Százhuszonöt esztendõ hídfõi és kövei

Százhuszonöt esztendõ hídfõi és kövei 125 éves az EMKE Az erdélyi magyar közmûvelõdés szervezõi jól tudták, miért kell lépniük, amikor 1991 áprilisának egyik verõfényes napján Brassóban újraindították az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesületet. Pontosabban: felébresztették Csipkerózsika-álmából, újra életet leheltek abba az EMKÉ-be, amelyet az 1948. évi – minden emberi normalitást nélkülözõ, erõszakos – államosításkor oly sok civil és egyházi intézmény mellett, szóval a közösségi és magánvagyonnal egyetemben örökre eltüntetni kívánt a kommunista hatalom. Mert noha az elsõ világháborút követõ években az EMKE részben belsõ, részben külsõ tényezõk miatt meggyötört intézménnyé vált, ráadásul a második bécsi döntést követõ felívelés helyett éppen ellenkezõleg: 1941-re már majdnem teljes tétlenségbe süllyedt, azért létezett a hõskorszakból hátramaradt gazdag örökség és feladat. Ez a kettõ bõven elegendõ volt az újrainduláshoz, mint ahogyan bõven elegendõ volt ahhoz, hogy a kommunista hatalom azt tegye, amit 1948-ban tett. Hiszen az 1885. április 12-én megalakult EMKE olyan erdélyi magyar érdekeltségû intézményrendszert hozott létre mûködésének elsõ szakaszában, amelynek az ellehetetlenítésével a kommunista diktatúra legfõbb célját óhajtotta volna elérni: kihúzni a talajt a romániai magyarság közmûvelõdése, azaz önazonosságának az ápolása, másrészt pedig gazdasági, általában önszervezõdési, tehát önfenntartó törekvései alól. Ez majdnem sikerült is, elegendõ bizonyíték erre a szórványban élõ magyarok ijesztõ méreteket öltött beolvadása, lemorzsolódása, de az Erdély-szerte tapasztalható magyar elvándorlás is. Emiatt is lépni kellett, és emiatt is kellett hozzáfogni az újraépítéshez, az 1948-tól 1989-ig terjedõ idõszakban keletkezett hatalmas ûr megszüntetéséhez. Hiszen már az alapító fõtitkár, pákéi Sándor József is világosan látta: az erdélyi magyarságnak szüksége van a saját érdekeit szolgáló intézményrendszerre. Nem véletlen, hogy az EMKE mindenekelõtt a szórványban élõ magyarság nemzettudatának a megerõsítését tartotta elsõdleges feladatának, de a székelyföldi elvándorlás mérsékléséért is messzemenõen ügyködött, és nem véletlen, hogy létezésének elsõ negyedszázadában az egyesület – önzetlen támogatóknak köszönhetõen – már jelentõs vagyonnal, azaz céljai megvalósítását lehetõvé tevõ eszközzel rendelkezett. Az EMKE ma is ugyanezen az úton akar járni. Ezt világosan tükrözik mindazok a rendezvények és események, amelyeknek az egyesület, illetve társszervezetei a szervezõi, mozgatói. És világosan tükrözi az a sok-sok díj, amelyek révén az egyesület a különféle, de egyazon célt szolgáló szakterületeken kiemelkedõ teljesítményt felmutató mûvelõdésszervezõket, -közvetítõket, -népszerûsítõket, tiszteletbeli tagokat és különdíjasokat jutalmazza. Ez fémjelzi azt a munkát, amelyet az alapítók, a gróf Bethlen Gáborok, a Haller Károlyok, a Sándor Józsefek, Kún Kocsárdok nyomdokain haladó maiak – igaz, sokkal szerényebb anyagi lehetõségek

között – folytatnak. Mert bár a körülmények és lehetõségek ma már másak, a feladat ugyanaz. Ebbõl a megközelítésbõl párhuzamot, egyfajta mérleget vonni a tegnapi és a mai EMKE között, egyszerre könnyûnek és nehéznek tûnõ feladat. A fõ, hogy az EMKE és az 1989 óta országszerte létrejött magyar közmûvelõdési, hitet és magyarságtudatot óvó, erõsítõ intézmények igen helyesen a Kárpát-medencére is kitekintve: dolgozzanak. Õk a 21. századi magyarság Sziszüphoszai. Azzal a különbséggel, hogy a hegyre görgetett kövek nem mindegyike gurul vissza, s a munka nem hiábavaló. Mert a jó cselekedet sohasem hiábavaló.

BENKÕ LEVENTE Ui. Az ünnepi közgyûlésen tiszteletbeli tagokká választották: Benkõ Samu akadémikust – az erdélyi magyar mûvelõdéstörténet tudományos rangra emelésében játszott szerepéért; Berszán Lajos esperes-plébánost – az anyanyelv megõrzéséért kifejtett iskolaépítõ munkássága elismeréseként; Boga Olivér fõorvost – a székelyföldi magyarság érdekében kifejtett maradandó értékû közösségi szolgálatának elismeréseként; Bordás István mûvelõdésszervezõt (Sárospatak) – az erdélyi magyar közösség mûvelõdési életének önzetlen támogatásáért; Gaal György helytörténészt – értékmentõ és értékteremtõ mûvelõdéstörténeti munkásságáért, valamint az EMKE történetének szakszerû feldolgozása elismeréseként; Kántor Lajos irodalomtörténészt – Kolozsvár magyar mûvelõdési életének szervezésében kifejtett felbecsülhetetlen értékû munkásságáért; László Miklós fotómûvészt – kulturális értékmentõ munkássága, valamint a közmûvelõdési élet fáradhatatlan támogatása elismeréseként; Péntek János nyelvészprofesszort – az anyanyelv megõrzéséért kifejtett több évtizedes munkássága elismeréseként; és Vetési László lelkipásztort – a szórványmagyarság mûvelõdési életének fennmaradásáért végzett szolgálata elismeréseként. Díszoklevelet kaptak: Markó Béla elnök – az általa vezetett Romániai Magyar Demokrata Szövetség részérõl az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesületnek nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásért; Gémesi Ferenc szakállamtitkár – a Miniszterelnöki Hivatal általa vezetett Kisebbség- és Nemzetpolitikáért Felelõs Szakállamtitkársága erkölcsi és anyagi támogatásáért; Szurmainé Silkó Mária fõosztályvezetõ – az Oktatási és Kulturális Minisztérium általa vezetett Közmûvelõdési Fõosztályának szíves erkölcsi és anyagi támogatásáért; a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet – a mindenkori támogató együttmûködésért; a Reménység Háza, Brassó – a brassói magyar mûvelõdési élet önzetlen támogatásáért; a Bolyai-ttéri Unitárius Egyházközség (Marosvásárhely) – a marosvásárhelyi magyar mûvelõdési élet önzetlen támogatásáért; a Mûvelõdés Háza és Könyvtára (Sárospatak) – az erdélyi magyar közösség mûvelõdési életének önzetlen támogatásáért.

3

EMKE-díjak 2010 * EMKE-díjak 2010 * EMKE-díjak 2010 * EMKE-díjak 2010 *

4

Simonffy Katalin és Boros Zoltán (Román Televízió bukaresti magyar adása)

Ivácson László

Olosz Katalin

Dukrét Géza

Sipos Zoltán

Nagy Pál (Tomcsa Sándor Színház)

Csiky András

Kézdi Imola

EMKE-díjak 2010 * EMKE-díjak 2010 * EMKE-díjak 2010 * EMKE-díjak 2010 *

EMKE-díjak 2010 * EMKE-díjak 2010 * EMKE-díjak 2010 * EMKE-díjak 2010 *

Molnár János

Tõzsér József

Kozma Mária

Okos Rigó Ilona

Gergelyné Tõkés Erzsébet

Ambrus Ádám (A fényképeket László Miklós készítette.)

A 2010-e es díjazottak: Spectator-díj a Román Televízió bukaresti magyar adása szerkesztõségének közösségszervezõ tevékenységéért, különös tekintettel az indulás éveire és az 1989. decemberi új kezdetre; Kacsó András-díj Ivácson Lászlónak táncmûvészeti munkásságáért és a fiatalok oktatásában kifejtett tevékenységéért; Bányai János-díj Olosz Katalinnak az új erdélyi magyar folklorisztikában jelentõs levéltári és tudománytörténeti kutatásaiért; Kún Kocsárd-díj Dukrét Gézának a partiumi magyarság érdekében kifejtett közösségszervezõ és mûemlékmentõ munkásságáért; Nagy István-díj Sipos Zoltánnak évtizedes zenepedagógiai és karnagyi munkásságáért; Bánffy Miklós-díj a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színháznak egy évtizedes színházépítõ tevékenységéért;

Kovács György-díj Csiky Andrásnak az erdélyi magyar színjátszás több évtizedét meghatározó korszakalkotó színészetéért; Poór Lili-díj Kézdi Imolának a pályáján elért látványos sikereinek elismeréséül; Szentgyörgyi István-díj Molnár Jánosnak a hazai magyar diákszínjátszás terén kifejtett eredményes munkásságáért; Szolnay Sándor-díj Tõzsér Józsefnek és Kozma Máriának az erdélyi képzõmûvészetet bemutató Pallas Akadémia Könyvkiadónál megjelentetett mûvészeti albumokért; Monoki István-díj Okos Rigó Ilonának kiemelkedõen szakszerû könyvtárszervezõi munkásságáért; Kõváry László-díj Gergelyné Tõkés Erzsébetnek a Házsongárd Alapítvány keretében kifejtett mûemlékmentõ tevékenységéért; gróf Mikó Imre-díj Ambrus Ádámnak az erdélyi magyar képzõmûvészetet pártoló tevékenységéért.

5

EMKE-llaudációk A ROMÁN TELEVÍZIÓ BUKARESTI MAGYAR ADÁS SZERKESZTÕSÉGE A kisebbségi közélet rázós hullámvasút-

6

ján egy ideiglenesen emelkedõ pályán mozogtunk, amikor jó négy évtizeddel ezelõtt a képernyõn is megszólalhattunk anyanyelvünkön. Keserves tárgyalások, konok, kitartó követelések, a pillanatnyilag kedvezõnek tûnõ körülményeket hasznosító érvek sodrában elindult a közszolgálati televízió magyar adása. A szorongató feltételek, a kalodás idõkorlátok, a sántító megoldások, a tapasztalatlanság félszegsége ellenére biztató érdeklõdés, figyelem, rokonszenv övezte a formálódó, érlelõdõ és hozzánk szóló képeket. A romániai magyar sajtóban, mûvelõdésben, közéletben valami új kezdett mûködni, létével, majd töltésével is vonzóan és hatékonyan. Úgy éreztük: az értelmes, értékteremtõ munka esélyei tágultak, növekedtek. Négy évtized múltán iramosan átalakult világunkban a televízió helye és helyzete összetettebbé, kérdõjelesebbé vált. Egyebek közt korunk egyik alapvetõ jegye, a fogalomzavar itt is ellehetetleníti az értelmes vélekedést és cselekvést. A tisztázás, az áttekintés reménytelen kísérlete helyett maradjunk a közszolgálati televízió bukaresti magyar adásánál. A megváltozott viszonyok szorongató közegében ma már nem övezi – nem is övezheti – olyan serkentõ érdeklõdés, figyelem, mint mozgalmas gyermek- és kamaszkorában. Hatóköre szûkült, a hazai magyar sajtó szinte nem is látja. Mégis úgy vélem, hogy az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület kuratóriuma bölcsen döntött, amikor ezt a szerkesztõséget – mûködésének negyvenedik évfordulóján – a tekintélyes és kötelezõ erejû Spectator-díjjal jutalmazta. Nemcsak azért, amit ez az adás az idõk változásának sodrában, hosszú évtizedeken át jelentett egész nemzeti közösségünknek; nemcsak azért, mert minden viszontagság ellenére jó néhány mûsora megmaradt beszédes és képes szemtanúnak és bizonyságnak, emlékezetnek és tanulságnak. Mindezen túl ez a díj azt tudatosítja, hogy a bukaresti magyar adásnak – társaival szövetkezve és versengve – úgy kell mûködnie, hogy minél többen a képernyõrõl tájékozódjunk, cseréljünk eszmét, beszélgessünk és tanuljunk beszélni sokszemközt, egymást erõsítve, mindarról, ami mindannyiunk gondja: az értelmes, az élhetõ élet. Tudom, hogy az adásidõ a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt kedvezõtlen és kedvrontó. Tudom, hogy az érdeklõdés, a közösségi és a sajtóvisszhang, a törõdés sovány, miközben a közszolgálati televíziózást a maga egészében zavarják a politikai rövidlátás, a hatalmi elvakultság, a hozzá nem értés szemetes forgószelei. Biztassa ez a díj kedves kollégáinkat arra, hogy mindezzel szembesülve bontakoztassák ki értelmüket, tudásukat, leleményességüket, kezdeményezõ kedvüket, teremtõ képzeletüket igényesen és fáradhatatlanul. Befejezésül hadd mondjam el, hogy az, akinek a

neve ezt a díjat ékesíti, a magyar közírás és közgondolkodás lényeglátó, szókimondó alkotója, Spectator, azaz Krenner Miklós, köztudomásúlag szívesen és gyakran hivatkozott Széchenyi Istvánra. Többször kifejtette, hogy a magyar társadalom megújításának úttörõje kulcsfontosságúnak vélte a közértelmesség fogalmát, érvényesülését, térhódítását. A szót is õ honosította meg nyelvünkben. Másfél századdal Széchenyi halála után, sok más eszméjével ölelkezve a közértelmesség fogalma a maga bõ jelentésbokrával ma idõszerûen gondolatgerjesztõ és fõleg kívánatos, már csak azért is, mert gyakran hiánycikknek tûnik. Szeretném remélni, hogy a 125 éves Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület – díjazottjaival együtt – a közértelmesség hatékony szertesugárzójaként mûködik tovább. GÁLFALVI ZSOLT *** IVÁCSON LÁSZLÓ. Meggyõzõdésem szerint a gyermekkor, a család, a faluközösség az iskolai padok közti elsõ lépések meghatározzák, hogy a késõbbiekben milyen életútra lép az ember. Ivácson László 1971-ben született Gyergyóremetén. Már az elemi iskolában megismerkedett a néptánc, a népdal nyújtotta varázslatos örömökkel. 1986 és 1990 között a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban, a középiskolai tanulmányai alatt a Gyökerek néptáncegyüttesben végképp elkötelezte magát a hagyományos táncainkkal. Korán kitûnt táncos tehetsége, amikor 1989-ben a székelyudvarhelyi szólótánc-versenyen második díjat kapott. Tanulmányait Brassóban a Gépészmérnöki Egyetem közúti jármûvek szakán folytatta. Számára a néptánc ekkor már több mint puszta szórakozás volt, személyében ugyanis a brassói Bokréta és Sirülõ diák táncegyüttesekben már nem csak a táncos, de a jövõ koreográfusa is bontogatta szárnyait. Tanulmányai alatt 1993-tól a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttesben is táncolt, és mindinkább megfogalmazódott benne a jövõt firtató kérdés: mérnökre vagy hagyományõrzõ táncszakemberre van-e nagyobb szükség? Ivácson László az utóbbit választotta. Immár hagyományaink elkötelezettjeként bízik abban, hogy visszatanítható a kihalóban levõ szabad táncolási forma, és hogy a tradicionális paraszti kultúra elemeibõl magas mûvészeti alkotások születhetnek. Egyetemi tanulmányai után a Háromszék Táncegyüttes tagja lett. Hivatástudata, tehetsége és kitartó munkája révén rövid idõn belül, 1996-tól az együttes tánckarvezetõje, majd koreográfusa lett. Jelenleg mint mûvészeti igazgató az együttes mûvészi arculatának meghatározó személyisége. Rendez, koreografál, de nem feledkezik meg a mûkedvelõk tanításáról sem, emlékei visszahívják az egyetemi Bokréta táncegyütteshez. A gyergyószentmiklósi Hóvirág táncegyüttesnek elkészítette a Gyilkos-tó legendája címû táncjátékot, a marosfelfalui Bíborka táncegyüttesnek rendszeres szak-

mai tanácsadója. A Háromszék táncegyüttesnél egymás után születtek meg sikeres táncszínházi alkotásai, hogy csak egy párat említsek: Hol jársz, hová mész?, Csávási ballada, Sorsfordulók, Gyöngyszemek, vagy gyermekmûsorai: Mátyás király ajándéka, Ördögszekér. Több alkalommal a Tamási Áron Színház vendégkoreográfusa. Az Udvarhelyi Néptáncmûhely felkérésére Tamási Zeng a magasság címû novellája táncszínházi változatát, a Zeng a lélek címû táncjátékot vitte színre, valamint a Hüvelyk Matyi címû interaktív gyermekelõadást készítette el. „A falu megmentette a tradíció folytonosságát. A mi dolgunk átvenni és továbbadni” – szólít fel Kodály. E kodályi felhívásra válaszolva a Háromszék Táncegyüttes immár 22 alkalommal szervezte meg a hagyományossá vált Népzene és Néptánc Találkozót, amelynek jelenlegi fõ szervezõje Ivácson László. Az általa évrõl évre folytatott gyûjtõmunka nyomán felbecsülhetetlen értékek kerültek filmszalagra. Iván! Mindennapi munkád közösségünket szolgálja. Nem pusztán a jelennek élsz, de bízol a jövõnkben, és küldöd az utókornak legdrágább kincseinket, létünk alapköveit, sajátos nyelvi jegyeinket. Adja az Isten, hogy még sokáig végezhesd felelõs munkádat, amely reményt és büszkeséget tud adni népünknek. A kitüntetéshez szívbõl gratulálok! JÁNOSI JÓZSEF *** OLOSZ KATALIN. Kolozsvárt 1963-ban végezte egyetemi tanulmányait, amikor magyar nyelv és irodalom szakos hallgatóként a kalotaszegi népköltészetrõl írta kiváló szakdolgozatát, melynek megszerkesztett változata Magyargyerõmonostori népköltészet címmel az Irodalmi Könyvkiadónál jelent meg Bukarestben, 1969-ben. Elsõ kiadványa napjainkig a magyar folklorisztika reprezentatív gyûjteménye. Olosz Katalin 1963 és 1967 között a marosvásárhelyi pedagógiai intézet tanára, majd 1967-tõl kezdõdõen 1999-ig a Román Akadémia marosvásárhelyi fiókintézetének tudományos kutatója volt. Még a rendszerváltozás elõtt, 1982-ben sikerült megjelentetnie Ha folyóvíz volnék címû, nagy sikerû, magyar népi lírával kapcsolatos antológiáját a kolozsvári Dacia Könyvkiadónál. Szakmai munkássága igazán csak az 1989-es rendszerváltozás utáni években bontakozhatott ki, amikor szabadon, cselekvõen kapcsolódott be az erdélyi és a magyarországi tudományos élet vérkeringésébe és intézményrendszerébe. Különbözõ rangos szakmai konferenciákon bemutatott elõadásaiból jelent meg Víz mentére elindultam címû tudománytörténeti és népismereti írásait tartalmazó tanulmánykötete 2003-ban a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában. Olosz Katalin az utóbbi évtizedekben rendre áttekintette a hazai és a magyarországi levéltárakat, ahol számos ismeretlen, közöletlen régi folklór-

gyûjteményt talált. Például az Európai Folklór Intézet és a Mentor Könyvkiadó közös kiadásában, Budapesten és Marosvásárhelyt 2009-ben jelent meg Szabó Sámuel: Erdélyi néphagyományok 18631884 címû forráskiadványa. A Kriza János Néprajzi Társaságnál, Kolozsvárt szintén 2009-ben jelent meg Ne mondd, anyám, fõd átkának címû, Rédiger Ödön által még 1895-96-ban Szabédon összegyûjtött énekgyûjtemény, amely egyetlen asszony, Dimény Mózesné Szabó Anna énekeit tartalmazza, és amit a kutató Kanyaró Ferenc hagyatékában fedezett fel. Olosz Katalin számára elsõsorban a levéltár jelenti azt az izgalmas terepet, ahonnan számos nagyon jelentõs új, eddig ismeretlen, közöletlen, kéziratos formában lappangó folklórgyûjtést sikerült felszínre hoznia, azokat szakszerûen feldolgoznia, megszerkesztenie és közreadnia. Habár a klasszikus erdélyi magyar népköltészet 19. századi eredményei, elsõsorban Orbán Balázs, Kriza János, Benedek Elek munkássága révén már organikusan beépültek az összmagyar nemzeti kultúrába, Olosz Katalin legújabb eredményei csakhamar át fogják rendezni a hosszú tizenkilencedik századi magyar folklorisztika eléggé kanonizált hierarchiáját. Szakszerûen megszerkesztett, kiváló tudományos apparátussal ellátott gyûjteményei tehát alapvetõen árnyalni fogják folklorisztikánk eddigi eredményeit, mert a közismert folklórgyûjtõk mellé újabbakat fedezett és sorakoztatott fel. Ugyanakkor kitágította a túlságosan Székelyföld-centrikus folklórképünket is. Legutóbbi kötetével pedig azt dokumentálja, hogy az egyéniségnek, a kivételes tudással rendelkezõ személyeknek a 19. században is meghatározó szerepe volt a népköltészet formálásában, megõrzésében és továbbadásában. Például Rédiger Ödön, Kanyaró Ferenc kolozsvári tanítványa, jó félszáz évvel megelõzte az Ortutay Gyula nevével fémjelzett magyar egyéniségkutató iskola kibontakozását és eredményeit. Olosz Katalin gyûjteményei jelentõsen kibõvítették az eddig összegyûjtött és publikált magyar klasszikus folklórkorpuszt, és ugyanakkor azt is jelzik, hogy a polgárosodás kibontakozása elõtt az erdélyi magyar népköltészet jóval egységesebb lehetett, aminek patinás emlékei a 20. században már csak reliktumterületeken, Kalotaszegen, Mezõségen, Gyimesben és Moldvában maradtak fenn. Az erdélyi és a magyarországi levéltárakban feltárt kéziratos folklóranyagot szakszerûen elrendezte, pontos filológiai apparátussal látta el, szervesen beépítette az összmagyar folklorisztika eddigi eredményei közé. Olosz Katalin nagy odaadással végzett munkái voltaképp gyökeresen átrendezik az erdélyi szellemi kulturális örökségünkrõl alkotott képünket is. Kiváló folklorisztikai és tudománytörténeti eredményeihez kívánunk jó egészséget, alkotókedvet és hosszú-hosszú életet.

POZSONY FERENC

7

DUKRÉT GÉZA. Amikor Dukrét tanár úr húsz esztendõvel ezelõtt szerényen bekopogtatott napilapunk, a Bihari Napló szerkesztõségébe, a kezdõk kamaszos félszegségével tette le íróasztalomra elsõ helytörténeti írásait. Pedig az akkor már 48 éves tanárembernek volt, amivel dicsekednie, hiszen siteri pedagógusként egybekalangyázott gazdag néprajzi gyûjteményérõl Várad-szerte legendák keringtek. Rövid idõ elteltével nekibátorodott szerzõnk egyre-másra jelentette meg a Hegyköz falvainak helytörténetét, tárgyi világát, mûemlékeinek, népi építészetének leírását tárgyaló tanulmányait. Azóta társ-, illetve önálló szerzõként könyvespolcnyi anyagot publikált, kutatásait Bihar megye gránicon inneni teljes területére kibõvítve. Dukrét tanár úr nem maradt hûtlen ahhoz a kistájhoz sem, ahol ifjúkorát töltötte, hiszen 2005-ben megjelent a Hegyköz történeti monográfiája, 2009-ben pedig eddigi legjelentõsebb munkája látott napvilágot Épített örökségünk Bihar megyében címmel. Dukrét Géza részt vett az Erdélyi Kárpát Egyesület újraalakuló gyûlésén, az EKE alelnökeként, majd elnökeként tevékenykedett, tagja lett a Kriza János, illetve a Magyar Néprajzi Társaságnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek. Közben 1993-ban megalapította a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Bizottságot, amelynek a mai napig elnöke. Négy év múltán elindította a Partiumi Füzetek címû sorozatot, amelynek eddig 62 kiadványa jelent meg. A civil összefogással intézményesült, hét megyére kiterjedõ értékkutatók és értékmentõk társasága megalakulása óta minden tavasszal megrendezi Nagyváradon a Partiumi Honismereti Találkozót, õsszel pedig vándorgyûlés formájában a Partiumi Honismereti Konferenciát. A mintegy 120 fõs tagság az épített örökség felleltározásán, a mûemlékvédelmen, emlékmûvek és emléktáblák állításán, a régió jeles szülötteinek népszerûsítésén, a helytörténeti és néprajzi kutatásokon kívül az ifjúság számára honismereti táborokat szervez, amelyeknek a honismeretre való nevelés mellett gyakorlati eredményei is vannak, hiszen minden alkalommal egy-egy közeli mûemlék állagának megõrzése is szerepel a tábor programjában. Eme laudáció illendõ spáciumát messze meghaladná, ha az EMKE mostani díjazottjának minden tettét, publikációját, tagságát, díját felsorolnám. De nem rejtem véka alá afölötti örömömet, hogy a jubileumát ünneplõ Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület egyik alapítója, Kún Kocsárd nevével fémjelzett díjával jutalmazza Biharország fáradhatatlan búvárlóját. SZILÁGYI ALADÁR

8

*** SIPOS ZOLTÁN. Örömmel tettem eleget az EMKE országos elnöksége felkérésének, amikor kollégám, Sipos Zoltán karmester, zenetanár laudációját elvállaltam. Mindig is szívesen figyelem, követem és értékelem azoknak a szakembereknek – ez esetben természetesen a muzsikusok – munkáját, akik nagy odaadással, hivatástudattal, rátermettséggel, tehetséggel végzik a tulajdonképpen életcéljukká vált fel-

adatot. De mielõtt rátérnék a tulajdonképpeni értékelésre, hadd tegyek egy kis kitérõt és nagyon röviden, inkább pár szóban arról a muzsikusról, muzikológusról szóljak, akitõl nemrég kellett búcsút vennünk, és aki egész életével, tevékenységével, munkáival, könyveivel, tanulmányaival és cikkeivel azt a mûvészetet szolgálta, amelyért mi is élünk-halunk. László Ferencrõl van szó. Nem véletlenül említem a jeles zenetörténészt, egyetemi tanárt, akinek mi muzsikusok sok mindent köszönhetünk, aki annyi figyelemmel követte munkánkat a szárnybontogatástól a talán megérdemelt sikerekig… Jómagam nemcsak az EMKE 1992-ben – elsõ alkalommal – kiosztott díjának laudációját köszönhetem neki, hanem bátorító és értékelõ szavait, írásait, de ugyanezt nagyon sok hazai muzsikus is elmondhatja magáról, akik velem együtt hálával emlékezünk rá… De Sipos Zoltánhoz visszatérve talán ott kezdeném, hogy valamikor a hetvenes évek végén a sors Sepsiszentgyörgyre vetette, abba a városba, amely zenei szempontból eléggé hátrányos helyzetben volt – és itt természetesen a klasszikus zenére gondolok –, és ahol a Brassói Filharmónia havi koncertjei, valamint az akkor már – szerénységem ellenére is állítom – országos hírnévnek örvendõ Vox Humana kamarakórus jelentett bizonyos színt. Hiszen Sepsiszentgyörgyön akkor nem voltak hivatásos zenei intézmények. Sipos Zoltán frissen végzett tanárként 1980-ban került a város zenei általános iskolájába. Érdekes módon karvezetésbõl azok a tanárok oktatták – Marosvásárhelyt Birtalan József, Kolozsvárt pedig Dorin Pop –, akik az én muzsikusi pályámat is egyengették. Mindketten Marosvásárhelyt kezdtük zenei képzésünket, olyan tanárok keze alatt, mint a már említett Birtalan József, de Trózner József, Szász Károly, Trózner Erkel Sarolta, Kozma Mátyás neve is sokat jelent a mai érett karvezetõ nemzedék számára. És nem véletlen az sem, hogy a kolozsvári zeneakadémián is valamennyiünknek ugyanazok a tanárok irányították képzésünket: Terényi Ede, Szenik Ilona, Anghi István, Benkõ András. Sipos Zoltán alighogy városunkba került, elsõ pillanattól tagja lett a Vox Humana kamarakórusnak. Személyében egy mindig figyelmes, megbízható, jó muzsikussal, tisztán éneklõ, alapos felkészültségû, jó kottaolvasó kórustaggal gazdagodott együttesünk. Sohasem kellett a pontosságra figyelmeztetnem, szólamának alapembere volt, rá mindig lehetett számítani, a komoly munka jellemezte minden lépését. Nagyon sok emlékezetes hangverseny van mögöttünk azokból az évekbõl, és itt nem csak az a capella mûsorok bemutatására gondolok, hanem olyan koncertekre is, mint a Brassói Filharmóniával közösen 1987-ben és 1988-ban bemutatott Mozart Requiemre, amikor nem kis fegyvertény volt megszerezni az elõadáshoz a propaganda osztály akkor még elengedhetetlen engedélyét. De felelevenednek bennem azok a hangversenyek is, amelyeken egy nagyszebeni kis együttes Händel Messiás címû monumentális oratóriumának az elõadásához kért szinte hetente segítséget részünkrõl, és egy autóval öten utaztunk Szeben-

be. Természetesen Zoltán is közöttünk volt. Talán több mint hatvanszor adtuk elõ e remekmûvet Erdély városaiban és községeiben. 1990-ben a zenei profilú általános iskolából zeneközépiskola lett, és így több fõiskolai és egyetemi végzettségû zenetanár került az egyre gyarapodó létszámú iskolához. A Vox Humana 1994-es angliai versenyen való helyezés nélküli szereplése arra az elhatározásra késztette a mûvészeti középiskola tanárait, hogy a maguk kórusát hozzák létre, természetesen ezzel a lépéssel jelentõs veszteséget okozva a Vox Humanának. Ez az elhatározásuk tagadhatatlanul igen fájdalmasan érintett minket. A Pro Musica – mert ezt a nevet vette fel a frissen létrehozott együttes – vezetését pedig Sipos Zoltánra bízták, ismervén adottságait, tehetségét, elhivatottságát. A frissen alakult kórust 1995 decemberi sepsiszentgyörgyi bemutatkozó hangversenyét követõen fellépések egész sorozata tette mindinkább ismertté Kovászna megyében és megyén kívül, világi és egyházi mûvek felváltva szerepeltek mûsoraikon, két évre rá már a Miskolci Kamarakórus Fesztiválon mutatkoznak be, nem kis sikerrel. Szintén 1997-ben a svédországi Scaraborgban képviselték szülõhazánkat az Europa cantat nemzetközi fesztiválon. Bel- és külföldi fellépések következnek. Valamennyit felsorolni szinte lehetetlen, ezért csak a legfontosabbakat említem: Magyarország, Törökország, Cseh Köztársaság, Lengyelország, második díj a görögországi Preveza nemzetközi kórusversenyén, Zadar kórusverseny, a spanyol Cantonigros kórusversenyen elért helyezés. Ezek mindmind fontos állomásai a most már nemzetközi szinten is jegyzett együttesnek. Munkájuk elismerése, hogy a Romániai Magyar Dalos Szövetség 2003-ban Sipos Zoltánnak ítélte oda a Márkos Albert-díjat. Sokrétû tevékenységének felsorolása még közel sem ért a végére. A sepsiszentgyörgyi mûvészeti középiskolában több kórust alakított és vezet, melyek közül az Eufónia vegyeskar külföldi megmérettetésen is nagy sikerrel szerepelt. Az Eufónia Kulturális Egyesület elnöke. A Szemerja negyedi református templom vegyeskarát 16. éve vezeti. Sepsiszentgyörgyön már kilenc éve szervez nemzetközi kórusfesztivált, hét éve az ifjúsági kamaraegyüttesek fesztiválját, nyolc éve a Tiszta forrás címû népdaléneklési versenyt, és sorolhatnám sokrétû tevékenységének további mozzanatait, de nehéz lenne a végére jutni. Zenei pályafutásunk a Vox Humana kórus tagjaiként évekig jórészt egy vágásban haladt. Az általuk alakított Pro Musica együttesben ugyanazt a zenét mûvelték, de külön úton járva, az utóbbi években a két kórus viszont sok sikeres vokálszimfonikus koncerten mûködött közre, ezzel mintegy békejobbot nyújtva egymásnak. Egyébként úgy érzem, hogy az általa vezetett együttes igen magas szintre való felhozatala jótékony hatással volt és van a Vox Humana kórusra is, állandó ösztönzést jelentve a mi munkánkra. A két együttes között ugyanis egészséges versenyszellem alakult ki, amelybõl mindenki nyer.

Megkérdezhetnék, hogyan képes egy személyben ekkora feladatkört ellátni, ennyi téren tevékenykedni és mindenütt kimagasló eredménnyel, figyelemre méltó sikereket elérni. Azt hiszem, ennek a titkát a zene iránti megszállottságában, komolyságában, elhivatottságában, de ugyanakkor szerénységében, a mások munkájának a megbecsülésében, az igazi értékek elismerésében és felismerésében kell keresnünk. Mindezek tudatában tiszta szívembõl és nyugodt lélekkel ajánlom az EMKE idei Nagy Istvándíjának Sipos Zoltánnak való odaítélését. Annál is inkább, mert a fennállásának 125. évfordulóját ünneplõ EMKE zászlajára írt jelszava így hangzik: „Ki a köznek él, annak érdemes élni”. Márpedig Zoltán valóban a köznek él!

SZILÁGYI ZSOLT *** TOMCSA SÁNDOR SZÍNHÁZ. Az, hogy 10 évvel ezelõtt Székelyudvarhelyen hivatásos színház jött létre, az a város és a környezõ települések közösségének nagyon régi jogos elvárásának beteljesülése. Az elmúlt évszázadokban az erdélyi közép és kisvárosok sorában Székelyudvarhely mind kulturális, oktatási, mind gazdasági szempontból a legfontosabbak közé tartozott, s a székely városok között pedig egyértelmûen meghatározó szerepet játszott. Székelyudvarhely mûvelõdési és mûvészeti életét mindig a nagyok mintájára alakította. Az hogy nem lett Budapest, Kolozsvár, vagy Vásárhely nagyságrendû, az részben természetes, részben pedig erõszakos elszigetelésének tudható be. Trianon után 80 éven át a föld alá is elrejtették volna ezt a színmagyar, polgári értékeket ismerõ és gyakorló városkát. Mi sem igazolja jobban ennek a törekvésnek máig is érezhetõ hatását, mint Alice Georgescu bukaresti neves színikritikus nemrég megfogalmazott élményei a Tomcsa Sándor Színház kapcsán. „Az elsõ találkozásom a Tomcsa Sándor Színház társulatával körülbelül hat évvel ezelõtt történt a sepsiszentgyörgyi Atelier Színházi Fesztiválon. Bevallom, hogy addig nem is tudtam, hogy Székelyudvarhelyen létezik színház; azt még kevésbé, hogy miként nevezik, hogy hivatásos-e vagy amatõr társulat, hogy milyen darabokat játszanak és kinek. Szégyenükre a regátiak – és fõként a bukarestiek – azt képzelik, hogy minden az õ vidékeiken kezdõdik és végzõdik; számukra az ország közepén levõ kis városkák, amelyek nevét és földrajzi elhelyezkedését gyakran összetévesztik, egy furcsa, mondhatni irreális területet alkotnak. És hogy arrafele színházak is találhatók – amelyek általában kulturális intézmények – majdhogynem el sem tudják képzelni…” Errõl ennyit. Számos írásos emlék már a 17. és a 18. században beszél a székelyudvarhelyi diákszínjátszásról. Ebben az idõszakban Udvarhelyen Európa-szerte kevés helyen tapasztalható magas szintû oktatás zajlott. A 19. században virágzásnak indult magyar népszínjátszás, vándorszínjátszás és nagyobb váro-

9

sokban a hivatásos színjátszás megjelenése Székelyudvarhelyen is élénk színházi életet eredményezett. Valamennyi színpadi mûfajban alkottak maradandót, eljutottak a daljátékok és operettek olykor száz tagot is igénylõ elõadások bemutatásáig. Már az 1970-es években Udvarhelyen – fõleg mûszaki értelmiségiek – dolgoztak egy hivatásos színház létrejöttének tervén, pontos mûvészi, technikai és pénzügyi dokumentációval igazolták a javasolt intézmény életképességét, szükségszerûségét. Nem engedélyezték. Az erõfeszítés mégsem volt hiábavaló, hiszen itt jött létre Romániában az elsõ népszínház. Amely, bár teljes mértékben mûkedvelõkbõl állt, de menetrendszerinti évadokat rendezett számos hivatásos alkotó bevonásával. Az említett több száz éves mûvelõdési élet feljogosította a város elöljáróit arra, hogy 1998-ban létrehozzák a 8. Erdélyi Magyar Színházat. Tíz év egy színház életében lehet sok is, kevés is. Merõ Béla, Szabó K. István és Nagy Pál igazgatók számára nagy valószínûséggel hosszú, nehéz éveknek tûnnek, de bátran kijelenthetjük, hogy túl a kezdeti nehézségeken, a Tomcsa Sándor Színház ma már egy érett, a szakma és a közönség által nagyra becsült intézménnyé nõtte ki magát. A mondat második fele igaz, de a nehézségeken túl lenni csak a népmesékben lehet. Én abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy egy 217 éves zenés színházat vezetek. Kedves igazgató úr, megnyugtatom: a nehézségek lehet, hogy másak, de nem múltak el. A Tomcsa Sándor Színház az évek során több országos és nemzetközi elismerést szerzett. A közel félszáz bemutatójukkal bejárták a magyar és egyetemes drámairodalom jelentõs stációit, a minõségi színjátszást mindig prioritásnak tekintve, igyekeztek minden rétegnek jó színházat játszani. További munkájukhoz sok sikert kívánok! SZÉP GYULA

10

*** CSIKY ANDRÁS. A színház születése összefügg az emberi természet alapvonásával: viszonyulni kíván az õt körülvevõ világhoz, majd a fejlettség bizonyos fokán formálni is akarja a sorsát irányító erõket. Shakespeare ezt az örök küldetést így fogalmazta meg: „Ki kell mondani hány az óra”. A született színész-alkat a mûvész eme örök korparancsát nem megtanulja, hanem zsigeri ingert érez, hogy világgá kiáltsa: hány az óra. Az ilyen alkat szerepformálásaiból mindig kibújik a szög a zsákból: játszhat totalitarista ideológiák szolgájává züllesztett szöveget, évezredekkel ezelõtt keletkezett mûvet, vagy éppenséggel kortársi dilemmákat boncolgató partitúrát, a tehetséggel megáldott/megvert színész mindenkor tükröt tart korának. Ahogyan Áprily fogalmazott: a kor falára vésett üzenet legyen a mûvész szava. Csiky Andrást az ilyen vátesz-alkatú mûvészek csoportjába vetette a sors. Az én külön virtuális színháztörténetem képes színháztörténet. A feljegyzésre méltó pályák mellé egy-egy alakítás valamely jellegzetes mozzanata rögzül. Csiky András törzslapján az elsõ ilyen pillanatfelvételem Os-

borne: Dühöngõ ifjúság címû darabjából való. A mû szülõhazájában – keletkezésekor, 1956-ban – a modern angol színház történetében vízválasztó volt. A kritika feljegyzi, ott a helyszínen felismerték, hogy a bemutató estéjén nem egy mû gyõzött, hanem egy ügy: egy éjszaka lerázták a sok éves letargiát, a színház néhány óra alatt felnõtt a korhoz, amelytõl évtizedek óta leszakadt. Amikor a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézet végzõs hallgatóiból 1953-ban alakult szatmári színház mûsorra tûzhette a darabot, ugyanilyen megrázó erõvel hatott a totalitarista diktatúra béklyóiban vergõdõ fásult, bénult nemzedékünkre. A fehér izzásig fûtött szenvedély, ami Csiky András Jimmy Porteralakításából áradt, a vállalkozó kedvnek, jó szándéknak s a tehetetlenségnek, a változtatni akarásnak, megtorpanásnak és az újból nekilendülésnek az a különös, erõrõl és elszántságról tanúskodó keveréke egységes fluidummá válva sugározta impulzusait a közönség felé. Mi, nézõk társadalmi programunkká emeltük a színpadról felénk áramló sugallatokat, vállaljuk a mást és másként szólás ódiumát. A közéletben mást kell tennünk: alattvalókból polgárokká kell válnunk, színházi játékmódunkban pedig új dalainkat öltöztessük új köntösbe. Így vált Csiky András minden olyan szellemi mûhelynek alkotó társává, amely a korszerû gondolkodás és mûvészet pilléreit építette. Az agyamba égett következõ kép Camus Caligulájából való. Nemzedékemnek bõven kijutott a zsarnokból. Döbbenten láttuk, hogy Csikyt a figurában nem a lélektani extrémitások érdekelték, hanem a zsarnok és a társadalom viszonya. Nagy közéleti és emberi bátorságról, gondolkodói tisztességrõl tanúságot téve inkább arra irányította figyelmünket, hogy hol lehet a félelem, a megalkuvás, a szolgalelkûség határa. Ez a téma elkísérte egész pályáján, a kérdésre adott válasza mûvészi ars poeticájának tekinthetõ. Ezt a választ csak a rendszerváltás után mondhatta el nyíltan, amikor szerepet vállalt Székely János Caligula helytartójában, s világgá kiálthatta a színpadról az emberi és mûvészi helytállás credóját: „A hatalom természetes végsõ határa az a pont, ameddig az alattvalók hûsége kitart; ha nincs ilyen pont méltóságát veszti az emberélet. Szégyen lesz leélni”. Az emberhez méltó életrõl szólva, képzeletbeli színháztörténeti albumomban ehhez a témához kapcsolódóan egy kolozsvári Hamlet elõadás képe társul. Csiky Horatiót játszotta, s az elõadás úgy zárul, hogy a leereszkedõ vasfüggöny és a színpad deszkái között keskeny résen még sikerül kikúsznia, mielõtt a lezúduló vas monstrum hermetikusan lezárja, kiszigeteli a világból a színházteret. Az a Hamlet az alkotás és a hatalom viszonyára kihegyezett elõadás volt. A Shakespeare maszkban megjelenõ Színészkirályt az Egérfogó jelenetben, aki ott és akkor a kultúrát testesítette meg, keresztre feszítették. Horatio-Csiky András, aki az értelmet, a mûveltséget mentõ szerepkört elevenítette meg abban az olvasatban, ezzel a meneküléssel jelezte: õrizzük kultúránk alapértékeit. Szinte szükségtelen tovább pörgetni képzeletbeli színháztörténeti albumom lapjait: e három

képbõl egy életút állt össze, az a több száz szerep, amit életre keltett a fent elemzett emberi-mûvészi attitûd által kicövekelt úton haladt. Egy pontosítással azért tartozom. Az Osborne darabot Szatmárnémetiben nem Dühöngõ ifjúság címen játszották, hanem Nézz vissza haraggal cím jelent meg a plakáton. A mû szatmári elõadásáról szólva, azért használtam az eredeti címet, mert Csiky olvasatában az életpályáját meghatározó szerepformálásra jellemzõbb a dühöngés, a gúzsba kötve táncolás szándéka, mint a belenyugvó, nosztalgikus visszapillantás. Ezt a játékos gondolattársításra alkalmat nyújtó színháztörténeti epizódot azért említem, hogy megkérdezhessem Csiky Andrástól: ugye nem néz vissza haraggal? A letûnt korra van miért haragudnia, de pályájára büszke lehet, férfimunka volt; vagy ahogyan õ fogalmazott: mindig elment a falig. A sors elégtétele, hogy az a fal leomlott. A falromboló indulat megkelesztésében az õ munkája, katartikus mûvészete is kovász volt! A színháztörténet búvárlójaként, mint aki ismeri az egyetemes magyar és erdélyi színházmozgalom minden jelentõs alkotójának pályáját, hozzájárulását nemzetünk értékalkotó képességének megõrzéséhez, bátran állíthatjuk, hogy Csíky András életmûvét eljövendõ idõk színháztörténészei is mindenkori színházi panteonunkba helyezik! Sokak nevében mondhatom, szerencsésnek érezzük magunkat, hogy kortársai lehettünk. Az EMKE-díj átnyújtása egyben jelképes fõhajtás is életmûve elõtt.

KÖTÕ JÓZSEF ***

KÉZDI IMOLA. Amikor elvállaltam Kézdi Imola laudálását, azt gondoltam: alapjában véve könnyû dolgom lesz. Egyrészt, mert Kézdi Imola tehetséges, szép, kedves, de inkább úgy fogalmaznék: elsõsorban tehetséges, és csak azután szép és kedves. Másrészt egy kritikus számára ideális állapot: csak dicsérni kell. Az pedig nem nehéz az õ esetében, megtettem eddig is, több alkalommal. Minden alkotó ember számára fontos a visszajelzés, hogy jól végzi a munkáját. A színész számára a visszajelzés elsõ, és talán legfontosabb eszköze a közönség részérõl érkezõ taps, hiszen ez a jelzés azonnali, és azoktól kapja, akikért tulajdonképpen él és dolgozik. Minden bizonnyal, varázslatos pillanatok ezek. A tapsból pedig, szinte kivétel nélkül, bõven jutott Imolának. Bár nem mindig ismerik el, de azért a kritika is fontos visszajelzés a színészek számára: Kézdi Imolának e téren sem lehet nagy hiányérzete, a szakma, mondjuk úgy, hogy elkényeztette, hozzáfûzném azonban: megérdemelten. Díjak terén sem lehet panasza, fiatal kora ellenére egész sor elismerést tudhat a magáénak, elég, ha csak a legutóbbit említem, az egy hónappal ezelõtt, március 15-én, Budapesten átvett Jászai Mari-díjat, de fontosnak tartom megemlíteni a 2002-ben elnyert UNITER-díjat is. A 2002-es Év Legjobb Színésznõje kitüntetést Imola a Fehér tûz, fekete tûz (Dybbuk) címû elõadásban nyújtott ala-

kításáért kapta meg a Román Színházi Szövetség díjkiosztó gáláján. Ez volt egyébként elsõ szerepe a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, amelynek ezt követõen lett tagja. Addig, két évadon át a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatánál dolgozott, ahova 1999-ben, a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Egyetem elvégzése után szerzõdött. Most pedig, egy hónap leforgása alatt, még egy kitüntetést besöpörhet: az EMKE Poór Lili-díját. Ez már sok, gondolhatják egyesek, de, ismerve Imolát, megnyugtatom õket, nem fog elszállni, õ ezek után is ugyanaz marad, és még magasabbra helyezi a mércét. Alapjában véve könnyû dolgom lesz – fogalmaztam laudációm elején, de most jövök rá, hogy elsietett kijelentés volt, hiszen még csak most kellene belekezdenem szerepei felidézésébe, a szebbnél szebb színházi pillanatok felelevenítésébe, és mûvészi léte mellett ugyanakkor kiemelni emberi arcát, azt a fajta közvetlenséget, amely nagyon is jellemzõ rá. A szûkre szabott keretek azonban nem engedik meg ezt a luxust, és mivel eddigi színházi írásaimban lényegesen több mindent elmondtam már Imoláról, úgy érzem, e téren nem maradok adósa. Befejezésképpen, engedjék meg, hogy felidézzem az erdélyi magyar színjátszás egyik nagy színésznõjének a gondolatait. Orosz Lujza fogalmazta meg talán a legtalálóbban, mit jelentenek az EMKEdíjak. „Több kitüntetést is kaptam pályám során, de számomra ez a legfontosabb: mert ezt az enyéim adták” – mondta egyik beszélgetésünk alkalmával. Õszintén gratulálok minden eddigi díjadhoz, Imola, megérdemelted õket, de ezt különösképpen érezd a magadénak, hiszen a tieid adták.

KÖLLÕ KATALIN *** MOLNÁR JÁNOS. Öröm számomra és köszönet, hogy az EMKE vezetõségének a felkérésére laudációt mondhatok egy színjátszásban élõ, gondolkodó és tevékenykedõ barátomról, Molnár Jánosról, a kovásznai Kõrösi Csoma Sándor Diákszínpad vezetõjérõl, aki ma, az EMKE megalakulásának 125. évében, Szentgyörgyi István-díjban részesül. Feljogosít rá az a tény, hogy mindketten, mint különbözõ színjátszó csoportok vezetõi, ismertük és számon tartottuk egymást. Az 1990-es évek elején mindketten részt vettünk a sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, zsámbéki tanfolyamokon, ahol neves színházi szakemberek szakmaiságra, igényességre és elkötelezettségre neveltek. Molnár János, a kovásznai Kõrösi Csoma Sándor középiskola informatika szakos tanára azokban az években, pontosabban 1993-ban vette át az 1972-ben alakult Diákszínpad vezetését, a stafétabotot Gazda Józseftõl. Vérátömlesztés volt ez az Erdélyben már akkor vezetõszámba menõ diákszínjátszói életében. Új vezetõ, újfajta stílus, a már említett tanfolyamok tapasztalatai értelmében. Az addig szövegközpontú elõadások helyét felváltották a mozgásra, testbeszédre összpontosító, azt elõtérbe helyezõ darabok, amelyekhez napjainkig hû

11

maradt a Molnár János vezette Diákszínpad. „A semmibõl egy új, más világot teremtettem” – vallja Bolyaival Molnár János, mert minden általa színre vitt elõadás az üres térrel kezdõdik – a semmivel –, majd életre kel, zajos, mozgalmas, olykor érthetetlen világ születik a nézõk szeme láttára. A kétdimenziós képvilággal elkényeztetett, leszûkített, behatárolt közönség elõtt újra életszerû, háromdimenziós élményanyag kínálkozik, amely eszébe juttatja léte alapját, talán értelmét is: a vertikalitást. Mert ez a lüktetés, ez a tempó maga az Élet! „Minden diák életében fontos a megmutatkozás, a játszás mozzanata, mint a személyiségfejlõdés elengedhetetlen része. Kipróbálni azt, amit igazán álmodni sem mer. Valós életünk mások értékrendjéhez való igazítása olykor bezár, elszigetel, megfojt. A színjátszással lehetõség adódik – maszkkal vagy jelmezben – olyan szerepek eljátszására is, amelyeket soha nem vállalnánk fel a mindennapi életünkben. Bebújhat a diák sokféle karakterbe, kipróbálhatja magát gonoszként vagy világmegmentõként, közben azt a világot ismerheti meg, amelytõl fél, mert nem ismeri, ugyanakkor ragaszkodik hozzá, mert benne sejti saját jövõjét. Eljátszani egy élethelyzetet, egyáltalán merni akarni, ez szárnyakat adhat egy diáknak. Ilyenkor születnek igazi csodák, ezért érdemes csinálni, ezért kell csinálni, ezért csinálom” – vallja Molnár János. A Diákszínpad Molnár János által igazgatott elõadásainak tapsolhatott Erdély sok kisebb-nagyobb települése, de közönség elé léptek a Kárpátmedence magyarlakta vidékein: Kárpátalján, Felvidéken, Délvidéken, Szlovéniában, valamint az Õrségben is. Járták az utat Tamási Áron, Madách Imre, Kosztolányi Dezsõ, Illyés Gyula, Örkény István, Sütõ András, Páskándi Géza, Lázár Ervin, Tasnádi István drámákra támaszkodva. Molnár János és a Diákszínpad sikerének bizonyítékai az Országos Diákszínjátszó Fesztiválon (ODIF) elért eredmények: 1995-ben, 1997-ben, 1999-ben, 2001-ben nagydíj, 2000-ben harmadik, 2002-ben második helyezés, valamint a Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválon 2007-ben elsõ, 2008ban és 2009-ben második díj. Mindez 17 év kitartó, szívós, de szeretetteljes munka eredménye! Szép munka volt, Molnár János! Büszkék lehetnek rád diákjaid, az oktatási intézmény vezetõsége, kollégáid, családod, a kovásznai magyar közösség, hogy a színjátszás által is öregbíted jó hírüket! A mindenkori erdélyi színjátszók nevében is gratulálok, erõt, egészséget, kitartást és sok sikert kívánok a továbbiakban is, hiszen az összegzés ideje, a staféta átadása még messze van!

HÁZY BAKÓ ESZTER

12

*** TÕZSÉR JÓZSEF és KOZMA MÁRIA. Mindannyian ismerjük Domokos Géza nagyszerû tevékenységét, amit hosszú éveken keresztül a Kriterion Könyvkiadó vezetõjeként kifejtett. Úgy érzem, a Domokos Géza-féle eszme, a kitartás, a küzdelem az erdélyi magyar kultúráért, ami az új könyvek megjelenésében kristályosodott ki, az a Tõzsér József-féle Pallas

Akadémia kiadásaiban folytatódott és kapott végleges formát. Nekünk, képzõmûvészeknek, az utóbbi évek könyvkiadásainak a csúcsát a mûvészeti albumok megjelentetése jelentette, az a Mûterem sorozat, amely már évek óta felméri, elemzi, és nagy odafigyeléssel teszi le asztalunkra az erdélyi alkotók munkáit bemutató albumokat, amely az alkotók tevékenységét népszerûsíti, és egyben serkenti az alkotókat is a további munkára. Tõzsér József harmonikus csapatmunkával, Márton Árpád kiváló képzõmûvésszel, majd Banner Zoltán ismert mûvészettörténésszel válogatta ki a kiadásra érdemes képzõmûvészeket, majd Kozma Máriával nagy empátiával és érzékenységgel kereste meg azt az írót és mûkritikust, aki a leginkább érzi az illetõ képzõmûvész belsõ világát, lelki mozgatóit, s azokat az újszerû formai értékeket, melyeket a mai képzõmûvészek munkáiban látunk. A mûvészeti albumok kiadása a könyvkiadásoknak talán legnehezebb része, hisz a színek, a finom tónusok tökéletes visszaadása, a látási szenzáció megjelenítése a reprodukciókon elsõdleges feladat, ahol a kiadó, a szerkesztõ együtt dolgozik a nyomdával, a képzõmûvésszel, a színek valódiságának a keresésében, a tördelésben s a jellegzetesebb munkák hangsúlyosabb megjelenítésében. Ebben a kényes és igényes munkában jeleskedett Tõzsér József éveken keresztül a képzõmûvészek örömére. A Kozma Mária hozzáállása a mûvészi albumokhoz még közelebb hozta az olvasókhoz, a nézõkhöz a mûvészek egyéniségét. Nagy érzékenységgel és intuitívan, csaknem médiumszerûen érezte meg a mûvészek törekvéseit, az alkotási vágy belsõ titkait s ilyenformán õszinte, mély gondolatokkal gazdagított írások jelentek meg olykor filozofikus vagy költõi hangsúllyal írt bevezetésképpen az alkotókról. Érthetõ, hogy a Csíkszeredai Mûvészeti Könyvkiadó közel érzi magához a székelyföldi alkotókat, hisz az utóbbi húsz évben a Sóvidék mûvészei, a gyergyóiak, a csíkiak, a sepsiszentgyörgyiek szép eredményeket tudtak felmutatni, s a megjelent könyvek nem csak az egyéni teljesítmények, de a közösségi alkotás szellemét is érzékeltetik. Külön hangsúlyt kapnak az olyan életmûvek, amelyek a lelki éghajlat szempontjából döntõek a Székelyföld mûvészetében. Így a Nagy Imre, Nagy István, Páll Lajos és a készülõfélben lévõ Gaál András-féle nagyobb méretû albumokra gondolok. Reméljük, hasonló albumokkal fogunk találkozni a tragikus hirtelenséggel elhunyt alsósófalvi Sükösd Ferenc mûvészetével éppen úgy, mint a már világhírûvé lett, Párizsban is ismertté vált homoródi szobrásszal, Román Viktoréval is. A székelyföldi hangsúly mellett a Tõzsér-féle Pallas kiadó képzõmûvészeti albumai rugalmasan sokszínûséget mutatnak, megértik az ország különbözõ részein élõ magyar mûvészeknek a törekvéseit, és teret adnak a legavantgárdabb, újító szellemû munkák bemutatásának is. Úgy érzem, a Szolnay-díj egy szerény, de erköl-

csileg jelentõs elismerése áldozatos munkájuknak, annak a munkának, amely elidegenedésre hajlamos korunkban közel hozza egymáshoz az embereket a mûvészeten keresztül.

JAKOBOVITS MIKLÓS ***

OKOS RIGÓ ILONA. Engem ért az a megtiszteltetés és öröm, hogy Okos Rigó Ilonáról, a Monoki-díj idei kitüntetettjérõl szóljak. Ilonát vagy Ilit, ahogy mindnyájan szólítjuk, 30 éve ismerem, és nagyrészt neki köszönhetem, hogy én is könyvtáros lettem, ugyanis õ volt az én mesterem, mentorom, de még sokan mások is elmondhatják ugyanezt, fõleg az 1980-as évek idejébõl, amikor – már, illetve még – nem volt rendszeres könyvtárosképzés Romániában. Okos Rigó Ilona 1952. november 10-én született Tordán. Az érettségi és a sikertelen egyetemi felvételi után, egy újsághirdetés alapján jelentkezett egy bukaresti középfokú szakiskolába, ahol könyvtárosokat és könyvesbolti eladókat képeztek. A két év leforgása alatt elsajátított nagyon alapos szakismeret olyan tudásbázist jelentett, amelybõl mások is részesültek Ili önzetlen segítõkészségének és jó pedagógiai érzékének köszönhetõen. Ilona 36 éves könyvtárosi pályafutását 1974ben a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár katalógus termében kezdte és itt, az elsõ három évben, a szabadpolcos állományt kezelte, valamint olvasószolgálati feladatokat látott el. Ili már fiatal könyvtárosként is többet tudott a könyvtári munkák folyamatairól, egymáshoz kapcsolódásáról, mint a többi, nagyobb tapasztalattal rendelkezõ kolléga, akik csak azt a bizonyos részét ismerték a könyvtári munkának, amelyre megtanították õket a munkahelyükön. 1976-tól átkerült a feldolgozó osztály katalogizáló részlegére, amelynek egyik legjobb, legtapasztaltabb katalogizálójává vált. Ezt illusztrálja az a megbízatás, amelyet 1993-ban kapott: átvette a feldolgozás folyamatának irányítását, õ lett az akkori osztályvezetõ jobb keze. Ilyen típusú feladatkört csak a legjobb szervezõre, a legmegbízhatóbb és legkiegyensúlyozottabb munkaerõre lehet bízni egy központosított feldolgozást vállaló központi egyetemi könyvtárban. 17 évig tartó technikai jellegû munka után 1998tõl, Ili átkerült a Botanikus Kert szakkönyvtárába, és hozzáértõ, de erõfeszítést igénylõ munkával újjászervezte azt, a szolgáltatásokat és a könyvtár mûködését az olvasók elvárásaihoz igazította. Ennek is köszönhetõen a növénytani könyvtárat rendszeresen látogatják a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karának kutatói, tanárai és diákjai, a Mezõgazdasági Tudományegyetem tanárai és diákjai, valamint a Botanikus Kert tudományos munkatársai. A könyvtári látogatottság ugrásszerû megnövekedése kizárólag Ilona alapos és hozzáértõ tevékenységének, kiemelkedõ kommunikációs és segítõkészségének köszönhetõ.

Munkaköre az addiginál jóval összetettebb lett, de a felmutatott eredmények bizonyítják, hogy egy rátermett könyvtáros, mint amilyen Okos Rigó Ilona, a szakma egyik kiváló képviselõje, olyan szakkönyvtárban is megállja a helyét, ahol nem csak olvasótermi kiszolgálás és/vagy kölcsönzés zajlik, hanem szakreferenciákkal is ellátják az olvasókat. Saját bevallása szerint eddigi pályafutásának legösszetettebb, legbonyolultabb, de talán, legszebb szakasza ez utóbbi, amely már 12 éve tart. Váltakozva végez rutinszerû technikai munkát és szakreferensi tevékenységgel egybekötött olvasószolgálatot. Ilike elõszeretettel gondozza virágait, növényeit, de az ifjú emberpalántákat is, józan, gyakorlatias tanácsokkal látja el az arra szorulókat, akár szakdolgozat elkészítésérõl, akár személyes természetû problémáról van szó. Okos Rigó Ilona sokoldalú szakmai tudásának és tapasztalatának az eltelt évtizedek alatt – a közvetlen munkahelyén kívül – a romániai magyar könyvtárügy is maradandó hasznát látta. Könyvtár szakos óraadó tanárként ugyanis az 1990-es évek második felében gyakorlati órákat tartott a Heltai Alapítvány és a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Bölcsész Karának Magyar Tanszéke által közösen szervezett könyvtár szakos képzésen. Lelkes tékaalapítóként a Heltai Alapítvány, illetve a Pillich házaspár (Katalin és László) fáradtságot nem ismerõ munkája nyomán létrejövõ Magyar Házak könyvtárainak létrehozásában segített. Ezek közül megemlíteném a kolozsvári Gróf Mikó Imre, a tordai Vásárhelyi Géza könyvtárakat; de a zilahi fiókkönyvtár állományának feldolgozásában is segédkezett. Jelen volt a Soros Alapítvány könyvtárának elindításakor is, kezdetben az állományba kerülõ könyvek katalogizálásában segített harmadmagával, majd a már berendezett és mûködõ könyvtárban teljesített olvasótermi szolgálatot, délutánonként és szombatonként, szabad idejében. A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének alapító tagjaként, aktív tagjaként, egyesületi titkáraként és rendezvényszervezõként a kezdetektõl lelkesen, önfeláldozóan tevékenykedett, és sokat is tett a romániai magyar könyvtárak fejlesztése érdekében. Ilona az egyik leghûségesebb és legaktívabb könyvtáros, aki jelen volt jóformán minden egyesületi rendezvényen, részvevõként vagy szervezõként olvasótáborokban (Illyefalva, Árkos, Torockó), szakmai továbbképzõ tanfolyamokon (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Kolozsvár), egyesületi vándorgyûléseken (itthon és Magyarországon), Magyar Könyvtárosok Világtalálkozóján vagy a Kárpát-medencei Magyar Könyvtárosok találkozóján. Ilona egyesületi titkárként külön figyelmet szentel arra, hogy a fiatalabb könyvtáros kollégákat is bevonja az egyesület tevékenységeibe, és arra ösztönözze õket, hogy aktívabban vegyenek részt a szakmai találkozókon. Végezetül még annyit jegyeznék meg: örülök, hogy Ilibõl nem lett régész, mert akkor az erdélyi könyvtáros társadalomnak nem lenne egy ilyen

13

sokoldalú, értékes tagja! Szívbõl gratulálok és jó egészséget, további eredményes munkálkodást kívánok!

PORÁCZKY ROZÁLIA ***

14

GERGELYNÉ TÕKÉS ERZSÉBET. Az a sajátos, egy célra összpontosító, a kolozsvári Házsongárdi temetõ régi síremlékeire figyelõ mûemlékvédõ munka, amelyért most az EMKE Kõváry László-díjban részesíti Gergelyné Tõkés Erzsébetet, nagyon kicsiben indult – de a bibliából tudjuk, hogy az apró mustármag is csodákra képes. Azzal kezdõdött, hogy Tõkés tanárnõ észrevette, mennyire elhanyagolt állapotban vannak a híres temetõ régi sírjai, Kendeffy Ádám kõoroszlánjai ki sem látszanak a bodzabokrok és a gaz közül. Nemcsak panaszkodott emiatt, hanem lépett egy kicsit: tanítványaival elkezdte a régi sírkertek megtisztítását. Ahogy telt az idõ, egyre több elvégzendõ munkát talált, és hogy mindehhez intézményes keretet is biztosítson, ezelõtt több mint tíz évvel kezdeményezte a Házsongárd Alapítvány létrehozását. Segítõtársai, Gaal György irodalomtörténész, a temetõ múltjának avatott kutatója, valamint Kiss András nyugalmazott levéltáros történelmi adatokat szolgáltattak a sírkert védelméhez. Amíg a sírkertek folyamatos rendben tartásáról volt szó, többé-kevésbé elegendõnek bizonyult az a széles körû társadalmi támogatás, amelyet Tõkés Erzsébetnek sikerült megszereznie. De amikor az omladozó házsongárdi kripták helyreállítását tûzte ki célul, arra már pályázni kellett, és nyugdíjas fejjel kitanulta a pályázatírás és elszámolás rejtelmeit. Sikeres munkájának eredményeit, az összeomlástól megmentett Sigmond-, Bethlen-, Bánffy-kriptákat bárki szemügyre veheti a Házsongárdban sétálva. Építészek, vállalkozók, kõrestaurátorok, építõmunkások, kertészek csapatát mozgatja, és tavasztól õszig szinte mindennap megfordul a temetõben. Kitartóan dolgoztat és ellenõriz, de maga is sokat dolgozik, a pályázatírások, elszámolások, a támogatásokhoz szükséges társadalmi kapcsolatok ápolása bõven kitöltik munkaidejét. Családja szeretõ morgolódással, csipkelõdéssel fogadja s viseli el állandó elfoglaltságát, de e háttér nélkül nem dolgozhatna olyan jó kedvvel. Eredményes munkájához nagyban hozzájárul kiváló kapcsolatteremtõ készsége, mindenkivel a maga nyelvén beszél. Így érthetõ, hogy ma a sírásók, ha munkájuk során földbe süllyedt régi sírkövet találnak, nem zúzzák be a betonba, mint régen, hanem szólnak neki, s a 18–19. századi kiásott és megmentett koporsókövek gyûjteménye szépen gyarapodik a Bethlen–Bánffy-kripta kertjében. Mindig sajnáltam, hogy sajátos erdélyi humorával elmesélt történeteit nem írta le, és így életmûve a szóbeliségben reked, mint a lelkészeké vagy a színészeké. Mostanában azonban már nyugodt vagyok: a kolozsvári panteon védelmében született írásai és a helyreállított síremlékek immár mara-

dandóan tanúskodnak áldozatos, de mindig jókedvvel végzett munkájáról.

SIPOS GÁBOR ***

AMBRUS ÁDÁM. Megtiszteltetés volt számomra egy évvel ezelõtt átvenni a gróf Mikó Imre-díjat, de még nagyobb öröm, hogy ez a vándordíj mindig új gazdára talál. Nagy öröm, mert egy végtelennek tûnõ válságos idõszak közepette talált új gazdára. Ennél is nagyobb öröm, hogy egy nálam sokkal fiatalabb vállalkozónak adhatom át azt, ami már önmagában ígéretes az erdélyi mecénások új nemzedékét illetõen. Hiszen a díjat olyan vállalkozónak adhatjuk át, aki a számára is megterhelõ idõszakban sem mondott le a képzõmûvészek támogatásáról. Nem fontos elõhozakodni az áldozatokkal, mert nem azok, ha az ember szívbõl segít. Így teszi ezt Ambrus Ádám hosszú évek óta. A régmúlt mecénásai a mûvészeket támogatták, akiknek sok esetben valóban az életben maradásuk függött elõbbiektõl. Ma sokkal fontosabb a bemutatkozási lehetõséget, azaz a kreatív munka után következõ részt támogatni. Megteremteni azt a helyet, eseményt, kiadványt, ahol a mûvész és közönsége találkozik. Ilyen színtér megvalósítását támogatta Ambrus Ádám. Kolozsvár szívében olyan mûvészeti galéria létrehozását támogatta, amely révén az egész kolozsvári, sõt az erdélyi képzõmûvészetet támogathatja. Olyan kis sziget létrejöttét segítette, ahol a mûvészek, csodálóik és a kritikusok találkozhatnak, hogy megismerjék, csodálják és megtanulják értékelni az alkotásokat. De ez csak egy példája vagy inkább következménye annak a több éves mûvészetpártoló munkának, amit õ elvégzett a zsoboki alkotótábor támogatásával, egyéni kiállítások szervezésével és kiadványok megjelentetésével. Ezért és a többi fel nem sorolt önzetlen segítségért méltán érdemli meg Ambrus Ádám fiatal barátom a nagy erdélyi mecénásról elnevezett díjat: elsõsorban a mûvészetszeretetéért – hiszen minden abból fakad – és ennek kinyilvánításáért, az erdélyi magyar képzõmûvészetet pártoló tevékenységéért. Tudom, hogy véleményem helyességét több erdélyi képzõmûvész alá tudná támasztani, még ha kevesen is ismerik a nevét, ráadásul – életkorát illetõen – többüknek a fia lehetne. Úgy érzem, ezt a díjat Ambrus Ádám személyén keresztül a következõ nemzedéknek adom át, és szívbõl remélem, hogy Ádámnak és az utána következõ valamennyi majdani díjazottnak is lesz, akinek továbbadnia azt. Álljon minden segíteni képes vállalkozó elõtt követendõ példaként. Ádám, fogadd szeretettel a megérdemelt kitüntetést, és mindannyiunk nevében fogadd köszönetünket az erdélyi magyar képzõmûvészet pártolásáért.

KIRÁLY ISTVÁN

Galéria

Balaskóné Osváth Zsuzsa festõmûvész Már több mint egy évtizede nincs közöttünk. 1998. október 8-án kísértük utolsó útjára a Házsongárdi temetõbe. Anyósom volt, méghozzá jó anyós, jó ember. Szerettem felmenni hozzá, elbeszélgetni a múlt idõkrõl, emlékekrõl, mûvészetrõl, ismerõsökrõl. Élete utolsó éveiben már nem tudta elhagyni a kolozsvári Uránia-ház harmadik emeleti lakását. Az ablak elõtti nagy asztalnál és festõállványánál üldögélt, nézte az utcai nyüzsgést, néha beleszundikált. Innen figyelte Szõcs Pistáék szemközti ablakait, otthon vannak-e, telefonálhat-e egy kis beszélgetésre… vagy inkább Miklóssy Gábort hívja fel? Az asztalon ott álltak akvarellkészletei, ecsetjei, rajzfelszerelése. Rég nem akvarellezett már, de még halála elõtti utolsó héten is múzeumi cserepei között matatott, amiket egy életen át rajzolt, festett, s tette ezt kis pénzekért, de annál nagyobb szeretettel és hozzáértéssel. Hiányzik. Újranéztem a portréfilmet, amelyet szinte az utolsó pillanatban készített róla a kolozsvári televízió magyar adásának szerkesztõsége. Életérõl, munkájáról mesél. Többször is átlapozom azt a vaskos mappát, amelyben összegyûjtve õrizzük leveleit, fényképeit, újságcikkeket, munkáiról készült reprókat. Szeretettel ápolta régi kapcsolatait, Ferenczy Júliával, Brósz Irmával, Keleti Jolánnal, Nemes Irénnel. Itt vannak leveleik. Igen, a vásárhelyiek, hisz Zsuzska, ahogy becézték, Marosvásárhelyen, Bernády György polgármester újjáépített városában született 1919. január 14-én. Apja, Osváth Károly a fõtéri patika tulajdonosa volt, anyja Schuller Ludovika Erdõszentgyörgyrõl jött, a Rhédey-kastélyból. A város a két világháború közötti pezsgõ polgárosodó életét élte. Házukat neves személyiségek látogatták: Metz Albert, a zeneszerzõ, a filharmónia vezetõje, és felesége, Zsanett néni, az erélyes nagyasszony; Osváth Lajos, a híres orr-fül-gégész orvosprofesszor, a szanatórium vezetõje, Bordi András festõmûvész, aki megfestette a 16 éves úrilány portréját (Zsuzska a szõlõlugasban), s aki mûvészi tanácsokat is nyújtott. A késõbbi fényképeken feltûnik az irodalmár nagybácsi, Schuller Rudi, László Gyula, majd az egyéves Metz Katica, amint Zsuzska éppen lefesteni készül, a Somos-tetõ, ahol Szõcs Vili képe készült Zsuzská-

Önarckép. Akvarell, 39x32 cm, j. j. f. : Osváth Zsuzsa, 1941

ról, és ahol annyi szép akvarellje született. Hát igen, erõs szálak fûzték ehhez a városhoz, a legszebb gyermek- és ifjúkori emlékei kötötték hozzá. Elsõ rajztanára a Református Leánygimnáziumban Gulyás Károly volt, a város mûvészeti életének lelkes szervezõje. 1935-tõl a vásárhelyi festõiskolában Ciupe Aurel kurzusaira jár. Kollégái: Bitay Anna, Nemes Irén, Olajos Gábor, Bortnyik Irén, Kádár Tibor, Becsey Antal, Barabás István, V. Kallós Irma, Schnedarek János, Járay Ernõ, Dóczy Rozália és sokan mások. Rendszeresen megrendezték évzáró kiállításaikat. Zsuzskáról a korabeli lapok így írnak: „A festészet terén igen komoly fejlõdés mutatkozik (...) Az eredeti képek közül különösebb figyelmet érdemelnek Osváth Zsuzsa zamatos aquarelljei.” (Reggeli Újság – 1935. június 11.) „Osváth Zsuzsa leányarcképe, valamint virágcsendélete sok finomságot tartalmaz.” (Reggeli Újság – 1936. június 13.) „Osváth Zsuzsa rövidesen túlnövi ezt a várost értékes akvarell csendéleteivel.” (Ellenzék – 1936. június 26.) „Színezés dolgában és rendkívül meglepõ helyi vonatkozású mûvészi hangulataikkal kiválnak az Osváth Zsuzsa virágcsendéletei. Ez a sokoldalú fiatal tehetség külön figyelmet érdemel. Igazi, játszi könnyedséggel adja nagy felkészültségû, pompás rajzú akvarell arcképeit, olyan tudással, amihez

15

A marosvásárhelyi Városi Festõiskola 1936. június 10-é én: Bitay Anna, Ciupéné Király Mária, Ciupe Aurel, Onojescu Aurelia, Demény Ferenc, Kézel Ilus, Bortnyik Irén, Csomafáy Károly, László Rózsika, Osváth Zsuzska, Nemes Irén, Olajos Gábor.

nem kell kommentár, hogy megértse a nézõ a portréiból kiáradó mûvészi egyéniséget.” (Reggeli Újság – 1937. június) „Az iskola nõi tagozatán messze kimagasodik Osváth kitûnõ akvarelljeivel, teljesen modern felfogásával. Határozott egyéniség. A külsõ hatásokat sajátságos egyéni szemszögbõl ítéli meg, és áthasonítva úgy adja vissza, hogy a szemlélõ is a teremtõ hangulatában ringatózik.” (Ellenzék – 1937. június) Fekvõ akt. Akvarell, 28x39 cm, j. j. l.: Osváth Zsuzsa.

16

„Legsokoldalúbbak egyike Osváth Zsuzsa, aki nemcsak egy friss, színes portréval, hanem finom akvarellel, hangulatos interieurrel, csendélettel is szerepel. A komoly tehetséget revelláló fiatal úrilány jövõre a bucureºti Academia növendéke lesz. Egészen bizonyos, hogy nevével még sikeres tárlatokon találkozni fogunk.” (Magyar Szó – 1938. június 8.) „Osváth Zsuzsa minden témában otthonos. Üde virágcsendéletei, városrészletei fej- és aktfestményei mind ékesen szóló bizonyságai sokoldalú, magasan járó ambíciójának” (Reggeli Újság – 1938. június 11.) 1938-39-ben a bukaresti Szépmûvészeti Akadémián Camil Ressu a tanára, majd 1939-41-ig a Budapesti Képzõmûvészeti Fõiskolán folytatja tanulmányait Szõnyi István osztályában. Az intézet erdélyi diákjai ugyanekkor Kádár Tibor, Teutsch Éva, Buday Lajos, Maknics Albert, Erdõs Tibor, Balaskó Nándor, Abodi Nagy Béla és mások. Errõl, a patikusok lapjában így írnak: „A Pharmacia többször megemlékezett azokról a sikerekrõl, amelyeket Osváth Zsuzska, Osváth Károly marosvásárhelyi kollégánk leánya a festõmûvészet terén elért. Most örömmel értesülünk arról, hogy a budapesti Képzõmûvészeti Akadémián éppen úgy, mint tavaly Bukarestben a legszebb és minden nagyszerûségre és a legszebb jövõre biztató egyik legjobb eredményt érte el. A fiatal festõmûvésznõ képességeirõl a szakkörök és az arra hivatottak igazolják volt tanárainak azt a véleményét, hogy egy kiváltságos tehetség és olyan mûvészi koncepció, akitõl nagyon sokat, szépet és értékest várhatunk” (Pharmacia, 1940).

Az alvó Pendzsi. Szénrajz, 34x49 cm, j. j. l.: Osváth Zsuzsa, 1956.

A háború közbeszólt, és végül 1945-46-ban a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzõmûvészeti Fõiskolán szerzett diplomát. Visszatért Marosvásárhelyre, ahol 1946-47-ben a Képzõmûvészek Szakszervezetének titkári tisztségét töltötte be. Képeivel több erdélyi vándorkiállításon, a kolozsvári Mûcsarnokban rendezett Erdélyi Szalonon (1947), a marosvásárhelyi Transylvania Terembeli kiállításon (1947), a kolozsvári Régészeti Múzeumbeli kiállításon (1950) és számos kolozsvári tartományi tárlaton vett részt. Még 1939-ben a bukaresti Akadémián ismerkedett meg Balaskó Nándor szobrászmûvésszel, akivel késõbb, 1946. december 14-én Marosvásárhelyen összeházasodtak. 1949-ben a Magyar Mûvészeti Intézet alakulásakor hívásra átköltöztek Kolozsvárra. Itt született két leányuk, Zsuzsa és Erzsébet. 1957-tõl alkalmazták a kolozsvári Történeti Intézetben mint rajzoló-grafikust, évtizedekkel késõbb innen ment nyugdíjba. Mint képzõmûvész elsõsorban akvarellista, rajzmappája szüntelen ott volt a régészeti ásatásokon, és sokat dolgozott. A múzeumban készített több tízezer rajza külföldön is dicséretet és elismerést aratott, több kötetet illusztrált. Ugyanakkor más jellegû könyvekhez is készített rajzokat (pl. Róbert Endre: Kis könyv a mikroszkópról).

A heraldika is érdekelte, sok címert megfestett, ezek közül a Farkas utcai református templomban is találunk néhányat. Ha szükség volt, plakátokat tervezett, és általában mindent, amit egy grafikustól megkövetelnek. Az évek során sok reprója és írása jelent meg az Utunk, a Helikon, a Dolgozó Nõ, az Elõre, az Igazság és más lapok hasábjain. Fontosabb egyéni tárlatai voltak Kolozsvárt 1982ben, 1983-ban, 1992-ben, 1998-ban és 2005-ben. Alkotó munkájáról azt mondta: „Nekem nem hiányzik sem a hírnév, sem a hangos siker, itt megszûnik számomra a külvilág, s munka közben olyan örömet érzek, amit sehol másutt nem tudnék megtalálni.” (Dolgozó Nõ, 1977. június) Munkáját, mûvészetét többek között Balázs Imre, Szõcs István, Banner Zoltán, Marton Lili, Muzsnay Magda, Németh Júlia és alulírott méltatta. Képeit õrzik a marosvásárhelyi Mûvészeti Múzeumban és magángyûjteményekben Kolozsváron, Bukarestben, Szászrégenben, Budapesten, Los Angelesben, Párizsban, Bécsben, valamint Németország és Svájc több városában. 1970-tõl, Balaskó Nándor Spanyolországba való disszidálása után szerény fizetésébõl egyedül nevelte két leányát, de becsülettel, helytállással, zokszó nélkül. Az élet útjai néha nagyon kanyargósak tudnak lenni. Ebben a mûvészházasságban, míg Nándi, a szobrászmûvész férj 1970 után nyugaton a

17

18

Japán napernyõ. Olaj, karton, 30,5x32,5 cm, j. j. l.: Osváth Zsuzsa

Balaskó Nándor portréja. Akvarell, 32x32 cm, j. j. l.: Osváth Zsuzsa, 1939.

világsikerért fáradozott, addig itthon Zsuzska a gyermekekért küszködött, végezte a szürke hétköznapok tennivalóit. Egyes mûvésztársai, ha találkoztak az utcán, kitértek az útjából, mert gyakran nyersen és szókimondóan adta elõ véleményét, miközben mesélte az éppen friss híreket Nándiról, akivel az utolsó 25 évben csak leveleken keresztül érintkezett. Sok keserûség és csalódás gyûlt benne össze, ennek ellenére soha egy rossz szót nem mondott mûvésztársáról, bár tudta, hogy ennek az árát fizeti gondokkal teli életével, ellehetetlenített mûvészi pályájával. (Induláskor nemzedéke egyik legtehetségesebbje volt.) Az élet furcsaságai, fintorai... a kör bezárult, a mérleg és annak két serpenyõje megpihent, és õk ott nyugszanak a házsongárdi közös sírban. A portréfilmje és mappája után a Zsuzska festményeit nézegetem. Õ üzen, én emlékezem, s emlékeimben tovább él. Elsõsorban akvarellista volt, de hagyatékában számos olajkép, pasztell, szénrajz, tusrajz és rézkarc is található. Képein felfedezhetjük a markáns szerkesztést. Vízszintes, függõleges vonalakat használ a széleken a kép lezárásához, de találunk sok ferdét, amelyek átlósan vezetik a tekintetet, s amelyek sokszor a virtuális középpontba konvergálnak. Legjobban a hullámzó vonalak fejezik ki csapongó-szárnyaló fantáziáját, a lüktetést. Képein bizonyos ritmicitást fedezhetünk fel, erõteljesebben megrajzolt részletek után nagyobb szünetek következnek. Az üresen hagyott nagyobb foltokon a szem megpihen, és szinte ösztönzi a szemlélõt, hogy fantáziájával folytassa a rajzolatot. Erre a módszerre kitûnõen alkalmas az akvarell, az egymásba mosódó nagy foltokkal és a helyenként szinte szikraszerûen belevitt részletezéssel. Tájképein a természetet faggatja (Marosvásárhely és környéke, a Maros völgye, a Szilágyság stb.)

Ezeken a táj jellegzetességét, lényegét igyekszik nemcsak lefesteni, hanem meg is festeni: a szilágysági sártengert, a porfelhõket, a dombok színes kaszálóit, lugasait. Helyenként a megfoghatatlant is érzékelhetõvé próbálja tenni. Munkái hangulatilag általában optimisták, de rejtett melankólia is van bennük. Az érszalacsi puszta képébõl például szinte filozofikus gondolatokat és kozmikus méreteket olvashatunk ki. A kapás parasztember a végtelen rónán a mi magányosságunk is egyben, parányi porszem a természet erõivel szemben. A kozmikus hatást fokozza a horizont íves megoldása, a jobbrabalra futó nagy, széles, íves ecsetvonások. Egyszerû, minimális eszközökkel ér el maximális hatást. Portréiban, mint jó pszichológus tanulmányozta és ábrázolta modelljeit. Küzdelmes sorsa ellenére is megtalálta az élet örömét, képei azt sugallják, hogy érdemes munkálkodni ebben a világban. „Sokat csavarogtam az elmúlt években – mondta egy interjúban. – A paletta, rajzeszköz mindig nálam volt. Sõt! Egy akvarellista nem indulhat el víz nélkül... Számomra olyan természetes volt, hogy festek, mint ahogy szívom a levegõt. Ha nekifogtam dolgozni, mindenrõl elfeledkeztem, mindig megnyugodtam... Szinte önkívületi állapotban festettem minden képem...” Osváth Zsuzsa „képein a nõi festészet minden jellegzetes vonását felfedezhetjük. Csapongó fantáziája hangulatok képi megfogalmazását spontán módon rögzíti... A festés öröme, a színek harmóniájában való elmerülés, az akvarelltechnika sajátos szépsége érdekli. Számára minden színképi jelentõséget kap” – mondta róla egy 1982-es kiállításmegnyitón Balázs Imre. Derûs állhatatosság címû cikkében (Elõre, 1983. november 3.) Szõcs István azt írja róla, hogy Osváth Zsuzsa „legmelankólikusabb témájú képein sem a szomorúság az uralko-

dó, az csak az elsõ pillanatban csapja meg róluk a nézõt, utána átadja helyét valami derûs állhatatosság hangulatának, a múlékony szépségek bölcs, lecsillapodott kedélyû visszaidézésének”. Banner Zoltán Két asszonyfestõ címû írásában (Utunk, 1984. január 6.) úgy fogalmaz, hogy Osváth Zsuzsa festményén „a színeket és foltokat elsõ pillantásra feledteti a szerkezet, a megkomponálás módja, s csak fokonként veszik hatalmukba a képet a sárgák, lilák, zöldek rejtett fényforrásai”. Zsuzska maga egyik cikkében (Mûvészek a mûvészekrõl, Szabad Szó, 1947. november 27.) így vélekedett: „A múzsákra ma nagyobb szükség van, mint bármikor ... mindazoknak, akik hisznek az élet magasabbrendû céljaiban”.

ORBÁN ISTVÁN

Közös kiállítások: 1935, 1936, 1937, 1938: Marosvásárhely, Kultúrpalota: A városi festõiskola diákjainak év végi közös kiállításai; 1938, 1939: a bukaresti Szépmûvészeti Akadémia diákjainak közös kiállításai. 1939, 1940, 1941: a budapesti Országos M. Kir. Képzõmûvészeti Fõiskola növendékeinek közös tárlatai; 1945, 1946: a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzõmûvészeti Fõiskola diákjainak kiállításai; 1947: Kolozsvár, Mûcsarnok, Erdélyi Szalon; 1947: Marosvásárhely, Transylvania-terem; 1950: Kolozsvár, Régészeti Múzeum; 1955: Kolozsvár (Harc a békéért), kolozsvári tartományi kiállítások. 1992: Kolozsvár, Magyar Színház elõcsarnoka (aukciós kiállítás).

(Jy): Erdélyi Képzõmûvészeti Szalon (Erdély, 1947. április 20.); Marton Lili: A legszebb munkahely (Dolgozó Nõ, 1977. június); Balázs Imre: Indulás másodszor (kéziratban, 1982); Marton Lili: A szép megbecsülése (Igazság, 1983. október 26.); Szõcs István: Derûs állhatatosság (Elõre, 1983. november 3.); Banner Zoltán: Két asszonyfestõ (Utunk, 1984. január 6.); Banner Zoltán: Erdélyi Magyar Mûvészet a XX. században (Képzõmûvészeti Kiadó, Budapest, 1990, 181. l.); S. Muzsnay Magda: „Természetes, hogy festek” (Szabadság, 1992. február); Murádin Jenõ: Erdélyi festõiskolák (Kriterion Könyvkiadó, 1997, 100. l.) Orbán István: Zsuzska (Szabadság, 1998. október 29.); N. J. [Németh Júlia]: Balaskóné Osváth Zsuzsa akvarellkiállítása (Szabadság, 1999. január 19.); Orbán István: Osváth Zsuzsa akvarellkiállítása (Szabadság, 1999. január 28.); Páll Ferenc: B. Osváth Zsuzsa akvarellkiállítása (Szent Mihály üzenete, 1999. február); Molnár Dénes: Erdélyi mûtár (Corvin Kiadó, Déva, 2002); Ö. I. B. [Ördög I. Béla]: Újra közöttünk B. Osváth Zsuzsa képei (Szabadság, 2005. január 17.); Orbán István: B. Osváth Zsuzsa – emlékkiállítás (Szabadság, 2005. január 19.) Marosvásárhely (Téli utcarészlet). Akvarell, 49,5x43,5 cm, j. j. l.: Osváth Zsuzsa, 1947.

Egyéni tárlatok: 1982. február: Kolozsvár, Filo Galéria; 1983. október: Kolozsvár, Filo Galéria; 1992. január: Kolozsvár, Egyetemiek Háza Klub Galériája; 1999. január: Kolozsvár, a római katolikus nõszövetség kiállítóterme (emlékkiállítás); 2002. augusztus: Érszalacs, RMDSZ székház; 2005. január: Kolozsvár, Gy. Szabó Béla Galéria (retrospektív). A sajtóban róla megjelent írások: (-): A városi festõiskola növendékeinek évzáró kiállítása (Reggeli Újság, 1935. június 11.); (-): A városi festõiskola kiállítása (Reggeli Újság, 1936. június 13); (-): Nagy sikere volt a Târgu Mureº-i festõiskola kiállításának (Ellenzék, 1936. június 26.); (-): A festõiskola sikeres évzáró kiállítása (Ellenzék, 1937. június); Gulyás Károly: Séta a városi festõiskola idei kiállításán (Reggeli Újság, 1937. június); (-): Mûvészi színvonalban emelkedést mutat a városi festõiskola növendékeinek kiállítása (Magyar Szó, 1938. június 8.); G. K. [Gulyás Károly]: Séta a városi festõiskola tárlatán (Reggeli Újság, 1938. június 10.); (-): Osváth Zsuzska (Pharmacia, 1940);

19

Enciklopédia

A magyar illúziók és a reálpolitika: az 1956-os forradalom a budapesti finn diplomaták szemével

20

I. A finn–magyar kulturális kapcsolatokkal Finnországban és Magyarországon is meglehetõsen sokat foglalkoztak már, de a két ország második világháború utáni politikai kapcsolatának kutatása a legutóbbi idõkig akadozott a forrásanyagok elérhetetlensége miatt. Most, hogy a levéltárak mindenütt megnyíltak, fokozatosan egyre teljesebb képet kaphatunk Magyarország 1956-os forradalmának – a hidegháború idõszakának kritikus, a nyugati hatalmak politikai lelkiismeretét is próbára tevõ epizódjának – eseményeirõl, és pontosabban megvilágíthatjuk a részt vevõ felek viszonyait is. Mivel a magyarok maguk is publikálják már azokat a kutatási eredményeket, amelyek országuk e gyilkos színjátékához kapcsolódnak, lehetõség nyílt az 1956-57-es eseményeket Finnország felõl is megközelíteni, azaz egy olyan állam szemszögébõl, amely szintén a Szovjetunió érdekkörébe tartozott, de a vasfüggöny nyugati felén maradt. A finn–magyar nem hivatalos kapcsolatok a kezdetektõl a nyelvrokonság eszméjén alapultak, és a második világháború elõtt, illetve alatt elsõsorban szûkebb szakmai együttmûködésre korlátozódtak. A hivatalos kapcsolatok azonban a két ország függetlenné válásának idejéhez viszonyítva meglehetõsen késõn születtek meg. Az elsõ követséget 1934-ben nyitották meg, és az elsõ kulturális egyezményt 1937-ben írták alá. A második világháborúban lerombolt követség helyett 1950-ben létesítettek újat, és ugyanebben az évben alakult meg a Finn–Magyar Társaság is. A hivatalos finn–magyar kulturális kapcsolatokat az 1950-es évek közepétõl a kommunista párt határozta meg oly mértékben, hogy azok valódiságában még a diplomaták is joggal kételkedtek. A finn diplomaták Magyarországi beszámolóit vizsgálva nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy e diplomaták az 1950-es évek elején, a hidegháború pszichológiai hadjáratának légkörében, egy szigorúan kommunisták által uralt országban dolgoztak, ahol a külpolitikai helyzetet meghatározta Európának a második világháború utáni katonai és ideológiai alapon történt kettéosztása. Az 56-os forradalmat megelõzõ évben érezhetõen feszültté vált Kelet és Nyugat kapcsolata, egyrészt a

genfi leszerelési tárgyalások zátonyra futása miatt, másrészt – és fõképpen – azért, mert a szovjet vezetés, miután sikertelenül próbálta megakadályozni az NSZK NATO-hoz való csatlakozását, válaszul létrehozta a Varsói Szerzõdést, melyhez Magyarországot is csatlakoztatták. A forradalom kezdeti szakaszában a magyar kormány, hiszékenyen bízva nyugat segítségében, kimondta a Varsói Szerzõdéstõl való elválást, bár nyilvánvaló volt, hogy az ország központi elhelyezkedése a keleti blokk nyugati szélén a Szovjetunió védelmi szempontjából elengedhetetlenné teszi Magyarország bennmaradását a szerzõdésben. Téves elképzelés volt az, hogy az Egyesült Államok külpolitikai célja lenne az ún. szatellit-államok felszabadítása a Szovjetunió gyámkodása alól. Kenneth Kitts, Betty Grad: Presidential Personality and Improvisational Decision-Making: Eisenhower and the 1956 Hungarian Crisis. Re-examining the Eisenhower Presidency (Westport, Conn., 1993) címû munkája szerint Eisenhower nem sokat túlozva elismerte, hogy Magyarország legalább annyira elérhetetlen, mint Tibet. A finn külpolitikai vezetés és a finnországi magyar-szakértõk reálisabban szemlélték a helyzetet, ismerve saját országuk közeli múltjának nehézségeit. Paasikivi és Kekkonen elnökök nem is értették, miképpen bonthatták fel a magyarok egyoldalúan a szerzõdést, anélkül, hogy a lehetséges következményeket megfontolták volna. Magyarország helyzete ugyanis egészen más volt, mint Finnországé: a magyarok alárendeltnek érezték magukat, és ebbõl következõen megragadták az alkalmat – igaz nem a legjobban, mint ahogy az utólag kiderült. Romániával és Magyarországgal ellentétben, melyek politikai, katonai és gazdasági függõségbe kerültek a Szovjetuniótól, Finnország megõrizte kapitalista gazdasági rendszerét, pártatlan maradt, és a katonai szerzõdésekhez sem csatlakozott. A kritikus idõszakokban a finn állami vezetés igyekezett fejleszteni országa önálló védelmét, és igyekezett azt a benyomást kelteni a külföld felé, hogy Finnország nem adja meg magát „minden további nélkül” – Paasikivi szavával élve –, nem mond le a szabadságáról, mint ahogyan például a magyarok tették a keleti blokk más országaihoz hasonlóan. Ily módon az eltérés

Finnország és a kommunista államok között a jogi egyezményeken túl földrajzi, kulturális, sõt világnézeti különbséggé nõtt. A szovjet–finn kapcsolatokra 1956-ban az enyhülés volt jellemzõ, és ezt a magyar forradalom erõszakos leverése sem változtatta meg, igaz, a finn külpolitikai vezetés kritikával illette a Szovjetuniót, és kifejezte azon reményét, hogy az intervenció befejezõdik, és a szovjet–magyar közös egyezményeknek megfelelõen kivonják a szovjet csapatokat Magyarországról. A magyarszimpátiájáról ismert Kekkonen elnök elszörnyedt rokonai „vére hullásán”, sõt még közvetítõnek is ajánlkozott. Mivel a magyar forradalom és a szuezi válság egy idõben élezte ki a nagyhatalmak közötti viszonyt, a külpolitikai helyzet még annak a veszélyét is magában hordozta, hogy az országa külpolitikai vezetését kezében tartó Kekkonen akár egy új világháború szélére sodorhatja az országot. Bár Porkkala visszaadása azt bizonyította, hogy a „békés egymás mellett élés” politikailag lehetséges a nyugodt északon, a nagyhatalmak által irányított krízishelyzetekben és azok megoldásában azonban az ENSZ olyan fenyegetõ politikai gyakorlatba kezdett, amely a kis országok függetlenségi törekvéseit másodlagosnak hagyta. Finnország és Magyarország belpolitikai útjai akkor kezdtek elválni, amikor 1947-ben a kommunista pártok Finnországban, Csehszlovákiában, Magyarországon és Ausztriában is olyan parancsot kaptak, hogy országukban vegyék át a hatalmat. Finnországban a törvényes kormányzat, Ausztriában pedig a nyugati hatalmak megakadályozták a hatalomátvételt, de Csehszlovákia 1948-ban a kommunisták kezébe jutott, és 1949-ben Magyarországnak is kommunista jellegû alkotmányt kellett elfogadnia. A Moszkvából távirányított Rákosi Mátyás diktátor által vezetett magyar sztálinizmust folyamatos tisztogatásokkal, koncepciós perekkel és a személyi kultusz intézményével tartották fenn. A kommunista párt felügyelte az államot, az állam felügyelte a társadalmat, és ezek közösen a magyarokat. Sztálin halála idején a magyar lakosság – túlhajszolva az iparosodás fölébecsült terveitõl – passzivitásba húzódott. Az ország csaknem katasztrofális gazdasági helyzete és a nép növekvõ elégedetlensége azonban mégis kikényszerítette a kényszergazdálkodás lazítását, de a Rákosi-ellenes antisztalinista politikai oppozíció csak 1953-55-ben, majd újból 1956 október-novemberében tudott Nagy Imre köré szervezõdni. S ennek nagy szerepe volt a magyarok hangulatának radikalizálódásában a forradalmat megelõzõen. II. A továbbiakban a finn követek budapesti jelentéseit vizsgálom, melyeket 1956 õszétõl 1957 szeptemberéig a finn külügyminiszter részére készítettek. E jelentések a forradalmat megelõzõ bizonytalan, de reményteljes idõszakról, majd a forradalomról, annak leverésérõl és utóéletérõl szólnak. A budapesti követek abban az idõben Lauri Hjelt

(1900–1972) és Toivo Heikkilä (1906–1976) voltak. Hjelt, akinek jó kapcsolatai voltak a haladó csoportokkal és a vezetõ újsággal, a Helsingin Sanomattal, 1951. májustól 1957. júniusig szolgált Budapesten. Õt követte a parasztpárti, de haladó szemléletû magyarszakértõ, Heikkilä. Késõbb, 1960-ban õ lett a magyar nagykövet, majd 1963-ban átkerült Buenos Airesbe. Ha vizsgálódásunk kezdetének megfelelõ idõpontot keresünk, jó kiindulópontot kínál Rákosi 1956 júliusában történt eltávolítása, amelyrõl Moszkvában döntöttek. A diktatúra enyhítése lehetõvé tette a reformokat és lehetõséget nyújtott a nemzeti felszabadító erõknek is. A magyarok hangulata reménykedõ volt, de bizonytalan. Tüntetéseket és tömeggyûléseket tartottak. A Kremlbõl üzenet jött, hogy a magyar vezetés ne Tito függetlenségi politikájának mintáját kövesse, hanem óvatosan haladjon tovább a nemzeti szocializmus útján. Hjelt észlelte, hogy a politikai légkör már régóta változóban volt, szeptemberben a magyarok már nem féltek a kormánytól, sõt, inkább úgy tûnt, a kormány fél a nép hangulatának fokozódásától. A lengyelországi (Poznan) események és a Petõfi Kör határozottabb fellépése nyilvános optimizmust eredményeztek, melyet a magyar kormány figyelmeztetésként is értelmezhetett: ha visszavonnák a demokratikus párbeszédnek tett engedményeiket, az komolyabb nyugtalanságokhoz vezethetne, hiszen a szocializmus építése iránti népakarat egyértelmûen kialvóban volt. Hangsúlyosan jelentkeztek Hjelt jelentéseiben a többek között az Irodalmi Újságban és a Magyar Nemzetben is megjelenõ kritikák a rendõrterrorról és a csípõs megjegyzések a pártbürokraták szellemi képességeirõl, és a párthivatalnokok visszaéléseirõl. A bizonytalan belpolitikai helyzetben az volt a legvészjóslóbb, hogy a kormány szorításának lazulása és a külföldrõl érkezõ „szabadság”-jelszavak túlzott reményeket ébresztettek fõként a fõvárosi lakosságban. A szóbeszédek és a „meg nem erõsített” hírek szeptembertõl már politikát csináltak Magyarországon. Hjelt lelkes magyar ismerõsei például azt beszélték, hogy Tito rábeszélte az oroszokat: mondjanak le Magyarországról, és hogy az orosz csapatok már kivonulóban vannak az országból. A sok szóbeszéd közepette Hjelt egyenesen a jugoszláv követtõl hallhatta, hogy ezek a „meg nem erõsített” hírek csupa badarság („nonszensz”). Az efféle esetekbõl vonta le Hjelt azt a tanulságot, hogy a magyarok semmit nem változtak, politikai cselekedeteiket erõs elfogultság jellemzi, amely gyakran csak szóbeszéden alapul. És mindennek következménye a magyarokra oly jellemzõ politikai káosz. A forradalom küszöbén Hjeltnek nem volt túlzottan hízelgõ véleménye vendéglátói politikai racionalitásáról. A Hjelt által összegyûjtött híreket és az azokhoz fûzött megjegyzéseket olvasva kiderül, hogy számára az október 23-i felkelés nem volt olyan meglepõ, mint például az amerikai és a brit diplomaták

21

22

számára, akik pedig nála általában jobban informáltak voltak. (Egy évvel korábban Hjelt Paasikivi kérdésére elpanaszolta, hogy a magyar körülmények között nehéz információkhoz jutni.) Hjelt büszke volt magára, hogy már szeptember végén felismerte a forradalom elõjeleit. Hiszen volt oka azt gondolnia, hogy az erõsödõ kormányellenesség és a forrongás érthetõ következménye az értelmiség körében jelentkezõ és fokozódó kritikai hangulatnak. Szerinte a forradalom elindítói a diákok és az írók voltak, vagyis azok a csoportok, amelyek általában elõkészítették a forradalmakat Európa történetében. A forradalom leverése után alig egy héttel írt jelentésében Hjelt részletesen beszámol az október 22-e és november 9-e között történtekrõl. Hasonlóan az angol követhez beszámolójában hangsúlyozza a forradalom populáris jellegét: az eseményeket független forradalmi bizottságok szervezték és irányították. A forradalmi megmozdulásokat az indította el, hogy a titkosrendõrség a békés tüntetõk közé lövetett. A leigázó orosz csapatok megérkezte után Hjelt átmenetileg elszigetelõdött, de azért eljutottak hozzá a hírek a látogatóban nála járó diplomatáktól és az utcákon nyüzsgõ embercsoportoktól. November 14-én Hjeltnek már elegendõ anyaga volt ahhoz, hogy hozzáfoghasson a történtek elemzéséhez, és fõképpen a vereség okának vizsgálatához. Könnyû volt utólag – igaz, viszonylag korán – okosnak lennie, és észrevennie, hogy már a forradalom dicsõséges idõszakában (október 29. – november 3.) hiú ábrándokat kergettek a forradalmárok. Impulzívak és lobbanékonyak voltak, mint általában a magyarok, és azt gondolták, hogy a megszerzett szabadság meg is marad. Üldözték és meglincselték a titkosrendõrség embereit, mintha az oroszok már nem is lettek volna az országban. Nagy Imrét, a reform-minisztert is még liberálisabb reformokra kényszerítették, és arra, hogy további engedményeket követeljen az oroszoktól. A gyõztes forradalmárok nem kevesebbet akartak, mint „szabadságot és függetlenséget”. Hjelt elemzése – úgy tûnik – találóbb volt, mint a brit követ két hónappal késõbbi magyarázata a forradalom vesztérõl, s amely szerint Nagy miniszterelnök túl sokat követelt és túl korán, és ezzel a forradalom bukását okozta. Valójában Nagy csak beleegyezett a forradalmárok követeléseibe, õ csupán abban tévedett, hogy hitt benne, hogy az oroszok betartják a kivonulási megállapodást (november 3). Másnap az oroszok bevonultak Budapestre és a forradalom napjai meg voltak számlálva, miközben Nyugat tétlenül szemlélte az eseményeket. Hjelt szerint részben a forradalom spontán jellege okozta a bukást, és hasonló következtetésre jutottak a történészek is. Hjelt jelentései általában rendkívül jók, bár politikailag bizonyos mértékig egyoldalúak. Ettõl függetlenül kezdetben még õ sem tudta eldönteni, hogy a népfelkelést forradalomnak, ellenforradalomnak, ellenállási mozga-

lomnak vagy lázadásnak nevezze-e. Végül a forradalom mellett döntött, mivel leginkább ennek felelt meg a népfelkelés. Hjelt figyelmét fõként az ragadta meg, hogy a harcos forradalmárok magját diákok, katonák és munkások alkották, azaz azok a társadalmi osztályok, amelyekbõl a jövõ kommunistáinak kellett volna létrejönnie. Hjelt szerint a magyarok a szívükben soha nem fogadták el a kommunizmust, s ez alátámasztotta azt a felfogását, hogy a forradalom korántsem jött olyan váratlanul, mint ahogy a nyugati sajtó azt hinni vélte. Gyakran utalt rá, hogy a magyarok többsége meg akart szabadulni a szovjet típusú kommunista kormánytól. A forradalmárok ezt „liberális” és „magyar típusú” szocializmussal kívánták pótolni, a magyarok könnyen lelkesedõ és meggondolatlan természete azonban elrontotta ezt a próbálkozást. Hjelt szerint tudniuk kellett volna, hogy az oroszok nem engedik meg, hogy rés keletkezzen a keleteurópai biztonsági övezetben. A forradalmi kormány reményei és történelmi illúziói ellentmondtak a valóságnak, a kormány erején felüli védelmi feladatokra kényszerült és veszített. III. Az orosz csapatokkal együtt visszatért az országba Kádár János (1912–1989), és november 11én bejelentette a forradalom bukását. A forradalmi ellenállás azonban nem szûnt meg, hanem folytatta csatáját Budapesten kívül. Még decemberben is általános sztrájkot hirdettek, és folytatódott a passzív ellenállás. Hjelt ekkor még úgy gondolta, a forradalmárok kemény ellenállása még megbuktathatja a „normalizációra” törekedõ Kádár-kormányt. De hamar belátta, hogy tévedett. A letartóztatottak, deportáltak és menekültek számát már december elején több mint 100 000-re becsülte (a lakosság 1 százaléka), s bizonyos volt benne, hogy a magyar népre további szenvedések várnak. Azt is megállapította, hogy a politikai retorikában a radikális váltást Kádár november 26-i rádióbeszéde jelentette, melyben a forradalmárokat „ellenforradalmároknak” nevezte, és kijelentette, hogy kemény kézzel kell megsemmisíteni õket. Az írószövetség hiába hangsúlyozta, hogy Kádár saját „ellenforradalma” soha nem verte volna le a „jogos” forradalmat az orosz intervenció nélkül, nyilatkozataik süket fülekre találtak. A magyarok, miután rádöbbentek, hogy a forradalom elveszett, eluralkodott rajtuk a rájuk jellemzõ nyugtalanság és mély depresszió, mivel rá kellett döbbenniük arra a tényre is, hogy újból összeomlott a függetlenség álma. (Kende Péter Afterword. The Hungarian Revolution of 1956 címû munkája szerint 1956 végéig a menekültek száma elérte a 200 600-at, vagyis a lakosság 2 százalékát.) A magyarok politikai érzéseit elemezve Hjelt elõszeretettel használta a régies népjellem kifejezést. Jellemzõ a következõ epizód: 1957. februárban Hjelt egy bizalmas dokumentumhoz jutott, melyet a magyar szociáldemokrata vezetõk, a Petõ-

fi Kör, és az írószövetség egyes tagjai állítottak össze a forradalom alatt. Ebben Moszkvának kompromisszumot ajánlottak. Az iratban Hjelt tipikus példát talált a magyarok illuzionizmusára: az irat összeállítói egy szóval sem tesznek említést a kommunista pártról, mintha azt egy tollvonással megsemmisítették volna. Az írás „gyenge politikai valóságérzetrõl” tett tanúbizonyságot, s megmutatta, milyen nagy a különbség a magyarok „irreális” vágyai és az orosz erõszakpolitika között. Hjelt még 1957. február közepén is beszámolt a föld alá visszaszorult forradalmárok ábrándjairól (március 15-ére tervezték az új felkelést), pedig ekkor az erõszak és a propaganda fegyverével Kádár már folyamatosan szilárdította a helyzetét, a forradalmat „Horthy-fasiszta ellenforradalomnak”, az amerikai követségen tartózkodó Mindszenty bíborost – akit a forradalom népi szimbólumának tartottak –, a forradalmi csapatokat vezetõ Maléter Pált és Nagy Imre miniszterelnököt pedig a nemzet árulóinak nevezte. Hjelt számára egyértelmûvé vált, hogy a magyarokra a hatalomra visszakerült kommunista kormány általi üldözés és tisztogatás vár, s hozzáfûzte azon véleményét is, hogy mindezért a magyarok részben maguk a felelõsek. IV. 1957-ben Finnország hivatalosan a magyar kérdésben a Paasikivi–Kekkonen vonal reálpolitikájához tartotta magát. A külpolitikai vezetés óvatos volt, és az ENSZ finn követei sem léptek fel élesen a Szovjetunió ellen, bár például G. A. Gripenberg ENSZ-képviselõ, vagy Max Jacobson sajtóattasé ezt kívánták volna. Finnország nem csatlakozott a Szovjetuniót vádoló és elítélõ határozathoz, mivel Paasikivi és Kekkonen úgy vélték, hogy az úgysem segítene Magyarországon, viszont annál inkább ártana Finnországnak a keleti szomszédjával kialakított és pozitív irányba fejlõdõ kapcsolataiban. A sajtó azonban ezt a fajta tartózkodást úgy értelmezte, hogy a finneknek nem volt bátorságuk ahhoz, hogy kinyilvánítsák a magyarok iránti együttérzésüket. A nemzeti érdekeknek és hátrányoknak a szovjetek szempontjából való mérlegelését a finn példa nyomán Nyugaton „finlandization”-nak keresztelték el. A szovjet érdekek ilyen mértékû figyelembe vételével azonban nem rokonszenvezett minden finn diplomata. 1957 júniusában Horváth külügyminiszter örömét fejezte ki Toivo Heikkilänek, az akkor kinevezett követnek, hogy a finnek inkább a „béketábor”-hoz tartozást vállalták, mint a Nyugathoz. A két ország kapcsolata melegebb volt, mint valaha, annak köszönhetõen, hogy a „lojális” finnek a magyar érdekeket védték az ENSZ-ben, szemben más északi országokkal, amelyek „apróbb bosszúságot” okoztak. Horváth megköszönte azt is a finneknek, hogy nem adtak szabad utat Finnországban a magyar menekültek forradalmi propagandáinak. Finnország magyarpolitikáját ily módon a legkevésbé sem lehetett illuzionizmussal vádolni.

A reálpolitika oltalmában és attól függetlenül Finnország budapesti követe azért szabadon elmondhatta a nem hivatalos valóságot a magyar helyzetrõl. Valósághû képet ad a Kádár-rendszer mûködési szokásairól Heikkilä titkos jelentése Kisújszállásról, ahol a kommunisták 1957 augusztusában ünnepséget szerveztek. Jelentésében Heikkilä megállapítja, hogy a párt által gyakorolt történelemhamisítás nagyon messzire mehet. Szent Istvánról, a magyar államalapítóról a kommunisták Kisújszálláson rendhagyó módon emlékeztek meg. A 30-40 000 fõs hallgatóság hallhatta, hogy Magyarország megkeresztelt királya a pogány lázadások elfojtásához hittérítõket hívott Nyugatról, hasonlóképpen 1956 novemberében a kommunisták az „orosz testvéreket” hívták segítségül az ellenforradalom leveréséhez. A történelem ilyenfajta tolmácsolása vezetett végül a magyarok „nemzeti amnéziájához” (Mérei Ferenc) az 1957-63-as évek elnyomása idején. Heikkilät érdekelte a kommunista politikus és ember típusa is: milyen ember lehet az, aki saját népét leigázza és „tisztogatja”? Kádár Kisújszálláson tartott beszédekor az alábbi feljegyzést készítette: „Kádár külsõleg egyáltalán nem tûnik kegyetlennek. Világos, termetes, még fiatal (45 éves) magyar. Sem a szemében, sem a hangjában nem tükrözõdik fanatizmus. Szájában mindig cigaretta van. Beszéde alatt a maga oldalára próbálja állítani még azokat is, akik kinevetik. Nem beszél túl hosszan, pedig kommunista politikus – legfeljebb egy órát”. Kádár mondanivalója azonban a legkevésbé sem volt megbékélõ. Beszédében támadta az ENSZ különbizottsága által írt 1957-es jelentést, melyben elítélték a magyar forradalom elleni orosz intervenciót. E kijelentését Heikkilä szerint Kádár nem támasztotta alá bizonyítékokkal, csupán némi „átlátszó” magyarázatokkal, és forradalmi retorikával az „ellenforradalmárok” ellen. Heikkilä egyetlen kifogása az ENSZ-jelentéssel kapcsolatban az volt, hogy a forradalom eredményeit hihetõbben írta le, mint a „fehér terrort”. G. A. Gripenberg, az ENSZ finnországi követe a jelentést „sokkolónak” nevezte, de ekkor kezdõdtek meg Londonban a nagyhatalmak lefegyverzési értekezései, és Finnország biztonsági érdekei is úgy kívánták, hogy a magyar ügy ne keltsen túl nagy figyelmet. Heikkilä egyenes, néhol ironikusnak is mondható kommentálásai ezen a tényen mit sem változtattak. Kádár kemény fellépése egyre inkább meggyõzte Heikkilät arról, hogy a kommunista kormány szorítása tartós lesz. Egészen nyilvánvaló volt, hogy a kormány nem függ a nép támogatásától, és a Nyugat nyomásának sincs semmiféle jelentõsége. Eisenhower „ökölcsapásai” nem hallatszottak. Heikkilä úgy vélte, mégha történne is valami csoda, és Magyarország visszakerülne a nyugati tömbhöz, az csak gondot okozna, mivel a magyar kormány rögtön elkezdené a határrevíziót követelni, mint a 30-as években. Egyszóval, Magyarország politikai helyzetében irreális volt bármiféle vál-

23

tozásban is reménykedni, ehhez – Heikkilä szerint – teljes történelmi fordulatra lett volna szükség. 1957 nyarán a szovjet mûhold fellövése a magyar szabadság reménysugarát is kioltotta, és nem csupán Magyarországon, hanem mindenütt a világban. Heikkilä szerint már senki nem bizakodhatott abban, hogy az Egyesült Államok tehet valamit az ország kommunista kormánya ellen. Budapesten általános lett a lehangoltság a Szovjetunió újabb „erõdemonstrációitól”. Felismervén az oroszok létszámbeli és technikai túlerejét, a magyarok így sóhajtoztak: „elvesztünk”. A tüntetések véget értek, és az emberek a mindennapi megélhetésükkel kezdtek foglalkozni, majd a nyugati termékekben, újdonságokban kerestek vigaszt. A magyarok beletörõdtek a sorsukba, s ezen a kormány képviselõi arcátlanul felbátorodtak. Heikkilä október elején találkozott Münnich Ferenc, miniszterelnök-helyettessel, a korábbi helsinki követtel. Heikkilä nem kertelt, egyenesen rákérdezett a széleskörû házkutatásokra, a letartóztatásokra, és

a „munkásosztály ellenségei” ellen irányuló egyéb intézkedésekre, s az alábbi öntelt választ kapta: „Hát ki kényszerítette õket (ti. a forradalmárokat), hogy a kamerák és a fényképezõgépek elé álljanak, mint valami filmsztárok?, s hozzátette: most, hogy a képanyag a legfõbb ügyész birtokában van, csak az isten mentheti meg õket.” Münnich egyébként egy korábbi beszélgetésben elismerte, hogy Mindszenty nyilvános halálos ítélete nem lenne hasznos egy katolikus országban, hiszen csak túlzott tiltakozást váltana ki, és Mindszentybõl mártírt csinálna. Kiderül Münnich kijelentéseibõl, de Heikkilä megjegyzéseibõl is, hogy már halványultak azok az illúziók, amelyek még 1957 elején is a forradalom újjáéledésében bíztak. A kommunista kormány minden lehetséges módon, jó elõre megakadályozott mindenfajta forradalmi cselekményt, így a magyarok kénytelenek voltak megtanulni a „képmutatás magasiskoláját”.

ANSSI HALMESVIRTA

FELKELÉS, FORRADALOM, SZABADSÁGHARC... AZ 1918-AS HÁBORÚ ELNEVEZÉSEI ÉS A POLITIKA FINNORSZÁGBAN

24

Finnországban a történelemkutatás egyik legfontosabb vitatémája volt az 1917-es, Oroszországtól való függetlenné válás és az ehhez kapcsolódó következõ évi háború. Fontos fordulópont volt ezen kívül Finnország belekerülése a második világháborúba, valamint az utóbbi idõben Kekkonen elnök tevékenysége is. Ezek a témák mind a közelmúlt történelméhez tartoznak, amelyet már a finn történelemtudományban is politikatörténetnek hívnak anélkül, hogy ezt pontosabban meghatároznák. Alább a politikai értelmezést vizsgáljuk az eseménynevek segítségével. Az elsõként említett, függetlenné váláshoz kapcsolódó idõszak különbözõ idõkben használt elnevezéseit és azoknak a politikához fûzõdõ kapcsolatát kutatja. Célom, hogy az új retorika módszereivel kutassam a nyelvhasználathoz kapcsolódó politikai értelmezést azzal, hogy kik használták az elnevezéseket, és milyen érvekre hivatkoztak az argumentációban. Ekkor már maga az esemény elnevezése olyan politikai tettként érthetõ, ami az emberi identitáshoz és valamiféle emlékezési politikához (politics of memory) tartozik. A múlt bonyolult értelmezései egyszerû nevekben jelennek meg, de ugyanazok a nevek mást jelenthetnek különbözõ embereknek, szimbólu-

mokká és ezzel potenciálisan vitathatókká is válnak. Ekkor a helyes, igazi elnevezéseket keresõ történészek is ennek a politikai játszmának a részeseiként értelmezhetõk. A cikk forrásai finn történészek, politikusok és írók különbözõ idõben keletkezett munkái. Különösen fontos és említésre méltó forrás a Finn Történelmi Társaság 1993-ban, vagyis 75 évvel az események után rendezett ún. névszemináriuma, ahol hat történész hat különbözõ elnevezést és nézõpontot mutatott be. Történelmi háttérként elsõként azt lehet mondani, hogy Finnországban különösen a századforduló idején felerõsödött oroszosítási politika késztetett folyamatosan egyre többeket arra, hogy elgondolkozzanak a valódi függetlenség lehetõségérõl, hiszen az ország gyakorlatilag Oroszország autonóm tartománya volt. A passzív ellenálláson kívül voltak, akik az aktívabb tevékenységet támogatták. A világháború küszöbén csapatostul mentek a fiatalok Németországba katonamesterséget tanulni, hátha szükség lesz rá az esetleges függetlenségi folyamatban. Amikor Finnország a bolsevik forradalom után 1917. december 6-án kikiáltotta függetlenségét, még nem lett teljesen független, mivel az országban még voltak orosz csapatok.

Elsõként a szovjet kormány vezetõje, Lenin ismerte el – taktikai szempontból – az új államot 1917. december végén. Másrészt Finnország 1906-ban az elsõk között volt a világon, ahol bevezették az általános és egyenlõ választójogot. Az elsõ választás jól is sikerült a szocialistáknak, 1916-ban pedig már megszerezték a parlamenti többséget. A szocialisták támogatták a függetlenné válást, de 1917 októberének oroszországi eseményei és Lenin hatalomra kerülése elbizonytalanította õket. Fontos háttértényezõ az is, hogy a finn parlament 1917 nyarán belement abba, hogy feloszoljon a közte és az ideiglenes orosz kormány között a legfelsõbb hatalom gyakorlása miatt kirobbant vita következtében, és a következõ választásokon a szocialisták elvesztették parlamenti többségüket. Az õszi választási vereség után a szocialisták körében a radikálisabb, fegyveres megmozdulást támogató szárny aratott gyõzelmet. 1918 januárjában a jobboldali és fehéreket képviselõ kormány államhatalmának képviselõjévé nyilvánította a fehér szabadcsapatokat, a nemzeti gárdát, és Közép-, valamint Észak-Finnországban megkezdte az orosz hadtestek leszerelését. Az új állam háborúba sodródott, és tavaszra az ország a vörös Dél-Finnországra és a fehérekre oszlott. A fehér csapatokat Mannerheim tábornok és a Németországból hazatért önkéntesekbõl álló vadászzászlóalj vezette. Az õket támogató német csapatok áprilisban jöttek be az országba, és a tulajdonképpeni harcokat tekintve május elején vége is volt a háborúnak. A vörösöket szigorú megtorlásokkal sújtották, egy részük pedig külföldre, fõként Oroszországba menekült. A terror, a harcok és azok utólagos tisztázása közel 30 000, közülük 25 000 vörös áldozatot követelt, ami hasonló konfliktusokban nemzetközileg is soknak számít. A következõkben az elnevezések politikai értelmezését az elõbb említett idõszakhoz kapcsolódva elsõsorban a korabeli használatban vizsgálom, vagyis hogyan határozzák meg a különbözõ kortársak a körülöttük levõ helyzetet és eseményeket. Utána arra keresem a választ, hogyan értelmezték az elõbb említett idõszakot utólag. Harmadszorra pedig azt kutatom, hogy ezek az elnevezések milyen kapcsolatban voltak az aktuális politikával, az ahhoz kapcsolt kategóriákkal és a politikai gyakorlat elnevezés kínálta lehetõségével. Az események elnevezéseit tanulmányozva elsõsorban a jelentés lehet érdekes, vagyis különbözõ eseményeket jelölhetünk ugyanazzal a fogalommal. Másrészt ugyanazt az eseményt ábrázolhatjuk különbözõ elnevezésekkel is, amikor is közel vagyunk ahhoz, amit Reinhart Koselleck onomasziologikus megközelítésmódnak nevez. Ekkor a szavakhoz kapcsolódó értelmezési és jelentésbeli különbségeket politikainak értelmezzük, mivel a politikához kapcsolódva a szavak gyakran sokszor fontosabbak, mint bármi más fegyver. Itt nem elégszünk meg például azzal, hogy megállapítjuk, több

konfliktus történt egymás után, amelyeknek minden résztvevõ valamely meghatározott aspektusát emeli ki. A fogalmakat sokkal inkább a nyelvi hatalomgyakorláshoz kapcsolják, amikor már az elnevezés-választással meghatározzák és korlátozzák a közönséget, valamint a közönség tapasztalatait és elvárásait. Az elnevezéssel valamely aspektust a másiknál fontosabbá tesznek, mivel a pontos eseménynevek gyakran hosszúak, és nem honosodnak meg a használatban. Valamely elnevezést használva a sokféleséget egységgé alakítjuk, és akkor már a hatalommal és a potenciális konfliktussal, az elfogadhatósággal van dolgunk. Az elnevezést mégsem lehet teljesen kikerülni, mert nem gondoljuk, hogy a nyelv mögött ott van az igazi metanyelv, amelyhez a használt kifejezéseket hasonlítani lehetne. Korabeli elnevezések Finnországban 1918 elején többféleképpen nevezték meg az akkori eseményeket. A jobboldali újságok, mint az Itä-Suomen Työmies és a Työn Valta csaknem az összes lehetséges elnevezést használták egy idõben, mivel igyekeztek pártatlanok maradni. A fehér sajtó egy része a szabadságháború szót vagy a homályosabb szabadságharc elnevezést használta. A fehér sajtó egy részében általános volt a polgárháború terminus is, amikor is a háború belsõ természete került jobban elõtérbe. Például a Helsinkibõl Vaasába menekült jobboldali kormány február elsején kiadott egy nyilatkozatot, amelyben úgy látták, hogy a fõ ellenség belsõ, csak külsõ segítséghez folyamodott. Valamivel korábban megfogalmaztak egy felhívást, amelyben elsõsorban a mérsékelt munkássághoz fordultak, és megállapították, hogy az ország polgárháború küszöbére jutott. A baloldal keveset használta a polgárháború terminust. Seppo Väisänen értelmezése szerint ez a kifejezés nem tartozott a szocialisták szókincséhez sem az események elõtt, sem azok alatt. Väisänen szerint a munkásmozgalom forradalmat csinált, és osztályháborút vívott. Általában felkelésrõl vagy az írásbeli felhívásokban forradalomról beszéltek, ezzel szemben miután a vereség kezdett nyilvánvalóvá válni, a polgárháború elnevezés lett általánosabb. Úgy tûnik, így már a korabeli értelmezésekben is léteztek valamiféle névpártok. A kortársak másmás nevekkel határozták meg környezetüket, a „pártatlanok” általában többel, mint a „pártosok”. A szabadságháború pártolóinál a szembeállítás elsõsorban külsõ volt, külsõ ellenséggel harcoltak, a polgárháború pártolóinál inkább belsõ; a háború vége felé pedig az utóbbi név vált általánossá a vesztes félnél is. Késõbbi terminológia Utólag a szabadságháború terminus kezdett megjelenni a hivatalos finn nyelvhasználatban. Ez az értelmezés az ún. gyõztesek által írt történelemhez tartozott, és fellelhetõ volt az ünnepi beszé-

25

26

dekben, a sajtóban, a tankönyvekben stb. A történelemkutatásban több mint négy évtizeden keresztül egészen a 60-as évek elejéig a szabadságháború elnevezés szemlélete uralkodott. Rögtön az 1920-as években megírták például a nyolc részes Vapaussodan historia (A szabadságháború története) címû mûvet, amely a gyõztes fél nézeteivel értett egyet. A vörösöket ebben hazaárulóknak, vagy elsõsorban saját vezetõik, illetve az oroszok által félrevezetetteknek látták. A szabadságháború elnevezést fõként a politikai jobboldalhoz lehetett kapcsolni, a politikai jobboldal identitását pedig a szabadságháború névhez. Akkor kezdett változni a légkör, amikor megjelent Väinö Linna Täällä pohjantähden alla (A Sarkcsillag alatt) címû mûvének második része. A szépirodalomnak ugyan már korábban is elég nagy szabadsága volt, de Linna mûve tudatos szociológiaként ábrázolta a vörös felet. A mû megjelenése annyiban változtatta meg a légkört, hogy az egyetemi történelemírás felbátorodott a konfliktus különbözõ aspektusainak komoly kutatására. Az egyetemi történelemkutatásban Juhani Paasivirta használta elõször a polgárháború kifejezést 1957-ben. A vesztes fél történelmét a 60-as évek közepétõl kezdve kezdték érdekesnek találni. A 70-es években már a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium támogatásával mûködött egy különálló történelmi bizottság. Ekkor íratták meg a Punaisen Suomen historiat (A vörös Finnország történetét). 1981– 1986 között hat mû jelent meg négy különbözõ témából. A polgárháború névben politikai szempontból volt némi mérsékelt baloldali szimpátia, és elég jól megértette a veszteseket is, akiknek lassanként elkezdtek emlékmûveket állítani. Megjegyezték, hogy a polgárháború az ún. Konszenzus-Finnország nem hivatalosan elfogadott elnevezésévé kezd válni. A 60-as években elkezdték kutatni a mindkét fél által gyakorolt terrort is. Az osztályháború terminus a vesztesekhez is tartozott, és elsõsorban a kommunisták használták, akik a marxista történelemfelfogásból kiindulva akarták megmagyarázni az eseményeket. Az volt a céljuk, hogy megírják a szabadságháború-történet világos antitézisét. Az írásbeli osztályháború hagyomány a 20-as években született, amikor sok emlékirat típusú mû jelent meg. Például az Oroszországba menekült emigránsok tíz évvel az események után megjelentették a Suomen työväen vallankumous (A finn munkások forradalma) címû mûvet. A mû bolsevik nézõpontból vizsgálta az eseményeket, és elsõsorban forradalomról beszélve, még ha az nem is sikerült. Finnországban ezzel szemben általánosan elkerülték ezt a nevet, a tudományos diskurzusokba pedig elsõsorban a külföldi kutatók vezették be. A forradalom nem illett a Konszenzus-Finnország ideológiájába, amelyben a vörösök tudatos ellenállását igyekeztek inkább figyelmen kívül hagyni. Szívesen mondták azt, hogy a Kautsky-elmélet szerint a forradalomba úgy sodródtunk bele, pedig például Lenin már forrada-

lomcsinálásról beszélt. A forradalom elnevezés így általában nem tartalmazott pozitív konnotációkat a finn kontextusban. Az elnevezéseknek így utólag szimbolikus értékük volt, amely a múlt polgárokat megosztó tapasztalatához kapcsolódott. Ekkor nemcsak azt kérdezték, hogy melyik a helyes a használt fogalmak közül, hanem ezekben benne voltak a tapasztalatot formáló elõítéletek is és az elvárások, hogy kinek a története helyes a múltról, kihez kapcsolódik és kapcsolták az elnevezést. Az elõbbiekben említett elnevezések mind használatban vannak ma is, pedig a háború óta kilenc évtized telt el. A megnevezések használata már sokszor nem is tudatos, mégis tükrözheti használója identitását és szociális hátterét. A fehér hadsereget támogató pohjanmaai területeken például még mindig nehéz elképzelni, hogy használnák a vörösökhöz kapcsolt forradalom terminust. Ezen kívül a Szovjetunió megszûnésével szaporodtak a mégis szabadságháború típusú apológiák, másrészt a belháború (tehát bel-, nem pedig polgárháború!) terminus jelent meg legújabb névként az egyetemi diskurzusokban. Heikki Ylikangas szerint ez a terminus semleges, és lehetõvé teszi az idegen csapatok részvételét is a harcokban. Jugoszlávia felbomlása új analógiával is szolgált: Finnországban „etnikai tisztogatás” ment végbe. Mit tartottak fontosnak az értelmezésekben? A szabadságháború névhez tartozó értelmezésben az Oroszországhoz való viszony és Finnország függetlenségének megszerzése volt a legfontosabb. Azt gondolták, hogy ezen értelmezés támogatói szempontjából nem volt szerencsés, ha a döntõ pillanatban övéik egy része az ellenséggel szövetkezett. A polgárháborúban pedig maga a polgárok közötti konfliktus fontosabbá vált, mint a tulajdonképpeni függetlenné váláshoz kapcsolódó szabaddá válás, bár a vörösök is akarták a függetlenséget. Ebbõl a szempontból nem volt szerencsés, hogy a nemzet esetleg két részre szakad és egymás ellen fog harcolni. Korábban gyakran beszéltek a törvényes kormány elleni felkelésrõl is, a felkelés ugyanis idõben a szociáldemokraták választási veresége után valósult meg. A tapasztalattörténet szintjén 1918 elejének eseménye osztályháború volt a nép számára. Retorikailag nyilvánvalónak tartották, hogy különbözõ társadalmi osztályok álltak egymással szemben (még ha az osztály pozíció alapján egy részük úgymond nem is a „helyes oldalon” harcolt). A vörösök vezetõi bejelentették, hogy a munkásosztály oldalán a burzsoáziával szemben harcolnak, és azt is észre lehetett venni, hogy a háborúban a nép állt szemben az urakkal. Ugyanez volt a helyzet a fehéreknél is, ugyanis Finnország uralkodó osztálya vezette az események leverését, teljes tudatában annak, hogy az alsó osztály fenyegette a felsõt. A háború osztályjellegérõl szóló adatok nemcsak szerkezeti tényezõket mutatnak, hanem az emberek

felfogásáról, cselekedeteirõl és motivációiról is elárulnak valamit. A századelõ Finnországa osztálytársadalom volt, és a felsõ osztályhoz tartozó tudósok aggódtak a nép osztályokra tagozódása miatt. Így az osztályharc fogalom nemcsak a kommunistákra, hanem a szerkezeti tényezõkre is utal. 1988-ban Risto Alapuro szociológus összehasonlította a finnországi eseményeket más, KeletEurópában azonos idõben történtekkel, és bevezette a forradalom terminus használatát. A februári orosz forradalom után a finn állam az erõszak monopóliuma nélkül maradt, és ez erõsen meghatározta azokat a feltételeket, amelyekkel a forradalmi helyzet felé haladtak. Az államhatalomért folytatott küzdelemrõl volt szó, amelyben egy szervezett csoportosulás ragadta magához a hatalmat az ország központi részein. Az új finn kormány az osztályalapú organizációban keresett oltalmat, mikor a novemberi általános sztrájk és a bolsevik forradalom után a nemzetõrség segítségével elkezdte visszaállítani az erõszak monopóliumát. Risto Alapuro szerint a forradalmi hangulatok vagy az elégedetlenség elterjedése helyett fontosabb lenne a finn állam helyzetét vizsgálni. Ún. abortive revolutionról, azaz meddõ, sikertelen forradalomról volt szó, amellyel a vörösök inkább parlamenti többségük következtében megszerzett elõnyeiket védelmezték, minthogy fundamentálisan új társadalmat teremtettek volna. A legújabb kutatások alapján a felkelés interpretációban a harag áll a középpontban, amely a burzsoázia ellen irányult prekeresztény, premodern és premarxista alapú bosszúként. Heikki Ylikangas szerint pedig egy új, ún. lázítás értelmezés alapján a fehér parasztokat hamis (szabadság)háborúra lázították, amely révén a belháború jellegét a lehetõ leghamarabb el akarták felejteni. A dél-finnországi földbirtokok és ipari központok munkásai, elsõsorban nem a parlament vagy a szenátus ellen keltek fel, hanem saját lakóterületük felsõ osztálya: a földbirtokosok, gyárosok, az értelmiség és a hivatalnokok ellen, ezért vezették az eteläpohjanmaai fehéreket elõször az oroszok ellen harcba. Miután lefegyverezték a helyõrséget, a hadsereget azzal az indokkal indították délnek, hogy ki kell ûzni a ruszkikat, és le kell verni a vörös gárdát, vagyis azt a „kevés számú és haszontalan elemet, akik az oroszokhoz csatlakoztak” – magyarázza Ylikangas. Így a szabadságháború név mellõzte és „elfelejtette” a kellemetlen belsõ leszámolást, amely a kortársak szerint nagyon is fontos volt. A belháború pedig új megnevezésként igyekezett meghaladni a korábbi szembeállításokat is. Más szóval a kutatók is kénytelenek voltak megindokolni kutatásaikban a szóválasztásukat, és távolságot tartani az ún. hétköznapi nyelvvel szemben, amely nagyon is problematikusnak bizonyult. Milyen politikát gyakoroltak az eseménynevekkel? A szabadságháború elnevezés) megõrizte a fehérek feltételei szerinti nemzeti egység gondolatát,

és máshová vetítette a problémákat, elsõsorban az orosz-kérdésre. A fehér Finnország azt hangsúlyozta, hogy az oroszok veszélyt jelentenek, és az oroszgyûlöletet tette ideológiájává. Bár a nemzetõrök támogatták a honvédelem fiatal intézményét, a szabadságháború meghatározás indokolta a nemzetõrség létét és a vesztesekre irányuló szigorú megtorlásokat. A fehér fél számára a szabadságháború elnevezés az események leverésének legitimálójaként is mûködött. Az érvelés magában foglalta azt a gondolatot, hogy a vörösök megérdemelték sorsukat, és a bekövetkezett megtorlásokat legitimálták a gaztettek háború utáni leírásával. Nem is csoda, ha 1918 után a néposztályokról szóló beszédek egyre csökkentek a finn értelmiségiek körében. Heikki Ylikangas radikális tézise szerint az 1918 elejével kapcsolatos utólagos tisztogatások elkendõzése a mai napig tart. Ylikangas traumáról ír, a fehérek terhérõl, miszerint „a gyõztes megtagadta beismerni saját bûnösségét olyan tettekben, amelyek túllépték a katonai szükségszerûség határát”. Szerinte ez a titkolózás tükrözõdik a kutatásokban is: „a tudományt, különösen a történelemtudományt túl sokáig kényszerítették vagy vették rá formális (pl. ösztöndíjak) és nem formális eszközökkel (irányított negatív nyilvánosság) arra, hogy az uralkodó hatalmi rendszert támogassa”. Úgy értelmezhetjük, hogy a polgárháború név politikai dimenziója így elsõsorban abban áll, hogy igyekeztek igazságot szolgáltatni vele a vesztes félnek: mindkét fél terrorcselekedeteit megvizsgálták, különbözõ emlékmûveket állítottak, a vesztesek, csakúgy, mint történelmük, társadalmilag alkalmassá váltak. A polgárháború háttérbe szorította az osztályháború megnevezést is, amely leginkább azért maradt fenn, mert szükség volt elkülönülésre – ebben az esetben a szociáldemokrata megbékélés szellemétõl –, és azért, mert a Szovjetunió kommunista pártja támogatta a finn kommunistákat. Jukka Kekkonen elnöksége idején minden másnál fontosabb volt az elnök értelmezése, amelyben õ maga lett a kutatások bírája is. Kekkonen például beszédet tartott a Helsinki Egyetemen 1970 áprilisában, és megfeddte azokat a kutatókat, akik megkérdõjelezték Lenin függetlenséggel kapcsolatos indítékait. Ismertette saját értelmezését arról, hogy mit jelentett a leninizmus és a marxizmus által meghatározott internacionalizmus: „vagyis Lenin remélte és hitte, hogy Finnország függetlenné válása után a két szomszédos nép az eddiginél jobban közeledhet egymáshoz, és segítheti egymást az együttmûködésben, méghozzá nemcsak gazdasági területen, hanem a mûvelõdés és az emberi kultúra minden területén is”. Politikai haszna is volt annak, ha megfelelõen értelmezték a történelmet. Timo Vihavainen szerint a Kekkonen által kifejtett nézet politikai haszna nyilvánvaló volt Finnország számára: amennyiben a finn szuverenitás elismerése „valódi leniniz-

27

mus” volt Kekkonen számára, az állam, amely úgy vélte, hogy betartotta a leninista elveket, nem egykönnyen sérthette meg azokat. A gondolatmenet következtetése az, hogy a múlt értelmezése – és különösen a megfelelõ értelmezése – hasznos a jelenlegi politika számára is. Ezzel egy idõben kezdett meghonosodni egy széleskörû konszenzus a két részbõl álló megnevezésrõl: szabadságháborúpolgárháború, amelynek az volt a célja, hogy mindkét szót alkalmassá tegye a hivatalos használatra. Az utóbbi években elterjedtek azok az értelmezések is, amelyek szerint a mérleg már túlságosan átbillent a túlsó oldalra. Vesa Vares nézete szerint a szabadságháború mítosz körülbelül 25 éve nem jelent meg a nyilvánosság elõtt, Kekkonen Finnországában pedig megszûnt a gyõztesek történelme lenni. Ohto Manninen pedig azt állítja, hogy a polgárháború kifejezés nemcsak a kutatások segítségével terjedt a 60-70-es években, hanem a politikai baloldal hatására is. Ezen kívül a külpolitikai irányzat igyekezett emlékeztetni arra, hogy a finn függetlenség Lenin ajándéka, viszont utóbbi vörösöknek ajándékozott fegyvereirõl hallgattak. Erõsödött az a nézõpont, amely alapján 1918-ban két egyenlõ erõsségû fél harcolt az országban, és Oroszország tulajdonképpen nem is vett ebben részt. Erõsödött az a gondolat is, mely szerint a németeket párhuzamba lehetett állítani az oroszokkal, és õk ugyanolyan nagy veszélyt jelentettek a finn függetlenség számára, mint az oroszok. A szabadságháború megnevezést védõ Manninen számára a polgárháború – semlegessége ellenére – negatív fenntartást tartalmaz, mivel elfelejti a fehérek céljait. Manninen megismétli a régi tételt, miszerint a vörösök gyõzelme esetén Finnországot a leendõ Szovjetunióhoz csatolták volna. Így a fehérek gyõzelmét továbbra is ahhoz a késõbbi legitimációhoz és lehetséges történelemhez kapcsolták, ami nem valósult meg a kortársaknál. A kor emberei nem tudták, hogy mi fog történni késõbb, hanem az akkori felfogásuk és ismereteik szerint cselekedtek. Nem lehetne azt mondani, hogy csak a fehér fél harcolt a demokratikus nyugati társadalmi rend érdekében anélkül, hogy ezt a demokratikusságot pontosabban meg ne határoznánk. A tamperei munkásság háborúba indulásában például nem lehet megtalálni a szocializmus programját, hanem az egyenjogú társadalom homályos gondolata volt a motiváció, ahol a munkásság jogai is megvalósulnának. Pertti Haapala szerint a szocializmus ébredés retorikáját erre a háttérre támaszkodva kellene olvasni, nem pedig a forradalomelmélet beépített elemzéseként.

28

Értelmezések az ezredfordulón A kommunizmus és a Szovjetunió összeomlásával új politikai helyzetben írják a történelmet. Ohto Manninen azt állítja, hogy Finnországban 1918 kutatását illetõen arról volt szó, hogy hogyan hangsúlyozták a dolgokat, nem pedig az információ és a

forrásanyag hiányáról. Úgy látja, hogy az, amit az oroszországi archívumokból meg lehetett tudni az utóbbi években, leginkább azt bizonyítja, amit már eddig is tudtak, de amit „meglehetõsen tervszerûen igyekeztek volna jelentéktelenné redukálni”. Bár már ebben a szövegben is hangzottak el utalások, azért mégis sokkal problematikusabb annak a megítélése, hogy ki kisebbített és redukált. A megnevezéshez tartozó politikai értelmezés azonban az emberek identitásához és tapasztalati világához is tartozik, amelyben már a megnevezés kiválasztása lehet a közönség, a mi vagy az õk kiválasztása (pl. 1956 és Magyarország). Ebben az esetben George Orwell tézisének Middleton és Edwards által kidolgozott új verzióját alkalmazzák a következõ formában: „he who controls the past controls who we are” (Aki meghatározza a múltat, mivoltunkat is meghatározza). Bár magát a múltat nehéz kontrollálni, nehéz az elõtérben tartása is, mint például a helyes megnevezéseké. A politikai erõviszonyoktól és küzdelmektõl pedig függ, hogy milyen társadalmi hangsúlyozást és indoklást mikor és milyen gyorsan sajátítanak el. Így a történelemkutatásra is többféle elvárás irányul, mivel a történészek teremtik is az identitást, és kénytelenek téziseik különbözõ közönségét és azok tapasztalati világát szem elõtt tartva érvelni. Annak ellenére Manninen észrevétele meglepõ lehet azok számára, akik úgy gondolják, hogy a megnyíló archívumok segítségével meg tudják oldani a dolgokat. Tehát nem feltétlenül mindig a forrás hiányáról van szó, hanem arról, hogy milyen módszerrel olvassák, és hogyan értelmezik azt. Ugyanazokat a forrásokat különbözõ módszerrel olvashatják, és az egyik nézõpontot fontosabbnak tarthatják a másiknál. A kutatás politikai dimenziója így a részleteknek adandó értelmezés jelentéseinek elõállításában, valamint ezen részleteknek az egészhez viszonyított jelentõségének felmérésében lenne. Élénk vitát váltott ki például Ylikangasnak az észrevétele, hogy a vörösök veszteségének többsége nem a harcokból származik, hanem közvetlenül a harcok utáni kivégzésekbõl. A függetlenné váláshoz kapcsolódó háború diskurzusa folytatódott, és az utóbbi években is jelentek meg ezzel az idõponttal általánosan foglalkozó disszertációk. A szabadságháború megnevezésnek megpróbáltak valamiféle revansot adni, de nyilvánvaló, hogy általánosan elfogadják a dolgok többértelmûségét. Ezt bizonyítja például az is, hogy a legújabb politikatörténeti tankönyvben (Suomen poliittinen historia 1809–1995; 1996) mindegyik megnevezéssel külön-külön foglalkoznak. Az egyetlen helyes igazság helyett inkább arra az eredményre jutottak, hogy a történelmi eseményeknek nincs egyértelmûen helyes meghatározása. Pertti Haapala szerint egy megnevezésnek a többi fölé teljes igazságként való emelése az igazság elfedése is. Jari Ehrnroothnak az a véleménye, hogy 1918 elejével kapcsolatban az események meghatározásáról való vita már retorikai összeállí-

tásként is az egyetértésre irányuló téves törekvést fejezi ki. Ilyen egyetértéssel teremtették meg a nemzeti identitást, amely jó és rossz értelemben egyaránt az egyformaság erõteljes nyomásaként volt jelen. Haapala szerint finn szemmel paradox végeredmény volt az, hogy az 1918-as háború megnevezései mind helyesek, egyben tévesek is. Másrészt úgy értelmezzük, hogy nemcsak egy nemzeti múlt létezik, hanem az eseményeknek több meghatározása van attól függõen, hogy ki az értelmezõ. A helyes megnevezések helyett inkább a téves megnevezések megtûrésének képességérõl van szó. Ez mégis az emberek elvárásaihoz kapcsolódik és ahhoz a szimbolikus hatalomgyakorláshoz, hogy ki cselekedett „helyesen”, és ki nem. Másrészt a beszélt nyelv szintjén az események megnevezésébõl retorikai terminussal szólva holt metaforák lettek, amelyeknek már nincs idõszerû jelentésük azok

számára, akik nem jól ismerik az eseményeket. Ennek ellenére a megnevezések politikai dimenzióját könnyû elõásni és újrapolitizálni, ezt bizonyítják a legutóbbi diskurzusok is. Összegzésként azt lehet mondani, hogy az értelmezések politikai következménye Finnországban a „fehér” Finnország legitimációja, a konszenzusszellemû nemzeti identitáspolitika, az elsõsorban a kommunistákhoz kapcsolt elkülönülési politika és a külpolitikai doktrína. Mikor a nemzeti identitás újra változni látszik, a legkeletibb gyökerekkel, Oroszországgal és a Szovjetunióval távolságot tartó nyugatosítási politikáról, a lehetséges „Brüsszel elõtti hason csúszás politikájáról” lehet szó. Ennek ellenére néha jó emlékeztetni arra, hogy a finn múlt és identitás sem volt mindig olyan szeplõtelen.

HEINO NYYSSÖNEN

Fordította: MAKRA HAJNALKA

A jobboldaliság és a konzervativizmus eltérõ feltételei és irányvonalai Finnországban és Magyarországon a két világháború között Ha a két világháború közötti magyar és finn jobboldalt vizsgáljuk, meglehetõsen rossz fényben tûnik fel mindkettõ: szélsõkonzervatív, nem demokratikus, kritikátlanul német szellemû, sõt „fasiszta” jellegûek. Gyakran nem ismerték fel azt a tényt, hogy a jobboldal a forradalmi, tömegektõl támogatott fasizmus, illetve nemzeti szocializmus szellemiségét éppúgy fenyegetõnek tartja, mint a kommunizmust. A két világháború közötti konzervativizmust egy elnagyolt felosztás szerint két csoportra oszthatjuk: a nyugati parlamentáris és a keleti autokratikus irányzatra. A parlamentáris konzervativizmus elsõsorban Nyugat- és Észak-Európában volt található. Legfontosabb vonása a parlamentarizmus játékszabályaihoz való alkalmazkodás volt: elfogadták a demokratikus újításokat, gyakran akaratuk ellenére is. Az állandó reformokba azzal a feltétellel egyeztek bele, hogy azokat mérsékelt módon hajtják végre úgy, hogy azok a hagyományt kövessék. A társadalmi rétegek közötti határok átléphetõvé válhattak, hangsúlyozták a társadalmi érdemeket, kritizálták a túlpolitizálást, de magát a rendszert nem kérdõjelezték meg. Erõs pozíciójukat fenntartották a bürokráciában, a hadseregben, az egyházban és a gazdasági életben, bár azt is elfogadták, hogy ezek szerepe depolitizálódott ebben az idõben. Gyakran kritizálták a zsidókat, de tartották magukat ahhoz az alapelvhez, hogy a nemzeti egyenjogúság miatt az antiszemitizmus mint ideológia megengedhetetlen. Nemcsak a szocializ-

must nézték gyanakvó szemmel, hanem a szélsõjobb oldalt is: a fasizmus és a nemzetiszocializmus antidemokratikusságát és erõszakosságát elítélték, hiszen világképük pluralista volt. A Közép- és Kelet- Európában idõszerûbb autokratikus konzervativizmus, amit reakciósság jellemzett, több szempontból is különbözött az elõzõtõl. Fõ eszméje a nagymértékû maradiság és az a törekvés volt, hogy visszaállítsák az 1914 elõtti „régi jó világot”. A parlamentáris konzervativistákkal ellentétben a reakciósok készek voltak visszavonni a már életbe lépett demokratikus újításokat, az ideáljuk egyfajta társadalmi stagnálás volt. Véleményük szerint morális szempontból a „legalkalmasabbaknak” joga volt szembenállni a többséggel, sõt elnyomni azt. A régi intézményeket, mint az egyház és a hadsereg, saját politikai céljaik megvalósítására használták fel. Többnyire monarchisták voltak, és az állam és a saját társadalmi csoportjukhoz való hûség fontosabb volt számukra, mint a demokratizmus és általában a nacionalizmus. Az antiszemitizmus inkább célszerûségi kérdés volt, ideológiai alapok nélkül. A fasiszták és a nemzeti szocialisták elleni gyanakvás a társadalom alsó rétegeibõl kinövõ mozgalom és annak „mûveletlensége” elleni ellenszenven alapult. A fasizmus/nemzetiszocializmus kialakulásának lehetõsége egyaránt megvolt a magyarországi és a finnországi jobboldalon belül. Mindkét ország megtapasztalta a háborúban, végigélt egy radikális baloldali puccsot, sõt a baloldal pár hónapig tartó uralmát is. Magyarország a volt Habsburg Biroda-

29

(A másfél éves királyfi. Erdélyi magyar népmesék Viljo Tervonen fordításában. Gy. Szabó Béla fametszeteivel. Helsinki, 1981)

30

lom-beli területeinek nagy részét elvesztette a trianoni békében, Finnország pedig Kelet-Karéliát és Inkerit tartotta irredentaként számon. Magyarországnak jó oka volt azt gondolni, hogy az államok közötti versenyben most elvesztette régi, fontos helyét, Finnországnak pedig mindenképpen látnia kellett, hogy a polgárháború gyõzelme nem volt teljes sem belpolitikailag, sem külpolitikailag. Magyarországon nagy számú zsidó kisebbség élt, Finnországban a nyelvi háború zajlott a svéd és finn anyanyelvûek között. Magyarország és Finnország az eltérõ politikai helyzet miatt különbözõ úton haladt. Magyarországon a Horthy–Bethlen kormánynak sikerült megerõsítenie a konzervatív hatalmat, rögtön Kun Béla kommunista hatalma után. A helyzet akkor lett volna ideális, ha a „születésüktõl fogva” uralkodásra jogosult nemesek kezében lett volna az állami politika. A vidéki arisztokrácia és a régi budapesti hatalmi kör által méltóságon alulinak tartott feladatokat a zsidók és a középosztály volt kénytelen elvállalni. Nemcsak politikai hatalomra való törekvésérõl volt szó, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia idejebeli mentalitás felelevenítésérõl is: a nemesség egyszerre feljogosított, de kötelezett is a hatalom gyakorlására. Úgy vélték, hogy az alsóbb társadalmi csoportok nem rendelkeztek megfelelõ mûveltséggel, hiányosak voltak az ismereteik, a

közösségért végzett közös munkának nem volt hagyománya. Uralkodni kellett rajtuk, ez nekik is érdekük volt. Több szempontból is maradibbá vált a kormányzás az 1914 elõtti idõhöz képest. A szavazati jog nem volt teljesen egyenlõ, általános és titkos, és a 30-as évek végén még jobban szorítottak azon. A kormányzónak és a felsõháznak legalább akkora hatalom volt a kezében, mint amekkora a Habsburgoknak volt korábban. A kormányzat nem volt teljesen diktatorikus, de a társadalmi kontroll erõs volt: a változás egyben fenyegetés is volt. Másrészrõl azt is figyelembe kell venni, hogy a kontrollt nemcsak a demokratákkal és a szocialistákkal szemben alkalmazták, hanem fõleg a 30-as évek fasiszta és nemzetiszocialista köreivel szemben is. Finnországban azonban másképp alakult a helyzet. A konzervatívok szociális bázisa és támogatása sokkal gyengébb volt, mint Magyarországon. A jobboldal többsége elfogadta a demokráciát, annak létezését akkor sem vonták kétségbe, amikor azt meritokratikus szempontból kritizálták. A konzervatívok próbálkozása a hatalom megszerzésére a két nagy válság, az1918-as polgárháború és az 1930-as Lapua-mozgalom következményeként történt. Parlamenti reformot is terveztek ekkor, aminek a központjában a különbözõ érdekkörök képviseletének létrehozása állt és/vagy egy új kamara felállítása. 1918-ban egy német herceget hívtak meg a finn trónra. Mégis mindkét esetben a régi konzervatívok (J. K. Paasikivi, P. E. Svinhufvud, Lauri Ingman) akadályozták meg a reformok végrehajtását, bár monarchiapártiak voltak. A finn konzervativizmust mindig egyfajta pesszimizmus jellemezte: nem hitték, hogy elnyomás útján letörhették volna az osztálypártok erejét, és hogy ellenállhattak volna a demokratikus rendszernek, holott azt azzal vádolták, hogy „mûveletlenek” kezében van a hatalom. A helyzetet jól mutatja az 1939-es választások eredménye: Magyarországon a nemzeti szocialisták a szavazatok 25%-át kapták meg, míg a finn szélsõjobboldali IKL párt a szavazatoknak csak 6,6%-át. A magyar konzervatívok már azt is aggasztónak tartották, ha a parlamentben a szocialista képviselõk száma elérte a képviselõk 10-15%-át, a finneknek viszont hozzá kellett szokniuk ahhoz, hogy ez a kérdéses arány kb. 40%, vagy még több. A különbségek magyarázatát a körülményekben és a hagyományokban kereshetjük. A magyar konzervatívoknak több önbizalmuk és offenzívájuk volt, mert õk közép-európai és birodalmi háttérrel rendelkeztek. Nem demokratikus, hanem a rangkülönbségekre alapozott hagyományaik voltak. Külpolitikájukat pedig a revansra vágyás határozta meg, mivel Magyarországot a világháború összeroppantotta. Ezzel szemben a finn konzervativizmus a svéd nyelvû körök kivételével nem rendelkezett ilyen hagyományokkal. A finn nyelvû konzervatív mozgalmak a köznéptõl indultak ki. Értékrendjüket az otthon–hit–haza hármas határozta meg, de kezdetben egy nagyon erõs radikális, szociális reformiz-

mussal támadták a svéd nyelvû nemeseket. A finnek már hozzászoktak az alárendelt nép szerepéhez, és biztonságban érezték magukat a skandináv kultúra árnyékában. A közép- és kelet-európai rendszereket gyanúsan reakciósnak tartották, és szerintük azok politikai mûveletlenséget tükröztek. A revanspolitika számukra nem volt olyan fontos, mint Magyarországnak, s bár Kelet-Karéliát nem sikerült megszereznie, Finnország mégis sokat kapott – a függetlenséget –, míg Magyarországot sok veszteség érte. A finn jobboldalon belül is felismerhetõ a finnországi skandináv hagyomány és mentalitás, melyben erõs „köznépi vonások” érezhetõek. Ezek a vonások sokkal nagyobb arányban voltak itt jelen, mint Magyarországon. Mindez a finnek Magyarországról alkotott véleményében is tükrözõdött. A baloldal rossz szemmel nézte a magyar eseményeket, az agrár és liberális körök szerint Magyarország túl feudális volt. A kemény kritikán csak a rokonságtudat enyhített valamelyest. A jobboldalon belül pozitívan értékelték a magyar kormányzati köröket, mûveltség szempontjából is szláv szomszédaik elé helyezték õket, és majdnem maradéktalanul elfogadták a „trianoni igazságtalanság” magyar magyarázat. A magyar minta követését Finnországban azonban nem javasolták volna. A külpolitikai szakértõk képe Magyarországról nem volt olyan pozitív, mint amilyen az a nyilvánosság számára volt. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Magyarország politikailag nem volt jelentõs a külpolitika emberei és a publikum számára. Õket inkább az ország kulturája, illetve a nyelvrokonsági kapcsolat foglalkoztatta. Sokan nem is alkottak saját véleményt az országról. Általában a kölcsönös rokonszenv jellemezte a két ország jobboldalát, annak ellenére, hogy az egyik hagyományában és alakulásában is a skandináv parlamentáris vonalat követte, míg a másik a közép-európai autoritarikust. Mindkét ország konzervativizmusa ugyanúgy különbözött hagyományaiban, mentalitásában és körülményeiben, mint ahogy eltértek a megoldásra váró problémák, és a megoldás keresésének a módjai. De sok volt a közös vonás is: a kommunisták ellen vívott harcokból szerzett tapasztalatok, a saját kultúrát teremtõ és az állami és társadalmi rendszert fenntartó hazafias erõrõl alkotott önképük, valamint a harc az új szélsõjobboldali elemek, a fasizmus, a nemzetiszocializmus és más totalitárius tömegmozgalmak ellen. Közös volt az is, hogy 1944- ben mindkét jobboldal más erõk hatalma alá került.

(A halálra táncoltatott leány. Magyar népballadák Viljo Tervonen fordításában, Gy. Szabó Béla metszeteivel. Forssa, 1979) Parasztasszony. Szénrajz, 38x32 cm, j. j. l.: Balaskó Zsuzsa, 1950.

VESA VARES *Tervezett finn lapszámunk nem készült el kedves munkatársunk, Bán Péter hirtelen halála miatt. A fenti írásokat az õ hagyatékából közöljük.

31