Szeibert Orsolya
A házasságon kívüli partnerkapcsolatok kérdései – különös tekintettel az élettársak vagyoni viszonyaira
című Ph.D értekezésének tézisei
Budapest, 2008
A TÉZISEK TARTALMA
I.
Témaválasztás, a választott terület határainak kijelölése
II.
A kitűzött kutatási feladat
III.
A feldolgozás módszere
IV.
Tudományos eredmények összefoglalása
V.
A hasznosítás lehetőségei
VI.
A dolgozat tartalma
VII.
Publikációk jegyzéke
3
I. TÉMAVÁLASZTÁS, A VÁLASZTOTT TERÜLET HATÁRAINAK KIJELÖLÉSE 1. Férfiak és nők évszázadok óta nemcsak házasságban, jogilag intézményesített kötelék keretei között élnek együtt, hanem házasságon kívül is. A házasságon kívüli partnerkapcsolatok, az élettársi kapcsolatok társadalmi jelensége az utóbbi évtizedekben került előtérbe, melynek több oka van, miközben egyébként a különneműek ilyen jellegű együttélései iránt a társadalom, a közvélekedés folyamatosan nagyobb toleranciát mutat. Ez önmagában nem vetné fel azt a kérdést, hogy jogi szabályozottságukat meg kell-e oldani; az azonban feltétlenül igen, hogy a XX. század hatvanas-hetvenes éveitől lényegesen megnőtt a házasságon kívüli együttélések, élettársi kapcsolatok száma, s ez a változás minőségileg is jelentkezett azáltal, hogy a különneműek élettársi kapcsolata egyre inkább a házasság alternatívájává vált. Ezzel szintén egyidejűleg jelentkezett az azonos neműek legalizált partnerkapcsolat iránti igénye is. Az ún. tényleges családi kapcsolatok – így a többek között az élettársi kapcsolat – számos országban és jogrendszerben foglalkoztatják a jogalkotót, a jogalkalmazót. Magyarországon a Ptk. – családjogi jogszabályokat is érintő – tíz éve elkezdődött és azóta sem befejeződött kodifikációja teszi a kérdés vizsgálatát aktuálissá. A családi kapcsolatokat alapjaikban érintő változások közül az élettársi kapcsolat, pontosabban a házasságon kívüli partnerkapcsolat jelenségét tekintjük át. Azzal a megjegyzéssel, hogy a családot, házasságot, gyermekek születésszámát érintő, ezekben megmutatkozó változások – gondolunk itt a házasságkötési és a gyermekvállalási életkor kitolódására, valamint különösen a házasságok csökkenő tartósságára és a bontások számának nagyarányú növekedésére – nyilvánvalóan nem határolhatóak el egymástól. Az élettársi kapcsolatok, pontosabban házasságon kívüli partnerkapcsolatok vizsgálatának aktualitása - statisztikák tükrében 5
nyilvánvaló: azoknak a száma, akik nem házasságban, de partnerkapcsolatban – élettársi kapcsolatban – élnek, folyamatosan nő, s különösen jelentősen az utóbbi tizenöt évben változott. Míg Magyarországon 1970-ben a párkapcsolatban élő 20-49 éves korcsoportú nők 2-2,3 százaléka, 1990-ben – korcsoporttól függően – 4,7-6,7 százaléka élt élettársi kapcsolatban, addig 2002-ben ezek a számok megnőttek: a párkapcsolatban élő nők 7,7-46,3 százaléka élt élettársi kapcsolatban. Különösen figyelemreméltó, hogy a 25-29 éves korosztályban ez az arány 26 százalék, a 30-34 évesek között 14,6 százalék volt. Noha a későbbi életkor elérésével is nő az élettársi kapcsolatban élők aránya a korábbi évtizedekben elért százalékos mutatókhoz képest: a 35-39 évesek között 9,0, a 40-44 éveseket tekintve 7,7, majd a 45-49 évesek körében 10,2 százalék – a legmagasabb az arány mégis a legfiatalabb vizsgált korcsoportban: 46,3 százalék. Ez utóbbi adat a gyengülő házasodási kedvre, és így arra figyelemmel, hogy ebből a korosztályból egyre kevesebben élnek házasságban, csupán annyit jelent, hogy húszas éveik elején járó és partnerkapcsolatban élő nők majdnem fele élettársként él. 2. Házasságon kívüli partnerkapcsolat alatt még Európában sem értjük minden jogrendszerben ugyanazt. A világos definiálást megnehezíti az, hogy fogalomrendszerében nem letisztult jogterületről van szó. Ami a tipizálás alapvető szempontjait illeti, meghatározó különbséget von maga után a kapcsolat regisztrálásának lehetősége, illetve kötelezettsége. Ismeretes olyan partnerkapcsolat, amelynek mind létrejötte, mind élők közötti megszűnése regisztrációhoz kötődik. A jogalkotó dönthet úgy, hogy a kapcsolat csak és kizárólag a felek akaratnyilvánításának bejegyzésével jön létre – ez esetben a regisztrálás kötelező aktus. Határozhat a törvényalkotó ugyanakkor úgy is, hogy lehetővé teszi a kapcsolat bejegyzését, ám fakultatív módon, nem kötelező jelleggel. Ez esetben a regisztráció a kapcsolat létrejötte, esetleges fennállása bizonyításához nyújt komoly, a jogalkalmazói munkát nemcsak megkönnyítő, hanem azt stabilizáló segítséget. (A fakultatív regisztráció azonban az egyes jogrendszerekben 6
rendszerint nem jár többlet-joghatásokkal, s külön jogszabály sem rendezi.) Egy bizonyos: akár kötelező, akár csupán lehetséges a házasságon kívül együttélők számára, hogy viszonyukat ily módon némiképp formalizálják, mindig lesznek olyan párok, akik valamilyen, később még tárgyalásra kerülő okoknál fogva nem regisztráltatják és/vagy nem regisztráltathatják kapcsolatukat. Hiába keresik a házasságon kívül együttélők helyzetének bejegyzés útján történő változtatását, a jognak a valósághoz szelídítését az erre illetékesek, lehet, hogy csak a kapcsolati formákat gyarapítják. Újabb vetületét adja a házasság-házasságon kívüli partnerkapcsolat problémakörnek az azonos nemű személyek azon igénye, hogy a jogalkotó legalizálja együttélésüket, ismerje azt el, tegye lehetővé, hogy partnerkapcsolatukhoz többletjogok kapcsolódjanak. Ez az igény tipikusan a házasságkötés lehetőségének megnyitására irányul, de legalábbis olyan regisztrált partnerkapcsolat létrehozásának biztosítására, amelyhez a házassággal azonos vagy szinte azonos jogok és kötelezettségek fűződnek. Ami az alaphelyzetet illeti, azt nem feltétlenül tudjuk, hogy melyik különnemű pár miért nem köt házasságot, de azt igen, hogy az azonos neműek – többnyire – miért nem teszik ezt: a házasság intézményét számos állam joga – és tegyük hozzá, a nemzetközi és európai emberi jogi egyezmények is – férfi és nő kapcsolataként definiálják. Az azonos nemű partnerek számára rendszerint nem ütközik tilalomba informális élettársi kapcsolat létesítése, ám ez messze nem juttatja érvényre nemi orientáció szempontjából óhajtott egyenlőségüket a különnemű partnerekkel. Számukra a regisztráció bevezetése, képezi a célt. Ez semmiképpen nem igaz a különnemű partnerekre, esetleges informális élettársakra, több oknál fogva sem. Az egyik ok az az alapvető különbség, amely az érintettek magatartásában észlelhető: míg az azonos nemű partnerek maguk lépnek fel jogaik és érdekeik érvényesítése érdekében és céljuk határozottan körülírható, azonosítható, addig a házasságban nem élő 7
különnemű partnerek nem jelentkeznek ilyen mozgalmakkal. Másrészt a különnemű élettársak bizonyos hányada elképzelhetően valóban szabadságát kívánja megőrizni. Ez nem jelenti azt, hogy a házasságon kívül együttélő különnemű partnerek helyzetének megváltoztatása mint probléma elsősorban annak érdekében, hogy jobbítsanak a gyengébb fél, a gyengébb érdekérvényesítési képességgel rendelkező fél vagyonjogi védtelenségén – ne merülne fel családjogi kérdéseként. A jogalkotó nem egy jogrendszerben olyan megoldást teremtett, amely a két helyzetet összemosta és egységesen igyekezett megoldani. A két alapszituáció azonban más megközelítést kíván, nemcsak magánjogi, hanem különösen közjogi, alkotmányjogi szempontból. A partnerkapcsolatok rendszere az egyes jogrendszerekben így nagyon változatosan alakulhat és alakul is. Egyes országok megnyitották a házasság kapuit az azonos nemű partnerek előtt, akár úgy, hogy a házasság minden joghatását maga után vonó kapcsolat született, akár úgy, hogy bizonyos, a kötelékből egyébként törvény szerint folyó következményeket fenntartottak a különnemű partnerek számára. Egyes jogrendszerek a regisztrált partnerkapcsolat intézményét vezették be – de a két megoldás nem feltétlenül vagylagos: akad példa arra, hogy a házasság fogalmi körének fenti kiterjesztése mellett kerül sor a bejegyzett partnerkapcsolat lehetőségének biztosítására. Ha létezik bejegyzett partnerkapcsolat, kérdés, hogy milyen alanyi körre terjed ki a hatálya és milyen jogkövetkezményeket von maga után. Európa nem egységes ezen a téren sem. Egyes jogrendszerek a regisztrált partnerkapcsolat lehetőségét fenntartják az azonos nemű párok számára, míg más országokban a különneműek is létrehozhatják. Ami a jogkövetkezményeket illeti, bármilyen nemi orientációjú párok számára is legyenek nyitva a kapuk, lehetséges, hogy a jogalkotó nem a házassághoz való hasonlóságot, hanem éppen ellenkezőleg: az attól való különbözőséget törekszik hangsúlyozni. Ez utóbbi esetén a regisztrált kapcsolat jól elkülöníthető a házasságtól. 8
Ami az élettársi kapcsolatokat illeti, attól függően, hogy a házasságszerű együttélés elismerésének alapjául a valóságos együttélés – illetve fokozott hangsúllyal a közös gyermek léte – szolgál, vagy, éppen ellenkezőleg, a partnerek megállapodása, illetve nyilatkozata, az ún. opt-out és opt-in rendszereket különböztethetjük meg. Az előbbire az jellemző, hogy a házasságon kívül együttélők – elsősorban különnemű partnerek – mind szélesebb körére vonatkozóan igyekszik a jogalkotó rendezést nyújtani. A jogi rendezés szintje, mértéke és jellege természetesen nagyon különböző. Lehetséges az is azonban, hogy az opt-out rendszer mindössze annyit jelent, hogy egyes polgári jogi eszközöket a bírósági gyakorlat rendszeresen elfogad az élettársi vagyonjogi igények elbírálása során. Az opt-out rendszer erőteljesebben igyekszik védeni a gyengébb felet, ugyanakkor tipikus problémaként jelentkezik az önrendelkezési jog érvényesítésének lehetősége. Az opt-in modell ahhoz, hogy a felek bizonyos jogkövetkezményekkel számolhassanak, szükségessé teszi a partnerek aktív magatartását, s így a kapcsolat vállalását. 3. A házasságon kívüli együttélések, partnerkapcsolatok köréből elsősorban a különneműek közötti kapcsolatokkal, s kiemelten nem a regisztrált, hanem a bejegyzés nélkül keletkező, informális jellegű, „klasszikus” élettársi kapcsolatokkal foglalkozunk. Az élettársi kapcsolat (cohabitation, nichteheliche Lebensgemeinschaft) jogkövetkezményei közül a magánjogi joghatások közül is kiemeljük a vagyonjogi vonatkozású kérdéseket, s hangsúlyozottan a kapcsolat megszűnésekor felmerülő problémákat tekintjük át, ideértve mind az élettársi kapcsolat élők közötti megszüntetésének, mind halállal történő megszűnésének következményeit. Egyúttal érintjük a lakáshasználat és az élettársi tartás kérdéseit. Nem térünk ki sem arra, hogy miként keletkezik az élettárs szülő és gyermeke közötti jogi kapcsolat, sem arra, hogy hogyan alakulhat az élettársi kapcsolatban élő szülők felelőssége.
9
II. A KITŰZÖTT KUTATÁSI FELADAT Az élettársi kapcsolatok viszonylatában számos kérdés várhat megválaszolásra. A legfontosabb nyilvánvalóan az lehet, hogy valóban szükséges és indokolt-e az élettársi viszonynak a kifejezetten a készülő Családjogi Könyvben történő elhelyezése és jogállásuk olyan jellegű rendezése, amelyet jelenleg mind a Szakértői Javaslat, mind a Törvényjavaslat megfogalmaz. Ezt a kérdést az informális élettársi kapcsolatban élők vonatkozásában óvatosan kívánjuk csak megválaszolni. Az óvatosságot az indokolja, hogy az utóbbi évtizedekben olyan mélyreható és rapid társadalmi változásokra került sor, amelyeket illetően nehéz állást foglalni, s különösen értékelni; emellett pedig az élettársi kapcsolat mint intézmény önállóan nem, csak a házassággal összevetve értékelhető. Ugyanakkor az élettársi kapcsolatok kérdésköre nem egyszerűsíthető le a házasság v élettársi kapcsolat vitára, s azokra a kérdésekre sem, amelyek azt vetik fel, hogy az élettársi kapcsolatok elismerése veszélyezteti-e a házasság primátusát, illetve szabad-e a jogalkotónak rendezni az élettársak viszonyát, amellyel legalizálja a házasságon kívüli együttéléseket. Ennél lényegesebb összetettebb társadalmi alaphelyzetről van szó. Az utolsó fejezetben arra a kérdésre feltétlenül választ adunk, hogy egyes európai megoldásokhoz képest hol helyezhető el a hatályos magyar élettársi szabályozás és mennyiben változtat ezen a helyzeten a készülő Polgári Törvénykönyvben követett modell. Ezzel együtt bizonyos tendenciák is kirajzolhatóak, s rámutathatunk a készülő új szabályozás előnyeire és hátrányaira egyaránt, mind az élettársak, mind a jogalkalmazó látószögéből.
III. A FELDOLGOZÁS MÓDSZERE A házasságon kívüli partnerkapcsolatoknak, s szűkebben, a különneműek élettársi kapcsolatainak számos vetülete van. Vizsgálható történeti-történelmi szempontból, illetve szociológiaidemográfiai nézőpontból. Számos jogágat érint az élettársi téma, 10
elsősorban a családjogot, a polgári jogot, továbbá közjogi jogterületeket is, hiszen alapvető alkotmányos, alapjogi vonatkozásai vannak. Kutatható az, hogy az élettársi kapcsolat fennállásához milyen joghatásokat kapcsol a jog, továbbá az is, hogy a kapcsolat megszűnésének milyen jogkövetkezményei vannak. Különös jelentősége lehet a jogösszehasonlító szempontú megközelítésnek, részben a kodifikációs munkára tekintettel, részben pedig a valóban – családjogi, „családi” szempontból is – szűkülő világra, Európára figyelemmel. A történeti visszatekintés során a házasság – házasságon kívüli partnerkapcsolat kontextusában rajzolunk egy ívet, amely az európai házasságfogalom és élettárs-fogalom alakulásában szerepet játszó legfontosabb történeti eseményeket veszi sorra. Külön foglalkozunk az élettársi problémakör magyar megközelítésével, s kizárólag a magyarországi helyzetre fókuszálva próbáljuk felmérni azt, hogy a jogalkotó pontosan milyen korosztályt, milyen jogi igényű lakosságot céloz meg különösen az informális élettársi kapcsolat szélesebb körű rendezésével. Ezt követően egyes európai jogrendszerek megoldási kísérleteit, illetve modelljeit tekintjük át. Az északi jogkör országai közül a svéd, a dán és a norvég megoldásokat; a „francia” jellegű szabályozások sorából a francia, holland, belga és spanyol; a germán jogrendszerek közül a német és az osztrák rendezést, illetve annak hiányát vizsgáljuk meg; végül pedig az angolszász modellek közül az angol (és walesi) megoldást emeljük ki. Az európai kitekintés során az alábbi megközelítést választottuk: úgy a hatályos magyar szabályozásra, mint a készülő Polgári Törvénykönyvünkre is tekintettel figyelembe vettük, hogy a fenti jogrendszerek milyen szabályozási kísérleteket tettek, ideértve azokat a jogalkotási javaslatokat, tervezeteket, amelyek nem váltak jogszabállyá, s azokat is, amelyek jogszabályok lettek ugyan, de jelenleg már nem hatályosak. Ezt követően sorra vesszük az adott országban biztosított jogi rendezést, a hatályos szabályokat. A jogszabályi kísérletek és hatályos szabályozások bemutatásán „átfut”, sőt „túl is nyúlik” egy másik szál: az élettársi kapcsolat különneműségét és a vagyoni 11
viszonyok vizsgálatának igényét szem előtt tartva valamennyi házasságon kívüli partnerkapcsolatra kitérünk, így a bejegyzett partnerkapcsolatokra is, sőt, a partnerkapcsolatok sokszínűségét szem előtt tartva említést teszünk arról is, ha az adott állam a házasság kapuját megnyitotta az azonos nemű párok előtt. A hangsúly azonban továbbra is az informális élettársi kapcsolatok szabályozásán marad, amelyeket akkor is vizsgálati körünkbe vonunk, ha önálló jogszabályhely eligazítást nem ad: ez esetben a vonatkozó ítélkezési gyakorlat által követett legfontosabb elveket említjük. Ami az élettársi kapcsolat magyarországi szabályozását illeti, a magyar jogi történeti áttekintést a lakonikusan megfogalmazott és jelenleg hatályos jogszabályhelyeket alkalmazó bírósági gyakorlat ismertetése és elemzése követi. Különös figyelmet szentelünk az élettársi kapcsolat fogalmi kérdéseinek, annak, hogy a Ptk.-ban szereplő élettársi fogalom-meghatározás miként alakult-alakul az ítélkezési gyakorlatban, milyen egyéb, a jogszabályszövegben nem megjelenő tényállási elemekkel egészítette azt ki a jogalkalmazó az évek során. Ennek jelentősége akkor is megmarad, ha a készülő Polgári Törvénykönyv hatályba lép, hiszen, bár az élettársak fogalma bizonyos elemekkel kiegészül, azok alapvetően nem teszik mellőzhetővé a kialakult és feltehetően követni szándékozott gyakorlatot. Szintén elemezzük az élettársak vagyoni viszonyaira vonatkozó Ptk. norma alkalmazását. Noha a készülő Ptk. más törvényes vagyonjogi rendszert kíván az élettársak számára biztosítani, annak rögzítése, hogy az ítélkezési gyakorlat miként alakult a XX. század második felében, nem közömbös. Ez a részletes feldolgozás kétségtelenül egy korszak lezárása is lehet, ugyanakkor – különösen abból következően, hogy bizonyos kérdésekben a jogalkalmazás nem bizonyult, elsősorban az utóbbi években, egységesnek – alapot adhat bizonyos tendenciák kirajzolására. Magyar vonatkozásban a dolgozat végigkíséri azt, hogy a Polgári Törvénykönyv kodifikációja során milyen álláspontok 12
fogalmazódtak meg az élettársakkal kapcsolatban és ezek miként jelentek meg a kodifikációs tevékenység különböző fázisaiban. Áttekintjük a 2002. évi Koncepcióban, majd a 2003. évi Koncepcióban és Tematikában megfogalmazódó elképzeléseket, részletesen ismertetjük a Családjogi Könyv és Öröklési Jogi Könyv 2006. évi Javaslatában helyet kapó szabályokat. Noha témánk elsődlegesen nem a bejegyzett partnerkapcsolatok tárgyalása, nem mellőzhető egy, a magyar jog számára mindezidáig ismeretlen intézményről, a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló – és a dolgozat lezárásakor az Alkotmánybíróság döntésére váró – törvény részletezése, különös tekintettel arra, hogy különnemű partnerek is létrehozhatják majd, amennyiben az Alkotmánybíróság rostáján nem akad fenn. A dolgozat lezárásakori aktualitást figyelembe véve – 2008. december 5. – foglalkozunk a Szakértői Javaslattal a Parlament elé került Törvényjavaslattal.
IV. TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA 1. Az élettársi kapcsolatot mint jelenséget a II. világháborút közvetlenül megelőző időszakban szélsőségektől mentesen közelíti meg a magyar jogirodalom, annyiban, hogy bár általában elítéli, amely teljesen megfelel a kor házasságról és családról alkotott felfogásának, ez mégsem elvakult ítélet, hiszen a jogalkalmazó is elfogad bizonyos jogi eszközöket a méltánytalan helyzetek rendezése érdekében. Ami a felfogás jogi megalapozottságát is illeti, olyan időszakban járunk, amikor – s bár erre nem tér ki a dolgozat, jelentősége igen-igen nagy – a házasságból származó és a házasságon kívül született gyermek jogállása között szakadéknyi a különbség, nemcsak nálunk, hanem szinte egész Európában. Nagyon figyelemreméltó, hogy a jogirodalom és a jogalkalmazás is egyetért abban, hogy az egyensúlyhiányos helyzetekben nem lehet a kompenzációs igény megalapozottságát tagadni, s bár főszabályként az ágyassági szerződések ab ovo érvénytelenek, sokat szelídül a gyakorlat: mégpedig nem bármelyik élettárs, illetve a gyengébb fél, hanem kifejezetten a nő védelmében. 13
Az 1977-ig, az élettársi kapcsolatnak a Ptk.-ba történő beemeléséig tartó időszakban már megjelennek olyan rendelkezések, amelyek az élettársat értékelik, elsősorban családvédelmi indíttatásból, amely azonban nem jelenti azt, hogy az élettársi együttélés családjogi viszony lenne. Megközelítése egyébként ebben az időszakban erősen változó, hiszen míg egyes jogirodalmi álláspontok erkölcsileg messzemenően helytelenítik, addig az ötvenes években születik olyan döntés is, amely az élettárs számára öröklési jogi szempontból a házastárs státuszát biztosítaná. Ami a kapcsolat élők közötti megszűnésének vagyoni jogkövetkezményeit illeti, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 827. számú állásfoglalása 1962-ben a polgári jogi társaságra irányadó polgári jogi szabályok alapján tekintette lehetségesnek az élettársak közötti vagyoni viták megoldását. Ez adekvát választ jelentett abban az értelemben mindenképpen, hogy ennél messzebb a kor házasságról alkotott felfogása és az élettársi kapcsolatok még – a maihoz képest feltétlenül lényegesen – csekélyebb elterjedtsége miatt dogmatikailag aligha lehetett elmenni. Annak ellenére azonban, hogy az élettársi kapcsolatot az állásfoglalás is igyekszik távol tartani a házasságtól és szerződéses formában látja indokoltnak szabályozni, a megközelítés családjogias jellegű. Az állásfoglalás az addig kialakult bírósági gyakorlat alapján került megfogalmazásra, s bár a követendő irányt kijelölte, számos kérdést, amelyek fel-felmerültek, nyitva hagyott. 1977 annyiban feltétlenül mérföldkőnek számít, hogy ettől az évtől számítható a közös háztartásban élők vagyoni viszonyainak, s így az élettársak vagyoni viszonyainak törvényi szintű rendezése – a jogi szabályozás érdemét tekintve azonban mégsem az, hiszen az akkor már több mint egy évtizede iránymutatásként megfogalmazott ítélkezési gyakorlatot emelik jogszabály szintjére. Ami valóban nóvumnak tekinthető, az az élettársi kapcsolat definiálása, lényegét tekintve – ahogyan arra utaltunk – a házassági életközösség kritériumaival azonos módon. A hatályos szabályozáshoz vezető újabb lépcsőfok az az 1995. évi alkotmánybírósági határozat, amely alkotmányellenesnek tekinti azt, hogy azonos nemű személyek nem élhetnek élettársi kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság azonban nem 14
foglalkozott mélyrehatóbban az élettársi kapcsolat funkciójával, megváltoztathatatlan tézisnek tekintette azt, hogy a házasság az egyetlen formája a családjogi jogkövetkezménnyel járó partnerkapcsolatoknak. A Ptk. definiálja az élettársi viszony fogalmát és meghatározza a vagyonjogi következményeket. Az ítélkezési gyakorlat számos kérdésben továbbfejlesztette, de legalábbis alakította a Ptk. kifejezéseinek értelmezési lehetőségeit. Számos esetben vitás, hogy fennállt-e az élettársi kapcsolat, ebben az összefüggésben az érzelmi közösség, valamint a közös háztartás meglétét a gyakorlat hasonlóképpen közelíti ezt meg, mint a házassági életközösség fennállásának vizsgálatát: egyetlen kritérium hiánya nem feltétlenül eredményezi a kapcsolat megállapíthatatlanságát. Igen sokat nyom a latban a kapcsolat harmadik személyek felé történő vállalása, és igen szigorú az ítélkezési gyakorlat a gazdasági közösség mint elem megállapításával kapcsolatban. A „házasságszerűségnek” mint kritériumnak a megjelenését jól tükrözik azok a határozatok, amelyek tartósságot, sőt, a tartós együttélési szándék bizonyítását követelik meg a partnerektől. Mindazonáltal nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy bár minden házasság teljességgel egyforma a kötelék kérdésében, a házasságok tartalma és tartama, a megkötésük mögötti szándék ugyanolyan változó, mint az élettársi kapcsolatoké. Noha az élettársi kapcsolat az utóbbi években tendenciózusan válik a házasság alternatív párkapcsolati formájává, fiatalabb korban is létrehozható élettársi kapcsolat, olyan életkorban, amikor a feleknek nincs vagyona, így vagyoni együttműködés sem mutatható ki. Természetesen idősebb életkorral sem jár feltétlenül együtt annak a szükségessége – megfelelő vagyon hiányában – hogy az érintetteknek közösen legyen szükséges dönteniük vagyoni befektetéseket, a vagyonnal való közös gazdálkodást célzó kérdésekben. A Legfelsőbb Bíróság egyéb kérdésekben is megszorítóbb attitűdöt mutat: egyre határozottabban elutasítja azt a megközelítést, amely szerint a polgári jogi társaság mintájára kialakított élettársi szabályozást a Csjt. házassági vagyonjogi szabályaihoz kellene bizonyos értelemben közelíteni. Ez a szigorodás 15
jól kitűnik a közös vagyonról alkotott felfogásban is, igaz, ez a probléma nem újkeletű. 2. A kodifikáció 1998-tól 2008-ig tartó azon tíz éve során, amelyet jelenleg módunkban áll vizsgálni, az élettársi kapcsolat szabályozására, szabályozhatóságára vonatkozó álláspontok több alkalommal is változtak, módosultak, bizonyos kérdésekben nem is kevéssé. Ez több oknál fogva is érthető. Az élettársi kapcsolat jogi szabályozása elválaszthatatlan a morális meggyőződéstől és az arról alkotott felfogástól, hogy mit tekintünk jogalkotói feladatnak, márpedig az élettársi kapcsolatok megítélésében mindkét irányban szélsőséges álláspontok voltak érzékelhetőek és érzékelhetőek ma is. Az élettársi kapcsolat – számuk folyamatos növekedése miatt – megkerülhetetlen társadalmi jelenséggé vált, s ez óhatatlanul maga után vonta a folyamatos jogalkotói, jogalkalmazói töprengéseket. Távolról sem letisztult jogterület, kezdettől a Családjogi Könyv egyik legvitatottabb kérdésköre. Ehhez még hozzá kell tennünk azt, hogy az utóbbi tíz évben Európában is jelentős változások történtek a házasságon kívüli partnerkapcsolatok szabályozása terén. Ha készítenénk kronológiai sorrendben egy összeállítást arról, hogy ebben az időszakban valamennyi európai országban milyen élettársi viszonyt, bejegyzett partnerkapcsolatot érintő javaslatok, illetve jogszabályok születtek, tekintélyes listát kapnánk. Aligha lehet csodálkozni így azon, hogy a családjogi és öröklési jogi munkabizottságok ülésein komoly ellenszenv fogadta az élettársi többletjogokat kívánó javaslatokat. A 2002-ben elkészült Koncepció mérlegelő álláspontot foglalt el:, az élettársaknak bizonyos többletjogokat biztosítani kell, de úgy, hogy az ne sértse a házasság elsődlegességét. Ami feltétlenül előremutató, az részben annak az elfogadása, hogy az élettárs bekerül a családjogi szabályok körébe, azaz családjogi viszonnyá válik, részben pedig annak a felvetése, hogy bevezetésre kerüljön-e a regisztrációs kötelezettség. A 2003. évi Koncepció elzárkózott a kötelező regisztráció lehetőségétől, ugyanakkor vagyonjogi szempontból fenntartotta a korábbi álláspontot: a kapcsolat megszakadásának vagyonjogi 16
következményein nem kíván változtatni, de foglalkozott a volt élettárs tartásának és a lakáshasználat rendezésének kérdéseivel. A 2006. évi Javaslat mind a családjogi, mind az öröklési jogi szabályozást illetően lényeges lépéseket tett. A kötelező regisztrációtól való tartózkodás azt az álláspontot fogadja el, hogy a de facto élettársi kapcsolatok kívánnak elsődleges védelmet. Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlat kiszámíthatatlanságát éppen a de facto jelleg okozza. A személyi joghatásokat illetően elgondolkodtató a névviselési jog megtagadása, ami azonban a szolidaritási kötelezettséget illeti, az a jelenlegi ítélkezési gyakorlatnak teljesen megfelel. A vagyonjogi következményeket illetően a 2006. évi Javaslat több irányba is mozdult egyszerre: részben erősítette, részben gyengítette az élettársak jogállását, de öröklési jogi tekintetben meglepetéssel is szolgált – különösen a Koncepciók álláspontjához viszonyítottan. A volt élettárs tartásának bevezetése és az, hogy a Javaslat a kapcsolat megszakadása után nemcsak a gyermek, hanem a gyengébb fél érdekében is rendezni kívánta a lakáshasználatot, mindenképpen a jogok gyarapítását jelenti. A kapcsolat élők közötti megszűnésének vagyoni következményei azonban nem ennyire egyértelműen jelentik az élettársi jogállás erősítését. A Javaslat a tartás, a lakáshasználat és az öröklés joghatásainak alkalmazhatósága terén nem bízza a jogalkalmazóra azt, hogy milyen együttélést tekintsen tartósnak, hosszabbnak, házasság-jellegűnek. A közös gyermek léte esetére javasolt egy év mellett is, de önmagában is nagyon hosszúnak mutatkozik a közös gyermek hiányában igényelt tíz éves időtartam. A Szakértői Javaslat (2008) és a Törvényjavaslat (2008) háromlépcsős megoldást javasol bevezetni: a házasságot követné a bejegyzett élettársi kapcsolat – megjegyezve, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló, 2007 decemberében elfogadott törvény a dolgozat lezárásakor az Alkotmánybíróság döntésére vár – azt pedig az élettársi kapcsolat, ebben a sorrendben csökkenő jogosítványokkal. Figyelemreméltó és előremutató a Családjogi Könyv azon javasolt alapelve, amely nem, illetve nemcsak a családot, hanem a családi kapcsolatokat védi. 17
3 . Az élettársi kapcsolatok – és szabályozásuk – mellett és ellen egyaránt számos érv szól, melyek – főbb vonalaikban ugyanúgy jelentkeztek és jelentkeznek Magyarországon, mint a vizsgált európai jogrendszerekben. Az élettársi kapcsolat mellett szól – többek között – a gyengébb fél védelmének az igénye, az a követelmény, hogy az élettársaknak a vagyonszerzéshez való hozzájárulását értékeljék, továbbá bizonyos társadalmi, etnikai okok. A szabályozás ellen szól az, hogy a felek azért élnek élettársi kapcsolatban, mert nem kívánják kapcsolatukat szabályozni, sőt, kifejezetten szabadon, kötöttségektől mentesen kívánják viszonyukat alakítani, továbbá az, hogy elismerésük aláássa a házasság, a család és a társadalom intézményét. További, rendkívül nyomós ellenérv a regisztráció, a formalitás, a megfoghatóság hiánya. Meghatároztuk – egyes kutatási eredmények figyelembevételével, azokat azonban átformálva – az élettársi kapcsolatok osztályozásának szempontrendszerét. Azt vettük figyelembe, hogy a különnemű partnerek számára milyen szabályozási modellt kínálnak, illetve jogszabály hiányában a bírósági gyakorlat milyen védelmet biztosít. Továbbra sem érintjük a szülő-gyermek kapcsolatot, csak a felek közötti vagyoni viszonyokat, s csak a magánjog szabályozási körébe tartozó jogkövetkezményeket. Itt is különböztetnünk kell: elsősorban a partnerkapcsolat élők közötti megszüntetésének vagyoni vonatkozásait vetjük össze, kevésbé az öröklési jogi és a lakáshasználatra irányuló igények sorsát. Figyelembe vesszük mind az ún. opt-out, mind az opt-in rendszereket, külön-külön tárgyalva, tekintve, hogy más-más kiindulópontjuk van. Az áttekintést a szabályozás létének, jellegének és mélységének tükrében végezzük. A de facto élettársi kapcsolatok rendezésének lehetséges megoldásait és a házasságon kívüli partnerkapcsolatok regisztráción alapuló rendezésének lehetséges megoldásait áttekintve megállapítjuk, hogy a hatályos magyar élettársi szabályozás ebben a rendszerben hol helyezhető el: azon országok között, amelyek önálló jogszabályban rendezik az élettársi viszony egyes 18
jogkövetkezményeit, bizonyos szintű védelmet biztosítva számukra. Magyarország a tényleges élettársi kapcsolatok szabályozását illetően úttörő szerepet játszott, s függetlenül attól, hogy a magyar (jogi) közvélemény milyen álláspontot foglal el a készülő Ptk. élettársi szabályozásával kapcsolatban, ezt – a nemzetközi családjogi konferenciákon tárgyalt kérdéseket és az előadásokat követő vitákat figyelembe véve – kétségtelenül európai megoldásnak kell tekinteni. Ehhez még hozzátesszük, hogy mivel az élettársak a társadalomban növekvő számban jelen vannak, emellett a jog nem mehet el, semmiféle helyeselhető és helyeselendő erkölcsi meggyőződéstől vezéreltetve.
V. A HASZNOSÍTÁS LEHETŐSÉGEI A dolgozat eredményei – akár oktatási segédanyagként – hasznosíthatóak az egyetemi oktatásban, mind a családjog előadása, mind pedig a családjogi szemináriumi foglalkozások során. A házasságon kívüli partnerkapcsolatok, ezen belül is az élettársi kapcsolatok olyan szintű vizsgálatának közzétételére nem került sor, amely szélesebb spektrumban kutatná és vonna le következtetéseket az élettársi kapcsolat szabályozását, szabályhatóságát illetően. A dolgozat nemcsak történeti-szociológiaidemográfiai nézőpontból, hanem részletesebb jogösszehasonlítás alapján – amely mind a jogszabályokat, mind az élő jogot átfogja – továbbá a magyar jogi álláspont és jogi szabályozás áttekintése alapján ad választ a fenti kérdésre. A dolgozat részletesen elemzi a hatályos élettársi vagyonjogi szabályozás ítélkezési gyakorlatának egyes kérdéseit, amely a jogalkalmazók számára is hasznos segítséget nyújthat, s ez részben a készülő Polgári Törvénykönyv hatályba lépése után is megőrzi aktualitását. A hatályos és készülő magyar szabályozás vizsgált európai megoldásokkal való összevetése és értékelése az új Polgári Törvénykönyv – a dolgozat lezárásakor még folyamatban lévő – kodifikációja során felmerült vitatott kérdésekre is választ adhat. 19
A dolgozat anyaga ebben a formájában lezárt, de nem befejezett, hiszen bármely irányban folytatható a kutatás, amely a szerzőnek szándékában is áll.
VI. A DOLGOZAT TARTALMA I. Általános kérdések I. Bevezetés II. Élettársi kapcsolat – házasság – házasságon kívüli partnerkapcsolat III. A házasságon kívüli partnerkapcsolatok alaptípusai IV. A házasságon kívüli partnerkapcsolat kérdéskörének vetületei és a dolgozatban vizsgált kérdések 1. Történeti összefüggések – házasság és házasságon kívüli együttélés – szabályozás de lege ferenda 2. A partnerek egymás közötti viszonya és a szülőgyermek kapcsolat 3. Alkotmányos és emberi jogi összefüggések, a nemzetközi, illetve regionális egyezmények jelentősége, uniós követelmények 4. Jogösszehasonlítás 5. Jogágak metszőpontjában 6. Szociológiai-demográfiai megközelítés 7. A dolgozatban vizsgált kérdések II. A házasság és a házasságon kívüli együttélés az európai történelem folyamán I. Az ókori Róma II. A germán törzsi jog III. Az egyházi jog első időszaka a VIII. századig IV. A IX-XIV. század V. A reformáció kora VI. A természetjog – a XVII. század VII. Az 1700-as és 1800-as évek VIII. Common law házasságok 20
IX. A XX. századi változások X. Összegzés III. Házasság és élettársi kapcsolat Magyarországon történeti és szociológiai nézőpontból I. Történeti áttekintés II. Élettársak ma Magyarországon III. A szociológiai eredmények értékelése jogi szempontból, különösen a készülő Ptk. szempontjából IV. A házasságon kívüli partnerkapcsolat rendezése néhány európai országban I. Az északi jogkör országai 1. Svédország 1.1. Jogszabályi előzmények 1.2. A házasságon kívüli partnerkapcsolatokra vonatkozó hatályos szabályozás: törvény a regisztrált partnerkapcsolatokról és törvény az élettársakról 2. Dánia 2.1. Az élettársak megítélése a nyolcvanas években 2.2. Hatályos állapot: törvény a regisztrált partnerkapcsolatokról és az élettársak helyzetét rendező ítélkezési gyakorlat 3. Norvégia 3.1. Szabályozási kísérletek 3.2. Házasságon kívüli partnerkapcsolatokat rendező hatályos állapot 2008-ban: regisztrált partnerkapcsolatról szóló törvény, közös háztartásban élők vagyoni viszonyait rendező jogszabály, továbbá az ítélkezési gyakorlat II. A „francia” jellegű szabályozás 1. Franciaország 1.1. Jogszabályi kísérletek 1.2. Pacte civil de solidarité és concubinage 2. Hollandia 21
2.1. A mai állapothoz vezető út 2.2. A többlépcsős megoldás 3. Belgium 3.1. Az első kísérletek 3.2. A cohabitation légale 4. Spanyolország 4.1. Kétszintű jogalkotás 4.2. Spanyol nemzeti szintű szabályozás – kísérletek, ítélkezési gyakorlat és a hatályos állapot 4.3. A katalán szabályozás 4.4. Más autonóm tartományi szabályozások áttekintése III. A germán jogkör országai 1. Németország 1.1. Alkotmányjogi megközelítés, jogalkotási kezdeményezések 1.2. Lebenspartnerschaftsgesetz 1.3 Az élettársi kapcsolat joghatásai, különös tekintettel az ítélkezési gyakorlatra 1.3.1. Alapkérdések, az élettársak fogalma 1.3.2 Szerződéses rendezés és annak határai 1.3.3. A vagyoni viszonyok alakulása szerződéses rendezés hiányában; polgári jogi társaság, condictio ob rem 2. Ausztria 2.1. Jelenlegi helyzet 2.2. Jogalkotási törekvések és az ítélkezési gyakorlat IV. Az angolszász megoldás 1. A jogalkotási törekvések 2. A Civil Partnership Act 3. Az élettársi kapcsolatra irányadó jogszabályi rendelkezések 4. Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén érvényesített vagyoni igények elbírálása az ítélkezési gyakorlatban 22
5. A Law Commission javaslata az élettársi kapcsolat élők közötti megszüntetése vagyonjogi jogkövetkezményeinek rendezésére V. Az élettársi kapcsolat szabályozása hazánkban – visszatekintés és a hatályos rendezés I. Az élettársi kapcsolat rendezése és az ítélkezési gyakorlat az 1970-es évekig 1. Az élettársi kapcsolat megítélése a Csjt. megalkotása előtt 2. Fogalmi kérdések és az élettársi kapcsolat megítélése 3. Pater est elve élettárs apa esetén? 4. Élettársak közötti vagyoni viszonyok 5. Tartás, lakáshasználat és öröklés II. Az élettársi kapcsolat megítélése a hetvenes években, az élettársi viszony rendezése a Ptk.-ban 1977-ben, majd 1995-ben 1. Az ítélkezési gyakorlat a hetvenes években és a Ptk. 1977. évi rendelkezése 2. A Ptk. 1995. évi módosítása III. Az élettársi kapcsolat a hatályos magyar jogi szabályozásban IV. Az élettársi kapcsolat fogalmának értelmezésére vonatkozó, valamint a vagyonjogi szabályokat alkalmazóértelmező bírósági gyakorlat 1. Az élettársak fogalma 1. 1. A fogalmi elemek együttes vizsgálata 1. 2. Tartós együttélés szándéka 1. 3. A gazdasági közösség mint fogalmi elem fennállása 2. Az élettársak vagyoni viszonyai 2.1. Tulajdoni igény 23
2.2. Az élettársak közös vagyonának és különvagyonának köre 2.3. A közös vagyon és a különvagyon elhatárolásának sajátos esetei 2. 4. A korlátozott élettársi vagyonközösség kizártsága 2. 5. Az élettársi vagyonközösségtől való eltérés lehetősége szerződés útján 2. 6. Az élettárs tartozásaiért való felelősség 2.7. Az élettársi vagyonközösség megosztása – a szerzésben való közreműködés arányának megállapítása 3. Az élettársi kapcsolat egyéb vagyoni joghatásai 3. 1. Kölcsönös támogatási kötelezettség; az élettársi kapcsolat fogalmi elemeit meghaladó tartás az élettársi kapcsolat fennállása alatt; tartási szerződés 3. 2. Lakáshasználat 3. 3. Öröklés V. Az élettársi kapcsolatból származó személyi joghatások, az élettársak közös gyermekével kapcsolatos jogok és kötelezettségek, valamint egyéb, az élettársakra nézve jogot és kötelezettséget megállapító jogszabályok 1. Hozzátartozói kapcsolat, névviselési jog 2. A szülő-gyermek jogviszony keletkezése és tartalma 3. Egyéb, az élettársakra nézve jogokat és kötelezettségeket megállapító jogszabályok, különös tekintettel az özvegyi nyugdíjban való részesülés lehetőségére VI. Élettársi kapcsolat és bejegyzett élettársi kapcsolat a készülő Ptk.-ban, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló új törvény
24
I. „Fontolva haladás” – a Polgári Törvénykönyv Koncepciója (2002) és a Polgári Törvénykönyv koncepciója és Tematikája (2003) 1. Koncepció (2002) 2. Koncepció és Tematika (2003) II. A Családjogi Könyv és az Öröklési Jogi Könyv Javaslata (2006) 1. Fogalom-meghatározás 2. Az élettársi jogviszony létrejötte és megszűnése 3. Személyi joghatások 4. Élettársi tartás 5. Az élettársak vagyoni viszonyai 6. Az élettársak lakáshasználatának rendezése 7. Öröklési jog III. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény 1. A bejegyzett élettársi kapcsolat és a házasság – a szabályozás azonossága és az eltérések 2. Eltérések a különnemű és az azonos nemű személyek bejegyzett élettársi kapcsolata között IV. Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez (2008. március) 1. A bejegyzett élettársi kapcsolat 2. Az élettársi kapcsolat V. A T/5949 számú törvényjavaslat Törvénykönyvről (2008. június) 1. A bejegyzett élettársi kapcsolat 2. Az élettársi kapcsolat
a
Polgári
VII. Összegzés – a különneműek élettársi kapcsolatainak vagyonjogi következményeire nézve
25
I. A házasságon kívüli partnerkapcsolatok hatályos és készülő rendezése Magyarországon 1. Az élettársi kapcsolat megítélése a II. világháború előtt 2. Az élettársi kapcsolat megítélése 1977-ig 3. Az élettársi kapcsolat a hatályos Ptk.-ban és a kapcsolódó alkotmánybírósági ítéletek 4. Az ítélkezési gyakorlat napjainkban 5. Az élettársi kapcsolat a készülő Ptk. Családjogi Könyvének és Öröklési Jogi Könyvében 5.1. Módosítási javaslatok a kodifikáció előtt és alatt 5.2. A kodifikációs folyamat során érvényesülő tendenciák és váltások az élettársak szabályozását illetően II. Érvek és ellenérvek az élettársi szabályozása mellett és ellen Európában és Magyarországon III. Élettársi szabályozási modellek Európában I. A de facto élettársi kapcsolatok rendezésének lehetséges megoldásai II. A házasságon kívüli partnerkapcsolatok regisztráción alapuló rendezésének lehetséges megoldásai IV. A hatályos és a készülő szabályozás európai összehasonlításban V. A szerző megjegyzése a különneműek tényleges együttélésen alapuló élettársi kapcsolatainak szabályozását illetően
26
VII. PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE A HÁZASSÁGON KÍVÜLI PARTNERKAPCSOLATOK, ÉLETTÁRSI KAPCSOLATOK TÉMÁBÓL 1.
A francia és a holland partnerkapcsolatok. = Emlékkönyv Lontai Endre egyetemi tanár tiszteletére. Budapest, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, 2005. /Bibliotheca Iuridica. Libri Amicorum 18./ 143-165.
2.
Unmarried Partnerships in Hungary. = Common Core and Better Law in European Family Law. Szerk.: Katharina Boele-Woelki. Antwerpen – Oxford, CEFL, Intersentia, 2005. 313-333.
3.
Élettársi kapcsolat és regisztrált partnerkapcsolat Svédországban, Dániában és Norvégiában – Együttműködés az északi jogkör országai között. = Polgári jogi kodifikáció. 2006/2. 10-27.
4.
Azonos neműek házasságát, regisztrált partnerkapcsolatát érintő változások Európában. /Külföldi szemle./ = Családi Jog. 2006/4. 31-36.
5.
Házasság – házasságon kívüli partnerkapcsolat – család a nemzetközi emberi jogi egyezmények, az Alkotmány és az alkotmánybírósági gyakorlat tükrében. = Alkotmányosság a magánjogban. Szerk.: Sajó András. Bp. Complex, 2006. 245265.
6.
Adalék az élettársakra vonatkozó magyar és német jogi szabályozás összevetéséhez – különös tekintettel a polgári jogi társaság szabályainak alkalmazására. = Ünnepi előadások és tanulmányok Harmathy Attila tiszteletére. Budapest, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék 2007. [Bibliotheca Iuridica. Libri Amicorum 27.] 259–270. 27
7.
Az élettársi jogviszony. = BENCZE Lászlóné [et al.]: A családjog kézikönyve 2007. I–II. Szerk.: Dr. Kőrös András. Budapest, HVG-Orac, 2007. 849–898.
8.
Unmarried partnership in Hungary – Today and de lege ferenda. = Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös Nominatae. Sectio iuridica. 2006 [2007.] [tom. 47.] 315–339.
9.
Same-sex partners in Hungary. Cohabitation and registered partnership. = Utrecht Law Review. 2008. 2. Volume 4. 212221.
28
