SZEMLE. Marcuse és a diákok

SZEMLE

Marcuse

és a

diákok

E számunkban részletet közlünk Herbert Marcuse Az egydimenziós em­ ber című könyvéből. Mi késztetett e nehezen követhető és szerzője h e ­ geli—marxi—freudi hatások alatt kialakult felfogását kifejező szemelvény közreadására? Marcuse népszerűsége a lázongó nyugat-európai diákok között? Sok vitát kiváltó előadása az UNESCO rendezte legutóbbi Marx­ kollokviumon? E körülmények kétségtelenül szerepet játszottak, ám a választást elsősorban a m ű szabta meg. Ha erős túlzásnak is tartom azt az értékelést, hogy Marcuse írása a „legfelforgatóbb könyv, amely az Egyesült-Államokban századunk folyamán megjelent" (Serge Mallet), kétségtelen, hogy Az egydimenziós e m b e r b e n kifejtett kritika a modern tőkés ipari társadalomról egyike a legeredetibbeknek. N e m értünk egyet Marcuse felfogásával és e könyv konklúziójával. Ez azonban n e m akadályozhat m e g bennünket abban, hogy — szerkesztői koncepciónkhoz híven — megismertessük a Korunk olvasóit azzal a gondolkodóval, akit a róla írt cikkek százaiban a nyugati diákifjúság bálványának, profétájá­ nak neveznek. Becsületes vita, hiteles dialógus csakis szövegek alapján lehetséges, csakis így etikus. De mindenekelőtt mutassuk be Marcusét. A ma hetvenedik évét taposó filozófus Berlinben született és Freiburgban végezte irodalmi, böl­ cseleti és szociológiai tanulmányait. Húszéves, amikor Németországban kitör a forradalom. Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg meggyilko­ lása után Marcuse kilép a szociáldemokrata pártból. N e m akar közössé­ get vállalni azzal a szervezettel, amelynek egyik vezetője, Noske — a gyilkosok pártfogója. 1927-ben a Gesellschaft című folyóirat filozófiai szerkesztője. Gondolkodására — vallomása szerint — A tőke és Marx ifjúkori irásai gyakorolták a legmélyebb hatást. A hitlerizmus elől Svájc­ ba, majd Franciaországba menekül, ahol a „frankfurti iskola" többi kép­ viselőjével (Adorno, Horckheimer) újra kiadja a Zeitschrift für Sozial­ forschung című folyóiratot. 1937-ben az Egyesült Államokban telepedik le, de míg barátai a háború után visszatérnek Frankfurtba, ő Ameriká­ ban marad. Több ottani egyetemen tanít, az utóbbi időben az év leg­ nagyobb részét Kaliforniában tölti, s onnan jár megtartani előadásait a nyugat-berlini egyetemre. Két legismertebb m ű v e az Erosz és civilizá­ ció (1955) és a már említett könyv, amely 1964-ben jelent meg Boston­ ban. N e m olvastam az Erosz és civilizációt, ezért tájékoztatásul csak annyit mondhatok róla, hogy könyvében Marcuse is megkísérli a mar-

xizmus és a freudizmus összeegyeztetését. Látja viszont, hogy a pszicho­ analitikus terápia végső soron be akarja illeszteni a beteg egyént a beteg civilizációba, illetve úgy kívánja az előbbit gyógyítani, hogy elvi­ selhetővé teszi létét a civilizáció részeseként. A beteg civilizáció — Marcuse számára — az úgynevezett fogyasztó társadalom. Az egydimenziós emberben Marcuse több síkon elemzi azo­ kat a módszereket, amelyekkel e társadalom vezető erői menteni igye­ keznek a történelmileg túlhaladott kapitalizmust. A fogyasztó társadalom urai totális hatalomra törnek az egyének fölött. Céljukat az emberekkel való manipulációval, a fogyasztás útján történő integrálásukkal szándékoznak elérni. A társadalom tagjainak nevelő kondicionálása n e m enged helyet semmilyen bírálatnak vagy el­ lenállásnak. Ez a társadalom bekebelezi, a maga céljaira hasznosítja az egyének vágyait és aspirációit. A kultúr-ipar, a tömegtájékoztatási esz­ közök kommercializálják az irodalmi és művészeti alkotásokat, megfoszt­ ják őket eredeti jelentésüktől. Ezek az alkotások is arra szolgálnak a manipulálóknak, hogy profitot hajtsanak és lehetővé tegyék a kizsákmá­ nyoló rendszer zavartalan működését. (Ezt a jelenséget elemzi szemel­ vényünk is, amelyben Marcuse azt vázolja, hogyan válik a magas kul­ túra bekebelezésével és kommercializálásával egydimenziójúvá a fo­ gyasztó társadalom műveltsége.) Ebben a modern társadalomban háttérbe szorul a nyílt erőszak alkalmazása, a fogyasztásban elidegenedő munkás maga is beilleszkedik a rendszerbe. Éppen ezért Marcuse nem hisz a nyugati országok munkásosztályának vezetése alatt kibontakozó szocialista forradalomban. Könyvének borúlátó következtetése így szól: „Kemény csak a reménytelenek számára létezik." Az említett Marx-kollokviumon Marcuse kifejtette, hogy napjaink­ ban robbanó forradalmi energiák csak a „peremrétegekben", a gyarmati népekben, a gettók színesbőrű lakosaiban, a lumpenproletariátusban és végül a diákságban gyűltek fel. Ők azok a reménytelenek, akiknek elé­ gedetlensége és lázadása megdöntheti a tőkésrendszert. Kétségtelen, hogy Marcuse elemzése az egydimenziós társadalom­ ról és emberéről sok találó megfigyelést és valós diagnózist tartalmaz. A fogyasztó társadalom marxista bírálói nem is nélkülözhetik ezeket a megállapitásokat, még ha ezotérikus — keveseknek szóló — megfogalma­ zásuk meg is neheziti felhasználásukat. N e m fogadhatjuk azonban el Marcuse végletes, pesszimista nézeteit a forradalom erőiről. N e m vitat­ juk, hogy a neokapitalizmus társadalompolitikájának sikerült-e átme­ netileg megtévesztenie a munkásság bizonyos csoportjait. Több ország­ ban (és különböző mértékben) ez az integrálódás valóban megfigyelhető. N e m vonjuk természetesen kétségbe a gyarmati népek, a gettó-lakosok és a fiatal értelmiség nagy forradalmi képességeit sem. Hiszen éppen Lenin elévülhetetlen érdemei közé tartozik a gyarmati-nemzeti forra­ dalmi mozgalmak történelmi szerepének és a nyugati munkásmozgalom­ mal való egybekapcsolásuk szükségességének a felismerése. Elméleti szempontból azonban indokolatlan a forradalom katalizátorainak az a leszűkített sémája, amely nem számol a modern kapitalizmus mély ellent­ mondásainak dialektikájával és azokkal a folyamatokkal, amelyek előbb vagy utóbb újra galvanizálni fogják a munkásosztály forradalmi ener­ giáit.

Marcuse marxista bírálói (Roger Garaudy, André Gorz) kimutat­ ták, hogy a német filozófus következtetései elhamarkodottak. Ha a f e j ­ lett nyugati országok munkásságának bizonyos rétegeiben lassabban is tudatosul annak szükségessége, hogy forradalmi úton oldják meg a m ű ­ szaki fejlődés és a technika tőkés felhasználása között feszülő ellent­ mondást, a strukturális reformok követelése már egyre nagyobb töme­ geket mozgósít. A Marx-kollokviumon tartott vitaelőadásában Garaudy kénytelen volt leszögezni: „Ha a negativitást csupán a peremrétegekben keressük, gyengítjük a forradalmi erőket. Ezért Marcuse tételei n e m járulnak hozzá az elemzés elmélyítéséhez, hanem zavart okoznak." Még meg s e m száradt a nyomdafesték az elméleti vitáról szóló tu­ dósításokon, amikor maga a valóság is rácáfolt Marcuséra. A francia dol­ gozók általános sztrájkjára gondolok. E küzdelem megmutatta, hogy a francia munkásságban is hatalmas forradalmi potenciák szunnyadnak. A franciaországi, nyugat-németországi, olaszországi és spanyolországi megmozdulások arról tanúskodnak, hogy a diákok és a munkások köve­ telései egyértelműen a neokapitalista társadalom és annak vezető rétegei ellen irányulnak. A kétkezi és a szellemi dolgozók harca most sem választható el egymástól. Eredményt csak közös, egybehangolt és egy­ séges fellépésük érhet el. Serge Mallett Marcuséról írt cikkében (Le Nouvel Observateur, V. 8—14.) találóan jegyzi meg, hogy a lázongó értelmiségi ifjúság tudatában érthető módon élénk visszhangra leltek a német filozófus tételei a fo­ gyasztó társadalom totális jellegéről az egyének manipulálásáról, az al­ kotó energiák kommercializálásáról és a reménytelenek felkeléséről. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nyugat-európai diákmegmozdulások ki­ váltója Az egydimenziós ember szerzője volna. Tény, hogy Rudi Dutschke és hívei mesterüknek tekintik Marcusét, a mai diákharcok tár­ sadalmi képlete és jelentése viszont sokkal összetettebb és mélyebb, semhogy ezt a jelenséget egyetlen, szellemi tényezőre lehetne vissza­ vezetni. Ha megpróbálnók általánosítani a nyugati diákmozgalmakból leszűrhe­ tő tanulságokat, azt mondhatnók, hogy a nyugati egyetemi ifjúság harcá­ ban sajátosan keverednek a kifejezetten szakmai jellegű követelések a fo­ gyasztó társadalom elembertelenedett, elidegenedett valóságával szem­ ben kitörő tiltakozásokkal. A professzionális célok: az egyetem demokra­ tikus reformja, a társadalmi diszkrimináció teljes felszámolása. A diák­ ság véget akar vetni a szakemberek képzésében és alkalmazásában ér­ vényesülő technokrata irányzatoknak. Az egyetemi oktatás menetébe való beleszólás jogát követeli. Az alma mater falain belül folyó harcnak össztársadalmi vonatko­ zásai vannak. A radikális diákság felfogása szerint az egyetem a polgári társadalom egyik legfontosabb intézménye s éppen ezért a forradalmi átalakításáért kibontakozó küzdelem végső soron ama társadalom ellen fordul, amelynek ez az egyetem a kifejezése. A nagy diákmegmozdulások páratlan történelmi-politikai jelentőségét és újszerűségét éppen abban jelölhetnők meg, hogy bennük azoknak a dühös fiataloknak az elkese­ redettsége és szenvedélyes tiltakozása jut kifejezésre, akik már n e m elégszenek meg részletmegoldásokkal, hanem felvetik az egyéni-társa­ dalmi élet alapvető problémáit. E sztrájkoló, tüntető barikádokat emelő, egyetemi épületeket elfoglaló és utcai harcokat próvokáló ifjúság szá-

mára nem jelenthet kielégítő eredményt, ha küzdelmével csupán azt érné el, hogy a — több vonatkozásban — megkövesedett, anakronisztikus n y u ­ gat-európai egyetemi oktatást korszerűsítenék. Az amerikai egyetemek többsége már ilyen modern intézmény, diákságuk mégis elégedetlen, mégis mozgolódik. Sokkal többről van itt szó. Ez a fiatalság nem akar abba bele­ törődni, hogy szülei eszménytelen, sivár életét élje. Az élet tartalmát már nem kizárólag a fogyasztásban, a pénzkeresésben látja. Hol v a ­ gyunk már a háború utáni évek „szkeptikus nemzedéké"-től? Az ú j g e ­ neráció eszményeket keres, magasabb cél és tartalom után kutat, amiért érdemes élni, sőt — ha kell — meg is halni. Jelszavaik és tételeik ezt a törekvést tükrözik: „ . . . a mi forradalmunk szocialista és kulturális jellegű lesz, lehetővé akarjuk tenni az ember számára, hogy önmaga le­ hessen." „Visszautasítjuk a fogyasztó t á r s a d a l m a t . . . Fogyasztani kell, de csak azt, amit elhatározásunk alapján megtermelünk." A lázongó if­ júság nem hajlandó tehát felcserélni a tömegeket éhséggel fenyegető társadalmat egy olyannal, amelyben rájuk gyilkos unalom leselkedik. Az emberi méltóság, a felelősség, a közügyekben való tevőleges rész­ vétel nemes igénye munkál az értelmiségi elitben. Ez az ú j , felemelő és lelkesitő mozzanat határozza meg harcának mély humanista jellegét! A nyugati ifjúság mozgalmának ezek az emberi-erkölcsi tartalmai egybehangzanak azokkal a munkáskövetelésekkel, amelyek n e m csupán magasabb bérek és más gazdasági engedmények elérésére irá­ nyulnak, h a n e m hangot adnak a mai munkás emberi szükségleteinek is. Ez a munkás már n e m akar egyszerű alkatrész lenni egy mások ál­ tal irányított hatalmas. lélektelen gépezetben. Már n e m fogadja el, hogy passzív tárgy, manipulált eszköz legyen a tőkés és állama kezében. N e m csupán joban — emberibben is szeretne élni. A fejlett munkás az üzemi­ gazdasági életbe való beleszólás jogát, a társadalmi demokratizmus ki­ szélesítését és elmélyítését követeli minden vonatkozásban. A kétkezi és a szellemi dolgozók ú j , egységes harci frontja kialaku­ lóban, erősödőben van, noha zavaró tényezők még fékezik a folyamatot. A diákság mozgalmainak ártó felelőtlen, túlzó megnyilvánulásokra, il­ letve a hagyományos munkásszervezetek nehézkességére, rutinjára gon­ dolok. Tény azonban, hogy a mai szociális megmozdulásokban a nyugati diákság ú j , kezdeményező szerepet játszik, s erre fel kell figyelniök azok­ nak, akik a nyugati társadalmat vizsgálják. Az egyetemi ifjúság harca ú j fejezetet nyit a haladó mozgalmak történetében és egyben az értel­ miség szociológiájában is.

L o g o s z és e t h o s z A t h a n a s e J o j a a k a d é m i k u s új k ö n y v e * egész sor t a n u l m á n y t és cikket foglal m a g á b a , a m e l y e k a lo­ gikára, az etikára, a filozófia á l t a l á n o s k é r d é s e i r e , a a filozófiatörténetre, a t u d o m á n y o k és a k u l t ú r a filo­ zófiájára v o n a t k o z ó p r o b l é m á k a t é r i n t e n e k . Míg a Logikai tanulmányok (I. kötet 1960, II. k ö ­ tet 19C6) az egységes logika és a m e t a l o g i k a é r t e l m e ­ zésének, v i s s z a s z á r m a z t a t á s á n a k és felépítésének sub specie dialecticae modern módozatait tartalmazták, beleillesztve Arisztotelészt is e n n e k a l á t á s m ó d n a k a k e r e t é b e , a d d i g az új k ö t e t b e n t a l á l h a t ó t a n u l m á ­ n y o k n e m t e k i n t h e t ő k c s u p á n bizonyos logikai s z e m ­ lélet kifejtésének, h a n e m i n k á b b az e m b e r i gondol­ k o d á s - t ö r t é n e t bizonyos p i l l a n a t a i d i a l e k t i k u s m a ­ g y a r á z a t á n a k . A k ö n y v egy k i e m e l k e d ő m a r x i s t a gon­ d o l k o d ó k r i t i k a i m e d i t á c i ó j a a filozófia időszerű k é r ­ déseiről. Az első t a n u l m á n y az á l t a l á n o s filozófia és a h e l ­ lén ethosz k o o r d i n á t á i b a n — A t h a n a s e J o j a a görög n y e l v és a klasszikus k u l t ú r a k i t ű n ő ismerője — a sztoikus formális l o g i k á n a k a sztoikus filozófiai gon­ d o l k o d á s és g y a k o r l a t m á s területeivel v a l ó k a p c s o ­ l a t á t fejtegeti, figyelembe v é v e a m e g h a t á r o z o t t t á r ­ s a d a l m i - t ö r t é n e l m i összefüggéseket. R á m u t a t a h e l ­ lén és a r ó m a i egyetemesség k o r á n a k e l l e n t m o n d á ­ sosságára, figyelmeztet a logika, a fizika és az e t i k a k a p c s o l a t á r a . A sztoicizmus, az e p i k u r e i z m u s és az arisztotelészi felfogás közötti — bizonyos s z e m p o n t b ó l heterogén — interferenciák adva vannak, s Athanase J o j a a k a d é m i k u s é r t e l m e z é s é b e n „az e m b e r i s é g e r ­ kölcsi t u d a t a k i a l a k u l á s á n a k egyik m o m e n t u m á t j e ­ l e n t i k . . . egy olyan m o m e n t u m o t , a m e l y f e l m a g a s z t a l j a az absztrakt észt, m e l y b e n a Logosz és Ethosz egybeolvadt". A m á s o d i k t a n u l m á n y az egyetemes, egyedi és sa­ j á t o s közötti véletlen k a p c s o l a t szofisztikus é r t e l m e ­ zésének logikai v i z s g á l a t a és u g y a n a k k o r filozófiai e l m é l k e d é s az „ u g y a n a z és m á s " , az „azonos és k ü ­ lönböző" d i a l e k t i k á j a fölött. Az a vita, a m e l y e t a szerző Koriszkosz avagy a szofisztikus játék c í m ű t a n u l m á n y á b a n folytat, az e g y e t e m e s és az egyedi v i s z o n y á n a k k é r d é s é v e l fog­ lalkozik, s ezt m i n d a m e t a l o g i k a , m i n d az o n t o l ó ­ gia egyik a l a p v e t ő p r o b l é m á j á n a k t e k i n t i . J o j a a k a d é m i k u s m á r a Logikai tanulmányok II. k ö t e t é b e n is hosszasan foglalkozott a l o g i k a i - i s m e ­ r e t e l m é l e t i v e l e j á r ó v a l a z e l e a i a k filozófiájában, e k ö n y v e Az eleaiak és a logika c í m ű t a n u l m á n y á b a n pedig a P a r m e n i d é s z h i r d e t t e m e g i s m e r é s h á r o m ú t ­ j á t vizsgálja m e g : az abszolút t é v e d é s t — a N e m l é t szükségszerűen létezik: a hérakleitoszi t é v e d é s t — a Lét és a N e m l é t azonos az e g y e t e m e s f o l y a m a t b a n s a látszat ú t j á t — a dolgok úgy v a n n a k , a h o g y j e lenség-jellegükben előttünk megjelennek (tádokounta)

krónika A FIPRESCI április má­ sodik felében megrendezett ha­ gyományos milánói kollokviu­ mán a film és a televízió vi­ szonyát vették vizsgálat alá több mint húsz ország kritiku­ sainak, film- és tv-szakembereinek részvételével. Az el­ hangzott hat referátum (köz­ tük a román televíziót képvi­ selő Ecaterina Oproiué is), va­ lamint a hozzájuk kapcsolódó viták a két művészeti ág szá­ mos problémáját vetették fel (esztétikai jellegük megítélésé­ nek, egymásra való hatásuk­ nak, a tv-film műfajainak, a tv-filmgyártásnak, a tv-kritikának a kérdéseit). Ezek kö­ zött a legtöbbet vitatott: léte­ zik-e külön tv-film, sajátos al­ kotási problémákkal, külön nyelvvel, műfaji szabályokkal, eljárásokkal? Egyértelmű és végleges megoldás nem született, de a vi­ tákban számos kérdésben ke­ rültek közelebb a résztvevők a televízió művészi sajátosságai­ nak tisztázásához, a közönség­ gel való viszonyának megvilá­ gításához. Érdekes és tovább­ vitelre érdemes gondolatok születtek a tv- és mozifilm vi­ szonyának megvilágítására a miniatúra és a táblakép kö­ zötti viszony párhuzamba állí­ tásával, hasznosak voltak azok a megállapítások, amelyek a tv-közönség otthoni, intim környezetének s a tv-film kifejezésformáinak viszonyára vonatkoztak. Az eredmények inkább a távlatok nyitásában mutatkoztak meg, az eljöven­ dő vizsgálódások feladatköré­ nek kijelölésében s ez érthető is, ha a tv „életkorát" a mo­ ziéval összehasonlítjuk.

A tv sok problémája még a jövőé, de ebben megoldásuk optimista szemlélete is rejlik. spe­ Az eleai P a r m e n i d é s z jelentőségét a szerző A r i s z ­ „Ha ma nincs is a tv-nek — állapította totelészhez és H é r a k l e i t o s z h o z h a s o n l í t v a mérlegeli. ciális nyelvezete meg az egyik résztvevő —, lesz. A * Athanase Joja. Logos şi ethos. Biblioteca de fi­ holnap talán művészet filmet sem lehet annak alaplozofie şi sociologie. Bucureşti, 1967.

krónika ján értékelni, amilyen Lumière idejében volt. A tv még nem fedezte fel a maga Chaplinjét. De néhány újdonságot máris hozott: az otthoni fogyasztót, az egy személynek szóló látványt, az őszinteség igényét... A televízió új klímát teremtett a kultúra megértéséhez "

Az élete végén Ameriká­ ban élt nagy angol író Aldous Huxley kétezer levelét gyűj­ tötte össze Grover Smith, a Duke egyetem tanára, ama meghatalmazás alapján, melyet 1963-ban az író akkor még élő özvegyétől kapott. A leve­ lek Huxley etoni középiskolai meg oxfordi egyetemi tanul­ mányainak korát, újságíróskodásának kezdetét, ezt köve­ tően az ún. „antik regények" t o u r - d e - f o r c e szakaszát — be­ leértve A végzet b á b j á t é k á - t is (Point C o u n t e r Point) —, vagy­ is írói működésének első pe­ riódusát ölelik fel. Végül, a harmadik rész, a kaliforniai csoport, életének utolsó tíz évét tükrözi, amikor növekvő érdeklődést tanúsított az or­ vostudomány és a miszticiz­ mus iránt. E korszakból szár­ mazó leveleit tartják a legér­ dekesebbeknek, már azért is, mert bennük sokat foglalkozik a meszkálin kábítószerről szerzett tapasztalataival, és el­ ítéli azt a nagy publicitást, amelyet Nyugaton, különösen Amerikában ennek a meszkálkaktuszból nyert kábítószernek és hasonlóknak biztosítanak. A levelek rövidesen T h e Lett­ r e s of Aldous H u x l e y címen jelennek meg Angliában.

Az írók jegyzetfüzeteit sokáig csak a kutatók ismer­ ték és tanulmányozták, s azt tartották, hogy a bennük fog­ lalt feljegyzések, töredékes

Majd m i u t á n sajátos, eredeti, logikai és filozófiai s z e m p o n t b ó l jól m e g a l a p o z o t t a n é r t e l m e z i az e l e a i a k n é z e t e i n e k tényleges szerepét, r á t é r a n n a k vizsgála­ t á r a , mit j e l e n t e n e k az eleaiak a logika és a filozó­ fia t ö r t é n e t e s z á m á r a . P a r m e n i d é s z j ó h i s z e m ű e n „úgy v é l t e — á l l a p í t j a m e g Joja a k a d é m i k u s —, hogy lo­ g i k á j á n a k alapjai a r e a l i t á s t ö r v é n y é n n y u g s z a n a k , . . . n á l a az elvont azonosság elve a n e m - e l l e n t m o n d á s elve i r á n y á b a n f e j l ő d i k . . . " és ő az egyetlen S z ó k r a ­ tész előtti gondolkodó, aki felvetette azt a p r o b l é m á t , a m e l y Heidegger szerint „a metafizika a l a p v e t ő p r o b ­ l é m á j a — m i é r t létezik v a l a m i és m i é r t n e m i n k á b b s e m m i ? " . Az eleaiak r e n d e l t e t é s e az — a m i n t ez a r o m á n logikus v é l e m é n y é b ő l k i t ű n i k —, „hogy ők m i n t e g y a logika e l ő t ö r t é n e t é t alkotják", P a r m e n i ­ dész n e v é h e z fűződik „az azonosság és az e l l e n t m o n ­ dás e l v é n e k zseniális és feltűnést keltő felfedezése", s ob initio logikus volt. Hasonló érdeklődést tanúsít Joja akadémikus Par­ m e n i d é s z t a n í t v á n y a , az eleai iskola egy m á s i k k é p ­ viselője, Z é n o n i r á n t is. Azt vizsgálja, m i l y e n m é r ­ t é k b e n t e k i n t h e t ő Z é n o n — a h o g y a n Arisztotelész m o n d j a — a d i a l e k t i k a feltalálójának, p o n t o s a b b a n az a b s z u r d r a való r e d u k á l á s segítségével t ö r t é n ő fi­ lozófiai érvelés, k ö v e t k e z é s k é p p a v a l ó s z í n ű logikája feltalálójának. A szerző Z é n o n felfogásának főbb v e ­ t ü l e t e i t elemezve, ezeket Arisztotelészhez és az eleai filozófia m o d e r n t ö r t é n é s z e i n e k n é z e t e i h e z viszonyít­ ja, végül é r t é k e l i Z é n o n szerepét a logika és a fi­ lozófia továbbfejlesztésében. Vizsgálódásait így össze­ gezi: „a v a l ó s z í n ű filozófiai fejtegetés — a t u d o m á ­ nyos a l k o t á s h o z szükséges m u n k a e s z k ö z , a m e l y örök­ r e az eleai Z é n o n n e v é h e z kapcsolódik." Joggal állítja Joja, hogy „a logika k o r u n k köz­ p o n t i p r o b l é m á j a " , mivel „a t u d o m á n y szédületes f e j l ő d é s e . . . logikai és metodológiai z s á k u t c á b a v e ­ zet." H a figyelembe vesszük h a s o n l ó a n jól m e g a l a ­ pozott kijelentéseit („A l o g i k a t ö r t é n e t n e m c s u p á n egy erudíció-forma, h a n e m a s z i s z t e m a t i k u s logika egyik é r t é k e s segédeszköze i s . . . H a a logikát a n é l ­ kül a k a r n ó k előadni, hogy u t a l n á n k t ö r t é n e t é r e , j e ­ lenlegi p r o b l e m a t i k á j a belső t e r m é s z e t é n e k m e g n e m értését k o c k á z t a t n ó k " ) , a k k o r m e g é r t j ü k azt a k ü ­ lönleges érdeklődést, m e l y e t a jeles r o m á n g o n d o l k o ­ dó az egységes logika m e g t e r e m t é s e — a xynosz logosz feltárása — felé i r á n y u l ó m o z z a n a t o k n a k szen­ tel. Az új k ö t e t é b e n foglalt í r á s o k b a n J o j a l é n y e g é b e n u g y a n a z t tűzi ki céljául, m i n t a Logikai tanulmá­ nyokban. A t á r g y a l t kötet t a n u l m á n y a i k ö r ü l m é g i s ki kell e m e l n ü n k a H é r a k l e i t o s z e t i k á j á r ó l és logiká­ járól, v a l a m i n t az a r r ó l a m ó d r ó l szóló írását, a h o ­ gyan Engels a formális logika t ö r t é n e t i s é g é t é r t e l ­ mezte. H a igaz az — m á r p e d i g kétségbevonhatatlanul igaz —, hogy „az arisztotelészi m ű n e m c s u p á n a logika t ö r t é n e t é n e k egy egyszerű szakasza, h a n e m v a l a m i v e l t ö b b : a logika m o d e r n t u d o m á n y á b a n m a is a k t í v a n és h a t é k o n y a n jelen van, a k k o r ezt a t é n y t csak azzal a fluiditással, mozgékonysággal, a l ­ kotó e l l e n t m o n d á s s a l é r t h e t j ü k meg, a m e l y H é r a k ­ leitosz k o z m i k u s l á t á s m ó d j á t á t h a t j a " . Ezért h a n g s ú ­ lyozza: „Fokozott é r d e k l ő d é s s e l kell ú j r a H é r a k l e i ­ tosz felé f o r d u l n u n k , m i v e l a z ő g o n d o l k o d á s m ó d j á -

n a k t a n u l m á n y o z á s a igen hasznos a k k o r , a m i k o r hosszú k ü l ö n v á l á s u t á n a g o n d o l k o d á s logikája és a lét logikája ú j r a e g y m á s felé közelednek." E b b e n a t a n u l m á n y b a n , a k á r a s z t o i k u s o k k a l fog­ l a l k o z ó b a n , J o j a a k a d é m i k u s olyan elvi k é r d é s e k e t v e t fel, m e l y e k e t a t ö b b i g o n d o l k o d ó n a k e l m é l k e d é s t á r g y á u l a j á n l . Az igazság (alétheia) értelmének on­ tológiai m e g k ö z e l í t é s é r e g o n d o l u n k elsősorban, a m e l y az ógörögben t ö b b e t j e l e n t , m i n t Veritas v a g y Wahr­ heit. A h a n g s ú l y o z o t t g o n d o l a t n e m g y a n í t o t t a d a l é ­ k o k a t t a r t a l m a z a filológiai, filozófiai, logikai és o n ­ tológiai v i z s g á l a t s z á m á r a . Meg kell e m l í t e n ü n k egy m á s i k k i e m e l é s t is, a m e l y k é r d é s f o r m á j á b a n t a l á l h a t ó : „Vajon a logika m e g ­ s z ű n i k - e új. l á t á s m ó d o k felé f e j l ő d n i ? " Ez a k é r d é s ­ n e k a m e t a t e ó r i a s í k j á n v é g r e h a j t o t t megközelítése szükségességét veti fel, a m i l e h e t ő v é t e n n é s z á m u n k ­ r a a n n a k k u t a t á s á t , hogy m i a t u d o m á n y és m e l y e k rendszerezésének módozatai. S mindez A tudomá­ nyok rendszerezéséről c í m e t viselő t u d o m á n y l o g i k a i , m ó d s z e r t a n i és tudományfilozófiai t a n u l m á n y b a n in­ d í t v á n y o z o t t i r á n y v o n a l a k a l a p j á n . Egy ilyen p r o b ­ l é m a felvetődése a mai filozófus és t u d ó s vizsgáló­ d á s á n a k azt az igényét m u t a t j a , hogy f e l t á r j á k „a t u d o m á n y egységét a k ü l ö n b ö z ő t u d o m á n y o k t ö m e ­ g é b e n " . Az e b b e n a t a n u l m á n y b a n foglalt e l j á r á s ( a m e l y e t R o m á n i a Szocialista K ö z t á r s a s á g A k a d é m i á ­ j á n a k 1967-ben r e n d e z e t t k o l l o k v i u m á n is b e m u t a ­ tott) biztosítja a m a r x i s t a d i a l e k t i k a helyes m e g k ö ­ zelítését (A marxista dialektikára vonatkozóan). A k é r d é s t m e g m a g y a r á z v a leszögezi, hogy a z é r t v a n ez így, m e r t a „ m a r x i s t a d i a l e k t i k a m e g é r t é s e a g o n d o l k o d á s (a logosz kifejeződése az ethoszban, v a g y i s az e m b e r i , a t á r s a d a l m i ) é r t e l m é n e k és m e g ­ valósításának tudományos megközelítésére kötelez egy o b j e k t í v m ó d s z e r síkján, a m e l y a t é n y e k t ő l azok k a p c s o l a t a i , t ö r v é n y e i felé h a l a d — így j á r t el M a r x , Engels és L e n i n is a m a g a k o r á b a n " . E b b e n a t a ­ n u l m á n y b a n a szerzőt m i n d a n n a k a logikai-formális é r t e l m e foglalkoztatja, a m i t a dolgok igazságára u t a l v a kifejezünk, u g y a n a k k o r n e m k e r ü l i el figyel­ m é t a t u d o m á n y o s k u t a t á s metodológiai é r t e l m e sem, m i v e l m i n d a két oldal b e l e t a r t o z i k az igazság m e g ­ közelítő k i a l a k í t á s á b a , és egy olyan m ó d s z e r a l k a l ­ m a z á s á t követeli meg, a m e l y n e k „ h a t é k o n y s á g a az o b j e k t í v - d i a l e k t i k u s v a l ó s á g b a n gyökerezik". Hogy J o j a a k a d é m i k u s s z ü n t e l e n Arisztotelészre h i v a t k o z i k — a k á r a sztoikus, az eleai v a g y a h é r a k leitoszi szakaszt vizsgálja, a k á r a formális logika tör­ ténelmi értelmével vagy a tudományok rendszerezé­ sével és a m a r x i s t a d i a l e k t i k á v a l foglalkozik —, n e m meglepő. N e m azért, m e r t a jeles r o m á n logikus a „stagiriai" m ű v é n e k egyik l e g a l a p o s a b b ismerője, h a ­ n e m m e r t egy m a r x i s t a g o n d o l k o d ó n á l ezt t e r m é ­ szetesnek kell t e k i n t e n ü n k . Ez c s e n d ü l ki m e g á l l a ­ pításából, a m e l y szerint „Arisztotelész formális és u n i v e r z á l i s l o g i k á j a . . . szükséges m a r a d a m a t e m a ­ t i k a i logika b á m u l a t o s fejlődése e l l e n é r e , m i v e l a reális gondolkodási f o l y a m a t o k a t t a n u l m á n y o z z a , s abból a filozófiai feltételezésből i n d u l ki, hogy a gondolkodás a z o b j e k t í v valóságot tükrözi, t e h á t az igazság a l a p v e t ő f o g a l m á t veszi a l a p u l " . A n a g y o n gazdag logikai ismeretek birtokában J o j a a k a d é m i k u s b e j á r h a t j a olyan k u l t ú r á k sajátos

krónika voltuknál fogva nemigen tart­ hatnak számot nagyobb nép­ szerűségre, ugyanis alapos el­ mélyedést, a Mű részletekbe menő ismeretét igényelik. Az utóbbi időben azonban, úgy látszik, megváltozott a hely­ zet, s az olvasó bejelentette igényét az alkotók műhelytit­ kainak ismeretére, fürkészésére. Leonardo da Vinci vázlat­ füzeteiben műalkotások csí­ rái, tudományos ötletek, vizs­ gálódások izgalmas dokumen­ tumai váltak közismertté. Goethe hátrahagyott jegyzetei sok tekintetben gazdagították a művészetéről és világnézeté­ ről alkotott képünket. Jókai „emlékkönyvei", 27 noteszbe foglalt feljegyzései között nem­ csak műveihez készített érté­ kes jegyzeteket találunk, ha­ nem olyan, látszólag köznapi jelentéktelenségű feljegyzése­ ket is, amelyek bevilágítanak az író érdeklődési körébe, bel­ ső világába. Mihai Eminescu jegyzetfüze­ tei mind ez ideig kiadatlanok, s a 44 füzetet kitöltő feljegy­ zés-anyagot csak a kutatók némelyike használta fel. A feljegyzések iskolai tanulmá­ nyainak anyagára, olvasmá­ nyaira vonatkoznak, akadnak közöttük latin nyelvgyakorla­ tok, feljegyzések a mosásba adott fehérneműről, fogalmaz­ ványok, iskolai matematikai feladványok, fordítás-részletek Kantból, versek, gondolatok. Érdekességük az anyag összes­ ségében van, hiszen az olvasó kellő türelemmel és szeretet­ tel sokkal inkább elmélyedhet maid általuk a nagy költő vi­ lágában, mint ha csak ver­ seit, prózai műveit ismeri. Az élő ember tárul fel belőlük a maga mindennapi foglalatossá­ gai közevette, érdeklődésének alakulásában. Érthető az a lelkesedés, amellyel e jegyzet­ füzetek közkinccsé tételét sür­ geti a G a z e t a l i t e r a r ă cikkíró­ ja, Constantin Noica.

téka A magyar nyelv történeti­ etimológiai szótára I. kötet (A—Gy) A kolozsvári egyetem egy­ kori végzettje, Benkő Loránd szerkesztette hatalmas nyelv­ történeti kiadvány az utóbbi évek magyar tudományos éle­ tének egyik legkiemelkedőbb eredménye. A munkát, amely­ nek első kötetét most kezünk­ ben tartjuk, három kötetre tervezik, és valószínűleg több mint másfél évtized múlva fe­ jezik majd be. Ez lesz az első nagyszabású és a magyar szó­ kincs egészére kiterjedő etimo­ lógiai szótár. A tervek szerint mintegy 12 000 szócikkben több mint 60 000 szó történeté­ ről és eredetéről tájékoztatja majd az érdeklődőket. Nem­ csak a nyelvész szakemberek számára nélkülözhetetlen, ha­ nem mindazok is haszonnal lapozgathatják, akiket érdekel szavaink eredete, nyelvünk múltja. (Akadémiai Kiadó, 1968.)

Saeculum

Weltgeschichte

A nagynevű nyugatnémet történeti folyóirat, a S a e c u l u m tizenöt kötetre tervezett világ­ történetének végre, hosszú elő­ készületek után, megjelent a négy első kötete. A kötetek és a fejezetek, bár különböző szerzők munkái, mégis vala­ mennyit egységes történelmi felfogás és elv hatja át. Ezek közül a szerkesztő bizottság különösen kettőnek az érvé­ nyesítését tartotta elengedhe­ tetlennek: az ún. „érintkezési elvet" és a történelem társa­ dalmi és szellemi meghatáro­ zottságának eszméjét. Az előbbi szerint a világtörténe­ lem kulcskérdését a kultúrák találkozása és szétválása je­ lenti, a második minden kor­ ban azonos tematikai keretet tételez fel, amelybe a kornak az emberről és istenről, a föld-

világát, a m e l y e k az e m b e r i g o n d o l k o d á s e g y e t e m e s ­ ségéhez Vezethetnek, a k á r a s z t o i k u s o k r a v a g y elea i a k r a utal, a k á r a r o m á n g o n d o l k o d á s t és szellemi­ séget vizsgálja. Az á l t a l á n o s logikáról és filozófiáról az a n t r o p o l ó g i a és a k u l t ú r a filozófiájának k é r d é s é r e t ö r t é n ő á t m e n e t — a kötet utolsó két t a n u l m á n y á ­ ban — természetesnek tűnik. A r o m á n filozófia t ö r t é n e t é v e l foglalkozó í r á s azt a megfelelést k u t a t j a és m u t a t j a ki v é g k ö v e t k e z t e t é ­ seiben, m e l y „a r o m á n n é p realista, megfontolt é s világosságot szerető j e l l e m e . . . és a r o m á n filozófia ésszerű és r e a l i s t a jellege között fennáll". Ez a t a ­ n u l m á n y —m e l y a r o m á n g o n d o l k o d á s t ö r t é n e t e filo­ zófiai á t g o n d o l á s á n a k elvi i s m e r t e t é s e — egész sor j e l e n t ő s elméleti és m ó d s z e r t a n i u t a s í t á s t t a r t a l m a z a filozófiai g o n d o l k o d á s síkján kifejeződő román szellem helyes megközelítésére. T a l á n m é g e n n é l i s többet, azt, h o g y a n k e l l e n e t u d o m á n y o s a n m e g a l k o t n i a r o m á n filozófiai g o n d o l k o d á s t ö r t é n e t é t . H a u g y a n i s igaz, hogy „a r o m á n n é p szellemi p r o ­ filja eredetileg a Görögország, Róma, B i z á n c t e r e m ­ t e t t e logosz l á t ó k ö r é b e n gyökerezik, a k k o r m e g m a ­ g y a r á z h a t ó az arisztotelészi t a n jelenléte és á l l a n d ó ­ sága a r o m á n g o n d o l k o d á s b a n . Eredettől fogva m e g ­ m a g y a r á z h a t ó az e m b e r i m é l t ó s á g etikája, a r o m á n k u l t ú r a k o z m i k u s és a n t r o p o l ó g i a i k i c s e n g é s ű e r e d ­ m é n y e i az irodalom, a k é p z ő m ű v é s z e t , a zene, a filo­ zófia t e r é n . . . N e m h a t á s r ó l , h a n e m i n k á b b a d á k ­ r ó m a i ethosz és logosz, v a l a m i n t a r o m á n v a l ó s á g és s z u b s z t a n c i a k i a l a k u l á s á n a k évszázados t ö r t é n e t e közötti i n t e r f e r e n c i á r ó l v a n szó". Hangsúlyoznunk kell, hogy e k é t t a n u l m á n y r é v é n — a m e l y e k e t a közönség m á r a Logosz és ethosz c í m ű k ö t e t b e n v a l ó közlésüket megelőzően is ismert, és a m e l y e k é l é n k v i s s z h a n g r a t a l á l t a k a hazai filozófiai és k u l t u r á l i s közvéleményben — Joja akadémikus meghirdeti a r o m á n n é p szellemi é r t é k e i n e k k u t a t á s i p r o g r a m j á t , á m teljesen m á s k o o r d i n á t á k b a n , m i n t a m i l y e n e k k e l olyan filozófusoknál és t ö r t é n é s z e k n é l t a l á l k o z h a t u n k , m i n t C. R. M o t r u , D. Drăghicescu, M. V u l c ă n e s c u , C. Noica, L u c i a n Blaga. Új k ö t e t é v e l J o j a a k a d é m i k u s n a g y m é r t é k b e n h o z ­ zájárul a r o m á n filozófiai t u d a t f o r m á l ó d á s á h o z és fejlődéséhez. M u n k á i n a k o l v a s á s a k o r b á m u l a t t a l tölt el szabatossága és az i g a z s á g n a k l e g j o b b a n megfelelő kifejezésmód m e g t e r e m t é s e ; ezt m é l y r e h a t ó klasszi­ k u s m ű v e l t s é g és a z oly sokat v i t a t o t t gondolati p r o b l é m á k b a n v a l ó biztos t á j é k o z ó d á s t e t t e l e h e t ő v é . Valeriu

Az újítók

Streinu

szociológiája

A Szociológiai k u t a t á s o k n a k szinte k i m e r í t h e t e t l e n lehetőségei v a n n a k . T á r s a d a l m i v a l ó s á g u n k igen b o ­ nyolult, s a m a i szinten v é g z e t t h a z a i szociológiai vizsgálódások m é g csak a t á r s a d a l m i k é r d é s e k igen kis részét helyezték a szociológus-kémcsőbe v e g y -

e l e m z é s céljából. A „ m é g n e m e l e m z e t t " - b ő l — e b ­ ből a t e n g e r b ő l — k i v á l a s z t a n i azt a cseppet, a m e l y v a l ó b a n é r d e k e s , időszerű, és főleg a társadalmi h a s z n o s s á g s z e m p o n t j á b ó l e g y á l t a l á n n e m közömbös k ö v e t k e z t e t é s e k lehetőségét sejtetni: e g y m a g á b a n is félsiker. A M i h a i l C e r n e a felelős szerkesztő i r á n y í t á ­ s á v a l íródott és egy n a g y o b b k o l l e k t í v a m u n k á j á t p r e z e n t á l ó k ö n y v * a z ú j í t ó m o z g a l o m szociológiai vo­ n a t k o z á s a i r ó l m á r t é m a v á l á s z t á s á b a n is jelzi ezt a félsikert. S a n a g y k ö r ü l t e k i n t é s s e l és a p p a r á t u s s a l végzett vizsgálódás biztosítja a siker m á s i k felének n a g y részét is. A m u n k a k ö z ö s s é g jól k o o r d i n á l t h a d i r e n d b e n , egy­ séges h a r c i t a k t i k á v a l , a k ü l ö n b ö z ő f e g y v e r n e m e k — statisztikai leírás, összehasonlítás, interjú, a n k é t — e g y ü t t m ű k ö d é s é v e l , a megfelelő h a d i t e c h n i k a — a z a d a t o k feldolgozásához szükséges a p p a r á t u s — b i r t o k á b a n az ü z e m e k b e n az ú j í t ó m o z g a l o m m a l fog­ lalkozók és m a g u k az újítók a k t í v t á m o g a t á s á v a l s a h a d m ű v e l e t e k t e r ü l e t é n e k t é r b e n és időben t ö r ­ t é n ő p o n t o s e l h a t á r o l á s á v a l i n d í t o t t a m e g a szocioló­ giai p r o b l é m a m e g h ó d í t á s á r a i r á n y u l ó akciót. A h a d i ­ t e r v kidolgozásakor figyelembe v e t t é k az eddigi (vi­ l á g v i s z o n y l a t b a n is elég gyér) t a p a s z t a l a t o k a t . A t á ­ m a d á s t f r o n t á l i s n a k is n e v e z h e t j ü k , u g y a n i s a z or­ szág ü z e m e i b e n t e v é k e n y k e d ő ú j í t ó k széles s á v j á t felölelték, n e m is beszélve a r r ó l , hogy az összeha­ sonlítások a globális m u n k a k ö z ö s s é g e k e t — m i n t e g y 33 000 dolgozót — is vizsgálati k ö r ü k b e v o n t á k . (Ezt a h a t a l m a s m u n k á t n y i l v á n csakis az összesített a d a ­ t o k b i r t o k á b a n levő központi i n t é z m é n y e k segítségé­ vel l e h e t e t t elvégezni.) A r e n g e t e g a d a t és összefüggés, összehasonlítás és k ö v e t k e z t e t é s b e m u t a t á s á n vörös f o n á l k é n t h ú z ó d i k végig egy igen egyszerű g o n d o l a t : az újító is ember. Jogos a k é r d é s , m i é r t szükséges ezt az e v i d e n s tézist ilyen n a g y erőfeszítéssel s e n n y i o l d a l r ó l igazolni. A f á r a d s á g n e m v e s z e t t k á r b a . A tétel (amely e g y é b ­ k é n t ilyen m e g f o g a l m a z á s b a n n e m j e l e n t k e z i k a k ö n y v b e n , d e mégis az egész f e l m é r é s n e k az éltető e l e m e ) k é t v o n a t k o z á s b a n is l é n y e g b e v á g ó : egyrészt, a z újító ember, n e m p e d i g „ s u p e r e m b e r " , aki r e n d k í ­ v ü l i képességei r é v é n a k ö z r e n d ű e k t ő l elszigetelt kasztot alkot, m á s r é s z t , az újító ember, n e m pedig iratcsomó. Az első oldalt meggyőzően m u t a t j á k b e a szerzők. Az újításhoz szükséges t é n y e z ő k s z á m b a v é t e l e k o r p é l ­ d á u l az újítók saját megítélése szerint n e m a k ü l ö n ­ leges m ű s z a k i t e h e t s é g a döntő, h a n e m m i n d e n e k ­ előtt a m a g a s k é p e s í t é s és a hosszas m u n k a t a p a s z t a ­ lat. S jellemző, hogy a n e m újító m u n k á s o k n a g y tömegei is ezt a k é t u t ó b b i feltételt jelölik m e g a l a p ­ vetőnek. A tehetséget n e m l e h e t „beszerezni", a m a ­ gas képesítés és a gazdag t a p a s z t a l a t a z o n b a n a dolgozók n a g y tömegei s z á m á r a is e l é r h e t ő k . Vagyis a z újitó és n e m újító közötti h a t á r s á v o k a t n e m első­ s o r b a n v a l a m i l y e n , az á l t a l á n o s t ó l eltérő a d o t t s á g * Mihail Cernea — Marin Micu — Victoria Du­ mitrescu: Mişcarea inovatorilor. Studiu sociologic. Editura politică, Bucureşti, 1967.

téka ről és a világegyetemről val­ lott felfogása, tudományos és technikai ismeretei, uralmi formái, gazdasági, társadalmi rendszerei, irodalma, művésze­ te tartoznak bele. A műben a kultúr- és a szellemtörténet el­ vei érvényesülnek, bár a gaz­ dasági és a társadalmi kérdé­ sek sem maradnak a háttér­ ben. Az első kötet az ember kialakulásától kezdve, „az első magas kultúrák" megjele­ néséig, a második a római bi­ rodalom koráig terjedő idő­ szakot, a harmadik és a ne­ gyedik a világvallások kiala­ kulásának korát, vagyis a III—XI. századot tárgyalja. (Herder, F r e i b u r g — Basel — W i e n , I — 1965, II — 1966, I I I — I V — 1967.) Vintilă Geografia

Mihăilescu teoretică

Néhány év óta örvendetesen megélénkült földrajzi szakiro­ dalmunk területe. A korszerű, színvonalas egyetemi és főisko­ lai tankönyvek mellett egymás után látnak napvilágot a ko­ moly tudományos igényű tájmonográfiák, földrajzi kézi­ könyvek, tudományos módszer­ tani munkák. Vintilă Mihăi­ lescu Délkeleti Kárpátok (Carpaţii sud-estici) című ki­ tűnő munkája után most az Elméleti földrajz (Geografie teoretică) terjedelmes kötetét tehetjük könyvespolcunkra. A könyv azok számára íródott, akik a földrajztudományok­ kal kapcsolatos általános el­ méleti álláspontok iránt ér­ deklődnek. A 254 oldalas mun­ ka a földrajz mint tudomány legfontosabb ismeretelméleti kérdéseit egy kötetben foglal­ ja össze, miközben egységes áttekintést nyújt a földrajztu­ dományok rendszeréről, azok kutatási módszertanáról. Ö r ö m ­ mel hívjuk fel rá minden földrajztanár figyelmét: nem

téka egyszeri olvasásra, hanem gya­ kori tanulmányozásra való könyv (Editura Academiei, 1968.) Győri

János

Áprily

Lajos

Az A r c o k és v a l l o m á s o k újabb kötete a XX. századi magyar líra egyik népszerű, vonzó egyéniségének állít em­ léket; Áprily Lajos életútját követi nyomon a brassói Hoszszú utcától a Kútvölgyi kórhá­ zig. Feleleveníti a Parajdon és Kolozsvárt töltött diákéveket, megidézi a havasi séták él­ ményeit, a nagyenyedi tanító­ éveket, a költőnek a kolozsvári Ellenzéknél, majd az E r d é l y i H e l i k o n n á l vállalt szerkesztői munkáját, azokat az éveket, melyek a költő fejlődésének gyümölcsöző vagy éppen med­ dő szakaszait jelentették. A kis tanulmánykötet — mind­ össze 186 lap — változatos, gazdag képanyaggal hozza em­ berközelbe irodalmunk egyik legrokonszenvesebb lírikusát. (Szépirodalmi K i a d ó , 1967.) Palocsay

Zsigmond

Kakukkfuvola Már címével is emlékeztet ez a szép kiállítású (Árkossy István fantázianyitó, még­ is tartásos kollázsaival dí­ szített) verskötet a két év­ vel ezelőtti indulásra: a Forrás-sorozatban megjelent K ó r é m u z s i k a szintén a szerző kettős ihletforrását, a termé­ szetet és a zenét idézte olva­ sói tudatunkba. A közben el­ telt évek azonban nemcsak bi­ zonyos lehiggadást hoztak eb­ ben az érdekes, nem-minden­ napi költészetben, hanem a társadalmi lét és tudat, a fe­ lelősség világosabb távlatait is. A Tévedsz, m e s t e r , az Á t ­ szerelve, A hét bükkfalevél

húzza meg, s ezek a v á l a s z v o n a l a k n a g y o n is v i ­ szonylagosak. A szerző egyik é r d e m e az, hogy a s z o ­ cializmus k ö r ü l m é n y e i között t ö m e g m é r e t ű v é v á l ó ú j í t ó m o z g a l o m n a k ezt a sajátosságát sok s z e m p o n t b ó l t u d a t o s í t j á k , s anélkül, hogy az újítók é r d e m e i t , k é ­ pességeit c s ö k k e n t e n é k , b e m u t a t j á k : n e m feltétlenül a születéssel szerzett tehetség-előjogok a j á n l ó l e v e l e a l a p j á n lehet b e k e r ü l n i a k ö z n a p i - r e n d k í v ü l i e m b e ­ r e k k a s z t n a k n e m is n e v e z h e t ő t á r s a s á g á b a . De ott v a n a m á s i k oldal is: az újító a „szuper" e l h a g y á s á v a l n a g y o n is ember, n e m egyszerű i k t a t ó ­ szám vagy aktacsomó. A könyv másik érdeme en­ n e k a gyakorlati j e l e n t ő s é g ű g o n d o l a t n a k u g y a n c s a k s o k r é t ű a l á t á m a s z t á s a . Az ú j í t ó m o z g a l o m t é r h ó d í ­ tása t e k i n t e t é b e n n e m közömbös az, hogy e folya­ m a t szubjektív, emberi o l d a l á r a s o k k a l t ö b b figyel­ m e t f o r d í t s a n a k . Az igazság u g y a n i s az, hogy g y a k ­ ran inkább e tevékenység objektivizálható tárgya, n e m pedig az objektivizáló alany k e r ü l a figyelem központjába. Az újítással i n t é z m é n y e s í t e t t f o r m á b a n foglalkozó m ű s z a k i k a b i n e t e k r e n d s z e r i n t a k k o r kez­ d e n e k foglalkozni az újítással, a m i k o r a z m á r t ú l j u ­ tott a t e r v fázisán, a m i k o r iratcsomó formájában „ n y o m a v a n " . A szerzők m i n d e n kétséget k i z á r v a igazolják az objektivizált újítás gazdasági h a t é k o n y ­ ságát, n e m z e t g a z d a s á g i é r t é k é t . N a g y o b b é r d e m ü k viszont az, hogy k i e m e l i k a szubjektív tényezők sze­ r e p é t is e b b e n a f o l y a m a t b a n . Ennek alapján körvonalazódik az újítómozgalom egyik szociológiailag, filozófiailag és pszichológiailag m é g n e m k i m e r í t ő e n e l e m z e t t e l l e n t m o n d á s a : az ú j í ­ t á s l é n y e g é b e n spontán, szubjektív hozzájárulásból f a k a d ó tevékenység, de u g y a n a k k o r szervezett for­ m á b a n , intézmény — a műszaki kabinet — irányí­ t á s á v a l folyik. A s p o n t á n , a s z u b j e k t í v a v é l e t l e n s z e ­ r ű t t e r m e l i ki, a szervezett pedig a t e r v s z e r ű e n v é g ­ bemenőnek, a s z ü k s é g s z e r ű n e k az ú t j á t e g y e n g e t i . ö s s z e e g y e z t e t h e t ő - e a kettő, l e h e t - e tervszerű a spon­ tán, irányítható-e a szubjektív? A szerzők, a n é l k ü l , hogy a végleges v á l a s z igényével l é p n é n e k fel, a k o n k r é t u m o k b i r t o k á b a n meggyőzően é r v e l n e k a m e l ­ lett, hogy e k é t oldal ö s s z h a n g b a n lehet. » A dicséretes k e z d e m é n y e z é s , a p o n t o s és n a g y a r á ­ nyú f e l m é r é s s a meggyőző é r v e l é s n e m zárja ki, hogy az o l v a s ó b a n bizonyos k é r d é s e k t á r g y a l á s a k a p ­ csán n e m e r ü l n e fel h i á n y é r z e t . A szerzők zsinór­ m é r t é k k é n t jelölik m e g azt a k ö v e t e l m é n y t , hogy a z ü z e m e k ú j í t á s s a l kapcsolatos k i m u t a t á s a i , s z á m a d a ­ tai m ö g ö t t m e g kell l á t n i a z e m b e r t . A „ s z á m o k mögött ott az e m b e r " elvet a z o n b a n saját e l e m e z é ­ seikben n e m mindig alkalmazzák következetesen, gyakran eluralkodnak a személytelenített számszerű összefüggések, holott lehetőség n y í l o t t az egyes e m ­ b e r közelebb h o z á s á r a is. (Nem segít ezen az s e m , hogy ú j í t ó - p o r t r é k a t is megrajzolnak.) N e m tartjuk indokoltnak, hogy az újítómozgalom kiszélesedésében j e l e n t k e z ő n e h é z s é g e k e t r ö v i d k e fe­ j e z e t b e n k ü l ö n t á r g y a l j á k , s ezzel azt a b e n y o m á s t keltik, m i n t h a c s u p á n ezek az a k a d á l y o z ó t é n y e z ő k

m ű k ö d n é n e k . A k ö n y v e g y é b k é n t számos m á s feje­ zetben elszórtan elég sok t o v á b b i fékező e l e m e t is bemutat, A szerzők m i n d e n k ö n t ö r f a l a z á s n é l k ü l n y ú l n a k (nem az e m l í t e t t fejezetben) olyan n e g a t í v j e l e n s é ­ gekhez is, m i n t a m i l y e n e k p é l d á u l az ú j í t á s b a „ b e t á r s u l á s " visszásságai, a csak a l á í r á s u k k a l r é s z t v e v ő fiktív-társszerzők esetei. Az ilyen e l v s z e r ű t l e n k a p ­ csolatok fékező jellegét a z o n b a n n e m á r t o t t v o l n a t ö b b oldalról b e m u t a t n i . H o g y csak egyetlen össze­ függésre u t a l j u n k : a szerzők m á s h e l y e n e l e m z i k azokat a nehézségeket, a m e l y e k b e az újítók ú j í t á s u k m e g v a l ó s í t á s a k o r ü t k ö z n e k (a rajzok és a p r o t o t í p u s elkészítése, számítások). Vajon a két k é r d é s között n i n c s kapcsolat, a „ b e t á r s u l ó k " n e m h a s z n á l j á k - e ki ezeket a n e h é z s é g e k e t ? Az ú j í t ó m o z g a l o m n a k v a n n a k m á s visszásságai is, a m e l y e k a szociológus-kollektíva f i g y e l m é n e k p e r e ­ m é r e k e r ü l t e k , v a g y m é g o d a sem. Vajon a m ű s z a k i fejlesztéssel h i v a t á s s z e r ű e n foglalkozók — a k i k n e k m i n t e g y a „ n o r m á j u k b a n " v a n az ú j í t á s — n é h a egy k i s „csúsztatással" n e m teszik-e a k ü l ö n j a v a d a l m a ­ zott újítások dossziéi közé a z o k a t a m ű s z a k i t ö k é l e ­ tesítést szolgáló leírásokat, a m e l y e k elkészítése funk­ c i ó j u k n á l fogva e g y é b k é n t is f e l a d a t u k ? Az ilyen k é r ­ dések a l a p o s a b b elemzése h a s z n o s a n kiegészítette v o l n a ezt a szociológiai t a n u l m á n y t , Az ú j í t ó m o z g a l o m b a n k i a l a k u l t e m b e r i k a p c s o l a t o k erkölcsi o l d a l á n a k a m e g v i l á g í t á s á v a l á l t a l á b a n a d ó ­ sok m a r a d t a k a szerzők. Holott p é l d á u l a f i k t í v - t á r s p a r a z i t i z m u s a , az i n f o r m á c i ó t elrejtő egyén önzése, a nyerészkedésért betársuló alany mentalitása, az elvtelen összeköttetések k e r e s é s e az ú j í t á s sikere é r d e k é b e n n e m c s u p á n a z ú j í t ó m o z g a l o m ballasztja, h a n e m egyben e l í t é l e n d ő erkölcsi m a g a t a r t á s is. Végül h a d d e m l í t s ü n k m e g olyan n y i t v a h a g y o t t kérdést, a m e l y a „be n e m a v a t o t t a k b a n " f e l m e r ü l ­ het. A k i n e k v a j m i kevés m ű s z a k i i s m e r e t e v a n , a z is tudja, hogy ú j í t a n i főleg ott kell, ahol lehet. Az újí­ t á s feltételezi a kevésbé tökéletest, amelyet tökéle­ t e s e b b é l e h e t t e n n i . P u s z t á n csak a l o g i k á r a t á m a s z ­ k o d v a is m e g l e h e t á l l a p í t a n i : a b b a n a z ü z e m b e n , a m e l y a v i l á g t e c h n i k a l e g m a g a s a b b szintjén áll, sok­ kal k e v e s e b b lehetőség v a n az ú j í t á s r a , m i n t a b b a n , a h o l a m ű s z a k i e l j á r á s o k számos j a v í t á s t igényelnek. Vajon az újítások számának a növekedése milyen összefüggésben v a n ezzel a fordított a r á n n y a l (ma­ g a s a b b m ű s z a k i szint — k e v e s e b b újítás)? A szerzők a perspektívák szemponjából n e m fogalmaznak meg pontos választ erre a kérdésre.

A szocializmus „ a r a n y a l a p j á r ó l " — az ú j í t ó m o z g a ­ lomról — írt szociológiai értekezés m i n d e n n y i t v a h a g y o t t és r é s z b e n m e g o l d o t t problémája ellenére hasznos t á j é k o z t a t á s t n y ú j t n e m c s a k a szociológia s z a k e m b e r e i n e k , h a n e m az ü z e m e k , v á l l a l a t o k v e z e ­ tőségének is a r r a v o n a t k o z ó a n , hogy m i t kell m é g t e n n i e n n e k az a r a n y b á z i s n a k a növeléséért. Balázs Sándor

téka szerzője túllát már erdőn-mezőn, és ezt a gondolati több­ letet meg is tudja láttatni ve­ lünk. (Irodalmi K ö n y v k i a d ó , 1968.) Marcel

Saraş

Mijloacele tehnice audio-vizuale A technikai eszközök foko­ zottabb felhasználása gyökeres változást ígér a nyelvoktatás­ ban. A hagyományos-verbális módszereket nemsokára már csak klasszikus íróink művei­ ből tudjuk reprodukálni; a korszerű tudomány meghatá­ rozta mai eljárásaink a beszélt nyelv strukturális felfogásán és napjaink gyermeklélektani kutatásain alapszanak. Ezek jórészt az audio-vizuális esz­ közök használatában öltenek testet. Saraş, a kérdés egyik legjobb hazai ismerője, bősé­ ges nemzetközi könyvészetre támaszkodva ismerteti a nyel­ vészeti laboratóriumok műkö­ désének elvi és berendezésé­ nek gyakorlati kérdéseit. Könnyen gyümölcsöztethető útbaigazítást ad a technikai eszközöknek a hagyományos oktatásban való felhasználásá­ ra. A bőséges francia és angol nyelvi példák, a programozás kezdeti lépéseinek leírása nö­ veli a könyv hasznosságát. (Editura d i d a c t i c ă şi p e d a g o ­ gică, é. n.) Sinka

István

Mesterek utcája Testi kórral küzdő, nagybe­ teg költő küldi üzenetét olva­ sóihoz a felszabadulás utáni harmadik kötetében. Újabb írásainak Kondul a harangvi­ r á g című ciklusa az egykori szalontai fekete bojtár keser­ ves ifjúságát, a pásztorok sa­ nyarú sorsát, nemkülönben dacosságát és lázadásba fordu­ lását idézi. „Emlékeim kérik

Erkölcsi mérték: a valóság

téka

(Megjegyzések

tőlem — az évek, s ím, itt adom" — s felsorakoznak a népköltészetbe oltott, korszerű verselésű friss alkotásaiban az „álmok, pillangók, ábrándok, emberek". A könyv háromne­ gyed részét egy verses elbe­ szélés, a néprajzi leírás hűsé­ gét és a ballada izgalmát, szép­ ségét eqyaránt megcsillantó M e s t e r e k utcája tölti ki. Akár­ csak lírájában, itt is egy múltba tűnő világnak, a falu szegénysorán sínylődő kézmű­ veseknek, éhes inasoknak, ál­ modozó segédeknek és a hoz­ zájuk hasonlóan nehéz életű, munkájú kisiparosoknak állít felejthetetlen emléket. (Magve­ tő, 1967.) G. Balogh

Attila

Gesztenyék és ecetfák Fiatal kolozsvári író első novelláskönyve ez az új For­ rás-kötet, ennek ellenére ki­ alakult, határozott lelki sajá­ tosságokkal rendelkező egyé­ niségnek érezzük. Nem a külső világ eseményeit, történeteit tárja elénk — az egyénekben zajló lelki folyamatok izgatják. Azért ír, mert le akarja vet­ kőzni a lelkében felgyülemlő szorongásokat, gátlásokat. Fi­ guráinak alapvető problémája az. életbe való beilleszkedés. Az alkotói tudatosság és a mögötte rejtőző, szinte aggá­ lyosságig menő erkölcsi fele­ lősségérzet emeli ki G. Balogh Attilát legfiatalabb írótársai közül. Határozott arcélű, lé­ lektani kutatásra hajlamos, meleg erkölcsiségű írót ígér ez az első könyv. (Irodalmi K ö n y v k i a d ó , 1968.) Fekete

Gyula

Csördülő ég A kétszeres József Attila-dí­ jas író legújabb regénye új szemszögből igyekszik megkö­ zelíteni a nyilas korszak vég-

az irodalmi

riportról)

Kísérletezés és újítás jelszavaitól h a n g o s eszten­ dők óta i r o d a l m u n k . A l í r á b a n polgárjogot n y e r t a k é p z e t t á r s í t á s o k s z a b a d s á g a ; a n o v e l l á b a b e v o n u l t az egyén é s valóság m é g föloldatlan e l l e n t m o n d á s a i t t u ­ datosító groteszk, a leíró, elbeszélő e l e m e k mellett a j e l k é p - h a t á s o k r a törő l í r a i s á g ; a r e g é n y b e n az idő h a t á r a i a lelki t ö r t é n é s e k m o z g á s t a r t a m á h o z igazod­ tak, a p é l d á z a t - é r t é k ű c s e l e k m é n y az e m b e r i össze­ ü t k ö z é s e k á l t a l á n o s etikai t a r t a l m a i t e g y e n r a n g ú s í totta közvetlen t á r s a d a l m i v o n a t k o z á s a i k k a l — hogy csak a l e g i n k á b b szembeötlő e r e d m é n y e k e t e m l í t s e m . A k í s é r l e t e z é s n e k ezt a l á z á t — h a a k a d t a k is e l k e ­ r ü l h e t e t l e n túlzásai — az egészséges növekedés a n y a g c s e r é j e fűtötte; l e s z á m o l á s volt ez egy végső k ö v e t k e z m é n y e i b e n e p i g o n i z m u s t h i r d e t ő esztétikai normarendszerrel, s formavilága — java példáiban l e g a l á b b — v i s s z a h ó d í t o t t a az i r o d a l o m ősi jogait: az igazság k e r e s é s é n e k szenvedélyét, felmutatásának megrendült áhítatát. M i n d e z k ö z t u d o m á s ú . Meglepő a z o n b a n , h o g y e t ö ­ rekvésektől a „legigazmondóbb" műfaj m a r a d t úgy­ szólván é r i n t e t l e n : az i r o d a l m i riport, a m e l y a fá­ rasztó kísérletezés, t é m a - és f o r m a k e r e s é s h e l y e t t a k é n y e l m e s e b b k i m ú l á s t v á l a s z t o t t a . E r r ő l meggyőződ­ ni elég egy futó ellenőrzés: 1967-ben az Igaz Szó egyetlen r i p o r t o t sem közölt; a K o r u n k b a n — a m e l y ­ b e n a filozófia és a s z a k t u d o m á n y o k eredményeit n é p s z e r ű s í t ő c i k k e k m e l l e t t a r i p o r t j e l e n l é t e csak alkalmi — természetesen n e m az irodalmi, hanem a t u d o m á n y o s , szociológiai h a n g v é t e l ű r i p o r t az u r a l ­ kodó; az Utunk pedig (melyet i r o d a l m i h e t i l a p volta e m ű f a j á p o l á s á r a l e g i n k á b b kötelezne) u g y a n e b b e n az é v b e n 52 s z á m á b a n tizenöt r i p o r t n á l t ö b b e t n e m közölt. (A „Szülőföld"-pályázat n a g y r é s z t m á s műfaji igényű írásait n e m számítom, akárcsak napilapjaink r i p o r t j a i t ; ez u t ó b b i a k a t — a kifejtendő g o n d o l a t ­ m e n e t é r t e l m é b e n — egyedi e s e t e k r e v o n a t k o z ó t u ­ dósítás-jellegük m i a t t v á l a s z t o t t a m el „irodalmi" ikertestvérüktől.) Az a l á b b i a k t e h á t n e m j e l e n t h e t n e k s z á m b a v é t e l t . C s a k m e g k í s é r l e m — a r e n d e l k e z é s e m r e álló gyér s z á m ú p é l d a a l a p j á n — vázolni, hogy m i é r t nem — vagy c s a k r é s z b e n i r o d a l m i é r t é k e műfaj c í m k é j é ­ vel j e l e n t k e z ő í r á s o k zöme, s hogy m i l y e n sajátos feladatkör m a r a d betöltetlenül e műfaj holtponton rekedésével.

* Az i r o d a l m i r i p o r t o t a dokumentáris szépirodalom k a t e g ó r i á j á b a szokás sorolni: d o k u m e n t á r i s , m e r t a v a l ó s á g t é n y e i r ő l tesz hiteles bizonyságot, és s z é p i r o ­ dalom, m e r t e t é n y a n y a g o t m ű v é s z i f o r m á b a n , írói m o n d a n i v a l ó t szolgálva állítja az olvasó elé. A r i ­ p o r t e k é t a r c ú s á g á t a z o n b a n szerzőink l e g t ö b b j e v a ­ l a m i összeadási m ű v e l e t n e k véli, a m e l y n e k s o r á n a t é n y e k „ s z ü r k e s é g é h e z " hozzá kell a d n i az i r o d a l o m „színességét".

A legkényelmesebb megoldása ennek a számtani a l a p m ű v e l e t n e k a lírai ( g y a k r a b b a n csak l í r a i n a k szánt) r i p o r t ; a Kilencszáz ifjúmunkás szerzője, Mikó E r v i n p é l d á u l (Utunk, 1967. j a n u á r 6) m e g l á t o g a t j a a galaci kohászati k o m b i n á t o t , összeírja a r á v o n a t k o z ó l e g á l t a l á n o s a b b a d a t o k a t , s lírai h a t á s r a törő t á j k é ­ p e t sző közéjük, m i n t a befejezés: „ M á s n a p l e h u l l a z első hó. V a d szél süvölt, befújja fehérrel a várost, v a t t a f ü g g ö n y lobog a D u n a fölött, a tél beköltözik az u t c á k r a , a t e r e k r e , a h á z a k közé. O d a k i n n az é p í t ő ­ telepen mindenki a helyén van. Fenn a magasban k a v a r g ó h ó p e l y h e k ö r v é n y é b e n n y o m u l n a k m i n d fel­ j e b b az é p í t ő á l l v á n y o k o n a k o h ó é p í t ő k . . . " A m e l y lelkesedés k é t s é g t e l e n ü l i r o d a l m i célt szolgál: az é p í ­ tők h e r o i z m u s á r ó l a k a r k é p e t a d n i . Ez a kép azon­ b a n a n n y i r a p l a k á t s z e r ű , hogy a m u n k a az á l l v á ­ n y o k o n , a metsző téli szélben, „ k a v a r g ó h ó p e l y h e k ö r v é n y é b e n " — valóságos m a j á l i s n a k t ű n i k . A h e ­ l y e n k é n t felvillantott p o r t r é k b a n is az i r o d a l m i s á g legfontosabb i s m é r v e , az e m b e r r e i r á n y u l ó figyelem s i k k a d el: „álla a l á kötött füles s a p k á j á b ó l é p p e n csak a keskeny, m o n g o l v á g á s ú s z e m p á r v i l l a n elő" — írja az egyik brigádosról, s a r i p o r t e r l e g a l á b b e b b e n „ténytisztelő"; h a csak e n n y i t lát belőle, m i é r t írjon t ö b b e t ? U g y a n e z a. „műfaji t u d a t h a s a d á s " m u n ­ k á l Szilágyi I s t v á n Befejezetlen teremtésében (Utunk, 1967. a u g u s z t u s 18) is; a r i p o r t e r n e k m e g v a n a m a g a p e n z u m a — bizonyos s z á m ú a d a t o t kell közölnie a galaci k o m b i n á t r ó l —, s ezt „ o l v a s m á n y o s s á " igyek­ szik t e n n i egy o l y a n h a n g u l a t - k e r e t t e l , a m e l y a m a g a k o n v e n c i o n á l i s kellékeivel b á r m e l y i k h a s o n l ó m u n k a ­ t e l e p r e bízvást a l k a l m a z h a t ó . Ezt az összeadási m ű v e l e t e t f é l r e é r t é s n e k m o n d o t ­ t a m , a r i p o r t í r á s legjobb h a g y o m á n y a i u g y a n i s n y i l ­ v á n v a l ó a n bizonyítják, hogy a r i p o r t i r o d a i m i s á g a n e m a t é n y e k e l l e n é r e valósul m e g , h a n e m é p p e n á l t a l u k ; a jó r i p o r t é p p e n a z á l t a l lesz i r o d a l m i , hogy t é n y e k e t közöl. Hogy visszatérjek a z idézett galaci p é l d á r a : h a a r i p o r t e r n e m l e l k e n d e z n e az é p í t ő k h ő ­ siességéről, h a n e m egyszerűen közölné, hogy h á n y fok a h i d e g (Celsiusban), h á n y m / s e c sebességgel fúj az a bizonyos „fullánkos crivăţ", m a j d p u s z t a kísér­ l e t k é p p m e g p r ó b á l n a k é t óra hosszat dolgozni az á l l v á n y o k o n , s leírná, h o g y a n érzi m a g á t közben, az egésznek a végén pedig közölné ö s s z e h a s o n l í t á s k é p ­ pen, hogy m i l y e n éghajlati v i s z o n t a g s á g o k n a k és fi­ zikai e r ő p r ó b á k n a k v a n k i t é v e egy déli-sarki időjá­ r á s - k u t a t ó , a k k o r ezek a t é n y e k az idézett l í r á n á l s o k k a l m e g g y ő z ő b b e n b i z o n y í t a n á k a h e l y t á l l á s fér­ fiasságát. (Az a j á n l o t t m ó d s z e r k ü l ö n b e n n e m ú j ; m e ­ legebb égöv alatt, de ezt a l k a l m a z t a p é l d á u l H e ­ m i n g w a y is Az öreg halász és a tengerben — meg­ lepő i r o d a l m i hatással.) P e r s z e , e m ó d s z e r m e g k ö v e ­ telné, hogy az e m b e r — kit egy h a j d a n i költő „a poézis első t á r g y á " - n a k n e v e z e t t — m a g a is előlép­ jen a t é n y e k r a n g j á r a . „Az é p ü l e t belső t e r é b e n j ó ­ k o r a t e m p l o m férne el kupolástul, t o r n y o s t u l . I l y e n m é r e t e k m e l l e t t n e m csoda, h a alig v e h e t ő k észre a b a r n a m ű a n y a g s i s a k o s e m b e r e k " — írja Szilágyi. S r i p o r t j a v é g é n : „Ha pedig ezek a r o p p a n t csarnokok, a hazai m o d e r n n a g y i p a r elsőszülöttei saját m e r é s z v o n a l a i k szerint alakítják, f o r m á l j á k megépítőiket,

téka napjait — részleges sikerrel. A budai temető védelmére összetoldozott csonka zászlóalj parancsnokának kinevezik Skultéthy Gábor polgári isko­ lai magyar—történelem tanárt mint régi nyilast. Mindenki menteni próbálja bőrét, az összeomlás nyilvánvaló, a ta­ nár mégsem hajlandó tudomást venni a valóságról, fanatiku­ san hisz eszményei diadalá­ ban. Sorsa — egészen az értel­ metlen halálig — kitűnően példázza, ahogyan az alapjá­ ban véve rendes, lelkiismere­ tes, jóhiszemű kispolgár ke­ gyetlen, vérengző fenevaddá válik, ha egy olyan eszmét tűz zászlajára, mint a fasizmus. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967.) Friedrich

Dürrenmatt

Drámák

Fölötte kockázatos vállalko­ zás az utókor nevében jósolni, ítélkezni egyes, még alkotó írói nagyságok utóélete felől. Mégis, ma legalábbis úgy tű­ nik, nyugodtan megállapíthat­ juk, hogy századunk 50-es, 60-as évei drámairodalmának reprezentánsa a svájci Dür­ renmatt. Egy évtizede hódítot­ ta meg nálunk is a színpadot és az olvasóközönséget egy­ aránt. Gyűjteményes kötete 5 leg­ ismertebb színpadi müvét tar­ talmazza: A nagy Romulus, A n g y a l szállt le Babilonba, Az öreg hölgy látogatása, A fizi­ kusok, A m e t e o r címűtörténelm Dürrenmatt sikerének „tit­ ka" az, hogy korunk legége­ tőbb intellektuális és erkölcsi problémáit szólaltatja meg modern s mégis ezer szállal az elődei eljárásaihoz kapcsolódó, a mai néző és olvasó számára közérthető formában. Korunk nagy színpadismerőjének zü­ richi gyűjteménye, amely a

téka jelen fordításkötet alapjául szolgált, a Kömedien címet viseli, nem véletlenül. „Dür­ renmatt az a bohócsapkát öltött próféta, aki lankadatlanul hirdeti Ninive pusztulását" — írja a magyar kiadás utószavában Ungvári Tamás. (Eu­ rópa, 1967.) Claude

Mauriac

úgy tíz, húsz esztendő m ú l v a n e h e z e n v á l l a l k o z h a ­ t u n k arra, hogy k é p z e l e t t e l fölérjük e n n e k az új r a j n a k a k k o r i álmait." I t t v a n a r i p o r t e l t e m e t v e ! — m o n d a n á m a közmondás után szabadon, mert elő­ ször is a szerző a jelen á l m a i t sem igen igyekszik í r á s á b a n „képzelettel fölérni", m á s r é s z t e ek a „ m e g é p í t ő k " n y i l v á n n e m c s a k a tíz, húsz é v n y i j ö v ő b e n fognak formálódni, h a n e m a tíz, húsz é v n y i m ú l t ­ hoz képest f o r m á l ó d t a k is. A k ü l ö n b s é g e k a m u n ­ k a b é r t , az életszínvonalat, a m u n k a v i s z o n y o k a t t ü k ­ röző s t a t i s z t i k á k o n m é r h e t ő k , v a n a z o n b a n , amit s e m m i l y e n statisztika s e m m é r : az e m b e r erkölcsi t a r t á s a , életfelfogása, belső igényei, boldogsága v a g y elégedetlensége — e h h e z kell az írói látás, ez az, a m i t a tényekből, a t é n y e k n y e l v é n ki k e l l e n e b o n ­ tania a riporternek.

Persze, n e m a jelenlegi m u n k a m ó d s z e r r e l : „A r e n ­ d e l k e z é s e m r e álló idő k e v é s n e k b i z o n y u l t . . . alig i s s z á l l h a t t a m ki a gépkocsiból." M i n t k ö z t u d o m á s ú , François Mauriac, a mai Egon E r w i n K i s c h n e m ezzel a sietséggel é r d e m e l t e francia irodalom egyik legki­ ki a „száguldó r i p o r t e r " n e v e t ! emelkedőbb alakja, jól ismert * a magyar olvasó számára. Fia, T é n y e k n y e l v é r ő l szóltam az előbb, s s z e r e t n é m Claude Mauriac, kisregényével a szót jelzőhöz k ö t n i : szociográfiai t é n y e k r e g o n d o l ­ a francia prózairodalom érde­ t a m , v a g y a t é n y e k szociográfiai szemléletére. kes és tehetséges kísérletező­ A m i r ő l a r i p o r t ír, az lehet t e r m e l é s i , n é p e s s é g i , jeként mutatkozik be. E kü­ m ű v e l ő d é s i v a g y egyéb a d a t — i r o d a l m i v á a k k o r v á ­ lönös „lélektani detektívre- lik, h a a m a g a t é n y s z e r ű s é g é v e l e m b e r i v i s z o n y o k a t gényben" egy személyben je­ testesít v a g y h a t á r o z meg, h a a d a t b ó l szociográfiai lentkezik a nyomozó, a tettes, a d a l é k k á válik. A d a l é k k á — t e h á t ö n m a g á n t ú l m u ­ a kommentáló író s az olvasó t a t ó é r v é n y ű v é . Az i r o d a l m i r i p o r t a t é n y e k funk­ — csak formailag különíti el ciójában különbözik h í r l a p i ősétől. A r i p o r t e r e d e t i ­ őket Mauriac, helyenként két­ leg b e s z á m o l ó t — m a i b b szóval t u d ó s í t á s t — j e l e n t ; vagy háromhasábos tördeléssel. t é n y e k helyszíni megfigyelésen a l a p u l ó közlését. A Az eljárás, amint az utószó t é n y itt ö n m a g á b a n i s m e r e t g a z d a g í t ó , o k t a t ó v a g y szerzője. Bajomi Lázár Endre szórakoztató — tartalma a r i p o r t n a k . Az i r o d a l m i írja, „lelki cinéma vérité" mód­ r i p o r t b a n a t é n y formaelemmé válik — annyiban szert idéz. A fő „cselekmény­ é r d e k e s , a m e n n y i b e n e m b e r i j e l l e m e k és sorsok v i l ­ szál" a nyomozás az időben, a l a n n a k fel b e n n e (az e g y é n r e m u t a t ó „ á b r á z o l ó " f u n k ­ harc a feledéssel s az erre for­ ció!), s a m e n n y i b e n a m a g a különösségével e l á r u l dított szellemi és lelki erőfe­ v a l a m i t a t á r s a d a l o m á l t a l á n o s s t r u k t ú r á j á r ó l , a m e l y ­ szítés, az idő szerkezetének ből v é t e t e t t (a t á r s a d a l o m r a m u t a t ó á l t a l á n o s í t ó , m e g ­ boncolgatása. Nemhiába mond­ i s m e r ő funkció!) ja a főhős: „Csak egy téma A m e l y i k r i p o r t - a d a t n a k n i n c s ilyen e m b e r i - t á r s a ­ van: az idő." Claude Mauriac d a l m i m e g i s m e r é s t szolgáló funkciója, az é p p o l y a n kísérletének fontosságát talán í r á s h i b a , m i n t a rossz r í m v a g y a fölösleges jelző. éppen a Proust óta központi A m i p e r s z e n e m az a d a t o k bőségét, g a z d a g s á g á t jelentőségűnek érzett idő-kér­ a k a r j a kifogásolni. Szilágyi I s t v á n Tanügyiek gondja dés tovább-boncolása jelzi. falun című í r á s á b a n (Utunk, 1967. m á r c i u s 24) k i t ű n ő (Európa, 1968.) p r o b l é m a - l á t á s s a l v i l l a n t p i l l a n a t k é p e k e t a falusi értelmiségi életfeltételeiről s ezen k e r e s z t ü l a falu művelődési é l e t é n e k m e g o l d a t l a n k é r d é s e i r ő l . N é h o l Zaharia Stancu még statisztikaszerű a d a t s o r r a l , á l t a l á n o s k ö v e t k e z t e ­ tésekkel is kísérletezik. Hogy következtetései t ö b b ­ Mezítláb n y i r e k é r d é s - é r t é k ű e k , az é p p e n a n n a k t u l a j d o n í t ­ Ez a regény központi helyet ható, hogy a d a t a i i n k á b b példa-ízűek, s n e m elegen­ foglal el a mai román próza dők a m o n d o t t szociográfiai á l t a l á n o s í t á s h o z ; a p r o b ­ kiemelkedő egyéniségének mű­ l é m á k m ö g ö t t n i n c s m e g n y u g t a t ó összkép, m e l y az vében: lírája, korábbi epikája a d a t o k t á r s a d a l m i é r v é n y e s s é g é n e k a k ö r é t p o n t o s a n ezt készíti elő, s az író az első m e g h a t á r o z n á . A m i viszont szervesen összefügg a megjelenés (1949) óta is mind­ r i p o r t i r o d a l m i é r t e l e m b e n v e t t m o n d a n i v a l ó j á v a l . egyre visszatér azóta a XX. E m o n d a n i v a l ó jelenti a t é n y e k s u g a l l t a állásfoglalást, Felejtés

valóság-értékelést. J e l l e g é n é l fogva a r i p o r t b a n ezt az é r t é k e l ő állásfoglalást, elítélést v a g y h e l y e s ­ lést — a k á r k ö z v e t l e n ü l szólal m e g az í r á s ­ ban, akár az a d a t o k összefüggéseinek logiká­ j á t t a r t a l m a z z a , k i m o n d a t l a n u l és félreérthetet­ l e n ü l — a r i p o r t n y ú j t o t t a v a l ó s á g k é p igazolja, s egyben e v a l ó s á g k é p m é r i t á r s a d a l m i súlyát, objek­ t í v erkölcsi é r t é k é t is. R i p o r t í r á s u n k r a viszont j e l ­ lemző, hogy a m e n n y i b e n b á t r a n n y ú l t a t á r s a d a l m i élet t i p i k u s k é r d é s e i h e z , r e n d s z e r i n t „novellásított" f o r m á b a n tette, azaz az egyedi esetben p r ó b á l t a fel­ m u t a t n i — az eset t ö b b é - k e v é s b é novellisztikus k i kerekítésével — a társadalmi érvényűt, a közérde­ kűt. Ez esetben a t é n y e k k i v á l a s z t á s a lesz d ö n t ő je­ lentőségű; a h o g y K o v á c s J á n o s írja e r i p o r t t í p u s r ó l : „ . . . a n o v e l l a felé t ö r e k v ő r i p o r t eszmei-esztétikai é r t é k e a k k o r valósul m e g , h a a z egyedi eset ö n m a ­ g á b a n is t i p i k u s . " (Korunk, 1967. 8.) H o z z á t e n n é m : e t i p i k u s s á g l e m é r é s e n y i l v á n csak v i s z o n y í t á s e r e d ­ m é n y e lehet, ezért a szociográfiai é r v é n y ű t é n y g y ű j tés dönti el: a b e m u t a t o t t , m e g í r t jelenség m i n t k i ­ r í v ó v a g y m i n t á l t a l á n o s eset j e l e n í t m e g n a g y o b b összefüggéseket. A m i végső soron a r i p o r t o k b a n m e g ­ testesülő állásfoglalás é r t é k m é r ő j e . R á a d á s u l e n o v e l l i s z t i k u s r i p o r t b a n é p p e n a tényhűség, a d o k u m e n t u m - j e l l e g v á l i k m á s o d r e n d ű fon­ tosságúvá, hiszen az egyedi eset m i n d e n k é p p e n a valóság lehetőségét jelzi c s u p á n (semmivel s e m j e ­ l e n t m á s m i n ő s é g e t a s z é p i r o d a l m i fikciónál), a r i ­ p o r t sajátos föladata viszont s z e r i n t e m é p p e n az, hogy a lehetségessel (szépirodalom) s z e m b e n a lé­ tezőben m u t a s s a föl a t ö r v é n y s z e r ű t .

téka századi román falu regényepo­ szává fejlesztett müvéhez. 190? gyermekszemmel láttatott vé­ res tragédiája nem egyszerű epizód számára, hanem az em­ berjogaiért küzdő román pa­ rasztság sorsának valóságos jelképévé nő, jelképévé az el­ nyomásnak, amely kegyetlen megtorlással felelt a jogok kö­ vetelésére, s a tragédia gyer­ mekhősében ígéretes jelképévé az igazságért való s a felsza­ badulásban értelmet nyerő küzdelemnek. Szemlér Ferenc az első változattól nyomon kö­ vette a formálódó élményanya­ got, s most a IX. (1964-ben megjelent) román kiadás alap­ ján átdolgozott fordításban, művészi igényességgel tolmá­ csolja Stancu művének ke­ mény tárgyilagosság és áradó líraiság együtteséből szőtt nyel­ vét. (Irodalmi Könyvkiadó, 1968.) Louis

Aragon

Az o m n i b u s z u t a s a i Egy m á s i k r i p o r t t í p u s t kell itt e m l í t e n e m , a világ­ szerte m ű v e l t n y o m o z ó riportot, m e l y n e k n á l u n k egy sajátos, „kérdésföltevő" válfaja dívik. K é t jellegze­ tes p é l d á t h o z n é k föl: J a g a m a s I l o n a Zárt tárgya­ lás? (Utunk, 1967. j a n u á r 27) és Kiss J á n o s V a l a m i hiányzik (Utunk, 1967. április 14) c í m ű í r á s á t . M i n d ­ kettő a magánélet társadalmi érdekű problémáira világít: az első a családi élet felbomlásáról, a m á ­ sik az a l k o h o l i z m u s személyiségromboló, a k ö r n y e ­ zetet szerencsétlenségbe d ö n t ő h a t á s á r ó l ír. J e l l e m z ő r á j u k , hogy az egyéni élet k á t y ú b a zökkenésének magyarázatát a környezet tagjaiban, a riporthősök é l e t v i s z o n y a i b a n is keresik, a kollektív és az egyé­ ni felelősség k é r d é s é t v e t v e fel. De jellemző r á j u k az is — és lő fogyatékosságukat l á t o m e b b e n —, hogy n e m j u t n a k t ú l a „ m i k v a n n a k " t u d a t o s í t ó d ö b b e n e t é n ; a t é n y elszigetelt j e l e n t é s ű m a r a d , az állásfoglalás a l k a l m i s á g a n e m szélesedhet a t á r s a ­ d a l m i élet n a g y o b b összetevői — közösségi m a g a t a r ­ tás, életforma, erkölcs — fölött m o n d o t t ítéletté. Leg­ j o b b esetben l e l k i i s m e r e t - é b r e s z t ő e k ezek az írások, de n e m ösztönzik ezt a l e l k i i s m e r e t e t a cselekvésre.

A modern francia irodalom formálódását végigkövető re­ gényciklus, a Való v i l á g e kö­ tete az 1889-es párizsi világki­ állítás idejéről indítja s az első világháborúba vezeti hő­ seit. A béke és a virágzás ko­ ra ez, legalábbis látszólag, amellyel azonban a francia polgárság nem tud mit kezde­ ni. Modern nyugati változatú Oblomovja, Pierre Mercadier azonban már híjával van azok­ nak a nemes akarásoknak is, amelyek Goncsarov hősét oly szomorúan rokonszenves egyé­ niséggé avatták. Akaratnélkü­ lisége önmaga elől való me­ nekülés is, s kérlelhetetlenül vezet individualizmusa csőd­ jéhez, amelyben züllése egy osztály halálraítéltségének bi­ zonysága. A Horizont-sorozat­ Mi v o l n a h á t a r i p o r t e r f e l a d a t a ? N e m egysze­ ban megjelent kötetet Lányi r ű e n az e m b e r i t o r z u l á s o k r e g i s z t r á l á s a s a f e l h á b o ­ Viktor fordította. (Irodalmi r o d á s vagy e l é r z é k e n y ü l é s — e r r e t ö b b - k e v e s e b b t u ­ K ö n y v k i a d ó , 1968.) datossággal m i n d e n e m b e r képes. N y o m o z n i azt kell,

téka Bernhard

Capesius

Sie förderten den Lauf der Dinge A jeles erdélyi szász tudós nemzetiségének nagy humanis­ ta hagyományait idézi ebben a feltűnően szép kiállítású bu­ karesti kiadványban. A szerző tollából már 1957-ben közölt a Korunk tanulmányt a rene­ szánsz erdélyi német íróiról, s most örömmel lapozzuk gazdag szemelvénysorozatát, melyben Szászsebes, Medgyes, Brassó, Nagyszeben, Beszterce, Gyula­ fehérvár 16. századbeli huma­ nista latin-német tudósait, tör­ ténetíróit és emlékíróit vonul­ tatja fel. A bevezető tanul­ mány nemcsak a bemutatott müvek realista jellegére utal, hanem alkotóik „nemzetközi vonására" is a környező ro­ mán és magyar népiséggel való kapcsolataikban. Erdély és Moldva egykorú leírásával ta­ lálkozunk ezekben az írások­ ban, melyek a török veszede­ lem torkában is életigenlést, újjáépítést, műveltséget sugá­ roznak. Honterus 1543-as Brassói Iskolai. Szabályzata például évente két színi elő­ adást ír elő, Schesäus pedig, a Noé békegalambját címeréül választó medgyesi eposzíró, saját korának történetéből me­ rít 1571-ben erkölcsi tanulsá­ gokat. ( L i t e r a t u r v e r l a g , 1967.) Fáskerthy

György

At ember, aki bükkfa volt Az 1940 és 1965 között írt elbeszélések legjobbjai kisem­ mizett és félrecsúszott életű embereket mutatnak be. A címadó írás hőse mindenkép­ pen szeretne kitűnni, azonban bükkfává változva is középsze­ rű marad. Az újságírói-ripor­ teri rutinnal megírt esemé­ nyek, részletek, sajnos, nem­ igen állnak össze szilárd szer­

ami a valóságban, a köz- és m a g á n é l e t b e n előidézi, vagy l e g a l á b b i s l e h e t ő v é teszi e t o r z u l á s o k a t . M i n t ahogy a pozitív, a z új t í p u s ú h u m a n i z m u s t jelző e m b e r i v o n á s o k é p p e n e visszahúzó e r ő k k e l v a l ó k ü z d e l e m b e n , a v e l ü k ellentétes — u g y a n c s a k a v a ­ lóságban m u n k á l ó — t e n d e n c i á k h a t á s a k é p p e n m u ­ t a t k o z n a k . Ne a felszínen sodródó ágacska legyen az ember e riportok valóságvizsgálatában, hanem mély­ vízi á r a m l á s o k jelzője is. Ez a fajta, egyént és t á r s a d a l m a t a m a g a mély, de t é n y s z e r ű és a d a t o l t összefüggésében látó r i p o r t v á l h a t egy k o r s z e r ű erkölcsi m a g a t a r t á s építőjévé. Az e m b e r felszabadulásáról a szocializmusban sokat és joggal b e s z é l ü n k — ez a felszabadulás a z o n b a n tömeges és i n t é z m é n y e s . M i n d e n k i része v a l a m i l y e n f o r m á b a n a n n a k a közös e r ő n e k és h a t a l o m n a k , m e l y az e m b e r t v a l ó b a n ú r r á teszi t e r m é s z e t és t e r m e l é s felett, cselekvő részt a d v a n e k i l é t é n e k i r á n y í t á s á ­ ban. M i n d e n k i n e k m e g v a n a z o n b a n a m a g a v a l ó ­ ságköre, m e l y r e m i n d e n cselekedete kihat, s a m e l y e n belül a cselekvés t á r s a d a l m i é r v é n y ű é r t é k - n o r m á i sajátos f o r m á b a n , k o n k r e t i z á l v a é r v é n y e s e k . E k o n k ­ r e t i z á l á s b a n az egyén n e m m i n t vezetett, i r á n y í t o t t t á r s a d a l m i lény, h a n e m m i n t a cselekvés egyetlen felelős m e g v á l a s z t ó j a szerepel — helyes döntése, e m ­ b e r s é g e elsősorban e v a l ó s á g k ö r t u d a t o s és igaz ér­ tékelésétől s a tárgyilagos ö n i s m e r e t t ő l függ. A r i p o r t tényvizsgáló, e kis v a l ó s á g k ö r ö k e t a n a g y egészhez kapcsoló s az egyéni m a g a t a r t á s f o r m á k ér­ tékelését n y ú j t ó n y o m o z ó m u n k á j a e t e r ü l e t e n lehet a szó etikai — és esztétikai — é r t e l m é b e n m e g i s ­ m e r é s s é , a valósághoz felelősséggel viszonyuló e m b e r belső s z a b a d s á g á n a k kifejezőjévé.

Befejezésül h a d d idézzek egy p é l d á t a r r a , hogy e v a l ó s á g k u t a t ó szándék, e ténytisztelet és szociográ­ fiai t a r t á s v a l ó b a n n e m eltéríti a r i p o r t o t az i r o d a l ­ mi kifejezéstől, h a n e m közelebb viszi hozzá. Szabó G y u l a utolsó előtti n o v e l l á s k ö n y v é t (Fűhúzó április) egy r é g e b b i f a l u k é p h e z kapcsolódó á b r á z o l á s i mód m i a t t kifogásolta bírálói m i n ő s é g é b e n é p p e n e sorok írója — u t a l v a a r r a , hogy a falu életének, e m b e r i v i ­ s z o n y a i n a k és p s z i c h i k u m á n a k a változásait Szabó G y u l a m i l y e n p o n t o s a n feltérképezte riportjaiban — a t é n y e k b e n l á t v a azt, a m i n e k írói m e g j e l e n í t é s é r e n e m m i n d i g vállalkozott. Szabó G y u l a új kötete (Szerelmünk havában) é p p e n az á b r á z o l á s m o d e r n ­ ségével j e l e n t e t t ú j d o n s á g o t az író p á l y á j á n . Hogy e m o d e r n i z á l ó d á s elemei m á r a régi n o v e l l á k b a n fölsejlettek, s hogy e r r e a b í r á l ó n e m volt eléggé érzékeny, az a k r i t i k a k r i t i k á j á r a — v a g y ö n k r i t i k á ­ j á r a — tartozik. A fontos itt az, hogy Szabó G y u l a n o v e l l i s z t i k á j á n a k formai gazdagodását egy ilyen valóság-felmérő, valósággal s z á m o t v e t ő t u d a t o s u l á s előzte m e g — hogy t e h á t a k o r s z e r ű b b f o r m á k a t egy t é n y e k b ő l leszűrt, k o r s z e r ű b b v a l ó s á g k é p p a r a n c s o l t a írásaiba. Persze, az író útja az é l m é n y m e g f o r m á l á s á h o z a l ­ k a t á t ó l is függ, az i r o d a l m i élet egészében ez a folya-

m a t író és r i p o r t e r m u n k a m e g o s z t á s á n a k j ó t é k o n y e r e d m é n y e is lehet; k é t s é g t e l e n a z o n b a n , hogy i r o ­ d a l m u n k csak n y e r n e vele, h a a z írói állásfoglalásban f o k o z o t t a b b a n é r v é n y e s ü l n e a valóság t é n y e i n e k a vonzási reje. Láng Gusztáv

Páll L a j o s

versei

A n é v i s m e r ő s és jó csengésű a Korunk olvasói előtt. Viselője t ö b b m i n t egy évtizede m u t a t k o z o t t be, m i n t fiatal költő — Szilágyi Domokossal, László­ ffy A l a d á r r a l , J a n c s i k P á l l a l e g y í v á s ú — az Utunk h a s á b j a i n . Azóta r a n g o t , megbecsülést v í v o t t ki m a ­ g á n a k (és szülőföldjének) a fiatal k é p z ő m ű v é s z - n e m ­ zedék legerőteljesebb egyéniségei között. C é l u n k n e m is a b e m u t a t á s t e h á t , i n k á b b a személy­ azonosság m e g á l l a p í t á s a , a m o l y a n esztétikai igazo­ lás, m e l y n e k e r e d m é n y e k é p p t ü s t é n t nyilvánvaló lesz: a k e r á m i k u s , a festő, a grafikus P á l l Lajos n e m c s a k m i n t személy azonos a költő P á l l Lajossal, h a n e m m i n d e n e k e l ő t t m i n t személyiség, m i n t m ű ­ vészi a l k a t , m i n t alkotói jelenség, m i n t egyazon v i ­ lág ecsettel-tollal e g y a r á n t jellegzetes képviselője is. P á l l Lajos hosszú é v e k i g — m i a l a t t n e m közölt v e r s e t — képeivel biztosította lírája folytonosságát. L í r á t m o n d u n k , megszokásból, holott P á l Lajos k ö l ­ t ő n e k is, festőnek is a l a p v e t ő e n e p i k u s a l k a t . B a l l a ­ dás v i l á g az övé, a k á r verseit, a k á r k é p e i t szemlél­ jük, a székely képzelet és a székely valóság, vagyis a szülőföld k í n á l t a h a g y o m á n y o k m i t i k u s f o g a n t a ­ tású, m é g s e m k o r s z e r ű t l e n t o l m á c s o l á s a . S o s e m p u s z ­ t á n keret, a székelység sajátos szellemi t e r m é k e i b e n az e g z o t i k u m o t k e r e s ő k ízléséhez hígított díszítőelem az, a m i t P á l l Lajos s z ű k e b b p á t r i á j a s z e m l é l e t m ó d ­ jából, f o r m a k u l t ú r á j á b ó l á t m e n t a m o d e r n költészet­ be, k é p z ő m ű v é s z e t b e . Visszavezethető u g y a n k e l e t k e ­ zése h e l y é r e , m é g s e m „helyi é r d e k ű " . A legősibb k u l ­ t ú r á k a t felidéző j e l r e n d s z e r e l e m e i t i s m e r j ü k fel szó­ fűzésében, kompozícióiban, a k é p e s beszéd e r e d e t i ­ ségének hitelét itt is, ott is, azonos funkció biztosít­ ja, teszi e g y e t e m e s s z á r n y a l á s ú v á . A m ű v é s z e t b e n m i n d e n lehetséges. E g á t l á s t a l a n t u d á s egykor, a m ű v é s z e t m á g i k u s k o r s z a k á b a n , a közösség, m a pedig a l e g m e r é s z e b b kifejezésmódok t e r e m t ő i n e k biztosit teljes szabadságot. P á l l Lajos t u d a t o s a n kezeli örökölt j u s s á t : tudja, h o g y a m e d v e a k á r k é k is lehet, a t e h é n zöld, a b o s z o r k á n y o k — q u a e n o n sunt — a z é r t szédítő t á n c o t j á r h a t n a k a festményen, a v e r s b e n pedig „hold k o r o n g j á n fazakalnak". Verseiben, a k á r c s a k k é p e i n , a funkció n e m v á l t el jelzésétől. Szülőfaluja, K o r o n d ősi mestersége, a fazakasság, a mívesség a g y a g b ó l t á m a d t c s o d á i n a k n e m c s a k ihlető p é l d á i t kínálja, h a n e m azt a p o m p á s fényűzést is, m e l y a hasznosból f a k a d v a s azon t ú l ­ e m e l k e d v e , a szép ö n m a g á é r t v a l ó h a s z n á t , az e m b e -

téka kezetbe. A leírásokat pedig banális magyarázkodások tar­ kítják és torzítják. A kötet szerzője egy kicsit úgy járt, mint embere, aki bükkfa volt. (Irodalmi K ö n y v k i a d ó , 1968.) Apulum VI. Acta Musei Apulensis A gyulafehérvári múzeum ez­ úttal több mint 700 lapra ter­ jedő kiadványa sok értékes ré­ gészeti, ó-, közép-, új- és legújabbkori történeti, numizma­ tikai és etnográfiai tanulmányt, anyagközlést és cikket tartal­ maz. A régészeti anyagközlé­ sek (Horedt, Vlassa és máso­ kéi) mellett különös érdeklő­ désre tarthatnak számot a ró­ mai emlékműveket, tárgyakat és feliratokat bemutató tanul­ mányok (Popa, Grammatopol, Pop, Tudor, Bujor írásai), a Batthyaneumban őrzött, eddig ismeretlen Ovidius-kézirat (Lascu), középkori pénzleletek, medallionok, céhpecsétek is­ mertetése (Chirilă, Milea, Grefner, Gyulai Pál, Bunta Pé­ ter), a Horea, Cloşca és Crişan felkelésére vonatkozó újabb kutatások és D. Radunak a múzeum történetét át­ tekintő cikke. (Editura ş t i i n ţ i ­ fică, 1967.) Tudor A

Arghezi

virágáruslány

A Papp Ferenc fordításában megjelent regény a századfor­ dulón játszódik le, és cselek­ ménye egy idegen töke kezén lévő romániai cukorgyárba ve­ zet. Igazi félgyarmati világ ez, mintegy jelképe az ország ak­ kori gazdasági kiszolgáltatott­ ságának, ahol az önző és kapzsi politikusok cinikus cinkosságá­ nak hátterében haszonleső kül­ földi vállalkozók, a néptől és a földtől idegen, azzal megbarát­ kozni képtelen külföldi szakem­ berek, éhbérért dolgozó űzött, kiszolgáltatott munkások kü­ lön birodalma kavarog. Ebben

téka a világban áll helyt két fiatal: a virágárus Lina és Ion Tres­ tie laboráns, akik erkölcsi tisz­ tasága, embersége, megalku­ vásra nem hajlandó szilárdsá­ ga kellő biztosíték arra, hogy egy új, emberi világ megvaló­ sításának ígéretét hordozzák magukban. (Irodalmi Könyv­ kiadó, 1967.) Ferdinand de Saussure Bevezetés az általános nyelvé­ szetbe Az újabbkori nyelvtudo­ mányt forradalmasító mű, az 1916-ban megjelent C o u r s de linguistique générale magyar fordítása. Mindaz, ami a mai nyelvészetben újítás, az végső soron, közvetve vagy közvetle­ nül, Saussure nyelvelméletére vezethető vissza. Érthető, mi­ ért olyan nagy az érdeklődés fél évszázaddal később is Saus­ sure munkája iránt. A német, orosz, japán, spanyol és len­ gyel fordítás után magyar nyelvű tolmácsolása is el nem avult érdekességét és korsza­ kos hatását bizonyítja. (Gon­ dolat, 1967.) Kubinszky Adolf

Mihály Loos

A példás kiállítású mű a modern építészet e jelentős elő­ futárának életével, irodalmi és építészeti tevékenységével, ér­ tékelésével foglalkozik. Loos 1898-ban csatlakozik a bécsi szecesszióhoz, de egy év után szakít e mozgalommal, mely — szerinte — a képz;művészetek s az építészet új útjait a díszítés, a külső reformjában látja. Életpályája szakadatlan harc az eklektikus és szeceszsziós építészetfelfogás ellen. Mind épületei, mind irodalmi munkái igen jelentősek a mo­ dern építészet kibontakozásá­ nak folyamatában. A könyv­ ben számos fénykép és rajz mutatja be a legjellegzetesebb alkotásait. (Akadémiai Kiadó, 1967.)

ri t e r e m t ő a k a r a t és képzelet t a l á n l e g n e m e s e b b v í v ­ m á n y á t jelenti. M e r t m i n d e n jelent v a l a m i t . H a egyebet n e m , h á t azt, h o g y é l ü n k , itt v a g y u n k , b á n a t u n k b a n - ö r ö m ü n k ben erősebbek vagyunk nyomorúságnál, vérontásnál, halálnál, mert mindenben meglátjuk a törvényt, min­ d e n b ő l kigyöngyöztetjük a s z é p s é g e t . . . A h o g y P á l l Lajos írja, forog az agyag, melyből v é t e t t ü n k , a k á r ­ csak a fazék, a bokály, a korsó, f o r m á v á l a n k a d u n k , m i n d e n r e m e k b e korongolt fazékkal, k o r s ó v a l , b o kállyal, s a költő e l m o n d h a t j a az élettelen a n y a g , és az élő, d e o l y a n ékesen, m i n t ő, szólni n e m t u d ó e m b e r h e l y e t t : „ T ű z b e f e h é r e d e m — T ű z b e vörösö­ d ö m — T ű z b e k e m é n y e d e m — s lobot v e t félelmem." M e r t f é l ü n k attól, hogy j o b b a k l e h e t ü n k , m i n t v a ­ gyunk, h o g y s z e b b e t t e r e m t h e t ü n k , m i n t a m i l y e n e k v a g y u n k . Mi félünk. A m ű v é s z — a költő, a festő, a fazakas — n e m fél. V a g y h a fél is, n e m t é r h e t le útjáról. M a n a p s á g — a szakosodás k o r á b a n — g y a n ú s a sokoldalúság. K i - k i a m a g a m e s t e r s é g é t folytassa — így szól az í r a t l a n , s v a l l j u k meg, á l t a l á b a n igazsá­ gos t ö r v é n y . D e v a n n a k kivételek, d a c o l n a k a t ö r ­ v é n n y e l . A t e h e t s é g m i n d i g k i v é t e l a n a g y átlaghoz képest. S m i n d e n igazi t e h e t s é g — új t ö r v é n y e k e t t e r e m t . H a P á l l Lajos v e r s e i t o l v a s s u k — n e m egy festő v e r s e i t ízlelgetjük. H a k é p e i t n é z z ü k — n e m a poéta képeiben gyönyörködünk. Kit zárt magába P á l l Lajos, aki „így d ö r ö m b ö l ? " . Egy i k e r p á r t , egyik festő, m á s i k költő, egyik s e m a l á b b v a l ó a m á s i k n á l , megszólalásig — s azon is t ú l — h a s o n l í t a n a k egy­ m á s r a . Mégis önálló, t á r s a k a r j á r a n e m t á m a s z k o d ó egyéniség m i n d k e t t ő . U g y a n a r r ó l szólnak, k é t f o r m a ­ n y e l v e n . M é g i s m e g é r t i k egymást. Mégis m e g é r t j ü k őket. C s o d a ? T a l á n az. De a m ű v é s z e t v i l á g á b a n az é r t é k e k h e l y e t cserélnek, s a csoda v á l i k t e r m é s z e t e s ­ sé, a csoda, az e m b e r i s é g örök á l m a . M e r t ahogy a költő m o n d j a : Erőst az álma aláz S álmot aláz aki gyenge. Szilágyi Júlia

Vonat vonatot takar Csak le kell ásni egy kicsit, és világok bukkannak elő, csillagrendszerek alakulnak, az ember úgy érzi, ereiből, idegvégződéseiből új, finom, szétágazó antennák nőnek ki... JEAN

ROUSSELOT

A költő J e a n Rousselot-t v e r s o l v a s ó i n k ismerik. E d d i g 21 v e r s e s k ö t e t e j e l e n t meg, n y o l c r e g é n y e , n o ­ velláskötete, r e n g e t e g t a n u l m á n y a és cikke. E z ú t t a l a p r ó z a í r ó Rousselot-val i s m e r k e d ü n k m e g . A kafkai szintézisben mozgó Un train en cache un autre 1965-ben j e l e n t m e g P á r i z s b a n , most pedig

m a g y a r u l , F a r k a s M á r t a fordításában.* P r ó z á j a m i n ­ den m o n d a t á n érzik a költői l á t á s m ó d k é p e k h a l ­ m a z a , a m o d e r n e m b e r a n a l i t i k u s filozofáló gondol­ k o d á s a . A költő és p r ó z a í r ó Rousselot v i l á g á b a n m i n d i g ott v a n a v o n a t : „Vigyázat, a v o n a t m ö g ö t t m á s i k szerelvény t a r t ó z k o d h a t " — ez a vissza-viszs z a t é r ő m o t í v u m . A vonat szót ú g y értelmezik, ahogy a k a r j á k . „ J e l e n t h e t i a halálveszélyt, h a szfinxekre, c e r b e r u s o k r a és i s t e n e k r e b í z z u k m a g u n k a t , v a g y a t é n y e k és álmok, gondolatok és s z í v d o b b a n á s o k , m i n t csigolyák s z a p o r a szétágazását a m é l y s é g felé és m i n d e n i r á n y b a , de j e l e n t h e t i a végtelenségig egy­ m á s r a fényképezett, m a g u k - á l m o d ó , m e g t ö r t é n ő , l é ­ tező, r o m l á s n a k i n d u l ó v a g y m e g s z ű n ő dolgokat, b e n ­ n ü n k vagy a világban, a mások vagy a magunk e m l é k e z e t é b e n ; m i n d e g y i k r á f é n y k é p e z é s egyszerre tíz, száz, ezer összegabalyodó v a g o n s o r alkotórésze, u g y a n a k k o r ú j a b b vonatoszlop k e z d e t e is." T e h á t a train szó t u l a j d o n k é p p e n az élet e s e m é n y e i t , a sor­ sot, é l e t m ó d o t jelenti — a m i b e n n ü n k v a n —, s a m i c s a k a k k o r jön mozgásba, h a a t ó b a követ d o b u n k ; g y ű r ű z i k - h u l l á m z i k a teljesedő gondolat.

téka László

Gyula

Hunor és Magyar nyomában Könnyeden és művésziesen s mégis tudományos hitelesség­ gel, a ma követelményeinek megfelelően írni a magyar nép őstörténetéről s a hun-magyar mondavilág mozzanatairól — a csodaszarvasról, a turulmondáról és „Isten kardjá"-ról — a régész tud, aki egyben művé­ szettörténész is (sőt: ő maga művész). László Gyula a kró­ nikák anyagát az ásatások eredményeivel hasonlítja össze, s őseink örökségét egy régi eurázsiai kultúra változataként mutatja be. Külön becse a könyvnek, hogy elsősorban a messze múlt munkás életét — „a hétköznapok mélyén for­ málódó humánumot" — tárja fel őstörténeti tallózásában. A gazdag képanyag egyrészt ma­ gának a szerzőnek az „elkép­ zelt vázlata". (Gondolat, 1967.)

A r e g é n y egy 30 milliót elsajátító k ö n y v e l ő v o n a ­ t á v a l i n d u l . Á l l o m á s a i a l e g k i e t l e n e b b v i d é k e k e t is e l é n k v i l l a n t j á k . N a g y k i t é r ő k e t tesz, elvezet a g y e r m e k k o r vízióihoz „a l e k v á r és p i r í t o t t k e n y é r " i l l a t ú világba. Az e m l é k k é p e k z u h a t a g a é l e t r e kelti h a l o t t őseit. A k ö r n y e z ő világ ezer és ezer k é p é n e k v e t ü l e t e j e l e n i k m e g . „Az e m b e r a K ö v e t e l r o v a t t a l kezdi és a T a r t o z i k k a l végzi." S z á m u n k r a s z o k a t l a n a z író s z ó k i m o n d á s a ; a n e v é n n e v e z e t t dolgok m i n ­ den á l s z e m é r e m t ő l m e n t e s e k . A szagok, színek, foly­ t o n o s kísérői az e s e m é n y e k n e k (egy k ö n y v b e n s e m Robotos Imre o l v a s t a m a n n y i t a m á l y v a s z í n r ő l ) . K e t t ő s s é g fut v é ­ Szárnybontás gig a k ö n y v ö n , r e g é n y í r á s közben m á s i k r e g é n y A szerző „elbeszélő meditá­ születik. A k ö n y v e l ő Léon H i r s o n - C h r i s t i a n C h a u m e t kisregényt, v á l l á n á t b e p i l l a n t u n k az író Rousselot v a l ó v i l á ­ ciónak" nevezi ezt a egy diáklány életé­ g á b a : „ N a p o n t a nyolc-tíz óra, m é g t ö b b is, k e z e m b e n amelyben nek sorsdöntő eseményét kö­ toll, s z e m e m a k ö n y v e k e n " . . . vetve keresi viselkedésének s próbál választ ta­ Nehéz, k ü z d e l m e s ifjúsága n e m égeti k i ; m é l y h u ­ nyitját, szexuá­ m a n i z m u s a á t s ü t í r á s a i n : „Túl sok a n é m a , az önző, lálni az új nemzedék t ú l sok a f e l e d é k e n y i s " . . . Ez a költői v a l l o m á s a lis erkölcsének problémáira. m a i francia i r o d a l o m b a n G i d e óta i s m e r e t e s . H a t a l ­ Robotos nem moralista, aki el­ m a s k ö r m o n d a t a i szinte a f á r a d t s á g h a t á r á i g viszi az vont kategóriákkal dolgozva olvasót, m i k o r egy szokatlan fordulat, k é p h a t v á n y o ­ ítélkezik emberi tettek fölött, zottan csigázza fel ú j r a képzeletét. B e n n e v a n a m o ­ őt a tettek társadalmi-lélekta­ d e r n e m b e r m i n d e n n a p j á n a k gondolata, sőt azon túl, ni-közösségi-erkölcsi összefüg­ m i n d a z , a m i r ő l n e m szokás beszélni; m a g a az író is gései érdeklik. Az egyedi eset közvetlenül, ezer k u s z a g o n d o l a t á v a l j e l e n i k m e g körül így bontja ki az okok­ e l ő t t ü n k . E k ö n y v egy része Illyés G y u l a p l a t á n j a i nak egy olyan szövevényét, alatt született; a B a l a t o n selymes h a b j a s i m o g a t t a és amelynek szálai átfogják a ihlette a n a g y francia költőt, és t e t t e g a z d a g a b b á a leány családjának és iskolai francia—magyar irodalmi kapcsolatokat. környezetének egész életterét, s a leány környezetében talál­ P o z s á r G a b r i e l l a ja meg azokat a pozitív és ne­ gatív fogódzókat, amelyek is­ meretében egy felelőssége tu­ datától áthatott, de nem ítél­ kezni, hanem szeretettel segí­ teni akaró osztályfőnöknő meg­ adhatja a korántsem könnyű a feleletet. (Irodalmi * Jean Rousselot: Vonat vonatot takar. Európa kérdésre K ö n y v k i a d ó , 1968.) Kiadó. Budapest, 1967.