SZABICS IMRE A régi francia irodalmi mővek fordításának szemantikai csapdái LES PIÈGES SÉMANTIQUES DE LA TRADUCTION DES ŒUVRES LITTÉRAIRES FRANÇAISES DU MOYEN ÂGE.
Les changements phonétiques, morphologiques, syntaxiques et
sémantiques qui se sont produits depuis la période de l'ancien français jusqu'au français moderne rendent souvent difficile l'approche compréhensive des textes littéraires d'ancien français. Ce sont surtout les « décalages sémantiques » marqués entre certains termes courants des poèmes des XIIe-XIVe siècles et les dérivés de ceux-là en français moderne qui peuvent induire en erreur le traducteur inattentif en lui fournissant autant de « fauxamis » s'il manque de tenir compte de l'évolution ininterrompue du sens des mots. À titre d'exemple, nous présentons un bref passage du roman arthurien Le Chevalier au lion de Chrétien de Troyes dans lequel le sens des termes uevre, viande, dras, desserte et nos nos traveillons est bien différent de celui de leurs dérivés modernes. Peuvent poser des difficultés d'interprétation et de traduction aussi les termes spécifiques, faisant partie du vocabulaire dit « féodal et chevaleresque », qui désignent principalement diverses fonctions, rangs, titres, armes, objets ou coutumes de la féodalité, de la chevalerie ou de la vie de cour du Moyen Âge (apostoile, pelerin, sénéchal, écuyer, vidame, vicomte etc.).
A chanson de geste-ek és az ófrancia udvari elbeszélı költemények (regények és elbeszélések) fénykora óta eltelt több mint nyolcszáz esztendı alatt a francia nyelv fonetikai, morfológiai, szintaktikai, s fıképpen lexikai és szemantikai rendszere gyökeresen megváltozott. Ezért azután ha ma valaki ófrancia irodalmi szövegek olvasására szánja el magát, gyakran kell ófrancia szótárakat forgatnia vagy az örvendetesen egyre nagyobb számban megjelenı középkori francia irodalmi mővek bıséges kommentárjait és jegyzeteit böngésznie. A XII-XIII. századi ófrancia nyelvet (langue d'oïl), pontosabban nyelvjárásokat ugyanis a mai franciától egészen eltérı nyelvállapotnak tekinthetjük. Ez azt jelentheti, hogy az ófrancia korszakban keletkezett irodalmi (vagy bármilyen más) szövegek fordítója szinte ugyanannyi mondattani, lexikai és fıként szemantikai jellegő nehézséggel szembesülhet, mintha valamely más
Revue d’Études Françaises No 15 (2010)
újlatin nyelven (olasz, spanyol, katalán, portugál, okszitán stb.) alkotott szöveget kellene lefordítania anélkül, hogy alaposan ismerné ezeket a nyelveket. Vállalkozását az a tény is nehezítheti, hogy sokszor nehezen tudja kivonni magát a mai francia nyelv szintaktikai, lexikai vagy szemantikai „eltérítı” hatása alól. 1. 1. „Hamis barátok” az ófranciában Bármely ófrancia irodalmi szöveg értelmezı olvasása közben feltőnı jelentésbeli eltolódásokat („décalages sémantiques”) figyelhetünk meg a XIIXIV. századi költemények bizonyos gyakran elıforduló terminusai és mai derivátumai között. Az esetek többségében olyan különleges jelentésváltozásokról van szó, amelyek bizonyos tárgyakat, jelenségeket vagy fogalmakat jelölı szavak folytonos módosulására vezethetık vissza. Antoine Meillet-nek a jelentéstani változásokról írt egyik tanulmányából (Meillet, 1921: 235-239) kiindulva Stephen Ullmann pontosan meghatározza a jelentések „mozgását” elısegítı különleges feltételeket (discontinuité de la transmission du langage ; mobilité sémantique du sens des mots ; relâchement des rapports étymologiques ; polysémie ; équivoque), valamint a szemantikai változások nyelvi, történeti, társadalmi és pszichikai okait. Azt hangsúlyozza, hogy a francia nyelv esetében elsısorban a szavak jelentésének „gyakori bizonytalanságában” és a szókincs elvont jellegében keresendı a jelentések módosulásának oka (Ullmann, 1969: 241-243). A szavak jelentésének módosulásai a leggyakrabban jelentésbıvülések (például a konkrét jelentésnek az elvontabb jelentés felé történı mozgása), jelentésszőkülések (elvont jelentés konkrét jelentéssé válása), vagy ritkábban jelentésátvitelek lehetnek. Ez utóbbi esetben „a két jelentés úgyszólván, összemérhetetlen («incommensurable»), […] pl. szív, mint emberi szerv, és szív, mint »az érzelmek központja«” (Ullmann, 1969: 273). Mindezek a jelentésbeli változások megannyi csapdát, más szóval „hamis barátot” állíthatnak a kevéssé figyelmes fordító elé, aki nem veszi számításba a szavak jelentésének folytonos módosulásait. Az egyes ófrancia szavak és mai francia derivátumaik közötti „szemantikai eltolódás” csapdái paradox módon akkor bukkannak fel, amikor valaki a mai francia nyelvállapot felıl közelít egy ófrancia szöveghez, vagyis amikor egy XII-XIV. századi francia szöveget 174
SZABICS IMRE: A régi francia irodalmi mővek fordításának…
fordító személy fordítása során kizárólag a mai francia nyelvismeretére támaszkodik. E szemantikai jellegő nehézségeket és „csapdákat” Chrétien de Troyes Le Chevalier au lion (Az Oroszlános Lovag) címő udvari regényének egy rövid részletével illusztráljuk. Que ja de l'uevre de noz mains N'avra chascune por son vivre Que quatre deniers de la livre. Et de ce ne poons nos pas Assez avoir viande et dras ; […] Et nos somes an grant poverte, S'est riches de nostre desserte 1 Cil, por cui nos nos traveillons . (5298-5319. s.) mert négy garas a kereset, hogyha egy frankot ér a munka; ennél több sosem jut számunkra, s ennyibıl senki nem vehet ruhát s élelmet eleget: […] És mi maradunk nyomorultak, dolgozva rabtartó urunknak, 2 ki munkánkból győjti a pénzt.
A champagne-i dialektus nyomait viselı szövegrészletben öt olyan ófrancia terminust találunk, amelyek jelentése igencsak eltér mai francia származékaik jelentésétıl. a) Az uevre szó (< lat. opera, az opus többes száma) a XII. századtól 'cselekedet, munka, munkavégzés' értelemben használatos a régi franciában (Baumgartner–Ménard, 1996: 540). Szövegrészletünkben is inkább ezzel a jelentéssel (vö. mai fr. travail), mintsem mai származékának, az œuvre-nek 'vmely munka eredménye, terméke', azaz 'mő' jelentésével fordul elı. Megjegyezzük, hogy igei származéka (œuvrer), valamint a jour ouvrable kifejezés a mai franciában is megırizte a szó eredeti jelentését. 1
CHRÉTIEN DE TROYES, 1990, Yvain ou le Chevalier au lion, kiad. és ford. M. Rousse, Paris, GF-Flammarion, 290-291. o.
2
CHRÉTIEN DE TROYES, 1998, Az Oroszlános Lovag (Yvain), ford. Vajda András, Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, 66. o.
175
Revue d’Études Françaises No 15 (2010)
A viande és a dras szavak szemantikai fejlıdése során jelentésszőkülés – az elvont és többrétegő jelentés tartományából a konkrét, egyedi jelentés felé történt módosulás – következett be. b) A viande szó (< lat. vivenda 'élelem, táplálék') megırizte latin etimonjának általános jelentését a XII-XIII. századi ófranciában, s csak a XIV. századi középfranciában vette fel az 'emberi táplálékul szolgáló állatok húsa' jelentést, kiszorítva az addig ebben az értelemben használt chair (< lat. carnis 'ua') szót, amely ezután a mai jelentésével fordul elı a mindennapi nyelvben (Ullmann,1969: 272; Baumgartner-Ménard, 1996: 826). c) A drap terminus (< gall eredető népi lat. drappus 'szövet, szövetdarab') általános jelentése 'szövet', majd 'ruha, öltözék' volt az ófranciában. A szó 'ágynemő, lepedı' értelme a XIV. század felé alakul ki (Greimas, 1968: 198; Baumgartner-Ménard, 1996: 258-259). d) A desservir ige dessert, desserte fınévi származékainak jelentése példaszövegünk szerint 'nyereség, munkabér' volt a XII. századi franciában (Greimas, 1968: 185), s a dessert szó csak a XIV. században veszi fel a „dernier service du repas”, majd az étkezés végén felszolgált 'édesség, csemege' jelentést (Baumgartner-Ménard, 1996: 237). e) A (se) travaillier ófrancia ige szemantikai fejlıdése egészen különleges. A vulgáris latin *tripaliare (a 'trepaliummal ösztökélni, kínozni vkit' – a trepalium 'ösztöke' a római korban a rabszolgák és foglyok serkentésére szolgáló hegyes vasbot volt) derivátumaként a travailliernek eleinte 'kínozni, testileg és erkölcsileg szenvedést okozni', visszaható igeként pedig 'szenvedni, kínlódni' jelentése volt a XII-XIII. századi ófranciában (lásd szövegünkben). A mai francia 'haszonért, megélhetésért tevékenykedni' jelentése a XVI. századtól alakult ki (Baumgartner-Ménard, 1996: 794). 1. 2. Ófrancia terminusok, amelyeknek nincsenek pontos megfelelıi más nyelvekben A chanson de geste-ekben, vagy a XII-XIII. századi francia verses regényekben és elbeszélésekben lépten-nyomon találunk olyan specifikus értelmő szavakat, melyek a középkori hőbéri társadalom és a lovagság intézményeivel vagy az udvari életmóddal kapcsolatos különféle funkciókat, címeket, rangokat, szokásokat, fegyverzeteket stb. jelölnek. E terminusok 176
SZABICS IMRE: A régi francia irodalmi mővek fordításának…
pontos értelmezése és mai nyelvekre való lefordítása gyakran nehezen megoldható feladat elé állíthatja az igényes fordítót. Ez utóbbi gondjai különösen akkor sokasodnak meg, amikor az ófrancia irodalmi szöveget olyan nyelven, például magyarul próbálja meg visszaadni, amelynek egészen más a „szociokulturális közege”, s amelynek a megfelelı terminusai nem fedik pontosan a szóban forgó ófrancia szavak jelentését. A következıkben néhány példával szolgálunk a francia és a magyar nyelv egyes, a középkorban használt szavai közti „décalage”-ra, illetve pontos megfelelésük hiányára. Az apostoile(s) szót mind a chanson de geste-eket alkotó trouvère-ek, mind az elsı francia krónikaszerzık nem a mai 'apostol' jelentésével, hanem 'pápa, szentatya' értelmében szerepeltették mőveikben, mivelhogy tudatában lehettek annak, hogy az elsı pápa Szent Péter apostol, Róma püspöke volt. 3
Li apostoiles de Rome chanta messe. (v. 41) 4 Et li apostoiles dist aus messages… (107) – A pápa azt válaszolta a 5 követeknek,
Geoffroy de Villehardouin, a Conquête de Constantinople szerzıje a negyedik keresztes hadjárat e krónikájában következetesen a pelerin 'zarándok' szóval illeti a hadjáratban résztvevı keresztes lovagokat, mivel számos fıúr és lovag, mielıtt felvette a keresztet, ígéretet tett, hogy elzarándokol a Szentföldre. 6
Ensi s'atornerent parmi totes les terres li pelerin. (46) – Ekként készülıdtek a 7 hadjáratra a keresztes vitézek az egész országban.
A középkori francia hőbéri társadalom számos méltóságviselıjének a címét és rangját csak több-kevesebb pontatlansággal lehet visszaadni más nyelveken. Az egyik ilyen méltóság a XII-XIV. századi udvari regényekben és 3
Le Couronnement de Louis, kiad. E. Langlois, Paris, H. Champion, CFMA, 1965.
4
GEOFFROY DE VILLEHARDOUIN, 1969, La Conquête de Constantinople, kiad. J. Dufournet, Paris, Garnier-Flammarion, 55. o.
5
GEOFFROY DE VILLEHARDOUIN, 1983, Bizánc megvétele, ford. Szabics Imre, Budapest, Európa, 39. o.
6
GEOFFROY DE VILLEHARDOUIN, 1969, La Conquête de Constantinople, i. k., 38. o.
7
GEOFFROY DE VILLEHARDOUIN, 1983, Bizánc megvétele, i. k., 19. o.
177
Revue d’Études Françaises No 15 (2010)
elbeszélésekben igen gyakran elıforduló sénéchal volt (< frank *siniskalk 'legidısebb szolga'): „un grand officier attaché à la cour d'un roi ou d'un grand seigneur et un officier chargé de l'intendance de la maison du seigneur ...” (Baumgartner-Ménard, 1996: 727). A leghíresebb közülük Chrétien de Troyes udvari regényeinek állandó, visszatérı alakja, a hencegı és fullánkos nyelvő sénéchal Keu. Chrétien regényeinek és Marie de France verses elbeszéléseinek magyar fordítói jobb híján az udvarnagyi méltóságot feleltetik meg neki: « Calogrenanz ! », fet la reïne, « Ne vos chaille de l'anhatine Mon seignor Ke, le seneschal ! Costumiers est de dire mal Si qu'an ne l'an puet chastiier. » 8 (131-135.) – Calogrenant, csöppet se bántsa Keu udvarnagy gonoszkodása, Szólt a királyné; ilyen ı: Mindig gorombán nyelvelı 9 És megjavulni képtelen. Equitan ot un seneschal, Bon chevalier, pruz e leal ; 10 (Equitan, 21-22.) Volt ez úrnak udvarnagya, 11 vitéz, hőséges hadnagya;
A régi francia sénéchal méltóságnak megközelítıleg a XIV-XV. századi magyar királyi udvarok tárnokmesteri, kincstartói tisztsége felelhet meg. A középkori francia udvari regényekben és elbeszélésekben rendkívül gyakori écuyer szó pontos jelentését idınként igen nehéz meghatározni, mivel a szó egyaránt jelenthet „fegyverhordozót” és a XIII. századtól kezdve „még lovaggá nem ütött fiatal nemesurat” (Baumgartner-Ménard, 1996: 268). Ilyképpen Antoine de La Sale Jehan de Saintré címő regényének magyarra
8
CHRÉTIEN DE TROYES, 1990, Yvain ou le Chevalier au lion, i. k., 49. o.
9
CHRÉTIEN DE TROYES, 1998, Az Oroszlános Lovag (Yvain), i. k., 12. o.
10
Les Lais de MARIE DE FRANCE, kiad. A. Micha, Paris, GF Flammarion, 1994, 80. o.
11
MARIE DE FRANCE, 2001, XII szerelmes rege, ford. Rajnavölgyi Géza, Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, 39. o.
178
SZABICS IMRE: A régi francia irodalmi mővek fordításának…
fordításakor a kontextusnak megfelelıen hol az Arany Jánostól kölcsönzött levente szóval („Szép magyar leventék, aranyos vitézek!”),12 hol a fegyverhordozó kifejezéssel adtuk vissza a régi francia écuyer lovagi terminust. Aprés Saintré venoit messire François de Moncade et messire Arnault de Pareillos, chascun sur son tresbel coursier, per a per, et aprés eulx tous les 13 aultres chevaliers et escuiers a grant nombre, […] Saintré mögött François de Moncada és Arnault de Pareillos urak lovagoltak egymás mellett szép harci paripájukon, s nagyszámú lovag és levente követte 14 ıket, […] Aprés ces heraulx venoient ses quatre trompettes et clarons, et, aprés eulx, les chevaliers et escuiers, qui sur leurs cuisses portoient xij. grosses lances, 15 […] A címerkirályok után Saintré négy trombitása és kürtöse, valamint tizenkét lovagja és fegyverhordozója következett, egy-egy, combjukra támasztott, 16 hatalmas kopjával, […]
Egyes francia nemesi rangoknak – mint például a vidame-nak vagy a vicomte-nak – egyáltalán nincs megfelelıjük a magyarban. Ezekben az esetekben a fordítónak olyan körülírást vagy nyelvi fordulatot kell találnia, amely képes visszaadni az eredeti terminus jelentésértékét. Par ceste convenance se departi de l'ost […] Guillaumes li visdames de 17 Chartres, … (Conquête de Constantinople, 102)
A krónika magyar változatában a visdames titulust – mai fr. vidame < középkori lat. vicedominus 'hőbérúr helytartója', majd 'egyházi méltóságokat jogi és igazgatási teendıik gyakorlásában helyettesítı tisztségviselı' (Baumgartner-Ménard, 1996: 827) – a püspökség hőbérura kifejezéssel fordítottuk: 12
Arany János Összes Költeményei, IV (Toldi), 1993, Budapest, Unikornis Kiadó, 90. o.
13
LA SALE, Antoine de, 1995, Jehan de Saintré, kiad. J. Blanchard, Paris, LGF, 214. o.
14
LA SALE, Antoine de, 1985, Jehan de Saintré lovag története, ford. Szabics Imre, Budapest, Európa, 108. o.
15
LA SALE, Antoine de, 1995, Jehan de Saintré, i. k., 212. o.
16
LA SALE, Antoine de, 1985, Jehan de Saintré lovag története, i. k., 107. o.
17
GEOFFROY DE VILLEHARDOUIN, 1969, La Conquête de Constantinople, i. k., 53. o.
179
Revue d’Études Françaises No 15 (2010) E feltétellel vált meg a seregtıl […] Guillaume, a chartres-i püspökség 18 hőbérura, …
A vicomte rangot (ófr. viscomte < középkori lat. vicecomes, a 'vicedominus mintájára' – Bloch-Wartburg, 1968: 672) éppenséggel le lehetne fordítani magyarra az 'algróf' szóval, ha ez a szó nem keltene elkerülhetetlenül humoros, sıt komikus hatást a magyar fül számára. Ezért azután a fordítók többsége – jobb híján – a francia terminusnak a magyar helyesírás szerinti alakját veszi át (vikomt), ami nem a legmegnyugtatóbb megoldás, de legalább pontosan megfelel az eredetinek.
Bibliográfia BAUMGARTNER, Emmanuèle, MÉNARD, Philippe, 1996, étymologique et historique de la langue française, Paris, LGF.
Dictionnaire
BLOCH, Oscar, WARTBURG, Walther von, 1968, Dictionnaire étymologique de la langue française, Paris, PUF. GREIMAS, Algirdas, 1968, Dictionnaire de l'ancien français, Paris, Larousse. GUIRAUD, Pierre, 1955, La Sémantique, Paris, Larousse. MEILLET, Antoine, 1921, „Comment les mots changent de sens”, in uı, Linguistique historique et linguistique générale, t. I, Paris, H. Champion, 235-239. o. ULLMANN, Stephen, 1969, Précis de sémantique française, Berne, A. Francke.
_________________________ SZABICS IMRE Eötvös Loránd Tudományegyetem e-mail:
[email protected]
18
GEOFFROY DE VILLEHARDOUIN, 1983, Bizánc megvétele, i. k., 37. o.
180
