XXXVIII. 2004.
BUDAPEST RÉGISÉGEI
CSIPPÁN PÉTER
13-14. SZÁZADI ÁLLATCSONTLELETEK A BUDAI SZT. GYÖRGY TÉR DÉLNYUGATI RÉSZÉRŐL
Dolgozatom témája az egykori Királyi Istálló terü letén folyt ásatás során feltárt Árpád-kori objektu mok közül, két különböző, egymással szomszédos telken előkerült gödör állatcsontanyagának elemzé se. A leletanyag teljes értékelését az tette lehetővé, hogy a gödrök kerámiaanyaga mellett,1 az előke rült 1512 db állatcsont is rendelkezésünkre állt.2 Az Árpád-kori zsidónegyed pontos kiterjedését eddig nem tudták tisztázni a kutatások, így elkép zelhetőnek tűnt, hogy a feltárt gödrök területe is beletartozott. Bár az objektumok leletanyaga a 13. század második felére és a 14. század elejére volt keltezhető, betöltésükből azonban egyértelműen a zsidó lakossághoz köthető lelet nem került elő. így a régészet részéről igény mutatkozott az archeozoológiai értékelésre is. Az állatcsontanyag vizsgá lata, tekintetbe véve a zsidó vallás húsfogyasztásra vonatkozó tilalmait, információval szolgálhat a két egymással szomszédos telek egykori lakosságának etnikai hovatartozásáról. Ezen elképzelést az is alá támasztja, hogy a vizsgált gödröktől É-ra eső közeli telken feltárt kút leletanyagából, az egykori zsidó lakossághoz köthető leletek kerültek elő,3 valamint a korabeli lakosok húsfogyasztásra vonatkozó val lási előírásai is megmutatkoztak a Daróczi-Szabó László által feldolgozott állatcsontanyagban.4 A LELETANYAGBAN TALÁLT HÁZIÁLLAT FAJOK
Mindkét gödör csontanyagában, a legtöbb régészeti korszakra jellemzően, legnagyobb töre dékszámmal a szarvasmarha fordult elő5. Ezt talán a szarvasmarha sokoldalú hasznosítási lehetőségei (tej / hús / igaerő / nyersanyag - szaru) magya-
1
2
Tóth Anikónak ezúton szeretném megköszönni a sok segítsé get Magyar Károlynak az ásatás vezetőjének, és Kovács Eszter nek a BTM Középkori Raktára vezetőjének, ezúton szeretném megköszönni a feldolgozás lehetőségét és a sok segítséget.
rázzák. A feldolgozott leletanyagban általában az állat húsban gazdag részei voltak megtalálhatóak, de a koponya és más húsban szegényebb testtájak csontjai is előkerültek. Az Árpád-kori városi állattartásra jellemző, hogy a sertés számához képest jelentősen kevesebb kiskérődző, (juh/kecske) fordul elő.6 Ez a jelenség, amely mindkét leletanyagban jól mutatkozik egyaránt magyarázható a betelepített nyugati hospes lakos ság hagyományos étkezési szokásaival, valamint azzal, hogy a sertést kis helyigénye is alkalmassá tette arra, hogy a városok falain belül tartsák. Ezt megerősítendő, hogy a sertéscsontok között több esetben egészen fiatal állat csontjai is fellelhetőek voltak, ami szintén a helyben tartásra utalhat. Ugyancsak a korszak városi állattartásának jel lemzőire mutat rá a leletanyagban talált nagyszá mú baromficsont, melyek a házimadarak fogyasz tásának városi jelentőségét bizonyítják. Az állatokat szaporaságuk és igénytelenségük ideálissá teszi a városi tartásra. Ezzel szemben az Árpád-kori falusi településeken a baromfitartás általában csak kevés sé, vagy egyáltalán nem fordul elő.7 A nagy töredékszám ellenére a DK-i gödörben talált kutyacsontok többsége egyetlen egyedből származik. Ennek az állatnak majdnem a teljes váza megtalálható volt, valamint ezen az egyeden voltak megfigyelhetőek a tuberculosis (lásd később) jelei. Szintén a városi kutyák jelenlétéhez köthető jónéhány, különböző csontokon megfigyelhető rágásnyom, valamint a leletanyagban talált számos coprolit is.
3
B. Nyékhelyi Dorottya ásatása.
4
DARÓCZI-SZABÓ 2002. BARTOSIEWICZ 1996.183.
5 6
BÖKÖNYI 1968. 292.
7
BÖKÖNYI 1968. 292.
201
CSIPPÁN PÉTER A DK-i gödör faunalis tája TÖREDÉKSZÁM (DB)
%
szarvasmarha (Bos taurus L.)
230
35,82
sertés (Sus scrofa dorn. L.)
107
16,66
kecske (Capra hircus L.) juh (Ovis aries L.)
69
10,74
ÁLLATFAJ
Amint azt a grafikon is igazolja, a két gödör csontanyaga, a DK-i gödörben talált nagyszámú kutyacsonttól eltekintve, lényegében hasonló. Bár a darabszámok nem azonosak, megállapítható, hogy mindkét gödör az Árpád-kori városi húsfogyasztási szokásokat tükrözi. (Természetesen a szélsőséges esetek, mint például a kutya- vagy macskacsontok, nem az állat elfo gyasztására utalnak.)
ló (Equus cäballus L)
3
0,46
kutya (Canis familiáris L.)
95
14,79
macska (Felis domestica Briss.)
3
0,46
házi tyúk (Gallus domesticus L.)
116
18,06
házi lúd (Anser domesticus L.)
10
1,55
HÁZIÁLLATOK ÖSSZESEN:
633
nyúl (Lepus europaeus Pali.)
1
0,15
hal (Pisces sp.)
6
0,93
patkány (Rattus sp.)
1
0,15
kisméretű szárnyas (Aves sp.)
2
0,31
VADÁLLATOK ÖSSZESEN:
10
beazonosított töredék
642
nem beazonosítható töredék
75
MINDÖSSZESEN:
718
Az ÉK-i gödör faunalis tája: TÖREDÉKSZÁM (DB)
%
szarvasmarha (Bos taurus L.)
413
59,68
sertés (Sus scrofa dorn. L.)
143
20,66
kecske (Capra hircus) juh (Ouis aries L.)
55
7,95
ló (Equus caballus L.)
11
1,59
kutya (Canis familiáris L.)
3
0,43
ÁLLATFAJ
macska (Felis domestica Briss.)
10
1,45
házi tyúk (Gallus domesticus L.)
45
6,50
1
0,14
házi lúd (Anser domesticus L.) HÁZIÁLLATOK ÖSSZESEN:
681
őz (Capreolus capreolus L.)
1
0,14
hal (Pisces sp.)
6
0,87
rovarevő kisemlâs (Insectivora sp.)
1
0,14 0,43
kisméretű szárnyas (Aves sp.)
3
VADÁLLATOK ÖSSZESEN:
11
beazonosított töredék
692
nem beazonosítható töredék
102
MINDÖSSZESEN:
794
202
100,0
100
EGYÉB ÁLLATFAJOK
A fentieken kívül mindenképp megemlítendő a leletanyagokban talált kismennyiségú, halmarad vány. A két gödör együttes leletanyagában összesen 12 db halcsont található, melyek pontyból (Cyprinus carpio L.), harcsából (Silurus glanis L.)s és csukából (Esox lucius L.)9 származnak. A csontok kis száma ellenére jelentős mert, meglétük egyértelműen ezen halak fogyasztását igazolja. A halcsontok azonban méretüknél és minőségüknél fogva jobban ki vannak téve tafonómiai veszteségeknek, így nem reprezentálhatják teljes egészében a korabeli halfo gyasztás mértékét! A leletanyagban viszonylag kevés vadcsont talál ható. A két gödörből összesen egyetlen őz (Capre olus capreolus L.) lapocka töredéke, egy kisméretű, valószínűleg vadászott szárnyas hosszúcsontjai, egy nyúl (Lepus europaeus L.) majdnem teljes lapoc kája, valamint egy patkány (Rattus sp.) medencéje, és egy rovarevő kisemlős (Insectivora sp.) talán sün állkapcsa került elő.
8
TAKÁCS 1992
.309.
9
TAKÁCS 1992.
310.
13-14. SZÁZADI ÁLLATCSONTLELETEK A BUDAI SZT. GYÖRGY TÉR DÉLNYUGATI RÉSZÉRŐL FELDOLGOZÁSRA, MEGMUNKÁLÁSRA UTALÓ JELEK
Számos állatcsonton a korabeli feldolgozásra utaló, vágás, vagy hasításnyomok voltak felismer hetőek. Ezek feldolgozásra utaló fontos informáci ókat tartalmazhat, hiszen egy városi településen, a háztartás hulladékában nagy valószínűséggel nem találkozhatunk teljes vázakkal. A mészárosoktól, akik az állat elsődleges darabolását végezték10, alig ha került a teljes állat a háztartásba. Az előkerült leletanyag csak a háztartáson belüli, ténylegesen elfogyasztott haszonállatokat és nem a teljes álla tállományt tükrözi.11 Megmunkálásra utaló jelek egyedül egy, a DK-i gödörből előkerült szarulemezen találhatóak, melyet a szarvcsapról eltávolítva kinyújtottak, majd vélhetően valamilyen borításként használtak. Ezt bizonyítja a szarulapon látható, a felerősítésre szolgáló, apró fúrt lyuk is. (1. kép)
rült macska (Felis domestica Briss.) combcsontjának distalis részén észlelhető. Az állat végtagja ezáltal megrövidült, így valószínűleg sántított. Azonban a gyógyulás mindenképp a trauma túlélését bizo nyírja. ÖSSZEFOGLALÁS
A Királyi Istálló területén végzett ásatások során több Árpád-kori objektum került feltárásra. Ezek közül két, egymással szomszédos telken elhelyez kedő gödör állatcsontanyagát vizsgáltam. Összesen 1512 db csonttöredék került feldolgozásra. Mivel a korai zsidónegyed határait pontosan nem ismerjük, elképzelhetőnek tűnt, hogy a feltárt gödrök területe is beletartozott. Felmerült a kérdés, hogy meg lehete állapítani a telkek tulajdonosainak vallási hovatar tozását, a gödrökben talált állatcsontok alapján. A két gödör állatcsontanyagában mindkét eset ben legnagyobb töredékszámmal a szarvasmarha (Bos Taurus L.) fordult elő. Emellett a sertés (Sus PATHOLÓGIÁS ELVÁLTOZÁSOK A LELETANYAGOKBAN A DK-i gödör anyagában megtalált, ~ 40 cm scrofa dorn. L.) a kiskérődzők, valamint a házimada marmagasságú kutya (Canis familiáris L.), majd rak fogyasztása is jelentős volt. A csonttöredékek nem teljes váza, a tuberculosis csontokon megfi között kevés számú hal és vadállat maradvány is gyelhető jeleit mutatta.12 (2-3. kép) A 2. és 3. számú megfigyelhető volt. képeken látható kutya több csigolyáján és bordáján A csontanyag értékelése során több, a korabeli észlelhetőek a tuberculosis tünetei. A csigolyákon feldolgozásra, megmunkálásra utaló darabolás megfigyelhető szivacsosodás, illetve torzulás a nyom, valamint néhány pathológiás elváltozás is tuberculosis okozta elváltozásnak tekinthető. megfigyelhető volt. Legkiemelkedőbb ezek közül Szintén erre utal a bordákon mutatkozó gümők egy kutya (Canis familiáris L.) bordáin és csigolyáin kialakulása is. Mivel városban élt állatról van szó, megfigyelhető elváltozás, amelyek az állat Tubercu elképzelhető, hogy emberi gümőkórral (Myco losis fertőzését bizonyítják. bacterium tuberculosis) fertőződhetett az egyed. Összegzésképpen megállapítható, hogy mindkét Húsevőkben a M. tuberculosis fertőzés általában gödör állatcsontanyaga az Árpád-korra általánosan generális folyamat, ezért a csontokra is kiterjedhe jellemző, városi állattartás képét mutatja. A sertés tett.13 csontok nagy száma arra utal, hogy a leletanyag a Ezenkívül gyógyult törések voltak megfigyelhe zsidó vallás húsfogyasztási tilalmával nem hozható tőek néhány állat hosszúcsontján. Talán a legérde kapcsolatba. Ezért az az elképzelés miszerint a kesebb, az a callussal és diszlokációval gyógyult gödrök a zsidó lakossághoz köthetőek lennének, az törés (4.kép),u amely egy, az ÉK-i gödörből előke archeozoológiai feldolgozás alapján kizárható.
BARTOSIEWICZ László: A középkori város állatai (egyetemi
E
BAKER-BROTHWEIX 1980. 77.
előadás-jegyzet)
B
VARGA-TUBOLY-MÉSZÁROS 1999. 33.
VÖRÖS 1988. 255.
" TASNÁDI-KUBACSKA 1960. 93.
203
CSIPPÁN PÉTER
IRODALOMJEGYZÉK
BARTOSIEWICZ 1996 BAKER-BROTHWELL 1980 BÖKÖNYI 1968 DARÓCZI-SZABÓ
2002
TASNÁDI KUBACSKA 1960 TAKÁCS 1992
VÖRÖS 1988 VÖRÖS 1992
VARGA-TUBOLY-MÉSZÁROS 1999
204
BARTOSIEWICZ László: Közép- és törökkori állatmaradványok Segesdről. SMK 12. (1996), p. 183-222. BAKER, J .- BROTHWELL, D: Animal diseases in archeology. London, 1980. BÖKÖNYI Sándor: Az állattartás fejlődése Közép- és Kelet-Európában. Agrártörténeti Szemle 10. (1968), p. 277-342. DARÓCZI-SZABÓ László: Animal bones as indicators of kosher food refuse from 14th century AD Buda, Hungary. In: Behaviour Behind Bones. Durham, 2002. p. 252-261. TASNÁDI KUBACSKA András: Paleopathologia; az ősállatok patológiája. Bp, 1960. TAKÁCS István: Fish remains from the early Neolithic site of Endrod 119; In: Cultural and landscape changes in South-East Hungary. Ed.: Bökönyi Sándor, Bp, 1992, 300-311.O. VÖRÖS István: Egy XV századi ház állatcsontleletei Vácott. ArchErt 113. (1988), p. 255-256. VÖRÖS István: Egy 15. századi budavári ház állatcsont leletei. A budavári középkori piacok húsellátása a csontleletek alapján. CommArchHung 1992., p. 227-239. VARGA János - TUBOLY Sándor - MÉSZÁROS János: A háziállatok fertő ző betegségei (Állatorvosi járványtan 2). Bp, 1999.
13-14. SZÁZADI ÁLLATCSONTLELETEK A BUDAI SZT. GYÖRGY TÉR DÉLNYUGATI RÉSZÉRŐL
TIERKNOCHENFUNDE DES 13-14. JAHRHUNDERTS AUS DEM SÜDWESTLICHEN TEIL DES SZENT GYÖRGY-PLATZES IN BUDA
Während der auf dem Gebiet des Königlichen Stalls durchgeführten Ausgrabung sind mehrere arpadenzeitliche Objekte geborgen worden. Davon wurde das Tierknochenmaterial von zwei, auf benachbarten Grundstücken liegenden Gruben untersucht. Insgesamt 1512 Stücke von Knochen fragmenten wurden bearbeitet. Weil die Grenzen des frühen Judenviertels nicht genau bekannt sind, schien es vorstellbar, dass das Gebiet der freige legten Gruben ebenfalls hineingehörte. Auch jene Frage hat sich gestellt, ob die Religionszugehö rigkeit der Grundstücksinhaber aufgrund der in den Gruben gefundenen Tierknochen bestimmt werden kann. Im Tierknochenmaterial der beiden Gruben kam das Rindvieh (Bos Taurus L.) in allen zwei Fällen in größter Fragmentanzahl vor. Dabei war die Verzeh rung des Hausschweins (Sus scrofa dorn. L.), der Kleinwiederkäuer sowie der Geflügel bedeutend. Unter den Knochenfragmenten waren die Reste
von Fischen und Wildtieren von kleiner Anzahl ebenfalls zu beobachten. Während der Bewertung des Knochenmaterials waren auf damalige Bearbeitung und Zurichtung hindeutende Zerkleinerungsspuren sowie einige pathologische Veränderungen auch zu beobach ten. Am meisten beachtlich davon sind die an den Rippen und an den Wirbeln eines Hundes (Canis familiáris L.) sichtbaren Veränderungen, die auf die Tuberculosis-Infektion des Tieres hindeuten. Als Zusammenfassung kann festgestellt werden, dass das Tierknochenmaterial aller zwei Gruben auf die Arpadenzeit allgemein charakteristisch ist. Die große Anzahl von Schweineknochen deutet darauf hin, dass das Fundmaterial mit dem Heischverbrauchsverbot der jüdischen Religion nicht in Zusam menhang gebracht werden kann. Deshalb kann jene Vorstellung, dass die Gruben mit der jüdischen Bevöl kerung zu verbinden sind, aufgrund der archeozoologischen Bearbeitung ausgeschlossen werden.
205
CSIPPÁN PÉTER
1. kép. Megmunkált szarulemez töredéke.
3. kép. Tuberculosis okozta elváltozás kutya (Canis familiáris L.) bordáján.
2. kép. Tuberculosis okozta elváltozás kutya (Canis familiáris L.) csigolyáján.
4. kép. Diszbkációval gyógyult törés macska (Felis domestica Briss.) combcsontján.
206
