szakorvosok születési és munkahelye, tanulmányi mobilitás, a mobilitás területi mintázata, a bevándorlás jelentôsége

362

LAM- T U D O M Á N Y | O RV O S L Á S

É S T Á R S A DA L O M

Orvosi mobilitás Magyarországon, sebész és szülész-nôgyógyász szakorvosok példája alapján BALÁZS Péter

SPECIALISTS’ MOBILITY IN SURGERY AND GYNAECOLOGY-OBSTETRICS IN HUNGARY A 2006-ban kezdôdött kormányzati ciklus egészségpolitikája a fekvôbeteg-intézményi hálózatban az utóbbi két évtized legjelentôsebb szakmai és területi átszervezését hajtotta végre. Ennek kapcsán az egészségügyi kormányzat az orvosi munkaerô belföldi reallokációját is számításba vette. Támogatására az Egészségügyi Minisztérium és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2007 júliusában közösen pályázati programot hirdetett, amelynek keretében az ellátórendszer átalakítása miatt állásukat vesztett orvosok és egészségügyi szakdolgozók kérhettek támogatást lakóhelyük megváltoztatásához. A „Mobilitás Program” nyilvánvaló sikertelensége egyértelmûen jelezte az orvosok belföldi mobilitásának gyakorlatilag teljes hiányát. Jelen tanulmány az orvosi alap- és mûködési nyilvántartás 2009. decemberi adatait elemezve, két alapvetô manuális szakma, a sebészet és a szülészet-nôgyógyászat Magyarországon és külföldön született mûvelôinek tanulmányi és szakmai mobilitási tendenciáit vizsgálja az aktuális mûködési engedélyek alapján. A sebészek (N=1469) között 13,5%, a szülész-nôgyógyászok (N=1377) között 10,6% a külföldön születettek aránya. Az eredmények a belföldön dolgozó szakorvosok erôs helyi kötôdését jelzik, ami nem zárja ki a migráció országot elhagyó formáját. Másrészrôl, a keresztmetszeti adatok arra utalnak, hogy az ellátórendszer mûködésképtelen lenne a külföldrôl bevándoroltak jelenléte nélkül.

The new government inaugurated in 2006, started a most comprehensive professional and territorial restructuring of the hospital network in the recent decades. While performing it, the health administration took in account also the considerable re-allocation of the domestic medical workforce. The joint mobility program launched by the Ministry of Health and the Ministry of Social Affairs and Labour supported doctors and nurses changing their habitation provided they had lost their working place by reorganisations. The obvious failure of this program indicated very clearly the lack of mobility of involved physicians (only 24 physicians and 11 nurses applied to be supported). The present study based on data of registered specialists in December 2009 analyses the graduate training and professional mobility patterns of surgeons and gynaecologist-obstetricians born in Hungary and abroad as well. Among surgeons (N=1469) there is 13.5% and among gynaecologist-obstetricians (N=1377) 10.6% the proportion of those born abroad. Results obtained show a very strong adherence of domestic professionals to the regional community, however this adherence exists parallel with the crossnational migration of the same workforce both indicating the essential role of immigrant specialists while providing health care in this country.

szakorvosok születési és munkahelye, tanulmányi mobilitás, a mobilitás területi mintázata, a bevándorlás jelentôsége

specialists’ birthplace and practice location, impact of medical school location, regional pattern of mobility, significance of immigration

dr. BALÁZS Péter (levelezési cím/correspondence): Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Népegészségtani Intézet/Semmelweis University, Faculty of Medicine, Institute of Public Health; H-1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. E-mail: [email protected] Érkezett: 2010. május 6.

A

z egészségügyi ellátórendszer szerkezetét folyamatos kihívások érik az átalakuló szükségletek oldaláról. Amennyiben az egészségügyi igazgatás nem válaszol ezekre a kihívásokra, a merev struktúrában spontán betegés orvos-, illetve szakdolgozó-migráció alakul ki,

Elfogadva: 2010. augusztus 15.

és kapacitásbeli egyenetlenségek keletkeznek. Egy másik lehetséges változatban maga az egészségügyi igazgatás kezdeményezi a szerkezeti átalakításokat, amelyek mellé azonban orvosi és szakdolgozói reallokációt kell rendelni. A 2006ban kezdôdött kormányzati ciklus egészségpoli-

LAM 2011;21( 5) :362–368.

Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzõi jog szabályozása alá esik.

B A L Á Z S : O RV O S I

tikája a fekvôbeteg-intézményi hálózatban az utóbbi két évtized legjelentôsebb szakmai és területi átszervezését hajtotta végre (1). A tervezôk a humán erôforrást érintô hatásokra is gondoltak. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA), az Egészségügyi Minisztérium (EÜM) és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) megbízásából 2007 júliusában közös pályázati programot hirdetett, amelynek keretében az ellátórendszer átalakítása miatt állásukat vesztett orvosok és egészségügyi szakdolgozók kérhettek támogatást lakóhelyük megváltoztatásához (2). A pályázati felhívás „Mobilitási Program 2007” (MOB EÜ 2007/7222) néven jelent meg. Észlelve a kezdeti érdektelenséget, egy idôközi módosítást követôen a pályázaton nemcsak az egészségügyi reform kapcsán érintettek, hanem valamennyi közfinanszírozott fekvôbeteg-ellátó egészségügyi intézmény közalkalmazotti és munkaügyi jogviszonnyal rendelkezô dolgozói is részt vehettek. Mobilitási szempontból a jogosultsági feltételek közül egy szempontot mindenképpen érdemes kiemelni, amely szerint „a megszûnt munkahely és az új munkahely között a közúton mért legrövidebb távolság legalább 51 km”. Ennek alapján az orvos lakóhelyét központnak tekintve, egy 102 km-es átmérôjû körön belül a pályázat meghirdetôi eleve arra számítottak, hogy az elbocsátott orvosok lakóhelyük megtartásával „ingázni” fognak az új munkahelyükre. Annak ellenére, hogy a fentiek szerint a jogosultak körét „menet közben” kiterjesztették, csak 24 orvos és 11 ápoló kérvényezte a támogatást, ami a mobilitási hajlandóság látványos és általános hiányát jelezte. Ezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy készültek-e elôzetes háttértanulmányok a belföldi orvosi migrációról. A válasz nemleges, legalábbis a nyilvánosan hozzáférhetô szakmai dokumentumok szintjén. Ilyen irányú retrospektív vizsgálatokra azonban lehetôséget ad az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalának (EEKH) elektronikus adattára, amelynek segítségével az orvosok születési és diplomaszerzési helye, illetve munkahelye alapján betekintést nyerhetünk ezen tényezôk kölcsönhatásaiba az adatfelvétel idején fennálló viszonyoknak megfelelôen. A hazai orvosi karban azonban külföldön születettek is dolgoznak, akik már az egyetemet is Magyarországon végezték, vagy orvosként, illetve szakorvosként érkeztek az országba. Munkahelyük közvetlenül jelzi azokat a területeket, amelyeket a belföldi migráció „szabadon hagy”, ilyen helyek azonban a hazai szakorvosok külföldi munkavállalása miatt is keletkezhetnek. Így a jelenség

MOBILITÁS

363

komplex megítélésénél mindkét tényezôt figyelembe kell venni. Tanulmányunk két népesebb szakma, a sebészet és a szülészet-nôgyógyászat mûvelôinek allokációját elemzi. Mindkét szakma alapvetô fontosságú a fekvôbeteg-gyógyintézetek mûködéséhez, és képviselôik viszonylag nagy száma lehetôséget ad statisztikailag megbízható következtetések levonására.

Anyag és módszer Sebész és szülész-nôgyógyász szakorvosokra vonatkozó keresztmetszeti adatfelvételünket 2009. december 16-án az EEKH elektronikus adattárának segítségével végeztük. A külföldre irányuló migráció hozzávetôleges nagyságrendjének megítéléséhez az EEKH által 2004 és 2008 elsô fél éve között kiadott, a külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági bizonyítványok szakmasoros számait vettük figyelembe. A hivatal 2007 óta kezeli az orvosok alap- és mûködési nyilvántartását. Keresztmetszeti felvétellel a két szakorvosi csoport születési és diplomaszerzési helyét, illetve utolsó bejelentett munkahelyét személyazonosításra alkalmatlan módon rögzítettük. Azokat az eseteket, amelyekben hiányzott a három hely bármelyikének megjelölése, a további feldolgozás során nem vettük figyelembe. Ilyen korlátozás mellett 1476 mûködési engedéllyel rendelkezô sebészorvos közül 1469-et (99,5%), 1388 szülész-nôgyógyász szakorvos közül 1377-et (99,2%) lehetett feldolgozni. Következésképpen a minta gyakorlatilag megegyezett a teljes sokasággal. Magyarországi születési hely esetén területi egységként a megyét, illetve a fôvárost használtuk. Az 1947 elôtt születettek esetében a hely meghatározásakor a revíziós bécsi döntésektôl (1938, illetve 1940) eltekintve, a trianoni (1920) békeszerzôdés szerinti határokon belüli ország területét vettük figyelembe. Jóllehet, a jelen tanulmányban a külföldieket osztatlan kategóriaként kezeltük, túlnyomó többségük a Kárpát-medencébôl származik. A születési hely és diplomaszerzési hely, illetve a születési és a munkahely párosítása alapján kereszttáblás elemzéseket végeztünk. Az elsô elemzésnél – orvostanhallgatókról lévén szó – a két mintát összevontuk (N=2846). Munkahely tekintetében viszont a szakma szerepe elsôdleges, tehát a két mintát külön kezeltük. Közeli belföldi migráció esetén a szakorvos a születési helyén (megye, illetve fôváros) vagy valamelyik szomszédos területi egységben dolgozik. Távoli belföldi migráció abban az esetben történt, ha a szakorvos munkahelye kívül esett a „közeli” ka-

Tanulmányunk két népesebb szakma, a sebészet és a szülészetnôgyógyászat mûvelôinek allokációját elemzi.

LAM 2011;21(5):362–368.


364



1. táblázat. Mûködô hazai sebész (N=1469) és szülész-nôgyógyász (N=1377), illetve ezen belül a külföldi születésû sebész (n=199) és szülész-nôgyógyász szakorvosok (n=146) megoszlása diplomájuk kiadásának éve (1950–2002) alapján Diploma kiadásának éve 1950-es évek

Sebészek

Külföldi szülésznôgyógyászok

6

4

270

259

27

31

1970-es évek

440

421

51

37

1980-as évek

472

413

64

44

1990-es évek

227

214

48

28

16

34

3

2

1377

199

146

Összesen

1469

36**

Külföldi sebészek

1960-as évek

2000-es évek***

44*

Szülésznôgyógyászok

*Egy orvos 1949-ben szerezte a diplomáját. **Egy-egy szakorvos 1947, 1948, 1949-ben szerezte a diplomáját. ***A legfiatalabb sebész szakorvosok 2002-ben, a nôgyógyász szakorvosok 2003-ban végeztek.

tegória határán. A „közeli, illetve távoli” kategória mellett a fôváros kiemelését a távoli migrációs célok közül különleges helyzete indokolta, ugyanis választása inkább szakmai, egzisztenciális és szociokulturális elônyökkel, mintsem hátrányokkal jár az összes többi kiindulási és célterülethez képest. A statisztikai elemzések végzéséhez az SPSS 15.0 programcsomagot használtuk.

Eredmények

A statisztikai elemzések végzéséhez az SPSS 15.0 programcsomagot használtuk.

A mintáknak az egyetemi diploma szerzésének éve szerinti megoszlását az 1. táblázat mutatja. A sebészek (N=1469) között 199 (13,5%) a külföldön születettek száma, illetve aránya. Ugyanez az arány a szülész-nôgyógyászok (N=1377) között 10,6% (n=146). A külföldön született sebészek és szülész-nôgyógyászok túlnyomó többsége (83,4, illetve 76,0%-a) az 1970-es évektôl kezdôdôen szerezte a diplomáját. A 2. táblázat azt mutatja, hogy születési helyük alapján a késôbbiekben sebész, illetve szülész-nôgyógyász szakmát választó orvosok hogyan döntöttek, amikor egyetemet választottak (tanulmányi migráció). Oszloponként a négy hazai egyetem (Budapest, Debrecen, Pécs, Szeged), illetve összevontan a külföldi egyetemek láthatók. Utóbbi oszlop szerint 18 hazai születésû orvos (0,63%) végezte külföldön a tanulmányait. Az egyetemi székhelyen/megyékben születettek hatalmas többséggel választották a helybeli egyetemet: Pécs/Baranya 90,8%, Szeged/Csongrád 86,0%, Budapest 85,3%, Debrecen/Hajdú-Bihar 83,3%. Másfelôl, a szomszédos területi egységek is elônyt élveztek, ugyanis a budapesti egyetemen végzettek 92,9%-a Budapestrôl és Pest megyébôl, a debreceni egyetemen vég-

zettek 74,3%-a Hajdú-Biharból és a négy szomszédos megyébôl, a szegedi egyetemen végzettek 66,7%-a Csongrád megyébôl és a három szomszédos megyébôl, végül a pécsi egyetemen végzettek 43,7%-a Baranyából és a három szomszédos megyébôl került ki. A külföldön születettek kisebbsége (38,3%) végzett külföldi egyetemen, többségük a diplomáját magyarországi egyetemen szerezte. A 3. táblázat a hazai születésû sebész szakorvosok születési helyének és munkahelyének öszszefüggéseit mutatja. Ennek alapján a helyben maradók (n=614) és a közeli migránsok (n=230) együttesen (n=844) a teljes mûködô létszám kétharmad részét (66,5%) adják. A fôvárost (n=126) a távoli migrációs célok közül kiemelve, az összes többi távoli migráns aránya kevesebb mint egynegyed részre (23,6%) csökken. A helyben maradók arányának értéktartománya az adott megyében/fôvárosban születettek teljes létszámához képest 0,61-0,23 között ingadozik. Három megye és a fôváros esetében az adott terület létszámának több mint felét adják: Budapest (0,61), Baranya (0,58), BorsodAbaúj-Zemplén (0,57) és Gyôr-Moson-Sopron (0,55). A feles/egyharmados sáv alsó határán Fejér megye (0,33) található, viszont Heves megyében az arány az egynegyed részt sem éri el (0,23). Összesítve a helyben maradók és a közeli migránsok számát, az arányok értéktartománya 0,88-tól 0,49-ig terjed. Ennek megfelelôen a Tolna megyében születettek túlnyomó többsége (0,88) marad a saját megyéjében, illetve a környezô megyékben, de magas az arány Baranya (0,75), Békés (0,71), Jász-Nagykun-Szolnok (0,71) és Borsod-Abaúj-Zemplén (0,70) megye, illetve Budapest (0,70) esetében is. A 4. táblázat a hazai születésû szülész-nôgyógyász szakorvosok születési helyének és

LAM 2011;21( 5) :362–368.



MOBILITÁS

365

2. táblázat. Sebész (n=1469) és szülész-nôgyógyász (n=1377) szakorvosok születési helyének és a diplomájukat kiállító egyetem székhelyének területi adatai, összevont minta (N=2846) alapján Születési hely Budapest

Egyetem székhelye Debrecen Külföld

Külföld

81

48

132

Bács-Kiskun

Összesen Pécs

Szeged

43

41

345

18

5

0

15

78

116

Baranya

9

1

2

119

0

131

Békés

9

6

0

6

67

88

Borsod-Abaúj-Zemplén

36

154

1

5

14

210

Csongrád

15

3

1

6

167

192

Fejér

12

3

0

13

7

35

Gyôr-Moson-Sopron

49

4

1

36

7

97

Hajdú-Bihar

14

130

1

6

5

156

Heves

22

40

0

2

5

69

Jász-Nagykun-Szolnok

20

38

0

3

39

100

Komárom-Esztergom

34

5

0

15

4

58

Nógrád

18

5

1

4

9

37

Pest

51

8

1

9

16

85

Somogy

12

2

1

59

7

81

Szabolcs-Szatmár-Bereg

15

102

0

4

9

130

3

0

0

41

0

44

Vas

24

3

0

40

10

77

Veszprém

28

1

0

27

6

62

Zala

13

1

0

45

2

61

Budapest

573

20

9

37

33

672

Összesen

1056

579

150

535

526

2846

Tolna

munkahelyének kapcsolatát foglalja össze. Helyben marad 581 szakorvos, a közeli migránsok száma 202, akik együttesen (n=783) a teljes mûködô létszám valamivel kevesebb mint kétharmad részét (63,6%) adják. A fôvárost (n=177) a távoli migrációs célok közül kiemelve, az összes többi távoli migráns aránya kevesebb mint egynegyed részre (22,0%) csökken. A helyben maradók aránya az adott területen születettekhez képest 0,68–0,25 között ingadozik. Szülész-nôgyógyászok körében ugyancsak Budapest aránya a legnagyobb (0,68), azonban ezenkívül a feles határt csak Bács-Kiskun megye (0,53) haladja meg, és közvetlenül a határ alatt található Csongrád (0,47), Baranya (0,45) és Hajdú-Bihar (0,42) megye. Az egyharmados határon van Heves (0,33), Tolna (0,32) és Veszprém (0,32) megye, Nógrád megye pedig éppen eléri az egynegyedes határértéket (0,25). A helyben maradók és közeli migránsok számát összevonva az értéktartomány 0,75–0,30 között alakul. Budapest adja a felsô határértéket (0,75),

közvetlenül utána Somogy (0,71) és Bács-Kiskun (0,71) található, és a feles értéket még további 12 megye haladja meg. A külföldön született sebész szakorvosok több mint egynegyed része (26,1%) Budapesten található, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében dolgozik 10,6%-uk (n=21), Szabolcs-SzatmárBeregben pedig 7,5%-uk (n=15). Utóbbi megyében minden negyedik (15/60), Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig minden ötödik (21/105) sebészorvos külföldi születésû. Szülész-nôgyógyászok esetében a külföldi születésûek közül 27,4% dolgozik Budapesten, a megyék között azonban a megoszlás nem mutat a sebészekhez hasonló egyenetlenséget. Sajnos, az eredmények bemutatásánál terjedelmi okok miatt mellôzni kellett a teljes kereszttáblás feldolgozásokat, azonban célzottan kivonatolva megállapítható, hogy az egyetemi megyékre és Budapestre is csak mérsékelt közeli, és minimális távoli migráció irányul. Baranyában a mûködô 82 sebészorvosi állásból hetet külföldiLAM 2011;21(5):362–368.


366



3. táblázat. Belföldi születésû sebész (N=1270) szakorvosok születési helyének és munkahelyének területi adatai Születési hely Helyben

Munkahely Közeli Távoli

Összesen Budapest

Bács-Kiskun

24

13

12

9

58

Baranya

38

11

11

5

65

Békés

14

10

6

4

34


50

12

11

15

88

Csongrád

42

16

21

15

94

5

4

5

1

15

Gyôr-Moson-Sopron

30

5

13

7

55

Hajdú-Bihar

32

21

16

13

82

9

10

14

6

39


21

16

7

8

52

Komárom-Esztergom

12

8

4

5

29

8

1

4

4

17

Pest

13

14

11

9

47

Somogy

13

9

7

3

32


22

11

17

7

57

Tolna

12

10

2

1

25

Vas

13

7

13

4

37

Veszprém

11

9

4

7

31

Fejér

Heves

Nógrád

Zala

14

7

9

3

33

Budapest

231

36

113

–

380

Összesen

614

230

300

126

1270

ek töltenek be és a megyén kívüli területeket ilyen számban csak Tolna (n=7) és Zala (n=7) képviseli. Csongrád megyében (75 állás) a külföldieknél (n=4) nagyobb számot képviselnek a Bács-Kiskun (n=5) és Békés (n=7) megyei eredetû migránsok. Hajdú-Biharban (62 állás) a külföldieket (n=6) csak a szabolcsiak (n=7) elôzik meg. Budapesten (409 állás) még feltûnôbb a helyzet, ugyanis az 52 külföldi szakorvos többszörösen nagyobb számot képvisel a rangsorban utána következô Borsod-Abaúj-Zemplén (n=15) és Csongrád (n=15) megyéhez képest. Szülész-nôgyógyászok esetében hasonló a migrációs összkép. Baranyában az öt külföldi orvost csak hét Somogy megyei migráns elôzi meg a mûködô 75 állás közül. Csongrád megyében (86 állás) a nyolc külföldi után hét Békés megyei és hat fôvárosi következik. Hajdú-Bihar megye (62 állás) feltûnô kivételt képez az egy külföldi migráns miatt, azonban ennek magyarázataként el kell fogadnunk, hogy a jelentôs számú BorsodAbaúj-Zemplén megyei szakorvosból 11 dolgozik ebben a megyében. Sôt, Szabolcs megye is sok migránst (n=8) szolgáltat. Budapesten (415 állás) nagyjából minden tizedik szülész-

nôgyógyász külföldi (415/40=10,38), és utánuk a rangsorban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei távoli migránsok (n=23) következnek.

Megbeszélés A születési hely és az adatgyûjtés idején betöltött fômunkahely területi kapcsolatát leíró statisztikai eredmények az elsô tényfeltáró adatokat szolgáltatják egy olyan vizsgálati kísérlethez, amely második lépésben ok-okozati összefüggéseket is kereshet a belföldi orvosi migráció jellemzésére. Bármely analitikus módszer alkalmazása elôtt azonban figyelembe kell venni, hogy a keresztmetszeti alapadatok (jelen esetben az EEKH nyilvántartásából) igen sok, térben és idôben egymásra épülô objektív és szubjektív tényezô egymásra hatásának következtében jönnek létre. A szubjektív tényezôk (házasságkötés, vonzódás egyes tájegységekhez stb.) olyan mértékben esetlegesek, hogy ezeket szisztematikus feldolgozásban nem lehet figyelembe venni. A nôi nemre épülô tényezôk fajlagos súlyának hatását az összképben mellôzhetjük, ugyanis a se-

LAM 2011;21( 5) :362–368.



MOBILITÁS

367

4. táblázat. Belföldi születésû szülész-nôgyógyász (N=1231) szakorvosok születési helyének és munkahelyének területi adatai Születési hely Helyben

Munkahely Közeli Távoli

Összesen Budapest

Bács-Kiskun

31

10

5

12

58

Baranya

30

11

13

12

66

Békés

15

10

18

11

54


57

24

18

23

122

Csongrád

46

14

20

18

98

7

5

4

4

20

Gyôr-Moson-Sopron

16

5

15

6

42

Hajdú-Bihar

31

17

14

12

74

Heves

10

6

5

9

30


20

13

9

6

48

Komárom-Esztergom

8

4

7

10

29

Nógrád

5

1

10

4

20

Fejér

Pest

12

3

8

15

38

Somogy

19

16

12

2

49


30

14

19

10

73

Tolna

6

6

6

1

19

Vas

17

10

8

5

40

Veszprém

10

6

5

10

31

Zala

13

6

2

7

28

Budapest

198

21

73

–

292

Összesen

581

202

271

177

1231

bészek között 92,4%, a szülész-nôgyógyászok között 91,9% a férfiak túlsúlya. Ennek ellenére nem zárható ki, hogy a 7,6%-nyi nôi sebész és a 8,1%-nyi nôi szülész-nôgyógyász jellegzetesen saját migrációs mintát képvisel, ez azonban nem képezte a jelen feldolgozás tárgyát. Objektív tényezô a graduális képzés (egyetemi székhelyek) és a szakképzés (akkreditált képzôhelyek), továbbá az egészségügyi ellátóhálózat térszerkezete. Ezek komparatív elônyökkel járnak azok számára, akik a képzôhelyeken vagy a koncentrált ellátóhelyeken, illetve azok közelében laknak. Gyakorlatilag azonosan nagy volt az aránya a graduális képzésben azoknak, akik Hajdú-Biharban, Budapesten, Csongrád megyében és Baranyában születtek. Egyértelmûen a komparatív elônyökre utal az is, hogy a vizsgált szakorvosok csaknem fele (46,02%) ebbôl a három megyébôl és Budapestrôl származik. Amennyiben ezeket a számokat összevetjük az adott területek és az ország többi területeinek népességi adataival, megállapíthatjuk, hogy Budapesten és az egyetemi megyékben élôknek több mint másfélszeresen (EH=1,58) nagyobb volt az esélye arra, hogy orvosi diplomát, majd szakorvosi ok-

levelet szerezzenek. A jelen tanulmányban rendelkezésre álló adatok alapján azonban nem lehet választ adni arra a meglepô tényre, hogy a szülész-nôgyógyászok között csaknem minden tizedik szakorvos (122/1231=9,9) miért született Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A születésnek megfelelô területi egységben betölthetô fômunkahely a helybeli álláskínálat függvénye. Az orvosi képzôhelyek egyben jelentôs egészségügyi ellátási kapacitást is képviselnek, ennek következtében Budapest, illetve Baranya, Csongrád és Hajdú-Bihar megye foglalkoztatja a sebészek csaknem felét (48,9%) és a szülész-nôgyógyászok 43,5%-át. Objektív tényezô, hogy a helyben tanulás, majd a munkavégzés is jelentôs komparatív elônyökkel jár, így nem meglepô, hogy ezeken a helyeken a kifelé irányuló, mind közeli, mind távoli migráció aránya szükségszerûen alacsony. Fordítva viszont, ezek a helyek vonzást gyakorolnak a más területekrôl érkezô migránsokra. Az adatok alapján feltárt csekély belföldi mobilitási hajlandóságot egyértelmûen a külföldi származásúak kompenzálják. Objektív tényezô az idôdimenzió is, amelynek

Csak egyéni életútelemzésekkel lehetne pontos adatokat szerezni, ami nem járható út a tömeges adatfeldolgozásban, így ezt a lehetséges torzítást szükségszerûen tudomásul kell venni.

LAM 2011;21(5):362–368.


368

A fentiekben részletezett adathiány miatt a hazai rendszerbôl „eltûnt” szakorvosok számát és területi mintázatát illetôen kényszerbôl leginkább a külföldiek által betöltött állásokból vonhatunk le következtetéseket.



kapcsán a feltárt adatok csupán arról tájékoztatnak, hogy az orvosok alacsony szintû mobilitással válaszoltak az ellátás térszerkezetében az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásokra. A gyors változásokkal szembeni migrációs reakciót (pontosabban a mobilitási hajlandóság teljes hiányát) a bevezetôben említett „Mobilitási Program” kudarca szemléltette. A fentiekben megállapított összefüggéseket értékelve a vizsgálati módszer két gyengeségére mindenképpen fel kell hívni a figyelmet: 1. Egyáltalán nem bizonyos, hogy az egyetem, majd a munkahely kiválasztásának idôszakában a leendô orvos változatlanul a hazai születési helyén (megye, fôváros) lakott, így lehetséges, hogy egy új lakóhely befolyásolta mindkét választását. 2. A hazai rendszerbôl „eltûnt” szakorvosok (kivándorlás, tartós külföldi munkavállalás, belföldi pályaelhagyás) ismeretlen mértékben torzíthatják az aktuális adatokat (például aránytalanul sok volt közöttük a budapesti születésûek, az itt egyetemet végzettek és az itt dolgozók száma). Az 1. pontot illetôen csak egyéni életútelemzésekkel lehetne pontos adatokat szerezni, ami nem járható út a tömeges adatfeldolgozásban, így ezt a lehetséges torzítást szükségszerûen tudomásul kell venni. A 2. pontot illetôen közvetett módszerrel (az egyetemi évfolyamok jelenre vonatkoztatott veszteséganalízisével) megállapítható azoknak az orvosoknak a száma, akik elvileg dolgozhatnának, de mégsem találhatók a rendszerben (3). A veszteség az egyetemi képzôhelyekre is lebontható, azonban szakmaspecifikus veszteséget (például a sebészek száma) még közvetett módon sem lehet azonosítani a szakvizsga-adatbázis és az alapnyilvántartás összekapcsolásának hiányában. Veszteségbecslésre csupán, mint egyetlen egy közhiteles adat, az EEKH által külföldi munkavállaláshoz kiadott hatósági bizonyítványok szakmasoros statisztikája használható (4). Ennek alapján az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk (2004. május 1.) és 2008 elsô fél éve között 133 sebész szakorvos és 84 szülésznôgyógyász szakorvos kért külföldi munkavállaláshoz bizonyítványt. A kérelmek alapján azonban nem állíthatjuk, hogy a kérelmezôk a jelen tanulmány adatfelvételének idôpontjában (2009. december 16.) mind külföldön dolgoztak volna. A fentiekben részletezett adathiány miatt a hazai rendszerbôl „eltûnt” szakorvosok számát és terü-

leti mintázatát illetôen kényszerbôl leginkább a külföldiek által betöltött állásokból vonhatunk le következtetéseket.

Következtetések Tekintettel arra, hogy a magyarországi orvosi kar belföldi migrációjáról korábban nem készültek tanulmányok, a jelenlegi eredményeket a bevezetôben említett „Mobilitás Program” sikertelensége alapján minôsíthetjük. Ennek értelmében a szakorvosok kétharmad részének helyben/ szomszédos megyében maradása, vagyis a mért adatok, alacsony mobilitási szintet jeleznek. Ráadásul ezen az alacsony szinten is a mobilitás egy részét a bevándorolt szakorvosok biztosítják. Külföldiek számottevô jelenléte egy rendszerben arra utal, hogy a felsôoktatás és az egészségpolitika vagy eleve számításba vette a bevándorlást (és tudatosan alultervezte a hazai képzést), vagy nem tervezett ugyan bevándorlást, de valamilyen ok (kivándorlás, tartós külföldi munkavállalás, pályaelhagyás) miatt belsô erôforrásokból a hiány nem pótolható, és azt a bevándorlók szüntették meg. Magyarországon ez utóbbi forgatókönyv valószínûsíthetô, és például Borsod-Abaúj-Zemplén megye helyzete arra utal, hogy bevándorló sebészek nélkül ez a terület már mûködésképtelenné vált volna. Összefoglalva: Úgy tûnik a feltárt adatok alapján, hogy a belföldi szakorvosok életpályamodellje erôsen kötôdik a csakis szûkebb pátriájukban realizálható komparatív elônyökhöz, és a mindennapi érdekeltségi viszonyaik is ezt erôsítik. Tekintettel a jövôben meghirdetendô bármely egészségügyi programra, amely az ellátóhálózat térszerkezetének átalakítása miatt a szakorvosi munkaerô reallokációját igényli, az egészségpolitika csakis a humán erôforrás komplex rendszereiben gondolkodva fogalmazhatja meg a céljait. Köszönetnyilvánítás Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal adattárának rendelkezésre bocsátásáért köszönettel tartozom dr. Paphalmi Ritának a hivatal elnökének és dr. Zsigmond András osztályvezetônek, a munkámhoz nyújtott közvetlen számítástechnikai segítségért pedig Kovács Lászlónak, az adatkezelôi munkacsoport tagjának.

Irodalom 1. 2006. évi CXXXII. törvény az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésérôl. 2. h t t p : / / w w w . o f a . h u / i n d e x . p h p ? W G _ N O D E = We b Palyazatok&WG_OID=PALf85d2249fa70bd279

3. Balázs P. Új háttérszámítások az orvosi humán erôforrás tervezéséhez. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben (IME) 2009;VIII(10):31-6. 4. Tinnyei M. Nem hallgathatnak tovább. Medical Tribune 2008;VI(19):8-9.

LAM 2011;21( 5) :362–368.


szakorvosok születési és munkahelye, tanulmányi mobilitás, a mobilitás területi mintázata, a bevándorlás jelentôsége

Recommend Documents