SZABÁLYSZERŰSÉGEK ÉS SPECIALITÁSOK A MAGYAR KOHORSZSPECIFIKUS VÁNDORLÁSI ARÁNYSZÁMOK ALAKULÁSÁBAN

SZABÁLYSZERŰSÉGEK ÉS SPECIALITÁSOK A MAGYAR KOHORSZSPECIFIKUS VÁNDORLÁSI ARÁNYSZÁMOK ALAKULÁSÁBAN LANGERNÉ R É D E I MÁRIA

A 80-as évek elején kerültek hazánkban a népesedés és a területfejleszté si politika hosszú távú irányelvei első alkalommal a népgazdasági tervezés szint jére, ami egyúttal kifejezésre juttatta a befolyásolás igényét és akaratát. M inden napos tapasztalataink is e jelentéssel összhangban arra utalnak, hogy területi és települési viszonyaink a népesség térbeli folyamatának alakulásában is m egha tározóak, amelynek a befolyásolását ugyan a területi politika már hosszú idő óta kisajátította, de a kitűzött célok elérése - közelíteni a területileg hatékony esé lyeket - nem sikerült, amiben szerepet játszott az is, hogy a hozzárendelt esz közök befolyása szűkült. A lakosság tudati viszonyait egyidejűleg más szférák jobban befolyásolták, így a településhálózati hátrányokat hatékonyan nem tud ták ellensúlyozni. A népességnek csak egy része tudott a javuló lehetőségekkel élni, másik részénél a haladástól egyre nagyobb lemaradás következett be, a dif ferenciálódásnak látványos és tömeges megnyilvánulása volt a lakóhely változta tása. Ezért nemcsak a döntéshozók, hanem az elemzők növekvő hányadát is kezdte az a kérdés izgatni, mivel indokolható az, hogy egyesek észreveszik és él ni tudnak a lehetőségekkel, míg mások leszakadása a haladástól egyre sokolda lúbbá válik. Az okok között mind az életkörülmények differenciálódását, a népesség és a gazdaság strukturális jellemzőinek egyidejű változását, vagy m indkettőt együtt emlegették. Felmerülhet logikailag az a variáció is, hogy az emberek környezet hez való viszonyában a normákban, értékrendekben kereshetjük az okokat. Azt a feltételezést, hogy változatlan körülmények között az egymást követő korosz tályokhoz tartozók azonos életkorukban, azonos módon döntsenek, a kutatók többsége elveti. D e azt, hogy az egyes születési évjáratok intenzitási különbségei milyen irányban és mennyivel mozdulnák el, ritkábban tudjuk megválaszolni. A választ kohorszspecifikus megközelítésű elemzésekkel adhatjuk meg, amely megvalósításának a korlátja sok esetben az adatok beszerezhetősége, elő nye viszont a változó korösszetételből adódó hatásoknak a kiküszöbölése. Sok esetben egy népesség fiatalodásából következik a nagyobb vándorlási intenzitás,

50

LANGERNÉ RÉDEI MÁRIA

vagy öregedő esetben a csillapodás. Ily módon a korösszetétel változása az oka az eltérő intenzitásnak és nem a készségek módosulása. A népesség korösszeté telének változása sok más életútjellemzőt összegez, ezért hatásának kiszűrése fontos. A kohorszspecifikus gyakoriságok elemzése egyúttal azt a tipikus irányt, ami az emberi élet múlásával általános módon bekövetkezik, jobban érzékelhe tővé teszi. A vándorlás értelmezése A vándorlási folyamat mérése meghatározza azokat a következményeket, amelyek az értelmezés alapvető megközelítését adják. Azok a vándorlási adatok, amelyek a népszámlálásból származnak a lakóhely változtatást, mint folyamatot értékelik (Rogers 1988). A vándorlást, térbeli átmenetként értelmezik. Az ere det-cél arányokkal a kapcsolatok térbeli fennmaradását, továbbélését fejezik ki, s a mozgást, mint az élet egy törését fogják fel. Az adatok valósággal való egy beesését néhány dolog azonban korlátozza, mint pl. csak azoknak a vándorlását tudják számba venni, akik ott tartózkodnak, élnek a következő népszámláláskor, ill. a két népszámlálás közötti időtartam a számosságot befolyásolja. Más oldal ról az esetleges két népszámlálás közötti időszak ott-tartózkodásával, időtarta mával kifejezi az új lakóhely iránti elvárásával való elégedettségét. Az elégedett ségében kifejeződik egyéni informáltsága az új környezetről, és szerepet kap ér tékelő tevékenysége az előnyös és hátrányos vonások között. A vándorlás mérésének másik fontos forrása a népességnyilvántartás, ami a vándorlás eseményjellegét veszi alapul, és mobilitási vonását hangsúlyozza. A személyi hajlandóságot az eredet-cél arányokkal definiálja, és a menni vagy m a radni kérdést helyezi előtérbe. Nem meglepő a forrásokból adódó eltérő megközelítés, de további különb séget találunk a vándorlási adatok tanulmányozása során attól függően, hogy or szágos vagy területi szintű elemzést végzünk. Sok esetben, ami igaz nemzeti szin ten, nem igaz területi szinten. Úgy tűnik, hogy a területi egységek száma, ami egyúttal a számbavétel területi kritériuma, valamint a térségek által képviselt alnépesség heterogenitása, mint különböző házas állapot, foglalkozási minőség stb. befolyásolja a vándorlások számát. Ehhez kapcsolódik az a megjegyzés, hogy a vándorlásról rendelkezésre álló adatok többsége interregionális, településkö zi és nem intraregionális, településen belüli, holott ez utóbbi egyre nagyobb je lentőséget kap és így teljes a térbeli mobilitás elemzése. A vándorlás jelenségének megközelítésében, leírásában a 70-es években világszerte számos értékes módszer és tanulmány látott napvilágot, de legfőbb előremutató értékének két dolgot tartok. Az elemzések mélyülése olyan kétirá nyú kapcsolatokat terem tett a demográfia rokontudományaival, amiben a népe sedési folyamatok ismerete és magyarázata nem nélkülözhető és más tudo mányok ismerete pedig számos megújító erőt adott a népességtudománynak. A másik fontos eredmény véleményem szerint az, hogy az eddig döntően regionális (makroszintű) megközelítések rámutattak a személyi (mikroszintű) tárgyi ismeret hiányára (Willekens 1987). Ez az irány, nem tagadja a területi ha

VÁNDORLÁSI ARÁNYSZÁMOK

51

tásnak a szerepét, de a strukturális, a periodikus, a kohorsz és a konjukturális hatásnak a funkcióját is megvizsgálandónak tartja (Birg 1987). A tapasztalatok arra utalnak, hogy a különböző hatások között kontextus van, mint pl. fiatalodó, fejlődő gazdasági térség migrációs arányának változása. Az egyes hatásoknak az elemzése, eltérő módon csoportosított adatokat és módszereket kíván, ami az értelmezésben is különbözik. Kiindulásként azt az értelmezést célszerű elfogadnunk, miszerint a vándor lás az ember és környezetének kölcsönhatásából adódó egyéni elhatározás ered ménye, egy olyan egyensúlykeresési folyamat, amelyben a pozitív tartalm ú meg feleltetés a hosszú távú cél, de egyúttal kifejezésre jut az elvárások elérhetősége is. Két eltérő társadalmi és/vagy gazdasági sajátosággal rendelkező földrajzi pont között jön létre az elmozdulás, amelynek indítéka lehet az ember vagy a környe zet külön-külön, ill. együttes megváltozása, de előfordulhat a hozzárendelésnek, egymáshoz való viszonyuknak a módosulása is. Az ember strukturális jellemzői alapvetően a korosodással, mint legtipiku sabb iránnyal változnak. Ismeretes, hogy az öregedéssel a mobilitás mérséklő dik, aminek az oka nem az elégedettség növekedése, hanem a tehetetlenség, a megvalósítás hiánya. A korral egy időben számos más jellemző is megváltozik és úgy tűnik, hogy ebben a homogén szomszédság szerepe meghatározó. A hetero gén összetétel, a példák sokféleségével, stimulálóbban ható elem, mint az egy hangú összetétel. Az összehasonlítások gyakori hibája, hogy több, néha lényeges vonatkozásban eltérő népesség vándorlási jellemzőiből kíván következtetést le vonni. A környezet sajátosságainak a változását is abból a szempontból célszerű vizsgálni, hogy elemei közül melyek relevánsak a vándorló számára. A vándor lás kapcsán a területi különbségek (diszparitások) kérdése, mint a viszonyok meghatározója kerül elemzésre. De a mában megjelenő értékek, lehet, hogy a jövőben változnak, és egyes elemek kohéziója nő, míg másoké lazul. A mozgás irányának állandósága utalhat arra, hogy a célpont kiválasztása elérése konstans. Megváltozása viszont arra utal, hogy a korábbiakhoz képest egyes térbeli kap csolatokat jobban vagy kevésbé preferálnak az emberek. Néhány kutató (Birg 1986) arra a következtetésre jutott, hogy a térségek konjunkturális (piaci) viszonyai módosítólag hatnak a vándorlásra. Azaz a receszszió és a felvirágzás ciklusai a vándorlási intenzitáshoz és egyéb demográfiai ese ményhez is, szorosan kapcsolhatók. Minél rendszeresebben jelentkezik a hatás, annál erősebben nyilvánul meg a vándorlásban. Az ember és a környezetnek a kapcsolata, éppen az alakuló értékrendek miatt, változó. Ennek oka részben az, Hogy a folyamatok befolyásolására kerül sor és hosszú távra valószínűsíteni csak a hatás fennmaradása esetén van jó esély. Tartós és általános kapcsolatnak tekinthető, az egymást követő születési évjára tok vándorlási intenzitásának összehasonlítása. Bár itt is feltételezhető, hogy az egyes generációk a hasonló környezeti késztető hatásokra eltérő módon fognak reagálni. A nagy távlatú prognózisok készítésénél azonban nélkülözhetetlen az a megbízhatósági ismeret, miszerint a bázisidőszak folyamatai mennyiben továbbélőek és folyamatosak a jövőben. Mivel a bejárt életutak és az ebből kö vetkező életfelfogások és prioritások azonos születési évjáraton belül, az élet azo

52


nos időszakában is igen differenciáltak lehetnek, ezért a feltételezéseknek lehet az a kontextuális hatást összegező, ún. biografikus megközelítés az alapja, ami a népesség összetétele szerint, különböző életutakat ír le. Úgy vélem, ennek az el éréséhez azonban az egyes hatások önálló ismerete szükséges. A környezeti adottságokra történő döntési válaszoknak egyik legnagyobb demográfiai ismeretlené a vándorlás. Menni vagy maradni, és hová kérdése át szövi életünket, melynek hátterében alkalmazkodóképességünk, mint az élet leg jellemzőbb sajátossága jelenik meg, szabályozóként. A hazai lakásváltoztatási szándékokat feldolgozó KSH kiadvány (SKV 1986) közlése is megerősíti azt a tapasztalati tényt, miszerint az emberek nem szívesen döntenek távolabbi cél pont mellett, ha megszokott környezetük, ami a történelmi, kulturális és családi összetartozás szálait jelenti, kielégíti elvárásaikat. A költözés melletti elhatáro zás kialakításában kiemelkedő szerepe van mások korábbi ez irányú döntései nek. A változtatási törekvés az emberek különböző érzékenységétől, adaptációs képességétől is függ, valamint az időbeli lehetőségektől, a vágyak megvalósítha tóságától, az elérhetőségtől. Regionális hatás A vándorlási folyamat magyarázatában klasszikusnak nevezhető annak iga zolása, hogy a területi elemek a tartós törvényszerűségek feltárásában szereppel bírnak. Szerepük két fő részre bontható, miszerint topográfia, földrajzi távolsá gi és helyzeti hatás, valamint a funkcionális hatás, ami a regionális különbségek mozgató erejét használja fel (L. Rédei 1985). A földrajzi távolság szerepét a ha zai kapcsolatok elemzése is igazolja, miszerint a területi kapcsolatok erőssége a földrajzi távolsággal (Pareto összefüggés szerint) csökken. A térségnek a szom szédokkal a kapcsolata erősebb, mint a távolabbi térségekkel, így ha egy terület földrajzilag központi fekvésű, akkor több a szomszédja, több erősebb megosz tott kapcsolata van. Az esetek egy részében ez a nagyobb kötődés kétirányú és területi összefonódáshoz vezet. A területi viszonyok funkcionális vizsgálatával olyan hatást kívánunk veri fikálni, hogy a mozgás iránya változó-e vagy állandó és a mozgás irányultsága zártabb vagy nyitottabb lett-e, ami a térbeli koncentrálódással vagy megosztott sággal azonosítható. A megyék szintjén történő mozgáskapcsolatok állandósá gának a feltételezése helytelen (loglineáris elemzés), de az irányok megadása a vándorlási tábla becslését nagymértékben segíti (L. Rédei 1988). Az egyes térsé gek tartós vagy egyre bővülő előnyös vonásokat mutatnak, amelyek az elmozdu lások állandósult erősségét jelzik (esély-diszparitási hányados). A hazai vándorlások jellege eltérő irányultságra utal. Az állandó mozgások erősen megyén belüliek, kb. 85-90%-uk, míg az ideiglenes mozgások fele más megyékkel függ össze. Az azonos településtípus közötti mozgás a legkiemelke dőbb. A vándorlás definíciója miatt speciális vonás a településsűrűség meghatá rozó szerepe. Pl. a magas településsűrűség (nyugat-magyarországi rész) térsé gek mozgásstruktúrája a gazdasági fejlettség függvényében differenciálódik.


53

A regionális hatás szerepének sokoldalú megismerését növelte az a tény, hogy az egy időben zajló más térbeli folyamattal esett egybe a vándorlás, mint munkaerőpiaci viszonyok, urbanizálódás, ami egyfelől előnyös volt a kutatás szá mára, de más szempontból periférikus, kiszolgáló jelleggel folytatódott a terüle ti mobilitás vizsgálata.

Periodikus hatás Hazánkban a vándorlások döntő többsége önálló elhatározásból jön létre, amelyben természetesen szerepet kap mások döntése, azok következménye. A többi demográfiai esemény bekövetkezése ugyanakkor a térbeli elmozdulást va lószínűbbé teszi. A vándorlási arányszámok elmúlt évtizedekben vizsgálata M a gyarországon azt mutatta, hogy az élet kezdetén a 20-25 éves kor közötti nagyobb mobilitás mérséklődött, az idősebbkori valamint a 35 éves kor utáni vándorlás erősödésével a görbe jellegzetes alakja módosult. Nemenként különböző inten zitásváltozás ment végbe, ugyanis a nők nagyobb arányú bekapcsolódása a m un kaerőpiacra, a társadalmi élet több más funkciójába azt eredményezte, hogy a női állandó vándorlás mérséklődése kisebb volt. A férfiak katonai szolgálati ide jének csökkentése, lehetővé tette a 21-22 évesek vándorlási intenzitásának erő södését, szabad döntés alapján. Az általános csillapodásnak alapvető oka volt a területi lehetőségek térbe li bővülése, ami a területi elérhetőséget ingázással vagy a hálózati infrastruktu rális viszonyok javulásával tette kedvezőbbé. Az ideiglenes vándorlás stabilizá lódása is ezt juttatja kifejezésre. A periodikus vizsgálatoknak mindig meg van az a hátránya, hogy az egyes naptári évek népessége a korábbitól fiatalabb vagy öregebb és az eltérő mobili tási készségnek ez a valós oka és nem a befolyásolás, vagy a reakciók megválto zása. Kevés vizsgálat foglalkozott azzal, hogy a népesség korösszetételéből és a területi vonzásokból adódó változások hatását összességében és a korcsoportok szintjén áttekintse. Néhány értékelés azonban arra utalt, hogy a területi hatás szerepe meghatározóbb, ill. az élet legmobilabb időszakában a vándorlás élet kori mozgási sajátosságként fogható fel (L. Rédei 1985). Ezeknek a megállapí tásoknak a folyamat irányításánál van szerepe, valamint azzal összefüggésben, hogy legáltalánosabb demográfiai folyamatunk az öregedés, módosítja a térbeli mobilitást. Az időbeli összehasonlításoknak egyik gyakori aspektusa a területi vándor lási arányszámok áttekintése. Ennek oka részben az, hogy megvizsgáljuk az or szágos szintű jellemzők alakulásához miként viszonyulnak az egyes területi egy ségek, illetve ezek a területi különbségek bővülnek vagy szűkülnek. Mivel az or szágos érték a területi egységek átlagából alakul ki, ennek az ismeretnek fontos magyarázó szerepe van. M a már a területi egységek vándorlási arányszámainak a különbsége gyakorlatilag elhanyagolható, ami a területi népesség előreszámí tások készítésénél kevesebb hipotézist jelent, egyszerűsíti a számítást (L. Rédei 1988).

54


A térbeli lehetőségek bővülésével és az elérhetőség feltételeinek javulásá val, a vándorlást egyes esetekben az ingázás helyettesítette. A periodikus össze hasonlítás egyre simulékonyabb görbét m utatott a vándorlók intenzitására. De ezekből arra választ, hogy ez vajon a vándorlási magatartás megváltoztatásából, vagy a vándorlók korösszetételének változtatásából következett be, még nem kaptunk. Strukturális hatás A vándorlók kor szerinti, de egyéb más összetételének a változása arra utal, hogy az eltérő környezeti példák stimulálóak voltak-e a mozgásra. Az állandó férfi vándorlók között a 16-20 év közöttiek aránya csökkent, ami specialitás, de a többi nemenkénti, vándorlás jellege szerinti, mobilitás kor profilja változatlan arányú. Ez azt jelenti, hogy az összvándorlók számosságbeli változása együtt járt összetételben változással. A monoton mérséklődés ezért is figyelemre méltó, m ert az elmúlt évtizedek alatt a vándorlás fő tömegét jelentő fiatal korosztályok hol nagyobb, hol kisebb létszámú születési évjáratból kerültek ki, valamint az ér tékrendek, a reakciók is változtak. A vándorlók korösszetétele tehát olyan irányba mozdult el, hogy a maxi mumok lealacsonyodtak, mint az élet kezdete és a 15-35 év közötti, és a közbül ső korévekben némi emelkedés látszik. Ezek közül is az öregkori vándorlás é r demel említést. A kutatók egy része, összefüggésben a lakcímbejelentések ál lampolgári fegyelmezetlenségével, a korspecifikus arányszámoknak az időskori „kunkorodását” úgy értelmezték, hogy ez többnyire nem önálló döntés eredm é nye, hanem mások akaratának megvalósítása időskorú személlyel. Több kutató viszont önálló témaként kezeli ezt az egyre növekvő időskori mobilitást (Rogers 1988, Friedrich 1986, Poulain 1986, Lee 1980, Korcelli-Potrykovska 1986, Klinger 1986). Megállapítják, hogy a motivációk eltérőek, a vándorlók egy részénél azok az előnyök, amelyek a tevékeny kornak megfeleltek, többnyire hátrányossá vál nak az időskorra, s ezek a mozgások létfenntartási célúak. Másik része a moz gásokkal az élet teljességét és kellemességét keresi. Az összetételben mutatkozó elhúzódó hatás arra utal, hogy nemcsak akar nak, de tudnak is az emberek a családi életciklus egy későbbi szakaszában lakást változtatni. A 35 év feletti növekvő mobilitás később látni fogjuk, hogy kohorsz specifikus jelenség. A váltásnak ez az időszaka közel 10-15 éves házasságtartam mal esik egybe, amikor a válások gyakorisága is magas és ez lehet egyik motiválója a mozgásnak, vagy a családlétszám növekedése, mint az in floribus idő szaka. A kohorszok által reprezentált korspecifikus vándorlási arányszámok tartósabb mobilitási reakciókat fejeznek ki az életút során. Ezek vizsgálatára sok országban az adatok hiánya miatt nem kerülhet sor. A magyar statisztika bizto sít lehetőséget erre a típusú megközelítésre. Az említett hatásokat a teljesebb áttekintés miatt csupán összegeztem, ezek önálló publikációban már kaptak nyil vánosságot, így részletesebben az új kutatási eredménnyel a kohorszspecifikus hatással szeretnék foglalkozni.


55

Megjegyezve, hogy a különböző hatások között az ún. konjunkturális hatás is szerepel. A vándorlás összmennyiségének a változását eddig az NSZK példá ján hozták összefüggésbe a bruttó nemzeti termék (GNP) értékének évi válto zásával (Birg 1986). D e más demográfiai jelenségek, mint termékenység, házasodás kapcsolatát is kimutatták a recesszió és a felfutás ciklikusságával. A vándorlásra vonatkozó hazai összehasonlítás az 1965 előtti időszakra és az 1980-as évek óta m utatott párhuzamosságot a gazdálkodás változásával. Úgy tűnik, hogy a magyar gazdaságpolitikának a következményei nem adekvát m ó don csapódtak le, mivel a prioritások a magán és a közösségi fogyasztás „védel mének” szolgálatában álltak. A nyugati piacgazdaságoktól eltérően, a magyar munkaerőpiacot továbbra is magas foglalkoztatási szinttel párosuló globális túlkereslet jellemzi. A munkaerőpiac következményei egybeesnek a demográfiai munkaerő-kínálat közeljövőben várható jelentős bővülésével, amikor is ezek a feszültségek még jobban kiélesednek. Más piacgazdaságokban ennek a keresle ti hullámzásnak és szerkezeti változásnak a fő alkalmazkodási lehetősége a vál lalati rugalmasság, ami nálunk korlátozott. Ennek megvalósításához számos olyan állami intézkedést kellene tenni, ami a hajlékonyságot tartja szem előtt. A valós piaci viszonyok között feltételezhető, hogy ez a hatás nálunk is kim utatha tó lenne.

Metodikai kérdések A kohorszspecifikus vándorlási gyakoriságok vizsgálatára közvetetten, Term ote-nak a vándorlás biológiai jellemzőivel foglalkozó írásai ösztönöztek, mi szerint a vándorlás szelektivitása bizonyos biológiai jellemzőknek a kifejeződé se (Termote 1984). A migráció megnyilvánulása azonban nem olyan alapvető életjellemző, mint a születés vagy a halál. S bár a mai világban a hálózati infra struktúra számos ismeretet gyorsan elérhetővé tesz, nemhogy érvényét vesztet te volna, hanem inkább hangsúlyosabbá vált az ókori római mondás tartalma, miszerint hajózni (ismerkedni, informálódni) kell. Sőt a megismerés mélyülésé vel az az ördögi kör, amit szocializációs folyamatnak nevezünk, egyre szorítóbb lett. Közvetlenül Birg kohorszspecifikus vándorlási gyakoriságainak az NSZKbeli folyamatokra történő közlése, forrásértékekkel befolyásolta munkámat (Birg 1986). A hazai adatbázis1 1956-86 közötti időszakra lehetővé tette a koréves, ne menkénti, a vándorlás jellege szerint különböző vándorlási arányszámok részle ges vizsgálatát születési évjáratonként. 16 éves kortól kezdve az intenzitási arány számok összegzését - az 1940-es születési évjárat volt elsőként bekapcsol ható - , így 1986-ig az 1955-ös kohorsz adatai álltak rendelkezésre. A kohorszeIemzés alapjául a Birg által is választott paralelogramma szerinti megközelítés sel azonos volt a magyar statisztikai rendszerezés is. Miszerint:

1 A cikk megjelenése idején, a kutatás az 1987. évi megjelent adatok alapján kiegészült 16-32 évesekre, ill. az 1956-os születési évjárattal.

56


ahol t: a naptári év időtartama. :kor(x) és nemspecifikus(g) ván dorlási arányszámok születési évjára tonként a megfelelő 1000 lakosra ve títve, .:ahol a számláló a vándorlások száma a í a naptári év alatt a kadik kohorsz x -1 és x+ 1 éves kora között, a nevező a megfelelő lakosság száma P f x az év közepén, :a naptári év alatti x korúak ne menkénti vándorlási száma (total migration rate), :a vizsgált kohorsz vándorlási arányszámainak összege (completed migration rate). A korspecifikus vándorlási arányszámok naptári éves és kohorsz adatainak össze ge a 16-31 évesekre A kohorszspecifikus vizsgálatok a vándorlási adatok elemzésében a term é kenységhez hasonló módon képezhető arányszámokkal analóg összehasonlítá sokra adnak módot. A születési évjáratonkénti arányszámok összege CMR és a naptári éves arányszámok összege TMR, a 16-31 éves kor közötti időszakra az alábbiakat mutatta, lásd 1. tábla és I. ábra. A 16-31 év közötti időszak az életnek csak kis része, de a legmobilabb idő szak. Az összehasonlítás feltétele az állandó időintervallum volt. Ebben és a ki választott születési évjáratokban az a cél vezérelt, hogy a publikált NSZK elem zéssel a későbbi összehasonlítás lehetősége nyitott maradjon. A TM R és CMR kapcsolatát együttesen és külön-külön is azért célszerű áttekinteni, m ert ha az egyes naptári években mindig a születési évjáratok korösszetételével azonos lenne az eloszlás, akkor elméletileg azonos értékhez ju t nánk. De a naptár fiatalodása vagy öregedése egyúttal a vándorlási arányszámok változásában is megnyilvánul, függetlenül a kohorsz magatartás módosulásától. Mi pedig éppen a kohorszok magatartási módosulására szerettünk volna választ kapni. Az adatok azt mutatták, hogy az állandó vándorlás értékei 43%-ot csök kentek a férfiaknál 1956-86 között és ennél valamivel kevesebbet a nőknél (35%). M onoton mérséklődés jellemezte mindkét vándorlási jelleg intenzitásának ala kulását. A háború előtti korosztályok nemenkénti intenzitási eltérése 1,1 volt a nők javára, majd a férfi gyorsabb intenzitás csökkenése miatt 1,25-1,3-ra állan dósult az érték.


1940 1956

CM R TM R

972,8 983,2

1075,9 1169,9

1941 1957

CM R TM R

968,1 1283,9

10%,3 1448,8-

1942 1958

CM R TM R

927,2 1067,4

1076,6 1236,6

1943 1959

CM R TM R

898,7 985,3

1071,2 1118,0

1944 1960

CM R TM R

876,5 989,1

1052,8 1143,2

1945 1961

CM R TM R

856,0 986,7

1010,0 1138,9

1946 1962

CM R TM R

799,3 1058,3

1000,0 1208,7

1947 1963

CM R TM R

759,1 1017,8

973,0 1194,4

1948 1964

CM R TM R

723,2 947,7

937,3 1101,1

1949 1965

CM R TM R

695 fi 947,3

896,2 1103,8

1950 1966

CM R TM R

674,5 930,3

851,0 1089,0

1951 1967

CM R TM R

633,8 901,6

803,2 1062,6

1952 1968

CM R TM R

597,7 837,3

752,5 985,4

1953 1969

CM R TM R

577,1 778,8

714,2 898,4

1954 1970

CM R TM R

573,4 740,4

720,6 843,3

1955 1971

CM R TM R

556,7 743,7

701,7 829,5

57


59

Az ideiglenes vándorlásnál a nemenkénti eltérés indexe a kezdeti (1940-es születési évjárat) 0,5-ös értékéről 0,8-ra módosult. A lassabban mérséklődő női mobilitási készség időben egyenletes volt az állandó vándorlásnál, majd áttoló dott az ideiglenes lakásváltoztatások felé. A területi mobilitás a férfiaknál az ide iglenes jellegű vándorlás felé történő mobilitás eltolódása csak az 1950 előtt szü letett korosztályoknál jellemző. A z ideiglenes vándorlás mobilitási sajátosságát úgy foglalhatjuk össze, hogy a 60-as 70-es évek ifjúságát (20-30 éveseit) a jelenlegi és a megelőző évek fiatal jaitól eltérően, magas mobilitás jellemzett. Ebben szerepe volt a rendkívül gyor san bővülő területi lehetőségeknek, majd ezek elérhetőségének feltételei nehe zültek. A naptári éves intenzitás általánosan mérséklődő tendenciája nem mono ton. Az 1957-58, majd az 1962-63 évek a férfi állandó vándorlásnál kiugró érté kek. A nők vándorlási intenzitásának naptári éves összege is csökkenő. A CMR és TM R kapcsolata a mellékelt II. ábra szerint két időszakban kö zel azonos volt. Az 1946-49-ben és 1952-55 között született nagy létszámú női korosztály, akik a 60-as évek végén és a 70-es évek közepén voltak fiatalok, nap tári éves értékei közelítenek a kohorsz értékhez. A férfiaknál, a háború után szü letettek naptári éves mobilitása nagyobb, mint a kohorsz vagyis a fiatalodásból következett be a magasabb mobilitás. A TM R és CMR kapcsolat a vizsgált idő szakban olyan volt, hogy a naptári éves mobilitási összeg magasabb volt, mint a kohorsz összeg. Különösen nagy különbség mutatkozik 1957-58-ban, 1962-66 kö zött, majd úgy mérséklődik a differencia, hogy a naptári éves is csökkenni kezd. Ez arra utal, hogy a születési évjáratok mobilitási készsége fokozatosan csök kent, de a nagy születési évjáratok miatt a naptári összetétel még fiatal volt és nagy mobilitást m utatott. Szerepet kapott természetesen az olyan esemény is, mint a nagy mobilitást kiváltó 1956-os év, ami az 1941-ben születettek magas naptári éves mobilitási arányszámaiból tűnik ki (lásd II. ábra). Az egzakt életkorra vonatkozó naptári év alatti vándorlások számát, szá mos olyan ún. konjunkturális tényező, mint a különböző családösszetétel, házasodás stb. adódó strukturális jellemző, amely a vándorlás intenzitását közvetet ten változtatja meg befolyásolja, de ezt nem tudtuk figyelembe venni. A naptári éves és a kohorsz vándorlási arányszámok összegének összeha sonlítása közvetlenül a korösszetételből adódó hatásokra utal, de tágabb érte lemben azokhoz a feltételezésekhez nyújt információt, amelyek az ismétlődő ese ményekre vonatkozóan a folytonosság hipotézisét használják. Miszerint az öre gedés az egymást követő korosztályoknál nem azonos intenzitású térbeli mobi litást idéz elő. Ez pedig azt jelenti, hogy az előreszámítások szempontjából van nak olyan hipotézisképző ismérvek, amelyek invariábilisak, viszonylagos tendenciális állandósultság jellemzi, és vannak rövid távon változó elemek.

60


4

62


Az állandó és a változó vonások a következőkben foglalhatók össze: Tendenciálisan állandó

változó sajátosságok

Az 1940-55 közötti születési évjáratok kohorsz intenzitása általában m ér séklődik (lásd: III-IV. ábra). A háború előtt született korosztályok, fiatalkori vándorlási intenzitása na gyobb volt, mint az őket követőké. Az ötvenes években született korosz tályokat, 30 éves kor felett vándorlási intenzitás fokozódás jellemez. A vándorlók nemenkénti intenzitása naptári éves összegének és kohorszonként összegzett eltérése állandó. A kiválasztott 1940 és 1945-ös kohorszok hasonlósága és a háború utáni születési évjáratok vándorlási gyako riságai fokozatos átmenetet képez nek egymással. Az állandó vándorlást magasabb női intenzitás jellemzi, mint a férfiakét. Az ideiglenes vándorlásnál ez a sajá tosság fordított (lásd: III.-IV. ábra).

A vándorlási intenzitások eltolódása a fiatal korról az idős korra. A vándorlási arányszámok naptári éves összege különböző. Az ideiglenes jellegű vándorlás kohorszonkénti arányszámainak összege mindkét nemben az új társadalmi for mációval együtt felnövő nemzedéknél volt a legnagyobb. A férfiak állandó jellegű vándorlásának jellemző időszaka eltolódott, ami egy (25 év körüli) és későbbi maximumot jelent az utolsó generációknál. A nőknél, időbeli eltolódás nélküli, egyértelmű 20 év körüli mérséklődés lát ható.


65

A vizsgálat főbb megállapításai - Az NSZK-beli kohorsz vizsgálathoz hasonlókat mutattak a hazai ván dorlási görbék lefutásai, amennyiben a háború előtt született és az 50es évekbeli korosztályok közelítenek egymáshoz. - A férfiak 1940-45-ös évjáratai 20-22 éves kor körül a mobilitási készség visszaesését mutatták, ami később nem jellemző. Feltételezhető, hogy a hadkötelezettségi idő rövidítésével kapcsolatos nem szabad választás kö vetkezménye lehet ez. - Az 1955-ös korosztály mobilitási aránya a férfiaknál m ár kisebb, mint a nőknél, ami ellentétes az NSZK tendenciáival és az első vizsgált szüle tési évjáratok jellemzőivel is. - Az egyre később született évjáratok mobilitási aránya csökkent kb. a 30 éves korig. Ezutáni időszak nem teljesen rendelkezésre álló adatai is azt mutatják, hogy az idősebb korban a mobilitás nő. - Az ideiglenes vándorlás kohorsz adatai a sok hasonlóság ellenére tük rözik azt a megbízhatatlanságot, amit ez a bejelentési forma jelent. Kü lönösen a nőknél mutatható ki a generációk állandósult mobilitási jel lemzője. - A kohorszonként mérséklődő mobilitási készség azt jelenti, hogy egyre kevésbé jogos a távlati előreszámításoknál, annak a valószínűsítése, hogy a férfi és női vándorlás intenzitás változó. - Vizsgálatok azt igazolták, hogy a 60-as évekbeli és a 80-as évekbeli fia talok (20-25 évesek) vándorlási készsége különböző, csökkenő tenden ciájú volt és feltételezhető a településközi vándorlások jövőbeli m érsék lődése is. A kiválasztott kohorszok vándorlási intenzitásának követése még talán ér telmezhető, de az elkészített 16 kohorszra a háromdimenziós Lexis diagrammos ábrázolást plasztikusabbnak éreztük (lásd V-VI. ábra). A gépi programot a JASA-ban alkalmazottól eltérően, magyar programozó. Bada Péter fejlesztette ki. E z a megközelítés módot ad más demográfiai jelenségek, mint termékenység, elsőházasságkötés stb. ilyen módszerű alkalmazására is. A háromdimenziós Lexis diagrammal történő ábrázolás három alapesetet, koréves, idősoros, és kohorsz esetet, valamint relatív különbségeket tartalmaz. A koréves minta alapján arról kapunk választ, hogy az egyes születési évjáratok korspecifikus jellemzőinek eloszlása miként alakult. Az idősoros minta bem u tatja az egyes korévek vándorlási intenzitásának állandóságát, vagy változását, a kohorsz eset az öregedéssel járó intenzitási változásokat ábrázolja. A relatív kü lönbségek rendkívül kusza képe, csak a valóban szélsőséges évekre, mint 195657, vagy az ideiglenes női vándorlás 80-as évekbeli magas arányára utal képsze rűen.

74


Ezek után felvetődik a két alapvető kérdés, mivel indokolható ez az inten zitás csökkenés, illetve részben idősebb korra történő eltolódása, valamint a gya koriságok kiegyenlítődését a görbe simulékonyabbá válását hogyan befolyásolja az öregedés. A szakirodalomban a vándorlási készség csökkenésének indoklásá ra azt a kétirányú közeledést találjuk, ami részben az egyéni kibontakozással és a környezeti feltételek nivellálódásával függ össze. Mind a termelőerők területi megszilárdulása, mind az egyéni informáltság növekedése, a hosszabb távú, összetettebb célok megjelenése közrejátszhat a vándorlási intenzitás csökkené sében. A hazai vizsgálatok azt mutatják, hogy a vándorlásoknál a kistérségi moz gások növekednek. A mozgásterek szűkülése, kisebb térbeli megosztottsága, a korösszetétel szerepének mérséklődése, felveti a vándorlások becsléseinek a ko rábbiaktól eltérő módját. A magyar területi népesség előreszámítások tapasztalatai, amelyek a ván dorlás irányát és a teljes elvándorlási arány specifikus jellemzőit vették figyelem be, azt mutatták, hogy az előbbi szerepe a meghatározóbb a valószínűsítésnél, megváltozása nagyobb hatásokat eredményez (L. Rédei 1988). A megállapítás ból következik a területi politika számára, amely a mozgás befolyásolásával fog lalkozik, úgy tűnik, hogy az elmozdulási irányok megváltoztatása valóban haté konyabb lehet, mint a csillapodó készségek befolyásolása. Következtetések további kutatási feladatokra Az eredmények együttesen rámutatnak arra is, hogy bár az életkor számos társadalmi-gazdasági funkcióba lépést összegez, mégis szélesebb értelmezések re is szükség van. A hagyományos demográfiai jellemzőkön alapuló megközelí tések a tartós törvényszerűségek feltárásában, magyarázatában játszhatnak sze repet. A kohorsz megközelítés lehetőséget ad arra is, hogy az előző születési év járatok viselkedése alapján, a jövőbeli vándorlási intenzitásokat valószínűsítsük. Az elméleti modellek, hipotézisek megalkotása során, amikor számos egyszerű sítéssel kell élnünk, rendkívül előnyös lehet a kor és a nemspecifikus param éte rek számának csökkentése. A kohorszspecifikus arányszámok kutatása nem zet közi hasonlóságának feltárása jó megismerési és együttműködési lehetőségeket kínál a térbeli áramlási folyamatok területi differenciáltsága mellett. A költözést azonban nemcsak topográfiai változásként értékelhetjük, ha nem új társadalmi partnerekkel, új kapcsolati normákkal történő találkozásként is. A folyamat végeredménye lehet teljes vagy részleges integrálódás, amit olyan korábbi kötődések is meghatároznak, mint családi, etnikai kapcsolat. Azokban az országokban, ahol az ismeretek áramlásának technikai feltételei gyérebbek, mint a többi (pl. családi) kommunikációs formának a lehetősége, ott a közvetí tésnek fontos csatornája a lakóhelyváltoztatással együttjáró információcsere. Az új környezetből adódó előnyök, hátrányok értékelésénél a kulturáltság, a tole rancia meghatározó szereppel bír. Az egyéni érzékenység a beilleszkedés folya matában úgy nyilvánul meg, hogy bem utatja azt, amit a környezeti hatásokból és lehetőségekből észreveszünk, értékelünk és követendőnek tartunk. Ezzel az el várással való elégedettségnek a magasabb fokát fejezi ki, a hosszabb ott-tartóz-


75

kodási idő. Az egyes vándorlási döntések közötti időszak, az ún. vándorlási lánc nak a vizsgálata fontos az alkalmazkodás megítélése szempontjából. A vizsgálatból levonható következtetések egy része mint pl. a mérséklődő vándorlási intenzitás verifikálható, de a feltételezések másik része alig. Gondo lok itt az okokra, a miértekre, amelyeket Birg következtetéseiben a gazdasági konjunktúra alakulásával hoz rövid távon kapcsolatba. Véleményem szerint az összefüggést tovább szélesíthetnénk a beilleszkedési folyamatra vonatkozó, vagy távlatban érvényesülő kulturáltsági indokkal. Úgy gondolom, hogy az az életta pasztalat és értékrendek, előnyök és hátrányok más vonásokat halmoznak fel a különböző korosztályokban, ezáltal ugyanazokra a környezeti feltételekre is, más reakciókkal válaszolnak. Úgy tűnik, hogy ha erre a feltételezésre választ kívá nunk adni, akkor a születési évjáratokkénti elemzést még biografikus megköze lítéssel is bővíteni szükséges. A biografikus megközelítések a vándorlási életút ismeretét kívánják, amelyek beleágyazódnak több más összetétel változásába, ezáltal magyarázatát adhatják személyi (családi) szinten a térbeli elmozdulásnak.

I R O D A L O M A. Rogers (1988): Age Patterns of Elderly Migration: A n International Comparison - Demography Vol. 25. No. August 1988. F. Willekens (1987): Migration and development: A microperspective NIDI Working paper 62. H. Birg - M. Koch (1987): D er Bevölkerungsrückgang in der BRD - Campus. SKV (1986): Lakásváltoztatási szándékok és lakáskörülmények. (Az 1984. évi mikrocenzus alapján.) KSH. L. Rédei M. (1988): A migráció értelmezése és becslésének lehetőségei. (Kandidátusi értekezés.) L. Rédei M. (1985): A shift-share analízis szakirodalmi áttekintése és alkalmazása a demográfiában. KSH-NKI Demográfiai Mód szertani füzet 2. sz. L. Rédei M. - Kovács T. (1988): Területi népességelőreszámításokról a 80-as évek közepén - Demográfia 1988/1. К Friedrich (1986): The migration of the elderly in the FRG. Paper presented at the Colorado International Conference on El derly Migration Okt. 1-4. Aspen Lodge. Colo. M. Poulain (1986): Elderly migration in Belgium. (Coloradói conferencia.) E. Lee (1980): Migration of the aged. Research on Aging 2. P. Korcel l i - Potrykovska (1986): Elderly migration in Poland. (Coloradói konferencia.) A. Klinger (1986): Migration of the elderly in Hungaiy. (Coloradói konferencia.) Я. Birg (1986): D er Einfluß der Konjunkturverlaufs auf die demographic relevanten Verhalten weisen: Ein gemeinsame Kohor tenanalyse der Migration, der Fertilität und/der Nuptialität-IBS Material 1986. marz. Termote (1984): Migration as a Selection Factor in a population Some considerations on the relation between migration and geneties In: Keyfttz Population and biology.

Tárgyszavak: V ándorlás

РЕГУЛ ЯРН О СТИ И СПЕЦ ИАЛЬНОСТИ В В Е Н ГЕ РС К И Х ПОКО ГОРТНЫ Х КО ЭФ Ф ИЦИЕНТАХ М ИГРАЦ ИИ

Резюме Распределение по возрасту является той частью состава мигрирующих, которую

мож но характеризовать легче всего, причем эта структура определяет ряд других яв л е ний жизни. Когда мы сделаем вероятны м и относящ иеся к будущ ем у процессы, необходим о знать прош лое, но даж е беспреры вность, устанавливаем ая на основе реакций следую щ их одна за другой возрастны х групп является сомнительной. Исследования автора подтвердили,

76


что снижение числа миграций объясняется не только расш ирением региональны х воз можностей осущ ествления, но и уменьш ением готовности к миграции. На основе п о к о гортны х данны х было доказан о, что поколение, которое подросло после второй миро вой войны показало все меньш ую и меньш ую интенсивность миграции в тот-же самый период жизни. Мобильность женщин снизилась в меньшей мере, что объясняется более вы сокой пропорцией их вклю чения в ры нок рабочей силы. Когорты рож дения 1950-ых годов, которы е представляли собой молодежь 1970-ых годов показали интенсивность миг рации гораздо ниже, чем родивш иеся в 1960-ые годы лица, которы е подросли вместе с новы м общ ественны м строем . Интенсивность миграции связана с изменением цикла жизни. В жизни человека к ак индивидуальные характеристики, так и характеристики окруж аю щ ей среды играют определяю щ ую роль. При этом изменении некоторы е действия становятся сильнее, а другие зам едляю тся. О днако, можно опознать типическое направление времени, по кото р о м у старение означает приближение к обы чны м определяю щ им ф акторам жизни более старых лиц и одноврем енно удаление от характеристик прежней фазы жизни. Но при старении это недовольство, которое вы раж ается, а увеличиваю тся отсутствие способности к осущ ествлению и беспомощ ность. Это переплетение дифференцируется сам ы м интенсивны м способом , если имеется больш ая разница в возрастной структуре и тем сам ы м в образе жизни ж ивущ его совм естно населения. В м олодом возрасте детерминанты индивидуального жизненного пути являю тся более ш ироким и, красоч ны ми, но к старом у возрасту лимиты и эф ф екты сужаются. Индивидуальные приори теты и активности зависят в большой мере от накопленного в дожитой жизни опыта. Изменение возрастной структуры населения о к азы в ает влияние на динам ику источ ника м игрирую щ его населения. Стареющее население характеризуется более низкой готовностью к изменению , но мобильность м ол овы х лиц явл яется сам ы м сильным свойством возраста. Проведенны е автором исследования появляю тся в наглядной обработке и предос тавляю т возм ож ность для сопоставления с другим и дем ограф ическим и собы тиями по календарны м годам и когортам . Можно использовать результаты исследования в региональных расчетах перспективной численности населения Венгрии и они п озвол я ют сделать и меж дународны е сопоставления.

REGULARITIES AND SPECIALITIES IN TH E HUNGARIAN COHORT-SPECIFIC MIGRATION RATES

Summary T he distribution by age is that part of the composition of the migrants which is the easiest to characterize, at the same time this structure determ ines many other phenom ena of life. For rendering probable the processes concerning the future it is necessary to know the past, but also the continuity which can be stated on basis of the reaction of the age-groups following each o ther is doubtful. T he author’s studies proved that the decrease in the num ber o f m igrations can be ascribed not only to the widening of the possibilities of regional realization but also to the decline in the willingness to migrate. On basis of the cohort-specific data it was proved that the generations grown up after W orld W ar II showed a sm aller and smaller migration intensity in the same period of their life. T he females’ mobility decreased to a sm aller extent the cause o f which was the g reater pro portion of their inclusion in the labour market. The birth cohorts of the 1950s which form ed the youth of the 1970s, showed a much lower migration intensity than those bom in the 1960s and grown up parallelly with the new social system. T he intensity of migration is connected with the change in the life cycle. In the course of life both the individual and the environmental characteristics of a human being become determi-


77

nant. D uring this change some effects get stronger, others become slower. B ut we can recognize the typical direction in time according to which ageing means an approach to the usual determ i nant of the life o f the elderly and at the same time a moving off the characteristics of the earlier stage of life. W ith ageing, however, it is not satisfaction which manifests itself but the lack of the realizable capacity, the helplessness grow. This interpenetration is differentiated in a most intensive way if the age-structure o f the population living together and through this the m anners of life are very various. A t young age the determ inants of the individual course of life are broader and more coloured, while at old age the limits and impacts narrow down. T he individual priorities and activities depend much on the experience gained in the course of life. T he change in the age-structure of the population exerts an influence on the source o f the m igrant population. A concomitant of the ageing population is the sm aller capacity to change, while the mobility o f young people is the strongest feature of age. T he studies carried out by the author appear in an expressive treatm ent and afford a possi bility of comparison with the o ther demographic events by calendar years and cohorts. T he results of the research can be used in the H ungarian regional population projections and also provide an opportunity for international comparisons.

SZABÁLYSZERŰSÉGEK ÉS SPECIALITÁSOK A MAGYAR KOHORSZSPECIFIKUS VÁNDORLÁSI ARÁNYSZÁMOK ALAKULÁSÁBAN

Recommend Documents