SZAKDOLGOZAT. Oktatás vagy nevelés? A miskolci vallástanítás gyakorlatának vizsgálata. Szerző: Darvas Csilla Pedagógia Ba

MISKOLCI EGYETEM

BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR

SZAKDOLGOZAT

Oktatás vagy nevelés? A miskolci vallástanítás gyakorlatának vizsgálata Szerző: Darvas Csilla Pedagógia Ba

Konzulens:

dr. Ugrai János Ph.D. egyetemi docens, Intézetigazgató Tanárképző Intézet dr. Karlovitz János Tibor Ph.D. egyetemi docens, Tanárképző Intézet Miskolc 2014

Tartalomjegyzék

1.

Bevezetés ...............................................................................................................................3

2.

A vallásosság kérdésköre........................................................................................................6

3.

Nevelés, célok, feladatok ........................................................................................................9 3.1.

4.

A kutatás bemutatása ............................................................................................................ 12 4.1.

5.

A célok meghatározása ...................................................................................................9

Az óralátogatás ............................................................................................................. 13

4.1.1.

Emberi értékek feldolgozása: Életutam.................................................................. 14

4.1.2.

A homoszexualitás kérdéskörének tárgyalása: Adjunk utat a segítségre ................. 16

4.2.

Az interjú ..................................................................................................................... 18

4.3.

A kérdőív ..................................................................................................................... 24

A kutatás eredményeinek bemutatása ................................................................................... 30 5.1.

Nevelési célok a gyakorlatban....................................................................................... 32

5.2.

A tanulók valláshoz való viszonya ................................................................................ 32

6.

Összefoglalás ....................................................................................................................... 35

7.

Summary.............................................................................................................................. 37

8.

Felhasznált irodalom ............................................................................................................ 39

9.

Mellékletek .......................................................................................................................... 40

2

1. Bevezetés

Napjainkban egyre kevesebb magyar család választja a keresztény vallásos életmódot. „Előzetes és óvatos becslések szerint a mai magyar felnőtt társadalom úgy 15-20 százalékban tekinthető vallásosan elkötelezettnek.”1 Ugyanakkor az 1998-ban készül becslésekhez képest a legfrissebb adatok szerint hazánkban csupán minden nyolcadik ember vallja magát hívőnek. Több mint tíz év elteltével is csökkenő adatokat tapasztalhatunk.2 Ebben a 12,8 százalékban is találhatunk eltéréseket a valláshoz tartozó szokásrendszerre vonatkozólag, de a leglényegesebb az a tény, hogy egyre kevesebb gyermek kap vallásos nevelést a családban a korábbi évtizedekhez képest. Korra, nemre, lakókörnyezetre vagy akár társadalmi helyzetre természetesen bonthatjuk ezt a számot, de ezen adatok szerint leginkább arra következtethetünk, hogy a diákság az iskolába lépés előtt nem, vagy alig találkozik a keresztény életformával. Ennek okaként több tényezőt is fel tudunk sorolni: „A ’társadalmi kulturális rendszer differenciálódása’ azt jelenti, hogy életünk különböző területei, a család, a munkahely, a szórakozás, a technika, a tudomány, a gazdaság és a politika ezerféle területe mind sajátos racionalitást és öntörvényűséget fejleszt ki (….). A fokozódó sokféleség a mindennapokban is érvényesül. Élete különböző területein az embernek különböző szerepeket kell betöltenie, különböző elvárásokhoz kell igazodnia s eközben minden esetlegessé és relatívvá válik. Megszűnik az általános normák és értékek jelentősége. Mivel pedig a fejlődés és ezen belül a két kulcselem érvényesülése megállíthatatlan, tehát, úgymond a vallásvesztés is megállíthatatlan.”3 A média különböző megjelenési formái igen elterjedtek, már kisgyermek korban olyan meghatározó hatást gyakorolnak az erkölcsi fejlődésre, amelynek pozitív és negatív kimenetele egyformán lehetséges. Ma már szülő korba lépett az első olyan generáció, amelyik maga sem élte át a vallásos nevelést, így miközben gyermekük korai életszakaszában fontosnak tartják például az idegen nyelv vagy a sport beépítését a nevelési folyamatokba, a vallásosságra kevesebben szentelnek figyelmet. Ily módon különös felelősség hárul az egyházi iskolákra, hiszen kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a tanulók közötti vallásban megmutatkozó különbségekre. 1

Nagy Péter Tibor, Szántó János, 1998, 14. Központi Statisztikai hivatal, 2011, 3 Tomka Miklós, 2006, 252. 2

3

Kutatásom tárgyaként azért választottam a keresztény nevelés témakörét, mert régóta foglalkoztat a vallásoktatás és az egyházi nevelés kapcsolata és gyakorlata az egyházi intézményekben. Úgy gondolom, hogy fontos beszélni a témáról akkor is, ha napjainkban a kevésbé foglalkoztatott pedagógiai kérdései közé tartozik, mert olyan lehetőségeket látok a hittanoktatáson keresztül történő erkölcsi nevelésben, amelyek vallástól függetlenül pozitív hatást gyakorolnak a gyermekek fejlődésére és a mindennapi életvitelére. A lehetőségek kihasználásában azonban problémákat feltételezek. Az adott iskolába érkező tanulók más és más kapcsolatban vannak a vallással, amely önmagában is hátráltató tényezője lehet a nevelő céllal végzett pedagógiai tevékenységnek. A legnagyobb problémákat azonban az egyházi intézményekben oktató pedagógusokban és a valláshoz kapcsolódó tananyagban vélem feltételezni, mert véleményem szerint a pedagógusok célja akárcsak bármely más tantárgynál a tudás és az ismeretek átadása, amely háttérbe szoríthatja a nevelő munkát a tanórákon. Egy adott téma feldolgozása lehet a siker kulcsa, ha célként a nevelést tűztük ki. Kérdésessé válhat ezzel kapcsolatban, hogy van-e szükség erkölcsi nevelésre iskolai keretek között? A válasz: igen! A hittanoktatás kiváló módszere lehet pedagógiai céljaink megvalósításának, ha olyan terveket is megfogalmazunk, amelyek túlmutatnak a tárgyi tudás átadásán, így teret kaphat a nevelő szándékú feladatok is. Ennek elérése érdekében egy hatékony pedagógiai eszköztárral kell rendelkezni a tanároknak. Dolgozatom célja, hogy e hatékony eszköztár sarkalatos pontjait feltárjam és bemutassam vizsgálataim tükrében. Kutatásom egy részét képezi a vallásos családi nevelés megnyilvánulása, de nagyobb hangsúlyt fektettem az intézményes nevelésre, mert úgy gondoltam, hogy az egyházi iskolák végeznek ugyan nevelő tevékenységet, de nem használják ki az egyes témák mögött található lehetőségeket. Úgy gondoltam, hogy tapasztalt szakemberként felismerik ugyan az egyes témák pedagógiai üzeneteit, de külső elvárás hiányában nem fektetnek nagyobb hangsúly azok kiemelésére. Véleményeim alátámasztása érdekében két

egyházi intézményben végeztem

vizsgálatokat. Az ott végzett felméréseket egy szakirodalmi áttekintés előzte meg melynek alapján szűkítettem témám felépítését és konkretizáltam a feltevéseimet, amelyeket a továbbiakban fogok részletezni. A helyszíneken végzett kutatásom első fázisában megfigyelési szempontok alapján óralátogatásokat végeztem, melyek célja az volt, hogy megtapasztaljam a vallástanárok tanítási módszereit és a tanórák felépítését a gyakorlatban. 4

A felmért állapotok alapján strukturált interjúban kérdeztem a pedagógusokat tanítási módszereikről és nevelési céljaikról, ezt követően pedig kérdőíves vizsgálatot végeztem azokkal a tanulókkal, akiknek óráit látogattam. Kutatásom fél évet vett igénybe a téma konkretizálásától vizsgálataim kiértékeléséig. Dolgozatom további fejezeteiben részletesebben bemutatom kutatásom jelentősebb fázisait, valamint a felméréseim eredményeit.

5

2. A vallásosság kérdésköre

Kutatásomban arra voltam kíváncsi, hogy melyek azok a tényezők, amelyek befolyásolják a fiatal korosztály Istenről alkotott képét, valláshoz való viszonyát. Az a kérdés, hogy kit nevezünk hívőnek, mi számít vallásos életmódnak sokakat foglalkoztat. „A vallásosság, mint az Isten és az ember közötti viszony nem mérhető. Ám ugyanez a vallásosság feltételez és tartalmaz valamilyen hitet, életfilozófiát, erkölcsöt, magatartásmódot a másik emberhez való viszonyulást, élményeket és érzéseket és rendszeres gyakorlatot. Mindez társadalomtudományi eszközökkel vizsgálható.4” Ennek mérésére és feltárására születtek meg elméletek, amelyek között ugyan találhatunk kivetnivalót, de érdemes megismerni őket. A vallásosság meghatározásakor nagyon komplex és egyénenként változó fogalomról beszélünk, így nehéz megtalálni azt a közös elemet, amely minden magát hívőnek valló ember gondolkodásában és életmódjában megtalálható. „A magyar társadalmat a vallásosság típusai szerint három nagyobb csoportba szokták sorolni”. Ezek a csoportok az egyházhoz kötődőek, maguk módján vallásosak illetve a vallásnélküliek.

5

Annak érdekében, hogy eldöntsük, hogyan sorolhatunk be valakit, vagy

akár saját magunkat egy-egy ilyen csoportba pontosan, további szempontokra van szükségünk. Külföldi kutatások továbbgondolták az egysíkú meghatározásokat, s a befolyásoló tényezők alapján egy ötdimenziós vallásmodellt állítottak fel. Glock és Stark modellje mérföldkő volt a vallásosság szociológiai kutatásának történetében. A korábbi egydimenziós kutatásokhoz képest a vallásra, mint összetett jelenségre tekint ez a felfogás. A Glock-Stark-modell öt ilyen dimenziót határol el, a hit (ideológiai dimenzió), vallásgyakorlat (rituális dimenzió), vallási érzés, élmény (élmény és tapasztalat dimenziója), vallási ismeretek (intellektuális dimenzió), és a mindennapi élet vallásossága (következmény dimenzió) szerint.6 Ennek segítségével átfogóbb képet kaphatunk a vallásosság meghatározására. „A vallási mobilitás alapján négy csoportba oszthatók az emberek. Azok, akiknél megvolt a gyermek-vagy serdülőkori vallási háttér, és felnőtt korukban is vallásosak maradtak, tartoznak a vallásosan immobilak I. csoportjába. Azok, akik esetében nem volt semmilyen vallásos háttér, vallásos miliő, s felnőttkorukra sem lettek vallásosak, ők 4

Tomka Miklós, 1991, 9. Pusztai Gabriella, 2004, 131. idézi: Tomka Miklós, 1977, 6 Földvári Mónika, www.szocioligia.hu 5

6

tartoznak a vallásosan immobilak II. csoportjába. Vallásosan „lefelé” mobilnak nevezzük azokat, akik gyermekkorukban vallásos légkörben nőttek fel, felnőttkorukra azonban a vallásos viselkedés semmilyen formáját nem mutatják. Végül pedig vallásosan „felfelé” mobilnak tekintjük azokat, akik semmilyen vallásos szocializációban nem részesültek, felnőttkorukra mégis vallásosak lettek.”7 Ezen elmélet kapcsán fontos megjegyeznem, hogy véleményem szerint a családi nevelési minták olyan erősen meghatározzák a gyermekek viselkedését és kultúráját, hogy azon külső tényezők szülői együttműködés nélkül csak alapos és rendszeres munka következtében tudnak változtatni. „A társadalmi háttér nagy részét képezik azok a szocializációs hatások, amelyeket összefoglalóan vallási háttérnek, vallási miliőnek nevezünk. Ehhez a háttérhez tartozik nyilvánvalóan tágabb értelemben a társadalom egészének, szűkebb értelemben az egyén közvetlen környezetének – az iskola, a kortárs, a szomszédsági és a családi környezetnek vallásossága.”8 Ezen tényezők közül kiemelten fontos megvizsgálni a családi, illetve az iskolai környezet együttes és külön-külön bekövetkező hatásait, mert e két színtér az, amelyek a legnagyobb változásokat gyakorolhatja a gyermek erkölcsi fejlődésére. „Egy felnövekvő generáció vallásosságára ható tényezők között a család vallási miliőjének, a szülők vallásosságának döntő szerepe van.”9 A család, mint mintaadó a gyermek születésétől kezdve elsődleges szerepet tölt be. Értékeket, szokásokat fogalmaz meg és közvetít, amelyek fontos hatással vannak a személyiség fejlődésére. Ha egy családban kiemelt fontosságú a vallás, annak erkölcsi értékei szerepet játszanak a gyermek fejlődésében. Ebből adódóan fontos kitérni a vallásos nevelés eszközeire családi környezetben. Ez az a színtér, ahol a gyermek először találkozik az isten fogalmával, a valláshoz tartozó ünnepkörökkel és értékekkel. Pusztai Gabriella szerint a vallásos családi nevelés leghatásosabb részét képezik a szülők mintaadó cselekedetei.10 Azok az alkalmak a legbefolyásosabbak, amikor a gyermek szüleivel istentiszteletre látogat, megtanulja az ott betartandó viselkedési formákat és szabályokat. 11

Csanád Béla megfogalmaz egy ideális szakaszolást a gyermek számára, úgy, hogy

annak alkalmazásával a legjobb hatást érhessük el a vallásos életmód kialakulásához. Kifejti, mely az az életszakasz, amikor feltétlenül be kell vezetni a gyermek életébe a vallásos nevelést. Véleménye szerint lépcsőzetesen kell építkezni ezen a gyermek számára 7

Nagy Péter Tibor, Szántó János, 1998, 13. Pusztai Gabriella, 2004, 130. 9 Pusztai Gabriella, 2004, 133. 10 Pusztai Gabriella, 2004, 151. 11 Csanád Béla, 2004, 96. 8

7

ismeretlen területen. A vallással és Istennel való ismerkedés legoptimálisabb időpontjának a konfirmálás vagy elsőáldozás előtti hónapokat tartja. Ez az időszak a kisiskolás és kiskamasz kor közötti éveknek felel meg. Ekkor a gyermek elég érett az új fogalmak, szokások megismerésére. Előtte javasolja, hogy történjen ismerkedés a lelkésszel, a templom épületével és az Isten házában betartandó szabályokkal. Természetesen fontosnak tartja bevezetni a bibliai történetek és azok tanulságának megismerését

már

kisgyermekkortól. A családban történő vallásos nevelés fő módszerének tehát a fokozatosságot tartja.

8

3. Nevelés, célok, feladatok

„A vallási szocializáció ágenseit két fő csoportba sorolhatjuk: családon belüliekre és azon kívüliekre.”12 A családon belüli tényezők közé tartozik az együtt élők szokásrendszere és a szülők mintaadó cselekedetei. A családon kívüli tényezők közül a legfontosabb megemlíteni az iskolát, mint mintaadó, személyiségformáló intézményt. Az iskola legfőbb feladata, hogy olyan ismereteket, készségeket adjon át, amelyek fontosak a felnőtt élet számára. Afféle rejtett tantervi módszerekkel azonban minden gondolat mögött megtalálható a nevelés is. Egy adott intézmény lefektet bizonyos eszméket, amelyek a tananyag átadásán túl különböző eszközökkel célba kell, hogy érjenek. Egy családi környezetben azonos életfelfogású, hasonló értékekkel rendelkező emberek élnek. Egy iskolai környezetben mindig és minden tekintetben jelen lehet a tanulói heterogenitás. A vallásról való gondolkodás tekintetében ezek az eltérések még inkább jelen vannak, amelyek alól feltételezhető, hogy egy egyházi intézmény sem kivétel. Ennek okán különböző tényezőket találhatunk, de fontosabb kérdés az, hogy ezzel a heterogenitással hogyan tud megbirkózni egy adott intézmény, valamint az ott dolgozó pedagógusok. Mint ahogy azt az utolsó vallást meghatározó elmélet kapcsán említettem, az iskola nehéz helyzetbe kerül, hiszen a családi környezetben élők játsszák a gyermek erkölcsi fejlődésében a legnagyobb szerepet.

3.1. A célok meghatározása „A nevelés mindig célt követ: mihelyt a nevelő a nevelendő személyre hat, azzal valamilyen célt szeretne elérni.”13 A célok megfogalmazásakor első lépésben olyan elképzeléseket alakítunk ki, amelyek meghatározzák a nevelési módszereket és eszközöket a nevelő számára a jelenre és a jövőre nézve egyaránt. Bármely nevelési színtérről legyen is szó, a pedagógia megfogalmaz direkt és indirekt, intézményes és családi, valamint egyéni és társadalmi szintű nevelési célokat és stratégiákat. Milyen célokról és eszközökről beszélhetünk a vallásos nevelés koncepciójában? Abban az esetben, ha a család szempontjából vizsgáljuk meg a kérdést, olyan célokkal találkozhatunk,

12 13

mint

az

önállóságra

nevelés,

Pusztai Gabriella, 2004, 150. Czike Bernadett, 1996, 54.

9

becsületesség

vagy

a

tisztelet.

Feltételezhetően az említett három példa nem kizárólag a vallásos nevelést alkalmazó családok céljai közé tartozik. Különbségeket azonban a nevelési módszerben találhatunk. Csanád Béla14 egyfajta hármas célkitűzést említ

meg a vallásos nevelés

kérdéskörében. Elképzelése szerint e hármas célkitűzés három lépcsőnek is megfelel a gyermek fejlődésében. Első lépés Isten és fia, Jézus Krisztus megismerése, amely alapot adhat erkölcsi szempontból a későbbi azonosulásnak. Második lépés a cselekvő részvétel. A szentségek, imádságok és ünnepek egyfajta rendszerességet, de ami talán fontosabb: cselekvéses tanulási folyamatot idéznek elő. Utolsó lépcsőként pedig a keresztény életrenddel való azonosulást fogalmazza meg a mindennapok szintjén. A keresztény nevelés gyakorlatában a három cél alapján Csanád Béla15 négy szabályt állít fel. Első szabály: Isten, mint vallásfilozófiai fogalom megismerése. Nevelési elképzeléseinek megfelelően a gyermek tanulási folyamatának ez az első lépése. Második szabály Isten cselekedetének, szándékainak megismerése. Ez a folyamat a kisiskoláskortól kezdődik. Harmadik szabálynak Krisztus életének egyházon keresztül történő megismerését tekinti. Utolsó feladat pedig az üdvözséghez vezető út megtalálása, a keresztény életmód hétköznapi feladatokra bontása. A szerző pontos életkori szakaszolást nem említ, mert a tanulási folyamat üteme minden egyes ember számára különböző. Az általam vizsgált másik színtér az intézményes nevelés. Az iskola szempontjából végzett nevelő tevékenység más és eszközöket kíván meg, mint a családi nevelés. Fontosnak tartom, hogy a célokat a szülőkkel közösen fogalmazzák meg, mert úgy gondolom, hogy csak ilyen esetben van lehetőség azok megvalósítására. „A szabadnevelési folyamatfelfogás kizárja a nevelési folyamat külső, pedagógusok általi irányítását. A nevelést önkibontakoztatási folyamatként értelmezi, amelyet ennek megfelelően a gyermek spontán érdeklődéséhez, szükségleteihez, életkori sajátosságaihoz kell igazítani. A nevelő feladata csupán a feltételek megteremtése a gyermek tevékenységéhez, érdeklődésének kielégítéséhez.”16 Intézményes keretek között ez a gondolat nehezen tud megvalósulni. Adott egy tanóra, egy téma és egy pedagógus, aki tisztában van szerepével és az ahhoz kapcsolódó feladataival. A tanóra rövid a téma pedig hosszú, cél az ismeretek elsajátítása. Vallásoktatás tekintetében a gyermek spontán érdeklődésének kielégítése akárcsak más tantárgyak összefüggésében, nehéz feladat. Az idézett elgondolás alapján tökéletes

14

Csanád Béla, 2004, 31. Csanád Béla, 2004, 33. 16 Bábosik István, 2004, 190. 15

10

nevelési célokat fogalmazunk meg, de ennek érdekében újra kell gondolnunk céljainkat, és át kell rendeznünk nevelési stratégiáinkat. Kutatásom témájának megfogalmazásakor azt a célt tűztem ki magam elé, hogy megismerem a vallásoktatáshoz tartozó nevelési módszereket, majd azokat továbbgondolva újabb, és ha a helyzet megkívánja hatékonyabb nevelési stratégiákat dolgozzak ki.

11

4. A kutatás bemutatása

Kutatásom kezdeti szakaszában számos kérdés fogalmazódott meg bennem, mind a diákok, mind a tanárok, mind az intézmények kapcsán. Úgy gondoltam, hogy a hittanoktatás napjainkban nagyobb hangsúlyt fektet a tartalmi tényezők kiemelésére, ezáltal nem teszi kellően lehetővé a diákok értékrendjének formálását. Azt feltételeztem, hogy a vallástan órákon nincsenek kihasználva olyan lehetőségek, amelyek akár erkölcsi jellemfejlődést is előidézhetnek a tanulókban. Lehetőségeket látok a bibliai történetek szemléltetésében, vagy olyan szentek bemutatásában, akik keresztény életükkel példát mutathatnak a tanulóknak. Azért véltem problémát feltételezni ezen a területen, mert úgy gondolom, hogy a pedagógusok az erkölcsi nevelés feladatát a családra bízzák, legyen az a család vallásos, vagy keresztény hitet nem gyakorló. A szülők elvárása az iskola felé pedig a tartalmi tudás átadása minden tantárgyra vonatkozólag, beleértve a hittanoktatást is. A keresztény szülő keresztény értékek alapján neveli gyermekét, így nem látja szükségesnek, hogy az iskola átvállalja ezt a feladatot. A nem keresztény szülő szintén nem vár el erkölcsi nevelést az iskolától, hiszen ő is nevel, csak nem a valláshoz tartozó módszerek segítségével, hanem saját elképzelései alapján, így nem látja szükségét egy az övétől eltérő nevelési stratégiának. Úgy gondoltam, hogy mivel szülői elvárás nem érkezik a pedagógusok felé, ők a tanórán nem végeznek tudatos nevelő tevékenységet, helyette a klasszikus tanóra felépítést alkalmazzák, amely a tárgyi tudás átadására fektet nagyobb hangsúlyt. Az általam vizsgált korcsoportok a 6. és 12. évfolyamos tanulókból áll. Ezzel kapcsolatban akadályok merültek fel bennem a diákokra vonatkozólag is. Egyes akadályok visszavezethetők a korábban említett családi nevelés kérdésére, ebből adódóan pedig a diákok hozzáállására. Úgy gondoltam, hogy egy családból hozott kialakulóban lévő értékrendet, hozzáállást nehezen lehet csiszolni abban az esetben, ha a pedagógusok nem kapnak erős szülői elvárást, vagy nem rugaszkodnak el a tanórák megszokott felépítésétől, és nem vonnak be új elemeket az oktató-nevelő tevékenységbe. Kutatásom célja tehát bebizonyítani a hittanoktatásra vonatkozó feltételezéseimet. Kérdéseim megválaszolása érdekében két miskolci egyházi intézményben igyekeztem vizsgálatokat végezni. A pedagógiai kutatás eszköztárából három vizsgálati módszert

12

alkalmaztam az átfogóbb és részletesebb feltárás érdekében. 17 Kutatásaim alatt hat vallástanárral folytattam rendszeres vizsgálatot a két intézményből. Első lépésben óralátogatásokat végeztem, melyek alatt előre elgondolt szempontok alapján készített megfigyelési lapokkal dolgoztam. Összesen huszonnégy órán vettem részt. Ez az óraszám nem arányosan oszlott el a hat pedagógus között, de törekedtem arra, hogy a látogatott órák számának megoszlása vallás szempontjából közel megegyező legyen. Ennek alapján a pedagógusok ráérése alapján 12 református, 9 római katolikus és 3 evangélikus órát látogathattam. Vizsgálataim napi szinten zajlottak, így egy hónapot vettek igénybe. Második lépésként strukturált interjúkat végeztem a vallástanárokkal, melyek kérdéseit az óralátogatások alapján fogalmaztam meg. A harmadik fázisban pedig az órákon látogatott tanulóktól informálódtam kérdőív formájában, családi szokásaikról, valamint

a

hittanórákról alkotott véleményükről.

4.1. Az óralátogatás Kérdéseimet témák alapján strukturáltam. Így kutatásom első fázisában megfigyeléseket végeztem hittanórákon az említett évfolyamokon hatodiktól a tizenkettedik osztályokig. Két intézményből hat vallástanár összesen huszonnégy óráját látogattam, melyek között túlnyomó részben református és római katolikus szerepelt. Szándékos döntésem volt többféle vallástan órát látogatni, mert úgy gondolom, hogy az általam megfogalmazott problémák egyformán előfordulhatnak bármely órákon, mivel véleményem szerint az engem érdeklő jellemző motívumok inkább az adott pedagógusban, mintsem a tananyagban, vagy az adott vallásban keresendők. Vizsgálataim során a mellékletben található megfigyelési lappal dolgoztam. Előzetes feltevéseim alapján olyan szempontokat fogalmaztam meg, amelyek elősegítették kutatásom további lépcsőit. A megfigyelések alatt fontosnak tartottam figyelemmel követni a tanóra felépítését. „Világos, hogy bármilyen tanagyag sikeres volta valójában attól függ, hogy a tanító hogyan dolgozza fel.”18 Az elmélet minden tantárgyra és tananyagra tökéletesen jellemző, beleértve a hittanoktatást is, ahol különösen fontos, hogy a pedagógus céljainak megfelelően tudja prezentálni az adott témát az előzetes feldolgozás alapján. Egy tananyag strukturálása nagyon fontos a megértés céljából, de ezek mellett, főleg a vallástan esetében figyelembe kell venni a célravezető sorrend kialakításakor a 17 18

Falus Iván, 1996, 123. Jerome S. Bruner, 1974. 143.

13

fogékonyságra nevelés kérdését is. Fogékonyságra nevelés kapcsán pedagógusként meg kell fogalmaznunk egy tananyag tényleges kifejező értékét, célját és üzenetét. Ezek ismeretében kell alkalmaznunk a tananyag rendszerezését a már említett hatékonyság céljából. Az óralátogatások alkalmával három fő aspektusból végeztem megfigyeléseket. Az első nagyobb szempont volt ezek közül a tananyag és annak felépítésre, rendszerezése és feldolgozása. A második fontos elem maga a pedagógus, a téma prezentálója és átadója. A harmadik csoportot pedig a diákok alkották. Ezzel kapcsolatban kiemelt figyelmet fordítottam arra, hogy miként nyilvánul meg a diákok véleménye egy-egy tananyaggal kapcsolatban. A vallástan órák mind a két látogatott intézményben bontott csoportokkal működnek, így átlagosan tíz-tizenöt diák dolgozik együtt. A tanóra felépítéséből és feldolgozásából adódóan, valamint a létszámhoz is köthetően a diákok lehetőséget kaptak arra, hogy véleményt nyilvánítsanak a témáról. Ennek szemléltetésére két tanórát fogok részletesen szemléltetni.

4.1.1. Emberi értékek feldolgozása: Életutam A vallástan órákra vonatkozó tantervből kiderül, hogy nem minden évfolyamon használnak tankönyvet. Tízedik és tizenegyedik évfolyamokon egyháztörténelem tananyag kapcsán igazodnak a kiválasztott tankönyv tematikájához, egyéb korosztályoknál az erkölcstan témakörhöz kapcsolódóan a Biblia kerül előtérbe. A Szentírás mellett a pedagógusok speciálisan vallástanárok számára írott segédfüzetekből készülnek fel a tanórákra, valamint tájékozódnak a világ eseményeiről, ezzel segítve egy adott téma hétköznapibbá tételét. Az általam látogatott református órán a pedagógus egy segédfüzetben olvasható játékot mutatott be a nyolcadik évfolyamon. A tanóra témája az általános emberi értékrendre épült, amit egy találós kérdéssel vezetett be. „Ha minden nap lenne 86400 forintod, mire költenéd? Minden adott nap végén az el nem költött pénzed elvész, de a következő napon újra ennyi áll a rendelkezésedre. Hogyan cselekednél?” A kérdésben az említett pénzösszeg megegyezik az egy nap alatt rendelkezésünkre álló másodpercek számával egyfajta metaforát alkotva, ez által megfelelő párhuzamot képezve a tárgyi és eszmei értékek között. A továbbiakban alkalmazott játék egy adott ember életútját és az egyes életszakaszokhoz kapcsolódó fontos döntéseket szemléltette.

14

Olyan állomásait dolgozza fel az emberi életnek, amelyeken talán mind keresztül jutunk. A diákok rendelkezésére állt tíz azonos értékű cédula, amelyek pénzként szolgáltak. „Húsz éves vagy. Két céduláért vehetsz bölcsességet, egy céduláért pedig egy drága autót. Melyiket választod?” Minden egyes diák lehetőséget kapott arra, hogy a társai előtt megindokolhassa a döntését. A további életszakaszokban a tanulók hasonló kérdéseket kaptak, majd dönthettek egyes értékek között. Fontos szempontja volt a játéknak, hogy egy pénzért megvehető illetve egy kézzel meg nem fogható értéket állított egymással szembe. Az életút végéhez közeledve a pedagógus egy váratlan kérdést tett fel a tanulóknak. „Elérkeztünk az életünk utolsó szakaszába, képzeletben hetven évesek vagyunk. Tekintsetek végig az általatok választott életutatokon és gondolkozzatok el azon, hogy van-e olyan, amin utólag változatnátok!” A játék végén együtt vontak le következtetéseket az emberi értékrendekről és az élet által felkínált lehetőségekről. A tanulók lehetőséget kaptak arra, hogy átértékeljék jövőképüket és újrafogalmazzák céljaikat. Megismerkedtek a magány és a boldogság fogalmával, valamint a döntéseik képzeletbeli következményével. A téma központi kérdése az emberi értékekre épült, és végigkísérte a tanóra egészét. Az érték fogalma több szemszögből is értelmezhető volt az órán, valamint nagy hangsúlyt kapott azáltal, hogy a táblaképen egyfajta gondolattérképként központi helyen szerepelt, és a beszélgetés alatt többször is megerősítésre került. Véleményem szerint a tanóra felépítése nagyon hatékony és a tanulók számára érdekes volt. Önálló munkát végeztek, döntéseikben nem kérték padtársaik segítségét. Közös megbeszélésre csak a játék végén került sor. A pedagógus a korosztálynak megfelelően komoly témát játékos formában dolgozott fel, ami által a diákok számára könnyebben befogadhatóvá vált. Az óra felépítéséből jól megfigyelhető, hogy a pedagógus előre megfogalmazott és tudatos nevelési célokat épített fel. Még hatékonyabbá módszere akkor válhat, ha több órán keresztül foglalkozik a témával, vagy ha a tanév során több alkalommal is feltűnnek az emberi értékek egy - egy témával kapcsolatban.

15

4.1.2.

A homoszexualitás kérdéskörének tárgyalása: Adjunk utat a segítségre szorulóknak!

A másodikként szemléltetendő tananyagot tizenkettedik évfolyamon egy szintén református vallástanár órája kapcsán szeretném ismertetni. A téma a szélsőséges véleményekre hajlamosító homoszexualitás volt. Mint azt a korábbi tanóra jellemzése során is említem, ezen az évfolyamon sem használnak tankönyvet. A témát ebben az esetben is egy kérdéssel nyitotta a pedagógus. „Milyen jelzőkkel szokás illetni a homoszexuális embereket erkölcsi szempontból?” Ebben az esetben a pedagógus fel kívánta tárni a diákok véleményét és esetleges tapasztalatát a témával kapcsolatban úgy, hogy egy nyitott végű kérdéssel indította az órát. „Tudtok okokat felsorolni a viselkedés kialakulásával kapcsolatban?” A válaszokban két okot említettek meg, ezek pedig a biológiai és a pszichológiai ún. eltérések. Az éles vélemények eloszlatása érdekében a pedagógus egy friss egyetemi kutatás eredményeit mutatta be, amely arra világít rá, hogy nem találtak olyan gént az emberi szervezetben, sem pedig olyan idegrendszeri eltérést, amely egy közös kiindulási pontja lehetne a homoszexualitás kialakulásának. A továbbiakban a Biblia tanítását vették figyelembe a témával kapcsolatban, amely rámutat arra, hogyan álljunk ehhez a viselkedéshez. Az óra elején kiderült, hogy a tanulók erősen elítélik ezt a viselkedést. A Bibliában szereplő írás bemutatása azt a célt szolgálta, hogy a pedagógus rávezesse a tanulókat a helyes magatartásra a homoszexualitással kapcsolatban. Szándéka az volt, hogy megtanítsa diákjait arra, hogy önzetlenül segítség meg azokat az embereket, akik valamilyen formában eltérő életet folytatnak. A pedagógus szépen egészítette ki a modern tudomány állítását a Biblia szavaival, de az első témával ellentétben nem alkalmazta a megerősítés módszerét. Nem fektetett elég nagy hangsúlyt arra, amire a Biblia tanít. Ezzel a témával kapcsolatban egy vitabeszélgetés hatásosabbnak bizonyulhatna abban az esetben a központi kérdés a megsegítés és a jó útra terelés nagyobb hangsúlyt kap. Érdemesebb ilyen esetben egy kevésbé megosztó témával, például internetfüggőséggel indítani, majd több órányi foglalkozáson keresztül haladni a szélsőségesebb kérdések felé. Így a központi üzenetre, jelen esetben a segítésre több figyelmet fordíthatnak. A nyílt végű kérdéssel való indítást minden óra elején alkalmazhatja, mert szintén a megerősítést szolgálja. 16

E két példa szemléltetésével az volt a célom, hogy bemutassam a látogatott pedagógusok módszertanát és tanítási stílusát. Láthatjuk, hogy a vallástanárok által fontosnak tartott értékek hogyan jelennek meg a tanóra keretein belül úgy, hogy az a tanulók számára érdekes és várhatóan célravezető legyen. A második példában ugyan megjelennek

olyan

problémák,

amelyek

akadályozhatják

a

pedagógiai

célok

érvényesülését, de példaértékűen állította párhuzamba a Biblia tanítását napjaink problémáival. Szintén pozitívumként érdemes kiemelni azt a tényt, hogy a diákok minden egyes látogatott órán lehetőséget kaptak saját véleményük kinyilvánítására és kérdéseiket is bátran feltehették. Azokon az említett évfolyamokon, ahol nem dolgoznak tankönyv alapján, az órák felépítése rugalmasabb, lehetőség van egy adott példa részletezésére, felmerülő kérdések megvitatására. Annak érdekében, hogy átfogóbb képet kapjak a hittanoktatásról, olyan tanórákat is látogattam, ahol egyháztörténettel foglalkoznak. A huszonnégy megfigyelt órából öt egyháztörténelemről szóló témát is látogattam hatodik, tizedik és tizenegyedik évfolyamokon. Ezen órákhoz kapcsolódóan feltételezésem volt, hogy merevebb felépítéssel találkozok. Kutatásom kezdetén született az az elméletem, hogy a hittanórák a tartalmi tudást célozzák meg, így a téma megértése kisebb szerepet kap. A látogatott erkölcstan órákon találkoztam ellenpéldákkal, de úgy gondoltam, hogy az egyháztörténeti tananyagokban túl sok adat található, amely gyakorlatilag egy hagyományos történelemóra felépítését igényli. Ehhez képest az ellenkezőket tapasztaltam. A később megkérdezett vallásoktatók egyetértenek abba, hogy az egyháztörténet pusztán adatszerű tanításának nincs értelme, mert nem szolgálják a pedagógiai célokat. Azonban, ha kevésbé adatszerűen, de a lényeget kiemelve tanítanak, lehetőségük nyílik ezen elemek kapcsán ugyanolyan vallási nevelésre, mint a nem történeti órákon. Így az órák felépítése az erkölcstanhoz hasonlóan nyílt végű kérdésekkel indul. (Például „Mit tanultatok a Bizánci Birodalomról?”, vagy Meséljetek Szent István király egyházi intézkedéseiről!) Az órák további szakaszában a vallástanárok szintén együttműködést várnak a diákoktól, kíváncsiak előzetes tudásukra akár történelemből vagy irodalomból. Olyan történelmi szereplők életét dolgozzák fel, akik cselekedeteikkel példaként szolgálhatnak. Így az elengedhetetlen történeti adatok is könnyebben tanulhatóvá, megjegyezhetővé válnak, másrészt az óra is figyelemfelkeltőbb, valamint a központi értékek megemlítésére is könnyebben nyílik lehetőség.

17

A megfigyelt órák központi témája volt a tananyagon túl a szeretet, az őszinteség, a tisztelet és a becsületesség. Egy-egy napi ige, vagy egy olyan megoldásra váró probléma megbeszélése magában hordozta az említett értékek valamelyikét az egyháztörténelem órákon is.

4.2. Az interjú Kutatásom

következő

szakaszában

strukturált

interjút

készítettem

azokkal

a

pedagógusokkal, akiket az óralátogatások alkalmával megfigyeltem. Az órák alatt felmerült kérdéseimre kerestem a választ. Az óralátogatások során tapasztaltak alapján tizennégy kérdésből álló interjút vettem fel a hat vallástanárral, amelyben többek között arra voltam kíváncsi, hogy milyennek látják saját tanítási stílusukat, hogyan készülnek fel a tanórákra, valamint arra, hogy milyen esetleges siker és kudarcélményeket tudnak felidézni egy-egy témával kapcsolatban. Fontosnak tartottam megkérdezni őket nevelési céljaikról, valamint arról, hogy milyen kihívásokkal találkoznak céljaik megvalósításakor. A kikérdezés módszerével dolgoztam, minden pedagógussal külön interjút készítettem. A felkért vallástanárok készséggel álltak rendelkezésemre, válaszaikból kiemelt részleteket az alábbiakban fogok szemléltetni. Fontos megemlíteni azt a tényezőt, hogy a megkérdezett pedagógusok mindegyike kevesebb, mint tizenöt éve tanít, többen közülük pedig csak öt-hat éves tapasztalattal rendelkeznek a vallásoktatás terén, mert pályájuk kezdeti szakaszában másik végzett szakuk (pl.: angol, történelem) gyakorlására volt lehetőségük. Már a látogatások alatt megfigyelhető volt az, hogy a pedagógusok hasonlóan építették fel az óráikat, és egyező elemek voltak tapasztalhatók egy-egy téma prezentálásának módjában is. Nyilvánvalónak bizonyult a hasonlóság valamilyen szinten, hiszen hatással van rá az adott valláshoz tartozó kerettantervi szabályozás és a választott tankönyv, de a megfigyelések alatt észlelt egyezések jelen voltak a különböző vallású órákon is. Ebből az észrevételből kiindulva fontosnak tartottam az interjúban kitérni, valamint választ találni a jelenségre. „Látok eltéréseket a kollégák tanítási stílusában, de ez erősen személyiségfüggő dolog. Látni még nem láttam őket, de mi rengeteget kérdezünk egymástól, így van egy kicsi rálátásom a dolgokra. Főleg erkölcstannal kapcsolatos kérdésekben fordulunk egymáshoz, mert ezek a témák az élet nagy kérdéseit boncolgatják, mint a halál, vagy, hogy hol a Mennyország. Amikor egy órára készülök fel, főleg az

18

ilyen témáknál számítok a kényes kérdésekre, hogy ne érjen váratlanul a dolog. Ilyenkor muszáj megkérdezni egy tapasztaltabb kollégát.”19 A olvasott válaszból leginkább az derül ki, hogy érezhető a testület tagjai között egy elismerő és bizalmi viszonyon alapuló segítés. A pedagógusok megbíznak a tapasztaltabb kollégáik véleményében. A további válaszokból az is kirajzolódik, hogy nem csak az adott valláson belül van alkalom megbeszélni a felmerülő kérdéseket vagy problémákat: „Ugye láttad te is, hogy csak az egyháztörténelemhez van saját tankönyvünk, a többihez egymástól kapjuk az ötleteket, meg persze ott a Biblia is. Szerintem a római katolikus tankönyv jobb, mert nem olyan száraz, mint amiből mi dolgozunk. A tananyag ugyanaz, így szoktam ötleteket meríteni, ha érzem, hogy nem lesznek vevők rá a tanulók.”20 A hasonló órafelépítéshez kapcsolódóan minden megkérdezett pedagógus válaszában hivatkozott valamely kollégájára nem csak a saját vallásához kapcsolódóan. A válaszokban az olyan pozitívumokat emelték ki, amelyeket szívesen helyeznének át saját tanítási stílusukba. „A katolikus kollégának jó ötletei vannak. A múltkor felajánlotta, hogy menjek be hozzá, ha szeretnék és nézzem meg, milyen az óra. Nem éltem még a lehetőséggel, mert nem tudom, hogy a gyerekek hogyan reagálnának. Én csak pár éve dolgozom vallástanárként, a másik iskolában irodalom és történelem szakos voltam, így van olyan téma, amit soha nem tanítottam még. Ilyenkor kell a segítség.”21 A válaszokból kiderül, hogy a tanári munkaközösség a módszertani témákban segíti egymást, s szokatlan részletességgel jellemzik kollégáik munkáját. Közös nevelési célokat fogalmaznak meg, amelyeket alkalmaznak a tanórán belül és kívül is egyaránt. A pedagógusok az erkölcstan kérdéskörébe tartozó témákhoz nem használnak tankönyvet, sokkal inkább saját fantáziájukat hívják segítségül egy-egy tananyag feldolgozásához. A látogatott órákon a vallástanárok feladatgyűjteményeket is alkalmaztak, melyek tartalmaztak játékos néhány perces feladatokat, de akár egy teljes óravázlat javaslatot is. Az utóbbiak alkalmazására elmondásuk alapján nem, vagy nagyon ritkán kerül sor, mert

19

1. interjú 3. interjú 21 4. interjú 20

19

figyelembe veszik tanulóik érdeklődését és téma iránti elköteleződését, így gyakrabban emelnek ki kisebb elemeket a feladatgyűjteményekből, olykor előfordul azok átdolgozása is az említett tanulói különbségek okán. Az óralátogatások alatt fontos szempont volt a téma prezentálásának és rendszerezésének értékelése, mert ebben mérhető, hogy egy adott óra mennyire felelt meg a pedagógiai céloknak és elvárásoknak. Ezzel kapcsolatban arról kérdeztem a pedagógusokat, hogy milyen szempontokat vesznek figyelembe egy téma felépítésekor. A válaszokból kiderült, hogy a tanulók érdeklődésén kívül figyelmet fordítanak a beszédstílus megtalálására, az osztályközösség összetételére és természetesen az életkorra. A beszédstílus kapcsán a legtöbb pedagógus kiemelten fontosnak tartja a közös nyelv használatát. Többen úgy gondolják, hogy habár középiskolásokról van szó, mégis el kell felejteni a tekintélyelvűséget, és indokolt esetben, öniróniával és humorral javasolt reagálni egy adott helyzetre. A két vizsgált gimnázium elit intézményként van számon tartva a városban, így a hátrányos helyzetű tanulók száma alacsony. A pedagógusok szerint az osztályok összetétele erősen befolyásolja a téma felépítését akkor is, ha a különbségek nem az anyagi körülményekben vagy a nyelvi korlátokban mérhetők, hanem például a tanulók hobbijában és érdeklődésében. Ennek érdekében a tanórákon bevezetésként énekelnek, szituációs gyakorlatként dramatizálnak, esetleg táncolnak. Szívesen használnak technikai eszközöket,

melyeken

keresztül

videókat

vagy

képeket

prezentálnak.

Ezek

megválasztásakor is nagy hangsúlyt fektetnek a tanulók érdeklődésére. Egy-egy erkölcsi téma többször is felbukkan más évfolyamokon is. A korábban jellemzett két óra is jól példázza, hogy amíg nyolcadik évfolyamon játékos feladatokkal dolgoznak, addig az idősebbeknél beszélgetéseket kezdeményeznek, így az életkori különbségekhez is alkalmazkodnak. Talán a kiemelt elemek általános pedagógiai szempontoknak tűnhetnek, amelyeket figyelembe kell venni minden tanórán, de az előzetes feltevéseimhez kapcsolódóan fontos megemlíteni, hiszen kutatásom kezdeti szakaszában úgy gondoltam, hogy ezzel a jelenséggel nem fogok találkozni. Az interjúk során kíváncsi voltam arra, hogy a pedagógusoknak mi a meglátása saját tanítási stílusukról. Ahogy azt korábban említettem, a vizsgált tanárok tizenöt évnél kevesebbet dolgoztak hitoktatóként, ebből is adódik, hogy egyfajta tanulási folyamattal jellemezték magukat. Az egyik látogatott intézményen belül egy úgynevezett lélekfejlesztő, gondozó szervezet működik a diákok számára, amelyet az iskolai szociális munkás mellett a vallástanárok is működtetnek. Többen megemlítették a tanulási folyamat kapcsán, hogy az folyamat nemcsak a leghatékonyabb tanítási stílus megtalálása, hanem e 20

kettős szerep harmóniájának kialakítása is. Fel kell építeni egy olyan összetett tanárszerepet, amely magába foglal különböző kisebb szerepeket is. „Számomra nagyon nehéz megtalálni az arany középutat. Amikor leülök egy tizenhét éves sráccal beszélgetni a családi gondjairól és közösen találunk megoldást a problémára, látom rajta, hogy hálás és boldog ettől. Ilyenkor a barátja vagyok, de amikor órán telefonozik és rászólok, hogy ezt mégsem kéne, a hála azonnal eltűnik a szeméből. De tudod, szeretem csinálni, mert nehéz és bonyolult gondokkal jönnek hozzám nem pedig hétköznapi tini problémákkal.”22 Tanítási stílusukat a megkérdezettek közül négyen is tanulási folyamatként írták le. Így jellemezték tanítási stílusukat a jelenben, de megemlítették saját értékrendjüknek változása kapcsán a folyamatosságot. Ez azért tűnhet érdekesnek, mert a pedagógusok elismerik, az erkölcsi nevelést egyfajta lassúbb folyamatként, amelynek még talán ők maguk sem értek a végére, így a tanulóktól sem várnak el feltűnően gyors fejlődést. Érdekesnek tartottam megkérdezni a pedagógusokat arról, hogy mely tanórákat vélik sikeresnek vagy sikertelennek előzetes elképzeléseik szempontjából. Többségük konkrét példával sajnos nem tudott szolgálni sem pozitív sem negatív kimenetre vonatkozólag. Ennek okán pedig a következőket emelték ki: „Sajnos példát nem tudok mondani, nagyon sok dolog közrejátszik abban, hogy mi a jó óra. Ez nem mindig tananyag kérdése. A tízedik osztálynak kedden negyedik órában hittan van velem, utána történelem. Velük minden héten nagyon nehéz, mert szigorú a töri tanárnő, és az én órámon már lélekben nincsenek olyankor ott, bármi legyen a téma. És ami az érdekes, hogy pénteken is van óránk ráadásul a vége felé, akkor szuperül működik a dolog. Persze, ahhoz, hogy hogyan alakul az óra én nagyon is kellek, de látod, nem mindig ezen múlik.”23 Azok, akik mégis valamilyen konkrét témát említettek meg, válaszaikban a negatívumokat emelték ki. Úgy gondolják, hogy a tanulók alapvető elvárása, hogy a pedagógus jó órát állítson össze. Ezért kritikusak saját módszereikkel, és a tökéletességre törekszenek. Azokon a tanórákon, ahol a tananyag lehetővé tette, olyan emberi erények és erkölcsi szabályok kerültek központi helyzetbe, amelyek általános szerepet töltenek be az 22 23

2. interjú 1. interjú

21

életünkben akkor is, ha nem a vallásból merítünk ihletet a neveléshez, vagy egyszerűen a mindennapjainkhoz. Mint az korábban többször is említésre került, a legtöbb évfolyamon nem használnak tankönyveket, a tantervi követelményeknek megfelelően szabad kezet kapnak egy-egy téma feldolgozásához. A megfigyeléseimből valamint az interjúkból is kiderült, hogy a pedagógusok alkalmaznak segédanyagokat, játékokat korcsoportoknak megfelelően. Az efféle szabadság pedig lehetőséget ad számukra, hogy általuk fontosnak tartott értékeket is közvetítsenek a diákok számára. Arra a kérdésre, hogy a lehetőséggel élnek-e, érdekes válaszok születtek: „A mi módszereink a Bibliára épülnek, abban minden benne van. Mi ahhoz kellünk, hogy megértsék és elfogadják a tanításait. Én magam olyan értékeket tartok fontosnak, mint a szeretet, a gerincesség és a szabadság. Harminchét éves fejjel csak most jöttem rá mi az igazi szeretet. Amikor meghalnál valakiért. Ha ezt nem érzed, az nem is igazi. És ha én is csak most jöttem rá, nem várhatom el, egy húsz évvel fiatalabbtól ugyanezt.” 24 A szeretet, mint érték a legtöbb válaszban első helyen szerepelt. Olyan erénynek számít, amely kortól, nemtől és vallási beállítottságtól függetlenül életünk meghatározó eleme. Ezen értékhez hasonlóan több olyan is említésre került, amely alapja ugyan egy magát vallásosnak valló ember életének, de nem zárható ki a hitet nem gyakorlók szempontjából. Hogy melyek ezek? Őszinteség, segítés, tisztelet vagy akár a becsületesség. Akár alapvető társadalmi szabályoknak is nevezhetnénk a felsoroltakat, de a megismerés és elsajátítás útja az, amely megválasztható a nevelő és a nevelt számára is. Vallási meggyőződésüket tekintve a legtöbb tanuló különböző nézeteket vall egy osztályon belül. Ilyen esetben nehéz feladattal áll szemben a pedagógus, mert ami a fogékonyságot illeti, erős ellentétek tapasztalhatók. A különbségek áthidalása érdekében fontos gyakorlati lépéseket tesznek. Erre szolgálnak az általános értékek és a hétköznapi élethelyzetek feldolgozásai. „Különbségeket minden szaktanár, minden tantárggyal kapcsolatban észlel. Én tudom, mert nem csak hittant tanítok. A vallásoktatás titkát én abban látom, hogy

24

3. interjú

22

más hozzáállást kell nekem is tükrözni, mint egyébként. Ez nem egy sima tanóra, ez életre nevelés is egyben. Erre mindenkinek szüksége van.”25 „A különbségek erősen kiéleződnek, ha nagyon a vallásra építem a témát. Ha a tananyag megértését, elfogadását állítom fel célként, ott tudod kikkel nehezebb? A lelkészgyerekekkel és azokkal, akik erősen vallásosak. Ők úgy érzik, hogy már mindent tudnak, újat nem lehet nekik mondani. Azok, akik otthon nem kapnak vallásos nevelést, azt látom, hogy nem feltétlenül fordulnak el a témától, mert ők még keresik a nagy válaszokat.”26 „Nagyon meg kell válogatni, hogy mit mondok az órán. Nem is olyan rég történt, hogy a válás volt a téma. Az osztályban alig van olyan, akiknek együtt lennének a szülei. Na, ilyenkor vagyok csapdában. Nem mondhatom azt, hogy a házasoknak feltétlenül együtt kell maradni, mert ilyenkor ez nem már életszagú. Át kell formálni a dolgot a nevelési céloknak megfelelően, például érveket és ellenérveket felsorakoztatni”27 A kiemelt interjúrészletekből érdekes következtetésekre juthatunk. Ahogy a válaszokból is kiderült a megkérdezett pedagógusok képesek belátni olyan fontos és nélkülözhetetlen elemeket, amelyek új alapokra helyezik a hittanoktatást. Arra törekednek, hogy a tanórákon diákjaik erkölcsi fejlődésére is elegendő figyelmet szenteljenek. Képesek azonosulni egy olyan újszerű tanárszereppel, aki el meri ismerni, hogy egyes kérdésekre a tanulónak kell megtalálni a választ, így mindössze csak a kereső utat kell biztosítani számukra. Belátják, hogy a rendelkezésükre álló négy-hat év alatt nem mindenki lesz képes megtalálni a válaszokat, így a diákok tanulási folyamatának részeként tekintik saját tevékenységüket.

Annak érdekében,

hogy a

tanulók hasznos következtetéseket

vonhassanak le egy adott témákról, bibliai értékeket állítanak párhuzamba a mindennapi helyzetekkel. Ennek célja, hogy a tanulók a jövőben saját életükben bekövetkező problémáikra könnyebb megoldást találjanak. Döntéseikben képesek legyenek mérlegelni. Az interjúból kiderült, hogy a munkaközösség tagjai együttes munkát végeznek, képesek megfogalmazni terveket, és a felállított célok elérése érdekében olyan nevelési eszköztárral rendelkeznek, amellyel a vizsgált korosztály számára befogadhatóbbá és életszerűbbé teszik a valláson keresztül az erkölcsi nevelést. 25

5. interjú 3. interjú 27 4. interjú 26

23

Annak ellenére, hogy egyházi intézményekről beszélünk, el kell ismerni azt a tényt, hogy nem minden tanuló érkezik vallásos családból egy adott iskolába. A pedagógusok tapasztalják és elismerik ennek tényét, így a helyzet figyelembe vételével alakítják ki nevelési szándékaikat a tanórákra vonatkozólag. Céljuk, hogy azok a diákok, akik családjukban nem részesültek vallásos nevelésben, megismerjék a keresztény életmód jellemzőit és előnyeit. A tanulók jövőjére nézve választási lehetőségét biztosítanak számukra, de a döntést nem befolyásolják, diákjaikra bízzák.

4.3. A kérdőív A vizsgálatom harmadik szakaszában a két intézményből összesen 248 diákot kérdeztem meg saját tapasztalataikról és véleményeikről kérdőív formájában. Kérdéseimet előzetes feltevéseim, valamit Csanád Béla28 írása alapján fogalmaztam meg a családban megmutatkozó vallásos neveléssel kapcsolatban. Vizsgálati eszközöm egy tizenhét pontból álló, összesen tizenkilenc kérdést tartalmazó kérdőív volt, melyben leginkább arra voltam kíváncsi, hogy az egyházi intézményekben tanuló diákok családi körülmények között milyen alapokat szereztek a vallásról. Érdekesnek bizonyult számomra kitérni arra, hogy diákok lakóhelyükön milyen gyakran járnak templomba, és milyen hagyományokat ápolnak a nagyobb egyházi ünnepekhez kapcsolódóan. Kérdőívem második szakaszában arról kérdeztem a tanulókat, hogy iskolájukon belül milyen vallási eseményeken vesznek részt, valamint a hittanórákról alkotott véleményükre is kíváncsi voltam. A megkérdezett tanulók életkora tizenkettő és tizennyolc év közötti. A 248 kiosztott kérdőívből 194 válasszal dolgoztam. A tanulók nemi eloszlását tekintve 105 lány és 89 fiú válaszolt a kérdésekre. A diákok 36 százaléka bejáró, 17 százalék kollégista, 47 százalék pedig miskolci. A vizsgálatom szempontjából a vallási eloszlás kevésbé meghatározó, mert nem befolyásolja a kutatásom eredményeit, de az alábbi adatokban szemléltetem az arányokat. A tanulók közül 52 százalék református, 37 százalék római katolikus, 11 százalék evangélikus, görög katolikus tanuló nem szerepelt a megkérdezettek között. A családi nevelés témakörében a kérdések között szerepet kapott gyerekkorra és jelenre utaló is. Ezeknek köszönhetően meghatározható egyfajta változás a család vallásságában a válaszadó tanulók gyermekkora óta. Több esetben is úgy tűnhet, hogy a templomlátogatás valószínűleg inkább a vallásosságra nevelés eszközeként jelent meg a 28

Csanád Béla, 2004b, 17.

24

családban, és életüknek is csak addig volt rendszeresen része, ameddig szükségesnek tartották a gyerek vallásos világképének kialakításához. A jelenség a tanulók közel harmadánál tapasztalható volt. A megkérdezett vallásoktatók is megerősítették, hogy sok szülő addig járt csak templomba a gyerekekkel, ameddig a templom húzóerőt jelentett a vallásosság felé, segítve ezzel a gyerek vallási nevelését. A családok szokásrendszerének változása összefügg a tanulók vallási szokásaival. Ennek alapján a vizsgált diákokat három csoportra oszthatjuk.

1. ábra A tanulók eloszlása vallásos családi nevelés szempontjából

Első csoportba tartoznak a nem rendszeres vallásos nevelésben részesülők, másodikba a rendszeres keresztény nevelésben részesülők, a harmadikba pedig azok a tanulók, akik családjában soha nem volt jelen a vallásos nevelés. Azoknál a tanulóknál, akik családjukban kevésbé tartós és megalapozott keresztény nevelést kaptak jól kivehető, hogy a jelenben nem mutatnak érdeklődést a vallás iránt. Akik viszont tartósan, és rendszeresen részesültek keresztény nevelésben, egyértelműen megmutatkozik a valláshoz való ragaszkodás például abban, hogy a lakóhelyükön és iskolájukban megszervezett rendezvényeken

rendszeresen

önkéntes

tevékenységet

végeznek.

A

kérdőíves

vizsgálatokból kiderült, hogy akik családjukban vallásos nevelésben soha nem részesültek, a jelenben kétféle viselkedést mutatnak a kereszténység iránt. Vannak a vallástól teljesen elzárkózó tanulók, és vannak, akik nyitottan állnak a kérdéshez. Az előbbiek válasza talán kevésbé meglepő, hiszen ők életük korábbi szakaszában más elvek alapján nevelődtek, de

25

további kérdéseket vethetünk az utóbbi csoportba tartozó tanulókra vonatkozóan, mert megdöntheti azt az elméletet, miszerint a családi nevelés determinálja a gyermek szokásrendszerének kialakulását. A nyitottság és elzárkózás jelensége megosztja a tanulókat életkor és nemek szerint.

2. ábra A keresztény családi nevelésben nem részesült tanulók valláshoz való viszonya életkor és nemek szerint

A tanulókat két korcsoportba osztottam a válaszok alapján. A fiatalabb korcsoportba a hattól kilencedik évfolyamba tartozó tanulók, az idősebbek csoportjába a tízedikes és annál idősebb diákok kerültek. Átfedések ugyan felfedezhetők voltak a válaszokban, de mint ahogy azt az ábra is mutatja az ellentétek jól kirajzolódnak. A kilencedik és tízedik évfolyamos tanulók válaszai között volt tapasztalható egy nagyobb ellentét, így jött létre a két csoport. A fiatalabb korcsoportba tartozó tanulók a hittanórákat hagyományos értelemben tartják szükségesnek, tudásuk gyarapodása érdekében. Válaszaikban nem említenek konkrét pozitívumokat egy téma kapcsán, valamint szabadidejükben nem vesznek részt az iskola által szervezett önként választható programokon. Az idősebb korosztály válaszaiban ellenkező elemeket találhatunk. A tízedikes vagy idősebb évfolyamok tanulói fontosnak tartják a hittanórákat a tartalmuk, felépítésük szempontjából. Válaszaikban gyakrabban emelnek ki konkrét példákat a tanórákból, indoklásaikban pedig számos esetben kiemelik, hogy magánéletükben felmerülő helyzetekben gyakran támaszkodnak az ott beszéltekre, mert olyan problémaszerű kérdések merülnek fel a tanórán, amelyek az emberi kapcsolatokban megmutatkozó konfliktusokra megoldást adhatnak. Az ábra kitér a nemek közötti különbségekre is, melyben az látható, hogy a fiatalabb korcsoportba tartozó lányok 17 százaléka, ugyanezen korosztályon belül pedig a vallásos

26

családi nevelésben nem részesült fiúk 24 százaléka tartja fontosnak és érdekesnek, hogy a hittel rendszeresen foglalkozzon. Az idősebb korcsoporton belül a lányok valamivel szintén elmaradnak a fiúkhoz képest, de ha csak a két korosztályt vesszük figyelembe, látható egy hatalmas közel 30 százalékos különbség. Ennek értelmében egyfajta változás írható le a tanulók szemléletében, mivel a grafikonon jelölt adatok szerint az idősebb korcsoportba tartozó diákok nagyobb arányban mutatnak valamiféle érdeklődést a vallás iránt, mint a fiatalabbak. A változás okát a megfigyelések alatt szerzet tapasztalataimban, tehát a pedagógiai módszerek sikerességében látom. Ezen elméletem csak akkor lesz reprezentatív, ha a fiatalabb korcsoportba tartozó tanulókat három, akár négy év múlva ismét megkérdezem a valláshoz kapcsolódó szokásaikról, de a pedagógusok nevelési módszereiből arra következtetek, hogy pozitív irányú változást fogok tapasztalni. A templomba járási szokásokhoz kapcsolódó kérdések között megközelítőleg minden negyedik tanuló válaszában a példához hasonló szerepelt: „Sajnos a szüleim nem vallásosak, ezért egyedül járok templomba.” Itt persze felmerül az a tényező, hogy egyes intézmények elvárják a tanulóiktól, hogy amikor csak lehetőségük nyílik hétvégéiken, látogassanak el templomba. Ennek kiszűrése érdekében újra felkerestem a korábban megkérdezett pedagógusokat. Megtudtam, hogy a feltételezett előírás él mind a két intézményben, de ellenőrzésre csak a nagyobb egyházi ünnepek kapcsán kerül sor. Tehát azok a tanulók, akik családjukban nem részesültek vallásos nevelésben, de valamilyen okból kifolyólag nem zárkóznak el a kereszténységtől, és rendszeresen egyedül járnak templomba, belső indíttatásból teszik. Érdekes kérdést vet fel a jelenség. Mitől lesz valaki vallásos, ha nem a családtól kapott normák alapján? Kutatásom elején a családi neveléshez kapcsolódóan az volt a feltételezésem, hogy a legfőbb értékek itt bontakoznak ki, tehát a pedagógusok nehéz helyzetben állnak, ha az erkölcsi erények újragondolására kerül sor az iskolában. Az akkor hipotézisként felmerült gondolatom megdőlni látszik, hiszen az adatokból kiderült, hogy a tanulók 22 százaléka abba a csoportba tartozik, akik családjukban nem kaptak vallásos nevelést. A családi nevelés témakörén kívül arra is kíváncsi voltam, hogy a diákok lakhelyükön milyen egyházközösség által szervezett programokon vesznek részt. Ehhez kapcsolódóan eltérések mutatkoznak a városban és a kisebb településeken élő tanulók között. Kiderült, hogy a falvakban, kisebb városokban élő tanulók egyházközössége több lehetőséget biztosít a fiatalok számára. Ugyan akkor egy zártabb, kisebb közösségben könnyebben is érik el a hívő hallgatóságot a templomok, a hallgatóság is zártabb, egységesebb és összeszokott közösség. Jelenlegi kutatásomat továbbgondolva újabb vizsgálatra adhat okot 27

az, hogy hogyan lehetne templomlátogató közösséget építeni a diákok azon csoportjából, akik szívesen járnának templomba, de egyedül nem teszik. Ebben az esetben kérdésessé válhatnak, hogy a közösség kialakulását mennyire segítheti elő az adott iskola szokásrendszere? A modern digitális kornak köszönhetően a fiatalok megismerkedhetnek bármilyen vallás tanaival, választhatnak közülük, és meglepő módon úgy tűnik, meg is teszik, és valamilyen formában a mindennapjaik részévé alakítják. Kutatásom elején nem fogalmazódott meg bennem feltételezésként az a gondolat, hogy a modern városi fiatalság egyre kevésbé foglalkozna a vallásosossággal, a kisebb településekhez képest. Úgy hittem, hogy ez egyértelműen így van. Nem gondoltam, hogy egy egyházi középiskolában mérhetően jelen van egy olyan tanulói csoport, akik vallásos nevelésben nem részesültek, és nem is családjuk hatására jelentkeztek az intézménybe, ennek ellenére mégis érdeklődnek a vallások iránt. Be kellet látnom azt a tényt, hogy annak ellenére, hogy egy gyermek nem kap hithű nevelést a családjában, még más tényező hatására jelentős részük választja a kereszténységet, és az egyházi intézményeket. Kérdőíves vizsgálatom második felében az iskolán belül történő vallásos nevelés kapcsán arról is megkérdeztem a diákokat, hogy mi a véleményük a hittanórákról. Kíváncsi voltam arra, hogy mely témákat tartják izgalmasnak valamint kevésbé érdekesnek. Ezzel kapcsolatban egyöntetű válaszok születtek. A tanulók véleménye szerint azok a legérdekesebb témák, amelyek állításuk szerint „az életre tanítanak”. Olyan órákat emeltek ki a válaszokban, amelyekhez hasonlót a megfigyelések alatt is tapasztaltam, s már akkor is egészen újszerűnek bizonyultak. Ezeken az órákon, mint ahogy korábban a két jellemzett példa is bebizonyította, a téma hagyományos feldolgozástól eltérő módon történik a munkavégzés. A tanulók a központi kérdéssel kapcsolatban elmondhatják véleményüket, akár esetleges tapasztalataikat is. A válaszok alapján kevésbé érdekes témák közé azok tartoztak, amelyek nem teszik lehetővé a tanulók aktív részvételét az órán. Ezzel kapcsolatban a korábban megkérdezett pedagógusok és a tanulók véleménye megegyező. A vallástanárok úgy gondolják, hogy a hittanoktatás célját nem a tartalmi tudás által kell megfogalmazni. A vallástörténelem oktatása helyett sokkal fontosabbnak tartják a nevelési folyamatokat a tanórán. Úgy gondolják, hogy egy bibliai téma megértését az teszi lehetővé, hogy a mindennapi helyzeteket hoznak segítségül. Céljuk, mint minden pedagógusnak, a tudás átadása. Ebben az esetben azonban a tudás kifejezést újra kell gondolni. Milyen tudás az, ahol pedagógusok nem a várnak el tökéletes tárgyi ismereteket a tanulóktól? Az általuk 28

közvetítendő „tudás” új értelmezést kap az által, hogy az élet kerül a középpontba. Tanításuk központi témája a keresztény életút folyamatának megismertetése. Ezért kell átfogalmaznunk a tudás kifejezést, ha ilyen, és ehhez hasonló vallásoktatásról beszélünk. Ez a tudás egyfajta erkölcsi útmutatás, amely választási lehetőséget biztosít a tanulók számára. A kérdőívekből kiderült, hogy a tanulók szükségét érzik az effajta vezetésnek.

29

5. A kutatás eredményeinek bemutatása

Az általam választott vallásos nevelés témakörével 2013 márciusában kezdtem el egy szeminárium kapcsán foglalkozni. Közel fél évvel később határoztam el, hogy a témán belül az erkölcsi nevelésre fogok kutatásaim során fókuszálni, mert olyan területeket szerettem volna feltárni, amelyek a nevelés gyakorlatában feltételezésem szerint a legnagyobb hiányosságokkal rendelkeznek. A vizsgálati helyszíneimet annak alapján választottam, hogy az adott intézmény milyen múltra tekint vissza, mert úgy gondoltam, hogy a tradicionálisabban működő iskolákban könnyebben beigazolódhatnak a feltevéseim. A választott két intézményben töltött vizsgálatok három hónapot vettek igénybe. A továbbiakban az ott végzett kutatásaim eredményeit fogom bemutatni. Mint ahogy az korábban említésre került, kutatásom kezdeti szakaszában úgy gondoltam, hogy a vallásoktatással kapcsolatban olyan problémák merülhetnek fel, amelyekre érdemes felfigyelni és megoldást találni. Nehézségeket véltem feltételezni a tananyagra és annak szemléltetésére vonatkozólag. Úgy gondoltam, hogy az általam fontosnak tartott erkölcsi nevelésre a pedagógusok nem fektetnek nagyobb hangsúlyt, sokkal inkább a tárgyi tudást helyezik előtérbe. Előzetes feltevésem már az óralátogatások alkalmával megdőlni látszottak, mert a vélt problémákkal egészen ellentétes jelenségeket tapasztaltam. „Az egyes intézmények szintjén a pedagógiai programban meghirdetett célok tükrözik azokat az értékbeli preferenciákat, amelyek az iskolát környező társadalmat, iskola fenntartóját vagy az iskolában dolgozó pedagógusokat jellemzik.”29 Annak érdekében, hogy az intézmények pedagógiai programját megismerjem hivatalos dokumentumaikat tanulmányoztam. Általános nevelő célú tevékenységekről olvastam, amelyek alapján úgy gondoltam, hogy a tanórák felépítése nem teszi lehetővé az erkölcsi neveléshez kapcsolódó célok érvényesítését. A vártnál eltérőbb motívumok már a tanórák felépítésében és a témák feldolgozásában megmutatkoztak. Tapasztalható volt egy egyfajta szabadság és rugalmasság a tanórákon. A tapasztalt jelenséget az újszerű pedagógiai célok eszközének társítottam. A két általam korábban bemutatott óra jól példázta, hogy milyen szerepet kap az erkölcsi nevelés. Olyan témák kerültek feldolgozásra, amelyek elősegítik a tanulók énképének, jövőképének s emberi kapcsolatainak kialakulását. A látottak alapján arra juthatunk, hogy a vizsgált órákon központi szerepe volt a nevelő célú tevékenységeknek. A 29

Falus Iván, 2003, 143.

30

látogatott huszonnégy óra mindegyikénél érzékelhető volt az, hogy a pedagógusok előzetes nevelési céljaik alapján tudatosan építették fel óráikat. Meghatároztak egy központi témát, majd ahhoz kapcsolódóan gyűjtöttek bibliai történeteket, szereplőket és saját vagy a tanulók

tapasztalataival

kombinálták

őket.

Törekedtek

a

téma

problémaszerű

feldolgozására, amelynek célja, hogy a diákok korábbi ismereteik alapján megoldásokat találjanak. Kérdéseiket úgy fogalmazták meg, hogy azokra többféle megoldás születhessen. A tanulók témához kapcsolódó tárgyi ismereteit pedig az adott bibliai szereplők életútján keresztül bővítették úgy, hogy az adott példából olyan elemeket emeltek ki, amelyeken keresztül a keresztény erkölcsi nevelés is helyet kaphatott. Második vizsgálati módszeremhez nem társítottam hipotéziseket, kérdéseimet az óralátogatások alapján fogalmaztam meg. A megkérdezett pedagógusok válaszaikban megerősítették a korábban látottak alapján kialakult képemet. Korábban kiemeltem, hogy a látogatott órákat hasonlóan felépítés jellemezte. Az interjú ehhez kapcsolódó kérdéseire adott válaszokban is találhatunk egyező elemeket nem csak az általam kiemelt részletekben. A pedagógusok közös módszere, hogy a tananyagot egyfajta eszközként alkalmazzák nevelési céljaik elérése érdekében. Ez a szemlélet teljes mértékben ellentéte a napjainkban tapasztalható oktatási gyakorlatnak. Úgy gondolják, hogy előnyösebb, ha a tanulók kevesebb tárgyi tartalmat sajátítanak el, amelyek mögött erősen érezhető egyfajta keresztény értékrend. Ennek érdekében olyan témákra fektetnek nagyobb hangsúlyt, amelyeken keresztül közvetíteni tudják saját és az intézmény által fontosnak tartott erényeket. A megkérdezett pedagógusok véleménye megegyezik arra vonatkozólag, hogy az egyháztörténeti tananyagból ki kell emelni azokat az elemeket, amelyek kevesebb tartalmi ismeretet és több beszélgetésre indító témát tartalmaznak. Az interjúk alapján a tanórákhoz és a pedagógusokhoz kapcsolódó hipotéziseim megdőltek. El kell ismernek, hogy a hittanoktatás adta lehetőségek az általam vártnál sokkal részletesebben ki vannak használva a gyakorlatban. Az interjúkból olyan következtetéseket vontam le, amelyek segítették a kérdőívem megfogalmazását. A vizsgálataim harmadik szakaszához olyan feltételezéseket társítottam, amelyekről korántsem hittem, hogy megdőlhetnek. Úgy gondoltam, hogy abból adódóan, hogy diákok családjukban különböző nevelésben részesültek, valláshoz való viszonyukon nem tudnak változtatni az intézmények. Ahogy az az interjúkból is kiderült a pedagógusoknak nem célja a változtatás, sokkal inkább arra törekednek, hogy minden egyes tanulónak választási lehetőséget biztosítsanak.

31

5.1. Nevelési célok a gyakorlatban Vizsgálataim alatt olyan fontos elemeket sikerült feltárnom, amelyek azonnal megdöntötték a korábbi feltételezéseimet. Kutatásommal az volt a célom, hogy rávilágítsak azokra a problémákra, amelyek megnehezítik az erkölcsi nevelést intézményes keretek között. Arra törekedtem, hogy a feltételezett nehézségekre megoldást találjak a látottak alapján. Fontosnak tartottam az erkölcsi nevelést, mind a családi mind az iskolai keretek között, mert a fiatal korosztály számára elengedhetetlen az alapvető emberi értékek megismerése. Úgy gondoltam, hogy a napjainkra egyre csökkenő népszerűséget mutató vallásos nevelésen keresztül tudatosan alkalmazott pedagógiai módszerekkel elérhető az a kívánt eredmény, amelyet célként tűztünk ki magunk elé. Kutatásaim végéhez közeledve láthatjuk, hogy találkozhatunk pozitív példákkal is. A továbbiakban a vizsgált pedagógusok nevelési céljait és módszereit fogom bemutatni. A pedagógusok tanítási stílusának megismerésére alkalmazott módszereimmel, a sikerült tapasztalatot szereznem a keresztény intézményes neveléssel kapcsolatban. Ezen tapasztalatok

megszerzéséhez

segítségemre

voltak

vizsgálati

módszereim,

az

óralátogatások és az interjúk. A beszélgetések alatt sikerült feltárnom a pedagógusok legfőbb céljait. Úgy gondolják, hogy a keresztény erkölcsi nevelés hatására bekövetkező viselkedésváltozás az élet egyéb területeire is kiterjedhet. Szükségesnek érzik ehhez kapcsolódó céljaik elérését, ennek érdekében az interjúk bemutatásakor felsorolt értékeket kiemelve folytatják a nevelő munkát. Saját maguk szerepét a diákok életében nem csupán tanárként látják, hanem mint segítő mintaadó személy az iskolai környezetben. Sikerüknek és hatékonyságuknak titkát szemléletükben láthatjuk meg igazán.

5.2. A tanulók valláshoz való viszonya A kérdőíves válaszok alapján a tanulókat három csoportra osztottam, amikor a családi nevelés és a vallás kapcsolatát vettem figyelembe. A három általam alkotott csoport jellemzői megfelelhetnek annak az elméletnek, amely a vallási mobilitásról született. Ennek alapján a saját magam által, a vizsgálatok alapján alkotott csoportokat és az elméletben kialakított kategóriákat a következők alapján hasonlítottam össze.

32

A vallási mobilitás modellje30

A gimnáziumi tanulók kérdőíves vizsgálatának eredménye

Vallásosan immobil I.

A tanuló rendszeres vallásos nevelésben részesült, saját magát vallásosnak tartja.

Vallásosan immobil II.

A tanuló rendszeres vallásos nevelésben nem részesült, nem kötődik a vallás iránt.

Vallásosan lefelé mobil

A tanuló vallásos családi nevelésben részesült, de nem érdeklődik a vallás iránt.31*

Vallásosan felfelé mobil

A tanuló családjában nem kapott vallásos nevelést, de érdeklődik a vallás iránt.

1. táblázat A vallási mobilitás modellje

A felmérésekből feltárható tanulók egy olyan csoportja, akik családjukban nem részesültek vallásos nevelésben, mégis érdeklődnek a kereszténység iránt. Úgy gondolom, hogy a felmért jelenség okaként több olyan tényezőt is fel tudnánk sorolni, amelyek hatást gyakorolhatnak a fiatalok személetének kialakulásában, de érdemes kiemelni az iskola szerepének jelentőségét, mert kutatásom eredményei ezt támasztják alá. A tanulókat családi szokásaikon kívül arról is megkérdeztem, hogy hogyan látják saját iskolájukban a hittanórákat és a valláshoz kapcsolódó programokat. A korábban megalkotott három csoport válaszai megerősítették a különbségeket. Azoknál a tanulóknál mutatható ki a legkisebb érdeklődés a hittanórák iránt, akik családjukban nem kaptak hosszú távon keresztény nevelést. Azok a diákok, akik keresztény családból származnak, érdeklődnek ugyan a hittanórák iránt, de az intézmények vallásos programjaiban csak akkor vesznek részt, ha a megjelenés kötelező. Esetükben arra következtethetünk, hogy lakóhelyükön saját egyházközösségük életében töltenek be nagyobb szerepet, ugyanis válaszaikban egyértelműen utaltak ennek tényére.

30 31

Nagy Péter Tibor, Szántó János, 1998, 14. Vizsgálataim alapján azok a tanulók tartoznak ebbe a csoportba, akik válaszaiból az derül ki, hogy a szülők

nem végeztek folyamatos vallásos nevelést, valamikor a gyermek fejlődése során elhagyták a keresztény eszmék szerinti nevelést.

33

Az iskola szerepe tehát leginkább azon tanulók esetében van jelen, akik családjukban nem kaptak vallásos nevelést, mégis érdeklődést mutatnak a hit iránt, vagy akár napi rendszerességgel gyakorolják azt. Ez az eredmény a családi neveléshez kapcsolódó hipotéziseimet nem erősíti meg.

34

6. Összefoglalás

Kutatásaim során sikerült egyfajta választ találni arra a kérdésre, hogy mi befolyásolja a fiatal korosztály Istenről alkotott képét, valláshoz való viszonyát. Mielőtt vizsgálatokat végeztem volna két miskolci egyházi intézményben, úgy gondoltam, hogy számos problémával találom majd szembe magam. Kíváncsi voltam arra, hogy mely területeken jelenhetnek meg a legnagyobb akadályok. Célom volt, hogy a feltárt problémákra később megoldási javaslatokat is dolgozzak ki. Úgy gondoltam, hogy abból adódóan, hogy a diákok iskolába lépés előtt különböző szintű ismereteket szereznek a vallással, és annak jelentőségével kapcsolatban, a pedagógusok az áthidalhatatlan különbségek egyensúlyba hozása érdekében nem folytatnak munkálatokat. Azt feltételeztem, hogy iskolai környezet révén a hittanórák felépítése megegyező bármely más tantárgyéval, mert úgy gondoltam, hogy a pedagógusok a tárgyi tudást helyezik előtérbe az erkölcsi neveléssel szemben. Vizsgálati módszereimet előzetes feltevéseim alapján választottam ki. Mivel külön hipotéziseim voltak a tanórák felépítésére vonatkozóan, így óralátogatásokat végeztem, melyek segítségével megismerhettem a hittanoktatás gyakorlati módszereit. Ehhez kapcsolódóan arra jutottam, hogy ugyan a tananyag befolyásolhatja egy óra felépítését, (pl.: egyháztörténelem) de a pedagógusok nagyobb szerepet játszanak a téma feldolgozásában. Pontos elképzeléseik vannak arról, hogyan érdemes egy tananyagot prezentálni, és annak lényegét kiemelni. Az ismeretek átadása mellett közösen nevelési célokat fogalmaznak meg, majd ezen célok alapján tervezik meg az adott téma szerkezetét. A tanórák felépítése rugalmas, de ugyanakkor előre eltervezett, hiszen a diákok elmondhatják a témához kapcsolódó véleményeiket és tapasztalataikat, a pedagógusok pedig a központi téma alapján fogalmaznak meg válaszokat. Gyakran alkalmaznak segédanyagokat, amelyek segítségével színesebbé varázsolják a tanórát. Ez az ún. konstruktív pedagógiai szemlélet az, amely a legnagyobb szerepet játssza a tanóra felépítésében. Az óralátogatásokon szerzett tapasztalataim alapján strukturált interjúkat készítettem. A pedagógusok válaszai megerősítették az órákon látottakat. Egyöntetűen úgy gondolják, hogy a hittanóráknak azt a célt kell szolgálnia, hogy a tanulók az élet nagy erkölcsi kérdéseivel foglalkozzanak. Úgy vélik, hogy az órákon szerzett tapasztalatok hatással lehetnek mindennapjaikra, és viselkedésükre.

35

Annak érdekében, hogy részletesen felmérjem a tanulók véleményét a pedagógiai célokról, kérdőíves vizsgálatokat végeztem, melyben a családban történő vallásos neveléshez

kapcsolódóan

is

megfogalmaztam

kérdéseket.

A

válaszok

alapján

csoportosítottam a tanulókat valláshoz való viszonyuk és a családi nevelési módszerek alapján. Ezzel kapcsolatos hipotéziseim megdőltek. Kérdéseimre ugyan megtaláltam a válaszokat, de úgy gondolom, hogy egyes számomra meglepőnek tűnő eredmények indokolttá tehetik további kutatásaimat a témával kapcsolatban. A vizsgálataim során felfedeztem egy olyan tanulói csoportot, akik ugyan családjukban nem kaptak vallásos nevelést, mégis szívesen járnának templomba, viszont társaság, partner hiányában nem teszik. Ezen csoporton belül vallási mobilitásra utaló jeleket leginkább a templomba járási szokások kapcsán fedeztem fel. Az iskolák nagy szerepet játszottak a diákok vallásos világképének kialakulásában, viszont további kutatások alkalmával érdemes lesz választ találni arra, hogy az adott intézmény hogyan szervez gyülekezetet ezen tanulókból, hiszen az ott szerzett minta hatására vált számukra fontossá a vallásosság. Vizsgálati eredményeim alapján fellazulni látszik az a szoros kötelék, amit a családi mintaadás és a gyermek világképének kialakulása között véltem feltételezni, hiszen vizsgálataimból kiderül, hogy jól megválasztott pedagógiai módszerek segítségével a vallástanárok lehetőséget kapnak arra, hogy a tanulók számára újszerű vallásos világképet alakítsanak ki. Az iskola hatásaként fogtam fel azt a különbséget, amit a tanulók életkorához kapcsolódóan felfedeztem fel azoknál a diákoknál, akik családjukban nem részesültek vallásos nevelésben. Két csoportra osztottam a tanulókat életkor alapján. A két korcsoport között éles különbségek figyelhetők meg valláshoz való viszonyukhoz kapcsolódóan. A pontos meghatározás érdekében olyan további ismételt vizsgálatok indokoltak, amelyek rávilágítanak a feltételezett változásra. Munkám során kis mintával dolgoztam, így felméréseim eredményei alapjául szolgálhatnak egy olyan újabb kutatásnak, amely nagyobb területen végez vizsgálatokat.

36

7. Summary

In my project I have interested in the influence of the religious education among young children. There are many therory whitch are searches the reasons, that is why I have started to find those surfaces whitch are contains the most problems. I have some preconceptions in connection with the schoolactic education, because I believed that the curriculim is more important than the pedagogical work for the teachers. I have visited two faith-schools in Miskolc for document my hypothesises. I have thought that there are some problem in connection with the religious education, because there are some children who have not taken part in religious nursing from their family. It can causes some problem for the teachers, because there are different students in a religious school. During my survey I have choosen three special methods for my project to vertificate my opinion. Fist time I have visited twenty-four lessons in order to watch the teachers how they set up their lessons. I have visited six techers from the two schools. These times I have experienced an interesting component among the teachers. They had built up their lessons by the same way. I have made structured interviews with the teachers by the experiances that I have got during the visitations. I based my questions for my hypothesis and thoose segments that I have seen on the lessons. The tachers confirmed that they built up their lessons similarly. The visited lessons were flexible and the subjects were very instructive. By the answers if find out that the teachers have a collective pedagogical aim. They would like to teach the vital moral rules for the students. They believes that these religious examples are able to effect the students entire life and behavior. Third time I have made the students to fill my questionaire in connection with the religious education. I have asked the students about their opinion and their experiences in connection with how they had taken part in religious nursing from their family. By the results I have created three groups from the children. I have discovered a group of children who has not got religious nursing from their family, but they state that they are religious. I think that the teacher special nursing techniques cause that a group of students are interested in the religious way of living.

37

Other project should be legitimate in connection with this subject, because it is prove oneself to be interesting, what kind of pedagogical purposes the educators set in other institutions.

38

8. Felhasznált irodalom

Bábosik István: Neveléselmélet. Nevelés az Európai Unióban, Osiris Kiadó, Budapest, 2004. Bruner, Jerome S. : Új utak az oktatás elméletéhez, Gondolat Kiadó, Budapest, 1974. Czike Bernadett: Bevezetés a pedagógiába, Szöveggyűjtemény, Eötvös József Kiadó, Budapest, 1996. Csanád Béla: A keresztény nevelés általános alapjai, Jel Kiadó, Budapest, 2004. Csanád Béla: Keresztény valláspedagógia, Jel Kiadó, Budapest, 2004b. Falus Iván: Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe, Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1996. Falus Iván: Didaktika – Elméleti alapok a tanítás tanulásához, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003. Földvári Mónika - Rosta Gergely: A modern vallásosság megközelítési lehetőségei, Forrás: http://www.szociologia.hu/dynamic/9801foldvari.htm (Letöltés dátuma: 2013. 11.27.) Nagy Péter Tibor - Szántó János: Vallásosság egy szekularizált társadalomban, Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1998. Pusztai Gabriella: Iskola és közösség – Felekezeti középiskolák az ezredfordulón, Gondolat Kiadó, Budapest, 2004. Tomka Miklós: Magyar katolicizmus, Katolikus Társadalomtudományi Akadémia, Budapest, 1991. Tomka Miklós: Vallás és társadalom Magyarországon, LOISIR Kft, Budapest-Piliscsaba, 2006. Vallásosság Magyarországon – Központi Statisztikai Hivatal http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_orsz_2011.pdf (Letöltés dátuma: 2013. 04. 30.)

39

9. Mellékletek

Megfigyelési szempontok hittan órákhoz Dátum: Osztály: Tanár: Tanóra Tananyag: Téma felépítése: Téma feldolgozása: Téma célja, üzenete: Tanár Tanóra felépítése: Irányít-e? Alakít-e ki kapcsolatot a diákokkal? Milyen segédeszközöket alkalmaz? Milyen légkört teremt? Diákok Érdeklődésük: Aktivitásuk: Hogyan viszonyulnak a pedagógushoz? Egyéb érdekesség

40

Interjúvázlat a pedagógusok számára

1. Milyen vallású órákat tart? 2. Mióta dolgozik vallástanárként? 3. Hány órát tanít egy héten? Ez hány intézmény, hány osztály? 4. Hogyan készül fel az órákra? 5. Milyen eltéréseket tapasztal az Ön és kollégái által készített óravázlatok, óratervek között? 6. Soroljon fel néhány olyan feladatgyűjteményt, amelyeket szívesen használ, és amelyek nagyban megkönnyítik az Ön munkáját. 7. Milyen szempontok alapján építi fel a tanórákat? 8. Milyen bevált módszerei vannak egyes tananyag felépítésére? 9. Milyen hatással vannak az óra felépítésére az adott osztályba tartozó diákok életkori sajátosságai? 10. Kérem, meséljen el egy olyan órát, amelyről úgy gondolja, hogy megfelelt az elképzeléseinek, és visszagondolva sikeresnek ítéli meg! 11. Az előző kérdéshez hasonlóan említsen meg egy olyan órát, amit kevésbé sikeresnek gondol? 12. Melyek azok az értékek, amelyeket a legfontosabbnak tart a vallásos neveléssel kapcsolatban? 13. Véleménye szerint, fontos-e ezen értékek hangsúlyozása a tanórán? Ha igen, Ön hogyan törekszik átadni az említett értékeket? 14. A diákok vallási meggyőződésüket tekintve feltehetően különböző családi környezetből érkeznek. Mit gondol, hogyan lehet fogékonyságra nevelni az imént említett értékek koncepciójában egy vallásos nevelésben kevésbé részesült tanulót?

41

Kérdőív a diákok számára

Évfolyam ........................ Nemed .................... Lakóhelyed

(Kérlek

jelöld,

ha

kollégiumban laksz) ........ 1.

Hány éve tanulsz az iskolában? ...............................................................................

2.

Általános iskolában is egyházi intézményben tanultál? Húzd alá a választ! igen

3.

nem

Iskolaválasztásnál fontos szempont volt-e, hogy egyházi intézményben tanulj? Húzd alá! egyáltalán nem

ide vettek fel

a szüleimnek - nagyszüleimnek fontos volt

nekem volt fontos 4.

Milyen valláshoz tartózó hittan órára jársz? .............................................................

5.

Hány órában tanulsz hittant hetente? ......................................................................

6.

Részt veszel-e vallási rendezvényeken az iskolában? Húzd alá a választ! igen

7.

nem

csak a kötelező eseményeken

Ha igen, melyek ezek? (Kérlek, jelezd egyértelműen, hogy önkéntes vagy kötelező a jelenlét a rendezvényen!) ................................................................................................................................. ................................................................................................................................. .................................................................................................................................

8.

Milyen feladatot töltesz be ezeken az eseményeken? .................................................................................................................................

9.

Röviden jellemezz egy olyan hittan órát, ami érdekes volt számodra. Vázold fel a témát, és kérlek, indokold választásod! ................................................................................................................................. ................................................................................................................................. ................................................................................................................................. .................................................................................................................................

10.

Az előző kérdéshez hasonlóan kérlek, jellemezz egy olyan hittan órát is, ami kevésbé keltette fel az érdeklődésed a téma iránt. Válaszodban szintén utalj a témára és indokold a véleményed! ................................................................................................................................. .................................................................................................................................

42

................................................................................................................................. ................................................................................................................................. 11.

Jársz-e családoddal templomba? Húzd alá a választ!

12.

Ha igen, milyen gyakran? minden vasárnap

13.

havonta vagy ritkábban

igen

nem

csak a nagyobb ünnepeken

Családoddal otthoni környezetben hogyan emlékeztek meg a nagy egyházi ünnepekről? ................................................................................................................................. .................................................................................................................................

14.

Emlékezz vissza a gyermekkorodra! Meséltek neked szüleid vagy nagyszüleid Bibliában szereplő történeteket? Húzd alá a választ! igen

nem

Tanítottak szüleid vagy nagyszüleid vallási énekekre, imákra? igen 15.

nem

Lakóhelyeden milyen programokat szervez a gyülekezeted? (Pl.: kirándulás, adománygyűjtés) ................................................................................................................................. .................................................................................................................................

16.

Családoddal részt vesztek ezeken az eseményeken? igen

17.

nem

Kérlek, őszintén válaszolj a következő kérdésekre! Hittan órákon gyakran találkozol bibliai történetekkel. Véleményed szerint miért fontos eleme ez az órának? ................................................................................................................................. ................................................................................................................................. ................................................................................................................................. Kérlek, írj egy olyan veled megtörtént hétköznapi esetet, amelyről most visszagondolva azt gondolod, hogy van hasonlóság egy bibliai történettel. ................................................................................................................................. ................................................................................................................................. .................................................................................................................................

43