlenül hű akart lenni, hogy t. i. anyjának mindenkor nyugtalanságot, bánatot fog okozni. — Nem érdemli meg — fakadt ki fanyar lelke, midőn azon ház haladt el, mely álmainak (undérpalotája, ábrándjainak dáriusépüiete volt, melyben a hirtelengazdag banktisztviselő lakott, ki annyira félt Zsófi any­ jának lélekbelátó, vétót intő szemétöl, hogy lemondott Zsófi kezéről és egy szatócsnak lányát vette feleségül. Zsófi kis lábával egy nagyot toppantott a vizkífolyó vasfedőjére, mely zeneietien csörömpöléssel nyelte el a bosszú szavait: .N em érdemli meg** És mérgében sirni kezdett. Még a páter vigasztalta — kihez könynyezve nyitott be kérésével — hogy bízzék a jó Istenben, ki mindent az ember javára fordít s aki meggyógyíthatja édes anyját. De Zsófi magasba vágva fejét, szükrefogva száját, csak annyit mondott: K e g )'e tie n .

A jószivü páter azt hitte, hogy a leány Istent titulálja kegyetlennek és nem akart szavaival olájat önteni a szenvedély tüzére. Egy mély fohász kíséretében aranyedénykébe zárta a kerek ostya alatt rejtőző V^égtelent és megindult Zsófi nyomában. Es Zsófi mint másfél év alatt sohasem, most sem érzett lelkíísmeretfurdalást anyjáról mondott hálátlan szaváért. Sőt m íg csönbben haladt a legméltóságosabb Oltariszentség előtt, mintha a gonosz lélek különösen bujtotta volna lelkét és kicsinynek, kevésnek festette előtte a tizennyolc hónapi rakoncátiankodást, azt, hogy mindig ellenkezőleg cselekedett anyja kívánságával, parancsaival; hogy korzóra ment, ha anyja misére küldte; hög)' templomba ment, ha vendégek érkeztek a házhoz; hogy ablakot nyi­ tott, midőn vihar dühöngött, hogy a fuUasztó levegőt Őrizgette a szobában; hogy elsózta a beteg levesét, hogy énekelt, ha anyja panaszkodott és hall­ gatott, ha kérdéseivel kerveskedni akart neki. És mindezt csak azért, egyedül azért, hogy anyjának ne legyen nyugta. Es i>edig azért ne legyen nyugta, mert gyanúsnak mondta és kibeszélte halukból azt a gazdag banktisztviselőt, mert megfosztotta leányának lelkét a l>o)dagságtól, megfosztotta száját a csók izétől. És gondolata approbálta anyjáról mondott előbbi kijelentését, hogy kegyetlen. . Épen az imént említett házhoz értek, mely előtt Zsófi szeme clboult és csak sóhajának köddévált borúján keresztül látta falait midőn lépése hirtelen megtorpant. Három ember — úgy elhelyezkedésben, mint gondolatirányban negycssrögű háromszöget képezve — surrant el előttük. Az elsőben szemével is felfedezte Zsófi a banktisztviselőt, a kapu alól pedig a szato

209

leányának zokogása és egy anyósi akcentussal kiejtett szó hallatszott hoev ■

sikkasztó.

'

Zsófinak gyökeret vert a lába, megnyílt az esze, felfordult a lelkiismerete. A csalódás és hálátlanság mázsáival nem tudott egyszerre tovább indulni. Úgy hogy csak a páter biztatása zökkentette ki dermedtségéből. Két ellentétes megbánás hozta zihálásba Zsófi keblét. Az egyik; bár sohse szerettelek volna, a másik: Későn szeretlek már. Igen. Undort érzett a banktisztviselő iránt. Bánta, átkozta minden szereimét, ábrándját. Viszont az egész világért nem adta volna, ha reménye legalább annyira kinyújtotta volna anyjának életét, ameddig a neheztelés élt lelkében. De érezte, hogy késön van. Érezte, hogy hibáját már nem teheti jóvá, hogy szeretetet nem mutathat anyja iránt . . . És keserű reménytelen­ ségében iiangos zokogásba tört ki. A járókelők a szent Utravalót egy-egy térdhajtással, egy-egy keresztvetéssel, a leány bánatát pedig részvéttel tisztelték meg . . . Megérkeztek . . . Zsófi ideges gj'orsasággal kereste meg retiküljében a kapukulcsot, de a kapunyitáshoz sem ereje, sem látása nem volt. A sziveslel kü páter segített a hatalmas zár megnyikorgatásában, miért Zsófi hálásan emelte könnyes szemét az Ur szolgájára, majd elÖre iparko­ dott, ajtókat nyitott. A beteg utolsó perceit élte. •— A páter szent izgatottsággal gyertyát gyujtatott Zsófival, majd az utolsó kenet kiszolgáltatása után szükséges sóért, kenyérért küldte őt. A bűnbánó, szemrehányó lelkiismeret annyira siettette a leányt, hogy az edényeket sorban föboritotta a konyhán, mig sóra akadt s a kezét meg­ vágta, mikor kenyeret szelt. Mire a szobába ért, már meggyónt a beteg és a páter felmutatva Jézus szent testét, ezen szavakat ímádkozta: „Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj . . Zsófi térdre hullott és mellét verte. Lelkét az abszolút méltatlanság érzete szakgatta. És leste a pillanatot, hogy odacsuszhasson anyjának ágyá­ hoz és bonbánatot csókolhasson a kezére . . . De most az Ur szolgája imádkozott. . . A beteg is imádkozott. Még pedig bocsánatot, irgalmat és áldást imádkozott leányára, kinek lelki metamorfozisárói semmit sem tudott. , , , j:t i És Zsófi ezt látta, megérezte. Soha oly szépnek, oly nyájasnak, oly jóságosnak nem látta anyja tekintetét, mint most. Csak nézte, nézte szivsíorongva azt a láztól és a j ó s ^ érzete szülte könnyektől tükrös szemet, mely látta engedetlenségét nyugtabn^ sáaát fáidAlmat okozó viselkedését, de látta abban a meg nem érdemelt S f a i áfdSst S t S S b a n utat a megtisztulás felé, látott vágyat egy utó só gyermeki csók után, vágyat az örök nyugalom után, melyet gyermeke imája ringat. . . , ^ Zsófi lelke majdnem megszakadt e tekintet hatasa aUtt.

lásM

S

magát

a

bánatban

és

bocsánatnyerésben,

- i . .5

« .«

u .«

megszépülve,

.

n .p

...

meg-

h. ^ 6

210

felhő, úgy szakadt ki csendes sóhajjal lelke, mint szeptembervégből a meleg. Zsófi nagyot sikoltott és anyjához rohant. Sirt, rimánkodott, rázta kérlelte, csókolta, bocsánatadásra kényszeritette: — Anyám, édes jó anyukám, a te Zsófid kér bocsánatot tőled O h Egek . . . — Anyukám nyisd fel a szemed ! . . . Oh Istenem . . . Anyukám hát nem nyitod ki ajkadat?. . . Anyus felelj, ugye megbocsájtasz? — Anyus . . . És az anya rálépett már az örökkévalóság küszöbére, nem felelt Zsófi ráborult a halott ágyára és fuldokolt. — Adj neki édes Jézus örök nyugodalmat — imádkozott a páter, majd csendesen kivonult a szobából és az udvaron kíváncsiskodó szomszédok imáiba és szeretetébe ajánlva a megholtat ésárvát — távozott

* A sirásó megágyazta Zsófi anyjának nyughelyét és a kegyelet nagy tisztelettel az örök álmok ágyába helyezte a boldogultat. . . Zsófi pedig kezdett ismét dacos életet é ln i. . . Most a szent ellent­ mondás szelleme vett erőt lelkén: . . . Ha meleg volt, csak azért sem panaszkodott. Ha hideg volt, csak azért sem fütött. Ha szárazság volt: kiment a temetőbe és könnyeivel áztatta anyja s írjá t. . . Ha ködös idő volt: a koldusok könnyeit száritgatta. Ha vénlányságát részvételték: anyját dicsérte . . . Ha szerelemről beszéltek neki nem mosolygott És midőn unszolták ismerősei, hogy a vidám szórakozásokban keressen vigasztalást: felvétette magát szent Ferenc leányainak kolostorába . . . És misztikus kápolnában imádkozott és minden lelküsmeretvizsgálatnál a sötét tizennyolc hónapból merített bánatot és üdvös nyugtalanságot.

Mindezt csak azért, hogy jó anyjának nyugalma legyen.

Est-im ádság. A z est ezüstje h u llik szét a tájra. N a p á ld o z á s m a : m in th a visszafájna. M a v isszah úzn a sok-sok m esszi év. D e csillag g y u lla d : biztos égi rév. D e vissza? S e m ! E z t nem tudok soha. H a éjszakás is életem sora, A h a jn a lc s illa g benne m e n n i in t Á llo k sötétet, átkot, é ji k in t S ze m e m a Feszületre fő ite k in t B O M )lC S I F E R E N C

2Í1

tholikusok és a társadalmi élet. If[a: fehm Jó n e f.

Volt idő Magyarországon, nem is olyan régen, amikor a katholilcuc az időszerű és helyes katholikus felhivásokla a zra választ szokadni: -En egyénileg lelkileg az önöké vagyok, a katholicizmushoz, mint tsíűgalomhoz, mint társadalmi törekvéshez tartozom is, azonban ennek ralmaihoz semmi közöm.“ Mennyit akart mondani ez a kifogás* a olicizmusnak joga van az egyéni élethez; eltürjük a családi könben Heg a sekrestye külső pereméig is, azontúl . . ' Ez a fölfogás összeomlott, összeomlott akkor,'amidőn a szabadkös s é g és szociáldemokrácia külső mozgalmai kijózanitólag elcsaptak e. Ezek az irányzatok szintén az emlitett állásponton voltak a k W or azt hirdették, hogy a vallás magánügy. De lám, félretólták az utpozieiójukból azokat is, akik csak belül voltak katholikusok, kivül sni. Félretólták azok kedvéért, akik kívülről is szabadkömivesek vaev áldemokraták voltak. Én hiszem, hogy a történtek után Magyarországon többé nem vonják agükat a belsőleg kattiolikusok a katholicizmus külső érvényesitéséböl ithogy elfordulnának a hivök attól a paptól, aki azt hirdetné, hogy ö az oltárnál pap, azontúl már nem. Egyén és a társadalmi közösség, nincsenek messze egymástól. Egy méhei közé nem lehet szigetelőket verni. A nyelv adománya, az élet h ebben az egyének elégtelensége és egymásrautaltsága bizonyítják |dalmi kapcsolatunkat. Ezek a társadalmi kapcsok rászövödnek testi nkre, értelmünkre, akaratunkra, gondolatvilágunknak legrejtettebb zu. Erőszakkal lehetne csak kitagadni e szálakból a vallást, amely az riség gyöngye, legfölségesebb öröksége, amelynek még a hitetlen ire és Rosseau szerint is oly nemes társadalmi rendeltetése van. Hol vannak az égitestek a mi földünktől? Szédítő távolságból is küldik két, hőjüket. A nap hozza külbehatásával az életet a földre, ahol nap 1 örökös dermedés, halál uralkodnék. A vallás és legfőkép a katholikus vallás természete hasonlít a napéKrisztus nem magános bölcselőket akart nevelni, Krisztus vílágegyhárí (Elmenvén, tanítsatok minden nemzeteket. . . ) és ép az elszígeet szüntette meg. a keresztény testvériség összekapcsolódásával, ő otta, hogy tüzet jött bocsájtani a földre. Egyházát kovásznak szánta, or kel a kovász, nem igen éri be egy teknő, egy szakajtó keretével, “ az onnét. [élektani törvény, hogy amit az ember belül érez, az kívül is meg'ozik. A szeretet, az öröm, a fájdalom kiül az arcra, tetteinkre, hat ja. A katholicizmus, ha igazán fV, széjjelsugárzik a világban, mint a ”^1» hiába van ott Krisztus igaz Egyházának ismertető jegyei közt ‘^stoüság; ami hitünk útja; hirdessétek szóval és vonzó élettel az !é‘U'^ot minden teremtménynek. Ahogy egyetlen vértanú élt és meg^ercsztény ősidőkben, az vonzott ezreket. Ilyen élet, ilyen halál mö^gsejtették a po^ányok is a rendíthetetlen hitet, meggyőződést és f odaálltak a vértanuk sorába; Én is Krisztus híve vagyok. olvasóm, hogy kell katholikus apostolkodás. Nem mondom W hitvitákat kezdjünk, azt sem, hogy a másvallásuakat leszóljuk. ’Nem ! A katholikus ember mindig nobilis, fensőbbséges legyen, minden valamire való katholikus embernek — a pásztortól a

212

miniszterig — kötelessége, minden megengedhető eszközt felhaszná katholikus hitnek az élet égisz vonalán (család, község, vármegye á társadalom) való érvényesítése érdekében. A katholikus apostolkodás, agilitás alapja feltétlenül a meggyőz Kinek mije nincs, abból nem adhat. Talán bármely irányt lehetne győzödés nélkül szolgálni, de a katholikust nem. Gyengehitü kathoük sohasem agilisok. Jól mondja Koródi-Katona Ján o s : a katholikus a li leikével hasonlitgatja szüntelen a világ életét és ahol nem egyezik a k irodalomban, színház, mozi, hitélet, gazdasági élet terén, mindjárt set is akar. A katholikus világi vezérek: az ir O ’Connel, a német Wind; és a mi Zichy Nándorunk hitéletet éltek és bámulatos tevékenységet tek ki. Akiben pedig nem kész a hitélet, az ne apostolkodjék. Az erósitse csak a fundamentumot, a hitéletet önmagában. De hát hogy apostolkodjunk ? Csak egy-két módot írok ide. 1. Némán. Egyszerűen megtesszük, amit Egyházanyánk parancsol időben imádkozunk, szent misét hallgatunk — persze, szent beszédeta elvégezzük a lelkitisztulást husvétkor (ajánlom a karácsonyit, a havit, Nem kell Deszélni. Elég tenni. Az apostois^nak ez az első foka Hí 1 elengedhetetlen is. Úgy hat, mint az őszi pásztortüz csendes lob^ amelynek segítségével sokan eligazodnak, felmelegednek. Anya, hitvesi gondolja ezt minden jótetténél. 2. Olvasmányainkban a katholikust Keressük. így pénzünkkel segfl lassan előbbre a jóirányt, elevenítjük, tüzesitjük a magunk meggyé;'' egyengetjük azt a bizonyos sajtót, irodalm at; olvassuk a Központi vaUalat lapjait (Nemzeti Újság, Képes Krónika, Uj Nemzedék, , Kuitura, Mária Kongregáció, A Szív, Terciárius Közlöny). Elejtünk j moson, vasúton, kocsin egy-egy számot. Az értékes és érdekes c eljuttatjuk azokhoz, akik a lapot nem olvassák, felhívjuk rá a figyel 3. Beszeljünk a magunk ügyeiről. A zsidók hosszunapkor katholikusokat is csalogatják a beszédekre- Hozzánk jöhet bármilyen szónok, bátortalanul emlegetjük, nem merünk propagandát csinálni a1; likofiok körében. A protestánsok szóbeli agitációval hozzák össze tem' közönségüket. Mi nem merjük hívogatni, valamelyik lelkipásztor besi az ismerősöket. A katholikusok, csak ha babonások, akkot isménk a lapda-módszert, amikor elkelne, akkor nem. A protestánsok harangavatása: óriási ünnep, mennyire beharangozzák ! Mi is hatnók ünnepi nagy alkalmainkat A mi papszentelésünk magasztos tartását nem ismerik az emberek. Ott lelkendeznek a reformáció jubi ^ Petőfin. De elfelejtettük jóformán a milánói kiadvány, Pázmány Ktjpernikus jubileum ait Mi élhetetlenségünkben nem tudunk K semmit sem. 4. Hagyjunk fel a bánfő birálgatással saját vallásunk éseino felett. A m ásvall^uak nem öntik le marólaggai a mi mennyi otromba tréfát, csipkelődést engedünk meg hitigazs g tartások, erkölcsi törvények felett. A többiről máskor. Mert bizony hihetetlen széles mezeje apostolkodásnak, csak legyenek apostolok.

________________________ 213

ént Lélek és hét ajándéka.

e

Megütközéssel tapasztalom, hogy ti testvéreim alig foelalkoztok a etet, a vigasztalás, a jótanács Istenével; a Szent Lélekkel, aki pedig n isteni személy, mint az Anya, vagy a Fiú, akiktől öröktől fogva szár:ott s egylényegü az Atyával és a Fiúval, akikkel együtt méeis csakeffv n, külön személyisége ellenére. Ez a külön személyiség képviseli a megszentelést, mint az Atya a intést és a Fiú a megváltást, de azért mind a három személy mind a om működésben egységes, mert egy és azonos lényegü. Krisztus Urunk, a Megváltó kiérdemelt számunkra mindent, amire itt a jövő életben szükségünk lehet; de ezeket a szükséges erőket a Szent ektól kapjnk. 0^ a Szentháromság azon^személye, aki velünk legtöbbet lalkozik, mert 0 tanít meg mindenre, Ö ad mindent, amire szükségünk ^ 0 nélküle érdemes cselekedetet nem vihetünk keresztül, viszont az Ó ni segítségével a legnehezebb müveket is végrehajthatjuk. Az örökké,ó, mindenütt jelenlévő, mindenttudó és mindenható Szentlélek müködéen négy irányt veszünk észre még a mi véges, gyarló képességünkkel 1 . 0 segit kegyelmével s ha e segítségére méltókká válunk, akkor sodszor O szentel meg minket; aminél nagyobb földi boldogság nem zelhetö, mert ezzel lelkünk természetesnek mondható életéből a termétfölötíibe, az istenibe emelkedünk ; 3. boldogságunkat hét ajándékával, dkivüli esetekben pedig rendkívüli kegyelmével Ö szolgálja. 4. Ö a mi yánknak: Anyaszentegyházunknak fenntartója, vezére, lelke. Már most •delek én téged egyszerű testvérem, aki a terhes földi élet mindennapi erve alatt roskadozol és már azt sem tudod mi a ;ó, mi a rossz, miért fordulsz te az értelem világosságához, a Szentlélekhez, aki kegyelme fcnysugárkájával felvilágosít arról, hogy mi az igaz, mí az üdvös, mi ó és akkor majd egy percre megnyugszik zaklatott értelmed ? Miért élsz létségben, mikor a legszebb, a legszeretőbb Isten napja süthed rád. És te gyengeakaratu nádszál, vagy rezgő idegember, mit keresel te di kuruzslóknál titkos szereket akaratnélküliséged, lelki erőtlenséged ellen, kor egyedül Ó, az Ur Isten képes akaratodat bronznál, acélnál keméebbé, az Ó lelke erejével működővé lenni? Ez az erő képes téged egyeImegtanítani arra, hogy kell acélos akaraterővel könnyen elegánsan a jót nem­ it akarni, de meg is tenni, a rosszat nemcsak megvetni, hanem el is kerülni. És te szennyes lelkű testvérem, aki már utálod az életet, mert unrodol a világ és saját lelked piszkosságától, miért nem fordulsz a tiszi Szenlélekhez, aki a te lelked Augiasz istállójából is templomot alakit gának — a te boldogságodra, amelyet lelked megtisztulása föltétlenül íghoz neked? Zaklatott életű, a békétlenség ördögeitől megkínzott édes testvérem, megtalalálod Benne a legtökéletesebb Vigasztalót, aki megtisztít, meg®ntel, lélekben meggyógyit, megvigasztal, beléd leheli az Ő békéjét, az ^erüt, kigyullasztja benned a lelki fényt és mindezzel oly boldoggá tesz, ’?y a szenvedést is kellemesnek fogod látni. Egyszerű testvérem, miért nem imádod te hévve! a Szent Lelket, •>íor egyedül Ó a csalhatatlan orvosod, vigasztalódy boldogitód? iVWért? azért, mert nem ösmered. Nap süt rád és fázol,. megmérl>«fWIen ■kih'd van és éhen halsz. A Sátán egészen hatalmába ^ágáiíett, é i élet sa ~ Í3ba fullasztott s te közönséges'érzékeidet sem tudod rtár természetes használni, mert torzzá csufitolt téged, a teremtés rímekét az, aki fölötti uraságot igérí neked s mofef kacag nyomorúságodon, bzegény.

214

meggj'ölört lélek, csak nézz föl az égre, a hivő, a segítséget kérő léi könnyes szemével és majd jön 0 , az isteni kegyelem kiapadhatatlan fi fása, az Isten ujja, a Vigasztaló, a Sugalló, a szetet dicső Istene és ! te mentve lész. . Hozzád pedig szellemi munkás testvérem külön is van szavam Te szellem, m, a lélek icitrv életét v.vw, éled, neked tehát .». — V az 0 kegyelmének --- -'-•v.i*i&cücn életvizében I kell »A«« •■ •HninftH mert mprt igaz icr^T szellemi sTpllpmi erőt, erfit. csalhatatlan lelkifényt lelkiWnuf csak «-.i • állandóan üdülnöd, tőle kaphatsz. Csak Ó ragadhat ki az ínyag sötétségéből, csak Ô fujhaij le szemedről a tagadás ködeit, szűk értelmedet csak 0 tágithatjta, szitedSI Istenhez csak Ó emelheti, érzéseid drágaköveit, gyémántjait csak Ó üsztJ hatja meg a földiség rájuk ragadt salakjától és egyedül O csiszolhatja ázol kát ragyogókká, szikrázókká. - Ugye elkápráztatott a földi tudás kétesértéiJ eredménye? Játszott veled és megejtett az ősi bűn, a gőg ördöge, dölyfsssil hiúvá letiél, ugye és most ott állsz az ür szélén, amely ásit rád és elny^1 léssel fenyeget s te reszketsz gőgös-gyáva Ádám. Nos hivd a Segiföt.kwl tőle egy sugárkát az isteni Bölcsessf'gböl, amely elvezet az űrből, érdeklcJ dést, édes kedvet ébreszt föl benned a mennyeiek iránt. Fölvezet az űdyl szent hegyére, módot, eszközöket ád arra, hogy üdvösség örök forrásáhojl juss. Eddig balga, bolond voltál, most boldog és bölcs lesz belőled - az| Ó segítő kegyelme révén. Tovább is fog O ezután működni tebennedl csak bünkerüléssel maradj mindig hü Hozzá. Ismereteket, csodás titkokatl közöl majd veled, kipallérozza az értelmedet úgy, hçgy megérted a teony-l talanságokban rejlő kinyilatkoztatás rejtelmeit, mert O az örök Értelem, akii a hit erejét ömleszti beléd s a Kit kerülve, annyi tudatlan és értetaetlenl ember szaladgál e szomorú földtekén. ^ Nem tudsz eligazodni, mert szűk belátásod nem ismeri az élehitakal? Könyörögj hozzá, hisz Ô a Jótanács maga, kivezet az útvesztőkből, meg­ fejti neked az élet rejtélyeit s te boldogabban pihenhetsz keblén, mint ai ártatlan ujszülöttt anyja ölében, mert kegyeimének édes teje elaltat és megsza­ badít a tanácstalanság szorongattatásától. És tanítása az élet megbízható isme­ rőiévé, kalauzává, mesterévé — talán ezrek vezetőjévé tesz. Ne ‘¿továzz tehal. À félénkség megbénitja erőidet, a csöggedés dere lefagyasztja tehetségei virágait, a félelem undok gyávasággal ver meg, a türelmetlenség yonagló, szH szegő, maró kígyóvá tesz. szóval súlyos keresztje vagy magadnak es te S e k , mert nincs lelkierőd? Oh akkor csak gyorsan borulj ^ Ohozzá,m ert minden lelkierő, szépség lend^et es ruganyosság 0 na a ^ Ó annak forrása és kizárólagos ura. Csak O taníthat meg tűrni, f e l ^ e I nélkülözve, gyötrelmesen szenvedni, kegyetlenül dolgozva tűrni Isten S n y áAra Hazáért, amelynek csak Ô lehet Redemptora: megvaUója J Sok gyáva vonaglót, gyötrelmesen ingadozót látsz őket a lélekveró Istenéhez, az egyedüli orvoshoz, a Szent jjat Ô majd megtanítja őket az igazi tudományra az ismerd meg temag^^^ elve alapján. Ô édessé teszi majd nekik a hu kötelesség 1®, ,(eLseit véd a i ördög, a test, a világ álnoksága ellen. ^ a'‘‘ ,>‘lá>&JuUatot^a ^ lefekheük az istenes jámborságnak selymes rt^ha agyára, a h ^ bol ^ rülhet az örök igazság széps^eiben s megtanulja 7^^^, „agyoS hogy minden életbölcsesség kezdete az Ur felelme, buzgii” köMlléte zavarral, megilletődéssel telit el, — mennyire inkább wii leomlanuok a mindenség Urának dicsö szine e lö lt. , . M i kell cgyébb? . . crentté Ennyi lelki kinccsel boldoggá, az élet felebarátom, azért omolj alázattal térdre és igaz szívvel hívd. init H ^7ent Lélek Ur Isteni ^

RENDÜNK VILÁGKRÓNIKÁIA. Rovatvezető: P. Schrotty Pál A külföldön mind nagyobb tért hódit a 20 éven aluli niindkétnembelí tanuló és munkásifjuságnak a harmadik rendbe való beszervezése. Erről az érdekes tényről már többször adtunk hírt. Újabban a kővetkező helyekről kaptunk jelentést ifjúsági terciá­ rius családok megalakulásáról: Innsbruckbán (Tirol) fiatal lányok csoportosultak; Jette s. Vierre (Belgium) városkában mindkétnembel ifjúság van beszervezve. Compiegne-ben (Franciaország) a fiatalok­ nak két csoportja virágzik 50-50 taggal. Lyon-nak ifjú terciáriusai Arsz-ba zarán­ dokoltak, hogy a szentség hirében álló arszi plébános, Vianney Jánas sírjánál imádkozzanak. Vianney János lelkes ter­ ciárius volt és sok éven át maga vezette mint igazgató az arszi terciárius családot. Düsseldorfban (Németország) és Kölnben mindkétnembeli ifjúság részére virágzó terciárius család áll fönn. A fiuk lemon­ danak ivásról és dohányzásról; Nantes (Franciaország) városában az ifjú terciáriusok nagyszerű propaganda tevékeny­ séget fejtenek ki. Euskircken és Warendorf (Németország) gim názium ifjúsága között mindig jobban tért hódit a harmadik rend

Neviges (Németország) hires

bucsujáróhelyen lelkigyakorlatot tartottak az idén először az északnémetországi terciárius ifjúság részére. MaastricMban (Hollandia) a fiuk terciárius családja harminc, a lá­ nyoké 45 tagot számlál. A megeni (Hol­ landia) gim názium nak 91 tanulója terciá­ rius. Hágában (Hollandia) a m inap 58 leány lépett be a harmadik rendbe 13-18 év közti korban. Ezek a tények megér­

demlik figyelmünket; fölhívjuk a magyar t^iáriu s családok vezetőit, foglalkozzanak ^hatóbban az ifjúsági terciárius családok Qdvös gondolatával.

•9000^^ fíómábóí Jelentik, hogy a nemrég biborBokokká kreált Evaristo Luciái és Aurelio GoUi lelkes terciáriusok

l^goszláviában kb. ISO.OíX) terciárius él.

A „Corriere d ’Italio“ (olasz ujsáe) érdekes cikkben közli, hogy a ferencrendiek zárdatemplomában meg­ találták fráter Juniperus, a Fiorettiből is­ meretes deríislelkü testvérnek sírját.

»000*0 Lisseben, egy hollandiai városkában „a tulipánok és jácintok színes kertjében“ nemrég 50 férfi és nő öltözött be a har­ madik rendbe fogadalmat.

és

huszonnégyen

tettek

Még a múlt évben 245 francia tanár és tanitó Róm ába és Assisibe zarándokolt. 75 közülük belépett Assisiben a har­ madik rendbe. • oOOOo« Az Vtrechti (Hollandia) terciáriusok évi jelentéseinől látjuk, hogy a harmadik rendi család 92 férfi, 246 női tagot, 39 noviciust és 21 kandidátust számlál.

•o A 'Bárisban, a Mont 7Harire-tn Jézus Szive tiszteletére épült nagyszerű templom­ ban a francia terciáriusok igen csinos, művészi szempontból nagyértékü kápolnát építettek. A közreműködő festők és szob­ rászok valamennyien a harmadik rendnek tagjai voltak.

A társadalmi békeért imádkozó iikus Szövetség, melynek központja Rómá­ ban székel, szt. Ferenc, „a Legszentebb Oltáríszentség lovagja“ és a „Nagy király hírnökének** oltalma alá helyezte tagjait.

A francia katholikus orvosok különböző egyesületei által kiadott „BuHetin“-ben fölhívják a tagokat, hogy igyekezzenek egy önfeláldozó szeretet-életet élni. Ezen cél­ ból lépjenek be minél számosabban a harmadik rendbe. mOOO«

2!6

Magyar hívők kézfogása a magyar Ferencesek uj magyar templomáért. A budai Ferencrendi kolostorban Péter-Pál napján névnapot ünnepel­ tek. A kolostor főnökét és a margitköruti Ferencrendi plébánia plébánosát Főt. P. Schroíty Pált köszöntötték rendi testvérei és a hivek. E rovatot az építendő templomért létesitettük és hogy mégis meg­ emlékezünk a föntiekról, csak azért tesszük, mert P. Schrotty Pál személye és az építendő templom sorsa elválaszthatatlan egységet képez. A Péter-Pál napi köszöntés a létesítendő templom keresztelő-ün* nepe volt. A hivek egy barnabőr-táblás, barna habitus posztóba foglalt, fehér kordával átkötött díszes albumot nyújtottak át az Ünnepeltnek. Az album­ ban igen sok aláírás és az album kis táskájában sok millió — a templom céljaira. Az aláírások garanciák a továbbiakra, a pénz a momentán szük­ ségletekre. Az albumot Cziráky Zoltánné, Bock G, lapunk munkatársa adta át P. Pálnak a következő beszéd kiséretében: Fótísztelendő Plébános Ur, Szeretett Pál atvánk! A

Utolsó gyűjtésünk alkalmával, ami szükebb körünkkel bizalmasan közölni méltóztatott, hogy a „jó szándék megvalósításáért,“ amelyért eled­ dig csak a templomban imádkoztunk, most már kint a világban — csele­ kedhetünk is, dolgozzék Istenért — aki tud és aki a k ar! Vagyis meleg szeretettel az elsök közé emelt bennünket, akik a legszentebb eszméért áldozhatunk, ha hitünk igazán hit s nemcsak felvett külsőség. Hálás szívvel vettük ezt. S most itt magunk közt, távol a kishetüségtöl, meg nem értéstől, minden hideg kritikától távol, mi megüljük itt forró áhítattal hűvösvölgyi templomunk építésének legelső csendes szertartását: im — átadom Önnek mélyen tisztelt Plébános ur és Házfőnök atya, át­ adom az Ö n benső híveinek, igaz tisztelőinek névnapi ajándékát, az első összcg>'üjtött alapitó összegett cca 14 m illió koronát. ¿ m m i — egy csepp a tengerben — Örülni ennek alig lehet, de a 115 aláírás - ér\ tudom — mind egy-egy lobogó lélek, amelyik felgyújt másokat. Mellőztük most az ünnepség szélesebb kereteit lemondtunk a külső apró örömöcskékről, világosan látva azt, hogy mélylelkületü VezetonK a maga szerény szerzetesi személyét illetőleg semmit nem igényel tőlünk — ellenben a közös nagy cél érdekében mindent elvár a becsületes hívő­ t ő l ! S mi szentelt örömünkben e bensőséges, nagyjelentőségű névnapi siertartásban egyetlen fájó érzés hajt könnyet a szemünkbe, miért nem Írhattunk ebbe a kis albumt>a olyan óriási summákat, amely megfelelne az eszme iránti mély hódolatunknak és végtelen jóságát lelkipásztorunk irin érzett rendkívüli ragaszkodásunknak! Fáj. hogy miért is vagyunk ma oly nagyon szegények! Nem jelent e kis könyv anyagi áldozatot, csupán atmat fogadalm at retinán Csupán ecfv egy magasztos esrvsé&^et. . . Nem fűzhetek hozzá m

217

[sak egy halk fohászt: Uram, im elhoztuk filléreinket a Te Szent házad lárványküszöbére I lm, itt a m\ szivünk I Kérem emberfeletti munkára! Add, hogy a templomépités nagyszerű feladatában megtisztulva csolákat tudjon müveim ez a kis rajongó, hivő tömeg! Add áldásodat nemeselkü nagy plébánosunk minden lépésére és segítsd meg azokat, akik itolsó lélegzetvételükig vele egyet akarnak . . . Köszöntik a könyvben a Templomépitö Páter P á lt: a megtért lelkek, ikiket az igaz hitre elhívott, köszönti az egyházközség világi elnöke, a katholikus Nöszövetség, a Patronage elnöknöí, a III. Rend érdemes El’őlárósága, sok egyházi tanácstag, majdnem valamennyi oltáregyleti tag, az W s patronessek, köszöntik a lilomielkek, kedves kis védencei, a gyernekek, akiket nemrégen keresztelt, köszöntik mind-mind, akik a templomért ilnek és köszöntik — itt a könyv melleit — a vadvirágok a szent telekről, virágok — akik meghalnak a templomért, . .

Szent Ferenc atyánk sugall P. Pálnak; Édes Pál fiam, Isten kegyelméből szerafikus szárnyam egy szikrázó ¡ugárkájával megvilágositom értelmedet és bölcs, okos, értékes gondolataid liámadnak;

egy másik sugárvirággal megtelitem szivedet rajongó szeretettel: egy picinyke sugár pihével megérintem ajkadat, hogy amit elméd kiIgondol, amit szived érez, azzal hódítod meg a hivek ezreit és ezreit s az |Ő összefogott erejökkel, az ö lángoló kitartásukkal, a cél eléréséig tettre kész buzgalmukkal építsd föl az én Porciunkulámat, az én magyar háza­ mat, amelyben Istent imádva engem szeretve boldogan érezni, önérzetesen tudni fogjátok, hogy valóban: „Él magyar, áll Buda még!

M. Ù

A

Fényedben elm erülten D a lo l m a hófehéren A lelkem. A karom ölelésre tá ro m : Szerelmes, fo rró csőkva várom K irály o m . Lelkem Isten királyi vára É g ő szivem ŐrŐkimája A h ála . T om boló lázas ütemek Szivem ben vigan pengetek Szeretek.

KLEMENT HONKA.

218

„Nefelejcs“ Terciáriusainknak. K ö z li: Lajos testvér.

(Polytai

Az ember elfelejti, amit a Szentirás más helyen m o n d : „Jó,hjJ ember semmi húst sem eszik és semmi bort sem iszik.“ Éppen’a husélvezel idézi elő a szom júságot, amit vizzel nehezen lehet csillapitJ Az alkoholellenes m ozgalom éppen ezért dicsérendő. TapasJ 0r\'0S0k valamennyien küzdenek az alkohol ellen ; más orvosok elitj a hússal való mértéktelen táplálkozást, akik közül dr. Bircher-BeniJ m ondja: ^A jövő harca a hús ellen irányul.“ A husélvezettől magul leginkább megtartóztató egyének és a vizivók voltak m indig a legegéJ ségesebbek. 1 Különösen azonban elitélendö a pénzt és időt rabló korcsmázJ amely az állapotbeli kötelességek teljesítésének ellensége és a csaliJ életei gyakran teljesen tönkreteszi. Hasonlót kell m ondanunk a m szeretetnek örvendő u. n. „Kaffeekránzchen“-ekről, a kávézás cime ad összeülő traccs-társaságról. És az ilyen haszon és nemes cél nélq való együttidőzés alatt, amelyet jobban tudnának im ára és egészségJ sétára fordítani, mennyit vétkeznek m ásokról való szeretetlen, kárörvenq beszéddel, rágalmazással, szóváltással és perlekedéssel, persze, ha vérük az idegizgató kávé hatása alatt m ár felhevült! Azért itt vettük m ár tárgyalás alá az életben és italban való mé: séklet szabályait, amihez még azt fűzzük, hogy a tökéletesség normái] ellen van a rendes étkezési időn túl való evés és ivás, kivéve, ha enni igazolt, alapos oka van. Az étkezésben való mérséklet és rend Ne:l szt. Fülöp szerint , a szellemi élet ABC-je.“ I Az életfeltételekhez tartozik az alvás is. Ma ritkán fordul elő, h o J az emberek sokat alszanak; de ha mégis előfordul, úgy ez méllallail az emberi természethez, ártalmas és nagy lustaság jele. Az alvásbail nem szolgálunk meg semmit a mennyországért, ez az idő ránk nézvtl elveszett. Mindenekfelett azonban falajánlhatjuk Istennek a mi alvásunk« mert ezáltal Istennek tetszővé válik. De magával az ahfással pevn szíjl gátunk meg sem m it: m ár ez is egyik indoka az alvás megröviditésénesl Ennek ellenében azonban kötelességünk testünknek a szükséges nyugm daimat megadni, különben a szükséges éjjeli nyugalom elvonása megj zavarja az idegrendszert, a fogyatékossá váló kiválasztás lassan-lassan megmérgezi a testet, betegségeket idéz elő, talán időelőtli halált is. I

J

A szent szabályok előírják az étkezés előtti és utáni j különben állativá váló cselekvés megszentelésére. Az ember kiválás I hatja ezen im át im akönyvéből, a szabálykönyvből, de . J m indig reggeli, ebéd és vacsora előtt és után. Sok ember nem szó j délelőtt és délutáni időben ozsonnázni, mert felesleges reája ne de ha ozsonnázik, ne feledjen el im ádkozni sem előtte, sem u j Az asztali im át m ondjuk el hangosan és lehetőleg köz se1 m ég akkor is, ha vendégek vannak jelen. Senki se oriÍ ezért, hanem ebben a tekintetben is adjon jó példát. vílvános dem okraták nem szégyenük magukat az elveik JJLvános tüntetéssel, a terciáriusok sem szégyeljék „x LgsiiDk mcgvaliásával. A vendéglőben (ha m ár „ fartanunlij legalább keresztet, ha nyilvános vallásgunyolódástól nem-Keii* de csak ekkor hagyjuk cl a keresztvetést is. Mert ha nem J

219

lesség, ilyen esetlen a keresztvetés, a buzgó teiciárius gondolja meg, hogy Így illik.

U „V mondouák az angol protestánsokról, hogy n'ncs vallasuk, mert nem imádkoznak, nem böitölnek (amit itt-o t még a poganyok is megcselekszenek, habár nem keresztény Nemcsak a bünbanat gyakorlása okából követeli az egyház ® bojtolést, hanem az ősembertől való megkülönböztetés okabo! IS, az elettan nyilvánítani köteles valamely Krisztushit megvallasa jeleképpen. Szégyen, ha a terciáriusok az egyházi böjti rendelkezeseket nem ismerik, sőt arról megfeledkeznek, annálinkább, mert hisz egy Keresztény Kalendáriumban utánanézhetnének, vagy egy lelkészt megkérdezhetnének. Csaknem minden rendnek vannak néhány, jóllehet még enné! is több, különleges böjti rendeletei. A 111. rendnek hajdanta számos böjti rendeletei voltak, most már azonban kevés áll fenn. Ezen böjti rendeletek megapasztásának oka nem a jó rendi szellem hiányán múlott, hanem a mai modern korban előállott ama nehézségen, mikép a terciáriusnak egyedül kellene böjtölnie olyan környezetben, amely a böjtöt nem tartja meg. Az egyházi böjti napokon kivűi a terciáriusnak két teljes böjti napot kell m egtartania; és pedig október harmadikát (Szt. Ferenc előtt) és december 7-én^ (a Szeplőtelen Fogantatás ünnepe előtt). Ha ezen két rendi böjti nap vasárnapra esik, akkor szombaton tartandók. Továbbá tanácsolják a szent rendi szabályok, miként a régi rendi szokások tartották, szerdai napon a húsételektől való megtarióz^ tatást, (mivel az Ősi rendi szokások szerint önmagától értetődő volt a szombatnak, mint a húsételektől való önmegtartóztatási napnak megtartása) azután a pénteknek, mint teljes böjti napnak megtartását, azaz nem csupán husi és húslevest nem enni, hanem csak egyszer jólakni. Mindez azonban nem előírás. Mit tesz az, egyszer jóllakni ? Ezt értjük alatta: délben, ha ez a főétkezés ideje, az ember jó! lak h atik ; vacsorára csak a szükséges erŐsités vehető (nem jóllakásra); reggeli legyen valami egy-két harapásnyi szilárd étellel kevert folyadék, más nem. Eltűrt, de meg nem engedett eljárás, ha valaki délelőtt és délután is egyszer-egyszer valami kis kemény ételt eszik, ha a folyékony reggeli, amelyet magához venne, ártalmas volna egészségére (amiből kifolyólag azonban a délelőtti és délutáni kis kemény éíel élvezete még nincs ajánlva). Ha a reggeli és estebéd, főképpen az, amit a főétkezésen kívül vesz az ember magához, összevéve egy jóllakásra való ételmennyi­ séget tesz ki, ez már a bŐjt megszegése, tehát halálos bűn, ha t. i. egyházi (nem rendi) böjtről van szó. A böjt kényszere alól való felmentés esete áll fenn: 1- azokra nézve, akik nehéz munkát végeznek, mindaddig, míg ezen állapot fe n n áll; mindazáltal nem a húsételtől való megtartóztatas attól, kivéve, ha ezeknek a húsétel élvezete szükséges. (Folyt köv.)

220

Kortonai Szent Margit élete. Irta: Jörgensen János.

_

5-

(Folytatás.)

Ferencrendies volt az is, hogy Luchesio hozzáfogott azonnal a betegek ápolásához is. Bejárt a kórházakba és ott a betegeknél olyan szolgálatokat végzett, amilyeneket azok csak a hozzátartozóiktól vár­ hattak. Rendszeres korházi szolgálat ebben az időben még nem volt. A betegeket mosdatta, bekötözte sebeiket, kitisztogatta tályogjaikat, étke­ zéseikről gondoskodott és egyébb szükségleteiket is m aga szerezte be számukra. Mikor szent Ferenc 1221-ben Foggim onsiba jött, Luchesióban egy igen ügyes és gyakorlati tanítványra talált. Neki, valamint nejének azonnal adott egy ferences bűnbánati r u h á t; szürke szinü, hosszú, bö ruhát és egy kötelet őv gyanánt. Életregulásra is megtanitotta őket. Egész bátran következtethetjük, h )gy ezen életszabálynak főbb pontjai a harmadik rend azon kéziratában is megtalálható, melyet Jabatier 1901-ben Capistranóban, egy kolostorban fedezett föl s amelyből állítja, hog>' az 1228.-ik esztendőből való. Itt találjuk meghatározva, hogy mennyibe kerül a testvérek és nővérek öltönye (rő fje ö ravennai soldóba); milyen részekből álljon a z ; a nővéreknek oldalszalagokat, vagy tarka pántlikákat alkalmazni nem s z a b a d ; erszényeik ne selyemből, hanem bőrből leg>'enek és azokat kivárni sem szaban selyemmel. Táncmulat­ ságba, tisztességtelen vendégségekbe, színházakba ne menjenek. A bű­ vészeknek ne adjanak alamizsnát. E szabályok a böjtölést is előírják, azzal az okos kivétellel, hogy az anyák, ha terhes állapotban vannak és ha nehéz m unkát kell végezni valakinek, akkor nem tartoznak bőj* tölni. A templomi életről is hoz h a táio za to k at; gyónás háromszor egy esztendőben; szent áldozás karácsonykor, husvétkor, pünkösdkor; a böjti időben jelen lenni a matutinum im ádkozásánál. A testvérek vagy a templomban énekeljék el a zsoloism ákat, vagy pedig, ha ezt nem tehetik, bizonyos számú Miatyánkot és Hiszekegyet im ádkozzanak el a ^Miserere“ zsoltárral. A betegek minden im a alól fö l vannak mentve. Végre, ugyanez a legrégibb terciárius szabályzat ta rta lm a sa azokat a nevezetes törvényeket is, hogy fegyvert ne hordozzon senki magánál, nehogy harcolhasson ; ne esküdözzenek, csak a pápától engedélyezett alkalmakkor. Ezen engedély, mely 1228. m ár. 30-án adatott, nagyon megtágitotta azt a szigorúságot, hogy egyáltalában nem szabad esküdni. Nagy haladás volt az abban az időben, m ikor napirenden voltak a gyilkosságok és az esküvel tett Ígéretnek sem volt biztos érvénye. Miután Luchesio belépett a harm adik rendbe, m ég buzgóbban haladt a megkezdett utón. „Szerencsés kereskedő“ ugV l^>áit felt életrajz ¡rója, az evangélium azon szavaira hivatkozva, mely egy szól, aki a gyöngyszem miatt egész vagyonát eladta. Amit ^ cesebbeken felül termelt a kertje, azt azonnal tovább adta. "Mmtna Ivük lett volna a kezében. A szegények és betegek szeretetét oly m ecevőződéssel helyezte hozzátartozói szereteténél is előbbre, mm kortonai szent Margitnal is láJhatjuk. Felesége és g y ^m e ke a kötelékével tartoztak h o z z á : ha gondolt velük, csak ösztönszeru L ilc h e s io ^ e z e n tu l fo ly to n o s a n v á n d o r o lt

P o g g ib o n s i környékén.^^»í

utakon, a falvakban a betegekért, szegényekért és öregekért. Ak

1

221

tudtak, azokat vezette, akik erre képtelenek voltak, azokat úgy vitte maga. Gyakran látták, amint két beteget a karjuknál támogatott, a harmadik a a nyakában ült és végtagjait Luchesio mellére lógatta. Hátát j^órházzá alakitotta ált. Ha hiány volt élelmiszerekben, akkor egy kosarat fogott a kéregetett ajtótól-ajtóig, mig valamit összehordott. A legvesze­ delmesebb nyári időben, mikor a láz a Siena és a tenger között elhú­ zódó s pestistől terhes Maremniakban örjöngött, Luchesio egy szamarat terhelt meg pirulákkal, mixtúrákkal, ellenmérgekkel, cukorral, canel és sziruppal és kivonult segíteni. Luchesio testvér hamarosan, ama vidék legismertebb alakja lett. Sokan kinevették. Massa azt emliti, hogy ezek a gúnyolódok is magukba szálltak, mert Luchesio minden alkalommal egy-egy hasznos és súlyos feleletet adott nekik vissza. Egy izben, mikor szokása szerint a beteggel a nyakában haladt, valaki útjába állt és ezt kiáltotta: „Micsoda ördög az, kit neked cipelned kell Luchesio? . . „Nem az ördög az, akit cipelek — válaszolt ünnepélyesen a megszóllitott, — hanem Krisztus, aki igy szól hozzánk evangéliumában — „Amit egynek cselekedtek . . . azt nekem cselekszitek . . .* Férjével együtt Bonadonna is belépett a harmadik rendbe. Azonban úgy látszik, hogy 6 nem lelkesedett annyira a ferencrendi életért, mmt a térje. Azt hitte, hogy férje túloz. Hetenkint háromszor hétfőn, szerdán és pénteken ostorozta magát Jézus szenvedéseinek emlékére. Fekhelye a puszta földön volt; egy kő vagy fadarab a vánkosa. Testén, kecske­ bőrből készült bűnbánó inget viselt és az utcán rossz, foltozott ruhában mutatta magát. . . És ezek mellett mindenét a szegényekre költötte. Annyira vitte, hogy saját ebédjét odaadta és ő maga éhezett. Bonadonna megvetette férjét, ezt a bolondos, rongyos férfiút, aki ide-oda szaladgál, utálatos betegeket cipel, ahelyet, hogy valami rendeset kezdene és állásának megfelelően családjáról gondoskodna. Ezért ment ő férjhez ? 0 kezét és szivét egy fiatal, szép, szorgalmas és előkelő kereskedőnek adta, nem egy félbolond koldusnak, egy madárijesztőnek, kit az egész varos­ ban uiial mutogatnak és kinevetnek! Bonadonna megcsalva és megrövi­ dítve érezte magát és Luchesioval éreztette is ezt. Rossz szavakkal kor­ bácsolta, gunyjaival kínozta, szitkokkal halmozta el őt, melyek Pattogtak rajta, mint az ütések. .A z még nem az alazatossag jele - b«zélte később Luchesio — hogy nyilvánosan szegényes, megvetett ruhaban ielenik meg valaki, vagy az utcán földresütőtt szemekkel és fejre huzott sápot csak a i lehet hamisítatlan jele annak, h o p az illető igazan alázatos“, szivesen imádkozta ilyenkor a bocsásd mee vétkeinket, miképen mi is megbocsajtunk az eiie hogyan merészeljek én S

otÍ

Í i« *

vétkeim °S «Í

bocsánatáért

e ^ l n i , ^ m.kor nem

íórt k r B ™ . d o » n . h .r.e )3 . N .B o n

ezentúl többet. V'

A 700 éves jubileumra vonatkozó rendi hírek. Frate Francesco — Ferenc testvér cimen Joergensen János a híres dán köliö és P. Fachinetti Viktorin milánói neves ferences iró szerkeszté­ sében uj folyóirat jelent meg Assisiben azzal a céllal, hogy előkészítse szt. Ferenc 700 éves jubileumát. A folyóirat évente négyszer fog megjelenni. Az eddig megjelent és Spagnoli Zsigmond assisi kanonok rajzaival szépen illusztrált két füzet olasz és francia nyelvű cikkeket hoz, de a szerkesztők jelzik, hogy helyet adnak más Európában közismert nyelvű cikkeknek is, A füzet P. Fachinetti szavai szerint felkarolja mindazt, ami vonatkozással van szt. Ferenc három rendjével, beigérve a jubileum alkalmával meg­ jelenő könyveknek, mozgalmaknak stb. ismertetését. Az eddig megjelent két füzetnek nevezetesebb közleményei: Joergensen két cikke a szentföldről. P. Fachinetti értekezése szt. Ferenc stigmáiról. Pemracchi professomak tanulmánya Illés testvérről. P. Livárius Oliger a hires assisi kódex keletkezésének idejét törekszik megállapítani. Szép tanul­ ságos Jallonghi E. Cikke is, ki arról ir, hogy a dominikánus és franciskánus theologia mennyiben volt Dante Divina Comediájának forrása. A füzet érdekesebb hirei ezek 1. Nemzeti, tehát olasz pályázatot hirdet elég kecsegtető jutalom dijakkal a következő müvekre: ű) Egy szt. Ferencet, mint a keresztény szeretet és béke szentjét ábrázoló kép festésére, mely a Róm ában épülő béketemplom főoltárát fogja díszíteni. A Szentatya nem különben Mussolini is közölte már a bizottsággal, hogy helyeslik s szívesen fogadják tervüket. E képnek 3 és fél méter magasnak, 2 és fél méter szélesnek kell lerinie. Jutalma 25 ezer líra. b) Egy életnagyságu szt. Ferenc kép festésére, 10 ezer líra jutalomdijjal. c) a 700 éves centenáriumot megörökítő bélyegre, 4 ezer lira jutalommal. 2. A milánói ferences kör, az assisi jubiláris bizottsággal egyetértés­ ben : Milánóban, Assisiben és Rómában nagy könyvkiállitást rendez azokból a müvekből, melyek közvetlenül vagy közvetve szt. Ferencre vonatkoznak és bárhol, bármiféle nyelven jelentek meg 1882— 1926-ig, azaz szt. Ferenc születésének és halálának 700 éves évfordulója közti időben. 3. A füzet közöl egy érdekes hirt is, hogy Gabriele d ’Annunzió a sokat emlegetett olasz költő, kiről nem régen ¿ í hozták a magyar lapok is, hogy ferencrendi lesz, közölte barátaival, hogy szt. Ferenc 700 éves jubileuma alkalmával két kápolnát akar építtetni, egyet az adriai, másikat a tierheni tenger partján szt. Ferenc tiszteletére, kit a hajósok patronusuknaK tekintenek mint olyat, ki egyptomi és szentföldi tengeri utjával kezdeménye­ zője volt a tengerentúli missziós tevékenységnek a középkorban. BárcsaR megvalósulna e szép eszme! i i a« 4. Közli a füzet azt is, hogy a ferencrcnd prokurátorának kérelmére a szentszék 160 napi búcsút engedélyezett azoknak, akik úgy üdvözli egym ást; Fax et bonum! béke és jó ! E kis köszöntésnek történeti hattere e z : Egy assisibeli eszelősnek tartott férfi köszöntötte a még világias elei élé Ferencet e szavakkal, melyekkel előre hirdette azt a sok jót és DeK m it az e m b e ris ^ fog nyerni szt. Ferenc által.

P. M OLN ÁR ARKANGYAL.

igi értekezés a Harmadik Rendről. Közli: P. Erdős Apollinár.

1.

(Folytatás.)

Hogyan különbözik a többi társulatoktól? Hogy a Harmadik Rend lényegét és kiválóságát megértsük, leghelyejb megoldás az, ha összehasonlítjuk a többi egyházi társulatok jogi átosságával. A Harmadik Rend a középső helyet foglalja el a kolostori szerzetes­ és a társulatok között; és pedig úgy, hogy mind a kettőből van benne ami. igaz, hogy a kolostori szerzetesség lényege nincs meg benne, de rt a jámbor társulatok közé sem szabad sorozni. A Harmadik Rend óságos szerzetes rend a világban, mert a Harmadik Rendi testvérek retet tesznek, hogy a Regulát, azaz: a Római Szentszék által jóváhagyait szabályokat, melyek mind a keresztény tökéletességre való törekvésért lyozzák, megtartják mint a kolostori szerzetesek, akik súlyos fogadalkkal kötelezik magukat, a keresztény tökéletesedésre és ezenkívül bizois szerzetesi szabályokat, Konstituciókat követnek. XIII. Benedek pápa 'azi Rend“-nek mondja, (Patrona Sedis Apostolicae d. 10. Dec. 1725.) yanezt mondja XIII. Leó pápa is. (Miserícors Const.) Midőn 1883. US 7-én kihallgatáson fogadta a Generálisokat, csak megerősítette előbbi tását. Legújabban pedig XV. Benedek pápa mondotta: Ferenc valóságos idet alapított, a Harmadik Rendet. . . A Harmadik Rendet világi Rendnek mondjuk, mert nincs meg ugyan ne a kolostori Rend lényege, de azt, a világi körülményekhez alkalmaz­ va, logjobban megközelíti. Valamint kolostori szerzetesi Rendet csak az istólí Szentszék engedélyével lehet alapítani, úgy a Harmadik Rendet sak akkor ismeri el az Egyház, ha életmódját, szabályzatát, Reguláját Apostoli Szentszék jóváhagyta. Van tehát Regulája. A Regulán kivül van báló intézménye (uovicíatus), van fogadalma, van saját ruhája, mint a istorí Rendeknek. A Harmadik Rend tehát közös, megegyező életmódot it a kolostori Rendekkel. n. Rendi mivolta még inkább kitűnik azon cél fönségéből, amelyet elérni ^ Ezen cél pedig azonos a kolostori rendek céljával: a keresztény letesscg, vagyis a tökéletes Istentszeretés, amennyire csak ember azt a megteheti. Azért köti X. Pius pápa a Generálisok szivére, hogy megmagyaraz^ népnek, hogy a Harmadik Rend a másik két kolostori Rendtől, az iés második Rendtől csak annyiban különbözik, hogy a keresztény etesség elérésére sajátos módszere van. (Litt. Tertium Franciscahum A Harmadik Rendi testvért nem köti jogi értelemben vett szigora fi'esi fogadalom, hanem a tökéletességre törekszik az Isten és ^ ^ h ^ ^ ^^sainak megtartása által, az Apostoli Szentszék által megerősített szerint. Es hogy ennek annál nagyobb súlyt adjon, az Egyház 'lőtt ígéretet teszT hogy erre törekedni fog, ^ e n n y ire világi körayelehetséges, hogy lássák öt különös módon törekedni az Isten tétére. (Folyt, köv.)

234*

Fény a sötétségben. Irta: Juhú' : Vilmos Talán még nem volt a történeleinben egy olyan korszak s-» mikor az emberek mélyebben vágyakoztak volna az egyéni megvált^', bűn terhétől való megkönnyebbülés és a lelki megigazulás után, mini mi időnk. Korunk ezer felé szétágazó szellemi iránya egy dologban nie. egyelik, hogy kiküzdje, kiharcolja, a földöntúli hatalmaktól szinte elragaj az Istennel való egyesülés, a lelki megtisztulás és teljesség titkát. Azop.^ a pénzszerzés, az élvezethajhászás, a mindenáron újat keresés és a p lömegindulat igája alatt leroskadó mai ember, — a hamis ideálokhoz, maga teremtette bálványokhoz, a saját erőszakos gondolatainak és akat sainak sápadt éjféli világitásáhoi szokott szemeivel — képtelen orcáJ őszinte, nyilt bizalommal az igazi napfény, az Isten felé fordítani. Ha« halvány és hideg lámpások által megvilágitott odúból vagy sikálortü Isten szabad ege alá kilépünk, ahol minden egyes fűszál és porszem aj Isten áldott, melegítő világosságát tükrözi, — egy pillanatra behunyjuk szemünket, mert látásunk még az előbbi éjféli, zárt, hideg-halvány \ili gossághoz szokott és szinte túl bátornak, túl nyíltnak, túl szabadnak ér azt a nagy, áradó, igazi fényességet, hogy sem tekintetét fel tudná esiá ni m indig és mindenben Istent keresi, mert csalódottá anvaeiasságban. a földi jólét istenitésében. Csalódott abbbanaképzf hoCT önmaga, minden dolog fölött a legfőbb biró lehet; hogy 5 min i felsőbb hatalomba veiett hit nélkül is kezébe veheti sorsának intézését átveheti a Teremtó szerepét. De lelkiélete, ezen csalódás ellenere isn tdiesen annak a fénytelen, hideg, pincelégkömek a rabja. A modern ember nem várja be visszavonulva a magabaszalk gyermeki elfogadás és bizalom csendjében, hogy hol szólal meg a halhaUClanságra és Isten-várásra teremtett lelke melyén a hang, iaazi küldetésére, mennyei elhivatottságára hivja — hanem saja ki k e m é n r L v á t kiáltja be a sötétségbe. Mintegy, a sajat hanr várja a megoldást. Ödvösségét is önnön tetszése szerint akarja " ^ ' " ’klekkel szemben azonban kétségtelenül ott van a a földi élet gyöngeségét és nyomorúságát nem növelő és kié ez , « s ^ r i és fiúi k J fájdalommal eltűrő és e ls ie n v ^ ö s « l d le^ »iriW a W ki sötétségükbe zárt és a szemüknek hideg vuag hoz sTOkott emberekkel szemben, hasonlóak : az gokhoz. Az a céljuk, hogy színükkel, szét^ugái kel akJratuMtal és törekréseikkei fenntartsak, kifejezek, sku = s a S ’ a fényt és tüzet, ameíy életet lehelt b e le ik a d a tu k a t és r mcRviláfOsitotta s lényének örök harmóniájával e g y s ^ « f ‘ Nem a m agukterem t^e istenek a ezek a fórumokra, hanem le W kb en és test. igaz l»»emtek voltth vár6i, pásztorai és három királyai. U ssuk tehát ml, mai emberek - akik e g y ^ ‘ ®'‘ Y ® S i positiv vés ig ija alól szabadulni nehezen tudónk « 'B g^akos, ' mölcsözö tstenhlt nem türelmetlen nem f u»' békétlen. Elsősorban pedig «tennrt nem állitani, I'» Vele szemben: időhöz és alkalomhoz szabott e® akkoi jön el Ó . — egyesülve szeretőiének tulvilági rag> g

225

IC'

.¡vünkkel — amikor az örökkévalóság tekintetével, az ieazi oiiianaint érkezettnek látja. És jön, talán épen akkor, amikor a lélek emberi mér­ vűé szerint úgy érzi, hogy egészen elmerült a bűnnek és ez által a felj^^ett sivárság és nyomorúság sötétjében ; jön mint a fény a sötétigben. Erre a legszebb példát, talán Szent Ferenc atyánk élete tárja elénk Iti aki a szentek közül talan a leghívebben kitartott azon a keskeny szűk ,5 ösvényen ami az egyedüli envangeliumi ut és amitől hajszálnyira ,bbra vagy balra, ott tátong a bukás mélysége és meredélye. I.

Ar igazi menyasszony.

ei a

Midőn Szent Ferenc atyánk leikébe először száll alá az Ur megintő -éje. kereső nyugtalanságában úgy értelmezi azt, hogy a Mindenható belső [ózata háborúra, vitézi helytállásra buzdítja. — Ám, útközben ujabb jmjelenés vlszaténti szülővárosába, Assisibe. „A jelenést, melyet láttál, 3S módon kell értened" — mondja a második Isten-követség és Ferenc löíétségben marad. Elveszti szeme elöl a célt és az irányt, visszaesik külsőleg előbbi önnyelmü, mulatós életébe. Szivében már kicsirázott az elhivatottság agja, de még öntözetlen talajban, a kis magocska nem tudja merre az ut felé, Isten napfénye, szabad égboltozata felé: Formát keresően ott téveeg még váltakozó érzéseinek és hangulatainak mélységében. Egy vég mulatozás után, szép tiszta tavaszi estén, hazafelé tartott arátaival. A többiek kezdetben énekelték a maguk — az élet komoly, 'kiismereti intéseit feledtető — jókedvű nótáit. Ám Ferenc lelke úgy vá­ rakozott a magányosság után, mint ahogy a rengetegben eltéved madár íészke után vágyik. Hátra maradt tehát. Hagyta a többieket tlőre menni, indig messzebbről és messzebbről hangzott gondtalan énekük és Ö egye­ di maradt a sötétségben. Egészen egyedül volt. Kivül sötét és belül sötét, isonlatos ahhoz a sötétséghez, mely a dolgokat elfödte, mielőtt az Ur ;ágűssága szint és életei adott nekik. Más ez a sötétség, mint a rosszal jegyzett lelkek pokoli reménytelensége: ez a sötétség, mellyel Ferenc ^rülvéve érezte magát, olyan volt, mint a mikor az éjszaka ott ül a tájon, e valami rejtett, valami nesztelen csírázás, a hajnal első lehelete, első 'ókja azt súgja nekünk, hogy nemsokara az élet kibontakozik, az éjféli oniból, a dolgok formát öltenek majd, a fa, a fű, a hegy és a völgy elÖf’'iek majd a maguk valóságában, hogy ezerfélüségekben egy harmóniába vadva dicsérjék az uj napot. Ferenc egyedül volt, de nem úgy, mint a meg nem tért bűnös halálos hanem úgy, mint Krisztus Urunk a Getszemáni kertben. És akkor kifáradt szivét oly végtelen, mindent magábafoglaló ^^letes édesség töltötte el, hogy semmit nem érzett és elveszítette íméletét. (Folyt, köv.)

O O O O ^^

226

A színpad és annak erkölcse. Irta: Lúurisin Lajos,

A szép megnyilvánulásai a természetben és az életben esetlegesek sokszor c ^ k a véletlen művei. Minden épérzékü emberben van bizon fokú szépérzés és az épérzékü emberre a szép mindig kéllemes ha volt és van. A fejlődés, a kulturára való törekvés szülte meg, váltotia a gondolkozó és érző ember leikéből azt a vágyat, hogy a szép nyilvánulásait állandósitsa. mintegy mesterséges uton-módon hozza iü így keletkeztek a művészetek: az épitészet, festészet, szobrászat, költés és mindezeknek a bizonyos fokig valóvegyüléke a : színművészet. Neij jenek meg, hogy ennyire ab ovo Ledae kezdtem a dolgot. Nem akar most az ősfejlődéstöl napjainkig kimutatni a színpad művészetének fej, dését, arra nincs mos* sem alkalom, sem idő, én egész más szempont szerint akarom most a színpadot bírálni illetőleg megvilágítani. A mimelés és lánc veleszületett az emberiséggel. Ha visszakuta. az ősember életébe: a művészire a szépre való törekvést megtaláljuk, ig csak kevéssé kifejlődve, de mégis ott látjuk ezt azokon a védelm' vadászó-baltákon, buzogányokon, bárdokon a primitív vonalvezetésű di lésekben. Ott látjuk ezt a katakombák agyagedényein, egyszerű sirkőlap a nedves földalatti odúk falain. Minden vad népnek vannak toldi gyöngysorai, fülönfüggői, karperecei — ezek pedig mind csak accidencij ezek nem feltétlen követelményei a létnek, hanem pusztán az észtét érzésre vezethetők vissza. Régenle a színjátszás, a tánc nem egy kalexoc művészet volt, hanem szorosan összefüggött a pogány vallások ténykí seive!. A görög színjátékról ki lehet világosan mutatni, hogy az ist tisztelet szerves része volt. A táncok közt vad népeknél még ma is találii áldozati és fegyver-táncokat! De hagyjuk most ezt. Nézzük csak a köi' kort Mi volt akkor? Misztérium-játék. Mi az a misztérium-játék? A kér tény-vallás főbb titkait a biblia eseményeit jámbor és tudós férfiak, pap apácák feldolgozták színdarabokká és adventben, karácsonykor, t ués husvét körül részint a templomokban, részint a kolostori és kápjaa. iskolák dísztermeiben játszották el. Itt már nem mint szervesen össiej rész szerepel a színjátszás a vallással, de a tárgyát még mindig ú j­ abból a körből veszi. Ennek a kornak maradványai még ma ^ ádventi és nagybőjií délutánok és a nagyhét fenséges: De térjünk ál az újkorra. Sokat hántorgatjak, vitatjak a középkor ségét-, kulturálatlanságál — pedig körülményeket ujto többet produkált a kultura terén, mint az A mai kornak sokkal több eszköz és érvényesülési lehetőség pináik még sem tud felmutatni olyan kulturális ^ezultátumokat ame y középkor dicsekedhetik. Vannak egyéniségek, vannak események, ■ fordutó pontokat jeleznek a fejlődés történelmében. ponthoz érkezeti a kulturális folyamat a könyvnyomtató ^ A középkor vége és a rennaissance kezdete táján óriás i y lelhetünk. A rennaiance világ-fordulást jelenteit feilód^' ben és szobrászaiban akkor kezdődött meg az ^ konceí^ Az építészeibe uj elemek lopták bele magukat, az ir tárgyal^' uj és merész akkordok kezdtek belezengeni, uj a ma .thema-körök 1 ___ _ «lA • minrl^níUt az élni. feílöOni-aK bukkantak elő: mindenütt az élni, thema-KOrOK ouKKaniax eio: iiiinuciiu.. »*. J ; " " ’ „.¿„yok külöif'' keresés láza mutatkozott, érzett. A philosophia. a irányban. ig a i merészebben experimentáltak. kísérleteztek m.nden .rányo

227

lázat még „növelte a protestantizmus felbukkanása, mely disszonanciát jelentett vallási téren is. Mmdezekhez járult még betetőzésül Voltaire és az gnciklopédisták m üve, a szabadgondolkozás és a francia forradalom mely hadüzenet volt a rendszereknek, a dogmáknak és a társadalmi berendezItedésnek. Mmden teren ujaí, soha nem hallottat akart teremteni. Itt kulminálti érte^ éltetöfokát ez a lázas áramlat. A költészet újszerű szavaival a szinpad uj levegőjével tönkre-vilányitotta a rokokó-század csipkefinomság u , lehclletszerü, parfömös, émelygős világát. „Újdonság!“ valami nagy soha nem látott, nem hallott után vágyakozott mindenki. Az irodalom a költészet, a szinpad balra kanyarodott: többé nem a művészet, a szépség panorámája volt, hanem az élei, a véresen emberi élet realizmusának^ nyomorúságának, elégületlenségének szócsövévé, resszatorává változott. A kedélyek lassan lehiggadtak, a társadalmi hullámverések elsimultak, jött a kedves, szentimentális, romantikus biedermeier-korszak balkonokon merengő, rózsákkal „szeret vagy nem szeret“-et játszó ábrándos leány­ szivek, jóságos Öregek s balkónok aJatt lantott-pengetö, gitáron-játszó, hoidsugár-szopogató lovagok áldott és poetikusan szép korszaka. Amikor Schubert— Schumann— Mozart zenéit csilingelték a csodás-mivü zenélöórák és Heine-verseit olvasva hullattak könnyet az égszinkék leányszemek. A művészeti élet, a kultura szeizmográfja egyhangúan karcolta a szabályos grafikonokat.

(Folytatása köv.>

53

ii

fft Jegya
Életutam szürke fejjel S nem kis gonddal járom . . Csak a szívem nem hiszi el, Hogy m ár: ötvenhárom!

Egyik pályám befejezve — S ez újat szorgalmaz ? . . Tüzes lélek ifjú heve: Szelíd őszben — tavasz.

Hóvirága — Ég kegyelme, Oltárra való az! M it SZÍV sehol meg nem lelne

Itt — az örök tavasz. M A G Y A R JÓZSEF.

Ep«riet, 1924. máfc. t 12.

ITT VOLT AZ UR! A köntöse ragyogott, mint a h ó , ^ arca, m int a nap, Amint elment ax árkádok alatt (A fény zenélt . , . zenéje altató) * stívera ajtaján átalhaladt . .

A homlokával lelkemre hajolt, És steme rám meredt. (Csillagtábor szállta meg az eget, lÉs zokogott a fájó őszi hold ■• ■) É* melegen megcsókolt engemet.. .

,,ö h , mily édes a Veled-éjszaka M ondottam félve én. És kezeit a fejemre tevén. Megáldott és elment ismét haza. Itt volt az U r : a szívem rejtekén!

Laurisin Lajos.

228

Ort<x WcxcKu,tk.a- Fa.ro,y\c . (Folytatás.) — Pedig kár, hogy nem értelek meg sógorkám, — szól -- cl rnsgyjf fiu — legalább szeretném tudni, mennyit kell még összefognunk belőletek, hog>^ hazamehessünk! Pihenő következett. A fiuk fár.idtan vetették le magukat az utszéii árok partjára, nem törődve a sárral s az átnedvesült talajjal. Megálltak a géppuskák is, a telefonisía osztag, meg a trénszekerek. Még látuk, hogy a menet után miképen integetnek az olasz hadi­ foglyok. — Ellenség ? — E>ehogy. Csak csupa nagyon-nagyon sokat szenvedett ember. A pihenő "ideje letelt, megest elindultunk. A fáradt ember szótlansá­ gával mentünk a tekervényes utakon. A sápadt hold bámulva pillantott le ránk egv tovakuszó felhőtakaró ezüstszegélye mögül. Elértük az Isonzó folyó partját. Régi vasút hídja felrobbantva, ónás darabokra tépve hever a vízben lomhán terpeszkedve. — Isonzó! Vájjon ennek a jelentéktelen, határainktól messze eső folvónak nem adtak-e a mi katonáink magyaros hangzású nevet? . Bi­ zonyos hogy ez a folyónév élni fog a népdalokban, népmesékben. Nemai fog bel’erezdülni a mi drága magyar Alföldünk nyáréji ^levegőjébe s rairdenütt hol magyarok laknak, bele fog zümmögni a téli kandallók patiogásába . . . Iso n zó ! de sok magyar vér van benned! Ennek a 28 kilóméter hosszú folyónak sebes vize eg>’es helyeken lassú folvása sok magyar porhüvelyét szállította a triesti öbölbe. Dacára az elmúlt heti nagy esőzéseknek nem Ragadt meg a Sekély vizére rászerelt recsegö-ropogó szükseghidon kell átkelnünk a u partra amelyre még ránézni is Istenkisértés. De nagyobb veszélyt is» szemünk Figyelembe sem vette a veszedelmes tákolmányt és vígan dukoltunk^at^raj^^ visszanéztünk G örz városára. Hat

templomának nyolt

tornya miként egy nyolcujju kéz mu
229

pint a Teleki-ter söpretlen kövén a rongy és piszok — élénken mutatva olflszok eszeveszett menekülését. Egy utunkba eső alagút bejáratánál egy [lasz hulla fekszik. Teherautó mehetett rajta keresztül, mert a feje laposra bn mángorolva, mintegy a földbe préselve. I Menekülő polgárok jönnek velünk szembe. Egy ökrös szekéren meU ü l egy egész család. Lompos farku, sovány, piszkos tehénkék fáradtan [luzzák a szekeret. Hat maszatos bambina ül a kocsira rakott krumplisisákok, tengericsövek és fehérnemüs batyuk tetején. Piros ágycihák, csikós lánkosok. I Öreg anyóka húz utánuk egy kordét. Összegörbült teste rongyos, lafrangos kendővel van beburkolva. Szánalmasan öreg, fakó, maroknyi Ibrázatu, mint egy csomó összegyűrt selyempapir. Nehézkesen vánszorogj liheg; bütykös, sárga viaszszerü csontkezével kereszteket hány és húzza ^enge erejével a kordét. Rongyokba burkolva fekszik rajta egy csöppnyi fsecsemö. Bizonyára az unokája . . . Nincs az a kemény sziv, akit meg te lágyítana a látvány és könnyeket ne csalna minden borzalmat meglátott Is megismert katona szemünkbe. I Megint egy szomorú tehénfogat. Két sovány, laposmellü leány vonIzol egy tehenet, mely minden lépésnél megáll. Valami szivetrázóan fájó,, lönyörgő szemmel, véreskönnyü tekintettel néznek visszafelé, ahonnan Irienekülnek. A szülőjét vesztett gyermek, reménytelen, elfásult, élettelen lézésével maga elé meredve lépdel egy kis szőke lányka egyesegyedül. Kis piros kendőbe bugyulált batyuska van a hátán. Szemében az odalagyott könnyekkel halad mezitelen lábakkal az októberi hideg országúton. Elfordulok és letörlöm a könnyeimet. Két csöpp gyerek. Bámész, nagy, fekete, égő fényű szemeikkel nézik mi országút forgalmát. Nem tudják, hogy miért zokog az édesanyjuk, fcikor itt annyi a látnivaló. Játszani szeretnének a füstölgő romok között. ■Tetszik nekik a trénszekerek nyikorgása, a lárma, a kiáltozások, a csapaBok villogó puskacsöve és a mellünkön megcsillanó fényes medáliák . . . I Késő este fáradtan érkeztünk St. Lorenzo di Mossa nevű városkába, ■ol le is táboroztunk éjszakára. Egy félig rommá lőtt kastély első emeletén, ■elölték ki helyünket a parancsnokságtól. I A kastély valamikor a Fioretti hercegeké volt. Egy kék tapétás szoba ügyetlen mennyezetes ágyára tettem a szerelvényemet, majd lementem a fcstély elé és leültem az elibe épitett kőpadra. Széjjelnéztem. A hold napfcllá varázsolta az éjjelt s a rommá lőtt szemközti házak fantasztikus alakot Bltöttek. Árnyékuk megnyulott és hosszú silhuette-jük, mintha halálos, J^gy titkok, nagyképü formuláit suttogták volna a holdfényes éjszakába . . I. Csorba házsor — miként rosszfogsoron az aranykorona. A falu végé■öl idelátszik a templom. Az oldalába tátongó lyukat lőttek, a teteje lehorJadt. A campanile tiz lépésnyire^áll tőle. Úgy tetszik, mintha menekülni • w r t volna a tempiom-épületlől s attól való menekülése közben kővévai■ozott volna. *' I Felnéztem az égre. Mennyi gyönyörű csillag: Először a Göncölézemeg a fiastyukot olvasom meg, mert ezek magyar csillagok Vala■^yszor, ha távol voltam drága, szeretett magyar hazámtól, valamely más országban, mindig örültem, hogy elkisérnek, velem tannak es virK ^ 'a n a k jfölöttem. Ni, ott az Orion : a téli éjek drága csillaga, a tündöklő I Hattyú, a Vega, a Perseus. meg a Cassiopeja.. ■ * » ( ‘hK gyönyörűségében megdermedt tűzijáték volna — s ^ hasonlattal élheslek, - mintha a menyország le volna takarva

I I

230

fekete ponyvával és a régi kétezer esztendős öreg ponyván millió apróivu. kon kicsillanna a menyország tündöklő fényessége. . . Fátyolban vannak szemeim lámpái és észreveszem, hogy nagyo, álmos lettem. A zseblámpa fáradt világa mellett lassan felkocogok a her cégi lakosztály hálótermébe. A mennyezetes ágy selyme lágyan susoj álomba ringató sonetteket és a pislákoló gyerlyadarabka utolsó fellobb^ násánál egyszer rámcsiliog az ággyal szemközti falra rászegezett római csatabárd felett függő sokágú hercegi korona. A kezem összekulcsolom,) másik percben már Róma felé utaztam az álmok országában. V.

Olasz földön. A nagy október-novemberi olasz visszavonulásban igen sok templom megrongálódott, összelövetett. Sok templomot éjjeli szállásul használtak fe az előnyomuló csapatok, sőt némely helyütt még istállónak is berendezték Istennek eme szent hajlékát. Az Isten házának ez a legnagyobb megcsufoltatása, megs^entségtel^ niiése. Feltűnő, hogy az olasz campanilek mindegyikében még fenn van a harang, holott nálunk odahaza már a háború első évében megkezdték a harangok rekvirálását. Oh milyen jól esett hallanom a? első olaszországi harangszót! Oh milyen édes érzés volt hallani azt a rég nem hallott édes muzsikát: a harang szavát, amely felhivta a hivő lelkek figyelmét a reggeli, déli és esti imára, meg az Angelusra. . . A lélekharang finom csilingelése pedig fájón maró könnycseppeket ■csalt szemünkbe, mert rágondoltunk a Monté San Michele-n, a St. Martino-n, a Doberdón, a Monté Santo-n, meg a Gabrieie-n elesett hős ma­ gyar bajtársainkra, akiket ott hagytunk a karsztos kövek alatt, idegen földben, a gránáttól feltúrt Isonzo fronton . . . Legyen áldott az ő poruk és legyen nekik könnyű a föld, amely m befogadá! , Most pedig arra kérem a kedves Olvasót, hogy adja a kezemoe. kezét, hadd vezessem át egy n é h á n y olasz város és fa lu tem plom án Ke­ re sztü l. (M á r előre e láru lh a to m , hogy szent Ferenc A tyánk születési helyére

Assisibe is el fogunk menni, miután néztük és megcsodáltuk.) ^

1ft>gy m essie mentit, rim9oru(t a Cítnö j most eftúnoóőm hsngtaCati szaoin (X üan 0aföoífíí az őszi öifutin j a fiégyaöó nap fassan aípi^cn . . . ő az a J i z , mafg minöentáet éCttt: meíy csiffagoíiaaé útját igazítja, m ríg tfatztt a ^öicsótii a sírfa , m i sorsot irt az én sorsomBa

több olasz város templomát m ' ^ ^5,,

l^ogy úgy tűnj e f a íéiíB téffolon mint fa$ér rózsa rohanó folyón ^ s a régi partot r t W c so0se lássad . • •• '^ogy sugár (égy, mit aftemet at Vagy baí, am tíynet visszhangja se i é ^ ~

s én szioszaía^pa zoíogjai atíaa^

(0

lyij.

RENDI . Ujév napia szomorúságot hozott f Mély megilletődéssel vettük a hirt, öiv Molnár Lajosné. Erzsébet test­ it a harmadik rend hűséges leánya, í ionos szenvedés után váratlanul elEgyik rendi testvérünk, igazi ferenlélekkel éjjel-nappal mellette volt és éri szeretettel gondoskodott, hogy az kit annyira szeretett, utolsó ut-

emplon! áltak fel :ndezték tségtelen van a :zdték a zót! Oh sikát: a i és esti seppeket 3t. Marlös maidegen

l e l y őket zembe.a

mán ke* helyére; át meg' ,

!yt köf.)

éj

ü)

is magához vegye. A szép május hó¡3 áldozatot kívánt a szegedi harmadik i,öl Szt. Perenc fájának egy nyíló .¡a hullott le ism ét Egyik, igen buzgó Ériiiiket, a kedves, jó Bendesi Mariskát, í néven Katalint, vesztettük el. Hosszú betegeskedett, de minél többet szen'tt, annál igazabb volt a hite és méib a vallásossága. Fehér lelke boldogan t fel mennyei Atyjához s bizonyára kéri számunkra a Mindenható kegyelBeteg-ége alatt sokszor kérette maz Krisztust s mindannyiszor meglyebbülve viselte keresztjét, melyet e az égbe vitt. Leánytársai égő gyerállták körül a koporsóját s rendi lónkkal ima között kisértük kedvet ttunkat a temetőbe. Minden, érte hult könny az ő jóságának bizonysága Minikét meghalt testvérünk lelki Üdszeot misét szolgáltattunk. Március igazgató atyánk P. Kaizer Nándor i házfönök, missiós útra kelt Dunán* Elutazása után március 21-én az Szegeden id őző P. Tamás Alajos niínyfónök atya magas megjelenésétteríncséltetett minket, mely alkalomburditó beszédet intézett a harmadik testvérekhez. Lelki szemeink elé Ita szent Ferenc atyánkat, ki életével alatta, hogy n jn t kell apottoli lángommat munkálni a lelkek üdvét. A rend alapításával akarta szent ^ * társadalom erkölcseit megjavítani sikerült is neki. A történelem folyalithatjuk, hogy mily virágzó lelki teremtett a harmadik rend. Ezek ^ után lelkünkre kötötte a tartomány**ya szent Ferencnek kiváló erényeit, * többi szenteket feíülniulta; a ^*^5 szeretetét, a mélységes aláza­

ÉLET. tosságot, az elöljáró iránti engedelmességet és az Isten szeretetét. Különösen hang­ súlyozta a szabályok betartását. Azt mon­ dotta, ne vessük meg azokat csekélység gyanánt, mert a jó Isten a csekélységben való hűséget egykor bőven fogja jutalmazni. Kiválóan hangoztatta még, hogy minden terciáriusnak tisztelni és szeretni kell a rendtársait. Ha valakinek eszébe jut, hogy valamelyik rendtársát gyűlölte, megszólta, rágalmazta, vagy másként megbántotta, iparkodjék azzal kibékülni, nehogy károm^ lássá fajuljon imádsága : „Miképen mi is megbocsájtunk ellenünk vétetteknek.“ Igen aján otta a Főatya az imádság szereteiét és különösen az Oltáriszentség gyakori láto­ gatását. Ettől minket semmi vissza ne tartson! Ö t valljuk szóval teltei és egész életünkkel! Akkor elérjük Istent és a mennyországot. Beszédét e szavakkal fe­ jezte be: .Legyetek egy sziv, egy lélek*“ így eléritek a célt, melyet szent Ferenc elénk tű z ö tt Május 30-án ünnepeltük igaz­ gató atyánk névtinnepét. Előtte néhány nappal rendi ^ ü lé s ü n k ö n a mély tiszte­ letet szeretetet, hálát és engedelmességet szim bolizáló virágpámát nyújtottunk át igazgató atyánknak. Az ünnep reggelén pedig Ünnepélyes szent misében — mely alatt a Mátyás templom énekkara, (tagjai nagy részben tarciáriusok) gyönyörtien énekeltek — kértük igazgató atyánkra a jó Isten áld ás át Mise után egyik férfi test­ vérünk által azerkesztelt .N ándor napján* cimü költemény átadásával fejeztük be üdvözlésünket. Igazgató atyánk meghatva köszönte meg a harmadik rend figyelmét. Délután pénzsegélyt és élelmi szert osz­ tottunk ki pártfogoltjaink között. Nagycsütörtökön délolán a harmadik rend Oltárdíszítő csoportja a szent sir díszítésével volt elfoglalva, segélyzö ositályunk pedig a szegénylá(#gató testvérek segítségével a húsvéti segélyeket osztotta ki. Kiosztatott 36 kg. liszt, 24 kg. kenyér, 6 kg. zsir, 9 kg. sonka füst hús és szalonna 16 kg. (a rendi testvérek által készített) levestészta, 10 kg. bab, 22b kg. burgonya, 2 kg. tar­ honya. 51 drb. tojás, 1 V2 kg. cukor, 12V» kg. sült tészta és sok más élelmi szer.

232 A természetbeni segélyeken kivül 2,042 700 kor. pénzsegélyt osztottunk ki. Ezen ősz* szegből 1,620.000 koronát a Szegedről A m enkába távozott Bonaveníura atyánknik köszönhetünk, aki m árciusban 30 dollárt küldött a szegedi szegények, de kúldnösen szegény g> ermekek feisegilésére. 20 dollárt ekkor leváltottunk, lO*et pedig a jövö tanév megkezdésekor fogunk szegény iskolás gyermekek segélyezésére fordítani. Most 25 szegeny családnak 78 gyermekét segé­ lyeztük belőle. A többi pénzből 105.000 koronát igazgató atyánk a szent Antal perselyből bocsájtott rendelkezésünkre és 317.700 koronát a testvérek adtak össze. A testvérek áldozatkészségének köszönhető a sok kiosztott élelmiszer is 2 q burgonya kivételével, melyet a .H angya Szövetség“ szegedi üzlete ajándékozott szegényeink segélyezésére. Julius 3-án 230.000 koronát osztottuk szét házbérre s most julius 14>ére gyüjtjük az élelmiszereket. Védtelen lelki öröm m el jegyezhetem meg. hogy húsvéti l,yóoást és áldozást m inden pártfogoltunk végzett 83 drb. u. n. gyónócédulát osz­ tottunk ki, melyekkel a szegények a lelki­ atya aU irásaval gyónásaikat igazolták. Hiszen, becsületesen beszám olt vele mind e nik Június 15-én pénztárunk gyarapítása céljából a következő 6 szám b ól á lló elő­ adást rendeztük O tth o n u n k b a n : 1. Szent Ferenc him nusz, ének. 2. Igazgató atyánk ünnepi be Izédé. 3. E lső áldozás napján, színm ű 1 felv. 4. L iszt: R apszódia, zon­ gora. 5. Az ezüst fátyol legendája, szavalás. 6. Az elveszett gyermek, színm ű 1 felv. A z előadásnak úgy erkölcsi, m int anyagi sikere igen fényes v o lt Szt. Ferenc atyánk 1 Kérünk segits m inket tovább is ! Légy közbenjárónk hogy teljesen a Te szellemedi>en é lh e M u n k ! E szközöld ki, hogy a csapások, a szenvedések, a küzdelm ek és csalódások között is követhessük. Akit Te kivettél. Krisziuftl I £ Erzsébet

S 4gy Faenc, a budai ttrciárius család ujoticmesiertnek öanepe. Junius hó 29>én volt 25 éve anqak, hogy Nagy Ferenc, Obitdai lütoktal , a budai nagy terciárius családnak erdtOMS ujoncmestere, első­

szentmiséjét mondotta. Szt. Fertnc e rény fia, ki ritka megértéssel és méi ható lelkesedéssel terjeszti immár óta szóval és példájával a ferences met, csöndes visszavonultságban akart emlékezni, életének e fontos napjárói éppen a közismert szerénysége voll in d ító ja ama nagyszerű szeretetmegnyL' nulásnak, melynek egész óbuda ^ m ásodik kerület hívei tanúi voltak. Va< nap julius hó 6-án d. e. 10 órakor aa m isét mondott az óbudai temp!on:b mely alatt a budai terciáriusok kiváló és zenekara Gollernek egy remekmű adta elő. A szentbeszédet P. Pál, a bu terciáriusok igazgatója mondotta. Szt. után a kér. szociálisták pártkörében ü vözölték jub iláns testvérünket. Akkor szott csak, mily nagyarányú műk fejtett ki nagyrabecsült ujoncmesterünk elm últ 25 év alatt. Egymásután felvonj a budai terciáriusok kiknek név Mittermayer János elüljárótestvér,ali kedelmi Bank nagytekintélyű cégv és zrinygrádi Petainek Michelinaelülia nővér m ondottak igazán szép, ős szeretettől tanúskodó szavakat; a Nöszövetség óbudai szervezete;az0 kath. Egyházközség vezetősége; a ra utcai iskola igazgatósága ós tanteala a keresztény szociálisták óbudai szerv a sok ezer tanítványának képviselete, ób ud ai anya és müvédelmi kfire c

e

c

s

e

stb. H arm adik rendi testvéreink kulü is kifejezték szeretetüket, eltekintve a valóban fölem elő tettől, melyet i ^ nővérek és testvérek véghezvitlek, H üvösvölgyből,

Zugligetből és a

hegyből eljöttek erre az ünnepélyig a jubiláns kezéből fogadják ^ Testét — an»ennyiben 25 ezüstlev szitett koszorúval és egy ciniád va meg a szeretet novíciusniestert. p íly fényes sikerét harmadrendi testvéreknek, retelt

üvorzsák

‘L “

testvérünknek,

Zoltán és agilis Redem pla. harmadikreiidü munkassagának köszönhetjük.

ooo CÖ COO ®*oo^^oo«8®o -

s

^

233

r e g é n y

.

Győzött az Isten ! T ö rté n e lm i re g ény a kereszténység első száza d a i

b ó l. (F o ly la lá s )

Ah, micsoda mesés élet bontakozik igv számára Rabszolganők, Ide - kiáltotta Doml^fa teljes erővel. Az egyik, aki a hálófülke küszöbénél kuTorMtr és hivt^a társnői! a szeszélyes úrnő szolgálatjár! — C s in o s its a tn lf kí __ ingón

Úrnőnk,

arra

T neked

^

'

ugrott

Domicia szokatlan jósáecal nincs szükséged - felelték ^fól'iskolázott

k

"’ ¡közben tovább szőtte boldogságá-

E hiú aquileiai nőnek egészen .Tiás volt a \aká«:> mint u n m, hol mindenféle gyermekkori emlékei voltak láthaTk é s ' a z S ^ h L'an keresztény felfogással elrendezve. » uwiok es azok is Hat rabszolganő igyekezett halálos félelmek között teljesiteni a nehéz adaot, hogy szigorú úrnőjüknek megelégedettségét elnyerlek ( °m p k é s z í t e t t é k el, mely leszűrt esővízből és nian^Itt al öltözk öd éí kenőcsökkel dörzsölték be. Utána kezp l t f s z S f e f 'l '. V ,'* '“ " ' " T * ptoszereknek egész garmadaja 1- .

volt felhalmozva

-

ahol a ami egv római

Tközül ebben°a ''^'’szolganőire bizta magát. Aki A fésülés k« 7 hpn a ^ i, Jh® kilépette a nyelvét, iszotanni I n J i ^ kezében lévő finom tükörrel állandóan követte vos r e L T i* " " " ’ ozdulatat Ez volt a legnehezebb féladat. Ezen a ¡k az a r r f f j L t■ «'került, mint valaha. Még ndenkor készítése volt hatra, amelyben Sexta mesternőnek bizonyult iztáuaf^H•• könnyelmű élettől lehervadt sárga arcát mandula I m é lv i^ uf ^ a kozmetika legfőbb kelléke DnmiVi/^ olyan fehér és fényes lett, mint a csiszolt márvány. fkinTnM , ^^f^*^S®^etten mosolygott. Föllélegezve néztek egymásra a ra vnií is. A toilette legnehezebb pontja azonban még arc kipirositása, ^ nősebb alkalmakkor, bájainak kiemelésére olvan speciális szépitöonk'my^ii^ ^ szeszélyes urnö, melyeknek erejétTlóbb a szerencsétlen aeot Ifi *^®*^®20lganők karján és nyakán próbáltatott ki. Addig, amig V fájdalmai okozott, nem használta, csak azután, itoíta f 5 *^^lícmetlen jelenségei. Csodálatos hatása volt; mag­ it viíc f törődött a durva érzésű Domicia a körülötte It Valaha j^jjával, csak ö ragyoghasson. Ezt ma jobban akarta, T^línn a legtöbbet. Arculcsapások és tüszurások egész .iitigj j! II * ^ g ^ n y r e . mig munkáját be nem fejezte. Könnytől csillogó becsei K b ^^*®*rnetes úrnőnek ajkait a gránátalmához hasonló piros fiti<í7 ^ ' valamint szemöldökét és szempilláit is kikésziteni. se Önérzettel állitotta, hogy eddig még egy férfi sem tudóit neki

ellenállni.

Ma

Kájusz

Flaminiusz

se. Nem vonulhat vissza szépségén

dől

varazsa ‘ áthatva, a legdíszesebb ruháját vette föl, a fehér, és a r a n n v a l himzettet, ami az előkelő római nők viselete volt. Fedet nvakán öt sor mogyoró nagyságú topáz gyöngy-ék rogyogott. Füléi naev aranykarika lógott; számtalan amulett és karcsatt csillogott raj Mée egy utolsó pillantást vetett a tükörbe. _ Most pedig a disz gyaloghintómat hozzatok; két matróna és szolganő jön kísérőnek, azután gyorsan a prefektushoz . . . ! IX. FEJEZET. Domiciát — ugylátszik — szerették az istenek, mert Primu volt otthon. Egy másik házfelügyelő fogadta a prátor szép leányát. „ ^ « 1 íAiríig hajolt az előkelő vendég előtt és aiazattal kért egy perem türelmet.

A prefektus még szieztázik, azonbsn sietni fog, hogy minél elöl

"’ ^^^^DSm1cia"kegyes kézmozdulattal elbocsájtotta a rabszolgát, de szigi ruan megparancsolta, hogy jelenlétét senkivel se közölje. - Ahogy parancsolod szép úrnőm, feleié az aquileiai lelkesülte Jól tudva - hacsak szolga is — de mégis hízeleghet a prator hiuleanyání Ezzel a szolga eltűnt, bőséges időt hagyva Domicianak, a bal)óslil h áz elleni g o n o sz, a la tto m o s terve véghezvitelére.

Káius Flaminiusz még ágyban volt. Az orvos aggódva állteM Komolyan, a legnagyobb kíméletre intette és kérte, hogy sürgősen hagy|i fel a

e^

tanácsolom —

"leg a g

orvos - hogy költözködjél a pompás, falusi prefektust lakba. Ott mind ketten élvezhetitek a szükséges nyugalmat. . , Azonban, — A magam részéről egyelőre meg nem ‘ehetem^ kinek sápii gondolod, hogy az gyermekemnek egészségere vállnék arcától atyai szivem vérzik. — úgy még ma utazzék o . ¡..„gjott i iie ra Donatilláért a legkevésbé sem hangzó« orvos őszinte válasza - csak egy kis kimerültség az égés . J _

a

dolta és hangsúlyozva m ondta.

vonult keresztül. Felült az ágyban és a volna kérdezni, de hiányzott hozza

g

g

ó

d

o

n

i

-

hpfn-uá<;tól keletkező sebet,-:

a

^ majdnem dadoí batorsaga, m j

b iz o n j^ g a tt^ lehet. Kimélni L e „ a pillanatban"-''^ A vé^gzet azonban másképen határozott i f^b e n a ^P'" ' be a házfelügyelő és jelentette a prator ' e ^ t , D p|aminius Dacára az boszus fejcsóválásara, K^^ o

r

v

o

s

kiugrott az ágyból. Behívta ^ecim u „ öltöztessék föl. teljesítette — és megparancsoita, hogy gyorsa

j

i

A prefektus íoiiettje nem

tartott

olyan

sokái>

mint

perc múlva már a várakozó előtt álit Mielőtt elment, az orvos odasugfa neki •

Domiciáé de

’gy

különösen

"" Tulbuzgalmu intésével csak felbosszantotta a prefektust Domicia a kísérő m atronák köpött — kik iips7 tfipn .,esebb fáradtsággal előállitott toilettel is bájos

elensétr

i ett t o l n i

2

M ~ e S e "n

mely legelőször e két szörnyetegei pilfanto a m g „ént meg Dom.cian Lzt tudta Domicia. azért, az ilyen fontsabb a ka? ükkor soha sem felejtet e magaval vinni ezeket a madáriiesztöket A m m t a prefektus fölszabadult a borzalmas látvánv iiatá«;« ;»1íM ■ , » . « 6 lé ,m o z d u l.ll.l ,lb „ c s „ o ll W s é r lr líS r . S . S ís T S épségében a prefektus előtt. ^uduiüiC ijes d o g v a 'S e ^ t e f ® ¡'¡u, - Mível lehetek szolgálatodra, bájos Domicia ? Domi^cia észrevette a jó benyomást, mit megjelenése okozott, boldogan élte az o édes, behizelgo hangján. ^ - Szolgáim soha! Te Aquileia hatalmassága csak megbocsájthatsz kém, amiért minden kérés és hívás nélkül megjelentem előtted. Azonban m minden ok nélkül . . . ■ minden kívánságodat — erösiígelte a prefektus indinkabb növekvő lelkesedéssel. — A szép Domiciának csak meg kell nme és nwr is győz! ~ Folytatá udvariasan. — Eddig csak hirböl ’i' * 1 isteneknek, kiknek Agrippa a Pantheonban ilékoszlopot állított, hogy azt nekem átérezni is megengedték. Erősen zem, hogy ha te Ida hegyén lettél volna, Juno helyett Párissal szemben nusz soha sem győzött volna! szemében fellobbant az a bizonyos hírhedt, ellenálihatatlan, ternakra nézve olyan veszélyes tűz . . . Szenvedélyes ösztönének engedve, mint mindig, — meggondolat- Kájusz Flaminiusz közelébe ment és sokat mondóan nézett a ektus szemébe: “ Az almát a te kezedből is átvenném . . . A prefektus meghökkent. Kijózanodva nézett a lán£;oíó asszony! '^ o t ; túlhajtott udvariassága inkább csak az orvos figyelmeztetése ni dacból, mint őszinte érzésből eredt. Ezek után hidegen, de mégis omatikus sóhajjal felelte: ^ Miután nincs a görög bölcsek varázs sójából, úgy kénytelen vagyok 3ilani, hogy amit Páris megtehet, az egy öregedő emberhez — sajnos, * 3 akinek már csak gyermeke boldogságában szabad örömet keresnie, domicia megértette — messzebb ment, mint kellett volna. Győzedélmi majdnem megfeledkezett látogatásának valódi céljáról. kígyó, olyan ravaszul a rendes mederbe terelte társalgásukat. kiáltott fel: A mindenki által megcsodált nemes, jó apának szólt a látogatásom. ig^y^'',^eked után jöttem érdeklődni. Megakarom tudni, hogy mi az if ^ kedvest tőlünk távol tartja. — Rendelkezzél velem, |A„,^“^^y€mmel talán fölvidithatnám őt. Ezt a kegyet jöttem töíed pnyórögni. (Folyt, köv) •c«0

'*

K

R

I

T

I

K

A

,

Bólcskey Ö ddn : ,Capi$>tranói Szent János élete és kora * !. kötet 8 rA« oldal. Székcsfehénár, Debreczenyi István könyvnyomdája 1923. Ara ? ' Egy tipikus frandskánus műnek elsÓ kötele fekszik elótlünk. amel)'nek érd szerzője Bölcskey dstercila rer>dü tanár, akt nem sajnálva a fáradlságot. köze évnek szisztematikus, tönénelirói kutatásait közli velünk. Aktuális is a fenti mű jelenése, mert ha v«gi|jriekintünk a %ilághistóna tágas mezején, a XlV-ik százan ugv* volt a forradalmak és szellemi kataklizmák kora, mini a mi vajúdó XX-ik s íii eleje. Ó si F.urópánk népei és nemzetei, abban a korban is épen ug>' forrongnak ma. A nlá|n hatalmak elkapatottságukban dirigálni óhajtották magát az ősi Eg\hM ameh’el az áldatlan avignoni fogság látszólag eierótlenitett. Sok orvosolni való a igaz ugyan az Egyházban is, de axt semmiféle világi erő és lutaiom sem volt h reparálni. Az isteni Gondviselés, hála Istennek, támasztott és támaszt a mai mmdig hivatott férfiakat, akik megjelennek a történetírás színpadján és ott heh el ML emelőt, ahol azt a körülmények a legjobban megkívánják. Assisinek sokat c Poverelloja által alapított rend is megtépázódik a XlV*ik század viharjai által. Fel_ eg\- PaaÍ€ de Toiigno a rend kebelében, aki megkísérli az elvilágiasodott szerzeitt, eredeti elvek és szabályok szerint reformálni Ez a reform bőséges gyümölcsöket i rö%id idő alatt. Sorra lepnek elő az ismeretlenség homályából 5. temardinos da S

Beato Tommaso âû Firenze : B&ato Ercotano da f^agale; Beato Matteo da Gir, San Ttetro da Regolado. Beütő Oabriele Ferettt d 'Ancona ; S. Giovanni da Cqtii deila Morca. stb. stb. és még e ^ egész serege a fjlm inás jellemü eg) gekoek, akik életükkel és köz szereplésükkel nemcsak szükebb korukra, hanem stásad(A muHán is irányitölag hatnak az Egyház Kebelében. Futólagosan felsőn ktrál6 eg>énisegek közül különösen három tűnik ki, akik világtörténelmi egyén Ezek peöig Szteaai Szent Bernardin, CapistraAói Szent János és Giacomo della Legkrvaiubb a három közül azontMn Giovanni da Capistrano, akit mi mag>arok tei magunkénak is vallunk. Különös hálával, elismeréssel, szeretettel és az égben pái sunknak is tisztelhetjük ezt a szürke barátot. Hazánknak vérrel irt tötiéneti kő forga va les ö ^ z ^ látjuk végheiritt heroikus telteit Az érdemes srerrő, csak w m űre gondolt, a m időn 24 évvel ennek előtte, hozzáfogott az anyaggyűjtéshez De am bioózits tanár teljes tudását, utolérhetlen lelkesedését és a tárgy ir«nti sw rrve bele rrimljárt az anvaggvüjtés nehéz, hogy úgy mondjam aprólékos műnk csakhamar rájött arra. hog>* Capistrano-i János élete nem oly egyszerű, egy-két nyomtatoW iv keretében bele lehessen szoritaní. Jánosunk fenséges földi tulszámvaJta korát ! Kora pedig annyira srövevényes az események révén, hí® r.nideti letárgyalni oem lehet az igazság rovása nélkül így alakult ki a 24 évtíg munka arra, amelynek első kötetében ime már gyönyörködhet a hazai olvasókcio A r e^ész mû három kötetes lesz, amint az érdemes sie n Ő ígéré. Az elMtúnk fekszik. Capistranoi Szent János szüleinek e rd e ié t, szentünk korái. A rendbe való belépését, itáliai, ausztriai, morvaországi, csehországi. országi, szászo rszi^. Démetországi, s u íé u a i és végül lengyelországi tánr>*aJ>a a szerző valóban igen alapos, lelkiismeretes precizitással sokkal Igen kimeritöen beszél a szerző szentünk rendi reformlörekvéseivel es rend reorganizáiódását pompásan adja elŐ. Az első kötet utolsó fejezete a P*P maciai küldetését tárg>'aija Itt tx>n(akozik ki Jánosunk hivatott Nézetein szennt ez a le ro b b an kidolgozott, helyesen összeállitott, igazi n ■ valló fejtegetés az eífö kötetbea. Korántse higyjük azonban, hogy ez ttsrtáB a tudősokruk Íródott. Bölcskey tanár mindezeket oly *{?/ 1. 1« könnyedséggel tárh a tja , hogy bárki haszonnal és élvezettel forgathatja Aog 1 minél elóbb lásson napriláp»t a még hátralékos kél utolsó kötet is. ■2 S z e n t T e r é z i á r ó l n e v e z e t t E m ó « t y « : .S z e n t T e r é z ia k is 8 - rét, 5 0 3 é s 4 5 9 o ld a l B u d a p e s t S te p h a n e u m n y o m d a r -t. 1921.

^

A saruilaa kármeliták alapítójának szenttéavatása méttó megttmeplésének emlékére íródott a fenti S m áfte lk ü bzeni u különben szerény és sz^n > 7 ie k is mondható szó nem etjr alkatommal és ebben különösen P Soos, az •8'*'* ».¿u i»> kármcHu provinciális és gárdája járt el6 fó és követésre ® ■iccváltoztak az idók és a )ó kówyvek el is fogyták Kilünó karmelitáktól, hogy fulm ináns tollú, soha senkitől utol nem ^ jlj^ emlékét, a modem XX-ík század katholikusainak • éíolv**** * matatni a maga XVI-.k századbeli puritánságában Aki ' kikelet, hú képét U lálja az egész kármeUU rendnek, a kiaia

.jien a Szent állal. hatalmas kuIj* kon¡X sarutlanokreformiájg A,A t • 1 X t Terézia Aí» — r.- Öt nagy **'*©•7 kiterjedésű, rvutij^u^ou, uaiaiiiias .,Mú i61 feldolgozott feiezetek keretében adta a szerzó, leginkább spanyol szövc'»ek IV * «» • •vgaiinauLf auaiIVUl ^iU¥C:ieK ¿ió ,mán történetét, a reformot és végül az előzőkbe pompásan bele míán legelső sorban a )m l á n g l e l k ü Spanyol Hosno követésreméltó, vonzó és bájos életrajzát, egészen a ive '^’®csóüiéseig az oltáron_ Sajnos nincs helyünk, hogy a két ^öt’etet fejerelrőr-fej^^^^^^ ^l'rtessffTi olvasóinknak. Felhivom azonban mindenki figyelmét e pompás műre, amelyhez I11oldott (ftlA^HAoiI tAl szerkesz £ 9A ___ i' történet, <«• i » . az amuoy ^ nnló élénk tollú, fordulatos előadásu jól tett életrajz és rendi regény hazai rendtörténeti irodalmunkban az utolsó években alig jelent meg. Különösen m-3r nóvilágnak ts a serdülő magyar ifjúságnak hivom fel figyelmét e két kötetes re Sok ily könyvet kívánunk és óhajtunk még stöhr Géza. Srcnt T e ré z iá ró l nevezett ErnÖ a t y a : .Jézusról nevezett Szent Teréz összes j. I. kötet .A tökéletesség útja és A belső várkastély,- 592 oldal kis 8-rét nhancuni nyomda és könyvkiadó r.-t Budapest 1923. Á ra? Felette időszerű mű ! iMegjeknését magyar nyelven, nemcsak a szükebb értelemrett misztika kedvelői, fogadták örömmel és szivesen, hanem mindenki lelkesesel forgatja, akinek csak alkalom nyílt a műben lapozgatni. A szerény Ernő név I szereplő, felette egysrerii megjelencsü kármelita atya. valamikor egy nagy multu ai lanitórendünknek volt kimagasló tudásu, bőséges élettapasztalatokkal rendelkező glátott tagja, aki otthagyva a tanító rendet, egy még egyszerűbbe, a kármeliták ősi ijét>e lépett. Tette pedig ezt abból a lelkesedesből, amelyel e rendnek megszámlálitlan tagja, im m ár évszázadok óta, úgy élőszóval, mint tettekkel munkálkodik ar siöllejének felvirágzásán. Szent Terézia művei, minden kornak fiait és leányait megték. Biztosabb kezű, ékesebb tollú, az ember lelkének legrejtettebb gondolatait, meit, ömlengéseit senki nem ismerte jobban és nem tudott oly pompásan eligazodni k kimagyarázásában mint épen a Theologia W stika e felkent papnője. Nem is csoda, Ernő atyát is magával ragadta e művek olvasásakor! Mivel azonban nemcsak 6, m mákokat is akart gyönyörködtetni a fordító, a legújabb spanyol szövegkritikai iás nyomán, lefordította azokat magyar nyelvre és a magyarországi kármelita rendomány scnimiféJe áldozatoktól sem riadva vissza, kiadta a z t A Belső Várkastélyt ^ Terézia 1577-ben irja Toledóban ; összes műveinek ez a koronája Csodálatos i( és ennek szükséges voltát, ebben fejti ki utolérhetlen módon. Minden komoly nak különösen a kalholikus nővilágnak a legmelegebben ajánlhatjuk a fenti művet ,

Síóhr Géza. Uhiiikuhl, A a g u s tin S. J .: ,D e r Christ im betrachtenden Gebet*. 4 kötet. 1 Xonrad Kirch S J. 3 és 4-ik átdolgozott és bővített kiadás. Freiburg i. Br. dér u. Comp. 12-rét Kötve 124 arany Márka. Lehmkuhl-rmk, a jólismert és kiváló moralistának fő életműve íme előttünk fekszik n befejezve. Ugyhiszem mindenki szívesen fogja ezt a hirt tudomásul venni, aki szerzőről m ár hallott valamit. Barátai és elsőrendű, pompás kidolgozású tani^ei révén pedig nagyszámú tanítványai, további pompás vezetőt találnak benne a r i ennapi elmélkedések számára. Felette téves nézeten vannak azok, akik a minden5 elméikedé't csak a lelkészeknek és szerzetes papok számára tartják jónak és »sósnak. Az íntenziv lelki életet élő világi egyének és itt különösen a harmaprendu erekre gondolok a különféle szerzetesrendeknél, nem lehetnek meg eg>- jó kidol% helyesen fejlesztett és alkalmazott mű nélkül, amely nekik mindig megadja a i^npulzust az elmélyedő, filozófáló, gondolkodó, mindennapi esti »m^^oz. Ennek az imaformának valóban a legnagvobb mestere volt a már elköltözött ipa líuhl jezsuita atya, aki hosszú rendi éleiének tapasztalatait adta ki a tenti műben tel f negyedik izben Az elmélkedések az egyházi év felosztását követik az Ur Jézus 5ionf üereplésével kapcsolatban eseményről-eseményre. Ennek kapcsán, nem teieűkeziK a gondos lelki vezető az E^^yház kiváló fiairól és leányáiról sem Az év nyn^en :eri ^*2 talál az olvasó megfelelő elmélkedést A harmadik kötetben azonkívül még Istensikerült Mária elmélkedést talál az o lv asó; azonkívül május hónak hrOt- ^ ^-egy elmélkedést találhat az olvasó azon jól kidolgozott index amely kötet végén van van tzeK Ezek az az elmélkedések a z o n b a n a z egész műben szét «oiei vegén eimeiKcucMr^ hóra pedig, Jézus , saórva, ^aöfva, a megfelelő helyeken. Junius Juni y^l'ja a s ze n ü 30 frappáns elmélkedés alakjában, alakjába fíemcsak a éftOTií' , "yojtja hívom fel e m ü r ^ legeiscí sorbau. hanem a világban elő és ért***' ;;hivcket is. Lehmkuhl mestere az eR>szerü, kedves a fenti műnek. illő ffSjvio D o m o n k o s é le te : Irta Don Bosco János; forditotla P. Gralzer Pis: jelen »zám unkbol, anyaghalmaz njialt a jövő szamra maraa. it

itál

C

♦

S Z E N T K E R E S Z T TÁROGATÓj l A letépett skapuláré. Irta: Géber Antal.

(2. folytai

A gyászos napok elmúltával azonban a szomorúság nem ai kiköltözni Juliska hajlékából. Igaz ugyan, hogj’ volt egy kis lej kája aki oly kedvesen tudott m ár csevegni csacsogni, mint a d, kis m adár a kelő nap fényében. Volt egy igen gondos férje is, m inden gondolatát, kívánságát iparkodott teljesítem. Egy idő óla aa b án ki-ki maradozolt esténként, kedvetlen is yoli olykor, amikorv szótlan

maradt,

vagy

h a ra g o sa n

rám ord ult Ju lis k á ra . H a azonban is

jókedvűen tért haza s rendesen meglepte valamivel, akkor relfelejtette egyedüllét C lIC IC llv llw az díL C g J V V lU iiW elmúlt óráinak keserűségét. ------- -c» Egyszer aztán kitudódott, hogy a meglepetésekre költötl p kártyázásból származott. Hiába kérte Juliska férjét, hogy hagyja a. ezt a csúnya szokását, mely m egrontója lesz a boldogságuknak, ■férje eleinte mosolyogva, később m ár úgy vágott vissza az ei

— Ezt te nem érted- Egy kis társaságra nekem is van szüks Az asszony sirt, könnyezett m agányos esti óráiban, s hi babuska azt kérdezte, miért nem csókolja meg most este a pr m aid hogy el nem fojtotta a sírás a hangjai s avval csititotta,li a ¿apának most nagyon sokat kell d o 'g o " " '" ,A ® nak egyre tovább kellett „dolgozm a“. egyre 'később került haza. Ez a m unka azonban nem töltötte meg a kamrat. Sót az mindinl üresebb lett. M ár a szükség is kezdett kopogni az aj^^on. A azonban nem javult, hanem ellenkezőleg, még durvább, még goi bább ^ett^_

^ mondotta. Aztán ha kevés, dolgi

^ ^ e f ^ Y r o S . ‘A g g é i i g sem jött haza. Csak m e g m o s ^ elment megint. Estére hiába várta, nem jött. Pedig nag)on mert a babuska m ár délben panaszkodott, hogy a hogy le is fektette szegényt. Állapota m indig ‘•osszabbod^oU, estére orvoshoz sietett, aki azonnal el i^ loW az aS* súlyosnak találta. Künn a konyhaban így fordult az s. Julisk^hoz.^^^^ nem jött már korábban ? A gyermek »''gha le» menthető, mert difterHisze van. Nem tudom segít— Doktor ur az Istenre kérem, mentse meg az

költséges lesz. Juliska megijedt, mert odahaza, de azért bízott az Isten segítségében s ham aro.

1

oda

az orvosnak: anva — csakis O daadom mindenemet, — szolt közbe az a y , inec a kicsike életét. , vissza ’ ® _ Az orvos elsietett s ^ néhány perc múlva mar s azonnal beoltotta a babuskát. Amikor ^ Babuska csendesen feküdt egy ideig al^^

239

im é n t, Juliska odaült Babuska ágya elé és n • trához, hogy ne vegye el tőle egyetlen örömét. De az Isten' S lésképp határozott. Akit az Ur szeret, megsanyargatja azt Babuska l,á„y órara felébredt s anyjára tekintve panaszkodni kezdeU hoev ^ kap .levegőt, hogy meg fog halni. Juliska nem tudt^Visszatjlani sírását s vigasztalni akarta a babuskát. Ne sírj anyukám — lihegte babuska: Ott van egy üres hely az U n az Isten trónja melleit, oda hiv a kis Jézuska, o d a vezet az fzóan^atom.

I

Ezzel

i(j srr6 3 loiorc*

^

mosolyogva oda, ahonnan oly rövid időre

[' Szegény Juliska még el sem sirhalta bánatát, még ki sem hült kis halott, amikor az eszébe jutott, hogy el is kell temetni az e miből ? Mindene elfogyott, már férje ki ludja merre jár s mikor ly két tenyerébe temette arcát és zokogni kezdett, megakadt uija a "

Lakláncaban.

í Ez volt a régi boldogság egyetlen emléke m ég! De most leIdozta, mmt utolso áldozatot, az anyai szeretet oltárán. Babuskáját ö egyedül kisérte ki a temetőbe, mert mindenki félt bgy a gyilkos betegség csiráit esetleg a saját családjába is haza [lalja vinni. Es ezekben a nehéz órákban nem volt mellette senki hn apja, sem férje, csak az Isten. Ez adott neki vigaszt, lelki erőt' bgy ezt a látogatását, igazi keresztényhez méltóan, az Ö szent akaliában való megnyugvással e! tudta viselni. I De még nem hervadt el a koszorú a kis siroii, mikor egy este bpognak az ajtón s Juliska a hangból megismerte, hogy a férje púit most haza. I Mikor belépett, Juliska alig ismert rá. Sápadt arcáról lerit a llkülözés, hogy már néhány napja nem evett, szemeiben pedig egy jfojtotí szenvedély lángja lobogott. Szótlanul nézett maga elé, végre |kedt hangon, inkább lihegve, mint beszélve, megszólalt; — Eljöttem Juliskám , tudom nagyot vétettem ellened, de most |ak az egyszer segits még rajtam. Elmentél, nem törődtél sem velem, sem gyermekeddel. Tudom, de lásd csak azért tettem, hogy // gazdagok legyetek, sok pénzünk legyen. Amit kártyán nyertél volna másoktól. 7* Az mindegy kitől való, csak a zsebemben legyen. Nyertem sokat, de én még többet akartam szerezni, mikor egyszerre W dult a kocka. Vesztettem. A veszteséget vissza akartam szerezni játszottam tovább, mig minden elveszett. De valami azt súgja I hogy ma nyerni fogok, mert ma igen, ma van a születés ipod. A te jó angyalod segíteni fog ahhoz, hogy boldogok legyünk 'gint. Azok lennénk, de nem e kártya segítségével. Te nem érted ezt. Juliskám csak néhány koronát adjál, tudjak kezdeni játszani. Ma biztosan nyerek. Kétszer annjrit , ' vissza. Megint teszek, megint nyerek, nyerek, nyerek mindig :reli s meglásd, néhány óra múlva telt zsebbel jövök haza, hogy Soha többet el ne menjek hazulról. ^ " Semmi pénzem nincs. De ha volna sem adnék, mert nem _ _

15

az

^

bűnös szenvedélyedet elősegíteni. Neked m in d ig volt megtakarított pénzed

-

^

Nincs semmim se. Hazudsz — mondotta ingerültebb hangon — ott a s^ekn ben tartogattad m in d ig ! — Itt a kulcs, nézd meg. Akkor bizonyára m ár előre eldugtad máshová. Jól till én, hogy nem akarsz adni. Hanem jegyezd meg magadnak, ha adsz azonnal, feltörök m inden szekrényt, összezúzok mindent, meg nem találom az eldugott pénzedet. — Károly, Károly az Istenért térj magadhoz. Értsd meg csen pénzem. Semmi közöm Istenedhez. Ha igaz, hogy nincsen pénzed, ide arany-nyakláncodat, amit tőlem kaptál nászajándékul. — Károly, te képes volnál erre . . . — Mindenre, hogy nyerni tudjak ! Hisz csak néhány órárólti s z ó ! H olnap visszakapod. — A lánc nincs meg. Tegnap reggel kértem kölcsön rá, ho eltemethessem B a b u s k á t! — El - Eltemethessem — B abuskát? Mit, mit mondasz? — Igen. — Meghalt. — Tegnap temettem el. Néhány per csend volt a szobában, melyet csak a fali óra ketyegése zavart m Károly ijedten nézett körül a szobában, m ajd felugrott és hango É

nevetni kezdett. ,1 - í ' , d— Hahahaha. — Értem én ezt a szmpadi fogast. Bizony valami szomszéd asszony tanácsolta ezt neked s a babuskát is dugtad el a pénzeddel együtt- Ide avval az aranylánccal! Egv ugrással olt termett Juliska mellett, feltépte ruháját s ken ujiával a láncot s már-már azt hitte, hogy megtalálta, mikor ési vette, hogy az, amiben az ujjai megakadtak a harmadrend sjtapulan Dühösen rántott egyet rajta s a skapuIáre egyik resze a bold. ü képével kezében maradt. , ^ — Ezt is tartsd meg magadnak- Bizonyosan azért nincs m ár a lánc, mert elmulattad — m á s s a l! — Károly, - felelte Juliska emelkedett hangon - én tm minden bántalmazást, elszenvedtem nélkülözést, nyomort, de ^ hűségemet meggyanúsítani nem engedem. Megbocsátok a szenvedély megfosztott a tiszta látástól, de - . . , — Ne szavalj itt előttem. Ha nem segitsz r/jtam , nincs azu j rád. Takarodj, pusztulj innét. Ezzel odaugrott és ki akarta az ajtón, de Juliska megelőzte és Így szolt hozza: — H ozzám ne nyúlj szerencsellen. A *orté*}*ek után b többé itt helyem. E ljön az idő, m időn be nul bántalm aztál, ügy áldjon meg az Isten, ®hogy Ezzel kitépte az ajtót s elrohant ki a Károly néhány pillanatig szótlanul bantuit a bee P majd a kaput is hallotta nyitni es letépett és földre esett skapuláréra esett. Hirtelen faragj s utána akarta dobni, de a sötét éjben semmi _ Zsebre tette tehát és m agaban morogva így — No ezzel se fogok sokra m e n n i . (Folyt, knv.)