SZAKKÉPZÉS A CSEPELI KOSSUTHBAN. kép1: (nincs képaláírás) 50

SZAKKÉPZÉS A CSEPELI KOSSUTHBAN

kép1: (nincs képaláírás)

50.

Jubileumi évkönyv az iskola fennállásának 50.éve alkalmából Összeállította és szerkesztette:

Adorján Gyuláné, Avarkeszi Ágnes, Bagi Mihály, Brauner Zsófia, Erdős Zoltán, Gulyás Ildikó, Halász János, Juhász Zoltán Kozárné Szabó Ilona, Ligetkuti Ákos, Lóth István, Matula Kálmánné, Orbán Árpádné, Szántóné Józsa Julianna, Vánkos Györgyné

A kadványt támogatja a Fővárosi Közoktatásfejlesztési Közalapítvány

Készült:......................................................................................Nyomdában Példányszám: Felelős Kiadó:

Halász János

2003

A Kossuth Lajos Kéttannyelvű Fővárosi Gyakorló Műszaki Középiskola szakma- és iskolatörténeti kiadványa fennállása 50. évfordulóján

kép2

TARTALOMJEGYZÉK

1. 2.

Előszó és köszöntő Bevezetés 2.1. A szakoktatás kialakulásának előzményei, a kezdetek 2.2. Az ipari technikumok létrejötte 3. Az iskola hőskora, a minőségi szakképzés feltételrendszerének kiépítése 3.1. Az iskola alapítása 3.2. A 6. számú Kohó- és Gépipari Technikum Erő- és Szerszámgépgyártó tagozat 4. Új képzési formák keresése, a szakközépiskolai rendszer kialakítása, profilváltás 4.1. Eredmények, korszerűsítések, áttérés a szakközépiskolai rendszerre, Kossuth Lajos nevének felvétele 4.2. Szakmai profilváltás 5. Napjaink szakképzése, kihívások, elvárások és a realitás 5.1. A szakmák, szakmacsoportok bővülése 5.2. A két tanítási nyelvű képzés beindítása 6. Egyéb iskolarendszerű képzéseink 6.1. Felnőttképzés a Kossuthban 7. Hagyományaink 7.1. Diákönkormányzat 7.2. Ünnepségeink 8. A Kossuth jövője 8.1. A jövő tervei, lehetőségei 9. A tantestület elismerései 10. Zárszó 11. Névsorok 11.1. Igazgatók 11.2. Igazgatóhelyettesek 11.3. Műhelyfőnökök 11.4. Tanáraink (akik legalább két évet tanítottak iskolánkban) 11.5. Esti és levelező tagozaton tanító tanárok 11.6. Vezetőtanáraink 11.7. Angol anyanyelvi tanárok 11.8. A jubileumi év tantestülete 11.9. A jubileumi évben iskolánkban dolgozók 11.10. Végzős diákjaink (nappali, esti, levelező)

1. ELŐSZÓ ÉS KÖSZÖNTŐ

Tisztelettel köszöntjük… …iskolánk vezetősége, tantestülete, dolgozói és tanulói nevében mindazokat, akik kézbe veszik és forgatják e könyv lapjait. Szerencsés egybeesése a kiadásnak, hogy névadónk, Kossuth Lajos születésének 200., iskolánk fennállásának 50. évfordulóját ünnepeljük a 2002/2003-as tanévben. Az iskola fél évszázados munkája pedig szorosan összefügg a magyar szakképzés elmúlt 50 évének történetével. Köszönetünk mindazoknak, akik ezalatt az 50 év alatt - közvetlenül vagy közvetve - segítettek abban, hogy mintegy 13 ezer fő végzett tanuló hagyhatta el iskolánkat, és - reményeink szerint - kapott életre szóló útravalót a Kossuthban. Sajnos az iskola dolgozói és tanulói közül nagyon sokan már nincsenek közöttünk. Köszönetünk, megbecsülésünk jeléül rájuk külön is emlékezünk. Intézményünk - születésétől napjainkig - az oktatáspolitikai feltételekhez alkalmazkodva előbb technikumi, majd szakközépiskolai, napjainkban pedig kéttannyelvű középiskolai keretek között végezte illetve végzi pedagógiai -szakmai munkáját. Jelenlegi hivatalos megnevezése: Kossuth Lajos Kéttannyelvű Fővárosi Gyakorló Műszaki Középiskola A nevében foglaltak szerint a „gyakorló...” jelenti az iskolának a mérnök-tanár képzésben vállalt szerepét a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Kar és az egyéb főiskolákkal való kapcsolatrendszerben. A „kéttannyelvű” jelző arra a képzési formára utal, melyben a tanulók a tantárgyak jelentős részét angolul tanulják, és amelynek köszönhetően stabil, magasszintű nyelvtudás mellett érettségiznek. A szakképzés elmúlt 50 éve történetének egy jelentős szeletét van alkalmunk tisztelettel az Ön figyelmébe ajánlani a „csepeli Kossuth” fél évszázados történetét bemutatva. Tisztelettel:

Kálmán László igazgató

Erdős Zoltán igazgató Halász János igazgató

AZ ÉN ISKOLÁM Mint az iskola volt diákját - jelenlegi tanárát - felkértek, hogy írjak az évkönyvbe. Az iskola fél évszázadából több mint harminc évet alkalmam volt figyelemmel kísérni. Hogy mit jelent nekem a Kossuth? Talán a férjem fogalmazta meg legtalálóbban egyetlen szóval: az életed. Ha nem is az életem, de az életem egy része, hiszen rengeteg emlék, ezer szál köt az iskolához. A tágabb családból többen is tanítottak itt. Az iskolában dolgozott az édesapám, ide járt az unokabátyám, az öcsém, a fiam. 1968-1972-ig Vincze Sándor tanár úr osztályába jártam. Azok közé tartoztam, akik tudatosan választották az öntő tagozatot. Abban az időben felvételivel lehetett bekerülni az iskolába. A felvételin többször is megkérdezték tőlem a felvételiztető tanárok, hogy jól meggondoltam, biztos öntő tagozatra akarok-e járni. Mivel szerintem sokkal érdekesebb volt az öntő tagozaton a gyakorlati képzés, ezért a döntésemet nem változtattam meg. Gyakorlaton a szürkevas öntődében, precíziós öntődében, laboratóriumban, mintakészítőben, hegesztő és forgácsoló műhelyben voltunk. Kabinetrendszerű oktatás folyt. Minden tanterem mellett volt egy tanári kabinet, ami inkább szertárnak felelt meg. Reggelenként a kabátokat a pincében lévő ruhatárban az osztály ruhatárosainak le kellett adni, hogy a szünetekben könnyebben tudjunk vándorolni a megfelelő osztályba. A tanárnak könnyebb dolga volt, mivel a szemléltető eszközöket, csak a másik terembe kellett bevinni. Az iskolában főként férfiak tanítottak. A mi osztályunkat két tanárnő tanította: Simon Béláné a laboratóriumi gyakorlatot és Adorján Gyuláné az oroszt, a többi tantárgyat férfiak tanították. Utolsó évfolyam volt a miénk, akik négy év után az érettségivel egyidejűleg technikumi végzettséget szereztek. Abban az időben a Kossuth Lajos Öntő-és Gépipari Technikum jónevű iskolának számított. Az itt végzett diákok válogathattak a munkahelyek között. Mégis nagyon megörültünk, amikor érettségi előtt megkérdezték tőlünk, ha végzünk, itt maradnánk-e az iskola tanműhelyében dolgozni. Az osztályból mind a négyen Benkő György, László Gyula, Szkorik Lajos és én is igent mondtunk. 1965-ben az Egyesült Izzó és az iskola között létrejött szerződés értelmében az iskola öntvényeket gyártott az exportra termelő Izzó részére. Kezdetben a tanulókon és Gyurácz Ferenc szakoktatón kívül Garami István, Kovács József, Tóth János és Csüllög István dolgozott az öntödében. 1972-ben, mikor mi végeztünk már komoly termelés folyt. A ’70-es évek közepére a termelés meghaladta az évenkénti 100 tonnát, úgy, hogy az öntvények átlagsúlya 2,5 kg/db alatt volt. 1977-től a precíziós öntődében is megindult a termelés. Ekkor már több mint húszan dolgoztunk a két öntődében, főleg itt végzett diákok. Az elmúlt 30 évben különböző munkakörökben dolgoztam. Voltam magkészítő, technikus, műszaki ügyintéző, diszpécser, szakoktató és jelenleg tanár. A munka és a saját gyerekeim nevelése mellett igyekeztem tanulni, tovább képezni magam. Vincze Sándor tanár úr, annak idején mindig azt mondta, hogy ilyen rossz osztálya még nem volt, mint mi, amióta a Kossuthban tanít. Elfelejtette hozzátenni, hogy ilyen jó sem. Hiszen mint utólag kiderült, mi voltunk az első osztálya. A 30 éves osztálytalálkozónkon örömmel hallgatta, hogy a 36 fős osztályunkból – melyből már sajnos öt fiú meghalt - milyen sokan végeztek egyetemeken, főiskolákon. Van köztünk jogász, közgazdasági tudományok doktora, festőművész, mérnök, tanár, vállalkozó, közéletből jól ismert ember, vannak olyanok, akik a szakmában dolgoznak. Nem lettünk szakbarbárok, olyan alapokat kaptunk az iskolától, melyre biztosan építkezhettünk. Hálásak vagyunk tanárainknak, hiszen örök életre szóló útravalót kaptunk tőlük. Sajnos ma már közülük sokan nem élnek. Az iskola profilja, neve az elmúlt időben igen megváltozott. Hol van már az az idő, amikor csak úgy jöhettünk be az iskolába, ha fejünkön volt az egyensapka, és a köpenyünkre ki volt tűzve a piros-kék színű jelvény rajta KLGT. Diákként, tanárként rengeteg emlék fűz az iskolához, melyeket leírva biztos készülhetne akár egy könyv, hiszen ezalatt a 34 év alatt igen sok minden történt. A jelenlegi tanárok közül is sokan voltak kossuthos diákok, azzal a különbséggel, hogy ők érettségi után elmentek, majd később visszajöttek: Vagyóczki Imre, Illés István, Molnár László, Hajdú Péter, Lóth István, Juhász Zoltán , Tóth László, Zwanzinger Gyula, Szilágyi László. A teljesség igénye nélkül megpróbálom felsorolni azokat, akik szintén ide jártak, később itt tanítottak, illetve itt dolgoztak: Benkő György, Zöllei Sándor, dr. Pápai Ferenc, Tóth Sándor, Balogh Sándor, Pákozdi László, Molnár István, ifj. Garami István, Kléber Pál, Faragó Ístván, Kerekes Gábor, Árvai Gábor, Dorogi László, Balogh Mátyás a névsort még sokáig folytathatnám. Az iskola évkönyvét ajánlom: - a volt diákoknak, akik figyelemmel kísérhetik, hogy mi minden történt azóta, mióta ők elballagtak az iskolából; - a jelenlegi diákoknak, hogy összehasonlítást tudjanak tenni, milyen volt régen és milyen most az iskola, mert a múltunk nélkül, nincsen jövőnk; - mindenkinek, akit érdekel iskolánk múltja és jelene. Vánkos Györgyné Garami Éva műszaki tanár KÉP3 (iniciálészerűen)

2. BEVEZETÉS Egy iskola életében 50 év nem túl sok, de nem is kevés idő. Végiggondolva ezen időszak történéseit és az alapítás évét figyelembe véve – a 6. számú Technikum – a Kossuth Lajos Technikum – a Kossuth Lajos Szakközépiskola – a Kossuth Lajos Kéttannyelvű Gyakorló Középiskola –, az iskola története viharos évtizedeken vezet keresztül. Egy nagy gyáróriás – a Csepel Művek - tőszomszédságában az ötvenes évek talán legkorszerűbb és legszínvonalasabban felszerelt iskolája volt. Az állandó politikai és oktatási irányváltoztatás komoly változásokat hozott az iskola életében is. Hogy mégis megmaradt Budapest egyik legjobb műszaki iskolájának, azt elsősorban hagyományainak, jó vezetőinek és tanári gárdájának köszönheti. Ezt a vezérfonalat követve mutatja be ez a jubileumi évkönyv - a hazai szakoktatás történeti, tartalmi változásában, fejlődésében Budapest egy nem túl öreg, de neves iskolájának múltját, jelenét és jövőjét. 2.1. A szakoktatás kialakulásának előzményei, a kezdetek A szakképzés története szinte egybeesik az emberiség történetével. Már az ókori egyiptomi és babiloni forrásokban találhatók utalások a szakmai képzésre, természetesen akkoriban ezt még nem lehet tudatosan így nevezni. Ezekből az időkből főleg a kézművesipar fejlettségére utaló leletek maradtak fenn. Pannóniából és a Római Birodalom tartományaiból sok emlék és lelet maradt az utókor számára, például a Budapesten található Aquincumban. A Római Birodalom bukását követően pár száz év múlva jelentek meg őseink Pannóniában a honfoglaláskor. A magyar történelemben a szakképzés ennek ellenére már a honfoglalás előtt jelen volt. Már akkor is „mesterek” készítették a mindennapos használati tárgyakat, a tudás pedig „apáról fiúra szállt”. A középkorban az egyháznak volt meghatározó szerepe. II. Géza király számos nemzetiséget telepített be Magyarországra. Ezek a betelepülők természetszerűen hozták magukkal saját szakmáikat, szaktudásukat, szorgalmukat és szervezeti formáikat. V. István uralkodása alatt jelentősen fejlődött a kézműipar és a kereskedelem, hiszen jelentős szabadságot biztosított képviselőinek. Az Anjouk uralkodása alatt az iparfejlődés új irányt és lendületet vett. Ekkor váltak a céhek országszerte általánossá. A napjainkban is ismert első céhszabályzat Kassáról származik, ez az ottani szűcsök céhszabályzata. Károly Róbert - a főnemesek hatalmának korlátozására törekedve - támogatta a városokat és az iparosokat, 1402-ben pedig az országos rendek sorába iktatta őket. Ekkor már érvényesült a céhek szerinti elkülönülés és a szoros munkamegosztás. A céh azonos szakmával foglalkozók szervezete volt. Védte tagjainak érdekeit, szabályozta a munka és a termelés folyamatát, gondoskodott a szakma utánpótlásáról és „továbbképzéséről”. A céhbe való bekerülésnek és a mesterré válásnak igen kemény útja volt. Akik ide tartoztak, fiatalon kezdték el tanulni az adott szakmát. Inasként kezdtek, a szakmai rangsor végén álltak. Legényekként másutt is szerencsét próbáltak, majd a „remek” sikeres elkészítése után és a mesternek járó juttatások megadása után maguk is mesterekké váltak. Magyarországon a mezőgazdaságban használt eszközök előállításának szakmái fejlődtek (például: kovács, bognár, asztalos, öntő stb). A kovácsmesterség már viszonylag korán szerepel a hazai szakmák között. További jelentős szakmának számított az ötvösmesterség. A XVII. és XVIII. század iparosainak nagy részét már a céhekben képezték. Főleg a XVII. századra esnek azok az iskolaalapítási törekvések, amelyek a későbbiekben meghatározták a szakképzést: Apáczai Csere János (1655 - „Magyar Enciklopédia” művében többek között a mezőgazdaságról és várépítésről írt); Gróf Esterházy Ferenc (1776 - a pozsonyi Tallóson a mezőgazdasági ismeretek oktatása); Gróf Esterházy Miklós (1786 - váci katonai nevelőintézet); Tessedik Sámuel (1779 - Európa első számú gyakorlati gazdasági ipari szakiskolája Szarvason) Az 1760-as évek elejétől a Habsburg Birodalom közoktatás-politikája hatott Magyarország tanügyeinek az alakulására. 1763-ban Selmecbányán megalakult a bányászati szakemberképző iskola; 1764-ben az uralkodó felállította a magyar tanügyek intézésére a Tanügyi Bizottságot; 1770-ben Mária Terézia megalapította a selmecbányai bányásziskolát, amelyből a későbbi Bányászati Akadémia lett; 1782-ben II. József megalapította a budai egyetemen a Mérnökképző Intézetet, ahol elsősorban földmérnököket és vízügyi szakembereket képeztek. Az 1783-as rendelet kötelezővé tette a céhekben ipart tanuló inasoknak a vasárnapi rajziskola látogatását. XIX. század fordulóján az ország fejlesztése és iparosítása halaszthatatlanná vált. Az 1832-36. évi országgyűlés hazánk ipari és műszaki oktatásával kapcsolatban fontos határozatokat hozott. Például elhangzott egy indítvány egy magyar műegyetem felállítására. 1844-ben királyi rendeletben megalapították a József Ipartanodát Pesten, ami a későbbi Budapesti Műszaki Egyetem jogelődje volt. A diákok mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi képzési formák közül választhattak. A Habsburg – abszolutizmus idején az 1849-es középiskolák szabályzata kétfajta középiskolát különböztetett meg. A 6 osztályból + 2 év líceumból álló gimnáziumot és a 6 osztályos reáliskolát. Ez utóbbi kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági képesítést adott. A német tannyelvűvé vált és a pesti egyetem mérnökintézetével egyesült József Ipartanoda felsőfokú Technikai Intézet lett. A dualizmus korszakában lassan ugyan, de megindult a fejlődés. Az 1867-es kiegyezés után beindult a nagyipar fejlődése, ami igényelte a jól képzett szakembereket. Komoly előrelépést jelentett az 1872-es I.

Ipartörvény, amely hatályon kívül helyezte a céheket, valamint szabályozta a tanoncképzést. 1884-ben megszületett a II. Ipartörvény, mely végre tanonciskola vagy tanfolyam felállítására kötelezte azokat a városokat és községeket, ahol legalább 50 inast foglalkoztattak az iparosok. Valóban középfokú intézménynek az úgynevezett felső ipariskolák számítottak. Ezek a polgári iskola IV. osztályát végzettek számára - egy előzetes gyakorlati év után - 3 éves szakképzést nyújtottak, érettségit azonban nem adtak. A főváros első ilyen intézményében 5 szakosztály működött; építészeti, gépészeti, vegyészeti, fém- és vasipari. A bethleni konszolidáció időszakára a szélsőségek elutasítása a jellemző és az új ideológiának tekintett „keresztény nemzet” gondolata. A középiskola reformja tulajdonképpen semmi új változást nem hozott az iskolarendszerben, mert továbbra is csak megerősítette a nyolcosztályos középiskolát. Az 1922. évi 12. törvény szabályozta az iparostanonc-képzés új rendjét. Ennek alapján jelent meg 1924-ben az új tanonciskolai szervezeti és szabályzati terv. Az 1938-ban kiadott törvényben az addigi iskolaszerkezetet újraszabályozták: „gyakorlati irányú középiskolává” minősítették a felsőkereskedelmi, mezőgazdasági és felső ipariskolát. 1945-ben már voltak szakiskolák középiskolai rangban Magyarországon. Számuk nagyon kevés, mivel még mindig a gimnáziumok voltak túlsúlyban. 1948/49-re a szakiskolák száma meghaladta a gimnáziumokét. Az 1949-es fordulat legtöbb területen nyomot hagyó célja, a nehézipar, gyáripar rendkívüli mértékű fejlesztése volt. Ennek megfelelően az iparoktatás irányítását átvette a Munkaerőtartalékok Hivatala. A tanulóidőt 2, illetve 1 évre leszállították, megszüntették a kisipari tanulóintézeteket, rátértek a kétműszakos oktatásra. A tanműhelyekben bevezették a produktív munkát, azaz a termelést.

2.2. Az ipari technikumok létrejötte Az 1950-es évek elején a történelmi hangulat, a gazdasági és politikai légkör elsősorban az ország nehéziparának fejlesztése azt a kérdést állította előtérbe, hogy szükséges egy szakmailag jól képzett munkás és középvezetői káderréteg kinevelése. 1950. november 12-én végre megszületik a rendelet az ipari technikumok és a közgazdasági középiskolák felállításáról. Ennek megfelelően 1951/52-ben bővült a technikumi hálózat, új tagozatok jelentek meg a középfokú szakoktatás intézményeiben. Ezzel tulajdonképpen sikeresen beindult a középfokú szakoktatás. 1955-56-ban jogszabályok szintjén is újraszabályozták a technikumi rendszert. A törvény a következőket mondja ki a technikum mint iskolatípus általános feladatáról: - célja, hogy az ipar különböző ágai számára a haza érdekében művelt, hazaszerető szakembereket neveljen; - meghatározott ipari területeken, a gyártási műveletekről, a termelőeszközök kezeléséről, szerkezetéről, a termelésre ható tényezőkről, valamint a berendezések üzembenntartásáról szilárd középfokú szakmai elméleti ismereteket adjon; - a tanulók számára szakmájuknak megfelelő egyéb ismeretek és készségek elsajátításához megfelelő gyakorlati képzést biztosítson; - mindemellett megfelelően biztosítsa az általános műveltség megszerzéséhez szükséges feltételeket. Az 1956-os politikai események az oktatásban is komoly feszültségeket gerjesztettek. Az ipari tanuló képzés megoldatlan problémái – más politikai folyamatok által felerősítve – tanulók százait sodorta fegyveres harcba. Nagyon nehéz időszak következett, nemcsak az oktatás területén, hanem az ország gazdasági életében is. Társadalmunk szerkezete megváltozott. A legfontosabb feladat az volt, hogy az iskolát közelebb kell hozni az élethez, a termeléshez. A reformot előkészítő munkálatok még 1957/58-ban megkezdődtek. Ez a reform nem volt más, mint az elért eredmények ésszerű továbbfejlesztése.

3. AZ ISKOLA HŐSKORA, A MINŐSÉGI SZAKKÉPZÉS FELTÉTELRENDSZERÉNEK KIÉPÍTÉSE 3.1. Az iskola alapítása Csepel újkori életének jelentős határválasztója a Csepel Művek idetelepülése, amihez az engedélyt 1892-ben kapták meg az alapítók. Ettől kezdve összefonódik a gyár és a település története. A Csepeli Vasművek alapítói Weiss Manfréd és Weiss Berthold először 1882-ben létrehozták az első magyar konzervgyárat. Tulajdonosai mindig előrelátóak voltak, alkalmazkodtak a változó korok változó igényeihez. 1911-ben megalakult a Csepeli Acélgyártó Üzem ahol a Siemens – Martin technológiát alkalmazták. Nagy előnye volt a konkurenciával szemben, mert helyben volt öntödéje és kovácsműhelye. Létrejött a Csepeli Csőgyár, amely az első melegen hengerelt varrat nélküli csőgyártást valósította meg Magyarországon. Csepel oktatásában is változás állt be, 1912-ben községi jellegű iparos tanonciskola alakult, 2 tanárral és 40 fő tanulóval. A gyár termelése az 1920-as években ismét új profillal bővült, beindult a kerékpár- és a varrógépgyártás. A község lakosságának a száma rohamosan nőtt és hamarosan elérte a 40 ezret. Megindultak a törekvések arra, hogy Csepelt várossá nyilvánítsák. Az 1940-es évek végén a Szent Benedek Rend segítségével az első létrehozott középiskola a Jedlik Ányos Általános Gimnázium volt. 1950-ben egy „Ipari Gimnázium” létesítésének gondolata vetődött fel. A tervezési munkákat az Oktatásügyi Minisztérium irányította, a tanulók beiskolázását a Fővárosi Tanács Oktatási Osztálya szervezte és a beiratkozás a Jedlik Ányos Általános Gimnáziumban történt. 1950. július 5-én a csepeli „Ipari Gimnáziumnak” már 96 beiratkozott tanulója volt. Három párhuzamos osztály indult és a II. Rákóczi Ferenc úti Általános Iskola régi épületének I. emeletén kapott három termet. 4 főhivatású tanárt neveztek ki, egy fizika-matematika, egy kémia-biológia szakost, ábrázoló-rajz és egy műhelygyakorlat szakos tanárt. Az iskola igazgatásával ideiglenesen dr. Pozsonyi Tivadart, a Jedlik Ányos Gimnázium igazgatóját bízták meg. Az I. félévben a műhelygyakorlat hiánya nehézségeket okozott, mivel az Erzsébeten és Csepelen létesített új iskolák számára a pesterzsébeti gimnázium alagsorában a tanműhely csak december 1-jére készült el. Már az első évben működött tanulószoba körülbelül 30-as létszámmal. A tanulók nagy része kapott ösztöndíjat, ruha- és könyvsegélyt. A tanulók többsége a csepeli munkásság gyermekei közül került ki. KÉP4: AZ ISKOLA ÉPÜLETÉNEK TERVE 1951 tavaszán megindult az új iskolaépület építése. Ideiglenesen műhely céljaira, az akkori épület földszinti részét vették igénybe és ott lakatos-, gép-, hegesztő- és kovácsműhelyt rendeztek be. A következő tanév (1951/52) már új változásokat sejtetett, mert az iskola irányítását a Kohó- és Gépipari Minisztérium Oktatási Osztálya vette át. Igazgatónak Kálmán László mérnök-tanárt nevezték ki. Öt új osztályt iskoláztak be és ezzel a fiatal iskolának összesen nyolc osztálya lett 300 fővel. Ennek megfelelően ez a tanév - a megnövekedett létszám miatt - már 12 főhivatású tanárral indulhatott meg. Az év folyamán Kálmán László igazgatót a Vendel utcai technikumba helyezték át. Az intézményben ekkor az ötvenes évek gazdasági és oktatási elvárásainak megfelelően öntőtechnikus, gépésztechnikus és gépgyártás-technológia technikus szakok működtek. KÉP2: AZ ISKOLA FŐÉPÜLETÉNEK ELKÉSZÜLÉSE A szemtanú így emlékezik az iskolaépület felépülésére: VISSZAEMLÉKEZÉS A KOSSUTH TECHNIKUM SZÜLETÉSÉRE 2002. szeptember 19-én a jubileumi év nyitóünnepségén - szemben állva az iskolával - döbbentem rá, hány év telt el azóta, hogy kossuthos lettem. Ráadásul milyen mozgalmas évek! 52 évvel ezelőtt a csepeli Rákóczi úton kezdtük meg tanulmányainkat a 6. sz. Gépipari Technikumban. Az évnyitón tájékoztattak bennünket arról, hogy az iskola rövid időn belül új épületbe fog költözni. Az első napok egyikén rövid kirándulásra indultunk új iskolaépületünk helyszínére. Ekkor találkoztunk először az üres telekkel. Többször eljártunk ezen a sarkon elképzeltük, hogyan fog kinézni az új épület. A következő találkozás már év vége felé történt. Munkanapot szerveztek részünkre, ahol tanárainkkal együtt építőanyagokat, téglákat, cementzsákokat segítettünk lerakodni. Nyári szünetben önkéntes jelentkezés alapján egyhetes turnusokban dolgoztunk az építkezésen. Nem volt kötelező, de alig emlékszem olyan diáktársamra, aki ezen a munkán ne vett

volna részt. Ekkor láttuk meg az első „nagy gödröt”, az iskola kiásott pincéjét. A folyamatosan végzett munka eredményeként őszre már álltak a falak. Tél kezdetére a nyílászárók is helyükre kerültek, hamarosan az iskola tetőt is kapott. Megindult a műhelyépület építése is. Amikor lehetőségünk adódott, jöttünk dolgozni, segíteni. Az események felgyorsultak, ’52 tavaszán a berendezési tárgyak behordásában, felszerelésében segédkeztünk. Az 1952/53-as tanév már az új épületben ért bennünket. Tán két tanév telt el és iskolánk felvette Kossuth Lajos nevét. Azóta gondolok rá és emlegetem az iskolát mint „A KOSSUTH”. Gondolom régi diáktársaim is így vannak ezzel! Mindennap, amikor iskolába jöttem – bár ez csak a későbbiekben, az évek múlásával tudatosodott bennem – büszkén, jó érzéssel néztem az épületre, szinte saját munkámat is láttam az elkészült új iskolában. Ez a büszkeség, ez a jóérzés tért vissza a lelkembe most is, ahogy szemben álltam az iskolával, néztem a felfrissült, de mégis ódon épületet. Kívánom, hogy az elkövetkezendő években minden volt, jelenlegi és leendő kossuthos diák ilyen szeretettel, jó emlékekkel gondoljon Alma Materére. Józsa Sándor öregdiák

3.2. A 6. számú Kohó- és Gépipari Technikum Erő- és Szerszámgépgyártó tagozat Az iskola építése olyan gyorsan haladt, hogy 1952-re elkészült a főépület. Ennek megfelelően a diákok a harmadik évet (1952/53) már az új épületben kezdhették meg, a mai helyén, a Kossuth Lajos utcában. Még a tanév megkezdése előtt, 1952 augusztusában Cser Gábor igazgató került az iskola élére. Ebben a tanévben újabb 200 tanulóval gazdagodott az iskola diáksága, az osztályok száma 13 lett, így összesen már 400 főre növekedett a tanulólétszám. Az iskola neve ebben az időben, egészen 1956-ig 6. számú Kohó- és Gépipari Technikum Erő- és Szerszámgépgyártó tagozat volt. Ebben az évben kerültek az iskolába az első mérnöktanárok, és a Csepel Vas- és Fémművek is sok segítséget nyújtott, így a Kossuth-díjas Szentpéteri László mérnök-tanár is itt dolgozott ebben az időben. Az iskola tanműhelye még a régi helyén maradt, mert a tanműhely épülete különböző gátló körülmények miatt nem készült el a főépülettel egy időben. Az új tanműhely átadására csak 1953 szeptemberében került sor. Az újonnan elkészült tanműhely a következő részekből állt: lakatos műhelyek az előképzéshez, gépműhely sok szerszámgéppel, melyek a korabeli viszonyokhoz képest igen korszerűek voltak, hegesztő műhely, motoros műhely, öntöde, amely a kor viszonylatában milliós nagyságrendű termelési értékeket hozott létre. Ekkor még csak kis kúpoló kemencével rendelkező, hivatalos nevén szürke vasöntöde volt, aminek az építkezése 1954/55-ben fejeződött be, (ezzel párhuzamosan folyt a szertárak és a tanműhelyek felszerelése is). Természetesen az évek során bővítették az öntödét, nagy kúpoló kemencét építettek, és így lett később precíziós öntöde. Az itt tartott szakmai gyakorlatoknak az volt a legnagyobb előnye, hogy a diákok olyan munkadarabot készítettek, amit később fel is használtak a gazdaság egyéb területein. KÉP6: AZ ÖNTÖDE Az öntöde létrehozása egyben azt is jelentette, hogy az iskola az 1953/54-es tanévben új tagozattal bővült, ennek megfelelően az öntőipar számára is képeztek technikusokat. Az 1953/54-es tanévben ad először a csepeli technikum technikusokat az iparnak. A legelső osztályba beiratkozott 120 tanulóból 58 érte el a negyedik évet és szerzett technikusi oklevelet. Ugyanebben az évben történik meg az iskola hivatalos átadása is. Az átadási ünnepélyen jelen volt Erdei Gruz Tibor oktatásügyi miniszter, valamint Magyar János a kohó- és gépipari miniszter első helyettese. Az 1955/56-os iskolaév végén Cser Gábor igazgatót a Kohó- és Gépipari Minisztérium más munkaterületre helyezte és újra Kálmán László igazgató került az iskola élére. Az 1956/57-es esztendő az iskola életében újabb nehézségeket, zökkenőt hozott. Az ismeretes történelmi események miatt az iskola épülete megrongálódott. A károkat a minisztérium anyagi segítségével gyorsan helyrehozták és még abban az évben - az osztályszámok nagymértékű csökkenése miatt - végre lehetett hajtani az iskola belsejének részbeni átépítését, az irodahelyiségek és a szertárak bővítését, KISZ-szoba létesítését és a rajzterem nagyobbítását.

Az 1957/58-as tanévben a pesterzsébeti technikum diákotthonának zsúfoltsága miatt a technikum kollégista tanulói az iskola épületében, a földszinten létesített kollégiumban nyertek elszállásolást. A diákotthoni tanulók létszáma körülbelül 50 fő volt. Főleg a kevésbé népszerű öntő tagozat tanulóinak biztosítottak elhelyezést. Ettől az évtől kezdve az egyes évfolyamok osztályszámai állandósultak. A gépész tagozatra 3 osztályt (115 tanuló), az öntő tagozatra 1 osztályt (37 tanuló) iskoláztak be. KÉP7: AZ ISKOLAJELVÉNY Az iskolajelvény 1957-ből, tervezője Majláth Kálmán (1955-59-ig iskolánk diákja), aki az emlékkiállíátsra kölcsönözte az elkészült mintadarabot, e levél kíséretében: KÉP8: (nincs aláírás) Az iskola alapításának kezdetétől a mindenkori nevelőtestület gondot fordított a tanulók önkifejezésének, kreativitásának kibontakoztatására. Az oktató-nevelő munka szerves része volt a kultúra ápolása, tisztelete, megszerettetése a diákokkal. Ebben a munkában szerencsésen ötvöződött a közösségi szellemet erősítő színjátszás és a kórusmozgalom. KÉP9: A SIKERES VEGYESKÓRUS KÉP10: A KÓRUS IDŐNKÉNT ZENEKARRAL IS KIEGÉSZÜLT Az első színjátszó csoport l953-tól kezdte meg működését Vass József tanár vezetésével. Sikert és felejthetetlen közös élményt ajándékoztak diáknak, tanárnak egyaránt. KÉP11: A SZÍNJÁTSZÓ CSOPORT A LEÁNYKÉRŐ CÍMŰ VÍGJÁTÉKOT ADJA ELŐ 1956-BAN Az iskola megépítésekor a szép, nagy tornaterem kiegészült színpaddal, így itt a testnevelés órákon túl kulturális rendezvények, ünnepélyek valósulhattak meg. A sportudvar kialakítása később történt meg. A testnevelés órák mellett az iskolai sportélet is hamar megindult. Főleg a labdajátékok - labdarúgás, kézilabda, kosárlabda - voltak népszerűek. KÉP12: DÁVID SÁNDOR SPORÚJSÁGÍRÓ, SPORTRIPORTER, 1955-BEN VÉGZETT ISKOLÁNKBAN Dávid Sándor, a valamikori diák, vívó, majdan sportújságíró, hat olimpia szakavatott kommentátora (vívás, lovaglás, cselgáncs, sportlövészet sportágakban) így emlékezik meg a kossuthos Tróger és Kopasz tanár urakról Szaltószabadság című könyvében: . „Én például egy idős tornatanáromra emlékszem a legnagyobb szeretettel, akinek a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, semhogy ilyesmiken törje a fejét. Perényi tanár úr sportember volt a szó klasszikus, igazi értelmében."All round" - azt hiszem, az angolok ezt a kifejezést használták reá. Nem volt a sportnak olyan ága, olyan vállfaja, amely iránt ne érdeklődött volna, és ne igyekezett volna felhívni a mi figyelmünket is rá. Szentségtörésnek hangzik, de leírom, hogy nem röstellt olykor a dupla órájából tíz, sőt húsz percet is arra pocsékolni, hogy ismertesse a hét legfontosabb sporteseményeit, eredményeit, meséljen azok szereplőiről, akiket személyesen ismert, felkeltse érdeklődésünket a nem vagy csak kevéssé ismert sportágak iránt. Ma is úgy látom őt, amint ül az asztal sarkán, zakóját levette, két hüvelykujját a nadrágtartójába akasztotta (ezért lett átkozott humorunk révén Trozsó tanár úr, így becézvén a hózentráger trógerből alkotott nevét), és meséli kedves történeteit. Például azt, amikor Ausztriában járva, még századunk elején, megismerkedett a sísporttal, s ekként egyike volt azoknak, akik hazahozták, meghonosították az akkor legmodernebb síkötést. Igen, nyilván kitalálták már: ő tudott Bilgeriről is mindent. És ha most megkérdezhetném: "Tanár úr, ezt a csizmát is, ugye, ő találta ki?" akkor biztos lehetnék a pontos, korrekt válaszban. Sőt. Lehet, hogy összehozná Bilgerit a tornával is. Talán nem is lenne olyan nehéz. Hiszen komoly sportember, de akár csak az átlagember is, egyszerűen nem lehet meg torna nélkül. Hogy miért nem, az egyszerű. Mert nem tudja elkerülni. Mi sem tudtuk annak idején. Egy másik testnevelő tanárom nem az asztal sarkán ül, hanem áll a középiskola aulájában, télikabátban. Alig idősebb mint mi, egyelőre még azt sem tudjuk, hogy ő lesz az új testnevelőnk. Ha nem lenne

meglehetősen kopasz, talán le is tegeznénk. Ehelyett szájtátva bámuljuk a trükkjét: keze a zsebében, a markában stopperóra, mi bemondjuk, hány másodpercnél állítsa meg, ő kihúzza a zsebéből az órát, mutatja - és mindig hajszálra annyi, amennyit kértünk. "Ez tiszta csalás" - vélik többen, ő meg jót nevet. "A levegőben nem lehet csalni. Mert ismeritek a viccet a dadogós ejtőernyősről?..."Kiderült, hogy ejtőernyőzik. És tornázik hozzá. "Vagy csak mondja." "Úgy gondolod, öcsi?" Erre ott helyben fölmegy szép lassan, komótosan erőkézállásba. Télikabátja a fejére borul, a zsebeiből hullik a kőre az aprópénz, kulcsok, mifene. "Így kell ezt valahogy csinálni. De különben majd ti is szépen megtanuljátok." Mi. Erről szó sem lehet. Közölnénk is vele, de közben bemutatkozik. "Sáritz Ferenc vagyok. Én foglak tanítani benneteket." Szeretném mindjárt leszögezni, hogy Sáritz "Kopasz" nem költött alak. Az utóbbi néhány évben a sportlövő-válogatott kondicionálóedzője. A mi osztályunk egyharmada pedig körülbelül a negyedik év végére tudott előre szaltót ugrani. Minden szívből jövő ellenkezésünk dacára. Ellenkezésünket a Sáritz-féle pirulákkal törte le: hasizom-erősítő gimnasztikával, az idők végeztéig. Pontosabban addig, amíg nem volt kedvünk valami komolyat tornázni vagy legalábbis értelmesen viselkedni. Volt. (…) Kopasz tanár úr nem vitette ki a tornateremből a tornaszereket. Viszont huszonegy gyerekből három birkózott, beleértve az egész iskola legkiválóbb matematikusát Engelmannt is, aki ma az egyik amerikai egyetemen tanít matematikát; kettő vitorlázórepülő volt, kettő atletizált, Reiner Jocó hokizott, Jakab gyorskorcsolyázott és bennünket evett a sárga irígység, amikor reggel a jégről jövet a hóna alatt cipelte azt a gyönyörű bordó, kötött koriruháját. Ketten vívtunk, Erdősi Vera a Vasas négyesében evezősbajnok lett, a focistákat nem is számolom, és Égerer Misi is, a kis, vézna, szemüveges Misi, kiderült, hogy a legerősebb mindünk közül: súlyemelésben vitte a bajnokságig. És nem a miénk volt a legjobb osztály! Németh Feri például, akiből az öttusa olimpiai bajnoka lett Rómában, fölöttünk járt egy évvel.” KÉP13: NÉMETH FERENC ÖTTUSÁZÓ, 1954-BAN VÉGZETT ISKOLÁNKBAN, AZ 1960-AS RÓMAI OLIMPIA KÉTSZERES BAJNOKA

4. ÚJ KÉPZÉSI FORMÁK KERESÉSE, A SZAKKÖZÉPISKOLAI RENDSZER KIALAKÍTÁSA, PROFILVÁLTÁS 4.1. Eredmények, korszerűsítések, áttérés a szakközépiskolai rendszerre, Kossuth Lajos nevének felvétele Az iskolareform előkészítésére alakult egy szakoktatási albizottság, az Oktatási Reformbizottság, amely 1960 februárjában összefoglalta a szakoktatás továbbfejlesztésének globális kérdéskörét. Kiemelte, hogy a szakoktatás feladatait az általános iskola 8 osztályára épülő 2 és 3 éves ipari tanuló iskolák, illetve az általános iskolára épülő 4 éves technikumok látják el. Az állam kemény munkával, de létrehozta az egységes szakmunkásképzés rendszerét. Az ipari tanuló iskolák szakmunkásvizsgára készítették elő a tanulókat. Ezekben az intézményekben a gyakorlati képzés és az elméleti oktatás aránya 4+1, ami biztosította a megfelelő szakmai képzettséget, de a végzős tanulók általános műveltsége alacsony, azaz az iskolák nem igazán készítették fel a tanulókat magasabb fokú tanulmányokra. Ennek megoldására a bizottság javaslatot is tett: megfelelően kvalifikált szakmunkásokat és a jövő technikusainak alapképzését a középiskolák rendszerébe ágyazott szakközépiskolák képezzék. A szakközépiskolák tanulmányi ideje 4 év, céljuk szakmai irányú középfokú műveltség és egy szakmában szakmunkás végzettség nyújtása legyen, a tanulók érettségit és szakmunkásvizsgát tegyenek. Az iskola elvégzése után így a diákok szakmájukban elhelyezkednek, vagy felsőfokú szaktechnikumba, illetve egyetemre jelentkezhetnek. A technikumok és gimnáziumok nagy részéből 4 éves szakközépiskolákat kell létesíteni, amelyek érettségit adnak, magasan kvalifikált szakmunkásokat képeznek és mindemellett a felsőfokú tanulmányokra is előkészítenek. Ezt 1968-ig teljes rendszerben ki kellett alakítani. 1961-ben először jött létre olyan egységes közoktatási rendszer hazánkban, amelynek az alsó- és a középfokú szakképzés is szerves része volt. Ezzel a szakmunkásképzés a középiskolákban valósul meg. 1960/61-ben már 47 iskolában folyt ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi irányú szakközépiskolai képzés. Az 1961. évi III. törvény alapján létrehozott szakközépiskolákban az általános műveltségi anyag tartalma lényegében megegyezett a gimnáziumi tantervek előkészítő fázisában feltételezett középiskolai műveltségi

tananyaggal és a tanítandó közismeretei tananyag minimumát tartalmazta. Megalkotásával tehát a korábbi háromszintű (szakmunkás, technikus, mérnök) képzés helyébe az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és a kereskedelem területén négyszintű szakképzési rendszer lépett, melyek a következők: szakmunkás, középfokú technikus, felsőfokú technikus és a mérnök. Az 1965 utáni évekre a szakmunkásképzés korszerűsítésére irányuló reformok voltak a jellemzőek. Kísérleti jelleggel létrehozták az úgynevezett emelt szintű („B” tagozat) képzést. Ennek az volt a célja, hogy a szakmunkások is, megszerezhessék a középfokú műveltséget. A következő fontos momentum a szakközépiskolák történetében az, hogy felmerült a „túlzott szakosítottság” problémája, amit meg kellett szüntetni átfogóbb szakmacsoportok kialakításával. Az oktatás tartalmának kialakításánál pedig arra kell törekedni, hogy egy-egy szakmacsoporton belül a tanulók olyan széles alapképzést kapjanak, amelynek révén a végzettek képesek lesznek a termelőfolyamattól a középirányításig terjedő területen való munkavállalásra. Az új szakközépiskolák szakosítása során kezdetben 37 szakmacsoportot alakítottak ki. Ennek megfelelően az 1965. évi törvény kimondta, hogy a szakközépiskolai képesítés: - általános irányú középiskolai végzettséghez kötött munkakörök betöltésére; - a szakmai ágazatnak megfelelő középfokú végzettséget igénylő munkák végzésére; - valamennyi felsőfokú oktatási intézményben felvételi vizsgára való jelentkezésre jogosít. A fentieknek megfelelően 1965 szeptemberében megkezdték működésüket a szakközépiskolák. A szakközépiskolai képzés ipari, építőipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, közlekedési, hírközlési, közgazdasági, egészségügyi, illetőleg a gazdaság igényeinek megfelelően más ágazatokban folyik. Az 1960/61. tanév végén az iskola közel egy évtizedes munkáját lezáró kiállítás nyílt az iskolában. A tanulók és tanárok által készített tablók, dokumentumok híven tükrözték az iskolában folyó tartalmas szakmai, pedagógiai, művészeti, kulturális munkát. kép14: AZ ISKOLA KORABELI FELSZERELTSÉGÉNEK MUTATÓI A korabeli kiállítást meglátogató vendégek elismeréssel nyilatkoztak az iskola eredményeiről, felszereltségéről. KÉP15A-B: A KIÁLLÍTÁS EMLÉKKÖNYVÉNEK BEJEGYZÉSEINEK Az iskola működésének első évtizedében nemcsak a szakminisztériumnak, az ipar, a szakma, a pedagógia elismerését bírta, hanem a szülők, diákok szeretetét. A mellékelt fotók is bizonyítják a korabeliek visszaemlékező szavait, hogy színes, sokoldalú diákélet zajlott az iskola falai között saját kórussal, zenekarral, színjátszó csoporttal. KÉP16: A ZENEKAR DIÁKOKBÓL VERBUVÁLÓDOTT KÉP17: .A HÁZIBULIK HANGULATA AZ ISKOLA FALAIN BELÜL A hatvanas évek újabb sportsikereket is hozott az iskora számára egyéni sportágban. Csermely József evezős olimpiai ezüstérmes lett Mexikóban. KÉP18:CSERMELY JÓZSEF EVEZÉSBEN OLIMPIAI EZÜSTÉRMES, 1963-BAN VÉGZETT ISKOLÁNKBAN Az 1960-as évekkel kezdődő - több mint egy évtizedet felölelő - időszakban jelentős fejlődést mutat az iskolában folyó pedagógiai munka. 1962-től kezdődően először a Budapesti Műszaki Egyetemmel együttműködve valósul meg a gyakorló iskolai tevékenység. A majdani műszaki tanárok gyakorlati képzési helyévé válik az iskola. 1965-től kezdődően a szakfelügyeleti továbbképzések helyszínéül is szolgál az intézmény. Mindezek az iskolában folyó szakmai munka példaértékét mutatják. Az igazgató, Kálmán László elsőként végzi el a testületből a mérnök-tanári szakot a Budapesti Műszaki Egyetemen és tanártársait is ösztönzi e képzettség megszerzésére, így presztizzsé válik az iskola nevelői körében a továbbtanulás. Az 1964/65-ös tanévben az osztályszámok további bővítéseként a gépész tagozatra négy, az öntő tagozatra egy osztályt iskoláztak be. A nevelői létszám alakulása: 23 fő elméleti, 13 fő gyakorlati tárgyakat tanított. Ekkor az iskola már felvette Kossuth Lajos nevét, így lett Kossuth Lajos Gépipari Technikum.

KÉP19: A LEGKORSZERŰBB SZEMLÉLTETŐ ÉS KISÉRLETI ESZKÖZÖK NÖVELTÉK A TANÍTÁS HATÉKONYSÁGÁT Az iskola tanműhelyei az évek során többször - az igényeknek és az újabb technológiai eljárások követelményeinek megfelelően – bővítést, illetve átépítést igényeltek. Az 1963/64-es évben az egyes kisebb műhelyek szétszórtságát megszüntették, továbbá az új tanterveknek megfelelően laboratóriumokat és szertárakat létesítettek. A KGM Oktatási Osztályának segítségével jelentős mennyiségű felszerelést vásároltak és sikerült a szakmai oktatás színvonalát az előző évekhez képest emelni. 1965-ben 7 darab EAN-1000 csúcsesztergapadot készítettek. Elkészült a kúpoló kemence és 10 darab mérőasztal az elektromos laboratórium részére. 1966-ban az Egyesült Izzó részére elkezdték az öntést. Még az év nyarán a főépületben lényeges átalakításokat végeztek. Tíz új szertári helység létesült, azokat be kellett rendezni. Előadótermeket készítettek elő a kabinetrendszerű oktatás számára. KÉP20: TANÁRI KABINET Az 1966/67-es évben megkezdődött az iskolában a szaktantermi (kabinetrendszerű) oktatás, ami azt jelentette, hogy minden tantárgyat külön tanteremben tanítottak. Az alagsori raktárhelyiségeket központi ruhatárrá alakították át, és ősztől kezdve biztosították a tanulók kabátjainak osztályonkénti ruhatári elhelyezését. Ugyanebben a tanévben megkezdődött az iskola déli szárnyán egy háromszintes új épületrész építése, amit az 1967/68-as tanévben már az oktatás számára igénybe is vettek. Itt található minden szinten egy-egy nagy előadó, amelynek akkori színvonala és berendezése főiskolai, illetve egyetemi jellegű volt. 1967. november 20-án volt az épületrész ünnepélyes átadása, amelyen megjelent a KGM részéről Kovács István és dr. Kocsis József miniszterhelyettes. KÉP21A,B: AZ ÚJ ÉPÜLETSZÁRNY ÉS AZ EGYIK ELŐADÓTEREM Más szempontból is nevezetes volt az 1968/69-as tanév, hisz a következő évfolyamtól kezdődően kerül majd bevezetésre a szakközépiskolai képzés az országos megjelenéssel szinte azonos időpontban. Ugyancsak ebben az évben részesült Kálmán László igazgató állami kitüntetésben, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. Egy korabeli dokumentum így értékeli munkáját: KÉP22: KÁLMÁN LÁSZLÓ IGAZGATÓ „Kálmán László, igazgató 12 éve áll az iskola élén és 25 éve dolgozik az oktatásügy szolgálatában. Sokéves munkája eredménye látszik meg nemcsak az iskolában, hanem iparoktatás más területein. Az iskola fejlesztésével., bővítésével, jelenleg az öntödei rész tervezésében, a munkák irányításában és ellenőrzésben való igen tevékeny részvételével rendkívül nagy` munkát végzet. Az iskola fejlesztésén, bővítésén, a kabinetrendszerű oktatás bevezetésén és korszerűsítésén túl az iskola minden nevelő-oktató munkájából jelentős részt vállal, kezében tarja az elméleti-gyakorlati oktatás irányítását, a szakmai és közismereti tárgyak kabinetjeinek szertárainak mintaszerű fejlesztését, kiegészítését, a gyakorlati oktatás előkészítésének és vezetésének mintaszerű ellenőrzését. Ellenőrző és irányító tevékenységének köszönhető, hogy az igen nagy létszámú iskolában mintaszerű a rend és tisztaság, színvonalas az oktatás, eredményes a tanulók erkölcsi, ideológiai és társadalmi nevelése. Igen sokat tesz a tantestület egységéért, a tanári munka eredményességének, hatékonyságának növeléséért. Német, lengyel és cseh testvériskolákkal való gyümölcsöző kapcsolat révén az iskola eredményeit külföldön is megismerték, külföldön járt tanulóink pedig a kellemes élményeken túl. igen sok értékes tapasztalatot is szereztek. Ezeknek a kapcsolatoknak a kiépítése szinte egészében az igazgató érdeme. Nemcsak az iskolai munkában, de a középfokú szakoktatás irányításában is vezető szerepet játszik. A módszertani és szakfelügyeleti csoportok vezetésén túl részt vesz az országos szakoktatási munkákban, az új szakközépiskolai oktatás előkészítő munkában éppúgy, mint az országos jellegű pedagógiai problémák megoldásában szakfelügyelet szervezése-tervezése; módszertani csoportok létrehozatala, szervezése, irányítása. Két év óta a TESCO szervezésében az Egyesült Arab Köztársaság szakoktatóinak képzésével igen fontos nemzetközi oktatómunkát vállalt az iskolában, biztosította a jövendő arab tanárok egy részének módszeres, színvonalas felkészítését,, elméleti és gyakorlati képzését. A nemzetközi tárgyalások eredményeként elismerést szerzett oktatásügyünknek egy távoli országban.

Az új gazdasági mechanizmus bevezetése az iskolára sem volt hatástalan. Azon elgondolásból kiindulva hogy az iskola korszerű felszerelését kihasználva az oktatás célkitűzését maximálisan figyelembe véve, továbbá államunknak az iskolára fordított költségeit csökkentve - valamennyi KGM. technikumban először - Kálmán László igazgató kezdeményezése alapján, olyan kooperációs kapcsolat épült ki a Kossuth Technikum és az Egyesült Izzó Vállalat között amely a népgazdaság szempontjából, is jelentős. Az iskola jelenleg egymillió forint értékben igen bonyolult öntvényeket szállít az Egyesült Izzó részére, amelyet állami vállalat - a rövid határidő miatt - nem teljesíthet. E kezdeményezés, igen eredményesnek bizonyult. A tanári testület minden tagjának gondjában-bajában szívesen osztozik, mindent megtesz azért, hogy a vezetése alatt álló testület tanárai elégedetten, végezhessék munkájukat a lehető legjobb körülmények között. Szívén viseli az iskola minden dolgozójának sorsát, és erélyesen megköveteli, hogy mindenki a legjobb tudása és képessége szerint végezze el feladatát és teljesítse az iskolai munkatervből ráháruló feladatokat. Mérnöki oklevele mellett megszerezte a mérnök-pedagógiai képzettséget is. Munkája elismeréseként az Oktatásügy Kiváló Dolgozója és a Szocialista Munkáért Érdemérem ezüst fokozata kitüntetéseket kapta.” KÉP23A: TANÁRI SEGÍTSÉGGEL KÖNNYEBB KÉP23B:LÁZAS MUNKA A MŰHELYBEN Kálmán László volt az, aki az iskola hírnevét igazgatói munkájával megalapozta. A vezetése alatt álló iskolában olyan magas szintű pedagógiai munka folyt, hogy a végzősök 70-80%-át az ország különböző egyetemeire vették fel. Egy kossuthos öregdiák - aki jelenleg iskolánk tanára - így emlékezik vissza ezekre az évekre: MIT JELENT SZÁMOMRA A „KOSSUTH”? Az 1968-72 közötti tanulóéveimet a Kossuth Lajos Gépipari Technikumban éltem meg. Nagyon sokat jelentett nekem az iskola atmoszférája, amit korszerű felszereltsége, a tanárok személyisége, a tanított ismeretek és a számonkérések komoly tekintélye együtt alkotott. Az iskola mind regionálisan, mind szakmailag a legjobbak közé tartozott akkoriban (no azért ma is komoly súlya van), minden ballagó diák büszkén viselte a szalagja mellett kossuthos jelvényét. Ezen felnőtté válási korban átélt időszak a személyiségemet határozottan formálta, mélyen hatott rá a tanárok személyes példaadása, az emberi alapértékek mint tisztelet, becsület, emberség értékrendi elhelyezése. A tanáraim a minta értékközvetítésen túl a tudásuk legjavát adva jól megalapozták az egyetemi tanulmányaimat, amely először igazán az első kollokviumok viszonylag könnyebb akadályvételekor köszönt vissza. Nekem többet jelentett mindezeknél a „Kossuth”. Engem a „székácsi” rajz- ábrázolás szeretete, precizitása segített hozzá, hogy térlátásom és igényességem kialakuljon, és ugyanezt a BME-n is taníthassam, majd későbbi pályafutásom során az iparban is a konstrukciós hierarchia minden szintjét bejárhassam, egyéni sikereimet elérhessem. Bennem a matematika versenyek életformává alakították a versenyszellemet, ami egyéb területekre is kihatással volt. Az iparban eltöltött két évtizedem alatt a „szamárlétra” legmagasabb szintjéig csak a versenyben való állandó megmérettetés juttathatott el és valószínűleg a versenyszellem gyakorolt hatást arra, hogy a csak manapság előkerülő permanens tanulás elvét én már harminc éve gyakorlom (jelenleg éppen az ELTE-n). Akkoriban a Radnóti Táncklub igazolt versenytáncosaként az évente megrendezett szalagavatókon a saját iskolámban is én táncolhattam a nyitókeringőt. Nekem sokkal többet jelentett ez az iskola még ennél is. Számomra is látható volt, és mintaként szolgált a négy évvel korábban ugyanitt végzett testvérem iskolai élete. A négy éves "Kossuthos jegyben járást" követően, ma már harminc éve, feleségemet is innen választottam (vagy Ő engem) és kiegyensúlyozott, boldog családi életet sikerült kialakítanunk. Néhány házasév elteltével (már nem diákszerelemből) fiúgyerekünk született, aki így „született kossuthosként” egyéb lehetőségeit és terveit elvetve a Kossuth Lajos Szakközépiskola tanulójává vált, itt lett ő is felnőtté és autószerelővé, bár ma már a pénzvilágban dolgozik. Nekem többet jelent ez az iskola még az eddigieknél is, mert ma -az előbbiek alapján - az „én iskolámban” taníthatok. Minden erőmmel azon vagyok, hogy az atmoszféra adta értékközvetítésemben érvényesüljön a megértés, következetesség, szakmaszeretet, tisztelet, mert ezt tanultam. Lóth István véndiák/tanár Nemcsak a pedagógiai munka fejlődött töretlenül, hanem a tanulók sokoldalú fejlesztését szolgáló kulturális tevékenység is. l963-tól az iskolában folyó kulturális és irodalmi munka a szellemi pezsgés központjává vált. Krasznavölgyi Tibor magyar-történelem-művészettörténet szakos tanár irányításával csaknem két évtizeden át működött az irodalmi szakkör. Jól megkomponált műsorok, látványos díszletek, ötletes

jelmezek tették látványossá, szórakoztatóvá ezeket a rendezvényeket. A tanár úr egyénisége, humora, modern gondolkodása sok tanuló számára meghatározó volt. Így emlékezik életének ezen szakaszára Orosz Ferenc, az egykori diák, aki ma Csepel alpolgármestere: Több mint negyven éve .... Egy emberöltőnek több mint a fele telt el, azóta, hogy fiatal szabolcsi (Nyírtass) gyermekként én is „a Kossuthba" járhattam. Féltve őrzöm - bizony már megsárgultak - azokat az emlékeket, dokumentumokat, amelyek felidézik az akkori időket. Szép és jó emlékeim vannak kiváló tanáraimról, akik mindent megtettek, hogy az ipar jó szakembereket kapjon. Emberek, jóra tanítók voltak! Hatgyermekes családban nőttem fel, Csillagtelepen laktunk. Fáradhatatlan szüleim és tanáraim -kikre az volt a jellemző, hogy örültek, ha jól teljesítettünk - olyan erőt, értéket adtak, melyre még ma is építhetek. Büszkék voltunk a fogaskerekes KLGT-s jelvényünkre. Arra, hogy tanáraink az életre készítettek fel, nem feledkeztek. meg szellemi, kulturális és testi fejlődésünkről, a szakmai tanulmányi munkáról. Tudták, hogy az ember úgy egész, ha van fizikai, szellemi ereje, kitartása, akarata, hite. A fél évszázados egykori iskolám tantestületének, tanárainak, és hallgatóinak nem is kívánhatnék jobbat, mint akkor nekem, nekünk volt. Budapest, 2003. január 29.

kép24: KORABELI MEGHÍVÓ EGY MŰVÉSZETI RENDEZVÉNYRE Néhány cím a megvalósult művészeti műsorokból: - Európai városok (film, próza, vers) - Balladaest - Az ősi kultúra nyomában - Barokk est - Operaest - A meghívott előadók a Csokonai Színházból (Debrecen) jöttek.

kép25A,B: meghívó A KULTURÁLIS ESEMÉNYEKRE A DIÁKOK ÁLTAL KÉSZÍTETT MEGHÍVÓK A kórusmozgalom az iskola kulturális életének elmaradhatatlan területe volt. 1961-től Bogár István óraadó tanár vezetésével megalakult az énekkar. Számos fellépés bizonyítja, hogy bár rövid ideig működött, szép sikereket ért el. kép26: ÉNEKLŐ IFJÚSÁG Az iskolazenekart Vári Lajos szervezte és vezette, amely majdnem egy évtizedig működött sikeresen a különböző iskolai ünnepélyeken. KÉP27: AZ ISKOLAZENEKAR Később Dr. Nyomárkay István, majd Balogh András magyar szakos tanárok is bekapcsolódtak a Kraszanvölgyi Tibor által vezetett irodalmi szakköri munkába. A következőkben egy olyan egykori diák visszaemlékezését olvashatják, aki nemcsak a Kossuthban tanult, de akinek fia is koptatta az iskola padjait.Vizsgáztató tanárként napjainkaban is gyakran tesz hivatalos látogatást a régi Alma Materben: „1967-ben jelentkeztem a Kossuth Lajos Gép- és Öntőipari Technikumba. Őszintén szólva: nem igazán éreztem elhivatottságot a vasas szakma iránt, a pályaválasztás szülői akarat, döntés eredménye volt. A 4,8-as általános iskolai átlag, a többszörös túljelentkezés miatt, nem jelentett biztos sikert. A felvétel után a szüleimmel szembeni kötelességtudatnak köszönhetően, sikeresen vettem a különböző tantárgyak jelentette akadályokat, miközben olyan tanáregyéniségek adták át tudásukat, akik képesek voltak lépésről-lépésre a szakma szeretetére is rávezetni. 1971-ben sikeresen leérettségiztem, ekkor azonban nem éreztem elegendő késztetést arra, hogy egyetemre jelentkezzem. Jellemző módon, autószerelőként helyezkedtem el a Budapesti Közlekedési Vállalatnál. 1973-ban vonultam be katonának, ahol az egyik katonatárasam ötletét elfogadva beiratkoztam egy egyetemi előkészítő tanfolyamra. (Állandó kimaradási engedélyhez lehetett így jutni.) Nem éreztem túl nehéznek, ezért leszerelés után –1975-ben - jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karára. Kissé tartottam attól, hogy a középiskolai végzettségem miatt hátrányban leszek a szakirányú képzettségűekkel szemben, de félelmem alaptalannak bizonyult. Géptanból, anyagismeretből, elektrotechnikából, ábrázoló geometriából és a többi szakmai tárgyból gyakorlatilag alig kellett tanulnom valamit, csak az ismeretek felújítására volt szükségem. Ekkor derült ki számomra, hogy milyen magas oktatási színvonalat képviselt a technikum. A közlekedésmérnöki diploma megszerzése, majd a sikeres szakmai munkával eltelt évek után mint a Volánbusz Rt. érdi üzemigazgatója kerültem középiskolámmal ismét kapcsolatba. Fiam révén - aki sikeresen szerezte meg az autószerelői képesítést, technikusi vizsgát is tett - tovább erősödött kötődésem az iskolához. 2001-ben, érettségi vizsgánk 30. évfordulóján, megtartottuk első osztálytalálkozónkat. Az iskolában, a régi osztályfőnöki termünkben gyülekeztünk, ahol osztályfőnökünk, Krasznavölgyi Tibor jelenlétében emlékeztünk meg az itt eltöltött évekre, és számoltunk be egymásnak életutunkról. Nem lepett meg, hogy hozzám hasonlóan mindenki nagyon sok kellemes, és már részben feledésbe merült, emléket őriz közös életünkről.

Egyidősek vagyunk az iskolával, és a megszerzett élettapasztalat is azt bizonyítja, hogy őszinte hálával tartozunk tanárainknak, – sajnos közülük sokan már nem élnek – iskolánknak, megköszönve azt a tudást, életszemléletet, amelyet, sokszor még akaratunk ellenére is, átadtak nekünk. Kívánom minden volt, jelenlegi és leendő diáknak, hogy az iskola mindenki számára azt jelentse, amit nekem. Életem során, még ha ennek nem is voltam mindig tudatában, sokat jelentettek az itt eltöltött évek. Jó volt itt lenni, jó ide tartozni. Máté István az 1971-ben végzett IV./c tanulója * Érettségi tabló a II. em. folyosóján, a matek terem mellett.” A testnevelés és a sport területén is további sikerek születtek. Bekapcsolódtunk a kerületi, budapesti, országos bajnokságokba. A kerület iskolái a tanév folyamán kupaküzdelmekben mérték össze erejüket: labdarúgás, kézilabda, kosárlabda atlétika sportágakban. A legtöbb győzelmet a kossuthosok szerezték. Legendás volt az öntős tanulókból álló kötélhúzó csapatunk, ami legyőzhetetlennek bizonyult. A kupát vándordíjak, „November 7” Kupa, Jedlik-, Bajáki-, Kossuth-Kupa, "KISZ"-Felszabadulási Kupa. A Csepeli Vasas vándordíj jelenleg is az iskola birtokában van. Az iskola sportudvarának kialakítása nagy lendületet adott a szabadtéri sportjátékoknak, elsősorban a labdarúgásnak. Hosszú éveken keresztül szerepeltünk a budapesti élvonalban. Legnagyobb sikerünket l962-63. évben értük el, amikor megnyertük az Országos Középiskolai Labdarúgó Kupát. KÉP28: A KUPANYERTES CSAPAT 1962-63-BAN Az iskola tanulói közül igen sokan sportoltak. Voltak akik már úgy jöttek ide, hogy egyesülethez tartoztak, de igen sokan itt szerették meg a sportot, és a testnevelők irányításával kerültek különböző sportiskolák, sportegyesületek szakosztályaiba. A Csepel Sport Clubbal nagyon jó volt a kapcsolatunk. NB I-es labdarúgók, kézi-, kosárlabdások, válogatott atléták, birkózók, evezősök, kajak-kenusok, kerékpárosok, öttusázók váltak belőlük. KÉP29: ADORJÁN ANDRÁS SAKKOZÓ 1968-BAN VÉGZETT ISKOLÁNKBAN. OLIMPIAI BAJNOK 1978. AUENOS AIRES, VILÁGBAJNOK JELÖLT 1979-1980-BAN. Bár Adorján András neve szerepelhetett volna akár a kultúráról szóló részben is. Talán kevesen tudják, hogy kiváló sakkozói teljesítménye mellett napjainkban költőként is sikerrel mutakozott be. E versét az évkönyv olvasóinak dedikálta: KÉP30: (nincs aláírás)

4.2. Szakmai profilváltás 1972-ig az iskola gépgyártó, közlekedésgépgyártó-, gépész- és öntőtechnikusok ezreit adta a magyar gépiparnak, elsősorban a Csepel Vas-és Fémművek, valamint a Csepel Autógyár igényei szerint. Az egyre népszerűbb szakközépiskolai képzés és a hagyományos gépipari szakmák iránti igény csökkenése új képzési formák, új szakmák oktatását eredményezte. 1972-ben tett képesítő vizsgát az utolsó hagyományos technikus osztály, ezután nappali tagozaton fokozatosan beindulnak az autószerelő osztályok. A régi szakmák közül egyedül az öntőtechnikus képzés maradt az iskolában évfolyamonként egy osztállyal. A tanműhelyben Magyar Sándor műhelyfőnök vezetésével jelentős termelés indult, amely sok hátránya mellett egy kis pénzt és némi változatosságot jelentett a hagyományos „kalapács-, fűrészkeret-, szemétlapát-korszakhoz” képest. A hetvenes évek kossuthos tanulói bizonyára emlékeznek a koptatódob, szárazbélyegző és útzár elkészítése közben szerzett gyakorlati ismeretekre. A gépek és a szerszámok kopása miatt az anyagi haszon azonban nem volt számottevő.

Kálmán Lászlót az akkori Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztályára helyezték a szakoktatási osztály vezetőjének. Távozása után egy ideig Hervai Benjámin igazgatóhelyettes lett a megbízott igazgató, majd az 1976/77. tanévben Erdős Zoltán került az iskola élére. KÉP31: ERDŐS ZOLTÁN IGAZGATÓ Az új profilok bevezetése rengeteg nehézséget okozott. A szemléltetésben és a szakmai oktatásban használt eszközök beszerzésén kívül szükség volt szakmailag erre a területre orientált oktatókra és tanárokra. A gyakorlati oktatás biztosítása érdekében jelentős erőfeszítéseket tettek és tesznek. Így került sor az 1976/77-es tanév során a gépjármű-diagnosztikai műhelyek átadására, mely felszereltségében és esztétikumában igen korszerű Természetesen megint új neve lett az iskolának, elhagyta a gépipari technikum jelzőt, helyette Kossuth Lajos Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző lett. A hetvenes évek elején a közlekedésben elszaporodtak a repülőbalesetek. A balesetek körülményeit vizsgáló bizottságok mindannyiszor a repülők műszaki állapotát vizsgálva rámutattak a karbantartók képzettségének hiányára, elégtelenségére. A szakképzett munkaerő hiánya sürgette a döntést, hogy a repülőgépműszerész és a repülőgép-szerelők képesítésével egy országos beiskolázású, szakmai körökben elismert intézményt bízzon meg a minisztérium. Így l974-ben megindulhatott a repülős szakmák tanítása. Az újonnan beindított repülőgép-műszerész és repülőgép-szerelő tagozaton azonban hiányoznak még a szemléltető eszközök és tankönyvek. Az oktatás szakmaiságát biztosító műszaki dokumentációt a meglévő ismeretekből egy szakértő bizottság állította össze. Az elméleti oktatás mellett a gyakorlati oktatás megszervezése nem kis feladat elé állította az iskolavezetést. Kezdetben a Pestvidéki Gépgyár, a MÉM-Budaőrs, Ferihegy, a MALÉV adott otthont a gyakorlati képzésnek. Az ezeket a helyszíneket kiegészítő tanműhely sajnos egyre szűkösebbnek bizonyult a sokoldalú, színvonalas képzés kielégítésére. Szükségessé vált a korszerű gyakorlati képzést szolgáló tanhangár létesítése. E gondolat megvalósítására a 80-as években került sor, így erről a következő fejezetben írunk részletesebben. kép32: : ÖNTÉS AZ ÚJ ÖNTÖDÉBEN Az 1974-ben elkészült új öntöde, ami előállított termékeivel komoly, évente több milliós bevételt jelentett az iskolának és az iskolát fenntartó Fővárosi Tanácsnak. Egészen 1992-ig folyt képzés és termelés az öntödében, ez utóbbi különlegesen szép darabja - a nem rég felújított Sándor-palotába készült csillár -, mely preciziós öntéssel készült. kép33: A SÁNDOR-PALOTA CSILLÁRJAI A KOSSUTHBAN KÉSZÜLTEK Az elméleti oktatás színvonalát azokban az években meghatározták az igényes technikusképzéshez szokott tanárok, a szaktantermi rendszer, az átlagosnál jobb eszközállomány és a többszörös túljelentkezésből kiválogatott jó tanulási képességű diákok. Nagyon nehéz volt bejutni a repülőgép-műszerész osztályokba, de még az autószerelők is legalább négyes bizonyítvánnyal és csak nehéz írásbeli és szóbeli felvételi vizsga megoldása után bízhattak a felvételben. A korabeli oktatáspolitika újabb és újabb fordulatai meglepték a tanárokat és megnehezítették a színvonalas tanítást. Amikor már az egész ország ötnapos munkahéten dolgozott mi még mindig páros és páratlan hetekre készítettünk órarendet, és csak minden második szombat volt szabad. Először az 1983/84-es tanévben vezettük be az ötnapos munkahetet, amely újabb tananyag átdolgozást jelentett, hiszen a heti óraszám jelentősen csökkent, az érettségi-képesítő vizsga követelményei viszont változatlanok maradtak. A szakmunkás képzési célú szakközépiskola egy következő állomása volt a nyolcvanas évek próbálkozásainak. A heti kétnapos gyakorlat miatt tovább csökkenő elméleti órák száma ismét tananyagváltozást igényelt. Lassan kezdtük megszokni, hogy két-három évente új elképzelések és új tantervek szerint kell tanítani. A régebben technikumként működő iskolák nem tudtak beletörődni abba, hogy megszűnt a technikusképzés. 1985-re 3 év szünet után sikerült meggyőzni a minisztériumokat a technikusképzés ismételt bevezetéséről. Az iskolák többsége a felkínált 2+3 vagy 3+2 rendszer helyett a 4+1 oktatási formát választotta, amely a negyedik középiskolai év után érettségit és szakmunkás végzettséget ad. Aki technikus bizonyítványt akart szerezni, annak egy újabb év tanulást követően képesítő vizsgát kellett tennie. Az 1985/86-os tanévben induló autószerelő, repülőgép-szerelő, repülőgép-műszerész és öntő osztályok először 1990-ben vizsgáztak az új rendszerű 4+1-es technikus bizonyítvány megszerzéséért. Talán ez a képzési forma élt leghosszabb ideig a Kossuthban, hiszen az utolsó 4+1-es technikusok 2002-ben vizsgáztak iskolánkban. E változásokkal teli időszakban azonban a tanári gárda viszonylag kevesbé változott, sokan több évtizedet is eltöltöttek a Kossuthban. Lombosné André Adrienn több, mint egy évtizedig tanított az iskola falai között, visszaemlékezésében így vall élményeiről, emlékeiről:

LENT ÉS FENT "Mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett;" (Vörösmarty Mihály: A vén cigány) Ötvenévesek lettünk, a Kossuth és én. 1975-ben itt tanultam a tanítást friss diplomásként. Egy jó nevű, majdnem kizárólag fiúkat különféle műszaki szakmákra oktató-nevelő szakközépiskolában kezd magyar-orosz szakos tanárnőnek lenni emberpróbáló feladat volt. De hát igaz a mondás, miszerint teher alatt nő a pálma. Ha pálmákra nem is, de az iskola előtti park ezüstfáinak tavaszi bódító illatára emlékszem, ahogy arra a vadvirágos ösvényre is, amely a HÉV-től a parkig vezet. Hervai Béni bácsi, az akkori igazgató atyai szavakkal fogadott, s nem akármilyen pedagógusok közé csöppentem kollégaként. Évekig egy kabinetben dolgozhattam Ragányi Ernőné, Évával, a kitől érdemes volt ellesni a szakma néhány fogását. Emlékszem a kávé-szünetekre, amikor Udvardiné Julival, Horváth Kornéllal, Roboz Péterrel, Bajkai Palival vagy épp Bangha Józsi bácsival jókat beszélgettünk. Krasznavölgyi Tibor, dr. Blasszauer Róbert, Cserjés Attila nagyszerű magyar szakos kollégák voltak. (Az utóbbi kettő azóta az igazgatóságot is kipróbálta másutt.) Tóth Joli és Bakné Ibike legendás barátsága, Adorján Gyuláné, Irma örök megújulása, munkabírása, szókimondása lenyűgözött. Örülök, hogy X15-dik születésnapján családi körben köszönthettem. Nem tudok minden emléket, barátot felsorolni, de azt érzem, én a Kossuthban lettem igazi tanárrá. Tanítványaim közül többen ma már barátaim. Az érettségi találkozókra elmenvén fölidézzük közösen a kossuthos élményeinket. Órák, kirándulások, vizsgák. Amire büszkék lehetünk, hogy ez az iskola tartást is adott, nemcsak tudást. Hiszem, hogy a szakmát a gyakorlatban lehet leginkább elsajátítani, de akinek morális téren hiányosságai vannak, azokat az iskolákból kilépvén szinte lehetetlen pótolni. Sokat kaptam a vidéki gyerekektől, szüleiktől. A Posztógyár utcai kollégiumban tartott szüli értekezleteken öröm volt látni a népviseletben megjelent anyukákat, apukákat. Ha kirándulni mentünk, a busz népdaloktól volt hangos. Igaz, a budapesti, leginkább csepeli kópék hatása a négy év alatt érezhető volt, de bizonyos, hogy mindannyian gazdagodtunk. Öntősök, autósok és repülősök voltak az akkori diákjaink. Máig emlékszem az öntősök csillogó szemére, amikor irodalomórán meséltem nekik. Később tudtam meg, hogy Tóth Anita verselget azóta is. Sok jó autószerelő került ki a Kossuthból. Talán egyik-másik emlékszik még rám, ha nem is helyesírási kérdésekre vagy orosz szavakra. Tavaly egy angliai út szervezője voltam, s amikor hazaértünk, egy aggódó apukának adhattam át mostani iskolám egyik fiúcsemetéjét. Kiderült, a gyereket nem, de a papáját tanítottam a Kossuthban... Remélem, megértik, én tiszteletbeli repülősnek érzem magam ma is. Három saját repülőgép-szerelő osztályom volt, és a társamat is itt ismertem meg. Lombos Vilmos életében meghatározó volt a Kossuthba kerülés. Repülős műhelyfőnök-helyettesként kezdte itt a pályafutását mint igen jó szakember. Oktatóként leginkább sárkányszerkezettant, majd elméleti tárgyakat is tanított. E1őször az alagsori műhelyben, aztán az emeleten, utána a bázison, Bobák Gyuri mellett. Hány repül s anekdotát hallgattunk tőle! Háromszéki Mikivel, Badovszky Gyurival ha beszélgettek, nevetéstől volt hangos a tér. Klemen Laci bácsira mindketten szívesen emlékeztünk. Jó ember volt. Segítette az újak beilleszkedését. Büszke vagyok arra, hogy Szabó Pistát mint művészt -aki még mindig itt tanít- új munkahelyemre, az Ady Endre Gimnáziumba többször meginvitálhattam. Tanítványaim közül nem egy lett felelős vagy épp híres ember. A Beszkid családból ketten is jártak ide. Rimóc, szülőhelyük vezetői lettek: Andor polgármester, az én Jánosom képviselte Néha találkozunk, és elbüszkélkednek sikereikkel. Példamutató családi életet élnek. (Ha jól számolok, kilenc unokája van a kedves Beszkid nagyszülőknek...) Talán kevesen tudják, hogy a magyar filmsiker, a Csinibaba zenéjét szolgáltató Kispál és a Borz együttes egyik zenésze akkor a repülőgép-szerelő Vittay Feri volt. (Én is csak a 15 éves találkozónkon tudtam meg.) Ma már számos egykori tanítványomat nevezhetem kollégámnak, de az első magyar szakon végzett volt diákom, barátnőm (Szalai Imre, kitűnő repülős kollégám lánya), a sokoldalú tehetséggel megáldott Éva lett. Minden osztályomtól kaptam valamit. Az osztályfőnökséget is itt szerettem meg. Azóta ismét egy munkahelyen vagyok, Angyalföldön élek és tanítok. Évek óta csak magyart négy- és hatévfolyamos osztályokban. Egy-egy kossuthos csoportom tanulmányi színvonala magasabb volt, mint némely gimnáziumié. A diplomákat illetőén is biztos a vezeti helyük, igaz, profiljuknak megfelelően műszaki területeken. Érettségi elnök szoktam lenni, az ELTE jogi felvételijén javító tanár vagyok, lektoráltam szövegszerkesztési tankönyveket, az Internetre tanulást segítő, interaktív programot készítettem magyar nyelvből, irodalomtankönyv-írásban segítettem, és a XIII. kerület oktatási intézményeiben dolgozók érdekképviseleti titkára vagyok a Pedagógusok Szakszervezetében. Az idén fejezem be a kétéves közoktatás-vezetői szakot a BME-n. A mi iskolánk csak 15 éves, de készülünk a jubileumi gálára; a József Attila Színházban tartjuk tavasszal, én vagyok a műsor egyik felelőse. Jövőre érettségizik 34 gyerekem, ebből egy saját. Ha szakmai önéletrajzot készítek, az első eredmények, tevékenységek helyszíne mégis a Kossuth marad.

Sajnálom, ha kezdő tanárként nem tudtam mindig mindenkinek kellő hasznára lenni. A múlton már nem segíthetek. Legutóbb akkor voltunk együtt sokan, amikor a férjemet kísértük utolsó útjára. Akkor is eszembe jutott, hányszor búcsúztunk már. Talán a mindennapokban kellene jobban kifejezni a megbecsülésünket egymás iránt. Nem kellene ódzkodnunk a magunk megmutatásában, és a különbségeket értékként is lehetne kezelni. Én nem azért jöttem el a Kossuthból, mert nem éreztem jól magam ebben a közösségben, hanem mert a kislányunk, Orsi születése után messzinek bizonyult egymástól Csepel és a Váci út. Erdős Zoltán, későbbi igazgatóm búcsúztatott, s én nem örömmel váltottam. Járdaépítés és szombati tanítás utáni bulik, ballagások és berepülések, építőtáborok és esti, levelező, sói három- és négyéves tagozatok, finom ebédek, kedves öreg takarító nénik, figyelmes portások, barátságos, jó humorú kollégák, sok hangulatos ünnepély , kirándulás, Kossuth-nap, Ladányi Marikával való barátságom (ő most az ELTE-a tanít), húszévi házasságom és még megannyi szép emlék! Sokan már nem mellettünk vannak, de hiszem, hogy amíg emlékeztetünk rájuk, velünk. Úgy legyen! Elnézést a bizalmas megnevezésekért, de ezek az én személyes emlékképeim. Kívánom az iskola jelenlegi igazgatójának, Halász Jánosnak, akit én még igen fiatal tehetséges repülős kollégaként ismertem meg, hogy legyen sok öröme ezen a helyen. Kedves Kossuth és kossuthosok! Isten éltessen sokáig bennünket! Sok szeretettel: Lombomé André Adrienne (a Kossuth Lajos Műszaki Szakközépiskola magyar-orosz szakos tanára, osztályfőnök nappali és levelező tagozaton 1975-től 1988-ig)

Újabb lendületet vett a 70-es évek vége felé a Kossuth kulturális élete, amikor is Szabó István matematika – fizika szakos tanár kezdett tanítani az iskolában. Szabó tanár úr – „civilben” lantművész, a Vagantes régi magyar zenét játszó trió művészeti vezetője – a diákokból zenekart verbuvált. Reneszánsz zenét játszottak, 1984-ben bemutatták Balassi Bálint: Szép magyar comoediáját, óriási sikerrel. Ezek a bemutatók sok érdeklődőt vonzottak, nem volt ritka, hogy 100 vendég is megjelent az esteken. kép34a,b: MEGHÍVÓ A BALASSI-ESTRE Ugyancsak ebben az időszakban Dr. Bak Andrásné magyar szakos tanár vezetésével havonta egy alkalommal megjelent a Kossuthosok Lapja. Közérdekű témákat tárt az ifjúság elé, ami elkerülte a politikát. Állandó rovatai: zene, humor, slágerlista. Ezzel egy időben mindennap, a nagyszünetben az iskolarádió műsora tette még színesebbé a diákéletet. Az iskolai élet pozitívumai mellett a negatívumok is elhangozhattak. A mintegy 10 évig jól működő iskolarádió műsora és az iskolaújság - anyagi okokból - sajnos egyre ritkábban jelent meg, majd teljesen elmaradt. Napjainban ismét próbálkoznak a diákok rádióadással, de ezt még a régi siker nem övezi. A szakmai profilváltás következtében lehetővé vált, hogy egyre nagyobb számban kerüljenek be az iskolába - szigorú felvételi követelmények teljesítése után - Budapestről és agglomerációs körzetéből, valamint az ország egész területéről tehetséges, jó felkészültségű fiatalok. Ez az országos szintű beiskolázás lehetővé tette, hogy csak a legjobbak tanulhassanak tovább a Kossuthban. A tanulmányi versenyeken – a teljesség igénye nélkül – kitünően szerepelt ezekben az években Aczél András, Ailer József, Széll Péter. Hogy mire készítette fel diákjait a Kossuth, erről ír Aczél András - matematika versenyek győztese, helyezettje - lírai visszaemlékezésében: AZ ABLAK A stewardess még egyszer körbejárt és mindenkinek felhívta a figyelmét, hogy a film vetítése alatt a napellenzőket tartsuk lehúzva. Buzgóságát nem igazán értettem. A műsor ismeretében erős kétségeim voltak, hogy egy kis beszűrődő fény a film élvezeti értékét még bármennyivel csökkenteni tudná. Ravasz dolgok ezek a plafonra szerelt képernyők. Egyszer a repülési adatokat írják ki, máskor egy térképen csúszunk apró sziluettként, mintha csak ceruzával rajzolnám az útvonalat az otthoni földgömbre, amit még kisgyerekként kaptam a nagymamámtól. Van valami lenyűgöző abban, ahogy összezsugorodik a világ alattunk. Pár óra alatt látod a Hudson öblöt, vagy éppen Baffin földet. Hatalmas foltok a térképen és mégis gyorsan tovatűnnek. Gyorsan? De hiszen

úgy érzed, alig mozdul alattad. Tiszta időben, pláne ha távcsöved is van, megszámolhatsz minden buckát. De persze nem számolod meg. Mit adhatna hozzá az egészhez, ha pontosan tudnád, hány jégtábla úszik a Hudson öbölben? (Később, amikor pszichológiát tanultam, a tanár a következő kísérletet végezte velünk. Mindenki képzelje el magában a folyosót! - Mindenki tisztán látja? - Igen? - OK! - Hány ablak van a folyosón? - Senki sem tudta megmondani.) Ez az egész így van jól. Otthon vagyok. Otthon vagyok idebent a gépben, ahol néha felzümmög valami a padló alatt, látom, ahogy a szárny változtatja méretét, alakját. Még odakint a felhőalakzatok is mesélnek valamiről. Másoknak ez egy idegen szerkezet. Bonyolult és áttekinthetetlen, de megbíznak benne, mint az órájukban, tévéjükben, mobiltelefonjukban, vagy rosszabb esetben az autójukban. Számomra mindaz, ami körülvesz egyfajta folytonos szövet, élő organizmus. Egy orvos is más szemmel látja az embert. Egy kicsit látja benne a tüdejét, veséjét, máját is - de ettől az ember nem lesz kevésbé ember. Azt hiszem, szeretem ezt a fémtubust, amely annyiszor cipelt a hasában távoli vidékek felett. Mondhatnám, hogy szeretem, mert ismerem, de ez nem igaz. Sokkal korábban kezdődött. Azt hiszem még annál a bizonyos földgömbnél. Valamikor régen hallottam: A tanításhoz két dologra van szükség. Felkelteni a gyerekben a kíváncsiságot és megajándékozni a felfedezés örömével. Ez az alap. Minden más erre épül. Kíváncsiság és öröm - két érzelem. (Egy kísérletben egy macskát hosszú ketrecbe zártak. A teret középen rácsos csapóajtó osztotta ketté. Az egyik oldalon volt a macska, a másikon egy füstölt hal. Szegény jószágot napokig éheztették, míg az egyfolytában látta a halat és érezte a szagát. Végül egy szerkezet felrántotta, „eltüntette" az ajtót. Mindenki azt várta, hogy az éhes állat azonnal a halra ront. Ehelyett az megállt az ajtó helyén és keresni kezdte. Hova tűnhetett? Csak jóval később állt neki a halat falatozni. Sok kutató azon a véleményen van, a kíváncsiság az ember - és általában minden élőlény - legerősebb motivációja. Erősebb az éhségnél és a szomjúságnál is.) Kíváncsiság és öröm. Sohasem tudtam úgy nézni egy darab földet, hogy „ez itten egy erdő, ez meg egy sziget". Mindennek neve van, tartozik valahová. Amikor Budapest és Frankfurt között röpködtem, gyakran figyeltem odalent a dombokat, kisebb-nagyobb folyókat, autópályákat. Merre járhatunk? Sikerül-e megpillantanom a Dachstein gleccsereit? Mikor lépjük át az Inn fölött az osztrák-német határt? Éjszakánként, ahogy Budapest felé ereszkedtünk, látszott Bécs, a nagy fénylő ékszerdoboz, északabbra Pozsony, aztán Győr, Tatabánya, Bicske. Aztán egy kisebb folt jött, amelynek gerincét egy feje tetejére állított T betű alkotta és felismertem a falut, ahol hamarosan álomra hajtom a fejemet. Vajon térkép e táj? Azt hiszem, nem ez a lényeg. Hiába zsugorodott össze a világunk, egy élet alatt ma sem tudunk több dombot megmászni, több patakon átgázolni. A több ismeret egyre nagyobb hányada absztrakt ismeret, nem közvetlen tapasztalat. Nekünk ez jutott. Meg kell tanulnunk a dolgokat a maguk távoliságában szeretni. Nem egyszer láttam csábító, titokzatos tájat odafentről. Legszívesebben szóltam volna a pilótának, álljon meg egy kicsit, le akarok ruccanni valami hatalmas csúszdán, hogy körülnézzek odalent, megtapogatni fatörzseket, hóbuckákat, borotvaéles sziklagerinceket. Arrafelé is járnak emberek, laknak, gazdálkodnak, vagy éppen kirándulnak. Ha lecsusszannék azon a csúszdán, egy ponton találkozhatna a sorsunk, így távolról azonban megmaradunk kitérő, alternatív világainkban. Túl sok az alternatív világ, és veszélyes illúzió, hogy a világon mindent birtokba vehetünk. Néha kinyílik egy-egy ajtó. Ilyenkor lépjünk be, hajtsunk fejet, nézzünk jól körülés köszöntsük annak a másik világnak a lakóit tisztelettel. Az ajtó be fog záródni és nem marad más, csak emlék és tapasztalat, meg a táguló világ öröme. Mert ahova egyszer bepillantást nyertünk, mostantól a miénk is. Annyira legalább, mint a magányos kőszál a Sziklás Hegységben, vagy a sziget a Dunán, amit tízezer méter magasról láttál. Szerencsés vagyok, mert életemet végigkísérték és még ma is kísérik tanítómesterek, akik ajtókat nyitottak ki vagy esetleg csak az irányt mutatták meg, merre menjek, melyik küszöbön lépjek át. Most még a kis repülő-sziluett araszolgatott a kijelzőn. Lassan, de biztosan cammogott egy nagy sziget felé. Valahol Grönland déli csücskénél fogunk elhaladni. A stewardess továbbra is járkált, és szervezte a lelkesedés legkisebb jelét sem mutató félálmos közönséget. Lehúzogatta a napellenzőt, ahol a fáradt utazók már álomba szenderültek. Én is lejjebb húztam egy kicsit, próbáltam rátapadnia kis fényfoltra. Mit érdekel engem, ha mindenki azt a hülyeséget nézi! Én Grönlandot akarom látni! Mindenütt végtelen fehérség. Összeérő jégtáblák százezrei a titokzatosan sötét tengeren. Aztán egyszer csak feltűnik egy bucka. Éppen csak kiáll a vízből, aztán egy nagyobb, aztán még egy, majd egyszerre csak összefüggő föld lesz belőle. Egy nagy hófehér nyelv. Épp az orrom előtt kezdődik, ahogy lepillantok és nyúlik messze fel északra a láthatatlan messzeségbe. Csak néhány percig tart. Egy darabig még látom, ahogy visszapillantok. Egyre jobban tekerem a nyakam, aztán végleg eltűnik az ablak peremén túl. Még sokáig nézem a jégtáblák monoton, és mégis soha meg nem ismétlődő mintázatát odalent. Láttam. Egy napon majd elmesélem az unokáimnak. Ki tudja, talán bennük is kinyílik valahol egy ajtó. A földgömb egy darabjának színe, formája lesz. Talán eljutnak oda, de ha nem, akkor is elmondhatják, a

nagyapám járt ott és az egy nagy fehér nyelv. Nem látják, ahogy én láttam, de mégis valahol az én élményemben részesülnek. Mert már én sem az eredeti képet látom. Bármikor fel tudom idézni. Élő, eleven emlék, ahogy egykori iskolám folyosója is. A kő, amin jártunk, az ajtók színe, a vitrinek. Hajszálpontosan látom, de ha valaki megkérdezné, hány ablak van a folyosón, nem tudnám megmondani. Régen azt gondoltam, az a legfontosabb, hogy minél több információt ismerjek. Ma már egyre inkább azt gondolom, fontosabb hogy tudjam, mikor kell kinézni az ablakon. Aczél András repülőgép-műszerész 1980. kép35: ACÉL ANDRÁS ÉS A REPÜLŐGÉP-MŰSZERÉSZ OSZTÁLY BALLAGÁSA 1980-BAN TÓTH JOLÁN OSZTÁLYFŐNÖK VEZETÉSÉVEL A sportlétesítmények bővítésével folytatódott az eredményes felkészülés lehetőségének biztosítása a sportoló fiatalok számára. 1986-87-ben társadalmi összefogással az iskola tanárai és diákjai Szalai Imre igazgatóhelyettes szakmai irányításával felújították a sportudvart. 2000 méteres futópálya, távol-, és magasugró, súlylökő hely készült. A kézilabda pálya bitumenes borítást kapott. A pálya környékét füvesítették, több mint ötven fát: fenyőket, tujákat, nyírfákat ültettünk. kép36: AZ ÚJ BITUMENES BORÍTÁSÚ KÉZILABDAPÁLYA A pálya megépítése további lendületet adott az addig is eredményes atlétáknak. Éveken keresztül megnyertük a budapesti fedettpályás atlétikai bajnokságot. Kiváló sprintereink: Nagy István, Bogyó Pál; magasugróink: Németh Gyula, Tengely László. kép37: KORABELI ÚJSÁGCIKK A GYŐZELEMRŐL Még egy emlékezetes versenyt kell megemlíteni 1987-ben nagy küzdelemben megnyertük az Országos Középiskolai Birkózó Bajnokságot Kecskeméten Jókai Miklós, Cseri Attila későbbi válogatott birkózók vezetésével. A testnevelés területén a fejlesztéseket tovább folytattuk. Ismét saját erőből kondicionáló termet építettünk, amely 1990-ben készült el. A benne elhelyezett gépek nagy része a tanműhelyben készült. Hamar népszerű lett, hiszen a délutáni tömegsport órákon ingyen lehetett használni. kép38a,b:: ERDŐS ZOLTÁN IGAZGATÓ ÁTADJA AZ ÚJ KONDICIONÁLÓ TERMET, LIGETKUTI ÁKOS TESTNEVELŐ TANÁR ÉS A DIÁKOK BIRTOKBA VESZIK A LÉTESÍTMÉNYT Az építést nem hagytuk abba, 1992-ben két műanyag borítású teniszpályát készítettünk. Saját tanulóinkból kialakított csapatunk egészen a II.osztályig jutott. Ez a játék ma is népszerű a tanulók között.

5. NAPJAINK SZAKKÉPZÉSE, KIHÍVÁSOK, ELVÁRÁSOK ÉS A REALITÁS 5.1. A szakmák, szakmacsoportok bővülése Az 1980-as évtizedekben növekedett az igény a magyar iskolarendszer átalakítására. 1985-től miniszteri rendelettel a szakközépiskolák kereteiben újból bevezették az ötéves technikusképzést. Iskolánk élt ezzel a lehetőséggel és 1989-ben újra indította a technikusképzést az iskolában oktatott szakok folytatásaként gépjárműtechnikai technikus, repülőgépész technikus, repülőgép-villamossági technikus szakokon. Az első technikus évfolyamon 124 beírt tanulóból 95-en vizsgáztak év végén. Gépjárműtechnikai technikus szak

Sorsz. Tantárgyak 1. Testnevelés 2. Osztályfőnöki óra 3. Gépjárműszerkezettan 4. Gépjármű-villamosságtan 5. Gépjármű vizsgálat-javítás 6. Anyagmozgatás, raktározás 7. Alkalmazott számítástechnika x 8. Vezetési és szervezési ismeretek 9. Biztonságtechnika 10. Szakmai gyakorlat x 11. Környezetvédelem Heti óraszám összesen: Megjegyzés: K = technikus képesítő tárgy x = csoportbontás

Heti óraszám 2 1 5K 4K 5K 2 2 2 2 7K 1 33 óra

Repülőgépész technikus szak Tantárgyak Sorsz. M e g n e v e z és 1. Osztályfőnöki óra 2. Testnevelés 3. Angol nyelv * 4. Számítástechnika * 5. Repülőgép szerkezettan 6. Repülőgép hajtóművek 7. Repülőgép villamosság és műszerismeret 8. Repülőgép üzemtana 9. A repülés mechanikája 10. Repülőgép szilárdságtan 11. Szakrajz 12. Vezetési és szervezési ismeretek 13. Környezetismeret 14. Szakmai gyakorlat * Heti óraszám: Megjegyzés: K = technikusi képesítő tárgy * = csoportbontás

1/13.évfolyam 1 2 2 2 4K 3K 2 2 3K 2 3 2 1 7K 36

Repülővillamossági technikus szak Sorsz. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Tantárgyak Testnevelés Osztályfőnöki óra Angol nyelv x Számítástechnika x Rep.hírk.és rádiónavigáció Rep.gépek villamos berendezései Fedélzeti műszerek és műszer rendszerek. Mikrohullámú technika Repülőgépek automatikus berendezései

Heti óraszám 2 1 2 2 3K 2K 3K 2 2K

10. Méréstechnika 11. Szakszámítások 12. Sárkány-és hajtómű 13. Vezetési és szervezési ismeretek 14. Szakmai gyakorlat x Heti óraszám összesen: Megjegyzés: K = Technikusi képesítő tárgy x= csoportbontás

2 2 2 2 7K 34

A profilváltozásnak megfelelően az iskola címere is átalakult: kép39: (nincs aláírás) Mint a előző fejezetben már említettük, egyre inkább szükségessé vált a repülős szakmák korszerű gyakorlati képzésének helyszínéül szolgáló tanhangár létesítése. A gondolatot tett követte, majd lázas munka, melynek motorja Szalai Imre volt, aki élete fő művének tekintette a tanhangár életre hívását. A kerület vezetői is támogatták az ügyet Orosz Ferenc (jelenleg alpolgármester) segített abban, hogy a megfelelő testület - mely leszállópálya volt a háború idején - az iskola rendelkezésére álljon. A honvédség részéről Rockov Ferenc, valamint Hollósi Nándor is elévülhetetlen érdemeket szerzett a tanhangár megvalósításában. Hollósi Nándor közbenjárásával sikerült egy kiselejtezett vasvázat iskolai tulajdonba venni. Így "a gombhoz varrták a kabátot" azaz az említett vasvázszerkezethez készült a tervdokumentáció, melynek alapján közös összefogással elkészült a tanhangár. Tanár, diák egyforma lelkesedéssel falazott, betonozott, építette az utakat társadalmi munkában. 1989-ben került sor a tanhangár ünnepélyes átadására és 1991-ben pedig az oktatási épület is elkészült, ahol ma is. Működőképes és szerelhető helikoptererekkel (MI-8, Kamov) és MIG-21-es harci repülőgépekkel találkozhatnak a tanulók. Életszerű helyzetben szerelhetnek, gyakorolhatják az indítási, beüzemelési technológiákat. kép40a,b,c:TANHANGÁR ÉS OKTATÁSI ÉPÜLET Az 1985. évi I. törvény egyik alapvető gondolata az iskolák, pedagógiai intézmények szakmai önállóságának és önfejlesztő képességének kibontakoztatása. Az új oktatási törvény az első olyan jogszabály, mely ezt az elvet átfogóan tartalmazza, egyúttal részletesen meghatározza a pedagógusok és a testületek hatásköreit is. A szakmai önállóság jegyében növelte a törvény a nevelőtestület hatáskörét, jogosultságait. A törvény későbbi módosításai lehetővé teszik a 4+8-as, 6+6-os rendszerű oktatást is. Szakközépiskolákban egyre több helyen kísérleteznek, próbálkoznak a 2 + 3-as modellel. Ezen tapasztalatok alapján fogott hozzá a tantestület egy hétosztályos technikumi modell kidolgozásához, 1991 szeptemberében az elkészült tervezetet engedélyezésre be is adta. KÉP41.: A TECHNIKUMI MODELL ELKÉSZÜLT TERVEZETE Nemcsak a rendszert állítottuk fel, hanem a bajai III. Béla Gimnázium tapasztalatainak felhasználásával kidolgoztuk a tananyagtervet, óratervet is. Sajnálatos módon terveinket a minisztérium visszautasított azzal, hogy

KÉP42: A TERVEZETET ELUTASÍTÓ HATÁROZAT

Ezután sem hagytunk fel innovatív terveinkkel, bár a mindennapok problémái elég sok erőt és energiát elvettek tantestületünktől. Sok tanuló járt az iskolába, akik megannyi nevelési problémával szembesítettek bennünket. A jó eredmények mellett sajnos „fekete” oldalak is szerepelnek az iskola történetében. Egy fegyelmi tárgyalás egyoldalú történetét írta meg a Mai Nap című újság 1991. II. 17-én „Kopaszt kirúgták” címmel.

Érdekes és egyoldalú bemutatása egy fegyelmi tárgyalásnak, mely cikk sok kellemetlen percet szerzett a tantestületnek és reklámot az iskolának. Ez utóbbi - pozitív formában - egyre fontosabb, kiemelt feladattá vált. Az 1990-ben elfogadott „Az iskola átfogó fejlesztési koncepciója” alapján egyre nagyobb figyelmet fordítottunk arra, hogy iskolánkat a nyilvánossággal minél jobban megismertessük. Cikkek jelentek meg az iskoláról. KÉP43A,B: AZ ISKOLÁK NÉPSZERŰSÍTŐ ÚJSÁGCIKKEK 1992-ben a leköszönő Erdős Zoltán igazgató úr helyébe Halász János lép, aki korábban Szalai Imrétől vette át a megüresedett repülős-tagozati igazgatóhelyettesi székét. Halász János repülő-mérnök, diplomáját Lengyelországban szerezte. 1982-től mint mérnök-tanár a repülőgép-műszerész osztályokban kezdett tanítani iskolánkban. 1992 óta már a harmadik ciklus, amikor újra megválasztották igazgatónak, ami nem véletlen, mert eddig isnagyon sokat tett és tesz az iskoláért. Igazgatói munkáját pályafutásának megkezdése óta műszaki igazgatóhelyettesként előbb Vagyóczki Imre és Kőnig Sándor, majd ’97-től Bagi Mihály, általános igazgatóhelyettesként Szántóné Józsa Julianna, illetve ’97-től gyakorlati oktatásvezetőként Brauner Gusztáv segíti. A Csepp TV rendszeresen jelen volt és tájékoztatta az iskola eseményeiről nemcsak Csepel, de a környék lakosságát is. Bővítettük, mélyítettük külföldi kapcsolatainkat, 1991, majd 1992 márciusában egy olasz /milánói/ repülős iskola tanulói jártak nálunk tapasztalatcserén, tervezve egy szakmai cserekapcsolatot. Ezek az évek sok szép eredményt is hoztak, a Ki tud többet Magyarországról? vetélkedőn Csordás Péter, Lengyel Zoltán, Puskás Sebestyén összeállítású csapat az országos döntőn 1992-ben dicséretet kapott, majd 1993-ban Gödöllőn IV. helyezett lett. Ebben az évben alakult meg a Kossuth Szövetség, melynek iskolánk képviselői alapító tagjai lettek. Rendszeresen részt vettünk a szövetség, közgyűlésein: Monokon, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, Szolnokon, Kecskeméten. Egyben támogatói vagyunk a Kossuth Alapítványnak is. Ebben az időszakban tovább mélyítettük iskolánk névadójával, Kossuth Lajos életével, munkásságával való ismerkedést. Részt vettünk a Szövetség és az Alapítvány által szervezett vetélkedőkön, versenyeken, akár szellemi, akár sportverseny volt is az. Az 1992-ben meghirdetett országos Kossuth-versenyen iskolánk csapata (Csordás Péter, Lengyel Zoltán, Puskás Sebestyén) az országos döntőben Debrecenben I. helyezést ért el, megelőzve ezzel sok gimnázium és szakközépiskola csapatát. KÉP44: EMLÉKLAP A KOSSUTH-VERSENYRŐL 1992-ben rendeztük meg az első Kossuth-estet, ahol a főszervező Fazakas Álmos műszaki tantárgyakat tanító tanár volt. Az ő rendezésében került bemutatásra a Kőmíves Kelemen. Fontos szerepet kapott Molnár András tanár úr betlehemező csoportja is. Ekkor került színpadra az a produkció, mely hagyományosan járta az osztályokat advent napjaiban és műsorral emlékeztetett karácsony közeledtére. Minden évben megrendeztük tehetségeink felfedezése érdekében a Szavalóversenyt és természetesen decemberben a Kossuth-esteket. 1992-ben Fazakas Álmos műszaki tanár és osztálya /az akkori 10.F/ elhatározta, hogy színre viszi a Kőműves Kelemen című rockoperát. Az elhatározást tett követte, de ezúttal nem az iskolában, hanem a Csepeli Munkásotthon színháztermében mutatták be a darabot. Az előadás nagy siker volt. Ettől kezdve hagyománnyá vált, hogy minden év decemberében az iskola tanulói fellépnek egy kulturális, művészeti gálaműsor keretében. Az első részben nagyobb lélegzetű darabokat ( István, a király, Hair, Bolero) a második részben színes, ún. "mindenféle" műsorszám került megrendezésre, immár 11 alkalommal. KÉP45: ISTVÁN, A KIRÁLY Láthattuk a Rómeó és Júliát, legalább ötféle változatban, táncok (népi és modern) Besenyő-család, Karinthy, Mrožek művek feldolgozását és sok érdekességet. A 11 év alatt mintegy ezer tanuló lépett színpadra (tanárok is), szerezve ezzel kellemes perceket diákoknak, tanároknak, vendégeknek egyaránt. KÉP46: A FIÚK NŐI SZEREPEK ELJÁTSZÁSÁRA IS VÁLLALKOZTAK A Kossuth-esteken természetesen a diákok szerepelnek elsősorban, de a nem kevésbé lelkes tanárok hathatós közreműködése nélkül mindez nem valósulhatna meg. Néhányan a korántsem teljes segítői névsorból: Szabó István, Kozárné Szabó Ilona, Avarkeszi (Bennó) Ágnes, Somogyiné Móger Zsuzsanna.

KÉP47A,B: GYAKRAN TANÁRI PRODUKCIÓK IS SZEREPELTEK A KOSSUTH-EST SZÍNPADÁN Az elmúlt ötven évben se szeri, se száma azoknak az ünnepségeknek, műsoroknak, rendezvényeknek, előadásoknak, melyeket bemutattunk, ahol a tanítványok produkcióikkal szinte elkápráztatták a mindenkori közönséget. Ez az öt évtizedes kulturális tevékenység olyan hagyományokat teremtett, olyan messzire sugárzó, emberformáló erőt képviselt, hogy ez ígéretes lehet a jövő diáknemzedékei számára is. Az autós osztályokban 1992-ben kezdődött meg a német nyelv oktatása. A bevezetését az indokolta, hogy a korszerű autójavító szakirodalom német nyelvű. Természetesen a tanítás kezdő szinten indul, hiszen a beiskolázott tanulók többsége nem tanulta ezt a nyelvet az általános iskolában. Ennek ellenére eredményesnek mondható a négy évet átfogó német nyelvtanítás, mert a tanulmányok végén érettségi vizsgát tesznek - 2000 óta - a diákok. Sikerként könyvelhetjük el, hogy középiskolások német országismereti versenyén csapatunk kétszer is előkelő helyezést ért el. Ugyanakkor diákjaink képesek a szakirodalom megértésére is. A mellékelt kis fordítás azt mutatja, hogy nem veszítik el humorérzéküket a német nyelv rejtelmeinek megismerése során a nyelvészkedő diákok: ÍGY FORDÍTUNK MI! Egy külföldi ban,ben Bécs Ein: Turista:

Csá.Én szeretné hoz-hez-höz Mozart-Denken. Hogyan jutok én oda

Gyalogos:

A Mozart-emlékmű fekszik, helyezkedik ban, Burggarten. Menjen Ön itt Graben tovább ig Kartner utca. Tól ott látni ön a tornyot a Stefflsnek. Után fogjon Ön az U-Bhn. Tursta: Köszönöm részére, számára a felvilágosítást. Viszontlátás! (A turista ment egy darab taxiba , de ő talál U Bahn nem. Ő kérdez egy asszonyt tovább az úton.) Zwo: Turista: Gyalogos: Turista: Gyalogos:

Bocs! Tud Ön nekem kérem segíteni? Hol van a metróállomás? Hová-hová szeretne Ön? Én szeretnék hoz-hez-höz Mozart emlékmű. Ön tudni, hatni-hetni is hoz láb hoz Burgkert! Menjen Ön itt hoz vissza körül a sarok a Burg menni. A kert val-vel-nak Mozart emlékműnél fekszik, helyezkedik. Turista: Sok köszönöm számára, részére Önnek segítség. (A turista megérteni őt nem kérdez tovább egy gyalogost) Drei: Turista: Gyalogos: Turista: Gyalogos:

Csa, vagyok én itt helyes hoz-hez-höz Mozart emlékmű? Igen! Menjen Ön itt egyenesből, után fent a Michaelplatz. Ott látni Ön már a várat. Ön muszály, kell a várat körbe menni, után, aztán egy tovább és ön állni már előtt az emlékmű. Ez van de komplikált. Mutatni Ön nekem az utat a Stadtplatz? Tehát Önnek muszály…. *

Az 1993/94-es tanév azért is fontos, mert ekkor indítottuk a 4 éves műszaki gimnáziumi képzést, olyan tervekkel, hogy az érettség után a fiatalok az iskola szakjain tanuljanak tovább. Ebben a tanévben két új osztály érkezett iskolánkba bővítve ezzel is szakjaink sokszínűségét. Az iskolában így négy tanéven keresztül gazdasági jellegű szakközépiskolai osztályok is tanultak. Ebben az időszakban iskolánk neve Kossuth Lajos Műszaki Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Gimnázium. 1993-ban bekapcsolódtunk a kor igénye által előhívott szakmai képzésbe. Kísérleti jellegű, autóelektronikai műszerész szakmát kezdtünk oktatni. Érthető volt ez - az akkor 5. szakma felvétele -, mivel az autós terület fejlődése az elektronika vívmányai felé, a modern rendszerek irányába mozdult, a hazai autóparkban is érezhető volt ez a változás. Az országban ilyen szakirányú végzettséget adó szakemberképzés ez ideig nem volt. Az autóelektronikai műszerész szakma indítása újra átalakítás elé állította iskolánkat, illetve a

tananyag, tanterv, óraterv kidolgozása, fejlesztése volt a feladat. A képzéshez szükséges eszközök, a DEGEM rendszer használata csak megfelelő teremben volt megvalósítható. Ezért olyan mobil rendszerű termet terveztettünk, mely adott esetben lebontható, és a falak máshol, más céllal újraépíthetők. Ezért fel kellett áldoznunk a földszinti aulát és beépítettük ezt a jól látható területet. Ezenkívül hozzájutottunk olyan autóhoz, mely a vizsgálatokhoz, a tanterv elsajátításához elengedhetetlen volt. Az oktatott szakmák száma is nőtt, ennek megfelelően ebben az évben az indított osztályok száma igen magas lett: Öntő szak 1 osztály Repülőgépszerelő szak 2 osztály Repülőgép-műszerész szak 1 osztály Gazdasági szak 2 osztály Autószerelő szak 2 osztály Valamint az érettségi után oktatott szakmák, és a technikusképzés osztályai. Tehát az említett időszakban igazán sokszínűség és bőséges szakmaválaszték jellemezte iskolánkat. A kerület középiskoláival együtt megalakítottuk az „ész”-t, összefogást az Élvonalbeli Szakképzésért, melynek célja az volt, hogy együtt jelentetjük meg és hívjuk fel csepeli és az agglomerációban élő általános iskolások figyelmét a továbbtanulási lehetőségekre a kerületi középiskolákban. Az iskolánkat bemutató oldal bizonyítja az iskola 1993-as szakmai kínálatát: KÉP48: (nincs aláírás) Ki kell emelni az iskola működését a kerület életében. A kerület meghirdette középiskolái között azt a versenysorozatot, mely helytörténeti versenyt, szellemi vetélkedőt, sportversenyeket foglalt magában, majd az utolsó forduló egy színes kulturális műsor bemutatása volt. Iskolánk három alkalommal lett első helyezett ezen a versenyen és szerezte meg, s őrzi azóta is a kupát, s lett a kerület LEGJOBB KÖZÉPISKOLÁJA cím birtokosa. Néhány név (a teljesség igénye nélkül), akik a kupát elnyerték: Aranyos Balázs Bende László Bíró Csaba Bodnár Lajos Csúzdi Balázs Énoch Nagy Levente Erdei Krisztina Farkas Gábor Fekete Tamás Horváth Péter Majsitz Emőke Mészáros Marianna

Noviczki Pál Pálfi Norbert Papp Xenia Péter Tibor Posta Viktor Simon Martin Szabó Péter Szebellédi Zoltán Szikszai Szbolcs Szopcsák József Vladár Henrik Zsarnay Gergely

KÉP49: SZABÓ ISTVÁN VEZETÉSÉVEL A FIÚK ÉNEKKARA

Széleskörű, sokoldalú szakmai munkánkat bizonyítja, hogy minden évben eredményesen szerepeltünk az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny döntőiben: Az országos tanulmányi versenyeken helyezést elért tanulóink Tanév 1991 - 92

1992 - 93

Név Bakos Gábor Béres József Rengei Zsolt Forstner Gábor Geiger István Kékesi Edmond

Osztály

Helyezés

4.D 4.F 4.F 4.A 4.C 4.E

9. 2. 3. 11.-12. 14. 9.

1993 - 94

1994 - 95

1995 - 96

1996 - 97

1997 - 98

1998 – 99

1999 - 2000

2000-2001 2001-2002

László Tamás Mireider Szabolcs Ludas Gábor Kovács Zoltán Szabó Viktor Garami Gábor Fehérvári Dávid Benkő Benedek Spreitzer Zoltán Szöllősi Zoltán Kamasz Ferenc Móra Péter Kelemen István Werner Miklós Kovács Kristóf Molnár Zoltán Bányai Tamás Mezei József Szőke János Balázs József Batke Dávid Pálfi Zoltán Orbán László Horváth Péter Patyi Balázs Pataki Bálint Bajtek András Szöllősi András Kovács Balázs Bali Gábor Öhler Zoltán Jankovics Tamás Paál Tamás Ónodi Péter Széplaki Ferenc Belicza Zsolt Tomoga József Szűcs Gábor Urbán Zoltán Karf György Hankóczi Péter Kiss Zoltán Rull Norbert Szél Imre

4.F 4.F 4.B 4.C 4.E 4.F 4.E 4.E 4.E 4.F 4.F 4.E 4.E 4.F 4.F 4.D 4.D 4.D 4.F 4.F 4.F 4.C 12.D 12.D 12.D 12.F 12.F 12.F 12.F 12.D 12.D 12.D 12.D 12.F 12.F 12.F 12.F 12.D 13.B 13.F 13.F 13.D 2/14.S

2. 1.

1. 3. 13. 6. 19. 1. 2. 3. 1. 1. 2. 1. 2. 5. 3. 4. 7. 14. 1. 2. 7. 5. 8. 10. 11. 1. 2. 6. 7. 7. 8. 9. 10. 4. 24. 1. 2. 2. 5.

Az OSZTV-n elért sikerek Tóth Jolán matematikából, Matula Kálmánné fizikából és szakmai tárgyakból, Badovszky György szakmai tárgyakból (repülő terület), Tóth Géza szakmai tárgyakból (autós terület) felkészítő tanárok színvonalas szakmai munkájának is köszönhetők . Bekapcsolódtunk a Szegedi József Attila Tudományegyetem által vezetett kísérletbe az „Alapvizsgával” kapcsolatos feladatbank kidolgozásával, írásbeli és szóbeli vizsga megszervezésével és értékelésével. Ebben a tanévben újra indítottuk az iskolaújságot, mely Kossuth Kulcsa néven szerzett elismerést. Sajnálatos, hogy csak néhány szám jelent meg, aztán a lelkesedés elfáradt. KÉP50: AZ ÚJSÁG CÍMLAPJA

1995-ben tovább bővítettük külföldi kapcsolatainkat és vendégül láttunk egy erdélyi tanárdelegációt iskolánkban. Az ezt követő tanévtől kezdődően minden évben 2-3 erdélyi tanuló tölt el három hetet iskolánkban, vesz részt a tanórákon, gyakorlatokon. 1996-ban először vettünk rész a „Matematika határok nélkül” versenysorozaton. A repülőgépműszerész szakos 1. F osztály eredményesen tevékenykedett, és a fővárosi szakközépiskolák között I. helyet szerzett. KÉP51: A MATEMATIKA VERSENY HIRDETŐJE

5.2. A két tanítási nyelvű képzés beindítása Az 1995/96-os tanévtől komoly előkészületekbe kezdtünk a két tanítása nyelvű képzés beindítása érdekében. Felvettük a kapcsolatot a Karinthy Frigyes Gimnáziummal és a Trefort Ágoston Kéttannyelvű Szakközépiskolával. Mindkét iskolában angol kéttannyelvű képzés folyik, és a saját területén mindkét iskola úttörő tevékenységgel és óriási tapasztalattal rendelkezett. Kidolgoztuk a képzés óratervét, mely illeszkedik az iskola által választott szakmacsoportos óratervekhez. Két tanítási nyelvű szakközépiskolai óraterv

Tantárgyak

Irodalom Magyar nyelv Történelem Angol nyelv Angol nyelvhasználat Angol irodalom Angol történelem Matematika (a) Fizika (a) Kémia (a?) Biológia (a?) Földrajz (a?) Informatika, számítástechnika (a) Ének-zene, művészeti ismeretek Testnevelés Anyagismeret Szakmai Elektronika alapjai Előkészítés Mechanikai mérések Szakmai alapgyakorlat Elektronikai alapgyakorlat Összesen: Osztályfőnöki Munka és környezetvédelem

9. o s z t á l y

20

10. o s z t á l y 2 1 2 3

11. o s z t á l y 2 1 2 3

12. o s z t á l y 3 1 2 2

13 o s z t á l y 3 1 2 2

2 2 3 2 2 2 2 2

2 2 3 3 -

2 2 3 3 -

1 2

2 2 3 2 2 2 2 2 1 2

2

2

3 2 5

3

2

25 1

28 1 1

2 2

29 1

Osztály/ Csoport

K K K K K K V

V

7 30 30 1 1

9/2 9/3 10/2 11/2 12/2 13/2 10/2 11/2 12/2 13/2 10/2 11/2 12/2 13/2 9/2 10/2 11/2 12/2 13/2 10/2 11/2 12/2 13/2 (10/2 11/2) (10/2 11/2) (10/2 11/2) 10/2 11/2 12/2 13/2

12/2 13/2 12/3 12/3 12/3

Nem kötelező Órakeret

Éves szinten

*

Műszaki ábrázolás Elektrotechnika Elektrotechnika alapjai Matematika Fizika

Idegen nyelv Informatika, Számítástechnika Magyar nyelv és irodalom Idegen nyelv *** Matematika Fizika Elektronika alapjai Mozgóképkultúra (epocha)

2 2 5 2

1 2

11/2 9/2 10/2 9/2

1

15

15

2 2 2 2 2 2 2 -

2 2 2 2 2 2 2 -

12/2 13/2 12/2 13/2

Kidolgoztuk a nyelvi programot, a célokat, feladatokat, a módszereket és a tankönyveket. Összeállítottuk a vizsgarendszert, megfogalmaztuk a követelményeket. A két tanítási nyelvű képzést azért vezettük be, mert a repülős területnek egyre inkább - az angolul jól beszélő, a szakmai és kommunikációs nyelvet egyaránt jól ismerő - képzett szakemberekre van igénye. Az osztály elektrotechnika - elektronikai szakmacsoportra orientál, illetve alapoz. Azok a tárgyak, melyek a szakmai előkészítést szolgálják megfelelő szakemberek megléte esetén angolul is taníthatók. Az osztályban folyó szakmai oktatás folytatódik, folytatódhat érettségi után, s ekkor az osztályból - megfelelő számú jelentkezés esetén- angol nyelvű szakmai vizsgára is készülhetnek tanulóink. Ekkor azonban egy szakmai alapozó tárgyat kell érettségi tantárgyként választani, s abból angolul érettségizni. Meghirdettünk angoltanári álláshelyeket, illetve igyekeztünk tanárainkat nyelvi továbbképzésben felkészíteni az új követelmények teljesítésére. Az alapos előkészítés után 1996-ban az iskola Alapító Okiratába is bekerült az új képzési forma, megérkezett az engedély a kéttannyelvű osztály indítására. Így 1998-ban indulhatott az első osztály, melynek osztályfőnöke Somodiné Varga Gyöngyi lett, aki az angol nyelvi program kidolgozását végezte. A kéttannyelvű osztályokba - tíz budapesti kéttannyelvű középiskolában egységes - írásbeli felvételi után kerülnek a tanulók. A felvett tanulók minden évben egyhetes táborban vettek részt a tanévet megelőzően. A táborok helyszínei: 1998-ban Síkfőkút, 1999-ben Farkasgyepű, 2000-ben Bükfürdő, 2001-ben Orfű, 2002-ben Fertőd. KÉP52A,B,C,D,E: SÍKFŐKÚT, FARKAGYEPŰ, BÜKFÜRDŐ, ORFŰ, FERTŐD A tábor jó lehetőséget nyújt arra, hogy a sok helyről érkezők megismerjék egymást, az iskola követelményeit, az osztályfőnököt és a tartalmas programok mellett lehetőség nyílik az angol tudásuk felmérésére csoportbontásra is. 1996-ban szerveztük az első külföldi utat Angliába, Poole-ba és Christchurchbe. Az itt eltöltött 10 nap nyelvtanfolyammal, projekt-feladatokkal együtt jó alkalom volt tanulásra és nyelvgyakorlásra is. Ezt az utat a következő két nyáron is egy-egy tanulmányút követte, majd a kéttannyelvű osztályok angliai útja. Továbbfejlesztettük külföldi kapcsolatainkat, ehhez is jó lehetőséget teremtettek a tanulmányi kirándulások és a pályázatok. Felvettük a kapcsolatot az Eisenstadtban lévő, repülős szakképzést is folytató Höhere Technische Bundeslehranstalt iskolával. Majd Finnországban, Svédországban, Hollandiában működő repülős iskolákkal. A kapcsolatok, a különböző konferenciákon való részvétel újabb szakmai ismeretségekhez vezetett. A repülős területünk európaisága annak felismerése, hogy a képzés összefogást kíván és feltételez. 1998-as év más változást is hozott. Ekkor kellett minden iskolának elkészíteni Pedagógiai Programját, kidolgozni az óraterveket és a tantárgyak tananyagát, melynek egy része a szakmai program. A Bolyai Szakközépiskolától átvett tanterveket munkaközösségeink némileg módosították az iskola sajátosságainak megfelelően, a jelenleg érvényes óratervek szerint változtattuk meg. Óraterveinkben továbbra is hangsúlyos helyet kapott a szakmai előkészítés, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Már ebben a négy évben is az érettségi utáni szakképzésnek megfelelően, repülőgép-műszerész szakot, autóelektronikai szakot, repülőgépés autószerelő szakot előkészítő osztályokat indítottunk. Ezen az irányon belül kapcsolódtunk a Világbanki képzéshez és két szakmacsoportban, 1-1 osztályban vezettük be ezt a képzést.

1998-tól a 2003/2004-es tanévig bezárólag terveztük meg képzési rendszerünket, az indítandó osztályokat, egységben szemlélve az érettségire való felkészítést és szakképző évfolyamokon folyó képzést. Iskolánkban kétéves szakmákat oktatunk, melynek képzési idejét - a szakmacsoportos tanterv szakmai előkészítő tantárgyainak köszönhetően - egy évre csökkentettünk. 1999-ben konferenciát szerveztünk az Európai Repülős Iskolák Szövetségével közösen.

AZ ACE TALÁLKOZÓ PROGRAMJA

ACE Aviation Colleges in Europe Budapest Conference 1999

ACE TALÁLKOZÓ BUDAPEST 1999. OKTÓBER 14 – 17. 1999. október 14. Külföldi előadók, partnerek érkezése, elhelyezésük a Hotel Erzsébet, Budapest szállodában. 1999. október 15. 9.45 - .Résztvevők fogadása a Kossuth Kéttannyelvű Fővárosi Gyakorló Műszaki Középiskolában, 1211, Budapest, Csepel Kossuth L. u. 12. 10.00 - Kazatsay Zoltán Úr, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium helyettes államtitkára üdvözli a megjelenteket és ünnepélyesen megnyitja a konferenciát. Általános információk a találkozóval kapcsolatban: Halász János igazgató úr Mrs Dorothy Mooij az ACE nemzetközi kooordinátora 10.15 - A JAR 66-ról, valamint a bevezetésével kapcsolatos holland tapasztalatokról. Előadók: Mr Han Heijnen az NLC igazgatója Mr Lon Peters az NLC Gyakorlati Oktatásvezetője Kávészünet 11.35 - Mrs Heike Röttgering, a Lufthansa Oktatási Vállalatának „Human Factors” szakértője tart előadást 12.10 - Mr Pekka Kanninen ismertetője a Rovaniemiben folyó repülős képzésről 12.30 - Az iskola megtekintése 12.30 - Ebéd az iskolában 14.30 - A konferencia fő előadójának, .Mr Gordon Dupont-nak, a „Human Factors” téma szakértőjének előadása 1. Mit takar a „Human Factors” címszó? 2. Mi a JAR 66 9-es modulja által meghatározott feladat? 3. Mi a titka egy sikeres „Human Factors” program megvalósításának? 16.30 - Autóbuszos városnézés a külföldi partnerek részére 19.30 - Közös vacsora a Vénhajó Étteremben (Kossuth Múzeumhajó az Intercontinental Szállónál 1999. október 16. 9.30 - Stefka Tamás Úr a MALÉV Főmérnöke, valamint Szomora Sándor Úr az Aeroplex Igazgatója üdvözli a megjelenteket 9.45 - Pekk Antal Úr az Aeroplex Minőségbiztosítási Igazgatója röviden bemutatja a vállalatot Kávészünet 10.10 – Mr Gordon Dupont „műhelyfoglalkozást”, un. „workshop”-ot tart a résztvevők számára, témája: 1. A problémamegoldó tanulás fontossága 2. Gyakorlati példák a „Human Factors”: gyakorlati oktatására 12.20 - MALÉV Oktatási Központ megtekintése Ebédszünet

13.30 - Vitafórum bármely a „Human Factors”. témát érintő kérdésben Megbeszélés a közös SOCRATES projectben résztvevők számára A konferencia hivatalos bezárása 14.30 - Autóbuszos kirándulás Egerbe Városnéző séta Közös borkostolóval egybekötött búcsúvacsora a Szépasszonyvölgyben a Kulacs Étteremben A külföldi vendégek kijelentkezése a szállodából, hazautazás Ezen a programon iskolánkat a repülős szakterületen dolgozó kollégák /Rédei János, Fazakas Álmos, Veres Árpád/, angol tanárok /Csernevné Fekete Ágnes, Somodiné Varga Gyöngyi, Kaló Ferenc/, az iskola igazgatóhelyettesei és igazgatója képviselték. A konferencia nyelve angol volt. Először itt nyílt lehetőség arra, hogy az egy éve angolt tanuló kéttannyelvű osztály tanulói is segítsenek. Első alkalommal tapasztalhatták, hogy a tanultakat milyen jó alkalmazni. A konferencián hollandok, svédek, angolok, osztrákok, németek, finnek vettek részt, sőt egy kanadai házaspár is képviselte a tengeren túli országokat. Résztvevők névsora Hollandia Dorothy Mooij Han Heijnen Lon Peters Henk Kooijman P. Sprinkhuizen A. Kennes Mrs. Kennes G. Fluit Mrs. Fluit H. Wytzes Mrs. Wytzes

Kanada: Gordon Dupont Mrs. Dupont Németország Heike Röttgering

Ausztria: Herbert Aibel Mrs. Aibel Anita Pint Ernst Ptecnik Karl Kager

Nagy-Brittánia Sue Taylor Chris Graham Gwynne Chivers

Svédország: Göran Lundin Mrs. Lundin Peter Lindberg

Ulf Larsson Anders Lindholm Finnország: Esko Hietanen Raimo Laine Timo Vuolio Jorma Nykanen Taisto Arkko Pekka Kanninen

Ez a jó partneri kapcsolat, az együttműködésre való készség eredményezte az első közös szakképzési projekt megszervezését az eisenstadti iskolával. Először tíz csepeli repülőgép-szerelő és repülőgép-műszerész tanuló töltött el három hetet Eisenstadtban a Höhere Technische Bundeslehranstalt iskolában. Tanulóink részt vettek elméleti és gyakorlati foglalkozásokon, kiránduláson, valódi repülőtéren helikoptereztek. Képzésük végeztével - amely angol nyelven folyt - bizonyítványt kaptak, és beláthatták, hogy a szakmai képzettség mellett mennyire fontos az angol nyelv ismerete. KÉP53A,B: AZ AUSZTRIAI TANULMÁNYÚTON A következő tanévben az osztrák iskola tíz tanulója elsősorban gyakorlati képzést kapott nálunk. Az iskolai bázison, a Dunai Repülőgépgyár Rt. műhelyeiben, a MALÉV Oktatási Centrumában eltöltött három hét hozzájárult szakmai képzésük elmélyítéséhez. KÉP54: A CSEREPROGRAM RÉSZTVEVŐI A GYAKORLAT SZÍNHELYÉN A kéttannyelvű képzés előnyeiről nyilatkozik Mihály Ildikó, az első két tanítási nyelvű osztály e tanévben végzős diákja: 1998-at írtunk ... számomra akkor egy korszak lezárult, s fájó szívvel bár, de döntenem kellett. Választanom kellett, hogy hol és hogyan szeretném megkezdeni középiskolai tanulmányaimat. A választás a Kossuth Lajos Kéttannyelvű Fővárosi Gyakorló Műszaki Középiskolára esett. Nem tagadom: féltem, de ugyanakkor tudtam azt, hogy a Kossuth magyar-angol kéttanítási nyelvű szakja nem csupán nevében lesz új és eddig ismeretlen, hiszen itt 1998 őszén először ültek az iskolapadokba angol „kéttannyelvűs” diákok. Furcsa érzés volt, de nem idegenekként ültünk egymás mellett, mert a nyár végi gólyatárborban nemcsak nyelvi tudásunkat mérték fel, de közelebb is hoztak bennünket egymáshoz. Máig úgy érzem, ez erőt és bátorságot adott mindnyájunknak, hogy belekezdjünk valamibe, amiről tudtuk, hogy nem lesz könnyű.

Nulladikban - kilencedikben - heti 20 angol nyelvi órával mindenki a saját szintjének megfelelően kezdte fejleszteni nyelvtudását. Emlékszem, hogy azóta sem féltem úgy semmitől, mint a negyedéves BIG TESTektől az első tanévben, de sikerült és 1999 nyarán már én is ott voltam a második kéttannyelvű osztály gólyatáborában diákként, mint segítő. Aztán jött a következő tanév.... A 10. osztályról azt hiszem könyvet is lehetne írni, de én csak annyit mondanék, hogy nem volt könnyű. Tantárgyaink listája bővült a földrajzzal, a biológiával, a kémiával és a műszaki alapozó tantárgyakkal. Nem mindennapi érzés volt például a műszaki rajz vagy elektrotechnika órákra készülni, de a legemlékezetesebb mégis az, hogy ebben a tanévben kezdtük el a matematikát, a kémiát, az informatikát angol nyelven tanulni, és ismerkedtünk az amerikai és brit irodalom, történelem rejtelmeivel is. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor tudatosult bennem az, hogy mindent megértettem egy idegen nyelven lezajlott kémia órán. A 11. osztály rendívül sokban hasonlított a 10. osztályra, de ebben az évben új osztályfőnököt kaptunk, és mi azt vettük észre, hogy már nem is vagyunk olyan kicsik a suliban. Ekkorra a harmadik kéttannyelvű osztály is belépett a kossuthosok sorába. Az angol nyelv az életünk részévé vált, és beláttuk, hogy ez nagy lehetőségeket rejt magában. Már akkor tudtuk, hogy ez a nyelvtudás sok kaput megnyithat előttünk. Úgy gondolom, hogy enélkül nem vihettem volna véghez mindazt, amit a 12. osztály tanévében megtehettem: cserediákként egy tanévet töltöttem az Amerikai Egyesült Államok egyik gimnáziumában. Természetesen ennek is voltak nehéz pillanatai, de biztos nyelvi tudással indultam el, és elmondhatom, hogy ott is megálltam a helyem. Hazatérve egy kicsit mintha minden ismét új lett volna, s most is vissza tudom idézni a pillantásokat a folyosón végigmenve, amikor azt hitték, hogy új diák érkezett az iskolába, s amikor magamban ezt gondoltam: „Tévedsz. Én ide tartozom.” A tavalyi nyár számomra tanulással telt, mert mindenképpen a saját osztályomba szerettem volna visszakerülni, és ennek az volt az ára, hogy az előző tanév teljes tananyagából osztályozóvizsgák tegyek. 13.A osztályosnak lenni hihetetlen nagy dolog. Idén, az iskola jubileumi tanévében az első kéttannyelvű osztály fejezi be középiskolai tanulmányait, ennek tanulójaként én is. A BIG TEST-ek, az angol házi feladatok, a szakmai gyakorlatok után számunkra ismét lezárul egy korszak. Azt hiszem, egyikünknek sem voltak konkrét elképzelései, amikor idejöttünk tanulni, de én mégis úgy gondolom, hogy nagyon sokat adott nekünk a Kossuth és valóban kemény munka árán jutottunk el idáig. De megérte! Budapest, 2003. február 7. Mihály Ildikó 13. A osztály Skye Brown és Jenelle Nisly amerikai angol anyanyelvi tanáraink – akik már ötödik éve tanítanak a Kossuthban – így írnak (természetesen angolul), iskolánk kéttannyelvű képzéséről: In 1998 we, Skye Brown and Janelle Nisly, came to Csepel from the United States to teach in the premier year of the bilingual program of Kossuth Lajos. As native English speakers we taught English twenty hours a week each our first year to a group of precocious and bright-eyed fourteen year olds brought in to launch the program. From there we went on to teach American and British History and American and British Literature for the next four years. The students as well as the teachers in the English cabinet were highly motivated and excited to delve in and learn all that they could. Now five years later, this earnest, hard working group of young people is the first class to graduate from this highly challenging course of academia. It certainly has been a privilege to get to know each of these students personally and to work hand in hand with the other teachers who have labored industriously to see the students and the program succeed. We know first hand the number of hours the students have had to work to learn the comprehensive amount of information that is required to be in this bilingual school. There are, as always, a range in the capabilities of the group, but all that have seen their way through all five years need to be proud of their accomplishment. Some of these young adults have excelled and realized the peak of academic excellence, far beyond anything that we had imagined. Likewise, the teachers, who have labored over their particular course of study to try and make it the best possible, need to be applauded. It was for each of us a pioneer program that needed to be looked at critically in order to hone it and make it the best that it could be. It has been indeed a pleasure to work with diligent and gifted teachers and administrators. The headmaster Halasz János, deputies, Bagi Mihály and Szantoné Julia, and head English teachers, Somodiné Gyöngyi and Csernevné Ángnes have labored many hours to everyone’s benefit and were always kind and efficient in all that they did. The bilingual program had produced young men and women who have matured and grown in their English skills and in their many other subjects and has given them the equipment to continue from year on to university here or abroad. The future is bright for each student with the potential that they now possess. We

congratulate the school in its endeavor. Our sincerest congratulations and best wishes go to you 13A. You were the first to make your way down the path of “bilingaulsim”, I have coined a twist on a English word just for you—in tribute, and prepare the way for those clever and witty souls that will follow in your footsteps. What a trip it has been and many thanks for the great experience of getting to know each of you. Skye and Janelle A kéttannyelvű képzés indulásával - kimenő rendszerben - folyamatosan megszűnt a gimnáziumi osztályunk. Az utolsó végzős osztály 2000-ben ballagott. Közben az 1997-es év mint a „Bombariadók éve” kerül történelmünkbe. A tanév során szinte mindennaposak voltak az efféle fenyegetések. Ez azonban nemcsak a mi iskolánknak, de a kerület, sőt a főváros sok iskolájának is nehézséget okozott. Ebben az évben az iskola tanárainak nagyobb csoportja viszonozta az erdélyi tanárok látogatását. Felejthetetlen napokat töltöttünk Erdély csodálatos tájain, városaiban, műemlékeinek megismerése emlékezetes marad a résztvevők számára. Szólni kell ennek az időszaknak tanulóink számára is felejthetetlen élményeiről, a nyári vízi táborokról a Tiszató partján. Ailer József, Székelyné Tömböly Zsuzsa, Pápai Ferenc szervezésében kipróbálhatták erejüket a napi evezésekben, vállalkozó szellemű tanulóink és kollégáink. Csodálatos a Tisza-tó! KÉP55: KOSSUTHOSOK EVEZNEK A TISZÁN A sportsikerek a 90-es években sem pártoltak el mellőlünk. A sportéletben csapat mellett egyéni sikereink is voltak. Szabó Péter birkózó 1996-ban végzett repülőgép-szerelőként.1995-ben szabadfogásban ifjúsági világbajnok. kép56: SZABÓ PÉTER BIRKÓZÓ IFJÚSÁGI VILÁGBAJNOK Az Országos Diákolimpiát nyert Kovács Ákos rúdugrásban. 2000-ben Makra Zoltán magasugrásban első helyezett az Országos Diákolimpián. Ökölvívásban Káté Gyula jeleskedett, 2000-ben junior világbajnok lett Budapesten. kép57: KÁTÉ TIBOR ÖKÖLVÍVÓ JUNIOR VILÁGBAJNOK Természetesen valamennyi kiváló sportember nevét - akik az iskola sportudvarából vagy tornaterméből indultak - nem tudjuk felsorolni. A teljesség igénye nélkül néhány név a már említetteken túl: Kovács János 13 éven keresztül minden idők legnagyobb kézilabdakapusa, Glatz Árpád kézilabdaedző és szövetségi kapitány, Németh Gyula magasugró, Jáger Imre birkózó válogatott. A Kossuth „kis sportkomplexuma” tehát minden lehetőséget megad az egészséges testi fejlődés érdekében, csak élni kell vele. Büszkék vagyunk az elmúlt évtizedek sporteredményeire is, reméljük, a folytatás hasonlóan sikerül a következő ötven évben is. * A 2001-ben bevezetett Kerettanterv teljesen felborította a Pedagógiai Programban megtervezett elképzeléseinket. Újra kellett tervezni az óraterveket, az iskola jellegéhez átalakítani a szakképző évfolyamokhoz szükséges orientációt, illetve szakmai előkészítést beiktatni a lehetséges minimális órakeretbe. A szakközépiskolai jelleg továbbvitele, illetve a kerettantervek „gimnázium” jellegéhez alakítása sok gondot jelentett. Újra más tananyagtervet kellett kidolgozni, kialakítani a kétszintű érettségihez szükséges óraszámokat, számbavenni a lehetőségeket. És mindezt úgy, hogy nem voltak készen a kimenetet szabályozó követelmények, az érettségi és a felvételi vizsga rendszere. Nem volt határozott egyetértés a felsőoktatás és a közoktatás között. Az utóbbi két évben párhuzamosan dolgozunk az iskolai Pedagógiai Program szerint és a Kerettanterv alapján. Ez utóbbi nem teszi lehetővé a szakmai alapozó tantárgyak „beszámíthatóságát”, így az ilyen rendszer alapján tanuló diákok várhatóan két év alatt juthatnak - érettségi után - szakképzettségük megszerzéséhez. Mindezek ellenére bizakodva tekintünk a jövőbe, hiszen műhelyeink igen jól felszereltek, a legkorszerűbb szerelőszerszámokkal, gépekkel és számítógépes diagnosztikai berendezésekkel dolgozhatnak a tanulók a tanműhelyben. Az elektronikai képzésben a tanulók korszerű, számítógéppel támogatott interaktív rendszer segítségével gyakorolhatják és ellenőrizhetik az elméleti órákon tanult ismereteket. Mind a földi mind a légi közlekedésben támasztott komoly követelmények teszik indokolttá az iskola jó felszereltségét.

A Kossuthban folyó szakmai képzés színvonalát jelzi, hogy az iskola az Autószerelők Országos Egyesülete szakmai továbbképzéseinek és rendezvényeinek bázisa. Alapító tag az Európai Repülős Iskolák Szövetségében (Aviation Colleges of Europe). Ez nagy előnyt jelent, hiszen az országban itt folyik repülős képzés (kivéve a ROK) középfokon, ami - az EU csatlakozás miatt - igen nagy kihívást jelent az iskolavezetőség és az iskolában dolgozó pedagógusok számára egyaránt. Itt az EU képzéshez igazodó normákat kell teljesíteni, teljesen új tantárgyak jelennek meg, új szakmákkal. Már 2001-ben - a Kossuth fennállása 50. évfordulójának közeledtével - elkezdtük tervezni a jubileumi tanév programsorozatát. Kollégáink kutatómunkájának eredményeképpen kiürültek fiókok, szekrények, s féltve őrzött kincsek kerültek elő a leendő kiállítás, évkönyv anyagához. Érdemes lett volna hangfelvételt készíteni egy-egy tanári szobában lefolytatott beszélgetésről, ahol érdekes anekdoták elevenedtek fel régi tanárokról, régi diákokról, összekapcsolva múltat és jelent. Fiatal kollégáink érdeklődve hallgatták a - nekik már történelmet jelentő - valamikori iskolai élet történéseit. Így ismerhették meg a híressé vált elődöket, a velük kapcsolatos eseményeket, azok által, akik már diákként is kossuthosok voltak: Vánkos Györgyné, Lóth István, Hajdú Péter, Zwanzinger Gyula, Molnár László, Juhász Zoltán, Tóth László Vagyóczki Imre, Illés István, Szilágyi László. Az ünnepségsorozatot előkészítő kerti partin régi tanítványokkal együtt folytatódott tovább a tervezés, akik újabb ötletekkel, színes elbeszélésekkel járultak hozzá az iskola történetének még teljesebbé tételéhez.

MEGHÍVÓ Tisztelettel és szeretettel várom iskolánk fennállása 50. évfordulójának megünneplését előkészítő KERTI PARTINKRA, melyet 2002. június 27-én 17 órától tartunk a Budapest, XXI. ker. Kossuth Lajos u.12. sz.alatt. Iskolánk a Kossuth Lajos Kéttannyelvű Fővárosi Gyakorló Műszaki Középiskola a 2002/2003.tanévben megemlékezik arról, hogy - 50 éve kezdte meg működését a jelenlegi épületben, - 45 éve viseli Kossuth Lajos nevét, - 200 éve született névadónk, Kossuth Lajos. Ezt a hármas évfordulót nagyszabású rendezvénysorozattal kívánjuk emlékezetessé tenni jelenlegi és volt diákjaink számára 2002 szeptemberétől 2003 áprilisáig. Terveink között szerepel: Kossuth születésnap, Kossuth-nap, Kossuth-est, tanulmányi versenyek, sportversenyek, iskolai alapítványi bál, emlékkiállítás rendezése, évkönyv, a szakképzés és iskolánk történetét bemutató film készítése. E tervezett ünnepi rendezvénysorozat megvalósításához szeretnénk megnyerni Önt, legyen erkölcsi, anyagi támogatónk. Szeretettel várom együttműködő, baráti beszélgetésre kerti összejövetelünkön. Program: 17.oo -18.oo Érkezés és fogadás az iskola épületében (Bp. XXI. Kossuth L. u.12. I.em.) 18.oo -18.15 Rövid megnyitó jelenlegi diákjaink előadásában (Repülő-bázis, ahová vendégeinket átkísérjük ) 18.15 -18.30 Kálmán László Erdős Zoltán igazgató urak köszöntője Halász János 18.30 -19.30 Vacsora 19.30-tól Kötetlen beszélgetés, zene, tánc

Kérjük részvételi szándékát (szervezési okok miatt) 2002.június 20-ig közölje szervezőnkkel. Akadályoztatása esetén támogató felajánlását is szívesen várjuk az iskolai alapítvány számára: Alapítvány a Kossuth Lajos Műszaki Szakközépiskoláért, OTP Bank Rt.11721026-20247975 Szervező: Avarkeszi Ágnes 276-4167, 06-30-377-6259, [email protected] Budapest, 2002.június 10.

Megjelenésére, segítségére feltétlen számítok az iskola tantestülete nevében Halász János igazgató

KÉP58A,B: AZ ÉVFORDULÓRA ISMÉT OLVASHATÓ AZ AULÁBAN A KOSSUTHI GONDOLAT 2002. szeptember 19-én iskolánk névadójának 200. születésnapján, és az évfordulós ünnepségek nyitányaként az öregdiákok által állíttatott emléktáblát avatták fel: Orosz Ferenc és Tóth András, iskolánk volt diákjai. KÉP59: OROSZ FERENC ÉS TÓTH ANDRÁS LELEPLEZIK AZ EMLÉKTÁBLÁT Ekkor kaptak a kerületi önkormányzat polgármesterétől elismerő emléklapot azok, akik az iskolában több évtizeden keresztül igazgatóként, tanárként tevékenykedtek, akik még ma is az iskola dolgozói, valamint a jubileumi év kiváló diákjai: Tanárok: Kálmán László: Erdős Zoltán: Halász János:

-iskola első igazgatója -évtizedeken át az iskola igazgatója -több évtizede a repülős terület gondozója, az új szakma struktúra kialakítója, második évtizedét kezdi igazgatói működésének

Adorján Gyuláné:

-1953-ban iskolánkban kezdte pályáját, jelenleg is a tantestület megbecsült tagja

Badovszky György Bagi Mihály Brauner Gusztáv Bobák György Fodor Tibor Ligetkuti Ákos Matula Kálmánné Szabó István Tóth Géza Tóth Jolán

Illés István

-akik, több mint két évtizede iskolánk tanárai

Molnár László Vagyóczky Imre Vánkos Györgyné Zwanzinger Gyula

-a Kossuth volt diákjai, s akik több évtizede dolgoznak az iskolában

Tanulók: Varga Zoltán:

-iskolánk a 12.A osztályos tanulója -az iskolai diákönkormányzat vezetője -a kerületi diákönkormányzat tagja -motoros sárkányrepülő magyar nemzeti bajnokság aranyérmese, világbajnokság ötödik helyezettje -kiemelkedő iskolai közösségi kulturális munkájáért -budapesti szakmai tanulmányi verseny közlekedésgépészet szakma első helyezettje

Pap Hajnalka: Deák József:

kép60: (nincs képaláírás) Ez a jubileumi meghívó invitálta kedves vendégeinket szeptember 19-i ünnepi emlékműsorunkra, amelyen névadónk, Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójáról emlékeztünk meg. Hiller István államtitkár mondott ünnepi köszöntőt, valamint Tóth Mihály Csepel polgármestere emléklapot adott át az iskola öt évtizedes magas színvonalú pedagógiai munkájának elismeréseként. Az iskola tanulói dramatikus játékban jelenítették meg Kossuth pályafutását írásai és korabeli dokumentumok felhasználásával. kép61,62: RÉSZLETEK AZ ÜNNEPI MŰSORBÓL A jubileumi év ünnepségsorozata március 7-én zárul: egykori tanárok, öregdiákok találkozójával, emlékműsorral, iskolatörténeti kiállítással és egy hangulatos alapítványi bállal. Fővédnök: Dr. Pálinszki Antal Fővárosi Önkormányzat Oktatási Bizottságának elnöke

Védnökök: Dr. Avarkeszi Dezső országgyűlési képviselő Dr. Kovács Géza Péter elnök-vezérigazgató Orosz Ferenc alpolgármester Podolák György országgyűlési képviselő Tóth András államtitkár

Tisztelettel meghívjuk záróünnepségünk programjaira 2003. március 7-én /Bp. XXI. Kossuth L. u. 12./ Program: 1430-tól - Régi tanárok találkozója 1500-1700- Öregdiákok találkozója 1700-1830- Emlékműsor Iskolatörténeti kiállítás megnyitása

1930-0100 Alapítványi bál Báli belépők az iskolában vásárolhatók március 1-jéig 3500.-Ft/fő áron, mely a vacsorát is magában foglalja

6. EGYÉB ISKOLARENDSZERŰ KÉPZÉSEINK 6.1. Felnőttképzés a Kossuthban A nappali képzéssel párhuzamosan az iskola átadását követően a felnőttképzés is megindult elsőként esti tagozaton. 1953-ig közel 100 hallgató kapott általános gépész, illetve kohóipari technikusi oklevelet. 1953 és 1979 között iskolánk igen nagy szerepet vállalt a felnőttképzésben fővárosi szinten, hisz voltak olyan tanévek, hogy 6 esti és 3 levelező osztályban folyt az oktatás (összesen 36 osztály egy tanévben). A felnőttképzésben résztvevő hallgatók Budapest valamennyi kerületéből, az agglomerációs körzetből érkeztek. Ebben az időben igen magas osztálylétszám (40-60 fő) mellett – este fél 10-ig élet volt az iskolában, hisz eddig tartottak a tanórák. Igen gyakran technikusi képzésre külföldi diákok (pl. arab, nigériai, stb.) is jelentkeztek, akik technikusi oklevelüket megszerezve hazautaztak hazájukba és tudásukkal segítették az otthoni ipar fejlődését. A 60-as évektől a 70-es évek közepéig nemcsak az anyaiskolában folyt a képzés, hanem az iparvállalatok igénye szerint un. kihelyezett tagozataink is voltak (Kisvárda, Apc, Szigethalom stb.), ahová a mi kollégáink utaztak le tanítani, és péntek-szombaton folyt az oktatás. Volt olyan időszak is, amikor a vállalatok dolgozóinak támogatása abban nyilvánult meg, hogy saját buszukkal szállították fel a hallgatókat iskolánkba. Felnőtt tanulóink egyrészt egy meglévő szakmunkásbizonyítvány birtokában önálló elhatározásból vállalták család, munka mellett a középfokú képzést, másrészt abban az időben még létező nagyvállalatok igényelték és támogatták is dolgozóik továbbtanulását. A 70-es évek elején a képzés kibővült közlekedésgépész, közlekedés-gépgyártó és öntőipari szakokkal, illetve 1977-ben már az un. szakmunkások szakközépiskolája szakon is végzett két osztályunk. (A szakmunkás bizonyítvány birtokában három év alatt tehettek érettségi vizsgát az ide beiratkozottak). Az iskola tanfolyami jelleggel a megfelelő szakos érettségi birtokában technikusi osztályokat indított mint pl.: gépi forgácsoló, gép-és készülékszerkesztő, forgácsolás nélküli hidegalakító stb. A hőskorra visszatekintve, a felnőttképzés területén feltétlenül meg kell említenünk Erdős Zoltán, Székely Tivadar, Roboz Péter kollégánkat, akik időt, energiát nem kímélve szívükön viselték a felnőttek oktatását. Nekik és természetesen valamennyi tanár, illetve mérnök oktatónak, gyakorlati oktatást végző kollégának elismeréssel és köszönettel tartozunk, hisz jó néhány volt hallgatónk ma már több diplomával, igen szép karriert mondhat magáénak. Szakmai tantárgyak oktatásába a felnőtt tagozaton hosszú évtizedeken keresztül számíthattunk a nagy vállalatoknál dolgozó mérnök kollégákra. Közülük jó néhányan - bár már nyugdíjasok - ma is szívesen vállalnák a tanítást, ha lehetséges lenne iskolarendszerű szakmai felnőttképzést folytatnia iskolánknak. Sajnos a 80-as évek végén egyrészt a nagyvállalatok megszűnése miatti elbocsátások, valamint az oktatáspolitika változása következtében csökkentek a létszámok, megszűnt a szakképzés a felnőtteknél. Bár hallgató ma is lenne a pályamódosításra kényszerülő felnőttek körében, azonban az illetékes szaktárcák egyelőre nem támogatják a felnőttképzés ilyen irányú újrabővítését. Így a jelenlegi helyzetben esti tagozaton - a felnőttek középiskolája keretében - érettségit adó képzést folytatunk. A tagozat vezetését 1993 szeptemberétől Matula Kálmánné vette át. Ha az elmúlt 50 esztendőre visszatekintünk, elmondhatjuk, hogy nemcsak a nappali képzésben ért el országos hírnevet iskolánk, hanem a felnőttképzésben is, hisz az 50 év alatt végzett összes diák több mint egyharmada a felnőttképzésben szerzett szakmai képesítést, érettségit. A jövőbe tekintve reméljük, hogy a felnőttképzés reformja megvalósul, s az élethossziglan való tanulás lehetősége - főleg az Európa Unióhoz való csatlakozás után - valós alternatívákat teremt a 23. életévüket betöltött állampolgárok számára, hogy valóban élhessenek ezzel, s reméljük, az esti órákban ismét sok-sok felnőtt tanul nálunk az iskolapadban. 6. HAGYOMÁNYAINK A hagyományok és tradíciók azok, amelyek egyedivé varázsolnak egy iskolát, és kiemelik az iskolák szürke sokaságából. Egy iskola története, annak színessége, érdekessége, egyedisége nagyon sokban múlik azon, hogy az iskolában a mindenkori diákok és tanárok a tanórákon kívül milyen szokásokat, ünnepélyeket, megemlékezéséket vezetnek be, s hogy a folyton-folyvást érkező új diákok és tanárok ezeket hogyan őrzik meg, teszik egyre gazdagabbá és hagyományozzák nemzedékről nemzedékre.

7.1. Diákönkormányzat

A Kossuthban már az iskola megalapításakor a diákok öntevékeny közösségi élete bontakozott ki ahogy ezt Józsa Sándor visszaemlékezése is tanusítja. Az 50-es évek elejétől a 80-as évekig az akkori DISZ; KISZ szervezésében nemcsak iskola, hanem az ország tanulóinak a nagy része, a nyári szünetben, építőtábori munkákban vett részt. Ezen építőtáborok vitathatatlan érdeme - függetlenül a korabeli politikai helyzettől -, hogy komoly gazdasági értéket jelentett a diákok munkája, közösségi munkára, összefogásra nevelte az ifjúságot, biztosította az értelmes nyári időtöltést. Az iskola tanulói szervezetten vettek részt ezekben a munkálatokban (Izsák, Gyöngyös, Kecskemét stb.), és rendre elhozták az első és második helyezéseket, amelyeket a fegyelemért és a teljesítményért kaptak. Ez a tény azt bizonyítja, hogy az iskolában igen komoly és eredményes pedagógiai munka folyt, amelynek része volt a munkára nevelés is. A 80-as években megszűntek az építőtáborok. kép63: DÖK TÁBOR FARKASGYEPŰN Az építőtáborokat felváltották a Kossuth-táborok, amelyekben a tanév közösségi feladatait azok végrehajtását készítették elő diákok és tanárok. Bár még törvény vagy rendelet nem írta elő, de Erdős Zoltán igazgatóként bármikor fogadta a diákközösséget érintő javaslatokkal, észrevételekkel, problémákkal érkező tanulókat. Félévente beszámolt az iskolai diákbizottságnak a diákokat érintő kérdésekről. A mindenkori diákok kreativitása, öntevékenysége, alkotó fantáziája mindenkor töretlenül kibontakozhatott a diákönkormányzatban is. Így a diákok több mint tíz évvel ezelőtt életre hívták a Kossuthnapot, amelynek keretében nemcsak névadónkról emlékeznek meg, hanem gólyaavatás és a diákok által kért, szervezett programok töltik ki e napot. kép64: A GÓLYAAVATÁS GYŐZTESEI kép65a, 65b: DOLÁK- SALI RÓBERT ÉS KÖZÖNSÉGE Névadónk napján egész napos sportverseny is zajlik, a kosárlabda és a foci a legnépszerűbb. kép66, 67: A GYŐZTES CSAPATOK Diákönkormányzunk szervezeti felépítése biztosítja, hogy mind a egyén, mind az osztályközösségek érvényesíthessék demokratikus jogaikat, nemcsak a félévente megrendezett diákközgyűlésen, hanem a Soros Alapítvány pályázatán nyert interaktív érdekérvényesítést lehetővé tevő számítógépes fórum által. Az évek során a diákönkormányzatot segítő tanárok: André Adrienn Szabó István Halász János Vörös Ágota Avarkeszi (Bennó) Ágnes Imre Zoltán Diákönkormányzati táborok helyszínei 1995 óta: 1995/1996. 1996/1997. 1997/1998. 1998/1999. 1999/2000. 2000/2001. 2001/2002. 2002/2003.

Vörös Kolostor (Szlovákia) Pálköve Balatonfűzfő Farkasgyepű Gánt Bükkszék Gánt Kóspallag

7.2. Ünnepségeink

A két legfontosabb iskolai ünnepségünk – mely szinte minden diákot és tanárt egyaránt érint – minden tanévben a februári szalagavató és a májusi ballagás. Ezek az események egy végzős diák számára nagyon fontosak. Jelentik azt, hogy tanulmányai végéhez közeledik és lehetőséget kap a megmérettetésre, és számot kell adnia hamarosan négy év munkájáról. A középiskolánkban ezek az ünnepélyek komoly hagyományt jelentenek. A szalagavató bál - a nagy érdeklődésre való tekintettel - 1991-től a Csepeli Sportcsarnokban kerül megrendezésre. A szalagavató bál „koreográfiája” gondosan előkészített és az iskola általános igazgatóhelyettese, Szántóné Józsa Julianna vezényli a végső kivitelezést. A végzős osztályok bevonulnak az általuk választott zenére. A szalagot az igazgató előbb az osztályfőnöknek adja át - majd név szerint szólítva - az osztályfőnök tanítványinak tűzi föl a szalagot. A műsort hagyományosan immár 1995 óta a tanárok tánca, a palotás nyitja meg, majd az alsóbb évfolyamosok műsorszámai következnek. Majd a végzősök bemutató táncai következik. Végül a bálok királynőjével, a keringővel nyitják meg a már szalaggal felavatot diákok a bált. kép68: NYITÓTÁNC kép69: HALÁSZ JÁNOS A 2003. ÉVI SZALAGAVATÓN KÉP70: EGY VÉGZŐS DIÁKNAK OSZTÁLYFŐNÖKE TŰZI FEL A SZALAGOT A ballagás napján a tanulók feldíszítik az iskolát, ami több évtizedes hagyomány az iskolában. A diákok osztályfőnökük vezetésével végigballagnak az iskola folyosóin, majd az aulában megkoszorúzzák az iskola névadójának, Kossuth Lajosnak a szobrát. Ezután az iskolaépület elé érkezve a búcsúzó évfolyam szalagot köt az iskolazászlóra, az osztályok egy-egy képviselője elbúcsúzik midazoktól, amelyek négy évig a Kossuthot jelentették számukra. Az igazgató búcsúzó szavai után átadják az osztályról készült tablóképet és az osztály életének rövid történetét, melyek bekerülnek az iskolaalbumba.

8. A KOSSUTH JÖVŐJE 8.1. A jövő tervei, lehetőségei A jövő terveinek megfogalmazásakor mindenképpen a jelen adottságaiból, a feltételrendszeréből, a jogszabályi környezetből és talán az európai trendekből kell kiindulnunk. Fentiek alapján leszögezhető, hogy az iskola gépészeti, elektrotechnikai,-elektronikai, közlekedési irányultságát a jövőben is célszerű megtartani, hisz ezen szakmacsoportok alapozásához jó feltételekkel rendelkezünk személyi és tárgyi területen egyaránt. Mindent meg kell tennünk, hogy az autó-és repülőipari szakmák középfokú oktatása iskolánkban maradhasson. Most talán éppen nem célszerű konkrét szakmákat megnevezni, mert a közeljövőben ismét az OKJ jelentős változtatása várható és a repülőipari képzésben pedig az európai szabvány (JAR-66, JAR-147) bevezetése kell, hogy legyen a célunk. A „csepeli Kossuthot” mindenkor a kezdeményezőkészség jellemezte, az iskola vezetősége, tanári kara mindig arra törekedett, hogy néhány évvel előre tekintsen, időben honosítson meg az iskolában új szakmákat, képzési formákat. Most azt kell látnunk, hogy a jövő feltehetően a többcélú iskoláké lesz. A következő évtizedek középiskolája: - ki kell, hogy elégítse a 9-12 évfolyamokkal kapcsolatos, érettségire készítő iskolatípussal összefüggő igényeket, - feltehetően a mainál lényegesen szélesebb szakmakínálattal kell rendelkeznie - kapcsolódnia kell a felnőttképzéshez, átképzéshez, tanfolyami képzéshez. Az érettségire történő felkészítés területein is jelentős változások várhatók (pl. kétszíntű érettségi), de az ehhez szükséges tanári kar és taneszköz háttér azt vetíti előre, hogy e területen lehet a legnagyobb stabilitás, ha az iskolánk felé megnyilvánuló érdeklődést legalább szinten tudjuk tartani. Nagyon jelentős lehet itt a kéttannyelvű képzés szerepe, mert a továbbiakban is húzó ág lehet. E képzési formán színvonalát tartani kell, tudatosítani kell az iskolán belül és kívül, hogy a két nyelven tanító iskola többet vállal puszta nyelvtanításnál. A kétnyelvű iskolában két kommunikációs szint van jelen az ismeretszerzésben, a tanulmányoknak nemcsak célja, hanem eszköze is a nyelv. Törekednünk kell stabil partneriskolai hálózat kialakítására, amire reményt adhatnak azok a külkapcsolatok, melyeket az Európai Repülős Iskolák Szövetségén és az egyes EU projekteken (Comenius, Leonardo) keresztül ápolunk.

A konkrét szakképzést illetően észre kell vennünk, hogy a szakképzési igények minél magasabb szinten történő kielégítéséhez szorosan együttműködő iskolákra lesz szükség. Nem lesz rá lehetőség, hogy minden szakképző iskolában minden szakterület kövesse a technológiák rohamos fejlődését (pl. az autós területen diesel, diagnosztika, futómű, autóelektronika). Fejlesztenünk kell, más területre és lehetőség szerint más iskolára is ki kell terjesztenünk azt a szakmai jellegű együttműködést, amit évek óta gyakorolunk a Fáy András Szakközépiskolával. Célszerű lenne ezekbe az együttműködési formákba gazdálkodó szervezeteket is bevonni. Iskolánknak rövid időn belül be kell kapcsolódnia a piaci igényeket kielégítő felnőttképzésbe. Fel kell ismernünk, hogy az élethossziglan tartó tanulás a jövőben nemcsak jelszó lesz, hanem gyakorlat és amely oktatási intézmény e képzési lehetőségből kimarad, az nehezen fog tudni talpon maradni. Gazdálkodó szervezettel megállapodva olyan, (nem OKJ-s) tanfolyamokat, átképzéseket kell szerveznünk, amit ők igényelnek, olyan szakmákat kell meghirdetni, melyeket a piac vár. Néhány példát felvillantva: -

repülő területen képzés a JAR 66-hoz illeszkedően rokon szakmával rendelkezők átképzése repülőipari szakmákra rövid idejű tanfolyamok szervezése reptéri dolgozók továbbképzésére motorkerékpár-szerelő öntő öntőminta-készítő gumijavító gázautó-szerelő autódiagnosztika benzinbefecskendezés futómű-beállítás

Személyi és tárgyi feltételeink adottak az angol nyelvi és informatikai tanfolyami képzéshez is. Természetesen a fent felvázoltakhoz a fenntartó nagyobb rugalmasságára is szükség lesz a jövőben és az iskola dolgozóinak is fel kell ismerniük, hogy az oktatási piacon nagy a konkurencia és a talpon maradáshoz nem elég a hétfőtől- péntekig, 7.30-tól 14.00-ig tartó hagyományos oktatásban gondolkodni. A szakképző iskolák az Európai Unió országaiban is többféle feladatot látnak el, de rugalmasságuk, önállóságuk lényegesen nagyobb, mint ami iskoláinkat jellemzi. Arra is fel kell készülnünk, hogy esetleg nálunk is több tagintézményből álló nagy iskolák alakulnak és ilyen feltételek mellett is fenn kell maradnia a „csepeli Kossuth”-nak. A Kossuth Lajos Kéttannyelvű Fővárosi Gyakorló Műszaki Középiskola tantestületének tapasztalata, újító szándéka, a tanműhely felszereltsége, a gazdasági szférával való szoros kapcsolatunk alapján bízhatunk abban, hogy a változó feltételekhez alkalmazkodni tudunk és maholnap kezdhetünk készülődni az iskola fennállása 75. évfordulójának megünneplésére. 7.

A TANTESTÜLET ELISMERÉSEI

kép71,72: KOSSUTH EMLÉKÉREM A KOSSUTH ALAPÍTVÁNYTÓL KÉP73,73A, 74 : (nincs képaláírás) kép 76: A KERÜLETI POLGÁRMESTER ELISMERÉS 50 ÉV MUNKÁJÁÉRT

10. ZÁRSZÓ Kedves Olvasó! Bizonyára Ön is tudna szolgálni olyan információkkal, említésre méltó, adatokkal, tényekkel, gondolatokkal, melyek lemaradtak - elsősorban helyhiány miatt - e jubileumi évkönyv lapjairól. Reméljük, hogy kedves emlékeket sikerült feleleveníteni valamennyi olvasónk számára, s tovább növelhettük iskolánk tisztelőinek táborát. Kérjük, nézzék el nekünk - nem hivatásos könyvszerkesztőknek - ha esetlegesen tévedtünk, vagy fontos, említésre méltó tények elkerülték figyelmünket. Észrevételeiket, véleményüket, jobbító szándékkal juttassák el hozzánk, hogy következő évkönyvünk mindenki megelégedésére szolgáljon. Budapest, 2003. február 7. Köszönettel: az évkönyv szerkesztői

IGAZGATÓK Cser Gábor Kálmán László Hervay Benjamin Erdős Zoltán Halász János

1952-1956 1956-1974 1975-1977 1978-1992 1992-

IGAZGATÓHELYETTESEK Székács Zoltán Székely Tivadar Hervay Benjamin Dr. Bajkai Pál Erdős Zoltán Vajdai Vilmos Szalai Imre Fűzér Ferenc Kazinczy Ferenc Roboz Péter Halász János Vagyóczki Imre Kőnig Sándor Szántóné Józsa Julianna Bagi Mihály

1950-1960 1961-1974 1966-1975 1975-1984 1975-1977 1978-1981 1978-1990 1982-1988 1985-1990 1986-1992 1988-1992 1989-1995 1993-1997 19922000-

MŰHELYFŐNÖKÖK Mixich József Vígh Ferenc Magyar Sándor Tarczai László Nagy Ferenc Bagi Mihály Brauner Gusztáv

1950-1957 1958-1970 1971-1975 1976-1985 1986-1992 1992-1997 1998-

TANÁRAINK (akik legalább két évig tanítottak iskolánkban) Adorján Gyuláné Antal Zsigmond Agócs Palóc János Ailer József Avarkeszi Ágnes Bánki László Bárdos Pál Barna János Bajkai Pál Berkó Zoltán Back Éva Bánki Szilárd Bauer Dezső Balkay András Bogár István Berze Gyula

19531959-1973 1977-1984 1992-1997 19941952-1963 1957-1960 1958-1963 1970-1984 1962-1966 1957-1963 1958-1963 1958-1963 1958- ? 1961-1970 1963-1983

orosz–francia szakoktató matematika–fizika mérnök-tanár magyar történelem–földrajz szakoktató szakoktató magyar–történelem történelem kémia magyar-történelem ének szakoktató

igazgatóhelyettes

Bogár Istvánné Bangha József Balogh András Blaszauer Róbert Bak Andrásné Bagi Mihály Brauner Gusztáv Benkő György Badovszky György Bodnár Péter Bobák György Bihariné Sára Erika Barta József Balogh Sándor Bátori László Bérci Gáborné Bogdán Andrea Baranyai Judit Barna Tibor Bődi Béla Cser Gábor Czaplárik Károly Clemen László Csorba Pál Cserjés Attila Correáné Illyés Zsuzsanna Csernevné Fekete Ágnes Dénes Lajos Dénes István Demjén Pál Drofti Endre Dragovicsné Vay Krisztina Dóra Beáta Erdős Zoltán Érdy Béla Ercsényi György Erdei Ferenc Fehér Ferenc Főző Frigyes Farkas Emil Fleiner Györgyné Fodor Tibor Fazakas Álmos Fűzér Ferenc Fegyó Tibor Ferencz László Fenyvesi Ernő Fülep Gábor Gács István Gőgös József Gombos Ferenc Gyurácz Ferenc Vánkos Györgyné Garami Éva Gáldi Dénes Gajdoné Timák Szilvia Gáspár Tímea Gulyás Ildikó Harsányi Dezső Hámori Imre Hárossy Zsuzsa

1963- ? 1967-1980 1968-1973 1973-1978 1974-2000 197419761977-1998 19771982-1985 198219921980-1997 1985-1993 1990-1993 1997200020001993-1997 19971952-1956 1953-1960 1959-1980 1964-1981 1974-1981 1981-1986 1994 1957-1961 1960-1966 1973-1996 1993199320011961-1992 1965-1970 1974-1990 20021957-1966 1957-1971 1958-1966 1975-1990 197619791980-1988 1985-1988 1989-1997 1989-1995 19901951-1955 1951-1967 1960-1963 1961-1966 19721991-1994 1994-1998 199920021953-1957 1953-1957 1954-1958

magyar-történelem mérnök-tanár magyar –történelem magyar – történelem magyar műszaki tanár műszaki tanár szakoktató mérnök-tanár szakoktató szakoktató matematika – fizika szakoktató szakoktató műszaki tanár német – orosz magyar - történelem angol – fizika szakoktató műszaki tanár mérnök-tanár szakoktató szakoktató szakoktató magyar – történelem magyar – orosz angol – orosz műszaki oktató műszaki oktató szakoktató műszaki tanár matematika-fizika angol mérnök-tanár történelem – magyar kémia műszaki oktató magyar – történelem műszaki tanár műszaki tanár matematika szakoktató műszaki tanár műszaki tanár műszaki tanár műszaki tanár műszaki tanár matematika – fizika magyar – orosz szakoktató szakoktató szakoktató műszaki tanár angol matematika-kémia földrajz magyar - néprajz műszaki oktató kémia mérnök-tanár

igazgatóhelyettes

igazgató

igazgató

igazgatóhelyettes

Herusch Artúr Halász Ferenc Hervay Benjámin Hazay István Halász Ferencné Horváth Kornél Háromszéki Miklós Hegedűs Károly Hegedűs László Halász János Hajdú Péter Horváth István Halasi József Horváth Dezső Illés László Jambrik Sándor Juhász Attila Juhász István Imre Gizella Illés István Jenei Károly Jobbágy Emma Jádi György Juhász Zoltán Ivasivka Sarolta Imre Zoltán Jéga Szabó Krisztina Kádár István Knébel Alfréd Kovencz Antal Keipp Lajos Kovács László Kemenes András Kálmán László Kókai Béla Kapitány Sándor Krasznavölgyi Tibor Kőhalmi László Kazinczy Ferenc Kovács István Kőnig Sándor Kiss György Kun Gábor Kisariné Kapuszta Edit Kóródi Gabriella Kisari Tamás Kiss Nóra Kozárné Szabó Ilona Király András Kézér János Kovács István Kepes János Kaló Ferenc Lauf Sándor Loykó Klára Lányi Béla Lombosné André Andrienn Lombos Vilmos Lángi Jenő Ligetkuti Ákos

1957-1962 1957-1969 ? -1977 1965-1981 1966-1991 1968-1984 1976-1995 1976-2000 1975-1998 197919901995199519981959-1964 1963-1967 1973- ? 1974-1980 1978-1983 19871984-1988 1986-1993 1993-1999 19941997200020021952-1961 1952-1958 1951-1958 1953-1956 1955-1963 1953-1959 1952-1956 1960-1988 1960-1978 1963-1985 1969-1977 1974-1990 1968-1971 1983-1997 1983-1988 1984-1988 1987-1998 198819911992199319931995-1998 1993-1999 199419971950-1955 1951-1957 1957-1966 1975-1988 1976-1992 1966-1976 1976-

szakoktató matematika műszaki tanár testnevelés matematika mérnök-tanár szakoktató szakoktató szakoktató mérnök-tanár igazgató műszaki tanár szakoktató mérnök-tanár mérnök-tanár műszaki tanár szakoktató matematika matematika magyar – történelem mérnök-tanár magyar – történelem orosz – magyar magyar – történelem mérnök-tanár magyar-történelem angol – magyar magyar – történelem műszaki oktató matematika – fizika szakoktató szakoktató kémia szakoktató mérnök-tanár igazgató szakoktató szakoktató magyar-történelem szakoktató kémia igazgatóhelyettes műszaki tanár mérnök-tanár angol - műszaki tanár testnevelés kémia magyar-angol-orosz kémia német magyar szakoktató műszaki tanár szakoktató szakoktató számítástechnika-angol szakoktató történelem-földrajz szakoktató magyar-orosz szakoktató műszaki tanár testnevelés

Ladányi Mária Lőrincz András Lukács Péter Lóth István Marczell György Mercs Margit Mikola Istvánné Mixich József Mityka György Magyar Sándor Meinhandt Márton Molnár József Matula Kálmánné Molnár László Magyarné Ulrich Zsuzsanna Molnár Gábor Mutschler Mátyás Molnár András Matestyák János Mészáros László Mikes Endre Mikola Zsigmond Mendrei Ágnes Nagy Lajos Nagy Zoltán Nyomárkai István Nagy Ferenc Nagy László Neyné Kaponya Lenke Nyíri Zoltán Nehéz Mihály Nagy Jenőné Tarcai Mária Nagy László Országh Vladimirné Oltrai István Ondrej János Osváth László Orbán Enikő Orbán Árpádné Perényi Tivadar Póczi Ferenc Pál Károly Porzsolt Ferenc dr. Pápai Ferenc Pajor Sándor Pöcz József Pákozdi László dr. Rövid Mihály Ribinszki Károly Ragányi Ernőné Roboz Péter Rédei János Rickné Cserjés Katalin Rafaezné Szarka Edina Simon Kálmán Sebeszta Ágoston Sáritz Ferenc Székács Zoltán Székely András Székely Tivadar

1977-1981 199219951999? 1950-1966 1950-1955 1950-1956 1963-1988 1966-1976 1967-2000 ? 197819801981-1993 1985-1991 19881988-1999 1988-1992 1988-1992 1989199019941965- ? 1954-1985 1961-1975 1962-1992 1988-1993 1989-1992 19971953-1995 1980-1986 1988-1991 1954-1957 1966-1974 1990-1996 1991-1994 199820001951-1955 1951-1966 1962-1970 1965-1970 1991-2002 1993-1998 1988-1994 1989-1996 1957-1964 1953-1967 1967-1993 1967-1993 1990-2001 199820001952-1955 1956-1968 1953-1984 1950-1979 1951-1969 1951-1987

magyar testnevelés szakoktató mérnök-tanár matematika-fizika kémia műhelyfőnök szakoktató műszaki tanár szakoktató fizika – műszaki tanár mérnök-tanár magyar - történelem magyar-történelem testnevelés magyar-történelem magyar angol szakoktató szakoktató magyar-történelem műszaki tanár magyar-orosz mérnök-tanár műszaki tanár kémia - fizika szakoktató szakoktató matematika történelem műszaki tanár matematika-fizika műszaki tanár magyar-történelem fizika-kémia könyvtáros tanár testnevelés szakoktató fizika-matematika szakoktató mérnök-tanár magyar-történelem műszaki tanár szakoktató magyar magyar-történelem műszaki tanár műszaki tanár angol-orosz magyar-történelem szakoktató szakoktató testnevelés ábrázoló geometria műszaki tanár matematika

igazgatóhelyettes

Szőke József 1967-1979 Simon Béláné 1968-1993 Szijártó Miklósné 1973-1981 Sándor László 1971- ? Schrener Tibor 1988-2000 Somodiné Varga Györgyi 1989Szabó István 1976Szalai Imre 1978-1990 Szertics Miklós 1978-1998 Szalay László 1978-1983 Szántóné Józsa Julianna 1990Székelyné Tömböly Zsuzsanna 1994Sors Péter 1995-1999 Sipos Szilvia 1998Somogyiné Móger Zsuzsanna 1998Sipos Gyula 2000Szentirmai Gábor 1984-1989 Sebeszta Ágoston 1956-1968 Tomasek Alfréd 1953-1959 Tóth János 1959-1963 Tarcai László 1951-1985 Takács Emőke 1970-1974 Tóth Jolán 1974Tóth Géza 1974Tótfalusi András 1986-1992 Tóth László 1998Tihanyi Zoltán 1978-1982 Uram János 1956-1961 Udvari Lászlóné 1971-1987 dr. Ürögi Józsefné 1996Vass Béla 1953-1957 Vass József 1952-1957 Vári Lajos 1951-1981 Vígh Ferenc 1957-1971 Vajdai Vilmos 1962-1980 Vincze Sándor 1965-1997 Vagyóczki Imre 1973Varga Zsolt 1986-1992 Vörös Ágota 1991Vajda László 1986-1993 Zentai Mihály 1977-1982 ifj. Zentai Mihály 1980-1984 Zárbokné dr. Rimek Ilona 1990-1996

szakoktató mérnök-tanár matematika magyar szakoktató angol-orosz matematika - fizika mérnök-tanár igazgatóhelyettes mérnök-tanár szakoktató matematika igazgatóhelyettes matematika-fizika-számítástech. szakoktató kémia-biológia történelem szakoktató szakoktató szakoktató szakoktató szakoktató szakoktató matematika matematika - fizika mérnök-tanár matematika műszaki tanár szakoktató szakoktató magyar-orosz angol - orosz műszaki tanár magyar-történelem műszaki tanár műszaki tanár kémia mérnök-tanár mérnök-tanár testnevelés magyar szakoktató szakoktató szakoktató matematika

ESTI ÉS LEVELEZŐ TAGOZATON TANÍTÓ TANÁROK Dr. Bánky Szilárd Barrczy Mátyás Bokor Gábor Bozó Lajos Csenki Miklósné Csillag Tibor Egeresy Lajos Farkas Emil Fehér László Fejér Lálszló Fülöp István

Füssy Zoltán Gábor Zsigmond Gáti Zoltán Glósz István Hanti Ferenc Hargitai József Hompola Tibor Husz Róbert Jakovicz Dezső Jáhn Ágnes Juhász Antal Juhász István Kertész György Klement József Kovács József Kurés Antal Kurucz Imre Maresál Károly Mezei József Molnár József Nemeskéry Sándor Papp Kálmán Pejva József Puscsizna Ferenc Reményi Sándorné Szabó József Szamosi Gyula Szijj Károly Szilvási Ferenc Szkicsák Ödön Szokop Imre Tickó Károly Tokár István Tóth Judit Tóth Zoltán Turcsányi László Uitz László VEZETŐTANÁROK (műszaki felsőoktatás) Badovszky György Bagi Mihály Bartha József Bobák György Brauner Gusztáv Erdős Zoltán Halász Ferencné Illés István Juhász Zoltán Kaló Ferenc Kőnig Sándor Krasznavölgyi Tibor Matula Kálmánné Mikes Endre Molnár László Nagy Ferenc dr. Pápai Ferenc Ragányi Ernőné

Roboz Péter Simon Béláné Szertics Miklós Tóth Géza Tóth Jolán Vincze Sándor ANGOL ANYANYELVI TANÁROK

Hot Williams Ian Woodrow Jason Pegg Philip Asley Stuart Moore Alan Fraser Skye Brown Janelle Nisly Debra De Ronde Dawn Cerny

1992-1993 1993-1994 1994-1995 1995-1996 1996-1997 1997-1999 1998199820012002-

KÉP77 (nincs aláírás)

A JUBILEUMI ÉV TANTESTÜLETE Adorján Gyuláné Avarkeszi Ágnes Badovszky György Bagi Mihály Baranyai Judit Bérci Gáborné Bihariné Sára Erika Bobák György Bogdán Andrea Brauner Gusztáv Brown Skye Csernevné Fekete Ágnes Cerny Dawn Debra Sue De Ronde Drofti Endre Erdei Ferenc Fazakas Álmos Fodor Tibor Fülep Gábor Gáspár Tímea Gulyás Ildikó Hajdú Péter Halasi József Halász János Horváth Dezső Horváth István Illés István Imre Zoltán Ivasivka Sarolta Janelle Nisly Jéga Szabó Krisztina Juhász Zoltán

könyvtárostanár tanár tanár igazgatóhelyettes tanár tanár tanár bázisvezető tanár műhelyfőnök tanár tanár tanár tanár tanár tanár tanár szakoktató tanár tanár tanár tanár tanár igazgató tanár szakoktató műszaki vezető tanár tanár tanár tanár tanár

Kaló Ferenc Kepes János Király András Kiss Nóra Kóródi Gabriella Kozárné Szabó Ilona Ligetkuti Ákos Lóth István Lőrincz András Lukács Péter Matula Kálmánné Mendrei Ágnes Mikes Endre Mikola Zsigmond Molnár László Mutschler Mátyás Nyíri Zoltán Orbán Árpádné Orbán Enikő Rafaezné Szarka Edina Rickné Cserjés Katalin Sipos Gyula Sipos Szílvia Szabó Gábor Szabó István Szántóné Józsa Julianna Székelyné Tömböly Zsuzsanna Tóth Géza Tóth Jolán Tóth László Ürögi Józsefné dr Vagyóczki Imre Vánkos Györgyné Vörös Ágota

tanár szakoktató szakoktató tanár tanár tanár tanár tanár tanár szakoktató tanár tanár szakoktató szakoktató tanár tanár szakoktató könyvtárostanár tanár tanár tanár szakoktató tanár tanár tanár igazgatóhelyettes tanár tanár tanár tanár tanár szakoktató tanár tanár

TABLÓKÉP (KÜLÖNÁLLÓ KÉP) – MAJD HOZZUK!!! A JUBILEUMI ÉVBEN ISKOLÁNKBAN DOLGOZÓK Az iskola pedagógai munkáját mindenkor segítik a nem pedagógus dolgozók. Az iskolai élet aktív segítői, támogatói. kép78: AZ ISKOLA DOLGOZÓI RÉGEN… Titkárság: Gulyás Ferencné Fekete Éva Gazdasági iroda: Nagy Zoltánné gazdasági igazgatóhelyettes Bódis Károlyné Ligeti Lászlóné Luczek Mihályné Molnár Judit Molnár Lászlóné

Rik Istvánné Szabó Istvánné Technikai dolgozók: Balázs László Balázs Mária Éva Balogh Ernő Balogh Ernőné Brünner Béláné Czakó Jánosné Csikó Miklósné Deák Antalné Gál Borbála Herneczky Tibor Hubai Mária Kiss György Lájer István Ligeti János Molnár Gyula Molnár Gyula Nehéz György Németh József Oláh István Peszmeg István Rácz István Rácz Zoltán Rudas László Stefuca Hermina Szabó Imre Szilágyi Erzsébet Szilágyi László Zwanzinger Gyula Zsámboki Istvánné KÉP79: …ÉS MOST

VÉGZŐS DIÁKJAINK (NAPPALI, ESTI, LEVELEZŐ)