SZEKSZÁRDI TANÁCSKOZÁS Miben azonos? Miben más?" 1987

SZEKSZÁRDI

TANÁCSKOZÁS

Miben azonos? Miben

1987

más?"

SZEKSZÁRDI

TANÁCSKOZÁS

"MIBEN AZONOS ? MIBEN M Á S ?" - kerekasztal a gyermek- és ifjúsági irodalom elméleti

19 MAGYAR ÍRÓK

8 7 SZÖVETSÉGE

GYERMEK- é s I F J Ú S Á G I

IRODALMI

SZAKOSZTÁLY

beszélgetés alapkérdéseiről

Az 1937. október 7-én és 8-án a Tolna megyei Állami

Építőipari

V á l l a l a t fadd-dombori üdülőjében megtartott kerekasztal a Magyar írók Szövetsége Gyermek- és Ifjúsági valamint Kritikai Szakosztálya, a Tolna Megyei Tanács VB. Művelődési a Tolna Megyei

beszélgetést Irodalmi-,

Osztálya,

Könyvtár,

a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Tolna megyei Bizottsága és a H a z a f i a s Népfront Tolna Megyei r e n d e z t e

Bizottsága

A tanácskozás e.1 s u res/.(.: vitavezető: F e k e t e

G y u 1a

DOMÁNSZKY ZOLTÁN (az Úttörőszövetség

Tolna megyei Bizottsága

elnöke)

Szeretettel köszöntöm a gyermek- és ifjúsági írók tanácskozásán megjelent valamennyi kedves vendégünket. Az idei

tanácskozás

itt Fadd-Domboriban egyben jubileum, hiszen az úgynevezett

"Szek-

szárdi Tanácskozások" sorozatában tizedik alkalommal kerül most megrendezésre. Szeretném megköszönni azoknak az íróknak és szervezőknek lelkes munkáját, akik e hagyomány megteremtésében és továbbvitelében segítettek bennünket, Tolna megyeieket. Fontosak számunkra ezek a t a n á c s k o z á s o k , mert gyermekeink, ifjúságunk l é s é h e z , érzelem- és gondolatviláguk gazdagításához

neve-

jelentősen

h o z z á j á r u l n a k ; eligazodást adnak íróknak, kritikusoknak, az anyanyelvet tanító pedagógusnak, tájékozódási pontokat tűznek ki korunk ezernyi problémája közepette az irodalom művelőinek, terjesztőinek . Kívánjuk, hogy az e kétnapos eszmecserén felszínre kerülő törekvésekből, javaslatokból minél több valósuljon meg. Az alkotó viták szüneteiben pedig érezzék magukat kellemesen FaddDomboriban .

TATAY SÁNDOR:

Köszönjük, hogy ennyi idő után - tizenhat év óta újból és újból -, most megint csak itt lehetünk. Elgondoltam: ez a tizenhat év azt jelenti, hogy a mai ifjúsági olvasók derékhada még nem is élt, amikor elkezdtük. Aki akkor született, az most a legszebb lánykorában van. Fiúkorában még nem. Az az Isten a-

jándéka, hogy akkor is, és még most is én itt lehetek, és még mindig megnyithatom a tanácskozást azzal a néhány szóval, ahogy szoktam. Magamat már egy kicsit anakronizmusnak

érzem

ebben a g y ü l e k e z e t b e n , és talán rosszul is tájékozódom már a fiatalok között. A fiatalokat nézve sok mindent nem értek, és ha fölvetem, hogy valahogy nem jól van ez-az, akkor azt mondják, hogy te már öreg vagy. Nem tudom megszokni például az ifjúság dalait, a nagyon sok rossz

zenét és főképp a szövegeket, amiket csinálnak hoz-

zájuk. Ezeket nem tudom megszokni. Aztán a legkisebb

gyerekek-

kel szemben is tanácstalan vagyok. Mert például az ötéves unokám egy betűt sem ismer, de tudja, hogy a Föld gömbölyű. Hát honnan tudja? Nekem eszembe sem jutott ötéves koromban, hogy a Föld gömbölyű. B e s z é l g e t ü n k , hogy a másik felén mi van. Én azt gondoltam, hogy laposnak tartja, de nem. Tudja, hogy gömb ö l y ű , talán onnan, hogy az esti híradókor ott forog a Föld a televízióban. Aztán elgondolkodom, hogy végeredményben, ha olvasni nem tud valaki, attól még lehet nagyon hasznos és értékes ember. Kinizsi Pál például nem tudott ovasni, de korának egyik legkiválóbb ballasztikusa volt, az ágyúgolyók röppályáját ki tudta számítani. Félek, egy kicsit affelé megyünk, hogy megint lesznek, akik nem tudnak olvasni - akkor sem, ha elvégzik az általános iskolát. Sőt, hangosan

különösképpen

rosszul olvasnak még azok is, akik középiskolát is jártak. Borzasztóan elszomorít, hogy rosszul beszélnek és olvasnak pedagógusok is, a pedagógusok nagy része. Bemegy egy gyerek a falusi iskolába, nagymamától-nagypapától

nagyon szép magyarság-

gal megtanult beszélni, és néhány évnyi iskoláskodás után énekel, a magyar hangsúly rendszere elveszett a szövegéből.

Nagy zavarban vagyok a fiatalság szexuális életét illetően. Olvasom az ifjúsági lapokban, hogy szex-ügyben

odafor-

dulnak. Legutóbb például olvastam, hogy egy tizenöt éves kisleány meg akarja tudni a szerkesztő bácsitól, létezik-e fogamzás fehérneműn keresztül. Erre kap egy információt, amelyikben nagyőri érdekes perverzitásokra tanítják meg őt, őket. Persze az ember, az öregember zavarban van. így van ez jól, ez a jövő zenéje? Más. Átmegyek Badacsonyba, a szomszédban van ott egy házaspár, amelyik rettenetesen sokat dolgozik, és van két-három nagy fiúk. Azok is eljönnek,

lesátoroznak

az udvaron. Egy-egy lány és fiú a sátorban. És amikor azt mondom a m a m á n a k , hogy: "Nahát, a kis mennyasszonyok itt vannak?", ő azt válaszolja: "Hogyhogy mennyasszonyok?" "Együtt alusznak ott a

Mondom:

sátorban". Azt feleli: "Csak nem kép-

zeli, hogy elveszi feleségül!" Ebben is értetlen vagyok teljesen . Itt szép számmal vannak könyvtárosok. Amerre járok, a gyerekkönyvtárosok azt mondják: tessék megmondani

különböző

fórumokon - tehát például itt, ahol most vagyunk -, hogy nem jók az ifjúsági könyvek. Hát én most itt elmondtam, hogy nekem ezt mondták, és kiváncsi vagyok, hogy a jelenlevők itt majd elmondják-e, és ha elmondják, akkor ki is fejtik-e, miért nem jók az ifjúsági könyvek. Állandóén hallom, hogy kifogások vannak a mai könyveket

illetően.

Ezzel is bizonyítani akarom, itt az ideje, hogy nálam fiatalabbak foglalkozzanak az ifjúság ügyével. Most pedig szeretettel köszöntöm az írószövetség

részéről

is ezt a találkozót. Több mint másfél évtized óta valami

szeretet fűz bennünket Szekszárdhoz, Tolna megyéhez. Még azokban az években is, amikor nincsen találkozó. Gondolataink mélyén akkor is ott van az elmúlt és az eljövendő

szekszárdi

tanácskozás. Azt kívánom, hogy a szekszárdiak, Tolna megyeiek is tartsanak meg bennünket ilyen jó emlékezetükben. Hogy mi is és az utánunk következők is, ilyen meleg barátság ben végezhessük továbbra is ezt

kereté-

a nagyon fontos munkát.

FÖLDES PÉTER:

Mint a múltban is annyiszor, feladatunkat elvégezni jöttünk, de ezúttal azért nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem amint már említés is történt róla - , hogy ez az idei: ünnepi alkalom. Mivel hogy a tizedik tanácskozásunk. Az első három "szekszárdi Tanácskozást" egymásutáni években tartottuk, a harmadik után azonban vendéglátóinkkal együtt úgy döntöttünk, hogy a jövőben minden második évben rendezzük majd meg a kétnapos eszmecseréket. Azért, hogy sűrűségük folytán el ne laposodjanak, no meg anyagi megfontolásból is. Ezért van, hogy tizedik tanácskozásunk tizenhat évi szoros és folyamatos együttműködést jelent az írószövetség, az ifjúsági

irodalmi

szakosztály és a szekszárdi, Tolna megyei szervek között. Egy fél emberöltőt töltöttünk el együtt ebben a fáradozásban, s ami külön említésre méltó: anélkül, hogy a legkisebb súrlódás, nézeteltérés is felmerült volna közöttünk. Ez, azt hiszem, eléggé egyedülálló korunkban s e hazában. Jelenlegi tanácskozásunk témája - a gyermek- és ifjúsági irodalom elméleti alapkérdéseinek körüljárása -, reprezentatív téma, illik az ünnepi alkal omhoz. Annyira, hogy hangsúlyoznunk kell: nem az ünnepi alkalom miatt - arra akkor

még nem is gondoltunk

tűztük ki. Hanem azért, mert két év-

vel ezelőtti tanácskozásunk megállapította, az elméleti alapkérdések tisztázatlansága

is oka annak, hogy az irodalomtu-

domány elhanyagolja e terület elméleti gondozását, és még a művek annyiszor emlegetett gyér kritikai

fogadtatása is sok

tekintetben erre a tisztázatlanságra vezethető vissza. Szerepelt már a téma az 1985-ös tanácskozás ajánlásaiban melyeket az illetékes szervekhez eljuttattunk.

is,a-

Visszhangjaként

Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes szorgalmazására a Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatója a múlt évben a témához előadókat is javasolt. Ezúton köszönjük a minisztériumnak és Balázs Mihály főigazgatónak ezt a segítségét. Tekintettel a tanácskozás elméleti jellegére, lyunk a konferenciát ezúttal a Szövetség kritikai

szakosztászakosztá-

lyával együtt szervezte. Mindkét szakosztály részéről tünk számos prominens irodalomtörténészt, esztétát

igyekez-

megnyerni

előadásra. A felkérést mindenki rokonszenvvel fogadta, de a részvételtől sokan arra hivatkozva zárkóztak el, hogy nem ismerik eléggé a gyermek- és ifjúsági irodalom műveit. Ördögi kör ez. Nem tudnak a tisztázáshoz hozzájárulni, mert nem ismerik területünket, ás azért nem kísérik figyelemmel azt, mert tisztázatlan a jellege, helye, hovatartozása.

Tanács-

kozásunk > ha jól végezzük dolgunkat, alkalmas lehet arra,hogy ezt az ördögi kört némiképp áttörjek, vagy legalábbis rést üssünk rajta. Vagyis csak lépésről-lépésre érhetünk el áttörést, de ez a tanácskozás e lépések közül az egyik legfontosabb, igen fontos lehet.

A munka itt áll előttünk, s ha az ünnepi alkalom hangoztatásának nem akarunk is több időt és helyet szentelni, mégis meg kell e m l í t e n e m , hogy a mostani tanácskozás nemcsak meghívónk tíz c s i l l a g a , hanem egyéb évfordulók miatt is ünnepi alkalom. Másfél é v s z á z a d o s lett a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom. Azért fogalmazok úgy, hogy "másfél évszázados", mert egészen potosan 151 éves. 1836-ban jelent meg Bezerédj Amália m ű v e , a Flóri k ö n y v e , a legelső Magyarországon magyar nyelven napvilágot látott g y e r e k k ö n y v . Tavaly az évfordulóról

megfe-

ledkeztünk. Tán nem mindenki, mert nyilván nem ok nélkül jelent meg éppen most a Flóri könyve reprint kiadásban. Mégis méltónak és szerencsésnek mondhatom, hogy a másfélszázados évfordulóra éppen ma - véletlenül Amália napon -, és itt emlékeztethetek. Éppen azért, mert az derül ki ebből, hogy a Tolna megyei szervek, amikor tizenhat évvel ezelőtt felkarolták irodalmi tanácskozásainkat, régi helyi hagyomány

szel-

lemében jártak el. A Flóri könyve itt született Tolna megyében, a Hidja nevű falucskában. Ebben a faluban

telepedett

meg az időben Bezerédj István, a reform-ellenzék egyik kiemelkedő alakja, Tolna megye követe a diétákon. Itt élt feleségével, Amáliával, aki szintén Bezerédj-lány volt, a család egy másik ágából. Itt született Flóri, akinek szellemi étekül művelt és - a kor kifejezésével élve - széplelkű édesanyja történetkéket, versikéket rögtönzött, amelyeket azután összegyűjtve, leírva és íróilag kidolgozva könyvvé

formált

1836-ban: egy évvel nagyon korai halála előtt. A könyv megírásában nem írói ambíciói, hanem egy különleges cél vezette.

A diétákon a legszegényebb néposztályok érdekében nemes ember létére tüntetően önkéntes adófizetést is vállaló férjével együtt, Amália ingyenes népiskolát - talán a legelsőt M a g y a r o r s z á g o n - hozott létre, és könyvét e népiskola mány-anyagának

olvas-

szánta.

A legelső magyar gyermekkönyv rendkívül sikeres pályát futott be. E század elejéig számtalan kiadást ért meg, nemzedékek sora töltekezett belőle gyerekkorában nemes gondolatokkal .Rendkívül érdekes dokumentuma a reformkori

gyermekiro-

dalmi és gyermeknevelési elképezeléseknek. Hadd mutatom meg a Flóri könyve egy későbbi, valószínűleg múlt század végi kiadását. íme, ezt a birtokomban lévő példányt, vagy három generáció gyermekei olvasták végig. Salátára olvasták. És mégis egyetlenegy

lap hiányzik csak belőle: a belső címlap, az,

amelyiken a gyerekek nem találtak új szöveget, mert a külső címlapon is ugyanaz a szöveg állott. Ez az egy veszett el három generáció gyerekeinek az olvasása közben. Azt hiszem, valóban érdemes lenne egyszer komolyabb elemzésnek alávetni ezt a Flóri könyvét. Még egy csendesebb - hogy azt ne mondjam házon belüli vagy családias - ünnepi alkalomról is hadd szóljak. 1962 őszén, huszonöt évvel ezelőtt alakult meg az írószövetség

elnöksége

által kinevezett gyermek- és ifjúsági irodalmi bizottság, amely megkezdte a terület alkotóinak számbavételét, a munkacsoportok megszervezését, az elméleti munkát, nem utolsó sorban pedig a szakosztályi szerveződést. Amikor e bizottság eredményei nyomán 19ó5-ben az írószövetségi közgyűlés határozata alapján megalakult a Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi

Szakosztály,

a vezetőséget már a tagok választották. Mégpedig a korábbi bizottság tagjaiból, egy-két kollégával kiegészítve. A bizottság majd a szakosztály elnöke - mint még ma is - Tatay Sándor volt. Első titkára pedig - hadd emlékezzünk itt a lelkes és'kíváló ifjúsági íróra, barátunkra: Dékány András. És mi volt a szakosztály legelső témája, amellyel a Jelekor lapjain szélesebb nyilvánosság elé lépett? A gyermek- és ifjúsági irodalom elméleti alapkérdéseinek zása. Ez á kísérlet a hatvanas évek tudatvilágát

tisztá-

tükrözte

és a szűkebb szakmának nyújtott valamelyes tájékozódási

pon-

tokat. A h e t v e n e s években újból fel kellett vetni az alapk é r d é s e k e t . Az Élet és Irodalomban a vitát Lengyel Balázs és Vargha Balázs indította, és a meglehetősen

széleskörű

m e g v i t a t á s b a n most már esztéták, pedagógiai szakemberek vettek részt. A vita után nagyobb figyelem irányult a gyermekés ifjúsági i r o d a l o m r a , mint addig. Ideig-óráig

valamelyest

m e g é l é n k ü l t iránta a kritikai érdeklődés is. A n y o l c v a n a s évek is megkövetelik az újrafogalmazást, és sürgetőbb lett a tudományos megközelítés.

Ugyanazokkal

és azóta adódott újabb kérdésekkel kell most

korszerűbben,

m a g a s a b b szinten szembenézni. így jutottunk el a mai konferenciához . Bejelentem még, hogy több felszólalás írásban érkezett olyan m e g h í v o t t j a i n k t ó l , akik más kötelezettségük miatt

nem

jöhettek el személyesen. Kérem vita vezetőnket, hogy a felszólalások esetleges lanyhulásának időszakaiban intézkedjenek a tanulmányok felolvasásáról. Ha pedig nem lanyhul a vita, nem tudunk időt szakítani rájuk, a tanácskozás fogjuk mellékelni

őket.

jegyzőkönyvéhez

FEKETE GYULA: A szemekből tükröző riadalomra semmi ok, megígérem nem fogok megnyitót tartani. Ha lesz mondanivalóm majd elmondom idejében. Hallgassuk meg • vitaindító

előadást.

LENGYEL BALÁZS: "Miben azonos, miben más?" ez a címe annak latmenetnek, amit

a kis gondo-

fölolvasok.

Gondolatmenetem első lépéseként hadd idézzem ide egy éppen hűsz évvel ezelőtti értekezletünk

(pécsi vagy szekszárdi?) vita-

indító előadásának első bekezdését. "Induljunk ki egy olyan alapmegállapításból

- mondja ez a két évtizedes eszmefuttatás -,

amely már az előző viták alatt a Jelenkor ankétján

nagyjából

tisztázódott, s ezért újból kérdésessé tenni talán

fölösleges

is. Ez a m e g á l l a p í t á s mindnyájunk számára döntő. E szerint nincs külön ifjúsági irodalom és felnőtt irodalom, nincsenek egyik vagy másik számára külön-külön esztétikai törvények, hanem csak egységes irodalom van, amelynek az ifjúság számára írt része természetesen tekintetbe veszi a mindenkori ifjúsági

korosztályi

sajátosságait." Ez az idézett bekezdés közös véleményre hivatkozva harcol a gyerek- és ifjúsági irodalom statusquójáért; annak

elismerte-

téséért, hogy jó gyerekkönyvet írni éppúgy művészet, mint jó könyvet a felnőttek számára, s hogy az esztétika törvényei itt is, ott is azonosak. Ezt, hogy tudniillik "egy vérből valók vagyunk", egy későbbi cikkemben ilyenképpen fogalmaztam meg: "Nem lehet úgy képzelni a dolgot, hogy az írásos kultúra

kezdeteitol

fogva létezik egy csodásan ágazó, leveledző fa: ez az irodalom; majd a tizenkilencedik században nőtt mellette egy kicsi, egy fiókafa. A nagyot, a csodásan magasra nőttet körülállják, bámulva élvezik az okos felnőttek; a picit pedig az oktondi gyerekek rajzzák körül. Egy fa van; annak külön-külön ágai, levelei. E l v o n t a b b a n : egy esztétika

van."

Igaz, igaz, de mindezekben a megállapításokban van valami sommás, valami a védekezésből támadásba lépő. Egy axiómaként elfogadott feltételezésből indul ki, abból ugyanis, hogy egy esztétika van, az irodalomnak minden irodalmi műre érvényes alakulása-fejlődése, és elhanyagolja annak

vizsgálatát,

hogy melyek azok a mindenkor tekintetbe veendő korosztályi sajátságok, melyek az ifjúsági irodalomnak mintegy a mozgásterét szabják meg. S nem fejti fel azt sem, hogy a korlátok m e g t a r t á s á b ó l mi következik. Azok, akik a húsz esztendővel ezelőtti vitában részt vettek, fájdalom, csaknem mind halottak már, de szavuk ma is érvényesen mutat rá arra, hogy az esztétika egységén

alapuló

gondolkodásmódot bizony nagyon alaposan ki kell egészíteni az ifjúságról, a különböző korosztályokról való

gondolkodásmóddal.

Azzal, hogy esztétikailag mit jelent az olvasókhoz való alkalmazkodás. Kolta Ferenc például egyenesen azt mondja, hogy "az ifjúsági regényirodalom általában szükségszerűen az úgynevezett szórakoztató irodalom különféle változatai közé tartozik." Ezzel természetesen nem azt mondja,

hogy írjunk hát sablonos

b e s t s e l l e r e k e t , klisészerű érzelmekkel és jellemekkel - ez ellen élesen tiltakozik -, hanem azt mondja, hogy a mai gyorsan

érő ifjúságnak hozzunk létre korszerűbb ifjúsági közeledve a felnőttek irodalmának korszerű

regényt,

tendenciáihoz-

Gondolatát még pontosítja is: "Nem arra gondolok, hogy kezdjünk el lélekelemző- vagy tudatregényt írni az ifjúságnak, hanem teremtsük meg az átmenetet az ifjúsági regény és a felnőttek regénye között." Hárs László - hadd tisztelegjek az eltávozottak előtt azzal, hogy hasznos gondolataikat idézem -, kibontja, pontosítja Kolta Ferenc gondolatát: "Más a szóra k(.1 ztató irodalom és a szórakoztató irodalom - mondja. - Ez nem játék a hangsúlyokkal, hanem alapvető minőségi Az egyik szórakoztatás irodalmi formában, a másik szórakoztató formában. Hiba lenne az előbbi

különbség. irodalom

létjogosultságát

tagadni akár felnőtt, akár ifjúsági vonatkozásban, de még nagyobb hiba lenne az ifjúsági regényeket megfosztani a szórakoztató jellegüktől azért a fikcióért, hogy akkor

irodalmib-

bak lesznek." Gondolatait a továbbiakban még mélyebben, sőt kis történeti visszatekintésselmegtámogatva

fejti ki. Kényte-

len vagyok hosszabban idézni, de figyelni rá nagyon is érdemes: az ifjúsági irodalomnak "ha útja párhuzamos is az irodalom egészével, fejlődésének üteme semmi esetre sem azonos vele, és nem is kell azonosnak lennie. Mert a gyermek- és ifjúsági irodalomnak fejlődését nem csupán a társadalom

általános

mozgástörvényei, valamint az irodalom fejlődésének belső törvényei befolyásolják és határozzák meg, hanem egyebek is. Ezek az egyebek: a didaktika és pedagógia, amely két tündér ott állt annak idején az újszülött bölcsője mellett. A mindössze százötven éve született gyermek- és ifjúsági szépirodalom

előzmé-

nyei ugyanis nem a népmesék és a népi mondókák, mint hinni lehetne, hanem a tankönyvek, káték, hármas tükrök, Orbis pictusok, tehát a didaktikus, a pedagógizáló munkák. S a két tündérhez újabban még egy harmadik is csatlakozott: a gyermeklélektan." Mondanom sem kell, ezek közismert dolgok. De amit Hárs László a továbbiakban hozzáfűz, az már a lényeget érintő új gondolat: "A pedagógia, a didaktika és a pszichológia

fegy-

vertársként lép fel, de valójában arra törekednek, hogy átvegyék a p a r a n c s n o k s á g o t a gyermek- és ifjúsági

irodalomban.

Az igazi gyermek- és ifjúsági írók pedig ki- és fel akarnak szabadulni befolyásuk alól, ezért állandóan emancipációs küzdelmet vívnak velük, miközben az egyik fél sikerrel

alkalmaz-

za és hasznosítja a másik fél eredményeit, a másik az egyikét. Ez a küzdelem, - amely sohasem dől el véglegesen, mert az irodalom is, a három tündér is, állandóan fejlődik, tökéletesíti módszereit és eszközeit - nagymértékben

befolyásolja

a gyermek- és ifjúsági irodalom haladásának irányát és ütemét. S a gyermek- és ifjúsági irodalom története azt bizonyítja, hogy mindig akkor éri el a legkorszerűbb eredményeit, akkor aratja a legszebb művészi győzelmeit, és akkor alkotja nemcsak irodalmi, hanem pedagógiai és pszichológiai

szempontból

is legértékesebb műveit, amikor diadalra viszi ezt az emancipációs harcot. Természetesen nem úgy, hogy elveti vagy egyszerűen semmibe veszi a három tudományág eredményeit, hanem úgy, hogy azokat felhasználva elébük vág, nem tanulja, hanem tanítja őket. Művekkel."

Hárs László az egyetemes esztétika jegyében mérj példát is hoz erre a tanításra a felnőtt irodalomból. A Bűn és bűnhődést említi, mely egyebek között azért is remekmű, mert

zseniális

írója Freud, Adler és Jung előtt volt lélekelemző,

mélypszicho-

lógus és minden egyéb. Koczogh Ákos - hogy a harmadik közülünk nemrégiben vozott vitapartner előtt is tisztelegjek

eltá-

már egyenesen azt

a közeget, azt a mozgásteret igyekszik feltárni, amelyben és amelynek érdekében a gyermek- és ifjúsági irodalom

létrejön.

Azt járja körül, hogy korunkban a technikai és társadalmi

vál-

tozások következtében mennyiben más ez a mozgástér; a változásokkal, új helyzetekkel, új viszonylatokkal milyen új feladatok járnak, ü is, mint az előbbi vitázok eddig még nem idézett e s z m e m e n e t ü k b e n , megkísérli a gyermek- és ifjú olvasókat jellemezni, esztétikai fogékonyságukat kitapintani. ben az eddig még általam nem idézett eszmemenetekben, egymásnak adva a szót, cáfolódik meg a régebbi

Ezek-

szinte

pszichológu-

soknak minden olyan tétele, mely az olvasók esztétikai fogékonyságát a 16-17-ik évtől datálja, és e korhatárig az irodalmi érdeklődést csupán tartalmi jellegűnek tekinti. Például: Charlotte Bühler a Das Seelenleben des Jugendlichen című könyvében; és lényegében ugyanígy foglal állást a Hárs László idézte Martin Keilhacker, aki leszögezi, hogy a gyermekek és a fiatalok a postpubertásig bezárólag minden egyebet a fordulatos cselekmény közvetítésével vesznek tudomásul; a műalkotásban rejlő esztétikumot, a jellemábrázolást, a társadalomrajzot, a stíl fordulatokat stb. Ezzel az állásponttal szem-

ben Kolta Ferenc Günther Glauss és Hans Hiebsch

Gyermekpszicho-

lógia című, magyarul 1965-ben megjelent híres művének

megálla-

pításait idézi. "A prepubertásban következik be a szemléletes (konkrét) gondolkodásból a nem annyira szemléletes

(absztrakt)

g o n d o l k o d á s b a való átmenet. Neurofiziológiai szempontból a f r o n t k o r t i k á l i s kéregszakaszok beérése ennek az előrehaladásnak az alapja, amely lehetővé teszi az absztrakt hirtelen t e l j e s í t m é n y n ö v e k e d é s é t . "

gondolkodás

S levonja ebből a tudomá-

nyos m e g á l l a p í t á s b ó l azt a következtetést, amit különben az ő irodalmi tapasztalata bőven igazol: "Azt hiszem, hibás úton járunk tehát, ha úgy véljük, a mai 10-14 éves fiatalok a valószerűbb, elmélyültebb, művészibb és modernebb alkotások befogadására

alkalmatlanok."

Igen, de ha egy irodalomnak ilyen mértékig kell foglalkoznia befogadó közegének sajátos tulajdonságaival, azzal, hogy ez a közeg a felnőtt társadalommal szemben, vagy annak elit olvasójával szemben, mit fogad be és mit nem, és ha az alkotások létrejöttekor az úgynevezett írói önkifejezésnek, mely minden mű létrejöttének alfája és ómegája, ezekkel a tulajdonságokkal okvetlenül

számolnia kell, úgyis mint az önkifejezés

korlátjával, akkor ez az irodalom lényegében alkalmazott

iro-

dalom. Bármennyire érvényesül is benne az általános esztétika, bármilyen magas fokot tud is esztétikailag elérni. Ezt az álláspontot sokan vallják: nem lebecsülő szándékkal, csupán a valóságra mintegy

rátapintva.

Vizsgáljuk meg ebből a szempontból a gyermekirodalomnak talán legmagasabb produkcióját: a gyermekköltészetet. Az át-

törést ezen a téren, a kisgyerekek esztétikai nevelésének

for-

r a d a l m a s í t ó , országos hatását, jól tudjuk, Weöres Sándor gyerekversei érték el. Mo Weöres gyerekversei a Ha a világ rigó lenne című egybegyűjtött és válogatott kötetből terjednek tovább, de több, mint három évtizeddel ezelőtt, a kezdetek idején, külön kis kötetekben jelentek meg (Bóbita, Zimzizim). Létrejöttét tekintve, alkalmazott irodalom ez? A gyerekolvasókra tekintettel íródott? Nem, semmiképpen sem.

Elévülhetet-

len, országos jelentőségű kulturális érdeme T.Aszódi

Évának,

akinek kora ifjúságától kezdve programja volt a magyar költészetnek a gyerekeknek is élvezhető kincseit a gyerekekhez e l j u t t a t n i , hogy a zseniális weöresi életműből

kiválogatta,

egybegereblyézte ezeket a "gyerekverseket", és Kormos István segítségével megküzdött kiadásukért. Megküzdött - erőtlen a szó. Ma már a fiatalabb generációnak sejtelme sincs arról az "írótipró" időszakról (a Népszabadság 1987.október 3-i számából veszem át a kifejezést), mely - sok-sok író mellett, de talán a legelsők között - Weöres Sándor költői művét minősítette kiadhatatlannak, helyezte anatéma alá. Az első Weöreskötet nehéz harci tett volt, csak később derült ki, mint az igazi csaták után, hogy győzelem, jövőt meghatározó

kultúrá-

lis diadal. De ennek részletezése, bár megérne egy misét, nem témánk. Tény, ami tény, Weöres versei bár az új gyerekköltészetnek utat nyitottak, nem gyerekeknek készültek. Egy nagy költő, gyerekleikét is magában őrző zseni, írta őket a maga szórakoztatására, játékossága kiélésére, nyelvi

találékony-

sága próbájára, életműve színeinek létrehozására. Annyira gondolva az olvasóval, mint amennyire egy költő, aki többnyire nem

célból ír, hanem okból -.hogy egy másik költő idézzem

gondol

megállapítását

vele.

No de a többiek, akik Weöres mellett vagy Weöres után az új g y e r e k k ö l t é s z e t e t gazdagították, kiteljesítették

hogy

csak néhányat emeljek ki közülük - Zelk Zoltán, Kormos István, Tamkó Sirató K á r o l y , Nemes Nagy Ágnes - vajon mit írtak? Bizony, alkalmazott költészetet. A gyerek befogadási

lehetősé-

geit már figyelembe vevőt, nem annyira okból, inkább célból írva. Hadd ne r é s z l e t e z z e m , csak jelezzem: Zelk a proletár gyerekkorát aknázta ki, annak fojtott érzelmekkel telített élm é n y v i l á g á b a n remélve azonosságokat a nagydarab, hatalmas felnőttek között tébláboló mai gyerek-vershallgatóval. Kormos és Tamkó Sirató l e e g y s z e r ű s í t v e , tréfás kedvéből írt, játékosságát alkalmazta (Tamkó Sirató speciálisan a rymjátékait), Nemes Nagy a maga szemléletét őrző alkatának azokat a versmagjait dolgozta ki, amelyekből felnőtt költészetében

sohasem

érlelt volna verset. És egytől-egyig másképp, más módon hozták létre a verset, mint ahogyan felnőtt-költészetükben

dolgoztak.

A kibontás, valamint az absztrahálás más fokán. Az esztétika törvényeinek érvényessége alatt, de az olvasó-hallgató ségeit, lehetőségeit, korlátlanabb képzeletmozgását,

képes-

játékos

analógiákra való készségét - hadd mondjunk a gyerekekről a felnőttekkel szemben pozitívumokat is -, tekintetbe véve. És most egy nagy ugrással, kitűnő gyerekvers!rókát

említetlenül

hagyva, beszéljünk egy mai sikerről, Ágai Ágnes tinédzser-költészetéről. Ő is alkalmaz és alkalmazkodik. Tipikus szerepjátszás, amit csinál: transzponálja magát, belebújik a kamaszlel-

k i s é g b e , annak a kereső, szélsőséges állapotát szólaltatja meg No de - mondhatja valaki

van ennek is magyar és felnőtt-köl

tészeti előképe. Ott van Kosztolányi kötete, A szegény kisgyermek panaszai. Az vajon nem alkalmazott költészet? Nem. Mert Kosztolányi a gyermeki világba azért bújik bele, hogy érzékeny felnőtt-magát kifejezze. Ágai abból a célból idézi fel magában a kamaszt, hogy a kamaszgondolkodást, a kamasz-valóságot megszólaltassa. Az eljárás fordított. Célja elsősorban nem a szuverén önkifejezés - minden lírai mű punctum saliense -, célja az olvasó. S ha már a versen kezdtem ezt a vázlatos körültekintést, nem hallgathatok el valamit az esztétikai élményképződés mecha nizmusáról sem: egy tapasztalati tényt ami a vers esztétikai hatásmechanizmusának kibontakozásakor elhanyagolhatatlan, de ami a prózai művek felfogásánál, élvezeténél is jelentkezik. Ez pedig az, hogy az olvasó esztétikai élményének

kialakulása

a gyerekkorban közvetlenül nem kitapintható. Nem

szétszálazha-

tó, nem elemezhető. Abban igazuk van a pszichológusoknak, hogy ez csak az absztrakt gondolkodás erőteljes kifejlődése után lehetséges. De hogy ez előtt nincs,nem lehetséges élmény - mint ahogyan ezt jó néhány régebbi

esztétikai

pszichológus

exspressis verbis állítja -, az a tudomány egyszerű

tévedése.

A mi tapasztalatunk éppen ellenkező. Az ugyanis, hogy a kisgyerekben sajátos pszichológiai állapota következtében éppen nagyobb a vers iránti fogékonyság, mint a felnőttben: az analógiás megfelelések felfedezésére, a szabadasszociációs kapcsolásra, a szürreális látásmód elfogadására - egyszóval a

modern költői eszközök egy nagy tartományára

nagyobb a meg-

értő készsége. Hogy a felnőtt, túlracionalizált

versbefogadást

éppen azáltal lehet és lehetett modernebbé tenni, hogy gyerekkorban gyerekként teprnészetesen elsajátították az újabbat, a tágasabb élményt kínálót. A versbeszéd ugyanis

racionalitáson

innen és túl - s z u g g e s z t í v , szuggerálja az élményt. Közismert dolgok ezek s tán fölösleges is szót vesztegetnem arra, hogy az esztétikai v e r s - e l s a j á t í t á s kevésbé észművelet, kevésbé "megértés" dolga, mint gondoljuk. Hányszor, de hányszor fordul elő, hogy egy-egy betéve tudott vers sosem

utánagondolt

sora egyszerre csak felfénylik előttünk, és csodálkozva

fedez-

zük fel magunkban, nocsak, hát ezt mondja itt a költő, eddig sejtelmünk sem volt róla. Hogy ez gyerekkorban mennyire így van, hadd hozakodjam elő - tudom csaknem tolakodásnak számít egy példával a saját gyerekkoromból. Ugye, mindnyájan

ismer-

_ j ü k Adynak A grófi szérűn című versét. Emlékeztetőül: ég a gróf szérűje és a parasztok nézik az idegen tulajdon

pusztu-

lását. "Siratják a semmit, a másét - mondja Ady -, A gróf tán épp agarász - Érzik titkon, hogy az övék - A bús élet s a kalász." Ezt a verstémát egy, a köztudatból teljességgel kiesett költő, Ernőd Tamás is megírta, azzal a különbséggel, hogy a vers hőse, Pap Ézsajás orosz fogoly, és az orosz gabonaföld ég. A vers, mely vagy tíz éves koromban a kezembe került, és azóta is fejből tudorn, így zárul: "Pap Ézsajásnak semmije se pusztult, - hogy jobbra balra dőlt a sok kalász. - A két szeméből mégis könny szivárgott, - vajon mért sírt a vén Pap Ézsajás?" Igen, de én ezt a verset évekig így szavaltam "semmije se k u s z t u l t " , vagyis a lényegét majdnem

magamban:

értelmetlenné

téve. Mi hatott inégis annyira rám? Rejtély. S ugyanígy - hogy most már nagy költészetről beszéljek

jártam

egy kicsit é-

rettebb fejjel 3abits-csal, a Theosophikus énekeknek

Szimbó-

lumok című stanzáival. Ott sem tudtam, hogy mit jelent pontosan az a hatszor is megismételt "Nunquam revertar", vagy az a bizonyos "Szálljon a lelkem sárga lobogóval". Nem többet annyit szeretnék mindezekből kihozni, hogy az esztétikai elsajátítás összetettebb dolog, nem úgy függvénye az észnek, a gyermek érésével növekvő absztrakciós képességnek, mint ahogyan azt egyes pszichológusok

feltételezték.

A vers műfajában bizonyosan nem. No de a próza? Az mégis racionális, a közlést az értelem útján apránkénti

felfogásra

kínáló műfaj. De vajon így van-e? Nem dolgozik-e itt is titokban az írói szuggesztió? Ha más is a szuggeráló ereje. Gondoljunk csak nem a mai, hanem a gyerekkori

Jókai-élmé-

nyünkre. Ma abból a célból, hogy a gimnazista ifjúság Jókait m e g é r t s e , bő lapalji jegyzetekkel adjuk ki. A Fekete gyémánto kat például

nemrégiben, ha jól emlékszem, nyolcvan oldal

(több mint négy ívnyi), lap aljára tördelendő

jegyzettel

küldtük nyomdába, lefordítva az összes latin idézetet,

idegen

vagy szokatlan kifejezést. De vajon mi idősebbek, akik tanultunk még latint, és valamivel otthonosabban mozogtunk az Osztrák-Magyar Monarchia nyelvhasználatában, értettük-e gyerekkorunkban úgy Jókait, ahogy a jegyzeteket gondosan böngészve érteni lehet ma? Dehogyis értettük. Bőven maradtak benne számunkra is homályos dolgok, fel nem fogott célzások, az ábrázolás meg nem értett finomságai. Valami más varázslat,

épp úgy, mint a versnél, vagy nagyon hasonló módon, mégis o d a b i l i n c s e l t e é r d e k l ő d é s ü n k e t a szöveghez. Gyanítom, hogy Jókai regénybeli é p í t k e z é s e , amit a régi esztétikusok

le-

e g y s z e r ű s í t v e m e s e s z ö v é s n e k szoktak nevezni. Építkezést mondtam, de mondhattam volna regényszerkesztésmódot regény létrehozásának egyik legfontosabb

is, vagyis a

hatástényezőjét,

mely nem a m o n d a t r ó l - m o n d a t r a való, szó szerinti

közléssel,

hanem a nagyobb egységek variálásával, a bekezdések, leírások, jelenetezések váltogatásával, egymásra utaló párhuzamaikkal, ki nem bontott megfeleléseikkel vagy éppen ellentéteikkel hozza létre azt a jelentéseket tartalmazó külön világot, amit létre akar hozni. Az igazi írónak olvasókra ható vonzereje, a stiláris hatékonyságon túl, itt rejlik, ebben rejlik. Az olvasó, még magas absztrakciós fokon is, nemigen tudja ezt magában másképp szétszálazni, mint hogy a regény érdekes vagy nem érdekes számára. Sokkal összetettebb tikai hatás ez annál, mint hogy az átlagolvasótól

eszté-

szétbonco-

lását, tudatos logikai distinkciókba való átfordítását elvárhassuk. És még mi kritikusok is egykönnyen hajba kaphatunk egymással az ilyen szétboncolások

közben.

Jó, tehát amennyiben igaz az, hogy a gyerek- és ifjúsági regény függ a gyerek- és ifjúsági olvasó sokat emlegetett absztraháló k é p e s s é g é t ő l , és hogy ez a í'üggés határokat szab s z á m u n k r a , annyiban igaz az is, hogy ez a függés nem abszolu• tizálható. És korántsem csupán a korosztályonként

változó

intellektuális fejlettség függvénye. Persze, dehogyis tagadom, hogy az"olvasók tapasztalatkincse, absztrakciós képessége be-

folyásol bennünket. Nehéz feladat volna például az ifjúságnak esszéregényt írni. De ahogyan mi ezeket a gyermek- és ifjúsági k o r o s z t á l y o k a t a műveltség és az absztraháló képesség szempontjából rétegekre bontjuk, és ebből magunkra nézve következtetéseket vonunk le, ugyanígy vagy hasonlóképpen

rétegek-

re bonthatók a felnőtt olvasók is. A felnőtt irodalom, amelynek nincs közvetlen pedagógiai vagy didaktikai célja - bár, hogy olykor nincs-e, az nagyon is kétséges -, meg is teszi ezt a felosztást, és a neki meg nem felelő rétegtől

eltekint,

arra hatást gyakorolni nem kíván. Mi ezt nem tehetjük meg és nem tesszük meg. Fogalmazás közben az ujjbegyünkben él az alkalmazkodás a korosztályi

átlagokhoz.

Szemléletességre

törekszünk, kerüljük az intellektuális, elvont kifejezéseket, s nyelvhasználatunkat

is, amennyire lehetséges és szük-

séges, a beszélt nyelvhez idomítjuk. Ez a gyerekirodalom

ter-

mészetes sajátossága, amelyet ha az író jól valósít meg, észre sem veszi a felnőtt olvasó. Valamint azt se nagyon veszi észre, hogy korosztályonként más és más ennek a szépprózának a közlési sebessége. Ezt olyan ösztönösen valósítja meg a gyerekíró, hogy rendszerint maga sem tud róla. Korunk a mérések kora. Mégsem szoktunk sokat beszélni a próza vagy a gondolkodó irodalom, a tanulmány, az esszé, a publicisztika közlési sebességéről. Pedig vannak ez ügyben letagadhatatlan, éles észleleteink. Például a klasszikus 19. századi regény a modern olvasók jó része számára

lassú,

vontatott. És nemcsak a cselekmény, hanem az író egész reflexiós apparátusa.Meg merném kockáztatni azt az állítást,

hogy a jo olvasó szempontjából van egy-egy korszakonként

ideális

közlési sebesség. S ugyanígy van az ifjúságot tekintve, korosztályonként is. Ehhez való ösztönös alkalmazkodásunk a felnőtt irodalomtól elválasztó, nagyrészt természetes másság; olyan másság azonban, amely 14-15 éves kortól kezdve már aligha fenntartható, aligha szükséges. (Közbevetve: hogy az általános műveltséget szolgáló kötelező és ajánlott olvasmányok a mai gimnazistákban nem váltanak ki kellő esztétikai élményt, nemcsak az ábrázolt társadalmi közeg

idegenségének

az eredménye, hanem annak is, hogy a közlési sebesség

korunk-

ban megváltozott. Általában nem biztos az, hogy akár már az általános iskolában is olyan könyveket^olvastatunk,

amelyek

esztétikailag ma is hatékonyak, s amelyek jól szolgálják az olvasás, az irodalom

megszerettetését.)

Befejezésül hadd soroljak fel néhány karakterjegyet, amely a közös esztétika égisze alatt az ifjúsági irodalmat mégis megkülönbözteti. Ami miatt más. Tematikus szempontból az első és legfontosabb különbség: a gyermek- és ifjúsági regénynek főhőse maga a gyerek. Ez még a történelmi

regények-

ben is csaknem áthághatatlan szabály, ha kivételként erősíteni látszik is e szabályt az Egri csillagok. De hát az vajon gyerekkönyvnek készült-e? S ha már gyerek a főhőse, akár egyetértésben, akár konfliktusban a fölébe hatalmasodó felnőtt világgal, természetes, hogy ő vigye előre a cselekményt. Mindez, és továbblépve sok minden olyan jelenség, amely a mindenkori ifjúság műveltségét, tapasztalatkincsét,

felfo-

góképességét befolyásolja, megszabja a mi mozgáskörünket

is.

Alkalmazott művészetünknek mintegy keretet, anyagot ad. Ehhez azonban még valamit hozzátennék, valami különbséget a

^

művészi igazságosztás sajátosságáról. Az ifjúsági regény csak nagyon ritkán, nagyon kivételes esetben lehet tragikus; a negatív végkicsengésű történet katartikus

hatásával

nemigen élhet. A mi hőseink nem lehetnek Antigonék. A katartikus olvasói szembefordulást, hogy a világ rossz, megváltoztatásra érett, hagyjuk inkább - és nemcsak

didaktikai

okoból -, az élet terheiből a gyerekeknél többet elviselő felnőttekre. Viselnek a gyerekek így is eleget. Ami a regény felépítését, technikáját illeti, egy bizonyos szélsőségesen kísérleti jellegű technikától, a ma jelentkező antiirodalmi módszerektől való tartózkodáson túl - a

gyerekirodalom nem kísérleti irodalom -, nem látok to-

vábbi lényeges különbségeket. Legfeljebb élesebben kell rajzolni, a

lelki fordulópontokat nyomatékolni - úgy ahogyan

a korosztály érettsége, felkészültsége megköveteli. Egy kicsit szilárdabban koll építkezni, ha lehet, kevesebb panellel, több nemes anyaggal, a tartószerkezetek

erőteljesebb

kidomborításával. De hát ezt mindenki tudja, gyakorolja. A gyermekirodalom elméleti művelői közül eddig csak férfiakat idéztem, holott például Petrolay Margit elméleti munkánk egyik megalapozója. Fioláné Komáromi Gabriella pedig A hetvenes évek ifjúsági regényei című úttörő munkájában a fentieket nálam igazán jobban foglalja össze. Idézem is: "Az ifjúsági regény megkülönböztető jegyeit valóban csak az adja,

hogy címzettje: a kamasz, akinek életkorából fa-

kadó érdeklődése, érzelmi világa, tudása,

tapasztalatkincse,

világképe módosító jeleket rak a regénnyel szembeni

alapve-

tő olvas ói igények elé. Ezeket a módosító jeleket ugyanolyan komolyan kell vennünk, mint a zenében. Mi felnőttek

elsősor-

ban a regénytől várjuk, hogy a jelent ábrázolja, ennek révén nekünk beszéljen, rólunk szóljon; ábrázolja, hogy élünk, c s e l e k s z ü n k , g o n d o l k o d u n k , milyen a tárgyi, emberi környezetünk. A kamasz gyerek mindezt magára vonatkoztatva

várja;

tehát a regény róla szóljon, hozzá beszéljen, és tartsa tiszteletben különféle g y e r e k i g é n y e i t , különösképpen a kalandosság iránt. Az ifjúsági regény legjobb darabjai azok, amelyek a gyermeki tudat szűrőjén át tudják láttatni a világot. A teljes világot - a gyerekek

szemmagasságából."

Befejezésül hadd idézzem ide egy képzőművészeti nyemet a k ö z e l m ú l t b ó l . Az óbudai gyönyörűen Vasarely-múzeumban

élmé-

kiképzett

járva jutott eszembe az a képtelen gondo-

lat - bizonyára megrónak érte a képzőművészeti kritikusok -, hogy Vasarely művészete nem más, mint a legmagasabb esztétikai igényeknek megfelelő alkalmazott művészet. Lehet, hogy eretnek asszociáció, de olyan, mint az ifjúsági

irodalom,

mint az ifjúsági irodalom legjava. És ha az ifjúsági irodalom mint roppant fontosságú, jövőt építő művészet, kap majd társadalmunktól akkora megbecsülést, mint ez a nagyhatású művész, a maga alkalmazott művészetével, akkor ennek az irodalomnak a

létrehozói igazán elégedettek lehetnek. De vajon

kap-e, fog-e kapni?

FEKETE GYULA: Remélem a vita továbbgombolyitja az itt felvetett, nagyon izgalmas gondolatokat. Egy imént idézett szerző jelentkezik, hogy megtartsa

K0MÄR0MI

korreferátumát

GABRIELLA:

Korreferátumom egy készülő könyv fejezete, amit itt közreadnék. A készülő könyv címe: Elfelejtett

irodalom,

azaz fejezetek a 20. század első felének ifjúsági

prózájá-

ból. Lengyel Balázs az egész problematikáját közelítette meg, én egy részletnek áldoznám a számomra adott időt. Fejezet címem: "A varázsló kertje".

Gulácsy-festményt,

Csáth Géza novellát idéz. Nem öncélúan, nem azért, hogy címként tetszelegjenek a meséhez illő szép szavak. A szecesszió és a szimbolizmus mesevilágával valóban a "varázsló kertjébe" lépünk. Kaffka Margit, Balázs Béla, Lesznai Anna vagy az ifjú Gaál Mózes meséinek akár szimbóluma is lehetne egy szavakkal festett pompázatos kert, amelyben orchideák, rózsák, liliomok, nárciszok, jázminok, krizantémok

nyílnak;

ahol többnyire tavasz van; ahol aranyalmák teremnek, hársak és gesztenyefák hajladoznak; pávák, hattyúk kényeskednek, pillangók libegnek. Fölöttük képzeletben el-elsuhan

Maeterlinck

"kék madara", s ott áll Oscar Wilde "boldog hercege". Ritkán labdafák, csokoládéfák nőnek az égig, ha az ajánlás így szól: "Kis gyerekeknek kell ezt mesélni." (Balázs Béla: A hét királyfi). íme a "kert" a szecesszió flórájával, a népmese aranya Imájával, elvarázsolt hattyúlányaival és a mindenkori gyermekvilág

rekvizitumaival.

Bizonyára könnyebb, kellemesebb, tetszetősebb a szeceszszió és a szimbolizmus mesevilágát csak "leírni", hangulatait k ö z v e t í t e n i , mint józan céllal elemzés tárgyává tenni. Szándékunk mégis az utóbbi. - A szecesszió és szimbolizmus megjelenési módját kutatjuk a századelő magyar

meseirodalmában.

Keressük ennek a mesevilágnak a búvópatakszerű

jelenlétét

későbbi időkben is. A z t , ahogy az élet és az irodalom

válto-

zásai nyomán ezt a meseköltészetet az alkotói ízlés és a befogadói készség visszahívta, ahogy a 20. század vége a maga hullámhosszán nosztalgikusán vagy ironikusan "fogta" hatásait . Hipotézisünk szerint - a "miben azonos, miben más a gyermekirodalmi alkotás?" kérdést latolgatva - az azonosság mértéke tárgykörünkben nagyobbnak látszik a szokásosnál. Pl.: a szecesszió természetkultusza, egzotikuma,

artisztikuma,

folklorizáló törekvései valószínűleg fellelhetők a művészi áramlat gyermekirodalmi darabjaiban. De nyilvánvalóan

mások

vagy kevésbé bonyolultak a megszólaltatott életérzések. Ide tán nem talál utat a dekadencia elmúlásvágya.

Valószínűleg

más a gyerekeknek szóló mű szimbólumrendszere,

legalábbis

módosulnak, egyszerűsödnek a szimbólumok jelentései, miután mások a gyermek élménykörei, és más a gyermeki zés pszichés

szimbólumkép-

"lefutása".

Hogy miért ragaszkodunk a szószaporítdan kettős "szecessziós, szimbolista" jelzőhöz? Praktikus és elvi okokból. - A szecesszió és a szimbolizmus szétválasztási ugyanis többnyire csődöt mondanak.

kísérletei

Az irodalmi szecesszió természetéhez tartozik, hogy világszerte más irányzatokkal társult, s a mese műfajában leginkább a szimbolizmussal járt párban. Balázs Béla és Lesznai Anna szimbolizmusa például látványosan a szecesszión belül jelentkezett, akárcsak Krúdy vagy Kaffka

impresszionizmusa.

Babits Mihályt a szecesszió és a dekadencia érintette meg igazán. Az "egyidejűség" ritkán és tisztán érvényesülő képleteivel van dolgunk. - De mit kezdjünk Herczeg Ferenc meséivel? (Napnyugati mesék, 1904. Mesék gyermekek

számára,1912.

Nem mesevilágán, csupán egy-egy meséjén van ott a szecesszió a szimbolizmus vagy mindkettő jegye. Számon tartjuk ezeket a meséket. Végül is Krúdy és Babits mesevilága is csak töredékében tartozik tárgykörünkbe. A mű számít, s nem az, hogy Herczeg emléke másként őrződött meg az irodalmi

emlékezetben

Kíséreljük meg először a szecessziós, szimbolista világ keletkezéstörténetének tőit, mintáit, forrásait

a pillanatait megragadni!

meseIhle-

felkutatni!

Semmiképp se szeretnék az irodalomról való gondolkodás ama útvesztőjébe jutni, amely a dolgok, jelenségek

újdonság-

értékét fetisizálja. - Móra nagyobb meseíró, mint Babits, Krúdy, Kaffka, Balázs Béla, Lesznai Anna vagy az ifjabb Gaál Mózes együttvéve. Holott csupán a maga ösvényét járta. De az előadásmód, az atmoszférát teremtő csudaszép nyelv, a párját ritkító humor, a szelíd, bölcs irónia, a poétikus

természet-

szeretet, megannyi humánus érték meséiben, amely állja az időt. A "kéményseprő zsiráfok", a "nagyhatalmú

sűndisznócs-

ka", a "nyughatatlan méhecske", a "hatrongyosi kakasok", úgy mond, nem "öregszenek", mégha a mai, "televízió elé szüle-

tett" g y e r m e k n e m z e d é k számára kissé ráérősen, túlságosan komótosan csordogál is a Móra-féle mese. űe az sem lenne kisebb vétek, ha lebecsülnénk az irodalom megújúlási vágyát. A

"lázadások", "tagadások" a min-

denkori jelen m o d e r n s é g é n e k azon értékeit teremtik, amelyek később a tradícióban rejtőzködve, annak részeként hatnak. Életre k e l t h e t ő e k , visszahívhatóak. Ki tudják várni, míg t e t s z h e t n e k , kedveltek lehetnek újra, míg fogékony lesz rájuk a teremtő korhoz valamiben hasonló utókor.

Bonyolultsá-

ga ellenére korunk is konszolidáltabb, reflexívebb. Bensőségességre vágyó, érzékeny a szimbólikus ábrázolásra. - Nem a véletlen furcsa játéka, hogy Balázs Béla meséi és misztériumai 1973-ban jelentek meg (Az álmok köntöse), Lesznai Anna mesekönyve 1973-ban (A kis pillangó utazásai Lesznán és a szomszédos T ü n d é r o r s z á g b a n ) . 1973-ban Aszódi Éva szerkesztésében antológia látott napvilágot (Barackvirág), amelynek címadó meséjét Babits írta, s a szerzők között ott van Lesznai is, Balázs Béla is. Kaffka Margit meséit 1980-ban olvashattuk újra (Képzeletkirályfiak), ifj. Gaál Mózes könyvét 1934-ben (Mildi meséi). Oscar Wilde művét (A boldog herc e g ) 1958-ban fordította Lengyel Balázs, de igazi kiadását 1976-ban vehettük kezünkbe, azaz a szecesszió

szellemében

fogant könyvet, amelyben a szöveg és az illusztráció

azonos

jelentőségűek. S Maeterlinck mesekölteménye, A kék madár Tarbay Ede feldolgozásában 1987-ben lett nálunk

gyermekkönyvvé.

Horgas Béla átdolgozásában hanglemezzé. De ez utóbbiakhoz már évforduló is kellett. Ritka eseménye a gyermekirodalom történetének, ehhez méltóan kell számon tartanunk, hogy a századelő mesevilá-

gába akkor jutottak el a modern irodalom hullámverései, amikor irodalmunk egészét is elérték. Hogy a mese a születő modern magyar lírával szinte egyidőben vett a 20. századból lélegzetet. Igaz, hogy csak egyetlen m ű f a j keretében, de rövid időre a századelőn réssé szűkült a "felnőtt" s a gyerekirodalom között - a stílusokat, izmusokat tekintve - általában mérhetetlenül széles, tátongó

távolság.

A mese elsősorban a szecessziós, szimbolista líra századvégi eredményeiből újult. Ez csak látszatra furcsa. Joggal mondhatnánk: Kaffka Margit, Balázs Béla, Lesznai Anna költők is voltak! Krúdy látásmódja meg egyenesen

lírai!

- A jelenség azonban eme véletleneknél lényegibb. S bekövetkezhet anélkül is, hogy költők sodródnának a mese műfajához. - A mai mese is líraizálódott. A jó mese a vershez áll legközelebb - látjuk be a Lázár Ervin-i mesefelfogás

igazát.

Elmondhatjuk, hogy a 70-es, 80-as évek meseírói közül Csukás István, Kormos István, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza, Rákos Sándor, Osvát Erzsébet, Hervay Gizella, Tordon Ákos, Tarbay Ede, Börcsök Mária költők is, avagy elsősorban azok, hogy Mándy látásmódja a prózában is lírai. De nem ír verset Mészöly Miklós vagy Lázár Ervin, meséikben mégis költői képek, ritmikus próza, alliterációs játékok, refrénszerű

is-

métlések, gondolatritmusok, hangulatok idézik a lírát. Kántor Zsuzsa, Marék Veronika, Sebük Éva legjobb meséit lírai báj élteti. S van-e közelebbi rokona Csukás mesehősének, a téli tücsöknek (Egy téli tücsök meséi), mint Lesznai kis pillangója? A mai mese líraisága részben a századelő mesevilágától kapott örökség.

Alapjában véve tegnap is, ma is úgy igaz, ahogy Lengyel Balázs írja: "...a mese bármennyire epikus műfaj, a történetszövésen túl alig kíván írójától epikus tehetséget, hanem annál inkább - hogy világa megálljon - lírát követel tőle, lírát!... Minden mese szinte mondatról mondatra való túlnyomóan lírai m u t a t v á n y , s a konkrét, reális elem alig több benne, mint amit a vers elbír." S mindettől még a népköltészet, a népmese tiszta forrása sem apadt ki. Sőt: a romantika után a szecesszió az a művészeti irányzat, amelynek folklorisztikus érdeklődése a mese műfajának ú j r a f e l f e d e z é s é t jelenti. A miniatűrökkel, a verses drámával, a fantasztikus novellával együtt a mese divatos műfajjá lett. Akárcsak a romantika korában! S menynyi mindent örökölt abból az időből: a biblikus részvét, a szív hatalma, a szépség kultusza, a kelet varázsa nemcsak az

ízig-vérig romantikus Hauff-meséket hatja át, de a

Gránátalmák háza c. Wilde-kötet darabjait csakúgy, mint Balázs Béla meséit,

misztériumait.

De van közvetítő is a romantika és a szecesszió mesevilága között. Hans Christian Andersen. Mesevilága re biedermeier, s z e n t i m e n t á l i s , realista és már

egyszer-

impresszio-

nista is. Egyszerre "elkésett" és előfutár. Igazából csak azokkal hasonlítható össze, akikre hatott. Meséire emlékeztetnek a lesznai mesék biedermeier enteriőrjei (Mese a bútorokról ás a kisfiúról, a kis pillangó utazása...) és átlelkesítései (pl. a falióra üreg s fáradt, a virágvázák

kihallgat-

ják az elfecsegett titkokat stb.). S vajon megszületett volna Kaffka Marie, a kis hajó c. meséje a karcsú jacht és a büszke hadihajó szerelmérő 1

Andersen ólomkatonája és papír-

táncosnője, porcelán kéményseprője és libapásztorlánya

nél-

kül? Aliyha. És milyen leplezetlenül mutatja A kis gyufaáruslány hatását Herczeg Ferenc meséje. Az aranytrombita. Érdekes módon az anderseni mese hatásaira azóta se volt olyan fogékony irodalmunk, mint manapság, amikor a szeceszszió újra a divatját járja. (L. Mándy: Arnold a bálnavadász, Páskándi: A Kályha és a Tűz, Rákos Sándor: A piros autóbusz, Mese a két v a d k ö r t e f á r ó l , Lázár Ervin: A Kék meg a Sárga, A lyukas z o k n i k ) . Többnyire minden minták, ihletők, hatások nyomán születik, így született a szimbolizmus és a szecesszió mesevilága is. De, mert a szecesszió szintetizáló művészeti áramlat, természeténél fogva a szokásosnál több hatást

fogadott

magába. De miben azonos és miben más a "felnőtt" s gyermekirodalom körében született szecessziós, szimbolista tás? - Ha egy

képzeletbeli mezsgyével az irodalom

alkovilágát

"felnőtt"- s gyermekirodalomra osztjuk, az azonosságokat, a szabályos megfeleléseket nevezhetjük szimmetriáknak; a másságot, a szembetűnő eltérést pedig

kontrasztnak.

Az azonosság szembetűnőbb, a másság nélkül azonban életképtelen a mű. S a kettő majdnem olyan

szétválaszthatatlan,

mint a szimbolizmus és a szecesszió. De ez majdnem mégiscsak komoly különbség. Egyetlen életműben is találunk elegendő példát. Babits Barackviráq c. meséje csakúgy a kettős élet regénye, mint a Gólyakalifa. Csak, ahogy 3abits írja, ez "igazi tündérmese - mindenféle varázslatokkal és rejtelím.!d<el". De "ugyanúgy valóságos története Babits Inlki

életének: ö n é l e t r a j z , amelyben legszemélyesebb problémái merülnek fel, vallomás, amely a tündérmese orsóján

bonyolódik

le." S a mese, amely arról szól, hogy a királylány

elrab-

lott szépsége miként lesz a gonosz tündér teste, jóságos lelke pedig hogyan mozgatja Bolond Zsuzsi otromba

tagjait,

hogy a királyfi miként éli át az elvesztett szépség és a szerelem k o n f l i k t u s á t , már a

gyermeki lelket is bűvöleté-

ben tarthatja. A T á n y é r s z i g e t b e n , az Új Fú és a régi Fű meséjében nem más, mint az Esti kérdés

megválaszolhatat-

lan mondata bujkál: "miért nő a fű, hogyha majd leszárad (miért szárad le, hogyha újra nő?" Dzsonni a tengerész c. mese hőse sorsával egy novellát idéz. (Mithológia) De a mese világában a ketté hasadt életet nem halál oldja, mint a G ó l y a k a l i f á b a n , a Szépség és a Jóság egymásra találnak ( B a r a c k v i r á g ) , a haldokló fű boldogan szórja szét magvait. ( T á n y é r s z i g e t ) . A halott Dzsonnit

vízitündérek

mentik át a Szépség hónába (Dzsonni a tengerész). A gyermekirodalmi alkotás békévé oldja a konfliktusokat,

harmó-

niává a disszonanciát. Többek között ebbe is rejlik a gyermekirodalmi alkotások megkülönböztethető

mássága.

A két irányzat egymásba fonódása bonyolultabb, szétv á l a s z t h a t a t l a n a b b , mint a felnőttnek, gyereknek szóló alkotások mássága. - Mert vajon a szimbolizmus vagy a szecesszió szépségkultusza szólal-e meg a Mildi meséiben? És Babits meséjében, a Barackvirágban? A Szépség rejtélyes csodáját a modern irodalomban talán csak Hauptmann érezte át annyira, mint Babits, de olyan emberi mélységgel, mint a Barackvirág első részében, talán maga Babits sem rajzolta

még in cg sehol a Szépség és az élet üsszeölelkezését. A szépség áhítatos csodálata mindkét irányzat lényegéhez tartozik, így «

hát fölösleges, haszontalan és sikertelen művészkedés mindenféle szétválasztási kísérlet. De az bizonyos, hogy a szecesszió és a szimbolizmus szépségkultusza a gyermekmese világában is otthonra talált. S a szépség kultikus tisztelete semmivel sem lett ettől kisebb. Még a szépség művi mámora is fellelhető.Mert ez sem idegen a szecessziótól, s megtűri a szibolizmus is. A szecesszió sokkoló, dekoratív hatásokkal,

ornamensekkel

védekezett a világ szürkesége, közönségessége ellen. A szimbolizmus ugyanebből a világból a transzcendensre sóvárgott. Az egyik látványt kínál, díszít, leír, a felülettel törődik; a másik sejtet, homályban tart, nehezen bevehető mélyrétegei vannak. Tárgyunk körében a transzcendens a mesebeli

fantasztiku-

mot jelenti. Igen gyakran a felnőttek irodalmában is. (L.: Maeterlinck: Ariadne ás Kékszakáll, Balázs Béla: Mosolygó Tündér, Ilona meséje). Néha a mesebeliség áttűnik a misztikumba. (L. Babits: Az erdő megváltása, Jézust kereső kisfiú). S ezek a misztikus viziók már bonyolultabb képeket

vetítenek

a befogadó felé, mint hogy gyerekként átélhesse őket. Tóth Aladár így ír Babits meséiről: "A meséhez a költőt mindig a megváltás után való vágyakozás vezeti." Az említett mesékből valóban kiolvasható a gondolat. - A szimbolista vonásokat mutató gyermekirodalom mesevilága - ha nem is mindig (L.: Mildi m e s é i ) - kevésbé sejtelmes a felnőttekénél. Szimbólumai

közel

állnak az allegóriához, emberi alakba öltöztetik az elvontságot. Pl. Kaffka Margit meséjében a három királyfi a tudományt,

a hatalmat, a m ű v é s z e t e k e t testesíti meg

(Képzeletkirályfiak).

Csaknem egyértelműen "lefordíthatok" ezek a szimbólumok. A mesealakzat példázatként is egyszerűbb. (L.: Herczeg Ferenc: Szarkavers , A p r ó b a c s e n d ö r ) - A századelő "felnőtt" és gyermekirodalmi mesevilága olyasféle kontrasztokat mutat, mint Balázs 3éla életművében A kékszakállú herceg vára és a Testvérország. A mesebeliség mint művészi forma hordozhat filozofikus

töltést,

erkölcsi konfliktusokat - de konvencionális tanulságot is. Balázs Béla mesevilágában lejátszódhatnak a földi megváltás

dosztojevszki-

ji történetei és a gyermeki élet kissé didaktikus javulási históriái. (A hét királyfi, Testvérország). Ez utóbbiakban a mese világképe semmivel se bonyolultabb annál, mint amit a gyermeki "kettős tudat" (amely a mese

átélésének pszichés

feltétele),

az ún. funkciójátékok során teremt. S ez a játék a gyermeki álom mellett, a szimbolikus gondolkodás legfontosabb nulási

megnyilvá-

területe.

Balázs Béla gyermekeknek teremtett mesevilága nemcsak kevésbé sejtelmes, hanem valóban gyermeki. És a "gyermekinek" egyszerre többféle forrása is van: 1. Gyermeklelkű

mesehősök.

2. A gyermeki lét motívumai. 3. Gyermekien derűs, humoros ez a mesevilág. Szó, ami szó, ez utóbbi ritka jelenség a szeceszszió és a szimbolizmus jegyeit mutató

gyermekirodalomban.

Krúdy századeleji meséi közül többnyire azokat jellemzi, amelyeket a szecesszió kevéssé érintett meg. Babits vagy Kaffka Margit meséiben például nyoma sincs a humornak. Lesznai és ifj.Gaál Mózes derűje csupán a szecessziós

virágvarázslatok

"illataként" leng őt a meséken. Amolyan másodlagos

jelenség,

a szépség derűjeként létezik. - Ha a humor esztétikai minőség-

ként valóban jellemzi a szecessziós, szimbolista jegyeket mutató gyermekmesét, ez kontrasztot jelent a "felnőtt"

iroda-

lommal szemben. Ha pedig a gyermekirodalmi mű nélkülözi a humort, ez az utóéletére vet árnyat. A bafogadó gyerek számára ugyanis a humor hiányáért semmi sem kárpótlás: se a szépség, se a líraiság, se a dekorativitás játékos ötleteinek tobzódása. Valamennyire az érzelmesség jelenthet A gyermekirodalom

kompenzációt.

természetes, kontrasztjelenségei

közé

tartozik, hogy a történeten nem nőhet túl a hangulat. S az illusztráció sem érheti be azzal, hogy hangulatot

szuggerál

ahelyett, hogy ábrázolna. Ettől persze a hangulat a szeceszsziós, szimbolista mesének s meseillusztrációnak

lényegi eleme

marad. (L.: Lesznai meséit és m e s e i l l u s z t r á c i ó i t ! ) A szecessziós, szimbolista mese története többnyire népmesei minták nyomán építkező. Pl.: A boszorkány

ármánykodása

révén kibomló testvérviszály (Balázs Béla: A hét királyfi); a kis pillangó vándorútja Tündérországban a Lesznai-mesében. De olykor lehetnek a történetek forrásai az ún. gyermekszobatörténetek, a családi mesék (Lesznai: Mese a torokról és a kisfiúról , Krúdy: A bohóc, Babits: Ilus csodanapja). S igen ritkán a történetet ismeretterjesztő szándék szövi. Mit tagadjuk? Nem túl szerencsés. Az ilyen történet idegenként "él" a szecesszió és a szimbolizmus hangulatvilágában és díszletei között. (Kaffka: Képzelet-királyfiak). Mert a hangulat az hamisítatlanul igaz. - Kaffka meséjének (Képzelet királyfiak) virágorgiája olyan, mint a korai,. szecessziós Rippl-Rónai

képeké.

Virágai ritkák, furcsák, finomak, előkelők. "Kitűnő származásúak" - ahogy a mese mondja. Fűszeres illatuk kelet varázsát

hozza. Minden csupa szín, fény, zene, illat. S ez a szépség a gyermeklelket is megérintheti. - S valóban szép, sokatmondó a mese szimbolikus jelentése: a valóságot megtermékenyíti a szépség, a képzeletnek erőt ad a valóság. - A 7-8 éves gyerek már átélheti, továbbgondolhatja a mese jelképes jelentését. É l m é n y v á z l a t a i , s z i m b o l i k u s sémái, képzelettársításai

lehetővé

teszik. (Igaz, a 4 - 6 éves gyermek mágikus gondolkodása is hajlik a s z i m b ó l u m a l k o t á s r a , de képzettársításai még szorosan c s e l e k v é s e k h e z k a p c s o l ó d n a k , s tele vannak szubjektív

elemek-

kel, t a p a s z t a l a t o k k a l ) . A Kaffka-mese szimbolikájának

elvont-

ságához a kisgyermek még nem ér fel. S ahogy az anderseni mese is az ún. mesekorszak végének élménye, ugyanúgy a szecesszió és a szimbolizmus mesevilága

is.

A századeleji s z e c e s s z i ó s , szimbolista gyermekmese

hangulat-

világa a szimmetriák közé tartozik. A forrásai sem mások: sajátos életélmények, ikonográfia, természetfelfogás,

kolorit,

zeneiség. S e világhoz teremtett nyelv: metaforákkal,

sajátos

szófűzéssel, j e l z ő h a s z n á l a t t a l , mondatritmusokkal, ritkán használt szavakkal, barokkos stilizáltsággal, romantikus gel,

színesség-

kontraszthatásokkal. Szépség, élet, tavasz, jövő, gyermekség, ifjúság, tánc,

álom, liliom, hattyú, páva s a szecesszió

ikonográfiájának,

flórájának, faunájának megannyi sztereotip módon ismétlődő motívuma a gyermekmesében is ott van. De vajon fellelhető-e a halál? A szecesszió életkultuszától elválaszthatatlan, a szimbolizmusnak pedig ihlető múzsája, a dekadenciát

elmúlásvágy

járja át. - Az utóbbi a gyermekmesében nyomtalan, de a nagybetűs Halál a mesevilág élményköreiben és ikonográfiájában

jellemző, visszatérő, újra és újra felbukkanó motívum.

(Babits

mesekönyvében mindvégig ott k í s é r t . ) A halál létünk elidegeníthetetlen részeként jelenik meg a mesevilágban. Néha mesebeli tartomány, mint Lesznai Anna tündérországainak egyike, ahol "ott vannak mind az emberek és v i r á g o k , kik a földön elhervadtak, mind a fák, kik kiszáradtak, mind a beomlott paloták, elpusztult kunyhók és ledőlt t e m p l o m t o r n y o k , csak még szebbek, mint a földön." (A kis pillangó. .. ) . De a hervadás oka pusztán az, hogy "helye legyen a tavasznak." A szecesszió életkultusza és mindent átfogó tavaszérzelme ilymódon a mesében legyőzi az elmúlást. A mesebeli halál többnyire olyan, mint az álom. És bármily boldog álmokról van szó. "...a halál ugye az álom

furcsa,

testvére?"

- kérdezik már Wilde meséjében is. (A boldog h e r c e g ) - A Mildi meséiben Szépség, Szeretet, Élet, Halál

édestestvérek.

Ifj.Gaál Mózes meséje a szecesszió és a szimbolizmus magyar meseirodalmának kései s egyben legsajátosabb Kései voltát nem pusztán a 20-as évekre utaló

mesefűzére.

impresszum-adat

jelzi, hanem a szecessziós motívumok túlzsúfoltsága,

stílus-

hatások túlhajtása, a szimbolizmus sejtelmességének,

rejtel-

mességének felfokozottsága. S valljuk be, mindez időnként tehertétele a műnek. Bizonyos mértéken túl a szépség áhítata, a rejtelmesség, a különös kergetése "nehezék". A jelzők közömbösítik egymást, a titkok megosztják a kíváncsiságot,

furcsa-

ságok közepette nem látszik annak a szokatlan. S mindennek kísérőjelensége lehet a monotónia. A "kései" mű alkotója néha túl sokat merít a túlzsúfolt kelléktárból. De ilymódon nem csoda, ha a mű látványosan sajátos alkotása lesz

irányzatoknak.

A

Mildi

meséi nehezékeivel együtt is figyelemre méltó. Nincs

híján o valódi s z é p s é g n e k , bájnak, líraiságnak. Valóságos • meseköltészet. (Újrakiadása szerkesztői, kiadói é r d e m ) - Mildi vándorol a G y ü n g y r é t e n , a Korall úton, a Drágakövek

országában,

a kínai S e l y e m l i g e t b e n , s közben mintha szecessziós elevenednének díszletté. Akárcsak Balázs Béla

festmények

misztériumában,

A kékszakállú herceg várában: "Selyamrétek, bársonyerdők, hoszszú ezüstfolyók folynak/. És kék hegyek nagyon messze." A gyermekirodalmi művek "díszletei" egészen hasonlók. Ifj.Gaál Mózes érzékletesen teremt furcsa mesebeli lényeket ebbe a világba: A habkirály "locsog, fecseg", s víz alatti birodalmában

"moso-

lyogva hullámzik a képe". A Tűz sírdogáló vénség. "Haja csak lígett, lógott, száraz dereka százfelé görnyedt." S ilyen az Ákác: "az öregből csak úgy áradtak a mézes szavak". A cselekménymozzanatok

is a mű hangulatvilágába komponáltak: Mildi pél-

dául csillag uszályába csavarva menekül. De maga a történet, amelynek időnként feszültsége is van, alapjában véve feloldódik a hangulatban. Eluralkodnak rajta a díszítő, stilizáló törekvések. Még a mese hősén is. Mildi néha bátor, leleményes, de többnyire csak világszép és "ragyog a szemében a sok-sok szeretet". Világát - fűt, fát, m a d a r a t , virágot - jobban átlelkesítette az író, mint őt magát. Alapjában véve a mese díszítményei közé tartozik. Szecessziós ornamens ő maga is. A népmesék Tündér Ilonájánál alig van több vonása. Végezetül hadd állapítsam meg: igazán nem csuda, hogy a szecesszió sztereotip módon ismétlődő ornamenseit és a szimbolizmus ismétlődő (allegóriához közelítő) jelképeit a mese olyan könnyedén befogadta, hiszen morfológiája szerint sztereotip

módon ismétlődő motívumokból szövődik.

- S a dolog fordítva is

igaz, hiszen Maeterlinck A kék madár c. költői játékában ott rejtőznek az ősi Jancsi és Juliska történet

motívumai.

RIGÓ BÉLA Nagyon örültem Lengyel Balázs indító előadásának és a kiegészítő korreferátumnak egyaránt. Lengyel Balázs referátuma sugallja, hogy az itt felvetődött gondolatok és gondok

azt

tovább-

élnek. Ennek a jegyében tennék néhány észrevételt mai gyermekköltészetünk a k t u á l i s problémáiról. Mondhatnám, hogy csendes ulti szinten én is korreferens

vagyok.

A k i i n d u l á s nem szép, nem kellemes. Egyértelmű és világos, hogy a

magyar költészetbe begyűrűzött a líra világválsága. Rég

jelen van a felnőtt magyar költészetben, erről

legutóljára

Csoóri Sándor írt, azt hiszem az Alföldben, én a Látóhatárban olvastam. Mit jelent ez a mi szempontunkból, itt szakemberek ülnek és bárki megcáfolhat engem, de sajnos nem fog. Vége a gyermekverskötetek sikerének, csökkennek a példányszámok, nő a ráfizetés, nő az anyagi veszteség miatt meg nem jelent kötetek száma. Megakad a vállalkozás, pl. az ún. Nagy Verses Könyv, amelynek olyan gyönyörű sorozata volt. Gondoljunk arra, hogy: Weöres Sándor, Rónay, Rákos Sándor szerepelt benne, s még utoljára a Tandori Dezsőt sikerült beletenni. Komoly kilátás, hogy ezt a sorozatot folytatni nem lehet. Esetleg egy-egy kötetet ki lehet adni. Kormos Istvánt például, aki különleges klasszist

képvisel,

de a sorozatot magát nem lehet folytatni. Most, ha innen nézzük a dolgot, akkor azt is hozzátehetjük, hogy lassan egy generáció

-

M

-

fog hiányozni a költök közül. Hagyománnyá vált, hogy a legtöbb költő generáció k i t e r m e l t e a maga gyerekköltészetét. Ez bizonyos korszakban felerősödött. Némely esetben a felnőtt költészet helyett születtek g y e r e k k ö t e t e k , erről Lengyel Balázs is beszélt. Még tíz-tizenöt évvel ezelőtt is megtehettük, hogy az elsőkötetes költők a K o z m o s z n á l jelentkeztek, s annyit kérdeztek

tő-

lük: van-e m o n d a n d ó j u k a gyerekek számára. A kiadó már régen nem tud ilyen bőkezű ajánlatokat tenni, inert a

tervtárgyalá-

son a verses kötetek általában kihullanak, vagy nehezen kerülnek át a rostán, és a példányszámok

is olyanok, amelyek nem

engedik ineg azt a színes k i á l l í t á s t , ami gyerekek számára

kelle-

ne. Mi ennek az oka? Lehet hivatkozni a.telekommunikációs

for-

radalomra, amelyet mint érvet mindenki un. De a telekommunikációs forradalom akkor is itt van, és ezen a területen is érezteti a hatását. Például az a jelenség is ide kapcsolódik - bár nem csupán ide, hisz foglalkoztatási és egyéb oka van -, hogy a felnőtt sem olvas verset - lásd Csoőri Sándor írását és egyéb forrásokat.

S nemcsak a példamutatás hiányzik, de hiány-

zik a családi életnek az az intimitása is, hogy ketten vagy többen olvassunk verset. Már pedig ez egy olyan műfaj, hogy hangosan lehet, sőt kell olvasni, s egyfajta lehetőség, hogy szülő és gyermek valamiféle magasabb szinten kapcsolatot

talál-

janak egymáshoz. Erre azonban nincs idő. Most azonban nem arról akarok beszélni, iniért van ez így, inkább felemlíteném a kivételeket. A kivételek nagyon elgondolkodtatóak. Hol van az a terület, ahol nem esik a versfogyasztás? Ahol érdekes módon még talán átmeneti térnyerésekről

is beszélhetünk? Az egyik a nem-

zetiségi terület. K ü l ö n b ö z ő szomszédos országok

magyarlakta

területein a költők továbbra is írnak verseket, verses köteteket gyerekeknek. Ezeket a helyi kiadók lehetőségeikhez

képest

kiadják, és az utolsó példányig elfogynak. Kányádi Sándor, Veres Zoltán, Dénes Cyörny és mondhatnám

tovább, kiknek a mü-

vei. Ha ezek a könyvek ott megjelennek, akkor a szülők belenyúlnak a pénztárcába, és megveszik őket.Mert ott verset írni, bizonyos fokig a nemzeti nyelv fenntartását jelenti. Ott tehát olvasnak verset, ott ez nem irodalmi kérdés, hanem a nemzeti m e g m a r a d á s kérdése. Mi nem mindig tudjuk, mert mint mondtam, közelharcot kell vívni, hogy a gyerekvers-köteteket a terjesztők átvegyék. Pedig od;iát eladnák. Oe ha nálunk azt mondják egy ilyen kötetre: nem!, akkor ott sem tud jelen lenni, olvasóra lelni. A másik siker az úgynevezett svéd gyerekvers-jelenség.

Er-

ről Ágai Ágnes költészetéről szólva, Lengyel Balázs is beszélt. A svéd gyerekvers típus sikeres,igen figyelemreméltó Megváltozott ugyanis ezekben

dolog.

a versekben a gyermek és a fel-

nőttek, a költőnek és hallgatójának a viszonya. A svéd gyerekversekből

Iótfalusi István fordított - hazájukban nem különö-

sen ismert - de jó költőnők műveiből egy kötetet, és ennek átütően nagy sikere lett, s most már mintaként szerepel, a magyar költészetben is követőkre talál. Mi ez az aspektus-váltás? Valamikor Petőfi Sándor még térdére ültette Arany Lászlót, s nem tisztelve a jövendő akadémikust, még bele is csípett, és elmondott neki egy történetet megfelelő tanulsággal az ürgeöntés viszontagságairól.

Tehát ez volt az a kor, amikor a költő ta-

nítóbácsi volt vagy szülő, vagy bölcs felnőtt. A gyermek pedig a pedagógiának volt elviselő alanya. Ezt követte az úgynevezett játszótér korszak. A költő a

legviháncolóbb, legvásottabb ka-

masz, aki e l ő j á t s z i k . Példaként említhetem Weöres Sándort, akinek pillanatok alatt rengeteg követője lett. A harmadik korszak a beszélgetős: A p s z i c h o l ó g u s városi szobája lett az aspektus. A k ö l t ő b e s z é l g e t a gyerekkel a problémáiról, és ha d i d a x i s van benne, akkor nem a gyereknek szól, hanem a felnőttnek. Gondoljuk végig: a svéd gyerekversek tanulsága mindig a felnőttnek szól. Nekünk, nem értjük meg és a többi, léhát

hogy nem beszélünk a gyerekkel, ha arról van szó, hogy ami-

kor bélyeget g y ű j t ö t t e m , a papa hozott egy kilóval, én meg kidobtam az egészet - ez nem a gyereknek tanulság, hanem az apuc i k á n a k , hogy ne rontsd el a gyerek játékát az otromba

felnőtt

m ó d s z e r e d d e l , mert tönkre teszed azt, amit én eddig véghez vittem. És milyen jó a b a r á t o m n á l , ahol minden este beszélget a család stb. M e g v á l t o z o t t a didaxis: iránya a felnőttnek szól. A gyermek szemlélete eleve más lett a felnőtt

társadalommal

s z e m b e n , s vannak szövetségesei, az írók, költők. így születik ez a verstípus, amely jó, hogy van, hisz mindig jó, ha a gyerek támogatót talál. Mi nem jó ebben? Az, hogy ez egy nagy siker lehetőség, amellyel a költészetünk kevéssé él, hiszen nem mindenkinek illik az alkatához. Nem hiszem, hogy egyik pillanatról a másikra például Csoóri Sándor vagy Bella István ilyen típusú verset fog írrii. Viszont van egy hiány, amit ki lehetne tölteni, és amiben óriási siker lehetőség van. Hadd ne említsek másokat, mert nem

akarok senkit m e g s é r t e n i , mondom a saját példámat. írtam egyszer Tündériskola címmel tizenegy mert Róna Em.ynek

verset. Azért kellett

megírnom,

készen voltak a rajzai, és megvolt már öt-

venezer példányra a rendelés, csak a szöveg hiányzott. Engem előfogtak, hogy találjak ki valamit. Kínomban elképzel tern,hogy a tündéreknek van ellenőrző könyvük, és hogy mi kerül bele.Nagy sikere lett. A rádióban most már harmadszor hallom. Ez amolyan sláger dolog. Egy ötleten alapszik, nem igényel katarzist, egy jó poén, egy fordulat; szórakoztat, anélkül, hogy bárkit mélyebben megrendítene és érintene. Gondolom, jó ha ilyen versek színezik a költészetet. Csak divattá ne váljanak, mert akkor törlik a költészetből a katarzist, és törlik azokat a mélyebb dolgokat, amiket a költészetnek hivatása lenne hordozni. Általában félek a gyermekkultúra

területén a divattól. A

divatok a felnőtt kultúra részei. Mert ha valami történik a felnőtt kultúrában, egy idő után megunjuk, túlhajtjuk.

Megcsináljuk,

m e g v a l ó s í t j u k , aztán jönnek az utánzók, akik lehúzzák az utolsó bőrt is róla. És azután megint kell valami újat keresni a felületi szinten is meg a mélyebb rétegekben. Változnak a divatok nemcsak az öltözékekben, hanem a művészetekben is. Ezt elbírjuk mi, akik a tézist- antitézist átéljük, és vívjuk san. De gondoljunk csak arra a gyerek korosztályra,

folyamatoamelyiknek

az idején a gyerekrajzoknak absztraktaknak kellett lenniük, és ami konkrét volt, azt száműzték. A gyerekek a valóságos élettől nagyon távol eső, nagyon leegyszerűsített formákat kaptak. Most majd jön az ellenkező hullám, most már majd az internaturalizmus jegyében fogják kapni az illusztrációkat. Sajnos azt érzem, hogy ez következik.

A k o n j u k t ú r a , minden létező k o n j u k t ú r a , silányít. Ha a piacon valamiből kevés van, akkor megjelenik a bóvli áru. Ez a kultúránál sincs másképp. Hogy mondjak egy példát: ott van a fantasztikus irodalom. A fantasztikus irodalom a század elején a magyar irodalomban a kiemelt értelmiségieknek volt az innyenc c s e m e g é j e . A legjobb magyar fantasztikus regényt Babits Mihály írta. A gólyakalifa nagyon jó fantasztikus

elbeszélés,

de Karinthy Frigyes életművében is végigkövethető ez a műfaji vonal. Sorolhatnék

még más neveket is, akik szintén megpróbál-

ták, például Csáth, Laczkó Géza. Amikor aztán a fantasztikus regény iránt óriási kereslet támadt nálunk, ez a helyzet merőben megváltozott. Ha a mai névsort mellé tesszük az előbbi neveknek, akkor bárki észlelhet némi különbséget anélkül, hogy a mai névsort

felsorolnám.

Fölveltődik az a kérdés , hogy egyáltalán miért

írunk

g y e r m e k v e r s e t . Ez a kérdés látszólag értelmetlen, mert hiszen sose teszik fel azt, hogy a költők miért írnak verset. De azért a gyermekvers esetében a kérdés mégsem indokolatlan, mert teljesen különböző indítékok alapján születnek a gyermekversek. Az egyik az, hogy a költő egyszerűen verset ír, és ez a vers utólag valamilyen oknál fogva átkerül a gyermekek számára alk a l m a s irodalom kategóriájába. Erre példát mondott Lengyel Balázs, Weöres Sándor gyermekverseit. De a példákat

sorolhatnám,

hiszen ez a sors érte a János vitéztől a 19.század egész sor alkotását. Arany János a Rózsa és ibolyát sem a gyerekeknek írta vagy a Toldit. A világirodalom teli van olyan írásokkal, amelyeket eredetileg felnőtteknek írtak, és vagy közvetlen, vagy átdolgozott formában átkerültek a gyerekekhez.

írhat költő gyerekverset vállalt szerepként, mint a Szegény kisgyermek panaszai Kosztolányinál. A kultő nagyon sokszor vállal szerepet, mért éppen a gyerekszerep lenne az, amit nem vállal? írhat gyermekkori élményéből

táplálkozót,

ami József Attilánál igen gyakori. Ezek között nagyon kevés az, ami csakugyan gyerekeknek való. Ámbár, hogy mi alkalmas g y e r e k n e k , és mi nem, az változik. Korábban nem adtunk gyerekeknek olyan verseket, amiket most odaadunk. A gyermek-élményből fakadó vers parallelje a szülőélményből eredő. Megint a kortárs magyar lírára gondolok, Szabó Lőrinc

Lóci-verseire.

A k o r t á r s költők egész sorának verseiből tudom, hogyan hívják a gyermekeiket. Nemcsak versnél, prózánál is előfordul, hogy a gyermekek regényhőssé szublimálva, átalakítva szerepelnek. Érdekes téma lenne egyszer megírni ezeket a létező gyerekeket, akik a gyerekirodalomba bekerültek. Más dolog persze, hogy a költő, író ezt a saját szülői élményét olyanná tudja-e tenni, ami értéke az irodalomnak, mert előfordul, hogy csak saját intimitásait teregeti ki. Nagyon sok gyerekvers születik ma nem is alkalmazott, hanem abszolút alkalmi irodalomként. Például egy kinyitható játék, egy stancolt könyv a karácsonyfa alatt, egy nyuszi húsvétra és így tovább. Ezeket meg szoktuk mélyen vetni, viszont tény, hogy ezeknek óriási a példányszámuk, és egy ilyennek az oldalán, egy játék oldalán, szerepelhet klasszikus költemény épp úgy, mint valami teljesen értelmetlen klepancia. Ugyanis ez a játék funkcióját egyáltalán nem zavarja. A gyereket se zavarja, amikor megvéteti a szülővel ezt a játékot. Pedig

tulajdonkép-

pen itt tért nyerhetnénk, mert amíg a klasszikus, szép, gyönyörű verseskötetnek a forgalma zuhanás szerűen csökken, addig

a forgalomban levő versmennyiség ilyen alapon tartja a szintjét, és miután nem akarunk tudomást venni róla, nem is tudjuk befolyásolni. Ahol nem csökken a vers befolyása, az az énekelt vers. Mi most siratjuk a G u t t e n b e r g galaxist

és a szép. harmonikus

kultúrát, mert jött a t e l e k o m m u n i k á c i ó , és a

kultúra

emberte-

len és aránytalan lesz. Amikor a Guttenberg galaxis megjelent, egy sor addig elfogadott dal k e t t é v á l t , mert a

dolgot megváltoztatott. Például a

dallammal ellentétben a szöveg korlát-

lan példányban m u l t i f i k á l h a t ó lett. Olyan botfülű

területeken,

mint M a g y a r o r s z á g , ez tetten érhető. Ha vannak itt reformátusok, tudják, mi a g y ö n y ö r ű s é g e s Szenczi Molnár zsoltárokat úgy é n e k e l j ü k , hogy egy holland vagy svájci nem ismerne rájuk. Mert ezeknek ritmusuk is van, mi pedig egyhangúan végignyújtjuk, a meddig a gyülekezetnek és a kántornak a torkából telik. Az énekelt vers most visszanyerheti eredeti formáját. Mert most a/ állammal is m u l t i p l i k á l h a t ó . Régi vesszőparipám: Balassi Bálintot lehetne ismét énekelve hallani, mint ahogy már meg is szerezték hozzá a kottát. Nem kell őt szavalni, ő szavalva a verseit soha életében nem hallo+ta. És általában a költészetben feléledhet az énekelt költemény. Az igazi költészet, mert ami. ebben a pillanatban e területen van az még egyfajta

erőltetés.

Körülbelül ott tartunk még, mint irodalmunk Kazinczy Ferenc k o r s z a k á b a n , amikor azt mondotta a mester, hogy ha eredeti alkotásokkal még nem tudunk igazán versengeni, legalább próbáljunk fordítani. Eredeti alkotások e téren még nem igen születnek, viszont jó verseket megzenésítenek és énekeljük

őket.

Val 'ban misszió, hogy a gyerekek újra a dallammal együttélő

verseket hallanak Kalákáéktól, Seböéktől - József Attila verset, Nemes Nagy Ágnes verset, Weöres verset - rengeteget. És az az érdekes, hogy a vers, mihelyt éneklik, megint frissen hat, és kell a gyerekeknek! Az egészet összefoglalva: tapasztaljuk a versektől való e l f o r d u l á s t , s ez a jelenség káros, de nem állhatunk meg ennél a megállapításnál. Ez a jelenség új feladatokat ró ránk, s egy más stratégiát követel tőlünk, amelynek módszereit igyekeztem

érzékeltetni.

Végül Lengyel Balázs referátumával kapcsolatban

szeretnék

valamit mondani. Nem vitatkozni akarok vele, csak felhívnám a jelenlevők figyelmét a következőre: Lengyel Balázs, amikor a gyermekirodalmat az alkalmazott irodalom kategóriájába

sorol-

ta, hogy ezzel lett más, mint a felnőtt irodalom. Én viszont szeretném megjegyezni, hogy az irodalom egységéről a gyermekirodalom sem választható le. Az alkalmazottság nem a műnek a tulajdonsága, hanem a mű felhasználásának a szempontja. Mert bizonyos szempontok szükségeltetnek ahhoz, hogy a mű funkcionálni tudjon. A gyermekirodalom szempontjait ugyanúgy síti az a Weöres vers, amelyet a szerző nem szánt

telje-

gyerekeknek,

mint az, amelyet egyenesen erre a célra írtak. Egyik esetben a kiválasztó képviselte a szempontot, a másik esetben az író. Ezek a szempontok léteznek. Vagy szelekciós szempontok, vagy megírási szempontok, de a felnőtt irodalom is teli van ilyen szempontokkal. Egyszer a televízióban a MOKÉP egyik derék szakembere úgy fejezte ki magát: a magyar filmek túlságosan jók, és ha a stúdió azt kívánja, hogy csináljanak rosszabb filmeket, a közönség majd meg fogja nézi azokat, mert túl jó fii-

mekre nem akar b e m e n n i . Akkor jöttem r á , hogy a szegény sznob nein érti a problémát. A nagyközönség nem a művészfilm ellen van, de mellette sincs. Ez a művészi szempont neki rens. Az ő szempontja

az, hogy a

indiffe-

filmet élvezhesse, olyan

legyen, ami tetszik neki. Ha a gyermek kinyitható panoráma játékára Weöres verset teszünk és Weöres bohocával

csináljuk,

ez megfelel neki és nem igényli helyette, hogy... hadd ne mondjam a jóval igénytelenebb szerzők nevét. Az én véleményem tehát az, hogy egész kultúránk minden területén

különböző

szempontok dominálnak. A probléma ott v a n , hogy vajon a mű csupán valamely igényt elégít-e k i , vagy művészi erővel annál sokkal, de sokkal többet is tud mondani. Különös

ellentmondás

van például a tömegízlésben. Amikor a tömeg, a nép még önmagának csinált tárgyakat, önmagának faragott, önmagának hímzett, önmagának dalolt, magas művészi ízlés szintjén

alkotott.

Amikor ugyanezen tömegnek árucikként csinálják a föltételezetten igénytelen kultúrát, a tömegízlés is elsilányodik. Mert olyasmit kap, ami a speciális szempontokat csak kiszolgálni a k a r j a , ahelyett, hogy a speciális közeghez alkotó módon nyúlna hozzá. Ma a gyerek-tömeg egy sznob tömeg. Erőteljesen hatnak rá a Csillagok háborúja, a Szandokán és hasonlók. De ha tudomásul vesszük az igényrendszerét, el tudjuk fogadtatni vele a k ö l t é s z e t e t , a jó irodalmat is. Csak hát teljesítse az ő kívánalmait és elvárásait. FEKETE

GYULA:

Köszönöm ezt a korreferátumot is. Ami az alkalmazott irodalmat illeti, gondolom holnap Lengyel Balázs is elmondja majd

ö s s z e f o g l a l ó j á b a n a reflexióit. Egyébként Rigó Béla e tárgyban való tapintatát nem kötelező senkinek

KÖNYVES TÖIH

utánozni.

LILLA:

A gyermekek versellátásának néhány krdéséről szólnék, ahogyan azt Cs.Nagy István évekkel ezelőtt ilyen szépen megfogalmazta. (S ez talán alkalom arra, hogy az ifjúsági

irodalom

cselekvő m u n k a t á r s á r a , Cs.Nagy Istvánra is emlékezzünk, hiszen sajnos ő sem lehet itt már jelen közöttünk). A gyermekek vers igényével kapcsolatosan itt Weöres Sándor komplex életművét szeretném segítségül hívni, másrészt pedig a f o l k l ó r - jelzéseit, amelyeket, azt hiszem, nagyon figyelembe kell venni a mai magyar gyermekvers

erőteljesen

születésének

pillanataiban. Weöres Sándortól a "Csíja-csicsija mályva" kezdetű altatódal jutott most hirtelen eszembe, amely kis versike akár énekelt formájában is magában hordozza a gyerek

versigé-

nyének egyrészt fejlődő tendenciáit, másrészt a gyermeki befogadóképesség gazdagságát és komplexitását. A vers kezdete: "Csíja-csicsija mályva, csíja-csicsija rózsa" - a népköltészetből kölcsönzött sorok, népi altatók hangzásvilága.

Folyta-

tásában, hogy: "Lett-e úton, csillag lett-e úton, két kutya ballag, kövess nemes úton", az altató rigmusa

után mintha

megjelenne egy pici kis történet - nevezhetjük miniatűr képnek amit a gyermek már szinte az altatókban is megkap a folklóralkotásokban. De az altatókból is kilesve a kis epikus képeket "Aranykertben arany fa, arany bölcső alatta", a gyermek, mint cselekvő részese, az elalvás pillanatában szemléli ezt.

Hagyományait G y u l a i Pálnál és Móra Ferencnél is megkereshetjük. A történet é r d e k e s s é g é n é l követhetjük nyomon tovább a jelenséget párbeszédbe oldódva: "Rózsa-rózsa mit csinál? Mályva-mályva mit csinál?" És most következik valami sejtelem, valami megf o g h a t a t l a n s á g , ami a gyermek életében - mozgás-igény és történet-igénye csírájában - benne van, de öt-hat éves kor táján teljesedik ki és fogalmazódik meg a pedagógusban is a gyermek ilyen irányú igényeként, hogy a gyermekvers többletét is megkapja. "Rózsafák, m á l y v a f á k " . "Kék gyöngyöt tesz bársony

tokba".

"Addig jó, míg szundikál". Különféle jelentő síkokon nagyon sok mindent jelenthet ez a

pár sor a gyermeknek. A kék gyöngy,

a kék szeme, amit pilláival lezár a világ elől. Második-harmadik síkon rendkívül gazdag módon lehetne ezeket a képeket még kifejteni. A vers a Weöres Sándor-i bravúros szekvenciás szerkesztéssel visszatér a népi gyermekmondóka soraira. "Csíjac s i c s i j a - m á l y v a , rczsa" - zárja le a költeményt. Visszatérve a folklórra. A folklór ezekről a fokozatokról gondoskodik a gyermek számára. A legkisebb gyermek a hangzás é l m é n y é n , a mozgás élményén keresztül éli át a verset. Nagyon érdekes volna megvizsgálni, hogy a mondóka - a szöveges mondóka énekes változataival is - mennyire viseli magán, hordozza műfaji sajátosságaiban azokat az elemeket, amelyek a gyermek érdeklődését a vers differenciálódó fajtái iránt, másrészt viszont az epikus m ű f a j iránt felkelti. A mondókából két út vezeti a gyermeket a műélvezet útjára. Az egyik a gyermekvers irányába, a másik meg a mese irányába, és mind a kettőt a mondókák úgynevezett epikus elemeiben lehet megragadni. "Csik makmak, esik makmak, itt kerekedett egy kút, abban lakik egy kis nyúl." Itt a pici történet, és megint a höcögte-

tővel zárul: csik-mak-mak csik-mak-mak... Jelezve azt, hogy a gyerek számára ez a legfontosabb. A gyerekvers vonala is ezt a történetigényt viszi tovább. A három-négyévesek

versigénye

ily módon a versben megírt történetekhez vonzódik, és a harmadik szint, ami a képgazdag költészetet jelenti, a gyermek számára Weöres Sándor költészetében azért annyira megkapó, mert egyszerre van jelen benne a ritmus, a történet és a költői kép. A másik út a mese irányába vezet, és jellegzetes átvezető forma, amit Kovács Ágnes mondóka-mesének nevez, vezeti a gyermeket az epikus meséhez. "Az egyszer volt egy ember, szakálla volt kender" Kovács Ágnesnek kedves példája. Ide kívánkozik az úgynevezett formula-mese is, amelynek a gyermeki befogadása azonban problematikus. Jó néhány jelzésem van óvodás gyermekek köréből, miszerint csak gondoljuk, hogy anynyira szeretik a Kóró és a kismadár meséjét. Tudniillik, a gyermek az epikumból többet kíván. Többet kíván, színesebb e l ő a d á s m ó d o t , részletezőbb cselekményleírást, és ezt majd az igazi népmese nyújtja számára. A gyermek

befogadóképességét

tekintve két-három éves kor tájékán ez még nem lehet az igazi varázsmese, vagy tündérmese. De lopózik ide az állatmese,akár verses, akár prózai formában. Ám nem véletlenül az állatmese verses változatai sokszor elnyomják a prózai

változatokat.

Szeretném hangsúlyozni, hogy semmiképpen nem az ezópuszi állatmeseformáról lehet itt szó. A népmesék hangvételével megszólaló irodalmi állatmooe is helyet kaphat; Csukás István meséi például kitűnően beváltak erre a célra. Aztán a gyermek

közvetlen

k ö r n y e z e t é b e n megszólaló spontán szülői

indíttatású

kis m a c k ó t ö r t é n e t e k , amelyek ugyan nem mindig irodalmi

értékűek,

de a m e s e é r t é s t előkészítik. Három éves kortól a tündérmese egyszerű változatai a k e d v e l t e k , majd a valóságmese és a novellamese formái is bekéredzkednek a gyermek repertoárjába. A vers és a mese k e d v e l é s é n e k fokát a kisiskolás gyermek életében az o l v a s á s technikai fejlettsége és fejlődő fokozatai

befolyásol-

ják. A népköltészet verses és prózai változatai a gyermek nyolc éves koráig szinte minden életkorban adnak fogódzót és adnak emlékezetes műfajokat. A meséből a kalandregény felé is egy jellegzetes átmeneti műfajt nyújt a népköltészet, éspedig a m o n d á k , amely részben megtartja a mese elbeszélő kereteit, a mese szerkezetéből adódó epikus sodrást és az előadás vonzását, ugyanakkor valoságos elemeket is tartalmaz. Azt hiszem, akár a g y e r m e k v e r s , akár a gyermekmese vonatkozásában a folklór jelzései még ma is mérvadók az alkotók számára. Tatay Sándor Kinizsi Pál című alkotására szeretnék utalni. Ifjúsági

regény-

ben kitűnően eltalálja a nyolc éves gyermekek igényét az epikus művek befogadására. Azt hiszem, nem említhetünk még egy művet, amelyik ilyen sikeresen kielégíti azt az igényt, ami a gyermek mese-szeretetéből táplálkozik, a mese

szeretetéhez

kapcsolódó epikus befogadóképességet veszi figyelembe, s azon kívül a gyermek azonosulási

sémáit.

OROAS

IVÁN;

Kérem szépen nem vagyok avatott ügyszónok, nem is szeretem hallani a saját szövegemet, tehát elég rövid

leszek.

Mondandóm jelentős részét a helyi könyvtárosok már hallották is. Az ismétlés egy tört része Mikszáth Kálmánnál

kezdődik.

Üreg kollégám - ne az öreg írót, hanem az újságírót

tessék

tekinteni - pontosan száz évvel ezelőtt azt mondotta, hogy a p a r l a m e n t b e n csak a trónbeszédet szabad fölolvasni, mindenki más szabadon beszél. Én pedig trónbeszédet nem tartok. Tehát szabadon beszélve némi skizofréniára szeretném felhívni a figyelmet. Itt elméleti kérdésekről van szó, hát én most az elméleti kérdést a magam módján próbálom

megközelíteni.

Valami b a j van a történelmi regényírással, aminek valamilyen személyi képviselője mégis csak vagyok, mivel nincs itt Takács Tibor, aki amolyan hatod-Jókai. Én csak féltucat könyvet írtam össze életemben, de mégis izgat a

dolog: miért van

a magyar történelem körül olyan néma csönd? Nem hiszem, hogy ilyen történelmi múltú ország még létezne valahol a földtekén, ahol hosszú éveken keresztül a történelmi tárgyat törölték az érettségi tárgyak közül. Nem tudom, ki hogyan van vele, én semmi okát nem érzem annak, hogy különösebben szégyelljem, amiért magyarnak sikerült a világra jönnöm - kérem szépen, minden cigány a maga lovát dicséri. A történelmi regényről azért beszélek szeretettel, mert ha valamikor vidéken

mászkáltam,

még aktív újságíró koromban, és föltettem a gyerekeknek az iskolában a kérdést: ki ismeri a kedves papáját?, hát persze mindenki föltette a kezét. Nagypapa? Azt is ismerték. A dédapánál

már m e g a k a d t u n k . Az ükapáról jobb nem beszélni. Ez egy családnál még valahogy megáll, de ha egy nemzet elfelejti a saját n a g y s z ü l ő i t , ott valami iszonyatos bajok fognak történni. Már pediglen szerintem ebben a teljesen elanyagiasult

világunkban

- amiben most kezdünk észbe kapni, hogy mit cselekedtünk azért erre is érdemes lett volna gondolni. Mert ebben a pillanatban gazdasági válságban van az ország, a lelki válságról mér sékeltebben szoktunk beszélgetni,

bár szerintem az is van. Pél

dául abban, hogy a történelmi regény írása nálunk valami furcsa dolog . A skizofréniám azzal is kapcsolatos, amit Lengyel Balázs m o n d o t t , hogy az ifjúsági történeti regénynek gyerek a hőse. Nekem egyetlen hősöm nem volt gyerek. Lehet, hogy nem is vagyok ifjúsági író. Lehet, hogy nem is vagyok író, ami majd elválik. S ő t , majdnem biztos vagyok benne, hogy nem, mert ha a gyerek tudatáról kellene nekem írni, akkor is baj volna. Mert ahogy elnézem az unokáim tudatát, az egészen más, amit én magam bevallottam ugyanebben a korban. Nem hiszem, hogy a gyerekek tudata pontosan az volna, amit fel szoktunk tételezni róla. Amikor 1971-ben elkövettem az első történeti

regényemet

D a m j a n i c h tábornokról, bevonultam kedvenc munkahelyemre, az Élet és Irodalomhoz, és a sokunk által ismert Katona Évával k ö z ö l t e m , hogy én most éppen regényt írok. Ezt ő tudomásul vette. Milyen regényt ír? - kérdezte. Történelmi

regényt.

- Mondja Iván maga megőrült? - nézett rám. Ez nagyon furcsa dolog, tehát ami nálam azóta is tart, hiszen most éppen a hetediken dolgozom a Móra kiadó jótékony és kisösszegű

segítségével.

De mindenesetre valami furcsa van abban, hogy a történelmi regényt az ember megírja, az elfogy. A könyvtárosok - akik vannak itt s z é p s z á m m a l , aminek nagyon örülök -, elmondhatják, hogy olvasóink is vannak, de hogy mindennek valami kis visszhangja is lenne a hivatalos kritikában vagy a nem hivatalos kritikában, egyáltalán a kritikában, annak nyoma sincsen. Mintha ebben az életben soha meg sem írtuk volna. Jóisten tudja, hogy ez tulajdonképpen miért van? Azon gondolkodtam magamban, hogy ha szégyelljük ezt a magyar múltat, akkor tagadjuk meg egy az egyben. Ha pedig nem szégyelljük, akkor nem lehet olyan nagy szégyen-gya1 ázat, ha az ember nagy példák nyomán megpróbál úgy írni történelmi

regényt,

hogy eszébe sem jut gyereket tenni főszereplőnek, vagy hogy valaha is ifjúsági író volt egyáltalán. Bevallom őszintén, nagy lelkesedéssel vettem tudomásul, amikor felvettek a Magyar írók S z ö v e t s é g é b e , ami egészen kalandos dolog volt, ugyanis úgy öt-hat évvel ezelőtt jelentkeztem Földes Péter

megtisztelő

tanácsára, rögtön el is utasították a felvételemet,

aláírta

Fekete Gyula. Amikor nem jelentkeztem, egy negyed éven belül felvettek, aláírta Fekete Gyula. Máig is nagyon hálás vagyok érte. De kérem tisztelettel valami egészen sánta dolog van itt a világegyetemben, ha egyik oldalon csinálunk valamit, a másik oldalra a kutya se figyel oda - csak az olvasók.

Az az érzé-

sem, ha elméleti kérdésekről beszélünk, azok néha gyakorlati kérdések

is.

FEKETE GYULA:

Csak annyit fűznék hozzá az előbbi felszólaláshoz, hogy a fiam, aki nagy kedvvel túrkálta az anyakönyveket, és nyomon próbálta követni a család visszamenő ágait, szeretett volna például Miskolcon a levéltárban is utánanézni egy ilyen régi családi ágnak. Lándzsával állta el az útját a levéltáros: ilyenféle őskutatás nem kívánatos dolog!

HURTONY

ZSUZSA:

Én is a gyakorlat tanulságaival szeretnék az elmélet megf o n t o l á s a i h o z hozzájárulni. Hivatásomnak tekintem, hogy az írók meg a gyerekek között közvetítsek. Teszem ezt most a szép szó művelőitől elnézést kérve, nagyon-nagyon távirati stílusban . Mit olvasnak a gyerekek? Az elmúlt négy-öt évben az ország jónéhány óvodájában és iskolájában járva, megkértem a 6 - 9 éves gyerekeket, rajzolják le legkedvesebb mesehősüket. 839 rajzot néztem át, ezek közül 37 volt értékelhetetlen. A legnépszerűbb mesehősök listáját kommentár mellőzésével ismertetem: Pom Pom 235, Süsü 48, Vackor 4 1 , Hófehérke 34^ A nagy horgász 28 rajzon volt látható. 18-18 rajz

ábrázolta Vukot illetve a rózsa-

szín párducot (ez utóbbi a filmsorozat hazai bemutatója előtti időszakból), 17 Mikrobit, 16-16 a űamie és a csodalámpa ve A kiskakas gyémánt

illet-

félkrajcárja egyes szereplőit, 15 Piroska

és a farkas, 13-13 Bob és Bobek, illetve A kockásfülű nyúl egyegy

figuráját, 11 Miki egeret, 10 Pampalinit. A továbbiakban

nagyon kiszélesedik a "mezőny", ezeket már nem sorolom. A tanulságos és elgondolkodtató tények önmagukért beszélnek, s teendőket

sürgetnek...

Egy jelzés az iskolai ajánlott és kötelező

olvasmányok-

ról (hasonlókat sorolhatnánk). Minap egy háromgyerekes

szülő,

kinek legkisebb gyereke most elsős, érdeklődött, hol tudná beszerezni Mándy Iván Csutak és a szürke ló című könyvét. Az elsős gyerek számára ugyanis ajánlott olvasmányként

szerepel

az üzenőfüzetben az A b l a k - Z s i r á f , a Gőgös Gúnár Gedeon és Mándy közismerten nagyszerű, ám talán mégsem elsősöknek való kötete. Másik példa: a Légy jó mindhalálig feldolgozás komoly erőpróbát igényel a g y e r e k e k t ő l , akik nehezen tudják értelmezni azt a társadalmi közeget, kort, és emberi

magatartásformá-

kat, amelyekkel a regény lapjain találkoznak. lalán érdemes lenne illetékeseknek felülvizsgálniuk a kötelező

olvasmányok

jegyzékét. Kodály szerint a gyerekek zenei nevelését a születés előtt kilenc hónappal kell kezdeni. Azt hiszem, ez az olvasásra is érvényes. Mégsem láttam még olyan gyermeknevelési

kéziköny-

vet, amelynek legalább egy melléklete a fiatal szülőket a gyerek irodalmi-művészeti nevelésével kapcsolatosan

orientálná.

Mindig meglepődöm, ha egy óvodásoknak szóló könyvet az átlagosnál jóval nagyobb méretű betűkkel szednek.

Bizonyára

nem a gyerek kedvéért, hiszen ezeket a szülők, nagyszülők olvassák fel. Az olvasással ismerkedő gyerekek már nem az efajta könyveket kedvelik, de még nem a Már tudok olvasni! sorozat darabjait. Gyerekkönyvtárosok tapasztalata,

hogy

október-no-

vember táján az elsős gyerekek olyan könyveket keresne!«, amelyeket csupa nyomtatott nagybetűvel szedtek. Ilyet persze nemigen találni. Vajon nem lenne-e érdemes egy-két jól megválasztott művet így kivitelezni, hogy az alfabétával

ismerkedő

gyereknek valóban öröm legyen az első önállóan

elolvasott

történet? Még akkor is, ha ez a fajta olvasmány csupán bevezető lenne a hagyományos szedésű és betőméretezésű

köny-

vekhez? Gyakori témánk, hogy a gyerekek nem olvasnak, vagy

nem

eleget olvasnak. Ez igaz. Megfigyelések igazolják, hogy az olvasás iránt nem érdeklődő gyerek is hajlandó könyvet venni a kezébe, ha az valamely speciális, őt érdeklő témáról szól. Nem ritka jelenség az a 7-8 éves gyerek, aki, mondjuk, a csillagászat iránt érdeklődik. Ha a könyvkiadás, a könyvtárügy és a pedagógia arra a lehetőségre is figyel, talán újabb esélyt szerzünk az olvasóvá

nevelésnek.

Két évvel ezelőtt a gyermek- és ifjúsági irodalom kritikájáról beszéltem. A példa kedvéért most azoknak a köteteknek a fogadtatását említem, amelyek "Az év ifjúsági könyve" e l i s m e r é s b e n részesültek. Békés József Piaci légy című könyvéről két kritika jelent meg, Ende Nomójáról egy. Erdődy János Keresztes

lobogók alatt és Megay László A mindentudó

himpellér c. könyvéről csak hír- és ismertető jellegű anyagot

láttunk. Egy szót a terjesztésről. Könyvkereskedői véleményt ol-

vastunk a Piknik-sorozatról: "Nem volt reklámja. p r o p a g a n d á v a l kellett volna egy új sorozatot

Nagyobb

elindítani".

20 napilap, 4 szakmai lap mutatta be az első kötet megjelenése előtt a sorozatot, az Új tükör és a Magyar Nemzet interjút közölt a Piknik szerkesztőjével, a Magyar Ifjúság, a K i n c s k e r e s ő , a Könyvvilág és

a Rádió részletesen

az új sorozattal 1935-ben. Valóban nem volt elég

foglalkozott propagandája?

Nőst 1 inger Konzerv Konrád-ját mint "ragyogó sorozat első kö-

tétét" említi egy terjesztő. A könyv gerincén a 2. sorszám áll. Nem kellene a könyvterjesztőknek

is komolyabban venni a

munkájukat?

A tanácskozás második Vitavezető:

BORBÉLY

része

B o r b é 1 y

S á n d o r

SÁNDOR:

Engedjék m e g , hogy nagyon röviden elmeséljek két kis történetet, amelyeken ha elgondolkodunk, talán jobban érzékeljük a funkcióját a mindnyájunk által szolgált gyermek- és ifjúsági irodalomnak. Az első. Nyáron

egy nagyon kedves marna a strandon macerál-

ta a feltehetően másodikba menő gyermekét, és valószínű, hogy az olvasókönyvből felolvastatott. A gyerek egész szépen és folyékonyan olvasott, ami manapság ritkaság. De hallom azt, hogy: "és az udvaron ott ült a komodor". Mindenki felütötte a fejét a környéken, hogy a "komodor"? Hogyan és miképpen? A szóképolvasás egyik problémája az, hogy a komondor helyett, mi sem t e r m é s z e t e s e b b , komodorra asszociál a gyerek. Vajon

feladata-e

a mi irodalmunknak, hogy megismertesse a komodor fogalma mellett a komondor mibenlétét is a gyerekekkel? A másik dolog, ügy tíz évvel ezelőtt történt. Vajon szabad-e és úgy kell-e az irodalmat hasznosítanunk, ahogy ez Vértesszöllösön történt. Sámuel uraság lábánál voltunk a családommal. Amikor visszafelé jöttünk, láttunk egy hosszú föld-

szintes é p ü l e t e t , amire ki volt írva, hogy "tűzoltó szertár" v í z s z i n t e s e n állt o t t , körötte félkörben pedig az hogy: "A néppel tűzön-vízen át". Mondom, nem tudom, így kell-e az irodalmat é r t e l m e z n i , és mi ebben a funkció? De mindenesetre így is élnek, vagy élhetnek az irodalom szlogenjei a köztudatban. Na most, hogy mindez összefüggések árnyaltabbak legyenek, következzenek a felszólalásra jelentkezettek meg az erre felkértek.

VIDOR

MIKLÓS:

A k é r d é s , amelyre válasszal tartozom, így hangzik: Menynyiben alkalmazhatók a modern regény technikai újításai a mai ifjúsági

regényben?

Ezek a technikai újítások a 20.századi regényirodalom meghatározó egyéniségeitől erednek, Joycetól Proustig vagy Kafkától Camusig, akiknek ezek az újítások nem spontán

jutottak

e s z ü k b e , hanem a maguk sajátos művészi látása következtében megtalálták a módját annak, hogy eszközökre leljenek egy körülöttük viharosan megváltozó világ ábrázolására. Ebben a folytonosan változó világban, amely a 20.században rendkívül mértékben felg y o r s u l t , minden egyébbel együtt, miért éppen a gyermek és a k a m a s z lelki alkata, magatartása, társadalomba való beilleszkedése vagy be nem illeszkedése, ne változott volna? A ránk maradt kamaszkép a klasszikus irodalmi mintákat tekintve valahol D i c k e n s t ő l indul el, és a magyar irodalomban is, ha megvizsgáljuk akár Móricznál az Árvácskában vagy a Légy jó mindhalál i g b a n , mintha ennek a kamaszképnek vagy gyerekképnek a folytatását látnánk, az ártatlan szerencsétlen sorsú gyerek, aki belehullik a felnőttek kegyetlen, könyörtelen, célratörő világába.

Ez a kamaszkép, illetve gyerekkép azonban megfordult. És most, hogy közelítsünk a mi témánkhoz, két angol regényt szeretnék megemlíteni. Az egyik Richárd Hughes Szélvihar

Jamaicá-

ban című 1929-ben, a másik W.Golding A legyek ura című 1954-ben megjelent regénye. A két regény egyike sem ifjúsági, de mindkettőnek a középponti hősei gyerekek, illetve kamaszok és amit a dátumokból könnyű kiszámítani: az első regény körülbelül 10 esztendővel született meg az első-, a második meg a második világháború után. Ez a két esemény, az addig is éppen elég heves változásokat robbanásszerűen felgyorsította. Akkor, amikor e két, felnőttek számára írt regény gyermek-, kamaszhőseire utaltam, egy igen fontos

szemléletbeli változást akartam megjelöl-

ni. Ez a két nagy író a gyermeklélek olyan tárnáiba

világított

bele, amelyek mélységéig addig nemigen jutottak el. Mindkét regényben rendkívüli körülmények közé kerülnek a gyerekek. Részben természeti, részben társadalmi, történelmi körülmények vetik őket olyan körülmények közé, amelyekkel addig a maguk regurális családi, otthoni életében nem találkozhattak.

Például

mindkét regényben gyilkosságig jutnak el a gyerekek. Mindkettőben bizonyos érzéketlenség mutatkozik meg, az adaptációs készségnek, az alkalmazkodó készségnek valami olyan kóros elh a t a l m a s o d á s a , amely lassan az elembertelenedés felé visz. Golding regényében - amelyet bizonyára többen ismernek, hiszen időben közelebb van hozzánk, és a könyvből készült filmet is játszották nálunk - a londoni bombázás veszélyei elől elmenekített gyerekek egy lakatlan szigetre kerülnek, ahol a felnőttektől ellesett ösztönök durva kiélése - jóformán egy

-

G'\

~

fasisztoid magatartás - mutatkozik meg eekben a kamaszokban. Mindezt azért kellett e l m o n d a n o m , hogy mintegy a gondolat számára

előkészítsem

agyunkat.

Itt az akeeleráció. Amely fölgyorsulással oly mértékig találta szemben magát a világ mindenütt a fiataloknál, s amelyre az a jellemző, hogy a fiatalok jóval előbb tanultak meg élni a kor c i v i l i z a t ó r i k u s e s z k ö z e i v e l , mintsem eljutottak

vol-

na a kor s z e l l e m é n e k megértéséhez. Márpedig, amint Lengyel Balázs m o n d t a , az ifjúsági regénynek általában gyerekek a hősei - kivétel a történelmi regény, ahol lehet felnőtt is - és a közönsége is g y e r e k k ö z ö n s é g . Ez a fölgyorsulás, az érdeklődésnek ez a hirtelen k i n y í l á s a , voltaképpen lehetetlenné is teszi a mai ifjúsági író számára azt, hogy a régi képlet szerint írjon. Hogy a gyerekeket olyan módon kezelje, amelyért - azt hiszem -, mérgelődnének vagy m e g s é r t ő d n é n e k . Társadalmi

körülményeink

is olyanok, hogy ma már a felnőtt világ és a gyermek világ sokkal kevésbé válik el egymástól, mint valaha. A gyerekek mindennapi é r d e k l ő d é s é t kielégítő hírszolgálati szervek - sőt a képekkel és híradóképekkel szolgáló tévé - naponta

produkálnak

olyan valóban megtörtént eseményeket, amilyenek a túsz szedések, a merényletek, és egyebek révén a gyerekek, a kamaszok számára már az egész világot egy valóságos nagy krimivé alakítják át. Nem beszélve magának a kedvelt műfajjá váló kriminek az e l ő r e t ö r é s é r ő l , amely az emberéletet körülbelül egy krimifigurának az értékével azonosítja az ő szemükben. Mindezt nem lehet jámbor fejcsóválással és enyhe rosszallással

figye-

lembe vennie annak, aki az ifjúság számára ír regényt, hanem

meg kel), tanulnia u/ n szemükkel és az ő nyelvükön megköze1 í t e n i mindazokat az eseményeket, amelyeket érdemesnek tunk arra, hogy elmondjuk gyerekek

tar-

számára.

Sok k ü l s ő d l e g e s , mennyiségi szenzáció ragadja magával a gyerekeket. A r e k o r d s z e l l e m , a régi értékek háttérbe sa, azoknak a

szorulá-

bizonyos morális cölöpöknek a kimozdulása.

Mindez megkérdőjelezi az egész maguk körül látott világot, és egyrészt egyszerűbbé és másrészt bonyolultabbá teszi mindennek a felfogását az ifjúság részére. A felnőtt-regény

esz-

közeinek felhasználása egy korszerű ifjúsági regény megírásakor nemcsak m e g e n g e d e t t n e k , de egészen egyszerűen

kívánatos-

nak és helyeselhetőnek számít. Hiszen ezeket a technikai újításokat szinte észrevétlenül eltanultuk és szinte nul használjuk

öntudatla-

is - kicsit úgy járva, mint Moliere-nek az

Úrhatnám polgára, aki rendkívül önérzettel telik el, amikor megtudja, hogy ő prózában beszél. Mindnyájan élünk ezekkel a fogásokkal. És hogy egyik-másikról

beszéljek is, talán min-

denekelőtt az időfelbontásról kellene néhány szót ejteni. Arról a folyamatról, amelyet mindnyájan tapasztalunk saját magunkban is. Emlékezetünk nem históriai rendben, lineárisan működik, hanem inkább az asszociatív

idő él bennünk, vagyis vala-

miről valami eszünkbe jut, és nem a tegnapi, hanem esetleg egy tíz évvel korábbi esemény. így kapcsolódnak össze bennünk az okság vagy a hasonlóság elvénél fogva olyan időbeni történések, amelyek egymásra utalnak, egymást előlegezték vagy viszszamenőlegesen bizonyos felismerést sugallnak nekünk. Azt hiszem ma már semmi nehézsége annak nincs, hogy egy értelmes gyerekvagy

kamasz olvasó ezt fel ne fogja. És itt hadd szúrjam

közbe azt is, hogy a határok is sokkal elmosódóbbak. Nem hiszem, hogy a magam nemzedékének olvasásbeli fejlődése még ma is é r v é n y e s lenne. Bár közülünk is természetesen a nyiladozó agyuak hamarabb léptek át a mese, a romantikus szerzők után a realisták, majd az egész modern irodalmat magában hordozó D o s z t o j e v s z k i j élvezetére. S manapság, én azt hiszem, ismeretlen már az a fajta nevelés, hogy bizonyos könyvekre azt mondták a szülők: ezt majd ráérsz később elolvasni. Ma már nem nagyon vesznek ki a gyerek kezéből könyvet; örülnek, ha egyáltalán könyvet látnak a

kezében. És a gyerekek is

vindikálják maguknak azt, hogy felnőttnek tekintsék őket, és maguk is felnőtt olvasókká válhassanak. Tehát ezek a határok rendkívül képlékenyek az ifjúsági- és a felnőtt-regény között. Én úgy gondolom, hogy éppen ezért nem okoz nehézséget \

egy mai tizenéves olvasó számára, hogy a kissé régimódinak ható, l é p é s r ő l - l é p é s r e , esztendőről-esztendőre haladó történésrendről lemondjon, amelyet a valóságban nem is szoktunk átélni, hanem mint mondtam, a lélek idejét követjük kodásunkban .

gondol-

»

H é t k ö z n a p j a i n k , a mindennapi életünk

deromantizálódott,,

v a r á z s t a l a n í t ó d o t t . Minden jelenségnek inkább a természettudományos magyarázatát, mintsem a mitikus vagy legendás hátterét keresi és látja meg a gyerek. Én azt hiszem, ez a józan megközelítés, vagyis a csoda kiiktatása, egy magatartást tükröz. Egy, a valósággal együttlépő, együtt dobogó és vele szinkronban lévő léleknek a befogadókészségét. Tehát egy bizonyos realisztikus, józa n, megrendülés nélküli hang az,

amellyel az eseményeket ajánlatosnak tartom az ifjúság

számára

ábrázolni, m e g j e l e n í t e n i , tudomására hozni. Ez különben igen bevált esztétikai igazság. Az tudniillik, hogy azt mondjuk: nekem a színész ne sírjon, hanem ríkasson meg engem. léhát ne az író legyen m e g d ö b b e n v e , vagy meghatva, amikor valami rendkívülit előad, hanem adja elő akár szárazon vagy nagyon valóság.ííven, de a maga szűk előadásmódján olyan megrendítően, hogy a gyerekre, az olvasóra hasson megindító módon. Itt érünk el a kevesebbet mondás, a valóságot egy kicsit leszűkítő, és inkább csak érzékeltető

előadásmódhoz,

amelyről

hosszú időn keresztül úgy véltünk, hogy gyerek számára nem alkalmas, mert azért neki meg kell magyarázni a dolgokat. Sokkal kevesebbet kell ma már megmagyarázni a gyereknek, mint akárcsak tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Egy bizonyos jelzésrendszer őbenne is. \z

dolgozik

elhallgatás művészete, a célzás, a sejtetés, a

v i s s z a u t a l á s , mind-mind a modern regényírás fogásai közül ellesett olyan eszközök, amelyekre nyugodtan építhet a mai ifjúsági

regényíró. Előadásmódunkban élünk ifjúsági regényben is a felnőtt re-

gényben alkalmazott belső monológgal, amikor a hős önmagában beszél, anélkül, hogy kimondaná, és így jellemzi

helyzetét.

De ugyanígy élhetünk nyugodtan az egyes szám első személyű előadásmóddal is, sőt a felnőtt-regényben már jóideje bevezetett több egyes szám első személyben megszólaltatott szereplő alkalmazásával. A több oldalról megvilágított igazságot, ugyanannak az eseménynek a különféle érdekszférák oldaláról való megközelítését, szerintem igen szemléletesen és igen eredményesen a fiatalok számára alkalmazni

regényben.

lehet

Ezek mind olyan elemek, amelyek a felnőtt- és az ifjúsági regény íróját egyformán izgatják, és alkalmazásukra Hiszen végül is regény olyan, az írót

régóta

késztetik.

foglalkoztató

belső izgaloból fakad, amely egy csomó ismert elem mögött keres valamit, amiben maga sem biztos, amit maga sem tud még végérvényesen. És a regényt azért írjuk, hogy ezt megtudjuk. Talán két dolog van, ami a felnőtt-regényben használt elemek közül nem alkalmazható az ifjúsági irodalomban. A z egyik az e s s z é r e g é n y , amely túl bonyolult, spekulatív ahhoz, hogy az ifjúság számára vonzó lehessen. A másik pedig a pornó-naturalizmus. Az ordenáré, triviális, nyelvrontó szavak, kifejezések és a vele járó szemlélet. Furcsa módon én ezt a felnőtt sem tartom helyénvalónak

regényben

többek között azért, mert az ilyen vi-

selkedés- és k i f e j e z é s m ó d o t lekésett infantilizmusnak, ki nem élt kamaszkornak tulajdonítom. Ezért a

felnőtt regényhez nem

a d e k v á t . Ami pedig az ifjúsági regényt illeti,

a fiatalok úgyis

a kelleténél nagyobb mértékben kiveszik a részüket ezekből, s amikor kellő tanúságot tettek önmaguk előtt felnőttségből azzal, hogy ők ezeket tudják, normális körülmények, normális közeg hatására mindez meg is kopik számukra és érdekességét is veszti. Úgyhogy ez az egy talán, amiről lemondanék az ifjúsági-, de mondom, nemcsak az ifjúsági-, hanem a felnőtt-regényben is.

BORBÉLY

SÁNDOR:

Ha Vidor Miklós szavait olvastam volna, akkor nyilván műhelytanulmánynak nevezhetném. így, hogy szóban hallottuk, vallomásnak m i n ő s í t h e t j ü k , ha egyáltalán szabad vagy kell minősíteni. Ugyanakkor azzal, amivel indította a hozzászólását, eszembe juttatta, hogy M ó r i c z Zsigmond - nyilván önök jobban tudják mint én, ha

mástól nem, hát Móricz Virágtól -, milyen óvatosan és milyen akkurátusan válogatta meg lányainak az olvasmányokat. A jelenlévő gyakorló pedagógusok, gyakorló

könyvtárosok

kedvéért meginterjúvolnám Vidor Miklóst, hogy az általa emlegetett regények, a Legyek urát mikor, kinek

VIDOR

ajánlaná?

MIKLÓS:

Merem ajánlani 14-15 éves kortól fogva már, mert nagyon gyakran tapasztaltam magamon is, hogy az ellenpélda néha hatásosabb, mint a magával vonzó példa. Az "ezt ne" példájaként.

BORBÉLY

SÁNDOR:

Próbálják ki a saját pedagógusi, könyvtárosi

gyakorlatuk-

ban. Lehet, hogy egyezni fog a véleményük, lehet, hogy éppen ellenkezőleg.

VARGA DOMOKOS:

Vidor Miklós egy kicsit ellentétbe került önmagával, amikor ezt 14-15 éves gyerekeknek ajánlotta, mert ezekben a könyvekben bőven van naturalizmus.

BORBÉLY SÁNDOR:

Mindenesetre a Móra könyvkiadó nem adta ki, már csak azért sem, mert az Európa Kiadó foglalja, de ugyanakkor kiadtuk a Gombháborút, ami szintén ennyire naturalista. Igaz egyébként, hogy közönségsikere nincs. Talán irodalomtörténeti adósságot törlesztettünk azzal, hogy 1914-ben írt regényt végre magyarul is megje len tettünk

TKENCSÉNYI

LÁSZLÓ:

Az éti előéletem és ennek a helynek a szelleme egy olyan című k o r r e f e r á t u m h o z , melynek az a címe, hogy"a lom és a tananyag", egy iskola-kritikát

gyermekiroda-

feltételezne.

Én erre most nem egészen vállalkozom. Pontosan azt feltételezné, hogy b e b i z o n y í t s a m a három tündér közül az egyikről: vasorrú bába. Mármint a pedagógiáról, ami a gyerekirodalmat kísér geti k é z e n f o g v a . Ezt nem teszem, mert szeretnék hű maradni a mai b e s z é l g e t é s témájához, hogy az alapkérdésekről

szóljak.

M e g p r ó b á l o k tartózkodni az aktualizálástól. Oe azért mégsem egészen. Én úgy készültem, hogy a népoktatási

törvénytől

néztem át a tanterveket és a tankönyveket, amit ez az összehasonlítás mutat ahhoz képest a nyolcvanas évek pitiáner krízis vagy válság. Hogy valamennyire mégis aktuális legyek, a Csoóri ék Dózsa-filmjének utolsó mondatát idézem. Dózsa anyja mondja: "Istenem, hozz reánk könnyebb éveket " Csak e?t tudom aktuális mondani a gyermekirodalom és a tananyag kapcsolatának

szempont

jából. A magyar társadalomnak konszolidálódott korszakra van szüksége. A népoktatási

törvény óta tekintettem át a tanköny-

veket, és kiderült: a pedagógiának alig jutott ideje irodalomként foglalkozni az irodalommal. Állandóan ideológiai

zakó-

váltásra volt kötelezve, és ilyen körülmények között nemhogy g y e r m e k i r o d a l o m m a l , irodalommal is alig volt ideje foglalkoznia az irodalomtanításnak. Hiszen túl kellett kompenzálnia a k i r á l y k o r o n á z á s t , a csonka Magyarországot, az új Magyarországot, majd az 1950-as, illetve a 62-es törvényben az 56 utáni konszolidációt. Mindig volt, amit csak

nehézfegyverzetben,

csörömpölve lehetett végrehajtani és a gyerekirodalom

hangja

ilyen helyzetben mindig elhallgatott. Kivéve azokat a pillan a t o k a t , amikor úgy látszott, hogy nyugalmas és konszolidált időszak következik el a nemzet történelmében. Majd erre mondok néhány

példát.

A gyerek irodalom és a tananyag, egyáltalán az irodalom iskolai szereplésével kapcsolatban két álláspont forog közkézen. Az egyik Poszler György álláspontja, aki több éve hadakozik az ellen, hogy az irodalom valamilyen más tantárgy, valamilyen más ismeret, valamilyen más kultúrkör

terjeszté-

sének kiszolgálója legyen, és az irodalmat, mint

irodalmat

kívánná a pedagógia tárgyaként tudni. Létezik egy másik álláspont. Erről van egy anekdotám. En a kenyeremet az Országos Pedagógiai Intézetben keresem, a történet ott játszódott le Kamarás István és az Országos Pedagógiai Intézet, akkor éppen az irodalom tanításával foglalkozó osztályvezetője között. Az értekezlet egyébként a szakmunkástanulók

irodalmi

nevelésével

foglalkozott. A vitaáLzon ütközött, hogy irodalomelméleti irodalomtörténeti

vagy

legyen-e a szakmunkástanulók irodalmi neve-

lése? Amikor már nagyon elmérgesedett, akkor emelkedett fel Kamarás István és azt mondta: ő azt nem tudja, hogy melyik legyen, csak azt, hogy akkor, amikor az olvasótáborokban az irodalom ürügyén szót próbál érteni a szakmunkástanulókkal

az em-

beri élet nagy kérdéseiről, vagyis ha embertannak tekinti az irodalmat, akkor neki még nein volt kommunikációs problémája; na gyon jól megértették mire való az irodalom. Az intézet képviselője közbekiáltott: nem engedi lealacsonyítani az irodalomtanítást holmi osztályfőnöki órává. Bárkinek mondhatta volna, de Kamarás Istvánnak az olvasótáborok után ezt végképp nem mond-

hatta. Ebből k i t ű n i k , hogy én hol foglalok állást ebben a vitában. De azért mégsem olyan egyszerű, hogy a tanítás során mit tekinthetünk hetünk

irodalomnak. Aztán még nehezebb, hogy mit tekint-

gyermekirodalomnak.

Én nem tudok egyszerűbben fogalmazni - bonyolultan pláne nem - mint, hogy irodalomnak a tankönyvben azt a szöveget kell tekinteni, amelyet az olvasók, vagyis a tanulók esztétikai befogadásként dekódolnak. Gyermekirodalomnak pedig azt, amit g y e r e k i r o d a l o m gyanánt. De ez sem olyan egyszerű. Próbálják meg irodalom gyanánt dekódolni a Himnuszt egy olyan

szövegkörnye-

zetben amilyenben az 1926-os tanterv a IV.osztályosoknak a népiskolákban a 29.hétre előírja: Himnusz. A világháború egy eredeti k ö z l e m é n y e . Virágok beporzása

stb.

A k ö z v e t í t é s problémáiról most keveset beszélek. A tananyag, a tanterv

és a tankönyv a vizsgálatom tárgya. 1905-ben

egy ilyen tankönyvi mondat: "Derék költő is volt Arany János, n é p i e s , nemzeti minden ízében

és amellett kiváló tehetség."

A későbbi k o r s z a k b a n : "íróink a forradalmi hagyomány

fenntar-

tásáért" s a tárgyalandó olvasmány hozzá: A bajusz. Vagy

idé-

zet húszas évekbeli elsős olvasókönyvből, amikor bizonyos betűket a gyerekek már tudnak, tehát megteheti az olvasókönyv s z e r z ő j e , hogy a betűk alá összefüggő textusokat ír. Nem fordult meg azonban a fejében, hogy ezt valaki műalkotásként fogadja be, pedig némelyiknél el tudom képzelni, akár még magunkról is."Hazatért, otthon van. Hova lett az alma, se híre se hamva. A hó, a hó hull. Hazám és az életein. Ákom-bákom, tarka-barka. Jóból is megárt a sok. Kása Isten áldása. Kéz kezet mos. Esik eső karikára."

Az tagadhatatlan, hogy az irodalomtanításnak

többfajta

feladatot kell betöltenie. Amit én i 11. kissé harciasan mondtam az ideológiai c s ö r ö m p ö l é s r ő l , vagy a gyorsan változó nemzeti identitásokhoz való hozzájárulásról, azzal e feladatokat nem tagadni akarom, csak az aránytévesztések okozta problémákra, gondokra rámutatni. Van egy kultórhistória, a nemzet kultúrájába való becsatolási

feladat az

irodalomtanításnak.

Időnként megjelenik egy európai vagy egy globális gondolat is. Tagadhatatlan, hogy van esztétikai képesség fejlesztési és esztétikai általánosításra való előkészítési feladat is. En mégis a legfontosabbnak azt érzem, hogy róla szól a mese - a mű élményét közvetítse az irodalomtanítás, és az a gyanúm, hogy e/. 3/

a feladatkör, ahol a gyerek iroda lom tudja a leg-

többet tenni. I a 1á n többet, mint az úgynevezett

nagyirodalom.

Ho gy ez a négyes feladatcsokor mikor alkot harmóniát és mikor vannak hangsúlyeltolódások, ez a probléma fog ahhoz a

gondolathoz elvezetni, hogy miért is a könnyű évekért so-

várgok

itt.

Az 1869-es tanterv csak annyit mond, hogy a gyermek értelméhez mért költeményeket adjunk kiváló hazai íróktól. Az 1941-es

első nyolcosztályos népiskolai tantervben

jelenik

meg a fogalom a mi szóhasználatunkban, hogy kiváló költőink gyermekverseinek a közvetítése az iskola feladata. Az 1946-os általános iskolai tanterv, amely egyébként sokat merített ebből az 1941-es népiskolai tantervből, felidézi ezt és rögtön hozzá teszi, hogy az irodalom világával való megismerkedés a nvermeklélek fejlődésének egyik legjelentősebb

ténye/óje.

-

l'\

1950-ben r a c i o n á l i s a b b m e g f o g a l m a / á s •• ahogy nzi. ma inár a tör ténelembő.1 tudjuk, a racionalista materializmusnak egy egészen v u l g á r i s megfogalmazása - csapódik

Le a tantervben, és itt már

csak annyi v a n : a magyar irodalom, a világirodalom

klassziku-

sainak, az ú j haladó szellemi magyar irodalom és az élenjáró szovjet irodalom jelentős alkotásainak megismertetése, a jó irodalom m e g s z e r e t t e t é s e , a helyes irodalmi ízlés kialakítása. Nem lesz arra idő, hogy minden tantervről részletesen jek, de az 50-es tantervnek van egy nagyon érdekes

beszél-

jelensége

azzal k a p c s o l a t b a n , hogy"a szovjet irodalom jelentős alkotásainak m e g i s m e r t e t é s e . "

Szovjet irodalom címén ugyanis jó-

formán csak gyerek i roda lom keriil a tantervbe és a tananyagba. 1960-ban amellett kardoskodik a tanterv, hogy

tanítsunk

i r o d a l o m t ö r t é n e t e t , hanem ismerkedjenek meg legjelentősebb k ö l t ő i n k k e l . A z 1962-es tantervben újra a vulgáris

raciona-

lizmus jelenik meg: az irodalom gazdagító ismereteidet ad, h/ i r o d a l o m t a n í t á s egészítse ki az ismereteket, ismertesse az adott életkorban feldolgozható, a nevelési cél szempontjából legértékesebb műveket. Ezután következett a 78-as tanterv, amelyik akkor azt hitte, hogy nyugodt és békés, konszolidált korszakra tervez. Itt van számomra a legrokonszenvesebb megf o g a l m a z á s az irodalomtanítás feladatáról "Szépirodalmi alkotások érzelmi, esztétikai hatására építve, kapcsolatot keresve a társművészetekkel, fejlessze tovább a tanulókban a világ e s z t é t i k a i birtokbavételének képességét." Nem a költők

ismere-

te, hanem a világ esztétikai ismereteinek birtokbavétele az irodalomtanítás

feladata. Ez ebben

a

78-as megfogalmazásban

jelenik meg. Hogy az irodalom ér; a gyermek irodalom között hogyan próbál distanciát tenni, vagy hogyan próbálják a 7í3-as tanterv ték be a ne volt a

után készült tankönyvek ezt? Nagyon gazdagon

léptet-

tananyagba a gyermekirodalmat. Ebben azt hiszem benMóra Kiadó eredeti felhalmozása is, egy csomó új

leleménye. Ezeknek a könyveknek volt a szerkesztője Aszódi Éva, Janikovszky Iva. itt mindenképpen érződik annak a betakarítása, amit a Móra Kiadó annakidején, szintén egy békésebb

időben

bízva, felhalmozott. Nemzeti irodalmunk és a világirodalom néhány kiemelkedő értékű, az adott életkori sajátosságok

között

hatékonyan feldolgozható alkotását kell tanítani. Most nincs új tanterv, csak úgynevezett tantervi korrekció van. A vájtfüliiek ezeket a szavakkal való játékokat

ismerik.

Érdekes h a n g s ú l y e l t o l ó d á s , hogy nagyobb hangsúlyt kaptak nemzeti kultúránk e korosztálynak szóló alkotásai. A tananyag bizonyos átrendezése: lehetséges. A kronológiai

vonalvezetést

k e11 erősí ten i . Jegyzetanyagom, ha ngys/ur részleteiben is feldolgozom, arra is kiterjed majd, hogy mely híres-nevezetes, a gyermekirodalom körében számontartott alkotás, mikor lépett be, mikor maradt ki, mikor került, vissza, mikor jelent meg újra tananyagként vagy tantervi követelményként. Ennek most csak azt a két csomópontját említeném, amely mögött egy nagyon érdekes vita is kibontakozik. A 46-os tanterv és az ezt követő tankönyvek irodalmi anyaga meg) option sok olyan olvasmányt

tartal-

maz, amelyet mi gyermekirodalomként dekódolunk, utána pedig ez a bizonyos 70-as tanterv visülkudi k ugyanígy.

Hogy milyen fejlődési fázisok után értek el az olvasmányok idáig? Kezdetben voltak valláserkölcsi oktató olvasmányok. Aztán voltak szívnemesítő olvasmányok - megjegyzés a tankönyvben, hogy a csillaggal jelzett olvasmányok vers alapúak. Aztán voltak szívképző és oktató olvasmányok

1906-ban,

Alexander Bernát szerkesztette tankönyvben jelenik meg először e g y s z e r ű e n : mesék, mondák, elbeszélések - semmi fakszni erkölcs nemesítésről és szívnemesítésről. De a

46-os állás-

pont (amelyről már az imént idéztem, hogy azt mondta - nagyon szépen: - az irodalom tanítása a lélekművelés

szolgálatában

áll), nevelő hatását csak az olvasmány feltétlenül szerepének

b i z t o s í t á s á v a l és a tudományos

uralkodó

rendszerességre

törekvő irodalmi elmélet teljes mellőzésével kívánta

elérni.

Nem tant tanítunk, és az olvasmány nem melléklet vagy példatár az elmélet egyes tételeire, hanem nevelő munkánk középp o n t j a . Ugyanez a 46-os tanterv fogalmaz úgy - és ez nemcsak a gyermekirodalomnak

igazságtétele - hogy a 20.század modern

k ö l t é s z e t é h e z új módon kell közelíteni, nem szabad válságt e r m é k k é n t értékelni a megelőző korszak modern magyar irod a l m á t . Ennek megfelelően dúsúlnak fel a tankönyvek - egészen a d d i g , amíg ezt tehetik -, Babits-cgal, Kosztolányival s a Nyugat más nagy alakjaival

is.

De van egy közvetlen előzménye a 46-os

álláspontnak.

Nemesné Miiller Márta családi iskolájának a tanterve. Ez egy reform-iskola volt. Nemesné Müller Márta másfajta

tárgyalást

tartott szükségesnek a szépirodalmi, és mást a tanulságos olvasmányoknál. Az előzőeknél nem fontos, hogy minden szó kitisztított fogalomként éljen a gyerekek tudatában, elég,

ha egészen bclü l mcijérti az olvasmány je Inn tnr.iMji't ni; á tv 1 i szépség é t. Lénnyel Balázs beszélt errűl néhány szemle l c les példa kapcsán. Frre a felfogásra is megérkezik a válasz az 54-es tantervben, és a vulgáris racionalizmus filológiai

for-

rását innen eredeztetheti. Az ismeretközlő és szépirodalmi szöveg közt nem lehet éles határvonal - mondja a tantervíró, ö nyílván olvasta az akkor már nem olvasott Nemesné Müller Márta könyvét, mert szemmel látható, hogy vele hadakozik, belőle csinál ideológiai mumust. Ismeretközlés és szépirodalmi szöveg között nem lehet éles határvonal, mert az irodalom is nyújt ismeretet, és az ismeretterjesztőtől

is meg-

k ö v e t e l j ü k , hogy jő irodalmi színvonala legyen. Ilyen laposan és ügyetlenül

intézi el ezt a kérdést, de sajnos máig

érő hatással. Arról, hogy irodalomra miért vari szükség, és arról, hogy gyermekirodalmat is olvassunk vagy tanítsunk az iskolában, sző sem esett. Pedig szükség van rá, mert a gyerekek szellemi táplálékának fontos része. Tehát ha az irodalomtanítással a/t akarjuk, hogy a gyerek az irodalom

fogyasztója

legyen, akkor az iskolán kívüli esztétikai élményeivel is szembesülnie kell a tanítási órán. Arra való a tanítási óra, hogy amit élete nagyobbik részében az iskolán kívül élményként befogad, majd azt egy értő pedagógus eleve elhelyezze, csinosítsa, tudatosítsa, fejlessze benne. Továbbá: a gyerekirodalomnak van egy olyan sajátossága is, hogy "az első rápillantás irodalma". Szemben a klasszikusokéval, amely bármennyire is érzékletesen ragadja meg n valóságot, már nem az első rápillantás irodalma. Ls szómban a nem iroda lommal,amely

a becsukott szem irodalma - legyen akár retorika akár melodráma, akár tanítómese, akár bűnhődés -, amivel tele vannak a tankönyvek. A hazafiság és a melodráma nagyon sokáig önti el a tananyagot. Humor jóformán alig akad. Nem tartom véletlennek, hogy Karinthy Frigyes szintén a 70-as tantervben lépett be a tananyagba. De például Andersentől is - több mint száz év alatt - összesen hét mese szerepel tananyagként. Ebből is kettő a z s o l n a y - t a n t e r v b e n , a többi

eloszlik. >

Most térek vissza rá, miért emlegetem én azt, hogy a gyermekirodalom és a tananyag optimális kapcsolatához a magyar társadalom konszolidált korszakára van szükség. Mert a gyerekirodalom által közvetített valóság akkor kerül elő az iskolában, amikor a társadalomban az egyén, a személyiség

felértékelődik,

amikor a jelenkor felértékelődik, és ezzel összefüggésben a gyerekkor m a g a , felértékelődik. K i m u t a t h a t ó , hogy még a nemzet történetének a gyereknek szóló kalandokon keresztül való bemutatása is, akkor jelenik meg, amikor a személyiség felé r t é k e l ő d i k . Ehhez a konszolidációnak a reményére van szükség. Ezzel nein tagadom - mert hát Fekete Gyula itt ül mellettem - hogy az identitástudat dolgában is sok tennivalója van az irodalomnak. De kérem, abba gondoljunk bele, ez is akkor é r v é n y e s ü l , amikor felértékelődik az identitás alanya, akiről azt akarjuk, hogy ezt az identitást megszerezze. Ennek az alanynak a helyzete legalább olyan fontos, mint az identitás t á r g y a , legyen az a történelmi korszakok vérzivatarain keresztül vergődő haza is akár. Amikor tehát nincsen szükség ideológiai túlkompenzálásra. Tehát nincs szükség arra, hogy ünnepelje a császárt, a királyt, az első titkárt.

• .

79

->

c

•

f

s

*

Ez a pozició,.. amikor a gygrokirodalomnak a lentöbb mondán i va I. ója lehet, akár okból, akár célból született ez a gyereki rodalom. Az egyén, a partikuláris egyén állhasson a k ö z é p p o n t b a n . A szegény kis gyermek, akár A nyomorultakból, A távolban egy fehér vitorlából vagy a Puskák és galambokból.

BORBÉLY SÁNDOR: Trencsényi László nagyon komoly dolgokról beszélt, de nyilvánvalóan anyagának természeténél fogva katarzist nem adhatott. Én ezeket a feszült pillanatokat hadd oldjam fel egy tel. Nem tudom, melyik

történet-

tantnrvi reformhoz kapcsoljam, de az

elmúlt húsz évben szájró1-szájra járt. Tudniillik, hogy milyen irodalmi-oktatás lehetett abban az iskolában, ahol az Odüsszeiáról beszélve, úgy fogalmazott az egyik negyedikes, hogy aztán Odüsszeusz fákból, pontosan: nimfákból

tutajt ácsolt.

Most a gyermeklíra problémáihoz térünk vissza.

N. HORVÁTH BÉLA: A n e o f o l k l o r i z m u s szerepe a mai magyar ez az a téma, amelyről beszélni

gyermeklírában,

szeretnék.

A népköltészet a gyermekirodalomnak olyannyira szerves része, hogy a köztük Levő kapcsolatra talán nem is érdemes szót vesztegetni. Jelen dolgozat nem erről kíván tehát

szólni,hisz

a folklór - köztudottan - nem azonos a népköltészettel, és a némileg metaforikusán értelmezett, a líra mellett az epikát, dramatikus játékokat is magába ötvöző fogalommal sem. A hitvilággal, szokásokkal, szokásjoggal

is kihőviilő folklór hatá-

sál már érdemes szemügyre venni, hisz mindezek együttvéve és k ü l ö n - k ü l ö n is meghatározó szerepet játszhatnak a

költői

világképben és a lírai eszközrendszer megformálásában. A f o k l o r i z m u s szerepének és jelentőségének művészet- és irodal o m t ö r t é n e t i , esztétikai elemzése annál is inkább

indokolt,

mivel a magyar kultúrában az ország földrajzi helyzeténél

fog-

va és történelmi k ö r ü l m é n y e i n e k következtében az utóbbi két é v s z á z a d b a n ez az alkotásmód nemegyszer mozgalommá és a társ a d a l m i , politikai h o v a t a r t o z á s jelképévé vált. A cím a neof o l k l o r i z m u s szerepének elemzését igéri, így csak

jelezhetjük

azt a tényt, hogy éppen századunk művészetében sokszor bonyolult k ö l c s ö n h a t á s b a n jelentkezik a tradicionális és a modernista ihletésű

folklorizmus

neofolklorizmus.

Ez utóbbi mint alkotói módszer és mint esztétikai

irány-

zat történetileg az avantgárdhoz köthető. Ann sk a művészi mag a t a r t á s n a k eredményeként jön létre, ame]y megcsömörlik konzervativizmusától

kora

és radikálisan szakít a konvekciókkal:

az ábrázolt tárggyal és az ábrázolás módjával. így, a tagadástól hajtva bukkan rá a "primitív", a naiv és a folklór m ű v é s z e t r e . Ellsősorban a formavilág érdekli, és az a szemlélet és kifejezésmód, amelynek adaptációjával az ősi és a m o d e r n szintéziséből új művészet teremthető.Mivel

alapvetően

nem a politikai szándék irányítja a figyelmet a folklórra, a n e o f o l k l o r i z m u s képviselőjét nem korlátozza a népművészetnek az a s a j á t o s s á g a , hogy a közösségi normarendszer,

világkép,

k i f e j e z é s m ó d szabályai szerint formálható az alkotás. Lpp ell e n k e z ő l e g , az avantgárd esztétika individualizmusa

kitágítja

-

Ol

-

a művészi á b r á z o l á s határait, a tradicionális művészi az egyéni szemlélet és invenció kívánalmai szerint gek nélkül alakíthatók,

formák

kötöttsé-

elegyíthetők.

A n e o f o l k l o r i z m u s és a mai gyermeklíra (illetve ö s s z e f ü g g é s b e n természetesen a g y e r m e k i r o d a l o m ) ,

szélesebb

kapcsolata

épp ebből a szempontból kíván figyelmet. A folklór művészet - részben bizonyos műfajok és az életkor

összefüggéseiből,

részben a kulturális h a g y o m á n y o k b ó l , illetve a társadalmi kör ü l m é n y e k b ő l következően - a gyermekek szórakoztatásában a legutóbbi időkig igen jelentős helyet foglalt el. A közvetítők, a szülők, a művészek élményanyaga részben konkrét tap a s z t a l a t o k b ó l származott, részeseiként annak a valóságnak, amely az utóbbi évtizedekig fenntartotta s z o k á s v i l á g á t , művészetét.. Napjainkra azonban

a

falusi- paraszti

társada-

lom fokozatosan felbomlott, felbomlik, és tárgyi kultúrája, szellemi kincsei skanzenekben, múzeumokban hibernálódnak,

il-

letve szétfősz lanak. Hiányzik az a közönség - hogy csak a folklór m ű v é s z e t e k r ő l legyen sző -, amely tudatában

éltetné

és átörökítené ezt a kultúrát. A ma szülőkorú nemzedékeknek már nincs, illetve alig van erről valós ismerete. Marad tehát a feladat az íróra, akinek művészi ambíciója - mint a fentiekben szó esett róla -, szerencsésen találkozhat ezzel a társadalom jövője, a nemzettudat szempontjából egyáltalán nem mellékes

körülménnyel.

A n e o f o l k l o r i z m u s alkalmi vagy elkötelezett

képviselője-

ként művészileg tekintélyes költők névsorát sorolhatjuk

anél-

kül, hogy bármiféle nemzedéki különbséget, főleg nem érték-

< i -

02

-

'•

rendet s e j t e t n é n k , meg kell említeni, hogy ez az alkotásmód különösen h a n g s ú l y o s a 60-as évek második felében

fellépett

nemzedék nem egy alkotójánál. Esetünkben tisztán kitetszik az élmény -, illetve kultúranyag és a modern, olykor tális formák szintézisteremtő

experimen-

kísérlete.

A k ö v e t k e z ő k b e n - a teljesség illuzórikus igénye nélkül a jelenség l e k é p z ő d é s é r ő l , a művekről essék szó. Olvasgatván a g y e r m e k v e r s - k ö t e t e k e t , szembetűnik a mondókák számszerű fölénye és ugyanakkor sokszínűsége.

Tudvale-

vően ez a m ű f a j igen szorosan kötődik az életkorhoz, a gyermek pszichés fejlődéséhez. A zene, a ritmus, a hangzás az egyes hangok arányrendje elsődlegesen funkcionális

rendelte-

tésű. Ám épp a formai variabilitás és a m ű f a j képszerűségének m e g f i g y e l h e t ő kitágítása jelentheti, az alapfunkció

megtartá-

sa mellett, a poetizálás felszabadítását, a világ képi feltárulkozását. A ma már minden tekintetben klasszikusnak

számító

W e ö r e s kötet, a Bóbita adja erre az első példát. Tudjuk pers z e , - itt is szó volt róla

hogy Weöres Sándor nem gyer-

mekversnek szánta ilyen jellegű műveit, hogy a ritmikus formák, a s o r o z a t d a r a b o k , ( a m i n t egyik levelében írja) "intuíció fokán maradó" gondolatok egy sajátos lírai m e g t e r e m t é s é n e k kísérletei. Viszont épp

személyiségmodell

jellegüknél fogva ta-

lálkoztak ezek a művek a folklorisztikus mondókákkal, megfelelvén azok funkciójának. A híres kötet klasszikus darabjai közül (Galagonya, Csiribiri, Haragosi, stb.), a "Paripám csudaszép pejkó" két sorát idézzük mondandónk "Amikor paripám ballag/ Odanéz valahány

illusztrálására:

csillag."

Csanádi Imre ugyancsak patinás kötete (Mégy

testvér.1956),

olyan m o n d o k á k a t sorolt egymás mellé, amelyek közös sajátossága a h a g y o m á n y o s ritmus széttörése, újabb formákkal való kibővítése. Az utóbbi időkben közzétett kötetekből pedig tendenciának tűnik a tematikus kötöttségek meghaladása és a típusok k o n t a m i n á c i ó j a . Bella István "Zöld pizsamabéka" című v e r s e s k ö n y v e több olyan mondókát közöl, amelyek

(1979) formá-

ban, ritmusban szabályosak, szürreálisztikus képiségük

azon-

ban egyedi színt ad. Idézzük a különösen jól hangzó, asszociatív "Szitakötő mit kötsz" egyik részletét: "Csupa zöld - fullánk / játszi

láng

férc / minden ahol munkálsz / nyárlidérc."

Kiss Benedek "Füttyúrfi" (1906) című kötetében a nonszensz színezi a különböző típusokat. A"Gyámoltalan

pipitérben"

csak a groteszk hangzás a forrása, az "Egy virág

kérdezgeté-

se", a "Mit nem mondanak" című versekben viszont már versszervező erővé lép elő: "Azt mondta egy darabont,/

elkísér

egy darabon. / lovább mentem, mondtam: Pont.../ Pont engem egy darabont". Utassy József a "Mézgarázdákban" (1980) a dalhoz közelíti a műfajt, és jelentősen kiszélesíti az elmondandó jelenségek körét. A "Gond"

a "Márciusra", a "Kora-

tavasz" már csak ritmusával emlékeztet a műfaji

szabályokra.

Csanády János "Mondóka" című verse pedig azt példázza, hogy a ritmusosság felszámolásával hogyan jut el a mondóka a ráolvasás gondolatritmusra épülő, megnevező, felsoroló struktúrájáig. A kisegyermek kedvenc versei az állathívogató,

megnevező

mondókák. Az ezekben tükröződő antropomorf szemlélet azt a

g o n d o l k o d á s m ó d o t idézi, amely k ö r n y e z e t é r e is rávetíti saját világát. Érthetően nagy számban találunk ilyen mondókákat a g y e r m e k v e r s e k között. Szepesi Attila tematikus kötetet is öszszeállított

(Bohóc seregélyek. 1907) Pákolitz István művei kö-

zött is k a r a k t e r i s z t i k u s csoportot alkotnak az állatokról, n ö v é n y e k r ő l szóló versek. A "Pitypang" (1972) még

szorosan

kötődik a folklór k i f e j e z é s m ó d j á h o z . Legtöbbször az állatokat utánzó h a n g c s o p o r t o k r a épülve a jellegzetes természeti, tárgyi m o t í v u m o k b ó l szövődik a vers. A "Bárány-hívogató"

különösen

szép példáját adja a szerkezeti forma, a hangnem

áthasonítá-

sának. Az újabb kötetek (Kínálgató. 1979 , Bagolytrombita. 1 9 0 4 ) ilyen verseiben a formák széttördelése, a jelenségvilág m o d e r n i z á l á s a , a hagyományos kifejezésmódtól való eltávolodás szándékát jelzi. Csoóri Sándor könyvében kusz bohócai. 1 9 6 9 ) az archaikus hangzásokat mély

(Lekvárcirformafegye-

lem köti össze. A "Gilice tüske", a "Zápor-mondóka"

mitikus

utalásai a természeti jelenségben megbúvó irracionális erőket sejtetik, h a s o n l a t o s a n a folklór művek

világszemléleté-

hez: "ürdög lánya / a hugunk / zápor fiai vagyunk. / Mennyd ö r g é s / a kalapunk / zir, zúr / zivatar / vizes lábbal elfutunk." Verseiben (Szélbűvölő, H a z u d ó s ) a ráolvasás, az át o k m o n d á s kultikus tevékenysége és az ezt segítő lények, jelenségek szürrealisztikus világot teremtenek. A megidézés más módját képviselik Kiss Benedek mondókái. A költészetében ars poeticává kitüntetett szellemi-lelki nyitottság

gyermek-

verseiben a világ csodaszerűségében mutatkozik meg. Azt a gyermeki szemléletet idézi, amely - hite szerint - mindennek

a lényegét mutatja, s a dolgok (így mélyebb mivoltukban

ragyog-

nak fel. Első kötetében (Csiga, csiga, facsiga. 1976) különösen sok szép vers tükrözi ezt a törekvést. Az "Ezüsthívogató" néhány sora álljon itt példának: "Ess eső ess! / Nőjön a köles! / Búza m a g a s o d j o n , / Bab kuporodjon / Az én hajam / úgy lobogjon / mint a csikó farka". A sokféle megnevező mondókák közül egyéni h a n g z á s u k k a l kitűnnek Horgas Béla "Sárpogácsa" (1978) című kötetének e típushoz tartozó versei. A gyakori groteszk

szójá-

tékok, az olykor abszurd színezetű, képtelen helyzetek, mulatságos figurák, jó kedvet, derűt árasztanak. Idézzük most a "Tátika a tóparton" egy részletét: "Nem tátog a tátika, / Nincsen rajta pántlika, / tévedés a tátogás, / tyúktojásból

strucctojás."

A gyermek fejlődésében és szórakozásában fontos

időpontot

jelent a felelgetők megjelenése. Ezekben ugyanis már túllépve önmaga világán, a szerepszerű társasjátékot játssza. A felelgető többféle típusa (nemek szerint, egyén-közössóg, közöss é g - k ö z ö s s é g , csúfolódó), fellelhető a mai gyermeklírában

is.

VJeöres Sándor "Szüret utánja" a legények, lányok tréfás évődését szólaltatja meg, nem nélkülözve a nyilvánvaló

célzásokat

sem. A cím persze eleve ígéri ezt az árnyalatot, hisz a felelgető itt az udvarlás

szabályozottságában rafinált

eszköztárá-

hoz tartozik. Csoóri Sándor "Lánycsúfolója" és "Fiúcsúfolója" a kisebbek vetélkedését mutatja, a baba és a fakard mint jellegzetes motívum köré építve. Kiss Benedek reminiszcenciákból

folklorisztikus

is táplálkozó "Halászok" című verse szem-

léletesen idézi a műfaj hangnemét, funkcióját: " - Hol jártatok halászok? / - Nem ott hol a vadászok! /. - És a víz ma mit

adott? / - Csak mit mindig is szokott..." Gazdag Erzsi "Mézcsorgató" (1901) című kötetében a "Hol van a nyár", a "Holdat, Napot kérdező" a felelgetők különböző változatait

mintázza.

Szepesi Attila "Ignác" és "Februári kérdés" című verse a fiktiv felelgetőre ad példát, amikor is a megszólítás csak ürügy egy jelenség kimondására. A "Februári kérdés", már némileg eltávolodva a folklór formáktól, a jellemző kifejezéseket egy nagyobb ívű gondolatsorba

illeszti, így a kis cinege válaszá-

ban a t a v a s z h í v o g a t ó r a ismerhetünk: "Hiszen, hogyha / leng az ágon / piros bogyó / termédek; rügyfakasztó / márciusig / jég hátán is / megélek." Számbavéve a leggyakrabban előforduló műfajokat, megállapítható, hogy a gyermekversek közt aránylag ritka jelenség a köszöntő. Igaz persze, míg a mondókák az élettevékenységhez köthetők, a köszöntők már a társadalmi gyakorlat és szokásrendszer részei. A n é p s z o k á s o k h o z , naptári ünnepekhez kapcsolódók

talán kevésbé hiányohatók, hisz maga az alkalom és an-

nak jelentősége ma már csaknem ismeretlen. A ina is meglévő szokásokat ápoló, a klasszikus örökséghez is visszanyúló köszöntőkre viszont szükség

lenne.

Leginkább a tavaszköszöntőre találunk példát. A népköltészet nagyszámú változata a műfaj kultikus funkciójával is m a g y a r á z h a t ó , hisz a tavasz a természeti élet kezdetének szimbóluma. Mai világunkban az ünnepek egy sajátos rétege kapcsolódik ehhez az évszakhoz, így az óvodai és a kisiskolás ünnepségeken viszonylag gyakran felhangzanak a tavaszköszöntök. Klasszikus példaként ismét Weöres Sándort

idézhet-

nőnk, akinek " T a v a s z k o s z i i n t ö j e " a népi rn o n d ó k á k b a s é q k í v á n s j gait folytatja. A vers második része tréfára váltja a szót, s a lányoknak kíván férjet. A köszöntök egyik típusának cz is funkciója, bár igaz, nem a tavaszhoz k a p c s o l ó d v á n . A költő ilymódon több szokást és köszöntőt ötvözött, sajátos egységét adva azok s o k s z í n ű s é g é n e k . Pákolitz István

"Köszöntője"

is azt példázza, hogy a szöveg elszakadván a szokástól és a hozzáfüződő k é p z e t e k t ő l , a különféle m o t í v u m o k a t ,

hangnemet

váltogatva önálló életet él. Kiss Benedek szép verse

(Köszön-

tő) lemond a f o l k l o r i s z t i k u s utlásokról, a műfajból csak a k í v á n s á g o k realizálását

intonáló emelkedett hangnemet őrzi

meg: "... Itasson a mennyég / jóremény borával, / erőnk erősödjék, / tűzünk égjen lánggal..." Utassy József

"Kikeletek"

című versét a szöveg újrateremtésének példájaként

említhet-

jük, hisz az eredeti funkció, a mágikus köszöntés köré az egyéni elvont kifejezésmód szervezi a hívogatót: "Havazz! / tavasz! / Te / pelyhes pünkösdi / tél! / Kakukk

szavas!..."

A n e o f o l k l o r i z m u s megnyilatkozásaként értékelhetjük a népszokások felidézését a versek egy részében. Érthetően főleg azokról szólnak az alkotók, amelyek a gyermek

életéhez

k a p c s o l ó d n a k , annak eseményeit formába rendezik. Ugyanakkor nem lehet véletlen, hogy a kötetek lapjain viszonylag

gyakran

elevenedik meg a vásárok színes forgataga. Társadalmi, gazdasági érdekből olyan szokások fonódtak a népélet e mozzanata köré, amelyek révén megkülönböztető jelentőségre tett szert és nemcsak a gyerekek életében. Persze a múlt

visszaidézése

nélkül is, a vásár színpompájával, harsány jeleneteivel kapus megragadni a gyermek képzeletét.

''i/es Nándor "Vásárban" cím

«w»

versében a v á n d o r c i r k u s z , a nagyhírű művészt hirdető harsány kikiáltó önmagában is gyermeki figyelmet érdemlő

jelenség.

Gazdag Erzsi - mint a cím mondja - "Vidám vásárt" jelenít meg. A pattogós ritmusú, tiszta rímelésű vers jó hangulatú apró jeleneteket sorol egymás mellé, s ezek közvetlenül is átélhetek. A vásár kavalkádját idéző művek között sajátos hangulatukkal

jelennek meg a Schéner Mihály mézeskalácsai, bábjai

ihlette G y u r k o v i c s Tibor versek. Veress Miklós a kalendáriumversek modelljét követve (Új évben) az évszakok, a hónapok antropornorfizált rajzába építi az adott időszakhoz kötődő szokásokat: "Úgy készül az évnek vége, / éppen mint a Luca széke, / le is rogyik ha ráülök / nevet a tizenkét kölyök: / ne nyögj, hanem é n e k e l j / hejj, hejj, hejj! " Csoóri Sándor a "Disznópörzsölésben" szintén

emlékezetes

eseményt örökít meg. A disznóvágás jeleneteit rövid sorokban egymásra rímeitető vers sajátos befejezést is nyer. A gyermeki n a g y o t m o n d á s azt a helyzetet eleveníti meg, amikor a disznó kimúlásával elillant bátorság lassan erőre kap, és a gyermek önmagát mint az állat felett rendelkező személyt

láttatja.

Csoórinak a K i n c s k e r e s ő utóbbi két évfolyamában közölt lakodalmas rigmusai is jelentős népszokáshoz kapcsolódnak. A "Rik o l t á s o k " a hujjogató, csujjogató műfaját teremti újra. Az eredendően bőség és termékenységvarázsló funkciójuk révén meglehetősen szókimondó versikék szorosan kapcsolódnak a lakodalom szokásának több eleméhez. A Csoóri versek érthetően

visszafo-

gottabbak a jókívánságokban, de hangulatukkal, sodró lendületükkel érzékeltetik az eseményeket.

™

Un J

o

—

A neo folklorizmur. t - ritkábban - n költői

világszemlélet

f o r r á s a k é n t is tekinthetjük. Kiss Anna eddig megjelent vers-kötetei (A holdnak háza van. 1SJ 7 G,

gyermek

Hol van a világ vége.

1931, T ü k ö r k é p e k . 1933, Alattunk is laknak, felettünk is laknak. 1 9 3 5 ) lehetőséget nyújtanak világképi elemzésre is. Költő szo+e sajátos á t e s z t é t i z á l t , folklorisztikus világképre épül. A 20.századi költő egyik lehetséges útját járja Kiss Anna: ha már nem tud az összekuszálódott világban rendet

teremteni,

hát kiépíti saját logikus, zárt rendjét. Költészete nem i n d i v i d u á l i s a n rejtjelezett, mivel kollektív

azonban

tudatformára,

a folklórra alapozódik. Az egyéniség szubjektivitásának és a közösségi forma szabályozottságónak szintézisét sikerült így m e g t e r e m t e n i e . Világában úgy épülnek egymásba az időszintek, hogy egyszerre van jelen az ősi múlt, a közelmúlt és a változó jelen. Kedvelt műfajainak rendje pedig az ember

szellemi

f i l o g e n e z i s é t és nembeli alkatát mintázza és magyarázza. Kötetei sorra dalokból, mesékből és dramatikus játékokból épülnek fel. A szemléleti formákká váló műfajok így egyesítik az ember szubjektív világérzületét és objektivitásra törő, lényeget faggató

létértelmezését.

Kiss Anna a folklór és a személyes gyökerű

élmények

a b s z t r a k c i ó j á b ó l teremtette soha nem volt világát. Verseinek szövete ugyanezt a kettőséget mutatja: az ábrázolt jelenség és a megnevezés módja mindennapian konkrét és ugyanakkor m é l y r é t e g e i b e n rendkívül elvont. Az álom, a szürrealisztikus asszociáció repteti gyakran a gondolatot, meglelve

így a l e g a d e k v á t a b b ábrázolási módszert is, amely a boszorkányos, m e s é s világából következhet. A folklór olykor s z ü r r e a l i s z t i k u s s á g á t

áttételességét,

Kiss Anna szerencsésen

az avantgárd némely találmányával. Az ábrázolási

ötvözi

lehetőségek

bel só kitágítása figyelhető meg egyes műfaj-adaptációiban

is.

Ritkább dalszerű rímes versei olykor ráolvasok, olykor csak m e g n e v e z ő szók halmazai, máskor a konkrét vershez közelítenek. Példaként idézzük egyik mondókáját: "Ember

álmában

óriásfa / annak álmában fejsze / Fejsze álmában fák sírása / fák sírásában ember álma". Gyakoribb meséit,

álomtörténeteit,

a d o m á i t , románcos novelláit a rímes próza és az élőbeszéd term é s z e t e s lüktetésének szabályai alakítják. Kiss Anna kedvence azonban a rímtelen p r ó z a v e r s , amelyet a nyelvi

találékonyság-

ból szőtt asszociatív képsor avat verssé. A kötetcímek

önma-

gukért szólnak, beszédesen vallanak egy homogén világról. A négy közül három a gyermeki fantáziát, világértelmezést zi. "A holdnak háza van" megállapításból logikusan

idé-

követke-

zik a kérdés: "Ki lakik benne?" Ugyanúgy a miért-korszak

örök

miértje is kézenfekvő: ha az ember már a csordakűtig is eljutott és még azon túl is van valami, akkor "Hol van a világ vége?" "Alattunk is laknak, felettünk is laknak, az angyalok, az ördögök" - mondja a mindentudó Rebeka néni, a világ tehát úgy képzelhető el, mint a stelázsi: - "alul a kormosak, felül a fényesek, közbül meg hát a magunkfélák." A gyermek gondolkodásmódját mintegy fejlődésében kötetcímeknek persze más vetülete is van. A folklór m o r f i z á l o szemléletére ismerhetünk az elsőben,

tükröző

antropo-

hasonlóságot

látva a g c n e z i s t ö r t é n e t c k k e l . A világ vége, az emberiség eme a t a v i s z t i k u s problémája, a mesék többször visszatérő eleme, hisz a hősök nemegyszer azért veszik a v á n d o r b o t o t , hogy odaérve leülhessenek és lelógathassák a lábukat a Semmibe. A több rétegű világ képe is ismerős a genezisekből. Ez azonban már an nak a v i l á g é r t e l m e z é s n e k

a szülötte, melyet Kiss Anna újabb

k o r s z a k á b a n formált, s amelynek kulcsmotívuma a tükör, a tükörkép. Ez egyben a harmadik kötet címe is. "A meséből nyerjük a tudást és épülünk anyánk-apánk

örömé

re, és igenis Petőfi szellemében, csak ezt itten nehéz elmagyarázni" - komolykodik egyhelyütt a "Viselt dolgaink" ciklusok és a "Tükörképek" stilizált hőse. Való igaz, Kiss Anna gyermek figuráit a mesés valóság, a "sokkal általánosabb la" tanítja, formálja: a falu eseménytelenségükben

isko-

jellegze-

tes történései és k a r a k t e r i s z t i k u s alakjai: az állandóan " p r a k t i k á z ó " Rebeka néni, az Amerikát járt Kristóf bácsi, a galiciai huszártörténeteket mesélő Borbolya bá. Az általuk is k é p v i s e l t falusi világ lényegi eleme a bűbájosság és az ennek gyakran formát adó álom. A népi hitvilág ismerős elemei tűnnek fel a b a b o n á k b a n , mágikus cselekményekben (Babonáskodunk, Sötétebb ügyletek stb.). Az álmok a reális és a transzcendens világ közti távolságot hidalják át. A modern líra gyakran él ezzel az eszközzel, hisz összemosván az időhatárokat, a tap a s z t a l a t i valóságot és a fikciót, jellemző, imaginárius világot teremt. Kiss Anna verseiben az álom ugyancsak

felszabadít,

de a valóság kötelmeit másképpen oldozza. Az álom - világképéből következően természetes módon - a látomások kerete és

eszköze. A "Tükörképek" gyakori á l o m - v e r s e i b e n pedig a valóság vágyott mását

jelenti.

Kiss Anna n e o f o l k l o r i z m u s á b ó l nem szükségszerűen, de term é s z e t e s módon k ö v e t k e z i k , hogy költészetének szerves részét jelentik a g y e r m e k v e r s e i . Erre p r e d e s z t i n á l j a a költő és a " g y e r m e k k e r t é s z " között egyenlőségjelet tevő ars poetica. Meg az az igény, amely a folklór gyakran ősi tudattartalmakat

is

felszínre hozó asszociatív népszerűségében is elvont kifejezésmódja és a gyermeki befogadás különböző szintje közt képes m e g t e r e m t e n i a harmóniát. E törekvés szép példájaként

idézhet-

jük egyik rövid versét: "Elgurul az aranyorsó / megkerül / az ezüstorső / elgurul az / ezüstorsó / megkerül / az aranyorsó" (Nappal és éjszaka). A n e o f o l k l o r i z m u s a 20.századi művészi útkeresés egyik lehetséges irányát jelöli. Az előbbiekben számbavett példák - töredékességükben

is - arra engednek következtetni, hogy a

mai magyar gyermeklírában ez a törekvés jelentős

alkotásmóddá,

sőt olykor v i l á g k é p s z e r v e z ő elvvé vált. Fontos kötetek, szép versek idézik a mai világban, korunk lírai

kifejezésmódjának

s z e l l e m é b e n , nemzeti kultúránk b ecses emlékeit. Persze az, hogy a gyermekversek esztétikai élményszervező

szerepük mel-

lett, milyen módon - és főleg milyen mértékben - informálják a gyermekolvasót arról az eltűnt világról, már egy másik tanulmány témája

lehet.

RUBUVSZKY

KÁLMÁN:

Megpróbáltam egészen komolyan venni a tanácskozás címét és ezért k í s é r l e t e t szeretnék tenni, hogy

visszakanyarodjam

eredeti témájához. Erről elsősorban Lengyel Balázs

fejtette

ki nézeteit. Tudniillik arról, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom elméleti alapkérdései. És ezen belül, hogy a gyermekés ifjúsági irodalom, illetve a felnőtt irodalom, miben azonos és miben k ü l ö n b ö z i k . Ezzel kapcsolatban szeretném én elmondani a f a n t a z m a g ó r i á m a t , vagy ha úgy tetszik

hipotézisemet.

Mielőtt azonban ehhez hozzákezdenék, szeretnék

néhány

ponton vitatkozni az előttem szólókkal. Azt hiszem, hogy ez nem idegen a mi t a n á c s k o z á s u n k t ó l , sőt talán egy kicsikét felráz bennünket. Az eddigi hozzászólásokról, illetve ról általában az a véleményem, hogy egy kicsit

előadások-

egyoldalúan

közelítettük meg ezt a témát. Mindenki egy aspektusból. Vagyis megpróbálta a gyermek- és ifjúsági iroda Imat visszatükröző autonóm szépirodalomnak tekinteni. Márpedig úgy gondolom, hogy ez a fogalom sokkal gazdagabb annál, mint hogy csak erről az oldaláról közelítsük. Ráadásul az irodalomnak

különböző

szférái annyira egymásba játszanak, hogy ezt a gazdagságot semmiképpen sem kell elfelejtenie annak sem, aki csak ezt a feladatot vállalja magára; gondolok a jelenlévő írók többségére. Én e tekintetben vitatkoznék azokkal, akik Lengyel Balázs előadásával kapcsolatban vagy egyik oldalról, vagy másik oldalról próbálták abszolutizálni a gyermek- és ifjúsági

irodalom

fogalmát. Én úgy érzem, hogy nem fontos az absztraháló képesség például olyan gyermek- és ifúsági irodalmi műveknél, ame-

lyekben az író a gyermeki ént akarja konzerválni. Más esetben viszont éppen fontossá válik az absztraháló képesség, még pedig ott, ahol a felnőtt én kerül az irodalmi közlésnek a köz é p p o n t j á b a . Ez az egyik

véleményem.

A másik. V i t a t k o z n é k Rigó Bélának azzal a megjegyzésével, hogy nem a mű sajátossága az, ha valamely irodalom

gyermekek-

nek, ifjúságnak szól, vagy pedig felnőtteknek. Úgy gondolom, a műbe is - hogy egy kicsit tudományoskodva fejezzem ki magam -, bele van k ó d o l v a , bele van komponálva, hogy ez gyerekeknek, ifjúságnak szól. Természetesen nem minden irodalmi alkotás esetében van erről szó, de ezt a szempontot nem szabad

semmikép-

pen sem mellőzni. Trencsényi Lászlónak azzal a megjegyzésével, hogy az olvasókönyvben összedobált szövegek vannak... Ott talán arról lehet szó, hogy ha nem lennének ezek a kiragadott és egy kicsit abszurd hatást mutató szövegek, akkor a gyerek a t a r t a l o m r a , a tartalmi lényegre figyelne. Holott nem ez a cél, hanem hogy egy bizonyos formai dologgal megközelítve tanuljon meg olvasni. Kamarás Istvánnak és az iroda]omtudósoknak a vitájáról az a v é l e m é n y e m , természetesen igaza van Kamarásnak abban, hogy egy s z a k m u n k á s t a n u l ó elsősorban tartalmi kérdések

oldaláról

közelít az irodalmi szövegekhez, azonban a másik oldalnak a szempontjait is meg tudom érteni. Hol tanulja meg az irodalom kompozíciós alapelemeit, stíluselemeit, vagy legalább is hol kóstoljon bele, ha nem az iskolában? Valahol el kell kezdeni belekőstolgatni. Természetesen nem az elvont

irodalom-

teóriák oldaláról, hanem a tartalmi szűrőkön keresztül. Nekem ez a véleményem.

E bevezető után szeretném megtartani e l ő a d á s o m a t : miben azonos és miben különbözik a gyermek- és ifjúsági irodalom a felnőtt i r o d a l o m t ó l ? E k é r d é s r e a k ö z e l í t ő l e g helyes választ csupán egy, még nem létező alapos k u t a t á s adhatja meg, ezért nevezem g o n d o l a t a i m a t impresszióknak. Közülük az első az,hogy ezt a szférát az i r o d a l o m - e s z t é t i k a ,

irodalomelmélet, az iro-

d a l o m - s z o c i o l ó g i a és az i r o d a l o m - p s z i c h o l ó g i a

bevonásával

kell

m e g t á r g y a l n i . Ennek során, véleményem szerint, célszerű, ha a vizsgált jelenséget a lehető legtágabb ö s s z e f ü g g é s b e

helyezzük.

C é l s z e r ű a r e n d s z e r e l m é l e t e t e tekintetben segítségül

hívni.

Például nem értek egyet azzal a felfogással, amely az irodalmat csupán a szó m ű v é s z e t é v e l azonosítja, ennek

következtében

azokat az irodalmi szövegeket kirekeszti a gyermek- és ifjúsági irodalom k ö r é b ő l , melyek agitatív és egyéb külső célt szolg á l n a k , s melyek autonóm művészisége emiatt kétségbe

vonható.

Vagyis amelyek esetében az autonomitás és alkalmazottság

küzdel-

me során az utóbbi kerekedik felül. Ilyen alapon a moralizáló g y e r m e k v e r s i k é k t ő l az 50-es évek g y e r m e k i r o d a l m á n át - pl. Timur és csapata -, sok alkotástól el kellene tekintenünk. Már mint hogyha az előbbi, a szűkebb

nézetet vallanánk. Helye-

sebbnek látszik, ha az irodalmat a legtágabb értelemben

fog-

juk fel, amikor a témáról esik szó. Vagyis, hogy az irodalom a maradandóan

rögzített ás s z é l e s e b b k ö r j nyilvánosság

szá-

mára szóló írott vagy elbeszélt szövegek összessége, melyek segítsége révén nyilvánosságot kaphatnak az ún. társadalmi tudatformák: politika, jog, erkölcs, vallás, filozófia, tud o m á n y , művészet eredményei, a napi aktualitással

rendelke-

ző közérdekű hírek, a szórakoztató jellegű tartalmak. Ez a

rendszer é r v é n y e s kell, hogy legyen a gyermek- és ifjúsági irodalomra is, mely rendszernek csak egyik, bár legsajátosabb sze az az irodalmi forma, melyet autonóm módon

ré-

visszatükröző

m ű v é s z e t n e k , vagy s z é p i r o d a l o m n a k nevezünk. Hiba azonban, hogy ha valamennyi gyermek- és ifjúsági alkotás utóbbi

törvénysze-

rűségeit próbáljuk s z á m o n k é r n i . Talán nem haszontalan, ha ezenkívül f e l i d é z e m , hogy az esztétika az irodalmi műveket is, mint általában az alkotásokat, aszerint k a t e g o r i z á l j a , hogy azok ért é k s z e r k e z e t é b e n mely érték válik dominánssá, uralkodóvá. Nos, a legmagasabb érték a

szabadság felé

orientálódik. Azok az

irodalmi m ű v e k , melyek úgy szépek, hogy esetleg a rút igazságot mutatják m e g , az úgynevezett legmagasabbrendű,

társadalmilag

l e g h a l a d ó b b , autonóm visszatükröző művészet csoportjába

tar-

toznak. Ilyen Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének eredeti szövege, hogy újra úgynevezett ifjúsági művet idézzünk fel.Azokat az alkotásokat, melyekben az igazság kizárólag vagy elsősorban mint harmonikusság, vagy csak a szépség mint játékosan kellemes konstrukció jelenik meg, ezek a-szépművészeti művek. Például a felnőtt gyerekként játszó Weöres Sándor "Suttog a fenyves" kezdetű versében gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt a havas téli táj, a szán havon

siklásának

szépségét ekként varázsolja elénk, minden különösebb szentencia nélkül. Ha kivételekről

is tudunk, mégis azt hisszük,

a szép és a hozzá közel álló értékek vagy minőségek a bájos, idillikus, humoros, emelkedett és fenséges, kiemelkedő szerepet töltenek be a gyermek- és ifjúsági művek

végkicsengésé-

nek kialakításában. Sokszor még az igazságot is elpalástolva

úgy, hogy hordozó elemei győzedelmeskednek a groteszken, alantason, rúton. Mindez kétségkívül azért van, mert életkori sajátosságaikat figyeimbe véve, talán kedvezőbb, ha a felnövekvő nemzedék számára közölt élményeket kissé

leegyszerűsítjük,

d i d a k t i k u s á n á t t e k i n t h e t ő v é és megnyugtatóvá tesszük. Természetesen ez is k o r o s z t á l y o n k é n t más és más technikát

igényel.

Lehet ezen a nézeten vitatkozni, de írópedagógusa.ink úgy vélik, hogy a világban csak most tájékozódó fiatalt nem célszerű elárasztani egyszerre környezete abszurditásaival,

elvenni

tőle az életkedvet. A leegyszerűsítést, az úgynevezett művészeti iparok valósítják meg a legszélsőségesebben. Az e csoportba tartozó alkotások küső megjelenésükben nem különböznek az úgynevezett visszatükröző vagy a szépművészeti

termékektől,

azonban tartalmukban sem a szépség, sem az igazság nem dominál, hanem mindig valamilyen praktikus szempont. így a szórakoztató művészetipari termékekben az érdekesség, a didaktikus művészetipari

alkotásban valaminek a megtanítása valaki szá-

mára, az agitatívban a politikai nézet elfogadtatása, a gyakorlatiban a használat célszerűségének biztosítása. Hadd jegyezzem meg, hogy ez a művészetipariság, nem feltétlenül pejoratív fogalom, inkább mesterség értelemben kellene Természetesen ezzel nem azt mondtam, hogy egy olyan

felfogni. ifjúsági

alkotás, mely az érdekességet csillogtatja, egyáltalán nem tartalmaz igazi szép elemeket. Nemere István számos könyve például ez utóbbiakat sem nélkülözi, hatásának lényege mégis az érdekesség variációinak közvetítéséből fakad. Ilyen értelemben szegényesnek tartom. Friderikusz Sándor "Isten óvd a királynőt" című műve, amelyet majdnem felnőtt korosztály

felé

kacsingató ifjúsági irodalomnak is lehet tekinteni, szintén

sok valódi problémát hoz a felszínre, de vajon megírta

volna-e,

ha egy tucat munkás szürke lakásszerzési gondjai, egy sehol sem jegyzett ember öngyilkossága lett volna a téma. A felnövekvő nemzedéknek szóló művek jelentős hányada azonban inkább didaktikus m ű v é s z e t i p a r i munka, különösen, ha ezt a szférát történetileg is vizsgáljuk. Gondoljunk az ad usum delphini

típu-

sú m ű f a j o k r a , amelyek segítségével az uralkodók versekbe szedve közölték gyermekeikkel intelmeiket. Vagy a középkori ladrámák e r k ö l c s n e m e s í t ó kicsengéseire. A felnövekvő

isko-

nemzedék-

nek szóló irodalom jelentős hányadát képezik azok a művek, melyeket a d i d a k t i k u s szempontok

alapján előcenzúráztak, vagy

m e g a l k o t á s á n á l a szerző tolla már eleve úgy mozgott, hogy az a gyerekeket ne nevelje társadalomellenes módon. Sok esetben m e g t ö r t é n i k , hogy egy ún. visszatükröző, autonom irodalmi alkotásból ifjúsági m ű v é s z e t i p a r i terméket készítenek

azáltal,

hogy d i d a k t i k u s szempontok szerint adaptálják az eredetit. M ó r i c z Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét már nemsokára a nyugat-beli első megjelenését követően, és még többször is, ilyen színehagyott didaktikus alkotássá

alakították

át, amelyben a gyermeki illedelmesség, a szülő tisztelete, az iskolával való szimpátia, a tanártisztelet, a szexualitás mért é k l e t e s s é g e , a durvaság kiküszöbölése és az indulatok

lecsil-

lapításának eszméje nem szenvedhetett csorbát. Nézzünk egy példát, hogy rn.it hagyott ki például a szülőtisztelet

jegyében

az ifjúsági kiadás 1921-ben a 102.oldalról. Az apa hátradűlve ült székén, dúdolni kezdett egy nótát "Kiskutya, nagykutya nem ugat hiába..." Ahogy a dalt dúdolta, lehelete átcsapott az asztalon, s Misi rémülten: "mintha kígyót vagy sárkányt látna.

Az ő apja is ivott, mikor szerződést kötött a parasztokkal, de olyankor ö az édesanyjával hetvenhétszeres kínt állott ki." Ezt a részt valamennyi ifjúsági kiadás kihagyja. Nos, az újabb kiadásokban az adaptálás révén gyakran válnak irodalmi művek más k a r a k t e r ű , pontosabban más stílusú ifjúsági alkotásokká. Az egész műveletet az a közlési előfeltevés irányítja, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalmi műveknek az életkori

sajátosságokhoz

alkalmazkodó tartalmi és formai sémákhoz, szabályokhoz kell igazodniuk. Hogy ezek az életkori sajátosságok reálisan

létez-

nek, azt a fejlődéslélektan alaposan alátámasztja. A gyermeki lélekkel foglalkozó Jean Piaget feltehetően valamennyi

gyermek-

nek író poétát figyelmeztet, amikor így fogalmaz: "A nevelői ráhatást nem olyan lélekre gyakoroljuk, amelyre fehér laphoz hasonlóan minden rá lehet írni, a gyermekeknek a saját minthogy ezt a természetet kell felvilágosítani,

természete,

mindenekelőtt

m e g i s m e r é s é r e kell törekedni, ha a dolgok ismeretében

óhajtunk

hatást kifejteni rá." Rámutat a gyermekeknek egy nagyon érdekes sajátosságára. Két olyan alkotói jellemvonás a gyermekek

termé-

szetében, amelyek utat nyitnak befolyásaiknak a gyermeki hagyományhűség és a gyermekek fogékonysága a ráhatásokkal,

különösen

a parancsoló ráhatásokkal szemben. A gyermek, mint a primitív ember is, általában retteg az újításoktól, ugyanakkor

hirtelen

átlendülve az ellenkező végletbe, indulatának és vágyainak nincsenek fékjei. Úgy véljük, hogy a gyermeki lélek

konzervativiz-

musának és ösztönös lendületének kettőssége sodorja a felnövekvő nemzedéknek szánt irodalmat a szórakoztató tömegirodalom

felé.

Amit egy lengyel szociológusnő a tömegkultúrát elemezve, a sémák szerinti nivellációban jelölt meg, az irodalomnak az etikumára is érvényes. Az író igen gyakran az ifjúság tömegének

szánt

-

J 00

-

tömegkönyv elképzelt sémája szerint fogalmaz. A felnövekvő nemzedéknek szánt könyvek jelentős részét a felnőttek gei is fogyasztják, leginkább az ifjúsági szintű

töme-

fikciókat

és n o n f i k c i ó k a t . Hogy mikor kezdődik a felnőttség ás meddig tart a gyermekkor, az ifjúsági kor, ezt igen nehéz meghatározni, hiszen k u l t ú r á n k é n t is változhatnak ezeknek a szakaszoknak a kritériumai. Még a civilizált társadalmaknak is számolniuk kell azzal a ténnyel, hogy tagjai csak részben felelnek meg a felnőttség valódi kritériumainak. Hát akkor a k e v é s b é civilizált tömegtársadalmak mit szóljanak? Én azon a véleményen vagyok, hogy helyes lenne, ha a gyermekeknek és ifjúságnak szóló irodalmat mégis a felnőtteknek szóló irodalommal állítanánk szembe, mégha e két szféra részben át is fedi egymást. Az előbbit célszerű lenne - mint ahogy azt már az imént tettem -, a felnövekvő nemzedék irodalmának

nevezni.

Ha e sajátos irodalom jellegzetességeit számba akarjuk venni, akkor a felnőttkor elgondolkodnunk

tudományos kutatásaiból kiindulva kell

az ellenkező oldal sajátosságairól. A fel-

nőttkor legjelentősebb hazai kutatója Gyurkó Mátyás, A felnőttkor sajátosságai c. művében számos európai kutató eredm é n y e i r e támaszkodva állapítja meg, hogy a felnőtt először is megfelelő testi, nemi érettséggel rendelkezik,

állampol-

gári jogi értelemben felelősségteljes döntésekre kell, hogy képes legyen. Ez utóbbi társadalmi érettséget jelent, vagyis hogy cselekedete súlyát tudja mérlegelni. Érettség nemcsak saját, hanem közösségi hasznú munkára, a párválasztásra, csal á d a l a p í t á s r a , a kölcsönös felelősségérzetre. íme az ideális

felnőtt, amely ha tisztán bizonyára sosem felel men a vele szemben támasztott k ö v e t e l m é n y e k n e k , mégis komoly az esélye, hogy t e l j e s í t h e t i azokat. A felnövekvő nemzedék viszont kevesebb é l e t t a p a s z t a l a t á n á l és helyzeténél fogva se felel meg e k ö v e t e l m é n y e k n e k . Ismeretei, döntései, lehetőségei, testi és szellemi, vonatkozásban letszakaszonként

is korlátozottak, de ezen belül é-

is rendkívül heterogén mödon térnek el, hi-

szen az élet első húsz éve a változás legmozgalmasabb

íveit

írja le. Gyurkó szerint a felnőttség viszonyaink között általában 21 éves kortól kezdődik. Ezt megelőzi a felnőttkort e l ő k é s z í t ő szakasz, a 13 és 21 év között, amelyet a fejlődéslélektan az ifjúkor szakaszának tekint. A 10-10 év közötti idő az ifjúkort készíti elő. Ebben az a furcsa, hogy voltaképpen az ifjúsági irodalom ez utóbbi korosztályának

szól

e l s ő s o r b a n . Vagyis a fejlődéslélektan és az irodalmi

gyakor-

lat korszakolása között ellentmondás van. Noha erre nem vagyok feljogosítva, nem éles átmenetekkel én az ifjúsági kort a 10-25 év között gondolnám. Ez tehát egy szokatlan

korszako-

lás, amelyen belül a kiadóknak alaposan differenciálni lene, szintúgy, mint az azt megelőző, a gyermekkort

kel-

figyelem-

bevevő szerkesztőknek és íróknak. A gyermeki-, ifjúi- és felnőttlélek, valamint az azoknak szánt irodalom, főleg a könyvekkel való kapcsolata azonban a tudomány által jobbára feltáratlan terület, s nagy a gyanúnk, hogy a kiadói rutin vagy a piaci törvények a mérvadók e fontos döntés esetében.

kultúrpolitikai

Ha az előbb mondottakat figyelembe vesszük, akkor azt m o n d h a t j u k , hog h a s z n o s í t h a t ó számunkra egy szlovák k o m m u n i k á c i ó s k u t a t ó , Frantisek Miké

irodalom-

stíluskategória-rendsze-

re, amikor a felnőtteknek szóló irodalmi szöveget a felnövekvő nemzedék számára szóló művekkel vetjük össze. Ám az általa exponált g y e r m e k s z e m p o n t ú s á g i kritériumot alaposan fel kell bontanunk ö s s z e t e v ő i r e . Az előbb említett neves kutató a ny.itrai i r o d a l o m - k o m u n i k á c i ó s kutató csoportnak a vezetője. Az imént itt az előadásokban a beszélt nyelvnek a fontossága több alkalommal előkerült. Mit mond Mikó? A gyermekszempontúság

a/

kategóriája nála az o p e r a t i v i t á s az alkalmazottságnak a szféráján belül, a beszélt nyelv oldottságának igényléséhez áll közel. U g y a n i s a valódi gyermekműfajok szerinte is valahonnan a felnőtt és a gyermek beszélgetéséből nőttek és nőnek ki. Gondoljunk a b ö l c s ő d a l o k r a , mesélésekre. Mikó szerint az ilyenfajta közlések során a könyvnek nemcsak a külső, nyelvi stílusrétege m ó d o s u l . Ezért vitatkoztam én Rigó Bélával, mert ha egy felnőtt művet ifjúságivá alakítunk, a belső tematika stíluselemei is változnak, hiszen válogatnunk kell, mindenfélét nem közölhetünk a gyermekkel. Ebben a tudományos az az izgalmas, hogy a gyermekszeinpontűság miféle

hipotézisben stílusjelleg-

z e t e s s é g e k h e z áll közel. Kettőt emelek ki csak ebből. Az egyik ilyen, a m e g e r ő s í t é s , a másik az egyenlősítés. Ezek közül a k o m f o r m i t á s vagy egyenlősítés azt jelenti, hogy a közlő írónak igyekeznie kell felvenni a gyermekpartner szerepét, mintha két gyerek beszélgetne. Elkerülhetetlen a hozzámértség, vagyis az írónak figyelembe kell vennie a közlés során a gye-

rek m ű v e l t s é g é t , felfogóképességét. Tehát a partner

számára

é r t h e t e t l e n , csak o beavatottak számára hozzáférhető kifejezés helyett az érthetőség és világosság kell, hogy e művek jellemzője legyen. Minthogy a stíluskritériumok a felnőtteknek szánt művek egy hányadánál a gyerekek számára is k e d v e z ő e k , vagy a felnőtt irodalmi alkotás több jelentős rétege közül legalább egy világosan követhető, ezért válik és vált sok felnőtt irodalmi alkotás külön adaptálás nálkül is a gyermekek vagy ifjúságkorűak élvezeti cikkévé. Jókai Mór A kőszívű ember fiai c. regényét én pl. ilyennek

tekintem,

de ilyen az Ezeregyéjszaka meséi, vagy a Kis herceg is. Persze az is igaz, hogy legtöbbször adaptálások útján jut egy-egy felnőttirodalmi mű a gyermekek kezébe. Leghíresebb talán a Lamb testvéreknek a Shakespeare meséi. Rövid fejtegetésemet összefoglalva: a felnövekvő nemzedék számára alkotott irodalmi művek vagy eleve ilyen céllal jöttek létre, vagy a felnőtt irodalom adaptálása révén, avagy a felnőtt irodalomból a gyermekek körében való közkedveltségük és érthetőségük révén válnak ezzé. Fontos azonban az a kritérium, hogy szövegei a felnövekvő nemzedék

életko-

ri sajátosságainak megfeleljenek. E művek esztétikai

szem-

pontból a visszatükröző autonóm irodalom részei is lehetnek. Jellemző azonban az is, hogy az érdekességet gyakrabban érvényesítő vagy didaktikus mozzanatokkal sem fukarkodó művészetipari művek szintén létrejönnek e szférában. A szépség és kellemes egyszerűsítés nem zárja ki a valóság igaz tükrözését. De e műveknek gyakran nem ez a fő céljuk, hanem, hogy

a jövő emberét beavassák az életbe, vagy hogy első ízben ízleltessék meg vele a szó művészetének szépségét. A felnövekvő nemzedék irodalmi életének bemutatása irodalomtudományunk nagy ad ó s s á g a , pedig ebben az életkorban lehetne megteremteni a jövő olvasóját. A komplex tudományos feltáráshoz -szigorúan előkészített, a felnőtt irodalom kutatásának igényessége szerint

rendezett

k o n f e r e n c i á r a volna szükség, ahol az irodalomelmélet és esztétika rangos k é p v i s e l ő i t ő l kezdve a nyelvészekig és kultúrakutatókig minden számottevő tudós kifejthetné a véleményét. E nyitány m e g a l a p o z h a t n á a további tudományos pezsgést, rangot adna e t e r ü l e t n e k .

FEKETE GYULA: Üdvözlet az előttem szólónak, amiért felvette a kontaktust e g y r é s z t Lengyel Balázs kitűnő bevezetőjével, másrészt az előtte szólókkal. Ezzel valamire rátapintott, aini úgy érzem, hiányossága ennek a t a n á c s k o z á s u n k n a k , és amit jó lenne

figyelem-

be venni a következő hasonló alkalmakkor. Tudniillik a referátum és a korreferátumok úgyszólván párhuzamosan futnak. Legközelebb tehát, ha ilyen tanácskozást tartunK, az volna kívánatos, hogy a referátumnak legalább fontos téziseit a korreferensek m e g k a p h a t n á k , mert csak akkor kapcsolódhatnak, ha tudják, hogy miről szól a referátum. Nehéz csak telepátiára az ilyet bízni, még az ifjúsági

irodalomban sem kívánatos. Tulajdonképpen

is jelentkeztem, mert igazában én holnap fogok igazán

ezért

felszólal-

ni, de előrehoztam egy részt belőle, ami úgy érzem, hogy szorosabban kapcsolódik a referátumhoz, annak legalábbis egy fölvetett fogalmához és nem szeretném elsikkasztani a vitában sem.

Egy régebbi írásomon alapszik az a részlet, mivel az alkalmazott irodalom fogalmát én egy időben kezdtem már bogozgatni, s most megpróbálom továbbbonyolítani ezt a fogalmat, ami úgy érzem, nagyon lényeges része ezeknek az elméleti

alapkér-

déseknek . Az alkalmazott tudományok létéről, jogosságáról, gességéről nincs vita. Ezek tehát olyan tiszta

szüksé-

tudományágak,

a m e l y e k n é l gyakorlati célokra használják fel az elmélet eredm é n y e i t , törvényeit, felismeréseit. Alkalmazott

matematika,

a l k a l m a z o t t fizika, műszaki tudományok... Maga az orvostudomány is alkalmazott biológia. Ugyanígy nincs vita az alkalmazott művészet jogosságáról. Például a képzőművészetben, az é p í t ő m ű v é s z e t , a d í s z í t ő m ű v é s z e t , az iparművészet, stb. A zen e m ű v é s z e t n e k is a filmzenétől a tánczenéig sok ilyen ágazata van. Voltaképp nincs vita az alkalmazott irodalom

létjogosult

ságáről sem, és pedig azért nincs vita, mert ilyen irodalom 1 tét tagadni sem szabadna, üe nemigen ismeri az irodalmi közélet. Alkalmazott irodalom? Még a fogalommal is rikán találkozom, holott olyan művekkel lépten-nyomon, amelyeket az alkalmazott tudományok, az alkalmazott művészetek mintájára alkalmazott irodalomnak nevezhetnék. Amelyekben tehát az irodai mi á b r á z o l á s , kifejezés nem öntörvényei szerint, nem szuverén módon ragadja meg, fedezi fel, jeleníti meg az embert, az emberi, a természeti világot, hanem valamilyen gyakorlatias cél lal ás szándékkal ö s s z h a n g b a n , annak talán alárendelve, az irodalmi eszközök praktikus hasznosításával. Nagyon-nagyon régen ismerős ez. Hekünk, idősebbeknek legalábbis regt öl fogva

ismerős. H a s z n o s í t a n i az irodalmat időszerű, égető

feladatok

m e g o l d á s á r a , politikai, gazdasági, társadalmi célok

szolgála-

tára. Legyen inézes kanál, ha az orvosság keserű. Legyen dekoráció, ha c s ú n y á c s k a a m e n n y a s s z o n y . Sőt igazában

semilyen

orvosságnak sem árt egy kis méz, a szép mennyasszonynak a dek o r á c i ó . írjanak az írók verset, drámát, regényt a magyar mezőgazdaság világraszóló e r e d m é n y e i r ő l , írjanak a munkafegyelem m e g s z i l á r d í t á s á t célzó, jobb minőségű munkára e l b e s z é l é s e k e t , verseket. írjanak tudományos

lelkesítő

fantasztikus

r e g é n y e k e t , amelyekben feltárják a természet titkait, és az olvalsónak a m i k r o k o z m o s z t ó l a makrokozmoszig tágítják

látó-

k ö r é t , Fölkeltik é r d e k l ő d é s é t a tudományok iránt. írjanak tan u l s á g o s kis meséket arról, hogy pórul jár az a gyerek, aki é t k e z é s előtt nem mos kezet, vacsora után nem mossa meg a fogait. Úgy tetszik, lejárt az ideje az efféle alkalmazott

iro-

dalomnak. Nem fűlik a fogunk hozzá. Egy fogpaszta reklám minél inkább szeretne az irodalomhoz hasonlítani, annál émelyítőbb. Minél emelkedettebb drámaisággal

hörögnek-lihegnek

a dialó-

gusok a rádió praktikus összekötő szövegében, annál kevésbé elviselhető. Egyáltalán az efféle alkalmazott irodalom kísértetiesen hasonlít sztriptizbárok perverz produkcióihoz. A lágyan omló, ciklámen színű estélyi ruhából, majd a csupa csipke női alsóneműkből idegborzoló lassúsággal és elragadóan bájos mozdulatokkal kihámozza magát - egy meztelen

férfi.

Az alkalmazott tudomány tehát közszükséglet, az alkalmazott művészet úgyszintén. Viszont semmi szükség

alkalmazott

irodalomra? Nem sietem el a választ. Ez a fogalom csak a csupa csipke, lenge irodalomba belegöngyölt politikai

fejtágító

agitációt jelentené, vagy éppen János bácsi és Julcsa néni drámai konfliktusát a szerződéses d i s z n ó h í z l a l á s , avagy a sza kaszos trágyakeze lés ügyében? Több okom volna a sietségre. De mit mondjak a javarészt nyílván didaktikus s bevallottan is nevelő célzatú g y e r m e k i r o d a l o m r ó l ,

ifjúsági irodalomról? Nine

reá szükség? Már tudniillik arról a fajtáról beszélek, amelyik nem a szuverén irodalom módján született, hanem vállalja a didaktikát is. Dehogyis nincs! Sokká 1-sokká 1 nagyobb szükség van rá, mint irodalomkritikánk

figyelmetlenségéből

vélhet

nénk. Hiszen a jövő olvasóit, művelt embereit mindennél inkább ezek a műfajok nevelik. Igenis, didaktikájukkal

együtt.

Lévén irodalomnak alkalmazott, az vesse rá az első követ, aki nagyobb írónak tartja magát Tolsztojnál. És mit szóljak a politikai nevelő célzatú, agitatív erejű regényes kordokumentumhoz, a népszerű, széles körben olvasott regényes életrajzokhoz? És mit szóljak a hatalmas olvasótábort ellátó, akár csak a szolgáltatás színvonalán ellátó, szerelmes,

kalandos,

bűnügyi lektűrhöz? Más szóval, a tömegszórakoztatásra

alkal-

mazott irodalomhoz? Még ha a szigorú kritika ki is tagadná az ilyen m ű v e k e t , a könyvkiadás nem tagadhatja ki. De tovább merészkedek. Az alkalmazott irodalomnak egy új ága fejlődött ki és hódít civilizált világszerte, egy szűkebb literátor! közönség étkeztetésére, egy szűk látószögű kritika

csemegézte-

tésére, az irodalmi szintű ellátásra alkalmazott

irodalom,

amely magába gyűjti, bemutatja, illusztrálja a klasszikus és a modern irodalom mesterségbeli formai eredményeit,

fogásait,

k í s é r l e t e i t , és ennek a p a r á d é s bemutatónak rendeli alá az alkotói s z u v e r e n i t á s t . A korabeli világ és emberei

öntörvényű

á b r á z o l á s á t , újra felfedezését. Bizony ez is szolgáltatás, p r a k t i k u s c é l z a t ú , noha olykor a legmagasabb

színvonalon.

O l y k o r , m o n d o m , mert a p o l g á r p u k k a s z t á s című

tartományában,

amely szintén célszerű a l á r e n d e l é s , sok halvaszületett

kísér-

let, sőt s z é l h á m o s k o d á s , viszketes önmutogatás, silány fércmű is belefér. De közönsége ennek is van. Különcségekre

szom-

jas. Nem volna-e helyes, ha az irodalomban is - mint a tudom á n y o k b a n , a m ű v é s z e t e k b e n - elismernénk az alkalmazott ágazatok é l e t k é p e s s é g é t , szükségességét, létjogát? Hiszen híveik tábora hatalmas. Ha jól számbaveszem például a lektűrét: az olvasóknak és a könyvvásárlóknak jóval nagyobbik

fele.

Ahogy én látom, az alkalmazott irodalom teljes polgárjogát k é s z í t g e t i elő a kritikai gyakorlat is. Noha az esztétika még nemigen vesz tudomást ezekről a célszerű műfaji vált o z a t o k r ó l , s t i l u s v á l t o z a t o k r ó l , kivéve a modernnek formai k í s é r l e t e z g e t é s e k e t meg amit az előbb

tetsző

említettem.

A k r i t i k a i gyakorlat már ritkábban tagadja ki a kalandos bűnügyi t ö r t é n e t e k e t , a regényes életrajzokat, a tudományos fant a s z t i k u m o t . A gyermekirodalmat se tagadja ki, de nem is igen veszi észre. Noha nem ugyanazt a mércét alkalmazza reá, mint a nagyigényű r e g é n y r e . Mint ahogy a zeneKritika sem ugyanazt a mércét alkalmazza a táncdalra és a szimfóniára. A művészeti kritika sem ugyanazt a kályhacsempére ás a köztéri

szoborra.

N y i l v á n itt kezdődik az elismerés: a testre szabott mércével. Ez som olyan egyszerű. Műfajok, minőségek átfedik egymást, alig határolhatók el. Irodalmi műveket nem lehet úgy osztályozni, mint a Igjást vagy QZ almát, hogy amelyik kiesik a lyukon,

alsóbb m inüségű osztályba tartozik. Egyáltalán az alkalmazott irodalmat nem úgy kellene tekintenünk, mintha valami

alantas,

s z é g y e l n i v a l ó , sekélyes, szögesdróttal elkerített lágert, hanem igenis úgy, mint az időtálló nagyirodalom

határterületét,

k ü l t e r ü l e t é t , amely a maga nemében klasszikus alkotásokat ig teremt, s megvan a fontos szerepe a k ö z g o n d o l k o d á s , a közérzet a l a k í t á s á b a n , nevelésében. Lehet, hogy fontosabb szerepe van, mint a nagy irodalomnak. Nagyobb tömegekre van hatása, mint a n a g y i r o d a l o m n a k . Mással pótolhatatlan társadalmi,

kultúráli3

s z ü k s é g l e t e t lát el. Sőt tényezője lehet, akár fontos tényezője, az emberi haladásnak. Ahogy én látom, a nagyirodalom s z o l g á l a t . Csakhogy nem alárendelve valamilyen

is

gyakorlatias

f e l a d a t n a k , praktikus célnak, politikai szándéknak. Minthogy szuverén módon építi az e m b e r , és ezzel mintegy szolgálja az e m b e r e s z m é k k i t e l j e s e d é s é t a nagy távlatokban. Háború és béke, 8űn és bűnhődés, Az ember tragédiája, Az öreg halász és a tenger, a D u n á n á l , Kacsalábon forgó vár. Igen, akár a célszerűnek tetsző mondandó is k i e l e m e z h e t ő belőlük, csakhogy az immanens, bennük rejlő, természetük szerint való. Az ember, a társadalom, az élet művészi m e g r a g a d á s a , minden korban újra

felfedezése.

Törvényeink Igazságainak, bonyolultságainak művészi kibontása, m e g f o g a l m a z á s a , minden spekulatív célszerűség nélkül, a humánum g a z d a g í t á s a , éspedig annál inkább időtállóan, annál sokrétűbben, e r ő t e l j e s e b b e n , s z u g g e s z t í v e b b e n , minél inkább szuverén módon teremti újjá a műben a világot. Időtlen abban az értelemben is, hogy minden korban más hangsúlyokkal morjújulápokra k é p e s .

Ahogy én látom, az alkalmazott irodalom polgárjogi

befo-

gadása, rangbéli e l i s m e r é s e semmiben sem ártana a nagyirodalomnak, annál jobban használna mostohán kezelt műveknek, alk o t á s o k n a k . Már csupán azzal is, ha a saját

értékrendjükben,

a műfajra szabott hiteles mércével mérnénk ki a művek és alkotójuk helyét az irodalom befogadó, őket is hozzátartozóként végleg befogadó

tartományába.

DEME TAMÁS: Megihlettek a teremben ülő g y e r m e k k ö n y v t á r o s o k .

Nagyon

s z e r e n c s é s ötletnek tartom, hogy őket meghíva, teljes lett az a kör amely a g y e r m e k i r o d a l o m r ó l beszélget. Velük a tegnapi nap; Pécsett ugyanis a

találkoztam

gyermekkönyvtárosok

jöttek

össze négy megyéből és úgy érzem, hogy amit ott tegnap elmondtam, vagy elmondtunk többesben, annak a folytatása itt erről a g y e r m e k i r o d a l o m r ó l való beszélgetés. És

megihlettek a gyer-

mekek is valahol, a teremben nem lévő gyermekek, akiket viszont szeretnék nem

elfelejteni.

Hadd próbáljak meg kicsikét a gyerekek oldaláról közelíteni témánkhoz. Mintegy kalapot emelve nekik, de ezt a kalapot most jelképesen fejemről ide középre ledobom. Ez most egy vicc, egy példa. Mennek többen az utcán, az utcán hever egy kalap. M e n n e k , jókedvűek, ifjak, rugdossák a kalapot, mert az egy jó buli. Én is megyek, én is rugdosom a kalapot, ez egy jó buli. Egyszer csak ránézek a kalapra, észreveszem, jé ez az én kalapom. Megfogom, fölemelem, leporolom és úgy viszem. Mi változott meg? Megváltozott a kalap? Nem változott meg a

c

.

-

Ill

-

kalap, a kalap az ugyanaz maradt. A hozzá való viszonyom változott meg. Nagyon fontos. Egyszerűen rájöttem, hogy ez az én k a l a p o m , Jézusom, hát ezt le kell porolni. Innentől kezdve nem rugdosom. K é t s é g k í v ü l így vagyok a gyerekirodalommal

is. A pél

dát Karácsony Sándortól vettem, aki elsősorban viszonyban, vis z o n y r e n d s z e r b e n , viszonyokban gondolkodott. Nem pusztán tárgy ban és alanyban, bár ahhoz jobban hozzászoktunk. Én a gyermekirodalom kérdését csak viszonyaiban tudom

tárgyalni.Egészen

biztos, hogy a felnőtt egészen máshonnan nézi a gyermekirodalmat, különösképpen a felnőtt alkotó, mint ahonnan a gyerek. A felnőtt alkotó - ezt hallottuk ma délután is és délelőtt is tulajdonképpen az irodalom teljességéből mintegy

deriválja,

mintegy k i v o n a t o l j a , levonja, egyszerűsíti - ezzel szállt szem be az előbb Fekete Gyula is - és azt mondja, hogy annak egy ki csinyített változata. Egy nagy béka az irodalom és egy ebihal, a gyermekirodalom. Csakhogy az ebihal nem tökéletlen béka, hanem tökéletes ebihal. Ez nagyon fontos, úgy gondolom. A gyermek, aki a saját gyermeksége felől nézi a gyermekirodalmat, nem úgy nézi, hogy ez milyen egyébből kivont valami, neki ez a teljesség, illetve a teljességet várja el tőle. Attól tartok, hogy ez olyan, mint az anyatej kérdése. Nevezetesen, ha a gyereknek sima tehéntejet adok, vagy kecsketejet, szilvát, barackot, körtét, az nem biztos, hogy jót tesz neki. Lehet, hogy a gyereknek az anyatejre van szüksége? És elsősorban arra? Mert állítólag az orvosok szerint az anyatejben minden neki szükséges elem benne van. Ilyen értelemben a teljességet jelenti. Úgy hi szem, ilyen értelemben van szüksége a gyereknek a tökéletes

e b i h a l r a , a g y e r m e k i r o d a l o m r a , amely nem s z ü k s é g k é p p e n

vala-

m i n e k az a l k a l m a z á s a . I l l e t v e , ha a l k a l m a z á s , akkor nézzük meg, hogy mely s z e m p o n t o k

szerint.

A k é r d é s az volt - és hálás v a g y o k , hogy Rubovszky

Kálmán

ezt újra f e l v e t e t t e -, m i b e n k ü l ö n b ö z i k és miben azonos vagy h a s o n l í t ez az irodalom a felnőtt i r o d a l o m h o z . Külön

köszönöm

L e n g y e l B a l á z s n a k , hogy m e g e m l í t e t t e hajdani tanárom, Kolta F e r e n c n e v é t , aki előtt u t ó l a g is egy másik k a l a p o t emelek. Kolta F e r e n c n e k azzal az é l m é n y é v e l s z ü k s é g s z e r ű e n egyetértek én is - attól t a r t o k , többen a t e r e m b e n - , hogy n i n c s két e s z t é t i k a , n i n c s külön g y e r e k e s z t é t i k a , csak egy van. Ilyen

értelemben

e g y s é g e van az i r o d a l o m n a k . Hogy m i b e n k ü l ö n b ö z i k és miben az o n o s a g y e r m e k i r o d a l o m és a felnőtt i r o d a l o m , ez az érték k é r d é s e . V o l t a k é p p e n az e g é s z h o z z á s z ó l á s o m b a n ezt az értéket s z e r e t n é m

körüljárni.

U g y a n i s m i k ö z b e n a T r ó l b e s z é l e k , hogy m e n n y i r e a gyermekirodalom

különbözik

a f e l n ő t t i r o d a l o m t ó l , e g y f o l y t á b a n a r r ó l be-

s z é l e k , hogy u g y a n a z . B i z o n y o s é r t e l e m b e n u g y a n a z , hogyha a k u l t ú r a felől k ö z e l í t e m meg. Rigó Béla h o z z á s z ó l á s á b a n dült meg e l ő s z ö r ez a szó, hogy k u l t ú r a , a kultúra

pen-

oldaláról

é r d e m e s ezt az e g é s z e t f e l f o g n i vagy m e g f o g n i , és én ezt az e g é s z i r o d a l m i k é r d é s t nem tudom m á s k é p p e n , mint a kultúra egy r é s z e k é n t é r t e l m e z n i . A g y e r m e k i r o d a l o m n y i l v á n v a l ó a n nem önm a g á b a n való é r t é k , hanem valami módon a g y e r e k k u l t ú r a egy biz o n y o s e g y s é g e , t e r ü l e t e , de a gyerek ebben is egyfajta j e s s é g e t kíván. Egészen n y i l v á n v a l ó a k

azok a

tel-

szövegmagyará-

z a t o k , a m e l y b e n a s z e k t á s s á g o t a s z e k t á i , a szekció,

illetve

a szektor szóval m a g y a r á z z á k . Ilyen értelemben valamely

egészből

kivágott részt jelent a szekció és a szekta :is. Úgy érzem, hogy a g y e r m e k i r o d a l o m nem szabad, hogy szekta legyen. A gyereknek az egész torta kell. Az más dolog, hogy milyen minőségben adom. Számomra valóban fontos az embertan, amelyet Trencsényi

László

szóba hozott. Hadd tisztázzak egy rövid félreértést, ezt Rubovszky Kálmánnak mondom: az embertant Kamarás István nem abban az értelemben használta, hogy most aztán mindenről hetünk, ez egy kellemes csevely, nem kell adni

beszél-

irodalomtörténe-

tet, irodalomelméletet. M é l y s é g e s e n a középiskolában és az iskolában tárgyalandónak tartotta az irodalmat, de ő is a kultúra szintjén, az egész embert érintve. És nehogy megfordítsuk a viszonyt, és Kamaráson kérjük számon, miért nem az iskolában akarja ezt az egészet eljátszatni? Hiszen a szakmunkástanulók

nem

kapnak e m b e r t a n t , de magyar irodalom-tanítást se. Mert nincsen nekik. Mert ők ötüdrangú állampolgárok. Ami számomra fontos az e m b e r t a n b a n , kinek beszélünk, hogyan beszélünk, és miért beszélünk? Vagyis, ismét Karácsony Sándort idézem: fura módon őt kidobták az ötvenes években a könyvtárakból, nekem még mindig fontos mint pedagógia és mint viszony a gyermekekhez. Én tőle tanultam, hogy minden didaxis nyelvi nevelés. Ha minden didaxis nyelvi nevelés, s ilyen értelemben, ha beszélünk a gyermekirodalom didaxisáról, van egy ilyen aspektusa is, abba nagyon fontos, hogy megnézzük, milyen nyelven szólunk a gyerekhez. Van-e gyerekhez nyelvünk? Amikor szólunk a gyerekhez, érti-e? És amikor ő szól hozzánk, akkor mi értjük-e? Egyáltalán ki ez a gyerek. A gyerek az átlag állampolgár? Attól tartok, hogy nem

m i n d i g . B a r a n y á b a n most már harminckét község van, amelyben a c i g á n y l a k o s s á g az egész lakosságnak egyharmada vagy még több. A határmenti k i s k ö z s é g e k különösen e l c i g á n y o s o d n a k ,

erről

r e n d k í v ü l izgalmas dolgozatok készülnek mostanság. TEhát kérdés, hogy e h h e z a g y e r e k h e z , mondjuk

a cigánygyerekekhez

van-e

n y e l v e a k ö n y v n e k . Nem cigány nyelviséget kérdezek, hanem az ő k u l t ú r á j á h o z , az ő b e l e n ö v é s é h e z van-e nyelvisége? Mennyiben értjük e g y m á s t ? Egyáltalán, időnként nem ér telmisőgesdit játszik-e egy kicsit a g y e r m e k i r o d a l o m ? Félreértés ne essék, nagyon szükségesnek tartom, hogy értelmiségi legyen a gyerm e k i r o d a l o m egy része, sőt nagy része. Az értelmiségi

szem-

pontról egyszerűen nem szabad lemondani. Mindazonáltal úgy érzem, hogy egyszerűen nincs szava gyermekirodalmunknak

a hal-

m o z o t t a n h á t r á n y o s g y e r m e k e k h e z , és a lumpenekhez. Nincs közös nyelv. Valamelyik olvasótábori búcsúesten a tábortűz mellett elénekeltük az általános iskolákban hovatovább új intern a c i o n á l é k é n t elterjedt "Ha én rózsa volnék" kezdetű dalt. Tudom, hogy nem mindenki szereti ebben a társaságban Bródyt, eng e d t e s s é k meg nekem, én hadd szeressem öt percig Bródyt. Valami furcsa jelenségre szeretném a figyelmet

ráirányítani.

A k ö z ö s nyelvre. Ez a "Ha én rózsa volnék" nem azonos a Himn u s s z a l , és attól tartok, hogy értékében nem fogjuk összeh a s o n l í t a n i vele, nem fogunk egyenlőségjelet tenni a kettő k ö z é , mégis valami furcsa dolgot teremtett. Tessék csak meghallgatni amikor az általános iskolások, ötötdikesek, hatodikosok és hetedikesek kicsit elérzékenyülve, úgy mint a H i m n u s z n á l , felnéznek a bal felső sarokba, és éneklik, hogy

"Ha én rózsa volnék", meg akkor a lánctalp, meg akkor én mit c s i n á l n é k , és mit csinál a zászló. Én úgy gondolom, hogy ezeket a gyerekeket valami megérintette. Nem hiszem azt, mert nem vagyok illúziókban hívő, hogy ez már maga a közös nyelv, de mint az István a király, ahogy a nagyon furcsa, sokértelmű sikere mutatja, valamiképpen beletrafált egy

társadalmi

t u d a t a l a t t i b a , vegyük észre, hogy vannak olyan

hangütések,

amelyek megragadják a gyerekek hangulatát, stílusát, amelyek az ő

nyelvükbe

illenek.

Identitás. Trencsényi Lászlóval beszélgettem a szünetben, és szívemnek nagyon kedves gondolatokat említett egy len gyei kutatóval k a p c s o l a t b a n , aki inint hallom, és nekem ez egy jó hír, megkülönböztetet gyerekekkel kapcsolatban i d e n t i t á s t i p u s o k a t . Ez a lengyel kutató

különböző

megkülönbözteti a

társadalmi identitást és az állami identitást. Milyen érdekes Nem szoktunk ezen gondolkozni, a társadalomnak más az alapsejtje, mint az államnak. Az állam alapsejtje az egyén, a társadalom alapsejtje viszont a család. Egy újabb gondolathoz érkeztünk, a közösséghez. Rám a g y e r m e k i r o d a l o m valamilyen szűrőn, valamilyen közegen keresztül hat. Ezt komunikációslméletből

is tanultuk.A

kommunikáció

elmélet úgy tanítja, hogy van egy feladó, meg van egy címzett És akkor még mindig nem megy át az üzenet, ha nincs közeg. Ha csak légüres tér van, én hiába beszélek, nem megy át az üzenet. Ha nincsen közeg, nincsen közösség, akkor beszélhetek én a világ legszebb gyermekirodalmáról, senki nem fogja venni Ez a közeg a társadalmi alapsejt, család vagy a más típusú em

bcri k ö z ö s s é g . És itt a legkülönbözőbb úttörő sejtektől

kezd-

ve, e g y h á z i , mozgalmi - sok mindenre lehet gondolni -, valami módon emberi közösség. Úgy érzem, hogy a gyermekkönyvtárosok jelenléte ebből a szempontból fontos számunkra. Azért, inert ők szűrők, ők k ö z v e t í t ő k , mert ők képesek időnként összeszedni azokat a m á s o d l a g o s , h a r m a d l a g o s , akárhányadlagos

közösségeket,

amelyek ahogy az anyai szervezet az anyatejet, megszűrik és úgy adják az értéket a gyereknek. Mi van a g y e r m e k i r o d a l o m problematikus részében az érték e k n é l ? Gond, baj. Azt hiszem, hogy nein a klisékben kell keresni a bűnbakot. Egyáltalán nem biztos, hogy bűnbakot kell k e r e s n i . K l i s é k r e , sémákra, azt hiszem, szükség van. Ezek mindig is lesznek. A k é r d é s az arány kérdése. Miként van jó képr e g é n y , és rossz k é p r e g é n y , s mint tudjuk, nem mindegy, milyen arányban öntik el a gyerekeket. Nagyon találóan

fogal-

mazott az az író b a r á t o m , aki azt mondta, hogy amikor egy-egy v e r s s o r é r t bezúznak egy folyóiratot, akkor nem érti, országosan hogyan lehet a gyerekeknek több százezer példányban lökni a moslékot. Itt valami nagy ellentmondás lapul, elvtársak. K o m e r c i a l i z á l ó d á s . Egy francia szociológus ezt a szót haszn á l t a , hogy: üdvrabok piaca. Ezt persze a vallás területére é r t e t t e , ahol úgy próbálta a vallás társadalmiságát

megra-

g a d n i , hogy az olyan, mint egy nagy piac, ahová jön a jó ember, és különböző üdvösségi javakat vesz ezen a piacon. Kicsit mintha ilyen lenne a gyermekirodalom is, amely egy

valóban

nyitott piaccá vált. Ez a piac most már egyre furcsább

j e l e n s é g e k e t mutat. Mi a kínálat, hol lehat választani ás milyen a választék. Amikor a művelődési minisztérium egy évvel

ezelőtt felszólított néhány intézetet, többek között a sajátomat arra, hogy vizsgájuk meg elüzletiesedik-e a művészet vagy sem, nem azt várta tőlünk, hogy egyszerű

bólin-

tással vagy fejcsóválással válaszoljunk, hanem az okokra szeretett volna rákérdezni. Olyan keményre sikerült a válasz, hogy a m i n i s z t é r i u m , amely ugyancsak nem áll valami gazdag ember h í r é b e n , rögtön teremtett félmillió forintot más cégeknek arra, hogy ezt a témát szíveskedjenek megkutatni, mert itt valami egészen

különleges társadalmi jelenség

érhető

tetten. N e v e z e t e s e n , hogy hogyan működnek itt a piac törvényei? A gyermekirodalomban

is fontos számunkra ez a téma,

bár nemcsak erről van szó. Filmről, irodalomról,

színházról,

televízióról. Érdemes tehát egy pillantásra a apiac, a választék, a vásárlóképes vásárlóerő oldaláról megnézni a kérdést. Most erre kevés az idő. Akit érdekel ez a kutatás, néhány publikációja

elolvasható.

Újabb szemponthoz érkeztem, a saját alkotáshoz. A nyáron egy kivételes szerencsében volt részem. Meghívást kaptam Salt Lake City, Utah állam, Amerika, ahol a hetedik

"Tehetséggon-

dozás és Kreativitás Világkonferencia" jött össze. Ott előadást tartottam, és a két és félezer meghívott kis tavában m e g m e r ü l h e t t e m . Hihetetlenül tanulságos volt számomra, hogy abban az országban, ahol mint jól tudjuk, a pénz diktál, a tehetséget milyen megkülönböztetett figyelemmel kezelik. Mert megéri. Gazdaságilag, iparilag mindenképpen, mert jó befektetés.

Ebben az országban hihetetlen figyelmet fektetnek

arra,hogy

a gyerekek k é p e s s é g f e j l e s z t é s é t e r ő s í t s é k , növeljék, egyre többet hozzanak ki a gyerekekből. Azt mondják, hogy nemcsak neki kell adni - jó ez is egy piac, megteszik - , de belőlük kell kihúzni m i n d a z t , amire képesek. Természetesen

megfele-

lő s z í n v o n a l o n . És ez összeállt valahol egy egésszé. Szeretnék erről majd írásban is beszámolni egy más fórumon. Rubovszky Kálmán említette a c o m i c s - k ó d e x e t . Hogy vannak ját é k s z a b á l y o k . De jó lenne - Fekete Gyulára nézek -, ha most az egyesületek k o r s z a k á b a n akár ez a kicsi kör vagy egy másik kör valahol olyan fórumot hozna létre, amely

egyúttal

érdekeket is és értékeket is képvisel. Vagyis Magyarországon nemhogy nincs c o m i c s - k ó d e x , de az íratlan szabályok sem tartatnak be. Nem hiszem, hogy valamifajta inkvizíciós

törvény-

széket kellene felállítani itt, amelyik centizni fogja a nemiszervek méretét és a különböző ordenáré szavaknak a hoszs z ú s á g á t , mert nem ez a lényeg, de

valami módon hozzá kel-

lene ahhoz szólni, hogy miben felnőtt a felnőtt és miben gyerek a gyerek. Hol tudunk distinkciót tenni. Nagyon érdekes a fogalmak m a g y a r á z a t a . Itt valaki elkezdte sorolni, hogy mi az, hogy felnőtt. Tényleg beszéljük rneg: mi az, hogy felnőtt? Van-e erre fogalmunk? Egyszer egy nagy

tudós-társa-

ságot hozott zavarba valaki, amikor feltette a kérdést: Mi az egészség?, itt mindenki pszichológus és a betegségről beszél. Mérei Ferenc ott volt a

társaságban, és találó, szel-

lemes kifejezéssel élve azt mondta: "Hát én csak egy primitív

megfogalmazást

tudok mondani, de talán helytálló. Az az

e g é s z s é g e s , aki örömképes és munkaképes." Érdekes lenne a

felnőttség m e g f o g a l m a z á s a . Vitatkozom Gyurkú M á t y á s s a l , mert az ő m e g f o g a l m a z á s á b ó l az derül ki, hogy az ebihal az egy tökélehlen béka. Ezzel én másként vagyok. Én ezt az egyesületet úgy szeretném látni - lelki szemeimben már megjelent: - egy g y e r m e k i r o d a l m i egyesület, tehát nem gittegylet, hanem olyan e g y e s ü l e t , amely képes az értékek védelmére. Ha a televízióban m e g j e l e n i k egy röhögséges pocsék, moslék sorozat, akkor tiszta szavakkal el lehessen mondani egy fórumon, hogy ez kárt okoz a gyerekeknek. Ha az erőszak vagy valamely

szelle-

mi k u l t u r á l a t l a n s á g valamilyen fórumon túlteng, akkor ez a gyermek-érdekvédelmi

testület hallassa a szavát. Jelen pil-

lanatban nincs olyan fórum, amely hallatná a

szavát. Talán

Fekete Gyula hozzászólása annak idején eljutott a parlamentig? Kevésnek

bizonyult.

Zsűri. Van egy képregény zsűri. Most hallottam éppen a folyosón. Jaj, de ürülök neki. Milyen érdekes, hogy a képregénynek az a szakértője, aki nyolc éve foglalkozik e témával, nevezetesen Rubovszky Kálmán, természetesen nem tagja a képregény zsűrinek. Miért is lenne az? Társszerző. Társszerzők és szintén saját művek. A Kisdobos, amely szerintem megújúlóban levő lapjaink egyike, nagyon jópofa ötletet kezdeményez immár három éve az utolsó oldalán. Kék kerítés. Van egy kék kerítés, amire mindenki rajzolhat és firkálhat. Ahogy nekem a Kisdobos szerkesztői elmesélték, csináltak egy kék kerítést, egy

összehajtogatható

leporellós valamit, amit kiállításon ki lehet tenni. És amikor volt egy játékos összejövetel, millió-fajta játékot raktak ki, ötleteket, bábokat stb. - mivel akartak a gyerekek

j á t s z a n i ? Nem a b á b u v a l , nem az értékes játékkal. Rohantak a kék k e r í t é s h e z , s mindenki arra akart írni. Ezt azért mondom, mert a gyerekiroda.l nmnak egyre inkább erősödő funkciója lehet' - err.; igény von manapság - a gyerekeket mint társszerzőket bevonni a gyerinukrodalomba. Nevezetesen nemcsak az a g y e r m e k i r o d a l o m , amikor mi felnőttek írunk nekik, hanem amikor ők is társszerzők. Mint szellemes alkalmi példát szeretném említeni Kamarás István Bumbola című könyvét.

Tizenegy

t á r s s z e r z ő csinálta: lakótelepi gyerekek, akik mindenfajta h a d o v á v a l és s z e l l e m e s ötlettel segítették ezt a témát. Azzal fejezem be, értékről beszéltem. Talán ebben a t á r s a s á g b a n új a vicc. Vitányi Istvánnak volt egy legendás példája arra, hogy mi az érték. Amikor a néprajzos kiment a f a l u b a , és felgyüjtötte Mari néni szép énekét, elzárta a magnót és m e g j e g y e z t e : "Mari néni ez az ének olyan szép volt, micsoda dallamvilág, micsoda ritmus, tempó!", Mari néni meg azt válaszolta: "Bizony szomorú élete volt szegénynek".

Ta-

lán érthető belőle: két különböző világ, két gondolkodásmód, két érték. Nem kell k ü l ö n v á l a s z t a n i , de tudnunk kell, hogy a másik is létezik, nevezetesen a gyerekeknek is van értékfogalmuk.

TATAY SÁNQOR: Én az egyik előadáshoz kapcsolódva akarok szólani arról, hogy mik is az író, vagyis az én gondjaim. Én didaktikus író vagyok. Minden írásommal megcélzók egy társadalmi

réteget,

egy k o r o s z t á l y t , és annuk írok. Szóval mindig szemem előtt látom az olvasót. Na alkalmazott irodalomnak nevezzük ezt,

amit én az ifjúsági irodalom terén ö s s z e h o z t a m , akkor az alk a l m a z o t t irodalom. Nevelési szándékom volt minden

ifjúságnak

szóló írásommal. Sokszor szó esett arról, hogy a gyereket, az ifjúságot meg kell érteni. Jó, meg kell érteni, de nem ezen van a h a n g s ú l y , hanem nevelni kell. Mert rendkívül

egyszerű

állapot az, hogy megértsük az ifjúságot, és utánamegyünk annak, amit kíván, amit szeretne. Mert azért az ifjúság valamiképpen követője az előtte menő nemzedéknek, és a testi és lelki gondozása nagymértékben a kezünkben van, tehát felelősség terhel bennünket a sorsáért, lelki

fejlődéséért.

M o s t a n á b a n nagyon sokszor hangzik el, ha író-olvasó találkozóra megyek - nem is a szakemberek, a könyvtárosok részéről, hanem a tiszteletemre megjelent községi

vezetők

részéről -, hogy ideált miért nem nyújtunk a gyerekeknek? Ezen is e l g o n d o l k o d t a m magamban, hogy igen, ideált nyújtani. Hősüket. Általában az én írásaim döntő többsége

társadalmi

regény, akkor is ha az ifjúságnak írom, mert a Puskák és galambok nekem még társadalmi regény, talán az ifjúság számára már történelem. Nagyon szeretem a témáimat a közelmúltból vagy a jelenből venni. Na most, hogy is vagyunk ezekkel a hősökkel? G y e r e k k o r o m b a n , egészen gyerekkoromban a hős fogalma rendkívül egyszerű volt a számomra. Mert addig csak egy háborúra emlékeztek az emberek, a többi kiment az emlékezetükből. Régen volt az 1843-49-es szabadságharc, ebben mindenki hős volt. Akiről hallottam résztvevőről családi

kapcsolato-

kon keresztül vagy aki még élt az én gyerekkoromban - az egyiknek piros nadrágja volt, a másiknak piros sapkája -, ezek tisztán és egyértelműen hősek voltak. Úgy nevelődtünk, hogy a magyar történelemnek volt egy rövid korszaka, ami

e g y é r t e l m ű e n példa. Aztán jött az első világháború.

Nemrégen

beszéltem ismerőseim közül az utolsó olyan emberrel, aki végig h a r c o l t a , szinte elejétől végig, mind a két háborút. Kilencven év felett van. Ez az ember ennyi idős korában szüntelenül beszélt az első v i l á g h á b o r ú s é l m é n y e i r ő l , és egy szót sem arról, amit a második világháborúban élt át. Valamikor tehát még helye volt a h ő s i e s s é g n e k . A messze múltban ez fel is e m e l k e d i k , hozzá is tevődik valami, megszépül. Szóval valahogy ő e korszaknak a hőse lett. Aztán jött a második

világ-

h á b o r ú , és senki se lett hős. Ennek az embernek nincs mondanivalója erről a v i l á g h á b o r ú r ó l , amelyben pedig szintén rengeteg sokat s z e n v e d e t t , talán rnég többet, mint az elsőben. Mert hát hogy is volt az? Mi végeredményben a vesztes fél oldalán álltunk. Ez többször előfordult velünk, a szabadságharcot is e l v e s z t e t t ü k , azzal együtt a szabadságharc mégis szép volt. Az első v i l á g h á b o r ú b a n elvesztettük hazánk

kétharmadát,

és ezzel a fájdalommal együtt is, volt valami hősiesség

benne.

Dalok születtek. Rengeteg háborús dal született. Népdal módján jöttek létre. A másodikban semmi. Mert mint mondom, a vesztesek oldalán álltunk, csakhogy ennek még a vesztes volta sem maradhatott meg valamiképpen

tisztán.

E l g o n d o l k o d t a m , hogy írhatna az ember a hős szovjet hadseregről. Ezt kívánták is tőlünk sokszor. Csakhogy a hős szovjet hadsereg a testvérem, a sógorom, falumbeli

barátom

életén vonult keresztül. Pusztultak a fronton ezerszámra a magyarok. Aztán itt a lehetősége annak, hogy egy új korszak jött, s a mozgalomnak vannak hősei. Mint lelkiismeretes ember

m e g p r ó b á l t a m . Például a Rákosi perben úgy jelenik meg Rákosi, mint hős. Nagyon szép dolgot szerettem volna írni a Rákosi perről, csakhogy jött egy korszak, amióta ezt egészen másképp lehet, látni. A 19-es hősök is valamiképpen

lassan-las-

san, mint hősők, kiesnek e m l é k e z e t ü n k b ő l , mert volt közben a Sztálin korszak. Bár 1919 után élt itt a nemzetben - nem arról volt szó, hogy ezt később frissítettük föl -, a nemzet bizonyos rétegeibe megvolt a 19-nek a legendája; de elmosták a

későbbi események, a különféle értékelések és újraértéke-

lések . Keressünk hőst. Az ember a történelemhez fordul. Hát a történelemben rengeteg alak van, rengeteg sokszor megírt alak, Dózsa Györgytől Zalka Mátéig. Akkor az író nekiállna, hogy próbáljunk meg valami tiszta hőst, olyan hőst, aki aktuális is, és egyértelműen nagyon szép lesz, amit írok róla. Kinizsi Pált nem írhatom meg a történelem szerint, mert ha valójában írom ineg Kinizsi Pált, nem lesz olyan hős. Hőssé M á t y á s király legendáiban változott. Tehát mit kell csinálni az írónak? A legendákba megy vissza. (Legenda volt még az első világháborúról is, de a másodikról még legenda

sincsen.

Egyértelműség nem volt máshol, csak a koncentrációs

táborok-

ban, ahol volt egy rettenetes elnyomó gyilkos hatalom és voltak szenvedők. Ott volt legenda. Kinn a fronton igazában nem volt). Tehát mondom, az ember körülnéz a történelemben. Dózsa nagyon divatba jött. Ady-tól fegva. Tehát nem csak ebben a rendszerben. Elkezdtem belemerülni Dózsába. Az ember olvassa a kor történetét, és hová jut el? Egy ilyen összetett hetven esztendő után, amit megéltem, az ember mindenre odafigyel. Pedig nem volna szabad mindenre odafigyelni, amikor

valaki húst keres. Mert odafigyeltem Bakócz Tamásra is. Bakócz Tamás negatív figurává vált a Dózsa

történetében.

Erre nézem az anyagát, és akkor kisül, hogy Bakócz Tamás jobbágy gyerek volt, míg Dózsa György kurtanemes. Ez a jobbágy gyerek pedig c s o d á l a t o s módon, ügyesen, okosan kinőtt egy nagyon művelt r e n e s z á n s z alakká, egy zseniális emberré, aki valóban hivatott volt arra, hogy történelmet

csináljon

M a g y a r o r s z á g o n . A legmélyebbről jött ember. De ez valahogy nem sikerült neki. Az egyik fő oka, amiért nem sikerült neki, az volt, hogy a kisnemesek utálták. Irigyelték

rettene-

tesen a jobbágysorból kikerült rendkívüli karriert

befutott

embert. Végignézem a k o n c e p c i ó j á t , hogy végül is, mi volt? Hát Bakócz Tamás élete feladatának tartotta, hogy a török ellen hadsereget szervezzen, éspedig olyat, amelyben részt vesz egész Európa. Volt ő olyan történelmi alak, és voltak olyan k a p c s o l a t a i , hogy ez a dolog meg is indult. Erre jön a Dózsa lázadás, és lesz belőle felégetett kastélyok, uraldalmak sora, és a tüzes trón. Gondolatban még tovább megy szenvedve az író. Azon töprengve: ha nem latt volna Dózsa, talán nem lett volna Mohács. Szóval borzasztó, ebben a magyar történelemben hová jut el az ember. Mert ott van Bakócz Tamás, aki itáliai kapcsolatait nagyon alaposan művelte, és ha pápa lett volna belőle, más lett volna egész történelmünk. Ha nincs az, hogy a legendás Mátyás király Beatrix unokaöccséből hét éves korában esztergomi érseket csinál, és ha éppen ez a család nem áll útjába az ő pápaságának.

Ezt csak példának mondtam. Mart számtalan' olyan példa van a manyar t ö r t é n e l e m b e n ,

hogy az ember nem találja a

hőst. Azt a hőst, akit oda tudna állítani a mai

fiatalnak

És most a fiatalokról. Az az érzésem, úgy állunk, hogy e g y m á s r a mutogatnaka szülők meg a pedagógusok: ki nevelje az ifjúságot. újból mondom, hogy nemcsak megérteni, hanem nevelni kell. De ini lesz belőle? Mintha mindenáron népszerűnek

akar-

nánk lenni az ifjúságnál, adjuk neki, amit tudunk. Hát mit tudunk neki adni? Azt, hogy hadd ordítson. Olyan hangos az ifjúság, nem hiszem hogy valah is ilyen hangos lett volna. Ha azelőtt hangos volt, másképpen volt hangos. Mézem a tévét, valami híres pop-sztár, vagy rock-sztár, a legtipikusabb h o m o s z x u á l i s pofa. Még hozzá is van festve. Szőke, németnek néz ki, nem tudom a nevét. A németeknél

elterjedtsége,

nagy irodalma van a h o m o s z e x u a ] i t á s n a k . Nálunk nem. És látom a rajongást, arni k ö r ü l v e s z i , ás hogy milyen nagy dolog, hogy megszereztük M a g y a r o r s z á g n a k ezt az alakot. Ezt tudjuk nyújtani az ifjúságnak. Ezt akkor tudnám elfogadni, ha bele tudnék nyugodni abba, hogy ennek a fiatalságnak nincs perspektívája. De nem igaz, hogy nincs az ifjúságnak perspektívája. Persze a

sült-

\

galamb nem röpül senkinek sem a szájába. De nem repült a 30-as években sem, amely most olyan nosztalgia-világ lett, én nem tudom, miért. Mintha valami eldorádó lett volna a 30-as évek. Ha tudná a mai fiatalság, hogy mit szenvedtünk mi, akik akkor voltunk fiatalok, hogy mit éheztünk... De nem akarok ebbe belemenni. Teljesen más világ volt. Ami ebben az országban azóta történt, az nem véletlen. Nem

csak azért, mert a nagyhatalmak

zöld asztalnál eldöntötték a sorsunkat. A 30-as évek Magyaror-

szaga nem vult h a s o n l í t h a t ó a nyugat-európai

államokhoz.

Itt volt a három millió koldus, itt voltak a nagy urak, akik attól voltak gazdagok, hogy éhező emberekkel

arat-

tattak, és olyan l á n y o k k a l , hogy amikor az aratás kezdődött azok még valahogy szépek voltak,

valahogy

májuk volt, mire az aratás befejeződött, amolyan

lányforfekete

csont és bőr és vékony lábszár lettek. Mem táplálták őket az aratás idején sem. Nem sokkal jobbat mondhatok el az ipari m u n k á s s á g r ó l sem, ha összehasonlítjuk a nyugat-európai munkássággal. Ennek az ifjúságnak mégis kellene hőst keresni. A közel múltban gazdasági területen tele vagyunk hősökkel. Szó sem esik róla, hogy a török világ után kétszáz év elmaradását a 19.században behoztuk. Kifejlődött egy olyan kapitalizmus, hogy Budapest tőzsdéje olyan értékű és olyan jelentőségű volt Európában, mint a brüsszeli tőzsde. Ezt, valljuk meg ő s z i n t é n , szinte kizárólag a zsidók csinálták. A zsidóság többezer éves történetének egyik legnagyobb

feje-

zete a magyarországi 19.század. Akármelyik irodalomban nézem akár az ifjúsági-, akár a felnőttirodalomban, ebből csak annyi jelentkezik, hogy van egy kódis szegény zsidó és van egy szép lánya, és nagyon kedves ember, és nagyon szép a lánya; még a fasiszta tisztnek is tetszik. A lényegből Ebben teljesen eltévedtünk. Nem tudom a magyar udvart

semmi. leírni,

a magyar feudálist, ha nem tudom azt, hogy ezek tartották el. Annyi szemérem van ebben a magyar történelem-szemléletben. A közelmúlt szemléletében különösen. De az igaz, hogy bizonyos szemérem van a magyar hangulatiságban - és ez mindig így volt az egyszerű e m b e r e k n é l , a parasztoknál, még a katonánál is.

Szemérmes még a nyelvünk is. A magyar nyelv

szemérmes

nyelv. A társalgási angolban kimondanak bizonyos

szavakat,

m o n d j u k , a nemi é r i n t k e z é s fogalmát. Ott ez a szó nem megbotránkoztató. Ugyanez a helyzet a franciában,

többé-kevés-

bé, kissé sziruposan a németben is. A mi nyelvünkben

dur-

ván hangzik. Ha lefordítom Sálingért vagy más modern szerzőt, aki a

szexuális dolgokról, eseményekről és eszközök-

ről úgy beszél, mint a kanálról vagy a villáról, magyarul e l v i s e l h e t e t l e n . Szemérmesek a népdalaink is. Ez a nép már nem hős magyar, vagy ilyesmi, de van valami lélektani ka. Sokat beszéltek arról, hogy erőszakosan

tit-

magyarosítot-

tak. Itt nem magyarosított senki. Legföljebb a két háború között volt valami ilyen, a Trianon miatt megrokkant, és érthetően m e g r o k k a n t , községi tanító, jegyző vagy pap, aki csinálta ezt, de inkább csak a szájuk járt. És csodálatosképpen mégis nagyon sok ember megmagyarosodott. Ezt a

magyar nyel-

vet, ezt a k i n c s e t , és ami hozzá tartozik, a lélektani motívumokat és mindennek a hangulatiságát, ezt átvették és megőrzik, akkor is, ha egy csöpp magyar vér sincs bennük. Q

Látom, hogy az a bakonyi ember,

akinek az öregapja sváb

volt, sokkal tisztábban, lírikusabban, szebb kiejtéssel beszél magyarul, mint sok pedagógus. Mert sajnos megdöbbentő, hogy a pedagógusok milyen rosszul beszélnek

magyarul.

Még annyit. Ha szexuális felvilágosítás van, akkor egy kicsit a férfiasságról is kellene beszélni. Mert a férfiasság szinte eltűnt, nincs sehol a mai fiatalságnál. Hogyan jutottunk idáig,

hogy se a táncban, se a köznapi életben

valahogy nem látom, azt én nem tudom. Nem fölényre gondolok,

csak színre. A fiataloknak m e g n y i l a t k o z á s i , udvarlási

for-

máik n i n c s e n e k . Ma már szinte nem fordul elő, hogy férfi válasszon párt. Csak nő választ. Végignézem

rokonságomat,

b a r á t a i m a t , egy esetet, sem tudok, hogy férfi válasszon párt. Hogyan mutassunk ideált ennek az ifjúságnak?

BORBÉLY S Á N D O R : Nem tartom tisztemnek, hogy a mai megbeszélést

össze-

foglaljam, azt hiszem, nem is tudnám, és még korai is. Csak annyit szeretnék m e g j e g y e z n i : ebben a teremben, ahol tanácsk o z u n k , előzőleg egy KISZ-iskola volt, s mint látjátok, itt maradt a jelszó. "Érdekünk, hogy a társadalom számára minél több közéletileg aktív, cselekvőképes embert

neveljünk."

Én valamikor, húsz esztendővel ezelőtt tanítottam egy KISZiskolán, ahol é r e z t ü k , hogy a jelszavakkal probléma van, és azt a játékot találtuk ki: írjanak a srácok jelszavakat. És az egyik fiatalember a következő jelszóval állt elő: "Fényesítsétek ki a szeleket!" Azt hiszem, hogy ez a jelszó most is aktuális. Fényesítsük ki a szeleket!

A t a n á c s k o z á s harmadik vitavezető:

része

L e n g y e 1

13 a 1 á z s

FEKETE GYULA: Eléggé r e n d s z e r t e l e n ü l néhány gondolatot a főtémához, egyáltalán az elméleti megalapozáshoz. Egyelőre csak, mint amikor építőanyagot hord össze az ember, megpróbálok én is egy-két téglát hozzátenni ahhoz, amit tegnap már elhelyeztem. Miben azonos és miben más? Abban azonos

természetesen,

hogy az olvasókra épül az ifjúsági irodalom is és a nagy irodalom is. A nagy irodalom az a 16-10 éves kortól élethossziglan keresi az olvasókat. Az ifjúsági- és gyermekirodalom viszont 6 - 0 éves kortól é l e t h o s s z i g l a n . Ennyiben különbözik csak, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalomnak, a mesének és a többinek épp úgy megvannak a felnőtt

olvasói

is, és kell is, hogy meglegyenek. De abban azért különbözik a felnőtt irodalomtól, hogy szélesebb a spektruma. Vagyis a 6 - 0 vagy 10 éves gyerek is kézbe veheti, az ilyen olvasóval is kontaktust tud teremteni ez az irodalom. Éppen ezért egy pár szót hozzá kell fűznöm a tegnapihoz, mert esetleg úgy értődött - ahogy valamikor írtam is erről -, hogy rangon aluli irodalom. Sajnos ez a rangon aluliság ma is meg van még valamiben. Ezt mindig érezhetjük valahányszor az ifjúsági szakosztály tesz javaslatot a írószövetségben új tag felvételére. Esetleg olyan új tag felvételére, akinek már négy-hat, sőt több könyve is megjelent, mégis

nagyon

kétséges

hogy a v á l a s z t m á n y megszavazza-e a tagfelvételt. Mert nem ismerik a nevét, és mert ez a rangon aluliság is valahol ott bujkál. Jó, jó, hat-nyolc ifjúsági könyvet írt, de az csak

ifjú-

sági, ugye. Holott például költőnél vagy prózaírónál két megjelent kötet már belépőnek számíthat, a felvétel

többnyire

m a j d n e m biztosra vehető. A kritikusok esetében még úgy is, ha nem is jelent meg kötete; hogyha egyébként valamelyik

kriti-

kai rovatban rendszeresen dolgozik. Éppen ezért kell a tegnap i h o z hozzátennem valamit. Ahhoz tehát, hogy az ifjúsági dalom "alkalmazott" irodalom. Szeretném annyiban

iro-

helyesbíte-

ni, hogy nem á l t a l á n o s í t h a t ó ez és nem is rangjelző. Nem rangon aluliságot jelent, hogy "alkalmazott". Az itt sokat említett példa Weöres Sándornak egyik másik verse, amit nem fiataloknak írt, tehát nem céllal, hanem okból írta, az vitathatatlanul k l a s s z i k u s érték marad. De nem vitatnám el a klaszs z i k u s értéket a M e h e m e d t ő l sem, Móricz versétől, noha ezt c é l l a l írta n y i l v á n , és nem okból. Noha ez "alkalmazott", mert eleve megcélozott vele egy bizonyos korosztályt, hogy egy ilyen játékos kis verset írjon neki. S ennek ellenére ez éppúgy klasszikus

érték.

Viszont az is igaz, hogy a célból írott, hogy a korosztálynak írott könyvben nagyon sokszor nem annyira a művészet, az önk i f e j e z é s és a szuverén kifejezés jelentkezik, hanem sokszor az ipari munka. Ezt se lekicsinylésből mondom, mert egy tisztes ipari munka is megérdemli a tiszteletet. Kétségkívül vannak tehát különbségek a művek között, mint ahogy mindig is voltak különbségek.

iis mogintcsak az elméleti alapokkal k a p c s o l a t b a n .

Ismét

felolvasok egy kis részt egy régebbi írásomból. A közízlésről tűnődtem el egyszer. Arról, hogy napjainkban a szabálytalan a sikk. Minden tekintetben a formabontás. Beleértve a társas e g y ü t t é l é s évezredek során kialakult szokásainak, szab á l y a i n a k , normáinak áthágását, sőt megvetését,

kigúnyolását.

Maga az értékrend is folyamatosan változóban van, mint ahogy vál tozó a mindenkori értékrend talajösszetételc, a legerősebb vonzatú, minta, példa, eszmény. Milyen hősöket kedvel leginkább, m i l y e n e k h e z vonzódik, milyenekkel azonosul

a mai

néző, hallgató, olvasó? Feltűnően sokszor vagány, rokonszenvesen vakmerő bűnözőkkel, gyilkosokkal. Azonosulhatnak

hiva-

tásuknak élő, munkájukat szerető filmhősökkel, tisztes édesanyákkal, családjukat szerető édesapákkal, küzdelmes neéz életekkel, a lehetetlent ostromló világmegváltókkal, minden gáncs után ú j r a k e z d ő k k e l , .feltámadókkal? Oly ritkán oszt ki ezeknek főszerepet a mai művészet. Ha m e l l é k s z e r e p h e z jutnak, az is többnyire a bohócé, a nevetséges házibolondé. Igen ám, de a közönséget is százszor inkább vonzza a dörzsölt bűnöző, a karatéban gyakorlott gyilkos, minél több eksztázissal, kábítószerrel, alkohollal. Minél zajossabb magánélettel,

művészet

nélkül is. A neves táncdalénekesnő szapora ágyművelete váltott hímekkel, művészet nélkül. Egyszóval: a kultúrmorfium. Csakhogy ez a fajta kábítószer nem úgy, mint a drogok, szabad forgalmú. Sőt ezen messze túl olyan mindenfelől r e k l á m o z á s s a l , amilyen a múltban semmi,

fejbeverő

soha. Itt következ-

nék a kiátkozás, de ezt másokra hagyom. Elhatalmasodott narkománián nern fog az átok. Újságlevél idézi egy

filmkritika-

bői: "Olyan szökési filmeket illik manapság csinálni, amelyek nézése közben a t ö r v é n y t i s z t e l ő néző azon veszi észre magát, azért drukkol , hogy a g a z e m b e r e k e t ne fogják el, hogy a film elejétől k e z d v e beigért rablás, betörés vagy éppenséggel gyilkosság s i k e r ü l j ö n . " "Századunk első felében nem hittünk volna a szemünknek - teszi hozzá a levélíró -, ha a moziban a hős nem n a g y l e l k ű , önzetlen és nem a jó ügyért harcolt volna. Ma tudomásul v e s s z ü k , hogy a film ellenszenvünket a hatóság, r o k o n s z e n v ü n k e t a b ű n ö z ő felé irányítja." Folytathatnám ezt a p á r h u z a m o t , és folytathatná bárki. A film, a regény, a dráma, a modern m ű a l k o t á s ellenszenvünket a fegyelmezett

munkás-

é l e t , r o k o n s z e n v ü n k e t az ügyeskedés, az élősdi lébecolás felé, avagy e l l e n s z e n v ü n k e t a jövő terhét viselő család, az á l d o z a t v á l l a l á s , az anyaság, az erkölcsi tartás,

rokonszenvün-

ket a dolce vita é l v e z k e d é s e i , az azzal, akivel jólesik, add i g , amíg jólesik szabadossága, a senkire nern tekintő önzés felé tereli. Ellenszenvünket a mély érzelmek, életre szóló k ö t é s e k , a hűség, az önfegyelem felé, rokonszenvünket az érzelmek c i n i k u s m e g v e t é s e , a gyengébbet leigázó erőszak, az e g y ü t t é l é s normáinak s e m m i b e v é t e l e , a barlangkori lanság felé és így tovább, tovább. Az idötöltő

gátlásta-

szórakozások-

n a k , a kultűr iparcikkek fogyasztásának igen fontos velejár ó j a , amelyet mostanában nem szokás, nem is illik

számbaven-

ni, hogy ezek mindig késztetnek, ráhangolódnak valamire, kedvet csinálnak valamihez, igényeket keltenek valamik példát m u t a t n a k , vonzó mintákat adnak, egyszóval vagy félrenevelnek. Éspedig a borsót falrahányó

iránt,

nevelnek szájbarágás,

szövegelés, sóder nélkül, sőt szavak nélkül. Például a zene, a kép. Á t t é t e l e s e n , közvetve - rokonszenvet, keltűen.

ellenszenvet

Ezzel a résszel, amit itt felolvastam, egyrészt a hősteremtésre - tegnap volt szó itt a hősről, hogy hősök is kellenek a g y e r m e k i r o d a l o m b a n - s ezen túl még másvalamire is utalnék. Valaminek a bevezetése ez tudniillik. A továbbiakban én a k u l t u r á l i s k ö r n y e z e t s z e n n y e z é s r ő l

írtam, nálunk is

egyre több szó esik róla. Az Új Forrás egy hosszú, majd egy évig tartó vitát is indított a kulturális

környezetszennye-

zésről, amelyik igenis k é s z t e t , ráhangol valamikre. Magatartásformákra hangol rá, a hősök iránti vonzalmat teremti meg, és sok esetben olyanoknak teremt ez a kulturális

környezet-

szennyezés reklámot, akik egyáltalán nem érdemlik meg a hősi szerepüket. Különösen veszélyes a fiatalokra a vonzatuk, mert egyben befogadják azt az oldott., b o m l o t t , e r k ö l c s t e l e n , züllött életet is, am.it igen sokszor ezek a kiemelt, sokat reklámozott - nem is művészek, igen sokszor iparosai

szakmájuk-

nak - k é p v i s e l n e k . S ha már itt tartunk, akkor valamit nem kerülhetek

el,

bár ezzel szintén kihívom az ellenkezést, de ezt már megszoktam. Figyeljünk arra - és ebben a körben különösen oda keli figyelni rá -, amit én magamban úgy neveznék: Szandokán

szindróma

vagy az Isaura. Emlékezhetünk rá, hogy amikor Szandokán megjelent itt - már az a színész, aki játszotta -, tömegek vették ostrom alá és állítólag Vácott hetvenezer ember gyűlt öszsze, hogy szemlyesen is lássa. Isauráról nem is kell külön beszélni. Nem lehet észre nem venni a vonzatát. Na már most, én akkoriban idéztem teljesen ellentétes véleményeket az egész Isaura-sorozatról. Tulajdonképpen alig vitatkoznék

akármelyik

szélsőséges véleménnyel is: tudniillik mindegyikben van valami

igazság. De hogy a m a g a m é t elmondjam: kétségkívül szempontból

esztétikai

igen gyatrácska sorozat volt ez az Tsaura. De egy

b i z t o s , nem tudom k u l t ú r s z e n n y n e k tekinteni, mert a vonzatai, amiket keltett - tehát azok a vonzatok, amikről az előbb beszéltem -, a késztetései az ártatlanság felé - mindegy, hogy menynyire á t l á t s z ó a n

de mégiscsak a kiszolgáltatott

rabszolga-

lány irányában keltett vonzalmakat. Az erőszak, az aljasság, a jellemtelenség

irányában pedig gyűlöletet vagy ellenszenvet. A

S z a n d o k á n n á l is említhetném ugyanezt. Tehát itt van valami, amivel jobban szembe kellene néznünk. Tudniillik azzal, hogy ekkora hatást értek el ezek a sorozatok. Úgy látszik, van éhség a köz ü n s g é b e n , az emberekben olyan eszmények vagy olyan hősők iránt is, akik a k l a s s z i k u s értelemben vett jellemnek, erkölcsnek a k é p v i s e l ő i egy akármilyen konfliktusban. És úgy tetszik, az irodalomtól és a művészetünktől nem kapják meg kellően ezt az eszményt . Az is teljesen világos, hogy napjainkban a szabálytalan a sikk. Valóban az irodalomnak, a művészetnek igazában akkor van s z e r e p e , amikor nem s z a b á l y o s a n , hogy úgy mondjam, az etikai szabályoknak m e g f e l e l ő e n , vagy akármilyen tudományosan megfogalmazható tételeknek megfelelően, élnek az emberek. A direktbe való ábrázolás sematizmus az irodalomban, művészetben. Nagyon n y i l v á n v a l ó , hogy az irodalomnak és a művészetnek igen fontos szerepe az, amikor a normákkal szemben is létrejönnek a konfliktusok. A n o r m a m e g t a g a d á s . Itt pusztán az a kérdés, hogy alapdolg o k b a n , a jellem, a becsület, a tisztesség

alapfogalmaiban,

merre teremt vonzatokat ez az ábrázolás, és merre teremt ellenszenveket. Nem akarok jobban belemerülni, mert csak fel akartam

vetni ezt a kérdést. Mint a ?.. egyik legi zg ilmasabb kérdés t.'í.; rt például f o g l a l k o z t a m , persze amennyire ez felderíthető, nagyobb tudósok, történelmi személyiségek olyanfajta adataival is, hogy mik voltak a gyerekkori olvasmányaik. Az az érzésem, hogy a gyerekkori olvasmányok döntik el egy ember sorsát. Az is, hogy melyek voltak, és az is, ha nem voltak gyerekkori

olvasmányaik.

Azért is tartjuk mi nagyon sokra és nagyon nagy dolognak az ifjúsági irodalmat, m e r t , egyrészt ebben a korban, másrészt ezzel a vonzó romantikával lehet életre szóló eszményeket, életre szóló v o n z a l m a k a t , vonzatokat megteremteni. Az tűnt fel nekem, hogy sokszor egészen gügye kis olvasmányok indították meg az é h s é g e t , a k í v á n c s i s á g o t . Olyan embereknél

is, akik kinőttek

a gügye o l v a s m á n y o k b ó l is, és kinőttek az olcsó

romantikából

is, az indításnál sokszor giccses olvasmányokat

találni, cn

ezt azért mondom, mert tudom sokakkal ütközöm vele, amikor azt m o n d o m , hogy a gyerekkori olvasmányoknál én nem tudok

fel-

tétlenül csak az esztétika értékrendjében gondolkodni. Ha ebben g o n d o l k o z n é k , Tolsztojnak az összes meséjét, amit gyermekeknek írt, ki lehetne dobni az ablakon, mert annyira gügye dolgok. Pláne T o l s z t o j rnás műveihez képest. Tehát

szerintem

másfajta értékrend is érvényes, és másra is figyelni kell. Még valamit, amiről tegnap szintén volt szó. Történelmi

hősők.

Ennek illusztrálására felolvasok valamit. 1947-ben én egy ifjúsági lapot szerkesztettem. A címe Március tizenötödike Általában a 14-18 éves korosztálynak szólt. Voltak

volt.

levelezőim

az ország minden részéből. Egyszer kiküldtem nekik egy tizenkét kérdésből álló kérdőívet, hogy az iskolában

olvassák

fel, és a v á l a s z o k a t küldjék be a s z e r k e s z t ő s é g b e . Kb. 6 - 7 0 0 válasz é r k e z e t t , és én azokat feldolgoztam, meg is jelent a f e l d o l g o z á s az akkori Valóság 1947-bes augusztusi

számában.

Akkor még nem voltak ilyen hosszú h a t á r i d ő k , és ilyen hosszú átfutási idők a lapoknál meg a folyóiratoknál, mint ma. Volt ott egy kérdés az eszményre vonatkozóan, ki az, aki. szerint szeretné az életét igazítani, ki az a történelmi nagyság vagy ma is élő nemes s z e m é l y i s é g , akihez hasonlóan szeretne élni, akit az ideáljának tart? Ez voll; a kérdés. Most azért olvasom fel, hogy minden külön kommentár nélkül is mindenki meg tudja ítélni, mit változott a világ azóta. A számok azt jelentik, hogy a beküldött íveken hányszor fordultak elő ezek a nevek, hányan választották

ideáljuknak ezt a személyiséget.

Zrínyi Ilona 42, Kossuth L a j o s 29, A lányok szavazata nyílván ö s s z e g z ő d ö t t , mert nekik kevesebb volt a választási

lehe-

tőségük. Egyébként a neveket nem adtuk meg előre, azt jelölték meg, aki eszükbe jutott. Petőfi 27, Széchenyi István 22, Hunyadi Mátyás 15, Dobó Katalin 14, Lórántffy Zsuzsanna

11,

Ady Endre 6, Nagy Sándor 6, Kanizsai Dorottya - jut eszibe ma valakinek? - 5, Edison 4, Napóleon 4. A történelmi

szemé-

lyiségek közül ezek voltak a papíron. És az akkori közélet nagyjai közül kiket választottak? Veres Péter 15, Sztálin 11, (1947-ről van szó!), Rákosi 9, Truman 9, Churchill 9, Tildy Zoltán 7, Nagy Ferenc 7, Mindszenty 7, Kéthly Anna 6, Erdei Ferenc 4, Gerő Ernő 3, Horthy Miklós 3. És még az egyszerkétszer előforduló nevek is jelzik azért az akkori

válogatás

főirányait. Lenin, Franklin Benjamin, Demoszthenész, Rajk

L á s z l ó , Tito, Illyés Gyula, ZscngelJ'r (jtt egy focista). Tuki Horváth Gyula a szórakoztató ipar j 1 s . neve. Kazal László, már akkor is Kazal László volt. Tolnay Klári, Orosz Júlia, Bajor Gizi, Marx, R o o s e v e l t , Hitler, Szálasi, Jeanne d'Arc, Tel aki Pál, Rékéczi, Owens, Ravasz László, Németh László, a Curic-csn Iád. XII. Pius. í ív.; t feltétlenül látunk. Akkor olyanokat választottak

j 14-13 éves gyerekek eszményül, ideálnak, akikről

f e ! tételez, ték, hogy ezek a népért élnek, halnak. A lényeg az, hogy •:!< azt hitték, hogy a népért élé-haló emberek ezek. Most tessék csinálni egy ilven próbát. A pénzért, sikerért nagymen k lesznek a listán,

s nem tudom egyáltalán

élő-haló

szerepel-

nek-e ma ilyen történelmi személyiségek egy efféle listán? Ez egy történelmi visszalépés. Nagyon súlyos visszalépés, mert szerintem ezeknek az ifjúkori

ideáloknak igenis nagy szerepük

van az egész építkezésben: a jellem építésében, a személyiség k i é p í t é s é b e n . És lehat, hogy életre szóló hatásúak ezek. Valóban sokkal egyszerűbb dolog, mondjuk, valakit külső legesen követni és idomulni hozzá, és azonosulni vele, inert. így fésülködik vagy palacsintasütőt dug az övébe, vagy én nem tudom mit Ma azt mondom: Bolyai, akkor egész életem rá kell szánnom arra hogy a tudományos munkának éljek, vagy Bartók vagy Edison ezek nem olyan egyszerű utánzások. Tehát a könnyebb útat választják ma. A lehető leglényegesebbnek tartom az ifjúsági ban, és már a gyermekirodalomban

irodalom-

is, azt, hogy milyen vonza-

tokat teremt, milyen rokonszenveket és milyen

ellenszenveket

kelt, még abban a világban - ezt is hozzáteszem -, ahol egy-

szerűek a képletek. V a l ó b a n egyszerű a képlet. Meni nehéz azt a n é g y é v e s gyereknek sem e l d ö n t e n i , hu iy a vasorrú bábát szeresse vagy a Tündér Ilonát. így van elosztva a világ

ördögöcskékre,

a n g y a l o c s k á k r a , vannak jó emberek és rossz emberek. A gyerekek négy éves korukban - ez ki .is van próbálva -, ha mesélik nekik, hogy elment az első k i r á l y f i , jó menjen csak, elment a második k i r á l y f i , jó menjen az is, de amikor elmegy a harmadik

királyfi,

akkor felragyog a szemük, hogy ez lesz a legény, ez az igazi, ez lesz a derék ember, ez lesz a jellem, ez lesz aki győzni fog. Honnan tudja az a négyéves gyerek, hogy mi az jellem, mi az a derék ember. Lehet, hogy húsz év múlva elfelejti, de akkor kitűnően tudja, mert h a m a r a b b , mint a m a t e m a t i k a , hamarabb, mint akármilyen i s m e r e t a n y a g , beléültetődtek a fő vonzatai az életnek, a mese beléjük ü l t e t t e . Észrevétlenül. Talári a legfontosabb tananyag. Persze aztán később ki fog derülni, ha az irodalom egyéb rétegeivel meg egyéb ismeretanyagokkal

is megis-

m e r k e d i k , hogy elén sokszor előfordul: a Tündér Ilona képében a vasorrú bába jelentkezik az életben és fordítva. Tehát az élet bonyolultsága és ellentmondásai. Ha már az egyszerű képl e t e k e t felismerte, később sokkal jobban eligazodik az ellentm o n d á s o k b a n és a bonyolult képletekben. Majd 18-20 évesen elér o d á i g , ha jól kezdte négy éves korában. Nagyon lényeges kérdésnek érzem a hősteremtsst. A helyes vonzalmak és ellenszenvek teremtését az irodalomban.

NÚCRÁOI GÁ3CR: Fekete Gyula legtöbb gondolatomat nagyjából elmondta, úgyhogy én legfeljebb csatlakozhatom hozzá. Én négy pontban - vagy a j á n l á s b a n ? - foglaltam össze

mondandómat.

Az első az, hogy nem találom túlságosan jónak azt a kifejezést, hogy "ifjúsági irodalom" vagy "gyermekirodalom". Már többen a hozzászólók közül utaltak rá, hogy az úgynevezett ifjúsági irodalom a 6 éves kortól az elhalálozásig terjed. Tehát mindenki olvassa. Ezt még megerősíteném azzal, hogy e gyermekés ifjúsági irodalom legalább olyan olvasott a felnőttek körében, mint a gyerekek körében. Ha nem olvasottabb. Arról van ugyanis szó, és ez megint közhely, hogy azok az emberek, akik egy bizonyos értelmi és érzelmi szinten léteznek, a felnőttek közül is ugyanazokban az irodalmi művekben találják meg lelki e g y e n s ú l y u k a t - vagy a saját igényeik szerinti érzelmeket -, amelyekben a gyerekek. Tehát nem szabad elfelejteni, hogy amikor rni a gyerekeknek vagy az ifjúságnak írunk, akkor tulajdonképpen millió és millió felnőttnek írunk, akiknek

számát

csak azért nem tudjuk pontosan megítélni, mert nem járnak a g y e r e k k ö n y v t á r b a , hanem a felnőtt könyvtárak úgynevezett ifjúsági könyveit veszik ki, vagy egyszerűen az otthon lévő könyveket olvassák, amelyek gyerekkönyvekként vannak meg nekik vagy náluk. Egyébként, itt magunk között bevallhatom, fáradt pillanataimban magam is leveszek a polcról egy úgynevezett könyvet, és bizony száz-kétszáz oldalt is elolvasok

ifjúsági

belőle,

ha nem is olvasom el végig, mert tényleg csak a lélek felüdülésére vagy a megnyugtatására, vagy pihentetésére

szolgál.

Tehát az, hogy a felnőttek é r i n t h e t e t l e n rétegének az írók nem írnak - talán Lengyel Balázs említette a bevezetőjében, hogy bizonyos rétegeket érinthetetlennek tekintenek jában úgy fest, hogy ezeket a gyerekirodalom

érinti meg.

Más k é r d é s , hogy az érinthetetlen rétegeknek az ú g y n e v e z e t t tömegirodalmi vagy

való-

szólnak

termékek is, a krimi, a horror

egyéb. Lengyel Balázs azt is mondta, hogy a tömegeknek

írott könyvek váltak később g y e r e k k ö n y v e k k é , ifjúsági könyvekké. Ezt meg lehet: fordítani. Hogy megerősítsem az előbb említett p o n t o t , a gyerekkönyvek válnak a tömegeknek

írott

könyvekké. Azt hiszem érdemes lenne egyszer ezt az oldalát is fölmérni a dolognak és akkor ezeket a tanácskozásokat már nern ilyen c í m s z ó alatt tartanánk, hanem az alatt a címszó alatt, hogy több millió kevésbé iskolázott vagy életmódja, neveltetése miatt az autonóm művek befogadására kevésbé alkalmas olvasó számára írt könyvekről tartjuk itt a tanácskozást. Mert - mondom - sakkal szélesebb rétegről van itt sző, mint az ifjúságról. Másik mondandóm rögtön kapcsolódik ehhez. Mert, ha így van, hogy n e m c s a k a gyerekeknek, hanem többmillió

felnőttnek

is írunk, akkor nagy k á r , amiért legjobb íróink egy része manapság egyáltalán nem ír ilyen könyveket. Azok az írók, akiktől az ember elvárná, hogy talán, mint a régi nagy írók, egykét könyvvel hozzájáruljanak az ifjúsági-, vagyis a tömegek számára szánt irodalomhoz. Ezeket a könyveket nem írják meg, ahogy megírta annakidején Mikszáth v a g y megírta Krúdy is, M ó r i c ? is a maga ifjúságnak szánt könyveit. Miért van így,

t

nem tudom. Az itt lévő kollégák talán többet tudnak erről. V a l ó s z í n ű l e g a kiadók is felelősek. '!n legalábbis őket tom ebben a kérdésben leginkább

tar-

felelősnek.

A másik, amit szintén Fekete G y u l a ' e m l í t e t t a rangon aluliság, amely most már tényleg minden mértéket meghalad. Ez a rangon aluliság nagy problémát okoz. És most már nemcsak az ifjúsági irodalomról van szó. Ha egy területet rangon alulinak tekintünk, akkor ezt a területet könnyen elárasztják a k ö z é p s z e r ű e k . Es különösen, ha sok pénzt lehet vele keresni, akkor bizony a még gyengébb alkotók is. Itt van a képregény sorsa például. Csak jelzem, hogy ismerünk a világon nagyon jő k é p r e g é n y e k e t is, és hogy Magyarországon általában

rettenete-

sek a k é p r e g é n y e k . Éppen azért, mert a teljes lebecsülés miatt a dilettáns képzőművészek szállták meg ezt a területet. Nagyon alacsony színvonalú képregényeket

csináltak, amiket

még jobban lehetett utálni.Képregényekről beszélek, de minden olyan kommersz

műre értem ezt, amelyet rangon

alulinak

és amelyeket azok akik művelődéspolitikai kérdésekben

tartunk, döntenek,

megvetnek. És végül, ami fontossá teszi, hogy mindezekről

beszéljünk,

és ne engedjük, hogy az ifjúsági regény vagy az úgynevezett alkalmazott irodalom színvonalában gyöngüljön, az ennek az irodalomnak az elképesztő hatása. Az előbb említette Fekete Gyula, hogy milyen bugyuta könyveken nőhet fel az ember az autonóm művészetek, az autonóm irodalom befogadására. Valóban így van. És egy-egy könyvet a gyerek nem egyszer, nem kétszer, hanem/ötször is képes elolvasni. Az én egyik fiam Mándy Iván Robin Hoodját tízszer olvasta el. Ha egy könyvet tízszer elolvasnak, nyu-

god-tan m o n d h a t j u k , hogy az ottani szófordulatok,

gondolatok,

érzelmek m e g f o g a l m a z á s a , m o n d a t o k , úgy beleégtek a nyerek szók é s z l e t é b e , g o n d o l k o d á s á b a vagy é r z e l m e i b e , majdnem mint az anyja szavai. Vagy mint a Bibliáé a n n a k i d e j é n , amit újra és újra .illett elolvasni. Tehát meghatározó jelentőségű egy Kinizsi Pál és még jó néhány más regény. Ha pedig így van, akkor e l k é p e s z t ő a felelősség, mert hát valójában a szegény gyereknek anyja helyett anyja vagyunk, pláne ha az anyja nem is foglalkozik vele. Egy elrontott gyerekirodalommal tehát egy elrontott g y e r m e k e t , egy romlott gondolkodású és romlott nyelvű embert hozunk létre. Éppen tegnap este véletlenül a Harmadik birodalom történetét olvasgattam, és a következő mondatra b u k k a n o k : "A nácizmus a tömegek húsába és vérébe az egyes szavakon, a b e s z é d f o r d u l a t o k o n , a rnondatformákon keresztül fúrta be magát, amelyet milliőszoros ismétléssel rájuk k é n y s z e r í t e t t , ők pedig mechanikusan és öntudatlanul átvették." Ha csak ennek a mondatnak az értelmét nézzük - vagyis ha nem megyünk bele, hogy nem csupán arról van szó, amikor átvették az ismételgetett szófordulatokat, és ami mögöttük volt akkor arra kell gondolnunk, hogy ahogyan a rossz

leszivároghat,

ugyanúgy a jó is. Ugyanúgy a jó is beépülhet az ismétléssel. Vagyis, ha egy gyerek tízszer olvas el egy könyvet, akkor az • szűrődik be és hat még hetven éves koráig is. Hiszen ez a hatás öntudatlanul épül be. Gondolom, nem vitatkozunk azon, hogy az irodalmi művek ilyen fokon öntudatlanul épülnek be az életünkbe. A felelősség tehát óriási, és ezért érdemes megtartani ezeket a b e s z é l g e t é s e k e t .

Még annyit, ahhoz, amiről Fekete Gyula beszélt. Ha rna az a b i z o n y o s lista ismét elkészülne, milyen hősöket

választanak

a g y e r e k e k , és ha most Nagy Ferót v á l a s z t a n á k , akkor nem biztos, hogy teljes mértékben ők lennének a hibásak. Sőt egyáltalán nem. Egy olyan k o r s z a k b a n , amikor sikerül

deheroizál-

ni az egész magyar t ö r t é n e l m e t , magát a hősiességet is sikerül deheroizá1 ni, akkor az emberben felmerül, hogy én is inkább Nagy Ferót választanám. Olyan sokszor belénk verték, hogy még 1043 m á r c i u s 15-e sem megünneplésre

KÁROLYI

méltó.

AGUES:

Már kétszer hallottam elhangzani azt a kívánságot, hogy jó lenne, ha egy gyerekkönyvtáros is megszólalna. Én, mint talán tudják, k ö n y v t á r o s vagyok. Ez alkalommal egy ajánlást szeretnék figyelembe ajánlani. Hogy az ember

meggyőződéssel

javasolhasson valamit, bizonyos optimisztikus

magatartást,

állapotot kíván. Kerestem egy olyan kiindulópontot, ahol magamat is, és remélen önöket is optimista hangulatra

bírhatom.

Ezért indulok ki Trencsényi Lászlónak a fejtegetéséből, aki felszólalásában az 1973-as tantervről is szólott.

Elmondotta,

hogy ez a tanterv az, amelyik már megnyugtató módon

fogalmazza

meg az oktatás, nevelés és az irodalom viszonyát. Mi könyvtárosok hozzátesszük azt is, ez a tanterv az, amelyik ha európai mércével mérünk, akkor is megnyugtatóan magában

foglalja

azt a tananyagot, amit mi úgy hívunk: a könyv és könyvtár használatára való oktatás, nevelés. Trencsényi László elmondta, hogy amikor ez a tanterv napvilágot látott, a Móra kiadó

már fel volt k é s z ü l v e , tehát már raktáron, illetve készletben voltak azok a k ö n y v e k , amelyekre a tanterv számíthatott. És itt említett két nevet is, Aszódi Éva és Janikovszky Éva nevét. S z e r i n t e m okosan tette. Itt utalok arra, amit Ordas Iván mondott. Mert e l g o n d o l k o z t a t ó volt a történelemszemléletünkkel k a p c s o l a t o s m e g j e g y z é s e . Hiszen akárhogy is nézzük, a 70-as tanterv előkészítő m u n k á l a t a i már mintegy a 60-as évek elején m e g i n d u l t a k . Ha ez nem is történelem, de mindenesetre a közelmúlt története. Eszembe jut az a szelleinenek mondható meghatározás: aki nem tudja a történelmet, az m e g é r d e m l i , hogy újra élje azt. Nem szívesen élném újra azt a helyzetet, ami mondjuk a 60-as évek elején fennállt. Volt egy kiadói terv és volt egy t a n t e r v , s a kettőnek nem volt egymáshoz kapcsolata. Az a tény, hogy ez a kapcsolat létrejött, ez a hozzáértő emberek, a fent említett kiadói szakemberek - és hozzáteszem: - a hozzáértő könyvtárosok e g y ü t t m ű k ö d é s é b ő l adódott. Tehát a

fenti két név

mellé talán azoknak a nevét .is hozzátenném, akik nincsenek jelen, gondolok pl. Vargha Balázsra, Hagy Attilára, Kamarás Istvánra és a mögöttük felsorakozó többszáz

gyermekkönyvtárosra.

Tehát itt volt, itt m e g s z ü l e t e t t , itt kialakult egy olyan eg y ü t t m ű k ö d é s , amelyik végül is odavezetett, hogy ha racionális, földönjáró szemlélettel közelítjük meg a könyvkiadást, akkor bizvás t mondhatjuk: a tantervnek megfelelő gazdag ism e r e t t e r j e s z t ő és szépirodalmi állománnyal rendelkezünk most már az iskolai könyvtárakban. Persze én a saját bőrömön is é r z é k e l h e t e m , mert egy iskolai könyvtárban

dolgozom.

Ez volt az az optimizmus vagy indító mozzanat, amit szükségesnek láttam itt most felidézni. Annál is inkább, mert visszagondolva azokra a szűkösebb időkre - talán van köztünk, aki emlékszik rá, hogy például Vargha Balázs kénytelen volt a g y e r m e k i r o d a l o m körét kitágítani. Ennek lehettek

elmé-

leti okai is, ezt nem kutatom most, a lényeg az, hogy bevezettük a k ö n y v t á r a k b a a válogatást a felnőttek

irodalmából.

Tehát a felnőttek irodalmából is válogattunk a k ö n y v t á r a k b a n , az úgynevezett serdülők irodalma számára. Amikor ez történt, a Szabó Ervin Könyvtárban dolgozó kollégáim szinte mindenegyes számba jöhető felnőtt könyvet m é r l e g e l t e k , hogy való-e a gyerekeknek. 'Is tulajdonképpen mi való a gyerekeknek? Én a fiataloknak, a gyerekeknek mindent adnék. Talán nem ajánlanék, de m e g e n g e d n é m , hogy mindent olvassanak. Csak azokat a könyveket nem, amelyeket úgy ítélek meg, hogy morbidok, hogy b e t e g e s e k , hogy gyötrelmes világérzést idéznek elő; mert bőveri vannak ilyen könyvek. Egyszer egy esős nyári szabadságom alatt elolvastam a Nagyvilágnak 3 - 4 évfolyamát, és pár nap múlva nem volt kedvem felkelni, mert olyasmit

olvastam

például, hogy egy fiatal férfi egy lavórba bedob egy piszkos zoknit, aztán még egy piszkos zoknit, és így múlnak a napok, majd amikor négy piszkos zokni összegyűlik már a lavórban, akkor megöli magát. Nos hát, semmi cselekmény, és az a borzalmas, hogy kitűnően volt megírva. Akkor gondoltam arra, hogy úgy látszik, a cselekményt teljesen kivonják a könyvekből és beleteszik a képregényekbe; így szétválik az egész. Félő, hogy ez az alkalmazott irodalom is valami ilyesfajta

folyamatokon

fog k e r e s z t ü l m e n n i . Szóval csak azt akartain m o n d a n i : amelyik s z o r o s a n ott állt a szakemberek és az írók m e l l e t t , és hozz á s e g í t e t t e az iskolákat, a g y e r m e k k ö n y v t á r a k a t , hogy a meglévő irodalmat fejlesszék, és felhasználják, szintén szót érdemelnek . <

L a s s a c s k á n a t a n á c s k o z á s vége felé járunk. Azt hiszem, F ö l d e s Péter, aki a t a n á c s k o z á s elméleti jellege mellett kivont karddal ő r k ö d ö t t , mag lehet elégedve. Igen szép, tiszta e l m é l e t i k o n s t r u k c i ó k születtek. Lengyel Balázséra

gondolok

e l s ő s o r b a n . Most mégis a praktikum oldalára á l l o k , de azzal: ne g o n d o l j á k , hogy nekem kifogásom lenne az e l l e n , hogy a tan á c s k o z á s o k elméleti jellegűek legyenek, nagy szükség van erre, és nincs p r a k t i k u s a b b , mint egy jó elmélet. Az a tény, hogy az ifjúsági irodalom elméleti kérdései legalábbi

expo-

n á l ó d t a k , szerintem főként a szekszárdi tanácskozásoknak

kö-

szönhető. Az ifjúsági irodalom történetének megírásával kapcsolatban nem léptünk a n n y i t , amennyit kellett volna. Emlékeztetek négy évvel ezelőtt elmondott szavaimra. Ott arról b e s z é l t e m , hogy nincs feltárva a régi magyar hogy nincs gyerekirodalom

gyerekirodalom,

történetünk, hogy az információ

nincs kiépítve stb. Ezekben, szerintem, nem léptünk

annyit.

A jelek szerint a gyermekkönyvek kritikája tekintetében még ennyit sem léptünk. Éppen ez a tény, hogy a gyermekkönyvek kritika nélkül, csöndben fogynak el - néha viharos gyorsasággal - indított arra, hogy a most megfogalmazandó somat megtegyem.

ajánlá-

A gyermekkönyvtarosok

igen széles tábora többnyire

fiatal

Ez a tábor alkalmas lenne arra, hogy közülük verbuválódjon az a néhány tucat ember, aki hozzáértéssel és kritikai érzékkel foglalkozhatna a g y e r m e k i r o d a l o m m a l . A gyermekkönyvtárosoknak az az előnyük is megvan, hogyha elolvasnak egy

gyerekkönyvet

s m o n d j u k , tetszik nekik, mindjárt ott van a közeg, a gyerekek, akikkel e l o l v a s t a t h a t j á k , akikkel megbeszélhetik azt a művet, ahol ellenőrizhetik is az ítéletüket. Tehát úgy vélem, a gyerekkönyv táros éppen emiatt a legalkalmasabb ember arra, hogy k r i t i k u s legyen. Emellett a g y e r e k k o n y v t á r o s kap kellő információt is a megjelenő könyvekről, gondolok itt az llj könyvek című állománygyarapítási

tanácsadóra. Azt

ez a tanácskozás keresse meg az illetékes

ajánlanám:

Könyvtártudományi

és M ó d s z e r t a n i Központot, amely általában a könyvtárosok és a gyermekkönyvtárosok

továbbképzésével foglalkozik.

Keresse

meg továbbá a testvéregyesületet, a Magyar Könyvtárosok

Egye-

sületét, melynek három szekciója ugyancsak érdekelt e kérdésben. Az egyik szekció az úgynevezett

gyermekkönyvtáros

szekció, elnöke éppen itt ül közöttünk, Pápay Judit. A másik lenne az ifjúsági könyvtáros szekció, ennek az elnöke Nagy Attila, aki tegnap még itt volt közöttünk. A harmadik szekció pedig most alakult nemrég és az iskolai könyvtáros szekció nevet viseli. Tehát keresse meg ez a tanácskozás a Magyar Könyvtárosok Egyesületét, utalva e három szekcióra, és vesse fel an nak a s z ü k s é g e s s é g é t , hogy a gyermekkönyvtárosok

munkaidőben

is olvashassanak gyerekkönyveket. Továbbá, hogy a gyermekkönyvtárosok számára a továbbképzések során teremtsenek

al-

ka Imákat, amikor m e g f e l e l ő szétosz táshan megbes zélhessék egymásnál a m e g j e l e n t g y e r e k k ö n y v e k e t . Vagyis hogy a továbbképzőil)on fontos helyet kapjon a gyermek- és ifjúsági így aztán a g y e r e k k ö n y v t á r o s o k n a k rekkönyvekkel

irodalom,

lehetőségük legyen a gye-

intenzívebben foglalkozni, hogy

remélhessük,

a j ö v ő b e n , ebből a széles táborból néhány igen alkalmas ember v á l a s z t ó d i k ki, aki szakszerűen és hivatásszerűen kozik majd a gyerek és ifjúsági könyvek

P Á P A Y N É KEHENCZEY

foglal-

kritikájával.

JUUIT:

Az elmúlt két napban igen sokszor elhangzott a gyerekeknek szóló irodalmi m ű v e k m i n ő s í t é s e k é n t az alkalmazott lom k i f e j e z é s . Én úgy érzem, bármennyire próbáljuk

iroda-

szépíteni,

m a g y a r á z n i ezt a " m e g h a t á r o z á s t " , valójában mégis hordoz valami a l a c s o n y a b b a t , valami m á s o d l a g o s s á g o t . Hasonlíthatjuk a term é s z e t t u d o m á n y o k és gyakorlati alkalmazásuk - például az orvost u d o m á n y , műszaki vagy mezőgazdasági tudományok - egyenrangú m e g b e c s ü l é s é h e z . Emlegethetjük a képző- és iparművészet

kapcso-

latát - mégis: általában az alkalmazásra a jó értelemben vett iparossággal asszociálunk. Tiszteljük az utóbbit is, de érezzük, távolra esik ez még az iparművészettől is, és sokkal ineszszebb a valóság művészi

ábrázolásától.

Szeretném gyorsan tisztázni: nein rangsorolás volt a szándékom, sokkal inkább egy szóhasználat nyelvünkben

hagyományo-

san elfogadott tartalmát érzékelve teszem szóvá: meggondolandó, így értelmezzük-e a gyermek- és ifjúsági irdalom másságát, sajátosságát?

Én máshogy

közelítenék.

Vajon igaz írónak mondhatja-e magái a/, ok i a kora társadalmát f o g l a l k o z t a t ó kórdósokot elkerüli? Aki nein törődik azzal, milyenek a k ö r ü l ö t t e , a szűkebb ős tágabb emberi környezetében élők g o n d j a i , milyen emberi, társadalmi

konflik-

tusokat élnek át, mi foglalkoztatja őket, stb.? S vajon igaz művészként, é r i n t e t l e n , mentes lehet-e korának esztéti kai-st L1 usárainl ataitól? Azt mondtam, hogy "elkerüli", "mentes lehet-e" - s így is értettem: tehát nein kiszolgálva fogalmazza meg a t á r s a d a l o m n a k , az embereknek szóló gondolatait. S nem szolgaian alkalmazza a formai újdonságokat. A felnőtteknek ugyanazok a kérdések

foglalkoztatják, mint az olvasóit. Azonos

k ö z e g b e n élve jól isineri a műveit kézbe vevőket,

létrejöhet

tehát egy magasabb színtű kommunikációs kapcsolat. - l s nem

írót

erre

mondjuk, hogy alkalmazott irodalom, pedig az író és a köl-

tő mondandójával hatni szeretne, valamihez - sajátos módon hozzászólni. Mindez magától értetődő, közhely. De miért nem ugyanilyen nyilvánvaló akkor, ha a gyerekekről beszélünk? Miért nem term é s z e t e s k o m m u n i k á c i ó s feltétel e korosztályról többet, mindent tudni? A megértés azonos a gyerekek társadalmának, értékrendjének a hangoskodó külsőségeken kívüli igazi

ismeretével.

Nem elegendő a biológiai érésük menetének, az életkori jellemzőknek nyomon követése, sajátos "társadalmi" gondjaikról is tájékozottnak kell lennie annak, aki hozzájuk szól, és aki mondani is akar nekik valamit. Többször elhangzott: az ifjúsági író számára milyen nélkülözhetetlenül fontos ismeret a pszichológia, a g y e r m e k l é l e k t a n , én ehhez társítanám még a szociológiát is. Csak e kettő mutathatja men igazán, milyenek és miért

Ilyenek a l e g f i a t a l a b b a k . Az e m b e r k é n t kezelt gyerekkel még oly áttételesen is, de csak p e d a g ó g i a i c é l z a t t a l beszélgetni m e g a l á z ó , s ugyanígy méltánytalan a nekik szánt g o n d o l a t o k a t - még oly magas esztétikai fokon is - a nevelési célhoz alkalmazni és így hatni rájuk ezt valljuk itt mi m i n d a n n y i a n . Gondjaikat jól ismerve, a ki nem mondott k é r é s e i k r e - néha s e g é l y k é r é s e i k r e - a választ megk e r e s n i , ez a kapcsolat már az^ író és az_ olvasó igaz viszonya. A z o n o s (és nem m á s ! ) a f e l n ő t t e k é v e l , szerintem tehát nincs mit "alkalmazni". Mondandóm második részében a gyerekek olvasásáról, az irodalmi alkotások iránti igényéről szeretnék néhány latot

gondolatváz-

elmondani. Kezdeném az általános iskolások olvasási kedvét

tükröző

adattal. G o n d o l o m , ebben a körben kevésbé ismertek a könyvtárs t a t i s z t i k á k , s így talán nem köztudott a most következő néhány szám: Ma egy könyvtári olvasó gyerek - tehát az általános iskolások fele - évente átlagosan 25 könyvet visz haza. Azaz kát hetenként egyet. K e v e s e b b e t , mint Dániában, ott 40 kötet ez a mutató. De a hazai h a s o n l í t á s ennél elszomorítóbb: az 1960-as évek vizsgálatai szerint - napi egy órai rendszeres olvasással - évi 60-70 kötet volt az átlagos teljesítmény,

egy évtizede a sta-

tisztikák már a 33-ra csökkenést jelzik. A mai számok tehát nem csupán a m é r s é k e l t érdeklődést példázzák, de a korábbiakkal egybevetve az olvasástól elfordulás egyre erősödő tendenciára fig y e l m e z t e t n e k . Sajnos, az is köztudott, hogy még a gyerekkönyvtárak szolgáltatásai - a gazdag választék, érdekes programok sem tudják visszahozni a 14 éven aluliak elveszett olvasási ked-

vét: az évi kölcsönzött müvek száma néhány óv alatt itt is a harmadával

csökkent.

Eddig a m e n n y i s é g r ő l szóltam, du tanúi vagyunk a minőségi változásnak is. Szolnok megyében felsős általános

iskolásokat

"kérdeztünk" a számukra fontos értékekről és az igazán nekik szóló irodalmi művekről. (Azért használtam az idézőjeles "kér deztünk" k i f e j e z é s t , mert nem kérdőíves módszerrel hanem - még

dolgoztunk,

a cél j.s rejtve - egy nyelvi versenyre kértünk fo-

g a l m a z á s o k a t , s ezek tartalmát elemeztük. (Ezer-ezer válaszából idéznék néhány

gyerek

elemet.

K ö z t u d o t t , hogy a gyerek értékrendjében az őt körülvevő felnőttek világa

tükröződik. A felnőtt minta legtisztább le-

nyomatát adják, azt k ö v e t i k , amit szüleik és környezetük

szá-

mukra fontos értékként átörökít. A mai gyerekek jövendő felnőtt életükben (ez volt az egyik fogalmazás témája) a legfontosabb dolognak az anyagi lét biztonságát tartják. Legyen házuk (kétszintes), jól fizető állásuk (a foglalkozás, a munka tartalma csak m á s o d l a g o s ) , kocsijuk, s ezután házasság, két gyerek. A családi művelődés, kulturaigény (színház, mozi., könyv, m ú z e u m ) alig szerepel

óhajaikban.

Eddig a felnőtt világkép, s ezután néhány mozzanat a gyermeki létből. Szinte mindegyik állatot - kutyát, macskát - kíván. M e g é r t ő , biztonságos otthoni környezetet, ahol veszekedésmentes nyugalom van, nincs válás. Engedélyezik a baráti kapcsolatokat ("én megengedném, hogy a gyerekem barátai

eljöhes-

senek a lakásunkba", "nem bánnám, ha elmenne a gyerekem a barátaihoz" stb.) , és figyelmesek fiuk, lányuk apróbb gondjai ,i~ ránt is. Üiyan család után áhítoznak, ahol a szülök beszélget.

nek a gyerekeikkel és nemcsak az iskolai

teljesítmény

érdekli

őket, hanem a sokszor aprónak tűnő gondokra és hántásokra is nyitott a fülük. Ezek a mai gyerekek nemcsak szólamképt áhitják a békét, de a z a k l a t o t t , nyugtalan családi élet után felnőve a háborút r e t t e g i k , s m e g ö r e g e d v e az elhagyott idős emberek sorsát félik. A tv-híradók

terrort, háborút közvetítő sokkoló hatása, a lét-

b i z o n y t a l a n s á g - g y e r e k k é n t , felnőttként, öregként - egyaránt szorongással tölti el őket. Ennyit a jövendő olvasmányaik

életükről szóló vallomásokból, nézzük

tartalmát miként

válogatnák.

Egy másik fogalmazás 10-14 évesektől. A kérésünk így szólt: írj olyan történetet, amelynek nagyon örülnél, ha egy író könyvvé formálná. Az író segítségére jellemezd a hősöket, s a cselekmény legfontosabb

fordulópontjait is részletezd.

A tartalmi vázlatokból természetesen jól kiolvashatók a nemi k ü l ö n b s é g e k , és az életkor változásai is. Mi az, ami ezeken kivűl mégis újat mondhat a számunkra. A kaland, a cselekményesség uralmát - fiúknál (és még a lányoknál is), kic s i k n é l , nagyobbaknál egyaránt. A fiúknál 40 sí-ről 67 9s-ra emelkedik a négy év alatt, a lányoknál 12 %-ról 16 !í-ra. Tudjuk, konfliktusos ez az időszak, igényük tehát a "motoros olvasmány", amely mintegy levezeti a feszültségeket, de a választott kalandok mikéntjét már nem értelmezhetjük ilyen könynyedén. Az izgalmat kiváltó események száma az életkorral arányosari nő és eltolódik a kor társgyermekcsoportokkal

közö-

sen végrehajtott tettek felől a krimi, a rémtörténetek, a horror

felé. Nem hiányzik o k á b í t ó s z e r , 3 rablás, a gyilkosság, az erőszak

sem...

Hagy László, neves pszichológusunk úgy jellemezte ezt a k o r o s z t á l y t , mint amelynek uralkodó kívánsága a hazáért végrehajtott riagy tettekről olvasni. Nos, ilyen kalandsort nem igényelnek a mi g y e r e k e i n k . A történe lom, a múlt - a hazáé és az e m b e r i s é g é - alig foglalkoztatja őket. Fantasztikus úton egy-két gyerek "elutazna" a múltba, főként az őskor és az ókor foglalkoztatja a k é p z e l e t ü k e t , esetleg a török idők vagy a két s z a b a d s á g h a r c eseményeit is megszemlélné egy-egy fiú, már többük é r d e k l ő d é s é t is felkelti, de még ez a számarány sein jelentős. Azt mondják a p s z i c h o l ó g u s o k : ez az életszakasz - főként már az utolsó két év - az énkeresés időszaka, amikor jövendő felnőtt magatartásukra - páldák, példaképek segítségével - készülnek. A hősöket sorjázva megdöbbentő, hogy az egész magyar t ö r t é n e l e m b e n nem találnak olyan személyiséget, akinek életéről, tetteiről szívesen olvasnának. (Fz legalább olyan elszom o r í t ó , mint a p á l y a v á l a s z t á s u k szürkesége: nincs pálya, - vagy alig akad -, amelynek szépségeit a felnőtteknél vonzónak, követésre méltónak találnák, csak 3 hozott jövedelmét emlegetik. ) Életrajzi müvet sem igen kívánnak olvasni, legfeljebb egyegy sport (a f i ú k n á l ) vagy színésznői karrier (a lányoknál) foglalkoztatja őket. Ge itt sem neves ember élete - csak a foglalkozási ág lehetőségei a fontosak. érdekes volt a számomra a fantasztikum. Megjelenik ugyan

egy-egy ürháború a történetek kü/ött, de inkább a feldolgozási mód a "fiction". Egy-egy gép segítségével utaznak el - mint említettem - a m ú l t b a . A jövőbe vagy más égitestre. A jövőbeni, illetve a világűr más részén az élet azonban a maival azonos. A Marson is a na'gymarna vigyáz a gyerekekre, ha a szülők ű r k o n f e r e n c i á r a u t a z n a k , esténként a feleség a "szuperfotelben" az űrdivat legújabb ruháit szemléli a lapokban, a papa pedig tévét néz. A gyerekek leckéit robot készíti el, s a padban biztosnág.i övet h a s z n á l n a k , hogy a robot-tanár pofonaitól ki ne essenek . Inkább a k i s e b b e k n é l , de a nagyobbak

témaköreiben is gya-

kori hős az állat (főként a kutyák kalandjairól írnak

szívesen).

Az állat a gyerek legjobb barátja, egyetlen igaz, megértő

társa,

"akihez" a szülők tiltakozása ellenére is ragaszkodik. Ezekből a történetekből é r t e t t e m meg az említett előző felmérés

fogalma-

zásait is, ekkor tudtam meg, miért olyan fontos napjaink - magányos - g y e r e k é n e k , hogy házában, háztartásában állat is éljen. Ha már a m a g á n y o s s á g o t említettem, nem hagyhatom el: ezekből a szüzsékből sem hiányzik a szorongás. Ennyi csonka családról, rossz h á z a s s á g r ó l , szülőktől nagyszülőkig vagy nevelőotthonig hányódó gyerekről én még nem olvastam! A bizonytalan, k a p a s z k o d ó nélküli családi élet mellett megtalálható a másik s z o r o n g á s o s hely, az iskola, a gyerekközösség. A beilleszkedési, befogadtatási vagy elfogadtatási nehézségek, a megértés hiánya, a b a r á t n é l k ü l i s é g , és újra és újra a magányosság. Tudjuk, hogy a gyerekek számára fontos a történetek

fel-

nidéi, jó befejezése. Várják is a megnyugtató lezárást. A kis

leírt tartalmi k i v o n a t a i k b a n maguk már nehezen találnak menoldást. Sok a történetet nyomasztóan

záró, katarzist n y ú j t ó

k a t a s z t r ó f a , gyakori a gyermekhős vagy a szülök - értelmetlen halála... S a képet csak sötétebbre festik a részmotívumok

az

alagút, barlang stb. Ezek a történetek a már idézett értékrendi f o g a l m a z á s o k b a n m e g j e l e n ő l é t b i z o n y t a l a n s á g r a Es itt abba is hagyom. A gazdag anyagból egy

rímelnek.

hozzászólás-

ban csak szemlézni lehet. Szerettem volna, ha Önök jobban

lát-

ják, mi foglalkoztatja és mi nem a gyerekeinket. Hozzájuk

kö-

zelebb kerülve

talán könnyebb a szavakat, gondolatokat úgy fo-

galmazni a számukra, hogy arra értőbben rezonáljanak. S hogy így a legifjabbak keze - és értelme - ne egyre ritkábban, hanem egyre nagyobb érdeklődéssel forduljon a könyv, az irodalom felé.

LOVAS HEKRIX: Nem a s z ó s z a p o r í t á s kedvéért jelentkezem. Földes Péter meg nyitója késztetett arra, hogy pár mondat erejéig szót kérjek. Meg, hogy Amália napja van és a Flóri könyve. Hadd

számoljak

be róla, hogy Tolna megye gondozója az első magyar

gyermekkönyv

nek. O l y a n n y i r a , hogy a Flóri könyvének sikerült felderíteni az első kiadását. Ellentétben a kézikönyvekben eddig szereplő adat tal, valójában lE39-ben került nyomdába és 40-ben jelent meg. Heckenast adta ki, Bezerédj István rendezte sajtó alá, a szerző, B e z e r é d j Amália halála után. Maga a könyv régebbi keletű, hiszen a hidjai iskolában valóban már 1036-ban ebből okítottak, és nyilvánvaló, hogy Flőrikának az édesanyja ebből a könyvből mesélt. És hogy hűek is legyünk, s bizonyítékunk is legyen,

F ö l d e s Peternek újabb három-négy generáció számára, ahelyett az e l r o n g y o l ó d o t t példány helyett

hadd adjak át itt ezennel

egy h a s o n m á s k i a d á s t . Ez a könyv egyébként az első kiadásról n é g y e z e r példányban k é s z ü l t , mert ennyire volt országosan érd e k l ő d é s . Minden megyei k ö n y v t á r b a , minden megyei

pedagógiai

i n t é z e t b e , minden menyei iskolai könyvtárba eljuthatott. Üszszesen 3700-ra é r k e z e t t m e g r e n d e l é s , így csak néhány darab maradt a szabad piac számára. Most is köszönet érte mindenkinek, akik m e g j e l e n t e t é s é b e n segítettek. Legfőképpen a Kossuth Nyomdának a gyönyörű szép színes anyagért, mert a színrebontást ők k é s z í t e t t é k , és a Szekszárdi

Nyomdának, amely oly nagy gon-

d o s s á g g a l csinálta meg a k ö n y v e t , hogy igazán szépre sikerüli. A mai t a n á c s k o z á s h o z csupán két gondolatot. Az egyikre Fekete Gyula késztetett. Maga a Flóri könyve is ipari munka. Kétszeresen is. Mert az ipar terméke, és mert célra készült: jobb á g y g y e r e k e k e t akart igazhitű magyar, szorgalmas

állampolgá-

rokká nevelni. Ha ebből indulunk ki, hát hadd forduljak azzal a kívánsággal az írókhoz, hogy olyan ipari munkát adjanak ki a k e z ü k b ő l , arnely ugyanilyen hatású, és ugyanilyen hosszú ideig lehet eszköz a magyar pedagógia, a magyar nevelésügy

kezében:

amit tanító, k ö n y v t á r o s és szülő jószívvel adhat gyermeke kezébe, hogy igaz emberré formálódjon. Hogy olyan

eszményképet

adjon, amelyet követni is tud a gyerek, mert ez döntő dolog. Károlyi Ágnes szavaihoz is kapcsolódnék. Én pedagógusként vagyok könyvtáros. Nagyon röstellném, ha a gyermekkönyvtárosoknak munkaidőben nem lenne módjuk megismerkedni a gyerm e k i r o d a l o m m a l . Ez kötelező kell, hogy legyen. Nem tudom, hogy országosan gond-e ez, mert ha gond, akkor neholmi

szekcióülésen

k e r ü l j ö n a j á n l á s r a , akkor döngessük a minisztériumot vagy a m u n k a a d ó k a t . Mert nem tudom elképzelni, ne lenne ideje a gyerm e k k ö n y v t á r o s n a k , hogy amikor nincs nagy forgalom,

olvashassa

a g y e r m e k i r o d a l m a t . Szóval nem tudom,eléggé indokolt

ajánlás

volt-e ez. Ahol a munkaadó ezt megtagadja, ott nagy baj van. üe ahol a g y e r m e k k ö n y v t á r o s nem vállalja,

ott még nagyobb a baj.

Ez a nagyobb baj pedig ott kezdődik, hogy a pedagógus nem ismeri a g y e r m e k i r o d a l m a t . Hogy nem tud kiegészítő olvasmányt ajánlani. A mi iskoláink nem úgy használják a gyermekirodalmat és nem olyan m é r t é k b e n , ahogyan kellene. Hogy az egész iskolai háttér irodalom és a tananyag kapcsolata nem áll a helyén. És hogy - és ebben érdemes ajánlást tenni -

az iskolai könyv-

tár ügyét az iskolán belül helyére kellene tenni. A felszabadulás óta annyi akciót szenvedett végig a mi iskolaügyünk, és mindegyik megvalósítására akadt támogató is meg vállalkozó

is,

de - én úgy érzem -, a könyvtár ügyét, amelyet természetesen a/ iskolához hozzátartozandó intézménynek tartunk - valahol elejtettük. S a könyv

tisztelete, becsülete, legalább is a tan-

eszköz rangján, nem tud helyreállni az utóbbi tizenöt-húsz esztendőben. Mert volt "televíziót az iskolának", volt "sportudvart az iskolának"'- mindegyik nagyon kell

van számítógépes akció,

nagyon fontos, de hogy az iskolákban a könyvtár ma is valahol szerényen egy sufniban vagy egy szekrényben a folyosó szögletében, gondozó nélkül létezhet, az kevés. Ott a könyv, az olvasnivaló nem fog sohasem a kötelező tananyagon kívül, a gyerekek számára új ismeretszerzés forrásává válni. Ebben jó lenne most a század végén valamennyit

előrelépni.

Hadd szóljak kot. mondatot a Csongrád megyei ós a Oékós megyei k ö n y v t á r o s o k h o z , akik ide elfáradtak közénk okulni a z o k t ó l , akiknek a m u n k á j á t nem is könnyű és nein is kevés energiával próbálják közvetíteni a gyerekeknek, akiket most indítunk cl az i s m e r e t s z e r z é s és az élményszerzés útján. Én azt kívánom, hogy okuljanak ebből, a tanácskozásból,

kétféle

módon is. Egyféle módon úgy, hogy aini itt felhasználható, jó, i n s p i r á l h a t ó , magukkal vihető, azt vigyék és hasznosítsák.

Ami-

ről pedig itt ógy t a p a s z t a l t á k , hogy a mi ügyünket, a közvetítők ügyét nem m i n d e n b e n támogatja, azt hiányolt gyermekirodalmi tika

kri-

helyett legalább a mi szaklapjaink hasábjain írják meg.

Hadd tudják meg az írók, hogy a gyerekek miért felejtik esetleg a polcokon azokat a k ö n y v e c s k á k e t , amiket mi könyvtárosok k e v é s pénzből is sok példányban megveszünk, mert azt hisszük, hogy kell a gyereknek. Az írúk pedig írjanak olyat, amit a gyerek szeret, és szívesen

olvas.

F Ö L D E S PÉTER: Tudomány nern lehet meg kategorizálás nélkül. Az irodalomtudomány

is k a t e g o r i z á l , és a gyermek- és az ifjúsági iro-

dalomról m e g á l l a p í t j a , hogy alkalmazott irodalom. Azonban a művészet világában az ilyesfajta kategorizálás másképp jelentkezik a g y a k o r l a t b a n . Egy időben a zenénél sck szó esett arról, hogy az úgynevezett programzene nem igazán autonóm művészet; ma már erről nern beszélnek, elsodorta az idő

ás kiderült, hogy

egyes programzenék tényleg nem magasrendűek, de egyes autonóm zenék sem azok. Más programzenék a zeneművészet csúcsán állnak, ugyanúgy, mint az eleve elismert autonóm zenék. Vagy egy

másik példa. S h a k e s p e a r e autonóm művész. Az a színész, aki Lear királyt a legmagasabb fokon m e g j e l e n í t i , ezek szerint nem autonóm művész, hanem valami alkalmazott irodalmat művel - mun dom idézőjelben. Vagy az a z o n g o r a m ű v é s z , aki nem Bartók, hane Bartók művét játssza, az ugyebár csak valami alkalmazott

művé-

szetet csinál. Hát nem szokás így kategorizálni, mert nem is lehet, mert ezzel, m e g f o j t a n á n k , legalább is elvileg, a művésze tet. Kérdezem tehát, mindezt nem alkalmazzuk színészre, zongor m ű v é s z r e , tehát e l ő a d ó m ű v é s z e k r e , miért alkalmazzuk akkor, ami. lor egy ifjúsági író belebújuk a gyerek bőrébe. Amikor valójában színészi, előadóművészi munkát is végez. Én például koromban szíriházi

ifjabb

rendező voltam, és eleinte egész sorozatban

életrajzi regényeket írtam azért, mert a kettőt egészen hasonl feladatnak tekintem. Belebújni egy figurába és a mellékfigurák ba, meg az egész korszakba belebújni

színészi meg rendezői

munka is. Ilyen természetű írói munka. Tehát az az író, aki a gyerek tudatát veszi, át, az most már célirodalmat művel? Az mo már tényleg objektive

és pszichológiailag is, alkalmazott

iro

dalomnak a m e s t e r e m b e r e ? Erre azért szeretném felhívni a figyelmet

és

azért most, mielőtt Lengyel Balázs

összefoglalja

a tanácskozás tanulságait, hogy gondoljunk a sznobizmusra, amelyik azt mondja majd: íme, a konferencia elfogadta, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom csak alkalmazott irodalom. itt ajánlatos finoman fogalmazni. Mein arra gondolok

Tehát

természete

sen, hogy ne mondjuk ki, hogy alkalmazott irodalom, de feltétlen tegyük hozzá: olyan alkalmazott irodalom, arnely jó esetekben az autonóm irodalom rangjára is fel tud emelkedni.

Egyáltalán vigyázzunk a kifejezésekkel. Itt nagyon sokszor elö fordult az s k i f e j e z é s , hogy "ipari munka", olynkor .is, amikor nem d i v a t d o l g o k r ó l , szórakoztató ipari termékekről, hanem az írói m e s t e r s é g r ő l , a m e s t e r s é g b e l i tudásról volt szó. Ennek s e m m i k é p p e n nem az a rangja - rangon alulisága - mint az ipari m u n k á n a k . A m e s t e r s é g b e l i tudás minden zsenialitás mellett sem e l h a n y a g o l h a t ó , nagyon fontos, hogy a mesterségbeli tudása meglegyen az írónak

és m e g l e g y e n a gyerekírónak. Jó mesternek

l e n n i , az ezen a tájon .is rang kell legyen. Ezért ne beszéljünk "ipari" m u n k á r ó l , amikor nem pejoratív értelemben tatjuk ezt. M i n d e n k é p p e n ajánlatos tehát, hogy

hangoz-

differenciáltan

fogalmazzunk.

RIGÓ BÉLA: Rubovszky Kálmán felszólalásában nem értett velem egyet. Ezzel az az egyetlen p r o b l é m á m , hogy amivel o nem értett egyet, azzal én sem értek egyet. Nem azt akartam mondani. Viszont, ha f é l r e é r t e t t e , annak én lehetek az oka, nem mondtam el pontosan. S ez még nem volna baj. A b a j az, hogy a dolog az "alkalmazott irodalom" kérdésre v o n a t k o z o t t , amely problémakor, úgy látszik, ennek a tanácskozásnak alapvető problémakörévé

vált.

Tehát szeretném pontosan kifejteni azt a nézetet, amelyet képviselek e téren, méghozzá nem egyedül. Nem éri találtam ki, va l ó s z í n ű , hogy nem én leszek az utolsó híve sem. Véleményem szerint Lengyel Balázsnak azon megállapítása, hogy a gyermekirodalom alkalmazott irodalom, teljesen megfelel a valóságnak. Valóban az. Az viszont, hogy ezzel a fogalommal a gyermekirodalom k ö r ü l á r k o l h a t ó , nem értek egyet. Az egész kultúra teli van alkalmazott területekkel, amelyek ugyanakkor részei a legmagasabb

kultúrának. Mondok egy példát. A dráma irodalom

az magas kul-

túra. Ettől függetlenül érvényesek rá a dramaturgia

speciális

szabályai, amelyeket alkalmaz. Viszont vannak nemes nagy drámai k ö l t e m é n y e k , nagy alkotók tollából, melyek

irodalmilag

értékesek, a dramaturgia szabályai szerint pedig

játszhatatla-

nok és ehetetlenek. Más. Amikor a 18.században a Commedia Dell'Arte m e g s z ű n é s é v e l m e g s z i l á r d u l n a k a szövegek a színházakban, tehát újólag kialakul a drámai irodalom, mármint az akkori színház törvényei szerint, akkor megszületik a kísérőzene ezekhez a darabokhoz. Ez a kísérőzene

maximálisan:

alkalma-

zott zene. Másodosztályú mesterek vállalkoznak rá, mert elsőosztályú mester nem alacsonyodik

le idáig. Ezek a kísérő ze-

nék hamarosan oly jelentőségteljesek

lesznek, hogy megeszik

a darabot, a darabból immáron librettó lesz, és kialakul az opera műfaja. A folyamat nyomon követhető abból, hogy mikor írják előre és nagyobb betűvel a zene szerzőjét. Az opera egy ideig ugyan a barokk nagyzenekarral szemben

másodosztályú,

alkalmazott művészet, de senki nem mondja azt, hogy Mozart vagy Verdi, vagy Wagner olyan zenét csinál, amely

alacsonyabb-

rendű lenne a szimfonikusoknál. Szóval egy folyamat során kiderül, hogy amit alkalmazott területnek véltek, az szuverén művészet alkalmas terepe. Egyébként ezt a "szuverén

művészet,

a romantika volt szíves bevezetni mint elsődleges kategóriát, mert Leonardo da Vincinél és Michelangelónál az, hogy egy nagyon komoly, konkrét megrendelőnek a részletekben igényét

teljesíti, nem volt

kifejtett

a művészi megvalósítás

akadálya.

Mem is ismerte ezt a fogalmat. A rendelésnek akart minél maga-

sabb szinten m e g f e l e l n i . Tehát az én véleményem az, hogy az irodalom vagy a kultúra területén mindig léteznek

különböző

s z e m p o n t o k , amelyek a művész számára pluszként jelennek meg. E l ő f o r d u l h a t olyan is, amikor az alkalmazott szempontok, gátak annyira hatnak az alkotókra, hogy az eredeti a m ű a l k o t á s vész el. Weöres Sándor

célkitűzés,

arra volt példa

számunkra,

hogy ő az, aki ö n m e g v a l ó s í t ó gyerekköltészetet csinál

akarat-

lanul, tehát ebben az esetben az alkalmazott szempont nem alkotói, hanem a kiválogató szerkesztőé. így értettem a dolgot. Hogy pedig a g y e r m e k i r o d a l m a t alkalmazottnak

tekintjük,

azt én úgy é r t e l m e z e m , hogy része az irodalomnak és vannak s p e c i á l i s s z e m p o n t o k , amelyeket pluszként igénybe kell vennie. Ettől függetlenül a g y e r m e k k ö l t é s z e t a felnőtt költészet esztétikájával mérendő meg, ebből a szempontból annyit ér, mint amennyit költőileg ér. A másik szempontból pedig annyit ér, amennyit az első s z e m p o n t o k b a n lévő értékekből a gyermekek számára át tud menteni. így szerettem volna a korábban mondottamat

BAZSÓ

pontosítani.

MÁRTON: Azért kértem a végén a szót, nehogy az a látszat kelet-

kezzék, hogy én az elhangzott elméleti kérdésekhez akarnék hozzászólni. De a tegnapi nap folyamán és különösen a ma délelőtti vitában az elhangzott hozzászólásokból úgy éreztem, hogy itt a gyakorlati lépések vonatkozásában többen ás joggal

nemhogy meg-

nyomták a v é s z c s e n g ő t , de rajta is hagyták az ujjukat.És talán nem szentségtörés, ha egy elméleti tanácskozás vége táján a tettek hímes mezejét is szóbahozzuk. Mégha nz a tett, amiről

cn szólni kívánok, egylőre csak szándék. De azt már előre mondom, hogy nem az a fajta szándék, amely 13-20 éven keresztül minden évben, minden tanácskozáson előkerül, hanem elhatározott szándék, melynek a megvalósítására konkrét határidőt tűz" m k ki magunk elé a Móra k ö n y v k i a d ó b a n . Ezt a szándékunkat azért is kell most e l ő h o z n o m , mert két megye

gyerekkönyvtárosai

ülnek itt, akik vihetik a hírt, és akiket én most erről a helyről megkérek arra, hogy ajánlatom, javaslatom elhangzása

után

nc hagyjanak bennünket békén a Móra k ö n y v k i a d ó b a n , kérjék rajtunk számon azt, amit én itt elmondani

fogok.

A kultúra amolyan együgyű hadi szolgájaként arra gondoltam - és arra gondoltunk nagyon sokat, az IBBY magyar bizottságában már évekkel e z e l ő t t , s a Móra kiadóban is többször felmerült - hogy létre kellene hozni egy országos

gyermekkönyv-

k l u b o t , de egészen más alapokon, mint ahogyan az ilyen és hamozgalmak 1945 óta kis hazánkban szerveződtek és elhaltak

Efféle klubmozgalom szerte a világban van, és az a sajá-

tos eredménye ezeknek a klubmozgalmaknak, hogy azokban a környező o r s z á g o k b a n , ahol működnek, az olvasáskultúra

nagyobb

szinten áll, mint Magyarországon. Olyan országokban működnek gy "it k k ö n y v - k l u b o k , ahol igazán nem hiánycikk a könyv. Például A u s z t r i á b a n ,

Nyolcszázezer tagja van ebben a pillanatban az

osztrák gyermekkönyv-klubnak. Olyan országokban is működnek g y e r m e k k ö n y v - k l u b o k , amelyeknek a könyvkiadási struktúrája alapvjtűen más, mint a miénk, és az ő modelljüi ket lemásolnunk nem lehet. Ilyen például a Szovjetunió. De van egy olyan modell, ami i • :mes a követésre. Ez a cseh példa. Szándékosan hogy

mondom,

oh, mert van szlovák könyvklub is. Ennek a cseh könyv-

klubnak hatszázezer tagja van, és azokat a könyveket, amelyeket a klub tagjai számára adnak ki, csak a klub tagjai kapják m e g . Mégpedig azzal az elhatározott szándékkal, és a mi szándékunk ebben azonos, hogy az az á l t a l á n o s

iskolás gyerek, aki

már megtanult o l v a s n i , valamilyen szinten olyan könyveket rend e l h e s s e n és kapjon meg - s a 6 - 7 év során, amíg a klub tagja m a r a d , olyan h á z i k ö n y v t á r a t építhessen fel magának -, amelyet később sem fog s z é g y e l l n i , nem fog kidobni, majd a saját g y e r e k e i n e k . Ehhez

hanem

továbbadja

rengeteg felkészülésre van

s z ü k s é g e a Móra könyvkiadónak és rengeteg támogatásra letre is. Szüksége van a gyerekkönyvtárosok

és öt-

támogatására,

nemcsak a l e b o n y o l í t á s b a n - erre majd később visszatérek -, hanem a rendszer k i d o l g o z á s á b a n

is. Erre egy év áll rendelke-

zésre. Mert 1983. szeptember l-jétől - tanévben gondolkodva be akarjuk indítani a Móra könyvklubot. Szükségünk van egy o~ lyan közegre, amelyik számon kérheti rajtunk, hogy inj ér t azt a könyvet adtuk ki, amelyet kiadtunk, miért úgy dolgozunk, anogy d o l g o z u n k , miért úgy írnak az írók, ahogy írnak. Tájékozódnunk

kell.

Itt Károlyi Ágnes a zokni-novellát emlegette, és erről eszembe jutott Ladányinak az a verse, amely arról szól, hogy nem m o s o t t lábat, mert egy agglegény nem jár annyit lányok után,hogy m i n d e n n a p lábat mosson. Talán morbid itt ezt emlegetnem, de ennek a versecskének a címe az, hogy "Agglegény esti

védőbeszéde,

avagy reflexió a közösségi társadalom alakulásáról." Most a közösségi társadalom alakulása ott is lemérető, hogy ebben a pillanatban az író-olvasó találkozókon és bizonyos más tanácskozásokon kívül valóban nincsen élő kapcsolat azzal a közeggel,

amely számára mi dolgozunk. Ezért kell m e g t e r e m t e n i , mart ez valamennyiünk érdeke. Hadd legyek optimista: igaz ugyan, hogy egy felmérés szerint, utolsó előtti helyen áll a magyar általarms iskolás gyerek a szöveg megértésben és az olvasásban, de a,:ért abban is b i z t o s vagyok: a magyar

általános-iskolásoknak

..i.julább egytizede hajlandó lesz e klubba belépni. A klubkiauvonyok kapcsán mozgalmat lehet csinálni, ehhez is kérem a segítségüket és ötleteiket. Egy olyan országos kulturális mozgathat lehet e l i n d í t a n i , aminek eis. lépésében csak az a célja, iisgy az a bizonyos egytized előkerüljön a nagy szürke tömegjel, amiről mi azt. mondjuk, hogy vagy nem tud olvasni, vagy jzt, hugy másfajta igényei vannak, de nem látjuk őt igazán, v ruljun elő az a százezer gyerek - körülbelül ennyi az egytized - mert ez a százezer gyerek az öriük segítségével .<. i. művelhet. iís ennek a mozgalomnak, az olvasásra

csodá-

szoktatás-

ifik csak így lehet igazán eredménye. Csak így! Mórt

ha abból

Kiülök ki, amit a Móra könyvkiadó jelenlevő képviselői

velem

.•••jy.it t iia 1 Ihattak az Állami Könyvter jesztö Vállalat egyik megb e s z é l é s é n , hogy ok - budapesti érdekeltségű vállalatról szó

van

e z e r - e z e r s z á z emberrel dolgoznak és évente ötszázan lép-

nek ki tőlük, illetve lépnek be hozzájuk, ezek többsége könyvesbolti eladó, de a negyven százalékuk nem érettségizett, akkor én is odateszem az ujjamat, a csengőre. LEHGYEL

BALÁZS:

Befejezésül az elméleti kérdésekre szeretnék Az elmélet terén a következő

visszatérni.

helyzet állt elő. Valamikor, húsz

évvel uzelütt, kimondtuk azt, hogy a gyerek- ós ifjúsági irodaion,:;] érvényesek az általános esztétika szabályai, ás hogy

f e j l ő d é s é t befolyásolja a felnőtt irodalom fejlődése. Ez eijy k i c s i t agresszív lépés volt előre, amelyet azért kollettt .látványosan m e g t e n n ü n k , mert az ifjúsági irodalom meg nem becsültségén szerettünk volna v á l t o z t a t n i . Azt szerettük volna elérni, hogy a magyar t á r s a d a l o m b a n az érintettek, a szülőktől, a k ö n y v t á r o s o k t ó l a k r i t i k u s o k i g , mindenki rájöjjön arra, hogy ez a terület, ez a munka is elsősorban a művészet törvényei alatt áll és nem a d i d a k t i k a , pedagógia és pszichológia

kizáró-

lagos uralma alatt. Ez utári a lépés után. itt most megpróbálkoztunk azzal, hogy mégiscsak megkeressük azokat a külső adotts á g o k a t , amelyek b efolyásolják az ifjúsági írót, meghatározva, k i c c v e k e l v e m o z g á s t e r é t . Némileg ugyan h a b o z v a , de kimondtuk azt a v a l ó s á g o t , hogy az ifjúsági irodalom bizony alkalmazott

iroda-

lom, mint ahogyan a felnőtt .irodalomnak IS S 2 S mos területéről el lehet m o n d a n i , hogy az maga is alkalmazott irodalom. Egy l e k t ü r - í r ó vagy egy b e s z t s z e l l e r - í r ó is például pontosan tudja, hogy olvasói kedvéért lényegében a sablonokat kell megcél o z n i a , azokat kell érdekesen felöltöztetnie, nem rugaszkodhat el tőlük, ha tömeghatást akar elérni. Egészében tehát egyetlen dialektikus szellemi mozdulatról van itt szó: előbbre l é p t ü n k , és most egy kicsit hátrább léptünk, de ez a hátralépés nem olyan nagy hátralépés, mint ahogyan azt gondolni lehet. Mindjárt megmondom, hogy miért. Mert maga a művészi tevékenység

is ilyen kettős, dialektikus valami;

két ellentétes tényező befolyása alatt áll. Ha az ember felveti

azt a kérdést, hogy mire jó a művészet, dehogyis tud a

kérdésre egykönnyen válaszolni. Azt azonban tudja, hogy valam i k o r , egy nagyon mély k o r b a n , mikor az első barlangrajzokat

f á k l y a f é n y n é l vagy anélkül megcsinálta az ősember, attól kezdve az emberiség nem tud művészetek nélkül élni. Tehát a művészet, annak e l l e n é r e , hogy voltaképpen alig tudjuk

elmondani,

hogy mire jó, alapvető szükséglete az embernek. Már most az ogyik oldala a művészetnek az, hogy a művész valami célbői csinálja, valamit létre akar hozni azok számára, akik nézik, de ugyanakkor valamit csinál magából, a maga számára, amikor csinálja. Egyfelől tehát - mondjuk így - a valóságot, a világot tükrözi, másfelől kifejezi magát. 5 ebben rejlik a művészetek, a művészi tevékenység dialektikus kettőssége. Logikai

sorrendbe

téve: fölfedezi magát, magában a világot és a nézőkkel, hallgatókkal mindezt föl fedezteti . Kénytelen vagyok erre itt kitérni, mert e l h a n g z o t t , több ízben is, hogy a művészet: A tokrözési elméletnek vannak nagyon is distinktiv másfelől primitív, veszedelmes leegyszerűsítői. Nem

tükröz.

képviselői, feledhet-

jük, hogy az egész zsdánovista kultúrpolitika, mely az írókat, művészeket puszta politikai propagátorokká tette, ezen a tükrözési elméleten alapult. Az elmélet leegyszerűsítésén. Csakhogy ezzel a tükrözéssel az a baj - ha sző szerint veszem az alapját képező hasonlatot -, hogy a tükör mindig is passzívan azt veti vissza, ami belekerül. A művészet valóságképe viszont nem ilyen mechanikus vagy fénytani. Mindig is belejátszik a személyiség. Dehogyis egyformák a tükrök. (Zsdánov még azt is előírta, hogy hogyan és mit kell láttatniuk!). A személyiség jelenléte nélkül nincs világfelfedezés, ahogy az olvasó-néző számára nincs személyiség nélküli világfelismerés sem. Az átélést, a művészi személyességet azért kell itt különösen hang-

s ú l y o z n i , inert ezzel az alkalmazott irodalommá

minősítéssel

k a p c s o l a t b a n felmerülhet: az ifjúságnak írni így hát mechan i k u s , csaknem ipari dolog. Valami olyan, melyben a mesterségnek bizonyos szerény törvényeit betöltve

máris létre jön a mű.

Erről azonban szó sincs. Igaza van persze Fekete Gyulának abban, hogy olykor a rosszul megcsinált munka, az esztétikailag értéktelen is igazi élményt képes kiváltani. Hogy a gyerekek olykor fércművekből is igazi érzelmeket, a saját maguk számára mély élményeket tudnak meríteni. Ez azonban az olvasói

fo-

g é k o n y s á g t ó l , a képzelettől függő véletlen. A mi célunk nem lehet más, minthogy a véletlentől függetlenedve,

sugalmazó

esztétikai fokon érjük el, keltsük fel az elményeket. S az is igaz, amit F . K o m á r o m i Gabriella oly meggyőzően

fejtegetett,

hogy a koronkénti ízlésváltozások, napjainkban például a szecesszió új d i v a t j a , befolyásolják magát az esztétikát vagy lega l á b b i s esztétikai befogadásukra hatással vannak. Ám stílusdi vat ide, stílusdivat oda, az alaptörvények aligha változnak. A művészi munka marad az, ami: a személyiség egyedi, átélt világfelismerése. Hogy a hatékony művészi munkában, vagy akár csak egy-egy m e g n y i l a t k o z á s á b a n mit számít a személyiség jelenléte, tapasztalhattuk

itt is, a tanácskozás során. Tatay Sándor egyé-

niségének kedves szuggesztivitása például abban a felszólalásában is m e g n y i l a t k o z o t t , amit a könyveiből olyan jól

ismerünk.

Mem itteni példát mondva: ha valaki elolvassa Mándy Iván könyveit, az ifjúságnak írt pompás Csutak-könyveket, személyes ismeret séget kötött Mándyval, úgy érezheti. Ha a Vasárnap dönt, vagy

a Ketten a hegyen című regényeket olvassa, Vidor Miklóssá!

kerül k a p c s o l a t b a . Hiába, nem lehet úgy regényt írni, hogy az ember oda ne adja magát a regényének, hogy ne úgy látassa a világot, ahogyan ő látja. M ó r i c z Zsigmond bármilyen

író-óriás

volt is, és b á r m e n n y i r e is elmondhatni róla, hogy a magyar

iro-

da lomban a legtöbb figurát ő rajzolta meg, figurái mögött, a m e g í t é l é s ü k mögött

mégis mindig ő áll ott. Nyilas Misi er-

kölcsi kálváriájában pedig a legdirektebben. B e f e j e z é s ü l még valamit a történelmi regényről. Erről az .ismeretadó és érzelmileg a múlthoz kapcsoló műfajról kissé általánosítva m o n d t a m , hogy az ifjúsági irodalomban ennek .is a gy rekek a főhősei - legalábbis ideális esetben. Tatay Sándor és mások felhívták a figyelmet arra, hogy nam biztos, hogy ott annyira a gyerekek a hősök, a történelmi regénynek ők volnának a központi figurái. Már az ismeretterjesztő szándék

következté-

ben sem ez íny igaz. Ám érdekes volt az, amivel Tatay Sándor a kérdést kiegészítette. Hol vannak a magyar történelemben - kér dezte - azok a kétely nélkül ábrázolható hősök, akiket a maguk valóságukban odaállíthatunk példaképeknek. Ha a regényíró eltekint a g y e r e k h ő s ö k t ő l , s közismert történelmi alakot választ nem meséjének, hanem valóságigényes regénye hőseként, nehéz hely zetbe kerül. Hogyan, miként mutasson feddhetetlen

példaképeket

- ha azt akar mutatni? A politika, a történelemformálás nein olyan etikai dolog, amely kizárja az erkölcsileg

sajnos

visszás

vagy elítélendő cselekedeteket. Ha a magyar történelmen végigtekintünk, akkor a költő Zrínyi Miklóson, Rákóczi Ferencen, S z a c h e n y i n , Károlyi Mihályon kívül, vagyis négy-öt meghiúsult célú politikuson kívül

alig találni olyan nagynevű hőst, a tör

t éne Imi valóságot jól szemügyre véve olyari példát, hogy egysze-

rücn odaállíthatni a gyerekek elé. L e h e t , a z időben mélyebbre k e l l e n e visszamenni. Pedig a magyar történelemmel

foglalkoznunk

k e l l , hiszen a gyerekeknek nincs történelmi tudatuk. Nagyon későn alakul ki az e m b e r b e n az a felismerés, hogy mi mostan élő m a g y a r o k t u l a j d o n k é p p e n folytatók vagyunk. Későn alakul ki az a t a p a s z t a l a t , hogy M a g y a r o r s z á g o n élve életünk van, meghatározódik

determinálva

hosszú idő óta, az Árpád-kortól kezdve a mo-

hácsi csatamezőn át ás tovább. Es az, hogy mi és a mi gyerekeink hogyan élünk és hogyan fognak élni, egy hosszú generációsor

erő-

feszítésének a k ö v e t k e z m é n y e . A hazához való tartozás és a történelemnek ez a v á l l a l á s a , a dolog természeténél fogva, idegen gondolat a gyereknek. Nekünk kell a történelmet ábrázoló művekben - nekünk is - elültetni és fölnevelni. Tehát helyesbítőm a bevezetőben e l m o n d o t t a k a t , nem biztos, hogy csak

gyerekhősökön

k e r e s z t ü l kellene bemutatni azt a nagy erőfeszítést,

amelyben

jók, rosszak, kevésbé rosszak, hazafiak, akik életüket adták az országért és h a z a á r u l ó k , akik meggazdagodtak azon, hogy hazaárulók voltak, vettek részt. Hiszen a magyar történelem meglehetősen sajátos. Az egyik fijúsági történelmi regényemben maztam így sarkítva: rettenetes ország ez, nemhogy

fogal-

büntetés,

jutalom nélkül nem marad itt hazaárulás. A történelmi

regényre

nézve tehát fokozottan érvényes az, amit Fekete Gyula

fejtege-

tett: etika nélkül nincs könyv. Etikai magatartás nélkül nincs irodalom. Azt hiszem,ezt Ottlik Géza még konkrétabban

fogalmazta

meg: "kis ország v a g y u n k , nem engedhetjük meg magunknak, hogy íróink erkölcstelenek legyenek." Azt gondolom én is, nem engedhetjük meg magunknak, hogy könyveink ne erősítsék, ne fokozzák azt a

t e r m é s z e t e s erkölcsi érzéket - volt itt róla szó

amellyel a

gyerek, csaknem mint adottsággal, születik. Nincs másképp bármi közhely: a gyerekkor igazságérzetének tiszta dolgokat kell

tiszta lapjára

bizony

írnunk.

FEKETE GYULA: T a n á c s k o z á s u n k végére értünk, és remélem gazdagodva latokban

gondo-

és gondokkal is leterhelődve egy kicsit. Deffenzív ál-

lam vagyunk, az olvasási kultúra visszaszorulóban. Ezt minden szám m u t a t j a , mindenféle felmérés ezzel az eredménnyel

szomo-

rít. Hogy az olvasási kultúra visszaszorulóban van, nemcsak nálunk j e l e n t k e z i k , de általában is. Ez a fajta civilizáció már a pusztulását rajzolja föl Európában. Csak az a kérdés, hogy milyen lesz ez a pusztulás, ennek a civilizációnak a pusztulása, annak az olvasási kultúra visszaszorulását mindenütt

dokumentálj

Nem hiszem,hogy szükségszerű volna a szocializmusban ez a visszaszorulás. De nem találtuk meg az ellenszerét^ és én úgy is, mint az Olvasó Népért mozgalomnak egy munkása, tudom, mi mindennel próbáltuk csak legalább fékezni ezt a visszaszorulást, például a gyerek olvasása tekintetében. Hogy az olvasás tíz év alatt egyharmad részével esett vissza, az csak a mérhető része a dolognak. De sajnos, azt hiszem, még a nem mérhető részben is van lebomlási folyamat, amivel szembe kellene szállni. Jelezni kívánom, hogy igen fontos tényezőnek tartanám itt azt, amit Bazsó Márton elmondott. Abban tehát, hogy megpróbáljuk fékezni az olvasási kultúra visszaszorulását, különösen a gyerekeknél. Ezt a bizonyos könyvklubot, vagy könyvbarát mozgalmat

kell m e g s z e r v e z n i , f ü l l e n d í t e n i , ha A u s z t r i á b a n , ha Csehszlovákiában, B u l g á r i á b a n is, k ö r n y e z e t ü n k b e n mindenütt

sikerült.

Én már szereztem t a p a s z t a l a t o k a t , hogy nálunk miért nem sikerült. E p i l l a n a t b a n az a helyzet a felnőtteknek szóló kezdeményezésnél,

hogy

úgy látszik, befulladóban van, ha csak va-

lamit nem találunk ki,

hogy levegőt vegyünk. Tudniillik rá-

bizuák a k ö n y v t e r j e s z t ő k r e , ott igenis ellenérdekeltség

foly-

tán nem törődnek vele. Pedig milyen egyszerű volna. Mondjuk, az Erdély történetét adjuk ki a könyvbarátoknak, de csak beiratkozott könyvbarát kaphatja meg. Tudom, hogy a százezret

megköze-

lítenénk. Nem kell itt ilyen-olyan kedvezmény. Ilyen megoldások kellenek. De az biztos, hogy az olvasási kultúra

lemorzso-

lódását, e l s i v á r o s o d á s á t nem fogjuk tudni gátolni, fékezni, ha nem csináljuk meg a k ö n y v k l u b - h á l ó z a t o t . Ezt ajánlásként is mondom. És megismételném

pár évvel eze-

lőtti ajánlásunkat, azt, hogy évenként lopjon egy-egy olyan fiatal irodalomtörténész is ösztöndíjat, aki vállalja, hogy az ifjúsági-, a gyermekirodalommal hivatásaként

foglalkozik.

Most pedig első hangsúllyal házigazdánknak köszönöm meg ezt a három napot, mert gondoskodtak, méghozzá igen jól arról, hogy időnket tanácskozásunk céljára használhassuk, és még egymással való találkozásra meg kellemes időtöltésre is. És köszönöm minden jelenlévőnek a figyelmet

és külön azoknak

erőfeszítéseiket,

akik felszólalásaikkal hozzájárultak a tanácskozás sikeréhez. Az írószövetség nevében köszönöm meg mindezt. Itt - a tanácskozás befejezésének perceiben - technikai hiba folytán a magnó kikapcsolódott, és a továbbiakat nem vette, így többek között Schattinann Csabának, a KISZ Tolna megyei titkárának meleghangú búcsúszavait sem őrizhette m e g . )

írásban oij'i 1.tri l o 11: hu? zászólások B E R K E S ERZSÉBET: K i s k a m a s z o k olvasmányairól tűnődöm. Könyvkiadásunk - helyesen -

szem

előtt tartja az életkori sajátosságokat, amikor a

könyvek tartalmát, formáját megtervezi, ügy tetszik hogy a kitűnő gyermekkönyvek

azonban,

(kb. 5-B éves korhatár k ö z ö t t ) és

a serdülőknek megjelentetettek mellett (13-től), alig valamit kapnak a 9 - 1 3 év közöttiek. Ezt a még "nem" nélküli jóformán minden

korosztályt

írdekli: a gyerekeknek szánt Weöres-versek, a

felnőtteknek írtak, a mesék is, de az igazi regények is. Tapasztalat szerint azonban velük foglalkozik legkevesebbet a szerzők és kiadók fantáziája. Néhány verseskönyv

(Benkő Attila, Szepesi

Attila tollából), néhány kisleányoknak szóló regény (Szabó Magdától), néhány fióknak szóló ismeretterjesztő munka (a nagy fölfedezésekről)

jelzi ugyan a törekvést, de elég kevés ezeknek a

száma, hogy valódi o l v a s m á n y k é n t , könyvre kapató örömöt jelenthetnének . A sajtó is velük bánik legmostohábban. Talán csak a Kincskereső veszi valóban figyelembe elvárásaikat, de ennek

kiállítása

majdnem olyan "szerény", mint a magyar sajtó legrútabb

lapjáé,

a Magyar Ifjúságé. Úgy gondolom, hogy mind a Móra Könyvkiadó, mind az Ifjúsági Lapkiadó nagyobb súlyt kellene helyezzen ennek a korosztálynak a meghódítására. Mert ha szép

gyermekkönyveket

olvastak is - még nern lettek olvasókká; televízió, video s más mozgóképek könnyen elhódíthatják őket, örökre könyvetlenné

for-

málva a korosztályt. Helyesnek látszana, ha rangos írókat vonzó pályázattal segítene kéziratok születésében a kiadó: olyan

pályadíj

vagy honorárium

f ü l a j á n l á s á v a l , hogy végleg kiiktassa

azokat,

akik szépirodalom p e r i f é r i á j á n , "jobb hiján" írnának a gyerm e k e k n e k . Ez t e r m é s z e t e s e n vonatkozik a tudományos

ismeretter-

j e s z t ő művekre, illetve azok íróira is. A klasszikus irodalom kibocsátásakor is érdemes volna szem előtt tartani azt a k o r o s z t á l y t , amelynek kötelező olvasmányai l e s z n e k . A m i n t a s z e r ű Képes történelem mellett hasonlóképp jól illusztrált s z í n h á z t ö r t é n e t i , életrajzi kötetek is elkelnének, hogy a r u h a v i s e l e t , bútorok stílusa is segíthessen az időbeli t á j é k o z ó d á s b a n , kortársak egymás mellé helyezésében, a teljes kultúrhistória

megérzékitésében.

Ugyanakkor o l v a s m á n y o s a k is legyenek (mondjuk a reformkori a l k o t á s o k ) . Jókait alig is hajlandók olvasni a mai fiatalok. Nem a meseszövés tartja őket távol, hanem a lapalji vagy kötet végén föltüntetett j e g y z e t e k , magyarázatok

tántorítják el őket.

M i n t h o g y a cselekmény vonzó, nem bíbelődnek ezek

kibogozásával

- ugornak egyet. M e g t a r t v a a fiatal felnőtt korosztály

számára

k i a d o t t teljes s z ö v e g e k e t , hasznosnak látszanék, ha a fiatalabbak á t d o l g o z o t t , rövidített változatot kapnának, lehetőleg gazdag illusztrációval. Mint másutt, úgy itt is fontos lenne, hogy az átdolgozást ne irodalmi segédmunkások, hanem a szakterület legjobbjai végezzék el. Külföldi k l a s s z i k u s o k b ó l igen jó, gyermekkorúaknak is használható fordításaink vannak (Dickens Ottliktől, Sterne Határ Győző tői stb.), de nem kevés nehézséget okoz a korosztálynak (a nagyobbaknak is), a nevek helyes kiejtése. Alig is találunk olyan könyvet, amelyben e l i g a z í t a n á n a k a helyes kiejtésről, amint az sem szerencsés, hogy a neveket

lefordítják.

Ez a k o r o s z t á l y , amelyik már idegen nyelvet is kezd tanul ni. Mem látszanék h a s z o n t a l a n n a k , ha ezt is kalkulusba né a kiadás. Idegen nyelvű kiadványokkal

• rövid

ven

csattanós

történetek, vonzó i l l u s z t r á c i ó k k a l , esetleg fakszimile

for-

mában -, ahogy azt a Szovjet Irodalom is teszi. Az sem lenne esetleg rossz, ha az eredeti szöveg mellett a magyarításra

is

példát adnának: így fordította le Vörösmarty, így Mészöly Dezső így a nyájas olvasó. Valószínű,

hogy a szakosított könyvkiadás

határvonalainak

tisztelete is okozza, hogy éppen ennek a korosztálynak tankönyvek ötlet telenek , f a n t á z i á t l a n o k , nyelvileg (l-rdemes az orosz n y e l v t a n k ö n y v e t , a történelem

szóló

sivárak,

tankönyvet, az

életrajzi m a g y a r á z a t o k a t és verstani sí várságokat,-hogy a betűtől is elmenjen a kedvük-a felső-tagozatosok esetében m e g n é z n i ) A Móra Kiadó kevéssé siet ezek kiküszöbölésére, szakismereteket közlő szórakoztató kötetek

illetve

megjelentetésére.

Hol van egy gyermekeknek szóló verstan? Hol egy zenei,

operai

kalauz? Hol egy neki szóló művészettörténet? 5 akkor még nem beszéltünk egy, az Ablak-Zsiráfhoz fogható vonzó küllemű, jól érthető

enciklopédiácskáról.

Úgy tetszik, a könyv- és lapkiadás osztozik a társadalom tudatlanságában: erről a korosztályról a legnehezebb megállapítani, hogy hol tart szellemi

fejlődésében: iskola, ifjúsági

mozgalom, család és hasonlók meghatározta életében mennyi szabad idővel rendelkezik, m ire használhatja (mert ha nem tenyász tik é l s p o r t o l ó v á , akkor a mozgási lehetőségei is igen korlátozottak), s így olvasmányairól

sein törekszünk

gondoskodni.

Úgy tetszik,a kevésbé i d e o l ó g i a i - h o r d o z ó szakterületek szóló k i a d v á n y a i , mint a Búvár könyvek, Matematikai

nekik

lapok,

inkább betöltik ezeknek a kiskorúaknak az igényeit, mint az irodalom, t ö r t é n e l e m , művészetek körében kiadottak. javaslatom tehát az, hogy a szerkesztőség vizsgálja meg, m i l y e n tankönyvek - k ö t e l e z ő ismeretek - birtokában, azokat m i k é p p e n kiegészítő kiad.ási föltételek mellett tudna klaszs z i k u s hazai, külföldi és kortárs műveket számukra

kiadni.

I s m e r e t e i k e t , k é p z e l e t ü k e t , játékos hajlandóságukat

miképpen

tudná fölhasználni további ismeretek megszerzése végett, illetve további tanulmányaikhoz milyen segítséget adhatna

történelmi,

é l e t r a j z i r e g é n y e k k e l , kézikönyvekkel. (A régebbi irodalom alig is érthető mitológiai

ismeretek nélkül. A forgalomban lévő mito-

lógiai A3C az ifjabb tanároknak is nehézséget jelent. Talán a j u g o s z l á v i a i kiadású képes Bibliától sem kellene

idegenkedni.)

Ilyen vállalkozások esetében az is kézenfekvőnek látszik, hogy több kiadó közösen v á l l a l k o z z é k a megjelentetésre. Mindezzel pedig csak azt akarom hangsúlyozni, hogy olvas mányok dolgában is úgy fest ez a korosztály, mint ahogyan öltözékük dolgában: kinőtt tavalyelőtti ing, és öt évvel idősebb testvérük nadrágja. Az egyik szorít, a másik lötyög. Igaz, k ö n y v r e sincs több pénzünk, mint ruhára, de a könyvről is le lehet szokni, a télikabátról csak nehezebben. Ezért kell jó, jobb könyv ennek a korosztálynak

is.

MÉRY

ÉVA:

Tolna megye 16 középiskolája 9 településen található. A 16 k ö z é p i s k o l á b ó l 9 gimnázium, 7 pedig

szakközépiskola.

Az 1983-34-es tanévben összesen 1097-eu járták a negyedik osztályt. Azonos arányban oszlott meg a tanulók száma - 548 gimnazista és 549 szakközépiskolás - a két

iskolatí-

pusban. 1984 májusában felmérés készült, amely a középiskolai esztétikai oktatás és nevelés helyzetéről kívánt

látleletet

adni. Felmérő lappal dolgoztunk - amelyet kitöltött az összes negyedik osztályos 91 "í-a, 990 tanuló. Jelen tájékozta tásban az irodalmi ízlés helyzetéről ségizöknél

végzett vizsgálat

kívánok rövid képet adni az éret alapján.

E fiatalok olvasmányairól kérdéscsoport tudakozódott,

fi-

gyelembe véve, hogy a középiskola négy évfolyama jelentős számú irodalmi mű e l o l v a s á s á t , feldolgozását kívánja meg tanulóitól. A k é r d é s c s o p o r t első része a 1egjobba11 tetsző kö teInz0e11 előírt három olvasmány felöl érdeklődött, míg a második feli; a szabadidőben elolvasott három legkedvesebb mű fe1ő1. Az érettségi előtt álló középiskolások 06,1 -i-a

nevezett

meg három kedvenc kötelező olvasmányt. Két művet 9,1 %, egyet 2,7 % jelölt mag. A tanulók két százaléka ezt a kérdést válasz nélkül hagyta. A négy év folyamán a tanterv a gimnáziumban 27, a szakk ö z é p i s k o l á b a n 25 regényt, nagyobb terjedelmű verses epikát vagy drámát jelül kötelező feldolgozásra. A mennyiségi követelmény mellett a tanár . meglehe I:fisén tág tere t kap a válogatásra. Részben ezzel magyarázható, hogy a gimnazisták 101, a szakközépiskolások

•'•'> féle művet soroltak fel kedvelt kötő-

lező o l v a s m á n y k é n t . Ha csak azokat a műveket vesszük

figye-

lembe, amelyek legalább 10 diáknál e l ő f o r d u l t a k , akkor a g i m n á z i u m b a járóknál 30, a s z a k k ö z é p i s k o l á s o k n á l

29-re

c s ö k k e n a m e g n e v e z e t t művek száma. A végső összesítésben az alábbi kép alakul ki: A k ö t e l e z ő házi olvasmányok összesített

sorrendje:

Szavazatok száma

Szerző, cím

-Ő

1. Dürrernatt: Fizikusok

210

20 ,0

2. S h a k e s p e a r e : Rómeó és Júlia

162

16,2

3. Ajtmatov: A versenyló halála

160

16,2

4. Madách: Az ember

159

16,0

5. Semprun: A nagy utazás

146

14,4

6. V.Hugó:

118

11,0

7 . 3 a 1 z a c : G o r j. o t apó

100

10,0

0. Katona J.: Búnk bán

100

10, o

tragédiája

Nyomorultak

Az összesítésben egyetlen mű szerzett a diákok 20 V á n a k m a r a d a n d ó é l m é n y t , s még 7 mű szerepel legalább a tanulók 10, illetve - valamennyi százalékánál. Ezen kívül a tanulók legalább 5 9í-a még 12 művet jelöl. A megnevezett

többi

irodalmi alkotás (mint már fent említettük: 66 és 101!) szórványosan fordul elő. A szóródás gyanítható okai a következőkben keresendők: A tanári magyarázat és szuggesztív!tás k ü l ö n b ö z ő s é g é b e n ; abban, hogy a tanulók többsége csupán a kötelező olvasmányok kis százalékát olvassa el; abban, hogy az o l v a s á s helyét átveszi és betölti a tévé és a filrnélniény (n felsorolt legjobban tetsző 0 műből ötöt bemutatott a tévé);

e s e t l e g , hogy a k ö t e l e z ő olvasmáyanyag nem mindenütt kellíi m e n n y i s é g b e n

állhat

rendelkezésre.

A felsorolt legjobban tetsző nyolc mű közül: hat külföldi szerző m u n k á j a , közülük hárman 20. századiak, kát magyar szerzőt találunk, közülük egyik sem 20.századi. Műfaji

megoszlás

szerint: négy regény, - valamennyi külföldi szerző műve, négy dráma - ebből kettőnek magyar az írója. Úgy érezzük, hogy bár a tananyagban mindkét

iskolatípus-

nál nagyobb arányban szerepel a magyar irodalom, a legkedvesebb o l v a s m á n y o k többsége minden relációban a világirodalomból

kerül

ki. A 20.századi, magyar irodalom kívül esik a tetszés szintjén. A legalább a tanulók két százalékának

is tetsző 31 inűből is

csupán hét 20.századi magyar szerző műve (egy-egy

Gárdonyi,

Lengyel József, K o s z t o l á n y i , Mikszáth, Móricz, Örkény és Sarkadi mű). G y a n í t h a t ó , hogy erről a tanterv, de a tanári gárda is tehet. Úgy tűnik, a pedagógus is szívesebben nyúl távoli vagy közeli k l a s s z i k u s o k h o z , mint napjaink

irodalmához.

A feladat második része a szabadidőbe1i , a tanulók érdeklődését ízlésvilágát talán jobban felmutató szabadon választható olvasmányélmények

után érdeklődött. A szabadidőben

olvasott művek jegyzéke rendkívül tarka képet mutat. Azonnal m e g á l l a p í t h a t ó , hogy nincs sikerkönyv, amely a serdülőknél kézről-kézre járna. Sajnos még egy-egy

osztályon

belül sem mutatható ki egyértelműen ilyen olvasmányok A kért

nyoma.

három mű felsorolására sokkal kevesebb diák vál-

lalkozott, mint a kötelező olvasmányok esetében. A diákok 25 ?í-a nem válaszolt erre a kérdésre, egy szerzőt és művet jelölt meg a gimnazisták 16 és a szakközépiskolások 21 5s-a,

h á r o m , vagy két művet a gimnazisták 65, a szakközépiskolások 50 % - a . A l e h e t s é g e s jelöléseknek

(tanulónként három mű), tehát

csupán 54,4 százaléka került a feladatlapra. Ezt a helyzetet az alábbiak .idézhették elö: helyesírási okok miatt maradt el a válasz - bár külföldi szerzők neve és a címekben

szereplő

idegen nevek így is sok esetben hibásan szerepelnek -, tudják, hogy mit nem "illik" ilyenkor feltüntetni, s inkább üresen hagyják a helyet. Valójában azonban arra a szomorú tényre is utal h sok fehér folt, hogy a fiatalok közel 50 %-a nem olvas. Ezt a véleményt támasztja alá, hogy végül is: .1. A g i m n a z i s t á k 1,85 kötetet jelöltek

tanulóként,

2. a s z a k k ö z é p i s k o l á s o k n á l ez a szám 1,2 kötet csupán. Még a m i n ő s é g - e l e m z é s előtt m e g á l l a p í t h a t ó , hogy ez kevés. A szabadon választott olvasmányok jegyzéke összesen 232 író 444 művét tartalmazza. A részletes felsorolástól

eltekintve

a felsorolt művek közül: - értékes szépprózai művek közé sorolható

204 mű

47,9 %

- lektűr körébe tartozik

153 "

35,5

- e l s ő s o r b a n szórakoztató

71"

M e g j e g y z é s : 17 mű b e s o r o l h a t a t l a n

.16,6"

volt.

A legolvasottabb művek közé - ide soroltuk

mindazokat,

amelyek legalább 10 s z a v a z a t t a l a tanulók egy százalékánál megtalálhatók -, az alábbiak

tartoznak:

Szerző, cím 1.

Szavazatok szarna

D11 in a 3 : 11 o i 11; e C r i. s t;) n r t'» I ,j a

2. H e m i n g w a y : Az öreg halász és a tenger Hemingway: Akiért a harang szól 3. Stendhal: Vörös és fekete 4. 3 a r k a d i : A g y á v a 5. Szilvási Lajos: Egymás szemében

41 35 35 34 33 23

ó . S i e ri k 1 e w i ez: flua v a ti i s 7. Dókái Mór: Fekete gyémántok Sarkadi: Elveszett paradicsom 0. Jókai mór: Az arany ember

27 25 25 24

Merle: A sziget

24

Bronte, Emily: üvöltő szelek

24

9 . Jones, james • Mos t ős mindörök!<é V.Hugo: Nyomorultak 10. H e m i n g w a y : Búcsú a fegyverektől Pallos Sándor: Aranyecset

20 20 17 17

A nap szerelmese

17

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

17

11. Lengyel József: Igéző Berkesi András: Akik nyáron is fáznak , 12. Déry Tibor: Itthon

16 16 13

Bronte, Charlotte: Jean Eyre

13

Gárdonyi Géza: Egri csillanok

13

Rejt i J e n • >: Piszkos Fred a l-m i i :-ny

13

Solohov: Emberi sors Lengyel József: Oldás és kötős

13

13. Sallinger: Zab hagysz ő

12

Tamási Áron: Ábel

12

14. S a i n t - E x u p é r y : A kis herceg

11

Merle: M e s t e r s é g e m a halál

11

C h a r r i é r e : Pillangó

11

Déry Tibor: Szerelem

11

15. Berkesi András: Játék a tisztességgel Rsmargue: A diadalív árnyékában Móra F.: A r a n y k o p o r s ó

10 10

10

A l e g o l v a s o t t a b b 35 mű összesen 644 szavazatot kapott, azaz a jelölések 40,1 százalékát. Meg kell jegyezni, hogy a fenti f e l s o r o l á s b ó l csak azok nem szerepeltek általános vagy középiskolai tananyagban k ö t e l e z ő olvasmányként, amelyek alá vannak húzva. Ez csupán 16 rnű. A felsorolt 35 műből: - 15-nek külföldi, ebből 10-nek 20.századi, - 1 1 - n e k magyar, ebből nyolcnak

20.századi

s z e r z ő j e van. Valamennyi a regény vagy kisregény műfajába tartozik. Az összes - azaz a 232 - megnevezett író közül az alábbi 10 szerző kapta a legtöbb

szavazatot:

1. Jókai Mór

101

2. Hemingway

30

3. Merle

ó6

4. Szilvási Lajos

65

Dumas

65

5. Sarkadi Imre

53

6. Rejtő Jenő

53

7. V . H u g o

40

3. Borkcsi András

39

9. S t e n d h a l

36

S o r r e n d b e n az első 10 íróé a leadott szavazatok 37,5 %-a. Közülük - 5 szerző külföldi és közülük kettő 20.századi, - 5 szerző magyar és közülük négy 20. századi. A k ü l f ö l d i szerzők közül egy - Merle

az öt magyar

szerző

bői három - Szilvási, Rejtő, Berkesi -, sorolható a lektűr, a szórakoztató írók körébe. Nyomon k ö v e t h e t j ü k , hogy az összes felsorolt rnű - azaz 444 közül mely szerzők szerepelnek több müvükkel .is: 1. Szilvási Lajos

15 rnű ve

2. Jókai Mór

14

3. Rejtő Jenő

10

Berkesi András

10

4. Verne Gyula

"

" 9 "

Dumas Merle

9

Móricz Zsigmond

9

5. Moldova György

"

8

6. V.Hugo

7

7. Mikszáth Kálmán

6

"

Összegezve az elmondottakat az alábbi tehetjük:

megállapításokat

- m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy a középiskolások 25 :s-a nem olvas, s csupán alig töbo, mint 50 ; »-ának szabadidős tevékenysége az o l v a s á s i5. Ez még akkor is kevés, ha figyelembe vesszük, hogy a tanulás is o l v a s á s - i g é n y e s

elfoglaltság.

- a diákok szabad időben történő olvasási szokásait a s z ó r a k o z á s i , k i k a p c s o l ó d á s i szándék

elsősorban

irányítja,

- különösen a 2 0 . s z á z a d i szerzők esetén elsősorban a lektűr felé nyitottak a diákok, - néhány szerző műveinek széles skálája szerepel a listán (pl. S z i l v á s i , Jókai, Rejtő, Berkesi). Ebből az következik, hogy a diákok o l v a s m á n y a i k a t az írók kedveltsége szerint

választ-

ják. Bár ennek e l l e n t m o n d a n i látszik, hogy a kötelező olvasmányok esetén k e d v e l t k é n t szereplő szerzők - Dürenmatt, Ajtmatov, Sernprun - már nem szerepel az utóbbi

listákon,

- a listákból úgy tűnik, hogy nincs sikerkönyv, amely kézről kézre járna, amit egymásnak ajánlanának elolvasásra,

amely-

ről szívesen beszélnének a fiatalok, - a s z ó r a k o z t a t ó , k ö n n y e d e b b , izgalmas olvasmányanyag

kedvelése

az életkori s a j á t o s s á g o k k a l magyarázható ugyan, de a középiskolai m ű v e l t s é g a n y a g ellen szól, erőteljesen az értékes olvasmányok

hiányolhatjuk

számát,

- a közelmúlt és napjaink irodalmi értékeiben jórészt járatlanok a k ö z é p i s k o l á s o k . Tanári hibául is felróható, hogy Tolna megyében Illyés Gyula neve például - sem kötelező, sem szabadon választott olvsmányként - nem vetődik fel. A mai fiatal írók-költők neve egyszer sem említődik.

A vizsgálat

tudakozódott n lírai ízlésvilágról

is.

Erről most idő hiányában nem szólhatunk. Végiil is a kérdésekre adott feleletek összecsengenek. Az érettségi

előtt

álló gimnazisták irodalmi ízlése talán kicsivel mutat .jobb képet a s z a k k ö z é p i s k o l á s o k n á l .

A helyzet azért

lehangoló,

mert ezután a tanulókból vagy munkába álló felnőttek

lesz-

nek, akik í z l é s v i l á g á t , szokásrendszerét már továbbra nem tudatos pedagógiai munka, hanem a környezet hatása

alakít-

ja, s a felnőttséggel járó gondok, terhek gyengítik. Akik t o v á b b t a n u l n a k , azok pedig szakirányú képzésben

vesznek

részt. így e l m o n d h a t j u k , hogy a középiskolával az irodalmi í z l é s n e v e l é s , az olvasóvá nevelés időszaka

befejeződött.

A tantervek egyértelműen fogalmaznak. A pedagógus az irodalom órán "fejlessze tovább a tanulók ízlését, esztétikai fogékonyságát, ítéletalkotó képességét, hogy az irodalmat szerető, értő, élvező, az irodalmi élményeket igénylo, tudatos olvasókká váljanak: fejlessze ki bennük a folyamatos, rendszeres önművelés

igényét."

KUN MAGDA: Irányzatok a gyermek- és ifjúsági irodalom

megítélé-

sével kapcsolatban a német nyelvterületen - erről szeretnék némi tájékoztatót

adni.

A német nyelvterületen működő teoretikusok nagy adatbázisra, sok intézményre és folyóiratra

rendkívül támasz-

kodhatnak. Egyedül az NSZK-ban IC kritikai, elméleti folyóiratot, időszaki kiadványt tart nyilván a szakirodalom a gyermek-' és ifjúsági irodalom

tárgykörében.

M ü n c h e n b e n működik a világ egyetlen olyan könyvtára, amelynek

f ő f e l a d a t a , hogy a nemzetközi gyermek- és ifjú-

sági irodalmat gyűjtse. Ennek a könyvtárnak a világ minden r é s z é b ő l ezernél is több könyvkiadó évente 15 000 könyvtári e g y s é g e t ajándékoz. 1906-ban 450 000 kötetes állománya A kutatók

volt.

zarándokhelye.

Mintegy húsz évvel ezelőtt sorra alakultak

Nyugat-Európá-

ban a gyermek- és ifjúsági irodalom kutatásával,

népszerűsí-

t é s é v e l foglalkozó i n t é z e t e k , és ezek többsége német nyelvt e r ü l e t e n van. legutóbb a bécsi intézet jubilált, és ebből az alkalomból é r d e k e s s z i m p ó z i u m o t rendezett

"MÁSODOSZTÁLYÚ

I R O D A L O M ?" címmel. Az intézet egyébként széleskörű

tanács-

adó hálózatot tart fenn, amelyet tanárok, diákok, könyvtárosok vesznek igénybe. A u s z t r i á b a n jóval nagyobb van a m e g b í z h a t ó t a n á c s a d á s n a k , mint nálunk

jelentősége

Magyarországon,

inert gyakorlatilag lehetetlen a könyvválasztékot

áttekinteni.

A "németközi" lehetőségek kihasználása révén ugyanis már 1979-ben mintegy 130 k ö n y v k i a d ó 3300 féle gyerekeknek

szánt

k i a d v á n y á h o z juthattak hozzá az olvasók, 10 millió példányban. Igen népszerűek az intézet által szakemberek részére öszs z e h í v o t t rendszeres nyári tanácskozások, amelyeken a gyerekk ö n y v - e l m é l e t legújabb irányaitól az illusztráció, a fordítás, átdolgozás kérdésein keresztül a hatásvizsgálatokig, minden aktuális kérdést

megvizsgálnak.

Az intézet önálló kutatómunkát is folytat, színvonalas k r i t i k a i folyóiratokat ad ki, amelyekben tájékoztatja a szakembereket a fontosabb események helyéről, időpont jóról is.

(BIG, frankfurti könyvvásár és k i á l l í t á s , bolognai

könyv-

vásár, müncheni karácsonyi, k i á l l í t á s , IBBY kongresszusok és más

tanácskozások).

Egy másik szellemi központ, a frankfurti

Gyermekkönyv-

kutatú Intézet, amely egyúttal egyetemi tanszékként is működik, és egy-egy szemeszteren csaknem 600 hallgatóval

di-

csekedhet. Többnyire germanisták választják a gyermek- és ifjúsági irodalmat szakdolgozatuk, disszertációjuk

témájául.

A kutatók a legkülönfélébb oldalakról igyekeznek a témát m e g k ö z e l í t e n i . Az előadások és szemináriumok felölelik az egyes k ö n y v t í p u s o k , műfajok vizsgálatát csakúgy, mint az egyes szerzők és életművük kutatását, értékelését,

didakti-

kai kérdéseket és speciális területeket is, mint amilyen a k é p r e g é n y , a képeskönyv vagy az iskolai Az intézet világviszonylatban

könyvtár.

is jelentős

eredménye

"A gyermek és ifjúsági irodalom lexikona" című négykötetes, hatalmas v á l l a l k o z á s , amely a kutatók nélkülözhetetlen zikönyve, kincsesbányája

ké-

lett. i

Az intézet fennállásának kerek évfordulója

alkalmából

külön kötetben jelentették meg az intézet történetét, eredményeit, amelyek nagymértékben köszönhetők a nagyvonalú gondolkodónak és szervezőnek,(s sziporkázóan szellemes dr. Klaus Ooderer

előadónak)

professzornak.

Egészen más konstrukciót mutat a zürichi

Gyermekkönyv

Intézet és Johanna Spyri Alapítvány, amely - mint a neve is mutatja -, főleg az ismert írónő emlékének ápolásával, hagyatékának gondozásával foglalkozik. Emellett azonban jut

ideje a 20 000 kötetes gyermekkönyv-gyűjtemény

s az 1 600

k ö t e t e s szakirodalmi anyag feltárására és népszerűsítésére, valamint t u d o m á n y o s és módszertani tanácsadásra, alkotó munkaközösségek s z e r v e z é s é r e . Ez az intézet egyedülálló gyűjteményéről

folyóirat-

is híres. 17 ország gyermek-folyóiratait

gyűjti.

A felsoroltakon kívül számtalan egyetemen, főiskolán és egyéb intézményben is foglalkoznak gyermek- és ifjúsági irodalommal; n é m e t nyelvterületen az említettek a legintenzívebb szakmai

erőforrások.

Létezik olyan c s ú c s s z e r v e z e t is, amely a gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó intézményeket, személyeket összefogja, ösztönzi, támogatja

a

tudományos munkát, díjakat ala-

pít, s z a k s z e m i n á r i u m o k a t szervez, érdekeket képvisel. Méghozzá nem is egy ilyen c s ú c s s z e r v e z e t van. Nálunk

Magyarországon

jobban ismert az "Arbeitskreis für Jugendliteratur" nevű szervezet, amely egyúttal az NSZK I3BY-szekciójaként is működik. 1955-ben alapították M ü n c h e n b e n , Erich Kästner és Jella Lepmanri b á b á s k o d á s á v a l . Tagszervezeteinek száma 38 fölött, egyéni tagjainak száma 40 fölött van. Ennek a szervezetnek "alternatívájaként" működik a "Roter Elefant" Arbeitskreis für Kinder - Bücher - Medien, amely azért alakult, mert az előbbi szervezet, úgymond, túl kevés lehetőséget biztosított tagjainak az együttműködésre. haladó, k r i t i k u s

és a gyerekek számára olvasható

Célja:

gyermekiro-

dalmat létrehozni, támogatni. Más médiákkal is foglalkoznak a könyvön kívül. Igyekeznek a gyerekek emancipációját és ennek n y i l v á n o s s á g o t is szerezni. Csak a

elérni,

nyilvánosság

cen-

zuráját ismerik el. Ez a társaság a hamburgi egyetem mellett m ű k ö d i k , vezetője d r . M a l t e Dahrendorf professzor, akinek neve M a g y a r o r s z á g o n elsősorban a lányregényekre vonatkozó kutatásairól ismert. Dahrendorf professzor egész pályája

során

szüntelenül kutatja azokat a motívumokat, amelyek a gyerekeket a triviálishoz vonzzák, és óva inti - elsősorban az iskolákat - attól, hogy túlzott követelmények támasztásával elvegyék a gyerekek kedvét az olvasástól. A két intézet által képviselt irányzatok között sokáig erős n e z e t k ülönbségek voltak, és részben vannak ínég ma is. De az álláspontok igen sok tekintetben közelednek

egymáshoz.

A nézetek konfrontációjára - többek között - a bécsi intézet 1936-ban, Bad Aussee-ban tartott tanácskozásán

került

sor. A tanácskozás tárgya: "IFJÚSÁGI IRODALOM - AZ IRODALMI SZÍNVONAL IGÉNYE ÉS A SZÓRAKOZTATÁS KÖVETELMÉNYE Ebből a tárgykörből következően tudományos

KÖZÖTT." vizsgálat-

nak vetik alá a triviális, a giccs fogalmát is. dr. Peter Conrady, a dortmundi egyetem tanára

véleménye

szerint felelőtlenül használjuk a "triviális" fogalmát, ezért ideje feltárni, hogy mit is jelent ez a kifejezés ma, az értékválság

idején.

Sorra veszi a fogalom valamennyi hagyományos

ismertető-

jegyét (pl. műfaji bizonytalanság, széleskörű terjedés, nyelvi ás tartalmi igénytelenség stb.), és sokról ezek közül kiderül, hogy túlhaladt rajta az idő. Az előadás

legfrappánsabb

részét az a 4-5 szemelvényből álló szövegválogatás

jelentette,

amelynek f e l o l v a s á s a k o r

fel-felszisszent a közönség a tipikus

k ö z h e l y e k , szirupos fordulatok, klisék hallatán. A megdöbbenés csendje akkor állt be, amikor ez a szakemberekből

álló,

nem is akármilyen m ű v e l t s é g ű közönség megtudta, hogy minden idézet é r t é k e s , k l a s s z i k u s műből

származik.

Az í t é l ő k é p e s s é g ü k b e n így jócskán megingatott e z u t á n még sokáig e l t ö p r e n g h e t t e k az előadó amelyek közül csak a legfontosabbat

résztvevők

megállapításain,

idézzük:

- Az értékes szépirodalom és a triviális egymás mellett és egymásban is létezhet. Mindkettő függ egymástól. való ö s s z e h a s o n l í t á s u k r é s z b e n vagy egészben

Egymással

során a társadalom tarthat egy művet triviálisnak.

Rendkívüli é r d e k l ő d é s kísérte ugyanezen a konferencián C h r i s t i n e N ö s t l i n g e r n e k , az osz trák gyerekek egyik jának" előadását. Az előzményhez tartozik egy

"író-sztár-

szenvedélyes

hangú beszéd, amelyet az írónő az 1905 évi könyvhét megnyitásán mondott arról, milyen méltánytalan, ha az irodalomtudósok felületes á l t a l á n o s í t á s s a l alábecsülnek egy művet csupán azért, mert a gyermek- és ifjúsági irodalom körébe tartozik. Nem veszik észre, hogy az utóbbi évtizedekben olyan irodalmi értékek születtek ezen a t e r ü l e t e n , amelyek joggal tartanak igényt a m e g k ü l ö n b ö z t e t é s r e és méltatásra. A szülők többnyire

tájéko-

zatlanok, nem tudnak válogatni, vagy nem is érdekli őket a dolog, a recenzorok, p r o p a g a n d i s t á k , pedagógusok pedig nem mindig képesek irodalmi kritériumokkal élni. Sokszor cserélik fel a funkció-kritériumokat

az értékkritériurnokkal.

"Arra a kérdésre, hogy milyen közlendőm van a gyerekek számára - mondta Nöstlinger -, a legtöbb pedagógusjelölt

ilyen

feleletet vár: életvezetési segítséget adni, fejleszteni a szociális fantáziát, fejleszteni a kritikai k é p e s s é g e t , felszabadítani a gyerekeket a szerepkényszerek alól, szociális k o r l á t o k a t lebontani stb. Ezek népszerű dolgok. Ilyenkor kerekre nyílik a p e d a g ó g u s j e l ö l t szeme: már tudja, hogyan írja meg a dolgozatát. De ha igazi irodalommal találja szemben magát, olyannal, amelyhez pedagógiai - szociológiai

eszközei

túl rövidek -, akkor e l b i z o n y t a l a n o d i k , megfutamodik. Az a baj, hogy társadalmunk nem ismeri eléggé a saját gyerekeit, és amíg nem tud velük új, jobb kapcsolatot találni, addig a gyermek- és ifjúsági irodalmat sern fogja komolyan venni. Gyakran kérdezik azt is - folytatta Nüstlinger -, hogy g o n d o l o k - e munka közben a gyerekekre. Igen, gyakran

gondolok

rájuk, mert a gyerekek nem sznobok, nem szabad a dolgukat m e g n e h e z í t e n i : érdekes formákra van szükségük ahhoz, hogy az " ü z e n e t e t " felvehessék. De soha nem gondolok az irodalmárokra A művészet ne " n e h é z " legyen, hanem mélyre hatoljon! Ne hallgassa el az élet n e h é z s é g e i t , de keltse fel az igényt a változtatásra és a reményt ennek lehetőségére. Ne csak men e d é k e t , oldást jelentsen azoknak, akik menekülnek a valóság elől, hanem serkentsen gondolkodásra! Mivel a gyermekkönyvek készítői sem a szülőket, sem olvasóik tanárait nem

változtat-

hatják meg - nem is beszélve arról a körről, amely a gyermekkönyveket a legjobb akarattal akár, és bizonyára a legtiszteletreméltóbb érdekek képviseletében, de irodalmon kívüli mértékkel méri -, nem marad rnás számukra, mint saját magukon változtatni. Ezért a szerzőknek, kiadóknak ineg kell sza-

badulniok e n g e d é k e n y s é g ü k t ő l ,

kompromisszumkészségüktől!

Több ö n é r z e t r e van szükség ahhoz, hogy igényeiket

érvénye-

síthessék! Akkor majd szép lassan az irodalomtudósok

köré-

ben is elkezdenek arról beszélni, hogy a gyerekszobák

köny-

vespolcain olyan irodalom gyűlik, amelyet - ellentétben a szülők polcain sorakozó olvasatlan irodalommal - olvasnak

is!"

Prof. dr. Malte Dahrendorf "KERESZTTŰZBEN A GYERMEK- és IFJÚSÁGI IRODALOM KRITIKÁJA vagy KÖZISMERT NEHÉZSÉGEK NEM ADHATNAK F E L M E N T É S T ! " című e l ő a d á s á b a n válaszolt

Nőstlingerriek.

"Cristine N ö s t l i n g e r vehemens és ironikus támadást intézett a napjaink gyermek- és ifjúsági irodalmával kozó

foglal-

kritika ellen" - mondta. De ő sem egy érintett sze-

mély e l l e n k r i t i k á j á n a k

jogosságát nem akarja kétségbe vonni,

sem a mundér becsületét nem akarja védeni, csupán

felveti,

hogy N ö s t l i n g e r nem hatol elég mélyre, amikor a kritikát támadja. U g y a n i s , hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom iroda lom, a neve is m u t a t j a . Ű azt nehezményezi, hogy Nöstlinger mondandójából

kimaradt a gyermek és ifjúság! Az

irodalomtudomány

legújabb álláspontja az, hogy irodalom és olvasó összetartoznak: az olvasóban dekódolódlk először az irodalmi

szöveg!

"Ahogyan tehát Nöstlinger írása irodalom - mert kétségtelenül az -, úgy joggal tárgya az irodalomtudománynak és akkor jogos ezzel kapcsolatban a befogadóról

is,

beszélni.

- folytatta Dahrendorf. - Nöstlinger tiltakozása az inkompetens kritikusok nagy számából indukálódik, akiknek a nyilvánosság megkerülésével módjukban áll túllépni hivatali kötelességük határán." A legutóbbi években általánossá vált a vélemény, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom olyan része az

irodalom e g é s z é n e k , amelynek különleges funkciója van. A definició egyik része így meg is lenne. Gyűlnek a specifikumok is a különleges funkciót illetően. Ilyen például az egyszerűség k ö v e t e l m é n y e , amelynek segítségével

megnyíl-

hat az út a g y e r m e k - o l v a s ó tudatába az irodalmi

kategóriák

k i a l a k u l á s á h o z . És ilyen a generációk közötti párbeszéd

is.

A fő nehézség az, hogy az egyes részmeghatározások nem hagyják magukat könnyen egyesíteni, feszültség van közöttük. M i n d e n e s e t r e meg kel] különböztetni a gyermek- és ifjúsági irodalom hagyományos és új_ modelljét. Előbbire az egyetlen p e r s p e k t í v a , az egyszintüség, a primer előadásmód

jellemző.

Célja az azonosulás előidézése. Nincs min gondolkodni, minden adott és világos. Ezzel szemben a Härtling, Eweryn, G a l l w i t z nevével fémjelzett új modell több

perspektívájú,

t ö b b s z i n t ű , s z e m é l y c e n t r i k u s (árnyaltabbak a figurák, egészen a bukott vagy negatív variánsig). Előfordulhat az olvasóval, hogy kezdeti biztos identifikációján olvasás közben változtatni kényszerül: kritikusan kell tehát olvasnia. A mű így továbbvezet, önálló gondolkodást provokál. Ugyanakkor a befogadás minősége, mértéke felöl már nem lehetünk olyan

biztosak. Feszültség van tehát, a könnyen, szívesen olvasott gyer-

mek- és ifjúsági irodalom 'meg az elit változat között, amely részben már nem is gyermek- és ifjúsági, ás nem is akar az lenni. Ezt büszkén hirdeti, és ez jellemzi is. De vajon valóban lehetetlen-e komplex

mondanivalóról

egyszerűen írni? Meg kellene vizsgálni ebből a szempontból

p é l d á u l Ursula Wülfel könyveit. Talán mégis összhangba

le-

hetne hozni az olvasók befogadási lehetőségeit az irodalmi igényekkel! Minden k r i t i k u s és m inden didaktikus számára

ajánlatos

lenne, hogy egy mű o l v a s á s a k o r előbb hatni engedje magára a s z ö v e g e t , és hogy ezáltal az írás, felnőtt mivoltában is megé r i n t h e s s e őt - f ü g g e t l e n ü l attól, hogy ifjúsági műről van-e szó vagy sem. Építsük le tudatosan az aggályoskodást a tabutémákkal k a p c s o l a t b a n , és keressük inkább a hozzájuk u t a k a t . A boldog g y e r m e k k o r t nem a tabu-témák

vezető

veszélyeztetik,

hanem a " v é d ő b u r o k - p e d a g ó g i a " , amely megfosztja a gyerekeket azoktól a "szimulációs g y a k o r l ó p á l y á k t ó l " , melyeket az irodalom kínál. "Véleményem szerint ezekben rejlik az, ami az irodalmat ma, a m é d i a - k o n k u r e n c i a

időszakában megerősíti. Irigység és

esztétikai monizmus nem fizetődik ki" - mondta végül Dahrendorf

professzor.

Sok tekintetben alátámasztani látszik Dahrendorf

véle-

m é n y é t a bécsi Nemzetközi Gyermekirodalmi és Olvasáskutatási Intézet jubileumi szimpóziumának - a bevezetőben már említett á l l á s f o g l a l á s a , amely szerint a résztvevők kezdeményezik a gyermek- és ifjúsági irodalom kutatásával kapcsolatban tudományközi ás nemzetközi együttműködés létrehozását. A jelenlevők (a világ sok országából összegyűlt szakemberek:

irodalom-

tudósok, s z o c i o l ó g u s o k , pedagógusok, pszichológusok), nye megegyezett abban, hogy a gyermek- és ifjúsági az irodalomtudomány

integráns része, és

vélemé-

irodalom

interdiszciplináris

kutatási terület is egyúttal. Ebből k ö v e t k e z i k , hogy - ugyancsak tudományközi alapon - helye van az egyetemi oktató- és k u t a t ó m u n k á b a n . Az így elért tudományos eredmények résére nemzetközi díjat kívánnak

elisme-

alapítani.

Dr. Lucia B i n d c r n e k , a bécsi intézet igazgatójának az IBBY legutolsó üléséről írt beszámolójában azokról a kritériumokról o l v a s h a t u n k , amelyeknek el kellene igazitaniok a kritikust a művek m e g í t é l é s é n é l . Az ilyen kritériumok

létjogosult-

ságáról megoszlik a szakemberek véleménye - írja -. Ö a maga részéről óvakodik minden k r i t é r i u m - k a t a l ó g u s t ó l , mert ha a k r i t i k u s "centiméterrel a kézben", kicsinyesen méricskél, az könnyen s k a t u l y á z á s h o z vezethet. Szerinte a szakembernek

le-

gyen egyéni v i s z o n y r e n d s z e r e , amellyel a művekhez közelít. Legyen nyitott minden új jelenségre és tisztelje a művet. A vitákat ö s s z e g e z v e , írja Lucia Binder, a kongresszus

részt-

vevői azt tartották az egyik legfontosabb kritériumnak egy mű m e g í t é l é s é n é l , hogy ad-e indíttatást az olvasónak új összefüggések keresésére, a műből kisugárzó gondolatok ativ

kre-

továbbfűzésére. Összefoglalva az eddigieket, napjainkban a német nyelv-

területen a gyermek- és ifjúsági irodalom elméleti

megköze-

lítésében a kreativitást előtérbe helyező alkotómunka és a tudományközi alapon álló kutatás sürgetése a jellemző.

A

t i z e d i k

"Szekszárdi Tanácskozás" alkalmából sok-

é v e s s e g í t ő k é s z munkájukról és együttműködésükről

magemlé-

kezve a Magyar írók S z ö v e t s é g e Ady-emlékplakettjét és kös z ö n ő l e v e l é t Fekete Gyula alelnök az alábbiaknak nyújtotta át: Szabó Géza a S z e k s z á r d i Városi PB. első titkára, Kiss Magdolna a Tolna megyei KISZ B i z o t t s á g első titkára, Varjas János a Tolna megyei H a z a f i a s Népfront titkára, Péti Imre a Tolna megyei PB. titkára, Lovas Henrik a Tolna Megyei Könyvtár S c h m i d t A n c a l n é a Tolna Megyei Könyvtár

igazgatója,

munkatársa.

A j á n l á s o k A g y e r m e k - és ifjúsági irodalom művelőinek és szakemberei nek X. SZEKSZÁRDI TANÁCSKOZÁSA - 1907. október 7-8-án Fadd-Qomboriban - sajátos irodalmi területünk elméleti

alapkérdéseinek

tisztázásán fáradozott. Az elmélet és a gyakorlat

természetes

k ö l c s ö n h a t á s a folytán a tanácskozás számos kiáltó hiányt, megoldandó problémát is kimutatott. 1. A gyermek- és ifjúsági irodalom elméletével való foglalkozás helyzete

Magyarországon

A gyermek- és ifjúsági .irodalmat - melynek oly fontos szerepe van az olvasásra szoktatásban és a helyes olvasási ízlés k i a l a k í t á s á b a n , s amely irodalom bizonyos kultúrszinten felnőttek tömegének is olvasmánya - Magyarországon az irodalomtudományi műhelyekben, egyetemeken sehol sem kutatják. Az elméleti munka megalapozása még a korábbihoz képest is visszaesett, mert a gyermek- és ifjúsági irodalom mint főkollégiumi és kötelező tárgy tanítását a tanárképző főiskolákon megszüntették. Évtizedek óta orvosolatlan problémák: a rendszeres kritikai fogadtatás hiánya, a gyermek- és ifjúsági irodalmi elméleti és kritikai szaklap létrehozhatatlansága. Megíratlan a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom története. Nincs gyermek- és ifjúsági irodalmi lexikon sem. Gyermekirodalmi

kérdésekben

nincs szervezett kapcsolat a pedagógusok, a pszichológusok

és a k ö n y v t á r o s o k k ö z ö t t . M a g y a r o r s z á g o n nincs gyermekirodalmi

intézet. Ö s s z e h a s o n l í t á s u l : Az NSZK-ban a gyermek- és ifjúsági

irodalomnak 13 k r i t i k a i , elméleti folyóirata, 2 tudományos intézete, F r a n k f u r t b a n egyetemi tanszéke van, s más egyetemeken, f ő i s k o l á k o n , egyéb intézményekben is foglalkoznak az elméleti kérdésekkel. Az ezzel az irodalmi

terület-

tel foglalkozó intézményeket és személyekt. több csúcsszer/ fogja össze, amelyek ösztönzik, támogatják a tudományos munkát, díjakat alapítanak, ösztöndíjakat adnak ki, szaks z e m i n á r i u m o k a t szerveznek, szakkönyvtárakat tartanak feni A baráti o r s z á g o k b a n is összehasonlíthatatlanul jobb az el méleti munka h e l y z e t e , mint M a g y a r o r s z á g o n .

Elméleti-kriti

kai folyóirat például van a S z o v j e t u n i ó b a n ,

Csehszlovákiá-

ban, az N D K - b a n , B u l g á r i á b a n , rnég Kubában is. A Művelődési Minisztér1um figyelmébe

ajánljuk:

/1/ Azon túl, amit jelen tanácskozás elért, most már a komplex tudományos feltáráshoz mindenekelőtt egy alaposan előkészített, olyan konferenciára van szükség, amelyen az esztétika rangos képviselőin

kezdve

a n y e l v é s z e k i g , kultúrakutatókig, szociológusokig

és

p s z i c h o l ó g u s o k i g minden számottevő tudományág kifejtheti a véleményét. Ennek megszervezése meghaladja a Szekszárdi Tanácskozások keretét és lehetőségeit, az Irodalomtudományi Intézetnek és az Országos Pedagógiai Intézetnek kellene közösen kezébe vennie.

/2/ M ú l h a t a t l a n u l szükséges, hogy egyetemeink

magyar-

tanszékeinek egyike vállalja a magyar gyermek- és és ifjúsági irodalom

kutatását.

/3/ Hogy a minisztérium munkaközösséget vagy bizottságot l é t e s í t s e n , amely gyermekirodalmi intézet hiányában az elméleti, tudományos feladatokat számba veszi, és a meglévő keretekbe elosztja, illetve az évtizedek óta orvosolatlan problémák megoldásának hetőségeit

le-

feltárja.

/4/ Hogy a meglévő ösztöndíjak egyikét évente egy-egy olyan fiatal irodalomtörténész is megkaphassa, aki vállalja, hogy a gyermek- és ifjúsági hivatásaként

irodalommal

foglalkozik.

/5/ Hogy a rendelkezésre álló irodalmi díjak egyikét évente az is megkaphassa, aki e területen kutatási eredményt vagy jelentősebb kritikai munkásságot

mu-

tat fel.

2. Az írok, a k i a d á s , a pedagógia ás a könyvtárak az olvasásra szoktatás és az irodalmi ízlésnevelés

felelőssége kérdésében.

Az olvasásra szoktatás és az irodalmi ízlésnevelés időszaka a középiskolával befejeződik. Az érettségiig e tekintetben elért eredmények azonban távolról sem megnyugtatóak. Egy 1984 évi Tolna megyei felmérés szerint a fiatalok 50 V-a nem olvas. A

n e m o l v a s o k aránya még a k ö z é p i s k o l á s o k között is 25 %. A középiskolások alig több, mint 50 %-ának szabadidős

tevékenységében

s z e r e p e l az o l v a s á s is, ám olvasási szokásaikra elsősorban a s z ó r a k o z á s r a t ö r e k v é s , a lektor előnybe helyezése a jellemző. fiatalok ilyen jellegű irodalmi ízlésében az általános iskolai .időszakra v i s s z a n y ú l ó mulasztások is tükröződnek. Az iskolai olvasmányok és a gyermek- és ifjúsági irodalom kellő felh a s z n á l á s á n a k hiánya, a maga korosztályában való elhanyagolása, v a g y i s az olvasásra s z o k t a t á s és a helyes olvasói ízlés kialakításának az a l k a l m a s időben való elmulasztása. Szolnok megyei f e l m é r é s mutat rá, hogy például a gyermekkönyvtárakban

a 14 é-

ven alúliak által kölcsönzött könyvek száma az utóbbi években larmadával

csökkent.

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete figyelmébe /1/ A g y e r m e k k ö n y v t á r o s o k

ajánljuk:

véleménye gyermek- és ifjúsági

i r o d a l m u n k r ó l , a m e g j e l e n t művekről, sem

általánosságában,

sem az egyes k ö n y v e k e t , szerzőket illetően nem jut el az írókhoz és a kiadóhoz. Segítsen az Egyesület az észrevételek felszínre h o z á s á b a n , az írószövetség Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Szakosztálya bármikor kész a könyvtárosok kritikáinak m e g v i t a t á s á t plenáris ülésen napirendre /2/ A g y e r m e k k ö n y v t á r o s o k n a k

tűzni.

alaposan ismerniük kell a

gyermek- és ifjúsági irodalmat. El kell érni, hogy a kölcsönzés szüneteiben munkaidőben is olvassanak, olvashassanak, és hogy továbbképzésükben is fontos helyet kapjon ennek az irodalmi területnek alapos ismerése.

A Művelődési M i n i s z t é r i u m figyelmébe

ajánljuk:

/1/ Felül kell vizsgálni az iskolai kötelező

olvasmányokat

abból a s z e m p o n t b ó l , hogy esztétikailag ma is hatékonyak-e, jól szolgálják-e az irodalom m e g s z e r e t t e t é s é t és kellőképp a korosztályhoz

alkalmazottak-e.

/2/ Panaszok merülnek fel a 9-13 éves korosztály

tanköny-

vei ellen: ötlettel.enek, fantáziátlanok és nyelvileg

sivárak

/3/ Az iskolai könyvtárak ügye általában még mindig rendezetlen. Nem teremtődnek meg az alkalmas körülmények

ahhoz,

hogy a tananyagon kívüli új ismeretszerzés forrásává váljanak, s ez sok tekintetben a pedagógusoknak sem eléggé szívügye.

A Móra Könyvkiadó figyelmébe

ajánljuk:

/l/ Nagyobb súlyt kellene fektetni a 9-13 éves kiskamasz korosztály igényeire, mind a szépirodalmi, mind az ismeretterjesztő művek

tekintetében.

/2/ Megvizsgálandó az a javaslat, amely szerint hasznosnak látsszanék, ha a kiskamasz korosztály számára bizonyos klasszikus (pl. J ó k a i ) műveket - a sok

visszariasztó

jegyzet miatt - a szakterület legjobbjai által végzett rövidített változatban jelentetnék meg, gazdag

illusztrációval

/3/ Külföldi klasszikusoknál el kellene igazítani a fiatal olvasót a nevek helyes

kiejtésében.

3. Az olvasói ízlés .javítása a kul túrál is környezetszennyezői' fokozódásának

időszakában.

Az irodalmi í z l é s alakulásának fenti tapasztalatai külüi i sen nagy súllyal esnek latba ma, amikor a piaci

orientálódás,

n y e r e s é g s z e r z é s r e t ö r e k v é s folytán a fiataloknak "irodalmi" é.i mér>)t nyújtó v á l l a l k o z á s o k , állami kiadók is, az egyre romló tömegízlést akarják - vagy egyre inkább kénytelenek - kiszolgálni. A s z ó r a k o z t a t ó ipar, a krimi, nemegy film, regény, tévé játék az o l v a l s ó / n é z ő rokonszenvét a bűnöző, az ügyeskedő, a g á t l á s t a l a n "hős" mellé állítja, ellenszenvét pedig éppen a má é r z e l m e k , a hűség, az erkölcs, a fegyelmezett munka ellen for dítja. Olcsó sikeremberekből teremt álhősőket, és teljesen eltereli a figyelmet a nemzeti- meg a világtörténelem és a hétköznapok igazi hőseiről, akik között igazi példáit

kereshetni

az ifjúság. A Szolnok megyei felmérés szerint a 10 és 14 év közötti gyerekek az egész magyar történelemben nem találnak olyan s z e m é l y i s é g e t , akinek életéről, tetteiről szívesen olvas nának. Nincs pálya, amelynek szépségét a felnőtteknél

vonzónak

találnák, csak az elérhető jövedelmet emlegetik. Egy-egy sport (a f i ú k n á l ) vagy színésznői (a lányoknál) karrier érdekli őket De itt sem a neves ember élete, küzdelmei, csak a foglalkozási ág lenetőségei. Mindnyájunk felelőssége feltétlen

cselekedni

t ö m e g m é r e t ű , a jövő felnőtteinek erkölcsi szemléletét katasztrofális el torzítással fenyegető tendencia ellen! Adminisztratív beavatkozással, ez nyilvánvaló, itt éppúgy nem érhető el eredmény, mint deffenzív

eszközökkel.

De m e g t e r e m t h e t ő - e o fiatalak között, a felnövekvő

nemzedékben

a nívós, m i s s z i ó j á t teljesíteni igyekvő gyermek- és ifjúsági irodalom révén az olvasási k u l t ú r á n a k , irodalmi

ízlésnevelés-

nek valamely sikerrel kecsegtető b á z i s a ? Erősen átgondolt, komoly s z e r v e z ő m u n k á t igénylő offenzív lépésre vari szükség. Olyan szervezet - o l v a s ő h á l ó z a t - kialakítására, amilyennel

számos

szomszéd ország - Ausztria, C s e h s z l o v á k i a , Bulgária, Szovjetunió - már é v t i z e d e k k e l ezelőtt és sikerrel megelőzött minket. A Gyermekkönyvklub-hálózat

megteremtésére van szükség! Szá-

munkra - mint ezt a Móra K ö n y v k i a d ó felmérte - követendő példát a 600.000 g y e r e k o l v a s ó t átfogó és tömörítő cseh olvasómozgalom adhat, amely e korosztályok számára rendkívül vonzó, esztétikailag is kiváló könyveket terjeszt, s azokhoz egyedül a g y e r m e k k ö n y v k l u b tagjai juthatnak hozzá. E mozgalom

megszerve-

zése a jelenlegi gazdasági viszonyok között is lehetséges, sőt gazdasági okoknál fogva

kívánatos.

Az olvasó gyerekek könyvklubjai révén lehet és kell egyenesen divattá tenni a felnövekvő nemzedék széles körében a társadalmilag e g é s z s é g e s szemléletet nyújtó, értékes könyvek

olvasását.

Az írók, a p e d a g ó g u s o k , a szülők, a g y e r m e k - é s az

ifjúság

olvasási k u l t ú r á j á b a n érdekelt s érte felelős minden szerv figyelmébe ajánljuk, hogy tőle telhetően támogassa ezt a létfontosságú és messzire mutató k u l t u r á l i s

kezdeményezést. A X. SZEKSZÁRDI TANÁCSKOZÁS GRÉMIUMA

1U

zw