Donneri Harangszó A donneri Szent Kereszt Plébánia lapja 2013. karácsony
Ferenc Pápa: A karácsony szelleme Pár napja láttam egy rajzot az egyik újságban. Egy kislány mesélte a barátnőjének: azt kérte szüleitől, hogy ne játékokat ajándékozzanak neki karácsonyra, hanem a „karácsony szellemét”, szülei pedig elképedve hallgatták, s fogalmuk se volt, mit tegyenek. Roppant találónak érzem a rajz üzenetét. Nekünk is érdemes feltennünk a kérdést: Mi a karácsony szelleme? Úgy tűnhet, ahhoz, hogy válaszolhassunk, egy egész akadálypályán kell végigmennünk, akadályok egész sorát kell elhárítanunk, többek között azokat, amelyeket az év végi vásárlási láz állít elénk. A kérdés azonban nem tágít, mindig jelen van. Az idők folyamán a művészet millió egy módon próbálta kifejezni a titkot, s elég közel is tudott vinni bennünket karácsony szellemének megértéséhez. Aztán ott vannak a karácsonyi történetek, amelyek szintén közelebb visznek hozzá! Andersen, Tillich, Lenz, Böll, Dickens, Gorki, Hamsun, Hesse, Mann és mások gyönyörű elbeszélései mind felnyitják szemünket a karácsony jelentésének egy-egy szempontjára, a misztérium egyikmásik vonására, de mégsem tudnak célba juttatni minket. Mindazonáltal mégis egy elbeszélés, egy történelmi elbeszélés az, ami kinyitja előttünk a kaput „karácsony szellemének” valódi jelentése előtt. Egyszerű és egyértelmű elbeszélésről van szó. Így szól: „Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is felment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2,1–7). (folytatás a 2. oldalon)
Tartalom Bemutatjuk Eszik Nándort Az Öröm lelkületében élni Bérmálkozóink Anyakönyvi rovat
Donneri Harangszó
2013. Karácsony
Tehát egy egyszerű történelmi elbeszélésről szól ez, mely Izrael népének vándorlását juttatja eszünkbe. Amikor Isten kiválasztotta
Az idézett elbeszélés folytatódik: szól a pásztorokról, az angyalok megjelenéséről és az énekről, mely mindenkinek szóló üzenet: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket ő szeret.” A megszilárdult, megerősödött remény nemcsak a jövő felé irányul, hanem túlárad mármost is, a jelenben, ez pedig a békére és egyetemes testvériségre irányuló vágyban fejeződik ki. Ahhoz pedig, hogy ez a béke és testvériség megvalósuljon, a rájuk irányuló vágynak gyökeret kell ereszteni mindnyájunk szívében. Valahányszor olvasom ezt az elbeszélést és szemlélem ezt a jelenetet, eltölt a reménynek és a békének ez a szelleme. Minden férfira és nőre gondolok, hívőkre és nem hívőkre, akik járják az élet útját, keresik a helyes ösvényt, sokszor tele reménnyel, máskor reményvesztetten, és erős vágy ébred bennem, hogy odalépjük melléjük, békét kívánjak nekik, nagy békét, és persze, hogy én is kapjam ezt tőlük; testvérek közötti békét, hiszen mindnyájan testvérek vagyunk; építő békét. Kívánni és befogadni ezt a lelki békét, ami végeredményben azt teszi lehetővé, hogy minden homály és sötétség közepette is ráébredjünk – és újra ráébredjünk –, hogy testvérek vagyunk, magunkra ismerjünk egymás arcában, mely azt tükrözi, hogy Isten képére teremtettünk. Nem lehet, hogy ez is ahhoz a karácsonyi szellemhez tartozik, amelyre a rajzon lévő kislánynak szüksége van szüleitől? Fordította: Tőzsér Endre SP
népét, és elkezdett vele együtt járni, egy ígéretet tett neki; nem illúziókba ringatta, hanem elültette szívébe a reményt, a reményt őbenne, Istenben, aki hűséges marad, mert nem kerülhet ellentmondásba önmagával; csalhatatlan reményt adott neki. Az imént idézett elbeszélésre támaszkodva mi, keresztények azt valljuk, hogy ez a remény még szilárdabbá vált. Ez a remény megerősít és a jövő felé irányít bennünket, a végérvényes találkozás pillanata felé. Így mutatkozik meg a „karácsony szelleme”: egy ígéret, mely reményt ébreszt, megszilárdul Jézusban, és szintén reményben megnyit minket a jövőre, az Úr második eljövetelére.
Bemutatjuk Eszik Nándort Krisztus Király vasárnapján Balás Béla püspök atya akolitussá avatta Eszik Nándort, aki három éve lát el plébániánk területén többek között igeliturgiai és áldoztatói szolgálatot.
kem is utána kellett néznem. Nemcsak igeliturgia tartás, hanem a közösség építésében, összefogásában való közreműködés is. Zselickisfaludon és Szilvásszentmártonban, ahová Kálmán atya nem sűrűn tud eljutni, próbálom a kapcsolatokat ápolni a helyi testvérekkel. Az akolitus arra is állandó engedélyt kap, hogy a templomban kihelyezhesse az Oltáriszentséget. Kálmán atya az akolitusként ellátható feladatok maximumát kérte számomra, mely rendkívüli esetben akár temetést is magában foglal.
Először is, hadd gratuláljunk az akolitusavatáshoz. Mit jelent pontosan ez a feladat, és hogyan érintett a felkérés? Köszönöm, bár ez nem az én érdemem, hanem a Jóisten kegyelme. Amikor feltették a kérdést, hogy szeretnék-e akolitus lenni, akkor még nem tudtam pontosan, hogy mi az, ne-
2
Donneri Harangszó
2013. Karácsony
Havonta ellátogatok néhány beteghez, akik számára nagy erőforrást jelent, hogy elviszem hozzájuk Krisztus testét. A felkérést a Jóisten akarataként éltem meg. Akkoriban már vártuk Misit, első gyermekünket, és elgondolkodtam, vajon lesz-e így mindenre elég időm. Azonban megnyugtattak, hogy az ezzel járó feladatok nagy részét tulajdonképpen már gyakorlom is. Honnan ered a kötődésed az egyházközséghez? A kapcsolat Kálmán atya révén alakult ki, amikor még Kaposszerdahelyen volt plébános. Miután idehelyezték a Donnerbe, követtem őt. Az idejáró testvéreket egyre jobban megismerem, igyekszem a közösségek életébe is bekapcsolódni. Feleségemmel a Fiatal Házas Csoportba járunk, illetve részt veszünk családtréner képzésen is, melyet később majd a közösség javára kamatoztathatunk. A vasárnapi szentmisére, amikor csak tehetjük, ide jövünk. Hogyan alakult ki az életedben a vallásos lelkület? Tóvölgyi László gyenesdiási plébános második osztályos koromban hívott, hogy ministráljak. Rendszeresen jártam szentmisére. A nagy fordulatot azonban mégis az jelentette az életemben, hogy amikor idekerültem Kaposvárra, egy Alfa kurzuson vettem részt. Ott lett személyes barátom Jézus. Az alkalmakat az Emmánuel Közösség szervezte a Szent Imre Plébánián. A folytatásban már én is segítőként vettem részt, majd később a közösség életébe is bekapcsolódtam. „Ha már úgyis éled a közösség imádságos lelkületét, akkor nem szeretnél tagja is lenni?” – tették fel akkoriban a kérdést. Mivel foglalkozol egyébként? Informatikusként dolgozom, ami szintén a Jóisten ajándéka, hogy azt csinálhatom, ami előtte a hobbim volt. Kaposvárra is a munkám révén kerültem 12 évvel ezelőtt.
Szabadidődet mivel töltöd szívesen? Leginkább a kisfiammal, Misivel játszom. Most ez tölti ki időm nagy részét. Szeretek olvasni is – leginkább a szentek életéről –, bár mostanában sajnos nincs rá sok időm. Már jó ideje próbálok a szakdolgozatomhoz is gyűjteni anyagot. A Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola lelkipásztori munkatárs szakát végeztem el, s már csak a szakdolgozat és a záróvizsga van hátra. Feleségemmel együtt szüleink, rokonaink meglátogatására is csak havonta, kéthavonta jut idő. Nagyon szeretek zenét hallgatni és énekelni is. Még általános iskolában kezdtem énekkarra járni, jelenleg is szívesen énekelek. Otthon gyakran klasszikus zenét hallgatok, ami megnyugtat, amikor hazaérek, és csendre vágyom. Kik családod tagjai? Bemutatnád őket? Feleségemmel, Katával az Emmánuel Közösségben ismerkedtünk meg. Egy nemzetközi találkozót tartottak Esztergomban. Ott szolgáltunk együtt. Ápolónő a kórházban, de jelenleg otthon babázik. Kisfiunk, Misi, lassan tíz hónapos. Nagyon eleven, mindenfelé mászkál, mindent megvizsgál és felfedez. Vidám teremtés, sokszor felvidít minket is. Milyen terveid, elképzeléseid vannak a jövőre nézve magánemberként és az egyházközség tagjaként? Szeretnénk több gyermeket, ha a Jóistentől kapunk még ajándékba. Az egyházközségen belül szeretném minél jobban ellátni azokat a feladatokat, melyekkel a Jóisten és Kálmán atya megbíz. Szeretnék valódi tagja lenni a plébániai közösségnek, hogy ne csak szolgáljak, hanem jelen tudjak lenni, és valóban testvérként tekinthessenek rám. A kedves olvasóktól azt szeretném kérni, imádkozzanak értünk, hogy Katával jusson időnk egymásra is a szolgálatok mellett. Azt kívánjuk, hogy mindez így legyen, és köszönjük szépen a beszélgetést! Gyürüsi Zsolt 3
Donneri Harangszó
2013. Karácsony
Az öröm lelkületében élni hogy ott megtapasztalja a teljes szegénységet és kitaszítottságot. Ebben a nehéz helyzetben csak egy férfi állt mellé. Az aggódás és a félelem minden bizonnyal ott volt ebben a vándorútban. Éppen az utolsó hetekben elviselni ezt a megpróbáltatást, nem lehetett könynyű. Mindezek ellenére ez a család Istenben bízott és Isten nem hagyta el őket. Mária a gyermek minden rezdülését érzékelte már, és várta, hogy mikor hozza világra a Megváltót. Minden évben újra kell élnünk ezt a várakozást. A családunkban beszélhetünk róla, hogy milyen volt az első gyermek várása, mennyire tudtuk elengedni félelmeinket és Istenben bízni? Mennyire éltük meg az elhagyatottságot? Jézust az izajási prófécia Emmánuelnek nevezi, ami azt jelenti: Velünk az Isten! A születés csodája felülmúl minden szorongást és egyedülálló örömet ad az egész családnak. Isten velünk van a küzdelemben, amit a családunkért vívunk! Nem tudjuk, hogy mi az a kaland, amire hív minket az Isten. Csak annyit tudunk, hogy életre szóló kapcsolatra kapunk meghívást. Mint amikor egy gyermek jön a világra. Átalakítja az életünket, ő kerül a középpontba, ami lényegtelen volt az fontossá lesz, ami eddig fontos volt, háttérbe szorul. Nehéz lesz elmondani másoknak azt a mély tapasztalatot, amit az Istennel való találkozás jelent. Talán nem is fog sikerülni, talán csak egyszerűen az öröm lelkületében fogunk élni. Még a legnehezebb órákban is. Nem fog minket minden rossz elkerülni, de teljesen másképp fogunk ránézni a nehézségekre, a fájdalomra. Az öröm iskolájába iratkozunk be. Gyengeségünk tudatában már nem a saját erőnkben bízunk, hanem egyedül Istenben. A küzdelem marad, de megváltó küzdelemmé válik. Valójában ez már nem a mi harcunk lesz, hanem a Megváltóé. A miénk csak annyiban, hogy képesek legyünk ráhagyatkozni Isten akaratára és engedjük, hogy Isten ereje működjön bennünk. Az öröm felfakad a szívünk mélyéről: megszületett a mi életünkbe is a Megváltó Úr, Jézus Krisztus Dávid városából. Áldott Karácsonyt kívánok! Kálmán atya
Az ádventi koszorún a rózsaszín gyertya az öröm jele számunkra. Karácsony híre örömmel tölti el a gyermekek szívét. Emlékszem, kisgyermekként izgulva vártuk a Karácsony estét és készek voltunk még a hajnali misékre is felkelni, hogy szüleink biztatására az imádság is része legyen készületünknek. Talán még levelet is írtunk a Kisjézusnak, amit az angyalok közvetítettek. Gyermeki bizalommal voltunk a Jóisten felé. Bevallom gyermekként ez egyszerűbbnek tűnt, mint mostanság. Az ősbizalom még ott lobogott a lelkemben. Bíztam mindenkiben. Még az utcában lakó gumis nénivel is jóban voltam, aki egy pincehelységben foltozta a defektes gumikat és állítólag nem volt túl barátságos. Mégis, gyermekként könnyű volt bízni az emberekben. Isten kisgyermekként jött közénk, talán azért, mert bízik bennünk. Legelőször Szűz Máriában és Szent Józsefben bízott, és nagyon szoros kapcsolatba került velük. Pedig Isten igen különös útra hívta a Szent Családot az első Karácsonykor. A viszonylagos jólétet és biztonságot kellett feladniuk néhány hétre. Az áldott állapotban lévő édesanya egy császári rendeletre az ország másik részébe vándorolt, 4
Donneri Harangszó
2013. karácsony
Bérmálás egyházközségünkben 2013. október 5-én tizenegy bérmálkozó részére szolgáltatta ki a keresztény nagykorúság szentségét templomunkban Balás Béla püspök atya. Egyházközségünk aktív tagjaiként, a Szentlélek ajándékaival gazdagodva, az alábbiakban az ő bemutatkozásukat olvashatjuk: Benkő Eszter: Jelenleg a győri Bencés Gimnáziumban tizedikes vagyok. Kicsi koromtól fogva ministrálunk az ikertestvéremmel. Elég jól megismerkedtünk a többi bérmálkozóval, mert többükkel szolgálunk együtt. Kálmán atya kezdettől hívott minket az Ifjúsági Csoportba, amit nagyon szeretek, és így készültünk a bérmálkozásra. Bérmavédőszentem Szent Filoména. Benkő Marcell: Rendszeresen ministrálok a testvéreimmel a templomban, sokat jelent nekem ez a szolgálat. A gimnáziumban is sokat ministrálok. Bár az utóbbi két évben a hétköznapokat nem Kaposváron töltjük, a hétvégéken szívesen szolgálunk a plébánián. A bérmálkozási felkészítőn nagyon jól összebarátkoztunk a többi bérmálkozóval. Benkőné Berta Zsófia: Az én életemből fiatal koromban kimaradt a bérmálkozás. A férjem többször biztatott, hogy pótoljam ezt a hiányosságot, aztán Kálmán atya és Daniella is bíztattak. Az igazi áttörést pedig az jelentette, amikor a kamasz gyermekeim nógattak, hogy legyen együtt a bérmálkozásunk. Az árpádházi gyökerekkel rendelkező Skóciai Szent Margitot választottam bérmavédőszentemnek. Berecz Lilla vagyok, Szennán élek a családommal és tizedikes vagyok a Munkácsy Mihály Gimnáziumban. Idén ősszel, itt, a Donnerben bérmálkoztam hittanostársaimmal együtt. Katolikus családban élek, a szüleim vallásosnak nevelnek. Éppen ezért, mikor ideköltöztünk Szennára, beírattak hittanra. A hittanból elsőáldozásra, majd bérmálkozásra felkésztés lett az évek folyamán. A céllal együtt sajnos a helyszín is változott, a szennai iskolából a szerdahelyi plébániára, majd a donneri plébániára költözött. Részben a távolabbi helyszín, részben pedig az egyéb elfoglaltságok (néptánc, cserkészet) miatt kicsit meginogtam útközben, de így utólag nagyon örülök, hogy a biztatások segítségével végigmentem ezen az úton, hogy megkaphassam a Szentlélek ajándékait. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segített ebben: Edit néninek, Kálmán atyának, Daniellának, a társaimnak, a szüleimnek és a bérmakeresztanyámnak. Most, hogy így vége a hittanóráknak, azért próbálok még résztvenni a plébánia életében. Amikor tudok, eljárok az ifikre és a frissen beindult cserkészcsapatunk (37. számú Magyarok Nagyasszonya cserkészcsapat) aktív tagja vagyok. Vázsonyi Rebekának hívnak. Kaposszerdahelyen élek, és 16 éves vagyok. Van két nővérem. A bérmanevem Cecília lett, mert ő az egyházi zene védőszentje, nagyon kitartó volt a hitben, és mert róla gyűjtöttem egyszer hittanra. Jelenleg a kaposvári Katolikus Gimnáziumba járok, jövőre fogok végezni. 5
Donneri Harangszó
2013. karácsony
Horváth Zsanett vagyok, a Munkácsy Mihály Gimnázium 11. évfolyamán, dráma tagozaton tanulok. Óvónő szeretnék majd lenni. Szerencsére sok tapasztalatom van már kisgyermekekkel, és ennek nagy részét Kálmán atya táborainak köszönhetem, ahol mindig új élményekkel gazdagodom. A kaposszerdahelyi templomban vagyok ministráns hét éve. Az elején még izgatottan vártam, vajon megint megkérnek-e arra, hogy segítsek az oltárnál. Ma már teljesen természetes számomra, hogy ha belépek a templomba, egyből a sekrestye felé veszem az irányt. Persze a ministrálást azóta is ugyanúgy kedvelem. Idén októberben részesültem a bérmálás szentségében. Hosszasan készültünk rá, ami nem csoda, hiszen végre mi is az egyház felnőtt tagjai lehettünk. Jámbor Jánosné vagyok Kaposvárról. 1953. október 8-án születtem. Ezt csak azért írom le, mert egy idősödő asszony vagyok, de a bérmálásra lehet egy kicsit később is megérni. Nekem és a többi társamnak, akikkel együtt jártunk katekumenátusra, megadatott, hogy Nyéky Kálmán plébános atya idejét nem kímélve rávezessen, és tanítson bennünket. Aztán eljött az nap – 2013. október 5., amikor a donneri Szent Kereszt Templomban Balás Béla püspök atya megbérmált minket. Megújítottuk az elsőáldozáskor tett fogadalmunkat. Boldogság töltött el, mert úgy éreztem az egész ceremónia alatt, hogy ez nekem jár 60 évesen is, ha fiatalkoromban ki is maradt az életemből. Szeretek a donneri Szent Kereszt Templomba és a plébániára járni, ott szeretnek, hiszen egyedül élek. Csak a Jóisten van velem, ezért is választottam a Veronika bérmanevet, hogy még közelebb érezzem Jézus Krisztust magamhoz. Jordanics Dávidnak hívnak, Úrnapján töltöttem be a 21-et. Esti gimibe járok és végzősként készülök az érettségire. II. János Pál boldoggá avatása után egy héttel kezdtem el rendszeresen ministrálni itt a Szent Kereszt templomban. Azóta sok jó és kedves embert ismertem itt meg. Igeliturgiákon már többször előfordult, hogy orgonáltam, sőt egyszer misén is kántorkodtam. Nagy örömömre szolgál az is, hogy a „kis ministránsokkal” foglalkozhatom. A közösségnek köszönhetem a bérmakeresztapámat is, Gallai Tomit. Hogy miért pont a János nevet vettem fel? Don Bosco életét olvasva döntöttem el, hogy ezt a nevet választom, mert nagy hatással volt rám. Érdekel a történelem, zene és a rajz. Terveim szerint tovább szeretnék tanulni, és a kántorképzőt is el szeretném kezdeni. Kránicz Máténak hívnak, Kaposváron élek. Kaposszerdahelyen kezdtem kisgyermekkoromban szentmisére járni, és jelenleg is ennek a közösségnek vagyok tagja. Szent András apostolt választottam bérmavédőszentemnek, mert megfogott apostoli munkájának története. Szabadidőmből szívesen és sokat fordítok a történelemtanulásra, s a továbbiakban is ezzel szeretnék élethivatásszerűen foglalkozni.
6
Donneri Harangszó
2013. karácsony
Koch Eszter: Egy négy- és egy hétéves kisfiú édesanyja vagyok. Férjem a Katolikus Gimnáziumban tanít. Kaposváron élek, bár nem a Donnerben. Egy éve dolgozom itt a plébánián, elsősorban a Riska bábfilmek készítésében tevékenykedem. Forgatókönyvet írok, díszleteket rajzolok és bábozok is. Egy éve veszek részt a katekumenátus alkalmain, ennek keretében készültem – többekkel együtt – a Bérmálás Szentségének felvételére. Az idei Riska Táborban árpádházi szentjeink életét báboztuk el a gyerekeknek, többek között Szent Erzsébetről is készült bábdarab. Így kicsit többet olvastam róla, mint amúgy tettem volna. Erzsébet, amellett hogy szerető házastárs és családanya volt, egészen Istennek és a szükséget szenvedő embereknek tudta szentelni életét, még az ellenséges környezetben is. Végül az ő nevét választottam bérmanevemnek: úgy gondolom, mindenképpen "rámfér" az ő pártfogása. Neuné Farkas Ildikó vagyok, Kaposváron, 1958-ban születtem. A bérmálás szentségének felvételét ugyanolyan örömmel és izgalommal vártam mint a fiatalok. Bérmanevemet Árpád-házi Szent Erzsébetről választottam. A felebaráti szeretetet oly mértékben gyakorolta, hogy az mindenki számára példaértékű legyen. Férje halála után szegénységben élt, de ugyanúgy jótékonykodott továbbra is. Tanuljunk meg tőle imádkozni, sokat imádkozni! Teréz anyát idézem: „Ebben az életben nem tehetünk nagy dolgokat. Csak kis dolgokat tehetünk nagy szeretettel.” Köszönöm Püspök atyának a bérmálás szentségének kiszolgáltatását, Kálmán atyának pedig a felkészítést. Hálát adok, hogy a Szent Kereszt Plébánia keresztény közösségének tagja lehetek, és kérem a Szentlelket mindenki számára!
Anyakönyvi rovat (2013) Plébániánk kereszteltjei (zárójelben az apa és az anya neve) : Keve (Károly Róbert, Markó Klára) Attila Mátyás (Angyal András, Bognár Rita) Szabina Vivien (Németh Gábor, Kereszturi Eszter) Botond (Farkas Kornél, Rankasz Réka) Rubina Vivien (Pápai Mihály, Horváth Vivien) Géza (Csonka Géza, Orsós Noémi) Dorka Emma (Kruk András, Papp Andrea) Mihály Ákos (Eszik Nándor, Sztrilich Katalin) Márk (Orsós Róbert, Sztarcsek Éva) Kármen (Orsós Róbert, Sztarcsek Éva) Virág Karina (Kancsal Mihály, Orsós Margit) Botond Gábor (Visnyei Gábor, Kósa Kata) Rubina (Farkas Márió, Vizkeleti Kinga) Krisztofer (Horváth András, Horváth Krisztina) Levente Máté (Zóka Tibor, Klingler Emese Anna)
Teréz Sára (Fogarasi Fábián, Fogarasi Katalin) Lorena Emerencia (Kanalas István, Ságvári Vivien) Melinda (Babai Zsolt, Ságvári Melinda Éva) Zsolt (Babai Zsolt, Ságvári Melinda Éva) Roland (Dörömböző Róbert, Ságvári Veronika) Róbert (Dörömböző Róbert, Ságvári Veronika) Szabolcs (Vida László, Ságvári Rita Gizella) Izabella (Lukács József, Bogdán Anna) Erik Eduárdó (Ohr Erik, Valenta Virág) Gergő (Kovács Krisztián, Simon Lívia) Sára Viktóra (Szabari Miklós, Virág Viktória) Dóra Viktória (Szabari Miklós, Virág Viktória) Barnabás (Sipos Zsolt, Szabó Anna) Bíborka (Liktor Róbert, Szolnoki Margit) Barbara (Rajnai Roland, Balatoni Roberta) Tamás (Fekete Zoltán, Török Bernadett)
7
Donneri Harangszó
2013. karácsony
2013-ban megkezdtük templomunk belső felújítását. A villamosvezetékek cseréje folyamatban van, a hangosítást korszerűsítettük. A sekrestye ablakait lecseréltük, elkezdtük a vízvezetékrendszer felújítását. A jövő évben szeretnénk megoldani a templom belső festését és a világítás korszerűsítését, valamint a Kálvárián megkezdett felújítási munkákat is szeretnénk folytatni. Nagyon köszönjük munkálatokhoz már eddig is nyújtott anyagi támogatást és az áldozatos munkát, melyekre továbbra is nagyon nagy szükségünk van! Kérem a testvéreket, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák templomunk és a Kálvária megszépülését! A Szent Kereszt Plébánia számlaszáma: CIB Bank 10700172-65880267-51100005 Köszönettel: Kálmán atya
Egyházközségünkben idén kötöttek házasságot: Hegedüs Lajos és Beleznai Csilla (április 20.) Winter Gábor és Perczel Andrea (szeptember 7.) Stier Tamás és Kovács Annamária Ilona (szeptember 7.)
Plébániánk elhunytjai: özv. Tátrai Béla, élt 78 évet (Táncsics M. u.) özv. Horváth Vendelné, élt 97 évet (Bartók u.) Szentgyörgyi István, élt 78 évet (Nyár u.) özv. Pohn Antal, élt 86 évet (Géza u.) özv. Dörömböző Ferencné, élt 78 évet (Nyár u.) özv. Ulrich János, élt 85 évet (Szigetvári u.) Nieselberger Balázs, élt 86 évet (Duna u.) özv. Sztojanovics Józsefné, élt 64 évet (Bartók B. u.) Antal István, élt 54 évet (Patak sor) özv. Simon Kálmánné, élt 98 évet (Kaposrétsor) özv. Kele Lajosné, élt 83 évet (Géza u.) Orsós Dominika, élt 2 évet (János u.) özv. Szamos Györgyné, élt 89 évet (Géza u.) Csuha László, élt 71 évet (Nyár u.) Wolf Tiborné, élt 61 évet (Ivánfahegyalja u.) Gertner Vilmosné, élt 79 évet (Madár u.) Gergely István, élt 91 évet (Lonkahegyi u.) özv. Farkas József, élt 83 évet (Kunffy u.) Kovács László, élt 67 évet (Csalogány u.) Sváb József, élt 78 évet (János u.) özv. Kercza Imréné, élt 100 évet (Nyár u.) özv. Nagy Istvánné, élt 87 évet (Laborfalvi u.)
Kovács Tiborné, élt 54 évet (Géza u.) Szabó István, élt 76 évet (Zrínyi u.) özv. Stágl Antalné, élt 85 évet (Nyár u.) Horváth Verona, élt 61 évet (Csalogány u.) özv. Vörös Jánosné, élt 86 évet, (Zrínyi u.) Banda János, élt 59 évet (Kaposhegy) Füzi Géza Zoltán, élt 68 évet (Kodály Z. u.) Szabó Ferenc, élt 93 évet (Vak Bottyán u.) özv. Mór Sándor, élt 80 évet (Beszédes J. u.) Luczer Margit, élt 91 évet (Maros u.) Pintér Alajos, élt 78 évet (Nyár u.) özv. Kajor Józsefné, élt 87 évet (Rómahegyi u.) Gál Károlyné, élt 80 évet (Kunffy u.) özv. Tóth László, élt 70 évet (Balázs J. u.) Pap János, élt 75 évet (Jedlik Á. u.) özv. Németh Jánosné, élt 79 évet (Táncsics u.) özv. Horváth Antalné, élt 70 évet (Szigetvári u.) Csabai László, élt 77 évet (Laborfalvi R. u.) özv. Gieszler Kálmánné, élt 69 évet (Csalogány u.) Vipler Lászlóné, élt 49 évet (Béke u.) Tölösi Józsefné, élt 76 évet (Tisza u.) özv. Pretz József, élt 79 évet (Vak Bottyán u.) Huszár Dorottya, élt 2 évet (Szegfű u.)
Karácsonyi számunk elkészítésében közreműködtek: Gyürüsi Zsolt, Koch Eszter, László Edit, Nyéky Kálmán, Tóth Lujzi. Fotók: Udvardy Márton, Tamás István. Kiadja a kaposvári Szent Kereszt Egyházközség. Felelős kiadó: Nyéky Kálmán. 8
[email protected] ● web: donner.plebania.hu Cím: 7400 Kaposvár, Bartók B. u. 13. tel.: ● 82/310-225 ● e-mail:
