Csepeli György A Postakarékpénztár teteje
Ki látja a tetőt? • Régóta akartam írni a Postatakarékpénztár tetejéről. Budapesten ezt az épületet szeretem legjobban. Lenyűgöz a homlokzat díszítése, mely nem engedi el a tekintetet egy pillanatra sem elkalandozni. A motívumok felkúsznak a tetőre, ahol senki sem láthatja azokat. Lechnert, a tervezőt, állítólag egyszer megkérdezték, hogy ki láthatja ott a díszes kerámia csempéket. Az építésze azt válaszolta: Isten látja. • Mit lát Isten, ahova ember nem lát? Kinek, s mit akart Lechner mondani a tető díszeivel?
Nemzeti irányzat • Önéletrajzában azt írja, hogy mindegyik műve egy-egy kísérlet, “dadogás, egy ábécé ahhoz a formanyelvhez, melyen egy későbbi utód, egy ihletett művész a képzőművészet ódáit, himnuszait megteremteni van hivatva.” • Tényleges építéssel, tényleges gyakorlattal azon volt, hogy a képzőművészet és iparművészet összes ágait egy közös cél érdekében egyesítse. Meggyőződése, hogy csak egy ilyen együttműködés mozdíthatja elő a nemzeti irányzat kialakulását.
Mi volt a program? • A nemzeti művészet kialakulását elkerülhetetlennek látta egy nép számára, ha az a többi népek világversenyében elsüllyedni nem akar. Lechner épületeivel akarta a magyar nemzeti különállóságot az egész világ elé tárni. A Postatakarékpénztár teteje nem maradhatott ki ebből a programból. A világ éberen figyelt. • Mi volt a magyar kulturális különállóság építészeti megteremtésének a programja?
Lechner kérdése • Lechner szerint a századfordulón forradalom tört ki a művészet minden területén, így az építészetben is. Új anyagok jelentek meg, melyek új konstrukciókat, új formákat kívántak. A régi izlés, a régi formák nem felelnek meg többé az új kor szükségének. A magyarság, mely évszázadokon át Európa bástyája volt a török ellen, nem vehetett részt a régiek forma alkotó munkájában. A román, a gót, a reneszánsz, a barokk nem kapott bele a magyar nép lelkébe. • Lechner azt kérdezi, hogy mivel bizonyítsuk az idegennek, aki végigmegy Budapest utcáin, hogy van önálló magyar nemzeti mivoltunk? Szerinte erre csak az építőművészet kínálkozik alkalmas eszközül, mely megmutathatná, hogy a kompilációk, utánzatok rengetegéből kiválik a magyar géniusz szelleme, melynek semmi keresnivalója nincs a múltban.
Magyar stílus! • A Postatakarékpénztár tetejét nem látta se idegen, se magyar. De látta Lechner, még akkor, amikor ténylegesen az épület még meg sem volt. Mintha a nép lelke költözött volna a tervezőbe, aki a keletkező, forrongó stíluselemeket a maga művészi ösztöne szerint formálta. Lechner a hátrányból kovácsolt előnyt. • Ha a magyarság önhibáján kívül kimaradt a kultúrnépek művészi munkájából, s nem tudott magyar gótikát, magyar reneszánszot, magyar barokkot teremteni, akkor új stílust kell keresni, aminek most jött el az ideje az építészeti forradalommal. - mondja Lechner.
Nemzeti szupremácia • A magyar forma nyelve adja a megoldást. A fazekas, a hímző, az ács, az ötvös és a többi magyar mesterember öröksége a magyar formanyelv, melynek felvirágoztatása adhatja a különálló magyar építőművészet egész nyelvét. Ez az egyetlen terület, melyen nem fog semmi, ami idegen. Csak saját akaratunkon múlik kifejlesztése. Ha a kultúrállamok sorában tényleg helyet akarunk magunknak kivívni-mondja Lechner-, akkor ezt csakis ezen az úton tehetjük. De a magyar formanyelv politikai szükségszerűség is. A nemzetiségek a magyart mint beszélt nyelvet nem fogadják el. Megvan nekik a maguk nyelve! De a magyar formákat, mint egy magasabb kultúra eszközét, kénytelenek lesznek elfogadni. • Lechner szerint a nemzetiségek ugyanúgy elfogadják majd a magyar formanyelvet, mint egy magasabb kultúra eszközét, mint ahogyan a magyarok tették, amikor inferior meghajolva elfogadták az idegen nemzetek építészeti formáit.
Ornamentika • A Postatakarékpénztár épülete mutatja, hogy az építőművészet magyar forradalma az ornamentikának, s nem a plasztikának juttatta a főszerepet. A magyar formanyelv kifejlesztése egyben gazdasági szükségszerűség is. A magyar kő építésre alkalmatlan, az Alföldön pedig egyáltalán nincs. • Lechner szerint Isten nem ért magyarul. Ha egy hajóra ráírjuk, “Árpád”, annak betűi a vízbe hullanak, s a hajó elveszti magyarságát. Ezzel szemben a forma, ha nemzeti, örök. Isten nem olvas, de lát. Az épület akkor lesz magyar, ha magyar ruhába öltözik, mint ahogyan a testet is a magyar ruha teszi magyarrá. A magyar díszruha megérett, kifejlett, recipiált művészi világfogalom.
Fülep Lajos • Fülep Lajos volt az első, aki Lechner forradalmát a a ‘sík’ újrafelfedezésében jelölte meg. A sík Isten tere, amiből hiányoznak a plasztikus és perspektivikus elemek. Csak a fal és a tető marad. A legújabbat keresve a legrégebbihez jutott vissza. A síkból kiindulva teremtette meg a magyar formanyelvet, melyet Isten már értett. • Fülep vette észre, hogy “a Postatakarékon a párkány nem előre ugrik, hanem felfelé emelkedik, a fal síkjának folytatásaként belusztrádszerű oromzat gyanánt, s hullámos vonala rendkívül elevenen és ritmikusan zárja le a fal nyugodt felületét, a központi oromzat helyett a magasba emelkedő díszes párta üti meg a kellő helyen a megfelelő erős hangsúlyt”.
A szépség imperializmusa • Lechner magyar stílusa rendkívül kevert. A cifra szűr hímzett virága, a nagyszentmiklósi aranyleletből ismert bika, a szárnyas kígyó, a griffmadár, a tarajos sárkány motívumai kergetőznek a Postatakarék oldalán és tetején a káprázat és a valóság játékaként. Az a magyarság, mely a Lechner által kitalált formanyelvből áradt, sehol és soha nem volt. De az épületek sorra épültek, míg épülhettek, amíg volt hol épülniük az osztrák császár és apostoli király birodalmának Magyarországán. • Lechner sosemvolt nyelven szólaltatta meg a néma követ, mely ma is él, beszél. Nem tudta, hogy jósol, amikor az ókori Görögország példáját hozza fel nemzeti építőművészeti törekvéseinek igazolására. “A régi Görögország megszűnt, nyelve kihalt, de az egész világ mégis elzarándokol a régi Hellaszba, melynek építészeti műemlékei nagyszerű kultúráról regének: örök életet biztosít ennek az eltűnt kultúrának formanyelvének számos emléke, amelyből a modern emberiség eleven erőben tudja magának rekonstruálni a görög szépség világát.“ E sorok 1906-ban jelentek meg. Nem telt el 12 évnél több, s a régi Magyarország megszűnt. Lechner magyar épületei azonban megmaradtak. Ott állnak Karlócán, Pozsonyban, Szabadkán, Nagybecskereken, Szatmárnémetiben, miként a Lechner által ihletett “magyar formanyelv” meghódította a régi Magyarország nagyobb városait. A magyar épületek azóta is ott állnak a mai Szlovákia, Szerbia, Románia városaiban.
A politikus anti-esztetizmusa • A szépség, mely ezekből az épületekből árad, Lechneré és társaié. Az esztéták úgy vélték, hogy épületei magyarrá lettek, csak azért, mert tündér palotáknak látszottak. • Esztétáknál világosabban látott a politikus. Wlassics Gyula kultuszminiszter, aki 1902. április 18-án tartott parlamenti beszédében, bár név szerint nem említette, kirohant Lechner ellen. A miniszter nehezen érthető megkülönböztetést tesz, amikor azt állítja, hogy az építészet terén a stílusnak két része van. Az egyik az “architektonikus stílus” és a másik a “dekoráció”. A miniszter szerint ha valaki dekorációul egy magyar kakast alkalmaz, az még nem teszi a stílust magyar stílussá. A “valaki” nyilván Lechner volt. • Wlassics Lechner stílusát a nemzettől idegen szellemű szecesszió megnyilvánulásaként értékelte, melyről a T. Ház élénk helyeslése mellett kijelentette, “hogy tehát ilyen szecessziós irányú stílus a vezetésemre bízott tárca körében a jövőre ne igen legyen lehetséges, iparkodni fogok ezt megakadályozni.” A hivatalos Magyarország nem kért Lechner magyarságából.
A zseni dadogása • A Postatakarékpénztár teteje a zseni dadogása. • A játék, a képzelet, a szabadság helye, ahol csak Isten érzi jól magát.
Isten éltessen Anna!
