Szabó Károly festőművész élete és munkássága Készítette: Dr. Sarka Attiláné I. évf. rajz szak LD
Szabó Károly festőművész élete és munkássága Készítette: Dr. Sarka Attiláné I. évf. rajz szak LD 1
Szabó Károly 1964. február 29-én született Budapesten. Szülei mindketten pedagóguspályán dolgoztak. Gyerekkorát Ökörítófülpösön töltötte, s itt végezte általános iskolai tanulmányait is. Egészen kisgyerek korától a közösség meghatározó szerepet töltött be életében, talán ezért szeret embereket, arcokat, figurákat festeni. A természeti környezet is mély nyomokat hagyott emlékeiben, az otthon parkja és fái, a kiskori játékok színhelyeiként. Rajzkészsége nagyon korán megmutatkozott. Négy éves korában kezdett el rajzolni, egyből embereket. Általános iskolás korától önmagát képezvén jutott el oda, hogy sikeresen felvételizett a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába, melyet textil szakon végzett el 1982-ben. Rajztanára Birkás Ákos volt. A középiskolai tanulmányok után dolgozni kezdett. Három év munkahelyen töltött év következett, közben a Dési Huber szabadiskola szakkörét látogatta, ahol Tamás Ervin volt a rajztanára. Második munkaévében sikerült bejutnia a főiskola esti előkészítő tagozatára, ami nagyon sokat jelentett további előmenetele szempontjából. Klimó Károly segítette munkáját, s itt figyeltek fel tehetségére is. Végül a negyedik főiskolai felvétel meghozta eredményét 1986-ban, s felvették a Képzőművészeti Főiskola festő szakára. Sváby Lajoshoz került, aki hat évig kísérte végig főiskolai éveit. Már itt is voltak kiállításai, s megkapta a Hermann Lipót - díjat, amelyre mestere terjesztette fel. 2
1989-ben államvizsgázott, amikor is művészi rajz, ábrázoló geometria és művészettörténet szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. A budapesti évek után családi okok miatt hazaköltözött Ökörítófülpösre. Édesapja 1988-ban meghalt, azóta édesanyjával él. Először Mátészalkán a Művelődési Ház rajz szakkörét vezette öt évig, közben, mint óraadó tanár is tevékenykedett. Három év után meghívták a Nyíregyházi Művészeti Szakkközépiskolába, ahol mint rajztanár
helyezkedett el. Ott két évig dolgozott, s közben továbbra is vezette Mátészalkán a Művelődési Ház rajz szakkörét. 1996-ban az újonnan létrejött Mátészalkai Alapfokú Művészeti Iskolában vállalt munkát, s azóta itt oktatja a rajzolás és a festés ismeretére tanítványait, akik tisztelik, szeretik emberségéért, magas szaktudásáért. A főiskolai évek A főiskolán Sváby Lajos volt a mestere, aki erős, expresszív hatású egyéniség. Képei tele vannak színekkel, tiszta színvilággal. Csoportjukban sok erős jellem volt, s mindenki másképp látta a világot. A mester erős realista szemléletre nevelte növendékeit, s kezei alatt mindenki megtanult rajzolni és festeni hagyományos módon, valamint elsajátította a szakma minden ismeretét. Miután Sváby Lajos erősen figurális beállítottságú, ezért a nonfiguratív művészetet nem kedvelte. Szabó Károly életszemlélete sok mozzanatában azonos volt tanára képi világával, ezért szerencséjének tartja azt, hogy az ő kezei alatt tanulhatott. A tiszta színek használatát tőle vette át. Képei viszont kevésbé expresszívek, attól függetlenül, ho~,ry ő is szívesen használja a komplementer színek adta kifejezőerőt. 3
A főiskolai évek alatt szinte csak portrékat és aktokat festett eltekintve néhány csendélettől és tájképábrázolástól, amit a tihanyi művésztelepen készített. Képein általában ülő, álló és fekvő alakok láthatók. Ezek nyugalomban, heves mozdulatokat kerülve sorakoznak egymás mellé. Arckifejezésük nem án~l el különösebb érzelmeket. Komoly, néha melankolikus hangulatúak a képek, a szomorúságot esetleg a sötét színek sugallhatják. Az alkotások tiszta színekkel készültek, színhangulatuk többségében kék színű, mely mellett megjelenik a fekete, a fehér és a krapplak színe is. A sötét színek használatát osztálytársától, Baksony Józseftől, míg a kék szín nagryfokú felhasználását Barabás Lászlótól vette át. A főiskolai évek alatt nagyon sok hatás érte a művészt mestere és az osztály többi tagja részéről is. Mindig megpróbálta azokat a dolgokat kiragadni, ami számára beépíthető volt festői világába. Akkori stílusa a sok külső hatás mellett önálló, egyéni módon jött létre. A képek általános jellemzői Méreteikben nagyok, métert meghaladóak. A nagy felület jellegzetes festői megoldásokra készteti az embert. Először is nagy, kiterjedt síkszerű foltok jelennek meg, ettől egy kicsit elnagyoltabbá válnak a figurák. Ahogy a színeket egymás mellé erősen rakja a művész, így a kontrasztok is élesebbé válnak, s így kevés színátmenetre van
szüksége. Néha, hogy még erőteljesebb legyen a színek közötti elkülönülés, vastag, színes vonalakkal választja el azokat egymástól. Képein a figurát nem állítja mindig középre, de az egyensúly és a kompozíció kiemeli azokat. 4
Képein az elhelyezésben klasszikus elemeket használ: átlós, keresztirányú elhelyezést. A több alakos képek időnként visszatérő motívumai ritmust visznek a festményekbe. Minden kép egy önálló világ, csak stílusában kapcsolódik a többihez. A tanár úr festésmódja ösztönös, a véletlenszerű dolgokat kedveli. Arra törekszik, hogy észre vegye a meglévőből azt, ami addig elkerülte gyelmét. Ha elkezd dolgozni, szeme egy idő után érzékennyé válik a festői megoldásokra. Ha ránéz valamire, egyből látja maga előtt a képet, s mindig van elképzelése a technikai megoldásra is. A főiskolán főleg olajfestékkel dolgozott. Ezek mellett készültek - főleg tanulmány jelleggel - szín és pasztell rajzok is, melyek közül néhány művészi értékkel is bír. Főleg alak és portré ábrázolások, s két egészalakos akt kép készült ezekkel a technikákkal. Az utóbbiakon a barna testszínt az ultramarinkék szín élénkíti, teszi életszerűvé. Portré tanulmányrajzain is megjelenik a fény-árnyék éles használata. Grafikai munkássága főleg ceruza, szén és a pasztell technikában merül ki. A sokszorosító eljárásokat pl: linómetszés vagy a vízfestés technikáját nem kedveli, nem használja. Régebben nem készített vázlatokat sem, ma már alaposabban előkészül egy-egy képhez, főként ha megrendelésre készül. Csendéletek A művész e műfajban nern készített sok munkát, mert nem áll közel hozzá. Inkább az alakábrázolások háttere és környezeteként jelennek meg mindennapunk tárgyai. 5
A pusztán csendélet ábrázolásokon is érződik, hogy az élettelen dolgok emberi tartalmat kapnak. (pl: kecses, kedves) Legtöbbször a szimmetrikus elrendezést használja, de aszimmetrikus kompozíció is előfordul művein. Témaválasztásában a véletlen játssza a fő szerepet. Kedveli a rendetlenség, a különböző emberi tevékenység után össze-vissza maradt tárgyak lefestését, melyek
még magukon viselik az ember keze nyomát. Véleménye szerint a legfontosabb dolog e műfajban a véletlenben észrevenni a rendszert, hogy erre fel lehessen építeni egy képet szerkezetileg és színbelileg is. Leginkább az enteriőröket kedveli, mely lényegében ugyancsak csendélet, csak nagyobb teret foglal magában. A Budatétényi Galéria gondozásában megjelent Életünk tárgyai (1993-ban jelent meg) című kiadványban is megtalálható egy képe Csendélet címmel. A festmény erős színekkel és kontúrokkal készült, szimmetrikus kompozíció. A nagyobb foltok és színellentétek mozgalmassá teszik a képet. A hétköznapi valóság egyszerű tárgyai művészi értékekkel telítődnek. Ebben álla kép nagysága. Tőikének A főiskola elvégzése óta a művész többnyire tájképeket fest. A portré háttérbe szorulásának oka a modellek hiánya. E műfaj felé fordulását nemcsak az előbbi indokolja, hanem a környezet, a szülőföldben rejlő szépségek felfedezése is. E műfaj rajzilag talán könnyebb, de a színek használata bonyolultabb az emberábrázolásnál. 6
A tájképekkel való foglalkozás megváltoztatta a színekhez való viszonyát. A komplementer színek erős tiszta színellentétei meglágyulnak a szürke színek hozzákeverése által. Ma már jobban kedveli a kevert színeket, ahol a színes szürkéket részesíti előnyben. Legszebbek a komplementer színek és a fehér összekeverésével jönnek létre. Emberábrázolás E képek erősen expresszív hatásúak. Portréábrázolásokkal, valamint egyvagy kétalakos kompozíciókkal találkozunk. A festésmód foltszerű, erős kontúrokkal választja el a művész a színeket. A többalakos képeken a figurák szépen egybekomponáltak. Az alkotások színvilága általában sötét tónusú, de ez nem teszi komorrá azokat. Képein az arcok komolyak, kifejezők. A mindennapok emberét ábrázolja, az egyszerű embert. A képeken jelentős a fény-árnyék felhasználása, mely által azok mozgalmassá válnak. A figurák nem középre helyezése a képeken feszültséget kelt.
Az alkotások a festő jó emberismerő képességéről, nagy szakmai tudásáról adnak tanúbizonyságot. A főiskolai évek előtt készült alkotás Albérleti ágy Átlós kompozíció, meglehetősen aszimmetrikus képépítés jellemzi. A középpontban egy ágy áll, az előteret a szék és az éjjeliszekrény osztja ketté. Nincs figura, de érződik a jelenléte. A festmény vastagon és vékonyan felhordott festékrétegek váltakozásával készült. A szoba berendezési tárgyain oldalról jövő egyenletes fényviszonyok látszanak. Hideg kék fény látszódik az ágyneműn, amin meleg színek is megjelennek. Kétfajta megvilágítással jött létre ez az összhatás: a lámpa sárgái és a kívülről jövő hideg fények együttesen okozzák. Az uralkodó szín a fehér, a kékek és a tüzes barnák. A kép szinte alapszínekre épül kevés színátmenettel. A kép három részre tagolódik: előtérben a szék, rajta az odadobott ruhák, középtérben az ágynemű, háttérben pedig halványan festett olajkályha húzódik meg foltszerűen. A reggeli felkelést, mint periodikus életritmust jeleníti meg az alkotás. A kép mintegy megelőlegezi a főiskolai évek stílusát színvilágban, kompozícióban, ecsetkezelésben egyaránt. A főiskolai évek alatt készült alkotások A festő A kép egy pályatársról készült a műteremben. A háttér egy műteremsarok, ahol a festő képei jelennek meg szorosan egymás mellett. Ezek adják a képet a képben. Az alkotás megfogalmazása erősen karikaturisztikus. Leginkább a kis képeken érezzük ezt a hatást, mely átterjed a festő alakjára is. Az alkotás hangulata ironikus, játékos. Kifejezi a képek és a festő egységét. Mindezt azáltal érte el a művész, hogy a festő képi megfogalmazása azonos módon történt képeivel. 8
Az arcot az erős, szögletes kontúrok kiemelik a háttérből. A haj és a ruha lágyabb vonalai ellentétben állnak az arc „darabosabb" megfogalmazásával. Átlós kompozíciót láW nk, amin a kar szinte kettéosztja a képet. Uralkodó színek a kék, a mélyzöld, melyeket a krapplak és az okkersárga színei melegítenek kissé fel.
Az alkotás ecsetkezelésére a vastag, nagy felületekben felrakott megfogalmazás jellemző. A művész eddigi munkásságában ez az egy kép csak, amely a karikatúra műfajába tartozik. Fotelben I. Kompozíciójában középpontos, amit a háttérben aszimmetrikus kiegészítők fognak közre. Középpontban a figura, melynek arca részleteket mellőző síkszerű, de összefogott. Az alak színei tisztábbak, tubusszínek, a háttér viszont kevertebb színárnyalatú, melyen a szürkék dominálnak. Ezek által emelődik ki az emberi alak. A színek finoman hangoltak, melyek közül a kék az uralkodó. Az ecsetkezelésre a nagy kiterjedésű, vastagon festett foltok jellemzőek. Fotelben I1. A figura szinte az egész képet betölti. Összekulcsolt kezei átlós irányt húznak a képen keresztül, s egyben háromszög-kompozícióba rendezik az alakot. Ismét megjelenik a fotel, mely a festő sok képén szerepel. A kép kiemelkedő értéke a színvilág, mely alapvetően a komplementer színárnyalatokra épül. Az arcnál a vörös és a zöld, a fotelnél a lila és a 9
sárga jelentkezik. Ezekből adódik, hogy az alkotás hideg és meleg színek felhasználására épül. A pulóver színei a háttérben kavargó S vonalakként jelennek meg. Ecset mellett ujjal is készült a kép, ezáltal a kanyargó vonalak elevenebbek, élénkebbek lettek. Sakkozók TV-nézők E két képet egymással összehasonlítva szeretném elemezni. Műfajukat tekintve csoportképek. Kétfajta magatartást jelenítenek meg: passzívat és cselekvőt. Az utóbbi meglehetősen ritka a művész eddigi életművében. A TV-nézők című kép figurái a teljes nyugalom állapotában ülnek a fotelben, kettőjük között semmilyen szellemi kapcsolat nincs, míg a másik ábrázolás a sakkozókat pontosan a következő lépés kigondolásának pillanatában jeleníti meg. Az alakok egymással szellemi közösséget alkotnak, elhelyezésükben és nagyságukban sok hasonlóságot mutatnak. Mindkét képen találkozunk a vonalszerűen használt sárgákkal. A hátterek nyugodtak, azokon a ruhák színei ismétlődnek. Kettesben Az előző művekhez hasonlóan szintén emberpárt ábrázol, kik között semmiféle kapcsolat nincs, sőt ennek hiánya még erősebb, mint az előző
alkotásokon. Ezt erősíti a színhasználat és a kompozíció, azaz a ruhák lU
hideg és meleg színei, valamint a vízszintes és a függőleges helyzet ellentéte. A formák elnagyoltak, a kép foltszerű. Komor, depressziós hangulatot áraszt, amit a háttér komor, sötét színei is fokoznak. Alvó Ugyanazt a fekvő embert ábrázolja. Az ecsetkezelést - vastag, pasztózus - a festés frissessége jellemzi. Inkább a szögletes formák, egyenes vonalak dominálnak. A kompozíció a sarkok felé széthúzott, így a keresztirányú átlós kompozíció érződik. Az egyik irányt az alak adja meg, a másikat a kinyújtott kézben a drapéria és háttérben az asztal. Raffaella A kompozíció háromszög alakú, aminek csúcsán a fej helyezkedik el. A háttérben is ez a síkforma ismétlődik. A kép nyugodt, kiegyensúlyozott, harmonikus hatású. A fej és a kezek szinte rajzos kidolgozásúak. Külön figyelmet érdemel a haj, ahol foltok és külön kidolgozott tincsek is megjelennek. Az alkotáson egyetlen erős ellentétet fedezünk fel a haj fekete színe és a fehér nadrág között, mely utóbbin az arc színei is megjelennek. A megvilágítás oldalról, surlófényben éri az arcot. Színei visszafogott színes szürkébe hajló, amit a háttér meleg színei fognak közre. 11
Eureskert Egy főiskolai helyszínt - a műtermek közötti parkot -, az ott található kálvária épületet ábrázolja a kép. Szélsőségesen jeleníti meg a kedvelt felülnézeti ábrázolási módot. Stílusában a művész legexpresszívebb képe. Teljesen keveretlenül jelennek meg a színek, ujjal vastagon, a tubusból felkenve. A kép közepén egy nagy ellipszis jelenik meg, amit három függőleges fa szinte széthasít. Éiszakai tetők Éjszakai kép, mely egy bádogtetőn készült. Kompozícióját átlós és vízszintes vonalak tagolják, amit két csoport fa függőlegesen oszt még három felé. Színeiben főleg az éjszaka kékjei találhatóak különböző árnyalatokban.
A távolsági viszonyokat a művész a színekkel hangsúlyozza, így a közelebbi tetők sötétebbek a vörös szín által, így ~ melegebb hatásúak. A megvilágítás hátulról jön - tipikusan ellenfényes beállítás -, ezért a tetők sötétté, komorrá válnak. A formák elmosódottak, nem túl konkrétak, inkább elnagyoltak, amit a nagyobb foltfelületek hoznak létre. A legvilágosabb rész egy fehér ház a háttérben, ami ellentétben áll a háztetőkkel. Sötét színeihez képest hangulata derűs, amit a kép közepén lévő világosabb és melegebb színű tónusok eredményeznek. Az Epreskert című alkotásnak ellentéte ez a kép, hiszen annak napos, verőfényes hangulatával szemben az éjszaka hangulatát árasztja. 12
Kinga Tipikusan portrétanulmány, papírra készült ceruzarajz. Teljes tónusos rajz. Kompozíciójában a fej középre helyezése jellemzi. A kép feszültségét az egymást metsző vonalak adják (a karok keresztirányban vannak). Rajzolás módja és a részletek kidolgozása főleg a formakövető vonalakra épül. A modell arckifejezése megnyugtató, elgondolkodó, amit a mögötte lévő nagy fehér üres folt is fokoz, körben lezárva a kompozíciót. Némi mozgalmasság a ruha redőzetében található. Fényviszonyai nem élesek, kontrasztjai bársonyosak, nincsenek erős fényárnyék ellentétek. Szomorúság A kép míífajában kapcsolódik az előző alkotáshoz, hiszen itt is egy fiatal lányalakot látunk, valamint szintén szénnel készült az alkotás. A figura az egész képet betölti. A kép leghangsúlyosabb, de nem középre helyezett része a fej. Itt is megjelennek az egymást metsző átlós vonalak: a kar és a láb, a párna és a fej eldőlt iránya is egy-egy átlót képez a képen. A szén technikájából adódóan főleg a nagy foltokra épül, amit erőteljes vonalak zárnak le. A kontrasztok itt sem élesek, de jobban elhatárolhatók, mint a Kinga című képen. A lendületes vonalak és a foltok a fiatalságot jelképezik.
Az alkotás hangulata az ifjúságon belüli melankolikus, tűnő pillanatot fejezi ki, melyhez hozzájárul a ruházat sötét színe. A kép alsó része elnagyolt, mert nincs a téma kifejezésében jelentősége. 13
Üldögélők Papírra készült mű, a tempera, szén és ceruza kevert technikájával. Kompozíciójában a két alak ellentétes irányba fordított háromszögbe rendeződik, de két végigfutó nagy átlósirány is felfedezhető. A kép három jól elkülöníthető részre tagolódik a tónusok által: előtérre, az alakokra és a háttérre. A figurákat az erőteljes sötét háttér, valamint a rajtuk található erős megvilágítás emeli ki. A két alak ellentétes irányba mozdul: az egyik szemből, a másik háttal látható. A kép ellentétek sorára épül: a két alak, valamint köztük és a háttér között található, valamint a háttal forduló figura felül meztelen, a szemből látható pedig inkább alul hiányos öltözetű. Magukba roskadva ülnek, elhajlanak egymástól, de a sok ellentét egyben egységet is alkot, mert kiegészítik egymást, mint a mérleg két nyelve. A háttérben főleg temperával dolgozott a művész, melyet erős szénvonalak tesznek sötétté. Az alakokon a csúcsfényeket temperával jelezte. A ceruza használata a finomabb részeknél érvényesül. Külön kiemelkedő a jobb oldali alak háta, melyen nagyon szép tónusmegoldások láthatók, ehhez hasonló a bal oldali alak lábának megoldása. Két akt Álló alakíj kép. A két alak álló háromszög kompozícióba rendeződik, s ezt azok dőlése is kihangsúlyozza. A háromszög alját az elől lévő alak combja zárja, csúcsát a fej alkotja, mely részben eltakarja a hátul lévő testet. Kidolgozásában a kép széleinél foltszerű, vázlatos, a két alak között lévö háromszög közül finomabb, egészen részletes megoldások találhatók. 14
Színvilágában a hideg és meleg színekre épül: az alakok meleg, barna színei a háttér ultramarin kékjében kelnek életre. A figurák monokróm barna színűek, melyekben kevés kékek találhatóak mintegy egységet alkotva a háttérrel, melyből kiemelkednek.
Erős kontúrvonalakkal találkozunk, de az előző olajképekhez képest (pl.: sakkozók, tv-nézők) sokkal több részletmegoldás is található a nagy foltok mellett. Hangulatában az érzékiség jelenik meg. Merengő Sok hasonlóságot mutat a Raffaella c. képpel. A beállítás ugyanaz: mindkettő felülnézetben ábrázolt, széken ülá alak. A két képen ugyanazok a háttérben lévő szögletes formák és asztal található. Itt mindez kibővül a parketta szögletességével. Különbségként mutatkozik, hogy az alak keze és feje egy álló ovális alakba rendeződik. Legnagyobb ellentét a színhasználatban mutatkozik. Amíg a Raffaellánál egy bensőséges meleg hangulat árad, addig itt a kép kimondottan hideg színekre épül, egyedül az alakban fedezhetünk fel meleg színeket a fej és a kéz kidolgozásánál. Az arc megfestése szokatlanul részletes. Finom fény-árnyék hatások teszik plasztikussá, de nagy ellentétekkel nem találkozunk. Hangulatában a figura komoly, szigorú, töprengő, már-már melankónikus. Mindezeket a szögletes formák - az arcon a járomcsont erős kiugrásánál, a szemöldök vonalánál, valamint a parketta és a háttér szögletességénél -, az erős kontúrok is kifejeznek. A kép legnyugodtabb és legpuhább része a sál, mely a középpontban helyezkedik el, s oldja a feszültséget, szigorúságot. Bizonyos játékosságával vidámságot visz a kép hangulatába. 15
Tóni János A művész egy-egy osztálytársa látható a képeken. Azért elemzem együtt a műveket, mert műfajukban (mindkettő portré), színeikben sok hasonlóságot mutatnak. Mindkét képen főleg az alapszínek találhatóak főszínekként. A János című a kék és a sárga színek ellentétére épül. Mindezek mellett kevés zöld is szerepel. A sárga szín uralkodik a képen, hozzájárulva a csibészes arckifejezés mellett a kép vidámságához, frissességéhez. Viszonylag erős fény-árnyék hatás jelentkezik a háttérben az arcon belül, de az arc és a szakáll között is. A fej viszonylag középre helyezett, a testtel együtt átlós irányt képez, melyet megfigyelhetünk a Tóni képen is.
E mű technikája pasztell, míg az előző olajjal készült. Az előbbi technika finomabbá, lágyabbá, részletesebbé teszi a képet, mely szintén az alapszínekre épül. A háttérben egy másik alak képe is felsejlik. A figura telifényben ül, így a képen egyenletesen oszlik el a fény, nagy tónuskülönbségekkel nem találkozunk. A fejet a hátul lévő figura és árnyéka ellensúlyozza ki, hozzájárulva a keresztirányú kompozíció kialakulásához. Takarítás után
A két átmenetet képez a főiskolai tanulmányok után készült alkotásokhoz képest. 16
Műfajában csendélet. E kép megfestését több alkotás is követte ebben a műfajban, a szorosan értelemben vett csendéletektől kezdve egészen az enteriőrökig terjed a képek témája. Már Ökörítófülpösön készült, de a művész még főiskolai tanulmányokat folytatott. Az alkotás kifejezetten átlós kompozíciót mutat, melyet a fotel karja és a porszívó csöve hangsúlyoz. A beállítás véletlenszerű, mondhatjuk azt is, hogy rendetlenség uralkodik a képen. A főiskola műtermeiben készült csendélethez kapcsolódik abban, hogy az ott készült művek is véletlenszerűen beállított témák alapján készültek. A színekben az erőteljes tiszta színek, főleg barnák uralkodnak. Ez hozzájárul a kép komor, fáradt hangulatához. Nagy foltok, kevésbé kidolgozott formák jellemzik az alkotást. Itt is megjelennek a szögletes és íves formák, melyek különböző részekre darabolják a művet.
Főiskolai tanulmányok után készült alkotások Festőasztal Csendélet Olajjal, vászonra készült alkotások. Műfajukat tekintve csendéletek. Itt is megjelenik az átlós kompozíció, a Festőasztal című képen keresztirányú, a középpontban egy üveget emel ki. A sajátos felülről való nézetet alkalmazza a festő. Megfogalmazás módjában a nagy foltok, s a finomabb részletek kidolgozása a jellemző. 17
A Csendélet című képen a szobor megfestése, a Festőasztal címűn a festő kellékeinek megjelenítése részletesebb.
Különbségként mutatkozik a beállítás véletlenszerűsége és megtervezettsége, mely utóbbi a Csendélet című alkotáson jelentkezik. Mindkét kép vidám hangulatú attól függetlenül, hogy sötét színek is találhatók raj tuk. A Festőasztal egészen gazdag színvilágú. Mindkét csendélet színei visszafogottan a háttérben is megjelennek. A Festőasztal című mű hangulata izgatott, melyhez a lendületes, szaggatott ecsetkezelés is hozzájárul. A másik képen sokkal nyugodtabb, megfontoltabb vonalak találhatóak. A kompozícióban a háttér és a beállítás kiegészíti egymást. A széken találhat tárgyakat átlósan a háttérben lévő szemetes edény ellensúlya egészíti ki. A képen főleg az alapszínek keverékei találhatóak. A háttér sötétjéből a csendélet központi tárgyai szinte kiugranak. Kivétel a szobor, bár egy kissé élénkebbé teszi a rajta átvetett sál. A kép főleg a sötét és a világos színek ellentéteinek ritmusára épül. Az üveg szép kidolgozásúak, anyagszerűek, áttetszenek rajtuk a háttér színei. A háttérben csak a szoba padlója látszik, nem igazán érzékelhető a tér. A szék támlája és ülőkéje mintegy keretszerűen lezárja a képet. Az Ökörítófülpösön töltött évek munkásságában a csendéletek műfaja mellett leginkább a tájképek dominálnak. Modell hiányában fordult a is művész e műfajok felé, valamin a tájképfestészethez hozzájárult a hazai táj szépsége is. A csendéletek olajjal, a tájképek főleg pasztellkrétával készült alkotások. Ez utóbbi nagyobb mobilitást enged az alkotónak a színek rögzítéséhez kinn a természetben. Dolgozatom e részében először a csendéleteket szeretném elemezni. Előszoba A kép témája egy enteriőr ábrázolása, mely Tiborszálláson egy vidéki kúria épületének belső terét ábrázolja. Központi téma az előszobában található kerékpárok, melyek köré az egész kép szerveződik. Az alkotás tere három részre tagolható: a nagyszoba, ahol a nézőpont található, e~ry duplaszárnyas ajtón jutunk a kép középső terébe, ahol a kerékpárok tálhatók, hátul pedig kilátás nyílik a középső térre. Némi növényzet is felsejlik a háttérben, mely a kép tereinek legelnagyoltabb kidolgozású része. A kép kompozíciójában egy középpontos perspektíva fedezhető fel, melynek középpontjában egy kerékpár lámpája áll. Mindezt az ajtó kazettáinak iránya, a padlózat és a küszöb is hangsúlyozza. A kép megvilágítása az ellenfény hatásaira épül, melyek erőteljesen kirajzolják a biciklik formáját is. Az ajtón beszűrődő, a padlóra vetett erős
fény reflexe világítja meg az egész előszobát, mely visszafogott, meleg tónusú, addig a nézőpont helye inkább hideg színekkel telített. A két szín hatása szárnyas ajtó felületén tükröződik. 19
A kép tárgyain érződik az emberek közeli jelenléte, a kirándulás utáni megérkezés pillanata. Ott is színes nagy foltok és erőteljes vonalak uralják a képet, de elhatároló hatásuk nem érzékelhető erőteljesen, mert a különböző részletek és terek sokkal szervesebben egymásra épülnek, kivéve a hátteret, mely erősen elválik a két térrésztől. A kép erőssége a színek összhatásában rejlik. Külön értéket képvisel a duplaszárnyas ajtó részletes kidolgozása. Csendélet gyümölcsökkel Átlós kompozíció, melynek irányát a kancsó, a gyümölcsöstál, az alattuk lévő drapéria adja. Majdnem középpontban a tál helyezkedik el, melynek fontosságát a meleg színek kiemelik. Nagy rálátással készült a kép, melynek tárgyait a háttérben található drapériák emelik ki az egész kép terét betöltvén. A mű egy tipikusan beállított csendélet. A megvilágítás oldalról, teli fényben történik. Nagy fény-árnyékhatások nem találhatóak a képen. Színeiben világos, élénk, de nem harsány hatású. A tárgyak színei a háttér megoldásaiban visszacsengenek. A kép kidolgozása meglepően részletes az előző alkotásokhoz képest. Látszik rajta egy sokkal nyugodtabb életszakasz, ami a művész életében a főiskola elvégzése után bekövetkezett. Így színeiben visszafogottabbá, festésmódjában viszont elmélyültebbé, érzékenyebbé válik a művész a részletek iránt. A tányért a rajta lévő gyümölcsökkel a háttérben a kancsó 2U
sötét színei hangsúlyozzák ki, amelyen a gyümölcsök foltjai szépen tükröződnek. Külön kiemelendő a drapéria gyűrődéseinek megfestése. Nincs annyira kidolgozva, hogy elvonná a csendéletről a figyelmet. Tá i képek A tájképek festésében a legnagyobb előrelépést a nyári művésztelepek jelentették. Ezek helyszínei Tiborszállás és Nagykőrös.
Az utóbbi helyen volt iskolatársakkal dolgozik együtt a művész már három éve. Mindezek mellett Ukrajnában, Munkács városában is dolgozott egy nemzetközi alkotótelepen, ahol azt ott készült alkotásai a Munkácsi Kortárs Művészeti Múzeumban állandó jelleggel vannak kiállítva. Minderről oklevél tanúskodik, melynek másolatát dolgozatomhoz mellékelten csatolom. Az elmúlt tíz évben a művész stílusának változása leginkább a tájképek műfaján keresztül figyelhető meg legjobban. Mindez a részletek finomabb kidolgozásában, a színek visszafogottságában érződik. A régi harsány, sokszor keveretlen tiszta színek megszelídülnek, s több helyen megjelennek a szürkével kevert színek a tájképeken. Az alkotások hangulatukban sokkal világosabbá, levegősebbé, vidámabbá válnak. A képek pasztell technikával készültek. Elvétve egy-egy olajkép is megtalálható. Az alkotások sokszor a farost durvábbik oldalára készültek. Többségében nagy tereket ábrázolnak, melyeket egy fasor vagy facsoport zár le. Nem ritka a fasorok közötti terek, vagy házcsoportok ábrázolása 21
sem. Érződik a képeken, hogy a főiskolai évekhez képest sokkal nyugodtabb lelkiállapotban készültek. Megfigyelhető egy bizonyos fejlődési vonal, ahol a színek megváltoznak: egyre finomabb, érzékenyebb színárnyalatok jelennek meg. Ez hozzákapcsolódik egy sajátos pasztelltechnikához, amikor is a művész saját maga keveri ki a használandó színeket. A festőművész először a pasztell technikájával kísérletezett, de miután az nagyon sérülékeny (az időjárás viszontagságaira érzékeny), nagyban befolyásolja a szabadban való alkotást. Így később áttért a zsírkréta használatára, amit önmaga készít. Ez nagy szabadságot jelent számára, hiszen olyan színeket kever ki, melyekre szükséges van a kép elkészítéséhez. A színskála a legtisztább színektől egészen a kevert színes szürkékig terjed. A tájképfestés elején használt fehér színű alapról később áttért a színes alapokra, amelyek sokkal nagyobb összefogottságot biztosítanak a képnek. Ez legelőször akkor kezdődött, amikor a farostok durva oldalára kezdett dolgozni. Miután így nagyon sok anyagot kellet elhasználnia, ezért a farost simábbik oldalát csiszolta le, s ezt alapozta le színes olajalappal. Az erre készült képet bármikor lehet lakkozni, s a képkeretbe illeszteni. Ilyenkor a lakkrétegtől a színek intenzitása fokozódik.
Na~ykőrösön készült művek A nagykőrösi munkák között jelennek meg legelőször a városkép ábrázolások, amelyek a művész kedvelt témájává váltak, de mégis túlnyomórészt a fás, ligetes erdők jelennek meg az alkotásokon. Érdekes 22
módon az ember soha nem jelenik meg. Az emberi érzelmek és karakterek szerepét főleg a fák és a bokrok veszik át. Naplemente A kép erősen narancssárga papírra készült pasztelltechnikával, mely egyből megadja az alkotás hangulatát. Miután formakövető szálkázott vonalakból épül fel, azok közül kilátszik a papír alapszíne, nagyban hozzájárulva a kép hangulatának kialakulásához. A kompozíció főleg a vízszintes tagolódásra épül, amit az út ferde iránya bont meg. Ezt kissé izgalmasabbá teszi a facsoportok aszimmetrikus elhelyezése: a jobb oldali nagy fa ellentétpárja - baloldalon a nap ovális formája és egy kisebb távolabb lévő fa. A két természeti forma keretszerűen lezárja a kép témáját. Középpontban a nap áll, mely közvetlenül nincs ábrázolva, csak a felhők fényviszonyai sejtetik jelenlétét. A képen több, különböző, egymástól jól elhatárolható térbeli szint jelenik meg. Az előteret és a hátteret a facsoport középtere osztja ketté. A színvilág egységes, mely a különböző terekben ritmikusan visszatérő színekben nyilvánul meg. A növényzet színei az égbolton tompán visszacsengenek. Hangulatában derűs, erős meleg hatást kelt. 23
Erdei tisztás Kompozíciója hasonlatos az előző alkotáshoz abban, hogy itt a vízszintes tagolódás érződik. A kép egy koradélutáni napszakot ábrázol. Hidegebb színek jellemzik. A vonalak aprólékosabb kidolgozásban jelenítik meg a formákat. Ez megmutatkozik abban, hogy a növényzet és a felhőzet formáinak kidolgozása összefogottabbá válik. Itt is jól elkülöníthető térrészek találhatóak. Jobban érződik a sík terep távolodása, mivel a művész nagyobb teret ábrázol.
A felhőkben érződnek a növényzet színei, ezért uralkodik a képen az összefogottság érzete, hozzájárulva a kellemes hangulat kialakulásához. Na~vkőrös látképe
Megjelenik a tájban az épületábrázolás, meglehetősen távolról, ahol az épületek a facsoport bizonyos részeit váltják
A kép kompozíciója ugyancsak vízszintes tagozódású. A középső szinten található a város látképe a házakkal, előtte egy nagy legelő, ahol szépen érződik a tér mélysége. Az előtérben a kép mögött lévő fák árnyékai látszanak, melyek szinte V alakot formázva még jobban kiemelik az ellentétes irányú templomtorony hatását, mely szinte uralkodik a tájon. A kép középpontjába kerülvén kétoldalt a facsoportok aszimmetrikusan helyezkednek el. A színekben is érződnek a távolsági viszonyok. Főleg a meleg zöld színek uralkodnak. Az égbolt viszonylag nyugodt és egységes hatású. Áttetszenek 24
alatta az alapozó narancssárga szín foltjai. Ott sem jelenik meg az ember a tájban. Utca A képen egy nagykőrösi utca látható, mely kissé lejtősen fut felfelé. Kompozícióján a középpontos perspektíva fedezhető fel, amit kihangsúlyoznak az út rövidülő, összefutó vonalai és a háztetők ferde iránya. A vízszintes irányt egyedül a ház erősen hangsúlyos árnyéka adja, mely a jobboldali ház tetején kétszer is visszacseng. Az út felfelé futó iránya szépen vezeti a szemet a kép középpontja felé, mely a szomszédos utca szemben lévő házán található. A kép hangulatában egy csendes napsütötte délutánt jelenít meg. Zsírkrétával sárgára alapozott farost lemezre készült. Színvilága az árnyékokon kívül derűs, napfénytől átitatott. A fák búja zöld színében érződik a nyár melege. Az alkotás színhangulata friss kék színű. Az árnyékban lévő ház falán érződnek a szemben lévő házsorról visszaverődő reflexszínek. Az ég színében a kép összes színe megjelenik. Ligeterdő Az előző képpel ellentétben egy kifejezetten meleg hatású alkotás, amely az okkersárgák és a zöldek színátmeneteiből épül fel. 25
Hangulatában egy eső utáni képet mutat, ahol még érződik a napsütés hatására felszálló pára. Három nagyobb facsoportot különböztethetünk el az alkotáson. Szépen érződik a perspektivikus hatás, mely a színkezelésben és a kidolgozottságban mutatkozik meg. A legközelebb lévő facsoportok a legrészletesebbek, s ezeken találhatóak a legélénkebb színek is. Az ecsetkezelés apró foltokból áll össze. A faágak megfestését a rajzosság jellemzi. A napfény sok helyen beszűrődik a faágak közé. A kompozíció a vízszintes tagolódásra épül, amit a fák vonalai harmonikaszerűen törnek meg. Tónusaiban a különböző vízszintes tagolódások sötét-világos színeikkel ritmust alkotnak, melybe belevágnak a fák ellenfényben
lévő sötét ágai. A hátul lévő fasor halványabb és visszafogottabb. A legtávolabb lévő fák vázlatos, világos kidolgozásúak. Domb A kép egy domb sematikus képét ábrázolja. Itt a téma már nehezen felismerhető. A festőtől egy szokatlan festői próbálkozás, ahol nem ragaszkodik erősen a figurális megfogalmazáshoz. A téma egy szűk részletét ragadja ki, s ezen belül próbálja a színek játékát kihasználni. A mű egy narancssárga papírlapra készült, főleg kavargó színes vonalakból áll össze. 26
A kompozíciós centrumot a domb közepébe belevágott nyílás adja, amely amorf formát ad. Ezt a pontot a színek is kihangsúlyozzák. Az égbolton nem találhatók felhők, de az mégis színes színhatású.
A kép színei a zöld és vörös, a narancs és a lila komplementerére épülnek. A narancssárga papír szépen összefogja ezt a kavargó színhatást. Az alkotás legnagyobb felületét a domb foglalja el, az égnek kevés hely jut. A me~vében készült táikéaek A gyerekkor tájait jelenítik meg. Két különböző irányú rálátás érződik a képeken. Az első egy nagy síktér, az lezárva egy fasorral, amin néha egy perspektivikusan rövidülő út vezet végig. A másik egy zárt térből való kitekintés, de nem ritka a Holt-Szamosról készült tájképek sorozata sem. A képek kompozíciója általában vízszintes, de a témától függően függőleges tagolódású is lehet. Mindegyik művön nagy hangsúlyt kap az ég ábrázolása, ami színeiben mindig összhangban van a természet színeivel. A képek nagy foltokból épülnek fel. A közelebb lévő növények jobban kidolgozottak, a hátul lévők elmosódottabbak. Minden alkotáson erősen érződik a térhatás, ami a színhasználatban is megnyilvánul. A közelebb lévő facsoportok, növények sötétebb és tisztább színűek, a hátul lévők pedig sokkal világosabbak, szürkével törtek, közöttük a távol lévő fáknál megjelenik a kék szín is. A legtávolabbi részeken a levegőperspektíva hatásai érződnek. Ez leginkább a Szamos-part alkotásokon érződik. A művek változatos technikával készültek. Van közöttük olajkép, mint pl. a Délidő, de többnyire pasztelltechnikával készültek. 27
Külön szeretném kiemelni a megryében készült képeken kívül a Munkácson született pasztellrajzot. Egy görög katolikus kolostort és annak templomát ábrázolja a Latorca partján. A képen nagyon sok vízszintes és függőleges irány metszi etrymást. A templom tornya a középpontba állítva mintegy kettészeli a képet, és szépen tükröződik
a folyó vízében. Kétoldalt a fák szimmetrikus elhelyezkedésűek. A folyó és az ég színei keretbe zárják a témát. A művész tervei, céljai Többet szeretne foglalkozni portréfestéssel, az ember és a táj szerves kapcsolatának bemutatásával, valamint csoportképek készítésével. Tovább kívánja folytatni a pasztellkréta-készítés technikáját, még több színnel díszíteni a palettát, valamint az olajfestés technikája is foglalkoztatja. Nagyobb lélegzetű képeknél szeretne többet elidőzni, meditálni. Szeretne sokszorosító technikákat kipróbálni, például a linómetszést. Vonzódik a plasztikai kifejezéshez, kisplasztikát és plakettet is kíván készíteni. Minél több művésztelep munkájában kíván részt venni a közeljövőben. Szeretné továbbra is segíteni a pályakezdő fiatalok oktatását.
Terveiben utazások, tárlatnézések is szerepelnek. Országszerte kíván kiállítani, s egy-két külföldi bemutatkozás is szerepel elképzelései között. Kiállítások
A főiskolai évek alatt több kiállításon is bemutatkozhatott műveivel. Ezek általában közösek voltak a pályatársakkal, de lehetősége nyílt önálló bemutatkozásra is. 28
A hel. szy ívek: 1./ Galéria 1 l . Budapest (Baksay Józseffel közös kiállítás) 2./ Lágymányosi Közösségi Ház Budapest (önálló) 3./ Vigadó épülete Budapest (közös) 4./ Magyar Képzőművészeti Főiskola Barcsay terme Budapest (közös) S./ Nyíregyháza (közös) A megyében töltött időszak kiállításai: 1./ Mátészalka 1990. 2./ Vásárosnamény 3./ Fehérgyarmat 4./ Csenger 5./ Nagyleálló Ezeken a helyszíneken önállóan mutatkozott be képeivel. 6./ Mátészalka (csoportos megyei tárlat) 7./ Mátészalka (önálló) 8./ Mátészalka Szatmár Múzeum (A tiborszállási művésztelep alkotóival közös kiállítás 2001.) 9./ Jármi (önálló)
A művész nagyon fontosnak és meghatározónak tartotta a Jármi községben történt bemutatkozását, ahol 70 képet állított ki, ezáltal életművének bemutatását tette lehetővé. 29
Melléklet: 1./ Elemzett képek 2./ Bemutatott képek 3./ Az életünk tárgyai című válogatásban megjelent Csendélet című kép 4./ Szondi Erika újságíró cikke, mely a Kelet-Magyarország című napilapban jelent meg S./ Újságképek a Nagykőrös napilapból és a Kiskelet című időszaki kiadványból 6./ Kiállítások meghívói 7./ A Szamos televízió hangriportja, melyet Zsoldos Barnabás újságíró készített. (hangkazettán mellékelve, A. oldal) Az újságíró több hangfelvételt is készített a művésszel, mely a Nyíregyházi Rádióban hangzott el, de ezeket elkeveredésük miatt nem tudom mellékelni.
