Számítógép-hálózatok felépítése. (Oktatási segédlet) Dr. Bohus Mihály Szeged, Számítógép-hálózatok felépítése

Számítógép-hálózatok felépítése (Oktatási segédlet) Dr. Bohus Mihály e-mail: [email protected] Szeged, 1995 Számítógép-hálózatok felépítése 1. A számítógép-hálózatok történeti fejlődése 1.1. A számítógép-hálózatok osztályozása 1.2. Időtábla a fontosabb hálózati eseményekről 2. Számítógép-hálózati architektúrák 2.1. OSI, MAP, TOP, GOSIP 2.2. ARPANET, Internet 2.3. UUCP, USENET, EUnet 2.4. BITNET/EARN 2.5. IBM SNA, DECnet, HEPnet 3. Fontosabb protokollok az OSI rétegek szerint 3.1. Fizikai réteg, V.24, X.21, ALOHA 3.2. Adatkapcsolati réteg, AP, BSC, HDLC 3.3. Adathálózati réteg, X.25, IP 3.4. Szállítási réteg, TP, TCP 3.5. Viszonyréteg, SP, RPC/XDR 3.6. Megjelenítési réteg, PP, ASN.1, DES 3.7. Alkalmazási réteg, FTP, VT, ACSE, CCR, NSF, MHS 4. Adatkommunikációs hálózatok 4.1. Telefonhálózat, PBX, MODEM 4.2. Digitális hálózatok, ISDN, FR, ATM, SMDS 4.3. Műholdas adatátvitel 4.4. Vezeték nélküli adatátvitel 5. Helyi és városi hálózatok 5.1. Az IEEE 802 helyi hálózatok szabványa 5.2. Ütközéses protokollok, ETHERNET, Fast ETHERNET 5.3. Vezérjeles protokollok, Token Ring 5.4. Optikai szálas hálózatok, FDDI 6. Hálózatok közötti együttműködés 6.1. Jelismétlők, hidak, útválasztók, átjárók 6.2. Adathálózatok és számítógép-hálózatok együttműködése

7. Hálózatok karbantartása 7.1. Hálózatok felügyelete 7.2. Hibák diagnosztizálása a hálózaton 7.3. Biztonsági kérdések 8. Mellékletek 8.1. Irodalomjegyzék 8.2. Hálózati kifejezések 8.3. Számítógép-hálózatok története 8.4. Angol rövidítések gyűjteménye 8.5. Szabványügyi szervezetek 8.6. Szabványok 8.7. Global Enterprise Networking Directory Bevezetés A számítógép-hálózatok létrehozásának ötletével az 50-es évek végén az amerikai védelemi minisztérium kezdett el foglalkozni (válaszképpen a szovjet űrkutatás sikereire). A sikeres projekt számítógép-hálózata (ARPANET) 1994-ben ünnepelte 25 éves évfordulóját. Ma egyre többen tapasztaljuk meg azt, hogy a számítógép-hálózatok megjelennek a társadalom szinte minden szférájában. Nagyon fontos és reméljük megbízható építőkövei lesznek az "Információs Szupersztrádák"-nak és segítik a hatékony "Információs Társadalom" építését. Továbbá megtapasztalhatjuk a felelős közösségi munka szükségességét. Ez talán lehet egy új szín a viszonylag hosszú hazai "PC korszak" atomizáltsága után az együttműködésben. Ebben az anyagban a számítógép-hálózatok strukturális kérdéseivel foglalkozunk. Három témakört hangsúlyozottabban tárgyalunk: a nyílt rendszer architektúrát, a helyi hálózatokat és a hálózatok közötti együttműködést. Igyekeztünk az elvek és fogalmak szintjén a terület leglényegesebb és legújabb elemeit összegyűjteni. Reméljük a rövid terjedelmű témákkal is sikerül felkeltenünk az olvasó érdeklődését és áttekinthetőbbé tenni a számítógéphálózatok területét. Nem volt célunk a konkrét megvalósításokat és szolgáltatásokat ennél mélyebben tárgyalni. A mellékletek bővebbek mint a tárgyalt anyag, így ízelítőt adnak a rendszerek terminológia bonyolultságáról is. Hadd gondoljak köszönettel azon kollegáimra, akik írásban vagy szóban megosztották velem tapasztalataikat segítve ezen anyag megszületését. Sok sikert kívánok a terület tanulmányozásához és szükség esetén az ismeretek elmélyítéséhez. a szerző 1. A számítógép-hálózatok történeti fejlődése Néhány előzetes megjegyzés tárgyalása után három szempont szerint osztályozzuk a hálózatokat, megkülönböztetjük az adathálózatok és számítógép-hálózatokat, kiemelünk néhány fontosabb dátumot, fejlődési állapotot. Kezdeti lépésnek tekinthetjük a telekommunikációs technika alkalmazását a számítógépes távfeldolgozásban (TAF = távadat-feldolgozás). A TAF rendszer egy három szintű hierarchikus rendszer: egy erőforrásgépből (host), egy terminálvezérlőből (front-end, multiplexer) és néhány terminálból állt, amelyek az akkoriban használatos távközlő rendszereket (telex, telefon, rádió) használták az adatok (információ) átvitelére.

Ma is fellelhető a számítógép-hálózati rendszerekben ez a klasszikus elérési mód, a terminál szerveren keresztül több erőforrás gép érhető el. A számítástechnika gyors fejlődése és összefonódása a szintén dinamikusan fejlődő adatkommunikációval lényegesen megváltoztatta a technológiákat, a termékeket és cégeket, létrejött a számítógép-kommunikációs ipar. Ezt a változást néhány jellemző ténnyel is alátámaszthatjuk: nincs lényeges különbség adatfeldolgozási (számítási) és adatkommunikációs (átvitel, kapcsolás) feladatok között; nincs lényeges különbség az adat, hang és videó kommunikáció között; az egy processzoros számítógépek, a több processzoros számítógépek, a helyi hálózatok, a városi és nagy távolságú hálózatok közötti adatátviteli vonalak összemosódnak. Egy nagy integrálódásnak vagyunk tanúi, amely az összes kommunikációs tevékenységet igyekszik egységesíteni és világméretekben könnyen elérhetővé, használhatóvá tenni. A hálózat (network) szó legtöbbször alapértelmezésben számítógép-hálózatot jelent (computer network). Az adatok átvitelét biztosító adatkommunikációs hálózatot (data network) a számítógép-hálózat(ok) egy alrendszerének is tekinthetjük, amely általában maga is önállóan működő speciális számítógép-hálózat. Egyre több hálózati szolgáltatás az adott alkalmazás komponenseinek többszöri felhasználásával felépített hálózat (application network) segítségével valósul meg általában több számítógép-hálózat közreműködésével. A hálózatok egymásra épülését az 1. ábra mutatja be. Alkalmazás hálózata Számítógép-hálózat(ok) Adathálózat(ok) 1. ábra. Hálózatok Érdemes szólnunk a számítógép-hálózati fejlődés motiváló tényezőiről is. A felhasználónak a hálózat használata biztosítja az erőforrások osztott használatát, a nagyobb biztonságot és a kisebb költségeket. A számítógép-hálózati alkalmazások választéka is egyre bővül, több alkalmazás integrálásával és a színes grafikus (esetleg multimédia) felhasználói felülettel egyre kényelmesebben kezelhetők. Alap alkamazásnak tekintjük az elektronikus levelezést (e-mail), az adatállományok átvitelét (file transfer), a távoli terminál használatát (remote terminal access) és a távoli feldolgozást (remote job entry, network job entry). Ezen alapalkalmazásokra épülhetnek a további alkalmazások: számítógépes konferenciázás (computer conference, listserv), elektronikus faliújság (bulletin board), elektronikus újság (news), adatbázisok lekérdezése (database query), információs rendszerek (information service) használata és egyre újabbak jelennek meg. Az osztott feldolgozás fogalma a számítógép-hálózati szoftverek automatikus együttműködését jelenti, a felhasználónak nem kell tudnia konkrétan a szolgáltatásban résztvevő számítógép-hálózat felépítését, kiszolgáló gépek adatait és a megoldásban vállalt részfeladatokat.

1.1. A számítógép-hálózatok osztályozása Három főbb szempontot választottunk ki a számítógép-hálózatok osztályozásánál. Az első a fejlődés időbeli (hozzávetőlegesen kronológiai) változásait követi, itt következő osztályokat találjuk: - távfeldolgozási rendszerek (TAF, egy számítógép) - több erőforrás gép összekötve (pl. DUAL rendszer) - a terminálvezérlőkből alkotott hálózat (pl. IBM SNA) - adatkommunikációs alrendszerrel összekapcsolt számítógépek (data network) - kapcsolt (switched) - vonalkapcsolt (line, telefonálás) - üzenetkapcsolt (message, táviratküldés) - csomagkapcsolt (packet, rövid üzenetek) - cellakapcsolt (cell, előzőek együttesen) - műsorszóró (broadcast) - helyi hálózatok (local network) - csomagrádió (packet radio) - műholdas (satellit) - PC-s hálózatok (NOS, network operating system). A második osztályozás alapját a kiterjedés, távolság képezi, így megkülönböztetjük a: - a nagy távolságú (WAN, wide area network) - a városi (MAN, metropolitan area network) - a helyi (LAN, local area network) - és a kis távolságú (SMAN, small area network) hálózatokat. A harmadik osztályozás kapcsolódik az architektúrális sémákhoz és didaktikailag az egyszerűbbtől a bonyolultabb felépítés felé halad. A következő osztályokból áll: - pont-pont kommunikáció (PP, point to point) - adathálózati kommunikáció (data network) - számítógép-hálózati kommunikáció (computer network). Ez az osztályozás lényegében szerepelt a fejezet bevezetőjében is, kiemelhetjük az autonóm működésű adathálózat létrehozását, mint korszakalkotó, talán legzseniálisabb ötletet. 1.2. Időtábla a fontosabb hálózati eseményekről A hálózatok fejlődésének néhány fontos eseményét, új technológiák megjelenésének évszámát gyűjtötte össze Zakon (lásd 8.2 melléklet). A címben az Internet szerepel, de mivel ez a "hálózatok hálózata" így megtalálhatjuk más hálózatok jellemzőit is. 1969-ben kezdett működni a "hálózatok atyja" az ARPANET. 1970-ben a Hawai-i Egyetem is csatlakozik a rádiós ALOHA kapcsolattal, ebből a tapasztalatból vettek öteleteket az ETHERNET lokális hálózat tervezői is. 1976-ban kifejlesztik a UUCP (Unix-to-Unix Copy) programot. 1981 a BITNET létrehozásának éve. Megtaláljuk a különböző országok csatlako-

zási időpontját a hálózatokhoz, valamint az ezres, milliós felhasználói számok "áttörésének" időpontját. Az Internetben 2006 januárjában 6,499,697,060 számítógépet regisztráltak

WORLD INTERNET USAGE AND POPULATION STATISTICS

World Regions

Population ( 2006 Est.)

% Population Internet Population Usage % of Usage, % of ( World Latest Data Penetration World )

Usage Growth 20002005

915,210,928

14.1 %

22,737,500

2.5 %

2.2 %

403.7 %

3,667,774,066

56.4 %

364,270,713

9.9 %

35.7 %

218.7 %

Europe

807,289,020

12.4 %

290,121,957

35.9 %

28.5 %

176.1 %

Middle East

190,084,161

2.9 %

18,203,500

9.6 %

1.8 %

454.2 %

North America

331,473,276

5.1 %

225,801,428

68.1 %

22.2 %

108.9 %

Latin America/Caribbean

553,908,632

8.5 %

79,033,597

14.3 %

7.8 %

337.4 %

Oceania / Australia

33,956,977

0.5 %

17,690,762

52.9 %

1.8 %

132.2 %

15.7 % 100.0 %

182.0 %

Africa Asia

WORLD TOTAL

6,499,697,060

100.0 % 1,018,057,389

2. Számítógép-hálózati architektúrák Már az előző fejezetek is érzékeltetik az architektúrák létét és szükségességüket összetett rendszer esetén. Nemcsak hardver és szoftver eszközök sokasága okozhat problémát, hanem az eszközök különbözősége is. Ezen eszközöknek egymással kommunikációs kapcsolatban kell lenniük. Ezt a kapcsolatot a kommunikációs protokoll határozza meg, amely tartalmazza a kommunikáció: - formai, - tartalmi és - időbeli szabályait. Az azonos protokoll használata teremti meg az összeférhetőséget (kompatibilitást). A mindenki által elfogadott, használatos protokollt célszerű protokoll-szabványként megfogalmazni, kezelni és célként követni a fejlesztések során. A hálózati architektúra meghatározza azon protokollok összességét, amelyekkel a felhasználók hálózat-alkalmazási igényét ki lehet szolgálni. Ha a hálózati architektúra szabványos protokollokból áll, akkor számos előny származik. Pl. építőkocka elv szerinti, heterogén gyártó termékeiből történő hálózati rendszerépítés. A hálózati architektúrák szabványosításában nemcsak a szabványügyi intézmények érdekeltek, hanem az információtovábbítást szolgáltató szervezetek és a számítógépgyártók is.

A hálózati architektúrák tervezésénél a következő általános jellemzőket, követelményeket célszerű betartani: - összekapcsolhatóság, - megbízhatóság, - modularitás, - egyszerű bevezethetőség, - egyszerű használhatóság, - egyszerű módosíthatóság. A hálózati architektúrák réteges szerkezetűek. Egy-egy réteg felelős egy-egy feladat végrehajtásáért (protokoll) és magasabb réteg számára szolgáltatás (szolgáltatási protokoll) nyújtásáért. Más szavakkal a funkció és hívási felület szabványosított, szabadon hagyja a fejlesztőeszköz típusát. A különböző gyártóktól származó architektúrák együttműködési lehetőségei egyre bővülnek a jelenlegi hálózati fejlesztések során. Az architektúrákat öt csoportba soroltuk, a nyílt rendszer architektúrával szoros kapcsolatba levőket, az ARPA-ból származókat, a UNIX alapúakat, a BITNET-et és két gyári hálózatot. 2.1. OSI, MAP, TOP, GOSIP A következő négy részben az OSI szabványosítással legjobban összefüggő négy témát választottuk, a nyílt rendszerek összekapcsolása címet viselő nemzetközi tevékenységet (OSI) és az ezzel szorosan összefüggő két gyári hálózatot (MAP, TOP), a gyártásautomatizálás és automatizált iroda területéről és a kormányzati szférában alkalmazott architektúrát (GOSIP). OSI, nyílt rendszer architektúra A Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (International Standards Organization ISO) 1978-ban egy munkabizottságot hozott létre, amely bizottság megalkotta a nyílt hálózati öszszekötések (Open Systems Interconnection - OSI) koncepciót. A koncepcióban megfogalmaztak egy referencia modellt, amely leírja az egymással kommunikációra képes (nyitott) rendszerek szerkezetét. A magyar nyelvű szakirodalmakban még a "nyílt rendszerek összekapcsolása" elnevezés is használatos. Az igazi jelentősége ezen szabványosítási munkának, hogy megteremtse a különböző gyártóktól származó hálózati elemek összekapcsolódásának és hatékony együttműködésének lehetőségét. Eddig még egyetlen teljes számítógép-hálózati rendszer sem épült meg kizárólag teljesen OSI szabványok alapján, de valószínűleg nincs olyan számítógép-hálózati rendszerfejlesztés, amely ne hivatkozna az OSI szabványokra felkínálva az összekapcsolhatóságot. A modell valójában betölti hivatkozási szerepét. Az OSI modell hét rétegből áll, amelyek egymásra épülnek. Az alapelvekben kitűzték, hogy a rétegek különböző absztrakciós szinteket képviseljenek, minden réteg jól definiált feladatot hajtson végre, ezt a funkcionális feladatot szabványokban rögzítések, a rétegek közötti információcserét minimalizálni kell. A következőkben bemutatjuk a hét réteget, alulról felfelé való építkezés elvének megfelelően a legalsó réteggel (layer) kezdve.

A fizikai réteg (physical layer) feladata, hogy bejuttassa a biteket az átviteli közegbe ill. fogadja onnan azokat. Biztosítania kell, hogy az adó által adott 0-ás bitet a vevő is 0-ásnak vegye, az 1-es bitet 1-esnek minél gyorsabban és megbízhatóbban. A tervezési feladatok itt nagymértékben a mechanikai, elektromos jellemzőkkel, kapcsolódási felületekkel (interface) foglalkoznak, amelyeket az átviteli közeg fizikája lényegesen meghatároz. Az adatkapcsolati réteg (data link layer) az átviteli útvonal két szomszédos csomópontja közötti hibátlan információ átvitelt biztosítja. Megoldja az átviteli hibák felismerését és javítását, egyidejű és kétirányú átvitel lehetőségét, adat elárasztás problémáját. A hálózati réteg (network layer) a kommunikációs alhálózati működését vezérli. Lényeges feladat az útvonalak megválasztása (routing) a forrás- és célállomás között, torlódások elkerülése és elhárítása holtpont helyzetek feloldása. A különböző típusú és működésű kommunikációs alhálózatok (adathálózatok) sajátosságain túl ezen alhálózatok együttműködését is biztosítani kell (internetworking). A szállítási réteg (transport layer) egy utolsó vég-vég ellenőrzést végez, hogy a különböző hibaminőségű kommunikációs alhálózatokon történő átvitel hibátlan legyen. A szállítási réteg feladata a viszony réteg adatainak szétdarabolása és összerakása, ha szükséges és átvitele sorrendhelyesen vagy nem sorrendhelyesen. További lehetőség az átvitel szétosztása (multiplexelés) több szállítási összekötésre ill. több átvitel egyetlen összekötésre való irányítása (nyalábolás). A viszony réteg (session layer) biztosítja, hogy a felhasználók (ember, gép, program) egymással kapcsolatba lépjenek. Mindennapi szóhasználattal ez réteg a rendszerbe való bejelentkezés és kijelentkezés feladatait oldja meg. Két további viszonyszolgálat feltétlen említésre méltó. A szinkronizáció, amely a dialógus során előálló hiba esetén a fő és mellék szinkronizációs pontokat ismerő mechanizmus alapján folytatni tudja a dialógust. A másik a kölcsönhatás-menedzselése (token management), amely során csak a vezérlőjelet (token) bíró oldalnak megengedett a kritikus műveletek végrehajtása. A megjelenítési réteg (presentation layer) az információábrázolás feladatok végrehajtásáért felelős. Az adatok szabványos kódolásán túlmenően az adattömörítés, adattitkosítás problémáiról is gondoskodik. A alkalmazási réteg (application layer) tartalmazza az összes felhasználó entsi alkalmazást. Természetesen ezeket nehéz szabványosítani, ezért az alkalmazást kiszolgáló elemeket tervezték és valósították meg. Ilyenek a virtuális terminál, adatátvitel, job-átvitel, erőforrás hozzáférés, kapcsolat vezérlés és általános üzletkezelő és katalógus szolgáltatás.

Az OSI modell két végpontját a 2. ábra mutatja be.

Nyílt rendszerarchitektúra (OSI) MAP (Manufacturing Automation Protocol) A General Motors cég számítógép-hálózatának egyik alapvető alkalmazása a gyártásautomatizálás (CIM, MAP) volt. Még 1978-ban döntött úgy a vállalatvezetés, hogy minden üzemét, gyártósorát, intelligens eszközét összekapcsolja. Az 1980-ban létrehozott MAP Task Force csoport feladata abban állt, hogy rögzítse a gyártásautomatizálás terén alkalmazott eltérő gyártóktól származó - adatkommunikációs módszereket és hardware megoldásokat. A csoport erősen támaszkodott az ISO-OSI-ra, ők nem a rétegek funkcióira, hanem a konkrét protokollokra koncentráltak. A MAP specifikáció lényege abban áll, hogy kiválasztja a meglevő vagy megjelenés előtti elfogadásra váró szabványterveket és protokollokat. A MAP projekt első szakasza 1984-88 között több lépésben valósította meg az eszközök hálózatba kötését. A hierchikus hálózati struktúra (alaphálózatok feletti gerinchálózat) és az alkalmazások kifejlesztése volt a cél. A feladatok párhuzamosan folytak míg végül a teljes kapcsolat felépült.

Érdemes néhány konkrét lépést felsorolnunk, központosított hálózat kialakítása (központi számítógép a többféle számítógép és terminál összekötésére), helyi adathálózat (elosztott hálózat köt össze több különböző típusú számítógépet), kapuk (gateway) a kiválasztott programozható vezérléshez, alkalmazási szolgáltatások (új alkalmazások, országos adathálózathoz való csatlakozás), olcsó hardvermegvalósítás (alsó 4 ISO réteg megvalósítása, több processzoros gépek az alkalmazásokhoz, viszony és adatábrázolási réteg protokolljainak implemetálása), teljes hálózati szolgáltatások beindítása ("összedugható", kompatibilis berendezések a gyártók többségétől). A kiválasztott protokollok: 7. ISO FTAM 8571 File Transfer Protocol Manufacturing Messaging Format Standard (MMFS) Common Application Service Elements (CASE) Directory Service (X.500) Network Management 6. Null ISO 8823, 8824, 8825 (ASCII, EBCDIC) 5. ISO Session 8327 4. ISO Transport 8072 Class 4 8073 3. ISO Connectionless Internet 8473 X.25 Subnetwork dependent convergence protocol (SNDCP) 2. ISO Logical Link Control 8802/3 IEEE 802.2 Type 1, Class 1 1. ISO token-passing-bus 8802/4 IEEE 802.4 token-passing-bus média Broadband 10 Mbit/sec Carrierband 5Mbit/sec Nagyon sok cég, gyártó és felhasználó is csatlakozott MAP User's Groupe-hoz és komoly befektetéseket eszközöltek. Jelenleg a harmadik változat a MAP 3.0 egy kiforrott változatnak tekinthető. Ha sok buktatóval is rendelkezik e projekt, de úttörő jellege a szabványok felhasználásában el nem vitatható. TOP (Technical and Office Protocol) A Boeing cég az irodaautomatizálás terén volt érdekelt. E cél érdekében választotta ki a hálózati protokollokat, saját maga is fejlesztett irodaautomatizálási protokollokat. Időben ez a tevékenység egybeesett a MAP tevékenységekkel, a TOP project igyekezett kompatibilis maradni a MAP projekttel. Az alsó és legfelső rétegek különbözőségét az eltérő feladatok határozzák meg, a középső rétegeknél a kiválasztott protokollok azonosak. A TOP hálózatban ötféle típusú hálózati elem lehet jelen. A végrendszer (end system) egy számítógép, amely tartalmazza mind a hét OSI réteget. Az ismétlő (reapeter) csak biteket továbbít egy hálózatból a másikban, logikailag köti össze a hálózatokat, egy buta, passzív elem. A híd (bridge) két hálózat adatkapcsolati szinten történő összekapcsolására képes. A hidak intelligensek, szelektív átmásolásra is beprogramozhatók, a két adatkapcsolati protokoll lehet különböző. A útkiválasztókat (router) különböző hálózati rétegek esetén használunk, például X.25 és vezérjeles szám között kívánunk szállítási adatátvitelt. Az átjáró (gateway) a nem OSI rendszerek TOP-hoz való kapcsolódást jelenti, mind a hét rétegben, ha szükséges, meg

kell tenni a heterogén rendszerek közötti konverziót. A fenti hálózati elemek nemcsak a TOP és MAP elemei, hanem nagy számmal fordulnak elő a világ más hálózataiban. A TOP felhasználók és gyártók a TOP Users Group-ba tömörülnek és aktivitásuk szorosan kapcsolódik a MAP Users Groupe-hoz. Mind a MAP, mind a TOP az OSI-n kívül támaszkodik a többi szabványügyi szervezetre (CCITT, IEEE) is. A TOP protokollok felsorolása: 7. ISO FTAM 8571 File Transfer Protocol Specific Application Service Elements (SASE) Directoring Service (X.500) Message Handling System (X.400) 6. Null ISO 8822, 8823, 8824, 8825 5. ISO Session 8327 4. ISO Transport class 4 8073 3. ISO Connectionless Internet 8473 X.25 Subnetwork dependent convergence protocol (SNDCP) 2. ISO Logical Link Control 8802/3 IEEE 802.2 Type 1, Class 1 1. ISO CSMA/CD 8802/3 IEEE 802.3 CSMA/CD media access Control, 10Base5 GOSIP (Goverment OSI Profiles) Az angol, japán, amerikai és más országok (köztük a magyar) kormányzati munkáját hivatott segíteni az OSI szabványokra épülő GOSIP architektúra. Ismerve a felhasználó területeket és a felhasználók számát igen nagy jelentőséggel bír ez a hálózati alkalmazás. Az alkalmazott szabványok területén nem olyan szigorú, mint az előző MAP, TOP rendszerek. Megkívánja az FTAM adatállományok átvitelére szolgáló szabvány, az X.400-as üzenet kommunikációs szabvány és az ODA (Office Document Architecture) szavány alkalmazását (legalább egyet ezek közül és már egy számítógépen is elegendő). Nem egy statikus architektúráról van szó. Pl. 2-es verzió [20] a következő egyes rétegekben alternatív módon felhasználható protokollokat tartalmazza: 7. ODA, VT, FTAM, X.400, ACSE 6. OSI PP 5. COS SP 4. CLNS TP, CONS TP4 3. REP, CNLSNP, LLC, X.25, ISDN 2. CSMA/CD, Token Bus, Token Ring, LAPB, ISDN 1. Base, Broadband, AP, V.35, RS-232, ISDN

2.2. ARPANET, Internet A 90-es évtized a számítógépes kommunikáció évtizede lesz. A kommunikációt a már meglevő számítógép-hálózatok illetve rohamos fejlődést mutató hálózatépítés biztosítja. Mind a hálózatba kapcsolt terminálok, PC-k, kiszolgáló számítógépek, mind az egyre növekvő átviteli sebességek nagymértékben hozzájárulnak az információ-mozgáshoz, amelynek mennyisége egyre rövidebb időszak alatt többszöröződik. Igen gyakori az évi 20-30 % növekedés egy-egy hálózaton. A számítógép-hálózatokat már osztályoztuk a fejlődés, távolság és felépítés szerint. Talán érdemes a távolság szerinti osztályozást finomítani a terület fogalmak bevezetésével, beszélhetünk regionális (gondolhatunk néhány megyére), országos, földrésznyi és világ hálózatokra. A felhasználóknak a hálózatokhoz való hozzáférését illetően megkülönböztetünk nyilvános, gyári, akadémiai, kutatói, egyetemi, katonai hálózatokat. (A helyi hálózatoknál ismert topológiáknak (sín, gyűrű, csillag, háló, fa) nemcsak az architektúra alacsonyabb rétegeiben van sajátos, előnyös szerepük, hanem a magasabb rétegekben is, pl. az alkalmazás topológiája (centralizált-csillag). A következőkben érdemes megismerkednünk néhány hálózattal, amelyek felépítésükben, szolgáltatásaikban és felhasználói körükben is különböznek egymástól. A hálózatok kiváló áttekintő irodalma a Quarterman könyve [16]. ARPANET A számítógép-hálózati kultúra megteremtésében úttörő szerepet játszott az Advanced Research Projects Agency (ARPA) kutatási és fejlesztési program. A programot az Egyesült Államok Honvédelmi Minisztériuma hívta életre 1967-ben. 1969 végére az ARPANET-ben 14 csomópont volt (max 64 lehet). Nagyon sok hálózati fogalom és megvalósítási tapasztalat született, amelyek beépültek az OSI architektúrába. Ilyenek a protokoll fogalma, a réteges szerkezet, csomagkapcsolt kommunikációs alrendszer, forgalomvezérlés, folyamvezérlés, torlódásvezérlés, adatállomány átviteli (ftp), levelezési (smtp), terminál elérési (telnet), szállítási és hálózatközi protokoll (TCP/IP). Már a tervezés időszakában alapvető szempontnak tartották a hálózat nagy megbízhatóságát, a kapacitások megfelelő kihasználását, a teljesítőképesség és a költségek megfelelő összehangolását. Ennek megfelelően lerögzítették, hogy hibajelzést, hibajavítást kell alkalmazni, az erőforrások legalább két úton elérhetők legyenek, a válaszidő kisebb legyen 0,5 másodpercnél, a távközlési költség jóval kisebb legyen a hozzá kapcsolódó számítástechnikai berendezések költségénél. A csomagkapcsolt kommunikációs alrendszer csomópontjai (Interface Message Processzor (IMP), Terminal IMP (TIP)) Honeywell DDP 316, 516 gépek voltak, amelyeket 9,6 vagy 56 Kbit/sec sebességű vonalak kötöttek össze. Nagyon sok jó hálózati tervet is sikerült megvalósítani. Dinamikusan alkalmazkodó (adaptív) útképzést vezettek be, amelyben minden egyes csomópont maga méri le mérőcsomagok segítségével, merre célszerű ebben a pillanatban továbbítani az üzenetcsomagokat. A torlódást a szállításhoz szükséges tárolóhelyek (buffers) előzetes lefoglalásával csökkentik. Nagyon fontos kiegészítő tevékenységeket valósítottak meg, állandó naplózás, szükség esetén a csomagok nyomkövetése és statisztikai adatok gyűjtése történik. Az ARPANET 1974 végére 49 csomópontra bővült. Ebben a szakaszban a továbbfejlesztés irányát, hierarchikus hálózat építésének szükségességet a Defense Advanced Research

Projects (DARPA) kutatási és fejlesztési program tartalmazta. 1982-ben a Department of Defense (DoD) az USA védelmi minisztériuma létrehozta a Defense Data Network-t (DDN), amely a korábbi technológia magas szintű biztonság technikai kiegészítésekkel ellátott továbbfejlesztésére épül. Az ARPANET az első mérföldkő a számítógép-hálózatok történetében, a hálózatok "atyja" elnevezéssel is illetik. Hálózati alapelveit ma is használjuk az újabb hálózatoknál (Internet). A szabványok leírása a Request for Comments (RFC) gyűjteményben található, közel 1400 dokumentummal. Internet A Internet egy világhálózatot jelent, hálózatok hálózata, továbbá a legnagyobb északamerikai hálózat, a USA hálózatainak egy részét jelenti. Az Internet-nek több neve is van, ez az ARPA hálózat, hasonlóan DARPA hálózat vagy TCP/IP hálózat. Az Internet-t 1983-ban alakították ki az ARPANET és MILNET, majd további hálózatok összekapcsolásával. A továbbiakban internet hálózatoknak nevezzük azokat a hálózatokat, amelyek ezt a technológiát használják. Az Internet hálózat felépítését jellemző elemek közül elsőként az alapgondolatot említjük. Az Internet a különböző hálózati technológiájú, autonóm működésű hálózatok összessége, amelyeket átjárógépek (gate-way, zsilip) kapcsolnak össze. Minden gépnek van legalább egy internet címe, (IP cím), amely gép hálózati csatlakozását (-it) határozza meg. A cím 32bit hosszú, a címeknek három osztálya van (A,B,C). Az A osztály címben a kezdőbit 0 értékű, majd 7 bit a hálózat, 24 bit a gép azonosításásra szolgál. A B osztályú cím szerkezete 10 kezdőbitek és 14 ill. 16 bit hálózat ill. gép azonosítása, a C cím 110 bitekkel kezdődik 21 ill. 8 bit szolgál hálózat ill. gép azonosítására. Gyakran használjuk pontozott decimális alakban: 192.84.226.15. Az IP cím használata helyett könnyebben megjegyezehető neveket használhatunk. Egy hiearchikus névkonvenciót alkalmaznak, amelyet a szervezeti struktúráknak megfelelően osztanak ki. Ez a rendszer az internet domén név rendszer (domain names), ez egy fa struktúra. A domén név "elemi" nevek sorozatából áll. Pl.: uxc.cso, uiuc.edu (Univ. of Illinois), isun1.jate.u-szeged.hu. A nevek hierarchiája nem feltétlenül egyezik meg a hálózatok fizikai összeköttetéseinek struktúrájával. A domén neveket a "name server" gépek oldják fel IP címekre. Egy-egy domén kezeléséhez minimálisan egy elsődleges és egy másodlagos name server gép szükséges. A name szerver gépek hibái esetén az IP címet használhatjuk. Az internet protokoll rendszer legfőbb protokolljai: az internet protokoll (IP), IP felügyeleti protokoll (Internet Message Protocol, ICMP), a hálózati (pl. megtudni a saját 6 byteos ETHERNET címet) címet feloldó protokoll (Address Resolation Protocol, ARP), az IP címet feloldó (Reverse Address Resolation Protocol, RARP), a felhasználói adatgramma (User Datagram Protocol, UDP), a megbízható szállítási szolgáltatás protokoll (Transmission Control Protocol, TCP) és az alkalmazási szolgáltatások protokolljai (Simple Mail Transfer Protocol, SMTP; Remote Login; Network Virtual Terminál, TELNET; File Transfer Protocol, FTP; Domain Server; Trivial File Transfer Protocol, TFTP; Bootstrap Protocol, BOOTP; Sun Network File System, NFS). Az IP protokoll egy kapcsolat nélküli, nem megbízható csomagtovábbítás, az IP adatcsomagokat továbbít a küldőtől a címzettig. Ezek a csomagok egymástól függetlenül haladnak

a hálózaton, a rendszer nem garantálja a megbízható, sorrendtartó célba jutást. A TCP protokoll automatikusan kijavítja az adatátviteli hibákat, kiküszöböli a dupla csomagokat, megismétli az elveszett csomagok újraadását és biztosítja az adatok sorrendhelyességét. A TCP a végpontok (pontok) közötti kapcsolaton (connection) adatfolyam orientált átvitelt nyújt. Az Internet alkalmazásokról a későbbi fejezetekben lesz szó. Az Internet irányítását az Internet Activity Board végzi, a középtávú feladatokra az Internet Engineering Task Force, a TCP/IP kutatásokra az Internet Research Task Force felügyel. Az internet "szabványok" az RFC (Request For Comments) gyűjteményben találhatók. A Network Information Center (NIC) az internet hálózati (IP) címeket osztja. Az Internet továbbfejlődésében lényeges szerepet játszhat a National Science Foundation Network (NFSNET) fejlődése és a Goverment Open Systems Interconnection Procurement Specification Project (GOSIP) tevékenysége. 2.3. UUCP, USENET, EUnet A fenti három hálózat közös gyökerekkel rendelkezik. A kommunikáció alapjai a UNIX rendszerek közötti adatállomány másoló uucp (UNIX to UNIX Copy) program. A UNIX rendszerekben modemeket, automatikus hívókat illesztettek és a uucp programmal a távoli gépek között adatállományátvitelt hajtottak létre. A UUCP hálózat fő szolgáltatása az elektronikus levelezés, több mint 10 ezer gépe és 1 millió felhasználója van a hálózatnak. 1978-ban az AT&T UNIX 7-es változatának kiadása után indult e hálózat fejlődésnek, amely az egyik legrégibb kapcsolt telefonvonalas hálózat. Ez egy decentralizált hálózat, minden hívó fizeti a hívott vonalszakasz díját. A uucp programok f, g és t protokollja létezik, az f az X.25 hálózat felett, az g a kapcsolt telefon vonalon RS-232-C-vel dolgozik, a t protokoll a TCP/IP fölött használható. Az útképzést és vég-vég ellenőrzést az alkalmazások végzik. A szokásos forma az útképzésre: hosta!hostb!hostc!host!user. A uucp-nek megvannak a nemzetközi hálózatokhoz a kapcsolódási pontjai. A uucp a USENET-el együtt nagyon sok kis felhasználónak nyújtja az elektronikus levelezés és elektronikus újság számokra nagyon értékes szolgáltatás viszonylag olcsón. A USENET 1979-ben kezdte meg működését (Duke és az Észak-Karolinai Egyetem). A rövidítést a "User's Network"-ből vették. A hálózat legjobban egy addig szokatlan, új szolgáltatás jellemzi, ez az ún. hálózati újság (network news). Közel 10 ezer csomóponti gépen fut a news mintegy 300 ezer felhasználóval. Az újság cikkeit az RFC-1036 szabvány írja le. A cikkek (hírek) mintegy 350 hírcsoportban vannak csoportosítva. Legjellemzőbbek: Comp. számítógépek és szoftver, Misc. vegyes, News. maga a hírrendszer működésről, Soc. szórakozás, hobbi, Sci. tudományok, Talk. beszélgetések és Alt. egyéb. A hálózat kooperatív együttműködéssel üzemel, az amerikai gerinchálózat néhány főbb pontja: mit-eddie, rutgers, mcnc, decvax. Európa az mcvax gépen keresztül kapcsolódik be a USENET-be. A UUCP hálózattal nagyon szoros a kapcsolat, általában az adott gép mindkét hálózatban ismert, természetesen a nagy nemzetközi hálózatokkal a kapcsolat biztosított. A UUNET fő funkciója a forgalom gyorsítása a UUCP és USENET hálózatokon és UUCP és INTERNET között. Ezt a nagysebességű összeköttetések, hatékony átjárást biztosító számítógépek biztosítják és további szolgáltatásokat (archiválás) is nyújt a hálózat. A EUnet a holland mcvax számítógépen keresztül kapcsolódik a UUNET-hez.

EUnet, az USENET és UUCP hálózatok európai folytatásának tekinthető, 1982-ben hozták létre, amelyhez ma 24 ország felhasználói csatlakoztak egy-egy nemzeti csomóponttal. A csatlakozás feltétele mind nemzeti, mind intézményi szinten az EurOpen tagság. Az EurOpen olyan non-profit szövetség, amelynek célja a nyílt rendszerek használata, tanulmányozása és terjesztése. Nyílt rendszer alatt elsősorban a UNIX típusú operációs rendszerek értendők. Az EUnet legfontosabb szolgáltatásai az elektronikus levelezés (átjárással a világ többi levelező rendszerébe), EUnet News elektronikus hirdetőtábla, ami a NETnews egyik komponense, és az InterEUnet, ami az INTERNET szolgáltatások megjelenése a EUnet gépeken. 2.4. BITNET/EARN A BITNET (Because It's Time to NETwork, It's there) építése 1981-ben kezdődött, a City University of New York (CUNYVM) és a Yale University (YALEVM). Jelenleg mintegy 2000 számítógép van a hálózatban. 1996 évvégi megszüntetésére megszületett a határozat. Integrált szolgáltatásai miatt érdemes tudnunk róla. A BITNET magába foglalja az USA-t és Dél-Amerikát (BITNET US), a Kanadát (NetNorth), Ázsiát (Asrianet) és Európát (EARN) lefedő hálózatokat. Fő szolgáltatások, az elektronikus levelezés, levelezési listák kezelése, adatállományátvitel, távoli munkabevitel. Az alapprotokoll a Network Job Entry (NJE), amely szimmetrikus és pár (peer-to peer) protokoll. Az NJE megengedi job-ok, parancsok, üzenetek mind kétirányú adását, vételét és tárolás-továbbítását (store and forward). A legjellemzőbb szolgáltatás a LISTSERV komputer konferencia rendszer, amely közel 2800 konferenciát tartalmaz. Az EARN (European Academic Research Network) a BITNET európai része. 1985ben alapították, 38 ország tagja. Jelenleg mintegy 600 intézmény 100 számítógépen több ezer felhasználó nyer kiszolgálást. Az 1991-es forgalom 7,4 milliárd rekord volt. Egyetemi környezetben ideális, mert nemcsak a számítógép-hálózati alapszolgáltatásokat nyújtja, hanem több hasznos alkalmazást is, amelyek az alapszolgáltatásokra épülnek. Szolgáltatásait más hálózatok veszik át. 2.5. SNA, DECnet, HEPnet Az IBM az SNA-t (System Network Architecture) 1973-ban jelentette be. Jelenleg mintegy 20000 helyen van SNA licenc. Az IBM hálózati megoldása a tárolás-továbbítás (store & forward) korábban is használatos elvet is alkalmazza. Az SNA-t a domén fogalma köré szervezik. A SNA domén egy szolgáltatást vezérlő pont (System Services Control Point, SSCP) és a hozzátartozó erőforrások, a fizikai egységek (physical units, PU), a logikai egységek (logical units, LU), az adatvonalak és eszközök. Egy IBM erőforrásgépben (host) benne kell, hogy legyen a virtuális terminál kezelő program (virtual telecommunication access method, VTAM) és a hálózat konfigurálását, szolgáltatást vezérlő SSCP program. Az IBM 3705, 3725 vagy 3745 front-end gépek a bennük levő hálózat vezérlő programmal (Network Control Program, NCP) alkotják kommunikációs vezérlő csomópontot (communications control node, COMC). A COMC-hez több eszközt vezérlő cluster berendezések (cluster controller, CLC), perifériális vezérlők (peripheral node, PN) és terminálok (terminal mode, TN) csatlakoznak. Az SSCP, LU és PU a címezhető egységek (network

addressable units, NAU) az SNA-ban, ezek az adatforgalom kezdeményezői és fogadói. A SSCP fő funkciói: a felhasználói viszony (session) felépítése, a domén erőforrásainak kezelése, hálózati kapcsolatok felépítése és lebontása, szimbolikus nevek konvertálása belső hálózati címekké, hibavezérlés, a hálózat állapotának nyilvántartása, a logikai és fizikai egységek kapcsolatának felügyelete, közvetlen csatornára kötött eszközök támogatása. Az SNA rétegek közül a fizikai és adatkapcsolati (physical and data link control) hasonló a OSI két alsó rétegéhez RS-232-C, X.21 és SDLC (synchronous data link control), Token Ring LAN protokollokkal. A harmadik réteget (path control) útvezérlésnek nevezik, útképzési és folyam vezérlési feladatokkal. Logikai utat képez a forrás- és cél- NAU között. Három alréteg a virtuális útvonal, az explicit útvonal és párhuzamos kapcsolatok kezelésére szolgál. Az átvitelvezérlő (Transmission Control) a szállítási összeköttetéske (viszonyok) létesítéséért, fenntartásáért és megszüntetéséért felelős. A SNA öt különböző viszonyt különböztet meg (SSCP-SSCP, SSCP-LU, SSCP-PU, LU-LU, PU-PU). Kezeli a hatékonyságot növelő adat- és vezérlőüzenet multiplexalását és demultiplexálását, ha szükséges a titkosítási és visszafejtési funkciókat is. Az adatfolyamvezérlés (data flow control) szinkronizálja az adatfolyamot a párbeszéd követésével, fontos szerepe van a hibajavításban, adategységeket képez. A hatodik réteg a NAU-szolgálatok (NAU services) rétege, tartalmazza a megjelenítési szolgálatokat (presentation services) adattömörítési és erőforrás megosztási funkciókkal, továbbá a hálózati szolgálatokat (transaction services) osztott adatbázis kezelési és dokumentum csere feladatokhoz. A hálózati szolgálatokra épülnek az alkalmazói alrendszerek (Information Management System, IMS; Customor Information Control System, CICS; Airline Control Program; Distributed Office Support System, DISOSS; Professional Office System, PROFS; Personal Services Products; SNA Application Program Interfaces). Az IBM nyílt világában meghirdetett stratégia az Alkalmazási Rendszerek Architektúrájára (SAA, Systems Application Architecture), az AIX (az IBM UNIX-a) operációs rendszerre és együttműködésükre valamint a kliens/server alkalmazások kifejlesztésére épül. DECnet vagy DNA (Digital Network Architecture) 1975-ben a Digital Equipment Coperation (DEC) bejelentette a DNA hálózati architektúrát, amelynek eredeti célja különbözött az IBM SNA-tól. Az SNA eredetileg a host-központú terminál-hálózatok egységes, hatékony elérését tűzte ki célul, a DEC, mint minigépgyártó az erőforrások megosztását, decentralizált, osztott hálózati szolgáltatásokat biztosító DNA hálózatot szándékozott létrehozni. A DEC alapfilozófiája az interaktivitás, "on-line" alkalmazások. A DECNET első fázisa (DECNET Phase I) a PDP-11-es gépek RSC-11 operációs rendszerére épült (Phase II, 1978; Phase III, 1980; Phase IV, 1984; Phase V, 1989), az ötös fázis az OSI kompatibilitást tűzte ki célul. A DNA rétegek bemutatását a fizikai (Physical Link) réteggel kezdjük, amely az RS-232-C, X.21 és V.24/V.28 protokollokat és eszköz meghajtókat (device driver) tartalmazza. Az adatkapcsolati réteg (Data Link) két szomszédos csomópont között hibátlan adatátvitelt biztosít, az aszinkron, szinkron, ETHERNET, FDDI protokollokon túl definiálták a Digital Data Communication Message Protocol-t (DDCMP), amely karakterorientált alapon valósítja meg a korszerű (HDLC, SDLC) kétirányú, ablak mechanizmussal működő adatkapcsolatot.

A csomagszolgálatot az útképző réteg (Routing) biztosítja, felelős még a torlódás vezérlésért és a csomagidők méréséért. Az ISO szállítási prtokolljához hasonló funkciókat itt a vég kommunikáció réteg (End Communication, korábban network services) végez. A viszony réteg (Session Control) az elérések védelmét, logikai kapcsolatokat, garantált üzenet továbbítást és az üzenetek csomagokká való szegmentálását nyújtja. A hálózati alkalmazások (Network Application) réteg tartalmazza az adatelérési protokollt (data access protocol, DAP), távoli adatállományok elérését, adatátvitelt és az interaktív terminál használatát biztosító rutinokat. A hálózati felügyelő réteg (Network Management) figyeli és vezérli a hálózatot. Ennek a rétegnek közvetlen kapcsolata van az összes alsóbb réteggel, így a hálózati elemek pillanatnyi állapotát képes bemutatni (Network Information and Control Exhange Protocol, NICE). A felhasználói réteg (User) az alkalmazásokat segítő és hálózati vezérlő (Network Control Program, NCP) elemeket nyújtja az alkalmazói programok készítőinek. Ezen belül a szokásos hálózati alapalkalmazásokon túl OSI, CCITT alkalmazásokat (FTAM, X.400, X.500) is megvalósítottak. Nagyon sok hálózat (HEPnet, PHYSNET,...) használja a DNA architekturát. HEPnet (High Energy Physics Network) A HEPnet a részecskefizikai kutató intézményeket összekötő, általuk létrehozott és menedzselt hálózat. Jelenleg több mint 5000 számítógépet tartalmaz. Korábban több tényező a DECnet technológia használata mellett szólt 1991-ben a protokollok megoszlása a következő volt: IP-72%, DECnet-14%, SNA-10%, X.25-4%. A HEPnet európai központja a CERN, a bérelt vonalak adatátviteli kapacitása meghaladta a 11 Mbit/sec-ot. A HEPnet Technical Committe (HTC) 1988-ban alakult és több alcsoportba (DECnet, IP, Requirement) működik. A HEPnet-nek szoros kapcsolata van a nemzetközi multidiszciplináris hálózatokkal (EARN, EASnet, EUnet, NORDUnet) főleg vonalak, routerek közös használatában. A tervek között a video-konferencia, multimédia terminálok, spooled file transfer bevezetése szerepel. Nemzetközi számítógép-hálózatok elérése Magyarországról Ebben a fejezetben röviden szólunk Magyarország nemzetközi hálózathoz való csatlakozásairól és ezen hálózatok hazai helyzetéről 1989 óta folyamatosan nyíltak meg a nemzetközi kapcsolatok: EUnet, EARN, HEPnet, IBM Academic Initiative, Internet és az IXI, EBONE, EuropaNET. EUnet Az Információs Infrastruktúra Fejlesztési (IIF) közösség első kapcsolata az EUnet-tel volt 1989-ben. Ez volt az első nemzetközi levelzési lehetőség (ELLA-ból uucp> e-mail cím). Az EUnet ajándékként rendelkezésünkre bocsájtotta a régi központi gépeit (VAX) is, ezek a gépek bonyolítják az Ethernet nemzetközi forgalom jelentős részét. A UNIX rendszerek alkalmazásinak tevékenységét, érdekeit a Magyar Unix rendszer felhasználóinak csoportja (HUUG-Europen Hungary) fogja össze. EARN 1990 óta a volt szocialista országok és tagjai a EARN szervezetnek. A nemzeti csomópont (HUEARN) 1990 októberében kezdte meg működését, bérelt vonalon kapcsolódott a linzi AEARN géphez. Jelenleg az osztrák nemzeti csomópont a bécsi egyetemen található. 1991

februárjában megalakult a magyar EARN szervezet (HUEARN). Első vidéki csomópont a JATE HUSZEG11 gépe volt, amelyet az X.25 feletti BSC protokoll kapcsol a HUEARN géphez. Várható a csomópontok számok növekedése mind IBM mind VAX platformon. Egyetemi környezetben a szolgáltatások széles skáláját nyújtja egy számítógépen. A növekedés 10 körül megállt az egyesítési folyamatok miatt. HEPnet 1991 közepén Magyarország is csatlakozott a HEPnet-hez. A hazai végpont a KFKi Részecske és Magfizikai kutatóintézetben van. 1992 januárjától üzemel a kapcsolat (RMKI-CERN, bérelt 9,6 kbit/sec sebességű vonal). Ez a kapcsolat a fizikai kutatások kommunikációs igényeit hivatott kiszolgálni. Jelenleg az Interneten érhető el. IBM Academic Initiative Ez a project 1991-ben indult az IBM támogatásával. Négy egyetem tagja (BKE, ELTE, BME, JATE) a projektnek. A hardver bázist a BKE-en elhelyezett IBM 3090-es számítógép jelenti, amelyhez SNA hálózati elemeken keresztül kapcsolódnak a 32XX-es távoli terminálok. A 3090-es rendszer a szolgáltatások széles körét nyújtja, beleértve a nemzetközi hálózatok elérését is. INTERNET 1991 őszén csatlakozott Magyarország az INTERNET-hez. A technológia a TCP/IP (internet) alkalmazását jelenti a csatlakozás. A TCP/IP része a UNIX operációs rendszereknek (ULTRIX, AT&T V.4, USN OS, AIX), a többi gépekre létezik, megvásárolható a TCP/IP programcsomag (IBM VM, VAX VMS, PC). A magyar IP kapcsolat első időkben a linczi X.25 kapcsolat felett működött. Jelenleg az IP az alapprotokoll és felette működik az X.25 kapcsolat. Az INTERNET-hez való csatlakozás több tevékenységet igényel. A fizikai kapcsolat létrehozása fontos, IP protokollt tudó összeköttetést kell létesíteni a már működő INTERNET hálózattal. A magyar IP hálózati tervei az IIFP keretén belül elkészültek (HBONE). További feladatok: IP cím igénylése, feliratkozás a RIPE (Európai IP hálózatok szervezete) adatbázisba, domain név regisztrálása és a használati jogok kérése (NSFnet, EasyNet) a kölönböző hálózatokhoz és számítógépekhez. Természetesen a nyilvánosan használható gépeket különösebb engedély nélkül használhatjuk. IXI (X.25), EBONE, EuropaNET Magyarországon 1989 óta létezik nyilvános csomagkapcsolt adatátviteli hálózat. Ez a technológia ekkor még exporttilalom alatt állt. Az MTA-SZTAKI lelkes fejlesztői a SOKBOX névvel jelzett X.25 csomóponti elemeket fejlesztettek ki és ezzel lehetővé tettek a X.25 csomagkapcsolt szolgáltatást. Jelenleg közel 500 X.25 végponttal rendelkezünk a hálózat, amely a MATÁV üzemeltet. 1992-ben Siemens Sienes EWSP típusú kapcsolóközpontok is üzembe álltak, amely nagyobb teljesítményű és lehetőséget teremtenek sok ezer X.25 végpont létesítésére. A felhasználói vonalak 1.2 kbit/sec-tól 64 kbit/sec-ig terjedhetnek. A PC-k bekapcsolódása a PAD (packet assembly/disassembly) felületen történik. A PC-ben szükséges egy terminál emulátor program, hogy a távoli terminál funkció teljesítésére. A ma-

gyar X.25 hálózatból nemzetközi hívásokat is kezdeményezhetünk és elérhetünk más csomagkapcsolt adathálózatain levő végpontokat is. Az IXI egy Europát lefedő csomagkapcsolt gerinchálózat, amely összekapcsolja az országok akadémaiai hálózatait és a nyilvános adathálózatokat is. Az EBONE a BITNET leépítésével megszűnik, jelenleg Budapest-Bécs-Párizs-USA vonalán 256 Kbit/sec IP szolgáltatást veszünk igénybe. Az EuropaNet-től 1995 októberétől Magyarország egy 2Mbit/sec-os közös IP kapcsolatot bérel az akadémiai és profit szféra számára. 3. Fontosabb protokollok az OSI rétegek szerint A fejezetben az OSI hét rétege szerint röviden bemutatjuk az adott réteghez tartozó szabványos protokollokat. Ezek a szabványokat ill. ajánlásokat különböző szervezetek tették: ISO International Organization for Standardization OSI Open Systems Interconnection ODP Open Distributed Processing ITU International Telecommunications Union CCITT International Telegraph and Telephone Consultative Committee ANSI American National Standards Institute NBS National Bureau of Standards IEEE Institute of Electronic and Electrical Engineers EIA Electronics Industry Association ECMA European Computer Manufacturers Association TIA Telecommunication Industry Association ETSI European Telecommunication Standards Institute EPHOS European Procurement Handbook for Open Systems. A mellékletben további szabványok felsorolását találhatjuk meg. 3.1. Fizikai réteg, V.24, X.21, ALOHA V.24 (CCITT) azonos az RS-232-C (EIA) szabvánnyal. A V.24-es szabvány telefonvonalon történő modemes analóg adatátvitel leírását tartalmazza. Fizikai összeköttetés 9 vagy 25 lábas csatlakozókon keresztül, hossza 15 méter, átviteli sebesség max. 19,2 kbit/sec. Ez az interfész a DCE (Data Circuit Equipment) adathálózaton levő adatátviteli a DTE (Data Terminál Equipment) adatvég berendezéseket köti össze. A legfontosabb működési szekvencia a következő: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

DTE adatterminál kész DCE adatkész DCE vivő érzékelés DTE adáskérés DCE adásra kész DTE adás DCE vétel.

X.21, digitális átvitel A digitális átvitel több szempontból jobb az analóg átvitelnél, bár költségesebb. Kicsi a hibaarány, erősítés helyett 0,1 digitális jelek helyreálítása történik a hiba halmozása nélkül, különböző típusú adatok multiplexált (keret), nagysebességű átvitelét engedi meg. A digitalizálásnál a PCM (Pulse Code Modulation) vagy delta modulációt alkalmazzák. Az X.21 a DCE és DTE közötti digitális átvitel szabványa. A csatlakozó 15 tűs, 8 fontosabb vezetékkel. Az adás(T) és vétel(R) vezérlését a vezérlés(C) és jelzés/bejelentés (I) vonalak végzik, a 4 lehetséges on/off állapot segítségével valósítják meg a kapcsolatfelvételt, akár kétirányú (duplex) adatátvitelt és a kapcsolat lebontását. Az X.21 számos további speciális lehetőséget kínál: gyors kapcsolás, hívásgyűjtés, hívóazonosítás, stb. ALOHA véletlen csatorna hozzáférés Egy fizikai vonalon több állomáspár közötti kapcsolatot a multiplexáló módszerekkel valósítják meg. Az FDM (Frequency Division Multiplexing) a frekvenciaspektrumot osztja szét a több logikai csatorna között, a TDM (Time Division Multiplexing) időosztásos multiplexelésnél a felhasználók periodikusan, időben egymás után kerülnek sorra. A fenti két protokoll nagy állomás szám és változó forgalom esetén nem elég hatékony. A véletlen hozzáférést alkalmazó technikák őse az ALOHA rádiós protokoll, amelyet a Hawai-i Egyetemen fejlesztettek ki és 1970-ben csatlakoztatták az ARPANET-hez. Két 100 kHz sávszélességű (407,35 ill. 413,475 MHz) rádiós csatornán 9,6 kbit/sec. sebességű, véletlen hozzáférésű "tiszta" ALOHA kevesebb mint 18%-át tudta hasznosítani a sávsebesség nyújtotta átviteli lehetőségnek. A nagyobb hatékonyságért többirányú fejlesztés történt, egy egész ALOHA család keletkezett (réselt, vivőérzékelő, ütközésérzékelő, szabad csatorna esetén p valószínűséggel adó perzisztens). Ezek a protokollok szolgálhatnak alapul a csomagrádiózásnál (AX.25, jelenleg a JATE-n a 144,375 MHz rádióamatőr sávon 1,2 kbit/sec. sebességű állomás üzemel), a műholdas (satellit) és a helyi hálózatok (LAN, MAN) protokolljainak tervezésénél. 3.2. Adatkapcsolati réteg, AP, BSC, HDLC AP, aszinkron adatkapcsolati protokoll Az AP a legegyszerűbb protokoll ezen a területen. Karakter orientált, karakter az átvitel alapegysége, amely a következő bitekkel egészül ki: startbit, maga a karakter 5-8 biten, opcionálisan páros vagy páratlan paritásbit és 1, 1 1/2, 2 stopbit a lezáráshoz. 8 bites adat és öszszesen 3-4 bit kiegészítésnél az átviteli kapacitás kihasználtsága csak 60% körül van. Az aszinkron elnevezés arra utal, hogy két karakter adása között nincs meghatározva az időintervallum, aszinkron módon kerül elő a következő karakter. A hibaellenőrzés az előbb említett keresztparitás biten(P) kívül egy több karakterre (üzenetre) vonatkozó hosszparitás karakter(LPC) segítségével történik. Negatív nyugtázással (NAK) jelezzük a javítás szükségességét, amelyet ismétléssel valósít meg a protokoll. További vezérlő karaktereket az ASCII kódtáblázat első két oszlopában definiálták. BSC, binary syncronous communications protokoll

A BSC-t az IBM definiálta, karakter orientált. A szinkron átvitel azt jelenti, hogy a karaktereket folyamatosan, blokkot képezve adjuk vonalra. A bitidő pontosításához két darab SYN (X'16') karakterrel kezdődik minden blokk. A vezérlő karakterek száma több, mint az AP protokollnál. A fejrészt az SOH jelzi, a szöveget az STX, ETB/ETX páros fogja össze, a blokk végén egy két bájtos ellenőrző összeg, BCC szerepel. Az adásra kerülő információs blokkok váltakozva 0, 1 sorszámot kapnak, ennek megfelelően történik a nyugtázás is ACK0, ACK1 karakterekkel. Ez a konstrukció növeli az ellenőrzés lehetőségét. Mód van a vezérlő karakterek átvitelére a szövegben (transzparens átvitel), a valódi vezérlő karaktereket megelőző DLE karakter segítségével, őt a DLE, DLE viszi át egyszer. A BSC-vel bonyolultabb műszaki alapokon nagyobb sebességet tudtak elérni. HDLC Az egyik legkorszerűbbnek mondható adatkapcsolati protokoll. Bit orientált és bit szinkron átvitelt igényel. Hatékonyságát a kétirányú adatátvitel egyidejű üzeme biztosítja. Ezeket az elveket először az IBM SDLC protokolljában alkalmazták, az ISO a HDLC protokollcsaládban általánosította, a CCITT az X.25 csomagkapcsolt adathálózati szabványában a LAPB nevet adta neki és a DEC cég elkészítette a DDCMP-t, amely a régebbi karakteres alapú berendezéseken is nagyobb átviteli teljesítménnyel üzemel. Több adatkeretet adhatunk vonalra nyugtázatlanul, ez egy majdnem folyamatos adást jelent. Az információs keretekkel egyben a nyugtázást is elvégezhetjük. Az információ hossza változó, minimum 1 bit, a szabvány nem definiálja a maximális hosszt, ez az implementációtól függ. A küldési és fogadási sorszámok kezelésére az ún. ablak mechanizmus szolgál, néhány jellemző ablakméret 8, 128, 1024. A kódfüggetlenséget (transzparencia) a 0 bit beszúrásával oldottak meg, azért hogy a 01111110 bitsorozatot csak keretezésre lehessen használni, tovább így nem kell hosszinformációval dolgozni az egyes változó hosszú kereteknél. A hibajelzés a 16 vagy 32 bit hosszú ciklikus redundancia kód biztosítja, a javítás kétféle lehet, vagy valamely sorszámú kerettel kezdve újra küldünk minden keretet, vagy csak szelektíven egyenként a hibásat(kat) küldjük újra. Ezt a hatékony protokollt sok területen alkalmazzák, két területet emelünk ki, az X.25 csomagkapcsolt adathálózatot és a szatellit adatátviteli rendszereket. 3.3. Adathálózati réteg, X.25, IP X.25, csomagkapcsolt adathálózat Az adathálózatok autonom módon működő "kis számítógépekből" álló számítógéphálózatok. A tervezésnél figyelembe kell venni a réteg funkcióit, a forgalomirányítás (routing), a torlódás vezérlés (congestion control), a hibajavítás (error control) és a több csatornás kiszolgálás (multiplexing) mechanizmusait kell részletesen megtervezni ügyelve az együttműködésükre is. Az X.25 szabványt a CCITT 1976-ban hagyta jóvá és 1980-ban és 1984-ben módosították. Az alapelv a csomagkapcsolás megvalósítása, melynek két sajátosságát emeljük ki. Az első: az üzenetek apró csomagokra tördelésével egy fizkai vonalon több logikai kapcsolatot lehet fenntartani, így az adathálózat viszonylag kevés fizikai összeköttetéssel is hatékony, interaktív (on-line) szolgáltatást tud nyújtani. A második: a virtuális kapcsolatok létrehozása után az

adatforgalom gyors, viszonylag kicsi a vezérlő információs (overhead) hasznos, átvihető információhoz képest. Az X.25 szabvány négy részből áll: - fizikai szinten a már ismertetetett X.21 szabvány, - adatkapcsolati szinten a LAPB (lásd HDLC család), - adathálózati szint az X.25 és a - felhasználó felület (user interface). Az első kettő már szerepelt korábban, most a két utóbbiról együttesen szólunk. Az adathálózat terminológiája a DTE-DCE párost használja a végberendezés és az adathálózat megnevezésére. Két szolgáltatást kérhet a felhasználó: két állomás között az adatcsomagok átvitelét (DG, datagramma), itt mindegyik csomag "önálló életet él" a hálózaton; a másik a kapcsolat előzetes kiépítése (VC, virtual circuit) és a "kitaposott" úton a csomagok elszállítása és a kapcsolat lebontása, a felépített virtuális kapcsolaton már egyszerűbben, gyorsabban haladhatnak át az adatcsomagok. Ez a szolgáltatás lehet állandó (PVC, permanent). A felhasználói felület a híváskérési, a vezérlési és az adatcsomagok összeállításának szabályait tartalmazza. Az adathálózati szint az előbbi csomagtípusokon kívül még a folyamvezérlési, megszakítási (interrupt), törlési (reset) és diagnosztikai csomagtípusokkal teljesíti a kért szolgáltatást. A különböző X.25 hálózatok között az X.75 adathálózatok közötti szabvány segítségével történhet az együttműködés. IP, csomagkapcsolt adathálózat Az IP (Internet Protocol) protokollt az ARPA projektben fejlesztették ki a 80-as évek elején. A nevében is szerepel az egyik fő jellemző, hogy (helyi) hálózatok közötti (feletti) adathálózati szolgáltatást biztosít. Az IP csomagkapcsolt, az IP csomag fejrésze minimálisán 20 bájt. A küldő és fogadó állomás címét egyedi 4 bájtos IP számok hat rozzák meg. Elkészültek a 16 bájtos IP címzés tervei is. Az IP csomagok önállóak (DG) és viszonylag egyszerű vezérlési mechanizmusokat valósítanak meg. Az útképzés legtöbbször fix, a IP címeket tartalmazó táblák alapján történik, nem garantál biztonságos átvitelt, a megérkezés nem garantált, az adatfolyam vezérlését is legjobb, ha végállomások végzik. A IP működésének ellenőrzésére definiálták az ICMP (Internet Control Message Protocol) protokollt, amely az Internet tesztelésére is használható. A pillanatnyi hálózati teljesítmény is mérhető vele. 3.4. Szállítási réteg, TP, TCP TP, transport protokoll Az egymással kommunikáló végpontok felhasználói számára szükségesnek bizonyult egy vég-vég adatkapcsolatot ellenőrző protokoll használata. A kommunikációban résztvevő adathálózatok különböző minőségűek, jelzett és jelzetlen adatátviteli hibákat "követnek el" illetve eredendően nem garantálnak sorrendhelyességet. Ezzel a réteggel (4 alacsony szintű réteg) együtt teljessé válik a hibátlan kommunikáció, amelyre most már épülhetnek a magasabb rétegek szolgáltatásai, a felhasználó számára ténylegesen "hasznos" alkalmazások.

Az OSI TP családja a fenti funkciókat 5 különböző típusú szállítási osztállyal valósítja meg: 0. osztály: egyszerű, alaposztály 1. osztály: alapvető adatáviteli hibákat javító 2. osztály: több kapcsolatot kezelő (multiplexelő, nyaláboló) 3. osztály: hibajavítás és multiplexelő 4. osztály: hibafelderítő és hibajavítás. Az osztályok 0-4-ig egyre bonyolultabbak, ezt jelzi a bennük levő időzítők száma (time-out kezelés) is növekedik. Megkülönböztetett hangsúlyt kap a minőségi követelmény, amelyet a következő paraméterek jellemeznek: - kapcsolat-felépítési idő, - átbocsátóképesség, - átviteli késleltetés, - állandó hibaarány, - lebontási késleltetés, - kapcsolat védelme, - prioritás. Ennél a protokollnál szokásos megemlíteni az OSI modell szolgáltatási protokoljainál (pl. transport service protocol) használatos szolgálati primitíveket (call (parameters)): - kérés (request) - jelzés (indication) - válasz (response) - megerősítés (confirm). Általában elmondható a szerviz protokollok szolgálnak a magasabb rétegekkel való kommunikáció biztosítására, az egyszerű jelző nélküli protokoll a társ protokollal (peer protocol) valósítja meg az adott réteg konvenciálisan megállapított funkcióit. TCP, szállítási protokoll Az ARPANET-ben definiált TCP (Transmission Control Protocol) protokoll biztosítja a végvég sorrendhelyességet (az IP ezt nem tette). A TCP/IP protokollok az Internet-hez való kapcsolódás lehetőséget is jelentik függetlenül a kapcsolódó számítógépek operációs rendszerétől (pl. DOS PC TCP/IP). A TCP fejrész 20 bájtos, az üzeneteket 64 bájtnál nem hosszabb darabokra szabdalva szállítja el. Főleg lokális hálózatokban használatos egy egyszerűsített, hibákat nem javító szállítási szolgáltatás az UDP (User Datagram Protocol). Nem nagy távolságra, elejétől ismételhető alkalmazásokra használják (pl. betöltésre, boot). 3.5. Viszonyréteg, SP, RPC/XDR SP, viszony protokoll Ez a réteg általában nem jelentkezik különálló, markáns programokkal, az OSI szabványosítás foglalta össze a réteg funkcióit. Az SP (Session Protocol) feladata a rendszerhez való hozzáfé-

rés vezérlése (login, logout), a kölcsönhatás menedzselése (egy, kétirányú adatátvitel), a szinkronizáció és a tevékenység menedzselése, az alkalmazói rendszerhez való hozzáférést, ha az korlátozott számú, a zsetonok bevezetésével szabályozzák. A kölcsönhatás menedzselésében a megengedett adattovábbítási irányt a adatvezérjel (data token) birtoklása jelzi. A kommunikációs folyamat tevékenységekre bonthatjuk, minden egyes tevékenység végrehajtása során fő és mellék szinkronizációs pontokat iktathatunk be, amelyek a kapcsolat abnormális megszakadása esetén az újraindításnál a tevékenység meghatározott szinkronizációs ponttal folytatható. RPC/XDR, távoli eljáráshívási protokoll Az RPC (Remote Procedure Call) nem igazán illeszkedik az OSI architektúrába, összeköttetés-mentes párbeszéd-menedzselésre tervezték a SUN szakemberei. Működése a napjainkban egyre gyakrabban használatos ügyfél/szolgáltató (client/server) modellre épül, amely a funkciók megosztásával segíti az osztott rendszerekben az egyre megbízhatóbb alkalmazások létrehozását. A RPC lényegében egy program szétosztását teszi lehetővé több számítógépre a távoli eljárás aktivizálásával. Az adott gépekben az RPC csonk programok (démonok) együttműködésével képes a főprogram elindítani a távoli eljárást és átadni számára a futáshoz szükséges paramétereket és megkapni az eredményeket a távoli eljárás befejezése után. A XDR (eXternal Data Representation) protokoll a különböző számítógépes platformok különböző adatábrázolásai között egy "közös nevezőt" definiál az adatok egyértelmű jelentésének biztosítására (lásd. SUN ONC architektúra). Open Look License NIS NFS X Toolkit NeWs Toolkit External Data Representation (XDR) X11 NeWs Remote Procedure Call TCP/IP OSI 3. ábra: SUN, Open Network Computation, ONC 3.6. Megjelenítési réteg, PP, ASN.1, DES PP, adatábrázolási protokoll Meglepően magas szintre került az adatok ábrázolásának meghatározása. Ha a teljes rendszerben mindenütt közismert kódrendszerek (ASCII, EBCDIC) valamelyikét használjuk ennek a rétegnek nincs különösebb tevékenysége. A PP (Presentation Protocol) lehetőséget kínál további egyedi adatábrázolásra, az adatok tömörítésére, az adatok titkosítására és az átalakításhoz szükséges környezetet biztosítja ügyelve arra, hogy ne lépjen fel adatvesztés. A

kapcsolat lehet összeköttetés orientált és összeköttetés mentes is. Az adattitkosítás külön diszciplína ezen a területen. ASN.1, absztrakt szintaxis jelölés Az adatstruktúrák ábrázolására az ISO javasolt egy jelölésrendszert, az ASN.1-t (Abstract Syntax Notation). Külön nyelven leírjuk az adatstruktúrák felépítését (integer, boolean, bit, octet, any, null, sequence, set, choice). A fenti nyelven leírt struktúrát a konkrét értékekkel és a típusokat jelző adatokkal együtt kódolhatjuk egy egyértelmű bitsorozattá és a partner dekódolhatja és egyértelműen kiértékelheti a kapott adatokat. DES, adattitkosítási szabvány Ebben a fejezetben nem vállalkozunk a titkosítás teljes áttekintésére sem, az egyszerű helyettesítéses titkosítástól kezdve a nyilvános kulcsok szétosztásán át a titkosított digitális aláírásokig csak felvillantják címszavakban a terület terjedelmet. A USA kormánya 1977-ben fogadott el egy szorzatrejtezést DES (Data Encrytion Standard) néven. Erről szólunk néhány mondatot, mivel széleskörűen elfogadottá vált. A nyílt szöveget 64 bites blokkokban titkosítják, egy 56 bites kulcs paraméterrel 19 lépésben történik a titkosítás. Első lépés kezdeti csere (bal 32 bit, jobb 32 bittel), majd 16 iterációs lépés, amelyben a 32 bites darabokon az 56 bites kulcson értelmezett, lépésenként különböző függvény segítségével végzett kizáró vagy műveletet hajtódik végre. A tevékenység cserével és invertálással záródik. 3.7. Alkalmazási réteg Az alkalmazásoknak se szeri se száma. Szabványosításuk is nagy nehézségbe ütközne illetve lehetetlen lenne (pl. szövegszerkesztő). Ebben a fejezetben főleg arra törekedtünk, hogy a legfontosabb alap alkalmazásokat soroljuk fel, amelyre épülnek(hetnek) az alkalmazások. Az adatállomány átvitelét (file transfer) biztosító protokollok definiálása viszonylag gyorsan haladt. Az ARPANET-ből örököltük az elsőt FTP-t és jóval későbbi az OSI FTAM szabványa, amely a virtuális állomány fogalmának bevezetésével általánosít és meghatározza a virtuális adatállomány elérési módját, tárolási módját, átviteli módját és a szükséges azonosítókat. További adatállomány átviteli protokollokat is megemlíthetünk, UUCP, KERMIT, SENDFILE, LAPLINK, stb. A VT virtuális terminál protokollja arra ad módot, hogy alkalmazásokban egységes terminálkezelést programozhassunk függetlenül az alkalmazást felhasználó fizikai termináloktól. A VT terminálra, mint közös nevezőre természetesen el kell készíteni az adott fizikai terminál és VT közötti konverziót mindkét irányban. Ez egy többlet tevékenység, de bőven kárpótol bennünket a változatlanul hagyott, jól működő alkalmazás használata. A telematikai protokolloknál talán még fontosabb szerepet játszik ez az elv, általában nagyszámú, heterogén terminálpark áll rendelkezésre, alkalmazásuk egyszerű átalakító programok használatával könnyen lehetséges. Az OSI két szolgálati elemet javasolt, amely majdnem minden hálózati alkalmazásnál előfordul. Az ACSE (Association Control Service Element) protokollt összeköttetések menedzselésére tervezték, az összeköttetéseket társulásnak nevezve. Ez a protokoll gondoskodik a kap-

csolat felépítésről, a felehasználó illetékességének ellenőrzéséről, az elbontásnál és megszakításokról. A CCR (Commitment Concurrency and Recovery) több résztvevő üzembiztos együttműködését biztosítja. A hálózatozás sava borsa a közös adatelérés, ennek bonyolultabb verziója a tranzakció, amely több állomány, több rekordjának esetleges megváltoztatását jelenti. Nagyon szép feladat a tranzakciók hibavédelmét megoldani, két lehetséges választásunk van a hiba utáni újrainduláskor: hátra, "visszapörgetni" az eredeti állapotra minden állományt és teljesen újra a tranzakciót, előre, "visszaemlékezni" a megszakadás előtti környezetre és folytatni a tranzakciót. A CCR kétfázisú érvényesítést alkalmaz a biztonság fokozására. A SUN által megtervezett NSF (Network File System) protokollnak nagy jelentősége van, ha a programunk, alkalmazásunk független szeretne maradni az adott állományok elhelyzekedésétől a hálózaton. Hasonlóan a RPC-hez NSF démonok segítenek a programnak kapcsolatba kerülni az éppen aktuálisan szükséges adatállománnyal. Ez tulajdonképpen az adatállományok szétosztását jelenti a hálózaton. A fejezet záró szakaszában az elektromos levelezésről (e-mail) és ehhez kapcsolódó alkalmazásokról szólunk. Sok levelezőprogramot és sok féle levéltovábbítási protokollt alkalmaznak, a levéltovábbítás körül kiemelhetjük az ARPANET-ből az SMTP-t (Simple Mail Transfer Protocol). Az üzenetküldés általános problémáját hivatott megoldani a CCITT X.400 MHS (Message Handling System) rendszere illetve ezzel nagyon rokon ISO MOTIS (MessageOriented Text Interchange Systems) rendszere. Sikeresen oldották meg a problémát és megvalósították a boríték címzés rugalmasságát, a küldő/fogadó azonosítását és az üzenet hatályosítását és kapcsolatát más üzenetekkel. A címek kezelését az X.500 katalógus (Directory) bevezetésével javasolják, egyre több cég tölti fel ezt az objektum orientált rendszert aktuális személyekre, számítógépekre és szolgáltatásokra vonatkozó tartalommal. A könyvtári, a telematikai és az általános információs rendszerek (World Wide Web, Gopher) alkalmazása visz bennünket az Információs Társadalom felé. 4. Adatkommunikációs hálózatok 4.1. Telefonhálózat, PBX, MODEM Kezdetben az adatátvitel a telekommunikációs hálózatokra (telex, telefon) épült. Kis sebesség esetén és más lehetőség híján ez a klasszikusnak mondható megoldást ma is használjuk. A telefonhálózatok működéséről itt nem szólnánk. Két elemet emelnénk ki. A MODEM egy átalakító berendezés, amely a 0,1 biteket átalakítja fizikai jellemzőkké, amelyeket egyre gyorsabban és megbízhatóbban átvisz az átviteli közegen (pl. drót, 4KHz sávszélességű beszédcsatornán) a "testvér" modemhez. Áruk általában a sebességgel nő (2400 bit/sec - 2 Mbit/sec 4 éven). A másik főleg helyi hálózatukban használatos a PBX (Private Branch Exchange) saját telefonközpontok. Azért mert olcsóbb kapcsolóeszköz, a telefoniában szériában gyártják az alközpontokat, amelyek vonalkapcsolt adathálózat megvalósítására kiválóan alkalmasak. 4.2. Digitális hálózatok, ISDN, FR, ATM, SMDS Nagy kihívása ennek a területnek a digitalizálás és üvegkábelek nyújtotta fantasztikus kapacitások birtokba vétele, természetesen a beruházási költség sem alacsony. Nagymértetű elterje-

désük előtt a felesztéseket nagyon jól át kell vizsgálni, nagyon nagy verseny zajlik ezen a területen sok a termék is, ezekből röviden ismertetünk néhányat. Az ISDN-t (Integrated Service Digital Networks) a CCITT I.120 ajánlásában 1988-ban fogalmazta meg. Az ISDN szolgálatai a korábbi telematikai szolgálatok (telex, fax, videotex) és az újabb adatátviteli szolgálatok (kép, hang, multimédia) integrálását célozza meg. Az architektúrát az érrendszerünkhöz szokták hasonlítani. Megkülönböztetünk keskenysávú (baseband) és szélessávú (broadband) B-ISDN-t. Több digitális átviteli csatornát szabványosítottak már: A - 4 khz analog telefoncsatorna B - 64 kbit/sec-os PCM csatorna hang és adatátvitelre C - 8 vagy 16 kbit/sec-os digitális csatorna D - 8 vagy 16 kbit/sec dig. csat., átviteli sávon kívüli jelzésre E - 64 kbit/sec dig. csat., átviteli sávon belüli jelzésre H - 384, 1536, 1920 kbit/sec digitális csatorna. Több kombinációt is szabványosítottak: Alapsebesség: 2B + 1D Primer sebesség: 23B + 1D vagy 30B + 1D Hibrid: 1A + 1C Kidolgozták a keretformátumokat és a D csatornán zajló vezérlés mechanizmusait. Az FR (Frame Relay) lényegében az X.25 csomagkapcsolt adathálózat leegyszerűsített változata, melyet nagy sebességű átvitelre terveztek. Aktualisan része a B-ISDN családnak. A BISDN két alapszolgáltatásra épül az ATM-re (Asynchronous Transfer Mode) és a SONET-re (Synchronous Optical Networks). A SONET 48 Gbit/sec-ig biztosítja az átvitelt a Bellcore cég fejlesztette ki, OC-1 (51,840 Mbit/sec) az OC-48 (2488,320 Mbit/sec) sebesség tartományban optikai pont-pont kapcsolatban. Erre épül az ATM, amely egy technika, az üzeneteket 53 bájt hosszú cellákra szabdalja. Cella kapcsolást valósít meg virtuális áramköri állományok között virtuális nyomvonalakon. Sokan az ATM-et helyi hálózati technikának is tekintik. (lásd 4. ábra.) A SMDS (Switched Multi-megabit Data Service) sok hasonlóságot mutat az FR-el. T1 (1,544 Mbit/sec) - T3(45 Mbit/sec) vonalakra a Bell szakemberei egy csomagkapcsolást terveztek (datagram). Fizikai sebességét DQDB (Distributed Quence Dual Bus) jelenti, az adatkapcsolat a 5 bájtos vezérlő mező, a 2 bájtos üzenetazonosító, a 44 bájtos adatszegmensból és a 2 bájtos ellenőrző rész információival dolgozik. A hálózati réteg végzi a említett csomagkapcsolást. A fenti technológiák elterjedését illetően nagyon nehéz egyértelműen választ adni, valószínűleg egy heterogén rendszer alakul ki esetleg fix részesedési hányadokkal. 4.3. Műholdas átvitel Egyre nagyobb jelentőséggel bír a legegyszerűbb visszaverődéssel dolgozó műholdaktól a különböző tartományokba átjárókig. A kisebb frekvencia tartomány birtokba vételével kezdődött az alkalmazás, mert kevesebb energia szükséges hozzá, a három tartomány, a 3-6 GHz, a

12-14 GHz és 20-30 GHz-es sáv szabad erre a célra. A műholdak a közelebbi pályákon részlegesen "láthatók" míg a geostacionárius pályán (36000 km) állnak. A nagy távolság miatt az 1024 csomaggal dolgozó HDLC 32 vagy 64 bites ellenőrzéssel alkalmasnak bizonyult a hatékony adatátvitelre. 4.4 Vezeték nélküli átvitel Ebbe a családba tartoznak a mikrohullámot vagy rádióhullámot, infravörös fényt illetve lézert alkalmazó átvitelek. Sebességük széles skálát fed le, legjellemzőbb a 2Mbit/sec átviteli teljesítmény nagyobb távolságon és a 10Mbit/sec rövidebb távolságon. 5. Helyi és városi hálózatok A nagy távolságú hálózatok mellett a helyi hálózatok is igen nagy jelentőséggel bírnak. A fejezet bevezetőjében néhány általánosabb megállapítást teszünk a helyi hálózatokkal kapcsolatban. Tipikus jellemzőnek mondható a helyi hálózatok esetén: - a nagy sebesség (0,1 - 100 Mbit/sec), - a rövid távolság (0,1 - 25 km), - az alacsony bithibaarány (10-8 - 10 -11). Érdemes mégegyszer összehasonlítanunk a helyi hálózatokat a többi hálózatokat a távolság és sebesség tekintetében: 5. ábra: Hálózatok összehasonlítása A helyi hálózatok alkalmazásának lehetséges előnyei: - a rendszer folyamatosan bővíthető, - a megbízhatóság, rendelkezésre-állás és életképesség a több komponens miatt és a mentési lehetőségek miatt magas szinten tartható, - meg lehet osztani az erőforrásokat (nyomtató, diszk, adat, gép), - több beszállítótól vásárolhatunk, - javul a válaszidő és teljesítmény, - egyetlen terminálon több rendszert érünk el, - rugalmasabb a berendezések elhelyezkedése, - integrálhatjuk az adatfeldolgozást az iroda automatizálással. Néhány lehetséges hátrányt is megemlítünk: - nincs garancia a teljesen jó együttműködésre (hw, sw), - az osztott adatbázis problémákat okozhat az egységes működésben, a biztonságban és jogosultságok helyes alkalmazásánál, - nagyobb eszközpark kerül beszerzésre, mint ami aktuálisan szükséges, - a vezérlés biztosítása nehezebb, bonyolultabb a rendszer karbantartása. Érdemes megfontolnunk a cégre, szervezetre gyakorolt hatásokat is:

terület pozitív hatás negatív hatás munka minősége kevesebb "elveszett" adat, több közbenső adat, több résztvevő csökken a függetlenség teljesítmény nő a munkateljesítmény sok erőforrás kell a nem szabványos munkához alkalmazottak javítja a stáb képességeit kevesebb a lényegtelen állás vonzóbb a munka kevesebb az emberi kommunikáció csökkenti a megkülönböztetéseket kevés lehet a megkülönböztetés döntéshozatal valós tényekre alapul túl sok tényre alapul nagyobb elemzési lehetőség "erdőtől nem látni a fát" több ember a hipotézisben probléma előjöhet szervezés decentralizált széteshet a felügyelet költség költségkímélőnek kellene lennie kezdeti nagy költség, szoftver költségek összesen új üzleti megközelítés bonyolultabb, csupán funkcionális kapcsolatok Fontosabb helyi hálózati alkalmazások: - adatfeldolgozás, adatok távolsága, tranzakció feldolgozás, adatállományok átvitele, lekérdezés, távoli feldolgozás - iroda automatizálás, dokumentumok feldolgozása, szövegszerkesztés, elektronikus levelezés, intelligens másolás, fakszimile - gyártás automatizálás, CAD/CAM tervezés és gyártás, termelés vezérlése, megrendelés, szállítás ütemezése, a gyártás felügyelete, monitorozás - energiák felügyelete, fűtés, hűtés, szellőztetés, légkondicionálás - folyamatok vezérlése - tűz és biztonságvédelem, érzékelés, riasztás, kamerák, monitorok - telefonálás - konferenciázás - televíziózás, zárt láncú TV, videó előadások. Ha az előbbi alkalmazásokat nem együttesen akarjuk a hálózaton biztosítani, akkor öt tipikus alkalmazást érdemes megemlíteni: - személyi számítógépekből álló hálózatok (PC network), - számítógépes termek hálózatai (computer room network), - iroda automatizálás (office automation) - gyári hálózatok (factory local network) - integrált hang és adatátvitel (voice and data local network). A helyi hálózatok "természetét" a következő technológia elemek határozzák meg: - topológia, - átviteli közeg (medium) és - közeg-hozzáférési technika (medium access control).

A leggyakrabban használt topológia a sín (bus), majd a gyűrű (ring), csillag (star), fa (tree), háló (mesh). A leggyakoribb átviteli eszköz a sodrott érpár (twisted pair), alkalmas mind analóg, mind digitális adatátvitelre. A koax kábelből két típust alkalmaznak: az 50 à-os (ohm) alapsávi (baseband) digitális átvitelre, a 75 à-os szélessávú (broadband) koaxot analóg jelek FDM módon vagy nagysebességű digitális jel átvitelére (single-channel boradband). Az optikai kábelen a fényhullámok visszaverődéssel szórtan (Step-index Multimode) vagy szinusz hullámként csoportban (Graded-index Multimode), visszaverődés nélkül egyenes vonalban (Single-mode) haladnak, a fenti sorrendben egyre vékonyodó kábelekben (125 Šm - 2 Šm). Egymásra rálátást kíván a mikrohullámú, a rádióhullámú, az infravörös és lézeres technológia itt a közeg levegő. A topológia és az átviteli közegek közötti összefügg‚sből két megállapítást érdemes tenni. A sín és gyűrű topológia a legtöbb médium esetén lehetséges, a csillag esetében legtöbbször sodrott érpárt, az optikai kábel esetén a gyűrű a leggyakoribb és a fa topológia a szélessávú koaxnál (kábeltv, CATV). Az átviteli sebesség az optikai kábelnél a legnagyobb és a csillapítás itt a legkisebb. A közeghozzáférésről (véletlen hozzáférés és vezérjeles) a következőkben szólunk. A helyi hálózatok kialakításánál korábban komoly vita volt, hogy Ethernet vagy vezérjeles gyűrű (token ring) legyen a követendő technológia. Két táborra oszlott a hálózati világ. A UNIX munkaállományokkal rendelkező kis cégek és a Digital berendezéseket üzemeltetők számára az Ethernet volt könnyebben választható. Fő érvük az volt nincs vezérjel, egy új állomás bekapcsolása nem csökkenti a többiek hálózati hozzáférését. A másik tábor főleg PC LAN-osok és az IBM gépeket alkalmazók a jobban vezéreltséget (determinisztikus) és a egyenlő esélyű hálózati hozzáférést emelték ki. Ezen különbségek ellenére ma már sok közeledés történt, sebességeik közel azonosak (Ethernet 10Mbit/sec, a gyorsabb Token ring 16Mbit/sec), részei és elfogadottak a nyitott architektúrákban (OSI, TCP/IP). A gyors fejlődés is mindjobban elterelte a figyelmet az előbbi problémáról, megjelentek a nagyobb sebességű helyi hálózatok, Fast Ethernet, FDDI (Fiber Distributed Data Interface), HIPPI (High Performance Parallel Interface) és továbbiak várnak az elterjedésre. 5.1. Az IEEE 802 a helyi hálózatok szabványa A helyi hálózatok már szabványosan "születtek". Az OSI megalkotásából is át lehetett venni a tapasztalatokat és többnyire jól átgondolt terveztek és megkönnyítik a tervezést és nagyon befolyásolják az új termékeket. Az IEEE volt az első e területen, OSI, ANSI, ECMA követte. Az IEEE 802 szabvány lefedi az OSI alsó három rétegét. A közös közegen a "mindenki hall mindenkit" elv érvényesülése miatt a hálózati réteg funkciói közül az útképzésre nincs szükség; a címzést, a folyamvezérlést elvégzi a második szint. A harmadik réteg a hálózatok közötti együttműködésben játszik igen nagy szerepet, lásd a következő fejezet. Az IEEE 802 szabvány részei (3. ábra): 802.1 Kapcsolat a felsőbb rétegekkel (szervíz protokoll) 802.2 Logikai kapcsolatvezérlés (LLC, logical link control). Az LLC-t fél rétegnek ábrázolják az adatkapcsolati rétegben.

Ezután következnek a közeg-hozzáférési protokollok, (MAC, medium access control) amelyeket másfél rétegen ábrázolnak jelezve, hogy a keretekre tördelést, az ellenőrző összeg CRC képzését is a MAC végzi. 802.3 CSMA/CD sínhálózaton (majdnem ETHERNET) koaxiális kábelen alapsávi és szélessávi átvitel. 802.4 Vezérjelhozzáférésű sínhálózat, koaxiális kábelen alapsávi (fáziskoherens, vagy fázis folytonos) és szélessávi átvitel. 802.5 Vezérjelhozzáférésű gyűrűhálózat, árnyékolt sodrott érpáron vagy koaxon. 802.6 Nagyvárosi szélessávú (pl. FDDI) hálózat. 6. ábra: IEEE 802 A LAN szerviz protokoll követi az ISO terminológiát és három LLC szolgáltatást definiáltak: - a nyugtázatlan szolgáltatás, csak egy kérésből (request) áll és partner jezést (indication) kap, - a nyugtázott hasonló az előzőhöz csak tovább folytatódik a partner válaszával (response) és nyugtaként (confirm) fog megérkezni a kezdeményező állományhoz. - kapcsolat-orientált szolgáltatás, adatfolyam-vezérléssel és hibajavítással, Maga az LLC protokoll hasonló a HDLC-hez, csak az aszinkron balanced módot (SABME) használja, a kapcsolatnélküli (datagram) esetben sorszámozatlan kereteket küld (UI), megengedi a többszörös elérést (multiplexing) az elérési pontjain és a nyugt zott kapcsolatnélküli esetre két új sorszámnélküli keretet definiál. Az LLC-MAC kapcsolat két szolgáltatás primitivvel, MA-UNITDATA.request és az MA-UNITDATA.indicate, történik. A következő fejezetekben a különböző MAC-okat ismertetjük. A fő probléma az egyetlen médium elérésének (főleg adatátvitelre) milyen szabályai legyenek (4. ábra): - round robin elv, mindenkinek adjunk jogot (turn) az adásra valamilyen mechanizmussal, pl. centralizált módon lekérdezéssel, osztott módon vezérlőjellel - helyfoglalással, pl. TDM-ben időrések vannak - verseny, alapesetben nem alkalmazunk különösebb kikötést az adásjogra. LLC keretformája: DSAP(1), SSAP(1), Control(1-2), DATA(N) &nsp;bájt. DSAP (Destination Service Point) a célállomás szolgálat elérési pontja. SSAP (Source Service Access Point) a forrásállomány hasonló pontja. Centralizált Osztott Round robin Lekérdezés (polling) Vezérjeles sín Vezérjeles gyűrű Késleltetés ütemezés Implicit vezérjel Helyfoglalásos Rezerválás Osztott rezerválás Verseny -- CSMA/CD Réselt gyűrű

Regiszter beszúrás 7. ábra: MAC technikák 5.2. Ütközéses protokollok CSMA/CD, ETHERNET, Fast ETHERNET Ez a fejezet a 802.3-as CSMA/CD MAC szabványról kíván áttekintést nyújtani. Ennek a versenyes közeghozzáférésnek a története a rádiós ALOHA protokoll kifejlesztésével kezdődhet (lásd 3.1. fejezet). Az egyszerű ALOHA hatékonyságát különböző módon próbálták növelni, egy egész ALOHA protokoll család keletkezett. A CSMA (carrier sense multiple access) vagy másképpen LBT (listen before talk) módszer arra épít, hogy érzékelhető, ha a mediumon valaki adásban van, mielőtt adni kezdünk figyeljünk, hogy más adását ne zavarjuk meg. Foglaltság érzékelése után fix vagy változó késleltetés után (non-persistent) figyelünk és ha nincs más adásban elkezdünk adni. A másik megoldás, amely az adás kezdetét valószínűséghez köti a p valószínűséggel adó (p-persistent). Az 1-perzisztens azonnal ad, a p-perzistens p valószínűséggel ad, ha szabad a csatorna, különben egy időréssel ismétli az előbi p-perzisztens adást. A CD (collision detection) ütközés érzékelést jelent, másképpen LWT (listen while talk), figyelj amíg adsz. Ha két vagy több állomás egyszerre lendült adásba célszerű a legrövidebb időn belül abbahagyniunk az adást. A fenti elvek első megvalósítója a Xerox cég az Ethernet hálózatával, a szélessávú változat eredije pedig a MITRAnet. Mindhárom az 1-perzisztenciát választotta, mert hatékonyabbnak bizonyult. A 802.3-as szabvány tehát a CSMDA/CD, 1-perzisztens elveket jelölte meg, megvalósításuk függ a médiumtól és jelátviteltől. A CSMA/CD keretek formája: PRE(7), SFD(1), DA(2,6) SA(2,6), Lenth(2), LLC(0-1500), PAD, FCS(4) Két előtét után, a két cím (cél és forrás), a hosszmegadás a változó hosszúság miatt (a kitöltő PAD-el együtt 2-1502 bájt), majd az ellenőrző összeg. A minimális kerethossz 64 bájt több megvalósításban. Érdemes táblázatban összefoglalnunk a szokásos rövidítést (Mbitsec, jelátvitel, hossz 100 méterekben): 10 BASE 5 eredeti 50 Ώ-os koax alapsávi 10Mbit/sec 500 méter 10 BASE 2 cheapernet 50 Ώ-os koax alapsávi 10Mbit/sec 185 méter 1 BASE 5 StarLAN UTP sodrott alapsávi 1 Mbit/sec 250 méter 10 BASE-T UTP sodrott alapsávi 10Mbit/sec 100 méter 10 BROAD 36 széles 75 Ώ-os koax DPSK fázismód 10Mbit/sec 3600 méter 5.3. Vezérjeles protokollok, Token Bus, Token Ring Token Bus 802.4 A vezérjeles sín (token bus) protokollja jóval bonyolultabb, mint a CSMA/CD protokoll. A buszon (sín) levő állományokat pl. növekvő sorrendbe állítjuk és egy állomásnak mindig tudnia kell az őt megelőző és őt követő állomás címét egy logikai gyűrű épül fel. A vezérjel a

"gyűrű" által meghatározott sorrendben halad előre, akinél a vezérjel ő adhat, majd a vezérjelet továbbítja. Meg kell oldani a vezérjel előállítását, állomások be- illetve kikapcsolódását és az adathibák javítását. Ez a bonyolultabb algoritmus kiváló átviteli teljesítményt tud nyújtani. A 802.4 keretforma: PRE ([[twosuperior]]1), SD(1), FC(19, DA(2,6), SA(2,6), LLC([[twosuperior]]0), FCS(4), ED (1) Két kezdő mező után az FC vezrélő mező tartalma határozza meg, hogy vezérlő jel (token) vagy adat (LLC) megy a két állomány között, az ellenőrző összeg után egy bájtos zárómező szerepel. A 802.4 típusai: Broadband szélessávú 75 Ώ-os koax AM/PSK 1,5,10Mbit/sec xx méter Carrierband vivőhullámos 75 Ώ-os koax FSK 1,5,10Mbit/sec 7600 méter Token Ring 802.5 A gyűrűre is nagyon sok elérési algoritmust javasoltak az évek során, amely az adás lehetőségére (rés, vezérjel), a csomag törlésére (adó, vevő), a gyűrűn levő csomagok számára (egy, több) vonatkoznak. Itt csak megemlítünk még két másik gyűrű elérési módot: a regiszter beszúrásos módszer egy tárolón keresztül "beszúrja" az állomás adatait a gyűrű forgalmába, a réselt gyűrű egyszerű, de nem elég hatékony, ha nem mindenki egyenletesen. A 802.5 vezérjeles gyűrű (token ring) esetén az adásjog a vezérlőjel birtokosát illeti meg, az adatcsomagokat a feladó veszi ki a gyűrűből és egy adatcsomag van egyidőben a gyűrűn. Az eredeti Newhall ring-et modosították és készítették belőle ezt a szabványt. Prioritás biteket, monitor bitet, token foglalás jelzést több adat adására, token birtoklású időt és nyugtázási bitet definiáltak és meg kellett oldani a 802.4-nél felmerült állomás és vezérlőjel változásokat. A 802.5 keretformái: vezérlőjel: SD(1), AC(1), ED(1) (kezdet, vezérlés és vég) adatkeret: SD(1), AC(1), FC(1), DA(2,6), SA(2,6), SA(2,6), LLC([[twosuperior]]0), FCS(4), ED(1), FS(1) SD kezdő bájt, AC-ben vannak a prioritás, monitor és foglalás bitek, FC jelzi, hogy igazi LLC adatkeretről van-e szó, DA, SA cél és forráscím, LLC adat, FCS ellenőrzőösszeg, ED végbitek és FS státusz byte. A 802.5 jellemzői: Twisted Pair STP árnyékolt sodrott érpár, Diff. Manchester kódolás, 1,4,16 Mbit/sec és 250 ismétlő állomás megengedett. 5.4. Optikai szálas hálózatok, FDDI

Az IEEE szabvány 802.6-os dobozában eredetileg egy városi (MAN) hálózatra gondoltak. Ez ma már az ugynevezett nagysebességű helyi hálózatok (HSLN, High Speed Local Network) illetve az optikai hálózatok (optical fiber) területéhez is tartozik. Természetesen itt is sok ötlet jött szóba, sok ötlet meg is valósult (pl. DQDB, Dual Quence Dual Bus). Ebben a fejezetben a talán legelterjedtebb FDDI-t (Fiber Distributed Data Interface) választottuk. Az FDDI-t az IEEE-n kívül az ANSI is a X3T9.5 szabványában szintén definiálta. A FDDI egy kettős optikai gyűrűn működik, 100 Mbit/sec sebességgel. A két gyűrű egy nagyobb megbízhatósági szintet jelent, szakadás esetén új gyűrű alakul ki. A kódolás az úgynevezett 4B/5B kód, 4 bitből 5-öt állít elő és NRZI (non return to zero inverted) digitális jelelőállítással kerül átvitelre. Az időzése osztott, és időzett a token is és adás után új token generálódik. A FDDI keretek formája: vezérjel: PRE(8), SD(1), FC(19, ED(1) adatkeret: PRE(8), SD(1), FC(1), DA(2,6), SA(2,6), LLC,FCS(4), ED,FS a 802.5-hez hasonlóan. 6. Hálózatok közötti együttműködés Ez a fejezet legalább olyan jelentőséggel bír az előző fejezet, amely magukról a hálózatokról szól. Ritkán fordul elő, hogy csak egy "szigetként" működik a helyi vagy városi hálózatunk, kapcsolatban kerülhet minden más típusú hálózattal (WAN, MAN, LAN, SMAN) és ezeken belül is sok megvalósítás (nyilvános, gyári). 6.1. Jelismétlők, hidak, útválasztók, átjárók A hálózatokat összekapcsolásának elemeit az OSI architektúra alapján tesszük. A jelismétlő (reapeter) a legegyszerűbb elem, funkciója a jelek ismétlése, erősítése vagy előállítása az OSI 1. rétegéhez tartozó feladat. A fizikai jel "életben" tartása a feladat a hálózaton (alhálózaton, subnetwork). Az egymás után kötött jelismétlők száma az adott rendszertől függ, alapelv, hogy adott hálózat időzítéseinek megfeleljen az adatkeretek áthaladása a hálózat teljes hoszszába. A híd (bridge) két azonos típusú helyi hálózatot köt össze. A híd egy szűrő szerepet tölt be, címek szerint kiválogatja az egyik hálózatból a másik hálózatba átküldendő csomagokat. A híd nem változtat a csomagok tartalmán, működése az OSI 1-2 rétegének felel meg az IEEE 802 terminológia szerint 1MAC-ot és 2PHY-t. Több fontos szempont miatt is használunk hidakat: - megbízhatóság nő a particionálással, - növeli a teljesítményt a forgalom "belül tartásával" (inter-network), - biztonsági okokból (elszámolás, hozzáférés), - földrajzi elhelyezkedés miatt, nagy távolságba elhelyezhetünk két db félhidat, - útképzést is végezhetünk a hidakkal (fix; automatikus a kötelező továbbítás, címtanulás és hurok elkerülési mechanizmusokkal). Az útválasztó (router) két azonos vagy különböző típusú hálózatot köt össze. A útválasztó az OSI 1-3 szintjének megfelelően dolgozik, a 3. szinten azzal a hálózatközi, protokollal, amely

az erőforrás gépekben és a többi útvonalválasztóban is működik. Érdemes 3 jellegzetes hálózati konfigurációt tanulmányoznunk: a) Pont-pont állomáskapcsolat heterogén helyi hálózatokkal Station --- LAN_A --- Router --- LAN_B --- Station b) Nagy távolságú hálózat és heterogén hálózatokon keresztül Station --- LAN_A --- Router --- WAN --- Ronter --- LAN_B --- Station c) Helyi hálózat és erőforrásgép kapcsolata Station --- LAN_A --- Ronter --- WAN --- Station Néhány általános követelményt is felsorolunk, amelyet az útválasztók teljesíthetnek, ezek: - fizikai és adatkapcsolatok létesítése, - útképzés biztosítása, - elszámolási és állapot információk kezelése, - a hálózatok különbségeinek áthidalása (különböző lehet: a címzés, a maximális csomaghossz, az interfész, az időzítés, a hibajavítás, az állapot riport, az útképzési technika, az elérési vezérlés, a kapcsolat illetve kapcsolat-nélküli összeköttetés). Az útválasztás helyett nem a legszerencsésebb szóhasználat, de a szakmabeliek "rútert" is gyakran használnak. Az útválasztóban több protkoll családnak is egyszerre kell szerepelnie. (Pl. IP, LLC, MAC, PHS, IP, X.25-3, X.25-2, X.25-1). Az átjáró (gateway) a különböző architektúrájú rendszerek között létesít kapcsolatot. Ha OSI, akkor teljes 1-7 réteget, ha más rendszer, akkor annak is az összes réteget ismernie kell és valamilyen átalakítást tennie a rendszerek között. Van, amikor több átjárót kell beépíteni, mert a rendszerek közötti átjárás hatékonysága lehet a szűk keresztmetszet egy átjáró esetén. 6.2. Adathálózatok és számítógép-hálózatok együttműködése A bevezető fejezetben hangsúlyoztuk az adathálózatok független, autonóm működését. Néhány gondolatot tegyünk a két rendszerrel kapcsolatban. - két számla is szerepelhet a számítógép-hálózati alkalmazásainknál, adatviteli és alkalmazás szolgáltatási számla, - az adathálózatokat érdemes osztályoznunk: - megbízható, - hibajelző és javító, - jelzetlen hibát is megengedő hálózatokra, ennek megfelelően nagy szerepet kap a vég-vég ellenőrzés és az alkalmazás minőségének ellenőrzése, - a szabványos adathálózati felületek többnyire biztosítják az alkalmazási rendszer alatt az adathálózat cseréjét, minőségi javítását.

Ezek a fejezetek csak rövid áttekintést adtak a jelenlegi helyzetről, eligazodási lehetőséget a különböző részterületeken. Sok egyszerű elv megérte a 25 esztendőt is, de talán nem tulzás 3 évenként újabb és újabb ötletek még nagyobb lendületet adnak a hálózatozásnak. 7. Hálózatok karbantartása 7.1. Hálózatok felügyelete A hálózatok hiearchikus rendszerek, többnyire nagy számú elemből állnak. A szoftver rugalmassága, változtathatósága szinten növeli a rendszer dinamikus "mozgását". Szükséges van a hálózatok menedzselésére. Átlagosan havi 2 hibával számolhatunk. Be kell ütemezni a rendszeres minimum heti karbantartást, előkészületi lépéseket tehetünk a bővítés irányának meghatározásában. A hálózatok kiterjedése nagy, automatizálni kell a karbantartási tevékenységet, biztosítani kell a hálózat hibamentes és hatékony működését. Az ISO szerint a menedzsmentnek öt területe van: - Hiba kezelés (fault) = Hiba felderítés, küszöbértékek, riasztások, behatárolás, elkülönítés. - Konfiguráció kezelés (configuration) = Aktuális elemek, állapotok felismerése, paraméterek beállítása. - Biztonság megvalósítása (security) = Jelszavak, hozzáférési jogok, titkosítás. - Számlázási lehetőség (accounting) = Költségek összerendelése a felhaszn lóval. - Teljesítmény kezelés (performance) = Viselkedés, kapacitások, aktuális terhelés, kihasználtság. A monitorozás néhány alapeszköze: - Az SGMP (Simple Gateway Monitoring Protocol) 1987-től alkalmazzák a TCP IP hálózatokra - Az SNMP (Simple Network Mangement Protocol) az SGMP bővítése az erőforrás gépek és terminálok felügyeletével is. - Az SMI (Structure and Identification of Managed Information) a menedzselés adatstrukturáját határozza meg (RFC 1155). - A MIB (Management Information Base) a menedzsment információs adatbizását definiálja (RFC 1156, 1158, 1213). - A CMOT (CMIP over TCP/IP Common Management Information Protocol) a MIB protokollja a TCP/IP hálózatokon. A fenti protokollok alkalmazásához a kapcsoló elemeknek is menedzselhetőeknek kell lenniük, hogy távolról is elérhetőek legyenek. Ezekre az eszközökre épülnek az un. "esernyő" rendszerek, amelyek a monitoron való csoportosításra megjelenítésre szolgálnak, általában Netview a névkonvenció. Minden főbb hálózati elemeket gyártó cégnek meg van a saját programja (IBM, DEC, HP). Egyre több intelligenciát, szakértelmet építhetünk be ezekbe a rendszerekre és EXPERT, szakértő jelzővel illethetjük őket. 7.2. Hibák diagnosztizálása a hálózaton A felderítést szolgáló monitorokon kívül a javításhoz tov bbi eszközök szükségesek. Ezek a finom elemzést végzik, rendszer specifikusak. A 8.7-es mellékletben megtaláljuk a csoportosításukat (pl. ATM Analyzers, Wireless Network Testers).

7.3. Biztonsági kérdések Talán nem véletlen, hogy ez a fontos fejezet az utolsó. A vírus védelem általában is egy potenciális veszély a szakmában, komolyan kell vennünk. A hálózaton három területet emelnénk ki: - a jogosultság, elérés ellenőrzése - használati szabályok - üzemeltetési rend - biztonsági rendszabályok dokumentumai - jelszavak - szolgáltatások engedélyezése/tiltása (jó példa a MIT ATHENE projektje) - a titkosítás - széles terület - bankszakmában nélkülözhetetlen - illetékesség biztosításának is eszköze - a többszintű biztonság - kombinált használat - periodikus ellenőrzés - biztonsági szintek (S, secret, TS, top secret). Természetesen a fenti fejezetek megvalósításai meglehetősen költségesek, de biztosan kisebbek a hálózat kiesése okozta károknál. A felhasználó nagyon természetesnek veszi az állandóan elérhető, gyors szolgáltatásokat biztosító hálózati működést. A hálózatozás új és új kívánságokkal birkozik meg sikerrel, próbálja követni a mikroelektronikai forradalmat néha talán meg tudja előzni a felhasználók reális igényeit is. 8. Mellékletek 8.1. Irodalomjegyzék Könyvek 1. Sebestyén, B.: Helyi számítógép-hálózatok, Műszaki Könyvkiadó, 1987. 2. Tanenbaum, A.S.: Számítógép-hálózatok, Novotrade Kiadó kft. - Prentice Hall, 1992. 3. Martin, J. - Chapman, K.K.: Lokális hálózatok, Novotrade Kiadó kft. - Prentice Hall, 1992. 4. Stallings, W.: Data and computer communications, Macmillan Publishing Company, 1988. 5. Stallings, W.: Local Networks, Macmillan Publishing Company, 1990. 6. Black, U.D.: Data networks, Prentice - Hall, 1989. 7. Black, U.D.: Computer Networks, Prentice - Hall, 1987. 8. Kochmer, J.: User services internet resource guide, Northwestnet, 1992. 9. Dvorak, J.C.: Dvorak's guide to PC telecommunications, Osborne Mc Graw-Hill, 1990. 10. Comer, C.E.: Internetworking with TCP/IP, Prentice Hall, 1991. 11. Banks, M.A.: Understanding FAX and elektronic mail, Howard W. Sams & Company, 1990. 12. Nacsa, S.: Helyzet/Jelentés 1982-2002, 4. kötet, Hálózati alapok, Computerworld Informatika kft., 1990. 13. McConnell, J.: Internetworking computer systems, Prentice Hall, 1988.

14. Davies, D.W.: Számítógép-hálózati protokollok, Műszaki Könyvkiadó, 1985. 15. Walrand, J.: Communication Networks, Irwin, 1991. 16. Quarterman, J.S.: The Matrix, Digital Press, 1990. 17. Tarnay, K.: Protocol specification and testing, Akadémiai Kiadó, 1990. 18. Lengyel Veronika: Az Internet világa, PCBooks, MTA SZTAKI, 1995. 19. Held, G.: Data & CC, Terms, definitions and abbreviations, John Wiley & Soms, 1989. 20. Malamud, C.: Stactecs, Interoperability in the Today's Computer Networks, Prentice Hall, 1992. 21. Gaffin A.: Nagy Internet Kalauz Mindenkinek, IIF, Budapest, 1994. 22. Bakonyi G., Drótos L., Kokas K.: Navigáció a hálózaton, IIF, Budapest, 1994. Cikkek, Kiadványok 1. ONC/NFS A technology guide to distributed computing, Sun Mikrosystems, 1992. 2. Schafer, R.A.: A user's guide to electronic mail, Rice University, Houston, 1992. 3. Hálózati szolgáltatások az UNIX operációs rendszerekben (tanfolyami segédlet), MTA SZTAKI, 1991. 4. Networkshop'92, Konferencia anyagok, évenként, 1992-1995. 5. Az IIF, NIIF fejlesztési koncepciója 1991-1993, 1994-1997. 6. IIF Hírek, IIF tanfolyami segédletek, NIIF füzetek, 1992-1995. 7. Conhaim W.W.: Computer Conferencing in Business, LINK-UP, 1989. 8. CeBIT News, 1995 9. Global Enterprise Networking Directory, Data Communications, August 21, 1995. 10. Networld + Interop 94, 95, Networking Summit Program. 11. Computerworld & Számítástechnika, kéthetenként, 1994-95. 12. PC WORLD, havonta, 1995. 13. Highlights 1995, IEEE Spectrum January 1995. 14. TINA-C, Telecommunications Information Networking Architecture - Consortium, EUNICE '95 (Znaty S., EPFL). 15. Zakon R.H.: Internet Timeline, Internet Sources, 1995. 16. Szerednyei Tibor: Lokális hálózatok, ITTK tanfolyam, 1995. 8.2. Hálózati kifejezések (főleg helyi hálózatokhoz) ACK Acknowledgement - nyugta. AIM Adaptive Internetwork Management AFRP ARCNET Fregmentation Protocol a hálózati szintü csomagokat feldarabolja ill. egyesíti, hogy így megfeleljenek a DLC szintü protokolnak (255 bájt) ARP Address Resolution Protocol, mely a 32 bites INternet cimból határozza meg a 48 bites LAN címet. ARP Address Resolution Protocol a TCP/IP protokol család része, mely egy adott internet címhez keresi meg az állomás fizikai cimét broadcast segítségével. ARPA Advanced Research Project Agency, a kommunikációval foglalkozó project a DoD megbízásából. ASN.1 Abstract Syntax Notation, mely általános protokoll leírására alkalmas. Igen flexibilis, de meglehetősen bonyolult (kerüli a fix értékeket, mindenütt megadja a hosszot, darabszámot és típust). AUI Attachment Unit Interface az a határfelület, mely az Ethernet transceiver (adó-vevő vagy Media Access Unit) valamint az Ethernet állomás között van. AWG American Wirin Gauge a rézhuzal vastagságára jellemző adat (pl. AWG22 megfelel kb. 0.6mm-nek, AWG 26 pedig kb 0.4mm)

Baseband "Alapsáv", olyan modulációs technika, mely a biteket vivő nélkül viszi a vonalra. Ez a módszer a teljes átviteli közeget lefoglalja. baud jelsebesség mértékegysége (időegységenként hányszor változhat meg a jel.) De : egy jelállapot egynél több bit információt is hordozhat ! ! ! BNC A vékony Ethernetnél használt csatlakozó. bps bit per second, azaz a másodpercenként átvihető bitek száma (csak két állapotú rendszer esetén egyezik meg számszerűen a baud-dal) Bridge az OSI modell 2-es szintjén működő berendezés, mely hálózati szegmenseket köt öszsze. Broadband Olyan modulációs módszer, mely nagyfrekvenciás vivőt használ az adatbitek modulálására. Az átviteli közeget megoszlik több résztvevő között. Broadcast A hálózat összes állomásának szóló üzenet vagy az a cím, amelyre minden állomás "érzékeny" (azaz veszi az üzenetet). CCITT International Consultative Committee for Telephony and Telegraphy nemzetközi telefon és távirati bizottság, mely sok adatátviteli szabvány alkotója (pl. V sorozat - V24 vagy X sorozat - X.25-) CDDI Copper Distributed Data Interface a 100 Mbps sebességű lokálhálózat sodrott érpáron (TPDDI azaz Twisted Pair DDI-nak is nevezik). . CMIP Common Management Information Protocol (OSI) közös menedzselési protokoll különböző gyártótól származó készülékek közös irányítására. CMIS Common Management Information Services (OSI) közös menedzselési információ szolgáltatás CMOT CMIP Over TCP TCP/IP rendszeren futó CMIP. CRC Cyclic Redundancy Check: rendszerint két vagy négy bájt hosszú ellenőrző szó, melyet a frame (üzenetkeret) végén helyeznek el az esetleges hibák felderítésére. CSMA/CD Carrier Sense Multiple Access with Collision Detection: több állomás hozzáférését szabályozza a közös átviteli közeghez. Figyeli az adatok jelenlétét, és az egyidejű adásokból származó ütközéseket. DAC Dual Attach Concentrator olyan elosztó az FDDI gyürün, mely mindkét gyűrűhöz (primary és secondary) kapcsolódik. DAS Dual Attach Station olyan állomás az FDDI gyűrűn, mely mindkét gyűrűhöz (primary és secondary) kapcsolódik. DB-15 15 érintkezés szabvány csatlakozó (pl. az A UI kábelhez) DLC Data Link Control az adatkapcsolat vezérlő szint (2-es) a hétszintű ISO modelben. DNS Domain Name Server a szimbolikus nevekkel foglalkozó szolgáltatás. DoD Department of Defense Védelmi minisztérium az USA-ban. DSAP Destination Service Access Point a cimzett oldali szolgáltató pont azonosítója (rendszerint protokol azonositó) DTE Data Termination Equipment adatvégberendezés. Echo Kérdezz/felelek protokol a hálózati gépek azonosítására. Error A protokoll "segítségével jelenti egy állomás, hogy hibás csomagot kapott. Ethernet Egy CSMA/CD alaphálózati szabvány, melyet a Xerox, az Intel és a DEC fejlesztett ki. Ebből fejlődött ki a IEEE 802.3 szabvány. FCS Frame Check Sequence olyan redundáns (adalék) adat, melyet a védett adatból szállítanak ki és a hibák detektálását szolgálja FDDI Fiber Distributed Data Interface a 100 Mbps sebességű lokálhálózat mely optikai közeget használ. Frame "Keret" az elején és végén speciális mintákkal lehatárolt üzenetblokk melyet egységként küld ki egy állomás a vonalra

FTP File Transfec Protocol: fájlok átvitelére alkotott alkalmazói rendszer kommunikációs szabályok. Gateway Hálózatokat összekötő olyan berendezés, mely az OSI modell mind a hét szintjén működik (azaz protokolL konverziót hajt végre). Hub Koncentrátor (repeater) funkciójú berendezés lokális hálózatoknál. IAB Internet Activities Board a TCP/IP család fejlesztőinek felügyelőtanácsa, akik hozzák létre az egyes speciális munkacsoportokat. ICMP Internet Control Message Protocol az egyes IP modulok közötti információcsere a hibák visszajelzésére. IHL Internet Header Length az IP-hez tartozó fejrész hossza (32 bájtos egységekben mérve) HDP Internet Datagram Protocol egy adott internet címre önálló csomagot eljuttató megoldás. IEEE Institute of Electrical and Electronics Engineers olyan intézet, mely többek között a lokális hálózati szabványokat (802.x) kidolgozta. IP Internet Protocol a TCP/IP protokol család hálózati (3-as) szintet leíró eleme. IPX Internet Packet Exchange az XNS hálózati szint (IDP) NOVELL féle megvalósítása. ISO International Organization for Standards nemzetközi szabványügyi hivatal. A "7 szintű referencia modell"-lel megalkotta a kommunikációs szabványok alapját, és azóta saját konkrét protokollokat is elfogadott. LAN Local Area Network - helyi hálózat - mely limitált kiderjedésű, nagysebességű összeköttetést biztosít az állomások között. Az OSI modell első két szintje. LED Light Emitting Diode inkoherens fényt kibocsátó félvezet (dióda). LLC Logical Link Control az IEEE 802.2 szabvány, a 2-es szint felső résszintje, mely a logikai kapcsolattartás eszközeit és felhasználási módját definiálja. Load sharing a terhelés megosztását jelenti olyan esetben amikor két csomópont között egynél több út is létezik. Learning bridge Tanuló bridge, mely a hálózati forgalom alapján automatikusan megtanulja, hogy melyik állomás melyik szegmenshez tartozik. LSA Link State Algorithm a vonal állapotában bekövetkezó változást fontosnak tartó algoritmus mely az útvonal kiválasztását támogatja. (Ilyen az OSPF.) MAC Medium Access Control a 2-dik kommunikációs szint alsó résszintje mely a közeg hozzá. Elérés szabályait definiálja. MAU Multistation Access Unit az IBM 8228 tipusú passzív TokenRing koncentrátor, mely segítségével a gyűrű topológiát csillagba transzformálják PING Packet InterNet Groper a hálózat tesztelésére szolgáló protokoll. Az ilyen üzenetre válaszol a címzett - így a körülfordulási idő pl. meghatározható. SLIP Serial Line IP, azaz a soros vonalon működő IP. SNMP Simple Network Management Protocol, mely a menedzselhető hálózati eszközökkel történő párbeszédet teszi lehetővé. NetBIOS Network Basic I/O system, mely az IBM PC LAN-nál használt protokoll, ilyet a NOVELL is emulál saját rendszerében a szimbolikus névvel ellátott állomások közötti kommunikációra. A NetWare-ben az IPX-re alapoz. PDU Protocol Data Unit a kommunikáló párok közötti adatcsomag meghatározott felépítésű és jelentésű elemekből áll. PHY Physical a fizikai szint közegtől független részét definiáló felső résszint. REJ REJect olyan típusú LLC frame, mely hiba esetén ismétlést kér. RFC Requests For Comments azok a dolgozatok, melyek a TCP/IP család egyes elemeit definiálják, ill. a definíciókhoz megjegyzéseket fűznek. RG-58 Vékony 50 Ohm-os koaxiális kábel Ethernet típusú hálózatokhoz. RG-59 A 75 Ohm-os, PC Net-nál használt koaxiális kábe. RG-62 Az ARCNET-nél használt 93 Ohm-os kábel jelölése.

RNR Receive Note Ready frame az LLC egyik felügyeleti üzenete mely a frame-ek fogadásának átmeneti szünetelését jelzi. RR Receive Ready olyan felügyeleti üzenet az LLC szinten mely a nyugtán túl az állomás fogadókészségét is jelenti. SAP Service Advertising Point olyan előre definiált szám, mely egy szolgáltatást azonosít. (A protokollok evvel közlik párjukkal, hogy kinek kell "feladni" az üzenetet.) SSAP Source Service Access Point az üzenet küldő oldali szolgáltató azonosítja. STA Spanning Tree Algorithm az az algoritmus, mely a bridge-eken keresztül hurkokat is tartalmazó hálózatban a hurok ágakat lezárja (és csak hiba esetén aktiválja automatikusan újra) és egy "kifeszítő fa" struktúrát hoz létre. STP Shielded Twisted Pair azaz árnyékolt sodrott érpár TCP Transmission Control Protocol összeköttetés orientált, végpontok között működő átviteli protokol. TCP/IP A TCP és az IP nevével jellemzett protokoll család, melynek mindkét szintre van konkrét megoldása. Gyakori megvalósítása miatt de facto szabványként emlegetik. Telnet A host alkalmazások terminálokkal történő kiszolgálására (az egyes specifikus terminálok sajátos tulajdonságait az alkalmazói program elől elfedő) létrejött protokol. Token Vezérjel, melynek birtokosa egyedül jogosult a hálózatban megszólalni. A vezérjel továbbadásával lehet (és kell) a jogot átruházni. UDP User Datagram Protocol a TCP/IP 4-es szintjén, a TCP helyett használt protokol, mely hatékonyabb a TCP-nél (de nyugtázatlan). WAN Wide Area Network földrajzilag egymástól távol elhelyezkedő berendezéseket nyilvános vagy saját távközlési rendszereken összekötő hálózat. X.25 A CCITT által definiált protokollok melyek egy adatvégberendezés és egy csomagkapcsolt hálózat határfelületét definiálják. Az X.25 hálózat nyugtázott, egyszerre több állomással megvalósítható összeköttetéseket (virtuális csatorna) biztosít a résztvevőknek. XNS Xerox Network System a XEROX által kifejlesztett protokoll család, melynek az OSI modell mindkét szintjét lefedi. 1OBASE2 Az lEEE 802.3 ("Ethernet") 10 Mbps sebességgel, alapsávi átvitellel amikor a maximális szegmenshossz 185 m ("vékony Ethernet") 10BASE5 Az IEEE 802.3 ("Ethernet") 10 Mbps sebességgel, alapsávi átvitellel amikor a maximális szegmenshossz 500 m ("vastag Ethernet") 10BASE-T a 802.3 szabvány sodrott érpáros megvalósítása alapsávú 10 Mbps sebességgel. A kábel max hossza a 24 AWG-s (0.5 mm ) UTP esetén 100 m. 802.2 IEEE szabvány a 2.szint "felső" alszintjére az LLC-re.A logikai kapcsolatokat szabályozza, nyugtázott átvitelt tesz lehetóvé. 802.3 Az Ethernetből kifejlődött IEEE szabvány. 802.4 A Token Bus (ArcNET) IEEE változata. 802.5 A Token Ring IEEE változata. 8.3. Számítógép-hálózatok története Néhány részletet, évszámot és statisztikai adatot sorolunk fel aHobbes' Internet Timeline v2.0 gyűjteményből. A hálózatok elnevezése és a fogalmak nagy része már szerepelt az anyagban. 1957 USSR launches Sputnik, first artificial earth satellite. In response, US forms the Advanced Research Projects Agency (ARPA) within the Department of Defense (DoD) to establish US lead in science and technology applicable to the military (:amk:) 1962 Paul Baran, RAND: "On Distributed Communications Networks" - Packet-switching (PS) networks; no single outage point

1967 ACM Symposium on Operating Principles - Plan presented for a packet-switching network - First design paper on ARPANET published by Lawrence G. Roberts National Physical Laboratory (NPL) in Middlesex, England develops NPL Data Network under D. W. Davies 1968 PS-network presented to the Advanced Research Projects Agency (ARPA) 1969 ARPANET commissioned by DoD for research into networking - First node at UCLA [Network Measurements Center - Xerox DSS 7:SEX] and soon after at: [legend = function - system:os] - Stanford Research Institute (SRI) [NIC - SDS940/Genie] - UCSB [Culler-Fried Interactive Mathematics - IBM 360/75:OS/MVT] - U of Utah [Graphics (hidden line removal) - DEC PDP- 10:Tenex] - use of Information Message Processors (IMP) [Honeywell 516 mini computer with 12K of memory] developed by Bolt Beranek and Newman, Inc. (BBN) First Request for Comment (RFC): "Host Software" by Steve Crocker 1970 ALOHAnet developed by Norman Abrahamson, U of Hawaii (:sk2:) - connected to the ARPANET in 1972 ARPANET hosts start using Network Control Protocol (NCP). 1976 HM Elizabeth, Queen of the United Kingdom sends out an e-mail (various Net folks have e-mailed dates ranging from 1971 to 1978; 1976 was the most submitted and the only found in print) UUCP (Unix-to-Unix CoPy) developed at AT&T Bell Labs and distributed with UNIX one year later. 1977 THEORYNET created at U of Wisconsin providing electronic mail to over 100 researchers in computer science (using uucp). Mail specification (RFC 733) Tymshare launches Tymnet 1979 Meeting between U of Wisconsin, DARPA, NSF, and computer scientists from many universities to establish a Computer Science Department research computer network. USENET established using uucp between Duke and UNC by Tom Truscott and Steve Bellovin. All original groups under net.* hierarchy. First MUD, MUD1, by Richard Bartle and Roy Trubshaw at U of Essex ARPA establishes the Internet Configuration Control Board (ICCB) Packet Radio Network (PRNET) experiment starts with DARPA funding. Most communications take place between mobile vans. ARPANET connection via SRI. 1981 BITNET, the "Because It's Time NETwork" - Started as a cooperative network at the City University of New York, with the first connection to Yale (:feg:) - Original acronym stood for 'There' instead of 'Time' in reference to the free NJE protocols provided with the IBM systems - Provides electronic mail and listserv servers to distribute information, as well as file transfers CSNET (Computer Science NETwork) built by UCAR and BBN through seed money granted by NSF to provide networking services (specially email) to university scientists with no access to ARPANET. CSNET later becomes known as the Computer and Science Network. (:amk:) Minitel (Teletel) is deployed across France by France Telecom. 1982 DCA and ARPA establishes the Transmission Control Protocol (TCP) and Internet Protocol (IP), as the protocol suite, commonly known as TCP/IP, for ARPANET. (:vgc:) - This leads to one of the first definitions of an "internet" as a connected set of networks, specifically those using TCP/IP, and "Internet" as connected TCP/IP internets.

- DoD declares TCP/IP suite to be standard for DoD (:vgc:) EUnet (European UNIX Network) is created by EUUG to provide email and USENET services. (:glg:) - original connections between the Netherlands, Denmark, Sweden, and UK External Gateway Protocol (RFC 827) specification. EGP is used for gateways between networks. 1983 Name server developed at U of Wisconsin, no longer requiring users to know the exact path to other systems. Cutover from NCP to TCP/IP (1 January) CSNET / ARPANET gateway put in place ARPANET split into ARPANET and MILNET; the latter became integrated with the Defense Data Network created the previous year. Desktop workstations come into being, many with Berkeley UNIX which includes IP networking software. Need switches from having a single, large time sharing computer connected to Internet per site, to connection of an entire local network. Internet Activities Board (IAB) established, replacing ICCB Berkeley releases 4.2BSD incorporating TCP/IP (:mpc:) EARN (European Academic and Research Network) established. Very similar to the way BITNET works with a gateway funded by IBM. FidoNet developed by Tom Jennings. 1986 NSFNET created (backbone speed of 56Kbps) 1989 # of hosts breaks 100,000 RIPE (Reseaux IP Europeens) formed (by European service providers) to ensure the necessary administrative and technical coordination to allow the operation of the panEuropean IP Network. (:glg:) First relays between a commercial electronic mail carrier and the Internet: MCI Mail through the Corporation for the National Research Initiative (CNRI), and Compuserve through Ohio State U (:jg1,ph1:) Internet Engineering Task Force (IETF) and Internet Research Task Force (IRTF) comes into existence under the IAB Corporation for Research and Education Networking (CREN) is formed by the merge of CSNET into BITNET AARNET - Australian Academic Research Network - set up by AVCC and CSIRO; introduced into service the following year (:gmc:) Cuckoo's Egg written by Clifford Stoll tells the real-life tale of a German cracker group who infiltrated numerous US facilities Countries connecting to NSFNET: Australia, Germany, Israel, Italy, Japan, Mexico, Netherlands, New Zealand, Puerto Rico, UK 1990 ARPANET ceases to exist Electronic Frontier Foundation is founded by Mitch Kapor Archie released by Peter Deutsch, Alan Emtage, and Bill Heelan at McGill Hytelnet released by Peter Scott (U of Saskatchewan) ISO Development Environment (ISODE) developed to provide an approach for OSI migration for the DoD. ISODE software allows OSI application to operate over TCP/IP (:gck:) CA*net formed by 10 regional networks as national Canadian backbone with direct connection to NSFNET (:ec1:) Countries connecting to NSFNET: Argentina, Austria, Belgium, Brazil, Chile, Greece, India, Ireland, South Korea, Spain, Switzerland

1991 Commercial Internet eXchange (CIX) Association, Inc. formed by General Atomics (CERFnet), Performance Systems International, Inc. (PSInet), and UUNET Technologies, Inc. (AlterNet) (:glg:) Wide Area Information Servers (WAIS), invented by Brewster Kahle, released by Thinking Machines Corporation Gopher released by Paul Lindner and Mark P. McCahill from the U of Minn US High Performance Computing Act (Gore 1) establishes the National Research and Education Network (NREN) NSFNET backbone upgraded to T3 (44.736Mbps) NSFNET traffic passes 1 trillion bytes/month and 10 billion packets/month Countries connecting to NSFNET: Croatia, Czech Repulic, Hong King, Hungary, Poland, Portugal, Singapore, South Africa, Taiwan, Tunisia 1992 Internet Society (ISOC) is chartered World-Wide Web released by CERN; Tim Berners-Lee developer # of hosts breaks 1,000,000 First MBONE audio multicast (March) and video multicast (November) IAB reconstituted as the Internet Architecture Board and becomes part of the Internet Society World Bank comes on-line Countries connecting to NSFNET: Cameroon, Cyprus, Ecuador, Estonia, Kuwait, Latvia, Luxembourg, Malaysia, Slovakia, Slovenia, Thailand, Venezuela 1993 InterNIC created by NSF to provide specific Internet services: (:sc1:) - directory and database services (AT&T) - registration services (Network Solutions Inc.) - information services (General Atomics/CERFnet) US White House comes on-line (http://www.whitehouse.gov/): - President Bill Clinton: [email protected] - Vice-President Al Gore: [email protected] - First Lady Hillary Clinton: [email protected] (-:rhz:-) Internet Talk Radio begins broadcasting (:sk2:) United Nations come on-line (:vgc:) US National Information Infrastructure Act Businesses and media really take notice of the Internet Mosaic takes the Internet by storm; WWW proliferates at a 341,634% annual growth rate of service traffic. Gopher's growth is 997%. Countries connecting to NSFNET: Bulgaria, Costa Rica, Egypt, Fiji, Ghana, Guam, Indonesia, Kazakhstan, Kenya, Liechtenstein, Peru, Romania, Russian Federation, Turkey, Ukrayne, UAE, Virgin Islands 1994 Internet celebrates 25th anniversary Communities begin to be wired up directly to the Internet (Lexington and Cambridge, Mass., USA) US Senate and House provide information servers Shopping malls arrive on the Internet First cyberstation, RT-FM, broadcasts from Interop in Las Vegas The National Institute for Standards and Technology (NIST) suggests that GOSIP should incorporate TCP/IP and drop the "OSI-only" requirement (:gck:) Arizona law firm of Canter & Siegel "spam" the Internet with email advertising green card lottery services; Net citizens flame back NSFNET traffic passes 10 trillion bytes/month Yes, it's true - you can now order pizza from the Hut online

Worms of a new kind find their way around the Net - WWW Worms (W4), joined by Spiders, Wanderers, Crawlers, and Snakes ... WWW edges out telnet to become 2nd most popular service on the Net (behind ftp-data) based on % of packets and bytes traffic distribution on NSFNET Japanese Prime Minister on-line (http://www.kantei.go.hp/) UK's HM Treasury on-line (http://www.hm-treasury.gov.uk/) New Zealand's Info Tech Prime Minister on-line (http://www.vuw.ac.nz/govt/) First Virtual, the first cyberbank, open up for business The European Research and Education Network Association (TERENA) is formed by the merge of RARE and EARN, with representatives from 38 countries as well as CERN and ECMWF. TERERNA's aim is to "promote and participate in the development of a high quality international information and telecommunications infrastructure for the benefit of research and education" Countries connecting to NSFNET: Algeria, Armenia, Bermuda, Burkina Faso, China, Colombia, French Polynesia, Jamaica, Lebanon, Lithuania, Macau, Morocco, New Caledonia, Nicaragua, Niger, Panama, Philippines, Senegal, Sri Lanka, Swaziland, Uruguay, Uzbekistan Internet growth: Date Hosts | Date Hosts Networks Domains ----- --------- + ----- --------- -------- ------1969 4 | 07/89 130,000 650 3,900 04/71 23 | 10/89 159,000 837 06/74 62 | 10/90 313,000 2,063 9,300 03/77 111 | 01/91 376,000 2,338 08/81 213 | 07/91 535,000 3,086 16,000 05/82 235 | 10/91 617,000 3,556 18,000 08/83 562 | 01/92 727,000 4,526 10/84 1,024 | 04/92 890,000 5,291 20,000 10/85 1,961 | 07/92 992,000 6,569 16,300 02/86 2,308 | 10/92 1,136,000 7,505 18,100 11/86 5,089 | 01/93 1,313,000 8,258 21,000 12/87 28,174 | 04/93 1,486,000 9,722 22,000 07/88 33,000 | 07/93 1,776,000 13,767 26,000 10/88 56,000 | 10/93 2,056,000 16,533 28,000 01/89 80,000 | 01/94 2,217,000 20,539 30,000 | 07/94 3,212,000 25,210 46,000 | 10/94 3,864,000 37,022 56,000 | 01/95 4,852,000 39,410 71,000 Worldwide network growth: (I)nternet (B)ITNET (U)UCP (F)IDONET (O)SI ____# Countries____ ____# Countries____ Date I B U F O Date I B U F O ----- --- --- --- --- --- ----- --- --- --- --- --09/91 31 47 79 49 04/93 56 51 107 79 31 12/91 33 46 78 53 08/93 59 51 117 84 31 02/92 38 46 92 63 02/94 62 51 125 88 31 04/92 40 47 90 66 25 07/94 75 52 129 89 31 08/92 49 46 89 67 26 11/94 81 51 133 95 01/93 50 50 101 72 31

8.4. Rövidítések gyűjteménye ABM asynchronous balanced mode ACE automatic calling equipment ACF access control field ACK acknowledge(e)ment ACU automatic calling unit ADCCP Advanced Data Communication Control Protocol (=HDLC;ANSI) ADI application data interchange ADM 1. asynchronous disconnected mode; 2. adaptive data multiplexing AEIU acknowledging Ethernet interface unit ANS American National Standard ANSI American National Standards Institute AM Amplitude Modulation APT adaptive polling technique ARC Attached Resource Computer (Datapoint Co.) ARM asynchronous response mode ARQ automatic repeat request ASCII American Standard Code for Information Interchange ASK amplitude-shift keying ASP attached support processor AT&T v. ATT American Telegraph and Telephone Company AU access unit BA balanced asynchronous response mode BCC block check character BISYNC Binary Synchronous Communication (IBM) BIU bus interface unit (Network Syst. Corp.) BO output blocking factor BSB PCM band-spread-binary pulse-code modulation BSC Binary Synchronous Communication (IBM) BTAM Basic Telecommunication Access Method CATV 1. community antenna TV; 2. Cable TV CBCR contention-based channel reservation CBMS computer-based message system CBX computerized (private) branche exchange CCITT Consultative Committee on International Telegraphy and Telephony CD collision detection CDMA code-division multiple access CIU communications interface unit CL connectionless CO 1. connection oriented; 2. central office CODEC coder-decoder COS class of service CP contention procedure C-PBX computer controlled private branceh exchange CPI computer-to-PBX interface CPM 1. central processor module; 2. control processor module CP/M Control Program/Monitor CPS characters per second

CRC 1. cyclic redundanc check; 2. cyclic redundancy code CRF central retransmission facility (broadband LAN) CSMA carrier-sense multiple access CSMA/CAP carrier-sense multiple access/collision avoidance CSMA/CD carrier-sense multiple access/collision detection CSMA/CP carrier-sense multiple access/collision prevention CSMA/PA carrier-sense multiple access/positive acknowledgement CTC 1. clear to send; 2. communication and tracking subsystem CVC carrier virtual circuit DA destination address DAB data access board DAF distributed application facility DAMA Demand-Assignment Multiple Access DARPA Defense Applied Research Project Agency DASD direct access storage device DATEX data exchange DBR digital bus repeater DBS direct broadcast satellite DCA 1. distributed communications architecture; 2. Defense Communication Agency DCE 1. data circuit-terminating equipment; 2. data communications equipment DCN distributed computer network DCS distributed computer system DDD direct distance dialing DDP distributed data processing DEC Digital Equipment Corporation DES data encryption standard DFC dta flow control DG datagram DID direct inward dialing DIX DEC-Intel-Xerox DLCE data link control element DLCN Distributed-Loop Computer Network DLE data link escape DLSAP destination link service access point DM Delta Modulation DMR distributed message router DNA Digital Network Architecture (DEC) DOB data option board DOD Department of Defense (USA) DOI Department of Industry (UK) DPA DOD Protocol Architecture DPSK differential phase shift keying DSAP destination service access point DSI data set interface (pl. RS 232) DSU data service unit DTE data terminal equipment DTMF Dual Tone Multi Frequency (AT&T) E&M ear and mouth (wire) ECMA European Computer Manufacturers Association EDS electronic data switch

E-E end-to-end EFD ending frame delimiter EFT electronic fund transfer (system) EIA Electronic Industries Association EIN Electronic Informatics Network EOT end of transmission EPABX electronic private automatic branche exchange ETB end of transmission block ETX end of text EWICS European Workshop on Industrial Computer Systems FAM frequency agile modem FAX facsimile FCC The Federal Communication Commission FCS frame check sequence FDM frequency-division multiplexing FDMA frequency-division multiple access FDX full duplex FEC forward error correction FEP front-end processor FFM fixed frequency modem FIPS Federal Information Processing Standard FNP front-end network processor FM Frequency Modulation FSF frame status field FSK frequency-shift keying FSM finite state machine FTAM File Transfer, Access, and Management FTAMP file transfer and manipulation protocol FTF file transfer facility FTP file transport protocol GSC group switching centre HAM hybrid access method HDLC High-Level Dta Link Control HDX half duplex HRC horizontal redundancy checking HSLN high-speed local network HTT high throughput traffic ICMP Internet Control Message Protocol ID identification IDSE internetworking data switching exchange IEEE Institute of Electrical and Electronic Engineers IFIP International Federation of Information Processing IM interface multiplexer IMP interface message processor (ARPA) IP internet protocol IPC 1. interprocess communication; 2. internet packet controller ISDN integrated services digital network ISO International Standards Organization ISX The Datapoint CBX IT information technology

ITDM intelligent time division multiplexer ITE integrated terminal equipment ITSU information technology standards unit (UK DOI) JTMP job transfer and manipulation protocol LAN local area network LAP link access procedure (X.25) LAP-B Link Access Protocol-Balanced LBT listen before talk LC logical channel LCN local computer network LCR longitudinal redundancy check LDT low-delay traffic LLC logical link control LLCDU logical link control data unit LNA local network adapter LNI local network interface LPDU logical link prtocol data unit LPS local packet switch LRC Longitudinal Redundancy Check LSDU logical link service data unit LWT listen while talk MA 1. multiple access; 2. master processor MAC medium access control MAU 1. medium access unit; 2. medium attachement unit M-CSMA multichannel CSMA MCU master control unit MDPSK triangular modified differential phase shift keying MF medium frequency MIS management-information system MLMA multilevel multiple access MON mission oriented network MPDU medium access control protocol data unit MSAP medium access control service access point MSDU medium acces control service data unit MSV medium speed version N/A information not available NAK negative acknowledgement NBS National Bureau of Standards NCC network control center (N)CEP (N)-connection end point NCP network control program NCS National Communications Systems (USA) NDM normal disconnected mode NITS network independent transfer service NIU network interface unit NMT network management NRM normal response mode NRZ Nonreturn to Zero NSDU network service data unit NSP network service protocol (DECnet)

NUA network users assotiation OSI Open Systems Interconnection (Reference Model) OIS office information system PABX private automatic branche exchange PAD 1. packet assembly/disassembly; 2. packet assembler/disassembler; 3. padding PARC (Xerox) Palo Alto Research Center PBX private branche exchange PC path control PCM pulse code modulation PCMs manufacturers of computer peripherals PCP physical communication protocol PDN public data networks PDU protocol data unit PIM post interface module PIXEL picture element (TV) PLS physical signaling sublayer PNOS portable network operating system PNX private network exchange PPDU physical protocol data unit PS presentation service PSDU physical service data unit PSK phase-shift keying PSN public switched network PSTS packet switching terminal system PTT postal telegraph and telephone authorities PVC permanent virtual (call) circuit QTAM queued telecommunication access method RAN remote access network RI ring interface RNR receiver not ready RO receive only RR receiver ready RRJE range remote job entry RSA remote session access RTR ready to run RTS request to send RTT real-time traffic SAP service access point SC subcommittee SDLC Synchronous Data Link Control (IBM) SDU service data unit SFD starting frame delimiter SIO 1. start input output; 2. serial input output SLSAP source link service access point SN switching network SNA Systems Network Architecture (IBM) SNS secondary network server SOH start of header SPU system processing unit SS space switch

SSAP source service access point (logical link) STDM synchronous time division multiplexing STE standard telephone equipment STR synchronous transmit-receive STX start of text SVC 1. switched virtual circuit; 2. switched virtual call TASI time assignment speech interpolation TATS testing and traffic simulation TC 1. technical committee; 2. transport protocol TCAM telecommunication access method TCP 1. transimission control protocol; 2. teleprocessing control program TCP/IP transimission control protocol/internet protocol TCU 1. transmission control unit; 2. trunk coupling unit TDM time-division multiplexing TDMA time-division multiple access TDR time-division reflectometry TIP terminal interface processor (ARPA) TIU trusted interface unit TLU table look up TMS time-multiplexed switching TOPS traffic operator position system TP 1. transport protocol; 2. teleprocessing TPH transport packet header TS time switch TSI time slot interchange UA unbalanced asynchronous response mode UART universal asynchronous receive transmit UDLC 1. universal data link control; 2. Univac Data Link Control IDLT Universal Digital Loop Transceiver (Motorola) UFTP Unet File Transfer Program (3Com Ethernet) UMTP Unet Mail Transfer Program (3Com Ethernet) UN unbalanced normal response mode UPC universal product code UVTP Unet Virtual Terminal Program (3Com Ethernet) VAN value-added network VRC vertical redundancy check VS virtual storage VSS virtual storage system VTAM virtual telecommunications access method VTP virtual terminal protocol WAN wide area network WATS wide area telephone service WSN Wang Systems Networking XMT, XMIT wide area network XOFF transmitter off XON transmitter on XTEN Xerox Telecommunication Network 8.5. Szabványügyi szervezetek ANSI American National Standards Institute

EIA Electronic Industries Association FED-STD General Services Administration FIPS U.S. Department of Commerce ITU International Telecommunications Union ISO International Organization for Standardization ECMA European Computer Manufactureres Association IEEE Institute of Electronic and Electrical Engineers 8.6. Szabványok CCITT V-Series Recommendations V.3 International Alphabet No.5 V.21 300 bits per second duplex modem for use on general switched telephone network V.23 2400 bits per second duplex modem standardized for use on general switched telephone network and on leased circuits V.23 600/1200-baud modem for use in the general switched telephone network V.24 List of definitions for interchange circuits between data terminal equipment (DTE) and data circuit-terminating equipment (DCE) V.35 Data transmission at 48 kilobits per second using 60-180 kHz group band circuits CCITT X-Series Recommendations X.3 Packet assembly/disassembly facility (PAD) in a public data network X.20 Interface between data terminal equipmetn (DTE) and data circuit-terminating equipment (DCE) for start/stop transmission services on public data networks X.20 Use on public data networks of data terminal equipment (DTE) which is designed for interfacing to asynchronous duplex V-series modems X.21 Interface between data terminal equipment (DTE) and data circuit-terminating equipment (DCE) for synchronous operation on public data networks X.21 Use on public data networks of data terminal equipment which is designed for interfacing to synchronous V-series modems (similar to RS-232-C) International Organization for Standardization (ISO) ISO 2110 Data communication-25-pin DTE/DCE interface connector and pin asignments ISO 3309 Data communication-High-level data-link control procedures-frame structure ISO 4335 Data communication-High-level data-link control procedures-Elements of procedures 1979-Addendum I, 1979-Addendum II, 1981 ISO 6159 Data communication-HDLC unbalanced classes of procedures ISO 6256 Data communication-HDLC balanced class of procedures European Computer Manufacturers Association (ECMA) ECMA-72 Transport Protocol ECMA-75 Session Protocol ECMA-82 Local Area Networks, Link Layer (CSMA-CD Baseband) ECMA-84 Data Presentation Protocol ECMA-85 Virtual File Protocol (File Transfer) CCITT Telematics Recommendations F.200 Teletex service F.201 Internetworking between Teletex and TELEX Service F.300 Videotex service

T.50 International Alphabet No. 5 T.71 LAPB extended for half-duplex physical level facility EIA RS-232-C Interface between data terminal equipment and data communications equipment employing serial binary data interchange RS-449 General-purpose 37-position and 9-position interface for data terminal equipment and data circuit-terminating equipment employing serial binary data interchange ANSI X3.4 Code for information interchange X3.66 For advanced data communications control procedures (ADCCP) 8.7. Global Enterprise Networking Directory Ez az osztályozás a Data Communications 1995. augusztusi számából való. Tartalmazza a hálózati termékek teljes skáláját. Azért tartjuk hasznosnak, mert az új termékek és szolgáltatások is szerepelnek az anyagban áraikkal együtt. Data Transmission and Switching Backbone Packet and Cell Switches ATM Concentrators and Converters ATM Signaling Sofware Frame Relay Switches Frame Relay Access Devices X.25 Packet Switches X.25 Packet Assemblers/Disassemblers Digital Access and Cross-Connect Systems; Other Switching Systems V.34 and V.FC Modems V.32, V32bis, V.32terbo, V.22bis, and Other Modems Fiber Optic Modems PCMCIA Modems Cellular Modems and Other Specialized Modems Integrated WAN Access Devices CSU/DSUs ISDN Adapters Other WAN Interface Cards, Processor Boards, and Adapters Multiplexers Inverse Multiplexers Videoconferencing Products Other Conferencing Products Communications Servers LAN Modems and Remote Access Software Data Compression Devices Facsimile Servers and Gateways Facsimile Boards PBXs and Key Systems Voice Transmission and Processing Products Computer Telephony Integration Products Satellite Equipment Wireless WAN Devices Personal Digital Assistants and PCS (Personal Communications Services) Devices

Network Timing Devices Other Data, Voice, and Video Transmission Products International & U.S. Network Services Dedicated or Point-to-Point Connections Switched Digital Services (Including ISDN) Managed Networks and Virtual Private Network Services Packet-Switching Services Frame Relay Services ATM and SMDS Services Satellite Services Wireless Services Internet Services Network Management Services E-Mail and Messaging Services Digital 800 Services Application-Based Services Facsimile Services EDI Services International Conferencing Other Network Services Internetworking Campus Packet and Cell Switches Access Routers ATM Routers Central-Site, Multiprotocol Routers Appletalk Routers IP and IPX Routers Satellite Routers SNA Routers Local Bridge/Routers Remote Bridges Network Address Translators Gateways and Controllers Channel Extenders and Converters Terminal Servers Terminal Emulation and Host Access Software FileTransfer Software Remote-Control Software X-Windows Terminals and Applications SDLC Converters Internet Access Hardware Local-Area Networks ATM Workgroup Switches SwitchingHubs/LAN Workgroup Switches 100VG-AnyLAN Hubs Fast Ethernet Hubs, Concentrators, and Repeaters Token Ring Hubs, Concentrators, and Repeaters FDDIHubs, Concentrators, and Repeaters

Multifunction Hubs, Concentrators, and Repeaters PC-Card Hubs SNA Hubs, Concentrators, and Repeaters LAN Servers Network Interface Cards:ATM Network Interface Cards: Fibre Channel Network Interface Cards: 100VG-AnyLAN Network Interface Cards: 10/100-Mbit/s Ethernet Network Interface Cards: Fast Ethernet Network Interface Cards: Ethernet Network Interface Cards: Token Ring Network Interface Cards: FDDI LAN/Modem Cards LAN Backup and Storage Solutions Print Servers, Gateways, and Adapters Wireless LANs Network Software Network Operating Systems and NOS Applications Distributed Computing and Transaction Processing Solutions Middleware Wireless Middleware Enterprise Mail and Messaging Electronic Bulletin Board Systems Directory Services Internet Access and Multiprotocol Communications Software Groupware and Network Applications EDI Software Network Software Training Network Management and Security Internetwork Management Platforms Performance Management and Event Reporting Sofware Asset Management Software Trouble Ticketing and Help Desk Management Software Router and Hub Management SNA Management From Unix-based Platforms LAN Management andAdministration Systems Management Software Application Monitoring and Management WAN and Telecom Management Simulation and Capacity Planning Other Network Design and Planning Tools Network Billing and Tariff Modeling Network Monitors and Analyzers Other Management Products Security Firewall Gateways Enterprise Security Systems Encryption and Key Management Authentication Systems

Monitoring and Auditing Tools Virus Protection Diagnostic and Test Equipment ATM Analyzers LAN Protocol Analyzers WAN Protocol Analyzers Internetworking Analyzers BERT and Line Testers Wireless Network Testers Network Testing Software Specialized Analyzers and Other Test Equipment Premises Wiring Cabling and Cabling Systems Cable Management Systems Connectors Wiring Adapters, Interface Converters, and Transceivers Wall Plates and Outlets Breakout Boxes, Patch Panels, Termination Blocks, and Wiring Closets Handheld Cable Testers Power Protection Gear