SZÉNMONOXID KELETKEZÉSÉNEK OKAI A KORSZERŰ LAKÁSOKBAN Hagyományos építésmóddal épített épületeinkben, korszerűtlen technológiájú atmoszférikus, kéménybekötött gázkészülékeink problémamentesen üzemelnek. Mik az okai, hogy korszerű, energetikailag is csúcsminőségű épületeinkben, ahol a legmodernebb nyílászárókat, fűtőkészülékeket, konyhai szagelszívókat építik be, évrőlévre előfordulnak a szénmonoxid keletkezésére visszavezethető balesetek. Jelen cikkben nem a kémények vagy szellőzők részletes kialakításával, hanem az egyes rendszerek egymásra hatásával foglalkozunk. Az utóbbi évek lakásépítési tendenciájában az alábbi, füstgáz-elvezetésre és szellőzésre kihatással lévő jelenségek figyelhetők meg: • A lakásméretek nem növekszenek, a belmagasság viszont a még megengedett mértékű, a lakások légtérfogata alacsony. Egy 50 m2 alapterületű lakás légtérfogata 125-135 m3, amely egy régi típusú lakás egyetlen szobája légterének felel meg. • A korszerű külső nyílászárók és a bejárati ajtók jellemzően L1 teljesítményűek, azaz különleges légzáróságúak. • A konyhai szagelszívók egyre nagyobb teljesítményűek, légszállításúak (akár 300 500 m3/óra). Fenti sajátosságok mellett egy új lakásnál elvárás, hogy feleljen meg a kor műszaki színvonalának, az átlagos elvárásoknak: a konyhai szagelszívó működjön, a mellékhelyiségekben depresszív gépi szellőzés létesüljön stb. Hogyan függ mindez össze a füstgáz-elvezetéssel? Az égéshez szükséges levegő pótlását tekintve kétféle lakásfűtő készülék létezik: • Az ún. nyitott égésterű készülékek a tüzelőanyag elégetéséhez szükséges levegőt a helyiség, illetve a lakás légteréből veszik; • A zárt égésterű készülék az égéshez szükséges levegőt nem a helyiség levegőjéből, hanem a külső térből nyeri, amelyhez önálló légcsatorna létesül. Az ilyen fűtőkészülékek általában kettősfalú kéménnyel ellátottak, ahol a kémény belső járatában a füstgáz távozik, a külső köpeny és a füstcsatorna között pedig az égéshez szükséges levegő jut el a készülék égésteréhez oly módon, hogy az égéstér nem érintkezik a helyiség, illetve a lakás légterével. Mivel a zárt égésterű készülék gáztömören elválik a helyiség és a lakás légterétől, így a szellőző rendszernek nincs hatása a készülék légellátására és füstgáz elvezetésére. A hazai lakáspiacon még mindig egyeduralkodó nyitott égésterű készülékek azonban csak az alábbi feltételeknek megfelelően telepíthetők: • A nyitott égésterű gázüzemű fűtőkészülékkel fűtött rendeltetési egységen belül depressziós gépi szellőzés (elszívás) nem alkalmazható. • A nyitott égésterű gázüzemű fűtőkészüléket csak normál légzáróságú nyílászáróval ellátott helyiségben vagy ilyen helyiséggel összeszellőztetett helyiségben szabad elhelyezni. • A fűtőkészülék légellátásáról gondoskodni kell.
Mindebből látszik, hogy kis légtérfogatú lakásokban és jól tömített nyílászárók mellett a nyitott égésterű fűtőkészülékek megfelelő légellátása nem biztosított. Egy átlagos gázüzemű fűtőkészülék üzemeltetéséhez 20-40 m3/óra levegő szükséges. Amennyiben a konyhában gázüzemű tűzhely található, annak üzemelése esetén további 20-30 m3/óra levegőigény jelentkezik. Összehasonlításképpen: egy korszerű nyílászárón keresztül – eltávolított tömítés mellett – csak 10-20 m3/óra levegő jut be. A korszerű, ún. behúzó vasalattal ellátott nyílászárók légzárósága ugyanis a gumitömítés eltávolításával sem romlik oly mértékben, hogy egy-két nyílászáró a lakás gázüzemű készülékeinek megfelelő légpótlást biztosítson. Fentieket célszerű összevetni a korszerű konyhai szagelszívók 300 – 500 m3/óra teljesítményével! A szagelszívó ventilátor munkaponti nyomása a légtömör nyílászárók mellett a lakásfűtő készülékek égésterén keresztül megfordíthatja a kéményekben az áramlás irányát. A lakásban vagy a helyiségben csökken az oxigén koncentráció, amely az égés tökéletlenségéhez vezet, mely által nő a szénmonoxid szint. A szénmonoxid esetleges visszaáramlása okozhat halált. Mindehhez járul a lakások szellőztetésének kérdése. A XIX. század végén - XX század elején 4 méter fölötti belmagasságú bérházi lakások épültek. A mai, viszonylag kis légtérfogatú lakásokban a jó légzáróságú nyílászáróknak is köszönhetően a levegő hamar elhasználódik, tehát gyakoribb és intenzívebb szellőztetés szükséges, mint a nagy légtérfogatú és viszonylag rossz légzáróságú nyílászárókkal felszerelt régi típusú lakásokban. Bármely szellőztetés – akár gravitációs, akár gépi – hőenergiát igényel. A lakások energiaigénye átlagosan 30 % szellőzési, 70 % transzmissziós hőveszteségből tevődik össze. A szellőzés és a szellőző levegő felfűtéséhez szükséges energia „megtakarítása” elégtelen légállapotot eredményez (CO2 koncentráció és páraterhelés növekedése, amely hosszú távon penészedést is okozhat). Fentiekből jól látható, hogy egy mai követelményeknek megfelelő légzáróságú nyílászárókkal ellátott lakásban, nyitott égésterű fűtőkészülék alkalmazása mellett a légellátás elégtelenségéből tökéletlen égés során szénmonoxid keletkezhet és füstgáz visszaáramlás következhet be, ami könnyen halálesettel is végződhet. Ugyan csak tüneti kezelést jelent, de növeli az ilyen típusú lakások biztonságát a fűtőkészülék helyiségében elhelyezett szénmonoxid érzékelő. Korszerűbb érzékelők a szénmonoxid szintjének veszélyes emelkedésének jelzése mellett, akár a gézkészülék üzemét is képesek reteszelni. Az általánosan elterjedt nyitott égésterű gázkészülékek alkalmazása mellett megoldást jelenthet ún. passzív légbevezetők alkalmazása. Ezek nyílászáróba vagy falba építve, de mindig hőleadó fölé építve biztosítják a légellátást, a beáramló levegőt ugyanis a hőleadó által felmelegített levegővel kell keverni, hogy hőérzeti szempontból ne romoljon a lakás komfortja. A korszerűbb típusok ún. higroszkopikus kivitelűek, azaz a méretezett minimum légbevezetés mellett a légáramlás mértékét a helyiség páratartalmától függően szabályozzák, hiszen mindennemű használat – amely egyben szellőzést is igényel - páraterheléssel jár. Így nem okoz többlet hőveszteséget a légbevezető akkor, amikor a helyiségben vagy a lakásban nem tartózkodnak. A passzív légbevezetők egységenként 20-30 m3/óra levegőt képesek bejuttatni, léghanggátlásuk 30-40 dB (A). A passzív légbevezetőket célszerű a háló-és lakószobákra, konyhára felszerelni, hogy a mellékhelyiségek szellőzésével együtt a főhelyiségektől a mellékhelyiségek irányába vezető légcserét eredményezzenek.
Mennyivel jobb egy passzív légbevezető egy tömítésétől megfosztott ablaknál? • A tömítés eltávolításánál a nyílászárók akusztikai teljesítménye romlik, míg a hangcsillapított légbevezetők léghanggátlása megegyezik vagy jobb az átlagos nyílászárókénál. • A higroszkopikus légbevezetők légszállítása a helyiség használatától, illetve a használat intenzitásától függ, ezért energiatakarékos. Alternatív megoldás a zárt égésterű gázkészülékek alkalmazása, amely mellett bármilyen szellőzés létesíthető. Ez esetben is szükséges azonban a gáztűzhely légellátását és a lakás általános szellőztetését biztosítani. Amennyiben nem biztosított a lakás szellőzése, a zárt égésterű készülék alkalmazása mellett igen egészségtelen légállapot alakulhat ki. Megfigyelhető ugyanis, hogy a lakáshasználók egy része hajlamos megfeledkezni a gyakori intenzív szellőztetésről. Ezzel szemben a nyitott égésterű készülék a tüzelőanyag elégetéséhez szükséges levegő beszívása közben friss levegőhöz juttatja a lakást, a zárt égésterű készülék azonban az égéshez szükséges levegőt külső térből szívja, az égéstere a lakással nincs összefüggésben. Műszaki szempontból a legösszetettebb megoldás a lakás befúvó-elszívó (kiegyenlített) gépi szellőzése és zárt égésterű kazánok egyidejű alkalmazása. Amellett hogy a gépi szellőzés létesítési és fenntartási költségei jelentősek, akusztikai problémákat is okozhat, különösen csendes, környezeti zajjal nem terhelt övezetben, ahol a belső zajterhelést szubjektíve jelentősebbnek érzik a lakáshasználók. A mai lakásépítési gyakorlatban optimálisnak tűnik a zárt égésterű fűtőkészülékek és a passzív légbevezetők együttes alkalmazása. Olyan helyen azonban, ahol a lakás – kislakás esetén egyetlen – homlokzati felülete forgalmas, zajos és erősen szennyezett levegőjű közterület felé néz, a passzív légbevezetők alkalmazása kerülendő. Összefoglalásként megállapítható, hogy a lakások szellőzési rendszere, a fűtőkészülékek légellátása és a lakásokat határoló épületszerkezetek akusztikai méretezése egymással szoros összefüggésben lévő követelményeket támasztanak, amelyeket nem lehet egyetlen tervezést végző szakág felelősségévé tenni, a lakás teljes koncepciójának kialakításakor az egyes szakágak közötti egyeztetések eredményeképp szükséges azt kialakítani. Takács Lajos egyetemi tanársegéd, BMGE Épületszerkezettani Tanszék Szikra Csaba egyetemi adjunktus, BMGE Épületgépészeti Tanszék
ablakba építhető passzív higroszkopikus kivitelű passzív levegő-bevezetőnyílás
Oldalfalba építhető levegő-bevezetőnyílás, melynek átömlő keresztmetszete a külső hőmérséklettől függ.
Kompakt kivitelű szénmonoxid érzékelő
