Hírmondó SZENT FERENC

2013. október 6.

V. évf. 1. szám

Hírmondó SZENT FERENC

A ferencvárosi Assisi Szent Ferenc Plébánia idoszakosan megjeleno lapja

Uram, tégy engem békéd eszközévé. Hadd vigyem a szeretetet, ahol a gyűlölet uralkodik, a megbocsátást oda, ahol a vétek él. Hogy egyességre hozzam azokat, akik széthúzásban élnek, s az igazságot vigyem oda, ahol a tévely az úr. Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget, s az örömöt vigyem oda, ahol szenvedés az élet. (Assisi Szent Ferenc: Békességért)

2

BEKÖSZÖNTŐ

Assisi Szent Ferenc Assisi Szent Ferenc templomunk védőszentje. Ha máshonnan nem, a Napfivér, holdnővér című fi lmből sokaknak ismerős lehet. A XIII. században élt, Assisiben. Élete úgy indult, mint a legtöbb emberé, nem volt sem szent, sem Ferenc. Neve Giovanni di Pietro di Bernardone volt, mivel édesanyja francia volt, a fiát úgy hívta, hogy „franciácska”, olaszul Francesco. Apja – ahogy ma mondanánk – jól menő, befolyásos vállalkozó volt, posztóval kereskedett, és kiváló kapcsolatot ápolt a helyi politikai vezetéssel. Francescónak adott volt az út a sikerhez, karrierhez. Jó nevelést kapott, a családhoz méltó körökben forgolódott, a helyi elit tagja volt. Ebbe beletartozott a katonáskodás is. Egyszer fogságba esett, ahol komolyan megbetegedett, ami megváltoztatta. Talán ráérzett végességére, vagy arra, hogy milyen rászorultnak lenni? Visszatérve

leprások ápolásához fordult – akkora megrökönyödést keltett, mintha ma egy bankigazgató fia beállna ápolónak egy idősotthonba. Gondolom, édesapja nem látta ebben igazán a karriert. Ferencnek ekkor volt egy látomása: Krisztus a feszületről szólt hozzá. „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Ezt ő úgy értette, hogy a közeli romos templomot hozza rendbe. Eladta lovát, holmijait, és apja árukészletéből egy nagy mennyiséget. Ezzel nagy botrány kerekedett, apja megelégelte fia „hóbortját”, a püspököt kérte fel közvetítőnek – ám Ferenc gyorsan lemondott az örökségről, és ezután csak adományokból élt. 1209-ben Máté evangéliumát olvasván – „Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét. Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó és

BEKÖSZÖNTŐ maradjatok nála, míg tovább nem mentek!” (Mt 10,9) – elhatározta, hogy apostoli szegénységben éli életét. Egyre több követője támadt, velük együtt elment Rómába III. Ince pápához, akitől engedélyt kért egy új rend alapítására – ez a ferences rend. Még abban az évben Jeruzsálembe indult, de hamar hajótörést szenvedett, és hazatért. 1223-ban megkapta Krisztus sebeit, de erről környezetében haláláig nem tudtak. 1226-ban meghalt, 1228-ban avatták szentté. A természettel, állatokkal olyan összhangban élt, hogy azok hallgattak rá – prédikált a madaraknak, halaknak, szót értett a gubbiói farkassal is. Rengeteget tanított, alig pár írása maradt: ezek a Naphimnusz, a ferences rend szabályzatai és a végrendelete. Védőszentje Assisi és Santa Fé városának, 1939-től Olaszországnak. Eredeti foglalkozása miatt a posztókereskedők, takácsok, kárpitosok védőszentje, a romos templomok felépítése okán a szobafestő-mázolóknak is. Védőszentje a szociális munkásoknak, a környezet- és természetvédőknek. Védelmezője a békének – a fentmaradt történeteiben sokszor békít ki haragosokat –, természetnek, állatoknak, állatkerteknek. Tovább a szegényeknek, elesetteknek, vakoknak, sántáknak, a hajótörötteknek és természetesen a ferences, minorita, és kapucinus rendeknek. És védőszentje, védelmezője a Szentatyának: Ferenc pápa nem véletlenül választotta ezt a nevet. A békéért már az egész világot meg tudta mozdítani, a szegények, elesettek ügyét is felkarolja. Makk Attila

Tótfalusy István: A gubbiói farkas éneke Milyen jó meglapulni ennek az embernek karjai közt. Milyen jó idesimulni ösztövér testéhez. Milyen jó lustán, kedveskedőn nyalogatni a kezét meg az arcát. Milyen jó hosszan belemélyedni szeretet-barna szemébe. Milyen jó hallgatni szíve dobogását – meleg, mély, nyugodt szíve-dobogását. Eddig nem értettem magamat. Nem értettem, mi az az erő, az a kéjekre szomjas vad erő, ami űz, hajt az emberek ellen. Most már tudom. Azért harcoltam eddig mindenki ellen, mert azt akartam, hogy legyőzzenek. Azért szaggattam ízekre annyi embert, mert azt vártam, hogy megszelídítsenek. De a testük nem volt elég meleg ahhoz, hogy odabújjak mellé, és a kezük nem volt elég szelíd ahhoz, hogy megnyalogassam, és a szemük nem volt elég tiszta ahhoz, hogy megbabonázzon, És a szívük nem volt elég nyugodt és mélydobogású, hogy lecsendesítsen és álomba andalítson. Megöltem őket, mert nem voltak ilyenek, mint ez az ember. Megöltem őket, mert nem voltak elég nagyok ahhoz, hogy megalázkodjam előttük. És én úgy szeretek megalázkodni.

3

4

ÚTRAVALÓ

„Törjön ki a béke, soha többé háborút!” A Szíriában zajló polgárháború idén augusztusban került be itthon is a köztudatba, amikor sokkoló képeket sugárzott a televízió a vegyifegyver-támadás utáni állapotokról. Az események 2011-ben kezdődtek kormányellenes demonstrációkkal, a konfl iktus mára a kormányerők és a felkelők közötti háborúba torkollott. Az évek során több százezer szíriai hagyta el hazáját és menekült külföldre. A vegyifegyver bevetése – amelyről a mai napig nem derült ki melyik oldal követte el – megrázta a világ civil részét, bizonyos államok vezetői azonban a fegyveres beavatkozást kezdték fontolgatni. Az újabb lehetséges nemzetek közötti háború hírére a katolikus egyház feje is felszólalt. Ferenc pápa szeptember első vasárnapján az Úrangyala-imádság előtt beszélt az aktuális világpolitikai helyzetről és intézett felhívást a világhoz: „…ez a béke kiáltása! A kiáltás, amely erőteljesen hirdeti: békés világot akarunk, a béke

emberei kívánunk lenni, azt akarjuk, hogy társadalmunkban, amelyet megosztottságok és konfl iktusok tépáznak, törjön ki a béke; soha többé háborút!” Beszédében elítélte a háború és az erőszak minden formáját, és kérte a konfl iktusban lévő feleket, hogy békés úton rendezzék vitájukat, tekintsenek egymásra testvérként. Szeptember 7-ére, Mária, a Béke Királynője születésnapjának vigíliájára nemzetközi böjt- és imanapot hirdetett meg Szíria, a Közel-Kelet és az egész világ békéjéért. A következőkben Reichart Ágnes személyes beszámolóját olvashatják a kialakult helyzetről egy ott élő család szemszögéből. „Biztosan néhányan még emlékeznek a plébánián tartott előadásomra Szíriáról, melyet 2009-ben volt alkalmam megtartani, miután néhány hónapot tölthettem abban a csodálatos országban. Akkor még mindenkinek azt bizonygattam, hogy Szíria a béke szigete, ahol teljes harmóniában él egymás mellett muszlim és keresztény. Azóta viszont a helyzet szinte egyik pillanatról a másikra megváltozott, és ami akkor elképzelhetetlennek tűnt, az mára egy megvalósult rémálom lett. Bizonyára sokan hallottak arról, hogy Szíriában jelenleg egy brutális polgárháború folyik. Ez engem nem csupán a több ezer éves

ÚTRAVALÓ műemlékek teljes pusztulása miatt visel meg, hanem különösen azért, mert számos barátot és ismerőst szereztem kint létem alatt, akiknek az élete jelenleg hatalmas veszélyben van. Van egy nagyon jó barátom, akit immár 7 éve ismerek, és aki olyan számomra mintha a testvérem lenne. Ez a fiú hónapokkal ezelőtt már-már utolsó lehetőségként kétségbeesetten az én segítségemet kérte, hogy menekítsem ki őt és menyasszonyát ebből a pokolból. Ez a barátom, Shadi egy rendkívül nyitott személyiség, az orvosi egyetemen diplomázott kiváló eredménnyel, jelenleg már rezidensként dolgozik, és mindig az volt az álma, hogy Németországban tanulhasson tovább, hogy sebész lehessen. Ehhez azonban pénz kellett, az egyetem után a német nyelvtanulás mellett, szinte éjjel-nappal dolgozott, hogy álmát megvalósíthassa. A háború és egyéb családi problémák azonban közbe szóltak és a megtakarított pénze teljesen elúszott, így a németországi álmok is köddé váltak. Egy évvel ezelőtt rosszabbodott a helyzet Szíriában. Damaszkusz, ahol a hét egyik felében dolgozik viszonylag még biztonságos, azonban a hét másik felét vidéken, a háborús zónában kell, hogy töltse. Minden héten orvlövészekkel teli utcákon kell keresztüljutnia abban a félelemben, hogy bármikor lelőhetik, majd pedig bombázások közepette kell továbbutaznia a vidéki városba, ahol nem vár rá más csak a „halál”. Az élete nap, mint nap kockán forog, már rengeteg családtagját, barátját veszítette el és szinte csoda, hogy ő még életben van. A legrosszabb és legsürgetőbb dolog, ami miatt a lehető legrövidebb időn belül

5

menekülnie kell az pedig az, hogy nemsokára letelik a rezidensi ideje, így mindenképp be kell vonulnia katonának, ami a jelenlegi helyzetben egyet jelent a halállal. Szóval ebben a helyzetben agyalunk hónapok óta, hogy hogyan tudnánk első körben őt és majd a menyasszonyát kimenekíteni. Eddig sajnos minden egyes tervünk elbukott, mivel vagy a törvények nem engedik az Európába való jövetelt, vagy a pénzhiány. Most azonban talán felcsillant némi remény, amely módon el tudnának indulni Németországba. A Schengeni vízumhoz, és a munkavállaláshoz azonban egy nagyobb összegű banki letét szükséges (kb. 3000 € ez már nagyjából biztosított), ezen kívül, a vízum-ügyintézési és utazási költségeket is beleszámolva, körülbelül 1800 €-ra lenne még szükségük. A családjaink és barátaink segítségével természetesen mindent megteszünk, hogy közelebb vihessük őket a cél megvalósításához, de sajnos jelen pillanatban már semelyikünknek sincsen többre kapacitásunk. Ha viszont mindenki csak egy egész csekély összeggel segítene, máris közelebb kerülhetnénk a megoldáshoz! Jelenleg ez az egyik legbiztosabb, és legbiztonságosabb út az eljövetelükhöz, azonban, ha bárkinek bármilyen más ötlete, összeköttetése volna, ami segíthetne rajtuk, azért is nagyon hálásak lennénk! Előre is köszönünk szépen minden egyes segítséget!” Elérhetőség, információ a segítségnyújtásról: Reichart Ágnes – reagnes@ gmail.com Mészáros László

6

ZSIBONGÓ

Túléltem egy hittantábort táborozás egy kicsit másképp

A „kicsik tábora” fogalom a kicsiknek hosszú-hosszú túrázást, valamint a szórakozást jelenti. A nagyoknak pedig végtelen küzdelmet azért, hogy elmenjünk fürödni. De talán abban mind egyetértünk, hogy a táborozás az egyik legjobb dolog a nyárban. Az egyáltalán nem akadálymentes út (hányás, pisiszünet) után a busz begördült a tábor elé. Tudtam, valami egészen különleges fog itt történni. Megérkeztünk. Mindenki vadul rontott be a 100 kilós cuccával a kapun, ami egy hatalmas kerttől választott el minket. Faházak – vontam le gyorsan a következtetést. Aztán megláttam egy nagy kőházat is, ami később a misék, a fürdés és a kislányok hálószobájának állandó helyszíne volt. És persze ott ettünk a legtöbbször. Ledobtuk a cuccainkat (persze nem a legnagyobb rendben; a „ledobás” szó szerint értendő :) ), majd miután meghódítottuk a kert egyik részét, jöhetett a csapatbeosztás. A csapatoknak végül olyan roppant ötletes neveik lettek, mint Sünbagoly vagy Nap. A nap hátralevő részében pedig szabadfoglalkozás volt. Miután megvacsoráztunk, jöhetett a napi kicsik kontra nagyok közötti háború, aminek a kirobbantó oka a fürdés volt. Mint mindig most is a nagyok győztek. (Sajnos!) Végül is további küzdelmek árán csak elmentünk lefeküdni, de most sem maradt ki a napi esti mese, amit Óriás szokott nekünk mindig felolvasni. (Persze az alvás kicsit eltolódott, és nem,

nem azért, mert beszélgettünk. :) ) A számtalan jó élmény közül nekem a legemlékezetesebb az Ágasvár „meghódítása” volt. A túra elvileg 9 km-es lett volna. Elvileg… Igazából „kicsit” hoszszabbra sikeredett, és el is tévedtünk, mint mindig... Hozzátenném, hogy Zsófi (4,5 éves), táborunk legkisebb lakója nagyon jól bírta a kirándulást – az elején. Utána úgy gondolta, ráfér egy kis alvás, így a visszautat Réka karjában tette meg. (Na jó, nem az egészet.) Végre mindenki hulla fáradtan visszaért a szállásra, ahol mindenki nagy örömére a nagyok azzal a hírrel fogadtak minket, hogy lesz még egy. Szerencsére az sokkal rövidebb volt. Mindemellett még rengeteg klassz élményben volt részünk, mint a métázás, fiú–lány nap, Eszter és Laci megkoronázása, valamint a sárkány torkából visszaszerzett elemlámpa megtekintése. Minden jó dolognak vége lesz egyszer, ennek is vége lett. Szeretném itt megemlíteni a vezetőket, akik igazán megérdemlik, hogy megemlítsem őket, mivel szívüket-lelküket beletették abba, hogy mi pakoljunk. (Ez nem kis feladat!) A szokásos csoportkép után mindenki nehéz szívvel és tele élményekkel szállt fel a buszra, ami 2 óra múlva letett minket otthon. Ha visszagondolok erre a táborra, hasonlóan a többihez, nagyon boldog emlékek jutnak eszembe. Szeretek táborozni, és már alig várom a következőt! Á. L.

ZSIBONGÓ

7

A kis csepp a nagyok táborából, avag y utazás Jeffel?

Végre megérkeztünk! – mindenki valami ilyesmit mondhatott, vagy gondolhatott akkor, amikor egy hosszú és elég izzasztó túra után testben és lélekben is odaértünk a táborhelyünkre. Az első dolog, amit persze létfontosságú volt megtenni, az a sátor felállítása volt. A második, nem kisebb fontosságú dolog, ha már megvolt a „nyugvóhely” a testünknek, hát a lelkünknek is építettünk egyet. Nem, most nem egy koporsóra kell gondolni, „csupán” egy oltárra, amit egy terebélyes diófa alá fabrikáltunk. És akkor, amikor ezt az oltárt használatba is vettük, akkor már hivatalosan is elkezdődött a mi – külső világtól elzárt – teljesen önálló 9 napunk. A tábor kezdőünnepsége, vagyis az első szentmise után pedig a vezetők kiadták a következő feladatokat. Mindenki örömmel segített mindenben, így a „nulladik” napunk igaz, hogy fáradtan, de annál nagyobb boldogságban ért véget a tábortűz után. Most, miután mindent átgondoltam, mintha gyorsított felvételbe látnék mindent. Szeretném mind leírni, hogy még a következő napokban mi minden történt velünk, de az már nem lenne hiteles, hiszen ez az egész csak akkor jó, ha te is a része vagy. Másfelől, az esőerdőt sincs szándékomban kiirtani azzal a sok papírral, amire ezt le tudnám írni…. Nos, hát „visszaérkezve” augusztusba előre szólok, hogy nem idő szerint fogok mesélni.. A tábor szervezése persze profi volt, meg voltak szervezve olyan tényleg fontos dolgok, mint pl. ki mosogat, főz, terít… Így teljesen jól, időben el tudtunk indulni a túrára. Az első túrára. Félreértés

ne essék, ebben a 9 napban háromszor is voltunk túrázni, hiszen nem vagyunk mi puhányok… :) A túra tök jó volt, ez onnan is látszik, hogy miután hazaértünk, és megvacsoráztunk, senkinek nem kellett kétszer mondani, hogy: „takarodó” sőt, egyeseknek egyszer sem…. De nem csak napközben túráztunk mi, hanem éjszaka is! Sőt, az éjszakai túrán sem csak túráztunk, hanem számháborúztunk is!!! De amikor a Hold már lement, akkor sem unatkoztunk! JEFF pl. rendszeresen látogatott minket, sőt, mi már azt is elmondhatjuk magunkról, hogy időutaztunk, és 238-ban építettünk katakombákat, sőt, még el is szöktünk az erdőbe! Azt mondhatom, ez alatt a 9 nap alatt minden volt! Még csillagászkodtunk is, mivel a 2. nap után már a csapatunknak több mint a fele kint aludt a szabadban, és egy csomó hullócsillagot láttunk, amik persze csak azért hullottak le, hogy meglegyen a mi örömünk!!! Meg sportoltunk is egy csomót! Volt röpibajnokság is, meg méta. Olykor Katica férje, Leonidasz király is beugrott hozzánk egy-egy túrórudi erejéig… Olyan dolgokat is ki tudtunk próbálni, amit máskor nem. Kalózkodtunk is, fosztogattuk a többieket. :) Sőt, a legfontosabbat még nem is mondtam! Akkora öldöklés ment a tábor alatt!!! Sorra hullottak el az emberek nap közben! A végén még az is kiderült, hogy ki volt a gyilkos, de ő a jogot fenntartja magának, így őt nem árulhatom el. Mit nem mondtam még? Egy csomó mindent, de többet már nem írok... :) R. C.

8

Hirdetőtábla HITTANÓRÁK

ÉVKÖZI MISEREND Hétfő: 19.30 (zsolozsmás mise) Kedd: 8.30 Szerda: 17.30 Csütörtök: Péntek: 17.30 Szombat: 17.30 Vasárnap: 9.30, 17.30

ESEMÉNYTÁBLA Október 11–13. Kicsik hétvégéje. Október 19. Kolping összejövetel. (Kudlik Júlia előadása) Október 23–27. Kolpingos kirándulás (Dél-cseh várak, kastélyok) November 8–10. Kamasz hétvége. November 13. Kolping összejövetel. (Vértesaljai László SJ előadása) November 23. Kolping klubnap. November 24. Krisztus Király vasárnapja. December 1. Advent I. vasárnapja. December 14. Kolping-est.

10.00: Baba–mama klub 17.30: Ovis hittan 1–2. osztályos hittan 20.30: ifjúsági hittan Kedd 16.30: 4–5. osztályos hittan 17.15: elsőáldozásra készülők hittanja 19.30: kezdők, keresők hittanja Szerda 16.00: 6–7. osztályos hittan 17.30: gimnazista hittan 18.30: katekézis-sorozat az Eg yház szentségeiről Hétfő

PLÉBÁNIAI IRODA Cím: 1092 Bp., Bakáts tér 13. (‚Iroda’ csengő) Telefon: 217-0214 Számlaszám: 11709002-20006431 Nyitvatartás: Hétfő: 10.00 – 11.30 Szerda: 15.00 – 17.00 Péntek: 14.00 – 16.00

IMPRESSZUM: Szent Ferenc Hírmondó. A belső-ferencvárosi Assisi Szent Ferenc Plébánia hírlevele. Megjelenik alkalomszerűen, 150 példányban. Szerkesztette Makk Attila és Mészáros László. Grafi ka: ifj. Kovács Mihály, tördelés: Simonkay Márton. Kiadja az Assisi Szent Ferenc Plébánia, felelős kiadó Szabon Gábor plébános. E-mail: [email protected]